"MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/288



Törvényjavaslat
az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről


A magántulajdonra épülő gazdasági viszonyok erősítése, az állami tulajdon csökkentésének ésszerü gyorsítása, az állami tulajdonban lévő vállalkozói vagyon piaci alapokon magántulajdonba juttatása, az állam gazdasági szerepvállalásának csökkentése érdekében az Országgyülés a következő törvényt alkotja:



I. fejezet

BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK

Az állam  értékesítési kötelezettsége 


1.§

(1) Az e törvény hatálya alá tartozó vagyon - a 8-9.§-ban foglalt kivételekkel - csak időlegesen tartozik az állam tulajdonába. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság (ÁPV Rt.) elsődleges feladata e körben az állam tulajdonában álló részvények és üzletrészek (továbbiakban: társasági részesedések), illetve egyéb vagyon (továbbiakban együtt: vagyon) mielőbbi értékesítése magántulajdonosok részére (privatizáció). 

(2) A privatizáció megtörténtéig az ÁPV Rt. gondoskodik a vagyon átmeneti hasznosításáról. Ennek keretében megteszi a privatizáció előkészítéséhez szükséges intézkedéseket, biztosítja a vagyonnal való rendeltetésszerü gazdálkodást. 

(3) Az ÁPV Rt. privatizációs tevékenysége illetve a vagyon átmeneti hasznosítása körében - törvényben meghatározott kivételekkel - gyakorolja az állam tulajdonosi jogait. 

(4) E törvény alkalmazása szempontjából magántulajdonosnak minősül a természetes személy, az egyéni vállalkozó (1990. évi V. törvény), a polgári jogi társaság, a gazdasági társaság, a szövetkezet, a közhasznú társaság, a befektetési alap, az MRP szervezet, a vízgazdálkodási és erdőbirtokossági társulat, továbbá az egyesület. Alapítvány csak akkor tekinthető e törvény szempontjából magántulajdonosnak, ha alapítói kizárólag az előzőekben meghatározott magántulajdonosok,  gazdálkodó szervezet pedig akkor, ha benne költségvetési szerv, illetve az ÁPV Rt. nem rendelkezik többségi részesedéssel, illetve szavazati joggal. 

(5) Ha a települési, illetve egészségbiztosítási, nyugdíjbiztosítási önkormányzat, továbbá egyéb köztestület, illetve közalapítvány a privatizálandó vagyon értékesítése során vevőként jelentkezik, úgy rá - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a magántulajdonosokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

(6) E törvény alkalmazása szempontjából a külföldi természetes személyek mellett - jogi formájára tekintet nélkül - magántulajdonosnak minősül a (4) bekezdésben nem említett külföldi jogi személy is. 


Privatizációs követelmények

2.§

Az e törvény hatálya alá tartozó vagyon értékesítése során különösen az alábbi követelmények figyelembevételével kell eljárni:

a) a gazdálkodás hatékonyságának növelése, a gazdaság tőkehiányának enyhítése, a szükséges tőkeemelés biztosítása, nemzetközileg élenjáró technikák, vezetési és marketing tapasztalatok megszerzése, a piacvesztés megállítása, új piacok szerzése;

b) a gazdasági szerkezetváltás ösztönzése, a vállalati szervezetrendszer megújulásának előmozdítása, a versenyt gátló struktúrák ésszerü decentralizálása, a piac szereplői körének szélesítése;

c) a hazai tőkepiac fejlesztése, a hazai és nemzetközi tőke szervezett bevonása befektetési alapok és társaságok révén;

d) a külföldi befektetők privatizációs érdeklődésének fenntartása, illetve megerősítése, különös tekintettel a stratégiai (szakmai) befektetőkre;

e) a hazai vállalkozók, beszállítók, alapanyag-termelők tulajdonszerzésének támogatása, különös tekintettel a mezőgazdaságra és az élelmiszeriparra; a nemzetközi egyezményekkel összhangban álló hazai termelői és iparvédelem biztosítása;

f) munkahelymegőrzés, munkahelyteremtés, a munkavállalói szociális szempontok érvényesítése;

g) a dolgozói tulajdonszerzés, illetve a vezetői kivásárlás előmozdítása;

h) a gazdasági társaságok müködőképességének megőrzése, a privatizációs bevételek felhasználása a pénzügyi stabilitás, a gyártmánystruktúra, a technológia fejlesztése, reorganizáció, a környezeti károk és terhek enyhítése és az exportbővítés; 

i) a kárpótlási jegyek ellenében - a nemzetgazdaság teherbíróképességével összhangban - megfelelő vagyon juttatása.


3.§

(1) Az ÁPV Rt. köteles gondoskodni arról, hogy az értékesítésre kerülő vagyonra vonatkozó információk minden a vásárlásban, illetve a befektetésben érdekelt számára egyaránt hozzáférhetők legyenek. Ennek során köteles a befektetők esélyegyenlőségét biztosítani.

(2) Az ÁPV Rt. köteles az értékesítésre kerülő vagyonról hiteles, a legfontosabb információkat tartalmazó - a számviteli előírásokkal összhangban álló - nyilvántartást vezetni. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell a társaságok cégkivonatait, legutóbbi letétbe helyezett mérlegét, valamint az ÁPV Rt. versenyeztetési szabályzatában [33.§. (4) bek.] meghatározott egyéb alapvető adatokat. A nyilvántartást bárki megtekintheti.

(3) Az ÁPV Rt. köteles - az Állami Számvevőszék iránymutatásai figyelembevételével - olyan belső ellenőrzési rendszert kialakítani, amely biztosítja a privatizációs ügyletek lebonyolításának folyamatos figyelemmel kísérését.


4.§

(1) Az ÁPV Rt. köteles a privatizáció előkészítése és a privatizációs döntéshozatal során az érintett minisztériumokkal együttmüködni és lehetővé tenni, hogy a szakmai szempontok kellő mérlegelésre kerüljenek. Az ÁPV Rt. a hozzá tartozó gazdasági társaságok közgyülésének (taggyülésének) Gt. szerint kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdésekben - különös tekintettel a vezető tisztségviselők megválasztására és visszahívására - az érintett minisztériummal egyetértésben köteles eljárni. 

(2) A privatizáció során gondoskodni kell arról, hogy a foglalkoztatáspolitikai, versenypolitikai, illetve a környezetvédelmi szempontok - a kötelezettségek pénzügyi teljesíthetőségére is figyelemmel - megfelelően érvényesüljenek.



A törvény hatálya

5.§

E törvény hatálya alá tartozik

a) a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény, valamint az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló 1992. évi LIV. törvény, továbbá a tartósan állami tulajdonban marandó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló 1992. évi LIII. törvény alapján gazdasági társasággá átalakult állami vállalat valamennyi - külső vállalkozók tulajdonába nem került - társasági részesedése;

b) az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény (a továbbiakban: Vt.) hatálya alá tartozó állami vállalat - kivéve a közüzemi vállalatot (Vt. 45-46. §) -, tröszt, tröszti vállalat és egyéb állami gazdálkodó szerv vagyona;

c) az állami vállalat által - a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 74.§-a alapján - létesített leányvállalat vagyona;

d) az a) pontban nem említett és az e törvény hatálybalépésekor az Állami Vagyonügynökséghez tartozó és az Állami Vagyonkezelő Rt tulajdonában lévő társasági részesedés, valamint az ezeket a szervezeteket megillető egyéb vagyon,  vagyoni értékü jog, illetve azokat terhelő kötelezettség;

e) a Kincstári Vagyonkezelő Szervezettől a 76.§ (2) bekezdése alapján az ÁPV Rt-hez kerülő vállalkozói vagyon.


6.§

(1) Ha az 5.§ szerinti vagyonba védett természeti terület vagy müemléki védelem alatt álló ingatlan, illetve védett muzeális emlék vagy gyüjtemény is tartozik, e vagyontárgy elidegenítéséhez, kezelésbe adásához, valamint megterheléséhez a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszternek, illetve a müvelődési és közoktatási miniszternek - külön jogszabály szerint megadott - egyetértése szükséges. Az egyetértés hiányában kötött szerződés érvénytelen.

(2) Az ÁPV Rt-hez tartozó termőföld és erdő esetében az ÁPV Rt. a tulajdonosi jogokat a fölmüvelésügyi miniszter egyetértésével gyakorolja. Az egyetértés hiányában kötött szerződés érvénytelen.


Tartós állami tulajdon

7.§

(1) Az 5.§ -ban meghatározott vagyon, illetve annak meghatározott hányada tartósan állami tulajdonban maradhat, ha 

a) a vagyon országos közszolgáltatási célra irányul;

b) a vagyon müködtetése a nemzetgazdaság stratégiai célkitüzéseit szolgálja;

c) a vagyon honvédelmi vagy más különleges rendeltetésü társaság rendelkezése alatt áll.

(2) Tartós állami tulajdonba tartozik az a társasági részesedés, amely a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvényben meghatározott többségi állami tulajdon biztosításához szükséges.

(3) Az állami tulajdonosi részesedés a tartósan állami tulajdonban maradó vagyon körében nem lehet alacsonyabb 50 % + 1 szavazatot biztosító hányadnál, kivéve, ha e törvény kivételesen 25 % + 1 szavazatban állapítja meg a legkisebb állami részesedés mértékét.  

(4) A tartós állami tulajdonban maradó gazdálkodó szervezeteket - az  állami tulajdonosi részesedés mértékének és az állami tagsági (részvényesi) jogokat gyakorló állami szervezetnek a feltüntetésével - e törvény melléklete sorolja fel. A (3) bekezdésben meghatározott állami tulajdonrészen túlmenő állami részesedés privatizációja ütemének és mértékének meghatározása e törvény mellékletében megjelölt miniszter, a privatizáció végrehajtása pedig az ÁPV Rt. feladata, amelyet e miniszterrel egyetértésben lát el.


8.§

Az állami tulajdoni részesedéssel müködő gazdasági társaságoknak a tartós állami tulajdon körébe való sorolásáról, a tulajdonosi részesedés mértékéről, illetve a tartós állami tulajdon megszüntetéséről a kormány előterjesztésére az Országgyülés törvényben rendelkezik. A Kormány részére erre nézve az ÁPV Rt., valamint az adott társaság alapvető tevékenysége szerint érintett miniszter, illetve az érdekelt munkáltatói és munkavállalói érdekképviseleti szervek tehetnek javaslatot.


II. fejezet


AZ ÁLLAMI PRIVATIZÁCIOS ÉS VAGYONKEZELÖ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZERVEZETE ÉS MÜKÖDÉSE



Az ÁPV Rt. létesítése


9.§

(1) E törvény hatálybalépésétől az 1992. évi LIII. törvény rendelkezései alapján létrejött Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság elnevezése Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaságra (ÁPV Rt.) változik. 

(2) Az ÁPV Rt. egyszemélyes részvénytársaság. Az ÁPV Rt. részvénye névreszóló és forgalomképtelen (Ptk. 172.§).

(3) Az ÁPV Rt. alapító okiratának elfogadása, illetve módosítása a Kormány, mint alapító hatáskörébe tartozik. 

(4) Az ÁPV Rt. alapítására és müködésére - e törvény eltérő rendelkezései kivételével - a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (továbbiakban: Gt.) szabályait kell megfelelően alkalmazni.

(5) Az ÁPV Rt-t az Országgyülés törvénnyel szüntetheti meg.


10.§

Az Állami Vagyonügynökség e törvény hatálybalépésével megszünik. Jogai és kötelezettségei e törvény erejénél fogva - egyetemes jogutódlás mellett - az ÁPV Rt-re szállnak át. Az Állami Vagyonügynökség által kezelt vagyon felett a törvény hatályba lépését követően - ha e törvény melléklete másképp nem rendelkezik - a tulajdonosi jogokat az ÁPV Rt. gyakorolja. E vagyon az ÁPV Rt-hez rendelt vagyonnak [21.§ (1) bekezdés]  minősül.


Az ÁPV Rt. szervezete


11.§

(1) Az ÁPV Rt-ben a részvényesi jogokat a  pénzügyminiszter (a továbbiakban: részvényesi jogok gyakorlója) gyakorolja azon jogok kivételével, amelyeket e törvény a Kormány, mint testület hatáskörébe utal.

(2) Az ÁPV Rt. müködése során a közgyülés jogai - az alapítónak a 9.§ (3) bekezdésében fenntartott jogok kivételével - a részvényesi jogok gyakorlóját illetik meg azzal az eltéréssel, hogy az igazgatóság jogkörét a részvényesi jogokat gyakorló miniszter nem vonhatja el.


12.§

(1) Az ÁPV Rt. testületi vezető szerve a tizenegy tagból álló igazgatóság. Az igazgatóság elnökének és tagjainak (a továbbiakban együtt: az igazgatóság tagjai) megbízatása az ÁPV Rt. megszünéséig, de legfeljebb három évre szól, ugyanakkor tisztségükből bármikor visszahívhatók. Az ÁPV Rt. igazgatóságának elnöke és tagjai kizárólag természetes személyek lehetnek.

(2) Az igazgatóság elnökét és az igazgatóság tagjait a Kormány nevezi ki és menti fel. Az igazgatóság tagjai közül egy-egy személyre az ipari és kereskedelmi miniszter, a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter és a földmüvelésügyi miniszter, egy személyre az Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldala, valamennyi további személyre a pénzügyminiszter tesz javaslatot. Az igazgatóság tagja nem lehet országgyülési, illetőleg önkormányzati képviselő, valamint egészségbiztosítási- és nyugdíjbiztosítási önkormányzati képviselő, valamint az, akinek a kinevezését törvény egyébként kizárja.

(3) A Kormány köteles a munkavállalói oldal jelöltjét kinevezni, kivéve ha törvényes akadály áll fenn. E személy visszahívásáról a Kormány csak a jelölő javaslatára vagy egyetértésével határoz.

(4) Az igazgatóság elnökének jelölt személyt az Országgyülés illetékes bizottsága kinevezése előtt meghallgatja.

(5) Az igazgatóság ülésein állandó meghívottként részt vehet a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, valamint a Gazdasági Versenyhivatal képviselője.




13.§

(1) Az igazgatóság tagjai e jogviszonyuk fennállása alatt, illetve annak megszünésétől számított két évig a 5.§-ban megjelölt gazdálkodó szervezeteknél munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló más jogviszonyban nem állhatnak. E törvény hatálya alá tartozó gazdasági társaságoknál  nem lehetnek ezen időtartam alatt vezető tisztségviselők és felügyelő bizottsági tagok. 


(2) Az igazgatóság tagjai és közeli hozzátartozóik [Ptk. 685.§ b) pont] nem szerezhetnek társasági részesedést olyan gazdasági társaságban, amelyben az ÁPV Rt. tagsági (részvényesi) jogokat gyakorol, illetve a hozzátartozók ilyen gazdasági társaságban vezető tisztségviselők, könyvvizsgálók vagy felügyelő bizottsági tagok nem lehetnek.

(3) Az igazgatóság tagjai és közeli hozzátartozóik az igazgatósági tag e jogviszonyának fennállása alatt, továbbá e jogviszonya megszünésétől számított két évig nem szerezhetnek társasági részesedést olyan gazdasági társaságban, illetve nem lehetnek olyan társaság vezető tisztségviselői és felügyelő bizottsági tagjai, amelyek az ÁPV Rt-től 25%-nál  nagyobb társasági részesedést szereztek az igazgatósági tagi jogviszony fennállása alatt.


14.§

(1) Az ÁPV Rt. müködését kilenc tagból álló felügyelő bizottság ellenőrzi. A felügyelő bizottság elnökének és tagjainak megbízatása három évre szól, ugyanakkor ezen időtartam alatt is visszahívhatók. Az ÁPV Rt. esetében a Gt. 13. §-a nem alkalmazandó.

(2) A felügyelő bizottság elnökét a Kormány az Állami Számvevőszék javaslatára nevezi ki, illetve hívhatja vissza. A felügyelő bizottságba az Érdekegyeztető Tanács munkáltatói oldala is jelölhet egy személyt. A Kormány köteles ezeket a személyeket a felügyelő bizottság tagjaként kinevezni, kivéve ha törvényes akadály áll fenn.

(3) A felügyelő bizottság elnökét kinevezése előtt meghallgatja az Országgyülés illetékes bizottsága.

(4) Az Érdekegyeztető Tanács munkáltatói oldala által jelölt személy visszahívásáról a Kormány csak a jelölő javaslatára vagy egyetértésével határozhat.

(5) A felügyelő bizottság tagjaira is alkalmazni kell a 13.§-ban meghatározott összeférhetetlenségi szabályokat.


15.§

Az ÁPV Rt. könyvvizsgálóját az Állami Számvevőszék elnökének javaslatára a részvényesi jogok gyakorlója bízza meg határozott időtartamra. A könyvvizsgálóra is alkalmazni kell a 13.§-ban meghatározott összeférhetetlenségi szabályokat.


16.§

(1) Az igazgatóság tagjai, a felügyelő bizottság tagjai és a könyvvizsgáló az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal kötelesek eljárni. Kötelezettségeik megszegésével az ÁPV Rt-nek okozott kárért a polgári- és büntetőjog szabályai szerint felelősek akkor is, ha a gazdasági társasággal munkaviszonyban állnak.

(2) Az igazgatóság tagját, a felügyelő bizottság tagját és a könyvvizsgálót az e tisztséghez tartozó tevékenysége körében munkáltatója, illetve az őt jelölő szerv nem utasíthatja. 


17.§.

Az igazgatóság tagjai, a felügyelő bizottsági tagok és a könyvvizsgáló az ÁPV Rt. üzleti ügyeiről szerzett értesüléseiket üzleti titokként kötelesek megőrizni (Gt. 33.§).




18.§

Az ÁPV Rt. munkaszervezetét a munkaviszonyban álló vezérigazgató vezeti, a hatályos jogszabályok és az igazgatóság döntéseinek keretei között.


19.§

(1) Az ÁPV Rt-nek a szervezeti-müködési szabályzatban meghatározott vezető alkalmazottai és a döntés-előkészítési folyamatban résztvevő ügyintézők más kereső foglalkozást - a müvészeti, tudományos és oktatási tevékenység kivételével - nem folytathatnak, olyan gazdasági társaságnál, amelynél a társasági (részvényesi) jogok részben vagy egészben állami tulajdonban vannak, nem lehetnek vezető tisztségviselők, illetve felügyelő bizottsági tagok.

(2) Az (1) bekezdésben felsoroltak az alkalmazásuk megszünését követő két évig nem létesíthetnek munkaviszonyt, illetve munkavégzésre irányuló más jogviszonyt, továbbá két évig nem lehetnek vezető tisztségviselők, olyan gazdasági  társaságnál amelyben a tagsági (részvényesi) jogokat részben vagy egészben az ÁPV Rt. gyakorolja, illetve amelynek értékesítésében közremüködtek. Ilyen társaságban alkalmazásuk idején illetve annak megszünésétől számított két évig nem szerezhetnek tulajdonosi részesedést. 

(3) Az (1) bekezdésben felsoroltak nem vehetnek részt olyan gazdálkodó szervezet ügyének elbírálásában, amelyben nekik vagy közeli hozzátartozójuknak [Ptk. 685.§ b) pontja] érdekeltségük van. Ezt a rendelkezést az ÁPV Rt. igazgatóságának tagjaira is alkalmazni kell.

(4) Az (1) bekezdésben megjelölt személyekre a 13.§ (3) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.


20.§

Az ÁPV Rt. új szervezeti-müködési szabályzatát - az igazgatóságnak e törvény hatályba lépését követő 30 napon belül tett előterjesztése alapján - a Kormány hagyja jóvá. A szervezeti-müködési szabályzatot a Magyar Közlönyben közzé kell tenni.




Az ÁPV Rt. gazdálkodása

21.§

(1) Az ÁPV Rt saját vagyonával való gazdálkodásától el kell különíteni az ÁPV Rt-hez rendelt vagyont és az e vagyon értékesítésével és hasznosításával összefüggő bevételeket és kiadásokat.

(2) Az (1) bekezdés szerinti elkülönített nyilvántartás rendszerét az igazgatóságnak e törvény hatályba lépését követő 60 napon belül tett előterjesztése alapján - az Állami Számvevőszék véleményének kikérését követően - a pénzügyminiszter hagyja jóvá. 



Az ÁPV Rt-nek a saját vagyonnal való gazdálkodása



22. § 

(1) Az ÁPV Rt. saját bevételei:

a) az ÁPV Rt tulajdonában lévő vagyon értékesítéséből és hasznosításából származó bevétel;

b) azon társasági részesedések után járó részesedés (osztalék), amelyek az ÁPV Rt tulajdonában vannak;

c) egyéb, az a) és b) pont alá nem  tartozó saját bevétel.

(2) Az (1) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott bevételek elszámolásánál a számviteli törvény előírásait kell figyelembe venni azzal, hogy az ÁPV Rt-t társasági adófizetési kötelezettség csak a c) pont alá eső bevételből származó eredmény vonatkozásában terheli.

(3) Az ÁPV Rt. a saját bevételeket  elsősorban a következő célokra fordíthatja:

a) saját müködésének költségeire;

b) a tulajdonában álló vagyon értékesítése előkészítéséhez szükséges intézkedések  költségeire;

c) a tulajdonában álló vagyon értékesítésért járó díjra és az értékesítéssel kapcsolatban felmerülő költségeire;

d) a belterületi föld, illetve a korábban általa gyakorolt alapítói jog után az önkormányzatot megillető ellenérték átengedésére;

e) gazdasági társaság, illetve befektetési célú alap létesítésére, vagy  abban való részesedés szerzésére;

f) az általa vagyonkezeléssel megbízott személyek vagy szervezetek részére fizetendő díjra, illetve a vagyonkezeléssel összefüggésben felmerülő költségekre;

g) a privatizáció kapcsán az ÁPV Rt-t terhelő kezesi, szavatossági vagy más igényekből eredő kiadásokra; 

h) a privatizáció érdekében elengedhetetlenül szükséges reorganizációra:

i) külön jogszabály szerinti fizetési kötelezettségeire.


Az ÁPV Rt-nek a hozzá rendelt vagyonnal való gazdálkodása



23.§

Az ÁPV Rt a hozzárendelt vagyonból befolyó bevételeket elsősorban a következő célokra fordíthatja: 

a) a hozzárendelt vagyon  értékesítése előkészítéséhez szükséges intézkedések  költségeire;

b) a hozzárendelt vagyon értékesítéséért járó díjra és az értékesítéssel kapcsolatban felmerülő költségeire;

c) a belterületi föld, illetve a korábban általa gyakorolt alapítói jog után az önkormányzatot megillető ellenérték átengedésére;

d) gazdasági társaság, illetve befektetési célú alap létesítésére, vagy  abban való részesedés szerzésére;

e) az általa vagyonkezeléssel megbízott személyek vagy szervezetek részére fizetendő díjra, illetve a vagyonkezeléssel összefüggésben felmerülő költségekre.

f) a privatizáció kapcsán az ÁPV Rt-t terhelő kezesi, szavatossági vagy más igényekből eredő kiadásokra. 

g) a privatizáció érdekében elengedhetetlenül szükséges reorganizációra,

h)  külön jogszabály szerinti fizetési kötelezettségeire.


24.§

(1) Az ÁPV Rt. a 22.§ (1) bekezdésének a) pontjában és a 23.§-ban foglalt bevételeinek előirányzott befizetési mértékéről és felhasználásáról az Országgyülés az éves költségvetési törvényben rendelkezik. Az éves költségvetési törvényben kell meghatározni továbbá az állam törvényben vállalt kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges vagyonátruházások mértékét, a kedvezményezettek körét, a bevételnek az ÁPV Rt. által a 23.§ szerint felhasználható hányadát, valamint az ÁPV Rt. által történÁ hitelfelvétel illetve kötvénykibocsátás felső határát.

(2) Az ÁPV Rt. a privatizációt előmozdító célra gazdasági társaságot, illetve befektetési rendeltetésü alapot létesíthet, illetve ilyen gazdasági társaságban részesedést szerezhet, vagy e társaság részére nem pénzbeli hozzájárulásként a  vagyont rendelkezésre bocsáthatja.


Az ÁPV Rt. tevékenységének ellenőrzése

25.§

(1) Az ÁPV Rt. tevékenységét az Állami Számvevőszék ellenőrzi. Az ÁPV Rt. igazgatósága az ÁPV Rt tulajdonában álló és a hozzárendelt vagyon változásáról, hasznosításáról félévenként köteles tájékoztatni az Állami Számvevőszéket.

(2) A Kormány évente - az előző évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat előterjesztésével egyidejüleg - köteles az Országgyülésnek beszámolni az ÁPV Rt tevékenységéről, a tulajdonában álló, valamint a hozzárendelt vagyon alakulásáról, hasznosításának eredményéről.

(3) Az ÁPV Rt-hez hozzárendelt vagyon alakulásáról kimutatást kell készíteni és azt a beszámolóval egyidejüleg kell előterjeszteni.

(4) A beszámolóhoz mellékelni kell az Állami Számvevőszék elnökének jelentését az ÁPV Rt tevékenységéről.


26.§

 Az ÁPV Rt. igazgatósága az Országgyülés illetékes bizottságának felkérésére bármely privatizációs ügyben köteles soron kívül beszámolni e bizottságnak, illetve az országgyülési képviselők legalább 20 %-nak indítványára az Országgyülésnek.

 
III. fejezet 

Az  ÁPV RT-HEZ TARTOZO VAGYON ÉRTÉKESITÉSE



Az értékesítés általános elvei


27.§

(1) Az ÁPV Rt. az 1.§  (1) bekezdés szerinti vagyont a 2.§-ban meghatározott célkitüzések figyelembevételével köteles értékesíteni.

(2) Az ÁPV Rt. az értékesítést:

a) közvetlenül, 

b) a tőkepiac intézményrendszerén keresztül,

c) befektetési célú alapokon vagy társaságokon keresztül,

d) a társaságok vezető tisztségviselői útján (egyszerüsített privatizáció), 

e) szakértő (tanácsadó szervezet) közremüködésével 

végzi.

(3) Az 5. § szerinti  vagyon az alábbi eljárásokkal értékesíthető: 

a) nyilvános vagy zártkörü pályázat,

b) nyilvános árverés, 

c) nyilvános ajánlattétel (a továbbiakban: az a), b), c) együtt: versenyeztetés),

d) nyilvános forgalombahozatal,

e) zártkörü elhelyezés, 

f) tőzsdei értékesítésre adott megbízás,

g) kivételesen versenyeztetés nélkül (28. §  (2). bekezdés).

(4) Az e törvény hatálya alá tartozó vagyon értékesítése során - valamennyi értékelési szempont mérlegelésével - a legkedvezőbb ajánlatot tevővel kell megkötni az adásvételi szerződést.

(5) Az ÁPV Rt. a versenyeztetés útján értékesítésre kerülő vagyonra tett készpénzes, illetve a IV. fejezetben meghatározott kedvezményes privatizációs technikák alkalmazásával benyújtott ajánlatok értékelésekor a várható bevételeket az elbíráláskori reális piaci értékük (jelenérték) alapján köteles figyelembe venni. Egyenlő értékü ajánlatok esetén a hazai befektető(k) ajánlatát kell előnyben részesíteni.


Versenyeztetés

28.§

(1) A nyilvános értékesítésre kerülő vagyon értékesítését az ÁPV Rt.-nek, vagy az általa megbízott vagyonértékesítőnek - ha e törvény kivételt nem tesz - első ízben versenyeztetés útján kell megkísérelnie.

(2)  Mellőzni lehet a versenyeztetést:

a) a portfóliócsomagok kezelésére létrehozott részvénytársaságok részvényeinek nyilvános eladása esetén;

b)  zártkörü elhelyezés  és tőzsdei értékesítésre adott megbízás esetén;

c) részvénycserék esetében ;

d) társasági részesedéseknek 24.§ (2) bekezdésében meghatározott gazdasági társaságok részére nem pénzbeli hozzájárulásként történő rendelkezésre bocsátásakor;

e) ha az ÁPV Rt az 59. és 60. §-ban meghatározott kedvezményes mértékig a munkavállalók részére értékesíti az állami vagyont

f)  ha az ÁPV Rt (jogelődje) a külső befektető(k) részére opciót biztosított

(3) A már értékesített többségi részesedések után fennmaradó kisebbségi részesedéseket árveréssel, illetve nyilvános ajánlattétellel (forgalombahozatallal), vagy zártkörü elhelyezéssel lehet értékesíteni a 35.§-ban foglalt kivétellel.


Pályázat

29.§

(1) A pályázatot az ÁPV Rt., illetőleg a vagyonértékesítő írja ki. 

(2) A pályázati felhívásnak tartalmaznia kell:

a) a pályázat célját;

b) az értékesítésre szánt vagyon, illetve társasági részesedés megjelölését, szükség szerint annak értékét (névértéket, árfolyamot, stb.)

c) az értékesítés feltételeit - beleértve az alkalmazható fizetési módot is -, az üzletpolitikára, a foglalkoztatás- és fejlesztéspolitikára, valamint szükség szerint a környezeti károk és terhelések enyhítésére, illetve a társaság jóléti-szociális célokat szolgáló vagyontárgyak hasznosítására vonatkozó esetleges követelményrendszert;

d) a IV. fejezetben meghatározott kedvezményes privatizációs technikák közül az adott esetben igénybevehetők megjelölését;

e) a pályázat benyújtásának helyét és határidejét.

(3) A pályázati felhívás mellett elkészítendő részletes tájékoztatónak, tartalmaznia kell a (2) bekezdésben foglaltakon túlmenően különösen:




a) a társaság bemutatását, ezen belül a 

- a cégnevet,
- székhelyet,
- az alapítás időpontját,
- tevékenységi kört,
- müködési időtartamot,
- jegyzett illetve saját tőkét,
- a társaság kötelezettségeit és követeléseit,
- alkalmazotti létszámot, 
- a társaság tulajdonában vagy használatában álló ingatlanok felsorolását, végül
- a vezető tisztségviselők és a magasabb vezető állású dolgozók fontosabb személyi és szakmai adatait;

b) a cég üzleti tevékenységének elemzésekkel alátámasztott, az átfogó értékelést lehetővé tevő leírását, így különösen a termelési, értékesítési, kutatási-fejlesztési, beruházási információkat;

c) a könyvvizsgáló által hitelesített legutolsó pénzügyi adatokat (mérleg, eredmény-kimutatás stb.);

d) az értékesítés adatait:
- az értékesítés tervezett nagyságát,
- a vagyont megtestesítő jogok (értékpapírok) fajtáját és típusát, az azokhoz kapcsolódó jogokat,
- az alapítókat megillető esetleges előjogokat,
- a névértéket, illetve az árfolyamot .

e) a társaság müködésével kapcsolatos környezetvédelmi helyzetet.

(4) A részletes tájékoztató az érdekelt befektetőnek csak titoktartási nyilatkozat aláírása után adható ki.

(5) Az értékpapírok értékesítése során az erre vonatkozó külön jogszabályokban meghatározott előírásokat is  figyelembe kell venni.

(6) E § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, amennyiben az ÁPV Rt a vagyon kezelésére ír ki pályázatot.

30. §

(1) A pályázat nyilvános vagy zártkörü lehet.

(2) Nyilvános a pályázat, ha

a) az ajánlattevők köre előre meg nem határozható;

b) a meghatározott ajánlattevői körbe tartozók száma nem ismert.

(3) Ha a kiíró - megfelelő határidők kitüzésével - az érdekelteket kizárólag közvetlenül hívja fel ajánlattételre, a pályázat zártkörü pályázatnak minősül.

(4) A nyilvános pályázati felhívás esetén (29.§ (2) bekezdés) a társaság lényeges adatait tartalmazó hirdetményt két országos napilapban, vagy egy országos napilapban és a társaság székhelye szerinti helyi lapban, továbbá az ÁPV Rt. nyilvános tájékoztatójában a pályázatok benyújtására megállapított kezdő időpontot legalább harminc nappal megelőzően - kell meghirdetni. Zártkörü pályázat esetén csak az ajánlatkérés tényét kell nyilvánosságra hozni, illetve a nyilvános pályázatra előírt szabályok szerint meghirdetni. 

(5) A nyilvános árverésre vonatkozó részletes szabályokat az ÁPV Rt. versenyeztetési szabályzata állapítja meg.


Munkavállalók érdekvédelme

31.§

(1) Az ÁPV Rt., illetve az általa megbízott vagyonértékesítő, a vagyon értékesítésére vonatkozó pályázati kiírás vagy meghírdetés, továbbá a konkrét döntés előtt legalább 30 nappal megelőzően köteles a gazdasági társaság munkavállalói érdekképviseleti szerveit írásban tájékoztatni mindazon adatokról (körülményekről), amelyek a vagyon értékesítése várható következményeként

a) a munkavállalók foglalkoztatását, kereseti és bérviszonyait, szociális ellátását, munkafeltételeit, képzését érinthetik;

b) a munkavállalói tulajdonszerzés esetleges lehetőségeire vonatkoznak;

c) a gazdasági társaság jóléti vagy szociális célokat szolgáló vagyontárgyainak hasznosítására vonatkoznak.

(2) Az ÁPV Rt., illetve a vagyonértékesítő az értékesítésre vonatkozó döntés meghozatala előtt köteles lehetőséget biztosítani arra, hogy a munkavállalói érdekképviseleti szervek véleményüket kifejthessék a meghozandó privatizációs döntéssel kapcsolatban. Ezt a véleményt a 33.§-ban megjelölt emlékeztetőhöz kell csatolni.

(3) Az ÁPV Rt., illetve a vagyonértékesítő a munkavállalói érdekképviseleti szervektől hozzá beérkezett írásos véleményre, annak kézhezvételétől számított 15 napon belül írásban köteles válaszolni. 

(4) Az ÁPV Rt. köteles az érintett társaság munkavállalói érdekképviseleti szerveinek rendelkezésére bocsátani a megkötött értékesítési, illetve vagyonkezelési szerződés és ahhoz kapcsolódó egyéb szerződések azon előírásait, amelyek az (1) bekezdés a)-c) pontjaiban foglaltakra vonatkoznak. 



Az ajánlatok értékelése

32.§

(1) A IV. fejezetben meghatározott kedvezményes privatizációs technikák alkalmazásával benyújtott pályázatok kizárólag akkor kerülhetnek elbírálásra, ha az ÁPV Rt. által megállapított limitárat elérő, illetve meghaladó, a teljes ellenértéknek a szerződés megkötésétől számított 60 napon belüli készpénzben való kifizetésre irányuló és a (3) bekezdés alapján kiírt pályázati feltételeknek is megfelelő érvényes ajánlat nem érkezett. 

(2) Amennyiben a IV. fejezetben meghatározott privatizációs technikák alkalmazásával ugyanarra a vagyonra több ajánlat is érkezik, az árajánlatokat - az elbírálás során - a választott privatizációs technika (fizetési mód) alapján várható bevétel elbíráláskori reális, piaci értéke (jelenérték) alapján kell összevetni.

(3) A pályázatok, illetőleg az egyes ajánlatok elbírálása során - a 2.§-ban foglaltakon túlmenően - kiemelten figyelembe kell venni a pályázó (ajánlattevő) által a reorganizáció, a tőkeemelés, technikai fejlesztés, a szerkezetváltás és a munkavállalók foglalkoztatása, jövedelme, illetve szociális ellátása, továbbá a környezeti károk és terhelések enyhítése tekintetében vállalt kötelezettségeit.

(4) Az (3) bekezdés szerinti kötelezettségek vállalását az elbírálás során a pályázati kiírás szerint előnyben lehet részesíteni a kedvezőbb árajánlattal szemben. A megkötendő adás-vételi szerződésben azonban megfelelően  érvényesíthető szerződést biztosító mellékkötelezettségeket (Ptk. 243-276.§), illetve adott esetben más reális biztosítékokat kell kikötni a kötelezettségvállalás teljesítésének kikényszeríthetősége érdekében. Az esetleges előnyben részesítés indokait a 34.§-ban előírt emlékeztetőben meg kell jelölni.


33. §

(1) Egyenértékü feltételek vállalása esetében, ha a 32.§ (4) bekezdésben foglaltaknak eleget tesznek, a pályázók vagy ajánlattevők közül előnyben kell részesíteni ebben a sorrendben:

a) az érintett gazdasági társaság dolgozói legalább 25 %-ának részvételével müködő gazdasági társaságot vagy szövetkezetet,

b) az érintett gazdasági társaság Munkavállalói Résztulajdonosi Programjában résztvevőket,

c) az érintett gazdasági társaságnak a dolgozóját, mint egyéni vállalkozót,

(2) Az ÁPV Rt a pályázat eredményét és annak megfelelően a kezelésbe adást, bérbeadást, értékesítést vagy értékesítési megbízást a döntés indokolásával együtt haladéktalanul közzéteszi. Zárt pályázat esetében ezeket az adatokat a pályázókkal közvetlenül is ismertetni kell. 

(3) Az ÁPV Rt. szerződésszegésért való felelősségét a vagyon értékesítésekor - pályázaton kialakult vételár esetében - nem zárhatja ki, kivéve, ha a pályázati kiírásban ezt a Ptk. 314. § (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel  kifejezetten kikötötte.

(4) Az ÁPV Rt. versenyeztetési szabályzatát a Kormány hagyja jóvá és azt a Magyar Közlönyben közzé kell tenni.





34.§ 

Az értékesítési eljárásról a privatizációs döntést hozónak emlékeztetőt kell készíteni. Az emlékeztetőnek - az e törvényben meghatározott egyéb követelmények mellett - az értékesítési folyamat legfontosabb körülményeit tartalmaznia kell, így különösen:

a) az értékesítés választott módjának indokait;

b) a beérkezett ajánlatok összefoglalását;

c) a legkedvezőbb ajánlat elfogadásának indokait;

d) a vételár meghatározásának szempontjait (beleértve a vételárat befolyásoló kötelezettségvállalásokat);

e) a kikötött biztosítékok megfelelőségének szempontjait;

f) a választott fizetési mód indokát;

g) egyéb, az értékesítő által fontosnak tartott körülményeit.


35.§

Az ÁPV Rt. - kivételesen indokolt esetben - az alábbiak szerint adhat át állami vagyont pénzbeli térítés nélkül:

a) olyan magántulajdonosok részére, akik megfelelő biztosítékok nyújtásával vállalják a 32.§ (3) bekezdés szerinti kötelezettségek teljesítését vagy

b) ha az átadás törvény alapján közalapítvány, közcélú alapítvány, köztestület, továbbá olyan más közcélú egyesület részére történik, amely jogszabályban meghatározott közfeladat ellátását veszi át, illetve, amely költségvetési tehervállalást vált ki, vagy helyettesít, vagy

c) az éves költségvetési törvényben meghatározott egyéb esetekben.




Kisebbségi részesedések értékesítése

36.§

(1) A 25% + 1 szavazatot el nem érő és privatizációs portfolióba be nem vitt állami társasági részesedést az ÁPV Rt-nek vagyonarányosan a társaság többi tagja, illetve a társaság számára - ebben a sorrendben - vételre fel kell ajánlania.

(2) Amennyiben a (1) bekezdés szerinti eljárás eredménytelen maradt, úgy a részesedést nyilvános árverés útján kell értékesíteni.


37.§

Amennyiben az ÁPV Rt. társasági részesedésekből együttes értékesítésre portfóliócsomagot képez, illetve e portóliócsomagot befektetési célból részvénytársaság rendelkezésére bocsátja, úgy a portfóliócsomagban egy-egy társaság társasági részesedéseiből csak kisebbségi részesedés szerepelhet.


Egyszerüsített privatizáció


38.§

(1) A 39-46.§-ban foglalt rendelkezések szerint (a továbbiakban: egyszerüsített privatizáció) kell értékesíteni a közép- és kisméretü gazdasági társaságok állami tulajdonban lévő társasági részesedéseit, ha 1993-ban a gazdasági társaság 

a) saját tőkéje 600 millió Ft-ot és

b) teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozóinak létszáma éves átlagban az 500 főt nem haladta meg.

(2) Az ÁPV Rt. igazgatósága - ha ezt privatizációs érdekek kivételesen indokoltá teszik és az érintett miniszterek véleményének figyelembevételével - az (1) bekezdés alá nem eső társaságoknál is elrendelheti az egyszerüsített privatizációt, illetve a 39.§ (1) bekezdésében meghatározott jegyzék közzétételéig az (1) bekezdés alá eső társaságot kivonhat az egyszerüsített privatizáció köréből.

(3) Pénzintézet, illetve biztosító esetében az egyszerüsített privatizáció nem alkalmazható.


39.§

(1) Az ÁPV Rt. 1995. június 30-ig köteles az egyszerüsített privatizációra kerülő társaságok jegyzékét - készpénzes értékesítésre irányuló felhívással együtt - legalább két országos napilapban és az ÁPV Rt. nyilvános tájékoztatójában közzétenni. A közzététellel egyidejüleg az ÁPV Rt. köteles a jegyzékben szereplő társaságok tekintetében gondoskodni arról, hogy a 29. §-ban előírt adatok a befektetők rendelkezésére álljanak.

(2) A közzétételtől számított 60 napon belül lehet a jegyzékben szereplő társasági részesedésekre az ÁPV Rt.-nél készpénzes ajánlatot benyújtani, legalább a jegyzékben szereplő limitáron.

(3) Ha a (2) bekezdésben megjelölt határidÁn belül nem érkezik a 32.§ (1) bekezdés szerinti készpénzes ajánlat, úgy az ÁPV Rt. köteles erről az érintett társaságot az egyszerüsített privatizációs eljárás meginditása érdekében haladéktalanul értesíteni.

(4) Az e § hatálya alá eső készpénzes ajánlatokat az ÁPV Rt. a (2) bekezdésben megjelölt határidő leteltétől számított 30 napon belül köteles elbírálni és erről az érintett társaságot értesíteni. 


40.§

(1) A gazdasági társaság egyszerüsített privatizációjáról - e törvény 27-33.§-ainak keretei között - a társaság igazgatósága, illetőleg ügyvezetője jogosult, illetve köteles dönteni, valamint megtenni a privatizáció előkészítéséhez szükséges intézkedéseket.

(2) A privatizáció előkészítésére a társaság saját költségén szakértő közremüködését veheti igénybe.

(3) Ha az előkészítő munka eredményeként megállapításra kerül, hogy a társaság vezető tisztségviselői, illetve a társaság munkavállalói vagy az előzők többségi tulajdonában álló társaság kívánja a társasági részesedéseket összességében legalább 50%-ban megvásárolni, úgy az igazgatóság (ügyvezető) köteles ezt az ÁPV Rt.-nek bejelenteni és az ÁPV Rt. további döntését kérni.


41.§

(1) A  gazdasági társaságnak a privatizációról szóló előzetes döntését be kell jelentenie az ÁPV Rt-nek. A bejelentésnek tartalmaznia kell a kapott vételi ajánlatot. Több ajánlat esetén meg kell jelölni azt az ajánlatot, amelyet a gazdasági társaság igazgatósága, illetőleg ügyvezetője a 32-33.§ alkalmazásával a legkedvezőbbnek ítélt.  A bejelentéshez mellékelni kell a 34.§-ban előírt emlékeztetőt.

(2) Az ÁPV Rt. igazgatósága, illetve a szervezeti és müködési szabályzatban meghatározott vezető alkalmazottjai, a bejelentés kézhezvételétől számított 60 napon belül köteles a bejelentésről állást foglalni.

(3) Az elbírálásra alkalmatlan bejelentést az ÁPV Rt. annak beérkezésétől számított 15 napon belül visszautasíthatja, illetve ha a bejelentés hiánypótlásra szorul, avagy más fontos ok ezt indokolja, az eljárást a (2) bekezdésben foglalt határidő lejárta előtt legalább 15 nappal az ok megjelölése mellett kivételesen egy alkalommal legfeljebb 30 nappal meghosszabíthatja.


42.§

(1) Az ÁPV Rt-t a társaságtól érkezett bejelentést köteles legalább két külső szakértővel előzetesen véleményeztetni. Az ÁPV Rt döntését a szakértői vélemények értékelése alapján hozza meg.

(2) Az ÁPV Rt. az ajánlatnak, illetőleg a legkedvezőbb ajánlatnak megfelelő értékesítést megtilthatja, továbbá az értékesítésre feltételeket szabhat, illetőleg a szerződés teljesítésének biztosítékait meghatározhatja. Az ÁPV Rt. e döntését köteles megindokolni és ezt a társasággal közölni.

(3) Ha az ÁPV Rt. a bejelentés  kézhezvételétől számított 60 napon, illetve a 41.§ (3) bekezdése esetén 90 napon belül nem él a (2) bekezdés szerinti jogával, akkor az egyszerüsített privatizációt a gazdasági társaság a bejelentésnek megfelelően végrehajthatja.

(4) Az ÁPV Rt. az (1) bekezdés szerinti szakértői véleményeket a privatizáció segítése érdekében akkor is köteles a társaság rendelkezésére bocsátani, ha nem él a (2) bekezdés szerinti jogaival.


43.§

(1) Az egyszerüsített privatizációval kapcsolatos társasági részesedésekre vonatkozó adás-vételi szerződést eladóként az ÁPV Rt. írja alá. Az ÁPV Rt. az aláírást csak akkor tagadhatja meg, ha az lényeges tartalmában eltér a bejelentésben foglaltaktól, illetve nem felel meg a Gt-nek vagy más jogszabályoknak. 

(2) Ha a 41.§ (2) bekezdésben meghatározott döntés közlésétől, illetve a (3) bekezdésben megjelölt határidő leteltétől számított kilencven napon belül a szerződést - neki felróható okból - a társaság aláírás céljából nem mutatja be, az ÁPV Rt. megszüntetheti az egyszerüsített privatizációs eljárást.


44.§

Az egyszerüsített privatizáció keretében állami vagyon pénzbeli térítés nélkül nem adható át. 


45.§ 

(1) A 38.§-ban megjelölt társaságok vezető tisztségviselői kötelesek az értékesítésben közremüködni. Ha e kötelezettségüknek nekik felróható okból 1996. december 31-ig nem tesznek eleget, velük szemben társasági jogi, illetve munkajogi intézkedéseket kell tenni, végső soron az ÁPV Rt-nek visszahívásukat kell kezdeményeznie.

(2) Ha az értékesítésre vonatkozó adás-vételi szerződés e törvény hatálybalépésétől számított 1 éven belül megkötésre kerül, akkor a készpénzbevétel 10%-a a társaságot illeti meg, amelyet alaptőkén (törzstőkén) felüli vagyonba kell helyezni. E vagyonrészt - egy éven belül - tőkeemelésre kell fordítani és az így kibocsátásra kerülő társasági részesedéseket 50-50%-ban a társaság vezető tisztségviselői, illetve dolgozói térítés nélküli tulajdonszerzésére kell felhasználni.



46. §

Az egyszerüsített privatizáció keretében értékesítendÁ társaságoktól az ÁPV Rt. 1996. június 30-ig vagyont - kivéve az 1994. és 1995. évre eső osztalékot - tőkeleszállítás vagy más jogcímen  nem vonhat el.


Szakértői privatizáció

47.§

(1) A 27.§ (2) bekezdés a)-d) pontjaiba nem tartozó esetekben a gazdasági társaságok társasági részesedései teljes körü vagy részleges értékesítése az ÁPV Rt. igazgatósága által jóváhagyott szakértői névjegyzékben szereplő szakértők igénybevételével úgy is megvalósulhat, hogy az ÁPV Rt. helyett a 27.-33.§-ok keretei között - a külön szerződésben foglaltak szerint vagy  az ÁPV Rt. képviseletében, vagy  saját nevében - a szakértő jár el.

(2) Az ÁPV Rt. a szakértői névjegyzékben szereplő, általa választott szakértővel köt szerződést a gazdasági társaság állami tulajdonban lévő részesedéseinek privatizációjára.  A szakértő tevékenysége során köteles a jogszabályok és a szerződés rendelkezéseinek maradéktalan betartásáról gondoskodni.  A szakértő költségei és díjazása a társaságra nem hárítható át.

(3) A 38.§-ban meghatározott társaságok esetében az ÁPV Rt. megbízásából szakértő csak akkor járhat el, ha a 42-43.§-ban meghatározott körülmények valamelyike bekövetkezett.


48.§

A szakértő a magyar gazdaságot, privatizációt, tőkepiacot, számvitelt, pénzügyi és más előírásokat, a jogszabályokat és a jogalkalmazást megfelelően ismerő, az állami vállalatok társasággá alakításában és a privatizációban kellő jártassággal rendelkező vállalkozótól elvárható szakszerüséggel és gondossággal köteles a szerződésben foglalt kötelezettségeit teljesíteni és azokért helytállni az ÁPV Rt-vel szemben.




49.§

(1) A szakértő a társaságban fennálló állami részesedést az ÁPV Rt-re vonatkozó szabályok szerint értékesíti. A szakértő az értékesítés során a vele kötött szerződés szerint az ÁPV Rt. bizományosaként saját nevében az ÁPV Rt. javára,  illetőleg az ÁPV Rt. helyett és nevében, annak megbízásából jár el.

(2) A szakértő által értékesített társasági részesedés vevője a vételárat az ÁPV Rt. bankszámlájára köteles befizetni. A szakértő az ÁPV Rt-től a szerződésben meghatározott díjazásra tarthat igényt.

(3) A szakértő a szerződés szerinti feladatainak teljesítéséhez jogosult saját költségén közremüködőt igénybe venni, akiért úgy felel, mintha a rábízott ügyet maga látta volna el. 



Privatizáció a társaság megszüntetésével

50.§

Ha az állam többségi tulajdonában álló gazdálkodói szervezet elsődlegesen vagyonkezelő funkciót tölt be és fenntartása nem indokolt, illetve a gazdálkodó szervezet tartós veszteségessége és kedvezőtlen pénzügyi, illetve piaci helyzete gazdaságosan nem javítható, az ÁPV Rt. köteles a társaságot a Gt. szabályai szerint végelszámolással megszüntetni, illetve a társaságnál a felszámolási eljárás megindítását kezdeményeztetni.




IV. Fejezet

KEDVEZMÉNYES PRIVATIZÁCIOS TECHNIKÁK


Értékesítés részletfizetéssel 


51.§

(1) Az e törvény hatálya alá tartozó vagyon részletfizetési kedvezménnyel is értékesíthető. 

(2) Részletfizetési kedvezmény legfeljebb tizenöt évig terjedő időre nyújtható. A vevő kérésére az első részlet kivételével a törlesztésre türelmi időt lehet megállapítani. A türelmi idő legalább egy év, de nem lehet több három évnél. Ezen időszak alatt csak a kamatokat és a kezelési költséget kell fizetni. 

(3) Az első részlet az adásvételi szerződés megkötésétől számított harmincadik napon esedékessé válik.

(4) A kamat mértéke nem lehet kevesebb, mint a jegybanki alapkamat 50 %-a.

(5) Részletfizetés esetén a vagyon  tulajdonjoga az első részlet fizetésével átszáll a vevőre.  Az ezzel ellentétes kikötés semmis. 

(6) A vevő teljesítését olyan mellékkötelezettségek kikötésével kell biztosítani, amelyek az ÁPV Rt. részére megfelelő biztosítékot nyújtanak a vevő kötelezettségeinek teljesítésére, anélkül, hogy részvényesi (tagsági) jogainak gyakorlását indokolatlanul korlátoznák. 


52. §

(1) A vevő által teljesített törlesztést először az elszámoláskor esedékessé vált kamatra, illetve kezelési költségre  kell elszámolni és csak azután lehet a tőkére fordítani. 

(2) A vevő részletfizetési kötelezettségét bármikor jogosult egy összegben készpénzben teljesíteni. 

(3) A vevőnek a részletfizetési kedvezmény időtartamának fennállása alatt (továbbiakban: futamidő) bármikor joga van a törlesztés gyorsítására. A törlesztés gyorsítása esetén a futamidő hátralévő részében a vevő jogosult a törlesztés mérséklésére is, azzal a feltétellel, hogy a futamidő egyetlen időpontjában sem lehet a kifizetett törlesztő részletek összege kisebb - az utolsó részlet kivételével - az egyenletes törlesztés esetén fizetendő törlesztő részlet összegénél. 

(4) Bármely részlet késedelmes teljesítése esetén a vevő a részletfizetési kedvezményt elveszti és a teljes hátralékos vételár egyösszegben esedékessé válik. Ha a vevő a szerződésben meghatározott fizetési határidőt nem tartja meg, a késedelembe esés napjától a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő késedelmi kamatot köteles fizetni. 


53. §

(1) Amennyiben a vevő fizetési kötelezettségének határidőre nem tesz eleget - kivéve ha az 52.§ (4) bekezdés alapján a hátralékos vételárat egyösszegben az esedékessé válástól, számított 15 napon belül kifizeti - az eladó jogosult választása szerint a szerződéstől való elállásra, vagy a szerződés felmondására. 

(2) A Munkavállalói Résztulajdonosi Program (MRP) megvalósítására létrejött szervezettel kötött szerződés elállás útján nem szüntethető meg.


54. §

(1) Az eladó a szerződéstől akkor is elállhat, ha a szerződéskötéskori - a számviteli törvény előírásai alapján kimutatott - saját tőke értékében bekövetkezett csökkenés a futamidő során a 30%-ot meghaladja. 

(2) Az eladó a társaság által az (1) bekezdésben foglaltak megállapítására a vevővel kötött szerződés szerint készítendő mérleget ellenőrizheti és szükség esetén független szakértő bevonásával - a társaság költségére - felülvizsgálhatja. 







Értékesítés tulajdonjog fenntartásával (privatizációs lízing)

55. §

(1) A törvény hatálya alá eső vagyon elidegenítésére jogosult (a továbbiakban: eladó) a tulajdonjog fenntartásával is átruházhatja a társasági részesedést. 

(2) Az (1) bekezdés szerinti értékesítés célja a vagyon olyan halasztott elidegenítése, amelynek során a vevő a társaság reorganizációja céljából - külön szerződés alapján - vezetési-szervezési szolgáltatást nyújt. A halasztott elidegenítés időtartama (továbbiakban: futamidő) legfeljebb 10 év lehet, amelynek konkrét időtartarmát a szerződésben kell meghatározni.

(3) A díj teljes összegének kifizetésével külön térítés és külön megállapodás nélkül kerül a társaság tulajdonrésze a vevő tulajdonába. 


56. §

(1) A vevő csak természetes személy lehet. A futamidő alatt a vevőt - az elidegenítés jogát kivéve - valamennyi tagsági jog megilleti, de e jogok gyakorlását az eladó a szerződésben korlátozhatja, vagy feltételekhez kötheti. 

(2) Több vevő esetén egymás közotti jogviszonyukat külön polgári jogi szerződés szabályozza. 

(3) A vagyonnak e § szerinti értékesítésére minden esetben nyilvános pályázatot kell kiírni.

(4) A vezetési-szervezési szolgáltatás ellenértéke a társaságnál rendkívüli ráfordításként elszámolható. A vevő a díjat köteles a törlesztésre fordítani. Amennyiben ez az összeg a törlesztő részletekre nem nyújt fedezetet, a vevő azt saját forrásaiból köteles kiegészíteni. 



57. §

(1) A futamidő alatt a társaság könyvvizsgálója által hitelesített mérleg szerinti saját tőkéje szerződésben meghatározott érték alá nem csökkenhet. 

(2) Az eladó kockázatának mérséklésére a vevőnek a díjjal arányos - a pályázatban vagy az eladó által egyéb módon meghatározott mértékü - biztosítékot kell vállalnia. 

(3) A törlesztés meghiúsulása vagy az (1) bekezdés szerinti vagyonvesztés továbbá hitelesített mérleg hiánya esetén az eladó jogosult a szerződést azonnali hatállyal felmondani és a biztosítékkal kapcsolatos rendelkezési jogát érvényesíteni. 

(4) Felmondás esetén a vevő az eladóval, illetőleg a társasággal szemben a társasági részesedésre vonatkozó tulajdoni igényt, vagy egyéb más követelést nem érvényesíthet, részére a már kifizetett lízingdíj részlet sem jár vissza.



Vezetői és munkavállalói kivásárlás 


58. §

(1) A törvény hatálya alá eső gazdasági társaságok állami tulajdonban lévő részesedéseit e társaságok vezető tisztségviselői, vezető alkalmazottai (továbbiakban: vezető alkalmazott) és egyéb munkavállalói kivásárlás útján is megszerezhetik. 

(2) A kivásárlásra irányuló ajánlatot  a vezető alkalmazottak és a munkavállalók által együttesen létrehozott gazdasági illetve polgári jogi társaság nyújthatja be. A társaságban egy vagy több külső tag is részt vehet, de szavazati joguk  az 59. § (2) bekezdése alapján meghatározott átruházás időpontig nem érheti el az 50%-ot. 


59. §

(1) Vezetői és munkavállalói kivásárlás esetén az ajánlattevőknek az ajánlatukban arra kell kötelezettséget vállalniuk, hogy készpénzért legalább 10% mértékü állami tulajdonrészt vásárolnak a szerződés megkötésétől számított 60 napon belüli készpénzfizetéses teljesítéssel. Ez esetben az ÁPV Rt. a szerződésben legfeljebb öt évre lemond - a szerződésben foglalt feltételek mellett - a teljes állami tulajdonrész feletti szavazati jogáról az ajánlattevő javára. 

(2) Az (1) bekezdés szerinti szerződésben meghatározott, de legfeljebb öt év alatt a vevő a szerződésben meghatározott módon, áron, illetve kamatfeltételek mellett köteles megvásárolni a társasági részesedések többségét, illetve legalább 50%-ot és 1 szavazatot szerezni. A társasági részesedések megszerzése minden esetben csak készpénzért és egyösszegben történhet.

(3) Amennyiben a vevő a kivásárlásra kerülő gazdasági társaságban többséget szerez, az állam a még fennmaradó részesedéseit ellenérték nélkül a társaságra ruházza. Ez esetben a társasági saját tulajdon Gt-beli mennyiségi korlátai (179. §. 247. §) nem érvényesülnek és a társaságnak e társasági részesedéseket 3 év alatt kell elidegenítenie, még pedig legalább 50 %-ban ingyenesen a kivásárló társaságban részt nem vevő vezető alkalmazottak és munkavállalók számára. 

(4)  Ha a kivásárló szerződéses kötelezettségeit súlyosan megszegi, így különösen ha nem tesz eleget (2) bekezdés szerinti vételi kötelezettségének vagy a társaság vagyoni helyzete tevékenységének eredményeként jelentősen romlik, az ÁPV Rt. a szerződéstől azonnali hatállyal elállhat. Az elállás a már kifizetett társasági részesedések tulajdonjogát nem érinti.

(5) Az ÁPV Rt. a társaság mérlegét évenként ellenőrzi és szükség esetén független szakértő bevonásával - a társaság költségére - felülvizsgálja.

(6) A vezetői és munkavállalói kivásárlás esetén nem lehet alkalmazni az 1989. évi XIII. tv. 21.§. (1) bekezdésében és a jelen törvény 60-62. §-ban foglalt rendelkezéseket.












Munkavállalói tulajdonszerzés kedvezményei 


60. §

(1) Állami vállalat átalakulása vagy állami vállalat többségi részvételével létrejött gazdasági társaságok - beleértve az állami vállalat által az átalakulást megelőzően vagy annak jogutódja által az átalakulást követően alapított társaságokat is - társasági részesedéseinek értékesítése során a munkavállalók kedvezményesen szerezhetik meg az állami tulajdont. 



(2) A munkavállalók állami részesedésekből való kedvezményes részesítése csak akkor mellőzhető, ha a többségi részesedést olyan befektető szerzi meg, aki az értékesítésre irányuló szerződésben a munkavállalók foglalkoztatására, illetve a munkakörülményeik javítására megfelelő biztosítékokkal alátámasztott szerződéses kötelezettséget vállal. 


61. §

(1) A munkavállalók részére személyenként az éves minimálbér 150%-nak megfelelő kedvezmény adható a 64.§ szabályai szerint úgy, hogy az ily módon szerzett társasági részesedéseik összege nem haladhatja meg a társaság jegyzett tőkéjének 15%-t.

(2) Munkavállalók részére egyénileg, illetve az általuk alapított társaságok, szövetkezetek, illetve MRP szervezet részére nyújtott kedvezmények formáit az értékesítésre jogosultak egységesen kezelik és a különböző módon nyújtott kedvezményeket együttesen veszik figyelembe. 


62. §

(1) Munkavállalói csoport által kezdeményezett kivásárlás esetén, illetve amennyiben a kedvezményes vásárlási programban nem minden munkavállaló vett részt, a kedvezmény lehetséges mértékét (összegét) az érintett munkavállalók létszámára és a teljes vállalati munkavállalói létszámra tekintettel arányosan kell megállapítani. A kedvezmény azok számára, akik azt nem vették igénybe, későbbi időpontban is nyújtható. 

(2) A munkavállalók számára az eladási árnak legfeljebb 50%-a erejéig árkedvezmény és/vagy részletfizetési lehetőség adható. A csökkentett vételár részletekben megvalósuló kiegyenlítése esetén - az MRP keretében történő értékesítést kivéve, amelyre az MRP törvény előírásai vonatkoznak - a csökkentett vételár 15%-ának készpénzben történő befizetése mellett a törlesztési idő legfeljebb három év lehet, s a vételárhátralékra kamatként az államadósság után fizetendő mindenkori kamat számítható fel. 

(3) Dolgozói részvények értékesítésekor a névértéket kell vetítési alapnak tekinteni. Az értékesítés során a névérték legfeljebb 90%-áig adható kedvezmény. 


Egzisztencia hitel
63.§

(1) Az Egzisztencia hitel csak olyan vagyon megvásárlásához nyújtható, amelynek készpénzért történő értékesítése már legalább egyízben meghiúsult.

(2) A vagyon értékesítése során felmerülő és az értékesítés előtt meghirdetett, egyébként a vevőt terhelő fizetési kötelezettségek (privatizációs költségek) fedezésére az Egzisztencia hitel nem vehető igénybe. 

(3) Az Egzisztencia hitel legfeljebb a meghirdetett és a megvásárolni kívánt vagyon szerződés szerinti árának feléig, legfeljebb azonban 50 millió Ft erejéig vehető igénybe, a vevők, illetve ugyanarra a vagyonra több vevővel kötendő szerződések számától függetlenül.


64.§

(1) Az Egzisztencia hitelt azok a devizajogszabályok alkalmazása szempontjából belföldinek minősülő magánszemélyek, és kizárólag e személyekből álló, belföldi székhelyü gazdasági és polgári jogi társaságok, szövetkezetek - kivéve a takarékszövetkezeteket, a lakásszövetkezetek és az iskolaszövetkezeteket -, egyesületek vehetik igénybe, amelyek

a) a hitel folyósításában részt vevő pénzintézetek hitelbírálati követelményeinek megfelelnek,

b) rendelkeznek a vásárláshoz szükséges saját pénzforrással.

(2) A hitel ugyanazon pályázó által három éven belül csak egy alkalommal vehető igénybe.

(3) A hitel igénybevételével megvásárolt vagyont a hiteltartozás fennállása alatt csak a hitelt folyósító pénzintézet hozzájárulásával lehet elidegeníteni, ideértve annak gazdasági társaságba nem pénzbeli betétként történő bevitelét, illetve mellékszolgáltatásként történő rendelkezésre bocsátását is. 

(4) Az Egzisztencia hitel és a hozzá kapcsolódó részletfizetési kedvezmény részletes szabályait a Kormány rendeletben állapítja meg. 


Munkavállalói Résztulajdonosi Program

65. §

(1) Gazdasági társaságok állami tulajdonban álló részesedéseit a társaság munkavállalói a Munkavállalói Résztulajdonosi Program (MRP) keretében szervezett formában is megszerezhetik. 

(2) Az MRP-ben a társaság által, a törvényes munkaidő legalább felében alkalmazott az a munkavállaló jogosult részt venni, akinek munkaviszonya - a társaság jogelődjét is beleértve - legalább 6 hónapja fennáll. A tulajdonszerzés lebonyolítására létrehozandó MRP-szervezet alapszabálya a jogosultság feltételeként ennél hosszabb időt is megállapíthat, ez azonban nem haladhatja meg az 5 évet. A munkaviszony megszünésével a munkavállaló részvételi joga is megszünik az MRP-ben. 

(3) Egy munkavállaló egyidejüleg csak egy MRP-szervezetben vehet részt. A társaság vezető tisztségviselője és vezérigazgatója, illetőleg annak helyettese nem lehet az MRP ügyvezető szervének tagja. 


66. §

(1) Az MRP szervezet a munkavállalók által, az őket foglalkoztató társaságban tulajdonosi részesedés szerzése céljából önkéntesen létrehozott, önkormányzattal és nyilvántartott résztvevőkkel rendelkező jogi személy. 

(2) Az MRP szervezet által megszerzett társasági részesedések a szervezet tulajdonába kerülnek, amely ezeket a törvényben és az alapszabályában foglalt feltételeknek megfelelően a résztvevők tulajdonába adja. 

(3) A Munkavállaló Résztulajdonosi Program részletes szabályairól külön törvény rendelkezik. 



V. Fejezet
 
VAGYONKEZELÉS


A vagyon időleges hasznosítása 

67. §

(1) Ha a vagyon értékesítése meghiúsult vagy megállapítható, hogy elidegenítésének feltételei átmenetileg kedvezőtlenek, az ÁPV Rt. jogosult a vagyon hasznosítása érdekében vagyonkezelési szerződéseket kötni. 

(2) A vagyonkezelés célja a szerződésben meghatározott vagyonérték megtartása vagy elérése, illetve hozadék (osztalék, részesedés) útján vagyongyarapodás elérése. Az ÁPV Rt. a vagyon kezelésére  69-71.§-ban meghatározott  szerződéseket köt. 

(3) A szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg, e törvény és más jogszabályok, valamint a kötelezően kiírandó és nyilvánosan közzéteendő pályázati feltételek keretei között. 


68.§

(1) Az ÁPV Rt. a vagyon kezelésére irányuló szerződésekben az őt megillető tulajdonosi jogosítványok egy részét vagy egészét átruházhatja a vagyonkezelőre. 

(2) A vagyon kezelésére kötött szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítését - a vagyonkezelő saját vagyonát terhelő - szerződést biztosító mellékkötelezettségekkel (pl. zálogjoggal, óvadékkal, készfizető kezességgel) kell biztosítani. A biztosítékok együttesen is alkalmazhatók. 



A vagyonkezelés egyes szerződéstípusai
 
69. §

(1) Az ÁPV Rt. jogosult a vagyon hasznosításáról - értékének illetve állagának megóvása végett - megbízási szerződés útján gondoskodni. 

(2) Az ÁPV Rt. és a megbízott megállapodhatnak abban, hogy a vagyonkezelőt - a díjon felül - a vagyon hozadékának meghatározott része is megilleti. 

(3) Erre a szerződésre a Ptk-nak a megbízási szerződésre vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.


70. §

(1) A vagyonkezelésre kötött vállalkozási szerződésben az ÁPV Rt.-vel szerződő fél (a továbbiakban: vállalkozó) a részére fizetett díj ellenében a szerződésben foglaltak szerint gyakorolja - az elidegenítés és megterhelés jogát kivéve - a vagyon felett a tulajdonosi jogokat oly módon, hogy a vagyon után előre meghatározott hozadék (osztalék, részesedés) biztosítását vállalja, valamint kötelezettséget vállal a vagyon értéke szerződésben meghatározott szintjének megtartására vagy elérésére. 

(2) Az ÁPV Rt. és a vállalkozó megállapodhatnak abban, hogy az ÁPV Rt. a hozadék egy részét a vállalkozónak átengedi, ennek a lehetőségére azonban a pályázati feltételek között, illetőleg a szerződésben utalni kell. 

(3) Erre a szerződésre egyebekben a Ptk-nak a vállalkozási szerződésekre vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. 


71. §

(1) A portfolió vagyonkezelési szerződésben az ÁPV Rt-vel szerződő fél vállalja, hogy az ÁPV Rt. által fizetett díj ellenében gyakorolja a vagyon feletti tulajdonosi jogokat - ideértve az elidegenítés jogát is - oly módon, hogy szerződésben meghatározott hozadék illetőleg vagyongyarapodás elérésére vállal kötelezettséget. Ennek keretében a szerződés irányulhat meghatározott értékü készpénz fizetésére, illetőleg más társaság tagsági jogának megszerzésére is. 

(2) Az ÁPV Rt. és a vele szerződő fél a hozadék, illetve a vagyonérték gyarapodás megosztásában megállapodhatnak; ennek a lehetőségére azonban a pályázati feltételek között, illetőleg a szerződésben utalni kell. 

(3) Erre a szerződésre egyebekben a Ptk-nak a vállalkozási szerződésre vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. 


A vagyonkezelés közös szabályai
72. §

(1) A vagyonkezelő felelőssége megegyezik a szakértőnek a 48.§-ban foglalt felelősségével. 

(2) Az ÁPV Rt. a vagyon feletti tulajdonosi jogosítványok átruházása esetén köteles a vagyonkezelő tevékenységét rendszeresen figyelemmel kísérni. Ennek keretében különösen - az általa meghatározott időközönként - részletes írásbeli jelentést, beszámolót, elszámolást kérhet minden olyan szerződésről, amely a kezelt vagyon értékét a vagyonkezelői szerződésben meghatározott százalékkal meghaladja, vizsgálhatja továbbá a vagyonkezelő hitelképességét, betekintést nyerhet a vagyonkezelő irataiba. 

(3) A vagyonkezelő súlyos szerződésszegése esetén, illetve ha az ÁPV Rt. ellenőrző tevékenységét akadályozza, az ÁPV Rt. a szerződést azonnali hatállyal felmondhatja. 


73. §

(1) A vagyonkezelő az ÁPV Rt. által fizetett díjat árbevételként, a vagyonkezeléssel kapcsolatban felmerült kiadásait  költségként számolhatja el. 

(2) A vagyonkezelésre irányuló szerződésben kiköthető, hogy a kezelőt csak a szerződésben meghatározott eredmény elérése esetén illeti meg díjazás, ez azonban nem érinti a vagyonkezeléssel kapcsolatban felmerült költségek megtérítését. 

(3) A vagyonkezelő a jogviszony fennállása alatt az általa kezelt társasági részesedésnek az ÁPV Rt.-től történő megvásárlását kezdeményezheti. 


Privatizáció vagyonkezelési szerződés alapján
 
74. §

(1) A vagyonkezelési szerződésben úgy is meg lehet állapodni, hogy legalább három év eltelte után 

a) a vagyonkezelő egyoldalú írásbeli nyilatkozattal az általa kezelt vagyontárgyat megveheti,  illetve 

b) az állami tulajdonosi jogokat gyakorló szerv írásbeli felhívására a vagyontárgyat köteles megvenni. 

(2) Az állami részesedés ellenértékét (annak megállapítási módját és feltételeit, stb.) a felek megállapodásban határozzák meg a III. és IV. Fejezetben foglaltak megfelelő alkalmazásaival.

VI. fejezet

ZÁRO RENDELKEZÉSEK

Átmeneti rendelkezések

75. §

(1) Ahol a jogszabályok az Állami Vagyonügynökséget vagy az Állami Vagyonkezelő Rt.-t említik, ez alatt az Állami  Privatizációs és Vagyonkezelő Rt-t kell érteni.

(2) Azoknál a törvény hatálya alá tartozó állami vállalatoknál, amelyek e törvény hatálybalépéséig még nem alakultak át gazdasági társasággá, átalakulásukra és e vállalatoknál lévő állami vagyon védelmére az 1992. évi LIV. törvény 20-29, illetve 32.-48.§-ának rendelkezéseit a továbbiakban is alkalmazni kell.

(3) Azok a közüzemi vállalatok (1977. évi VI. törvény 45-46/A. § /továbbiakban: Vt./), amelyek e törvény hatályba lépéséig még nem alakultak át gazdasági társasággá, ezután is müködhetnek állami vállalati formában azzal, hogy a Vt szerinti alapítói jogokat e vállalatok tekintetében az alaptevékenység szerint illetékes miniszter vagy az érdekelt önkormányzat gyakorolja. 

(4) Azon társaságok esetében, amelyek társasági részesedéseinek értékesítésére a törvény hatályba lépése előtt írtak ki pályázatot, a pályázatokat a kiíráskor hatályos jogszabályok szerint kell el bírálni. A 28. § (1) és (2) bekezdésének alkalmazása során az e törvény hatályba lépése előtt kiírt pályázatokat is figyelembe kell venni.

(5) E törvény hatályba lépésétől számított 30 napon belül a Kormánynak módosítania kell az 1992. évi LIII. törvény alapján létrejött Állami Vagyonkezelő Rt. alapító okiratát.


76. §

(1) Az ÁPV Rt. az 1989.évi XIII. törvény alapján átalakult vállalatok esetében társaságok számára - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a törvény 21.§ (1) bekezdése szerint fizeti ki a 20 % vételár-részt. Ugyanígy adja ki ezen törvény 21.§ (2) bekezdésének alkalmazásával az érintett önkormányzatoknak a belterületi föld után azokat megillető társasági részesedést, illetőleg az 1992. évi LIV. törvény 42.§- ában megjelölt részesedést. 

(2) A Kincstári Vagyonkezelő Szervezet a törvény hatályba lépését követően köteles átadni az ÁPV Rt- nek az általa kezelt vállalkozói vagyont. A Kincstári Vagyonkezelő Szervezet megszüntetéséről és jogutódlásáról a pénzügyminiszter intézkedik. A kincstári vagyonra külön törvény előírásai az irányadók.

(3) A Kincstári Vagyonkezelő Szervezettől az ÁPV Rt-nek átadandó vagyon az ÁPV Rt-hez hozzárendelt vagyonnak minősül.


77. §

(1) Azon társaságok társasági részesedéseit amelyek e törvény melléklete szerint nem az ÁPV Rt.-hez tartoznak, e törvény hatálybalépésétől számított 30 napon belül kell átadni a mellékletben megjelölt szervezetnek. 

(2) Az ÁPV Rt-t e törvény alapján megillető - de annak hatályba lépésekor a jogelőd szervezeteken kívül más szervezetek által gyakorolt - tulajdonosi jogokat a törvény hatálybalépését követően 30 napon belül e szervezeteknek az ÁPV Rt részére át kell adni. 

(3) Az (1) bekezdésben megjelölt társasági részesedésekre eső 1994. évi osztalék (nyereség) kiadásáról az 1995. évi költségvetésről szóló törvény rendelkezik.


78. §
Az ÁPV Rt-nek az e törvényen alapuló tulajdonosi joggyakorlása az állami tulajdonban lévő ingatlanok tekintetében magában foglalja a kezelői jogot is.


79. §

A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 299. §-a  az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki:
\"(3) Ha az egyszemélyes részvénytársaság fizetésképtelensége miatt felszámolási eljárás lefolytatására került sor, a részvényes korlátlan felelősséggel tartozik a részvénytársaság minden olyan kötelezettségéért, amely az egyszemélyes részvénytársaság cégjegyzékbe történt bejegyzése után keletkezett.\"




80. §

(1) A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 11. §-a kiegészül a következő új (4) bekezdéssel, és a jelenlegi (4) bekezdés helyébe az alábbi (5) bekezdés lép:

\"11. § (4) Az ÁPV Rt könyvvezetésének és éves beszámoló készítésének sajátosságait kormányrendelet szabályozza.

(5) A kormányrendelet az (1)-(4) bekezdésben jelölt szervek tekintetében sem írhat elő e törvény alapelveitől eltérő, vagy párhuzamos információ szolgáltatási kötelezettséget.\" 

(2) A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 71. § (1) bekezdésének utolsó mondata a következőkre módosul:
\"71. § (1) A letétbe helyezés határideje az Állami Privatizációs és Részvénytársaság számára a tárgyévet követő év augusztus 31-e.\"

(3) A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 94. §-a kiegészül a következő új e) ponttal:

\"94. § e) Az ÁPV Rt könyvvezetésének éves beszámolója elkészítésének sajátosságait.\"


81.§.

Az  államtitkárok jogállásának átmeneti szabályozásáról szóló 1990. évi XXXIII. törvény 11. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejüleg a jelenlegi (2) - (3) bekezdések számozása (3) - (4) bekezdésre módosul:

\"(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéseket - a közigazgatási államtitkárok és a helyettes államtitkárok vonatkozásában - az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság igazgatósági tagjaira nem kell alkalmazni\".


82. §

Mentes az általános forgalmi adó alól az e törvény rendelkezései alapján teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás.


Hatálybalépés

83. §

(1) E törvény a kihírdetésétől számított 30. napon lép hatályba.

(2) A törvény hatályba lépésével egyidejüleg hatályát veszti a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló 1992. évi LIII. törvény, továbbá - a 76.§ (2) bekezdésében foglaltak figyelembevételével - az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló 1992. évi LIV. törvény, valamint az ezt módosító 1992. évi LXXIV. törvény 79. §-ának (1) bekezdése, az 1993. évi LIV. törvény 2. §-a, az 1993. évi LXVIII. törvény, az 1993. évi XCII. törvény 41. §. (1) bekezdésének g) pontja, az 1993. évi CXI. törvény 67. §-ai az állam vállalkozói vagyonára vonatkozó törvényekkel összefüggő jogszabályok módosításáról szóló, 1992. évi LV. törvény 5. §-ának (1) bekezdése, 10. §-ának (3) és (5) bekezdése.

(3) E törvény hatálybalépésével egyidejüleg hatályát veszti továbbá a részben vagy teljesen tartósan állami tulajdonban maradó gazdálkodó szervezetekről szóló 126/1992. (VIII. 28.) Korm. rendelet és az azt módosító 81/1993. (V. 19.) Korm. rendelet, a 160/1993. (XI. 12.) Korm. rendelet, a 185/1993. (XII. 31.) Korm. rendelet, a 76/1994. (V. 17.) Korm. rendelet, a 103/1994. (VI. 29.) Korm. rendelet. 

(4) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a mellékletben felsorolt gazdasági társaságok technikai adatait (pl. névváltozás) közleményben módosítsa. 



1. számú MELLÉKLET a .... évi törvényhez
a tartós állami tulajdonról
A tartós állami tulajdonú  társasági részesedéssel müködő gazdasági társaságok - az állami tulajdon arányának és az állami tagsági (részvényesi) jogokat gyakorló szervek megjelölésével - a következők:

Társaság neve
Tartós állami részesedés legalacsonyabb mértéke
Tulajdonosi jogokat gyakorló szerv:

Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.

Magyar Villamosmüvek  Rt.  
50 % + 1 szavazat
MOL Magyar Olaj- és Gázipari Rt. 
25 % + 1 szavazat
MAHART Magyar Hajózási Rt.
50 % +  1 szavazat
Magyar Légiközlekedési Rt. (MALÉV)
25 % + 1 szavazat
Magyar Távközlési  Rt.  
25 % + 1 szavazat
Antenna Hungária Magyar Müsorszóró és Rádióhírközlési  Rt. 
25 % + 1 szavazat
Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt.
25 % + 1 szavazat
CD Hungary Ingatlanforgalmazó és Szolgáltató Rt.
50 % + 1 szavazat
Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt.
25 % + 1 szavazat
Országos Villamostávvezeték Rt.   
50 % + 1 szavazat
Paksi Erőmü Rt.       
50 % + 1 szavazat
Nemzeti Tankönyvkiadó Rt.
50 % + 1 szavazat
ALKALOIDA Vegyészeti Rt.
25 % + 1 szavazat

Balatonfelvidéki Erdő és Fafeldolgozó Rt.
100 % 
Délalföldi Erdészeti és Faipari Rt.
100 % 
Észak-Magyarországi Erdőgazdasági Rt.
100 % 
Gemenci Erdő és Vadgazdálkodó Rt.
100 % 
\"Gyulaj\" Erdészeti és Vadászati Rt.
100 % 
Ipoly Erdő Rt.
100 % 
Kisalföldi Erdőgazdasági Rt..
100 % 
Kiskunsági Erdészeti és Faipari Rt.
100 % 
Mátra-Nyugatbükki Erdő- és Fafeldolgozó Rt.
100 % 
Mecseki Erdészeti Rt.
100 % 
Nagykunsági Erdészeti és Faipari Rt.
100 % 
Nyírségi Erdészeti Rt.
100 % 
Pilisi Parkerdőgazdaság Rt.
100 % 
Somogyi Erdészeti és Faipari Rt.
100 % 
Szombathelyi Erdészeti Rt.
100 % 
Tanulmányi Erdőgazdaság Rt.
100 % 
VADEX Mezőföldi Erdő- és Vadgazdálkodási Rt.
100 % 
Vértesi Erdészeti és Faipari Rt.
100 % 
Zalaerdő Rt.
100 % 

Bólyi Mezőgazdasági Termelő és Kereskedelmi Rt.
75 %
Dalmadi Mezőgazdasági Rt.
75 %
Dél-Pest Megyei Mezőgazdasági Rt.
75 %
Enyingi Agrár Rt. 
75 %
Hidasháti Mezőgazdasági Rt.
75 %
Hód-Mezőgazda Rt.
75 %
Lajta-Hansági Mezőgazdasági Rt.
75 %
Mezőfalvai Mezőgazdasági Termelő és Szolgáltató Rt.
75 %
Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok Rt.
75 %
Szombathelyi Tangazdasági Rt.
75 %
Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Rt.
75 %
Bábolna Mezőgazdasági Termelő, Fejlesztő és Kereskedelmi Rt.
50 % + 1 szavazat
Lábod-Mavad Rt.
50 % + 1 szavazat
Hortobágyi Halgazdasági Rt.
25 % + 1 szavazat

Tulajdonosi jogokat gyakorló szerv:

közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter




Magyar Államvasutak Rt.
100 % 
Magyar Posta Rt.
100 %
Fertővidéki HÉV Rt
25 % + 1 szavazat
Győr- Sopron Ébenfurti Vasút Rt.
50 % + 1 szavazat
Közlekedéstudományi Intézet Rt. (KTI Rt.)
50 % + 1 szavazat
Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Rt. (VITUKI) 
50 % + 1 szavazat


Dunamenti Vízmü Rt.
50 % + 1 szavazat
Dunántúli Vízmü Rt.
50 % + 1 szavazat
Észak-dunántúli Vízmü Rt. 
50 % + 1 szavazat
Észak-magyarországi Vízmü Rt.
50 % + 1 szavazat
Tiszamenti Vízmü Rt.
50 % + 1 szavazat


VOLÁNBUSZ Rt.
50 % + 1 szavazat
Agria Volán Rt.
50 % + 1 szavazat
Ajkai Volán Kft.
50 % + 1 szavazat
Alba Volán Rt.
50 % + 1 szavazat
Bács Volán Rt.
50 % + 1 szavazat
Balaton Volán Rt.
50 % + 1 szavazat
Balatonfüredi Volán Kft.
50 % + 1 szavazat
Borsod Volán Rt.
50 % + 1 szavazat
Dudari Volán Kft.
50 % + 1 szavazat
Gemenc Volán Rt.
50 % + 1 szavazat
Hajdú Volán Rt.
50 % + 1 szavazat
Hatvani Volán Rt.
50 % + 1 szavazat
Jászkun Volán Rt.
50 % + 1 szavazat
Kapos Volán Rt.
50 % + 1 szavazat
Kisalföld Volán Rt.
50 % + 1 szavazat
Körös Volán Rt.
50 % + 1 szavazat
Kunság Volán Rt.
50 % + 1 szavazat
Mátra Volán Rt.
50 % + 1 szavazat
Nógrád Volán Rt.
50 % + 1 szavazat
Pannon Volán Rt.
50 % + 1 szavazat
Pápai Volán Kft.
 50 % + 1 szavazat
Sümegi Volán Kft.
 50 % + 1 szavazat 
Szabolcs Volán Rt.
50 % + 1 szavazat
Tapolcai Volán Kft.
 50 % + 1 szavazat
Tisza Volán Rt.
50 % + 1 szavazat
Várpalotai Volán Kft.
50 % + 1 szavazat
Vasi Volán Rt.
50 % + 1 szavazat
Vértes Volán Rt.
50 % + 1 szavazat
Zala Volán Rt.
50 % + 1 szavazat

Tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter:

ipari és kereskedelmi miniszter


Autóipari Kutató és Fejlesztő Rt.
50 % + 1 szavazat     
Bőr- és Cipőipari Kutató és Fejlesztő Intézet Rt.
50 % + 1 szavazat     
Építéstudományi Intézet Kft. (ÉTI)
50 % + 1 szavazat     
Építésügyi Minőségellenőrző Int.  Rt.
50 % + 1 szavazat    
HUNGEXPO Vásár és Reklám Rt.
50 % + 1 szavazat
INOVATEXT Textilipari Müszaki Fejlesztő Rt.
50 % + 1 szavazat  
Ipari Technológiai Centrum Kft.
50 % + 1 szavazat      
Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Rt.
50 % + 1 szavazat
Méréstechnikai Információs Kutató és Innovációs Rt.
50 % + 1 szavazat     
MERTCONTROL Minőségellenőrző Rt.
25 % + 1 szavazat
Mezőgépfejlesztő Ipari Rt.
50 % + 1 szavazat      
Müanyag Kutató és Fejlesztő Kft.
50 % + 1 szavazat    
Távközlési Kutató Intézet Innovációs Rt.
50 % + 1 szavazat
Technika Külkereskedelmi Rt. 
50 % +1 szavazat
Tüzeléstechnikai Kutató és Fejlesztő Rt. (TÜKI Rt.)
50 % + 1 szavazat      
Villamosenergia-ipari Kutató Intézet Rt.
50 % + 1 szavazat      

Tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter:

földmüvelésügyi miniszter


Agroster Besugárzó Rt.
50 % + 1 szavazat      
Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft.
100 % 
Cartographia Kft.
50 % + 1 szavazat      
Concordia Közraktár Rt.
50 % + 1 szavazat      
Faipari Kutató Intézet  Kft. 
100 % 
Fehérjefeldolgozó Rt.
25 % + 1 szavazat     
Geodéziai és Térképészeti Rt.
25 % + 1 szavazat      
Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató Fejlesztő Intézet Rt. 
100 %  
Konzervipari Kutató és Fejlesztő és Minőségvizsgáló Kft.
100 % 
Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet Kft. 
100 %
Malomipari Kutató és Fejlesztő Kft. 
100 % 
Országos Húsipari Kutatóintézet  Rt
100 %
Országos Mesterséges Termékenyítő Rt.
100 %  
Pécsi Geodéziai és Térképészeti Kft.
25 % + 1 szavazat      
Temperáltvizü Halszaporító és Kereskedelmi Kft. 
50 % + 1 szavazat
Zöldségtermesztési Kutató Intézet Rt. 
100 %

Tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter:

környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter





Hortobágyi  Természetvédelmi és Génmegörző Kft.
100 %
Városépítési Tudományos és Tervező Intézet Rt.
50 % + 1 szavazat

Tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter:

pénzügyminiszter


Állami Fejlesztési Intézet  Rt.
100 %
Eximbank Rt. 
50 % + 1 szavazat
Export Hitel Biztosító Rt.
50 % + 1 szavazat
Hitelgarancia Rt.
50 % + 1 szavazat 
Szerencsejáték Rt. 
100 %

Tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter:

népjóléti miniszter



AGORA Ipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.

 75 %
ERFO Ipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.
 75 %
FőKEFE Ipari Kft. 
 75 %
Fővárosi Kézmüipari Rt.
 75 %
Hatvani Vegyesipari  Centrum Kft.
 75 %
SAVARIA NETT-PACK Rehabilitációs célú Ipari és Kereskedelmi Kft.
 75 %
Szegedi Fonalfeldolgozó Rt.
 75 %

Tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter:

honvédelmi miniszter


HM ARCOM Kommunikációtechnikai Rt.
50 % +1 szavazat
HM ARZENAL Elektromechanikai Rt.
50 % +1 szavazat
HM Budapesti Erdőgazdasági Rt.
50 % +1 szavazat
HM CENTRAL Mosodák Rt.
50 % +1 szavazat
HM CURRUS Gödöllői Harcjármütechnika Rt.
50 % +1 szavazat
HM Elektronikai Igazgatóság Rt.
50 % +1 szavazat
HM Kaszói Erdőgazdaság Rt.
50 % +1 szavazat
HM Radar Rádiótechnikai Rt.
50 % +1 szavazat
HM Veszprémi Erdőgazdaság Rt.
50 % +1 szavazat

Tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter:

igazságügyi miniszter


Alföldi Bútorgyár Kft.
100 %
Állampusztai Célgazdaság Kft.
100 %
Annamajori Célgazdaság Kft.
100 %
Börzsöny Vegyesipari Kft.
100 %
Budapesti Faipari Kft.
100 %
Dunai Tömegcikkipari Kft.
100 %
Dunai Vegyesipari Kft.
100 %
Ipoly Cipőgyár Kft.
100 %
Kalocsai Konfekcióipari Kft.
100 %
Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda Rt. 
50 % + 1 szavazat
Pálhalmai Célgazdaság Kft.
100 %
Sátoraljaújhelyi Fehérnemügyár Kft.
100 %
Sopronkőhidai Szövőgyár Kft.
100 %

Tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter:

müvelődési és közoktatásügyi miniszter


Budavári Palota Beruházó és Szolgáltató Kft.
25 % + 1 szavazat
Könyvtárellátó Kft.
25 % + 1 szavazat



Tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter:

belügyminiszter



Sportlétesítmények Vállalat Rt.
75 %
Tulajdonosi jogokat gyakorló szerv:

Miniszterelnöki Hivatal


KOPINT DATORG Szervezési és Adatfeldolgozási Rt.
25 % + 1 szavazat
Közlöny- és Lapkiadó Kft.
100 %




INDOKOLÁS

az állam tulajdonában lévô vállalkozói vagyon értékesítésérôl szóló törvényjavaslathoz

Együtt kezelendô a T-288 törvényjavaslattal

Budapest, 1994. november 11.


Általános indokolás


I.

A törvényjavaslat az 1989 óta folyó privatizáció, azaz az állami tulajdonban álló vállalkozói vagyon magántulajdonosok részére való értékesítésének - alapvetôen piaci módszerekkel való - felgyorsítására irányul. Alapvetô nemzetgazdasági érdek az intézményes állami privatizációs tevékenység 1994-98 közti kormányzati periódusban való befejezése.
	 Az állami vagyon ugyanis a privatizáció elhúzódása esetén - ezt az elmúlt 6 év tapasztalatai meggyôzôen bizonyítják - jelentôsen leértékelôdik. Az állami tulajdon vállalkozási szektorban fennálló meghatározó szerepe esetén a piacgazdaság nem tud egészségesen mľködni. Az állam közhatalmi és tulajdonosi minôségének összefonódása gátolja az alkotmányos jogállam kiépülését, hiszen a \"közhatalmi állam\" jogállami korlátait, parlamenti demokratizmusát adott esetben leronthatja a \"tulajdonosi állam\" szükségképpeni szubjektív önkénye, tudniillik az, hogy a tulajdonos azt teheti a tulajdon tárgyával, amit akar.
	Az állami szektor uralkodó jellege deformálja a piacot, gátolja a verseny kibontakozását, eltorzítja az állam gazdasági szerepét. Amíg az állam a legnagyobb munkáltató, addig aligha lehet teljes értékľ és egyenrangú partner a kormány a munkáltatói és a munkavállalói érdekképviseletekkel folytatandó érdekegyeztetésben. Amíg az állam többségi tulajdonában lévô vállalatai révén a magánvállalkozók erôfölényben álló versenytársa, az állam gazdaságszabályozó szerepe nem lehet teljesértékľen szektorsemleges.
	A privatizáció elôrehaladása ezért Közép-Kelet-Európában a nemzetközi közvélemény számára mintegy a politikai-társadalmi-gazdasági rendszerváltozás alapvetô mutatójaként jelentkezik. Ugyanakkor a privatizáció végrehajtása rendkívül nehéz, társadalmi-gazdasági ellentmondásokkal terhelt folyamat, amelynek teljes értékľ feloldása objektíven nem lehetséges.
	A privatizációt ugyanis egy rendkívül mély nemzetközi és belsô recessziós folyamat közepette kell megvalósítani, amikor a fellendülés elsô jelei a világ meghatározó gazdasági hatalmainál még csak most kezdenek mutatkozni. Ez a nyitott, külkereskedelem-érzékeny magyar gazdaságot igen hátrányosan érinti, miközben a KGST összeomlása következtében keleti piacaink jórészét is elvesztettük. Az állami szektor vállalatainak jelentôs része elavult technikával dolgozik, eladósodott - a privatizációs folyamattal egybekötve kell tehát megvalósítani az 1970-es évek óta húzódó gazdasági szerkezetváltást és megoldani a vállalatok igen súlyos likviditási problémáit. A rendkívül  nagy költségvetési hiány és államadósság miatt a privatizáció csak ellenérték fejében történhet, fôleg készpénzes bevételekre van az államnak szüksége. Ugyanakkor a magyar lakosság és a hazai vállalkozók tôkeszegények. 
	A külföldi befektetési kedv is a 80-as évek végéhez viszonyítva jelentôsen csökkent. Emellett Magyarországnak igen erôs nemzetközi vetélytársai lettek (pl. Csehország), a technikai fejlôdés, a szerkezetváltás szempontjából elengedhetetlen külföldi mľködô tôke bevonás szempontjából. A külföldi befektetôket tehát jelentôs kedvezményekkel kell \"becsalogatni\", ez viszont sérti az amúgy is  számos kezdeti nehézséggel küzdô magyar vállalkozók érdekeit.
	Emellett a privatizáció felszínre hozza az állami szektor egyes területein még mindig fennálló belsô \"burkolt munkanélküliségét\", kiélezheti az amúgy is jelentôs foglalkoztatási problémákat. A nagymennyiségľ állami vagyon viszonylag rövid idô alatti értékesítésének szükségessége törvényszerľen lefelé nyomja az elérhetô árat, amelyet a foglalkoztatási érdekek érvényesítése tovább csökkent. Mindez a lakosság oldaláról nézve a \"kiárusítás\" látszatát kelti. A privatizáció során - a vázolt gazdasági ellentmondások miatt - egyébként sem lehet a társadalmi igazságosság szempontjait teljesértékľen érvényesíteni. A társadalmi elégedetlenséget tovább fokozzák a privatizációs gyakorlatban - a tapasztalatlanság miatt szükségképp keletkezô - szubjektív hibák, továbbá a privatizációhoz kapcsolódó visszaélések, korrupciós jelenségek.
	Ebben a helyzetben a privatizációs törvények csak relatív optimum elérésére vállalkozhatnak: olyan \"játékszabályok\" megállapítására, amelyek viszonylagosan biztosítják az egymástól igen eltérô rövid és hosszú távú államérdekek egyensúlyát, a befektetôk esélyegyenlôségét, a társadalmi-szociális igazságosságot. Minden privatizációs jogi megoldás egyben szükségképp hátrányokkal is jár. Ugyanakkor a privatizációt mégis folytatni, sôt gyorsítani kell, mert ellenkezô esetben a tôkehiány, a megfelelô technika hiányában az állami szektor felszámolás útján való megszüntetésének veszélye fenyeget.




II.

A meghozandó privatizációs törvény már a magyar privatizációs törvényhozás harmadik hullámát jelenti.
	A privatizáció Magyarországon 1988-90 között \"spontán\" módon kezdôdött. Az 1988. évi VI. törvény, (a gazdasági társaságokról szóló törvény), illetve az 1989. évi. XIII. törvény (ún. átalakulási törvény) alapvetôen a magánvállalkozások fejlesztését szolgálta. Az állami szektorban az 1968-as gazdasági reform nyomán kiépült a vállalati önállóság. E vállalati önállóság alapján - amely a totális pártállammal szemben eredetileg pozitív szerepet játszott - 1989 nyarán a társasági törvény által kínált lehetôségek felhasználásával megindult a decentralizált privatizáció, amely felett az állami ellenôrzés intézményei csak elkésve, 1990 elején alakultak ki (1990. évi VII. törvény az Állami Vagyonügynökségrôl, valamint az 1990. évi VIII. törvény, amely az állami vagyonvédelmi elôírásokat állapította meg).
	A decentralizált vállalati döntésľ privatizáció sértette az állami költségvetési érdeket és más társadalmi visszásságokkal is járt. Ezért 1990 ôszén az átalakulási és vagyonvédelmi törvények jelentôs módosításával kialakult az állami vezérlésľ privatizáció, amely teljes döntési hatalmat biztosított az Állami Vagyonügynökségnek. új, részlegesen privatizációs célú törvények is megjelentek, mint a koncesszióról szóló 1990. évi XVI. törvény, avagy a kiskereskedelmi, vendéglátóipari és fogyasztási tevékenységet végzô állami vállalatok vagyonának privatizációjáról szóló 1990. évi LXXIV. törvény. 1991-tôl megalkotásra kerültek azok a kárpótlási törvények is, amelyek a privatizációt azáltal érintették, hogy a korábbi rendszer által okozott tulajdoni, illetve más sérelmek részleges kárpótlása keretében kiadott sajátos értékpapírokat, a kárpótlási jegyeket az állami tulajdon privatizációjánál lehet felhasználni.
	Az állami vezérlésľ privatizáció megszilárdítását, a különbözô idôszakokban eltérô gazdaság- és jogpolitikai szándékok alapján keletkezett törvényi szabályozások egységesítését szolgálta 1992-ben a privatizációs törvények második hulláma. E törvények (1992. évi LIII. törvény a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezelésérôl és hasznosításáról, az 1992. évi LIV. törvény az idôlegesen állami tulajdonban lévô vagyon értékesítésérôl, hasznosításáról, 1992. évi LV. törvény az állam vállalkozói vagyonára vonatkozó törvényekkel összefüggô jogszabályok módosításáról)
	a) elrendelik az állami vállalatok kényszerátalakulását gazdasági társaságokká (részvénytársasággá vagy korlátolt felelôsségľ társasággá);
	b) szétválasztják az állami tulajdonosi szervezetet: a tartós állami tulajdon körében létrehozzák az Állami Vagyonkezelô Részvénytársaságot, a privatizálandó vagyon felett pedig továbbra is az Állami Vagyonügynökség rendelkezik.
	Az Országgyľlés elé jelen törvényjavaslattal terjesztett \"harmadik\" privatizációs törvény feladata a privatizáció felgyorsítása, továbbá a privatizáció eddigi hiányosságainak csökkentése a gyakorlati tapasztalatok alapján. Az egyértelmľbb privatizációs stratégia érvényesítése érdekében az eddigi két törvény (1992. évi LIII. és LIV. törvény) egybedolgozásával egységes privatizációs törvény megalkotása javasolható, amely egyben a privatizációs szervezetet is egységesíti, csökkentve az eddigi túlzott privatizációs költségeket. A törvényjavaslat megtartja az eddigi törvények alapkategóriáit (\"vállalkozói vagyon\", tartós állami tulajdonban maradó vagyon számítási módjai stb.), e törvények bevált elemeit (pl. az V. fejezetet a vagyonkezelési szerzôdésekrôl), de jelentôs változásokat is eszközöl részben a megváltozott gazdasági helyzet, részben az 1994-es választások után létrejött új politikai helyzet, az új kormányprogram alapján.


III.

Az új privatizációs törvény létrehozását az alábbi szempontok indokolják.
	a) Az 1992-es törvények alapján alapvetôen megváltozott az állami szektor szerkezete. Alig van már át nem alakult, az 1977. évi VII. törvény alapján mľködô állami vállalat, az állami vállalatok többségét állami többséggel mľködô részvénytársasággá (kisebb részben kft.-vé) alakították át. Igy az 1992. évi LIII. és LIV. törvény jelentôs mértékben kiürült, hiszen az átalakulási folyamatra vonatkozó rendelkezések aktualitásukat vesztették. A privatizáció ma már alapvetôen állami tulajdonú társasági részesedések (részvények, kft. üzletrészek) adás-vételi szerzôdés keretében való átruházását jelenti. A törvényhozásnak is alkalmazkodnia kell tehát az új szituációhoz.
	b) Jelentôsen csökkenteni kell a tartósan állami tulajdonban maradó vagyon körét. Mindenekelôtt a Kincstári Vagyonkezelô Szervezetnél igen nagymérvľ olyan vagyon van (zömmel ingatlanvagyon), amely nem tartozik a kincstári vagyon körébe. Ezt a vagyon privatizálni kell, tehát át kell adni az állam privatizációs feladatokkal megbízott szervének. (A valóban kincstári vagyon viszont állami tulajdonban marad és errôl külön törvény, a kincstári vagyonról szóló törvény fog rendelkezni.) A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon körét is - a 126/1992. (VIII. 28.). Korm. rendeletben megállapított listához képest - jelentôsen csökkenteni kell. Csak az országos közüzemek, továbbá a nemzetgazdaság mľködése szempontjából stratégiainak minôsíthetô, valamint néhány kivételes helyzetľ, illetve rendeltetésľ (honvédelmi, büntetés-végrehajtási stb.) társaság marad  100%-os vagy többségi állami tulajdonban. Ezek körét azonban nem a kormánynak, hanem jogállami okokból a népszuverenitást megtestesítô Országgyľlésnek kell meghatároznia. Ehhez viszont nincs szükség külön törvényre, hanem az Országgyľlés e privatizációs törvény mellékletében határozza meg a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon körét. Ez egyben azt is jelenti, hogy e nagyon jelentôs vállalatok többségi tulajdonrészének privatizációjára csak az Országgyľlés jóváhagyásával kerülhet sor.
	c) Egységesíteni kell a privatizációs szervezetet. Meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy különbözô szervek - ÁVÜ, ÁV Rt., Kincstári Vagyonkezelô Szervezet, különbözô minisztériumok - eltérô gyakorlatot alakítsanak ki a privatizáció tekintetében. Az állami privatizációs szervezet továbbá vagyonkezeléssel csak másodlagosan, lényegében a  privatizáció elôkészítése érdekében átmenetileg foglalkozhat. Az állami vagyonkezelés a vállalkozói vagyon körében nem válhat öncéllá. A teljes állami vállalkozói vagyont természetszerľen nem lehet azonnal és egyszerre privatizálni, átmenetileg szükség van állami vagyonkezelésre is. A törvényjavaslat azonban igyekszik az állami közvetlen vagyonkezelést csökkenteni. Az állami privatizációs szervezet általában bízzon meg a vagyonkezeléssel magánvállalkozásokat, illetve a vagyonkezelés bizonyos idô után \"menjen át\" privatizációvá.  
	d) Fel kell gyorsítani az ÁVÜ-nél és az ÁV Rt.-nél összetorlódott kisebbségi állami tulajdonrészek privatizációját is. Ezért a javaslat csak kivételes esetben teszi lehetôvé tartósan a kisebbségi állami tulajdont. A kisebbségi részesedések vagy sajátos privatizációs portfoliocsomagok részeként, avagy befektetési alapokon, illetve társaságokon keresztül értékesüljenek, illetve módot kell adni arra, hogy a társaság többi tagja (illetve maga a társaság) vásárolhassa meg ezeket. Az iparpolitikai, agrárpolitikai, infrastruktúra-politikai stb. és más szakmai érdekeket (pl. márkavédelem) az ÁPV Rt.szerzôdéses, sajátos elsôbbségi részvényekkel az állami kisebbségi tulajdon elidegenítése esetén is általában érvényesíteni tudja.
	e) Csökkenteni kell a privatizáció túlzott centralizációját, bürokratizálódását, uniformizáltságát és költségességét. Törvényi alapokon a közép- és kisvállalatoknál, amelyeknek privatizációja indokolatlanul elhúzódott, be kell vezetni a vállalatvezetés által irányított egyszerľsített privatizációt. A privatizáció túlzott centralizációja, a vállalati önállóság 1968 után létrejött garanciáinak lerontása, a privatizációs folyamat vállalatok érdekeit háttérbe szorító és politikai, illetve más  gyakran változó, ellenôrizhetetlen szempontokkal befolyásolt lebonyolítása a vállalatvezetést tartós bizonytalanságba sodorta. Ezért a vállalatok jelentôs részénél háttérbe szorult a hosszú távú fejlesztési stratégia és a rövid távú érdekeltség, a vállalati vagyon felélése jellemzôvé vált. Ezen az új privatizációs stratégia keretében változtatni kell, elôtérbe helyezve a vállalatok hosszú távú fejlôdését, termékszerkezetváltását, tehát általában modernizálását lehetôvé tevô tôkeemeléses privatizációt.
	f) Különösen 1993-tól politikai okokból háttérbe szorult a készpénzes privatizáció és túlzott szerepet kapott az állami vagyon \"kedvezményes\" privatizálása. (Egzisztencia-hitel túlzott szerepe, a Munkavállalói Résztulajdonosi Program túlhajtása, a kisbefektetôi részvényvásárlási program túlzásai.) A törvényjavaslat továbbra is támogatja a lakosság, a munkavállalók, a kisbefektetôk tulajdonszerzését, azt, hogy a kárpótlási jegyek - elsôsorban eredeti - tulajdonosai számára megfelelô állami vagyon kerüljön felkínálásra. Azt azonban egy felelôs kormányzat nem hagyhatja számításon kívül, hogy vállalatainknak tôkeinjekcióra van szüksége, a kedvezményes privatizáció pedig az eddigi tapasztalatok szerint sokszor a vállalatokból további tôkekivonással járt. Nagyvállalataink ezért elsôdlegesen a nemzetközi nagyvállalatok bevonása útján privatizálandók, mert ellenkezô esetben nem tudnak talpon maradni, lemaradnak a nemzetközi versenyben és csôdbe mennek, amelynek következtében további munkavállalók foglalkoztatása kerül veszélybe. A készpénz ellenében való értékesítést tehát szükségképp erôsíteni kell, mert ellenkezô esetben a költségvetés ellehetetlenül és a bevételek kiesése a lakosság terheinek növekedésére vezet. A javaslat ezért részben a készpénz ellenében történô privatizációt erôsíti, részben pedig - ahol a készpénzes privatizáció nem lehetséges - a vállalatok modernizálását segítô befektetéseket, a foglalkoztatáspolitikai szempontokat igyekszik támogatni.

IV.

Az eddigi privatizációs szervezet különbözô jogi formákban mľködött: az Állami Vagyonügynökség költségvetési szervként jött létre, az Állami Vagyonkezelô Rt. pedig kormány alapította részvénytársaságként tevékenykedik.
	A törvény elôkészítése során széleskörľ szakmai vita zajlott le a tekintetben, hogy az új egységes privatizációs szervezet költségvetési avagy gazdálkodó szervezeti formában mľködjön. A költségvetési szervi jelleget például az erôsebb ellenôrzési lehetôséggel, a vállalatok nagyobb önállósági lehetôségével indokolták. A részvénytársasági forma mellett szól viszont, hogy rugalmasabb üzletpolitika megvalósítására alkalmas, megkönnyíti a külföldi befektetôkkel való kapcsolattartást.
	A törvényjavaslat abból indul ki, hogy a privatizáció olyan funkció, amelynek sem a költségvetési szervi, sem a részvénytársasági forma nem felel meg teljesen. E szervezetnek ugyanis nem üzleti hasznon elérésre a fô feladata, mint általában a részvénytársaságoké, ugyanakkor gazdálkodása gyökeresen eltér a költségvetési szerveknél megszokottól is. Más szóval mind a két forma erôltetett, elônyök mellett hátrányokkal is jár. Más választási lehetôség azonban nincs.
	A törvényjavaslat végül praktikus szempontok alapján döntött a részvénytársasági forma mellett. Ha ugyanis a jelenlegi ÁVÜ  olvadna be az ÁV Rt.-be, úgy az amúgy is elhúzódó privatizáció jelentôs idôre leállna. Költségvetési szerv gazdasági társasággal nem fuzionálhat, a részvénytársaságot pedig csak igen hosszadalmas végelszámolási eljárás során lehetne megszüntetni,. Annak érdekében tehát, hogy a privatizáció szervezeti intézkedések következtében ne lassuljon tovább, a Javaslat a jelenlegi Állami Vagyonügynökség, illetve az Állami Vagyonkezelô Részvénytársaság összevonásának legegyszerľbb technikáját alkalmazza. Az ÁVÜ-t a törvény megszünteti, az ÁV Rt.-nek pedig módosítja a nevét és tevékenységi körét, hiszen a részvénytársaság tevékenységében ezentúl a privatizáció válik elsôdlegessé. Az új Állami Privatizációs és Vagyonkezelô Részvénytársaság (ÁPV Rt.) az Állami Vagyonügynökség  egyetemes jogutódja, tehát a megszľnô szervezettel jogviszonyban állók érdekei sérelmet nem szenvedhetnek. A jelenlegi ÁV Rt. alapító okiratát az alapító szervként eljáró kormány a törvény hatályba lépésétôl számított 30 napon belül köteles módosítani. A Kincstári Vagyonkezelô Szervezet vállalkozói vagyona is az új részvénytársasághoz kerül.
	Az ÁPV Rt. elsôdleges feladata a privatizáció. Az Alkotmánybíróság határozatának megfelelôen [33/1993. (V. 28.) AB határozat] a részvénytársaság az üzleti forgalomban a többi vállalkozóval azonos pozícióba kerül, privilégiumokat nem élvezhet, a hozzá tartozó társaságoknál az 1988. évi VI. törvény (Gt.) konszernjogi elôírásai is (Gt. 321-330. §) teljes mértékben érvényesülnek. A privatizációs törvény a Gt.-tôl csak az ÁPV Rt. szervezete és mľködése egyes belsô vonatkozásaiban térhet el, mégpedig csak olyan mértékben, amennyiben ezt e speciális gazdaságpolitikai funkciójú egyszemélyes társaság közfeladata feltétlenül indokolja.
	A privatizációs döntésekért való felelôsség fokozása érdekében - az ÁVÜ igazgatótanácsával szemben - az ÁPV Rt. igazgatósági tagjai teljes polgári jogi felelôsséggel tartoznak a privatizációs ügyekben hozott határozatok szakszerľségéért és gondos elôkészítéséért. Az igazgatóság tagjaira az eddiginél szigorúbb összeférhetetlenségi szabályok kerültek megállapításra. Az ÁPV. Rt. igazgatósága köteles megerôsített belsô ellenôrzési rendszert mľködtetni az esetleges korrupciós jelenségek megelôzése érdekében.
	Az ÁPV Rt. - feltehetôen 3-4 éven belüli megszüntetéséig - szükségképp igen nagy hatalmat koncentrál. Ehhez hozzáteendô, hogy az ÁPV Rt.-ben az alapító kormány részvényesi jogait - más megfelelô megoldás hiányában, hiszen e feladat ágazati miniszterre nem bízható - a költségvetésért felelôs pénzügyminiszter gyakorolja. Ezért különösen fontos a privatizáció átláthatóságát, parlamenti és társadalmi ellenôrzését az eddiginél hatékonyabban biztosítani.
	A törvényjavaslat mindenekelôtt növeli a privatizációs szervezet információs kötelezettségeit és nyilvánosságát. Továbbá az ÁPV Rt. szervezeti és mľködési, valamint versenyeztetési szabályzatát a kormánynak jóvá kell hagynia és a Magyar Közlönyben közzé kell tennie. Az Országgyľlés ellenôrzô funkciójának erôsítését az éves beszámoló és a rendszeres számvevôszéki ellenôrzés kívánja szolgálni.

V.

A törvényjavaslat nemcsak szervezeti jellegľ, hanem az ún. privatizációs \"policy\", illetve allokáció szabályait is igyekszik egységes szerkezetbe foglalni. Jogállami szempontból alapvetô jellegľ, hogy a privatizációs politika alapelveit, továbbá a privatizációs technikákat és a privatizációt segítô pénzügyi eszközöket maga a törvény egymással szerves egységben állapítsa meg. A privatizációs törvény tehát jogágilag komplex, külön végrehajtási rendelkezéseket nem tartalmaz.
	A Javaslat a privatizációs politika keretében új prioritásokat állapít meg. Nagyvállalataink, bankjaink felgyorsítandó privatizációjánál elôtérbe kerülnek a multinacionális szakmai befektetôk. Közép- és kisvállalatoknál viszont a hazai befektetôk, a vállalatvezetés és a dolgozók számára a Javaslat új, kedvezôbb lehetôségeket kíván biztosítani. Azon esetekben, amikor ez lehetséges, elôtérbe kell helyezni a tôzsdei úton történô privatizációt. Az eddiginél nagyobb lehetôségeket nyit a Javaslat a portfoliocsomagokban való értékesítésre, illetve a befektetési célú alapok-társaságok számára.
	Mivel a kormányprogram szerint az állam privatizálandó vállalkozói vagyonának értékesítése kb. 2-3 éven belül lényegében befejezôdik, nincs szükség évente külön Vagyonpolitikai Irányelvekre (amelyeket egyébként az Országgyľlés eddig is mindig késve fogadott el), hanem a gazdaságpolitika változó elemeihez való igazodást az éves költségvetési törvényekben kell biztosítani.
	A privatizáció felgyorsítása és hatékonyabbá tétele érdekében a Javaslat
	a) kimondja, hogy az állami részesedést a legkedvezôbb ajánlatot tevô részére kell értékesíteni, de a készpénzfizetés, illetve a tôzsdei értékesítés kivételével a magasabb árajánlattal szemben elônyben lehet részesíteni a technikai fejlesztés, a foglalkoztatás, avagy a környezeti károk elhárítása érdekében teendô intézkedéseket is;
	b) a privatizációs döntés átláthatóságát és ellenôrizhetôségét a nemzetközi gyakorlatban jól bevált memorandum (emlékeztetô) kötelezôvé tételével biztosítja, amelyben a döntéshozó - teljes egyéni felelôssége mellett - rögzíteni köteles az értékesítés választott módjának részletes indokait;
	c) a társadalmi esélyegyenlôség viszonylagos biztosítása érdekében (hiszen a versenyzôk eleve egyenlôtlen pozícióból indulnak, amelyet az államnak törvényi elôírások útján mérsékelnie kell, de megszüntetni nem képes) a Javaslat a versenyeztetés általános elvébôl indul ki, de feloldani igyekszik az eddigi pályázati rendszer bürokratikus, tisztán felelôsséglefedést szolgáló, költséges túlzásait. Egyben megköveteli a pályázati kiírások és a konkrét privatizációs szerzôdések eddiginél erôsebb összhangját, a vevôk kötelezettségeinek teljesítését pedig a biztosítékrendszer megerôsítésével kívánja szolgálni;
	d) a kis- és középvállalatoknál - elôzetes nyilvános meghirdetés után és az ÁPV Rt. megfelelô ellenôrzése mellett - egyszerľsített privatizációs eljárásra kerül sor. A privatizáció elôkészítése és a döntés decentralizálásra kerül az állami többségľ társaság ügyvezetésére. A Javaslat az ügyvezetést anyagilag is ösztönzi a privatizáció végrehajtására. Emellett a Javaslat jelentôsen egyszerľsíti a szakértô közremľködésével történô privatizációt és egyértelmľvé teszi, hogy a szakértô mikor jár el az ÁPV Rt., illetve mikor a privatizálandó vállalat megbízásából.
	Mint erre már utaltunk, valamennyi privatizációs technika törvényi alapra kerül és a privatizációt ösztönzô pénzügyi eszközök alapelemeit is beépíti a Javaslat a törvénybe, amely ezáltal az eddigi szabályozásnál jóval átfogóbbá válik. Eddig pl. a menedzseri kivásárlás (MBO), vagy a kisbefektetôi részvényvásárlás nem nyugodott törvényi alapokon. A vezetôi kivásárlásra a Javaslat új technikát alakít ki, de ennek elônyeibôl megfelelôen részesítteti a többi munkavállalót is. A privatizációs technikák élére a készpénzfizetéses, illetve a tôkepiaci mľveletek kerülnek, ezeket követik kedvezményes privatizációs technikaként a részletfizetéses vétel és a privatizációs lízing.
	A törvényjavaslat a munkavállalói érdekeket az eddigi törvényi szabályozásnál erôsebben veszi figyelembe. A foglalkoztatáspolitikai szempontok kellô súllyal való figyelembevétele érdekében a munkavállalói érdekképviselet álláspontját nemcsak a konkrét döntés  elôtt, hanem már a pályázati kiírásnál is figyelembe kell venni. Emellett fennmaradnak a munkavállalói tulajdonszerzés eddigi kedvezményei és az MRP szervezet kedvezményes tulajdonszerzési lehetôsége is elismerésre kerül. A Javaslat más pénzügyi eszközök megerôsítésével valóban a kisegzisztenciák megteremtésének eszközévé kívánja tenni az Egzisztencia hiteles privatizációt.
	A Javaslat kellôen érvényesíteni kívánja a privatizációnál az iparpolitikai, az agrárpolitikai, az infrastruktúrapolitikai, továbbá a környezetvédelmi érdekeket. Hangsúlyozni kell azonban, hogy több tucat prioritás nem prioritás, valamennyi szakmai, környezetvédelmi stb. problémát nem lehet a privatizáció keretében megoldani. A privatizációs folyamatban valamennyi érdeket - technikai fejlesztés, foglalkoztatás, környezetvédelem stb. - kellôen mérlegelni kell, de ez nem hiúsíthatja meg a privatizációt, nem lassíthatja a folyamatot.

VI.

A törvényjavaslat viszonylag rövid, 83 §-ban és hat fejezetben határozza meg a privatizáció alapszabályait.
	A törvény elsô fejezete lényegében alapelvi rendelkezéseket állapít meg, amelyeknek át kell hatniuk a privatizációs gyakorlatot. Ezeknek az elveknek közvetlen szankciója nincs, de áttételesen alkalmasak arra, hogy iránytľként szolgáljanak a gyakorlat számára. A második fejezet az ÁPV Rt.-re irányadó alapvetô szervezeti és mľködési szabályokat állapítja meg. A harmadik fejezet az ÁPV Rt.-hez tartozó vagyon értékesítésével, a versenyeztetés rendjével, az ajánlatok értékelési szempontjairól rendelkezik - e fejezet tartalmazza az egyszerľsített és a szakértôi privatizáció külön szabályait is. A negyedik fejezet a kedvezményes privatizációs technikákat, az ötödik fejezet a vagyonkezelés átmeneti szabályait tartalmazza, ide értve elsôsorban a vagyonkezelési szerzôdéseket.
	A hatodik fejezet a Zárórendelkezések körében részben átmeneti szabályokat állapít meg, részben néhány e törvény folytán szükségessé váló jogszabálymódosításról rendelkezik. E körbôl kiemelendô az ÁPV Rt. - annak ellenére, hogy gazdálkodó szervezet - a hozzá került termôföld tekintetében is gyakorolhatja a kezelôi jogokat. A másik lényeges változás - és ez elsôsorban a befektetôk biztonságát szolgálja - hogy a Gt.-be ismét beiktatódik az a szabály, amely szerint, ha az egyszemélyes részvénytársaság fizetésképtelensége miatt felszámolási eljárásra kerül sor, fennáll a részvényes korlátlan felelôssége. Igy tehát az ÁPV Rt.-t alapító kormány mögöttes felelôssége is fennáll a részvénytársasági forma ellenére.

VII.

A törvénytervezet azon az elven alapul, hogy termelô-kereskedelmi-szolgáltató vállalatainknál, illetve kereskedelmi bankjainknál a privatizációt az elkövetkezô 2-3 évben be kell fejezni, mert ellenkezô esetben vállalataink többsége tönkremegy. A privatizáció végrehajtása súlyos áldozatokkal fog járni, de egyszerľen nincs más lehetôség a magyar társadalom számára.















Részletes indokolás






I. Fejezet

Bevezetô rendelkezések

1. §-hoz


Az 1. § az állam vállalkozói vagyonára nézve - amelyet alapvetôen az 5. § határol körül - fôszabályként kimondja az állam általános privatizációs kötelezettségét. Az alkotmányos államcél, nevezetesen a szociális piacgazdaság kiépítése megköveteli, hogy a vállalkozási szférában a magántulajdonon alapuló vállalkozások kerüljenek többségbe. Éppen ezért a külön törvény által meghatározandó kincstári vagyon, valamint e törvény 8.-9. §-ában meghatározott különleges cél, illetve jelleg alapján a törvény mellékletében meghatározott tartósan állami tulajdon körén kívüli vállalkozói vagyon csak idôlegesen tartozhat az állami tulajdonába. Az e törvény által megszüntetni kívánt Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) és az Állami Vagyonkezelô Részvénytársaság (ÁV Rt.) sajátos egységesítésével (9-10. §) létrehozott Állami Privatizációs és Vagyonkezelô Részvénytársaság (ÁPV Rt.) elsôdleges feladata ezért a privatizáció (a privatizáció elôkészítése, eldöntése, végrehajtása).

Az állami vállalatok 1992. évi LIII. és LIV. törvény alapján végbement gazdasági társasággá (nagyobb mértékben részvénytársasággá, kisebb mértékben korlátolt felelôsségľ társasággá) való átalakítása következtében a privatizáció ma már alapvetôen állami tulajdonban álló társasági részesedések, azaz részvények és kft. üzletrészek eladását jelenti, kisebb részben azonban az ÁPV Rt. olyan vagyontárgyak felett is rendelkezik (és ezeket is privatizálni köteles), amelyek nem társasági részesedések, hanem ingatlanok, gépek stb.

A privatizáció az állami vagyon magántulajdonosok részére való értékesítését jelenti. Ehhez mindenekelôtt az szükséges, hogy az ÁPV Rt.  az állam által hozzá rendelt vállalkozói vagyon (21. §) felett gyakorolja az állam tulajdonosi jogait, hiszen csak tulajdonostól lehet tulajdont szerezni. Nem minden tulajdonszerzés, illetve az állami tulajdon nem minden megszľnése jelent azonban privatizációt. Pl. ha az állam a társadalombiztosítási önkormányzatoknak vagyont juttat, vagy törvény alapján ad tulajdonba vagyont köztestületeknek vagy közalapítványoknak [35. § c) pont], az nem minôsül privatizációnak, hiszen ezek a nem állami, de közfeladatokat teljesítô szervezetek, nem magántulajdonosok. Természetesen azonban - mint ahogy erre az (5) bekezdés utal - ha ezen alapvetôen közjogi jellegľ szervezetek a privatizáció során vevôként jelentkeznek (pl. elindulnak a pályázatokon stb.), rájuk a törvény eltérô rendelkezése hiányában a magántulajdonosokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

Eddigi hatályos jogunk nem nagyon alkalmazta a \"magántulajdonos\" kategóriáját (inkább a magánszemély, illetve a vállalkozó fogalmával operált). Ezért a (4) bekezdés körülhatárolja a magántulajdonos fogalmát, amelybôl belföldi viszonylatban alapvetôen kizárja a költségvetési szerveket és az állami többségi tulajdonú gazdálkodó   szervezeteket   (gazdasági    társaságokat).

Magántulajdonos mindenekelôtt a természetes személy, az 1990. évi V. törvényben meghatározott egyéni vállalkozó (akár egyéni cégnek minôsül, akár nem), mégpedig állampolgárságára tekintet nélkül. Tehát a devizajogszabályok szerint külföldi személyek is a magyar állampolgárokkal azonos feltételek mellett vehetnek részt a privatizációban. A Ptk. 1993-ban módosított, új 586. §-ára tekintettel a Javaslat a magántulajdonosok között felsorolja a (4) bekezdés a polgári jogi társaságot is, hiszen amennyiben gazdálkodó szervezetek a tagjai, üzletszerľ gazdasági tevékenységet folytathat és tagjai nevét használva mintegy közel jut az önálló jogalanyisághoz. A polgári jogi társasági formát - amely mögött természetesen e társaság tagjai állnak - a privatizációban elsôsorban az egy-egy tranzakcióra összeálló alkalmi konzorciumok tudják felhasználni. 

Természetesen magántulajdonosnak minôsül - kivéve ha többségi tulajdonosa állami költségvetési szerv, illetve az ÁPV Rt. - a gazdasági társaságok mind a hat fajtája (közkereseti és betéti társaság, egyesülés, közös vállalat, kft., rt.), a szövetkezet, valamint a Ptk. 57-60. §-ában szabályzott közhasznú társaság, amely a köztestülettel, illetve a közalapítvánnyal szemben közcélú feladatai ellenére sem közjogi személy, hanem lényegében \"non profit kft.-nek\" minôsül (illetve a gazdálkodó funkciót betöltô alapítványt pótolja a magyar jogban). Külön felsorolja a (4) bekezdés a magántulajdonosok között az 1991. évi LXIII. törvényben szabályozott befektetési alapot, az 1992. évi XLIV. törvényben szabályozott Munkavállalói Résztulajdonosi Programot megvalósító jogi személy MRP-szervezetet, valamint a vízgazdálkodási és erdôbirtokossági társulatot. A nem gazdálkodó szerveztek közül magántulajdonosnak minôsülnek az egyesületek, illetve az alapítványok, de utóbbiak csak akkor, ha alapítói kizárólag az elôzôekben meghatározott magántulajdonos természetes, illetve jogi személyek, valamint jogi személység nélküli gazdasági és polgári jogi társaságok.

Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a (4) bekezdés csak a költségvetési szervek, illetve az ÁPV Rt. közvetlen tulajdonát zárja ki a gazdálkodó szervezeteknél a magántulajdonlás szempontjából. Tehát az ÁPV Rt. avagy valamely minisztérium többségi tulajdonában álló részvénytársaság más gazdasági társaság privatizációja során már magántulajdonosnak minôsül. Śgyszintén az alapítványnál csak az alapítóknak kell magántulajdonosoknak lenniük, de a csatlakozó már lehet pl. állami költségvetési szerv is stb. 

A magántulajdonosi kör viszonylagos zártságát a külföldi jogi személyek tekintetében már nem indokolt érvényesíteni. A külföldi jogokban ugyanis számos olyan jogi személy típus ismeretes, amelynek magyar megfelelôje nincs - ezeket nem célszerľ kizárni a magyar privatizációból. Śgyszintén az értékesítés lehetséges olyan külföldi szervezetek részére is, amelyek külföldi államok teljes vagy részleges tulajdonában állnak.

Végül a privatizáció a vagyon értékesítését, tehát nem ingyenes átadását jelenti, amelyre csak kivételesen, általában csak törvényi felhatalmazásra van mód (35. §). A magyar privatizáció piaci módszerekkel történô, ellenérték fejében való privatizáció. A munkavállalók, a lakossági kisegzisztenciák, a kisbefektetôk támogatása érdekében a Javaslat a IV. fejezetben széles körben alkalmaz kedvezményes technikákat, de bizonyos készpénzfizetés vagy más ellenérték ez esetben is szükséges. Az ÁPV Rt. felel azért, hogy az állami vagyon értékesítése megfelelô értékben, az összes körülmény figyelembevételével történjen.

Természetesen az a körülmény, hogy mely vevôk részére történô értékesítés minôsül privatizációnak, illetve hogy a privatizáció az ÁPV Rt. elsôdleges feladata, nem korlátozhatja az ÁPV Rt.-t konkrét gazdasági ténykedéseiben, hanem csak elsôdleges feladat-meghatározásnak minôsül. Az ÁPV Rt. tehát nemcsak eladhat, hanem - ha ez szükséges - vásárolhat is társasági részesedéseket, állami többségľ gazdálkodó szervezetnek is eladhat vagyont, függetlenül attól, hogy ez természetszerľen nem privatizáció stb.

Az ÁPV Rt. nem privatizációs jellegľ tevékenységét azonban azon elsôdleges cél jegyében kell értékelni, hogy a fô feladat a privatizáció. Amíg azonban a privatizáció megtörténik, az ÁPV Rt.-nek megfelelôen gondoskodnia kell a privatizálandó vállalkozói vagyon átmeneti hasznosításáról. Az átmeneti hasznosítás során az ÁPV Rt. a vagyonnal köteles rendeltetésszerľen gazdálkodni és megtenni a privatizáció elôkészítéséhez szükséges intézkedéseket. Az idôleges hasznosításáról, a vagyon kezelésérôl az V. fejezet részletesen is rendelkezik.

2. §-hoz

A 2. § kilenc pontban sorolja fel az alapvetô privatizációs célokat, illetve azokat az elsôdleges gazdaságpolitikai megfontolásokat, amelyeket a privatizáció során figyelembe kell venni. E privatizációs célok figyelmen kívül hagyásának ugyan nincs közvetlen szankciója, de olyan alapelvek, amelyeknek át kell hatnia az ÁPV Rt. egész tevékenységét. Éppen ezért az ÁPV Rt. tevékenységének politikai és gazdasági értékelésénél, illetve az ÁPV Rt. alapítója, a kormány privatizációs politikájának megítélésénél az Országgyľlés e célok teljesítését veszi elsôsorban figyelembe.

A kilenc pont sorrendisége nem jelent fontossági sorrendet vagy értékítéletet. Minden egyes privatizációs ügyletnél más és más célok kerülhetnek elôtérbe. Nyilvánvaló, hogy adott esetben a 2. §-ban felsorolt egyes célok egymással is ellentétben állhatnak, mint például a technikai fejlesztés és a foglalkoztatás. Ezért a konkrét privatizációs döntések során az ÁPV Rt.-nek az egyes célok közti kiegyenlítôdést, megfelelô kompromisszumot kell keresnie.

A a), b), f) és h) pontok inkább tárgyi, a c), d), e), g) és i) pontok inkább alanyi jellegľek, tehát az utóbbiak a leendô tulajdonszerzôkre vonatkoznak.

A tárgyi jellegľ szempont közül kiemelendô a gazdaság hatékonyságának növelése, részben mľködôtôke-bevonás, részben élenjáró technika, vezetési és marketing tapasztalatok révén. A hatékonysághoz gazdasági szerkezetváltás kell, amely decentralizálást és a versenypolitikai szempontok privatizáció során való érvényesítését is igényli. A szerkezetváltás összefonódik gazdálkodó szervezeteink reorganizációjával, amely a környezetvédelmi szempontok kellô figyelembevétele nélkül nem lehetséges. Önálló pontban emeli ki a 2. § a foglalkoztatáspolitika figyelembevételét is, amelynek a jövôbeli privatizációnál az eddiginél hangsúlyozottabban kell megjelennie. 

A gazdaság modernizációja igényli a külföldi befektetéseket, hiszen tôkéhez, megfelelô technikához csak így juthatunk. A 2. §-ban törvényi szinten a külföldi befektetôk vonatkozásában két új elem jelenik meg: a stratégiai jellegľ szakmai befektetések jelentôségének hangsúlyozása és a befektetési célú társaságok, illetve alapok kiemelése.

A hazai befektetôk vonatkozásában a törvény egyaránt jelentôséget tulajdonít a hazai vállalkozók, a vállalatvezetôk, a dogozók és a lakosság tulajdonszerzésének. A külföldi befektetések ösztönzését összhangba kell hozni a hazai termelôk, a hazai ipar és mezôgazdaság védelmével. A nemzetgazdaság teherbíró képességére figyelemmel és a kárpótlási törvények vonatkozó elôírásait teljesítve a privatizáció során részvénycserével, illetve más módokon biztosítani kell, hogy a kárpótoltak megfelelô állami vagyont tudjanak kárpótlási jegyeik fejében vásárolni, különös tekintettel az eredeti kárpótoltakra.

3. §-hoz

A privatizáció amúgy is ellentmondásokkal terhelt folyamata a társadalom számára csak akkor megfelelôen elviselhetô, ha a privatizáció a lakosság számára átlátható, megfelelôen nyilvános. A befektetôi érdeklôdés fenntartásához is feltétlenül szükséges a megfelelô információk biztosítása.

A 3. § mindenekelôtt a privatizáció nyilvánosságának és az információs esélyegyenlôségnek elvét mondja ki. Az állam privatizációs szervezete köteles a privatizálandó vagyonról (amely általában gazdasági társaságok társasági részesedéseibôl áll, tehát gazdálkodó szervezetek adataira vonatkoznak) megadni a legfontosabb információkat. Ezeknek az információknak alapja a cégkivonat, illetve a mérleg. A teljes nyilvánosságot élvezô nyilvántartás részletes tartalmát az ÁPV Rt.-nek a kormány által jóváhagyott és a Magyar Közlönyben közzétett versenyeztetési szabályzata határozza meg. A nyilvántartásnak természetszerľen az 1991. évi XVIII. törvényben megállapított számviteli elôírásokkal összhangban kell állnia. 

Függetlenül a bárki által megtekinthetô nyilvántartástól, az ÁPV Rt. egyéb módon is köteles a befektetôk információs esélyegyenlôségét biztosítani. Például a vállalatvezetôk és a munkavállalók egy adott gazdálkodó szervezet értékét, piaci lehetôségeit tekintve helyzetüknél fogva objektív elônyt élveznek a külsô befektetôkkel szemben. Az ÁPV Rt. köteles ezt az esélyegyenlôtlenséget többletinformáció nyújtásával lehetôség szerint kiegyenlíteni.

Nagyon jelentôs érdek fľzôdik a privatizációs szabályok betartásának ellenôrzéséhez, ahhoz, hogy ne alakuljon ki elvtelen összejátszás, politikai befolyásolás, illetve korrupció. E kedvezôtlen jelenségek leküzdését elsôsorban az Állami Számvevôszék és az Országgyľlés által folytatott külsô ellenôrzés biztosítja. Jelentôs szerepet kell kapnia azonban ebben - az ÁPV Rt. felügyelô bizottságán (14. §) és könyvvizsgálóján (15. §) kívül - az ÁPV Rt. belsô ellenôrzési szervezetének is, amely biztosítani köteles a privatizáció elôkészítésének és lebonyolításának állandó, tehát folyamatos figyelemmel kísérését. A Gt. 295. § (1) bekezdése alapján az ÁPV Rt. belsô ellenôrzési szervezete nem az igazgatóság, hanem a felügyelô bizottság irányítása alá tartozik.

4. §-hoz

A privatizáció elsôdleges célja, hogy a vállalkozói vagyon magántulajdonba kerüljön. A tulajdonosváltás azonban  nem lehet öncél, a 2. §-ban foglalt elveknél fogva összhangba kell hozni más gazdaságpolitikai megfontolásokkal is. Az állami gazdaságirányítás iparpolitikai, agrárpolitikai, infrastruktúra-politikai és más szakmai szempontjait a polgári piacgazdaságban részben jogszabályi úton, illetve hatósági szabályozással, részben a közvetlen, illetve közvetett gazdasági ösztönzôk differenciált rendszerével érvényesíti. Az állam gazdaságszabályozó, illetve tulajdonosi szerepe a versenyszférában nem olvadhat össze. Ezért sem helyes általában, ha az állam közhatalmi gazdaságirányító költségvetési szervei, a minisztériumok tulajdonosi funkciókat gyakorolnak.

Ugyanakkor azonban - e minisztériumok korábban kialakult szakmai tapasztalataira is tekintettel - indokolt, hogy a privatizáció elôkészítése, a privatizációs döntéshozatal, végül a privatizáció végrehajtásának stádiumaiban az ÁPV Rt. az \"ágazati\" szakminisztériumokkal (Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, Földmľvelésügyi Minisztérium) megfelelôen együttmľködjön. Az együttmľködés célja, hogy a privatizációs szervezet a különbözô szakmai - pl. energiapolitikai, idegenforgalmi, agrár, infrastrukturális stb. - szempontokat döntése során figyelembe vehesse. Ennek érdekében teszi lehetôvé e három miniszter számára a 12. § az ÁPV Rt. igazgatóságában való részvételt is.

Az együttmľködés természetesen nem biztosít általában egyetértési, illetve vétójogot az érintett szaktárcák számára. A lényeg a véleménynyilvánítás a szakmai szempontok kellô mérlegelhetôsége érdekében. Ugyanakkor az (1) bekezdés egyetértési jogot biztosít az ÁPV Rt.-hez tartozó gazdasági társaságok közgyľlésének (taggyľlésének) kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdésekben. E kérdések ugyanis - ide értve a Gt. 28. §-a szerinti társasági vezetô tisztségviselôk megválasztását, illetve visszahívását is - a Gt. 183. § (2) bekezdése (kft.), illetve a Gt. 278. § (1) bekezdése (rt.) értelmében az ún. stratégiai kérdések, amelyek meghatározzák az adott gazdálkodó szervezet üzletpolitikáját, fejlesztését, osztalékpolitikáját, tehát egész mľködését.

A privatizációs döntéshozatallal kapcsolatban - a 2. §-sal összefüggésben - a (2) bekezdés ismételten hangsúlyozza a) a foglalkoztatáspolitikai, b) a versenypolitikai, c) a környezetvédelmi szempontok kellô érvényesítésének kötelezettségét. (Ezzel összefüggésben biztosít a 12. § (4) bekezdése állandó meghívotti státust az ÁPV Rt. igazgatóságában az e célok biztosítására hivatott állami szerveknek, illetve ad helyet az ÁPV Rt. igazgatóságában a 14. § (2) bekezdése a munkavállalói érdekképviseletnek.) Nyilvánvaló természetesen, hogy nem a privatizáció hivatott arra pl., hogy megoldja a felgyülemlett súlyos környezetvédelmi problémákat, de a környezetvédelmi szempontok megfelelô figyelembevételét biztosítani kell.

A (2) bekezdés természetszerľen fôleg a foglalkoztatási és a környezetvédelmi érdekek érvényesítésével kapcsolatban emeli ki a privatizáció kapcsán esetleg vállalandó kötelezettségek pénzügyi teljesíthetôségét. A pénzügyi szempontokat tehát adott esetben a (2) bekezdésben megjelölt más szempontokkal együtt a privatizációs döntés során szintén érvényesíteni kell.

5. §-hoz

Az 5. § az 1992. évi LIV. törvény 1. §-ához hasonlóan, de az idôközi változások következtében más sorrendben és egyes esetekben kisebb változtatásokkal sorolja fel a törvény hatálya alá esô vagyont. E vagyon megjelölése természetesen áttételesen a privatizáció alá esô gazdálkodó szervezetek körét is meghatározza.

Az 1992. évi LIII. és LIV. törvény alapján az állami vállalatok és leányvállalataik túlnyomó többsége már átalakult rt.-vé vagy kft.-vé. Az ÁPV Rt.-hez rendelt vagyon túlnyomó többségét tehát e társaságok állami tulajdonú részesedései (részvény, kft. üzletrészei) képezik, természetszerľen csak azok, amelyek az eddigi  privatizáció során már nem kerültek magántulajdonosokhoz (e §-ban a törvény megtartotta a korábbi törvényben szerepelt \"külsô vállalkozó\" kifejezést). Természetszerľen a törvény hatályba lépésekor az ÁVÜ-höz, illetve az ÁV Rt.-hez tartozó egyéb vagyon, ide értve a vagyoni értékľ jogokat és kötelezettségeket [a) és d) pont] is a törvény tárgyi hatálya alá kerül. Mivel a 10. §-nál fogva az ÁVÜ megszľnik és az ÁV Rt. alapító okiratának módosítása mellett tovább mľködô ÁPV Rt. lesz az ÁVÜ jogutódja, ez a vagyon is az ÁPV Rt.-hez kerül, kivéve ha a 7. § alapján e törvény melléklete másként nem rendelkezik. 

A még át nem alakult elenyészô számú és zömmel felszámolás, illetve végelszámolás alatt álló állami vállalatok, illetve leányvállalataik vagyona szintén e törvény hatálya alá esik [b), c) pont]. Mivel a 75. §-nak (3) bekezdése - összefüggésben azzal, hogy a 82. § (2) bekezdése az 1990. évi LV. törvény 10. § (5) bekezdését hatályon kívül helyezi - az 1977. évi VI. törvény (Vt.) 45.-46. §-ában meghatározott közüzemi vállalatoknak nem teszi kötelezôvé a gazdasági társasággá való alakulást és a Vt. szerinti alapítói jogokat az alaptevékenységük szerinti miniszterhez, illetve volt tanácsi vállalatoknál az önkormányzatokhoz utalja, e vállalatok vagyonát a b) pont kiveszi e törvény hatálya alól.

A Kincstári Vagyonkezelô Szervezet vállalkozói vagyona a 76. § (2) bekezdése alapján az ÁPV Rt.-hez kerül, így az e) pont ezt a vagyont is e törvény hatálya alá vonja. Természetesen csak a vállalkozói vagyonról lehet szó, a kincstári vagyonról külön törvény rendelkezik.

6. §-hoz

Lényegében a hatályos jogszabályoknak megfelelôen (1992. évi LIV. törvény 4. §), de ezeket némileg kibôvítve rendelkezik a 6. § (1) bekezdése  az alapvetô humán értékek védelmérôl. A védett természeti terület, a mľemléki védelem alatt álló ingatlan ugyanis kiegészült a védett muzeális emlék vagy gyľjtemény kategóriáival. E vagyontárgyaknak nemcsak az elidegenítéséhez, de kezelésbe adásához vagy megterheléséhez is a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszternek (elsô kettô eset), illetve a mľvelôdési és közoktatási miniszternek (harmadik eset) engedélye szükséges, amelyet külön jogszabályban rögzített feltételek mellett adnak meg. Az egyetértés hiányában megkötött szerzôdések a Ptk. 200. § (2) bekezdése szerint semmisek.

Śj rendelkezés, mely szerint a termôföldek és az erdôk tekintetében az ÁPV Rt. a tulajdonosi jogokat a földmľvelésügyi miniszterrel egyetértésben gyakorolja. Ez az egyetértés több mint a 4. §-ban foglalt együttmľködés és nemcsak a privatizációra, hanem az 1. § (2) bekezdésében meghatározott átmeneti hasznosításra is vonatkozik. A szaktárca egyetértése nélkül tehát az erdôkre és termôföldre nézve az 1. § (3) bekezdés szerinti tulajdonosi jogait az ÁPV Rt. nem gyakorolhatja.

7.-8. §-hoz

Az állam vállalkozói vagyonának vannak olyan részei is, amelyeknek tartósan állami tulajdonban kell maradniuk. Amíg a korábbi jogszabály, az 1992. évi LIII. törvény 31. §-a a kormányt hatalmazza fel arra, hogy határozza meg a tartós állami tulajdon körét a vállalkozói vagyon terén [illetôleg határozza meg a vagyonnal gazdálkodó szervezeteket - ld. az idôközben többször módosított 126/1992. (VIII. 28.) Korm. számú rendelet], addig a jogállami követelmények fokozása érdekében a 8. § úgy rendelkezik, hogy a tartós állami tulajdonban tartozó részesedésekkel mľködô gazdasági társaságok meghatározásáról, ezekben az állami tulajdon kötelezô legkevesebb mértékérôl a kormány elôterjesztésére az Országgyľlés határoz. Ebbôl következik az is, hogy a vagyon e jellegének megszüntetésérôl vagy csökkentésérôl, az e körbe sorolt gazdasági társaságok kötelezôen állami tulajdonrészének esetleges privatizációjáról ugyancsak az Országgyľlésnek kell döntenie.

Az Országgyľlés döntésének formája a törvény. Jelen esetben a törvényhozó azt a technikai megoldást választotta, hogy a törvény mellékleteiben sorolta fel a tartósan állami tulajdonban mľködô társaságokat, a kötelezô állami tulajdoni hányad, illetve az állam tagsági (részvényesi) jogait gyakorló szerv megjelölésével. A jövôben e körbe való bekerülésre, illetve e körbôl való kikerülésre a kormánynak a társaság alaptevékenysége szerint érintett miniszter, illetve az érdekelt munkáltatói és munkavállalói érdekképviseleti szervek, valamint az ÁPV Rt. tehet a kormány számára javaslatot és az ügyben a kormány elôterjesztésére az Országgyľlés - törvénymódosítás formájában - dönt. (A kisebb technikai módosításokra a 83. § (4) bekezdése alapján a kormány közleményben is jogosult.)

A 7. § (1)-(2) bekezdése négy alapvetô szempontot határoz meg mintegy általános útmutatásként a tartós állami tulajdon körének kijelöléséhez:
	- a vagyon országos közszolgáltatási célra irányuljon, azaz az adott társaság országos közüzemi vállalat legyen;
	- a vagyon mľködtetése a nemzetgazdaság stratégiai célkitľzéseit szolgálja, azaz az ország stratégiai jellegľ nagyvállalatai tartoznak e körbe;
	- a vagyon honvédelmi, büntetés-végrehajtási, szociálpolitikai, természetvédelmi, kulturális, tudományos vagy más speciális (zömmel non profit) célra rendelt társaság rendelkezése alatt álljon;
	- a koncessziós törvény, azaz az 1991. évi XVI. törvény 2. § a) pontja alapján az a társasági részesedés, amely a hivatkozott törvény 20-28. §-aiban meghatározott koncessziós társaságban az állami többségi tulajdon fennmaradásához szükséges.

Ezen általános szempontokból látható, hogy az ország gazdaságának meghatározó vállalatai esnek e körbe, ezért indokolt, hogy ezek esetleges privatizációjáról, illetve a tartós állami tulajdon fennmaradásáról maga a népszuverenitás letéteményese, az Országgyľlés döntsön. A törvény melléklete ugyanakkor a korábbinál jóval kevesebb gazdálkodó szervezetet sorol fel a tartós állami tulajdon körében és az állami tulajdonrész hányadát is általában csökkenti.

Śjdonság, hogy a (3) bekezdés fôszabályként kimondja, hogy a kötelezô állami részesedés általában nem lehet kevesebb 50% + 1 szavazatot biztosító hányadnál. Kivételesen azonban lehetôség van arra, hogy az állam tartósan ún. stratégiai kisebbségi pozícióban (25% + 1 szavazat) maradjon a gazdasági társaságban (ennek ellentéte az ún. stratégiai többség, 75%-os hányad is megjelenik a mellékletben). Ez azt jelenti, hogy az állami tulajdonosi jogokat gyakorló szervezet hozzájárulása kell a legalapvetôbb stratégiai kérdésekben, így a társasági szerzôdés (alapszabály, alapító okirat) módosításához, a törzs(alap)tôke felemeléséhez és leszállításához. A korábbi szabályozással ellentétben a 25% + 1 szavazatnál alacsonyabb tartós állami tulajdont a törvény nem tesz lehetôvé. A kisebbségi részesedések értékesítésérôl a 36. § rendelkezik.

Az 50% + 1 szavazat, illetve a 25% + 1 szavazat az elsôbbségi részvényekre (Gt. 242. §) tekintettel (amelyek eltéríthetik egymástól a tulajdoni és a szavazati arányt) azt jelenti, hogy az állam tagsági (részvényesi) joga egyszerľ többségre, illetve a második esetben a magántulajdonosok többségi jogainak elôbb említett stratégiai kérdésekben való érvényesítésének meggátlására legyenek képesek. Természetesen az állami tulajdonosi jogokat gyakorló privatizációs szervezet egyéb esetekben is kiköthet magának szindikátusi szerzôdésben többletjogokat (pl. márka- vagy piacvédelem érdekében), avagy szerezhet többletjogokat biztosító elsôbbségi részvényt a Gt. általános szabályai alapján (ezt nevezi gyakran a közgazdasági köznyelv \"aranyrészvénynek\").

A tartós állami tulajdonban maradó szervezeteknél az állami tulajdont gyakorló szerveket ugyancsak a melléklet sorolja fel. E körben a melléklet tíz minisztert és két más szervet, a Miniszterelnöki Hivatalt és az Állami Privatizációs és Vagyonkezelô Részvénytársaságot említi. A 100%-ban állami tulajdonba sorolt szervezetek kivételével a kötelezô állami tulajdonrész feletti még állami tulajdonban álló társasági részesedést privatizálni lehet (bár ez a privatizáció természetesen nem kötelezô). E szervezeteknél lehetséges privatizáció ütemének és mértékének meghatározása a tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter (szerv) feladata. Magának a privatizációnak a végrehajtására viszont minden esetben az ÁPV Rt. jogosult, amely a privatizációs döntést az érintett miniszterrel egyetértésben hozza. Erre a rendelkezésre azért van szükség, hogy elkerülhetô legyen a különbözô minisztériumoknál a párhuzamos privatizációs apparátusok kiépítése és a privatizációs gyakorlat egységes legyen.


II. fejezet

Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelô Részvénytársaság
szervezete és mľködése

9-10. §-hoz

A törvény ezen szakaszai lényegében megfelelnek az Állami Vagyonkezelô Részvénytársaságra vonatkozó, a 83. §-ban hatályon kívül helyezett rendelkezésekkel, azzal a különbséggel, hogy az Állami Vagyonkezelô Részvénytársaság elnevezése Állami Privatizációs és Vagyonkezelô Részvénytársasággá (ÁPV Rt.) változik. A névváltozás természetszerľen csak következménye annak, hogy a részvénytársaság elsôdleges feladata már nem a tartós állami tulajdonban álló vállalkozói vagyon kezelése, hanem a privatizáció (1. §).

Az ÁPV Rt.-re vonatkozó alapvetô jogi szabályozás - mivel az Állami Vagyonkezelô Részvénytársaság nem szľnik meg, tehát e szervezet vonatkozásában a jogutódlás fel sem merülhet - megegyezik az ÁV Rt.-jével. Tehát az egyszemélyes részvénytársaság (Gt. 298-300. §) alapítója a kormány, ezért alapító okiratának elfogadása, illetve módosítása a kormány feladata. Az ÁPV Rt.-t azonban a kormány nem szüntetheti meg, ehhez törvény, tehát az Országgyľlés aktusa szükséges. Megjegyzendô egyben, hogy a 79. § visszaállítja a Gt. 299. § (3) bekezdésének azon szabályát, mely szerint ha az ÁPV Rt. fizetésképtelensége miatt felszámolási eljárásra kerül sor, az egyedüli részvényes, azaz végsô soron az alapító kormány korlátlan felelôssége fennáll a részvénytársaság kötelezettségeiért. Ez az alapítói (részvényesi) mögöttes felelôsség az ÁPV. Rt. mľködése szempontjából teljes anyagi biztonságot eredményez.

Az ÁPV Rt.-nek egy névre szóló részvénye van. Ez a részvény az állami tulajdon kizárólagos tárgya és mint ilyen a Ptk. 172. §-ánál fogva forgalomképtelen.

Az Állami Vagyonkezelô Részvénytársaság jelenlegi alapító okiratát a 75. § (5) bekezdése alapján a törvény hatályba lépésétôl számított 30 napon belül a kormánynak  - a Gt. általános, továbbá részvénytársasági szabályainak teljes megtartásával - módosítani kell. Ez azonban az elôzôek értelmében nemcsak név- és tevékenységi kör változást fog jelenteni, hanem szükségképp meg fog változni a részvénytársaság vagyoni helyzete és jogi statusának számos más eleme is.

Az ÁV Rt. alaptôkéjébe az 1992. évi LIII. törvény 4. §-ánál fogva a tartósan állami tulajdonban maradó részvények (üzletrészek) egész sora került be. E társaságok jelentôs része a törvény melléklete alapján privatizálásra kerül, amely az említett részvények (üzletrészek) értékesítését jelenti. Mivel a 83. § az 1992. évi LIII. törvény 4. §-át hatályon kívül helyezi és a privatizáció szükségképp érinti az eddigi ÁV Rt. alaptôkéjét is, elôreláthatóan az  ÁPV Rt. alaptôkéjét a Gt. 310-316. §-a alapján csökkenteni kell. Mivel azonban ennek idôpontja és üteme gazdaságpolitikai megfontolásoktól függ, a Javaslat az alaptôke-leszállításról kifejezetten nem rendelkezik.

A jelenlegi ÁV Rt. vagyona más irányú változásokon is átmegy. Mindenekelôtt a 10. § kimondja az Állami Vagyonügynökség megszüntetését. Az ÁVÜ vagyona, valamennyi joga és kötelezettsége a törvény erejénél fogva egyetemes jogutódlással az ÁPV Rt.-re száll. E vagyon felett a jövôben a tulajdonosi jogokat az ÁPV Rt. gyakorolja, hiszen e vagyon túlnyomó többségét privatizálni szükséges. Ugyancsak az ÁPV Rt.-hez kerül a 76. § alapján a jelenleg a Kincstári Vagyonkezelô Szervezet kezelésében álló vállalkozói vagyon. A KVSz a törvény hatályba lépésével ugyan nem szľnik meg, de köteles vállalkozói vagyonát átadni az ÁPV Rt.-nek. Az ÁVÜ-tôl rászállt, illetve a KVSz által átadandó vagyon nem kerül az ÁPV Rt. alaptôkéjébe, nem képezi saját vagyonának részét (22. §), hanem a 23. § alapján ún. hozzárendelt vagyonnak minôsül.

Az ÁPV Rt. részvénytársaság, amelyre fôszabályként a gazdasági társaságokra vonatkozó 1988. évi VI. törvény (Gt.) szabályait, tehát e törvény általános részét és a VII. fejezetében foglalt részvénytársasági szabályokat kell alkalmazni. Mivel az ÁPV Rt. egészen különleges rendeltetésľ részvénytársaság (hiszen épphogy nem üzleti haszonra, hanem adott esetben az állami vagyon kedvezményes feltételek közötti, illetve az állam által a forgalomból kivonandó kárpótlási jegyek fejében való elidegenítésre, továbbá a kormány által alapított rt.-ként sajátos államcélok megvalósítására törekszik), a privatizációs törvény az ÁPV Rt.-re a Gt.-tôl eltérô speciális szabályokat állapít meg. Ezek elsôsorban az ÁPV Rt. szervezetére vonatkoznak és a törvény II. fejezetében kerültek elhelyezésre.

Hangsúlyozni kell azonban, hogy az ÁPV Rt. nem élvezhet állami privilégiumokat, nem élvezhet többletjogokat a magántársaságokkal szemben. Ezt az Alkotmánybíróság 33/1993. (V. 28.) AB határozata világosan kimondta, amikor alkotmányellenesnek minôsítette az 1992. évi LIII. törvény 3. § (3) bekezdésének azon részét, amely az ÁV Rt.-t mentesítette a Gt. konszernjogi szabályai [326. § (1)-(2) bekezdés, 329. § (1) bekezdés] betartása alól. Más szóval az ÁPV Rt. azon gazdasági társaságoknál, ahol többségi tulajdonos, köteles az ellenôrzött társaságok részvényeseinek a Gt.-ben biztosított igényeit kielégíteni, ha ennek elôírt törvényes feltételei fennállnak.

11. §-hoz

Az ÁPV Rt. alapítója a kormány, de nem lenne célszerľ, ha a kormány mint testület gyakorolná a részvényesi jogokat. Éppen ezért a részvényesi jogokat a Javaslat általában a pénzügyminiszterre ruházza. Bizonyos esetekben azonban a részvényesi jogokat maga a kormány gyakorolja, mint pl. a 9. § (3) bekezdésénél fogva az alapító okirat módosítását, amelybe természetesen beletartozik az alaptôke  felemelése és leszállítása is, hiszen a Gt. 261. § (1) bekezdése szerint az alaptôke a részvénytársaság alapszabály (alapító okirata) nélkülözhetetlen részét képezi.

A részvénytársaság legfôbb szerve a közgyľlés. Az egyszemélyes  részvénytársaságra  nézve azonban a Gt. 300. §-a kimondja, hogy nincs szükség közgyľlés tartására, hanem a közgyľlés jogait az alapító, illetve a részvényes gyakorolja. Az ÁPV. Rt.-re ezt a szabályt a (2) bekezdés akként konkretizálja, hogy a közgyľlés jogai a kormánynak a 9. § (3) bekezdésében meghatározott jogosítványai kivételével a pénzügyminisztert illetik meg. A pénzügyminiszter gyakorolja tehát a Gt. 278. §-ban meghatározott, közgyľlés kizárólagos hatáskörébe tartozó jogokat (pl. a vezetô tisztségviselôk személyének meghatározása avagy a mérleg megállapítása terén), kivéve, ha e törvény valamely korlátozást vagy eltérést nem állapít meg (pl. az igazgatóság tagjait a kormány nevezi ki - 12. §).

Egy általános korlátot maga a (2) bekezdés is megállapít, tudniillik az igazgatóság jogkörét a pénzügyminiszter nem vonhatja el. Az igazgatóság ugyanis a Gt. 285. §-ánál fogva az rt. ügyvezetô szerve. Nem lenne  helyes, ha a kormány, illetve a pénzügyminiszter - a mľködés általános stratégiai irányelveinek meghatározásán túlmenôen - beavatkozna az ÁPV Rt. konkrét ügyeibe. Ezért ezt a lehetôséget a törvény kizárja.

12. §-hoz

A Gt. 285. §-ánál fogva a részvénytársaság kollektív ügyvezetô szerve az igazgatóság, amely 3-11 fôbôl áll. A Javaslat az ÁPV Rt. igazgatóságának létszámát - a részvénytársaság igen jelentôs feladataira, a privatizáció mielôbbi befejezésének elôsegítésére tekintettel - a Gt. szerinti maximumban, 11 fôben állapítja meg. Az igazgatósági tagok megbízatásának idejét - figyelemmel, hogy a kormányprogram kb. 3 évben állapította meg az intézményes privatizáció várható idôtartamát - a Javaslat a Gt. által meghatározott 5 éves maximumon belül 3 évben szabta meg azzal, hogy ha az  ÁPV Rt. a privatizáció korábbi befejezése folytán ezen idôtartam letelte elôtt megszľnik, úgy az igazgatósági tagság is természetszerľen e 3 évnél hamarabb végetér. A Gt. általános szabályai szerint azonban az alapító az igazgatóság tagját ezen idôpont letelte elôtt is bármikor visszahívhatja.

A Gt. 28. § (3) bekezdése lehetôvé teszi, hogy az igazgatótanács tagjává jogi személy is választható legyen. A személyes felelôsség (16. §) fokozása érdekében ezt a Javaslat kizárja: az ÁPV Rt. igazgatóságának tagjai csak természetes személyek lehetnek. Más a helyzet természetesen az igazgatóság ülésére történô állandó meghívotti státussal: a környezetvédelmi, illetve versenypolitikai érdekek megfelelô érvényesítése érdekében az igazgatóság ülésén résztvehetnek állandó meghívottként a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, illetve a Gazdasági Versenyhivatal - adott esetben változó személyľ - képviselôi.

Az igazgatóság elnökét nem maga választja tagjai sorából [Gt. 285. § (2) bekezdés], hanem az alapító szerv, a kormány - az Országgyľlés illetékes bizottsága által történt meghallgatás után - nevezi ki.

Az igazgatóság tagjai többségére a pénzügyminiszter, mint a részvényesi jogok gyakorlója tehet a kormánynak javaslatot. Az iparpolitikai, az agrárpolitikai és az infrastrukturális szakmai szempontok érvényesítése érdekében egy-egy személyre az ipari és kereskedelmi, a földmľvelésügyi, valamint a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter tehet javaslatot. Az igazgatóság egy további tagjára az Érdekegyeztetô Tanács munkavállalói oldala is javaslatot tehet. A kormány a miniszterek javaslatát természetesen nem köteles elfogadni, de a munkavállalói érdekképviselet javaslatához kötve van, azt csak akkor utasíthatja vissza, ha a munkavállalói oldal által jelölt személy nem felel meg a törvényes elôfeltételeknek.

A Javaslat az ÁPV Rt. igazgatóságára nézve széleskörľ összeférhetetlenségi feltételeket állapít meg. Igy mindenekelôtt nem lehet az ÁPV Rt. igazgatóságának tagja országgyľlési képviselô, települési önkormányzati képviselô, valamint társadalombiztosítási önkormányzati képviselô. Természetesen más törvények is megállapíthatnak tilalmakat. Megjegyzendô azonban, hogy a 81. § az 1990. évi XXXIII. törvény 11. §-ának általános elôírásai alól kivételt téve lehetôvé teszi, hogy közigazgatási, illetve helyettes államtitkár az ÁPV Rt. igazgatóságának tagja legyen.

Míg a 12. § az igazgatósági tagság keletkezésére, a 13. § az igazgatósági tagság fennállása, illetve megszľnése utáni idôszakra állapít meg összeférhetetlenségi elôírásokat. Ennek célja, hogy a privatizációs döntéshozatal tiszta legyen, hogy a törvény korlátozza az összejátszás lehetôségét. Az összeférhetetlenség egyes szabályai kiterjednek az igazgatóság tagjainak Ptk. 685. § b) pontjában megjelölt hozzátartozóira és idôtartamuk kiterjed nemcsak az igazgatósági tagság idôtartamára, hanem a megszľnése utáni idôszakra is, mégpedig a megszüntetéstôl számított 2 évig. Az összeférhetetlenség tartalmilag arra vonatkozik, hogy az igazgatóság tagjai
	a) az ÁPV Rt. tulajdonosi jogai alá tartozó gazdálkodó szervezeteknél ne legyenek vezetô tisztségviselôk, illetve a felügyelô bizottság tagjai, továbbá ne álljanak e szervezetekkel sem munkaviszonyban, sem munkavégzésre irányuló más jogviszonyban;
	b) ne szerezzenek részvényt vagy üzletrészt olyan gazdasági társaságokban, amelyben az ÁPV Rt. is tagsági (részvényesi) jogokat gyakorol;
	c) ne legyenek vezetô tisztségviselôk, illetve felügyelô bizottsági tagok, valamint ne szerezzenek tulajdoni részesedést olyan gazdasági társaságoknál, amelyeket az ÁPV Rt. az igazgatósági tagságuk fennállása idején privatizált. A privatizáció mértékét ez esetben a Javaslat 25%-nál nagyobb részesedés szerzésében jelöli meg.

Ez az összeférhetetlenségi szabály lényegében összhangban áll a 19. §-ban az ÁPV Rt. vezetô alkalmazottaira, illetve érdemi ügyintézôire megállapított szabályokkal. A Javaslat ezek megállapításánál egyfelôl az ÁVÜ-re és az ÁV Rt.-re megállapított - egymástól részben eltérô - szabályokat egységesítette, részben ezeket a társadalmi közvélemény egyértelmľ óhajára szigorította. Igy pl. e szabályok alkalmazása alól a kormány (miniszterelnök) nem adhat felmentést. Utalni kell végül a 19. § (3) bekezdésére, amely kizárja az igazgatósági tagokat olyan privatizációs ügyekben való döntésekbôl, amely által érintett gazdálkodó szervezeteknél akár nekik, akár közeli hozzátartozóiknak bármely érdekeltségük van.

14. §-hoz

Az ÁPV Rt. felügyelô bizottságának létszámát a Javaslat 9 fôben állapítja meg. A felügyelô bizottság feladata a Gt. 36. §-ánál fogva a gazdasági társaság ügyvezetésének, azaz az igazgatóság tevékenységének ellenôrzése. Ellenôrzô tevékenysége keretében az ÁPV Rt. igazgatóságától, illetve vezetô alkalmazottaitól a felügyelô bizottság felvilágosítást vagy jelentést kérhet, a társaság könyveit, illetve bármely iratát megvizsgálhatja (szakértôvel megvizsgáltathatja). A felügyelô bizottság hivatalból vizsgálja az ÁPV Rt. mérlegét, az alapító, illetve a részvényesi jogok gyakorlója elé terjesztett valamennyi fontos jelentést elôzetesen megvizsgál és arról véleményt nyilvánít.

A felügyelô bizottsági tagság idôtartama azonos az igazgatósági tagságéval, tehát alapvetôen 3 év, de a tag korábban is visszahívható. A felügyelô bizottság nem maga választja elnökét, mint ahogy ezt a Gt. általában elôírja, hanem az elnököt az Állami Számvevôszék javaslatára a parlamenti meghallgatás után a kormány nevezi ki.

A felügyelô bizottság tagi körének meghatározásánál az alapítónak nincs annyi kötöttsége, mint az igazgatóság esetében. Mindenekelôtt a Gt. 13. §-a, amely szerint az ÁPV Rt. saját munkavállalóinak küldöttei is résztvehetnek a felügyelô bizottságban, ha az ÁPV Rt. dolgozóinak létszáma a 200 fôt meghaladja, ezen rt. esetében nem alkalmazható. Az ÁPV Rt. ugyanis idôleges szervezet, a privatizáció végrehajtása után megszľnik, így a szervezet dolgozói saját érdekeinek érvényesítését a Javaslat igyekszik korlátozni. Továbbá - mintegy a munkavállalói érdekképviselet igazgatósági tagságának kiegyensúlyozásaként - az Érdekegyeztetô Tanács munkáltatói oldala is jelölhet egy tagot a felügyelô bizottságba.

A felügyelô bizottság tagjainál is ugyanazok az összeférhetetlenségi  követelmények,  mint amelyeket a 13. § az igazgatóság tagjaira nézve megállapít.

15. §-hoz

Míg az igazgatóság, illetve a felügyelô bizottság elnökét és tagjait az ÁPV Rt. alapítója, a kormány nevezi ki, addig az rt. könyvvizsgálóját az Állami Számvevôszék elnökének javaslatára a pénzügyminiszter nevezi ki. A Gt. 40. §-a alapján a könyvvizsgáló a könyvvizsgálók Pénzügyminisztériumban vezetett nyilvántartásában szereplô természetes személy, illetve e tevékenység folytatására jogosult szervezet egyaránt lehet. Az ÁPV Rt. könyvvizsgálójára a Gt. 40-42. §-ában foglalt szabályok az irányadók azzal, hogy rájuk nemcsak a 40. § (2) bekezdésében meghatározott összeférhetetlenségi okok, hanem az e törvény 13. §-ában megállapított összeférhetetlenségi szabályok is irányadók.

A könyvvizsgáló megbízatásának idôtartamát a Javaslat nem határozza meg. Nyilván csak az ÁPV Rt. fennállásáig lehetséges, de a megbízás idôtartama eltérhet az igazgatósági és a felügyelô bizottsági tagokra megállapított 3 évtôl. A Gt. általános szabályainál fogva a részvényesi jogok gyakorlója a könyvvizsgálót a megbízatás idôtartamának letelte elôtt is visszahívhatja.






16-17. §-hoz

A 16-17. § lényegében a Gt. 32-33. §-ában foglalt szabályokat ismétli meg az ÁPV Rt. különleges fontossága és az ÁPV Rt. sajátosságai miatt két kivétellel.

Mindenekelôtt az (1) bekezdés utal a büntetôjog szabályaira is. Ez tulajdonképpen felesleges, hiszen a büntetôjogi felelôsség szabályai magától értetôdôen mindenkire irányadóak. A Javaslat elôterjesztésekor fennálló társadalmi hangulat miatt azonban ez az utalás a törvényszövegbe is bekerült. A másik eltérés: mivel az igazgatóságba, illetve a felügyelô bizottságba a 12. §, illetve 14. § alapján mintegy delegáló szervek nem feltétlenül saját munkavállalóikat, hanem esetleg külsô szakértôt küldenek, nemcsak a munkáltató, hanem a jelölô szervre nézve is kimondja a törvény, hogy nem adhat utasítást igazgatósági, illetve felügyelô bizottsági tagnak társasági tevékenysége körében.

Éppen a külsô szervek jelölésére tekintettel különös jelentôségľ az ÁPV Rt.-nél az az elôírás, hogy az igazgatósági és felügyelô bizottsági tagok az ÁPV Rt. üzleti, tehát elsôsorban privatizációs ügyeirôl \"hivatali\" ténykedésük keretében szerzett értesüléseiket üzleti titokként kötelesek megôrizni és ha ezt megszegik, ezért a Ptk. 339. §-nál fogva kártérítési felelôsséggel tartoznak. Az üzleti titok megôrzése persze nem azt jelenti, hogy a felügyelô bizottsági tagok az ôket küldô szerveknek nem számolhatnak be tevékenységükrôl, de ezt az üzleti titkok megtartásával kell megvalósítaniuk.

Az ÁV Rt.-nél a vezetô tisztségviselôk felelôssége már eddig is a Gt. 32. §-a szerint alakult, tehát függetlenül attól, hogy \"belsôk\", vagy \"külsôk\", tehát munkaviszonyban állnak-e az ÁPV Rt.-vel vagy sem, teljes magánvagyonukkal feleltek a polgári jog - munkajognál szigorúbb - elvárhatósági mércéje szerinti gondos tevékenységükért. Ez az ÁVÜ igazgatótanácsa tagjainál eddig nem így volt, tehát a privatizációs döntésekért való felelôsséget a Gt. 32. §-ának intézményesítésével a Javaslat szigorította. Természetesen a polgári jogi felelôsség más az igazgatósági, illetve a felügyelô bizottsági tagoknál: az elsô esetben a döntéshozatal, a másodikban az ellenôrzés gondosságára vonatkozik.

Az igazgatóság tagjainak felelôssége a privatizációs, illetve más döntésekért a Gt. 32. § (3) bekezdésénél fogva egyetemleges. Nem terheli azonban a felelôsség a társasági jog általános szabályainál fogva azt az igazgatósági tagot, aki az igazgatósági ülésen a döntés ellen jegyzôkönyvileg tiltakozik és ezt a tiltakozást a felügyelô bizottságnak írásban külön bejelenti.

18. §-hoz

Az ÁPV Rt. munkaszervezetét - éppúgy mint általában a részvénytársaságoknál - a vezérigazgató vezeti. A Javaslat az ÁPV Rt. alapító okiratára bízza, hogy elnök-vezérigazgatót intézményesít-e (azaz az igazgatóság elnöke egyben vezérigazgató is), avagy az elnöki és a vezérigazgatói pozíció elkülönül-e. Abban sem foglal állást a törvény, hogy a vezérigazgató az igazgatóság tagja-e, avagy igazgatóságban részt nem vevô munkavállaló. A törvény azonban úgy rendelkezik, hogy a vezérigazgatónak mindenképp az ÁPV Rt.-vel munkaviszonyban kell állnia.

Bármilyen státusú is a vezérigazgató, a munkaszervezetet mindenképp a Gt., ezen törvény, valamint az egyéb jogszabályok keretei között, valamint az alapító okirat és az igazgatóság határozatainak végrehajtása érdekében neki kell operatívan vezetnie.

19. §-hoz

Amíg a 13. § alapvetôen a vezetô tisztségviselôkre (igazgatósági tagok, felügyelô bizottsági tagok, könyvvizsgáló) vonatkozó összeférhetetlenségi elôírásikat állapítja meg (akik általában nem munkavállalók), addig a 19. § - lényegében hasonló elvek alapján - az ÁPV Rt. vezetô alkalmazottaira és a privatizációs döntéshozatalban résztvevô érdemi ügyintézôire határoz meg összeférhetetlenségi szabályokat. Ezen munkavállalók körét az ÁPV Rt. kormány által jóváhagyott és a Magyar Közlönyben nyilvánosságra is hozott szervezeti és mľködési szabályzata határolja körül.

Az összeférhetetlenségi szabályok általában egyeznek a vezetô tisztségviselôkével, bizonyos tekintetben azonban szľkebbek, bizonyos tekintetben tágabbak. Szľkebbek, mert az alkalmazottak Ptk. 685. § b) pontjában felsorolt közeli hozzátartozójára nem terjed ki. Tágabbak, mert az (1) bekezdés minden olyan gazdasági társaságra kiterjed, amelyben állami tulajdon fennáll, a (2) bekezdés ezen túlmenôen minden olyan társaságra is, amelynek értékesítésében e vezetô alkalmazottak (érdemi ügyintézôk) közremľködtek. Természetesen az ÁPV Rt. alkalmazottai nem vehetnek részt olyan privatizációs ügyben, ahol nekik, illetve közeli hozzátartozójuknak bármilyen érdekeltségük van.

Lényegében a fokozott erkölcsi követelményeknek felel meg, hogy az ÁPV Rt. vezetô alkalmazottai és érdemi ügyintézôi más keresô foglalkozást a mľvészeti, oktatási és tudományos tevékenység kivételével ne folytathassanak.

20. §-hoz

Az ÁPV Rt. alapító okiratát a törvény hatályba lépésétôl számított 30 napon belül kell a kormánynak módosítania a 75. § (5) bekezdése alapján. Ugyancsak ezt a határidôt állapítja meg a törvény az ÁPV Rt. szervezeti és mľködési szaqbályzatára nézve, amelyet az ÁPV Rt. alapítója, a kormány hagy jóvá és a privatizáció nagyobb nyilvánossága érdekében a Magyar Közlönyben is közzé kell tennie.
Az ÁPV Rt. szervezeti és mľködési szabályzatát természetesen az igazgatóságnak kell kidolgoznia és kormányjóváhagyásra elôterjesztenie. Figyelemmel arra, hogy a 83. § (1) bekezdés szerint a törvény kihirdetésétôl számított 30 napon belül lép hatályba, a szervezeti és mľködési szabályzat megállapítására az ettôl az idôponttól számítandó újabb 30 napos határidô megfelelô elôkészítés esetén betartható.
21. §-hoz

A törvényjavaslat megkülönbözteti az Állami Privatizációs és Vagyonkezelô Részvénytársaság saját vagyonát attól a vagyontól, amit az értékesítés megtörténtéig a javaslat az ÁPV Rt.-hez rendel anélkül, hogy a vagyont az ÁPV Rt. tulajdonává tenné. Emiatt az ÁPV Rt.-nél levô vagyon nyilvántartásának és e vagyonra vonatkozó gazdálkodási szabályoknak különbözôknek kell lenniük aszerint, hogy e vagyon felett a részvénytársaság a számviteli törvénybôl ismert kategóriával élve saját tôkéjeként rendelkezik, avagy azt, mint hozzá rendelt, de speciális szabályok szerint kezelendô vagyonként mľködteti. 
Minthogy az ÁPV Rt. az Állami Vagyonkezelô Részvénytársaság névváltoztatásával a Vagyonkezelô Részvénytársaság korábbi vagyonát és tôkestruktúráját feltételezve az alapító okirat módosítása alapján mľködik, így a saját vagyonával való gazdálkodás keretében általában azokat a szabályokat kell követnie, mint a Magyarországon mľködô és bejegyzett részvénytársaságoknak. Ez nyilvánvalóan kiterjed a leltározás, mérlegkészítés és egyéb gazdasági nyilvántartások vezetésére vonatkozó szabályok alkalmazására is. 
Tekintettel arra, hogy az ÁPV Rt.-hez rendelt vagyonnal az ÁPV Rt. nem sajátjaként rendelkezik, így e vagyon nyilvántartására nem alkalmazhatóak a részvénytársaságokra vonatkozó általános szabályok. Erre tekintettel a javaslat az ÁPV Rt. igazgatóságának kötelezettségévé teszi, hogy kidolgozza a hozzárendelt vagyon tekintetében az elkülönített nyilvántartás rendszerét, s e rendszert jóváhagyás véget az Állami Számvevôszék véleményének kikérését követôen a pénzügyminiszterhez terjessze elô. E nyilvántartásnak éppúgy az a célja, mint az ÁPV Rt. tulajdonát képezô, vagyonra vonatkozó nyilvántartási rendszernek, hogy abból az ÁPV Rt. állami vagyonnal való gazdálkodása nyomon követhetô, s megbízhatóan elbírálható legyen.
Az ÁPV Rt. mľködésével kapcsolatban talán az egyik legfontosabb követelmény teljesül ezen a módon, mivel létrejön az állami vagyonra vonatkozó olyan nyilvántartás, amelyik a vagyon változását, a vagyon összetételének alakulását megbízhatóan tükrözi, s így a Kormány az ÁPV Rt. útján számot adhat arról a Parlamentnek, hogyan gazdálkodott az állami vagyonnal. E számadási kötelezettségnek mintegy infrastrukturális feltételét képezi, hogy az ÁPV Rt. ne csak saját vagyonáról rendelkezzen megbízhatóan megfelelô nyilvántartásokkal  mint minden más részvénytársaság , hanem a hozzá rendelt vagyon tekintetében is. 
22. §-hoz

A Javaslat az ÁPV Rt. kezelésében lévô kétféle vagyonnak megfelelôen külön szabályozza a saját vagyonnal kapcsolatos gazdálkodás szabályait és a hozzárendelt, rábízott vagyonnal kapcsolatos gazdálkodásra vonatkozó keretrendelkezéseket. A saját vagyonnal kapcsolatos gazdálkodás körében úgy rendelkezik, hogy az ÁPV Rt. saját bevételét képezi a tulajdonában álló vagyon értékesítésébôl és hasznosításából származó bevétel, azon társasági részesedések után járó osztalék, illetôleg részesedési bevétel, amely társasági részesedések az ÁPV Rt. tulajdonában vannak, végül minden más, az elôzôekben nem említett bevételek. Tekintettel arra, hogy az ÁPV Rt. elsôdleges funkciója az értékesítés, a privatizáció, és ezt nem a társaság önértékľ fenntartása érdekében végzi, hanem éppen ellenkezôleg, a saját tulajdonát alkotó társasági részesedések és vagyon folyamatos értékesítése során mintegy megszünteti, lebontja tulajdonát, így a bevételekkel való gazdálkodásra vonatkozóan speciális szabályok érvényesülnek. 
A bevételek között vagyonértékesítésbôl és hasznosításból számontartott bevétel, illetôleg a társasági részesedések után járó osztalék jellegľ bevételek nem képeznek adóalapot az ÁPV Rt.-nél, mivel ezek részben korábban adózottnak tekintett vagyonrészekbôl származnak, részben amiatt, mert e bevételek az államadósság törlesztésére, illetôleg más állam iránti kötelezettségek fedezésére fordíthatóak. Az egyéb bevételek, tehát amelyek nem az értékesítésbôl, illetôleg az osztalékokból erednek, képezik az ÁPV Rt. adóalapjának megállapítása szempontjából azon bevételek körét, ahol a társasági adó fizetési kötelezettség terheli az ÁPV Rt.-t. 
Az ÁPV Rt. sajátos funkciójára tekintettel a javaslat korlátozza az ÁPV Rt.-t abban, hogy saját bevételeit mire használhatja fel. Ez a rendelkezés az ÁPV Rt.-t közelíti a költségvetési szervek mľködési rendjéhez. A bevételek felhasználásának korlátozása a privatizáció fenntartását, illetôleg mielôbbi lebonyolításának megalapozását szolgálja. A Javaslat a bevételek felhasználásában elsô helyre az ÁPV Rt. saját mľködési költségeit, illetôleg a tulajdonában álló vagyon értékesítésének elôkészítéséhez szükséges intézkedések költségeit teszi. Ezt követi az értékesítésben közremľködôknek fizetendô díj és egyéb értékesítési költség. Majd az önkormányzatoknak fizetendô ellenérték következik, amit az állami vállalatok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény, továbbá a tartós, illetôleg idôleges állami vagyonértékesítés és hasznosításáról szóló törvények 1992. évi LIII. és LIV. törvény határoztak meg az állami vállalatok kezelésében, az átalakuláskor volt belterületi földterületekre tekintettel, ezen belterületi földterületek értékével arányosan az önkormányzatok számára illetve az önkormányzatoknak alapítói jogon külön törvény alapján a bevételbôl visszatérítendô rész tekintetében.
A bevételek felhasználásában sorrendben a következô jogcím, illetôleg cél azoknak a gazdasági társaságoknak, illetve befektetési alapoknak a létesítése, amelyeket az ÁPV Rt. egyes társasági részesedések együttes értékesítése, illetôleg portfoliószerľ kezelés érdekében hoz létre, amelyeknek nem csupán nem pénzbeli hozzájárulást bocsát a rendelkezésére, hanem a mľködés biztosításához a szükséges készpénzzel is ellátja ôket. 
A vagyonkezelésben közremľködôk díja, továbbá a vagyonkezeléssel összefüggô egyéb költség a következô elismert jogcím. A kiadási jogcímeket nevesítetten a privatizáció kapcsán az ÁPV Rt.-t terhelô kezesi szavatossági, illetôleg más igényekbôl eredô kiadások zárják. A törvényjavaslat ezen a módon igyekszik biztosítani a különbözô, a privatizációval kapcsolatban felmerülô szerzôdésen alapuló, vagy más igényeket, s ezzel kellô mértékľ pénzügyi fedezetet biztosít az ÁPV Rt. számára a privatizációs folyamattal törvényszerľen együttjáró különbözô szavatossági és egyéb igényekre. 
A Javaslat azokat a felhasználási célokat nevezi meg, amelyek közvetlenül összefüggnek a privatizációs folyamattal. A javaslatban megnevezett célokra fordított összegeken túl fennmaradó bevételeket  ideértve az egyéb bevételek alapján keletkezett adózott nyereséget is  a részvényesi jogokat gyakorló szervezet rendelkezése alapján használhatja fel az ÁPV Rt. egyéb célokra. Ennek megfelelôen  a költségvetési törvényben rögzített módon és mértékben  a nevesített felhasználási célokon túl fennmaradó bevételt a költségvetés osztalékként elvonja, illetôleg amennyiben szükséges, munkahelyek megteremtése, illetôleg a fontosabb reorganizációs döntések pénzügyi fedezetének biztosítása céljából az ÁPV Rt. költségvetési törvény rendelkezései szerint használhatja fel.

23. §-hoz

A törvényjavaslat az ÁPV Rt.-hez rendelt vagyonból származó bevételek felhasználása tekintetében hasonló részletezettséget állapít meg az ÁPV Rt. számára, mint amit a saját vagyonából befolyó bevételek tekintetében kötelezôvé tett. ôgy a hozzárendelt vagyonból befolyó bevételeket elsôsorban a vagyonértékesítése elôkészítéséhez szükséges intézkedésekre, a vagyon értékesítésében közremľködôk díjazására, és az értékesítéssel kapcsolatban felmerülô költségekre, az önkormányzatoknak a korábbiakban kifejtettek szerint járó ellenérték átengedésére, gazdasági társaságok és befektetési célú alapok létesítésére, vagy abban részesedés szerzésére, a vagyonkezelés díjaira és költségeire kezesi, szavatossági és más igényekre használhatja fel. 
A megjelölt felhasználási célokra fordított bevételek után fennmaradó bevételeket pedig külön jogszabály rendelkezései szerinti fizetési kötelezettségekre használhatja fel az ÁPV Rt. A Javaslat által megjelölt külön jogszabályok, többek között az éves költségvetési törvényt jelentheti, amelyben az Országgyľlés rendelkezhet arról, hogy az ÁPV Rt.-hez rendelt vagyonból származó bevételek fennmaradó részét hogyan és mire kell felhasználni.
24. §-hoz

Annak érdekében, hogy az Országgyľlés rendelkezhessen a privatizációból származó bevételek és így végsô soron az állami vagyon felhasználása felett, a Javaslat az ÁPV Rt. gazdálkodását az Országgyľlés rendelkezési körébe utalja. Ennek megfelelôen az Országgyľlés az éves költségvetési törvény keretében rendelkezik az ÁPV Rt. tulajdonában lévô vagyon értékesítésébôl és hasznosításából származó bevétel, illetôleg a hozzá rendelt vagyonból befolyó bevételek elôirányzott befizetési mértékérôl és felhasználásáról. A törvényjavaslatnak e paragrafusa szabályozza a speciális helyzetľ és rendeltetésľ ÁPV Rt. gazdálkodását, és azt az Országgyľlés által meghatározott célok megvalósításának rendeli alá. A Javaslat ugyanis azt is elôírja, hogy az éves költségvetési törvényben kell meghatározni a szükséges vagyonátruházások mértékét, a kedvezményezettek körét, így az ÁPV Rt. csak e törvény alapján kötelezhetô arra, hogy ingyenesen adjon át vagyon szervezetek számára. Ugyanígy az ÁPV Rt. a hozzá rendelt vagyonból befolyó bevételekbôl a költségvetési törvényben meghatározott hányadot használhatja fel a 23. §-ban megjelöltek szerint, az ott elfogadott felhasználási célokra. Annak érdekében, hogy az ÁPV Rt. az Országgyľlés által meghatározott keretben folytassa a gazdálkodását és azt ne léphesse túl önálló hitel- és tôkemľveletek végzése által, a Javaslat kimondja, hogy az Országgyľlésnek kell meghatároznia az éves költségvetési törvényben az ÁPV Rt. által az adott évben felvehetô hitel, illetôleg kibocsátható kötvények felsô határát. Ez a rendelkezés korlátozza a Kormányt abban, hogy az államháztartási törvény rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva az ÁPV Rt.-t használhassa fel a költségvetésben mutatkozó lyukak korlátlan eltüntetésére. 
A javaslat a vagyonnal való gazdálkodás körében lehetôvé teszi az ÁPV Rt. számára azt is, hogy a privatizációt elômozdító célokra gazdasági társaságot, illetôleg befektetési rendeltetésľ alapot létesítsen, illetôleg ilyen gazdasági társaságban részesedést szerezzen, vagy ilyen társaság részére nem pénzbeli hozzájárulásként vagyont rendelkezésre bocsásson. E rendelkezésnek az a jelentôsége, hogy az ÁPV Rt. számára biztosítja a jogot, hogy külön versenyeztetés nélkül  ha a privatizációt ez segíti  a tulajdonában álló, vagy a hozzá rendelt vagyonból társasági részesedéseket vagy más vagyont apportáljon a megjelölt társaságokba, vagy befektetési célú alapokba, illetôleg már létezô, hasonló rendeltetésľ társaságok tôkéjét társasági részesedések, illetôleg egyéb vagyon apportja révén megemelje. A gazdálkodásra vonatkozó szabályok között e lehetôség megteremtése azt jelenti, hogy az ÁPV Rt.-t amennyiben a privatizáció elônyösebbnek mutatkozik, ilyen befektetési társaságok, illetôleg befektetési alapok közremľködésével, ne pedig közvetlenül értékesítse a saját tulajdonát képezô, vagy a hozzá rendelt vagyonban részt képezô társasági részesedéseket vagy vagyont, hanem azokból a befektetôk számára vonzóbb portfoliót alakítva ki ésszerľ befektetési és értékesítési lehetôséget teremtsen. Nyilvánvaló, hogy ilyen társaságok, befektetési alapok létrehozására felhasznált vagyonról az ÁPV Rt.-nek úgy a mérlege összeállításakor, mint a hozzá rendelt vagyonról vezetett nyilvántartásban el kell számolnia, be kell mutatnia az így társaságba vitt, vagy befektetési alapba betett vagyona hasznosulását, értékének alakulását.
25-26. §-hoz

A Javaslat az ÁPV Rt. tevékenységének ellenôrzését sokrétľen és sokféle formában teszi lehetôvé, és az Országgyľlés, illetôleg az Országgyľlést szolgáló szervezetek számára az ellenôrzést sokféle módon biztosítja. A Javaslat elôírja, hogy az ÁPV Rt.-t az Állami Számvevôszék ellenôrizze, ennek megfelelôen az Igazgatóság a vagyon változásáról, hasznosításáról félévente köteles tájékoztatót készíteni a Számvevôszék számára. Köteles emellett az Igazgatóság a Kormány számára beszámolót készíteni az ÁPV Rt. tevékenységérôl, a saját illetve a hozzá rendelt vagyon alakulásáról, hasznosításának eredményérôl, amit a Kormány az éves költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat elôterjesztésével egyidejľleg köteles az Országgyľlés elé terjeszteni. A beszámoló a hozzá rendelt vagyon alakulásáról készített kimutatással egyidejľleg kell, hogy elkészüljön. Ezt a beszámolót emellett az Állami Számvevôszék elnökének jelentésével együtt kell az Országgyľlés elé terjeszteni. A Javaslat kötelezi az ÁPV Rt. Igazgatóságát arra is, hogy az Országgyľlés illetékes bizottságának felkérésére soronkívül bármely ügyrôl beszámoljon a bizottságnak, illetôleg az Országgyľlési képviselôk 20 százalékának indítványára magának az Országgyľlésnek is. E szabályok biztosítják, hogy az ÁPV Rt. tevékenysége kellôen átlátható, ellenôrizhetô legyen, intézményes biztosítékok álljanak rendelkezésre arra, hogy az ÁPV Rt.-re bízott vagyon legkedvezôbb hasznosítása és értékesítése tárgykörében az Országgyľlés, annak illetékes bizottságai és az országgyľlési képviselôk maguk is tájékozódhassanak, és az Állami Számvevôszék elôírt közremľködése révén az ÁPV Rt. tevékenysége felett tárgyszerľ és szakszerľ ellenôrzés valósuljon meg a gazdasági társaságokról szóló törvényben elôírt ellenôrzésen túlmenôen.
A törvényjavaslat újszerľ rendelkezéssel gazdagítja a beszámoltatás, illetôleg az ellenôrzés körét, amennyiben elôírja az ÁPV Rt.-nek, hogy a saját vagyonával folytatott gazdálkodást bemutató beszámolón túl a hozzá rendelt vagyon alakulásáról is kimutatást köteles készíteni.



III. fejezet
Az ÁPV Rt.-hez tartozó vagyon értékesítése
27. §-hoz

A törvényjavaslat meghatározza, hogy az értékesítés során kik mľködhetnek közre az ÁPV Rt. jogkörében eljárva, illetôleg milyen privatizációs eljárást alkalmazhatnak az értékesítés érdekében. A törvényjavaslat lehetôvé teszi az ÁPV Rt. számára azt is, hogy ne csak közvetlenül végezze a hozzá tartozó vagyon értékesítését, hanem felhasználhassa a tôkepiac intézményrendszerét, például forgalmazó (bróker) cégeknek adott megbízás útján, hogy befektetési célú alapokon vagy társaságokon keresztül kísérelje meg az általa kezelt társasági részesedések és vagyon értékesítését. Emellett a privatizáció minél gyorsabb lebonyolítása érdekében lehetôvé teszi azt is, hogy az ÁPV Rt. a hozzá tartozó társaságok vezetô tisztségviselôit bízza meg az értékesítés lebonyolításával az erre vonatkozó sajátos szabályok keretei között, amit a Javaslat az egyszerľsített privatizáció cím alatt foglal össze. Végül, az elmúlt idôszakban már bevált módszerekhez hasonlóan az ÁPV Rt. szakértô-tanácsadó szervezet közremľködésével is végezze az értékesítést. A privatizáció alanyi köre a törvényjavaslat szerint így meglehetôsen széles, bizonyos eljárások tehermentesítik az ÁPV Rt. munkatársait az értékesítés közvetlen végrehajtása alól, s lehetôvé teszi számukra, hogy a tranzakciók kontroljával, az értékesítés ellenôrzésével foglalkozzanak, illetôleg a legfontosabb vállalatok értékesítésére koncentrálják erôiket. 
A Javaslat meghatározza, hogy az ÁPV Rt. által kezelt vagyon milyen eljárásokkal értékesíthetô. Különös súlyt ad a Javaslat azon eljárások alkalmazásának, amelyek során a befektetô közönség széles körben értesül az értékesítendô vagyon értékesítésérôl, és nyilvánosan történik meg az értékesítés szervezése. A Javaslat így a versenyeztetést nagy súllyal helyezi az értékesítési eljárások között az elsô helyre, mivel ezáltal azonos eséllyel indulhatnak az értékesítendô vagyon megszerzéséért a befektetô közönség legszélesebb körei, azonos eséllyel szerezhetnek információt, s ezen a módon elkerülhetô minden olyan nem kívánatos társadalmi és gazdasági jelenség, ami a zártkörľségbôl, vagy egyesek számára hozzáférhetô információk alapján történô eljárásból fakad. A versenyeztetés keretébe tartoznak a nyilvános vagy zártkörľ pályázat rendezése, a nyilvános árverés, illetôleg a nyilvános ajánlattétel. Ezen túlmenôen a Javaslat lehetôvé teszi, hogy a tôkepiacon szokásos nyilvános forgalombahozatal eszközével értékesítse a rábízott részesedéseket az ÁPV Rt., de természetesen nem zárja ki a nemzetközi tôkepiacokon megszokott zártkörľ elhelyezés (private placement) eljárást, aminek keretében egy célzott befektetôi kört közvetlenül kereshet meg az ÁPV Rt. akként, hogy számukra meg is jelöli, mekkora mennyiségľ részesedést szerezhetnek meghatározott társaságokban. Az ÁPV Rt. természetesen alkalmazhatja a tôzsdei értékesítésre adott megbízás eszközét is, amit a tôzsdén mľködô forgalmazó cégeknek adhat, és kivételesen versenyeztetés nélkül is megkísérelheti a rábízott vagyon értékesítését azokban az esetekben, amikor az vagy értelemszerľen kizárt, vagy a nyilvános versenyeztetés költségesebb, s kevésbé vezethet eredményre, mint a célzott befektetôi kör közvetlen megkeresése és közvetlen tárgyalásba bocsátkozás.
A Javaslat általános alapelvként leszögezi, hogy a legkedvezôbb ajánlattevôvel kell megkötni az adásvételi szerzôdést, így a versenyeztetés eredményét a privatizációs szervezet, az ÁPV Rt. nem ronthatja le. A Javaslat a korábbi privatizációk nem kellôen kedvezô tapasztalatai miatt elôírja, hogy a különbözô ajánlatokat egymással összehasonlíthatóvá kell tenni a közöttük történô mérlegelés során. Ennek legmegbízhatóbb módja, ha az ajánlatokban szereplô árat a fizetési mód és a fizetési idô függvényében úgy hasonlítják össze, hogy a fizetendô ellenértéknek mai elbíráláskori értéke mennyi lenne. Ez az általános alapelv különösen olyan esetekben szolgál kellôen megbízható zsinórmértékrôl, mikor ugyanarra a vagyonra azonnali készpénzfizetés mellett, illetve a készpénzfizetést mellôzve hitel, kárpótlási, vagy más, az azonnali készpénzben történô fizetést mellôzô módon tesznek ajánlatot. Minden ilyen esetben, mikor az azonnali készpénzfizetés és más fizetési módokban tett ajánlatok, vagy ezek kombinációi versenyeznek, a Javaslat elôírja, hogy a várható bevételeket az elbíráláskori reális piaci értékük, a vállalatgazdaság-tanban megszokott kategóriával élve jelenértékük alapján kell összevetni. A jelenérték a nem azonnali készpénzes ajánlatokban foglalt jövôbeli bevétel mai árakra diszkontált piaci értékét testesíti meg. A Javaslat elôírja az értékesítés általános elvei körében azt is, hogy abban az esetben, ha több ajánlat egyenlô értékľ bevételeket testesít meg, közülük a hazai befektetô, vagy befektetôk ajánlatát kell elônyben részesíteni. A Javaslat ezen a módon gondoskodik arról, hogy továbbra is biztosított legyen a hazai befektetôk elônye és térszerzése a privatizációs folyamatban, és a készpénzfizetés hangsúlyozása ellenére se kerüljenek hátrányba azok a hazai befektetôk, akik készpénzes, vagy készpénzes és nem készpénzes ajánlatok kombinációja alapján megközelítették a nem magyar befektetôk ajánlatát, esetleg felül is múlták azt. 
28. §-hoz

A Javaslat különös jelentôséget tulajdonít annak, hogy az állami vagyon értékesítésérôl, az állami vagyon megszerzésének lehetôségérôl a befektetô közönség a legszélesebb körben tudomást szerezhessen, s részt vegyen ebben a folyamatban, versenyezhessen a lehetô legjobb ajánlat kialakítása érdekében. Ennek érdekében elôírja, hogy a nyilvános értékesítésre kerülô vagyont elsô ízben versenyeztetés útján kell megkísérelni értékesíteni. Ez a kötelezettség az ÁPV Rt.-t éppúgy kötelezi, mint az ÁPV Rt. nevében eljáró valamennyi vagyonértékesítôt, így a szakértôt (a tanácsadót), a társaság vezetô tisztségviselôjét és más vagyonértékesítôt is. 
Az általános versenyeztetési kényszer alól a törvényjavaslat viszonylag szľk körben enged kivételt. E szľk kört az értékesítés minél gyorsabb, s a legkisebb költséggel járó lebonyolítása indokolja. Źgy a Javaslat mellôzni engedi a versenyeztetést a portfolió-csomagok kezelésére létrehozott részvénytársaságok részvényeinek nyilvános eladása esetében, azaz akkor, amikor tôzsdei vagy más úton nyilvánosan hoznak forgalomba ilyen társaságok részvényeit. Hasonló tôkepiaci eljárások alkalmazására tekintettel nem a versenyeztetést, hanem más technikát kell alkalmazni a tôzsdei értékesítésre adott megbízás, illetôleg a zárt körľ elhelyezés esetében, amely a nyugat-európai tôkepiacon jól ismert gyakorlat megvalósítását jelenti, amelynek keretében elôre célzott befektetô számára meghatározott nagyságú részvénycsomag értékesítését teszik lehetôvé. Mellôzni engedi továbbá a Javaslat a versenyeztetést akkor is, amikor a privatizáció elôsegítése érdekében az ÁPV Rt. befektetési társaságot hoz létre társasági részesedéseknek a rendelkezésre bocsátása útján. 
A Javaslat törvénybe iktatja az elmúlt években kialakult gyakorlatot, amelynek keretében munkavállalók a munkavállalóknak biztosított kedvezmények keretén belül szerezhettek részesedést saját társaságuk üzletrészeibôl és részvényeibôl anélkül, hogy versenyezniük kellett volna e kedvezményes mérték által meghatározott körben külsô befektetôkkel. 
Végül a Polgári Törvénykönyvbôl ismert vételi jog (Ptk. 375. §) biztosítása esetében, amelyre korábbi értékesítésre kötött szerzôdéshez kapcsolódóan kerülhetett sor, a versenyeztetés eleve kizárt. Ezért a Ptk. alapján fennálló egyoldalú vételi jogot (opciót) is kiveszi a Javaslat  érthetô okokból  a versenyeztetés kényszere alól. 
A Javaslat a kisebbségi részesedések értékesítésére a versenyeztetés mellett az árverést, a nyilvános ajánlattételt, illetôleg a zárt körľ elhelyezést írja elô fô szabályként, felhasználva a nemzetközi tôkepiaci tapasztalatokat, amelyek szerint kisebbségi társasági részesedések versenyeztetés útján történô értékesítése a többségi részesedést birtoklók különleges jogaira tekintettel célszerľtlen, ehelyett más eljárásokat kell keresni. 
29-30. §-okhoz

A Javaslat a korábbi szabályozások alkalmazásának tapasztalatait felhasználva a korábbiakhoz képest részletesebben szabályozza a pályázat tartalmi és formai követelményeit. Ennek megfelelôen meghatározza azokat a tartalmi követelményeket, amelyek nélkül a pályázat kiírása nem felel meg annak a követelménynek, hogy a befektetô közönség legszélesebb körei azonos eséllyel és azonos mélységľ információkat szerezhessenek, ezért az ilyen pályázatok érvényessége vitatható. Erre tekintettel megjelöli, hogy a felhívásnak a pályázat célját, a vagyonrészesedés megjelölését, az értékesítés feltételeit, a kedvezményes privatizációs technikák alkalmazhatóságát, a pályázat benyújtásának helyét és határidejét minimálisan tartalmaznia kell. Emellett a korábbi szabályozáshoz képest részletesen szabályozza a Javaslat a befektetôk tájékozódására szolgáló úgynevezett részletes tájékoztató tartalmi követelményeit, és e tartalmi követelményeket közelíti az értékpapírok nyilvános forgalombahozataláról szóló 1990. évi VI. törvényben foglalt elôírásokhoz, így többek között követelménnyé teszi, hogy a részletes tájékoztatóban a társaság tulajdonában vagy használatában lévô ingatlanokat fel kell sorolni, a vezetô tisztségviselôk, magasabb vezetô állású dolgozók fontosabb személyi és szakmai adatait hozzáférhetôvé kell tenni, a cég üzleti tevékenységét elemzésekkel alátámasztott módon be kell mutatni, rendelkezésre kell bocsátani a könyvvizsgáló által hitelesített legutolsó pénzügyi adatokat, mint a mérleget, eredmény-kimutatást, és az értékesítendô vagyon jogi helyzetét befolyásoló szerzôdéseket, illetôleg más okiratok rendelkezéseit össze kell foglalni. Végül különös súlyt ad a Javaslat a részletes tájékoztatóban a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdéseknek, amennyiben elôírja, hogy a társaság mľködésével összefüggô környezetvédelmi helyzetet is be kell mutatnia a részletes tájékoztatónak.
Annak érdekében, hogy a részletes tájékoztató ne szolgálhasson a verseny megsértésére, illetôleg az üzleti titok illetéktelen megszerzésére, elôírja, hogy a részletes tájékoztatót kizárólag titoktartási nyilatkozat aláírása mellett az érdekelt befektetôk szerezhetik meg. A pályázat tartalmi kellékeire és a részletes tájékoztató tartalmi követelményeire vonatkozó szabályokat a Javaslat nemcsak a vagyon értékesítésekor, hanem a vagyon kezelésbe adásakor is a pályázatot kiíró kötelezettségévé teszi.
A Javaslat meghatározza, hogy mely esetekben lehet nyilvános, és mely esetekben zárt körľ pályázatot kiírni. A nyilvános pályázat kiírását akkor teszi szükségessé e Javaslat, ha elôre meg nem határozható az ajánlattevôk köre, és nem ismert az ajánlattevôi körbe tartozó befektetôk száma. Abban az esetben ugyanis, amikor az elôzôekkel ellentétben a vagyont megszerezni kívánók köre bármilyen ok miatt korlátozott vagy nem várható módon nyilvános pályázat következtében e befektetôi kör kellôképpen széles körľ lesz, az ÁPV Rt., illetve az általa megbízott vagyonértékesítô a vagyon megszerzésében érdekelt befektetôket közvetlenül is meghívhatja, felhívhatja ajánlattételre, ami zárt körľ pályázatnak minôsül. A Javaslat a zárt körľ pályázat esetében is elôírja az ajánlatkérést. A nyilvános pályázatra vonatkozóan a korábbi rendelkezéseket a Javaslat az ÁPV Rt. nyilvános tájékoztatójában történô megjelentetéssel egészíti ki. Ennek az új rendelkezésnek a beiktatásával együtt továbbra is az a kötelezettség terheli az ÁPV Rt.-t, illetôleg a vagyonértékesítôt, hogy két országos napilapban, vagy egy országos napilapban és a társaság székhelye szerinti helyi lapban tegye közzé a pályázati felhívást, emellett használja fel az ÁPV Rt. nyilvános tájékoztatóját is, de a pályázati felhívásnak a pályázatok benyújtására megállapított kezdô idôpontot megelôzôen legalább 30 nappal meg kell jelennie az említett fórumokon.
Figyelemmel arra, hogy a nyilvános árverés szintén a versenyeztetés egyik módja, viszont az árverés eljárását részben a bírósági végrehajtás, részben más jogszabályok kellôen és kimerítôen szabályozták, a Javaslat erre tekintettel a nyilvános árverés lebonyolításának részletes szabályait nem a törvényben, hanem az ÁPV Rt. versenyeztetési szabályzatában engedi megállapíttatni. 
31. §-hoz 

A Javaslat az értékesítésre kerülô társaság munkavállalói érdekeinek védelme érdekében az eddigi gyakorlathoz és törvényi szabályozáshoz képest fokozottabb, erôteljesebb érdekérvényesítési lehetôséget biztosít a munkavállalók érdekképviseleti szervein keresztül az érintetteknek. A fokozottabb érdekérvényesítés egyfelôl megnyilvánul abban, hogy a társaság munkavállalói az értékesítés mindhárom szakaszában véleményezhetik az értékesítésre vonatkozóan a konkrét döntést megalapozó mindazon anyagokat, elôterjesztéseket, amelyek a vagyon értékesítésének várható következményeként a munkavállaló foglalkoztatását, kereseti bérviszonyait, szociális ellátását, munkafeltételeit és képzését érinthetik, a munkavállalói tulajdonszerzés esetleges lehetôségére vonatkoznak, illetôleg a gazdasági társaság jóléti és szociális célokat szolgáló vagyontárgyainak hasznosítását tartalmazzák. Az eddigi gyakorlattól eltérôen ez a véleményezési lehetôség a munkavállalókat kétszer is megilleti: a pályázat kiírását, illetôleg meghirdetését megelôzôen, illetve a pályázatra beérkezett ajánlatok elbírálását megelôzôen, azaz a konkrét szerzôdések megkötése elôtt.
A Javaslat e véleményezési lehetôséget azáltal biztosítja a munkavállalók számára, hogy az ÁPV Rt.-nek, illetve az általa megbízott értékesítô szervezetnek kötelezettségévé teszi, hogy a meghirdetés, illetôleg az elöbb említett konkrét döntések meghozatalát megelôzôen 30 nappal bocsássa rendelkezésre az elôbb említett kérdések megalapozott megismerését biztosító adatokat. A Javaslat elôírja azt is, hogy ezen határidôn belül beérkezett a munkavállalók érdekképviseleti szervei által megfogalmazott véleményt az értékesítôk kötelesek írásban megválaszolni, azaz észrevételezni. Kétségtelen tény, hogy a munkavállalóknak biztosított véleményezési lehetôség a privatizációt, a konkrét egyes tranzakciókat meglehetôsen lelassítja, hiszen az értékesítési eljárás mindhárom fordulójában 30-30 napos véleményezési határidô beiktatása együttesen és összességében legalább 90 nappal tolja ki az értékesítésre vonatkozó szerzôdés megkötését. Azonban a konszenzus, a társadalmilag vállalható tranzakciók elôsegítése olyan fontos társadalmi cél, ami miatt a Javaslat a privatizáció gyorsítására irányuló általános törekvéseknek ellentmondva is kiemelten garanciákat ad a munkavállalók, illetôleg a munkavállalókat képviselô érdekképviseletek számára.
E garanciák körébe tartozik, hogy az értékesítés fázisai során nyilvánított vélemény érvényesülésének ellenôrzésére, illetôleg a befektetô által vállalt követelmények teljesítésének figyelemmel kísérésére a Javaslat a vagyont értékesítôk számára kötelezôvé teszi, hogy tegyék hozzáférhetôvé, adják át az értékesítés, illetôleg a vagyonkezelési szerzôdés azon elôírásait, amelyek a munkavállalókkal kapcsolatos legfontosabb kérdésekkel összefüggnek az elôzôekben már említett körben. 
32-33. §-okhoz 

A Javaslat az ajánlatok értékelése körében is igyekszik azt a kelet-európai országok között egyedülálló magyar gyakorlatot fenntartani, illetve erôsíteni, ami a versenyeztetésre, a valóságos piaci viszonyok kiépítését elôsegítô tranzakciós elvere, az adásvételre épít. Ennek egyik legfontosabb alapját, a valós értéket képviselô készpénzes értékesítés elônyben részesítése jelenti, ami a magyar gazdaság egyensúlyának helyreállítása szempontjából sem lebecsülhetô tényezô. Ennek megfelelôen a Javaslat tartalmazza, hogy a beérkezett ajánlatok között az elbíráláskor elônyben kell részesíteni azon ajánlatokat, amelyek az értékesíteni kívánt vagyont azonnali készpénz megfizetése alapján kívánják megszerezni. Ennek megfelelôen a nem készpénz fizetésre irányuló ajánlatokat csak akkor lehet elbírálni, ha az ÁPV Rt. által megállapított limitárat elérô, vagy meghaladó, a teljes ellenértéknek a szerzôdés megkötésétôl számított 60 napon belüli készpénzben történô kifizetésre irányuló, és a pályázati feltételeknek is megfelelô érvényes ajánlat nem érkezett. A Javaslat csak azokat az ajánlatokat tekinti készpénzes ajánlatnak, amelyekben a befektetô a szerzôdéskötéstôl számított 60 napon belül kötelezi magát arra, hogy készpénzben fizet. A Javaslat ezáltal arra kötelezi az értékesítôket, hogy a készpénzfizetésre irányuló ajánlat hiányában kezdjenek hozzá a Javaslat IV. fejezetében meghatározott kedvezményes technikák alkalmazásával készült pályázatok értékeléséhez. 
Az ajánlatok értékelése körében megismétli a Javaslat azt az általános értékesítési alapelvet, hogy a vagyonra érkezett több ajánlat esetében az árajánlatokat a választott privatizációs technika, fizetési mód alapján várható elbíráláskori reális piaci értékek alapján kell összevetni. Ennek megfelelôen a késôbbi idôpontban történô fizetésekre (lásd részletfizetés), avagy kedvezményes hitel alkalmazására (lásd E-hitel), illetve kárpótlási jegy felhasználására alapított ajánlatokat egymással, illetôleg limitárat el nem érô készpénzes ajánlattal úgy kell összehasonlítani, hogy a különbözô ajánlatoknak a diszkontált jelenértékét kell megállapítani, és ennek az értéknek az alapul vételével kell az ajánlatok közötti rangsort felállítani. 
Különös jelentôséget tulajdonít a Javaslat a munkahelyek megôrzésének, illetôleg a vállalatok jövôbeli mľködôképessége megalapozásának. Erre tekintettel lehetôvé teszi azt is, hogy ne csupán az ajánlatokban foglalt ár legyen az irányadó, hanem az e körben vállalt és szankcionálható kötelezettségekre tekintettel el lehessen térni az árajánlatok alapján kialakult sorrendtôl. A vagyonértékesítô a kedvezôbb árajánlattal szemben  amennyiben a pályázati kiírás ezt elôre számára lehetôvé teszi  elônyben részesítheti a kötelezettségvállalásokat, amennyiben azok a reorganizáció, a tôkeemelés, a technikai fejlesztés, a szerkezetváltás, a munkavállalók foglalkoztatása, jövedelme, szociális ellátása, továbbá kiemelten a környezeti károk és terhelések enyhítése körében fogalmazódik meg. A Javaslat azonban az ilyen elônyben részesítést kizárólag akkor engedi meg, ha a pályázó a megkötendô adásvételi szerzôdésben e kötelezettségvállalások teljesítéséhez olyan szerzôdést biztosító mellékkötelezettségeket is vállal, vagy más reális biztosítékokat ajánl fel (például bankgarancia, vagy befizetés a Szolidaritási Alapba), amelynek révén e kötelezettségvállalások teljesítése kikényszeríthetô, és megfelelô biztosítékokkal adott esetben ezek elmaradása ellensúlyozható. A Javaslat az ilyen kötelezettségvállalásokra tekintettel történt elônyben részesítést és ennek indokait az értékesítés lebonyolításához és annak során hozott döntések dokumentálásához elôírt emlékeztetô (34. §) kötelezô tartalmává teszi. 
A Javaslat felhasználja és megismétli a korábbi szabályozásnak sokszor vitatott azon értékelési követelményét, amely egyenértékľ feltételek vállalása esetében elônyben részesítést írt elô az érintett gazdasági társaság dolgozói MRP-programjában résztvevôi, illetôleg a gazdasági társaság dolgozója, mint egyéni vállalkozója részére a külsô pályázókkal szemben. Ezt a korábban meglehetôsen nehezen alkalmazható követelményt azzal egészíti ki, hogy csak abban az esetben van mód az egyenértékľ feltételek vállalása esetében elônyben részesíteni a belsô, alapvetôen munkavállalói körbôl kikerülô pályázókat, ha kötelezik magukat a reorganizáció, tôkeemelés, szerkezetváltás, munkavállalók foglalkoztatása, környezeti károk és terhelések enyhítése körében szolgáltatások teljesítésére, és e tekintetben biztosítékokkal alátámasztott illetve szankcionálható a kötelezettségvállalásuk.
A Javaslat a korábbi szabályozáshoz hasonlóan elôírja a pályázat eredményének, az értékelésnek az indoklással együtt történô közzétételét, zárt pályázat esetében a pályázóknak való közvetlen megküldését is azon a módon, ahogyan a pályázat meghirdetésére is (országos napilapok, valamint az ÁPV Rt. tájékoztatója) sor került.
A Javaslat megfogalmazza azt a rendkívül fontos garanciális követelményt, ami ugyan következik az általános jogelvekbôl, de amelynek érvényesítését, érvényesülését az eddigi gyakorlat során a privatizációs szervezetek többször szerzôdésben kizárták. E garanciális szabályok szerint az ÁPV Rt. a szerzôdésszegésért való felelôsségét a vagyon értékesítésekor, pályázaton kialakult vételár esetében nem zárhatja ki, kivéve akkor, ha ezt a pályázaton elôre meghirdették és összhangban áll a Ptk. 312. § (2) bekezdésével is. A felelôsség kizárása tehát csak a Ptk. 312. §-ának (2) bekezdésére alapulhat, arra tekintettel ugyanis, hogy az adásvételi szerzôdésben megállapított ár vagy más szerzôdésben foglalt ellenszolgáltatás a szerzôdésszegésért való felelôsség kizárását ellensúlyozza. A pályázati kiírásból ki kell derülnie, hogy az ÁPV Rt. a szerzôdésszegésért való felelôsséget ki kívánja zárni, kifejezetten utalni kell tehát arra a pályázati kiírásban, hogy az árat, vagy más ellenszolgáltatást nyújt kellô fedezetet a szerzôdésszegésért való felelôsség kizárására, a másik fél ennek megfelelôen történô kielégítésére.
A Javaslat garanciális szabályként rögzíti, hogy az ÁPV Rt. által alkalmazott versenyeztetési szabályzatot a Kormány hagyja jóvá, és azt a Magyar Közlönyben is közzé kell tenni. Ennek megfelelôen megszľnik az a meglehetôsen vitatható korábbi gyakorlat, hogy a privatizációs vagyonkezelô szervezetek tetszés szerint módosíthattak versenyeztetési szabályzatot, és e versenyeztetési szabályzatról a befektetô közönség csak egy szľk körben hozzáférhetô tájékoztatóból, a vagyonkezelô szervezetek hírlevelébôl értesült.
34. §-hoz

A Javaslat a privatizációs döntések átláthatóságát és ellenôrizhetôségét újszerľ, a nemzetközi gyakorlatban jól bevált intézménnyel igyekszik segíteni, amikor bevezeti az emlékeztetô, a memorandum készítésének kötelezettségét. A vagyon értékesítôje  legyen az az ÁPV Rt., vagy az általa megbízott szakértô, vagy vezetô tisztségviselô  az értékesítési eljárás legfontosabb mozzanatairól, magáról az értékesítést megalapozó döntésekrôl emlékeztetôt készít, amely alapján bármilyen külsô, vagy belsô ellenôrzés során megítélhetô, hogy a döntést hozó miért alkalmazott olyan eljárást, mint ami a pályázatban kiírásra került, milyen indokok szóltak amellett, hogy meghatározott pályázatokat befogadjon, másokat elutasítson, hogyan biztosította a pályázó általi vállalásokat különféle, a Ptk.-ból ismert, szerzôdést biztosító mellékkötelezettségek szankcionálható elôírásával, s minden olyan lényeges kérdést, ami alapján az értékesítés során a döntéseket meghozta.
Az emlékeztetô elôírása a döntést hozó teljes egyéni felelôsségének a megalapozására is szolgál, hiszen az értékesítés valamennyi fázisában meghozott részdöntéseket, illetôleg alkalmazott módszereket az emlékeztetôben rögzítenie kell, s fel kell tüntetni azok alkalmazásának indokait. Különös jelentôséget tulajdonít a Javaslat az emlékeztetôben a legkedvezôbb ajánlat elfogadása indokainak, a vételár meghatározása szempontjainak, a kikötött biztosítékok megfelelôségének, és a választott fizetési mód elfogadásának. Ezek azok a lényeges kérdések, amelyek befolyásolhatják egyik vagy másik befektetôi kör elônyben vagy hátrányban részesítését, ezek azok a kérdések, ahol az esetleges összejátszások lehetôsége a leggyakrabban felmerül, ezért a memorandumban történô rögzítés követelménye a nyomonkövethetôséget és a felelôsséget biztosítva csökkentheti a korrupció, az összejátszás, vagy a hozzá nem értésbôl fakadó elônytelen döntések meghozatalának veszélyét.
A memorandum bármikor utólag is biztosítja a döntések átláthatóságát és ellenôrizhetôségét, azonban a Javaslat nem teszi a privatizációs szervezet kötelezettségévé azt, hogy a memorandumot a pályázat meghirdetéséhez és annak eredményének közléséhez hasonlóan nyilvánosságra is hozza. Ez a dokumentum arra szolgál, hogy a jogos érdeküket igazolók, így az országgyľlési képviselôk, az államigazgatási szervek tisztségviselôi, az értékesítésben közremľködô pénzintézetek, az ôllami Számvevôszék, illetôleg más, esetleges korrupciógyanús eseteket felderítôk, az állami közremľködô szervek ebbôl kielégítô mélységľ információt kapjanak a döntési folyamatról. Természetesen nincs akadálya annak sem, hogy a közvélemény, illetôleg a befektetôk megnyugtatása céljából adott esetben az ÁPV Rt. az elkészült emlékeztetôt a széles befektetô közönség elé tárja, nyilvánosságra hozza. Ennek kényszerérôl a döntésekben érintettek üzleti és egyéb érdekeire és megfontolásaira figyelemmel a Javaslat nem rendelkezik. 
35. §-hoz

A Javaslat tételesen rögzíti mindazokat az eseteket, amikor az ÁPV Rt. a rábízott, tehát saját tulajdonát képezô, vagy a hozzárendelt vagyont ingyenesen meghatározott társadalmi célok megvalósítása érdekében átadhatja más szervezeteknek. Ez a rendelkezés is annak  a gyakorlatnak a védelmét szolgálja, amin a magyar privatizáció egész története alapul, nevezetesen, hogy mindig visszterhes módon, üzleti jelleggel, többnyire a versenyeztetés módszerével került sor az állami vagyon elidegenítésére. Mivel mindig is vitatható volt, hogy a visszterhesség mellôzésével történt vagyonátadások mennyire általános társadalmi célok megvalósítását szolgálják. A Javaslat igyekszik ezért az ilyen szükségesnek mutatkozó ingyenes vagyonátadások körét tételesen szabályozni, és ezt a kört rendkívül szľkre szabja. Ennek megfelelôen csak kivételesen indokolt esetben kerülhet sor ingyenes vagyonátadásra elsôsorban akkor, ha az átadás törvény alapján történik közalapítvány, köztestület, vagy más közcélú egyesület részére, amennyiben e szervezetek közfeladatok ellátását átveszik, vagy költségvetési tehervállalást kiváltanak vagy helyettesítenek az ingyenesen kapott vagyon fejében. Ezen a módon a Javaslat útját állja annak az elmúlt években követett gyakorlatnak, amikor a kormány nem nyilvános határozattal kötelezte a vagyonkezelô szervezeteket ingyenes vagyonátadásra, mivel e vagyonátadást törvényi megalapozáshoz közfeladat átvételéhez, vagy költségvetési tehervállalás átvételéhez köti. 
A Javaslat szerint emellett ingyenes vagyonátadásra az éves költségvetési törvényben meghatározott esetekben kerülhet még sor, feltételezve, hogy az éves költségvetési törvény tárgyalása során a Parlament, az Országgyľlés képes megállapítani azt, hogy az ingyenes vagyonátadás mennyiben tehermentesíti a költségvetést a kötelezettségeinek folyamatos finanszírozása alól. Végül a Javaslat lehetôvé teszi azt is, hogy magántulajdonosok is részesüljenek pénzbeli térítés nélkül az állami vagyonból, de kizárólag abban az esetben, ha megfelelô, a Ptk.-ban ismert szerzôdést biztosító mellékkötelezettségek, vagy más kötelezettségvállalással alátámasztva vállalják a reorganizáció, a tôkeemelés, a technikai fejlesztés, a szerkezetváltás és a munkavállalók foglalkoztatása, szociális ellátása, illetôleg a környezeti károk és terhelések enyhítése meglehetôsen költséges feladatait. A Javaslat a magántulajdonosok részére történô ingyenes vagyonátadást a 32. § (3) bekezdésben említett és elôbbiekben felsorolt esetekre korlátozza, természetesen ez utóbbi esetekben még inkább szükséges a 34. §-ban elôírt emlékeztetô készítése, és az emlékeztetôben az indokok, illetôleg a biztosítékok, kötelezettségvállalás elmaradására rendelkezésre álló szankciók részletes rögzítése. 

36-37. §-okhoz 

Az ÁPV Rt. nagy számban rendelkezik olyan társasági részesedésekkel, amelyek nem érik el a döntéshozatal eredményes befolyásolásához szükséges mértéket. A gazdasági társaságokról szóló törvény alapján azok a kisebbségi részesedések, amelyek alatta maradnak a 25 százalék + 1 szavazatot jelentô tulajdoni aránynak nem alkalmasak a társaság alapvetô ügyeibe való beleszólásra, hiszen 75 % birtokában pl. módosítani lehet az rt alapító okiratát, fel lehet emelni vagy le lehet szállítani alaptôkéjét stb. Ezek a kisebbségi részesedések a korábbi években lezajlott részleges privatizációk következményeképpen halmozódtak fel az ÁPV Rt.-nél meglehetôsen nagy számban, ami kezelésük és értékük megôrzése szempontjából szinte megoldhatatlan feladatot jelent. Mindezekre tekintettel célszerľ, ha az ÁPV Rt. igyekszik ôket belátható idôn belül értékesíteni, lehetôség szerint olyan módon, hogy az értük kapott ár a korábbi privatizációkkal arányos legyen, illetôleg tükrözze az irányítás teljessége szempontjából megszerzésük fontosságát. 
A Javaslat ennek megfelelôen kötelezi az ÁPV Rt.-t, hogy a kisebbségi részesedéseket értékesítse méghozzá olyan módon, hogy lehetôség szerint a kisebbségi részesedésekbôl portfoliócsomagokat alakítson ki, s ezen csomagok útján kísérelje meg a kisbefektetôk érdeklôdését kielégíteni. Amennyiben ilyen csomagok kialakítására nem kerül sor, az ÁPV Rt. nem várakozhat tétlenül, hanem a kisebbségi részesedéseket vagyonarányosan a társaság többi tagjainak, illetôleg a társaságnak kell ebben a sorrendben vételre felajánlania. Amennyiben ezen eljárások eredménytelenek maradnak, az ÁPV Rt. nyilvános árverés útján köteles a kisebbségi részesedéseket értékesíteni. 
A kisebbségi részesedések további kezelése a tôkepiac fejlôdését kell, hogy szolgálja, amennyiben a kisebbségi részesedések képeznék a portfoliócsomagok kialakításának legfôbb eszközét. Ezen a módon elégíthetô ki intézményi befektetô érdeklôdését éppúgy, mint a kárpótoltak kárpótlási jegyének összegyľjtésére vállalkozó társaságokét. A kisebbségi részesedések együttes értékesítése céljából az ÁPV Rt. maga is kezdeményezheti befektetési célú részvénytársaság létrehozását azáltal, hogy e kisebbségi részesedéseket e részvénytársaság rendelkezésére bocsátja nem pénzbeli hozzájárulásként. Fontos garanciális szabály, hogy amennyiben ilyen befektetési célú részvénytársaság, vagy portfoliócsomag kialakítását kezdeményezi az ÁPV Rt., egy-egy szóban forgó társaságból legfeljebb kisebbségi részesedést ajánlhat fel, illetôleg bocsáthat ezek rendelkezésére, azaz egyetlen esetben sem haladhatja meg a társaság részesedése a 25 százalék + 1 szavazatot elérô nagyságot. 
38. §-hoz

A Javaslat felhasználja az elmúlt idôszak egyik legsikeresebb privatizációs eljárásának, az úgynevezett önprivatizációnak a tapasztalatait, s továbbra is a decentralizáció eszközét alkalmazva igyekszik elôsegíteni, hogy a kisebb, illetôleg közepes méretľ társaságok zökkenômentesen, minél kevesebb bürokratikus korlátozás mellett, de ellenôrzött módon jussanak magántulajdonosok kezébe. Ezen értékesítési mód alkalmazásának legfôbb indoka az, hogy az elmúlt négy évben teljes egészében, vagy többségében értékesített 840 társaság több mint kétharmadát, 570-et az ÁVÜ vállalati kezdeményezésre, vagy aktív vállalati közremľködéssel, így az önprivatizáció eszközeivel értékesített. Az önprivatizáció és a vállalati kezdeményezés tapasztalatai kedvezôek, hiszen a vállalatok vezetôi közvetlenül ismerték a szóba jöhetô befektetôi kört, információk átadásával, a kapcsolatok felvételével elôsegítették a vállalatok magántulajdonba kerülését. A privatizáció decentralizálása mentesítheti a központi privatizációs apparátust a folyamatos mindennapi lebonyolítás teendôivel, így munkájukat a nagyobb, jelentôsebb vállatokra koncentrálva végezhetik, illetôleg a kisebb vállalatok esetében az ellenôrzés révén tudják befolyásolni a privatizáció folyamatát, tudják azt a jogszabályi keretek között tartva bonyolítani.
A Javaslat fenntartja a vállalati kezdeményezés meghatározó jelentôségľ eszközeit, és tovább egyszerľsíti, decentralizálja a privatizáció lebonyolítási módját akkor, amikor a kisebb méretľ társaságok vezetô testületei számára kötelezôvé teszi, hogy az ÁPV Rt. megbízásából, annak nevében eljárva bonyolítsák le a törvényben megszabott eljárások alkalmazásával, s erre a privatizációs módszerre vonatkozó keretszabályok között az értékesítést. A Javaslat a decentralizált, bürokratikus eljárási rendet nem alkalmazó privatizációs eljárást kizárólag azoknál a társaságoknál engedi alkalmazni, amelyek 1993-ban legfeljebb 600 millió forint összegľ saját tôkével, és teljes munkaidôben foglalkoztatott dolgozók létszáma alapján éves átlagban legfeljebb 500 fôvel mľködtek. Ezek együttes feltételek az egyszerľsített privatizáció alkalmazásakor. 
A Javaslat a privatizáció meggyorsítása érdekében felhatalmazza az ÁPV Rt. Igazgatóságát, hogy azoknál a vállalatoknál is elrendelje az egyszerľsített privatizáció alkalmazását, amelyek nem tartoznak az elôbb említett kritériumok által meghatározott vállalati körbe, de lehetôséget teremt arra is, hogy amennyiben az egyszerľsített privatizáció lebonyolítását bizonyos nehezítô tényezôk akadályoznák, az ÁPV Rt. Igazgatósága a kritériumok által megjelölt körbôl a meghirdetés elôtt kivonjon társaságokat. Ez utóbbi eset akkor képzelhetô el elsôsorban, ha erôsen eladósodott társaság kerülne az egyszerľsített privatizáció eljárása keretében értékesítésre, ahol az ÁPV Rt. fokozottabb közremľködése kívánatos a hitelezôk védelme, illetôleg a bonyolult értékesítési tárgyalások miatt. 
A Javaslat az egyszerľsített privatizációt nem engedi alkalmazni pénzintézet, vagy biztosító esetében a pénzintézet, illetôleg a biztosító mľködésével együttjáró fokozott kockázat, a befektetô közönség, a betétesek, a hitelezôk és biztosítottak együttes védelme miatt. 
39. §

Az egyszerľsített privatizáció eljárási rendjét a Javaslat újszerľen szabályozza, amikor kötelezi az ÁPV Rt. Igazgatóságát arra, hogy az egyszerľsített privatizációra kijelölt társaságok jegyzékét a készpénzes értékesítésre irányuló felhívással együtt egyszerre jegyzékben jelentesse meg két országos napilapban és az ÁPV Rt. nyilvános tájékoztatójában. Az egyszerľsített privatizáció meghirdetésére legkésôbb 1995. június 30-ig köteles az ÁPV Rt. Igazgatósága. A meghirdetés nem csupán az egyszerľsített privatizáció alkalmazására kötelezett társaságok jegyzékének megjelentését foglalja magában, hanem arra is kötelezi a Javaslat az ÁPV Rt. Igazgatóságát, hogy a meghirdetéssel egyidejľleg rendelkezésre álljanak a 29. §-ban megjelölt adatok, azaz elkészüljön a pályázati eljáráshoz elôírt információ a befektetô közönség tájékoztatására, és készen álljon az úgynevezett részletes tájékoztató is. 
A részletes tájékoztató elkészítése, ebben az üzleti adatok, a hitelesített mérleg, a társaság kezelésében, tulajdonában, használatában lévô ingatlanokra vonatkozó adatok naprakész beszerzése, mind olyan feladat, amelynek megvalósítása várhatóan nem készülhet el a Javaslat törvényerôre emelkedéséig, illetve a Javaslat alapján készült törvény hatálybalépéséig. Erre tekintettel a Javaslat az egyszerľsített privatizációra kötelezett társaságok jegyzékének meghirdetését távolabbi idôpontra teszi annak érdekében, hogy a befektetôk addigra valamennyi, a befektetés megfontolásához szükséges információval képesek legyenek rendelkezni, megkereshessék emiatt az ÁPV Rt.-t. 

A Javaslat az egyszerľsített privatizáció lebonyolítására azt írja elô, hogy a közzétételtôl számított 60 napon belül lehet készpénzes ajánlatot tenni az egyszerľsített privatizációra kötelezett társaságokra, aminek el kell érnie a jegyzékben megjelölt limitárat. Abban az esetben, ha a közzétételt követô 60 napon belül készpénzes ajánlat érkezik a jegyzékben meghatározott limitáron vagy a felett az ÁPV Rt.-hez. Az ÁPV Rt. köteles az ajánlatot elbírálni, s amennyiben az ajánlat érvényes, és a szükséges kellékekkel, biztosítékokkal az ajánlattevô rendelkezik, az adásvételi szerzôdést is megkötni az ajánlattevôvel. Amennyiben a jegyzék meghirdetésétôl számított 60 napon belül nem érkezik készpénzes ajánlat a jegyzékben szereplô társaságra, vagy az ajánlat nem éri el a limitárat, vagy a beérkezett ajánlat bármilyen ok miatt nem érvényes, vagy az elbírálás során kiderül, hogy a készpénzes ajánlatot az ÁPV Rt. nem fogadhatja el, az ÁPV Rt. köteles a készpénzes értékesítés meghiúsulásának tényérôl az egyszerľsített privatizációs eljárás megindítása érdekében a jegyzékben szereplô társaságot értesíteni. 
A Javaslat azt írja elô, hogy a készpénzes ajánlatokat a Javaslatban meghatározott határidô leteltétôl számított 30 napon belül köteles elbírálni az ÁPV Rt. Ennek figyelembevételével a készpénzes ajánlat hiányában, vagy érvénytelen készpénzes ajánlat esetében a jegyzékben szereplô társaságoknál az egyszerľsített privatizáció a jegyzék meghirdetésétôl számított 61., vagy 91. napon indítható meg. 

40. §-hoz

A Javaslat az egyszerľsített privatizáció lebonyolítását az erre kijelölt részvénytársaságok igazgatóságára, illetôleg a kft-k ügyvezetôjére bízza. A vezetô tisztségviselôk tehát azok, akik kötelesek, illetôleg jogosultak az értékesítésre vonatkozó általános keretrendelkezéseknek megfelelôen lebonyolítani a privatizációt, s kötelesek az abban elôírt határidôknek, egyeztetési kötelezettségeknek, memorandum készítésének eleget tenni. 

A Javaslat lehetôséget ad arra, hogy a privatizáció elôsegítésére a társaság a saját költségén szakértô közremľködését is igénybe vegye. Ez utóbbira vonatkozóan a tapasztalatok kedvezôek, azonban az egyszerľsített privatizációt alkalmazó kisebb méretľ társaságoknál a törvényjavaslat abból indul ki, hogy nem indokolt a szakértô kötelezô közremľködése, mivel a társaságok mérete és jelentôsége miatt általában nincsenek olyan speciális szakértôt igénylô nehézségek, amelyek miatt akár a szerzôdés megalapozásakor, akár a pályázat lebonyolításakor külsô közremľködô is szükséges lenne. Ettôl azonban a társaságot a Javaslat készítôi nem kívánják elzárni, ezért lehetôvé teszik számára a szakértô közremľködését is, de csak a társaság és nem az ÁPV Rt. költségére. Ez utóbbi az egyik különbség az egyszerľsített privatizáció és a szakértôi privatizáció között. 
A Javaslat az összeférhetetlen helyzetek elkerülése érdekében arra kötelezi az egyszerľsített privatizáció lebonyolítására köteles, illetôleg jogosult társasági vezetô tisztségviselôket, hogy amennyiben azt állapítják meg, hogy a társaság munkavállalói, illetôleg vezetô tisztségviselôi, vagy az ezek többségi tulajdonában álló társaság kívánja az egyszerľsített privatizációra kijelölt társaság több mint 50 százalékát megvásárolni, akkor köteles felfüggeszteni az egyszerľsített privatizációs eljárást, e tényt bejelenteni az ÁPV Rt.-hez, s bevárni az ÁPV Rt.-nek a privatizáció lebonyolítására vonatkozó további döntését. A Javaslat ezzel kívánja útját állni annak, hogy az egyszerľsített privatizáció eljárását felhasználva olyan összeférhetetlen helyzet jöjjön létre, amikor az eladó és a vevô ugyanazon személyek összessége, és az összeférhetetlen helyzet az állami vagyon sérelmét jelenti. 
41-42. §-okhoz

A Javaslat az egyszerľsített privatizáció átláthatóságának és kézben tarthatóságának érdekében elôírja a lebonyolításban közremľködô vezetô tisztségviselôk, tehát igazgatóság, illetôleg ügyvezetô számára, hogy az elôzetes döntést kötelesek bejelenteni az ÁPV Rt.-nek. Az elôzetes döntés a kapott és elfogadásra javasolt vételi ajánlatnak az ÁPV Rt. számára történô megküldését jelenti. Ehhez csatolni kell a vételi ajánlat elfogadásának indokait tartalmazó és a privatizációs eljárás valamennyi eddig követett lépését rögzítô emlékeztetôt is, amelyben külön ki kell térni arra, hogy melyik ajánlatot milyen indokok miatt találta a legkedvezôbbnek a törvényben foglalt keretrendelkezések, illetôleg az ajánlatok értékelésére vonatkozó rendelkezések keretei között a társaság igazgatósága illetve ügyvezetôje. A vételi ajánlat elfogadása tehát függesztô feltételhez van kötve. Az ÁPV Rt.-nek módja van a vételi ajánlat alapján azt elutasítani, vagy elfogadni. A Javaslat azt írja elô, hogy a beküldött vételi ajánlatról az ÁPV Rt.-nek, illetôleg az ÁPV Rt. szervezeti és mľködési szabályzatában megjelölt vezetô alkalmazottaknak 60 napon belül kell állást foglalniuk azzal, hogy amennyiben az ajánlat elbírálásra alkalmatlan, akkor a beérkezéstôl számított 15 napon belül elutasíthatják, illetôleg ha az hiánypótlásra szorul, vagy más fontos ok ezt indokolja, a 60 napot legfeljebb 30 nappal meghosszabbíthatják, de a 60 napos határidô lejárta elôtt 15 nappal.
Annak érdekében, hogy a beérkezett bejelentés, a hozzácsatolt memorandum elbírálása ne csupán belterjes szempontokat tükrözzön, ne gyakorolhasson az ÁPV Rt. alkalmazottaira bárki nyomást a vételi ajánlat elfogadása, vagy elutasítása érdekében, a Javaslat elôírja, hogy az ÁPV Rt.-nek a beérkezett ajánlatot két kiválasztott külsô szakértôvel elôzetesen véleményeztetni kell. A Javaslat elôírja azt is, hogy a beérkezett szakértôi vélemények alapján köteles az ÁPV Rt. a döntését meghozni, s ezzel kiküszöbölhetô az ÁPV Rt. alkalmazottai vonatkozásában a döntéshozatal során úgy a nyomás gyakorlás, mint a megvesztegethetôség lehetôsége, hiszen többszörös külsô és belsô ellenôrzés és a vélemények egybecsengése alapján hozható csak meg a végsô döntés. 
A Javaslat felhatalmazza az ÁPV Rt., hogy akár megtiltsa a legkedvezôbb ajánlatnak megfelelô értékesítést, vagy további feltételeket szabhat az értékesítéshez, vagy a szerzôdés teljesítéséhez újabb biztosítékokat is meghatározhat. A Javaslat mindenképpen elôírja azonban az erre vonatkozó indoklási kötelezettséget. A Javaslat ugyanis abból indul ki, hogy az egyszerľsített privatizáció egyúttal a bürokratikus korlátok lebontására tekintettel gyorsítja a folyamatot. Ennek fenntartása érdekében korlátok között tartja az ÁPV Rt.-nek a folyamat elhúzását eredményezô esetleges eljárását is, amikor jogvesztô határidônek tekinti a 60 + 30 napos elbírálási határidôt, elôírja ugyanis, hogy a 90 nap elteltével amennyiben nem élt az elutasítás az értékesítési feltételszabás és szerzôdés teljesítése biztosítékai jogával írásban és indokoltan az ÁPV Rt., az egyszerľsített privatizációt a társaság a bejelentésnek megfelelô tartalommal végrehajthatja. Ettôl függetlenül köteles az ÁPV Rt. a beérkezett két szakértô véleményét a társaság rendelkezésére bocsátani, hogy elôsegítse az eredményes, megalapozott, biztosítékokkal alátámasztott értékesítést. 
A Javaslat tehát keretek között tartja az ÁPV Rt. esetleges idôhúzási törekvéseit, azonban nem hagyja kellô szakértôi szakmai segítség nélkül az egyszerľsített privatizációt végrehajtó társaságot sem. Nem hivatkozhat a privatizációt végrehajtó igazgatóság, illetôleg ügyvezetô arra, hogy nem kapott kellô szakmai segítséget, hiszen nem kapott kellô szakmai segítséget sem, ha nem élt a bejelentés alapján a neki biztosított jogokkal az ÁPV Rt., mivel ekkor is köteles megküldeni a társaság számára a szakértôi véleményeket, amelyek nyilvánvalóan iránymutatást jelentenek a végsô tárgyalásig a szerzôdéskötés szempontjából. A Javaslat a szakértôi vélemények figyelembevétele mellett természetesen a munkavállalói érdekképviseleti szervek írásos véleményének figyelembevételét is elôírja az egyszerľsített privatizációt végrehajtó igazgatóság, illetôleg ügyvezetô számára. E két egymástól különbözô forrásból származó szakmai, illetôleg érdekeket képviselô vélemény mérlegelése kellô zsinórmértékül szolgál az eredményes privatizáció végrehajtásához.
43-44. §-okhoz

A Javaslat a korábbi önprivatizációs gyakorlathoz képest az ÁPV Rt. számára nagyobb ellenôrzési jogot biztosít, hogy a szakértôi privatizációval szemben az egyszerľsített privatizáció esetében az adásvételi szerzôdést az ÁPV Rt. írja alá, nem pedig a privatizációt végrehajtó igazgatóság, vagy ügyvezetô. A szerzôdésnek természetszerľen meg kell felelnie az elôzetes bejelentés tartalmának. Ez utóbbi, továbbá a jogszabályok tisztelete a feltétele annak, hogy az ÁPV Rt. köteles legyen az adásvételi szerzôdést aláírni. A Javaslat ugyanis csak akkor teszi lehetôvé az ÁPV Rt. számára a szerzôdés aláírásának megtagadását, ha a szerzôdés tartalma eltér az elôzetes bejelentéstôl, jogszabályba ütközik, vagy nem felel meg a jogszabályoknak, vagy a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezéseinek. 
A Javaslat az egyszerľsített privatizáció elhúzását azzal is igyekszik korlátozni, hogy az elôzetes bejelentésre vonatkozó döntés közlését, vagy a 90 napos határidô eredménytelen elteltét követôen legfeljebb 90 napot enged az igazgatóság, illetôleg az ügyvezetô számára arra, hogy a bejelentésben foglalt tartalomnak megfelelô, illetôleg az ÁPV Rt. által javasolt kiegészítések és biztosítékok keretei közötti adásvételi szerzôdést e vezetô testületek tisztségviselôi létrehozzák. Amennyiben ugyanis e 90 napos határidôn belül az igazgatóság, illetôleg az ügyvezetô a szerzôdést neki felróhatóan nem mutatja be aláírásra az ÁPV Rt.-nek, az ÁPV Rt. jogosult az egyszerľsített privatizációs eljárást megszüntetni, s jogosult magához vonni a privatizáció további folytatásának jogát, illetôleg más közremľködôt (például szakértôt) vehet igénybe. 
A Javaslat lényeges garanciális szabálya az, hogy pénzbeli térítés nélküli vagyonátadásra az egyszerľsített privatizációs eljárás során nem kerülhet sor. Nem fordulhat elô tehát az, hogy a visszterhesség elvét megsértve, illetôleg az üzleti világban szokásos szimmetrikus kapcsolatokat felrúgva a privatizációra felhatalmazott igazgatóságok, illetôleg ügyvezetôk az állami vagyont elosztogassák. 
45-46. §-okhoz

A Javaslat az egyszerľsített privatizáció végrehajtása érdekében egyfelôl kötelezi az erre kijelölt társaságok igazgatóságának tagjait, illetôleg ügyvezetôjét ennek végrehajtására, s megfelelô szankciókat helyez kilátásba arra az esetre, ha e kötelezettségeknek a tisztségviselôk nem tennének eleget. A Javaslat ugyanis elôírja, hogy amennyiben 1996. december 31-ig nekik felróható okból e tisztségviselôk nem fejezik be az egyszerľsített privatizációt, velük szemben társasági jogi vagy (és) munkajogi intézkedéseket kell kezdeményezni. Végsô soron visszahívásukig, tehát tisztségüktôl való elmozdításukig terjedhet e szankciók köre. Ugyanakkor a gyors és szakszerľ lebonyolítást a Javaslat kellô módon ösztönzi is, mikor kilátásba helyezi, hogy amennyiben az adásvételi szerzôdést az egyszerľsített privatizációra vonatkozó keretrendelkezések figyelembevételével a törvény hatálybalépésétôl számított egy éven belül megkötik, akkor a készpénzbevétel 10 %-a a társaságot illeti meg, amit egy éven belül alaptôke, illetôleg törzstôke-emelésre kell fordítani. Az így megvalósuló törzstôke, illetôleg alaptôke-emelés nyomán keletkezô részvényeket, illetôleg üzletrészt 50-50 százalékban a társaság vezetô tisztségviselôi, illetôleg dolgozói részére térítés nélkül kell átadni, ami nyilvánvalóan kellôképpen ösztönzi az egyszerľsített privatizáció gyors, minél magasabb készpénzbevételt eredményezô, s magas árak melletti végrehajtását. Az 50-50 % -os megosztás jelzi, hogy az egyszerľsített privatizációt ugyan a társaság vezetô tisztségviselôi hajtják végre, de az eredménybôl a társaság valamennyi munkavállalója részesülhet.
Az egyszerľsített privatizáció végrehajtását veszélyeztetheti, ha ennek lebonyolítása idején a társaságtól az ÁPV Rt. tôkeleszállítás vagy más módon vagyont von el. Ez megzavarja a befektetôi elôkészületeket, a tárgyalásokat a befektetô közönség tájékoztatására szolgáló részletes tájékoztató elkészítését éppúgy, mint az adásvételi szerzôdés megkötését. Ennek az önkényesnek tľnô vagyonelvonásnak a  megakadályozása érdekében a Javaslat arra kötelezi az ÁPV Rt.-t, hogy tartózkodjék az 1996. június 30-ig az egyszerľsített privatizációra kijelölt társaságoktól való vagyonelvonástól az 1994. évi, illetôleg az 1995. évi gazdasági eredmény utáni osztalékelvonás esetét kivéve.


47-49. §-hoz

A Javaslat 27. §-ának (2) bekezdése rendelkezik arról, hogy az ÁPV Rt. a Javaslat hatálya alá esô vagyont milyen módon értékesíti. E rendelkezés szerint az értékesítés történhet az ÁPV Rt. részérôl közvetlenül, a tôkepiac intézményrendszerén keresztül, befektetési célú alapokon vagy társaságokon keresztül, illetôleg a társaságok vezetô tisztségviselôi útján (egyszerľsített privatizáció). Az ÁPV Rt.-nek szabad mérlegelése van a tekintetben, hogy az elôzôekben említett értékesítési formák közül melyiket választja. Ha maga nem kívánja közvetlenül végezni az értékesítést, illetôleg az értékesítésre kerülô vagyonrész nem tartozik a Javaslat 38. §-a hatálya alá, úgy olyan döntést is hozhat az ÁPV Rt, hogy az értékesítésre szakértônek ad megbízást. A szakértô kiválasztása a Javaslat szerint nem találomra történik, hanem az ÁPV Rt. által összeállított szakértôi névjegyzékben szereplô cégek illetve vállalkozók közül. A szakértôi kör kiválasztása az ÁPV Rt. (Igazgatótanácsának) hatáskörébe tartozik.

Az ÁPV Rt. esetenként külön-külön is dönthet, hogy mely társasági részesedések értékesítésével bíz meg szakértôt, de a korábbi gyakorlatnak megfelelôen elôre meghatározott listán szereplô társasági részesedéseket is értékesíthet szakértô közremľködésével.

A szakértôi névjegyzékben szereplô és az ÁPV Rt. által - esetlegesen pályázat útján - választott szakértô az ÁPV Rt.-vel kötött külön szerzôdés alapján tevékenykedik. A Javaslat kétféle szerzôdés típust jelöl meg, amelynek alapján a szakértô eljárhat, egyfelôl megbízási típusú szerzôdéssel, amikor az ÁPV Rt. helyett és annak nevében jár el a szakértô, másfelôl köthetô olyan szerzôdés is, amelyben a szakértô az ÁVÜ bizományosaként, de saját nevében jár el a privatizáció során. A két típus közötti választás az ÁPV Rt. jogosultsága. A Javaslat nem zárja ki annak lehetôségét sem, hogy a korábbi gyakorlatnak megfelelôen az ÁPV Rt. az általa meghatározott szakértôi körrel un. keretszerzôdést kössön, melynek tartalma valamennyi szakértôre egyaránt kötelezô. Az ÁPV Rt. döntési kompetenciájába tartozik, hogy a keretszerzôdés alapján az adott szakértô mely társaságok részesedéseinek értékesítésében mľködhet közre.

Az egyszerľsített privatizáció (38-46. §.) körében a Javaslat fô szabályként nem teszi lehetôvé, hogy az ÁPV Rt. szakértôt bízzon meg a privatizáció lebonyolításával, hiszen ennek a konstrukciónak a lényege pontosan abban rejlik, hogy nem az ÁPV Rt., nem a szakértôk, hanem a vállalati menedzsment végzi a privatizációt. Az egyszerľsített privatizáció során azonban elôfordulhatnak olyan esetek, amikor az ÁPV Rt. önmaga helyett szakértôt vehet igénybe. Az egyik ilyen eset az, amikor a Javaslat 42. §-ának (1) bekezdése alapján a társaságtól érkezett bejelentés véleményezésére az ÁPV Rt.-nek két külsô szakértôt kell felkérnie. Itt nem a konkrét privatizációs döntés átengedésérôl van szó, hanem csak a társaság vezetôi által tett privatizációs javaslat véleményezésérôl. További eset az, amikor a privatizációban való döntés is kikerül az egyszerľsített privatizáció körébôl, erre a törvényjavaslat két lehetôséget ad. Az egyik amikor az elôkészítô munka eredményeként az kerül megállapításra, hogy a társaság vezetô tisztségviselôi, illetve a társaság munkavállalói vagy az elôzôk többségi tulajdonában álló társaság kívánja a társasági részesedéseket összességében legalább 50 %-ban megvásárolni, ilyenkor a privatizáció tekintetében a menedzsment már nem dönthet. Az ÁPV Rt. ez esetben jogosult arra, hogy önmaga helyett a privatizáció továbbfolytatására szakértôt vegyen igénybe a szakértôi privatizáció szabályai szerint. Hasonló a helyzet akkor, amikor a társaság nem tesz eleget annak a kötelezettségének, hogy az ÁPV Rt. döntését követôen 90 napon belül bemutassa aláírás céljából az adásvételi szerzôdést. Ilyenkor az ÁPV Rt. jogosult megszüntetni az egyszerľsített privatizációt és az adott társasági részesedések privatizálását szakértôre is bízhatja, vagy maga járhat el. 

A szakértôi privatizáció során a szakértô szervezet vagy vállalkozó az ÁPV Rt. helyett jár el. A Javaslat szerint azonban eljárása során kötelezôen alkalmaznia kell az ÁPV Rt.-re vonatkozó általános értékesítési szabályokat, (27-34. §.) így különösen csak a Javaslatban szereplô értékesítési eljárásokat veheti igénybe, kötelezô számára a versenyeztetés, a pályázatok rendje, a munkavállalók érdekvédelmének biztosítása és az ajánlatok értékelését is csak az ÁPV Rt.-re vonatkozó szabályok szerint végezheti. 

A szakértôi privatizáció során a szakértô kizárólag az ÁPV Rt.-vel áll jogviszonyban. Ebbôl az következik, hogy a szakértô díjazását is az ÁPV Rt.-nek kell fizetnie, a Javaslat kifejezetten kizárja azt, hogy a díjazás az érintett társaságra áthárítható legyen. A Javaslat nem rendelkezik a díjazás módjáról, figyelemmel azonban arra, hogy megbízási illetôleg bizományosi típusú szerzôdést köthet a szakértô ezért az erre vonatkozó általános polgári jogi szabályokat kell alkalmazni a díj tekintetében, ugyanakkor eltérô rendelkezés hiányában lehetôség van a szakértô érdekeltségének fokozására különbözô sikerdíj konstrukciók kialakítására is. 

A Javaslat 48. §-a az általános polgári szabályoktól eltérô - azoknál lényegesen szigorúbb - szabályokat tartalmaz a szakértô felelôsségére. Az általános elvárhatósági követelményeket [Ptk. 339. §. (1) bekezdés] lényegesen meghaladó követelmények elôírásával a Javaslat azt kívánja elérni, hogy az ÁPV Rt. helyett illetôleg nevében eljáró szakértô csak olyan szervezet vagy vállalkozó lehessen, aki kimagasló szakértelemmel és gyakorlattal rendelkezik, megelôzvén ezzel a privatizáció során elôforduló mulasztásokat, szakszerľtlenségeket illetôleg visszaéléseket. Az ÁPV Rt. által pályázat alapján összeállított listára felkerült szakértôk esetében a Javaslat 48. §-ában foglalt követelményeket vélelmezni kell. Ebbôl az következik, hogy vita esetén a megbízónak kell bizonyítania azt, hogy a szakértô az adott esetben nem a 48. §-ban foglalt követelményeknek megfelelôen járt el. 

A privatizáció lebonyolítása különleges szakértelmet igényel, ezért a Javaslat lehetôvé teszi, hogy a szakértô - az ÁPV Rt. külön hozzájárulása nélkül - teljesítési segédet, illetôleg alvállalkozót. [Ptk. 475. §. (2) bekezdés, 391. §. (2) bekezdés]. A teljesítési segéd, illetôleg az alvállalkozó tevékenységéért a szakértô úgy felel, mintha a rábízott ügyet maga látta volna el. A teljesítési segéd, illetve az alvállalkozó a szakértôvel áll jogviszonyban, így annak díjazását is a szakértônek kell megfizetnie. 


50. §-hoz

A vállalati szervezet-átalakítások illetôleg társaságalapítások során több esetben elôfordult, hogy a vállalatok illetôleg társaságok saját vagyonukból holding típusú szervezeteket alakítottak ki, a vállalat valódi tevékenységét külsô társaságokba helyezték ki és maguknak csak a vagyonkezelô funkciót tartották meg. Ezek a vállalatok zömében idôközben kiürültek. A Javaslat szerint az ÁPV Rt.-nek meg kell szüntetni a többségi tulajdonában álló olyan kiüresedett holding típusú szervezeteket, amelyek fenntartásait valós gazdasági érdek nem teszi szükségessé.  A két feltételt tehát együttesen kell alkalmazni, azaz csak az elsôdlegesen vagyonkezelô funkciót betöltô szervezetekre vonatkozik ez a szigorú szabály és azok közül is csak azokra, amelyek fenntartását a vagyonkezelô nem tartja indokoltnak. Nem zárja ki a Javaslat, hogy holding típusú szervezeti megoldásokat a jövôben is kialakítsanak, a tulajdonosi jogokat gyakorló holding társaságoknak azonban érdemi vagyonkezelô funkciókat kell ellátniuk. 

A megszüntetési kötelezettséget a Javaslat kiterjeszti azokra a gazdálkodó szervezetekre, amelyek tartósan veszteségesek és kedvezôtlen pénzügyi illetve piaci helyzetük gazdaságosan nem javítható. E rendelkezés elôírásával a Javaslat a további állami vagyonvesztést kívánja elkerülni.

A Javaslat szövegében a gazdálkodó szervezet megfogalmazást használja, ebbôl az következik, hogy nem csak a gazdasági társaságokra kötelezô szabály ez, hanem a még át nem alakult állami vállalatokra, leányvállalatokra, illetôleg egyéb állami gazdálkodó szervezetekre is. Az elôzôekben említett gazdálkodó szervezetek megszüntetésének joga az ÁPV Rt.-t illeti meg. A Javaslat a megszüntetésnek kétféle módját határozza meg, vagy végelszámolás útján, ez esetben az ÁPV Rt. gondoskodik a gazdálkodó szervezet vagyonának értékesítésérôl és a hitelezôk kifizetésérôl, illetôleg ha a fizetésképtelenség feltételei fennállnak, úgy azt ÁPV Rt. köteles az adott gazdálkodó szervezetnél a felszámolási eljárás megindítását kezdeményezni. A felszámolási eljárás megindítását az errôl szóló 1991. évi IL. törvény a tulajdonos számára nem teszi lehetôvé, azt csak az adós vállalat vagy társaság, illetôleg a hitelezôk vagy a bíróság rendelheti el, ezért a tulajdonosi jogokat gyakorló ôPV Rt.-nek a vállalat vezetését kell köteleznie ilyen esetekben a felszámolási eljárás indítványozására. 





IV. fejezet

Kedvezményes privatizációs technikák


51. §-hoz

A Javaslat fô szabályként a társasági részesedések értékesítésekor pályázat kiírását teszi kötelezôvé. A pályázatban egyebek mellett meg kell jelölni azt, hogy a IV. fejezetben meghatározott kedvezményes privatizációs technikák közül az adott esetben melyek vehetôk igénybe [29. §. (1) bekezdés d) pont]. A Javaslat 32. §-ának (1) bekezdés ugyanakkor leszögezi, hogy a IV. fejezetben meghatározott kedvezményes privatizációs technikák alkalmazásával benyújtott pályázatok kizárólag akkor kerülhetnek elbírálásra, ha az ÁPV Rt. által megállapított limitárat elérô, illetve meghaladó, a teljes ellenértéknek a szerzôdés megkötésétôl számított 60 napon belüli készpénzben való kifizetésre irányuló érvényes ajánlat nem érkezett. A fentiekbôl az következik, hogy a Javaslat minden más konstrukcióval szemben a készpénzes ajánlatokat elônyben részesíti. Az 51. §. alkalmazása szempontjából ennek a kérdésének fokozott jelentôsége van. E rendelkezés szerint ugyanis a törvény hatálya alá tartozó vagyon részletfizetési kedvezménnyel is értékesíthetô. A részletfizetés a készpénzes vásárlás egy sajátos formája, az az eset amikor a vevô a vételárat nem egy összegben, hanem meghatározott idô alatt teljesítendô részletekben - de szintén készpénzben - teljesíti. 

A részletfizetési konstrukció tipikusan az adásvételi szerzôdésekhez kapcsolódik. Az adásvételi szerzôdés alapján az eladó köteles a dolog tulajdonát a vevôre átruházni és a dolgot a vevô birtokába bocsátani, a vevô pedig köteles a vételárat megfizetni és a dolgot átvenni [Ptk. 365. §. (1) bekezdés]. A fentiekbôl az következik, hogy az adásvételi szerzôdés alapján az eladó legfôbb kötelessége a dolog tulajdonának a vevôre történô átruházása és a dolognak a vevô birtokába bocsátása. A tulajdonjog az adásvételi szerzôdés megkötésével még nem száll át a vevôre, ehhez az átadás is szükséges. Igy jut a vevô olyan helyzetbe, hogy gyakorolni tudja a tulajdonjog tartalmához tartozó jogokat (birtoklás, használat, hasznok szedése, rendelkezési joga). A Polgári Törvénykönyv a dolog kifejezést használja, ezt azonban adásvétel esetén vonatkoztatni kell a dologként megjelenô vagyontárgyak és részvények mellett a vagyoni érték jogokra (üzletrészekre) is. 

A Polgári Törvénykönyv lehetôvé teszi azt, hogy a felek úgy állapodjanak meg,  miszerint a vevô a vételárat meghatározott idôpontokban, több részletben fizeti meg és a dolgot a vételár teljes kiegyenlítése elôtt neki átadják [Ptk. 376. §. (1) bekezdés]. Fô szabályként tehát a Polgári Törvénykönyv adásvételi szerzôdés esetén még akkor is ha részletfizetés történik, a dolog tulajdonjogának átszállását írja elô, illetôleg a dolog (vagyoni értékľ jog) szerzôdés-kötéskori átadását. Az átadással a vevô megszerzi a korlátozás nélküli tulajdonjogot. Kivételes esetben teszi lehetôvé a törvény, hogy az eladó a tulajdonjogot a vételár teljes kiegyenlítéséig fenntartsa. Erre csak a szerzôdés megkötésekor és írásban van lehetôség [Ptk. 368 . §. (1) bekezdés]. A tulajdonjog fenntartásához mindenekelôtt az a joghatás fľzôdik, hogy a vevô a tulajdonjogot nem szerzi meg a szerzôdés megkötésekor. Ehhez további joghatás is járul: a vevô rendelkezési joga is korlátozást szenved: a tulajdonjog-fenntartás ugyanis az eladó javára elidegenítési és terhelési tilalmat keletkeztet. 

Részletfizetés esetén a tulajdonjog fenntartása abban az esetben ha részvény illetôleg üzletrész kerül adásvételi szerzôdéssel értékesítésre, a tulajdonosi jogok gyakorlását nagymértékben korlátozza. Ennek megakadályozására rendelkezik úgy a Javaslat, hogy részletfizetés esetén a vagyon (társasági részesedés) tulajdonjoga az elsô részlet fizetésével átszáll a vevôre és kimondja, hogy az ezzel ellentétes kikötés semmis. A Javaslat ezzel a megoldással szľkíti a Polgári Törvénykönyvben lévô lehetôségek körét és kifejezetten semmisséggel rendeli büntetni minden olyan próbálkozást, amely a tulajdonjog átadását a vevônek korlátozná, illetôleg megakadályozná.  

A részletfizetéses konstrukció halasztott fizetést jelent, amely magában hordozza azt a reális veszélyt, hogy a vevô - bár a dolog tulajdonába jutott - mégsem tesz eleget utóbb fizetési kötelezettségének. Ezt elkerülendô a Javaslat elôírja részletfizetés esetén olyan szerzôdést biztosító mellék-kötelezettségek elôírását az adásvételi szerzôdésben, amelyek megfelelô biztosítékot nyújtanak a kötelezettségek teljesítésére, ugyanakkor nem korlátozzák indokolatlanul a vevô részvényesi (tagsági) jogainak gyakorlását. A szerzôdést biztosító mellék-kötelezettségeket a Ptk. 243 - 276. §-ai tartalmazzák. Ennek értelmében a szerzôdést kötbérrel, bankgaranciával, zálogjoggal, óvadékkal illetôleg kezességgel lehet biztosítani. Ezek mellett további biztosítékok is elôírhatók (Pl. elidegenítési és terhelési tilalom) ezeknél azonban ügyelni kell arra, hogy ne ütközzenek a Javaslat azon rendelkezésébe, amely a részvényesi és tagsági jogok korlátlan gyakorlását biztosítja a vevô számára.

A Polgári Törvénykönyv a részletfizetésnek csak az alapvetô szabályait tartalmazza, annak feltételeiben a felek szabadon állapodnak meg. A Javaslat e megállapodás kereteit meghatározza, amikor kimondja, hogy a részletfizetési kedvezmény legfeljebb 15 évig terjedô idôre nyújtható, illetôleg hogy az elsô részlet az adásvételi szerzôdés megkötésétôl számított 30. napon válik esedékessé, továbbá amikor meghatározza a türelmi idô mértékét, illetôleg a törlesztés folyamán a kamat mértékét. A türelmi idô tekintetében a Javaslat összehangolt rendelkezéseket tartalmaz az Egzisztencia hitelnél, illetôleg az MRP hitelnél található türelmi idô mértékével. Lehetôvé téve ugyanakkor azt, hogy részletfizetés esetén a türelmi idô mértékét rövidebb idôben állapítsa meg az eladó. 

A Javaslat a részletfizetés esetén fizetendô kamat mértékének alsó határát határozza meg a jegybanki alapkamat 50 %-ában. Ezzel mintegy ki is jelöli a részletfizetéses konstrukciót a kedvezmények rendszerében, hiszen ez a kamat lényegesen magasabb mint az Egzisztencia hitel, illetôleg az MRP hitel jelenlegi kamata. 

52. §-hoz

A Javaslat 52. §-a a gyakorlatban széles körben alkalmazott fizetési szabályokat állapít meg részletfizetéses konstrukció esetében. Minden olyan esetben ahol kamat és tôke törlesztés egyaránt történik, a kamatra vonatkozó törlesztésnek meg kell elôznie a tôke törlesztést, ezzel elkerülhetô az a helyzet, hogy a vevô a tôkét kifizeti és már csak a kamattal tartozik, amely kamat azonban a tôkétôl eltérôen nem kamatozik tovább.

A Javaslat 51. illetôleg 52. §-a is rendelkezik a kezelési költség megfizetésének szabályairól a kamatfizetés mellett. Ennek indoka az, hogy az eladó a részletfizetés lebonyolításával magára nézve több adminisztrációs kötelezettséget vállal, mint az egy összegben történô vásárlásnál, így a kezelési költség a részletfizetés nyilvántartása, behajtása illetôleg biztosítása érdekében felmerült költségek fedezésére került megállapításra. A Javaslat nem határozza meg a kezelési költség mértékét, a jelenlegi gyakorlat ezt 4 %-ban állapítja meg az Egzisztencia hitelnél illetôleg az MRP hitelnél elôírtakkal azonos módon.

A részletfizetéses konstrukció nem akadályozhatja a vevônek azon rendelkezési jogosultságát, hogy az eladó számára az eredetinél kedvezôbb feltételekkel folytassa a törlesztést. Erre figyelemmel a Javaslat megengedi, hogy a vevô részletfizetési kötelezettségét bármikor egy összegben, készpénzben is teljesíthesse, így megtakaríthatja  a hátralévô kamatot és kezelési költséget. Az elôírás az eladó számára kötelezô, így nem akadályozhatja meg, hogy a vevô e szerint cselekedjen. Hasonló rendelkezéseket tartalmaz a Javaslat a törlesztés gyorsítására illetôleg mérséklésére is, mérséklés esetén azonban törlesztési küszöböt ír elô, amely alá a vevô az eladó hozzájárulása nélkül nem mehet. E küszöb mértéke az egyenletes törlesztés esetén fizetendô törlesztô részlet.

A részletfizetési lehetôség kivételes kedvezmény, amely a Javaslat szerint csak akkor illeti meg a vevôt, hogy ha törlesztési kötelezettségének a szerzôdés szerint eleget tesz. Az általános jogi gyakorlattal azonos módon tartalmazza a Javaslat e kötelezettség megszegésének szankcióját. E szerint bármely részlet késedelmes teljesítése esetén a vevô a részletfizetési kedvezményt elveszti, és a teljes hátralékos vételár egy összegben esedékessé válik. Ez azt jelenti, hogy az eladó a hátralékos követelést jogosult lejárttá tenni és az így lejárt követelés után a késedelembe esés napjától a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelô összegľ késedelmi kamatot követelni.

53. §-hoz

A részletfizetéses megállapodás az eladót bizonytalanságban tartja a tekintetben, hogy a törlesztési idôszak lejártáig az ôt megilletô vételárhoz maradék nélkül hozzájut-e. A Javaslat a kötelezôen alkalmazandó biztosítékok meghatározásán túl két további jogot biztosít az eladó számára, egyfelôl az 52. §. (4) bekezdésénél már ismertetett kedvezmény megvonási jogot, illetôleg az 53. §. (1) bekezdésében elôírt elállási, illetve felmondási jogot. E két jogosítvány alkalmazása a gyakorlatban sajátosan keveredik. A Javaslat lehetôséget ad az eladó számára bármely határidô elmulasztása esetén az elállásra, illetôleg a szerzôdés felmondására. Ezen jogok közül azonban kiveszi azt a lehetôséget, amikor a késedelmes teljesítés miatt egy összegben esedékessé vált követelést a vevô 15 napon belül teljesíti. Ez esetben ugyanis nem biztosítja a Javaslat az elállás illetôleg felmondás jogát. Ha tehát a vevô késedelmesen teljesít, akkor az eladó köteles ennek jogkövetkezményeire a figyelmét felhívni, közölni vele, hogy a kedvezményt elvesztette és a vételár egy összegben vált esedékessé, amit 15 napon belül neki meg kell fizetnie. Ha ezen idôszak alatt a teljesítés  megtörténik, úgy a teljes szerzôdés teljesítettnek tekintendô, s a feleknek egymással szemben követelésük nincs. Ha a vevô a megadott 15 napon belül nem teljesíti egy összegben a hátralékos vételárat, úgy az eladó jogosult választása szerint a szerzôdéstôl való elállásra vagy a szerzôdés felmondására.

A szerzôdéstôl való elállás a szerzôdést visszamenô hatállyal szünteti meg és a Ptk. 319. §. (3) bekezdése alapján a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. Ez azt jelenti, hogy helyre kell állítani az eredeti állapotot, a vevônek vissza kell adnia a megvásárolt részvényt vagy üzletrészt, míg az eladónak a felvett vételár részt. Ezen elôbbi megoldás nem minden esetben szolgálja az eladó érdekeit, ezért a törvény lehetôvé teszi számára  a választást, hogy elállás helyett felmondás útján szüntesse meg a szerzôdést. Felmondással a szerzôdés a jövôre nézve szľnik meg, azonban a megszľnés elôtt már nyújtott szolgáltatás (a részvények, üzletrészek tulajdonjogának átruházása) szerzôdés szerľ pénzbeli ellenértékét meg kell fizetni. [Ptk. 319. §. (2) bekezdés] Ez azt jelenti, hogy a megvásárolt, de még ki nem fizetett részvények, illetôleg üzletrészek a vevô tulajdonában maradnak, az azonban köteles a teljes hátralékos vételárat egy összegben megfizetni. 

Sajátos rendelkezést tartalmaz a Javaslat a Munkavállalói Résztulajdonosi Program megvalósítására létrejött szervezettel kapcsolatos szerzôdés megszüntetésérôl. Ebben az esetben ugyanis a szerzôdés annak megkötésére visszamenô hatállyal elállás útján nem szüntethetô meg. Ennek az oka az MRP konstrukció sajátosságában rejlik, nevezetesen abban hogy az MRP szervezet feladata az, hogy az általa megvásárolt társasági részesedések tulajdonjogát a futamidô során a résztvevôk saját tulajdonába adja. Emiatt tehát az MRP szervezet MRP hitel, illetve részletfizetés esetén is már az adásvételi szerzôdés megkötésekor meg kell hogy szerezze a társasági részesedések tulajdonjogát. Ezt követôen gondoskodik arról, hogy a futamidô során ezen a részesedések a résztvevôk tulajdonába kerüljenek. Miután az évek során a társasági részesedések tulajdonjoga átkerül a részvevôkhöz, így az MRP szervezet nem teljesítése esetén a szerzôdés azért nem szüntethetô meg visszamenô hatállyal, mert már nincsenek az MRP szervezet tulajdonában azok a társasági részesedések, amelyekre lényegében a részletfizetéses konstrukció irányult. A résztvevô dolgozók jóhiszemľen szerezték meg a részvények és üzletrészek tulajdonjogát, így annak visszavétele törvényi megoldással jóhiszemľen szerzett jogokat sértene. 

54. §-hoz

A Javaslat számos biztosítékot tartalmaz arra nézve, hogy a társasági részesedések vevôi ne a társaság vagyonának felélése illetôleg elherdálása útján jussanak abba a pozícióba, hogy fizetési kötelezettségeiknek eleget tehessenek tenni. Erre tekintettel a privatizációs lízingnél alkalmazott megoldáshoz hasonlóan a Javaslat részletfizetés esetén is feljogosítja az eladót az elállásra, ha a szerzôdés-kötéskori saját tôke értékében a futamidô során 30 %-osnál nagyobb csökkenés következik be. A saját tôke értékét a számviteli törvény elôírásai alapján kell megállapítani. Erre a társaság számviteli mérlege alkalmas, ezért az elôzôekben említett tôke-csökkenés a mérleg ellenôrzése útján érhetô tetten. Emiatt feljogosítja a Javaslat, hogy az eladó a társaság által készítendô mérleget ellenôrizhesse, illetôleg megfelelô szakértelem híján független szakértôk bevonásával - a társaság költségére - felülvizsgálhassa. Ha a felülvizsgálat azt eredményezi, hogy a társaság saját tôkéje a szerzôdés-kötéskori értékhez képest legalább 30 %-kal csökken, úgy az eladó választhat, hogy eláll a szerzôdéstôl vagy továbbra is elfogadja a vevô teljesítését. Az elállás alkalmazása tehát nem kötelezô. 

55. §-hoz

A Javaslat 55-57. §-a a tulajdonjog fenntartásával történô értékesítés szabályait tartalmazza, a gyakorlatban korábban meghonosodott \"privatizációs lízing\" terminológia használatával. Valójában a Javaslat nem lízing konstrukciót tartalmaz, hanem az adásvételnek a részletfizetéstôl eltérô halasztott tulajdonátadással történô megoldását. Az eltérés abban áll, hogy a tulajdonjog a privatizációs lízing esetében csak az utolsó törlesztô részlet megfizetésével száll át a vevôre. A klasszikus lízing annyiban tér el a privatizációs lízingtôl, hogy elôbbi esetében külön pénzintézet útján történik a finanszírozás, a lízing szerzôdés a futamidô során nem mondható fel, és a lízingbe vevô viseli a kárveszélyt, azaz a dolog megsemmisülése vagy elértéktelenedése esetén is köteles a lízing díjat tovább fizetni. Hagyományos lízing esetében a lízingbe vett eszköz tulajdonjoga a maradvány érték megfizetése mellett szállhat át a lízingbe vevôre, azaz nem is minden esetben száll át a tulajdon, errôl a lízingbe vevô dönt. 

A privatizációs lízingtechnika lényege abban rejlik, hogy az alacsony jövedelmezôséggel mľködô, de hatékony irányítással pénzügyi és vagyoni helyzetében jelentôsen feljavítható többségi tulajdonú társaságok privatizálásának lehetôségét teremti meg oly módon, hogy a tulajdonszerzés forrását a társaság gazdálkodásának feljavításából származó többlet árbevételbôl  biztosítja.

A Javaslat nem rendelkezik róla, de természetesen lízingbe adásra csak a társaság irányítását és a szükséges gazdasági döntések meghozatalát lehetôvé tévô un. irányító részesedések kerülhetnek. E részesedések teszik lehetôvé, hogy a lízingbe vevô a társaság gazdálkodására a közgyľlésen illetôleg a taggyľlésen keresztül meghatározó befolyással legyen, átalakíthassa a társaság vezetését azon keresztül üzletpolitikáját és  konkrét valamint végrehajtható üzleti döntéseket hozhasson. 

Privatizációs lízingszerzôdés a készpénzért nem értékesíthetô kedvezôtlen helyzetben lévô társaságok részvényeire, illetôleg üzletrészeire köthetô. Ez indokolja ugyanis a privatizációs lízingnél alkalmazható kedvezmények biztosítását. A  vevônek vállalnia kell azt, hogy végrehajtja a társaság reorganizálását, gazdálkodási eredményeit javítja, megteremtve ezáltal a Javaslat által megkövetelt vezetési-szervezési szolgáltatás ellenértékének fedezetét. A vezetési-szervezési szolgáltatás díja finanszírozza a Javaslat szerint a lízingdíj törlesztést. Ebben áll a technika legnagyobb kedvezménye, hiszen a vételárat a vevô magából a társaságból termelheti ki. A lízingdíj maradéktalan és késedelem nélküli átutalásával a futamidô végén a lízingbe vevôre átszáll a lízingelt részvénycsomag, üzletrész tulajdonjoga és vele szabadon rendelkezhet. Erre külön megállapodást az eladóval nem kell kötni, a tulajdon a törvény erejénél fogva száll át.

A Javaslatban szabályozott lízing ügyletnek három szereplôje van, az ÁPV Rt. mint lízingbe adó, a lízing által érintett társaság és a lízingbe vevô. Az ÁPV Rt. és a lízingbe vevô kapcsolatát a privatizációs lízing szerzôdés, a lízingbe vevô és a társaság viszonyát a vezetési-szervezési szolgáltatási szerzôdés szabályozza. 

A lízing szerzôdés teljesítését a Javaslat biztosítékok rendszerének kidolgozásával mozdítja elô. Ennek értelmében az eladó  (ÁPV Rt) felmondhatja a lízing szerzôdést, ha a  vevô nem fizeti a  törlesztô részleteket, vagy ha a társaságnál a megengedettnél nagyobb mértékľ vagyonvesztés következett be (melynek mértékét a lízing szerzôdésben kell rögzíteni), illetôleg a lízing szerzôdésbe ütközô tranzakciók kockáztatják a cég jövôbeni stabil mľködését.

A privatizációs lízing technika lehetôséget ad arra, hogy a  vevô - a szerzôdéses kötelezettségei teljesítése mellett is - sokoldalúan és rugalmasan reagálhasson a vállalkozási feltételek változására. A társaság vártnál eredményesebb mľködése esetén - ha az eredmény fedezetet nyújt a vállaltnál magasabb vezetési-szervezési szolgáltatási díj elszámolására is - a törlesztés és ezzel együtt a tulajdonátszállás a lízingbe vevô döntésétôl függôen gyorsítható, késôbb ugyanilyen mértékben lassítható is. A hátralévô lízingdíj külsô forrásból történô kedvezményes egy összegľ megtérítésére a futamidô során bármikor mód van, ezzel a szerzôdéses kötelezettségek megszľnnek és a tulajdonjog is haladéktalanul átadásra kerül. 

A privatizációs lízing a következô kedvezményeket nyújtja: a vevô a lízing díjat részletekben fizeti, a részletek évrôl-évre elônyös kamatlábbal kerülnek indexelésre, a biztosítéki összeg töredéke a vállalt lízing díjnak, a törlesztô részletek adózás elôtti jövedelembôl származnak és a tulajdon átszállásakor a lízingbe vevônél olyan személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség merül fel, amelynek csak a tulajdonrész értékesítésekor kell eleget tennie. 

56. §-hoz

A privatizációs lízingnél alkalmazható különleges kedvezmények teszik indokolttá annak kimondását, hogy e konstrukcióban a lízingbe vevô csak természetes személy lehet. Ez nem zárja ki azt, hogy több természetes személy együttesen pályázza meg ezt a konstrukciót, ez esetben azonban egymás közötti jogviszonyukat külön polgári jogi szerzôdésnek kell szabályoznia. Ez a polgári jogi szerzôdés azonban nem eredményezheti valamiféle nevesített szervezet vagy gazdasági társaság létrehozását, hanem jogi személyiséggel nem rendelkezô - a Ptk. polgári jogi társaságokra vonatkozó szabályokon alapuló  - privatizációs lízing közösséget kell létesíteni. A lízing közösségi szerzôdés polgári jogi megállapodás, amely a szerzôdô feleket egymás közötti belsô jogviszonyainkban köti, de kifelé, harmadik személyekkel szemben a közösségnek semmiféle jogalanyisága nincs. Ez azt jelenti, hogy a lízingszerzôdés teljesítését a tagok saját személyükben vállalják, személyükben szereznek jogokat és vállalnak kötelezettségeket. A tagok a lízing szerzôdésen alapuló kötelezettségeikért harmadik személyek irányában közvetlenül és korlátlanul felelnek. 

A Javaslat a privatizációs lízing szerzôdés megkötésekor minden esetben kötelezô erôvel írja elô nyilvános pályázat kiírását. Ebbôl az következik, hogy privatizációs lízing esetében nem kerülhetnek alkalmazásra a Javaslat 28. §. (2) bekezdésben meghatározott szabályok, melynek értelmében mellôzni lehet a versenyeztetést, illetôleg hogy lízing szerzôdés zártkörľ pályázat kiírásának eredményeként sem köthetô meg. 

A Javaslat 55. §. (2) bekezdés szerint a vevô a társaság reorganizációja céljából - külön szerzôdés alapján - vezetési-szervezési szolgáltatást nyújt a társaság számára. Ebben a szerzôdésben a vevô mint szolgáltató arra vállal kötelezettséget, hogy a jogosult társaság részére vezetési-szervezési szolgáltatásként gazdasági-pénzügyi tanácsadást nyújt annak érdekében, hogy a társaság gazdálkodási tevékenységét a piaci feltételeknek megfelelôen reorganizálja. E szerzôdésben a szolgáltató vállalja, hogy a társaság pénzügyi és vagyoni helyzetében javulást érjen el és feladata annak biztosítása, hogy a társaságnál a szerzôdés idôtartama alatt vagyonvesztés ne következzen be, illetôleg hogy annak mértéke ne haladja meg a lízing szerzôdésben meghatározott még elfogadható mértéket. A szerzôdés keretében kikötött szolgáltatási díj mértéke és annak esedékessége meg kell, hogy egyezzen a vevô által az ÁPV Rt.-nek fizetendô lízing díjjal. Természetesen az eladó számára akkor is ki kell fizetni a lízing díjat, ha a társaság nem biztosít olyan jövedelmet, amelybôl a szervezési és vezetési szolgáltatás díját finanszírozni lehetne, ilyenkor a különbözetet a vevônek saját forrásból kell  pótolnia. A Javaslat szerint a vezetési-szervezési szolgáltatás ellenértéke a társaságnál rendkívüli ráfordításként elszámolható. Ebben a megfogalmazásban rejlik a privatizációs lízing legnagyobb kedvezménye, nevezetesen az hogy a díj a társaságnál költségként számolható el, így nem válik az adóalap részévé. 

57. §-hoz

A privatizációs lízingtechnika során alkalmazott kedvezmények csak akkor érvényesülhetnek ha a lízing szerzôdés folyamatosan teljesítésre kerül, ugyanakkor további követelményként határozza meg a törvény, hogy a társaság könyvvizsgáló által hitelesített mérleg szerinti saját tôkéje a lízing szerzôdésben meghatározott érték alá nem csökkenhet. Ennek kimondására azért volt szükség, nehogy a vevôk a lízing díjat a társaság vagyonának felélésébôl fedezzék. Ha a vezetési-szervezési szolgáltatás díjának fedezete a társaságból nem termelhetô ki, úgy a hiány fedezetére a vevôk által nyújtott biztosítékok szolgálnak. 

A biztosíték az azonnali hatályú felmondás eseteiben kerülhet érvényesítésre, amelynek feltételeit a Javaslat, illetôleg a lízing szerzôdés határozza meg. Azonnali hatályú felmondás három esetben következhet be: a törlesztô részlet fizetés meghiúsulásakor, a szerzôdésben meghatározott mértéket meghaladó vagyonvesztéskor illetôleg abban az esetben, ha a társaság hitelesített mérlegét nem bocsátja az eladó rendelkezésére. 

A biztosíték lényegében kártérítési átalányként funkcionál a szerzôdés megszüntetése esetére. A biztosíték érvényesítése során az eladó nem követelheti, hogy a vevô a biztosítéki összeggel nem fedezett kárait megtérítse, ugyanakkor a vevô sem jogosult bizonyítani, hogy a vagyonvesztés, illetve az okozott kár mértéke kisebb, mint a vállalt biztosítéki összeg. 

A Javaslat a fentiek szerint lehetôvé teszi a szerzôdés azonnali hatályú felmondását. A részletfizetési konstrukcióval ellentétben azonban a felmondás jogkövetkezményei privatizációs lízing esetében mások. A Javaslat ugyanis kizárja, hogy felmondás esetén a vevô az eladóval illetôleg a társasággal szemben a társasági részesedésre vonatkozó tulajdoni igényt vagy egyéb más követelést érvényesítsen. Ez azt jelenti, hogy hiába fizette a vevô a törlesztô részleteket, amennyiben a további fizetés meghiúsul, úgy korábbi befizetéseit elveszti és a részvény illetôleg üzletrész tulajdonjogát sem szerzi meg, mert számára a Javaslat kizárja a már kifizetett lízing díj - részlet visszafizetését. 

58-59. §-hoz

A gazdasági társaságok munkavállalói számára egy új kedvezményes kivásárlási technikát nyújt ez a két §. A nemzetközi gyakorlatban vezetôi kivásárlás címen ismert technikát politikai okokból a Javaslat általánosította és kiterjesztette valamennyi munkavállalóra.
A vezetôi és munkavállalói kivásárlásban az 58. § szerint résztvehetnek (az alanyi kör meghatározása):

a) a privatizálásra kerülô társaság Gt. 28. § szerinti vezetô tisztségviselôi, akár munkaviszonyban áll a társasággal, akár nem;

b) a társaság Munka Törvénykönyve szerinti vezetô alkalmazottai;

c) a társaság valamennyi, vezetô alkalmazottnak nem minôsülô munkavállalója.

A munkaviszonynak nyilvánvalóan az ajánlat tételekor és elbírálásakor egyaránt fenn kell állnia.

Individuálisan az ajánlat vezetôi és munkavállalói kivásárlásra nem nyújtható be. Erre vagy a Ptk. 568. §-a szerinti polgári jogi társaságot vagy a Gt. 2. § (2) bekezdése szerinti gazdasági társaságot kell létrehozni, a gazdasági társaság mľködhet jogi személyként (pl. kft.) de ez nem feltétlenül szükséges (pl. közkereseti társasági forma is megfelelô). Lényeges, hogy a társaságnak legalább két tagja legyen (egyszemélyes kft.-t vagy rt.-t a Javaslat kizárja) és legalább egy tag vezetô alkalmazottnak, illetve legalább egy tag vezetô alkalmazottnak nem minôsülô munkavállalónak minôsüljön. A vezetô alkalmazottak, illetve a más alkalmazottak egymáshoz viszonyított arányáról egyébként a törvény nem rendelkezik, tehát pl. lehet egy vezetô és tíz más alkalmazott, de fordítva is.

A gazdasági, illetve polgári jogi társaságban a kivásárlás kellô anyagi megalapozása érdekében a Javaslat lehetôvé teszi külsô befektetôk részvételét. Ezeknek a külsô befektetôknek együttes szavazati joga azonban a kivásárlás megtörténtéig, azaz addig, amíg a vezetôi és munkavállalói kivásárló társaság részesedése nem éri el a kivásárolandó társaságban az 50% + 1 szavazatot, nem érheti el az 50%-ot. Ez a szabály a külsô befektetôi érdek elsôdlegességét kívánja meggátolni.

Az 59. § a vezetôi és munkavállalói kivásárlás folyamatát határolja körül.

A kivásárlás azzal indul, hogy az ajánlattevô vezetôi és munkavállalói társaság ajánlatot nyújt be az ÁPV Rt.-hez. Ennek lényege, hogy a szerzôdés megkötésétôl számított 60 napon belül egyösszegľ készpénzfizetéses teljesítéssel legalább az adott társaság társasági részesedésének 10%-át elérô tulajdonrészt vásárolnak. Elvileg egy társaságnál több vezetôi és munkavállalói társaság is tehet kivásárlási ajánlatot.

Ha a kivásárlási ajánlatot (valamelyik ajánlatot) az ÁPV Rt. elfogadja, úgy a fennmaradó állami tulajdonrész feletti szavazati jogról le kell mondania az ajánlattevô kivásárló társaság javára. Más szóval a kivásárlók a társaság közgyľlésén (taggyľlésén) többségbe (esetleg 75%-os vagy ezt meghaladó stratégiai többségbe) kerülnek és így a társaság üzlet-, illetve osztalékpolitikáját meghatározhatják. Ennek azonban további feltétele, hogy a kivásárló társaság vállalja, hogy a szerzôdésben meghatározott idôn belül, de legfeljebb öt év alatt részletfizetés nélküli készpénzfizetéssel megvásárolja az ÁPV Rt.-tôl az adott társaság tulajdonrészének többségét, tehát legalább 50% + 1 szavazatot jelentô tulajdonrészt. Ez történhet egyszer az 5 év (illetve a rövidebb idôtartam) végén, illetve fokozatosan több alkalommal. Ezt és a többi feltételeket - így elsôsorban az árat és a kamatfeltételeket - az ÁPV Rt. és a kivásárló társaság közti polgári jogi szerzôdés határozza meg.

A kivásárlás azzal ér véget, hogy a kivásárló társaság a kivásárlás alá vont társaságban megszerzi az ÁPV Rt.-vet kötött szerzôdésben meghatározott többséget (amely tehát 50 % + 1 szavazatnál több is lehet). Ez esetben az ÁPV Rt. a még fennmaradó állami részesedéseket köteles magára a társaságra ruházni. Igy a kft.-nél a Gt. 179. §-ban, az rt.-nél a Gt. 247. §-ban szabályozott ún. saját üzletrész, illetve saját részvény keletkezik. A konstrukció logikájából következik - bár ezt a törvény kifejezetten nem mondja ki -, hogy eltérô megállapodás hiányában a kivásárlási szerzôdés megkötése után az ÁPV Rt. nem ruházhatja az állami tulajdonrészt másra, mint a kivásárló társaságra.

A kivásárlási konstrukciónál nem érvényesül a Gt. 179. §-ának, illetve 247. §-ának azon korlátozása, hogy a társaság üzletrészeinek, illetve részvényeinek legfeljebb egyharmadát szerezheti meg. A \"saját\" üzletrész, illetve \"részvény\" megszerzéséhez nem kell törzstôkén, illetve alaptôkén felüli vagyon, hiszen a szerzés ingyenes. Az a Gt.-beli szabály azonban irányadó, hogy ezen üzletrész, illetve részvény után tagsági jogot gyakorolni nem lehet, tehát e részvénnyel nem lehet szavazni, nem jár utána osztalék. E \"saját\" üzletrészt, illetve részvényt nem lehet a Gt. 179. § (2) bekezdése, illetve a 248. §-a szerint bevonni, hanem maximum 3 év alatt a társaság köteles elidegeníteni (tehát a kft.-nél is a határidô nem 1 év, hanem 3), mégpedig meghatározott körnek. Az elidegenítés 50%-ban ingyenes és kizárólag a kivásárló társaságban részt nem vett vezetô alkalmazottak és egyéb munkavállalók részére történhet, a másik 50% elidegenítése bárki részére és ellenérték fejében is végbemehet. A szabályozás indoka, hogy a kivásárlás eredményébôl a gazdasági társaság valamennyi munkavállalója részesüljön. Mivel ezáltal a társaság, illetve munkavállalói amúgy is jelentôs kedvezményben részesülnek, a (6) bekezdés kizárja e kivásárlás esetén a törvény 60-62. §-ában foglalt, illetve az 1989. évi XIII. törvény 21. § (1) bekezdésében meghatározott és a 76. § által hatályban tartott kedvezmények alkalmazását.

A kivásárlás 5 éve (vagy a szerzôdésben meghatározott rövidebb idôtartam) alatt a kivásárló társaság úgy gyakorolja a gazdasági társaság feletti tulajdonosi jogokat, hogy az ellenértéknek csak kis részét fizette ki. Ezért az (5) bekezdés lehetôvé teszi az ÁPV Rt.-nek, hogy a társaság mérlegét évente egyszer akár szakértô bevonásával is felülvizsgálja. E felülvizsgálat költségeit a jelentôs kedvezményekre tekintettel a társaságnak kell fedeznie, de nyilván nem lehet aránytalanul magas költségeket e társaságra hárítani. Ha e felülvizsgálat során vagy egyébként megállapításra kerül, hogy a kivásárló társaság szerzôdéses kötelezettségét súlyosan megszegi - pl. a társaság vagyonából indokolatlanul eszközöket kivon -, úgy a súlyos szerzôdésszegésre hivatkozva az ÁPV Rt. a szerzôdéstôl azonnal hatállyal elállhat. Természetesen az általa már kifizetett részvények (üzletrészek) tulajdonjogát a kivásárló társaság már megszerezte, így e társasági részesedések esetén sem elállásról sem felmondásról jogdogmatikailag nem lehet szó.

60. §-hoz

A Javaslat kiemelt jelentôséget tulajdonít a munkavállalók tulajdonszerzésének. Ennek elômozdítását többféle eszközzel kívánja elérni. Egyfelôl a Javaslat 28. §.-a (2) bekezdésének e) pontja alapján mellôzni lehet a versenyeztetést a 61. §-ban meghatározott kedvezményes mértékig akkor, ha a munkavállalók részére értékesítik az állami vagyont. Ez a megoldás szerint tehát a 61. §-ban foglalt mértékig versenyeztetés nélkül juthatnak vagyonrészhez a munkavállalók

Ez a megoldás azonban két szempontból is értelmezésre szorul. A \"mellôzni lehet\" kifejezés egyértelmľen azt jelenti, hogy nem minden esetben kell versenyeztetni, de ha a kiíró úgy dönt, hogy versenyeztet, úgy ez a munkavállalók részére értékesítendô vagyonrészre is kötelezôen alkalmazandó szabály. Másfelôl a Javaslat 60. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a munkavállalók állami részesedésekbôl való kedvezményes részesítése csak akkor mellôzhetô, ha a többségi részesedést olyan befektetô szerzi meg, aki az értékesítésre irányuló szerzôdésben a munkavállalók foglalkoztatására, illetve a munkakörülményeik javítására megfelelô biztosítékokkal alátámasztott szerzôdéses kötelezettséget vállal. Fô szabályként tehát az az elv érvényesül, hogy a 61. §-ban megjelölt mértékig a munkavállalókat kedvezmény illeti meg, ez azonban két esetben csorbul,  elôfordulhat olyan eset, hogy ezt a kedvezményt csak versenyeztetés útján nyerik el, másfelôl ha valamely befektetô a többségi illetôleg a 100 %-os tulajdonosi részesedésre tesz ajánlatot. 

A Javaslat 60. §-ának (1) bekezdés értelmezése szempontjából kiemelt jelentôsége van annak a megfogalmazásnak, hogy a munkavállalókat megilletô kedvezményt nem csak az állami vállalat átalakulásával létrejött és jelenleg az ÁPV Rt. tulajdonában lévô társaságoknál foglalkoztatott munkavállalókat illeti meg, hanem az állami vállalat többségi részvételével korábban létrejött gazdasági társaságok üzletrészeinek illetôleg részvényeinek értékesítése során is alkalmazható. Ez a rendelkezés azt kívánja elômozdítani, hogy ne csak az anyavállalatok dolgozóit illesse meg a kedvezmény, hanem korábban az anyavállalatból létrejött leányvállalatok (társaságok) dolgozóit is ugyanolyan feltételekkel juttassa kedvezményhez a Javaslat, mint ha az anyavállalat dolgozói lennének. 

61. §-hoz

A Javaslat a korábbi Vagyonpolitikai Irányelvek rendelkezéseihez hasonlóan meghatározza a munkavállalóknak nyújtható kedvezmény mértékét. A Javaslat a mérték meghatározását az éves minimál bérhez köti, így normatívvá teszi mindenki számára e rendelkezés alkalmazhatóságát. Az így megállapított kedvezmény mértéke azonban nem használható fel szabadon, mert a Javaslat további korlátozást állapít meg, nevezetesen azt, hogy az így szerzett társasági részesedések összege nem haladhatja meg a társaság jegyzett tôkéjének 15 %-át. A Vagyonpolitikai Irányelvek korábban a saját tôke 10 illetôleg 15 %-ában határozták meg a kedvezmény felsô határát, így a jegyzett tôkére (alaptôkére, törzstôkére) való korlátozás a kedvezmények mérséklését eredményezi. 

A munkavállalók a kivásárlásban többféle módon vehetnek részt. Vásárolhatnak egyénileg, alapíthatnak erre a célra jogi személyiséggel nem rendelkezô konzorciumot (polgári jogi társaságot), illetôleg gazdasági társaságot vagy szövetkezetet, továbbá lehetôségük van jogi személyiséggel rendelkezô MRP szervezet létrehozására is. Nincs olyan szabály, ami a munkavállalót korlátozná abban, hogy melyik elôbb említett formációban vesz részt. 

A kedvezmény számítása szempontjából azonban a Javaslat már korlátokat tartalmaz, amikor kimondja, hogy a különbözô kedvezmények formáit az értékesítésre jogosultaknak egységesen kell kezelniük, s a különbözô módon nyújtott kedvezményeket együttesen veszik figyelembe. Ez azt jelenti, hogy aki már egyszer kedvezményben részesült valamelyik elôzôekben említett formációban, úgy utána egy más kivásárlási formában való részvétel esetén kedvezmény nem jár. Ha tehát a társaság vezetôi gazdasági társaságot alapítottak a kivásárlás céljára, ugyanakkor a munkavállalók által létrehozott MRP szervezetben is részt vesznek, úgy a rájuk esô kedvezményt csak az egyik kivásárló szervezetnél vehetik igénybe. 


62. §-hoz

A Javaslat 61. §-ának (2) bekezdése azt az esetet tartalmazza, amikor egy munkavállaló több formációban vesz részt a kivásárlásban. A 62. §. (1) bekezdése arról az esetrôl rendelkezik, amikor a kivásárlásban nem minden munkavállaló vesz részt, hanem azoknak csak egy csoportja. Ebben az esetben a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a kedvezmény mértékét a kivásárlásban résztvevô dolgozók létszámára vonatkozóan kell megállapítani, illetôleg arányosítani, aki nem vett részt a kivásárlásban, az késôbb veheti igénybe a kedvezményt, a részükre jutó \"kedvezmény-tömeget\" félre kell tenni és a késôbbi tulajdon átruházásnál lehet ismét figyelembe venni. Ennek természetesen az a feltétele, hogy az ÁPV Rt. tulajdonában lévô részvények illetôleg üzletrészek ne teljes mértékben kerüljenek már az elsô meghirdetéskor átruházásra, hiszen ha az ÁPV Rt. összes részvényét és üzletrészét eladta, úgy azok a dolgozók illetôleg munkavállalók, akik kimaradtak a vásárlásból, késôbb a kedvezményt nem vehetik igénybe, hiszen ez a kedvezmény csak az ÁPV Rt. által történt értékesítésekre vonatkozik. 

A Javaslat 62. §-ának (2) bekezdése határozza meg a 61. §-ban körülírt körben a kedvezmény mértékét. E rendelkezések szerint az eladási ár legfeljebb 50 %-a erejéig árkedvezmény és részletfizetési kedvezmény, illetôleg árkedvezmény vagy részletfizetési kedvezmény adható. Az említett két rendelkezés összevetésébôl az alábbi lehetôség következik. A munkavállalók létszáma illetôleg az éves minimálbér 150 %-ának szorzata határozza meg egy társaságnál az igénybe vehetô kedvezmény mértékét, amely azonban nem haladhatja meg a jegyzett tôke 15 %-át. A két szám közül tehát a kisebbiket kell alkalmazni. Az így meghatározott kedvezmény tömeg felhasználásra tekintetében a munkavállalók választhatnak. Miután a kedvezmény mértéke nem haladhatja meg az eladási ár 50 %-át, így dönthetnek úgy, hogy a kedvezményt erre a megmaradt 50 %-ra fordítják és egy összegben kifizetik azt. Választhatnak azonban úgy is, hogy ugyanezt az összeget nem egy összegben, hanem részletekben teljesítik. A Javaslat ez esetben meghatározza a részletfizetés feltételeit, mely szerint ilyenkor a kedvezmény tömeggel csökkentett vételár 15 %-át készpénzben kell befizetni és a vételár hátralékot legfeljebb 3 év alatt törleszthetik a munkavállalók, a hátralék kamata az államadósság után fizetendô mindenkori kamattal egyezik meg. Ez utóbbi esetben tehát a kedvezmény kettôs, van egy kedvezmény tömeg, amelynek felhasználásával részletfizetés útján további kamatkedvezmény szerezhetô meg.

Ez elôzôekben említett rendelkezések a korlátozástól mentes tulajdonjogot biztosító társasági részesedésekre vonatkoznak. A Gt. 244. §-a szerint azonban a részvénytársaság dolgozói részvényt is kibocsáthat. Ezek a részvények korlátozott tulajdonosi jogokat biztosítanak, mert csak a részvénytársaság dolgozói és nyugdíjasai között ruházhatók át, illetôleg a dolgozók halála vagy munkaviszonyának megszľnése esetén a részvénytársaságot a dolgozói részvény tekintetében vételi jog illeti meg. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen részvény forgalmi értéke nem éri el a korlátozástól mentes részvény forgalmi értékét, ezért a Javaslat kimondja, hogy a dolgozói részvények esetében a kedvezmény mértékét másként kell számolni, mint a többi részvénynél. Az értékesítés során a névérték legfeljebb 90 %-áig adható kedvezmény. Ez azt jelenti, hogy az elôzôekben említett kedvezmény tömeg az eladási ár 90 %-ának fedezetére elegendô és dolgozói részvény esetében csak 10 % saját erôt kell befizetni. 

63. §-hoz

Az Egzisztencia hitel külön jogszabályban meghatározott kedvezményes hitelezési forma, amely egyebek mellett az állam tulajdonában lévô vállalkozói vagyon értékesítése esetén is igénybe vehetô. Ezért indokolt, hogy a Javaslat a kedvezményes privatizációs technikáról szóló fejezetében rendelkezzen az Egzisztencia hitelnek a privatizáció során való alkalmazhatóságáról. Az Egzisztencia hitelrôl szóló külön jogszabály (a többször módosított 28/1991. (II.21.) Korm. rendelet) általában határozza meg az Egzisztencia hitel igénybevételének lehetôségét, fô szabályként elôírva azt a követelményt, hogy állami tulajdonban álló vagyonrész értékesítése esetén a hitel olyan mértékben nyújtható, amilyen mértékben az ellenérték - az állami vagyonkezelô szervezet vagy megbízottja nyilatkozata alapján - az államadósság törlesztésére szolgál. 

A Javaslat a fenti alapvetô követelmény mellett további - a privatizáció során alkalmazandó - korlátozásokat tartalmaz. Nem minden állami vagyonrész megvásárlásakor vehetô igénybe Egzisztencia hitelt, hanem csak olyan vagyon esetében, amelynek készpénzben történô értékesítése már legalább egy ízben meghiúsult. A Javaslat 29. §-a (2) bekezdésének d) pontja szerint a pályázati felhívásban meg kell jelölni, hogy a kedvezményes privatizációs technikák közül az adott esetben  melyek vehetôk igénybe. Ha az adott társaság részvényeit vagy üzletrészeit még nem hirdették meg, úgy az elsô pályázaton a készpénzes értékesítés feltételei szerepelnek és valószínľleg a pályázat nem fog utalni a kedvezményes privatizációs technikákra. Ennek ellentmondani látszik a Javaslat 32. §.-ának (1) bekezdése, amely úgy rendelkezik, hogy a kedvezményes privatizációs technikák alkalmazásával benyújtott pályázatok kizárólag akkor kerülhetnek elbírálásra, ha készpénzes ajánlat nem érkezett. Ebbôl a két rendelkezés összevetésébôl az is következik, hogy már elsô meghirdetéskor is külön felhívás nélkül jogosult a pályázó Egzisztencia hiteles pályázatot benyújtani, hiszen joggal várhatja azt, hogy nem érkezik több olyan pályázat, amely a 32. §. (1) bekezdésben foglalt készpénzes feltételeknek megfelel. Ilyenkor nincs szükség újabb pályázat kiírására, hanem a kiesô vagy nem is létezô készpénzes ajánlat helyett a kedvezményes technikák kerülnek értékelésre. A 32. §. (2) bekezdése szabályozza azt a kérdést, hogy több kedvezményes ajánlat esetén hogyan kell azokat elbírálni.

A korábbi szabályozással ellentétben a Javaslat szľkíti az Egzisztencia hitel igénybe vehetôségének mértékét is. A Javaslat szerint a megvásárolni kívánt vagyon szerzôdés szerinti árának feléig nyújtható csak Egzisztencia hitel, a másik felét készpénzzel kell finanszírozni és a hitel mértéke nem haladhatja meg egy tranzakció esetében az 50 millió Ft-ot, függetlenül attól, hogy ugyanarra a vagyonra egy vagy több vevô együttesen pályázott-e. A kedvezmény mértéke tehát a Javaslat rendelkezései szerint összegezôdik és ugyanarra a vagyontárgyra nézve nem haladhatja meg az 50 millió Ft-ot, illetôleg a vételár felét. Ezen utóbbi rendelkezések helyes értelmezése szerint nincs lehetôség arra, hogy az eladó által egyben meghirdetett részvénycsomagot három vevô három különbözô részletben vásárolja meg, így igénybe véve az egy ügylethez kötôdô 50 millió forintos kedvezmény keretet. Ha tehát egy 100 millió forintos értékľ részvénycsomagot hirdettek meg, az csak egyben vásárolható meg és egyszer vehetô igénybe az Egzisztencia hitel kedvezmény és nincs mód arra, hogy három vevô 30-30 illetôleg 40 millió Ft-os értékben külön-külön szerezze meg a részvénycsomagot, így külön-külön vegye igénybe az Egzisztencia hitel kedvezményt. Ez természetesen nem akadályozza meg az ÁPV Rt.-t abban, hogy egyes részvénycsomagokat kisebb részletekben értékesítsen, ez esetben természetesen minden egyes részletre külön vonatkozik a már említett korlátozó szabály. 

64. §-hoz

A Javaslat 64. §-ának szövege megismétli az Egzisztencia hitelrôl szóló kormányrendelet szövegét, szó szerint átvéve az ott meghatározott személyi hatályt, illetôleg a hitelfelvételi követelményeket. 

A Javaslat a vásárlók által igénybe vehetô Egzisztencia hitel mértékének korlátozása mellett meghatározza  a hitel igénybe vehetôségének gyakoriságát is. E rendelkezés szerint a hitel ugyanazon pályázó által 3 éven belül csak egy alkalommal vehetô igénybe. Ezt a korlátozó rendelkezést szľken kell értelmezni, a korlát csak ugyanarra a személyre, (természetes személyre, vagy jogi személyre) vonatkozik, annak nincs akadálya, hogy a korábbi hitelfelvevô természetes személy valakivel gazdasági társaságot alapítva - most már mint társaság - folyamodjon hitelkérelemért. Hasonló helyzet fordítva is elképzelhetô, ha egy gazdasági társaság már felvett E-hitelt, úgy annak tulajdonosai mint magánszemélyek a 3 éves idôkorláton belül is jogosultak újabb hitel felvételére.

Az Egzisztencia hitelrôl szóló kormányrendelet korlátozza a hitelvevô rendelkezési jogosultságát a hitel útján vásárolt vagyontárgy felett, azt csak a hitelt folyósító pénzintézet hozzájárulásával teszi lehetôvé elidegeníteni, ide értve annak gazdasági társaságba nem pénzbeli betétként történô bevitelét is. A Javaslat ezen korlátozások körét tágítja, amikor kimondja hogy a fentiek mellett az érintett vagyontárgy mellékszolgáltatásként sem bocsátható gazdasági társaság rendelkezésére a hitelt folyósító pénzintézet hozzájárulása nélkül. Ennek indoka az, hogy a mellékszolgáltatásként rendelkezésre bocsátott dolog ugyan úgy kikerül a mellékszolgáltató rendelkezése alól, mint a nem pénzbeli hozzájárulás, így a hitelezô pénzintézet kielégítési lehetôségét jelentôs mértékben szľkíti. 

Az Egzisztencia hitel és a hozzá kapcsolódó részletfizetési kedvezmény részletes szabályait a többször módosított 28/1991. (II.21.) Korm. rendelet, a 2/1991. (PK. 23.) MNB számú rendelkezés valamint az Egzisztencia hitel és részletfizetési kedvezmény folyósításához készített Eljárási Rend tartalmazza. 

65. §-hoz

A Munkavállalói Résztulajdonosi Program olyan hitelezési, adózási és szervezeti technikák együttese, amelyek segítségével a munkavállalóknak lehetôségük nyilik arra, hogy megvásárolják az ôket foglalkoztató gazdasági társaság részesedésének egy részét vagy akár egészét. A dolgozók a számukra eladott vagyonrész vételárát szervezett formában, kollektíve és fokozatosan törlesztik, elsôsorban a vagyonrészre esô társasági osztalékból és ezen túlmenôen adományokból illetôleg a gazdasági társaság által rendelkezésre bocsátott pénzeszközökbôl. A törlesztési folyamat végeredményeként és annak befejeztével a dolgozók egyénileg lesznek résztulajdonosai a társaságnak. Az állam - annak érdekében hogy a vagyonrész vételárának törlesztése a szerzôdésben foglalt idôn belül megvalósuljon - adó-, kamat-, részletfizetést és egyéb kedvezményeket ad a munkavállalóknak. 

Az MRP olyan gazdasági-társadalmi technológia, amely a munkavállalóknak lehetôséget nyújt arra, hogy mások jogai és saját munkajövedelmük sérelme nélkül váljanak egyénileg tôketulajdonossá.

Az MRP-ben való részvétel a törvény által biztosított alanyi jog. Ez egyaránt vonatkozik az MRP megindításában, elôkészítésében való közremľködésre, illetôleg a már mľködô MRP szervezethez késôbb történô csatlakozásra egyaránt. Ha a dolgozó induláskor nem is vett részt az MRP-ben, késôbb joga lesz csatlakozni ahhoz, ennek a feltételeit az alapszabály azonban már szigoríthatja. Ugyanez a helyzet azzal a dolgozóval, aki esetleg késôn létesített munkaviszonyt az adott társasággal vagy az induláskor nem volt meg még a törvény által elôirt illetôleg az alapszabályban megállapított minimális szolgálati ideje. 

A Munkavállalói Résztulajdonosi Program keretében történô állami vagyonértékesítés kedvezményes privatizációs technika. A kedvezmények egy köre jelentôsen hasonlít az Egzisztencia hitelnél igénybe vehetô kedvezményekre, hiszen az MRP szervezet által felvett sajátos MRP hitelre a törvény eltérô rendelkezései hiányában az Egzisztencia hitel szabályait kell alkalmazni, különösen igaz ez a futamidôre és a kedvezményes kamat mértékére. Kedvezôbb szabályokat tartalmaz az MRP törvény a türelmi idô tekintetében és a finanszírozás módjában. Az MRP szervezet ugyanis az általa felvett hitelt elsôsorban a részvényei (üzletrészei) után járó osztalékból finanszírozza. Ha ez a forrás erre nem elég, akkor a társaság adózás elôtti eredményének 20 %-át adómentesen erre a célra fordíthatja. További kedvezményt jelent a résztvevôk számára az, hogy a kötelezôen elôirt 2 %-os saját erôs befizetésük levonható az adóalapból, illetôleg a törlesztési idôszak folyamán megkapott részvényeik (üzletrészeik) nem számítanak a jövedelemadó jogszabály szempontjából jövedelemnek, azaz jelenleg nem adókötelesek.

Munkavállalói Résztulajdonosi Programot Magyarországon bejegyzett részvénytársaság vagy korlátolt felelôsségľ társaság részvényeinek, illetve üzletrészeinek megszerzésére lehet létrehozni. A  Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló külön törvény (1992. évi XLIV tv.) a programnak kétféle fajtáját ismeri. Tipikusnak, illetôleg fô szabálynak tekinti azt az esetet, amikor az állami vállalatból átalakult gazdasági társaság állami tulajdonban lévô még eladatlan részvényeinek, üzletrészeinek megszerzésére irányul a program, tehát ahol az eladó az ÁPV Rt. A törvény hatálya azonban kiterjed a már privatizált társaságok dolgozóinak sajátos tulajdon szerzésére is. Ebben az esetben már nem az állami vagyonkezelô szervezet az eladó, hanem a privát társaság valamely privát tulajdonosa. Miután a törvény nem tesz különbséget a társaság tulajdonosai között és valamennyi Magyarországon bejegyzett gazdasági társaságnál (Rt.,Kft. alkalmazható, így  jogosultak a dolgozók MRP kezdeményezésre a kizárólag külföldi vagy esetleg többségi külföldi tulajdonban lévô társaságoknál is. Ezen utóbbi társaságok esetében természetesen a kedvezmények körét illetôen jelentôs különbség van, hiszen nem alkalmazhatóak azok a kedvezményes hitelezési és törlesztési konstrukciók, amelyek egy állami tulajdonú társaság társasági részesedésének értékesítésekor igénybe vehetôk, ezek a résztvevôk legfeljebb részletfizetési kedvezményre jogosultak.  

66. §-hoz

A Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezô bizottság megválasztásával kezdôdik. A szervezô bizottság készítteti el a megvalósíthatósági tanulmányt, fordul hitelkérelemmel a bankhoz és a hiteligérvény birtokában a gazdasági társaság hozzájárulását is megszerezve a társaság dolgozói megalakítják az MRP szervezetet. A szervezet célja és legfôbb feladata, hogy a hiteltörlesztés illetôleg részletfizetés futamideje alatt az eladótól megszerzett részvény-, illetôleg üzletrész csomagot az alapszabályában rögzített elvek szerint fokozatosan szétossza a programban résztvevô munkavállalók között és bonyolítson teljes program adminisztrációját azaz az adásvételi szerzôdés megkötésétôl a hitelszerzôdésen át egészen a legutolsó részvény vagy üzletrész tulajdonba adásáig. 

Az MRP szervezet a Ptk. szempontjából egy sajátos \"sui generis\" jogi személy, amely leginkább az egyesülethez hasonlatos, sajátos szervezeti mľködési szabályait az MRP-rôl szóló külön törvény tartalmazza. 

Az MRP szervezetet közgyľlés által titkos szavazással határozatlan idôre választott ügyintézô szerv irányítja. Az ügyintézô szerv tagja lehet bármely személy, aki nincs eltiltva a közügyek gyakorlásától, a tagok legalább felét a szervezetben résztvevôk közül kell megválasztani, míg 1/3-át a tagoknak a társaság delegálhatja. Az MRP törvény ezen szabályai valamennyi MRP szervezetre vonatkoztathatók tekintet nélkül arra, hogy állami tulajdonrészt vásárol vagy privát tulajdont. A Javaslat az állami tulajdonrészt megvásárló \"privatizációs MRP-k\" számára azonban az ügyintézô szerv összetételénél további korlátozásokat tartalmaz, amikor kimondja, hogy összeférhetetlenség miatt a társaság vezetô tisztségviselôje (igazgatóságának tagja vagy ügyvezetôje), illetôleg vezérigazgatója vagy annak helyettese nem lehet az MRP ügyvetô szervének tagja. Ezzel a törvény azt a nem kívánatos jelenséget kívánta elkerülni, hogy ugyanazok a személyek rendelkezzenek döntési joggal a társaság életében, mint a sajátos tulajdonosi jogokat gyakorló MRP szervezetnél. 

A Munkavállalói Résztulajdonosi Programban résztvevôkre a kedvezmények biztosítása mellett szigorú hitelezô védelmi szabályok is vonatkoznak. Ennek megfelelôen a szervezet tulajdonából az alapszabály szerint a résztvevôk tulajdonába került vagyonrészek nem idegeníthetôk el, azon a pénzintézetet zálogjog illeti meg. Ezek a vagyonrészek továbbra is a szervezet kezelésében maradnak, ez azonban a társasági, tagsági jogviszonyból eredô részvényesi (tagsági) jogokat nem érinti. Korlátozza a törvény a résztvevôk tulajdonába került részvények (üzletrészek) feletti rendelkezési jogot egyéb esetekben is. Igy pl. a dolgozók nyugdíjba vonulása illetôleg elhalálozása esetén a már tulajdonukba került vagyonrészekre az MRP szervezet számára a törvény elôvásárlási jogot biztosit. A résztvevôi viszonynak a törlesztési idôszak alatti  megszľnése esetén a szervezet jogosult a résztvevôk tulajdonába került vagyonrészeket visszavásárolni, stb. 

A Munkavállalói Résztulajdonosi Program részletes szabályait a módosított 1992. évi XLIV. számú törvény tartalmazza. 



V. fejezet

Vagyonkezelés


67. §-hoz

A Javaslat 1. §. (1) bekezdése szerint a törvény hatálya alá tartozó vagyon csak idôlegesen tartozik az állam tulajdonába és az ÁPV Rt.  elsôdleges feladata e körben a társasági részesedések mielôbbi értékesítése magántulajdonosok részére. Az idôlegesen állami tulajdonban lévô vagyon privatizálása elhúzódó folyamat. A Javaslat az ÁPV Rt. feladatául szabja a privatizáció megtörténtéig a vagyon átmeneti hasznosításáról történô gondoskodást. Ezen átmeneti idôszak alatt az ÁPV Rt.-nek meg kell tennie a privatizáció elôkészítéséhez szükséges intézkedéseket és biztosítania kell a vagyonnal való rendeltetésszerľ gazdálkodást. A Javaslat nem rendelkezik arról, hogy ezt a feladatokat az ÁPV Rt.-nek magának kell elvégeznie vagy igénybe veheti-e más vagyonkezelô szervezet közremľködését is. A Javaslat szövegének ily módon történô megfogalmazása lehetôvé teszi mindkét megoldás megvalósítását. 

Azon vagyoni körben, amely nem tartozik a Javaslat melléklete szerint tartós állami tulajdon körébe, az ÁPV Rt. jogosult a vagyon hasznosítása érdekében vagyonkezelési szerzôdéseket kötni, de csak abban az esetben, ha a vagyon értékesítése meghiúsult vagy megállapítható, hogy elidegenítésének feltételei átmenetileg kedvezôtlenek. 

A Javaslat fenti rendelkezésének értelmezésébôl két dolog következik. Az egyik az, hogy az ÁPV Rt. nem köteles, hanem csak jogosult ilyen vagyonkezelési szerzôdéseket kötni, ami egyben azt jelenti, hogy a vagyonkezelési funkciót tiltó rendelkezés hiányában maga is elláthat. További következtetés, hogy vagyonkezelési szerzôdést az ÁPV Rt. csak a privatizálandó vagyon tekintetében köthet mégpedig csak akkor, ha a vagyon értékesítése már meghiúsult vagy megállapítható, hogy elidegenítésének feltételei átmenetileg kedvezôtlenek. A Javaslat szerint a tartósan állami tulajdonban maradó társaságok részvényeinek, illetve üzletrészeinek kezelésére vagyonkezelési szerzôdés nem köthetô. 

Az állami vagyon kezelésbe adása során a vagyonkezelés célja nem pusztán vagyon mľködtetése, hanem az ÁPV Rt. által meghatározott vagyon gyarapodás elérése is. E gyarapodás mértékét a konkrét körülmények ismeretében a kezelésbe adó ÁPV Rt. határozza meg és azt a szerzôdésben rögzíti. A vagyon gyarapodás módja lehet a vagyonérték biztosítása, megtartása vagy növelése, jól hasznosítható vagyon esetében azonban lehet hozadék (osztalék, részesedés) elérése, illetve a már elért osztalék, részesedés növelése.

A polgári jog szabályai alá tartozó vagyonkezelési szerzôdés tartalmi elemeit a felek szabadon állapíthatják meg, korlátot csak az jelenthet, hogy az ÁPV Rt. nem biztosíthat olyan jogot a kezelô részére, melyet a Javaslat nem állapít meg számára, illetve a szerzôdés tartalmára vonatkozó kapcsolódó jogszabályok kereteit is szem elôtt kell tartani. E szabályt éppen az indokolja, hogy a kezelésbe adható állami vagyonkör rendkívül széles és gazdálkodására, mľködésére igen sok jogszabály vonatkozik, valamint a munkavállalókkal, az állammal szembeni kötelezettségekkel (pl. adó, társadalombiztosítás, stb.) összefüggô jogszabályok a kedvezményekre is vonatkoznak. Ezen túlmenôen a kezelésre meghirdetett pályázat feltételei, illetve a beérkezô pályázatok azok a keretek, melyek között kell a szerzôdés konkrét tartalmát meghatározni.

68. §-hoz

A Javaslat az állam tulajdonában lévô vállalkozói vagyon értékesítésérôl szól. Az értékesítés mellett mint az elôzôekben láttuk, kivételesen és átmenetileg lehetôvé teszi a vagyon átmeneti hasznosításáról történô gondoskodást vagyonkezelésbe adás útján. A Javaslat 1. §-ának (3) bekezdése feljogosítja az ÁPV Rt.-t, hogy privatizációs tevékenységet, illetve a vagyon átmeneti hasznosítása körében gyakorolja az állam tulajdonosi jogait. Mivel a szervezet maga csak egészen kivételes esetben gyakorolhat vagyonkezelési funkciót, így ennek megvalósítása vagyonkezelôi szerzôdések megkötése révén történhet. Ahhoz, hogy a vagyonkezelô feladatának maradéktalanul eleget tudjon tenni, szükség van arra, hogy az ÁPV Rt. a vagyonkezelési szerzôdésben a tulajdonosi jogosítványok egy részét vagy bizonyos esetekben annak egészét átruházza a vagyonkezelôre. Itt a polgári jogban általánosan alkalmazott tulajdonosi részjogosítványokat kell érteni a birtoklás, a használat, a hasznok szedésének illetôleg a rendelkezésnek a jogát. Ha a vagyonkezelô rendelkezik mindezekkel a jogosítványokkal, így lehetôsége nyilik arra, hogy az ÁPV Rt. által a szerzôdésben megkövetelt eredmények eléréséhez szükséges valamennyi intézkedést (átszervezés, személyi változások, tôkeemelés illetôleg leszállítás, stb.) megtehesse. Mivel az ÁPV Rt. csupán jogosult a tulajdonosi jogosítványok illetve azok egy részének átruházására, ezáltal biztosítható, hogy a vagyonkezelô csak a szükséges jogosítványokkal rendelkezzen egy-egy társaság esetében. 

A vagyonkezelésbe adás kockázatos feladat, ezért az erre irányuló szerzôdésekben a szerzôdés megfelelô teljesítését szerzôdést biztosító mellék-kötelezettségek kikötésével kell biztosítani. A Javaslat e rendelkezésének alkalmazásával különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a szerzôdést biztosító mellékkötelezettségek mindenkor a vagyonkezelô saját vagyonát terheljék és ne az érintett társaság vagyonát, azaz a vagyonkezelés kockázatát a vagyonkezelônek kell viselnie és nem a vagyonkezelésbe adott társaságnak. A Javaslat alkalmazásában szerzôdést biztosító mellék-kötelezettség alatt a Polgári Törvénykönyv 243-276. §-aiban meghatározott mellékkötelezettségeket kell érteni, így különösen a zálogjogot, az óvadékot, a kezességet, illetôleg a bankgaranciát. A  Ptk. nem rendelkezik arról, hogy az egyes biztosítékok külön-külön vagy együttesen is alkalmazhatóak, ennek hiányában természetesen lehetôség van arra, hogy a felsorolt biztosítékok együttesen is alkalmazhatók legyenek. A biztosítékok mértékének megállapítására, továbbá a biztosítékok különbözô, a konkrét esetben elfogadásra kerülô, együttesen alkalmazható formáinak meghatározására az ÁPV Rt. jogosult a vagyonkezelôi szerzôdés keretei között.

69. §-hoz

A Javaslat 69-71. §-ai a vagyonkezelés egyes szerzôdés-típusainak szabályait állapítja meg. Ezen paragrafusok igyekeznek a különbözô vagyonkezelési szerzôdés-típusok fogalmi meghatározását adni. E rendelkezések alkalmazásánál is azonban figyelemmel kell lenni a Ptk. 200 §-ának (1) bekezdésében foglaltakra, mely szerint a szerzôdés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg, a szerzôdésekre vonatkozó rendelkezésektôl egyezô akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja. A Javaslat tehát az egyes vagyonkezelôi szerzôdések esetében nem tételes felsorolást ad, hanem a tipikus vagyonkezelési szerzôdések fogalmi és tartalmi elemeit határozza meg. A Polgári Törvénykönyv általános szerzôdési szabályai viszont lehetôséget biztosítanak arra, hogy a felek ezen általános szerzôdési szabályoktól az egyes vagyonkezelési szerzôdések esetében szabadon eltérhessenek, így a szerzôdések tartalmát szabadon állapíthatják meg a Javaslat, illetôleg a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseinek kereteinek között.

A vagyonkezelési szerzôdések legegyszerľbb formája a megbízás útján történô vagyonkezelés, amely a Javaslat szerint azonban csak akkor alkalmazható, ha a kezelôi tevékenységre a vagyon értékének, illetve állagának megóvása céljából kerül sor. Ez azt jelenti, hogy megbízás útján csak azok a vagyonrészek hasznosíthatóak, amelyek nyereségtermelô képessége kétséges és a privatizáció megtörténtéig a vagyon szinten tartása a cél. 

A megbízási szerzôdésre a Ptk. 474- 483. §-ainak rendelkezéseit kell megfelelôen alkalmazni, amelybôl az következik, hogy a vagyonkezelô ilyen szerzôdés keretében meghatározott eredmény elérésére nem köteles, feladata csak az ügy ellátására terjedhet ki. Kivételes esetben azonban elôfordulhat az, hogy az érték illetôleg állagmegóvás során a vagyonkezelô tevékenysége nyomán  az adott társaságnál eredmény is keletkezik. ôltalános esetben megbízási szerzôdésnél a megbízottat díjazás az ügy ellátásáért  illeti meg - ez természetesen a vagyonkezelési megbízás esetén is irányadó szabály - azonban megállapodhatnak a felek úgy is, hogy a meghatározott díjon felül a megbízott vagyonkezelôt az általa kitermelt hozadék egy része is megillesse. Ez a megoldás egyaránt elônyös az ÁPV Rt. számára, hiszen a vagyon értékének, illetôleg állagának megóvása a megbízási díj fejében megtörtént, ugyanakkor a helyes gazdálkodás eredményeképpen nyereség is képzôdött, amelyet az ÁPV Rt., illetôleg a vagyonkezelô a szerzôdésben meghatározott feltételek szerint osztozhat. 

70. §-hoz

A vagyonkezelôkkel kötendô egyes vagyonkezelési szerzôdések tartalmának meghatározásánál a Javaslat a fokozatosság elvébôl indul ki. Megbízási típusú szerzôdéseket a veszteséges, nehezen értékesíthetô társaságok esetében teszi lehetôvé, míg a nyereséget termelô, eredményesen gazdálkodó és kedvezô piaci pozícióval rendelkezô társaságok esetében meghatározott eredmény elérését megkövetelô vállalkozói típusú szerzôdések megkötésére teremt lehetôséget. Ezen szerzôdések közül a vagyonkezelésre kötött vállalkozási szerzôdés arra alkalmas, hogy az ÁPV Rt. a részére fizetett díj ellenében átruházza a tulajdonosi jogainak jelentôs részét a vállalkozóra, amely a szerzôdésben vállalja, hogy meghatározott mértékľ hozadékot (osztalékot, részesedést) biztosít  az ÁPV Rt. számára, illetôleg garanciát vállal arra, hogy a társasági vagyon értéke a szerzôdésben meghatározott szint alá nem kerül, illetôleg hogy a szerzôdéskori állapothoz képest emelkedni fog. A Ptk. szerzôdési szabályai szerint a vállalkozási szerzôdés eredménykötelem, ami azt jelenti, hogy a vállalkozó a szerzôdés alapján valamely munkával elérhetô eredmény létrehozására vállalkozik, a megrendelô pedig a szolgáltatás átvételére és a díj fizetésére köteles. A vagyonkezelésre kötött vállalkozási szerzôdés esetében az eredmény alatt a vagyon meghatározott hozadékának elérését, illetôleg a vagyonvesztés megakadályozását, továbbá a vagyon növekedésének elérését kell érteni. E szolgáltatás fejében köteles az ÁPV Rt. díjat fizetni az általános rendelkezések szerint. 

A fentiek mellett azonban a Javaslat lehetôséget ad olyan megállapodás megkötésére is - a Ptk. diszpozitivitásra vonatkozó rendelkezésének alkalmazásával - hogy az ÁPV Rt. a díjazás mellett a hozadék egy részét a vállalkozónak átengedje, azaz közösen részesedjenek a nyereségbôl. E kettôs díjazás lehetôségét a Javaslat csak úgy engedi meg, ha erre a pályázati feltételek között illetôleg a vagyonkezelési szerzôdésben kifejezett rendelkezések találhatók. A vagyonkezelési szerzôdésben természetesen ezen elôbbi követelménynek konkrét számszerľsített formában kell megjelennie, azaz rendelkeznie kell arról, hogy a vállalkozó által kitermelt eredmény milyen arányban oszlik meg az ÁPV Rt., illetve a vállalkozó vagyonkezelô között. 

71. §-hoz

A vagyonkezelési szerzôdések egyes típusait  a tulajdonosi jogok átruházásának mértéke különbözteti meg egymástól. A megbízási típusú vagyonkezelési szerzôdésnél a tulajdonosi jogok egy része sem száll át a megbízottra, e szerzôdések alkalmazása során a megbízott a tulajdonos képviselôjeként, helyette és nevében jár el. A vállalkozási típusú vagyonkezelési szerzôdések esetében a tulajdonosi jogok döntô többségét az ÁPV Rt. köteles átruházni a vagyonkezelôre, kivéve a rendelkezési jogot, amely magába foglalja az elidegenítés és megterhelés jogát. A vállalkozó tehát átruházott tulajdonosi jogainak gyakorlása során mindent megtehet, amit a valódi tulajdonos, a dolog tulajdonjogát azonban nem ruházhatja át illetôleg a dolgot nem terhelheti meg. A portfolió vagyonkezelési szerzôdés a vállalkozó számára a legszélesebb lehetôséget nyújtja, mert ez esetben az ÁPV Rt. a rendelkezés (elidegenítés és megterhelés) jogát is átruházza a vagyonkezelôre. E szerzôdés lényege abban rejlik, hogy a vagyonkezelô meghatározott díj ellenében gyakorolja a tulajdonosi jogokat oly módon, hogy a szerzôdésben meghatározott hozadék illetôleg vagyon gyarapodás elérésére vállal kötelezettséget. E vagyon gyarapodásnak azonban nem feltétlenül a kezelésbe átadott vagyonrész tekintetében kell megvalósulnia, a vagyonkezelô jogosult arra, hogy a kezelésbe megkapott társasági részesedést értékesítse, helyette újat vásároljon, azt befektesse, azt kicserélje esetleg ismét eladja és helyette újat vásároljon, az a lényeg, hogy a szerzôdés lejártakor az eredetileg vagyonkezelésbe adott értéknél magasabb értéket adjon vissza a tulajdonosi jogokat immár visszavevô ÁPV Rt.-nek. 

A Javaslat e szerzôdés típusnál is kettéválasztja a díjazás illetôleg a részesedés kérdését. A szerzôdésben az ÁPV Rt. díjazást fizet azért, hogy helyette a tulajdonosi jogokat a vagyonkezelô gyakorolja. Ez a díjazás minden esetben a szerzôdés idôtartama alatt a vállalkozó vagyonkezelôt megilleti. Emellett azonban a vagyon növekedés elérése esetén úgy is megállapodhatnak a szerzôdô felek, hogy a vagyon gyarapodás mértékén úgy osztozkodnak, hogy a vagyonekezelô ezt pénzben fizeti meg, vagy úgy is, hogy a vagyon gyarapodás eredményeként elôállt társasági részesedéseket osztják meg a felek egymás között. A Javaslat ez utóbbi esetben is - a vállalkozási vagyonkezelési szerzôdés szabályaival egyezô módon - elôírja, hogy a vagyonérték gyarapodás megosztásának lehetôségérôl a pályázati feltételek között, illetôleg a vagyonkezelési szerzôdésben kifejezetten utalni kell, a szerzôdésben meg kell határozni a részesedés mértékét, határidejét, stb. 



72. §-hoz

A Javaslat 48. §-a meghatározza azokat az alapvetô követelményeket, amelyek során a szakértô szervezet vagy magánszemély a privatizációban közremľködhet. Ennek megfelelôen csak olyanok vehetnek részt, akik a magyar gazdaságot, privatizációt, tôkepiacot, számvitelt, pénzügyi és más elôírásokat, a jogszabályokat és a jogalkalmazást megfelelôen ismerik, az állami vállalatok társasággá alapításában és a privatizációban kellô jártassággal rendelkeznek. A vagyonkezelôk az elôzôekben említett jártassággal rendelkezô vállalkozótól elvárható szakszerľséggel és gondossággal kötelesek a szerzôdésben foglalt követelményeket megfelelôen teljesíteni és azokért helytállni az ÁPV Rt.-vel szemben. A vagyonkezelési szerzôdést kötô szakértôk esetében is a Javaslat ugyanezeket a felelôsségľ szabályokat követeli meg, amely szabályok eltérnek a Ptk.-nak az általános felelôsség szabályaitól. 

A vagyonkezelô felelôssége - egyezôen a szakértô felelôsségével - magas szintľ szakszerľséget feltételezve, ezen elvárhatósági követelmény figyelembe vételével megállapított felróhatóságon alapuló kártérítési felelôsség, tehát a Ptk. 339. §-a (1) bekezdésében szabályozott általános kártérítési alakzattól az elvárhatósági fok szigorításával tér el.

A Javaslat 72. §-ának (2) bekezdése határozza meg az ÁPV Rt. ellenôrzési jogosítványait a vagyonkezelés körében. Az ÁPV Rt. ellenôrzési jogának ilyen széleskörľ megállapításával a jogalkotó azt kívánta elérni, hogy a vagyonkezelésre vonatkozó azon szerzôdési konstrukciók keretében, amikor a tulajdonosi jogok gyakorlása is megilleti a vagyonkezelôt, nem pusztán a szerzôdésben vállalt, a mľködés mikéntjére, eredményére vonatkozó kikötések \"bármilyen áron\" való megvalósítása legyen a vagyonkezelô célja, hanem az a jó gazda gondosságával lássa el a vállalt feladatot, azaz úgy járjon el, ahogy az adott helyzetben nem általában elvárható, hanem ahogy a Javaslat 48. §-a megköveteli azt. 

A vagyonkezelôi szerzôdésben rögzített értékhatárt meghaladó összegľ szerzôdések esetében az ellenôrzési jog - bár nem terjed ki a szerzôdés jóváhagyásának jogáig - meglehetôsen szigorú, hiszen minden ilyen megállapodásról írásbeli jelentés, beszámoló, elszámolás kérhetô. További biztosítékot ad a Javaslat az ÁPV Rt.-nek azzal, hogy a kezelô hitelképességét bármikor megvizsgálhatja. Az említett rendelkezés lényegét összefoglalva tehát megállapítható, hogy ellenôrzési jogával élve az ÁPV Rt. a vagyonkezelôvel kötött szerzôdés keretei között a kezelôt megilletô tulajdonjog sérelme nélkül minden olyan intézkedést megtehet, amely az állami vagyon védelmét szolgálja. 

A szerzôdés azonnali hatályú felmondása nem csupán a kezelô súlyos szerzôdés szegésének lehet szankciója, hanem ezzel azonos súlyú az az eset is, ha a vagyonkezelô a vagyonügynökség ellenôrzô tevékenységét akadályozza. Ezen akadályozás megvalósulhat tevôleges vagy mulasztásos formában is, amennyiben tehát az ÁPV Rt. felhívása ellenére a kezelô elmulasztja az írásbeli jelentés vagy beszámoló elkészítését, ezzel is hátráltatva az ellenôrzést, az ÁPV Rt. azonnali hatállyal felmondhatja a szerzôdést. A felmondás a szerzôdést megszünteti, ami azt jelenti, hogy a szerzôdés a jövôre nézve szľnik meg és a felek további szolgáltatásokkal egymásnak nem tartoznak. A megszľnés elôtt már nyújtott szolgáltatás szerzôdés szerint pénzbeli ellenértékét meg kell fizetni amennyiben pedig a már teljesített pénzbeli szolgáltatásnak megfelelô ellenszolgáltatást a másik fél nem teljesítette, a pénzbeli szolgáltatás visszajár. 

73. §-hoz

A Javaslat elôírja az ÁPV Rt. által a kezelônek fizetett díj, illetve a vagyonkezeléssel kapcsolatban felmerült kiadások elszámolásának módját, így kívánva elérni a számviteli törvényben illetôleg az adójogszabályokban nem szereplô értelmezési nehézségeket okozó tételek egyértelmľ meghatározását. 

A Javaslat 67. §-ának (3) bekezdése szerint a szerzôdés tartalmát a felek szabadon állapítják meg. E törvény és más jogszabályok valamint a kötelezôen kiírandó és nyilvánosan közzéteendô pályázat feltételeinek keretei között. Az egyes vagyonkezelési szerzôdés típusok esetében a Javaslat díjazást ír elô a vállalkozó illetôleg a megbízó számára. Ugyanakkor az említett diszpozitivitási szabályok szerint lehetôség van arra is, hogy a vállalkozó csak akkor kapjon díjat, ha a szerzôdésben meghatározott eredményt eléri. Ilyen szigorú szerzôdési kikötés esetében azonban a vállalkozó ( megbízott) védelmét szolgálja a Javaslatnak az a rendelkezése, amely kötelezôvé teszi a vagyonkezeléssel kapcsolatban felmerült költséget megtérítését. Ezen szerzôdések esetében tehát elválik egymástól a szerzôdéses díj megfizetése, és az igazolt költségek megtérítése. Ez utóbbi elszámolását nem érinti az esetleges eredménytelenség miatti díjelmaradás. 

A vagyonkezelô számára a Javaslat biztosítja azt a lehetôséget, hogy a vagyonkezelôi jogviszony fennállása alatt bármikor kezdeményezhesse az ÁPV Rt.-nél az általa kezelt vagyonrész megvásárlását. Ebben az esetben saját részre történô megvásárlásról van szó, ami a vagyonkezelô számára biztosított jogosultság és amellyel az ÁPV Rt. nem köteles élni, hiszen elôfordulhat hogy a vagyon értékesítésének feltételei a vagyonkezelô irányába sem kedvezôek. A vagyonkezelô által tett kezdeményezés vételi ajánlatnak minôsül, amelyet az ÁPV Rt.-nek az általános értékesítési szabályok alkalmazásával kell elbírálnia, mivel a vagyonkezelô által tett ajánlat esetén a Javaslat 28. §-ának (2) bekezdése alapján nem lehet mellôzni a versenyeztetést, így a vagyonkezelô által tett ajánlat esetében is pályázatot kell kiírni és ennek eredményeképpen dönthet az ÁPV Rt. úgy, hogy a vagyonkezelô kapja meg az általa kezelt társasági részesedést. Ha azonban kedvezôbb ajánlat érkezik, úgy a vagyonkezelô elsôbbségi joggal nem rendelkezik. 

74. §-hoz

A Javaslat 73. §.-ának (2) bekezdése lehetôségként tartalmazza azt, hogy a vagyonkezelô az általa kezelt társasági részesedést megvásárolhassa az ÁPV Rt.-tôl. A 74. §. ennél határozottabb rendelkezéseket tartalmaz, amikor kimondja hogy 3 év vagyonkezelés eltelte után - ha a felek a vagyonkezelési szerzôdésben így állapodtak meg - a vagyonkezelô egyoldalú írásbeli nyilatkozattal az általa kezelt vagyontárgyat megveheti, illetve az ÁPV Rt. írásbeli felhívására a vagyontárgyat köteles megvenni. A Javaslat e rendelkezése a privatizáció elômozdítását illetôleg a vagyonkezelésben maradó vagyon körének szľkítését kívánja elôsegíteni. A 67.  §. (3) bekezdése szerint lehetôség van arra, hogy a vagyonkezelési szerzôdés tartalmát a felek szabadon állapítsák meg. A Javaslat 74. §-a ehhez képest külön nevesített lehetôségként említi a vagyonkezelési szerzôdés alapján történô privatizációt. A Javaslat két megoldást kínál erre az esetre, egyfelôl lehetôvé teszi olyan rendelkezés kikötését hogy a vagyonkezelô egyoldalú írásbeli nyilatkozattal megvehesse az általa kezelt vagyontárgyat illetôleg hogy az állami tulajdonosi jogokat gyakorló szerv (ÁPV Rt.) írásbeli felhívására a vagyonkezelô köteles legyen az érintett vagyontárgyat (társasági részesedést) megvenni. A vagyonkezelô nyilatkozata által történô megvételre természetesen nem kell alkalmazni a Javaslat 73. §-ának (3) bekezdését, hiszen itt külön jogcímen történô vásárlásról van szó, amelyre a privatizáció általános rendelkezései csak a vételár megállapítása tekintetében kell alkalmazni. Ebbôl az következik, hogy nincs szükség külön versenyeztetésre és alkalmazhatóak a vagyonkezelô esetében a Javaslat IV fejezetében meghatározott kedvezményes privatizációs technikák. 

A Javaslat lehetôvé tesz olyan megoldást is, hogy az ÁPV Rt. írásbeli felhívására a vagyonkezelô köteles legyen a vagyontárgyat megvásárolni. Ez esetben szintén nem kell alkalmazni a versenyeztetési szabályokat és a vételár tekintetében külön megállapodást kell kötni, amelyre alkalmazni kell a Javaslat III. és IV. fejezetében foglaltakat azaz itt is sort kell keríteni a munkavállalók érdekvédelmére vonatkozó rendelkezésekre, de értelemszerľen nem alkalmazhatók azok az értékesítési technikák (egyszerľsített privatizáció, szakértôi privatizáció, stb.) amelyeket a III. fejezet tartalmaz, ugyanakkor alkalmazni lehet a IV. fejezetben lévô kedvezményes privatizációs technikákat akkor, ha errôl a felek külön megállapodnak.

A Javaslat 74. §-ának (2) bekezdésében foglalt külön megállapodást a felek általában az (1) bekezdésben foglalt 3 éves idôtartam eltelte után szľnik meg, de a Javaslat nem zárja ki azt, hogy ezekbôl a feltételekbôl már a vagyonkezelési szerzôdésben vagy amellett, azok megkötésekor megállapodjanak a felek. Ezen utóbbi megoldással ugyan a felek kockázata nô, hiszen nem lehetnek biztosak abban, hogy 3 év múlva az adott társasági részesedés milyen értéket fog képviselni. Ennek ellenére a Javaslat nem tilalmazza az ilyenfajta kockázatvállalást. 



VI. fejezet

Zárórendelkezések

75. §-hoz

A törvény Zárórendelkezései az Átmeneti Rendelkezésekkel kezdôdnek.

Mivel a 9. § (1) bekezdése szerint a törvény hatályba lépésétôl a jelenlegi Állami Vagyonkezelô Részvénytársaság elnevezése Állami Privatizációs és Vagyonkezelô Részvénytársaságra változik, a 10. § szerint pedig az Állami Vagyonügynökség az ÁPV Rt. egyetemes jogutódlása mellett e törvény hatályba lépésével megszľnik, az (1) bekezdés kimondja, hogy ahol bármely jogszabály az Állami Vagyonügynökséget (ÁVÜ) vagy az Állami Vagyonkezelô Részvénytársaságot (ÁV Rt.) említi, ezen az Állami Privatizációs és Vagyonkezelô Részvénytársaságot kell érteni. Az ÁV Rt. jelenlegi alapító okiratát ezért a kormánynak a törvény hatályba lépését követô 30 napon belül módosítania kell.

Az 1992. évi LIII. és LIV. törvény alapján az állami vállalatok és leányvállalataik túlnyomó többsége már átalakult gazdasági társasággá. Néhány e törvény hatálya alá esô (5. §) állami vállalat azonban - zömmel végelszámolási vagy felszámolási eljárás alatt áll - még nem alakult át gazdasági társasággá. Mivel a 83. § (2) bekezdése az 1992. évi LIII. és LIV. törvényt általában hatályon kívül helyezi, rendelkezni kellett arról, hogy az át nem alakult vállalatoknál az 1992. évi LIV. törvény III. fejezetében foglalt vagyonvédelmi elôírásokat (20-29. §), illetve az esetleges társasággá való átalakulásra vonatkozó általános szabályokat (32-48. §) ennek ellenére továbbra is alkalmazni kell.

Az 1992. évi LV. törvény 5. § (1) bekezdése, illetve 10. § (3) és (5) bekezdése kötelezôen elôírta az állami közüzemi, illetve az önkormányzati közüzemi vállalatok gazdasági társasággá való átalakulását, ez utóbbiakat 1996. december 31.-ig. Ez a rendelkezés túlzás: Nyugat-Európában is a közüzemi vállalatok egész sora nem mľködik gazdasági társasági formában. A már végbement átalakulásokat ugyan a Javaslat nem kívánja érinteni, de az átalakítás kötelezô jellegét a (3) bekezdés megszünteti. Az 1977. évi VI. törvény (Vt.) VII. fejezetében (45-46. §) szabályozott közüzemi vállalatok továbbra is mľködhetnek állami vállalati formában, azzal, hogy a Vt. szerinti alapítói jogokat az alaptevékenység szerinti miniszter vagy az érdekelt önkormányzat gyakorolja. Ez utóbbi esetben a vállalat természetesen  már önkormányzati vállalatnak minôsül.

A törvénynek nincs visszaható hatálya. Ezért azon társaságok esetében, amelyeknek privatizációja a pályázat kiírásával már a törvény hatályba lépése elôtt megindult, a privatizációs döntést a pályázat kiírása idején hatályos jogszabályok szerint kell meghozni. Mivel a 28. § általános szabállyá teszi, hogy a privatizálásra kerülô vagyont elsôízben versenyeztetés útján kell értékesíteni (azaz a privatizálást megkísérelni), a (4) bekezdés kimondja, hogy e rendelkezés szempontjából a törvény hatályba lépése elôtt kiírt pályázatokat is figyelembe kell venni. Azaz ha a törvény hatályba lépése elôtt már volt versenyeztetés, újból pályáztatni nem kell.

76. §-hoz

Az (1) bekezdés régen húzódó kérdést kíván rendezni.

Az 1989. évi XIII. törvényt az 1992. évi LV. törvény hatályon kívül helyezte. A gyakorlatban azonban az e törvény alapján átalakult vállalatoknál vitás volt részben az átalakult társaságoknak fizetendô 20%-os vételárrész, részben az önkormányzatokat a belterületi föld után megilletô társasági részesedés kiadása. A Javaslat az 1992. évi LIV. törvény 42. §-ának továbbérvényesítésével együtt az 1989. évi XIII. törvény 21. § (1) és (2) bekezdésének további alkalmazását is egyértelmľen kimondja. Természetesen e szabály alól törvény (de csak törvény és megállapodás nem!) kivételt tehet, így pl. a vezetôi és munkavállalói kivásárlásra vonatkozó 59. § (6) bekezdése - a kétszeres kedvezmény kizárása érdekében - kivételt tesz az 1989. évi XIII. törvény 21. § (1) bekezdése alól.

A (2) és (3) bekezdés a Kincstári Vagyonkezelô Szervezet további sorsáról rendelkezik. E szervezet a késôbbiekben megszüntetésre kerül, de nem olvad be az ÁPV Rt.-be. E költségvetési szerv megszüntetésérôl az 1992-es államháztartási törvény szabályainak alkalmazásával a pénzügyminiszter gondoskodik és egyben kijelöli a KVSz jogutódját.

A KVSZ-nél lévô kincstári vagyonról külön törvény fog rendelkezni. A nála lévô vállalkozói vagyont (elsôsorban ingatlanokat) azonban át kell adnia az ÁPV Rt.-nek. Ennek körét e két szervezet közti megállapodás határozza meg és e megállapodás rendezi azt, hogy a Munka Törvénykönyve, illetve a közalkalmazotti törvény vonatkozó szabályai alkalmazása mellett a KVSZ dolgozói közül kik és hogyan kerülnek az ÁPV Rt. alkalmazásába.

A KVSZ-tôl az ÁPV Rt.-hez kerülô vállalkozói vagyon nem került a részvénytársaság saját vagyonába (22. §), hanem a 23. §-ban szabályozott ún. hozzárendelt vagyonnak minôsül.

77. §-hoz

A törvény 7-8. §-a újból szabályozta a tartós állami tulajdonban álló vállalkozói vagyon megállapításának elveit és ennek alapján a melléklet jelentôsen csökkentette a tartós állami tulajdon körét és a tulajdonosi jogok gyakorlására jogosult szerveket is átrendezte. Ezért volt szükséges, hogy a 77. § kimondja, hogy azokat a társasági részesedéseket, amelyeket eddig nem az ÁPV Rt. gyakorolt, de e törvény szerint az ÁPV Rt.-hez kerülnek, illetve fordítva, amely társasági részesedések az ÁPV Rt.-hez más miniszterhez kerülnek, az érintettek a törvény hatályba lépésétôl számított 30 napon belül kötelesek egymásnak átadni. 

Igy például azon kereskedelmi bankok részvényeit, amelyeket a melléklet nem sorol fel a pénzügyminiszter tulajdonosi jogai körében, a PM-nek át kell adnia az ÁPV Rt.-nek. Meg kell szüntetni ugyanis azt a jelenlegi rendellenes helyzetet, hogy egyes kereskedelmi bankokban az állami tulajdont két különbözô állami szerv, a PM és az ÁPV Rt. gyakorolja. Ha a tulajdonosi jogokat gyakorló szervek között az átadás tekintetében vita alakul ki, a vitában a kormány dönt, az osztalék kérdésében pedig a költségvetési törvény az irányadó.





78. §-hoz

Mivel a termôföldrôl szóló 1994. évi LV. törvény  83. §-a nem teszi lehetôvé, hogy részvénytársaság állami tulajdonú termôföld felett a kezelôi jogokat gyakorolja. Ugyanakkor a megszľnô Állami Vagyonügynökség, mint költségvetési szerv kezelésében jelentôs mennyiségľ ingatlan, így termôföld is van, az ÁVÜ egyetemes jogutódja viszont a 10. § (1) bekezdése szerint az Állami Privatizációs és Vagyonkezelô Részvénytársaság, a Javaslatnak ezt a kollíziót fel kell oldania.

Ezért a 78. § általános jelleggel kimondja, hogy az ÁPV Rt. az állam tulajdonában álló valamennyi ingatlan, így a termôföldek tekintetében is gyakorolhatja a kezelôi jogot. Ez a kezelôi jog tehát az ingatlannyilvántartásba bejegyezhetô, sôt a földhivatalnak az egyéb törvényes feltételek fennállása esetén be is kell jegyeznie. Ez nem indokolatlan privilégium az ÁPV Rt. javára a többi részvénytársasággal szemben, hiszen a kezelôi jog biztosítására éppen azért van szükség, hogy az állam tulajdonosi jogait az 1. § (3) bekezdés értelmében gyakorló  ÁPV Rt. ezen ingatlanokat magántulajdonosok részére értékesítse, azaz privatizálja.

79. §-hoz

Az 1992. évi LV. törvény 13. § (4) bekezdése hatályon kívül helyezte a Gt. 299. § eredeti (3) bekezdését, amely az egyszemélyes részvénytársaságoknál végsô soron az alapító (egyedüli részvényes) mögöttes felelôsségét deklarálta. Ez az ÁV Rt. érdekében valamennyi részvénytársaságra nézve megállapított szabály azonban nem vált be, fôleg hitelezôvédelmi szempontokból okozott problémákat. Éppen ezért a Javaslat visszaállítja az eredeti helyzetet és kimondja, hogy ha az egyszemélyes rt. fizetésképtelensége miatt felszámolási eljárás indul, az rt. cégbejegyzése utáni tartozásokért a részvényes korlátlan felelôsséggel tartozik. Mivel az ÁPV Rt. alapítója a kormány, a részvényesi jogok gyakorlója pedig a pénzügyminiszter, ez a rendelkezés a privatizációban résztvevô hazai és külföldi befektetôk számára teljes anyagi biztonságot garantál, különös tekintettel arra, hogy a 10. § (1) bekezdés alapján az Állami Vagyonügynökség egyetemes jogutódja az ÁPV Rt.

80. §-hoz

Az ÁPV Rt. fô feladatát jelentô privatizációs tranzakcióknak olyan sajátosságai vannak bevételi (kárpótlási jegy, E-hitel) és kiadási (kárpótlási jegy megsemmisítés, más jogszabályok által meghatározott kifizetések, államadósság csökkentés) oldalról egyaránt, amelyek indokolják, hogy az ÁPV Rt. könyvvezetésének és éves beszámoló készítésének sajátosságait kormányrendelet szabályozza. Ez természetesen nem jelentheti azt, hogy a számviteli törvény alapelveitôl eltérô rendelet kiadására kapna felhatalmazást a kormány.

Az általános számviteli szabályok szerint ÁPV Rt -hez tartozó nagyszámú gazdálkodó egységek beszámoló jelentéseit is a tárgyévet követô év május 31-ig kell a cégbíróságnál letétbe helyezni. Technikailag indokolt, hogy az ÁPV Rt. az általa készített, a jóváhagyásra jogosult testület által elfogadott, könyvvizsgálói záradékot is tartalmazó beszámolót, valamint az adózott eredmény felhasználására vonatkozó határozatot a tárgyévet követô év augusztus 31-ig helyezze letétbe.

81. §-hoz

Az államtitkárok jogállásának hatályos szabályozását tartalmazó 1990. évi XXXIII. törvény 11. §-a nem teszi lehetôvé az államtitkárok számára, hogy gazdasági társaságok vezetô tisztségviselôi legyenek. Az ÁPV Rt. speciális rendeltetésére való tekintettel - különös tekintettel a szakmai minisztériumok által a 12. § (2) bekezdés értelmében javasolható személyekre - e szabály alól az ÁPV Rt. igazgatósági tagjai tekintetében a 81. § kivételt tesz - ez a kivétel tehát nem vonatkozik a felügyelô bizottsági tagokra és a könyvvizsgálókra. A kivétel továbbá a közigazgatási és a helyettes államtitkárokra vonatkozik, tehát az ÁPV Rt. igazgatóságában politikai, illetve címzetes államtitkár nem vehet részt.

82.§-hoz

A privatizáció eddigi feltételeinek megfelelôen a továbbiakban is általános forgalmi adó mentességet javasol a törvényjavaslat e törvény alapján végzett termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás tekintetében. Az általános forgalmi adó bevezetése a privatizációban jelentôs hátrányt jelentene a törvény hatálybalépésével a kárpótlási jeggyel, Egzisztencia hitellel és lízingtechnikával vásárló magánbefektetôknek.


83. §-hoz

A 83. § a hatályba lépésrôl az általános gyakorlatnak megfelelôen rendelkezik és konkrétan megjelöli a hatályon kívül helyezett törvényeket és más jogszabályokat (kormányrendeleteket).

A tartós állami tulajdon körét a 7-8. § alapján a törvény melléklete tartalmazza. A melléklet a törvény szerves része, tehát csak törvénnyel módosítható. A szabályozás merevségének elhárítása érdekében azonban a Javaslat a (4) bekezdésben lehetôvé teszi, hogy a kormány a mellékletben felsorolt gazdasági társaságok ugyancsak melléklet által tartalmazott technikai adatait - ilyen elsôsorban a névváltozás, de esetleg a társasági forma is kft.-rôl rt.-re változhat - közleménnyel módosítsa. Hangsúlyozni kell, hogy itt csak technikai adatokról lehet szó: a tulajdonosi részesedés mértékének és a tulajdonosi jogokat gyakorló szervnek megváltoztatása érdemi módosításnak minôsül.


1110STR.DOC                                     Privatizációs stratégia, 1994-1998                                                94.11.11 08:07
2





A MAGYAR  KÖZTÁRSASÁG
 KORMÁNYÁNAK






PRIVATIZÁCIÓS  STRATÉGIÁJA



1994 - 1998 













Budapest, 1994. november 11.





Tartalom


1.  Bevezetés	3
2.  Az új privatizációs törvény alapelvei	6
3.  Az új privatizációs szervezet	9
3.1  A privatizációs szervezet ellenőrzése	11
4.  Döntési mechanizmusok és privatizációs technikák	12
4.1.  Stratégiai fontosságú nagyvállalatok	12
4.1.1 Általános elvek	12
4.1.2 Távközlés	13
4.1.3 Villamosenergiaipar	14
4.1.4 MOL Rt.	14
4.1.5 Gázszolgáltatók	14
4.1.6  Gyógyszeripar	14
4.1.7 Bankszektor	15
4.1.8 Regionális vízmüvek	15
4.1.9  A mezőgazdasági termőföld és az erdő privatizációja	16
4.2  Középvállalati kategória	16
4.3 Kisebb jelentőségü, kisebb méretü társaságok	17
4.4 Kisbefektetői kedvezmények	18
4.5 A munkavállalói érdekek érvényesítése	19
5.  A kárpótlás folytatása és lezárása	20
6.  A társadalombiztosítási önkormányzatoknak történő vagyonátadás alapelvei	22
6.1 Általános alapelvek	22
6.2  Az átadásra kerülő vagyon formája és összetétele	22
6.2.1  Társasági részesedések	22
6.2.2  Ingatlanok	23
6.2.3  Befektetési társaságok	23
6.3  A vagyonátadás módszere	23
7.   Privatizációs készpénz bevételek, 1994-1997	25

 1.  Bevezetés


A Magyar Köztársaság kormánya  meghirdetett programjának - és az azt megalapozó, a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége között létrejött Koalíciós Megállapodás - szellemében olyan gazdaságpolitikát kíván folytatni, melynek nyomán felgyorsul a magánszektor fejlődése.   Ennek megfelelően gyorsítani kívánja a privatizációs folyamatot, javítani a külföldi és hazai tőkebevonás feltételeit, fejleszteni a pénz- és tőkepiacot.   A tulajdonos-váltásnak a jövőben is piacszerüen kell lebonyolódnia.  Előnyben kell részesíteni a készpénzért történő értékesítést, teret kell engedni az adott társaság feljavítását célzó tőkeemeléses kivásárlásnak, amely a következő fázisban jobb lehetőséget teremt a nyilvános részvénykibocsátáshoz.

Hazánkban a privatizációt már az 1988-tól hatálybalépett gazdasági törvények megalapozták.  Ebben az irányban ment tovább 1990-től az Antall- és Boross kormány, de nem megfelelő ütemben és következetességgel.  Tény, hogy a privatizáció nem eredményezett olyan mérvü hatékonyság javulást, mint amire szükség és lehetőség lett volna, s az sem vitatható, hogy a privatizációval kapcsolatos közmegítélés is számottevően ellenségesebbé vált az elmúlt négy év során.   

Számszerü adatokkal bizonyítható, hogy az elmúlt négy év során az állami tulajdonban lévő termelő vagyon közel 50 %-a került privatizálásra. A tranzakciókat döntően a piaci szereplők, a beruházni, kivásárolni szándékozók, illetve az állami tulajdonú cégek vezetői kezdeményezték.  Ennek következtében alapvetően a jó piaci feltételek között müködő egységek magánosítása valósult meg. Źgy a jogi szabályozás által \"stratégiainak\" minősített, nemzetgazdasági súlyú társaságok, valamint azok a gazdasági egységek maradtak állami tulajdonban, amelyek iránt piaci érdeklődés nem nyilvánult meg, vagy az esetleges ilyen érdeklődést azok vezetői elhárították. 

A privatizáció statisztikai adatsorai meggyőzően bizonyítják, hogy a többségi magántulajdonba került termelő vagyon hatékonysága számottevően jobb, mint az állam kezében lévő gazdálkodó szervezeteké. A magántársaságok növelni tudták vagyonukat abban az időszakban, amikor az állami szervezeteké jelentősen csökkent; vagyonarányos kötelezettségeik messze az állami kör adósságai alatt maradnak, jobbak az egy foglalkoztatottra jutó termelési-költséggazdálkodási mutatók és magasabb azok munkaerő-megtartó képessége is.
 
De egyértelmü jelek utalnak arra is, hogy az elmúlt négy évben alkalmazott módszerekkel nem lehet biztosítani a továbbjutást.   A privatizáció elhúzódása következtében az állami vagyon az elmúlt 6 évben  jelentősen leértékelődött. A privatizáció túlzott centralizációja, a vállalati önálllóság 1968 után létrejött garanciáinak teljes megszüntetése, a privatizációs folyamat vállalatok feje felett történő és politikai,  illetve más,  ellenőrizhetetlen szempontokkal befolyásolt lebonyolítása a vállalatvezetést tartós bizonytalanságba sodorta.  Ezért a vállalatok többségénél háttérbeszorult a hosszú távra szóló fejlesztési stratégia, a rövid távú érdekeltség, a vállalati vagyon felélése jellemzővé vált.   (Nemzetközi hirü, elismert tanácsadó szervezetek szerint a magyar privatizációs folyamat minden havi késedelme 6 milliárd forint körüli nemzetgazdasági veszteséget okoz.)

Az elmúlt évek tapasztalatai bizonyítják azt is, hogy nincs reális esély a vállalatok állami feljavítására és ezt követő értékesítésére. A gazdasági társaságok jogi keretei között gyakorolt, a hagyományosnál jóval erőszakosabb állami tulajdonlás is csak arra képes, hogy gátat vessen a kedvezőtlen folyamatoknak; nem alkalmas azonban az új piaci követelményekhez rugalmasan alkalmazkodó, dinamikus vállalati magatartás kikényszerítésére. Helyesebb tehát, ha az állam a feljavítás feladatát üzleti alapon az annak sikerében érdekeltté tett piaci, szakértő-gazdálkodó szervezetre bízza. 

A privatizáció gyorsítása, kedvező hatásainak széleskörü érvényesítése csak akkor valósítható meg, ha érdemi nagyságú tőkebevonás történik meg, ami az adott esetben jelentős további külföldi tulajdonszerzéssel is járhat. Alapvető érdekünk, hogy a jelentős tőkeinjekcióra, technológiai megújulásra, exportpiacszerzésre lehetőséget teremtő külföldi közremüködés a magyar gazdaság privatizációjában folytatódjék, de úgy, hogy annak káros mellékhatását elkerüljük.

A privatizációs folyamat előrehaladása együtt járt a pénz- és tőkepiac szerepének növekedésével. A privatizáció gyorsításának meghatározóan fontos útja az értékpapír kereskedelem fejlesztése. Fontos cél, hogy a szakmai befektetőket követve, nagy számban kapcsolódjanak intézményes és pénzügyi befektetők - a hazaiak és nemzetköziek egyaránt - a magánosítási folyamatba. Közremüködésük nem csupán azért kedvező, mert igényes és ezért további hatékonyság-növelésre sarkalló keresletet gerjeszt a privatizációs piacon, hanem azért is, mert az értékpapírok likviditásának nagymértékü növelése révén módot ad a hazai kisbefektetők tömeges bekapcsolódására is.
 

A Magyar Köztársaság kormányának 1994-1998 közötti privatizációs stratégiája négy egyenrangú prioritásra épül:

	A privatizációnak hosszabb távú gazdaságpolitikát, a gazdasági növekedés megalapozását, a munkahelyek védelmét, illetve a munkahely teremtést kell szolgálnia. 

	A privatizációnak a piaci viszonyok alapján, a keresleti és kínálati viszonyokra tekintettel kell megvalósulnia, de ezen belül célunk a tulajdonváltás lehetőség szerinti felgyorsítása.

	A privatizációnak a gazdálkodás hatékonyságát kell szolgálnia, ideértve a megfelelő tőke ellátottság biztosítását. 

	A privatizálásra kerülő állami vagyon körét bővíteni kell.
 
A privatizáció hátralevő része nehezebb feladat, mint az, amit az elmúlt évek során már elvégeztek.    Objektív okok folytán - melyekről részletesebb elemzést az I. sz. melléklet tartalmaz - az állami vagyon fizikai értelemben is napról-napra erodálódik.  A nagy értéket megtestesítő,  a nemzetgazdaság szempontjából stratégiai fontosságúnak minősíthető körben a nyereségtermelő képesség az elmúlt két évben meredeken csökkent, a közepes méretkategóriában pedig a folyamat  a tömeges csődök irányába mutat (ld. II. sz. melléklet).    Éppen ezért  a Kormány úgy látja, hogy nem lenne helyes elállni attól a törekvéstől, hogy mielőbb végbemenjen a privatizáció legnagyobb része.  Éppen ellenkezőleg: minél tovább halogatjuk, annál kedvezőtlenebbek lesznek a feltételek.

	  2.  Az új privatizációs törvény alapelvei

	1)  Az állami vagyonnal való gazdálkodás egységes feltételeinek kialakítása szükségessé teszi az állami vagyon tulajdonlásával összefüggő feladatok harmonizált szemléletrendszerben való kialakítását.

	Az állami vagyon tulajdonosi jogait - a kormány nevében - a Pénzügyminiszter gyakorolja.  Eme jogosítványa alapján a Pénzügyminiszter az állami vagyon egy része, az ún. vállalkozói vagyon tekintetében a vagyon kezelésére és értékesítésére vonatkozó jogosítványait átruházza a privatizációs törvénnyel létrehozandó új, vagyonkezelő és privatizációs szervezetre.

	A privatizációs törvény azt a vállalkozói vagyont tekinti  elsődleges tárgyának, amely az elmúlt négy évtizedben  állami tulajdonba került, de a megváltozott körülmények között az állami tulajdonlás fenntartása már nem indokolt.   A törvény által meghatározott vagyoni kör azonban csak részlegesen fedi le a pillanatnyilag állami tulajdonban lévő és az új privatizációs szervezethez átkerülő  vagyonelemek körét.   Éppen ezért az államháztartásról szóló törvényben és/valamint a kincstári vagyonról szóló törvényben a kincstári vagyontárgyakról is rendelkezni kell.  
	
	2)  Az eddigi gyakorlathoz képest sokkal egyértelmübben kell eldönteni, hogy melyek azok a tevékenységek, illetve társaságok, ahol a kormányzat fenn kívánja tartani magának az érdemi beleszólás jogát.  Az állam  lehetőség szerint tartózkodjon olyan helyzetek kialakításától, ahol erős szakmai befektető mellett - akár többségi, akár kisebbségi pozícióban - folyamatos alkudozásra kényszerül a vállalat-vezetés napi ügyeiben.

	A törvénynek tételesen meg kell neveznie a részben vagy teljesen állami tulajdonban tartandó vagyon (\"tartós állami tulajdon\") körét és mértékét.  A szabályozásnak ez a módja azt jelenti, hogy a törvény mellékletében felsorolásra nem kerülő gazdasági társaságok tulajdonhányada megkötés nélkül privatizálható.

	3) Az elmúlt négy év során bebizonyosodott, hogy az ellenérték fejében történő privatizáció alapvetően helyes módszer, e tekintetben nagyobb irányváltás nem indokolt. Az 1990 óta bevezetett kereslet-növelő technikákat a Kormány a jövőben sem kívánja megszüntetni, de alkalmazásukra lényegesen célirányosabban, csak jól körülhatárolt körben fog sor kerülni.   Arra kell törekedni, hogy a privatizáció elsődlegesen készpénz ellenében történjen minden olyan vállalat esetében, ahol ez indokolt és célszerü.  A készpénzért történő értékesítés nem csupán azért kiemelkedően fontos, mert ez lehet az államadósság csökkentésének a legegyszerübb módja, hanem azért is, mert a készpénzért történő vásárlás a vevői felelősség semmilyen más formában nem helyettesíthető, egyidejü kifejezése is.  A fizetendő ár természetesen nem jelenti e szempont kizárólagosságát: fontos a jövendő tulajdonos fejlesztési, piacszerzési, foglalkoztatáspolitikai és  környezetvédelmi kötelezettségvállalása is.  Azoknál a vállalatoknál, ahol az eladhatóság azt igényli, vagy a munkavállalói tulajdonszerzés megfelelő módon biztosítja a vállalat jövőjét, továbbra is átfogóan kell alkalmazni a készpénzkímélő technikákat.  

	4)  A kárpótoltakkal, valamint a társadalom biztosítási önkormányzatokkal szemben fennálló ingyenes vagyonátadási kötelezettségek teljesítését a Kormány kötelességének tartja.  Ennek azonban (anélkül, hogy a kedvezményezettek helyzetét mesterségesen rontaná)  oly mértékben és módon kell eleget tenni, hogy az a lehető legkisebb mértékben zavarja a piackonform megoldásokra épülő értékesítéseket, és elviselhető terhet jelentsen a gazdasági konszolidáció szempontjából.

	5)  A  magyar nemzeti image-hoz tartozó termékek márkavédelmét a privatizáció során a jövőben is biztosítani kell.  Ennek legmegfelelőbb formája az, hogy a magyar államot illető jogokat  részvényesi szerződésben kell érvényre juttatni. 	

	6) Az állami vagyon magánkézbe adását övező nagyszámú érdekkonfliktusra való tekintettel a privatizációs tranzakciókat nyilvános versenyeztetés útján kell lebonyolítani. A versenykényszer alól kizárólag törvényben szabályozott, közgazdaságilag indokolt esetekben (pl. kárpótlás) célszerü felmentést adni.   A versenyeztetési kényszer - mint általános elv - a privatizációs szervezet megbízásából eljáró szervezetre is  vonatkozik. 

	A pályázatok kiírásának, lebonyolításának és elbírálásának rendjét korszerüsítve újra kell szabályozni.  A pályázók kötelezettségvállalásait tételesen át kell emelni a vagyon-elidegenítési szerződésekbe és gondoskodni azok számonkérhető jogi garanciáiról.

7)  A magyar gazdaság és a vállalati szféra megerősödéséhez szükség van a tőkepiac fejlesztésére annak érdekében, hogy a vállalkozások finanszírozási forrásválasztéka szélesedjék. A  tőkepiacot jelentős mértékben a hazai magán- és intézményi befektetőkre kell alapozni.  A hazai magánbefektetők bevonása mellett az egyik legfontosabb érv az, hogy részvételük pótlólagos keresletet teremt és fokozza a versenyt az áruba bocsátott részvények iránt.  E tekintetben kiemelt jelentősége van a az eredményfüggő befektetésekre kedvezményeket biztosító adórendszeri módosításoknak, a kisbefektetők részére biztosítandó fizetési és árkedvezményeknek, amelyeket a nyilvános tőzsdei bevezetéseknél kell alkalmazni.

Minden új részvényértékesítési tranzakció során arra kell törekedni, hogy a külföldi és hazai befektetők részvétele az adott társaság szempontjából is optimális tulajdonosi szerkezetet biztosítson.  

A privatizáció jelenlegi szakaszában, amikor az állam részleges tulajdonában  számos olyan cég van, ahol külföldi stratégiai befektető bevonása és feljavító tevékenysége nyomán a társaság már tőzsdeképessé vált, egyre inkább előtérbe kerülhet a maradék részvények tőzsdei értékesítése.  Ez azért is célszerü, mert ebben a szakaszban a részvények kedvezőbb áron értékesíthetők.

8) A privatizáció nagyszámú munkavállalalót érint, ezért részletes szabályozást és széleskörüen ellenőrzött döntéshozatali mechanizmust követel meg. A Kormány a jövőben is nagy figyelmet kíván szentelni a munkavállalói érdekek megismerésének és a döntéshozatali folyamatba történő beépítésének. Az elfogadásra kerülő privatizációs törvénynek  részletesen rögzítenie kell az érdekképviseleti szervezetek bevonásának, véleményük megismerésének és figyelembevételének elveit, gyakorlatát.  A korábbi joggyakorlathoz képest a munkavállalói érdekek képviseleti lehetősége semmiképpen sem szükülhet.

	A Kormány a korábbiaknál nagyobb mértékben kíván támaszkodni a társaságok operatív vezetésének, valamint a társaság dolgozóinak helyzet- és piacismeretére. Lehetővé kívánja tenni, hogy készpénzes vásárlói érdeklődés hiányában a kisebb vagyoni értékü társaságokat azok vezetői és/vagy munkavállalói is megvásárolhassák.
		      
	9)  A Kormány a privatizáció nyilvánosságát, áttekinthetőségét és ellenőrzését alapvető fontosságúnak tartja. A privatizáció nyilvánosságát és áttekinthetőségét a folyamat egésze hivatott biztosítani. Az ellenőrzési rendszer három szinten épül ki. A legfontosabb az Országgyülés ellenőrzési funkciója, amely egyrészt a privatizációt vizsgáló bizottság létrehozásából, illetőleg a létrehozandó szervezet felügyelő bizottságában való részvételből áll. Másodszor nélkülözhetetlen az Állami Számvevőszék átfogó, időről-időre az Országgyülésnek számot adó ellenőrzési funkciója. Harmadszor meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy a Kormány, illetőleg a tulajdonosi jogokat ellátó miniszter szükség szerint ellenőrzéseket végezhessen. Mindenképpen biztosítani kell, az egyszer elfogadott eljárási rend (SZMSZ, versenyeztetési szabályzat) tiszteletben tartását és azt, hogy a döntések körülményeit a közvélemény bizalmát bíró testületek folyamatos ellenőrizzék és megállapításaikról rendszeresen adjanak nyilvános tájékoztatást.
			
	10) A fenti elvek szerint lebonyolítandó privatizáció rugalmas, a gazdasági racionalitás és a társadalmi elvárások összehangolására alkalmas végrehajtó szervezetet igényel.   A mai helyzet adottságai mellett egy társasági formában müködő intézmény adja meg a sikeres végrehajtás esélyét.  A társasági forma viszonylagos önállóságát a folyamatos állami és társadalmi ellenőrzés kell, hogy ellensúlyozza.   A privatizációs politika alapelveit és a nyújtható kedvezményeket maga a törvény állapítja meg.   


     3.  Az új privatizációs szervezet


A ma müködő állami vagyonkezelő és privatizációs intézményrendszer indokolatlanul tagolt, nehezen áttekinthető és jelentős többlet költségeket eredményez. Ezért:

- az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság (ÁV Rt.),
-  az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ),
- a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet (KVSZ), valamint

valamennyi - a vállalkozói vagyon körébe tartozó -  társaságát  és vagyontárgyát egyetlen intézmény hatáskörébe kell utalni.

A Kormány 1994. novemberében új egységes privatizációs törvényt terjeszt be az Országgyülésnek.    Az új privatizációs törvény határozza meg az újonnan létrehozandó Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (továbbiakban: ÁPV Rt.) jogállását, szervezeti formáját és müködési rendszerét. Ennek lényege, hogy a társaság vagyonában marad az ÁV Rt. eddigi vagyona, míg az ÁVÜ és a KVSZ vagyonának kezelése, értékesítése továbbra is megbízás alapján történik. 

Az ÁPV Rt. elsődleges feladata a hozzákerült részvények, üzletrészek, egyéb vagyontárgyak, illetve vagyonértékü jogok értékesítése magántulajdonosok részére, figyelembe véve a vagyont terhelő kötelezettségeket is.   Más megfogalmazásban: az ÁPV Rt. alapvetően az állam vagyonának értékesítésével, illetve a vagyon értékesítésre való előkészítésével foglalkozik.

Az ÁPV Rt. a rábízott vagyonért vagyonkezelői felelősséggel tartozik. E vagyonkezelési tevékenység körében rendelkezik mindazokkal a tulajdonosi jogosítványokkal, amelyek a vagyon megőrzéséhez és elidegenítéséhez szükséges. Nem rendelkezik döntési szabadsággal az osztalék tekintetében, mivel a vagyonkezelésében lévő vállalatok éves eredménye után a költségvetésbe befizetendő osztalék mértékét a Kormány által jóváhagyott, az osztalékpolitikára vonatkozó általános elvek figyelembe vételével kell meghatározni és a költségvetési törvényben meghatározott mértéket pedig a központi költségvetésbe befizetni.  

Mind az ÁPV Rt., mind pedig kivételes esetben alkalmazandó más vagyonkezelővel szemben egyértelmü és számonkérhető követelmények: a vagyon megőrzése, gyarapítása, a leghatékonyabb értékesítésre való előkészítés és a piaci viszonyoknak megfelelő privatizáció. Egységes vagyonvédelmi szabályokat továbbra is érvényesíteni kell.

A hagyományos kincstári vagyon müködését és vagyonkezelését külön törvény fogja szabályozni.

Az ÁPV Rt. joga és kötelessége, hogy ellenőrizze valamennyi  hatáskörébe tartozó társaság és vállalat munkáját és olyan érdekeltségi mechanizmusokat müködtessen, amely biztosítja a vagyon értékállóságát, illetve értéknövekedését.   Az ÁPV Rt.-t a rábízott állami vagyon védelméért felelősséggel tartozik.   Az Országgyülés - vagy annak szervei - valamint a nyilvánosság előtt  szükség szerint erről köteles beszámolni is.

Az országos jelentőségü nagyvállalatok (társaságok) esetében az ÁPV Rt. köteles együttmüködni az érintett tárcákkal és országos hatáskörü szervekkel.

Az ÁPV Rt. jogait és lehetőségeit a privatizációval összefüggő garanciavállalás kérdésében a társaság alapszabályzatában kell rögzíteni. 

Az ÁPV Rt. egyszemélyes részvénytársaság. A részvényesi jogok gyakorlója a Pénzügyminiszter.  Az ÁPV Rt. felhalmozott vagyonába (mérlegébe) bekerülnek azok a társaságok, melyeknél az állami tulajdon tartósan fennmarad (jellemzően az Állami Vagyonkezelő Rt. portfóliójába tartozó társaságok és üzletrészek), míg az Állami Vagyonügynökség, illetve a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet vagyonának értékesítésére megbízásos alapon kap felhatalmazást. (Ez utóbbi vagyoni kör tehát nem kerül be a szervezet vagyonába.) 

Az ÁPV Rt. privatizációs bevételei egy hányadából fedezi a müködéssel összefüggő költségeit, adót fizet, a fennmaradó adózott nyereséget pedig az általános rend és mérték szerint közvetlenül a költségvetésnek fizeti be.   A megbízásból elidegenített vagyon ellenértékét közvetlenül a költségvetésbe, az adósságszolgálat csökkentésére fizeti be.  E célkitüzés mögött az a makroökonómiai megfontolás húzódik meg, hogy az államháztartás jelenlegi helyzetében a privatizációs jövedelmek legcélszerübb felhasználása a magas kamatozású államadóssági papírok folyamatos lecserélése.

Az ÁPV Rt. - a törvényben meghatározandó kivételektől (pl. az ÁVÜ-től, ÁV Rt.-től átvett garanciák, peres kötelezettségek) eltekintve - privatizációs bevételeit nem használhatja veszteségfinanszírozási célokra.  	






    3.1  A privatizációs szervezet ellenőrzése

Az  intézményes privatizáció gyors és hatékony lebonyolítása érdekében szükséges, hogy az új privatizációs szervezet erős és ütőképes legyen.  Ezt ellensúlyozandó, kívánatos, hogy az ÁPV Rt. tevékenységének társadalmi, politikai, jogi és számszaki ellenőrzésére szolgáló mechanizmusokat a törvény részleteiben is szabályozza.  Ennek során a következő alapelvekből célszerü kiindulni:

1) A Gt. előírásainak megfelelő testületeket (igazgatóság, felügyelő bizottság) oly módon kell összeállítani, hogy  biztosítva legyen a  Kormány (ezen belül a részvényesi jogokat gyakorló pénzügyminiszter és a szaktárcák),  valamint az érdekképviseletek (munkaadók, munkavállalók)  egymást kontrolláló hatása.

2)  Biztosítani kell, hogy az Állami Számvevőszék folyamatosan ellenőrizhesse az ÁPV Rt. müködését, az Országgyülés bizottságai pedig meghatározott időszakonként tájékoztatást kapjanak.

3)  A privatizációs szervezetet kötelezni kell arra, hogy vezető testületei  (IT, FB)  rendszeresen tájékoztassák a közvéleményt a legfontosabb döntésekről.  Ezen túlmenően meg kell teremteni annak az intézményes formáját is, hogy valamennyi privatizációs döntésről - különösen akkor, ha erre versenyeztetés újtán kerül sor - a döntés indokolásának írásos nyoma maradjon (Memorandum).

4) A korábbi privatizációs törvényekből ismert technikákkal biztosítani kell a privatizációs szervezet vezetésével, illetve ellenőrzésével  megbízott személyekkel kapcsolatos összeférhetetlenségi szabályok érvényrejutását.	   

5)   A továbbiakban is fenn kell tartani azt a bírói kontrollt, amely a privatizációval kapcsolatban meghozott döntéseknél az eddigi gyakorlatban kialakult.  Eszerint a bíróság azt vizsgálja, hogy a privatizációs szervezet az értékesítésről hozott döntését (a nyertes pályázó kiválasztását) a pályázati felhívásban közzétett szabályok szerint hozta-e meg.  Ha a bíróság azt állapítja meg, hogy a privatizációs szervezet megsértette a pályázati felhívásban közölt bírálati szempontokat, akkor gondoskodik a méltánytalanság indokolt mértékü ellentételezéséről.


   4.  Döntési mechanizmusok és privatizációs technikák

Az elmúlt négy évben alkalmazott döntési mechanizmusok és privatizációs technikák palettáját részben szükíteni, részben bővíteni kell.  A kedvezményes vételi formák alkalmazására társaságonkénti mérlegelés alapján, a pályázati kiírásban egyedileg meghatározva kerülhet sor.  


4.1.  Stratégiai fontosságú nagyvállalatok

4.1.1 Általános elvek

Ebben a körben kombinált privatizációs technika alkalmazása indokolt.  Első lépésben általában a tevékenység müszaki  alapjait megújító, széleskörü piaci és szervezési ismeretekkel rendelkező szakmai befektető bevonása szükséges.   Ezt tőzsdei bevezetés, majd a fenntartott állami tulajdonhányad intézményi- és kisbefektetőknek történő értékesítése követhet.   E cégek nemzetgazdasági jelentősége indokolja, hogy a privatizációs koncepciót, a tulajdonváltás módját és időbeli ütemezését a Kormány hagyja jóvá, figyelembe véve a privatizációs döntések várható makrogazdasági kihatásait is.

Fontos szempont az is, hogy e vállalati körbe tartozó ipari és pénzügyi társaságok privatizációja egyedülálló lehetőséget teremt arra, hogy Magyarország nemzetközi biztonságát - beleértve ebbe a gazdasági, politikai és katonai szempontokat is - lényegesen javítani lehessen.  Ennek egyik lehetséges útja, ha partnerként olyan szakmai és/vagy pénzügyi befektetőket választunk, akik maguk is nagy nemzetközi befolyással bíró multinacionális vállalatok, illetve multilaterális szervezetek (pld. IFC, EBRD).

Ebben a vállalati körben -  amíg a Kormány nem tervez tulajdonos-váltást - az  ÁPV Rt. a tulajdonosi jogosítványok gyakorlásakor ágazatpolitikai és makrogazdasági szempontok figyelembevételével hozza meg döntéseit.   Itt két terület szabályozása különösen fontos:

	- a kinevezések során jó megoldás lehet, ha az ágazati miniszter tesz javaslatot az állami tulajdonost képviselő tisztségviselőkre, s az ÁPV Rt. ezekből választ

	- a tulajdoni hányadot nem értintő, stratégiai-fejlesztési döntésekben az ÁPV Rt. képviselője az ágazati szakemberekkel egyeztetett álláspontot képvisel.

A privatizációból származó devizabevételek nagymértékü és gyors gyarapítása érdekében  célszerü létrehozni olyan privatizációs kínálatot, amely a legjobb minőségü magyar állami társaságok (MOL, MVM stb.) töredékrészvényeiből áll össze.   Ez a kínálat lehetőséget biztosítana olyan  privatizációs alap (országalap) megszervezésére  ami - a befektetők részéről -tulajdonképpen \"előfinanszírozás\"-t jelent: a később várható privatizációs bevételek egy részéhez már 1995-ben is hozzájuthat a gazdaság.   

Ezeket az alapokat elsősorban  első osztályú befektetőnek számító nyugati intézményi  befektetők  vásárolhatják  meg, de a magyar magán és intézményi befektetők számára is biztosítani kell a vásárlás jogát.   Azt már a lehetséges befektetői körrel egyeztetve kell eldönteni, hogy egy vagy több alap létesítése szükséges/lehetséges.   Egy-egy alapba bekerülő társaságok részvénycsomagja nem lehet nagyobb, mint  az adott társaság összrészvényeinek 25 százaléka.   Megfontolandó, hogy az alap létrehozásakor célszerü-e átmeneti (12 vagy 24 hónapos) elidegenítési tilalmat kimondani az alapot alkotó részvénycsomagokra.  További vizsgálódások szükségesek annak eldöntésére, hogy a befektetés alap konstrukción belül milyen pénzügyi technikával lehet felülről behatárolni  az ÁPV Rt. kockázatát (pld. átváltható kötvények, visszavásárlási garanciák, stb.)


4.1.2 Távközlés

A MATÁV privatizáció első lépcsője lezárult. A társaságban tőkeerős, szakmailag a nemzetközi élvonalba tartozó partnerek vásároltak 30 %-os tulajdonrészt. A még ÁV Rt. tulajdonban lévő részvények eladását illetően a legnagyobb tulajdonostársaknak elővételi joga van. Az 1995. júniusi mérleg után be kell vinni a MATÁV-ot a tőzsdére, és a második félévben fokozatosan eladható akár a teljes, mintegy 40 Mrd Ft körüli névértékü tulajdonhányad.

Az Antenna Hungária esetében az információs memorandumot (annak első változatát) a pályázat útján kiválasztott tanácsadó cég, a Credit Commercial de France (CCF) elkészítette.  A stratégia 7.7 Mrd Ft-os vállalatnál 30 %-os alaptőkeemelést irányoz elő, az első lépésben részvényeladás nélkül.  Ezt követően nyílik mód a cég tőzsdei bevezetésére és az állami tulajdonhányad értékesítésére.

A privatizációs folyamat lebonyolításában - a Gazdasági Versenyhivatal bevonásával - nagy gondot kell fordítani a müsorszórási piac versenyfeltételeinek hosszú távú szabályozására.





4.1.3 Villamosenergiaipar

A privatizációs folyamat a közeljövőben várhatóan felgyorsul. Elengedhetetlen a már többször módosított 126/1992. Kormányrendelet haladéktalan módosítása annak érdekében, hogy egyértelmü tulajdoni viszonyok alakuljanak ki a mai, az ÁV Rt. és az MVM Rt. tulajdoni kettősségére épülő helyzettel szemben. A piacszerü rendezésről és a privatizációs stratégiáról külön előterjesztés készül a Kormány részére, amely az áramszolgáltató társaságok privatizációját 1994. őszén, az eladható erőmüveket 1995. folyamán javasolja megkezdeni.  Az alapvető cél a költségvetés bevételi szempontjait és a villamosipar tőkeemlés igényeit egyidejüleg figyelembe vevő részvényértékesítési, illetve tőkebevonásos privatizáció az első lépésben szakmai, a továbbiakban tőzsdei bevezetéssel és pénzügyi befektetők részvételével.  

  4.1.4 MOL Rt.

A MOL Rt. privatizációja az ÁV Rt. 1994-1995. évi privatizációinak egyik legfontosabb eleme,  mind a vállalat nemzetgazdasági fontosságát, mind a várható privatizációs bevételt figyelembe véve.  A privatizáció előkészítése 1993 óta folyik.  Az elemző munka gyors befejezése után a Kormány döntése szükséges a MOL privatizációjáról.


 4.1.5 Gázszolgáltatók

A gázszolgáltató társaságok privatizációjának előkészületei - ha a Kormány közeli jövőben dönt az áralakulás meghatározó kérdéseiről - lehetővé teszik a tényleges értékesítés 1994. IV - 1995. I. negyedévében történő lebonyolítását. A cél az állami tulajdonhányad 25 % + 1 szavazat feletti részének értékesítése szakmai befektető részére.  Ezt követően a társaságokat bevezetnék a tőzsdére és a fenntartott állami tulajdonhányadot hazai kisbefektetők részére értékesítenék.



4.1.6  Gyógyszeripar

Az ÁV Rt. portfóliójában lévő 6 gyógyszeripari társaság privatizációja során az elmúlt években jelentős előrehaladás történt.

Az értékesítés volumenét tekintve legfontosabb a Chinoin 1991. februárjában megkezdett értékesítése volt. Jelenleg az ÁV Rt. tulajdonában már csak - a törvényes minimumnak megfelelően - 25 % + 1 részvény van. Gyakorlatilag befejeződött az EGIS privatizációja is. Tőkeemelés formájában 30 %-os részesedést szerzett az EBRD, melyet később nyilvános kibocsátás és tőzsdei bevezetés követett.

A Humán Rt. nyílt befektetői pályázat és kárpótlási jegy csere formájában került értékesítésre oly módon, hogy a magyar állam részesedése 50 % + 1 szavazat maradt. A kanadai befektető kész további vásárlásra és reálisnak látszik a tőzsdei bevezetés is.

A BIOGAL-nál és az ALKALOIDA-nál a stratégiai partner felkutatásának folyamata zajlik; a második lépésben itt is cél az értékpapír piaci megjelenés.

A Richter Rt. esetében - alaptőkeemeléssel kombinált - nemzetközi és belföldi nyilvános forgalombahozatal történt 1994 októberében.


  4.1.7 Bankszektor

A nemzetgazdaság egyik stratégiai elemét képező pénzintézeti rendszer további privatizációjának előkészítése - tekintettel az ágazat jelentőségére és egyes állami tulajdonú intézmények folyamatban lévő konszolidációjára - különös gondosságot követel meg. A bankprivatizációs stratégia kialakításának előfeltétele egy átfogó, a teljes pénz- és tőkepiaci intézményrendszerre kiterjedő fejlesztési stratégia kimunkálása, amely kormányzati feladat.

A bankprivatizáció során elsősorban szakmai, stratégiai befektetők bevonására van szükség.

A pénzintézeti rendszer felügyelete és privatizációja során az ÁPV Rt. a bankkonszolidáció végrehajtásáért felelős ágazati minisztérium által konszolidációs megállapodásban meghatározandó korlátozások között és feltételek szerint jár el.


  4.1.8 Regionális vízmüvek

A regionális vízmüvek alapvető szolgáltatási funkcióját piacinak kevéssé mondható feltételek között, hosszú ideig nagy volumenü állami támogatással, szinte hatóságinak mondható szervezetben látta el. Számos piacgazdaság gyakorlata azt bizonyítja, hogy e tevékenység üzleti alapon hatékonyabban, kevesebb társadalmi ráfordítással és veszteséggel látható el. Körültekintő előkészítő munkával, az ágazati minisztérium és az érintett önkormányzatok szoros együttmüködésével meg kell tehát alapozni a regionális vízmüvek privatizációját is.

A tranzakció alapvető iránya a fejlesztésben és az üzemeltetésben nagy gyakorlatot szerzett szakmai befektető bevonása lehetne. A továbbiakban intézményi- és kisbefektetői irányba célszerü a privatizációt folytatni, különös tekintettel a régió lakosaira és az ott müködő piaci szervezetekre.


  4.1.9  A mezőgazdasági termőföld és az erdő privatizációja

A Kormány programja haladéktalanul elvégzendő teendőnek tekinti a földtörvény átdolgozását, a tulajdonszerzési korlátozások fenntartását, a helyi termelők elővásárlási jogának biztosítását. Hasonló fontosságú az erdőről és a vadászatról szóló szakmai törvények előkészítése is. Mindaddig, amíg ez az előkészítő munka nem hoz egyértelmü eredményeket, a nemzeti vagyon e két körének további privatizációját nem célszerü szorgalmazni. 



4.2  Középvállalati kategória

A 600 millió Ft alaptőkénél és 500 főnél nagyobb, de a magyar gazdaság egésze szempontjából stratégiai jelentőségünek nem mondható társaságokat lehetőség szerint külföldi vagy hazai szakmai befektetőknek kell készpénzért értékesíteni az ÁVÜ-ben eddig is alkalmazott, versenyeztetéses, pályázatokon keresztül megvalósuló  ügyrend szerint.   Készpénzes vevő hiányában az értékesítésnél a vállalt tőkeemelés nagyságát is figyelembe kell venni.  Az alkalmazandó technika itt is a szakmai befektető  tőzsdei értékesítés  intézményi-kisbefektetői kör bevonásának kombinációja lehet.

Ha ebben a körben többszöri próbálkozás után sem sikerül az értékesítés, akkor a társaságot vagyonkezelési pályázat útján célszerü értékesíteni.   

Az ebbe a körbe tartozó társaságok privatizációját az ÁPV Rt. vezető testülete irányítja, de munkájáról 6 havonta írásbeli jelentés formájában tájékoztatja a Kormányt és az Országgyülés illetékes bizottságát.




   4.3 Kisebb jelentőségü, kisebb méretü társaságok 


Azokat a kis- és középvállalatok, ahol az alaptőke jellemzően nem haladja meg a 600 millió Ft-ot, s ahol a főfoglalkozású dolgozók létszáma kevesebb mint 500 fő, a törvény erejénél fogva felhatalmazást kapnak arra, hogy - szakértő (tanácsadó) bevonásával, a törvényben meghatározott elveket betartva - saját maguk dolgozzák ki a társaság privatizációs programját.   E társaságok listáját az ÁPV Rt. nyilvános hirdetmény útján közzéteszi.  Ennek a listának tartalmaznia kell a társaság nevét, címét, tevékenységi körét és névleges, könyvszerinti  értékét (jegyzett tőke+tőke tartalék).

Meghatározott időszakon belül - a könyszerinti értéket kiinduló árnak (limit ár) tekintve -  készpénz ellenében a társaságot bármely befektető megvásárolhatja az ÁPV Rt.-től.  Az ilyen igényeket az ÁPV Rt. köteles soron kívül, gyorsított eljárás során kielégíteni.   A limitártól max. 20%-os mértékben az ÁPV Rt. igazgató tanácsa eltérhet, ennél kisebb készpénzfizető ajánlatot azonban nem fogadhat el.  	

A  gazdasági társaságnak a privatizációra vonatkozó javaslatát be kell jelentenie az ÁPV Rt.-nek. Ennek a bejelentésnek tartalmaznia kell a vételi ajánlatokat. Több ajánlat esetén meg kell jelölni azt az ajánlatot, amit a társaság vezetése a legkedvezőbbnek ítél.   Az ÁPV Rt. ezt az ajánlatot meghatározott időszakon belül köteles véleményezni.  Ha az ÁPV Rt. a privatizációs tranzakció ellen nem emel kifogást, a gazdasági társaság a tranzakciót - a törvényben meghatározott elvek szerint - a bejelentésnek megfelelően végrehajtja.    Tekintettel arra, hogy az ÁPV Rt. által létrehozott  alapokba bekerülhetnek az ebbe a vállalati körbe tartozó gazdasági társaságok részvényei vagy üzletrészei is, a társaságnak módot kell adni arra, hogy ezeket a külső befektető visszavásárolja.  Természetesen ez a tranzakció is része a jóváhagyást igénylő privatizációs programnak.

Ebben a vállalati körben fokozott módon érvényesülhet a vezetők és munkavállalók tulajdonszerzési igénye. A vezetői-, munkavállalói kivásárlásra irányuló ajánlatot a dolgozók egyénileg vagy e célra alakított társaságaik útján nyújthatják be. Az ilyen típusú kivásárlások esetén a készpénz kímélő technikák is alkalmazhatók (pld. E-hitel, kárpótlási jegy, lízing, részletfizetés stb.)

Amennyiben a vezetők és munkavállalók a kivásárlás során a társaságban többséget (50 % + 1 szavazat) szereznek az állam a még fennmaradó részesedéseit ellenérték nélkül a társaságra átruházza.

A munkavállalói tulajdonszerzésre vonatkozó fizetési kedvezmények a korábbi szabályok szerint kerülnek megállapításra az új törvényben is. 


4.4 Kisbefektetői kedvezmények

Az előző Kormány által beindított Kedvezményes Részvényvásárlási Program (KRP) esetében folyamatosan tovább kell vezetni a már érvényben lévő szerződéseket. 

Azok a befektetők, akik a jövőben részletfizetési konstrukció igénybevételével vásárolnak részvényeket, a részvények ellenértékét előre meghatározott számú - általában három - részletfizetés megvalósításával téríthetik meg.  Az első részletet a részvényigényléssel egyidőben fizetik. A részletfizetések megvalósítására kizárólag készpénz fogadható el. A részletfizetések ütemezése társaságonként vagy időszakonként változó lehet (például 6 vagy 12 hó).  A konstrukció kialakításakor  az infláció várható ütemét kell figyelembe venni.

 A részletfizetéssel történő részvényvásárlási konstrukció egyéb jellemzői a következőkben összegezhetők:

- A részvények tulajdonjoga. A részvényallokációt követően a sikeres befektetők megszerzik a részvények tulajdonjogát és gyakorolhatják a szokásos részvényesi jogokat (pl. szavazati és osztalékjog), de a részvényt nem adhatják el a hátralékok teljes kifizetése előtt.

- Előtörlesztés. A befektetők minden egyes nyilvános forgalombahozatalnál jogosultak az előtörlesztésre. 

- Ľvadék és az óvadék felszabadítása. A részletfizetési konstrukció keretében vásárolt részvényekkel kapcsolatos hátralékok fedezetére  a részvények eladója a részvényeket óvadékként visszatartja. 

- Szerződésszegés. Ha a befektető elmulasztja az esedékes részletfizetés teljesítését, az eladó jogosult visszaállítani tulajdonjogát valamennyi olyan részvény tekintetében, amelyet a befektető az adott társaság részvényeinek nyilvános forgalombahozatala során vásárolt.

További lehetőség maximum 10 % árengedmény biztosítása azok számára, akik nem veszik igénybe a részletfizetési lehetőséget és az ilymódon csökkentett vételárat azonnal fizetik.



4.5 A munkavállalói érdekek érvényesítése

     Alapvető követelmény, hogy a munkahelyi érdekképviseletek megismerjék a privatizációs tranzakció valamennyi lényeges feltételét és módjuk nyíljon véleményük részletes megfogalmazására, bemutatására. A jóléti és szociális ingatlanok értékesítése nem történhet meg az érdekképviseleti szervezetek egyetértése nélkül. Törvényileg kell tehát rögzíteni a döntéshozó fórumok és személyek eljárási szabályait, a munkavállalói érdekek megfogalmazásának és képviseletének rendjét. Az ÁPV Rt., illetve az általa megbízott vagyonértékesítő köteles a gazdasági társaság munkavállalói érdekképviseleti szerveit írásban tájékoztatni azon körülményekről, amelyek a privatizáció során a munkavállalókat várhatóan érinthetik:

		a munkavállalók foglalkoztatását, kereseti és bérviszonyait, szociális ellátását, munkafeltételeit, képzését érinthetik;

		a munkavállalói tulajdonszerzés esetleges lehetőségeire vonatkoznak;

		a gazdasági társaság jóléti vagy szociális célokat szolgáló vagyontárgyainak hasznosítására vonatkoznak.

	Mindezen körülmények alakulásáról az egyes ágazati koncepciók kidolgozásánál, az egyes társaságok értékesítésére vonatkozó pályázatok kiírásánál, majd a kiértékelés folyamatában, de a privatizációs döntést megelőzően tájékoztatni kell a munkavállalók megfelelő szintü érdekvédelmi képviseletét. Az ÁPV Rt. ezekben a kérdésekben megfelelő egyeztetés után az érdekképviseletek véleményét figyelembe veszi.
	
	A privatizációs szerződések megkötésekor különleges figyelmet kell szentelni annak, hogy a társaság tulajdonában lévő szociális létesítmények müködtetésének garanciái rögzítésre kerüljenek.


 5.  A kárpótlás folytatása és lezárása

Az előző Kormány által kezdeményezett kárpótlást a jogfolytonosság nevében a Kormány folytatni kívánja. Nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a kárpótoltak vagyonhoz juttatása ne szakadjon meg. Olyan megoldást kell találni, amely lehetővé teszi, hogy 1995 végéig a kárpótlási jegyek többségének cseréje teljes mértékben és megfelelő értékesülés mellett megtörténjen.

A kárpótlási jegyekkel szemben megfelelően széleskörü kínálatot kell állítani, és biztosítani kell, hogy a jelenlegi és a kialakításra kerülő privatizációs technikákon keresztül mindazok, akik a kárpótlási törvények erejénél fogva kárpótlási jegyekhez jutottak, vagy azokat vagyon ellenében névértéken el kellett fogadniok (pld. mezőgazdasági szövetkezetek, területi önkormányzatok), jegyeiket korrekt árfolyamon, illetve áron részvényekre üzletrészekre, befektetési jegyekre vagy más vagyontárgyakra cserélhessék.

Az élelmiszergazdaság további privatizációjánál különös figyelmet kell fordítani a szövetkezetek és szövetkezeti társulások bekapcsolódására.   A kárpótlási jegyek felszívása is segítse a beszerzés-termelés-feldolgozás-értékesítés összefüggő integrációjára épülő  agrárium  kialakulását.   

Természetes, hogy a kárpótlási jegy egyéb felhasználási formái - életjáradék, földvásárlás, stb. - továbbra is igénybe vehetők, sőt az életjáradék esetében megfontolandó, hogy van-e lehetőség további kedvezményekkel ösztönözni a kárpótoltakat e forma választására. 

A kárpótlási jegyek másodlagos piacát továbbra is fenn kell tartani, fel kell használni a tőkepiacot a kárpótlási jegyekbe vetett bizalom megerősítésére és arra, hogy mindazok, akik kárpótlási jegyeiket a tőkepiacon kívánják értékesíteni ezt a nyilvános értékpapírpiacokon  kialakult árakon megtehessék.

A Kormány 1994-ben és 1995-ben fokozatosan biztosítja a szükséges vagyoni kínálatot, s arra törekszik, hogy már rövid időn belül nagyösszegü és értékes kínálatot teremt a  kárpótoltak részére.

1. A villamosenergiaipar kombinált reorganizációja és privatizációja  nyomán kialakuló,  szervezetileg megújult társaság(ok) részvényeiből mintegy 10-12 %-ot, 60-80 Mrd Ft értékben kárpótlásra kell biztosítani.

2. Kisebbségi részesedéseket portfóliócsomagok létrehozásával kárpótlási jegy ellenében lehet értékesíteni. Az ÁVÜ hatáskörébe tartozó társaságokból szervezés alatt álló, két befektetési részvénytársaság esetében a jegycserét hamarosan meg lehet kezdeni. Az alapok számát és nagyságát annak függvényében kell bővíteni, hogy a teljes kárpótlási jegytömeg folyamatosan lekötésre kerüljön.

3. A nyilvános pályázatokon értékesítésre felkínált vagyonrészek döntő többségénél lehetővé teszi, hogy a vételár 10-50%-át kárpótlási jegyekkel lehessen kiegyenlíteni. Ennél magasabb arányok kivételesen, elsősorban az élelmiszergazdaság területén alkalmazhatók, abban az esetben, ha a föld értékesítéséből felhalmozódott jegyek felhasználásáról van szó.
  
  6.  A társadalombiztosítási önkormányzatoknak történő vagyonátadás alapelvei

	  6.1 Általános alapelvek

Törvényi előírás alapján a társadalombiztosítási önkormányzatok (TB) az állami vagyonból ingyenes vagyonjuttatásra jogosultak.   Az Egészségügyi Önkormányzatnak, illetve a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatnak átadásra kerülő vagyonnak forgalom- és hozamképesnek kell lennie. Ez nem zárja ki olyan vagyonrészek átadását, amelyek az átadáskor nem hozamképesek, vagy alacsony a hozamuk, de szakszerü vagyonkezeléssel néhány év alatt jövedelmezővé tehetők. Az ilyen vagyonelemek átadását a TB sajátos feladatköre illetve ellátási felelőssége is indokolhatja.

A társadalombiztosítási önkormányzatok  általában ne legyenek a produktív társasági vagyon fő (többségi) tulajdonosai.   Ugyancsak kivételt képeznek az átadásra kerülő ingatlanok.

A vagyonátadás üzleti értéken történik. A felajánlott vagyon ajánlati árát a korábbi részvényértékesítésekben kialakult ár, vagy a másodlagos tőkepiacon hosszabb periódus átlagában kialakult ár, illetve az üzleti értékeléssel megállapított ár alapulvételével kell kialakítani. A vagyonátruházási szerződésben fel kell tüntetni a kölcsönösen megállapodott értéket, illetve árfolyamot. A vagyonátadás jogosultja és kötelezettje közötti jogviszony megegyezik a részvény illetve ingatlan-eladási szerződésekben alkalmazottal.


	  6.2  Az átadásra kerülő vagyon formája és összetétele

Az átadásra kerülő vagyon társasági részesedésekből, ingatlanokból, részvény illetve ingatlanportfólióból álló befektetési társaságok részvényeiből (befektetési jegyeiből) tevődik össze.



6.2.1  Társasági részesedések

Főszabályként olyan társaságok kisebbségi részesedései kerülhetnek átadásra, amelyek nem helyezhetők befektetési társaságok portfoliójába, vagy ahol a TB közvetlen tulajdonlásához ellátási vagy más érdekek füződnek.  Elsősorban a nagy infrastrukturális társaságok részvényeiből lehet kisebbségi jogokat megtestesítő vagyont felajánlani. Az ellátásokhoz kapcsolódóan pedig főképpen a szolgáltató szektor, az élelmiszer és gyógyszeripar, illetve a kereskedelem és az építőipar társaságaiból célszerü kisebbségi tulajdonrészeket egyedileg átadni.


6.2.2  Ingatlanok

Ingatlanok egyedi átadására elsősorban a TB müködési céljaira kerülhet sor. A felajánlható ingatlanok forrása a vállalatoktól átalakulásukat megelőzően elvont ingatlanvagyon. A nem müködési célt szolgáló vagyont elsősorban ingatlanalap befektetési jegyei vagy ingatlan-befektetési társaság részvényei formájában célszerü átadni.


6.2.3  Befektetési társaságok

Az átadásra kerülő vagyon jelentős részét befektetési társaságokba apportált részvényportfóliók formájában kell a TB-nek átadni. Ezáltal biztosítható a portfolió szakszerü kezelése a portfolió kockázatot mérséklő cseréje, a kiegyensúlyozott hozam. A TB a befektetési társaság részvényeit kapja meg, és ezen keresztül válhat a befektetési társaság többségi (esetenként 100 %-os) tulajdonosává.

A befektetési társaságok portfoliójának kisebbik részét likvid, a tőkepiacon forgalomképes papírokból kell összeállítani, nagyobbrészt pedig olyan kisebbségi részesedésekből, ahol a többségi tulajdonos(ok) magánbefektetők. Más célra létrehozott befektetési társaságokban, illetve alapokban (pl. kárpótlási alapok, ingatlan alapok) a TB a vagyonátadás során kisebbségi részesedést szerezhet.

	  6.3  A vagyonátadás módszere

A vagyonátadást a korábbi privatizáció során képződött kisebbségi részesedések felhasználásával kell megkezdeni. Meg kell továbbá vizsgálni azokat az állami tulajdoni többségü társaságokat, amelyeknél a többségi tulajdonrészek (esetenként a teljes állami tulajdoni hányad) TB-nek történő átadása szóbajöhet.

Az állami vagyon privatizálásra történő előkészítése során, a privatizációs stratégiába illeszkedő módon, kisebbségi tulajdonrészeket kell folyamatosan elkülöníteni és felajánlani a társadalombiztosítási önkormányzatok számára. Vagyonátadás céljára szóbajöhetnek a későbbiekben alapítandó befektetési társaságok részvényei is.

A vagyonátadásra felajánlott portfoliót a TB számára előre megállapodott határidőig rendelkezésre kell tartani. A rendelkezésre tartás időtartamát lehetőség szerint össze kell hangolni a TB önkormányzatok müködésével. Azok a vagyonelemek amelyekre a TB nem tart igényt, vagy amelyekről a rendelkezésre tartás határidején belül nem nyilatkozik, más célra is hasznosíthatók.

A felkínált vagyonrészekre vonatkozó információszolgáltatási kötelezettség megegyezik a privatizációban előírtakkal. A vagyonátadás jogosultjára nézve az üzleti titoktartási kötelezettség a privatizációs pályázaton résztvevőkkel azonos módon alkalmazandó.

  7.   Privatizációs készpénz bevételek, 1994-1997

A prognosztizálható privatizációs bevételek rendkívül széles sávokban mozognak. 1994. második félévre reálisan néhány kisebb ÁVÜ tranzakció mellett az ÁV Rt-nél a Richter Gedeon Rt. zárható le.   Várhatóan a két állami vagyonkezelő szervezet éves összesített készpénz bevétele 35-36  Mrd Ft. 

1995. első félévében várható az  áramszolgáltatók és a  gázszolgáltatók privatizációja. Értéket megadni addig, amíg az árak és a tarifák ismeretlenek, irreális.  A privatizálandó eszközök könyvszerinti értéke 500 Mrd Ft a MOL nélkül, a MOL-lal együtt durván 600 Mrd Ft.  Névérték körüli értékesítés rendkívül nagy sikernek számítana, de ehhez nagyon fontos, hogy a befektetők számára kedvező ártükör, illetve árbevétel emelkedés legyen progmosztizálható.   Az új privatizációs szervezet 1995. évi várható készpénzbevétele 190 Mrd Ft.

1996-tól lehet készpénz bevételt várni  a TVK-BVK-ból  és a korábbi  ÁV Rt. portfolió többi, még eladható vállalatából.  Sajnos ezek együttesen sem fognak 100 milliárdnyinál nagyobb bevételt jelenteni.  

Ezek az irányszámok természetesen csak abban az esetben tarthatók, ha:

	a tárcák messzemenően támogatják a Kormányprogram gazdaságpolitikai fejezetében körvonalazott, s a fentiekben részletesen is kibontott privatizációs stratégiát
	az új privatizációs szervezet 1995. január 1-én megkezdheti müködését.


Megjegyzés: A fentiek nem tartalmazzák az ÁV Rt.-nél lévő,   1000 Mrd forintot meghaladó mezőgazdasági és erdőgazdasági portfolió értékét, miután azoknál a földterület külföldieknek való eladhatatlansága miatt, csak müvi úton létrehozott üzletek képzelhetők el.  Hazai készpénzfizető kereslet földvásárlásra nincs. A kérdést törvénykezési szinten lehet csak megoldani.   

A KVSZ-nél lévő még privatizálható ingatlanvagyon forgalmi értéke kb. 5-10 Mrd Ft. Részben időzítés, részben a fizetési konstrukció kérdése, hogy ez az összeg mikor realizálható.


MELL1.DOC                    Privatizációs stratégia, 1994-1998  (I. mell.)                                                                 











I. sz. Melléklet
 Az 1990-94 közötti privatizációs politika értékelése

Tartalom

.Begin Table C.
I. sz. Melléklet	1
Az 1990-94 közötti privatizációs politika értékelése	1
Tartalom	2
1.1 Bevezetés	3
1.2 1990: Kedvező indulás	4
1.3  A gondok 1992-ben kezdődtek	6
1.4  1994: A privatizáció kifulladásának éve	8
1.5  A vagyonkezelés problémái	11
1.6  Összegzés	12
.End Table C.

1.1 Bevezetés

Máig ható gond és számos konfliktus forrása, hogy az előző kormányzat elmulasztotta az állami vagyon átfogó \"leltározását\", az állami vagyon változásait figyelő- és feldolgozó országos statisztikai rendszer kifejlesztését.  Jobb híján az állam is, s a gazdaság többi szereplője is elfogadta azt a durva becslésen alapuló vélekedést, miszerint a privatizáció kezdetén, 1989-ben az állam 2 000 vállalatban megtestesült  vállalkozói vagyonának mérleg szerinti értéke  2 000 Mrd Ft  volt.

A Magyar  Állam vállalatokban és társaságokban megtestesülő vagyona az Állami Vagyonügynökség és az Állami Vagyonkezelő Rt hatáskörén kívül különböző intézményeknél helyezkedik el.  A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló 1992. évi LIII. tv. felhatalmazása alapján a többször módosított,  126/1992. /VIII.28./ Korm. sz. rendelet 2. sz. melléklete tartalmazza azon gazdálkodó szervezetek felsorolását, amelyek esetében a tulajdonosi jogokat a két állami vagyonkezelő szervezeten kívüli más személy gyakorolja. Źgy pillanatnyilag 8 miniszter és a Miniszterelnöki Hivatal jár el lényegében azonos jogkörrel, mint az ÁVÜ és az ÁV Rt.
	
	A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Miniszterhez 37, az Igazságügyminiszterhez 13, a Honvédelmi Miniszterhez 9, a Népjóléti Miniszterhez 9, a Pénzügyminiszterhez 6, a Miniszterelnöki Hivatalhoz 1, az Ipari és Kereskedelmi Miniszterhez 2, a Földmľvelésügyi Miniszterhez 11,  a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Miniszterhez 2, a Mľvelődésügyi és Közoktatási Miniszterhez 3 gazdálkodó szervezet tartozik. Jelentős fejleménye az 1993. évnek a nagy kereskedelmi bankokban végrehajtott több, mint 300 Mrd Ft-os tőkeemelés, melynek következtében a Pénzügyminisztérium e bankok legnagyobb tulajdonosává vált.

Számottevő vagyontömeg került különféle hitelreorganizációs és egyéb tranzakciók nyomán az Állami Fejlesztési Intézet Rt., a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank,  valamint a Pénzintézeti Központ tulajdonába.   Ezen túlmenően, a csőd és felszámolási eljárások keretében ugyancsak jelentős, 100 Mrd Ft-ra  becsülhető vagyon került az állami  felszámoló szervezetekhez (pl. Reorg Gazdasági és Pénzügyi Rt.)

Mindezeken túlmenően az elmúlt négy évben egy külön erre a célra létrehozott költségvetési intézmény,  a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet  (korábban:Zárolt Állami Vagyont Kezelő és Hasznosító Intézmény) foglalkozott azzal a - zömében ingatlanokból álló -, eredetileg közel 90 Mrd Ft könyvszerinti értékľ vagyontömeggel, ami a szovjet hadsereg, az MSZMP, a Munkásőrség és a hozzájuk hasonló társadalmi szervezetek hagyatékából szállt át a magyar államra. 

Az állami tulajdon fentebb bemutatott megosztottsága bizonyos mértékig elkerülhetetlen volt és nyilvánvaló, hogy annak is lettek volna hátrányos következményei, ha 1989/90 fordulóján a teljes állami vagyont egyetlen tulajdonosi szervezet alá rendelik.  Ezt a körülményt is figyelembe véve, jogosnak tľnik két  kritikai megállapítás:   

	(a)  Elvileg is indokolatlan, s a gyakorlatban számos visszaélés, illetve meggondolatlan döntés forrásává vált, hogy az állami vagyon értékesítésének/kezelésének nem volt egységes szabályrendszere, s ennek megfelelően ellenőrzése sem.  

	(b)   Jelentős kárt okozott az az átszervezési-átsorolási folyamat, amelyet a magyar vállalati kör tagjai az elmúlt évek során elszenvedtek.  Kirívó példája ennek az   MVM Rt. és altársaságai - az ország legnagyobb vagyonértékľ társaság-hálózata -, mely 4 év alatt háromszor váltott tulajdonost.



1.2 1990: Kedvező indulás

A piacgazdaság intézményeinek létrejötte, a magántulajdonban lévő gazdálkodó szervezetek számának rohamos gyarapodása, a nagy méretľ állami gazdálkodók túlsúlyával jellemezhető gazdasági szervezeti rendszer átépülése az 1990-es választásokkal hatalomra került koalíció leglátványosabb gazdasági eredménye volt.

Az MDF vezette koalíciós kormány éppen a gazdasági intézmény- és szervezetrendszerének átalakítására, ezen belül a privatizációra vonatkozóan rendelkezett a leghatározottabb elképzelésekkel.  Źgy került kimondásra az az elv, hogy Magyarországon - a környező kelet-európai országoktól eltérően - nem lesz sem reprivatizáció, sem ingyenes osztogatás, az állami vagyont üzleti alapon értékesíteni kell.

Źgy tehát  a hatékonyság-növelésre, a felelős tulajdonos kiválasztására törekvő magyar privatizáció tudatosan elkerülte az ingyenes vagyonosztogatás politikailag csábitó lehetőségét.  A verseny keretében, készpénzért történő értékesítés nem csupán azért meghatározóan fontos, mert ez lehet az államadósság csökkentésének kézenfekvően ésszerľ módja, hanem azért is, mert a készpénzért történő vásárlás a vevői felelősség semmilyen más formában nem helyettesíthető, egyidejľ kifejezése is. A fizetendő ár jelentőségének hangsúlyozása természetesen nem jelenti e szempont kizárólagosságát; meghatározóan fontos a jövendő tulajdonos foglalkoztatáspolitikai, környezetvédelmi, fejlesztési, piacszerzési kötelezettségvállalása. Az ár és a további szempontok kombinációjának, célszerľ arányainak meghatározása az érintett gazdálkodó szerv egyedi körülményeinek figyelembevétele alapján meghozható közgazdasági döntés, amelynek a hosszú távú eredményes mľködés irányába kell mutatnia.

Mégis az 1990-ben bekövetkezett változás nem csupán az Antall kormány törekvéseinek következménye volt. A gazdaság átalakítása érdekében ugyanis már 1988-1990 között létrejöttek a legfontosabb törvényi, jogi keretek, mint

-	a gazdasági társaságokról szóló törvény,
-	a gazdálkodó szervezetek társasággá történő átalakításáról szóló törvény,
-	az Állami Vagyonügynökségről szóló törvény,
-	az állam vagyonának védelméről szóló törvény.

Elkészültek

-	az előprivatizációra,
-	az értékpapírok nyilvános forgalmazására és az értéktőzsdére,
-	a bankokra és pénzintézetekre

vonatkozó törvénytervezetek.  Az MDF vezette koalíció egészen 1991 végéig az előző korszakban kialakult törvényi, intézményi keretek által kijelölt úton haladt és csak kiegészítette az örökölt intézményeket a piacgazdaság intézményeinek és szervezeteinek kiépítését megkönnyítőekkel, mint a kárpótlás, avagy az E-hitel.

A koalíció ugyan hatalomra kerülése első hónapjaiban megkísérelte - az agráriumban a szövetkezetek (\"kolhozok\") felszámolását célzó ideologikus alapú támadáshoz hasonlóan - az állami vállalatok autonómiáját megszüntetni az önkormányzó vállalati testületek (vállalati tanácsok, közgyľlések) többszöri újraválasztásával, az igazgatók megerősítésével, mégis egészen 1991 végéig fennmaradt az intézményi keret, amely az állami szektor átépítését a vállalatok saját kezdeményezésétől várta. 

Noha a koalíciós kormány több kísérletet is tett a hivatalok autokratikus döntése általi piaci átépítésre, ezek  kudarca (pl. Első Privatizációs Program, majd a többi központi programok) után elfogadta, hogy a vállalati kezdeményezés  a privatizációban nem kiküszöbölhető.

Az 1991-es esztendő a piacgazdaság, a privatizáció szempontjából látványos sikereket hozott.  Folytatódott az 1988-ban megindult folyamat, aminek eredményeképpen évente 30-40%-os ütemben nőtt a mľködő - többnyire magántulajdonban lévő - vállalkozások száma, a beáramló külföldi tőke meghaladta az 1 Mrd USD-t, a privatizációs bevételek  is 31 Mrd Ft-ra rúgtak, amiből 30 Mrd Ft volt a készpénz.  Az előprivatizációban is fordulatot sikerült elérni.  Lassú kezdet után a kiskereskedelmi szolgáltató egységek  privatizációja kellő ütemben és viszonylagosan rendben folyt. 

1.3  A gondok 1992-ben kezdődtek

1991 végén, 1992 elején fordulatszerľ változások következtek be a vállalkozások mľködési környezetében. Egyfelől a KGST piacok elvesztésével hosszú távra is megpecsételődött az ország számos ipari és mezőgazdasági vállalkozásának sorsa. Másfelől az 1992-től egyszerre hatályba lépett számviteli törvény, pénzintézeti törvény és csődtörvény hatásaként a nem-KGST piacokra termelő cégek is elvesztették a fokozatos, egymás közötti megegyezésekre épülő válságkezelés lehetőségét.

A szocialista  piacok elvesztése és az ahhoz párosuló \"intézményi sokk\" közegében meghirdetett új privatizációs politika - részben szándékosan, részben megkerülhetetlen automatizmusként - megtörte a vállalati autonómiát és az elmúlt 25 évben soha nem tapasztalt mértékľ állami függőséget eredményezett.
Az új privatizációs politikát két új privatizációs törvény, a két központi privatizációs intézmény (ÁVÜ és Állami Vagyonkezelő Rt.) létrehozása testesítette meg a legmarkánsabban, de nem voltak lebecsülendőek a napi döntéseket meghatározó finom szabályozások, a tárca nélküli privatizációs miniszter befolyási övezetévé vált ÁVÜ és ÁV Rt. 6 havonta változó gyakorlata sem.  A politika nyomására számos cég  nagyösszegľ pénzadományokat juttatott a kormányhoz közelálló alapítványoknak, \"önként\" adott át ingatlanokat (pályázati keretek álcájában), fogadott be az igazgatóságokba a kormány által ajánlatosnak vélt személyeket, alakította át 
a kormány által elfogadottnak hitt célok megvalósítása reményében szervezeteket, mľködési mechanizmusokat.

Az állami privatizációs bevételek az 1990-1991-ben megkezdett folyamatok következményeként még megduplázódtak.  Az elért árfolyamok is a névértéket tükrözték, de a negyedéves bontású adatokból  már érezhető volt  kedvezőtlen változások előszele. 

Az 1993-ban már nyilvánvaló volt, hogy az ÁVÜ portfólió értékesítéseknél kiszorulóban van a készpénz és folyamatosan nő a pénzhelyettesítők aránya.   Érvényesült a Gresham törvény: a jó pénzt kiszorítja a rossz.   A belföldieket kedvezményező pénzhelyettesítők növekvő aránya a bevételekben jelzett egy másik folyamatot is:  a döntési, pályázati rendszer fokozatos torzulását, amelynek során olyan követelmények alapján hoztak döntéseket, hogy azok következményeként belföldi - a döntést hozók által a vélt vagy valós kormányzati célokat jobban megvalósító - tulajdonosok kerüljenek a privatizált vállalatok birtokába.

Jól jelzik a folyamatokat, hogy a kezdetben kisegzisztenciák támogatására bevezetett E-hitel átlagos engedélyezett összege egy kölcsönszerződés esetén az 1992-es átlagos 2-500 ezer Ft-os  nagyságtól az átlagos 5-150 millió Ft-os nagyságra emelkedett, az egy-egy tranzakcióhoz felhasznált kárpótlási jegy tömeg a 20-100 ezres nagyságtól pedig az 1-300 millió Ft-os összegre bővült. 

Az ÁV Rt.-ben folyó - jellegét tekintve más fajta - privatizáció pedig azért maradt el az elvárásoktól, illetve a  Vagyonpolitikai Irányelvekben megszabott konkrét előírásoktól, mert kiderült, hogy a nagy vagyonértékľ ipari cégek privatizációja nincs kellően előkészítve.  Mi több, kézzelfogható jelei voltak annak is, hogy maga az előkészítés sem folyik kellő ütemben és kellő határozottsággal, mert a kormányzat  megosztott  és nem képes ellensúlyozni a privatizációban ellenérdekelt lobbyk befolyását.   Paradox módon az 1993-as év nagy sikere, a MATÁV részleges privatizációja inkább szabályt erősítő kivétel, mintsem cáfolata a fentieknek.  

1993 közepére egyértelmľvé vált, hogy a kárpótlási  folyamat az eredeti céloktól  elszakadt és öntörvényľvé vált.   Beigazolódott az az 1991-es szakmai viták során hangoztatott aggodalom, hogy ez a konstrukció nem lesz képes eleget tenni igazságtételi funkciójának.  Előre látható volt ugyanis, hogy a kárpótlás igazi haszonélvezője a legális és illegális közvetítő kereskedelem lesz.   Különösen súlyos 
károkat okozott az, hogy a kárpótlási jegyek a tőkepiac legkülönfélébb szegmenseiben szerepeltek készpénz-helyettesítőként, s ezzel nemcsak egy helyen, de mindenütt zavarták a transzparenciát.  

Közgazdasági és jogi anomáliák miatt nem kerülhetett sor arra, hogy - az Országgyľlés 1992. februári határozatának megfelelően - az állami vagyonkezelő szervezetek ellenszolgáltatás nélkül 300 Mrd Ft értékľ vagyont juttassanak a társadalombiztosítási önkormányzatoknak.  Tisztázatlan, hogy az önkormányzatok miként fogják mľködtetni ezt a vagyont.  Nyilvánvaló ugyanis, hogy más jellegľ portfólió átadása kívánatos akkor, ha az önkormányzatok alapvetően csak a vagyon hozadékára tartanak igényt (\"szelvényvagdosás\") és másra van szükség akkor, ha az önkormányzat érdemi vagyonkezelői felelősséget kíván vállalni.      



1.4  1994: A privatizáció kifulladásának éve

1994 nyarára a privatizálható vagyon minősége oly mértékben leromlott, hogy a pénzhelyettesítőkkel folytatott keresletélénkítés folytatása is csak egyre nagyobb pénzügyi áldozatokkal volt lehetséges.   Ezen nem sokat segített az 1994 tavaszán - közvetlenül a választások előtt - beindított Kedvezményes Részvényvásárlási Program (KRP) sem.    Sőt bizonyos szempontból még rontott is, mert tág teret nyitott a kárpótlási jegyekkel való visszaélésnek: brókerek fizetett sorbanállók segítségével elérték, hogy az eredeti kárpótoltak ne jussanak részvényhez.   A nehézkes ügyintézés elviselhetetlen sorbanállásokat erdeményezett, s így az egész akció botrányszagúvá vált. 

Összefoglalóan megállapítva azt mondhatjuk, hogy a  privatizáció kifulladásának legalább négy oka van.


1. Az állami privatizációs politika 1994. I. félévére felszámolta a vállalatok kezdeményezési jogát (1992 őszére megszľnt a vállalati kezdeményezésľ privatizáció, 1994 márciusáig pedig megszľnt a lényegében ezt a kisebb mértékľ vállalatoknál pótló önprivatizáció).   Ez a központosító törekvés még inkább fékezte a privatizációt, és csökkentette eredményességét. 

A fokozatosan kiépült állami befolyás körülményei között az állami döntéshozatal anomáliái átterjedtek a vállalati szektorra, ami a vállalati vezetés kivárásához, elbizonytalanodásához vezetett.  Ennek hatására az állami vagyonvesztés még inkább felgyorsult.

Mindez éppen akkor következett be, amikor a KGST piacok elvesztésével, a vállalatok költségvetési korlátjának megkeményítését okozó új intézkedések (számviteli törvény, pénzintézeti törvény, csődtörvény) bevezetésével megváltoztak a mľködési feltételek, ami éppen határozott és reakcióképes vállalatvezetést követelt volna meg. Ennek hatására nemcsak az 1990-ben meglévő mintegy 2 000 vállalat (illetve vállalatoktól elvont társaság) 1/4-e került felszámolás és végelszámolás sorsára, hanem a még nem privatizált vagyon minősége is rohamosan romlott. Ez leginkább abban mutatkozik, hogy az 1994. I. félévben még privatizációra váró 610 állami többségľ társaság 1/3-a  volt veszélyeztetett pénzügyi  helyzetben. 
	
	2.  A tőkeemeléses privatizáció stratégiája számos esetben vegyes tulajdonlást eredményezett.    A gyakorlatban azonban kiderült, hogy ezekben a társaságokban a nem állami partner - akár külföldi, akár hazai - behozhatatlan helyzeti előnnyel rendelkezik az államot képviselő privatizációs szervezettel szemben.  Źgy az ÁVÜ vagy az ÁV Rt. az esetek többségében akkor is kiszolgáltatott helyzetbe került, ha ő volt a többségi tulajdonos.   Bebizonyosodott, hogy  a valóságban nem húzható éles határvonal a kis és nagy döntések között.  A stratégiainak mondott \"nagy\" döntések - melyekre vonatkozóan esetleg a szindikátusi szerződés különleges jogokat biztosíthat a Magyar Államnak - rendszerint akkor születnek, amikor a kis lépések nyomán valójában már nincs is mód az igazi választásra.   Ez a tanulsága szinte valamennyi olyan ügynek (pl. Chinoin, Tungsram, Hungária Biztosító), ahol a magyar fél komoly tőkeerővel rendelkező nyugati partner mellett próbálta érvényesíteni tulajdonosi jogait.
	
	Problematikusnak bizonyult az állami befolyás igazgató tanácsi, illetve felügyelő-bizottsági érvényesítése is.   Az állami tulajdonos nevében kinevezett tisztségviselők ugyanis a gyakorlatban sok esetben inkább a társaság érdekeinek képviselőivé (lobbystáivá) váltak az állammal szemben, ahelyett, hogy az állam érdekeit képviselték volna a társtulajdonosok ellenében.  Nem érvényesült kellően az állam mint jogi személy képviselete.  A tisztségviselők a Gt. szerinti saját jogú, saját vagyonnal felelő magánszemélyekként jártak el.

3.  A piacvesztett,  leromlott pénzügyi kondíciójú állami vállalatok kiaknázva, hogy az 1985-ben megszerzett autonómiájukat a megerősödő állami beavatkozás megszüntette, igyekeztek támogatóra lelni a szükséges szerkezeti döntések elodázásához, fájdalommentessé tételéhez. A \"reorganizáció\" a \"konszolidáció\", a \"feljavítás\" jelszavába akaszkodva a maradék állami vállalatok (állami többségľ társaságok) egy része maga is hajlandóvá vált legitimálni az újraelosztás feléledő állami gyakorlatát. Az újraelosztás részben az állami többségľ társaságok igazgatósági tagsági helyei, részben a társaságoknál keletkező adózott nyereség elvonása vagy visszahagyása, részben a társaságok eszközei értékesítésének engedélyezése és a bevétel vállalati felhasználhatósága vagy ezek megakadályozása formájában feléledt. Jól  jelzi a folyamatot, hogy a privatizációból keletkező állami bevétel  18 %-át fordították a vagyonkezelők reorganizációra, a ténylegesen felhasználható készpénzbevételnek pedig  25%-át. Ha ehhez hozzávesszük az 1994. I. félévéig felvállalt 54,7 Mrd Ft értékľ garanciát, amiből eddig 10 Mrd Ft került kifizetésre, és várhatóan további 13 Mrd Ft kifizetésre valószínľsíthető, látható, hogy az elhúzódó privatizáció miatt a privatizálandó vagyon privatizálhatóságának fenntartására egyre többet - (1990-1994 között a készpénzbevétel  30%-át ) - kellett fordítani.

Valószínüleg még a fentieknél is tetemesebb veszteséget okozott a nemzetgazdaságnak az a fajta vagyonfelélés, amely az energiaszektor óriásvállalataiban  - elsősorban a MOL-ban és az MVM-ben  -  az elmúlt négy év során végbement.   Vélt és valós szociálpolitikai megfontolásokra hivatkozva a kormányzat olyan ár- és üzletpolitikát  kényszerített ezekre a társaságokra, melynek nyomán a vezetékes energiahordozók ára négy év alatt reálértékben csökkent, jóllehet ennek éppen az ellenkezőjére lett volna szükség. 

4. Az elhúzódó, egyre erőteljesebb állami ellenőrzés mellett folytatott privatizáció amellett, hogy nem tudta megakadályozni az állami vagyon minőségének leromlását, a vagyonvesztést, sőt a bizonytalan állapot meghosszabbításával maga is hozzájárult ehhez, meglehetősen magas önköltséggel mľködött. A privatizációval és a vagyonkezeléssel közvetlenül összefüggő  költségek együttesen az ÁVÜ-nél és az ÁV Rt- nél 21 Mrd Ft-ot tettek ki, ami a bevételekhez képest ugyan elfogadható arány, de abszolút értékét tekintve meglehetősen nagy összeg.





1.5  A vagyonkezelés problémái


Az elmúlt négy évet általánosan jellemző recesszió körülményei között, a tulajdonosi döntések spektruma Magyarországon drámai módon beszľkült.  Mivel érdemleges beruházási tevékenységre sehol sem volt mód, a tulajdonosi beavatkozás két fő formája a privatizáció előkészítése és a felső menedzsment kijelölése volt.

Az 1990 után létrejött hierarchikus - kétszintľ - irányítási rendszerben a kormányzat  magatartását  alapvetően a vállalati menedzsment iránti bizalmatlanság motiválta.  Összefoglaló statisztikával csak az ÁVÜ 1992-es tevékenységéről rendelkezünk, de sajtótudósítások, esettanulmányokon alapuló közgazdasági felmérések és mintavételes eljárásokon alapuló szociológiai vizsgálatok  egyaránt ezt a vélekedést támasztják alá.   

Hogy ezek a személycserék jobb vagy rosszabb vezetői garnitúrát eredményeztek, azt a tudományosság szigorú kivánalmainak megfelelően igen nehéz lenne lemérni.   Sok - itt most helyhiány miatt nem részletezhető - megfontolás azt valószínľsiti, hogy lényeges minőségi javulás nem történt, legfeljebb csak annyi, amit a jól érzékelhető fiatalítás eredményezhetett.   Ugyanakkor azonban e fiatalítás jótékony hatását több körülmény bizonyosan lerontotta.

-	Az elmúlt négy év során a kormányzat nem volt képes egyértelmľ gazdasági prioritásokat artikulálni a vállalati menedzsment felé.   A vállalatok vezetői hol azt hallották, hogy \"tavaszi nagytakarításra\" van szükség (1991), hol azt, hogy a \"privatizáció mindenek előtt\" (1992), hol meg azt, hogy a \"munkahelyek védelme\" (1993) a fontos.  Ilyen körülmények között a vagyon gyarapításának szempontja mindvégig háttérbe szorult.  Éppen az ellenkezője történt: a gazdasági- és pénzügyi rendszer is, a politika is tolerálta a vagyonfelélő magatartást.
	
-	A két vagyonkezelő-privatizáló szervezet számos vezetője -  miközben a jog által felhatalmazva  korlátlan magántulajdonosi jogosítványokkal irányították az alájuk tartozó állami vállalatokat -, nem tudatosították  kellőképpen önmagukban azt, hogy ők maguk is az állami bürokrácia részeiként funkcionálnak.  Ez mindvégig teljes mértékben igaz volt az ÁVÜ-re és az időszak jelentős részében az ÁV Rt.-re is.   Ez az ellentmondás a vagyonkezelésben úgy jelentkezett, hogy a két intézmény kisebb és nagyobb rangú tisztségviselői  ágazat-specifikus szakértelem és személyi felelősség nélkül lehetőséget kaptak arra, hogy jobb-rosszabb politikai megfontolások és privatizációs koncepciók nevében cégeket összevonjanak, szétválasszanak, megmentsenek vagy éppen csődbe döntsenek, hogy vezetőket egyik napról a másikra elmozdítsanak, stb.
	
-	A kormányzat jelentősen alulbecsülte a centralizált privatizáció  lebonyolításához szükséges emberi és anyagi erőforrások mértékét.  Ebből következően, mindkét intézmény arra kényszerült, hogy a vagyonkezelői jogosítványok tekintélyes részét  olyan külső tanácsadóknak adja át, akik felkészültség és munkabírás dolgában semmivel sem múlták felül azokat, akik főállásban a két vagyonkezelőnél dolgoztak.  Valószínľleg nem járunk messze az igazságtól, ha azt feltételezzük, hogy a privatizáció és a vagyonkezelés területén ma talán tízszer annyi döntéshozó tevékenykedik, mint amennyi együttesen az ÁVÜ és az ÁV Rt. létszáma (600 fő).  Jóllehet,  az üzleti tranzakciók tisztaságának védelme éppen azt kívánná meg, hogy ne csak a végső döntéshozatal, de a döntések előkészítése is feddhetetlen köztisztviselők kezébe kerüljön.   A tanácsadókat nem kötik a közhivatalnoktól elvárt jogi és erkölcsi normák, így ezek esetleges megsértését büntetni is, elítélni is nehéz.  
	
-	Az elmúlt négy évet  nemcsak a  vállalati menedzsment, de a két privatizációs-vagyonkezelő intézmény vezetői is a legteljesebb bizonytalanságban élték meg.  Az ÁVÜ-ben is és  az ÁV Rt.-ben is három vezetői garnitúra mľködött.  Nyilvánvaló, hogy ez is hozzájárult a kapkodáshoz, a \"szervezett felelőtlenség\"  régről ismert jelenségének újratermelődéséhez. 


1.6  Összegzés

Az 1.2 - 1.5 szakaszokban bemutatott ellentmondások végeredményben pozitívból negatívba billentik át az ÁVÜ  és az ÁV Rt. minősítését.  Hiába volt megannyi jó elképzelés, ezek kivitelezésére soha nem volt idő.   Igazságtalan értékelés lenne azonban mindezért az ÁVÜ-t, illetve az ÁV Rt.-t hibáztatni.  Ezek a szervezetek - éppenúgy, mint az 1.1 szakaszban említett egyéb állami vagyonkezelő szervezetek - csak a kormány  mindenkori akaratát hajtották végre.  Ez a kormányzati politika azonban nem volt elég következetes, sok esetben pedig kifejezetten kapkodó jellegľ volt.

Ha az állami tulajdonban lévő vállalatok menedzsmentje és a vagyonkezelő szervezetek  számára a kormány általános gazdasági stratégiája nem átlátható,  akkor ez a bizonytalanság a gazdaság egészében is tovagyľrľző negatív hatásokat eredményez. Ilyen körülmények között a gazdaság többi szereplője sem tud távlatokban gondolkodni.    Távlatos tervekhez  a bank nem ad hitelt, a külföldi partner nem kezd kooperációba, a vállalati szakember gárda pedig új egzisztencia után néz.  Végsősoron ez az az oksági láncolat, melynek mentén kibontható az állami vagyon jelentős mértékľ leértékelődésének részletesebb és alaposabb magyarázata.

A teljes képhez azonban hozzátartozik annak leszögezése is, hogy az Antall- és Boross kormányok mľködése idején a privatizáció külső feltételei évről-évre romlottak.   Nem volt előrelátható a keleti piacok összeomlása és arra sem gondolt senki, hogy a szocializmus világméretľ bukása ilyen gyorsan és ilyen mértékben  leértékeli Magyarország \"különlegességi\" státuszát, Kelet felé vezető híd szerepét.  Ilyen körülmények között mindenképpen pozitív módon értékelendő, hogy a kormány képes volt kitartani amellett, hogy az állam vállalkozói vagyonának privatizációjakor az alapelv a piaci értékesítés.   


MELL2.DOC                    Privatizációs stratégia, 1994-1998  (II. mell.)                                                                 







II. sz.  Melléklet 

Beszámoló az Állami Vagyonügynökség, az Állami Vagyonkezelő Rt. és a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet  1990-94 közötti tevékenységéről és a három szervezet pénzügyi helyzetéről 1994 nyarán

Tartalom

.Begin Table C.
II. sz.  Melléklet	1
Beszámoló az Állami Vagyonügynökség, az Állami Vagyonkezelő Rt. és a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet  1990-94 közötti tevékenységéről és a három szervezet pénzügyi helyzetéről 1994 nyarán	1
Tartalom	2
2. 1   Bevezetés	4
2.2  Kiinduló állapot (1990. év)	4
2.3  Az 1990. - 94. I. félév között végbement privatizáció	5
2.4 Pótlólagos tőke bevonása	6
2.5  Vagyonleltár (1994. június 30.)	7
2.5.1 ÁV Rt. és ÁVÜ vagyon	7
2.5.2 A Kincstári Vagyonkezelő Szervezet (KVSZ) vagyona	8
2.6  Az állami vagyonkezelő szervezeteket terhelő készpénz- és portfolió átadási kötelezettségek	8
2.7  Bevételek és kiadások alakulása (1990 - 1994. I. félév)	9
2.8  A vagyonkezelő szervezetek közvetlen és közvetett költségvetési kapcsolatai	11
2.9.  Az 1994. év második felében várható bevételek és költségvetési befizetések	12
2.10 Az ÁVÜ és az ÁV Rt.  privatizálandó vagyonának minőségi jellemzői	13
2.11 Az ÁVÜ portfolió részetes bemutása	14
2.12 A Kincstári Vagyonkezelő Szervezet Vagyonának bemutatása	18
Táblázatok	19
1. A privatizációban érintett vagyon kiszámítása	20
2.  Az ÁVÜ és az ÁV Rt. portfoliója a jelenleg hatályos törvények alapján	21
3. Az állami vagyonkezelő szervezetek készpénz és portfolió átadási kötelezettségeinek áttekintése	22
4. Az állami vagyonkezelők privatizációs bevételeinek alakulása	23
5. Az ÁV Rt. portfóliójának nagyléptékľ felosztása a hasznosítási irányok szerint	24
6. Az ÁVÜ portfoliójának nagyléptékľ felosztása a hasznosítási irányok szerint	25
7.  A Kincstási Vagyonkezelő Szervezet által kezelt ingatlan állomány alakulása	26
Ábra:  Helyzetkép a privatizációról	27
.End Table C.

2. 1   Bevezetés

Az Állami Vagyonügynökség és az Állami Vagyonkezelő Rt 1992. év októberétől kapta meg a gazdálkodó szervezetek  meghatározott körére  az  alapítói  jogok  gyakorlását.  Az  1989-92 években lezajlott vagyonváltozásokról az ÁVÜ-nél meglévő információk részlegesek, kellően nem megbízhatók, mivel az Állami Vagyonügynökségnek nem volt feladata (nem is rendelkezett olyan jogosultsággal és hatáskörrel), hogy az információkat országosan összegyľjtse.   Az ÁV Rt. nyilvántartása kezdettől fogva teljeskörľ volt.

A Kincstári Vagyonkezelő Szervezet (KVSZ) jogelődjét a Pénzügyminisztérium Zárolt Állami Vagyont Kezelő és Hasznosító Intézményként (ZÁVHKI) rendeleti úton hozta létre 1989-ben.  A szervezet elsődleges feladata a Munkásőrségtől átvett ingatlan vagyon hasznosítása volt.     Később a ZÁVHKI feladatköre folyamatosan bővült.   A KVSZ alapító határozata 1991. január 1-jével lépett hatályba. 

Jelen összeállítás célja, hogy az ÁVÜ, az ÁV Rt és a KVSZ hatáskörébe tartozó privatizációról átfogó képet adjon.   Ennek keretében

-	bemutatja az eddig megvalósult privatizáció kiterjedését,
-	feltérképezi a két nagy vagyonkezelő szervezetnél lévő vagyon mennyiségét, minőségi ismérveit, a vagyont terhelő kötelezettségeket,
-	felméri a privatizációval kapcsolatos eddigi és ezévben várható bevételeket, kiadásokat (különös tekintettel a költségvetési közvetlen és közvetett  kapcsolatokra).


2.2  Kiinduló állapot (1990. év)

Az ÁVÜ nyilvántartásai 1.848 db olyan állami,  illetve volt tanácsi vállalatot tartanak 1.670 Mrd Ft könyvszerinti saját vagyon értéken számon, amit az állami vagyonkezelő szervezetek hatáskörébe tartozó privatizáció kiinduló pontjának tekintenek. (Az önkormányzatoknak és a társadalmi szervezeteknek átadott közüzemi- és egyéb- gazdálkodó szervezetek számát, vagyonát, ez a statisztika nem tartalmazza.)  A fenti vagyonérték adat azonban csak számszaki és nem közgazdasági megalapzottságú.  Nem tartalmazza ugyanis az állami ingatlanvagyont, az állami vállalatok (társaságok) altársaságaiba kivitt vagyon értékét, s hiányzanak a kimutatásból azok az immateriális javak is - pl. szabadalom, koncessziós jog, stb. - amelyek 1990 előtt nem bírtak üzleti értékkel.
 
A KVSZ elődjének létrehozásakor vagyona 1272 db, 87 Mrd Ft bruttó nyilvántartási értékľ ingatlan volt. 



2.3  Az 1990. - 94. I. félév között végbement privatizáció


A  privatizáció foka - a Világbankkal egyeztetett számítási metodika szerint - meghaladta a 47%-ot, a két állami vagyonkezelő szervezet (ÁVÜ, ÁV Rt.) hatáskörébe tartozó gazdálkodói szférában (1.sz. táblázat).

Értékesítésre került 

a/ 588 db gazdasági társaság teljes (100%-os) mértékben,

b/ 236 db gazdasági társaság többségi tulajdonrésze,

c/ 47 db gazdasági társaság kisebbségi tulajdonrésze,

	A vállalatok átalakítását és értékesítését (a/ - c/ pontig) jelentősen segítette a 	külső 	szakértők által végzett önprivatizációs program, melynek keretében 478 db kis- és 	középméretľ társaságot teljesen vagy részben privatizáltak. Ez  67  Mrd Ft állami vagyont 	érintett.  A dolgozók részére biztosított részvényvásárlási lehetőséggel 347 esetben éltek, 	12,40 Mrd Ft értékben.  Az MRP program keretében 1991 óta 170 db MRP szervezet jutott 	vagyonhoz 32,53 Mrd Ft értékben.  E társaságok közül 112 eseben az MRP szervezet 	többségi  tulajdonossá vált.  Lízinges értékesítésre 1993-tól volt lehetőség.  Eddig  21 ilyen 	tranzakció zárult le 5,8 Mrd Ft értékben. 

d/ 9 863 db üzlet aukción, az 1990. évi  LXXIV. (előprivatizációs) törvény végrehajtásaként,  17,05 Mrd Ft értékben, melyből a készpénzbevétel 2,65 Mrd Ft volt,

e/ elvont állami eszközök, ingatlanok  14.56 Mrd Ft értékben,

f/ az állami vállalatok  1 597 db regisztrált vagyoneleme (vagyonvédelmi értékesítés) 
   44,13 Mrd Ft értékben.
 
A magántulajdon a nemzetgazdaság több területén meghatározóvá vált:

- nagy- és kiskereskedelem, vendéglátás,
- élelmiszeripar egyes területei (dohányipar, szeszipar, növényolajipar, sütőipar, gabonaipar, tejipar stb.),
- építőanyagipar, építőipar.

A privatizáció az alábbi területeken kisebb mértékľ:

- a mezőgazdasági társaságok, (a föld- és kárpótlási törvények okozta jogi bizonytalanságok miatt),
- a fémfeldolgozó- és könnyľipar bizonyos területei (a válságos piaci- és pénzügyi helyzetük miatt),
- olajipar, energiaipar, termelő infrastruktúra privatizációja (részben az árazási, részben a koncepcionális kérdések miatt),
- a bankok privatizációja (konszolidáció késedelmes végrehajtása miatt).



2.4 Pótlólagos tőke bevonása


A belföldi vagy külföldi partner számára alapításkor, az átalakulással egyidőben valamint utólagos tőkeemelés vállalásával volt mód együttmľködni az állami vagyonkezelő szervezettel a privatizációs folyamatban.

Ily módon 1991-94. I. félév között a pótlólagos tőkebevonás meghaladta a 180 Mrd Ft-ot. 







								belföldi	külföldi
									 (Mrd Ft)
ÁVÜ tranzakcióinál						54,37		62,91
ÁV Rt.  tranzakcióinál  					    -*		63,54
Összesen:							54,37	          126,45

Megjegyzés:

*  Ebben nincsen benne a Pénzügyminisztérium által a nagyobbb kereskedelmi bankokban végrehajtott tőkeemelés adata.


Tehát a pótlólagos tőkebevonás a privatizáció révén 180,82 Mrd Ft volt.

2.5  Vagyonleltár (1994. június 30.)

2.5.1 ÁV Rt. és ÁVÜ vagyon

A 2. sz. táblázatból kitľnik, hogy az összesített saját vagyon könyvszerinti értéke       1 698 Mrd Ft, összes jegyzett tőke értéke 1 197 Mrd Ft. A jelenleg hatályos jogszabályok szerint a tartós állami tulajdonhányadon felül a privatizálható cégek saját vagyonának könyv szerinti értéke: 1 065,5 Mrd Ft, jegyzett tőke értéke: 760,7 Mrd Ft. A tartós állami tulajdon az összes vagyonon belül: 37%. Végelszámolás alatt 156 cég áll, vagyonértéke mintegy 50 Mrd Ft.

A vagyonleltár  nem tartalmazza a volt állami gazdaságoktól (erdőgazdaságoktól) elvont termőföldek és erdők értékét, mivel ezek hiteles nyilvántartása és értékelése nincs megoldva.    Tulajdonjogi vita miatt nem szerepel a vagyonleltárban az a 25 gyógyszertári központ sem, melynek vagyona 25 Mrd Ft-ra becsülhető.

Az eddigi értékesítési tapasztalatokat figyelembe véve az ÁVÜ- nél lévő vagyon piaci értéke 150 Mrd Ft-ra becsülhető. Az ÁV Rt. portfoliójában lévő vagyon piaci értéke csak tágabb határok között becsülhető meg, az elérhető árbevétel ugyanis attól függ, hogy az előkészítés alatt álló új privatizációs törvény mekkora szabadságot biztosít a vagyonértékesítő szervezet számára. Abban az esetben, ha a jelenleg hatályos jogszabályok változtatás nélkül érvényben maradnak, az elérhető árbevétel 190-270 Mrd Ft-ra tehető. Ha mód van az állami majoritás sarokszámainak leszorítására és a részvények tőzsdei értékesítésére, úgy optimális esetben az ÁV Rt teljes vagyonának piaci értéke 2 000 Mrd Ft-ra becsülhető.  (Termőföld és erdő nélkül.)

A vagyonleltár a közvetlen tulajdonlást méri fel.  Jelenleg nincs olyan statisztikai adatgyľjtés, amely az állami tulajdonrésszel bíró ÁVÜ-s és ÁV Rt-s gazdálkodó szervezetek további társasági befektetéseit (esetleg kereszttulajdonlást) felméri. Az ÁV Rt-nél ez a statisztikai felmérés előkészítés alatt van.



2.5.2 A Kincstári Vagyonkezelő Szervezet (KVSZ) vagyona

A KVSZ vagyona kizárólag ingatlanban testesül meg.  A szervezet jogelődjének, a ZÁVKHI-nak 1989-ben történt létrehozása óta  kezelt ingatlanvagyon folyamatosan bővült.   Az ingatlanok általában jogszabályokkal - túlnyomórészt törvényekkel - kerültek a KVSZ kezelésébe.    A törvények általában  a felhasználási lehetőségeket is determinálják.

A még várhatóan privatizálható vagyon nyilvántartasi érték szerinti nagysága 55 Mrd Ft.  Az eddigi tapasztalatok szerint e vagyon forgalmi értéke azonban nem több, mint a nyilvántartási érték 15-20 százaléka.



2.6  Az állami vagyonkezelő szervezeteket terhelő készpénz- és portfolió átadási kötelezettségek

Áttekintve a vagyont terhelő kötelezettségeket (3.sz. táblázat) megállapítható, hogy a jelenleg  érvényben lévő - korábbi törvényekből és rendeletekből származó kötelezettségek - valamint a jelenlegi tervezési stádiumban lévő 1995. évre előirányzott költségvetési befizetések előirányzata összességében :

- 98,2 Mrd Ft készpénzfizetési és
- 502 Mrd Ft portfolió átadási kötelezettséget jelent.

Ezt összehasonlítva a jelenleg hatályos jogszabályok szerint rendelkezésre álló privatizálható vagyonmennyiséggel (760,7 Mrd Ft jegyzett tőke) a feladat megoldása aggályosnak tľnik. A portfolió minőségi feltételeit tekintve még jobban érzékelhető az ellentmondás az alacsony vagy negatív jövedelmezőségľ portfolió és a jó jövedelmezőségi igénnyel jelentkező átvételi szándék (pl.: társadalombiztosítás) között.


2.7  Bevételek és kiadások alakulása (1990 - 1994. I. félév)


A két állami vagyonkezelő szervezet összesített bevétele: 319,47 Mrd Ft. (4.sz. táblázat)

Az ÁVÜ bevételeiben a hazai tulajdonlást segítő technikák megerősödésével párhuzamosan csökken a készpénz (deviza és forint) szerepe. 1991-ben még a csaknem 100% volt a készpénzért  történt értékesítés aránya. 1992-ben 85%, 1993-ban 55% és  1994. első félévében már csak 25%. Ezzel szemben évről évre nő a hitel ill. a kárpótlási jegy mint fizetőeszköz aránya.

Mivel az ÁV Rt-ben jelentős értékesítési tranzakciók történtek külföldi befektetők részére, ezért az összesített bevételből a devizáért történt értékesítés eléri az 56%-ot.


A két vagyonkezelő szervezet  összesített kiadásai csoportosítva:																							Mrd Ft

- a privatizációval és a vagyon kezelésével közvetlenül 
összefüggő költségek (beleértve a mľködési költségeket is)		  											  	         21,32
- törvények szerinti térítések az önkormányzatok és 
társaságok felé (20% dolgozói részvények kibocsájtására)				  11,74

- garanciális kifizetések és tartalék képzése						  19,12

- a vagyon (szervezetek) reorganizációja						  58,04
- az államháztartás felé, illetve helyett teljesített kiadások
(lásd: 2.8. pont)																				192,06

Összesen  									      302,28

1994. június 30.-án az ÁVÜ számla egyenlegén 1,49 Mrd Ft, az ÁV Rt mérlegében 13,51 Mrd Ft mérleg szerinti eredmény és 2,20 elkülönített eredmény tartalék van.

A KVSZ 1990-93 közötti hasznosításból befolyt bevétele nem éri el a 4 Mrd Ft-ot, míg kiadásai 2 Mrd Ft-ra rúgtak. 


2.8  A vagyonkezelő szervezetek közvetlen és közvetett költségvetési kapcsolatai


A vagyonkezelő szervezeteknek a hatályos Költségvetési Törvény, Vagyonpolitikai Irányelvek és egyéb jogszabályok állapítják meg a közvetlen költségvetési befizetési kötelezettségeket, valamint azokat az egyéb befizetési kötelezettségeket, amelyekkel a költségvetés terheit könnyíti (pl.: állami alapok feltöltése, rövidtávú államadósságot kiváltó E-hitelre történő értékesítés stb.).


1990. - 1994. I. félév közötti teljesítés						Mrd Ft

Közvetlen költségvetési befizetés (ÁVÜ és ÁV Rt összesen)		58,23

Elkülönített állami alapok feltöltése (csak ÁVÜ)
- Foglalkoztatási Alap								  1,00
- Területfejlesztési Alap							  1,30
- Mezőgazdasági Fejlesztési Alap						  1,30
Más állami alapok feltöltése
- Világkiállítási Alap (csak ÁVÜ)						  2,00
- Kisvállalkozói Alap (csak ÁVÜ)						  4,00
- Gépjármľ Fel. Bizt. és Kár. Alap (ÁVÜ és ÁV Rt)				  2,22
Állami kötelezettségek kiváltása
- Kárpótlási jegyek bevonása (ÁVÜ és ÁV Rt)				29,70
- Államadósság csökkentése (csak ÁVÜ)					59,39
- Társadalombiztosítási hiány ellensúlyozása (csak ÁVÜ)			14,72
- MBF Rt tőke+emelés (ÁV Rt is)						  9,66
- Hitelgarancia Rt tőke+emelés (csak ÁVÜ)					  2,50
- ÁV Rt tőke+emelés (csak ÁVÜ)						  9,69
Összesen								          192,06 







2.9.  Az 1994. év második felében várható bevételek és költségvetési befizetések


Az Állami Vagyonügynökség éves várható bevétele kb. 78 Mrd Ft.   A jelenlegi tendenciák (folyamatban lévő pályázatok realizálódása) következményeként a készpénzbevételek jelentősen elmaradnak az 1994. évi Vagyonpolitikai Irányelvek kiadási előirányzatainak igényeitől.  A legfeljebb 18 Mrd Ft készpénzbevétel a privatizáció folyó kiadásain felül legfeljebb 1,8 Mrd Ft költségvetési befizetést tesz lehetővé. A várható elmaradás a VPI  előirányzatától 2,2 Mrd Ft. Ugyancsak nem keletkezik bevételi forrás a Világkiállítási Alap 2 Mrd Ft-os további feltöltésére, valamint az MBFB Rt további tőkeemelésére.

Az Állami Vagyonkezelő Rt előrejelzése szerint az MVM Rt és a gázszolgáltató társaságok privatizációja nem a tervezett ütemben halad, ezért a 175,51 Mrd Ft bevételi előirányzat legkorábban  csak 1995 első felében realizálódik.  Az ezévi várható bevétel 30 Mrd Ft, melyből a készpénzhányad 17-18 Mrd Ft.

A  bevételek időbeni eltolódása 1994. év második felében csak a következő kifizetéseket teszi lehetővé:

										Mrd Ft

Osztalék befizetés a Költségvetésnek						10,46

Foglalkoztatási Alapnak							  1,00

Kisvállalkozási Garancia Alapnak						   4,00

Gépjármľ Fel. Bizt. és Kárrend. Alapnak					   1,00

Összesen									16,46
							
1995. évre áthúzódó kötelezettségek

Foglalkoztatási Alap								12,50

Területfejlesztési  Alap							  6,00

Mezőgazdasági Fejlesztési Alap						  4,00

Összesen									22,50

Ha 1994 október-novemberében nem következik be alapvető változás a privatizáció jogszabályi környezetében, akkor számolni kell azzal a veszéllyel, hogy az ÁVÜ nem lesz képes folyó bevételeiből finanszírozni a hatályos VPI-ben lerögzített  kiadásainak egy tekintélyes részét.  Szélsőséges esetben még az is elképzelhető, hogy az ÁVÜ 1994 utolsó hónapjaiban költségvetési támogatásra szorul. 

A KVSZ az elmúlt 4 év során hasznosítási tevékenységéből keletkezett, mintegy  1,1 Mrd Ft,  határidőn túli kintlévőségeiből 1994-ben mintegy 0,4 Mrd Ft behajtása várható.



2.10 Az ÁVÜ és az ÁV Rt.  privatizálandó vagyonának minőségi jellemzői 

Az állami vagyonkezelő szervezetek elvégezték az 1993. éves mérlegbeszámolóra alapozva a hatáskörükbe tartozó cégek állapotának értékelését, melynek fő megállapításai a következők:

(1)  Az állami többségi tulajdonban levő társaságok döntő hányada veszteségesen mľködik, romló termelékenységgel, jelentős pénzügyi zavarokkal küzd.  Folytatódik a vagyonfelélés (vagyonvesztés), az átlagos létszámcsökkentés 15-20%.  Ezzel szemben, azoknál a társaságoknál, ahol az állami tulajdon kisebbségbe került, a hatékonyság, a jövedelmezőség nő, a létszám csökkenése 8-10% körüli.   Ennek látszólag ellentmondó, de valójában jól magyarázható tény, hogy a kisebbségi portfoliók  értékesítése, hasznosítása egyre nagyobb nehézségekbe ütközik.

(2)  Az ÁVÜ és az ÁV Rt. elvégezte a hatáskörébe tartozó portfolió  nagyléptékľ osztályozását privatizációs irányok (lehetőségek) szerint.   Mint az az 5. és a 6. sz. táblázatból kitľnik, a legjobb - tőzsdei privatizációra is alkalmas - társaságok száma a két vagyonkezelőnél kb. 60-re tehető.   Becslések szerint  60 olyan társaság van, amely szakmai befektetők számára biztosan vonzó lehet és csak az átmeneti pénzügyi nehézségek állják útját a gyors privatizációnak.   200 felett van az olyan cégek száma, amelyeket befektetési (kárpótlási) alapok útján célszerľ értékesíteni és kb. 400 olyan cég van, amelyeknél a dolgozói és vezetői kivásárlás tľnik a legalkalmasabb privatizációs technikának. 

A jegyzett tőke nagyságából kiindulva megállapítható, hogy az ÁV Rt. portfoliójában, a jelenleg hatályos törvények szerint a privatizálható vagyontömeg  21 %-a tekinthető olyannak, amely tőzsdei privatizációra alkalmas.  Ez az a kör, amelyik szakmai és pénzügyi befektetők számára egyaránt vonzó, s így készpénzért is értékesíthető.   Ugyanilyen kritériumok szerint minősítve az ÁVÜ kezében lévő társaságokat, meg kell állapítani, hogy ebbe a legjobb kategóriába csak a vagyon 6 %-a esik.

Az ÁVÜ és az ÁV Rt elvégezte  portfóliójának komplex (a gazdasági mutatókra, a cégek egyenkénti vizsgálatára alapozott) összevont elemzését, és kínálati portfólió-csoportok képezett (5.sz.  és 6. sz. táblázat).

2.11 Az ÁVÜ portfolió részetes bemutása

Az ÁV Rt. portfóliójában lévő cégek privatizációs esélyeiről és a társaságok minőségi jellemzőiről  a főszövegben található részletes elemzés. 

Az ÁVÜ hatáskörébe jelenleg tartozó 685 gazdasági társaságból :

a)  pénzügyi-gazdasági szempontból  három fontos mutatót figyelembe véve, úgy mint 


-	negatív saját tőke,
-	alacsony likviditási szint
-	negatív cash-flow (tőkearányos jövedelem)

 a társaságok mintegy egynegyede (188 társaság) gazdasági és pénzügyi értelemben veszélyeztetett helyzetľnek minősíthető. Ez a teljes ÁVÜ portfólió  szervezetszámának (871 cég) 21,6%-át, a vizsgált kör (699 cég) 26,9 %-át reprezentálja.


A 188 gazdasági társaságból:

-	32 társaság negatív saját tőkével
-	136 alacsony (1-nél kisebb) likviditási mutatóval, s
-	valamennyi  negativ cash-flow mutatóval 

b/ a társaságok közel háromnegyede (511) mľködőképes, melyen belül pénzügyi-gazdasági szempontból kevés a kiemelkedően jól gazdálkodó, több a nehéz helyzetben lévő társaság. A mľködőképes társaságokból 70 társaság 1994. év elején alakult át, s vagyoni helyzetük az átalakulással  általában megfelelőnek tekinthető. A gazdasági társasággá átalakult vállalatok nyitó mérlegében az átértékelt vagyon általában magasabb a korábbinál, s a saját tőke nem tartalmaz veszteséget.

Az ÁVÜ elvégezte az 1993. évi mérlegbeszámolók elemzését. A gazdálkodó szervezetek fő mutatóit alapján a vizsgálat fő megállapításait a következőkben foglaljuk össze:

- 1992. évről 1993. évre összességében javult a szervezetek  jövedelmezőségi helyzete, de az egyenleg még mindig veszteséget mutat.  Az adózás előtti eredmény, valamint mérleg szerinti eredmény összességében 1993-ban is veszteséges egyenlegľ, azonban a veszteség fajlagos (egy cégre jutó) mértéke átlagosan  a felére csökkent.  A gazdálkodó szervezetek közül a gazdasági társaságok általában javították  jövedelmezőségi helyzetüket 1993-ban, de az állami vállalatok (1993. év végén még 149 db) többsége jelentős nagyságrendľ  veszteséget ért el, így  egyenlegében az összesített eredmény negatív maradt.

- A gazdálkodó szervezetek likviditási helyzete 1992-ről 1993-ra kismértékben (átlagosan -6%-kal) tovább romlott.  A likviditás a vállalatoknál és a társaságoknál is romlott. A forgóeszközöknek a rövid lejáratú kötelezettségekhez viszonyított aránya (a likviditási mutató) összességében az 1992. évi 1,35-ről 1993. évre 1,27 re csökkent.

- A követelések és a kötelezettségek aránya összességében változatlan szintľ maradt, a szervezetek kötelezettségei átlagosan közel 100 %-kal nagyobbak a követeléseiknél. A tartozás-követelés aránya változatlanul nehéz pénzügyi helyzetet jelent 1994 évben is.

- A saját vagyon eladósodása (kötelezettségekkel való leterheltsége) tovább folytatódott, az eladósodás mértéke 1992-ről 1993-ra jelentős mértékben növekedett. A szervezetek összesített nettó tartozása (a kötelezettségekből levonva a követeléseket) a saját tőkéhez viszonyítva 1992-ben 16,3 %-os volt, 1993-ban viszont már 28,7 %-ra növekedett.

- A vagyon csak a társaságok többségénél jövedelmet biztosított, a vállalatoknál összességében a vagyon veszteséget termelt 1992-ben és 1993-ban is. 1992-ről 1993-ra ugyan javult a szervezeteknél a vagyonarányos jövedelmezőségi helyzet, valamint a tőkearányos pénzjövedelem, de a mutatók összességében még mindig negatívak, ami a saját tőke rossz kihasználtságát, végső soron a nem kielégitő gazdálkodási körülményeket és a cégek felének általában nem megfelelő hatékonyságát komplexen minősiti.

- A foglalkoztatottak száma átlagosan  20 %-kal csökkent 1992-ről 1993-ra.  A legnagyobb mértékben a vállalatoknál csökkent a létszám, átlagosan 30,3 %-kal. Különösen nagy volt a létszámcsökkenés a végelszámolás alatt álló vállalatoknál, ahol több mint a felére (-56,5 %-kal) csökkent a foglalkoztatottak száma. A foglalkoztatottak száma egy év alatt a társaságoknál átlagosan 15,1 %-kal csökkent. Ezen belül a többségi állami tulajdonú társaságoknál 16%-kal csökkent a foglalkoztatottak száma, míg a kisebbségi állami tulajdonú társaságoknál ennél kisebb mértékben, átlagosan 13 %-kal.

-  Az ÁVÜ-höz tartozó gazdálkodó szervezetek körében átlagosan 14 %-kal csökkent a saját vagyon, a vagyoncsökkenés nagyságrendje - 69 MrdFt, melyből az ÁVÜ-re jutó tulajdoni hányad alapján az állami vagyonrész csökkenése 53 MrdFt. A vagyonvesztés mintegy fele a korábbi évekről áthuzódó és már nem elhatárolható veszteségekből származott. Ezen túlmenően a felszámolási eljárás alá került szervezeteknél kieső állami vagyon 20 MrdFt-os nagyságrendľ, így a cégekben lévő állami vagyon 1993. évben mintegy 73 MrdFt-tal csökkent.



1994. évben a cégek egy  részénél a vagyon további csökkenése várható:

- a korábbi évek elhatárolt veszteségeinek vagyonnal szembeni érvényesítése, 
- a tárgyévben további termelékenység csökkenése, tőkehatékonyság elmaradása,
- a fejlesztési források hiánya miatti termékstruktúra váltás elmaradása miatt.

Azoknál a társaságoknál, ahol az állami tulajdon kisebbségbe került, kimutathatóvá vált a gazdálkodás hatékonyságának javulása:

- A többségi magántulajdonban lévő társaságok közel kétharmada  nyereséget ért el 1993. évben,  míg a többségi állami tulajdonú társaságok közül   csupán 40 %-os volt a nyereséges cégek aránya (146 cég).

- A saját tőke eladósodottsága (kötelezettségekkel  való  leterheltsége) a többségi magántulajdonban lévő társaságoknál is jelentős arányú 48,9 %-os, azonban a többségi állami tulajdonú  társaságoknál még nagyobb mértékľ, közel 70 %-os. 

-  Vagyonarányosan szintén a többségi magántulajdonban lévő társaságok hoztak nagyobb jövedelmet, a tőke hatékonysága ebben  a körben jobban érvényesül. Míg a többségi  állami tulajdonú társaságoknál átlagosan 7,6% -os volt a vagyonarányos jövedelmezőség, addig a többségi magántulajdonban lévő  társaságoknál átlagosan elérte a 20%-ot .

- Az egy főre jutó árbevétel  nagysága egyértelmľen jelzi, hogy a termelékenység magasabb szintľ a többségi magántulajdonban lévő társaságoknál.  Míg az egy főre jutó árbevétel a többségi  állami tulajdonú társaságoknál 1,8 mFt/év volt, addig a többségi magántulajdonban lévő társaságoknál ugyanez 2,4 mFt/év, vagyis átlagosan 30 %-kal magasabb volt az egy főre jutó árbevételi hozam a többségében már magántulajdonban lévő társaságoknál.

- Általánosan ugyan megállapítható, hogy a társaságok likviditási helyzete  még  nem kielégitő, azonban a többségi magántulajdonban lévő társaságok likviditási mutatója (forgóeszközök/ rövidlejáratú kötelezettségek) jobb.  A többségi  állami tulajdonú társaságoknál  e mutató 1,17, ami  igen jelentős finanszírozási gondokat takar, a többségi magántulajdonban lévő társaságoknál viszont közelít a hitelezési gyakorlatban közepes szintľek számitó 1,5-ös mutatóhoz (1,46).

Az Állami Vagyonügynökség folyamatosan elemzi a részvény (üzletrész) értékesítésének árfolyam alakulását, amely elősegítheti a portfólió jövőbeli árfolyam-trendjének becslését. Az értékesítések során 1994. első félévében elért átlagos árfolyam a jegyzett tőkéhez viszonyítva 95-107% között, a saját vagyon értékéhez viszonyítva 60-78% között mozgott.

Az állami többségi tulajdonú cégek vagyonának előzőekben tárgyalt leértékelődése, az ÁVÜ portfóliójában a \"gyenge minőségľ\" esetenként többször eredménytelenül pályáztatott cégek arányának növekedése előre vetíti az árfolyam várható 15-20%-kal történő csökkenését. (Ez természetesen egyéb piaci tényezők alakulásától is függ.) 


2.12 A Kincstári Vagyonkezelő Szervezet Vagyonának bemutatása



A KVSZ ingatlanvagyona a következő csoportokra osztható:

-	Volt munkásőr ingatlanok
-	Volt szovjet katonai ingatlanok (DHDCS - ingatlanok)
-	Társadalmi szervezetektől (TÁSZ) átvett ingatlanok
-	Bős-Nagymarosi Vizlépcső ingatlanai
-	Mľemléki ingatlanok
-	Egyházi ingatlanok
-	Felszámolásra került gazdálkodó szervezetek állami követeléseiből kapott ingatlanok
-	Állami öröklés
-	Egyedi döntések alapján juttatott ingatlanok


A vagyon mennyiségének és összetételének alakulását a 7. sz. táblázat tartalmazza.
 

Táblázatok

1. A privatizációban érintett vagyon kiszámítása
2.  Az ÁVÜ és az ÁV Rt. portfoliója a jelenleg hatályos törvények alapján
3. Az állami vagyonkezelő szervezetek készpénz és portfolió átadási kötelezettségeinek áttekintése
4. Az állami vagyonkezelők privatizációs bevételeinek alakulása
5. Az ÁV Rt. portfóliójának nagyléptékľ felosztása a hasznosítási irányok szerint

6. Az ÁVÜ portfoliójának nagyléptékľ felosztása a hasznosítási irányok szerint



7.  A Kincstási Vagyonkezelő Szervezet által kezelt ingatlan állomány alakulása


Ábra:  Helyzetkép a privatizációról"
