"
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA


T/155. számú

T ö r v é n y j a v a s l a t

az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény módosításáról

1. §

Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény (Etv.) 33-35. §-ai helyébe a következő rendelkezések lépnek, és az Etv. a következő 35/A-35/H. §-okkal egészül ki:

\"A kóros elmeállapotú személyek gyógykezelése és gondozása

33. §

(1) Ha az orvos az általa vizsgált vagy kezelt személynél kóros elmeállapot tüneteit észleli, az érintett személyt elmeszakorvosi vizsgálat céljából idegbeteg-gondozó intézetbe utalja be, vagy a 35. § (4) és (6) bekezdésében foglalt rendelkezések szerinti intézkedéseket teszi meg.

(2) Orvosi vizsgálatot az illetékes háziorvosnál, a 35. § (5) bekezdésében meghatározott sürgős szükség esetén bármely orvosnál az érintett személy, a törvényes képviselője, a hozzátartozója, valamint a környezetében lévő más személy is kezdeményezhet, ha kóroselmeállapotra utaló tüneteket észlel.

(3) A (2) bekezdésben szabályozott esetben az orvos az előzetes orvosi vizsgálat elvégzését követően az (1) bekezdés szerint jár el.

(4) Az elmeszakorvosi vizsgálatra való beutalásról a beutaló orvos az érintett személyt és a törvényes képviselőjét szóban azonnal tájékoztatja a vizsgálat időpontjának megjelölésével.

34. §

(1) Ha az elmeszakorvosi vizsgálat megállapítása szerint a vizsgált személy kóros elmeállapotú, az idegbeteg-gondozó intézet szakorvosa a beteget gondozásba veszi, és - a 35/A. § (3) bekezdésében foglalt feltételek fennállása esetén - kezdeményezi a kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelése iránti eljárás megindítását, illetőleg a 35. § (4) és (6) bekezdésében meghatározott rendelkezések szerint jár el.

(2) Az elmeszakorvosi vizsgálat megállapításairól az idegbeteg-gondozó intézet vizsgálatot végző szakorvosa a vizsgált személynek, illetve törvényes képviselőjének azonnal leletet ad, és írásban tájékoztatja a beutaló háziorvost.

(3) A gondozás a betegnek az orvos nyilvántartásába való felvételét, továbbá - ha pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vétel nem szükséges, valamint az intézeti gyógykezelést követően - a beteg időszakonkénti felülvizsgálatát, gyógykezelését, valamint - a beteg és törvényes képviselője egyetértésével - a külön jogszabályban szabályozott gyógyító célú foglalkoztatását jelenti.

35. §

(1) A pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vételnek
a) a beteg kérelmére,
b) sürgős szükség esetén,
c) a bíróság kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelést elrendelő határozata alapján 
van helye.

(2) Az (1) bekezdés b)-c) pontja alapján a betegnek egészségügyi intézet pszichiátriai osztályán, vagy pszichiátriai utókezelő intézetben (a továbbiakban együtt: pszichiátriai fekvőbeteg intézet) való elhelyezése rendelhető el.

(3) Kérelmére pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe az vehető, aki a betegsége, illetve a szenvedélybetegsége következtében állandóan vagy időszakosan az elmeműködés zavarában szenved, és az intézeti gyógykezelésétől az állapotának javulása várható. A felvételről a pszichiátriai fekvőbeteg intézet vezetője dönt a felvevő intézetben végzett vizsgálatok alapján.

(4) Sürgős szükség esetén az idegbeteg-gondozó intézetnek a kóros elmeállapotot megállapító szakorvosa vagy az annak tüneteit észlelő orvos közvetlenül intézkedhet a betegnek pszichiátriai fekvőbeteg intézetbe szállítása iránt, kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelését azonban az arra a 35/A. § (2) bekezdése alapján jogosult személynek vagy a felvevő pszichiátriai fekvőbeteg intézet vezetőjének - a felvételtől számított 24 órán belül - ilyenkor is kezdeményeznie kell a bíróságnál.

(5) Sürgős szükség esete akkor állapítható meg, ha a beteg az elmeállapotának akut zavara következtében a saját vagy mások életére, testi épségére, illetőleg a környezetére közvetlen veszélyt jelent, és a veszélyhelyzet csak az azonnali pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vétellel hárítható el.

(6) Az (5) bekezdésben meghatározott esetben az orvos a betegnek pszichiátriai fekvőbeteg intézetbe történő szállítása érdekében a rendőrség közreműködését is igénybe veheti, ha bármely személy magatartása következtében az intézkedése egyébként nem vezetne eredményre.

(7) A büntetőeljárás során elrendelt elmemegfigyelésre, ideiglenes kényszergyógykezelésre és a kényszergyógykezelésre a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény, valamint a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet rendelkezései irányadóak.

35/A. §

(1) Kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vételt a beteg lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes helyi bíróság (a továbbiakban: bíróság) rendelhet el.

(2) A kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelésére irányuló bírósági eljárás kezdeményezésére - a 35. § (4) bekezdésére is figyelemmel - a kóros elmeállapotot megállapító idegbeteg-gondozó intézet vezetője jogosult. Az intézet vezetője a kezdeményezéskor az annak alapjául szolgáló körülményeket közli a bírósággal.

(3) A bíróság annak a betegnek a kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelését rendeli el, aki a kóros elmeállapota következtében a saját vagy mások életét, testi épségét, illetőleg a környezetét súlyosan veszélyeztető állapotban van.

35/B. §

(1) A kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelésére irányuló kezdeményezés elbírálása során a bíróság a polgári nemperes eljárás szabályai szerint, soron kívül jár el.

(2) Ha e törvényből és az eljárás nemperes jellegéből más nem következik, a kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelésére irányuló, valamint a pszichiátriai intézeti gyógykezelés időszakos felülvizsgálatára vonatkozó bírósági eljárásban a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) szabályait kell megfelelően alkalmazni.

(3) A bíróság az eljárás során meghallgatja az érintett személyt és annak törvényes vagy meghatalmazott képviselőjét, valamint köteles - a beteg gyógykezelésében részt nem vevő - igazságügyi elmeorvosszakértő véleményét beszerezni.

(4) Ha az érintett személynek az eljárás során nincs törvényes vagy meghatalmazott képviselője, az érdekeinek védelmére a bíróság eseti gondnokot rendel ki.

(5) A bíróság a kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelésének kezdeményezésétől számított három napon belül tárgyalást tűz ki; a tárgyalás szükség esetén a bíróság hivatalos helyiségén kívül is megtartható.

(6) Sürgős szükségből történt pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vétel esetén az intézkedés indokoltságáról és jogszerűségéről, illetőleg a kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendeléséről a bíróság a kezdeményezéstől számított nyolc napon belül határoz.

(7) A bíróság a kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelést határozatlan időre rendeli el. Ha a beteg a határozatban foglaltaknak három napon belül nem tesz eleget, az eljárást kezdeményező pszichiátriai intézet vezetője intézkedik az érintett pszichiátriai fekvőbeteg intézetbe történő szállítása iránt.

(8) Ha a bíróság az eljárás során megállapítja, hogy a beteg gondnokság alá helyezése indokolt, erről tájékoztatja a gyámhatóságot.

35/C. §

(1) A bíróság a kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelés tárgyában hozott végzését közli a (2) bekezdés szerint fellebbezésre jogosultakkal, valamint az eljárást kezdeményezővel.

(2) A kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelést elrendelő végzés ellen a közlését követő nyolc napon belül fellebbezéssel élhet az érintett személy és törvényes vagy meghatalmazott képviselője, az eseti gondnoka, valamint az érintett személlyel együttélő vagy a tartására kötelezett hozzátartozója.

(3) A fellebbezésnek a kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelést elrendelő végzés végrehajtására nincs halasztó hatálya.

35/D. §

A bíróság a kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelést elrendelő határozatában rendelkezik a 35. § (2) bekezdésében meghatározott ellátási forma, valamint a kötelező intézeti gyógykezelést végző intézet kijelöléséről.

35/E. §

Azt a személyt, akinek pszichiátriai intézeti gyógykezelésére a saját kérelme alapján kerül sor, kérelmére a pszichiátriai fekvőbeteg intézetből haladéktalanul el kell bocsátani, feltéve, hogy a 35. § (5) bekezdésében meghatározott sürgős szükség nem áll fenn. Külön kérelem nélkül is azonnal el kell bocsátani azt a saját kérelmére pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vett személyt, akinek az intézeti gyógykezelése már nem szükséges.

35/F. §

(1) A bíróság a kötelező, illetőleg a saját kérelemre történő pszichiátriai intézeti gyógykezelés szükségességét időszakonként felülvizsgálja.

(2) Az időszakos felülvizsgálatra a pszichiátriai osztályon elhelyezett intézeti gyógykezelt esetén harminc naponként, a pszichiátriai utókezelő intézetben elhelyezett intézeti gyógykezelt esetén hatvan naponként kerül sor.

(3) A beteg a (2) bekezdésben meghatározott időtartamon túl bírósági felülvizsgálat nélkül pszichiátriai intézeti gyógykezelésben nem tartható.

(4) Ha a bíróság a felülvizsgálat során a kötelező vagy a saját kérelemre történő pszichiátriai intézeti gyógykezelést megszünteti, a beteget a határozat kihirdetésétől számított huszonnégy órán belül a pszichiátriai fekvőbeteg intézetből el kell bocsátani.

(5) A pszichiátriai fekvőbeteg intézetből azonnal el kell bocsátani azt, akinek a kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelése már nem indokolt.

(6) Az (5) bekezdés alapján történt elbocsátásról a bíróságot haladéktalanul tájékoztatni kell.

35/G. §

A kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelésére, valamint a pszichiátriai intézeti gyógykezelés szükségességének felülvizsgálatára irányuló időszakos bírósági eljárás illeték- és költségmentes.

35/H. §

(1) A pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vett a saját, illetve a törvényes vagy a meghatalmazott képviselője egyetértésével idegen család gondozásába helyezhető, alkalmazkodó szabadságra bocsátható, az intézeti gyógykezelés alatt gyógyászati célból foglalkoztatható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott intézkedésekről a kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelést elrendelő bíróságot a pszichiátriai fekvőbeteg intézet vezetője tájékoztatja.\"

2. §

(1) Ez a törvény a kihirdetését követő második hónap tizenötödik napján lép hatályba, ezzel egyidejűleg - az Etv-nek az 1987. évi 6. törvényerejű rendelet 4. §-ával megállapított 37. §-a, - a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvénynek az 1986. évi 3. törvényerejű rendelet 5. §-ával megállapított 101. §-a hatályát veszti.

(2) Az e törvény hatályba lépésekor pszichiátriai intézeti gyógykezelésben lévő kóros elmeállapotú személyek tekintetében a kötelező intézeti gyógykezelésbe vétel elrendelésére irányuló eljárást a törvény hatályba lépésétől számított tizenöt napon belül a pszichiátriai fekvőbeteg intézet vezetője kezdeményezi a bíróságnál.

(3) Ahol az Etv. \"kórház\"-at említ, azon e törvény hatályba lépését követően \"fekvőbeteg intézet\"-et kell érteni.




I N D O K O L Á S

Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat

Á l t a l á n o s  i n d o k o l á s

A Javaslat az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény, illetőleg az ennek végrehajtásáról szóló 15/1972. (VIII.5.) EüM. rendelet kóros elmeállapotú személyek gyógykezelésére és gondozására vonatkozó egyes §-ainak a módosítását, valamint a korábban rendeleti szinten szabályozott fontosabb kérdések törvényi szintre emelését tartalmazza.

A Javaslat a kóros elmeállapotú személyek körébe sorolja az elmebetegeken túl a kábítószer élvezőket és az alkoholistákat. A Javaslat szerint a kötelező intézeti gyógykezelésre nem szoruló szenvedélybetegekkel szemben igazgatási természetű gyógykezelés, gondozás elrendelése nem lehetséges.

A pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelése a beteg kérelme, sürgős szükség esetén az orvosi utasítás, illetve a bíróság határozata alapján történhet. A sürgős szükség fogalmát a Javaslat részletesen meghatározza, és ilyen esetben is kötelezővé teszi az intézeti gyógykezelés utólagos elrendelését. Sürgős szükség esetén történő intézeti gyógykezelésnél is minden esetben be kell szerezni a bíróság határozatát.

Az Európa Tanácsnak az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezménye 5. cikkének 4. pontjában foglalt követelményre figyelemmel a Javaslat gondoskodik arról, hogy a betegek intézeti gyógykezelésének szükségességét a bíróság megfelelő gyakorisággal ellenőrizze. Amennyiben a gyógykezelés elrendelésére a beteg kérelme alapján kerül sor, a sürgős szükség esetét kivéve, a beteg az intézetből bármikor szabadon távozhat.

A Javaslat lehetőséget biztosít rendkívüli bírósági felülvizsgálat lefolytatására, a beteg, illetve a törvényben meghatározott más személyek kérésére is. Ha a beteg további gyógykezelése már nem indokolt, bírói döntés nélkül is haladéktalanul el kell az intézetből bocsátani.

A Javaslat részletesen szabályozza a kötelező intézeti gyógykezelés elrendelésére irányuló bírósági eljárást, valamint a bírói döntéssel szemben a jogorvoslat lehetőségét. Az eljárás során a beteg érdekeit számos garanciális szabály védi, így pl. az eljárási határidők, kötelező képviselet, az igazságügyi orvosszakértő meghallgatásának kötelezettsége.

R é s z l e t e s  i n d o k o l á s

Az 1. §-hoz

(Az Etv. 33. §-ához)

A Javaslat 1. §-a az Etv. 33. §-ának módosításával rendezi kóros elmeállapot gyanúja esetén az érintett személy egészségügyi ellátásba történő bevonásának legfontosabb hatásköri és más eljárási szabályait, megjelölve egyrészt a nem szakirányú vizsgálatot végző orvosok (háziorvos, tüneteket észlelő más orvos) hatáskörébe tartozó feladatokat, másrészt az orvosi vizsgálat kezdeményezésére jogosult személyeket. A rendelkezések elsődleges célja a beteg egészségi állapotának megítélésére illetékes differenciált egészségügyi fórumrendszer első lépcsőfokának meghatározása, mely alkalmas lehet a szakirányú vizsgálatra utalás szükségességének előzetes megállapítására, megelőzve ezzel a betegek vagy a betegségre gyanús személyek indokolatlan zaklatását.

(Az Etv. 34. §-ához)

A Javaslat 1. §-ának az Etv. 34. §-át módosító rendelkezése az elmeszakorvosi vizsgálat jelentősebb eljárási kérdéseit szabályozza. Diagnosztizált pszichiátriai betegségek esetén az elmeorvos feladataként a gondozásba vételt, illetőleg - a törvényi feltételek megléte esetén - a pszichiátriai fekvőbeteg intézetbe utalás jogi feltételét jelentő bírósági eljárás kezdeményezését írja elő. Ez utóbbit - sürgős szükség esetén - megelőzheti az intézetbe szállításról való közvetlen intézkedés.

(Az Etv. 35. §-ához)

A Javaslat a személyi szabadság időleges elvonásával járó pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelésének feltételeit részletesen rögzíti. A Javaslat az intézkedés foganatosítását kérelemhez vagy nemperes eljárásban hozott, érdemi vizsgálaton alapuló bírói döntéshez köti. További garanciális szabálynak tekinthető az eljárás jogalapjának meghatározása. A bírói döntés jelentőségét a Javaslat azzal is hangsúlyozza, hogy annak meghozataláig az intézetbe szállításra nem kerülhet sor, a bírói döntés tehát - a tartamtól függetlenül - feltétele a szabadságelvonásnak. Ezen általános szabály alól kivételt jelent a Javaslatban pontosan meghatározott feltételek szerint megállapítható sürgős szükség, amelynek fennállása esetén csak a 24 órát meghaladó intézetben tartáshoz kell a bírói döntés.

Saját kérelemre is csak az a személy vehető pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe, akinél ennek orvosi indokai fennállnak. A szakmai megalapozottság előírása azt hivatott biztosítani, hogy olyan esetben sem kerüljön sor indokolatlan kezelésre, ha azt maga az érdekelt kezdeményezi.

A Javaslat nem érinti a büntető eljárás során elrendelt elmemegfigyelés, ideiglenes kényszergyógykezelés és kényszergyógykezelés szabályait, mivel ezt a büntető eljárási és anyagi jogi szabályok és a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló jogszabály alapján kell elrendelni és végrehajtani.

(Az Etv. 35/A. §-ához)

A Javaslat tartalmazza a kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelésére irányuló eljárás megkezdésének eljárási és anyagi jogi feltételeit: a hatásköri és illetékességi szabályok, az eljárás kezdeményezésére jogosultsággal rendelkező személyi kör, valamint az eljárás során bizonyítandó, az intézkedés jogalapját jelentő tények körének rögzítésével.

(Az Etv. 35/B-35/D. §-aihoz)

1. A kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelésére irányuló eljárást a bíróság a polgári nemperes eljárás szabályai szerint folytatja le. A Javaslat az eltérő eljárási szabályokat tartalmazza: a bíróság soron kívül jár el, az eljárásban kötelező igazságügyi elmeorvosszakértői vélemény beszerzése, az érintett személy megfelelő képviseletét végső soron eseti gondnok kirendelésével is biztosítani kell.

A soron kívüli eljárást hivatott biztosítani a 35/B. § (5) bekezdésének azon rendelkezése, hogy a bíróság az elrendelés kezdeményezésétől számított három napon belül tűz ki tárgyalást. Sürgős szükség esetén a (6) bekezdés szerint nyolc napon belül köteles a bíróság határozni az intézkedés elrendeléséről.

A Javaslat tartalmazza a jogorvoslatra vonatkozó rendelkezéseket, valamint azt, hogy a bíróság végzése előzetesen végrehajtható.

2. A 35/D. § szerint a bíróság az intézeti gyógykezelést elrendelő határozatában megállapítja azt is, hogy a gyógykezelés milyen ellátási formát igényel (egészségügyi intézet pszichiátriai osztályán vagy pszichiátriai utókezelő intézetben kell elvégezni) és kijelöli a gyógykezelést végző intézetet.

(Az Etv. 35/E-35/G. §-aihoz)

A Javaslat nemcsak a kötelező intézeti gyógykezelés elrendelését utalja bírói hatáskörbe, hanem a hatályos szabályozásnál rövidebb időszakonként teszi kötelezővé a pszichiátriai intézeti gyógykezelés felülvizsgálatát. A felülvizsgálat akkor is kötelező, ha az érintett személyt saját kérelmére kezelik pszichiátriai intézetben. Az indokolatlan pszichiátriai fekvőbeteg intézeti kezelést kívánja megelőzni a Javaslat azon rendelkezése, amely szerint bírósági határozat nélkül is azonnal el kell bocsátani azt, akinek a kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelése már nem indokolt. A saját kérelemre történő gyógykezelés esetén az elbocsátáshoz elég a kezelésbe vett személy erre irányuló kérelme, kivéve ha sürgős szükség áll fenn. A kérelem megtagadása esetén a megtagadással egyidejűleg az intézetnek kezdeményeznie kell - a sürgős szükségből intézetbe szállítás szabályaival összhangban - a kötelező intézeti gyógykezelés elrendelésére irányuló bírósági eljárást.

(Az Etv. 35/H. §-ához)

A Javaslat felsorolja a gyógykezelés részét képező, rehabilitációs célból alkalmazható intézkedéseket. Ezek bármelyikének foganatosítását minden esetben a beteg és/vagy képviselője, illetőleg a gyógykezelést végző intézet közötti teljes konszenzushoz köti. Egyidejűleg a Javaslat kötelező intézeti gyógykezelés esetén előírja a bíróság tájékoztatását az intézkedésről.

A 2. §-hoz

A Javaslat 2. §-a rendelkezik a hatálybalépésről; hatályon kívül helyezi az Etv. 37. §-át, a szabálysértésekről szóló törvény 101. §-át; átmeneti rendelkezést tartalmaz a törvény hatálybalépésekor pszichiátriai intézeti gyógykezelésben levő személyekre vonatkozó eljárásról.
"
