"T/367.

Az 1994. évi ........törvény

a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló
1991. évi LXIX. törvény
módosításáról


A pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló, többször módosított 1991. évi LXIX. törvényt (a továbbiakban: Pit.) az Országgyűlés a következők szerint módosítja:

1.§

	A Pit. a 26.§ után a következő alcímmel és a 26/A.§-sal egészül ki:

\"Az alaptőke leszállítása

	26/A.§ (1) A pénzintézet alaptőkéjének leszállítása esetén, ha a pénzintézet tőkemegfelelése az alaptőke leszállított értéke tekintetében is eléri vagy meghaladja az e törvény 23.§ (1) bekezdésében előírt súlyozott eszközkockázati arányt, továbbá ha az alaptőke leszállítás folytán a pénzintézet szavatoló tőkéje nem csökken, a vele szemben fennálló követeléseket a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 312.§-a szempontjából biztosítékkal ellátottnak kell tekinteni.
	(2) A pénzintézet alaptőkéjének leszállítását kimondó közgyűlési határozatot kétszer egymás után legalább tizenöt napos időközökkel kell az igazgatóságnak hivatalos lapban közzétenni. Az alaptőke leszállítás közzétételének  igazolását követően a cégbíróság kérelemre bejegyzi a cégjegyzékbe az alaptőke leszállítását.\"

2.§

	A Pit. 28.§-ának (3) bekezdése a következőképpen módosul:
	\"(3) A pénzintézetnél behajthatatlan követelésnek minősíthető a bankkonszolidáció során megvalósított adóskonszolidáció keretében 1995. június 30-áig elengedett követelés.\"

3.§

	(1) A Pit. 31.§-ának (5) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
	\"(5) Az intézményvédelmi alap a létesítő okiratában meghatározott feladatai ellátása érdekében jogosult  a tagintézettel, illetve annak tulajdonosaival kötött támogatási szerződés keretében  a tagintézet részére
	a) kezességet vállalni,
	b) tőkejuttatást adni, valamint
	c) hitelt nyújtani.\"

	(2) A Pit. 31.§-a az alábbi (6)-(7) bekezdéssel egészül ki:
	\"(6) A betétbiztosítási alapot felhasználó pénzintézetek a pénzeszközök visszafizetéséig kamatként legalább a jegybanki alapkamatot kötelesek téríteni.
	(7) A kilépés az (5)-(6) bekezdés szerinti alappal szembeni visszafizetési kötelezettséget nem érinti.\"

4.§

	(1) Ez a törvény 1995. január 1-én lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
	(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Országos Betétbiztosítási Alap létrehozásáról és működésének részletes szabályairól szóló 1993. évi XXIV. törvény 48. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(2) A pénzintézetek által a volt Ingatlanbank Rt. lakossági forrásainak biztosítása érdekében az 1991. évben a Magyar Nemzeti Bankhoz a betétvédelmi alap megelőlegezési számlára átutalt pénzösszegeket az érintett pénzintézetek díjfizetési kötelezettségének megállapítása során a 47. § (1) bekezdésében meghatározott időpontot követő egy éven keresztül előlegként be kell számítani.\"
	(3)E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a Pit.19.§-ának (3) bekezdése, a 19. §. (5) bekezdéséből a (3) bekezdésre történő utalás,valamint a 97.§-ának (4) bekezdése.




Általános indokolás


A pénzintézeti rendszer konszolidációjának továbbvitele szükségessé teszi, hogy a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló többször módosított 1991. évi LXIX. törvényt (a továbbiakban:Pit.) az Országgyűlés módosítsa. A Pit. módosításáról szóló törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) a legfontosabb kérdéseket rendezi.

A Javaslat a következő elemeket tartalmazza: a bankok alaptőkéje leszállításának szabályozása a társasági törvénytől eltérő módon; az adóskonszolidáció elhúzódására tekintettel a Pit. 28. §-ának (3) bekezdésében a határidő meghosszabbítása; az intézményvédelmi alapok számára a lehetőség megteremtése, hogy tagjaiknak különféle -az eddiginél kedvezőbb- módokon támogatást nyújtsanak; egy pénzintézeti vezetőkre vonatkozó szabály, valamint az állam szavazati jogát a pénzintézetek közgyűlésén korlátozó rendelkezés hatályon kívül helyezése; továbbá az Országos Betétbiztosítási Alap  létrehozásáról és működésének részletes szabályairól szóló törvényben a tagdíj beszámítás lehetőségét szabályozó bekezdés módosítása.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

A Javaslat szerint lehetőség lesz arra, hogy a pénzintézetek alaptőkéjük leszállítását a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény előírásaitól eltérő módon hajtsák végre. A tőkestruktúra rendezése azért vált szükségessé, mert az 1993-ban felszínre került veszteségek és az ennek nyomán megvalósuló bankkonszolidáció eredményeként a konszolidált bankok tőkeszerkezete torz képet mutat. Nagy összegű jegyzett tőkékhez hasonló nagyságú negatív eredménytartalékok kapcsolódnak. Ez a tőkeszerkezet hosszú távon nem tartható fenn, mert jogbizonytalanságot teremt. A magas jegyzett tőke nem a valós képet mutatja, ezért a hitelezőkre nézve megtévesztő lehet, másrészt ellehetetleníti a tőkeemeléses privatizációt. A befektető ugyanis nem juthatna a bank tényleges tőkéjében való részesedésnek megfelelő tulajdoni hányadhoz. 

A pénzintézetekre a társasági törvényben leírt fedezetnyújtási eljárás nem alkalmazható. A társasági törvény szerint tőkeleszállítás esetén a hitelezőknek biztosítékot kell nyújtani, amit a szállítók védelme indokol. A pénzintézetek esetében azonban a betéteseket nem lehet normál hitelezőknek tekinteni, hiszen a pénzintézetek alaptevékenysége a betétgyűjtés vagyis a hitelfelvétel. Pénzintézetek esetében arról van szó, hogy azért vonnak be idegen forrásokat, hogy azokat továbbkölcsönözzék. Igy a pénzintézet követelései jelentik a fedezetet a betétekre. Mindezek alapján nem szükséges, de lehetetlen is, hogy a pénzintézet a betétesek számára a saját követelésein kívül teljes fedezetet ajánljon fel. A megoldás annak törvényben történő rögzítése, hogy az olyan pénzintézetek esetében, ahol a súlyozott eszközkockázati arány eléri a Pit.-ben előírt mértéket, a pénzintézet követeléseit kell fedezetnek tekinteni és nem kell alkalmazni a társasági törvénynek a tőkeleszállítással kapcsolatos rendelkezéseit. A pénzintézetek esetében az általános részvénytársaságoktól eltérően ugyanis van egy olyan nemzetközi tapasztalatok alapján kialakított arányszám, a súlyozott eszközkockázati arány, amely azt célozza, hogy a társaság tőkéje a hitelezési tevékenységgel összhangban legyen, vagyis a megfelelő kockázati fedezet biztosítva legyen.

A Javaslatnak további fontos eleme, hogy az alaptőke leszállítás folytán a pénzintézet szavatoló tőkéje nem csökkenhet, vagyis az alaptőke leszállítása nem ad lehetőséget tőkekivonásra.

A Javaslat garanciális szempontból előírja, hogy az alaptőke leszállítását kimondó közgyűlési határozatot kétszer egymás után legalább tizenöt napos időközökkel az igazgatóságnak hivatalos lapban közzé kell tennie, hogy a nyilvánosság értesülhessen a leszállítás tervéről.

A 2. §-hoz

Az adóskonszolidáció elhúzódása miatt a Pit.-ben is határidő módosítást kell végrehajtani és meg kell engedni, hogy az adóskonszolidáció keretében 1995. június 30-ig elengedett követelést a pénzintézetek behajthatatlannak minősítsék, ezáltal fenntartva érdekeltségüket az adóskonszolidáció folytatására.



A 3. §-hoz

A pénzintézeti rendszer konszolidációja nem korlátozódik a részvénytársasági formában működő bankokra, hanem a takarékszövetkezetekre is kiterjed. Az állam és a takarékszövetkezetek által létrehozott Országos Takarékszövetkezeti Intézményvédelmi Alap létrejöttével olyan intézményvédelmi alap jött létre, amelyre nincs értelme kimondani, hogy tagjainak csak jegybanki alapkamaton nyújthat kölcsönt, mivel így a segítségnyújtás segítség jellege szűnne meg és lehetetlenné válna a konszolidáció folytatása. Ugyanakkor a Javaslat a kérdés általános jellegű rendezésére törekszik, ezért intézményvédelmi alapot említ, nem nevesítve egyetlen szervezetet sem. 

A Javaslat szerint az intézményvédelmi alapok a tagjaik részére kezességet vállalhatnak, tőkét juttathatnak vagy hitelt nyújtsanak. A betétvédelmi alapok szabályozása változatlan maradt.

A 4. §-hoz

A 4. § tartalmazza a hatályba lépés dátumát, ami 1995. január 1. Ez a dátum azért fontos, mert a Pit. 28. § (3) bekezdése szerint 1994. december 31-éig van lehetőség az adóskonszolidáció keretében elengedett követelés behajthatatlannak minősítésére, valamint a 97. § (4) bekezdés, amely az állam szavazati jogát a pénzintézetek közgyűlésén korlátozza 1995. január 1-től lép életbe.

A Javaslat a Pit.-en kívül más, a pénzintézeti rendszert közvetlenül érintő törvény módosítását is tartalmazza. Az Országos Betétbiztosítási Alap létrehozásáról és működésének részletes szabályairól szóló 1993. évi XXIV. törvény átmeneti rendelkezései között található 48. § (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy azoknak a pénzintézeteknek, amelyek 1991-ben -tehát az Alap létrejötte előtt- a volt Ingatlanbank Rt. lakossági forrásainak biztosítása érdekében befizetést teljesítettek, az átutalt pénzösszeget 1993. évi tagdíjukba beszámítsák. Ez a rendelkezés eredetileg az 1993-as egész évi tagdíjra vonatkozott volna, de a törvény elkészülésének és elfogadásának csúszása miatt a törvény csak 1993. június 30-án lépett hatályba, így a beszámítást is csak fél évre lehetett megtenni. A helyzet rendezése érdekében indokoltnak látszik egy olyan módosítás elfogadása, amely a törvény hatályba lépése utáni egy éven belül teszi lehetővé a tagdíj beszámítást, helyreállítva ezáltal az eredeti szándékot.

A Javaslat a Pit. két pontjának hatályon kívül helyezését is tartalmazza.

A Pit. 97. § (4) bekezdése szerint, ha az állam 1995. január 1. után pénzintézetben 25 százalékot meghaladó tulajdoni részesedéssel bír, a közgyűlésen akkor is csak a szavazati jogok 25 százalékával rendelkezik, hacsak nem csődhelyzetről vagy speciális feladatot ellátó pénzintézetről van szó. E pont olyan gazdasági környezetben került megfogalmazásra, amikor a pénzintézeti rendszer még nem küszködött a mostanihoz méretű válsággal és feltételezhető volt, hogy a bankok átmeneti időszak után jelentősebb állami szerepvállalás nélkül is megoldják problémáikat. Mivel azonban az állam a bankkonszolidáció során jelentős tulajdoni részesedést szerzett a magyar pénzintézeti rendszerben, a szóban forgó előírás alkalmazása azt eredményezhetné, hogy az állami tulajdonos képviselőjét a költségvetés jelentős anyagi tehervállalása ellenére a közgyűlésen stratégiai, osztalékot érintő vagy személyi kérdésekben leszavaznák, esetleg nem tudná végrehajtatni a bankok konszolidációs programjaiban foglaltakat. A hatályon kívül helyezés nem a privatizációs szándék feladását jelenti, sőt éppen elősegítheti azt, hiszen sikeres privatizációról csak akkor lehet szó, ha a konszolidációs folyamat eredményeként stabil helyzetű bankokat lehet majd felkínálni. Ennek egyik feltétele a konszolidációs programok következetes végrehajtatása. Amennyiben a 97.§ (4) bekezdést az Országgyűlés nem helyezné hatályon kívül, akkor a nem állami kézben lévő részvények súlya aránytalanul megnőne.

A Javaslat hatályon kívül helyezi a Pit. 19. §-ának (3) bekezdését, amely kimondta, hogy pénzintézeti vezető és érdemi ügyintéző csak további egy másik vállalkozással lehet alkalmazotti vagy vezetői viszonyban és ez is csak olyan vállalkozás lehet, amelyben a pénzintézetnek öt százalékot meghaladó tulajdoni hányada van. Ez az előírás azt a veszélyt rejti magában, hogy a pénzintézetek vezetésébe olyan vállalkozások vezetői vagy alkalmazottai kerülnek, amelyek abban érdekeltek, hogy a pénzintézet az őket alkalmazó vállalkozásnak nyújtson hitelt. Ez az előírás sok problémát okoz a pénzintézetek igazgatóságának megválasztásánál, mert így sok, a gazdasági élet más területein sikeres szakemberről le kell mondani."
