"MAGYAR  KÖZTÁRSASÁG  KORMÁNYA

T/637.számú
törvényjavaslat





A Magyar Köztársaság Kormánya és a Kanadai Kormány között a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelem- és a vagyonadók területén Budapesten, 1992. április 15-én aláírt Egyezmény kihirdetéséről




Előadó:  Bokros Lajos
pénzügyminiszter




Budapest, 1995. március

1995. évi ..................törvény a Magyar Köztársaság Kormánya és a Kanadai Kormány között a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelem- és a vagyonadók területén Budapesten, 1992. április  15-én aláírt Egyezmény kihirdetéséről




1. §


Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság Kormánya és a Kanadai Kormány között a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelem- és a vagyonadók területén Budapesten, 1992. április 15-én aláírt Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (Az Egyezmény megerősítéséről szóló jegyzékváltás 1994. augusztus 2-án megtörtént. Ennek megfelelően az Egyezmény 1994. október 1-én hatályba lépett.) 




2. §


Az Egyezmény magyar nyelvű szövege a következő:
:

                                         EGYEZMÉNY

a Magyar Köztársaság Kormánya és a Kanadai Kormány között a kettős

              adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának

         megakadályozására a jövedelem- és a vagyonadók területén

  A Magyar Köztársaság Kormánya és a Kanadai Kormány

  attól az óhajtól vezetve, hogy Egyezményt kössenek a kettős adóztatás

elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelem- és

a vagyonadók területén,

  MEGÁLLAPODTAK A KÖVETKEZŐKBEN:

                               I. AZ EGYEZMÉNY HATÁLYA

                                              1. Cikk

                                        Személyi hatály

  Az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik Szerződő

Államban vagy mindkét Szerződő Államban illetőséggel bírnak.

                                              2. Cikk

                                 Az Egyezmény alá eső adók

  1. Az Egyezmény a beszedés módjára való tekintet nélkül, azokra az adókra

terjed ki, amelyeket a jövedelem és a vagyon után az egyes Szerződő Államok

részére beszednek.

  


   2. Jövedelem- és vagyonadóknak tekintendők mindazok az adók, amelyeket a

teljes jövedelem, a teljes vagyon, vagy a jövedelem vagy vagyon részei után

beszednek, ideértve az ingó vagy ingatlan vagyon elidegenítéséből származó

nyereség utáni adókat, valamint az értéknövekedési adókat.

   3. Azok a jelenleg létező adók, amelyekre az Egyezmény kiterjed, különösen

a következők:

   a) Kanada esetében:

   a Kanadai Kormány által beszedett jövedelem- és vagyonadók (a

továbbiakban „kanadai adó”);

   b) a Magyar Köztársaság esetében:

   (i) a személyi jövedelemadó;

   (ii) a nyereségadók;

   (a továbbiakban „magyar adó”).

   4. Az Egyezmény alkalmazandó azokra az azonos vagy lényegében hasonló

jellegű adókra és vagyonadókra is, amelyeket az Egyezmény aláírása után a

jelenleg létező adók mellett vagy azok helyett bevezetnek. A Szerződő Államok

illetékes hatóságai értesíteni fogják egymást a vonatkozó adójogszabályaikban

végrehajtott bármely lényeges változásról.

                                  II. MEGHATÁROZÁSOK

                                          3. Cikk

                                Általános meghatározások

   1. Az Egyezmény értelmében, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:

   a) a „Kanada” kifejezés, földrajzi értelemben, jelenti Kanada területét,

ideértve

   (i) a Kanada parti tengerein túl fekvő bármely olyan területet, amelyen

Kanada a nemzetközi joggal és Kanada törvényeivel összhangban, jogokat

gyakorolhat a tengerfenék és az altalaj és azok természeti kincsei

tekintetében,

   (ii) a tengereket és az (i) alpontban említett területek fölötti légteret minden

olyan tevékenység tekintetében, amelyet az ott említett természeti kincsek

feltárásával vagy kiaknázásával kapcsolatban kifejtenek;

   b) a „Magyar Köztársaság” kifejezés, földrajzi értelemben, jelenti a Magyar

Köztársaság területét;

   c) „az egyik Szerződő Állam” és „a másik Szerződő Állam” kifejezés Kanadát

vagy a Magyar Köztársaságot jelenti, ahogyan a szövegösszefüggés kívánja;

   d) a „személy” kifejezés magában foglalja a természetes személyt, a

hagyatékot, a célvagyont, a társaságot és minden más személyi egyesülést;

   e) a „társaság” kifejezés jelenti a jogi személyeket vagy azokat a

jogalanyokat, amelyeket az adóztatás szempontjából jogi személyeknek

tekintenek: francia nyelven a „société” kifejezés „corporation”-t is jelent a

kanadai jogszabályok szerinti értelemben;

   f) „az egyik Szerződő Állam vállalkozása” és „a másik Szerződő Állam

vállalkozása” kifejezés az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy,

illetőleg a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy által folytatott

vállalkozást jelenti;

   g) az „illetékes hatóság” kifejezés:


  (i) Kanada esetében az állami bevételek miniszterét vagy annak

meghatalmazott képviselőjét,

  (ii) a Magyar Köztársaság esetében a pénzügyminisztert vagy annak

meghatalmazott képviselőjét

jelenti;

  h) az „adó” kifejezés kanadai adót vagy magyar adót jelent, ahogyan a

szövegösszefüggés kívánja;

  i) az „állampolgár” kifejezés jelenti:

  (i) azt a természetes személyt, aki az egyik Szerződő Állam

állampolgárságával rendelkezik,

  (ii) azt a jogi személyt, személyi társaságot és társulást, amelynek ez a jogi

helyzete az egyik Szerződő Állam hatályos jogszabályaiból származik;

  j) a „nemzetközi forgalom” kifejezés jelent minden olyan szállítást, amelyet

az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy által üzemeltetett

tengeri hajó vagy légi jármű bonyolít le, kivéve, ha a tengeri hajót vagy légi

járművet csak a másik Szerződő Államban levő helyek között üzemeltetik.

  2. Az Egyezménynek az egyik Szerződő Állam által történő alkalmazásánál,

ha a szövegösszefüggés mást nem kíván, bármely, abban meg nem határozott

kifejezésnek olyan értelme van, mint amilyent arra nézve ennek az Államnak

azokra az adókra vonatkozó jogszabályai megállapítanak, amelyekre az

Egyezmény alkalmazást nyer.

                                          4. Cikk

                              Lakóhely az adó szempontjából

  1. Az Egyezmény értelmében az „egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró

személy” kifejezés jelenti:

  a) azt a személyt, aki ennek az Államnak a jogszabályai szerint lakóhelye,

állandó tartózkodási helye, üzletvezetésének helye vagy más hasonló ismérv

alapján ott adóköteles;

  b) a Szerződő Állam Kormányát vagy annak politikai egységét vagy helyi

hatóságát vagy az ilyen kormány vagy hatóság ügynökségét vagy intézményét.

  2. Amennyiben egy természetes személy az 1. bekezdés rendelkezései

szerint mindkét Szerződő Államban illetőséggel bír, helyzete a következők

szerint határozandó meg:

  a) ez a személy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak,

amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik; ha mindkét Államban rendelkezik

állandó lakóhellyel, abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak,

amellyel személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (létérdekek

központja);

  b) amennyiben nem határozható meg, hogy a személy létérdekeinek

központja melyik Államban van, vagy ha egyik Államban sem rendelkezik

állandó lakóhellyel, abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak,

amelyben szokásos tartózkodási helye van;

  c) amennyiben a személynek mindkét Államban van, vagy egyikben sincs

szokásos tartózkodási helye, abban az Államban tekintendő illetőséggel

bírónak, amelynek állampolgára;

  d) amennyiben a személy mindkét Államnak vagy egyiknek sem

állampolgára, a Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel

rendezik a kérdést.


   3. Amennyiben az 1. bekezdés rendelkezései szerint egy társaság mindkét

Szerződő Államban illetőséggel bír, helyzete a következők szerint határozandó

meg:

   a) abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelynek

állampolgára;

   b) amennyiben egyik Államnak sem állampolgára, abban az Államban

tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben tényleges üzletvezetésének helye

van.

   4. Amennyiben más, mint egy természetes személy vagy egy társaság az 1.

bekezdés rendelkezései szerint mindkét Szerződő Államban illetőséggel bír, a

Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel törekedni

fognak arra, hogy a kérdést rendezzék, és meghatározzák az Egyezmény

alkalmazási módját az ilyen személyre.

                                          5. Cikk

                                         Telephely

   1. Az Egyezmény értelmében a „telephely” kifejezés állandó üzleti

berendezést jelent, amellyel az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró

személy üzleti tevékenységét egészben vagy részben kifejti.

   2. Az 1. bekezdés értelmében az „üzleti berendezés” kifejezés magában

foglalja a termelőberendezést is.

   3. A „telephely” kifejezés magában foglalja különösen:

   a) az üzletvezetés helyét;

   b) a fiókot;

   c) az irodát;

   d) a gyártelepet;

   e) a műhelyt;

   f) a bányát, az olaj- és földgázkutat, a kőfejtőt vagy a természeti kincsek

kiaknázására szolgáló bármely más telepet; és

   g) az építési kivitelezést vagy szerelést, ha időtartama 12 hónapot meghalad.

   4. Tekintet nélkül e Cikk előző rendelkezéseire, az egyik Szerződő Államban

illetőséggel bíró személlyel kapcsolatban nem tekintendők „telephelynek”:

   a) azok a berendezések, amelyeket kizárólag e személy javainak vagy

áruinak raktározására, kiállítására vagy kiszolgáltatására használnak;

   b) a személy javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag

raktározás, kiállítás vagy kiszolgáltatás céljából tartanak;

   c) az állandó üzleti berendezés, amelyet kizárólag abból a célból tartanak

fenn, hogy a személy részére javakat vagy árukat vásároljanak, vagy

információkat szerezzenek;

   d) az állandó üzleti berendezés, amelyet kizárólag abból a célból tartanak

fenn, hogy a személy részére bármely más, előkészítő vagy kisegítő jellegű

tevékenységet folytassanak;

   e) az állandó berendezés, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn,

hogy a személy részére bármely más, előkészítő vagy kisegítő jellegű

tevékenységet folytassanak;

   f) az állandó üzleti berendezés, amelyet kizárólag az a)-e) pontokban említett

tevékenységek valamelyik kombinációjára tartanak fenn, feltéve, hogy az

állandó üzleti berendezésnek ebből a kombinációból származó teljes

tevékenysége előkészítő vagy kisegítő jellegű.


  5. Tekintet nélkül az 1. és 3. bekezdés rendelkezéseire, ha egy személy -

kivéve a független képviselőt, akire a 6. bekezdés nyer alkalmazást - az egyik

Szerződő Államban illetőséggel bíró személy érdekében tevékenykedik és a

másik Szerződő Államban meghatalmazása van, amellyel ott rendszeresen él,

arra hogy e személy nevében szerződéseket kössön, úgy ez az utóbbi személy

telephellyel bírónak tekintendő ebben a másik Államban minden olyan

tevékenység tekintetében, amelyet az először említett személy a részére kifejt,

kivéve, ha az először említett személy tevékenysége a 4. bekezdésben említett

tevékenységekre korlátozódik, amelyek, ha azokat egy állandó üzleti

berendezésen keresztül fejtenek ki, az említett bekezdés rendelkezései

értelmében nem tennék ezt az állandó üzleti berendezést telephellyé.

  6. Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személyt nem lehet úgy

tekinteni, mintha a másik Szerződő Államban telephelye lenne csupán azért,

mert tevékenységét ebben az Államban alkusz, bizományos vagy más

független képviselő útján fejti ki, feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti

tevékenységük keretében járnak el.

  7. Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság egy

olyan társaságot irányít vagy azt egy olyan társaság irányítja, amely a másik

Szerződő Államban illetőséggel bír, vagy a másik Államban (akár telephely

útján, akár más módon) fejti ki tevékenységét, önmagában még nem teszi

egyik társaságot sem a másik telephelyévé.

                         III. A JÖVEDELEM MEGADÓZTATÁSA

                                          6. Cikk

                        Ingatlan vagyonból származó jövedelem

  1. Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró

személy a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból (beleértve a

mező- és erdőgazdasági üzemek jövedelmét) élvez, ebben a másik Államban

adóztatható.

  2. Az Egyezmény értelmében az „ingatlan vagyon” kifejezést annak a

Szerződő Államnak a jogszabályai szerint kell meghatározni, amelyben ez a

vagyon fekszik. Ez a kifejezés minden esetben magában foglalja az ingatlan

vagyon tartozékait, a mező- és erdőgazdasági üzemek élő és holt felszerelését,

azokat a jogokat, amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi

rendelkezések nyernek alkalmazást, az ingatlan vagyon haszonélvező jogát és

az ásványlelőhelyek, források és más természeti kincsek kiaknázásáért vagy

kiaknázásának jogáért járó változó vagy állandó térítésekre vonatkozó jogokat;

a tengeri hajók és légi járművek nem tekintendők ingatlan vagyonnak.

  3. Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók az ingatlan vagyon közvetlen

használatából, bérbeadásából vagy használatának minden más formájából

származó jövedelemre és az ilyen vagyon elidegenítéséből keletkező

jövedelemre, úgy mint az ilyen vagyonnal kapcsolatosan korábban

engedélyezett értékcsökkenési leírásból származó jövedelemre.

  4. Az 1. és 3. bekezdés rendelkezései az üzleti tevékenység kifejtésére vagy a

szabad foglalkozás gyakorlására szolgáló ingatlan vagyonból származó

jövedelemre is alkalmazandók.


                                          7. Cikk

                                   Vállalkozási nyereség

  1. Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy vállalkozási

nyeresége csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha ez a személy üzleti

tevékenységét a másik Szerződő Államban egy ott levő telephely útján fejti ki.

Amennyiben a személy ily módon fejti ki vagy fejtette ki tevékenységét, a

személy vállalkozási nyeresége a másik Államban adóztatható, azonban csak

olyan mértékben, amilyen mértékben az ennek a telephelynek tudható be.

  2. A 3. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerződő

Államban illetőséggel bíró személy üzleti tevékenységét a másik Szerződő

Államban egy ott levő telephely útján fejti ki, ennek a telephelynek mindegyik

Szerződő Államban azokat a vállalkozási nyereségeket kell betudni, amelyeket

akkor érhetne el, ha azonos vagy hasonló tevékenységet azonos vagy hasonló

feltételek mellett, mint önálló személy fejtene ki és az először említett

személlyel és minden más személlyel lebonyolított forgalmában teljesen

független lenne.

  3. A telephely vállalkozási nyereségének megállapításakor elismerhetők azok

a költségek, amelyek levonhatók annak a Szerződő Államnak a jogszabályai

szerint, amelyben a telephely van, és amelyek a telephely miatt merültek fel,

beleértve az üzletvezetési és általános ügyviteli költségeket, tekintet nélkül

arra, hogy abban az Államban merültek-e fel, ahol a telephely van, vagy

máshol.

  4. Egy személy telephelyének nem tudható be vállalkozási nyereség,

javaknak vagy áruknak ezen telephely által a személy részére történő puszta

vásárlása miatt.

  5. Az előző bekezdések céljaira a telephelynek betudandó vállalkozási

nyereségeket évről évre azonos módon kell megállapítani, hacsak alapos és

elégséges ok nincs az ellenkezőjére.

  6. Amennyiben a vállalkozási nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz,

amelyekkel az Egyezmény más Cikkei külön foglalkoznak, úgy azoknak a

Cikkeknek a rendelkezéseit e Cikk rendelkezései nem érintik.

                                          8. Cikk

                                 Hajózás és légiközlekedés

  1. Az a nyereség, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró

személy tengeri hajóknak vagy légi járműveknek a nemzetközi forgalomban

való üzemeltetéséből élvez, csak ebben az Államban adóztatható.

  2. Tekintet nélkül az 1. bekezdés és a 7. Cikk rendelkezéseire, az a nyereség,

amely tengeri hajóknak vagy légi járműveknek az egyik Szerződő Államban

levő helyek közötti üzemeltetéséből származik, ebben az Államban

adóztatható.

  3. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései alkalmazandók az ezekben a

bekezdésekben említett olyan nyereségekre is, amelyeket az egyik Szerződő

Államban illetőséggel bíró személy valamely poolban, közös üzemeltetésben

vagy nemzetközi üzemeltetésű szervezetben való részvételéből élvez.


                                           9. Cikk

                                      Társult személyek

   1. Amennyiben

   a) az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy közvetlenül vagy

közvetve       a    másik Szerződő          Államban      illetőséggel   bíró     személy

üzletvezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesedik, vagy

   b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerződő

Államban és a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy

üzletvezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesednek,

és ezekben az esetekben a két személy egymás között kereskedelmi vagy

pénzügyi kapcsolataikra tekintettel olyan feltételekben állapodik meg, vagy

olyan feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független

személyek egymással megállapodnának, úgy az a jövedelem, amelyet a

személyek egyike e feltételek nélkül elért volna, de e feltételek miatt nem ért

el, ennek a személynek a jövedelméhez hozzászámítható és megfelelően

megadóztatható.

   2. Amennyiben az egyik Szerződő Állam valamely, ebben az Államban

illetőséggel bíró személy jövedelméhez hozzászámítja - és megfelelően

megadóztatja - azt a jövedelmet, amely után a másik Szerződő Államban

illetőséggel bíró személyt ebben a másik Államban megadóztatták, és az így

hozzászámított jövedelem olyan jövedelem, amelyet az először említett

személy elért volna, ha a két személy olyan feltételekben állapodott volna meg

egymással, amelyekben független személyek egymással megállapodtak volna,

úgy ennek a másik Államnak megfelelően ki kell igazítania az ilyen

jövedelemre ott kivetett adó összegét. E kiigazítás megállapításánál

figyelembe kell venni az Egyezmény egyéb rendelkezéseit, és a Szerződő

Államok illetékes hatóságai, szükség esetén, tanácskoznak egymással.

   3. Az egyik Szerződő Állam nem módosítja valamely személy jövedelmét az 1.

bekezdésben említett körülmények között a belső jogszabályaiban előirányzott

határidők lejárata után, és semmi esetre sem annak az évnek a végétől

számított öt év eltelte után, amelyben azt a jövedelmet, amely a módosításnak

alá lenne vetve, az 1. bekezdésben említett feltételek nélkül ez a személy

elérhette volna.

   4. A Szerződő Államok adójogszabályaiban foglalt rendelkezések

fenntartásával, a 2. és 3. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók csalás,

szándékos mulasztás vagy gondatlanság esetén.

                                          10. Cikk

                                          Osztalék

   1. Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró

társaság a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizet, ebben

a másik Államban adóztatható.

   2. Mindazonáltal ez az osztalék abban a Szerződő Államban is, amelyben az

osztalékot fizető társaság illetőséggel bír, ennek az Államnak a jogszabályai

szerint megadóztatható, de ha a kedvezményezett az osztalék haszonhúzója,

az így megállapított adó nem haladhatja meg:


  a) az osztalék bruttó összegének 10 százalékát, ha az osztalék haszonhúzója

olyan társaság, amely az osztalékot fizető társaságban a szavazati jognak

legalább 25 százalékát közvetlenül vagy közvetve ellenőrzése alatt tartja;

  b) az osztalék bruttó összegének 15 százalékát minden egyéb esetben.

  E bekezdés rendelkezései nem érintik a társaság adóztatását azon nyereség

után, amelyből az osztalékot fizetik.

  3. Az e Cikkben használt „osztalék” kifejezés részvényekből, élvezeti

részvényekből        vagy      élvezeti   jogokból,     bányarészvényekből,       alapítói

részvényekből vagy más, nyereségrészesedést biztosító jogokból - kivéve a

követeléseket - származó jövedelmet, valamint olyan jövedelmet jelent, amely

annak az Államnak a jogszabályai szerint, amelyben a nyereséget felosztó

társaság illetőséggel bír, a részvényekből származó jövedelemmel azonos

adóztatási elbírálás alá esik.

  4. A 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztalék egyik

Szerződő Államban illetőséggel bíró haszonhúzója a másik Szerződő Államban,

amelyben az osztalékot fizető társaság illetőséggel bír, egy ott levő telephely

útján tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levő állandó berendezés segítségével

szabad foglalkozást űz, és az érdekeltség, amely után az osztalékot fizetik,

ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik. Ebben

az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettől

függően, alkalmazást.

  5. Ha az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság nyereséget vagy

jövedelmet élvez a másik Szerződő Államból, ez a másik Állam nem

adóztathatja meg a társaság által fizetett osztalékot, kivéve, ha az osztalékot

ebben a másik Államban illetőséggel bíró személynek fizetik, vagy ha az

érdekeltség, amely után az osztalékot fizetik, ténylegesen ebben a másik

Államban levő telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik, sem pedig a

társaság fel nem osztott nyereségét nem vetheti a fel nem osztott nyereség

után kivetett adó alá, még akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a fel nem

osztott nyereség egészben vagy részben ebben a másik Államban elért

nyereségből vagy jövedelemből áll.

  6. Az Egyezményben foglaltak nem értelmezendők oly módon, hogy

megakadályozzák az egyik Szerződő Államot abban, hogy egy társaság ebben

az Államban levő telephelyének betudható nyereségét megadóztassa azon az

adón felül, amely kivethető lenne egy olyan társaság nyereségére, amely az

adott Államnak állampolgára, feltéve, hogy az így kivetett többletadó nem

haladhatja meg az olyan nyereség összegének 10 százalékát, amely az előző

adózási években nem volt alávetve ilyen többletadónak. E rendelkezés céljára

a „nyereség” kifejezés az egyik Szerződő Állam által az ilyen nyereségre az itt

hivatkozott többletadó kivételével kivetett valamennyi adó levonása után az

ezen Államban levő telephelynek egy évben és a megelőző években betudható

nyereségét jelenti.

                                         11. Cikk

                                           Kamat

  1. A kamat, amely az egyik Szerződő Államból származik, és amelyet a másik

Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetnek, csak ebben a másik

Államban adóztatható.


   2. Mindazonáltal ez a kamat abban a Szerződő Államban is, amelyből

származik, ennek az Államnak a jogszabályai szerint megadóztatható, de ha a

kedvezményezett a kamat haszonhúzója, az így megállapított adó nem

haladhatja meg a kamat bruttó összegének 10 százalékát.

   3. Tekintet nélkül a 2. bekezdés rendelkezéseire:

   a) az egyik Szerződő Államból származó kamat, amit e Szerződő Állam

Kormányának vagy politikai egységének, vagy helyi hatóságának a kötvénye,

adósságlevele vagy más hasonló kötelezvénye után fizetnek, csak a másik

Államban adóztatható, feltéve, hogy a kamat haszonhúzója a másik Szerződő

Államban illetőséggel bíró személy;

   b) a Magyar Köztársaságból származó kamat, amelyet egy Kanadában

illetőséggel bíró személynek fizetnek, csak Kanadában adóztatható, ha azt az

Exportfejlesztési Társaság (Export Development Corporation) által nyújtott,

garantált vagy biztosított kölcsönnel, vagy az az által nyújtott, garantált vagy

biztosított hitellel kapcsolatban fizetik;

   c) a Kanadából származó kamat, amelyet a Magyar Köztársaságban

illetőséggel bíró személynek fizetnek, csak a Magyar Köztársaságban

adóztatható, ha azt a Magyar Nemzeti Bank vagy bármely más, a Szerződő

Államok illetékes hatóságai közti levélváltásban felsorolt és kölcsönösen

elfogadott intézmény által nyújtott, garantált vagy biztosított kölcsönnel, vagy

az azok által nyújtott, garantált vagy biztosított hitellel kapcsolatban fizetik; és

   d) az egyik Szerződő Államból származó és a másik Szerződő Államban

illetőséggel bíró olyan személynek fizetett kamat, amelyet kizárólag abból a

célból hoztak létre és működtetnek, hogy egy vagy több nyugdíj- vagy más

alkalmazotti segélyezés keretében a juttatásokat kezelje vagy szolgáltassa,

nem adóztatható az először említett Államban, feltéve, hogy

   (i) ez a személy a kamat haszonhúzója és általában mentes az adó alól a

másik Államban, és

   (ii) a kamat nem valamely kereskedelmi vagy üzleti tevékenység

folytatásából vagy rokonságban lévő személytől származik.

   4. Az e Cikkben használt „kamat” kifejezés mindenfajta követelésből

származó jövedelmet jelent, akár biztosítva van jelzáloggal, akár nem,

különösen        pedig      állami    értékpapírokból        és    kötvényekből      vagy

adósságlevelekből         származó      jövedelmet     jelent,    beleértve     az   ilyen

értékpapírokkal, kötvényekkel vagy adósságlevelekkel kapcsolatos prémiumot

és jutalmat, valamint olyan jövedelmet, amely ugyanolyan adóztatásnak van

alávetve, mint az annak az Államnak a jogszabályai szerint kölcsönzött pénzből

származó jövedelem, amelyből a jövedelem származik. A „kamat” kifejezés

mindazonáltal nem foglalja magában a 10. Cikkben említett jövedelmet.

   5. A 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat egyik

Szerződő Államban illetőséggel bíró haszonhúzója a másik Szerződő Államban,

amelyből a kamat származik, egy ott levő telephely útján tevékenységet fejt ki,

vagy egy ott levő állandó berendezés segítségével szabad foglalkozást űz, és a

követelés, amely után a kamatot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez

vagy állandó berendezéshez tartozik. Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 14.

Cikk rendelkezései nyernek, az esettől függően, alkalmazást.


   6. A kamat akkor tekintendő az egyik Szerződő Államból származónak, ha a

kamatot fizető ebben az Államban illetőséggel bíró személy. Ha azonban a

kamatot fizető személynek, függetlenül attól, hogy bír-e illetőséggel az egyik

Szerződő Államban vagy nem, az egyik Szerződő Államban telephelye vagy

állandó berendezése van, amellyel kapcsolatban a tartozás, amely után a

kamatot fizetik felmerült, és a kamatot ez a telephely vagy állandó berendezés

viseli, úgy az ilyen kamat abból az Államból származónak tekintendő,

amelyben a telephely vagy az állandó berendezés van.

   7. Ha a kamatot fizető személy és a kamat haszonhúzója, vagy mindkettő és

egy másik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn és emiatt a

kamat összege azon követeléshez mérten, amely után fizetik, meghaladja azt

az összeget, amelyben a kamatot fizető és a kamat haszonhúzója ilyen

kapcsolatok nélkül megállapodtak volna, úgy e Cikk rendelkezéseit csak az

utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a többletösszeg

mindegyik Szerződő Állam jogszabályai szerint és az Egyezmény más

rendelkezéseinek figyelembevételével adóztatható.

                                         12. Cikk

                                           Jogdíj

   1. A jogdíj, amely az egyik Szerződő Államból származik, és amelyet a másik

Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetnek, ebben a másik

Államban adóztatható.

   2. Mindazonáltal az ilyen jogdíj megadóztatható abban a Szerződő Államban

is, amelyből származik, annak az Államnak a jogszabályai szerint, de ha a

kedvezményezett a jogdíj haszonhúzója, az így megállapított adó nem

haladhatja meg a jogdíj bruttó összegének 10 százalékát.

   3. Tekintet nélkül a 2. bekezdés rendelkezéseire, a valamely kulturális,

színművészeti, zenei mű vagy más művészeti alkotás (azonban ide nem értve a

mozgóképfilmekkel és a televíziós felhasználás céljára filmeken vagy

videószalagokon levő vagy más sokszorosítási eszközökkel felvett művekkel

kapcsolatos szerzői jogokat) gyártásával vagy sokszorosításával kapcsolatban

szerzői jog címén fizetett jogdíj és más hasonló térítés, amely az egyik

Szerződő Államból származik, és amelyet a másik Szerződő Államban

illetőséggel bíró olyan személynek fizetnek, aki ez után adóköteles, csak ebben

a másik Államban adóztatható.

   4. Az e Cikkben használt „jogdíj” kifejezés azt a bármilyen jellegű térítést

jelenti, amelyet valamely szerzői jog, szabadalom, védjegy, minta vagy modell,

terv, titkos formula vagy eljárás, vagy más hasonló szellemi tulajdon

használatáért vagy használati jogáért, vagy ipari, kereskedelmi vagy

tudományos felszerelések használatáért vagy használati jogáért, vagy ipari,

kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatok közléséért fizetnek, és magában

foglalja a mozgóképfilmekkel és a televíziós felhasználás céljára filmeken vagy

videószalagokon levő vagy más sokszorosítási eszközökkel felvett művekkel

kapcsolatos bármilyen jellegű térítéseket.


  5. A 2. és 3. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a jogdíj egyik

Szerződő Államban illetőséggel bíró haszonhúzója a másik Szerződő Államban,

amelyből a jogdíj származik, egy ott levő telephely útján tevékenységet fejt ki,

vagy egy ott levő állandó berendezés segítségével szabad foglalkozást űz, és a

jog vagy vagyoni érték, amely után a jogdíjat fizetik, ténylegesen ehhez a

telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik. Ezekben az esetekben a 7.

Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettől függően, alkalmazást.

  6. A jogdíj akkor tekintendő az egyik Szerződő Államból származónak, ha

annak fizetője ebben az Államban illetőséggel bíró személy. Ha azonban a

jogdíjat fizető személynek, függetlenül attól, hogy bír-e illetőséggel az egyik

Szerződő Államban vagy nem, az egyik Szerződő Államban telephelye vagy

állandó berendezése van, amellyel kapcsolatban a jogdíjfizetési kötelezettség

felmerült, és az ilyen jogdíjat ez a telephely vagy állandó berendezés viseli,

úgy az ilyen jogdíj abból az Államból származónak tekintendő, amelyben a

telephely vagy az állandó bázis van.

  7. Ha a jogdíjat fizető személy és a jogdíj haszonhúzója vagy mindkettő és

egy másik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn és emiatt a jogdíj

összege azon használathoz, joghoz vagy információhoz mérten, amely után

fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a jogdíjat fizető és a jogdíj

haszonhúzója ilyen kapcsolatok nélkül megállapodott volna, úgy e Cikk

rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az

esetben a többletösszeg mindegyik Szerződő Állam jogszabályai szerint és az

Egyezmény más rendelkezéseinek figyelembevételével adóztatható.

                                         13. Cikk

                           Elidegenítésből származó nyereség

  1. Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek, a másik

Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyon elidegenítéséből származó

nyeresége ebben a másik Államban adóztatható.

  2. Az olyan ingó vagyon elidegenítéséből származó nyereség, amely az egyik

Szerződő Államban illetőséggel bíró személy másik Szerződő Államban levő

telephelyének üzemi vagyona, vagy egy olyan állandó berendezéshez tartozik,

amellyel az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy szabad

foglalkozás gyakorlása céljából a másik Szerződő Államban rendelkezik,

beleértve az olyan nyereséget, amelyet egy ilyen telephelynek (egyedül vagy

az ilyen személy által folytatott egész vállalkozással együtt történő)

elidegenítéséből, vagy egy ilyen állandó berendezésnek az elidegenítéséből

elérnek, ebben a másik Államban adóztatható.

  3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett tengeri hajók vagy légi járművek

és az ilyen tengeri hajók vagy légi járművek üzemeltetését szolgáló ingó

vagyon elidegenítéséből származó nyereség csak abban a Szerződő Államban

adóztatható, ahol az ilyen vagyon a 22. Cikk 3. bekezdése értelmében

adóztatható.

  4. Az a nyereség, amely

  a) olyan részvények (más, mint a másik Államban levő elismert tőzsdén

jegyzett részvények) elidegenítéséből ered, amelyek az ebben a másik

Államban illetőséggel bíró társaság részvénytőkéjében jelentős érdekeltséget

képviselnek, és amely részvényeknek az értéke főleg az ebben a másik

Államban fekvő ingatlan vagyonból származik; vagy


   b) a másik Állam jogszabályai szerint létesített személyi társaságban,

célvagyonban vagy hagyatékban való jelentős érdekeltség elidegenítéséből

ered, amelynek értéke főleg ebben a másik Államban fekvő ingatlan vagyonból

származik,

ebben az Államban adóztatható. E bekezdés céljaira az „ingatlan vagyon”

kifejezés magában foglalja az a) pontban említett társasági részvényeket, vagy

a b) pontban említett érdekeltséget valamely személyi társaságban,

célvagyonban vagy hagyatékban, de nem foglal magában más vagyont, mint a

bérelt ingatlant, amelyben a társaság személyi társaság, célvagyon vagy

hagyaték üzleti tevékenységét folytatja.

   5. Amennyiben az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy a

társaság egyesülése, átalakítása, beolvadása, szétválása vagy más hasonló

művelet során vagyont idegenít el, és az ezzel az elidegenítéssel kapcsolatos

nyereséget vagy jövedelmet adózás szempontjából nem ismerik el ebben az

Államban, ha a vagyont megszerző személy azt kéri, a másik Állam illetékes

hatósága hozzájárulhat a számára megfelelő feltételek mellett ahhoz, hogy az

ilyen vagyonnal kapcsolatos nyereségnek vagy jövedelemnek adózási

szempontból ebben a másik Államban való elismerését elhalasszák, a

megállapodásban meghatározható időpontig és feltételekkel.

   6. Az 1., 2., 3. és 4. bekezdésben nem említett vagyon elidegenítéséből

származó nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az

elidegenítő illetőséggel bír.

   7. A 6. bekezdés rendelkezései nem érintik az egyik Szerződő Államnak azt a

jogát, hogy saját jogszabályai szerint megadóztassa az olyan vagyon

elidegenítéséből származó nyereséget, amelyet egy olyan természetes személy

élvez, aki a másik Szerződő Államban illetőséggel bír és a vagyon

elidegenítését közvetlenül megelőző hat év alatt bármikor illetőséggel bírt az

először említett Államban, kivéve, ha ez a vagyon soha nem képezte a

természetes személy tulajdonát, amikor az először említett Államban

illetőséggel bírt.

                                          14. Cikk

                                     Szabad foglalkozás

   1. Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró

személy szabad foglalkozásból vagy más önálló jellegű tevékenységből élvez,

csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a személy tevékenységének

kifejtéséhez a másik Szerződő Államban állandó berendezéssel rendszeresen

rendelkezik. Amennyiben a személy ilyen állandó berendezéssel rendelkezik

vagy rendelkezett, a jövedelem a másik Államban adóztatható, de csak

annyiban, amennyiben az ennek az állandó berendezésnek tudható be.

   2. A „szabad foglalkozás” kifejezés magában foglalja különösen az önállóan

kifejtett     tudományos,        irodalmi, művészeti,        nevelési   vagy      oktatási

tevékenységet, valamint az orvosok, ügyvédek, mérnökök, építészek,

fogorvosok és könyvszakértők önálló tevékenységét.

                                          15. Cikk

                                     Nem önálló munka


   1. A 16., 18. és 19. Cikk rendelkezéseinek fenntartásával, a fizetés, a bér és

más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró

személy nem önálló munkáért kap, csak ebben az Államban adóztatható,

kivéve, ha a munkát a másik Szerződő Államban végzik. Amennyiben a munkát

ott végzik, az ezért kapott térítés ebben a másik Államban adóztatható.

   2. Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az a térítés, amelyet az

egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy a másik Szerződő Államban

végzett nem önálló munkáért kap, csak az először említett Államban

adóztatható, ha a kedvezményezett a másik Államban az adott naptári évben

kezdődő vagy végződő bármely tizenkét hónapos időszakban nem tartózkodik

összesen 183 napot meghaladó időszakban vagy időszakokban, és vagy

   a) nem haladja meg az adott naptári évben a másik Szerződő Államban

kapott térítés az ötezer kanadai dollárt (5000 $) vagy annak magyar

pénznemben kifejezett ellenértékét; vagy

   b) a térítést olyan munkaadó fizeti vagy olyan munkaadó nevében fizetik, aki

nem bír illetőséggel a másik Államban, és az ilyen térítést nem a

munkaadónak a másik Államban levő telephelye vagy állandó berendezése

viseli.

   3. Tekintet nélkül e Cikk előző rendelkezéseire, az egyik Szerződő Államban

illetőséggel bíró személy által a nemzetközi forgalomban üzemeltetett tengeri

hajó vagy légi jármű fedélzetén végzett nem önálló munkáért járó térítés

ebben az Államban adóztatható.

                                          16. Cikk

                                   Igazgatótanácsi térítés

   Az igazgatótanácsi térítés és más hasonló fizetés, amelyet az egyik Szerződő

Államban illetőséggel bíró személy olyan minőségében élvez, mint a másik

Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság igazgatótanácsának vagy más

hasonló szervének tagja, ebben a másik Államban adóztatható.

                                          17. Cikk

                                   Művészek és sportolók

   1. Tekintet nélkül a 7., 14. és 15. Cikk rendelkezéseire, az olyan jövedelem,

amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró előadóművész, mint

színpadi, film-, rádió- vagy televíziós művész vagy zeneművész vagy sportoló

élvez a másik Szerződő Államban ilyen minőségében kifejtett személyes

tevékenységéből, ebben a másik Államban adóztatható.

   2. Amennyiben egy előadóművész vagy egy sportoló által ilyen minőségben

személyesen kifejtett tevékenységből származó jövedelmet nem az

előadóművésznek vagy a sportolónak magának, hanem más személynek kell

betudni, ez a jövedelem, tekintet nélkül a 7., 14. és 15. Cikk rendelkezéseire,

abban a Szerződő Államban adóztatható, ahol az előadóművész vagy a

sportoló tevékenységét kifejtette.

   3. A 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha megállapítást nyer,

hogy sem az előadóművész vagy sportoló, sem az azokkal kapcsolatban álló

személyek nem részesednek közvetlenül vagy közvetve az ebben a

bekezdésben említett személy nyereségéből.


  4. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók az olyan

jövedelemre,         amely      az    egyik      Szerződő      Államban       egy     nem

nyereségérdekeltségű szervezet vagy művészek vagy sportolók által gyakorolt

tevékenységből származik, ha az ebben a Szerződő Államban tett látogatást

jelentős mértékben közalapokból támogatják és a tevékenységet nem

haszonszerzés céljából gyakorolják.

                                         18. Cikk

                                     Nyugdíj és járadék

  1. Az egyik Szerződő Államból származó nyugdíjak és járadékok, amelyeket a

másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetnek, ebben a másik

Államban adóztathatók.

  2. A nyugdíjak, beleértve a tartásdíjat és más hasonló fizetést, amelyek az

egyik Szerződő Államból származnak, és amelyeket a másik Szerződő

Államban illetőséggel bíró személynek fizetnek, abban az Államban is

adóztathatók, ahonnan származnak, ennek az Államnak a jogszabályai szerint.

Mindazonáltal a rendszeres nyugdíjfizetés esetén az így megállapított adó nem

haladhatja meg az alábbiak közül a kevesebbet:

  a) a fizetés bruttó összegének 15 százaléka, és

  b) az a mérték, amelyet arra az adóösszegre hivatkozással állapítottak meg,

amelyet a fizetés kedvezményezettjének másként egy évre kellene fizetnie az

év folyamán általa kapott rendszeres nyugdíjfizetések teljes összege után, ha

abban a Szerződő Államban bírna illetőséggel, ahonnan a fizetés származik.

  3. Azok a járadékok, amelyek az egyik Szerződő Államból származnak, és

amelyeket a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetnek,

abban az Államban is adóztathatók, ahonnan származnak, ennek az Államnak

a jogszabályai szerint, az így megállapított adó azonban nem haladhatja meg

annak a résznek a 10 százalékát, amely ebben az Államban adóztatható.

Mindazonáltal ez a korlátozás nem alkalmazandó valamely járadékról való

lemondásból, a járadék törléséből, visszavásárlásából, eladásából vagy más

elidegenítéséből keletkező átalányösszegfizetésekre, vagy bármilyen fajta

fizetésekre olyan járadékszerződés keretében, amelynek a költsége egészben

vagy részben levonható a szerződést megszerző személy jövedelmények

kiszámításánál.

  4. Tekintet nélkül az Egyezményben foglaltakra:

  a) háborús veteránok nyugdíja és járadéka, amely az egyik Szerződő

Államból származik, és amelyet a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró

személynek fizetnek, mentes az adó alól ebben a másik Államban olyan

mértékben, amilyen mértékben mentes lenne az adó alól akkor, ha azt az

először említett Államban illetőséggel bíró személy kapná;

  b) a tartásdíj és más hasonló fizetés, amely az egyik Szerződő Államból

származik, és amelyet a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró olyan

személynek fizetnek, aki ezután itt adóköteles, csak ebben a másik Államban

adóztatható; és

  c) az olyan nyugdíjak és járadékok, amelyek az egyik Szerződő Államból

származnak, és amelyeket ennek a Szerződő Államnak a társadalombiztosítási

törvénye alapján fizetnek, nem adóztathatók a másik Szerződő Államban,

feltéve, hogy azok az először említett Államban adómentesek.


                                          19. Cikk

                                        Közszolgálat

   1. A fizetés, a bér és más hasonló, nem nyugdíj jellegű térítés, amelyet az

egyik Szerződő Állam vagy annak politikai egysége vagy helyi hatósága fizet

egy természetes személynek az ezen Államnak vagy politikai egységének vagy

helyi hatóságának bármely más Államban teljesített szolgálatáért, csak ebben

az Államban adóztatható. Mindazonáltal ez a térítés csak a másik Szerződő

Államban adóztatható, ha a szolgálatot ebben a másik Államban teljesítették

és a természetes személy ebben a másik Államban illetőséggel bír, aki:

   a) ennek a másik Államnak az állampolgára; vagy

   b) nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából vált ebben a másik Államban

illetőséggel bíró személlyé.

   2. Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók az egyik Szerződő Állam

vagy annak politikai egysége vagy helyi hatósága által folytatott üzleti

tevékenységgel kapcsolatos szolgálatért fizetett térítésre. Az ilyen térítésre a

15. és 16. Cikk rendelkezései nyernek, az esettől függően, alkalmazást.

                                          20. Cikk

                                          Tanulók

   Az az összeg, amelyet olyan tanuló, gyakornok vagy ipari tanuló kap

ellátására, tanulmányaira vagy szakmai képzésére, aki közvetlenül az egyik

Szerződő Államban tett látogatása előtt a másik Szerződő Államban

illetőséggel bíró személy volt, vagy most is az, és aki az először említett

Államban kizárólag tanulmányi vagy szakmai képzés céljából tartózkodik, nem

adóztatható ebben az Államban, feltéve, hogy ezek a fizetések ezen Államon

kívüli forrásokból származnak.

                                          21. Cikk

                                      Egyéb jövedelem

   1. A 2. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, az egyik Szerződő

Államban illetőséggel bíró személynek az Egyezmény előző Cikkeiben nem

említett jövedelme, bárhol keletkezzen is, csak ebben az Államban

adóztatható.

   2. Mindazonáltal, ha az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy

ilyen jövedelmet élvez a másik Szerződő Államban levő forrásból, ez a

jövedelem abban az Államban is megadóztatható, amelyből származik, ennek

az Államnak a jogszabályai szerint. Valamely hagyatékból vagy célvagyonból

származó jövedelem esetében azonban az így megállapított adó, feltéve, hogy

a jövedelem abban a Szerződő Államban adóztatandó, amelyben a

haszonhúzója illetőséggel bír, nem haladhatja meg a jövedelem bruttó

összegének 15 százalékát.


                               IV. A VAGYON ADÓZTATÁSA

                                           22. Cikk

                                           Vagyon

   1. Az olyan ingatlan vagyon, amely az egyik Szerződő Államban illetőséggel

bíró személy tulajdonát képezi és a másik Szerződő Államban fekszik, ebben a

másik Államban adóztatható.

   2. Az ingó vagyon, amely egy olyan telephely üzemi vagyonnak részét képezi,

amellyel az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy a másik

Szerződő Államban rendelkezik, vagy az az ingó vagyon, amely az egyik

Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek a másik Szerződő Államban

levő, szabad foglalkozás gyakorlására szolgáló állandó berendezéshez tartozik,

ebben a másik Államban adóztatható.

   3. Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy által a nemzetközi

forgalomban üzemeltetett tengeri hajókból és légi járművekből álló vagyon és

az ilyen tengeri hajók és légi járművek üzemeltetésére szolgáló ingó vagyon

csak ebben az Államban adóztatható.

   4. Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy minden más

vagyonrésze csak ebben az Államban adóztatható.

               V. A KETTŐS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSÉNEK MÓDJAI

                                           23. Cikk

                                Kettős adóztatás elkerülése

   1. Kanada esetében a kettős adóztatást a következőképpen kell elkerülni:

   a) A hatályos kanadai jogszabályok azon rendelkezéseinek megfelelően,

amelyek a Kanadán kívüli területen fizetett adónak a Kanadában fizetendő

adóból való levonására vonatkoznak, továbbá ezen rendelkezések bármely

későbbi, azok általános elveit nem érintő módosításoknak fenntartásával, és

kivéve, ha a kanadai jogszabályok nagyobb levonást vagy adókedvezményt

irányoznak elő, a Magyar Köztársaságban keletkezett jövedelem vagy

nyereség után a Magyar Köztársaságban fizetendő adó levonandó az ilyen

jövedelem vagy nyereség után fizetendő kanadai adóból.

   b) A hatályos kanadai jogszabályok azon rendelkezéseinek megfelelően,

amelyek egy külföldi leányvállalat mentesített többletének meghatározására

vonatkoznak, továbbá ezen rendelkezések bármely későbbi, azon általános

elveit nem érintő módosításoknak fenntartásával, a kanadai adó

kiszámításának céljából, egy Kanadában illetőséggel bíró társaság levonhatja

adóköteles       jövedelmének         kiszámításánál    a    Magyar     Köztársaságban

illetőséggel bíró külföldi leányvállalat mentesített többletéből kapott

osztalékot.

   2. A Magyar Köztársaság esetében a kettős adóztatást a következőképpen

kell elkerülni:


  a) Amennyiben a Magyar Köztársaságban illetőséggel bíró személy olyan

jövedelmet élvez, vagy olyan vagyona van, amely az Egyezmény rendelkezései

szerint Kanadában adóztatható, a Magyar Köztársaság a b) és c) pontokban

foglalt rendelkezések fenntartásával ezt a jövedelmet vagy vagyont kiveszi az

adóztatás alól.

  b) Amennyiben a Magyar Köztársaságban illetőséggel bíró személy olyan

jövedelmet élvez, amely a 10. Cikk rendelkezései értelmében Kanadában

adóztatható, a Magyar Köztársaság levonja ennek a személynek a jövedelme

után beszedendő adóból azt az összeget, amely megfelel a Kanadában fizetett

adónak.

  Az így levont összeg azonban nem haladhatja meg a levonás előtt

megállapított adónak azt a részét, amely a Kanadából származó ilyen

jövedelemnek tudható be.

  c) Amennyiben az Egyezmény bármely rendelkezése szerint valamely, a

Magyar Köztársaságban illetőséggel bíró személy által élvezett jövedelem

vagy a tulajdonát képező vagyon ki van véve az adóztatás alól a Magyar

Köztársaságban, a Magyar Köztársaság mindazonáltal ennek a személynek a

többi jövedelmére vagy vagyonára történő adómegállapításnál figyelembe

veheti a kivett jövedelmet vagy vagyont.

  3. E cikk céljaira, az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy

jövedelme vagy nyeresége, amely az Egyezmény értelmében a másik Szerződő

Államban adóztatható, ebben a másik Államban levő forrásokból származónak

tekintendő.

                         VI. KÜLÖNLEGES RENDELKEZÉSEK

                                         24. Cikk

                                      Egyenlő elbánás

  1. Az egyik Szerződő Állam állampolgárai a másik Szerződő Államban nem

vethetők sem olyan adóztatás, sem pedig azzal összefüggő olyan kötelezettség

alá, amely más vagy terhesebb, mint az az adóztatás és azzal összefüggő

kötelezettség, amelynek a másik Állam állampolgárai azonos körülmények

között alá vannak vagy alá lehetnek vetve.

  2. Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek a másik

Szerződő Államban levő telephelyet ebben a másik Államban nem lehet

kedvezőtlenebbül adóztatni, mint az ebben a másik Államban illetőséggel bíró,

azonos tevékenységet folytató személyeket.

  3. Ez a Cikk nem értelmezendő akként, mintha az egyik Szerződő Államot

arra kötelezné, hogy a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró

személyeknek személyi állapot vagy családi kötelezettségek alapján olyan

egyéni engedményeket, adókedvezményeket és adómérsékléseket nyújtson,

amelyeket a saját területén illetőséggel bíró személyeknek nyújt.


  4. Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró olyan társaságok, amelyek

tőkéje teljesen vagy részben, közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő

Államban illetőséggel bíró egy vagy több személy tulajdonában vagy

ellenőrzése alatt van, az először említett Államban nem vethetők sem olyan

adóztatás, sem pedig azzal összefüggő olyan kötelezettség alá, amely más

vagy terhesebb, mint az az adóztatás vagy azzal összefüggő kötelezettség,

amelynek az először említett Államban illetőséggel bíró más hasonló

társaságok, amelyeknek a tőkéje teljesen vagy részben, közvetlenül vagy

közvetve egy harmadik államban illetőséggel bíró egy vagy több személy

tulajdonában vagy ellenőrzése alatt van, alá vannak vagy alá lehetnek vetve.

  5. Ebben a Cikkben az „adóztatás” kifejezés az Egyezmény tárgyát képező

adókat jelenti.

                                          25. Cikk

                                      Egyeztető eljárás

  1. Ha egy személy véleménye szerint az egyik Szerződő Állam vagy mindkét

Szerződő Állam intézkedései ránézve olyan adóztatáshoz vezetnek vagy fognak

vezetni, amely nem felel meg az Egyezmény rendelkezéseinek, úgy ezeknek az

Államoknak a belső jogszabályai szerinti jogorvoslattól függetlenül írásbeli

kérelemmel fordulhat annak a Szerződő Államnak az illetékes hatóságához,

amelyben illetőséggel bír, ismertetve azokat az okokat, amiért az ilyen

adóztatás felülvizsgálását kéri. Ezt a kérelmet, ahhoz, hogy elfogadható

legyen, arra az intézkedésre vonatkozó első értesítést követő két éven belül

kell előterjeszteni, amely az Egyezménynek meg nem felelő adóztatáshoz

vezet.

  2. Ha az 1. bekezdésben említett illetékes hatóság a kifogást jogosnak találja

és maga nincs abban a helyzetben, hogy kielégítő megoldást találjon,

törekedni fog az ügyet a másik Szerződő Állam illetékes hatóságával

egyetértésben úgy rendezni, hogy az Egyezménynek meg nem felelő adóztatás

elkerülhető legyen.

  3. Az egyik Szerződő Állam sem növelheti, a belső jogszabályaiban előírt

határidők lejárta után, és semmi esetre sem annak az adózási időszaknak a

végétől számított öt év után, amelyben a kérdéses jövedelem keletkezett, az

egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy adóalapját olyan

jövedelemtételek beszámításával, amelyeket a másik Szerződő Államban is

megadóztattak. A Szerződő Államok adójogszabályaiban foglalt rendelkezések

fenntartásával, ez a bekezdés nem alkalmazható csalás, szándékos mulasztás

vagy gondatlanság esetén.

  4. A Szerződő Államok illetékes hatóságai törekednek arra, hogy az

Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatosan felmerülő

nehézségeket vagy kétségeket, kölcsönös egyetértéssel megoldják.

  5. A Szerződő Államok illetékes hatóságai tanácskozhatnak egymással arról,

hogy miként lehet a kettős adóztatást elkerülni olyan esetekben, amelyeket az

Egyezmény nem tartalmaz, és közvetlenül érintkezhetnek egymással az

Egyezmény alkalmazása céljából.

                                          26. Cikk


                                      Tájékoztatáscsere

  1. A Szerződő Államok illetékes hatóságai ki fogják cserélni az Egyezmény

rendelkezései, illetőleg a Szerződő Államoknak az Egyezményben érintett

adóikra       vonatkozó       belső      jogszabályai    végrehajtásához        szükséges

tájékoztatásokat, amennyiben az általuk előirányzott adóztatás nem ellentétes

az Egyezménnyel. A kölcsönös tájékoztatást az 1. Cikk nem korlátozza. A

Szerződő Államnak a kapott titkos tájékoztatást ugyanúgy kell kezelnie, mint

az ennek az Államnak a belső jogszabályai alapján kapott titkos tájékoztatást,

és csak olyan személyeknek vagy hatóságoknak (beleértve a bíróságokat és az

államigazgatási szerveket) lehet hozzáférhetővé tenni, amelyek az Egyezmény

alá eső adók kivetésével vagy beszedésével, ezen adók érvényesítésével, vagy

az ezekkel az adókkal kapcsolatos fellebbezésre vonatkozó határozatokkal

foglalkoznak. Ezek a személyek vagy hatóságok csak ilyen célokra

használhatják fel a tájékoztatást. Nyilvános bírósági tárgyalásokon vagy

bírósági határozatokban a tájékoztatást nyilvánosságra lehet hozni.

  2. Az 1. bekezdés rendelkezései semmi esetre sem értelmezendők úgy,

mintha azok az egyik Szerződő Államot köteleznék

  a) olyan államigazgatási intézkedések hozatalára, amelyek ennek vagy a

másik Szerződő Államnak a jogszabályaitól és államigazgatási gyakorlatától

eltérnek;

  b) olyan tájékoztatás adására, amely az egyik vagy a másik Szerződő

Államnak a jogszabályai szerint vagy rendes államigazgatási gyakorlatában

nem szerezhető be;

  c) olyan tájékoztatás adására, amely szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi

vagy foglalkozási titkot vagy üzleti eljárást tárna fel, vagy amelynek a

nyilvánosságra hozatala ellentmondana a közrendnek (ordré public).

                                           27. Cikk

                   Diplomáciai képviselők és konzuli tisztségviselők

  1. Az Egyezmény nem érinti a diplomáciai képviselők vagy konzuli

tisztségviselők adózási kiváltságait, amelyek a nemzetközi jog általános

szabályai szerint vagy külön megállapodások rendelkezései alapján őket

megilletik.

  2. Tekintet nélkül a 4. Cikk rendelkezéseire, az a természetes személy, aki az

egyik Szerződő Államnak a másik Szerződő Államban vagy egy harmadik

Államban levő diplomáciai, konzuli vagy állandó képviseletének a tagja, az

Egyezmény céljaira a küldő Államban illetőséggel bíró személynek tekintendő,

ha:

  a) a nemzetközi jog általános szabályaival összhangban jogosult azokra az

adózási kiváltságokra, amelyek a fogadó Államban ilyen tagokra

alkalmazandók, és

  b) a küldő Államban a teljes jövedelmére vonatkozó adó tekintetében

ugyanolyan kötelezettségek terhelik, mint a küldő Államban illetőséggel bíró

személyeket.


  3. Az Egyezmény nem alkalmazandó az egyik Szerződő Államban levő

nemzetközi szervezetekre, azok szerveire vagy tisztségviselőire és olyan

személyekre, akik egy harmadik Állam vagy államcsoport diplomáciai, konzuli

vagy állandó képviseletének a tagjai, és akiket egyik Szerződő Államban sem

terhelnek ugyanolyan kötelezettségek a teljes jövedelmükre vonatkozó adó

tekintetében, mint az ezekben az Államokban illetőséggel bíró személyeket.

                                         28. Cikk

                                   Vegyes rendelkezések

  1. Az Egyezmény rendelkezései nem értelmezendők oly módon, hogy

bármiben korlátozzák azt a mentességet, engedményt, jóváírást vagy más

levonást, amelyet

  a) az egyik Szerződő Állam jogszabályai nyújtanak az ezen Állam által

kivetett adó megállapításánál; vagy

  b) az egyik Szerződő Állam által kötött bármely más megállapodás nyújt.

  2. Az Egyezmény nem értelmezendő oly módon, hogy megakadályozza

Kanadát abban, hogy megadóztassa a Kanadában illetőséggel bíró személy

jövedelmébe a Kanadai Jövedelemadó Törvény 91. szakasza értelmében

beszámított összegeket, vagy mintha megakadályozná a Magyar Köztársaságot

abban, hogy hasonló adót vessen ki a Magyar Köztársaságban illetőséggel bíró

személy jövedelmébe beszámított összegekre.

                              VII. ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

                                         29. Cikk

                                      Hatálybalépés

  1. A Szerződő Államok értesítik egymást arról, hogy az Egyezmény

hatálybalépéséhez szükséges alkotmányos követelményeknek eleget tettek.

  2. Az Egyezmény az 1. bekezdésben említett értesítések közül a későbbi

vételének időpontja után hatvan nappal lép hatályba és rendelkezései

alkalmazandók:

  a) a forrásnál levont adók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének

évét követő naptári év január 1-jén vagy az azután fizetett vagy meghitelezett

összegekre; és

  b) az egyéb adók tekintetében az olyan adózási évekre, amelyek az

Egyezmény hatálybalépésének évét követő naptári év január 1-jén vagy azután

kezdődnek.

                                         30. Cikk

                                        Felmondás


  Az Egyezmény meghatározatlan ideig marad érvényben, de bármelyik

Szerződő Állam diplomáciai úton, írásban értesítést adhat a felmondásról a

másik Szerződő Államnak az Egyezmény hatálybalépésének napjától számított

ötéves időszak lejárta után kezdődő bármely naptári év június 30. napján vagy

az előtt; ebben az esetben az Egyezmény érvényét veszti:

  a) a forrásnál levont adók tekintetében a következő naptári év január 1-jén,

vagy az azután fizetett vagy meghitelezett összegekre; és

  b) az egyéb adók tekintetében az olyan adózási évekre, amelyek a következő

naptári év január 1-jén vagy azután kezdődnek.

  ENNEK HITELÉÜL a kellően felhatalmazott alulírottak az Egyezményt

aláírták.

  KÉSZÜLT két eredeti példányban Budapesten, 1992. április 15. napján,

magyar, angol és francia nyelven, mindegyik szöveg egyaránt hiteles.

          A Magyar            Kanada

        Köztársaság          Kormánya

          Kormánya            nevében

           nevében



3. §




Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1995. január 1-jétől kell alkalmazni.




I N D O K O L Á S




Az Egyezmény törvényhozási tárgyat érint, ezért a nemzetközi szerződések megkötésének alkotmányos szabályai és a jogalkotás rendjének törvényi előírásai szerint a kihirdetésre törvényben van mód.


Az Egyezmény megfelelően szolgálja a Magyar Köztársaság mindenoldalú nemzetközi kapcsolatainak ápolásához és elmélyítéséhez fűződő érdekeket.

Az Egyezményt az Országgyűlés 53/1993. (VI.18.) sz. határozatával megerősítette."
