"MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA













                      TÖRVÉNYJAVASLAT

          az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI.
                   törvény módosításáról













                Budapest, 1994. november hó


Előadó: dr. Békési László




                 1994. évi ....... törvény
      az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény
                       módosításáról


                            1. §

Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 3. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(4) E törvény hatálya nem terjed ki a társadalombiztosítási alapok  javára teljesítendő befizetésekre és a társadalombiztosítási ellátásokra, továbbá a jövedéki szabályozásra és ellenőrzésre, valamint a bérfőzési szeszadóra.\"

                            2. §

Az Art. 11. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(3) Az önkormányzat által bevezetett adó (a továbbiakban: helyi adó) esetében - az önadózás és az adóbeszedés kivételével - az adózó bevallás benyújtásával jelenti be adókötelezettségét. Az az adózó, aki ideiglenes, alkalmi jelleggel folytatja iparűzési tevékenységét, tevékenységének megkezdésekor köteles ezt az önkormányzati adóhatóságnál bejelenteni.\"

                            3. §

(1) Az Art. 18. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(2) A jogi személy és egyéb szervezet az adót és a költségvetési támogatást - a 78. § (1) és (2) bekezdésében felsoroltak kivételével - önadózással állapítja meg.\"

(2) Az Art. 18. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

/A magánszemély az adóját akkor állapítja meg önadózással, ha/

\"a) vállalkozó, a 78. § (1) és(2) bekezdésben említettek kivételével,\"

                            4. §

(1) Az Art. 22. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(1) A vállalkozók kommunális adójáról és az iparűzési adóról az adóévet követő év május 31-ig kell bevallást tenni.\"

(2) Az Art. 22. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(4) Az adóbeszedésre kötelezettnek az általa beszedett helyi adóról a tárgyhónapot követő hó 15-ig kell bevallást tennie.\"

                            5. §

Az Art. 27. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(5) Ha az adóhatóság a (4) bekezdés szerinti kiutalást késedelmesen teljesíti, a késedelem minden napjára a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot fizet. Késedelmes kiutalás ellenére sem jár kamat, ha az igénylés (bevallás) az igényelt (bevallott) összeg 50 %-át meghaladóan jogosulatlan.\"

                            6. §

Az Art. 31. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(1) E törvény vagy adót megállapító törvény adóelőleg-fizetési kötelezettséget írhat elő, amelynek összegét az adóhatóság az előző adóévre vonatkozó adóbevallást, illetőleg törvényben előírt bejelentést követő 30 napon belül fizetési meghagyásban közli. Jogszabály előírhatja az adóelőleg-fizetési kötelezettségnek önadózás útján történő teljesítését is.\"

                            7. §

Az Art. 32. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a§ a következő (7) bekezdéssel egészül ki:

\"(6) Az adóhatóság az adózó adószámlájának egyenlegéről és a tartozásai után felszámított késedelmi pótlékról - feltéve, hogy az adószámla tartozást vagy túlfizetést mutat - évente, augusztus 31-ig fizetési értesítést ad ki. Ha az adózó a jogerős fizetési értesítésben előírt késedelmi pótlékot az esedékességig nem fizeti meg, azt az adóhatóság adótartozásként tartja nyilván.

(7) Az állami adóhatóság a (6) bekezdésben foglaltaktól eltérően a fizetési értesítést október 31-ig adja ki, ha az adózó valamely adójáról adóbevallását  május 31-ig nyújthatja be.\"

                            8. §

Az Art. 42. §-ának (3) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

\"(3) Önellenőrzéssel az adóalapot, az adót, a költségvetési támogatást a kötelezettség eredeti időpontjában hatályos szabályok szerint, a helyesbítendő adóra előírt bevallási időszakra, az adómegállapításhoz való jog elévülési idején belül lehet helyesbíteni. Az önellenőrzés a feltárt adó, költségvetési támogatás, és - ha törvény előírja - az önellenőrzési pótlék megállapítása, a helyesbített adó, költségvetési támogatás, valamint a pótlék bevallása és egyidejű megfizetése, illetőleg az adó, költségvetési támogatás igénylése. Nem minősül önellenőrzésnek, ha az általános forgalmi adót számlahelyesbítés vagy a vámhatóságnak a termékimportot terhelő adót megállapító határozatának módosítása miatt kell helyesbíteni. Ha a vámhatóság a termékimportot terhelő adót megállapító határozatát utóbb módosítja, a módosító tételt annak a hónapnak a bevallásában kell elszámolni, amelyben a pénzügyi teljesítés is megtörtént.\"


                            9. §

Az Art. 49. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(1) Az adó, a költségvetési támogatás és a jogszabály alapján a központi költségvetés terhére garanciavállalás (kezesség) címén kifizetett tartozások behajtása ügyében - ha törvény másként nem rendelkezik - első fokon az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal fővárosi, megyei szerve (elsőfokú állami adóhatóság) jár el.\"

                           10. §

Az Art. 70. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(5) A befizetett önellenőrzési pótlék kérelemre akkor mérsékelhető, ha az adózó  tévedését olyan körülmények bizonyításával menti ki, amelyek egyébként megalapoznák a
73. § (1) bekezdésének alkalmazásával a bírságmérséklést is.\"

                           11. §

Az Art. 72. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a (4) és (5) bekezdés számozása (5) és (6) bekezdésre változik:

\"(4) Amennyiben az adóhatóság utólagos adóellenőrzés során megállapítja, hogy a termékimportot terhelő általános forgalmi adót az adózó az adólevonási jog keletkezését követően, de az előző adómegállapítási időszakra vonatkozó adóbevallásban szerepeltette előzetesen felszámított adóként, az adóbírság alapja  az ellenőrzési időszak egészére előírt fizetendő általános forgalmi adó.\"

                           12. §

(1) Az Art. 74. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(5) Ha az adózó - az egyszeres könyvvezetésre kötelezett kivételével - az előző időszak adatai alapján fizetendő adóelőleget az e törvény 2. számú mellékletében előírt esedékességig nem egészítette ki a fizetendő adó 90 %-ának megfelelő összegre, a befizetett előleg és az adó különbözete után 20 % mulasztási bírságot fizet. Az adózó 20 %-os mértékű bírságot fizet akkor is, ha az előző időszak adatai alapján előírt adóelőlegét mérsékelték és ezért kevesebb adóelőleget fizetett, mint amennyit tényleges eredménye alapján kellett volna. A bírság alapja a mérsékelt adóelőleg és a tényleges kötelezettség alapján fizetendő adó különbözete.\"

(2) Az Art. 74. §-ának (15) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(15) Amennyiben az (1), (5) és (6) bekezdésben meghatározott mértékkel számított bírság összege nem éri el a 10.000 forintot, magánszemélyek esetében az 1.000
forintot, a bírság ezen összeghatárokig emelten szabható ki.\"

                           13. §

Az Art. 78. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(1) Az adóhatóság állapítja meg a helyi adót - a vállalkozók kommunális adója, az iparűzési és az adóbeszedéssel megállapított adó kivételével -, továbbá az önkormányzat költségvetése javára más törvény alapján
fizetett adót, valamint a termékimportot terhelő adót (kivetés).\"

                           14. §

Az Art. 81. §-ának (1)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

\"(1) Fizetési halasztás és részletfizetés (a továbbiakban együtt: fizetési könnyítés) az adózó és az adó megfizetésére kötelezett személy [25. § (2) bekezdés] kérelmére az adóhatóságnál nyilvántartott adóra engedélyezhető. A fizetési könnyítés abban az esetben engedélyezhető, ha a fizetési nehézség
a) a kérelmezőnek nem róható fel, vagy annak elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható, továbbá
b) átmeneti jellegű, tehát az adó későbbi megfizetése valószínűsíthető.

(2) A kérelem elbírálása és a feltételek meghatározása során figyelembe kell venni a fizetési nehézség kialakulásának okait és körülményeit.

(3) Nem engedélyezhető fizetési könnyítés

a) a magánszemélyek jövedelemadójának előlegére és a levont jövedelemadóra,
b) a beszedett helyi adóra,
c) a termékimport után fizetendő általános forgalmi és fogyasztási adóra, kivéve, ha a fizetésre kötelezett adózó annak az adónak nem alanya.

(4) Magánszemély esetében a fizetési könnyítés az (1) bekezdés a) pontjában foglaltak figyelmen kívül hagyásával is engedélyezhető, ha a kérelmező igazolja vagy valószínűsíti, hogy az adó azonnali vagy egyösszegű megfizetése családi, jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire is tekintettel aránytalanul súlyos megterhelést jelent.

(5) Fizetési könnyítés iránti kérelem benyújtása, illetve a kérelem teljesítése esetén a következő pótlékokat kell felszámítani, valamint az a) és c) pont alkalmazásakor határozatban közölni:
a) a magánszemély esedékesség előtt előterjesztett kérelme esetén a kérelmet elbíráló elsőfokú határozat keltének napjáig a kérelem benyújtásának napján érvényesjegybanki alapkamatnak megfelelő mértékben,
b) a jogi személy, egyéb szervezet kérelme, továbbá a magánszemélynek az esedékesség időpontja után benyújtott kérelme esetén a 67. §-ban meghatározott késedelmi pótlékot a kérelmet elbíráló határozat jogerőre emelkedéséig, ha azonban a fizetési könnyítést engedélyezik, csak az elsőfokú határozat keltének napjáig,
c) a kérelem teljesítése esetén a fizetési könnyítés időtartamára az elsőfokú határozat keltének napjától a
kérelem benyújtásának napján érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékben.
A pótlékok kiszabása kivételes méltánylást érdemlő esetben mellőzhető. Az a) és c) pontban említett pótlékokra egyebekben a késedelmi pótlékra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A tartozást, illetve annak azt a részét, amelyre a fizetési könnyítést engedélyezték, a pótlékalap számítása [69. § (1) bekezdés] során figyelmen kívül kell hagyni.\"

                           15. §

(1) Az Art. 82. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(1) Az adóhatóság a magánszemély kérelme alapján az őt terhelő adó-, bírság-, vagy pótléktartozást mérsékelheti vagy elengedheti, ha azok megfizetése az adózó és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti.\"

(2) Az Art. 82. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(3) Az adóhatóság a pótlék- és bírságtartozást kivételes méltányosságból mérsékelheti, különösen akkor, ha annak megfizetése a jogi személy vagy egyéb szervezet gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené. Az adóhatóság a mérséklést az adótartozás egy részének (vagy egészének) megfizetéséhez kötheti.\"

                           16. §

Az Art. 86. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(1) Az adóhatóság másodfokú jogerős érdemi határozatát a bíróság az adózó kérelmére jogszabálysértés esetén megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi, és ha szükséges, az adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasítja.  Érdemi határozatnak minősül - a fizetési halasztás ésrészletfizetés engedélyezése tárgyában hozott határozat kivételével - minden, az adókötelezettséget (9. §) érintő, az adózó, az adó megfizetésére kötelezett személy jogát, kötelezettségét megállapító határozat.\"

                           17. §

Az Art. 90. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"90. § Ha az ingatlanvégrehajtás elrendelésének a 89. § (2) bekezdése alapján nincs helye, az adóhatóságot az adótartozás erejéig az adózó ingatlanán jelzálogjog illeti meg, amelyet a földhivatal az adóhatóság kérelmére bejegyez.\"

                           18. §

Az Art 91. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(2) Az adóhatóság a végrehajtási eljárást szünetelteti, ha az adózó kérelmére fizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyezett, illetőleg ha az erre vagy az adótartozás mérséklésére irányuló kérelem tárgyában jogerős döntést még nem hoztak. Ha az adózó kérelmét az adóhatóság jogerős határozattal elutasította, ugyanazon tárgyban előterjesztett újabb kérelemre a végrehajtás nem szünetel.\"

                           19. §

Az Art. 92. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(2) Az adóhatóság a költségekről határozatot hoz, amelynek
összege ingó- és ingatlanvégrehajtás esetén nem lehet kevesebb 2.000 forintnál.\"

                           20. §

Az Art. 94. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki: 
\"(4) Az adótartozást megállapító adóhatóság az (1) bekezdésben megállapított feltételek hiányában is törölheti a 100 forintot meg nem haladó adótartozást, ha a tartozás nyilvántartása, a behajtás érdekében szükséges intézkedés megtétele a tartozással arányban nem  álló költségeket eredményezne. Az így törölt tételekről az adóhatóság külön nyilvántartást köteles vezetni.\"

                           21. §

(1) Az Art. 96. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(1) Az adóhatóság a bejelentésre, a bevallásra, az adatszolgáltatásra, az önellenőrzésre, az adófizetésre és az adófolyószámla egyeztetésére nyomtatványt rendszeresíthet. A bevallás és az adatszolgáltatás az adóhatóság által meghatározott módon, gépi adathordozón is teljesíthető. A gépi adathordozón teljesített bevalláshoz mellékelni kell az azzal azonos adattartalmú, aláírt iratot is.\"

(2) Az Art. 96. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

\"E törvény alkalmazásában az (1) bekezdésben említett, kitöltött és az adózó által aláírt nyomtatvány, továbbá a gépi adathordozóról készült aláírt irat magánokiratnak minősül.\"

                           22. §

Az Art. 96/A. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki: 
\"(6) E törvénynek az eljárási illetékre vonatkozó szabályait az okirati illetékekre is alkalmazni kell azzal, hogy a) az okirati illetékkötelezettséget az adózó személyétől függetlenül önadózással kell teljesíteni,
b) az okirati illeték lerovásának elmulasztásáért kiszabható mulasztási bírság alkalmazásának nem előfeltétele a kötelezett előzetes felhívása a hiányosan lerótt illeték pótlására.\"

                           23. §

Az Art. 97. §-a a következő z) ponttal egészül ki:

/E törvény és - ha törvény másként nem rendelkezik - az adóról szóló jogszabályok alkalmazásában/

\"z) termékimportot terhelő adó: a vámhatóság által megállapított általános forgalmi adó, fogyasztási adó és statisztikai illeték.\"








            ZÁ R Ó R E N D E L K E Z É S E K

                           24. §

(1) Ez a törvény 1995. január 1. napjával lép hatályba, egyidejűleg az Art. 1., 2., 3., 5. melléklete e törvény 1., 2., 3., 4. mellékletével módosul, továbbá az Art. kiegészül az e törvény 5. számú melléklete szerinti 6. számú melléklettel.

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Art. 11. § (9)-(10) bekezdése; a 18. § (3) bekezdés d) pontja; a 67. § (5) és (6) bekezdése, a 83. §-a; az 1. számú mellékletének II/1/a) pontjából az \"...és az állami vagyon utáni részesedés előlegének...\" és II/3/c) pontjából a \"...az állami vagyon utáni részesedésről...\" szövegrész, valamint a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Nytv.) 39. §-ának (3)-(4) bekezdése.

(3) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni - a (4) bekezdésben foglalt eltérésekkel - a hatálybalépésekor jogerősen el nem bírált ügyekben, továbbá a törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra teljesítendő, illetve esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha az e törvény hatálybalépéséig hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság (felemelt adó, felemelt illeték, pótlék) feltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az ott megjelölt legmagasabb mérték alkalmazható.

(4) E törvény 14. §-ának,15. §-a (2) bekezdésének és a 18. §-ának rendelkezéseit első ízben a hatálybalépését követően benyújtott kérelmek elbírálása során kell alkalmazni.

(5) Az adózónak 1994. évről adóbevallását az állami adóhatósághoz az 1994. december 31-ig hatályos szabályok szerint kell teljesítenie.

(6) Az e törvény 3. számú mellékletének rendelkezését 1994. január 1-től kell alkalmazni.

                           25. §

(1) A jogi személy és egyéb szervezet az 1994. évről benyújtott építményadó, telekadó bevallását az 1994. évben hatályos rendelkezések szerint nyújtja be azzal, hogy a bevallásban az 1995. január 1-jei állapotnak megfelelően közölnie kell az adó megállapításához szükséges adatokat,
amelyek alapján az önkormányzati adóhatóság 1995. évre az adót határozattal állapítja meg (kivetés).

(2) Az a magánszemély, aki az 1994. december 31-én hatályos Art. 18. § (3) bekezdés d) pontja alapján a helyi adókban az önadózást választotta, az 1994. évi adójáról bevallását az 1994-ben hatályos rendelkezések szerint nyújtja be azzal, hogy az 1995. január 1-jei állapotnak megfelelően is közölnie kell az adó megállapításához szükséges adatokat, amelyek alapján az önkormányzati adóhatóság 1995. évre az adót határozattal állapítja meg (kivetés).

(3) A (2) bekezdésben meghatározottak szerint - ide nem értve a vállalkozók kommunális adóját és az iparűzésiadót -jár el az a vállalkozási tevékenységet folytató magánszemély is, aki az 1994. december  31-én hatályos rendelkezések alapján - vállalkozói minőségére tekintettel -önadózó volt.


(4) Az adóbeszedésre kötelezett az általa 1994. évben beszedett helyi adóról az Art. 1994. évben hatályos rendelkezései szerint tesz bevallást.

                           26. §

Az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló, többször módosított 1992. évi LXXXIII. törvény 11. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(5) Az idegenforgalmi hozzájárulásnak a (3) és (4) bekezdés szerint kiszámított előlege  negyedévenként, a tárgynegyedévet követő hó 20-ig esedékes azzal az eltéréssel, hogy a (3) bekezdés szerint kiszámított előleg első és második negyedévi részletét együttesen, a második negyedévet követő hó 20-ig kell megfizetni. Az előleget az adózó állapítja meg.\"

                           27. §

(1) A Nytv. 8. §-ának (1) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:

/A köztársasági megbízott illetékességi területére kiterjedően/

\"c) a törvényben meghatározott feltételek mellett engedélyezi a területi nyilvántartásból adatszolgáltatás teljesítését.\"

(2) A Nytv. 37. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:


\"(2) Az 1995. december 31-ig keletkezett kötelezettségek tekintetében a 17. § (2) bekezdésének c) pontjában foglalt adatok igénylésére jogosult az állami és az önkormányzati adóhatóság, az illetékhivatal és a vámhivatal (együttesen: az adóigazgatás szervei), az adó beszedéséhez, a mentességek és kedvezmények megállapításához, ellenőrzéséhez (ideértve az adójellegű befizetési kötelezettséget, az illetéket, a vámot és a központi költségvetés terhére folyósított támogatást is).\"

























                     1. számú melléklet

               az 1994. évi ...... törvényhez


1. Az Art. 1. számú mellékletének I/1., 2. és  4. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:

\"1. Az adózónak a bevallás adatait - a magánszemélynek a jövedelemadójáról és a földadójáról benyújtott adóbevallását kivéve - 1.000 forintra kerekítve, 1.000 forintban kell feltüntetni.  Ha a megállapított adó, költségvetési támogatás összege az 1.000 forintot nem éri el, akkor az adózó  az év elejétől vagy az előző megállapítási időszaktól számított halmozott összeget a következő bevallásában annak a megállapítási időszaknak a kötelezettségeként tünteti fel, amelyben az 1.000 forintot elérte. A magánszemélynek a jövedelemadójáról és a földadójáról benyújtott adóbevallásában az adatokat forintban kell feltüntetnie.

2. Az adózónak adónként és költségvetési támogatásonként az adóévet követően valamennyi adó és költségvetési támogatás alapjának megállapításához szükséges adatokról, az őt megillető mentességekről, kedvezményekről és azok alapjáról, az adó és a költségvetési támogatás összegéről az adó és a költségvetési támogatás esedékessége szerinti részletezésben éves bevallást kell tennie. A fogyasztási adót termékcsoportonként, a fogyasztói árkiegészítést szolgáltatáscsoportonként is részletezni kell.

4. Ha a költségvetési támogatást az éves bevallást megelőzően külön igénylés alapján utalják ki, ez az igénylés a jogkövetkezmények szempontjából bevallásnak minősül.\"

2. Az Art. 1. számú mellékletének II/1/c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

\"c) Az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalanynak - függetlenül attól, hogy adóbevallási kötelezettségét a törvény milyen időszakonként állapítja meg -, ha az adóévet megelőző évben a nettó módon számított fizetendő általános forgalmi adójának összege
         - az 1 millió forintot elérte, havonta
         - minden más általános forgalmi adó fizetésére            kötelezett adóalanynak negyedévente
kell az általános forgalmiadó-bevallását az I/3. pontban meghatározott tartalommal benyújtania.
Az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalany a negyedév végétől  havi bevallásra köteles áttérni, ha a fizetendő általános forgalmi adója az év elejétől összesítve az 1 millió forintot elérte. Az első havi bevallást a tárgynegyedévet követő hónap elszámolásáról kell benyújtani.\"

3. Az Art. 1. számú mellékletének II/2/a) pontja az alábbiak szerint változik:

\"a) A havi adóbevallást

               a tárgyhónapot követő hó 20-ig,

az évközi bevallást

                 a negyedévet követő hó 20-ig

kell a I/3. pont szerinti tartalommal az adóhatósághoz  benyújtani.\"

4. Az Art. 1. számú mellékletének II/2/b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

\"b) Az adóév utolsó hónapjáról, illetőleg negyedévéről külön bevallást tenni nem kell. Az év utolsó hónapjának,illetőleg negyedévének adóját és költségvetési támogatását a 3. pont szerinti határidőben kell bevallani. Az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalanynak az év utolsó hónapjának, illetőleg negyedévének általános forgalmi adójáról is bevallást kell tennie. Ha az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalany az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 39. §-ának (2), és 60. §-ának (2) bekezdésében előírt kötelezettséget az adóév utolsó adóbevallási időszakáról szóló bevallásában nem teljesítette, ezt önellenőrzési pótlékmentesen az éves adóbevallásra előírt határidőig elvégzett önellenőrzéssel korrigálhatja.\"

















                     2. számú melléket

              az 1994. évi ....... törvényhez


1. Az Art. 2. számú mellékletének I. Határidők 2. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

\"2. Az általános forgalmi adó
 a) Az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalany az általános forgalmi adó nettó, elszámolandó összegét
- ha havonta tesz adóbevallást
                a tárgyhót követő hó 20-ig,
- ha negyedévente tesz adóbevallást
               a negyedévet követő hó 20-ig
fizeti meg, illetőleg ettől az időponttól igényelheti vissza.

b) Az adózó - ha havonta tesz adóbevallást - kérheti az adóhatóságtól, hogy az adó nettó, elszámolandó összegét 15 naponként, a tárgyhót követő hó 5-én, illetőleg 20-án számolhassa el. A negyedévenként bevallásra kötelezett adózó a havonkénti elszámolás és bevallás engedélyezését kérheti. Az adóhatóság a gyakorított elszámolás lehetőségét az adóév végéig engedélyezheti.\"

2. Az Art. 2. számú mellékletének II./A/15. pontjának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

\"b) A vállalkozó adóelőleget félévi részletekben
              az adóév március 15-ig, illetve
                      szeptember 15-ig
fizet.\"

3. Az Art. 2. számú mellékletének IV. fejezete a következő 8. ponttal egészül ki:

\"8. A fogyasztási adó kivételes visszaigénylése

Az adózottan beszerzett háztartási tüzelőolaj értékesítője (a HTO eladóhely tulajdonosa vagy bérlője) a HTO utalvány ellenében értékesített háztartási tüzelőolaj után a fogyasztási adót
           az értékesítést követőhó 15.napjától

igényelheti az előírt nyomtatvány benyújtásával.

A HTO eladóhely üzemeltetője gyakoribb visszaigénylést kérhet, amelyet az adóhatóság a IV/5. pont megfelelő alkalmazásával engedélyezhet.\"
















                     3.számú melléklet

               az 1994.évi ...... törvényhez

1. Az Art. 3. számú mellékletének A/2. pontja a következő c) ponttal egészül ki:

\"c) nem kell adatot szolgáltatnia a kifizetőnek az egyéni vállalkozó részére az e jogviszonyára tekintettel teljesített kifizetésekről.\"

2. Az Art. 3. számú mellékletének B) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

/B) A biztosító intézet adatszolgáltatása/

\"A biztosító intézet adatot szolgáltat a jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási összeg, valamint a nyugdíjbiztosítás alapján folyósított nyugdíjszolgáltatás kifizetéséről, illetőleg arról, hogy a magánszemély az élet- vagy - az 1995. január 1-jét követően kötött -nyugdíjbiztosításának rendelkezési jogával a szerződéskötéstől számított 10 éven belül élt.

Az adatszolgáltatást, a kifizetést, illetőleg a rendelkezési jog gyakorlását követő év március 20-ig kell teljesítenie a biztosító bejegyzett székhelye szerint illetékes állami adóhatóság részére a magánszemély azonosításához szükséges adatok feltüntetésével.\"





                     4. számú melléklet

              az 1994. évi ........ törvényhez


Az Art. 5. számú mellékletének 7. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

\"7. A külföldi szervezet adóköteles bevétele után a belföldi személy a kifizetett összegből az adót levonja és

              a kifizetést követő hó 20-ig

fizeti meg.

A levont adót a belföldi személy a társasági adóbevallásában, amennyiben társasági adóbevallási kötelezettsége nincs, külön nyomtatványon

              az adóévet követő év május 31-ig

vallja be.\"












                     5. számú melléklet

             az 1994. évi ......... törvényhez


      \"6. számú melléklet az 1990. évi XCI. törvényhez

          Az átalányadót fizetők adózásának rendje

A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény szerint átalányadót fizetők adózására a törvény rendelkezéseit az e mellékletben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

1. Az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkező  magánszemély azelőző évre vonatkozó éves adóbevallásához  fűzött- a határidő letelte előtt benyújtott - nyilatkozatban jelentheti be az adóátalány választását a  tárgyévre.

2. Az egyéni vállalkozói igazolványhoz kötött tevékenységet  kezdő adózó a 11. § (1) bekezdés a) pontjában előírt  bejelentéssel egyidejűleg jelentheti be az adóátalány  választását.

3. A nyilatkozat a bejelentési határidő letelte után nem  pótolható, illetve nem vonható vissza, kivéve, ha az  átalány választásának a nyilatkozattétel időpontjában is  hiányoztak a törvényes feltételei. A bejelentésnek  tartalmaznia kell az átalánybesoroláshoz szükséges  valamennyi ismert adatot.

4. Az adózó az 1. pont szerinti bejelentés megtételéig  nyilvántartásait a megelőző évre vonatkozó rend szerint  vezeti.

5. Az adóhatóság a bejelentés alapján az adózót az átalányozottak nyilvántartásába felveszi.

6. Az átalányadó-besorolást érintő tevékenység módosítását,  kiegészítését a változásra okot adó első értékesítést  megelőzően kell bejelenteni. Az átalányadózást kizáró  körülményt az ennek keletkezését követő 15 napon belül  kell bejelenteni, a bejelentésben ezt a körülményt is meg  kell jelölni.

7. Ha az átalányadózás a tárgyévben a törvényi feltételek  hiánya miatt megszűnik, vagy az átalányadózás választás  törvényi feltételeinek hiánya az átalányadózás  választását követően jut az adózó tudomására, az adózó a  megszűnésre okot adó körülmény bekövetkeztétől, illetve a  tudomásszerzéstől számított 15 napon belül köteles a  tárgyévre vonatkozó nyilvántartásait az általános  szabályok szerint elkészíteni.

8. Az átalányadózást választó adózó adóját az  önadózás  szabályai szerint állapítja meg.

9. Az átalányadó előleget a negyedévet követő hó 15. napjáig  kell megfizetni.\"

                    Általános indokolás


Az adózás rendjéről szóló törvény 1991. január 1-jei hatálybalépését követően történt módosítások - az adózás megváltozott (és változó) feltételrendszeréhez igazodóan -folyamatosan korszerűsítették a törvényes és eredményes adóztatás jogi feltételrendszerét.

A költségvetés egyensúlyvesztése következtében hangsúlyossá váltak a bevétel-stabilitás megteremtésének szempontjai. Ennek érdekében a jogalkotásban olyan változtatások szükségesek, amelyek bővítik az adóhatóságok mozgásterét.

A javasolt változtatások révén mérsékelhető a kintlevőségek kialakulásának veszélye, javul a tartozások beszedhetősége és \"megdrágulnak\" a fizetési könnyítés feltételei, gyorsul az adóbehajtás folyamata.

Az adóbevételek beszedhetőségét biztonságosabbá tévő szabályok mellett szükség van olyan módosításokra is, amelyek egyszerűsítik az adókötelezettségek teljesítését, csökkentve ezzel az adózók és az adóhatóságok adminisztrációs terheit. A kezdő vállalkozások támogatását jelentheti a várható adó - sokat vitatott - bejelentési kötelezettségének megszüntetése, javítja az adóhatósági ellenőrzés feltételeit az általános forgalmi adó bevallásának \"ritkítása\", a helyi adóbevallás rendjének korszerűsítése.

A bevallási rend korszerűsítése nem egyszerűen csak adminisztrációs terheket csökkentő hatású.  Ennek révén az általános forgalmiadó-bevallások számát sikerül olyan mértékre szorítani, ami arányos az adóhatóságok mai feldolgozási és ellenőrzési kapacitásával, így a rendszer működésének zavarása nélkül kiszűrhetők a jogosulatlan igénylések, feltárhatók a nagy számban tapasztalható visszaélések.

A bevételstabilitást elősegítő és az adminisztrációt mérséklő változtatások mellett a Javaslat magába foglalja a jövedelemadó-átalány működtetéséhez szükséges eljárási szabályokat is, egyidejűleg megszünteti a kifizetőknek az egyéni vállalkozókra vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettségét. Ezen túlmenően a Javaslat tartalmazza azokat a korrekciókat is, amelyek az adóztatás jogi feltételrendszerének változásai miatt szükségesek, illetőleg a jogalkalmazás lépett fel a változtatás igényével.


                    Részletes indokolás

                        az 1. §-hoz

Az Art. tárgyi hatályát negatív oldalról meghatározó szabályának pontosítását az időközi jogszabályi változások indokolják. Az egységes Társadalombiztosítási Alap - mint elkülönített állami pénzalap - eddig sem tartozott az Art. hatálya alá sem a befizetések, sem az Alap terhére folyósított ellátások tekintetében. A szövegpontosítás - követve az 1993-ban bekövetkezett változásokat -teszi egyértelművé, hogy  a két társadalombiztosítási pénzalap (a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alap) javára teljesített befizetések és ellátások nem tartoznak az Art. hatálya alá.

Az előzőekhez hasonló ok - a jövedéki törvény hatálybalépése - teszi szükségessé a (4) bekezdés második fordulatának módosítását is. A jövedéki törvény - szemben a korábbi szabályozással - nemcsak a szesz jövedéki adóztatását vonja hatókörébe, hanem a jövedéki termékek teljes skálájára rendel sajátos ellenőrzési és adóztatási szabályokat. Ezért a Javaslat a jövedéki termékekkel összefüggő hatósági tevékenység egészét kivonja az Art. hatálya alól.

                        a 2-4. §-hoz

Az Art. hatályos szabályai mechanikusan sorolják az önadózók közé a helyi adók vonatkozásában is a jogi személyt és az egyéb szervezetet. Ez azzal jár, hogy a vagyoni típusú helyi adók (építményadó, telekadó) esetében is a személyüknél fogva önadózásra \"ítélt\" adózók a jellemzően változatlan adóalapokról az adóévet követően ismétlődően tesznek adóbevallást, az adójukat pedig - ettől függetlenül -a tárgyév során kell megfizetniük.

A Javaslat az adózók és az adóhatóságok adminisztrációs terheit csökkenti azzal, hogy e két adó tekintetében a kivetéses adómegállapítást teszi általánossá. Ennek következtében  az 1994. évről szóló adóbevallás alapján az adóhatóság a kivetett adót rögzíti, és az adózóknak csak akkor kell újabb bevallást adniuk, ha a kötelezettségben változás történik. Ezért módosulnak az önadózásra vonatkozó rendelkezések mellett a bejelentés szabályai is, hiszen ezentúl nemcsak a magánszemély adózó esetében lehetséges, hogy a kivetéses adóztatás természetes velejárójaként az adókötelezettségét az erről szóló bevallásában jelentse be (2. §).

Az adókivetés útján megállapítandó helyi adók számának gyarapodásával módosul az Art. 78. §-ának (1) bekezdése is. A kivetéses adókat az Art. ezen §-a sorolja fel.  Az önadózás alóli kivételek ismertetése helyett az Art. 18. §-ának (2) és (3) bekezdései ugyanazon  utaló szabály alkalmazásával juttatják ezt kifejezésre (3. §).

Egyszerűsíti a kötelezettségek teljesítését a vállalkozók kommunális adójának és az iparűzési adó bevallási határidőiben meglévő különbözőség megszüntetése. A két adó bevallási határidejének május 31-i egységesítése nem okoz feldolgozási nehézséget az önkormányzati adóhatóságnak sem, mert általában nem jellemző együttes alkalmazásuk. Minthogy az adózókat különböző adóhatóságoknál érheti együtt is e két kötelezettség, célszerűbb és egyszerűbb azonos időre teljesíteni, mint külön-külön.

A helyi adók közül az önkormányzat illetékességi területén eltöltött vendégéjszakákra bevezetett idegenforgalmi adó sajátos adómegállapítási módszerrel, az ún. adóbeszedéssel érvényesül. Ennek lényege, hogy a szállást adó a beszedett adót megfizeti az önkormányzatnak, majd erről más adóbevallásával egyidejűleg vagy különad számot.

Minthogy az adóbeszedés egyben mások - a szállást igénybe vevők - adójának megállapítását is jelenti, az elszámolás egyszerűsítése és ellenőrizhetősége érdekében a  Javaslat az adóbeszedő terhére a befizetéssel egyidejűleg bevallási kötelezettséget is előír (4. §).

                        az 5. §-hoz

Az Art. hatályos szabályai szerint, ha az adóhatóság késedelmének következtében az adózót éri kár (mert az őt megillető támogatást, adóvisszatérítést az adóhatóság késlekedve bocsátja rendelkezésre), ugyanolyan mértékű

kamatot fizet, mint ami az adózót terheli az adófizetés késedelme esetén.

Az általános forgalmi adóban, de a költségvetési támogatásoknál is - sajnálatosan - megszaporodtak a minden jogalapot nélkülöző igénylések. Ennek következtében az adóhatóság rákényszerül, hogy mind nagyobb számban vonja ún. előzetes ellenőrzése körébe az igényléseket, bevallásokat.

Az önadózás rendjétől valójában idegen a kényszerű - közbeeső - ellenőrzés, amely gyakran okozza azt, hogy az adóhatóság a jogos igényeket is késve teljesíti.  Ennek kamatköltsége  a költségvetést terheli.

A Javaslat kiegészíti a kamatfizetési szabályokat és kimondja, hogy amennyiben egy igénylés (bevallás) jogos és jogosulatlan részeket is tartalmaz, a jogos, de késve kiutalt összeg után sem jár kamat, ha az igénylés (bevallás) ezt meghaladó mértékben tartalmaz jogosulatlan igénylést. A költségvetés terhére kialakult helyzetet a Javaslat nem drasztikusan, a törvényeket betartó, esetleg tévedő adózókat egyaránt sújtó megoldással kívánja megszüntetni. Ezért a Javaslat csak abban a körben szünteti meg az adóhatóság kamatfizetési kötelezettségét, ahol az előzetes vizsgálat feltárja, hogy  az igényelt összeg több mint 50 %-ban jogosulatlan.

                         a 6. §-hoz

Az Art. 31. §-ának (1) bekezdése szerint az adóhatóság, ha adótörvény előírja, a fizetendő előleg összegét vagy az adóévről benyújtott bevallás határidejétől, vagy a várható adó bejelentésétől számított 30 napon belül fizetési meghagyással közli. Minthogy a társasági adóról szóló törvény módosítása el kívánja hagyni az adóévben jogelőd nélkül alakult vállalkozások adóelőleg fizetési kötelezettségét, a Javaslat - ehhez igazodóan -hatályon kívül helyezi az ezzel összefüggő bejelentési kötelezettség teljesítését, illetőleg az adóelőleg megállapítási szabályból  a várható adóra vonatkozó szövegrészt.

                         a7. §-hoz

Az Art. szerint az adóhatóság évente egy alkalommal értesíti az adózót adószámlájának egyenlegéről. Ez a jellemzően folyamatos - évente ismétlődő - adófizetési kötelezettségek esetén kellő tájékoztatást ad az adózó fennálló tartozásáról és a felszámított késedelmi pótlékáról.

Az adózónak is elemi érdeke, hogy értesüljön számlájának állásáról. Ezért a módosítás egyértelművé teszi, hogy valamennyi adóhatóság köteles az adózó  folyószámlájának legalább évi egyszeri lezárására és a tartozást, vagy túlfizetést mutató számlákról a határozat értékű tájékoztatás kiadására.

A Javaslat a költségkímélés szempontjait figyelembe véve az egyenlegértesítő kiküldését akkor engedi mellőzni, ha az sem tartozást, sem túlfizetést nem mutat, tehát az egyenleg 0.

Az állami adóhatóságnál a nagyszámú adózó majdnem egyidőben történő értesítése azonban megoldhatatlan feladatot jelent. A Javaslat ezért két lépcsőben teszi kötelezővé az értesítők kiküldését. Ha az adózónak valamely adójában május 31-ig kell bevallást tennie, akkor a folyószámla egyenlegéről október 31-ig kap tájékoztatást. Ez előnyös is, mert a számla zárása az adózó éves bevallását és befizetését is

tartalmazhatja. A többi adózó változatlanul augusztus 31-ig értesül adószámlájának egyenlegéről.

                         a8. §-hoz

A jogalkalmazói igényeknek kíván eleget tenni a Javaslat az Art. 42. §-a (3) bekezdésének módosításával. A szövegpontosítás egyértelművé teszi, hogy az önellenőrzés milyen mozzanatokból tevődik össze és mivel fejeződik be. Ennek abból a szempontból van jelentősége, hogy csak a jogszerűen végzett (és befejezett) önellenőrzés mentesíti az adózót az egyéb adóügyi jogkövetkezmények alól. A Javaslat világossá teszi, hogyha egyébként kell önellenőrzési pótlékot fizetni, akkor csak ennek megállapításával, bevallásával és befizetésével teljesülnek a törvényi feltételek.

A hatályos szabályozás kimondja, hogy a számlahelyesbítés nem minősül önellenőrzésnek, az ebből adódó elszámolási szabályokat az általános forgalmi adóról szóló törvény tartalmazza. Nincs azonban rendelkezés  arról, hogy mi a teendője az adózónak, ha azért kénytelen elszámolását módosítani, mert a termékimport esetén az előzetesen felszámított és megfizetett adóját megállapító határozatot a vámhatóság utólag módosítja. Minthogy ez eredményét illetően a számlahelyesbítéssel esik egy tekintet alá, a Javaslat az ebből eredő elszámolási kötelezettséget a számlahelyesbítésre vonatkozó előírásokhoz hasonlóan rendezi.

                         a9. §-hoz

Az Art-nek az állami adóhatóság hatáskörét rendező előírásait a Javaslat kiegészíti.

Az éves költségvetési törvény és az állami garanciavállalásról rendelkező egyéb jogszabályok adók módjára behajtandónak tekintik a költségvetés helytállási kötelezettségének \"eredményeként\" kifizetett közpénzeket, de az ennek behajtására kötelezett hatóságot nem minden esetben jelölik meg.

Az Art. 49. §-ának (3) bekezdése értelmében, ha az egyes adók módjára behajtandó köztartozásokat megállapító jogszabályok a behajtási feladat \"címzettjéről\" külön nem rendelkeznek, akkor ezt a feladatot a települési önkormányzat jegyzőjének kell ellátnia. Minthogy jelen esetben a központi költségvetést megillető \"követelésről\" van szó (csakúgy mint az adó esetében) a Javaslat - a pontatlan szabályozásból eredő diszfunkció elkerülése érdekében - egyértelművé kívánja tenni az állami adóhatóság szerepét, \"kizárólagos\" hatáskörébe utalva e feladat ellátását.

                         a 10. §-hoz

Az Art. előírásai szerint az önellenőrzés - ha az önellenőrzési pótlék fizetési kötelezettséggel jár - a pótlék megfizetésével zárul. Így az adózók csak a már jogszerűen megfizetett önellenőrzési pótlék mérséklését kérhetik, ha mérséklésre okot adó körülmények állnak fenn.

A mérséklés iránti kérelmek megítélésében a gyakorlat nem egységes. Ezért a Javaslat pozitív szabállyal kívánja rendezni a már megfizetett önellenőrzési pótlék mérséklésének lehetőségét abban az esetben, ha az adózó az önellenőrzéssel érintett bevallás benyújtásakor a tőle elvárható körültekintéssel járt el.

                        a 11. §-hoz

Az adóbírság hatályos szabályai esetében jogalkalmazási gondot okoz a termékimportot terhelő adónak az idő előtti visszaigénylésében megnyilvánuló jogsértés. A visszaigénylési jog megnyíltát követő, de az eggyel korábbi elszámolási időszak bevallásában szereplő visszaigénylés az egyik havi bevallásban adóhiányt, a következőben pedig (visszaigényelhető) adótöbbletet okoz. Az adóhatóság által a havonta megállapított adóhiány (és adóbírság) a jellemzően azonos hibához, de rövidebb-hosszabb időn keresztül \"folytatólagosan\" elkövetett \"tévedéshez\" képest túl súlyos.

A költségvetést ért kár valójában az egy hónapi késedelmi kamat, minthogy a befizetést követően a visszaigénylési jog megnyílik. Tekintve, hogy az egyes hónapok között a megállapított adóhiány ennek megfelelően pénzügyileg rendeződik, így nincs vagy csak minimális a ténylegesen fizetendő adóhiány. Indokolt tehát a bírság kiszabásának a lehetőségét is a sérelem súlyához kötni. Ellenkező esetben a jogszerűen megállapítható adóbírság a többszöröse is lehet az adózót valójában terhelő utólagos befizetési kötelezettségnek.

Ezért a Javaslattermékimport esetén csak az ellenőrzési időszak egészére vonatkozóan megállapítható és ténylegesen befizetendő adót tekinti az adóbírság alapjának.

                        a 12. §-hoz

Az Art. 74. §-ának (5) bekezdésébe foglalt, az adóelőleg-fizetési kötelezettséggel összefüggő mulasztási bírság szabályait érintő változást a társasági adóról szóló törvénynek az adóelőleg-megállapításra vonatkozó rendelkezéseit érintő, 1995. január 1-jét követő módosulása teszi szükségessé.

A társasági adóról szóló törvény módosítására benyújtott Javaslat - a jogelőd nélkül a tárgyévben alakult vállalkozások adóterheit csökkentve - meg kívánja szüntetni a bejelentett várható adó alapján megállapított adóelőleg-fizetési kötelezettséget.

A várható adó bejelentési kötelezettségének megszüntetésével tehát feleslegessé válik a mulasztási bírság kilátásba helyezése.

Az Art-nek a mulasztási bírságokat tartalmazó 74. §-ának hatályos szabályozása tételesen felsorolja azokat a bírsággal sújtható eseteket, amelyeknél az adott bekezdésben megállapított bírságmérték alkalmazása során nem lehet magánszemélyek esetében 1.000 forintnál, nem magánszemély adózóknál 10.000 forintnál kevesebb bírságot megállapítani.

A \"bírságminimum\" intézménye különösen a kisösszegű adóterhekkel kapcsolatos mulasztások, késedelmek során hozta felszínre a szabályozás ellentmondásosságát. Ha ugyanis a bírság az adó %-ában megállapított és az adó kis összegű, a jogkövetkezmény lehet aránytalanul magas, akár az adó többszöröse is.

Ezért a Javaslat megszünteti a kötelező minimum alkalmazását. A (15) bekezdés módosításával - az adóhatóság mérlegelési lehetőségét bővítve - kimondja, hogy ha a %-os jogkövetkezmény számított összege 1.000 forint, illetőleg nem magánszemély adózóknál 10.000 forint alatt van  (tehát a bírság visszatartó ereje a csekély összeg miatt nem biztosított)  az adóhatóság a %-os mértékkel számított és a ma hatályos minimum összegek között állapíthatja meg az arányos, de a visszatartó erő szempontjából nem jelentéktelen összegben a büntetést.

                        a 13. §-hoz

A Javaslat 3. és 4. §-ánál említettekkel összefüggésben módosul az Art. 78. §-ának (1) bekezdése, amelyben a törvény meghatározza az adókivetéssel megállapítandó adók körét. A helyi adóknál most már három adó kivételével általánossá válik a kivetés, és nem változik ez a módszer a termékimportot terhelő adók esetén sem.

Minthogy a termékimportot terhelő adók sora az utóbbi időben kiegészült a fogyasztási adóval, a Javaslat nem utal vissza a vámhatóság adóhatósági hatáskörét megállapító rendelkezésre, hanem gyűjtő elnevezéssel, termékimportot terhelő adóknak nevezi az e körbe tartozó kötelezettségeket.

                        a 14. §-hoz

A Javaslat a jogalkalmazást és az adófizetési fegyelmet javítandó újrarendezi a fizetési halasztás és részletfizetés engedélyezésének feltételrendszerét. A gyakorlatban gondot okozott a jogalkalmazás számára, hogy a magánszemély adózókra megállapított feltételek és az általános feltételek egymáshoz való viszonya a szabályozásban nem volt élesen elhatárolható egymástól. Ezért a Javaslat világosan megkülönbözteti azokat a körülményeket, amelyeket  a magánszemély adózók kérelmének vizsgálatakor kell figyelembe venni.


A fizetési fegyelem javítása irányába hat a halasztás és a részletfizetés pótlékolásának újraszabályozása. Megszűnik az a magánszemélyekre vonatkozó és sokak által kihasznált szabály, mely szerint a kérelem elbírálásáig nem volt helye pótlékszámításnak, a teljesített kedvezmény után viszont a főszabály szerint \"büntető pótlékot\", azaz késedelmi pótlékot kellett fizetni.

A munkaterhek torlódása miatt az adóhatóság a benyújtott -igen nagy számban alaptalan - kérelem elbírálásával lényeges késedelembe esve az adózónak \"kényszerűségből\" fizetési haladékot biztosított, majd határozatában közölve a kedvezményt kísérő késedelmi pótlék mértékét - jelenleg évi 50 % - az adózót \"elriasztotta\" annak tényleges igénybevételétől.

A Javaslat  ezt az ellentmondást kiküszöböli, a fizetési könnyítés igénylői számára egyértelművé teszi, hogy a kedvezmény után \"kamatot\" kell fizetni, ami azonban az engedély nélkül késedelmesen fizetők pótlékának csak a fele, a pótlékolás kezdő időpontja pedig az adó eredeti esedékessége. Emiatt várhatóan csak azok kérnek majd fizetési könnyítést, akiknek erre ténylegesen szükségük van - egy elfogadható mértékű kamat megfizetése mellett is.

A jogi személyek és egyéb szervezetek, illetőleg azok a magánszemélyek, akik kérelmüket az esedékesség után terjesztik elő,csak abban az esetben és csak arra az időszakra fizetnek majd a jegybanki alapkamattal azonos mértékű kamatot, amelyre nézve az adóhatóság a fizetési könnyítést engedélyezi. Az esedékesség és a kérelem elbírálása közötti időre a késedelmi pótlékot - a jegybanki alapkamat kétszeresét -kell fizetniük.

Az adóhatóság csak kivételes méltánylást érdemlő esetekben alkalmazza majd a pótlék nélküli fizetési könnyítést, amelyet a törvény a szélsőséges esetek kezelésére tart fenn.

                        a 15. §-hoz

A jelenlegi szabályok is módot adnak az adóhatóságnak a pótlék- és bírságtartozás mérséklésére. Esetenként, főleg hosszabb idő elteltével a pótlék- és bírságtartozás halmozódva a folyó fizetési kötelezettségekkel már olyan mértékű lehet, amelynek megfizetése az adózó gazdasági tevékenységének ellehetetlenülését eredményezheti. Ennek elkerülése érdekében a Javaslat lehetővé teszi, hogy az adóhatóság a pótlék- és bírságtartozást - a jelzett körülményre tekintettel - mérsékelje. Az ellehetetlenülés körülményeinek fennállását az adózónak kell bizonyítania, az adóhatóság azonban a kérelem teljesítését a tőketartozás egy részének (vagy egészének) befizetéséhez kötheti, ami a hátralékállomány csökkenéséhez vezethet.

                        a 16. §-hoz

A bírói joggyakorlat az adózók jogérvényesítési lehetőségét szűkítve értelmezte a bíróság által felülvizsgálható jogerős másodfokú adóhatósági határozatok körét. A Javaslat ugyanakkor garanciális okból kimondja, hogy minden adóhatósági határozat érdemi és így - ha az adózó azt jogsértőnek tartja - bíróság előtt felülvizsgáltatható, amennyiben az valamely adókötelezettséget érint, illetőleg az adózó jogát, kötelezettségét állapítja meg. A Javaslat kivonja az érdemi határozatok köréből a fizetési könnyítés (halasztás, részletfizetés) tárgyában hozott adóhatósági döntéseket.

                    a 17-20. §-okhoz

Az adóbevételek beszedhetőségének javítása érdekében a Javaslat  kötelezővé teszi az adótartozást biztosító jelzálogjog bejegyzését az ingatlannyilvántartásba.

A hatályos szabályok szerint  az adóhatóságot megillető jelzálogjog olyan, ingatlannyilvántartási bejegyzést nem igénylő ún. törvényi zálogjog, amely kielégítési elsőbbséget jelent a szerződéses zálogjogokkal szemben.

Az adóbeszedési érdekeket eredményesebben szolgálja, -összhangban az ingatlannyilvántartás közhitelességéhez fűződő érdekekkel is - ha a tartozást bejegyzett,  azaz az érdekeltek számára látható módon feltüntetett \"biztosíték\" is védi.Ezzel az adóhatóság nem kerül kedvezőbb helyzetbe, mint a korábban már jelzálogjogukat bejegyeztetett többi hitelező, de kedvezőtlenebbe sem, mert \"közreműködése\" nélkül az ingatlan nem idegeníthető el, illetve nem hajtható végre (17. §).

Ugyancsak a beszedés feltételeit javítja a végrehajtási eljárás szüneteléséről rendelkező szabály módosítása. A Javaslat szerint a végrehajtás során előterjesztett fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló adózói kérelem csak egy alkalommal \"akaszthatja\" meg a végrehajtási cselekmények foganatosítását. A hasonló jogalappal előterjesztett újabb és újabb folyamodvány - bár a kérelmet érdemben kell elbírálni - ilyen joghatással már nem rendelkezik (18. §).

A végrehajtási költség átalány jellegű legkisebb összegét a módosítás csak az ingó- és ingatlanfoglalás esetére tartja fenn. A főleg adminisztrációs költséggel járó - íróasztal mellől megtehető - munkabér-letiltás, bankszámla ellen benyújtott azonnali beszedési megbízás alkalmazása esetén méltánytalan lenne a 2.000 forintos legkisebb mérték alkalmazása (19. §).

Az értékviszonyok változásával összefüggésben a Javaslat lehetővé teszi, hogy a 100 forint alatti adótartozásokat az adóhatóság nyilvántartásából adminisztrációs terheinek csökkentése érdekében törölhesse, ha a behajtás érdekében szükséges intézkedések megtétele nem gazdaságos. Az ellenőrizhetőség érdekében ezeket a tételeket külön listába kell foglalni (20. §). 
                        a 21. §-hoz

Az adózók és az adóhatóságok érdekét egyaránt szolgáló, a kötelezettségek teljesítését egyszerűsítő szabály, hogy az adatszolgáltatást az adózók gépi adathordozón is teljesíthetik. A törvénymódosítás ezt a lehetőséget kiterjeszti az adóbevallás benyújtására is, ha ennek programját az adóhatóság előzetesen jóváhagyta.

A gépi adathordozón teljesített bevallás mellett be kell nyújtani az azzal azonos tartalmú aláírt iratot is a későbbi viták megelőzése érdekében. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az egyébként rendszeresített nyomtatványt is ki kell tölteni.  Elégséges a gépi adathordozóról készített leporellónak az aláírása is, miután ez az irat - a Javaslat szerint - a kitöltött és aláírt nyomtatvánnyal azonos értékű okirat.

                        a 22. §-hoz

Az Art. hatályos 96/A. §-a, amely az egyes adókra vonatkozó különös rendelkezéseket tartalmazza,kiegészül  egy új (6) bekezdéssel. Az illetéktörvény módosítása - elfogadása esetén - ismét bevezeti az ún. okirati illetékeket. Az okirati illetéket a legtöbb eljárási illetékhez hasonlóan bélyegben (az illetékköteles okiratra felragasztva) kell leróni.

Minthogy az új kötelezettség teljesítése az Art-nek az eljárási illetékekre vonatkozó rendelkezéseihez képest kiterjedt eltérő szabályozását nem igényli, a Javaslat kimondja, hogy az okirati illetékek esetén az eljárási illetékekre vonatkozó előírások szerint kell eljárni.

A Javaslat mindösszesen két különbséget állapít meg. Összhangban az illetéktörvény tervezett módosításával kimondja, hogy az okirati illetéket - bárki is a kötelezett - mindig önadózással kell teljesíteni, és ennek elmulasztása esetén a bírság megállapításnak nem előfeltétele a mulasztó fél felszólítása a hiányosság pótlására.

                        a 23. §-hoz

A törvény értelmező rendelkezéseit a Javaslat új z) ponttal egészíti ki. A Javaslat 13. §-ában foglaltakkal összhangban elkerülhetetlen, hogy a törvény különböző helyein megtalálható hol felsorolt, hol gyűjtő néven említett - a termékimporthoz kapcsolódó - adókat, mint új fogalmat az értelmező rendelkezések definiálják. Ezen adók körének jövőbeni változása során elégséges lesz az értelmező szabály korrekciója, és elkerülhető a törvény több ponton történő módosítása.




                      a 24-26. §-okhoz

A Javaslat záró rendelkezései a hatálybalépés időpontjáról, illetőleg az emiatt \"feleslegessé\" váló rendelkezések hatályon kívül helyezéséről rendelkeznek.

A Javaslat átmeneti szabályai egyrészt hagyományosan arról szólnak, hogy a módosuló szabályokat a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell, kizárva ugyanakkor az adózókra nézve terhesebb kötelezettséget jelentő szabályok visszaható hatályát.

A jogértelmezést segítik azok a rendelkezések, amelyek az általánoshoz képest különös szabályként érvényesülnek a fizetéskönnyítési, adómérséklési és a végrehajtási eljárás során előterjesztett méltányossági ügyekben. E megújított szabályokat - éppen,mert új feltételeket határoznak meg - a folyamatban lévő ügyekben nem, csak a törvénymódosítás hatálybalépését követően kell alkalmazni.

A Javaslat a mellékletekben előírt és az állami adóhatósághoz benyújtandó adóbevallások rendjét csak a hatálybalépést követő időszak adókötelezettségeire engedi érvényesülni. A hatálybalépés előtti időszak adókötelezettségeit a kötelezettség keletkezésekor hatályos szabályok szerint kell teljesíteni, ide nem értve az egyéni vállalkozókra vonatkozó kifizetői adatszolgáltatási kötelezettséget (3. számú melléklet), mert ezt a Javaslat visszaható hatállyal 1994. január 1-ig visszamenőleg szünteti meg (24. §).

A helyi adókban bekövetkező új bevallási rend az önadózás helyére lépő adókivetéssel érintett adókban szintén átmeneti szabályokat igényel. Az egyszerűsítés érdekében az előző évről, a korábban hatályos szabályok szerint benyújtott bevallásban kell az adózóknak feltüntetni azokat az adatokat is - 1995. január 1-jén fennálló állapotnak megfelelően -, amelyek alapján az 1995. évi adókivetés és adóalap-rögzítés megtörténhet (25. §).

A Javaslat a 26. §-ában az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló 1992. évi LXXXIII. törvény 11. §-ának (5) bekezdését módosítja. A fizetési kötelezettségek teljesíthetősége szempontjából nélkülözhetetlen, hogy a mai szabályozásból hiányzó előlegfizetési időpontokat a törvény meghatározza. A hatályos szabályok szerint a járulékot negyedévenként kell fizetni, de pontosan mikor, azt a törvény nem tartalmazza. Ezt pótolja a Javaslat.

                        a 27. §-hoz

Az Alkotmánybíróság a 15/1991.(IV.13.)AB számú határozatával alkotmányellenesnek minősítette a személyi szám általános és egységes, korlátozás nélküli használatát. Ezzel összhangban az Országgyűlés még 1992. évben két olyan törvényt is alkotott, melynek rendelkezése szerint a személyi szám cseréjéről \"véges\" határidőn belül gondoskodni kell.

A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Nytv.) 8. § (1) bekezdésének c) pontja és 39. §-ának (3)-(4) bekezdésének hatályon kívül helyezése egy a hatályos törvénynek az 1994. december 31-ig megállapított határidőig az anyagi és technikai feltételek hiánya miatt nem megoldható feladatát rendezi. Az elképzelések szerint a mai rendszerben meglévő három adatkezelő, az OSZH, a TÁKISZ-ok és az önkormányzatok közül a TÁKISZ-ok adatkezelési jogát kellett volna megszüntetni, és csak az önkormányzatok illetőleg az OSZH közötti adattovábbítási feladatait megtartani. Minthogy az egyes önkormányzatok és a TÁKISZ-ok közötti számítógépes kapcsolat kiépítése közel 500 millió Ft költséget és ma még nem biztosítható személyi feltételeket jelentene, a törvényi határidő ez ügyben nem tartható. A Javaslat alkalmazkodva a körülményekhez, megerősíti a TÁKISZ-ok adatkezelési jogosultságát, tudomásul véve, hogy az egyes önkormányzatok és a megyei központokba telepített TÁKISZ-ok közötti számítógépes vonalak kiépítésére csak egy későbbi időszakban kerülhet sor.

A Nytv. 37. §-a a személyi szám azonosítójel szerinti használatát 1994. december 31-ig engedélyezi. Ez praktikusan azt jelenti, hogy ezen időpontot követően a magánszemélyek adóztatásához és a kifizetések kontrolljához (tehát az Szja elszámolási és számonkérési rendjéhez) már új számjelrendszert kellene alkalmazni, illetve a korábbi \"személyi számos\" nyilvántartást az új adóazonosítónak kellene felváltania. Az új nyilvántartás létrehozásának, a meglévő azonosító rendszer átkonvertálásának - mely csupán az állami adóhatóság esetében mintegy 3-3,5 milliárd forintba kerül - anyagi fedezetét az 1994. évi költségvetés nem biztosította.

A 3354/1993. Korm. határozat értelmében az 1994. évi költségvetés végrehajtásával, valamint a forráshiányos ügyekkel összefüggő jogszabályokat szükség szerint módosítani kell. Miután az új azonosító jelre történő átálláshoz szükséges források nem teremthetők meg, ezért a Javaslat módosítja a Nytv. 8. §-ának (1) bekezdését és 37. §-ának (2) bekezdését. Ezzel biztosítva, hogy az adóigazgatás szervei a személyi számot, mint a magánszemélyek azonosító jelét még 1 évig, 1995. december

31-ig alkalmazhassák. Enélkül az adófeldolgozás rendszere működésképtelenné válna.

                  az 1. számú melléklethez

Az Art. hatályos előírásai szerint az állami adóhatósághoz teljesítendő adóbevallások rendjét megállapító szabályoknak a kerekítésre vonatkozó rendelkezései kiegészítésre szorulnak.

A Javaslat kimondja, hogy a magánszemélyek jövedelemadója és földadója kivételével az adatokat 1.000 forintra kerekítve és 1.000 forintban kifejezve kell feltüntetni. Ez a rendelkezés és a tartalmilag ugyanezt, csak pontatlanul jelentő hatályos szabályok nem kezelték azokat a jellemzően havonta megállapítandó, fizetendő kötelezettségeket, amelyek a kerekítés miatt vagy mindig 0, vagy mindig 1.000 forintot jelentettek. A Javaslat ennek  a helyzetnek a kezelésére annak érdekében, hogy az éves bevallások és a befizetések ne

kerülhessenek ellentmondásba, e kötelezettségek göngyölített számítását és bevallását írja elő.

A jogosulatlanul igénybe vett támogatások évközi - kiutalás előtti - szankcionálását biztosítja az a kiegészítő rendelkezés, amely az évközi igénybevétel érdekében kitöltött igénylőlapot bevallássá nyilvánítja és így a feltárt jogsértést azonnal  (nemcsak az éves bevallás adataihoz képest) meg lehet állapítani.

Igazodva az általános forgalmiadó-törvény módosításához, a Javaslat bevezeti az eddigi kizárólagos havi elszámolási, bevallási rendhez képest a negyedéves bevallás szabályait. Ennek praktikus oka, hogy a havi bevallások tömegének feldolgozása és ellenőrzése meghaladja az adóhatóság mai teljesítőképességét. Az ellenőrizetlenség pedig durva visszaélések, jogosulatlan költségvetési pénzek igénybevételének lehetséges forrása.

Ezért azok az adózók, akiknek (amelyeknek) az előző évben a nettó fizetendő általános forgalmi adójuk az 1 millió forintot nem érte el, mindaddig negyedévenként adnak bevallást (a forgalmi adóban), ameddig a tárgyévben át nem lépik az 1 millió forintos értékhatárt. A negyedéves bevallás határidejét a Javaslat a negyedévet követő hó 20-ában határozza meg.

A gyakorlat által felvetett igényt teljesít a Javaslat, amikoris az általános forgalmi adóról szóló törvényben az utolsó - havi, negyedévi - elszámolási időszak bevallásában feltüntetendő, de a bevallás benyújtására előírt határidőig nem minden esetben számba vehető korrekciós tényezők miatt szükséges önellenőrzések elvégzését pótlékmentesen teszi lehetővé. Ennek feltétele, hogy azt az éves bevallás - február 15. - benyújtására előírt határidőig az adózó teljesítse.

                  a 2. számú melléklethez

A befizetési határidőket megállapító melléklet- igazodva a bevallási rendben bekövetkező változásokhoz -az áfa negyedéves befizetési határidejét állapítja meg a negyedéves bevallással egyidőben, és a jellemzően visszaigénylő pozícióban lévő adózók (pl. exportőrök) érdekében lehetővé teszi a havi elszámolás engedélyezését.

Korrigálja a Javaslat a helyi adók befizetési szabályát -igazodva az előlegfizetési kötelezettségek teljesítésében időközben bekövetkezett változásokhoz (előlegkivetés) - és elhagyja a két egyenlő részletben történő fizetésre utaló kitételt, mert ez az előlegkivetés következtében nem hatályosult.

A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló törvény a HTO utalványok felhasználásával kapcsolatban sajátos adóvisszaigénylési lehetőséget teremt. Ezen adóvisszaigénylési ügyekben biztosít a Javaslat az általánostól eltérő szabályokat.

                  a 3. számú melléklethez

Többévi bizonytalanságot szüntet meg és mérsékli a kifizetők adminisztratív kötelezettségét (egyszersmind költségét) a Javaslat azzal, hogy törli a kifizetőknek az egyéni vállalkozókra vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettségét. Ez annál is inkább indokolt, mivel ezen információ hasznosíthatósága kétséges, így felesleges ennek szolgáltatásával terhelni az adózók nem kis csoportját.

A magánszemélyek jövedelemadójának módosításával összefüggésben a biztosítások adókedvezményének újbóli szabályozása miatt szükséges az Art. 3. számú melléklete B) pontjának módosítása, mely a biztosító intézetek adatszolgáltatási kötelezettségéről rendelkezik.

E rendelkezés alapján kapja meg az állami adóhatóság a biztosító intézetektől azokat a kontroll-információkat, melyek alapján ellenőrizni tudja a magánszemély adózók által igénybe vett, biztosításokhoz fűződő adókedvezmények jogosságát, illetőleg ennek alapján értesül az adóhatóság azokról a körülményekről, melyek következtében az adózó

elveszíti a korábban már igénybe vett kedvezményéhez a jogot.

                  a 4. számú melléklethez

A hatályos szabályok különválasztják a külföldi szervezetektől a társasági adó szabályai alapján belföldi személyek által levont társasági adó bevallásának határidejét. Ha a levonó személy alanya a társasági adónak, május 31-ig a saját bevallásában szerepelteti az adatot, ha viszont nem alanya, külön bevallást tesz február 15-ig.  A Javaslat - az egységesítés érdekében - a nem társasági adóalanyoktól is az adóévet követő május 31-ig követeli meg a bevallást, külön erre a célra rendszeresített nyomtatványon.

                  az 5. számú melléklethez

Az egyéni vállalkozók által választható átalány jellegű adózáshoz ad az általános előírásokhoz képest különös szabályokat a Javaslat.

Ebben meghatározza a legfontosabb bejelentési, befizetési és nyilvántartási előírásokat, szoros összhangban a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvénynek az átalányadózást meghatározó mellékletével."
