"MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA








 T/394. számú

T Ö R V É N Y J A V A S L A T


a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény
 módosításáról 











                                Előadó: Dr. Békesi László
                                        pénzügyminiszter




Budapest, 1994. december hó




1994. évi .............törvény

a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény
módosításáról és kiegészítéséről


1. 

A számvitelről szóló többször módosított 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) 26. -ának (1)-(2) és (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

\"(1)	Saját tőkeként csak olyan tőkerészt szabad kimutatni, amelyet a tulajdonos (az alapító) bocsátott a vállalkozó rendelkezésére, vagy amelyet a tulajdonos (az alapító) a (4) bekezdésben foglaltakon túlmenően az adózott eredményből hagyott a vállalkozónál. A saját tőke részeként kell kimutatni a 41/A.  szerinti értékelésből származó értékhelyesbítéssel azonos összegü értékelési tartalékot is.

 (2)	A saját tőke a jegyzett tőkéből, a tőketartalékból, az eredménytartalékból, az értékelési tartalékból, az előző évek áthozott veszteségéből és a tárgyév mérleg szerinti eredményéből tevődik össze. Negatív előjelü saját tőke, a saját tőke hiánya csak akkor mutatható ki, ha az alapítókat a halmozott hiány miatt befizetési kötelezettség nem terheli. A tagok halmozott hiány miatti befizetési kötelezettségét az eszközök között az eredménytartalékkal szemben kell állományba venni.\"



\"(9)	Az adózott eredmény kiegészítéséhez a meglévő eredménytartalék csak akkor vehető igénybe, ha azt e törvény, illetve más törvény szerint nem kötötték le és az igénybevétel után a lekötött tőketartalékkal, a lekötött eredménytartalékkal, továbbá az értékelési tartalékkal csökkentett saját tőke összege meghaladja a jegyzett tőke összegét.\"


2. 

(1)	Az Szt. 27. -a (2) bekezdésnek első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(2)	Céltartalék képezhető jogszabályban meghatározott garanciális kötelezettségek, korengedményes nyugdíj, végkielégítés fedezetére.\"

(2)	Az Szt. 27. -ának (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

\"(3)	Biztosító intézetnél, az értékpapír-forgalmazóknál a 94.  c) pontjában foglalt felhatalmazás alapján kiadott kormányrendelet szerint képezhető céltartalék.

 (4)	Pénzintézetnél a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló törvény, valamint a 94.  c) pontjában foglalt felhatalmazás alapján kiadott kormányrendelet szerint képezhető céltartalék.\"



(3)	Az Szt. 27. -ának (5) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(5)	Az adózás előtti eredmény terhére céltartalékot kell képezni a befektetett, illetve a forgóeszközök között kimutatott kamatozó értékpapírok beszerzési árában elismert kamat összegében.\"


3. 

Az Szt. 31. -ának (2) bekezdése helyébe a következő rendekezés lép:

\"(2)	Az eszközöket beszerzési, illetve előállítási költségüknél magasabb értékben - a 41/A. -ban foglaltak kivételével - nem szabad a mérlegbe felvenni.\"


4. 

Az Szt. 39. -ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(3)	A gazdasági társaságokban lévő - tulajdoni részesedést jelentő - befektetésnél értékvesztést kell elszámolni, amennyiben a 34.  (3) bekezdésében foglalt feltételek valamelyike nem teljesül. Az értékvesztés elszámolása során a befektetés könyv szerinti értékét a gazdasági társaság saját tőkéjéből a befektetés névértékével arányos összegig szabad csökkenteni.\"



5. 

Az Szt. a 41. -a után a következő 41/A. -sal egészül ki:

\"41/A. 

 (1)	A 3.  (1) bekezdése szerinti - kettős könyvvitelt vezető - vállalkozó jogosult a vállalkozási tevékenységet közvetlenül és közvetett módon tartósan szolgáló vagyoni értékü jogokat, szellemi termékeket, tárgyi eszközöket (a beruházások kivételével) és befektetett pénzügyi eszközöket (az értékpapírok, a forintban adott kölcsönök és forintban elhelyezett hosszú lejáratú bankbetétek kivételével) évenként, december 31-i fordulónappal piaci értékükön értékelni.

 (2)	Az (1) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló 1992. évi LIII., az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló 1992. évi LIV. és a gazdasági társaságokról szóló, többször módosított 1988. évi VI. törvény VIII. fejezete szerinti vagyonmérlegek készítésénél.

 (3)	Az évenkénti értékelés során az értékelésbe bevont egyedi eszközönként meg kell állapítani:

a)	az egyedi eszköz december 31-i fordulónappal meghatározott piaci értékét;



b)	az egyedi eszköznek e törvény szerint elszámolt értékcsökkenéssel, értékvesztéssel csökkentett beszerzési értékét (könyv szerinti nettó értékét);

c)	az a)-b) pontok szerinti értékek különbözeteként az egyedi eszköz értékhelyesbítését.

 (4)	Amennyiben az értékelésbe bevont egyedi eszköz piaci értéke több, mint a könyv szerinti nettó értéke, akkor a különbözetet a mérlegben az eszközök között \"Értékhelyesbítés\"-ként, a saját tőkén belül \"Értékelési tartalék\"-ként kell kimutatni.

 (5)	Amennyiben az értékelésbe bevont egyedi eszköz piaci értéke kevesebb, mint a könyv szerinti nettó értéke, akkor az így mutatkozó különbözetet a 38.  (1) bekezdésében, illetve a 39.  (3) bekezdésében foglaltak figyelembe vételével kell rendezni.

 (6)	Az értékhelyesbítés összegét és annak változásait egyedi eszközönként elkülönítetten kell nyilvántartani.

 (7)	A (3) bekezdés szerint egyedi eszközönként megállapított értékhelyesbítések tárgyévi és előző évi összegeinek - leltárral alátámasztott - különbsége

		a)	növeli az értékelési tartalékot, ha a tárgyévi értékhelyesbítés meghaladja az előző évit,


		b)	csökkenti az értékelési tartalékot, ha a tárgyévi értékhelyesbítés kevesebb az előző évinél, legfeljebb az előző évi értékhelyesbítés összegéig.

		A különbségnek azt a részét, amely abból adódik, hogy az egyedi eszköz piaci értéke kevesebb, mint a könyv szerinti nettó értéke, az (5) bekezdés szerint kell elszámolni.

 (8)	Az (1) bekezdés szerint értékelt egyedi eszköznek a könyvekből történő kivezetésekor a hozzákapcsolódó, elkülönítetten nyilvántartott értékhelyesbítését is ki kell vezetni az értékelési tartalékkal szemben.

 (9)	A kiegészítő mellékletben be kell mutatni az értékhelyesbítések nyitó értékét, növekedését, csökkenését, záró értékét legalább vagyoni értékü jogok; szellemi termékek; ingatlanok; továbbá müszaki berendezések, gépek, jármüvek; valamint egyéb berendezések, felszerelések, jármüvek; részesedések; a devizában adott kölcsönök; a devizában elhelyezett hosszú lejáratú bankbetétek szerinti részletezésben. A kiegészítő mellékletben ismertetni kell a piaci értéken történő értékelés alkalmazott elveit és módszereit.

(10)	Az egyedi eszközök évenkénti értékelésének helyességét, az értékhelyesbítések megállapításának, elszámolásának szabályszerüségét a könyvvizsgálónak a kötelező könyvvizsgálat keretében ellenőriznie kell. Amennyiben a könyvvizsgálat a 73.  alapján nem kötelező, az (1) bekezdés szerinti értékelés felülvizsgálatával független könyvvizsgálót kell megbízni.



(11)	Ha a konszolidálásba bevont vállalat éves beszámolója elkészítésekor élt az (1) bekezdés szerinti értékelés lehetőségével, az összevont (konszolidált) éves beszámoló készítésekor a (4) bekezdés szerint megállapított, illetve a (7) bekezdés szerint módosított \"Értékhelyesbítés\" és \"Értékelési tartalék\" összegét figyelmen kívül kell hagynia.

(12)	Az összevont (konszolidált) éves beszámoló készítésekor az anyavállalat az összevont (konszolidált) mérlegben szereplő - az (1) bekezdésben meghatározott - eszközöket az összevont (konszolidált) éves beszámoló mérlegfordulónapjával piaci értékükön értékelheti. Ez esetben a (3) bekezdésben foglaltak szerinti értékeléssel meghatározott különbözetet az összevont (konszolidált) mérlegben - a (4)-(9) bekezdésekben foglaltak figyelembevételével - az eszközök között \"Értékhelyesbítés\"-ként, a saját tőkén belül \"Értékelési tartalék\"-ként kell kimutatni az anyavállalat és külső tagok (más tulajdonosok) részesedése bontásban.\"


6. 

 (1)	Az Szt. a következő 41/B. -sal egészül ki:

\"41/B. 

 (1)	A vállalkozó az éves beszámolóban, az egyszerüsített éves beszámolóban az adatokat a 19.  (2), illetve (3) bekezdésének 


		megfelelően forintban, illetve a társasági szerződésben, alapszabályban, alapító okiratban (a továbbiakban: társasági szerződés) rögzített konvertibilis devizában köteles megadni.

 (2)	Amennyiben a vállalkozó engedélyt kap a pénzügyminisztertől az (1) bekezdés szerinti adatoknak forint helyett a társasági szerződésben rögzített konvertibilis devizában történő megadására, illetve a társasági szerződésben rögzített konvertibilis deviza helyett forintban történő megadására, a forintról a devizára, illetve a devizáról a forintra való áttéréskor a (3)-(5) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni.

 (3)	A (2) bekezdés szerinti áttérésről szóló engedélyben meghatározott áttérési időponttal (mint mérlegfordulónappal) e törvény előírásainak megfelelő éves beszámolót, egyszerüsített éves beszámolót kell készíteni az áttérés előtti pénznemben.

 (4)	A (3) bekezdés szerinti éves beszámolót, egyszerüsített éves beszámolót a 71.  előírásainak megfelelően az áttérést követő 90 napon belül a cégbíróságon letétbe kell helyezni, a 72.  szerint közzé kell tenni.

 (5)	A (3) bekezdés szerinti - a jóváhagyásra jogosult testület által elfogadott - éves beszámoló, egyszerüsített éves beszámoló 


		mérlegében szereplő adatokat a 41/C-41/D.  szerint kell devizáról forintra , illetve forintról devizára átszámítani. Az átszámítás alapján, annak megfelelően az áttérés napjára vonatkozóan  külön mérleget kell készíteni forintban, illetve a társasági szerződésben rögzített konvertibilis devizában, majd ezen - a könyvvizsgáló által hitelesített - külön mérleg alapján kell a könyveket megnyitni.\"

 (2)	Az Szt. a következő 41/C. -sal egészül ki:

\"41/C. 

 (1)	A forintban elkészített éves beszámoló, egyszerüsített éves beszámoló mérlegének valamennyi tételét az áttérés napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyam reciprok értékén kell - a (2)-(6) bekezdésben foglaltak kivételével - a társasági szerződésben rögzített devizára átszámítani.

 (2)	A társasági szerződésben rögzített devizanemben fennálló követeléseket, továbbá valuta-, devizakészleteket, illetve kötelezettségeket nyilvántartás szerinti valuta-, devizaösszegükben kell az átszámításnál figyelembe venni.

 (3)	Amenyiben a társasági szerződésben rögzített devizanemben fennálló követeléseknél,  valuta-, devizakészleteknél a Ft/deviza árfolyam nőtt, akkor ezen követelések, 


		illetve pénzeszközök forintban kimutatott értékének az áttérés napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyam reciprok értékén számított valuta-, devizaértéke és a társasági szerződésben rögzített devizában fennálló követelések, valuta-, devizakészletek devizaértéke közötti különbözetet átszámítási különbözetként a (7) bekezdés szerint kell figyelembe venni.

 (4)	Amennyiben a társasági szerződésben rögzített devizanemben fennálló kötelezettségeknél a Ft/deviza árfolyam csökkent, akkor ezen kötelezettségek forintban kimutatott értékének az áttérés napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyam reciprok értékén számított devizaértéke és a társasági szerződésben rögzített devizában fennálló kötelezettség devizaértéke közötti különbözetet átszámítási különbözetként kell a (7) bekezdés szerint figyelembe venni.

 (5)	Amennyiben a társasági szerződésben rögzítettől eltérő devizanemben fennálló követelések, pénzeszközök forintértékéből az áttérés napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos deviza-árfolyam reciprok értékével számított - a társasági szerződésben rögzített devizanem szerinti - devizaértéke több, mint ezen követelések, illetve pénzeszközök valutáinak, devizáinak a keresztárfolyamok alapján számított - a társasági szerződésben rögzített devizanem szerinti - devizaértéke, akkor a különbözetet átszámítási különbözetként a (7) bekezdés szerint kell figyelembe venni.

 (6)	Amennyiben a társasági szerződésben rögzítettől eltérő devizanemben fennálló kötelezettségek forintértékéből az áttérés napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyam reciprok értékével számított - a társasági szerződésben rögzített devizanem szerinti - devizaértéke kevesebb, mint ezen kötelezettségek devizáinak a kereszt-árfolyamok alapján számított - a társasági szerződésben rögzített devizanem szerinti - devizaértéke, akkor a különbözetet átszámítási különbözetként kell a (7) bekezdés szerint figyelembe venni.

 (7)	A (3)-(6) bekezdések szerinti átszámítási különbözeteket össze kell vonni és azzal

a)	nyereség esetén a tőketartalékot kell növelni,

b)	veszteség esetén az eredménytartalékot kell csökkenteni.\"

 (3)	Az Szt. a következő 41/D. -sal egészül ki:

\"41/D. 



 (1)	Az áttérést megelőzően a társasági szerződésben rögzített devizanemben elkészített éves beszámoló, egyszerüsített éves beszámoló mérlegének valamennyi tételét az áttérés napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamon kell - a (2)-(6) bekezdésben foglaltak kivételével - forintra átszámítani.

 (2)	A forintban fennálló követeléseket, továbbá a forint-pénzeszközöket, illetve a forintban fennálló kötelezettségeket nyilvántartás szerinti forintösszegükben kell az átszámításnál figyelembe venni.

 (3)	Amennyiben a forintban fennálló követeléseknél, illetve forint-pénzeszközöknél a deviza/Ft árfolyam nőtt, akkor ezen követelések, illetve pénzeszközök valutában, devizában kimutatott értékének az áttérés napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamon számított forintértéke és a forintban fennálló követelések, illetve forintpénzeszközök nyilvántartás szerinti forintösszege közötti különbözetet átszámítási különbözetként a (7) bekezdés szerint kell figyelembe venni.

 (4)	Amennyiben a forintban fennálló kötelezettségeknél a deviza/Ft árfolyam csökkent, akkor ezen kötelezettségek devizában kimutatott értékének az áttérés napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által 


		közzétett, hivatalos devizaárfolyamon számított forintértéke és forintban fennálló kötelezettségek nyilvántartás szerinti forintösszege közötti különbözetet átszámítási különbözetként kell a (7) bekezdés szerint figyelembe venni.

 (5)	A társasági szerződésben - az áttérést megelőzően - rögzítettől eltérő devizanemben fennálló követeléseknél, pénzeszközöknél, amennyiben a társasági szerződésben - az áttérést megelőzően - rögzített valutában, devizában kimutatott értékének az áttérés napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamon számított forintértéke magasabb, mint ezen követelések, illetve pénzeszközök valutáinak, devizáinak a devizamüveletek végzésére felhatalmazott pénzintézet által meghirdetett, az áttérés napjára vonatkozó valuta-, devizavételi árfolyamon számított forintértéke, a különbözetet átszámítási különbözetként a (7) bekezdés szerint kell figyelembe venni.

 (6)	A társasági szerződésben - az áttérést megelőzően - rögzítettől eltérő devizanemben fennálló kötelezettségeknél, amennyiben a társasági szerződésben rögzített devizában kimutatott értéknek az áttérés napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamon számított forintértéke alacsonyabb, mint ezen kötelezettségek devizáinak a devizamüveletek 

		végzésére felhatalmazott pénzintézet által meghirdetett, az áttérés napjára vonatkozó devizaeladási árfolyamon átszámított forintértéke, a különbözetet átszámítási különbözetként a (7) bekezdés szerint kell figyelembe venni.

 (7)	A (3)-(6) bekezdések szerinti átszámítási különbözeteket össze kell vonni és azzal

a)	nyereség esetén a tőketartalékot kell növelni,

				b)	veszteség esetén az eredménytartalékot kell csökkenteni.

 (8)	Amennyiben a jegyzett tőke forintra átszámított összege eltér a társasági szerződésben rögzített és a cég-nyilvántartásba bejegyzett jegyzett tőke forintösszegétől, a különbözetet a tőketartalékkal szemben kell rendezni.\"


7. 

Az Szt. 1. számú melléklete e törvény 1. számú melléklete szerint módosul.


8. 

(1)	A társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: TA) 4. -ának (2) bekezdése kiegészül a következő r) ponttal:



[(2)	Az adózás előtti eredményt az adóalap számításakor csökkenti:]

 \"r)	a számviteli törvény 41/C. és 41/D. -a (7) bekezdéseinek b) pontja szerinti átszámítási különbözet összege,\"

(2)	A TA 4. -a (3) bekezdésének s) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(3)	Az adózás előtti eredményt az adóalap számításakor növeli:

\"s)	gazdasági társaság és szövetkezet átalakulása esetén a jogutód(ok)nak, ha a jogelőd(ök)nél a vagyont összességében felértékelik, a vagyonmérleg szerinti átértékelési különbözet, továbbá a számviteli törvény 41/C. és 41/D. -a (7) bekezdéseinek a) pontja szerinti átszámítási különbözet, az 5.  (9) bekezdésében meghatározottak szerint,\"

(3)	Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 23. -ának (3) bekezdése kiegészül a következő e) ponttal és a 23.  (4) bekezdésének első mondata a következők szerint módosul:

[(3)	Az (1) bekezdésben, a 21. -ban, továbbá a 22.  (1) és (4) bekezdésében foglaltaktól függetlenül az adózónak 30 napon belül adóbevallást kell tennie, ha]



 \"e)	a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 41/B. -a szerint a mérlegben megadott adatoknál forintról devizára, illetve devizáról forintra tér át, az áttérés napjával.

 (4)	A (3) bekezdésben említett határidőt - ha törvény másként nem rendelkezik - a (3) bekezdés a) és b), továbbá e) pontja esetében attól az időponttól kell számítani, amit a külön jogszabályban előírt zárómérleg, vagyonmérleg,  éves beszámoló, egyszerüsített éves beszámoló elkészítésére jogszabály megállapít.\"


9. 

 (1)	Ez a törvény a kihirdetést követő harmincadik napon lép hatályba. Rendelkezései az 1994. évi éves beszámoló, egyszerüsített éves beszámoló készítése során is alkalmazhatók.

 (2)	A törvény hatályba lépésével egyidejüleg az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény 52-59. -a hatályát veszti.



1. számú melléklet

az 1994. évi ... törvényhez



Az Szt. 1. számú mellékletének A. Befektetett eszközök része helyébe a következő lép:

\"A. Befektetett eszközök
    I. Immateriális javak
       1. Vagyoni értékü jogok
       2. Üzleti vagy cégérték
       3. Szellemi termékek
       4. Kísérleti fejlesztés aktivált értéke
       5. Alapítás-átszervezés aktivált értéke
       6. Immateriális javak értékhelyesbítése

    II. Tárgyi eszközök
        1. Ingatlanok
        2. Müszaki berendezések, gépek, jármüvek
        3. Egyéb berendezések, felszerelések, jármüvek
        4. Beruházások
        5. Beruházásra adott előlegek
        6. Tárgyi eszközök értékhelyesbítése

    III. Befektetett pénzügyi eszközök
         1. Részesedések
         2. Értékpapírok
         3. Adott kölcsönök
         4. Hosszú lejáratú bankbetétek
         5. Befektetett pénzügyi eszközök érték-
            helyesbítése\"



Az Szt. 1. számú mellékletének D. része helyébe a következő lép:

\"D. Saját tőke
      I. Jegyzett tőke
     II. Tőketartalék
    III. Eredménytartalék
     IV. Értékelési tartalék
      V. Előző évek áthozott vesztesége
     VI. Mérleg szerinti eredmény\"


Az Szt. 1. számú mellékletének 1. pontja kiegészül a következő f) és g) ponttal:

\"f)	A vagyoni értékü jogok a) pont szerint, illetve a szellemi termékek c) pont szerint meghatározott értéke nem tartalmazhatja az értékhelyesbítés összegét.

 g)	Az immateriális javak értékhelyesbítéseként csak a vagyoni értékü jogok és a szellemi termékek könyv szerinti értékét meghaladó összeg mutatható ki a saját tőke részét jelentő értékelési tartalékkal azonos összegben.\"


Az Szt. 1. számú mellékletének 2. pontja kiegészül a következő d) és e) ponttal:

\"d)	A tárgyi eszközök a)-c) pont szerint meghatározott értéke nem tartalmazhatja az értékhelyesbítés összegét.



 e)	A tárgyi eszközök értékhelyesbítéseként csak a tárgyi eszközök könyv szerinti értékét meghaladó összeg mutatható ki a saját tőke részét jelentő értékelési tartalékkal azonos összegben.\"


Az Szt. 1. számú mellékletének 5. pontja kiegészül a következő d) és e) ponttal:

\"d)	A befektetett pénzügyi eszközök a)-c) pont szerint meghatározott értéke nem tartalmazhatja az értékhelyesbítés összegét.

 e)	A befektetett pénzügyi eszközök értékhelyesbítéseként csak a befektetett pénzügyi eszközök könyv szerinti értékét meghaladó összeg mutatható ki a saját tőke részét jelentő értékelési tartalékkal azonos összegben.\"


I n d o k o l á s

a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény módosításához


A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvényt az 1993. évi CVIII. törvény 1994. január 1-jei hatállyal módosította. Az 1993. évi éves beszámoló készítése során szerzett tapasztalatok, elsősorban a forint leértékelése miatt jelentkező tőkehiány rendezése az infláció részbeni kezelésével, továbbá a már bejegyzett társaságoknál a módosított társasági adótörvény alapján az adókedvezményre való jogosultság engedélyezéséhez szükséges számvitel feltételek biztosítása indokolják a számviteli törvény újabb módosítását azzal, hogy rendelkezései az 1994. évi éves beszámoló készítése során is alkalmazhatók. A számviteli törvény módosításához kapcsolódik a társasági adótörvény és az adózás rendjéről szóló törvény néhány előírásának a módosítása is.


I.

Az elmúlt 5-6 évben jelentős számú ipari és szolgáltató beruházás valósult meg, részben a meglévő vállalkozásoknál, alapvetően azonban az újonnan alakult vállalkozásoknál (vegyes vállalatoknál). Különösen ez utóbbi körben megvalósult beruházásokra jellemző az, hogy ezen beruházásokat jelentős mértékü devizahitellel finanszírozták.

Az elmúlt 5-6 évben a forint leértékelése miatt a devizaárfolyamok emelkedtek, a dollárnál, a márkánál éves átlagban 15 %-kal, a jennél 27 %-kal.



A számviteli törvény szerint a külföldi pénzértékre szóló tartozást (jelen esetben a devizahitelt) - ha a törlesztés a mérlegkészítés időpontjáig nem történt meg és a deviza eladási árfolyama emelkedett - a törvény 40. -ának (4) bekezdése értelmében 1993. december 31-ig a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, 1994. január 1-jétől a devizamüveletek végzésére felhatalmazott - az adott ügyletet lebonyolító - pénzintézet által meghirdetett, az év utolsó napjára vonatkozó deviza eladási árfolyamon átszámított forintértéken kell a mérlegbe felvenni, és az adott évben a kötelezettség felértékeléséből eredő veszteséget a törvény 2. számú mellékletének 14. pontja szerint az egyéb ráfordítások terhére el kell számolni.

A számviteli törvény alapelveiből (elsősorban a megbízható és valós összkép a vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetről, a vállalkozás folytatásának elve, a teljesség elve, az óvatosság elve) következett a törvényi szabályozás. Ez az előírás összhangban van a nemzetközi számviteli előírásokkal is.

A beruházásokhoz igénybe vett devizahitelek miatt elszámolásra kerülő árfolyamveszteség olyan nagy, amelyet a vállalkozások jelentős része nehezen tud kigazdálkodni, így a mérleg szerinti eredmény is veszteség. A veszteségek halmozódása következtében pedig előfordulhat már 1994-ben, hogy az adott vállalkozás saját tőkéje negatív előjelü lesz, mivel a veszteség meghaladja a jegyzett tőke összegét.

Źgy reális veszélye van annak, hogy a saját tőke nélküli vállalkozás részére a pénzintézet nem ad hitelt, az adott vállalkozás elveszti belföldi és külföldi partnereit, nem lehet számítani tőkebevonásra. A saját tőke elvesztése 


azzal is jár, hogy a vállalkozás nem felel meg a gazdasági társaságokról szóló törvény követelményeinek, ezért vagy meg kell szüntetni, vagy a tulajdonosoknak kell a hiányzó tőkét végleges pénzátadással, vagy a jegyzett tőke emelésével (esetleg az emelést követő leszállításával) pótolniuk.

A számviteli alapelvekből egyértelmüen következik, a valós vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzet bemutatása érdekében a már nyilvánvalóvá vált veszteséget ki kell mutatni. Ugyanazon devizamennyiség visszafizetéséhez a forint leértékelése miatt egyre több forintra van szükség. Ez igaz akkor is, ha a visszafizetés csak később történik meg. A törvényi szabályozásnak éppen itt mutatkozik meg az előre jelző szerepe, az árfolyamveszteség elszámolásával megteremti a visszafizetés pénzügyi feltételeit akkor, ha az elszámolt árfolyamveszteség néhány éven belül kigazdálkodható.

A saját tőkében az árfolyamveszteség miatt mutatkozó - feltételezhetően átmeneti - hiány az infláció részbeni kezelésével korrigálható úgy, hogy a mérleg a valós veszteséget mutatja, a mérlegben a tartósan használt eszközök - évenkénti értékeléssel - piaci értékükön szerepelnek, és a felértékelésből, a reális, a piaci értékre hozásból adódó értékelési tartalék kompenzálja a veszteség miatti vagyonvesztést. Ugyanakkor a szabályozás - a számviteli alapelveknek megfelelően - nem tesz különbséget vállalkozás és vállalkozás között, független attól, hogy volt-e hitel (deviza- vagy forinthitel) vagy sem.

A vállalkozás mérlegében megjelenő információk, az értékhelyesbítés eszközcsoportonként, az értékelési 


tartalék, alkalmas arra, hogy a vállalkozásban rejlő tartalékok számszerüsített formában is megjelenjenek. Természetesen ez az eredményt jelentő tartalék csak az adott eszköz értékesítésekor realizálódik.

Az infláció részbeni kezelésére, a tartósan használt eszközök évenkénti értékelésére vonatkozó előírásokat tartalmazza a törvényt módosító javaslat azzal, hogy

	-	alkalmazása nem kötelező, de ha alkalmazzák az értékelést könyvvizsgálóval kell hitelesíteni,

	-	az értékelés a befektetett eszközök jelentős részére kiterjedhet,

	-	az értékelésből adódó értékhelyesbítést (amely csak értéknövelő lehet) az eszközök között elkülönítetten kell kimutatni, eszközönként kell nyilvántartani,

	-	az értékelésből adódó értékhelyesbítés után a költségek terhére értékcsökkenési leírás nem számolható el.

Az infláció részbeni kezelésére tett javaslat az Európai Gazdasági Közösség 78/660. (4. számú) irányelve szerint megengedett módszert tartalmaz.


II.

A pénzügyminiszter a külföldiek magyarországi befektetéséről szóló 1988. évi XXIV. törvény 43.-ában kapott felhatalmazás alapján a vámszabadterületi 

társaságokat megillető kedvezményeket engedélyezheti azoknak a társaságoknak, amelyek a társasági adóról szóló, módosított 1991. évi LXXXVI. törvény 3.-ának 20. pontjában foglalt feltételeknek megfelelnek. Ezeket a kedvezményeket a már müködő, belföldön bejegyzett társaságok részére is lehet engedélyezni.

Ezen belföldön bejegyzett társaságok a számviteli törvény előírásai alapján nyilvántartásaikat forintban vezetik, éves beszámolójukat forintban készítik el, míg a vámszabadterületi társaságokra, a kedvezmények igénybevételére vonatkozó előírások szerint nyilvántartásaikat devizában kell vezetni, éves beszámolójukat devizában kell elkészíteni. Jelenleg azonban nem szabályozott sem a módszere, sem a követelményrendszere annak, miként kell a forintban vezetett nyilvántartásról (beszámolóról) a devizában vezetettre áttérni és fordítva.

A törvényt módosító javaslat szerint, a pénzügyminiszteri engedélyben meghatározott áttérési időponttal a törvény előírásainak megfelelő éves beszámolót, adóbevallást kell készíteni, meg kell állapítani az áttérés időpontjáig elért  eredményt, társasági  adót, le kell zárni az addig eltelt időszakot. Az így elkészített és jóváhagyott éves beszámoló mérlegében szereplő adatokat a törvénymódosításban előírt módon át kell számítani. Az átszámított adatok alapján (most már forint helyett devizában, illetve deviza helyett forintban) az áttérés napjára külön mérleget kell készíteni és annak alapján kell a könyveket megnyitni.

A törvényt módosító javaslat tartalmazza mind a forintról devizára, mind a devizáról forintra történő áttérés részletes szabályait.



Az átszámítási különbözetek eredményt érintő tételek. Az áttérés időpontjában viszont nem készül eredménykimutatás. Ezért az összevont átszámítási különbözetet csak a mérlegbe lehet beállítani, azzal, ha

	-	az nyereség; tőketartalékként (de a társasági adót 3 év alatt meg kell utána fizetni),

	-	az veszteség; eredménytartalékot csökkentő tételként (a társasági adó alapját azzal csökkenteni lehet).


Részletes indokolás

Az 1. -hoz

A Javaslat szerint a saját tőke részeként kell kimutatni az értékhelyesbítéssel azonos összegü értékelési tartalékot is. Ezt tartalmazza a 26.  (1)-(2) bekezdésének módosítása. Ezzel egyidejüleg a 26.  (9) bekezdésének előírását is pontosítani kell. Lekötött a tőketartalék, az eredménytartalék akkor, ha annak felhasználást a számviteli, a társasági vagy egyéb más törvény feltételekhez köti, illetőleg más vállalkozással, pénzintézettel kötött szerződésben a szerződés teljesüléséig annak felhasználását korlátozták.


A 2. -hoz

A céltartalékképzéssel kapcsolatos előírások pontosítását tartalmazza. A 27.  (3)-(4) bekezdésekben rögzített céltartalékképzés más törvényeken alapul, azoknak az 


elszámolását a sajátos előírásokat tartalmazó - a törvény alapján adott felhatalmazásnak megfelelően - kormányrendeletek szabályozzák. A 27.  (5) bekezdését módosító javaslat pontosítja a kamatozó értékpapírok utáni céltartalék-képzést.


A 3. -hoz

A számviteli törvény egyik alapkövetelményét oldja az előírás a 4.  szerinti sajátos értékelés érdekében.


A 4. -hoz

A tulajdonosi részesedést jelentő befektetések utáni értékvesztés elszámolását pontosítja a módosító javaslat.


Az 5. -hoz

Az infláció részbeni kezelésének javasolt szabályait a törvény sajátos értékelési szabályait kiegészítő 41/A.  tartalmazza. Eszerint a vállalkozó jogosult a vállalkozási tevékenységét közvetlenül és közvetett módon szolgáló - a Javaslatban megnevezett - befektetett eszközöket évenként, december 31-i fordulónappal piaci értékükön értékelni. Nem kötelező az értékelés, az értékelésre kerülő eszközök körét - ebből következően - a vállalkozó saját maga határozhatja meg.

Az értékelés itt rögzített szabályait az átalakuló vállalatok nem alkalmazhatják.



Az évenkénti értékelés során - a választott eszközkörben - egyedi eszközönként kell megállapítani az egyedi eszköz fordulónapi piaci értékét, könyv szerinti nettó értékét, és a kettő különbözeteként az egyedi eszköz értékhelyesbítését. Amennyiben az egyedi eszköz piaci értéke több, mint a könyv szerinti nettó érték, akkor a különbözetet értékhelyesbítésként az eszközök között, értékelési tartalékként a saját tőke részeként kell kimutatni. Az Európai Gazdasági Közösség 78/660.       (4. számú) irányelve szerint megengedett módszer az, ha a különbözetet az eszközök között értékhelyesbítésként, a források között a saját tőkén belül értékelési tartalékként mutatják ki azzal, hogy a két érték azonosan változhat, és mindig azonos összegünek kell lennie. 

Az eszközök között kimutatott, az egyes eszközökhöz kapcsolódó értékhelyesbítések után értékcsökkenést (amortizációt) költségként nem szabad elszámolni, az értékcsökkenés  összegével  a források közötti értékelési tartalékot kell csökkenteni. Ha az egyedi eszközt, amelyhez az értékhelyesbítés kapcsolódik, a könyvviteli nyilvántartásokból kivezetik, mert az eszközt értékesítik, selejtezik, akkor az egyedi eszközhöz kapcsolódó értékhelyesbítést is az értékelési tartalékkal szemben ki kell vezetni. Az értékhelyesbítés, mint potenciális nyereség, az adott eszköz értékesítésekor realizálódik.

Az értékelési tartalék az értékhelyesbítéssel azonos összeggel változik, nő, illetve csökken, negatív értékelési tartalék azonban nem lehet.

A mérlegben az eszközök között kimutatásra kerülő értékhelyesbítést - a számviteli törvény előírásaiból 


következően - leltárral kell alátámasztani. Az amortizáció elkülönített elszámolásához, a leltár elkészítéséhez az értékeléssel érintett eszközökről, azok értékhelyesbítéseiről tételes nyilvántartást kell vezetni.

Az értékhelyesbítést, annak alakulását eszközcsoportként a kiegészítő mellékletben be kell mutatni.

Az értékelés helyességét könyvvizsgálóval kell hitelesíttetni. Ha az adott vállalkozásnál egyébként a törvény alapján kötelező a könyvvizsgálat, akkor ez a hitelesítés a kötelező könyvvizsgálat keretében elvégezhető. Egyéb esetben ezzel független könyvvizsgálót indokolt megbízni.

Az értékelésnél lehet globális, illetve speciális árindexeket is alkalmazni, ha ilyenek az éves beszámoló készítésének időszakában (január-február hónapokban) kellő részletezettséggel rendelkezésre állnak. 

Tekintettel azonban arra, hogy az értékelésnek közvetlen eredményhatása nincs, jobb megoldásnak mutatkozik az, ha az értékelést az adott vállalkozás a rendelkezésére álló információk alapján hajtja végre, és az így kapott adatokat a könyvvizsgáló hitelesíti.


A 6. -hoz

A számviteli törvény előírásai szerint a forintban készített éves beszámoló forintban történő könyvvezetést, a devizában készített éves beszámoló devizában történő könyvvezetést igényel. Ha a vállalkozó egyik rendszerről 


át akar térni (vagy át kell térnie) a másik rendszerre, akkor az áttérésre kapott engedélyben meghatározott mérlegfordulónappal a törvény előírásainak megfelelő éves beszámolót, egyszerüsített éves beszámolót kell készítenie az áttérés előtti pénznemben, amelyet a cégbíróságon 90 napon belül letétbe kell helyezni és közzé is kell tenni.

A forintról devizára, illetve devizáról forintra való áttérés számviteli szempontból nem kezelhető másként, mint a társaságok átalakulása. A számviteli törvényben rögzített alapelvekből ugyanis az következik, hogy megbízható és valós összképet az az éves beszámoló nem tartalmazhat, amelyhez egyes tételeket például először forintban könyveltek, majd a forintban könyvelt tételeket valamilyen devizára számolták át. Különösen torzítóan jelenne meg ez az árbevételnél és a költségeknél, és egymással ellentétes hatással járna a követeléseknél, illetve a kötelezettségeknél.

A törvényt módosító javaslat 41/C-41/D. -aiban meghatározott módon kell az éves beszámoló mérlegében, az egyszerüsített éves beszámoló mérlegében szereplő adatokat átszámítani és az átszámítás alapján a külön mérleget elkészíteni. A forint helyett devizában, illetve a deviza helyett forintban elkészített külön mérleg alapján kell a könyveket megnyitni.

A forintról devizára, illetve a devizáról forintra történő áttérésnél általában az átszámítás a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaközép-árfolyamon valósul meg. A kivételes eseteket a törvénymódosítás külön tartalmazza. A kivételek beiktatására azért van szükség, mert az 

árfolyamváltozások, illetve a számviteli törvény értékelésre vonatkozó előírásai miatt a könyvekben kimutatott követelések, illetve kötelezettségek  forintösszegéből visszaszámított devizaérték eltér az analitikus nyilvántartásokban kimutatott és ténylegesen devizában fennálló követelések, illetve kötelezettségek devizaértékétől. A visszaszámított deviza (forint) érték és a fennálló deviza (forint) érték közötti különbözetet az áttéréskor rendezni kell.

Ha forintról devizára történik az átszámítás (törvényjavaslat szerinti 41/C. ), biztosítani kell, hogy az adott devizában fennálló követelések, valuta- és devizakészletek, illetve kötelezettségek a nyilvántartás szerinti valuta-, illetve devizaösszegben szerepeljenek az átszámítás alapján készített külön mérlegben. Ehhez az szükséges, hogy ezen eszközöknek és kötelezettségeknek az áttérés napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyam reciprok értékén számított valuta-,  devizaértéke és az adott (a társasági szerződésben rögzített) devizában, valutában fennálló értéke közötti különbözetet meg kell állapítani, és azzal mint átszámítási különbözettel a tőketartalékot, illetve az eredménytartalékot módosítani kell.

Sajátos elszámolási szabályokat igényel az is, ha a társasági szerződésben rögzített devizanemtől eltérő devizanemben van devizakövetelés, pénzeszköz, illetve kötelezettség. Itt is biztosítani kell, hogy a társasági szerződésben rögzített devizanem szerinti devizaérték a keresztárfolyamok alapján visszaszámított eredeti devizaértéket mutassa. Ehhez szükséges számítási módszert is tartalmazza a törvényjavaslat.



Ha devizáról forintra történik az átszámítás (a törvényjavaslat szerinti 41/D. ), a követelmények az előbbiekkel értelemszerüen megegyeznek, az átszámítási különbözet elszámolása is a tőketartalékkal, illetve az eredménytartalékkal szemben történik.

A társasági szerződésben a jegyzett tőkét mindenképpen forintban kell rögzíteni. Amennyiben a devizáról forintra történő áttéréskor az átszámítás során kapott jegyzett tőke eltér a társasági szerződésben rögzített forintértéktől, a különbözetet - az előbbiektől függetlenül - a tőketartalékkal szemben kell rendezni.


A 7. -hoz


Az értékhelyesbítés, az értékelési tartalék mérlegbe történő beállítása miatt kiegészül a törvény 1. számú melléklete és az ahhoz kapcsolódó előírások.


A 8. -hoz


A devizáról forintra, illetve a forintról devizára történő áttéréskor az átszámítási különbözet a tőketartalékot, illetve az eredménytartalékot (tehát a saját tőkét) módosítja. Mivel az átszámítási különbözet az eredményt kellene, hogy módosítsa, de az áttérés időpontjára eredménykimutatást készíteni nem lehet, a társasági adótörvénynek az adóalapja korrekciójára vonatkozó rendelkezéseit kell módosítani, illetve kiegészíteni.



A Javaslat szerint a forintról devizára, illetve a devizáról forintra történő áttéréskor éves beszámolót, egyszerüsített éves beszámolót kell készíteni. Természetesen adóbevallást is kell tennie a vállalkozónak. Ezt tartalmazza az adózás rendjéről szóló törvényt módosító előírás.


A 9. -hoz

A hatályba léptető rendelkezést tartalmazza azzal, hogy a törvénymódosítás az 1994. évi éves beszámoló, egyszerüsített éves beszámoló készítése során is alkalmazható.

Ez a  helyezi hatályon kívül az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény számvitelre vonatkozó előírásait."
