"MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
           KORMÁNYA




T/415.  SZÁMÚ


T Ö R V É N Y J A V A S L A T

A VÍZGAZDÁLKODÁSRÓL







Előadó:  	Dr. Lotz Károly
		közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter

     

       	   			Budapest, 1995. január hó

1995. évi ... törvény
a vízgazdálkodásról

Az Országgyűlés a vizek hasznosításával, hasznosítási lehetőségeinek megőrzésével és kártételeinek elhárításával összefüggő  alapvető jogok és kötelezettségek meghatározására - a környezet- és természetvédelmi követelményekre figyelemmel - a következő törvényt alkotja.

I. FEJEZET
Általános rendelkezések
1. §

(1) 	A törvény  hatálya

a/ 	a felszín alatti és a felszíni vizekre (a továbbiakban: vizek), a  felszín alatti vizek természetes víztartó képződményeire, illetőleg a felszíni vizek medrére és partjára;
b/	arra a létesítményre, amely a vizek lefolyási és áramlási viszonyait, mennyiségét, minőségét, medrét, partját vagy a felszín alatti vizek víztartó képződményeit bármilyen módon befolyásolja vagy megváltoztathatja;
c/ 	arra a tevékenységre, amely a vizek lefolyási és áramlási viszonyait, mennyiségét, medrét, partját vagy a felszín alatti vizek víztartó képződményeit bármilyen módon befolyásolja vagy megváltoztathatja;
d/ a vizek hasznosítására, hasznosíthatóságának megőrzésére;
e/	a vizek megismeréséhez szükséges adatok  gyűjtésére, feldolgozására, szolgáltatására és felhasználására, (a továbbiakban: vízrajzi tevékenység), valamint a vizek kutatására;
f/	a vízkárok  elleni  védelemre és  védekezésre,

továbbá a c/-f/ pontokban megjelölt tevékenységeket  folytató természetes és jogi személyekre, ezek jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságaira terjed ki.

(2) 	A  nemzetközi együttműködésből adódó vízgazdálkodási  feladatok ellátására e törvény hatálya annyiban terjed ki, amennyiben  nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik. 

(3) 	A vizek mennyiségének és minőségének védelmével összefüggő - e törvényben nem szabályozott - követelményekről és feladatokról külön törvény rendelkezik. 

(4) 	A külön meghatározást igénylő fogalmak jegyzékét az 1. számú melléklet tartalmazza.


II. FEJEZET 
 A vizekkel és vízilétesítményekkel összefüggő feladatok
2. §

(1)  	Az állami feladatok:

a/	a vízgazdálkodás országos koncepciójának kialakítása és jóváhagyása;
b/	az állami vízgazdálkodási közfeladatok tekintetében az a/ pontban említett koncepció végrehajtásának megszervezése;
c/	a nemzetközi együttműködésből adódó vízügyi feladatok ellátása;
d/	a lehetséges víznyerő területek távlati ivóvízbázissá nyilvánítása és ezen vízbázisok vízkészletének felhasználható állapotban tartása;
e/	a vízimunkák és vízilétesítmények műszaki tervezésével, kivitelezésével, továbbá üzemeltetésével összefüggő szabályozási  feladatok ellátása;
f/	a vízügyi igazgatási és ennek keretében hatósági  feladatok szabályozása;
g/	az állami hatósági feladatok ellátása;
h/	a közüzemi vízellátási, szennyvízelvezetési és -elhelyezési tevékenységgel összefüggő, miniszteri feladatkörbe utalt hatósági árak megállapítása;
i/	az állami tulajdonban lévő közcélú vízilétesítmények működtetése, a koncessziós pályázat kiírása, elbírálása és a koncessziós szerződés megkötése;
j/	a vízgazdálkodáshoz szükséges adatgyűjtés elrendelése;    

k/	a vízrajzi tevékenység ellátása és szabályozása, a természetes vízkészlet számbavétele;
l/	a vizek kártételei elleni védelem érdekében a vízkár-elhárítási tevékenység szabályozása,  szervezése, irányítása, ellenőrzése, a helyi közfeladatokat meghaladó védekezés. 

(2) 	Az (1) bekezdésben felsorolt feladatok közül  az  a/, az f/ és a j/ pontban említetteket a Kormány; a c/, a  d/, és az l/ pontban említetteket  a vízgazdálkodásért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) és - a Kormány által meghatározott munkamegosztás szerinti rendben - az érdekelt miniszter együttesen; a b/, az e/,  a g/, a h/, az i/ és a k/ pontokban említetteket a miniszter látja el.

3. §

(1) 	A vizekkel és a vízilétesítményekkel összefüggő állami feladatok körében az igazgatási tevékenységeket (a továbbiakban: vízügyi igazgatás)  -   a 2. § (2)  bekezdésében megjelölt munkamegosztásra is figyelemmel - a miniszter az állami vízügyi igazgatási szervezet (a továbbiakban: vízügyi igazgatási szervezet) útján végzi.

(2) 	A vízügyi igazgatási szervezet részei a miniszter által irányított ágazati minisztérium, valamint az e célra létrehozott központi és területi szervek.

(3) 	A vízügyi igazgatási szervezet látja el azoknak az állam tulajdonában lévő vizeknek, vízilétesítményeknek a kezelését, amelyek nem minősülnek az állam vállalkozói vagyonának és így más gazdálkodó szervezet használatába nem adhatók.

(4) 	A vízügyi igazgatási szervezet feladat- és hatáskörét a Kormány rendeletben állapítja meg.
4. §

(1) 	A helyi önkormányzati feladatok:
   
a/	a  helyi vízi közüzemi tevékenység fejlesztésére vonatkozó - az országos koncepcióval összehangolt - koncepció kialakítása és végrehajtásának megszervezése;
b/	a vízgazdálkodási feladatokkal kapcsolatos önkormányzati hatósági feladatok ellátása;
c/	a közüzemi vízellátási, szennyvízelvezetési és -elhelyezési tevékenységgel összefüggő önkormányzati feladatkörbe utalt hatósági árak megállapítása;
d/ a természetes vizek  fürdésre  alkalmas  partszakaszainak és azzal összefüggő vízfelületének  kijelölése;
e/	a helyi víziközművek működtetése, a koncessziós pályázat kiírása, elbírálása és a koncessziós szerződés megkötése;
f/	a vízi közüzemi tevékenység körében a település ivóvízellátása, a szennyvízelvezetés,  az összegyűjtött szennyvizek tisztítása, a csapadékvíz elvezetése;

g/	a helyi vízrendezés és vízkár-elhárítás, az árvíz- és belvízelvezetés;
h/	a közműves vízellátás körében a települési közműves vízszolgáltatás korlátozására vonatkozó terv jóváhagyásáról és a vízfogyasztás rendjének megállapításáról való gondoskodás.

(2) 	Az (1) bekezdésben felsorolt feladatok - a külön jogszabályokban a polgármester, illetve a jegyző hatáskörébe utalt feladatok kivételével - a képviselőtestület hatáskörébe tartoznak.

5. §

(1) 	A vízgazdálkodás országos jelentőségű feladatait az Országos Vízgazdálkodási Tanács (a továbbiakban: Tanács) véleményezi.  A  Tanács  az   érdekelt   minisztériumok  és  országos hatáskörű - szakmai és érdekképviseleti - szervek, valamint az önkormányzati szövetségek által megbízott  képviselőkből áll. A Tanács létrehozása és az elnöki teendők ellátása a miniszter feladata.

(2) 	A vízügyi igazgatási szervezet területi szerve a területi jelentőségű vízgazdálkodási feladatok véleményezésére területi tanácskozást hív össze. A tanácskozáson a terület vízügyi, környezetvédelmi és  egyéb szakmai szerveinek, valamint az érintett érdekképviseleteknek és önkormányzatoknak a képviselői vesznek részt.  



III. FEJEZET
A tulajdonra és a tulajdon működtetésére vonatkozó rendelkezések

6. §

(1) 	Az állam kizárólagos tulajdonában vannak:

a/ 	a felszín alatti vizek és azok természetes víztartó képződményei;
b/	a természetes tavak közül a Balaton (a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszerrel együtt), a Velencei-tó és a Fertő-tó,  valamint azok medre;
c/	az államhatárt alkotó vagy metsző folyók, patakok, a törvény  2. számú  melléklete szerinti  egyéb folyók, patakok, holtágak, mellékágak és azok medre;
d/	a folyóvízben újonnan keletkezett szigetek;
e/	az államhatárt alkotó vagy metsző csatornák, továbbá a törvény 3. számú  melléklete szerinti csatornák, tározók, árvízvédelmi fővédvonalak és egyéb vízilétesítmények.

(2)	A 2. és a 3. számú melléklet szerinti vízfolyások és vízilétesítmények jegyzékét a miniszter rendeletben teszi közzé.

(3) 	A  helyi  önkormányzat tulajdonában vannak törzsvagyonként - a  külön törvények rendelkezése alapján - a helyi önkormányzatoknak átadott vizek és vízilétesítmények (ideértve a víziközműveket is). 

(4) 	Az ingatlan tulajdonosának a tulajdonában vannak:

a/	az ingatlan határain belül keletkező és ott befogadóba torkolló vízfolyások;
b/	az  ingatlan határain belül levő természetes állóvizek (a tó, a holtág), amelyek más ingatlanon elhelyezkedő vizekkel közvetlen kapcsolatban nincsenek;
c/	az ingatlanra lehulló és az ingatlanon maradó csapadékvíz;
d/	jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az ingatlan határain belül levő és saját célt szolgáló vízilétesítmények.

(5) 	Az  (1), a (2), a (3) és a (4) bekezdésben nem említett vizek és  vízilétesítmények   állami tulajdonban vannak és forgalomképesek vagy az önkormányzat (önkormányzati társulás) kérésére önkormányzati tulajdonba adhatók.

(6) 	A természetes úton létrejött - a meder részét már nem képező - feliszapolódáson (parti növedék) csak a parti ingatlan tulajdonosa szerezhet tulajdont.
7. §

(1) 	Az állami tulajdonban lévő vizekről és vízilétesítményekről  a       9. - 10. §-okban   foglaltakra is figyelemmel -  a közérdek mértékéig - a központi költségvetésben meghatározott és az elkülönített állami  pénzalapokból nyújtott pénzeszközök felhasználásával vagy  vízgazdálkodási társulat útján (IX. Fejezet) kell gondoskodni.

(2) 	Az (1) bekezdésben megjelölt  feladat:

a/	a vízbázis-védelem ellátása, a vízkészletek átcsoportosítását szolgáló vízelosztó rendszerek - ideértve a csatornákat is - létesítése, fenntartása és üzemeltetése, továbbá a többes rendeltetésű rendszerek fenntartása és üzemeltetése;
b/	a vízfolyások medrében (így például a kis-, a közép-, a nagyvízi mederben és a mellékágakban) a víz, a hordalék, a jég zavartalan levonulási lehetőségének megteremtése, a folyószabályozási,  mederfenntartási munkálatok elvégzése, valamint a hajózható folyószakaszokon, természetes tavakon, csatornákon a hajóút kijelölése, kitűzése és fenntartása;
c/	a természetes állóvizek, holtágak, patakok vagy patakszakaszok szabályozása, fenntartása, partvédelme és üzemeltetése, a vizek kártételeinek megelőzése,  mérséklése;
d/	az elsőrendű árvízvédelmi létesítmények (így például töltések, műtárgyak) fejlesztése és fenntartása, azokon a védekezés ellátása, az árvízmentesítés - ha az kettőnél több települést érint - a védelmi szakfelszerelés karbantartása és fejlesztése;
e/	a vízlépcsők (vízépítési műtárgyak) - fenntartása és üzemeltetése a jogszabályok, üzemeltetési szabályzatok szerinti - működtetése;
f/	a belvízelvezető művek (így például a belvízcsatornák, szivattyútelepek, belvíztározók) létesítése, fenntartása, bővítése, a belvízvédekezés irányítása és végrehajtása;


g/	a   víziközmű-rendszerek és a vízkészlet-gazdálkodási célú feladatokat ellátó vízátvezető csatornák  bővítése és üzemeltetése.

(3) 	A helyi  önkormányzat  tulajdonában lévő vizekről és vízi-létesítményekről   a 9-10. §-okban foglaltakra is figyelemmel - a közérdek mértékéig - a központi és az önkormányzati költségvetésben meghatározott, továbbá  az elkülönített állami pénzalapokból nyújtott pénzeszközök felhasználásával vagy vízgazdálkodási társulat útján (IX. Fejezet) kell gondoskodni.

(4) 	A (3) bekezdésben megjelölt feladat:

a/	a víziközművek  fenntartása,  bővítése és üzemeltetése és a vízbázisvédelmi feladatok ellátása;
b/	a természetes állóvizek és holtágak, patakok vagy patakszakaszok szabályozása, fenntartása, partvédelme és üzemeltetése, a vizek kártételeinek megelőzése, mérséklése;
c/	a belvízelvezető művek (így például a belvízcsatornák, szivattyútelepek, belvíztározók) létesítése, fenntartása, bővítése és a belvízvédekezés végrehajtása;
d/	a víz, a hordalék, a jég zavartalan levonulási lehetőségének megteremtése, a szabályozási és mederfenntartási munkálatok elvégzése;
e/	a település belterületén a patakok, csatornák áradása, továbbá a csapadék- és egyéb vizek  kártételének megelőzése, a kül- és belterületen a patakszabályozás, árvízvédelmi létesítmények építése, fenntartása, fejlesztése, az árvízmentesítés, az árvízvédekezés szervezése, irányítása, végrehajtása, a védelmi szakfelszerelés karbantartása és fejlesztése.

(5)	A több települési önkormányzat szükségletét kielégítő - a megyei önkormányzat tulajdonában álló - közműves víz- és szennyvízelvezetési szolgáltatást végző gazdálkodó szervezet esetén a körzeti jellegű közszolgáltatás biztosítása  a megyei önkormányzat feladata.

8. §

(1) 	A közérdek mértékét meghaladó,  illetve a 7. §-ban nem említett tevékenység  - vízimunka, vízilétesítmény építése - többletköltségeit az igénylők kötelesek megtéríteni. 

(2)  A helyi közcélú vízilétesítmények, illetve a közcélú vízimunkák költségeit,   vízitársulat esetén  a tagok a társulati érdekeltségi szabályok szerint, vízitársulat hiányában az érdekeltek érdekeltségük arányában kötelesek viselni (közcélú érdekeltségi hozzájárulás).

(3)	Vízitársulat hiányában a (2) bekezdés szerinti költségeket az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény rendelkezései szerint lefolytatott eljárásban hozott határozatával érdekeltségük arányában az érdekeltekre a jegyző veti ki .


9. §

(1) 	Az állam, illetőleg az önkormányzat a közcélú vízilétesítmények létesítésére, felújítására, karbantartására és üzemeltetésére (a továbbiakban: működtetés)  saját többségi részesedésével  működő gazdálkodó szervezetet hoz létre: költségvetési, illetőleg önkormányzati intézményt alapít vagy a működtetés jogát koncessziós pályázat nyertesének engedi át.

(2) 	Nem minősül koncesszióköteles tevékenységnek:

a/	a 3. számú melléklet szerinti csatornák közül azoknak a működtetése, amelyek nem alkalmasak egyidejűleg  mezőgazdasági, ipari és ivóvíz-ellátási, továbbá hajózási célra;
b/	 a víziközmű társulatok által végzett közműlétesítés vagy fejlesztés;
c/	az üzemi vízilétesítmények működtetése abban az esetben sem, ha külön hatósági engedély alapján közműves vízszolgáltatást is végeznek;
d/	az állam kizárólagos tulajdonába vagy a helyi önkormányzat törzsvagyonába tartozó vízilétesítmények közül a víziközművek működtetése, ha a szerződésre vonatkozó általános előírások alapján állam vagy helyi önkormányzat többségi részesedésével e célra alapított  gazdálkodó szervezetnek  engedik át a tevékenység gyakorlását.

10. §

(1) 	A kizárólagos állami tulajdonban, illetve önkormányzati törzs-vagyonban lévő közcélú vízilétesítmények működtetését végző gazdálkodó szervezetnek a létesítmény közművagyonát az állam nevében a miniszter, az önkormányzat nevében a képviselőtestület adja szerződéssel használatba.

(2) 	A szerződésnek tartalmaznia kell:

a/  a közművagyon működtetésének jogi és pénzügyi feltételeit;
b/  a kötelezően ellátandó feladatokat.

(3) 	A  használatba adható közművagyon körét, a szerződés előkészítésével és megkötésével kapcsolatos feladatokat a Kormány rendeletben állapítja meg.

11. §

(1) 	A koncessziós pályázatot
 
a/  az állami tulajdon működtetésére a miniszter;
b/  a helyi önkormányzati tulajdon működtetésére a   képviselőtestület 
írja ki.


(2) 	A pályázati kiírásnak tartalmaznia kell, hogy az a vízi közüzemi tevékenységekre (13. § (1) bekezdés) együttesen vagy külön-külön vonatkozik.

(3) 	A koncessziós pályázatot akkor lehet kiírni, ha a koncessziós szerződés   alapján végzendő tevékenység összhangban van a jóváhagyott terület- és településfejlesztési,  -rendezési tervekkel, a környezet és a természet védelmével, valamint a vízbázis-védelmi előírásokkal.

(4) 	A pályázati kiírásnak - a koncesszióról szóló törvényben foglaltakon kívül - tartalmaznia kell:
   
a/	a koncessziós társaság  által nyújtott szolgáltatással kapcsolatban  jogszabályban, illetve szabványban meghatározott követelményeket;
b/	a szolgáltatási díjak megállapításának, illetve megváltoztatásának módját  és feltételeit, ideértve a hatósági árakra vonatkozó tájékoztatást is;
c/	a  folyamatos vízszolgáltatáshoz  szükséges eszközöket és egyéb feltételeket;
d/	a  koncesszióval  érintett  ingatlanok   megjelölését,  a koncessziós társaságot  terhelő szolgalmakat, illetve a  társaság  által nyújtandó használati és  egyéb jogokat;  
e/	a koncessziós társaság adatszolgáltatási kötelezettségét;
f/	a koncessziós társaságot a koncessziós tevékenység ellátásával  kapcsolatban, harmadik személyekkel szemben  terhelő  kártalanítási,  kártérítési és egyéb kötelezettségeket;
g/	a koncessziós tevékenység környezet-, természet- és vízbázis-védelmi követelményeit;
h/	a pályázaton való részvétel feltételeit (így például részvételi díj, biztosíték, a pályázó gazdálkodási, pénzügyi helyzetéről nyújtott tájékoztatás);
i/	a pályázatok elbírálásának főbb szempontjait (így például a helyi munkaerő foglalkoztatásának, a belföldi vállalkozó igénybevételének vállalása, továbbá a pályázat elbírálása során előminősítési eljárás alkalmazása);
j/	a koncessziós társaság induló vagyonának megkívánt mértékét.

(5) 	Nem kell koncessziós társaságot alapítania a koncessziós pályázat nyertesének, ha az állam vagy a helyi önkormányzat által - az állam vagy az önkormányzat többségi részesedésével - közcélú vízilétesítmény működtetésére létrehozott gazdálkodó szervezet.

12. §

A koncesszió időtartama alatt a koncessziós társaság jogosult  a  koncesszióba  adott vízilétesítmények területén halászati, üdülési,  sportcélú,  idegenforgalmi, fürdő-, és kereskedelmi szolgáltatások végzésére, az ezeket szolgáló létesítmények megvalósítására, illetve működtetésére, a csatornán létesített hajózási célú infrastruktúra működtetésére. 


IV. FEJEZET
Víziközművekkel végzett közüzemi tevékenység 

13. §

(1) 	A  víziközművek működtetése során végzett közműves vízellátás, szennyvízelvezetés, -elhelyezés és -tisztítás közüzemi tevékenység. A víziközművek működtetőit a  közüzemi tevékenység végzésére  szerződéskötési kötelezettség terheli. 

(2) 	Az (1) bekezdésben említett közüzemi tevékenységre a  Polgári Törvénykönyvnek a szerződésre vonatkozó általános szabályait és a közüzemi  szerződésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. 

(3) 	A közüzemi tevékenységgel nyújtott szolgáltatásért díjat kell fizetni. A díjfizetés elmulasztása miatt a szolgáltatást a közüzem korlátozhatja - termelési célú vízfelhasználásnál szüneteltetheti -, azonban a létfenntartási ivó- és közegészségügyi, katasztrófa-elhárítási vízigények kielégítéséhez szükséges  vizet ebben az esetben is szolgáltatni kell.

(4) 	A közüzemi szolgáltatás  minőségi követelményeit, a feleket szerződés alapján megillető alapvető   jogokat   és kötelezettségeket    - ideértve a szerződéskötési kötelezettség korlátozásának feltételeit   is -  a Kormány rendeletben állapítja meg.
V. FEJEZET
A vizek használata és hasznosítási lehetőségeinek megőrzése

14. §

(1) 	Az ivóvízellátást, az ásvány- és  gyógyvíz hasznosítást szolgáló vagy erre kijelölt vizeket a vízkivétel  védőidomainak, védőterületének külön jogszabályban meghatározott mértékű kijelölésével és fenntartásával fokozott védelemben és biztonságban kell tartani (vízbázis védelem).

(2) 	A távlati ivóvízbázis vagy az elvi vízjogi engedéllyel már lekötött vízkészlet védelme érdekében a vízügyi hatóság e törvény alapján,   külön jogszabály szerinti  tulajdoni és használati korlátozást rendelhet el.

(3) 	Aki a vízkészlet hasznosítására jogot szerzett, köteles a hasznosításba vont vízkészletet - a hasznosítás mértékének arányában -  biztonságban tartani. 

(4) 	A vízhasználó köteles gondoskodni a szennyvizek összegyűjtéséről, elvezetéséről és megfelelő elhelyezéséről.

15. §

(1) 	A   felszín  alatti vizet - az e törvényben foglaltak figyelembevételével  - csak olyan mértékben szabad igénybe venni, hogy a vízkivétel és  a vízutánpótlás egyensúlya minőségi károsodás nélkül  megmaradjon.

(2) 	A vízigények a felhasználható vízkészlet mennyiségi és minőségi védelmére is tekintettel elsősorban a vízhasználat céljára még le nem kötött vízkészletből elégíthetők ki.

(3) 	Az ásvány-, termál- és gyógyvízkészletek felhasználásánál előnyben kell részesíteni a gyógyászati, illetve a gyógyüdülési használatot.

(4) 	A vízigények kielégítésének sorrendje az (1) - (3) bekezdésekben foglaltakra is figyelemmel:

a/	létfenntartási ivó és közegészségügyi, katasztrófa-elhárítási;
b/	gyógyászati, valamint a lakosság ellátását közvetlenül szolgáló termelő és szolgáltató tevékenységgel járó;
c/	állatitatási (haltenyésztési);
d/	környezet- és természetvédelmi;
e/	gazdasági;
f/	egyéb (így például sport, rekreációs, üdülési, fürdési, idegenforgalmi célú) 

vízhasználat.


(5) 	Ha a  vízhasználat korlátozása szükségessé válik, a korlátozás sorrendje az (4) bekezdésben meghatározott kielégítési sorrend fordítottja.

(6) 	Ha a felhasználható vízmennyiség természeti vagy egyéb elháríthatatlan okból csökken, a vízhasználat - a létfenntartási vízhasználat kivételével - az  (5) bekezdés szerinti sorrendben kártalanítás nélkül korlátozható, szüneteltethető vagy a biztonsági követelmények megtartása mellett megszüntethető.


VI. FEJEZET
A vizek kártételei elleni védelem és védekezés

16. §

(1) 	A vizek kártételei elleni védelem érdekében szükséges feladatok ellátása - a védőművek építése, fejlesztése, fenntartása, üzemeltetése, valamint a védekezés  - az állam, a helyi önkormányzatok, illetve a károk megelőzésében vagy elhárításában érdekeltek kötelezettsége. 

(2)  	A  vízügyi igazgatási szervezet feladata a folyók vízkár-elhárítási célú  szabályozása,  a   három   vagy   több települést szolgáló  vízkár-elhárítási létesítmények - árvízvédelmi  fővédvonalak, vízkár-elhárítási célú tározók, belvízvédelmi főművek (a továbbiakban: védőművek) - építése, ezek, valamint az állam kizárólagos tulajdonában lévő védőművek fenntartása és fejlesztése, továbbá azokon a védekezés ellátása. 

(3) 	A vízügyi igazgatási szervezet területi szervének vízkár-elhárítással összefüggő feladata:

a/	a vízkár-elhárítás műszaki, igazgatási teendőinek  irányítása, illetőleg ellátása;
b/	a védőművek építése, fejlesztése, illetve az építés, fejlesztés összehangolása;
c/	a védekezés területi tervezése, szervezése, szakmai irányítása;
d/	a helyi önkormányzatok vízkár-elhárítási tevékenységének szakmai irányítása;
e/	a helyi önkormányzatok számára a vizek kártételei elleni védelemmel összefüggő, a közigazgatási  feladatok ellátásához szükséges tervek elkészítéséhez adatok szolgáltatása;
f/	a vízitársulatok vízkár-elhárítási tevékenységének szakmai irányítása;
g/	a vizek kártételei elleni védelemmel kapcsolatos tájékoztatás. 

(4) 	A helyi önkormányzatok feladata:

a/	a legfeljebb két település érdekében álló védőművek létesítése, a helyi önkormányzat tulajdonában  lévő védőművek fenntartása, fejlesztése és azokon a védekezés ellátása;
b/	a település belterületén a patakok, csatornák áradásai, továbbá a csapadék- és egyéb vizek által okozott kártételek  megelőzése - kül- és belterületi védőművek építésével - a védőművek fenntartása, fejlesztése és azokon a védekezés ellátása;
c/	a vizek kártételei elleni védelemmel összefüggő - külön jogszabályban meghatározott - feladatok ellátása.

(5) 	A vizek kártételei elleni védelem érdekében szükséges állami vagy helyi önkormányzati feladatkörbe nem tartozó tevékenységek ellátása az érdekelt tulajdonosok, illetve az ingatlant egyéb jogcímen  használók feladata. 

17. §

(1) 	Az árvíz- és belvízvédekezés országos irányítása

a/	a rendkívüli védekezési készültség beálltáig a miniszter;
b/	a rendkívüli védekezési készültség (veszélyhelyzet)  tartama alatt a kormánybiztos;
c/	különösen nagy veszély  esetén (szükségállapot) - a külön jogszabály szerinti - kormánybizottság 

hatáskörébe tartozik.

(2) 	A kormánybiztosi teendőket  a  miniszter látja el, akadályoztatása esetén jogkörét a közigazgatási államtitkár gyakorolja.

(3) 	A saját szervezettel védekező települések által fenntartott műveken az árvíz- és belvízvédekezés műszaki feladatait a település közigazgatási határán belül - a vízügyi igazgatási szervezet területi szervének szakmai irányításával - a polgármester (Budapesten  a főpolgármester) a polgármesteri (főpolgármesteri) hivatal  útján látja el.

(4) 	Az árvíz- és belvízvédekezés, valamint a helyi vízkár-elhárítás államigazgatási feladat- és hatáskörét - a külön jogszabályban meghatározottak szerint - a fővárosi, megyei közigazgatási hivatal (a továbbiakban: közigazgatási hivatal) vezetője, illetőleg a polgármester látja el.
(5) 	A vizek kártételei elleni védekezés részletes feladatait, módját és a kormánybiztos jogkörét a Kormány rendeletben állapítja meg.

(6)	A közigazgatási hivatal vezetője rendeli el az árvíz- és belvízvédekezéssel, valamint a helyi vízkár-elhárítással kapcsolatos - külön jogszabályban meghatározott  államigazgatási feladatok körében - a kiürítést, a visszatelepítést, továbbá közreműködik az ezzel kapcsolatos egyéb feladatok végrehajtásában.

(7) 	A polgármester (főpolgármester) az árvíz- és belvízvédekezéssel kapcsolatos államigazgatási feladat- és hatáskörében 

a/	közreműködik az árvíz- és belvízvédekezési területi bizottság jogszabályban meghatározott feladatainak végrehajtásában;
b/ gondoskodik a közerők, továbbá a védekezéshez szükséges anyagok, eszközök és felszerelések összeírásáról, nyilvántartásáról, szükség szerinti mozgósításáról, továbbá a közerők általános ellátásáról;
c/	megtervezi a kiürítést, a mentést és a visszatelepítést, illetőleg ezek elrendelése esetén gondoskodik a végrehajtásról;
d/	gondoskodik az élet- és vagyonbiztonság,  valamint a mentés érdekében szükséges egyéb intézkedések megtételéről;
e/ 	gondoskodik a védekezésben résztvevők egészségügyi ellátásáról, továbbá a kiürítés, a mentés és visszatelepítés során a járványok megelőzésével és elhárításával kapcsolatos  intézkedésekről, a területileg illetékes népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálat közreműködésével;
f/	megteszi az árvíz és belvíz által okozott, valamint a védekezéssel kapcsolatban keletkezett károkkal összefüggésben keletkezett helyreállításhoz szükséges intézkedéseket.

(8)	A polgármester (főpolgármester) a közműves vízellátással összefüggő államigazgatási feladat- és hatáskörében   - a képviselőtestü-let által jóváhagyott tervnek megfelelően - elrendeli a vízfogyasztás korlátozását.
18. §

(1) 	Ha a vizek előre nem látható események (így például baleset, természeti katasztrófa, bűncselekmény, radioaktív szennyezés)   vagy ismeretlen ok miatt rendkívüli mértékben elszennyeződnek vagy elszennyeződhetnek, s ennek következtében  a vízellátás,  a gyógyászati, az üdülési és sportcélú, valamint az egyéb vízhasznosítás a lakosság egészségét, életét, a gazdaságot és a környezetet súlyosan és közvetlenül veszélyezteti, a keletkező károk megelőzése, elhárítása, illetve mérséklése (a továbbiakban: vízminőségi kárelhárítás) minden érintett kötelezettsége. 

(2) 	A vízminőségi kárelhárítással összefüggő feladatokat a Kormány rendeletben állapítja meg.
19. §

(1) 	A vízminőségi kárelhárítás műveleti irányítása, végrehajtása a vízügyi  igazgatási szervezet területi szervének a feladata.

(2) 	Aki a vízminőség romlását és az ezzel összefüggő közvetlen veszélyt, illetve veszélyhelyzetet előidézte, a vízminőségi kár elhárításában és a veszélyeztetett állapot megszüntetésében - a külön jogszabályban foglaltak szerint - köteles közreműködni.

(3) 	A (2) bekezdés alkalmazása szempontjából károkozónak minősül a halászati jog gyakorlója, ha a halpusztulás és  az azzal okozott vízminőségi kár a halászatra vonatkozó előírások megszegésével és nem vízszennyezés, illetve vízminőségromlás miatt következett be.

(4) 	A  vízminőségi kárelhárítással - a védekezés ellátásával, az egyéb környezeti károk elhárításával, illetve a szükségvízellátással - kapcsolatos költségek  a károkozót terhelik.

(5)  	Ha a károkozó ismeretlen, a kárelhárítás  költségeit az elszennyeződött víz vagy vízilétesítmény tulajdonosa viseli. 


VII. FEJEZET
A vizekkel és vízilétesítményekkel összefüggő ingatlanokra vonatkozó rendelkezések

20. §

(1) 	Az ingatlan tulajdonosa (használója) köteles tűrni, hogy a vízügyi igazgatási szervezet területi szervének határozata alapján a közcélú vízilétesítményt az ingatlanán elhelyezzék és üzemeltessék, illetve az ehhez szükséges vízimunkákat elvégezzék feltéve, ha az ingatlan rendeltetésszerű használatát nem zárja ki (vízvezetési szolgalmi jog).

(2) 	A vízügyi igazgatási szervezet területi szerve kérelemre engedélyezi meglévő és vízjogi engedély alapján üzemelő vízilétesítményhez történő csatlakozást, ha a vízilétesítmény az eredeti rendeltetésének, valamint a csatlakozó céljának együttesen megfelel, illetve arra alkalmassá tehető (vízhasználati szolgalmi jog).

(3) 	A parti ingatlan tulajdonosa (használója)  köteles tűrni, hogy a meder tulajdonosa, illetve megbízottai szakfeladataik ellátásához szükséges mértékben az ingatlanhoz fűződő érdekek figyelembevételével

a/ az ingatlanon keresztül a víz partjára bejárjanak;
b/ a mederből a vízgazdálkodási feladataik  végrehajtása során  kiemelt, valamint a vízgazdálkodási feladataik elvégzéséhez szükséges anyagokat  az ingatlanon keresztül szállítsák vagy azokat, illetve a munkák elvégzéséhez szükséges eszközöket, átmeneti jellegű létesítményeket az ingatlanon elhelyezzék;
c/	a vízrajzi észleléshez, a  hajóút  kitűzéséhez, valamint  az  egyéb szakfeladatok  ellátásához  szükséges jeleket, létesítményeket az ingatlanon elhelyezzék és karbantartsák.
 
21. §

Az ingatlan tulajdonosát (használóját) a 20. § (1) és (3) bekezdés szerinti  korlátozás mértékének megfelelő kártalanítás illeti meg. Ha a korlátozás következtében az ingatlan használata, az ingatlannal kapcsolatos jog vagy foglalkozás gyakorlása lehetetlenné, illetve számottevően költségessé válik, a  tulajdonos az ingatlan kisajátítását kérheti.

22. §

(1) 	Az ingatlan tulajdonosa (használója):

a/ 	az ingatlant csak úgy hasznosíthatja, művelheti, hogy ezáltal a vizek természetes lefolyását ne akadályozza; a meder, valamint a parti és a part menti létesítmények és egyéb közcélú vízilétesítmények állapotát, üzemeltetését, fenntartását ne veszélyeztesse, továbbá a víz minőségét ne károsítsa;



b/	a meder használatát és hasznainak szedését csak a jogszabályban meghatározott feltételekkel; vízjogi engedélyköteles tevékenység esetén a vízjogi engedély szerint végezheti. 

(2) 	A parti ingatlan tulajdonosa parti ingatlanát az elhabolás ellen jogosult megvédeni, illetve az elhabolt részt vízjogi engedély alapján helyreállítani.

23. §

(1)	E törvény hatálybalépését követően a  természetes vizek partját  a  tulajdonos állam, illetve a tulajdonos helyi önkormányzat  közérdekű célokra tartja fenn, ezért az államtól, illetőleg az önkormányzattól beépítetlen ingatlantulajdon természetes vizek partján nem szerezhető.

(2)	Felhatalmazást kap a Kormány, hogy különösen indokolt esetben az (1) bekezdésben foglalt korlátozás alól  meghatározott ingatlan, illetőleg meghatározott partszakasz tekintetében rendeletben felmentést adjon.

(3)	A helyi önkormányzat a forgalomképtelen törzsvagyonként tulajdonába adott természetes vizek partján  levő beépítetlen ingatlanok tekintetében az (1) bekezdésben foglalt korlátozás alól - a települési érdekekre figyelemmel - önkormányzati rendeletben felmentést adhat.

24. §

(1) 	A folyópart és az árvízvédelmi töltés közötti területet (hullámteret), továbbá a töltésnek az árvizektől  mentesített oldalán lévő azon területet, amelyen fakadó- és szivárgó   vizek   jelentkezhetnek, csak   az   árvíz-védelmi előírásoknak megfelelően szabad használni és hasznosítani.

(2) 	A folyók,  patakok (kisvízfolyások), belvíz- és öntözőcsatornák, tavak,  tározók, holtágak parti sávját úgy kell használni, hogy azt a meder tulajdonosa (használója) a meder-karbantartási munkák, mérések esetenkénti ellátása céljából a feladataihoz szükséges mértékben igénybe vehesse.

(3) 	Az (1) és (2) bekezdésekben említett, valamint a rendszeresen víz alá kerülő területeken épületet vagy egyéb építményt  külön jogszabály alapján és a vízügyi igazgatás területi szervének hozzájárulásával lehet elhelyezni. Az engedély nélküli elhelyezés következtében az elhelyezőt ért kárért -  ha törvény eltérően nem rendelkezik -  kártalanítás nem jár.

(4) 	A hullámtérre, a parti sávra, a vízjárta és a fakadó vizek által veszélyeztetett területekre, azok használatára, hasznosítására vonatkozó előírásokat a Kormány rendeletben állapítja meg.





25. §

(1) 	A partok védelmére szolgáló munkák folytán ideiglenesen igénybe vett terület használatáért a parti ingatlan tulajdonosának kártalanítás nem jár, az évelő növényzetben és a függő termésben okozott zöldkárt, valamint az épületben okozott károkat azonban meg kell téríteni.

(2) 	A közérdekű  mederszabályozáshoz  szükséges területet az ingatlan tulajdonosától meg kell vásárolni, illetve - ha  adás-vételi szerződés nem jön létre - azt ki kell sajátítani.

(3) 	Az ingatlan tulajdonosa (használója) az ivóvízbázisok, vízkivételi művek védelme érdekében kijelölt védőterületen, védősávon a vízbázist veszélyeztető tevékenységet nem végezhet.

26. §

Ha a vizek mennyisége vagy a vízilétesítmények teljesítőképessége a  többletvizek fokozatos leeresztését teszi szükségessé (szükséghelyzet), az érintett ingatlan tulajdonosa (használója) köteles tűrni, hogy a vizeket a nagyobb kár csökkentése és elhárítása érdekében  ideiglenesen az ingatlanon tartsák, odavezessék, ideiglenesen tározzák, illetve az ingatlanon átvezessék.


27. §

E törvény alapján megállapított tulajdoni és használati korlátozásokat az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni.


VIII. FEJEZET
A vízügyi hatósági jogkör

28. §

(1) 	Vízjogi engedély szükséges - jogszabályban meghatározott kivételektől eltekintve - a vízimunka elvégzéséhez, illetve vízilétesítmény megépítéséhez, átalakításához és megszüntetéséhez (létesítési engedély), továbbá annak  használatbavételéhez, üzemeltetéséhez, valamint minden vízhasználathoz (üzemeltetési engedély).

(2) 	Elvi vízjogi engedély kérhető a vízjogi engedélyezési kötelezettség alá tartozó  vízhasználat, vízimunka és vízilétesítmény műszaki tervezéséhez.
29. §

(1) 	A vízjogi engedélyt  a  hatóság az előírt feltételek megléte esetén csak abban az esetben adhat ki, ha a vízilétesítmény, a vízimunka, illetve a vízhasználat:
  
a/	nem veszélyezteti a vízkészlet védelméhez fűződő érdekeket;
b/	nem sérti a korábbi engedélyesek jogait;
c/	megfelel a  vízimunkára, a vízilétesítmények, víziközművek megvalósítására, átépítésére és megszüntetésére, valamint üzemeltetésére és a vízhasználatok gyakorlására kiadott vízgazdálkodási, műszaki és biztonsági szabályoknak, a  vízháztartás, vízminőség, felszín alatti és felszíni vizek védelmével összefüggő egyéb szabályozásnak;
d/	megfelel az ügyben hatáskörrel rendelkező szakhatóság előírásainak.

(2) 	Ha a vízimunka elvégzése, illetve a vízilétesítmény megépítése vagy átalakítása engedély nélkül vagy az engedélytől eltérően történt, az üzemeltetési engedély kiadása megtagadható. Amennyiben a hatóság a létesítmény megvizsgálása után - az eset összes körülményeire is figyelemmel - a fennmaradási engedélyt utólag megadja, a létesítő bírság fizetésére köteles.   A bírság   az engedély nélkül létrehozott    építmény  értékének  20 %-áig, engedély nélküli vízimunka vagy vízhasználat esetén  a mindenkori vízjogi szabálysértési  felső értékhatár ötszöröséig terjedhet.        
30. §

(1) 	A vízjogi engedélyt (ideértve az elvi engedélyt is) - a külön jogszabályban meghatározott feltételek, illetve események bekövetkezése esetén - hivatalból vagy kérelemre a hatóság módosíthatja, szüneteltetheti és vissza is vonhatja. 

(2)  	Az  engedélyest az (1)  bekezdés alapján tett intézkedésekből eredő     károkért az köteles kártalanítani, akinek a tevékenysége miatt a hatósági intézkedés szükségessé vált.

(3) 	Az (1) bekezdés alapján hivatalból megtett intézkedésekből keletkezett károkért nem jár kártalanítás, ha az intézkedéseket:  

a/	a közérdek, különösen a vízgazdálkodási, a közegészségügyi, a környezet- és természetvédelmi érdek,
b/	a vizek mennyiségének és minőségének  természetes vagy egyéb  elháríthatatlan okokból történő megváltozása

indokolja.
31. §

Ha a 28. § (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó munka, létesítmény vagy tevékenység  a vizek lefolyási, áramlási viszonyait, mennyiségét vagy minőségét, medrének, partjának állapotát vagy a vízilétesítményeket,  azok üzemeltetését, védőterületeit bármilyen módon érinti vagy érintheti - és más  jogszabály a vízügyi hatóságot szakhatóságként jelöli meg -, az eljáró hatóságot a vízügyi hatóság állásfoglalása köti.

32. §

Ha a vizek mennyiségi, minőségi védelme, a vizek kártételeinek elhárítása,  a károk megelőzése vagy a jogszerűen gyakorolt  vízhasználat azt egyébként szükségessé teszi, a  hatóság a vízhasználót, vagy azt, aki a vízviszonyokba jogellenesen beavatkozott a káros, illetve  a károsodás veszélyével fenyegető állapot megszüntetésére, a szükséges vízimunka elvégzésére vagy meghatározott módon történő gyakorlására kötelezheti.

33. §

(1) 	A vízügyi felügyelet keretében a hatóság:
  
a/	a vízimunkák, a vízilétesítmények megvalósításának az ellenőrzését;
b/	vízilétesítmények   üzemeltetésének,  illetve a vízhasználatok gyakor-lásának ellenőrzését;
c/	a  más hatóság által engedélyezett munkák és megvalósított létesítmények építésénél és üzemeltetésénél a vízügyi  előírások megtartásának ellenőrzését;
d/ a vízjogi engedély vagy szakhatósági hozzájárulás nélkül végzett munkák, illetőleg megvalósított létesítmények és vízhasználatok folyamatos felderítését

végzi.

(2) 	A vízügyi felügyelet keretében feltárt jogsértő, illetve a károsodás veszélyével fenyegető állapot megszüntetésére a vízügyi hatóság köteles e törvényben és más jogszabályokban meghatározott intézkedéseket megtenni.

(3) 	A vízügyi hatóság az általa engedélyezett vízimunkákról, vízilétesítményekről és a vízhasználatokról vízikönyvet, a vízkészletről pedig nyilvántartást vezet. 

IX. FEJEZET
A vízgazdálkodási társulatok

34. §

(1) 	A vízgazdálkodási közfeladatok  az e törvényben meghatározott feltételek szerint  létrehozott vízgazdálkodási társulatok (a továbbiakban: társulat) útján is elláthatók.

(2) 	A  társulat jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezet,  közfeladatai jellegétől függően víziközmű társulat, illetve vízitársulat. A társulat létrehozására, szervezetére és működésére, valamint megszűnésére - az e törvény eltérő rendelkezése   hiányában - a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény I. és II. fejezeteinek rendelkezéseit kell alkalmazni.
 
(3) 	A társulat az e törvényben meghatározott közfeladatait szolgáló tevékenységét az érdekeltségi területén végzi.

(4) 	A társulat tagjai az érdekeltségi területen ingatlant használó  természetes és jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok.

(5) 	A társulat tagjai kötelesek a társulat közfeladatai ellátásának költségeihez az érdekeltségi egység arányában hozzájárulni.
 
35. §

(1) 	A társulat közfeladatként:

a/	víziközmű társulat esetén - a település, az együttesen ellátható települések belterületi, illetve lakott területi részének közműves vízellátását, szennyvízelvezetését, szennyvíztisztítását, káros vizek elvezetését szolgáló - vízilétesítményeket hoz létre, illetve fejleszt;
b/	vízitársulat esetén  helyi vízrendezési és vízkár-elhárítási feladatokat lát el.

(2) 	A vízitársulat közcélú mezőgazdasági vízhasznosítási létesítményeket hozhat létre, továbbá azokhoz kapcsolódó talajjavítási tevékenységet, vízszolgáltatást végezhet,  az alapszabályban megha-tározott közfeladatai ellátásának sérelme nélkül vállalkozási tevékenységet is folytathat.

(3) 	A vízitársulat olyan vállalkozásban vehet részt, amelyben felelőssége nem haladja meg vagyoni hozzájárulásának mértékét.

A társulat megalakulása
36. §

(1) 	A társulat akkor jön létre, ha az érdekeltségi területen ingatlantulajdonnal rendelkező,  illetve az ingatlant egyéb jogcímen használó természetes és jogi személyeknek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságoknak (a továbbiakban: tagoknak) az érdekeltségi egység aránya szerint számított többsége az alakuló közgyűlésen 
a/ elhatározza a társulat megalakulását,
b/ elfogadja a társulat alapszabályát és 
c/ 	megválasztja a társulat testületi vezető  szerveit és tisztségviselőit.

(2) 	A társulat  megalakításához az alakuló közgyűlésen a tagok érdekeltségi egység szerint számított legalább kétharmados többségének döntése szükséges.

(3) 	A társulat megalakulását szervező bizottság készíti elő. 

37. §

(1) 	A társulat alapszabályában meg kell határozni:
 
a/	nevét, székhelyét;
b/	feladatát és ezzel összefüggésben azt, hogy vízitársulatként vagy víziközmű társulatként működik-e;

c/	érdekeltségi területét (helyszínrajzi ábrázolással);
d/	a tagok jogait és kötelességeit;
e/	a társulati érdekeltségi  egységet, a tagok érdekeltségi hozzájárulásának  szabályait; 
f/	a társulat gazdálkodására (üzemi tevékenységére),  vezető beosztású dolgozóira, testületi szerveire vonatkozó általános szervezeti és működési szabályokat, valamint a vízitársulat vállalkozási tevé-kenységének kereteit;
g/	a társulat képviseletének módját;
h/	mindazt, amit jogszabály alapján  az alapszabály rendez vagy a taggyűlés  szükségesnek tart.

(2) 	A társulat tagjainak nevét, lakóhelyét, székhelyét az alapszabály mellékletében kell meghatározni és az alapszabállyal egyidőben a cégbírósághoz benyújtani. 

(3) 	A társulat alapítását az alapszabály elfogadásától számított 30 napon belül az intéző bizottságnak cégbejegyzés és közzététel végett be kell jelentenie a cégbíróságnál.

(4) 	A társulat a cégjegyzékbe történő bejegyzéssel az alapszabály elfogadásának időpontjára visszamenőleges hatállyal jön létre.



A társulat működése és tevékenysége
38. §

(1) 	A társulat szervei:

a/	az alapszabály szerint: közgyűlés vagy küldöttgyűlés (a továbbiakban  együtt: taggyűlés),
b/ intéző bizottság,
c/ ellenőrző bizottság. 

(2) 	A társulat legfőbb szerve a tagokból álló taggyűlés, amely évente legalább egyszer ülést tart.

(3) 	A taggyűlést az intéző bizottság hívja össze. Ha az intéző bizottság ezt elmulasztja, az összehívásra az ellenőrző bizottság jogosult. A hatóság kezdeményezheti, hogy a cégbíróság a törvényességi felügyelet során eljárva intézkedjen a taggyűlés összehívása érdekében.

(4) 	A napirendet tartalmazó írásbeli   meghívót a taggyűlés tervezett időpontja előtt legalább 15 nappal ki kell küldeni.

(5) 	A taggyűlés akkor határozatképes, ha azon

a/	víziközmű társulat esetén a tagok érdekeltségi egység aránya szerint számított legalább 51 %-a személyesen megjelenik, illetve képviselteti magát;
b/	vízitársulat esetén a tagok (képviselőik) érdekeltségi egység arányában számított több mint kétharmada jelen van, akik egyben az  érdekeltségi területnek legalább 51 %-át képviselik.

(6) 	A tagokra fizetési kötelezettséget megállapító taggyűlés vagy küldöttgyűlés határozata meghozatalánál a tagok érdekeltségük, minden egyéb ügyben  egyenlő arányban szavaznak.

(7) 	Az   alapszabály   módosításához,   illetve   a társulat megszünteté-séhez legalább kétharmados többségű taggyűlési határozatra van szükség.

(8) 	Ha a taggyűlés nem határozatképes, a 8 napon belüli időpontra összehívott második taggyűlés az eredeti napirenden szereplő ügyekben a megjelentek számára és az érdekeltségi arányra tekintet nélkül határozatképes.

39. §

(1) 	A társulat irányító szerve az intéző bizottság, ellenőrző szerve az ellenőrző bizottság. E szerveket a taggyűlés legalább kétharmados többséggel választja meg.

(2) 	Az intéző bizottság elnökből és legalább két, legfeljebb kilenc tagból áll (a továbbiakban: vezető tisztségviselők). A taggyűlés választja meg az intéző bizottság elnökét, aki egyben a társulat elnöke.
(3) 	Az ellenőrző bizottság feladata a társulat egész tevékenységére kiterjedő folyamatos ellenőrzés. Az ellenőrző bizottság közvetlenül a taggyűlésnek van alárendelve. Az ellenőrző bizottság elnökből és legalább két tagból áll, az elnököt a taggyűlés választja meg.

(4) 	Az intéző bizottság és az ellenőrző bizottság ügyrendjét a jogszabályok és az alapszabály keretei között  maga állapítja meg.

40. §

(1) 	A társulat felett a törvényességi felügyeletet a cégbíróság látja el.

(2) 	A társulatok közös érdekeik védelmére - az egyesülési jogról szóló törvény szerint -  érdekképviseleti szervezetet hozhatnak létre.

A társulat vagyona
41. §

(1) 	A társulat  a tagok érdekeltségi  hozzájárulásából (a továbbiakban: hozzájárulás), valamint az érintett helyi önkormányzat és az állam költségvetési, illetve egyéb támogatásaiból, továbbá vízitársulat esetén a vállalkozásból származó eredményéből látja el a közcélú feladatait.

(2) 	A hozzájárulás adók módjára behajtható köztartozás, amely az adós tulajdonában lévő ingatlant terheli. A hozzájárulás mértékét a taggyűlés állapítja meg. A taggyűlés az alapszabályban meghatározott feltételek szerint a hozzájárulás mértékét mérsékelheti, illetve megfizetését meghatározott időre felfüggesztheti. A hozzájárulást - ha az alapszabály kivételt nem tesz - a tagok pénzben kötelesek teljesíteni. 

(3) 	A társulat tagja a vele szemben megállapított hozzájárulás felül-vizsgálatát a taggyűlési határozat közlésétől számított 30 napon belül a bíró-ságtól kérheti.
42. §

(1) 	Az állami és a helyi önkormányzati támogatás, valamint a tagok hoz-zájárulása a társulat tulajdonába kerül kivéve, ha  jogszabály szerint az állami támogatással az önkormányzat számol el, illetőleg az alapszabály a természetbeni hozzájárulás tekintetében eltérően rendelkezik.

(2) 	A vízitársulat közfeladata ellátásához szükséges elkülönített vagyona és a vállalkozásaiból származó nyeresége a tagok között nem osztható fel.

(3) 	A vízitársulat a közfeladatok ellátásához szükséges elkülönített vagyonával gazdasági  társaságot, közhasznú társaságot, alapítványt nem hozhat létre, gazdasági társaságban, közhasznú társaságban érdekeltséget nem szerezhet, alapítvány részére pénzbeli vagy egyéb hozzájárulást nem teljesíthet. A közfeladat ellátáshoz szükséges elkülönített vagyon: a számvitelről szóló 1991. évi  XVIII. törvény 1. számú melléklete szerinti, a tárgyévet megelőző év mérlegében kimutatott jegyzett tőke, valamint a közfeladatok ellátásához a tárgyévben juttatott pénzeszköz, továbbá a jegyzett tőkén felüli saját tőkéből a jegyzett tőke összegének 8 %-a.

(4)  	A vízitársulat tartozásaiért saját vagyonával felel. A tagok a társulat tartozásaiért nem felelnek.

(5) 	A vízitársulat a vállalkozási tevékenységből származó eredményét elsősorban közfeladatai ellátására köteles fordítani.

43. §

(1) 	A társulat tagja a társulat szervei által a tagsági jogviszonyával kapcsolatban hozott - jogszabályba vagy alapszabályba ütköző - határozat felülvizsgálatát bíróságtól kérheti. 

(2) 	A jogsértő határozat felülvizsgálatára irányuló keresetet a határozat kézbesítésétől számított 30 napon belül kell benyújtani. A keresetindításra megállapított határidő elmulasztása jogvesztő. A kereset benyújtásának halasztó hatálya nincs, a határozat végrehajtását azonban a bíróság felfüggesztheti.


A társulat megszűnése 
44. § 

(1) 	A társulat megszűnik, ha:

a/	elhatározza a jogutód nélküli megszűnését (feloszlását);
b/	másik társulattal egyesül vagy több társulatra szétválik;
c/	a víziközmű  társulat az alapszabályában meghatározott közcélú   feladatát megvalósította;
d/	a vízitársulatot a bíróság felszámolási eljárás során  megszünteti;
e/	a cégbíróság megszűntnek nyilvánítja.

(2) 	A  társulat más gazdálkodó szervezetté nem alakulhat át.

(3) 	A társulat megszűnése esetén végelszámolásra kerül sor.

(4) 	A társulatok jogutód nélküli megszűnése esetén a közfeladat ellátá-sához szükséges vagyon - a helyi vízgazdálkodási közfeladatot  egyébként ellátni köteles - önkormányzatra vagy az államra száll.

(5) 	Ha a társulat megszűnését követően a közfeladatot az állam látja el, az ehhez  szükséges vagyont a vízügyi igazgatás területi szerve, illetőleg a vizek és vízilétesítmények kezelésére létrehozott kizárólagos vagy többségi  állami tulajdonú gazdálkodó szervezetek veszik át.

X. FEJEZET
Záró rendelkezések

45. §

(1) 	Ez a törvény 1995. július 1. napján lép hatályba. Ezzel egyidejűleg  a vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény és a módosításáról szóló 1968. évi 30., valamint az 1984. évi 1. törvényerejű rendelet, továbbá a vízgazdálkodási társulatokról szóló 1977. évi 28., a módosításáról szóló 1984. évi 32. törvényerejű rendelet és az 1993. évi CIII. törvény    1-3. §-ai, a kormányzati munkamegosztás megállapításával összefüggésben egyes törvények módosításáról szóló 1990. évi LXVIII. törvény 1. §-a,  a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény 1. § a/ pontjából  \"a mezőgazdasági vízhasznosítási főmű\" szövegrész,  a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköréről szóló 1991. évi XX. törvény 86-91. §-ai, az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonba adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény 55. §-a, valamint a vízügyi és egyes közlekedési törvények, törvényerejű rendeletek módosítása a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvénnyel összefüggésben című 1992. évi XXXIX. törvény 1-3. §-ai hatályukat vesztik.

(2) 	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Polgári Törvénykönyvről szóló, többször módosított 1959. évi IV. törvény 172. §-ának b/ pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

/Ha törvény eltérően nem rendelkezik, kizárólag az állam tulajdonában vannak/

\"b/ a felszín alatti vizek, a felszín alatti vizek természetes víztartó képződményei, valamint a vízfolyások, a természetes tavak és ezek medre,\".

(3) 	Vízvezetési szolgalom megállapításával kapcsolatban indult és e törvény hatálybalépésekor még folyamatban lévő ügyekben az 1964. évi IV. törvény 34. §-át kell alkalmazni.

(4) 	A már üzemelő vízbázisok meglévő szennyező forrásainak megszüntetéséről az állam és a helyi önkormányzat együttesen gondoskodik.

(5) 	E törvénynek a társulatok  felügyeletére   vonatkozó rendelkezését  - a törvény hatálybalépésekor működő társulat esetén - a cégjegyzékbe történő bejegyzést követően kell alkalmazni.

(6) 	A törvény hatálybalépésekor működő társulatok a hatálybalépéstől számított egy éven belül kötelesek e törvény alapján új alapszabályt készíteni és azt a cégbírósághoz  nyilvántartásbavétel céljából benyújtani.  A cégbíróság a bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló 1989. évi 23. törvényerejű rendelet 14. § (3) bekezdése szerinti pénzbírsággal sújthatja azt a társulatot, amely az e bekezdésben meghatározott időpontig nem kéri bejegyzését a cégjegyzékbe.

(7) 	Felhatalmazást kap a Kormány 

a/	a vízbázisok, a távlati vízbázisok,  illetőleg az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védőidomára, védőterületére (védősávjára) vonatkozó szabályoknak;
b/	a vizekkel és a közcélú vízilétesítményekkel kapcsolatos fenntartási feladatokra vonatkozó szabályoknak;    
c/	a vízgazdálkodási feladatokkal összefüggő alapadatok gyűjtésének, feldolgozásának, szolgáltatásának - a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény rendelkezéseivel összhangban -;
d/	a társulatok megalakulásával, működésével, megszűnésével, az e törvényen alapuló  és a társulat belső szabályozási feladatkörébe nem utalt közcélú érdekeltségi hozzájárulással kapcsolatos szabályok;
e/	a vízgazdálkodással kapcsolatos hatósági jogkör gyakorlására vonatkozó szabályok

rendeletben történő megállapítására.

(8) 	Felhatalmazást kap a miniszter
a/ 	a vízgazdálkodás általános szakmai követelményeinek, képesítési előírásainak, a vízrajzi feladatoknak és a felszín alatti vízkészletekbe történő beavatkozás szabályainak;
b/	az Országos Vízgazdálkodási Tanács működési szabályainak; 
c/	a vízgazdálkodás országos és területi rendjének;
d/	a vízjogi engedélyezési eljáráshoz szükséges tervdokumentáció tartalmi előírásainak és a kérelmek mellékleteinek;
e/	a mezőgazdasági vízszolgáltató művek üzemeltetésének;
f/ 	a vízimunkáknak, a vízilétesítményeknek és a vízhasználatoknak  (a vízikönyvnek) a vízkészletek nyilvántartásának

rendeletben történő megállapítására.


1. számú melléklet 

Az 1995. évi .......törvényhez

Fogalom-meghatározások

E törvény alkalmazásában:

1/ 	árvízmentesítés: a mederből kilépő vizek, árvizek kártételei elleni megelőző tevékenység, amely az elönthető területet (árteret)  árvízvédelmi művek  (töltések, falak, árvízcsúcs-csökkentő tározók, árapasztó csatornák) létesítésével mentesíti (mentesített ártér) a rendszeres elöntéstől;

2/ 	ásványvíz: olyan természetes felszín alatti víztartóból vagy vízadóból származó víz, amelynek ásványi anyag tartalma jellemzően eltér a rendszeres emberi  fogyasztásra szolgáló ivóvíztől és annak összetétele megfelel a vonatkozó jogszabályban  meghatározott (pl. bakteriológiai) határértékeknek;

3/ 	csatorna: egy vagy egyidejűleg több vízgazdálkodási feladat (vízátvezetés, vízpótlás, belvízelvezetés, mezőgazdasági és egyéb vízszolgáltatás) ellátására alkalmas vízilétesítmény;

4/ 	elhabolás:  víz (folyó, patak, csatorna, tározó, tó) hullámzó mozgásának hatására a partban keletkezett rongálódás;

5/ 	elsőrendű árvízvédelmi vízilétesítmény: a vízfolyások mentén lévő vagy létesülő    -  a miniszter által - fővédelmi művé nyilvánított három vagy több települést érintő (térségi) árvízvédelmi vonal (töltés, fal, magaspart, árvízcsúcs-csökkentő tározó, árapasztó csatorna), továbbá a folyó nyílt árterében fekvő település árvízmentesítését szolgáló földtöltés;

6/ 	érdekelt: az a természetes vagy jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, aki/amely  az érdekeltségi területen ingatlan tulajdonnal rendelkezik, illetve ingatlant használ;

7/ 	érdekeltségi terület: 
	
a/	víziközmű  társulat esetén azok a területek, amelyeken az általuk megvalósított vízilétesítmények szolgáltatása (vízellátás, szennyvíz-elvezetés, belterületi csapadék- vagy talajvízelvezetés) igénybe vehető;

b/	vízitársulat esetén az a területet, amelyről a vizek természetes úton a befogadóba (mások tulajdonában lévő vízfolyásokba, tavakba, vízilétesítményekbe) jutnak, illetve elvezethetők - ide nem értve az e törvény 2. és 3. számú melléklete szerinti vizekkel, vízilé-tesítményekkel való közvetlen kapcsolatot - és amely területek  felszín alatti vagy felszíni vizeire a társulati közcélú vízimunkák, megépített vízilétesítmények hatást gyakorolnak; 

 8/ 	gyógyvíz: olyan ásványvíz, amelynek bizonyítottan gyógyhatása van és gyógyászati felhasználásának   engedélyezése külön  jogszabályok     szerint történik;

 9/  	ivóvíz: a rendszeres emberi fogyasztásra alkalmas  a  fizikai, a kémiai, a bakteriológiai, a toxikológiai és a radiológiai határértékeknek megfelelő  víz;

10/ 	közérdek mértéke: a közfeladatoknak a külön jogszabályban meghatározott személyi és tárgyi feltételekre is figyelemmel megállapított színvonalon történő ellátása;

11/ 	közfeladat: az államnak, illetőleg a helyi önkormányzatnak az e törvényben megjelölt, illetve a tulajdonukban lévő vizek és vízi-létesítmények tulajdonlásából eredő feladata; 

12/ 	meder: a vízfolyást  vagy állóvizet magában foglaló természetes mélyedés vagy kiépített terepalakulat, amelyet meghatározott partvonalig  a víz rendszeresen elborít;

13/ 	rendkívüli mértékben elszennyezett víz: az a víz, amelynek a szennyező anyag tartalma a jogszabályban, illetve a  meghatározott határértékeket meghaladja;


14/ 	termálvíz:  minden olyan felszín alatti (vízadó rétegből származó) eredetű víz, melynek kifolyó (felszínen mért) hőmérséklete a 30 Celsius-fok vagy annál magasabb;

15/	védmű: a vizek kártételei elleni védekezéshez szükséges vízilétesítmény;

16/ 	védőidom: az üzemelő, illetve tervezett vízkivételi műveket körülvevő felszín alatti térrész, amelyet a vízkivétel - mennyiségi, minőségi - védelme érdekében a környezeténél fokozottabb biztonságban kell tartani; 

17/ 	védőterület (ideértve a védősávot): az üzemelő, illetve a tervezett vízkivételi műveket körülvevő terület, amelyet a vízkivétel - mennyiségi, minőségi - védelme érdekében a környezeténél fokozottabb biztonságban kell tartani;

18/  	vízbázis: vízkivételi művek által hasznosításra igénybe vett, illetve arra kijelölt terület vagy felszín alatti térrész és az onnan kitermelhető vízkészlet  a meglévő, illetőleg a tervezett vízbeszerző létesítményekkel együtt;

19/ 	vízfolyás: minden olyan természetes vagy mesterséges terepalakulat, amelyben állandóan vagy időszakosan víz áramlik;

20/	vízgazdálkodás: a vizek hasznosítása,  hasznosítási lehetőségeinek megőrzése, a vizek kártételei elleni védelem és védekezés (vízkár-elhárítás);

21/ 	vízimunka:   az  a  tevékenység,   amelynek   az a rendeltetése, hogy  a víz lefolyási, áramlási viszonyait, mennyiségét vagy minőségét, medrét, partját a vizek kártételeinek elhárítása, a víz hasznosítása, minőségének és mennyiségének megfigyelése,  ásványi és földtani  kutatások végzése, ásványi nyersanyag kitermelése céljából befolyásolja;

22/ 	vízilétesítmény: az a mű (víziközmű), műtárgy, berendezés, felszerelés vagy szerkezet, amelynek rendeltetése, hogy  a vizek lefolyási, áramlási viszonyait, mennyiségét vagy minőségét, medrének vagy partjának állapotát, a vizek kártételeinek elhárítása, a vizek hasznosítása - ideértve a víziközművekkel végzett közüzemi tevékenységgel nyújtott szolgáltatást - minőségének és mennyiségének megfigyelése, illetve  ásványi és földtani  kutatások végzése céljából vagy ásványi nyersanyag kitermelése céljából befolyásolja:

a/ 	közcélú vízilétesítmény: amely az államnak, illetve a helyi önkormányzatnak törvényben meghatározott vízgazdálkodási feladatait, különösen a víziközművekkel nyújtott szolgáltatást,  a vizek kártételei elleni védelmet, a vízkészletek feltárását, megóvását, hasznosítását, pótlását és állapotának figyelemmel kísérését, a vízkészlettel való gazdálkodását szolgálja;

b/	saját célú vízilétesítmények:  rendeltetésük szerint üzemi,  háztartási, mezőgazdasági vízellátást (így például szennyvízelhelyezést, átvezetést, tisztítást, öntözést) vízkár-elhárítási, víztisztítási, vízerő hasznosítási feladatokat ellátó művek.

22/	vízikönyv: a vízimunkákkal, a vízilétesítményekkel és a vízhasználatokkal kapcsolatos jogok és kötelezettségek közhitelű nyilvántartása.

23/	vízkár: a vizek többletéből vagy hiányából származó kár;

24/	vizek kártételei elleni védelem és védekezés (vízkár-elhárítás):  a károsan sok vagy károsan kevés víz elleni - a nemzetgazdaság igényeit figyelembe vevő - szervezett tevékenység.

                                             2. számú melléklet

Az 1995. évi .... törvényhez

Az állam kizárólagos tulajdonában lévő
folyók, patakok, holtágak, mellékágak és azok medre
 
Az  állam kizárólagos tulajdonában vannak:

1/	a törvény 6. §-a szerinti, az államhatárt alkotó vagy metsző folyók, valamint

       a/ a Duna-völgyben:
               aa/ Mosoni-Duna, 				124 km
               ab/ Szentendrei-Duna, 			      	  32 km
               ac/  Ráckevei-Duna, 		            	  58 km
               ad/  Marcal,     	                  	  22 km	
               ae/ Sió,                   	         		121 km
               

      b/ a Tisza-völgyben
              ba/  Zagyva     	                    	125 km
              bb/  Hortobágy-Berettyó  	    		  79 km
              bc/  Kettős Körös                  	      		  37 km
              bd/ Hármas Körös                  	    		  91 km


2/   	az 1/ pontban felsorolt folyók árapasztó medrei;

3/	az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény által nem említett  holtágak és mellékágak;

4/	az 5. pontban felsorolt patakok 1 millió m3 árvízi tározó térfogatot meghaladó tározói és árapasztó medrei;

5/	az államhatárt alkotó vagy metsző, valamint a 20 m3 másodpercenkénti torkolati vízszállítást meghaladó vízfolyások.



3. számú melléklet

Az 1995. évi ...... törvényhez

Az állam kizárólagos tulajdonában lévő vízilétesítmények

Az állam kizárólagos tulajdonában lévő vízilétesítmények:

1/ 	a törvény 6. §-a szerinti, az államhatárt alkotó vagy metsző csatornák, valamint
	a/ Duna-Tisza-csatorna,
	b/ Kiskunsági-főcsatorna,
	c/ Keleti-főcsatorna, (KFCS)
	d/ Nyugati-főcsatorna,
	e/ K-III- és K-IV. jelű főcsatorna,
	f/ Nagykunsági-főcsatorna (Keleti-ág, Nyugati-ág,  NK III-2),
	g/ Jászsági-főcsatorna;

2/ 	az 1 millió m3 tározó térfogatot meghaladó állandó jellegű belvíz-tározók, azok töltő-ürítő csatornáival együtt;

3/ 	az alábbi árvízvédelmi művek közül:
a/ azok az elsőrendű árvízvédelmi művek, amelyek kettőnél több település belterületét vagy legalább 1 km2/km fajlagos kiterjedésű ártéri öblözetet védenek;
b/ azok a másodrendű árvízvédelmi művek, amelyek

ba/	az elsőrendű árvízvédelmi mű használhatatlanná válása esetén, annak mentesített területén kettőnél több település belterületének ideiglenes védelmére alkalmasak,
bb/	az államhatár mentén húzódó, a külföldről betörő vizek ellen védő lokalizációs töltések,
bc/ az árvízi szükségtározó töltései;

4/ 	a 2. számú mellékletben felsorolt folyók, valamint az előző pontokban említett csatornák szabályozó művei, hajó- vagy egyéb zsilipei, árvízkapui;

5/ 	a regionális vízművek közművagyona;

6/ 	a belvízöblözetek és a belvízrendszerek főcsatornáinak közös működtetését segítő összekötő vagy megcsapoló belvízcsatornák és a 2 m3/s torkolati vízszállító-képességet meghaladó belvízcsatornák, valamint az azok működéséhez szükséges műtárgyak.

I N D O K O L Á S 

a vízgazdálkodásról szóló törvényjavaslathoz

Általános indokolás

Az első magyar vízügyi törvényt - a vízjogról szóló 1885. évi XXIII. törvénycikket - hatályon kívül helyező, a vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény azt a felfogást juttatta érvényre, hogy a vizek társadalmi tulajdonban vannak, a velük való rendelkezés elsődlegesen az államot illeti. A vízgazdálkodást - ideértve a vizek kártételeinek elhárítását is - döntően az állam irányította és végezte.

Az 1965. július 1-én hatályba lépett törvény tehát a vizek kizárólagos  állami tulajdonára, a központi tervezésre, az állami beavatkozásra, valamint a centrális alárendeltségű szervezeti rendszerre épített,  nem biztosíthatta, hogy a vízkészletekkel való gazdálkodás területén érvényesüljön a piaci értékszemlélet; nem garantálta, hogy a vízháztartási viszonyokba való minden beavatkozás csak ellenőrzött módon, az ökológiai viszonyok káros megbontása nélkül történjen és nem foglalkozott súlyának megfelelően a felszín alatti vizekkel.

A  korábbi jogi szabályozás alapját képező politikai, gazdasági és tulaj-donviszonyokban, a társadalom alapintézményeiben, összességében a társadalmi környezetben olyan lényegi a változás, amely új törvény megalkotását teszi szükségessé.

A Javaslat ennek megfelelően tükrözi a tulajdonviszonyokban bekövetkezett alapvető változásokat, rögzíti az állam, az önkormányzatok, a gazdálkodók, a természetes és jogi személyek feladatát, megváltozott szerepét, a szerepvállalás mértékét és az ehhez igazodó jogokat és kötelezettségeket és magában foglalja a vízgazdálkodási társulatokra vonatkozó - eddig törvényerejű rendeletben szabályozott - alapvető rendelkezéseket.

A Javaslat megvalósítja a vízkészleteknek a nemzeti vagyon dinamikus részeként való kezelését; a privatizációs, a koncessziós lehetőségeknek és a liberalizációnak a vízgazdálkodás területén történő alkalmazhatóságát, az állami feladatok felülvizsgálatát, a vízkészleteknek mind mennyiségi, mind minőségi szigorú elszámolás alá kerülését, az érdekeltek anyagi teherviselésével a takarékosságra való ösztönzést; a vízgazdálkodási társulati alapfeladatok bővítését, a vízgazdálkodásban a vizekkel való összehangolt gazdálkodás tervszerűségét (az ún. integrált vízgazdálkodást),  a helyi önkormányzatok  meghatározott vízgaz-dálkodási feladataira is figyelemmel az igénybe vett és távlati ivóvízbázisok megóvását és védelmét,  a vízháztartási viszonyokba történő valamennyi beavatkozásnál az ökológiai szempontok figyelembevételét és annak ellenőrzését,  a vízkár-elhárítás működésének  feltételeit, az ezekkel kapcsolatos alapvető jogok és kötelezettségek törvénybe foglalását.


A Javaslat meghatározza a vízkár-elhárítási feladatok ellátásából adódó állami feladat- és felelősségvállalás mértékét, a kárelhárítási tevékenység során okozott károk viselésének rendjét és szabályait.

A Javaslat egyértelműen tükrözi az állam szerepének megváltozását, amely az anyagi termelő ágazatokhoz, a termelő infrastruktúrához képest  számos kényszerítő - többek között a sajátos természetföldrajzi,  infrastrukturális - körülmények miatt a vízgazdálkodásban még így is jelentős marad, de elsődlegessé a szabályozásban válik.

A  Javaslat tervezete arra törekszik, hogy -  a magyar jog keretei között -  figyelembe vegye a nemzetközi vízjog általánosan alkalmazott megfogal-mazásait, az ezekre támaszkodó európai szemléletet és szabályozási gya-korlatot.

Az Európai Közösség a Javaslatban szereplő jogintézményekre irányelveket, rendeleteket nem adott ki. Ajánlásaikat (recomendation), így például a vízminőségre vonatkozó ajánlásokat a Javaslattal kapcsolatos egyéb jogszabályok érvényesítik. 
 
Részletes indokolás
Az 1.  §-hoz

A Javaslat hatálya kiterjed a felszín alatti  és a felszíni vizekre - tekintet nélkül azok fizikai, kémiai és biológiai jellemzőire -  a vízháztartásban szerepet játszó és emberi tevékenységgel befolyásolható valamennyi természetes megjelenési formájára, előfordulási helyére, a felszín alatti vizek természetes víztartó képződményeire, a felszíni vizek medrére, a természetes és mesterséges úton kialakult tartozékaira (part, parti növedék, sziget),   továbbá a vizekkel kapcsolatos minden olyan létesítményre (akár kifejezetten vízgazdálkodási célú behatások előidézésére irányul, akár bármilyen egyéb célt szolgál vagy a vizeket csak járulékosan érinti) és minden olyan tevékenységre, amely a felszín alatti vizek víztartó képződményeit, a felszíni vizek lefolyási, áramlási viszonyait, mennyiségét, minőségét, medrét, partját bármilyen módon  befolyásolja vagy megváltoztathatja.

A Javaslat biztosítani kívánja, hogy a vízkészletekkel, mint nemzeti vagyonnal való gazdálkodás; a vízháztartási viszonyokba való minden beavatkozás csak ellenőrzött módon, az ökológiai viszonyok káros meg-bontása nélkül történjen. Ennek megfelelően hatálya kiterjed a vizek természetes és mesterséges viszonyaiba való bármely beavatkozásra, ideértve többek között a bányászat által végzett vízgazdálkodási tevékenységet, az ásvány- és gyógyvizek kitermelését is.

A Javaslat szabályozza a vizek hasznosítására, használhatóságának meg-őrzésére, a vízigények felmérésére, a vízszükségletek    kielégítésére,   a vizek megismerésére - ideértve a vízrajzi tevékenységet is -, a vizek kártételei elleni védelemre és védekezésre vonatkozó legfontosabb előírásokat. 



A Javaslat 1. §-ának (1) bekezdése a hatály keretében, a tárgyi hatály mellett az alanyi hatályt is meghatározza.

A vízgazdálkodás nemzetközi együttműködésből adódó feladatai ellátására a    törvény hatálya annyiban terjed ki, amennyiben nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik.

A vizek mennyiségének és minőségének védelmével összefüggő - e tör-vényben nem szabályozott - követelményekről és feladatokról külön törvény rendelkezik.

Nem terjed ki a Javaslat hatálya a légköri vizekre; a víz körforgásában részt nem vevő  (így például a molekulárisan kötött vizekre) vagy jelentéktelen hatású vizekre, a felszínen gőzként megjelenő vizekre.

A Javaslat  1. számú melléklete tartalmazza a külön meghatározást igénylő fogalmak jegyzékét.

A 2-4.  §-okhoz

A Javaslat 2. §-ának (1) bekezdése határozza meg a vizekkel kapcsolatos állami feladatokat, biztosítva egyúttal az állam, az önkormányzatok, a gazdálkodók, a természetes és jogi személyek feladatainak egzakt elhatárolását az új tulajdoni viszonyoknak megfelelő szerepvállalás alapján. A Javaslat - a vízügyi szabályozás történetében először - egyértelműen meghatározza az államnak a vizekkel kapcsolatos közhatalmi (2. §), illetve tulajdonosi (7. §) pozíciójából adódó  feladatait.

A Javaslat 2. §-ának (2) bekezdése azt is meghatározza, hogy a felsorolt állami feladatok közül melyek azok, amelyeket a Kormány, melyek azok, amelyeket a vízgazdálkodásért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter), illetve a miniszter - a Kormány által meghatározott munkamegosztás szerinti rendben - a feladatban érintett  más miniszterekkel együtt lát el.

A Javaslat 3. §-a szerint a vizekkel és a vízilétesítményekkel összefüggő állami feladatok körében az igazgatási tevékenységeket (a továbbiakban vízügyi igazgatás)  - a 2. § (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel -  a miniszter az állami vízügyi igazgatási szervezet (a továbbiakban: vízügyi igazgatási szervezet) útján végzi. A vízügyi igazgatási szervezet részei a miniszter által irányított ágazati minisztérium, valamint az e célra létrehozott központi és területi szervek. A központi és területi szerveket, valamint azok feladat- és hatáskörét a Kormány állapítja meg. Az állam vállalkozói vagyonának nem minősülő - és így más gazdálkodó szervezet használatába nem adható - vizek, illetve vízilétesítmények kezelését a vízügyi igazgatási szervezet látja el.

A vizekkel összefüggő önkormányzati feladatokat - a külön törvényben előírt kötelezettségekre is figyelemmel - a Javaslat 4. §-a határozza meg. Ezeket a feladatokat  - a külön jogszabályokban a jegyző hatáskörébe utalt feladatok kivételével - a  4. § (2) bekezdése szerint a képviselőtestület látja el. A tulajdonosi feladatokat a 7. § (3) és (4) bekezdése tartalmazza.

Az 5. §-hoz

A Javaslat a vízgazdálkodás és a vízügyi igazgatás nyilvánosságának társadalmi véleményezésének érdekében életre hívja  az Országos Vízgazdálkodási Tanácsot és a területi vízügyi tanácskozást.

A nagyobb elvi jelentőségű és több minisztérium működési területét érintő, valamint a vízügyi igazgatási szervezet területi szerveinek tevékenysége körében felmerülő feladatokkal kapcsolatban létrehozott tanács, illetve tanácskozás a vízgazdálkodás terén tudományosan megalapozott, a korszerű technikának és a gazdaságosság követelményeinek megfelelő intézkedésekre és megoldásokra dolgoz ki javaslatokat.
A 6-8. §-okhoz

A Javaslat 6. §-a - az Alkotmány   10. §-ára figyelemmel és a Ptk. 172. §-ával összhangban - kimondja, hogy a felszín alatti vizek és azok természetes víztartó képződményei, a természetes állóvizek közül a Balaton (a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszerrel együtt), a Velencei-tó és a Fertő tó,  a folyóvízben természetes úton újonnan keletkezett sziget és a törvény 2. és 3. számú melléklete szerinti  folyók, patakok, medrek, vízilétesítmények az állam kizárólagos tulajdonában állnak. Ezek a vizek a társadalmi köz-szükségletek kielégítésében betöltött sajátos szerepükre és jelentőségükre - továbbá a közcélt szolgáló és nélkülözhetetlen természeti kincs jellegükre - figyelemmel forgalomképtelenek.

A Javaslat felhatalmazza a vízgazdálkodásért felelős minisztert, hogy a 2. és 3. számú melléklet szerinti vízfolyások és vízilétesítmények  jegyzékét rendeletben közzétegye.

A felszín alatti vizek kizárólagos  állami tulajdonának kiemelése maga után vonja a Ptk. 172. §-ának a Javaslat  záró rendelkezései (45. § (2) bekezdésével történő) kiegészítését.

A tulajdon tárgyát nézve a Javaslat hatálya alá tartozó vizek természetes előfordulási és megjelenési formájukban elválaszthatatlanok az azokat tartó (tároló) természeti képződményektől, így például a vizek medrétől. Mivel a vízfolyások, illetve a tavak a mederrel szükségszerűen egy dolgot alkotnak  (Ptk. 95. §), a vizeket, mint a természetben előforduló anyagot és e vizek természetes megjelenési, előfordulási helyétől elválaszthatatlan képződ-ményeket a Javaslat egységes tulajdoni kategóriaként határozza meg.
 
A felszín alatti vizeket és a tulajdonjogra vonatkozó általános szabályokat tekintve, az állam kizárólagos tulajdona mellett pedig a Ptk. 96. §-ára alapozva határolható el a tulajdon különböző - a földfelszínen és a felszín alatt elhelyezkedő - tárgyainak tulajdoni helyzete.


A Javaslat 6. §-ának (2) bekezdése a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.)  107. §-ának (1), (2) és (3) bekezdéséből következően azokra a vizekre utal, amelyek egyfelől az Ötv. erejénél fogva, másfelől az 1991. évi XXXIII. törvényben az ún. vagyontörvényben meghatározott feltételekre figyelemmel és a vagyonátadó bizottság, valamint az érintett önkormányzatok döntése alapján a helyi önkormányzatok tulajdonába kerültek.

A Javaslat 6. §-ának (3) bekezdése határozza meg azokat a vizeket amelyek egy adott ingatlan határain belül helyezkednek el és az ingatlan tulajdonosának a tulajdonában állnak.

A Javaslat 6. §-ának az előző bekezdéseiben nem említett vizek és vízilétesítmények -  a saját célú vízilétesítmények kivételével - a Javaslat  6. §-ának (4) bekezdése szerint az állam tulajdonában vannak, de forga-lomképesek vagy a helyi önkormányzatnak  (önkormányzati társulásoknak) adhatók.

A    Javaslat   6. §-ának   (5) bekezdése   fenntartja azt a jelenleg   is hatályos rendelkezést,  hogy a vízfolyások olyan természetes feliszapolódásán (növedéken),  amely már nem tekinthető a meder részének - a Ptk. 126. §-ával összhangban - a parti ingatlan tulajdonosa szerezhet tulajdont.

A Javaslatban érintett társadalmi viszonyok jogi szabályozásának egyik alapvető célja, hogy a törvény konkrétan rögzítse azokat a feladatokat, amelyek ellátásáról - a tulajdonában álló vizekkel és vízilétesítményekkel kapcsolatban - az államnak, illetve az önkormányzatnak gondoskodnia kell.

A Javaslat 7. §-a az említetteknek tesz eleget, amikor a vízgazdálkodás egyes szakterületeire figyelemmel, tételesen is rögzíti a tulajdonlással járó feladatokat, amelyek az államnak és az önkormányzatoknak a társadalom érdekében ellátott szervező, szolgáltató feladataival szoros ösz-szefüggésben állnak.

Az állam és az önkormányzat a közfeladatokon túlmenően, a  közérdek mértékét meghaladó  vízimunkát végezhet, vízilétesítményt építhet, ennek többletköltségeit az igénylők kötelesek megtéríteni. 

A vízgazdálkodási tevékenységek elvégzésével vagy vízilétesítmény megvalósításával, továbbá ezek rendeltetésszerű kezelésével, üzemeltetésével felmerülő többletköltséget - a Javaslat 8. §-a szerint -  az abban érdekelt, érdekeltségének arányában  köteles a vizek és vízilétesítmények tulaj-donosának megtéríteni.
 
A helyi közcélú vízilétesítmények, illetve a közcélú vízimunkák költségeire  - vízgazdálkodási társulat alakítása esetén - a társulati érdekeltségi szabályok irányadóak, vízitársulat hiányában a közcélú vízilétesítmény által érintett (megvédett) vagy vízhasználatot biztosító területen ingatlan tulajdonnal rendelkezőknek érdekeltségük arányában megállapított közcélú érdekeltségi hozzájárulást kell fizetniük, amelyet az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény rendelkezései szerint lefolytatott eljárásban hozott határozatával az érdekeltekre, érdekeltségük arányában a jegyző vet ki.

A 9-12. §-okhoz

A Javaslat meghatározza a működtetés fogalmát. A tulajdonos a működtetést állami vagy önkormányzati többségi részesedéssel e célra alapított gazdálkodó szervezetre, költségvetési szervre vagy intézményre bízhatja  vagy a koncessziós pályázat nyertesének - koncessziós társaságnak -  átengedheti. A Javaslat azt is meghatározza, hogy mely tevékenység nem minősül koncessziókötelesnek (9. § (2) bekezdés).

A tartósan, illetve időlegesen állami tulajdonba tartozó vagyonnal kapcsolatos ún. privatizációs törvények (1992. évi LIII., LIV, LV. tv.) rendelkezéseire tekintettel a Javaslat 10. §-a szerint, ha a kizárólagos állami tulajdonban, illetve önkormányzati törzsvagyonban lévő  közcélú vízilétesítmények működtetését gazdasági társaság végzi, a létesítmény közművagyonát az állam nevében a miniszter, az önkormányzat nevében a képviselőtestület adja szerződéssel a társaság használatába. 

A Javaslat meghatározza a szerződés speciális elemeit és a közművagyon működtetésével kapcsolatos feladatok rendeletben való szabályozására a Kormánynak ad felhatalmazást.


A Javaslat - a koncessziós szerződés megkötését megelőző - a pályázat kiírására az állami tulajdon működtetése tekintetében a minisztert, az önkormányzati tulajdon működtetésével összefüggésben a képviselőtestületet jogosítja fel. 

A koncessziós szerződés megkötését megelőzően - mintegy a megkötendő szerződés tartalmának kialakítása érdekében - a Javaslat 11. §-a a pályázati kiírás feltételrendszerét is  meghatározza. Elsődlegesen kimondja azt, hogy milyen feltételek fennállása esetén kerülhet sor egyáltalán pályázat kiírására, majd pedig a pályázat kiírása követelmény rendszeréről rendelkezik. Megállapítja azt is, hogy mely esetben nem kell a pályázat nyertesének koncessziós társaságot alapítania, illetve koncessziós  szerződést kötnie.

A Javaslat 12. §-a azokat a tevékenységeket is meghatározza, amelyek gyakorlására a koncessziós társaság a koncesszió időtartama alatt jogosult.

A 13. §-hoz

A Javaslat a víziközművek által végzett közműves vízellátást és szennyvízelhelyezést közüzemi tevékenységnek minősíti, a víziközművek működtetőinek, a közüzemi tevékenység végzésére a létfenntartáshoz szükséges ivó-, valamint az alapvető közegészségügyi feltételek betartásához szükséges vízellátásra szerződéskötési kötelezettséget ír elő.
A Javaslat 13. §-a a (2) bekezdésében az (1) bekezdés által említett közüzemi tevékenységre a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésre vonatkozó általános szabályait és a közüzemi tevékenységre vonatkozó rendelkezéseit rendeli alkalmazni, továbbá a (4) bekezdésében felhatalmazza a Kormányt, hogy a tevékenység minőségi követelményeit a szerződés alapján, a felek jogait és kötelezettségeit, a szerződéskötési kötelezettség korlátozásának feltételeit  rendeletben határozza meg. 

A víziközműves közüzemi tevékenység a gazdasági tevékenységek körébe tartozik, ezért igénybevételéért díjat kell fizetni. A díjfizetés elmulasztása nem járhat a szolgáltatás olyan mértékű korlátozásával, amely veszélyeztetné a létfenntartást vagy az emberi egészséget. 

Ha a díjfizetést elmulasztó fogyasztó  létfenntartási ivóvízigénye  egy meghatározott körzeten belül más egészséges ivóvízforrásból nem biztosítható (pl. közkifolyó, közkút), illetve az életműködés során keletkezett, közműbe jutó szennyvizek elvezetése közhigiénés érdek,   a szolgáltatási díj fizetésének elmaradása miatt  a szolgáltatás korlátozása csak a fenti funkciókat teljesítő alapszolgáltatást meghaladóan történhet. 

A 14. §-hoz

A vízkészletek közül fokozott  biztonságban kell tartani a legjobb minőségű, a legértékesebb hasznosítású és a legkevésbé pótolható készleteket. Ezek közé tartoznak az ivóvízellátásra alkalmas, az ásványvíz és gyógyvízminőségű hasznosítható vizek. 
A vízkészletek mennyiségi, minőségi károsodásának utólagos felszámolása, a természetes készletállapotok helyreállítása sokszorosan költségesebb (amennyiben egyáltalán lehetséges) mint a károsodás megelőzése, ezért a vízkészletek védelme és biztonságban tartása a vízkivétel környezetében, az igénybe vett vízkészlet  (vízbázis) utánpótlódási területén meghatározott módszerrel kijelölt térben és területen (védőterület, védőidom) alkalmazott intézkedésekkel történik (vízbázis-védelem).

A gazdasági és közösségi tevékenységek általában vizek használatával járnak. Piacgazdasági viszonyok között a vízhasználattal kapcsolatos költségek a termelési költségek vagy közösségi kiadások elválaszthatatlan részét képezik. Ez teszi érdekeltté a vízhasználót a víztakarékosságban. A vizek hasznosításának különleges sajátossága, hogy ugyanazt a vízkészletet többen is igénybe vehetik, illetve azt többször is fel lehet használni, ha a használat során a vízkészlet hasznosíthatóságát megőrzik. Az ehhez fűződő társadalmi érdeket fejezi ki a Javaslat azon rendelkezése, amely szerint a hasznosításba vont vízkészletek biztonságban tartásáról a hasznosítási érdekeltsége arányában a  vízkészlet használójának kell gondoskodnia. A közműves ivóvízellátásban ez a kötelezettség az ivóvíz-ellátási felelősséget viselő szervezetet terheli.

A vízkivétellel járó vízhasználatok - néhány különleges esettől eltekintve    (pl. ásványvíz palackozás, speciális öntözési módok) -   az igénybe vett vizet a termékbe beépülő és a technológia során elpárolgó mennyiség leszámításával megváltozott minőségben (használt víz) visszabocsátják a természetes körforgásba. Amennyiben ez nem párologtatással történik, ezzel ismételten és közvetlenül beavatkoznak a vízkészlet viszonyokba, ezért szükség van arra, hogy a vízigények elbírálásánál a vízhasználat egészét    - tehát nem csak az igényelt víz  kivehetőségét - a használt víz visszavezethetőségét mennyiségi, minőségi, környezetvédelmi szempontból egyaránt számításba vegyék. Ennek alapját teremti meg a Javaslat akkor, amikor a szennyvizek összegyűjtéséről és megfelelő elhelyezési kötelezettségéről rendelkezik.

A 15. §-hoz

Figyelemmel arra, hogy a létfenntartási (ivóvíz-ellátási) vízszükséglet semmilyen más módon nem elégíthető ki, az erre alkalmas - ivóvíz-minőségű - vízkészleteinkkel kell a legkörültekintőbben gazdálkodni.  E vízkészletek megőrzése a jövő generációi számára alapvető erkölcsi kötelesség. 

Alapvető közérdek, hogy más felhasználási célok miatt a létfenntartást szolgáló ivóvízellátás ne lehetetlenüljön el vagy költségei ne nőjenek  indokolatlanul. Ezért az igény-kielégítési sorrendet illetően a Javaslat a vízigény ki nem elégítésének következményei szerint rangsorol. Első helyen  a létfenntartás vízigénye szerepel, mint olyan vízigény, amelynek a ki nem elégítése a lakosság létfeltételeit veszélyezteti. A sorrendben következő tételek olyan vízhasználatokat tartalmaznak, amelyeknél a vízigény szüneteltetése, vagy korlátozása nem kompenzálható szervezési, vagy technológiai intézkedésekkel, illetve az igénybe vett víz olyan jellemzőit hasznosítják, melyek más erőforrással nem helyettesíthetők (így például: ásványtartalom, gyógyhatás). A sort az egyéb, így például a sporttal kapcsolatos vízhasználatok zárják. 

Ha a vízhasználatok korlátozása szükségessé válik, annak sorrendje a 15. § (5) bekezdésében meghatározott kielégítési sorrendek fordítottja.

A 16-19. §-okhoz

A vizek kártételei elleni védelem és védekezés az állam, az önkormányzatok, illetve az érdekeltek (tulajdonosok, más jogcímen használók) feladata. Ezt a több önkormányzat területét védő árvízvédelmi fővédvonalakon - általában a nagyobb folyók és vízfolyások mentén -, valamint az ún. belvízrendszerek főművein a vízügyi szervek látják el.

A legfeljebb két önkormányzat területét védő árvízvédelmi fővédvonalakon, a helyi jelentőségű kisvízfolyásokon (patakokon) és belvízcsatornákon, valamint a belterületeken mind a megelőző védelmet,   mind a tényleges védekezést - az ún. helyi vízkár-elhárítást - az önkormányzatok polgármesteri hivatalai  a vízügyi szervek szükség szerinti szakirányításával látják el. Az állami vagy önkormányzati feladatok körébe nem tartozó védelmi tevékenységek elátása az érdekeltek (tulajdonosok vagy egyéb jogcímen használók) feladata.


Mind az állami, mind az önkormányzati felelősségi körbe tartozó védekezés (az árvíz- és belvízvédekezés, helyi vízkár-elhárítás, vízminőségi kárelhárítás) műszaki, valamint az ezekkel összefüggő államigazgatási feladatoknak az összehangolása, a védekezési munkák irányítása, a védekezéshez szükséges erők összpontosítása és mozgósítása jól összehangolt és folyamatosan működő szervezet munkáját igényli. 

Ennek megfelelően, amíg az árvíz és a belvíz,  a patakok áradása, a vizek elszennyeződése a rendkívüli mértéket nem haladja meg, a védekezés országos irányítását a miniszter, a területi védekezést pedig a területi vízügyi szerv vezetője, illetve a polgármester látja el. A rendkívüli készültség beálltától az irányítást országosan a kormánybiztos veszi át. A kormánybiztos a miniszter. 

Különlegesen nagy veszély (szükségállapot)  esetén   a   védekezés országos irányítása - a külön jogszabály szerinti - kormánybizottság hatáskörébe tartozik. A saját szervezettel védekező települések által fenntartott műveken az árvíz- és belvízvédekezés műszaki feladatait a település közigazgatási határán belül - a vízügyi igazgatási szervezet területi szervének szakmai irányításával -  a polgármester (Budapesten a főpolgármester) a polgármesteri (főpolgármesteri) hivatal útján látja el. Az árvíz- és belvízvédekezés, valamint a helyi vízkár-elhárítás államigazgatási feladat- és hatáskörét a fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetője,   illetőleg a polgármester látja el.

A védekezés irányításának, a védekező erők mozgósításának és igénybevételének, valamint a védekezésnek a részletszabályait e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben  vízkár-elhárítási szabályzat állapítja meg.

A vizeket érő rendkívüli szennyezések (így például a baleset, a természeti katasztrófa, a bűncselekmény, a szélsőséges természeti körülmények, a radioaktív szennyezés, a külföldről érkező vízszennyezés) elhárítása következtében keletkezhetnek és veszélyeztetik a vizek hasznosítását, a vízellátás biztonságát, a lakosság egészségét és életét, a gazdaságot, valamint a környezetet - a vízügyi szervek irányítása mellett - minden érintett feladata és kötelessége. Amennyiben a károkozó nem ismert, a védekezés végrehajtása a vízügyi szervek feladata. Ha a szennyező a védekezés végrehajtására nem képes, akkor a védekezést a vízügyi szervek végzik a szennyező költségére.

20-27. §-okhoz

A Javaslat a Ptk. 108. §-ával összhangban rögzíti a vízügyi szakfeladatok ellátásához nélkülözhetetlen, az adott ingatlan tulajdonosát (egyéb jogcímen használóját) terhelő tűrési kötelezettséget, illetve használati korlátozásokat, továbbá - a törvényben szabályozott jogviszonyból eredő - a közérdeket szolgáló rendelkezéseken alapuló egyéb jogokat és kötelezettségeket, így a korlátozással arányos kártalanítási kötelezettséget is. 

A Javaslat 23. §-a a szerzett jogok sérelme nélkül úgy rendelkezik, hogy a hatályba lépést követően a természetes vizek partját a tulajdonos állam, illetőleg  a helyi önkormányzat közérdekű célokra tartja fenn, ezért  beépítetlen ingatlantulajdon a természetes vizek partján nem szerezhető. A Kormány különösen indokolt esetben - meghatározott ingatlan, illetőleg meghatározott partszakasz tekintetében -, a helyi önkormányzat a települési érdekekre figyelemmel a korlátozás alól  rendeletben felmentést adhat.

A 28. §-hoz

A Javaslat az állam által végzett vízgazdálkodási tevékenység egyik eszközeként a vízjogi engedélyt jelöli meg. Ez korlátozást jelent annyiban, hogy bármely vízimunka elvégzéséhez, vízilétesítmény megépítéséhez, átalakításához, megszüntetéséhez, vízhasználathoz hatósági engedély szük-séges.Funkcióját tekintve pedig az a rendeltetése, hogy a vízimunka, vízilétesítmény vízhasználat a vízgazdálkodás rendjébe beilleszkedjék és biztosítsa a vízügyi jogszabályok érvényesülését.

A vízjogi engedély összefoglaló elnevezés, amely magában foglalja az elvi vízjogi engedélyt, (amely a vízgazdálkodási szándék műszaki megterve-zéséhez szükséges alapadatokat, valamint a vízgazdálkodási cél elérését szolgáló megoldási módozatokat írja elő) a vízjogi létesítési engedélyt, (amely a vízgazdálkodási célú létesítmények  megépítését vagy vízimunkák elvégzését, a kivitelezést  biztosítja) és a vízjogi üzemeltetési engedélyt (amely a vízilétesítmények vízügyi-műszaki szempontból történő használatbavételéhez és üzemeltetéséhez, valamint az azokkal gyakorolható vízhasználatokhoz szükséges).

A 29-30. §-okhoz

A Javaslat rendelkezik azokról a vízimunkákról, vízilétesítményekről, vízhasználatokról, amelyekhez a hatóság engedélye szükséges, meghatározva az engedély kiadásának feltételeit is.

Ha a vízimunka elvégzése, illetve a vízilétesítmény megépítése vagy átalakítása engedély hiányában vagy  a létesítési engedélytől eltérően   történt, az üzemeltetési engedély kiadása megtagadható. Amennyiben a hatóság az engedélyt utólag megadja, a  létesítő bírság megfizetésére köteles. A 	bírság az engedély nélkül létesített építmény értékének 20 %-áig, engedély nélküli vízimunka vagy vízhasználat esetén a mindenkori vízjogi szabálysértési értékhatár ötszöröséig terjedhet.

A Javaslat szerint ha a vízjogi engedély kiadásának alapjául szolgáló körülményekben később változás következik be, akkor az akár hivatalból, akár az engedélyes kérelmére módosítható, szüneteltethető, illetve vissza is vonható. 

Amennyiben a felsorolt intézkedések következményeként a vízjogi engedélyesnek kára keletkezik, az okozott kárt az köteles megtéríteni, akinek érdekében az intézkedés történt. Emellett a Javaslat rögzíti azokat a feltételeket, amelyek bekövetkezése esetén az engedélyest kártalanítás nem illeti meg.

A  31. §-hoz

A Javaslat rendelkezik arról is, ha valamely munka elvégzésének, létesítmény megvalósításának engedélyezése nem tartozik a vízügyi hatóság hatáskörébe, de valamilyen módon érinti a vizeket, vízilétesítményeket, azok állapotát, üzemeltetését. Ez esetben az engedélyezésre illetékes hatóság köteles a vízügyi hatóság szakhatósági hozzájárulását beszerezni és döntésénél figyelembe venni.

A 32-33.  §-okhoz

A hatóság az eljárásnak hivatalból történő megindítására jogszabályi felhatalmazás alapján, közérdekből vagy jogok érvényesítése, kötelezettségek teljesítése érdekében jogosult. A Javaslat kimondja, hogy a vizek mennyiségi és minőségi védelme, a vizek kártételeinek elhárítása, a károk megelőzése vagy a jogszerűen gyakorolt vízhasználat azt egyébként szükségessé teszi, a hatóság a vízhasználót a káros, a károsodás veszélyével fenyegető állapot megszüntetésére, a szükséges vízimunka elvégzésére vagy meghatározott módon történő gyakorlására kötelezheti. 

A vízügyi igazgatás területi szerve, mint vízügyi hatóság a vízgazdálkodás egységes térségi és szakmai rendjének, valamint zavartalan és jogszerű ellátásának érdekében komplex ellenőrző-intézkedő hatáskört gyakorol és tevékenységet lát el.

Ez a jogkör a vízügyi felügyelet, amely  a közigazgatási eljárási jogban szabályozott hatósági ellenőrzés, tartalmában a vízgazdálkodás műszaki és jogi rendjének a szükséges intézkedéseket is magában foglaló közhatalmi eszközökkel való biztosítása.

A Javaslat rendelkezik a vízimunkákra, vízilétesítményekre (a vízikönyvre) és vízhasználatokra  vonatkozó nyilvántartás vezetéséről. A vízikönyv szabályainak rendeletben való meghatározására a Javaslat 45. § (8) bekezdés f/ pontjában a miniszter kap felhatalmazást.

A 34. §-hoz

A  vízgazdálkodási közfeladatok a Javaslatban meghatározott feltételek szerint létrehozott vízgazdálkodási társulatok útján is elláthatók. Ha társulat  nem jön létre, ezeket a közfeladatokat a területileg illetékes önkormányzat  vagy az állam látja el.

A társulat jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezet, közfeladatai jellegétől függően vízitársulat, illetve víziközmű társulat. A társulat létrehozására, szervezetére és működésére, valamint  megszűnésére - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - a gazdasági társaságokról szóló törvény 1988. évi VI. törvény I., II. fejezetének  rendelkezéseit kell alkalmazni.

A társulati forma sajátos szervezet, nem szövetkezet és nem gazdasági társaság. Fő jellemzője, hogy állami, önkormányzati feladatot képező vízimunkák elvégzésére jön létre. A társulatnak a területileg érdekelt természetes és jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok a tagjai (kényszertagság). A tag köteles a társulat közfeladatai ellátásának költségeihez az érdekeltségi egység arányában hozzájárulni.


A 35. §-hoz

A vízgazdálkodási társulatok két típusát lényegében az különbözteti meg, hogy a víziközmű  társulat a helyi jelentőségű közcélú vízgazdálkodási beruházás megvalósítására alakítható és a feladata teljesítése után megszűnik, a vízitársulat folyamatosan működő, gazdálkodó szervezet, amely a helyi jelentőségű közcélú vizek és vízilétesítmények fejlesztésével, fenntartásával és üzemeltetésével foglalkozik.

A vízitársulat az alapfeladatainak teljesítése mellett a közfeladatai ellátásának sérelme nélkül megrendelésre vízgazdálkodási szakmunkákat és rokon-természetű munkákat végezhet, illetve szolgáltatási feladatok ellátását vállalhatja. A vízitársulat olyan vállalkozásban vehet részt, amelyben felelőssége nem haladja meg vagyoni hozzájárulásának mértékét.

A 36-37. §-okhoz

A Javaslat 36. §-a szerint a társulat akkor jön létre, ha a tagoknak az érdekeltségi területén ingatlan tulajdonnal rendelkező, illetve az ingatlant egyéb jogcímen használó természetes és jogi személyeknek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságoknak az érdekeltségi egység aránya szerint számított többsége az alakuló közgyűlésen elhatározza a társulat megalakulását, elfogadja a társulat alapszabályát és megválasztja a társulat testületi vezető szerveit és tisztségviselőit. A Javaslat 36. § (2) bekezdése a társulat megalakításához az alakuló közgyűlésen a tagok érdekeltségi egység szerint számított, legalább kétharmados többségének erre vonatkozó döntését írja elő.

A Javaslat 37. §-a határozza meg az alapszabállyal és tartalmával kapcsolatos alapvető rendelkezéseket.

A 38-39. §-okhoz

A társulat legfőbb testületi szerve a taggyűlés, (küldöttgyűlés) amely a tagokokból, (képviselőikből) áll. A társulat szervezetének, működésének, gazdálkodásának legfontosabb ügyeiben, továbbá a társulatokat érintő minden alapvető kérdésében a taggyűlés (küldöttgyűlés) dönt.

A taggyűlés (küldöttgyűlés) kizárólagos hatáskörrel állapítja meg a társulat alapszabályát. Dönt - a jogszabályok keretei között - pl. a társulati célok és feladatok elhatározása, a teherviselés mértéke és hozzájárulás differenciálásának általános elvei, az alkalmazás általános irányelvei és keretei, a társulat testületi szervei és az ügyvezető igazgató megválasztása (alkalmazása) és beszámoltatása, a társulat érdek-képviseleti szervének megválasztása kérdéseiben.

Az intéző bizottság a taggyűlés (küldöttgyűlés) határozatainak, a jogszabályoknak, az alapszabálynak és más belső szabályzatoknak megfelelően irányítja és vezeti a társulat tevékenységét, gondoskodik a taggyűlési (küldöttgyűlési) határozatok végrehajtásáról és dönt a társulatot érintő minden olyan ügyben, amely nem tartozik a taggyűlés (küldöttgyűlés) vagy az ellenőrző bizottság hatáskörébe.

Az ellenőrző bizottság a társulat ellenőrző szerve. Az ellenőrző bizottság feladata a társulat egész tevékenységére kiterjedő folyamatos ellenőrzés. Az ellenőrző bizottság közvetlenül a taggyűlésnek (küldöttgyűlésnek) van alárendelve.
A 40. §-hoz

A Javaslat szerint a társulatok feletti törvényességi felügyeletet a cégbíróság látja el, a társulatok közös érdekeik védelmére - az egyesülési jogról szóló törvény szerint - területi és országos érdekképviseleti szerveket hozhatnak létre.
A 41-43. §-okhoz

A tagok hozzájárulásának mértékét és fizetésének határidejét úgy kell megállapítani, hogy  - az egyéb forrásokat is figyelembe véve - fedezze a társulat által elvégzendő közfeladatok minden közvetlen és közvetett költségét,  a vízkár-elhárításra képzett tartalék összegét, a költségként el nem számolható kiadásokat.

A tag alapszabályban meghatározott  érdekeltségi hozzájárulásának mértéke mérsékelhető, illetve a jogszabályban, alapszabályban meghatározott feltételek szerint felfüggeszthető. Az érdekeltségi hozzájárulás a Javaslat 41. §-a szerint adók  módjára behajtható köztartozás, amely az adós tulajdonában lévő ingatlant terheli.

A Javaslat a 42. §-ában rendelkezik a társulat tulajdonába került, illetőleg a közfeladatok ellátásához elkülönített vagyonról.   

A Javaslat szerint a vízitársulat közfeladat ellátásához szükséges elkülönített vagyonával gazdasági társaságot, közhasznú társaságot, alapítványt nem hozhat létre, gazdasági társaságban, közhasznú társaságban érdekeltséget nem szerezhet, alapítvány részére pénzbeli vagy egyéb hozzájárulást nem teljesíthet. A közfeladat ellátásához szükséges elkülönített vagyon: a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 1. számú melléklete szerinti, a tárgyévet megelőző év mérlegében kimutatott jegyzett tőke, valamint a közfeladatok ellátásához a tárgyévben juttatott pénzeszköz, továbbá a jegyzett tőkén felüli saját tőkéből a jegyzett tőke összegének  8 %-a.
 
A társulat tartozásaiért saját vagyonával felel, kivéve a közfeladat ellátásához szükséges elkülönített vagyont. A tagok a társulat tartozásaiért nem felelnek. A vízitársulat  a vállalkozási tevékenységből származó eredményét elsősorban közfeladatai ellátására köteles felhasználni.

A Javaslat 43. §-a rendelkezik a társulat szervei által a tagsági jogviszonnyal kapcsolatban hozott - jogszabályba vagy alapszabályba ütköző - határozat bírói felülvizsgálatáról.

A 44. §-hoz 

A víziközmű társulat sajátosságaiból adódóan, feladata teljesítése után megszűnik. A vízitársulat megszűnése nem vált gyakorlattá, de a gazdasági társaságokról szóló törvény szabályozása miatt előfordulhat. Ugyanakkor a vízitársulat közfeladatokat lát el, megszűnése esetén e közfeladatokat továbbra is el kell végezni, ezért a megszűnésére vonatkozó előírásokat  - a vagyon  és az ellátandó feladatok tekintetében - e tervezetben meghatározott eltérésekkel célszerű szabályozni.

A 45. §-hoz

A Javaslat záró rendelkezése tartalmazza a hatálybaléptető és hatályon kívül helyező, valamint az átmeneti rendelkezéseket.

A Javaslat, tulajdoni rendelkezéseinek megfelelően kiegészíti a Polgári Törvénykönyv 172. §-át. 

A törvény szerint a társulatok választhatnak, egy éven belül új alapszabályt alkotnak és tovább működnek vagy  egy éven belül az új alapszabályt nem tudják megalkotni és megszűnnek, avagy elhatározzák a megszűnésüket és e törvény alapján új társulatot/okat/ alapítanak.

A Javaslat záró rendelkezése tételesen sorolja fel a végrehajtásra a Kormánynak, illetve a miniszternek adott azokat a felhatalmazásokat, amelyek  a tervezet egy-egy szakaszához nem kapcsolódnak.




MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
              KORMÁNYA
Együtt kezelendő a T-415. sz., a vízgazdálkodásról szóló törvényjavaslattal







T Á J É K O Z T A T Ó 


Magyarország 
vízügyi politikájÁRÓL








Előadó:  	Dr. Lotz Károly
		közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter






Budapest, 1995. január hó



      	                      \"Nem a víz nemléte a baj, de az, hogy ott                  
                                nincs elég víz, hol kellene, midőn ott, hol              
                                semmi haszna, elég, tán még sok is van!\"                 
                                                                        (gr. Széchenyi)



1.	Magyarország vízügyi adottságai

1.1.	A vízviszonyok főbb jellemzői

Hazánk a Kárpát-medencében döntően síkvidéki területen helyezkedik el. A természetes vízfolyások vízgyűjtőinek jelentős - esetenként meghatározó nagyságú - része az ország határain kívül fekszik, ezért folyóink vízhozama, vízminősége, azaz használhatósága és az ország árvízi veszélyeztetettsége is jelentős mértékben függvénye a lefolyás szempontjából felettünk elhelyezkedő,  úgynevezett felvízi országok vízgazdálkodásának.

Magyarország felszíni vízviszonyait legnagyobb folyóink és tavaink jelenlegi állapotát a társadalom, és a gazdaság igényeihez igazodóan az elmúlt évszázadban megkezdett és folyamatosan végrehajtott beavatkozások alakították ki.

A felszíni vizeink átlagos lefolyása mintegy 120 milliárd m3/év. Ennek a vízmennyiségnek 95 %-a külföldről származik:
 
-	a vizek háromnegyed része a Duna, a Tisza és a Dráva medrében található;
-	a vízjárás időbeni eloszlása egyenlőtlen, a heves és szélsőséges árvizekkel szemben  augusztus hónapban az éves átlagos lefolyásnak mindössze 3 %-ával lehet számolni;
-	az ország medence- és döntően síkvidéki jellege miatt árvizekkel és belvizekkel különösen veszélyeztetett, az ármentesített területek aránya Európában Magyarországon a legnagyobb, a mértékadó árvizek szintje alatt fekszik az ország területének csaknem egynegyede, ahol 700 településen 2,5 millió ember él, itt helyezkedik el a megművelt földek harmada, a vasutak 32 %-a, a közutak 15 %-a és itt termelik a GDP 30 %-át;
-	a felszíni vizekben olyan szennyezőanyagok jelentek meg, amelyek a természetes tisztulás során nehezen vagy egyáltalán nem bomlanak le.

A felszín alatti vizeink az ország éves, átlagos vízkészletének kb. 5 %-át képezik. Eloszlásuk a felszíni vizekénél lényegesen egyenletesebb, mennyiségi ingadozásuk sokkal kisebb. Magyarországon egyaránt előfordul a talajvíz,  közvetlenül a  terepfelszín alatt; a rétegvíz a sík- és dombvidéki területeken, néhol több száz méter mélységig; a karsztvíz főként a Dunántúli-középhegységben és a Bükk-hegységben; a parti szűrésű víz leginkább a Duna mentén.

Az összes ivóvízigény közel 90 %-ának kielégítése a felszín alatti vizekből történik. Egyes területeken már a túlzott igénybevétel jelei mutatkoznak.

A vízellátási célú művek 65 %-a sérülékeny földtani környezetből termeli a vizet. Ezeken a helyeken a felszíni szennyező források hatása néhány év (évtized) alatt elérheti a használatban lévő vízbázisokat.
A vízkészletek veszélyeztetettsége - sok esetben a védelem részleges vagy teljes kiépítetlensége miatt - fokozódik.

Hazánk világviszonylatban is jelentős hévízkinccsel rendelkezik, elsősorban az Alföldön és a Kisalföldön. A használt hévizek 75-80 %-ának igen magas a sótartalma, ezért az elhelyezéskor figyelemmel kell lenni az esetlegesen káros környezeti hatások megelőzésére.

A felszíni és a felszín alatti vizek, valamint ez utóbbiak  különböző fajtái szoros összefüggésben vannak egymással. Az egyikben okozott mennyiségi vagy minőségi változás átterjed a többire is. 

1.1.1.  A vízgazdálkodási tevékenységek főbb jellemzői

Az ország földrajzi és éghajlati helyzetéből következő vízügyi adottságok a külső feltételektől függő kiszolgáltatott állapotot eredményeznek. Az ebből eredő árvíz-, belvíz- és aszály-érzékenység mind mennyiségi, mind minőségi szempontból a vízkészletekre és azok időbeni változására összefüggéseiben is kiterjedő összehangolt vízügyi tevékenységet igényel.  

a)	A vizek hasznosításának és használatának helyzete

Jelenleg a lakosság 97-98 %-a részesül vezetékes ivóvízellátásban, már csak néhány településen hiányzik a közműves vízszolgáltatás. Ezeken a településeken nincs ivóvízminőségű vizet adó kút, a vízadó réteg szennyezettsége miatt.

A közüzemek által szolgáltatott víz minősége ugyan mindenütt megfelel a közegészségügyi előírásoknak, az EK vízminőségre vonatkozó előírásainak  kielégítése azonban  sok helyen még megoldandó feladat.

A szennyvízelvezetés és -tisztítás helyzete lényegesen rosszabb az ivóvízellátásénál. A szennyvízelvezetés a lakosság 53 %-ánál megoldott, a szennyvízelvezető hálózatba csak a lakások 43 %-a került bekötésre. Az összegyűjtött  szennyvíz 54 %-a tisztítással jut a befogadóba, és csak 33 % a biológiai tisztítás aránya.

Ez a helyzet rendkívül kedvezőtlen, mert számos helyen veszélyezteti a felszín alatti és a felszíni vizek minőségét is. Több helyen a belvízcsatornákat használják a tisztítatlan szennyvizek befogadójaként, környezeti károkat okozva, és a belvízcsatornák rendeltetésszerű használatát akadályozva.

Az ipar vízszükségletét - jóval több mint 50 %-ban - saját vízkitermeléssel biztosítja, ennek nagyobb hányadát (95 %) a felszíni vizekből. Az ipar által használt víz jelentősebb része hűtővíz, szennyező anyagot nem tartalmaz és csak kisebb, de környezetvédelmi szempontból meghatározó része az a szennyvíz, amelyet részint közcsatornába, másrészt közvetlenül a vízfolyásokba vezetnek.


Hazánk kedvező agroökológiai potenciáljában rejlő komparatív előnyök kihasználására mintegy 800 ezer hektár terület  öntözése lenne kívánatos. A vízjogi engedéllyel rendelkező öntözött terület nagysága kb. 360 ezer hektár, amely a művelt terület mintegy 5 %-a. A vízszolgáltató főművek és területi öntözőberendezések kapacitása nagymértékben kihasználatlan agroökonómiai és pénzügyi likviditási gondok miatt. Különösen az Alföldön ismétlődően fordulnak elő aszályok. Ezek közül a legsúlyosabbak (1952., 1990., 1992.) öntözéssel nem voltak ellensúlyozhatók, s ez célként nem is tűzhető ki. 

b)	A vízkárelhárítási tevékenységek helyzete

Az árvizek és a belvizek által veszélyeztetett terület együttes kiterjedése 48.000 km2, az ország területének 52 %-a. Ez a helyzet késztette már a XIX. és a XX. század vízimérnökeit és politikusait is arra, hogy az ország gazdasági felemelkedése egyik legfőbb céljának tekintsék az Alföld vízrendezését, a vizek kártételeinek csökkentését.

A múlt század közepe óta többé-kevésbé folyamatosan épül a vízkárelhárítási infrastruktúra. A fő árvízvédelmi vonalak hossza: 4.220 km, ebből a szükséges méretre - a százévenként  egyszer előforduló árvízre - csak 2.820 km, a művek 65 %-a épült ki. A belvízcsatornák hossza 39.040 km, a belvíz-átemelő szivattyútelepek száma 324, összes kapacitásuk közel 800 m3/s. A belvíz-elvezető rendszer országos átlagos teljesítőképessége 28,6 l/s/km2. Ez az átlagosan tíz évenként előforduló belvizek 15 nap alatti levezetésére ad lehetőséget.

Az árvíz- és belvízvédelem helyzetét a művek állapotában bekövetkezett folyamatos állagromlás jellemzi. Ez - a szükséges pénzügyi források hiánya miatt - a fenntartási munkák tartós elmaradásának következménye. A védekezés személyi és technikai feltételeinek romlása az átlagos káresemények elhárítását is veszélyezteti.

Az ártéri öblözetek egyszeri mértékadó árvizi elöntéséből származó károk nagysága az adott öblözet összes gazdasági értékének 33 %-át is elérheti. A károk mértéke - az öblözetek kiterjedésétől függően - esetenként 30 és 180 milliárd forint szélső értékek között változhat. 

A belvízkár a jelenlegi kiépítettség mellett országosan éves átlagban évi 5-6 milliárd forint. Az eddig ismert legnagyobb aszálykár (kb. 50 milliárd Ft) 1990-ben következett be.

A kis vízfolyások összes hossza 35.000 km, ebből 1.500 települést több mint 1.800 kisebb patak szel át, mintegy 6.000 km hosszúságban. Az állami kezelésben levő 5.500 km  kis vízfolyás 80 %-a kiépült, 20 %-a rendezetlen. A kiépített  medrek külterületen a 3-10 évenként, belterületen a 30-50 évenként előforduló árvizeket képesek elöntés nélkül elvezetni.

A vízkárelhárítás kiegészítő tevékenysége a folyó- és a tószabályozás. A 2.800 km folyószakaszból mintegy 1.700 km szabályozott, elsősorban árvízvédelmi és hajózási célból. Hajózásra 1.629 km, kishajózásra további 533 km hosszú folyószakasz alkalmas.

A tószabályozás elsősorban nagy tavainkra: a Balatonra, a Velencei-tóra és a Fertő-tóra terjed ki, ahol a vízminőségvédelmi teendők jórészt a vízgyűjtőkön lejátszódó folyamatokból (erózió, szennyeződés) következnek, de újabban a vízpótlás megoldásáról is gondoskodni kell.

A századforduló környékén végzett nagy vízrendezési munkálatok során, a folyókanyarulatok átmetszései következtében a régi medrek egy részéből holtágak keletkeztek. Jelenleg az országban az 5 ha-t meghaladó kiterjedésű holtágakból közel 200-at tartanak nyilván. E holtágak napjainkra elöregedtek, feliszapolódtak, emberi beavatkozás hatására jórészt elszennyeződtek. Természet- és környezetvédelmi, valamint rekreációs célú fontosságuk felértékelődött.

Fokozódó problémaként jelentkezik a külszíni bányászati tevékenységek során létrehozott tófelületek (bányatavak) művelés utáni használata, környezetük rekultivációjának és az  egységes területrendezés elmaradása.

Egyre gyakoribbak a felszíni vizeinket érő rendkívüli szennyeződések és az ebből adódó kárelhárítási feladatok.

1.2.	Társadalmi-gazdasági környezet

A hazai vízgazdálkodást alapvetően befolyásoló társadalmi és gazdasági viszonyokat jellemzi, hogy:

a)	a gazdasági növekedés extenzív szakaszai kontinensünkön súlyos ökológiai, környezeti, vízgazdálkodási károkat okoztak. Amíg ez a folyamat a nyugat- európai országokban a hetvenes évek végére - egy új egyensúly kialakulásával - nagyrészt befejeződött, addig Magyarországon és a környező országokban a tartós gazdasági nehézségek következtében még jelenleg is tart;

b)	a vizek döntő többsége és a vízilétesítmények jelentős része állami tulajdonban van, ezért a vízgazdálkodással kapcsolatos költségek nagyobb részét ez ideig az állam viselte. A vízgazdálkodás gazdaságpolitikájának lényege a közelmúltig főként a költségvetési támogatás központi elosztásában nyilvá	nult meg. A költségek és  a támogatások nagysága közötti növekvő különbség a feladatok elláthatóságának folyamatos romlását okozza;

c)	a vízgazdálkodás sajátos infrastruktúrára épül, létesítményeinek többsége nem forgalomképes, a koncessziós és hitelfelvételi lehetőségek jelenleg alig, vagy csak szűkebb területen és korlátozott mértékben érvényesülnek;

d)	különösen a vízkárelhárítás és a meglevő vízbázisok védelme területén  az államnak továbbra is jelentős hányadot kell vállalnia az anyagi teherviselésben és a távlati ivóvízbázisok  védelmét is  biztosítania kell;

e)	a lakosság - de jórészt az egyéb vízhasználók is - a vízügyi szolgál-tatásokhoz (így például ivó-, öntöző- és ipari vízellátás, vízkárelhárítás, folyó- és tószabályozás stb.) korábban díjmentesen, vagy jelentős állami támogatással jutott hozzá. A vízügyi szolgáltatások valós díja társadalmilag ma még nem elfogadott költségkategória, még akkor sem, ha köztudottnak tekinthető tény, hogy a víz már hosszabb ideje nem áll rendelkezésre, sem korlátlan mennyiségben, sem a kívánt minőségben; 

f)	a piacgazdaság körülményei között szükségképpen az érdekeltekre háruló feladatok ellátásához (helyi érdekű, kistérségi vízgazdálkodás) szükséges anyagi források általában nem állnak rendelkezésre, az érdekeltek túlnyomó többsége jelenleg még nem teherbíró; 

g)	a vízgazdálkodási feladatok eredményes ellátásának műszaki és jogi szempontból megkövetelt feltétele a tevékenységek egymással való összehangolása. Az ilyen jellegű feladatmegoldásnak - mivel ez korábban szinte kizárólag állami feladat volt - nincs kialakult gyakorlata, az együttműködési készség sok területen hiányzik. 



1.3.	Nemzetközi kapcsolatok

Magyarország természet-földrajzi helyzetének következtében szoros nemzetközi együttműködésben érdekelt a vízgyűjtő terület közelebbi országaival és a távolabbi államokkal egyaránt. Az ország vízgazdálkodási céljainak teljesüléséhez csak ez adhat hosszú távú garanciát.

A vízgyűjtők területének közös felelősségű kezelésére vonatkozó nemzetközi egyezmények értelmében jogunk van a felvízi országokból érkező vízkészletekkel kapcsolatos mennyiségi és minőségi érdekeink érvényesítésére, ugyanakkor hasonló kötelezettségeink vannak a Magyarországot elhagyó vizek tekintetében az alvízi országokkal szemben.

Jelenleg minden szomszédos országgal van hatályos, kétoldalú vízgazdálkodási egyezményünk, illetve az utódállamok érvényesnek tekintik az elődeik által kötött megállapodásokat. 

2.	Magyarország vízügyi politikájának céljai

2.1.	A vízügyi politika jövőképe

A centralizált gazdaságirányításból a piacgazdaságba történő átmenet alapvető jelentőségű változásokat jelent:

a)	a társadalom vízigényének növekedése lelassul, esetenként megáll, vagy átmenetileg csökken, a szolgáltatási díjnak a piaci értékhez közelítő fokozatos emelkedése, továbbá az ipari és a mezőgazdasági tevékenység átmeneti csökkenése következtében; 

b)	a díjak emelkedése takarékosságra ösztönöz, ugyanakkor kikényszeríti a magasabb színvonalú szolgáltatást, amelynek működtetési feltételeit a korábbiaktól eltérően kell megszervezni;

c)	a tulajdonviszonyok változása következtében folyamatban van a korábban állami felelősségi körben, területi elven szerveződött vízmű-vállalatok egy részének felbomlása. Ez átmenetileg jelentős nehézséget okoz és a szolgáltatások színvonalát is veszélyezteti. Egészséges versenyhelyzet kialakulása, és ezzel a szolgáltatás színvonalának emelkedése az új szolgáltató-szervezetek megerősödését követően következhet be;

d)	társadalmi érdek a fogyasztási díjak (közüzemi és gazdasági célú vízhasználatoknál egyaránt) növekedésének korlátozása, amely a piac-gazdaság keretei között elsősorban a versenyhelyzet révén érhető el;

e)	a vízkészletek használata során folyamatosan erősödő ökológiai érdekérvényesítéssel kell számolni, részben a rendelkezésre álló vízkészletek  felhasználásával szemben, részben a használt vizek szennyeződéseinek csökkentése, a felszíni és a felszín alatti vízkészletek minőségének megőrzése érdekében;

f)	a felhasználók által fizetendő járulék és szolgáltatási díj fedezetet kell, hogy nyújtson a készletek megóvásával és védelmével kapcsolatos költségekre is;

g)	a vízkárelhárítási feladatok ellátásában az érdekekhez kötődő teherviselés várhatóan fokozatosan növekedni fog;


h)	a tulajdonviszonyok változása következtében:
	
-	a mezőgazdaságban a vízrendezéssel és öntözéssel kapcsolatos igények növekedésére lehet számítani;
-	az iparban a privatizációval (valódi tulajdonosi érdekek megjelenésével) elérhető hatékonyság növekedése és  a vízkímélő (kisebb vízigényű, kevesebb használtvízet  kibocsátó) technológiák elterjesztése.

Az állam a vízgazdálkodási tevékenység számos területén a közvetlen teherviselésből kivonul és az irányítást különféle szabályozási és támogatási rendszerek működtetésével gyakorolja.

A jelzett változások (a piaci működés alapjainak megteremtése) várhatóan csak egy 5-10 éves időszak során következnek be. Ennek folyamatában stabilizálódhat a gazdaság és kialakulhat a fizetőképes kereslet. A vízgazdálkodási tevékenységek nagy része azonban jelenleg még jelentős állami felelősségvállalást és részvételt igényel.

A korlátozottan rendelkezésre álló vízkészleteket, illetve azok minőségét érintő - a kölcsönhatások mérlegelése nélkül történő - öncélú, vagy kizárólag gazdasági jellegű beavatkozások halmozottan súlyos veszélyhelyzetet teremthetnek a következő generációk számára.

A    természeti javak - köztük a víz, a föld és a levegő, mint alapelemek - valódi értékének felismerése fokozatos fejlődés eredménye, így a társadalmi ráfordítás folyamatos növekedését kell előirányozni ezen a területen.



A fejlődés fenntartása megköveteli: 

-	a rendelkezésre álló vízkészletek megóvását, további vízkészletek feltárását, illetve azoknak a lehető legkisebb mértékű mennyiségi és minőségi romlással járó használatát;

-	a vízkészletek minőségének megőrzésével kapcsolatos szabályok felülvizsgálatát majd annak következetes végrehajtását, különös tekintettel a felszíni vizek szennyező forrásainak kizárására, valamint a felszín alatti vízkészletek megóvására;

-	a lakossági-, valamint az ipari- és a mezőgazdasági vízellátás biztonságának megőrzése érdekében a vízkárelhárítási tevékenység fenntartását;

-	a racionális és társadalmi konszenzuson alapuló regionális és helyi közmegegyezés létrehozásának olyan rendszerét, amely a különböző célú vízhasználatok időbeli és területileg optimális kielégítését eredményezi, ideértve a fogyasztói díjak és a vízkészletek használatáért fizetendő járulékok célszerű meghatározását és az érdekeltek teherviselésének növelését. Ennek eléréséhez - szükség esetén - kötelezésre, vagy szankciók alkalmazására is sor kerülhet;

-	a társadalom tájékoztatását, figyelmének felkeltését a vízkészletek további állapot-romlásának megakadályozása, a természeti egyensúly megóvása céljából.



2.2.	A  vízügyi politika általános céljai

A vízviszonyok ember által történő befolyásolását, vagyis a vízgazdálkodási tevékenységet mindig a társadalom igényeinek kell vezérelnie, és a gazdasági szükségszerűségeknek kell ütemezniük és befolyásolniuk. E tevékenység keretében kell érvényt szerezni az ökológiai és a környezetvédelmi követelményeknek. 

A vízügyi döntéseknek alulról építkezve, az érdekeltek igényeiből kiindulva, a nyilvánosság bevonásával kell születniük.

A vízgazdálkodás feladatait és anyagi terheit az érdekeltek között meg kell osztani. A rövid- és hosszú távú, az egyéni és közösségi érdekek felismeréséhez és azok összehangolásához felelős, objektív szakmai támogatást kell biztosítani.

A vízgazdálkodással kapcsolatos érdekérvényesítés feltétele az állami szerepvállalás és beavatkozás indokolatlan túlsúlyának megszüntetése.

Az állam feladata az állam kizárólagos tulajdonát képező vízzel  való takarékos gazdálkodás, illetve a nem állami tulajdonban lévő vizek használatának átfogó,  szabályozása. 

2.3.	Az egyes szakterületeken kitűzött célok 

a)	A vizek hasznosításának területén:

a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátásának   programját folytatva, azt rövid  távon be kell fejezni.   Az   EK   ajánlásaival   összhangban   álló   cél   a lakosság 98-99 %-ának vezetékes ivóvízzel történő ellátása. Az önkormányzatok természeti adottságaiktól függően eltérő mértékben és módon férhetnek hozzá a számukra létfontosságú vízkészletekhez. Az esetenként igen jelentős gazdasági kihatású különbözőség ésszerű kiegyenlítését - a társadalmi igazságosság jegyében történő - az államnak elő kell segítenie. 

A szolgáltatott ivóvíz minőségének el kell érnie az európai normákkal egyező értéket. Ezzel összefüggésben gondoskodni kell a vízbázisok védelméről. 

A távlati vízbázisok kijelölése és biztonságba helyezése, a tulajdonában levő vízbázisok védelme az állam feladata.  A már üzemelő vízbázisok biztonságban tartásához - a  használat arányában -  a mindenkori használóknak  kell hozzájárulniuk.

Fokozott védelmet igényelnek a kiemelten értékes parti szűrésű és karsztvíz-készletek.

Az EK-normák ajánlásaival összhangban el kell érni, hogy a közmű-ollót szűkítő fejlesztésekkel  a megfelelő szennyvíz-elhelyezést nyújtó szolgáltatással ellátott lakosság aránya 85-87 %, ezen belül a szennyvízelvezetéssel és szennyvíztisztítással ellátott lakosság aránya legalább 65-67 % legyen. 

b)	A vízkárelhárítás területén:

a lakosság élet- és vagyonbiztonságának eddig elért mértékét meg kell őrizni és folyamatosan tovább kell fejleszteni.


A vizek kártételei elleni alapvédettség biztosítását - az ország mindenkori gazdasági teherbíró képességétől függően - állami kötelezettségként kell teljesíteni. 

Az árvízvédelem területén különösen az előírt mértékre még ki nem épített elsőrendű árvízvédelmi vonalakat szükséges erősíteni. Cél a százévenként egyszer előforduló jégmentes árvizek ellen biztonságot nyújtó kiépítés. A kiépítés sorrendjét a védett települések lélekszáma illetve az ott található nemzeti vagyon értéke határozza meg.

A közeljövő feladata a több mint félezer helyen feltárt védképesség-csökkenés felszámolása, a keresztező műtárgyak rekonstrukciója.

A belvízkárok csökkentése érdekében a belvizek legkisebb károkozás melletti tározását kell előnyben részesíteni.  Kiemelt feladat a belvízrendszerek csatornáinak, szivattyútelepeinek, műtárgyainak felújítása.

A folyók és patakok szabályozását elsősorban  ott kell megvalósítani, ahol az élet- és vagyonbiztonság, és az egyéb  létesítmények megóvása (közlekedési útvonalak, vízkivételi művek, árvízvédelmi töltések, hajóút biztosítása) azt feltétlenül indokolja. 

A tószabályozás feladatait elsősorban a vízminőségvédelem szempontjai szerint kell rangsorolni. Támogatni kell a holtágak rendezésének ügyét, és a tulajdonviszonyok változására is figyelemmel szükséges megoldani a bányatavak rendezett hasznosításának szabályozását.

A  mezőgazdasági vízszolgáltatás feladata a kizárólagos állami tulajdonban maradó vízátvezető- és kettős működésű rendszer (öntözést és  belvízvédelmet egyaránt szolgáló) üzemeltetése, fenntartása és igény szerinti fejlesztése. A korlátozott vízhasználatok, valamint a víz értékének várható növekedése következtében különösen fontos a többcélú igénybevételből származó feladatok összehangolása, a meglévő rendszerek kapacitásának kihasználása, a vízveszteségek csökkentése, az üzemeltetés fejlesztése.

A piacgazdaságra való átállás során az új tulajdoni és érdekeltségi viszonyokra alapozva újra kell szabályozni a vízkárelhárítási feladatok ellátásával kapcsolatos tevékenységi, felelősségi és teherviselési kötelezettségeket:

-	folyamatosan növelni kell a nem állami felelősségi körbe, elsősorban a társulatokhoz tartozó védekezési tevékenység súlyát úgy, hogy az ezzel összefüggő szakirányítási teendők állami felelősségű feladatok maradjanak;
-	az állami védekezési feladatoknál - tekintettel a jelentősen lecsökkent védekező állományra és eszközkészletre  - szorosabbá kell tenni az állami  vízügyi igazgatási szervezet (a továbbiakban vízügyi igazgatási szervezet) területi szervei közötti  együttműködést;
-	el kell érni, hogy az állam a vízügyi igazgatási szervezettel csak az árvízvédelmi fővonalakon és a belvízi főcsatornákon lásson el védekezési feladatot;
-	a védekezésre való felkészülésnél (fejlesztés és fenntartás) a tudatos társadalmi kockázatvállalásra, a megelőzésre, a jogi és műszaki szabályozottságra, az összehangolt feladatmegosztásra kell törekedni. A tényleges védekezésnél azonban az államnak kell vállalnia a felelősséget azért, hogy a döntéshozatal alapja mindig a nagyobb nemzetgazdasági kár elhárítása legyen;

-	az eddigieknél nagyobb hangsúlyt kell helyezni az egyéb, ugyancsak állami  feladatokat ellátó szervezetek védekezésre felszabadítható kapacitásának bevonására, a védekezési feladatok tárcaközi,  illetve  kormányzati-önkormányzati megosztására.

2.4.	Nemzetközi kapcsolatok terén kitűzött célok

Elsőrendű célunk - mind az átmeneti szakaszban, mind a jövőben - a szomszédos országokkal folytatott vízügyi együttműködés fenntartása.

Határvízi egyezményeinket - tekintettel az EGB által kidolgozott \"a határvizek és nemzetközi tavak védelméről és használatáról\" szóló egyezményre - a kölcsönös kompromisszumokra törekvés jegyében, a felvízi- és alvízi országok érdekeinek kiegyensúlyozott figyelembevételével, a vízfolyások teljes vízgyűjtőjére kiterjesztendő egységes szemlélettel mielőbb módosítani kell.
 
Az egyezmények körét az újonnan alakult  önálló államokra is ki kell terjesztenünk. 

Érvényesíteni kell jogainkat a felvízi országokból érkező víz mennyiségi korlátozásainak és fokozatosan növekvő, előre nem jelzett vagy  nem jelezhető havária-jellegű szennyeződések kivédésére, az ehhez szükséges garanciák szerződésben történő rögzítésére, és a szankciók egyértelmű megfogalmazására.

Az egyezmények keretében - a felszíni vizekre kiterjedő megállapodásokon túlmenően - biztosítani kell a határokon átnyúló vízgyűjtő területek felszín alatti vízkészleteinek mennyiségi és minőségi védelmét is.

Teljesítenünk kell kötelezettségeinket az alvízi országok vízgazdálkodási és környezetvédelmi érdekeivel összefüggésben. Saját vízügyi tevékenységünket e kettős kötelezettségek figyelembevételével kell megszervezni. 

Vízügyi kapcsolatainkat a Duna-medence országaival egységes külpolitikánkkal összehangoltan  szükséges kezelni. Minden körülmények között biztosítani kell a zökkenőmentes és korrekt szakmai együttműködés feltételeit. 

Azt kell elérnünk, hogy a Duna-medence vízgazdálkodását megalapozó vízügyi kapcsolatok a part menti országok között ne elválasztó, hanem összekapcsoló tényezővé váljanak.

3. 	Magyarország vízügyi politikája megvalósításának feltételei, módszerei, és eszközei

3.1.	A vízügyi politika megvalósításának feltételei

3.1.1.	A tulajdonviszonyok alakulása

A vizek, valamint a vízilétesítmények tulajdonviszonyait úgy kell alakítani, hogy a társadalmi érdekegyeztetés lehetőségét, valamint a hatékony működtetés feltételeit érdekeltségi alapon biztosítani lehessen.

Állami tulajdonban csak azok a vizek, folyók, patakok és tavak, illetve vízilétesítmények (főművek) maradjanak, amelyek használatával,  fejlesztésével, működtetésével kapcsolatos érdekeltségi körök kiterjedtek és áttételesek (országrészekre, nagyobb tájegységekre kiterjedő hatással vannak).


Önkormányzati tulajdonba kerüljenek a főművekhez csatlakozó, helyileg lehatárolható érdekeltségi körben hasznosuló vizek és vízilétesítmények, valamint a helyi víziközművek, amelyek fenntartásáról és szakszerű működtetéséről az önkormányzatok gondoskodnak.

Magántulajdonban csak a saját ingatlanon összegyülekező és ott felhasznált felszíni vizek, és a saját célt szolgáló vízilétesítmények legyenek.

A tulajdonváltást csak a vízgazdálkodási tevékenységek működő-képességének megtartását szem előtt tartva szabad végrehajtani. Ennek során különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a kizárólag öntözővizet szolgáltató vízilétesítmények elsősorban a hasznosításukban érdekeltek tulajdonába kerüljenek. 

Az új tulajdonviszonyok kialakításánál figyelembe kell venni, hogy a víz használatára számos területen nincs, vagy alig van alternatív lehetőség. Ezért ezeken a területeken nem engedhető meg, hogy a vízhasználót pusztán anyagi okokból teljesen kizárják a fogyasztásból (ivó-, ökológiai és egészségügyi vízhasználat). Az állami feladatok kijelölésénél tehát erre a körülményre tekintettel kell lenni. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a vízgazdálkodási tevékenységek jelentős része nem illeszthető a piacgazdálkodás feltételeihez (így pl. vízkárelhárítás, vízbázis-védelem, vízrajz).




3.1.2.	A feladatok megoszlása

a)	Állami feladatok

A kizárólagosan állami felelősségi körbe tartozó feladatokat a központi költségvetésből kell finanszírozni. Ugyanakkor meg kell teremteni a feltételeket ahhoz is, hogy az érdekeltek érdekeltségük arányában, és a mielőbbi megvalósíthatóság elősegítésére hozzájáruljanak a feladatok ellátásához.

A nem kizárólag állami feladatok ellátásának költségeit a vízgazdálkodásban érdekelteknek kell viselniük. Ez azokra a tevékenységekre is vonatkozik, amelyeket az érintettek nem önként, hanem állami kötelezésre látnak el. A nem kizárólag állami vízgazdálkodási feladatok ellátását az államnak cél- és címzett támogatással, pályázat útján, esetleg normatív alapon, de mindenképpen kiszámíthatóan és nyilvánosan kell támogatni. Ezeket a támogatásokat a vízügyi politika célkitűzéséhez kötötten, a tulajdonosi szerkezetváltozás elérését és a teherviselő képesség javulását követően is - a szigorodó környezetvédelmi követelményeket kielégítő technológiai fejlettség magasabb szintjéhez igazodóan - indokolt fenntartani.

Az érdekeltség érvényesítésének és a feladatok finanszírozásának intézményesített kereteit a vízgazdál-kodási társulati forma továbbfejlesztésével  kell megte-remteni.

A feladatokkal járó terhek fokozatosan végrehajtható átadás-átvétele miatt az államnak rövid távon - fokozatosan csökkenő mértékben ugyan - szerepet kell vállalnia a nem össztársadalmi érdekeket szolgáló vízgazdálkodási feladatok ellátásában.
A nagytérségi közcélú vízi infrastruktúra fejlesztésének koncepcionális előkészítése hosszabb távon is állami feladat marad. Az egyéb (gazdasági) célú vízátvezetési és más vízgazdálkodási  művek költségeit az érdekelteknek kell fedezniük, amelyhez az állam - indokolt esetben - támogatást adhat. Csak kizárólag állami tulajdonú - általában nagytérségi - vízgazdálkodási művek fenntartása és üzemeltetése marad állami feladat. Az ehhez szükséges költségek fedezetét a központi költségvetésből kell biztosítani.

Az állami fejlesztések sorrendjében a nemzetgazdasági szintű hasznosulás szempontjait érvényesíteni kell. Ennek módszertanát szakterületenként ki kell dolgozni. Egyidejűleg a vagyonbiztosítási rendszert, az érdekeltségi teherviselés és a kockázatvállalás lehetőségeit is ki kell használni.

A előzőekben felsorolt elvek alapján az állami feladat különösen:

-	a vízrajzi tevékenység ellátása, fenntartása és szabályozása, valamint a vízgazdálkodás irányításához szükséges adatgyűjtés elrendelése;
-	a vízkészletek folyamatos mennyiségi és minőségi nyilvántartása;
-	a hasznosítható tartalék vízkészletek távlati ivóvízbázissá  nyilvánítása és ezen vízkészletek felhasználható állapotban való megőrzéséhez szükséges intézkedések összehangolása, az országos jelentőségű távlati vízbázisok védelem alá helyezése;
-	a vízkészletek átcsoportosítását szolgáló nagytérségi rendszerek létesítése, fenntartása és üzemeltetése, ideértve a többcélú rendszereket is;
-	a vizek kártételei elleni védelem és védekezés (árvíz- és belvízvédelmi főműveken);
-	a folyók, a Balaton, a Velencei-tó és a Fertő-tó szabályozása és mederfenntartása, a hajóutak kijelölése és fenntartása; 
-	a vízminőségi kárelhárítás megszervezése és a károkozó anyagi felelőssége melletti végrehajtása;
-	a vízügyi igazgatás hatósági és felügyeleti feladatainak megszervezése és ellátása, ideértve a műszaki szabályozás korszerűsítését és az EK előírásokkal történő összehangolást is.

b)	Helyi önkormányzati feladatok

A vízügyi döntésekben meghatározó szerepet kell vállalniuk a tulajdonosi szerepet betöltő önkormányzatoknak és azok szövetségeinek, vagyis az adott térség vizeit és vízilétesítményeit ténylegesen használóknak. Meg  kell ismertetni velük a vízgazdálkodással kapcsolatos lehetőségeket és korlátokat, valamint az állami tulajdont képező vízkincs használatával kapcsolatos kötele-zettségeiket.

Az önkormányzatoknak döntő fontosságú szerepük van a helyi lakosság és a szervezetek érdekeinek érvényesítésében, a vízkészletek megőrzésére vonatkozó kötelezettségek tudatosításában, az ezzel összefüggő hatósági és tájékoztatási tevékenységben. A felsorolt elvek alapján helyi önkormányzati feladat  különösen:

-	a környezet- és természetvédelem szempontjaival, valamint az országos és régiónként kialakított vízgazdálkodási koncepcióval összehangolt helyi vízi közszolgáltatási koncepció elkészítése, végrehajtásának megszervezése, ideértve:
	=	a települési ivóvíz-ellátást,
	=	a szenny- és csapadékvíz-elvezetést,
	=	a szennyvíztisztítást,
-	a  felelősségi körükbe tartozó helyi vízrendezési és vízkárelhárítási feladatok ellátása (ideértve a védekezést ellátó helyi szervezetek személyi és technikai feltételeinek biztosítását),
-	a helyi  vízbázisok védelmével kapcsolatos intézkedések meghozatala, végrehajtása, felügyelete és ellenőrzése.

A már üzemelő vízbázisok meglévő szennyező forrásainak megszűntetéséről az állam és a helyi önkormányzat együttesen gondoskodik. 

c)	A vízhasználókat terhelő kötelezettségek

A vízhasználók jogaikat és kötelezettségeiket csak a részükre kiadott vízjogi engedélyek birtokában és mértékéig gyakorolhatják.

A vízhasználók a  vízhasználatokat   kizárólagosan egymás jogos érdekeinek sérelme nélkül, a lakossági érdekek prioritásával gyakorolhatják. A vízhasználati engedély csak abban az esetben adható ki, ha a használt vizek elhelyezésének környezetkímélő műszaki megoldása biztosított. A vízkészletek használatáért járulékot kell fizetni.

A vízjogi engedéllyel ellentétes célú használat, a mennyiségi túllépés, illetőleg a környezeti állapot  megőrzésével kapcsolatos engedélyben foglalt kötelezettségek elmulasztása  súlyosabb esetben a vízjogi engedély megvonásához kell vezessen.



A vízhasználók - az általuk igénybevett vízkészletek védelmében - kötelesek részt venni az állami szervezetek által irányított vízkárelhárítási tevékenységben.

3.1.3.	A  szervezeti és  személyi feltételek

A területi - vízgyűjtő elven - szervezett vízügyi irányítás egységességét meg kell őrizni. Az állami feladatok ellátásához szükséges szervezeti háttér és  intézményi hálózat működési feltételeit a központi költségvetésből oly módon kell megoldani, hogy a célnak megfelelő működőképesség a vállalkozási tevékenység elkülönülése után is biztosítható legyen.

A helyi feladatok ellátásának fontos szervezetei a vízgazdálkodási társulatok, amelyek a meghatározott érdekeltségi feladatok ellátására - az érdekeltek többségének akarata alapján - jönnek létre. Működésük anyagi alapját saját pénzügyi hozzájárulásuk és a megfelelő konstrukcióban kialakított  támogatások, továbbá vízitársulat esetén a vállalkozásokban való részvétel lehetősége teremti meg.

A vízügyi feladatok ellátásához szükséges szakképzett személyzet megtartását és továbbképzését biztosítani kell.

3.2.	A vízügyi politika megvalósításának módszerei

3.2.1.	A tájékoztatás és  a nyilvánosság

A demokratikus változásokat megelőzően a tájékoztatás hiánya a társadalom többségét kizárta a vélemény-nyilvánítás lehetőségéből, ugyanakkor a kizárólag állami felelősségi körbe tartozó vízkészlet-gazdálkodás az állampolgárokat  és a gazdasági szervezeteket felmentette a gazdálkodási felelősség alól.

A vízkészletek hosszú távú hasznosítási és környezet-védelmi érdekei megkövetelik a jövőben azt, hogy a készletek felhasználásának körülményeiről a társadalom nyilvános, hiteles és szakmailag megalapozott tájékoz-tatást kapjon.

A nagyobb jelentőségű vízgazdálkodási beavatkozásnál csak a változatokat mérlegelő környezeti hatástanulmány és költség-haszon elemzés  figyelembevételével készíthetők elő a javaslatok, majd társadalmi-gazdasági konszenzus alapján hozható meg a végső döntés.

3.2.2.	Döntéselőkészítő egyeztető fórumok

A vízkészletek  kiegyensúlyozott hasznosításának elősegítésére,  valamint a  vízkárelhárítás  stratégiai dönté-seinek  előkészítésére kétszintű társadalmi és szakmai egyeztető fórumot: 

-	az országos jelentőségű feladatok megvitatására és társadalmi egyeztetésére az Országos Vízgazdálkodási Tanácsot;

-	a helyi jelentőségű vízgazdálkodási döntések megvitatására és előkészítésére, társadalmi vélemé-nyezésére területi vízügyi tanácskozást  kell létrehozni illetve összehívni. 



3.2.3.	Vízgazdálkodási koncepció és  tervezés

A vízügyi politika, valamint a vonatkozó jogszabályok alapján a vízügyi szervezeteknek továbbra is el kell végezni a vízgazdálkodást jellemző paraméterek rögzítését, feldolgozását és a várható változások előrejelzését. Fontos feladat e változások ok-okozati összefüggéseinek feltárása, és nyilvánossá tétele.

A vízügyi igazgatási szervezet feladata a nagyobb tájegy-ségekre, országrészekre kiterjedő problémák megoldásának műszaki alternatíváit koncepció szinten kidolgozni, bemutatva azok hatásait és költségeit. Ez a tevékenység folyamatos tervező munkát igényel (vízgazdálkodási koncepció).

Az országos, illetve az egyes régiókra kiterjedő koncepció  képezi alapját a vízgazdálkodással kapcsolatos helyi igények ütköztetésének, és segíti az érdekeltek közötti konszenzust. Ehhez a vízügyi igazgatási szervezet fórumot teremt. Az  alternatívák közötti választás az Országos Vízgazdálkodási Tanács illetve a területi vízügyi tanácskozások feladata. 

Az állam az elfogadott vízgazdálkodási koncepcióban foglalt, vagy ahhoz illeszkedő helyi kezdeményezéseket támogatja, az attól eltérőkhöz csak az érdekeltek teljeskörű anyagi tehervállalása és a szükséges kötelezések mellett járul hozzá.

3.3.	A vízügyi politika megvalósításának eszközei

3.3.1.	A pénzügyi, gazdasági eszközök

A vízgazdálkodási feladatokban belátható időn belül ugyan az állami finanszírozás továbbra is meghatározó marad, de fokozatosan el kell érni az érdekeltek teherviselését.

A célok megvalósításához - a belföldi forrásokon kívül - törekedni kell a külföldi pénzintézetek részéről ajánlott hitelek igénybevételére is. Elsősorban a vízellátás, valamint a szennyvízelvezetés és a szennyvíztisztítás területén. Szorgalmazni kell a tőkebevonást a vízkárelhárítás és a többcélú fejlesztések területén is. Indokolt, hogy az állam e hitelek felvételéhez szükséges visszafizetési garanciát mind szélesebb körben biztosítsa.

A célok valóra váltását közvetett gazdasági eszközökkel is elő kell segíteni.

Meg kell teremteni a közcélú vízilétesítmények érdekeltségi alapon történő hatékony működtetésének feltételeit. Ennek eszköze lehet az állam vagy az illetékes helyi önkormányzat által végrehajtott privatizáció. A vízgazdálkodási művek rekonstrukcióját kell elősegítse a koncesszió, melynek keretében a vállalkozó kötelezettséget vállal a karbantartásért is. Az ehhez szükséges befektetéseket és ráfordításokat hosszabb időtávon belül a fogyasztók által fizetett díj bevételeiből fedezi.


3.3.2.	A vízügyi politika jogi eszközei

A vízügyi politika céljai megvalósításának legfőbb jogi eszköze - a vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény helyébe lépő, a vízügyi politikára alapozott törvényjavaslat elfogadásával hatálybalépő -  a vízgazdálkodásról szóló  törvény amely meghatározza többek között a vízügyi feladatok ellátásában megújuló, és a jövőben növekvő szerepet betöltő - a tényleges társulati tulajdonra épülő - vízgazdálkodási társulatok szerveződésének és működésének szabályait is.

A  vízgazdálkodásról szóló törvényhez kapcsolódóan számos egyéb jogszabály (kormány- és miniszteri rendelet) előkészítését is el kell végezni. E jogszabályokban kell megállapítani például a vízügyi hatósági eljárással,  a vízbázisok védelmével, a fenntartási feladatokkal, a vízgazdálkodási adatgyűjtéssel és -szolgáltatással, a közcélú érdekeltségi hozzájárulással, a szakmai követelményekkel, a vízrajzi feladatokkal, az Országos Vízgazdálkodási Tanács működésével, a vízjogi engedélyezési eljárással kapcsolatos részletes szabályokat."
