"MAGYAR  KÖZTÁRSASÁG  KORMÁNYA









T/636. számú
törvényjavaslat





A Magyar Köztársaság Kormánya és az Egyiptomi Arab Köztársaság Kormánya között a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelemadók területén Kairóban, 1991. november 5-én aláírt Egyezmény kihirdetéséről






Előadó:      Bokros Lajos
pénzügyminiszter






Budapest, 1995. március











1995. évi ..................törvény a Magyar Köztársaság Kormánya és az Egyiptomi Arab Köztársaság Kormánya között a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelemadók területén Kairóban, 1991. november  5-én aláírt Egyezmény kihirdetéséről




1. §


Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság Kormánya és az Egyiptomi Arab Köztársaság Kormánya között a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelemadók területén Kairóban, 1991. november 5-én aláírt Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (Az Egyezmény megerősítéséről szóló jegyzékváltás 1994. március 23-án   megtörtént. Ennek megfelelően az Egyezmény 1994. május 22-én hatályba lépett.) 




2. §


Az Egyezmény magyar nyelvű szövege a következő:
:

                                        „EGYEZMÉNY

   a Magyar Köztársaság Kormánya és az Egyiptomi Arab Köztársaság

     Kormánya között a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás

        kijátszásának megakadályozására a jövedelemadók területén

  A Magyar Köztársaság Kormánya és az Egyiptomi Arab Köztársaság

Kormánya

  attól az óhajtól vezetve, hogy Egyezményt kössenek a kettős adóztatás

elkerülésére        és az        adóztatás       kijátszásának         megakadályozására    a

jövedelemadók területén

  és hogy gazdasági kapcsolataikat továbbfejlesszék és megkönnyítsék

  megállapodtak a következőkben:

                                           I. FEJEZET

                                 AZ EGYEZMÉNY HATÁLYA

                                              1. Cikk

                                        Személyi hatály

  Az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik Szerződő

Államban vagy mindkét Szerződő Államban illetőséggel bírnak.

                                              2. Cikk

                                 Az Egyezmény alá eső adók

  


  1. Az Egyezmény, a beszedés módjára való tekintet nélkül, azokra az adókra

terjed ki, amelyeket a jövedelem után az egyik Szerződő Állam politikai

egységei vagy helyi hatóságai részére beszednek.

  2. Jövedelemadóknak tekintendők mindazok az adók, amelyeket a teljes

jövedelem vagy a jövedelem részei után beszednek, ideértve az ingó vagy

ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyereség utáni adókat, a

vállalkozások által fizetett bérek vagy fizetések teljes összege utáni adókat.

  3. Azok a jelenleg létező adók, amelyekre az Egyezmény kiterjed, különösen

a következők:

  a) az Egyiptomi Arab Köztársaságban:

  (i) az ingatlan vagyonból származó jövedelem utáni adó (ideértve a földadót,

az épületadót és a Ghaffir-adót),

  (ii) az ingó vagyonból származó jövedelem utáni adó,

  (iii) a kereskedelmi és ipari nyereség utáni adó,

  (iv) a bérek, fizetések, térítések és járadékok utáni adó,

  (v) a szabad foglalkozásból és minden más nem kereskedelmi foglalkozásból

származó nyereség utáni adó,

  (vi) az általános jövedelemadó,

  (vii) a társasági nyereségadó;

  b) a Magyar Köztársaságban:

  (i) a személyi jövedelemadó,

  (ii) a nyereségadók.

  4. Az Egyezmény alkalmazandó azokra az azonos vagy lényegében hasonló

jellegű adókra is, amelyeket az Egyezmény aláírása után a jelenleg létező adók

mellett vagy azok helyett bevezetnek. A Szerződő Államok illetékes hatóságai

értesíteni fogják egymást a vonatkozó adójogszabályaikban végrehajtott

bármely lényeges változásról.

                                        II. FEJEZET

                                   MEGHATÁROZÁSOK

                                           3. Cikk

                                Általános meghatározások

  1. Az Egyezmény értelmében, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:

  a) az „Egyiptom” kifejezés az Egyiptomi Arab Köztársaságot jelenti, és

földrajzi értelemben az „Egyiptom” kifejezés magában foglalja:

  (i) annak parti tengerét, és

  (ii) a parti tengeren túli tenger alatti területek medrét és altalaját, amelyek

felett Egyiptom a nemzetközi joggal összhangban az ilyen terület természeti

kincseinek feltárása vagy kiaknázása tekintetében szuverén jogokat gyakorol,

de csak olyan mértékben, amilyenben az a személy, vagyoni érték vagy

tevékenység, amelyre az Egyezmény alkalmazást nyer, kapcsolatban van ezzel

a feltárással vagy kiaknázással:

  b) a „Magyar Köztársaság” kifejezés földrajzi értelemben jelenti a Magyar

Köztársaság területét;

  c) „az egyik Szerződő Állam” és „a másik Szerződő Állam” Egyiptomot vagy a

Magyar Köztársaságot jelenti, ahogyan a szövegösszefüggés kívánja;


   d) a „személy” kifejezés magában foglalja a természetes személyt, társaságot

és minden más személyi egyesülést;

   e) a „társaság” kifejezés jelenti a jogi személyeket vagy azokat a

jogalanyokat, amelyeket az adóztatás szempontjából jogi személyeknek

tekintenek;

   f) „az egyik Szerződő Állam vállalkozása” és „a másik Szerződő Állam

vállalkozása” kifejezés az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy,

illetőleg a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy által folytatott

vállalkozást jelent;

   g) az „adó” kifejezés magyar vagy egyiptomi adót jelent, ahogyan a

szövegösszefüggés kívánja;

   h) a „nemzetközi forgalom” kifejezés jelent minden olyan szállítást, amelyet

egy olyan vállalkozás által üzemeltetett tengeri hajó vagy légijármű bonyolít

le, amelynél a tényleges üzletvezetés helye az egyik Szerződő Államban van,

kivéve, ha a tengeri hajót vagy a légijárművet csak a másik Szerződő Államban

levő helyek között üzemeltetik;

   i) az „illetékes hatóság” kifejezés:

   (i) Egyiptomban a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott képviselőjét,

   (ii) a Magyar Köztársaságban a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott

képviselőjét jelenti;

   j) az „állampolgár” kifejezés jelenti:

   (i) mindazokat a természetes személyeket, akik az egyik Szerződő Állam

állampolgárságával rendelkeznek,

   (ii) mindazokat a jogi személyeket, személyi társaságokat és társulásokat,

amelyeknek ez a jogi helyzete az egyik Szerződő Állam jogszabályaiból

származik.

   2. Az Egyezménynek az egyik Szerződő Állam által történő alkalmazásánál,

ha a szövegösszefüggés mást nem kíván, bármely, abban meg nem határozott

kifejezésnek olyan értelme van, mint amilyent arra nézve ennek az Államnak

azokra az adókra vonatkozó jogszabályai megállapítanak, amelyekre az

Egyezmény alkalmazást nyer.

                                          4. Cikk

                              Lakóhely az adó szempontjából

   1. Az Egyezmény értelmében az „egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró

személy” kifejezése olyan személyt jelent, aki ennek az Államnak a

jogszabályai        szerint     ott    lakóhelye,      állandó     tartózkodási     helye,

üzletvezetésének helye vagy más hasonló ismérv alapján adóköteles.

   2. Amennyiben egy természetes személy az 1. bekezdés rendelkezései

szerint mindkét Szerződő Államban illetőséggel bír, helyzete a következők

szerint határozandó meg:

   a) ez a személy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak,

amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik. Ha mindkét Államban rendelkezik

állandó lakóhellyel, úgy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak,

amelyben létérdekeinek központja van;

   b) amennyiben nem határozható meg, hogy a személy létérdekeinek

központja melyik Államban van, vagy ha az Államok egyikében sem

rendelkezik állandó lakóhellyel, úgy abban az Államban tekintendő illetőséggel

bírónak, amelyben szokásos tartózkodási helye van;


  c) amennyiben a személynek mindkét Államban van, vagy egyikben sincs

szokásos tartózkodási helye, úgy abban az Államban tekintendő illetőséggel

bírónak, amelynek az állampolgára;

  d) ha a személy mindkét Államnak, vagy egyiknek sem állampolgára, úgy a

Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a

kérdést.

  3. Amennyiben más, mint egy természetes személy az 1. bekezdés

rendelkezései szerint mindkét Szerződő Államban illetőséggel bír, úgy abban

az     Államban       tekintendő      illetőséggel    bírónak,     amelyben     tényleges

üzletvezetésének helye van.

                                            5. Cikk

                                           Telephely

  1. Az Egyezmény értelmében a „telephely” kifejezés üzleti tevékenységgel -

ideértve többek között a kereskedelmi és ipari tevékenységet - kapcsolatos

állandó üzleti helyet jelent, amellyel a vállalkozás üzleti tevékenységét

egészben vagy részben kifejti.

  2. A „telephely” kifejezés magában foglalja különösen:

  a) az üzletvezetés helyét;

  b) a fiókot;

  c) az eladásokhoz állandó bázisul szolgáló helyiségeket;

  d) az irodát;

  e) a gyártelepet;

  f) a műhelyt;

  g) a bányát, az olaj- és földgázkutat, a kőfejtőt vagy a természeti kincsek

kiaknázására szolgáló bármely más telepet;

  h) a farmot vagy az ültetvényt.

  3. A „telephely” kifejezés ugyancsak tartalmazza:

  a) az építési kivitelezést, a szerelést vagy az ezekkel kapcsolatos felügyeleti

tevékenységet, amennyiben az ilyen építés, szerelés vagy tevékenység

időtartama hat hónapot meghalad;

  b) az olyan szolgáltatások nyújtását - ideértve a tanácsadói szolgáltatásokat

-, amelyek egy vállalkozás által az általa ilyen célra alkalmazott tisztviselők

vagy más személyzet útján kifejtett, az a) pontban említett tevékenységgel

kapcsolatosak, de csak akkor, ha az ilyen jellegű tevékenységet (ugyanazon

vagy valamely kapcsolt szerelésre vonatkozólag) bármely 12 hónapos

időszakon belül összesen hat hónapot meghaladó időszakban vagy

időszakokban fejtik ki.

  4. Tekintet nélkül e Cikk előző rendelkezéseire, nem tekintendők

„telephelynek”:

  a) azok a berendezések, amelyeket kizárólag a vállalkozás javainak vagy

áruinak raktározására vagy kiállítására, vagy javaknak és áruknak nyereséget

nem hozó esetenkénti kiszolgáltatására használnak;

  b) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag

raktározás vagy kiállítás, vagy javaknak és áruknak nyereséget nem hozó

esetenkénti kiszolgáltatása céljából tartanak;

  c) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag

abból a célból tartanak, hogy azokat egy másik vállalkozás feldolgozza;


  d) az állandó üzleti berendezés, amelyet kizárólag abból a célból tartanak

fenn, hogy a vállalkozás részére javakat vagy árukat vásároljanak vagy

információkat szerezzenek;

  e) az állandó üzleti hely, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy

a vállalkozás részére bármely más, előkészítő vagy kisegítő jellegű

tevékenységet folytassanak;

  f) az állandó üzleti hely, amelyet kizárólag az a)-e) pontokban említett

tevékenységek valamely kombinációjára tartanak fenn, feltéve, hogy az üzleti

hely ebből a kombinációból származó tevékenysége előkészítő vagy kisegítő

jellegű.

  5. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, ha egy személy -

kivéve a független képviselőt, akire a 7. bekezdés nyer alkalmazást - az egyik

Szerződő Államban tevékenységet folytat a másik Szerződő Állam vállalkozása

érdekében, úgy ez a vállalkozás telephellyel bírónak tekintendő az először

említett Szerződő Államban minden olyan tevékenység tekintetében, amelyet

ez a személy a vállalkozás részére kifejt, ha ennek a személynek:

  a) ebben az Államban meghatalmazása van, amellyel ott rendszeresen él,

arra, hogy a vállalkozás nevében szerződéseket kössön, kivéve, ha az ilyen

személy tevékenysége a 4. bekezdésben említett tevékenységekre

korlátozódik, amelyek, ha azokat egy állandó üzleti helyen keresztül fejtenek

ki, e bekezdés rendelkezései értelmében nem tennék ezt az állandó üzleti

helyet telephellyé; vagy

  b) nincs ilyen meghatalmazása, de az először említett Államban szokásos

módon rendelkezik javak vagy áruk olyan készletei felett, amelyből a

vállalkozás nevében rendszeresen kiszolgáltat javakat vagy árukat.

  6. Tekintet nélkül e Cikk előző rendelkezéseire, az egyik Szerződő Állam

biztosítási vállalkozása - kivéve a viszontbiztosítás vonatkozásában -

telephellyel bírónak tekintendő a másik Szerződő Államban, amennyiben

ennek a másik Államnak a területén díjat szed be, vagy ott felmerülő

kockázatok ellen biztosít valamely személy útján, kivéve a független

képviselőt, akire a 7. bekezdés nyer alkalmazást.

  7. Az egyik Szerződő Állam vállalkozását nem lehet úgy tekinteni, mintha

annak a másik Szerződő Államban telephelye lenne csupán azért, mert

tevékenységét ebben a másik Államban alkusz, bizományos vagy más

független képviselő útján fejti ki, feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti

tevékenységük keretében járnak el. Mindazonáltal, az ilyen képviselő, ha

tevékenységét teljesen vagy csaknem teljesen ennek a vállalkozásnak az

érdekében fejti ki, nem tekintendő független képviselőnek ennek a

bekezdésnek az értelmében.

  8. Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság egy

olyan társaságot ural, vagy azt egy olyan társaság uralja, amely a másik

Szerződő Államban illetőséggel bír, vagy ott (akár telephely útján, akár más

módon) fejti ki tevékenységét, önmagában még nem teszi egyik társaságot

sem a másik telephelyévé.

                                       III. FEJEZET

                              A JÖVEDELEM ADÓZTATÁSA


                                          6. Cikk

                        Ingatlan vagyonból származó jövedelem

  1. Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró

személy a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból (beleértve a

mező- és erdőgazdasági üzemek jövedelmét) élvez, ebben a másik Államban

adóztatható.

  2. Az „ingatlan vagyon” kifejezésnek olyan jelentése van, mint amit annak a

Szerződő Államnak a jogszabályai meghatároznak, amelyben a szóban forgó

vagyon van. A kifejezés minden esetben magában foglalja az ingatlan vagyon

tartozékait, a mező- és erdőgazdasági üzemek élő és holt felszerelését, azokat

a jogokat, amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések

nyernek alkalmazást, az ingatlan vagyon haszonélvezeti jogát és az

ásványlelőhelyek, források és más természeti kincsek kiaknázásáért vagy

kiaknázásának jogáért járó változó vagy állandó térítésekre vonatkozó jogokat;

a tengeri hajók és légijárművek nem tekintendők ingatlan vagyonnak.

  3. Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók az ingatlan vagyon közvetlen

használatából, bérbe adásából vagy használatának minden más formájából

származó jövedelemre.

  4. Az 1. és 3. bekezdések rendelkezései a vállalkozás ingatlan vagyonából

származó jövedelemre és a szabad foglalkozások gyakorlására szolgáló

ingatlan vagyonból származó jövedelemre is alkalmazandók.

                                          7. Cikk

                                   Vállalkozási nyereség

  1. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben az

Államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás tevékenységét a másik

Szerződő Államban egy ott levő telephely útján fejti ki. Amennyiben a

vállalkozás ily módon fejti ki tevékenységét, a vállalkozás nyeresége a másik

Államban adóztatható, azonban csak olyan mértékben, amilyen mértékben az

ennek a telephelynek tudható be.

  2. A 3. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerződő

Állam vállalkozása tevékenységét a másik Szerződő Államban egy ott levő

telephely útján fejti ki, ennek a telephelynek mindegyik Szerződő Államban

azokat a nyereségeket kell betudni, amelyeket akkor érhetne el, ha azonos

vagy hasonló tevékenységet azonos vagy hasonló feltételek mellett, mint

önálló vállalkozás fejtene ki, és azzal a vállalkozással lebonyolított

forgalmában, amelynek telephelye, teljesen független lenne.


  3. A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók a telephely miatt

felmerült költségek, beleértve az üzletvezetési és általános ügyviteli

költségeket, tekintet nélkül arra, hogy abban az Államban merültek-e fel, ahol

a telephely fekszik, vagy máshol. Mindazonáltal nincs megengedve az ilyen

levonás az olyan összegek tekintetében, ha vannak ilyenek, amelyeket a

telephely fizetett (másként, mint a tényleges kiadások megtérítése céljából) a

vállalkozás központi irodájának vagy bármely más irodájának licencdíjként,

térítésként vagy más hasonló fizetésként szabadalmak vagy más jogok

használatáért, vagy különleges szolgáltatásokért vagy üzletvezetésért járó

jutalékként, vagy, a bankvállalkozás esetét kivéve, a telephelynek kölcsönzött

pénzért járó kamatként. Hasonlóképpen nem veendők figyelembe a telephely

nyereségének megállapításánál a telephely által a vállalkozás központi

irodájának vagy bármely más irodájának licencdíjként, térítésként vagy más

hasonló fizetésként szabadalmak vagy más jogok használatáért, vagy

különleges szolgáltatásokért vagy üzletvezetésért járó jutalékként vagy, a

bankvállalkozás esetét kivéve, a vállalkozás központi irodájának vagy bármely

más irodájának kölcsönzött pénzért járó kamatként (másként, mint a tényleges

kiadások megtérítése céljából) felszámított összegek.

  4. Amennyiben az egyik Szerződő Államban a telephelynek betudható

nyereséget a vállalkozás egész nyereségének a különböző részegységek

közötti arányos megosztása alapján szokták megállapítani, a 2. bekezdésben

foglaltak nem zárják ki, hogy ez a Szerződő Állam a megadóztatandó

nyereséget a szokásos arányos megosztás alapján állapítsa meg; az

alkalmazott arányos megosztási módszernek azonban olyannak kell lennie,

hogy az eredmény összhangban legyen az e Cikkben foglalt elvekkel.

  5. A telephelynek nem tudható be nyereség javaknak vagy áruknak ezen

telephely által a vállalkozás részére történő puszta vásárlása miatt.

  6. Az előző bekezdések céljaira a telephelynek betudható nyereségeket évről

évre azonos módon kell megállapítani, hacsak alapos és elégséges ok nincs az

ellenkezőjére.

  7. Amennyiben a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel

az Egyezmény más Cikkei külön foglalkoznak, azoknak a Cikkeknek a

rendelkezéseit e Cikk rendelkezései nem érintik.

                                          8. Cikk

                                 Hajózás és légi forgalom

  1. Az a nyereség, amely tengeri hajóknak vagy légi járműveknek a

nemzetközi forgalomban való üzemeltetéséből származik, csak abban a

Szerződő Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges

üzletvezetésének helye van.

  2. Ha egy hajózási vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye egy tengeri

hajó fedélzetén van, úgy e hely abban a Szerződő Államban levőnek

tekintendő, amelyikben a tengeri hajó hazai kikötője fekszik, vagy, hazai

kikötő hiányában, abban a Szerződő Államban, amelyben a tengeri hajó

üzemben tartója illetőséggel bír.

  3. Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók azokra a nyereségekre is,

amelyek valamely poolban, közös üzemeltetésben vagy nemzetközi

üzemeltetésű szervezetben való részvételből származnak.


                                             9. Cikk

                                   Kapcsolt vállalkozások

  1. Amennyiben

  a) az egyik Szerződő Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik

Szerződő Állam vállalkozásának üzletvezetésében, ellenőrzésében vagy

tőkéjében részesedik, vagy

  b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerződő

Állam vállalkozásának és a másik Szerződő Állam vállalkozásának

üzletvezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesednek

és ezekben az esetekben a két vállalkozás egymás közötti kereskedelmi vagy

pénzügyi kapcsolataikra tekintettel olyan feltételekben állapodik meg vagy

olyan feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független

vállalkozások egymással megállapodnának, az a nyereség, amelyet a

vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, e feltételek miatt azonban

nem ért el, ennek a vállalkozásnak a nyereségéhez hozzászámítható, és

megfelelően megadóztatható.

  2. Amennyiben az egyik Szerződő Állam valamely vállalkozásának

nyereségéhez hozzászámítja és megfelelően megadóztatja azt a nyereséget,

amely után a másik Szerződő Állam egyik vállalkozását ebben a másik

Államban megadóztatták, és az így hozzászámított nyereség olyan nyereség,

amelyet az először említett Állam vállalkozása elért volna, ha a két vállalkozás

olyan feltételekben állapodott volna meg egymással, mint amelyekben

független vállalkozások egymással megállapodtak volna, úgy ennek az

Államnak megfelelően ki kell igazítania az ilyen nyereségre ott kivetett adó

összegét. E kiigazítás megállapításánál figyelembe kell venni az Egyezmény

egyéb rendelkezéseit, és a Szerződő Államok illetékes hatóságainak, ha

szükséges, tanácskozniuk kell egymással.

                                            10. Cikk

                                           Osztalék

  1. Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró

társaság a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizet, ebben

a másik Államban adóztatható.

  2. Mindazonáltal ez az osztalék abban a Szerződő Államban is, amelyben az

osztalékot fizető társaság illetőséggel bír, ennek az Államnak a jogszabályai

szerint megadóztatható, de ha a kedvezményezett az osztalék haszonhúzója,

az így megállapított adó nem haladja meg:

  a) Egyiptomban:

  (i) az osztalék bruttó összegének 15 százalékát,

  (ii) tekintet nélkül a jelen bekezdés a) (i) pontjának rendelkezéseire, az olyan

osztalék, amelyet egy Egyiptomban illetőséggel bíró társaság fizet valamely, a

Magyar        Köztársaságban         illetőséggel    bíró   természetes      személynek.

Egyiptomban a nettó teljes jövedelemre kivetett általános jövedelemadónak

vethető alá. Mindazonáltal az így kivetett általános jövedelemadó

semmiképpen sem haladhatja meg az ezen természetes személynek fizetendő

nettó osztalék átlagosan 20 százalékát;

  b) a Magyar Köztársaságban:


  (i) az osztalék bruttó összegének 15 százalékát, ha osztalék haszonhúzója

olyan társaság (a személyi társaság kivételével), amelynek az osztalékot fizető

társaság tőkéjének legalább 25 százaléka a közvetlen tulajdonában van,

  (ii) az osztalék bruttó összegének 20 százalékát minden egyéb esetben.

  Ez a bekezdés nem érinti a társaság adóztatását azon nyereség után,

amelyből az osztalékot fizetik.

  3. Az e Cikkben használt „osztalék” kifejezés részvényekből, „élvezeti”

részvényekből vagy „élvezeti” jogokból, bányarészvényekből, alapítói

részvényekből vagy más nyereségrészesedést biztosító jogokból - kivéve a

követeléseket - származó jövedelmet, valamint egyéb társasági jogokból

származó olyan jövedelmet jelent, mely annak az Államnak a joga szerint,

amelyben a nyereséget felosztó társaság illetőséggel bír, a részvényekből

származó jövedelemmel azonos adóztatási elbírálás alá esik.

  4. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztalék

egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró haszonhúzója a másik Szerződő

Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság illetőséggel bír, egy ott levő

telephely útján tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levő állandó bázis

segítségével szabad foglalkozást űz, és az érdekeltség, mely után az osztalékot

fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz tartozik.

Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettől

függően, alkalmazást.

  5. Ha az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság nyereséget vagy

jövedelmet élvez a másik Szerződő Államból, úgy ez a másik Állam nem

adóztathatja meg a társaság által fizetett osztalékot, kivéve, ha az osztalékot

ebben a másik Államban illetőséggel bíró személynek fizetik, vagy ha az

érdekeltség, amely után az osztalékot fizetik, ténylegesen ebben a másik

Államban levő telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik, sem pedig a

társaság fel nem osztott nyereségét nem vetheti a társaság fel nem osztott

nyeresége után kivetett adó alá, még akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a

fel nem osztott nyereség egészben vagy részben ebben a másik Államban elért

nyereségből vagy jövedelemből áll.

                                          11. Cikk

                                           Kamat

  1. A kamat, amely az egyik Szerződő Államból származik, és amelyet a másik

Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetnek, ebben a másik

Államban adóztatható.

  2. Mindazonáltal ez a kamat abban a Szerződő Államban is, amelyből

származik, ennek az Államnak a jogszabályai szerint megadóztatható, de ha a

kedvezményezett a kamat haszonhúzója, az így megállapított adó nem

haladhatja meg a kamat bruttó összegének 15 százalékát.

  3. a) Tekintet nélkül a 2. bekezdés rendelkezéseire, az egyik Szerződő

Államban keletkező kamat, amelyet ennek az Államnak a Kormánya, Központi

Bankja vagy helyi hatóságai, vagy az ezek teljes tulajdonában levő bármely

más pénzügyi intézmény fizet a másik Állam Kormányának, Központi

Bankjának vagy helyi hatóságainak vagy az ezek teljes tulajdonában levő

bármely más pénzügyi intézménynek, mentes az adó alól abban a Szerződő

Államban, amelyben keletkezik.


   b) Az egyik Szerződő Államban keletkező kamat, amelyet ennek az Államnak

a Kormánya, Központi Bankja, helyi hatóságai részére vagy az ezek teljes

tulajdonában levő bármely más pénzügyi intézménynek fizetnek, vagy az ezek

által garantált kölcsönök után fizetnek és amely nem esik az a) pont alá,

mentes az adó alól abban a Szerződő Államban, amelyben keletkezik, feltéve,

hogy azt a kölcsönt, amely után a kamatot fizetik, a Szerződő Állam vagy

illetékes hatósága előzetesen garantálta vagy biztosította.

   4. Az e Cikkben használt „kamat” kifejezés mindenfajta követelésből

származó jövedelmet jelent, akár biztosítva van jelzáloggal, akár nem, és akár

ad jogot az adós nyereségeiben való részesedésre, akár nem, különösen pedig

állami kölcsönökből és kötvényekből vagy adósságlevelekből származó

jövedelmet jelent, beleértve az ilyen kölcsönökhöz, kötvényekhez vagy

adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumot és jutalmat.

   5. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat egyik

Szerződő Államban illetőséggel bíró haszonhúzója a másik Szerződő Államban,

amelyből a kamat származik, egy ott levő telephely útján tevékenységet fejt ki,

vagy egy ott levő állandó bázis segítségével szabad foglalkozást űz, és a

követelés, amely után a kamatot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez

vagy állandó bázishoz tartozik. Ebben az esetekben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk

rendelkezései nyernek, az esettől függően alkalmazást.

   6. A kamat akkor tekintendő az egyik Szerződő Államból származónak, ha a

kamatot fizető maga ez az Állam, ennek politikai egysége vagy helyi hatósága,

vagy egy ebben az Államban illetőséggel bíró személy. Ha azonban a kamatot

fizető személynek, függetlenül attól, hogy bír-e illetőséggel az egyik Szerződő

Államban vagy nem, az egyik Szerződő Államban telephelye vagy állandó

bázisa van, amellyel kapcsolatban a tartozás, amely után a kamatot fizetik,

felmerült, és ezt a kamatot ez a telephely vagy állandó bázis viseli, úgy az

ilyen kamat abból az Államból származónak tekintendő, amelyben a telephely

vagy az állandó bázis van.

   7. Ha a kamatot fizető személy és a kamat haszonhúzója vagy mindkettő és

egy másik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn és emiatt a

kamat összege azon követeléshez mérten, amely után fizetik, meghaladja azt

az összeget, amelyben a kamatot fizető és a kamat haszonhúzója ilyen

kapcsolatok nélkül megállapodtak volna, úgy e Cikk rendelkezéseit csak az

utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a többletösszeg

mindegyik Szerződő Állam jogszabályai szerint, az Egyezmény más

rendelkezéseinek figyelembevételével adóztatható.

                                          12. Cikk

                                         Licencdíj

   1. A licencdíj, amely az egyik Szerződő Államból származik, és amelyet a

másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetnek, ebben a másik

Szerződő Államban adóztatható.

   2. Mindazonáltal az ilyen licencdíj megadóztatható abban a Szerződő

Államban is, amelyből származik, és annak az Államnak a jogszabályai szerint,

de ha a kedvezményezett a licencdíj haszonhúzója, az így megállapított adó

nem haladhatja meg a licencdíj bruttó összegének 15 százalékát.


  3. Az e Cikkben használt „licencdíj” kifejezés azt a bármilyen jellegű térítést

jelenti, amelyet irodalmi, művészeti vagy tudományos művek, beleértve a

mozgóképfilmeket vagy rádió- vagy televíziós közvetítésre szolgáló filmeket

vagy hangszalagokat, szerzői jogának használatáért vagy használati jogáért,

szabadalmak, védjegyek, minták vagy modellek, tervek, titkos formulák vagy

eljárások használatáért vagy használati jogáért, vagy ipari, kereskedelmi vagy

tudományos berendezések használatáért vagy használati jogáért, vagy ipari,

kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatok közléséért fizetnek.

  4. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a licencdíj

egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró haszonhúzója a másik Szerződő

Államban, amelyből a licencdíj származik, egy ott levő telephely útján

tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levő állandó bázis segítségével szabad

foglalkozást űz, és a jog vagy vagyoni érték, amely után a licencdíjat fizetik,

ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz tartozik. Ezekben az

esetekben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettől függően,

alkalmazást.

  5. A licencdíj akkor tekintendő az egyik Szerződő Államból származónak, ha

a licencdíjat fizető maga ez az Állam, annak politikai egysége vagy helyi

hatósága, vagy az ebben az Államban illetőséggel bíró személy. Ha azonban a

licencdíjat fizető személynek, függetlenül attól, hogy bír-e illetőséggel az egyik

Szerződő Államban vagy nem, az egyik Szerződő Államban telephelye vagy

állandó bázisa van, amellyel kapcsolatban a licencdíjfizetési kötelezettség

felmerült, és ezt licencdíjat ez a telephely vagy állandó bázis viseli, így az ilyen

licencdíj abból az Államból származónak tekintendő, amelyben a telephely

vagy állandó bázis van.

  6. Ha a licencdíjat fizető személy és a licencdíj haszonhúzója, vagy mindkettő

és egy másik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn és emiatt a

licencdíj összege azon használathoz, joghoz vagy információhoz mérten, amely

után fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a licencdíjat fizető és a

licencdíj haszonhúzója ilyen kapcsolatok nélkül megállapodott volna, úgy e

Cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az

esetben a többletösszeg mindegyik Szerződő Állam jogszabályai szerint, az

Egyezmény más rendelkezéseinek figyelembevételével adóztatható.

                                          13. Cikk

                           Elidegenítésből származó nyereség

  1. Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek a 6. Cikkben

meghatározott és a másik Szerződő Államban levő ingatlan vagyon

elidegenítéséből származó nyeresége ebben a másik Államban adóztatható.

  2. Az olyan ingó vagyon elidegenítéséből származó nyereség, amely az egyik

Szerződő Állam vállalkozása másik Szerződő Államban levő telephelyének

üzleti vagyona vagy amely egy olyan állandó bázishoz tartozik, amellyel az

egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy szabad foglalkozás

gyakorlása céljából a másik Szerződő Államban rendelkezik, beleértve az olyan

nyereséget, amelyet egy ilyen telephelynek (egyedül vagy egész vállalkozással

együtt történő) elidegenítéséből, vagy egy ilyen állandó bázisnak az

elidegenítéséből származik, ebben a másik Államban adóztatható.


  3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett tengeri hajók vagy légi járművek,

vagy az ilyen tengeri hajók vagy légi járművek üzemeltetését szolgáló ingó

vagyon elidegenítéséből származó nyereség csak abban a Szerződő Államban

adóztatható, ahol a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.

  4. Olyan társaság részvényeinek elidegenítéséből származó nyereség,

amelynek vagyona közvetlenül vagy közvetve főleg az egyik Szerződő

Államban fekvő ingatlan vagyonból áll, ebben az Államban adóztatható.

  5. Az előző bekezdésekben nem említett vagyon elidegenítéséből származó

nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, ahol a jövedelem

keletkezik.

                                          14. Cikk

                                     Szabad foglalkozás

  1. Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró

személy szabad foglalkozásból vagy más önálló jellegű tevékenységből élvez,

csak ebben az Államban adóztatható, kivéve az alábbi eseteket, amikor az

ilyen jövedelem a másik Szerződő Államban is megadóztatható:

  a) ha a személy tevékenységének kifejtéséhez a másik Szerződő Államban

rendszeresen állandó bázissal rendelkezik; ebben az esetben a jövedelem csak

annyiban adóztatható ebben a másik Szerződő Államban, amennyiben az

ennek az állandó berendezésnek tudható be;

  b) ha a személy tartózkodása a másik Szerződő Államban a vonatkozó

pénzügyi évben összesen 120 napot kitevő vagy azt meghaladó időszakot vagy

időszakokat tesz ki; ebben az esetben a jövedelem csak annyiban adóztatható

ebben a másik Államban, amennyiben az az ebben a másik Államban kifejtett

tevékenységből származik.

  2. A „szabad foglalkozás” kifejezés magában foglalja különösen az önállóan

kifejtett     tudományos,        irodalmi, művészeti,        nevelési    vagy     oktatási

tevékenységet, valamint az orvosok, ügyvédek, mérnökök, építészek,

fogorvosok és könyvszakértők önálló tevékenységét.

                                          15. Cikk

                                     Nem önálló munka

  1. A 16., 18. és 19. Cikk rendelkezéseinek fenntartásával, a fizetés, a bér és

más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró

személy nem önálló munkáért kap, csak ebben az Államban adóztatható,

kivéve, ha a munkát a másik Szerződő Államban végzik. Amennyiben a munkát

ott végzik, úgy az azért kapott térítés ebben a másik Államban adóztatható.

  2. Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az a térítés, amelyet az

egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy a másik Szerződő Államban

végzett nem önálló munkáért kap, csak az először említett Államban

adóztatható, ha:

  a) a kedvezményezett a másik Államban a vonatkozó pénzügyi évben nem

tartózkodik összesen 183 napot meghaladó időszakban vagy időszakokban; és

  b) a térítést olyan munkaadó fizeti, vagy olyan munkaadó nevében fizetik, aki

nem bír illetőséggel a másik Államban; és


   c) a térítést nem a munkaadónak a másik Államban levő telephelye vagy

állandó bázisa viseli.

   3. Tekintet nélkül e Cikk előző rendelkezéseire, a nemzetközi forgalomban

üzemeltetett tengeri hajó vagy légi jármű fedélzetén végzett nem önálló

munkáért járó térítés abban a Szerződő Államban adóztatható, ahol a

vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.

                                          16. Cikk

  Igazgatók tiszteletdíja és magas beosztású ügyvezető tisztségviselők térítése

   1. Az igazgatói tiszteletdíj és más hasonló fizetések, amelyet az egyik

Szerződő Államban illetőséggel bíró személy olyan minőségében élvez, mint a

másik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság igazgatótanácsának tagja,

ebben a másik Államban adóztatható.

   2. A fizetés, a bér és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerződő

Államban illetőséggel bíró személy olyan minőségében élvez, mint a másik

Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság magas beosztású ügyvezető

tisztségviselője, ebben a másik Államban adóztatható.

                                          17. Cikk

                        Előadóművészek és sportolók jövedelme

   1. Tekintet nélkül a 14. és 15. Cikk rendelkezéseire, az olyan jövedelem,

amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró előadóművész, mint

színpadi, film-, rádió- vagy televíziós művész, vagy zeneművész, vagy sportoló

élvez ilyen minőségében a másik Szerződő Államban kifejtett személyes

tevékenységéből, ebben a másik Államban adóztatható.

   2. Amennyiben egy előadóművész vagy egy sportoló által ilyen minőségben,

személyesen kifejtett tevékenységből származó jövedelmet nem az

előadóművésznek vagy a sportolónak magának, hanem más személynek kell

betudni, ez a jövedelem, tekintet nélkül a 7., 14. és 15. Cikk rendelkezéseire,

abban a Szerződő Államban adóztatható, ahol az előadóművész vagy a

sportoló tevékenységét kifejtette.

   3. Tekintet nélkül az e Cikk 1. és 2. bekezdésében foglalt rendelkezésekre,

az e Cikkben említett jövedelem adómentes abban a Szerződő Államban,

amelyben az előadóművész vagy a sportoló tevékenységét kifejti, feltéve, hogy

ezt a tevékenységet jelentős mértékben a másik Állam Kormányának vagy

helyi hatóságainak alapjaiból támogatják, vagy a tevékenységet a Szerződő

Államok közötti kulturális egyezmény vagy megállapodás alapján fejtik ki,

amennyiben ez az egyezmény vagy megállapodás erre vonatkozóan külön

rendelkezéseket tartalmaz.

                                          18. Cikk

                                     Nyugdíj és járadék


   1. A nyugdíj és járadék, amely az egyik Szerződő Államból származik, és

amelyet a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetnek,

csak ebben a másik Szerződő Államban adóztatható.

   2. A „járadék” kifejezés olyan meghatározott összeget jelent, amely

rendszeresen, meghatározott időközönként, egy életen keresztül vagy egy

bizonyos vagy egy megállapítható időtartam alatt fizetendő, olyan

kötelezettség alapján, amely megfelelő és teljes pénz, vagy pénzértékű

szolgáltatás ellenszolgáltatásaként jár.

                                          19. Cikk

                     Közszolgálattal kapcsolatos térítés és nyugdíj

   1. A nem nyugdíj jellegű térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban vagy

annak politikai egysége vagy helyi hatósága fizet közvetlenül vagy az általa

létesített alapból egy természetes személynek az ezen Államnak vagy

egységének vagy hatóságának teljesített szolgálatért, csak ebben az Államban

adóztatható.

   2. Mindazonáltal ez a térítés csak a másik Szerződő Államban adóztatható,

ha a szolgálatot ebben a másik Államban teljesítették és a természetes

személy ebben az Államban illetőséggel bír, aki:

   a) ennek az Államnak az állampolgára; vagy

   b) nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából vált ebben az Államban

illetőséggel bíró személlyé.

   3. a) A nyugdíj, amelyet az egyik Szerződő Állam vagy annak valamely

politikai egysége vagy helyi hatósága fizet közvetlenül vagy az általa létesített

szolgálatért, csak ebben az Államban adóztatható.

   b) Mindazonáltal ez a nyugdíj csak a másik Szerződő Államban adóztatható,

ha a természetes személy abban az Államban illetőséggel bír, és egyidejűleg

annak az Államnak az állampolgára.

   4. A 15., 16. és 18. Cikk rendelkezései alkalmazandók az egyik Szerződő

Állam vagy annak valamely politikai egysége vagy helyi hatósága által végzett

üzleti tevékenységgel kapcsolatos szolgálatért fizetett térítésre és nyugdíjra.

                                          20. Cikk

                       Tanulók és tanárok által kapott térítések

   Az az összeg, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró olyan

személy kap, aki ideiglenesen tartózkodik a másik Szerződő Államban

kizárólag

   a) mint az utóbbi Szerződő Államban levő egyetem, főiskola vagy iskola

hallgatója, vagy

   b) mint kereskedelmi vagy műszaki gyakornok az utóbbi Szerződő Államban,

valamely vallási, jótékonysági, tudományos vagy oktatási szervezettől

származó adomány, ellátmány vagy jutalom kedvezményezettjeként,

elsődlegesen tanulmány vagy kutatás céljából, nem adóztatható a másik

Szerződő Államban.

   Ugyanez alkalmazandó az ebben a másik Államban teljesített szolgálatért

járó térítés összegére, feltéve, hogy az ilyen szolgálat tanulmányaival vagy

szakmai képzésével kapcsolatos, vagy ez az összeg az ellátásához szükséges.


                                          21. Cikk

             Egyetemi tanárok, tanárok és kutatók által kapott térítések

   1. Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró az a személy, aki a másik

Szerződő Államban levő egyetem, főiskola vagy más felsőfokú oktatási

intézmény meghívására ebbe a másik Államba látogat kizárólag azzal a céllal,

hogy az ilyen intézménynél tanítson vagy tudományos kutatást folytasson két

évet meg nem haladó, fizetéssel járó időszakra, nem adóztatható ebben a

másik Államban az ilyen tanításért vagy kutatásért kapott térítés után.

   2. Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók a nem közérdekből

vállalt, hanem elsődlegesen egy vagy több meghatározott személy javát

szolgáló kutatómunkáért kapott térítésre.

                                          22. Cikk

                                      Egyéb jövedelem

   1. Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek az Egyezmény

előző Cikkeiben nem tárgyalt jövedelme, bárhol keletkezzen is, csak ebben az

Államban adóztatható.

   2. Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók a 6. Cikk 2.

bekezdésében meghatározott ingatlan vagyonból származó jövedelmen kívüli

jövedelemre, ha az ilyen jövedelemnek az egyik Szerződő Államban

illetőséggel bíró kedvezményezettje a másik Szerződő Államban egy ott levő

telephely útján tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levő állandó bázis

segítségével szabad foglalkozást űz, és a jog vagy a vagyoni érték, amelyből a

jövedelem származik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz

tartozik. Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az

esettől függően, alkalmazást.

   3. Az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseinek fenntartásával, az egyik Szerződő

Államban illetőséggel bíró személynek az Egyezmény előző Cikkeiben nem

tárgyalt és a másik Szerződő Államban keletkező jövedelme ebben a másik

Államban is adóztatható.

                                        IV. FEJEZET

                         A KETTŐS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSE

                                          23. Cikk

                        A kettős adóztatás elkerülésének módjai

   A kettős adóztatást a következőképpen kell elkerülni:

   a) Egyiptomban:


  (i) Amennyiben valamely Egyiptomban illetőséggel bíró személy olyan

jövedelmet élvez, amely az Egyezmény rendelkezései szerint a Magyar

Köztársaságban adóztatható. Egyiptom levonja ennek a személynek a

jövedelme után beszedendő adóból azt az összeget, amely megfelel a Magyar

Köztársaságban fizetett jövedelemadónak. Az így levont összeg azonban nem

haladhatja meg a levonás előtt megállapított jövedelemadónak azt a részét,

amely, az esettől függően, a Magyar Köztársaságban adóztatható jövedelemre

esik.

  (ii) Amennyiben az Egyezmény bármely rendelkezése szerint valamely

Egyiptomban illetőséggel bíró személy által élvezett jövedelem adómentes

Egyiptomban, Egyiptom mindazonáltal a személynek a többi jövedelmére

történő adómegállapításnál figyelembe veheti a kivett jövedelmet.

  b) A Magyar Köztársaságban:

  (i) Amennyiben a Magyar Köztársaságban illetőséggel bíró személy olyan

jövedelmet élvez, amely az Egyezmény rendelkezései szerint Egyiptomban

adóztatható, a Magyar Köztársaság az (ii) és (iii) alpontok rendelkezéseinek

fenntartásával ezt a jövedelmet kiveszi az adóztatás alól.

  (ii) Amennyiben a Magyar Köztársaságban illetőséggel bíró személy olyan

jövedelmet élvez, amely a 10., 11. és 12. Cikk rendelkezései szerint

Egyiptomban adóztatható, a Magyar Köztársaság levonja azt az összeget,

amely megfelel az Egyiptomban fizetett adónak.

  Az így levont összeg azonban nem haladhatja meg a levonás előtt

megállapított adónak azt a részét, amely az Egyiptomból élvezett erre a

jövedelemre esik.

  (iii) Amennyiben az Egyezmény bármely rendelkezése szerint a Magyar

Köztársaságban illetőséggel bíró személy által élvezett jövedelem a Magyar

Köztársaságban adómentes, a Magyar Köztársaság mindazonáltal ennek a

személynek a többi jövedelmére történő adómegállapításnál figyelembe veheti

a kivett jövedelmet.

  c) A jövedelemadóból az egyik Szerződő Államban történő levonás céljaira a

másik Szerződő Államban fizetett adó úgy tekintendő, mint amely magában

foglalja azt az adót, amely egyébként a másik Szerződő Államban fizetendő, de

amelyet ez a Szerződő Állam csökkentett vagy elengedett gazdasági

fejlődésének        elősegítése       érdekében     adókedvezményeket          tartalmazó

jogszabályai alapján.

                                         V. FEJEZET

                           KÜLÖNLEGES RENDELKEZÉSEK

                                           24. Cikk

                                       Egyenlő elbánás

  1. Az egyik Szerződő Állam állampolgárai a másik Szerződő Államban nem

vethetők sem olyan adóztatás, sem pedig azzal összefüggő olyan kötelezettség

alá, amely más vagy terhesebb, mint az az adóztatás és az azzal összefüggő

kötelezettség, amelynek e másik Állam állampolgárai azonos körülmények

között alá vannak vagy alá lehetnek vetve.


   2. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban levő

telephelyét ebben a másik Államban nem lehet kedvezőtlenebbül adóztatni,

mint ennek a másik Államnak azonos tevékenységet folytató vállalkozásait.

   3. E Cikk rendelkezései nem értelmezendők úgy, mintha

   a) az egyik Szerződő Államot arra köteleznék, hogy a másik Szerződő

Államban illetőséggel bíró személyeknek személyi állapot vagy családi terhek

alapján olyan egyéni levonásokat, adókedvezményeket és adómérsékléseket

nyújtson, amelyeket a saját területén illetőséggel bíró személyeknek nyújt;

   b) azok érintenék az 1981. évi 157. törvény 4. Cikke 9. bekezdésének és 120.

Cikke 4. bekezdésének Egyiptomban való alkalmazását, feltéve, hogy

amennyiben az e Cikkekben biztosított mentesség az egyik Szerződő Államon

kívüli bármely Állam vagy terület állampolgárai számára elérhető, az ilyen

mentességet a Magyar Köztársaság állampolgárai számára is elérhetővé kell

tenni.

   4. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásai, amelyeknek tőkéje teljesen vagy

részben, közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Államban illetőséggel

bíró egy vagy több személy tulajdonában vagy ellenőrzése alatt van, az először

említett Államban nem vethetők sem olyan adóztatás, sem pedig azzal

összefüggő olyan kötelezettség alá, amely terhesebb, mint az az adóztatás és

azzal összefüggő kötelezettség, amelynek ennek az először említett Államnak

más hasonló vállalkozásai alá vannak vagy alá lehetnek vetve.

   5. Ebben a Cikkben az „adóztatás” kifejezés az Egyezmény tárgyát képező

adókat jelenti.

                                          25. Cikk

                                      Egyeztető eljárás

   1. Ha egy személy véleménye szerint az egyik Szerződő Állam vagy mindkét

Szerződő Állam intézkedései ránézve olyan adóztatáshoz vezetnek vagy fognak

vezetni, amely nem felel meg az Egyezmény rendelkezéseinek, ezeknek az

Államoknak a belső jogszabályai szerinti jogorvoslattól függetlenül, ügyét

előterjesztheti annak a Szerződő Államnak az illetékes hatóságához, amelyben

illetőséggel bír, vagy ha ügye a 24. Cikk 1. bekezdése alá tartozik, annak a

Szerződő Államnak az illetékes hatóságához, amelynek állampolgára. Az ügyet

arra az intézkedésre vonatkozó első értesítést követő három éven belül kell

előterjeszteni, amely az Egyezmény rendelkezéseinek meg nem felelő

adózáshoz vezetett.

   2. Ha az illetékes hatóság a kifogást jogosnak találja és maga nincs abban a

helyzetben, hogy kielégítő megoldást találjon, törekedni fog az ügyet a másik

Szerződő Állam illetékes hatóságával egyetértésben úgy rendezni, hogy az

Egyezménynek meg nem felelő adóztatás elkerülhető legyen. Az így létrejött

megállapodást alkalmazni kell, bármilyen határidőket írnak is elő a Szerződő

Államok belső jogszabályai.

   3. A Szerződő Államok illetékes hatóságai törekedni fognak arra, hogy a

nehézségeket vagy kétségeket, amelyek az Egyezmény értelmezésénél vagy

alkalmazásánál         felmerülnek,      egymással        egyetértésben      eloszlassák.

Tanácskozhatnak arról is, hogy miként lehet a kettős adóztatást elkerülni

olyan esetekben, amelyeket az Egyezmény nem tartalmaz.


  4. Az egyik Szerződő Állam, a belső jogszabályaiban előirányzott határidő

lejárta után, és mindenképpen öt évvel annak az adózási időszaknak a végétől

számítva, amelyben a vonatkozó jövedelem keletkezett, nem növelheti egyik

Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek az adóalapját sem azáltal,

hogy abba olyan jövedelmet is beleért, amelyet a másik Szerződő Államban

már megadóztattak. Ez a bekezdés nem alkalmazandó csalás, szándékos

mulasztás vagy gondatlanság esetében.

  5. A Szerződő Államok illetékes hatóságai az előző bekezdések értelmében

létrehozandó         egyetértés       elérése     céljából     egymással      közvetlenül

érintkezhetnek. Amennyiben szóbeli véleménycsere az egyetértés elérése

érdekében célszerűnek látszik, úgy az ilyen véleménycsere lefolytatható olyan

bizottságban, amely a Szerződő Államok illetékes hatóságainak képviselőiből

áll.

                                           26. Cikk

                                      Tájékoztatáscsere

  1. A Szerződő Államok illetékes hatóságai ki fogják cserélni az Egyezmény

rendelkezései vagy a Szerződő Államoknak az Egyezményben érintett adókra

vonatkozó belső jogszabályai végrehajtásához szükséges tájékoztatásokat,

amennyiben az általuk előirányzott adóztatás nem ellentétes az

Egyezménnyel, különösképpen a csalás megakadályozása vagy az ilyen adók

kijátszása területén. A kölcsönös tájékoztatást az 1. Cikk nem korlátozza. A

Szerződő Államnak a kapott tájékoztatást titokban kell tartania, ugyanúgy,

mint az ennek az Államnak belső jogszabályai alapján kapott tájékoztatásokat.

Mindazonáltal, ha a tájékoztatást a közlő Államban eredetileg titoknak

tekintik, azt csak olyan személyeknek vagy hatóságoknak (beleértve a

bíróságokat és az államigazgatási szerveket) lehet hozzáférhetővé tenni,

amelyek az Egyezmény tárgyát képező adók kivetésével vagy beszedésével,

ezen adók érvényesítésével vagy az azokra vonatkozó perléssel, vagy az

ezekkel az adókkal kapcsolatos jogorvoslatra vonatkozó határozatokkal

foglalkoznak. Ezek a személyek vagy hatóságok csak ilyen célokra

használhatják fel a tájékoztatásokat, de bírósági tárgyalásokon vagy bírósági

határozatokban a tájékoztatásokat hozzáférhetővé tehetik.

  2. Az 1. bekezdés rendelkezései semmi esetre sem értelmezhetők úgy,

mintha azok az egyik Szerződő Államot köteleznék:

  a) olyan államigazgatási intézkedések hozatalára, amelyek ennek vagy a

másik Szerződő Államnak a jogszabályaitól és államigazgatási gyakorlatától

eltérnek;

  b) olyan tájékoztatás adására, amely az egyik vagy a másik Szerződő

Államnak a jogszabályai szerint vagy rendes államigazgatási gyakorlatában

nem szerezhetők be;

  c) olyan tájékoztatás nyújtására, amely szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi

vagy foglalkozási titkot vagy üzleti eljárást tárna fel, vagy amelynek

nyilvánosságra hozatala ellentmondana a közrendnek (ordre public).

                                           27. Cikk

                            Diplomaták és konzuli tisztviselők


  Az Egyezmény nem érinti a diplomaták vagy konzuli tisztviselők adózási

kiváltságait, amelyek a nemzetközi jog általános szabályai szerint vagy külön

egyezmények rendelkezései alapján őket megilletik.

                                        VI. FEJEZET

                                 ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

                                          28. Cikk

                                      Hatálybalépés

  1. A Szerződő Államok értesítik egymást arról, hogy az Egyezmény

hatálybalépéséhez szükséges alkotmányos követelményeknek eleget tettek.

  2. Az Egyezmény az 1. bekezdésben említett értesítések közül a későbbinek

a kelte után 60 nappal lép hatályba és rendelkezései alkalmazandók:

  a) a forrásnál levont adók tekintetében azt az évet követő naptári év január

első napján vagy az után és a következő években keletkezett jövedelemre,

amelyben az e Cikk 1. bekezdésében említett értesítések közül a későbbit

megküldték;

  b) az egyéb adók tekintetében az e Cikk 1. bekezdésében említett értesítések

közül a későbbi értesítés megküldése évének január első napja után végződő

adózási időszakokra.

                                          29. Cikk

                                         Felmondás

  Az Egyezmény addig marad hatályban, ameddig az egyik Szerződő Fél azt fel

nem mondja. Az Egyezményt bármelyik Szerződő Fél felmondhatja diplomáciai

úton úgy, hogy a felmondásról értesítést ad legalább hat hónappal bármely

naptári év vége előtt, amely az Egyezmény hatálybalépésének keltétől

számított ötéves időszak után következik. Ebben az esetben az Egyezmény

hatályát veszti:

  a) a forrásnál levont adók tekintetében a felmondásról szóló értesítés

átadásának évét követő naptári évben és a következő években keletkezett

jövedelemre;

  b) az egyéb adók tekintetében a felmondásról szóló értesítés átadásának

évét követő év január első napján vagy az után kezdődő adózási időszakokra.

  ENNEK HITELÉÜL a kellő felhatalmazással rendelkező alulírottak az

Egyezményt aláírták.

  KÉSZÜLT Kairóban, 1991. november 5. napján, két eredeti példányban,

magyar, arab és angol nyelven, mindegyik szöveg egyaránt hiteles. A magyar

és az arab szöveg eltérő értelmezése esetén az angol szöveg irányadó.

          A Magyar         Az Egyiptomi

        Köztársaság            Arab

         Kormánya          Köztársaság

          nevében            Kormánya


                              nevében

                                        Jegyzőkönyv

  A kettős adóztatás elkerülésére a jövedelemadók területén a Magyar

Köztársaság Kormánya és az Egyiptomi Arab Köztársaság Kormánya közötti

Egyezmény         mai     napon       történt   aláírásával    egyidejűleg     alulírottak

megállapodtak a következő rendelkezésekben, amelyek az Egyezmény szerves

részét képezik:

  a 24. Cikk 3. bekezdés b) pontja vonatkozásában a hivatkozott egyiptomi

törvény a következőképpen hangzik:

  „1981. évi 157. törvény 4. Cikk 9. bekezdés:

  Mentesítendők az adó alól a következők:

  (9) Az olyan külföldi ingó értékekből származó nyereség, kamat és egyéb,

amelyeket az egyiptomi biztosító és viszontbiztosító társaságoknak külföldön

letétbe kell helyezniük és továbbra is letétbe helyeznek külföldi jogszabályok

vagy viszontbiztosítási egyezmények értelmében azzal a céllal, hogy a

biztosítási         vagy         viszontbiztosítási       ügyleteikkel       kapcsolatos

eszközkihelyezésekkel vagy bármely más fizetési kötelezettségükkel arányos

biztosítékot képezzenek.

  Ez a mentesség nem alkalmazandó abban az esetben, ha bebizonyosodik,

hogy a külföldi ingó értékek külföldön letétbe vannak helyezve, és a

mentesség akkor sem alkalmazandó, ha a letétbehelyezési kötelezettséget

megszüntetik.

  A fenti rendelkezések olyan országokban működő biztosító társaságokra

alkalmazandók, amelyekben azok jogszabályai nem írják elő, hogy az ilyen

társaságok biztosítékul pénzeszközöket, számlatartalékot vagy egyéb

tartalékot helyezzenek letétbe és tartsanak letétben ezekre a célokra, feltéve,

hogy a biztosítékul letétbe helyezett pénzeszközöket vagy a váratlan

események vagy kockázatok fedezésére szolgáló számlatartalékot vagy egyéb

tartalékot a pénzügyminiszternek a gazdasági miniszterrel való megegyezés

után hozott határozata előírja.

  120. Cikk 4. bekezdés:

  Mentesítendők az adó alól a következők:

  Az olyan egyiptomi részvénytársaságok által minden pénzügyi évben

felosztott nyereség, amely társaságok célja az, hogy tőkéjüket különböző

részvényekbe és kötvényekbe fektessék, olyan mértékben, amilyenben

jövedelmet élveznek ezekből az értékpapírokból az említett, ugyanazon

pénzügyi évben, az alábbi két feltétel teljesítése esetén.

  a) Az ilyen jövedelmek után a tételes adót meg kell fizetni vagy azok

adómentesek.

  b) A társasági tőkének - beleértve a tartalékokat és a felhalmozott

számlaösszegeket és a megkötött kölcsönüzleteket - legalább 90 százalékát

kell értékpapírokba fektetni.”

  E rendelkezések módosítása esetén az illetékes hatóságok tanácskoznak

egymással és megállapodnak az alkalmazásra vonatkozólag.

  ENNEK HITELÉÜL a kellő felhatalmazással rendelkező alulírottak a

Jegyzőkönyvet aláírták.

  KÉSZÜLT Kairóban, 1991. november 5. napján, két eredeti példányban

magyar, arab és angol nyelven, mindegyik szöveg egyaránt hiteles. A magyar

és az arab szöveg eltérő értelmezése esetén az angol szöveg irányadó.


          A Magyar         Az Egyiptomi

        Köztársaság            Arab

         Kormánya          Köztársaság

          nevében            Kormánya

                             nevében”




3. §




Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban az Egyezmény 28. cikk  2. (a) pontja alá eső adók tekintetében 1995. január 1-jétől, a 28. cikk 2. (b) pontja alá eső adók tekintetében 1994. január 1-jétől kell alkalmazni.






I N D O K O L Á S




Az Egyezmény törvényhozási tárgyat érint, ezért a nemzetközi szerződések megkötésének alkotmányos szabályai és a jogalkotás rendjének törvényi előírásai szerint a kihirdetésre törvényben van mód.


Az Egyezmény megfelelően szolgálja a Magyar Köztársaság mindenoldalú nemzetközi kapcsolatainak ápolásához és elmélyítéséhez fűződő érdekeket.

Az Egyezményt az Országgyűlés  54/1993. (VI.18.) sz. határozatával megerősítette. "
