"
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA






T/817. számú

TÖRVÉNYJAVASLAT

 
A GAZDASÁGI STABILIZÁCIÓT SZOLGÁLÓ EGYES 

TÖRVÉNYMÓDOSÍTÁSOKRÓL






Előadó:

Dr. Bokros Lajos
pénzügyminiszter

Budapest, 1995. április


Az Országgyűlés - a külső és belső gazdasági-pénzügyi egyensúlyi helyzet javítására és a tartós gazdasági növekedés feltételeinek kibontakoztatása végett - egyes törvények módosítására a következő törvényt alkotja.


Első rész

A gazdasági folyamatok befolyásolásával kapcsolatos egyes törvénymódosítások
Első fejezet
  
A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosítása
 §
A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló - többször módosított - 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 3. §-a 19. pontjának helyébe a következő rendelkezés lép, és a következő 54. ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
\"19. Árfolyamnyereségnek kell tekinteni az értékpapír, illetve a korlátolt felelősségű társaságban lévő üzletrész elidegenítéséért kapott ellenértéknek az értékpapír, illetve az üzletrész megszerzésére fordított összeget (értéket) meghaladó részét. Ha törvény másként nem rendelkezik, megszerzésre fordított összegnek az értékpapír, illetőleg a kft üzletrész megszerzését igazoló - a 2. számú melléklet B/2./e) pontjában meghatározott nyilvántartás alapjául szolgáló - dokumentumban vásárlásra fordított összeget kell tekinteni. Ilyen dokumentum hiányában a megszerzésre fordított összeg nulla. A 6. § (1) bekezdésének e) pontja szerint ingyenesen megszerzett értékpapír elidegenítésekor az árfolyamnyereség számításánál a megszerzésre fordított összegnek a névértéket kell tekinteni. A 29. § (2) bekezdése b) pontjának alkalmazásában a 6. § (1) bekezdésének e) pontjában említett dolgozói részvény juttatáskori névértékének a dolgozó által megfizetett térítéssel  csökkentett névérték szerinti összeget kell tekinteni.\"
\"54. A várandóssági pótlék alatt az anyasági támogatást is érteni kell.\"
 §
A Szja. tv. 15. §-ának (4) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
\" ... A Gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi ... törvény (a továbbiakban: Gstv.) hatályba lépését követően alkalmazottként felvett - korábban munkanélküli - magánszemély foglalkoztatása esetén az egyéni vállalkozó az előzőek szerinti kedvezményt csak akkor veheti igénybe, ha ez a magánszemély az alkalmazását megelőző hat hónapon belül nem állt munkaviszonyban az előzőekben említett egyéni vállalkozónál.\"
 §
A Szja tv. 29/A. §-ának (7)-(15) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
\"(7) Természetbeni juttatásnak minősül a kifizető belföldi forgalmi engedéllyel és rendszámmal (ideértve az ideiglenes jellegű ilyen dokumentumokat is) ellátott személygépkocsija e törvény által vélelmezett magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem.
(8) A (7) bekezdés alkalmazásában az adó fizetésére - a (9)-(15) bekezdésekben foglaltakat is figyelembe véve - a személygépkocsi forgalmi engedélyében bejegyzett tulajdonos kifizető, amennyiben pedig a forgalmi engedély a tulajdonos mellett az üzembentartót (üzemeltetőt) is tartalmazza, az adó fizetésére kizárólag az utóbbi kifizető kötelezett. Ez utóbbi esetben a tulajdonos közli az üzembentartóval az adott személygépkocsi (10) bekezdés szerinti beszerzési árát.
(9) A (7) bekezdés alkalmazásában
a)	nem tartozik a kifizető fogalmába a nem a társasági adó hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó;
b)	személygépkocsinak minősül a vezetőn kívül kettőnél több személy szállítására alkalmas minden olyan gépjármű, amelynek megengedett együttes tömege a 2500 kg-ot nem haladja meg. 
(10) A (7) bekezdésében említett jövedelem miatt az adó havonta fizetendő mértéke a következő:
A személygépkocsi  beszerzési ára /forint/
A személygépkocsi beszerzésének évében és az azt követő 1.-4. évben /forint/
A személygépkocsi beszerzésének évét követő 5. és további években /forint/
	1	-	500 000 
3 000
 1 500
	500 001	- 	1 000 000
4 000
 2 000
	1 000 001	- 	2 000 000
6 000
 3 000
	2 000 001	- 	3 000 000
8 000
 4 000
	3 000 001	- 	4 000 000
10 000
5 000
	4 000 001	- 	5 000 000
12 000
6 000
	5 000 001	- 	6 000 000
14 000
7 000
	6 000 001	- 	8 000 000
18 000
9 000
	8 000 001	- 	10 000 000
22 000
11 000
	10 000 000	- 	13 000 000
28 000
14 000
	13 000 001	- 	16 000 000
34 000
17 000
	16 000 000		felett
40 000
20 000

Beszerzési ár - ide nem értve a lízing útján és a térítés nélküli eszközátadással (ingyenesen) történő beszerzést - a személygépkocsi üzembe helyezéséig a számvitelről szóló törvény rendelkezései szerinti beszerzési költség (beszerzési ár), növelve a beszerzést terhelő általános forgalmi adóval. Abban az esetben, ha a (8) bekezdés, illetőleg a (15) bekezdés alapján, nem a tulajdonos, hanem az üzembentartó, illetőleg a lízingbe (bérbe, kölcsönbe) vevő az adó fizetésére kötelezett, akkor a tulajdonos, illetőleg a lízingbe (bérbe, kölcsönbe) adó által közölt előzőek szerinti beszerzési árat kell az adó mértékénél alapul venni. Abban az esetben pedig, ha az adó fizetésére kötelezett a személygépkocsi tulajdonjogát lízing útján szerezte, akkor a teljes lízingdíj és a maradványérték vételárának együttes összegét kell beszerzési árnak tekinteni. Térítés nélküli (ingyenes) szerzés esetén beszerzési árnak az adott személygépkocsi forgalmazását üzletszerűen végző vállalkozás szakvéleménye szerinti - a beszerzés időpontját is figyelembe vevő - összeg tekintendő.
A beszerzés éve a tulajdonjog megszerzésének éve, illetőleg ha az üzembentartó az adó fizetésére kötelezett, akkor a forgalmi engedélybe az erről szóló bejegyzés éve.
A lízingelt, illetőleg a lízing útján szerzett személygépkocsi esetén a lízingszerződés megkötésének évét kölcsönbe, bérbeadás esetén a vonatkozó szerződés megkötésének évét kell a beszerzés évének tekinteni..
(11) A (10) bekezdésben meghatározott adótételeket havonta, a tárgyhónapot követően - az adózás rendjéről szóló törvénynek a kifizető által levont jövedelemadó befizetésére vonatkozó rendelkezései szerint - kell megfizetni. Minden megkezdett hónap az adókötelezettség szempontjából egész hónapnak számít. Évközi tulajdonos- (üzemeltető-) változás esetén az új tulajdonost (üzemeltetőt) a változást követő hónaptól terheli az adókötelezettség.
(12) A kifizető írásban megállapodhat a magánszeméllyel, hogy a (10) bekezdésben említett adót a magánszemély fizeti meg. Ez csak egész hónapra történhet oly módon, hogy a magánszemély a  vele megállapodást kötő kifizetőnek az adott hónap utolsó napjáig befizeti a vonatkozó adótételt, amelyet a kifizető a (11) bekezdés szerint továbbít az adóhatóságnak. Amennyiben a magánszemély a vállalt kötelezettségének az említett időpontig nem tesz eleget, az ebből eredő jogvitától függetlenül a kifizetőnek a (10) bekezdés rendelkezései szerint kell az adót megfizetnie. 
(13) Nem kell a (10)-(12) bekezdések szerinti adót megfizetni azon személygépkocsi után,
a)	amely a költségvetési szervek tervezésének, gazdálkodásának, beszámolásának rendszeréről szóló 137/1993. (X.12.) Korm. rendelet hatálya alá tartozó költségvetési szerv, továbbá a társadalmi szervezet, az egyház és az egyházi karitatív szervezet tulajdonában, illetőleg üzemeltetésében van;
b)	amelyet megkülönböztető fény- és figyelmeztető jelzést adó készülékkel szereltek fel a 20/1990. (VIII.6.) BM rendelet alapján;
c)	amelyet üzletszerű (taxi-rendszerű) személyszállítás, illetőleg üzletszerű gyakorlati gépjárművezető-oktatás, postaszolgáltatás (SZJ 09511), közműhiba-elhárítás, kegyeleti szolgáltatás céljából üzemeltetnek, továbbá amelyet a személygépkocsi-kereskedelemmel üzletszerűen foglalkozó kifizető kizárólag továbbértékesítési céllal szerzett be;
d)	amelyet az alapítvány, a közalapítvány, az egyesület, a köztestület, valamint a 8/1983. (IV.29.) EüM-PM együttes rendelet 27/B. §-ában megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására kijelölt célszervezet kizárólag súlyosan fogyatékos magánszemélyek rendszeres szállítására használ, és ez a tevékenység az üzleti (hivatali) dokumentumokból, nyilvántartásokból kétséget kizáróan igazolható;
e)	amelyet kizárólag az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által - az 52/1993. (IV.2.) Korm. rendelet alapján - finanszírozott háziorvosi, házi gyermekorvosi tevékenység ellátása érdekében üzemeltetnek;
f)	amelyet a kifizető magánszemélynek (kivéve a társasági adó hatálya alá tartozó egyéni vállalkozót) adott lízingbe vagy bérbe, feltéve, hogy a havi lízing- (bérleti) díj nem kevesebb a (10) bekezdésben foglalt adótételnél, és a személygépkocsi üzemeltetésének összes költségét és közterheit egészében a személygépkocsit lízingbe, bérbe vevő magánszemély viseli.
(14) A (13) bekezdés a)-e) pontjaiban foglaltak ellenére meg kell fizetni a (10)-(12) bekezdések szerinti adót azon személygépkocsi után, amelyet nem kizárólag a hivatkozott pontokban említett alapfeladatok ellátására használnak, hanem más kifizetőnek vagy a magánszemélynek nem jogszabályban előírt céllal magáncélú használatra (is) átadnak. A személygépkocsinak az alapfeladatokhoz kapcsolódó kizárólagos hivatali (üzleti) célú használatát igazoló dokumentumokat (menetlevél, útnyilvántartás) az adó megállapításához való jog elévülésének idejéig a kifizetőnek meg kell őriznie.
(15) A (8) bekezdésben foglalt rendelkezés szempontjából az adó megfizetésére kötelezett üzembentartónak minősül az a kifizető, amely (aki) a személygépkocsit üzletszerű kölcsönzést, bérbeadást, lízingbe adást folytató kifizetőtől (a továbbiakban: bérbeadó) olyan szerződés alapján üzemeltet, amely a forgalmi engedélybe történő bejegyzés mellőzésével jogosítja a személygépkocsi üzemben tartására. Ebben az esetben a bérbeadóra a (10) és (12) bekezdések rendelkezései - kivéve a (14) bekezdésben említett esetet - nem vonatkoznak. A bérbe vevőre a (9)-(14) bekezdések rendelkezéseit - ha az adókötelezettség fennáll - azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a (10) bekezdésben meghatározott adótétel helyébe annak egyharmincad részét, a hónap helyébe pedig a bérbevételi napot kell behelyettesíteni. A bérbeadónak közölnie kell a bérbevevővel a személygépkocsi beszerzési árát.\"
 §
A Szja. tv. 29/A §-a a következő (16)-(18) bekezdésekkel egészül ki:
\"(16) Természetbeni juttatásnak minősül - a személygépkocsi használatára tekintettel - a kifizető által számla alapján elszámolt összegnek az a része, amely meghaladja a 3. § 35. pontja a) alpontjában hivatkozott kormányrendeletben meghatározott fogyasztási norma, a gépjármű által futott kilométer és az 58. §-ban említett üzemanyagár (vagy a számla szerinti üzemanyagár) figyelembevételével számított költséget.
(17) A (16) bekezdésben említett összeg után az adó 44 %, amelyet a minden hónap első és utolsó napján, illetőleg üzemanyagár változásakor rögzített kilométeróra-állás alapján a következő hónapban kell - az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint - a kifizetőnek az általa levont jövedelemadó befizetésével egyidejűleg megfizetnie.
(18) A Gstv. 1. és 2. §-ának rendelkezéseit, amelyek az Szja törvény 3. § 19. és 54. pontját, valamint a 15. § (4) bekezdését állapítják meg, a Gstv. hatályba lépését követően kell alkalmazni. A 3. § és e § rendelkezéseit, amelyek az Szja  tv. 29/A. § (7)-(17) rendelkezéseit állapítják meg, a Gstv. hatályba lépését követő hónap első napjától kell alkalmazni azzal, hogy az utóbb említett időponttól az Szja tv. 7. számú melléklete hatályát veszti.\"

Második fejezet
  
A társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény módosítása
 §
(1) A társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény 4. §-a (2) bekezdésének n) pontja  következő 3. alponttal egészül ki: 
/(2) Az adózás előtti eredményt az adóalap számításakor csökkenti:
n) az adóalany által a korábban munkanélküli munkavállaló után a foglalkoztatás ideje alatt, de legfeljebb 12 hónapon át befizetett társadalombiztosítási járulék , ha/ 
\"3. az érintett munkavállaló az alkalmazását megelőző hat hónapon belül nem volt munkaviszonyban az adóalannyal.\"
(2) Az (1) bekezdésben írt rendelkezést a törvény hatályba lépését követően munkaviszonyt létesítő volt munkanélküliek után befizetett társadalombiztosítási járulékra kell alkalmazni azzal, hogy az e törvény hatályba lépése előtt létesített munkaviszony esetében a korábban hatályos társaságiadó-törvény 4. §-a (2) bekezdésének n) pontja szerint kell eljárni.

Harmadik fejezet
  
A szerencsejátékokról szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosítása
 §
A szerencsejáték szervezéséről szóló - többször módosított - 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 1. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(2) E törvény alkalmazásában szerencsejátéknak minősül a fogadás és a pénznyerő automata üzemeltetése is. E törvényt kell alkalmazni - a törvényben külön szabályozott esetekben - a játékautomatára és az ajándéksorsolásra is.\"
 §
Az Szjt. 2. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(1) Az 1. § (3) bekezdésének a) pontjában meghatározott tevékenységek közül a 16. §-ban meghatározott tevékenység, valamint az 1. § (3) bekezdésének b) pontjában meghatározott tevékenység liberalizált tevékenység.\"
 §
Az Szjt. 3. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
\" 3. § (1) A nem liberalizált szerencsejátékok szervezését
a)	az állam többségi részesedésével működő gazdálkodó szervezet, illetve központi költségvetési szerv végezheti, vagy 
b)	e tevékenység gyakorlásának jogát az állam koncessziós szerződésben időlegesen másnak átengedheti.
(2) Az államot az (1) bekezdés a)-b) pontjai tekintetében a pénzügyminiszter képviseli.
(3) A számsorsjáték és a totó szervezésére kizárólagos állami tulajdonban lévő gazdálkodó szervezet vagy központi költségvetési szerv (a továbbiakban: állami játékszervező) jogosult.\" 
 §
Az Szjt. 7. §-a (4) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(4) Az SZF feladata a szerencsejáték-szervezésre vonatkozó kérelem alapján engedélyek kiadása, nyilvántartása, az engedélyben foglaltak és a törvény rendelkezései betartásának ellenőrzése. Ennek keretében az SZF jogosult közterületen, illetve bármely, a közönség számára nyitva álló épületben vagy helyiségben ellenőrizni azt, hogy nem folyik-e ott az e törvény rendelkezéseibe ütköző tevékenység.\"
 §
Az Szjt. 12. §-a (2)-(3) bekezdéseinek helyébe a következő rendelkezések lépnek:
\"(2) A bírság összege a 6. § (1) bekezdésében foglalt szabályok megszegése esetén
a)	a fogadást szervezővel szemben 200 ezer forinttól 4 millió forintig,
b)	a játékkaszinó üzemeltetőjével szemben 1 millió forinttól 10 millió forintig terjedhet.
(3) A bírság
a)	20 ezer forinttól 50 ezer forintig terjedhet a 16. § (2) bekezdésébe, a 17. § (1)- (2) bekezdéseibe, - a 18. § (1) bekezdésébe és - az ajándéksorsolást szervezővel szemben - a 23. §-ba,
b)	20 ezer forinttól 100 ezer forintig terjedhet a 9. § (3) bekezdésébe, a 11. § (2) bekezdésébe, a 17. § (3)-(4) bekezdéseibe, a 26. § (2) és (7) bekezdéseibe, a 29. § (7) bekezdésébe és a 36. § (3) bekezdésébe,
c)	20 ezer forinttól 250 ezer forintig terjedhet a 26. § (12) bekezdésébe és 27. § (8) bekezdésébe,
d)	20 ezer forinttól 500 ezer forintig terjedhet a 9. § (1) bekezdésébe, a 19. § (1) bekezdésébe és a 28. § (2) bekezdésébe,
e)	100 ezer forinttól 1 millió forintig terjedhet, a 9. § (2) bekezdésébe, a 11. § (1) bekezdésébe, a 13. § (1) bekezdés f) pontjába, a 18. § (2) bekezdésébe, a 28. § (1) bekezdésébe és a 30. § (4) bekezdésébe,
f)	200 ezer forinttól 4 millió forintig terjedhet a 2. § (2) és (5) bekezdéseibe, a 26. § (3) bekezdésébe, a 30. § (3) bekezdésébe és a 39. §-ba 
ütköző tevékenység vagy mulasztás esetén.\"
 §
Az Szjt. 17. §-a (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(2) A nyertes kérésére a szerencsejáték-szervező köteles a nyereményről annak jogcímét és forintértékét tanúsító igazolást adni.  Az igazolásnak a nyereményérték és a nyeremény után  a szerencsejáték-szervező által levont személyi jövedelemadó összegét együttesen kell tartalmaznia.\" 
 §
Az Szjt. 23. §-a (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(2) Az ajándéksorsolás lebonyolítása során a 15. § (2) bekezdését, a 16. § (2) bekezdését és a 17-19. §-okat megfelelően alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy pénznyeremény sorsolására nincs lehetőség.\"
 §
Az Szjt. 24. §-a a következő (3)-(4) bekezdésekkel egészül ki:
\"(3) A keno olyan számsorsjáték, melyben a játékos nyerés esetén a játéktervben összegszerűen meghatározott nyereményre válik jogosulttá.
(4) A joker olyan folyamatosan szervezett számsorsjáték, amelyben a játékos nyerés esetén a játéktervben összegszerűen vagy arányosan meghatározott nyereményre válik jogosulttá. A joker a totóval és a lottóval együtt is játszható. Ebben az esetben a jokerben való részvétel a kapcsolt másik játékban való részvételtől függővé tehető.\"
 §
(1) Az Szjt. 26. §-a (1)-(5) bekezdéseinek helyébe a következő rendelkezések lépnek:
\"(1) Pénznyerő automatának minősül a tétfizetés fejében játék céljára alkalmas mechanikusan vagy elektronikusan vezérelt berendezés, ha nyerés esetén a játékos bármely formában vagyoni értékű nyereményre válhat jogosulttá. Az SZF dönt abban a kérdésben, hogy valamely berendezés pénznyerő automatának minősül-e. 
(2) Az SZF az engedélyben a pénznyerő automatát I. vagy II. kategóriába sorolja:
a)	I. kategóriába tartozó pénznyerő automatának az a berendezés minősül, amely
1.	100.000 játékonként az összes tét legalább 80%-át nyereményként kiadja,
2.	az e kategóriára jogszabályban előírt szempontok alapján hitelesíthető és 
3.	biztosítja, hogy egy tét megtételével, egy játék alkalmával - a játékkaszinóban elhelyezett pénznyerő automatát kivéve - a nyeremény a tét kétszázszorosát nem haladja meg.
b)	II. kategóriába tartozó pénznyerő automatának az a berendezés minősül, amelynél
1.	 az egy játékhelyen maximálisan megtehető tét 100 forint,
2.	 az elérhető nyeremény a tét huszonötszörösét nem haladja meg, és
3.	 az e kategóriára jogszabályban előírt hitelesítési feltételek fennállnak.
Nem adható engedély olyan pénznyerő automatára, amely az e bekezdés a) vagy b) pontjában foglalt feltételeknek nem felel meg.
(3) Pénznyerő automata csak játékkaszinóban vagy - kizárólag e célból alapított gazdasági társaság által - játékteremben üzemeltethető. Egy játékkaszinó-egységben vagy egy játékteremben kizárólag egy gazdasági társaság üzemeltethet pénznyerő automatákat.
(4) Játékterem működéséhez a játékterem helye szerinti települési önkormányzat, a főváros területén a kerületi önkormányzat a képviselő-testületének előzetes hozzájárulása szükséges.
(5) A játéktermet az SZF az engedélyben I. vagy II. kategóriába sorolja be. A II. kategóriába tartozó játékteremben kizárólag 2 db II. kategóriába tartozó pénznyerő automata üzemeltethető.\"
(2) Az Szjt. 26. §-a (7) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(7) I. kategóriába tartozó játékteremnek  minősül a közterület felől saját bejárattal rendelkező épület vagy olyan külön bejárattal rendelkező, építészetileg zárt helyiség, amely - gépenként legalább 2 m2 figyelembevételével - legalább 10 pénznyerő automata elhelyezésére alkalmas.
II. kategóriába tartozó játékteremnek minősíthető a külön jogszabályban meghatározott vendéglátóipari üzlet.\" 
(3) Az Szjt. 26. §-a (9) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Pénznyerő automata üzemeltetésére csak olyan gazdasági társaságnak adható engedély, amely/
\"b) az engedély megadása előtt - felhívásra - a külön jogszabályban meghatározott összegű engedélyezési díjat megfizeti.\"
 §
Az Szjt.a következő 26/A. §-sal egészül ki:
\"26/A. § A települési önkormányzat jegyzője az általa az üzlet működtetésére kiadott engedélyt köteles bevonni, ha megállapítást nyer, hogy az üzletben engedély nélkül pénznyerő automatát működtetnek, vagy a szerencsejáték-szervező a játékadó-fizetési kötelezettségét nem teljesítette. A határozat a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható.\"
 §
Az Szjt. 29. §-a (7) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(7) Folyamatosan szervezett fogadás esetében a szerencsejáték-szervező a fogadót megillető, de át nem vett nyereményeket nyeremények céljára köteles felhasználni. A totófogadás során át nem vett nyeremények sorsolás útján is visszajuttathatók a fogadók részére.\"
 §
Az Szjt. a következő alcímmel és 29/A. §-sal egészül ki:
\"Játékautomaták üzemeltetése
29/A. § (1) Játékautomatának minősül az az elektronikusan vagy mechanikusan vezérelt játék folytatására alkalmas, szórakoztató szolgáltatást nyújtó berendezés, amely nem tartozik a 26. § (1) bekezdésének hatálya alá. Az SZF dönt abban a kérdésben, hogy valamely berendezés játékautomatának minősül-e.
(2) Játékautomatát jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság és egyéni vállalkozó üzemeltethet.
(3) Az üzemeltető évente köteles - nyilvántartás céljából - az SZF-hez bejelenteni az általa működtetni kívánt játékautomatát. A játékautomata a bejelentési kötelezettség megfelelő teljesítése nélkül nem üzemeltethető.
(4) A (3) bekezdés szerint bejelentési kötelezettség elmulasztása esetén a 26/A. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.\"
 §
Az Szjt. 30. §-a (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(3) A sorsolásos játékot és a totalizatőri rendszerű fogadást szervező a nyeremények legalább 60 %-át, lóversenyfogadást szervező a nyereményalap legfeljebb 75 %-át - a (4) bekezdésben foglalt kivételtől eltekintve - köteles nyeremények céljára fordítani. A folyamatosan szervezett szerencsejátékok esetében az SZF engedélyezheti a nyeremények meghatározott időszakon belüli halmozódását.\"
 §
Az Szjt. 31. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(1) A szerencsejáték-szervező - ide értve a játékautomata üzemeltetőjét is - az e fejezetben foglalt szabályok szerint játékadót fizet.\"
 §
Az Szjt. 33. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(1) A pénznyerő automata játékadója játékhelyenként - a játékkaszinóban üzemeltetett pénznyerő automata kivételével - az I. kategóriába tartozó pénznyerő automata esetén havi huszonötezer forint, a II. kategóriába tartozó pénznyerő automata esetén havi tízezer forint. A játékadót minden megkezdett hónap után meg kell fizetni.\"
 §
Az Szjt. a következő 33/A. §-sal egészül ki:
\"33/A. § A játékautomata éves adója gépenként hatvanezer forint. A játékautomata üzemeltetője köteles gépenként egy évi adóösszeget a gép nyilvántartásba vétele iránti kérelem benyújtását megelőzően bevallani és ezzel egyidejűleg megfizetni. A megfizetés tényét a kérelem benyújtásával egyidejűleg kell igazolni.\"
 §
Az Szjt. a következő 36/A. §-sal egészül ki:
\"(1) Az állami adóhatóság és a vámhatóság ellenőrző tevékenysége során köteles vizsgálni  az e törvényben foglalt rendelkezések betartását. 
(2) Az e törvényben foglalt rendelkezések megsértése esetén - az (1) bekezdésben megjelölt állami  szerveken kívül - 
a) a rendőrség,
b) a megyei fogyasztóvédelmi felügyelőségek, illetve
c) azokon a településeken, ahol van, a közterület-felügyelet is
köteles hatáskörében eljárni, vagy a jogszabálysértés bizonyítékait írásban rögzíteni és az ügyet az illetékes hatóságnak további intézkedésre átadni.\" 
 §
(1) Az Szjt. 37. §-a 7. pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:
\"7. Gazdasági társaság: korlátolt felelősségű társaság vagy kizárólag névre szóló részvényeket kibocsátó részvénytársaság.\"
(2) Az Szjt. 37. §-a 10. pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:
\"10. Totófogadás: olyan totalizatőri rendszerben szervezett fogadás, amelyben a fogadónak a labdarúgó-csapatok mérkőzéseinek eredményét kell eltalálnia.\" 
(3) Az Szjt. 37. §-a a következő 15. ponttal egészül ki:
\"15. Szerencsejáték-szervező: 
a)	az 1. § (3) bekezdésében meghatározott tevékenységet folytató koncessziós társaság, az állami játékszervező és a liberalizált tevékenység gyakorlására létrehozott gazdasági társaság, valamint  
b)	a 16. §-ban és - a 12. § tekintetében - a 23. §-ban meghatározott tevékenységet folytató szervezet vagy személy.\"  
 §
Az Szjt. 38. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(2) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy
a)	a szerencsejátékok személyi, tárgyi és gazdasági feltételeivel,
b)	az egyes szerencsejátékok lebonyolításával, ellenőrzésével,
c)	a játéktervvel, 
d)	a sorsolásos játékokkal, 
e)	a pénznyerő automaták, játékautomaták, játéktermek és játékkaszinók üzemeltetésével, valamint 
f)	a 30. § (2) bekezdésében meghatározott költségekkel 
kapcsolatos részletes szabályokat jogszabályban határozza meg.\"
 §
Az Szjt. a következő 42. §-sal egészül ki:
\"42. § (1) A Gstv.-nek az Szjt. rendelkezéseit módosító szabályait a törvény hatályba lépésekor folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell azzal, hogy a kérelem visszavonása, illetve elutasítása esetén a befizetett igazgatási-szolgáltatási díjat vissza kell fizetni.
(2) A Gstv. hatályba lépése előtt engedélyezett szerencsejátékok az engedélyben meghatározott feltételekkel és határidőig szervezhetők. A határozatlan időre szóló engedélyek 1996. december 31-éig érvényesek.
(3) A Gstv. hatályba lépésekor üzemelő játékautomata működtetője köteles legkésőbb 1995. december 31-éig a 29/A. §-ának (3) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettségét teljesíteni.
(4) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti az 
a) az Szjt. 2. §-a (4) bekezdésének i) pontja,
b) az Szjt. 6. §-ának (2) bekezdése,
c) az Szjt. 20. §-ának c) pontja,
d) az Szjt. 25. §-ának (2) bekezdése,
f) az Szjt. 26. §-ának (13) bekezdése,
g) az Szjt. 29. §-ának (5) bekezdése,
h) az Szjt. 33. §-ának (6) bekezdése,
i) az Szjt. 41. §-ának (1)-(2) bekezdései.
(5) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter és az ipari és kereskedelmi miniszter, hogy rendeletben határozza meg azon vendéglátóipari üzletek körét, amelyben II. kategóriájú játékterem működtetésére engedély adható.\"

Negyedik fejezet
  
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása
 §
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 4. §-a (1) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
\"Az illeték fizetésére egyébként kötelezett mentessége (személyes illetékmentesség) esetén az illetéket a mentes féltől nem lehet követelni, kivéve, ha a törvény szerint a szerződő felet terhelő illeték megfizetését a 27. § (2) bekezdésében foglaltak alapján magára vállalta.\"
 §
Az Itv. 5. §-a (1) bekezdésének d) és f) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
/Teljes személyes illetékmentességben részesül:/
\"d) a társadalmi szervezet, a köztestület és a közhasznú társaság,
 f) az alapítvány, ide értve a közalapítványt is,\"
 §
(1) Az Itv. 12. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(1) Az öröklési és az ajándékozási illeték összegét - az egy-egy örökösnek, hagyományosnak jutott örökség, illetőleg megajándékozottnak juttatott ajándék tiszta értéke alapulvételével - a következő táblázatokban foglalt kulcsok alkalmazásával kell kiszámítani:
a) Öröklés esetén:

Csoport
az illeték általános mértéke
lakástulajdon- szerzés illetékének mértéke
I. Az örökhagyó gyermeke, házastársa, szülője, valamint a háztartásban eltartott szülő nélküli unokája terhére (Az örökbe fogadott, a mostoha- és nevelt gyermek a vér szerinti gyermekkel, az örökbe fogadó, a mostoha- és nevelőszülő a vér szerinti szülővel egy tekintet alá esik.)



11 %



2,5 %
II. Az örökhagyó I. csoportba nem tartozó unokája, nagyszülője, testvére terhére

15 %

4 %
III. Minden más örökös terhére
21 %
5 %

b) Ajándékozás esetén:

Csoport
az illeték általános mértéke
lakástulajdon -szerzés illetékének mértéke
I. Az ajándékozó gyermeke, házastársa, szülője, valamint a háztartásban eltartott szülő nélküli unokája terhére (Az örökbe fogadott, a mostoha- és nevelt gyermek a vér szerinti gyermekkel, az örökbe fogadó, a mostoha- és nevelőszülő a vér szerinti szülővel egy tekintet alá esik.)
 


11 %



5 %
II. Az ajándékozó I. csoportba nem tartozó unokája, nagyszülője, testvére terhére

15 %

8 %
III. Minden más megajándékozott terhére
21 %
10 %


(2) Az Itv. 12. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)-(3) bekezdések megjelölése (3)-(4) bekezdésekre változik:
\"(2) Lakástulajdonhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog öröklési és ajándékozási illetékét az (1) bekezdés a)-b) pontjaiban a lakástulajdon szerzésére megállapított illetékkulcsok alkalmazásával kell  kiszámítani.\"
 §
(1) Az Itv. 16. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Mentes az öröklési illeték alól:/
\"b) az értékpapír, a takarékbetét, a gazdasági társaság tagját megillető vagyoni betét (üzletrész, szövetkezeti üzletrész) öröklése;\"
(2) Az Itv. 16. §-a (4) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
\"A kiskorú örökös az öröklési és az ingatlan-nyilvántartási eljárási illetéket a nagykorúvá válásától számított két évig késedelmipótlék-mentesen fizetheti meg.\"
(3) Az Itv. 16. §-a (6) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(6) Termőföld tulajdonjogának, vagyoni értékű jogának öröklése esetén az egyébként járó öröklési illeték felét kell megfizetni.\"
 §
Az Itv. 17. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Mentes az ajándékozási illeték alól:/
\"d) lakástulajdon kezelői jogának ingyenes megszerzése;\"
 §
Az Itv. 17. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Mentes az ajándékozási illeték alól:/
\"g) az értékpapír, a takarékbetét, a gazdasági társaság tagját megillető vagyoni betét (üzletrész, szövetkezeti üzletrész) ingyenes megszerzése;\"
 §
Az Itv. 17. §-a (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(3) Termőföld tulajdonjogának, vagyoni értékű jogának ajándékozása esetén az egyébként járó ajándékozási illeték felét kell megfizetni.\"
 §
Az Itv. 19. §-a (1)-(2) bekezdéseinek helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(1) A visszterhes vagyonátruházási illeték általános mértéke - ha a törvény másként nem rendelkezik - a megszerzett vagyon terhekkel nem csökkentett forgalmi értéke után 10 %.
(2) Ingatlanok tulajdonjogának cseréje esetén az illeték alapja - a 21. §-ban foglaltak kivételével - a cserével megszerzett ingatlan forgalmi értéke.\"
 §
 Az Itv. 20. §-a (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
\"Az így számított illetékalap után - ha a törvény másként nem rendelkezik - a 19. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű illetéket kell fizetni.\"
 §
Az Itv. 21. §-a (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(2) Ha a lakástulajdon szerzője  a vásárláskor lakásépítési kedvezményben részesül, ennek összegét - az (5) bekezdésben említett eset kivételével - a forgalmi értékből le kell vonni. Ilyenkor a lakástulajdon lakásépítési kedvezménnyel csökkentett forgalmi értéke után jár az (1) bekezdésben meghatározott illeték.\"
 §
Az  Itv. 22. §-a  helyébe a következő rendelkezés lép:
\"Lakástulajdonnak állami, helyi önkormányzati tulajdonban álló bérlakás bérleti joga  megszerzése ellenében történő átruházása esetén a visszterhes vagyonátruházási illeték alapja a lakástulajdon forgalmi értékének  50 %-a.  Az illeték mértékére a 21. § (l) bekezdésében foglalt rendelkezés irányadó.\"
 §
Az Itv. 23. §-a után a következő címmel és 23/A §-sal egészül ki:
\"Ingatlanforgalmazási célú vagyonszerzések visszterhes vagyonátruházási illetéke
23/A § (1) Ingatlan tulajdonjogának ingatlanalap által vagy a főtevékenysége szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó által történő megszerzésekor az illeték mértéke az ingatlan - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének 2 %-a.
(2) Az ingatlanalap-kezelői tevékenységre való jogosultságot az alapkezelő az Állami Értékpapír Felügyelet által kiadott működési engedéllyel, a főtevékenységként folytatott ingatlanforgalmazást pedig a vállalkozó a tevékenység statisztikai jelzőszámával és a főtevékenység szerint illetékes kamarától beszerzett nyilatkozattal igazolja.\"
 §
Az Itv. 24. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(1) Gépjármű tulajdonjogának, haszonélvezeti jogának megszerzése esetén az illeték mértéke a hajtómotor hengerűrtartalmának minden cm3-e után 8 forint.\"
 §
(1) Az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének b)-c) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
 /Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól:/
\"b) a lakástulajdon kezelői jogának a megszerzése;
c) a közcélú vízilétesítmények és tartozékaik kezelői jogának a megszerzése;\"
(2) Az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének f)-h), valamint l)-m) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
/Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól:/
\"f)	a szövetkezetek egyesülésével, beolvadásával, szétválásával, átalakulásával bekövetkező vagyonszerzés;
g)	a közös gazdálkodás céljára az alapításkor a tag által bevitt ingatlan tulajdonjogának, illetőleg használati jogának megszerzése;
h)	a gazdálkodó szervezet olyan szervezeti átalakulásával bekövetkező vagyonszerzés, amikor az újonnan létrejött gazdálkodó szervezet a korábbinak általános jogutódja lesz;
l)	gépjármű, pótkocsi tulajdonjogának a statisztikai jelzőszám szerint főtevékenységként gépjármű, pótkocsi forgalmazására jogosult vállalkozó által történő megszerzése;
m)	a helyi önkormányzat vagy az állam tulajdonában álló lakás tulajdonjogának, haszonélvezeti jogának a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: lakástörvény) 45. §-ának (1) bekezdése alapján vételi joggal rendelkező, továbbá 49. §-ának (1)-(2) bekezdése alapján elővásárlási joggal rendelkező személy által történő megszerzése.\"
(3) Az Itv. 26. §-a (5) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(5) Termőföld tulajdonjogának, vagyoni értékű jogának visszterhes illeték alá eső megszerzése esetén az egyébként járó illeték felét kell megfizetni.\"
 §
Az Itv. 27. §-a  (l) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
\"Lakástulajdonok cseréje esetén az illeték a szerződő feleket egyenlő arányban terheli.\"
 §
Az Itv. 29. §-a (1) és (3) bekezdéseinek helyébe a következő rendelkezések lépnek:
\"(1) Az első fokú államigazgatási eljárásért - ha e törvény melléklete másként nem rendelkezik - 800 forint illetéket kell fizetni (általános tételű eljárási illeték).
(3) A felügyeleti intézkedést kezdeményező kérelem illetéke 5000 forint. A megfizetett illeték visszatérítésére  a 32. § rendelkezései az irányadók.\"
 §
Az Itv. 33. §-a (2) bekezdésének 4. pontja a következő d) alponttal egészül ki:
 /4. a születéssel, a házasságkötéssel, az örökbefogadással, tartással, gondozással és a halálesettel kapcsolatos eljárás, kivéve:/
\"d) az ingatlan-nyilvántartási eljárást;\"
 §
(1) Az Itv. 33. §-a (2) bekezdésének 13. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/... illetékmentes eljárások:/
 \"13.	Az első személyi igazolvány, az ideiglenes személyi igazolvány kiállításával, a személyi igazolvány cseréjével - kivéve, ha a csere az igazolvány elvesztése, eltűnése, megrongálódása, adatainak olvashatatlanná válása miatt szükséges - vagy érvényességi idejének meghosszabbításával kapcsolatos eljárás, a személyi igazolvány megváltozott adatainak bejegyzésével kapcsolatos eljárás, továbbá a személyi igazolvány kiállításához szükséges irat;\"
(2) Az Itv. 33. §-a (2) bekezdésének 22. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/... illetékmentes eljárások:/
\"22.	A költségmentesség engedélyezése iránti eljárás, valamint a költségmentesség feltételei fennállásának igazolásához kiállított irat;\"
(3) Az Itv. 33. §-a (2) bekezdésének 24. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/... illetékmentes eljárások:/
\"24.	A birtok-összevonási célú önkéntes földcsere megszervezése iránt a földhivatalnál kezdeményezett eljárás, valamint a kárpótlási eljárás és az ilyen eljárásokhoz szükséges irat, továbbá a kisajátítási eljárás;\"
 §
Az Itv. 45. §-a (5) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(5) A cég vagyonának (jegyzett tőkéjének) növelése (felemelése) esetében az (1) bekezdésben foglaltak szerint meghatározott illetéket a vagyon (a jegyzett tőke) növekedésének összege után kell kiszámítani; az illeték mértéke legalább 3.000 forint, az (1) bekezdés a) pontjában említettek esetében legfeljebb 300.000 forint, az (1) bekezdés b) pontjában említettek esetében pedig legfeljebb 150.000 forint. Ez az illeték magában foglalja az egyidejűleg bejelentett más változásokért fizetendő illetéket is.\"
 §
Az Itv. 50. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
\"(4) A cégbírósági, valamint a csőd- és felszámolási eljárásban hozott végzés elleni felülvizsgálat illetéke 6.000 forint.\"
 §
Az Itv. 57. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép, egyidejűleg a következő j) és k) pontokkal egészül ki:
 /Illetékmentes a polgári ügyekben:/
 \"e) az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a közhasznú társaság, a köztestület, továbbá a Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló 1992. évi XLIV. törvény alapján létrehozott MRP szervezet nyilvántartásba vételére irányuló eljárás;
j) az áttételt elrendelő végzés elleni fellebbezés;
k) a kárpótlási ügyekben hozott közigazgatási határozat bíróság általi felülvizsgálata iránti per.\"
 §
Az Itv. 62. §-ának (1) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki:
/A feleket jövedelmi és vagyoni viszonyaikra tekintet nélkül illetékfeljegyzési jog illeti meg:/
\"k) a lakásszövetkezetet a tagjával szemben üzemeltetési költség megtérítése iránt indított eljárásban.\"
 §
Az Itv. 77/A. §-a következő új (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdés megjelölése (4) bekezdésre változik:  
\"(3) Nem kell a fizetési meghagyásban illetékelőleg-fizetési kötelezettséget elrendelni, ha a földhivatal az ingatlan-nyilvántartási eljárásban hozott határozatát /92. § (2) bekezdés/ az illeték megállapítását megelőzően továbbítja az illetékhivatalnak.\"  
 §
(1) Az Itv. 102. §-a (1) bekezdése f) pontjának utolsó mondata a következő szövegrésszel egészül ki:
\"továbbá az ingatlan-nyilvántartásban lakóházként (lakásként) nyilvántartott olyan épület,  amelyet az illetékkötelezettség keletkezését megelőzően már legalább 5 éve más célra hasznosítanak.\" 
(2) Az Itv. 102. §-ának (1) bekezdése a következő m) ponttal egészül ki:
/E törvény alkalmazásában:/
\"m) termőföld: az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, gyep, nádas és erdő művelési ágban vagy halastóként nyilvántartott és az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel azonos célra hasznosított külterületi földrészlet.\"
 (3) Az Itv. 102. §-a (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(3) Az (1) bekezdés f) és l)-m) pontjaiban foglaltak alkalmazásakor a vagyontárgy minősítése tekintetében az illetékkötelezettség keletkezésekor fennálló állapot az irányadó.\"
 §
Az Itv. Melléklete e törvény 1. számú mellékletének megfelelően módosul. 
 §
(1) A Gstv. 26-50. §-aiban foglalt rendelkezéseket - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - az e törvény 155. § (2) bekezdése szerinti hatályba lépését követően illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az illetékhivatal tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben, valamint az ezt követően kezdeményezett első fokú és jogorvoslatai eljárások esetében kell alkalmazni.
(2) Ha az öröklési illetékkötelezettség a hatályba lépés 155. § (2) bekezdésben meghatározott időpontja előtt keletkezett, akkor az öröklési illeték megállapítására a hatályba lépést megelőző napon hatályos illetékrendelkezéseket kell alkalmazni, feltéve, hogy ezek a rendelkezések az örökös számára kedvezőbb fizetési kötelezettséget eredményeznek.
 §
(1) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti:
a) az Itv. 16. §-a (1) bekezdésének c) pontja,
b) az Itv. 19. §-ának (3) bekezdése,
c) az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének e) pontja,
d) az Itv. 33. §-a (2) bekezdésének 2. és 19. pontja,
e) az Itv. 102. §-a (1) bekezdésének k) pontja.
(2) Az Itv. melléklete XVI. (Az ingatlan-nyilvántartási eljárás illetéke) címében foglalt rendelkezések az ingatlan-nyilvántartási eljárások díjait megállapító jogszabály hatályba lépésével egyidejűleg hatályukat vesztik.
Ötödik fejezet
  
A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény módosítása
 §
(1) A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 49. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:
\"(2) A felszámoló a felszámolás kezdő időpontját követően a munkabérek emelésére csak a hitelezők 44. §-ban meghatározott arányú egyetértésével vállalhat új kötelezettséget.\"
(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit a folyamatban lévő felszámolási eljárásokban is alkalmazni kell azzal, hogy a hitelezők egyetértését csak az e törvény hatályba lépését követő - a Cstv. 49. §-a (2) bekezdésében szabályozott - kötelezettségvállalások esetén kell megszerezni.
Hatodik fejezet
  
A Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaságról szóló 1994. évi XLII. törvény módosítása
 §
A Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaságról szóló 1994. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Etv.) 7. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az éves költségvetési törvényben kell meghatározni:/
\"a) az Eximbank által felvehető hitelek és kibocsátott kötvények együttes állományának felső határát,\"
 §
(1) Az Etv. 17. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
\"17. § Az Eximbank és az  EB Rt igazgatóságának - és felügyelő bizottságának elnökét, továbbá a részvénytársaságok vezérigazgatóját - a pénzügyminiszter, az ipari és kereskedelmi miniszter és a Magyar Nemzeti Bank elnökének javaslatára a miniszterelnök nevezi ki határozatlan időre.\"
(2) E törvény hatályba lépésnek időpontjától az (1) bekezdésnek megfelelően módosítani kell a munkaszerződéseket.
 §
Az Etv. a 24. §-át követően a következő címmel és 24/A. §-sal egészül ki:
\"Összeférhetetlenség
24/A. § A Pit. 19. §-a (3) bekezdése második mondatában foglalt rendelkezést az Eximbank vezérigazgatójára nem kell alkalmazni.\"

Második rész
 
A szociális ellátórendszerekkel kapcsolatos törvénymódosítások
Első fejezet
  
A családi pótlékról szóló 1990. évi XXV. törvény módosítása
 §
A családi pótlékról szóló 1990. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Cst.) címe a következő rendelkezéssel egészül ki: 
\"és a családok támogatásáról\"
 §
A Cst. a preambulumát a követően a következő címmel egészül ki:
\"I. fejezet. Családi pótlék\"
 §
A Cst. 1.§-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
\"1. § (1) Családi pótlékra - amennyiben nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik - a Magyar Köztársaság területén tartózkodó magyar állampolgár, az állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal rendelkező bevándorolt, a magyar hatóságok által menekültként elismert személy jogosult, feltéve, hogy háztartásában gyermeket nevel és a családnak az e törvényben foglalt kivételekkel a tárgyévet megelőző naptári évben az egy főre jutó havi jövedelme a bruttó 25.000 forintot nem haladja meg.
(2) A családi pótlékra való jogosultság akkor sem állapítható meg, ha a családi jövedelem számításánál figyelembe vehető személyek közös és külön tulajdonát/tulajdoni részeit képező ingatlanvagyon értéke együttesen a 10 millió forintot, a gépkocsi vagyon - ide nem értve a vállalkozáshoz munkaeszközként használt gépjárművet - értéke együttesen a 2 millió forintot meghaladja.

(3) Az (1) bekezdésben foglaltakon túl azután a gyermek után is jár családi pótlék, aki
a) ideiglenes hatályú beutalt,
b) intézeti vagy állami nevelt (a továbbiakban: állami nevelt),
c) személyes gondoskodást nyújtó bentlakásos szociális intézményben  (a továbbiakban: szociális intézmény) került elhelyezésre.
E bekezdésben foglaltak az irányadók akkor is, ha az állami nevelt javítóintézetben vagy büntetés-végrehajtási intézetben büntetését tölti.
(4) A gyermek- és ifjúságvédő intézet által nevelőszülőnél elhelyezett gyermek után a nevelőszülő jogosult a családi pótlékra függetlenül attól, hogy az e törvény szerinti jövedelmi, vagyoni feltételeknek megfelel-e.
(5) Az állami nevelt gyermek után a gyermek- és ifjúságvédő intézet vezetője, a szociális intézményben elhelyezett gyermek után a szociális intézmény vezetője jogosult a családi pótlékra.
(6) Ha az állami nevelt javítóintézetben, illetve büntetés-végrehajtási intézetben tölti büntetését , az utána járó családi pótlékot a gyermek- és ifjúságvédő intézet vezetője köteles gyámhatósági fenntartásos betétben elhelyezni. A szociális intézményben elhelyezett után járó családi pótlékot az intézmény költségvetésétől elkülönítve kezeli és biztosítja a személyre szóló felhasználást.\"
 §
A Cst. az 1. §-át követően a következő 1/A §-sal egészül ki:
\"1/A. § (1) Az egy főre jutó jövedelem számításánál a család tagjaként - a kérelem benyújtásának időpontjában  a családhoz tartozó - a családi pótlékot igénylő szülő és a vele közös háztartásban élő házastársa, élettársa, az örökbefogadó mostoha- és nevelőszülő, valamint a 20 évesnél fiatalabb, kereső tevékenységet nem folytató vér szerinti, örökbefogadott, mostoha- és nevelt gyermek vehető figyelembe. A tartósan beteg, illetőleg testi vagy értelmi fogyatékos gyermeket korhatár nélkül kell figyelembe venni.
(2) Az 1. § (1) bekezdésének alkalmazásában jövedelem az (1) bekezdésben említett személyeknek a tárgyévet megelőző évi személyi jövedelemadó-bevallás alapján a Kormány rendeletében felsorolt jogcímek szerinti összevonandó belföldi és külföldi jövedelme, továbbá az értékpapírból származó jövedelemének 1,2-es szorzóval növelt összege, valamint az osztalékjövedelmének 1,4-szerese. 
(3) Nem minősül jövedelemnek a gyermektartásdíj, a gyermeknevelési támogatás, a rendszeres nevelési segély,  és az e törvény alapján folyósított ellátások.
 §
A Cst. 2. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
\"2. § (1) A családi pótlék egy gyermekes kétszülős család esetén a gyermek 6. életévének betöltéséig jár. Ha a 6. életévét betöltött gyermeket nevelő egyike sem folytat kereső tevékenységet, a családi pótlékra a gyermeket nevelő személy a (2)-(4) bekezdésben foglalt feltételek szerint, az ott meghatározott időpontig jogosult.
(2) Két vagy több gyermekes család esetén, valamint a gyermeket egyedül nevelő szülő esetén a családi pótlék a gyermek 16. életévének betöltéséig jár.
(3) Ha a gyermek 16 évesnél idősebb, de 20 évesnél fiatalabb és alap vagy középfokú oktatási intézmény nappali tagozatán, illetve a dolgozók általános vagy középiskolában tanul, a gyermeket nevelő személyek a családi pótlékra jogosultak.
(4) A tartósan beteg, illetőleg testi vagy értelmi fogyatékos gyermek után a családi pótlék korhatár nélkül és a gyerekszámra tekintet nélkül jár.\"
 §
A Cst. 5. §-a (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(2) Az 1. § (2) bekezdésének a)-c) pontjai szerinti gyermek után az intézet vezetőjét az egy gyermekes egyedülállónak járó családi pótlék illeti meg.\"
 §
A Cst. 7. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg kiegészül új (2), (3), (4) bekezdéssel, és a (2)-(5) bekezdések megjelölése (5)-(8) bekezdésre módosul:
\"(1) A családi pótlékot évenként kell megállapítani, június 1-jétől a következő év május 31-éig.
(2) A családi pótlékra vonatkozó igényt a családi pótlékot igénylő személy kormányrendeletben szabályozott igénylőlapon, legkésőbb március 20-ig nyújtja be. Az igénybejelentés az igénylőnek arra vonatkozó nyilatkozata, hogy az ellátásra való jogosultság feltételeinek megfelel. A személyi jövedelemadó bevallásra kötelezett személy igénybejelentése az előző évi jövedelemadó-bevalláson alapul. 
(3) A családi pótlékra vonatkozó igény a (2) bekezdésben foglaltaktól eltérő időpontban is benyújtható, ha a (2) bekezdés szerinti igénylés időpontját követően
a) változik az ellátásra való jogosultság megállapításánál figyelembe vehető családtagok (személyek) száma; az ellátás alapja azonban változatlanul az 1/A. § (2) bekezdése szerinti jövedelem,
b) az ellátásra való jogosultság megállapításánál figyelembe vehető személyek jövedelmi helyzetében tartós, hat hónapot meghaladó munkanélküliség és betegség miatt olyan változás következik be, amely az aktuális jövedelmet figyelembe véve - a korábbiaktól eltérően - jogosulttá teszi az érintetteket a családi pótlékra.
(4) Ha a családi pótlékra vonatkozó igényt a (2) bekezdésben foglalttól eltérő időpontban nyújtják be és azt jogerősen megállapítják, a családi pótlék a kérelem benyújtásának hónapjától esedékes. A családi pótlék ilyen esetben is az (1) bekezdés szerinti határidőig állapítható meg.\"
 §
A Cst. a 13. §-t követően a következő új címmel egészül ki:
\"II. fejezet
Gyermekgondozási segély és anyasági támogatás\"
 §
A Cst. a következő 13/A-13/I §-okkal egészül ki:
\"13/A § (1) Az anyát, illetőleg az apát gyermeke 3 éves korának betöltéséig - tartósan beteg, vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetében 10 éves korának betöltéséig (a továbbiakban: gyermekgondozási segélyre jogosító idő) gyermekgondozási segély illeti meg, ha terhességi gyermekágyi segélyben részesült, vagy rendelkezik a terhességi gyermekágyi segélyhez szükséges jogosultsági feltételekkel.
(2) Ha a gyermekgondozási segélyre jogosult munkaviszonyban, köztisztviselői jogviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban, munkavégzéssel járó szövetkezeti tagsági viszonyban, szolgálati viszonyban (a továbbiakban együtt: munkaviszony) áll, a gyermekgondozási segély időtartamára fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(3) Ha az anya, illetőleg az apa felsőoktatási intézmény nappali tagozatos hallgatója (a továbbiakban: hallgató), a gyermek születése napjától gyermekgondozási segélyre jogosult, amennyiben a gyermek a hallgatói jogviszony fennállása alatt vagy a hallgatói jogviszony megszűnésétől számított 180 napon belül született.
(4) Ha az anya a gyermekgondozási segélyre jogosító idő alatt újból szül, a gyermekgondozási segélyre jogosító idő a legkisebb gyermek három éves korának betöltéséig tart.
13/B. § Nem jár gyermekgondozási segély a táppénz, a baleseti táppénz - ide nem értve a juttatás mellett végzett kereső tevékenység után járó táppénzt -, a terhességi gyermekágyi segély, a nyugellátás, a baleseti nyugellátás folyósításának időtartamára (ide nem értve az árvaellátást, az özvegyi nyugdíjat és a baleseti járadékot).
13/C. § A gyermekgondozási segélyre jogosító időre a munkáltató a munkavállalót -kérelmére - fizetés nélküli szabadságban részesíti. 
13/D. § A gyermek egyéves korának betöltése után a gyermekgondozási segélyt az anya helyett a vele közös háztartásban élő apa is igénybe veheti, ha a gyermekgondozási segélyre való jogosultság feltételeinek az igény bejelentéskor  megfelel. 
13/E. § A gyermekgondozási segély összege - függetlenül a gyermekek számától - azonos az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegével.
13/F. § A gyermekgondozási segélyben részesülő személy - a segély teljes összegének folyósítása mellett - a gyermek másfél éves kora után kormányrendeletben meghatározott feltételek szerint kereső tevékenységet folytathat. 
13/G. § (1) Ha a gyermekgondozási segély iránti igényt a szülést követő 30 napon belül, illetve a terhességi gyermekágyi segélyre való jogosultság időtartama alatt vagy annak megszűnését követő 30 napon belül terjesztik elő, az ellátás a szülés napjától, illetve a terhességi gyermekágyi segélyre való jogosultság megszűnésének napjától esedékes. Egyéb esetekben a gyermekgondozási segély a kérelem benyújtásának hónapjától esedékes. 
(2) A gyermekgondozási segélyre való jogosultság jövedelmi és vagyoni feltételeire, a segély megállapítására, folyósítására, megszüntetésére, valamint a felelősségi szabályokra a családi pótlékra vonatkozó rendelkezéseket értelemszerűen alkalmazni kell. 
13/H. § A népjóléti miniszter méltányosságból
a)	a gyermekét egyedül nevelő személynek, valamint a munkanélküli személynek a gyermekgondozási segélyre  való jogosultságát megállapíthatja, ha az a törvényi feltételeknek nem felel meg, 
b)	gyermekgondozási segélyre való jogosultságot állapíthat meg annak a személynek, aki a 13/A. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek nem felel meg, feltéve, hogy a család egy főre jutó jövedelme a családi pótlékra való jogosultság jövedelemhatárának 50 %-át nem haladja meg, 
c)	legfeljebb a gyermek hat éves koráig meghosszabbíthatja a gyermekgondozási segélyre való jogosultságot, ha a gyermek betegsége miatt a gyermekek napközbeni ellátása keretében nem gondozható\".
13/I. § (1) A szülést követően anyasági támogatásra jogosult az a nő, aki térítésmentes terhesgondozásban részesült, feltéve, hogy terhessége alatt legalább négyszer - koraszülés esetén legalább egyszer - terhesgondozáson részt vett és családjában a tárgyévet megelőző évben - a jogosultság megállapításánál figyelembe vehető családtagok - egy főre jutó havi jövedelme a bruttó 25.000 forintot nem haladja meg és nincs a tulajdonukban összesen 10 millió forint feletti ingatlan vagy 2 millió forint feletti személygépkocsi (ide nem értve a vállalkozáshoz munkaeszközként használt gépjárművet).
(2) Az anyasági támogatás akkor is jár, ha a gyermek halva született.
(3) Ha az anyasági támogatásra jogosult nő a támogatás felvételét megelőzően meghal, az anyasági támogatást
a) az anyával egy háztartásban élő apának, ennek hiányában
b) a gyermek neveléséről gondoskodó más személynek
kell kifizetni.
(4) Nem jár anyasági támogatás, ha
a) a szülők a gyermek megszületését megelőzően nyilatkozatban hozzájárultak a gyermek örökbe fogadásához,
b) a megszületett gyermeket a gyámhatóság ideiglenes hatállyal intézetbe utalja, vagy alkalmas más személynél helyezi el.
(5) A (4) bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók, ha a szülést követő két hónapon belül
a) a szülők az a) pont szerinti nyilatkozatukat visszavonták,
b) a b) pont szerinti ideiglenes hatályú intézeti elhelyezés megszűnt,
és a gyermek gondozásáról a vér szerinti szülők gondoskodnak.
(6) Az anyasági támogatás összege gyermekenként 10.000 forint.
(7) Az anyasági támogatás iránti igényt a szülést, illetve a (4) bekezdésben szabályozott esetben a nyilatkozat visszavonását, valamint az ideiglenes hatályú intézeti elhelyezés megszűnését követő 30 napon belül a családi pótlékot folyósító szervnél lehet előterjeszteni. A családi pótlékot folyósító szerv a kérelmet 30 napon belül elbírálja és a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül gondoskodik a megállapított anyasági támogatás folyósításáról. Az igény benyújtására és elbírálására a társadalombiztosításról szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.\"
 §
(1) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti:
a) a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Bv.tvr.) 66. §-ának (1) bekezdéséből a \"gyermekgondozási díjba,\" szövegrész, a Bv.tvr. 66. §-ának (2) bekezdéséből az \"illetve a gyermekgondozási díj,\" szövegrész, a Bv.tvr. 66. §-a (3) bekezdésének b) pontjából a \"gyermekgondozási díjban, illetőleg\" szövegrész;
b) a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 27. § (1) bekezdésnek d) pontjából a \"gyermekgondozási díj\" szövegrész, az Flt. 29. §-a (1) bekezdésének b) pontjából a \"gyermekgondozási díjban\" szövegrész, a 32. § (3) bekezdés b) pontjából a \"díj, illetőleg\" szövegrész;
c) a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Mév.tv.) 4. §-a, a  Mév.tv. 17. §-a (1) bekezdésének második és harmadik mondata;
d) a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény (a továbbiakban. Htv.) 149. §-a (2) bekezdésének e) pontjából az \"illetőleg gyermekgondozási díjat\", szövegrész, a Htv. (5) bekezdésének f) pontjából a \"vagy gyermekgondozási díjban\" szövegrész;
e) a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 68. §-ából az \"és a gyermekgondozási díjból\" szövegrész.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók mindaddig, amíg a jogosult e törvény rendelkezései szerint gyermekgondozási díjban részesül.
(3) 1995. június 1-jétől a családi pótlékot az e törvényben foglalt feltételek szerint kell megállapítani. Az 1995. június hónapjára járó családi pótlék csak annak a személynek folyósítható, aki az e törvény szerinti feltételeknek megfelel. Ha a családi pótlék iránti igényt 1995. május 15-éig benyújtják, a családi pótlékot 1995. június hónaptól kell megállapítani, ha a kérelmező megfelel az e törvényben foglalt feltételeknek. Ha a családi pótlék iránti igényt 1995. május 15. után nyújtják be, a jogosultság megállapítása esetén a családi pótlékot az igénybenyújtást követő második hónaptól kezdve, de 1995. júniusáig visszamenőleges hatállyal kell folyósítani.
(4) Annak a személynek, aki e törvény hatályba lépését megelőző napon gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, várandóssági pótlékban részesül, és nem kéri az e törvény szerinti jogosultságának a megállapítását, a folyósított ellátást, legkésőbb 1995. december 31-éig változatlan feltételekkel folyósítani kell. Anyasági támogatásra nem jogosult az a személy, aki részére a várandóssági pótlékot e bekezdésben foglaltak szerint a törvény hatályba lépését követően is folyósítják.
 §
Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a családi pótlék, a gyermekgondozási segély és az anyasági támogatás esetében a jogosultság megállapításánál figyelembe vehető családtagok egy főre jutó havi jövedelme számításának részletes szabályait, a jogosultság részletes feltételeit, a jogosultság megállapításának alapját képező igénylőlap, nyilatkozat tartalmát rendeletben határozza meg. 

Második fejezet
  
A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosítása
 §
A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény a (a továbbiakban: Szt.) 17. §-a a következő (2)-(3) bekezdésekkel egészül ki, a jelenlegi (2)-(3) bekezdések megjelölése (4)-(5) bekezdésre módosul:
\"(2) Megtérítésre kell kötelezni azt a személyt is, akinek a részére a gyermeknevelési támogatás, a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, az ápolási díj és a legalább három hónapig folyósított átmeneti segély biztosításának időtartama alatt visszamenőlegesen rendszeres pénzellátást állapítottak meg, feltéve, hogy a rendszeres pénzellátásra és a szociális ellátásra együtt nem lett volna jogosult, vagy a szociális ellátás igénybevételéért térítési díjat kellett volna fizetnie. 
(3) A folyamatosan nyújtott szociális ellátás megtérítését legfeljebb a visszamenőlegesen megállapított rendszeres pénzellátás összegéig, a megtérítést elrendelő határozat meghozatalát megelőző egy évre visszamenőlegesen lehet elrendelni.\"
 §
Az Szt. 17. §-ának az (1) bekezdéssel megállapított (4) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
\"Kamat csak a szociális ellátás jogosulatlan és rosszhiszemű igénybevétele és az erről való tudomásszerzés közötti időtartamra számítható fel. A (2) bekezdésben szabályozott esetben kamat nem számítható fel.\"
 §
Az Szt. 17. §-a a következő új (6) bekezdéssel egészül ki:
\"(6) Ha a helyi önkormányzat képviselő-testülete a hatáskörébe tartozó szociális ellátás megtérítését rendeli el, 
a) a megtérítés összegét, illetve pénzegyenértékét és 
b) a kamat összegét
méltányosságból elengedheti, illetve csökkentheti.\"
 §
Az Szt. 27. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(3) Nem állapítható meg a gyermeknevelési támogatás, illetve a megállapított támogatás folyósítását meg kell szüntetni, ha/
\"a) a támogatásra jogosító legkisebb gyermek után családi pótlék nem jár,\".
 §
Az Szt. 33. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2) bekezdés megjelölése (3) bekezdésre módosul:
\"(2) A jövedelempótló támogatás folyósításának időtartama 24 hónap. Az (1) bekezdés c) pontja szerinti esetben a jövedelempótló támogatás időtartamánál a támogatás megszüntetését megelőzően folyósított jövedelempótló támogatás idejét is figyelembe kell venni. A települési önkormányzat a jövedelempótló támogatást saját költségvetése terhére e határidőt követően is folyósíthatja.\"
 §
Az Szt. 34. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki:
\"(3) A (2) bekezdés b) pontja alkalmazásában nem minősül kereső tevékenységnek az a nem rendszeres munkavégzéssel járó tevékenység, amelynek havi ellenértéke nem éri el a 36. § (1) bekezdés a) pontja szerinti összeg ötven %-át.\"
 §
Az Szt. 34/A. §-ának (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
\"Ilyen esetben a felajánlott munkahely vagy közhasznú munka visszautasítását megelőzően folyósított jövedelempótló támogatás időtartamát, valamint az e bekezdés szerinti szünetelés időtartamát a 33. § (2) bekezdés szerinti időtartam számításánál figyelembe kell venni.\"
 §
Az Szt. 36. §-a (2) bekezdésének a helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában nem minősül jövedelemnek a 34.§ (3) bekezdése szerinti nem rendszeres munkavégzéssel járó tevékenység ellenértéke és a szülési támogatás.\"
 §
Az Szt. 45. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2) bekezdés megjelölése (3) bekezdésre változik:
\"(2) Az átmeneti segély adható alkalmanként és havi rendszerességgel. A havi rendszerességgel adott átmeneti segély jövedelem-kiegészítő támogatásként,  rendszeres nevelési támogatásként, továbbá az önkormányzat rendeletében meghatározott más ellátási formaként is nyújtható.\"
 §
(1) A jövedelempótló támogatást 1996. szeptember 30-áig annak a személynek tovább kell folyósítani,aki e törvény hatályba lépést megelőző napon
a) jövedelempótló támogatásban részesült, valamint
b) az Szt. 33. §-a (1) bekezdésének b)-c) pontjaiban meghatározott tevékenység, 34/A. §-a, illetve a 36/A-36/D. §-aiban szabályozottak miatt jövedelempótló támogatást nem kapott, feltéve, hogy a jövedelempótló támogatásra való feltételnek egyébként megfelel. 
(2) 1996. szeptember 30-át követően jövedelempótló támogatás annak az (1) bekezdésben meghatározott személynek folyósítható, aki 1996. szeptember 30-án jövedelempótló támogatásban részesül, feltéve, hogy 1995. július 1. és 1996. szeptember 30-a között legalább 90 nap, a Foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991.évi IV. törvény 58. §-a (5) bekezdésének a) pontjában meghatározott munkaviszonnyal rendelkezik. 
(3) Az Szt. 3. §-a (4) bekezdésében a \"családi pótlékról\" szövegrész helyébe a \"a családi pótlékról és a családok támogatásáról\" szövegrész lép.
(4) Az Szt. 4. §-a (1) bekezdésének g) pontjában a \"táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj\" szövegrész helyébe a \"táppénz, ide nem értve a gyermeknevelési támogatás és az ápolási díj mellett végzett kereső tevékenység után járó táppénz, a terhesség-gyermekágyi segély\" szövegrész lép.
(5) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg
a) sz Szt. 36/A-36/B §-ai,
b) az Szt. 60. §-a (1) bekezdésének d) pontjából a \"gyermekgondozási díjban\" szövegrész,
c) az Szt. 32. §-ának (1) bekezdéséből és 51. §-ának (1) bekezdéséből az \"állandó\" szövegrész,
d) az Szt. 118. §-ának (2) bekezdéséből az \"önkormányzat\" szövegrész, valamint 
e) az Szt. 134. §-a
hatályát veszti.
Harmadik rész
 
A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosítása
Egészségügyi szolgáltatás
 §
(1) A társadalombiztosításról szóló - többször módosított - 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 16/A §-a (3) bekezdése bb) pontjának második francia bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
/fogorvosi ellátás keretén belül/ 
\"- a 18 éven aluliak fogászati rendellenességeinek fogszabályozó kezelése, a funkció helyreállítása, ide nem értve ennek technikai költségeit,\"
(2) A T. 16/A. §-a (3) bekezdése bb) pontjának negyedik francia bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg az ötödik és hetedik francia bekezdés hatályát veszti:
\"- sorkatonai szolgálatot teljesítők fogorvosi alapellátása.\"
(3) A T. 16/A. §-a (3) bekezdése a következő fc) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi fc) pont megjelölése fd)-re változik:
/az orvosi rehabilitáció keretén belül/ 
\"fc) szanatóriumi ellátásra,\"
(4) A T. 16/A §-a (3) bekezdésének ib) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/mentőszállítás keretében/
\"ib) külön jogszabályban foglalt feltételek esetén betegszállításra,\"
Táppénz
 §
A T. 19. §-a új (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a (3)-(4) bekezdések megjelölése (4)-(5) bekezdésre változik:
\" (3) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően, akinek a külön törvény rendelkezése szerint betegszabadság nem jár, táppénzre legkorábban az egy naptári évben igazolt keresőképtelensége 25. napját követően jogosult.\"
 §
A T. 22. §-a (5) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(5) A táppénz alapjaként figyelembe vehető naptári napi átlagkereset kiszámítására vonatkozó részletes szabályokat a Kormány állapítja meg. A táppénz összege legalább folyamatos két évi biztosítási idő esetében a figyelembe vehető napi átlagkereset hetven százaléka, ennél rövidebb biztosítási idő esetében hatvan százaléka,  a fekvőbeteg gyógyintézeti ellátás esetén szintén hatvan százaléka. Gyermekápolási táppénz összege a gyermek hat hónapos koráig legalább két évi folyamatos biztosítási idő esetén a napi átlagkereset hetven százaléka, ennél rövidebb biztosítási idő esetén hatvan százaléka, a gyermek 6-12 hónapos kora között ötven százaléka.\"
Terhességi-gyermekágyi segély
 §
A T. 25. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép. Egyidejűleg új (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (2)-(4) bekezdés számozása (3)-(5) bekezdésre módosul:
\"(1) A terhességi-gyermekágyi segély mértéke a szülési szabadság első 26 hetére 
a) a napi átlagkereset hetven százaléka, ha a szülő nő a szülést megelőző két éven belül legalább 270 napon át biztosított volt,
b) a napi átlagkereset 60 %-a, ha a szülő nő a szülést megelőző két éven belül legalább 180 napon át biztosított volt,
(2) A szülési szabadság második 26 hetére az (1) bekezdés a) és b) pontjai szerinti esetekben a terhességi gyermekágyi segély a napi átlagkereset ötven százaléka.\" 
Baleseti táppénz
 §
A T. 80. §-a (4) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(4) A baleseti táppénz - az előzetes biztosítási időre és táppénzfolyósításra tekintet nélkül - a 19. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott időpontig jár.\"
Társadalombiztosítási járulék
 §
A T. 103/A. §-a (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(2) Az (1) bekezdés szerinti személyi jellegű kifizetésnek (juttatásnak) minősül különösen: a munkabér, a munkadíj (időbér, teljesítménybér, havi díj, túlmunkadíj, bérpótlék, bérkiegészítés, ügyeleti díj, helyettesítési díj), illetmény és ilyen jellegű egyéb kifizetés (juttatás) - ideértve a végkielégítés összegét, a munkáltató által természetben nyújtott étkeztetést, valamint a kizárólag fogyasztásra kész étel vásárlására feljogosító ingyenes vagy kedvezményes utalvány értékét, a természetbeni munkabért, juttatást és ezek pénzbeli megváltását (értékét) is -, továbbá az átképzési támogatás, a prémium, a jutalék, a jutalom, a hűségjutalom, az év végi részesedés, az eredménytől függő részesedés, a betegszabadság idejére járó átlagkereset, a szabadságmegváltás címén adott átlagkereset és a munkáltató által viselt, a biztosított (kedvezményezett) javára kötött biztosítás díja.\"
 §
A T. 103/A. §-a (3) bekezdésének 22. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Nem képez társadalombiztosítási járulékalapot/
\"22. a reprezentációs költség, a kiküldetési (külszolgálati) költségtérítés, a szállásköltség, a gépkocsi használatáért adott költségtérítés, a munkába járással kapcsolatos közlekedési költség-térítés, a különélési díj, a költözködési költség-térítés, továbbá a szerszám használatáért adott térítés, a bedolgozónak fizetett rezsitérítés, valamint a természetben nyújtott munkaruha, egyenruha (ide nem értve az adóköteles természetbeni juttatásnak minősülő ruházati költségtérítést), a védőeszköz - ideértve ezek igazolt árának pénzbeli megtérítését is -,\"
 §
A T. 103/A. §-a a következő új (15) bekezdéssel egészül ki:
\" (15) A megbízó, illetőleg a megrendelő a megbízási, vállalkozási jellegű jogviszony alapján szerzői jogvédelem alá tartozó esetekben kifizetett szerzői díj, valamint a megbízási jogviszony keretében előadóművészi tevékenységet folytatók díjazása után negyvennégy százalékos társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni.\"
A biztosított egészségbiztosítási- és nyugdíjjárulék- fizetése
 §
A T. 103/B. §-a (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
\" (3) Az (1)-(2) bekezdések rendelkezéseitől eltérően nem kell egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot fizetni a végkielégítés, a természetbeni juttatás, a munkáltató által természetben nyújtott étkeztetés, valamint a kizárólag fogyasztásra kész étel vásárlására feljogosító ingyenes vagy kedvezményes utalvány értéke, illetve ezek pénzbeli megváltása, a tárgyjutalom, az üdüléshez adott munkáltatói támogatás, illetve annak a munkáltató által átvállalt összege, költsége, valamint a 103/A. § (10) bekezdésében meghatározott befizetések, továbbá a munkáltató által viselt, a biztosított (kedvezményezett) javára kötött biztosítás díja után\".
Balesetijárulék-fizetés
 §
A T. 119/A. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(1) A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó - a tevékenységet kezdőnek minősülők kivételével - az e tevékenységéből származó és a tárgyévet közvetlenül megelőző naptári évben elért, személyi jövedelemadó alapját képező jövedelem egy naptári hónapra jutó összege, de havonta legalább a tárgyév január 1-jén érvényes minimális bér összege - legfeljebb azonban évi 900.000 forint (havi 75.000 forint, napi 2.500 forint) - után baleseti járulékot köteles fizetni.\"
 §
A T. 119/A. §-a (4) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(4) A baleseti járulék mértéke negyvennégy százalék.\"
 §
A T. 119/B. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
\"A társas vállalkozás kiegészítő tevékenységet folytató tagjának a személyes közreműködés alapján kiosztott jövedelem, de havonként legalább a tárgyév január 1-jén érvényes minimálisbér összege után - ide nem értve a társas vállalkozás adózás utáni eredményéből a vállalkozás tagja részére juttatott jövedelmet - negyvennégy százalékos mértékű baleseti járulékot köteles fizetni. A baleseti járulékot a tagsági jogviszony megszűnését követően kiosztott jövedelem után is meg kell fizetni.\"
 §
(1) E törvény 1995. június 1-jén lép hatályba, egyidejűleg hatályát veszti:
a) a T. 15. §-a (1) bekezdéséből az \"és gyermekgondozási díj\" szövegrész; 
b) a T.16. §-a (2) bekezdéséből a \"gyermekgondozási díjra\" szövegrész;
c) a T. 25/A §-a, 
d) a T. 103/A §-a (5) bekezdéséből az \"a gyermekgondozási díj\" szövegrész,
e) a T. 103/D §-a (5) bekezdés a) pontjából a \"gyermekgondozási díjban\" szövegrész;
f) a T. 103/E §-a (6) bekezdésének a) pontjából a \"gyermekgondozási díjban\" szövegrész; 
g) a T. 118. §-a (1) bekezdésének e) pontjából \"a gyermekgondozási díjban\" szövegrész és a
h) a T. 119/D §-a (6) bekezdéséből a \"gyermekgondozási díj\" szövegrészek,
i) a T. 16/A §-a (3) bekezdésének ad), h), ha) és hb) pontjai,
j) a T. 16/A §-a (6) bekezdésében a \"gyógyfürdőellátás\", illetve \"gyógyfürdő ellátások\" és a \"protetikai és fogszabályozó ellátás\" szövegrész, 
k) a T. 19.§-a (5)-(6) bekezdései, 
l) a T.103/A § (3) bekezdésének 1., 2. és 7. pontjai, valamint 
 §
(1) A T. 19.§ (1)-(3) bekezdésének, a 22.§ (5) bekezdésének, a 25.§-a (1)-(2) bekezdésének, a 80. § (4) bekezdésének rendelkezéseit az 1995. május 31. napját követően keletkező jogosultság, kezdődő keresőképtelenség esetén kell alkalmazni.
(2) A T. 19.§ (3) bekezdésétől eltérően, akinek a külön törvény rendelkezése szerinti betegszabadság nem jár, táppénzre 1995. évben legkorábban az egy naptári évben igazolt keresőképtelensége 20. napját követően jogosult. 
(3) Annak a személynek, aki az e törvény hatályba lépését megelőző napon terhességi gyermekágyi segélyben részesül, és nem kéri az e törvény szerinti terhességi gyermekágyi segély megállapítását, ellátását változatlan feltételekkel - legkésőbb 1995. december 31-éig - tovább kell folyósítani.

Negyedik rész
 
Egyes bérrendszerek módosítása
Első fejezet
  
A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosítása
 §
A köztisztviselők jogállásáról szóló - többször módosított -1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 8. §-a (1) bekezdésének bevezető szövegrésze helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(1) Jegyzővé, körjegyzővé, megyei jogú város kerületi hivatalvezetőjévé, aljegyzővé (a továbbiakban együtt: jegyző)  az nevezhető ki, aki:
a) igazgatásszervezői vagy állam- és jogtudományi képesítéssel rendelkezik és
b) legalább két évi szakmai gyakorlatot szerzett.\"
 §
(1) A Ktv. 14. §-a (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki: 
\"Végleges áthelyezés esetén az áthelyező közigazgatási szerv a hozzájárulást nem tagadhatja meg, feltéve, hogy a megkeresés kézhezvétele és az áthelyezés kért időpontja közötti időtartam a két hónapot meghaladja.\" 
(2) A Ktv. 14. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki: 
\" (3) Végleges áthelyezés esetén a közszolgálati igazolás, valamint a köztisztviselő illetményének és - a szabadság kivételével - egyéb járandóságainak kiadása szempontjából úgy kell eljárni, mintha a közszolgálati jogviszony megszűnt volna.\" 
 §
A Ktv. 15. §-a a következő új b) ponttal egészül ki, s a jelenlegi b)-f) pontok jelölése c)-g) pontokra változik: 
/A közszolgálati jogviszony megszűnik:/
\"b) közalkalmazotti jogviszonyt,  ügyészségi vagy hivatásos szolgálati jogviszonyt szabályozó jogszabályok hatálya alá tartozó szervekhez történő áthelyezéssel;\" 
 §
(1) A Ktv. 19. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: 
\" (1) A köztisztviselőt felmentése esetén - a (8) bekezdésben foglalt kivétellel - a felmentési időre járó illetményen túl végkielégítés illeti meg. 
 (2) A végkielégítés összege, ha a felmentett köztisztviselő közszolgálati jogviszonyban töltött ideje 
	a) az öt évet nem haladja meg, két havi;
	b) a nyolc évet nem haladja meg, három havi;
	c) a tizenkét évet nem haladja meg, hat havi;
	d) a húsz évet nem haladja meg, kilenc havi;
	e) a húsz évet meghaladja, tizenkét havi
illetményének megfelelő összeg. A kifizetett végkielégítés összegét fel kell tüntetni a közszolgálati igazoláson. 
 (3) A végkielégítés mértékének meghatározásakor csak a közigazgatási szervnél közszolgálati jogviszonyban eltöltött időt lehet figyelembe venni. 
 (4) Ismételten létesített közszolgálati jogviszony felmentéssel történő megszűnésekor a végkielégítés alapjául a Gstv. alapján járó korábbi végkielégítést követően közszolgálati jogviszonyban töltött időt lehet csak figyelembe venni. A 11. § (2) bekezdése szerint határozott időre létesített közszolgálati jogviszony felmentéssel történő megszűnése esetén a végkielégítés összegének meghatározásánál a kinevezés és a felmentés közötti időtartamot kell figyelembe venni. 
 (5) A (3) és (4) bekezdés alkalmazása szempontjából közszolgálati jogviszonyban töltött időnek minősül:
a) a jogelőd munkáltatónál;
b) áthelyezés esetén a költségvetési szervnél közszolgálati-, közalkalmazotti jogviszonyban, ügyészségi-, hivatásos szolgálati jogviszonyban, illetve 1992. július 1-jéig munkaviszonyban;
c) átminősítés esetén a hivatásos szolgálati viszonyban 
eltöltött idő is. 
 (6) A végkielégítés összegének felére jogosult a köztisztviselő, ha felmentésére azért került sor, mert a 17. § (3) és (4) bekezdés szerinti áthelyezéséhez nem járult hozzá, kivéve, ha a hozzájárulását alapos indokkal tagadta meg, így különösen, ha az új munkahely és a lakóhely közötti naponta - tömegközlekedési eszközzel - történő oda- és visszautazás ideje a 3 órát, illetve 10 éven aluli gyermeket nevelő köztisztviselő esetében a 2 órát meghaladja. 
(7) A felmentési időre járó illetményt a munkavégzési kötelezettséggel járó utolsó munkanapon, a végkielégítést a felmentési idő utolsó napján kell kifizetni. A hivatali szerv vezetője azonban - a köztisztviselő kérelmére - úgy is dönthet, hogy a végkielégítés összegének kifizetésére is az utolsó munkában töltött napon  kerüljön sor.
 (8) Végkielégítésre nem jogosult a köztisztviselő, ha: 
a) a felmentés a gyakornoki idő alatt történt; 
b) a felmentés közlésének időpontjában már nyugellátásra szerzett jogosultságot;
c) egészségügyi okot kivéve alkalmatlanság címén mentették fel.\"
 §
A Ktv. 21. §-a a következő új (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a (4) bekezdés megjelölése (5) bekezdésre változik: 
\"(4) Jegyző helyettesítése céljából - a képviselő-testületek megállapodása alapján - a jegyző további közszolgálati jogviszonyt létesíthet.\" 
 §
A Ktv. 25. §-a (6) bekezdésének második mondata az \"aki jogi szakvizsgával\" szövegrész után a következő rendelkezéssel egészül ki: 
\"Közigazgatási szakvizsgát nem kell tennie annak, aki jogi szakvizsgával, illetve közigazgatásból tudományos fokozattal rendelkezik.\" 
 §
A Ktv. 29. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: 
\"29. § (1) Ha a köztisztviselő kinevezésekor, áthelyezésekor nem rendelkezik a 25. § (3) és (4) bekezdésében előírt feltételekkel, akkor őt a 23. § rendelkezésének megfelelően kell - ideiglenesen - besorolni. 
 (2) Az ideiglenesen besorolt köztisztviselő 
a) a közigazgatási alapvizsgát a 25. § (3) bekezdésében meghatározott idő alatt köteles teljesíteni; ha e kötelezettségének nem tesz eleget, közszolgálati jogviszonya megszűnik; 
b) a közigazgatási szakvizsgát az alapvizsga teljesítését - alapvizsga-kötelezettség hiányában a kinevezését, áthelyezését - követő négy év alatt köteles teljesíteni; ha e kötelezettségének nem tesz eleget, véglegesen fogalmazó II., illetve előadó II. besorolást kap.
(3) Ha a 11. § (2) bekezdése alapján határozott időre létesített közszolgálati jogviszony időtartama az egy évet meghaladja, a köztisztviselő előmenetelére e törvény rendelkezéseit alkalmazni kell.\"
 §
A Ktv. a következő új 30/A. §-sal egészül ki: 
\"30/A. § (1) A közigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője a kiemelkedő szakmai ismeretekkel, valamint közigazgatási szakvizsgával, illetve azzal egyenértékű képesítéssel rendelkező, I. besorolási osztályba tartozó köztisztviselőnek közigazgatási (szakmai) tanácsadói, főtanácsadói címet adományozhat. 
(2) A közigazgatási (szakmai) tanácsadó, főtanácsadó előmenetelére az általános szabályok az irányadók. A közigazgatási (szakmai) tanácsadó főosztályvezető-helyettesi, a közigazgatási (szakmai) főtanácsadó főosztályvezetői illetményre jogosult. 
(3) Az (1) bekezdés szerinti címadományozásban a közigazgatási szervek érintett köztisztviselőinek legfeljebb öt %-a részesíthető.\" 
 §
(1) A Ktv. 42. §-a (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép: 
\"(3) Az önkormányzat képviselő-testülete az illetményalapot évente rendeletben köteles - a helyi érdekegyeztetés keretében kialakított állásfoglalás, valamint az államigazgatásban érvényes illetményalap figyelembevételével - megállapítani úgy, hogy az nem lehet alacsonyabb, mint az előző évi illetményalap.\" 
(2) A Ktv. 42. §-a (5) bekezdésének a)-c) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek, s a jelenlegi b)-c) pontok megjelölése c)-d) pontra változik, továbbá a bekezdés záró mondatában a jelenlegi a)-c) pontokra való hivatkozás a)-d) jelölésre módosul: 
/Kimagasló teljesítményt nyújtó.../
\"a) államtitkár, illetve helyettes államtitkár esetében miniszter, 
 b) a központi közigazgatási szervnél és területi, helyi szervénél a központi közigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője a felelősségi körébe tartozó közigazgatási szervnél az érintett közigazgatási szerv éves költségvetésében megállapított létszám legfeljebb 20 %-áig a személyi juttatás előirányzata terhére,
c) a társadalombiztosítási önkormányzatok hivatali szerveinél - a közgyűlések jóváhagyásával - a főigazgatók,\"
 §
A Ktv. 43. §-a új (4) bekezdéssel egészül ki: 
\"(4) A hivatali szervezet vezetője át nem ruházható hatáskörében a köztisztviselő 42. § (2) bekezdésében meghatározott alapilletményét legfeljebb húsz %-kal megemelheti, vagy legfeljebb húsz %-kal csökkentett mértékben állapíthatja meg.\" 
 §
A Ktv. 49. §-a (1)-(2) bekezdéseinek helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyidejűleg a (3) bekezdés megjelölése (5) bekezdésre változik: 
\"(1) A köztisztviselő minden naptári évben - külön juttatásként - az adott közigazgatási szervnél a tárgyévi munkavégzési kötelezettsége időtartamának arányában legalább egyhavi illetményére jogosult. Ezt az összeget legkésőbb a tárgyévet követő első hónap 15-éig kell kifizetni. 
 (2) A 18. § (1) bekezdése, valamint a MT 107. §-a szerinti időtartamokat a külön juttatásra jogot adó időnek kell tekinteni. 
 (3) Ha a közszolgálati jogviszony év közben megszűnik, illetőleg a köztisztviselőt áthelyezték, legalább egyhavi illetményének időarányos részét az utolsó munkában töltött napon ki kell fizetni. A juttatás kifizetését a közszolgálati igazolásra rá kell vezetni. 
 (4) Az (1) és (3) bekezdés szerinti juttatás mértékének alapja a kifizetés esedékességekor irányadó illetmény.\" 
 §
A Ktv. a következő 66/A. §-sal egészül ki: 
\"66/A. § (1) A közigazgatási szervek, valamint a köztisztviselők érdekeinek egyeztetése, a vitás kérdések tárgyalásos rendezése, valamint megfelelő megállapodások kialakítása céljából a Kormány, az országos önkormányzati érdekszövetségek, valamint a köztisztviselők munkavállalói érdekvédelmi szervezeteinek tárgyalócsoportja részvételével Köztisztviselői Érdekegyeztető Fórum (a továbbiakban: KÉF) működik. 
 (2) A KÉF hatáskörébe a köztisztviselők élet- és munkakörülményeire, foglalkoztatási feltételeire vonatkozó tárgykörök tartoznak. Így különösen:
a)	a közszolgálati jogviszonnyal összefüggő kérdésekben;
b)	a központi, a társadalombiztosítási, valamint a helyi önkormányzati költségvetésnek a közszolgálati jogviszonyban állókat érintő rendelkezéseivel összefüggésben; 
c)	a hosszabb távú bérpolitikai elgondolások, illetve az éves bérpolitikai intézkedések e területet érintő rangsorolásában; 
d)	a közigazgatási munkaerővel és személyi juttatásokkal való gazdálkodás elvi kérdéseiben, valamint a közszolgálati képzés, továbbképzés szabályozása tekintetében 
kell a véleményét kikérni. 
 (3) A KÉF a hatáskörébe utalt ügyekben tájékoztatás kérésre, véleményezésre, ajánlások kiadására jogosult. 
 (4) A KÉF szervezetének és működésének szabályait a Kormány nevében eljáró belügyminiszter és az érdekegyeztetésben részt vevő felek közötti megállapodás tartalmazza. Titkársági feladatait a Belügyminisztérium látja el.\" 
 §
A Ktv. 52.§-a (3) bekezdésének első mondatában az \"átlagkereset\" szövegrész helyébe \"illetmény\", a második mondatában az \"átlagkeresetet\" szövegrész helyébe, az \"illetményt\" szövegrész lép. 
 §
A Ktv. 68. §-a (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép: 
\"(2) Nem kell ügykezelői alapvizsgát tennie annak, aki közgazdasági szakközépiskola igazgatás-ügyviteli szakán szerzett képesítéssel, illetőleg közigazgatási alap- vagy szakvizsgával rendelkezik.\" 
 §
A Ktv. 71. §-a (2) bekezdésének első francia bekezdésében a 
\"167. §-a (4) bekezdését\" szövegrész helyébe a következő rendelkezés lép:
\"167. § (1) és (4) bekezdését,\"
 §
A Ktv. 72. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a 72. § a következő új (2) és (3) bekezdéssel egészül ki, s a jelenlegi (2)-(4) bekezdések megjelölése (4)-(6) bekezdésekre változik: 
\"(1) A köztisztviselő besorolásánál (23. §) a munkaviszonyban, közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban, bírósági szolgálati, illetve munkaviszonyban, ügyészségi, hivatásos szolgálati jogviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban töltött időt kell alapul venni azzal, hogy a munkavégzési kötelezettséggel nem járó, megszakítás nélkül hat hónapot meghaladó időtartamból hat hónapot kell beszámítani. A 10 éven aluli gyermek ápolására, gondozására, valamint a tartós külszolgálatot teljesítő dolgozó házastársa által igénybe vett fizetés nélküli szabadság teljes időtartamát figyelembe kell venni. 
 (2) Az (1) bekezdés alkalmazása szempontjából az 1992. július 1-jét megelőzően munkaviszonyban töltött időként jogszabály alapján elismert időtartamból - tekintet nélkül arra, hogy annak ideje alatt munkavégzésre irányuló jogviszony fennállt-e vagy ilyen jogviszony fennállása esetén érvényesült-e munkavégzési kötelezettség - hat hónapot be kell számítani. 
 (3) E törvény alkalmazása során munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonynak tekintendő különösen a bedolgozói munkaviszony és a szövetkezeti tagsági viszony, a szakcsoporti tagsági viszony, a vállalkozási és megbízási szerződésen alapuló, valamint a személyes közreműködéssel járó gazdasági és polgári jogi társasági, ügyvédi és az egyéni vállalkozói tevékenység.\" 
 §
(1) A Ktv. 75. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép: 
\"E törvény által előírt közigazgatási, ügykezelői alapvizsga-kötelezettségnek 1995. december 31-éig kell eleget tenni.\" 
(2) A Ktv. 75. §-a (2)-(3) bekezdéseinek helyébe a következő rendelkezések lépnek:  
\"(2) Ha a köztisztviselő az ideiglenes besorolás eredményeként fogalmazó II., előadó II. vagy ennél magasabb besorolást nyer, eredményes közigazgatási alapvizsga esetén a végleges besoroláshoz szükséges közigazgatási szakvizsgát - a (4) bekezdés esetét kivéve - 2002. december 31-éig kell letennie. 
 (3) A köztisztviselő és az ügykezelő véglegesen csak akkor sorolható be, ha a besoroláshoz szükséges, a törvényben előírt vizsgafeltételeknek eleget tett, kivéve, ha 1992. július 1-jén a nyugdíjkorhatár eléréséhez 
a) közigazgatási, illetve ügykezelői alapvizsga esetén öt évnél, 
b) közigazgatási szakvizsga esetén - a 31. § (3) bekezdés esetét kivéve - tíz évnél kevesebb idő van hátra.\" 
(3) A Ktv. 75. §-a a következő új (7) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (7)-(9) bekezdések jelölése (8)-(10) bekezdésekre változik: 
\"(7) A 25. § (3)-(4) bekezdéseinek és a 68. § (1) bekezdésének rendelkezései nem alkalmazhatók azzal a köztisztviselővel szemben, aki kinevezésekor vagy a közalkalmazotti jogviszonyt, ügyészségi vagy hivatásos szolgálati jogviszonyt szabályozó jogszabályok hatálya alá tartozó szervektől történő áthelyezésekor az öregségi nyugellátásra már jogosultságot szerzett.\" 
 §
(1) A Ktv. 3. számú mellékletének IV. pontja a következő francia bekezdésekkel egészül ki: 
\"- a jubileumi jutalom és a végkielégítés mértéke kiszámításának alapjául szolgáló időtartamok,
- esküokmány száma, kelte.\" 
(2) A Ktv. 3. számú mellékletének VI. pontjában az \"illetmény-,\" kifejezés helyébe az \"illetmény- és kereset-\" kifejezés lép, a VIII. pontjában \"a közszolgálati jogviszony megszűnésének\" szövegrész után, \"valamint a végleges és határozott idejű áthelyezés\" szövegrésszel egészül ki. 
(3) A Ktv. 4. számú melléklete II. pontjának második francia bekezdésében a \"születési éve\" kifejezés helyébe a \"születési ideje\" kifejezés lép, és az V. pont harmadik francia bekezdésének felsorolása a \"FEOR száma,\" kifejezéssel egészül ki. 
(4) A Ktv. 4. számú mellékletének IV. pontja a következő francia bekezdéssel egészül ki: 
\"- a jubileumi jutalom és a végkielégítés mértéke kiszámításának alapjául szolgáló időtartamok adatai.\" 
(5) A Ktv. 4. számú mellékletének VI. pontjában az \"illetmény\" kifejezés helyébe az \"illetmény- és kereset,\" kifejezés lép, a VII. pontjában \"a közszolgálati jogviszony megszűnésének\" szövegrész után \", valamint a végleges és határozott idejű áthelyezés\" szövegrésszel egészül ki. 
 §
(1) A Gstv. 95. §-ának rendelkezéseit a Gstv. hatályba lépését követően közölt felmentések esetében kell alkalmazni azzal, hogy az 1992. július 1. és a Gstv. hatályba lépése között a közszolgálati jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését áthelyezésnek kell tekinteni abban az esetben, ha a köztisztviselő ismételten közszolgálati jogviszonyt létesített.
(2) A Ktv.a Gstv. 99. §-ával megállapított 30/A. §-ában meghatározott közigazgatási (szakmai) tanácsadói, főtanácsadói cím 1997. július 1-jéig közigazgatási szakvizsgával nem rendelkező köztisztviselőnek is adható.
(3) Az eggyel alacsonyabb besorolási fokozatba kinevezett köztisztviselő kinevezési okiratát a Gstv. hatályba lépését követő két hónapon belül módosítani kell, a 23. § és a Gstv. 98. §-ával megállapított 29. § (1) bekezdés rendelkezése alapján csak ideiglenes besorolást kaphat. Az új besorolásnak megfelelő illetményre - a Gstv. 101. § figyelembevételével - a Gstv. hatálybelépésének napjától jogosult. A vizsgakötelezettségnek a Gstv. által megállapított 29. § (2) bekezdése szerint kell eleget tenni.
(4) A Gstv. 108. §-a (2) bekezdésével megállapított, a Ktv. 75. § (3) bekezdésében írt feltételnek 1992. július 1-jei időpontban kell fennállnia. A 75. §-nak a Gstv. 108. §-a (3) bekezdésével megállapított (7) bekezdésének rendelkezéseit az 1992. július 1-jét követő kinevezések, áthelyezések esetében kell alkalmazni. A végleges besorolásokat a Gstv. hatályba lépését követő két hónapon belül, a Gstv. hatályba lépésének időpontjával el kell készíteni. 
(5) A jubileumi jutalomra jogosító idő megállapítása szempontjából:
a) közigazgatási szervnél közszolgálati jogviszonyban, valamint közalkalmazotti jogviszonyban, bírósági szolgálati, illetve munkaviszonyban, ügyészségi, hivatásos szolgálati jogviszonyban;
b) 1992. július 1-jéig munkaviszonyban töltött időt kell figyelembe venni. 
(6) A köztisztviselő nem jogosult jubileumi jutalomra, ha a Ktv. 75. §-a (6) bekezdése szerint számított közszolgálati jogviszonyban töltött ideje alapján valamelyik fokozatot ismételten eléri, illetőleg a Ktv. 75. §-a (6) bekezdésben nevesített jogviszonyban már megkapta.
(7) A jubileumi jutalom kifizetését és a tárgyévben - akár szabadság címén is - igénybe vett betegszabadságot a közszolgálati igazoláson fel kell tüntetni.
(8) A Gstv. 95. §-ában foglalt rendelkezést a Gstv. hatályba lépését követően elrendelt felmentések esetében kell alkalmazni. 
(9) A Gstv. 101. §-ában foglalt rendelkezést a Gstv. hatályba lépésekor közszolgálati jogviszonyban álló esetében csak úgy lehet alkalmazni, hogy az e törvény hatályba lépése előtt megállapított illetménye nem csökkenhet. 

Második fejezet
  
A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosítása
 §
A közalkalmazottak jogállásáról szóló - többször módosított - 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 25. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
	/A közalkalmazotti jogviszony megszüntethető:/
	\"b) áthelyezéssel az e törvény, valamint e törvény és a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, illetőleg az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994.évi LXXX. törvény hatálya alá tartozó munkáltatók között.\"
 §
A Kjt. a 25. §-át követően a következő új 25/A §-sal egészül ki:
\"25/A. § (1) A közalkalmazotti jogviszony a 25. §-a (1) bekezdése c) pontjában meghatározottak szerint szűnik meg, ha a munkáltató fenntartója nem állami szervnek vagy nem helyi önkormányzatnak adja át fenntartói jogát. A közalkalmazotti jogviszony az átadás időpontjában szűnik meg.
(2) A munkáltató a közalkalmazottat az átadást megelőzően legalább hatvan nappal az átadásról értesíti. Ezzel egyidejűleg a közalkalmazottat írásban tájékoztatni kell arról, hogy az új munkáltató a közalkalmazott továbbfoglalkoztatását vállalja-e.
(3) Ha az új munkáltató a továbbfoglalkoztatást vállalja, a közalkalmazott a tájékoztatást követően harminc napon belül írásban nyilatkozik, hogy hozzájárul-e továbbfoglalkoztatásához. Hozzájárulása esetén a közalkalmazottal az új munkáltató munkaszerződést köt. Határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszony esetén határozatlan időre szóló munkaviszonyt kell létesíteni.
(4) Ha a közalkalmazott a (3) bekezdésben meghatározott határidőn belül nem nyilatkozik, úgy kell tekinteni, mintha nem járulna hozzá a továbbfoglalkoztatásához.
(5) A (3) bekezdésben meghatározott esetben a közalkalmazottnak a munkaszerződés megkötését megelőző közalkalmazotti jogviszonyát úgy kell tekinteni, mintha azt az új munkáltatónál töltötte volna el.
(6) Az (5) bekezdésben foglaltaktól eltérően a felmondási idő és a végkielégítés tekintetében az új munkáltatónál eltöltött munkaviszony időtartamát az (1) bekezdésben foglalt időponttól kell számítani. Ezen időtartamhoz a megelőző közalkalmazotti jogviszony időtartamát e törvénynek a felmentésre és a végkielégítésre irányadó szabályai szerint kell hozzászámítani azzal, hogy a munkavállaló végkielégítésének kiszámításakor figyelembe kell venni a közalkalmazotti jogviszonynak az (1) bekezdés szerinti megszűnése időpontjában a közalkalmazottat e törvény alapján megillető végkielégítés mértékét is.
(7) Az (1)-(6) bekezdések szabályait kell megfelelően alkalmazni a munkáltató vagy a munkáltató egy részének gazdasági társasággá történő átalakítása esetén is.\"
 §
A Kjt. 33. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő (1)-(2) bekezdések lépnek, egyidejűleg a jelenlegi (2)-(3) bekezdések megjelölése (3)-(4) bekezdésekre változik:
\"33. § (1) Felmentés esetén a felmentési idő legalább hatvan nap, de a nyolc hónapot nem haladhatja meg. 
(2) Ha hosszabb felmentési időben a felek nem állapodnak meg és a kollektív szerződés sem ír elő ilyet, a hatvan napos felmentési idő a közalkalmazotti jogviszonyban töltött 
a) öt év után egy hónappal; 
b) tíz év után két hónappal;
c) tizenöt év után három hónappal;
d) húsz év után négy hónappal;
e) huszonöt év után öt hónappal;
f) harminc év után hat hónappal
meghosszabbodik.\"
 §
(1) A Kjt. 37. §-a (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
\"Nem jogosult továbbá végkielégítésre az a közalkalmazott, akinek a közalkalmazotti jogviszonya a 25/A. § (1) bekezdése szerint szűnt meg, és az új munkáltatóval a 25/A. § (3) bekezdés szerint munkaviszonyt létesít.\"
(2) A Kjt. 37. §-a a következő (8)-(10)  bekezdéssel egészül ki:
\"(8) A közalkalmazottat az (5)-(6) bekezdések szerinti végkielégítés fele illeti meg, ha a 25/A. §-ban meghatározott esetben a közalkalmazott nem járul hozzá továbbfoglalkoztatásához, vagy a munkáltató saját szervezetén belül, vagy e törvény, illetve a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992.évi XXIII.törvény hatálya alá tartozó munkáltatónál azonos helységben, változatlan illetménnyel, a közalkalmazott iskolai végzettségének, képesítésének megfelelő munkakört ajánl fel, és ezt a közalkalmazott nem fogadja el.\"
(9) Amennyiben a közalkalmazotti jogviszony felmentés következtében szűnik meg, a végkielégítést - eltérő megállapodás hiányában - a munkáltató a felmentési idő utolsó napján köteles a közalkalmazott részére kifizetni.
(10) A végkielégítést a munkáltató költségére a közalkalmazott tartózkodási helyére kell megküldeni.\"
 §
A Kjt. a következő 37/A. §-sal egészül ki:
\"37/A.§ A közalkalmazotti jogviszony megszüntetésekor (megszűnésekor) a közalkalmazott részére az utolsó munkában töltött napon - a 37. § (8) bekezdésében foglaltak kivételével - ki kell fizetni az illetményét, egyéb járandóságait, valamint ki kell adni a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban előírt igazolásokat.\"
 §
A Kjt. 38. §-a a \"96. §\" szövegrészt követően az \"a 97. §\" szövegrésszel egészül ki.

Ötödik rész
 
a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi lxv. törvény módosítása 
 §
(1) A helyi önkormányzatokról szóló, - többször módosított - 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.)  88. §-ának jelenlegi szövege (1)  bekezdésre változik, valamint a következő új (2) bekezdéssel egészül ki:
\" (2) A helyi önkormányzat kötelezettségvállalását törvény korlátozhatja.\"
(2) Az  Ötv. 92. §-a a következő 92/A.-92/C. §-okkal egészül ki:
\" 92/A. §
(1) A megyei, a megyei jogú városi, a fővárosi, a fővárosi kerületi önkormányzat képviselő-testülete köteles könyvvizsgálót megbízni, és a pénzügyminiszter és belügyminiszter által meghatározott egyszerűsített tartalmú - az önkormányzat és intézményei adatait összevontan tartalmazó - éves pénzforgalmi jelentését, könyvviteli mérlegét, továbbá pénzmaradvány- és eredménykimutatását a Belügyi Közlönyben és a Cégközlönyben közzétenni. A könyvvizsgáló számára a megbízást a polgármester adja ki.
(2) A helyi önkormányzat köteles az (1) bekezdésben foglaltakat a hitelfelvétel évétől a hiteltörlesztés utolsó évéig bezárólag évente könyvvizsgálóval felülvizsgáltatni és közzétenni, ha az előző évben teljesített kiadásainak összege meghaladta a 100 millió forintot és az adott évben hitelt vesz fel.
92/B. §
 (1) A könyvvizsgálattal, a költségvetési beszámoló felülvizsgálatával a Pénzügyminisztérium nyilvántartásában szereplő, legalább öt éves költségvetési gyakorlattal rendelkező könyvvizsgáló bízható meg. 
(2) Nem lehet könyvvizsgáló a helyi önkormányzat polgármestere, képviselő-testületének tagja, önkormányzat költségvetési szervének dolgozója és ezek közeli hozzátartozója /Ptk. 685. § b) pont/,  e minősége fennállása alatt, illetve annak megszűnésétől számított három évig.
(3) A könyvvizsgálói feladatot ilyen tevékenység folytatására jogosult szervezet is elláthatja. Ebben az esetben az (1) és (2) bekezdésekben meghatározott előírásokat a szervezetnek a könyvvizsgálói tevékenységet - bármely jogviszony keretében - végző dolgozójára kell alkalmazni.
92/C. §
(1) A könyvvizsgáló betekinthet a helyi önkormányzat könyveibe, a polgármestertől,  és az önkormányzat költségvetési szerveinek dolgozóitól felvilágosítást kérhet. A helyi önkormányzat befektetett eszközeit, pénztár- és készletállományát, szerződéseit, bankszámláját, pénzmaradványát és eredményét megvizsgálhatja. A könyvvizsgáló tanácskozási joggal vehet részt a képviselő-testület nyilvános és zárt ülésén. A könyvvizsgálót a képviselő-testület ülésére a polgármester köteles meghívni. 
(2) A könyvvizsgáló a képviselő-testület elé terjesztett minden, az önkormányzat gazdálkodását érintő előterjesztést - különösen a költségvetési beszámolót - megvizsgál abból a szempontból, hogy azok valós adatokat tartalmaznak-e, illetve megfelelnek-e a jogszabályok előírásainak, és véleményéről írásban tájékoztatja a képviselő-testületet. E nélkül az előterjesztésről érvényes döntés nem hozható.
(3) Ha a könyvvizsgáló olyan tényről szerez tudomást, amely önkormányzati tisztségviselő törvényben meghatározott felelősségre vonását vonhatja maga után, köteles a képviselő-testület összehívását kérni a polgármestertől. Ha a polgármester a képviselő-testület ülését nem hívja össze, a könyvvizsgáló kezdeményezésére a fővárosi, a megyei közigazgatási hivatal vezetője az ülést összehívja. Ha a képviselő-testület a szükséges döntéseket nem hozza meg, a könyvvizsgáló erről a fővárosi, a megyei közigazgatási hivatal vezetőjét értesíti.\"

Hatodik rész

egyéb törvények módosítása
Első fejezet
  
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény módosítása
 §
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 93. §-a (1)-(2) bekezdéseinek helyébe a következő rendelkezések lépnek, továbbá új (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdés megjelölése (4) bekezdésre változik:
\"(1) A költségvetési szerv a költségvetésében meghatározott személyi juttatások, a társadalombiztosítási járulék, a dologi kiadások, a pénzeszközátadás, egyéb támogatás, a felhalmozási kiadások, a fejezeti kezelésű speciális támogatások, a célfeladat előirányzatát, illetve a 23. § (3) bekezdésében és a 69. §-ban meghatározott beruházási és felújítási előirányzatokat - a (2)-(3) bekezdésekben meghatározott kivételektől eltekintve - nem lépheti túl.
(2) A költségvetési szerv a jóváhagyott bevételi előirányzatain felüli többletbevételt és a jóváhagyott pénzmaradványt - ha jogszabály másképp nem rendelkezik - szabadon felhasználhatja.
(3) A központi költségvetési szerv az 1995. évi költségvetésében meghatározott társadalombiztosítási járulék előirányzatát a járulékalap változásából adódó többletkiadás mértékéig egyéb előirányzatai terhére túllépheti.\"
 §
Az Áht. 101. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép, továbbá új (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)-(3) bekezdés megjelölése (3)-(4) bekezdésre változik:
\"(1) A központi költségvetésből a költségvetési törvényben a helyi önkormányzatok és a társadalombiztosítás részére jóváhagyott hozzájárulást - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - időarányosan, havi bontásban kell folyósítani. A Kormány a havi időarányos hozzájárulást a központi költségvetés likviditási szempontjaira tekintettel - az éves előirányzat sérelme nélkül - legfeljebb húsz %-kal mérsékelheti.
(2) A központi költségvetésből a költségvetési törvényben az alapok részére jóváhagyott támogatást a kiadások tényleges felmerülésének időpontjához igazodóan, a rendelkezésére álló eszközök (ide értve az értékpapírt, a betétet is) felhasználását követően, az alappal való rendelkezésre jogosult miniszter által benyújtott és a pénzügyminiszter által jóváhagyott pénzellátási terv alapján - az éves előirányzat sérelme nélkül - kell folyósítani.\"
 §
Az Áht. 102.§-a (4) bekezdéseinek helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(4) Az (1)-(3) bekezdésekben foglaltaktól a pénzügyminiszter - a központi költségvetés likviditási szempontjaira tekintettel - indokolt esetben eltérhet, a csökkentés legfeljebb 20 % lehet, ez a csökkentés a Kormány, illetve a miniszter által alapított központi költségvetési szerveket érintheti.\"
 §
E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti az Áht. 64. §-a (3) bekezdése, a (4) bekezdésben a (3) bekezdésre való hivatkozás elmarad, a jelenlegi (4) bekezdés megjelölése (3) bekezdésre változik.

Második fejezet
  
A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosítása
 §
A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 125. §-a (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(3) A törvény tandíjfizetésre vonatkozó rendelkezései 1995. szeptember 1-jén lépnek hatályba, egyidejűleg a törvény 31. §-a (6) bekezdésének c) pontja hatályát veszti.\"
Harmadik fejezet
  
A helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény módosítása
A helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény (a továbbiakban: Htv.) a következők szerint módosul:
 §
(1) A Htv. 132. §-a (2) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
\"A megállapodásról az ellátást biztosító önkormányzatot és intézményt, valamint - amennyiben a feladat pénzellátását nem az önkormányzat biztosítja - a pénzellátást biztosító szervet legkésőbb szeptember 1-jéig kell tájékoztatni.\"
(2) A Htv. 132. §-a következő új (4) bekezdéssel egészül ki:
\"(4) A helyi önkormányzat - a 131. §-ban foglaltak alkalmazásával - a tulajdonában lévő járó- és fekvőbeteg-szakellátást, -gondozást nyújtó egészségügyi intézmények útján a társadalombiztosítási finanszírozás mértékéig gondoskodik
a) a megbetegedések azonosításához, gyógykezeléséhez és rehabilitációjához szükséges, továbbá a betegségek megelőzését szolgáló, életkorhoz kötött, illetve a települési környezeti egészségkárosító hatások megelőzéséhez szükséges, a háziorvosi kompetenciát meghaladó járóbeteg-szakellátásról és ennek keretébe tartozó szűrővizsgálatokról,
b) a bőr-, nemi-, tüdő-, továbbá alkohológiai és pszichiátriai betegek gondozásáról,
c) a járóbeteg-szakellátás keretében nem gyógykezelhető betegek fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásáról.\"
 §
E törvény hatályba lépésével egyidejűleg a Htv. 132. §-a (1) bekezdéséből az \"egészségügyi intézmények (járó- és fekvőbeteg-ellátó, -gondozó)\" szövegrész, valamint a 133. § e) pontja a hatályát veszti.

Negyedik fejezet
  
A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről szóló 1992. évi LXXXIV. törvény módosítása
 §
A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről szóló 1992. évi LXXXIV. törvény 31/A. §-a (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(2) Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár az (1) bekezdés szerinti szerződéseket a Kormány rendeletében meghatározott egészségügyi szolgáltatás kapacitás működtetésére - a fekvőbetegellátó kapacitások tekintetében a Népjóléti Minisztérium jóváhagyásával - köti meg. Az ezt meghaladó szolgáltatásra a népjóléti miniszter egyetértésével köthet szerződést.\"

Ötödik fejezet
  
A pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény módosítása
 §
(1) A pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Pit.) 4. §-a új (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdés megjelölése (4) bekezdésre változik:
\"(3) Tiltott pénzintézeti tevékenységnek minősül a mások pénzének meghatározott formában - kockázati tényezőket tartalmazó módon - történő összegyűjtésén és szétosztásán alapuló olyan játék, amelyben a játékba láncszerűen bekapcsolódó játékosok a láncban előttük álló játékosok, illetve a játék szervezője számára közvetlenül vagy közvetve pénzfizetést, illetve más szolgáltatást teljesítenek (piramisjáték, pilótajáték).\"
(2) A Pit. 4. §-a (2) bekezdésének d) pontja hatályát veszti.

Hatodik fejezet
  
A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról  szóló 1992. évi LXVI. törvény módosítása
 §
A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Nytv.) 1. §-a (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(3) E törvény biztosítja a természetes személy (a továbbiakban: polgár) személyes adataival való önrendelkezési jogának, valamint az egyéb alkotmányos jogok érvényesítéséhez és a közigazgatás hatékonyságának biztosításához szükséges személyazonosító- és lakcím adatok - ezen belül a személyazonosító jel - használatához fűződő közérdek összhangját.\" 
 §
A Nytv. 2. §-a (3) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(3) A természetes személyek, az állami és önkormányzati szervek, más jogi személyek, valamint a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek (a továbbiakban együtt: adatigénylő szervek) elsősorban az érintett polgártól kérhetnek adatokat.\"
 §
A Nytv. 2. §-a (4) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(4) Az adatigénylő szervek a polgártól, illetőleg a nyilvántartástól csak azokat a személyes adatokat kérhetik, amelyekre jogaik érvényesítése, illetőleg feladataik ellátása érdekében törvény vagy törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben helyi önkormányzati rendelet feljogosítja őket.\"
 §
A Nytv. 4. §-a (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(3) E törvény hatálya kiterjed a személyi adat nyilvántartási, az adatkezelési, a lakcímbejelentési eljárásra és - a külföldön élő magyar állampolgárok kivételével - a személyazonosító igazolvánnyal kapcsolatos eljárásra.\"
 §
A Nytv. 6. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép: 
\"(1) Az e törvényben meghatározott feladatokat a települési (fővárosi kerületi) önkormányzat jegyzője - a személyazonosító igazolvány iránti kérelem felvétele és az igazolvány kiadása tekintetében a rendőrkapitányság - (helyi szerv), a megyei, fővárosi közigazgatási hivatal vezetője (területi szerv) és az e törvény 9. §-ában meghatározott központi nyilvántartó szerv látja el.\"
 §
A Nytv. a következő 7/A. §-sal egészül ki:
\"7/A. §
(1) A rendőrkapitányság hatásköre a külön jogszabályban meghatározott illetékességi területén lakó vagy tartózkodó polgárok tekintetében a személyazonosító igazolvány iránti kérelem felvételére és az igazolvány kiadására terjed ki.
(2) A rendőrkapitányság ellátja a személyazonosító igazolvány nyilvántartással, az adattovábbítással, valamint ezzel összefüggésben jogszabályban meghatározott egyéb feladatokat.\" 
 §
A Nytv. 9. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(1) A személyi adat- és lakcímnyilvántartással kapcsolatos országos hatáskörű feladatokat a belügyminiszter irányítása alatt álló, önálló első- és másodfokú államigazgatási hatósági jogkörrel rendelkező, központi hivatal (a továbbiakban: Hivatal) látja el.\" 
 §
A Nytv. 9. §-a (2) bekezdésének c)-g) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek és egyidejűleg a h) pont jelölése i) pontra változik:
/(2) A hivatal feladata és hatásköre/
\"c) felügyeli a nyilvántartás központi rendszerének működését és gondoskodik az abból való - törvényben meghatározott feltételekkel történő - adatszolgáltatás teljesítéséről;
d) ellenőrzi a helyi nyilvántartás által kezelt adatok helyességét;
e) másodfokú hatósági jogkört gyakorol a megyei közigazgatási hivatal elsőfokú határozatai tekintetében;
f) kezeli a 4. § (2) bekezdése alapján a törvény hatálya alá tartozó, külföldön élő magyar állampolgárok adatait;
g) felügyeli a rendőrkapitányságnak a személyazonosító igazolvány felvételével, kiadásával és a kiállításhoz szükséges adatszolgáltatással kapcsolatos tevékenységét;
h) a polgárnak a személyazonosító igazolványban szereplő adatai alapján történő azonosítása, illetőleg azok igazolása céljából kezeli a polgár arcképmását, aláírását, valamint a 29. § (3) bekezdésében szereplő adatait, a személyazonosító igazolvány bevonásának tényét és indokát, valamint elvesztésére, illetve találására utaló adatokat;\"
 §
A Nytv. 10. §-ának bevezető mondata és az a)-b) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek, illetőleg a § a következő f) ponttal egészül ki:
\"10. § A belügyminiszter: 
a) irányítja és ellenőrzi a nyilvántartás szerveinek a nyilvántartással összefüggő államigazgatási, valamint technikai, informatikai és pénzügyi feladatai  ellátását,
b) meghatározza a nyilvántartás központi rendszere üzemeltetésének szervezeti kereteit,
f) meghatározza a nyilvántartás működési szabványait.\"
 §
A Nytv. 11. §-ának (1) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki:
/A nyilvántartás tartalmazza a polgár/
 \"k/ családi állapotát.\"
 §
(1) A Nytv. 13. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép: 
\"(1) A személyazonosító jel 1999. december 31-ig alkalmazható, az ennek helyébe lépő azonosítási módot és annak használatát külön törvény állapítja meg.\"
 §
A Nytv. 13. §-a (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(3) A személyazonosító jelet törvényben előírt feladataik ellátásához, belső azonosítóként használhatják:
a) a nyilvántartás szervei (6.§) egymás közötti és az anyakönyvvezetővel való kapcsolatukban a nyilvántartás adatállományának karbantartása céljából,
b) az e törvény alapján a személyazonosító jel használatára jogosult szervek a nyilvántartás szerveivel történő kapcsolattartásra, valamint  a törvény hatálya alá tartozó adatok tekintetében az azonosság vizsgálata, illetőleg - amennyiben törvény lehetővé teszi -  egymás részére adatok átadása céljából.\"
 §
(1) A Nytv. 14. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A nyilvántartás szervei az általuk kezelt adatokat az alábbi forrásból gyűjtik:/
\"b) a polgár kérelme a személyazonosító igazolvány kiállítása iránt, az ehhez csatolt okiratok, valamint az arcképmása és a sajátkezű aláírása;\"
 §
A Nytv. 14. §-ának f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A nyilvántartás szervei az általuk kezelt adatokat az alábbi forrásból gyűjtik:/
\"f) a rendőrségnek a személyazonosító igazolvány  kiállításával kapcsolatos eljáráshoz és nyilvántartáshoz teljesített adatszolgáltatása;\"
 §
A Nytv. 15. §-a (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(2) A polgár a személyazonosító igazolvány iránti kérelem előterjesztésekor rendelkezésre bocsátja és a korábbi személyazonosító (személyi) igazolvánnyal vagy anyakönyvi kivonattal, illetőleg egyéb közokirattal igazolja a 29. § (3) bekezdésében megjelölt személyi adatait, arcképmását és a kérelmet sajátkezűleg aláírja.\"
 §
A Nytv. 21. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény felhatalmazása alapján a 17. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti adatokat  jogosultak igényelni:/
\"b) a rendőrkapitányság a személyazonosító igazolvány iránti kérelem átvételével és az igazolvány kiadásával kapcsolatos feladatai végrehajtásához;\"
 §
(1) A Nytv. 22. §-a  a következő e)-h) pontokkal egészül ki:
/(1) E törvény felhatalmazása alapján a 17. § (2) bekezdésének c) pontja szerinti adatok igénylésére jogosultak:/
\"e) az állami és az önkormányzati adóhatóság, az illetékhivatal (együttesen: az adóigazgatás szervei) és a vámhivatal, az adó, illetőleg a vám beszedéséhez, a mentességek és a kedvezmények megállapításához, ellenőrzéséhez (ideértve az adó jellegű befizetési kötelezettséget, az illetéket,  és a központi költségvetés terhére folyósított támogatást is);
f) az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, valamint az egészségügyi igazgatás szervei az egészségügyi alap- és szakellátással, a gondozóhálózati ellátással, a vérellátással, a közegészségügyi-járványügyi nyilvántartásokkal kapcsolatos feladatai ellátásához; 
g) a munkaügyi igazgatás szervei a munkanélküli ellátás, valamint az ezzel kapcsolatos adókedvezmények biztosítása céljából, továbbá 
h) a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság és az Egészségbiztosítási Pénztár, valamint szerveik - a családi állapottal kiegészítve - a járulékfizetéssel, a nyilvántartással, az adatszolgáltatással kapcsolatos, jogszabályban előírt kötelezettségük teljesítése, továbbá e szervek hatáskörébe tartozó ellátásoknak (szolgáltatásoknak) a jogosultak részére történő megállapítása és folyósítása (szolgáltatása), valamint ezek ellenőrzése céljából.\"
 §
A Nytv. 22. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki és a jelenlegi szövege (1) bekezdésre változik:
\"(2) A polgár az (1) bekezdésben meghatározott szerveknek, valamint a munkáltatónak és a kifizetőnek a személyi jövedelemadóval, illetőleg a társadalombiztosítással kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettsége teljesítéséhez a személyazonosító jelét köteles átadni.\" 
 §
(1) A Nytv. 29. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(1) A személyazonosító igazolvány a polgár írásbeli nyilatkozata, valamint az anyakönyv és a személyiadat- és lakcímnyilvántartás - nem magyar állampolgár esetén ezeken túlmenően a polgár útlevele és a magyarországi tartózkodásának jogcímét igazoló közokirat - alapján kiállított olyan hatósági igazolvány, amely a polgár személyazonosságát és az e törvényben meghatározott adatait közhitelűen igazolja. A személyazonosító igazolványt első ízben  a polgár 14. életévében lehet kiadni. \" 
 §
A Nytv. 29. §-a a következő új (4)-(5) bekezdésekkel egészül ki:
\"(4) A polgár személyazonosságát - a személyazonosító igazolványon túl - minden olyan hatósági igazolvány igazolja, amely tartalmazza a (3) bekezdés a)-d) és g)-h) pontban meghatározott adatokat.
(5) A 14 éven aluliak személyazonosságának igazolására alkalmas a tanulói jogviszonyt igazoló diákigazolvány is.\"  
  §
A Nytv. 30. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(1) A jegyző, a rendőrkapitányság vezetője, a megyei, fővárosi közigazgatási hivatal vezetője, valamint a Hivatal vezetője a polgárok személyes adatai védelméért való felelősségének körében köteles olyan technikai, szervezési intézkedéseket tenni, ellenőrzési rendszert kialakítani és adatvédelmi szabályzatot kiadni, amely biztosítja az adatvédelmi követelmények teljesülését.\"
 §
A Nytv. 33. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(1) A nyilvántartással - az általuk igényelhető adatok tekintetében -  azok az adatkezelések kapcsolhatók össze, amelyek a 21-24. § alapján adatot vehetnek át, illetve e szervek - amennyiben törvény az adatok kölcsönös átvételét lehetővé teszi - adatkezeléseiket e törvény  hatálya alá tartozó adatok tekintetében, az adatok egyeztetése céljából egymással  is összekapcsolhatják. Az összekapcsolás eredményeként létrejött adatokat csak törvényben meghatározott  célra lehet felhasználni és az összekapcsolást a cél teljesülése után meg kell szüntetni.\"
 §
A Nytv. 47. §-a (4) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(4) A Kormány, a belügyminiszter és a helyi önkormányzatok felhatalmazást kapnak arra, hogy rendeletben meghatározzák azokat a szervezeteket, amelyek a nyilvántartás részére adatfeldolgozást végezhetnek.\"
  §
Ahol a Nytv., illetőleg egyéb jogszabály \"Országos Személyiadat- és Lakcímnyilvántartó Hivatalt (OSZH-t)\" említ, azon a  Hivatalt kell érteni.
 §
E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti 
a) a Nytv. 7. §-a (2) bekezdésének d) pontja,
b) a Nytv. 11. §-ának (3) bekezdése,
c) a Nytv. 25. §-ának (2) bekezdése és a (3) bekezdésének utolsó mondata,
d) a Nytv. 29. §-ának (2) bekezdése,
e) a Nytv. 31. §-a (2) bekezdésének e) pontja,
f) a Nytv. 36. §-ának (3) bekezdése,
g) a Nytv. 37. §-a,
h) a Nytv. 39. §-ának (1) bekezdése,
i) a Nytv. 42. §-ának (2) bekezdése,
j) a Nytv. 46. §-ának (5) bekezdése,
k) a Nytv. 47. §-a (1) bekezdésének b) pontja és a (3) bekezdése.
Hetedik fejezet
  
A Menekülteket Támogató Alapról szóló 1993. évi XXVI. törvény módosításáról
 §
(1) A Menekülteket Támogató Alapról szóló 1993. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Alap) 3. §-ának n) pontja helyébe a következő rendelkezés lép  
/Az Alapból teljesíthető kiadások:/
\"n) a nemzetközi menekültügyi szervezetek magyar tagságával kapcsolatos tagsági díj fizetése;\"
(2) az Alap 3. §-a a következő p) ponttal egészül ki:
/Az Alapból teljesíthető kiadások:/
\"p) az Alap kezelésével és a menekülteket ellátó intézményhálózat irányításával, működtetésével összefüggő költségek.\"

Nyolcadik fejezet
  
Az államtitkárok jogállásának átmeneti szabályairól szóló 1990. évi XXXIII. törvény módosítása
 §
Az államtitkárok jogállásának átmeneti szabályairól szóló 1990. évi XXXIII. törvény 8. §-a (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(2) Minisztériumonként legfeljebb öt helyettes államtitkár nevezhető ki, számukat minisztériumonként  a Kormány állapítja meg.\"
Kilencedik fejezet
  
Gépjármű Felelősségbiztosítási Kárrendezési alapról szóló 1993. évi XI. törvény módosítása
 §
A Gépjármű Felelősségbiztosítási Kárrendezési Alapról szóló 1993. évi XI. törvény 1. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(1) A Gépjármű Felelősségbiztosítási Kárrendezési Alap (a továbbiakban: Alap) az Országgyűlés által létesített elkülönített állami pénzalap. Az Alap jogi személy.\"

Hetedik rész

Zárórendelkezések
 §
(1) A törvény a kihirdetést követő 15. napon lép hatályba, a (2) bekezdésben foglaltak kivételével.
(2) E törvény 26-50. §-ai a kihirdetését követő 45. napon lépnek hatályba.



1. számú melléklet

az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvényt módosító 
1995. évi .......... törvényhez 

1.

Az Itv. Melléklete II. címének 1-3. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
\"1. A magyar állampolgársági bizonyítvány kiállítására irányuló eljárás illetéke 1.000 forint.
2. Magyar állampolgár vagy Magyarországon lakó hontalan külföldön történő házasságkötéséhez annak tanúsításáért, hogy a házasságkötésnek a magyar jog szerint nincs akadálya, 1.000 forint illetéket kell fizetni.
3. Nem magyar állampolgár Magyarországon történő házasságkötéséhez szükséges olyan igazolás alóli felmentése, amely tanúsítja, hogy a házasságkötésnek a személyes joga szerint nincs akadálya, 800 forint illeték alá esik.\"

2.

Az Itv. Melléklete III. címének helyébe a következő rendelkezések lépnek:
\"1. Az igazságügyminiszter által külföldi használatra az ország területén hatályban levő vagy hatályban volt jogszabályról kiállított bizonyítvány illetéke annyiszor 400 forint, ahány jogszabály-szakaszról (§-ról) a bizonyítványt kiállították.
2. A joggyakorlatról kiállított, 1. pontban említett bizonyítvány illetéke  1.000 forint.\"

3.

Az Itv. Melléklete VI. címének 1. és 3. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
\"1. Az eljáró hatóság által végzett hitelesítés illetéke,  ha jogszabály kivételt nem tesz:
a)	másolat, kivonat vagy fordítás első oldala után 50 forint, minden további megkezdett oldala 20 forint;
b)	iraton levő aláírás után aláírásonként 50 forint;


c)	külföldi használatra szánt iraton levő aláírásnak valamely igazságügyi hatóság vezetője által történő hitelesítése esetében minden aláírás után 300 forint; az ilyen hitelesítésnek az igazságügyminiszter által történő felülhitelesítése, valamint aláírásnak a külügyminiszter által történő hitelesítése, felülhitelesítése 500 forint; ha a külügyminiszter a külföldön történő felhasználás céljából kiállított anyakönyvi kivonaton levő aláírást hitelesíti, 500 forint;
d)	a Külügyminisztérium Konzuli Főosztálya által végzett felülhitelesítés - az igazságügyminiszter által hitelesített (felülhitelesített) iratok kivételével - okiratonként 700 forint.
3. Az Országos Fordító- és Fordításhitelesítő Iroda által végzett hitelesítés illetéke oldalanként 100 forint. Ezt az illetéket kell fizetni a másodlat, a másolat és fénymásolat hitelesítéséért is.\"

4.

Az Itv. Melléklete VII. címének 1-2. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
\"1. Az állami levéltár által készített egyszerű vagy hiteles másolatért az alábbi illetéket kell fizetni:
a)	az 1867. év előtti időből származó iratról kiállított másolat után oldalanként 100 forintot, de legalább 500 forintot;
b)	az 1867. évből vagy ennél későbbi időből származó iratról kiállított másolat után oldalanként 50 forintot, de legalább 200 forintot.
2. Az ügyfél által készített másolatnak és fénymásolatnak a levéltár által történő hitelesítéséért oldalanként 50 forint illetéket kell fizetni.\"

5.

Az Itv. Melléklete IX. címének 1., 2. és 8. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
\"1. Az útlevél kiadásával kapcsolatos eljárás illetéke 3.000 forint, ha azonban az útlevél érvényességének időtartama az öt évet meghaladja, 6.000 forint. A kérelem benyújtásának időpontjában a 18. életévét be nem töltött, illetve a 70. életévét betöltött személy esetében az útlevél illetéke - függetlenül annak érvényességi idejétől - 1.000 forint.
2. Rendszeres külföldre utazással járó munkakör ellátásához a munkáltató által a dolgozó részére kért második magánútlevél kiadásával, érvényességi idejének meghosszabbításával kapcsolatos eljárás illetéke 3.000 forint.
8. Az útlevélhatósági eljárásban benyújtott fellebbezés illetéke 800 forint.\"


6.

Az Itv. Melléklete X. címének helyébe a következő rendelkezés lép:
\"A névváltozás iránti eljárás illetéke 1.000 forint. Az egy családhoz tartozó nagykorúak közös kérelme esetében az illetéket minden nagykorúnak külön-külön kell megfizetnie.\"

7.

Az Itv. Melléklete XI. címének 1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a cím 3. ponttal egészül ki:
\"1. A 2. pontban említett kivétellel gépjármű forgalmi engedélyének - ide értve az ideiglenes forgalmi engedélyt is - kiállításával, pótlásával, másodlat kiadásával, illetőleg tulajdonjogot érintő korlátozásnak a forgalmi engedélybe történő bejegyzésével és nyilvántartásba vételével kapcsolatos eljárás illetéke 1.000 forint.
3. A gépjármű tulajdonjogában, haszonélvezeti jogában bekövetkezett változás forgalmi engedélybe történő bejegyzése iránti eljárás illetékmentes.\"

8.

Az Itv. Melléklete XV. címének 1-2. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
\"1. Az építésügyi hatóságnál indított eljárásért, ha ez
a)	területfelhasználási engedély kiadására irányul, egész és megkezdett hektáronként 500 forint;
b)	telekalakítási engedélyre irányul
b/1.	kettőnél több lakótelek kialakítása esetében telkenként 500 forint;
b/2.	üdülőtelek kialakítása esetében telkenként 2.000 forint;
b/3.	egyéb építési telek kialakítása esetében egész és megkezdett hektáronként 600 forint;
b/4.	külterületi földrészlet kialakítása esetében földrészletenként 500 forint;
c)	használatbavételi engedélyre irányul, 1.000 forint;
d)	fennmaradási engedélyre irányul, 3.000 forint;
e)	építési (bontási, felújítási, átalakítási, bővítési stb.) engedély kiadására irányul
e/1.	lakóterület melléképületének, valamint kerítésnek az építése (felújítása, helyreállítása, átalakítása, bővítése, elmozdítása és lebontása stb.), továbbá elvi építési engedély esetén 800 forint;



e/2.	az e/1. pontban nem említett épület építése (bontása, felújítása, átalakítása stb.) esetén 5.000 forint
illetéket kell fizetni.
2. Az 1. pont alá nem eső elsőfokú építésügyi hatósági eljárásért (engedély érvényének meghosszabbítása, közterületfoglalás stb.) 500 forint, építésrendészeti, hatósági intézkedés kéréséért, valamint az építésügyi hatósági eljárásban igénybevehető valamennyi fellebbezésért 2.000 forint illetéket kell fizetni.\"

9.

A Melléklet XVI. címének 1., 3-5. pontjai és 6. pontjának d) és f) alpontjai, valamint 7-8. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
\"1. Ingatlan tulajdonjogának, illetőleg vagyoni értékű jogának a bejegyzésére irányuló eljárás illetéke, a változással érintett ingatlanonként 2.000 forint.
3. A vagyoni értékű jog törlése iránti eljárás illetéke 1.000 forint.
4. Az 1-3. pontokban megjelöltektől különböző egyéb jogok és tények bejegyzésére vagy törlésére, illetőleg az ingatlan adataiban történt változás átvezetésére irányuló eljárás illetéke - ide értve az építéssel megszerzett épület (építmény) ingatlan-nyilvántartásba vételét is - 400 forint.
5. Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésről szóló határozat ellen benyújtott fellebbezés illetéke 3.000 forint. Egyebekben a földhivatali eljárásban előterjesztett fellebbezés illetékére a törvény 29.§-ának (2) bekezdésében foglaltak irányadók.
(6. Illetékmentes:)
d) a lakáscélú kölcsönt, visszatérítendő támogatást biztosító jelzálogjog, valamint az ezzel összefüggő elidegenítési és terhelési tilalom ingatlan-nyilvántartási bejegyzése, illetve törlése iránti eljárás;
f) a lakástörvény alapján vételi, elővásárlási joggal rendelkező személy részére elidegenített önkormányzati vagy állami tulajdonban álló lakás tulajdonjogának, haszonélvezeti jogának, továbbá az ezzel összefüggő elidegenítési és terhelési tilalomnak, valamint jelzálogjognak az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével vagy törlésével kapcsolatos eljárás.
7. A tulajdoni lapról kiadott hiteles másolat illetéke 500 forint.
8. Ha a már kiadott hiteles másolatra a későbbi változást vezetik rá, a kiegészítésért 200 forint illetéket, annak feltüntetéséért pedig, hogy változás nem következett be, 100 forint illetéket kell fizetni.\"



10.

Az Itv. Melléklete XVII. címébe a következő cím és rendelkezés lép:
\"Az egyéni vállalkozói és kereskedői engedély illetéke
Az egyéni vállalkozói igazolvány és a kereskedői engedély kiadása iránt kezdeményezett eljárás illetéke 5.000 forint, mely üzlet megnyitásának egyidejű bejelentése esetén annak illetékét is magában foglalja. Játékautomata üzemeltetésének az önkormányzatnál történő bejelentése gépenként 10.000 forint illeték alá esik.

11.

Az Itv. Melléklete XVIII. címének 10 pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a jelenlegi 10. pont számozása 11. pontra változik:
\"10. Az e törvény szerint teljes személyes illetékmentességre jogosult szerv megbízása alapján behozott vámáru mentes a statisztikai illeték alól. Az illetékmentességet a mentesség jogcímének megjelölésével és a megbízási szerződéssel kell igazolni.\"



általános indokolás
A stabilizációs intézkedések csomagterve nemcsak a gazdasági egyensúly rövid távon is érdemleges javítását szolgálja, hanem egyszersmind olyan reformértékű előrelépéseket is megalapoz, amelyek a piacgazdasági rendszer kiépítésében és a tartós gazdasági növekedés feltételeinek létrehozásában meghatározó fontosságúak.
Jelentős átalakítás történik az államháztartás gazdálkodásában. A javaslatok az államháztartás valamennyi alrendszerében ésszerűsíteni tudják, takarékosabbá és hatékonyabbá kívánják tenni a gazdálkodást, a közpénzekből való finanszírozást, az államadósság menedzselését. A jóléti és a szociális kiadások jelentősen szűkülnek, de ez szigorúan a rászorultság elve alapján történik; a magas jövedelműeknél egyes juttatások megszűnnek, s a támogatások a valóban rászorulókra irányulnak.
A javasolt intézkedések és eredményes végrehajtásuk szükségesek ahhoz is, hogy megőrizhető legyen a nemzetközi pénzvilág, a befektetők és a nemzetközi szervezetek bizalma, és így a gazdaság stabilizációjához és fejlődéséhez rendelkezésre álljanak a szükséges források.
1.  Egyes gazdasági folyamatok befolyásolásával kapcsolatos törvénymódosítások
1.1. A magánszemélyek  jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosítása
A tervezett adóbevételek biztosítása érdekében 
a)	erőteljesebbé kell tenni az ún. cégautók utáni adómértékeket,
b)	néhány kisebb horderejű pontosítás, értelmezés is feltétlenül szükséges.
A személygépkocsi vélelmezett magáncélú használatához kapcsolódó adózás egyszerűbbé és hatékonyabbá tételére tett javaslat jellemzője, hogy a hatályos rendelkezésekhez képest egyértelműbb, továbbá összességében növeli az adó mértékét. A javaslat változatlanul a beszerzési árat veszi alapul azzal, hogy ezen kívül még aszerint is differenciál, hogy az adott kifizető mennyi ideje tulajdonosa (üzemeltetője) a személygépkocsinak. Azok az autók, amelyek több mint öt éve ugyanazon kifizetőnél vannak kisebb adótételt viselnek, mint az annál kevesebb ideje beszerzettek.
A módosításokkal egyidejűleg pontosításra kerül a személygépkocsi használathoz kapcsolódó üzemanyagköltség elszámolási rendje is.
Az árfolyamnyereség számítására vonatkozó rendelkezések az adóelkerülési lehetőségek szűkítése, és a bizonylatolási, nyilvántartási fegyelem erősítése érdekében pontosabbá válnak. A javasolt változtatás a szerzési értéket az ún. tőkejövedelmek nyilvántartása alapjául szolgáló dokumentumhoz köti, ennek hiányában pedig a szerzési összeget nullának tekinti. 
A családi pótlékról szóló törvény módosítása során - többek között - egyes gyermekekkel kapcsolatos ellátások elnevezése és tartalma is megváltozik. A javaslat szerint a várandóssági pótlék adómentessége kiterjed az e helyébe lépő anyasági támogatásra, továbbá a gyermekgondozási segély adójogi státuszát (az összjövedelem része, de a reá jutó adót nem kell megfizetni) örökli a gyermekgondozási segélyt és a gyermekgondozási díjat együttesen felváltó új támogatási forma, az új típusú gyermekgondozási segély.
A javaslat szigorítja a korábban munkanélküli személy foglalkoztatásához kapcsolódó, a munkáltató egyéni vállalkozót megillető költségelszámolási kedvezményt. A törvény kihirdetését követően ez a kedvezmény - az egyéb feltételek változatlan fennállása esetén is - csak akkor vehető igénybe, ha a munkavállaló a foglalkoztatását megelőzően legalább 6 hónapon belül nem állt munkaviszonyban az őt foglalkoztató egyéni vállalkozónál.
1.2. A társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény módosítása
A társasági adótörvényben az adóelkerülés érdekében szigorodik a munkanélküliek foglalkoztatásához kapcsolódó adóalap-csökkentés feltételrendszere.
1.3. A szerencsejátékokról szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosítása
A szerencsejáték szervezéséről szóló törvény módosításának alapvető célja az adóbevételek növelését, továbbá az illegális tevékenység visszaszorítását szolgáló előírások módosítása, pontosítása. Ennek érdekében a javaslat új előírásokat tartalmaz a pénznyerő automaták működtetésének szabályozása, valamint a játékautomaták utáni adófizetési kötelezettség tekintetében, kiterjeszti az egyes állami szervezetek ellenőrzési feladatait és jogosítványait az illegális tevékenyéggel szembeni fellépés, a tiltott szerencsejátékok hatékonyabb ellenőrzése érdekében. A szerencsejáték szervezés jogszabályoknak megfelelő működésének biztosítása céljából kiszabható bírságok felső határa is jelentősen emelkedik.
Az intézkedésekkel elérhető 1995. évi bevételi többlet 300 millió forint.
1.4. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása
Az 1991. január 1-jén hatályba lépett illetéktörvény (1990. évi XCIII. törvény, a továbbiakban: Itv.) nagyobb mértékben 1993-ban módosult, amikor is előbb a bírósági eljárási illetékek teljes körű újraszabályozása történt meg, majd ezt követte a vagyonszerzési és egyes államigazgatási eljárási illetékek, elsősorban mértéket érintő korrekciója. Az elmúlt évben végrehajtott kisebb módosítás pedig azt a célt szolgálta, hogy a költségvetés (központi és önkormányzati) minél rövidebb időn belül hozzájusson az illetékbevételhez (illetékelőleg-fizetés bevezetése).
A jelenlegi helyzetben ismét szükségessé vált az illetéktörvény módosítása. Az ezzel megvalósítandó cél, hogy a társadalmilag igazságos, vagyonarányos teherviselés elve érvényre jusson és a gazdaság élénkítését szolgáló vállalkozások beruházásait ösztönözze.
A vagyonszerzési illetékek körében a változtatás - úgy az ingyenes mint a visszterhes szerzések esetén - csak a lakásnak nem minősülő vagyontárgyak után járó ún. általános illetékmértékeket érinti. Az öröklési és ajándékozási illetékeknél ez 1-1 %-os emelkedést jelent, míg a visszterhes vagyonátruházási illeték általános mértékének 2 %-kal való felemelését irányozza elő a javaslat.
Az eljárási illetékek közül az egyre költségigényesebb hatósági ügyintézéshez kapcsolódó államigazgatási eljárási illetékek mértéke követi az értékviszonyokban bekövetkezett változásokat. A bírósági eljárási illetékeknél a javaslat szerinti kisebb mértékű változtatás csak a jogalkalmazás során felmerült vitás kérdések egyértelműbb szabályozását célozza.
Az illetéktörvény egyéb irányú módosításával megteremthető a jogrendszerben időközben bekövetkezett változásokkal, így pl. a Polgári Törvénykönyv (Ptk.), vagy a termőföldről szóló törvény új jogintézményeivel a harmonizáció.
A javaslatban előirányozott változtatások következtében vagyonszerzési illetékekből éves szinten kb. 8 milliárd forint bevételi többlet keletkezik, amelyből - a hatályos költségvetési törvény megosztási szabályai alapján - az önkormányzatot 4 milliárd forint illeti meg. Ezen túlmenően az államigazgatási eljárási illetékek általános és egyes speciális tételeinek emelése további mintegy 2 milliárd forint bevételi többletet jelent.
1.5. A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény módosítása
A módosítás célja, hogy a csőd, illetve felszámolás alatt álló gazdasági szervezeteknél a bérnövelési kötelezettségvállalást szigorítsa.
1.6. A Magyar Export-import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitelbiztosító Részvénytársaságról szóló 1994. évi XLII. törvény módosítása
A törvény értelmében a részvénytársaságok vezetőinek (igazgatóság és felügyelő bizottság elnöke, vezérigazgató) kinevezése öt éves időtartamra szól. Ilyen hosszú idő kikötése indokolatlan és gátolhatja az intézmények működését. Az üzleti életben általánosan elterjedt a vezetők határozatlan időre szóló kinevezése, így az Eximbank és az Exporthitelbiztosító Rt esetében sem célszerű kivételt tenni.
Tekintettel arra a követelményre, hogy az Eximbank Rt. és az Exporthitelbiztosító Rt. működésében még rövid távon se okozzon zavart az átalakulás, a két intézmény tevékenységének a jelenleginél is szorosabbra fűzésével biztosítani kell a két intézmény egységes vezetését. Az intézményeknek személyében azonos igazgatósága, igazgatósági elnöke, felügyelő bizottsága és vezérigazgatója lenne. A pénzintézeti, illetve a biztosítási tevékenységet továbbra is azonos helyen kell végezni. Ily módon biztosítható, hogy a gyakorlatilag egy szervezetben működő tevékenységek jogilag elváljanak annak érdekében, hogy a hatályos pénzintézeti és biztosítási szabályozásnak a két tevékenységre vonatkozó követelményei érvényesülhessenek.
2.  A szociális ellátó rendszerekkel kapcsolatos törvénymódosítások
Az államháztartási reform évek óta húzódik. A magas állami centralizáció elszívja a gazdaság elől a szükséges forrásokat. A központi költségvetés a magyar gazdaság fejlettségéhez és a költségvetés teherbíró-képességéhez képest túl nagy arányban finanszíroz olyan jóléti, szociális ellátásokat, amelyekre az állampolgárok jövedelmi helyzetüktől függetlenül jogosultak. Ez adott körülmények között: a költségvetési kiadások mérséklésének kényszere, valamint a lakossági jövedelmek fokozódó differenciálódása és növekvő elszegényedés mellett tarthatatlan, mert az igazán rászoruló rétegeknek nem nyújt elég hathatós segítséget. Halaszthatatlanná vált a szociális ellátórendszerek átalakítása.
A javaslat lényege:
-	a jogosultságok jövedelemlimithez kötése, illetve az ellátások szociális jellegének erősítése,
-	a kisgyermekek gondozását szolgáló ellátások összehangolása,
-	az egyéni élethelyzetekhez igazodó támogatásokra források átcsoportosítása és azok elaprózott, párhuzamosan működő rendszerének (1996-tól) átfogó átalakítása.
2.1. Gyermeknevelési juttatások
2.1.1. Családi pótlékról szóló 1990. évi XXV. törvény módosítása
A családi pótlék
A családi pótlékról szóló törvény a továbbiakban a családi pótlékon kívül más gyermeknevelési juttatásokról is rendelkezik. Itt kerül szabályozásra a gyermekgondozási segély új rendszere, valamint a megszűnő várandóssági pótlék helyett a szülési támogatás is.
A családi pótlék eddigi rendszerében valamennyi, önálló keresettel nem rendelkező gyermek kapott családi pótlékot meghatározott életkorig, függetlenül családja jövedelmi, vagyoni viszonyaitól. 1995. június 1-től ez az általános jogosultság megszűnik, a javaslat szerint a legfelső jövedelmi kategóriákba tartozó családok kimaradnak az ellátásból. 
Egyidejűleg megszűnik - a tartósan beteg, illetve fogyatékos gyermeket nevelő családok kivételével - a két szülős, egy gyermekes családok családi pótlékra való jogosultsága a gyermek hat éves kora után, ha addig nem született meg a második gyermek, függetlenül attól, hogy a család megfelel-e az előírt kritériumoknak vagy sem, kivéve ha a családban senki sem folytat kereső tevékenységet, vagy a család tartósan beteg, illetve fogyatékos gyermeket nevel. Ez utóbbi intézkedés célja: a gyermekvállalás ösztönzése. A családi pótlékra való jogosultság többi kritériuma változatlan, és azon családok amelyek ezen kritériumoknak megfelelnek változatlan feltételek mellett jogosultak a családi pótlékra.
A családi pótlékra való jogosultság új kritériuma, hogy a szűk értelemben vett család (szülő + gyerek) előző évi egy főre jutó bruttó jövedelme ne legyen havi 25.000 forintnál több, továbbá a családtagok közös és külön tulajdonában ne legyen 10 millió forint feletti forgalmi értékű ingatlan vagy 2 millió forint feletti forgalmi értékű személygépkocsi (ide nem értve a vállalkozáshoz munkaeszközként használt gépjárművet).
A családi pótlékra való jogosultság kritériumairól a családi pótlékot igénylők nyilatkozatot tesznek. A nyilatkozat a folyó év júniusától a következő év júniusáig járó családi pótlék megállapításának, folyósításának alapja. A törvénymódosítás meghatározott esetekben lehetőséget ad a nyilatkozat évközbeni korrekciójára is, amennyiben a családi pótlékra való jogosultság megállapításánál figyelembe vehető személyek számában, vagy jövedelmi helyzetében lényeges változás következik be.
Gyermekgondozási segély
1995. június 1-től megszűnik a gyermekgondozási díj, ezt követően új jogosultság megállapítása nem lehetséges, és ezzel párhuzamosan módosul a gyermekgondozási segély (GYES) konstrukciója is. 
A változás lényege: a jelenlegi kételemű  GYES helyett egységes mértékű - az öregségi nyugdíj minimumával azonos mértékű - ellátás jár a gyermekét otthon gondozó szülőnek (az anyának vagy a gyermek egy éves kora után az apának) a gyermekek számától függetlenül.
A GYES változatlanul a gyermek három éves koráig jár, a tartósan beteg gyermekek otthoni gondozása esetében pedig a gyermek tíz éves koráig. A GYES hozzájutási feltételei vonatkozásában lényeges változás, hogy csak azok vehetik igénybe, akik az általános jogosító feltételeken túl a családi pótlékra való jogosultság elbírálásánál alkalmazott jövedelmi (vagyoni) kritériumnak is megfelelnek. 
Anyasági támogatás
A magzatvédelemről szóló törvényben szabályozott várandóssági pótlék 1995. június 1-től megszűnik, ezt követően új jogosultság nem állapítható meg. A várandóssági pótlék helyett egyszeri anyasági támogatás kerül bevezetésre, 10.000,- forintos mértékben, ha az igénylő családja, a korábbi feltételeken túl megfelel a családi pótléknál alkalmazott jövedelmi és vagyoni kritériumoknak.
2.1.2 Terhességi gyermekágyi segély
(a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításában szerepel)
1995. június 1-jétől megváltozik a terhességi gyermekágyi segély szabályozása: a jogosultság időtartama kibővül az eddigi 24 hét helyett 52 hétre, mértéke azonban az eddigiekhez képest csökken. A változtatás a biztosítottak körében bizonyos mértékig kompenzálja a gyermekgondozási díj megszüntetését.
Az új szabályozás alapján a szülő nő kérésére a terhességi gyermekágyi segély a szülést megelőző egy hónapra is folyósítható, de időtartama mindenképpen 52 hét. Mértéke az első 26 hétben - ha a szülő nő a szülést megelőző 2 évben legalább 270 napig biztosított volt - 70%, ha a szülő nő biztosítási ideje a szülést megelőzően 270 napnál kevesebb, de legalább 180 nap - 60%, a második 26 hétben a biztosítási idő tartamától függetlenül egységesen 50%.
2.2. A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosítása
A gyermeknevelési támogatások jogosultsági feltételeinek változtatásával összefüggésben szükség van a szociális törvény e kérdésekkel foglalkozó szakaszainak módosítására is. Egyúttal e törvényjavaslat tartalmazza azokat a feltétlenül szükséges, az alkalmazás során felmerült problémákat rendező  módosításokat is, amelyeket a Kormány által korábban benyújtott, de a Parlament által még nem tárgyalt módosítási javaslatok tartalmaznak.
3.  A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosítása
A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosítására alapvetően a Társadalombiztosítási Alapok egyensúlyának biztosítása, továbbá egyes társadalombiztosítási ellátások egymással és más rendszerekkel való harmonizálásának szükségessége  miatt kerül sor.
Meghatározott egészségügyi szakellátások és szolgáltatások (fogorvosi szakellátás, mentőszállítás) körében - bizonyos kivételekkel, illetve külön jogszabályban foglalt feltételek esetén - térítési díj bevezetésére kerül sor.
Az egészségügyi szolgáltatások felülvizsgálata alapján sor kerül az egyes nem gyógyító célú ellátások igénybevételének korlátozására, illetve a társadalombiztosítási rendszerből történő kiemelésére. 
Csökken a táppénz mértéke az eddigi 75%-ról az átlagkereset 70%-ára, a kórházi ápolás idejére nyújtott táppénz pedig 60%-ra, figyelembe véve a kórházban nyújtott szolgáltatások költségeit. A gyermekápolási táppénz rendszere harmonizálásra kerül a módosított terhességi-gyermekágyi segély konstrukciójával. A táppénz folyósításának időtartama (maximum 1 év) válik irányadóvá a baleseti táppénz folyósításánál is.
Változik a terhességi-gyermekágyi segély rendszere a gyermeknevelési támogatásokról szóló fejezetben leírt módon. 
Sor kerül a járulékalap szélesítésére. A törvény társadalombiztosítási járulék fizetési kötelezettséget ír elő a szerzői jogdíjak, az előadó művészek díja, a munkáltató által nyújtott étkezési támogatás, a ruházati költségtérítés adóköteles része és a végkielégítés után. 
Bővül a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozók járulékfizetési kötelezettsége is.
4.  Egyes bérrendszerek módosítása
4.1. A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosítása
A törvény hatályba lépése óta eltelt, közel 3 éves jogalkalmazási tapasztalatok is számos ponton indokolnák a szabályozás megváltoztatását. A költségvetési egyensúly megteremtését célzó kormányzati intézkedéseknek az államigazgatási szervezetrendszerre is kiterjedő takarékossági szükségletei azonban különösen időszerűvé teszik a törvénymódosítást. 
Az elsődleges cél a törvény illetményrendszerre vonatkozó előírásainak rugalmasabbá tételével, az egyes juttatások, járandóságok jogcímeinek felülvizsgálatával mérsékelni azok összegét, illetve az előmeneteli pályaúthoz kötődő alap- és szakvizsgák letétele időpontjának későbbre halasztásával számottevően csökkenteni az idei és a következő években a közigazgatási szerveket terhelő vizsgaköltségeket. 
A kötelező áthelyezés jogintézményének a törvénybe emelése, a végkielégítés alapjául szolgáló közszolgálati jogviszonyban töltött idő számítási módjának megváltozatása, a jubileumi jutalomra és a 13. havi illetményre vonatkozó szabályozás módosítása együttesen rövid és hosszú távon egyaránt az államigazgatás racionalizálását szolgálják.
4.2. A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosítása
A munkáltatók jelentős részét érinti az átalakulás, a fenntartó \"személyében\" bekövetkező változás, amelynek egyik jellemzője, hogy számos, a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltató oly módon kerül átalakításra (átadásra), hogy az új munkáltató már a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozik. A törvényjavaslat erre az esetre kínál megoldási lehetőséget, törvényi garanciákat teremtve a közalkalmazotti jogviszony munkaviszonnyá történő átalakításához és a további foglalkoztatáshoz. Tekintettel arra, hogy ez esetben biztosítva van a továbbfoglalkoztatás lehetősége, ha az érintett személy nem él e lehetőséggel az egyébként járó végkielégítésnek csak a fele illeti meg.
A javaslat rövidíti a felmentési idő hosszát is. A jelenlegi minimális felmentési időket megtartva a tervezet maximum 8 hónapig terjedő eltérési lehetőséget ad a felek számára.
5.  A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosítása
A helyi önkormányzatok hitelfelvétele és mérleg-felülvizsgálata
Az önkormányzatok egy része az utóbbi időben eladósodott, fizetésképtelenné vált. Ennek egyik oka, hogy mind ez ideig szinte korlátlanul vehettek fel hitelt. A hitelezők részére nem állt mindig pontos dokumentum rendelkezésre az önkormányzatok gazdasági helyzetéről. 
Ezen kell változtatni a helyi önkormányzatok hitelfelvételi lehetőségének korlátozásával. Ez egyben az államháztartás hiányának alakulására is kedvezően hat, emellett kötelezi a törvényjavaslat az önkormányzatok érintett körét arra, hogy auditáltassa pénzügyi mérlegét és azt tegye közzé.
6.  Egyéb törvénymódosítások
6.1. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény módosítása
A központi költségvetés, illetve a központi költségvetési intézmények likviditási problémáinak, gyors megoldását, az időarányostól eltérő kötelezettségvállalások teljesítését gátolja, hogy a Kormány jogosult a szabályozástól - a havi egyenletes pénzellátástól - eltérő finanszírozás engedélyezésére. Indokolt ezért a Kormány helyett a pénzügyminisztert felhatalmazni az operatív intézkedések megtételére.
A társadalombiztosítási járulék alapjának várható növekedése miatt többletkiadás jelentkezik a tervezett előirányzathoz képest, így lehetővé kell tenni, hogy a felmerülő többletkiadás fedezetére a költségvetési szervek egyéb előirányzataik terhére átcsoportosíthassanak.
A költségvetés likviditási helyzetére tekintettel indokolt megszüntetni az elkülönített állami pénzalapok időarányos havi finanszírozását, annál is inkább, mivel az alapoknál a kiadások nem egyenletes ütemben, hanem pl. a pályázatok elbírálását, az egyedi döntéseket követően kerülnek felhasználásra.
A helyi önkormányzatok és a társadalombiztosítás részére jóváhagyott hozzájárulásokat, támogatásokat havi időarányos bontásban kell folyósítani.  Ezen pénzösszegek felhasználása, azonban nem minden esetben történik \"havi periodicitás\" szerint. Ebből adódóan lehetőséget kell teremteni, ha a központi költségvetés helyzete szükségessé teszi, hogy ettől a Kormány eltérhessen.  Ez az eltérés nem haladhatja meg a 20 %-ot. 
6.2. A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosítására
A felsőfokú tanulmányokkal kapcsolatos egyéni érdekeltség és felelősség kifejezése, valamint a hallgatói létszám növekedése és a felsőoktatási fejlesztési program miatt egyéb többlettámogatások céljából szükséges a tandíj bevezetése. 
A törvény hallgatói hitelre vonatkozó pontját szükséges hatályon kívül helyezni (belátható ideig alkalmazása nem reális). A jelenleg tervezett mérsékelt tandíj esélyegyenlőséget célzó kompenzálása  a jelenleg érvényben lévő felsőoktatási törvény alapján megoldható. 
6.3. A helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény módosítása
A hatályos rendelkezések értelmében a helyi önkormányzatok tulajdonában lévő egészségügyi intézmények ellátási területei és ellátási kötelezettségének terjedelme az 1990. szeptemberi állapothoz képest csak az önkormányzatok egymás közötti megállapodása következtében változhat. Az önkormányzati egészségügyi intézmények tekintetében ezideig az önkormányzat működtetési kötelezettsége társadalombiztosítási finanszírozási kötelezettséggel párosul. A kapacitások felülvizsgálata következtében egyértelművé vált, hogy a jelzett időpontban működő ellátási kötelezettség további fenntartása nem tartható, így a társadalombiztosítás a jövőben csak a szakmailag indokolt kapacitások finanszírozására kötelezhető. Ezzel összhangban a javaslat értelmében az önkormányzatok ellátási kötelezettsége is csak a társadalombiztosítás által finanszírozott kapacitások mértékéig terjed, ezt meghaladó terjedelmű ellátás biztosítása csak önként vállalható. Figyelemmel arra, hogy a szakellátás körében nyújtandó szolgáltatások meghatározásának hiánya bizonytalanságot okozhat, a javaslat rögzíti, hogy csak az életkorral és a települési sajátosságokkal összefüggő szűrővizsgálatok biztosítása önkormányzati feladat. Így egyértelművé válik, hogy például a munkahelyi ártalmak miatt indukált szűrővizsgálatok, a sporttevékenységre való alkalmasság vizsgálata nem képezik önkormányzati kötelezettség tárgyát. A javaslat a járó- és fekvőbeteg szakellátás meghatározásánál \"csak\" a betegség esetén szükséges ellátásról rendelkezik, így egyértelműsíti, hogy az egészségügyi szakellátás körébe önkormányzati feladatot kizárólag a társadalombiztosítás által finanszírozott ellátás képezhet, azaz a biztosított által is csak részleges vagy teljes térítés mellett igénybevehető szolgáltatások - például szanatóriumi ellátás, gyógyfürdő szolgáltatás, esztétikai sebészet - biztosítása nem önkormányzati feladat.
A javaslat az egyszemélyi felelős vezetés érvényre juttatása céljából hatályon kívül helyezi a hármas vezetésre utaló rendelkezést, amely az eddigiek során számos ellentmondáshoz vezetett és gátolta a személyes felelősség melletti gazdálkodás lehetőségét.
6.4. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről szóló 1992. évi LXXXIV. törvény módosítása
A hatályos rendelkezések értelmében a társadalombiztosítás köteles finanszírozni minden állami és önkormányzati egészségügyi intézményt. A javaslat szerint a biztosító csak a Kormány rendeletében meghatározott kapacitások működtetésére köteles finanszírozási szerződést kötni. A kapacitások konkrét működtetéséhez nélkülözhetetlenek a gazdaságossági és az orvosszakmai szempontok, ezért a ténylegesen finanszírozandó - kormányrendeletben meghatározott - kapacitás határokon belüli finanszírozási szerződéshez a javaslat a Népjóléti Minisztérium jóváhagyási jogosítványát írja elő.
6.5. A pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény módosítása
A törvény kiegészítése a piramis játék és pilóta játék leírását és tiltott pénzintézeti tevékenységgé való minősítésüket tartalmazza. 
6.6. A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény módosítása
A gazdasági stabilizációt szolgáló 1995. évi kiigazító intézkedésekről szóló 1023/1995. (III.22.) Korm. határozat 3.8.8. pontja szerint javaslatot kell kidolgozni - figyelemmel az Alkotmánybíróság határozatára - a személyi szám további alkalmazásának a lehetőségére.
Az Alkotmánybíróság 15/1991. (IV.13.) AB határozatában megállapította, hogy a korlátozás nélkül használható, általános és egységes személyazonosító jel (személyi szám) alkotmányellenes. A határozat indokolásában  kifejtette, a törvényhozó felelőssége eldönteni, hogy az Alkotmánybíróság által akkor megsemmisített személyi számot immár korlátok között ismét bevezeti-e, s hogy ez esetben milyen megszorításokat alkalmaz és milyen speciális ellenőrzést épít ki. Az Alkotmánybíróság akkor a személyi szám alkotmányellenességét azért mondta ki, mert a megtámadott rendelkezések a személyi számra vonatkozóan semmiféle korlátozást nem tartalmaztak. Kifejtette továbbá azt a véleményét, mely szerint az univerzális személyi szám lényegénél fogva ellentétes az információs önrendelkezési joggal. Ezért az Alkotmánnyal csakis a meghatározott célú adatfeldolgozásra korlátozott használatú azonosító szám egyeztethető össze. Az ilyen korlátozott használatú \"személyi számot\" bevezető törvénynek szabályozási és ellenőrzési garanciákat kell tartalmaznia arra, hogy ezt a számot más összefüggésben ne használhassák. Sem az \"állami szféra\", sem az államigazgatás egésze nem tekinthető olyan egységnek, amelyen belül egyetlen egységes személyazonosító kódot lehetne bevezetni vagy használni. 
Az Országgyűlés ezeknek az iránymutatásoknak megfelelően megalkotta a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvényt (a továbbiakban: Nytv.). E törvény - mellékletében - meghatározza a személyazonosító jel  képzésének szabályát (amely gyakorlatilag megegyezik a folyamatosan használt személyi szám szerkezetével), de a használatát csak a közigazgatási szférára, ezen belül is a konkrétan meghatározott területekre korlátozza. 
A törvény előírja, hogy ez a fajta személyazonosító jel azonban csak 1995. december 31-ig alkalmazható és az ennek helyébe lépő új azonosítási módot és annak használatát külön törvényben kell meghatározni. Az akkori koncepciónak megfelelően - melynek lényege az volt, hogy az ún. nagy ágazati nyilvántartások egyedi szakazonosítót alkalmazzanak - a törvény az adóigazgatás és a társadalombiztosítás területén a személyazonosító jel használatát tovább korlátozta és csak 1994. december 31-éig engedte meg. Már a múlt évben megállapítható volt, hogy e két nagy nyilvántartás átalakítására sem kellő idő, sem a szükséges pénzügyi források nem álltak rendelkezésre, ezért e határidőt az 1994. évi LXVI. törvény 1995. december 31-éig meghosszabbította.
Tehát a jelenlegi hatályos szabályozás szerint még ez évben ki kellene dolgozni az új személyazonosítási mód képzésének és a rendszerek erre való átállításának koncepcióját, majd ennek alapján új törvényt kellene alkotni. Még ez évben fel kellene készülni ennek alkalmazására és nem utolsó sorban biztosítani kellene az ehhez szükséges költségvetési fedezetet. 
Meg kívánjuk jegyezni, hogy bármilyen, számítástechnikailag kezelhető azonosítási módot választunk, nincs jelenleg ismert olyan technikai megoldás, amely kizárja a személyes adatokat tartalmazó nyilvántartások összekapcsolásának lehetőségét a polgár nevének és születési idejének alkalmazásával. Ezért az összekapcsolás jogi garanciáit kell megerősíteni és ennek nem szükségképpeni eleme a jelenlegi személyazonosító jel használatának kizárása.
A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvényben a személyazonosító jel használatára vonatkozó 1995. december 31-i határidőnek a századforduló végéig történő elhalasztásának célja a költségvetési kiadások kímélése. Egyidejűleg a szükséges, az alkotmányos alapjogokat biztosító, egyben a közigazgatás hatékonyságát is segítő egységes törvényi garanciák megerősítése.
A személyazonosító igazolványra vonatkozó rendelkezések módosításának célja az indokolatlan mértékű decentralizáció, ezáltal az önkormányzati közigazgatás tehermentesítésének és a közigazgatási feladatok takarékos költségfelhasználásának megvalósítása, e hatáskörnek - a jelenleg hatályos hatásköri szabályok fenntartásával - a rendőrséghez történő telepítése útján.
6.7. A menekülteket Támogató Alapról szóló 1993. évi XXVI. törvény módosítása
Az Országgyűlés az államháztartáson belül elkülönített állami pénzalapot létesített a Magyar Köztársaság területén tartózkodó menekültek ellátása, támogatása céljából az 1993. XXVI. törvénnyel.
A törvény 3. §-a tételesen szabályozza az alapból teljesíthető kiadásokat. E szabályozás nem tette lehetővé, hogy az alap kezelésével és az alap felhasználását döntően biztosító intézményhálózat irányításával összefüggő költségek elszámolhatók legyenek, ezért a Menekültügyi és Migrációs Hivatal működése a közigazgatás költségei közé került. A Kormány határozatai szerinti elvonások a hivatal működését ellehetetlenítenék, ezért indokolt, hogy a Menekülteket Támogató Alap kezelésének költségei - az egyéb alapokhoz hasonlóan - az Alap forrásait terheljék.
Időközben más, a menekültügyi problémák rendezését elősegítő nemzetközi szervezet munkájába is bekapcsolódtunk (pl. Nemzetközi Migrációs Politika Kialakító Központ ICMPD; Migrációs Információs Program MIP), továbbá várhatóan bővülni fog ezek köre, ezért indokolt, hogy az Alapból mindezek esetében fizethető legyen a tagsági díj.
A törvény alapján teljesíthető kiadások körének kiterjesztését eddig az a körülmény gátolta, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának támogatása kizárta az igazgatási típusú kiadások teljesítését. A menekültügyi krízishelyzet normalizálódásának megfelelően várhatóan oldódik a kötöttség, így lehetővé válik a javasolt módosítás, mentesítve ezzel a központi költségvetést.
6.8. Az államtitkárok jogállásának átmeneti szabályairól szóló 1990. évi XXXIII. törvény módosítása
A törvény alkalmazásának eddigi tapasztalatai alapján, továbbá a racionálisabb munkamegosztás érvényesítése érdekében szükséges intézkedés, amely a helyettes államtitkárok számát legfeljebb öt főben szabályozza.
6.9. A gépjármű Felelősségbiztosítási Kárrendezési Alapról szóló 1993. évi XI. törvény módosítása
Annak érdekében, hogy az elkülönített állami pénzalap jogokat szerezhessen és kötelezettségeket vállalhasson - így különösen tulajdont szerezhessen, szerződést köthessen, perelhető legyen - szükséges annak kimondása, hogy az alap jogi személy és ily módon jogképes.
A gépjármű-felelősségbiztosítási kárrendezési alap működése során alapvető problémát jelent, hogy az alap jogképessége hiányában nem tudni kit perelhetnek a károsultak, amennyiben bíróság előtt kívánják igényeiket érvényesíteni. Ennek a problémának a megoldása érdekében szükséges kimondani, hogy az alap jogi személy, ily módon a jogosultak közvetlenül vele szemben érvényesíthetik igényeiket a bírósági eljárás során.



Részletes indokolás
Első rész
 
A gazdasági folyamatok befolyásolásával kapcsolatos egyes törvénymódosítások
Első fejezet
  
A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosítása
1-4. §-okhoz
Az árfolyamnyereség számítására vonatkozó, 1995-től hatályos azon rendelkezés, miszerint szerzési értéknek meghatározott dokumentumok hiányában a névértéket kell tekinteni, pontosításra szorul. Az adóelkerülési lehetőségek szűkítése érdekében a javasolt változtatás a szerzési értéket az ún. tőkejövedelmek nyilvántartása alapjául szolgáló dokumentumhoz köti, ennek hiányában pedig a szerzési összeget nullának tekinti. E rendelkezés az adókkal kapcsolatos bizonylatolási nyilvántartási fegyelem erősítését is célozza.
A családi pótlékról szóló törvény módosítása során - többek között - egyes gyermekekkel kapcsolatos ellátások elnevezése és tartalma is megváltozik. A javaslat szerint a \"várandóssági pótlék\" adómentessége kiterjed az e helyébe lépő \"anyasági támogatásra\", továbbá a \"gyermekgondozási segély\" adójogi státusát (az összjövedelem része, de a rá jutó adót nem kell megfizetni) örökli a \"gyermekgondozási segélyt\" és a \"gyermekgondozási díjat\" együttesen felváltó új támogatási forma az új típusú \"gyermekgondozási segély\". Ez a megoldás a változásokra tekintettel biztosítja az adórendszerben a folytonosságot, különös tekintettel arra, hogy egyes támogatási fajták ez év második felében még párhuzamosan működnek.
A munkanélküli magánszemély foglalkoztatásához kapcsolódó - az egyéni vállalkozót megillető - költség-elszámolási kedvezményt a Javaslat annyiban szigorítja, hogy e törvény hatálybalépését követően csak abban az esetben lehet ezt alkalmazni, ha a munkavállaló az alkalmazását megelőző hat hónapon belül nem állt munkaviszonyban az őt alkalmazó egyéni vállalkozónál.
Az 1995. januárjától bevezetett, a személygépkocsik vélelmezett magáncélú használata után fizetendő átalányadó-tétel megállapítása az egyszerűsítési szándék ellenére nehézkes. Ennek oka, hogy az adótétel megállapításához több tényező kombinált figyelembevétele szükséges. A magyarázatok és értelmezések, továbbá különböző üzleti technikák alkalmazásával lehetőség nyílik arra, hogy egyébként magas értékű személyautók esetében is a legalacsonyabb adótétel kerüljön érvényesítésre. Emiatt és a stabilizációs csomag bevételnövelő igényére is tekintettel, szükségessé vált az adótételek megállapítási szabályainak módosítása és szigorítása. 
A Javaslat a beszerzési árhoz és az adóalany kifizető személygépkocsi beszerzésének időpontjához kapcsolja az alkalmazandó adótétel nagyságát, amely - a korábbi állapothoz képest - összességében adónövelő hatású.
Az ügyhöz tartozik továbbá, hogy a cégautó adóját fizetők döntően a társasági adó alanyai, a társasági adóban az üzemanyag-felhasználás korlátok nélkül, bizonylat alapján számolható el. Ehhez képest szükségessé vált annak félreérthetetlen rögzítése, hogy az üzemanyag-felhasználás költségénél a vonatkozó kormányrendeletben meghatározott normaköltségen felüli számla alapján elszámolt összeg adóköteles természetbeni juttatásnak minősül.
Második fejezet
  
A társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény módosítása
5. §-hoz
A társasági adóról szóló törvény módosítása szigorítja a korábban munkanélküli magánszemély alkalmazottkénti foglalkoztatásához kapcsolódó - a társasági adó alapjának csökkentését lehetővé tevő - kedvezmény feltételrendszerét. A korrekció lényege az, hogy ez a kedvezmény nem vehető igénybe, ha a volt munkanélkülit 6 hónapon belül a munkanélkülivé válása előtti munkáltatója alkalmazza.
Harmadik fejezet
  
A szerencsejátékokról szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosítása
6. §-hoz
A törvényjavaslat - igazodva a módosítás koncepciójához - kiterjeszti a törvény hatályát a játékautomatára és az ajándéksorsolásra is. Tekintettel azonban arra, hogy olyan sajátos tevékenységekről van szó, amelyek a szó klasszikus értelmében nehezen minősíthetők szerencsejátéknak, csak a törvénynek azok a rendelkezései terjednek ki rájuk, amelyek tekintetében a törvény külön így rendelkezik. 
7-8. §-okhoz
A koncesszió köteles tevékenységek körét illetőleg jelentős változást tartalmaz a Javaslat. A sorsolásos játékok - kivéve a hatályos törvény 16. §-ában szabályozott sorsolásos játékot (tombola) és a számsorsjátékot - a koncessziós tevékenységek körébe tartoznának. A kivételek közül a tombola liberalizált tevékenység, a számsorsjáték viszont monopolizált tevékenység lenne a jövőben.
9. §-hoz
A törvényjavaslat pontosítja az SZF ellenőrzési jogkörét, amikor kimondja, hogy jogosult a közterületen, illetve bármely, a közönség számára nyitva álló épületben vagy helyiségben ellenőrizni, hogy ott nem folytatnak-e a törvény rendelkezésébe ütköző szerencsejátékot.
10. §-hoz
A törvényjavaslat jelentősen megemeli a bírságok összegét, illetve lehetővé teszi, hogy - a hatályos szabályozástól eltérően - az engedély nélkül folytatott szerencsejáték szervező tevékenység esetén is ki lehessen szabni bírságot.
11-12. §-okhoz
A törvényjavaslat pontosítja, hogy a nyertes részére kiadott igazolásnak - a személyi jövedelemadó pontos fizetése teljesítése érdekében - mit kell tartalmaznia. A törvényjavaslat kizárja annak lehetőségét, hogy ajándéksorsolás címén pénznyeremény sorsolására kerülhessen sor a törvény rendelkezéseinek megkerülésével.
13. §-hoz
A törvényjavaslat a két új számsorsjáték definiálásával lehetővé teszi, hogy ezeket az új típusú játékokat az állami játékszervező - monopóliuma alapján - a jövőben szervezhesse. 
14. §-hoz
A törvényjavaslat a pénznyerő automatákat a megtehető tét, illetve az elérhető maximális nyeremény alapján két kategóriára osztja. A hatályos törvény elsősorban a klasszikus, kizárólag a véletlenen alapuló pénznyerő automatákat szabályozza csak, ezért szükséges, hogy a javaslat kiterjessze a törvény hatályát a pénznyerő automaták teljes körére.
A törvényjavaslat nemcsak az automatákat, hanem a játéktermeket is két kategóriára osztja. Az I. kategóriába tartozó játékteremnek lényegében a jelenleg is játékteremnek minősülő helyiségek tekinthetők. A II. kategóriába tartozó játékteremnek viszont a külön jogszabályban meghatározott vendéglátó-ipari üzlet minősül. 
15-16. §-okhoz
A törvényjavaslat - az illegális tevékenység visszaszorítása érdekében - kötelezi a települési önkormányzat jegyzőjét az üzlet működtetésére kiadott engedély bevonására, amennyiben megállapítást nyer az, hogy ott illegálisan pénznyerő automatát működtetnek.
17. §-hoz
A törvényjavaslat definiálja a játékautomaták fogalmát és egyértelműen rögzíti az üzemeltető bejelentési kötelezettségét az általa működtetni kívánt játékautomatával kapcsolatban. A játékautomata a bejelentési kötelezettség megfelelő teljesítése nélkül nem üzemeltethető.
18-21. §-okhoz
A törvényjavaslat egyértelműen rögzíti, hogy a sorsolásos játékokat és a totalizatőri rendszerű fogadást szervező a nyereménynek legalább 60 %-át köteles nyeremény céljára fordítani. A javaslat kimondja, hogy a játékautomata üzemeltetője is köteles játékadót fizetni. 
A pénznyerő automata játékadóját az I. kategóriába tartozó gépek esetén 25 ezer forintban a II. kategóriába tartozó pénznyerő automata esetén 10 ezer forintban határozza meg a javaslat. A játékautomata éves adója gépenként 60 ezer forint lenne. 
22. §-hoz
A törvényjavaslat kötelezi az állami adóhatóságot és a vámhatóságot, hogy ellenőrző tevékenysége során vizsgálja az e törvényben foglalt rendelkezések betartását. A rendőrség, a fogyasztóvédelmi felügyelőségek és a közterület-felügyelet esetében pedig  azt mondja ki, hogy - ha ezek a szervek eljárásuk során az e törvénybe ütköző tevékenységet tapasztalnak - kötelesek eljárni, illetve az ügyet az illetékes hatóságnak intézkedésre átadni.
23-24. §-okhoz
A törvényjavaslat meghatározza a totófogadás fogalmát, illetve egyértelművé teszi, hogy mit kell érteni e törvény alkalmazásában gazdasági társaságon és szerencsejáték szervezőn. Ezen kívül felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy a szerencsejátékokkal kapcsolatos egyes kérdésekről külön jogszabályban rendelkezzen.
25. §-hoz
A törvényjavaslat előírja, hogy a törvény hatálybalépésekor üzemelő játékautomata működtetője köteles legkésőbb 1995. december 31-ig bejelenteni a játékautomatát. Az egységes jogalkalmazás érdekében a törvényjavaslat rögzíti, hogy - a hatályos törvény alapján - határozatlan időre kiadott engedélyek csak 1996. december 31-ig, határozott időre kiadott engedélyek viszont az  engedélyben foglalt határidőig érvényesek. Az Szjt egyes rendelkezéseinek hatályon kívül helyezése mellett felhatalmazást ad a pénzügyminiszternek és az ipari és kereskedelmi miniszternek, hogy rendeletben szabályozza a játékterem működési engedélyének kiadását.
Negyedik fejezet
  
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása
26-27. §-okhoz
Az illetéktörvény a vagyonszerzési illeték megfizetését főszabályként a szerző félre hárítja, illetve csere esetén kimondja a szerződő felek egyetemleges felelősségét. Ugyanakkor a szerződési szabadságot elismerve azt is megengedi, hogy ezektől a szabályoktól a szerződő felek eltérjenek és a szerződésben az illeték megfizetését a másik fél magára vállalja. Nem zárható ki az az eshetőség, hogy a jogügyletben olyan fél vesz részt és - élve az iménti lehetőséggel - vállalja magára az illeték megfizetését, aki egyébként személyes illetékmentességet élvez. Ez két irányú következménnyel is járhat:
	egyrészt e szerződési kötelezettségvállalás csak a szerződő felek egymás közötti viszonylatában irányadó, de nem alkalmas arra - tekintettel az Itv. 4. §-ában foglaltakra - ,hogy az illetékhatóságok ennek alapján a személyes illetékmentes féllel szemben behajtási intézkedést tegyenek;
	más oldalról lehetővé válik az illetékrendelkezésekkel való visszaélés oly módon, hogy a személyes illetékmentességben részesülő fél a másik felet terhelő illeték átvállalásával szándékosan hiúsítja meg az illeték behajtását.
E nem kívánatos helyzet megelőzését célozza a törvényjavaslat 26. §-ába iktatott rendelkezés, mely szerint az Itv. 4. §-ában foglalt személyes illetékmentesség az arra jogosult illetékalanynak csak az illetéktörvény szerint őt terhelő illeték alóli mentesülését jelenti. Ám ha az egyébként személyes illetékmentes fél olyan illeték megfizetését vállalja magára, ami az illetéktörvény 27. § (1) bekezdése értelmében nem őt terhelné, akkor illetékmentes státusza e tartozás tekintetében megszűnik.
A törvényjavaslat 27. §-a a feltételhez kötött teljes személyes illetékmentességet kiterjeszti az 1993. évi XCII. törvénnyel a Ptk-ba beiktatott olyan új típusú \"nonprofit\" szervezetekre, mint a közhasznú társaság és a közalapítvány.
28. §-hoz
A vagyonarányos közteherviselés elvét erősítő és költségvetési bevételt növelő lépés az egyes vagyonszerzési (öröklési, ajándékozási és visszterhes vagyonátruházási) illetékek általános mértékeinek korrekciója.
A változtatás a lakástulajdon ingyenes vagy visszterhes megszerzését nem érinti. Ugyanakkor a törvényjavaslat arra törekszik, hogy továbbra is kifejezésre jussanak a különböző jogcímű vagyonszerzések között meglévő tartalmi különbségek. Ezért a korábbi rendezőelveket tiszteletben tartva érvényesül az ingyenes vagyonszerzések (öröklés, ajándékozás) illetékmértékének meghatározásánál az a fő követelmény, hogy az átlagos elvonás a szerzés gazdasági háttere (ingyenessége) miatt magasabb legyen, mint a vélelmezhetően adózott jövedelemből történő visszterhes vagyonszerzéseké.
A törvényjavaslat 28. §-ának (2) bekezdése - a visszterhes illeték szabályaihoz hasonlóan - lakástulajdonhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog (pl. haszonélvezet, használat) öröklése és ajándékozása esetére is egyértelművé teszi, hogy ilyenkor a lakástulajdon azonos jogcímű szerzésére vonatkozó - az általánoshoz képest kedvezményes - illetékkulcsokkal kell az illetéket megállapítani.
29-32. §-okhoz
A törvényjavaslat az értékpapírra és a takarékbetétre biztosított illetékmentességet kiterjeszti a gazdasági társaság tagját megillető vagyoni betét, az üzletrész (korlátolt felelősségű társaság, szövetkezet) öröklésére és ajándék címén történő megszerzésére is. Ennek indoka az, hogy az üzletrész az értékpapírnak minősülő részvényhez hasonló részesedési jogot biztosít.
Ez a mentesség az értékpapír kiállításának mellőzésével megszerzett szövetkezeti üzletrész illetékjogi megítélését is rendezi és várhatóan kedvező hatása lesz a gazdálkodó szervezetek működőképességére.
A kiskorú örökös öröklési illetékfizetési kedvezményét a törvényjavaslat - részben méltányossági szempontok miatt, részben pedig az illetékhivatal adminisztrációs feladatainak egyszerűsítése céljából - az örökölt vagyontárgy ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével kapcsolatos eljárási illetékre is kiterjeszti.
A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény a zártkert megjelölést nem használja, a termőföld fogalma alatt a külterületi szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, gyep, nádas és erdő művelési ágban vagy halastóként nyilvántartott vagyontárgyakat érti.
Ennek megfelelően szükséges az illetéktörvény érintett - hatályos (16. § (6) bekezdés, 17. § (3) bekezdés és 26. § (5) bekezdés) - rendelkezéseinek pontosítása, valamint a termőföld fogalmának az értelmező rendelkezések közötti definiálása.
33-36. §-okhoz
A törvényjavaslat a visszterhes vagyonátruházási illeték jelenlegi 8 %-os általános mértékét felemeli, a megszerzett vagyon forgalmi értékének 10 %-ában állapítja meg. E módosítás a lakástulajdon szerzését nem nehezíti, mert az ilyen szerzés illetékének mértéke változatlanul kedvezményes marad.
Az illetéktörvény ingatlantulajdonok cseréjére vonatkozó rendelkezésének korrekciója az Alkotmánybíróság 3/1995. (II.17.) AB határozata nyomán vált szükségessé, ugyanis e határozat az Itv. 19. §-a (2) bekezdését alkotmányellenesnek minősítette.
A hatályos rendelkezés értelmében ingatlanok cseréje esetén - ide nem értve a lakástulajdonok cseréjét - a visszterhes  vagyonátruházási illetéket az elcserélt ingatlanok közül a magasabb forgalmi értékű alapulvételével kell megállapítani. A kiszabott illeték megfizetéséért a csereügyletben résztvevő felek egyetemlegesen felelősek (Itv. 27. § (1) bekezdés). Az illetéktörvény egyes szervezeteket (pl. helyi önkormányzatok, társadalmi szervezetek stb.) feltétel nélküli, esetenként feltételhez kötötten teljes személyes illetékmentességben részesít. Az ilyen személyes illetékmentes féltől illetéket nem lehet követelni, viszont ha az ügyletben van olyan fél, aki nem élvez személyes illetékmentességet, akkor tőle a teljes, tehát a személyes illetékmentességben részesülő félre eső illeték is követelhető (Itv. 4-5. §).
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy bizonyos esetekben, mégpedig amikor az ingatlancsere egyik alanya személyes illetékmentességet élvez, s e személyes illetékmentes fél szerzi meg a magasabb értékű ingatlant, az Itv. 19. §-ának (2) bekezdése nem felel meg az alkotmányossági követelményeknek. Ilyenkor ugyanis az illetékmentességben nem részesülő és egyébként az alacsonyabb értékű ingatlant megszerző fél olyan összegű visszterhes vagyonátruházási illetéket köteles fizetni, amely a megszerzett vagyon értékével nem áll arányban.
Az ebben az összefüggésben alkotmánysértőnek minősített rendelkezés módosítására, az alkotmányellenesség kiküszöbölésének konkrét módjára nézve az Alkotmánybíróság nem adott iránymutatást. A határozatban megfogalmazott legfontosabb elvárásnak, miszerint a vagyonszerző a megszerzett vagyon értékével arányos illetékterhet viseljen, az a megoldás felel meg maradéktalanul, ha ingatlanok cseréje esetén a szerződő felek mindegyike köteles megfizetni az általa megszerzett vagyontárgy után járó illetéket. Ez a szabályozás valójában megegyezik a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség főszabályával, mely a vagyont megszerző felet a megszerzett vagyon forgalmi értéke után kötelezi az illeték viselésére. Figyelemmel azonban arra a körülményre, hogy az illetékjogszabályok már hosszú ideje speciális szabályt alkalmaznak az ingatlancserére, a törvényjavaslat 33. §-a külön rendelkezik az alkalmazandó szabályról. E rendelkezés a csereügylet tárgyát képező ingatlanokat - lakástulajdonok egymás közötti cseréje az (Itv. 21. § (3)-(4) bekezdés) kivételével - rendeltetésüktől függetlenül azonosan kezeli. Így pl. lakástulajdonnak lakótelekkel vagy bármely más rendeltetésű ingatlannal való cseréje esetén a felek mindegyike az általa megszerzett ingatlan után, az adott ingatlan visszterhes szerzésére vonatkozó illetékszabályok alkalmazásával fizeti az illetéket. Ennek következtében az illetéktörvény ma hatályos egyes rendelkezései (19. § (3) bekezdése és 22. § (1) bekezdés) túlhaladottá váltak, azokat a törvényjavaslat megszünteti (30. §, 127. §).
A jelenlegi szabályok szerint lakástulajdon vásárlásakor a lakás forgalmi értékéből levonható a szociálpolitikai kedvezmény. A lakáscélú támogatásokról szóló 106/1988. (XII.26.) MT rendelet legutóbbi módosításával (141/1994. (XI.2.) Korm. rendelet) 1994. novemberétől megszűnt a szociálpolitikai kedvezmény, s egyidejűleg a jogszabály bevezette a lakásépítési kedvezményt. E változás maga után vonja az illetéktörvény 21. §-a (2) bekezdésének korrekcióját, s ezzel lehetővé válik a forgalmi érték lakásépítési kedvezménnyel való csökkentése.
37. §-hoz
Az ingatlanforgalmazási célú vagyonszerzéseknél a törvényjavaslat az illetékmérték tekintetében kivételt tesz az általános szabályok alól, s az ilyen ingatlanszerzést meghatározott körben és feltételek mellett kedvezményes - 2 %-os - visszterhes illetékmértékkel preferálja. Ebbe a körbe tartoznak - a befektetési alapokról szóló 1991. évi LXIII. törvény alapján az Értékpapír Felügyelet engedélyével működő - ingatlan-alapok és a statisztikai jelzőszámuk szerint főtevékenységként ingatlanforgalmazást folytató vállalkozók. A főtevékenységet a 17 jegyű statisztikai jelzőszám 9-12 számjegyei mutatják, amit az adóbejelentkezési lap már tartalmaz.
 E körben a hatályos szabályozás szerint illetékmentesség érvényesül azzal a céllal, hogy az illeték ne növelje az ingatlanpiaci árakat. Ugyanakkor a mai szigorú feltételhez kötött mentességi szabály - tapasztalat szerint - annak kényszerű megkerülésére ösztönzi a vállalkozókat. A megszerzett ingatlan egy éven belüli újraértékesítésének törvényi előírása (mint illetékmentességi feltétel) gátolja az ingatlan-forgalmazásra jogosultakat abban, hogy a vásárolt ingatlanokat felújítva, korszerűsítve értékesítsék újra.
Ugyanakkor az ingatlan-befektetési alapokat (pl. Pillér) az illetékmentesség nem illeti meg, mivel az ingatlan forgalmazására nem cégbejegyzés alapján, hanem jogszabálynál fogva jogosultak és ez idő szerint nem kizárólagos tevékenységük az ingatlanforgalmazás.
A gyakorlatban felmerült esetek azt mutatják, hogy az ingatlanalap-kezelők vagyonszerzéseit terhelő általános mértékű illeték gátolja az ingatlanalapok létrehozását, illetve működését. A törvényjavaslat szerinti csekély illetékmérték kifejezetten ösztönözheti az ingatlanalapok létrejöttét és ezáltal a kisbefektetők számának gyarapodását.
38. §-hoz
A gépjármű tulajdonjogának, haszonélvezeti jogának megszerzéséért fizetendő illeték összegét a törvényjavaslat az infláció miatt kisebb mértékben növeli.
39. §-hoz
A visszterhes vagyonátruházási illetékmentesség körében a törvényjavaslat a gyakorlati tapasztalatok alapján, az egyértelmű alkalmazhatóság érdekében néhány mentességi okot pontosít.
A lakástörvény (1993. évi LXXVIII. törvény) alapján megszerzett önkormányzati lakásokra az illetéktörvény jelenleg illetékmentességet biztosít. Az illetékmentesség az eredeti céltól eltérően nem csupán a lakás bérlőjére és a vele egy tekintet alá eső személyekre korlátozódik, hanem a szabad forgalomban értékesített bérlakások vevőire is kiterjed, akik esetében ez a kedvező elbánás nem indokolt.
A jogosultak köre megalapozottan úgy határolható be, ha kizárólag azok a vevők részesülnek mentességben, akik a lakástörvény 45. §-ának (1) bekezdése, illetve a 49. §-ának (1)-(2) bekezdése szerint vételi vagy elővásárlási joggal rendelkeznek. Ez esetben csak a bérlő és közeli hozzátartozóinak lakásvásárlása mentesül a szerzés után egyébként fizetendő illeték alól. A mentesség azonos feltételekkel vonatkozik az állami lakás megszerzésére is.
Ugyancsak a pontosítás szándéka vezérli a gazdálkodó szervezetek alapításához és szervezeti átalakulásához kapcsolódó mentességi szabályok korrekcióját. E körbe beletartoznak a szövetkezetek szervezeti változásaival összefüggő vagyonszerzések - más gazdálkodó szervezetekhez hasonló terjedelmű, azonban e gazdálkodási forma sajátosságait is értékelő - kedvező illetékjogi megítélését biztosító szabályok is.
40. §-hoz
Az ingatlanok cseréjére vonatkozó illetékrendelkezések változása (33. §) ellenére is - elsősorban lakáspolitikai megfontolásokból - indokolt fenntartani az illetéktörvény lakástulajdonok egymás közötti cseréjére irányadó speciális szabályait. Minthogy ilyenkor az elcserélt lakások forgalmi értékének a különbözete után járó vagyonszerzési illeték a szerződő feleket egyetemlegesen terheli, ha a jogügyletben személyes illetékmentes fél szerepel szintén előállhat a törvényjavaslat 33. §-ához fűzött indokolásban említett alkotmánysértés. Ennek esélyét szinte teljesen kizárja az Itv. 27. §-a (1) bekezdésének módosítása, mely az illeték megfizetéséért a lakástulajdont cserélő feleket egyenlő arányban teszi felelőssé. Ennél fogva az egyik fél személyes illetékmentessége okán sem hárul át a másik félre az ügylet után megállapított teljes illeték, másrészt a kisebb értékű lakást megszerző fél kirívóan nagy értékkülönbözet esetén sem visel a megszerzett ingatlan értékével aránytalan illetékterhet.
41-43. §-okhoz
Az államigazgatási eljárási illetékek körében a törvényjavaslat az értékviszonyok módosulására figyelemmel az illetékek mértékét is változtatja. Eszerint az általános tételű államigazgatási eljárási illeték 500 forintról 800 forintra emelkedik, míg az illetéktörvény mellékletében meghatározott különleges munkaigényességű és speciális eljárások illetéke a törvényjavaslat 50. §-ával módosított melléklet szerint különböző mértékben változik.
Az államigazgatási eljárások illetékét érinti a törvényjavaslat 41. § (2) bekezdése, mely a felügyeleti intézkedés kezdeményezését bevonja az eljárási illeték hatókörébe. Mivel a gyakorlat azt mutatja, hogy az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1981. évi I. törvény 68-70. §-aiban a felettes szervet megillető jogosultság az államigazgatási felülvizsgálat megszűnésével szinte rendes jogorvoslattá alakult át, indokolt az eljárási illetékkötelezettség bevezetése. Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 85. §-ában foglaltakra alapozva különösen az adóhatóságoknál kezdeményeznek igen nagy számban felügyeleti intézkedést. Ennek okát elsősorban abban kell látni, hogy az adóalanyok a bírósági felülvizsgálatot - részben annak illetékvonzata miatt is - igyekeznek elkerülni.
Minthogy a szóban forgó eljárásokat a felettes szervek folytatják le, azok költségigénye az általánosnál lényegesen magasabb tételű illeték megállapítása mellett szól. Az illetékkötelezettség azonban kizárólag az ügyféli kérelemre induló eljáráshoz kapcsolódik, s - hasonlóan a jogorvoslati eljárási illetékhez - jogszabálysértés esetére biztosítja a lerótt illeték visszatérítését.
Kisebb mértékben módosul a tárgyuknál fogva illetékmentes államigazgatási eljárások köre 42. §. Ennek célja egyrészt a gyakorlatban felmerült vitás esetek megszüntetése, másrészt az új jogszabályokkal való összhang megteremtése. Kiemelést érdemel az a rendelkezés, melynek értelmében már az illetéktörvény is kimondja a kárpótlási eljárás és az ilyen eljáráshoz szükséges irat illetékmentességét. Módosul a személyi igazolvány kiállításával kapcsolatos illetékmentesség attól függően, hogy arra milyen okból kerül sor.
A törvényjavaslat a költségmentesség engedélyezése iránti eljárásra is kiterjeszti az illetékmentességet. A birtok-összevonási célú önkéntes földcsere megszervezése iránti eljárás kezdeményezésére biztosított illetékmentesség pedig elsősorban a kárpótlás folytán elaprózódott földrészletek összevonását, birtokká alakítását fogja segíteni.
44-47. §-okhoz
A bírósági eljárások illetékét az 1993. évi LXXV. törvény teljes körűen újraszabályozta. A bírói gyakorlatban néhány rendelkezés értelmezése gondot okozott. Emiatt  módosul a cégeljárásra vonatkozó illetékek közül a vagyon (a jegyzett tőke) változásának bejegyzéséért fizetendő eljárási illeték mértéke. A cégbírósági, valamint a cég- és felszámolási eljárás speciális jellegére is figyelemmel, az ilyen eljárásban felülvizsgálható bírósági végzés felülvizsgálatáért fizetendő illetéket a törvényjavaslat az általános szabályoktól eltérően, tételes összegben határozza meg.
A törvényjavaslat kisebb mértékben módosítja az illetékmentes bírósági eljárások körét. Így egyértelművé válik, hogy az alapítvány és a társadalmi szervezet esetében az illetéktörvény 5. §-a szerinti személyes illetékmentesség nemcsak a már működő, hanem az alakuló ilyen szervezeteket is megilleti. Így a nyilvántartásba vételükkel kapcsolatos bírósági eljárás is illetékmentes.
A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény 10. §-ának (3) bekezdése szerint a kárpótlási ügyekben hozott jogerős határozat bíróság által felülvizsgálható. Ez a lehetőség az utaló szabályok folytán az 1992. évi XXIV. törvény és az 1992. évi XXXII. törvény szerinti kárpótlási ügyekben hozott határozat esetében is biztosított. Az ilyen kárpótlási ügyekben hozott jogerős határozat bíróság általi felülvizsgálata során merült fel a gyakorlatban az a kérdés, hogy ezen eljárások illetékmentesek-e, ugyanis az 1992. évi XXXII. törvény 15. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy \"a kárpótlással kapcsolatban minden közigazgatási, bírósági eljárás, továbbá minden okirat kiállítása illetékmentes\". A bírói gyakorlat szerint az idézett jogszabályi rendelkezésből egyértelműen nem következik az ilyen perek tárgyi illetékmentessége. A jogbizonytalanság a kárpótlásra jogosultakat hátrányosan érintheti, ezért szükséges és célszerű, hogy a kárpótlási törvényekben megnyilatkozott jogalkotói szándékot az illetéktörvényben is megerősítsük, ezen perek illetékmentességének kimondásával.
Illetékmentessé válik továbbá az áttételt elrendelő végzés elleni fellebbezés, mivel a bíróság hivatalból köteles a törvényi feltételek megléte esetén az ügy áttételéről rendelkezni és méltánytalan ilyenkor az esetleges fellebbezés illetékével terhelni a felet (46. §).
A tárgyi illeték-feljegyzési jogos eljárásuk körét bővíti a törvényjavaslat 47. §-a. Eszerint a jövőben a lakásszövetkezeteknek nem kell megelőlegezniük az illetéket, ha a lakásszövetkezet tagjával szemben a közös költségek megtérítése iránt indítanak eljárást.
48. §-hoz
Az 1994. december 1-jei hatállyal bevezetett illetékelőleg a földhivatali ügyintézés felgyorsulása esetén az illeték-megállapítás folyamatát lassító, bürokratikus intézménnyé válhat. A földhivatalok fejlesztésére irányuló központi törekvések hatására néhány megyében már jelentkeznek a földhivatali ügyintézési idő lerövidülésében megnyilvánuló kedvező hatásai. A törvényjavaslat azt a  célt szolgálja, hogy az ingatlan-nyilvántartási eljárás gyors lefolytatása esetén, a bejegyzésről szóló határozat megérkezését követően az illetékhivatal előleg megállapítása nélkül, véglegesen kiszabhassa a vagyonszerzési illetéket.
49. §-hoz
A hatályos rendelkezések szerint az ingatlanok illetékjogi megítélése szempontjából fontos jelentősége van az ingatlan-nyilvántartási állapotnak. Így például az Itv. lakástulajdon esetében is az e célra való létesítést és ingatlan-nyilvántartási megjelölést tekinti irányadónak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy e rendelkezésből következően a hosszabb ideje, esetleg évtizedek óta más célra (üzlet, iroda stb.) használt ingatlanok is a valóban lakásként hasznosított ingatlanokkal azonos kedvezményeket élveznek. A törvényjavaslat 49. §-ának (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy a legalább öt éve más rendeltetéssel hasznosított ingatlanok az illetéktörvény alkalmazásában az ingatlan-nyilvántartási állapot ellenére se minősüljenek lakásnak.
A törvényjavaslat a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvényben foglalt megjelölést használja, a termőföld fogalma alatt azonban csak az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel azonos célra hasznosított külterületi földrészletet érti. Illetékkedvezményben ugyanis csak a ténylegesen mezőgazdasági termelés céljára szolgáló földrészleteket kívánja részesíteni (49. § (2) bekezdés).
50. §-hoz
Az általános tételű államigazgatási eljárási illetéktől eltérő mértékű, speciális államigazgatási eljárások illetékét a törvény melléklete tartalmazza. Az értékviszonyok módosulása ezen eljárások illetékét különböző módon érintette, aminek következtében az illeték mértékek differenciáltan változnak. A törvényjavaslat egyben bővíti is a speciális eljárási illetékek körét.
Az állampolgárok széles körét érintő rendelkezések közül külön kiemelést érdemel az útlevél illetéke, az építésügyi hatósági eljárás illetéke, az ingatlan-nyilvántartási eljárás illetéke, valamint az egyéni vállalkozói és kereskedői engedély illetéke.
Az útlevél kiállítása stb. iránti eljárás 1.000 forintos illetéke 1990 óta nem változott. A törvényjavaslat szociális szempontokra figyelemmel a kérelem benyújtásának időpontjáig a 18. életévét be nem töltött, illetve a 70. életévét betöltött személyeknél ezen a mértéken nem változtat. Minden más kérelmező esetében az útlevél érvényességi ideje szerint differenciál. Ez azt jelenti, hogy az útlevél kiadása iránti hatósági eljárás illetéke az ötéves vagy ezen belüli érvényességi idővel kiállított útlevél esetében 3.000 forintra emelkedik, az ezt meghaladó érvényességi időtartamra kiállított útlevél illetéke pedig 6.000 forint lesz.
Az építéshatósági eljárások túlnyomó részében az illetékek mértéke szintén 1990. óta változatlan, ugyanakkor az eljárás költségigénye és speciális jellege indokolja a magasabb összegű illetéket.
Az ingatlan-nyilvántartási eljárásért fizetendő egyes illetékek mértékének növelését egyfelől az eljárás költségigénye, másfelől az értékviszonyok módosulása indokolja. Az ingatlan tulajdonjogának, vagyoni értékű jogának bejegyzéséért jelenleg 2.000 Ft illetéket kell fizetni. A hatályos szabályok egységes alkalmazása érdekében a törvényjavaslat megerősíti és egyértelművé teszi azt a szabályt, mely szerint az illetéket a bejegyzéssel érintett ingatlanok számának figyelembe vételével kell fizetni, ugyanakkor az illeték mértéke nem változik. Hiányt pótol a törvényjavaslat, amikor az ingatlanra bejegyzett vagyoni értékű jog törlésének illetékét megállapítja.
A törvényjavaslat a vállalkozói igazolvány és a kereskedői engedély kiadása iránt kezdeményezett eljárás illetékét az általános tételű államigazgatási eljárási illeték összegétől eltérően, 5.000 Ft-ban határozza meg, tekintettel arra, hogy sajátos hatósági eljárásról van szó, melynek eredménye a vállalkozói, kereskedői tevékenységre jogosító hatósági igazolvány. Amennyiben egyidejűleg (egy eljárásban) történik az üzlet megnyitásának bejelentése is, akkor ez után nem kell külön illetéket fizetni. A játékautomata üzemeltetésének engedélyezése - függetlenül attól, hogy egyedüli tevékenységi kör felvételeként, vagy meglévő tevékenységi kör kiegészítéseként történik -gépenként 10.000 forint illetékkötelezettséget von maga után.
51-52. §-hoz
Az illetékmódosítások hatályba lépésének időpontját a törvény arra tekintettel határozza meg, hogy ügyletkötéskor a szerződő felek már számolhassanak a megváltozott illetékjogi következményekkel. (Az illetékkiszabásra történő bejelentésre 30 nap áll rendelkezésre!) A módosuló eljárási illetékszabályok csak a törvény hatálybalépését követően kezdeményezett eljárásokra terjednek ki. A megváltozott rendelkezések általános érvényű alkalmazása sérelmes lehet, minthogy a hatálybalépés előtt megnyílt öröklés esetében visszamenőleges hatályt jelent. Ezért a törvényjavaslat olyan rendelkezést tartalmaz, hogy ha a törvény hatálybalépéséig hatályban volt szabályok a már korábban megnyílt hagyaték esetében kedvezőbbek voltak, akkor azok alapján kell az illetéket megállapítani (51. § (2) bekezdés).
A jogszabályi változásokkal, illetve a törvényjavaslat módosult rendelkezésével összhangban az 52. § hatályon kívül helyez néhány felesleges rendelkezést, köztük az új lakás első megszerzőjét jelenleg megillető illetékmentességet. Ilyen kedvezmény ugyanis a használt lakások megszerzésénél nem érvényesül, és a megszerezni kívánt lakás minősége, értéke, továbbá a szerző személye szerinti különbségtétel hiányában ez sérti az állampolgári jogegyenlőséget.
Ötödik fejezet
  
A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény módosítása
53. §-hoz
A felszámolás költségeinek csökkentése, illetve a többi hitelező érdekeinek védelme megkívánja azt, hogy csak a hitelezők hozzájárulásával kerülhessen sor béremelésre vonatkozó új kötelezettség vállalására a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezeteknél.
Hatodik fejezet
  
A Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaságról szóló 1994. évi XLII. törvény módosítása
54. §-hoz
A törvény elfogadás előtti utolsó tervezetében az EB. Rt mögötti állami forrásgarancia még alternatívaként  szerepelt. Annak ellenére, hogy ez elvetésre került, a törvény szövegében ez a változat maradt bent. (A biztosító intézetek esetében - a nemzetközi gyakorlat szerint is - a hitel igénybevételével történő biztosítás nem elfogadható.)
55. §-hoz
A törvény értelmében a részvénytársaságok vezetőinek (igazgatóság és felügyelő bizottság elnöke, vezérigazgató) kinevezése öt éves időtartamra szól. Ilyen hosszú idő kikötése indokolatlan és gátolhatja az intézmények működését. Az üzleti életben általánosan elterjedt a vezetők határozatlan időre szóló kinevezése, így az Eximbank és az EB. Rt esetében sem célszerű kivételt tenni.
56. §-hoz
E paragrafus és cím biztosítja azt, hogy ne legyen törvényes akadálya annak, hogy a két intézményt (EXIMBANK és az EB. Rt) személyében azonos vezető irányítsa.
Második rész
  
A szociális ellátórendszerekkel és a lakáshitelek kamatával kapcsolatos törvénymódosítások
Első fejezet
  
A családi pótlékról szóló 1990. évi XXV. törvény módosítása
57-58. §-okhoz 
Tekintettel arra, hogy a javaslat alapján a családi pótlék törvény a jövőben nem csak a családi pótlék jogosultság feltételeit, hanem a gyermekgondozási segély és az anyasági támogatás feltételeit is szabályozni fogja, szükség van a törvény címének módosítására, illetve fejezetekre tagolására.
59-63. §-okhoz
E jogszabályhelyek tartalmazzák a családi pótlék jogosultság új feltételeit. Így: a jövedelem és vagyonnagyságot, az igénylés új rendjét.
64-65. §-okhoz
A jövőben a családi pótlék törvény szabályozza a gyermekgondozási segélyre jogosultság feltételeit. Az új szabályozás alapján itt is feltétel a szorosan vett család jövedelmi és vagyoni helyzete. Változatlanul mód lesz a tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetében a gyermekgondozási segély 10 éves korig történő igénybevételére.
A gyermekgondozási segély a jövőben egységesen - a gyermekek számától függetlenül - a mindenkori öregségi nyugdíjminimum összegével egyező lesz.
Ugyancsak beépül a törvénybe a várandóssági pótlékot felváltó anyasági támogatás feltételrendszere. Az anyasági támogatás összege egyszeri 10.000 Ft lesz.
66-67. §-okhoz
E jogszabályhelyek tartalmazzák a hatályon kívül helyezendő, illetve az átmeneti szabályokat. Az átmeneti szabályok alapján azok akik a törvény hatálybalépését megelőzően már gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, várandóssági pótlékban részesültek, s nem kérik az új törvény szerinti jogosultság megállapítását, korábbi ellátásaikat legkésőbb 1995. december 31-ig változatlan feltételekkel folyósítani kell.
Az 67. § felhatalmazza a Kormányt a további részletes szabályozásra.
Második fejezet
  
A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosítása
68-77. §-okhoz
E jogszabályhelyek tartalmazzák részben a szociális törvény Országgyűléshez már benyújtott, de még el nem fogadott, a gyakorlatban felmerült problémákat rendező módosításait, részben pedig a gyermeknevelési támogatásnál szükséges szigorításokat (jövedelem-feltétel összhangba hozatala a családi pótlék szabályozással), valamint a munkanélküliek jövedelempótló támogatásának a Foglalkoztatási törvény módosításával is összefüggő módosítását. A 77. § az Szt-vel kapcsolatos átmeneti rendelkezéseket tartalmaz.
Harmadik rész
 
A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosítása
egészségügyi szolgáltatás
78. §-hoz
E javaslat alapján - meghatározott kivételekkel - megszűnik a fogorvosi ellátás és a betegszállítás térítési díjmentessége; a szanatóriumi ellátás kikerül az társadalombiztosítási rendszerből.
Táppénz
79. §-hoz
Az egyenlő szabályozás elve alapján a jövőben a vállalkozó is csak keresőképtelenség 25. napját követően jogosult táppénzre.
80. §-hoz
Módosul a táppénz jogosultság szabályozása is. A jövőben a táppénz legalább két év folyamatos biztosítás esetén az átlagkereset 70 %-a, ennél rövidebb idejű biztosítás esetén 60 %-a. Kórházi ápolás esetén a táppénz ugyancsak az átlagkereset 60 %-a. A fenti szabályozáshoz igazodik a gyermekápolási táppénz is, azzal a különbséggel, hogy a gyermek 6-12 hónapos kora között a mérték az átlagkereset 50 %-a.
terhességi-gyermekágyi segély
81. §-hoz
A terhességi-gyermekágyi segély, a szülési szabadság szabályozásának változásával összefüggésben módosítani kell a jelenlegi szabályozást. 
A javaslat szerint a törvény hatálybalépésétől a szülő nő 52 hét szülési szabadságra jogosult, melyből - kérése alapján - 4 hetet a szülést megelőzően kell kiadni.
baleseti táppénz
82. §-hoz
A táppénz szabályozásával összefüggésben a baleseti táppénz is csak maximum 1 évig jár.
társadalombiztosítási járulék
83. §-hoz
Szélesedik a társadalombiztosítási járulékfizetés alapja. A jövőben a munkáltató a végkielégítés, a természetben nyújtott étkeztetés, valamint az étel vásárlására feljogosító ingyenes vagy kedvezményes utalvány értéke után is köteles lesz a társadalombiztosítási járulékot fizetni.
84. §-hoz
E paragrafussal összefüggésben szükség van annak egyértelmű szabályozására, hogy a munkáltató nem fizet társadalombiztosítási járulékot a természetben nyújtott munkaruha, egyenruha után. Ez azt jelenti, hogy más esetekben a járulékfizetési kötelezettség fennáll (pl. az ún. \"ruhapénz\" esetén).
85. §-hoz
A javaslat alapján a jövőben a megbízó illetve a megrendelő a megbízási, illetve vállalkozási jellegű jogviszony alapján szerzői jogvédelem alá tartozó esetekben kifizetett szerzői díj után 44 %-os társadalombiztosítási járulékot lesz köteles fizetni.
a biztosított egészségbiztosítási- és nyugdíjjárulék-fizetése
86. §-hoz
E rendelkezés pontosítja az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség alóli mentesség körét.

balesetijárulék-fizetés
87-89. §-okhoz
E rendelkezések módosítják az egyéni vállalkozó, továbbá a társas vállalkozás kiegészítő tevékenységet folytató tagjának baleseti járulék fizetési kötelezettségére és mértékére vonatkozó szabályokat.
90-91. §-okhoz
E jogszabályhelyek tartalmazzák a hatályon kívül helyezendő és az átmeneti rendelkezéseket. Így pl. hatályon kívül helyezésre kerül az a törvényi rendelkezés, hogy - meghatározott feltételek esetén - a táppénzre való jogosultság 2 évre meghosszabbítható. Tehát a jövőben a táppénz legfeljebb 1 évre jár.
Az átmeneti rendelkezések alapján az a személy, aki a törvény hatályba lépését megelőzően már TES-ben részesült, s nem kéri az új törvényi szabályozás szerinti TES megállapítását, ellátását változatlan feltételekkel - legkésőbb 1995. december 31-ig - igénybe veheti.
Negyedik rész
 
Egyes bérrendszerek módosítása
Első fejezet
  
A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosítása
92. §-hoz 
Az önkormányzati törvény módosítása bevezette az aljegyzői feladatkört, ezért ezt a Ktv-ben nevesíteni kell.
93. §-hoz 
A kiegészítés azt a célt szolgálja, hogy a munkáltató ne élhessen vissza a hozzájárulás megtagadásának jogosítványával, ezzel hátrányos helyzetbe hozva mind a végleges áthelyezést kezdeményező közigazgatási szervet, mind az érintett köztisztviselőt.
94. §-hoz
A módosítás azért bővíti a közszolgálati jogviszony megszűnésének lehetőségeit, hogy különböző költségvetési szerveknél létesíthető jogviszonyok között az átjárhatóságot biztosítsa.
95. §-hoz 
A változás célja, hogy a végkielégítés összege kizárólag a közigazgatási szervnél jogviszonyban eltöltött időhöz igazodjon. Néhány esetben viszont indokolt a főszabály alól kivételt tenni. A végkielégítés összegének felére jogosult a köztisztviselő, ha felmentése esetén a felajánlott másik munkakört alapos indok nélkül utasítja vissza. Nem indokolt végkielégítést biztosítani annak, aki a felmentés közlésének időpontjában már nyugellátásra jogosultságot szerzett. 
96. §-hoz 
A jegyző helyettesítése ez idáig megoldatlan volt. A módosítás erre teremt lehetőséget.
97. §-hoz 
Indokolt a közigazgatási szakvizsga alól azokat is mentesíteni, akik közigazgatási témákból szerzett tudományos fokozattal rendelkeznek, ezzel is ösztönözve közszolgálati jogviszonyba lépésüket.
98. §-hoz
A díjazási szabályok változása miatt nem indokolt fenntartani az eggyel alacsonyabb fokozatba sorolás szabályát.
99. §-hoz
A közigazgatási (fő) tanácsadói címek bevezetése elsősorban a minőségi teljesítményt nyújtó ügyintézői állomány szakmai megbecsülését szolgálja.
100. §-hoz
Az önkormányzat képviselőtestülete rendeletben köteles az illetményalapot megállapítani. Kereteit a javaslat részletesen tartalmazza. A korábbi szabályozáshoz képest a javaslat oldja a személyi illetmény megállapításának kötöttségeit.
101. §-hoz 
A különböző teljesítmények differenciált elismerése céljából a közigazgatási szerv hivatali szervének vezetője egyes köztisztviselők esetében az alapilletménytől pozitív és negatív irányban 20 %-kal eltérhet.
102. §-hoz
Az ún. \"13. havi\" külön juttatásra jogosultság a tárgyévi munkavégzési kötelezettség időtartamához igazodik.
103. §-hoz
A javaslat törvényi alapot teremt a köztisztviselői érdekegyeztetés már jelenleg is működő formájának.
104. §-hoz
Az átlagkereset megszüntetésével jelentős megtakarítás érhető el.
105. §-hoz
A javaslat költségkímélő, mivel szükségtelenné teszi az ismételt vizsgáztatást.
106. §-hoz
A javaslat a kártérítési felelősséget pontosítja.
107. §-hoz
Az eddigi tapasztalatok alapján a javaslat pontosítja a közszolgálati jogviszonyban töltött idő számítását.
108. §-hoz
A költségvetési kiadások átütemezése céljából a javaslat módosítja a közigazgatási alap- és szakvizsgára előírt határidőt, a mentesítettek körének bővítésével pedig egyúttal jelentősen csökkenti e kiadások mértékét.
109. §-hoz
A javaslat kiegészíti, illetve pontosítja a nyilvántartható adatok körét.
110. §-hoz
E törvény hatályba lépésével kapcsolatban tartalmaz összhangot teremtő rendelkezéseket, illetve a jubileumi jutalomra jogosító idő megállapításának módját határozza meg.
Második fejezet
  
A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosítása
111. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint a közalkalmazotti jogviszony megszüntethető áthelyezéssel az e törvény hatálya alá tartozó munkáltatók között. A módosítás a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításával is összhangban az áthelyezést, mint jogviszonyt megszüntető és egyben keletkeztető jogi tényt kiterjeszti a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, illetőleg az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény hatálya alá tartozó munkavállalókra is.
112. §-hoz
A Kjt. és az MT. hatályba lépését követően a tapasztalatok azt igazolták, hogy megalapozottak azok a szakmai kritikák, amelyek a közalkalmazotti jogviszonyt, valamint a munkaviszony közötti átjárhatóság szabályozásának hiányára vonatkoznak. A törvényjavaslat ezt a hiányt pótolja azáltal, hogy abban az esetben, ha a munkáltató fenntartója nem állami szervnek, vagy nem helyi önkormányzatnak adja át fenntartói jogát, a közalkalmazotti jogviszony a Kjt. 25. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározottak szerint szűnik meg. Ha az új munkáltató a továbbfoglalkoztatást vállalja, a közalkalmazott a tájékoztatást követően 30 napon belül írásban nyilatkozik, hogy hozzájárul-e a továbbfoglalkoztatáshoz vagy sem. Amennyiben a közalkalmazott hozzájárul a továbbfoglalkoztatáshoz, a munkaszerződés megkötését megelőző közalkalmazotti jogviszonyát úgy kell tekinteni, mintha azt az új munkáltatónál töltötte volna el.
113. §-hoz
A gazdasági stabilizációt szolgáló 1995. évi kiigazító intézkedésekről szóló 1023/1995. (III. 22.) Kormányhatározatnak megfelelően a törvényjavaslat módosítja a közalkalmazottak részére járó felmentési időt. Ennek értelmében a felmentési idő alsó határaként továbbra is megmarad a két hónap, ugyanakkor a felmentési idő felső határa - a Kjt. jelenlegi egy éves időtartama helyett - a nyolc hónapot nem haladhatja meg.
114. §-hoz
A Kjt. 25/A. §-ának megfelelően, amennyiben a közalkalmazott hozzájárul a továbbfoglalkoztatáshoz, végkielégítés nem illeti meg. Ha a közalkalmazott nem járul hozzá a továbbfoglalkoztatásához, vagy a munkáltató a saját szervezetén belül, vagy e törvény illetve a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó munkáltatónál, azonos helységben, változatlan illetménnyel és a közalkalmazott iskolai végzettségének, képesítésének megfelelő munkakört ajánl fel és ezt a közalkalmazott nem fogadja el, a törvényjavaslat értelmében a közalkalmazottat a rá irányadó végkielégítésnek csupán a fele illetné meg. A törvényjavaslat a végkielégítés kifizetésének esedékességét annyiban módosítja, hogy - eltérő megállapodás hiányában - ezt az összeget nem az utolsó munkában töltött napon, hanem a felmentési idő utolsó napján köteles a munkáltató a közalkalmazott részére kifizetni. 
115-116. §-okhoz
E rendelkezések a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésekor (megszűnésekor) elrendelik kifizetni az illetményt és egyéb járandóságot, illetve kiadni a vonatkozó jogszabályokban előírt igazolásokat.
Ötödik rész

a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi lxv. törvény módosítása
117. §-hoz
A helyi önkormányzatok a gazdálkodásuk során vállalkozhatnak, tevékenységükhöz - többek között - hitelt vehetnek fel, kötvényt bocsáthatnak ki, kezességet vállalhatnak. Az önkormányzatok ezen tevékenysége kockázattal járhat, ami esetenként tartós fizetésképtelenséghez vezet. Az elmúlt négy év alatt vállalt kötelezettségek következtében több önkormányzat fizetési gondokkal küzd, sőt néhány már csődbe jutott. A csődhelyzetbe jutott önkormányzatok már nemcsak a hitelezőiket nem tudják kifizetni, hanem esetenként a kötelező közszolgáltatások finanszírozására - ezen belül bérfizetésre - sincs pénzük. A kötelező közszolgáltatással azonban - az önkormányzat képviselő-testületének nem körültekintő döntésétől függetlenül  is - a lakosságot el kell látni. Ez az önkormányzatok elsődleges feladata. Az önkormányzatok pénzügyi helyzetét ezért külső jogi eszközzel is meg kell óvni a tartós fizetésképtelenségbe kerüléstől. Ennek egyik eszköze az önkormányzatok által adósságot keletkeztető kötelezettségvállalások korlátok közé szorítása. Erre ad felhatalmazást az önkormányzati törvény jelen módosítása.
Az elmúlt évek gyakorlata azt mutatja, hogy az önkormányzati törvényben foglalt tilalom betartása is kétséges (normatív állami hozzájárulás hitelfedezetkénti felhasználása). Ezért indokoltnak tűnik a kötelezettségvállalás felső határának önkormányzatok általi betartását ellenőrizni. A folyamatos ellenőrzés módjaként - meghatározott önkormányzati körben, meghatározott mérlegfőösszeg fölött - célszerű a könyvvizsgáló kötelező alkalmazásának bevezetése.
A könyvvizsgálat célja annak megállapítása, hogy a helyi önkormányzat által készített éves beszámoló a számviteli és államháztartási törvény előírásai szerint készült-e el és ennek megfelelően megbízható és valós képet ad a helyi önkormányzat vagyoni és pénzügyi helyzetéről. 
Hatodik rész

egyéb törvények módosítása
Első fejezet
  
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény módosítása
118. §-hoz
A központi költségvetési szervek többletbevételeiket szabadon felhasználhatták. A gazdasági stabilizációs intézkedések keretében egyes alaptevékenységhez kapcsolódó bevételek eredeti előirányzatot meghaladó többletének 50 %-a elvonásra kerül, így e törvényben is rendelkezni kell a korlátozásról.
A társadalombiztosítási járulék alapjának változása következtében szükséges megengedni, hogy az e célra tervezett előirányzatot a költségvetési szerv egyéb előirányzata terhére túlléphesse.
119. §-hoz
A központi költségvetés likviditási helyzetére tekintettel a módosítás lehetővé teszi, hogy a helyi önkormányzatok, a társadalombiztosítás részére jóváhagyott hozzájárulások időarányos folyósításától a Kormány eltérhessen, s az elkülönített állami pénzalapok támogatásának folyósítása az eddigi időarányostól eltérően, teljesítmény-arányosan történjék. A korlátozás a jóváhagyott előirányzatokat nem érinti.
120. §-hoz
A módosítás arra irányul, hogy a Kormány helyett a pénzügyminiszter kapjon felhatalmazást arra, hogy a központi költségvetési szervek támogatására vonatkozó szabályoktól - a központi költségvetés likviditására tekintettel - eltérjen. Csökkentés esetén a mérték legfeljebb 20 % lehet, mely azonban az államhatalmi szerveket nem érintheti.
121. §-hoz
Áht. rendelkezést hatályon kívül helyező és hivatkozást helyesbítő szakasz.

Második fejezet
  
A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosítása
122. §-hoz
A módosítás célja, hogy a felsőoktatásról szóló törvény tandíjfizetésre vonatkozó rendelkezései 1995. szeptember 1-jétől alkalmazhatóak legyenek. Egyidejűleg hatályon kívül helyezi az ezzel összefüggő hitelkonstrukcióra vonatkozó előírást.
Harmadik fejezet
  
A helyi önkormányzatok és szerveik, a   
köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény módosítása
123-124. §-okhoz
A törvénymódosítás célja, hogy a helyi önkormányzat a tulajdonában lévő járó- és fekvőbeteg-szakellátást, -gondozást nyújtó egészségügyi intézményekben a társadalombiztosítási finanszírozás mértékéig biztosítsa egyes szolgáltatások ellátását.
Negyedik fejezet
  
A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről szóló 1992. évi LXXXIV. törvény módosítása
125. §-hoz
E rendelkezés az OEP és az egészségügyi intézet fenntartója közötti szerződés kötésére vonatkozó szabályozást  módosítja.
Ötödik fejezet
  
A pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény módosítása
126. §-hoz
A piramisjátékok és pilótajátékok nyilvánvalóan és egyértelműen a játékba bevont személyek célzatos félrevezetésén alapulnak, elterjedésük nem kívánatos. A javaslat célja ennek tiltott pénzintézeti tevékenységgé minősítése.
Hatodik fejezet
  
A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról  szóló 1992. évi LXVI. törvény módosítása
127-150. §-okhoz
A törvény  alkalmazásának tapasztalatai alapján szükségessé vált az adatkezelés céljának pontosabb meghatározása. Ezzel egyértelművé kívánjuk tenni azt,  hogy a személyi adat- és lakcímnyilvántartás célja az alkotmányos jogok érvényesítéséhez, illetőleg a közigazgatás hatékonysága biztosításához szükséges személyazonosító- és lakcím adatok kezelése és szolgáltatása. E célok teljesülése és a polgárok személyes adataival való önrendelkezési jogának összhangját biztosítják a törvény garanciális szabályai.
A nyilvántartás szervezete
A gazdasági stabilizációt szolgáló 1995. évi kiigazító intézkedéseiről szóló  Kormányhatározat  kimondja, hogy átfogóan felül kell vizsgálni az egyes minisztériumok és országos hatáskörű szervek feladatait, a feladatok és a létszám közötti összhang megteremtése, a további kiadás- és létszámcsökkentés lehetőségeinek feltárása céljából.
A belügyminiszter irányítása alatt működő informatikai szervezetek átalakítását a Belügyminisztérium 1995. évi feladatterve tartalmazza. Ezzel van összhangban a tervezetben foglalt jogi megoldás.
Személyazonosító jel
A személyazonosító jel átalakítására a Belügyminisztérium több megoldást dolgozott ki (a jelenlegi képzési mód kis változtatással történő további alkalmazása, illetőleg a teljesen új módszerrel képzett személyazonosító jel bevezetése). Az személyazonosító jel teljes megszüntetése nem jött szóba, tekintettel arra, hogy - bár kétségtelen, hogy az adatszolgáltatás és az adatok fogadása e nélkül is megvalósítható - ez a több évtizedes munkával kiépített népesség-nyilvántartás (majd személyiadat- és lakcímnyilvántartás) teljes filozófiájának átalakítását követelte volna meg, nem beszélve arról, hogy a számítástechnikai alkalmazás során valamilyen számokból álló azonosító használata nélkülözhetetlen. 
A javasolt megoldások elemzésekor a tárca arra a következtetésre jutott, hogy mindkét esetben számítani kellene azzal, hogy az azonosító megváltoztatása - annak költségigényén túlmenően - óhatatlanul komoly zavarokat eredményezne a rendszer működésében és a tévedések nagyobb valószínűsége miatt veszélyeztetné annak a közigazgatási feladatnak az ellátását, amelynek céljára az adatszolgáltatás történik. Az elkerülhetetlen zavarok mellett számításba kell venni azt is, hogy az azonosító megváltoztatása esetén az adóigazgatás rendszerében a személyazonosító jelet az adókötelezettségek törvényben meghatározott elévülési idején (5 év) belül használni kell, ami annyit jelent, hogy ezen időszak alatt kettős nyilvántartást kell kialakítani, ami az adónyilvántartás megbízhatóságát és pontosságát is veszélyezteti.
Problémát jelent továbbá, hogy az új azonosítót fokozatosan vagy kampányszerűen egy időben vezetjük-e be. Mindkét megoldás veszélyezteti a nyilvántartás megbízhatóságát, a fokozatos bevezetés pedig hosszú ideig párhuzamos nyilvántartások fenntartását követeli meg, amelynek költségigénye jelentős. A kampányszerűen egy időben történő bevezetés ugyan magán a személyiadat- és lakcímnyilvántartás  rendszerén belül technikailag különösebb problémát nem jelent, azonban a lakosság egészének egy időben való megmozgatását igényli és igen költséges.
A két javasolt változat közül látszólag az azonosító jel kis mértékű átalakítása az egyszerűbb és költség kímélőbb. Ez azonban csak a polgárok a személyi adat- és lakcímnyilvántartása rendszerén belül jelent egyszerűbb megoldást, de az adatigénylő szerveknél az előbbiekben említett problémák ugyanúgy megmaradnának.
A javaslat kidolgozásakor a minisztérium ismételten elemezte a személyazonosító jel képzésével és használatával kapcsolatos alkotmányossági kérdéseket, a magyar hatályos jogi szabályozást összevetve a nemzetközi előírásokkal és az EU országok gyakorlatával. Ennek során arra a következtetésre jutott, hogy a Nytv-nek a személyazonosító jelre vonatkozó jelenlegi szabályozása még akkor is összhangban van a nemzetközi gyakorlattal, ha annak használatát az adóigazgatás területére véglegesen lehetővé tesszük. Nincs ugyanis sem az Európa Uniónak, sem az Európa Tanácsnak erre vonatkozóan iránymutatónak tekinthető  általános szabályozása. Az egyes EU országok konkrét gyakorlatában pedig megállapítható, hogy az országok mindegyikében van valamilyen azonosító jel és azt legáltalánosabban az adózás területén használják (van ahol ez lett az általános személyazonosító jel pl. Svédországban). Azokban az országokban pedig, ahol  személyazonosító számot használnak (a skandináv országok, Franciaország) a képzés módja és az adatok jelentése lényegében megegyezik az általunk rendszeresített módszerrel.
Mindezekre tekintettel a Kormány javasolja a személyazonosító jel használatát 1999. december 31-ig lehetővé tenni a közigazgatás mindazon a területein, ahol a törvény ezt ma is megengedi.
A nyilvántartás adatai
A Nytv. hatályos szabályai szerint a nyilvántartás 1996. január 1-jétől már nem tartalmazza a családi állapotot. Tekintettel arra, hogy nincs olyan nyilvántartás, amely hitelesen tartalmazná a polgárok családi állapotát, ennek az adattartalomnak a további megtartása mind a polgárok, mind az adatigénylők (honvédelem, társadalombiztosítás) szempontjából indokolt.
A személyazonosító igazolvány
Az említett Kormányhatározat  előírja, hogy kezdeményezni kell a helyi önkormányzati struktúra és feladatellátás átalakítását az ésszerűtlen decentralizáció csökkentése érdekében. E feladat végrehajtásának részeként tartalmazza a javaslat a személyi igazolvány kiadásával kapcsolatos feladatokat ismét a rendőrség hatáskörébe utalni.
A Belügyminisztérium a Nytv. előkészítése során 1991-1992-ben abból az akkor általánosan elfogadott koncepcióból indult ki, hogy az un. igazgatásrendészeti feladatokat fokozatosan célszerű átadni a települési önkormányzatok polgármesteri hivatalai (jegyzői) hatáskörébe, azzal, hogy e feladatok átkerüljenek a civil közigazgatás feladatkörébe. Az azóta eltelt időben a rendőrség megítélése - a rá vonatkozóan azóta megalkotott törvény hatására is - alapvetően megváltozott. Ugyanakkor a belügyminiszter irányítási körébe tartozó közigazgatási információs rendszer részeként olyan több funkciós rendszer kialakítását kell célul tűzni, amely - a civil közigazgatás számára is alkalmazhatóan - az okmányok (így a személyazonosító igazolvány, gépjárművezetői jogosítvány, munkavállalói igazolvány stb.) központi kiállítását biztonságosan és gazdaságosan teszi lehetővé. 
A rendőrkapitányságokon  is működő rendszer és a kiépített országos adatátviteli hálózat ennek  alapfeltételeit már most is biztosítja. Ugyanakkor a személyazonosító igazolvány kiállítása jelenleg is a rendőrség hatáskörébe tartozik, tehát a javasolt módosítás a folyamatosság biztosítása mellett megteremti a technikai fejlesztés feltételeit és az 1996. évi költségvetés tekintetében többletigényt nem jelent.  Ha a személyi igazolvány iránti kérelem felvétele a települési önkormányzatok hatáskörébe kerülne, ezt a korszerű technikát és az adatátviteli hálózatot minden települési önkormányzat polgármesteri hivatalánál (jegyzőnél, körjegyzőnél) ki kellene építeni, ami gazdaságtalan és célszerűtlen. E koncepcióra tekintettel javasolható a személyazonosító igazolvánnyal kapcsolatos rendelkezések módosítása.
A nyilvántartás összekapcsolása
A stabilizációs kormányhatározat foglalkozik a feketegazdaság visszaszorítására, legalizálására vonatkozó intézkedésekkel. Ennek során egyrészt előírja, hogy javaslatot kell tenni a feketegazdaság elleni fellépés komplex kormányzati feladataira, másrészt konkrétan előírja az adó- és pénzügyi-, vám-, valamint a munkaügyi, társadalombiztosítási ellenőrzés megszigorítását.
Mindkét feladat végrehajthatása során hathatós eszközként használhatók fel az egymással kompatibilis számítógépes rendszerek kiépítése és az ugyanazon személyre különböző nyilvántartásokban szereplő adatok összefuttatása (összekapcsolása), illetve a személyazonosító adatok azonosságának leellenőrzése. Ezért javasolja a Kormány az összekapcsolás lehetőségét tágítani és kiterjeszteni mindazon szervekre, akik jogosultak a nyilvántartásból adatot igényelni, illetve lehetővé tenni - az igényelhető adatok körére kiterjedően - a különböző ágazati nyilvántartások összekapcsolását is. Ez a módszer az eddigieknél hatékonyabban teszi lehetővé pl. az adóeltitkolások leleplezését, a társadalombiztosítási tartozások behajtását stb. Az összekapcsolások egyszerű, olcsó és biztonságos végrehajtása érdekében javasolható, hogy a személyazonosító jel használatára jogosultak - a törvényben részükre lehetővé tett felhasználási körben - ezt az eszközt használhassák az összekapcsolások technikai lebonyolítására  is.
Ugyanakkor a személyes adatok védelme érdekében garanciális szabályként beépült a javaslatba az, hogy az összekapcsolást a konkrét, törvényen alapuló felhasználási cél teljesülése után meg kell szüntetni.
151. §
A Nytv. egyes rendelkezéseit hatályon kívül helyező szakasz.
Hetedik fejezet
  
A Menekülteket Támogató Alapról szóló 1993. évi XXVI. törvény módosításáról
152. §-hoz
Az Alapból teljesíthető kiadások körét a Kormány kibővíteni javasolja a menekültügyi problémák rendezését elősegítő nemzetközi szervezetek tagsági díjával, illetve az alap kezelésének költségeivel.
Nyolcadik fejezet
  
Az államtitkárok jogállásának átmeneti szabályairól szóló 1990. évi XXXIII. törvény módosítása
153. §-hoz
A szervezeti sajátosságok érvényesítése céljából a Kormány határozza meg a minisztériumonként kinevezhető helyettes államtitkárok számát.
Kilencedik Fejezet
  
gépjármű Felelősségbiztosítási Kárrendezési alapról szóló 1993. évi XI. törvény módosítása
A módosítás célja az elkülönített állami pénzalap jogi személyiségének kimondásával, hogy az jogokat szerezhessen és kötelezettségeket vállalhasson.
Hetedik rész

Zárórendelkezések
155. §-hoz
Hatályba léptető rendelkezés."
