"T/276. törvényjavaslat

1. § A Magyar Köztársaság Országgyűlése a Magyar Köztársaság és Kuvait
Állam között a beruházások elősegítéséről és kölcsönös védelméről Kuvaitban,
1989. november 8. napján aláírt Megállapodást e törvénnyel kihirdeti. [A
Megállapodást megerősítő okiratok kicserélése 1994. január 17-e napján
megtörtént. Ennek megfelelően a Megállapodás 1994. március 1-jén hatályba
lépett.]

2. § A Megállapodás magyar nyelvű szövege a következő:
:

                                     „MEGÁLLAPODÁS

        a Magyar Köztársaság és Kuvait Állam között a beruházások

                       elősegítéséről és kölcsönös védelméről

  A Magyar Köztársaság és Kuvait Állam (a továbbiakban együttesen: a

Szerződő Államok, és mindegyik külön: a Szerződő Állam),

  Attól az óhajtól vezetve, hogy kedvező feltételeket teremtsenek az egymás

közötti nagyobb gazdasági együttműködéshez és különösen az egyik Szerződő

Állam beruházóinak a másik Szerződő Állam területén vagy tengeri

övezeteiben megvalósuló beruházásaihoz,

  Felismerve, hogy ezen beruházások elősegítése és kölcsönös védelme

kétoldalú megállapodások alapján hozzájárul az üzleti kezdeményezések

előmozdításához, és fokozza a két Szerződő Állam gazdasági fellendülését,

  Az alábbiakban állapodtak meg:

                                              1. Cikk

                                        Meghatározások

  A Megállapodás szempontjából

  (1) A „beruházás” kifejezés mindenfajta vagyoni értéket jelent, amely az

egyik Szerződő Állam beruházójának tulajdonában van vagy irányítása alatt

áll, és amelyet az a másik Szerződő Állam területén vagy tengeri övezeteiben

ennek az Államnak a jogszabályaival és rendelkezéseivel összhangban ruház

be, és különösen, de nem kizárólag:

  a) ingó és ingatlan tulajdont, továbbá minden más érdekeltséget vagy dologi

jogot, mint jelzálog, zálogjog, biztosíték, haszonélvezet és hasonló jogok;

  b) társasági részvényeket, értékpapírokat és adósleveleket vagy az ilyen

társaságokban fennálló egyéb jogokat vagy érdekeltségeket, kölcsönöket és az

egyik Szerződő Állam vagy annak beruházói által kibocsátott kötvényeket és

újrabefektetés céljára visszatartott jövedelmeket;

  c) valamely beruházással kapcsolatos adósságot, szolgáltatást és pénzre

vagy bármely gazdasági értékkel bíró szolgáltatásra vonatkozó követelést;

  


  d) szellemi és ipari tulajdonjogot, mint szerzői jogok, védjegyek,

szabadalmak, ipari minták, know-how, üzleti titkok, üzleti nevek és good-will;

  e) jogszabály vagy szerződés alapján nyújtott jogot és jogszabály alapján

kiadott koncessziókat vagy engedélyeket, ideértve a természeti kincsek

kutatását, feltárását, kitermelését, kiaknázását vagy felhasználását, és az

engedélyezett termékek gyártásának, felhasználásának és eladásának jogát.

  (2) A „beruházó” kifejezés olyan természetes vagy jogi személyt jelent,

ideértve az egyik Szerződő Állam Kormányát, aki a másik Szerződő Állam

területén vagy tengeri övezeteiben beruházást létesít.

  (3) A „természetes személy” kifejezés mindegyik Szerződő Állam

tekintetében azt a természetes személyt jelenti, aki ennek az Államnak a

jogszabályai szerint annak állampolgára.

  (4) A „jogi személy” kifejezés mindegyik Szerződő Állam tekintetében jelenti:

  a) azokat a jogi személyeket, amelyeket a Szerződő Állam jogszabályaival

összhangban létesítettek és ismertek el jogi személynek, úgymint

intézmények, fejlesztési alapok, vállalkozások, ügynökségek, szövetkezetek,

személyi egyesülések, társaságok, hatóságok, alapítványok, vállalatok, cégek,

szervezetek és üzleti társulások vagy hasonló jogi személyek, függetlenül

attól, hogy felelősségük korlátolt vagy nem;

  b) bármely állam jogszabályai alapján létesített jogi személyeket, amelyek

közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerződő Állam olyan beruházóinak

tulajdonában vannak, vagy ellenőrzése alatt állnak, akiknek tényleges

gazdasági tevékenységet folytató székhelye ennek a Szerződő Államnak a

területén van.

  A beruházótól e pont alapján kérhető az ilyen tulajdon vagy ellenőrzés

bizonyítása annak érdekében, hogy az a Szerződő Állam, amelynek területén a

beruházás megvalósult vagy megvalósítandó, a beruházót a másik Szerződő

Állam beruházójának ismerhesse el.

  (5) A „jövedelem” kifejezés beruházásból származó összegeket jelent, és

különösen, de nem kizárólag, magában foglalja a nyereséget, a kamatot, a

tőkehozadékot, az osztalékot, a jogdíjat, igazgatási, műszaki segítségnyújtási

vagy egyéb díjakat és a természetbeni fizetést.

  (6) A „tengeri övezetek” kifejezés jelenti a tengeri és tenger alatti

övezeteket, amelyek felett mindegyik Szerződő Állam a nemzetközi jog alapján

szuverenitást, felségjogokat vagy joghatóságot gyakorol.

  (7) A „kapcsolt tevékenységek” kifejezés magában foglalja a jogi személyek,

fióküzletek, képviseletek, irodák, gyártelepek vagy más üzletviteli

létesítmények megszervezését, irányítását, működtetését, fenntartását és az

azok fölötti rendelkezést, mindenfajta tulajdon, ideértve a szellemi és ipari

tulajdonjogot, megszerzését, használatát, védelmét és az afölötti rendelkezést;

és pénzösszegek kölcsönzését, részvények vételét és kibocsátását és import

céljára történő valutavásárlást, a fogadó Állam jogszabályaival és

rendelkezéseivel összhangban.

                                         2. Cikk

                         A beruházások elősegítése és védelme


   (1) Mindegyik Szerződő Állam elősegíti és kedvező feltételeket teremt a

másik Szerződő Állam beruházóinak, hogy területén vagy tengeri övezeteiben

beruházásokat létesítsenek, és a törvényei által ráruházott jogai gyakorlása

során engedélyezi az ilyen beruházásokat és az azzal kapcsolatos

tevékenységeket.

   (2) A már megvalósult beruházások mindenkor teljes védelmet és

biztonságot élveznek.

   (3) Mindkét Szerződő Állam a másik Szerződő Állam beruházóinak

beruházásait mindenkor igazságos és méltányos elbánásban részesíti. Mindkét

Szerződő Állam biztosítja, hogy a területén a másik Szerződő Állam beruházói

által létesített beruházások vagy a beruházásra vonatkozó jogok és az azokkal

kapcsolatos tevékenységek irányítása, fenntartása, használata, élvezete,

megszerzése vagy az azok feletti rendelkezés ne legyen alávetve semmilyen

önkényes, indokolatlan vagy megkülönböztető intézkedésnek, illetőleg azt

ilyen intézkedések ne akadályozzák.

   (4) a) Mindegyik Szerződő Állam olyan intézkedéseket hoz és jogalkotási

gyakorlatot folytat, hogy megfelelő könnyítéseket, ösztönzőket és az elősegítés

egyéb formáit nyújtja a másik Szerződő Állam beruházói által létesített

beruházások számára.

   b) Mindegyik Szerződő Állam beruházóinak jogában áll a fogadó Államban az

illetékes hatóságoktól megfelelő könnyítéseket, ösztönzőket és az elősegítés

más formáit kérni, és a fogadó Állam minden támogatást, hozzájárulást,

jóváhagyást, engedélyt és felhatalmazást megad olyan mértékben és olyan

feltételekkel, ahogyan azt a fogadó Állam törvényei és rendelkezései időről

időre meghatározzák.

   (5) Adópolitikája területén mindegyik Szerződő Államnak törekednie kell

arra, hogy a másik Szerződő Állam beruházóinak beruházásait igazságos és

méltányos elbánásban részesítse.

   (6) A Megállapodás céljainak elérése érdekében a Szerződő Államok

elősegítik és megkönnyítik közös jogi személyek létrehozását és alapítását a

Szerződő Államok beruházói között a fogadó Állam törvényeivel és

rendelkezéseivel összhangban beruházási létesítményeknek a gazdaság

különböző ágazataiban való létesítésére, fejlesztésére és megvalósítására.

   (7) Bármelyik Szerződő Állam beruházói választásuk szerint alkalmazhatnak

felső szintű vezető személyzetet állampolgárságukra való tekintet nélkül, a

fogadó Állam törvényei által megengedett mértékig. A Szerződő Államok az

ilyen vezető személyzet és azok családjai részére, a két Szerződő Állam

törvényeivel és rendelkezéseivel összhangban, minden szükséges könnyítést

megadnak, beleértve a vízumok és tartózkodási engedélyek kiadását.

   (8) A már létrejött beruházásokat a fogadó Állam nem veti alá olyan

pótlólagos követelményeknek, amelyek akadályozzák azok bővítését vagy

fenntartását, megkívánják vagy kötelezővé teszik a termelt javak helyi

eladását, vagy amelyek olyan pótlólagos kötelezettségeket vagy korlátozásokat

írnak elő, amelyek különösen károsan befolyásolják ezeket a beruházásokat.

   (9) Mindkét Szerződő Állam törekszik arra, hogy a másik Szerződő Állam

beruházóinak beruházásaival kapcsolatosan a szabad verseny feltételei

érvényesüljenek.

   (10) Mindkét Szerződő Állam eleget tesz azoknak a kötelezettségeknek,

amelyek a másik Szerződő Állam beruházóinak beruházásaival kapcsolatban

esetleg elvállalt.


  (11) Mindkét Szerződő Állam a beruházásokra vonatkozó vagy azokat érintő

minden jogszabályt, rendelkezést, közigazgatási gyakorlatot és eljárást

nyilvánosságra hoz.

                                         3. Cikk

                          Legnagyobb kedvezményes elbánás

  (1) Egyik Szerződő Állam sem részesíti területén a másik Szerződő Állam

beruházóinak beruházásait és jövedelmeit kedvezőtlenebb elbánásban, mint

saját beruházóinak beruházásait és jövedelmeit, vagy harmadik állam

beruházóinak beruházásait és jövedelmeit, bármelyik legyen is a

legkedvezőbb.

  (2) Egyik Szerződő Állam sem részesíti területén a másik Szerződő Állam

beruházóit azok beruházásainak irányítása, fenntartása, használata, élvezete,

megszerzése vagy a beruházások feletti rendelkezés tekintetében

kedvezőtlenebb elbánásban, mint amelyet saját beruházóinak vagy harmadik

állam beruházóinak nyújt, bármelyik legyen is a legkedvezőbb.

                                         4. Cikk

                                        Kivételek

  A Megállapodás azon rendelkezései, amelyek szerint nem nyújtható

kedvezőtlenebb elbánás, mint amelyet bármelyik Szerződő Állam vagy

harmadik állam beruházói élveznek, nem értelmezhetők oly módon, mint

amelyek kötelezik az egyik Szerződő Államot arra, hogy kiterjessze a másik

beruházóira azt a kedvezményes elbánást, előnyt vagy kiváltságot, amely:

  a) bármely olyan létező vagy jövőben létrejövő vámunió, regionális gazdasági

szervezet vagy hasonló nemzetközi megállapodás alapján áll fenn, amelynek

bármelyik Szerződő Állam részese vagy részesévé válhat, vagy

  b) bármely, kizárólag vagy főrészt adózásra vonatkozó nemzetközi

megállapodás vagy megegyezés, illetőleg bármely kizárólag vagy főrészt

adózásra vonatkozó belső törvényhozás alapján áll fenn.

                                         5. Cikk

                       Károk és veszteségek miatti kártalanítás

  (1) Ha a bármelyik Szerződő Állam beruházói által létesített beruházások a

másik Szerződő Állam területén háború, egyéb fegyveres összeütközés,

nemzeti szükségállapot, lázadás, felkelés, zendülés vagy más hasonló esemény

következtében veszteséget szenvednek, ez utóbbi Szerződő Állam részéről a

helyreállítás, kártalanítás, kárpótlás vagy más rendezés tekintetében nem

részesülnek kedvezőtlenebb elbánásban, mint amelyet ez utóbbi Szerződő

Állam a saját beruházóinak vagy harmadik állam beruházóinak nyújt,

bármelyik legyen is a legkedvezőbb.


  (2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések fenntartásával, az egyik

Szerződő Állam beruházói, akik a bekezdésben említett események

valamelyike következtében kárt vagy veszteséget szenvednek a másik

Szerződő Állam területén abból kifolyólag, hogy ezen Állam haderői vagy

hatóságai tulajdonukat nem harci cselekmények során, vagy nem a helyzetből

fakadó szükség által indokolt mértékben semmisítik meg, igazságos és

kielégítő kártalanításban részesülnek a tulajdon megsemmisülése miatt

elszenvedett kárért vagy veszteségért. Az ebből származó fizetéseket

késedelem nélkül, szabadon átutalják.

  (3) A kártalanítás késedelmes fizetése esetén kamatot kell felszámítani a

mindenkori LIBOR kamatláb szerint.

                                          6. Cikk

                                   Lefoglalás és elkobzás

  Az egyik Szerződő Államnak vagy beruházóinak a beruházásait nem lehet

lefoglalásnak, elkobzásnak vagy hasonló intézkedésnek alávetni, kivéve, ha

azokat törvényes eljárás keretében hozták.

                                          7. Cikk

                                Államosítás vagy kisajátítás

  (1) a) Az egyik Szerződő Államnak vagy beruházóinak a beruházásait nem

lehet közvetlenül vagy közvetve államosítani, kisajátítani vagy államosítással

vagy kisajátítással azonos következményekkel járó intézkedéseknek alávetni a

másik Szerződő Állam területén, kivéve, ha az ennek az Államnak a nemzeti

érdekével kapcsolatos közérdekből, azonnali, megfelelő és igazságos

kártalanítás ellenében, és olyan feltétellel történik, hogy az ilyen

intézkedéseket megkülönböztetés nélkül és az általánosan alkalmazott belső

jogszabályokkal összhangban hozták, és azok nem ellentétesek olyan

kötelezettséggel, amelyet ez az Állam esetleg elvállalt.


  b) A kártalanítást olyan korrekt piaci érték alapján kell kiszámítani, amelyet

a beruházás az államosítási vagy kisajátítási határozat bejelentésének vagy

ismertté válásának időpontját közvetlenül megelőzően képviselt, és olyan

elismert értékelési elvekkel összhangban kell megállapítani, mint a piaci

érték. Amennyiben a piaci értéket nem lehet azonnal meghatározni, a

kártalanítást méltányos elvek alapján kell megállapítani, figyelembe véve,

többek között, a beruházott tőkét, az értékcsökkenést, a már hazatelepített

tőkét, az újrabeszerzési értéket, good-villt és más ide vonatkozó tényezőket. A

kártalanítás késedelmes fizetése esetén olyan kártalanítási összeget kell

fizetni, amely a beruházót nem hozza kedvezőtlenebb helyzetbe, mint

amilyenben akkor lett volna, ha a kártalanítást a kisajátítás vagy államosítás

időpontjában azonnal kifizették volna. Ennek a célnak az elérése érdekében a

kártalanításnak magában kell foglalnia a mindenkori LIBOR kamatlábon

számított kamatot az államosítás vagy kisajátítás időpontjától a fizetés

időpontjáig. A kártalanítási összeg megállapítását a beruházó és a fogadó

Állam közötti megegyezés hiányában a 11. Cikkel összhangban

választottbíróság elé terjesztik. Azt a kártalanítási összeget, amelyet végül

megállapítanak a beruházók részére szabadon átváltható valutában azonnal

kifizetik, és engedélyezik annak késedelem nélküli szabad hazautalását.

  c) Amennyiben az egyik Szerződő Állam államosítja vagy kisajátítja olyan jogi

személy beruházását, amelyet a területén hatályban lévő jogszabályok alapján

létesítettek vagy engedélyeztek, és amelyben a másik Szerződő Államnak vagy

beruházóinak részvényekből, értékpapírokból, adóslevelekből álló tulajdona

vagy más joga vagy érdekeltsége van, biztosítani kell, hogy azonnali,

megfelelő és igazságos kártalanítást kapjon, és engedélyezni kell annak

hazautalását. A kártalanítást az (1) bekezdés b) pontjának rendelkezéseivel

összhangban állapítják meg és fizetik ki.

  (2) Az (1) bekezdés rendelkezései alkalmazandók a beruházásból származó

folyó jövedelmekre, valamint felszámolás esetén, a felszámolásból eredő

bevételekre is.

                                         8. Cikk

                                        Átutalások

  (1) Mindkét Szerződő Állam garantálja az alábbiaknak területéről történő,

késedelem nélküli átutalását szabadon átváltható valutában:

  a) a másik Szerződő Állam beruházója által létesített beruházásból származó

nettó nyereség, osztalék, jogdíjak, műszaki segítségnyújtás és műszaki

szolgáltatások díja, kamat és más jövedelmek;

  b) a másik Szerződő Állam beruházója által létesített beruházás eladásából,

teljes vagy részleges felszámolásából származó bevételek;

  c) kölcsönök visszafizetésére szolgáló összegek;

  d) a másik Szerződő Állam olyan állampolgárainak keresete, akik a területén

megvalósuló beruházáson engedéllyel dolgoznak, jogszabályaival és

rendelkezéseivel összhangban;

  e) a Szerződő Állam vagy egy harmadik állam területén a beruházás

igazgatására fordított összegek; és

  f) a beruházás bővítéséhez vagy fenntartásához szükséges pótlólagos

összegek.


  (2) A 3. Cikk alkalmazásának fenntartásával, a Szerződő Államok ugyanolyan

kedvezményes elbánásban részesítik az (1) bekezdésben említett átutalásokat,

mint a bármely harmadik állam beruházói által létesített beruházásokból

származó átutalásokat.

  (3) A Megállapodás szempontjából, az árfolyamokat a Nemzetközi

Valutaalapnál megállapított hivatalos árfolyamokkal összhangban kell

meghatározni, vagy ha ilyen árfolyamok nincsenek, a Különleges Lehívási

Jogokra vagy az USA dollárra, vagy bármely más olyan konvertibilis valutára

megállapított hivatalos árfolyamokkal összhangban, amelyben a Szerződő

Államok megállapodtak.

  (4) A fentiek szerinti átutalásokat mindazonáltal alá kell vetni az olyan

indokolt szabályozó eljárásoknak, amelyek a fogadó Államban időről időre

érvényben vannak, és ugyancsak alá kell vetni a fogadó Állam Kormánya azon

jogának, hogy három hónapot meg nem haladó átmeneti időszakokra indokolt

korlátozásokat vezessen be alapvető gazdasági egyensúlyhiány esetén, feltéve,

hogy az ilyen átutalásoknak legalább 50 százaléka ezekben az időszakokban is

teljesíthető.

                                          9. Cikk

                                        Jogutódlás

  (1) Amennyiben az egyik Szerződő Állam (vagy annak kijelölt ügynöksége)

kifizetést teljesít egyik beruházójának a fogadó Állam területén megvalósuló

beruházással vagy annak egy részével kapcsolatosan nyújtott kártalanítás

vagy garancia alapján, vagy más módon szálltak rá az ilyen beruházók

beruházásokkal kapcsolatos jogai, a fogadó Állam elismeri:

  a) a másik Szerződő Államnak (vagy kijelölt ügynökségének) az átruházásból,

kártalanításból vagy más jogutódlásból származó jogát, akár jogszabály

alapján, akár jogügylet következtében keletkezett, és azt,

  b) hogy a másik Szerződő Állam (vagy annak kijelölt ügynöksége) a

jogutódlás következtében jogosult az ilyen jog érvényesítésére.

  (2) A másik Szerződő Állam által a fenti módon megszerzett összegeket nem

részesítik kedvezőtlenebb elbánásban, mint a fogadó Állam vagy bármely

harmadik állam beruházóinak olyan összegeit, amelyek hasonló beruházási

tevékenységekből származnak, mint amilyeneket a kártalanított fél folytatott,

bármelyik legyen is a legkedvezőbb.

                                         10. Cikk

                                   Jogok érvényesítése

  Mindegyik Szerződő Állam a beruházási megállapodások, beruházási

engedélyek és tulajdonjogok tekintetében hathatós eszközökkel gondoskodik a

követelések és jogok érvényesítéséről.

                                         11. Cikk

                                Beruházási viták rendezése


  (1) Az egyik Szerződő Állam és a másik Szerződő Állam beruházója között az

ennek a beruházónak az előbbi Szerződő Állam területén vagy tengeri

övezeteiben létesített beruházásával kapcsolatos vitát először tanácskozás és

tárgyalás útján rendezik és olyan alkalmazandó vitarendezési eljárás szerint,

amelyben a vitában álló felek előzőleg megállapodtak.

  (2) Amennyiben a vitát a rendezés iránti kérelem keltétől számított hat

hónapon belül nem sikerült az (1) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően

eldönteni, a vitában álló felek a következőképpen járhatnak el:

  a) A 7. Cikk szerinti vitát, a beruházó kérésére, az Államok és más államok

természetes és jogi személyei közötti beruházási viták rendezéséről szóló,

1965. március 18-i Washingtoni Egyezménnyel létesített Beruházási Viták

Rendezésének Nemzetközi Központja elé terjesztik.

  b) A (2) bekezdés a) pontjában nem említett vita esetén a vitát valamennyi

helyi jogorvoslati lehetőség kimerítése után a Beruházási Viták Rendezésének

Nemzetközi Központja elé terjesztik.

  (3) Egyik Szerződő Állam sem viszi diplomáciai útra a választottbíróság elé

terjesztett ügyet mindaddig, amíg az eljárás be nem fejeződött és az egyik

Szerződő Állam a választottbírósági határozathoz nem tartja magát, illetőleg

azt nem hajtja végre.

  (4) Ha az Egyezmény nem alkalmazható, a vitát ad hoc választottbíróság

útján rendezik.

                                         12. Cikk

                      A Szerződő Államok közötti viták rendezése

  (1) A Szerződő Államok között a Megállapodás értelmezésével és

alkalmazásával kapcsolatban felmerülő vitákat lehetőség szerint diplomáciai

úton rendezik.

  (2) Amennyiben a vitát hat hónapon belül nem sikerül rendezni, azt

bármelyik Szerződő Állam kérelmére e Cikk rendelkezéseivel összhangban

választottbíróság elé terjesztik.

  (3) A választottbíróságot a következő módon alakítják meg. A

választottbírósági eljárás iránti kérelem kézhezvételétől számított két hónapon

belül mindegyik Szerződő Állam kijelöli a választottbíróság egy tagját. A két

tag ezután megválasztja egy, a két Szerződő Állam diplomáciai kapcsolatokat

fenntartó harmadik állam állampolgárát, aki Elnökként fog eljárni (a

továbbiakban: az Elnök). Az Elnököt a két másik tag kijelölésétől számított

három hónapon belül kell kijelölni.

  (4) Ha a (3) bekezdésben kikötött határidőkön belül valamelyik Fél nem

jelölte ki választottbíróját, vagy a két választottbíró nem egyezett meg az

Elnök személyét illetően, fel lehet kérni a Nemzetközi Bíróság Elnökét a

kijelölés megtételére. Ha az Elnök a Szerződő Államok egyikének állampolgára

lenne, vagy ha az említett feladat ellátásában egyébként akadályoztatva van,

az Alelnököt kérik fel a kijelölés megtételére. Amennyiben az Alelnök is a

Szerződő Államok egyikének állampolgára lenne, vagy akadályoztatva van az

említett feladat ellátásában, a kijelölés megtételére a Nemzetközi Bíróságnak

azt a tagját kérik fel, aki a szolgálati rangsorban követi őt, és aki a Szerződő

Államok egyikének sem állampolgára.


  (5) A választottbíróság szavazattöbbséggel hozza meg döntéseit. Az ilyen

döntés kötelező. Mindkét Szerződő Állam viseli választottbírójának és

jogtanácsosának választottbírósági eljárásbeli költségeit; az Elnök költségeit

és a fennmaradó költségeket a Szerződő Államok egyenlő részben viselik,

kivéve, ha a választottbíróság másképpen dönt. A választottbíróság maga

határozza meg eljárási szabályait.

                                         13. Cikk

                              Kormányok közötti kapcsolatok

  A Megállapodás rendelkezései a Szerződő Államok közötti diplomáciai vagy

konzuli kapcsolatoktól függetlenül alkalmazandók.

                                         14. Cikk

            Egyéb szabályok és különleges kötelezettségek alkalmazása

  (1) Ha egy ügyet egyidejűleg e Megállapodás és egy másik nemzetközi

megállapodás, amelynek mindkét Szerződő Állam részese, vagy az általános

nemzetközi jog szabályoz, e Megállapodás nem akadályozza meg egyik

Szerződő Államot vagy annak a másik Szerződő Állam területén vagy tengeri

övezeteiben beruházással rendelkező beruházóit abban, hogy a számukra

legkedvezőbb szabályokat részesítsék előnyben.

  (2) Ha az az elbánás, amelyben az egyik Szerződő Állam a másik Szerződő

Állam beruházóit jogszabályaival és rendelkezéseivel, vagy más különleges

elbírálásokkal vagy szerződésekkel összhangban részesíti, kedvezőbb, mint az,

amit e Megállapodással nyújt, a kedvezőbb elbánást kell alkalmazni.

                                         15. Cikk

                                       Tanácskozás

  Bármelyik Szerződő Állam javasolhatja a másik Szerződő Államnak, hogy a

Megállapodás érvényesülését érintő bármely kérdésről tanácskozzanak. A

másik Szerződő Állam megfelelő alkalmat nyújt az ilyen tanácskozáshoz.

                                         16. Cikk

                                      Hatálybalépés

  A Megállapodást meg kell erősíteni, és a megerősítő okiratok kicserélését

követő második hónap első napján lép hatályba.

                                         17. Cikk

                                        Alkalmazás


  A Megállapodás az egyik Szerződő Állam beruházói által a másik Szerződő

Állam jogszabályainak rendelkezéseivel összhangban, annak területén 1973.

január 1-jétől kezdődően létesített beruházásokra alkalmazandó.

                                          18. Cikk

                                Időbeli hatály és felmondás

  (1) A Megállapodás húszéves időszakra marad hatályban, és továbbra is

hatályban marad hasonló időszakra vagy időszakokra, kivéve, ha az első vagy

bármelyik következő időszak lejárta előtt egy évvel valamelyik Szerződő Állam

értesíti a másikat arról a szándékáról, hogy a Megállapodást fel kívánja

mondani. A felmondás a másik Szerződő Állam által történt kézhezvételtől

számított egy év elteltével lép hatályba.

  (2) A Megállapodás felmondása hatálybalépésének időpontja előtt létesített

beruházások tekintetében a Megállapodás rendelkezései a Megállapodás

felmondásának időpontjától számított húszéves időszakra érvényben

maradnak.

  Ennek hiteléül, a kellően felhatalmazott alulírottak a Megállapodást aláírják.

  Készült két eredeti példányban, Kuvaitban, 1989. november 8. napján, ami

megfelel 1410 H Rabi II. 9. napjának, magyar, arab és angol nyelven,

mindhárom nyelvű szöveg egyaránt hiteles.

  Eltérő értelmezés esetén az angol nyelvű szöveg az irányadó.

          A Magyar         Kuvait Állam

        Köztársaság          nevében

          nevében

                                      JEGYZŐKÖNYV

  A Magyar Köztársaság és Kuvait Állam közötti, a beruházások elősegítéséről

és kölcsönös védelméről szóló Megállapodás aláírásával egyidejűleg az

alulírott      felhatalmazottak         megállapodtak      továbbá       a      következő

rendelkezésekben, amelyek az említett Megállapodás szerves részének

tekintendők.

  1. Az 1. Cikkre vonatkozólag

  Egyetértés áll fenn arra nézve, hogy Magyarországon a beruházások jogi

személyek formájában jöhetnek létre, a mindenkor alkalmazandó

jogszabályoknak megfelelően.

  2. A 3. Cikkre vonatkozólag

  a) A nyers- és másodlagos anyagok, energia, üzemanyag és mindenfajta

termelési és üzemeltetési eszközök vételét, eladását és szállítását magában

foglaló tevékenységek nem részesíthetők kedvezőtlenebb elbánásban, mint

amilyenben a fogadó Állam vagy harmadik Állam beruházóinak beruházással

kapcsolatos tevékenysége részesül, bármelyik legyen is a kedvezőbb. Az ilyen

tevékenységek szokásos módon történő gyakorlása nem akadályozható,

feltéve, hogy ezeket a tevékenységeket a fogadó Állam jogszabályaival,

rendelkezéseivel és közigazgatási gyakorlatával összhangban és a

Megállapodás rendelkezéseinek betartásával folytatják.


  b) Az egyik Szerződő Állam területén vagy tengeri övezeteiben engedéllyel

dolgozó állampolgárok megfelelő támogatást kapnak szakmai tevékenységük

gyakorlásához.

  c) A Szerződő Államok megkönnyítik belső jogszabályaik, rendelkezéseik és

közigazgatási gyakorlatuk figyelembevételével az egyik Szerződő Állam

állampolgárai részére a másik Szerződő Állam területén megvalósuló

beruházással kapcsolatban beutazási vízumok, tartózkodási, munkavállalási és

utazási engedélyek kiadását.

  3. A 7. Cikkre vonatkozólag

  A 7. Cikk rendelkezései alkalmazandók bármely közvetlen vagy közvetett

kisajátítási, államosítási vagy más hasonló intézkedésre, mint vagyoni értékek

befagyasztása, zárolása, a beruházás egészének vagy egy részének

kényszereladása vagy az ilyen beruházás gazdasági értékének veszteségét

vagy kárát eredményező intézkedés, amennyiben az ilyen intézkedésnek vagy

más ilyen intézkedések sorozatának a hatása a kisajátítással vagy

államosítással egyenértékű; és ideértve, további példaként, az igénybevételt,

megkárosítást,         mindenfajta      irányítástól,     átutalástól,       használattól,

visszavonástól, fizetéstől vagy ellenőrzéstől való megfosztást az ilyen

beruházás tekintetében.

  4. Az 5., 7. és 8. Cikkekre vonatkozólag

  a) A „késedelem nélkül” kifejezés, az 5., 7. és 8. Cikkekben használt

értelemben, akkor tekintendő megvalósultnak, ha a hazatelepítés a

nemzetközi pénzügyi szokások által elfogadott időszakon belül, és semmi

esetre sem később mint három hónapon belül történik meg.

  b) A beruházott jövedelmek ugyanolyan könnyítéseket és védelmet élveznek,

mint az eredeti beruházás.

  5. A 8. Cikkre vonatkozólag

  A hét Szerződő Állam Kormánya elegendő külföldi valutát biztosít a

következők átutalásához:

  a) a Szerződő Államok beruházói által megvalósított beruházásokra

vonatkozó szerzői jogok, védjegyek, szabadalmak és más ipari tulajdonjogok,

know-how, üzleti nevek, valamint műszaki segítségnyújtás és műszaki

szolgáltatások utáni kifizetések;

  b) a Szerződő Államok beruházói által létesített beruházás teljes vagy

részleges felszámolásából származó bevételek;

  c) az 5. és 7. Cikkekben említett kártalanítás;

  d) az egyik Szerződő Állam beruházói által létesített beruházásokból

származó jövedelmek, ha az illetékes állami hatóság külön jóváhagyást adott

az érintett beruházónak arra, hogy termékeit a belföldi piacon eladja;

  e) az olyan alkalmazottak keresete, akik egy beruházáson engedéllyel

dolgoznak, a helyi jogszabályokkal és rendelkezésekkel összhangban.

  Egyetértés áll fenn arra nézve, hogy valamennyi fent említett esetben a

megfelelő helyi fizetőeszköz rendelkezésre áll.

  6. A 11. Cikkre vonatkozólag

  (1) A 11. Cikk (4) bekezdésében említett választottbíráskodás tekintetében a

választottbíróságot a következőképpen kell megalakítani:


  a) A választottbíróság három választottbíróból áll. Mindegyik fél egy

választottbírót választ. Ez a két választottbíró közös egyetértéssel kijelöli az

elnököt, aki egy olyan harmadik állam állampolgára, amelynek mindkét

Szerződő Állammal van diplomáciai kapcsolata. A választottbírókat attól az

időponttól számított két hónapon belül jelölik ki, amikor a vitában álló felek

egyike értesítette a másikat arról a szándékáról, hogy a vitát választottbíróság

elé terjeszti.

  Ha a kijelölések a fent említett határidőn belül nem történnek meg,

bármelyik fél felkérheti a Stockholmi Kereskedelmi Kamara Választottbírósági

Intézetének Elnökét, hogy a kívánt kijelölést két hónapon belül tegye meg.

  b) A választottbíróság, amely általában Svédországban ülésezik és hozza

meg ítéleteit, meghallgathat tanúvallomásokat és ülésezhet olyan más

helyeken is, amelyet megfelelőnek tart. Az eljárás angol nyelven folyik, azzal a

feltétellel, ha az igazságos határozathozatal érdekében szükségesnek vagy

hasznosnak látszik, a bíróság más nyelven is meghallgathat tanúvallomásokat

vagy elfogadhat okmányokat. Azzal a feltétellel továbbá, hogy ilyen esetben a

választottbíróság gondoskodik arról, hogy hitelt érdemlő angol nyelvű fordítás

álljon rendelkezésre.

  c) A választottbíróság határozatait szavazattöbbséggel hozza. Ítélete

végleges és kötelező mindkét vitában álló félre, és mindkét vitában álló fél

végrehajtja azt.

  d) A választottbírósági ítéletet a belső jogszabályok figyelembevételével,

ideértve annak a Szerződő Államnak a kollíziós szabályait is, amelyik a

beruházásokat befogadja, és a Megállapodásnak a rendelkezéseivel, valamint

a nemzetközi jog általánosan elismert és a két Szerződő Állam által elfogadott

elveivel összhangban hozzák meg.

  e) A vitában álló mindegyik fél viseli saját választottbírójának és

jogtanácsosának választottbírósági eljárásbeli költségeit. Az elnök költségeit

és a választottbíróság fennmaradó költségeit a két vitában álló fél egyenlő

részben viseli, kivéve, ha a választottbíróság másként dönt.

  (2) A Magyar Köztársaság társaságai (ideértve az állami vállalatokat) és a

Kuvait Állam beruházói közötti beruházási vitákat a vitában álló felek

választottbírósági úton rendezik, a köztük létrejött választottbíráskodásra

vonatkozó megállapodás szerint.

  Készült két eredeti példányban, Kuvaitban, 1989. november 8. napján, ami

megfelel 1410 H Rabi II. 9. napjának, magyar, arab és angol nyelven,

mindhárom nyelvű szöveg egyaránt hiteles.

  Eltérő értelmezés esetén az angol nyelvű szöveg az irányadó.

          A Magyar         Kuvait Állam

        Köztársaság          nevében”

          nevében



3. § A törvény a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban
1994. március 1-jétől kell alkalmazni."
