"A MAGYAR KöZTÁRSASÁG KORMÁNYA


T/265. számú


t ö r v é n y j a v a s l a t


az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény kilencedik jegyzőkönyvének kihirdetéséről


Előadó: Dr. Vastagh  Pál


Budapest, 1994. november 10.



T/265.


Törvényjavaslat

az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény kilencedik jegyzőkönyvének kihirdetéséről


(A Magyar Köztársaság megerősítésről szóló okiratának letétbe helyezése az Európa Tanács főtitkáránál 1992.november 5-én megtörtént.)

1.§. Az Országgyűlés az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény kilencedik jegyzőkönyvét e törvénnyel kihirdeti.

2.§. A jegyzőkönyv eredeti angol nyelvű szövege és annak hiteles magyar fordítása a következő:
:

    „Kilencedik jegyzőkönyv az emberi jogok és alapvető szabadságok

                            védelméről szóló Egyezményhez

  Az Európa Tanács tagállamai, az emberi jogok és alapvető szabadságok

védelméről Rómában, 1950. november 4. napján kelt egyezmény (a

továbbiakban: Egyezmény) e kiegészítő jegyzőkönyvének aláírói, elhatározván,

hogy továbbfejlesztik az Egyezmény által szabályozott eljárást, a

következőkben állapodtak meg:

                                              1. Cikk

  Az Egyezmény azon Szerződő Felei vonatkozásában, amelyeket ez a

jegyzőkönyv kötelez, az Egyezmény a 2-5. Cikkekben foglaltak szerint

módosul.

                                              2. Cikk

  Az Egyezmény 31. Cikkének 2. §-a a következő:

  „2. A jelentést meg kell küldeni a Miniszteri Bizottságnak. Ugyancsak meg

kell küldeni az érdekelt államoknak és, amennyiben az a 25. Cikk szerint

előterjesztett kérelemmel foglalkozik, a kérelmezőnek is. Sem az érdekelt

államoknak, sem a kérelmezőnek nem szabad a jelentést közzétennie.”

                                              3. Cikk

  Az Egyezmény 44. Cikke a következő:

  „Ügyet a Bíróság elé csak a Magas Szerződő Felek, a Bizottság, természetes

személyek,         nem-kormányzati           szervezetek        vagy      egyének csoportja

terjeszthetnek, akik, illetve, amelyek a 25. Cikk alapján kérelmet nyújtottak

be.”

                                              4. Cikk

  


  Az Egyezmény 45. Cikke a következő:

  „A Bíróság joghatósága kiterjed a jelen Egyezmény értelmezésére és

alkalmazására vonatkozó minden ügyre, amelyet a 48. Cikk szerint elébe

utaltak.”

                                          5. Cikk

  Az Egyezmény 48. Cikke a következő:

  „1. Az alábbiak utalhatnak ügyet a Bíróság elé, feltéve, hogy az illető Magas

Szerződő Fél, ha csak egy Fél érdekelt, illetve Magas Szerződő Felek, ha több

Fél érdekelt, a Bíróság kötelező joghatósága alá tartoznak, vagy ennek

hiányában, az érdekelt Magas Szerződő Fél hozzájárulásával, ha csak egy

érdekelt Fél van, illetve a Magas Szerződő Felek hozzájárulásával, ha több

mint egy érdekelt Fél van:

  a) a Bizottság,

  b) az a Magas Szerződő Fél, amelynek állampolgára az állítólagos áldozat,

  c) az a Magas Szerződő Fél, amely az ügyet a Bizottság elé utalta,

  d) az a Magas Szerződő Fél, amely ellen a panaszt tették,

  e) az a természetes személy, nem-kormányzati szervezet vagy egyének

csoportja, amely, illetve, aki a Bizottsághoz a panaszt tette.

  2. Ha az ügyet csak az 1. e) pont szerint utalták a Bíróság elé, az először egy,

a Bíróság tagjaiból álló, háromtagú testület elé kerül. Hivatalból tagja a

testületnek az a bíró, akit arra a Magas Szerződő Félre tekintettel

választottak, amely ellen a panaszt benyújtották, ilyen bíró hiányában az ezen

állam által választott személy, aki bírói minőségben vesz részt az ügy

tárgyalásán. Ha egynél több Magas Szerződő Fél ellen tettek panaszt, úgy a

testület összetétele ennek megfelelően bővül.

  Ha az ügy az Egyezmény értelmezése vagy alkalmazása szempontjából

jelentős kérdést nem vet fel és más körülmény sem indokolja az ügyben a

Bíróság eljárását, a testület egyhangúlag úgy határozhat, hogy a Bíróság nem

jár el az ügyben. Ilyen esetben, az Egyezmény 32. Cikke rendelkezéseinek

megfelelően, a Miniszteri Bizottság dönt arról, hogy megsértették-e az

Egyezményt.”

                                          6. Cikk

  1. Ez a jegyzőkönyv az Európa Tanács azon tagállamai részére áll nyitva

aláírásra, amelyek az Egyezményt aláírták. Ezen államok a jegyzőkönyv

részesévé válhatnak:

  a) megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás fenntartása nélküli aláírással,

vagy

  b) megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás fenntartásával való aláírással,

amelyet megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás követ.

  2. A megerősítésről, elfogadásról vagy jóváhagyásról szóló okiratot az

Európa Tanács Főtitkáránál kell letétbe helyezni.

                                          7. Cikk

  1. Ez a jegyzőkönyv az azon időpontot követő három hónapos időszak lejárta

utáni hónap első napján lép hatályba, melyen az Európa Tanács legalább tíz

tagállama hozzájárulását fejezte ki ahhoz, hogy a jegyzőkönyv a 6. Cikk

rendelkezéseinek megfelelően kötelező legyen számára.


  2. Mindazon tagállamok vonatkozásában, melyek ezt követően fejezik ki

hozzájárulásukat ahhoz, hogy a jegyzőkönyv kötelező legyen számukra, a

jegyzőkönyv az aláírást, vagy a megerősítésről, elfogadásról vagy

jóváhagyásról szóló okirat letétbe helyezését követő három hónapos időszak

utáni hónap első napján lép hatályba.

                                          8. Cikk

  Az Európa Tanács Főtitkára értesíti az Európa Tanács tagállamait:

  a) minden aláírásról,

  b) minden megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okirat letétbe helyezéséről,

  c) e jegyzőkönyvnek a 7. Cikknek megfelelően történt hatálybalépése

időpontjairól,

  d) az e jegyzőkönyvre vonatkozó minden más jogcselekményről, értesítésről

vagy nyilatkozatról.

  Ennek hiteléül a kellően meghatalmazott alulírottak aláírták ezt a

jegyzőkönyvet.

  Készült Rómában, 1990. november 6. napján angol és francia nyelven,

egyetlen példányban, melyet az Európa Tanács levéltárában kell elhelyezni.

Mindkét nyelvű szöveg egyaránt hiteles.

  Az Európa Tanács Főtitkára az Európa Tanács valamennyi tagállama

számára hiteles másolatot küld.

  Protocol No. 9 to the Convention for the Protection of Human Rights

                              and Fundamental Freedoms

  The member States of the Council of Europe, signatories to this Protocol to

the Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental

Freedoms, signed at Rome on 4 November 1950 (hereinafter referred to as

„the Convention”),

  Being resolved to make further improvements to the procedure under the

Convention,

  Have agreed as follows:

                                         Article 1

  For Parties to the Convention which are bound by this Protocol, the

Convention shall be amended as provided in Articles 2 to 5.

                                         Article 2

  Article 31, paragraph 2, of the Convention, shall read as follows:

  „2. The Report shall be transmitted to the Committee of Ministers. The

Report shall also be transmitted to the States concerned, and, if it deals with a

petition submitted under Article 25, the applicant. The States concerned and

the applicant shall not be at liberty to publish it.”

                                         Article 3

  Article 44 of the Convention shall read as follows:


  „Only the High Contracting Parties, the Commission, and persons,

non-governmental organisations or groups of individuals having submitted a

petition under Article 25 shall have the right to bring a case before the Court.”

                                         Article 4

  Article 45 of the Convention shall read as follows:

  „The jurisdiction of the Court shall extend to all cases concerning the

interpretation and application ot the present Convention which are referred to

it in accordance with Article 48.”

                                         Article 5

  Article 48 of the Convention shall read as follows:

  „1. The following may refer a case to the Court, provided that the High

Contracting Party concerned, if there is only one, or the High Contracting

Parties concerned, if there is more than one, are subject to the compulsory

jurisdiction of the Court or, failing that, with the consent of the High

Contracting Party concerned, if there is only one, or of the High Contracting

Parties concerned if there is more than one:

  a) the Commission;

  b) a High Contracting Party whose national is alleged to be a victim;

  c) a High Contracting Party which referred the case to the Commission;

  d) a High Contracting Party against which the complaint has been lodged;

  e) the person, non-governmental organisation or group of individuals having

lodged the complaint with the Commission.

  2. If a case is referred to the Court only in accordance with paragraph 1. e),

it shall first be submitted to a panel composed of three members of the Court.

There shall sit as an ex-officio member of the panel the judge who is elected in

respect of the High Contracting Party against which the complaint has been

lodged, or, if there is none, a person of its choice who shall sit in the capacity

of judge. If the complaint has been lodged against more than one High

Contracting Party, the size of the panel shall be increased accordingly.

  If the case does not raise a serious question affecting the interpretation or

application of the Convention and does not for any other reason warrant

consideration by the Court, the panel may, by a unanimous vote, decide that it

shall not be considered by the Court. In that event, the Committee of

Ministers shall decide, in accordance with the provisions of Article 32,

whether there has been a violation of the Convention.”

                                         Article 6

  1. This Protocol shall be open for signature by member States of the Council

of Europe signatories to the Convention, which may express their consent to

be bound by:

  a) signature without reservation as to ratification, acceptance or approval;

or

  b) signature subject to ratification, acceptance or approval, followed by

ratification, acceptance or approval.

  2. The instruments of ratification, acceptance or approval shall be deposited

with the Secretary General of the Council of Europe.


                                         Article 7

  1. This protocol shall enter into force on the first day of the month following

the expiration of a period of three months after the date on which ten member

States of the Council of Europe have expressed their consent to be bound by

the Protocol in accordance with the provisions of Article 6.

  2. In respect of any member State which subsequently expresses its consent

to be bound by it, the Protocol shall enter into force on the first day of the

month following the expiration of a period of three months after the date of

signature or of the deposit of the instrument of ratification, acceptance or

approval.

                                         Article 8

  The Secretary General of the Council of Europe shall notify all the member

States of the Council of Europe of:

  a) any signature;

  b) the deposit of any instrument of ratification, acceptance or approval;

  c) any date of entry into force of this Protocol in accordance with Article 7;

  d) any other act, notification or declaration relating to this Protocol.

  In witness whereof the undersigned, being duly authorised thereto, have

signed this Protocol.

  Done at Rome, this 6th day of November 1990, in English and French, both

texts being equally authentic, in a single copy which shall be deposited in the

archives of the Council of Europe. The Secretary General of the Council of

Europe shall transmit certified copies to each member State of the Council of

Europe.”


3.§. Ez a törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba. A jegyzőkönyvben foglaltakat 1994. október 1. napjától kezdődően kell alkalmazni.

Indokolás
 a törvényjavaslathoz

1. Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről Rómában, 1950. november 4. napján kelt Egyezmény kilencedik jegyzőkönyvét Magyarország az Egyezménnyel és nyolc jegyzőkönyvével együtt, az Országgyűlés 76/1990. (XI.2.) OGY határozatának 3. pontja alapján 1990. november 6-án tizenhárom másik európa tanácsi tagállammal együtt aláírta. A magyar aláírásra az Országgyűlés utólagos megerősítésének fenntartásával került sor. Az Országgyűlés 57/1992. (X.15.) OGY határozatával megerősítette az Egyezményt és az ahhoz tartozó kilenc jegyzőkönyvet.
Az Egyezmény és nyolc kiegészítő jegyzőkönyve már korábban hatályba lépett. A kilencedik jegyzőkönyv azonban csak 1990. november 6-án nyílt meg aláírásra, hatályba lépéséhez a jegyzőkönyv 7. cikk (1) bekezdése szerint az szükséges, hogy az Európa Tanács legalább tíz tagállama hozzájárulását fejezze ki ahhoz, hogy a jegyzőkönyv a 6. cikknek megfelelően kötelező legyen számára. A tizedik tagállam csatlakozására csak 1994. június 20-án került sor, így a jegyzőkönyv 7. cikk (1) bekezdésének megfelelően csak 1994. október 1-én lép hatályba. Ez volt az oka annak, hogy az Országgyűlés által már közel négy éve megerősített jegyzőkönyv nem kerülhetett kihirdetésre az Egyezményt és nyolc jegyzőkönyvét kihirdető 1993. évi XXXI. törvénnyel.
Ahhoz, hogy a jegyzőkönyv a magyar jog részévé váljon, szükséges annak, az Egyezményhez és nyolc jegyzőkönyvéhez hasonlóan, törvénnyel történő kihirdetése.
A kilencedik jegyzőkönyv kibővíti azokat a jogosultságokat, amelyek az Egyezményben vállalt kötelezettségek biztosításának céljából létrehozott Emberi Jogok Európai Bizottsága és Bírósága előtti eljárásban az emberi jogaik megsértése miatt ezen szervekhez forduló kérelmezőket megilleti. Az Egyezmény rendelkezései szerint a Bizottságnak az Egyezmény 31. cikke alapján elkészített jelentését a Miniszteri Bizottság és az érdekelt államok részére kell megküldenie. A kilencedik jegyzőkönyv ezt a kört kibővíti és elrendeli, hogy a jelentést a Miniszteri Bizottságon és az érdekelt államokon kívül, amennyiben egyéni panaszügyről és nem államok közötti jogvitáról van szó, a kérelmezőnek is meg kell küldeni. A jelentés bizalmas jellegét a korábbi szabályozáshoz hasonlóan a jegyzőkönyv továbbra is fenntartja, így sem az érdekelt államoknak, sem a kérelmezőnek nem szabad a jelentést közzétennie.
Jelentős újítása a jegyzőkönyvnek, hogy kibővíti azok körét, akik vagy amely szervek kérelmére egy ügy a Bíróság elé kerülhet. Az Egyezmény rendelkezései szerint csak a Magas Szerződő Felek és a Bizottság terjeszthet ügyet a Bíróság elé. A jegyzőkönyv rendelkezései szerint azon természetes személyek, nem kormányzati szervezetek és egyének csoportjai, akik, illetve amelyek az Egyezmény 25. cikke alapján a kérelmet a Bizottság elé terjesztették, kérhetik, hogy ügyük a Bíróság elé kerüljön. Esetükben azonban a jegyzőkönyv nem biztosítja ügyüknek a feltétel nélküli Bírósághoz kerülését. A jegyzőkönyv úgy rendelkezik, hogy az ügy Bíróság elé terjesztésére irányuló kérelmet először a Bíróság tagjaiból álló, három tagú tanács vizsgálja meg. Ha az ügy az Egyezmény értelmezése vagy alkalmazása szempontjából jelentős kérdéseket nem vet fel és más egyéb körülmény sincs, mely a Bíróság ügyben történő eljárását indokolná, a tanács egyhangú határozatával úgy határozhat, hogy az ügyben a Bíróság nem jár el. Ilyen esetekben a végső döntés az Egyezmény 32. cikkével összhangban a Miniszteri Bizottság feladata lesz. A három tagból álló tanács létrehozásával a jegyzőkönyv azt kívánja megakadályozni, hogy az Egyezmény alkalmazása, értelmezése szempontjából jelentéktelen ügyek ne kerülhessenek az amúgy is igen leterheltté vált Bíróság elé. 
A kilencedik jegyzőkönyv megszünteti azt az aligha megmagyarázható helyzetet, hogy a kérelmező, panaszának a Bizottság általi megvizsgálásának befejezését követően, megszűnik ügyének urává lenni, és szerepét ezután átveszik tőle annyiban, hogy a Bizottságtól (vagy a bepanaszolt, tehát ellenérdekű államtól) függ, hogy az ügy a továbbiakban a Bíróság elé kerül-e, a panaszos pedig ezután mintegy tanúként vesz csak részt az eljárásban. A kilencedik jegyzőkönyv azon rendelkezése tehát, mely szerint a kérelmező is jogosult az ügyet a Bírósághoz utalni, kiteljesíti az emberi jogok érvényesítési lehetőségét, teljesebb garanciát nyújt az emberi jogok védelmére.

2. Időközben elkészült az Egyezmény tizenegyedik jegyzőkönyve is, melyet a Kormány megerősítés céljából az Országgyűlés elé terjesztett. A tizenegyedik jegyzőkönyv egyesíti (összevonja) az Emberi Jogok Európai Bizottságát és Bíróságát és egyetlen szervet: az Emberi Jogok Európai Bíróságát hozza létre. Az egységes Bíróság létrehozatalával értelmét és célját veszíti a kilencedik jegyzőkönyv, mely a tizenegyedik jegyzőkönyv hatályba lépésekor formálisan is hatályát veszíti.
Ennek ellenére szükséges a kilencedik jegyzőkönyv kihirdetése. A tizenegyedik jegyzőkönyv hatályba lépéséig valószínűleg még több év eltelik, s addig a kilencedik jegyzőkönyvet alkalmazni kell. A törvénnyel történő kihirdetésre egyebek mellett azért is szükség van, hogy az érdekeltek megismerhessék a fentiek szerint megnövekedett jogaikat.
"
