"MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA






                        T/1300 számú








                      TÖRVÉNYJAVASLAT


         a vámjogról, a vámeljárásjogról , valamint
                     a vámigazgatásról





                                  Előadó: dr. Bokros Lajos
                                          pénzügyminiszter





                 Budapest, 1995. szeptember




Az Országgyűlés az áruforgalom korszerű piacgazdaság eszközeivel harmonizáló feltételeinek megteremtése, továbbá - az aktív vámpolitika eljárási feltételeinek biztosítása mellett - a költségvetési bevételi forrást biztosító vámterheket meghatározó jogszabályok érvényesítése, valamint a vámigazgatási és vámeljárási munka piacgazdaság igényeihez igazodó szemléletének kialakítása céljából a következő törvényt alkotja:

                  1995. évi ...... törvény

         A vámjogról, a vámeljárásjogról, valamint
                     a vámigazgatásról
 

                          I. RÉSZ
                  VÁMJOG ÉS VÁMELJÁRÁS

                         I. Fejezet
                  Általános rendelkezések

                            1.§
                  Értelmező rendelkezések

E törvény alkalmazásában

 1)szervezet: jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági  társaság,  valamint a  Polgári  Törvénykönyvben  elismert valamennyi szervezeti forma. Az egyéni vállalkozóra e törvény és végrehajtási rendeletei alkalmazásakor a szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

 2) külföldi: akit (amit)a devizajogszabályokkülföldinek nyilvánítanak;

3) a.vámszervezet: vámteher bevételi és ellenőrzési szervezet központi, területi és szakfeladatait ellátó szervei;

b. vámhatóság: a vámszervezet hatósági jogkörrel rendelkező szervei: vámszervezet vezetője, vámszervezet központi szerve, területi (megyei) vámszervek, vámhivatal, vámhivatali kirendeltség, nyomozó-, valamint szabálysértési hivatal, vámraktár;

4) vámhivatal hivatalos helye:

  a.a vámhivatal, a vámhivatali kirendeltség (a továbbiakban: vámhivatal) és szolgálatihely hivatalos helyisége,  valamint  annak  a szakfeladat ellátására kijelölt vagy arra alkalmas közvetlen környezete; b. a közúti határátkelőhelyen és repülőtereken a határát-   kelőhelynek és a repülőtérnek  a szakfeladat   ellátá-   sához szükséges területe;
  c. a pályaudvarokon működő vámszervnél a pályaudvar  zárt
     területe,ideértve a  raktárhelyiségeket is;
  d. vízi határátkelőhelyeken a kikötők, illetőleg a  hajó-
     állomások zárt területe;
  e. a vámszabadterület, ha ott vámhivatal működik;

5) vámút: olyan földrajzi pont vagy terület, amelyen vámárut/árut lehet a vámhatáron át szállítani;

6) mellékút: minden egyéb, a nemzetközi forgalom számára engedélyezett földrajzi pont vagy terület, amely - e törvény alkalmazásában - nem minősül vámútnak;
ideiglenes mellékút: olyan mellékút, amelyet - 48 órán túli - meghatározott időtartamra lehet igénybe venni;
eseti mellékút: a maximum 48 órás időtartamra engedélyezett mellékút;

7) kereskedelmi szállítóeszköz: a vízijármű  (ideértve   az
   uszályt, a szárnyashajót és a légpárnás vízijárművet is), a   légijármű, a közúti jármű (ideértve a  vontatót, a felvontatót és a járműegyüttest) és a vasúti  gördülőanyag,    ha mindezeket a nemzetközi forgalomban ellenszolgáltatás    fejében utasok szállítására  vagy áruk ipari vagy kereskedelmi szállítására ellenszolgáltatás fejében  vagy  e nélkül használják;

8) nem kereskedelmi forgalom: a természetes személy által behozott vagy részére érkező, általa kivitt vagy kiküldött, az Európai Közösségekkel kötött Társulási Megállapodásban foglalt kötelezettség figyelembevételével az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott forint-összeget meg nem haladó egyedi vagy összértékű, illetve ezen értékhatár alatt a törvény 1. sz. mellékletbenmeghatározott kereskedelmi mennyiségnek nem minősülő vámáru, áru behozatala vagy kivitele.

9) árunyilatkozat:   a jogszabály  által  előírt  formában tett nyilatkozat, mely a vámkezelés elvégzéséhez   és a külkereskedelmi statisztikai adatszolgáltatáshoz  szük-séges adatokat tartalmazza, és  a termékimportot terhelő vámteherfizetési kötelezettségre vonatkozó bejelentésnek is minősül;

10) vámigazgatási eljárás: a  vámhatóság  által  a  vám- és egyéb jogszabályok rendelkezéseinek érvényesítése érde-kében végzett cselekmények összessége;

11) vámkezelés: az ügyfél kérelmére indult eljárás,  mely-nek során a vámáru vagy áru vámjogi sorsának rendezésé-ről dönt a vámhivatal;

12) a vámkezelés módjai: árutovábbítás, raktározás, ideigle-
   nes behozatal, aktív feldolgozás, belföldi forgalom szá-
   mára történő   vámkezelés, kiviteli  ellenőrzés, passzív
   feldolgozás, ideiglenes kivitel;

13) vámellenőrzés: az áruk behozatalát vagy  kivitelét  ezen
   törvényben, valamint  egyéb  jogszabályokban  szabályozó
   rendelkezések betartása  céljából  végzett  tevékenység,
   amely kiterjed minden vámigazgatási eljárásra,a belépte-
   téstől a vámteher  megfizetéséig  vagy  a  kiléptetésig.

14) vámellenőrzés módjai:  az  árunyilatkozat    és mellékletei megvizsgálása, az áru megvizsgálása, dokumentumok meglétének és hitelességének  megvizsgálása,  illetőleg igazolása,  közlekedési eszközök átvizsgálása, személy vagy személy által szállított poggyász és egyéb  tárgy megvizsgálása, áruküldemények vizsgálata,  vállalkozások főkönyvi ésegyéb nyilvántartásainak  megvizsgálása, valamint máshasonló cselekményvégzése, amely   az áruk behozatalát és kivitelét szabályozó jogszabályi rendelkezések érvényesítését célozza;

15) áru (belföldi áru): a  vámterületen  kitermelt,   termesztett, tenyésztett vagy előállított áru, továbbá az a külföldi áru, melyet a  belföldi  forgalom számára vámkezeltek  vagy e törvény  rendelkezései szerint  a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni;

16) vámáru: a vámterületre behozott dolog - ideértve  a talált vámárut is - mindaddig, amíg azt a belföldi  forgalom számára nem vámkezelték,illetve a törvény rendelkezései alapján nem tekinthető belföldi forgalom számára vámkezeltnek, vagy  vámáruként külföldre   ki nem léptették, tekintet nélkül arra, hogy a behozatal milyen módon és milyen célból történt;

17) e törvény alkalmazása szempontjából vámárunak vagy árunak minősül a vámhatáron át behozott vagy kivitelre  kerülő minden olyan dolog, ami a vámtarifába besorolható;

18) pótolhatatlanul elveszett vámáru: az az elveszett vám-áru, amely vámszempontból az elveszett vámárunak  megfe-lelővel nem helyettesíthető. (Az elvesztett vámáru eredetivel nem, csak az azt helyettesítő áruval lenne pótolható.);

19) behozatal, kivitel: vámárunak,árunak a vámhatáron át történő beszállitása vagy kiszállítása, vagy egyéb módon való átjuttatása;

20) vagyoni értéket képviselő jog díja: iparjogvédelmi olta-lom alatt álló alkotás (találmány, mikroelektronikai termék topográfiája, használati  minta,  ipari minta), hasznosításáért és megjelölés (védjegy) használatáért, továbbá a szerzői jogi védelem alatt álló mű, illetve az előadóművész előadásának, hangfelvételének,  a  rádió vagy televízió műsorának felhasználásáért, valamint a know-how átadásáért fizetendő díj;

21) lízing: termelőeszköznek a társasági adóról szóló  1991. évi LXXXVI. törvény 3. § 1. pontjában foglaltaknak meg-felelő szerződés alapján történő átadása;

22) vámteher:  a vám, valamint a termék importot terhelő ál
talános    forgalmi adó és fogyasztási  adó  (továbbiakban az utóbbiak együtt: forgalmi adók), illetékek, díjak és egyéb, jogszabályon alapuló kötelező befizetések, ha azokat a vámigazgatási eljárás során kell kivetni, valamint a vámbiztosíték megállapítása tekintetében a kivitelre kerülő adózatlan jövedéki termékek esetében a forgalmi adók;

23) vámtartozás: közölt és a fizetési határidő lejártáig meg
   nem fizetett vámteher, kamat, bírság és költségtérítés;

24) vámszempontból megbízható: az a természetes személy, aki, illetve az a szervezet, amelynek vezetője - több tevékenység folytatása esetén a kérelem tárgya szerinti szakág felelős vezetője is -büntetlen előéletű, vagy öt éven belül nem pénzügyi, gazdasági vagy közbizalom elleni bűncselekmény miatt ítélte el abíróság jogerősen, és mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrá
nyok alól,  valamint akinek (amelynek) folyamatos kereskedelmi tevékenység mellett 12 hónapon belül nem volt vámtartozása;

25) zöld folyosó: határátkelőhelyen kijelölt  azon  terület,
   ahol a beutazó ráutaló magatartással tesz árunyilatkoza-
   tot arra vonatkozóan, hogy az általa behozni kívánt áruk
   mentesek a vámteher alól; 
26) állandó vámfelügyelet: azügyfél  kérelmére  végzett olyan helyszíni vámellenőrzés, vámkezelés,  amely munkanaponként a nyolc órát folyamatos vámkezeléssel meghaladja, és erre havonta legalább15 munkanapon vanigény;

27) közeli hozzátartozó: házastárs, egyeneságbeli rokon, örökbefogadott-, mostoha- és nevelt gyermek, örökbefogadó-, mostoha- és nevelőszülő, testvér, élettárs;

28) hozzátartozó: az 25) pontban felsoroltakon kívül: testvér, egyenes ágbeli rokon házastársa, házastárs egyenes ágbeli rokona és testvére;

29) hazatelepülő: egyéni munkavállalás, vagy más - e törvény végrehajtási rendeletében felsorolt- okból, két évet meghaladóan életvitelszerűen külföldön tartózkodott természetes személy;

30) bevándorló: a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról  és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény III. fejezet 17-22.§-ai hatálya alá tartozó;

31) visszaviteli határidő:az az időtartam, melynek lejártáig az ideiglenesen behozott vagy aktív feldolgozásban vámkezelt vámárut elszámolásra alkalmas vámeljárás alá kell vonni; megállapítása a vámhatóság által történik, határnap kitűzésével;


32) visszahozatali határidő: az az időtartam, melynek lejártáig az ideiglenesen kivitt vagy passzív feldolgozásban kezelt árut külföldről vissza kell szállítani, megállapítása a vámhatóság által,határnap kitűzésével történik;

33) elszámolási határidő: a visszaviteli határidő lejártát követő ötödik, illetőleg a visszahozatali határidő lejártát követő harmincadik napig tart, melynek lejártáig az ideiglenesenbehozott vagy kivitt, illetőleg aktív vagy passzív feldolgozásban vámkezelt vámáru vagy áru jóváírását kell kérni;

34) közvetlen (vám)felügyelet: a vámáru őrzése - ideértve a vámhivatal által üzemeltetett (bérelt)vámraktárat is -vagy hivatalos kísérése;
 közvetett felügyelet: a vámszervezet által gyakorolt minden egyéb felügyeleti forma;

35) vámhiány: a közölt vagy  nem a vámhatóságnak felróhatóan közölni elmulasztott és a jogszabály alapján fizetendő vámteher különbözete.

                     A törvény hatálya
                            2. §

(1) A törvény területi hatálya - a  (2)  bekezdésben  emlí-
tett kivételekkel - a vámterületre terjed ki.

(2) Nemzetközi szerződés alapján
  a) a külföldön létesített magyar  vámhivatalt  e  törvény
     hatálya szempontjából a vámterületen működőnek;

  b) a vámterületen létesített, külföldi vámhivatalt  pedig
     a vámterületen kívül működőnek kell tekinteni.

(3) Avámszabadterületre és a tranzit-területre az e törvényben foglalt  külön  szabályok irányadók.

(4) A törvény hatálya kiterjed
  a) a vámhatáron átszállított, áthozott minden  árura,  az
     ezekkel kapcsolatos eljárásra,az azt szállító szervezetre, természetes személyre egyaránt;

  b) a vámteherre, valamint a vámterhekkel kapcsolatos min-
     den eljárásra - ideértve a vámterhek kivetését, kisza-
     bását,  nyilvántartását,  beszedését,   helyesbítését,
     visszatérítését, végrehajtását, utólagos ellenőrzését,
     a vámterhekre részletfizetés, fizetési halasztás enge-
     délyezését, valamint  ha  a  törvény  lehetővé  teszi,
     elengedését és mérséklését is - ha az a vámhatóság ha-
     táskörébe tartozik.

                         Vámterület
                            3.§

(1) Vámterület - a (3) bekezdésben  foglalt  eltéréssel - a
Magyar Köztársaságnak a vámhatár által övezett államterüle-
te, beleértve a vámszabadterületeket is.

(2) A vámhatár  azonos a Magyar Köztársaság államhatárával.
Vámellenőrzés  szempontjából  vámhatárnak  minősül  továbbá
a tranzit-terület és a vámszabadterület határa is.

(3) Külföldi területek - nemzetközi szerződés alapján  -  a
magyar vámterület részét képezhetik.


(4) Tranzit-terület a vámterület  elkülönített része, amely
a nemzetközi közforgalmú repülőtéren kialakított, a vámszervezet központi szerveáltal,  a BM  Határőrség  Országos Parancsnokságával egyetértésben  engedélyezett  és  vámfelügyelet alatt álló terület, amely az  átutazó személyek várakozására és az átszállítás alatt   lévő  áruk,  postaküldemé-nyek,  poggyász  tárolására  kijelölt  hely.  A tranzit-te-rület - ideértve a tranzit-területen   működő létesítmé-nyeket is - a vám- és  deviza  rendelkezések  alkalmazása szempontjából külföldnek minősül. A tranzit-terület létesítésére és üzemeltetésére  vonatkozó engedély feltételeit e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.

(5) A nemzetközi személyszállítást végző vízijármű fedélzetére az első hazai kikötőbe érkezés előtt, illetve a hazai kikötő elhagyása után a tranzit-területre  vonatkozó szabályok irányadók.

(6) A vámszabadterület  a  vámterület  elkülönített  része,
amely a vám-, deviza- és  a  külkereskedelmi  rendelkezések
alkalmazása szempontjából - amennyiben jogszabály  kivételt
nem tesz - külföldnek minősül.

                           Vámút

                            4.§

(1) Vámárut/árut a vámhatáron átszállítani - a mellékút használatára vonatkozó eseti engedélyezés és a határmenti gazdálkodás keretében, valamint a kishatárforgalomban  történő áruszállítás kivételével - csak vámúton szabad.


(2) Vámutak a vámhatárt átszelő közforgalmú vasút  pályái, a nemzetközi víziutak, a határvízi kikötők, a vámúttá nyilvánított közutak, valamint  a  nemzetközi  forgalom számára megnyitott közforgalmú repülőterek. Vámútnak minősül továbbá a nemzetközi áruszállításra megnyitott csővezeték és elektromos vezeték.

(3) Minden egyéb, a (2) bekezdésben nem említett, az államhatárt átszelő út, illetve az ideiglenes vagy eseti jelleggel a nemzetközi forgalom számára megnyitott repülőtér, mellékútnak minősül.

(4) A vámutak megnyitása  vagy megszüntetésea Kormány hatáskörébe tartozik.

          Az áruforgalom szabadsága és korlátozása

                            5.§

(1) A  vámáru/áru származási országára, azazt küldő országra, illetőleg a rendeltetési  országára  való tekintet nélkül bármilyen vámárut/árut szabad - a  (2)  bekezdésben foglalt korlátozások figyelembe vételével -  a vámterületre behozni, onnan kivinni, illetőleg azon átszállítani.

(2) Nemzetközi szerződésben vállalt és egyéb nemzetközi jogi kötelezettség teljesítése, valamintnemzet- és közbiztonsági, ember-, állat-  és növényegészségügyi, gazdasági, környezet- és  természetvédelmi (a továbbiakban együtt: környezetvédelmi) és kulturális, vagy hasonló jellegűérdek védelme céljából, illetve rendkívüli állapot, veszélyhelyzet, 
vagy szükségállapot esetén egyes vámáruk/áruk forgalmát törvény, a Kormány, vagy  a pénzügyminiszterrel egyeztetve az érdekelt miniszterek engedélyhez köthetik vagy más módon korlátozhatják.

(3) A (2) bekezdés szerinti  korlátozások  alól  nemzetközi
szerződés állandó vagy eseti felmentést adhat.

(4) Azon  államból származó vámárukkal/árukkal, ottani honosságú szállítóeszközökkel  szemben, amely  a  magyar származású árukat, magyar honosságú  szállítóeszközöket nagyobb  vámmal sújtja vagy kedvezőtlenebb elbánásban részesíti, mint a más származású árukat vagy más honosságú szállítóeszközöket,  a Kormány felemelt vám,  tilalom, korlátozás, vagy más intézkedés alkalmazását rendelheti el.

              Áru elhelyezése szállítóeszközön

                            6.§

(1) A vámhatáron átszállított vámárut/árut szállítóeszközön csak azarra a célra rendszeresített rakterületen szabad elhelyezni.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés  nem  vonatkozik
az utasok kézipoggyászára, amely az utasok számára fenntar-
tott helyen is elhelyezhető.

(3) Vámhatóság által  alkalmazott  vagy  elfogadott  zárjel
(vámzár) alatt történő árufuvarozásra  nemzetközi   árufor-
galomban csak olyan szárazföldi, vízi és légijárművet  vagy
szállítótartályt szabad  használni,  amelynek  vámbiztosító
berendezése megfelel a vonatkozó nemzetközi szerződések előírásainak.

(4) A (3) bekezdésben említett szállítóeszköznek  azokat  a
műszaki okból beépített részeit, amelyek személy  vagy  áru
elrejtésére is alkalmasak, szembetűnően meg kell jelölni.

(5) A vámhivatal az ellenőrző vizsgálat, vagy az áru  bera-
kása alkalmával köteles ellenőrizni, hogy az  áruszállítás-
hoz használt jármű  vagy szállítótartály  vámbiztosító  be-
rendezése a vonatkozó nemzetközi  szerződések  előírásainak
megfelel-e, illetőleg az áru elhelyezése az (1) és (2)  be-
kezdésben meghatározott helyre történt-e.

(6) Amennyiben az áru elhelyezése a szállítóeszközön nem az
(1) bekezdésben foglaltaknak megfelelően történt, és ezt  a
körülményt az ellenőrző vizsgálat megkezdése előtt a vámhi-
vatalnak nem jelentik be, csempészet vagy devizagazdálkodás
megsértése bűncselekmény, illetőleg  vám-  vagy  devizasza-
bálysértés elkövetése miatt az áru fuvarozójával szemben az
eljárást meg kell indítani.


                       Vámbiztosíték

                            7.§


(1) A vámteher megfizetésének biztosítása érdekében

    a) a közvetlen felügyelet alatt nem tartott vámárukra,

    b) a jövedéki szabályozásról  és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény (továbbiakban: jövedéki törvény)hatálya alá tartozó vámáruk aktív feldolgozása esetén;


 c) azideiglenes behozatalban;

 d)a belföldi forgalom számára vámkezelt vámárukra, ha a vámértékként bevallott összeg a vámszervezet nyilvántartásában szereplő összehasonlító értéktől lefelé 20 %-otmeghaladó mértékben eltér. A vámtarifa 1-24. Árucsoportjába tartozó termékek esetében az eltérés 5 % lehet. e) továbbá a jövedéki törvény hatálya alá tartozó, kiviteli célból továbbított adózatlan termék esetén

a vámáru (áru) szállítója vagy birtokosa vámbiztosítékot köteles nyújtani.

(2) Avámárukkal/árukkal  kapcsolatos tevékenység engedélyezéséhez általános vámbiztosítékot kell nyújtani a törvényben meghatározott esetekben.

(3) A vámbiztosíték az annak nyújtására kötelezett választása szerint  készpénz, belföldi székhelyű  bank által vállalt, vagy felülgarantált külföldi bankgarancia vagy fedezetigazolás, továbbá a vámhatóság által  feljogosított, magyarországi székhellyel  rendelkező szervezet készfizető kezességvállalása, vagy a vámhatóság rendelkezésére bocsátott közraktárjegy lehet. A készpénzben nyújtott vámbiztosíték után a vámhatóságnak kamatfizetési kötelezettsége nincs. A külföldi bankgarancia felülgarantálásának igényétől az MNB állásfoglalása esetén el lehet tekinteni.

(4) A vámhatóságkezességvállalási engedélyt szakmai szövetségeknek, gazdasági  érdekképviseleteknek, továbbá  annak adhat,  aki  üzletszerűen  foglalkozik nemzetközi  szállítmányozással    vagy    vámközvetítéssel, és belföldi  székhelyű, vagy az MNB által elfogadható külföldi bank vagy pénzintézet garanciát vállal a kezességvállalásból  keletke

ző vámteher fizetési kötelezettség teljesítéséért.A bankgarancia mértékének meghatározására  vonatkozó irányelveket  e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.

(5) Nem kaphat kezességvállalási engedélyt az, aki e törvény előírásai szerint vámszempontból nem megbízható.

(6) A kezességi nyilatkozat  elfogadásának  feltételeit,  a
nyilatkozat tartalmát és  formáit  e  törvény  végrehajtási
rendelete határozza meg.


                            8.§

(1) A számla vagy értékbevallás alapján megállapított  vámbiztosíték mértéke nem haladhatja meg a vámáruval   kapcsolatban kiszabható  vámteher összegét.


(2) A vámbiztosíték mértékét

a) a 7.§ (1) bekezdésének a) pontja esetében - e bekezdés  b) pontja kivételével - a vámáru forgalomba kerülése esetén fizetendő összegben,

   b) az átviteli rendeltetésű vámáru, illetve  a nem kereskedelmi forgalomban egységesen 15 %-os vámtétel,  míga jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek esetén a Kereskedelmi Vámtarifa vámtételeinek alkalmazásával kiszabott vámteher összegében,



   c) a 7.§ (1) bekezdésének b)-d) pontja esetében a vámkezelés során kiszabott és megfizetendő, illetve az összehasonlító érték alapulvételével megállapított vámteher összegének különbözetében,

   d) a 7.§ (1) bekezdésének e) pontja esetében a forgalmi adók összegében
kell megállapítani.


(3) A tevékenység engedélyezéséhez szükséges általános vám-
biztosíték mértékét  aze  törvény  végrehajtási  rendeletében meghatározottak szerint kell megállapítani.

                         9.§

Mentes a vám biztosítása  alól  vagy  biztosítottnak tekin-
tendő:

 a) az árutovábbítási eljárásban

 1. anemzetközi vámokmány fedezetével érkező vámáru;
 2. a vasúti, postai, hajózási- és légiforgalomban  szállí-
    tottvámáru, ameddig a fuvarozó vállalat birtokában van,
 3. ahalasztott vámfizetési jogosultsággal rendelkezők vámáruja, valamint
 4. az a vámáru, amely után a fizetendő vámtehernek  megfelelő összeget - a 7.§ (3) bekezdésében  írtak szerint vagy a vámhatóságnál - előre letétbe helyezték,és ezt megfelelően igazolták; továbbá
 5. a jövedéki törvény hatálya alá tartozó vámáruk  kivéte-
    lével  az aktív feldolgozás  céljából   érkező   vámáru

    (továbbfeldolgozásra szánt  anyag,  valamint  a feldol-
    gozást végző munkaeszközök), ha ennek ténye a határvám-
    hivatalnál megfelelően dokumentálható;

 b) a vámáru jelleget megtartó egyéb vámeljárásban az előző
pontban  foglaltakon túlmenően

 1. nemzetközi szerződés alapján a vámbiztosíték alól  men-
    tesített vámáru;
 2. a központi költségvetési szervek részére  érkező  vám-
    áru;
 3. a jövedéki  törvény hatálya alá tartozó vámáruk kivéte-
    lével az aktív feldolgozás céljából érkező  vámáru   (a
    feldolgozásra  szánt  anyag,  valamint  a  feldolgozást
    végző munkaeszköz);
 4. akülföldi által 6 hónapot meg nem haladó magyarországi tartózkodási idejére ideiglenes  használat céljából behozott külföldi rendszámú gépjármű;
5. jogszabály rendelkezése alapján a bíróság vagy más  ha-
    tóság birtokába adott vámáru;
 6. a vámhivatal által engedélyezett vámraktárba beraktáro-
    zott vámáru.
 7. a közraktárba beraktározott vámáru.

                            10.§

(1) A vámbiztosítékot a vámhatóság köteles azonnal felszabadítani, ha annak indokoltsága megszűnik.

(2) A vámbiztosíték indokoltsága akkor szűnik meg, ha a vámárut (árut) külföldre vagy vámszabadterületre kiszállították, belföldi forgalom számára vámkezelték, vámhivatali felügyelet mellett megsemmisítették, vámraktárba beraktároz
ták, vagy ellenszolgáltatás  nélkül az államnak felajánlották és azt a vámhatóság elfogadta, illetve amennyiben a törvény 29.§-ában előirányzott vámérték felülvizsgálat eredménye  az ügyféli kérelem megalapozottságát támasztja alá, továbbá ha a kiviteli célból továbbított adózatlan jövedéki terméket a jövedéki üzembe visszaszállítják és készletre veszik.

(3) A vámbiztosíték felszabadításának és elszámolásának részletes szabályait e törvény végrehajtási  rendelete tartalmazza.

(4) A készpénzben nyújtott vámbiztosíték elszámolására  a törvény 136.§-ában foglaltak az irányadók.

                          Zálogjog

                            11.§

(1) A vámárut a vámteher erejéig  - ideértve a vámtartozást
is -  törvényes zálogjog terheli.

(2) A vámárut terhelő, a vámhatóság zálogjogát megelőző más
zálogjogot a jogosult a vámáru  belföldi  forgalom  számára
történő vámkezeltetését követőenérvényesítheti.

(3) Amennyiben a belföldi forgalom számára való vámkezelés-
re a rendelkezési jog korlátozásával vagy feltételtől  füg-
gően került sor, a zálogjog - a nem közölt vámteher  elévü-
lési idején belül - a korlátozások fennállásáig érvényesít-
hető.


(4) A vámtartozás tekintetébena zálogjog csak az elévülési időn belül, és  akkor érvényesíthető, ha azt a vámteher tekintetében is érvényesítik.

(5) A zálogjog a vámáru  jóhiszemű  megszerzőjével  szemben
nem érvényesíthető.

(6) A törvényes zálogjog alapján történő kielégítés a vámáru értékesítése útján történik. Értékesítésre a vámtartozás jogerős megállapítása  után kerülhet sor.

                           Vámtarifa

                            12.§

(1) A vámtarifa a vámkezelés és a külkereskedelmi  statisz-
tika céljára összeállított termékjegyzék,  amely   meghatá-
rozza  a különböző termékek besorolását, és azt, hogy a vá-
mot milyen vámtétel  alkalmazásával  kell   megfizetni.   E
rendelkezés szempontjából kivételt képez a (4)  bekezdésben
megállapított vámtétel.


(2) A vámtarifárólés alkalmazásának szabályairól külön törvény rendelkezik.

(3) A 15.§-ban hivatkozottvámpótlék,  vagy ezzel azonos hatású fizetési  kötelezettség  megállapítása esetén ezeket a vámtarifa vámtételei mellett kell a  vámkiszabásnál alkalmazni.

(4) A szeszesital, a dohánytermék, akávé továbbá a gépjármű kivételével egységes tizenöt százalékos vámtétellel kell a 
vámot kiszabni  a nem kereskedelmi forgalomban behozottvámáruk után.

(5) A nemkereskedelmi forgalom utiholmin felüli értékkeretét e törvény végrehajtási rendelete,  mennyiségi kereteit, illetőleg az ezt meghaladó mennyiségű vagy értékű vámáru, áru vámkezelésének feltételét az 1. számú melléklet tartalmazza.

       Vámárut, árut terhelő fizetési kötelezettségek

                            13.§

(1) A vámhatáron át lebonyolódó áruforgalommal  kapcsolatos
vámszedés  az  állam  kizárólagos  joga,  amelyet a vámszervezete útján gyakorol.

(2) Amennyiben törvény vagy jogszabálymásként nem rendelkezik, a vámáru után vámterhet kell fizetni.A vámfizetési kötelezettség a vámteher megfizetésének kötelezettségét jelenti.

(3) A vámmentesség csak a vám, vámkezelési díj és  statisz-
tikai illeték megfizetése alóli mentességet jelenti.

                            14.§

(1) Amennyiben nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, a vám összegét - az e törvényben meghatározott kivétellel -a vámtarifa vámtételeinek alkalmazásával, a vámkezelési díjat a vámértéknek az e  törvény  végrehajtási  rendeletében meghatározott százalékában, a statisztikai illetéket az illetéktörvénynek megfelelően, az egyéb fizetési kötelezettségeket pedig külön jogszabály alapján kell kiszabni.


(2) A vámhatóság által kivetett forgalmiadókat a vonatkozó adótörvények által meghatározott  mértékben kell megállapítani.

                            15.§

Amennyiben nemzetgazdasági érdekből, átmeneti jelleggel a vámárura

a) törvény alapján általános vámpótlék;

b) kormányrendelet alapján    1.piacvédelmi vámpótlék,   2.dömpingellenes vám, vagy
   3.értékkiegyenlítő vám

vethető ki, ezekre a126.§-ban foglaltak az irányadók.


                     Az áruk származása
                  Általános rendelkezések

                           16.§

(1) Ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, az áru
származási helyének azt az  országot  kell  tekinteni, ahol
az árut teljes egészében kitermelték,   termesztették,  te-
nyésztették vagy előállították, illetőleg  azt az országot,
ahol az árut vagy az  ahhoz felhasznált anyagokat  elegendő
mértékben megmunkálták, feldolgozták és ahonnanazt közvetlenül  azimportáló országba szállítják.

(2) Teljes egészében egy országban kitermelt,  termesztett,
tenyésztett vagy előállított árunak tekintendők azok


 a)az ásványi anyagok, amelyeket az adott országban  bányásztak ki;
 b)a növényi termények, amelyeket az  adott  országban termesztettek;
 c)az élő állatok, amelyek ebben az országban vadonélő vagy     tenyésztett állatok szaporulatai;
 d)a termékek, amelyeket ebben az országban nevelt  állatoktól nyertek;
 e)a vadász- és halászzsákmányok, amelyeket ebben az országban ejtettek el, fogtak ki;
 f)a halászati vagy más tengeri termékek, amelyeketparti tengereken és tengeri gazdasági övezeteken kívül, nyílt tengeren vagy óceánonolyan hajók halásztak, amely hajókat ezen ország hajólajstromába bejegyeztek; g) a feldolgozó hajókon  az  f)  pontban  megnevezett, az adott országból származó termékekből előállított áruk, amennyiben ezen feldolgozó hajókat az adott ország hajólajstromába bejegyezték;
 h)az olyan termékek, amelyeket a tengerfenékről vagy ten
ger altalajából a parti tengeren kívül nyertek, amennyiben az adott ország erre a tengerfenékre vagy tenger altalajra kizárólagos használati joggal rendelkezik;
 i) amaradékok és hulladékok, amelyek az   előállítási folyamatnál keletkeznek, használt áruk,  amelyeket ebben az országban gyűjtöttek és   csak   továbbfeldolgozásra hasznosíthatók;
 j)az áruk, amelyeket az adott  országban,  kizárólag az  a)-i)-pont szerinti  árukból  vagy  származékaikból bármely gyártási fokon állítottak elő.


(3) Az (1)  bekezdésben említett elegendő mértékű  megmun-
kálás vagy feldolgozás alatt - ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik - az olyan  megmunkálást vagy feldolgozást kell érteni, amelynek eredményeként az áru értékében ötven %-ot meghaladó értéknövekedés következik be.

(4) Ha valamely áru előállításában két  vagy  több   ország
vett részt, az az ország tekintendő az áru származási   or-
szágának, amelyben erre a célra létesített vállalkozás   az
utolsó  lényeges, gazdaságilag  indokolt megmunkálást, fel-
dolgozást végezte, és  a  tevékenység elegendő mértékű meg-
munkálást eredményezett.

(5) Ha egy átalakítási tevékenységről megállapítást  nyert,
hogy annak kizárólagos célja a hatályos rendelkezések  sze-
rint egyébként alkalmazandó eljárási  feltételeknél  kedve-
zőbb feltételek elérése, az így előállított  áruknak    nem
lehet a (4) bekezdés értelmében  a  megmunkálást végző  or-
szágbeli származást tulajdonítani.

                  A származás igazolása  

                            17.§

(1) A származástigazolni


a) a vámtarifa, a mennyiségi korlátozások és  minden egyéb - áruk behozatalára vonatkozó -  jogszabályban meghatározott intézkedések alkalmazása céljából;
b) áruk kivitelére  vonatkozó,  jogszabályban  meghatározott
   intézkedések alkalmazása végett;

c) származási bizonyítványok és származás igazolására  szol-
   gáló okmányok  kiállítása,  illetve  elfogadása  egységes
   gyakorlatának érvényesítése céljából;
d) nemzetközi   szerződésekben   biztosított   kedvezmények
   igénybevétele

céljából szükséges.

(2) Az áruk származását - ha jogszabályvagy jogszabály alapján államigazgatási eljárásban hozott határozat elrendeli,  - származási  bizonyítvánnyal kell igazolni. A bizonyítványnak meg kell felelnie a következő feltételeknek:

a) hatóságnak vagy más - a kiállító ország által erre felha-
   talmazott  - szervnek kell kiállítania;
b) valamennyi, az áruk azonosságának megállapításához  szük-
   séges adatot tartalmaznia kell, különösen:

1. a csomagok darabszámát, fajtáját, jelölését és számjelzé-
   seit;
2. az áruk fajtáját;
3. az áruk bruttó és tiszta súlyát, ezek az adatok azonban
   más adatokkal helyettesíthetők, így különösen a mennyi-
   ség és térfogat  megadásával,  ha  az  áruk  szállítása
   alatt jelentős súlyváltozásnak vannak kitéve, vagy ha a
   súly nem állapítható meg, vagy ha az áruk azonosságának
   megállapítását rendszerint ezek az egyéb adatok  bizto-
   sítják;
4. az áruk származására vonatkozó nyilatkozatot;
5. a feladó nevét.

(3) A (2) bekezdésben foglaltak kivételévela vámáru szár-mazása  fuvarlevélből és a rendelkezésre álló  egyéb  okmá-
nyokból állapitható meg. Amennyiben a rendelkezésre  álló okmányokból a vámáru származása egyértelműen  nem  álla-pítható meg,származási bizonyítvány benyújtását  kell megkövetelni.

(4) Ha a vámigazgatási eljárás során  a származást illetően
kétely merül fel, a (2)  bekezdés  feltételeinek  megfelelő
származási bizonyítvány bemutatása  esetén is   követelhető
további bizonyíték  annak  biztosítása  érdekében,  hogy  a
származás  megadása  a  jogszabályban foglalt feltételeknek
megfeleljen.

      Kedvezményes elbánás igénye esetén alkalmazandó
                    származási előírások
             
                            18.§

A vámáru  vagy kivitelre kerülő áru származásának   szárma-
zási okmánnyal  történő  igazolása a származáshoz kötött kedvezményes   elbánás igénye esetén kötelező.

                            19.§

(1) Nemzetközi szerződésben vállalt  kötelezettség  alapján
az áru származási országának megállapítására és igazolására
a vonatkozó  nemzetközi  szerződés  előírásai   az  iránya-
dók. Amennyiben az adott árura vonatkozóan több  nemzetközi
szerződéshez  kapcsolódó származási szabály alkalmazása  is
felmerülhet, a vámkezelést kérő határozza meg, hogy  melyik
származási szabály alkalmazását igényli.

(2) A vámhivatal a kérelem elutasítása esetén  nem  köteles
azt vizsgálni, hogy az áru milyen más nemzetközi  szerződés
értelmében tekinthetővalamely országból származónak.


                        A vám alapja
                            20.§

(1) A kiszabásra kerülő vám alapja a vámáru vámértéke.

(2) A beérkező vámáru vámértékét egységnyi pénznemre kerekítve kell meghatározni.

(3) Ha e törvény rendelkezése szerint a vámérték megállapí-
tása a 21-27. § alapján történik, ezek egymást követő  sor-
rendje az irányadó olymódon, hogy ha valamely § nem  alkal-
mazható, a következő § alapján kell  megkísérelni a  vámér-
ték meghatározását.

(4) E törvény végrehajtási rendeletében meghatározott vámáruk esetében a vámérték megállapítására egyszerűsített eljárási szabályok állapíthatók meg.

(5) A kereskedelmi forgalomban  beérkező  vámáru esetén-a (6) - (7) bekezdésében foglaltak kivételével - a vámkezelést kérőnek a vámkezelési kérelemhez csatolnia kell a  vámértékbevallást, amelyet a 21-31.§-ok  rendelkezéseinek figyelembevételével állított ki.
(6) Nem kell vámértékbevallást csatolni, ha
a) a vámáru vámértéke küldeményenként nem éri  el  a há-
romszázezer forintot, és az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (a továbbiakban: GATT) VII. Cikkének végrehajtásáról szóló Egyezmény(a továbbiakban: GATT Vámértékegyezmény) 8.Cikkének 1.c) pontjában meghatározott anyagi értéket képviselő jogdíj vonatkozásában fizetési kötelezettség az importált vámáruhoz kapcsolódóan nem keletkezik, vagy


b) a vámáru vámmentes vámkezeléséhez tiltó- vagy korlátozó rendelkezés nem kapcsolódik és egyéb, a vámhatóság által érvényesítendő adófizetési kötelezettség sem keletkezik a vámkezeléskor,

c) a vámáru belföldi forgalom számára történő vámkezelése a (4) bekezdés szerint történik.

(7) Nem szükséges vámértékbevallást csatolni, ha  a  vámáru
vámértéke nem éri el küldeményenként az egy  millió  forin-
tot, és a vámérték meghatározása a 21. § rendelkezései sze-
rint történt. Ez esetben úgy kell eljárni, mintha a  vámke-
zelést kérő a vámértékbevallást csatolta volna.

           A vámérték meghatározás általános szabályai

                            21.§

(1) A vámáru vámértékét elsősorban az ügyleti érték alapján
kell  meghatározni.  Az ügyleti érték  az az ár, amelyet  a
Magyarországra  irányuló export eladás során az   árukért - a 28.§ rendelkezéseinek  megfelelő  kiigazítások után -ténylegesen fizettek, vagy fizetni fognak, feltéve, hogy

a) a vevő számára az áru feletti rendelkezésre vagy az  ál-
   tala történő felhasználásra vonatkozóan nincs egyéb kor-
   látozás, mint

   1. amelyet a hazai jogszabályok vagy hatóságok  előírnak
      vagy megkövetelnek;
   2. amelyek behatárolják azt a földrajzi területet, ame-
      lyen belül az áruk viszonteladásra kerülhetnek;
   3. amelyek az áruk értékét lényegesen nem érintik;

b) az eladás vagy az ár nem függ olyan  feltételektől  vagy
   ellenszolgáltatásoktól, amelynek az értéke nem  határoz-
   ható meg az értékelendő árut illetően;

c) az áruknak a  vevő  általi  későbbi   viszonteladásából,
   egyéb átengedéséből vagy használatából  származó haszon
   - sem közvetlenül, sem  közvetve - nem kerül  vissza  az
   eladóhoz, kivéve, ha a  28.§ rendelkezései szerint a ki-
   igazítás elvégezhető; és

d) a vevő és az eladó nincs kapcsolatban egymással; vagy ha
   a vevő és az eladó kapcsolatban áll egymással, az ügyle-
   ti érték a (2)-(4) bekezdés rendelkezései alapján vámcé-
   lokra elfogadható.

(2) Az (1) bekezdés d) pontja alkalmazásában a vevőt és az eladót csak akkor kell kapcsolatban állónak tekinteni,

a) ha az egyik fél részt vesz a másik vállalatának  vezeté-
   sében;
b) ha közös gazdasági vállalkozásban vesznek részt;
c) ha munkaadói és munkavállalói viszonyban vannak egymás-
   sal;
d) ha bárki -  közvetve  vagy  közvetlenül  -  tulajdonában
   tartja, ellenőrzi vagy birtokolja mindkettőjük szavazati
   jogot biztosító részvényeinek vagy részesedéseinek lega-
   lább öt százalékát;
e) ha egyikük közvetve  vagy  közvetlenül irányítja vagyellenőrzi a másikat;
f) ha egy harmadik személy (szervezet) közvetve vagy közvetlenül mindkettőjüket ellenőrzi;
g) ha közvetve vagy  közvetlenül  együtt  ellenőriznek  egy
   harmadik személyt; (szervezetet) vagy
h) ha hozzátartozók.


(3) Az ügyleti értékkel kapcsolatban  annak  meghatározása-
kor, hogy az ügyleti érték  elfogadható-e az   (1)   bekez-
désben  meghatározott  célra, az  a    tény, hogy a vevő és
az eladó a (2) bekezdés értelmében kapcsolatban áll egymás-
sal, önmagában nem elegendő ok arra, hogy az ügyleti  érté-
ket  elfogadhatatlannak  tekintsék. Ilyen esetben meg  kell
vizsgálni az  eladás körülményeit,és  az  ügyleti  értéket
el kell fogadni, ha megállapítható, hogy  a  kapcsolat  nem
befolyásolta  az  árat.    Ha az  importőr  által  nyújtott
vagy egyéb információk alapján az állapítható meg,  hogy  a
kapcsolat befolyásolta  az    árat, ezt a tényt, annak  in-
dokait közölni kell az importőrrel, és megfelelő  lehető-
séget kell adni a válaszadásra.

(4) Az egymással kapcsolatban álló személyek  közötti  ela-
dáskor az ügyleti érték elfogadható, és az áruk  értékelése
a (1) bekezdés rendelkezései alapján történik,  ha  az  im-
portőr bebizonyítja, hogy a  szóban  forgó  érték  szorosan
megközelíti az egy időben vagy közel  azonos  időben   elő-
forduló alábbi értékek egyikét:

 a) azt az ügyleti értéket, amelyet azonos   vagy   hasonló
    áruk egymással kapcsolatban nem álló vevőknek   Magyar-
    országra történő eladásakor alkalmaztak;
 b) a 22. valamint a 23.§ rendelkezései szerint  meghatáro-
    zott azonos vagy hasonló áruk vámértékét;
 c) azt az ügyleti értéket, amelyet   az  importált   áruk-
    kal azonos áruknak, egymássalkapcsolatban nem álló ve-
    vők részére   Magyarországra  történő eladásakor alkal-
    maznak, ha ezeket  az importált  árukat  más  országban
    termelték, feltéve,hogy  az eladók egyik ügyletben sem     állnak kapcsolatban egymással.


(5)  A (4)  bekezdés  szerinti   feltételek   vizsgálatánál
megfelelően   figyelembe  kell  venni  a  kereskedelmi   és
mennyiségi    szintek között kimutatott  különbségeket,   a
28.§-ban   felsorolt tényezőket és  azokat  a  költségeket,
amelyeket az eladó visel olyan eladások esetén, amikor köz-
te és a  vevő  között nincs kapcsolat, és amelyeket a  vele
kapcsolatban levő vevőknek történő  eladások esetén nem vi-
sel.

(6) A  (4)  bekezdés  szerinti   ismérvek   vizsgálata   az
importőr kezdeményezésére  és  kizárólag   összehasonlítási
céllal történhet.  Helyettesítő  értékek  nem  állapíthatók
meg a (4) bekezdés  alapján.

(7) A vámérték nem tartalmazhatja a következő díjakat vagy költségeket, feltéve, ha azokat elkülönítették az importált áruért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ártól:

a) a bevitel után az importált ipari létesítményen, gépen vagy berendezésen végzett összeszerelés, üzembehelyezés, karbantartás, vagy műszaki segítségnyújtás költségeit;

b) a behozatal utáni szállítási díjakat(a magyar határtól az első belföldi rendeltetési helyig);

c) az importált áruval kapcsolatos forgalmi adókat, illetékeket, díjakat.                             22.§

(1) Ha az importált áruk vámértéke  a  21.§   rendelkezései
alapján nem állapítható meg, a  vámérték  a  Magyarországra
irányuló exportra eladott és az értékelendő áruval egy idő-

ben vagy megközelítőleg  azonos időpontban exportált azonos
áruk ügyleti értéke lesz.

(2) Az (1)  bekezdés alkalmazása esetén  a  vámérték megha-
tározása azoknak az azonos áruknak az  ügyleti értékén ala-
pul,  amelyeket ugyanazon kereskedelmi feltétellel és  lényegében ugyanolyan mennyiségben adtak el, mint  az  értékelendő árukat. Ha ilyen eladás   nem  állapítható meg, azoknak  az azonos áruknak az értékét kell alapul venni, amelyeket  más kereskedelmi  szinten  vagy   más  mennyiségekben adtak el, kiigazítva azt azoknak az   eltéréseknek  a  figyelembe vételével,  amelyeket  a  kereskedelmi  szint  vagy a mennyiség okozhat, feltéve, ha a kiigazítás  olyan  kimutatás, bizonyíték alapul vételével történik, amelyből-függetlenül attól,  hogy  a  kiigazítás  értéknövekedést vagy csökkenést eredményez - világosan megállapítható a kiigazítás indokoltsága és  pontossága.

(3) Ha a 28.§ (4) bekezdésében megjelölt költségeket és dí-
jakat az ügyleti érték tartalmazza, a kiigazítást   azoknak
a jelentős különbségeknek a figyelembe vételével kell   el-
végezni, amelyek az importált árukra és a szóban forgó   a-
zonos árukra vonatkozó költségek és díjak  között  fennáll-
nak, a szállítási távolságok és  módozatok   közötti   kü-
lönbségek folytán.

(4) Ha az (1)-(2) bekezdés   alkalmazásakor   több   azonos
áru  meglétét állapítják meg eltérő ügyleti értékkel, közü-
lük a legalacsonyabb ügyleti értéket kell alapul  venni  az
importált áruk vámértékének meghatározásakor.

                            23.§

(1) Ha az importált áruk vámértéke a 21.  és  a  22.§  ren-

delkezései alapján nem állapítható  meg,   a   vámérték   a
Magyarországra exportra  eladott és az  értékelendő  áruval
egy időben  vagy  megközelítőleg  azonos időben  exportált
hasonló áruk ügyleti értéke lesz.

(2) E   §  alkalmazása esetén a  vámérték  meghatározásakor
azoknak a hasonló áruknak az  ügyleti  értékét  kell   fel-
használni, amelyeket  ugyanazon  kereskedelmi  szinten   és
lényegében ugyanolyan mennyiségben adtak  el,  mint  az ér-
tékelendő árukat. Ha ilyen  eladás  nem  állapítható   meg,
azoknak a hasonló áruknak az ügyleti értékét kell alkalmaz-
ni,  amelyeket  más  kereskedelmi  szinten   vagy     más
mennyiségekben adtak  el,  kiigazítva   azon     eltérések-
kel, amelyeket a kereskedelmi szint  vagy   a  mennyiség
okozhat, feltéve, hogy a kiigazítás olyan  kimutatás,  bi-
zonyíték alapul vételével történik, amelyből -  függetlenül
attól, hogy a kiigazítás  értéknövekedést vagy -csökkenést
eredményez - világosan  megállapítható a  kiigazítás  indo-
koltsága és pontossága.

(3) Ha a 28.§ (4) bekezdésében hivatkozott  költségeket  és
díjakat az ügyleti érték tartalmazza, a  kiigazítást  azok-
nak  a jelentős különbségeknek a figyelembevételével   kell
elvégezni, amelyek az importált árukra   és a szóban  forgó
hasonló árukra vonatkozó költségek és  díjak  között  fenn-
állnak, a szállítási távolságok és módozatok  közötti   kü-
lönbségek folytán.

(4) Ha több hasonló árunál eltérő  ügyleti  érték  állapít-
ható  meg,  a legalacsonyabb ügyleti értéket kell   alapul
venni az importált áruk vámértékének meghatározásakor.


                            24.§

Ha az importált áruk vámértéke a  21-23.§-ok  rendelkezései
alapján nem állapítható meg, a vámértéket a 25.§  rendelke-
zései szerint kell megállapítani, vagy ha így sem  határoz-
ható meg, akkor a 26.§ rendelkezései szerint.  Az  importőr
kérelmére a 25.§ és 26.§ alkalmazási  sorrendjét  meg  kell
fordítani. 

                            25.§

(1) Ha az importált áruk vagy az   azonos,   vagy   hasonló
importált áruk változatlan  állapotban  kerülnek   eladásra
belföldön, az importált áruk  vámértéke  e §     értelmében
olyan egységáron alapul, amelyen az importált  árukat  vagy
azonos vagy hasonló importált  árukat az  értékelendő  áruk
behozatalával  egy  időben  vagy    közel azonos  időben  a
legnagyobb  mennyiségben   olyan vevőnek adtak  el, aki nem áll kapcsolatban azzal,  akitől ilyen árut vásárolt. Ez esetben le kell vonni:

 a)a szokásos mértékű vagy a  megállapodás  szerinti   ju-talékot, vagy a  szokásos  nyereséget  és  az  általános    költségeket, amelyek  Magyarországon az azonos osztályú    vagy fajtájú áruk eladásakor merülnek fel;

 b)a szokásos szállítási, biztosítási és  járulékos  költ-ségeket, amelyek Magyarország területén felmerülnek;

c) ahol szükséges, a 28.§ (4) bekezdésében  meghatározott költségeket és díjakat; és

d) a vámterhet és egyéb köztartozást,  amelyet  a  hazai jogszabályok alapján a behozatal vagy az  áruk  eladása miatt fizetni kell.


(2) Ha  sem az  importált  árukat, sem azonos vagy  hasonló
importált árukat nem adtak el az   értékelendő   áruk   im-
portjának időpontjában, illetőleg  megközelítőleg    azonos
időpontban,  akkor  a  vámérték  az(1)  bekezdés rendelkezéseinek    megfelelően azon az egységáron  alapul, amelyen az importált árukat vagy az  azonos,  vagy  hasonló importált  árukat   Magyarországon  az értékelendő áru  im-
portját követő  legkorábbi időpontban, de legkésőbb kilenc-
ven nap múlva, változatlan állapotban eladták.

(3) Ha sem az importált áruk, sem azonos vagy  hasonló  im-
portált áruk változatlan állapotban nem  kerültek  eladásra
Magyarországon, akkor - az importőr  kérelmére  -  a vámér-
ték azon az egységáron alapul,  amelyen  az  importált áru-
kat további megmunkálás vagy  feldolgozás  után  a   legna-
gyobb mennyiségben értékesítették olyan magyarországi vevőknek, akik  nem állnak a 21.§ (2) bekezdése szerinti kapcsolatban azokkal a személyekkel (szervezetekkel), akiktől ilyen árut vásárolnak, figyelembe véve   a további megmunkálás vagy feldolgozás következtében   keletkezett értéknövekedést és az (1) bekezdésben  felsorolt levonásokat.

                            26.§

(1) Ezen  § rendelkezései szerint az importált  áruk   vám-
értéke számított értéken alapul.    A  számított  érték  az
alábbiakból tevődik össze:

a) az importált áruk előállításakor alkalmazott anyagok  és
   gyártási műveletek vagy más megmunkálás  költsége,  vagy
   értéke;

b) a nyereség  és  az  általános költségek  összege,  amely
   megegyezik az exportáló ország termelői által a  Magyar-
   országra irányuló exportra  gyártott,   az  értékelendő
   árukkal azonos osztályú  vagy  fajtájú  áruk  eladásakor
   szokásosan felszámított összegekkel;
c) minden  más  költség,  amely a hazaijogszabályok által meghatározott vámértékmegállapításhoz szükséges.

(2) A  vámhatóság nem  kötelezhet   Magyarországon nem  be-
jegyzett szervezetet, illetve a vámterületen  lakóhellyel nem rendelkező természetes személyt arra, hogy a számított érték meghatározása céljából  vizsgálatra elszámolást  mutasson be, vagy könyvelésébe  illetve más okmányokba való betekintést tegyen lehetővé.  Az áruk előállítójának az e § rendelkezései szerinti vámérték-megállapítás céljából adott információit azonban a vámhatóság a termelő  hozzájárulásával  más országban ellenőrizheti, feltéve, hogy   a szóban forgó ország illetékes hatóságát arról előzetesen értesíti, és az a vizsgálatot nem ellenzi.

                            27.§

(1) Ha az importált áruk vámértéke a 21-26.§-ok rendelkezé-
sei szerint nem állapítható meg, a vámérték meghatározása a
Magyarországon rendelkezésre álló adatok alapján  és  olyan
módszerekkel történik, amelyek összhangban  vannakaz Általános Vám- és Kereskedelmi  Egyezmény  VII. cikke elveivel és általános rendelkezéseivel, valamint  a  VII. cikk végrehajtásáról szóló Egyezmény rendelkezéseivel.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásaalapján semállapítható meg a vámérték:


a) a Magyarországon  gyártott termékek belföldi eladási ára
   alapján;
b) olymódon, amely két lehetséges érték közül vámcélokra
   a magasabb elfogadását irányozza elő;
c) az árunak az exportőr ország belföldi piacán   megálla-
   pított ára alapján;
d) olyan termelési költség alapján, amely eltér  az  azonos
   vagy hasonló áruknak a 26.§ rendelkezései szerint megha-
   tározott számított értékétől;
e) harmadik  országba  irányuló  exportra  eladott áruk ára
   alapján;
f) minimum-vámérték figyelembe vételével;
g) önkényes vagy fiktív értékek alkalmazásával.

(3) A vámfizetésre kötelezettet kérelmére  írásban tájékoz-
tatni kell az e § rendelkezései alapján meghatározott vám-
értékről és az értékmegállapítás módszeréről.

                            28.§

(1) A 21.§ alapján történő vámérték-meghatározásnál az  im-
portált árukért ténylegesen fizetett vagy  fizetendő  árhoz
hozzá kell adni: 

a) a következő díjakat és költségeket, amennyiben azokat  a
   vevő viseli, de az árukért ténylegesen fizetett vagy fi-
   zetendő árban nincsenek benne:
   1.   jutalék  és alkuszdíj, kivéve a vételi  jutalé-
        kot;
   2.   a göngyölegek költsége, amelyek vámszempontból egy
        tekintet alá esnek a szóban forgó áruval;
   3.   csomagolási költség, amely mind a munkabért, mind
        az anyagköltséget magában foglalja;


b) az alábbi  termékek  és  szolgáltatások  arányosan  meg-
   osztott  értékét (ha azokat  közvetve  vagy    közvetle-
   nül, költségmentesen vagy csökkentett  költséggel a vevő
   nyújtja, és azokat az importált áruk export célú  előál-
   lításához  vagy  eladásához használják fel, illetve  ve-
   szik igénybe,  amennyiben azok   értékét  a  ténylegesen
   fizetett vagy fizetendő  árba  nem  számították bele):

   1. az importált áruba  beépített  anyagok,  alkatrészek,
      részek és hasonló elemek;
   2. szerszámok, présminták, öntőformák  és  az  importált
      áruk előállítása során felhasznált hasonló elemek;
   3. az importált áruk előállítása során elhasznált anya-
      gok;
   4. mérnöki tervezés, fejlesztés, formatervezés, valamint
      tervrajzok,  vázlatok,  amelyek  nem   Magyarországon
      készültek,  és  az  importált   áruk   előállításához
      szükségesek;

c) az értékelt árukra vonatkozó, licencia,- ésszerzői díjakat, a vagyoni értéket képviselő jog díját a   (2) bekezdésben foglalt esetben ;

d) az importált áruk későbbi viszonteladásából, átengedésé-
   ből vagy használatából származó  haszon  bármely  részé-
   nek értékét, amely közvetve vagy közvetlenül visszakerül
   az eladóhoz.

(2) A vagyoni értéket képviselő jog díját akkor kell vámér-
ték  növelő  tényezőként  figyelembe  venni, amennyiben azt
a ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár nem tartalmazza, és 
ha az azértékelendő vámárura vonatkozik, továbbá a vevőnek az értékelendő áru megvásárlásának feltételeként azt akár közvetlenül, akárközvetve meg kell fizetnie.

(3) Az értékelendő vámárura vonatkozó vagyoni értéket képviselő jog megvásárlása feltételeinek és értékének ellenőrzése céljából - a vámhivatal kérésére - a vámkezelést kérőnek csatolnia kell  a  külkereskedelmi szerződés magyar nyelvű fordítását és - amennyiben  a vámkezelésre kerülő vámáru engedélyköteles -  a  behozatali engedély vámpéldányát.

(4) A vámértékbe továbbá be kell számítani ( amennyiben azt
a ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár nem tartalmazza):
a) az importált áruk magyar vámhatárig  történő  szállítási
   költségét;
b) az importált áruknak a magyar vámhatárig való  szállítá-
   sával kapcsolatos ki- és berakási, valamint  anyagmozga-
   tási költségét; 
c) a vámhatárig felmerülőbiztosítási költséget.


                            29.§

A vámáru vámértékeként bevallottösszeget a vámhatóságvizsgálni köteles. Amennyiben a bevallott vámérték a vámhatóság nyilvántartásában szereplő összehasonlító értéknél 20 %-ot - a vámtarifa 1-24. Árucsoportjába tartozó termékeknél 5 %-ot -meghaladó mértékben alacsonyabb, a vámhivatal a vámkezelést csak akkor végzi el - és az árut kiadja -, ha a vámfizetésre kötelezett vagy megbízottja a bevallott vámérték és az összehasonlító érték különbözete erejéig a 7.§ (1) bekezdés d) pontja szerint vámbiztosítékot nyújt. Ilyen esetben a bevallott vámértéket a vizsgálat befejezéséig - a GATT Vámértékegyezmény 13. Cikke alapján - ideiglenesnek kell tekinteni.

         A vámérték meghatározás különös szabályai

                            30.§

(1) A passzív feldolgozásból megváltozott, feldolgozott ál-
lapotban visszahozott vámáru vámértékét  a  külföldön  hoz-
záadott  külföldi anyag  és  alkatrész ára,a passzív feldolgozás ellenében felszámítottdíj, csomagolási,  biztosítási és  szállításiköltség együttes összege alapján kell megállapítani.

(2) A szavatossági  és  jótállási  igények  érvényesítésére
külföldre javítás céljából  kiszállított  és  javítás  után
visszahozott áruk vámértékének meghatározásakor a  javítási
költséget  és  a  javításhoz   felhasznált  külföldi  anyag
vagy alkatrész értékét figyelmen kívül kell hagyni.

(3) Az aktív feldolgozási eljárásban   vámkezelt     vámáru
belföldön maradt hulladékának, melléktermékének  a   vámki-
szabás   alapjául   szolgáló   vámértékét -amennyiben a mi-
nőségi változásnak megfelelő számla  nem áll  rendelkezésre
- a vámhivatal a  27.§-ban foglaltak alkalmazásával, becs-
lés útján állapítja meg.

(4) Az ipari vámszabadterületről belföldre szállított vámáru belföldi forgalom számára történő vámkezelésekor a vám alapját - függetlenül attól, hogy a vámáruban belföldi eredetű áru értéke  is szerepel - a 20.§ (1) bekezdésében foglaltak szerint kell megállapítani. Ilyen esetben a belföldi forgalom számára való vámkezelésnél a 154.§ (1)-(2) bekezdéseinek rendelkezéseit iskell alkalmazni.                             31.§

(1) Adatfeldolgozó berendezéshez való használatra behozott,

adatokat vagy utasításokat tartalmazó hordozóeszköz  vámér-
tékének meghatározásakor csak magának a hordozóeszköznek az
értékét kell figyelembe venni. A  hordozóeszköz vámértékébe
nem számít  bele az adatok vagy utasítások vámértéke,  fel-
téve, hogy  ezen  érték  különválasztható az  adott  hordo-
zóeszköz vámértékétől.Amennyiben a hordozóeszköz a vagyoni értéket képviselő jog fogalomkörébe tartozó információt hordoz, a vámértéket a 28.§ (2) és (3) bekezdésében foglaltak figyelembevételével kell megállapítani.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában:

a) a \"hordozóeszköz\" kifejezés nem foglalja magában az  in-
   tegrált áramköröket, félvezetőket és hasonló eszközöket,
   vagy olyan termékeket, amelyek  ilyen  áramköröket  vagy
   eszközöket tartalmaznak;

b) az \"adatok vagy utasítások\" kifejezés nem foglalja magá-
   ban a hang-, kép- vagy videofelvételeket, vagy ezek képzésére szolgáló digitális jeleket.

                            32.§

(1) A nem kereskedelmi forgalomban beérkező vámáru után fizetendő vámteher alapja a vámárunak külföldön kifizetett, illetve felszámított és a külföldi jog szerint levonható vagy visszatéríthető adó levonása után fennmaradó külföldi ára. A vámáru külföldi árát -  beleértve a visszatérített adó összegét is - a vámfizetésre kötelezett  számlával igazolja, vagy ennek hiányában értéknyilatkozatot tehet. Ha a vámfizetésre kötelezett értéknyilatkozatot sem tud tenni, a vámteher alapját a vele azonos, vagy hozzá legjobban hasonló áru vámmal és adókkal csökkentett belföldi fogyasztói árának alapulvételével, ennek hiányában becslés útján a vámhatóság 
állapítja meg. A használt vámáru belföldi árának megállapításánál a használtság mértékét is figyelembe kell venni.

(2) A vámhatóság aszámlán feltüntetett vagy az értéknyilatkozatban szereplő értéket a 29.§-ban rögzített feltételekkel fogadja el. Amennyiben a bevallott vámérték nem fogadható el, a vámteher alapját az (1) bekezdés szabályai szerint megállapítandó,vámmal és adókkal csökkentett átlagos belföldi fogyasztói ár alapulvételével, ennek hiányában becslés útján a vámhatóság állapítja meg.

                            33. §

(1) A jogellenes belföldi forgalomba hozatal esetében a vám
alapja a vámárunak a csempészet vagy vámorgazdaság  bűncse-
lekmény, illetőleg a vámszabálysértés elkövetése napján, ha
pedig ez az időpont nem állapítható meg, a felfedés  napján
fennálló jellegének megfelelő vámértéke.

(2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott esetben  nem  lehet
megállapítani, hogy az elkövetési tárgyként  szolgáló  vám-
áru milyen állapotban volt, mennyi volt a vámértéke, ezeket
a rendelkezésre álló adatok alapján valószínűsíteni kell.

                        II. Fejezet
         Az áru, vámáru vámjogi helyzetének rendezéséig
              alkalmazandó általános szabályok

                 Áruforgalom vámellenőrzése

                            34.§

(1) A külföldről behozott vámárut vagy a külföldre kivitel-
re kerülő árut - függetlenül attól, hogy kell-e utána vámot

fizetni vagy sem - vámellenőrzés alá kell vonni.

(2) A vámellenőrzés az állam kizárólagos joga, amit a  vámszervezet szervei  útján  gyakorol.  A  vámellenőrzés
biztonsága érdekében csak úgy szabad  árut  a  vámterületre behozni  vagy onnan kivinni, hogy arról a  vámszervezet szervei tudomást szerezzenek, és a vámellenőrzést el tudják végezni.

(3) A vámellenőrzést az áru származási országára, továbbá a
küldő  vagy a rendeltetési országra való  tekintet  nélkül,
illetőleg a szállítóeszköz bejegyezési országától, annak tulajdonosától, érkezési és rendeltetési  helyétől függetlenül, megkülönböztetés nélkül kell elvégezni.

               Vámigazgatásieljárások a határon

                        Beléptetés

                          35. §

A beléptetés a jelentkezési, árubejelentési és árubemutatási  kötelezettségek  teljesítésének a határvámhivatal általi elfogadásából, a behozatal feltételeinek megállapításából, kereskedelmi forgalomban  az ellenőrző vizsgálatból,   valamint  a további  vámkezelés iránti  kérelem elfogadásából áll.

                        Kiléptetés

                           36.§

(1) A kiviteli ellenőrzés, azideiglenes kivitel,  a passzív
feldolgozás, valamint a  tranzit  célú  árutovábbítás  alá
vont áruk kiléptetését a határvámhivatal végzi.


(2) A kiléptetés a jelentkezési és árubemutatási, kereskedelmi forgalomban továbbá az árubejelentési kötelezettségek teljesítésének a határvámhivatal által történő elfogadásából, kereskedelmi forgalomban az ellenőrző vizsgálatból, és az áru külföldre történő  kilépésének megállapításából és igazolásából áll.

                 Jelentkezési kötelezettség

                            37.§

(1) Aki az államhatáron belép, a határrendészeti ellenőrzését követően azonnal, aki kilépni szándékozik, szintén a határrendészeti ellenőrzése után, közvetlenül a kilépés előtt a határvámhivatalnál vámellenőrzés céljából jelentkezni  köteles.

(2) Ha a vámellenőrzés külföldön létesített  magyar  határ-
vámhivatalnál történik, az (1) bekezdésben szabályozott jelentkezési kötelezettség teljesítése a vonatkozó nemzetközi szerződésben foglaltak figyelembevételével történik.

(3) Aki a vámhatárt a fuvarozó járművén lépi át, a vámelle-
nőrzés alkalmával tesz eleget jelentkezési  kötelezettségé-
nek.

(4) Az államfők, kormányfők és  a  törvényhozó  testületek
elnökei mentesek a jelentkezési kötelezettség alól.

(5) A jelentkezési kötelezettség rendelkezései nem érintik az államhatár átlépésére vonatkozó külön jogszabályok előí
rásait.


                Árubejelentési kötelezettség

                            38.§

(1) A vámhatárt bármely irányba átlépő kereskedelmi  szál-
lítóeszközről és annak rakományáról - ha nemzetközi  szer-
ződés  vagy e törvény másként nem rendelkezik -  általános
írásbeli árubejelentést kella határvámhivatal részére adni.

(2) Kereskedelmi szállítóeszközön történő fuvarozás  esetén
az írásbeli árubejelentéssel egyidejűleg be kell mutatni az
áru szállítására vonatkozó fuvarlevelet és vámokmányt is.

(3) Az árubejelentési kötelezettség akkor is fennáll, ha a
kereskedelmi forgalomban a vámhatáron átlépő árut  nem  kereskedelmi szállítóeszközön vagy kereskedelmi szállítóeszköz rendszeresített rakterén kívül szállítják.

(4) Azírásbeli általános árubejelentést az e törvény végrehajtására kiadott kormányrendeletben meghatározott módon kell megtenni.

(5) Írásbeli árubejelentést kell adni:  a)a csővezetéken külföldről beérkező és külföldre kiszállított vámárukról (árukról) behozatali irányú forgalom esetén az első belföldi, a kiviteli irányú forgalom esetén pedig az utolsó belföldi mérőállomás fekvése szerint illetékes vámhivatal részére, és

b) azelektromos vezetéken beérkező vagy kiszállításra kerülő vámáruról, áruról az országos parancsnokság által kijelölt vámhivatal részére. 

(6) A jelentkezési kötelezettség alóli mentesség egyúttal árubejelentési kötelezettség alóli mentességet is jelent.

(7) Nem kell árubejelentést adni a postaküldemények közül - akábítószert tartalmazó küldemények kivételével - a külföldről érkezett vagy külföldre feladott  levelezőlapok-
ról, zárt vagy nyitott levelekről, továbbá az átmenő (tranzit) rendeltetésű  postaküldeményekről.


                Árubemutatási kötelezettség

                            39.§

(1) A  vámhatáron  át behozott vagy kivitelre kerülő vámárut/árut - ideértve a járművetés a  szállítótartályt is -az árubejelentést követően a határvámhivatalnál be  kell mutatni, és annak megfelelő vámigazgatási eljárás alá vonását kell kérni. A határvámhivatal a vámigazgatási eljárás mellett biztosítani köteles a növény- és állategészségügyi ellenőrzésre vonatkozó jogszabályok betartásának ellenőrzését is.

(2) A bemutatásra és a vámkezelés kérésére az a személy (szervezet) köteles, aki az árut a vámhatáron átviszi.

(3) Mentesek az árubemutatási kötelezettség alól

 a)az államfőknek és a kormányfőknek, atörvényhozó testületek elnökeinek, a  külföldi államok kormánya tagjainak, illetőleg a külföldi  államok kormányküldöttsége tagjainak és  mindezek kísérőinek használatára szolgáló áruk;
 b) nemzetközi szerződés alapján a bemutatási   kötelezett-
    ség alól mentesített áruk.


(4) Nem  kell  a  határvámhivatalnak - viszonosság esetén -
bemutatni

a) a külföldi államok magyarországi diplomáciai  képviselői
   és konzuli tisztviselői, valamint a nemzetközi szerveze-
   tek tisztségviselői, továbbá az említett személyek  csa-
   ládjának a velük közös háztartásban élő tagjai;

b) a Magyarországon megtartásra kerülő diplomáciai értekez-
   letekre érkező, illetőleg onnan távozó küldöttségek  ve-
   zetői és tagjai;

c) a külföldi államok Magyarország területén átutazó,   nem
   magyarországi diplomáciai képviselői és konzuli tisztvi-
   selői, továbbá családtagjaik

személyi poggyászait és az általuk használt járműveket.

(5) A (4) bekezdésben említett viszonosságot azellenkező rendelkezés kiadásáig vélelmezni kell. Aviszonosság  kérdésében a külügyminiszter álláspontja az irányadó.

(6) A személyi poggyász kifejezés alatt a mentességre jogo-
sulttal együtt beérkező és   kivitelre kerülő,  valamint  a
hivatali szolgálatával összefüggésben általa  vagy  számára
előre- vagy  utánküldött  azon  poggyászokat  kell  érteni,
amelyek kizárólag személyes használatra szolgáló  tárgyakat
tartalmaznak, ideértve a berendezkedéshez szükséges tárgya-
kat is, feltéve, hogy az előre- vagy utánküldött poggyász a
hivatali  szolgálat  megkezdéséről,  illetve  befejezéséről
adott értesítéstől számított hat hónapon belül kerül vámke-
zelésre.


(7) A (4) bekezdésben említett  személyi poggyász kizárólag
abban az esetben vonható árubemutatási  kötelezettségalá, ha alapos okkal feltételezhető,hogy olyan  tárgyakat tartalmaz, amelyek nem személyes  használatra  szolgálnak, vagy amelyek behozatala és kivitele a  magyar  jogszabályok szerint tilos  vagy  külön  engedélyhez  kötött,  de ilyen engedélyt nem mutattak be, illetve  amelyek  vesztegzárra vonatkozó rendelkezések hatálya alá esnek.  Az  ilyen vizsgálatot csak a jogosult vagy igazolt képviselője jelenlétében lehet lefolytatni.

              Ellenőrző vizsgálat a vámhatáron

                            40.§

(1) Az árubemutatási kötelezettség alá tartozó kereskedelmi
szállítóeszközöket és  azok  rakományát  a  határvámhivatal
köteles beléptető-, illetőleg kiléptető ellenőrző vizsgálat
alá vonni.

(2) Az ellenőrző vizsgálat magában foglalja
a) a kereskedelmi szállítóeszköz  megvizsgálását  abból  a
   szempontból,    hogy azon árut csak az  arra   szolgáló
   rakterületen helyeztek-e el;
b) a kereskedelmi  szállítóeszköz  adatainak  az  általános
   árubejelentésen    feltüntetett adatokkal való  azonosí-
   tását, valamint annak    megállapítását, hogy az üresnek
   jelzett  szállítóeszköz    valóban üres-e;
c) a rakottnak jelzett kereskedelmi szállítóeszköznél,  to-
   vábbá a darabárunál az  azonossági  jelek  ellenőrzését,
   illetőleg  szükség esetén az azonosság biztosítását;
d) poggyász- és mozgóposta kocsinál  annak  megállapítását,
   hogy azon nem szállítanak-e olyan árut, amely a vonatko-

   zó szállítási és postai okmányokban nem szerepel;
e) a kiléptetésre kerülő kereskedelmi szállítóeszköz esetén
   annak  megvizsgálását, hogy a rajta lévő áru kivitelben
   való vámkezelése megtörtént-e;
f) étkező- és hálókocsi, továbbá vízijármű  esetén a lel-
   tárnak, valamint az utasok ellátását szolgáló készletnek
   az ellenőrzését;
g) nemzetközi szerződések által kikötött szállítási  felté-
   telek teljesülésének ellenőrzését.

(3) Az ellenőrző vizsgálat alkalmával vámvizsgálatot is
kell tartani ha

a) bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésére van gyanú, vagy

b) a  vámbiztosíték  összegének  megállapítása miatt  erre
   szükség van.

                            41.§

(1) Az ellenőrző  vizsgálat  befejezéséig   a  kereskedelmi
szállítóeszközt mozgásba hozni, arról leszállni  vagy  arra
felszállni, illetőleg abból árut kirakni, vagy oda árut be-
rakni, vonatszerelvényt  megosztani  csak  a  határvámhiva-
tal engedélyével szabad.

(2) Az ellenőrző vizsgálatnál az írásbeli általános  árube-
jelentést adó köteles közreműködni, és az  ahhoz  szükséges
segédeszközt és munkaerőt saját  költségére  és  veszélyére
biztosítani. Ennek elmulasztása esetén a feltételeket avámhivatal az árunyilatkozatot adó költségére és veszélyére biztosítja.

(3) Az ellenőrző vizsgálatot a vámutak áteresztő képességé-

nek növeléséhez és a nemzetközi áruforgalom gyors  lebonyo-
lításához fűződő érdek szem előtt tartásával kell végrehaj-
tani. Elsőbbséget kell biztosítani az olyan  szállítóeszkö-
zök ellenőrző vizsgálatának, amelyeken utasokat, élőállato-
kat, romlandó árukat, veszélyes anyagokatvagy sürgős életmentő küldeménytszállítanak.

                  A beléptetés megtagadása
                            42.§

(1) A határvámhivatal jogosult a szállítóeszköz és  rakomá-
nyának beléptetését mindaddig megtagadni, amíg annak vámke-
zelésben  való  részesítését  nem  kérik, vagy a kérelem  a
hatályos jogszabályok alapján nem teljesíthető.

(2) A bármely ok miatt vámigazgatásieljárás alá  nem  vonható vámárut- ha jogszabály másként nem rendelkezik - a határvámhivatal  engedélyével  az  áru  szállítója  jogosult külföldre visszaszállítani.

(3) Vámkezelési kérelem hiányában vagy a  nem  teljesíthető
kérelem miatt visszatartott kereskedelmi szállítóeszközt és
annak  rakományát  a  határvámhivatal  jogosult  külföldre
visszairányítani abban az esetben, ha a beléptetés  megta-
gadása a határátkelőhelyen forgalmi zavart  okoz,  vagy  a
határátkelőhely áteresztő képességét hátrányosan  befolyá-
solja.

                 A kiléptetés megtagadása

                          43. §

A határvámhivatal jogosult a szállítóeszköz és rakományá-nak kiléptetését mindaddig megtagadni, amíg a kiléptetés a hatályos jogszabályok alapján nem teljesíthető.

                     Átmeneti megőrzés
                           44.§

(1) Amennyiben a  nemzetközi fuvarozó, szállítmányozó  cég,
posta vagy vámügynök telephelyére  érkező,    vámhatóságnak
bejelentett vámáru vámjogi sorsának további rendezésére  az
azzal  rendelkezni jogosult nem  intézkedik   (vámkezelését
nem kezdeményezi, vagy kérelme nem  teljesíthető), afuvarozó, szállítmányozó, posta vagy  vámügynök  rakhelyén (vámraktárában)  a vámárut átmeneti  megőrzés  alatt  lehet tartani.

(2)  Amennyiben az (1) bekezdés  nem alkalmazható, akkor  a
vámáru átmeneti megőrzését  a vámhatóság az általa  szabott
feltételek szerint és kijelölt  helyen  engedélyezheti.  Az
átmeneti megőrzés alá  helyezett  vámárukat  csak  a vámha-
tóság által engedélyezett helyen és a vámhivatal által meg-
állapított feltételek szerint lehet tárolni.

(3) Az átmeneti megőrzés alatt álló vámáru csak olyan keze-lés alá vonható, amely az állagmegóvás érdekében szükséges, anélkül, hogy annak külleme vagy egyéb fizikai jellemzői megváltoznának.

(4) Az átmeneti megőrzés időtartama legfeljebb harminc  nap
lehet, azonban ha az átmeneti megőrzésre hatósági engedély
hiánya miatt került sor,  és az engedély megszerzése iránt a kérelmet legkésőbb a belépést követő két  munkanapon belül benyújtották, ez a határidő legfeljebb a hatósági engedély kiadását követő 10. munkanapon jár le. Ezután a belföldi forgalom  számára történő vámkezelés  feltételeinek biztosítása melletta vámhatóság az e törvény 70.§-ában foglalt értékesítési szabályok figyelembe vételével a vámáru értékesítése iránt intézkedik. A vámhatóság intézkedését követően a vámárut a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni.

                        III. Fejezet
              Vámjogi és vámeljárási rendelkezések

                       Vámfelügyelet

                            45.§

(1) A vámhatóság köteles vámfelügyelet alatt tartani     a) a vámárut;
    b)a jövedéki törvény hatálya alá tartozó, kiviteli célból továbbított adózatlan terméket;
    c)a külön jogszabályokban meghatározott korlátozások, tilalmak hatálya alá tartozó, kiviteli célból továbbított olyan árukat, melyeknek kilépését igazolni kell.

(2) A vámáru hivatalos kísérésével  kapcsolatban  felmerülő
költség az áru szállítóját terheli.

(3) A közvetett vámfelügyelet alatt tartott vámáru meglété-
nek  vagy feldolgozásának és  az  erre  vonatkozóan  előírt
nyilvántartások vezetésének ellenőrzését a folyamatos üzemi
munka zavarása nélkül kell végrehajtani.

(4) A vámfelügyeletet meg kell szüntetni, ha a vámáru bale-
set vagy más elháríthatatlan ok következtében megsemmisült
vagy pótolhatatlanul elveszett, és ezeket a körülményeket  a
vámhivatalnál  igazolták.

(5) Az olyan áruk,amelyeket - különleges célra történő fel-
használásuk alapján - csökkentett  vámteher alkalmazásával
vagy feltételtől függően vámmentesen vámkezeltek a belföldi forgalom számára,mindaddig vámfelügyelet alatt maradnak, 
amíg a feltétel fennáll, és amíg azoknak a meghatározott célra történt felhasználását, kivitelét,  vámfelügyelet melletti megsemmisítését, alaktalanítását nem igazolták. Az ilyen árukat  a  meghatározott céltól  eltérően felhasználni csak a  vámhivatal előzetes engedélyével, - a 143.§ (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott mértékű kamattal növelt - vámteher különbözetének megfizetése után szabad.

                        Vámvizsgálat

                            46.§

(1) A vámkezelést vámvizsgálat alapján kell elvégezni.

(2) A vámvizsgálatot a vámkezelés céljából adott árunyilat-
kozat adatainak alapulvételével kell elvégezni.

(3) A vámvizsgálat - az országhatáron át  lebonyolódó  áru-
forgalom ellenőrzésének biztosítása céljából - lehet  téte-
les vagy egyszerűsített, az egyszerűsített pedig  szúrópró-
baszerű vagy adminisztratív, az e törvény végrehajtási rendeletében szereplő  feltételek  szerint.  Nem kell vámvizsgálat alá vonni a 38.§ (7) bekezdése szerint árubejelentési kötelezettség alól mentes postaküldeményeket. Nem szabad belső áruvizsgálat alá vonni a 39.§ (3) és (4)  bekezdése szerint az árubemutatási  kötelezettség alól  mentes vámárukat és a diplomáciai pecséttel  ellátott   küldeményeket.

(4) A tételes vámvizsgálat külső és belső  áruvizsgálatból,
az egyszerűsített vizsgálat e törvény végrehajtási rendele-
tében meghatározottakból áll.


(5) A külső áruvizsgálat a csomagok darabszámának, jelének
és számjelének  megállapításából, továbbá  az  alkalmazott
azonossági jelek vizsgálatából áll. A külső  áruvizsgálatot
a vámkezelni kért áru szállítóeszközbe való berakása, ille-
tőleg onnan történő kirakása esetén a szállítóeszköz  vizs-
gálatára is ki kell terjeszteni.

(6)  A  belső  áruvizsgálat  kiterjed  az  áru  jellegének,
mennyiségének, megnevezésének,    vámértékének,  vámtarifa-
számának, származási helyének  ellenőrzésére, továbbá azok-
nak  az  adatoknak  és okmányoknak,  illetőleg iratoknak  a
megvizsgálására, amelyek a vámkezeléshez, illetőleg a  sta-
tisztikai adatszolgáltatáshoz szükségesek.

(7) A vámhatóság jogosult  az  áruból a vámkezelést kérővel
ellenszolgáltatás nélkül  mintát  vetetni és azt a vámlaboratóriummal megvizsgáltatni, ha ez az áru jellegének, anyagi minőségének,vámértékének vagy  vámtarifaszámának a megállapításához szükséges.  A  mintavétel tényét, valamint az áruból vett minta mennyiségét a  vámkezeléshez benyújtott árunyilatkozaton a  vámhatóság  köteles igazolni.

(8) A vámvizsgálatot  hivatalból  kell elvégezni, ha  jog-
szabályt sértő cselekmény elkövetésére van gyanú.

(9) Ha az áru  vámkezeléséhez  más  hatóság  vizsgálata  is
szükséges, a vizsgálat eredményéta vámvizsgálattalegyidőben kell bemutatni.

                A vámkezelésre vonatkozó
                 általános rendelkezések

                           47.§

(1) A vámáru és az áru vámkezelésére - kivéve a  (2)  be
kezdésben foglaltakat - az a vámhivatal illetékes, ahol azt vámkezelés céljából bemutatják.

(2) E törvény végrehajtási rendelete, vagy más jogszabály az (1) bekezdésben megállapított illetékességtől  eltérő szabályokat is megállapíthat.

                            48.§

(1) A vámkezelésnél az árut bemutató, illetve  a   vámkeze-
lést kérő köteles közreműködni,és a vámkezelés  feltétele-
it ellenszolgáltatás nélkül biztosítani.

(2) A vámkezelés történhet a vámhivatal hivatalos vagy áru-
vizsgálatra kijelölt helyén, valamint - szemledíj fizetése
mellett - az  áruval rendelkezni jogosult kérelmére  annak
lakhelyén, telephelyén (háziszemle).

                            49.§

(1) A vámáru és a kivitelre kerülő áru azonosságát   bizto-
sítani kell.

(2) Az azonosság biztosítása vámzár   vagy  más  azonossági
jel alkalmazásával,  mintavétellel, valamint  áruleírással,
fényképfelvétellel  vagy más hasonló módszer igénybevételé-
vel történhet.

(3) Az azonosság biztosítására elfogadható a külföldi  vám-
hivatal, vagy a vasúti fuvarozó által alkalmazott zárjel.

                            50.§

(1) Az egyes áruknak az államhatáron át lebonyolódó forgal-
mát tiltó vagy korlátozó egyéb jogszabályok  -  ideértve  a

vonatkozó nemzetközi jogi kötelezettségeket is -  rendelke-
zéseit a vámkezelés során érvényesíteni kell.

(2) Az élő állatok és a gyorsan romló áruk, valamint a vég-
rehajtási rendeletben  sürgősnek  minősített  szállítmányok
vámkezelését soron kívül kell elvégezni.

(3) A baleset vagy  más  elháríthatatlan  ok  következtében
megrongálódott, beszennyeződött vagy megsérült vámáru  vám-
kezelésénél az áru tényleges állapotát kell figyelembe ven-
ni.

                Vámárués azáru vámkezelése

                            51.§

A  vámáru és az áru vámkezelése - ha e törvény másképp  nem rendelkezik - kizárólag erre irányuló kérelem alapján történhet. A kérelmet a vámáruval, áruval  rendelkezni jogosult  vagy megbízottja köteles benyújtani. Ha a kötelezett  ennek nem tesz eleget vagy kiléte nem állapítható meg, a vámárut közvetlen vámfelügyelet alá kell vonni.

                            52.§

(1) A vámkezelést írásbeli  vagy szóbeli  árunyilatkozattal
kell kérni. Az írásbeli árunyilatkozatot a vámhivatal   hi-
vatalos vagy áruvizsgálatra kijelölt helyén kell benyújtani.

(2) Az írásbeli árunyilatkozatot a hivatalos nyomtatványon
kell benyújtani,  amelynek  tartalmaznia kell minden olyan adatot, amely a vámeljárások előírásainak az adott árura vonatkozó alkalmazásához  szükséges. Ezek: a feladóra, a 
címzettre és az esetleges  külkereskedelmi közreműködőre vonatkozó adatok, az áru  mennyisége, megnevezése, értéke, tarifális és statisztikai besorolása, egyéb szükséges okmányok (számla,  engedély  stb.) jelzése, a vámkezeléshez szükséges adatok (az értékesítés feltételei, továbbítási adatok, szállítási adatok,  előző vámkezelésre  hivatkozás), vámkezelési  kérelem.  Kereskedelmi forgalomban a vámszervezet központi szerve engedélyezheti az árunyilatkozat elektronikus úton való benyújtását.

(3) Az árunyilatkozathoz - ha e törvényvagy  végrehajtá-
si rendelete eltérően nem rendelkezik - csatolni  kell   a
számlát  és vámértékbevallást,  továbbá  minden  olyan  ok-
mányt,  amelynek benyújtása a vámkezelésre vonatkozó  elő-
írások  szerint az adott vámeljárásban szükséges.

(4) Szóbeli árunyilatkozatot csak természetes személy adhat a nem kereskedelmi forgalomban vám- és engedélymentesen vagy vámjegy kiállításával vámfizetési kötelezettséggel behozható és kivihető nem kereskedelmi mennyiségű árukról. A szóbeli árunyilatkozatot a határvámhivatalnál,  a  vámkezeléshez szükséges adatok bejelentésével  lehet adni. A vámjegy alkalmazása eseténaz árura vonatkozó adatok meghatározása általános is lehet. A vámjegy mintáját és kezelésének szabályait a pénzügyminiszter rendeletben határozza meg.

(5) A \"zöld folyosó\" igénybe vétele szóbeli árunyilatkozat-
nak minősül.

(6) Az együtt utazó, közös háztartásban élő közeli hozzátartozók által nem kereskedelmi forgalomban behozott vámárukra  együttes árunyilatkozat is adható. Az együttes nyilatkozat adása nem jelenti a vámkedvezmény összevonhatóságát.


(7) Az írásbeli árunyilatkozatok fajtáit,  alaki és tartalmi követelményeit,valamint az Egységes Vámokmány gyártásának feltételeit e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza. Alkalmazási és kitöltési szabályait a pénzügyminiszter rendeletben állapítja meg.

                            53.§

(1) A vámáruról és áruról - amennyiben e törvény másként nem rendelkezik -az Egységes Vámokmány kitöltésével és a vámhivatalnál történő benyújtásával kell árunyilatkozatot adni. A külön engedéllyel rendelkezők a belföldi forgalom számára történő vámkezeléshez, valamint a kiviteli ellenőrzéshez szükséges árunyilatkozatot hetente összevont formában is benyújthatják.

(2) Összevont árunyilatkozat adását a vámhatóság a  halasz-
tott fizetésre jogosultnak engedélyezheti  tömegáruk   vagy
azonos  áruk  nagytömegű  importjára vagy exportjára.   Nem
engedélyezhető összevont árunyilatkozat adása olyan  árura,
amelynek  behozatalát  vagy kivitelét  jogszabály korlátoz-
za.

                            54.§

(1) A vámkezelést kérő jogosult az árunyilatkozat benyújtá-
sa előtt a vámkezelésre kerülő vámárut a  vámhivatal  elle-
nőrzése mellett megtekinteni,  vagy  abból  szükség  esetén
mintát venni.

(2) A vámkezelést kérő kérésére a vámhivatal köteles az áruosztályozásra és a vámkezelésre vonatkozó jogszabályokat és azok mellékleteit betekintésre átadni.


(3) A vámkezelést kérő az árunyilatkozatokban avalóságnak megfelelő, pontos adatokat kötelesfeltüntetni. A vámhatóság -írásban és indokolva - megkövetelheti az adatok való-diságának igazolását.

               Az árunyilatkozat ellenőrzése

                            55.§

(1) A vámkezelés céljából benyújtott írásbeli  árunyilatko-
zatot a vámhatóság köteles ellenőrizni,és ha az az előírásnak megfelel, elfogadni.

(2) Az  írásbeli  árunyilatkozatot  elfogadásáig a vámkeze-
lést kérő módosíthatja, illetőleg visszavonhatja.  Az  áru-
nyilatkozat elfogadását a vámkezelést kérővel szóban közölni
kell.

(3) Az írásbeli  árunyilatkozat  módosítását  az  elfogadás
után is lehetővé kell tenni, ha valamelyik adat  hibás  be-
jegyzése nyilvánvaló tévedésnek minősül.

(4) Az írásbeli árunyilatkozatot a vámhivatal  nem  fogadja
el, és az árunyilatkozatotadó részére azt visszaadja,ha annak ellenőrzésekor azonnal megállapítható, hogy

a) a kért vámkezelés elvégzésére a vámhivatalnak nincs  ha-
   tásköre vagy illetékessége;

b) a vámjogszabályokés a  vámmal együtt kivetett forgalmi
   adókra vonatkozó törvények  rendelkezéseinek  nem  felel
   meg.


(5) Az elfogadott árunyilatkozatot a vámhatóság nyilvántar-
tásba veszi,és a  vámkezelést  kérővel  egyidejűleg  közli, hogy a vámkezelést mikor és milyen módon fogja elvégezni. A vámhatóság a vámkezelést  az  árunyilatkozat  elfogadásának napján - de legkésőbb az elfogadástól számított három munkanapon belül - köteles elvégezni.Gyorsan romló áruk,  valamint adminisztratív vámvizsgálat esetén mindenképpen az árunyilatkozat elfogadása napján kell a vámkezelést elvégezni.

(6) Az elfogadott  írásbeli  árunyilatkozatot  határozattal
kell visszautasítani, ha

a) az áru azonossága nem állapítható meg;
b) a kért vámkezelés nem hajtható végre;
c) a vámkezelést kérő nem tesz eleget árubemutatási kötele-
   zettségének;
d) csempészet vagy devizagazdálkodás megsértése  bűncselek-
   mény, illetőleg vámszabálysértés vagy  devizaszabálysér-
   tés elkövetésére van gyanú;
e) a vámkezeléshez a vámárura el nem fogadható  vámértékbe-
   vallást vagy számlát csatoltak;
f) a vámkezeléshez  benyújtott  árunyilatkozaton  helytelen
   ügyfélazonosító számot tüntettek fel.

(7) Visszautasított árunyilatkozat esetén a vámárut átmene-
ti megőrzés, vagy vámfelügyelet alatt kell tartani, amit  a
vámhivatal a visszautasítással egyidejűleg továbbra is  en-
gedélyez vagy elrendel.

(8) Az elvégzett vámkezelés megtörténtét a vámhivatal köte-
les az árunyilatkozaton - illetve   vámjegy kiállításával -igazolni.

          Vámáru jelleget megtartó vámkezelések

                       Árutovábbítás
                            56.§

(1) Vámárunak egyik vámhivatal vámfelügyelete alól  bármely
másik vámhivatal vámfelügyelete alá helyezése a vámáru  to-
vábbításával történik.

(2) Az árutovábbítás vámvizsgálatból, a vámáru azonosításá-
ból és a vámteher, áruk esetében pedig - ha e törvény így rendelkezik - a forgalmi adók biztosításából áll.

(3) Az árutovábbítás az erre irányuló kérelem elfogadásakor
kezdődik, a vámárunak és a vámkezelés  szabályai   szerint csatolt iratoknak a rendeltetési  vagy  a  kiléptetést végző vámhivatalnál  történt bemutatásakorfejeződik be.

(4) A vámkezeléshez benyújtott  írásbeli  árunyilatkozathoz
csatolni kell a vámárura vonatkozó okmányokat és  bizonyla-
tokat, illetőleg fuvarozott vámáru esetén a fuvarlevelet.

                            57.§

(1) Az árutovábbításkor a vámhivatal - a  vámkezelést  kérő
kérelmét is figyelembe véve - meghatározza  a  rendeltetési
vámhivatalt és a vámáru bemutatási határidejét, amelyen be-
lül a vámáru további vámkezelését kell kérni.

(2) A továbbított, fuvarozott vámáru megérkezéséről az  áru
fuvarozója köteles a címzettet a rendeltetési helyre  érke-
zést követően azonnal értesíteni.


(3) A címzett a fuvarozó értesítésének  átvételétől  számí-
tott két  munkanapon belül köteles a  vámáru  vámkezelését
kérni.

                            58.§

(1) A továbbított vámáru fuvarozója, szállítója  köteles  a
szállítás alatt bekövetkezett baleset, vagy más  előre  nem
látott és a szállítást akadályozó, vagy az alkalmazott azo-
nossági jelek megsérülését okozó eseményről a baleset  vagy
más esemény színhelyéhez legközelebb levő vámhivatalt haladéktalanul értesíteni, és ennek megtörténtét a vámhivatallal igazoltatni.

(2) Abban az esetben, ha a rendeltetési hely szerint  ille-
tékes vagy az (1) bekezdésben említett vámhivatal  kétséget
kizáróan megállapítja, hogy  a továbbított  vámáru  baleset
vagy más előre nem  látott  esemény  következtében  részben
megsemmisült vagy más módon megrongálódott, az  áru  felett
rendelkezni jogosult a vámáru maradványát a tényleges álla-
potnak megfelelően vámkezelteti, vagy külföldre újra kiviszi (kiviteti), illetőleg az állam javára ellenszolgáltatás nélkül felajánlja. Mindezek hiányábanannak vámellenőrzés mellett történő megsemmisítését saját költségére és veszélyére kell kérnie.
                            59.§

(1) A Magyar Köztársaság által elfogadott nemzetközi  szer-
ződésben meghatározott vámokmány fedezete  mellett  szállí-
tott vámáru továbbítására a vonatkozó nemzetközi  szerződés
előírásai irányadók.

(2) A vasúti, a hajózási és apostaforgalomban  fuvarozott
vámáru továbbítására - a (3) bekezdésben meghatározott fel-

tétel fenntartása mellett - e törvény végrehajtási rendele-
te egyszerűsített szabályokat határozhat meg.

(3) A vasúti, a hajózási, a légi és a postaforgalomban  fu-
varozott vámárut az áru szállítója csak a rendeltetési hely
szerint illetékes -az 58. § (1) bekezdésében írt esetben az ott megjelölt - vámhivatal engedélyével szolgáltathatja ki a címzett részére.

(4) A vámáru kiszolgáltatására vonatkozó engedélyt a vámhi-
vatal írásban köteles közölni. 

                         Raktározás

                            60.§

(1) Raktározásban történő vámkezelése   kérhető    annak  a vámárunak, amelynek vámjogi rendeltetése még bizonytalan, továbbá a kivitelre kerülő árunak, ha a külföldre szállítás feltételei fennállnak.

(2) A vámáru (áru)vámraktárban raktározható.

(3) A vámhatóság által visszatartott  vagy lefoglalt  vámá-
ruk (áruk), továbbá a talált vámáruk raktározása esetén - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a   raktározásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

(4) A raktározás vámvizsgálatból, a vámáru(áru) azonosításából, aberaktározás és a kiraktározás  ellenőrzéséből, továbbá a raktározási határidő megállapításából áll.


                            61.§

(1) A vámraktárban a vámáru (áru) legfeljebb 5 évig raktározható, kivéve a hivatalból történő beraktározást.

(2) A 62.§ (1) bekezdésének c) pontja alapján  hivatalból beraktározott áru legfeljebb harminc napig, ezen belül addig raktározható, amíg a raktározásért fizetendő költségtérítés összege a vámáru értékét el nem éri.

                            62.§

(1) Vámárunak hivatalból történő raktározása  elrendelhető,
ha
 a) a vámárut a vámhatóság, a bíróság vagy más hatóság  le-
    foglalta,vagy annak kiadását megtiltotta;

 b) a vámárunak közvetlen vámfelügyelet alatt tartása indo-
    kolt;

 c) a vámfizetésre kötelezett a vámáruk  után  az  esedékes
    vámterhet határidőre nem fizette meg.

(2) Ha a vámhatóság a vámárunak  hivatalból történő beraktározását rendeli el, de a rendelkezésnek az, akinek a vámáru birtokában van, nem tesz eleget, a vámárut a birtokos felelősségére,  veszélyére  és  költségére hivatalból kell a vámraktárba beszállítani.

                            63.§

Az erre a célra fenntartott vagy bérelt speciális raktár kivételével nem szabad a vámhivatal által üzemeltetett vámraktárba felvenni: 
a) a robbanó, a tűzveszélyes és a sugárzó anyagokat;

b) a  gyorsan  romló, továbbá az  átható  szagú  vagy olyan
   árut, amely más áruban kárt okozhat, vagy az egészségre közvetlenül ártalmas;

c) azt az árut, melynek  kezelése  körülményes vagy költ-
   séges, vagy amely  olyan nagy terjedelmű, hogy emiatt a
   raktározás nehézségekbe ütközik.

                            64.§

(1) A vámhatóság által üzemeltetett  vámraktárban  raktáro-
zott áruk után fizetendő raktárdíj mértékét - a 145.§ (12) bekezdésben foglalt eset kivételével - e törvény  végrehajtási rendelete határozza meg.

(2) A raktárdíj alkalmazása szempontjából a vámhatóság  ál-
tal beraktározott és soron kívül értékesített,gyorsan romló
árukat legalább egy napon keresztül raktározottnak kell te-
kinteni. Ha az ilyen áru értéke nem éri el az esedékes rak-
tárdíj összegét, az áruérték és a raktárdíj közötti  külön-
bözetet nem kell megfizetni.

                            65.§

Mentesek a raktárdíj fizetési kötelezettség alól a  kizáró-
lag vámhivatal által üzemeltetett vámraktárban  raktározott
alábbi áruk:

a) az államnak ellenszolgáltatás nélkül felajánlott és el-
   fogadott áruk (vámáruk)a felajánlás napjától;

b) a lefoglalt vámáruk;


c) a lefoglalt, de az elkobzás mellőzésével kiadni  rendelt
   áruk a kiadást elrendelő határozat jogerőre emelkedését,
   illetőleg a jogerős határozatban megállapított  teljesí-
   tési határidő elteltét követő napig;

d) a talált és elhagyott vámáruk  addig  a  napig,  ameddig
   azok tulajdonjogát nem igazolják;

e) a nem kereskedelmi forgalomban behozott  vámáruk  a  be-
   raktározás  napjától számított tizenötödik napig,  ille-
   tőleg, ha a kért vámeljáráshoz engedély szükséges  - és
   az engedély    iránti kérelmet legkésőbb a belépést  kö-
   vető két munkanapon belül benyújtották - az engedély vagy annak elutasítása keltétől számított nyolcadik napig.

                         Vámraktár

                            66.§

(1) Vámraktárnak minősül az erre a célra

 a) a vámhivatal által üzemeltetett vagy

 b) a vámhatóság által engedélyezett és  vámhivatali  felü-
    gyelet alatt álló
helyiség, terület.

(2) A vámraktár lehet köz-, vagy magánvámraktár. Közvámrak-tárnak (bérvámraktárnak) minősül a vámhivatal által  üzemeltetett, illetvea vámügynök vagy más által fenntartott, a vámhatóság által engedélyezett raktár, amelyben bárki rendelkezése alatt lévő vámáruk, áruk raktározhatók. A fuvarozó, szállítmányozó, posta raktára olyan közvámraktár, amely
ben csak az általuk szállított vámáruk/áruk raktározhatók. A magánvámraktárban csak a fenntartó részére, illetve a bizományosi és vevőszolgálati szerződés alapján érkező vámáru raktározható. A vámhatóság által engedélyezett  vámraktárban a vámáru  az engedélyben meghatározott  feltételek mellett raktározható.

(3) A vámhivatali vámraktár esetén a vámhivatal az  üzemel-
tető, míg a más szervezetáltal  fenntartott  vámraktár esetén raktárengedélyes az a szervezet,aki a vámraktár hasznosítására jogosult. A beraktározó az a személy, szervezet, akit a beraktározásról szóló vámokmány megjelöl.

                            67.§

(1) A  vámraktár  létesítéséhez engedély nem szükséges,  ha
a vámhivatal a vámraktárt  maga üzemelteti.

(2) A vámraktár létesítésének  engedélyezése iránti  kérel-
met  a vámszervezet illetékes területi szervéhez írásban kell benyújtani.

(3) Az engedélyt ki kell adni, ha

a) a kérelmező magyarországi székhellyel rendelkező szervezet,
b) a vámraktár üzemeltetése gazdaságilag indokolt, és a raktárként üzemeltetni szándékozott épület (helyiség) megfelel a vámellenőrzésre vonatkozó követelményeknek,
c) a kérelmező a raktárhelyiség használatának jogcímét hitelt
   érdemlően igazolja,
d) a kérelmező vámszempontból megbízható,
e) a kérelmező a tevékenységéhez általános vámbiztosítékkal
   rendelkezik.


(4) A vámraktár engedélyezésére irányuló kérelem tartalmát és a vámraktár engedélyezésének részletes feltételeit e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.

                          68.§

(1) A közvámraktár normál eljárásban, a magánvámraktár normál  vagy egyszerűsített eljárásban üzemeltethető. Az egyszerűsített  eljárást  írásbelikérelemre a raktár létesítési engedélyét kiadó vámszerv engedélyezheti. A köz- és magánvámraktár típusait, valamintezek normál és egyszerűsí-tett eljárásban való üzemeltetésének részletes szabályait és feltételeit e törvény  végrehajtási  rendelete tartalmazza.

(2) A vámraktár raktárengedélyese és  üzemeltetője  felelős
azért, hogy az árut a vámraktárban való  tárolás  idején  a
vámhivatali felügyelet alól ne vonják ki, valamint, hogy a raktár fenntartására vonatkozó jogszabályok előírásait betartsák.

(3) A beraktározó  felelős a vámáru raktározásából származó
kötelezettségek teljesítéséért.

(4) A vámhivatal által üzemeltetett vámraktárban a raktáro-zás ideje alatt a vámáruban keletkezett kárt  a  vámhivatal abban az esetben köteles megtéríteni, ha nem tudja bizonyítani, hogy akár megelőzéséhez, enyhítéséhez vagy elhárításához szükséges intézkedéseket megtette.

                            69.§

A vámraktárba beraktározott vámárut a beraktározó  - az üzemeltető, illetve raktárengedélyes engedélyével -  megte-
kintheti, és a vámáru  gondozásához  szükséges minden olyan műveletet elvégezhet,  amely a vámáru állagát  nem  változ-tatja meg.

                            70.§

A vámhivatal által üzemeltetett raktárban  a  raktározási határidő lejártakor, illetőleg abban az esetben, ha az esedékes raktárdíj a vámáru vámértékét meghaladja, a  vámhivatal köteles a beraktározót  a jogkövetkezményekre való utalással és a felszólítás átvételétől számított  nyolc napos határidő  kitűzésével   felszólítani,  hogy  a  vámáru vámjogi sorsának rendezését  kérje.  A  felszólítás eredménytelensége esetén a vámhivatal a vámárut értékesítheti. Az értékesítésből befolyt összeg elszámolását - ide értve a jogosult részére történő kifizetést is - e törvény végrehajtási rendelete szabályozza.

                            71.§

A vámraktár létesítésiengedélyt vissza kellvonni, ha az engedélyezés feltételei már nem állnak fenn, továbbá, ha a raktárengedélyes  előírt kötelezettségeinek nem tesz eleget, vagy a vámjogszabályban foglalt rendelkezéseket súlyosan vagy ismételten megsértette. Az ilyen raktárengedélyes vagy üzemeltető részére két éven belül újabb  létesítési engedély nem adható.

                    Aktív feldolgozás

                            72.§

(1) Aktív feldolgozásnak minősül a külföldi féllel  kötött szerződés keretében a  külföldi  fél  által  rendelkezésre 
bocsátott anyaggal, vámáruval visszaviteli kötelezettség mellett végzett tevékenység (feldolgozás, összeszerelés, megmunkálás,  javítás,  karbantartás,  bérhizlalás, bértermelés, stb.), ha ezért a külföldi ellenszolgáltatást ad. Az aktív feldolgozás céljából behozott vámárut belföldön elidegeníteni, harmadik személy részére használatra átadni csak a vámteher megfizetése után szabad. E rendelkezés alkalmazása szempontjából nem tekinthető harmadik személy részére történő átadásnak, ha a vámárut a vámkezelést kérő telephelyeinek vagy alvállalkozóinak - igazolási kötelezettség mellett - átadja.

(2) Aktív feldolgozásban történő vámkezelést engedélyköteles termék esetén az adott tevékenység végzésére engedéllyel rendelkező, a Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkező szervezet kérhet.

                            73.§

(1) Az aktív feldolgozás  vámvizsgálatból,  a   vámfizetési
kötelezettség megállapításából, - az általános forgalmiadó és fogyasztási adó kivételével -a vámteher kiszabásából, az
azonosság biztosításából,  valamint a visszaviteli határidő megállapításából, az  elszámolás feltételeinek megállapításából és jóváírásából áll.

(2) A visszaviteli határidőt a szerződésben  foglaltak  fi-
gyelembe vételével, de legfeljebb tizenkét   hónapban  kell
megállapítani. Ez  a  határidő  meghosszabbítható,  ha    a
szerződés feltételeinek változása vagy más  ok azt indokol-
ja.

(3)  Az  aktív  feldolgozásban  vámkezelt   vámárukkal    a
visszaviteli határidő  lejártát  követő  ötödik  munkanapig
kell elszámolni. Elszámolás alatt a vámáru külföldre törté-

nő visszaszállításának, vámraktárba  beraktározásának  vagy
belföldi forgalom számára, illetve újbóli aktív feldolgozásban vagy ideiglenes behozatalban történő vámkezelésének igazolását kell érteni.

(4) Amennyiben a (3) bekezdés szerinti elszámolás nem  tör-
ténik meg, az illetékes vámhivatal hivatalból  haladéktala-
nul intézkedik a még ki nem szabottvámteher és a143.§ (3) bekezdése szerinti kamat kiszabásáról, valamint a vámteher és a kamatbeszedéséről és a külön jogszabályokban a belföldi forgalom számára történő vámkezelés feltételeként előírtak teljesítésének ellenőrzéséről.A vámhivatalintézkedése után a vámárut a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni.

                            74.§

Nemzetgazdasági okbólaz aktív feldolgozásban történő vámkezelést kormányrendelet engedélyhezkötheti. 
                   Ideiglenes behozatal

                            75.§

(1) Ideiglenes behozatalban kell vámkezelni  azt  a   vámá-rut, amely a külföldi  - ideértve a 77.§ (1) bekezdés h) pontjában meghatározott személyt is - tulajdonjogának fenntartása  mellettideiglenes  használat,  bemutatás  vagy kipróbálás  céljából, visszaviteli kötelezettséggel lépi át a vámhatárt.

(2) Az ideiglenesbehozatalban vámkezelt  vámárukat - a használatukkal járó  szokásos  értékcsökkenést kivéve - változatlan állapotban kell külföldre visszaszállítani.

(3) Az ideiglenes behozatali eljárás -az (1) bekezdésben meghatározott esetekben -olyan vámárukra is kérhető, amelyek azt megelőzően a  vámáru  jelleget  meg nem szüntető más vámkezelésben részesültek.

                            76.§

(1) Az ideiglenes behozatal vámvizsgálatból, a vámáru  azo-
nosításából, a vámfizetési kötelezettség és a  visszaviteli
határidő megállapításából, - az általános forgalmiadó és fogyasztási adó kivételével - a vámteher kiszabásából, biztosításából és a vámáru  elszámolásából áll. Külföldi által hat hónapot  meg   nem  haladó belföldi tartózkodás idejére, ideiglenes  használatra behozott gépjármű vámkezelésére vonatkozó  eltérő   szabályokat e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.

(2) A vámárut fuvarozó szállítóeszköz ideiglenes behozatali
eljárás alá  vonására a törvény végrehajtási rendelete egyszerűsített eljárást állapíthat meg.

(3) A vámhivatal annak a szervezetnek, természetes személynek  a részére vámkezelhet ideiglenes behozatalban, aki  a vámárut használja,  vagy akinek a felelősségére azt használják.

(4) Az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámárut  belföldön elidegeníteni vagy harmadik személy, szervezet  részére használatba, bérbe vagy lízingbe adni csak az esedékessé váló vámteher megfizetése után szabad. E rendelkezés  alkalmazása   szempontjából  nem tekinthető harmadik személy, szervezet részére  használatba adásnak, ha a vámárut a vámkezelést kérő a  telephelyeinek, alvállalkozóinak - a fővállalkozói szerződés teljesítése keretében -átadja, vagy azt alkalmazottja használja.


                            77.§

(1) E törvény alkalmazása szempontjából ideiglenes haszná-
latnak minősül:

a) nemzetközi szerződés, egyezmény alapján külföldről ide-
   iglenes használatra behozható vámáru;
b) bérleti és haszonbérleti szerződés alapján behozott vám-
   áru, a személygépkocsi kivételével;
c) a haszonkölcsön szerződés alapján behozott vámáru, a személygépkocsi kivételével; d) a külföldi  vállalkozó  által behozott vagy beküldött, a
   vállalkozási szerződésben meghatározott, és általa  vál-
   lalt  munkákhoz  szükséges   munkaeszköz,   felszerelési
   tárgy, stb.;
e) az idényjellegű mezőgazdasági munkák végzésére szerződés
   alapján legfeljebb hatvan napra  behozott  mezőgazdasági
   gép;
f) az aktív feldolgozáshoz, valamint az exportáruk előállí-
   tásához ellenszolgáltatás nélkül behozott minták és min-
   tadarabok;
g) a megsérült és nem használható magyar gépjármű helyett a
   javítás megtörténtéig a külföldi biztosító társaság  ál-
   tal  rendelkezésre bocsátott külföldiforgalmi rendszámú gépjármű, legfeljebb hatvan napig;
h) a Magyar Köztársaságban ideiglenesen tartózkodó külföldi
szervezet és természetes személy, valamint a külföldi állandó   lakhellyel rendelkező, de ideiglenesen belföldön tartózkodó magyar állampolgár, továbbá a külföldön munkát végző magyar állampolgár által  magyarországi  tartózkodása idejére az életviteléhez szükséges, nem kereskedelmi mennyiségben és jelleggel behozott vámáruk. Személygépkocsi vámkezelése esetén e jogcím alkalmazása tekinteté
ben nem kereskedelmi mennyiségnek (jellegnek) minősül a gépjárművezetői engedéllyel rendelkező, ebben a pontban felsorolt természetes személyek részére egy-egy darab személygépkocsi vámkezelése.

(2) Az (1) bekezdés b)-c) pontja alapján történő vámkezelés esetében az ideiglenes behozatal minden megkezdett hónapjára a kiszabott vámteher két százalékát kell megfizetni, - kivéve a (3) bekezdésben foglalt eseteket - ha a  vámáruval a visszaviteli határidőn belül a 73.§ (3) bekezdése szerint számoltak el. Az így fizetendő vám összege a kiszabott vám összegét nem haladhatja meg.

(3) Nem kell a (2) bekezdés szerinti vámterhet megfizetni, ha a 117.§ és a 118.§ (3) bekezdésében meghatározott személyek/szervezetek részére, az ott meghatározott vámáruk kerülnek ideiglenes behozatalra.

(4) A havi két százalék kiszabott vámteher a  vámáru kiszállítását  követő napon, illetőleg akkor esedékes,   amikor   a kiszállítás esetén fizetendő vámteher összege elérte a kiszabott vámteher összegét  (az ideiglenes  behozatal ötvenedik hónapjának első napján), és az esedékesség napjától számított öt munkanapon belül kamatmentesen fizethető meg.

(5) Amennyiben a visszaviteli  határidő  lejárta  előtt  a
szerződés módosítása következtében az ideiglenes behozatal
jogcíme vagy a belföldi szerződő fél személye változik,  a
vámárut az elszámolása szempontjából  külföldre  kiszállí-
tottnak kell tekinteni, és az új feltételekkel ismét  ide-
iglenes behozatali eljárásban lehet vámkezelni. Nem  szün-
teti meg az ideiglenes behozatali eljárást a  (4) bekezdés-
ben írtak alkalmazása.


(6) Kipróbálásnak minősül az a tevékenység, amelynek  során
a belföldi a külföldi fél megbízása alapján,  ellenszolgál-
tatás mellett a vámáru rendeltetésszerű működését ellenőrzi
(teszteli).

(7) Bemutatásnak minősül a nemzetközi vásárra, kiállításra
vagy hasonló nemzetközi eseményre  (verseny,  hangverseny,
sportesemény, pályázat) történő ideiglenes behozatal.

                            78.§

(1) Ha e törvény vagy végrehajtási rendelete, illetőleg nemzetközi szerződés más határidőt nem állapít  meg, a vámáruk általában huszonnégy hónapig maradhatnak ideiglenes behozatalban. Ha a körülmények indokolják, a vámhivatal ennél  hosszabb  határidőt is  megállapíthat,  vagy a  korábban  megállapított  határidőt  az  indokolt  mértékig meghosszabbíthatja.

(2) Az ideiglenes behozatalban kezelt  vámárukkal  a  73.§
(3)-(4)  bekezdéseiben foglaltak szerint kell  elszámolni.

(3) Az ideiglenes behozatal részletes szabályait e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.

           Vámáru jelleget megszüntető vámeljárás

        Belföldi forgalom számára történő vámkezelés

                            79.§

(1) A belföldi forgalom számára történő vámkezelés vámvizs-
gálatból, a vámfizetési kötelezettség  megállapításából,  a

vámteher  kiszabásából, közléséből, beszedéséből és a vámáru  kiadásából áll.

(2) A belföldi forgalom  számára  történő  vámkezeléskor a
vámáru behozatalával kapcsolatos külön jogszabályokban meg-
határozott feltételek teljesítését  is  ellenőrizni kell.

(3) A belföldi forgalom számára  történő   vámkezelésnél  a
100-124. §-okban felsorolt vámmentességek,  valamint  külön
jogszabályban meghatározott vámkedvezmények adhatók.


                            80.§

(1) A belföldi forgalom számára vámkezelt vámárut a  vámhi-
vatal köteles kiadni,  ha  az  eljárás  lefolytatása  során
jogszabálysértő cselekmény elkövetését nem állapította meg,
és a kiszabott vámterhet megfizették (ideértve a vámtehernek a 136.§(2) bekezdés szerinti kiegyenlítésimódját is), vagy annak megfizetésére - amennyiben e törvény másként nem rendelkezik - halasztott vámfizetési jogosultságot, illetőleg fizetéshalasztást vagy részletfizetést engedélyeztek.

(2) A vámáru kiadása vámjogi szempontból - a 45.§  (5)  be-
kezdésében említettek kivételével - az áru  feletti  szabad
rendelkezést jelenti.

   A vámáru alaktalanítása, megsemmisítése, denaturálása

                            81.§

(1) Az árunyilatkozatot adó  a  belföldi  forgalom  számára
történő vámkezeléshez benyújtott árunyilatkozatában kérheti

a vámáru alaktalanítását vagy denaturálását, illetőleg meg-
semmisítését.

(2) Az alaktalanított vagy a denaturált  vámárut  megválto-
zott jellegének és értékének alapul vételével kell  a  bel-
földi forgalom számára vámkezelni. A megsemmisített  vámáru
vámfelügyeletét a vámhivatal megszünteti.

(3) A vámáru alaktalanításával vagy  denaturálásával  annak
állagában olyan változásnak kell végbemenni,  amelynek  kö-
vetkeztében a vámáru az eredeti célra nem használható fel.

(4) A vámáru alaktalanítását vagy  denaturálását, illetőleg
megsemmisítését a vámkezelést kérő a vámhivatal ellenőrzése
mellett, saját költségére és veszélyére köteles elvégezni.

                            82.§

A vámáruk alaktalanításának, megsemmisítésének és denaturálásának feltételeit és az ezzel kapcsolatos eljárásta törvény végrehajtási rendelete határozza meg.

        Vámáru ellenszolgáltatás nélküli felajánlása

                            83.§

(1) A vámkezelést kérő a belföldi forgalom számára  történő
vámkezelésre benyújtott árunyilatkozatában a vámárut az ál-
lamnak ellenszolgáltatás nélkül felajánlhatja.

(2) Az ellenszolgáltatás nélküli felajánlás - az állam  ré-
széről történő elfogadása esetén - mentesíti a felajánlót a
vámteherfizetési kötelezettség alól.

(3) A felajánlást a vámhivatal akkor fogadja  el, ha a vámáru a szakhatósági előírások alapján forgalomképes, annak értékesítési költségét az eladási ár fedezi, és aztokmányok igazolják.

                   Kiviteli vámkezelések

                    Kiviteli ellenőrzés

                            84.§

(1) A kiviteli ellenőrzés vámvizsgálatból, az áru  azono-sításából, valamint az adózatlan  jövedéki termékek esetén a vámteher biztosításából áll.

(2) Kiviteli ellenőrzés alá kell  vonni azt a belföldi árut, amelyet végleges rendeltetéssel külföldre kívánnak szállítani, továbbá a külföldre visszaszállításra kerülő vámárut (újrakivitel).

                    Ideiglenes kivitel

                            85.§

Azokat az árukat, amelyeket - nem számítva a  szokásos  el-
használódás mértékét - állagváltozást nem eredményező műve-
let céljából, visszahozatali  kötelezettséggel  szállítanak
külföldre, ideiglenes kivitelben kell vámkezelni.

                            86.§

(1) Az ideiglenes kiviteli vámkezelés vámvizsgálatból,  to-
vábbá a kivitelre kerülő áru  azonosságának  megállapításá-
ból, ennek biztosításából és a visszahozatali határidő meg-

állapításából és a kiviteli előjegyzésben kivitt áruk elszámolásából áll.

(2) A visszahozatali határidő - ha jogszabály  másként  nem
rendelkezik -  huszonnégy hónap, ami indokolt esetben meghosszabbítható.

(3) A magyar honosságú szállítóeszköz  ideiglenes  kiviteli
vámkezelése külön árunyilatkozat benyújtása  nélkül  kérhe-
tő.

                   Passzív feldolgozás

                            87.§

Passzív feldolgozásban kell vámkezelni azt a belföldi árut,
amelyet visszahozatal szándékával végzett tevékenység (fel-
dolgozás, összeszerelés, megmunkálás,  javítás,  karbantar-
tás, bérhizlalás, bértermelés, stb.)  céljából kívánnak ideiglenesen külföldre kiszállítani.

                            88.§

(1) A passzív feldolgozásban történő vámkezelés feltétele, hogy

a) az árut ilyen céllal kivinni szándékozó a Magyar Köztár-
   saság területén  állandó  lakóhellyel  vagy  székhellyel
   rendelkezzék;

b) bizonyítható legyen a kivitt  belföldi  áru  végtermékbe
   történt beépítése;


c) a vámkezeléshez szükséges külkereskedelmi szerződés  ma-
gyar nyelvű fordítását és az illetékes szakminiszter engedélyét a  passzív feldolgozáshoz bemutassák, amennyiben a tevékenységet kormányrendelet engedélyhez köti.

(2) Nem vámkezelhető passzív feldolgozásban  az  olyan áru,
amely behozatalakor a belföldi  feldolgozáshoz  kötött vám-
kedvezményben részesült.

                            89.§

(1) A passzív feldolgozási eljárás vámvizsgálatból, az  áru
azonosításából, az azonosság biztosításából, a  visszahoza-
tali határidő megállapításából és az elszámolásból áll.

(2) A visszahozatali határidőt a vámhivatal  a  külkereske-
delmi szerződés alapján állapítja meg, amit kérelemre  meg-
hosszabbíthat.

                   Egyéb  rendelkezések

                      Vámszabadterület

                            90.§

(1) A vámszabadterület - figyelemmel a 3.§ (6) bekezdésében
foglaltakra - a vámterületen belül, raktározás  vagy  ipari
feldolgozás céljából  elkülönített olyan  terület,  ahol  a
beszállított vámárura a 90-94. §-okat kell alkalmazni.

(2) A vámszabadterületen létesített üzem működéséhez  szük-
séges, külföldről behozott termelőeszközökre, felszerelési és berendezési tárgyakra - ide nem értve az építési anyagokat, épületgépészeti és épületfenntartási tárgyakat  -, 
illetve az üzemi tevékenység során felhasznált segéd- és üzemanyagokra ugyancsak a 90-94. §-ok rendelkezéseit kell alkalmazni. A más célból  felhasznált  vagy  elfogyasztott
vámárut - amennyiben törvény ettől eltérően nem rendelkezik-
vámteher fizetési kötelezettség terheli.
 (3) A vámszabadterület létesítésére  a vámszervezet központi szerve az Ipari és Kereskedelmi Minisztériummal,a Belügyminisztériummal, a  Környezetvédelmi  és Területfejlesztési Minisztériummal,  a Közlekedési,  Hírközlési és Vízügyi Minisztériummal, valamint  aFöldművelésügyi Minisztériummal egyetértésben ad engedélyt.

(4) Vámszabadterület engedélyezésére irányuló eljárás a Magyar Köztársaság  vámterületén  székhellyel   rendelkező, gazdasági  tevékenységet folytató szervezet kérelmére folytatható le (a továbbiakban: üzemeltető),  amely  a vámszabadterület  kialakítására,  továbbá  a  vámellenőrzés és a statisztikai  megfigyelés feltételeinek biztosítására vonatkozó előírásokat teljesíti, és
a) a vámszabadterületté nyilvánítani kért  terület  legalább
   2000 m2 és
b) az üzemeltető tulajdonában vagy használatában áll;
c) továbbá a vámszabadterületet az  alaptevékenységen  túl
   más célra nem használják,  kivéve a vámszabadterületen dolgozók helybeni fogyasztására szolgálóáruk árusítását, a vámszabadterületen dolgozók egészségügyi ellátását biztosító szolgáltatás működését, valamint a vámszabadterületen lévőlétesítmények, berendezések vagyon- és tűzvédelmével, fenntartásával (javítás, szerelés, karbantartás, takarítás, stb.) kapcsolatos szolgáltató tevékenység végzését;
d) az üzemeltető vámszempontból megbízható;
e) a tevékenységéhez általános vámbiztosítékkal rendelkezik.


(5) Ipari vámszabadterület létesítése akkor  engedélyezhető, ha ott importanyagok és -alkatrészek  felhasználásával történő exportcélú termelési tevékenységet végeznek. E rendelkezés alkalmazása szempontjából termelési tevékenységnek tekinthető

a) az áruval kapcsolatos minden olyan művelet, amelynek eredményeként a termék statisztikai termékosztályozási besorolási száma megváltozik, vagy
b) a bérmunka szerződés alapján végzett tevékenység, valamint c) az alaptevékenységhez kapcsolódó raktározás.

(6) Nemzetgazdasági érdekre tekintettel, különös méltánylást érdemlő esetekben, a pénzügyminiszter az érdekelt szakminiszterekkel egyetértésben - e törvény végrehajtási rendeletében foglalt feltételeknek megfelelően - az (5) bekezdésben foglalt korlátozás alól felmentést adhat.

(7) Raktározási célú vámszabadterületen külföldről  szárma-
zó vámáru tárolható, ideiglenes jelleggel, harmadik ország-
ba vagy a származási országba történő továbbszállításig.

(8) A vámszabadterület létesítésére kiadott engedély az engedélyezés  alapjául szolgáló feltételek megváltozása esetén visszavonható,  az engedélyben foglalt  előírások vagy a vámügyi rendtartás  megsértése esetén  az engedélyt vissza kell vonni. Ilyen esetben az üzemeltető részére megfelelő időt kell biztosítani a vámterületen levő  árukkal való rendelkezéshez annak érdekében, hogy a gazdasági tevékenység folytatását az engedély visszavonása ne veszélyeztesse.

                            91.§

(1) A vámszabadterület vámellenőrzés alatt áll.  A  vámsza-
badterületre vámárut (árut)bevinni vagy onnan kihozni csak a felügyeletet ellátó vámhivatal engedélyével és az  üzemeltető hozzájárulásával szabad.

(2) Az áruk vámszabadterületen való  tartásának  időtartama
jogilag nincs korlátozva.

(3) A vámszabadterületre bevitt áru  vámfelügyelet  mellett
történő megsemmisítését a vámhivatal engedélyezi.

(4) A vámszabadterületről a vámterület más részére a vámhi-vatal engedélye és ellenőrzése nélkül kiszállított áruval, illetőleg a vámhivatal által a raktározott és tárolt árukban megállapított hiány esetén az ezzel  kapcsolatos vámteher fizetési  kötelezettséget a vámhivatal határozattal állapítja meg. A vámteher  megfizetése után a vámárut a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni.

                            92.§

(1) A vámszabadterületről a vámterület más részére behozott
vámáru olyannak minősül, mintha azt közvetlenül  külföldről
hozták volna be. A vámterület más részéről a vámszabadterü-
letre bevitt árut olyannak kell tekinteni,  mintha azt kül-
földre vitték volna. Nem tekinthető külföldnek a vámszabad-
terület a származási szabályok alkalmazása szempontjából.

(2) A vámszabadterületre  külföldről  beszállításra  kerülő
vagy onnan külföldre kiszállított vámárut az árutovábbítási
eljárásra vonatkozó rendelkezések szerint kell vámkezelni.


(3) A vámszabadterületre kiszállított árut a kiviteli eljá-
rásra előírt rendelkezések szerint kell vámkezelni.

                            93.§

A vámszabadterületre be- és kilépő  személyek  tekintetében
a vámhatárt átlépő utasokra vonatkozó előírások nem  alkal-
mazhatók.

                            94.§

A vámszabadterület működésének  és  vámügyi  rendtartásának
részletes szabályozását e  törvény  végrehajtási  rendelete
határozza meg.

                   Határmenti gazdálkodás

                            95.§

(1) Határmenti gazdálkodás a határterületen folytatott  me-
ző- és erdőgazdasági tevékenység, amit a  szomszédos  állam
határterületén lakók végeznek.

(2) A határterület a vámhatár mentén általában  harminc  km
mélységben végighúzódó terület.

(3) Amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik,a határmenti gazdálkodás keretében a vámhatáron átszállítható áruk körét és azok vámellenőrzésének szabályait  az erre vonatkozó nemzetközi egyezmény, etörvény végrehajtási rendelete, valamint a pénzügyminiszter által kiadott rendelet határozza meg.

                    Kishatár áruforgalma

                            96.§

A határterületen lakók által a kishatárforgalomban  behozható, illetőleg kivihető árukra  vonatkozó  szabályokat  a vonatkozó nemzetközi szerződés, külön jogszabályok és e  törvény  végrehajtási rendelete határozza meg.

  Tarifálisés vámjogi vámkedvezmények,vámmentességek

                  Tarifális vámkedvezmények

                            97.§

A tarifális vámkedvezmény (a  továbbiakban:  vámkedvezmény)
gazdasági indok alapján, törvényben szabályozott feltételek
szerint, a vámtarifában rögzített vámtételek alóli mentesí-
tést vagy kedvezményt jelent.

                            98.§

A vámkedvezmény formáit és feltételeit,a hatálya alá tartozó áruk  vámtételeit a vámtarifatörvény, illetőleg  annak végrehajtási rendelete határozza meg.

                            99.§

(1) A vámkedvezmény külön formája a vámtarifa törvény alapján kiadott, külön jogszabályban meghatározott felhasználási feltételhez  kötött engedélyjegyes  eljárás. Az engedélyjegyes eljárás nyilvántartását a vámhatóság végzi. Az e törvény,   valamint végrehajtási rendelete előírásai szerint a 
korábban belföldi forgalom számára vámkedvezmény nélkül vámkezelt áruk engedélyjegyes eljárás alá történő utólagos bevonása is kérelmezhető.

(2) A belföldi forgalom számára vámkezelt árunak  az  enge-délyjegyes eljárásba történő utólagos bevonását  a vámhatóság az eredeti  vámkezelés naptári évében, ezt követően pedig akkor   engedélyezheti, ha  a belföldi forgalom  számára való  vámkezeléshez   benyújtott árunyilatkozat  elfogadásának napja  óta három hónapnál hosszabb időnem telt el. 
(3) A vámkedvezményeket - kérelemre -a belföldi forgalom számára  történő vámkezeléskor kell alkalmazni.


                       Vámmentességek

                           100.§

(1) Vámmentes a feladó részére  változatlan állapotban visszaküldött vámáru (tértiáru), ha azt a kiléptetéstől számított három éven belül visszahozzák és az áru belföldi eredetét igazolják.

(2) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti exportáru kiszállításakor vámteher visszatérítést vettek igénybe, a visszatérített vámterhet  ismételten meg kell fizetni.

(3) Külföldi érdekeltségekbe nem pénzbeli  hozzájárulásként
kiszállított és visszaküldött termelőeszköz - az (1) bekez-
désben  foglaltaktól eltérően - a  kiléptetéstől  számított
három év elteltével is  vámmentesen  vámkezelhető,  ha  nem
pénzbeli hozzájárulásként történő kivitele megállapítható a kiviteli bizonylatok alapján.


                           101. §

(1) Vámmentes a vámszabadterületre belföldről végleges ren-
deltetéssel kiszállított és onnan változatlan vagy  feldol-
gozott (megmunkált) állapotban  belföldre  visszaszállított
igazoltan belföldi eredetű áru.

(2) Arra az importeredetű árura, amelyre  a  vámszabadterü-
letre  történő  kiszállításkor   vámtehervisszatérítést vettek igénybe, belföldre visszahozatalkor a  visszatérített  vámteher összegét ismételten meg kell fizetni.


                           102.§

Vámmentes a kereskedelmi forgalomban a Magyar Köztársaság külföldi követeléseinek törlesztése céljából  külön jogszabály alapján kiadott egyediengedéllyel importált áru.


                           103.§

(1) Vámmentes  a külföldről visszaérkezett belföldi árumin-
ta, amennyiben az árunyilatkozatot adó hitelt érdemlően bi-
zonyítja, hogy azt  ellenszolgáltatás  nélkül  árumintaként
szállította külföldre.

(2) Vámmentes a belföldről belföldi rendeltetéssel külföldi
közbeeső területen átszállított belföldi áru.


                           104.§


(1) Vámmentes a külföldi szerződő félvagy  megbízottja  ál
tal ellenszolgáltatás nélkül,  a  részére  gyártott exportáruba beépítésre, vagy annak csomagolására, adjusztálására beküldött anyag vagy alkatrész, amennyiben  a  belföldi forgalom számára vámkezelendő vámáru arányban  áll  a kivitelre kerülő árumennyiséggel.A vámkezelési kérelemhez csatolni kell a külföldivel kötött szerződést.

(2) A (1) bekezdés szerinti vámmentes vámkezelést követő 12 hónap elteltével a felhasználást az anyagfelhasználási kimutatás benyújtásávaligazolni kell. Eltérő felhasználás esetén a vámterhet a 143.§ (1) bekezdés a) pontjában meghatározott kamattal együtt be kell szedni. A fel nem használt áru a vámhivatal jelenlétében a vámteher megfizetése nélkül megsemmisíthető. (3) Vámmentes a külföldön bejegyzett és a belföldi  tartóz-
kodása  alatt megsérült szállítóeszköz  kijavítására  beho-
zott alkatrész és felszerelési tárgy abban az esetben, ha a
sérült alkatrészt vagy felszerelési tárgyat külföldre  iga-
zoltan kiszállítják,az állam javára ellenszolgáltatás
nélkül felajánlják vagy vámhivatali ellenőrzés mellett meg-
semmisítik.

(4) Vámmentesek a vámáru szállítás alatti védelmére szolgá-
ló burkoló- és segédanyagok.

(5) Vámmentes az élő állatok  részére  a  szállítás  alatti
időre szolgáló takarmány és más állateledel.

                           105.§

Vámmentes a  belföldi  forgalomszámára  vámkezelt  áruhoz szerződésen alapuló  szavatossági  vagy  jótállási  igény 
alapján ellenszolgáltatás nélkül  beküldött  vámáru,  ha  a
szavatossági vagy jótállási igény  érvényesítésével  kap-csolatban vámvisszatérítés nem történt.


                           106.§

Vámmentes a belépő motorkerékpár, személygépkocsi üzemelte-
téséhez szükséges és ilyen  gépjárművek  e  célra  gyárilag
rendszeresített tartályában behozott üzemanyag, illetve más
közúti gépjárművek esetében - ha nemzetközi egyezmény ettől
eltérő rendelkezést nem tartalmaz - kétszáz liter mennyiségű üzemanyag.


                           107.§

(1) Vámmentes  az  újrabehozatal  szándékával az e törvény 85.§-a alapjánideiglenesen kiszállított és a visszahozatai határidő lejártáig változatlan állapotban visszahozott vámáru. Vámmentes továbbá a passzív feldolgozás címén ideiglenesen kiszállított, és a visszahozatali határidő lejártáig a megengedett változtatással visszahozott vámáruban lévő belföldi eredetű értékrész.

(2) Vámmentes a külföldre ideiglenes  jelleggel  kivitt  és ott megsérült gépjármű és gépjárműalkatrész kárának megtérítéseként a külföldi biztosító által  szolgáltatott  gépjármű és gépjárműalkatrész, amennyiben azok értéke a kivitt gépjármű  vagy  gépjárműalkatrész  értékét  nem  haladja meg. Amennyiben a helyettesítő termék értéke magasabb, a különbözet után a vámterhet meg kell fizetni.



                           108.§

Vámmentes a határmenti gazdálkodás keretében külföldön ter-
mesztett, tenyésztett áru.


                           109.§

Vámmentesek a nemzetközi forgalomban  közlekedő  hajók  és
légijárművek, a menetrendszerűen közlekedő nemzetközi autóbuszjáratok, illetőleg a vasúti étkező- és hálókocsik uta-
sainak, továbbá e járművek személyzetének ellátására szol-
gáló, valamint a járművek működtetéséhez és fenntartásához
szükséges azon készletek, amelyek kizárólag a járművek fe-
délzetén kerülnek felhasználásra.


                           110.§


(1) Vámmentesek a Magyar Köztársaságot kötelező  nemzetközi
szerződések  rendelkezéseiben  vámmentesnek   meghatározott
áruk.

(2) Vámmentes a 39.§ (3) bekezdésének a)-b) pontja alapján árubemutatási kötelezettség alól mentesített áru.

(3) Vámmentesek a külföldi államok magyarországi diplomáci-
ai képviselői, konzuli tisztviselői és anemzetközi szervezetek velük azonos jogállású tisztviselői, valamint a 
háztartásukban élő családtagjai és a  háztartásukhoz  tartozók személyes használatára  szolgáló  áruk,  feltéve, hogy  az utóbb említett személyek nem magyar állampolgárok és állandó lakóhelyük nem Magyarországon van.

(4) Vámmentesek a külföldi államok diplomáciai  és  konzuli
képviseletei, valamint az ezekkel egy tekintet alá eső nem-
zetközi szervezetek részére behozott, hivatalos használatra
szolgáló áruk.

(5) Vámmentesek viszonosság esetén a külföldi  államok  ma-
gyarországi diplomáciai és konzuli képviseletei  igazgatási
és műszaki személyzetének tagjai és  a  háztartásukban  élő
családtagok által az első berendezkedésük céljára  behozott
tárgyak, feltéve, hogy az említett személyek nem magyar ál-
lampolgárok és állandó lakóhelyük nem  Magyarországon  van.
Viszonosság esetén az  általuk  később  behozott  személyes
használati tárgyak is vámmentesek.

(6) A (3)-(5) bekezdés  szerint  vámmentesen vámkezelt áruk
három éven belül a fentiek szerint nem kedvezményezett jog-
állásúak részére csak a 45.§ (5) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazása esetén idegeníthetők el.

                           111.§

(1) Vámmentesek viszonosság esetén a külföldi hajózási   és
légitársaságok,  továbbá a  Magyar  Köztársaság   területén
üzemelő közös határállomások részére érkező szolgálati   és
forgalombiztosító  anyagok,  tárgyak a szükségesség  igazo-
lása mellett.

(2) Vámmentes az útiholmi, amelyet a külföldön állandó lak-
hellyel rendelkező utas az  utazás  időtartamára  személyes

használatra vagy hivatása gyakorlására magával hoz, esetleg
ilyen célból előreküld vagy  maga  után  küldet.  Vámmentes
útiholminak minősülnek a  belföldön   állandó   lakóhellyel
rendelkező utasok külföldi utazásuk időtartamára  személyes
használatra vagy hivatásuk gyakorlására  magukkal  vitt  és
visszahozott, vagy külföldi tartózkodásuk során - a tartós fogyasztási cikkek kivételével - ilyen  célra vásárolt használati tárgyak.  A16. életévüket be nem töltött utasok esetében nem minősíthető vámmentes útiholminak a dohánygyártmány, a szeszesital és a kávé. A vámmentes útiholmik felsorolását - a vonatkozó nemzetközi egyezmény alapján- a törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.

                           112.§

(1) Vámmentesek az államfőnek, a kormányfőnek és a törvény-
hozó testület elnökének e minőségébenadott ajándékok.

(2) Vámmentesek a Magyarországon bejegyzett, illetve  nyil-
vántartásba vett jótékonysági vagy emberbaráti szervezetek, valamint a menekülteket ellátó költségvetési szervekrészére ellenszolgáltatás nélkül érkező, feladatuk ellátásához szükséges  és az általuk ingyenesen szétosztásra kerülő szokásos küldemények, a (3)  bekezdésben foglaltak kivételével.

(3) Nem kezelhetők vámmentesen a (2) bekezdésben foglaltak
szerint:

a) a jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek,
b) a mentőautó, tűzoltóautó, valamint a mentéshez és tűzoltáshoz behozott vízi- és légijárművek kivételével a gépjármű.


(4) Vámmentesek anyilvántartásba vett egyházak és  vallásfelekezetek  részére  ellenszolgáltatás  nélkül beküldött, ingyenesen szétosztásra kerülő  gyógyszer-, élelmiszer  és ruhanemű küldemények.

(5) Vámmentesek a tűzvész,árvíz vagy más elemi csapás káro-
sultjai részére ellenszolgáltatás nélkül érkező  élelmisze-
rek, gyógyszerekés ruházati tárgyak, valamint a létfenntartáshoz  szükséges egyéb használati tárgyak (edények, sátrak, ágyak, takarók, stb.).

(6) Vámmentesek a nyilvántartásba vett egyházak és vallásfelekezetek részére  ellenszolgáltatás nélkül beküldött szertartási és  kegytárgyak, templomi orgona, továbbá azok templomai és imaházaiépítéséhez és felújításához ellenszolgáltatás nélkül küldött anyagok, amennyiben azokat a vámkezeléstől számított három éven belül nem idegenítik el. (7) Vámmentesek a katonai temetők  felújítására  ellenszol-
gáltatás nélkül küldött anyagok.

(8) Vámmentesek az állami, önkormányzatiés egyházi kórházak, rendelőintézetek részére ellenszolgáltatás nélkül érkező  embergyógyászati anyagok, egészségügyi felszerelések, műszerek, amennyiben azokat a vámkezeléstől számított három éven belül nem idegenítik el, nem adják ellenszolgáltatás ellenében bérbe- vagy használatba. (9) Vámmentesek a határfolyók szabályozásához a  szomszédos
államból behozott építési anyagok.

(10) Vámmentesek az elemi  csapás  elhárításához  tűzoltók,
mentők  vagy más segélyalakulatok által behozott  és  fela-
datuk teljesítése során felhasznált áruk.


                           113.§

(1) Vámmentesek a szokásos nászajándékok és kelengyék  leg-
feljebb a házasságkötést  követő egy évig, ha azok  összér-
téke házaspáronként az ötvenezer forintot nem haladja  meg.
A vámkedvezmény  ötvenezer  forint  feletti  egyedi  értékű
ajándéknál  is alkalmazható az előbbi értékig. Ez a kedvez-
mény gépjárműre azonban nem vehető figyelembe.

(2) Vámmentesek a hagyatéki tárgyak, kivéve  a  hagyatékhoz
tartozó kereskedelmi árukészletet és a nem az örökös  hiva-
tásának, foglalkozásának gyakorlásához szükséges  munkaesz-
közt.

                           114.§

(1) Vámmentes a hazatelepülők, a bevándoroltak, a menekültként elismertek,valamint a Magyarországon ideiglenes menedéket élvezők, a humanitárius okból befogadottak (és az említettekhez családegyesítés címén érkezők) által behozott vagy beküldött ingóságok, amennyiben  a beköltözés előtt az életvitelük helye megszakítás nélkül, két évet meghaladóan Magyarországon kívül volt és azok

a) beköltözésük előtt is tulajdonukban és használatukban voltak, valamint

b) mennyiségük a szokásos családi szükségletet nem haladja meg.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjánakalkalmazása szempontjából szokásos családi szükségletnek minősül:

a) egy darab négy évesnél nem idősebb személygépkocsi, a muzeális jellegű kivételével;


b) arany- és platinatárgyakból családonként legfeljebb ötszáz gramm, beleértve a drágakövet (briliánst), amelyből összesen öt karát, továbbá fajtánként egy-egy db 1945 előtt vert arany pénzérme;

c) tartós  használati tárgyakból fajtánként 2-2db;

d) a saját  hivatás,  foglalkozás  gyakorlásához  szükséges termelő, kutatási és munkaeszközökből személyenként és fajtánként egy-egy db, készlet, stb.;

e) egyéb vámárukból az 1. számú mellékletben meghatározott mennyiség kétszerese.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazásábannem tekinthető az életvitel helyének az a külföldi hely, amelyet a belföldön lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár rokonlátogatás, látogatás, turizmus céljából keres fel, akkor sem, ha annak időtartama egy-egy helyen vagy összességében meghaladja a két évet.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott jogcímen vámmentesen behozott személygépkocsi három  éven belül csak a  behozatalkori  vámteher  kamattal növelt összegének megfizetése után idegeníthető el.

(5) Vámmentesek az egy évet meghaladó folyamatos külföldi szolgálat, ösztöndíjon alapuló tanulmányút, valamint az illetékes belföldi szerv kiküldetése, kiközvetítése alapján történt külföldi munkavállalás, munkavégzés (a továbbiakban: külszolgálat) után végleg hazatérők által

a) a külszolgálat időtartama alatt behozott,

b) utánküldött, de a külszolgálatból való végleges hazatérés előtt igazoltan külföldön vásárolt vagy megrendelt,

c) belföldi pénzintézet közreműködésével a végleges hazatérést, illetőleg a külszolgálatból származó devizajárandóságuk devizaszámlán való jóváírását követő 90 napon belül külföldről megrendelt,

a személyi és családi szükségletet meg nem haladó vámáruk.

(6) Az (5) bekezdés alkalmazásában vámmentesen vagy kedvezményes vámmal vámkezelhető áruk összértéke a kiküldő vagy kiközvetítő belföldi szerv által igazolt külföldi jövedelem 40 %-át nem haladhatja meg.

(7) Az (5) bekezdésben meghatározott személyi és családi szükségletet meg nem haladó mennyiségű vámárunak minősül:

a) a külszolgálatos háztartásához tartozó valamennyi használt tárgy, felszerelés, ruházati cikk azzal a megkötéssel, hogy azok között 5000 Ft egyedi értéket meghaladó tartós használati tárgy nem lehet;

b) az új állapotú, 5000 Ft alatti egyedi értékű tartós használati tárgyakból és tartósnak nem minősülő cikkekből e törvény 1. számú mellékletének 1. számú pontjában meghatározott mennyiség háromszorosa;


c) az 5000 Ft egyedi értéket meghaladó, de 20 000 Ft egyedi értéket el nem érő tartós használati tárgyakból fajtánként 3-3 db készlet vagy garnitúra;

d) a 20 000 Ft egyedi értéket meghaladó, de a 60 000 Ft egyedi értéket el nem érő tartós használati tárgyakból fajtánként 2-2 db, készlet vagy garnitúra;

e) a 60 000 Ft egyedi értéket meghaladó tartós használati tárgyakból fajtánként 1-1 db;

f) a saját hivatás, foglalkozás gyakorlásához szükséges termelő-, kutatási és munkaeszközökből fajtánként 1-1 db;

g) a saját célra szükséges építőanyag, épületberendezési tárgyak és felszerelések;

h) az arany- és platinatárgyakból családonként összesen 500 g, beleértve a drágakövet (briliánst), amelyből összesen 5 karát, továbbá fajtánként 1-1 db 1945. előtt vert arany pénzérme.

(8) Az (7) bekezdése), f) és g)pontjai szerint minősülő áruknak a vámkezeléstől számított 5 éven belül történő elidegenítése esetén a vámterhet meg kell fizetni.

(9) Az (5) bekezdésbenmeghatározott személyek által az (5)-(12) bekezdések rendelkezései szerint családonként egy darab négyévesnél nem idősebb személygépkocsi vámkezelhető:

a) egy évet meghaladó külszolgálat esetében a vámtétel 50 %-os mérséklésével,


b) két évet meghaladó külszolgálat esetében pedig vámmentesen.

(10) A (6) bekezdésbenmeghatározott értéket és a (7) bekezdésben meghatározott kereteket meghaladó mennyiségű vámáruk vámkezelésénél az 1. számú melléklet 2. pontjának rendelkezéseit kell alkalmazni.

(11) Az (5) bekezdés alkalmazásában külszolgálat akkor tekinthető egy évet meghaladónak, ha a külföldön megszakítás nélkül eltöltött időtartama legalább 366nap. A folyamatos külszolgálatot nem szakítja meg:

a) a fizetett szabadságidő akkor sem, ha annak eltöltése céljából  a külszolgálatos Magyarországra hazatér;

b) a betegség időtartama, ha a külszolgálatos gyógykezeltetés céljából ideiglenesen hazatér, majd felgyógyulása utána külszolgálatot folytatja;

c) a beszámoltatás, vízumfelvétel vagy egyéb hivatalos célból történő, rövid időtartamú hazatérés;

d) a munkaszüneti napon, heti pihenőnapon és a fogadó állam ünnepei alkalmából való hazatérés;

e) a túlmunka címén kapott, és Magyarországon eltöltött szabadságidő, legfeljebb azonban ilyen címen évente 30 nap;


f) több kiküldetésen alapuló külszolgálat esetében az a kiküldő szerv által igazolt időtartam, amely a megelőző külszolgálat elszámolása, az új külszolgálatra való felkészülés érdekében szükséges.

(12) Az (5) bekezdés alkalmazásában, a (6)-(7) és (9) bekezdésben meghatározott mennyiségi és értékkeret terhére a külszolgálatos kérelmére a vámáru akkor is vámmentesen vámkezelhető, ha a külszolgálatos még nem tért ugyan véglegesen haza, de a vámmentesség egyéb feltételei fennállnak.

(13) Az egy évet meg nem haladó időtartamú külszolgálatból véglegesen hazatérőt - az utasokat megillető vámkedvezményen kívül - minden külszolgálatban töltött teljes hónapra 10 000 Ft értékű, a személyi és családi szükségletet meg nem haladó mennyiségű vámárura vámmentesség illeti meg.

E bekezdés alkalmazása szempontjából a személyi és családi szükségletet meg nem haladó mennyiségű vámárunak minősül az 1. számú melléklet 1. pontjában meghatározott mennyiségi keret kétszerese. Az ezt meghaladó mennyiségű vámáru az 1. számú melléklet 2. pontjában előírt feltételekkel vámkezelhető.

(14) A (13) bekezdésben meghatározott vámmentességet

a) a külföldi szolgálat vagy a külföldi munkavégzés időtartama alatt behozott;

b) utánküldött, de a végleges  hazatérés előtt igazoltan külföldön vásárolt vagy megrendelt;



c) belföldi pénzintézet közreműködésével a végleges hazatérést, illetőleg a külszolgálatból származó devizajárandóság devizaszámlán való jóváírását követő 90 napon belül külföldről  megrendelt vámárura lehet igénybe venni.


(15) A vámmentes értékkeretet meghaladó  értékű vámáru vámfizetés mellett vámkezelhető.


(16) A (13)-(15)bekezdések rendelkezései a 4 évnél régebbi gyártású gépkocsira, valamint a nem saját hivatás, foglalkozás gyakorlásához szükséges termelő-, kutatási és munkaeszközre nem alkalmazhatók.


(17) A tengerjáró és  folyami  vízi  járműveken  szolgálatot
teljesítők, valamint a fuvarozó vállalatok és a Magyar Pos-
ta államhatárt szolgálatteljesítés céljából átlépő alkalmazottai, továbbá a határforgalom  lebonyolítását és ellenőrzését külföldi szolgálati helyen  végzők  vámjogi kedvezményét a 2. számú melléklet tartalmazza.


(18) A külföldön közlekedő magyar vízijármű személyzete és a külföldi vízijármű magyar személyzete  az 1. számú mellékletben meghatározottak szerint kereskedelminek nem  minősülő vámárukat - legalább évi százhúsz nap külföldi szolgálat után -vámmentesen hozhatja be,ha azok értéke egy naptári év alatt a százezer forintot nem haladja meg.


                           115.§

(1) Vámmentes az alapítvány és közalapítvány javára,  az alapító okiratban meghatározott közérdekű  cél  teljesítésével  kapcsolatban, ellenérték  nélkül  beérkező   vámáru, - a maximum ötszemélyes személygépkocsi és motorkerékpár kivételével - amennyiben  a kezelő szerv a nyilvántartásba vételt igazolta.

(2) Az e jogcímen vámmentesen behozott vámáru a vámkezelés-
től számított három éven belül csak  a vámkezeléskor  érvé-
nyes szabályok szerinti vámteher kamattal  növelt értékének
megfizetése után idegeníthető  el, illetve használható vállalkozási tevékenység végzésére.

(3) Nem minősül vállalkozásitevékenységnek  az ellenszolgáltatás nélküli használatbaadás, ha az az alapító okiratban meghatározott közérdekű cél  érdekében  történik.

                           116.§

Vámmentes  a külföldi céggel kötött megállapodás alapján  a
sportszervezet (ideértve a sportegyesületet és  annak  szö-
vetségét is) részére ellenszolgáltatás nélkül  érkező,  ke-
reskedelmi forgalomba nem kerülő sporteszköz,sportfelszerelés és sportruházati cikk, ha a sportszervezet vezetője a nyilvántartásba vételt igazolja,és  három éven belül nem idegenítik el.

                           117.§

(1) Vámmentesek a vonatkozó nemzetközi megállapodás rendel-kezéseinek megfelelően  behozott,  oktatási  és  tudományos eszközök, tudományos műszerek; oktatási,   kulturális jel-
legű vizuális és auditív  anyagok,  könyvek,  dokumentumok,
újságok, folyóiratok, műalkotások, műtárgyak, valamint a vakok számára készült dombornyomású kiadványok és azok a vakok részére készült  tárgyak, amelyek a vakok intézményei vagy az őket segélyező szervezetek részére érkeznek.

(2) Amennyiben a nemzetközi megállapodás a vámmentes vámke-
zelést csak az illetékes hatóság által kijelölt szervezetek
részére biztosítja, a kijelölést aszakminisztériumok véleményének kikérése után a vámszervezet központi szerve végzi. A kijelölés feltételeit e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.

(3) Az (1) bekezdésben említett vámáruk közül a  tudományos
műszerek és készülékek a kijelölt  szervezetek  részére  is
csak akkor vámkezelhetők vámmentesen, ha azokkal  tudományos szempontból egyenértékű műszereket és készülékeket a behozatal időpontjában Magyarországon  nem gyártanak  és tudományos jellegüket elfogadható módon igazolják.

(4) A vámmentesen vámkezelt tudományos műszerekkel  és  ké-
szülékekkel vállalkozási tevékenység nem végezhető,  azokat
a vámkezeléstől számított öt éven belül elidegeníteni, bér-
be, lízingbe vagy használatba adni csak a behozatalkor  ér-
vényes szabályok szerint kiszabott vámteher  és annak kama-
tai megfizetése után lehet. E rendelkezés alkalmazása szem-
pontjából nem minősül elidegenítésnek (bérbe- vagy használatba adásnak) a  tudományos  műszerés készülék e § szerint vámmentességre jogosult  szervezetnek való  átadása, bérbe vagy használatba adása. Az  ilyen átadást  azonban a vámkezelést végző vámhivatalnál be kell jelenteni.

                           118.§

(1) Vámmentesek a külföldi  állami  szervek  és  nemzetközi

szervezetek közcélú- így különösen a szociális, egészségügyi, nevelési, oktatási, környezetvédelmi, foglalkoztatáspolitikai,  műemlékvédelmi, közrend- és közbiztonsági, védelmi, nemzetbiztonságiés tűzvédelmifeladatok ellátását segítő - ajándékai.

(2) Vámmentesek atudományos, művészeti  és  más  közérdekű intézmény nyilvános gyűjteményébe  felvételre  kerülő  tár-gyak, - ideértve az Egyetemes Postaegyezmény alapján csereként érkező bélyegeket is -ha az intézmény  vezetője  a nyilvántartásba  vételt igazolja, és azokat öt évig nem idegeníti el.

(3) Vámmentesek a nevelési-oktatási és felsőoktatási, a tudományos  és  egészségügyi intézmények, valamint más, oktatási, tudományos vagy egészségügyi tevékenységet folytató alapítványok, közalapítványok és köztestületek részére ajándékként vagy csereképpen érkező oktatási,tudományos vagy kutatási célokra szolgáló tárgyak, ha az intézményvezetője a nyilvántartásba vételt igazolja. Ezeket avámárukat ötéven belül  csak az elidegenítéskor hatályos jogszabályi előírások szerinti vámteher megfizetése esetén lehet elidegeníteni.

(4) Vámmentesek a törzskönyvezési értékelés vagy  az  enge-
délyezett tudományos vizsgálat  céljából  ellenszolgáltatás
nélkül beérkező, humángyógyításra használt  gyógyszerkülde-
mények.

(5) Vámmentesek az  emberi  eredetű  gyógyászati   anyagok,
valamint avér- és szövetcsoportok meghatározásához szolgáló
reagensek.

(6) Vámmentes a természetes személy részére érkező vagy ál-
tala behozott, gyógyszergyár vagy gyógyszertár által kisze-

relt, bontatlan csomagolású gyógyszer, valamint  gyógyászati segédeszköz, a kezelőorvos által előírt mennyiségben.

(7) Vámmentes a speciális diétát igénylő krónikus betegségben szenvedő személyek, illetőleg ezek szervezete részére gyógyászati célra behozottspeciális gyógyhatású élelmiszerkészítmény, amelyet ilyen élelmiszergyártó üzem bontatlan csomagolásban küld be. Az ilyenspeciális gyógyhatású élelmiszerkészítmény vámmentes vámkezeléséhez az illetékeskezelőorvos igazolása szükséges. Az említett szervezet részére történő behozatal esetén a vámkezeléshez csatolni kell a szervezet arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy a vámmentesen kezelt élelmiszerkészítmény az arra rászoruló tagok részére kerül szétosztásra. Az említett céltól eltérő felhasználás esetén a vámterhet a 45.§ (5) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint  kellmegfizetni.

(8) Vámmentesek a hírközlő szervek  részére  devizafizetési
kötelezettség nélkül vagy csereképpen érkező  híradók, hír-
anyagok, televíziós  filmek, hanglemezek és  magnetofonsza-
lagok, valamint más módon rögzített kép- és hanganyagok.

                           119.§

(1) Vámmentes az  ellenszolgáltatás  nélkül  érkező  könyv,
folyóirat, zenemű, levél, okmány  és  ügyirat,  ideértve  a
posta, szállítmányozó és fuvarozó,  továbbá  utazási  iroda
részére ellenszolgáltatás nélkül érkező nemzetközi  díjsza-
bást és menetrendkönyvet.

(2) Vámmentesek az ellenszolgáltatás nélkül beérkező és ugyancsak ellenszolgáltatás nélkül szétosztásrakerülő, kereskedelmi forgalomba nem kerülő,az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott egyedi, illetve összértékű reklám és propaganda anyagok.


(3) Vámmentesek az ellenszolgáltatás nélkül beérkező, kereskedelmi forgalomba nem kerülő áruminták, ha összértékük, illetve egyedi értékük az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott összeget nem haladja meg. Ha az áruminta egyedi értéke az engedélyezett összeget  meghaladja, csak  akkor kezelhető vámmentesen, ha az   árubemutatásra kötelezett azt saját költségére és veszélyére további rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná teszi.

(4) Vámmentesek a devizaműveletek végzésére  felhatalmazott pénzintézetek részére  külföldről  behozatalra  kerülő csekkek, váltók, forgalomban levő érmék, bankjegyek és a devizagazdálkodás céljára szolgáló nemesfémek. Amennyiben az   ezen céllal beérkező  monetáris (pénzügyi tartalék, fedezet) nemesfém a behozatalt követő öt éven belül értékesítésre kerül, a vámterhet a 45.§ (5) bekezdése szerint  kell kiszabni. Nem kell az előzőekben meghatározott terheket utólag megfizetni  a devizagazdálkodás céljára  behozott nemesfémeknek a   devizaműveletekre   felhatalmazott pénzintézetek közötti  átadása esetén. Ezen pénzintézetek  devizaműveletek végzésére kapott jogosultságukat a vámkezeléskor igazolni kötelesek.

(5) Vámmentesek a Magyar Nemzeti Bank részére a jegybanki feladatok ellátásával és a devizahatósági jogkör gyakorlásával vagy a devizagazdálkodási teendőkkel kapcsolatban érkező küldemények.

(6) Vámmentesek a külföldi  sportrendezvényeken,  művészeti
és tudományos pályázatokon, kiállításokon  nyert  serlegek,
érmék, plakettek, oklevelek és hasonló, lényegében  szimbó-
likus értékkel bíró tárgyak. A vámmentes kezelés feltétele,
hogy az említett tárgyak ilyen jellege hitelt érdemlően bi-
zonyított legyen.


                           120.§

Vámmentes a műemléknek  minősülő építmény vagy műtárgyhelyreállítása, felújítása céljából ellenszolgáltatás nélkül beérkező  és e célra felhasználtépítőanyag, épületberendezési, épületgépészeti, burkoló,  díszítő anyag. Amennyiben az említett árukért ellenszolgáltatást nyújtanak, a  vámmentes kezelés  feltétele,  hogy  az adott terméknek a behozatal időpontjában hazai gyártása  ne legyen, és a műemlék,  műtárgy jelleget hitelt érdemlően igazolják.

                           121.§

(1) Vámmentes a bűnügyi jogsegély keretében és a büntetőeljárás felajánlása mellettküldött bűnjel.

(2) Vámmentes a vámhivatali felügyelet mellett  megsemmisí-tett vámáru, vagy hamegsemmisítés helyett azt a vámáru felett rendelkezésre jogosult szociális vagy karitatív célra ellenszolgáltatás nélkül - a vámszervezet központi szerve engedélyével a vámhivatal jelenlétében - a szociális vagy karitatív szervezetnek átadja.

(3) Vámmentes az államnak ellenszolgáltatás nélkül felaján-
lott és az állam által elfogadott vámáru.

(4) Vámmentes az elkobzott vámáru.

                          122. §

Vámmentes az elhalálozott  földi  maradványait  tartalmazó
koporsó  és hamvait tartalmazó hamvveder, továbbá temetés-
re behozott,nem kereskedelmi mennyiségű koszorú és más ke-
gyeleti tárgy.

                          123.§

Vámmentes a kereskedelmi forgalomban az e törvény  végrehajtási rendeletében  meghatározott  legkevésbé  fejlett fejlődő országokból származó és onnan közvetlenül vásárolt áru.

                          124.§

(1) Vámmentesek a tengeri hajók beszerzése, és az ilyen hajók építésekor felhasználásra kerülő, külföldről származó anyagok és alkatrészek.

(2) Vámmentesek a tengeri halászat termékei  és  más  olyan
termékek, amelyeket  Magyarországon  bejegyzett  hajók  más
ország parti tengeréből vagy anyílt tenger vizéből nyertek.

(3) Vámmentesek az olyan áruk, amelyeket  az  (2)  bekezdés
szerinti feltételeknek megfelelő  gyártóhajókon  állítottak
elő az ott megnevezett termékekből.

                           125.§

A 100-124. §-okban meghatározott vámmentességek a csempészet, vámorgazdaság, vámszabálysértés tárgyát képező,el nem kobzott vámárukra nem alkalmazhatók.

                         IV. Fejezet
                          Vámteher

               A vámfizetési kötelezettség

                           126.§

(1) A vámteherre, a kamatra, bírságra, szemledíjra és költ-
ségtérítésre  a  kiszabás, a közlés, az esedékesség, a fi-

zetés,  a  helyesbítés, a behajtás, az elévülés és  a jog-
orvoslat tekintetében - ha törvény másként nem rendelkezik -e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

(2) Vámfizetésre kötelezett:

a) az a vámáru felett rendelkezésre jogosult, aki annak belföldi forgalom számára történő vámkezelését saját nevében, saját számlája terhére kéri, továbbá

b) az, aki a vámáru felett rendelkezésre jogosult megbízása alapján,
1. a vámárut saját nevében, de a megbízója számlája terhére kéri a belföldi forgalom számára vámkezelni, vagy
2. a vámteher, illetőleg a vámtartozás megfizetésére
- a vámhivatal egyetértésével - kötelezettséget vállal (vámfizetés átvállalása), vagy
3. a vámteher megfizetésére készfizető kezességet vállal,

c) aktív feldolgozás és ideiglenes behozatal esetén az előjegyzést kérő,

d) az, akia vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozza, vagy az ilyen forgalomba hozatalt elősegíti,

e) aki a vámárut azzal a kötelezettséggel veszi át, hogy azt változatlan állapotban megőrzi, vagy a vámhivatalnak bemutatja, de ennek a kötelezettségének - tevékenységi körén belül vagy kívül eső,általa el nem hárítható ok esetét kivéve - nem tesz eleget,


f) az, akiolyan vámárut szerez meg, amelyről tudja vagy kellő gondosság mellett tudnia kellett volna, hogy az vámteherrel terhelt.

(3) A vámkezelést kérőnek nyilatkoznia kell arról, hogy a vámkezelést saját nevében  a saját számlájára vagy saját nevében, de a megbízó számlája terhére kéri. Ilyennyilatkozat hiányában az árunyilatkozatot vissza kell adni.

(4) A (2) bekezdés b) pont2. alpontjában szabályozott átvállalást a vámhatóság csak  kezesség vállalására és halasztott vámfizetésre jogosított engedéllyel rendelkezőtől fogadhat el.

(5) A vámhatóságnak a vámteher megállapítására, beszedésére kiható körülményben, vagy a vámfizetésre kötelezett  személyében való tévedése a vámfizetésre kötelezettet - az elévülés esetét  kivéve - nem mentesíti  a  jogszerűen  kiszabható  vámteher  megfizetése alól.

(6) A (2) bekezdés szerint vámfizetésre kötelezettek az ugyanazon vámárut terhelő vámteher megfizetéséért egyetemlegesen felelősek. Nem vonatkozik az egyetemleges fizetési kötelezettség a szervezet alkalmazottjára.

                           127.§

A vámfizetési  kötelezettség szempontjából a vámárut jogel-
lenesen belföldi forgalomba  hozónak  kell  tekinteni  azt,
aki

 a)a vámárut a belföldi   forgalom számára való vámkezelés nélkül, vagy a vámhatóság megtévesztésével történt vámkezelés után belföldi forgalomba hozza, megszerzi, az 
ilyen forgalomba hozatalt elősegíti, illetőleg az ilyen vámárut felhasználja,

b) a rendelkezési jog korlátozásával vagy feltételtől  füg-
   gően,  vámmentesen,  kedvezményesen vagy  az  előírások-
   nak megfelelően más módon vámkezelt,továbbá a vámjogszabályoknak megfelelően behozott  vámárut  a  korlátozástól, illetőleg a feltételtől vagy a jogszabály rendelkezésétől eltérően elidegenít, megtart,  használ, felhasznál,   megsemmisít, vagy ezek megvalósításában közreműködik.

                           128.§

(1) A vámhatóság megtévesztésével történik a vámkezelés, ha
az árunyilatkozatot adó a vámteher vagy a vámbiztosíték megállapítása és  beszedése szempontjából lényeges körülmények tekintetében valótlan nyilatkozatot ad.

(2) A vámteher megállapítása és beszedése szempontjából az (1) bekezdés szerinti lényeges körülmények a vámáru jellege, értéke, mennyisége, származása, vámtarifaszáma és vámtétele,a vámfizetésre kötelezett  hivatalos azonosító száma, valamint minden olyan körülmény,  amely  a  vámterhek  fizetését, a vámmentességet, vagy a vámkezeléshez szükséges engedély megadását befolyásolja.

                    A vámteher kiszabása

                           129.§

(1) A vámterhet - kivéve a jogellenes belföldi  forgalomba-
hozatal esetét - a vámárunak a  belföldi forgalom  számára,
illetve - a forgalmi adók kivételével - az aktív  feldolgo-

zásban és ideiglenes behozatalban történő vámkezelésekor, a
benyújtott  árunyilatkozat elfogadásának  napján  érvényes
előírások szerint, forintban kell kiszabni.

(2) A vámáru jogellenes forgalomba hozatala esetén a  vám-
terhet   az elkövetés napján, ennek ismerete hiányában pe-
dig a felfedés napján érvényes jogszabály  előírásai  sze-
rint, forintban kell kiszabni.

(3) A vámhatóságnak a vámterhet   jogcímenként az alábbiak
szerint külön-külön kell kiszabni, illetve kivetni

a) a vámot a vámérték alapján és a vámtarifában, illetve  a
   12.§ (4) bekezdésében meghatározott vámtétellel;

b) a vámkezelési díjat a  törvény végrehajtási rendeleté-
   ben meghatározott mértékben, a vámérték alapján;

c) a vámmal együtt kivetett adókat,illetéket és más, a vámhatóság által kivetett kötelező befizetést a vonatkozó
   jogszabályokrendelkezései  alapján;

d) a vámpótlékot, továbbá a dömpingellenes vámot és az értékkiegyenlítő vámot a vámérték alapján, a vámtétel mellett, jogszabály, illetve az annak alapján kiadott államigazgatási határozatban meghatározott mértékben.

                           130.§

(1) Az aktív feldolgozásban vámkezelt áru után  keletkezett
és külföldre vissza nem szállított hulladékot  és   mellék-
terméket terhelő  vámterhet a vámáru tényleges  állapotának
megfelelően  kell kiszabni. Ez  nem  lehet  több,  mint  az
eredeti állapotnak megfelelően kiszabott vámteher.


(2) A passzív feldolgozásból visszahozott áruhoz külföldön
hozzáadott külföldi anyag, alkatrész vagy feldolgozási díj
- ideértve a javítási költséget is - után  fizetendő   vám-
terhet a készáru vámtételével kell kiszabni.

(3) Az ipari vámszabadterületről belföldre szállított vámáru belföldi forgalom számára történő vámkezelésekor a vám alapját - függetlenül attól, hogy a vámáruban belföldi eredetű áru értéke is szerepel - a teljes ügyleti értékben kell megállapítani. Ilyen esetben a belföldi forgalom számára való vámkezelésnél a 154.§ (1)-(2)bekezdéseinek rendelkezéseit kell alkalmazni.

                           131.§

A külföldi fizetőeszközben kifejezett vámértéket  -  ha  e
törvény másként nem rendelkezik -  a Magyar  Nemzeti  Bank
által megállapított hivatalos devizaárfolyamon kell forintra átszámítani a vámkezelést megelőző hét hétfőjén (ha a hétfő munkaszüneti nap, akkor a következő munkanapon) érvényes devizaárfolyamnak megfelelően.

              A vámteher közlése, esedékessége

                           132.§

(1) A vámterhet - ideértve a helyesbítéskor  megállapított
fizetési kötelezettséget is - a vámfizetésre  kötelezettel
a  kiszabás  napjától  számított  három  munkanapon  belül
írásbeli  határozattal kell közölni. Az így  megállapított
fizetési kötelezettség - a (3) és (4) bekezdésben  foglal-
tak kivételével - a közlés napján esedékes.


(2) Az (1) bekezdés  alkalmazása  szempontjából  a  közlés
napja az a nap, amikor a vámfizetésre kötelezett részére a
vámteher összegéről és afizetési kötelezettségről szóló határozatot kézbesítették.

(3) Az aktív feldolgozásban  és  ideiglenes   behozatalban vámkezelt és külföldre vissza nem szállított vámáru utánki-szabott vámteher - amennyiben e törvény másként nem rendelkezik - a belföldi forgalomba hozatal napján, legkésőbb azonban a visszaviteli határidő lejártát követő napon esedékes.

(4) Az aktív  feldolgozásban  és  ideiglenes  behozatalban vámkezelt  vámáru után - amennyiben azzal  a  visszaviteli határidőt követő ötödik munkanapig nem számoltak el - a forgalmi adókat a  73. § (4) bekezdéseszerint hozott határozatban kell kivetni.  A forgalmi adó ilyen esetben a kivetés napján esedékes.

(5) A jogellenesen forgalomba hozott vámárut terhelő  vám-
teher a forgalomba hozatal napján, ha pedig ez azidőpont nem állapítható meg, a felfedés napján válik esedékessé.

                   A vámteher megfizetése

                           133.§

(1) Az esedékes vámterhet - a (2) és (5)  bekezdésben, valamint a  134.§-ban foglalt  kivétellel  -  a  vámáru kiadása előtt, a közlést követő öt munkanapon belül kell a vámfizetésre  kötelezettnek a fizetés jogcímeinek megfelelően  elkülönített bevételi számlára megfizetni (azonnali vámfizetés).


(2) A visszaviteli határidő lejártáig vissza nem szállított
vámáru vámterhét a 132.§ (4) bekezdésében említett  határo-
zat közlését követő öt munkanapon belül kell megfizetni.

(3) A vámterhet a vámfizetésre kötelezett készpénzben, átutalási postautalvány felhasználásával,  banki átutalással, vagy bankkártya alkalmazásával  fizeheti meg.Bankszámlával és adószámmal nem rendelkező természetes személy a vámterhet csak készpénzben vagy átutalási postautalvány felhasználásával, míg bankszámlával és adószámmal rendelkezők banki átutalással vagy bankkártya használatával fizethetikmeg. A készpénzzel történő befizetés igazolására a vámhatóság csak az általa kiállított pénzforgalmi bizonylatot vagy annak tartalmával mindenben megegyező befizetési igazolást fogad el.

(4) A vámteher megfizetését a vámfizetésre kötelezett-az (5) bekezdésben foglaltakkivételével- legkésőbb a fizetési határidőt követő első munkanapon - a pénzforgalmi bizonylat eredeti példányával - köteles a vámhivatalnál igazolni.

(5) A  vámszervezet központi szerve - kérelemre - általános engedélyt  adhat arra,  hogy  a  vámfizetésre  kötelezett a vámterhet - a (2) bekezdésben foglaltakat kivéve - az esedékességtől számított tizenöt  munkanapon belül  fizesse meg (halasztott  vámfizetés).  A  halasztott vámfizetésre engedély akkor adható, ha

a) a vámfizetésre kötelezett  a  kérelem  benyújtását  meg-
előző tizenkét hónapban rendszeresen - átlagosan legalább heti egy alkalommal - kért vámkiszabással járó vámkezelést, vámfizetési  kötelezettségének    határidőre eleget tett, vámtartozása nincs, és

b) a kérelmező számláját vezető  pénzintézet  a  kiszabásra
kerülő vámteher megfizetésére legalább az előző évi vámfizetési kötelezettség egy hónapra eső átlagának erejéig, legfeljebb 200 millió forint összegű, jövedéki termék esetében az előző évi vámfizetési kötelezettség három hónapra eső átlagának erejéig, legfeljebb 400 millió forint összegű kezességet vállal; c) a vámtartozást kivéve az a) pont alkalmazásától a vámhatóság eltekinthet, ha a vámfizetésre kötelezett  havi vámterhe várhatóan meghaladja az ötmillió forintot  és  a b) pontban írt kezességet belföldi pénzintézet  által felülgarantált vagy az MNB által elfogadható külföldi pénzintézet vagy a  szakmai  szövetség adja. Ilyen esetben az engedély egy évre  feltételes, a fizetési határidő elmulasztása esetén vissza kell vonni. Az engedély egy év után válik feltétel nélkülivé;


(6) Az (5) bekezdés a) pontja alkalmazásának  tekintetében,
amennyiben a vámfizetésre kötelezett a kérelem  benyújtását
megelőzően tizenkét hónapnál rövidebb időn belül kezdte meg
vámfizetéssel járó tevékenységét, a feltételek   meglétét jogelődjénél, gazdasági társaság esetén  pedig a többségi tulajdonnal  rendelkező tagnál (tagoknál) kell vizsgálni.

(7) Ha a vámfizetésre kötelezettnek a halasztott  vámfize-
tési engedély kiadása után - folyamatos  tevékenység  mel-
lett - két éven keresztül nem keletkezik vámtartozása,  az
(5) bekezdés b) pontjában írt kezességvállalás mértékét az átlagos évi vámteher 4 %-ában kell megállapítani.

(8) A 7.§ (3) bekezdése alapján  kezesség vállalására  en-
gedéllyel rendelkező szállítmányozó és vámközvetítő egyúttal halasztott vámfizetésre is jogosult.

(9) Amennyiben a halasztott vámfizetésre jogosult az engedélyben meghatározott feltételeket megszegi, a vámhatóság az engedélyt visszavonja. Ilyen esetben a halasztott vámfizetésre újabb engedély  - az egyéb feltételek megléte esetén is - csak az engedély visszavonását követő két év elteltével adható.

(10) A vámhivatal a vámfizetés  megtörténtét  a   vámokmányon  igazolni  köteles.  Halasztott  fizetésre   jogosult esetén  a vámkezelés igazolása a befizetésről  szóló pénz-intézeti  bizonylattal  együtt szolgál a vámfizetés  meg-történtének igazolására. Nem kereskedelmi forgalomban a szóbeli árunyilatkozat alapján kiszabott és befizetett vámteher esetén a vámjegy szolgál a vámfizetés megtörténtének igazolására.

            Fizetési halasztás, részletfizetés

                           134.§

(1) A határozatot  hozó  vámhivatal  természetes   személy
részére a nem kereskedelmi forgalomban  kiszabott  vámteher
megfizetésére  huszonnégy  havi  fizetéshalasztást   vagy
részletfizetési kedvezményt engedélyezhet, feltéve,hogy a
vámfizetésre   kötelezett  igazolja  vagy   valószínűsíti,
hogy   a   vámteher egyösszegű megfizetése családi,  jöve-
delmi, vagyoni  és  szociális körülményeire  is  tekintet-
tel  aránytalanul  súlyos megterhelést jelentene  részére.
Forgalmi adókra - az előzőekben említett feltételek  fenn-
állása esetén is -  fizetési  halasztás, illetve  részlet-
fizetés csak annak a természetes személynek adható, aki a
forgalmi adóknak nem alanya.

(2) A vámhatóság a lízingszerződés  alapján  behozott   és
belföldi forgalom  számára  vámkezelt  termelőeszköz  után

kiszabott vámteherre - a forgalmi adók kivételével - a lí-
zing futamidejére, de legfeljebb hatvan hónapra részletfi-
zetést   engedélyezhet. Amennyiben a lízinget exportfej-
lesztő pályázati rendszerben bonyolítják le(a továbbiakban:
pályázati lízing),a részletfizetés   kamatmentes.  A  tör-
lesztő  részletek   megfizetését  hathónaponkénti  egyenlő
összegben  kell teljesíteni. A részletfizetési  kedvezmény
a használt,  illetőleg  a  belföldön  további  bérbe  vagy
használatba adás céljából behozott  termékre  nem  engedé-
lyezhető.

                           135.§

(1) A 134.§ szerint engedélyezett   részletfizetési   ked-
vezményt azonnali hatállyal vissza kell vonni,  ha

a) a vámfizetésre kötelezett a részletfizetési  feltétele-
   ket nem  teljesíti;
b) a részletfizetési kedvezmény tárgyát  képező   termelő-
   eszközt a kedvezmény ideje alatt elidegeníti,  haszná-
   latba  vagy  bérbeadja;  vagy
c) a lízingszerződés megszűnik és a vámáru belföldön marad.

(2) A pályázati lízing alapján vállalt kötelezettségek nem, vagy részbeninem teljesítése  esetén  a  134.§-ban  biztosított kedvezmények a következőképpen módosulnak:

a) ha a pályázati lízing  alapján vállalt kötelezettség teljesítése nem haladja meg az ötvenegy %-ot, a részletfizetés kamatmentessége visszamenőleges hatállyal megszűnik;
 b) a kötelezettségek ötvenegy % feletti teljesítése esetén a teljesítési  aránynak  megfelelően  módosul  a kamatmentes részletfizetési kedvezmény, amit a vámhivatal akamatkülönbözet utólagos kivetésével érvényesít.


(3) A pályázati lízing alapján vállalt kötelezettségek teljesítését a vámfizetésre kötelezettnek a részletfizetés lejártáig igazolnia kell. Az igazolás hiányában a  vámhivatal haladéktalanul intézkedik a 143.§ (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott kamat kiszabása és beszedése iránt.

           A vámbevételek elszámolása és kezelése

                           136.§

(1) A befizetett vámterhet a  vámhatóságnak  jogcímenként
kell elszámolni és kezelni.

(2) Amennyiben a vámteher  megfizetésének  biztosítása  a
vámhivatalnál előre letétbe helyezett készpénzes vámbizto-
síték formájában történt, a vámterhek kiegyenlítésére jog-
címenként e letét terhére kerül sor, a visszajáró  vámbiz-
tosítékot azannak felszabadítását követő  tizenöt  napon belül vissza kell fizetni.Ezen határidőn túli  visszafizetés esetén  a  vámhatóság  a 143.§ (1) bekezdésének a) pontjában  megállapított kamatot köteles fizetni.

(3) A vámárut terhelő zálogjogból eredő igények érvényesítésekor - külön törvényen alapulóan -  a vámhatóságot megelőző zálogjogi igények kielégítése, a vámteher  elszámolása, valamint a más, jogszabályon alapuló,a vámhatósági zálogjogot követő zálogjogi igényekkielégítése után fennmaradó összeg - amennyiben törvény másként nem rendelkezik -az elévülési időn belül a vámfizetésre  kötelezett vámtartozására számolható el.

(4) A vámhatóság a bevételi számla pénzintézeti jóváírását
követő öt munkanapon belül köteles a könyvelést elvégezni.

(5) A  vámhatóságnál  nyilvántartott,  de  téves  bevételi
számlára történt befizetést befizetettnek kell  tekinteni.
Ez esetben a vámhatóság az  ügyfél  utólagos  rendelkezése
alapján kamatmentesen intézkedika befizetés számlák közötti átvezetéséről, ha a befizetés egyébként határidőn belül történt.

(6) Túlfizetés esetén, és amennyiben a  befizetési  bizony-
latból nem állapítható meg  a  befizetés  rendeltetése,  a
vámhatóság a fennmaradó összeget  elszámolhatja a vámfize-
tésre kötelezett korábbi vámtartozásaira. Először a vámot,
majd avámkezelési díjat,statisztikai illetéket, fogyasz-tási adót, és egyéb kötelező befizetést, illetve a kamatot és költségtérítést számolja el. A fennmaradó összeget a vámhivatal által  kivetett  általános forgalmi adóra írja jóvá.

(7) Amennyiben a vámfizetésre kötelezett javára, a (3),(5)-
(6) bekezdések alapján visszafizetési kötelezettség kelet-
kezik, a vámhatóság az összeget,a (3) bekezdés szerinti elszámolást, az (5) bekezdés szerinti utólagos átvezetést, vagy a (6) bekezdés szerinti elszámolást követően a befizetéstől számítottharminc napon belül  kamatmentesen fizetheti vissza. Ezen határidőn túli visszafizetés esetén a vámhatóság a 143.§ (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott mértékű kamatot köteles fizetni.

(8) A  jogcímenként  nyilvántartott,  egyenként  kisössze-
gű (száz forint alatti) tételeket nem kell megfizetni, il-
letőleg visszafizetni.

(9) A  számlavezető  vámhivatala  vámfizetési   folyószám-
lák  helyzetéről  jogcímenként köteles negyedévenként zár-
latot készíteni és az egyenlegről azügyfelet évente rendszeresen, külön kérésreharminc napon belül értesíteni.

                  A vámteher helyesbítése

                           137.§

(1) Ha a kereskedelmi  forgalomban  behozott  vámáruknak  a
vámteher  kiszabásakor elfogadott vámértéke nem felel meg a
vámteher   kiszabása  céljából  megtartott  vámvizsgálatkor
fennállott valóságos vámértéknek, a vámterhet az   elévülés
határidején belül kérelemre vagy  hivatalból   helyesbíteni
kell.

(2) A helyesbítés  címén megállapított fizetési kötelezett-
séget  - függetlenül attól, hogy az a vámfizetésre  kötele-
zettet vagy a vámhatóságot terheli - határozattal kell meg-
állapítani.

(3) Amennyiben a vámfizetésre  kötelezett javára  visszafi-
zetési  kötelezettség  keletkezik,  azt  a fizetési kötele-
zettséget megállapító határozat jogerőre emelkedésétől szá-
mított harminc munkanapon belül kell teljesíteni. Ezen határidőn túli visszafizetés esetén a vámhatóság a 143.§ (1)
bekezdésének a) pontjában megállapított kamatot köteles fizetni. (4) A helyesbítésre vonatkozó részletes szabályokat e  tör-
vény végrehajtási rendelete határozza meg.

                 A vámteher visszatérítése

                           138.§

(1) A befizetett  vámterhet  -  a  vámmal  együtt  fizetett
forgalmi adók kivételével - a vámhatóság köteles visszatéríteni ha:

a) a vám esedékessége napjától számított három éven  belül
   a vámfizetésre kötelezett  igazolja,  hogy  a  belföldi
   forgalom számára vámkezelt árut az eredeti küldő címére
   vagy rendelkezése alapján - a  szerződés  meghiúsulása,
   illetőleg a szerződésen alapuló szavatossági és  jótál-
   lási igények alapján - külföldre kiszállította (külföl-
   di tértiáru);

b) a vám esedékessége napjától számított három hónapon  be-
   lül a vámfizetésre kötelezett igazolja,  hogy  az  aktív feldolgozásban, vagy ideiglenes behozatalban kezeltvámárut  a visszaviteli  határidő   lejártáig  külföldre visszaszállította, vámraktárba beraktározta;

c) a vámfizetésre kötelezett a vám  esedékességétől számí-
   tott egy éven belül igazolja, hogy vámmentességre, vám-
   kontingens igénybevételére vagy kedvezőbb vámtétel  al-
   kalmazására jogosult;

d) a vámfizetésre kötelezett vagy az exportőr a vám  esedé-
   kességétől számított két éven belül igazolja, hogy

   1.a lecserélés címén behozott és  a  belföldi  forgalom
      számára vámkezelt áru ellentételeként - a behozatalt követően -az azzal azonosvámtarifaszám (kötelező al-szám és a magyar alszám) alá tartozómagyar származású vagy a belföldi forgalom számára vámkezelt árutkülföldre kiszállította, valamint azexportőr és importőr azonos. Ez esetben a visszatérítésnél csak a kiszállított áruval azonos értékkel megegyező vámértékre kalkulált vám vehető figyelembe. 
2. az exportáru csomagolásához  devizafizetési kötelezettséggel behozott csomagoló-és burkolóanyagot rendeltetés szerint felhasználta és külföldre kiszállította,
 3. a belföldi forgalom számára vámkezelt árut az exportált termékbe igazoltan beépítette, illetve felhasználta (annak alkotórészévé vált),és az exportáru külföldre való kiszállítása megtörtént. A visszatérítés további feltétele, hogy a vámfizetésre kötelezett az importárut terhelő vám- és  adófizetési  kötelezettségének igazoltan eleget tett, illetve az  exportőr belföldi szállítójától vámmal és egyéb költséggel terhelt import eredetű árut szerzett be, és ezt számlával igazolja.

4. az általa  külföldről    behozott és a belföldi forgalom számára vámkezelt  árut    változatlan állapotban, másik külkereskedelmi szerződés alapján külföldre kiszállította, és a  kiléptetés megtörténtét igazolja.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott vámvisszaté-
rítés nem alkalmazható,  ha  a  szavatossági  és  jótállási
igények érvényesítésével kapcsolatban a 105.§-ban  meghatá-
rozott vámmentességet igénybe vették.

(3)  E  §  rendelkezésének  alkalmazása   szempontjából   a
külföldre történő kiszállítás fogalmával egy  tekintet  alá
esik, ha az árut  a  jogszabály  előírásainak  megfelelően,
igazoltan vámszabadterületre, tranzitterületrekiszállították, vagy közvámraktárba betárolták.

(4) A  számlavezető  vámhivatala visszatérítendő  vámot  a
visszatérítésről rendelkező határozat jogerőre  emelkedésé-

től  számított tizenöt  napon  belül   köteles     visszau-
talni. Amennyiben ezt a határidőt elmulasztja, a 143.§  (1)
bekezdésének a) pontjában  meghatározott  mértékű  kamatot
köteles fizetni.

(5) Az egyszerűsített vámvisszatérítési eljárást ésfeltételeit a törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.

             A vámteher  mérséklése, elengedése

                           139.§

(1) Nem kereskedelmi forgalomban természetes személyek terhére kiszabott vámterhet, kamatot az elsőfokú határozatot hozó vámhivatal elengedheti vagy mérsékelheti, ha azok  megfizetése a vámfizetésre kötelezett és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti. A méltányossági kérelem elbírálásakor a vámhivatal a kérelemben felhozott indokok igazolására szólítja fel a vámfizetésre kötelezettet és a szociális körülmények feltárása érdekében megkeresheti az illetékes helyiönkormányzatot.

(2) Ellenérték nélkül beérkezett vámárukra a vámfizetésre kötelezett indokolt kérelmére az elsőfokú határozatot hozó vámhivatal vámmentességet vagy vámmérséklést engedélyezhet, ha a belföldi forgalom számára vámkezelt vámáru az állampolgárok széles körét érintő közösségi, - így különösen  szociális, egészségügyi, nevelési, kulturális, hitéleti,környezetvédelmi, településfejlesztési,nemzeti és etnikai  kisebbségi- feladatok ellátását szolgálja.

(3) A vámteher és a kamat mérséklését, illetve elengedését az (1)-(2) bekezdésekben meghatározott esetekben a kérelmet elbíráló vámhivatal a vámáru legfeljebb három éves elidege
nítési korlátozásához kötheti e törvény végrehajtási rendeletében foglaltak szerint.

(4) Az elsőfokú határozatot hozó vámhivatal a kamattartozást elengedheti vagy mérsékelheti, ha annak megfizetése a kérelmező szervezet gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené. Az elengedés feltétele a vámtartozás legalább 50 %-ának kiegyenlítése, a mérséklés feltétele a vámtartozás legalább 30 %-ának kiegyenlítése a kérelem érdemi elbírálása előtt.

                    A vámteher elévülése

                           140. §

A vámhatóság által

a) jogerősen kiszabott vámteher beszedési joga az esedékes-
   ségtől;

b) a tévesen nagyobb összegben kiszabott vámteher visszakö-
   vetelésére vonatkozó jog az esedékességtől;

c) a tévesen kisebb értékben közölt vagy nem közölt  vámte-
   her és a jogszerűen kiszabható  vámteher  különbözetének
   követelési joga a vámkezelés eredményének közlésétől;

d) a jogellenesen  forgalomba hozott vámáru utáni vámteher
   követelési joga az esedékességtől számított öt év elteltével évül el.


                         141. §

Nyugszik az  elévülés a  végrehajtási eljárás  felfüggesz-
tésének időtartama, a   vámtartozások  megfizetésére  adott
fizetéshalasztás  vagy részletfizetésikedvezmény, törvényben biztosított fizetési kedvezmények  és a feltételhez kötött vámmentesség ideje alatt.


                        V. Fejezet

                Jogkövetkezmények, költségek

                    Vámigazgatási bírság

                           142.§

(1)  Az e törvényben meghatározott 
     a) jelentkezési-, árubejelentési-, árubemutatási-, árunyilatkozat benyújtási-, vagy

     b) az átmeneti megőrzésre, a vámfelügyeletre és a vámkezelésre vonatkozó, valamint

c) a vámszabadterülettel és tranzitterülettel összefüggő kötelezettségek megszegése esetén az eljáró vámhatóságvámigazgatási bírságot szab ki.

(2) Ha a mulasztás vagy tevékenység következtében  vámhiány keletkezik,  vámigazgatási bírságként a  vámhiány  ötven %-át, szervezetesetében legalább ötvenezer forintot, termé



szetes személy esetében legalább ötezer forintot  kell ki
szabni.

(3) Amennyiben a kötelezettségszegés következményeként vámhiány nem keletkezik, a vámigazgatási bírság szervezetesetében százötvenezer forintig, természetes személy esetében tizenötezer forintig terjedhet.

(4) Ha az EUR.1 szállítási bizonyítványt, az EUR.2 okmányt, vagy származási nyilatkozatot tartalmazó számlát a külföldi vámhatóság a rajta lévő adatok ellenőrzése céljából visszaküldi Magyarországra, és az  utólagos  ellenőrzés során az adatok valótlannak bizonyulnak, az exportőr az eladási ár, annak hiányában  az áru értékének egy %-át, de  legalább ötvenezer, legfeljebb kétszázötvenezer forintvámigazgatási bírságot köteles fizetni.

(5) A  vámigazgatási  bírságot  a  vámhatóság  határozattal
szabja ki.

(6) Vámigazgatási bírságot nemlehet kiszabni,ha e törvény rendelkezései alapján kamatfizetési kötelezettség áll fenn, és a fizetendő kamat magasabb a kiszabható bírság összegénél, valamint ha természetes személy esetében akötelesség-szegés következtében szabálysértési eljárás indult.

(7) A vámfizetésre kötelezett által elmulasztott kötelezettség pótlólagosteljesítése esetén, amennyiben az  ügyfél a vámhatóság intézkedése előtttárja fel a mulasztást, és intézkedik a  teljesítés iránt, a (2) bekezdésben írtak huszonöt %-át kell vámigazgatási bírságkéntmegfizetni.

(8) A vámigazgatási bírságot -a fizetésre kötelezett kérelmére - a vámszervezet illetékes területi szerve elengedheti vagy mérsékelheti, ha

 a)a fizetésre kötelezettel szemben három éven belül vámigazgatási bírság kiszabására nem került sor, és


b) a vámigazgatási bírság megfizetése a fizetésre kötelezett és  közeli hozzátartozói megélhetését, kereskedelmi forgalommal kapcsolatban a gazdálkodó  tevékenységének folyamatosságát súlyosan veszélyeztetné.

                           Kamat

                           143.§

(1) Ha e törvény eltérő  rendelkezést  nem  tartalmaz,

 a) a fizetési kötelezettség elmulasztása esetén, a jegy-
    banki alapkamat kétszeresének 365-öd részét;

 b) azengedélyezett fizetési halasztás,  illetve  részlet-fizetés idejére, valamint ha a feltételtől függő vám-mentesség vagy vámkedvezmény alkalmazásával vámkezelt vámáru után a vámot a feltétel feloldása érdekében utólag  megfizetik, a jegybanki  alapkamat  365-öd részét,

kell naponta megfizetni.

(2) A kamatot a fizetési kötelezettség elmulasztása  esetén
a határidő lejártát követő  naptól  a  teljesítés  napjáig,
egyéb esetekben a vámteher közlésének napjától  az  engedé-
lyezett határidő napjáig terjedő időszakra kell felszámíta-
ni. A kamat alapja a vámteher  vagy a vámteher különbözete.

(3) A kereskedelmi áruforgalomban behozott  és   ideiglenes
behozatalban vagy aktív  feldolgozásban - a vámáru hulladé-
ka, mellékterméke  kivételével - vámkezelt vámáru  után   a

vámkezelés napjától  a  belföldi  forgalom számára  történő
vámkezelés napjáig  - a 73. § (4)  bekezdése alkalmazása esetén a visszaviteli határidő lejártáig - az (1) bekezdés a) pontja szerinti kamatot kell fizetni, ha azokra az említett vámeljárások során készpénzbiztosítékot nem nyújtottak.

(4) A 135.§ (1)-(2) bekezdés szerinti esetekben aze § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott mértékű kamatot kell fizetni.

(5) A kamatot (a kiszabható vámteherrel együtt  vagy  külön)
határozatban kell kiszabni és beszedni. A vámhatóság terhé-
re az (1) bekezdés a) pontjábanmeghatározott mértékben fel-számításra kerülő kamatot a vámfizetésre kötelezettnek a visszafizetendő vagy visszatérítendő összeggel együtt, hivatalból kell megfizetni.

(6) Nem kell kamatot fizetni, ha a 142.§ szerinti vámigazgatási bírság szabható ki és annak összege magasabb a kamat összegénél.

           Vámkezelési díj, statisztikai illeték

                           144.§

(1) A vámkezelés költségeinek megtérítése céljából - a vámmal együtt -a (2) bekezdésben és atörvény végrehajtási rendeletében megállapított mértékű vámkezelési díjat kell fizetni a(3) bekezdésben foglalt kivétellel.

(2) Az ideiglenes behozatalban bérlet, haszonbérlet  és haszonkölcsön jogcímén vámkezelt vámáruk esetében a vámkezelési díj mértéke a vámkezelés napjától a 73.§ (3) bekezdés szerinti elszámolás napjáig minden megkezdett hónapra a kiszabott vámkezelési díj 2 %-a.

(3) Nem kell a vámkezelési díjat kiszabni és beszedni, ha
a vámkezelés az etörvényben meghatározott, vagy nemzetközi szerződésen alapuló vámmentességalkalmazásával történik. 
(4) A (2) és (3) bekezdésben foglaltakat a statisztikai illetékre is alkalmazni kell.

(5) Kérelem esetén a kereskedelmi forgalomban a statisztikai illeték és a vámkezelési díj kiszabása alól a pénzügyminiszter felmentést adhat, ha annak nemzetgazdasági indokoltsága fennáll.

                 Szemledíj, költségtérítés

                           145.§

(1) A vámkezeléskor vagy utóellenőrzéskor  felmerült  szak-
értői és más vizsgálati díjat, továbbá a fuvarozási,   ki-
szállási és más költséget -a (2) és (4)  bekezdésben megha-
tározott kivétellel - a vámteherrel együtt, vagy a vámhiva-
tal eljárása során kell kiszabni és beszedni.

(2) A vámszervezet vámlaboratóriuma által kérelemre végzett laboratóriumi vizsgálat díja az elvégzett vizsgálat költsége, de legalább négyezer   forint, amelyet a  vizsgálatot kérő a többi költségtől  elkülönítve  köteles   átutalni vagy átutalási postautalvány felhasználásával  megfizetni.

(3) A  felmerült szakértői és más vizsgálati díjat a  vám-
kezelést kérőnek akkor kell megfizetnie,  a) ha a vámkezelés során a vizsgálat  elvégzésére  kifeje-    zett kívánságára  kerül sor, 
 b) ha a a jogorvoslati eljárás során kért szakértői  vizs-
    gálat a vámhatóság megállapításával szemben  az  ügyfél
    állítását nem támasztja alá,
 c) az  utóellenőrzés megszakítása miatt felmerült  költsé-
get, ha az utóellenőrzés megállapítása rá nézve terhelő adatot tartalmaz,
 d)ha a laboratóriumi vizsgálatra azért került sor, mert a vámkezelést kérő által benyújtott analízis bizonyítvány alapján az áru vámkezelése nem volt elvégezhető.

(4) A vámhivatal hivatalos  helyén  kívül  végzett  eljárás
esetében
 a) nem  kereskedelmi  áruforgalomban   megkezdett   napon-
    ként ötszáz forint,
 b) kereskedelmi áruforgalomban:
    1.a munkaszüneti napon, heti pihenőnapon (szabadnapon)
      végzett vámkezelés esetén  vámkezelési  bejelentésen-
      ként ezerötszáz forint,
    2.az állandó vámfelügyeletet igénylő szolgálat ellátása
      esetén megkezdett nyolc órai  szolgálat  térítéseként
      személyenként négyezer forint,
    3.minden más, a vámhivatal hivatalos idején belül  vég-
      zett vámkezelés esetében vámkezelési bejelentésenként
      ezer forint,
    4.munkanapokon, a vámhivatal hivatalos idején túl  vég-
      zett vámkezelés esetében a 3. alpontbanemlített szem-
      ledíjat, továbbá  megkezdett óránként ötszáz  forint
szemledíjat kell fizetni.

A vámkezelési bejelentés formáját és tartalmát e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.

(5) A (4) bekezdésb) pontjában meghatározott szemledíjat a vámhivatal -a 2. alpont kivételével-az eljárás megkezdése 
előtt szabja ki és szedi be. A  2. alpontban meghatározott szemledíjat naptári hónaponként összesítve  szabja ki és szedi be.

(6) Ha a vámhivatal hivatalos helyén kívüli helyre kért el-járás a kérelmezőnekvagy megbízottjának felróhatóan elmarad, vagy egy órát meghaladó várakozás után kezdhető  meg, illetőleg folytatható, felemelt szemledíjat kell fizetni. A felemelt szemledíj összege a várakozás minden  teljes  órája (hatvan perc) után kétezer forint. Meghiúsult eljárás esetében  a felmerült kiküldetési költséget és a szemledíjat akkor   is meg  kell fizetni, ha a várakozás ideje az egy órát nem haladja  meg. Meghiúsult eljárásnak kell tekinteni, ha a kért eljárás   az  árunyilatkozat,  az  áru vagy a fuvareszköz (szállítóeszköz) hiánya miatt nem végezhető el. Nem minősül meghiúsult  eljárásnak, ha a fuvareszköz hiánya az eljárást kérőnek nem róható fel.

(7) A szemledíjat az köteles megfizetni,  aki  az  eljárást
kérte.A kérelmezőnek, illetőleg megbízottjának fel nem róható akadály következtében előállott  várakozás vagy meghiúsult eljárás esetén szemledíjat  fizetni nem kell. A szemledíj kiszabása  ellen  fellebbezésnek  van helye.

(8) A közúti járművek vámzár alatt történő nemzetközi  áru-
fuvarozásra való alkalmassági vizsgálatáért -  a  vizsgálat
eredményétől függetlenül -  járművenként  háromezer  forint
költségtérítést kell fizetni.

(9) A kereskedelmiforgalomban behozott  és  a  belföldi forgalom számára vámkezelt áruval kapcsolatban a vámmentességre vagy vámkedvezményes eljárásra való jogosultság utólagos igazolása esetén  árunyilatkozatonként kétezer forint költségtérítést kell fizetni.


(10) Az ideiglenesen megnyitott  határátkelőhelyeken  végzett vámszolgálatért - a ténylegesen felmerülő költségek figyelembe vételével- a vámhatóság és a határnyitást kérő megállapodása szerinti díjat kell fizetni.

(11) A vámáru kísérése esetén, ha arra a vámáru felett  rendelkezésre  jogosult  kérésérekerül sor, a tényleges költséget, de legalább óránként és vámszolgálatot végző személyenként ötszáz Ft költségtérítést kell fizetni.

(12) A 62.§ (1) bekezdésénekc) pontja  alapján vámhivatali vámraktárba felvett áruk után megkezdett száz  kilogrammonként  és  naponta ötszáz forint költségtérítést kell fizetni raktárdíjként. 
(13) A jövedéki törvény előírásai szerint zárjeggyel  ellá-
tandó jövedéki termékek utáni adóvisszatérítéshez szükséges
vámhivatali eljárás (zárjegy levétele) esetén  az  ellenőr-
zést kérő a (4) bekezdésben meghatározott szemledíjat köte-
les fizetni. Vámkezelési bejelentésnek ilyen esetben a  be-
nyújtott kérelmet kell tekinteni.

                        VI. Fejezet
         A vámigazgatási eljárás különös szabályai

                     Alapvető szabályok

                           146.§

(1) A vámigazgatási eljárásban - ideértve a  vámmal  kisza-
básra kerülő statisztikai illetékkel és forgalmi adókkal kapcsolatos eljárást is -  az államigazgatási eljárás  ál
talános szabályairól  szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit az e  törvényben  foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A szóban előterjeszthető vámkezelési kérelmet nem  kell
jegyzőkönyvbe foglalni.

(3) A vámigazgatási eljárásban az ügyfél az  a szervezet és
természetes személy, amelynek/akinek a vámjogszabály  szerint   jogavan  arról  rendelkezni, hogy a  vámhivatal az árut  milyen eljárásban  vámkezelje, valamint mindazon szervezet/személy, amelyet/akit  a vámtörvény szerinti jogok illetnek meg, vagy kötelezettségek terhelnek.

(4) Az áruk vámkezelésére, a vámteher kiszabására és besze-
désére, ideértve a vámteher helyesbítését és  visszatéríté-
sét is - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - első fokú
hatósági jogkörben az a vámhivatal illetékes, ahol  az  áru
vámkezelését kérik.

(5) Vámigazgatási ügyekben külföldre irányuló  megkeresé-
seket és a külföldről érkező megkeresésekre adandó válaszo-
kat a vámszervezet központi szerve vagy az általa kijelölt vámhivatal közvetlenül küldheti ki külföldre.

(6) A vámigazgatási ügyekben az elintézési határidő hatvan
nap a következő esetekben:
 a) vámszabadterület, tranzit-terület engedélyezése;
 b) magán- és közvámraktár engedélyezése;
 c) minden olyan ügyben, ahol a döntés meghozatalához  kül-
    földi vámszerv megkeresése szükséges.

(7) A(6) bekezdés c) pontja esetében az elintézési határidőbe a külföldi vámhatóság válaszának megérkezéséig eltelt idő nem számít bele.


                         Határozat
                           147.§

(1) A vámigazgatási eljárás során határozattal kell dönte-
ni:
a) az írásbeli árunyilatkozattal kért vámkezelésekről,
b) az ügyfél által benyújtott, a vámkezeléssel kapcsolatos
   egyéb kérelmekről,
c) a hivatalból indított eljárásokban.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában az árutovábbítás, a raktározás, azideiglenes kivitel és passzív feldolgozás esetén a vámkezelésnek a vámhatóság által történt igazolása határozatnak minősül.

(3) A vámhivatalnak a vámellenőrzés keretében tett - az (1)
bekezdésben nem említett - intézkedéséről határozatot hozni
nem kell.

                        Jogorvoslat

                           148.§

(1) A vámügyekben hozott határozatok ellen  benyújtott jog-orvoslatok elintézését a vámhatóság  az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV.törvény rendelkezései szerint - az e törvényben meghatározott eltérésekkel - végzi.

(2) A vámügyekben hozott, bíróság által el nem bírált, jog-sértő határozat a felettes szerv felügyeleti intézkedése keretében a 140.§-ban meghatározott elévülési határidőn belül megváltoztatható, megsemmisíthető, továbbá az ügyben új eljárás lefolytatása rendelhető el.


(3) A vámteherről szóló kötelezettséget tartalmazó  határo-
zat az utólagos ellenőrzés kivételével, csak egy ízben -  a
140.§-ban meghatározott elévülési határidőn belül  -  módo-
sítható.

(4) Az elsőfokú határozat azonnal -fellebbezésre tekintet nélkül -végrehajtható:  a) a vámfizetési kötelezettség  megállapításánál;
 b) az árunyilatkozat visszautasításánál;
 c) a vámáru, áru közvetlen vámfelügyelet alá vételénél;
 d) jogszabályban  meghatározott  kötelező  határidők  meg-
    hosszabbítására irányuló kérelmek elutasításakor.

(5) A vámhivatalnak a saját határozata  módosítására  tett
intézkedése nem zárja ki a határozat újabb módosítását, ha
a vámfizetésre kötelezettnél tartott utóellenőrzés  megál-
lapítása szerint a módosított határozat jogsértőnek  minő-
sül. Ilyen esetben a határozatnak az utóellenőrzés  megál-
lapításai szerinti módosítása megengedett, amely ellen a rendes jogorvoslattal lehet élni.

(6) A 129. § (3) bekezdésében foglaltak alapján kiszabott vámterheket a vámfizetésre kötelezett az előírt határidőn belül akkor is köteles megfizetni, ha a határozat ellenjogorvoslattal él. A fizetési kötelezettség elmulasztása esetén a vámhatóság  megteheti  a   határozatban foglaltak végrehajtására  a  szükséges  intézkedéseket. El kell tekinteni a  határozat  végrehajtásától, ha a benyújtott fellebbezés adatai alapján a határozatot várhatóan módosítani szükséges.

(7) Amennyiben a vámfizetésre kötelezett a 126. §  (5)  be-
kezdése alapján a vámhatósági tévedésre, mint  alapos  okra
hivatkozva a kiszabottnál kevesebb vámterhet fizet  meg,  a

143. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti kamatot kell fizetni a vámteher különbözete után, ha a jogorvoslati eljárásban a vámhatóság eljárása jogszerűnek minősül.

(8) Amennyiben a vámhatóság határozatajogszabályt sértett és ennek következtében a  vámfizetésre kötelezettnek visszafizetési igénye keletkezik, a vámhatóságnak a visszafizetendő összeg után, a befizetés napjától a 143.§ (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott mértékű kamatot kell fizetnie. A vámteher helyesbítése és a vámvisszatérítés esetén a kamatfizetési kötelezettségre a 137. és a 138.§-ban foglaltak az irányadók.

                    Végrehajtási eljárás
                           149.§

(1) A vámtartozás behajtása érdekében a tartozást megállapító vagy nyilvántartó vámhatóság - a jogerős vagy a 148.§ (4) bekezdés a) pontjában szabályozott, azonnal végrehajtható okirat alapján - a végrehajtás iránt haladéktalanul intézkedik.

(2) A vámhatóság a vámtartozás végrehajtása előtt jogosult a vámárun a  11.§ alapján fennálló törvényes zálogjogból eredő igényei érvényesítésére, az e törvényben szabályozott feltételek szerint. Amennyiben a zálogjogból történő kielégítésre nincs lehetőség, a vámtartozás megfizetésére a vámfizetésre kötelezettet felhívja, eredménytelen felhívás esetén a végrehajtási eljárást megindítja.

(3) Avégrehajtási eljárásban a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvénynek a végrehajtás foganatosítására vonatkozó szabályait, a pénzkövetelés végrehajtásáról 

szóló előírásait, illetve a végrehajtásnak  a pénzintézetnél kezelt összegre, valamint  az ingó és ingatlan vagyonra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni az e törvényben megfogalmazott eltérésekkel.A végrehajtás a vámteher esedékességének napját követő naptól indítható.


(4) A végrehajtás során a vámhatóság alkalmazottjának törvénysértő intézkedése ellenvagy intézkedésének elmulasztása miatt a fizetésre kötelezett - a tudomására jutástól számított 8 napon belül - a végrehajtást foganatosító vámhivatalnál végrehajtási kifogást terjeszthet elő. Az ok bekövetkeztétől számított 6 hónap elteltével igazolásnak helye nincs, a benyújtott végrehajtási  kifogást a vámhatóság érdemi vizsgálat nélkül utasítja el. A végrehajtási kifogásról a végrehajtást foganatosító vámhivatal felettes szerve 15 napon belül határoz.


                           150.§


(1) A vámtartozás behajtásáta bankszámlával rendelkező vámfizetésre kötelezett bármely bankszámlája ellen benyújtható azonnali beszedési megbízással, a bankszámlával nem rendelkező vámfizetésre kötelezett esetében munkabérből vagy egyéb járandóságból történő letiltással kell megkísérelni.


(2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott végrehajtás nem, vagy aránytalanul  hosszú idő múlva  vezetne eredmény
re, a vámfizetésre kötelezett követelését, továbbá ingó és ingatlan vagyontárgyait kell végrehajtás alá vonni.

                           151.§

(1) Ha a 150.§ szerintivégrehajtás eredménytelen,vagy abból a vámtartozás nem egyenlíthető ki, az illetékes területi vámhatóság határozatban rendeli el az ingatlanvégrehajtást.

(2) Az ingatlan végrehajtását elrendelő határozat ellen jogorvoslatnak van helye.

(3) Ingatlan-végrehajtásnak akkor van helye, ha a vámtarto-
zás a százezer forintot meghaladja,az említett, illetőleg annál alacsonyabbösszeg esetében pedigakkor, ha az a végrehajtás alá vont ingatlan értékéhez képest nem minősül aránytalanul csekélynek.

(4) A végrehajtást elrendelő vámhivatal a jogerős határozattal megkeresi az ingatlan fekvése szerint illetékes  földhivatalt a végrehajtási jog bejegyzése végett.

(5) Ha a végrehajtási jog bejegyzéséről szóló határozat jogerőre emelkedett,a vámhatóság a földhivatal bejegyzést közlő  határozatát - az ingatlan értékesítése érdekében -az ingatlan fekvése szerint illetékes bírósági végrehajtónak küldi meg.

(6) Ha a végrehajtási jog nem jegyezhető be, a vámhatóságot
a vámtartozás erejéig  a vámfizetésre kötelezett ingatlanán
a vámtartozás megfizetéséig jelzálogjog illeti meg, amit a földhivatal a vámhatóság kérelmére bejegyez. 
           A végrehajtási eljárás felfüggesztése,
                       szüneteltetése

                           152.§

(1) A vámhatóság a vámfizetésre kötelezett  kérelmére  fel-függesztheti  - felettes szerve  rendelkezésére   felfüg-geszti - a végrehajtást, ha a vámtartozást előíró határozat megváltoztatása vagy megsemmisítése  várható.

2) A végrehajtási eljárás szünetel, ha

a) az adósnak nincs lefoglalható vagyontárgya, illetőleg a lefoglalt vagyontárgy értékesítése sikertelen volt;

b) a vámfizetésre kötelezett kérelmére a vámhatóságfizetési halasztást vagy részletfizetést  engedélyezett, illetőleg az erre vagy a vámtartozás  mérséklésére irányuló kérelem tárgyában jogerős döntést még nem hoztak.

(3) A végrehajtást akkor lehet folytatni, ha a (2) bekezdés a) pontja esetén valószínűsíthető, hogy az adósnak van olyan vagyontárgya, amely lefoglalható, illetve értékesíthető, vagy a (2) bekezdés b) pontja esetén a halasztás időtartama eltelt, illetőleg a vámfizetésre kötelezett a részlet teljesítését elmulasztotta, vagy a vámtartozás mérséklésére irányuló kérelmet a vámhatóság jogerős határozattal elutasította, ugyanazon tárgyban előterjesztett újabb kérelemre a végrehajtás nem szünetel.

               A befolyt összeg elszámolása,                    a végrehajtás költsége

                           153.§

(1)  A végrehajtással kapcsolatban felmerült  költség - így

különösen az alkalmazott becsüs díjazása, a szállítási, tá-
rolási, értékesítésiköltség - a vámfizetésre  kötelezettet terheli, melyről a vámhatóság határozatban dönt.

(2) A követelés behajtásával felmerült és a vámhatóság által megállapított költséget a vámtartozást megelőző sorrendben kell kielégíteni. A végrehajtás során befolyt összeget ezt követően a 136.§ (6) bekezdésében foglalt sorrendben kell elszámolni.

                    Vámtartozás törlése

                           154.§

(1) Az ipari vámszabadterületről belföldre szállított és a belföldi forgalom számára vámkezelt vámáru után kiszabott vámot és a 15.§-ban meghatározott fizetési kötelezettséget a vámkezelés időpontjában - az adók kiszabása után - törölni kell olyan arányban, amilyen arányban a vámáru termelői árában a magyar hozzáadott érték (belföldről beszállított és a vámáruba beépített belföldi áru értéke, munkabér és közterhei, stb.) szerepel. A vámkezelést kérő a törlendő értékrészt elkülönítetten, egy összegben is tartalmazó termelői árkalkulációt a vámkezeléshez köteles benyújtani.

(2) Az (1) bekezdés szerinti törlés nem alkalmazható az olyan belföldi áru esetében, amelynek vámszabadterületre való kiszállításakor vámvisszatérítést vettek igénybe.

(3) A végrehajtási eljárást lefolytató  vámhatóság  határo-
zattal törli a vámtartozást,és erről a tartozást megállapí-
tó, illetőleg  nyilvántartó vámhivatalt  tájékoztatja, ha a
vámtartozásra  egyetemlegesen  kötelezettek   mindegyikével
szemben lefolytatták a végrehajtási eljárást, de ez nem ve-
zetett eredményre.

(4) A vámhatóságnak abehajthatatlanság címén  törölt   vámtartozást  újból elő kell írni, ha a végrehajtáshoz való jog elévülési  idején belül a vámtartozás behajthatóvá válik.

(5) Az elévült vámtartozást véglegesen törölni kell.

(6) E törvény végrehajtási rendelete az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően a vám törlésére további jogcímeket is megállapíthat.

                        VII. Fejezet

        Nyilvántartás, adatszolgáltatás, adatvédelem

              Nyilvántartás, adatszolgáltatás

                           155.§

(1) Az  árunyilatkozaton  a  vámterhek  kiszabásával  és  a
vámeljárással kapcsolatos adatokat - ideértve a külkereske-
delmi statisztika alapjáulszolgáló adatokat is -a valóságnak megfelelően és a vonatkozó jogszabályok  által előírt módon kell feltüntetni.

(2) A vámfizetésre kötelezett a vámeljárás  során  keletke-
zett okmányokat a vámterhekre érvényes elévülési idő eltel-
téig köteles megőrizni,és a vámhatóság felszólítására azokat bemutatni.

                   Vámtitok, adatvédelem

                            156.§

(1) Vámtitok minden olyan, a vámeljárásokkal kapcsolatos 
tény, adat, körülmény, igazolás vagy információ, amelynek illetéktelen személy tudomására jutása sérti az ügyfél személyi, pénzügyi, gazdasági, valamint az állam pénzügyi, gazdasági érdekeit.

(2) A vámhatóság a vámeljárás során a jogszabályi előírások-nak megfelelően birtokába kerülő adatokat - a  személyes adatok, a szolgálati titok és adótitok védelmére vonatkozó szabályokat betartva - a vámkezelési és akülkereskedelmi statisztikai szempontok szerint ellenőrzi, nyilvántartja, feldolgozza és a (3) bekezdés szerint átadja, valamint a vámterhekre érvényes elévülési idő elteltéig megőrzi.

(3) A vámhatóság a vámeljárás során  birtokába kerülő

a) személyes és  egyéb, személyre vonatkozó egyedileg azonosítható adatokat megkeresés alapján adó-, vám-és devizahatósági eljáráshoz a Pénzügyminisztériumnak, devizahatósági feladatai ellátásához a  Magyar Nemzeti Banknak, folyamatban lévő eljárásban, illetve bűnüldözés, bűnmegelőzés céljából bíróság, ügyészség és bűnüldöző szervek számára, nemzetbiztonsági védelmi célra a nemzetbiztonsági szolgálatoknak, adóellenőrzési célra az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnak, továbbá hagyatéki eljáráshoz a közjegyzőnek;

b) szervezetre vonatkozó egyedileg azonosítható - valamint a természetes személyre vonatkozó egyedileg nem azonosítható, kereskedelmi forgalomnak minősülő - adatokat rendszeresen a Központi Statisztikai Hivatalnak, és egyéb a külkereskedelmi statisztikáért felelős szervnek, közigazgatási és hatósági eljárás céljából, engedélyezési, kvóta figyelési, piacvédelmi és ellenőrzési céllal az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnak és a Népjóléti Minisztériumnak, devizahatósági feladatai ellátásához és a fizetési mérleg összeállításához a Magyar Nemzeti Banknak, agrár
rendtartással összefüggő feladatok ellátásához a Földművelésügyi Minisztériumnak, környezetvédelmi ellenőrzési célra a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumnak;

c) a szervezettel/személlyel nem azonosítható áruforgalmi adatokat rendszeresen nemzetgazdasági, adó-, vám- és devizahatósági, vámpolitikai és piacvédelmi elemzési célra a Pénzügyminisztériumnak, külgazdasági, vámpolitikai és piacvédelmi elemzésre az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnak, folyó fizetési mérleg összeállításához az MNB-nek, piacvédelmi elemzési célra a Földművelésügyi Minisztériumnak, környezetvédelmi elemzési célra a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium számára, nemzetközi közúti áru- és személyforgalom elemzési célra a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumnak ad át;

(4) Az adatok átadásáról az érintettetaz adatvédelmi törvény szabályai szerint kérelmére tájékoztatni kell. A (3) bekezdés szerinti  -kivéve a statisztikai célú - adatátadást a törvény nemzetbiztonság, a bűnmegelőzés, vagy bűnüldözés érdekében korlátozhatja.

(5) A vámhatóságok együttműködésére vonatkozó nemzetközi szerződések alapján avámhatóság - az államtitkot képező adatok kivételével - külföldre is továbbíthat személyes  és egyedi adatot, amennyiben az adatkérő vámszerv az adatvédelem feltételeinek eleget tesz.

(6) Piackutatásra vagy egyéb célra díjfizetés ellenében adható át olyan forgalmi adat, amelyszervezettel, természetes személlyel nem azonosítható.

(7) Az ügyfél jogosulta saját forgalmára  vonatkozó információ lekérésére.

(8) A (3) bekezdésben írt adatátadás során a nemzetbiztonsági és honvédelmi célú áruforgalom adatai tekintetében az államtitokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

(9)  A (6) bekezdésben írt esetben nem adható át vámtitoknak minősülő adat a stratégiai termékekről, így különösen az állami tartalék célú áruforgalomról, a nemzetbizonsági és honvédelmi célú áruforgalomról, továbbá, ha a forgalmazásban az exportőr, importőr vagy gyártó száma háromnál kevesebb. 
                          157.§

A vámeljárás során rögzítésre kerülő adatok adatvédelemre, adatbiztonságra vonatkozó rendelkezéseknek megfelelő kezelé-sét és a törvény  által  meghatározott  céloknak megfelelő feldolgozásukhoz  szükséges adatkezelési rendszer működteté-sét a vámhatóság végzi, illetve felelőssége mellett végezteti.

                           158.§

(1) A vámeljárás során a vámhatóság az árunyilatkozat adatainak felhasználásával a személyazonosító jel, illetőleg adószám alapján veszi nyilvántartásba a vámfizetésre kötelezettet.

(2) A vámhatóság a természetes  személyek  adatai  közül  a
személyazonosításra alkalmas adatokat (név,lakóhely, szüle-
tési év, hó, nap, anyja neve, valamint az (1) bekezdésben 
meghatározott azonosító jel)tartja  nyilván,  a vámkezelés adataival együtt.

(3) A vámhatóság a külföldi természetes személyeket, valamint a magyar természetes személyeket, ha nem áll rendelkezésre az (1) bekezdés szerinti személyazonosító jel, illetőleg adószám - az útlevélszám, valamint a \"vám\" szó alapján kialakított azonosítóval veszi nyilvántartásba.

(4) A vámhatóság feladatának ellátásához, valamint a birtokába került adatok ellenőrzéséhez, a szervezet/személyés az áru azonosítása érdekében a következő nyilvántartások adatait használhatja fel:

a) a szervezet,természetes személy azonosításaérdekében a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartása, útlevélszám alapján az útlevélnyilvántartás, valamint acégbírósági nyilvántartás;

b) az áru és szállítóeszköz azonosításához a gépjárműnyilvántartás, kötelező gépjárműbiztosítási nyilvántartás;

c) a büntetett előélet vizsgálata céljából a bűnügyi nyilvántartás;

d) törvényi felhatalmazás alapján egyéb nyilvántartások.
 (5) A vámhatóság megkeresésére a devizahatóság és a pénzintézet a vámérték meghatározás jogszerűségének és a vámteher befizetésének ellenőrzéséhez pénzforgalmi adatokat ellenérték nélkül szolgáltat.


                           159.§

A vámhatóságnak a jogszabályban előírt  nyilvántartást  úgy kell vezetni, hogy az avámterhek alapjának, a kivetett vámterhek jogcímenkénti  összegének,  a  vámmentességek  és kedvezmények feltételeinek,  valamint más, a vámeljárást és a külkereskedelmi statisztika készítését, továbbá gazdaságpolitikai célokat befolyásoló tényezőknek az ellenőrzésére alkalmas legyen.

                           160.§

(1) A vámhatóság hivatásos állományú tagja, illetve köztisztviselője vagy közalkalmazottja - szolgálati vagy munkaviszonyának  megszűnését követően is -  továbbá a vámeljárásba és  ellenőrzésbe  bevont szakértő és minden más személy (ideértve a vámfizetésre kötelezett megbízottját is), akinek az adatszolgáltatás, anyilvántartás, a feldolgozás, az ellenőrzés, vámterhek  beszedése, a vámtartozás végrehajtása, illetve az adatok  statisztikai és e törvényben megengedett egyéb célú felhasználása során,feladataival összefüggésben vámtitok jut tudomására, köteles azt a titokvédelem szabályai szerint megőrizni.

(2) A (1) bekezdésben említett  titoktartási  kötelezettség
megszegésének minősül, ha a vámeljárás során megismert vám-
titoknak minősülő adatot vagy információt illetéktelen szervezet/személy részére hozzáférhetővé teszik, jogosulatlanul felhasználják vagy nyilvánosságra hozzák.

                           161.§

Ha a vámfizetésre kötelezett vagy megbízottja  vámadatokkal kapcsolatosan olyan valótlan tényt, adatot vagy valós tényt, 
adatot megtévesztő módon tesz közzé, amely alkalmas arra, hogy a vámigazgatás munkájába vetett bizalmat megingassa, a felügyeleti szerv jogosult - az államtitoknak nem minősülő -valós adatok nyilvánosságra hozatalára, az érintettek előzetes meghallgatását követően.

                       VIII. Fejezet
                   Utólagos ellenőrzés

                           162.§

A vámhatóság által végzett utólagos ellenőrzés a vámfizetésre kötelezett szervezet külkereskedelmi tevékenységére irányuló teljeskörű felülvizsgálat, amelynekcélja annak megállapítása, hogy  a  vámfizetésre kötelezett, illetőleg az, akit  a vámtörvény  vagy  egyéb jogszabály alapján a vámigazgatási eljárásban kötelezettségek terhelnek, azoknak eleget tett-e. Az utólagos ellenőrzés  kiterjed különösen annak megállapítására, hogy a vámáru  vámellenőrzés alá helyezése megtörtént-e, a  vámérték kimunkálása,  az áru tarifális besorolása, valamint a vámkedvezmények vagy vámmentességek igénybevétele jogszerű volt-e, és az ezek alkalmazásához előírt feltételeket betartotta-e a kedvezményezett, a vámterhek rendezése megtörtént-e. Az utólagos ellenőrzést a vámhatóság lefolytatja nemzetközi megállapodás alapján, a külföldi vámhatóság megkeresésére is.

                           163.§

Utólagos ellenőrzést kell folytatni a vámfizetésre  kötele-
zettnél, ha annak felszámolására vagy végelszámolására  ke-
rül sor, továbbá az Állami Számvevőszék felhívására vagy a pénzügyminiszter utasítására.

                           164.§

Az  utólagos ellenőrzés keretében a vámhatóság megvizsgál-
hatja a vámellenőrzéshezszükséges információkat tartalmazó iratokat, a vámárut, az árut, valamint az eljárásban résztvevők tevékenységének jogszerűségét.

                           165.§
 A 163.§-ban foglaltak kivételével az utólagos ellenőrzés lefolytatásának szükségességét, gyakoriságát a célszerűség, a költségkímélés és az ellenőrzött működőképességére tekintettel, valamint  a  külföldi  vámhatóság megkeresése figyelembe vételével az illetékes vámhatóság vezetője határozza meg. A vámhatóság  a  már  utólagos  ellenőrzéssel vizsgált ügyekben a felettes szerv engedélyével, illetve a 163.§-ban foglalt esetekben folytathat ismételten utólagos ellenőrzést. 
                           166.§

(1) Az utólagos ellenőrzést annak megkezdése előtt legalább
tizenöt nappal írásban be kell jelenteni.

(2) Nem kell az érintettet az  utólagos ellenőrzésről  elő-
zetesen értesíteni, ha fennáll a lehetősége annak, hogy   a
vizsgálat alá vonandó bizonylatokat, könyvviteli és   egyéb
nyilvántartásokat, iratokat, feljegyzéseket,megsemmisítik, meghamisítják, illetve a körülményeket megváltoztatják.

(3) A helyszínen észlelt körülményeket jegyzőkönyvben  kell
rögzíteni, illetve a bizonylatokat, könyveket,  nyilvántar-
tásokat és egyéb iratokat, adathordozókat  átvételi   elis-
mervény ellenében bekell vonni. Az átvételi elismervényen a 
bevont  iratokat, adathordozókat részletezni kell. Az iratok,   adathordozók a hivatali helyiségben történő tanulmányozás  végett is bevonhatók, ilyen esetben hatvan napon túl csak  az   illetékes vámhatóság vezetőjének engedélyével és az ellenőrzött szervezet/személy egyidejű értesítésével tarthatók a vámhatóságnál. Az ellenőrzött szervezet/személy a bevont iratokról másolatot készíthet.

(4) Az utólagos ellenőrzés tárgyát képező ügyben  az  ellenőrzött a vizsgálat időszaka alatt nem tehet olyan intézkedést, amely a vizsgálat megállapításait és  eredményét  befolyásolhatja.

                           167.§

(1) A helyszíni  utólagos ellenőrzést  lehetőleg az  elle-
nőrzött tevékenysége folytatása idején (munkaidőben),  más
személyeknél napközben 8-20 óra között lehet lefolytatni.

(2) A vámhatóság hivatali helyiségében az  utólagos  elle-
nőrzést a hivatali időben kell megtartani. A hivatali időt
úgy kell megállapítani, hogy az  érdekelt  meghallgatására
annak munkaidején kívül is alkalmat adjon.

(3) Jogerős határozattal lezárt vámkezelésekre vonatkozóan,
helyszíni utólagos  ellenőrzést a vámhatóság  megbízólevél-
lel ellátott hivatásos állományú tagja végezhet, aki  elle-
nőrzési jogosultságát szolgálati igazolvánnyal és  megbízó-
levéllel igazolni köteles.

(4) A vámhatóság  utólagos ellenőrzést végző tagja az  el-
lenőrzés lefolytatásához üzleti, üzemi vagy egyéb, a  vám-
hatóság ellenőrzése alá tartozó  tevékenység,  vagyontárgy
vagy jövedelem ellenőrzéséhez a szükséges helyiségekbe be-

léphet, iratokat, tárgyakat, munkafolyamatokat  vizsgálhat
meg, felvilágosítást, nyilatkozatokat kérhet, leltárfelvé-
telt végezhet, vagy egyéb bizonyítást folytathat le.

(5) Ha az ellenőrzött vállalkozási tevékenységét  magánsze-
mély lakásában végzi,vagy e tevékenységéhez más személy ingatlanát veszi igénybe, erre is a (4) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni.

(6) A nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint a honvédelmi szervek területére történő belépés szabályait külön jogszabályok tartalmazzák.

                           168.§

(1) Az  utólagos ellenőrzés során a tényállást a  vámható-ság köteles tisztázni és bizonyítani,  függetlenül  attól, hogy azt a vámfizetésre kötelezett, illetve az ellenőrzött személy javára vagy terhére teszi. Bizonyítási eszközök, illetve bizonyítékok különösen: az iratok, pénzügyi, banki bizonylatok, számlakivonatok, szakértői vélemények, a nyilatkozat, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, a próbagyártás, a helyszíni leltározás, más adózók adatai, továbbá a vámhatóságok  közötti  adminisztratív  együttműködés  keretében beszerzett bizonyítékok.

(2) Az ellenőrzött az (1) bekezdésben említett iratokat, adathordozókat a vámhatóság rendelkezésére bocsátja,  illetve az  utólagos ellenőrzéshez  szükséges  tények, körülmények, egyéb feltételek megismerését biztosítja.   Az ellenőrzés, utólagos ellenőrzés során az ellenőrzött, megbízottja és alkalmazottja a vámhatóság részére az ellenőrzéshez szükséges felvilágosítást megadja.

(3) A vámhatóság az  utólagos ellenőrzés  során  szakértőt
vehet igénybe.

                           169.§

(1) A vámhatóság az  utólagos ellenőrzést felfüggeszti, ha
az ellenőrzött a 168.§ (2) bekezdésében előírt feltételeket
nem, vagy csak hiányosan, illetve  a  vámhatóságot   megté-
vesztő módon teljesíti.

(2) A megszakítással egyidejűleg a vámhatóság  az  ellenőr-
zés alatt állót   - határidő megjelölésével - a 168.§  (2)
bekezdésében foglaltak biztosítására,bizonylatok,  könyvvi-
teli és egyéb nyilvántartások pótlására kötelezheti. Az el-
lenőrzés megszakítása esetén a vámhatóság - az  ellenőrzött
költségére - a nyilvántartásokat, elszámolásokat  szakértő-
vel elkészíttetheti, vagy azokat és más  bizonylatokat  be-
szerezhet.

                           170.§

(1) A vámhatóság  az  utólagos  ellenőrzés  megállapításait
jegyzőkönyvbe foglalja.

(2) A jegyzőkönyv az ellenőrzött  azonosításához  szükséges
adatokat, az utólagos ellenőrzés által megállapított tényál-
lást és azannak alapjául szolgáló bizonyítást tartalmazza.

(3) Az utólagos ellenőrzés akkor fejeződik be, amikor az ellenőrzés megállapításait az  érdekelttel  írásban   közlik, és a jegyzőkönyvet kézbesítik. Az  utólagos ellenőrzés következtében  tett intézkedések időpontjaként a jegyzőkönyv lezárásának napját kell figyelembe venni.

                           171.§

(1) Az ellenőrzött szervezet/személy jogosult az   utólagos ellenőrzést végző személy azonosságáról és az ellenőrzésre felhatalmazást adó megbízásról meggyőződni, az ellenőrzés során keletkezett iratokba betekinteni, a jegyzőkönyvetmegismerni, és a  jegyzőkönyv  átvételét  követő  nyolc   napon belül írásban észrevételt tenni.

(2) Az ellenőrzés befejezéséről a vámhatóság az (1) bekezdésben meghatározott  határidőt követő 8 napon belül dönt. Az ellenőrzést folytatni kell, ha az ellenőrzött észrevéte
lei indokolják vagy a határozat meghozatalához a tényállás tisztázása válik szükségessé. Ilyen esetben újabb jegyzőkönyvet kell készíteni.

(3) Az ellenőrzött kérelmére a jegyzőkönyv átadásakor zárótárgyalást kell tartani. A zárótárgyaláson - ha az ellenőrzött kéri - az érdekvédelmét ellátó szervezet képviselője is részt vehet. Ha zárótárgyalást tartanak,az (1) bekezdésben foglalt észrevétel határidejét a zárótárgyalás napjától kell számítani.

                           172.§

Az  utólagos ellenőrzés megállapításai alapján a   vámható-
ság szükség szerint

 a) a hatáskörébe tartozó, szükséges  eljárást  megindítja,
   vagy

 b) a hatáskörébe nem tartozó ügyekben megkeresi az  intéz-
    kedésre illetékes szervet.


                           173.§

A vámhatóság jogosult az  utólagos ellenőrzési tevékenysé-
géhez más hatóság közreműködését  kérni,  illetve  igénybe
venni.

                          II. RÉSZ
                        VÁMIGAZGATÁS

                 I. Alapvető rendelkezések

                           174.§

(1) A vámigazgatás a pénzügyigazgatás része. A vámigazga-
tást a pénzügyminiszter irányítja és felügyeli.

(2) A vámigazgatásra háruló  végrehajtási feladatokat a vámszervezet végzi. (3) Új határátkelőhely megnyitása és a megnyitott határát-kelőhelyek megszüntetése,  illetve  a  határátkelőhelyeken lebonyolódó  forgalom  jellegének  meghatározása a Kormány hatáskörébe tartozik. A határátkelőhelyekkel  kapcsolatos vámigazgatási feladatokat e  törvény  végrehajtási   rendelete határozza meg.

(4) A vámszervezetete törvény hatálybalépése után csak törvény, kormányrendelet vagy ezek felhatalmazása alapján pénzügyminiszteri vagy a pénzügyminiszter egyetértésével kiadott miniszteri rendelet kötelezheti az e törvényben nem szabályozott feladatok végrehajtására.

(5) A kereskedelemmel kapcsolatos nemzetközi vámügyekben az ipari és kereskedelmi miniszter a pénzügyminiszterrel, egyéb 
nemzetközi vámügyekben  pedig  a pénzügyminiszter az ipari és kereskedelmi miniszterrel egyetértésben jár el.

(6) A vámigazgatási feladatok végrehajtását és a  szervezeti felépítésre vonatkozó részletes szabályokat e törvény végrehajtási rendelete szabályozza. A vámszervezet hatósági jogkörrel rendelkező alsó-, közép-, illetve felsőfokú szervekből, továbbá hatósági jogkörrel nem rendelkező szervekből áll.

                II. A vámszervezet feladata

                           175.§

A vámszervezet végzi


a) az államhatáron át lebonyolódó áru- és utasforgalom vám-  ellenőrzését, a vámterhek és egyéb közterhek  kiszabását   és beszedését;

b) külön törvényben meghatározottidegenrendészeti feladatok ellátását;

c) közvetlenül vagy közvetve - meghatározott körben -  ter-
   mékek, termények, áruk azonosságának (adózási szempontból
   történő besorolásának, minőségének és  egyéb  jogszabály
   által meghatározott követelményeknek) a vizsgálatát, il-
   letve a vizsgálat megtörténtének ellenőrzését;

d) a vámokmányok adatainak vám- és statisztikai célú ellenőrzését, javíttatását, nyilvántartását, összesítését,
   feldolgozásátés átadását;

e) külön jogszabályban szabályozott, nemzetközileg  ellenőrzött termékek és technológiákforgalmának ellenőrzését;


f) az e törvényben meghatározott  ellenőrzési és  utólagos
   ellenőrzési feladatok, valamint a különböző,  feltétel-
   től függő vámkedvezmények elbírálásához szükséges elle-
   nőrzési feladatok ellátását;

g) valamennyi jövedéki tevékenység ellenőrzését és a bérfő-
   zésben előállított pálinka és borpárlat adóztatását;

h) a büntető eljárásról szóló törvény által hatáskörébe utalt pénzügyi  bűncselekmények megelőzését, felderítését, valamint nyomozását az    erre vonatkozó külön jogszabályok rendelkezései szerint, valamint a törvényben meghatározott és nemzetközi együttműködési kötelezettségből adódó felderítési feladatai végzése során észlelt egyéb bűncselekmények esetében halaszthatatlan nyomozati cselekmény végzését, a helyszín és a bizonyítékok biztosításával, valamint a hatáskörrel rendelkező nyomozó hatóság értesítésével;

i) a jogszabálybanmeghatározott pénzügyi (vám- ésdeviza, adó- és jövedéki) szabálysértések megelőzését, felderítését és elbírálását;

j) meghatározott  körben  anyagi javak, értékek őrzését,
   kísérését;

k)  a nemesfémforgalommal és fémjelzéssel kapcsolatos  elle-
   nőrzési feladatok ellátását;

l)  a közúti határátkelőhelyek üzemeltetését, fenntartásukra
   és fejlesztésükre vonatkozó feladatok végrehajtását;


m)  a nemzetközi egyezményekben  vagy a  pénzügyminiszter-
   től kapott felhatalmazás alapján  külföldi  vámigazgatá-
sokkal és nemzetközi vámszervekkel munkakapcsolat alapján felmerülő vámszakmai feladatok ellátását.

               III. A vámszervezet hivatásos
             állományú tagjainakintézkedési és
       szolgálati fellépési jogai éskötelezettségei

                            176.§

(1) A vámszervezethatárátkelőhelyeken végzett feladatait ellátó, nyomozati, szabálysértési, vám- és jövedékellenőrzési, őrzésvédelmi, hatósági, végrehajtási eljárási feladatai ellátását végző személyek, valamint mindezen tevékenységek irányítását, felügyeletét, és ellenőrzését ellátó személyek (a továbbiakban együtt: pénzügyőrök) rendvédelmi tevékenységet folytatnak, egyenruha és fegyver viselésére jogosultak.

(2) Avámszervezet hivatásos állományú tagjai szolgálati jogviszonyban állnak, a szolgálati jogviszony tartalmát külön törvény szabályozza.

(3) A vámszervezetre háruló  feladatok  teljesítése során a szervezet szolgálati jogviszonyban álló tagja jogosult

a) a szolgálati feladatok végrehajtása érdekében  személye-
   ket az államhatáron, vámhatáron belül igazoltatni;

b) ellenőriznia szállítás alatt levő vámáruk, jövedéki termékek   biztosítására alkalmazott  zárakat és jeleket, valamint a külföldi eredetű áruk  vámkezelésének megtör
téntét; megvizsgálhatja és igazoltathatja a szállítás alatt levő jövedéki termékek, adótárgyak, vámáruk származását, e célból közutakon személyeket, járműveket - a közúti közlekedés szabályairól, szóló jogszabályban meghatározott jelzések alkalmazásával - megállíthat, avasúti és autóbusz-pályaudvarokon,   hajóállomásokon, repülőtereken tartózkodó, illetőleg vasúton, hajón, személyszállító közforgalmú gépjárművön szállított utasok csomagjait a szállítóeszközön tartózkodás ideje alatt, menet közben vagy az állomásokon megvizsgálhatja;

c) a vámjogszabály  és a vámszervezet feladatát meghatározó egyéb jogszabályok megsértésének észlelése, gyanúja esetén a jogsértés megszüntetése, mértékének felderítése és a bizonyítékok biztosítása érdekében a szükséges  intézkedéseket megtenni. Ez a jogosultság és kötelezettség a szolgálaton kívül levő pénzügyőrre is vonatkozik, ha az esetnél a szolgálatban levő pénzügyőr nincs jelen, vagy ha a szolgálatban levő pénzügyőrt az intézkedésben segíteni kell. A szolgálati jogviszonyban álló tag jogosult továbbá abüntető eljárásról szóló törvény által a vámszervezet hatáskörébe utalt bűncselekmények nyomozásához, valamint az ilyen bűncselekmények elkövetésének megelőzésére, megszakítására, az elkövető kilétének megállapítására, elfogására, a körözött személy felkutatására, tartózkodási helyének megállapítására, bizonyítékok megszerzésére a rendőrségről szóló 1994. évi  XXXIV. törvény 64.§-ának (1)-(2) bekezdésében meghatározott, bírói engedélyhez nem kötött, titkos információgyűjtést végezni, a rendőrségi törvényben meghatározott feltételek között;
 d) a vámszervezethatáskörébe tartozó bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésén tettenért, illetőleg annak

elkövetésével vagy abbanvaló részességgel alaposan gyanúsítható személy kilétét köteles megállapítani. Evégből jogosult az  ilyen  személyeket feltartóztatni, a vámszervezet szerveihez vagy  a rendőrséghez előállítani. A feltartóztatás és  az előállítás  időtartama a hat órát nem haladhatja meg.

(4) A jogszerűen fellépő pénzügyőr intézkedéseinek az ellenőrzött személy köteles alávetni magát.

                           177.§

(1) A vámszervezet tagja köteles az e törvényben, valamint a végrehajtási rendeletében, továbbá külön jogszabályokban rögzített feladatokat ellátni.

(2) A vámszervezet  polgári alkalmazottainak jogviszonyára a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint a közalkalmazottakról szóló 1992. évi XXXIII. tv. rendelkezései az irányadók.

                         III. RÉSZ

    A VÁMSZERVEZET SZOLGÁLATI JOGVISZONYBAN ÁLLÓ TAGJAI  ÁLTAL ALKALMAZ HATÓ KÉNYSZERÍTŐ ESZKÖZÖKRE ÉS A LŐFEGYVER            HASZNÁLATRA  VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

                         I. Fejezet
                      Közös szabályok

                           178.§

(1) A pénzügyőr törvényben meghatározott jogszerű intézkedése elleni tettleges ellenszegülés megtörésére törvényben meghatározott intézkedést tehet és kényszerítő eszközt alkalmazhat.

(2) A pénzügyőrt intézkedés során az egyenruhája és az azonosító jelvénye vagy a szolgálati igazolványa igazolja. Ha a pénzügyőr nem visel egyeruhát, az intézkedés megkezdése előtt köteles pénzügyőri mivoltát szóban közölni, és - ha az intézkedés eredményét nem veszélyezteti - magát a szolgálati igazolvánnyal igazolja.

(3) A kényszerítő eszközök közül azt kell alkalmazni, amely az eredmény biztosítása mellett az érintett személyre a legkisebb személyi korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár.

(4) A kényszerítő eszköz alkalmazásánál úgy kell eljárni, hogy a testi sérülés, az emberi élet kioltása elkerülhető legyen. Az intézkedés következtében megsérült személy részére - amint az lehetséges - segítséget kell nyújtani. A pénzügyőr gondoskodik arról, hogy a sérültet orvos elláthassa, és kórházi  elhelyezése esetén a hozzátartozó erről értesüljön.

(5) A kényszerítő eszköz alkalmazása előtt az ellenszegülőt - ha a körülmények ezt lehetővé teszik - fel kell szólítani az ellenszegülés megszüntetésére és figyelmeztetni kell arra, hogy kényszerítő eszköz alkalmazására kerül sor.

                           179.§

(1) Testi kényszer kivételével kényszerítő eszköz nem alkalmazható - a jogos védelem esetét kivéve - a láthatóan terhes nővel és a gyermekkorúval szemben.

(2) A kényszerítő eszköz alkalmazását a pénzügyőr szolgálati elöljárójának jelenti.


(3) A pénzügyőr kényszerítő eszközt saját elhatározásából vagy utasításra használhat.

                        II. Fejezet

   Az egyes kényszerítőeszközök alkalmazásánakszabályai

                       Testi kényszer

                           180.§

(1) A pénzügyőr jogszerű intézkedése elleni tettleges ellenszegülés megtörésére testi kényszert alkalmazhat.

(2) A testi kényszert akkor lehet alkalmazni, ha a pénzügyőri erőfölény vagy az intézkedés alá vont személy állapota, magatartása folytán súlyosabb kényszerítő eszköz alkalmazása nem indokolt.

(3) A testi kényszer alkalmazása során a pénzügyőr felhasználhatja az önvédelmi fogásokat is.

         Vegyi eszközök, elektromos sokkoló eszköz,
              illetőleg más eszköz alkalmazása

                           181. §

(1) A pénzügyőr a szolgálatban kényszerítő eszközként a rendszeresített vegyi-vagy elektromos sokkoló eszközt, ezek hiányában más e célra alkalmas eszközt alkalmazhat

a) a saját testi épségét, illetőleg az őrzésére bízott vagyon biztonságát közvetlenül veszélyeztető támadás elhárítására,


b) a jogszerű intézkedésével szembeni  ellenszegülés megtörésére.

(2) A pénzügyőr által alkalmazható vegyi-, elektromos sokkoló eszköz rendszeresítéséről a pénzügyminiszter a belügyminiszterrel egyetértésben rendelkezik.

                Szolgálati kutya alkalmazása

                           182. §

(1) A pénzügyőr  szájkosárral ellátott szolgálati kutyát - pórázon vagy anélkül - kényszerítő eszközként alkalmazhat, ha a testi kényszer alkalmazásának feltételei fennállnak.

(2) A pénzügyőr szájkosár nélküli szolgálati kutyát pórázon vezetve alkalmazhat az intézkedése elleni tettleges ellenállás leküzdéséhez.

(3) A pénzügyőr szájkosár és póráz nélküli szolgálati kutyát alkalmazhat a személye ellen intézett támadás vagy az életét, testi épségét közvetlenül fenyegető magatartás elhárítására.

                      Útzár telepítése

                           183. §

A pénzügyőr a büntetőeljárásról szóló törvény szerint a vámszervezet hatáskörébe tartozó bűncselekmény felderítése, megakadályozása céljából indokolt esetben az illetékes rendőrhatóságtól, határőrségi szervtől útzár telepítését kérheti.

                    Bilincs alkalmazása

                           184.§

(1) A pénzügyőr bilincset alkalmazhat a személyi szabadságában korlátozni kívánt vagy korlátozott személy

a) támadásának megakadályozására,
b) tettleges ellenszegülés megtörésére,
c) szökésének megakadályozására.

(2) Abilincs használata alkalmával kerülni kell a testi sérülés és egészségromlás okozását. A bilincs használatáról készült jelentésben utalni kell arra, hogy a bilincs alkalmazására milyen okból került sor és a bilincselés következtében történt-e sérülés. Ha a megbilincseltet más hatóságnak átadják, a jelentés egy példányát e hatóságnak meg kell kül
deni.

                        III. Fejezet

                     Lőfegyverhasználat

                           185. §

                  Általános rendelkezések

(1) A pénzügyőrt a lőfegyverhasználati jog a törvényben meghatározottak szerint illeti meg.

(2) Ha e törvény szerint a lőfegyverhasználat feltétele fennáll, a pénzügyőr lőfegyverként elsősorban a rendszeresített szolgálati fegyvert, ennek hiányában más tárgyat is fegyverként használhat.

(3) A pénzügyőr szolgálati fegyverének rendszeresítésére a pénzügyminiszter a belügyminiszterrel egyetértésben rendelkezik.

(4) Lőfegyverhasználatnak csak a szándékosan, személyre leadott lövés minősül. Nem lőfegyverhasználat a véletlenül bekövetkezett, állatra, tárgyra leadott vagy a figyelmeztető lövés.

(5) A pénzügyőr a lőfegyverét saját elhatározásából vagy kivételesen utasításra használja.

(6) Tilos a szolgálati fegyvert elővenni, bárkire ráfogni, tüzelési készenlétbe helyezni, vagy valakivel szemben a fegyverhasználatot kilátásba helyezni, ha a lőfegyverhasználatnak az e törvényben meghatározott feltételei nem valósultak meg.

(7) A jogosulatlan lőfegyverhasználat büntetőjogi és fegyelmi eljárást von maga után.

                A lőfegyverhasználat esetei

                           186. §

A pénzügyőr - szolgálatának jogszerű teljesítése közben -lőfegyverhasználatra jogosult

a) az élet elleni közvetlen fenyegetés, vagy támadás elhárítására;
b) a testi épséget súlyosan veszélyeztető közvetlen támadás elhárítására, valamint

c) a büntetőeljárásról szóló törvény által a Vám- és Pénzügyőrség nyomozási hatáskörébe utalt bűncselekményekmegakadályozása érdekében a lőfegyverrel, robbanóanyaggal vagy az élet kioltására alkalmas más eszközzel való elkövetés esetén.

                           187.§

Nincs helye lőfegyverhasználatnak, ha

a) az olyan személy életét, testi épségét veszélyezteti, akivel szemben a fegyverhasználat feltételei nem állnak fenn,

b) a lőfegyverhasználat célja tárgyra vagy állatra leadott lövéssel is elérhető.

                           188. §

        A lőfegyverhasználatot megelőző intézkedések


(1) A lőfegyverhasználatot a következő sorrendben meg kell előznie

a) felhívásnak, hogy a személy a támadással hagyjon fel,
b) más kényszerítő eszköz alkalmazásának,
c) figyelmeztetésnek, hogy lőfegyverhasználat következik,
d) figyelmeztető lövésnek.

(2) A lőfegyverhasználatot megelőző figyelmeztetést érthetően, határozottan, \"a törvény nevében fegyvert használok\" szavakkal kell megtenni.


(3) A figyelmeztető lövést olyan irányban kell leadni, hogy az senkit se veszélyeztessen és lehetőleg kárt se okozzon.

                           189.§

(1) A lőfegyverhasználatotmegelőző intézkedések részben vagy teljesen mellőzhetők, ha az eset összes körülményeire tekintettel a megelőző intézkedésekre már nincs idő, és a késedelem a pénzügyőr vagy más személy életét, testi épségét közvetlenül veszélyezteti.

(2) Ha alőfegyverhasználatot megelőző intézkedések valamelyikével a támadást elhárították, lőfegyverhasználatra nem kerülhet sor.

              Eljárás lőfegyverhasználat után

                           190. §

(1) Lőfegyverhasználat után a sérültet elsősegélyben kell részesíteni és lehetővé kell tenni orvosi ellátását.

(2) A lőfegyverhasználatról a pénzügyőr haladéktalanul jelentést tesz közvetlen elöljárójának és annak megérkezéséig a helyszínt biztosítja. A közvetlen elöljáró haladéktalanul tájékoztatja az illetékes rendőri szervet.

(3) A lőfegyverhasználat jogszerűségét a rendőrség vizsgálja.


                          IV. RÉSZ
      RENDELKEZÉSEK A VÁMHATÓSÁG TEVÉKENYSÉGÉT SEGÍTŐK
               JOGAIRÓL ÉS KÖTELEZETTSÉGEIRŐL

                         I. Fejezet
   Hatóságok, fegyveres testületek és rendvédelmi szervek
               együttműködési kötelezettsége

                           191.§

(1) Vámtörvénybe ütköző cselekmény észlelése, gyanúja  ese-
tén minden hatóság köteles azt a legközelebbi vámhivatalnak
bejelenteni.

(2) Ha közigazgatási szerv alkalmazásában álló személy  hi-vatalos eljárása során vámjogszabályt sértő cselekményről szerez tudomást, köteles azt a legközelebbi vámhivatalnál vagy rendőri szervnél bejelenteni. A rendőri szervek a bejelentésről kötelesek a legközelebbi vámhivatalt tájékoztatni.

                           192.§

(1) A vámszervezetszervei és más, a nemzetközi áruforgalom szabályozásának ellenőrzésében illetékes hatóságok, intézmények, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a fegyveres erők és rendvédelmi szervek kötelesek hivatalos eljárásuk során együttműködni.

(2) Az  együttműködési  kötelezettség  más  hatóságokat  és
szerveket a vámellenőrzés végzésére nem jogosítja fel, vám-
ellenőrzést kizárólag a vámszervezetszervei végezhetnek.


                           193.§

A vámszervezet nyomozószervei és a rendőrség bűnügyi szervei a büntető eljárásról szóló törvényben,  valamint a rendőrségi törvényben   meghatározott hatáskörükben eljárva kötelesek együttműködni és  kötelesek egymást a bűnmegelőző és felderítő  tevékenység  gyakorlása során támogatni.

                           194.§

(1) A vámszervezet vámellenőrzéssel nyújt  segítséget a határőrségi feladatok ellátásához.

(2) A Határőrség a  tiltott  határátlépés  miatt  elfogott személyeknél talált vámárut (árut) és fizetőeszközöket kö-teles átadni a vámszervezet illetékes szerveinek, további vizsgálat végett,   kivéve azokat, amelyek nem tartoznak a vámhatóság nyomozati jogkörébe. Az ilyen személyek elfogásáról a legközelebbi illetékes vámszervetkell tájékoztatni.

(3) A vámszervezet nyomozati hatáskörébe nem tartozó vámáruk vámjogi sorsát a büntető eljárás jogerős befejezése után - az elkobzás esetét kivéve - e törvény előírásai szerint kell rendezni.

(4) A nemzetközi áru- és személyforgalom számára megnyitott vámutakon és a mellékutakon a  Határőrség   biztosítja a határátkelőhely rendjének fenntartását.

                        II. Fejezet
            Fuvarozók, szállítmányozók és posta
               együttműködési kötelezettsége

      A fuvarozók, szállítmányozók külön kötelezettségei

                           195.§

(1) A fuvarozó köteles
 a) az állomásán, kikötőjében vagy  repülőterén  létesített
    vámhivatal részére - térítés ellenében - megfelelő iro-
    da- és raktárhelyiséget biztosítani, továbbá azok   fű-
    téséről  és  világításáról,  valamint  karbantartásáról
    gondoskodni;
b) a nemzetközi forgalomban közlekedő járművek  vámhatáron
    való tartózkodási idejének menetrendjét  a  vámellenőr-
    zéshez szükséges idő figyelembe vételével  megállapíta-
    ni.

(2) A fuvarozó és a posta, valamint a szállítmányozó  köte-
les a vámhivatal részére a vámszolgálat ellátásához szüksé-
ges minden felvilágosítást  megadni,  valamint  gondoskodni
arról, hogy alkalmazottai  végrehajtsák  a  vámjogszabályok
rájuk vonatkozó rendelkezéseit. Az alkalmazottak  kötelesek
a szolgálatuk közben tudomásukra jutott vámjogsértő cselek-
ményeket a vámhivatalnak bejelenteni. A fuvarozó, a szállítmányozó ésa posta kötelesek azt az alkalmazottjukat, aki a fenti  kötelezettségét súlyosan vagy ismételten  megszegi, a nemzetköziforgalmat ellátó szolgálatból a vámhivatal javaslatára kizárni.

(3) A fuvarozott vámáru  azonosítására  alkalmazott  vámzár
vagy más azonossági jel megsérüléséről, továbbá  a  fuvaro-
zott vámáru bármilyen ok miatt szükséges kirakásáról, ille-
tőleg más járműbe történő átrakásáról a területileg illeté-
kes vámhivatalt haladéktalanul értesíteni kell.


                      Vasúti forgalom

                           196.§

(1) A vámterületre be- vagy onnan kilépő valamennyi  vasúti
jármű érkezéséről és indulásáról a vasúti  társaság   köte-
les a vámhatóságotértesíteni.

(2) A vasúton közlekedő utasok menet közben történő  vámel-
lenőrzése esetén a vasút köteles a vizsgálatot  végzők  ré-
szére szolgálati fülkét, továbbá díjtalan utazást  biztosí-
tani.

                     Hajózási forgalom

                           197.§

(1) A határvízen közlekedő vízijármű - a kényszerkikötés
esetét kivéve - csak olyan helyen köthet ki, ahol  vám-
hivatal működik, illetőleg csak ilyen  helyen  rakhat  ki
vagy be árut, valamint ilyen helyen hajózhat ki  vagy  be
személyeket.

(2) A határvízen közlekedő vízijármű és annak  személyzete
sem menet közben, sem éjjeli állomásozása alkalmával a bel-
földi parttal nem érintkezhet.

(3) Kényszerkikötés esetén a vízijármű parancsnoka köteles
a legközelebbi vámhivatalt értesíteni.

(4) Ha a vízijármű olyan helyen kíván kikötni, ahol vámhi-
vatal nem működik, a jármű parancsnoka köteles ezt a körül-
ményt az ellenőrző vizsgálat alkalmával bejelenteni.


(5) Ha avízijármű csak üzemanyag felvétele, élelmiszerkész-
letének kiegészítése stb. céljából köt ki a határvízi kikö-
tőben, a vámhatóság eltekinthet a vámvizsgálattól, a  kikö-
tőben tartózkodó vízijármű azonban vámhivatali  ellenőrzés
alatt áll.

                           198.§

(1) A vízijármű készletkönyvében feltüntetett  fogyasztási
készletet - a (2) bekezdésben meghatározott eset  kivételé-
vel - csak a vízijármű fedélzetén szabad vámmentesen  fel-
használni.

(2) A vízijárműnek a vámterületen való indokolt  tartózko-
dása esetén - a vízijármű parancsnoka kérésére - a  vámhi-
vatal a fedélzeti felhasználással azonos módon  engedélyez-
heti a fogyasztási készlet időarányos részének a vámterüle-
ten történő felhasználását.

                       Légiforgalom
                           199.§

(1) Ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik,a  vám-
területre érkező vagy onnan távozó légijárműnek - a  kény-
szerleszállás esetét kivéve - csak olyan repülőtéren szabad
le-, illetőleg felszállnia, ahol vámhivatal működik.

(2) A vámterületre érkező vagy onnan távozó valamennyi légi-
jármű érkezéséről és indulásáról a  nemzetközi  közforgalmú
repülőtér üzemeltetője köteles a vámhivatalt értesíteni.

(3) A nemzetközi légiforgalomban közlekedő  légijármű kény-
szerleszállása esetén a légijármű parancsnoka köteles erről
értesíteni a legközelebbi vám-, rendőri  vagy  határőrizeti
szervet. A bejelentésről az említett szervek egymást  köte-

lesek értesíteni. A légijármű  parancsnokának  gondoskodnia
kell arról, hogy a vámellenőrzés elvégzéséig a légijárműből
ne rakjanak ki vámárut és az utasok ne távozzanak el, feltéve, hogyez nem veszélyezteti az élet- és vagyonbiztonságot. A légijármű csak a vámellenőrzés megtörténte után folytathatja  útját.

(4) A nemzetközi forgalom  számára  megnyitott  repülőtéren
külön engedéllyel létesített tranzit váróterem  és tranzit-
terület vámellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokat
- a3.§ (4) bekezdésének figyelembe vételével - a kiadott engedélyben kell meghatározni.

                       Postaforgalom

                           200.§

(1) A vámterületre beérkezett,  illetőleg  onnan  külföldre
feladott postaküldeményeket a Magyar Posta Rt.köteles a külföldi küldeményeket kicserélő postaszerv mellett működő vámhivatalnak bemutatni, és a (2) bekezdésben  meghatározott küldemények kivételével azok vámkezelését kérni.

(2) Nem kell a vámkezelését kérni
a) a levelezőlapoknak, továbbá azoknak a zárt, vagy nyitott
   leveleknek, valamint az olyan postaküldeményeknek,  ame-
   lyek árut, vagy árumintát nem tartalmaznak, beleértve  a
   vakok részére vakírással készített levélpostai  küldemé-
   nyeket;

b) a külföldre feladott azoknak a küldeményeknek,  amelyek-
   nek kiviteli eljárásban való vámkezelése a feladás előtt
   megtörtént;


c) a tranzit küldeményeknek, a  kábítószert    tartalmazó küldemények kivételével.

(3) A vámhatóság kábítószerfelderítés érdekében a  (2)  be-
kezdésben említett árukat vámvizsgálat alá vonhatja.

                           201.§

(1) A vámterületre nem kereskedelmi áruforgalomban  beérke-
zett postaküldemények belföldi forgalomban való  vámkezelé-
sét a Magyar Posta Rt.a feladó által kiállított  vámárunyilatkozat átadásával kérheti.

(2) Az elvégzett vámkezelést a vámhatóság hivatalból  kiál-
lított vámokmánnyal köteles igazolni.


                           202.§

(1) A külföldre feladott postaküldemények kiviteli eljárás-
ban való vámkezelése bármely vámhivataltól kérhető.

(2) A kiviteli eljárásban vámkezelt  postaküldemények  kül-
földre történt kilépését a Magyar Posta Rt. igazolja.

                           203.§

(1) A nem kereskedelmi áruforgalomban beérkezett  postakül-
demények után kiszabott és beszedettvámterheket a Magyar Posta Rt. összevontan, havonta egy alkalommal köteles megfizetni.

(2) A postaforgalomban behozott vagy kivitelre  kerülő,  és
kereskedelmi áruforgalomnak minősülő küldemények vámkezelé-
sére az általános előírásokat kell alkalmazni.



                        III. Fejezet
                 Vámügynökség, vámközvetítés

                           204.§

(1) A vámközvetítést megbízás alapján,hivatásszerűen végző
egyéni vállalkozó  a  vámügynök,  a  vámközvetítést  hiva-
tásszerűen végző természetes személyek társasága vagy szer-vezete a vámügynökség (a továbbiakban együtt: vámügynök).

(2) A vámügynök a tevékenységét a vámszervezet központi szervének külön engedélyével  (működési  engedély)  kezdheti meg  és folytathatja, feltéve, hogy rendelkezik egyéni vállalkozói igazolvánnyal, vagy a cégjegyzékbe bejegyezték.

                           205.§

(1) A vámhatóság az engedélyt akkor adja ki, ha a kérelmező

a) magyar állampolgár, illetve magyarországi székhellyel rendelkezik;

b) vámszempontból megbízható; illetve

c) a létesítendő vámügynökség belföldi székhelyű pénzintézet által kiadott bankgaranciával rendelkezik;  vagy

d) a létesítendő vámügynökség vezetője(ügyvezető igazgatója), vagy - több tevékenység folytatása esetén - a vámkérdésekkel foglalkozó szakág felelős vezetője vámszakértői engedéllyel vagy felsőfokú vámügyi szakképesítéssel, a szakalkalmazottak  pedig vámügyi szakképesítéssel rendelkeznek;


e) határátkelőhelyre kért működési  engedélye esetében  a
   vámügynök elhelyezése és  tevékenysége  a  határforgalom
   lebonyolítását nem zavarja;

f) a létesítendő  vámügynökség  vezetője (ügyvezető igazgatója), vagy - több  tevékenység folytatása esetén - a vámkérdésekkel foglalkozó szakág felelős vezetője legalább három évi vámszakmai gyakorlattal rendelkezik.

(2) Az (1) bekezdés b) pont alkalmazásánál a folyamatos kereskedelmi tevékenység meglétét nem kell vizsgálni, feltéve, hogy a kérelmezőnek nincs vámtartozása.

                           206.§

A vámhatóság a működési  engedélyt  öt naptári évre adja ki, a 205.§-ban előírt feltételek fennállása esetén kérelemre meghosszabbítja.

                           207.§

A működési engedélyt vissza kell vonni, ha a 205.§-ban  írt
feltételek bármelyike megszűnik.

                           208.§

A vámhatóság a működési engedély visszavonása nélkül legfeljebb  egy évre megtilthatja a  vámügynökség alkalmazottjának a vámügyekben való eljárást, ha őt tevékenységével kapcsolatban vámjogszabályba ütköző cselekmény ismételt elkövetése miatt, szabálysértési hatóság vagy  bíróság jogerősen elmarasztalta.


                        Vámközvetítés

                           209.§

(1) A vámügynök megbízás alapján kéri a vámkezelést, közre-
működik annak végrehajtásában, a megbízója javára kezesség-
vállalási nyilatkozatotadhat, továbbá a székhelyén (telep-
helyén)- külön engedéllyel -vámraktárat tarthat fenn,ahol a vámhivatal szolgálati helyet üzemeltethet.

(2) A vámügynök köteles az árunyilatkozat benyújtása  előtt
meggyőződni a vámkezeléshez szükséges  feltételek  meglété-
ről, valamint a rendelkezésre álló okmányok adattartalmának
és az árunyilatkozat adatainak összhangjáról.

(3) A vámügynök öt évig köteles megőrizni az általa lebonyo-
lított vámkezelések, vámeljárások  okmányait,  adatait.  Az
adatok - a hivatalos bélyegzővel és eredeti aláírással  el-
látott okmányok kivételével - mágneses adathordozón, mikro-
filmen is megőrizhetők.Az adatok nyilvántartásakor a titokvédelmi és adatvédelmi rendelkezéseknek megfelelően jár el. 
                          V. RÉSZ

               ÁTMENETI ÉS ZÁRÓRENDELKEZÉSEK

                          210. §

(1) Ez a törvény 1996. január 1-jénlép hatályba. Rendelkezéseit -  a  (2)-(5)  bekezdés kivételével - a hatályba lépést követően végzett  vámkezelé-seknél és vámhatósági  eljárásoknál,  intézkedéseknél  kell alkalmazni.


(2) Az e törvény hatálybalépése előtt végzett, vámáru jelleget meg nem szüntető vámkezelés esetén a kérdéses vámáru mindaddig változatlan feltételek mellett maradhat  vámfelügyelet alatt, amíg más vámkezelésben való részesítését nem kérik.

(3) A külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. törvény - e törvény kihirdetéséig hatályos -18. §-ában és a 31. § (3) bekezdéseiben foglalt feltételekkel vámkezelhetők azok a termelőeszközök, amelyek behozatalára e törvény kihirdetése napját követő 30. napig a Cégbírósághoz bejegyzésre benyújtott társasági (alapító) okiratnak, vagy az alapítói vagyon felemeléséről szóló taggyűlési (közgyűlési) határozatnak megfelelően, illetve ilyen határozat alapján az 1988. évi XXIV. tv. 31. § (3) bekezdése szerinti devizaszámlára történt befizetésből (átutalásból) került sor.

(4) Az e törvény hatálybalépése előtt  engedélyezett  fizetési kedvezmények (fizetés halasztás, részletfizetés,  kamatmentesség stb.) illetve kivetett terhek (kamat, késedelmi pótlék, bírság stb.) az eredetileg  megállapított  feltételek szerint vehetők igénybe, illetve teljesítendők.

(5) Az etörvény hatálybalépése előtt a vámhatóság által kiadott engedélyek a törvény hatálybalépését követően csak akkor tekinthetők érvényesnek, ha e törvény a vonatkozó engedély megadását ugyanazon vagy a korábbinál kedvezőbb feltételhez köti. Amennyiben az előző jogszabályok alapján kiadott engedély aze törvény által  meghatározott  feltételeknek nem felel meg,és az engedély birtokosa a  törvény hatályba lépését követő  száznyolcvan napon belül nem kéri az új engedély kiadását, akkor az engedélya száznyolcvanegyedik napon érvényét veszti.

                           211.§

(1) Aze törvény kihirdetésekor legalább  egy  éve  vámügynöki tevékenységet folytató egyéni vállalkozó  vagy  társaság  e törvény  hatálybalépéséig  köteles  a   működési engedély iránti kérelmet a 205.§ (1)a), b), d) és f) pontjában meghatározott  feltételek  igazolásával benyújtani. Ennek elmulasztása  esetén  tevékenységét  nem folytathatja.

(2) A 205.§ (1)c) pontjaszerinti hiányzó feltételt az engedély kiadásától számított egy éven belül kell teljesíteni.

                           212.§

(1) E törvény kihirdetésekor hatályát veszti:
A külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. tv. 18. §-a és a 31. § (3) bekezdése.

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:

a) az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 13.§-ának (2) bekezdése, 14. §-ának(5) bekezdése, 32. §-a (1) bekezdésének utolsó mondatából \"és a vámhatóság\", a (2) bekezdésének első mondatából \"vagy a vámhatóságnál\" szövegrészek, 49. §-ának (2) bekezdése, 50.§-ának (4) bekezdése, 78.§-ának (10) bekezdése, 81.§-ának (3) bekezdés c) pontja, a 96/A. § (3) -(4) bekezdése és a 97.§ z) pontja;

b) a fogyasztási adóról  és  a fogyasztási árkiegészítésről
   szóló 1991. évi LXXVIII. törvény 11.§-ának(8) bekezdése;

c) a vámjog szabályozásáról szóló1966. évi 2. törvényerejű
   rendelet, és az ezt módosító 1987. évi 14. törvényerejű rendelet 7.§-a és az 1992. évi XXXV. törvény 1-2.§-a;


d) a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény 47. § (1) bekezdés g) pontja.

(3) Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény

a) 3. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(4) E törvény hatálya nem terjed ki a társadalombiztosítási alapok javára teljesítendő befizetésekre és a társadalombiztosítási ellátásokra, valaminta jövedéki szabályozásra és ellenőrzésre, a bérfőzési szeszadóra, továbbá a vámjogról, a vámeljárásjogról, valamint a vámigazgatásról szóló törvény hatálya alá tartozó termékimportot terhelő kötelező befizetésekre (adó, illeték,díj, hozzájárulás, költség, bírság, kamat), ha azok megállapítása, beszedése, végrehajtása, visszatérítése, kiutalása vagy ellenőrzése a vámhatóság hatáskörébe tartozik.\"

b) 78. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(1) Az adóhatóság állapítja meg a helyi adót - a vállalkozók kommunális adója, az iparűzési és az adóbeszedéssel megállapított adó kivételével - valamint az önkormányzat költségvetése javára más törvény alapján fizetett adót (kivetés).\"

(4) Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény

a) 11.§-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A termékexporttal egy tekintet alá eső termékértékesítésnek minősül)

\"a) az a termékértékesítés, melynek közvetlen következményeként a terméket a vámhatóság vámszabadterületre, tranzit-területre, közvámraktárba (a továbbiakban együtt: vámszabadterület) kilépteti;\"

b) 31.§-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Mentes az adó alól továbbá:)

\"b) ajogszabály szerinti feltételek mellett az az importált termék, melyet árutovábbítás, raktározás, ideiglenes behozatal és aktív feldolgozás jogcímén vámkezelnek.\"

c) 42.§-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

\"42.§ Az adózással kapcsolatos eljárás során - az e törvényben nem szabályozott kérdésekben - az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény, illetve termékimport esetén a vámjogról, a vámeljárásjogról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi ...... törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.\"

(5) A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény 16.§-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"16.§ Az e törvényben nem szabályozott, az adózással kapcsolatos eljárásbanaz adózás rendjéről szóló törvény, illetve termékimport esetén a vámjogról, a vámeljárásjogról, valamint avámigazgatásról szóló 1995. évi .... törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.\"

(6) Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 88.§-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"88.§ Az e törvényben  külön nem szabályozott eljárási kérdésekre - így különösen az illeték megfizetéséért egyetemleges felelősség megállapítására, a tartozás megfizetésére, behajtására, részletfizetés vagy halasztás engedélyezésére, az illetéktartozás méltányosság címén történő részbeni vagy teljes elengedésére, illetve behajthatatlanság címén való törlésére - az adózás rendjéről szóló törvény,  statisztikai illeték tekintetében pedig a vámjogról, avámeljárásjogról, valamint a vámigazgatásról szóló törvény rendelkezései irányadóak.\"

(7) Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi .IV. törvény 3.§-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(6) Ezt a törvényt a honvédelmi, a külkereskedelmi igazgatási, a társadalombiztosítási, valamint a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról és az árak megállapításáról szóló törvényekben szabályozott ügyekben, továbbá az adó-,jövedéki és a vámigazgatási ügyekben akkor kell alkalmazni, ha jogszabály másként nem rendelkezik.\"

(8) A pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény 46/A.§ (2) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki:

(Az (1) bekezdés b) pontjában foglaltak alapján a banktitok megtartásának kötelezettsége nem áll fenn)

\"k) az adó-, vám- és társadalombiztosítási kötelezettség teljesítésének ellenőrzése, valamint az ilyen tartozást megállapító végrehajtható okirat végrehajtása érdekében foly
tatott eljárás keretében  eljáró adóhatósággal, vámhatósággal, illetve társadalombiztosítási szervvel\"

(szemben, e szervek pénzintézethez intézett írásbeli megkeresése esetén...) (9) Az áruknak, szolgáltatásoknak és anyagi értéket képviselő  jogoknak rubel elszámolásban történő behozataláról szóló 52/1992. (III.21.) Korm. rendelet 3.§-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

\"3. §A transzferábilis és klíring rubel elszámolásban behozott áru nem tartozik a fogyasztási cikk globálkvóta hatálya alá.\"

(10) Az áruknak,szolgáltatásoknak és anyagi értéket képviselő jogoknak a Magyar Köztársaság  Oroszországgal szembeni követeléseinek törlesztése keretében történő behozataláról szóló 85/1995. (VII.12.) Korm. rendelet 4.§-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

\"4.§ Az e rendelet előírásai szerint behozott áru nem tartozik afogyasztási cikk globálkvóta hatálya alá.\"

(11) Aholegyéb jogszabály vám- és pénzügyőrség (VP), Vám-és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP) vagy országos parancsnokság (OP), megyei- vagy területi parancsnokság  elnevezést használ, ott VP esetében vámszervezetet, VPOP, OP esetén vámszervezet központi szervét, megyei és területi parancsnokság esetén vámszervezet területi szervét kell érteni.


                           213. §

(1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy e törvény  végrehaj-tási rendeleteit kiadja.

(2) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy rendeletben szabályozza, illetve közzétegye

a) a vámszervezethatósági jogkörrel rendelkező szerveinek létesítését, elnevezését, székhelyét, illetékességét és megszüntetését;

b) a GATT keretében a Vámérték Technikai Bizottsága által e törvény kihirdetése után alkotott Szakértői Véleményeket, Magyarázatokat és Magyarázó Jegyzeteket;

c) az Egységes Vámokmány alkalmazását és kitöltési szabályait, valamint a használatához szükséges  kódok jegyzékét;

d) a vámúttá nyilvánított határátkelőhelyek jegyzékét;

e) a vámértékbevallás részletes szabályait;

f) avámszabadterület vámügyi rendtartását;

g) a kishatárforgalomra vonatkozó részletes szabályokat;

h) az árubejelentésre szolgáló okmányokat és a kezelésükre vonatkozó szabályokat;

i) a Vámjegy mintáját, felhasználásának, kezelésének szabályait;

j) a vámszevezetáltal kezelt államháztartási bevételi számlák vezetési rendjét;

k) a vámszervezet hivatásos állományú tagjaira vonatkozó szolgálati szabályzatát;

l) a vámszervezet hivatásos állományú tagjainak egyenruházatát, fegyverzetét és jelvényét, továbbá ezek viselésének szabályait az egyéb rendvédelmi szervek vonatkozó szabályaival összhangban.

(3) Felhatalmazást kapnak az illetékes miniszterek, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértésben szabályozzák az áruk nemzetközi forgalmát is érintő, a vámkezeléshez kapcsolódó korlátozó rendelkezéseiket.



1. számú melléklet a .... évi .... törvényhez


         A nem kereskedelmi forgalom egyes szabályai

1. Nemkereskedelmi mennyiségű avámáru behozatala, illetve áru kivitele a természetes személy által külföldről behozott, külföldre kivitelre kerülő, valamint részére fuvarozó vagy posta közreműködésével külföldről ellenszolgáltatás nélkül beküldött, illetőleg megbízásból - fuvarozó vagy posta közreműködésével -külföldre ellenszolgáltatás nélkül kivitelre kerülő alábbi mennyiségben:

- szeszes italok:          1 liter égetett szeszesital és
                           1 liter bor és
                           5 liter sör
- dohánygyártmány:         500 db szivarka vagy
                           100 db szivar vagy
                           500 gr dohány

- kávé, tea, kakaó továbbá 1-1 kg
valamennyi fűszernövény
és keveréke, kivéve a
  fűszerpaprika és keveréke

- egyéb árukból:  500 Ft egyedi értékig, fajtánként 10 db
                 2000 Ft egyedi értékig, fajtánként 5 db
                 5000 Ft egyedi értékig, fajtánként  2 db
                 5000 Ft egyedi érték felett fajtánként 1db

- gépjármű: családonként 1 db/év



2. Az 1. pont szerinti mennyiségeket, valamint az e törvény végrehajtási rendeletében rögzített értékhatárt meghaladó egyedi és összértékű áruk, vámáruk - a 3. pontban említett kivétellel - csak akkor vámkezelhetők, ha azokra az áruknak, szolgáltatásoknak és anyagi értéket képviselő jogoknak a kiviteléről és behozataláról, illetve  az ezekkel kapcsolatos tevékenységi engedélyezésről szóló jogszabályok nem tartalmaznak korlátozó feltételeket, továbbá, ha azok forgalmára mennyiségi korlátozást tartalmazó egyébelőírások nincsenek hatályban.
Az ilyen jogcímen vámkezelt vámárukra a kereskedelmi forgalomban érvényes pénzügyi terheket kell kiszabni.

3. A nem-kereskedelmi forgalomban behozott gépjárművet a kereskedelmi forgalomban érvényes  pénzügyi terhekkel kell vámkezelni. Az e jogcímen vámkezelt gépjármű ugyan nem tartozik az importengedélyezési kötelezettség hatálya alá, a vámkezelésnél azonban  érvényesíteni kell a gépjárműimport engedélyezés feltételeinek meglétét is.

4. A természetes személyek által a devizajogszabályokban meghatározott értéket meghaladó értékű áruk kivitelét -amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik - visszahozatali kötelezettség előírásával ideiglenes kivitelben kell vámkezelni.

5. A nem kereskedelmi áruforgalomban behozott, beküldött vámáruk, kivitelre kerülő áruk vámkezelésekor alkalmazandó okmányokat, kedvezményeket és a részletes eljárási szabályokat e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.



      2. számú melléklet a ..... évi ..... törvényhez


       A fuvarozóvállalati és a postai alkalmazottak,
        valamint a határforgalom lebonyolításában és
       ellenőrzésében részt vevők vámjogikedvezménye

   I. Külföldön közlekedő magyar vízijármű személyzetének
                    vámjogi kedvezményei
 
1. A külföldön közlekedő magyar vízijármű személyzete (beleértve a hajóéttermi személyzetet is), továbbá a külföldi vízijármű magyar személyzete az 5. pontban meghatározott mennyiségű vámárukat vám- és engedélymentesen hozhatja be, ha egy naptári év alatt a behozott vámáru mennyisége az ott felsorolt mennyiséget, értéke pedig a 100.000 Ft-ot nem haladja meg.

2. A 30 napot meg nem haladó külföldi szolgálat esetében - az évi keret terhére - a külföldön eltöltött napokra kifizetett járandóság (napidíj, zsebpénz) 50 %-a erejéig vásárolt, legfeljebb azonban 8.000 Ft-ot meg nem haladó értékű vámáru - beleértve az 1.000 Ft-ot meghaladó egyedi értékű tartós használati tárgyakat is - hozható be vámmentesen. A hajózási alkalmazott részére kifizetett járandóság összegét a vízijármű parancsnokának kell igazolnia.

3. A 31-120 nap között eltöltött külföldi szolgálat esetében legfeljebb az évi keret 50 %-ának (50.000 Ft-nak) megfelelő értékű vámáru, 120 külföldön eltöltött nap után pedig a teljes évi keret (100.000 Ft) értékű vámáru hozható be vámmentesen.

4. Az I/2. és az I/3. pontban meghatározott vámkedvezmény alkalmazása szempontjából lehetőség van legfeljebb kétévi vámmentes keret összegének az összevonására.

5. Az I/1. pontban meghatározott évi értékkeret terhére egyes áruféleségekből vámmentesen, havonta - a gépkocsi kivételével - az 1. számú melléklet 1. pontjában meghatározott mennyiségű vámáruk vámkezelhetők.

6. A vámmentes értékhatárt meghaladó értékű vámáruk vámfizetés mellett az 1. számú mellékletben írtak alkalmazásával vámkezelhetők.

    II. Egyéb fuvarozóvállalati és postai alkalmazottak
                    vámjogikedvezményei

1. Vámmentesek a közforgalmú fuvarozóvállalatnak és a postának az államhatárt szállítóeszközön való szolgálatteljesítés miatt átlépő - ideértve,az igénybe vett szállítóeszköztől függetlenül, a szolgálatteljesítésből történő hazatérés esetét is - alkalmazottai által behozott, nem kereskedelmi jellegű vámáruk, ha azok értéke havonta a 5.000 Ft-ot nem haladja meg. E rendelkezés alkalmazása szempontjából fuvarozóvállalati és postai alkalmazottnak tekintendők a következők:

- az autóközlekedési vállalatok és egyéb fuvarozó vállalatok gépkocsivezetői, a menetrend szerinti járatokon közlekedő jegyvizsgálók, a MALÉV hajózó személyzete, a GYSEV osztrák vonalszakaszain dolgozó pályamunkások;
- a hálókocsi jegyvizsgálók, a vasúti étkezőkocsi személyzete; a MÁV és a GYSEV alkalmazottai (vonatszemélyzet, vonat átvevők, vonat- és mozdonyvezetők, kocsilakatosok stb.);
- a mozgópostai alkalmazottak.

2. A megállapított havi vámmentes keretet, legfeljebb hat hónapra - a IV/1. pont kivételével - összevontan is igénybe lehet venni. Összevonni csak azoknak a hónapoknak igénybe nem vett vámkedvezményét lehet, amelyekben tényleges külföldi munkavégzés történt.

3. A vámmentes kereten felüli áruérték után vámot kell kiszabni és beszedni. A kiszabott vám megfizetésére a 129.§-ban foglaltakat kell alkalmazni.


III. A határforgalom lebonyolítását és ellenőrzését külföl      di szolgálati helyen végzők vámjogikedvezményei

A határforgalom lebonyolítását és ellenőrzését külföldi szolgálati helyen végzők a havonta rendszeresen kapott külföldi fizetőeszköz fele összegét meg nem haladó értékű, nem kereskedelmi mennyiségű árukat hozhatnak be vámmentesen.

                    IV. Közös szabályok

1. Az I-II. pontban meghatározott személyek jogosultak gépkocsi vásárlására akkor, ha külföldi napidíjuk meghatározott részét előtakarékosság címén befizetik és a részükre járó mindenkori vámkedvezmény 50 %-át veszik csak igénybe. E feltételek fennállása esetén a gépkocsi az előtakarékosság bejelentésétől számított

a) legalább 366 külföldi szolgálati nap esetén aVámtarifa vámtételeinek 50 %-os mérséklésével,
b) legalább 731 külföldi szolgálati nap esetén vámmentesen vámkezelhető.


2. Az I-III. pontban foglaltak szerinti vámkezelést írásbeli árunyilatkozattal kell kérni. Az I-III. pont alkalmazásában kereskedelmi mennyiség fogalma szempontjából az egyes áruféleségekből az 1. számú melléklet 1. pontjában meghatározott mennyiséget kell évenként, illetőleg tárgyhavonként figyelembe venni. A kereskedelmi mennyiség miatt nem vámkezelhető árukat értékesítésre kell felajánlani.


TARTALOMJEGYZÉK



                           I. RÉSZ
                  VÁMJOG ÉS VÁMELJÁRÁSJOG

 I. Fejezet
   Általános rendelkezések                    1
          Értelmező rendelkezések                         1
          A törvény hatálya                               7
          A vámterület                                  8
          Vámút                                      9
          Az áruforgalom szabadsága és korlátozása  10
          Áru elhelyezése szállítóeszközön      11
          Vámbiztosíték                             12
          Zálogjog                                  17
          Vámtarifa                                 18
          Vámárut, árut terhelő fizetési kötele-
          zettségek                                 19
    Az áruk származása                        20
          Általános rendelkezések                        20
          A származás igazolása                          22           Kedvezményes elbánás igénye esetén al-
          kalmazandó származási előírások                24           A vám alapja                                   25
          Avámérték meghatározás általános szabályai 26
          A vámérték meghatározás különös szabályai  38

II. Fejezet
    Az áruk/vámáruk vámjogi státuszának rendezéséig     alkalmazandóáltalános szabályok

          Áruforgalom vámellenőrzése                40
          Vámigazgatási eljárások ahatáron              41
          Beléptetés                                     41
          Kiléptetés                                     41
          Jelentkezési kötelezettség              42
          Árubejelentési kötelezettség            43
          Árubemutatási kötelezettség             44
          Ellenőrző vizsgálat a vámhatáron          46
          A beléptetés megtagadása                       48
          A kiléptetés megtagadása                       48
          Átmeneti megőrzés                              49 
III. Fejezet
     Vámjogi és vámeljárási rendelkezések
       Vámfelügyelet                               50
       Vámvizsgálat                                51
       Vámkezelésre vonatkozóáltalános rendelkezések 52
       Vámáru és azáru vámkezelése54
       Az árunyilatkozat ellenőrzése     57
       Vámárujelleget megtartó vámkezelések 59
       Árutovábbítás                        59

       Raktározás                                     61         Vámraktár                            64
       Aktív feldolgozás                    67
       Ideiglenes behozatal                          69
       Vámárujelleget megszüntető vámeljárás73
       Belföldi forgalom számára történő
       vámkezelés                           73
       Vámáru alaktalanítása, megsemmisítése          74
Vámáru ellenszolgáltatás nélküli felajánlása   75
       Kiviteli vámkezelések                        76
       Kiviteli ellenőrzés                            76        Ideiglenes kivitel                      76
       Passzív feldolgozás                            77
          Egyéb rendelkezések                            78
       Vámszabadterület                       78
       Határmenti gazdálkodás                  82
       Kishatár áruforgalma                    83
       Tarifális és vámjogivámkedvezmények, vámmen-          tességek 83        Tarifális vámkedvezmények                      83
       Vámmentességek                                 84 
IV. Fejezet
    Vámteher A vámfizetési kötelezettség          105
       A vámteher kiszabása                 108
       A vámteher közlése, esedékessége              110
       A vámteher megfizetése                 111
       Fizetési halasztás, részletfizetés            114
       A vámbevételek elszámolása és kezelése        116
       A vámteher helyesbítése                       118
       A vámteher visszatérítése                     118
       A vámteher mérséklése, elengedése             121
       A vámteher elévülése                          122

V. Fejezet
   Jogkövetkezmények, költségek                      123
       Vámigazgatási bírság,                      123        Kamat                                     125
       Vámkezelési díj, statisztikai illeték126
       Szemledíj, költségtérítés127

VI. Fejezet
    A vámigazgatási eljárás különös szabályai           130
       Alapvető szabályok     130
       Határozat                                     132        Jogorvoslat                       132
       Végrehajtási eljárás                   134
       A végrehajtási eljárás felfüggesztése,           szüneteltetése                                137           A befolyt összeg elszámolása, a végrehajtás költsége                                      137
       Vámtartozás törlése            138

VII. Fejezet
     Nyilvántartás, adatszolgáltatás, adatvédelem
       Nyilvántartás, adatszolgáltatás                  139
       Vámtitok,adatvédelem                      139

VIII. Fejezet
      Utólagos ellenőrzés                               145 
                          II. RÉSZ

                        VÁMIGAZGATÁS

 I. Alapvető rendelkezések                      151

 II.  A vámszervezet feladatai        152

III.  A vámszervezet hivatásos állományú tagjainak
      intézkedési, szolgálati fellépési   jogai és
      kötelezettségei                          154
 
                         III. RÉSZ

        A VÁMSZERVEZET SZOLGÁLATI JOGVISZONYBAN ÁLLÓ       TAGJAI ÁLTAL ALKALMAZHATÓKÉNYSZERÍTŐESZKÖZÖKRE      ÉS A LŐFEGYVERHASZNÁLATRAVONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

I. Fejezet
Közös szabályok                                     156 
II. Fejezet
    Az egyes kényszerítő eszközök alkalmazásának szabályai                                           158

III. Fejezet
     Lőfegyverhasználat                                 160


                          IV. RÉSZ

      RENDELKEZÉSEK A VÁMHATÓSÁG TEVÉKENYSÉGÉT SEGÍTŐK
               JOGAIRÓL ÉS KÖTELEZETTSÉGEIRŐL


I. Fejezet
   Hatóságok, fegyveres testületek ésrendvédelmi szervek együttműködési kötelezettsége                164

II. Fejezet
    Fuvarozók, szállítmányozók és posta együtt-működési kötelezettsége                             165

    A fuvarozók, szállítmányozók külön kötele-
    zettségei                                  165
    Vasúti forgalom                            167
    Hajózási forgalom                          167
    Légi forgalom                              168
    Posta forgalom                                      169 
III. Fejezet
     Vámügynökség, vámközvetítés                   171
     Vámközvetítés                                      173

                           V. RÉSZ

              ÁTMENETI ÉSZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 173


    Mellékletek




Indokolás
   A vámjogról, a vámeljárásjogról, valamint a vámigaz             gatásról szóló törvényjavaslathoz

                    Általános indokolás


A Magyar Köztársaságban a rendszerváltozással végbement, a piacgazdaság kiépítését célzó alapvető gazdasági változások és a külgazdasági kapcsolatok teljes körű átrendeződése, különösen az Európai Unióval megteremtett,integrációs elemeket  tartalmazó szerződéses kapcsolatból adódó feladatok is halaszthatatlanná tették a vámrendszer korszerűsítését szolgáló, törvényi  szinten álló vámjog megteremtését.

A törvényi szabályozásról szóló koncepciót jóváhagyó kormányhatározatnak megfelelően az aktív vámpolitika érvényesítését biztosító vámtarifatörvény mellett a vámeljárásjogot és vámigazgatás alapszabályait rögzítő vámtörvényt kell megalkotni.

Az említett okok mellett a hazai jogalkotási követelmények is időszerűvé tették a vámtörvény kidolgozását, miután a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény előírásai szerint a gazdálkodó szervezetek és a magánszemélyek széles körét érintő jogokat és kötelezettségeket törvényben kell meghatározni.

Az eddigi többszintű és gyakran szétszórt szabályozási forma az érdekeltek részére nem volt kellően áttekinthető és ez a jogalkalmazónak is szinte napi problémákat okozott. Ennek megszüntetése érdekében  az alapvető szabályokat a mellékelt Javaslat foglalja egységbe.



A Javaslat kidolgozásánál figyelembe kellett venni azt is, hogy nem minden esetben célszerű és indokolt valamennyi kérdést a legmagasabb szinten szabályozni, hanem a gyorsan változó gazdasági viszonyokhoz való rugalmas alkalmazkodást is biztosítani szükséges.Erre tekintettel az alapvető jogok és kötelezettségek törvényi szintű szabályozása mellett indokolt végrehajtási rendelet(ek)kiadása is.

A Javaslat, figyelemmel a jogegyenlőség elvi követelményére, szektorsemleges szabályozást vezet be, szem előtt tartva azt az elvárást is, hogy az államhatáron át történő személyi- és árumozgás lehetőleg gyors és zökkenőmentes legyen, de emellett hatékonyan érvényesüljön az állam vám-bevételi és biztonsági érdeke, valamint - többek között -kultúrális javainak védelme.

A Javaslat azonos súllyal veszi figyelembe a gazdálkodók és az állam érdekeit. A gazdálkodók egy olyan stabil hosszútávú jogi szabályozást kapnak, amely lehetővé teszi, hogy a külkereskedelmi tevékenység feltételeiveltávlatokban  is tudjanak számolni. Az állam pedig megfelelő időben hozzájut a költségvetésibevételekhez, ami az állami kiadások fedezetét - a maga eszközrendszerével - kellően biztosítja.

A végrehajtó szervezet feladatainak,továbbá tagjai jogainak és kötelezettségeinek és ezek érvényesítéséhez nélkülözhetetlen kényszerítő eszközök alkalmazásának törvényben való rögzítése a jogszerű vámeljárás egyik legfontosabb biztosítékát képezi.

A Javaslat e mellett átveszi a jelenleg hatályos jogszabályokból a gyakorlatban már évek óta alkalmazott és bevált szabályokat is.



A jogharmonizációs feladatnak elegettéve, messzemenően figyelembe veszi továbbá az Európai Unió közös vámszabályait, szerkezetében egyezik azzal, és - ahol ezt a gazdasági
helyzetünk engedi - tartalmában is átveszi az ott alkalmazott szabályozást. (A jogharmonizáció mértékét az indokolás melléklete mutatja be.)

                    Részletes indokolás

      I. VÁMJOG ÉS VÁMELJÁRÁS ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEI

                         1-3.§-hoz

A Javaslat az egységes jogalkalmazás alapfeltételeinek megteremtése, illetve a jogi előírások maradéktalan érvényesíthetősége és a törvényesség biztosítása céljából - mintegy hiánypótló szabályozásként - részletes rendelkezéseket tartalmaz a vámjogban alkalmazott szakkifejezések vagy speciális vámjogi értelemmel felruházott fogalmak értelmezéséről.

A Javaslat,figyelemmel a szabályozni kívánt viszonyok speciális helyzetére,többoldalú részletes megfogalmazást ad mind a területi, mind a tárgyi hatályról. A területi hatály a tényleges államterületen kívüli jogalkalmazást is lehetővé, illetve kötelezővé teszi, tekintettel arra, hogy nemzetközi szerződés alapján magyar vámszervek külföldön is működhetnek. A viszonosságból következően a Magyar Köztársaság területén működő külföldi vámszervek tekintetében korlátozza a területi hatályt.

A törvény tárgyi hatálya alapvetően az államhatáron átszállított vámáruhoz/áruhoz, illetve az ezekhez kapcsolódó pén
zügyi terhekhez kötődik, a személyi hatály meghatározása csak ezekkel összefüggésben kerül értelmezésre. A pénzügyi terhek fogalmának meghatározása azért kap különös hangsúlyt, mert ennek révén egyértelművé válik a vámszervek által kivetett terhek (közös szóval vámteher) anyagi- és eljárásjogának összefüggése.

A vámterület fogalmának tisztázását segíti az a rendelkezés, amely rögzíti, hogy a speciális kedvezményeket élvező tranzit- és vámszabadterület vámterületi jogállása csupán a működési és technikai  szabályokat illetően speciális, vagyis ettől független avámterületi státuszuk!

                          4.§-hoz

A vámutak meghatározása mellett indokolt megerősíteni a mellékút jogintézményét is, mivel célszerűségi és gazdasá
gossági érdekek alapján egyes esetekben előnyösebb a mel-lékúton való áruszállítás. A vámutak megnyitására és megszüntetésére vonatkozó kormányfelhatalmazás rögzítése megfelel a hatályos szabályozásnak, a törvényi szabályozás szükségessé teszi a jelenlegi gyakorlat fenntartását szolgáló felhatalmazás megerősítését.


                         5-6.§-hoz

A szabadkereskedelem érvényesítésének kimondása elengedhetetlen minden liberalizált külkereskedelmet folytató piacgazdaság esetében.

Ez alól a főszabály alól a nemzetközileg is alkalmazott, illetve ismert okból hozott korlátozó intézkedések képez
hetnek kivételt. Ezeket az okokat a törvényjavaslat példaszerűen sorolja fel. Ez a szabály nem jelent korlátozást a hatályos külkereskedelmi engedélyezési rendszer tekintetében.

Az áru szállítóeszközön történő elhelyezésének szabályozása nemzetközi előírásokon alapul. Törvényben történő rögzítése azért szükséges, mert olyan alapvető anyagi jogi szabály, amelynek megsértése súlyos bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésének gyanújára ad okot.

                        7-11.§-hoz
                 (Vámbiztosíték, zálogjog)

A vámáruhoz és - a jövedéki törvény által előírt esetben- a magas adótartamú áruk szállításához az állami bevételek érvényesíthetősége érdekében - a tulajdonjogtól függetlenül -biztosítékadási kötelezettség kötődik. Ez az előírás figyelembe veszi a vonatkozó nemzetközi rendelkezéseket és a közterhek megfizetésének hazai kedvezőtlen tapasztalatait is. Új elemként került a Javaslatba a külföldi bankgarancia elfogadásának és a szakmai szövetségek kezességvállalásának a garanciarendszerbe történő bekapcsolási lehetősége, valamint a vámbiztosíték felszabadítása feltételeinek részletezése. A vám biztosítása alóli mentességek között továbbra is fennmarad a bérmunka a törvényi fogalmazás szerint: aktív feldolgozásikonstrukció speciális kedvezménye.
Ugyancsak a vámterhek megtérülésének biztosítását szolgálja a vámárut terhelő zálogjog megerősítése, ésegyéb zálogjoggal való kapcsolatának rendezése.

                         12.§-hoz
                        (Vámtarifa)

A Javaslat a vámtörvény,a vámtarifa-törvény és a vámkeze


lésnél kötelezően felszámítandó egyéb pénzügyi terhek szabályozásáról szóló jogszabályok egymáshoz való kapcsolódását, illetve végrehajtásának módját rendezi.
Az Európai Unióval megkötött Társulási Megállapodásban foglaltakhoz igazodóan eltérő vámteher kiszabási feltételeket állapít meg anem-kereskedelmi áruforgalomra. Az utas- és ajándékforgalom vámkedvezményét a törvény végrehajtási rendelete szabályozza,tekintettel az inflációból adódó gyakoribb változtatási igényre.


                        13-14.§-hoz
                 (Fizetési kötelezettségek)

A Javaslat  deklarálja a vámáruval kapcsolatos általános vámfizetési kötelezettséget. E célból megerősíti a  vámhatóság intézkedési, (kivetési) jogosultságát a vámmal együtt kiszabott más köztartozások vonatkozásában is, aminek részben célszerűségi, részben gazdasági indokoltsága van és megfelel a vonatkozó nemzetközi gyakorlatnak. 

                         15.§-hoz

A Javaslat felhatalmazást ad a más jogszabályok alapján történő, általános vagyoperatív beavatkozást igénylő esetekben (pl. fizetési mérlegprobléma kezelése érdekében, piacvédelmi, vagy dömpingeljárás keretében alkalmazandó intézkedések) születő döntésekből eredő fizetési kötelezettségek végrehajtására. Ezzel a nemzetközi gyakorlathoz igazodóan egyértelművé válik a vonatkozó jogszabályokon alapuló államigazgatási intézkedések eljárásjoga is.


                        16-19.§-hoz
                   (Származási szabályok)

A Javaslat a származási szabályokat illetően - igazodva a nemzetközi gyakorlathoz - mind a jogalkalmazók, mind a gazdaság szereplői számára egyértelmű rendelkezést adaz áruk származásának meghatározása céljáról, értelméről, feltételeiről és módjáról. A származási feltételeket minden szempontból egységesíti, amennyiben az importáruknál egységesen a közvetlen szállítás kritériumát írja elő, a fejlődő országoknak korábban biztosított \"közvetlen vásárlás\" feltétele helyett!

A származás meghatározó szereppel bír az alkalmazandó vámtétel, illetve az esetleges kedvezmények vagy korlátozások vonatkozásában, továbbá az áruforgalomhozkapcsolódó speciális eljárásokban is.

Kiemelendő a törvénynek az a rendelkezése, miszerint kedvezmények igénybevétele kizárólag az áru származásának okmánnyal történő igazolása esetén lehetséges! Rendelkezik továbbá a Javaslat arról, hogy több nemzetközi egyezmény alkalmazásának felmerülése esetén a vámkezelést kérőkérelme az irányadó. Ez az előírás azért lényeges, mert felhívja a figyelmet annak szükségességére, hogy a vámrendszerben rejlő lehetőségek (előnyök) kihasználása az ügyfelek vámszakmai ismeretét, jártasságát feltételezi. Ellenkező esetben aszabadkereskedelmi megállapodásokban kiharcolt kereskedelempolitikai előnyök a gyakorlatban nem tudják betölteni piacösztönző szerepüket!


                        20-33.§-hoz
                        (Vámérték)

A vámérték meghatározása alapvető fontosságú, mivel a vámeljárásban  mindennemű fizetési kötelezettségalapjaként szolgál. A Javaslat az 1980-ban kihirdetettGATT Vámértékegyezmény rendelkezésein alapul. A vámértékképzés specifikus szabályait pedig  a vámeljárásjog szabályozásáról szóló nemzetközi egyezmény előírásainak figyelembe vételével, és a hazai gyakorlat mérlegelésével állapítja meg.

A vámértékszabályozás vámtörvény keretében történő megerősítését az is indokolja, hogy a vámterhek kiszámításánál mind a vámkezelést kérő, mind a vámkezelést végző számára egyértelművé váljon annak maradéktalan alkalmazási kötelezettsége. Ezt biztosítandó, a törvény által meghatározott érték fölött megerősítia vámértékbevallás ezév januárban bevezetett \"intézményét\" is, ami mintegy a számla ellenőrzéseként előírja előa vámérték kötelező kimunkálását. A vámértékszabályok következetes alkalmazása mellett tudatosítani szükséges, hogy a GATT előírásoknaknem mond ellent az alulszámlázás elleni hatóságifellépés, ha a közzétett hazai jogszabályi előírásokon alapul!
Ennek érdekében ezév januártól a vámhatóság kötelességeként rögzíti a vámjog  az ügyfél által  bevallott vámérték felülvizsgálatát, és a vitatott különbözetre biztosítékadási kötelezettséget ír elő.

A vámértékfelülvizsgálat  következetes érvényesítése feltételezi az egyes importtermékek értékesítési feltételeit ismerő szakmai szövetségek és a magyar  külképviseleti hálózat részéről biztosított rendszeres árfigyelést, illetve az erre vonatkozó információk vámhatóságnak történő rendszeres átadását is.


                         34.§-hoz
                      (Vámellenőrzés)

A Javaslat deklarálja a vámhatáron behozott illetve kivitelre kerülő vámáruk/áruk vonatkozásában a vámhatóság kizárólagos vámellenőrzési jogosultságát, valamint az áru szállítójának azt a kötelezettségét, hogy a vámhatóság ellenőrzésének minden esetben alá kell vetnie magát.

                       35.-36.§-hoz
                  (Vámeljárások a határon)

A vámáruk/áruk határon történő átvitelének alapszabályait tartalmazza egyrészt az ügyfelek, másrészt a határvámhivatal kötelezettségeinek megfogalmazásával. A felsorolt kötelezettségek rögzítésének a jogkövetkezmények szempontjából van meghatározó jelentősége. Alapvető anyagi szabályok ezek olyan tekintetben is, hogy e feltételekkel biztosítható az áruforgalom vámkezelésnél érvényesítendő szabályainak alkalmazása, ellenőrzése - és ha ezt jogszabály előírja -számbavétele.

                        37-39.§-hoz

A Javaslat a34.§-ban meghatározott vámellenőrzéshez kapcsolódó jogokat, illetve kötelezettségeket - a vonatkozó nemzetközi szerződésekre is figyelemmel - konkrét formában határozza meg az ellenőrzés alanyai és az ellenőrzést végzők számára isvilágosan megfogalmazva, eljárásjogi mélységben. (Az itt szabályozott kötelezettségek gyakorlati jelentősége különösen a különböző alanyi mentességeket élvezők körének a vámjog által biztosított kedvezményei vagy kötelezettségei rögzítésében rejlik.) A csővezetéken szállított árukra vonatkozó  bejelentési kötelezettség ezév ja
nuárban szigorodott, ami azért volt indokolt, mert a korábban biztosított egyszerűsítetteljárást az olajkereskedők az államot  több milliárddal megkárosítva, használták ki. A postaforgalomban beérkező küldemények vámellenőrzése, valamint a postára vonatkozó különös szabályok az Egyetemes Postaegyezmény (UPU) vonatkozó szabályainak felelnek meg.


                        40-41.§-hoz
                   (Ellenőrző vizsgálat)

A határvámhivatal számára kötelezően előírt ellenőrző vizsgálat és szükség szerinti vámvizsgálat részletes szabályait tartalmazza az ellenőrzött együttműködési kötelezettségének előírásával és a határforgalom áteresztő képességének szem előtt tartásával. E rendelkezésekkel kapcsolatban tudatosítani szükséges, hogy a törvényi előírások módot adnak mind az áruforgalom liberalizálódásának érvényesítésére, mind a határforgalom gyorsítására vonatkozó nemzetközi kötelezettségvállalások teljesítésére. Ugyanakkor nem zárják ki a nemzetgazdaság jogos védelme miatt szükségessé váló fokozott ellenőrzés lehetőségét sem.

                        42-43.§-hoz

A törvénytervezet vonatkozó részeazt az alapelvet nyilvánítja ki, hogy a határon átlépő árutvámeljárásban csak a törvény által előírt kérelemre részesíti a vámhatóság. Ennek hiányában vagy, ha a kérelem teljesítését az áruforgalmat szabályozó hatályos előírások nem biztosítják,  a határvámhivatal megtagadhatja az áruk határon történő ki- és beléptetését.


                         44.§-hoz

A vámáru jelleg megköveteli, hogy a vámárut további vámjogi sorsának eldöntése végett vámigazgatásieljárás alá vonják. Mivel a szabályozás egyik alapelve az, hogy a vámhatóság a vámárut/árut - ha a jogszabályi feltételek fennállnak -olyan eljárás alá vonja, amit a rendelkezésre jogosult kér, rendelkezni kell arról is, hogy mit kell tennie a vámhatóságnak abban az esetben, ha nem kérik a vámeljárás alá vonást, vagy kérik ugyan,de az - jogszabályi feltételek hiányában -nem hajtható végre.
A vámeljárás gyorsítása érdekében ésszerű  rövid időben került meghatározásra az átmeneti őrzés lehetősége. Ugyanakkor a törvény rugalmasan lehetőséget ad arra is, hogy a hatósági engedélyhez kötött vámkezelések esetén is igénybe vehető legyen ez a lehetőség az engedély (pl. KERMI igazolás) beszerzéséig.

                         45.§-hoz
                      (Vámfelügyelet)

A vám és adóbevételek biztosítása és az áruforgalomra érvényes korlátozások, tilalmak betartásának ellenőrzése megköveteli, hogy a vámárukat és egyes esetekben a kivitelre kerülő áruk meglétét - ha erre szükség van - a vámhivatal bármikor ellenőrizhesse. Ezt a célt szolgálja a nemzetközi gyakorlatban is ismert és alkalmazott vámfelügyelet jogintézménye.Ez a jogintézmény nem a jogban általánosságban ismert felügyeletet jelenti, hanem a vámellenőrzéshez kapcsolódó specifikus jogintézménye a vámhatóságnak.


                         46.§-hoz
                       (Vámvizsgálat)

A vámvizsgálat a vámhatóság olyan sajátos eljárási cselekménye, amelynek alapján a vámkezelési kérelemben szereplő adatokkal összehasonlítja a vámeljárásban részesíteni kért árut/vámárut és szükség szerint meghatározza annak vámértékét vagy vámtarifaszámát. A nemzetközi gyakorlattal összhangban, az áruforgalom gyorsítása és a vámeljárás egysze
rűsítése érdekében, megfogalmazásra került az egyszerűsí
tett vámvizsgálat lehetősége, ami módot ad az ún. bizalmi elv gyakorlására is.

                         47.§-hoz
           (Vámkezelésre vonatkozó rendelkezések)

Miután a vámeljárás alapvetően mindig áruhoz kapcsolódik, ezért az illetékességi szabályt is ennek megfelelően kell megállapítani. A szabályozás a vámáruval/áruval rendelkezni jogosultra bízza, hogy ő döntse el az illetékességet azzal, hogy vámáruját melyik vámhivatalnál mutatja be. Lehetőséget kell azonban biztosítani arra is, hogy célszerűségi, biztonsági és egyéb gazdaság- vagy piacvédelmiokokból az áruk bizonyos körével csak a kijelölt vámhivatalok foglalkozhassanak, vagyis csak ott lehessen azokat bemutatni. Az eltérő szabályozásra a Javaslat a Kormánynak ad felhatalmazást.

                         48.§-hoz

A vámkezelést kérő nem csupán arra köteles, hogy kérelmet terjesszen elő, hanem az áru vámszempontból szükséges vizsgálatának feltételeit, kereskedelmi áruforgalom esetén a vámkezeléshez nyújtott szakszerű együttműködést is  köteles megteremteni.


                      47-49.§-hoz

A vámkezelésnél alkalmazott előírások érvényesítésére vonatkozó technikai jellegűszabályokat foglalja össze.
E rendelkezések - többek között - megerősítik azt az általános érvényű liberális szabályozást, miszerint az ügyfél szabadon dönthet a vámkezelés helyének megválasztásában. E szabályozás alóli kivételt a törvény végrehajtási rendelete vagy egyébjogszabály tehet.


                           50.§

A vámkezelés során - a vámjogon kívüli egyéb jogszabályok alapján - érvényesítendő  előírások végrehajtásának ellenőrzésére történő felhatalmazást, valamint egyéb, a gyakorlati vámmunkát segítő speciális feltételek előírását tartalmazza.
E rendelkezés gazdaságpolitikai fontosságát \"igazolják\" a vámtörvényhez érkezett olyan észrevételek és elvárások, amelyeket sok esetben az ellenőrzési kötelezettség helyett a vámhatóságon kérikszámon, afeladatkörébe nem tartozó pl. növényegészségügyi hatósági intézkedéseket is.

                        51-53.§-hoz
                      (Árunyilatkozat)

A kérelemre induló vámkezelésre vonatkozóan általános szabályokat állapít meg, amelyek valamennyi vámeljárásban érvényesek, továbbá rendelkezik akülönleges esetben követendő eljárásokról is. E rendelkezések is tartalmaznak vámeljárást egyszerűsítő előírást, például a vámjegy alkalmazásának, vagyaz együttes és az összevont árunyilatkozatadás lehetőségét. 

                         54.§-hoz

E rendelkezés hosszabb távonmegteremti az ún. kötelező vámtarifa információnyújtás lehetőségét, ami az áru vámtarifába történő pontos besorolásához szükséges.
E feltétellel követelhető meg az ügyféltől az árunyilatozat pontos kitöltése is. A rendelkezés ugyanakkora nyilatkozatot kitöltő felelősségét rögzíti a vámárunyilatkozat adatainak valódisága tekintetében.

                         55.§-hoz

Alapvetően az ügyfél részére biztosított garanciális szabály, az esetleges jogorvoslatot megalapozására, miután meghatározza az áru nyilatkozattal, illetve annak elfogadásával  és visszautasításávalkapcsolatos legfontosabb szabályokat.

                        56-59.§-hoz
                      (Árutovábbítás)

Az itt meghatározott vámeljárás azért szükséges, mert  a határvámhivatalok az esetek többségében értelemszerűen nincsenek abban a helyzetben, hogy a belépő, illetve kilépő áruk végleges vámjogi sorsát rendezzék. A tranzitforgalom lebonyolítása is megköveteli a vámfelügyelet biztosítását. E célokat szolgálja az \"árutovábbítás\" jogintézménye, melynek tételesjogi rendelkezései az Európai Únió vonatkozó előírásaival is teljesen egyezőek, és alkalmasak arra, hogy a megfelelő eljárási szabályok mellett pénzügyi biztosíték segítségével \"ösztönözzenek\" a jogszabályi előírások betartására, illetve aszállítás alatt lévő áruk vámjogi sorsának végleges rendezésére.


                        60-65.§-hoz
                        (Raktározás)

A vámjogi szempontból még bizonytalan rendeltetésű vámáruk vámfelügyelet alatt tartásának lehetőségét szélesíti  a \"Raktározás\" elnevezésű vámeljárás. A Javaslatban foglalt rendelkezések az általános - EU konform -szabályokat állapítják meg. Az eljárás gazdasági jelentőségét az húzza alá, hogy ezzel a lehetőséggel széles körben és korlátlan ideig módot ad a törvény a folyamatos termeléshez szükséges készletek behozatalához oly módon, hogy a vámfizetési kötelezettség teljesítése a tényleges felhasználáshoz történő kiraktározás időpontjához kötődik. A szabályozás a folyó áruforgalomban egy kvázi halasztott vámfizetési lehetőséget jelent, a pénzügyi biztosítékot ugyanis a raktározási tevékenységre jogosult adja.

                        66-71.§-hoz
                        (Vámraktár)

Az EU szabályok alapul vételével lehetőséget biztosít a Javaslat a piacgazdaság igényeinek megfelelő vámraktárak - ideértve a magánvámraktár megteremtésének és a továbbiakban magánvámraktárként működő konszignációs raktár megőrzésének lehetőségét is - felállításához és működtetéséhez.

                        72-74.§-hoz
                    (Aktív feldolgozás)

A külföldi fél megrendelésére ellenszolgáltatás fejében végzett (bérmunka)tevékenység a foglalkoztatottság és ex
port szempontjából kiemelt gazdasági jelentőséggel bír.A vámáru említett céllal történő behozatalának vámkedvezménnyel (vám- ésvámbiztosíték mentességgel) történőtámogatása \"ellenében\" az ügyfélnek korlátozott rendelkezési jogosultságot, a vámhatóság részére pedig a vámfelügyeleti lehetőséget biztosít a szabályozás. A feldolgozási tevékenység engedélyezésére szóló kormányfelhatalmazásnak egyrészt az EU harmonizáció miatt van jelentősége, másrészt ez teszi alkamassá a vámjogot a szóbanforgó tevékenységgazdasági körülményekhez történő igazítására, amennyiben szükséges.


                        75-78.§-hoz
                   (Ideiglenes behozatal)

Az ideiglenes behozatalt az aktív feldolgozási eljárástól az különbözteti meg, hogy ebben az esetben változatlan állapotban, tehát állagváltozás  nélkül kell az árut  külföldre visszaszállítani. Az EU szabáyozáshoz mindkét eljá
rás - beleértve azok jogcímeit is - közeledett.Kiemelendő, hogy  ennek az eljárásnak is elengedhetetlen  eleme a vámárura kiszabott vámterhek biztosítása. A biztosítás mértéke viszont a nemzetközi összehasonlításban nagyobb  kockázattal járó magyar sajátosságokhoz igazodik.
Nem  változtat a törvényjavaslat ajanuár 1-jén hatálybalépett szigorításon - miszerint a személygépkocsi  tekintetében csak a természetes személyeknek biztosítja az ideiglenes behozatal lehetőségét -, ami egyébként  megfelel a jogharmonizációs szempontoknak is.



                        79-80.§-hoz
       (Belföldi forgalom számára történő vámkezelés)

A vámáru jelleget megszüntető eljárás szabályait állapítja meg, amellyel befejeződik a vámfelügyelet és -a vámterhek megfizetését, rendezését, illetve egyéb jogszabályokban az áruforgalomra vonatkozó előírások betartásának ellenőrzését követően - szabad rendelkezést tesz lehetővé a behozott áruval kapcsolatban. Ez alól kivételt csak az az eset képez, ha feltételhez kötött vámkedvezményben részesül  az áru, amikor a vámterhek elévülési idejéhez igazodóana közvetett vámfelügyelet fennmarad.

                        81-83.§-hoz

Ezekben a szakaszokban a Javaslat a vámárukkalkapcsolatban lehetőséget biztosít a már fel nem használható anyagok olyan megváltoztatására, hogy azok a változott formában használhatók legyenek. A vámfizetési kötelezettséget az alaktalanítás utáni állapothoz köti. A teljesen használhatatlan árukat pedig meg lehet semmisíteni. Rendelkezik továbbá az ellenszolgáltatás nélküli felajánlás feltételeiről és vámjogi következményéről.

                        84-89.§-hoz
                  (Kiviteli vámkezelések)

A kiviteli irányú áruforgalom itt meghatározott szabályai a
határforgalom gyors lebonyolítását szolgálják, mivel előzetesen elvégezhetővé teszik (a belterületen) a vámeljárás egyes kötelező feladatait, így azokat a határon nem kell megismételni. Természetesen a helyzettől függően a határvámhivatal is végezheti ezeket az eljárásokat.

Speciális  kiviteli vámkezelésa külföldi féllel kötött szerződés keretében külföldön végeztetett tevékenység (a passzív feldolgozás), amelynek lehetősége- és az EU szabályoknak is megfelelően -gazdasági indokoltság alapján engedélyezhető a törvényi előírások szerint.
Fontos tudnivaló, hogy nemzetközi szabályokhoz igazodóan a külföldi megmunkálás után visszahozott vámárura nem az importra vonatkozó előírás, hanem a kiviteli előjegyzésben vámkezelt, megmunkálásra kiszállított magyar áruval történő visszahozatali elszámolási kötelezettség szabálya érvényesül.

                        90-94.§-hoz
                     (Vámszabadterület)

A vámszabadterület speciális  vámjogi előnyeinek  megőrzése elsősorban azzal indokolható, hogy ott alapvetően import termékek felhasználásával történő export célú feldolgozási tevékenység folyik.

A vámáru után fizetendő vám alóli mentesítést tesz  lehetővé ez a jogintézmény anélkül, hogy a belső gazdasági életben érvényesülő szabályok sérelmet szenvednének.
A vonatkozó nemzetközi gyakorlatot és a nemzetgazdaság versenysemleges működési követelményeit is mérlegelve, azonban indokolt fenntartani a vámszabadterületen folytatott tevékenység szigorú engedélyezési gyakorlatát és korlátozását is.

A szabályozás révén biztosított, illetve megőrzött speciális kedvezmények egyébként  nem korlátozzák a vámszabadterületeket is magában foglaló a vámterület területi hatályát! Így a vámszabadterületen speciális kedvezmények mel
lett termelt termékek magyar származása sem vitatható, ha azokba beépül a származási szabályok által megengedett magyar hányad, következésképpen azok szabadkereskedelmi partnereinkhez történő exportja esetén megkapják a piacrajutási kedvezményeket is.

Meg kell őrizni a vámszabadterületi szabályozást azért is, mert az a tervbe vett különleges gazdasági övezetek vámjogi kezelésére is alkalmas (és adott) eszköz lehet.

                         95.§-hoz

A határmenti gazdálkodás a nemzetközi gyakorlatban ismert, a hazai jogban  viszont jelenleg nem működő jogintézmény, mely a jövőben  megkötendő nemzetközi egyezmények után éled fel  a gazdasági követelményeknek megfelelően. A gazdasági együttműködés oldaláról viszont jelenleg is élő igény mind az osztrák, mind a szlovén partnerekkel. Ilyen céllal földbérleti szerződéskötésre is van szándék.                          96.§-hoz

A határterület (kishatár) áruforgalma ma is hatályos nemzetközi szerződések alapján álló, jelenleg nem működő jogintézmény.

                       97-99. §-hoz
                (Tarifális vámkedvezmények)

A Javaslatban foglaltak agazdaságilag indokolt - és a vámtarifa jogszabályok alapján jelenleg is működő - operatív beavatkozás, az ún. aktív vámpolitika alkalmazására lehető
séget adó eljárás szabályát  rögzítik. A jogkör gyakorlója az általános szabályokban előírt vámtételből külön jogszabályban meghirdetett módon meghatározott időre kedvezményt biztosít.
Speciális módja azengedélyjegyes eljárás, amely  felhasználási és elszámolási feltételhez kötött, ésa vámhatóság által ellenőrzött vámtarifakedvezmény.

                       100-124.§-hoz
                      (Vámmentességek)

A vámmentességi esetek tartalma ésjogcímei lényegében meg-
egyeznek az Európai Unió vonatkozó szabályaival. A jogsza
bályi vámmentességek bővítésének egyfelől az a nemzetközi gyakorlaton alapuló  tendencia szab korlátot, hogy az áruforgalom szabályozása (korlátozása és kedvezményei is) alapvetően az adott árukhoz és kevésbé a célokhoz kapcsolódik. Az egyes jogcímek felülvizsgálatára a vámmentesség megadásának, illetve fenntartásának speciálisan  hazai indokai szerint került sor. Így továbbra is megtalálhatók benne a gazdasági megfontolásból biztosíható vámmentességek, a nemzetközi szerződéseken nyugvó vámmentességek, az alanyi jogon adható mentességek, valamint a kiemelt célok megvalósítását  segítő tárgyi vámmentességek. A felülvizsgálat eredményeként több jogcímnél is feltételt szabtunk a vámmentesség biztosítása ellenében és nem adtunk helyt a vámkedvezmények  bővítésére  irányuló felvetéseknek, amit a költségvetési korlát mellett az EU-val történő jogharmonizációs kötelezettség is indokol.



                       126-128.§-hoz
                (Vámfizetési kötelezettség)

A Javaslat célja, hogyaz egységes és azonos szabályokon alapuló eljárás biztosítása érdekében megalapozza, illetve megerősítse, hogy a vámeljárás keretében a vám érvényesítése mellett beszedésre kerülő egyéb köztartozásokra is a vámeljárás szabályai az irányadóak. A vámterhek beszedése
és a jogbiztonság érdekében pontosan rögzíti azt is, hogy ki köteles a vámterhet megfizetni, illetőleg a vámhatóság kitől követelheti annak megfizetését. (E rendelkezések egy része január 1-jétől hatályba lépett.)
A vámfizetésre kötelezett meghatározása egyébként megegyezik az EU vonatkozó előírásaival is.

                       129-131.§-hoz
                    (Vámteher kiszabása)

A vámteher kiszabására vonatkozó rendelkezések alkalmazása szempontjából lényeges határidőket, másrészt a kiszabásra kerülő vámterhek eljárási és anyagi szabályozását összekapcsoló rendelkezéseket rögzít, illetve az aktív és passzív feldolgozásra,  valamint a vámszabadterületről belföldre kerülő árukra a vonatkozó nemzetközi szabályokkal összhangban álló speciális anyagijogi szabályokat állapít meg. A heti egyszeri árfolyam rögzítés a vámhivatalok egységes eljárását hivatott biztosítani.



                       132-135.§-hoz
    (Vámteher közlése, megfizetése, fizetési kedvezmény)

A Javaslat a kiszabott és esedékes vámterhekkel kapcsolatos teljesítési határidőket, valamint a teljesítés módozatait - a vámfizetésre kötelezett jogállására való tekintet nélkül -  egységesen szabályozza  az alkalmazás és az értelme
zés megkönnyítése céljából. Megerősítést nyer az azonnali vámfizetés rendszere és rugalmasabb engedélyezési, illetve alkalmazási rendszert javasol ahalasztott vámfizetési engedély megszerzéséhez a pénzügyi terhek fokozatos enyhítési lehetőségével. Kivételes esetben biztosít lehetőséget a részletfizetési kedvezmény igénybevételére, ilyen módon támogatva példáula korábban gazdaságpolitikai okból biztosított kedvezmények (exportfejlesztő pályázati lízing) fenntartását. Ez utóbbinál egyidejűleg a tényleges exporttelje-
sítéshez köti a kamatmentesség mellettadott vámkedvezmény érvényesítésének feltételeit.


                         136.§-hoz
                (Vámbevételek elszámolása)

A vámbevétel elszámolására és kezelésére az ügyfelek érdekében garanciális szabályokat ír elő, a rövid határidőn belül történő elszámolások és a hatóság részéről történő gyorsabb intézkedések biztosítása céljából. Ennek érdekében rendeli el a folyószámlákról szóló folyamatos negyedévenkénti tájékoztatási kötelezettséget is.


                         137.§-hoz
                       (Helyesbítés)

A Javaslatban megfogalmazott helyesbítés olyan sajátos vámigazgatási eljárás, amely a külkereskedelemben szokásos utólagos elszámolás kapcsán adódó eltéréseket hivatott vámjogilag is érvényesíteni.


                         138.§-hoz
                     (Vámvisszatérítés)

Az árubehozatallal kapcsolatban teljesített vámterhek az áruk külföldre történő kiszállítása esetén visszatéríthetők, javítva ezzel is a hazai termékek külföldi piacrajutásának esélyeit. Exportösztönzési céllal a jogintézmény megőrzése indokolt. Ugyanakkor ezzel összefüggésben tudatosítani szükséges hogy az EFTA egyelőre csak átmenetileg ismerte el a vámvisszatérítési gyakorlatunkat és az EU is utólag kifogásolta, arra való hivatkozással, hogy a hozzá bekerülő import versenyfeltételeit torzítja az exportőr ország által alkalmazott vámvisszatérítés!


                         139.§-hoz
                   (Vámteher mérséklése)

A vámtörvény - az adóeljáráshoz hasonlóan -  természetes személy részére és bizonyos célokhoz kapcsolódóan az ellenérték nélkül beérkezett vámárukra rögzít méltányossági lehetőséget a vámteher mérséklésére, elengedésére.

Gazdálkodói körben a kamattartozás mérséklésére van lehetőség a gazdálkodás folytatásának biztosítása érdekében.


                       140-141.§-hoz
                         (Elévülés)

Az adóterhek követelésével megegyező ötéves elévülés gyakorlati érvényesíthetősége céljából a Javaslat lehetővé teszi a nemérvényesített vám öt éven belül történő behajt
hatóságát.


                     Jogkövetkezmények

                         142.§-hoz
                   (Vámigazgatási bírság)

A Javaslat a szabálysértési vagy büntetőeljárásban alkalmazható szankciók mellett a jogellenes magatartáshoz,  mulasztáshoz vámigazgatási (pénzügyi)jogkövetkezményt is fűz.  A magasnak tűnő bírságok megállapításának célja a megelőzés és a vámeljárás szabályainak elsajátítására, szakszerű alkalmazására, valamint a nemzetközi kötelezettségek betartására való ösztönzés. Előír azonban garanciális szabályokat annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a kettős pénzügyi szankció alkalmazása, továbbá a bírság elengedésére vonatkozó méltányossági lehetőséget is tartalmaz a javaslat.


                         143.§-hoz
                          (Kamat)


A fizetési kötelezettségek elmulasztása esetén kivetendő kamat mértéke egységes az ügyfél és a vámhatóság által történő fizetés tekintetében. Ez egyaránt szolgálja költségvetés bevételi érdekét és a gazdálkodók likviditási helyzetének a hatóság részéről történő figyelembe vételét. A magas kamatteher fenntartását továbbra is az indokolja, hogy a költségvetés ennek révén is csökkentse az állami kötelezettségek hitelezésének kényszerét. Ugyanakkor a törvényben biztosított fizetési kedvezmények esetében lehetővé teszi a jegybanki alapkamathoz igazodó kamatteher alkalmazását.


                       144-145.§-hoz
             (Vámkezelési díj, költségtérítés)

A Javaslat a jelenlegi szabályokban, valamint a nemzetközi gyakorlatban is alkalmazott díjakra, költségtérítésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. A mértékek tekintetében számításba veszi az inflációból eredő kiigazításokat is. A vámkezelési díj és statisztikai illeték (átmeneti) fenntartása költségvetési szempontból indokolt, ám  az ezekből származó bevételek a leépítésükre vállalt szabadkereskedelmi kötelezettségek miatt 1995-től érzékelhetően csökkennek. A vámezelési díj és statisztikai illeték elengedésére adott méltányossági lehetőség a hatályos előírásokhoz igazodik, azzal a különbséggel, hogy az 1996-ban 1 %-os mértékű vámkezelési díj elengedésére - az ugyancsak 1 %-ra csökkenő statisztikai illeték elengedésére biztosított mérlegelési joggal megegyezően - a pénzügyminiszter kap felhatalmazást.


                       146-148.§-hoz
         (Vámigazgatási eljárás különös szabályai)

A vámeljárásra - speciális jellegére tekintettel - az ál-lamigazgatási eljárás általános szabályaitól eltérő szabá
lyokat állapít meg.   A végrehajtás szempontjából igen nagy jelentősége van az említett eltéréseknek,mert kevésbé rendezhető egyértelműen a kérdés az államigazgatási eljárásról szóló jogszabályok egyszerű módosításával.


                       149-154.§-hoz
                   (Végrehajtási eljárás)

Összhangban a bírósági végrehajtásról szóló jogszabályban foglaltakkal, a Javaslat az állami bevételek lehetőleg maradéktalan érvényesítését kívánja elősegíteni.


                       155-161.§-hoz
             (Nyilvántartás, adatszolgáltatás)

A vámnál képződő adatoknak nemzetgazdaságilag is kiemelt fontosságot tulajdonít az a kettős funkció, miszerint a vámokmányokon szereplő adatok a vámterhek kiszabásán túl a külkereskedelmi statisztika alapját is képezik. A Javaslat a törvényi szinten szabályozott adatvédelem érvényesülése és a statisztika pontossága érdekében megfogalmazza a garanciális szabályokat a vámeljárás során képződő adatok kezelésére és felhasználására is. Ezáltal a nemzetgazdasági információs igények kielégítésének módját a statisztikai törvényben foglaltak és a személyes adatok védelméről szóló törvényi szabályozással összhangban biztosítja. Rögzíti a szabályozás továbbá a vámhatóság számára szükséges adat
szolgáltatások igényét is, aminek biztosítása - többek között - a feketegazdaság elleni hatékonyabb fellépést is szolgálja!

                       162-173.§-hoz
                   (Utólagos ellenőrzés)

A Javaslat kiemelten foglalkozik az ellenőrzések és az utólagos ellenőrzések körével, különös tekintettel az utólagos
ellenőrzés lefolytatásának szabályaira. Az utóellenőrzési tevékenység megerősítését az is indokolja, hogy a törvény-javaslat az áruforgalom gyorsítása és a bizalmi elv szélesítése érdekébenúj elemként lehetővé teszi az egyszerűsített vámvizsgálatot.
A vámkezelés az ügyfél által adott árunyilatkozat alapján történik. Az árunyilatkozaton feltüntetett adatok többségének valódisága csak az ügyfélnél tartott utólagos ellenőrzés során, az általa vezetett nyilvántartásokból és egyéb, a vámkezeléshez közvetlenül nem kapcsolódó okmányokból állapítható meg. A piacgazdaság kiépítésének ellentmondásos viszonyai különösen fontossá teszik az utóellenőrzési tevékenység erősítését,ami elősegítheti a tisztességes piaci magatartás kialakulását.
A Javaslatban megfogalmazott eljárási szabályok mind az ügyfél, mind az ellenőrzést végző hatóság részére olyan garanciákat jelentenek, amelyek egyértelművé teszik az érintettek jogait és kötelezettségeit.A fentieken túlmenően az előírások tartalmazzák a vámeljárás specifikus jellegének megfelelő ellenőrzési követelményeket mind a vámra, mind pedig a vámokkal együtt beszedendő egyéb közterhekre vonatkozó jogszabályi előírásokra, az azonos eljárási szabályok érvényesítése céljából.



                         174.§-hoz
            (Vámigazgatásra vonatkozó szabályok)

A Javaslat a vámigazgatás irányítására vonatkozó alapvető rendelkezéseket tartalmazza. Arendelkezések kizárólagosan a pénzügyigazgatás keretében erősítik meg a vámigazgatás működését és egyértelművé teszik  a vámmal kapcsolatos elvi és végrehajtási jellegű feladatokra vonatkozó államigazgatási  munkamegosztást, továbbá megerősítik a pénzügyminiszternek a végrehajtó apparátus tevékenységét irányító és felügyelő jogát. 

                       175-177. §-hoz
       (A vámszervezet tevékenységének alapszabályai)

A Javaslat a hatályos jogszabályi előírások alapján rögzíti a vámszervezet feladatát, részletezi a pénzügyőri intézkedés és szolgálati fellépés rendjét, valamint a pénzügyőr jogait és kötelezettségeit.


                         178-190.§
             (Kényszerítő eszközök alkalmazása)

A pénzügyőr által alkalmazható kényszerítő eszközöket  a rendőrségi törvényben foglaltakkal összhangbanszabályozza, illetve tartalmazza a vámszervezetre vonatkozó különleges rendelkezéseket.



                       191-194.§-hoz
       (Hatóságok,rendvédelmi szervek együttműködési                       kötelezettsége)

A Javaslat a vámeljárás során érintett szervek együttműködésének alapvető szabályait tartalmazza.  A feladatokat pontosan meghatározva lehetővé válik a felelősség konkrét esetekben való egyértelmű megállapítása. Különösen fontos kiemelni azt a garanciális szabályt, amely nemzetközi jogon alapszik, miszerint  vámellenőrzést kizárólag a vámhatóság
végezhet. (Ez a szabály már több évtizede sarkalatos pontja a nemzetközi jognak, ami újból megerősítésre került az Európai Unióval létrehozott, társulási feltételeket rögzítő egyezményben is. A Társulási Megállapodás szerint ugyanis csak a vámhatóság igazolásai fogadhatók el az áruforgalommal kapcsolatos valamely tény vagy körülmény meglétének
vagy hiányának igazolására.)

A vámszervezet kizárólagos  vámellenőrzési jogosultságának megerősítése mellett e rendelkezések alapvető jelentősége az együttműködés kölcsönösségének kötelezettségében rejlik, ami egyaránt garanciát jelent az állam gazdasági és pénzügyi rendjének megőrzése, valamint az államhatár őrizetének biztosításához!

                       195-203.§-hoz

A vámáruk és áruk szállítóinak avámhatósággal szembeni általános kötelezettségeit és a fuvarozási módoknak megfelelő speciális eljárásokat erősíti meg a Javaslat.


                       204-209.§-hoz
                       (Vámügynökök)

A Javaslat a fejlettállamokban már több évtizedes múltra visszatekintő és bevált  vámügynöki rendszer hazai meghonosodásához biztosít törvényes feltételt a vonatkozó nemzetközi szabályok és az időközben megfogalmazódott hazai igények figyelembevételével. Ezzel a Javaslata jog eszközével is segíti a vámhatóság munkáját érdemben támogató, megbízható szakmai gárda kialakulását.

                       210-213.§-hoz
              (Átmeneti és zárórendelkezések)

A Javaslatmás jogszabályi rendelkezések vámtörvénnyel történő összhangjának megteremtését szolgáló, továbbá a korábbi vámjogszabályi előírások megszüntetésével kapcsolatos átmeneti rendelkezéseket tartalmaz.



MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA


Együtt kezelendő a T/1300.
számú törvényjavaslattal!



                        








                      TÁJÉKOZTATÓ

a vámjogról, a vámeljárásjogról, valamint a vámigazgatásról szóló törvényjavaslat elfogadása esetén kiadandó végrehajtási kormányrendelet tervezetéről





                 Budapest, 1995. szeptember




Tervezet








                      A K O R M Á N Y

              ........ /1995. (.......) Korm.
                         rendelete


a vámjogról, a vámeljárásjogról, valamint a vámigazgatásról       szóló 1995. évi ........ törvény végrehajtásáról 

A vámjogról, a vámeljárásjogról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi ..... törvény (a továbbiakban: Tv) 213.§-ának (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a Kormány a következőket rendeli:











                      (a Tv. 3.§-ához)

                            1.§

                      Tranzit-terület

(1) A tranzit-terület és a vámszabadterület felügyeletét ellátó vámhivatal e tekintetben határvámhivatalnak minősül. A beléptetés megtagadásakora vámárut a beléptetés feltételének meglétéig a tranzit-területenkell tárolni.

(2) A nemzetközi közforgalmú repülőtéren létesített tranzit-terület és a repülőtérre érkező légijármű közötti személy- és áruforgalom vámellenőrzés alatt áll.

(3) A nemzetközi közforgalmú repülőtéren létesített tran
zit-területet  határoló épületelemeket, átjárókat, ki- és bejáratokat  meg kell jelölni, azokra a ki- és bejárás korlátozására utaló feliratokat kell elhelyezni. A repülőtéren csak annyi tranzit-terület létesíthető, amennyi a forgalom lebonyolításához szükséges.

(4) Repülőtéren működő üzemanyagtöltő- és szervízállomáson is létesíthető tranzitterület, ha ott külföldi lajstromjelű légijárművek részére díj fizetése ellenében üzemanyagkiszolgálást, illetve szervízszolgáltatást végeznek. 
                            2.§

(1) A tranzit-terület létesítését az kérheti, aki nemzetközi közforgalmú repülőteret kíván üzemeltetni. Az engedélyezési eljárás csak akkor kezdhető meg, ha a kérelmező



a) gondoskodik arról, hogy a tranzit-terület csak a külföldre kilépés, illetőleg   a külföldről belépés szabályai szerint legyen igénybevehető, továbbá a személy- és áru-
forgalom vámellenőrzése, valamint a repülésbiztonsági ellenőrzés és az útlevélellenőrzés megoldható legyen;

b) biztosítja, hogy az ott jövőben üzemelő kiskereskedelmi üzletek és raktáraik  csak vámellenőrzés mellett legyenek feltölthetők;

c) biztosítja, hogy a poggyász-, postaküldemények és az átszállítás alatt lévő áruk ideiglenes vámellenőrzés alatt álljanak, az utazáshoz, illetőleg átszállításhoz szükséges ideig;

d) igazolja, hogy a létesítéssel és az üzemeltetéssel kapcsolatos szakhatósági engedéllyel rendelkezik.

          A tranzit-terület üzemeltetésének szabálya 
                            3.§

(1) A nemzetközi közforgalmú repülőtéren engedélyezett tranzit-területen, az üzemidő alattbiztosítani kell a személy- és áruforgalom folyamatos vámellenőrzését, a külföldre kilépés és kiszállítás, illetőleg a külföldről belépés és beszállítás szabályai szerint. A tranzit-területen az ott dolgozók a üzemeltető által kiállított és a vámhivatal által ellenjegyzett belépési engedéllyel tartózkodhatnak, s nem vonatkoznak rájuk a külföldről belépő személyekre megál-
lapított vámkedvezmények. A  vámhivatal csak hatósági er
kölcsi bizonyítvánnyal rendelkező személy számára ellenjegyezhet belépési engedélyt. A belépési engedélyt- a vámhatóság felhívására - az üzemeltető köteles visszavonni attól a személytől, aki vám-, deviza- vagy jövedéki szabálysértést követ el.

(2) A külföldről érkező légijármű utasa  és személyzete mentes a vámvizsgálat alól, ha ugyanazzal a géppel vagy közvetlen átszállás után más légi járművel folytatja útját külföldre, és a várakozás tartama alatta légijárműben vagy a tranzit-területen tartózkodik. Nem kell vámvizsgálat alá vonni a tranzit-árukat és a tranzitutasok poggyászát sem, ha azokat a légijárművön hagyják, illetőleg a vámhivatal felügyelete mellett más légijárműbe rakják át.

(3) A nemzetközi személyszállítást végző vízijármű fedélzetére az  (1) bekezdésben írtak az irányadók. A tranzit-területen az árusítás  raktárkészletét tároló raktárra a zárjelet a vámellenőrzés megkezdésével egyidejűleg - a hazai kikötőbe érkezés után közvetlenül -, illetőleg a befejezésekor - közvetlenül az elindulás előtt - kell alkalmazni. A hazai kikötőben  tartózkodás alatta raktárból árukészlet kitárolást vámfelügyelet mellett, a külföldről behozott vámárukra vonatkozó általános szabályok szerint lehet végezni. A raktár feltöltésevámellenőzés mellett történhet. E rendelkezés alkalmazása tekintetében  kikötés minden olyan eset, amikor a hajó személyzete, illetőleg az utasok, az áruk a fedélzetről a partra jutnak.

                            4.§

A tranzit-területen kiskereskedelmi értékesítési tevékenység folytatható. Az államhatáron át lebonyolódó áruforgal
mat tiltó vagy korlátozó egyéb jogszabályok rendelkezéseit a tranzit-területen történő értékesítés céljából történő beszállításnál is érvényesíteni kell.

                            5.§

A tranzit-terület megszűnik, ha a közforgalmú nemzetközi repülőtér nemzetközi jellege megváltozik  vagy megszűnik, illetőleg ha a vízijármű nem rendszeresen végez nemzetközi szállítást. Megszűnés esetén a tranzit-területen, illetőleg a raktárban lévő vámáru vámjogi sorsának végleges rendezése iránt tizenöt napon belül, a behozatalra vonatkozó általános szabályok szerint kell intézkedni.

                      (aTv. 4.§-ához)

                            6.§

(1) A vámhatárt átszelő közforgalmú vasúti pálya csak a vasúti szállítás tekintetében minősül vámútnak. Más áruszállítás tekintetében (pl. vasúti hídon a vámhatáron át történő gyalogos áruszállítás esetében) a közforgalmú vasúti pálya is mellékútnak minősül.

(2) A vámhatárt átszelő új vasúti pálya létesítésénél - a pálya vonalának kijelölése és határállomás létesítése tekintetében - a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (továbbiakban: országos parancsnokság) előzetes véleményét figyelembe kell venni.



(3) A határvizeken közlekedő vízi járművel kikötni, horgonyozni, azokat a parttal bármilyen módon összekötni,azokról árut kirakodni, vagy azokba berakodni csak a határvízi kikötőben vagy a vámhivatal által kijelölt rakodási helyen szabad.

(4) Mellékúton csak a kishatárforgalomban, illetőleg a határmenti gazdálkodás keretében vám- és engedélymentesen behozható, illetőleg kivihető áruk (vámáruk)szállíthatók külön engedély nélkül. Más áru mellékúton történő átszállítását - ha az áruszállítás vámúton nem lehetséges vagy gazdaságossági, illetve egyéb ok miatt nem célszerű -,az országos parancsnokság engedélyezi aHatárőrség Országos Parancsnokságával, valamint a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériummal egyetértésben. Az engedélyezés iránti kérelmet az áru szállítására vonatkozó szerződés megkötése előtt kell az országos parancsnoksághoz benyújtani. A kérelemnek tartalmaznia kell a mellékúton történő áruszállítás szükségességének indokait, az áruszállítás tervezett helyét, időpontját, valamint azokat az adatokat, amelyek az (5) bekezdés szerinti engedély kiadásához szükségesek.

(5) A mellékúton történő áruszállításra adott engedély tartalmazza a határátlépés engedélyezett helyét és időpontját, a behozni vagy kivinni szándékozott áru  megnevezését, szállítójának, címzettjének adatait, a szállítás módját, továbbá azt, hogy a mellékúton átszállított árut (vámárut) melyik vámhivatalnál és hogyan kell vámvizsgálat alá vonni. Folyamatos áruszállítás engedélyezése esetén a vámhivatal előírhatja a szállított árukról (vámárukról) olyan nyilván-
tartás vezetését, amelyből azok mennyisége, azonossága utólag is ellenőrizhető.


                            7. §

(1) A vámúttá nyilvánított határátkelőhelyek felsorolását, az azokon lebonyolítható személy- ésáruforgalom feltételeit,továbbá a határátkelőhely nyitvatartási  idejét az 1. számú melléklet tartalmazza.

(2) Ha a vámutat csak meghatározott forgalom számára nyitották meg, vagy azon meghatározott áruk nem szállíthatók, a forgalomból kizárt áruk tekintetében a vámút mellékútnak minősül.

(3) A Tv. 4.§-a (3) bekezdésének alkalmazásában mellékútnak minősül a határon átvezető vízfolyás,a vámhatár alatti alagút, tárna, valamint a határvizek partja is a határvízi kikötők kivételével.

(4) Tűzoltók, mentők vagy más segélyalakulatok, ha elemi csapás elhárítása vagy segítségnyújtás céljából - a vonatkozó nemzetközi megállapodásnak megfelelően - lépik át az államhatárt, a feladatuk teljesítéséhez szükséges járműveket, eszközöket vám- és engedélymentesen, mellékúton is magukkal vihetik.

                             8.§

(1) A vámhatár és a határvámhivatal közötti utat a vámúton kell megtenni letérés, késedelem és a rakomány megváltoztatása nélkül.

(2) Ha az (1) bekezdésben foglaltak megszegésére baleset vagy más elháríthatatlan akadály miatt kerül sor, az áru 
szállítója köteles ezt az illetékes vámhivatalnál haladéktalanul bejelenteni, és a rakomány állagának megőrzésére a szükséges intézkedéseket megtenni.

                       (aTv. 6.§-ához)

              Áru elhelyezése szállítóeszközön

                            9.§

A nemzetközi áruforgalomban használt járművekre (szállítótartályokra), a szárazföldi, vízi-és légijármű vagy szállítótartály vámbiztosító berendezésére vonatkozó rendelkezéseket nemzetközi szerződés tartalmazza.

                     (a Tv. 7-8.§-ához)

                       Vámbiztosíték

                           10.§

(1) A vámbiztosítékot annak formájára való tekintet nélkül belföldi fizetőeszközben kell meghatározni és nyújtani.

(2) A Tv. 7.§ (1) bekezdés e) pontja alapján kivitelre kerülő jövedéki termék után akkor kell biztosítékot nyújtani, ha azután a belföldi forgalmi adókat nem fizették meg. A biztosíték összegét az exportőr nyilatkozata alapján kell megállapítani. Az exportőr gazdasági vezetője által aláírt nyilatkozatnak tartalmaznia kell a jövedéki termék termelői árát, továbbá azt, hogy a termelői ár alapulvételével milyen összegű általános forgalmi adó és fogyasztási adó terheli a terméket. A vámhivatal ellenőrizheti a számítás helyességét.


(3) A biztosítékot - a 11.§ (1) bekezdésének a) és b) pontjában írtak esetén - a központi vámbiztosíték bevételi számlára kell befizetni, és a vámbiztosítékkal azonosan kell kezelni.

                            11.§

(1) Készpénzben nyújtott vámbiztosítéknak minősül
a) a bármely vámhivatalnál bizonylat ellenében vámbiztosíték címén készpénzben befizetett összeg;

b) a vámhatóság által vámbiztosíték fizetése céljából rendelkezésre bocsátott átutalási postautalvány felhasználásával történő befizetés, illetőleg a vámhatóság által megadott számlára vámbiztosíték céljára történő banki átutalás;

c) a vámhatóság és meghatározott pénzintézet között megkötött szerződés alapján vámbiztosíték céljára kibocsátott csekk, hitelkártya.

(2) Amennyiben az áru szállítója a vámhatáron való belépéskor vámbiztosíték szükségessége esetén a készpénzben nyújtott vámbiztosíték befizetését megfelelően igazolja, a vámhivatal azt abban az esetben is elfogadhatja, ha a letét összege legfeljebb tíz százalékkal kevesebb a ténylegesen megállapított vámbiztosíték összegénél.

(3) A vámbiztosíték befizetését az alábbiak szerint lehet
igazolni:

a) az (1) bekezdés a) pontja esetén a letétet kezelő vámszerv által kiadott nyugta eredeti példányával;


b) az (1) bekezdés b) pontja esetén az átutalási postautalvány  feladóvevényének eredeti példányával, illetőleg átutalás esetén a banki igazolással ellátott átutalási megbízás ügyfél-példányával (jóváírandó számlaszámként a vámhatóság által kezelt vámbiztosíték számlának kell szerepelnie);

c) az (1) bekezdés c) pontja esetén a csekk eredeti példányával, illetőleg a hitelkártya bemutatásával.

                            12.§

(1) A bankgarancia lehet meghatározott összegre szóló vagy összeg nélküli, meghatározott határnapig vagy határozatlan ideig érvényes. Az összeg nélküli bankgarancia a pénzintézet részéről általános érvényű garanciát jelent.

(2) A pénzintézet a bankgarancia   visszavonásáról haladéktalanul köteles az országos parancsnokságot tájékoztatni.

(3) A vámhivatal vámbiztosítékként olyan eredeti fedezetigazolást fogadhat el, amely szerint elkülönített számlán meghatározott összeg a vámtartozás kiegyenlítésére a vámhatóság rendelkezésére áll.

                            13.§

(1) A kezességi nyilatkozatnak tartalmaznia kell:

a) a kezességet vállaló, valamint az áru szállítója (fuvarozója) megnevezését;


b) a vámáru (áru) felett rendelkezésre jogosult nevét;

c) a szállítóeszközök és a csomagok darabszámát;

d) a vámáru (áru) kereskedelemben szokásos megnevezését, mennyiségét, értékét és vámtarifaszámát;

e) a kezes bankszámláját vezető pénzintézet megnevezését, bankszámlájának számát;

f) a vámteher megfizetésére vonatkozó készfizető kezességvállalást. A vámteher megfizetésének az áru/vámáru tulajdonosa szállítója részéről való - bármilyen okból történő -elmaradása esetére vonatkozó készfizető kezességvállalást;

g) azon vámkezelési mód (módok) megjelölését, amelyre a kezességvállalás vonatkozik;

h) a készfizető kezességet nyújtó cégszerű aláírását.

(2) A vámhivatal és a kezességet vállaló közötti egyedi kezességi szerződés a kezességvállaló által benyújtott, az
(1) bekezdésben említett okmány vámhivatali elfogadásával jön létre.

(3) Az (1) bekezdés szerinti kezességi nyilatkozat kizárólag írásban, levél vagy telefax útján adható.

(4) Ha nem kereskedelmi forgalomban  a vámbiztosíték  nem áll rendelkezésre, a vámhivatal a vámérdek szem előtt tartásával elrendelheti, hogy az utas azáruját fuvarozásra adja fel.


(5) Nem kereskedelmi forgalomban beérkező vámáru vámkezeléséhez olyan személy  vagy  szervezet adhat kezességi nyilatkozatot, amelynek (akinek) nincs vámtartozása.

                            14.§

(1) A vámhivatal a vámbiztosíték nyújtását és formáját a vámárut (árut) kísérő vámokmányra is feljegyzi. Egy vámeljárásban csak azonos formában nyújtott vámbiztosíték fogadható el.

(2) Készpénzben nyújtott vámbiztosíték  befizetését  igazoló, a 11.§ (1) bekezdésének a) és b) pontjában  meghatározott okmány elfogadása esetén a vámhivatal ezt a tényt az igazolásra feljegyzi, majd a vámkezelést kérő részére azt visszaadja. A 11.§ (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott esetekben a szerződés szerint jár el.

(3) Bankgarancia vagy fedezetigazolás, illetve készfizető kezességvállalás vámbiztosítékkénti elfogadása esetén a vámhivatal ezeket az okmányokat bevonja, és nyilvántartása mellékleteként kezeli.


                            15.§

(1) A vámárukkal (árukkal)kapcsolatos tevékenységi engedélyhez szükséges bankgarancia mértékének megállapításánál a Tv. 7.§-ának(4) bekezdésében meghatározott kezességvállalási engedély a bankgarancia összegétől függően az alábbiakra jogosítja fel az engedélyest:

a) ha a bankgarancia összege százezer forint, az engedélyes egy meghatározott vámhivatalnál havonta összesen ötszáze
zer forint értékű vámárura (árura) vállalhat készfizető kezességet;

b) ha a bankgarancia összege ötszázezer forint, az engedélyes egy meghatározott vámhivatalnál havonta összesen kettő és fél millió forint értékű vámárura (árura) vállalhat készfizető kezességet;

c) ha a bankgarancia összege egymillió ötszázezerforint, az engedélyes egy területi parancsnokság felügyelete alá tartozó vámhivataloknál havonta összesen tíz millió forint értékű vámárura (árura) vállalhat készfizető kezességet;

d) ha a bankgarancia összege  húsz millió forint, az engedélyes bármely vámhivatalnál vállalhat készfizető kezességet, összeghatárra tekintet nélkül

a bankgarancia érvényességének időtartama alatt.

(2) Egy személy vagy szervezet - az engedély kiadásához egyébként szükséges   feltételek teljesítése esetén - több vámhivatalnál vagy területi parancsnokságnál is rendelkezhet kezességvállalási engedéllyel.

(3) Vámraktár és a vámszabadterület üzemeltetéséhez szükséges engedély kiadásához szükséges bankgarancia mértékét a tárolni kívánt (vagy tárolt) vámárut (árut) terhelő éves vámteher nyolc százalékában kell meghatározni, tízezer forintra kerekítve.

(4) A vámügynöki tevékenység engedélyezéséhez szükséges bankgarancia mértéke a tervezett (lebonyolított)  egy évi áruforgalom együttes vámterhének nyolcszázaléka - legalább egy millió forint - tízezer forintra kerekítve.


(5) Az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti készfizető kezességvállalási engedélyt átruházott hatáskörben az a vámhivatal, az (1) bekezdés (c) pontja esetén pedig az a területi parancsnokság engedélyezi, amelynek illetékességi területén a kérelmező tevékenységét folytatni kívánja. Minden más esetben a tevékenységi engedélyt az országos parancsnokság adja ki.

(6) A bankgaranciáról szóló okmányt - a tevékenységi engedély iránti kérelemmel együtt - ahhoz a vámszervhez kell benyújtani, amely az engedély kiadására jogosult.

                            16.§

(1) A 15. § (3) - (4) bekezdésében megnevezett  tevékenységi engedélyek kiadását követő tizenkét hónap elteltével - az engedély birtokosának bejelentése alapján - meg kell vizsgálni a tényleges áruforgalom vámterhének nagyságát. Ha a tervezett áruforgalom vámterhétől  a tényleges áruforgalom vámterhe huszonöt százaléknál nagyobb mértékben tér el, a bankgarancia mértékét a tényleges áruforgalom vámterhe alapján számított összeghez kell igazítani. Ezt követően a felülvizsgálatot és a bankgarancia összegének meghatározását tizenkét hónaponként kell elvégezni.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon kívül is  a bankgarancia összegének kiigazítása iránt kell intézkedni,  ha  tizenkét hónapon belül a tervezett és a tényleges áruforgalom vámterhe ötven százaléknál nagyobb mértékben tér el. Ez esetben az engedély birtokosa a bejelentéssel egyidejűleg köteles a tényleges forgalom vámterhe alapján számított összegnek megfelelő bankgaranciát bemutatni.  Amennyiben a fenti
ek alapján a bankgarancia összegének megváltoztatására kerül sor, az (1) bekezdésben előírt felülvizsgálat kezdő időpontja az új bankgarancia elfogadásának napja.

(3) A forgalom vámterhe alatt a tevékenységi engedélyben meghatározott vámeljárás alá vont vámáru vámterhét, illetőleg a jövedéki tevékenység hatálya alá tartozó, kiviteli célból továbbított terméknél belföldi forgalomba kerülés esetén az árut terhelő adók együttes összegét kell érteni. A forgalom vámterhe számításánál az  egy tevékenységi engedélyhez kapcsolódó, de több vámeljárás alá vont vámáru vámterhe csak egyszer vehető figyelembe.

                     (a Tv. 9. §-ához)

                            17.§

(1) A vámbiztosíték alóli mentességre való jogosultságot a vámkezelést kérő okmányszerűen köteles igazolni a vámkezelést végző vámhivatalnál. Ennek hiányában a vámbiztosíték alóli mentesség nem állapítható meg.

(2) Az árutovábbításkor a Tv. 9.§-a a) pontjának  5. alpontjában meghatározott aktív feldolgozás céljából történő behozatalt a szerződés magyar nyelvű, a behozatalra kerülő vámáru (továbbfeldolgozásra szánt anyag, valamint a feldolgozást végző munkaeszközök) megnevezését és értékét tartalmazó, azaktív feldolgozást végző székhelye szerint területileg illetékes vámhivatal eredeti bélyegző lenyomatát tartalmazó példányával és az adóhatósági nyilvántartásba vételt tanusító okmánnyal kell igazolni. A vámhivatal az árutovábbításkor a vámáru értékét a szerződésen igazolja.


(3) A halasztottvámfizetési jogosultságot csak abban az esetben kell igazolni  az engedély - vagy annak másolata -bemutatásával, ha arra a vámhivatal a vámáru (áru)szállítóját (a vámkezelést kérőt) felszólítja. 
(4) Központi költségvetési szerv részére érkező vámáruk esetében aköltségvetési szerv illetékesvezetőjének írásban nyilatkoznia kella szerv központi költségvetési státuszáról. A vámkezelést végző vámhivatal a nyilatkozatot bevonja és a mentességet a vámokmányra feljegyzi.

                     (a Tv. 10.§-ához)

                            18.§

(1) A nemzetközi vámokmánnyal nyújtott vámbiztosítékot a vonatkozó egyezmény (TIR, ATA, stb.) előírásai szerint kell felszabadítani.

(2) A 11.§ (1) bekezdésének a) és b) pontja szerint nyújtott vámbiztosíték felszabadítása a vámteher elszámolása után fennmaradó összegneka vámbiztosítékotnyújtó részére történő visszafizetésével, visszautalásávaltörténik. 
(3) A 11.§ (1) bekezdésének c) pontja szerint, valamint egyedi ügyben adott bankgarancia vagy fedezetigazolás alapján nyújtott vámbiztosíték a csekket kiállító, illetőleg a bankgaranciát vagy fedezetigazolást kiadó pénzintézet részére szóló fedezeti okmányra rávezetett vámhivatali záradék útján kerül felszabadításra.

(4) A kezességvállalás alapján nyújtott vámbiztosítékot felszabadítottnak  kell tekinteni,  ha lezárul a vámkezelés, amelyre a kezesség vonatkozik, és ezt a vámhivatal igazolja.


(5) A vámbiztosíték teljes vagy részleges felszabadításáról és visszafizetéséről -a 19.§-ban foglalt kivétellel -az a vámhivatal köteles intézkedni, amelynek eljárása eredményeként a vám biztosításának indokoltsága teljesen vagy részlegesen megszűnt.

(6) Bankgarancia, kezességi nyilatkozat illetőleg fedezetigazolás formájában nyújtott vámbiztosíték esetén a garancia
összegét a vámteher kiegyenlítésére csak akkor lehet felhasználni, ha a vámfizetésre kötelezett a fizetési határidő lejártáig kötelezettségének nem tesz eleget.

(7) A bankgarancia vagy kezességi nyilatkozat formájában nyújtott vámbiztosítékot - annak érvényesítése esetén - a bankgaranciát kiállító pénzintézet, illetőleg a kezességet vállaló számlájának terhére kell elszámolni. Ilyen esetben a vámteher kiszabásáról szóló határozat egy példányát a vámhivatal a bankgaranciát kiadó pénzintézet, illetőleg a kezességet vállaló részére is megküldi. A fedezetigazolás formájában nyújtott vámbiztosíték érvényesítése esetén - a vámhivatal értesítése alapján - a számlavezető vámszerv intézkedik a vámtartozás beszedése iránt.

                            19.§

(1) A Tv.7.§ (1) bekezdés c) pontja esetében a vámbiztosítékot csak akkor szabadíthatja fel a vámhivatal, ha a továbbított vámáruval a kiviteli ellenőrzés elvégzésétől számított harminc napon belül elszámolnak. A vámbiztosíték elszámolására be kell nyújtani a:
a) a termék külföldre kiléptetését igazoló, magyar határvámhivatal kiléptető záradékával ellátott vámokmányt,

b) az importőr ország  vámhatósága, illetve a kiléptetést végző  magyar határvámhivatal  külföldi társvámhivatala vagy más külföldi vámhatóság által záradékolt a külföldre beléptetés tényét igazoló  vámokmányt a Magyarországon működő vámszabadterületre kiléptetés kivételével, vagy
c) a termék jövedéki üzembe történő visszaszállításáról  és készletre vételéről szóló bizonylatot

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott határidőt követően a vámhivatal intézkedik a jövedéki eljárás megindításáról és lefolytatásáról. A jövedéki eljárás eredményétől függően, amennyiben jövedéki bírság kerül megállapításra, a vámbiztosítékot a jövedéki bírság számlára kellátutalni.

                      (a Tv. 11.§-ához)

                            20.§

(1) A törvényes zálogjogot - ha a vámáru után fizetendő vámterhet a vámfizetésre kötelezett határidőre nem fizeti meg -a vámáru közvetlen felügyelet alá vételével kell gyakorolni.

(2) A vámhivatal a közvetlen felügyelet alá vételt határozattal rendeli el. A határozatban fel kell hívni a vámfizetésre kötelezett figyelmét arra, hogy ha a közvetlen felügyelet alá vett vámáru után kiszabott vámterhet nem fizeti meg, a vámárut a vámhivatal a vámtartozást megállapító jogerős határozat közlését követő 30 nap múlva, de legkésőbb a Tv. 61.§-ának (2) bekezdésében meghatározott időtartam elteltével értékesíti, és az értékesítési árból egyenlítiki a vámterhet, valamint az esetleges vámtartozást,az értékesítéssel, a raktározással összefüggésben felmerült és az egyéb költségeket.


(3) A zálogtárgyból történő kielégítés során befolyt összeget az értékesítési, a raktározási és más felmerült költségek levonása után a Tv. 136.§-ában foglaltak szerint kell elszámolni. A tartozások levonása után fennmaradó összeget hivatalból vissza kell fizetni az ügyfélnek.

                     (a Tv. 12.§-ához)

                            21.§

(1) A Tv. 12.§ (5) bekezdése alkalmazása szempontjából nem kereskedelmi forgalomban behozottnak minősül az ezerhuszonöt ECU forintra átszámított és ezer forintra kerekített összeget  meg nem haladó egyedi vagy összértékű vámáru, ha annak mennyisége a Tv. 1. számú mellékletében meghatározott kereskedelmi mennyiséget nem haladja meg.

(2) Az (1) bekezdésben írt keret forintra átszámított összegét a tárgyévet megelőző év utolsó előtti szerdáján (ha ez munkaszüneti nap, akkor a következő munkanapon) megállapított MNB hivatalos deviza árfolyam alapján kell meghatározni, ezen összeget a pénzügyminiszter közleményben teszi közzé.

                     (aTv. 16.§-ához)
                         Származás

                            22.§

A Tv. 16.§-ának (1) bekezdésében említett közvetlen szállítás szabályától való eltérés megengedett, ha a harmadik országon földrajzi vagy más okokból át kell szállítani, feltéve, hogy az áru  vámfelügyelet alatt marad és nem kerül be ezen országok belföldi forgalmába.

                            23.§

(1) A felhasznált nem származó anyag értéke a behozatala idején megállapított vámértéket, ha pedig ez nem ismert és nem állapítható meg, akkor az ezért az anyagért Magyarország területén fizetett első megállapítható árat jelent.

(2) Azon tartozékok és pótalkatrészek, valamint szerszámkészletek, amelyek azokkal a készülékekkel, gépekkel, berendezésekkel vagy járművekkel kerülnek egyidejű szállításra, amelyek szükséges felszereléséhez hozzátartoznak, a szóban forgó készülékekkel, gépekkel, berendezésekkel vagy járművekkel azonos származásúaknak kell tekinteni.

                    (a Tv. 17-19.§-ához)

                            24.§

(1)  A vámtarifáról szóló ........ törvény végrehajtásáról szóló kormányrendeletbenfelsorolt országokból származó és a kereskedelmi vámtarifa I. jelzésű hasábjában meghatározott vámtételek alkalmazásával belföldi forgalom számára vámkezelésre kerülő, továbbá a 225. §-ban felsorolt országokból származó és vámmentesen vámkezelésre kerülő vám-áruk származását - ha azok FOB paritáson számított vételára a százötvenezer forintot meghaladja - a UNCTAD Általános Preferenciális Rendszer (GSP) keretében elfogadott és a 3. számú melléklet B. részében meghatározott Form \"A\" származási bizonyítvánnyal kell igazolni. A kedvezőbb vámtétel vagy vámmentesség alkalmazásához a származási országból történt közvetlen vásárlás tényét is igazolni kell. Ha az áru vételára FOB paritáson a százötvenezer forintot nem haladja meg, a származás igazolására az exportőrnek a számlára, vagy egyéb, az árut kísérő okmányra vezetett, származást igazoló nyilatkozata is elfogadható.


(2) A FORM \"A\" származási bizonyítvány, illetve az exportőrnek a származás  igazolására vonatkozó nyilatkozata eredeti példányát az árunyilatkozattal együtt kell a vámkezeléshez benyújtani. Ha a származási bizonyítványban, illetve az exportőr nyilatkozatában szereplő teljes árumennyiség vámkezelésére sor kerül, a bizonyítványt záradékolni kell, és az árunyilatkozat vámhivatali példányának mellékleteként kell kezelni. Részvámkezelés esetén az okmányokat részzáradékolni kell, és az egyéb okmányokkal együtt a vámkezelést kérőnek vissza kell adni. Ilyenkor a származást igazoló okmányt - a teljes szállítmány vámkezelése után - az utolsó vámkezelést végző vámhivatal vonja be.

(3) Ha a vámáru származását a fentieknek megfelelően nem igazolják, a vámtarifa I. jelzésű hasábjának vámtételeit, illetve a 225. §-ban meghatározott vámmentességet nem lehet alkalmazni. A kérelemtől eltérő vámtétel alkalmazását a vámkezelés igazolásában meg kell indokolni.

(4) Ha olyan áru vámkezelését kérik, amely több ország terméke és ezért a vámtarifa I. vagy II. jelzésű hasábjában megállapított vámtétel alkalmazása is szóba jöhet, a következőképpen kell eljárni:

a) az összetett és egy vámtarifaszám alá tartozó vámáruk esetében származási országnak azt az országot kell tekinteni, amelyben a vámáru értékének több, mint ötven százalékát állították elő.

b) ha az előállítás során a értéknövekedésegyik országban sem haladja meg a vámáru értékének ötven százalékát, a vámtarifa II. jelzésű hasábjában megállapított vámtételt kell alkalmazni. Ez esetben az árunyilatkozaton származá
si országként azt az országot kell feltüntetni, amelyben a vámárun az utolsó megmunkálást végezték.

(5) A származás, a  közvetlen szállítás vagy közvetlen vásárlás igazolására elfogadható a 3. számú melléklet B/ részében meghatározott olyan származási bizonyítvány is, amelyet a szállítmányt kísérő eredeti származási bizonyítvány alapján az egyes megrendelők részére, a szállítmányt felügyelete alatt tartó külföldi vámhivatal állított ki.

                            25.§

Ha a vámtarifáról szóló törvény végrehajtásáról rendelkező kormányrendeletben felsorolt országokból közvetlenül vásárolt, vasúton vagy közúton beérkező, romlandó déligyümölcs szállítmányok vámkezelését az államhatáron működő vámhivatalnál kérik, a vámkezelés akkor is elvégezhető a vámtarifa I. jelzésű hasábjában meghatározott vámtétel alapján, ha a 24.§ (1) bekezdésében meghatározott származási bizonyítvány nem áll a vámkezelést kérő rendelkezésére. A vámkezelést kérőnek a származási bizonyítványt hatvan napon belül kell benyújtani a vámkezelést végző vámhivatalhoz. Ennek elmulasztása esetén az e határidő lejártát követő napon módosítani kell az elvégzett vámkezelést, melynek során a vámtarifa I. illetve II. jelzésű hasábjában meghatározott vámtétel szerint kiszabandó vám kamattal növelt különbözetét kell kiszabni.

                            26.§

A Tv. 17.§-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott egyéb esetekben a származás igazolására a Tv. 17.§-ának (2) bekezdésében meghatározott tartalmú származási  bizonyítvány szükséges.


                            27.§

(1) Magyarországról származó, az Általános Preferenciális Rendszer keretében kiszállításra kerülő áruk származásának meghatározására az importőr ország vonatkozó jogszabályai az irányadóak.
(2) Magyarországról származó és kivitelre kerülő áru esetében az egyéb, egyoldalú vámkedvezmény igénybevételére szolgáló gazdasági, kereskedelmi, egészségügyi, illetve közrend biztosítása céljából hozott intézkedések alkalmazására szolgáló származásibizonyítványt kell csatolni. 

                            28.§

(1) Nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettség alapján kell az áruk származási országát a Magyar Köztársaság és az Európai Unió (a továbbiakban: EU) közötti Társulási Egyezmény (a továbbiakban: Társulási Megállapodás), a Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (továbbiakban: CEFTA),a Magyar Köztársaság és az Európai Únió közötti, a textil- és ruházati termékek kereskedelméről szóló Kiegészítő Jegyzőkönyv hatálya alá tartozó termékek esetében meghatározni.

(2) Az EU és a Magyar Köztársaság közötti TársulásiMegállapodás hatálya alá tartozó vámáruk és áruk esetében vám-és egyéb kedvezmények igénybevétele céljából az áruk származását és a közvetlen szállítást az EUR.1. szállítási bizonyítvánnyal vagy EUR.2. okmánnyal kell igazolni. 
(3) Az EU-val a textil- és ruházati termékek kereskedelmének mennyiségi rendszeréről aláírt jegyzőkönyv hatálya alá 
tartozó áruk, vámáruk származásának meghatározása aTársulási Megállapodás 4. számú Jegyzőkönyvének vonatkozó szabályai szerint történik. A származás igazolására a (2) bekezdés szerinti származást igazoló okmányok, vagy az exportőr, illetve annak képviselője által a számlára vagy más kereskedelmi okmányra vezetett, az áru származására vonatkozó (és a megfelelő egyezményt vagy megállapodást is megjelölő) nyilatkozata fogadható el. Ezen túlmenően export esetében külön rendeletben meghatározott származási bizonyítvány is szolgálhat a származás igazolására. Ha az okmányok hitelességével vagy a származással kapcsolatosan kétely merül fel, a vámkezelés okmányait az országos parancsnoksághoz kell felterjeszteni, a vámkezelést pedig a kérdés tisztázásáig  fel kell függeszteni.

(4) A CEFTA) hatálya alá tartozó áruk (vámáruk)esetében a vám és egyéb kedvezmények igénybevétele céljából a származást és a közvetlen szállítást EUR.1. szállítási bizonyítvánnyal, illetve EUR.2. okmánnyal vagy  az árut (vámárut) kísérő számlán tett\"származási nyilatkozattal\" kell igazolni. Az exportőr származás igazolására vonatkozó nyilatkozatát -kivéve az LT bizonyítvány esetét - a külön jogszabályban megállapításra kerülő határidő letelte után lehet alkalmazni.

(5) Az Európai Únióés a Magyar Köztársaság között bizonyos borokra érvényes vámkontingensek kölcsönös felállításáról megkötött  megállapodás (a továbbiakban: borkereskedelmi megállapodás) hatálya alá tartozó áruk és vámáruk esetében a vám és egyéb kedvezmények igénybevétele céljából az áruknak a borkereskedelmi megállapodás 4. bekezdésében meghatározott származását és a közvetlen szállítást EUR.1. szállítási bizonyítvánnyal kell igazolni.

(6) Az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (a továbbiakban: EFTA) és a Magyar Köztársaság közötti megállapodás hatálya alá tartozó áruk, vámáruk esetében a vám- és egyéb kedvezmények igénybevétele céljából a származást és a közvetlen szállítást EUR.1. szállítási bizonyítvánnyal, illetve az exportőrnek a magyar-EFTA szabadkereskedelmi megállapodás B/ Jegyzőkönyve  IV. számú mellékletében előírt nyilatkozatát tartalmazó számlával kell igazolni.

(7) A Norvég Királyság, a Svájci Konföderáció, a Liechtensteini Hercegség, az Izlandi Köztársaság és a Magyar Köztársaság között a mezőgazdasági termékekre vonatkozó kétoldalú megállapodások esetében a származás meghatározása a megállapodásokhoz tartozó származási szabályok szerint történik. A kétoldalú megállapodások végrehajtása során a származás igazolása és az adminisztratív együttműködés tekintetében a magyar-EFTA szabadkereskedelmi megállapodás B/ Jegyzőkönyvének előírásait alkalmazni kell.

(8) A Magyar Köztársaság és a Szlovén Köztársaság között létrejött szabadkereskedelmi megállapodás hatálya alá tartozó áruk (vámáruk)esetében a vám és egyéb kedvezmények igénybevétele céljából a származást és a közvetlen szállítást a Megállapodás jegyzőkönyvének III. számú melléklete szerinti EUR.1. szállítási bizonyítvánnyal, illetve a IV. sz. melléklete szerinti EUR.2. okmánnyal vagy az árut (vámárut) kísérő számlán tett a V. sz. melléklete szerinti \"származási nyilatkozat\"-tal kell igazolni.

                     (a Tv. 20.§-ához)

                            29.§

(1) A vámértékbevallástlegalább 2 példányban - a vám- és pénzügyőrség által rendszeresített \"vámértékbevallás\" 
(V.B.1.) elnevezésű nyomtatványon - írógéppel vagy nyomtatott betűkkel, tintával kitöltve a kereskedelmi forgalomban beérkezett vámáruk vámkezelési kérelméhez kell csatolni. A bevalláson nem lehet törlést alkalmazni vagy a szavakat felülírni. A javításokat a helytelen bejegyzések áthúzásával és a szükséges adatok beírásaával kell elvégezni úgy, hogy az eredeti szöveg olvasható maradjon. Amennyiben \"x\" jelöléssel kell a választ megadni, annak javítása semmilyen formában nem fogadható el.

(2) Vámértékbevallást a jogszabályban meghatározott esetekben a vámkezelést kérő köteles adni. A bevallást adó felel a bevalláson feltüntetettadatok valódiságáért és helyességéért, valamint minden olyan további okmány benyújtásáért, amelyek a vámáru vámértékének meghatározásához szükségesek.

(3) A vámértékbevallás háromféle vámáru vámértékének kimunkálására biztosít lehetőséget. Háromnál több féle vámáru vámkezelési kérelme esetén a bevallással azonos példányszámú \"Bevallás-pótlap\" (V.B.2.) nyomtatványt kell kiállítani. Egy Bevallás-pótlap kitöltése során az (1) bekezdés előírásai szerint kell eljárni.

(4) A vámértékbevallás, a Bevallás-pótlap és az árunyilatkozat megfelelő rovatait egybehangzóan kell kiállítani.

(5) A vámkezelésről szóló határozat azonosított és a vámhivatal által rendelkezésre álló adatok alapján ellenőrzött vámértékbevallás eredeti példányát az árunyilatkozat vámhivatali példányával együtt, a határozat mellékleteként kell kezelni. A vámértékbevallás másolati példányát a vámkezelésről készült határozat példányával együtt a vámkezeléstkérő részére vissza kell adni. Ezeket az iratokat a vámteher elévüléséig meg kell őrízni.


(6) Amennyiben a Tv. 137.§-ában foglaltak alapján a vám helyesbítését kérik az alapvámkezeléskor elfogadott vámértékbevallás másodpéldányát is csatolni kell.

(7) A Tv. 25.§-ában meghatározott értékelési módszer alkalmazásakor a vámértékbevalláshoz mellékelni kell:

a) belföldi számlákat vagy egyéb bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy az értékelendő vámáru vagy az azzal azonos, illetve hasonló áru egymással kapcsolatban nem  álló kereskedők között, milyen áron került értékesítésre Magyarországon;
b) valamint olyan nyilatkozatot, amely tartalmazza azokat a számításokat, amelyeket az eddig értékesített legnagyobb tételhez tartozó egységár alapulvételével végeztek el, és amely részletezi:
1. a belföldön szokásosan fizetettvagy a belföldi felek közötti megállapodás szerinti jutalékot;
2. az adott áru belföldi értékesítésekor szokásos kiadásokat;
3. az általános belföldi költségek fedezésére szolgáló kiadásokat;
4. szokásos belföldi szállítási, biztosítási és járulékos költségeket;
5. vámokat és egyéb közadókat, amelyeket Magyarországon az importált áru után és az áru belföldi értékesítése következtében fizetni kell.

(8) ATv. 26.§-ában meghatározott értékelési módszer alkalmazásakor avámértékbevalláshoz olyan kimunkálást kell mellékelni, amely tartalmazza a vámérték kiszámításának módját és részletes termelésiköltséget, anyereség és azáltalános 
költségek,  valamint minden más befolyásoló költség feltüntetésével. Az importőrnek továbbá nyilatkoznia kell arról, hogy legjobb tudomása szerint az általa közölt adatok megegyeznek az adott ágazatban szokásos mértékkel. Ha az  adatok valódisága nincs  hiteltérdemlően igazolva,a Tv. 26.§-ában meghatározott módszer nem alkalmazható.

(9) A Tv. 27.§-ában meghatározott értékelési módszer alkalmazásakor a vámértékbevalláshoz mellékelni kell azokat az okmányokat, bizonyítékokat, amelyeket az importőr a vámérték kimunkálásakor figyelembe vett.

                            30.§

(1) A vámértékbevallás szempontjából egy  küldemény alatt azt a vámárut kell érteni, amely egy feladótól egycímzett részére egy szállítási okmánnyal érkezett.

(2) Osztott szállítmány esetén az egyes szállítmányok vámértékét össze kell vonni, és az összevont értéket kell figyelembe venni. Osztott szállítmány a szállítás érdekében vagy egyéb okból szétszedett, nem együtt szállított vámáru (például gyárberendezés szállítása részegységenként, teljes hajórakomány beszállítása vasúti rakományonként).

                   (a Tv. 21-28.§-aihoz)

                            31.§

(1) A vámérték kimunkálásánál alkalmazni kell a GATT Vámértékegyezménnyel  kihirdetett jegyzőkönyvet ésa Vámigazgatások Világszervezete (a továbbiakban: WCO) Vámértéktechnikai Bizottsága által alkotott, a vámérték  meghatározására vonatkozó értelmező rendelkezéseket, magyarázatokat külön Pénzügyminiszteri rendelet tartalmazza.


                             32.§

Azoknál a barter ügyleteknél, ahol az ügyletek (vételi és eladási) értéke valamilyen fizetési eszközben is ki van fejezve, a vámérték meghatározható a Tv. 21. §-a alapján, feltéve, hogy az abban meghatározott kizáró ok nem áll fenn.

                             33.§

(1) A Tv. 22-23. §-aiban foglalt rendelkezések alkalmazása szempontjából az exportálás időpontja az a nap, amelyen az exportáló országból közvetlenül az importáló országba útnak indítják az árukat.

(2) A \"közel azonos időben\" kifejezés az értékelendő vámáruk exportálását megelőző és azt követő 30-30 napos időszakot jelenti. Amennyiben azonban az adott áruk piaci vagy gyártási viszonyai  is viszonylag stabilak, a Tv. 22-23. §-aiban meghatározott értékelési módszer alkalmazásakor az említett időtartamon kívül exportált áruk is figyelembe vehetők.

(3) A kereskedelmi szint meghatározásakor azt kell vizsgálni, hogy az árut, vámárut közvelenül a gyártótól vagy kereskedőtől, viszonteladótól szerezték-ebe.

                            34.§

Amennyiben az importált áruk a feldolgozás következtében jelentős mértékben megváltoztak,és azt követően kerülnek beföldön  értékesítésre, a Tv. 25.§-ában meghatározott ér
tékelési módszer nem alkalmazható, kivéve, ha a feldolgozás, megmunkálás által hozzáadottérték viszonylag egyszerűen megállapítható.

                            35.§

Ha a vámkezelést kérő a Tv. 25.§-ának és a 26. §-ának alkalmazási sorrendjét fel kívánja cserélni, azt az árunyilatkozat kérelem rovatában kell jeleznie.

                            36.§

(1) A behozott vámáru vámértéke megállapításakornem lehet figyelembe venni a vámterületre történő belépést követően felmerült szállítási költségeket.

(2) Ha a vámárut ellenszolgáltatás nélkül, vagy a vevő szállítóeszközével szállítják, akkor azazonos szállítási módnál szokásos tarifa szerint kell a vámhatárig felmerült fuvarköltséget a vémértékbe beszámítani, amennyiben a ténylegesen felmerült szállítási költségeket nem igazolják.

                            37.§

A Tv. 28.§  (1) bekezdésének c) pontja értelmében licencia, illetve royalty díj alatt különösen azok a fizetések értendők, amelyeket olyan jogok gyakorlása ellenében kell teljesíteni, amelyek összefüggésben vannak

a) az importált áru gyártásával (különösen minták, művészi tervek, modellek és gyártási know-how), vagy

b) az importált áruk kivitel céljából történő eladásával (különösen védjegyek, bejegyzett művészi tervek), vagy

c) az importált áru használatával vagy továbbadásával (különösen olyan szellemi alkotáshoz fűződő jogok, amelyek nem választhatók el a behozott áruban megtestesült gyártási eljárásoktól).

                            38.§

(1) Amennyiben a behozott vámáru csupán alkatrésze vagy tartozéka olyan áruknak, amelyeket Magyarországon állítanak elő,  akkor a royalty vagy licencia díj a behozott vámáruért ténylegesen fizetett vagy fizetendő árhoz csak akkor adható hozzá, ha a licencia, illetve royalty díj azokra az árukra vonatkozik.

(2) Amennyiben a vámárut szétszerelt állapotban hozzák be, vagy az újraértékesítést megelőzően azon csak jelentéktelen mértékű megmunkálást, például higítást vagy csomagolást végeztek, ez nem zárja ki, hogy a licencia  vagy royalty díj a behozott vámárura vonatkozzék.

(3) Ammennyiben a licencia vagy a royalty díj részben az importált vámárura, részben pedig az áruhoz a behozatal után hozzáadott további alkotórészekre vagy alkatrészekre, illetve a behozatalt követő szolgáltatásokra vagy tevékenységre vonatkozik, akkor a Vámértéktechnikai Bizottság által alkotott, a GATT Vámértékegyezmény 8. cikke (2) bekezdéséhez tartozó Magyarázó Jegyzetek szerinti objektív és meghatározó adatok alapján lehet az arányos megosztást elvégezni.

                            39.§

A védjegyhasználati  jogra vonatkozó licencia vagy royalty díj a behozott áruért ténylegesen fizetett vagy fizetendő 
árhoz csak akkor adható hozzá, ha
a) a licencia vagy royalty díj olyan árukra vonatkozik, amelyeket a behozatal után változatlan állapotban vagy jelentéktelen mértékű megmunkálás vagy feldolgozás után újra értékesítenek,

b) ezeket az árukat olyan, a behozatal előtt vagy után alkalmazott védjeggyel hozzák forgalomba, amelyért licencia vagy royalty díjat fizettek,

c) a  vevőnek nem áll jogában, hogy az adott árut más, az eladóval kapcsolatban nem álló személytől szerezze be.

                            40.§

Ha  a licencia  vagy royalty díj összegének számítási módja a behozott áru árán alapul, akkor az ellenkező tény bizonyításáig azt kell vélelmezni, hogy a licencia vagy royalty díj az értékelendő árura vonatkozik. A licencia vagy royalty díj fizetése azonbanakkor is vonatkozhat az értékelendő árura, ha annak összegét a behozott áru árától függetlenül határozzák meg.

                     (a Tv. 29.§-ához)

                            41.§

Az egyszerűsített vámérték megállapításának szabályait az így vámkezelhető áruk körét a ..... sz. melléklet tartalmazza.


                     (a Tv. 35.§-ához)

                         Beléptetés

                            42.§

A beléptetés a Tv. 35.§-ában meghatározottak ellenőrzésével kezdődik és a további vámkezelési kérelem elfogadásával fejeződik be. Ha a beléptetés megtagadására kerül sor, akkor a Tv. 42.§-ában foglaltak szerint kell eljárni.

                     (a Tv. 36.§-ához)
                         Kiléptetés

                            43.§

A kiléptetés során a kiviteli okmányokat (árunyilatkozat, fuvarlevél stb.) a kiléptetés tényének megállapítását tartalmazó záradékkal kell ellátni. A vámhivatalnak ellenőriznie kell, hogy a vámáru (áru) a vámterületet elhagyta-e. Ha ez nem történik meg, vagy a szomszédos állam vámszerve az árut (vámárut) nem léptette be, és ezt a vámterületre visszahozzák, gondoskodni kell a kiléptetési záradék törlése mellett a továbbításról, illetve az áruk visszaküldéséről.


                     (a Tv. 37.§-ához)

                Jelentkezési  kötelezettség

                            44.§

(1) A jelentkezési kötelezettségnek az árubemutatási kötelezettség teljesítése céljából kell eleget tenni.A vámhivatal 
a vámhatárt átlépőre vonatkozó adatokat a jelentkezési kötelezettség teljesítése során állapítja meg.

(2) Személyfuvarozó járművön határt átlépők esetében az utazók az (1) bekezdés rendelkezései szerint kötelesek jelentkezési kötelezettségüknek eleget tenni.

(3) A határmenti gazdálkodás szabályai alá tartozók - ha nemzetközi egyezmény másként nem rendelkezik - az e §-ban foglaltak szerint tesznek eleget jelentkezési kötelezettségüknek.

                     (a Tv. 38.§-ához)

                Árubejelentési kötelezettség

                           45.§

Az árubejelentési kötelezettséget a) nemzetközi szerződésben meghatározott vámokmányok benyújtásával, vagy

b) \"Határátlépési füzet\"   vagy \"Jegyzék\" benyújtásával, illetőleg

c) a 46-50.§-okban,fuvarozási módonként meghatározottak

szerint kell teljesíteni.


                            46.§

(1) A külföldről érkező vagy külföldre távozó minden vonatszerelvényről és rakományról - ha nemzetközi szerződés elté
rően nem rendelkezik - a vonatvezető vagy a határállomás állomásfőnöksége a határvámhivatalnak két  példányban kiállított \"Vonatjegyzék\" átadásával köteles árubejelentést adni, közvetlenül a vonatszerelvénynek a határállomásra történő megérkezése után, illetőleg onnan külföldre történő távozása előtt.

(2) A \"Vonatjegyzék\"-nek tartalmaznia kell

a) a vonat számát, érkezési vagy indulási idejét;
b) a vasúti kocsik jelét és számát;
c) kocsinként a rakomány általános megnevezését, súlyát, értékét;
d) a vasútállomás nevét vagy bélyegzőjét;
e) a vonatvezető vagy a határállomás illetékes vasúti alkalmazottjának aláírását.

(3) A rakott, valamint a vasúti kocsiparkba be nem sorozott (lajstromozott) üres vasúti kocsikat és szállítótartályokat a \"Vonatjegyzék\"-ben egyenként kell felvenni. A többi üres kocsi és szállítótartály darabszám szerint is felvehető.

(4) Az átviteli (tranzit) rendeltetésű árukat a \"Vonatjegyzék\"-ben \"Á\" (átvitel) betűvel kell megjelölni.

(5) A \"Vonatjegyzék\" helyett a személyszállító vonatok poggyászkocsijaiban szállított csomagok és expressz áru küldemények esetében a MÁV-CSD határállomásokon \"Tranzitjegyzék\"-et kell alkalmazni.

                            47.§

(1) A külföldről érkező vagy külföldre távozó minden vízijárműről és rakományról - a magánhasználatra szolgáló vízijármű kivételével - a vízijármű parancsnoka a határvámhiva
talnak közvetlenül a vízijárműnek a kikötőbe történt megérkezése után, illetőleg onnan külföldre történő távozása előtt két példányban kiállított \"Érkezési-indulási jelentés\" átadásával köteles általános árubejelentést adni.

(2) Az \"Érkezés-indulási jelentés\"-nek tartalmaznia kell:

a) hajótulajdonos (hajózási vállalat, társaság) megnevezését és a székhelye szerinti állam megnevezését;

b) a vízijármű nevét, lajstromozás jelét,az indulási és rendeltetési állomást;

c) az érkezés vagy indulás időpontját;

d) a vízijármű hordképességét, valamint a vonták és személyhajók vízkiszorítását;

e) a vontatott hajóegység adatait;

f) a szállított utasok számát;

g) a rakomány megnevezését és mennyiségét, értékét;

h) a vámhivatal vámkezelésre vonatkozó megjegyzését;

i) a hajó parancsnokának aláírását.

(3) Az \"Érkezés-indulási jelentéssel\" egyidejűleg a határvámhivatalnak be kell mutatni:

a) a vízijárműnek  a lobogóviselésre való jogosultságát, a jármű tulajdonjogát igazoló okmányt,

b) a személyzet névsorát, beosztásukat,

c) a hajóleltárt és a hajó készletkönyvét,

d) a rakományra vonatkozó okmányokat, engedélyeket és bizonylatokat.

(4) A külföldről érkező vízijármű parancsnoka az árubejelentés átadásakor köteles a határvámhivatalnak arról is nyilatkozni, hogy belföldön kíván-e kereskedelmi tevékenységet kifejteni, vagy anélkül halad át az ország területén. A vízijármű parancsnokától nyilatkozatot kell kérni arra vonatkozólag is, hogy a jármű szállít-e olyan vámárut, amelynek behozatalát vagy átvitelét jogszabály engedélyhez köti vagy tiltja.

(5) A vízijármű parancsnoka köteles a hajó üzemanyag-, élelmiszer-, továbbá egyéb készletét és az abban beállott minden változást (átadás, felvételt stb.) a vízijármű készletkönyvébe bejegyezni. Ha a változás nem vámhivatali ellenőrzés mellett  történt, azt a legközelebbi alkalommal a vízijármű vámvizsgálatát végző vámhivatalnak be kell jelenteni.

                            48.§

(1) A külföldről érkező vagy külföldre távozó minden légijárműről és rakományáról - a magánhasználatra szolgáló légijármű kivételével - a légijármű parancsnoka vagy üzemben-tartója a határvámhivatalnak közvetlenül a légijármű leszállása után, illetve felszállása előtt, két példányban kiállított \"Áru és postajegyzék\" (Manifest) átadásával köteles árubejelentést adni.

(2) Az \"Áru és postajegyzék\"-nek tartalmaznia kell

a) a légijármű tulajdonosának (légiforgalmi vállalat, társaság) és üzembentartójának nevét, székhelyét;

b) a légijármű nemzeti és lajstromozási jelét;

c) a légijármű indulási és tervbe  vett érkezési helyét;

d) a szállított csomagok darabszámát, jelét, számjelét;

e) az áru teljessúlyát, értékét;

f) az áru  rendeltetési helyét;

g) a kiállító aláírását.

(3) Ha a légijármű sem utast, sem árut nem szállít, ezt a körülményt az \"Áru- és postajegyzék\"-en fel kell tüntetni.

                            49.§

(1) A külföldről érkező vagy külföldre távozó minden kereskedelmi árut szállító közúti járműről és rakományáról - a
(2) bekezdésben meghatározott eset kivételével - a jármű vezetője a belépés után, illetőleg a kilépés előtt két példányban kiállított \"Rakományjegyzék\" átadásával köteles a határvámhivatalnak árubejelentést adni.

(2) Nem kell \"Rakományjegyzék\"-kel árubejelentést adni abban az esetben, ha az árufuvarozás (szállítás) nemzetközi szerződésben meghatározott okmány fedezete mellett történik.

(3) A \"Rakományjegyzék\"-nek a következő adatokat kell tartalmaznia:


a) a jármű tulajdonosának, üzemben tartójának nevét és székhelyét;

b) a jármű forgalmi rendszámát, indulási és tervbe vett érkezési helyét;

c) a szállított csomagok darabszámát, fajtáját, jelét, számjelét, teljsúlyát, valamint az áru kereskedelemben szokásos megnevezését, értékét;

d) az áru feladójának és átvevőjének nevét és lakóhelyét;

e) a jármű vezetőjének  aláírását.

(4) A \"Rakományjegyzék\"-kel egyidejűleg be kell mutatni a szállítmányra vonatkozó fuvarokmányokat, engedélyeket és egyéb bizonylatokat, valamint a közúti jármű forgalmi okmányait is.

                            50.§

A postaforgalomban beérkező küldeményekről a posta a külföldi küldeményeket kicserélő postaszerv mellett működő vámhivatalnak

a) a közönséges csomagok esetében az érkezett csomagok darabszámát tartalmazó \"Zárlatjegyzék\";

b) a mindenkori nem kereskedelmi forgalom vámmentes értékhatárát meghaladó értékű csomagküldemények esetében, valamint a kábítószert tartalmazó, a Tv. 38.§-ának (7) bekezdésében meghatározott  postaküldemények esetében a csomagok ragszámát, illetve a levélküldemények darabszámát tartalmazó \"Rovatlap vámküldemények rovatolásához\";


c) ajánlott levélpostai küldeményekről a küldemények darabszámát tartalmazó \"Rovatlap\"  elnevezésű nyomtatvány  két példányban történő kiállításával és átadásával köteles árubejelentést adni.

                            51.§

(1) Elektromos vezetéken külföldről beérkező és külföldre kiszállított elektromos energiáról a 67. § (3) bekezdésének h) pontja szerint meghatározott vámhivatalhoz a vezeték üzemeltetőjének két példányban kiállított \"Jegyzék\" benyújtásával kell árubejelentést adni.

(2) Az árubejelentésnek tartalmaznia kell:

a) a szállított energia mennyiségét,

b) az energia szállítójának és megrendelőjének  nevét, címét,

c) a szállítás megkezdésének, befejezésének időpontját,

d) az árubejelentést kiállító aláírását.

(3) Az (1)bekezdésben említett \"Jegyzék\"-et az üzemeltető folyamatos szállítás esetén a tárgyhónapot követő hó 15. napjáig, az egy hónapot meg nem haladó  időtartamú eseti szállításról pedig a szállítás befejezését követő 5. napig köteles a vámkezelés elvégzésére illetékes vámhivatalhoz benyújtani.

(4) Csővezetéken külföldről beérkező és külföldre kiszállított vámáruról (áruról) a 67.§ (3) bekezdésének m) pontja 
szerint meghatározott vámhivatalhoz a csővezeték üzemeltetőjének két példányban kiállított \"Jegyzék\" benyújtásával kell  árubejelentést adnia, az áru beérkezését, illetve kiszállítását követő munkanapon.

(5) Az árubejelentésnek tartalmaznia kell

a) a szállított vámáru (áru)megnevezését, mennyiségét;
b) a szállító és avevő (megrendelő) nevét és címét;
c) a szállítás idejét (kezdési és befejezési időpontját);
d) az árubejelentést kiállító aláírását.

(6) A csővezetéken külföldről beérkező és külföldre kiszállított vámáru, áru  ellenőrzéséhez hitelesített és a vámhivatal által vámzárral biztosított átfolyásmérő készüléket kell alkalmazni.

                            52.§

Az árubejelentésre szolgáló, fuvarozási módonként meghatá-
rozott okmányok mintáját  és kezelésükre vonatkozó rendelkezéseket a pénzügyminiszterrendeletben határozza meg.

                     (a Tv. 39.§-ához)

                Árubemutatási kötelezettség

                            53.§

(1) Az árubemutatásra kötelezett a vámhatáron átszállítani kívánt árut olyan módon köteles bemutatni a vámhivatalnak, hogy a vámhivatal által elvégzendő ellenőrző vizsgálat, valamint az elvégezhető vámvizsgálat feltételei biztosítottak legyenek. A kötelezettség magában foglalja az ellenőrző 
vizsgálathoz, illetőleg a vámvizsgálathoz szükséges eszközök és munkaerő biztosítását.

(2) Az árubemutatási kötelezettséget az arra kötelezett a saját veszélyéreés költségére teljesíti.

                            54.§

A mellékúton történő áruszállítás esetén az árubemutatási kötelezettség szabályait - a Tv. és e rendelet rendelkezései alapján - a kiadott engedély tartalmazza.

                    (a Tv. 40-41.§-ához)

                    Ellenőrző vizsgálat

                            55.§

(1) A fuvarozó vállalat járműve és az azon szállított áru ellenőrző vizsgálatát a vonatkozó árubejelentés alapján kell megtartani, és ennek megtörténtét, valamint a járműés az azon szállított áru beléptetését, illetőleg kiléptetését igazolni kell.

(2) A külföldről érkező légijárműellenőrző vizsgálatát az utasok kiszállása és a rakomány kirakása után, a külföldre távozó légijármű ellenőrző vizsgálatát az áru berakása és az utasok beszállása előtt kell elvégezni.

(3) Az ellenőrző vizsgálat során vámzárral kell pótolni azokat az azonosítási jeleket (vámzár, fuvarozóvállalati zárjel stb.), amelyek megrongálódtak, olvashatatlanná váltak vagy hiányoznak.

                            56.§

(1) Sürgős életmentő küldemény alatt a természeti csapás, járvány vagy egyéb rendkívüli esemény alkalmával a veszély elhárítása vagy megelőzése  céljából szállított, valamint azt a gyógyszer-, egészségügyi felszerelés, mentőeszköz küldeményt kell érteni, amely ellenszolgáltatással vagy anélkül kerül behozatalra, kivitelre, és az emberek, az állatok megmentését, gyógyítását, illetvea természet, a környezet védelmét vagy helyrehozatalát rövid távon szolgálja.  Ebben az elbánásban kell részesíteni az emberi élet megmentésére érkező küldeményt abban az esetben is, ha az egy ember vagy kisebb embercsoport részére kerül behozatalra.

Ilyen árunak minősül többek között:

a) természeti csapás (pl, földrengés, árvíz) esetében amunkagép (rakodógép, kotrógép, daru) és a szállítójármű, valamint az élelmiszer, ruha, sátor, konténerépület, stb.;

b) járvány esetén a gyógyszer, oltóanyag, gyógyászati eszköz, kórházi felszerelés, mentőautó, élelmiszer,stb.;

c) egyéb rendkívüli eseménynél (bányaszerencsétlenség, robbanás  stb.) a speciális mentőeszköz, gép;

d) emberi élet megmentése érdekében behozatalra kerülő gyógyszer, gyógyászati eszköz, készülék, átültetésre alkalmas szerv  stb.

Az előnyt behozatali, átviteli és kiviteli forgalomban is nyújtani kell.

(2) Romlandó küldeményként kezelendő a forgalom irányától függetlenül a
a) húst, halat, rákot, puhatestűeket, kagylókat;
b) tojást, tejet, tejtermékeket;
c) élő- vagy vágott növényt;
d) főzelékfélét, gyümölcsöt;
e) sört, élesztőt;
f) meghatározott hőmérsékleti tartományban szállítható (hűtött, fagyasztott, mélyhűtött vagy magas hőmérsékleten szállítható) áruféleséget

tartalmazó szállítmány.

                            57.§

Ha azonos időben sürgőséletmentő, illetve élőállat vagy romlandó küldeménnyel is jelentkeznek ki- vagy belépésre, a vámhivatalok elsőként a sürgős életmentő, majd az élő állatok ellenőrző vizsgálatát kötelesek megtartani. Az azonos jellegű és egyidőben jelentkező szállítmányok  ellenőrző vizsgálatának sorrendjét a vámhivatal a körülmények mérlegelését követően, belátása szerint határozza meg.

                     (a Tv. 42.§-ához)
                  Beléptetés megtagadása

                            58.§

(1) A beléptetés megtagadása szempontjából a vámkezelésre vonatkozó kérelem különösen akkor nem tekinthető teljesíthetőnek ha:

a) a vámkezelésre vonatkozó árunyilatkozatot vissza kell utasítani;


b) a kért vámeljáráshoz vámbiztosítékot kell nyújtani, de az áru szállítója ezt nem tudja teljesíteni;

c) a belépésre jelentkező szállítmány a vonatkozó jogszabályok rendelkezései alapján a határátkelőhelyen nem léptethető be (például állategészségügyi és növényegészségügyi korlátozással kapcsolatos előírás, környezetvédelmi, illetve a védett állatokkal kapcsolatos korlátozások);

d) a határátkelőhely a járműforgalom számára nincs, vagy nem a belépni szándékozó állampolgárságú személyekre vagy járműre van megnyitva;

e) a szállítmány vagy a szállítóeszközbelépéséhez engedély szükséges, és az engedély nem áll rendelkezésre.

(2) A beléptetés megtagadásának tényét és okát a 10. számú melléklet szerinti, a fuvarokmányra és a vámokmányra alkalmazandó záradékkal kell igazolni. A vámhivatal köteles külön nyilvántartást vezetni a megtagadott beléptetésekről, amelynek tartalmaznia kell az esemény pontos időpontját, okát, az érdekelt szállítóeszköz azonosító adatait és a vámhivatal részéről eljáró személy nevét.

                     (a Tv. 43. §-ához)

                            59.§

(1) A kiléptetést meg kell tagadni, különösen, ha

a) a Tv. 55.§ (6) bekezdésének a), c) és f) pontjában meghatározott esetek fordulnak elő;


b) a kiviteli ellenőrzést a vámhivatal nem végezte el, és arra a kiléptetéskor sincs lehetőség (a vámvizsgálat hely és rakodóeszköz hiánya miatt nem végezhető el, illetőleg annak elvégzése a forgalmat akadályozná stb.);

c) a kiléptetéshez engedély, igazolás vagy bizonylat bemutatására van szükség, és az nem áll rendelkezésre;

d) a külföldi forgalmi rendszámú gépjármű esedékekessé vált adóját, vagy biztosítási díját a kötelezett nem fizeti meg;

e) a határátkelőhely a járműforgalom számára nincs, vagy nem a kilépni szándékozó állampolgárságú személyekre vagy jármű számára van megnyitva;

f) az állategészségügyi bizonyítványt nem a felrakás helye szerint illetékes hatóság állította ki;

g) a kilépésre jelentkező szállítmány a vonatkozó jogszabályok rendelkezései alapján a határátkelőhelyen nem léptethető ki (pl. állategészségügyi és növényegészségügyi korlátozással kapcsolatos előírás).

(2) A kiléptetés megtagadásának tényét és okát a  10. számú melléklet szerinti, a fuvarokmányra alkalmazandó záradékkal kell igazolni. A vámhivatal köteles külön nyilvántartást vezetni a megtagadott kiléptetésekről, amelyeknek tartalmaznia kell az esemény pontos időpontját, okát, az érdekelt szállítóeszköz azonosító adatait és vámhivatal részéről eljáró személy nevét.


                     (a Tv. 44.§-ához)

                     Átmeneti megőrzés

                            60.§

(1) Amennyiben a vámáru vámjogi sorsának további rendezésére jogosult nem intézkedik, ezt e tényt  a fuvarozó, a szállítmányozó, a posta vagy a vámügynök az üzleti szabályzatában megállapított, a küldemény kiszolgáltatására biztosított határidő lejárta után a vámhivatalnál köteles bejelenteni. Egyidejűleg nyilatkoznia kell arról, hogy vállalja-e az átmeneti megőrzést.

(2) A vámhivatal a bejelentés  és a nyilatkozat alapján - figyelemmel az áru jellegére -

a) dönt az átmeneti megőrzés engedélyezéséről, vagy

b) elrendeli a vámraktárba való betárolást.

(3) A vámhivatal dönt arról is, hogy tart-e vámvizsgálatot, és ha igen, milyen típusút, valamint engedélyezheti  a vámzár eltávolítását.

(4) A vámhivatali döntést a küldemény kísérő okmányára kell záradék formájában feljegyezni, és annak vámhivatali példányát be kell vonni. Az átmeneti megőrzésről  akísérőokmányok tárolása mellett egyszerűsített nyilvántartást kell vezetni.

(5) Az átmeneti megőrzést végző köteles részletes nyilvántartást  vezetni a rakhelyén (vámraktárban) e jogcímen tárolt vámárukról. A részletes nyilvántartás tartalmazza a 
feladó és a címzett adatait, valamint a vámáru azonosításához szükséges adatokat (kereskedelmi megnevezés, mennyiség, egyéb azonosítási jelek). A vámhivatal esetenként ellenőrzi a nyilvántartást és a készletet.

(6) Az átmeneti megőrzésre  biztosított határidő lejártát követő napon, az átmeneti megőrzést végző köteles bejelenteni a vámhivatalnak ezt a tényt. A vámhivatal azonnal intézkedik a vámraktárba történő betárolás  és az értékesítés iránt.

(7) Amennyiben az átmeneti megőrzést végzőnek vámterhet megelőző törvényes zálogjoga van a vámáru felett, az üzleti szabályzatára vagy a fuvarozási szerződésre figyelemmel az átmenet  megőrzésre biztosított határidő lejárta előtt is intézkedhet a Tv. 11.§-ának (2) bekezdésében foglaltak iránt.

                            61.§

Amennyiben  a küldemény címzettje nemlétező személy, és a vámáru  kiszolgáltatását ez a tény akadályozza, a fuvarozó
vállalat

a) a saját költségére és veszélyére  külföldre visszaviheti a küldeményt, amennyiben azt jogszabály nem tiltja, vagy

b) saját költségére és veszélyére, a szükséges szakhatósági engedélyekkel intézkedik a vámhivatal felügyelet melletti megsemmisítésről, vagy

c) az államnak értékesítésre felajánlhatja, amennyiben a küldemény belföldön hasznosítható, és forgalomba hozatalát jogszabály nem tiltja, vagy


d) érvényesítheti a saját zálogjogát a Tv. 11.§ (2) bekezdése szerint. 
                            62.§

(1) Amennyiben a vámáru vámjogi sorsának további rendezésére jogosult kérelme nem teljesíthető, kérheti a vámhivatal engedélyét az átmeneti megőrzésre vagy vámraktárba való beraktározás elrendelésére.

(2) A vámivatal a kérelem alapján, az áru sajátosságaira figyelemmel engedélyezi az átmeneti megőrzést  vagy a vámraktárba való betárolást. A Tv. 44.§ (2) bekezdésének alkalmazása esetén a vámteher biztosítására vonatkozó szabályokat is figyelembe kell venni.

(3) A továbbiakban az átmeneti megőrzés vagy  raktározás szabályai szerint kell eljárni.

                            63.§

(1) Az átmeneti megőrzés alatt álló vámáru a vámkezelés után is csak a vámhivatal engedélyével szolgáltatható ki. A vámhivatal a kiszolgáltatást a vámteher igazolt befizetése vagy annak biztosítása,halasztott fizetési engedéllyel rendelkező
esetében a vámkezelés  elvégzése után engedélyezi.

(2) A kiszolgáltatott árut a nyilvántartásokból, a kiszolgáltatás napjának és okának feljegyzésével ki kell vezetni.


                     (a Tv. 45.§-ához)

                       Vámfelügyelet

                            64.§

(1) A különleges célra történő felhasználás alapján, csökkentett vámterhek alkalmazásával vagy vámmentesen vámkezelt áruk vámfelügyelet alatt tartásáról a vámhivatal külön nyilvántartást vezet. A nyilvántartásból akkor lehet törölni az árut, ha a vámfelügyelet alatt tartás indokoltsága megszűnik. E rendelkezést kell alkalmazni különösen az elidegenítési korlátozás mellett végrehajtott vámmentes vámkezelésnél. A vámhivatal a vámfelügyelet időtartama alatt a feltétel vagy korlátozás megtartását ellenőrzi.

(2) A vámfelügyelet megszüntetése a közvetlen vámfelügyelet esetén annak tényleges megszüntetését, közvetett vámfelügyelet esetén a nyilvántartásból való törlést jelenti. A Tv.45.§-ának (5) bekezdése esetén a megsemmisült, vagy a pó-tolhatatlanul elveszett vámáruról jegyzőkönyvet kell felvenni.

(3) A vámáru őrzésének vagy hivatalos kísérésének minősül, ha a vámhivatal őrzésre vagy  kísérésre szakosodott személyt bíz meg az őrzéssel vagy kíséréssel.

                     (a Tv. 46.§-ához)
                            65.§

(1) A vámvizsgálat módjátaz áru sajátosságaira  és a vámkezelést kérőre tekintettel a vámhivatal határozza meg.


(2) A vámvizsgálat során a mintavételt a vonatkozó jogszabályoknak és mintavételi szabványoknak megfelelően kell elvégezni.

(3) A Tv. 46.§-a (7) bekezdésében említett mintavétel és laboratóriumi vizsgálat mellőzhető, ha a vámkezelési kérelemhez külföldi szerv által kiállított, elfogadható tartalmú analízis bizonyítványt csatoltak. A vámhivatal a vámlaboratóriumi vizsgálatot minden olyan esetben elrendelheti, ha a megalapozott vámkezeléshez ezt szükségesnek tartja.

(4) A vámlaboratórium által kiadott szakvéleményt a vámhivatal a vámkezelésnél köteles figyelembe venni. A vámlaboratórium megállapítása elleni jogorvoslatra a vámkezelés elleni fellebbezés során van lehetőség.

(5) A vámlaboratórium korábbiszakvéleménye alapján a vámhivatal elfogadhatja a benyújtott árunyilatkozatot - esetenkénti külön szakvélemény nélkül  is - ha az árunyilatkozat ugyanattól a szállítótól származó, azonos összetételű árura vonatkozik és a szállítás folyamatos. A laboratóriumi szakvéleményt ilyen esetben évente legalább egy alkalommal meg kell ismételni.

                           66.§

(1) Egyszerűsített vámvizsgálat tartható elsősorban a vámügynök, ahalasztott fizetési engedéllyel rendelkezők által, saját nevükben kért vámkezeléseknél, továbbá a vámhivatal belátása szerint a törvényben felsorolt vámkezeléseknél,
a) ha az okmányok alapján a vámteher kiszabásához szükséges minden adat, információ rendelkezésre áll (tarifális besoroláshoz az áru pontos megnevezése, vámfizetésre kötelezett megállapítható stb.) és

b) a körülmények alapján visszaélésre utaló gyanú nem áll fenn.

(2) Az egyszerűsített vámvizsgálat fajtái:

a) szúrópróbaszerű vámvizsgálat, amely teljes okmányvizsgálatból áll, a vámvizsgálatot végző a belső áruvizsgálat alá vonandó küldeményrészt tetszőlegesen választja ki. Különösen a tömegáru küldeményeknél, vagy akkor alkalmazható, ha a tételes vizsgálat aránytalan időráfordítást venne igénybe, illetőleg egyéb szempontok indokolttá teszik.

b) adminisztratív vámvizsgálat, amely teljes okmányvizsgálatból áll. Abban az esetben alkalmazható, ha sem szúrópróbaszerű, sem tételes vizsgálatot nem szükséges tartani.

(3) Az elektronikus vámadatfeldolgozási rendszer véletlenszerűen is kijelölhet az adott küldeményekre alkalmazandó vámvizsgálat fajtát.

(4) Az egyszerűsített vámvizsgálati mód közös szabályai:

a) ha a vámvizsgálat alapján eltérés tapasztalható az okmányok és a nyilatkozat, illetőleg a küldemény adatai között, tételes vámvizsgálatot kell tartani;

b) a vámvizsgálat tényét és módját, valamint annak eredményét az árunyilatkozatra fel kell jegyezni, így különösen a vizsgálat alá vont csomagok, stb. mennyiségét, azonosító adatát (pl. ládaszám) és a vizsgálatot végző megállapítását (okmányokkal egyező  stb.);

(5) A jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek esetében egyszerűsített vámvizsgálat nem tartható.

                     (a Tv. 47.§-ához)

                            67.§

(1) A vámterhet annak a vámhivatalnak kell alakszerű határozattal kiszabni, amelyik a vámárut  a belföldi forgalom számára, illetve aktív feldolgozási vagy ideiglenes behozatali eljárásban vámkezeli. Ezaz illetékességi szabály az irányadó a vámhivatal által hozott elsőfokú határozat jogorvoslatára, a vámteher helyesbítésére és visszatérítésére.

(2) Az EUR. 1. Szállítási bizonyítvány hitelesítését a vámvizsgálatot végző vámhivatalnak kell elvégeznie.

(3) A Tv. 47.§-ának (1) bekezdésében foglaltaktól eltérően

a) a Magyar Köztársaság területén működő diplomáciai képviseletek, nemzetközi szervezetek, továbbá ezek személyzetének tagjai és alkalmazottai használatára érkező, illetőleg általuk külföldi rendeltetéssel feladott áruk tekintetében (a szén és tüzifa kivételével), - amennyiben a küldeményből vagy a vonatkozó okmányokból egyértelműen megállapítható, hogy a címzett, illetve a feladó az említett személyi körbe tartozik - a belföldi forgalom számára történő vámkezelés, az ideiglenes behozatali eljárás, a raktározás, ideiglenes kivitel és kiviteli ellenőrzésben való vámkezelés, valamint a kiléptetés céljából történő árutovábbítás elvégzésére budapesti székhelyű (lakhelyű, telephelyű) személyek, szervezetekesetében a budapesti 4. számú Vámhivatal, más esetekben a diplomáciai képviselet vagy a nemzetközi szervezet székhelye (lakóhely, telephely) szerint illetékes vámhivatal;


b) a belföldi forgalom számára a Tv. 114.§-ában foglaltak alapjában történő vámkezelésre a lakóhely (tartózkodási hely) szerint illetékes megyeszékhelyen működő vámhivatal, Budapesten a 7. számú Vámhivatal, Pest megyében a Buda-környéki Vámhivatal;

c) a külföldi és belföldi légitársaságok részére légiforgalomban érkező és feladott vámáru, áru vámkezelésére a repülőtér vámfelügyeletét ellátó vámhivatal;

d) Filatélia Hungarica Kft.forgalmában érkező vagy szállításra kerülő bélyegküldemények belföldi forgalom számára való vámkezelésére, ideiglenes behozatalban való vámkezelésre, kiviteli ellenőrzésére és ideiglenes kivitelben való vámkezelésére a budapesti 7. számú Vámhivatal;

e) postaforgalomban beérkező küldemények vámkezelésére a külföldi küldeményeket kicserélőpostaszerv mellett működő vámhivatal;

f) a nemzetközileg  ellenőrzött termékek és technológiák körébe tartozó - külön jogszabályban meghatározott - vámáruk vámkezelésére - az árutovábbítás és a kiléptetés kivételével - a megyeszékhelyen működő vámhivatal, Budapesten a 4., 6., és 9. számú Vámhivatal, Pest megyében a Buda-környéki Vámhivatal;

g) a Budapesten megrendezésre kerülő vásárokra, kiállításokra és egyéb nemzetközi rendezvényekre (tudományos-műszaki és művészeti tanácskozásokra, társadalmi  rendezvényekre, kongresszusokra) beérkező vásári és kiállítási áruk, reklám- és propagandaanyagok, reprezentációs és ajándék-tárgyak vámkezelésére a budapesti 9. számú Vámhivatal;

h) elektromos vezetéken   szállított energia, illetőleg egyéb vámáru (áru) vámkezelésére az országos parancsnokság által esetenként kijelölt vámhivatal;

i) a határmenti gazdálkodás keretében behozott, illetve kivitt vámáruk (áruk) vámkezelésére a határvámhivatal;

j) a kereskedelmi áruforgalomban behozott nemesfémtárgyak belföldi forgalom számára történő vámkezelésére a kivitelre kerülő nemesfémtárgyak kiviteli ellenőrzésére és kiviteli előjegyzésére a budapesti 1. számú Vámhivatal;

k) jogellenesen forgalomba került  vámáruk után esedékes vámteher kiszabására a megyeszékhelyen működő, Budapesten a 7. számú, Pest megyében aBuda-környéki Vámhivatal;

l) a lefoglalt és a bíróság, a nyomozó- vagy szabálysértési hatóság által visszaadni rendelt vámáruk vámkezelésére az a vámszerv, ahol a vámárut raktározzák;

m) csővezetéken szállított vámáruk (áruk) vámkezelésére behozatali irányú forgalom esetében az első belföldi, kiviteli irányú forgalom esetében pedigaz utolsó belföldi mérőállomás fekvése szerinti vámhivatal,

o) a kereskedelmi  forgalomban behozott légijármű belföldiforgalom számára vagy ideiglenes behozatalban történő vámkezelésére az 1. sz. Repülőtéri Vámhivatal rendelkezik illetékességgel.

p) a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1990. évi LVIII. törvény hatálya alá tartozó termékek kiléptetését csak az alábbi vámhivatalok végezhetik:


a szlovák határszakaszon:közúti forgalomban -Tornyosnémeti
                                             (Hidasnémeti kirendeltség)
                                            - Vámosszabadi
                                            - Salgótarján

                         vasúti forgalomban - Rajka
                                              Hidasnémet

az osztrák határszakaszon: közúti forgalomban - Hegyeshalom
                                              - Rábafüzes

                           vasúti forgalomban - Hegyeshalom
                                              - Sopron

a szlovén határszakaszon:  közúti forgalomban - Rédics

a horvát hatászakaszon:    közúti forgalomban - Letenye
                           vasúti forgalomban - Murakeresz-
                                                túr

a szerb határszakaszon:    közúti forgalomban - Tompa
                           vasúti forgalomban - Kelebia


a román határszakaszon:    közúti forgalomban - Biharke-
                                                resztes
                                                (Ártánd)
                           vasúti forgalomban - Biharke-
                                                resztes

az ukrán határszakaszon:   közúti forgalomban - Záhony
                           vasúti forgalomban - Záhony
                                                (Csop)

A jövedéki termékek belföldi forgalom számára történő vámkezelését a beléptetéssel egyidejűleg szintén a kijelölt vámhivatalok végzik.  Amennyiben ez valamilyen ok miatt nem lehetséges,  a vámkezelést a vámfizetésre kötelezett, vagy az importőr telephelye szerint területileg illetékes vámhivatal végzi el.Ugyancsak a területileg illetékes vámhivatal végezheti el a jövedéki termékek raktározását, aktív feldolgozását, illetve ideiglenes behozatalát.

                     (a Tv. 48.§-ához)

                            68.§

(1) A vámkezelésnél az árut bemutató, illetőleg a vámeljárást kérő köteles az eljáráshoz előírt okmányokat megfelelően kitöltve átadni, illetőleg a vámárut (árut) szükség sze-
rint bemutatni, a vámeljárás lefolytatásához (ládák, csomagok bontásához, ki- és berakásához, stb.)szükséges eszközöket és munkaerőtsaját  költségére biztosítani, továbbá minden szükséges intézkedést megtenni, amely a vámkezelés zavartalan lefolytatásához szükséges.

(2) A vámkezelés helyét - a vámkezelést kérő kérelmét is figyelembe véve - a vámhivatal jelöli ki. Amennyiben a vámkezelést az áruval rendelkezni jogosult telephelyére, lakóhelyére kérik, a vámhivatal akkor rendelheti el a vámárunak (árunak) a vámhivatal  hivatalos  vagy áruvizsgálatra kijelölt helyére való beszállítását, ha



a) az áru és a szállítóeszköz jellege ezt nem zárja ki,
b) a vámkezelést a kért időpontban  nem tudja elvégezni, és az általa javasolt új időpontot a vámkezelést kérő nem fogadta el,
c) a vámkezelést kérő telephelyére kért korábbi vámkezelést ismételten nem lehetett elvégezni a megfelelő  feltételek biztosításának hiányában (meghiusult vámkezelés).

(3) A vámhivatal (2) bekezdés szerinti intézkedése - a szállítási költségeken és az (1) bekezdés szerinti közreműködés költségein kívül - az ügyfél részére többletköltséget, így különösen harmadik személy kötelező közreműködésével kapcsolatos költséget nem okozhat.

(4) A vámhivatal a hivatalos helyén kívül végzendő vámkezelésről két példányban a Vámkezelési Bejelentést állít ki. A Vámkezelési Bejelentés mintáját a 11. számú melléklet tartalmazza.

                     (a Tv. 49.§-ához)

                            69.§

(1) A vámáru(áru) azonosságának biztosítására szolgáló zárat vagy jelet úgy kell alkalmazni, hogy annak felirata, jele, számjele jól olvasható legyen, és a vámárut (árut)tartalmazó csomagokat, tartályokat vagy szállítóeszközöket észrevehető nyom hátrahagyása nélkül felnyitni, tartalmukat megváltoztatni vagy kicserélni ne lehessen.

(2) A vámáru (áru) azonosságának biztosítására szolgálhat:

a) a vámáru (áru)közvetlen felügyelet alatt tartása (őrzése, kísérése);

b) a csomagra, szállítóeszközre vagy raktárhelyiségre alkalmazott vámzár (űrzár), függőpecsét, lakat, szalagzár;
c) a vámáruról (áruról) készült fénykép, ábra, vagy a vámáru (áru) leírása;
d) a vámárun (árun)alkalmazott jel (pecsét, bélyegzőlenyomat stb.).

(3) A vámáru  azonosságának biztosítására akkor fogadható el a külföldi vámhivatal vagy vasút által alkalmazott sértetlen zár, ha annak felirata, jele, számjele jól olvasható.

(4) A vámáru azonosságának biztosításánál a vámhivatal a vámérdekek biztosításának elsődlegessége mellett a vámeljárást kérő kívánságát is figyelembe veszi. Az azonosság biztosítására alkalmazott vámzárat vagy jelet sértetlenül meg kell őrizni, azt - ha a Tv. eltérően nem rendelkezik - csak a vámhivatal távolíthatja el.

                    (a Tv. 50. §-ához)

                            70.§

(1) A Tv.50.§-ának (2) bekezdésében említett élő állatokon és a gyorsan romló árukon kívül soron kívül kell a vámkezelést elvégezni

a) az elemi csapás vagy ipari katasztrófaelhárítására szolgáló anyagokat,
b) a veszélyes árukat,
c) a közvetlen életveszély  elhárítását szolgáló eszközöket és az azonnal  felhasználásra kerülő transplantátumokat, gyógyászati anyagokat

tartalmazó szállítmányok esetében is.


(2) Az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott feltételek fennállását az illetékes kezelőorvos által kiadott igazolással kell bizonyítani.

                     (a Tv. 51.§-ához)

                            71.§

(1) Vámkezelési kérelem benyújtására jogosult

a) az áru (vámáru) felett rendelkezésre jogosult (a képviselője útján is);

b) a vámkezelési kérelem benyújtására az áru (vámáru) felett rendelkezésre jogosult által megbízott személy, illetve szervezet (vámügynökség vagy vámügynök).

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett képviseleti  jogosultságot a vámhivatal felhívására igazolni kell. Az (1) be-
kezdés b) pontjában  meghatározott megbízott a vámügynök vagy a vámügynökség alkalmazottja, ha ezt a minőségét igazolja.

(3) A vámkezelést  kérőnek az árunyilatkozaton nyilatkoznia kell arról, hogy a vámkezelést
a) a saját nevében és a saját számlájára, vagy
b) a saját nevében,de a megbízó számlájára
kéri.

(4) A vámhivatal a vámáru vámkezelésére irányuló kérelem hiányában alkalmazandó közvetlen vámfelügyeletről határozatban,  ismeretlen személy esetében pedig jegyzőkönyv felvételével rendelkezik.


                     (a Tv. 52.§-ához)

                            72.§

(1) A vámkezeléshez írásbeli árunyilatkozatként - ha e rendelet másként nem rendelkezik - az Egységes Vámárunyilatkozatot (a továbbiakban:EV) kell alkalmazni. Az EV kizárólag az országos parancsnokság engedélyével gyártható. (2) Írásbeli árunyilatkozatnak kell tekinteni az alábbi árubejelentésre szolgáló okmányokat is:

a) vasúti forgalomban behozott és a határvámhivatal által továbbított vámáruk esetében a vasúti fuvarozó által kiállított \"Vonatjegyzék\"-et;

b) vasúti forgalomban a tranzitáruként fuvarozott áruk kiléptetése esetében a vasúti fuvarozó által kiállított \"Vonatjegyzék\"-et;

c) közúti- és légiforgalomban tranzitáruként fuvarozott (szállított) áruk kiléptetése esetén a Rakományjegyzéket, illetőleg az \"Áru- és postajegyzéket\" (Manifest);

d) hajózási forgalomban tranzitáruként fuvarozott áruk kiléptetése  esetén az \"Érkezési-indulási jelentést\", míg belépéskor tranzitáruként továbbított vámáruk esetén  pedig az \"Átviteli áru\" nyomtatványt;

e) postaküldemények behozatalánál - ha a küldemények vámkezelését a posta kéri - közönséges postacsomagok esetén a \"Zárlatjegyzéket\", vámmentes értékhatárt meghaladó értékű csomagküldemények esetében a \"Rovatlap vámküldemények rovatolásához\" nyomtatványt;


f) nem kereskedelmi forgalomban, kiviteli áruk esetében a fuvarlevél vámpéldányát;

g) anemzetközi szerződésben meghatározott okmányt .

                            73.§

(1) Az országos parancsnokság az árunyilatkozat elektronikus úton való benyújtását akkor engedélyezi, ha az árunyilatkozatot adó olyan elektronikus rendszert működtet, amely a vámhivatal számítógépes rendszerével kompatibilis, és a vámhivatal részére az adatok lekérdezésével folyamatos ellenőrzési lehetőséget biztosít. Ezt az árunyilatkozat-adásra vonatkozó szabályt minden olyan vámellenőrzésnél is alkalmazni lehet, ahol az elektronikus úton adott információk a vámellenőrzést, az elszámolást meggyorsítják, folyamatossá és megbízhatóvá teszik.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feltételeket az árunyilatkozatot adónak kell biztosítani.

                            74.§

(1) Számla és vámértékbevallás csatolása nélkül végezhető el:
a) az árutovábbítás,

b) a belföldi tértiáru, valamint az ideiglenesen kiviteli eljárásból változatlan állapotban visszahozott belföldi áru belföldi forgalom számára való vámkezelése,

c) a vámáru alaktalanítása, megsemmisítése, ellenszolgáltatás nélkülifelajánlása,


d) kereskedelmi forgalomban vasúton beérkezett ésaz államhatáron működő vámhivatalnál belföldi forgalom számára való vámkezelés,

e) a Tv. 20.§ (4) bekezdése alapján egyszerűsített vámérték megállapítással történő vámkezelés. 
(2) Az (1) bekezdés d) pontja szerint végzett vámkezelés esetében a számlát és a vámértékbevallást a vámkezelést végző vámhivatalnál a vámkezeléstől számított hatvan napon belül be kell mutatni.

                            75.§

(1) A kereskedelmi forgalomban benyújtott számla akkor fogadható el, ha az tartalmazza:

a) az eladó és a vevő (címzett) nevét,címét, telephelyét;

b) a számla kiállításának keltét és a számla számát;

c) az áru származási országát;

d) a szállítási és fizetési feltételeket;

e) a csomagok jelét és darabszámát;

f) az áru  kereskedelemben szokásos megnevezését, súlyát, térfogatát, vételárát, egységárát (árufajtánként külön-külön), az azonosításhoz szükséges adatokat;
 g) a számla kiállítójának eredetialáírását ésbélyegzőjét.


(2) A számla alakisághoz nem kötött. A benyújtott számlát el kell fogadni, ha az minden olyan adatot tartalmaz, ami a vámérték megállapításához szükséges.

(3) A vámkezeléshez elfogadható a telexen vagy telefaxon küldött számla is. Ebben az esetben a vámkezelést kérőnek az (1) bekezdésben meghatározott eredeti számlát  a vámkezelést végző vámhivatalnál hatvan napon belül be kell mutatni.

(4) Amennyiben a Tv. 20.§-ának (4) bekezdésében foglaltak alapján a vámkezelést egyszerűsített vámérték megállapításával kérik, vagy annak alapján a vámkezelés nem végezhető el, a vámkezeléshez benyújtott számlának - az (1) bekezdésben meghatározottakon túl  - tartalmaznia kell az exportőr, illetőleg a kiléptető ország vámhatóságának eredeti bélyegzőlenyomtatát.

                           76.§

(1) A nemzetközi forgalom számára megnyitott repülőtereken, a nemzetközi hajókikötőkben, valamint indokolt esetben a jelentős személyforgalmat lebonyolító közúti határátkelőhelyeken az országos parancsnok ún. \"zöld folyosó\"-t létesíthet. Az utas vámköteles vagy engedélyköteles  áruval csak az ún. \"piros folyosó\"-t veheti igénybe.

(2) A \"piros folyosó\"-n a vámhivatal vámvizsgálatot tart, és az utas által behozott vámárukat írásbeli árunyilatkozat alapján vámkezeli. A \"zöld folyosó\"-n áthaladók vámáruit a vámhivatal szúrópróbaszerűen ellenőrzi, és az ellenőrzés eredményének megfelelően jár el.



                     (a Tv. 53.§-ához)

                            77.§

(1) Az összevont árunyilatkozat adására vonatkozó kérelmet az illetékes vámhivatalhoz kell írásban benyújtani. A kérelemben indokolni kell az összevont árunyilatkozat adásának szükségességét, és okmányszerűen igazolni kell a Tv-ben meghatározott feltételeket. A vámhivatal az összevont árunyilatkozat adását határozattal engedélyezi.

(2) Az összevont  árunyilatkozatadására vonatkozó engedélyt a vámhivatal visszavonja, ha

a) annak feltételei már nem állnak fenn, vagy

b) az árunyilatkozatot adó a kedvezményes árunyilatkozat adásának lehetőségével visszaélt.

(3) A vámhivatal engedélyének tartalmaznia kell, hogy az összevont árunyilatkozat adása milyen szállítók áruira vonatkozik, továbbá a (2) bekezdésben említett visszavonási lehetőségre való utalást. Elő kell írni továbbá a vámáruk beérkezésekor teendő bejelentés módját és tartalmi elemeit.

                     (a Tv. 54.§-ához)

                            78.§

(1) A vámkezelésre kerülő vámárunak az árunyilatkozat  benyújtása előtti megtekintésére általában akkor kerül sor, ha a rendelkezésre álló okmányokból az árunyilatkozat adásához szükséges adatok egyértelműen nem állapíthatók meg, vagy ilyen okmányok nem állnak rendelkezésre.


(2) A Tv. 54.§-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján a vámhivatal köteles a hivatalos,illetőleg a vámkezelésre ki-jelölt helyén  hatályosvámtarifát, valamint vámjogra és vámeljárásra vonatkozó jogszabályokat tartani,és azokat az árunyilatkozatot adó kérésére rendelkezésre bocsátani.

                     (a Tv. 55. §-ához)

                            79.§

(1) A vámhivatal az árunyilatkozatot  alaki és tartalmi szempontból ellenőrzi.

(2) Az alaki vizsgálat során meg kell állapítani, hogy

a) a kérelmet a rendszeresített nyomtatványon, megfelelő példányszámban nyújtották-e be, s - amennyiben szükséges - a betétlapot csatolták-e,

b) a nyomtatvány kitöltése, illetőleg valamennyi példánya olvasható-e.

(3) A tartalmi vizsgálat alkalmával ellenőriznikell, hogy

a) az árunyilatkozathoz a számla, a vámértékbevallás, és - ha szükséges - a pótlap csatolása megtörtént-e;

b) a vámhivatal rendelkezik-e hatáskörrel és illetékességgel a kért vámkezelés  végrehajtására;

c) az árunyilatkozat egymással összefüggő rovatai között nincs-e szembetűnő ellentmondás.

(4) Ha a vámhivatal az ellenőrzés alapján az írásbeli árunyilatkozatot nem fogadja el, ezt szóban közli a vámkezelést kérővel, és felhívja a kérelem visszavonására vagy módosítására, kiegészítésére. Amennyiben nem várható olyan módosítás vagy kiegészítés, amely az elfogadást lehetővé tenné, vagy a körülmények (pl. időtartam) ennek kivárását nem indokolják, illetve az árunyilatkozatot adó nem kíván változtatni a benyújtott kérelmén, ezt a tényt az árunyilatkozaton záradék formájában fel kell jegyezni. A vámhivatal az el nem fogadás tényét és okát közli a vámkezelést kérővel, az árunyilatkozatot pedig a vámhivatali példány kivételével visszaadja. A bevont árunyilatkozat-példányt a vámkezelési bejelentés mellékleteként kell kezelni.

(5) Az el nem fogadott árunyilatkozat visszaadását követően a Tv. 55. §-ának (7) bekezdése szerint kell eljárni.

(6) A Tv. 55.§-a (3) bekezdésének alkalmazása szempontjából

a) nyilvánvaló tévedésnek minősül minden olyan adat bejegyzése, amely név, szám elírásából, számítási hibából adódik, akkor is, ha ezek a számítógépes adatellenőrzés során kerülnek megállapításra;

b) nem tekinthető tévedésnek:

1. a helytelen tarifális megnevezés és vámtarifaszám együttes téves alkalmazása,

2. nem számszaki hibából eredően a vámérték és a mennyiség, mennyiségi egység együttes téves alkalmazása, abban az esetben, ha ez a vámteher csökkenését erdményezné,

3. más ügyfél azonosító adatainak bejegyzése, saját azonosító adat téves feltüntetése;


                            80.§

(1) Az elfogadott árunyilatkozat alapján történő vámkezelést csak akkor lehet az árunyilatkozat elfogadásának napját követő három munkanapon belülelvégezni, ha a vámáruk (áruk) nem közvetlenül a fuvareszközről  vagy fuvareszközre kerülnek le- vagy felrakásra (például magánvámraktárból belföldi forgalom számára vámkezelés, darabáruként feladásra kerülő küldemény kiviteli ellenőrzése), és a vámkezelés későbbi időpontban történő  elvégzése nem okoz a vámkezelést kérő számára anyagi hátrányt, illetőleg ha a vámkezelést háziszemlén kérik.

(2) Ha a  vámkezelés az (1) bekezdés szerint történik, az elfogadott árunyilatkozatot a vámhivatal nyilvántartásba veszi, amely a vámkezelést kérő nevét, az átvétel és az elintézés időpontját, valamint az elintézési tételszámot tartalmazza.

                           81. §

(1) A Tv. 55.§-a (6) bekezdésének alkalmazásakoraz áru azonossága akkor nem állapítható meg, ha a külső áruvizsgálat eredménye és a vámkezeléshez benyújtott árunyilatkozat adatai eltérőek (pl. csomagok jele, száma, súlya).

(2) A kért vámkezelés nem hajtható végre,

a) ha ahhoz  jogszabály behozatali engedély,vagy tevékenységi engedély, illetveigazoló bizonyítvány vagy nyilatkozat bemutatását rendeli el (például növény-vagy állategészségügyi bizonyítvány, minőségellenőrzési szakvéle
mény, jövedéki engedély, fegyver- és lőszerkísérő igazolvány), és azt nem nyújtják be;

b) ha az árunyilatkozat adatai nem a rovatoknak megfelelően kerültek bejegyzésre;

c) ha az árunyilatkozat adattartalma a vámkezelési módnak megfelelően nem kielégítő, és az adatok pótlásáról a vámvizsgálat ideje alatt nem gondoskodnak;

d) ha a vámáru feletti rendelkezési jogosultságot a vámkezelést kérő nem tudja igazolni.

(3) A (2) bekezdés a) pontja alapján nem utasítható vissza az árunyilatkozat, ha a kért  vámkezelési mód a kérelemtől eltérően elvégezhető (például  származási bizonyítvány hiá-
nyában kedvezőbb vámtétel helyett avámtarifa II. hasábjában foglalt vámtétel  alkalmazható a belföldi forgalom számára történő vámkezelés során).

(4) A vámkezelést kérő akkor nem tesz eleget árubemutatási kötelezettségének, ha a vámkezelni kért vámáru (áru) csomagolásának felbontásához,  kicsomagolásához, ki- és beraktározásához szükséges feltételeket nem biztosítja, vagy a vámáru (áru) bemutatását más okból megtagadja.

(5) Nem fogadható el a vámértékbevallás vagy számla, ha

a) adatai olvashatatlanok,
b) adatai nem a vámkezelni kért vámárura vonatkoznak,
c) a vámértékbevallást nem a rendszeresített nyomtatványon teljesítették.

(6) Ügyfélazonosító szám alatt a Tv. 158.§-ában írt adat értendő.


                            82.§

(1) A vámkezelés igazolásának tartalmaznia kell minden olyan információt és adatot, amely az elvégzett vámkezelésre vonatkozik, és az árunyilatkozat, valamint a vámkezelésről kiadott határozat nem tartalmazza, így különösen az áru azonosítására, a mintavételre, a vámérték végleges meghatározásának elhalasztására, az utólagos áruvizsgálatra, a vámkezelés során bevont okmányokra, az azonnali befizetés igazolására, a vámáru feletti szabad rendelkezési jog biztosítására vonatkozó adatot.

(2) Az igazolást az árunyilatkozat erre a célra szolgáló rovatában záradék formájában kell feljegyezni.

                     (a Tv. 56.§-ához)
                       Árutovábbítás

                            83.§

(1) Jövedéki törvény hatálya alá tartozó adózatlan termék, valamint export céllal beraktározott áruk továbbítása esetén a Tv. 56.§-ának (2) bekezdésében, valamint az e rendelet 10.§-ában foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.

(2) Az alkalmazásra kerülő vámvizsgálat módját - a (3) bekezdésben írtak kivételével - az árutovábbítást végző vámhivatal határozza meg.

(3) A vámhivatal tételes áruvizsgálatot tart, ha az áruval (vámáruval) kapcsolatban jogsértő cselekmény elkövetésére van gyanú, valamint ha az a vámbiztosíték összegének megállapításához szükséges.

(4) Az  árutovábbítás egyszerűsített szabályai nem alkalmazhatók:

a) kábítószerek,
b) sugárzó anyagok,
c) nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák,
d) jövedéki törvény hatálya alá tartozó áruk és
e) jogszabály által veszélyesnek minősülő szállítmányok, f) fegyver, robbanószer, pirotechnikai anyagok
g) nemzetközi egyezmények hatálya alá eső védettállatok és növények
továbbítása során.

(5) Árutovábbítást - nemzetközi vámokmány hiányában - egységes vámokmány  benyújtásával kell kérni, ha e rendelet másképp nem rendelkezik.

                     (a Tv. 57. §-ához)

                            84.§

(1) Az árutovábbítást kérő a vámárut (árut)további vámkezelés céljából, meghatározott határidőn belül a rendeltetési vagy kiléptetést végző vámhivatalnál köteles bemutatni, és annak további vámeljárás alá vonását kérni.

(2) Ha az árutovábbítást kérő a vámárut (árut)nem kijelölt rendeltetési vámhivatalnál mutatja be, az új rendeltetési vámhivatal a további vámkezelést elvégzi, ha az eltérés körülményei ezt indokolják.

(3) A továbbított áru fuvarozója a címzettet a vámáru megérkezéséről oly módon köteles értesíteni, hogy az értesítés átvételének időpontja megállapítható legyen. Az értesítésnek 
tartalmaznia kell az árutovábbítást végző vámhivatal megnevezését és nyilvántartási számát, valamint a vámárura vonatkozó adatokat.

                     (a Tv. 58.§-ához)

                            85.§

(1) Ha a továbbított vámáru szállítása során baleset miatt a vámzár megsérült vagy az áru megrongálódott, illetve megsemmisült, a fuvarozó köteles erről a legközelebbi vámhivatalt értesíteni.

(2) A vámhivatal az eseményről nemzetközi vámokmány hiányában jegyzőkönyvet készít. A jegyzőkönyvet a további vámkezelési okmányokhoz kell csatolni.

(3) Továbbfuvarozás esetén a rakomány átrakását csakvámfelügyelet, valamint jogszabályokban előírt esetekben más hatósági felügyelet (pl. állategészségügyi felügyelet) mellett lehet elvégezni. A helyettesítő járműben való továbbfuvarozás is csak a vám biztosításával történhet.

(4) A (3) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni a vámárut szállító jármű meghibásodása esetén is.

                     (a Tv. 59.§-ához)

                            86.§

(1) Egyszerűsített árutovábbítás csak a határvámhivataltól a belterületi, tranzitszállítás esetén pedig a kilépő határvámhivatalhoz történhet.

(2) Az egyszerűsített árutovábbításhoz általában az árura vonatkozó fuvarokmányt kell felhasználni. A vámhivatal az árutovábbítást a fuvarokmányon alkalmazott záradékkal végzi el.

                            87.§

(1) A vasúti forgalomban fuvarozott vámárukat az árutovábbítást végző határvámhivataltól egyszerűsített eljárással lehet másik vámhivatalhoz továbbítani.

(2) Az egyszerűsített eljárással történő továbbítást a vasúti fuvarozó a továbbítani kért kocsirakományok fuvarlevelei és két példányú \"Vonatjegyzék\" benyújtásával kéri.

(3) A beérkezett  és továbbításra kerülő vámáruk fuvarlevelét a vámhivatalnak záradékolnia kell.

(4) A vasúti fuvarozó a beérkezett és továbbított vámárukat a címzett telephelyére történő fuvarozás céljából más fuvarozónak is csak a vámhivatal engedélyével adhatja át. A vámhivatal a továbbfuvarozást a vám biztosítására vonatkozó szabályok figyelembevételével engedélyezi.

(5) A Budapest Józsefvárosi pályaudvarra különböző címzettek részére érkező, űrzár  alatt teljes kocsirakományként, valamint az egy belföldi lerakóállomásra irányított és poggyászkocsiban fuvarozott darabárukat a vasúti fuvarozó által benyújtott \"Vonatjegyzék\"-kel kell egyszerűsített eljárással továbbítani a határvámhivatalnak.

(6) Egyszerűsített eljárással továbbíthatók a kiléptető vámhivatalhoz az újrafeladással vagy az újrafeladás nélkül vasúti forgalomban továbbfuvarozott  reexport küldemények is.


(7) A vasúti forgalomban átviteli rendeltetéssel fuvarozott vámáruk továbbítását a \"Vonatjegyzék\" és a vonatkozó fuvarokmányok benyújtásával kell a fuvarozónak kérnie. Az árutovábbítást végző vámhivatal az ellenőrző vizsgálat megtartása, az azonosság biztosítása után minden fuvarokmányt záradékkal lát el.

(8) A belépő határállomásra több fuvarlevéllel, különböző címzettek részére, átviteli rendeltetéssel érkező, ott állomási gyűjtőkocsiba berakott és egy kilépő határállomásra irányított vámáru továbbítását a vasúti fuvarozó három példányban kiállított \"Raktanusítvány\" benyújtásával kéri.

(9) A kiléptetést végző vámhivatal a \"Kilépő Vonatjegyzék\", a fuvarlevelek és a beléptető vámhivatal által ezekre (gyűjtőkocsik esetében a \"Raktanusítvány\"-ra) vezetett  záradék adataiból győződik meg a vámáruk átviteli jellegéről. Amennyiben az okmányok és a vámáru adatai egyezőek, a szállítmány külföldre kiléptethető. A kilépés megtörténtét a Vonatjegyzék megfelelő sorában a továbbítási adatok feljegyzésével igazolni kell.

(10) A fuvarlevélre és az értesítőlevélre alkalmazott záradékok mintáját  a 13. számú melléklet tartalmazza.

                            88.§

(1) Hajózási forgalomban fuvarozott vámáruk belföldre történő továbbítását vízijárművenként két példányban kiállított \"Érkezési-indulási jelentés\" benyújtásával és a vonatkozó fuvarokmányok csatolásával kell kérni.


(2) A továbbításra kerülő vámáruk fuvarleveleit a vámhivatal az egyszerűsített árutovábbítás megtörténtére vonatkozó záradékkal látja el.

(3) Hajózási forgalomban a kizárólag átviteli rendeltetésű vámárukat zöld színű \"Átviteli áru\" megjelölésű, egy példányos nyomtatvány alkalmazásával kell továbbítani. A zöld színű nyomtatványt - a szükséges adatok kijelölése után - a vonatkozó fuvarlevélre kell ragasztani, amely helyettesíti a vámhivatal záradékát.

(4) A vegyes rendeltetésű (belföldi és átviteli) vámáruk továbbítása esetén az egyszerűsített eljárás nem alkalmazható.

                            89.§

(1) A postai forgalomban természetes személyek részére beérkező vámáruk a külföldi küldeményeket kicserélő postaszerv mellett működő vámhivatalnál kerülnek vámkezelésre.

(2) A fentiekben nem említett vámáruk egyszerűsített továbbítását az illetékes vámhivatal a postai szállítólevélen (Paquet carte) alkalmazott záradékolással végzi. Amennyiben postai okmány nem áll rendelkezésre, az egyszerűsített továbbítás nem alkalmazható.

                            90.§

(1) A vámáru kiszolgáltatására vonatkozó engedélyt  a rendeltetési vámhivatal - a megfelelő vámkezelés megtörténte után - a fuvarlevélre vezetett záradékkal adja meg.

(2) A fuvarozó  és a posta a vámárut kombinált fuvarozás esetében is csak a vámhivatal engedélyével adhatja át az azt 
továbbfuvarozó másik fuvarozónak. A vámhivatal ilyen esetben az engedélyt a vám biztosítására vonatkozó szabályok figyelembe vételével adhatja ki.

                     (a Tv. 60.§-ához)

                         Raktározás

                            91.§

(1) A Tv. 60. §-ának (1) bekezdése értelmében a raktározni kért vámáru vámjogi sorsa bizonytalan, ezért a vámhivatalnak - ha a raktározás feltételeit a raktározást kérő teljesíti -a vámáru vámjogi rendeltetését nem kell vizsgálnia.

(2) A vámhivatal által visszatartott  vagy lefoglalt, illetőleg a talált vámárura (árura) árunyilatkozatot adni nem kell.

                            92.§

(1) Aki a körülményekből feltehetően vámárunak minősülő árut talál, köteles azt a legközelebbi vámhivatalnál, határőrségi, rendőrségi szervnél, vagy polgármesteri hivatalnál nyolc napon belül bejelenteni. A határőrség,  rendőrségi szerv, polgármesteri hivatal a bejelentésről értesíti a legközelebbi vámhivatalt.

(2) A vámhivatal a talált vámáru bejelentéséről jegyzőkönyvet készít, és  a vámárut  a raktározásra vonatkozó egyéb rendelkezések figyelembe vételével a vámhivatal raktárába raktározza be.

                     (a Tv. 61.§-ához)

                            93.§

(1) A raktározási határidő alkalmazása szempontjából hivatalból beraktározottnak kell tekinteni a talált vámárut, továbbá a kiviteli engedély hiánya vagy egyéb korlátozás miatt az utasok által letétbe helyezett árut is. A raktározási határidő

a) talált vámáru esetében három hónap, amelyen belül a vámáru az igazolt tulajdonos részére az általános szabályok alkalmazásával visszaadható;

b) az utasok által letétbe helyezett áruk esetébenlegfel   jebb háromhónap, figyelemmel a Tv. 64. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra is. A raktározási időn belül a letétbe helyezett áru annak adható ki, aki az áruról kiállított elismervényt bemutatja;

c) az a) - b) pontban említett hivatalból történő raktározásnál - a Tv. 62.§ (1) bekezdésének c) pontja kivételével -a vámhivatal által szükségesnek tartott - általában a hatósági döntésekhez igazodó - időpont,legfeljebb 5 év.

(2) A Tv. 61.§-ának (2) bekezdésében meghatározott harminc napos raktározási határidő nem hosszabbítható meg.

                     (a Tv. 62. §-ához)

                            94.§

(1) A vámáru hivatalból történő raktározását a vámhivatal határozattal rendeli el.


(2) A vámáru (áru) hivatalból történő raktározása minden esetben  közvetlen vámfelügyelet alkalmazását jelenti, így a határozat ellen benyújtott esetleges jogorvoslati kérelemnek a Tv. 148.§-ának (4) bekezdésében foglaltak alapján halasztó hatálya nincs.

(3) A határozatban - az intézkedés indokainak felsorolása mellett - fel kell hívni a vámáru (áru) birtokosát, hogy azt a vámhivatal  által megadott időben és a megjelölt helyre szállítsa be. A határozatban utalni kell arra is, hogy a beszállítás elmulasztása esetében a vámhivatal  a beszállítást az áru (vámáru) birtokosának költségére és veszélyére maga végzi el.

(4) A Tv. 62.§ (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott, hivatalból raktározásra kerülő vámáruk után a Tv. 145.§-ának (11) bekezdésében meghatározott költségtérítést kell fizetni.

                     (a Tv. 63.§-ához)

                            95.§

(1) A Tv. 63.§-ának alkalmazásában:

a) robbanóanyagnak kell tekinteni különösen a robbanószereket, minden salétromsavat, pikrinsavas és nitroglicerines vegyületet, mindenfajta gyújtózsinórt, gyutacsot és gyújtókupakot, mindenfajta lőszert és tűzijátékot;

b) tűzveszélyes anyagok különösen a nitrocellulózból készült nem robbanó anyagok (filmek, műselyem, stb.) a foszfor és annak minden vegyülete, mindenfajta ásvány- és növényo
laj, kátrány,  mindezek párlata és terméke, a gyufa, a kén és kénvirág, a terpentin, a szalmiákszesz, a benzin, a benzol és a motalko, mindenfajta aetherikus olaj és párlata, mindenfajta szesz és azokból készült lakk és kence, az aether, aceton, acetilén, a disszous gáz, a szénkéneg, a folyékony kollodium, ezek gőzei és mindenfajta terméke, valamint az ezek hozzáadásával készült festék, lakk, világítógáz, hidrogén, földgáz, mindenfajta gyúlékony gáz és tűzveszélyes folyadék robbanógőze;

c) sugárzó anyagok a nukleáris, radioaktív anyagok és készítmények (izotóp);

d) gyorsan romló áruk alatt különösen az 56.§-ának (2) bekezdésében felsorolt árukat kell érteni;

e) körülményesen kezelhetők különösen az élő állatok, valamint minden olyan áru, amelynek állagmegóvása szakszerű, rendszeres kezelést, gondozást igényel.

(2) Ammennyiben a Tv. 63.§-ában meghatározott - vámhivatal által üzemeltetett vámraktárba fel nem vehető - vámáruval kapcsolatban merül fel a hivatalból történő raktározás igénye, a vámhivatalnak a következők szerint kell eljárnia:

a) engedélyezheti a vámárunak magánvámraktárba való elhelyezését;

b) engedélyezheti a vámárunak a fuvarozó vagy szállítmányozó raktárában való elhelyezését, tartását (átmeneti megőrzés),

c) intézkedhet a vámáru szakvállalat raktárába való beszállítása iránt (pl. szesz betárolása szeszfőzdébe, szeszgyárba),


d) hozzájárulhat a vámárunak birtokosa telephelyén történő tárolásához (ideiglenes vámraktár), legfeljebb harminc napos határidővel, ami nem hosszabbítható meg.

(3) A (2) bekezdés d) pontjának alkalmazása esetén a vámhivatalnak gondoskodnia kell a vámteher biztosításáról. A vámáru feletti rendelkezési jogot korlátozni kell, a korlátozás azonban nem akadályozhatja a vámáru állagának megóvásához szükséges cselekmények elvégzését.

                     (a Tv. 64.§-ához)

                            96.§

(1) A vámhivatal által üzemeltetett vámraktárban raktározott
áru után a raktárdíj fizetési kötelezettség a beraktározás napján keletkezik. Ennek mértéke:

a) a 93.§ (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott áruk után - súlyukra és darabszámukra tekintet nélkül - megkezdett naponként a 21. §-ban meghatározott értékhatár 0,5 %-a;

b) postacsomagok után - súlyukra való tekintet nélkül-csomagonként az a) pontban meghatározott értékhatár 0,2 %-a;

c) egyéb áruk után megkezdett száz kilogrammonként és napon-ként az a) pontban meghatározott értékhatár 0,2 %-a.

(2) A raktárdíjat a kerekítés szabályai szerint száz forintra kell kerekíteni.

(3) Az (1) bekezdés szerint megállapított raktárdíj az árunak a vámraktárból való kitárolásakor, illetőleg a kiraktá
rozás időpontjára való tekintet nélkül akkor esedékes, ha az áru értéke a fizetendő raktárdíjat nem fedezi.

(4) A fizetendő raktárdíj összege az esedékességkor készpénzben, átutalási postautalvánnyal vagy banki átutalással egyenlíthető ki.

(5) Vámhivatal által üzemeltetett raktárnak minősül az olyan vámraktár is, amelyet a vámhivatal bérelt helyiségében és területén működtet.

                     (a Tv. 65.§-ához)

                            97.§

A Tv. 65.§-ának c) pontja alkalmazása esetén, az áru kiadása során le kell folytatni a szükséges vámigazgatási eljárást is.

                   (a Tv. 66-70.§-aihoz)

                            98.§

(1) Vámraktárban lehet raktározni:

a) azokat a vámárukat, amelyek vámjogi sorsa még bizonytalan,

b) a kivitelre kerülő árukat, továbbá az aktív feldolgozásból vagy ideiglenes behozatalból visszaszállításra kerülő vámárukat a külföldre történő kiszállításig.

(2) Vámraktárban csak az (1) bekezdésben meghatározott, vámfelügyelet alatt álló áru, illetőleg vámáru raktározható.


                            99.§

(1) A vámhivatal kéziraktára nem minősül közraktárnak, arra a raktározás szabályai az irányadók.

(2) A közvámraktárban a raktárkezelést a raktárengedélyes végzi.

                           100.§

(1) A vámraktár létesítése iránti kérelem  köz-,vagy magánvámraktár engedélyezésére irányulhat.

(2) A vámraktár létesítésére irányuló kérelemnek tartalmaznia kell:

a) a raktár címét, helyrajzi számát, alapterületét (a beépített vagy beépítendő hasznos terület nagyságát);

b) a létesítés gazdasági indokoltságát;

c) a vámraktárba fel nem vehető azoknak az áruknak  körét, amelyeket az áru sajátosságai miatt nem tud tárolni.

(3) A kérelemhez az engedélyt kérőnek csatolnia kell:

a) a cégbejegyzést, vagy az egyéni vállalkozói engedélyre vonatkozó okmányt;

b) az adóbejelentkezési lapot;

c) a raktárhelyiség tulajdonjogát vagy bérletét igazoló okiratot;

d) a raktárvezető és a vállalkozó három hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványát;

e) a bankgaranciát;

f) nyilatkozatot arról, hogy nem áll csőd-, illetve felszámolási eljárás alatt, és nincs folyamatban végelszámolása sem;

g) a raktár helyszínrajzát és helyrajzi kivonatát;

h) azüzleti tervet.

(4) Gazdaságilag a tevékenység különösen akkor indokolt, ha 
a) azt az üzleti tervben bemutatott módon, gazdasági számításokkal igazoltan az áruforgalom szükségessé teszi;

b) egyéb kereskedelmi célokat szolgál, így különösen

1. reexport tevékenység lebonyolítása;
2. a belföldi székhelyű szervezetvállalkozása külföldi érdekeltséggel is rendelkezik, amellyel áruforgalmat bonyolít;
3. a vámáru exporttermékbe kerül beépítésre;
4. bizományosi értékesítési tevékenység;
5. vevőszolgálati tevékenység;

c) magánvámraktár esetén a vámáru raktározásának várható átlagos időtartama a harminc napot meghaladja.

                           101.§

(1) A területi parancsnokság az engedély kiadása előtt megvizsgálja a vámellenőrzéshez szükséges feltételek meglétét.

(2) A vámellenőrzés szempontjából megfelelő az a hely (helyiség, terület):

a) amelynek nyílászáró szerkezete a biztonsági követelményeknek megfelelően zárható, szükség esetén vámzárral biztosítható,

b) amely biztosítja a vámkezelésekkel és a vámárukkal (árukkal) való raktárműveletek zavartalan elvégzését, így különösen:

1. az áru ki- és berakodásához, mérlegeléséhez szükséges eszközök rendelkezésre állnak;
2. a vámellenőrzéshez a feltételek biztosítottak; 3. a rakodóterek megvilágításának, valamint a szállítóeszközök biztonságos közlekedésének feltételei rendelkezésre állnak;
4. a vámügyek intézéséhez, az áruk ki- és beraktározásához, rakodóeszközök, mérlegek kezeléséhez szükséges személyzet rendelkezésre áll.

(3) A területi parancsnokság a vámraktárrá történő nyilvánításról a benyújtott kérelem alapján határozattal dönt, amelyben meghatározza a raktár működési feltételeit, így különösen az engedély érvényességi idejét - amely a kérelemre és a feltételekre figyelemmel határozott, vagy határozatlan idejű - a nyilvántartás részletes szabályait, a vámfelügyelet gyakorlását és azt, hogy a vámkezelést normál vagy egyszerűsített eljárásban kell lefolytatni.

(4) A területi parancsnokság a kiadott engedélyben a raktárengedélyest  arra is kötelezheti, hogy a beraktározott árukat - az áruk sajátosságaira figyelemmel - elemi kár  vagy lopás ellen biztosítsa.

(5) A 62.§ (1) bekezdésében meghatározott, valamint a jöve-
déki törvény hatálya alá tartozóárukra magánvámraktár létesítési engedély nemadható ki.

(6) Magánvámraktár erre alkalmas, elkülönített raktárhelyiségben létesíthető.

                           102.§

(1) Ha a vámraktárba beraktározott árut veszély fenyegeti, és a beraktározót erről előzetesen értesíteni nem lehet, vagy ez utóbbi értesítés ellenében sem gondoskodik árujának biztonságba helyezéséről, akkor erről a beraktározó veszélyére a vámhivatal hivatalból gondoskodik.

(2) A magánvámraktárban a raktár üzemeltetője a saját rendelkezése alatt álló vámárukat (árukat) saját felelősségére tárolja.

(3) Az engedélyezett közraktárban a raktárengedélyes a vámhivatal felé a Tv. és e rendelet rendelkezései szerint, a beraktározó felé pedig a vele kötött szerződés szabályai szerint felel.

(4) A raktárfenntartó jogai és kötelezettségei átruházására a területi parancsnokság akkor adhat engedélyt, ha az azokat átvevő személy rendelkezik mindazokkal a feltételekkel, amelyek alapján a raktárengedélyt kiadták.

                           103.§

(1) Vámárunak a vámraktárba történő felvétele (beraktározás) - a hivatalból történő beraktározást kivéve - az ügyfél kérelmére történik. A hivatalból történő beraktározás a rak
tárterület felhasználása szempontjából megelőzi az ügyfél kérelmére történő beraktározást.

(2) A Tv. 44.§-ának (2) bekezdésében foglalt esetben a vámhivatal a vámáru átmeneti megőrzése iránt, annak a vámraktárba beszállításával köteles  intézkedni. A továbbiakban a vámraktárra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

(3) Belföldi árut tartalmazó küldeményeknek a vámraktárba történő felvételéhez a felügyeletet ellátó vámhivatal adja meg az engedélyt, amennyiben annak külföldre történő kiszállításához a feltételek egyébként adottak. A beraktározott áruk után - amennyiben azok ismételten belföldi forgalomba kerülnek - a már visszatérített vámterhet meg kell fizetni. Jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek esetében a jövedéki előírásokat is be kell tartani.

(4) A raktározást a vámraktár felügyeletét ellátó vámhivatalnál erre a célra rendszeresített vámokmánnyal
a) személyesen vagy képviselő útján az ügyfél;
b) megbízás alapján a raktárengedélyes
kezdeményezheti.

(5) A vámraktárba történő beraktározás csak a vámhivatal engedélyével és felügyelete mellett végezhető el.

                           104.§

(1) A raktárengedélyes a vámhivatal által elfogadott árunyilatkozat alapján a vámárut (árut) köteles nyilvántartásba venni.

(2) A nyilvántartásra a raktárkönyv szolgál. Külön-külön raktárkönyvet kell vezetni a raktározott vámárukról, a belföldi árukról, továbbá a hatóság által lefoglalt vámárukról 
(árukról). A raktárkönyv  vezethető kézi úton, illetőleg
számítógéppel, ha az erre  a célra szolgáló program alkalmazását a vámhatóság jóváhagyta. A kézi úton vezetett raktárkönyv nyomtatványokat könyvbe fűzve, a vámhivatal  által hitelesítetten kell használni. A számítógéppel végzett nyilvántartás esetén a felvett adatokat naponta ki kell nyomtatni és az így készült okmányt vámhivatali hitelesítés után le kell fűzni. A nyilvántartást és mellékleteit az utolsó tétel kivezetését követő ötödik év utolsó napjáig meg kell őrizni.

(3) A nyilvántartásnak az alábbi adatokat kell tartalmaznia:

a) a raktározott vámárunak (árunak) a vámraktárban kijelölt tárolási helye;
b) a beraktározás napja;
c) a megelőző vámkezelés helye, tételszáma;
d) a beraktározó neve, címe, adószáma;
e) a csomagok darabszáma, a csomagolás módja, jele, számjele;
f) az áru
 1. bruttó súlya kg-ban,
  2. nettó súlya kg-ban,
  3. mennyisége más mértékegység szerint,
  4. megnevezése;
g) a raktárdíj befizetésére vonatkozó adatok;
h) a beraktározott áru vámértéke (értéke);
i) a kiraktározásra vonatkozó adatok.

(4) A nyilvántartásban negyedévenként zárlatot kell készíteni, melynek célja a könyv szerinti készlet megállapítása és a mellékletek meglétének ellenőrzése. A zárlatot a felügyeletet ellátó vámhivatal bármikor ellenőrizheti.

(5) A raktárkönyv mintáját a 14.számú melléklet tartalmazza.

                           105.§

(1) A nyilvántartásba vételt a vámhivatal által elfogadott vámokmány alapján kell elvégezni. Többféle áru raktározása esetén az árumegnevezés rovatban a \"Melléklet szerint\" szöveget kell írni.

(2) A nyilvántartás mellékletét képezi a be-, illetve kiraktározásra vonatkozó vámokmány raktárengedélyesnél, illetve üzemeltetőnél maradó példánya.

(3) A nyilvántartás melléklete lehet továbbá a raktározási művelet elvégzésére benyújtott, és a vámhivatal által az iraton engedélyező záradékkal ellátott kérelem is.

                           106.§

(1) Az áruk karbantartásáról, állagmegóvásáról aberaktározó köteles gondoskodni. A beraktározó az árut hivatalos felügyelet mellett megtekintheti, átcsomagolhatja, megoszthatja, rendezheti, tisztíthatja, abból mintát vehet, a természetes párolgást vagy apadást a raktárkészletéből kiegészítheti, illetve utántöltheti (a továbbiakbanegyütt: raktárművelet).

(2) Az áruk karbantartását, állagmegóvásáta raktárengedélyes  vagy az üzemeltető, a raktárművelet végzését a felügyeletet ellátó vámhivatal engedélyezi, két példányban benyújtott írásbeli kérelem alapján. Az engedély megtagadható, ha a raktárművelet az áru (vámáru)állagának (tarifális besorolásának, lényeges jellemzőjének) megváltozását eredményezné. A vámhivatal az engedélyt a kérelemre vezett záradékkal adja meg vagy tagadja meg.

                           107.§

(1) A vámhivatal a vámraktárban raktározott vámáru - nemzetközi eseményen való bemutatás  céljából történő - ideiglenes kiraktározását a szükséges ideig, legfeljebb azonban két hónapi időtartamra engedélyezheti.

(2) A vámhivatal az ideiglenes kiraktározást belföldre engedélyezheti, melyet a vámokmányra feljegyez. Az engedélyt, valamint az ideiglenesen kiraktározott vámáru tárolási helyét, a  kiraktározás célját, valamint az újraberaktározás időpontját a raktárkönyvbe is fel kell jegyezni.

                           108.§

(1) A vámraktározás során bekövetkezett súly-, vagy egyéb mennyiségi csökkenést, a bekövetkezett csökkenés okának vizsgálata után, - amennyiben az természetes folyamatok következménye -, a kitároláskor jóvá kell írni. 
(2) A jóváírást a raktári nyilvántartásba kell bejegyezni, és ahhoz csatolni kell az (1) bekezdés szerinti vizsgálatról készített okmányt.


                           109.§

(1) A Tv. 68.§-ának (1) bekezdésében meghatározott normál eljárás alatt az alábbi raktározási eljárást kell érteni.

a) a vámáruk (áruk) be- és kiraktározása kizárólag vámfelügyelet mellett történhet;

b) a vámkezelést a szállítmányonkéntbenyújtott vámokmány, valamint azannak mellékletét képező számla és konszignáció alapján megtartott vámvizsgálat után kellelvégezni.

(2) A raktárengedélyes címzettenként napontaösszevont árunyilatkozattal is kérheti a vámkezelést vámáruként egyszerűsített eljárásban továbbított tömegáruk beraktározására.

                           110.§

(1) A Tv. 68.§-ának (1) bekezdésében meghatározottegyszerűsített eljárásra vonatkozó engedély - a bizományosi és vevőszolgálati szerződés alapján létesített magánvámraktár kivételével - akkor adható ki, ha a kérelmező az általános feltételeken túl

a) igazolja, hogy a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. Tv. előírása alapján kettős könyvvezetésre kötelezett vagy saját elhatározása alapján áttér a kettős könyvvezetésre;

b) nyilatkozik arról, hogy a külkereskedelmi tevékenységet kizárólag saját nevében és számlájára végzi.

(2) Egyszerűsített eljárás során a bizományosi és vevőszolgálati szerződés alapján létesített magánvámraktárba; 
a) a betárolás kizárólag  vámfelügyelet mellet történhet,

b) az egy naptári hónap alatt kitárolt és belföldi forgalomba hozott vámáruk belföldi forgalom számára történő vámkezelését a raktárengedélyesnek legkésőbb a tárgyhónapot követő hónap 15. napjáig kell kérnie.

(3) Más magánvámraktár esetén az egyszerűsített eljárás sza
bályai a következők:

a) a beszállított vámáruk raktározása - a nemzetközi vámokmányokkal szállított vámáruk kivételével - a tárgyhetet követően hetente egyszer - az engedélyben meghatározott napon - a raktárengedélyes által benyújtott vámokmányok alapján, adminisztratív vámvizsgálattal is elvégezhető,

b) a raktárengedélyes  a raktárból a tárgyhéten kitárolt, belföldön forgalomba hozott vámáruk belföldi forgalom számára történő vámkezelését a tárgyhetet  követő héten -az engedélyben  meghatározott napon - az árunyilatkozatok benyújtásával köteles kérni.

(4) Amennyiben  magánvámraktárban exporttermékbe beépítés céljából történik a beraktározás, úgy a (2) bekezdésben foglaltak szerint kell eljárni, azzal, hogya (2) bekezdés b) pontjában foglalt kötelezettség teljesítésének felel meg az is, ha a raktárengedélyes akészáru külföldre történő kiszállításának igazolásával a vámáru jóváírását kéri az ott meghatározott határidőn belül.

                           111.§

(1) Az egyszerűsített eljárásban üzemelő magánvámraktárban a raktárengedélyesnek a raktárkönyvön kívül az alábbi nyilvántartásokat kell vezetnie:

a) raktári nyilvántartólap (továbbiakban: nyilvántartólap)
b) cikkenként anyagnyilvántartás.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott nyilvántartólapot a raktárengedélyes köteles kiállítani. Egy nyilvántartólapon - figyelembe véve avámtarifa előírásait, valamint a vámtarifa általános rendelkezéseiben foglaltakat is - csak az azonos vámtarifaszám, illetve alszám alá tartozó árukat lehet feltüntetni. 

(3) Az (1) bekezdés b) pontjában előírt cikkenkénti anyagnyilvántartás a nyilvántartólapon egy vámtarifaszámon  belül
a különböző áruféleségek elkülönítésére szolgál. A cikkenkénti anyagnyilvántartás az adott nyilvántartólap melléklete, melyet a raktárengedélyesnek naprakészen kell vezetnie. 
                           112.§

(1) A nyilvántartólapokata használatba vétel sorrendjében évi 1-gyel kezdődő folyamatos sorszámmal kell ellátni, és folyamatosan kell vezetni. Év végén a raktárkészletből zárlatot kell készíteni, és ennek eredményét a nyilvántartólapon külön sorban fel kell tüntetni.

(2) A raktárkönyv vonatkozó rovatát a nyilvántartólap sorszámával, alszámával kell kivezetni.

(3) A raktár felügyeletét ellátó vámhivatal jogosult a raktárt az üzemi órák alatt bármikor ellenőrizni, s a raktári nyilvántartásokba betekinteni.

(4) Ha a raktározott vámáru devizában meghatározott vételárát a külföldi fél a raktározás időtartama alatt módosítja, az értékváltozást a raktárengedélyes köteles a nyilvántartólapon átvezetni. Az értékváltozás után benyújtott árunyilatkozatban a vámértéket már a módosult adatok figyelembevételével kell feltüntetni.

(5) A külföldre visszaszállításra kerülő vámáruk kiviteli ellenőrzésénél az árutovábbítás szabályait kell alkalmazni.


                           113.§

A bírság kiszabása esetén ennektényét a raktárengedély vámhivatali példányán fel kell jegyezni. Ismételt kötelezettségszegés esetén a területi parancsnokság az engedélyt visszavonja.


                           114.§

A vámraktár felügyeletét ellátó vámhivatal évente  legalább egy esetben leltárt tart a vámraktárban.

                           115.§

(1) A vámraktárban elhelyezett vámáru (áru) értékesíthető, ha:

a) a raktározási határidő lejárt;

b) annak állapotában olyan változás következett be, amely miatt vámraktárban tovább nem tartható;

c) a vámhatóság vagy a raktárengedélyes azt állapítja meg, hogy a vámraktárba eredetileg sem lehetett volna felvenni;

d) a 93.§ (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott áruk esetében az utas a raktározáskor adott nyilatkozata szerint az árura, illetve annak ellenértékére nem tart igényt;



e) a vámáru értéke a raktározási és egyéb költségeket nem fedezi.

(2) A Tv. 69.§-ának (2) bekezdése értelmében a vámáru vámjogi sorsának rendezése alatt annak belföldi forgalom számára
történő vámkezelését, ideiglenes behozatali vagy aktív feldolgozási eljárásban való vámkezelését, az árutovábbítást, illetve külföldre történő kiszállítását kell érteni. A fuvarozó vagy szállítmányozó, illetőleg a posta raktárában tárolt   vámárukkal kapcsolatban törvényben említett felhívást a fuvarozón, szállítmányozón illetőleg a postán keresztül kell eljuttatni.

                           116.§

Az olyan árukat, amelyek általános emberi értékeket, közerkölcsöt, emberi jogokat sértenek, szerzői jogok védelme miatt  vagy egyéb okból nem, vagy az előírt feltételekkelhozhatók forgalomba, értékesíteni nem szabad, illetőleg az ezekre   vonatkozó jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni.

                           117.§

(1) A raktározott árut kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult jogi személynek, jogi személyiséggel nem rendelkező társaságnak vagy magánszemélynek lehet értékesítésre átadni. Az értékesítésre a vámhatóság pályázatot írhat ki az ide vonatkozó jogszabályi előírások megtartásával.

(2) Az értékesítésre kerülő áru belföldi forgalomba hozatalához szükséges engedélyek beszerzése a pályázatot elnyert személy feladata.


(3) Az értékesített vámáru után fizetendő vámot kereskedelmi forgalomban avámtarifa vámtételeivel, nem kereskedelmi forgalomban behozottnak minősülő áru után a Tv. 12.§-ának (4) bekezdése szerinti vámmal kell elszámolni. Az értékesített vámárut -a vámterhek elszámolása után - a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni.

(4) A vámhivatal az értékesítésre írásbeli megbízást ad az értékesítésre jogosult részére. A megbízásnak tartalmaznia kell az értékesítés feltételeit és az értékesítési ár átutalásának módját is. Az értékesítésre jogosultat az értékesítésben való közreműködéséért jutalék illeti meg. Az értékesítő az értékesítés során befolyt összeget - a jutalék levonása után - köteles haladéktalanul befizetni a megbízásban megjelölt számlára.

(5) A gyorsan romló árut a vámhivatal azonnal értékesítheti. Az értékesítésre átadásról három példányban jegyzőkönyvet kell készíteni, melynek egy példányát az értékesítést végzőnek kell átadni.

                           118.§

(1) Az áru értékesítéséből befolyt összegből az értékesítés és a raktározás költségeit, az esetleg felmerülő más költségek, vámáru értékesítése esetén a vámterhet is le kell vonni. A fennmaradó összeget - a (2) bekezdésben írtak kivételével - vámáru esetén a beraktározó részére, más áru esetében pedig annak kell kifizetni, akinek a vonatkozó igazolás a birtokában van. Külföldi jogosult esetében a kifizetés a devizajogszabályok rendelkezéseinek megfelelően történhet.


(2) Amennyiben a vámraktárba való beraktározásra a Tv. 62. § (1) bekezdésének c) pontja alapján kerül sor, az (1) bekezdésben említett költségek, valamint a nem vámhatóság javára fennálló törvényes zálogjog alapján esedékes tartozás biztosítása után fennmaradó összeget a vámfizetésre kötelezett vámtartozásának kiegyenlítésére kell fordítani. A fenti tartozások kiegyenlítése után fennmaradó öszeget kell az ügyfél részére kifizetni.

(3) Talált, elhagyott vámáru értékesítése esetén a költségek és a vámteher elszámolása után fennmaradt összeget a vámáru igazolt tulajdonosának vagy megbízottjának a raktározás napjától számított egy éven belül lehet kifizetni.

(4) Az elkobzott, valamint az államnak ellenszolgáltatás nélkül felajánlott áru értékesítése esetén az értékesítésből befolyt teljes összeget a vámbevételek között, állami bevételként kell elszámolni.

(5) A raktározott áru értékesítésére vonatkozó szabályokat alkalmazni kell a nem vámraktárban raktározott vámáru (áru) vámhivatal által történő értékesítésére is.

                     (a Tv. 71.§-ához)
                           119.§

(1) A Tv. 71.§-ának alkalmazása szempontjából a vámjogszabályban foglalt rendelkezések súlyos megsértése alatt különösen azt kell érteni, ha a raktárengedélyes az engedély előírásait megszegi, a raktározott vámáruban (áruban) hiány keletkezik és ennek okát igazolni nem tudja, továbbá nem tudja bizonyítani, hogy a hiány elhárítása érdekében a tőle elvárható gondossággal járt el. 

(2) A vámraktár megszűnése esetén a raktárban lévő vámáruk (áruk) vámjogi sorsának rendezése iránt a raktárengedélyes harminc napon belül intézkedni köteles. A vámraktár megszűnése esetében a 103.§ (3) bekezdésében foglaltakat is figyelembe kell venni.

                   (a Tv. 72-74.§-aihoz)
                           120.§

(1) Feldolgozás (megmunkálás) alatt azt a műveletet kell érteni, amikor belföldi gazdálkodó a külföldi megrendelő által a részére ellenszolgáltatás nélkül rendelkezésre bocsátott anyagokból díjfizetés ellenében kész- vagy félkészárut állít elő.

(2) Összeszerelés alatt azt a műveletet kell érteni, amelynek során a behozott alkatrészeket összeállítják és az így
elkészített áru kerül kiszállításra.

(3) Javítás alatt azt a műveletet  kell érteni, amelynek során a behozott árut használatra alkalmassá teszik, és a javított áru kerül kiszállításra.

(4) Karbantartás a működőképes, eredeti rendeltetésére alkalmas dolog további zavarmentes használatát, illetve meghibásodásának valószínűségét csökkentő műveletek összessége.

(5) Bérhizlalás a külföldről behozott állatok etetése, súlygyarapodásuk elérése érdekében.

(6) Bértenyésztés  a külföldről behozott állatok szaporítás céljából történő tartása.




(7) Bértartás a külföldről behozott állatok ellenszolgáltatás fejében történő nevelése, betanítása, gyógyítása, továbbá más állattartási tevékenység végzése, ide nem értve a (6) bekezdésben meghatározott bértenyésztést.

(8) Bértermelés a növényi magvak és szaporító anyagok külföldről történő behozatala, elültetése, majd a termés külföldre való kiszállítása, amelynél a bérmunkáért való ellenszolgáltatásként el lehet számolni a megtermelt mennyiség meghatározott részét is.
 (9) Garanciális javítás a külföldre végleges rendeltetéssel kiszállított és a külkereskedelmi szerződésben meghatározott időn belül meghibásodás miatt újrabehozott dolgon végzett javítás, feltéve, hogy a dolog ezt követően újra kiszállításra kerül.
 (10) Hulladék a feldolgozás, gyártás céljából behozott anyagból visszamaradt rész, amely az eredeti szerződés szerinti célra, valamint más, az eredeti anyag sajátosságainak megfelelő késztermék előállítására már nem alkalmas.

(11) Melléktermék az aktív feldolgozás céljából történő munkafolyamat, gyártás során keletkezett új dolog, amely nem az aktív feldolgozás céljából keletkezett,és a munkafolyamat nem ennek előállítására irányul.

(12) Maradék a gyártás során visszamaradt olyan anyag, amely sem hulladéknak, sem mellékterméknek nem minősíthető.

(13) Gyártási veszteségként azt a gyártás, feldolgozás céljából behozott anyagot kell tekinteni, amely nem hasznosul



a kész- vagy más termék előállításánál. Ilyen az apadás, elfolyás, elpárolgás, a gyártási folyamat alatti megsemmisülés stb.

                           121. §

(1) Az aktív feldolgozási eljáráshoz kapcsolódóan szúrópróbaszerű vámvizsgálat is tartható,a 66. §-ban foglaltak megfelelő alkalmazásával. 
(2) A vámhivatalnak az azonosság biztosítása során olyan módszert, eljárást kell alkalmaznia, amely alapján a feldolgozást felügyelni, továbbá ellenőrizni tudja abból a célból, hogy a feldolgozott terméket az aktív feldolgozási eljárásban vámkezelt vámáruból állították-e elő.

(3) A vámhivatal a feldolgozás felügyelete és a későbbi elszámolás céljából megállapíthatja, hogy egységnyi termék előállításához milyen mennyiségű vámáru kerül felhasználásra (elszámolási kulcs). Ennek érdekében a vámhivatal próbagyártást végeztethet, melynek során közvetlenül ellenőrizheti a feldolgozási folyamatot, de elfogadhatja a feldolgozást végző üzem gyártási kalkulációját is. A kalkuláció helyességét a vámhivatal az aktív feldolgozás során bármikor ellenőrizheti.

                           122. §

Nem minősíthető az aktív feldolgozás szabályai megsértésének, ha a vámáru feldolgozásában többen működnek közre, vagy importjának és exportjának lebonyolítását nem ugyanaz a személy végzi, feltéve, ha ezen tevékenység írásbeli szerződésen alapul.


                           123. §

Ha az aktív feldolgozásban vámkezelt vámáru később akár kérelemre, akár hivatalból a belföldi forgalom számára kerül vámkezelésre vagy a Tv. 73. § (3) bekezdése szerinti elszámolás nem történik meg, a Tv. 73. § (4) bekezdésében foglaltaknak megfelelően az általános forgalmi adót és a fogyasztási adót is be kell szedni.

                           124. §

(1) A visszaviteli határidő indokolt esetben akkor hosszabbítható meg, ha az aktív feldolgozási eljárásban való vámkezelés feltételei továbbra is fennállnak. Amennyiben a vámkezeléshez hatósági engedélyre volt szükség, a határ-
idő meghosszabbítása esetén is be kell szerezniaz érvényes hatósági engedélyt.

(2) Az eljárásban engedélyezett visszaviteli határidő több alkalommal is meghosszabbítható, amennyiben annak feltétele és indokoltsága fennáll.

(3) A visszaviteli határidő meghosszabbítását - annak lejárta előtt legalább tíznappal - az aktív feldolgozási eljárást végző vámhivatalnál írásban kell kérni. A kérelemnek az alábbi adatokat kell tartalmaznia:

a) az aktív feldolgozási eljárásbanvámkezelt vámáru adatai (megnevezése, mennyisége),

b) a tárolás és feldolgozás helye,

c) a vámhivatal nyilvántartási száma,


d) a határidő meghosszabbítására irányuló kérelem részletes indokolása.

(4) A kérelemhez csatolni kell a vonatkozó vámokmány vámhatóság előtti igazolásául szolgáló ügyfélpéldányát, továbbá a (3) bekezdés d) pontjában foglaltakat alátámasztó, illetve azt bizonyító okmányokat is.

(5) A vámhatóság a visszaviteli határidő meghosszabbításának tényét egyszerűsített határozatként feljegyzi az árunyilatkozat ügyfél által benyújtott és a vámhivatalnál maradó példányaira. Amennyiben a kérelem  nemteljesíthető, a vámhatóság a visszaviteli határidő meghosszabbítását az elutasítás okát tartalmazó alakszerű államigazgatási határozattal tagadja meg.

                           125. §

(1) A vámhivatal az aktív feldolgozási eljárás elszámolási adatait ellenőrzi,és az elszámolható vámárukat jóváírja.

(2) A jóváíráshoz az elszámolási határidőn belül igazolni kell, hogy az aktív feldolgozási eljárásba  vont vámáruta megállapított visszaviteli határidőn belül

a) kiléptették,
b) vámszabadterületre vagy vámraktárba betárolták,
c) belföldi forgalom számára vámkezelték,
d) újabb aktív feldolgozási eljárás alá vonták,
e) megváltozott a vámfizetésre kötelezett személye.

(3) A jóváírást az aktív feldolgozást végző vámhivatalnál kell kérni. A jóváírás elvégzéséhez be kell nyújtani


a) az aktív feldolgozási vámeljárásról szóló árunyilatkozat igazolásául szolgáló ügyfélpéldányt,

b) a feldolgozott áru azonosságát igazoló és kiléptetését igazoló árunyilatkozati példányt,

c) az elszámolási kulcs alapján elkészített anyagfelhasználási kimutatást.

(4) Ha az aktív feldolgozási eljárásban vámkezelt vámárut a belföldi forgalom számára vámkezelik

a) a vámértéket a Tv. 21-27. §-ában foglaltak alapján kell megállapítani,

b) az importra vonatkozó külön jogszabályban meghatározott korlátozásokat érvényesíteni kell.

(5) A melléktermékeket és hulladékot a Tv. 30.§ (3)bekezdésének és 50. §  (1) bekezdésének alkalmazásával kell a belföldi forgalom számára vámkezelni.

(6) A vámfizetésre kötelezett a hulladék és melléktermék vámkezelését ahhoz az árunyilatkozathoz kapcsolódóan is kérheti, amelynél a vámkezelés számára a legkedvezőbb feltételekkel végezhető el, feltéve, hogy az ilyen címen vámkezelendő mennyiség nem haladja meg az adott árunyilatkozaton aktív feldolgozásban kezelt mennyiséget.

(7) A (2) bekezdés d) pontja szerinti újabb aktív feldolgozási eljárásba vonás feltételei megegyeznek az általános szabályokkal. Az újabb aktív feldolgozásban történő vámkezelés azonban csak másik szerződés alapján kérhető az ere
detileg behozott áru feldolgozására vagy az előző eljárás végtermékére.

(8) A (2) bekezdés e) pontja szerinti jóváírást az eredeti vámfizetésre kötelezettnek kell kérnie. A kérelemhez csa-tolni  kell a változást igazoló okmányokat, például a külföldi féllel kötött megállapodást. További feltétele az ilyen módon való jóváírásnak, hogy az új vámfizetésre kötelezettnek egyidejűleg kérnie kell a vámáru aktív feldolgozásban való vámkezelését.

                           126. §

(1) Az anyagfelhasználási kimutatásnak az alábbi adatokat kell tartalmaznia:
a) az árunyilatkozat(ok) azonosító száma
b) az aktív feldolgozásba vont vámáru
   1. vámtarifaszáma
   2. mennyisége

c) a kiszállított készáru
   1. megnevezése
   2. mennyisége

d) a külföldre kiszállított maradék
   1. mennyisége
   2. vámértéke

e) az egységnyi mennyiségű (db, méter, pár stb.) készáruban kiszállított aktív feldolgozásba vont vámáru mennyisége,

f) az egységnyi mennyiségű készáru előállítása során keletkezett és figyelembe vehető veszteség mennyisége,


g) az összes kiszállított készáru után jóváírható vámáru mennyisége (kiszállítás és veszteség),

h) a gyártás során keletkezett hulladék, melléktermék
   1. megnevezése
   2. mennyisége
   3. vámértéke
   4. vámtarifaszáma
   5. vámtétele,

i) a kiszállításra nem került maradék
   1. mennyisége
   2. vámértéke,

j) vámfizetésre kötelezett cégszerű aláírása.

(2) Amenyiben egy elszámoláshoz benyújtott anyagfelhasználási kimutatáshoz több beszállítás, illetve kiszállítás is kapcsolódik, összesítő jegyzéket kell készíteni, és azt az átadott okmányokhoz kell csatolni.

(3) A két példányban benyújtott anyagfelhasználási kimutatást a vámhivatal a jóváírásra vonatkozóan záradékolja, eredeti példányát az árunyilatkozat vámhivatali példányához csatolja, másolati példányát pedig a benyújtott egyéb okmányokkal együtt a vámfizetésre kötelezett részére visszaküldi.

(4) Ha a vámhivatal az aktív feldolgozási eljárásban vámkezelt vámárura elszámolási kulcsot állapít meg, és az anyagfelhasználási kimutatás adatai ezzel nem egyeznek, az eltérés okát meg kell vizsgálni. A vámhivatal az anyagfelhasználási kimutatást akkor is elfogadja, ha az elszámolási 
kulcstól való eltérés indokolt és nem jelentős.Elszámolási kulcs hiányában az árunyilatkozatot adónaka feldolgozó üzem által szolgáltatott adatok alapján, a kiszállított készáruról gyártmány típusonkénti részletezéssel anyagfelhasználási kimutatást kellbenyújtania.

(5) Az anyagfelhasználási kimutatás figyelembevételével az árunyilatkozatokon fel kell tüntetni a készáruban kiszállított, aktív feldolgozásban vámkezelt vámáru mennyiségét, a gyártás során keletkezett veszteséget, továbbá a hulladék és a maradék mennyiségét. A leírt mennyiséget - több részletben történő kiszállítás esetén - mindig a korábban megállapított maradványból kell kivonni,és így kell az újabb maradványt megállapítani. A záradékban hivatkozni kell arra is, hogy a hulladék, melléktermék és a külföldre vissza nem szállított maradék belföldi forgalom számára való vámkezelése milyen azonosítószám alatt történt.

(6) A jóváíráshoz benyújtott árunyilatkozatra a vámhivatal igazolós záradékot vezet fel. Ha a készáruban kiszállított, aktív feldolgozási eljárásban vámkezelt vámárut több vámhivatal vonta ilyen eljárásba, az árunyilatkozatot részzáradékolni kell, megjelölve a jóváírt mennyiséget és a maradványt.

                           127. §

(1) A Tv. 73. § (4) bekezdésében foglalt hivatali intézkedést a vámhivatal az elszámolásra adott határidőt követő munkanapon,  alakszerű határozattal teszi meg.

(2) Ha a vámfizetésre kötelezett az (1) bekezdésben kiszabott vámterhet 5 munkanapon belül nem fizeti meg,a vámtartozás behajtása iránt kell intézkedni.

                            128. §


(1) Az aktív feldolgozási eljárás engedélyhez kötése esetén az engedélyezés feltételeit tartalmazó kormányrendeletet annak hatályba lépése előtt legalább hatvan nappal ki kell hírdetni a Magyar Közlönyben.

(2) A Magyar Közlönyben kihirdetett engedélyezési feltételek igazolása, megállapítása esetén a tevékenység folytatására az egyedi engedélyt az országos parancsnokság adja ki, mely e jogkörét a területi parancsnokságokra átruházhatja. Az engedély feltételeinek megszegése esetén az azt kiadó szerv az engedélyt felfüggeszti vagyvisszavonja.

                   (a Tv. 75-78. §-aihoz)
                    Ideiglenes behozatal

                           129. §

(1) A Tv. 75. §-ában foglaltak alapján ideiglenes használat jogcímén olyan vámáruk nem vámkezelhetők, amelyek az ideiglenes használat során - jellegükből adódóan - megsemmisülnek, átalakulnak vagy azokat felhasználják, így változatlan állapotban való visszavitelükre nincs lehetőség.

(2) Az ideiglenes behozatali eljáráshoz kapcsolódóan szúrópróbaszerű vámvizsgálat is tartható.

(3) A vámhivatal az azonosság biztosítása során olyan módszert, eljárást köteles alkalmazni, amely alapján ellenőrizni tudja, hogy a behozott és a kiszállításra kerülő vámáru azonos az eredetileg vámkezelt vámáruval.


(4) A visszaviteli határidő indokolt esetben meghosszabbítható, ha az ideiglenes behozatali eljárásban való vámkezelés feltételei továbbra is fennállnak. Amennyiben a vámkezeléshez hatósági engedélyre volt szükség, az érvényes hatósági engedély a határidő meghosszabbításának is feltétele.

(5) A visszaviteli határidő meghosszabbítását annak lejárta előtt legalább tíznappal az ideiglenes behozatali eljárást végző vámhivatalnál írásban kell kérni.

(6) A jóváírás feltételeaz elszámolási határidőn belül annak igazolása, hogy az ideiglenes behozatali eljárásba vont vámárut a megállapított visszaviteli határidőn belül

a) kiléptették,
b) vámszabadterületre vagy vámraktárba betárolták,
d) belföldi forgalom számára vámkezelték,
e) megváltozott a vámfizetésre kötelezett személye, illetőleg az ideiglenes behozatal jogcíme.

(7) A jóváírást a vámkezelést végző vámhivatalnál kell kérni. A jóváírás elvégzéséhez be kell benyújtani:

a) a vámeljárásról szóló árunyilatkozat igazolásául szolgáló ügyfél példányát,

b) az áru azonosságát és  kiléptetését igazoló árunyilatkozati példányt,

(8) Ha a vámárut a belföldi forgalom számára vámkezelik, a 125. § (4) bekezdésében foglaltakat is alkalmazni kell.

(9) A (6) bekezdés e) pontja szerinti jóváírást az eredeti vámfizetésre kötelezettnek kell kérnie. A kérelemhez csatolni kell a változást igazoló okmányokat, így például a külföldivel kötött megállapodást. További feltétele az ilyen módon való jóváírásnak az, hogy a második vámfizetési kötelezettnek egyidejűleg kérnie kell az ideiglenes behozatali eljárásban való vámkezelést. A kiléptetés napjának a fenti esetekben a vámfizetésre kötelezett személyében, vagy az ideiglenes behozatal jogcímében bekövetkezett változás bejelentése, illetőleg a belföldi forgalom számára történő vámkezelés napját kell tekinteni.

                           130. §

(1) Ha az ideiglenes behozatali eljárást a vámhivatal alakiság nélkül végezte el, sem a kiléptetés igazolására, sem elszámolási kérelemre nincs szükség.

(2) A 132-139. §-okban szabályozott ideiglenes behozatal esetén a kiléptetés minden esetben a beléptetéskor már igazolt Jegyzékpéldányok benyújtásával történhet, az elszámolásra pedig a kiléptető vámhivatal által igazolt, és a beléptető vámhivatalnak megküldött jegyzék-példánnyal kerül sor. A jegyzéket, annak kitöltési és kezelési szabályait a 15. számú melléklet tartalmazza.

(3) A nemzetközi vámokmány fedezetével történt ideiglenes behozatal visszavitelének igazolását és elszámolását a vonatkozó árunyilatkozat kezelési szabályai tartalmazzák.

                           131. §

Az ideiglenes használatra behozható vámárukról szóló nemzetközi szerződések felsorolását a 26. számú melléklet tartalmazza.

                           132. §

(1) Ideiglenes behozatalban azok az áruminták vámkezelhetők, amelyek változatlan állapotban kerülnek külföldre visszaszállításra.

(2) Áruminta azolyan áru, amely azt a célt szolgálja, hogy a behozatal érdekében elősegítse a megrendeléseket abban az árukörben, amelyek bemutatására a minta szolgál.

(3) Az ideiglenes behozatali eljárásban vámkezelt áruminták visszaviteli határidejét legfeljebb tizenkettő hónapban lehet megállapítani.

(4) A vámáru azonosítása a termék pontos leírását és az azonosító jegyeket tartalmazó, a külföldi vámhatóság által igazolt jegyzékkel történik, ennek hiányában az általános szabályokat kell alkalmazni. Ha kiegészítésül belföldön további azonosító jelek alkalmazására kerül sor, figyelemmel kell lenni arra, hogy azok  nem tehetik a külföldi azonosító jegyeket használhatatlanná.

(5) Amennyiben olyan ipari vagy mezőgazdasági anyag, vagy olyan jármű vámkezelését kérik, amelynek a vámértéke meghaladja a 21. §-ban meghatározott értékhatárt, az importőrt nyilatkoztatni kell arról, hogy mi az említett anyagok, járművek pontos rendeltetési helye. A vámhivatal vámzár alkalmazásával vagy más célszerű módon biztosíthatja az anyagokat és járműveket, illetőleg működésüket más módon meg lehet akadályozni arra az időre, amíg az áruminta ideiglenes behozatal alatt áll.


                           133. §

(1) Légijármű mindenféle repülésrealkalmas légiközlekedési eszköz, ideértve a hőlégballont, sárkányrepülőt, giroplánt, hidroplánt, vitorlázó repülőgépet, motorral vagy anélkül, tartozékokkal, pótalkatrészekkel, felszerelésekkel együtt.

(2) Magánhasználat alatt kell érteni a vámmentes utiholmi fogalmát meghaladó mennyiségű vagy fogalomkörébe be nem
vonható, magyarországi rendeltetéssel behozott vízi- és légijárművek ideiglenes behozatalát, ideértve a versenyre, bemutatókra, rendezvényekre, reklámcélokra stb. történő
behozatalt is, ide nem értve azonban a termelési, kutatási vagy egyéb hasznot hajtó tevékenységet (pl: halászat, kotrás, térképészet).

(3) A magánhasználatra szolgáló légijárműveket nemzetközi vámokmány bemutatása és alakiság nélkül lehet ideiglenes behozatalban vámkezelni. Ha több légijárművet kívánnak behozni, a vámkezelés csak Carnet vagy A.T.A. igazolványok fedezete mellett végezhető el vámbiztosíték követelés nélkül.

(4) Vízijármű mindenfajta kedvtelési célra szolgáló vízijármű, pl. jacht, evezős csónak, kenu, kajak, vitorláshajó motorral vagy motor nélkül, a szokásos tartozékokkal, pótalkatrészekkel, felszereléseikkel.

(5) Az ország területére belépő, magánahasználatra szolgáló vízijármű vámbiztosíték követelése nélkül vámkezelhető ideiglenes behozatali eljárásban, amennyiben a vámkezelés nemzetközi vámokmánnyal(Triptique, Carnet) kérik. 

(6) A vízijármű rendes felszerelését képező szerszámokat és tárgyakat a nemzetközi vámokmányban nem kell feltüntetni. A rendes felszerelési tárgynak nem minősülő tárgyakat, pótalkatrészeket azonban a vámokmányban fel kell jegyezni,és a kiléptetés során azok meglétét vizsgálni kell.

(7) Baleset során súlyosan megsérült vízijármű külföldre visszaszállítás helyett az államnak ellenszolgáltatás nélkül felajánlható, vagy megváltozott jellege és értéke alapulvételével a belföldi forgalom számára vámkezelhető.

(8) Ha a külföldi vízi úton lépiát a vámhatárt a vízijárművel, nemzetközi vámokmányt nem kell bemutatni, amennyiben az utiholminak nem tekinthető vízijárművét hat hónapot meg nem haladó magyarországi tartózkodásra hozza magával. Ilyen esetben a vizijármű szóbeli árunyilatkozat alapján alakiság nélkül kezelhető ideiglenes behozatali eljárásban.

(9) A vámhivatal korlátozhatja azokat a helyeket, ahol az említett áruk vagy járművek működtetése - bemutatás céljából - megtörténhet.

                           134. §

(1) A munkaeszközök ideiglenes behozatali eljárásban történő vámkezelése tekintetében munkaeszköznek minősül:

a) sajtó, rádióközvetítési és televíziós munkaeszköz, amelyet azért hoznak be ideiglenesen külföldről, hogy azzal riportokat, tudósításokat, felvételeket készítsenek; ilyen eszköz többek között: a hang- és képfelvevő, továbbá- visszaadó eszköz, hang- és képfelvételi nyersanyag; rádióadási munkaeszköz, közvetítési és átviteli 
készülék; televíziós felvevő, közvetítési és átvételi készülék, hangszer, díszlet stb.;

b) olyan személy filmgyártási munkaeszköze, aki egy vagy több meghatározott film készítése céljából utazik Ma-
gyarországra, ilyen eszköz többek között: álló- és mozgóképfelvevő, kamerakocsi, daru, világítási berendezés, áramfejlesztő, hangszer, díszlet, jelmez stb.

c) egyéb munkaeszköz alatt olyan munkaeszköz értendő, amelyre foglalkozásának vagy hivatásának gyakorlása céljából, olyan személynek van szüksége, aki meghatározott munka elvégzésére utazik be az országba; nem tartozik e fogalom alá az olyan munkaeszköz, amelyet üzemen belüli szállításra vagy áruk ipari gyártására, kiszerelésére,-kéziszerszámok kivételével - természeti kincsek kiaknázására, ingatlanok építésére, javítására vagy karbantartására, földmunkák vagy hasonló munkák céljaira használnak. Egyéb munkaeszközönek minősül többek között:

1. a gépek, berendezések, szállítóeszközök szerelésére, üzembehelyezésére, ellenőrzésére, javítására, karbantartására stb. behozott áru;

2. topográfiai felvételekkel vagy geofizikai kutatásokkal megbízott szakértő munkaeszköze: mérőműszer, készülék, fúróberendezés stb.;

3. orvosi, állatorvosi foglalkozású személyek számára szükséges műszer, készülék;

4. artista, színjátszó együttes, zenekar számára szükséges munkaeszköz (hangszer, díszlet), stb., állatok;


5. a fenti célokra különlegesen szerkesztett vagy alkalmassá tett jármű, mozgó ellenőrző állomás, műhelykocsi, laboratóriumi kocsi stb.

(2) Munkaeszköz ideiglenes behozatali eljárásban csak akkor vámkezelhető, ha

a) a visszavitelkor kétségtelenül azonosítható, és

b) külföldön lakó természetes személy vagy külföldi székhelyű jogi személy tulajdonát képezi, s az hozza be.

(3) A munkaeszközöket belföldön csak az azokat behozó külföldi használhatja, vagy az ő irányításával használhatják. A behozott munkaeszközökre - a közös rádió- és televízió közvetítés kivételével - kölcsönszerződés vagy hasonló szerződés belföldön nem köthető.

(4) A munkaeszközök a vámbiztosíték nyújtása mellett egyszerűsített formában vonhatók ideiglenes behozatali eljárásba. A vámkezeléshez az árunyilatkozatot adónak három példányban jegyzéket kell átadnia a beléptető vámhivatalnak.

(5) Kilépés során az árunyilatkozatot adó benyújtja a belépéskor visszakapott jegyzék két példányát. A vámhivatal az áru azonosítása után elvégzi a kiléptetést, melynek tényét rávezeti a jegyzékre, záradékolja azt, végül a jegyzék második példányát a beléptető vámhivatalnak megküldi, a harmadpéldányt pedig az árunyilatkozat adónak visszaadja.

(6) Amennyiben a beléptető vámhivatalhoz a visszaviteli határidő lejártát követő harminc napon belül nem érkezik meg 
a kiléptetés megtörténtét igazoló záradékolt jegyzék, a vámhivatal a vámbiztosíték érvényesítésével intézkedik a vám- és egyéb köztartozás beszedése iránt.

                           135. §

(1) Az ideiglenes behozatal alkalmazásában \"kiállítás\" az olyan rendezvény, amelynek elnevezésétől függetlenül fő célja a közönség tájékoztatása azáltal, hogy feltárja azokat az eszközöket, amelyekkel az ember rendelkezik a civilizáció szükségleteinek kielégítéséhez, továbbá hogy az emberi tevékenység egy vagy több szakterülete szerint bemutassa a végbement fejlődést vagy a jövő perspektíváit.

(2) Az ideiglenes behozatal alkalmazásában \"esemény\" fogalma alatt a következők értendők:

a) kereskedelmi, ipari, mezőgazdasági és kézműipari kiállítás, tárlat és hasonló rendezvény;

b) emberbaráti célból rendezett kiállítás és hasonló rendezvény;

c) elsősorban tudományos, műszaki, művészeti, oktatási vagy kulturális, sport-, vagy vallási célból szervezett kiállítás és hasonló rendezvény;

d) nemzetközi szervezet vagy egyesület képviselőinek ülése;

e) hivatalos, illetve megemlékezési jellegű ünnepség, rendezvény, kivéve az üzletekben vagy kereskedelmi helyiségekben külföldi áruk eladása végett, magáncélból szervezet kiállítást és rendezvényt.

(3) Az ideiglenes célból való behozatal engedélyezendő:


a) kiállítandó vagy az esemény alkalmával bemutatandó áru számára;

b) olyan áru számára, amely egy esemény alkalmával külföldi termékek bemutatásával kapcsolatban használnak fel. Ilyen árunak minősül:

1. külföldi gép vagy készülék bemutatásához szükséges áru,

2. külföldi kiállító standjai számára szükséges szerkezeti és dekorációs anyag, beleértve a villamos berendezést,

3. a külföldi áru reklámozására szánt reklám- és bemutatási anyag, pl. hangfelvétel, film, diapozitív és az ezek használatához szükséges készülék,

c) nemzetközi rendezvényen, értekezleten és kongresszuson való felhasználásra szánt munkaeszköz, beleértve a tolmácsberendezést, hangfelvételi készüléket, filmet stb., azzal a feltétellel, hogy a behozott áru az újbóli kivitelkor azonosítható, és az áru mennyisége rendeltetése figyelembevételével elfogadható. Nem vonható ideiglenes behozatali eljárásba az az áru, amely kiállításra, kongresszusra stb. kerül behozatalra, de ott felhasználásra kerül és ezért nem szállítják ki külföldre. Ezt az árut a belföldi forgalom számára kell vámkezelni.

(4) Az áruk kiállításra, vásárra, kongresszusra vagy hasonló eseményre történő ideiglenesbehozatali vámeljárásánál a 134. § (3)- (5) bekezdésben foglalt szabályokat kell al
kalmazni azzal a kiegészítéssel, hogy az árukat az ideiglenes behozatal időtartama alatt az esemény helyéről eltávolítani nem szabad.

(5) Az egyszerűsített ideiglenes behozatali vámeljárás során a korlátozásoknak és tilalmaknak, elsősorban az erkölcsi, közrendészeti, közbiztonsági, egészségügyi, közegészségügyi, állatorvosi vagy növényegészségügyi, továbbá az iparjogvédelmi és szerzői jogok védelmére vonatkozó előírásoknak maradéktalanul eleget kell tenni.

                           136. §

(1) A nemzetközi fuvarozás lebonyolítása során rakodólap (paletta) alatt olyan szerkezet értendő, amelynek lapjára bizonyos mennyiségű árut lehet csoportosítani úgy, hogy az árunak gépi berendezéssel történő szállítása, mozgatása vagy kötegbe illesztése céljából berakási egységet képezzen. Ez a szerkezet vagy két olyan lapból áll, melyet bordázat köt össze, vagy egy olyan lapból, amely lábakon nyugszik. Teljes magassága a lehető legcsekélyebb, de lehetővé teszi, hogy villás vagy rakodólapos emelőtargoncákkal mozgatni lehessen. A rakodólapot elláthatják felső szerkezettel a ráhelyezhető áruk állagmegóvása vagy könnyebb tárolása érdekében.

(2) A rakodólapok ideiglenes behozatali vámkezelése alakiság (vámokmányok bemutatása) és vámbiztosíték követelése nélkül történhet, ha

a) azokat később visszaszállítják;

b) azonos mennyiségű, ugyanolyan típusú és hozzávetőleg azonos értékű rakodólapokat utólag fognak kiszállítani;


c) belföldi személy által kötött adásvételi szerződés tárgyát nem képezik.

(3) A (2) bekezdésben foglaltak alapján a vámhivatalok utólag megvizsgálhatják afuvarozó, szállítmányozó szolgáltatást végzők rakodólap készleteit. 
(4) A (3) bekezdésben foglalt ellenőrzést a vámhivatalok az üzemi nyilvántartások (raktárlapok stb.) alapján végzik. Rendellenes felhasználás esetén gondoskodnak a jogellenesen forgalomba hozott rakodólapok után a vámteher kiszabásáról, ezeket közvetlen vámfelügyelet alá vonják. 
                           137. §

Az áruk ideiglenes behozatali eljárásban történő vámkezelését az árunyilatkozatot adó A.T.A. igazolvány benyújtásával is kérheti.

                           138. §

(1) Tudományos felszerelés alatt a tudományos kutatás vagy az oktatás céljaira használt műszereket, készülékeket, gépeket és ezek tartozékait kell érteni.

(2) Oktatási anyag alatt az oktatás és szakképzés céljaira használt olyan anyagot, különösen modelleket, műszereket, készülékeket, gépeket és ezek tartozékait kell érteni, (pl.: hang- vagy képfelvevő, lejátszó és hordozóanyagok, mozgókönyvtár, nyelvi laboratórium, mechanikai vagy elektronikus programozott oktató gépek, faliképek, makettek, grafikonok, térképek, tervek, szerszámok, szerszámgépek) amelyek a tananyag, a szakma, illetve mesterség megtanulásához alkalmazhatók.


(3) Az ideiglenes behozatali vámkezelés feltétele, hogy

a) az árukat az azokat behozó intézmény ellenőrzése és felelőssége mellett használják,

b) kereskedelmi célokra nem használják fel,

c) rendeltetésüket figyelembe véve indokolt mennyiségben hozzák be,és az ideiglenes behozatal időtartama alatt a külföldi tulajdonában maradnak.

(4) Az ideiglenesen behozott tudományos felszerelést és oktatási anyagot legfeljebb hat hónap időtartamra lehet ideiglenes behozatalban vámkezelni.

(5) A vámkezeléshez a vámbiztosítékot kell nyújtani,és három példányos Jegyzéket kell csatolni.

                           139. §

(1) Szállítótartály (konténer) olyan szállítóeszközt (ládát, leemelhető tartályt vagy más hasonló eszközt) jelent, amely

a) az áru befogadására szolgáló, teljesen vagy részben zárt teret képez;

b) állandó jellegű és ezért elég állóképes ahhoz, hogy ismételten használható legyen;

c) úgy van szerkesztve, hogy az áruknak a rakomány megbontása nélkül, egy vagy több szállítási mód segítségével történő szállítását megkönnyítse;


d) olyan szerkezetű, hogy könnyen megrakható és kiüríthető;

e) legalább egy köbméter belső térfogatú.

(2) A szállítótartály alakiság és vámbiztosíték követelése nélkül, egyszerűsített ideiglenes behozatali eljárásban vámkezelhető.

                           140. §

(1) A külföldi állampolgár által,hat hónapot meg nem haladó magyarországi tartózkodás idejére, ideiglenes használat céljára behozott személygépkocsit és motorkerékpárt - ide-
értve a hozzákapcsolt utánfutót és lakókocsit is - szóbeli árunyilatkozat alapján, alakiság nékül lehet ideiglenes behozatali eljárásban vámkezelni.

(2) A személyfuvarozásra alkalmas autóbuszok - függetlenül a szállítható személyek számától - alakiság nélkül vonhatók ideiglenes behozatali vámkezelés alá.

(3) A (2) bekezdésben foglalt vámkezelések elvégzésének feltétele, hogy a jármű az egyéb jogszabályokban meghatározott engedélyekkel rendelkezzen.

                           141. §

(1) A külföldi közúti kereskedelmi gépjármű és a hozzákapcsolt pótkocsi - a (2)bekezdésben foglaltak kivételével -alakiság és vámbiztosíték követelése nélkül vámkezelhető ideiglenes behozatalban a fuvarozásteljesítésének idejére.

(2) Amennyiben belföldi személy külföldön vállalkozásban vesz részt, céget alapít, a tulajdonában álló, fuvarfelada
tot bonyolító tehergépjármű ideiglenes behozatali vámkezelése ún.gépjármű-útlevéllel végezhető el.

(3) Annak a járműszerelvénynek, amelynek egyik része magyar, a másik része pedig külföldi honosságú (vegyes honos
ságú szerelvény), külföldi gépjárműrészét \"Carnet de passages en douane\" (a továbbiakban Carnet), Triptyque vagy Diptique nemzetközi vámigazolvány benyújtásával kell egyszerűsített ideiglenes behozatalban vámkezelni. A nemzetközi vámigazolvány fedezete mellett az ideiglenes behozatali vámkezelést vámbiztosíték nyújtása nélkül kell elvégezni.

(4) Amennyiben a vegyes honosságú gépjármű üzemeltetője érvényes nemzetközi igazolvánnyal nem rendelkezik, az ideiglenes behozatali vámkezelés elvégzése előtt a szerződés, fuvarmegbízás stb. alapján vizsgálni kell a használat jogszerűségét. Amennyiben a használat jogszerű, az ideiglenes behozatali vámkezelést a vámbiztosíték nyújtása után,az EV árunyilatkozat megfelelő példányai felhasználásával kell elvégezni.

(5) A tehergépjármű minősítése a külföldi forgalmi engedély adatai alapján történik.

                           142. §

(1) Bérlet és haszonbérlet címén ideiglenes behozatalban való vámkezelési kérelemhez be kell nyújtani az EV árunyilatkozat vonatkozó példányait, valamint az írásba foglalt külkereskedelmi szerződést.

(2) A vámkezelés alkalmával a vámhivatal a Tv. 8. §-ának (2) bekezdés a) pontja alapján megállapítja avámbiztosíték összegét. A Tv. 9. §-árafigyelemmel mentes a vám biztosítása alól az aktív feldolgozás céljából vámkezelt vámá
ru megmunkálásához behozott és ideiglenes behozatali eljárásban vámkezelt munkakeszköz, amennyiben a 17. § (2) bekezdésben foglaltak szerinti rendeltetését igazolják.

(3) A visszaviteli határidőt a vámhivatal legfeljebb a szerződés tartamának figyelembevételével a Tv. 78.§-ában foglaltak szerintállapíthatja meg.

(4) Amennyiben az e § szerinti ideiglenes behozatali vámkezelés időtartama a vámkezelés napjától számítva eléri az ötvenedik hónapot, annak első napjával a kiszabott vámteher esedékessé válik. A vámfizetésre kötelezett a vámterhek megfizetését az esedékességtől számított legkésőbb öt munkanapon belül a vámhivatalnál igazolni köteles. (5) Amennyiben a vámfizetésre kötelezett a vámteher megfizetését a vámhivatalnál a (4) bekezdésben meghatározott határidőn belül nem igazolja, a vámhivatal intézkedik a behajtás iránt.

(6) A bérlet és haszonbérlet címén ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáru elszámolása során az általános szabályokat kell alkalmazni.

(7) Amennyiben a vámfizetésre kötelezett az elszámolási határidőn belül kötelezettségének nem tesz eleget, a vámhivatal a vámteher benem fizetett részének a beszedéséről határozattal intézkedik.

                           143. §

A haszonkölcsön szerződés alapján behozott dolog ideiglenes behozatali eljárásban történő vámkezelésének szabályaira a 
bérlet, haszonbérlet címén történő vámkezelés szabályai az irányadók.

                           144. §

(1) Az ideiglenes behozatali eljárásban történő vámkezelést az EV megfelelő példányai és a vállalkozási szerződés benyújtásával kell kérni. Az ideiglenes behozatal feltételeit (visszaviteli határidő, használat stb. helye) a vállalkozási szerződés figyelembevételével kell megállapítani.

(2) A vállalkozási szerződés teljesítése során felhasználásra kerülő elhasználódó anyag (vágó és köszörűkorong, heggesztő elektróda stb.), továbbá a gépek üzemeltetéséhez szükséges üzemanyag, kenőanyag nem vámkezelhető ideiglenes behozatalban. Nem vámkezelhetők továbbá ideiglenes behozatalban azok a vámáruk sem, amelyek felhasználásra, beépítésre kerülnek (pl.: építőanyag, berendezési tárgy, stb.)

(3) A további eljárási szabályokra az ideiglenes behozatalban való vámkezelés általános szabályai az irányadók.

                           145. §

(1) Idényjellegű mezőgazdasági munkák végzése céljából ideiglenes behozatali eljárásában azok az erő- és munkagépek vámkezelhetők, amelyek talajmegmunkáláshoz, növény-és állattenyésztéshez, betakarításhoz, valamint erdőgazdasági munkálatokhoz szükségesek.

(2) Az ideiglenes behozatali vámkezelést három példányban kiállított Jegyzékkel kell kérni. A vámkezeléshez be kell nyújtani az idényjellegű mezőgazdasági munka végzésére irányuló szerződést is.


                           146. §

(1) Mintadarab az az áru, amely az aktív feldolgozás vagy exportáru előállításához azzal a céllal érkezik be, hogy összehasonlítási segédletként a gyártás vagy minőségellenőrzés során használják (modell vagy etalon).

(2) Minta az az áru, amely a gyártás során, a munkafolyamatban használva a méret vagy a forma kialakítását segíti elő (szabásminta, öntőminta, hímzésminta, présminta stb.).

(3) A mintadarab és aminta vámkezelését az EV árunyilatkozat megfelelő példányainak benyújtásával kell kérni.

(4) A vámkezelés során a mintadarabok és minták azonosításának biztosításáról - figyelembe véve a felhasználó kívánságát is - gondoskodni kell, ügyelve arra, hogy az azonosítási jegyek a használhatóságot ne korlátozzák. A minták azonosítása közvetett módon is történhet (leírás,fénykép), vagy elegendő darabszámukra és a felhasználás módjára utalni.

                           147. §

(1) A megsérült és nem használható magyar gépjármű helyett a javítás megtörténtéig a külföldi biztosító társaság által a magyar állampolgár részére rendelkezésre bocsátott külföldi rendszámú gépjármű ideiglenes behozatali eljárásban történő vámkezelését az utas belépése alkalmával a határvámhivatalnál köteles kérni az EV megfelelő példányainak kitöltésével és benyújtásával.

(2) A vámhivatal a használat jogszerűségét a külföldi biztosító igazolása alapján vizsgálja meg,és az ideiglenes 
behozatali eljárásban való vámkezelést a gépjármű útlevél kiállításával végzi el. A gépjármű útlevélben a visszaviteli határidőt legfeljebb hatvan napban lehet megállapítani.

(3) A gépjármű útlevél kezelésére, kitöltésére, nyilvántartására és elszámolására vonatkozó szabályokat a 16. számú melléklet tartalmazza.

                           148. §

(1)  Ideiglenesen belföldön tartózkodó, valamint a külföldön munkát végző magyar állampolgár részére, a hazalátogatás idejére indokolt mennyiségű áruféleség vámkezelhető.

(2) Külföldi rendszámú gépjármű belföldi személy által történő ideiglenes behozatala esetén, továbbá a Tv. 77. § (1) bekezdésének h) pontja alapján vámkezelésre kerülő egyéb áruk esetén a vámkezelést három példányos \"Jegyzék\"kel kell kérni.

(3) Külföldiek hat hónapot meghaladó időtartamra behozott gépjárműveinek ideiglenes behozatalban történő vámkezelését Egységes Vámárunyilatkozat benyújtásával kell kérni az illetékes vámhivatalnál. Ezekre a gépjárművekre az illetékes rendőrhatóság megkülönböztetett rendszámtáblákat adhat ki.

(4) A visszaviteli határidőt a vámkezelést kérő kérelmének figyelembevételével, legfeljebb huszonnégy hónapban kell megállapítani.

                           149. §

(1) A visszaviteli határidő meghosszabbítását az alapvámkezelést végző vámhivatalnál kell kezdeményezni. A kérelmet 
meg kell indokolni, és csatolni kell a vámkezelési okmány eredeti, igazolásul szolgáló példányát, továbbáa kérelem alapjául szolgáló szerződést, annak módosítását, valamint minden engedélyt, igazolást, amely a vámeljárás lefolytatását lehetővé teszi (pl. korlátozások, tilalmak, vámbiztosíték stb.)

(2) A vámhivatal a kérelem teljesítését az árunyilatkozaton záradék formájában feljegyzi, a kérelem elutasításáról határozattal dönt.

(3) Amennyiben a vámhivatal a határidő meghosszabbítási kérelmet a visszaviteli határidő lejártáig nem bírálja el, azt a határozat jogerőre emelkedéséig meghosszabbítottnak kell tekinteni. Ilyen esetben ha a kérelmet elutasítja a határozatban a vámterhet az esedékesség időpontja figyelembevételével kell megállapítani, illetőleg beszedni.

(4) A visszaviteli határidő lejártát követően, de az elszámolási határidőn belül benyújtott kérelmeknek a vámhivatal eleget tehet, ha határidő elmulasztását elfogadhatóan igazolták. Amennyiben az elutasításról dönt, a vámteher kisza
básáról és beszedéséről az elutasító határozatban gondoskodnia kell, a Tv. 148. § (4) bekezdésének d) pontjában írtak megfelelő alkalmazásával.

                           150. §

Az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáruk elszámolása során a 125. § (2) bekezdésében,  (3) bekezdésének a) pontjában és  (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.


                           151. §

A vámteher beszedését az elszámolási határidő és a 150.§ szerinti elutasító határozatban szabott határidő elmulasztása esetén a 127. § szabályai szerint kell elvégezni.

                   (a Tv. 79-82. §-ához)

                           152. §

(1) A belföldi forgalom számára való vámkezelést - amennyiben a törvény eltérően nem rendelkezik - írásbeli árunyilatkozattal kell kérni.

(2) Kereskedelmi forgalomban beérkező vámáruk belföldi forgalom számára való vámkezelésére vonatkozó árunyilatkozatot a Tv. 53. §-ában foglaltak szerint összevontan is be lehet nyújtani.

(3) A Tv. 45. §-ának (5) bekezdésében említett korlátozást a belföldi forgalom számára való vámkezelésről kiállított vámokmányon minden esetben fel kell tüntetni.

                           153. §

(1) A vámhivatal a vámáru alaktalanítását, denaturálását, illetőleg megsemmisítését az ügyfél által a nyilvántartó vámhivatalnál benyújtott árunyilatkozatra vezetett záradékkal engedélyezi. Amennyiben a kérelem nem teljesíthető, az árunyilatozatot vissza kell utasítani.

(2) Vámáru csak abban az esetben semmisíthető meg, ha azt már sem az eredeti rendeltetésére, sem más célra nem lehet felhasználni. Ezt az árunyilatkozatot adónak kell tanúsíta
nia. Nem kell igazolást megkövetelni a külföldi tulajdonában lévő vámáru esetében, ha a megsemmisítést a külföldi kérte. Az erre irányuló nyilatkozatot az árunyilatkozathoz csatolni kell.

(3) A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, illetőleg a Népjóléti Minisztérium előzetes véleményét kell kikérni, ha adat merül fel arra vonatkozóan, hogy a vámáru megsemmisítése során alkalmazandó ártalmatlanításieljárás környezetszennyező vagy egészségkárosító hatással jár.

(4) A megsemmisítést úgy kell elvégezni, hogy a megsemmisített árunak még a hulladékát se lehessen az eredeti célra felhasználni.

(5) A vámáru alaktalanításáról, illetve megsemmisítéséről jegyzőkönyvet kell készíteni.

                           154. §

(1) A vámfizetésre kötelezett, illetőleg a belföldi forgalom számára már vámkezelt áru felett rendelkezésre jogosult - a Tv. 81. §-a alapján - kérheti a további hasznosításra alkalmatlanná vált nemzetközileg ellenőrzött termék vagy technológia megsemmisítését, megsemmisülésének megállapítását és igazolását a termék felügyeletét ellátó, különös illetékességgel rendelkező vámhivatalnál.

(2) Megsemmisülésnek minősül:

a) ha a termék más termékbe engedélyezetten beépítésre kerül, és az így nyert termék nem tartozik az ellenőrzött termékek körébe,

b) ha a kettős felhasználású vegyi és biológiai anyagokat engedélyezetten új termék előállításához használták fel, és az új termék nem tartozik az ellenőrzött termékek kategóriájába,
c) ha a termék vagy technológia előre nem látható okból további felhasználásra alkalmatlanná válik.

(3) A megsemmisítést nemzetközileg ellenőrzött termék és technológia esetén a 153. §-ban foglaltak szerint kell végrehajtani az alábbi eltérésekkel:

a) az áru megsemmisítése esetén az árunyilatkozat benyújtásával egyidejűleg ki kell állítani a25. számú melléklet szerinti vámhatósági igazolást is,
b) kettős felhasználású vegyi és biológiai anyagok felhasználása, továbbá beépítésre kerülő termékek felhasználása esetén Nemzetközi Importigazolásonként anyagfelhasználási kimutatást kell a végső címzettől kérni.
c) a megsemmisítésnek nem feltétele, hogy az árut/vámárut eredeti rendeltetésére vagy más célra már ne lehessen felhasználni.

(4) A megsemmisítés a végső címzett írásbeli bejelentése alapján történhet. A megsemmisítés tényéről négy példányos jegyzőkönyvet kell készíteni. Ebből két példányt a bejelentőnek vissza kell adni azzal, hogy azokat az Ipari és Kereskedelmi  Minisztérium  (a továbbiakban: IKM) Exportellenőrzési Irodának juttassa el.

(5) Az illetékes vámhivatal ellenőrzi, hogy a megsemmisítésre kerülő vámáru (áru) a (2) bekezdésben meghatározott feltételek szerint semmisült-e meg.


                      a Tv. 83. §-ához

                           155. §

(1) A vámáru állam javára történő ellenszolgáltatás nélküli felajánlása írásban vagy szóban történhet a nyilvántartó vámhivatalnál. A szóban történő felajánlásról jegyzőkönyvet kell készíteni.

(2) A nyilvántartó vámhivatal a felajánlott vámáru elfogadásáról vagy visszautasításáról határozattal dönt.

(3) Az értékesítésből befolyt összeget a Tv. 136. §-ban foglaltak szerint kell elszámolni.

                     (a Tv. 84. §-ához)

                           156. §

A kiviteli ellenőrzést olyan időpontban kell kérni, hogyaz még az áru feladása vagy szállítóeszközbe történő berakása előtt, illetőleg azzal egyidejűleg elvégezhető legyen.

                           157. §

(1) A kiviteli ellenőrzéshez szükséges vámvizsgálat az ügyfél kérelme és a (2) bekezdésben meghatározott feltételek megléte esetén az alábbi részcselekményekkel is elvégezhető:

a) előzetes áruvizsgálat,
b) külső áruvizsgálat,
c) szállítóeszköz vizsgálata.


(2) Előzetes áruvizsgálatra abban az esetben kerülhet sor, ha az áru kivitelre történő előkészítése (csomagolása, kötegelése, adjusztálása) és a szállítóeszközbe történő berakodás helye egymástól távol esik, és a kiviteli ellenőrzés alkalmával a belső áruvizsgálat nem, vagy csak aránytalanul nagy munkaráfordítással, időveszteséggel végezhető el. Ez esetben a belső áruvizsgálat a szállításra történő előkészítés során (gyártelepen,raktárban stb.) végezhető el, az előzetes áruvizsgálat keretei között. Az előzetes áruvizsgálat a vámhivatal hivatalos helyére nem kérhető. Az előzetes áruvizsgálatot két példányos részletes jegyzék (konszignáció) benyújtásával kell kérni.

(3) A részletes jegyzéknek tartalmaznia kell:

a) az áru felett rendelkezésre jogosult megnevezését,
b) a csomagolást végző cég megnevezését, telephelyét,
c) a cég nyilvántartási számát,
d) az áru adatainak áruegységenként (collinkénti) részletes felsorolását:
   1. csomagolás jelét, számát,
   2. a termékpontos kereskedelmi megnevezését,
   3. teljes és tiszta súlyát,
   4. más mérték szerinti mennyiségét,
   5.azonosításra vonatkozó adatait (cikkszáma, gyári száma, tipusszáma stb.);
e) egyéb vizsgálatok - bemutatott - bizonylatainak számát  (pl. minőségi bizonylat),
f) újrakiviteli vámkezelés esetén a vonatkozó nyilvántartási tételszámot,
g) a kiállító aláírását, bélyegző lenyomatát.

(4) A részletes jegyzékhez csatolni kell újrakiviteli vámkezelés esetében a megelőző vámkezelés árunyilatkozat vámnyugta példányainak fénymásolatát.


(5) Ha a jegyzéket kettőnél több példányban nyújtják be, a vámhivatal legfeljebb három példányt záradékolhat. A hamadik példány záradékát ki kell egészíteni a következőkkel: \"HARMADPÉLDÁNY VÁMHIVATAL ELŐTTI IGAZOLÁSRA NEM SZOLGÁL!\" Az eredeti példányt a harmadik és esetleges további példányokkal együtt az eljárást kérőnek vissza kell adni. Az eredeti példány az árut a berakodás helyéig kíséri és a kiviteli ellenőrzésre rendszeresített árunyilatkozat mellékletét képezi.

(6) A kiviteli ellenőrzést végző vámhivatal külső áruvizsgálatot tart, ennek során bevonja a részletes jegyzék eredeti példányát.

(7) Ha a részletes jegyzéken szereplő áruk egy tételben, illetve teljes mennyiségben nem kerülnek kiszállításra, a kiviteli ellenőrzést végző vámhivatal a jegyzéket részzáradékolja és levonásos módszerrel feljegyzi a maradvány mennyiséget. A kiviteli ellenőrzéshez benyújtott árunyilatkozaton hivatkozni kell az előzetes áruvizsgálat tételszámára. Ez esetben a jegyzék mindkét példányát vissza kell adni a vámkezelést kérőnek.

                           158. §

(1) Fuvarozó vállalat által fuvarozott áru kiviteli ellenőrzését a határvámhivatalnál - a (3) bekezdésben említett kivétellel - csak abban az esetben lehet kérni, ha a vámkezelés a forgalom gyors lebonyolítását és zavartalanságát nem akadályozza, és annak megtartásához a feltételek biztosítottak.

(2) Az ömlesztetten, csomagoltan vagy nyitott rekeszekbe rakott mezőgazdasági termékek és nyerstermékek, ipari 
nyers-, és félkész gyártmányok (vascső, kötegelt drót, lemez stb.), valamint a szállítmány gondozása miatt egyéb okból űrzárral el nem látható járművekkel ketrecekben, dobozokban szállított élőállatok (baromfi, nyúl stb.) kiviteli ellenőrzése a határvámhivatalnál is kérhető, amennyiben az árut úgy rakják a szállítóeszközbe, hogy ez könnyen áttekinthető és ellenőrizhető.

(3) Az olyan kivitelre kerülő árut, amelynek kiviteli ellenőrzése nem az áru feladásával vagy szállítóeszközbe való berakásával egyidejűleg történik, csak vámhivatali ellenőr
zés mellett szabad külföldre történő feladás céljából szállítóeszközbe berakni.

                           159. §

(1) A kiviteli ellenőrzést EVbenyújtásával kell kérni, közúti szállítás esetében pedig csatolni kell a két példányban kiállított rakományjegyzéket.

(2) A teljes kocsirakományként feladott darabáruk, illetőleg az egy fuvarlevéllel feladott gyors (expressz) áruk kiviteli ellenőrzéséhez a szállítmányozónakvagy a fuvarozónak két példányban kiállított \"Rakodási jegyzék\"-et is be kell nyújtania. A \"Rakodási jegyzék\"-nek tartalmaznia kell a jármű jelét és számát, a darabáruk számát, nemét, teljes és tiszta súlyát, kereskedelmi megnevezését, a feladó és címzett nevét, a rendeltetési állomást, a kiviteli ellenőrzést végző vámhivatal nyilvántartási tételszámát, -amennyiben a kivitel engedélyköteles - a kiviteli engedély számát, valamint a vámkezeléshez szükséges egyéb bizonylatok számát.


(3) Hajózási és közúti forgalomban kivitelrekerülő részrakomány és darabáru járműbe történő berakása előtt ahajózási vállalat képviselőjének, illetőleg a fuvarozónak két példányban kiállított \"Rakodási jegyzék\"-et kella berakás előtt a vámhivatalnak átadni. A rakodási jegyzéknek a (2) bekezdés szerinti adatokat kell tartalmaznia.

(4) Postaforgalomban kivitelre kerülő küldemények - a kiviteli ellenőrzéshez szükséges engedélyek és okmányok csatolása mellett - előzetes vámvizsgálat nélkül is feladhatók.
Az így feladott küldeményt a posta a vonatkozó postai szabályzatok szerint köteles kiviteli ellenőrzés céljából a budapesti 14. számú vámhivatalnak bemutatni.

                           160. §

(1) A kiviteli ellenőrzés alkalmával az árutovábbítás szabályait is alkalmazni kell a 83. § (1) és (4) bekezdéseiben felsorolt esetekben, továbbá a kivándorlók ingóságai, valamint a jótállási vagy szavatossági igény érvényesítése céljából természetes személyek által külföldre szállított áruk esetében.

(2) A vámhivatal az (1) bekezdésben említett esetben tételes, más árukkal kapcsolatbanáltala meghatározott vámvizsgálati módot alkalmazhat.

                           161. §

Újrakiviteli eljárás alkalmával (ideértve a raktározásról vagy szavatossági, jótállási igények érvényesítése céljából külföldre visszaszállított árukat is) a kiviteli ellenőrzéshez a vámkezelést kérőnek be kell mutatni az alapvámkezelés árunyilatkozatainak ügyfélpéldányait is.


                           162. §

(1) Amennyiben az áru felett rendelkezésre jogosult az áru származását igazolni kívánja, a kiviteli ellenőrzéshez megfelelően kitöltött származási bizonyítványt is csatolnia kell, ha a származás igazolása a vámhatóság jogkörébe tartozik. (2) Ha a vámhivatal a származásibizonyítvány hitelesítését megtagadja, de a kiviteli ellenőrzés elvégzésének jogszabályi feltételei biztosítottak, a vámkezelést el kell végezni, amennyiben az ügyfél azt kéri.

(3) Ha a kiviteli ellenőrzéskor a vámvizsgálaton kívül más vizsgálatot is el kell végezni (növényegészségügyi, állategészségügyi stb.) azt lehetőleg a vámvizsgálattal egyidejűleg kell végrehajtani. A kiviteli ellenőrzésnek nem akadálya a más hatósági vizsgálat elmaradása. Ilyen esetben az illetékes szerv a vizsgálatát az áru kiléptetése előtt a határvámhivatalnál tartja meg.

                           163. §

(1) A kiviteli ellenőrzés során a vámhivatalnak vizsgálnia kell a szállítóeszköz nemzetközi fuvarozásra való alkalmasságát és állapotát. Ha a szállítóeszköz a vonatkozó nemzetközi szerződésekben meghatározottaknak nem felel meg, alkalmassági bizonyítványa nincs vagy nem érvényes, illetve állapota a szállításra kerülő áruk épségben történő megérkezését veszélyezteti a vámhivatalnak az árunyilatkozatot vissza kell utasítania, meg kell tagadnia a vámkezelést, és a meghiúsult vámkezelésre vonatkozó szabályok szerint kell eljárnia.


(2) Az elvégzett kiviteli ellenőrzés alapján az áru (vámáru) kiléptetése a kiviteli ellenőrzés időpontjától számított harminc napon belül kérhető. Ezt követően kiléptetésre csak újabb kiviteli ellenőrzés alapján kerülhet sor.

                  (a Tv. 85-86. §-aihoz)

                           164. §

(1) Az ideiglenes kiviteli vámkezelést - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - nemzetközi vámokmánnyal, vagy ennek hiányában EVkiállításával kell kérni. Az árunyilatkozatban meg kell jelölni az ideiglenes kivitel célját, az áru azonosítási lehetőségeit, illetve az azonosításra vonatkozó javaslatot, továbbá - amennyiben a kivitelhez külön engedély szükséges - annak számát is.

(2) Belföldi forgalmi rendszámú gépjárművet szóbeli árunyilatkozat alapján lehet ideiglenes kivitelben vámkezelni, ha azt belföldinek minősülő személy viszi magával. Külföldiek belföldi rendszámú gépjárművet csak a devizajogszabályok rendelkezéseinek betartása mellett vihet külföldre.

(3) Vízi- és légijármű közúton történő kiszállítására a 170. § rendelkezései irányadók.

(4) A magyar honosságú szállítóeszközök akkor vámkezelhetők árunyilatkozat benyújtása nélkül ideiglenes kivitelben, ha a jármű és vezetője rendelkezik a fuvarozás, szállítás lebonyolításához szükséges, külön jogszabályban meghatározott engedéllyel.


                           165. §

Az ideiglenes kiviteli vámkezelés során a kiviteli ellenőrzésre vonatkozó előírásokat kell értelemszerűen alkalmazni
azzal, hogy meg kell állapítani a visszahozatali határidőt is, és biztosítani kell a visszahozott árunak a kivitelre került áruval való azonosíthatóságát.

                           166. §

(1) Az ideiglenes kiviteli eljárásban vámkezelt árut a megállapított határidőn belül belföldre vissza kell hozni, és annak vámkezelését kell kérni.

(2) Amennyiben a vámhivatal megállapítja, hogy a visszahozatalra nem, vagy a megállapított határidő eltelte után került sor, vámigazgatási bírság megállapítása és beszedése iránt intézkedik.

                           167. §

Az olyan személyek személyes használatára szolgáló - a háztartás berendezéséhez és felszereléséhez szükséges - áruk esetében, akik várhatóan hosszabb időt töltenek külföldön, és ezt a körülményt a kiküldő szerv igazolásával, munkaszerződéssel vagy más elfogadható módon igazolják, a vámhivatal a visszahozatali határidőt a végleges hazatérés időpontjában állapítja meg.

                           168. §

(1) Nem kereskedelmi forgalomban behozott és a belföldi forgalom számára vámkezelt áru  szavatossági vagy jótállási igényen alapuló cserére vagy javításra történő kiszállítá
sát ideiglenes kiviteli eljárásban EV-vel kell kérni. Az ideiglenes kiviteli vámkezelés akkor végezhető el, ha az árunyilatkozatot adó igazolja a belföldi forgalom számára való vámkezelés megtörténtét, továbbá a szavatossági vagy jótállási igényt (jótállási jegy stb.).

(2) Az (1) bekezdés alapján ideiglenesen kivitelre kerülő áru esetében a visszahozatali határidőt - az árunyilatkozatot adó kérelmét is figyelembe véve - legfeljebb három hónapban lehet megállapítani. Ezt a határidőt a vámhivatal akkor hosszabbíthatja meg, ha a külföldi fél igazolja, hogy a javítás vagy a csere ennél hosszabb időt vesz igénybe.

                           169. §

Az ideiglenes kiviteli vámkezelés alá vont csomagoló anyagok (ládák, rekeszek, zsákok stb.) azonosságának biztosítása általában mellőzhető, a visszahozatalra kerülő csomagoló anyagok mennyiségének, minőségének, állapotának és befogadóképességének azonban ugyanolyannak kell lennie, mint amilyen a kiszállítottaké volt. Ezeket, továbbá az áru azonosságának biztosítására szolgáló adatokat az árunyilatkozaton a vámhivatalnak igazolnia kell.

                           170. §

Vízi- és légijárműnek közúton való kiszállítása esetén, ha az nem tekinthető utiholminak, az ideigleneskiviteli eljárásban való vámkezeléshez nemzetközi vámokmányt (ATA, Tryptique, Carnet), ennek hiányában EV-t kell benyújtani.

                           171. §

A 163. § (2) bekezdésében foglaltakat az ideiglenes kiviteli eljárás során is alkalmazni kell.

                  (a Tv. 87 - 89. §-ához)

                           172. §

A passzív feldolgozásban való vámkezelés jogcímei megegyeznek a 120. § (1), valamint (3)-(9) bekezdésében meghatározott jogcímekkel.

                           173. §

(1) A passzív feldolgozást azEV megfelelő példányainak kitöltésével kell kérni. A kérelemmel egyidőben a Tv. 88. §-ában foglalt feltételek meglétét is igazolni kell. Ennek érdekében szükség esetén a cégbejegyzést tanusító végzéssel vagy annak hitelesített másolatával kell igazolni a Magyar Köztársaság területén meglévő állandó lakóhelyet vagy székhelyet, továbbá a vonatkozó szerződés benyújtásával a feldolgozás jogcímét. Ha jogszabály elrendeli, a kérelemhez egyéb engedélyeket is csatolni kell.

(2) A passzív feldolgozás céljából kivitelre kerülő árut - az árunyilatkozatot adó kérelmét is figyelembe véve -olyan módon kell azonosítani, hogy a Tv. 88. § (1) bekezdésének b) pontjában foglalt feltétel teljesíthető legyen.


                           174. §

(1) A Tv. 87. §-a értelmébenvámárut sem raktározási eljárást, sem aktív feldolgozást követően nem lehet passzív feldolgozásban vámkezelni.

(2) Amennyiben olyan áru passzív feldolgozását kérik, amely behozatal esetén feldolgozáshoz kötötten vámkedvezménnyel 
is vámkezelhető, az áru eredetét, illetőleg a vámkezelés megtörténtét az árunyilatkozatot adónak hitelt érdemlően igazolnia kell. E célból vásárlási vagy egyéb számla, szerződés, vámokmány is elfogadható.

(3) A passzív feldolgozás céljából történő vámkezelés során a kiviteli ellenőrzésre vonatkozó előírásokat is alkalmazni kell.

                           175. §


(1) A passzív feldolgozási eljárásban vámkezelt árukat a megállapított határidőn belül belföldre vissza kell hozni, és a határidő lejártát követő legkésőbb harminc  napon belül a vámkezelést végző vámhivatalnál azt igazolni kell.

(2) Ha a vámhivatalnál a (2) bekezdésben foglalt határidőn belül a kivitt áru visszahozatalát nem igazolják, a vámhivatal a vámbírság kiszabása és beszedése iránti intézkedés megtételével egyidejüleg az EV és a vámbírságot megállapító határozat másolatainak egyidejű megküldésével értesíti az MNB-t az áru külföldön maradásáról.

                   (a Tv. 90-94. §-ához)

                           176. §

(1) A vámszabadterület létesítéséheza külföldről behozott építési anyagok, épületgépészeti és épületfenntartási tárgyak után fizetendő vámot a vámkezelés napján hatályos jogszabály szerint kell kiszabni.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni a vámszabadterületre beszállított - az üzemi tevékenység végzé
séhez nem szükséges - vámáruk felhasználása (elfogyasztása) esetén is azzal, hogy a vámáruk vámértékét a vámszabadterületre történő beviteli állapotnak megfelelően kell megállapítani.

(3) A vámszabadterület létesítésére irányuló kérelmet az országos parancsnoksághoz kell benyújtani, és mellékelni kell a Tv. 90. §-ának (4) bekezdésében meghatározott feltételek meglétét igazoló okmányokat is.

(4) A kérelemben fel kell tüntetni a létesítendő vámszabadterület címét, helyrajzi számát, alapterületét, valamint a folytatni kívánt tevékenység leírását.

(5) A vámszabadterületen csak vámszempontból megbízható személy foglalkoztatható.

                           177. §

(1) A Tv. 90. §-ának (5) bekezdésében meghatározott ipari vámszabadterületről belföldi rendeltetéssel történő áruszállítás, valamint belföldi áru vámszabadterületre való beszállításának engedélyezésére irányuló kérelmet az országos parancsnoksághoz kell benyújtani. A kérelemben részletes gazdasági indokokkal, azok számszerű adatokkal való alátámasztásával kell a kérelmezőnek bizonyítania, hogy a belföldi célra való termelés nemzetgazdasági érdeknek tekinthető.

(2) Nemzetgazdasági érdeknek tekinthető, különösen ha:

a) Magyarországon azonos vagy hasonló terméket nem állítanak elő,
b) a termék a hazai piacon elegendő mennyiségben nem áll rendelkezésre,

c) a vámszabadterületen előállított termékek értékesítési feltételei kedvezőbbek a külföldről vásárolt terméknél, d) fennálló állami kötelezettségek indokolják.

(3) Az országos parancsnokság a kérelemben foglaltakat vámjogi szempontból megvizsgálja, majd engedélyezés végett a pénzügyminiszter elé terjeszti. A pénzügyminiszter a kérelemben foglaltakról az érdekelt szakminiszterekkel egyetértésben dönt. Döntéséről az ügyfelet az országos parancsnokságon keresztül értesíti.

(4) Raktározási célú vámszabadterületre külföldről beszállított vámáru indokolt esetben a származó országba is visszaszállítható.

(5) Ipari vámszabadterületen előállított termékek belföldi forgalom számára való vámkezelésénél a vámszabadterületre külföldről ténylegesen beszállított, illetőleg a vámterületről közvetlenül (eredeti állapotában) vagy közvetve (exportáruba beépítve) bevitt vámárukat kell a vámfizetési kötelezettség megállapításánál figyelembe venni.

                           178. §

(1) Az üzemeltető a területi parancsnokság megkeresésére köteles azoknak a raktárbérlőknek a raktárengedélyét visszavonni, illetőleg a raktárbérleti szerződését felbontani, akik a vámszabadterületre vonatkozó előírásokat megszegik.

(2) Az országos parancsnokság a vámszabadterület létesítésére kiadott engedély visszavonása iránt az engedélyezési eljárásban résztvevő szervekkel egyetértésben intézkedik, ha:

a) az üzemeltető a vámszabadterületre vonatkozó előírásokat ismételten vagy súlyosanmegszegi,
b) a vámszabadterületet magában foglaló terület tulajdonosa és a üzemeltető (mint bérlő) közötti bérleti szerődés, vagy a vámszabadterületi társaság megszűnik,
c) a üzemeltető a vámszabadterületre vonatkozó szabályokat megsértő raktárbérlő engedélyét a vámhivatal felhívására nem vonja vissza, illetve raktárbérleti szerződését nem mondja fel.

(3) A vámszabadterület létesítésére kiadott engedély visszavonása után, amennyiben az üzemeltető a vámáruk vámjogi sorsát a rendelkezésre álló határidőn belül nem rendezi, a felügyeletét ellátó (területileg illetékes) vámhivatal a törvényes zálogjog érvényesítése iránt intézkedik.

                           179. §

(1) A vámszabadterület a területileg illetékes vámhivatal felügyelete alatt áll.

(2) A vámszabadterületen a beraktározott árukkal állagváltozást nem eredményező művelet (raktárművelet) külön engedély nélkül,a raktározás szabályai szerint végezhető.

(3) A raktárbérlő vagy az üzemeltető köteles a véletlen körülmény vagy elemi csapás következtében megsemmisült árukat a vámhivatalnak írásban bejelenteni. A vámhivatal ezeket az árukat - jegyzőkönyv felvétele mellett - törli a nyilvántartásból.

(4) A vámszabadterületen megsemmisíteni kívánt áruk megsemmisítését a vámhivatal a tulajdonos jóváhagyásával - a KTM és a Népjóléti Minisztérium engedélye mellett - jegyzőkönyv felvétele mellett engedélyezi.

(5) Vámszabadterületről árut kiszállítani csak az üzemeltető engedélyével és a vámellenőrzés mellett lehet.

(6) A vámterületen tárolt árukat a vámhivatal évente, készletfelvétel útján ellenőrzi.


                           180. §

(1) A vámszabadterületre akár közvetlenül külföldről, akár a vámterületről árut bevinni és onnan kihozni az egyes áruk forgalmát tiltó vagy korlátozó rendelkezések figyelembevételével szabad.

(2) A vámszabadterületre nem szabad bevinni azokat az árukat, amelyek

a) az üzemi tevékenységhez nem kapcsolódnak,
b) a vámszabadterületen való raktározásra nem alkalmasak,
c) bevitelét az üzemeltető megtiltotta.


                           181. §

(1) A vámszabadterületre bevitt, valamint a vámszabadterületről kivitt árukról az üzemeltető vagy raktárbérlő szállítmányonként külön-külön hárompéldányban kiállított \"Betárolási rendelkezés\"-t, \"Kitárolási rendelkezés\"-t, ipari tevékenység esetén két példányban kiállított\"Kezelési rendelkezés\"-t köteles a vámhivatalnak adni.

(2) A vámszabadterület részletes vámügyi rendtartását a pénzügyminiszter külön rendeletben állapítja meg.


                     (a Tv. 95. §-hoz)
         Határmenti gazdálkodás általános szabályai

                           182. §

Azokban a kérdésekben, amelyeket nemzetközi szerződés vagy külön jogszabály másként nem szabályoz, a Tv. 95. §-ában foglaltakat, e rendelet valamint az ebben a tárgyban kiadott pénzügyminiszteri rendelet szabályait kell alkalmazni.

                           183. §

(1) E rendelkezés alkalmazásában határmenti gazdálkodó az a külföldi vagy belföldi személy, aki/amely az államhatártól legfeljebb harminc kilométer távolságban lakik vagy telephellyel rendelkezik, és a szomszédos állam vagy államok, illetve Magyarország területén földművelést (kertgazdálkodást), erdőgazdasági tevékenységet, állattenyésztést vagy méhészetet folytat. A lakóhely és a tevékenység  helye közti távolság nem haladhatja meg légvonalban a hetven kilométert.

(2) Állattenyésztési, méhészeti gazdálkodás termékeire magyar személy esetében akkor vonatkoznak az (1) bekezdésben foglaltak, ha tevékenysége magyarországi származású vagy Magyarországon belföldi forgalom számára vámkezelt állatoktól származó állati termékek előállításával kapcsolatos.

(3) A határmenti gazdálkodás szabályai csak a tulajdonos által vagy amegbízásából a határon átszállított árukra (vámárukra) alkalmazhatók.


                           184. §

(1) Határmenti gazdálkodás keretében a külföldi által mező-és erdőgazdasági tevékenység céljából behozott vámáruk vám
kezelését az EV benyújtásával kell kérni. Írásbeli árubejelentésre a \"Határátlépési füzet\" szolgál.

(2) A behozható vámáruk mennyiségének arányban kell lennie a rendelkezésre álló terület, illetve a végzett tevékenység nagyságával, ezt a vámhivatal a tulajdonban levő vagy a bérelt terület nagyságára és a végzett tevékenységre tekintettel állapítja meg.

(3) A mezőgazdasági terület megműveléséhez behozott vetőmagokat, trágyát, és a talaj- és növénykezeléshez szükséges - a belterületen felhasználásra kerülő - vámárukat a belföldi forgalom számára, míg a talajművelésre, erdőgazdálkodási célra behozott gépeket, eszközöket és az állattenyésztés (tartás, hízlalás) céljából behozott állatokat ideiglenes behozatalban kell vámkezelni. Az árunyilatkozatot összevont formában is lehet adni, ha a behozatal, a kivitel és az ideiglenes behozatal vagy kivitel a \"Határátlépési füzet\"-ben regisztrálásra került.

                           185. §

(1) Belföldi személynek a határmenti gazdálkodás céljából végleges kivitelre szánt áruk (növényvédőszerek, vetőmagok, trágyák stb.) kiviteli ellenőrzését - a \"Határátlépési füzet\"-ben történt esetenkénti feljegyzés, vámhivatali igazolás és havi összesítés után -EV benyújtásával kell kérnie.

(2) Az ideiglenes kiviteli eljárás alkalmazása a \"Határátlépési füzet\" kezelésére vonatkozó szabályokban meghatáro
zottak szerint szintén EV-velkérhető azokra az árukra vonatkozóan, amelyek visszahozatalra kerülnek (mezőgazdasági gépek, szerszámok, tárolóedények, állatok stb.).

                           186. §

A \"Határátlépési füzet\"mintapéldányát, vezetésére, kezelésére vonatkozó rendelkezéseket a pénzügyminiszter külön rendeletben állapítja meg.

                     (aTv. 96. §-ához)

                           187. §

(1) A kishatárforgalomra vonatkozó rendelkezéseket azoknak az áruknak a vámkezelésénél kell alkalmazni, amelyeket a magyar, illetőleg a szomszédos állam határsávjának azon lakosai hoznak be, illetőleg visznek ki, akik a kishatárforgalomra rendszeresített okmánnyal lépik át a vámhatárt.

(2) Akishatárforgalomban behozható, illetve kivihető áruk körét és a részletes eljárási szabályokat nemzetközi szerződés alapján külön jogszabály állapítja meg.

                    (a Tv.  99. §-ához)

                           188. §

(1) Az engedélyjegyes eljárás során a belföldi forgalom számára való vámkezelést a vámáru felhasználásának ellenőrzése követi.

(2) A vámhatóságengedélyében meg kell határozni a felhasználás célját, határidejét, valamint a felhasználás igazolásának módját.


(3) A vámhatóságáltal kiadott engedélyjegyet a vámkezelést kérőnek az árunyilatkozattal együtt kell benyújtania a vámkezelést végző vámhivatalnak.

(4) Az engedélyjegyes eljárással vámkezelt vámáruk a Tv. 45. §-ának (5) bekezdése alapján vámfelügyelet alatt állnak mindaddig, amíg azoknak az engedélyezett célra  való felhasználását nem igazolják.

(5) A felhasználásról, az engedélyes külön nyilvántartást köteles vezetni oly módon, hogy abból a feldolgozott árumennyiség és a feldolgozatlan árukészlet mindenkor pontosan megállapítható legyen. A felhasználás módját a vámhivatal az üzemidő alatt ellenőrizheti.

                           189. §

(1) Az engedélyjegyeseljárással vámkezelt, de a megállapított határidőn belül nem az engedélyben meghatározott célra felhasználni kívánt vámáru után - kérelemre - a belföldi forgalom számára való vámkezelés napján kiszabott kedvezményes vám és a kedvezmény nélkül kiszabható teljes vám közötti különbözetet kell kiszabni.

(2) Ha a kedvezményes vámtétellel vámkezelt vámáru felhasználását az előírt határidő lejártáig nem igazolták, a vámhivatal a lejáratot követő napon a kedvezményes és a teljes vámtétel közötti különbözet kiszabásáról határozattal intézkedik.

(3) Az engedélyben meghatározott céltól - a vámhivatal előzetes hozzájárulása nélkül - eltérően felhasznált vámáru után fizetendő vám kiszabását a Tv. 129. § (2) bekezdésében foglaltak szerint kell elvégezni.


                           190. §

(1) Azengedélyjegyes eljárásba történő utólagos bevonást a vámhatóság határozattal engedélyezi.

(2) Az elvégzett vámkezeléseket, valamint a meghatározott célra történő felhasználás ellenőrzési adatait az engedélyjegyen fel kell jegyezni.

(3) A vámhivatal az engedélyjegyes eljárás utólagos alkalmazását az alapvámkezelésre vonatkozó határozatának módosításával hajtja végre.

                    (a Tv. 100. §-ához)

                           191. §

(1) A Tv. 100. §-ában meghatározott tértiáru vámmentes vámkezeléséhez be kell mutatni a belföldi áru kivitelét igazoló vámokmányokat, illetőleg azokat a bizonyítékokat, amelyek a vámkezelésre kerülő vámáru és a kivitt áru azonosságát igazolják.

(2) A tértiáru vámmentes vámkezeléséhez az áru felett rendelkezésre jogosultnak nyilatkoznia kell arra vonatkozóan, hogy az exportáru kiszállításakor vámvisszatérítést nem vett igénybe.

(3) A Tv. 100. §-ának (3) bekezdése szerinti tértiáru vámmentességének feltétele, hogy az (1) bekezdésben meghatározott okmányokon túlmenően a külföldi társasági vagy egyéb 
szerződéssel, apportlistával stb. igazolják, hogy a belföldi áru kivitele külföldi vállalkozáshoz anyagi hozzájárulásként történt.

                  (a törvény 101. §-ához)
                           192.§ 
(1) A vámszabadterületre belföldről végleges rendeltetéssel kiszállított és onnan változatlan állapotban belföldre visszaszállított vámáru vámmentes vámkezeléséhez a 191.§ (1) bekezdésben meghatározott okmányokat kell benyújtani, és a vámáru feletti rendelkezésre jogosultnak nyilatkoznia kell arra vonatkozóan, hogy az exportáru kiszállításakor vámvisszatérítést nem vett igénybe.

(2) A vámszabadterületre belföldről végleges rendeltetéssel kiszállított és onnan feldolgozott (megmunkált) állapotban
visszaszállított vámáruk vámmentes vámkezeléséhez a 191.§ (1) bekezdésben meghatározott okmányokat, valamint a vámárura vonatkozó kitárolási rendelkezés és az ehhez kapcsolódó anyagfelhasználási kimutatás, kezelési rendelkezés kitárolást végző vámhivatal által hitelesített másolatát is be kell nyújtani. Az áru felett rendelkezésre jogosultnak a vámokmányon nyilatkoznia kell arra vonatkozóan, hogy az exportáru kiszállításakor vámvisszatérítést nem vett igénybe.

                    (a Tv. 103. §-ához)

                           193. §

(1) A külföldről visszaérkezett belföldi áruminta vámmentes vámkezeléséhez az áruminta kivitelére vonatkozó vám-, szállítási vagy olyan okmányt is be kell mutatni, amivel az áruminta belföldi eredetét igazolni lehet.

(2) A belföldről belföldi rendeltetéssel külföldi közbeeső területen átszállításra kerülő áruk Magyarország területére változatlan állapotban történő beléptetéséhez és vámmentes vámkezeléséhez a kiléptető vámhivatal által igazolt továbbítási okmányt kell benyújtani.

                    (a Tv. 104. §-ához)

                           194. §

(1) A Tv. 104. §-ának (1) bekezdésében említett vámmentesség alkalmazásához benyújtott szerződésnek tartalmaznia kell, hogy melyek azok a termékek, amelyeket a külföldi ellenszolgáltatás nélkül küld a részére gyártott áruhoz.

(2) A vámmentesen vámkezelt vámáruval legkésőbb a vámkezeléstől számított egy éven belül el kell számolni. Az elszámoláshoz a kiviteli és behozatali vámokmányok eredeti példányát, valamint szükség esetén anyagfelhasználási kimutatást kell benyújtani.

(3) Az elszámolási határidő elmulasztása esetén a vámhivatal a vámterhet annak kamataival együtt kiszabja és beszedi.

(4) A Tv. 104. §-ának (3) bekezdésében meghatározott vámmentes vámkezeléshez csatolni kell a sérült alkatrész vagy felszerelési tárgy külföldre kiszállítását igazoló okmányt vagy a vámhivatali ellenőrzés mellett történő megsemmisítési jegyzőkönyvet. Amennyiben a sérült alkatrészt vagy felszerelési tárgyat az állam javára ellenszolgáltatás nélkül felajánlják, a vámmentes vámkezelés csak akkor végezhető el, ha a vámárukat az állam elfogadta.

(5) Az importáru szállítás alatti védelmét szolgáló anyag (láda, rekesz, zsák, hordó, faforgács, fagyapot stb.) akkor 
kezelhető vámmentesen, ha abban vagy azzal védve vámáru is érkezik. A Tv. 104. §-ának (5) bekezdése alapján nem vámkezelhető vámmentesen a többször felhasználható csereburkolat.

(6) A Tv. 104. §-ának (4) és (5) bekezdésében meghatározott vámáruk vámmentes vámkezelése alakiság nélkül elvégezhető.

                    (a Tv. 105. §-ához)

                           195. §

(1) A Tv. 105. §-a alapján történő vámmentes vámkezeléshez a vámkezelést kérőnek be kell nyújtani - a (2) - (4) bekezdésben foglaltakon túlmenően - a külföldi fél igazolását vagy a szerződést arra vonatkozóan, hogy az árura jótállás, vagy szavatosság áll fenn.

(2) A külföldi fél által szavatossági, jótállási igény alapján ellenszolgáltatás nélkül küldött csereáru vámmentességének feltétele, hogy a belföldi fél a hibás áru külföldre kiszállítását vagy vámhivatali felügyelet mellett történő megsemmisítését igazolja. A vámkezelési kérelemhez csatolni kell az eredeti vámkezelési okmányt is. Amennyiben a külföldi fél a szavatossági, vagy jótállási kötelezettsége teljesítése során az eredetileg vámkezelt árunál értékesebb csereárut szolgáltat, az értékkülönbözet után a vámterhet meg kell fizetni.

(3) A külföldi fél által szavatossági, jótállási igény alapján ellenszolgáltatás nélkül küldött alkatrész, tartozék stb. vámmentességének feltétele, hogy a belföldi a hibás áru külföldre kiszállítását vagy vámhivatali felügyelet 
mellett történő megsemmisítését igazolja. A vámkezelési kérelemhez csatolni kell az eredeti vámkezelési okmányt is. A vámhivatal megvizsgálja, hogy az ellenszolgáltatás nélkül küldött alkatrész, tartozék stb. az eredetileg vámkezelt áruhoz érkezett-e.

(4) A külföldi fél által szavatossági igény alapján, a hibás vagy nem szerződés szerinti teljesítés következtében ellenszolgáltatás nélkül,hiánypótlásként utánküldött vámáruk vámmentességének feltétele, hogy a belföldi hibás vagy nem szerződés szerinti teljesítést az eredetileg beérkezett vámáru vámkezelése napjától vagy felállítási szemle esetén a felállítási szemle napjától számított harmincnapon belül a külföldi felé írásban jelezze, s azt a vámhivatalnál hitelt érdemlően igazolja. A vámmentes vámkezeléshez csatolni kell a külföldi nyilatkozatát is arról, hogy a vámárut ellenszolgáltatás nélkül,hiánypótlásként küldte be.

                    (a Tv. 106. §-ához)

                           196. §

(1) A vámmentesen vámkezelhető üzemanyag mennyiségéről szóbeli árunyilatkozat adható.

(2) A gépjármű gyárilag rendszeresített, illetőleg a gépjármű üzemanyagrendszerébe bekötött üzemanyagtartályban levő üzemanyagon kívül a vámmentesen vámkezelhető üzemanyag
alatt a gépjárműre gyárilag felszerelt más tartályban levő, a hűtő, a fűtő vagy egyéb motorok üzemeltetéséhez szükséges üzemanyagot is érteni kell.

(3) A vámmentesen vámkezelhető üzemanyag összes mennyisége több motor működtetése esetében sem haladhatja meg a kettőszáz litert.

                    (a Tv. 107. §-ához)

                           197. §

(1) A Tv. 107. §-ának (1) bekezdésében meghatározott vámmentesség feltétele, hogy az ideiglenesen kivitt belföldi árut a visszahozatali határidő lejártáig belföldre visszahozzák. 
(2) A visszahozatali határidő lejártán belül változatlan állapotban visszahozott vámáru vámmentes vámkezeléséhez be kell nyújtani az ideiglenesen kivitelre került árura vonatkozó kiviteli vámokmányt az azonosság megállapítása céljából.

(3) A visszahozatali határidő lejártán belül, megengedett változtatással visszahozott vámáru vámkezeléséhez az alábbi okmányokat kell benyújtani:
a) a passzív feldolgozás céljából kiszállított áru kiviteli vámokmányát; és
b) az annak igazolására szolgáló okmányt, hogy a behozott vámáru a kivitt áru felhasználásával készült.

                           198. §

(1) A Tv. 107. §-ának (2) bekezdésében említett vámmentesség alkalmazható az olyan gépjárműre és gépjármű alkatrészre is, amelyeket a külföldi biztosító által a gépjárműben bekövetkezett kár megtérítéseként adott pénzösszegből vásároltak. Nem képezheti a vámmentesség alapját a külföldi biztosító által poggyászkár, fájdalomdíj, élelmezési- és ápolási díj stb. címén adott pénzből történt gépjármű, illetőleg gépjármű alkatrész vásárlás.

(2) A vámmentes vámkezelésre irányuló kérelemhez a kivitt gépjármű azonosságának megállapítására alkalmas okmányokat, iratokat (pl. forgalmi engedély, kötelező műszaki felülvizsgálat iratai, okmányai), valamint a külföldi biztosító által adott olyan igazolást kell benyújtani, amelyből részletezve kitűnik, hogy a gépjárműnbekövetkezett kár megtérítése címén milyen összeg került kifizetésre, illetőleg milyen gépjármű vagy gépjármű alkatrész került átadásra.

(3) Amennyiben a Tv. gépkocsi vámmentességéhez elidegenítési korlátozást ír elő, a balesetet szenvedő gépkocsinak a biztosító részére történő átadása nem minősül a vámmentességet kizáró elidegenítésnek.

                    (a Tv. 108. §-ához)

                           199. §

(1) A Tv. 108. §-a alapján történő vámmentes vámkezelés elvégzéséhez az alábbiakat kell benyújtani:

a) a határmenti gazdálkodás személyi köréhez tartozás,

b) növény esetén a külföldi (határmenti) földterület tulajdonjogának vagy bérleti jogának,

c) állat esetén az állat tulajdonjogának

igazolására szolgáló okmányt.

(2) A vámkezelést végző vámhivatal megvizsgálhatja, hogy a külföldi földterületen a szokásos gazdálkodási eljárással milyen mennyiségű áru termelhető vagy tenyészthető.

                     (a Tv. 109. §-hoz)

                           200. §

Vámmentesen vámkezelhetők a Tv. 109. §-ában foglaltak alapján a járművek készletkönyvébe bejegyzett és a vámhivatalnak bemutatott azon készletek, amelyek jellegüket tekintve megfelelnek a Tv. által meghatározott célnak, és mennyiségük nem haladja meg a nemzetközi gyakorlatban elfogadott mennyiséget.

                    (a Tv. 110. §-ához)

                           201. §

(1) A Tv. 110. §-a alapján kérelmezett vámmentesség esetén a vámkezelést kérőnek hivatkoznia kell a Magyar Közlönyben kihirdetett vagy közzétett nemzetközi szerződésre.

(2) Amennyiben a Magyar Köztársaságot kötelező nemzetközi szerződés nem került kihirdetésre, alkalmazása tekintetében a Külügyminisztérium álláspontja irányadó.

(3) A Tv. 110. §-ának (2) bekezdésében meghatározott vámáruk vámmentes vámkezelése alakiság nélkül elvégezhető.

(4) Azt a körülményt, hogy a behozott vámáruk a Tv. 110. §-ának (3) - (5) bekezdéseiben említett személyek és szervezetek részére, az ott meghatározott célból érkeztek, a Külügyminisztérium igazolja. A viszonosságot ellenkező rendelkezésig vélelmezni kell.


                     (a Tv. 111. §-hoz)

                           202. §

(1) A Tv. 111. §-ának rendelkezései szerint vámmentesen vámkezelhetőeknek kell tekinteni az ott említettek részére érkező hivatali berendezéseket és felszereléseket, irodaszereket és nyomtatványokat, a forgalom irányításához szükséges műszereket, berendezéseket, szerszámokat, karbantartó anyagokat, valamint a szolgálatot ellátók részére szükséges egyenruházati és felszerelési tárgyakat.

(2) A vámkezelést végző vámhivatal vizsgálhatja, hogy a behozott vámáruk mennyisége arányban áll-e a külföldi hajózási és légitársaság, illetőleg a Magyar Köztársaság területén üzemelő közös határállomás feladatának teljesítéséhez szükséges árumennyiséggel.

(3) A Tv. 111. §-ában meghatározott utiholmi alatt különösen a következőket kell érteni: saját ékszerek, 1 db hordozható televízió, 1 db hordozható képmagnó, 1 db hordozható személyi számítógép, 2 db fényképezőgép, készülékenként 24 db lemezzel vagy 10 tekercs filmmel, 1 db keskenyfilmes filmfelvevő, 1 db videokamera, 10 db üres videokazetta, 1 db hordozható zenegép, 1 db lemezjátszó 10 db lemezzel, 1 db hordozható rádió, rádiómagnó, 1 db hordozható telefax, 1 db gyermekkocsi, 1 db sátor és egyéb kempingfelszerelés, sporteszközök és felszerelések (pl. horgászfelszerelés, 1 db motor nélküli kerékpár, 1 db 5 1/2 méternél rövidebb kajak vagy kenu, 2 pár síléc, 2 db teniszütő, vitorlás széllovagló, vitorla nélküli hullámlovagló lapok) 1 db függővitorla, 1 db hőlégballon, 1 db ejtőernyő és egyéb hasonló cikkek.


(4) Az utas saját használatára vámmentesen hozhat még:

a) 250 db szivarkát, vagy 50 db szivart, vagy 250 g dohányt, vagy ezen termékeknek 250 g-ig terjedő összeállítását,
b) két liter bort és egy liter égetett szeszes italt,
c) 1/4 liter kölnivizet és kis mennyiségű parfömöt,
d) külföldi vadász esetében a \"Fegyver- és lőszerkísérő igazolvány\"-ban feltüntetett mennyiségű, vadászat célját szolgáló fegyvert és lőszert.

                           203. §

(1) A külföldi vízijármű személyzete részére három napnál hosszabb belföldi tartózkodás esetén a vízijármű készletéből személyenként és naponta 25 db, egyszerre azonban legfeljebb 3 napi szivarka mennyiség adható ki vámmentesen.

(2) A Tv. 111. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alkalmazásában tartós fogyasztási cikknek kell tekinteni az olyan gépeket, műszereket, optikai eszközöket, videoszerkezeteket, televíziókat, rádiókat, magnetofonokat, háztartási gépeket és hasonló jellegű vámárukat, amelyek értéke a százezer forintot meghaladja.

(3) Az utiholmit a külföldi utas köteles - a közvetlen fogyasztásra, felhasználásra szolgáló dolgok kivételével -külföldre visszavinni, a belföldi utas pedig a vámterületre visszahozni. A külföldi utas kérheti az utiholmiként kezelt vámáru után a vámteher kiszabását, ha azt belföldön kívánja hagyni.


                     (a Tv. 112. §-hoz)

                           204. §

(1) A Tv. 112. §-ának (1) bekezdésében meghatározott vámáruk vámmentes vámkezelése alakiság nélkül elvégezhető.

(2) A Tv. 112. §-ának (2) bekezdésében meghatározott vámmentesség akkor alkalmazható, ha az ott feltüntetett szervezet a beérkezett küldeményekről olyan nyilvántartást vezet, amelyből azok mennyisége és felhasználása ellenőrizhető. A vámmentes vámkezeléshez csatolni kell a vámáruk ellenszolgáltatás nélküli beérkezését igazoló okmányt, valamint a szervezet vezetőjének nyilatkozatát arról, hogy a vámmentesen vámkezelt árukat ellenszolgáltatás nélkül szétosztják.

(3) A Tv. 112. §-ának (4) bekezdésében meghatározott vámmentesség alkalmazásához az egyháznak, illetőleg a vallásfelekezetnek be kell nyújtani a vámáruk ellenszolgáltatás nélküli beérkezését igazoló okmányt, valamint azazok ingyenes szétosztására vonatkozó nyilatkozatot. A vámmentes vámkezelés csak akkor engedélyezhető, ha az ott feltüntetett szervezet a beérkezett küldeményekről olyan nyilvántartást vezet, amelyből azok mennyisége és felhasználása ellenőrizhető.

(4) A Tv. 112. §-ának (5) bekezdésében meghatározott vámmentesség alkalmazásához be kell nyújtani az arra vonatozó igazolási okmányt, hogy a vámáruk ellenszolgáltatás nélkül érkeztek be.

(5) A Tv. 112. §-ának (6) bekezdésében meghatározott vámmentesség alkalmazásához be kell nyújtani az arra vonatozó igazolást, hogy a vámáruk ellenszolgáltatás nélkül érkeztek 
be, illetőleg építési anyagok esetén nyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy azok a templom vagy az imaház építésére vagy felújítására szolgálnak.

(6) A Tv. 112. §-ának (7)-(8) bekezdésében meghatározott vámmentesség alkalmazásához be kell nyújtani az arra vonatkozó igazolást, hogy a vámáruk ellenszolgáltatás nélkül érkeztek be.

(7) A Tv. 112. §-ának (9) bekezdésében meghatározott vámmentesség alkalmazásához be kell nyújtani az arra vonatkozó igazolást, hogy a vámáru a határfolyók szabályozásához a szomszédos államból érkezett be.

(8) A Tv. 112. §-ának (10) bekezdésében meghatározott vámáruk vámmentes vámkezelése alakiság nélkül elvégezhető.

                    (a Tv. 113. §-ához)
                           205. §

(1) A nászajándékok vámmentes vámkezeléséhez be kell mutatni az eredeti házassági anyakönyvi kivonatot, melyen a vámkezelésre vonatkozó adatokat a vámhivatal feltünteti, majd a vámkezelést kérő részére visszaadja.

(2) A Tv. 113. §-ának (1) bekezdésében említett értékhatár több részletben is igénybe vehető. Ilyen esetben az eredeti házassági anyakönyvi kivonatot minden vámkezeléshez be kell nyújtani.

(3) A nászajándékra vonatkozó vámmentesség a házasságkötés előtt beérkezett nászajándékra is kiterjed, amennyiben annak nászajándék jellege igazolt, és beérkezése a házasságkötést megelőző egy hónapon belül történt. Ilyen esetben 
elő kell írni az eredeti házassági anyakönyvi kivonatnak a házasságkötéstől számított harminc napon belüli bemutatását.

(4) A hagyatéki tárgyak vámmentes vámkezeléséhez a külföldi hagyatéki bíróság vagy az örökhagyó utolsó lakóhelye szerint illetékes közjegyző vagy közigazgatási hatóság, il-
letve magyar külképviseleti szerv által záradékolt leltár szükséges, amely az örökös megnevezése mellett igazolja, hogy a leltárban felsorolt tárgyak az örökhagyó tulajdonát képezték.

                   (a törvény 114.§-ához)

                           206. §

(1)  A Tv. 114.§-ának (1) bekezdése alkalmazása szempontjából az áttelepülés időpontja:

a) külföldiek esetében a részükre kiadott személyi igazolvány kiállítása;

b) menekültek esetében a menekült jogállás megszerzése.

(2) A Tv. 114.§-ának (1) bekezdése alkalmazásában az életvitel helye alatt azt a helyet kell érteni, ahol az érdekelt folyamatosan él, dolgozik, tanul, szolgálatot teljesít, stb.

(3) Külföldi esetében az életvitel helyének azt a helyet kell tekinteni, ahonnan a külföldi áttelepül.

(4) A szokásos családi szükségletet meghaladó mennyiségű vámáru a kereskedelmi árukra vonatkozó általános szabályok szerint vámkezelhető.


(5) A menekült részére a menekült jogállás megszerzésétől számított fél éven belül csak akkor vámkezelhetők vámmentesen vámáruk, ha azok az általános feltételeknek megfelelnek.

(6) Az amagyar állampolgár, aki Magyarországról a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően kitelepült, visszatelepülése esetében ezt a körülményt az útlevélben bejegyzett adatokkal igazolhatja. Az ilyen magyar állampolgárra  egyebekben a külföldről áttelepülőkre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

(7) A vámáruk vámmentes vámkezelése az első vámkezeléstől számított három hónapon belül kérhető. A feladott csomagok azonban a fenti határidőn túl is vámmentesen kezelhetők, ha azok feladását az első vámkezeléshez bejelentették.

                           207.§

(1) A belföldön állandó lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár az életvitelszerű külföldi tartózkodásának befejezésekor és végleges hazatérésekor a külszolgálatot elrendelő, az ösztöndíjat adó, illetőleg a közvetítő szerv igazolásának bemutatásával kérheti a vámmentes vámkezelését. Az igazolásnak tartalmaznia kell az életvitelszerű külföldi tartózkodás időtartamát és befejezésének pontos dátumát.

(2) Az egyéni munkavállaló az életvitelszerű külföldi tartózkodás időtartamát a végleges hazatéréskor a külföldi munkavállalási engedély, valamint a külföldi munkáltatónak a munkaviszony befejezésére vonatkozó záradékával ellátott munkaszerződéssel igazolhatja, s ennek benyújtásával kérheti a vámmentes vámkezelést.


(3) Az (1) bekezdésben meghatározott feltételeket a külszolgálatot elrendelő, az ösztöndíjat biztosító,a külföldi kiközvetítést végző belföldi szerv igazolásával, a (2) bekezdés szerintiegyéni munkavállaló esetében pedig a munkaszerződés és a külföldi munkavállalási engedély bemutatásával lehet igazolni.

(4) A belföldön állandó lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár a (3) bekezdésben meghatározott okmány bemutatásával kérheti a lakóhely szerint illetékes területi parancsnokságtól \"Vámáru nyilvántartási könyv\" kiállítását.

                           208.§

(1) A vámkezeléshez a külföldi szolgálatot, kiküldetést elrendelő, a kiközvetítést végző, az ösztöndíjat adományozó vagy jóváhagyó illetékes belföldi szervnek a külszolgálatos \"Vámáru nyilvántartási könyv\"-ében az alábbi adatokat tartalmazó igazolást kell feltüntetnie:

a) az igazolást kiadó szerv megnevezését, ügyiratszámát;

b) a jogosult nevét, születési helyét, idejét, valamint lakcímét;

c) a külszolgálat kezdő és befejező időpontját, a végleges hazatérés tényét;

d) a külszolgálat ideje alatti külföldi jövedelem összegét. 
(2) A folyamatos külszolgálat időtartamába beszámít a tengerjáró hajókon szolgálatot teljesítők által Magyarországon töltött - a ki nem adott munkaszüneti napok, heti pihenő
napok és szabad szombatok fejében járó - évi legfeljebb 90 nap. Ha az érdekelt által ténylegesen teljesítettszolgálat egy évben nem éri el a kilenc hónapot, akkor

a) a vámmentességet a 149.§ (13) bekezdése szerint igényelheti, vagy

b) lehetősége van a teljesített külszolgálat időtartamának az újabb behajózás alkalmával teljesített külszolgálattal való összevonására, öt évenként legalább kétszeri elszámolási kötelezettséggel.

(3) Nemszámít be a külszolgálat időtartamába  a (11) bekezdés f) pontja szerinti, illetőleg a külföldi napidíjban részesülők által Magyarországon töltött olyan időtartam, amelyre az érdekelt külföldi napidíjat, illetményt nem kap. A magyarországi munkafelvétel a külszolgálatot minden esetben megszakítja.

                           209.§

(1) A Tv. 114.§-a alapján történő vámkezelést az érdekeltnek a külszolgálatból vagy végleges hazatérést - feladott csomag esetén az utolsó küldemény beérkezést - követően harminc napon belül kell kérnie.

(2) A Tv. 114.§-ában meghatározott mennyiségi és értékkeret terhére a külszolgálatos kérelmére a vámáru akkor is vámmentesen vámkezelhető, ha a külszolgálatos  még nem tért ugyan haza, de a vámmentessség egyéb feltételei fenállnak.

(3) Azt a körülményt,hogy a behozott ingóságok tulajdonban vagy használatban voltak, a vámhivatal felszólítására számlával vagy más elfogadható módon igazolni kell.


                    (a Tv. 115. §-ához)

                           210. §

(1) A Tv. 115. §-a alkalmazása szempontjából közérdekű célnak kell tekinteni különösen a szociális, egészségügyi, ne
velési, oktatási, kultúrális, hitéleti, környezetvédelmi, foglalkozás-politikai, műemlékvédelmi, közrend- és közbiztonsági, honvédelmi feladatok ellátását segítő tevékenységet.

(2) A vámkezelési kérelemhez csatolni kell az alapítvány vagy a közalapítvány alapító okiratát, valamint a vámáru ellenérték nélküli beérkezését és a nyilvántartásba vételt igazoló okmányt.

                    (a Tv. 116. §-ához)

                           211. §

A Tv. 116. §-a alapján történő vámkezeléshez csatolni kell a belföldi sportszervezet és a külföldi cég megállapodását vagy annak másolatát.

                    (a Tv. 117. §-ához)

                           212. §

(1) A Tv. 117. §-ának (1) bekezdésében említett vonatkozó nemzetközi megállapodás az 1979. évi  12. törvényerejű rendelettel kihirdetett,az oktatási, tudományos és kultúrális jellegű tárgyak behozataláról szóló,Lake Successben, 
1950. november 22-én kelt megállapodás (továbbiakban: megállapodás).

(2) A Tv. 117. §-ának (2)-(3) bekezdése alapján vámmentesen kell vámkezelni:

a) az országos parancsnokság által kijelölt szervezet részére érkező, a megállapodás A/Mellékletének (xii), B/Mellékletének (i) - (iii), C/Mellékletének (i) - (iii) és (v) bekezdéseiben, D/Mellékletében és E/Mellékletének (ii) bekezdésében felsorolt tárgyat, vagy

b) oktatási, tudományos vagy kulturális intézet részére érkező, az a) pontban nem említett bekezdésekben felsorolt tárgyat.

(3) A megállapodás alkalmazása szempontjából oktatási, tudományos vagy kulturális intézetnek tekintendő az a szervezet, amelynek alapító okiratában, vagy más, a szervezet megalakulására vonatkozó okmányban az oktatási, tudományos vagy kulturális cél más, elsősorban bevételszerzést eredményező feladattal együtt nem szerepel.

(4) A (2) bekezdésben foglaltakon túlmenően a vámmentes vámkezelés feltétele, hogy a behozott vámáru:

a) megállapodást aláíró másik Szerződő Állam terméke legyen, és

b) megfeleljen a megállapodás mellékleteiben meghatározott feltételeknek.

(5) A vámkezelést kérőnek az árunyilatkozat kérelem rovatában hivatkoznia kell a megállapodás azon mellékletére, amely alapján a vámmentességre jogosult.

                           213. §

(1) Az országos parancsnokság  - a szakminisztériumok bevonásával - a vámmentességre feljogosított szervezetek közé azokat az állami vagy közcélú tevékenységet folytató intézeteket vagy intézményeket, szervezeteket jelöli ki, amelyek oktatási, tudományos vagy kulturális tárgyakkal kapcsolatban kereskedelmi tevékenységet nem folytatnak, és

a) közművelődési intézmények (pl. galéria, múzeum, képtár), vagy
b) fő tevékenységük az oktatás vagy tudományos kutatás.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott kijelölést az országos parancsnokság írásban benyújtott kérelem alapján végzi el. A kérelemhez csatolni kell a szervezet alapító okiratát vagy a megalakulásra vonatkozó okmányt, valamint minden olyan iratot, amely igazolja, hogy tevékenységük megfelel a törvényben és az (1) bekezdésben foglaltaknak.

                           214. §

(1) A megállapodást aláíró Szerződő Államok felsorolását a ....... sz. melléklet tartalmazza.

(2) A Szerződő Államokat érintő változások esetén a Külügyminisztérium álláspontja az irányadó.

                           215. §

(1) A megállapodás A/Melléklete alapján az ott felsorolt oktatási, tudományos és kulturális jellegű könyvek, kiad
ványok és dokumentumok - a (3) bekezdésben foglaltak kivételével - vámmentesen vámkezelhetők.

(2) A megállapodás A/Melléklet (xii) bekezdésében meghatározott vámáruk vámmentesen vámkezeléséhez a vámmentességre jogosult szervezet vezetőjének nyilatkoznia kell arra vonatkozóan, hogy a vámmentesen vámkezelni kért áru kizárólag tanulmányozás végett érkezett, és azt bevételt eredményező tevékenységre nem használják fel.

(3) Az A/Mellékletben szereplő vámmentesség nem vonatkozik az alábbi tárgyakra:
a) papír- és írószer;
b) olyan könyvek, kiadványok, dokumentumok, amelyeket - lényegileg kereskedelmi propaganda céljára - kereskedelmi vállalat ad ki, vagy annak megbízásából adnak ki;
c) újságok, folyóiratok, amelyek terjedelmük 70 %-át meghaladóan hirdetést tartalmaznak;
d) minden más tárgy, amelyben a hirdetés a terjedelem 25 %-át meghaladja. Az idegenforgalmi propaganda-plakátok és kiadványok esetében e százalékarány szempontjából  csak a magánkereskedelmi hirdetést kell figyelembe venni.

                           216. §

(1) A megállapodás B/Melléklete alapján az ott felsorolt oktatási, tudományos és kulturális jellegű műalkotások és ilyen jellegű gyűjtők műtárgyai vámmentesen vámkezelhetők, amennyiben azokat - a melléklet (vi) bekezdésében foglaltak kivételével - nem értékesítési céllal hozták be.

(2) A megállapodás B/Melléklet (i) - (iii) bekezdéseiben meghatározott vámáruk vámmentes vámkezeléséhez a vámmentességre feljogosított képtár, múzeum vagy más közintézmény 
vezetőjének nyilatkozni kell arra vonatkozóan, hogy a vámkezelni kért árukat nyilvántartásba felvette, és azok értékesítésére nem kerülnek.

                           217. §

(1) A megállapodás C/Melléklete alapján az e mellékletben felsorolt oktatási, tudományos és kulturális jellegű vizuális vagy auditív anyagok vámmentesen vámkezelhetők.

(2) A megállapodás C/Melléklete (i) - (iii) és (v) bekezdéseiben meghatározott áruk vámmentes vámkezeléséhez a vámmentességre jogosult szervezet vezetőjének nyilatkozni kell arra vonatkozóan, hogy a vámkezelni kért árut kizárólag oktatási, tudományos vagy kulturális célra használja fel, és az értékesítésre nem kerül.

                           218. §

(1) A megállapodás D/Melléklete alapján kizárólag az oktatás vagy tudományos kutatás céljára szolgáló tudományos műszer és készülék vámkezelhető vámmentesen, amennyiben (3) bekezdésben foglalt feltételeknekmegfelel.

(2) A megállapodás alkalmazása szempontjából azok az eszközök és készülékek tekintendők tudományos eszköznek  vagy készüléknek, amelyekobjektív műszaki ismérveik és a segítségükkel elérhető eredmények alapján kizárólag vagy főleg tudományos munka végzésére alkalmasak.

(3) Tudományos műszerek és készülékek vámmentes vámkezelésének feltételei:

a) a műszerek és készülékek az országos parancsnokságáltal vámmentességre feljogosított szervezet részére érkeztek; és


b) a behozatal időpontjában Magyarország területén tudományos szempontból egyenértékű műszert vagy készüléket nem állítanak elő.

(4) A tudományos műszerek és készülékek vámmentes vámkezeléséhez az intézet vagy intézmény vezetőjének nyilatkozatot kell benyújtani, amely tartalmazza:

a) a gyártó által használt pontos kereskedelmi megnevezést, a vámtarifaszámot, valamint azon objektív műszaki ismertetőjegyeket, amelyek indokolják a műszer, a berendezés vagy a készülék tudományos jellegének elismerését;
b) a gyártó és a szállítók nevét és címét;
c) a származási országot;
d) a felhasználás célját;
e) azon terv pontos leírását, amelynek kivitelezéséhez a műszert vagy a berendezést fel kell használni;
f) az árut vagy vámértéket;
g) a behozatal időpontját;
h) azon magyarországi cégek nevét és címét, amelyeknél a hasonló tudományos értékű műszerek és berendezések szállítására ajánlatot tettek, az ajánlat tartalmát és annak indokolását, hogy miért nem alkalmasak a Magyarországon rendelkezésre álló műszerek vagy berendezések a szándékolt, specifikus kutatási előirányzatok végrehajtására;
i) arra vonatkozó nyilatkozatot, hogy a vámmentesen vámkezelt tudományos műszerekkel és készülékekkel vállalkozási tevékenységet nem végeznek.

(5) Annak eldöntésekor, hogy a vámkezelésre kerülő vámáruval tudományos szempontból egyenértékű műszert, készüléket Magyarországon a behozatal időpontjában gyártottak-e, a 
vámkezelést végző vámhivatal az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium tájékoztatását kérheti.

(6) Amennyiben a vámkezelést végző vámhivatal a (3) - (5) bekezdés alkalmazásával sem tud döntést hozni a vámkezelésre kerülő vámáru tudományos jellegéről vagy további információ szükséges ahhoz, hogy a vámáruval tudományos szempontból egyenértékű műszert vagy készüléket Magyarországon a behozatal időpontjában gyártottak-e, akkor a vámmentes vámkezelést elvégezheti, feltéve, hogy a vámmentességre feljogosított szervezet vezetője írásban nyilatkozik arra vonatkozóan, hogy amennyiben a vámmentesség feltételei nem állanak fenn, a vámkezeléskor érvényes jogszabályok szerint a vámterhet annak kamataival együtt megfizeti. Ilyen esetben a vámhivatal a döntés meghozataláig avámbiztosítékra vonatkozó általános szabályokat alkalmazza.

(7) A megállapodás alapján vámmentesen vámkezelt tudományos műszerek vagy készülékek pótalkatrészei, alkatrészei vagy speciális tartozékai vámmentesek, feltéve, hogy ezeket a pótalkatrészeket, alkatrészeket vagy speciális tartozékokat a műszerrel vagy készülékkel egyszerre hozzák be, vagy a későbbi behozatal esetén felismerhető, hogy azok a tudományos műszerhez vagy készülékhez érkeztek. Későbbi behozatal esetén a vámkezelést kérőnek az árunyilatkozaton hivatkoznia kell a tudományos műszer vagy készülék vámkezelési adataira.

                           219. §

(1) A megállapodás E/Melléklete alapján az e mellékletben felsorolt, vakok részére készült tárgyak vámmentesen vámkezelhetők.

(2) A megállapodás E/Melléklet (ii) bekezdésében meghatározott vámáruk vámmentes vámkezeléséhez a vámmentességre feljogosított intézet vagy intézmény vezetőjének nyilatkoznia kell arra vonatkozóan, hogy a vámmentesen vámkezelni kért árut a vakok oktatási, tudományos és kultúrális fejlődésének céljára készítették.

                    (a Tv. 118. §-ához)

                           220. §

(1) A Tv. 118. § (1) bekezdésében meghatározott vámmentesség alkalmazásához be kell nyújtani az ajándékozó nyilatkozatát arra vonatkozóan,hogy a vámáru ellenszolgáltatás nélkül érkezett be.

(2) A Tv. 118. §-ának (2) bekezdésében meghatározott vámmentes vámkezeléshez az intézmény vezetőjének nyilatkoznia kell arra vonatkozóan, hogy a beérkező vámárukata nyilvános gyűjteménybe felvette, és azokat a vámkezeléstől számított öt évig nem idegeníti el, illetőleg az elidegenítés előtt a vámterhet - kamataival együtt - megfizeti.

(3) A Tv. 118. §-ának (3) bekezdésében meghatározott vámmentes vámkezeléshez az intézmény, alapítvány (közalapítvány) vezetőjének nyilatkoznia kell arra vonatkozóan, hogy a beérkező vámárut nyilvántartásba felvette, és azt a vámkezeléstől számított öt évig nem idegeníti el, illetőleg az elidegenítés előtt a vámterhet - kamataival együtt - megfizeti. A vámkezelési kérelemhez csatolni kell az ajándékkénti vagy csereképpen történő beérkezést igazoló okmányt.

(5) A Tv. 118. §-ának (6) bekezdése alapján gyógyszer és gyógyászati segédeszköz csak abban az esetben vámkezelhető, ha a vámáru tulajdonosa (címzettje) igazolja, hogy a gyógy
szerre vagy gyógyászati segédeszközre szüksége van. Ennek igazolására be kell mutatni a kezelőorvos által kiállított igazolást. A vámmentes vámkezelés abban az esetben is elvégezhető, ha nem az áru tulajdonosa (címzettje) használja fel a gyógyszert vagy a gyógyászati segédeszközt, feltéve, hogy az áru tulajdonosa (címzettje) a gyógyszert vagy a gyógyászati segédeszközt ellenérték nélkül átengedi olyan természetes személynek, akinek erre szüksége van. Ebben az esetben a kedvezményezett kezelőorvosa által kiállított igazolást, valamint az ellenérték nélkül történő átengedést igazoló okmányt a vámkezelési kérelemhez csatolni kell.

(6) A Tv. 118. §-ának (8) bekezdésében meghatározott vámmentes vámkezeléshez csatolni kell az ajándékkénti vagy csereképpen történő beérkezést igazoló okmányt.

                    (a Tv. 119. §-ához)

                           221. §

(1) A Tv. 119. § (1) bekezdésében meghatározott vámáru vámmentes vámkezeléséhez be kell nyújtani a külföldi fél igazolását arra vonatkozóan, hogy a vámáru ellenszolgáltatás nélkül érkezett.

(2) A Tv. 119. § (2) bekezdése alkalmazása szempontjából kis értékűnek kell tekinteni az olyan vámárut, amelynek egyedi vagy összértéke a négyezer forintot nem haladja meg.

(3) Vámmentesen csak azt a reklám-és propaganda anyagot lehet vámkezelni, amely a külföldi cég áruinak reklámozására szolgál és cégjelzéssel ellátott. A vámmentes vámkezeléshez csatolni kell a vámkezelést kérő arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy a reklám és propaganda anyagokat belföldön ellenszolgáltatás nélkül szétosztja.

                    (a Tv. 120. §-ához)

                           222. §

A Tv. 120. §-ában meghatározott vámmentesség igénybe vételéhez be kell nyújtani:
 a) igazolást az építmény műemlék, illetve a tárgy műtárgy jellegére vonatkozóan,

b) ellenszolgáltatás nélkül történő beérkezés esetén, az erről szóló igazolás,

c) azt a tényt, hogy a beérkező terméknek hazai gyártása nincs, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium igazolja. 
                    (a Tv. 121. §-ához)

                           223. §

(1) A Tv. 121. §-ának (1) bekezdésében meghatározott vámmentes vámkezeléshez csatolni kell a vámkezelést kérő nyi
latkozatát arról, hogy a bűnjel bűnügyi jogsegély keretében érkezett.

(2) A Tv. 121. §-ának (4) bekezdésében meghatározott vámmentesség csak aszabálysértési hatóság vagy a bíróság jogerős határozata alapján alkalmazható.

                    (a Tv. 122. §-ához)

                           224. §

Az elhalálozott földi maradványait tartalmazó koporsó és a 
hamvait tartalmazó hamvveder vámmentes vámkezeléséhez be kell mutatni - amennyiben nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik - a külföldön működő magyar diplomáciai vagy konzuli képviselet által kiállított hullaszállítási engedélyt, ennek hiányában az illetékes belföldi tisztiorvos által kiadott engedélyt.

                    (a Tv. 123. §-ához)

                           225. §

(1) A Tv. 123. §-ában meghatározott vámmentesség az Afganisztáni Demokratikus Köztársaságból, Bangladesi Népi Köztársaságból, Benin Népi Köztársaságból, Bhutani Köztársaságból, Bissau-Guineai Köztársaságból, Botswanai Köztársaságból, Brukina Fasoból, Burundi Köztársaságból, Comorei Szövetségi Iszlám Köztársaságból, Csád Köztársaságból, Dzsibuti Köztársaságból, Egyenlítői Guinei Köztársaságból, Szocialista Etiópiából, Gambiai Köztársaságból, Guineai Forradalmi Népi Köztársaságból, Haiti Köztársaságból, Jemeni Köztársaságból, Kambodzsából, Kiribatiból, Közép-Afrikai Köztársaságból, Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságból, Lesothó Királyságból, Libériából, Malawi Köztársaságból, Maldiv Köztársaságból, Mali Köztársaságból, Mauritániai Iszlám Köztársaságból, Mozambiki Népi köztársaságból, Myanmari Unióból, Nepáli Királyságból, Niger Köztársaságból, Nyugat-Szamoai Független Államból, Salamonszigetekről, Sao-Tome és Principe Demokratikus Köztársaságból, Sierra Leone-ból, Szomáliából, Szudánból, Tanzán Egyesült Köztársaságból, Togo Köztársaságból, Tuvaluból, az Ugandai Köztársaságból, Vanuatu Köztársaságból, Zaire Köztársaságból, Zambiai Köztársaságból, valamint a Zöld-foki Köztársaságból származó és közvetlenül az említett országokból vásárolt vámárukra vonatkozik.

(2) A közvetlen vásárlást engedélyköteles áruk tekintetében a behozatali engedéllyel, más áruk tekintetében a számlával, a külkereskedelmi szerződéssel vagy más hiteltérdemlő módon lehet igazolni.

(3) A vámmentes vámkezeléshez a Tv. 17. §-ában meghatározottak szerinti származási bizonyítványt kell benyújtani.

                    (a Tv. 126. §-ához)

                           226. §

A Tv. 1. § 19) pontjában meghatározott vámteher megfizetési kötelezettség a Tv. 15. §-ában meghatározott más vámjellegű fizetési kötelezettségeket is magában foglalja.

                           227. §

A Tv. 126. § (2) bekezdésének f) pontjában foglalt rendelkezés alapján vámfizetésre kötelezett az, aki nem nyílt árusítású üzletből olyan árut vásárol vagy más módon megszerez, amelynek jellegéből, jelzéséből vagy az árura vonatkozó egyéb körülményekből nyilvánvalóan megállapítható, hogy az áru külföldi származású, ennek ellenére nem győződik meg arról, hogy annak a belföldi forgalom számára való vámkezelése megtörtént-e, illetőleg, hogy az után a vámterhet megfizették-e.

                           228.§

A Tv. 126. § (5) bekezdésének alkalmazása esetén az egyetemleges felelősség alapján egy vámáru után valamennyi vámfizetésre kötelezett a teljes vámteherrel tartozik, s mindegyiküktől a teljes összeg követelhető mindaddig, amíg azt valamelyikük, vagy közösen ki nem egyenlítik.

                    (a Tv. 129. §-ához)

                           229. §

(1) A vámteher megállapításának alapja a vámáru értéke és mennyisége. Megállapításakor - a Tv. 129. § (2) bekezdésében foglaltak kivételével - a vámárunak az árunyilatkozat elfogadásának napján fennálló jellegét kell alapul venni.

(2) A vámterhet - ha a vámhivatal adminisztratív vámvizsgálatot tartott - az árunyilatkozat elfogadásának napján, egyébként a vámkezelés céljából megtartott vámvizsgálat napján kell kiszabni.

                    (a Tv. 130. §-ához)

                           230. §

(1) Az aktív feldolgozási eljárás és az ideiglenes behozatali vámkezelés esetében a vámmal együtt az általános forgalmi adót és a fogyasztási adót nem kell kiszabni. Ezen adók kiszabására csak akkor kerülhet sor, ha a vámáru belföldi forgalom számára való vámkezelését kérik, vagy a vámhivatal az elszámolási határidőig el nem számolt vámáru vámterheinek megállapítása,beszedése iránt intézkedik.

(2) Amennyiben az elfogadott árunyilatkozatot a vámhivatal a Tv. 55. §-ának (6) bekezdése alapján visszautasította, a vámteher kiszabásának szempontjából a benyújtandó új árunyilatkozat elfogadásának időpontját kell figyelembe venni.

                           231. §

(1) Az aktív feldolgozásban vámkezelt vámáru feldolgozása során keletkezett hulladékra és melléktermékre vonatkozó 
vámterhet saját vámtételének alapulvételével kell megállapítani.

(2) Passzív feldolgozásból visszahozott vámáru esetében külföldi anyagnak kell tekinteni a visszahozott áru csomagolására, kiszerelésére szolgáló anyagokat is, az árunak a szállítás ideje alatt megóvására szolgáló csomagolóanyagok kivételével.


                    (a Tv. 132. §-ához)

                           232. §

(1) A vámkiszabást tartalmazó határozatot úgy kell a vámfizetésre kötelezett(ek) részére kézbesíteni vagy átadni, hogy annak átvétele és az átvétel időpontja hitelt érdemlően igazolt legyen (tértivevénnyel vagy a vámhivatali példányon az átvevőnek az átvételt igazoló aláírásával).

(2) A Tv. 132. § (1) bekezdésében foglaltakat kell alkamazni a vám helyesbítése során kiszabott vám közlésére is.

                    (a Tv. 133. §-ához)

                           233. §

A vámhivatalnak a vámkezeléskor az ügyfél részére átadandó pénzforgalmi nyomtatványon fel kell tüntetnie a vámfizetésre kötelezett nyilvántartási számát, az árunyilatkozat azonosító számát, több vámkezelésre történő együttes befizetés 
esetében az ezekről készült terhelési összesítő azonosító számát, valamint jogcímenként részletezve a fizetendő összegeket. A befizetés céljára szolgáló pénzforgalmi nyomtatványok (átutalási postautalvány, átutalási megbízás) egyéb adatait a vámfizetésre kötelezett köteles kitölteni.


                           234. §

(1) Avám- és pénzügyőrség által kezelt államháztartási bevételi számlák vezetési rendjét a pénzügyminiszter rendeletben állapítja meg.

(2) A vámhatóság által vezetett államháztartási bevételi számlák pénzforgalmi jelzőszámát és megnevezését az országos parancsnokság a Pénzügyi Közlönyben teszi közzé.

(3) A kereskedelmi forgalomban befizetésre kerülő vámterhet a számlavezető vámszervnél vezetett számlákra, míg a természetes személyek által megfizetésre kerülő vámterheket kereskedelmi és nem kereskedelmi forgalomban is a területi parancsnokságok vámbevételi számlájára kell befizetni.

(4) Az államháztartási számlák kettős könyvvitelére vonatkozó számlakeretet a21. számú melléklet tartalmazza.

                           235. §

(1) A számlavezető vámszerv a vámhivatal értesítésének kézhezvételétől számított kettő napon belül köteles az azonna
li beszedési megbízást a vámfizetésre kötelezettek  számlája ellen benyújtani.


(2) A vámterhek beszedéséről a számlavezető vámszerv a beszedéstől számított kettő munkanapon belül köteles értesíteni a vámhivatalt. A vámhivatal ez alapján megszünteti a Tv. 62. § (1) bekezdésének c) pontján alapuló vámraktározást, s az esedékes költségtérítés megfizetése után a vámkezelés megtörténtéről szóló igazolást a vámfizetésére kötelezettnek kiadja.

(3) A Tv. 133.§ (1) bekezdésében meghatározott azonnali vámfizetés esetében az esedékes vám megfizetésének elmulasztása miatt a számlavezető vámszerv akkor bocsát ki azonnali beszedési megbízást, ha a vámáru után esedékes vámteher, a törvényes zálogjog alkalmazásával nem biztosítható.

(4) Amennyiben a Tv. 133.§ (5) bekezdésében meghatározott halasztott vámfizetésre jogosult nem teljesíti határidőben a fizetési kötelezettségét, a számlavezető vámszerv soron kívül értesíti az országos parancsnokságot, amely haladéktalanul intézkedik a tartozás beszedése és az engedély visszavonása  iránt.

                     (A Tv. 134.§-ához)

                           236. §

(1) A Tv. 134. §-ának alkalmazásában   termelőeszköz alatt a Tv. 100. §-ának (3) bekezdésében meghatározottakat kell érteni.

(2) Amennyiben a vámhivatal természetes személy részére nem kereskedelmi fogalomban,ellenszolgáltatás nélkül beküldött ajándékküldeményekkel kapcsolatban fizetéshalasztást vagy

részletfizetést engedélyez, erről határozattal köteles rendelkezni.

                           237. §

Ha a Tv. 135. §-ának (1) bekezdése alapján a részletfizetési kedvezmény visszavonásra kerül, a hátralékos vámteher és az esedékes, a Tv. 143. §-a alapján felszámítható kamat beszedése iránt a vámhivatal intézkedik.

                           238. §

(1) A számlavezető vámszerv a kereskedelmi forgalomban kiszabott vámterhet az alábbi bevételi számlákon kezeli:

a) vámbevételi számlán írja elő és számolja el

1. a vámot,
2. a vámmal együtt szedendő díjakat,
3. a vámkezeléskor érvényesítendő, az állam javára teljesítendő, jogszabályon alapuló kötelező jellegű befizetésket, (kamat, vámbírság stb.),
4. az elkobzott,valamint a központi költségvetés javára ellenszolgáltatás nélkül felajánlott vámáru költségek levonása utáni ellenértékét;

b) illetékbevételi számlán írja elő és számolja el a  statisztikai illetéket;

c) adóbevételi számlán írja elő és számolja el

1. a fogyasztási adót,
2. az általános forgalmi adót;


d) elkülönített számlán kezeli a késedelmi pótlékot;

e) VPOP Gazdálkodási bevételi számlán írja elő és számolja el

1. a szemledíjat,
2. a költségtérítést,
3. kiszállási díjat,

(2) A területi parancsnokságok vámbevételi számlájára kerül befizetésre és azon számolandó el a természetes személyek által befizetett vámteher.

(3) Amennyiben a vámfizetésre kötelezett fizetési kötelettségét nem a megfelelő, hanem a vámhatóságnál vezetett más számlára utalta át,  a számlavezető vámszerv hivatalból köteles a befizetés körülményeit tisztázni, és a szükséges számla-átvezetést elvégezni.

                     (A Tv. 137. §-ához)

                           239. §

(1) A vámárunak a vámteher kiszabásakor megállapított vámértéke akkor nem felel meg a valóságos vámértéknek, ha pl.


a benyújtott számla végösszegét helytelen egységár befolyásolta, ha a számla adatainak a GATT Értékegyezmény 8. cikkében foglaltak szerinti kiigazítása elmaradt, ha az előkalkulált fuvarköltség és a tényleges fuvarköltség egymástól 20 %-ot meghaladó mértékben tér el.

(2) Amennyiben a helyesbítés kérelemre történik, a Tv. 52. §-ának (2), (3) bekezdésében foglaltakat alkalmazni kell.

                           240. §


(1) A vámterhet visszatéríteni az ügyfél erre irányuló kérelme alapján lehet. A kérelemhez mellékelni kell a Tv. 138. §-ában meghatározott feltételek igazolására szolgáló okmányokat (alapvámkezelés vámokmánya, kiléptetés igazolása, szavatossági, jótállási igény fennállására vonatkozó okmányok, stb.), továbbá a vám megfizetését igazoló bizonylatot.

(2) A Tv. 138. § (1) bekezdésének c) pontja alkalmazásában kedvezőbb vámtételnek kell tekinteni a Vámtarifa I. jelzésű hasábjában megállapított, vagy külön jogszabályban kihirdetett szerződéses vámokat, illetve a tarifális és vámjogi kedvezmények vámtételeit. Azon a jogcímen azonban, hogy a vámkezelt vámáru más vámtarifaszám alá osztályozandó, és ezért az alkalmazottnál kedvezőbb vámtétel alá tartozna, vámvisszatérítési igényt formálni nem lehet. Ez esetben rendes jogorvoslati úton kell az igényt érvényesíteni.

(3) A Tv. 138. § (1) bekezdésének d) és e) pontjai szerinti vámvisszatérítés esetében a kérelemhez a kiszállítás tényét igazoló okmányokat, továbbá az anyagfelhasználási kimutatást is csatolni kell. A d) bekezdés 1. pontja alkalmazásában az importőrtés az exportőrtazonosnak kell tekinteni felszámolással létrejött jogutódlás esetén is.

(4) A Tv. 138. § (1) bekezdés d) pont 3. alpontjának alkalmazásánál az exportőr által bemutatott - az importárura vonatkozó - olyan számla fogadható el, amelyből kitűnik, hogy az importáru után a vámterheket megfizették.


(5) A vámterhet visszatéríteni csak abban az esetben lehet, ha azt a vámfizetésre kötelezett ténylegesen megfizette. Ennek igazolása a (2) bekezdésben foglaltaknak megfelelően az alábbiak szerint történhet:

a) azonnali vámfizetésre kötelezett esetében a vámkezelésről kiadott igazolás, amelyben a fizetés teljesítése is szerepel;

b) halasztott vámfizetés esetében az árunyilatkozat ügyfél birtokában levő példánya, a fizetési kötelezettség teljesítését igazoló napi folyószámla kivonat, vagy más pénzforgalmi bizonylattal együtt.

(6) A vámhivatal a (6) bekezdés alattiaknak az ügyfél által való igazolásától eltekinthet, ha a vámvisszatérítés fennállásának lehetőségét a saját adatai alapján állapítja meg.

         Vámvisszatérítés egyszerűsített eljárásban 
                          241. §

(1) Az országos parancsnokság kérelemre engedélyezheti az exporttermékbe beépítés címen a vámvisszatérítés egyszerűsített eljárását.

(2) Az egyszerűsített eljárást olyan ipari termelést folytató, halasztott fizetési engedéllyel rendelkező gazdálkodó szervezet kérheti, amely

a) az exportra termeléshez szükséges alapanyagot vagy félkész terméket saját számlás ügylet keretében importálja, és


b) a behozatali, valamint a kiviteli vámkezeléseket azonos vámhivatalnál kéri, továbbá

c) az exporttermékbe beépített import utáni vámvisszatérítés összege negyedévenként meghaladja az ötven millió forintot.

(3) Az egyszerűsített eljárás szerint

a) az engedéllyel rendelkező havonta kérheti az exportált termékbe beépített importáruk után fizetett vám, vámke
zelési díj és statisztikai illeték visszatérítését. A kérelemnek az importáru megnevezését, a vámkezelés tételszámát, a befizetett vám, vámkezelési díj és statisztikai illetékösszegét, az exportáru megnevezését és a    tételszámát, a vámkezelés időpontját, valamint az exportáru értékét kell tartalmaznia;

b) a kérelmet az engedéllyel rendelkező személy gazdasági igazgatója (főkönyvelője) írja alá, a kérelemhez nem kell csatolni az a) pontban írt vámkezelések okmányait;

c) a vámhivatal a kérelem okmányszerű ellenőrzése után intézkedik a vámvisszatérítés iránt;

d) a vámhivatal évente legalább egy alkalommal részletes ellenőrzést folytat az egyszerűsített vámvisszatérítési eljárás keretében visszatérített vám jogszerűségének vizsgálatára.

(4) Vegyipari és gyógyszeripari termék esetén a gyártási folyamat során felhasznált, de a termékbe be nem épülő alap-, adalék- és segédanyagok után is engdélyezhető a vámvisszatérítés. Ebben az esetben az (1) bekezdés szerinti 
kérelemhez be kell mutatni a technológiai anyagfelhasználási normát is. Az országos parancsnokság az engedélyben állapítja meg az ezen anyagokra visszatéríthető összeg százalékos mértékét.

(5) Az országos parancsnokság visszavonja az engedélyt, ha az engedéllyel rendelkező az abban foglalt feltételeknek nem tesz eleget.Ilyen esetben új engedély csakkét év eltelte után adható.

                    (a Tv. 139. §-ához)

                           242.§

(1) A megállapított vámteher elengedésekor minden esetben, a vámteher mérséklésekor pedig ha az elengedett rész a megállapított  tartozásötven százalékát meghaladja, a vámhivatalnak elő kell írnia a Tv. 139. §-ának (3) bekezdése szerinti elidegenítési korlátozást.

(2) A vámhivatal a kérelmezőt akkor szólítja fel a vámteher mérséklési vagy elengedési kérelmében felhozott indokainak igazolására, ha a kérelemből a Tv-ben meghatározott feltétel fennállása egyértelműen nem állapítható meg. Igazolásul elfogadható a közös háztartásban élők munkabérének, nyugdíjának, ellátásának, jövedelmének összegére vonatkozó igazolás, és egyéb, a kérelmező anyagi helyzetét, gazdálkodási adatait tanusító okmány.

                    (a Tv. 142. §-ához)

                           243. §

(1) A Tv. 142. §-ának (2) bekezdésében meghatározott bírságot a vámhiányt megállapító határozatban kell előírni. A 
bírság a határozat jogerőre emelkedését követő napon válik esedékessé.

(2) A Tv. 142. §-ának (3) bekezdésében meghatározott bírság összegét a vámhatóság az eset összes körülményének mérlegelésével állapítja meg. A bírságot úgy kell kiszabni, hogy igazodjék a cselekmény súlyához, az elkövetés körülményeihez.

(3) A Tv. 142. §-ának (8) bekezdésében meghatározott körülmények vizsgálatánál Tv. 139. §-ának (1) - (2) bekezdésében foglalt szempontokat kell figyelembe venni.

(4) Nincs helye a bírság elengedésének, mérséklésének, ha a vámhiány a vámteher megállapításához szükséges adatok eltitkolásával, meghamisításával vagy egyéb rosszhiszemű magatartással függ össze.

                    (a Tv. 143. §-ához)

                           244. §

(1) A Tv. 143. §-ának (3) bekezdésében említett kamatot, - haannak érvényesítésére a Tv. 73.§-ának (4) bekezdése alapján került sor - a vámhivatal visszatéríti, ha a vámáru után fizetendő vámterhet a Tv. 138. § (1) bekezdésének b) pontja alapján visszatérítette.

(2) Amennyiben a vámhatóság terhére keletkezik kamatfizetési kötelezettség, a számlavezető vámszerv - a késedelmes napok kimutatásával - számla kiállítása mellett hivatalból utalja át az ügyfélnek a visszatérítendő vagy visszafizetendő öszeggel együtt a kamatot is.


                    (a Tv. 144. §-ához)

                           245. §

(1) A vámkezelési díjat a vámárunak a belföldi forgalom számára való vámkezelésekor, illetve aktív feldolgozási és ideiglenes behozatali eljárásban történő vámkezelésénél kell kiszabni.

(2) A vámkezelés díja - a Tv. 144. §-ának (2) bekezdésében foglaltak kivételével - a vámérték kettő százaléka. A vám-
kezelési díjat a vámkezelésről szóló határozatban kell előírni.

(3) Passzív feldolgozásból visszahozott áruk esetében a Tv. 30. §-ának (1) bekezdésében meghatározott vámérték alapulvétlével kell a vámkezelési díjat kiszabni és beszedni.

(4) A Tv. 144. § (3) bekezdésébenmeghatározott fizetési mentesség nem áll fenn, ha a vám kiszabására azért nem került sor, mert a vámárut a vámtarifa szerint 0 %-os vámtétellel kell vámkezelni.

(5) A Tv. 144. §-ának (5) bekezdésében foglaltakat a Kormány határozata alapján a pénzügyminiszter által meghatározott eljárás szerint hajtja végre a vámhatóság.

                    (a Tv. 145. §-ához)

                           246. §

(1) A Tv. 145. §-ának (2) bekezdésében előírt vámlaboratóriumi díjat az érintettnek a vámlaboratórium által kiadott


számla szerint kell átutalnia vagy postautalvány felhasználásával megfizetnie.

(2) Kereskedelmi forgalomban a szemledíjat a vámkezelést kérőnek vagy az eljárást kérőnek VÁM-bélyeg felhasználásával kell a Vámkezelési Bejelentés vámhivatali példányán
megfizetnie. Az eljáró vámhatóság a Vámkezelési Bejelentés ügyfél példányán igazolja a szemledíj megfizetését. A vámbélyeg megvásárolható a vámhivatalnál készpénzért, vagy a területi parancsnokságnál átutalással.

(3) Amennyiben az ügyfél a vámkezelés időpontjában nem rendelkezik a szükséges mennyiségű bélyeggel, a vámkezelést végző a Vámkezelési Bejelentően felhívja a figyelmét arra, hogy köteles a szemledíjat a következő munkanapon a vámhivatalban megfizetni.

(4) Amennyiben az ügyfél a szemledíjat nem téríti meg, azt a vámhivatal határozattal írja elő. 
(5) Meghiúsult eljárás esetén - amennyiben a szemledíj összegét az ügyfél vitatja, az esetről jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek tartalmaznia kell a vámkezelés elmaradásának okát és a várakozás idejét (óra perctől - óra percig). A szemledíj összegéről a jegyzőkönyv alapján a vámhivatal határozattal dönt.

(6) A vámkezelést kérőnek vagy megbízottjának kell valószínűsítenie, hogy a kért vámkezelés késedelme, vagy a meghiúsulását eredményező körülmény nem neki felróhatóan következett be.

(7) A közúti járművek vámzár alatt történő nemzetközi árufuvarozásra való alkalmassági vizsgálatáért fizetendő költ
ségtérítést az eljárástlefolytató és az engedély kiadását végző vámhivatal Nyugta-Ellennyugta felhasználásával szabja ki és szedi be.

(8) Az ideiglenesen megnyitott határátkelőhely esetében a költségtérítést a külön megállapodásban meghatározott módon kell megfizetni. A vámáru kísérése esetén a vámhivatal az esedékes összeget Nyugta-Ellennyugtán vételezi be.

(9) A Tv. 145. §-ának (11) bekezdésében meghatározott költségtérítést akkor kell a vámmal együtt megfizetni, ha a vámraktárból való kitárolás belföldi forgalom számára való vámkezeléssel történik, vagy a vámárut a vámhivatal értékesíti. Amennyiben a vámárunak a vámraktárból való kitárolása olyan további vámkezelés mellett történik, amely közvetlen vámfizetéssel nem jár (pl. aktív feldolgozás, kiviteli ellenőrzés) a költségtérítést a vámárunak a vámraktárból való kitárolása előtt meg kell fizetni. Ilyen esetben a költségtérítés mellett raktárdíjat felszámítani nem lehet.

                    (a Tv. 146. §-ához)

                           247. §

(1) Szóban előterjesztett vámkezelési kérelemnek minősül a Tv. 52. §-ának (4) és (5) bekezdésében meghatározott árunyilatkozat.

(2) A Tv. 146. §-ának (6) bekezdésében meghatározott ügyintézési határidő meghosszabbítására csak rendkívül indokolt
esetben, így különösen az ügy bonyolultsága, a bizonyítékok, a döntéshez szükséges iratok beszerzésének időbeli elhúzódása miatt kerülhet sor. 

                    (a Tv. 147. §-ához)

                           248. §

(1) Amennyiben az írásbeli árnyulatkozaton alkalmazott igazolás (záradék) nem tartalmazza azokat a tartalmi követelményeket, amelyeket az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 43. §-a előír, a vámhivatalnak a döntését külön, alakszerű határozattal kell meghoznia.

(2) A Tv. 147. §-ának (1) bekezdésében nem említett esetekben a vámhivatal a döntését az okmányon vagy  az iraton történő feljegyzéssel,záradékolással hozza meg.

                    (a Tv. 148. §-ához)

                           249. §

(1) A jogorvoslati eljárás során a vámteher kiszabását és bevételezését mellőzni kell, ha az

a) nem kereskedelmi forgalomban a 200 Ft-ot,
b) kereskedelmi fogalomban az 500 Ft-ot

nem haladja meg.

(2) Az utóellenőrzés során - ha a módosított határozat is jogsértő - az újabb módosító határozat ellen a rendes jogorvoslattal lehet élni.



                  (a Tv. 149-153. §-aihoz)

                           250. §

(1) A vámigazgatási ügyekben hozott határozat végrehajtása iránt - az ingatlanvégrehajtás kivételével a Tv. 149.§ (1) bekezdésében meghatározott szerv intézkedik. 
(2) A végrehajtási eljárást - amennyiben a vám megfizetésére a Tv. rendelkezései szerint többen egyetemlegesen kötelezhetők - valamennyi fizetésre kötelezettel szemben egyidejűleg meg kell indítani.

(3) A Tv. 150. §-ának (1) bekezdésében meghatározott végrehajtást a vámhivatal jelentése alapján a számlavezető vámszerv rendeli el,és kíséri figyelemmel annak eredményességét.

(4) Amennyiben az azonnali beszedési megbízás, illetvetermészetes személy esetében a letiltás nem vezet eredményre, a számlavezető vámszerv a vámhivatalt haladéktalanul tájékoztatja. A vámhivatal a tájékoztatás alapján a végrehajtást kiterjeszti az adós ingó vagyonára.

(5) Ha az ingóvégrehajtás eredménytelen, vagy abból a tartozás nem egyenlíthető ki, és a fizetésre kötelezettnek van ingatlan vagyona,a vámhivatal javaslatot tesz a területi parancsnokságnak az ingatlanvégrehajtás megindítására.

(6) A területi parancsnokság az ingatlanvégrehajtást a Tv. 151. §-ának (3) bekezdésében foglaltak figyelembevételével határozatban rendeli el.


                    (a Tv. 154. §-ához)

                           251. §

(1) A Tv. 154. §-ának (1) bekezdésében foglaltakon túl törölni kell a kiszabott vámterhet

a) ha a vámárut a vám kiszabását követően az állam részére ellenszolgáltatás nélkül felajánlották és azt a vámhivatal elfogadta,
b) a jogellenesen belföldi forgalomba hozott áruk után, ha a bíróság jogerős ítéletében vagy végzésében az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezést a jogellenesen belföldi forgalomba hozott áru teljes értékének megfelelő összegben állapította meg. Ha a bíróság által megállapított összeg kevesebb, mint a jogellenesen forgalomba hozott áru értéke, az elkobzás alá eső érték összegével a vámkiszabás alapját csökkenteni kell, és a különbözet után esedékes vámot törölni kell,
c) ha afizetési halasztásban vagy részletfizetési kedvezményben részesített vámárura a Tv. 138. § (1) bekezdésének a) pontja alapján vámvisszatérítési igény keletkezik, a még meg nem fizetett vám erejéig,
d) elkobzott vámáru esetében, amennyiben az értékesítésből befolyt összeg nem fedezi a kiszabott vámteher összegét,
e) a vámterhet megállapító vámhatóság törölheti a 100 Ft-ot meg nem haladó vámtartozást, ha a tartozás nyilvántartása, a behajtása érdekében szükséges intézkedés megtétele a tartozással arányban nem álló költségeket eredményezne. Az így törölt tételekről a vámhatóság külön nyilvántartást köteles vezetni.

(2) Ismeretlen tettes által jogellenesen forgalomba hozott vámárunak kell tekinteni azt a vámárut, amelyet ismeretlen 
személy eltulajdonított, de az ügyben a nyomozást az illetékes nyomozóhatóság eredménytelenség miatt (a tettes és az áru sorsának tisztázása nélkül), megszüntette. Ilyen esetben - ha az alkalmazott vámkezelés vámteher kiszabással, illetőleg beszedéssel nem járt, - a vámterhet az ismeretlen vámfizetésre kötelezett terhére határozattal ki kell szabni, és egyidejűleg intézkedni kell a vám törlésére. Amennyiben az ellopott vámáru az elévülési időn belül megkerül, annak vámjogi sorsát az általános szabályok szerint kell rendezni.

(3) Az (1) bekezdés b) pontja  esetében a vámtartozás törlése hivatalból a bíróság jogerős ítéletének (végzésének) a nyomozóhatóság részére történő megküldése után, vagy kérelemre a végzés vagy ítélet becsatolásával történik. A vámfizetésre kötelezettel határozatban kell közölni a vámtartozás összegét.

(4) A vámtartozás törlését közölni kell a vám megfizetésére egyetemlegesen kötelezettekkel is.

(5) Téves törlés esetén, vagy ha a tartozás behajthatóvá válik, azt újból elő kell írni, és végrehajtása iránt intézkedni kell.

                    (a Tv. 156. §-ához)

                           252. §

(1) Az adatvédelmi kötelezettség keretében biztosítani kell, hogy az adatokhoz, információkhoz csak az intézkedésre, felhasználásra jogosultak jussanak hozzá. A betekintési jog alkalmazásának módját, az intézkedés és felhasználás rendjét az illetékes szerv vezetője határozza meg.

(2) Nem minősül vámtitoknak az ügyfél olyan tevékenységével kapcsolatos adat, amely a jogszabályok megsértésével, tisztességtelen gazdasági magatartásával, illegális pénzügyi, vagyoni érdekeivel kapcsolatos.

(3) Vámtitoknak a kereskedelmi fogalomban különösen az ügyfél külföldi gazdasági kapcsolataira, árubeszerzési forrásaira, az általa vett vagy eladott áruk árára, a külföldi által számára adott engedményekre, kedvezményekre, az általa külföldi partnerek részére  adott hasonló kedvezményekre, esetleges fizetési nehézségeire, vámtartozására vonatkozó és egyéb hasonló adatokat, illetve olyan információkat kell tekinteni, amelyekből ilyen adatok egyértelműen megállapíthatóak.

(4) A Tv. 156. §-ának (2)-(3) bekezdésében szereplő külkereskedelmi statisztika számára szükséges adatok körét, ellenőrzési szempontjait, az adatfeldolgozást, valamint az adatátadás tartalmát, formáját, módját és gyakoriságát a
külkereskedelmi statisztikáért felelős szervezet határozza meg a külkereskedelmi termékforgalmi statisztika módszertanában.

(5) A Tv. 156. §-ának (3) bekezdésében felsorolt közigazgatási szervek folyamatos adatigénylésben határozzák meg a törvényben felsorolt célok érdekében általuk rendszeresen igényelt adatok körét, formáját, az adatátvétel módját és gyakoriságát, az adatok átviteléért, felhasználásáért és cél  megvalósulása után az egyedi adatok megsemmisítéséért felelős szervezeti egységet, munkaterületet vagy személyt.

(6) Az egyedi célokra esetenként szükséges adatoknak az arra jogosult szervezetek részére történő szolgáltatása csak cégszerű aláírással ellátott írásbeli kérelem alapján tör
ténhet. A kérelemnek tartalmaznia kell az adatkérés célját, az adatcsoport pontos meghatározását, az átvételre jogosult kijelölt munkatárs nevét, szükség esetén postacímét.

(7) Az (5) - (6) bekezdésben meghatározott adatátadás rendje:

a) papíron vagy mágneses adathordozón adott információ esetén az adatátadás átvételi elismervény ellenében történik az igénylő igazolt megbízottjának, vagy tértivevénnyel postázható. Az elismervénynek tartalmaznia kell a kérelemrevagy ismétlődő adatszolgáltatás esetén a folyamatos adatigénylés megfelelő részére való hivatkozást, az átadás-átvétel időpontját, az átadó és átvevő aláírását;

b) közvetlen adatátviteli vonalon történő adatátadás esetén az adatátvitelt jogosultsághoz és jelszóhoz kell kötni. Az adatátadásokról (lekérdezésekről) automatikusan naplót kell készíteni. Az átvitelt kódolt (azonosíthatatlan) formában kell elvégezni.

(8) Vámtitkot, államtitkot tartalmazó információ szóban, telexen, telefaxon, telefonon nem adható ki még a jogosult számára sem.

(9) Az átadott információkat a kérelemtől eltérő céllal felhasználni csak az adatszolgáltatásra, adatigénylésre vonatkozó szabályok megtartásával, újabb kérelem alapján, újabb hozzájárulással lehet.

(10) A vámtitoknak a (4) - (5) és (9) bekezdésben foglaltak esetében történő felhasználását a vámtitkot képező adatokkal rendelkező vámszerv vezetője engedélyezheti. Közérdekű adat kiadását a vámhatóság nem tagadhatja meg.

(11) Az ügyfelek részére információk szolgáltatása az alábbiak szerint történhet:
a) az ügyfél jogosult a saját külkereskedelmi forgalmára vonatkozó információ lekérésére;
b) az ügyfél akkor jogosult más ügyfelekről információ kérésére, ha az érdekelt cégszerű aláírással ellátott írásos hozzájárulásával rendelkezik, amelyben pontosan meghatározott az átadható adatkör;
c) az ügyfél jogosult olyan összesített adatok lekérésére, amelyek kiadása nem sért államérdeket és nem képez vámtitkot. Ilyen adatok az egyes termékek, a termékcsopor
tok külkereskedelmi forgalmára vonatkozó összesített, illetve származási, rendeltetési vagy szerződő országok szerint részletezett mennyiség, statisztikai (határparitásos) érték és átlagár adatok. A termékcsoport nem jelentheti a teljes terméknomenklaturát.

(12) A (11) bekezdésben meghatározott információ-szolgáltatás költségtérítés ellenében történik. A költség magában foglalja a lekérdezési eljárás kidolgozásának és végrehajtásának, az információ expediálásának szellemi és számítógéphasználati költségeit,  valamint az információhordozó anyagköltségeit vagy az adatátviteli vonal használati díját.

                    (a Tv. 157. §-ához)
                           253. §

Az adatkezelési rendszernek teljesíteni kell az alapvető adatbiztonsági és adatvédelmi követelményeket. A biztonsági 
másolatok mentési és őrzési rendjéről, valamint a hozzáférési jogok meghatározásáról az országos parancsnok \"Adatbiztonsági és adatvédelmi szabályzat\"-ban rendelkezik. Az adatokhoz való hozzáférési jogok meghatározása munkakör, beosztás, illetve egyes esetekben rendfokozat szerint történhet. Az adatkezelési rendszer felépítése és működése szolgálati titokként kezelendő.

                    (a Tv. 158. §-ához)

                           254. §

A vámfizetésre kötelezett, valamint a vámeljárásban szereplő, adószámmal rendelkező minden magyar résztvevő azonosí
tása adószámmal történik. Az adószámot a vámkezelést kérőnek okmánnyal igazolni csak akkor szükséges, ha az a vámhatóság törzsállományában még nem szerepel.

                    (a Tv. 159. §-ához)

                           255. §

(1) A Tv. 159. §-a értelmében a nyilvántartó rendszernek dokumentálnia kell minden, a vámáruval, áruval kapcsolatos történést, tevékenységet és folyamatot.

(2) Az (1) bekezdéshez biztosítani kell:

a) az árunyilatkozat és egyéb okmányok adatainak az elévülésig történő megőrzését,
b) az adatok, okmányok, határozatok visszakereshetőségét,
c) az alapeljárás és a kapcsolódó utólagos eljárások mindenkori állapotának és a változásának követhetőségét.

(3) A naplók és nyilvántartások felsorolását a 22. számú melléklet tartalmazza.

                  (a Tv. 162-173. §-ához)

                           256. §

(1) Az országos parancsnokság végzi az átfogó, hosszabb időszakra vonatkozó vámeljárások utólagos ellenőrzését

a) azokban a kiemelt ügyekben, amelyekre vonatkozóan az országos parancsnok így rendelkezik;

b) a vámérték és ezzel összefüggő ügyekben;

c) a származási szabályok alkalmazásának vizsgálata tekintetében;

d) ha az adott személy utólagos ellenőrzését több területi parancsnokság illetékességi területén levő telephelyén is el kell végezni, vagy a vizsgált személy ellenőrizendő vámkezeléseit több területi parancsnokság felügyelete alatt álló vámhivatal végezte;

e) ha erre a vámhivatal vagy a területi parancsnokság parancsnoka kizárás miattvagy más indokolt esetben felkéri.

(2) A területi parancsnokságvégzi az illetékességi területén működő szervezeteknél és személyeknél az átfogó, hosszabb időszakra vonatkozó vámeljárások utólagos ellenőrzését, az (1) bekezdésben foglaltak kivételével.

(3) A vámhivatal végzi az általa végzett vámkezelések utólagos ellenőrzését.


                           257. §

(1) Felszámolás vagy végelszámolás esetében az utóellenőrzést teljeskörűen le kell folytatni, és pontosan meg kell állapítani az eljárás alatt álló gazdálkodó szerv vámmal kapcsolatos fizetési kötelezettségeit. Amennyiben az utóellenőrzést az Állami Számvevőszék, vagy a pénzügyminiszter
rendeli el, az utóellenőrzésnél az általuk megállapított szempontokat kell elsődlegesen figyelembe venni.

(2) A Tv. 164. §-ában foglaltak alapján az ellenőrzés ésaz utóellenőrzés kiterjed minden olyan tevékenységre, amelynek ellenőrzése a Tv. rendelkezései szerint a vámhatóság hatáskörébe tartozik.

(3) A vámhatóságok által végzett utóellenőrzéseket, azok szükségességét és gyakoriságát összehangoltan kell megállapítani. Ennek érdekében az országos parancsnokság az utóellenőrzések végrehajtására- a vonatkozó jogszabályok rendelkezéseit figyelembe véve - irányelveket adhat ki.

                           258. §

(1) Az utóellenőrzést akkor nem kell előzetesen bejelenteni, ha az utóellenőrzésre olyan információk alapján kerül sor, amelyekből a vámhatóság alaposan feltételezheti, hogy az ellenőrzött személy a vámigazgatási eljárással vagy vámterhekkel kapcsolatban jogsértő cselekményeket követett el.

(2) Az utóellenőrzésről az érdekeltet akkor is értesíteni kell, ha az értesítés nem előzetes bejelentéssel történik. Ilyen esetben az írásbeli értesítést az ellenőrzés megkezdésekor kell az ellenőrzött részére átadni.

(3) Az ellenőrzésről szóló értesítést az ellenőrzött részére az átadás időpontjának feltüntetése mellett, az átvétel elismertetésével kell kézbesíteni.

(4) Az utóellenőrzést végző vámhatóság parancsnoka dönt abban a kérdésben, hogy az utóellenőrzésről az érdekeltet előre értesítik vagy nem.

(5) Az utóellenőrzésről szóló értesítésnek tartalmaznia kell:

a) az ellenőrzést végző vámhatóság megnevezését, iktatószámát;

b) az ellenőrzött személy,gazdálkodó megnevezését;

c) a vizsgálat célját, témakörét és azt az időszakot, amelyre a vizsgálat irányul;

d) azokat a jogszabályokat, amelyeken az ellenőrzés alapul;

e) az ellenőrzés megkezdésének, tervezett befejezésének időpontját és figyelmeztetést az f) pontban és a Tv. 168. § (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségre;

f) az utóellenőrzésben való közreműködésre és annak technikai feltételei biztosítására való felhívást;

g) a vámhatóság vezetőjének aláírását, a vámhatóság bélyegzőlenyomatát és a keltezést.

                           259. §

(1) Az utóellenőrzés alkalmával a jegyzőkönyvben rögzített 
megállapításokat igazoló, bizonyító okmányokat, könyveket, nyilvántartásokat stb. kell elsősorban bevonni. Az okmányokról az ellenőrzött kérelmére akkor kell másolatot hagyni, ha a másolatok elkészítésének feltételeit az ellenőrzött saját költségére biztosítja.

(2) Az utóellenőrzésről szóló értesítésben megjelölt vizsgálati időtartamra vonatkozóan az ellenőrzött az értesítés átvételének időpontjától az ellenőrzésről készült jegyzőkönyv átvételének napjáig helyesbítést, módosítást, vámvisszatérítést, vámelengedést vagy mérséklést, vagy más olyan eljárást, amely a vámteherrel kapcsolatos fizetési kötelezettségét, helyzetét megváltoztatja, nem  kezdeményezhet. 
(3) A Tv. 167. §-a (1) bekezdésének rendelkezései alapján az ellenőrzésre indokolt esetben a tevékenység folytatásának szünetében, illetőleg az ott meghatározott időtartamon kívül is sor kerülhet. Ilyen esetek lehetnek pl., ha az üzemen kívül lévő gazdálkodónál az ellenőrzést jogszabály rendeli el, vagy azt vám-, adó-, jövedéki érdekek indokolják.

(4) Az ellenőrzést végzők részére kiadandó megbízólevélnek tartalmaznia kell:

a) az ellenőrzést elrendelő vámhatóság megnevezését, adatait, bélyegzőlenyomatát és vezetőjének aláírását;

b) az ellenőrzött személy vagy gazdálkodó megnevezését;

c) az ellenőrzés alapját képező jogszabályok felsorolását;

d) a vizsgálatot végzők megnevezését, megbízásuk tartalmát;

e) felkérést az ellenőrzést végző tevékenységének elősegítésére, támogatására, a vele való együttműködésre.

                           260. §


A Tv. 167. §-ának (5) bekezdésében foglaltak alapján az ellenőrzés megkezdésekor tisztázni kell, hogy az ellenőrzött tevékenységét a más tulajdonában levő lakás vagy ingatlan mely helyiségeiben, részeiben végzi. Az ellenőrzést a Tv. rendelkezései alapján csak az ellenőrzött által használt helyiségekben, helyeken lehet lefolytatni. A mindezekre vonatkozó adatokat lehetőleg a tulajdonos és a bérlő között létrejött szerződés alapján kell megállapítani. A tulajdonos által használt helyiségekben, területeken ellenőrzést tartani csak alapos gyanú esetén, a szabálysértési, illetőleg a büntető eljárásra vonatkozó szabályok alkalmazásával lehet.

                           261. §

(1) A Tv. 169. §-ában foglaltak alapján az ellenőrzés megszakítását általában akkor célszerű megtenni, ha az ellenőrzött üzleti, számviteli könyveit, nyilvántartásait nem vezeti naprakészen, bizonylatait áttekinthetetlen módon kezeli, illetőleg alapos a gyanú arra, hogy az üzleti könyvek, nyilvántartások nincsenek összhangban a bizonylatokkal.

(2) Az ellenőrzés megszakítása esetén az ellenőrzöttet a hiányosságok megszüntetésére írásban kell felszólítani. Ebben utalni kell arra, hogy a megadott feltételek teljesítésének elmulasztása esetén a vámhatóság a szükséges munkákat

szakértővel fogja elvégeztetni. A törvényben előírt határidő megtartásának ellenőrzése érdekében a felszólítást tértivevénnyel kell postázni vagy az ellenőrzöttel annak átvételét igazoltatni kell. A szakértői költségek ilyen esetben az ellenőrzött személytterhelik.

(3) Az utóellenőrzésről készült jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell:

a) az ellenőrzést végző vámszerv megnevezését, az ellenőrzést végzők nevét;

b) az ellenőrzés kezdő és befejező időpontját;

c) az ellenőrzés tárgyát, az annak alapját képező jogszabá
lyok megnevezését, az ellenőrzéssel érintett időszakot;

d) az ellenőrzést végzők megállapításait, a tisztázott tényállást, annak bizonyítékait;

e) az ellenőrzés által felfedett vám-, adó- és egyéb hiányt, tételenként és összesítve;

f) a vám-, adó- és egyéb hiánnyal nem járó mulasztásokat;

g) az esetlegesen tapasztalt hiányosságok megszüntetésre vonatkozó javaslatokat;

h) az ellenőrzést végző vámhatóság intézkedéseit;

i) utalást arra, hogy a jegyzőkönyvekre az ellenőrzött a Tv-ben meghatározott határidőn belül észrevételeket tehet;


j) az ellenőrzést végzők aláírását.

(4) Az utólagos ellenőrzést annak megkezdésétől számított hatvan napon belül be kell fejezni. Indokolt esetben az ügyfél értesítésével a vizsgálat harminc nappal meghosszabbítható.

                           262. §

(1) Az ellenőrzés befejező időpontjának a vizsgálati jegyzőkönyv átadásának napját kell tekinteni. Amennyiben az ellenőrzött a Tv-ben előírt határidőn belül a jegyzőkönyvben foglaltakra észrevételeket tett, és azok alapján a vizsgálat folytatása szükséges, az ellenőrzést végző vámhatóság a vizsgálatot folytatja. Ilyen esetben az esetleges új bizonyítékokról, adatokról kiegészítő jegyzőkönyvet kell készíteni. Az ellenőrzés befejező időpontjának ez esetben a kiegészítő jegyzőkönyv átadásának időpontját kell tekinteni.

                    (a Tv. 174. §-ához)

                           263. §

(1) A közúti határátkelőhelyek üzemeltetője a Vám- és Pénzügyőrség. A közúti határátkelőhelyeken a vám- és pénzügyőrségi és a határőrizeti szerveken kívül bármely más szerv vagy vállalkozó csak az országos parancsnokság engedélyével folytathat tevékenységet. Az engedély csak abban az esetben adható ki, ha a határforgalom ellenőrzését és lebonyolítását a jelenlét vagy a tevékenység nem zavarja, és azzal a Határőrség Országos Parancsnoksága egyetértett.

(2) Új határátkelőhely megnyitása esetén a határátkelőhely rendjéért felelős szerv a forgalmi rendet úgy köteles 
megszervezni, kialakítani, létesítményeit elkészíteni, hogy az elősegítse az államhatáron át bonyolódó személy és áruforgalom zavartalan, gyors és hatékony vámellenőrzését.

(3) A közúti határátkelőhely kettőszáz méteres körzetében kamionterminál működésén kívül egyéb ipari vagy kereskedelmi szolgáltató jellegű tevékenység nem folytatható, ilyen célra építmény nem létesíthető.

(4) Kamionterminál az országos parancsnokság engedélyével a teherforgalom gyors lebonyolítása, a határátkelőhely és a bevezető közút tehermentesítése érdekébenlétesíthető azo-kon a határátkelőhelyeken, ahol az építésre pályázat kiírására került sor. A pályázatot az országos parancsnokság írja ki.

(5) A kamionterminál a határátkelőhely területéhez közvetlenül csatlakozó vagy a határátkelőhelyről zárt pályán megközelíthető olyan körülkerített, zárt terület- és épületegyüttes, amely a tehergépjárművek parkolási, az áruk (vámáruk) átrakási lehetőségének biztosítását, az áruk (vámáruk) vámkezelésének, raktározásának gyors bonyolítását szolgálja, és a be-, illetve kilépés csak a vámhivatal ellenőrzése mellett történhet.

(6) A terminál alapterületét, kiszolgáló egységeit úgy kell megtervezni és megépíteni, hogy a határátkelőhely napi átlagos forgalma legalább harmincöt százalékának befogadására alkalmas legyen.

(7) A terminál területén csak a vámszolgálat, a spedíciók, illetve azok a szervezetek, hatóságok tevékenykedhetnek, létesíthetnek szolgálati helyet, irodát, amelyeknek az országos parancsnokság erre engedélyt adott, egyebek között pénzintézet, Közúti Igazgatóság, biztosító társaság, orvosi 
szolgálat. A terminál tulajdonosa, üzemeltetője köteles a kultúrált munkavégzést biztosító irodahelyiséget, raktárt - a vámfelügyeletet ellátó vámhivatalnak ingyenesen, másoknak a szerződésben foglalt feltételekkel - rendelkezésre bocsátani. A vámhivatal a közüzemi díjakat külön mérőn regisztrált fogyasztásnak megfelelően téríti meg.

(8) A terminál területén az áru felett rendelkezésre josultan, s az áru szállítóján kívül csak azok az állandó szolgálatot teljesítő személyek tartózkodhatnak, akik belépési engedéllyel rendelkeznek.

(9) A terminál területén kis- és nagykereskedelmi egység, vendéglátóipari, ipari, mezőgazdasági szolgáltatást nyújtó cég, egyéni vállalkozó üzlethelyiséget, irodát, telephelyet nem létesíthet.

                           264. §

(1) A határátkelőhelyek ideiglenes áruszállítás céljából történő megnyitását az országos parancsnoksághoz benyújtott írásbeli kérelemmel kell kérni. A kérelemben fel kell tüntetni a kért határmegnyitás pontos helyét, az engedélyezni kért nyitvatartási időt, az ideiglenesen megnyitni kért határátkelőhelyen lebonyolítani tervezett forgalom várható nagyságát, valamint a kérelem indokait.

(2) Az országos parancsnokság a kérelemben foglaltakat a Határőrség Országos Parancsnokságával egyezteti. Döntését a kérelmezővel határozatban közli, melyről a területileg illetékes vámhivatalt is értesíti. A vámhivatal az ideiglenesen megnyitott határátkelőhely forgalmát az engedélyben foglaltaknak megfelelően ellenőrzi.

(3) Az illetékes vámhivatal a kérelmezővel megállapodást köt a Tv. 145. §-ának (10) bekezdésébenmeghatározott költ
ségtérítésre vonatkozóan. A megállapodásban kell rögzíteni a vámellenőrzés hatékony lebonyolításával kapcsolatban a kérelmezőt terhelő közreműködés formáit és tartalmát is.


                  (a Tv. 191-194. §-ához)

                           265. §

(1) A Tv. 192. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján a testület szervei és az ott felsorolt társszervek, hatóságok együttműködési megállapodásokat köthetnek és ennek alapján vagy e nélkül is kötelesek felkérésre közös ellenőrzési cselekményekben résztvenni, és ezek során egymást tevékenységükben támogatni. Az együttműködés a Tv., valamint az adatszolgáltatásra vonatkozó más jogszabályok rendelkezései keretein belül kiterjed az egymás részére való adatszolgáltatásra is.

(2) A testület szervei kötelesek az államhatáron át lebonyolódó áruforgalom vámellenőrzése során észlelt minden
olyan körülményt, amely összefügg a határőrség tevékenységével, feladataival, a határátkelőhelyen működő határőrizeti szerv tudomására hozni.

(3) A testület szervei a más hatóságok, fegyveres testületek és rendészeti szervek által átadott vámárukat kötelesek leltár szerint átvenni, és a továbbiakban azokkal kapcsolatban az általános szabályok szerint eljárni.


                    (a Tv. 195. §-ához)

                           266. §

(1) A fuvarozó köteles a járműveknek a határállomáson való
tartózkodási idejét az országos parancsnoksággal egyeztetve úgy megállapítani, hogy az alatt az ellenőrző vizsgálat elvégezhető legyen. A határt átlépő járművek menetrendjét, valamint annak minden változását közölni kell az országos parancsnoksággal. A határállomás állomásfőnökségének (kezelőjének) a nagyobb késéseket, a járművek elmaradását vagy menetrenden kívüli közlekedését a határvámhivatallal megfelelő időben közölnie kell.

(2) A fuvarozó, a posta és a szállítmányozó az ellenőrző vizsgálathoz szükséges munkaerőt és segédeszközt (létra, lámpa, bontóeszköz stb.) minden esetben, a vámvizsgálathoz pedig csak akkor köteles szolgáltatni, ha az határvámhivatalnál történik.

(3) Vámárut más járműbe átrakni csak vámhivatali ellenőrzés mellett szabad. A fuvarozó által fuvarozott vámáru - ha a vámhivatal értékesítésére nincs mód - a vámhivatal ellenőrzése nélkül is átrakható. Ilyen esetben az átrakó fuvarozónak a vámáru azonosságát biztosítania kell,és a vonatkozó fuvarlevél mellé az átrakás szükségességének okát és az átrakásnál közreműködők nevét is tartalmazó jegyzőkönyvet kell csatolnia.

(4) A fuvarozó a vámáru kényszerkirakását a vámhivatal előzetes engedélye nélkül is végrehajthatja, erről azonban köteles a legközelebbi vámhivatalt a lehető legrövidebb időn belül értesíteni, és a vámárut változatlan állapotban megőrizni.


(5) A fuvarozó,a posta és a szállítmányozó a telephelyén köteles a vámkezelést végző részére - a helyi sajátosságokat is figyelembevéve -  a megfelelő munkavédelmi tájékoztatást megadni és betartatni.

                    (a Tv. 197. §-ához)

                           267. §

(1) Amennyiben nincs lehetőség a kényszerkikötésről a legközelebbi vámhivatal értesítésére, a vízijármű parancsnoka a kényszerkikötést annál a vámhivatalnál köteles bejelenteni, ahol belföldön legközelebb megáll. Ez a vámhivatal köteles a kényszerkikötés körülményeit vizsgálni, és a vizsgálata eredményének megfelelően eljárni.

(2) Az ellenőrző vizsgálatkor bejelentett kikötési igényt a határvámhivatal köteles a kikötés helye szerint illetékes belterületi vámhivatallal olyan időpontban közölni, hogy ez a vámhivatal a vízijármű ellenőrzéséről gondoskodni tudjon.

(3) Külföldi vízijármű belföldi kikötőben vagy különleges medencében való tartózkodása ideje alatt vámhivatali felügyelet alatt van. Ez a rendelkezés irányadó a kiviteli ellenőrzés alá vont árut szállító belföldi vízijárműre is.

                    (a Tv. 199. §-ához)

                           268. §

Amennyiben az arra illetékes belföldi szervek légijármű le-, illetőleg felszállását a Tv. 199. §-ának (1) bekezdésében meghatározott repülőtéren kívül más repülőtéren engedélyezik, kötelesek erről a területileg illetékes vámhiva
talt olyan időpontban értesíteni, hogy az a légijármű és rakománya ellenőrzését el tudja végezni.

                    (a Tv. 200. §-ához)

                           269. §

(1) A külföldi feladó által kiállított vámárunyilatkozat átadásával kérhető a vámmentesen vámkezelhető postacsomag vámkezelése. A vámhivatal az árunyilatkozaton feltüntetett vámáru megnevezés és érték-megjelölés alapján dönt az alkalmazandó vámvizsgálat módjáról.

(2) A Magyar Posta az ügyfél vagy megbízottja személyes megjelenése és kérelme alapján mágneslemezen rögzíti, majd a felügyeletet ellátó vámhivatalnak adja át a postaküldemény belföldi forgalom számára való vámkezelés iránti kérelmét. A vámáru címzettje kérheti a postaküldemények megosztását, megosztás nélküli visszaküldését vagy az államnak
ellenszolgáltatás nélküli felajánlását is. A külföldre való kiszállításig vagy a vételre való felajánlás elfogadásáig a vámáru a posta raktárában marad.

(3) A vámhivatal a vámkezelés számítógépes feldolgozása során számítógépes úton igazolást állít ki az ügyfél részére a vámkezelt vámáruról, melyet a posta útján kézbesít.

                    (a Tv. 202. §-ához)

                           270. §

(1) A külföldre feladott postaküldemények kiviteli eljárásban való vámkezelésére előzetes vámvizsgálat megtartásával \"Részletes jegyzék\" kiállításával vagy vámvizsgálat alapján EV benyújtásával kérhető.


(2) A küldemény külföldre történő kiléptetését nem kereskedelmi forgalomban \"Zárlatjegyzék\"-en a posta, kereskedelmi forgalomban az EV-n a vámhivatal igazolja.

                    (a Tv. 203. §-ához)

                           271. §

A posta a beszedett vámterheket a vámhivatallal történt egyeztetés után,havonta - a tárgyhót követő hó 8. napjáig-köteles átutalni a vámhivatal felügyeletét ellátó területi parancsnokság vámbevételi számlájára.

                  (a Tv. 204-209. §-aihoz)

                           272. §

(1) Aműködési engedély iránti kérelmet az országos parancsnokságra kell benyújtani, a Tv. 205. §-ában meghatározott feltételek meglétének igazolásával.

(2) A működést engedélyező határozat tartalmazza a tevé
kenység végzéséhez adott, a kezességvállalásra és a halasztott fizetésre vonatkozó jogosultságokat is. Vámraktárra vonatkozó engedély a 274. § (2) bekezdése szerint adható.

                           273. §

(1) A vámügynöki működési engedély alapján bármely vámhivatalnál végezhető vámközvetítés.

(2) Az országos parancsnokság az engedélyező határozat mellett egy példányban Működési engedélyt, valamint a szükséges mennyiségben arcképes igazolványt ad ki. A vámügynök, 
illetőleg a szakakalkalmazottak az arcképes igazolvánnyal igazolják a vámközvetítésre való jogosultságukat.

(3) A Működési engedély és az arcképes igazolvány mintáját a 23. számú melléklet tartalmazza.

                           274. §

(1) A vámügynök a székhelyén vagy telephelyén is folytahatja a vámközvetítést.

(2) Az (1) bekezdés esetén a székhely vagy telephely kialakítására a vámraktárra vonatkozó szabályok az irányadókazzal, hogy a járműforgalom lebonyolításához, illetőleg a járművek várakozásához szükséges területet a székhelyen vagy telephelyen a vámraktár és az irodahelyiség(ek) közvetlen szomszédságában, más forgalomtól ekülönítetten kell biztosítani.

(3) A székhelyen vagy telephelyen folytatható vámközvetítésre aterületi parancsnokság szerződést köt a vámügynökkel, amely nem érinti a 273. § (1) bekezdésében írtakat.

(4) Székhely vagy telephely szerintivámközvetítés működési engedéllyel a (3) bekezdésben írt szerződésnélkül is folytatható, ez esetben a vámhivatal a háziszemlére vonatkozó szabályok szerint végzi az igényelt vámkezelést.

(5) A szolgálati hely vagy állandó vámfelügyelet kérdésében a területi parancsnokság dönt. 
(6) A vámügynök székhelyén vagy telephelyén működő szolgálati hely vagy állandó vámfelügyelet a vámhivatal áruvizsgálatra kijelölt helye.


                           275. §

(1) A vámügynök székhelyén vagy telephelyén működő szolgálati hely a vámhivatal hivatalos helye, ott bárki kérhet - az általános szabályok szerint - vámkezelést. A vámügynök tűrni köteles az ezzel kapcsolatos járműforgalmat is, az áruvizsgálathoz szükséges eszközök és személyzet biztosítására azonban nem kötelezhető.

(2) Amennyiben a vámhivatal a vámügynök székhelyén vagy telephelyén a274.§ (4) bekezdése szerint jár el,a vámkezelést, ott csak a vámügynök kérhet vámkezelést.

                           276. §

A vámügynök a vámhivatal által üzemeltetett vámraktárban, vagy más szolgálati helyen folytathat vámközvetítést, ha a vámhivatal bérleti díj ellenében állandó elhelyezést biztosít. Amennyiben az elhelyezést kérők száma meghaladja a rendelkezésre álló helyet, az országos parancsnokság pályázattal hírdeti meg az elhelyezést.

                           277. §

Az államhatáron működő vámközvetítő és a vámközvetítéssel is foglalkozó szállítmányozó számára akkor adható működési engedély, ha a vámhivatalnál biztosított vagy biztosítható az állandó elhelyezés. Amennyiben az elhelyezést kérők száma meghaladja a rendelkezésére álló helyet, az országos parancsnokság pályázattal hirdeti meg az elhelyezést.

                           278. §

A működési engedély visszavonása esetén a vámügynök ebben a 
minőségben új megbízást nem fogadhat el, a folyamatban levő vámkezeléseit és ezekkel összefüggő ügyeit pedig a szükséges idő, de legfeljebb 30 naponbelül köteles végleg rendezni.

                (a Tv. 1. sz. mellékletéhez)

                           279. §

(1) A Tv. 12. §-ában foglaltak alapján a Tv. 1. számú mellékletének rendelkezéseit behozatalnál, és kivitelnél egyaránt alkalmazni kell.

(2) Utazási forgalomban a Tv. 1. számú melléklet 1. pontjában meghatározott árumennyiséget az utiholmiként vámkezelhető mennyiségen felül lehet behozni, illetőleg kivinni.

                           280. §

(1) Nem kereskedelmi forgalomban a természetes személyek által behozott, vagy általuk fuvarozásra külföldönfeladott
vámáruk után nem kell a vámot megfizetni, ha azok személyenkénti együttes értéke a Tv. 12. §-ának (5) bekezdésében meghatározott érték ezer forintra kerekített tíz százalékát nem haladja meg. Ezt a kedvezményt - a (3) - (5) bekezdésben meghatározottakon túl - a vámkedvezményes és értékhatárt meghaladó egyedi értékű árura nem lehet alkalmazni.

(2) Nem kereskedelmi forgalomban a természetes személyek részére szállítmányozóval, fuvarozóval külföldről beküldött vámáruk után nem kell a vámot megfizetni, ha azok címzettenkénti együttes értéke a Tv. 12. §-ának (5) bekezdésében meghatározott érték ezer forintra kerekített tíz százalékát nem haladja meg. Ezt a kedvezményt a vámkedvezményes értékhatárt meghaladó egyedi értékű árura nem lehet alkalmazni.


(3) Az (1) bekezdésben meghatározott vámkedvezmény, ha nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik, a külföldi útlevéllel rendelkezőket - a külföldi diplomata útlevéllel utazók, továbbá a külföldi útlevéllel utazó, de belföldinek minősülő személyek kivételével - továbbá a külföldön élők útlevelével rendelkező magyar állampolgárokat naptári évenként egy ízben, az első beutazásuk alkalmával illeti meg.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott vámkedvezmény a belföldi utasokat naponta egy belépés alkalmával illeti meg.

(5) Az (1) bekezdésben meghatározott vámkedvezmény nem alkalmazható a vámbűncselekmény, (csempészet, vámorgazdaság), vámszabálysértés tárgyát képező vámárukra, továbbá a vámraktárban átvett vámárukra.

                           281. §

(1) Utazási forgalomban a természetes személy EV kiállításával köteles írásban kérni vámárui vámkezelését. Az együtt utazó családtagok kiállíthatnak közös EV-t is, ekkor a 44. rovatba a további családtagok útlevél számát is fel kell tüntetni. 
(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően utazási forgalomban résztvevő természetes személy szóbeli árunyilatkozattal kérheti a vámárui vámkezelését az alábbi esetekben:

a) a vámáruk egyedi vagy összértéke a vámkedvezmény igénybevételével vámmentesen vámkezelhető értéket nem haladja meg és nem minősül kereskedelmi mennyiségű vámárunak;

b) a vámkezeléshez államigazgatási szerv engedélye nem szükséges;


c) ha külföldön feladott poggyászainak későbbi vámkezelésekor a vámkedvezményt nem kívánja igénybe venni.

(3) Az utas írásbeli vagy szóbeli árunyilatkozatot köteles adni, egyazon beutazás alkalmával nincs lehetőség mindkettő együttes alkalmazására, pl. úgy, hogy egyes árukat írásban, míg más árukat szóban jelent be. 
(4) Külföldi utas az EV- on kötelesnyilatkozni arról, hogy a tárgyévben a vámkezeléskor az első vagy további belépése történik.

                           282. §

(1) A 279. § (2) bekezdésében megjelölt vámáruk akkor is vámkezelhetők szóbeli árunyilatkozat alapján a határvámhivataloknál, ha azok vámértéke a vámmentes értékhatárt meghaladja, a de vámkezelésük \"Vámjegy\" felhasználásával történik.

(2) A vámjegy alkalmazására bármely közlekedési módban lehetőség van külföldiek esetében is.

(3) Nem alkalmazható a vámjeggyel történő vámkiszabás, ha:

    a)az utas nem fogadja el;
    b)az áruk azonosítására az utas igényt tart;
c) a vám biztosítása kezesség vagy bankgarancia útján történt.

(4) A szóbeli árunyilatkozat alapján a vámhivatal vámvizsgálatot tart, a vámérték, vámteher megállapításának általános szabályai szerint megállapítja a vámáruk vámértékét és 
vámterhét, majd szóben közli az utassal. A vámteher mértéke a kerekítés szabályai szerint ötszáz forintra kerekíthető.

(5) Ha az utas a megállapított és kerekített vámteher összegét elfogadja, a vámhivatal a \"Vámjegy\"-en írásban is közli azt. Amennyiben a szóbeli árunyilatkozat alapján megállapított vámteher összegével vagy a vámértékkel az utas
nem ért egyet, az általános szabályok szerint Egységes Vámárunyilatkozat benyújtásával kell kérnie a vámkezelést (belföldi forgalom számára vámkezelést, továbbítást... stb.).

(6) A Vámjegy mintáját, felhasználásának és kezelésének szabályait a pénzügyminiszter külön rendeletben határozza meg.

                           283. §

(1) Az utazási forgalomban kilépő utas a (2) bekezdésen foglaltak kivételével szóbeli árunyilatkozattal kérheti áruinak kiléptetését. Szóbeli árunyilatkozatnak tekintendő az is, ha az utas értékesebb áruinak kivitelét a vámmentes visszahozatal érdekében igazoltatni kívánja, s a kiléptetést a vámhivatalnak igazolnia kell.

(2) Az utasnak  Egységes Vámárunyilatkozat kiállításával írásbeli árunyilatkozattal kell kérnie:

a) ha az áru egyedi, vagy összértéke vagy mennyisége alapján azok kivitele kereskedelmi forgalomnak minősül;

b) garanciális cserére kivitelre kerülő áru kiléptetését.


                           284. §

(1) Az I. számú melléklet 1. pontjában meghatározott mennyiségi keretet meghaladó mennyiségű vámáru utazási forgalomban, természetes személy által történő behozatala esetén az utas az alábbi lehetőségek közül választhat:

a) az összes behozott vámárut a kereskedelmi forgalomra érvényes szabályok szerint kéri vámkezelni;

b) a vámárut külföldre visszaviszi;

c) a meghatározott mennyiségi keretet meghaladó mennyiségű vámárut az államnak ellenszolgáltatás nélkül felajánlja, s a többi vámáruját a nem kereskedelmi árukra vonatkozó szabályok szerint kéri vámkezelni.

(2) Ajándékként, természetes személy részére beérkező vámáruk esetében, ha annak mennyiségeaz 1. számú melléklet 1. pontjában meghatározott mennyiséget meghaladja, a címzett az alábbi lehetőségek közül választhat:

a) az összes ajándékba érkezett vámárut a kereskedelmi forgalom szabályai szerint kéri vámkezelni;

b) az ajándékküldeményt - megbontás nélkül - külföldre visszaküldi vagy az államnak ellenszolgáltatás nélkül felajánlja;

c) a meghatározott mennyiségi keretet meghaladó mennyiségű vámárut az államnak ellenszolgáltatás nélkül felajánlja, s a többi vámáruját a nem kereskedelmi árukra vonatkozó szabályok szerint kéri vámkezelni.


(3) Az (1) és (2) bekezdés b) és c) pontjai alkalmazására akkor is lehetőség van, ha az áru(k) összértéke miatt minősülnek kereskedelmi forgalmúnak; a c) pontok alkalmazásában
ez esetben az értékhatárt meghaladó értékű áru(k) ajánlandók fel, s az így a nem kereskedelmi értékhatár alá tartozó vámáruk már a nem kereskedelmi forgalom szabályai szerint vámkezelendők.

(4) Az (1) és (3) bekezdésében foglaltakat a kivitelre kerülő árukkal kapcsolatban is alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy a mennyiségi keretet meghaladó mennyiségű áru belföldre visszahozható, illetve - amennyiben a vámhivatalnál való raktározására lehetőség van - a vámhivatalnál raktározható.

                           285. §

(1) A természetes személy által behozott, vagy részére ajándékként beérkezett és engedély hiányában, vagy valamely korlátozás miatt nem vámkezelhető vámáru külföldre visszavihető vagy visszaküldhető. Belföldi természetes személy áruinak visszaszállításához, valamint abban az esetben, ha a fuvarozó, szállítmányozó vagy a posta a küldeményt nem
eredeti szállítási okmánnyal szállítja vissza, a kivitelnél a devizajogszabályok rendelkezéseit is figyelembe kell venni.

(2) A külföldi utasok a devizajogszabályszerint engedélymentesen behozható forintösszegből belföldön megvásárolt, a
megállapított mennyiségi keretet meg nem haladó mennyiségű áruikat szóbeli árunyilatkozat alapján vihetik ki.

(3) Ha a kivitelre kerülő áruk értéke az engedély nélkül behozható forintösszeget meghaladja, a vámhivatal a kiszál
lítást csak akkor engedélyezi, ha az utas hiteltérdemlően
igazolja, hogy a vásárláshoz szükséges további forintösszegekhez hivatalosan beváltott fizetőeszközből jutott.

(4) Ha olyan (össz)értékű áru kivitelére kerül sor, amely megvásárolásához olyan összegü külföldi fizetőeszköz átváltására volt szükség, amely a devizatörvény értelmében csak értékbehozatali tanusítvánnyal volt behozható, az utasnak az értékbehozatali tanusítványt is be kell mutatnia.

                           286. §

(1) A természetes személyek által a határvámhivatalnál behozott vámáruk után a vámfizetési kötelezettséget a határvámhivatalnál kell teljesíteni.

(2) Belföldiek az (1) bekezdés szerinti kötelezettségüket az alábbiak szerint teljesíthetik:

a) a devizatörvény rendelkezései szerint kivihető forintösszegek felhasználásával;

b) külföldi fizetőeszköz átváltásával, vagy csekk beváltásával;

c) a kiutazás előtt vámbiztosíték címén befizetett összegek vám címén való elszámolásának kérésével.

(3) Külföldiek a (2) bekezdés a) és b) pontjaiban meghatározott módon teljesíthetik vámfizetési kötelezettségüket azzal, hogy a devizatörvény rendelkezései szerint behozható forintösszegeket használhatják fel.

(4) A vámhivatalnak a vámkezeléskor alkalmazni kell a nem
kereskedelmi forgalomra vonatkozó korlátozó és tiltó rendelkezéseket.

(5) Ha a természetes személy az esedékes vámot megfizetni nem tudja, a vámárut a vámraktárba a raktározás szabályai szerint beraktározhatja, vagy külföldre visszaviheti.

(6) Ha a természetes személy a vámáruk továbbítását kéri, a továbbítási eljárás csak vámbiztosíték nyújtása mellett végezhető el.

                           287. §

(1) Ez a rendelet ...........lép hatályba.

(2) Ezzel egyidejűleg hatályát veszti:

a) a Vám- és Pénzügyőrségről, valamint a vámjog szabályozásáról szóló 1966. évi 2. törvényerejű rendelet végrehajtásáról rendelkező 9/1966. (II. 5.) Korm. rendelet és az azt módosító 61/1990. (X. 1.) Korm. r. 13. §-ának (4) - (5) bekezdése;

b) a Magyar Köztársaság államhatárának őrizetéről szóló 40/1974. (XI. 1.) MT r. 16. §-a;

c) az egyes szabálysértésekről szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm. r. 150., 151. és 152. §-a;

d) a vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet és az azt módosító 30/1977. (XI. 19.) PM-KkM együttes rendelet 3. §-a, a 9/1978. (VI. 4.) PM rendelet 3. §-ának (2) bekezdése, az 5/1979. (V. 16.) 
PM-KkM együttes rendelet 2. §-a, a 15/1980. (VI. 26.) PM-KkM együttes rendelet, a 18/19880. (VII. 25.) PM-KkM együttes rendelet 2. §-a, a 37/1980. (XI. 18.) PM rendelet 2. §-ának (2) bekezdése, a 18/1981. (VII. 29.) PM rendelet 3. §-ának (2) bekezdése, a 22/1981. (VIII. 6.) PM-KkM együttes rendelet, az 59/1981. (XII. 17.) PM-KkM együttes rendelet, a 12/1982. (IV. 20.) PM-KkM együttes rendelet, a 27/1982. (VI. 12.) PM rendelet 3. §-ának (2) bekezdése, a 64/1982. (XI. 16.) PM-KkM együttes rendelet, a 6/1983. (III. 9.) PM-KkM együttes rendelet, az 56/1983. (XII. 29.) PM rendelet 4. §-a, az 57/1983. (XI. 29.) PM-KkM együttes rendelet, a 17/1984. (IV. 7.) PM
rendelet 13. §-ának (2) bekezdése, az 56/1984. (XII. 1.) PM-KkM együttes rendelet, a 15/1985. (V. 6.) PM rendelet 4. §-a, a 41/1985. (XII. 17.) PM-KkM együttes rendelet, a 21/1986. (CII. 27.) PM-KkM együttes rendelet, a 8/1987. (III. 19.) PM-KkM együttes rendelet, a 99/1987. (XII. 30.) PM-KeM együttes rendelet, a 11/1988. (IV. 1.) PM-KeM együttes rendelet, a 11/1989. (III. 12.) PM rendelet 4. §-ának (2) bekezdése, a 17/1989. (IV. 1.) PM-KeM együttes rendelet, a 46/1989. (XII. 27.) PM-KeM együttes rendelet, a 14/1990. (VIII. 1.) PM rendelet 2. §-a, a 18/1990. (IX. 29.) PM-NGKM együttes rendelet, a 26/1990. (XII. 27.) PM-NGKM együttes rendelet, a 10/1991. (III. 29.) PM-NGKM együttes rendelet, a 27/1991. (XI. 5.) PM-NGKM együttes rendelet, a 32/1991. (XII. 14.) PM rendelet 2. §-a és melléklete, a 34/1991. (XII. 18.) PM-NGKM együttes rendelet, a 2/1992. (II. 29.) PM-NGKM együttes rendelet, a 7/1992. (IV. 8.) PM-NGKM együttes rendelet, a 20/1992. (VII. 7.) PM-NGKM együttes rendelet, a 31/1992. (XII. 30.) PM-NGKM együttes rendelet, a 8/1993. (III. 2.) PM-NGKM együttes rendelet, a 25/1993. (IX. 25.) PM-NGKM együttes rendelet, a 26/1993. (IX. 27.) PM-NGKM együttes rendelet, a 29/1993. 
(XI. 30.) PM-NGKM együttes rendelet, a 30/1993. (XII. 8.) PM-NGKM együttes rendelet és a 37/1993. (XII. 30.) PM rendelet 4. §-a, a 6/1994. (II.23.) PM-NGKM együttes rendelet, a 7/1994. (II.25.) PM-NGKM együttes rendelet, a 19/1994. (V.25.) PM-NGKM együttes rendelet, a 21/1994. (VI.29.) PM-NGKM együttes rendelet, a 35/1994. (XII.24.) PM-IKM együttes rendelet és a 37/1994. (XII.28.) PM-IKM együttes rendelet.

(3) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy a Vám- és Pénzügyőrség szerveit, azok székhelyét és illetékességét, továbbá a GATT keretében aVámérték Technikai Bizottságának a rendelet kihírdetése után alkotottSzakértői Véleményeket, Magyarázatokat és Magyarázó Jegyzeteket, valamint az EV alkalmazását és kitöltési szabályokat,  az EV használatához szükséges kódok jegyzékét,vámúttá nyilvánított határátkelőhelyeket, a vámértékbevallására vonatkozó részletes szabályokat, a vámszabadterület vámügyi rendtartását, akishatárforgalomra vonatkozó részletes szabályokat,az árubejelentésre szolgáló okmányokat és kezelésükre vonatkozó szabályokat, valaminta Vámjegyet rendeletben közzétegye.


 
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

Együtt kezelendő a T/1300.
számú törvényjavaslattal!




TÁJÉKOZTATÓ


a vámjogról, a vámeljárásjogról, valamint a vámigazgatásról 
szóló törvényjavaslat elfogadása esetén kiadandó,
a vámigazgatási feladatok ellátásáról és a vámszervezetről
szóló kormányrendelet tervezetéről




Budapest, 1995. szeptember

Tervezet





                      A K O R M Á N Y

             ...../1995. (...) Korm. rendelete


           A vámigazgatási feladatok ellátásáról
                             és
                       a vámszervezetről



A vámjogról, a vámeljárásjogról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi..... törvény (a továbbiakban: Tv) 213.§-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a Kormány a következőket rendeli el:

                            I.

         A pénzügyminiszter vámigazgatással kapcsolatos
                    jogköre és feladatai

                            1.§

(1) Apénzügyminiszter vámigazgatási jogkörében

a) a vámszervezetvezetőjének a törvények és más jogszabályok által a szervezet hatáskörébe utalt feladatok ellátása feltételeinek kialakítására és szakszerű végrehajtására iránymutatást, utasítást, intézkedés kiadására felhatalmazást adhat;


 b) ellenőrzi a vámszervezethatósági egységeinél a vámeljárási, vámteher kivetési  és beszedési, valamint jövedéki ellenőrzési tevékenységet, ezek irányítását és felügyeletét, a szervezet feladatai végrehajtásának törvényességét és szakszerűségét;

c) jóváhagyja a szervezet költségvetését;

d) irányítja a határátkelőhelyek fejlesztésének feladataival megbízott Tárcaközi Bizottság munkáját, a fejlesztési terveket jóváhagyásra a Kormány elé terjeszti;

e) a munkáltató jogot gyakorol a vámszervezet központi szervének  vezetője tekintetében, kinevezi és felmenti a központi szervezet vezetőjét és helyetteseit, ezredesi rendfokozatba előléptet, kezdeményezi a tábornoki rendfokozatba történő előléptetést;

f) hivatalból vagy kérelemre felülvizsgálja a vámszervezet központi szerve vezetőjénekjogszabálysértő intézkedését, jogszabálysértés esetén megsemmisíti vagy megváltoztatja azokat;

g) jóváhagyja a vámszervezetszervezeti és működési szabályzatát.

(2) A pénzügyminiszter feladatai

a) az ipari és kereskedelmi miniszter egyetértésével

 1.előkészíti a vámjog és a vámeljárás szabályozását szolgáló törvényeket, végrehajtási rendeleteket, illetve e körben - külön felhatalmazás alapján - sza

bályozási feladatokat is ellát, biztosítja a vámjogi
szabályozás hazai joggal  és nemzetközi  vámjoggal való harmonizálását;

    2.a vámpolitika kialakításában érvényesíti a Kormány gazdaság- és pénzügypolitikáját;

    3.a törvény 174. §-ának (5) bekezdésében szabályozott feladatmegosztással összhangban felelős az Európai Unióval kiépülő vámuniót szakmailag megalapozó vámharmonizációs feladatok végrehajtásáért, különös tekintettel a származási szabályok, a vámértékszabályozás és a vámnomenklatúra szerkezetének az Európai Unió országaiban egységesen alkalmazott rendelkezéseivel történő összhang megteremtésének követelményére;

b) összehangolja a vámigazgatás végrehajtó szervezetének hatáskörébe utalt adóhatósági tevékenységet   a vámmal együtt kivetett  adók, illeték és egyéb fizetési kötelezettségek fizetési rendjének  a vámjogon belül történő szabályozása révén;

 c)koordinálja az Európai Unióval hatályos Társulási Megállapodásban foglalt kötelezettségek végrehajtása keretében a Vámügyi Albizottság hatáskörébe utalt feladatokat;

d) irányítja anemzetközi szabadkereskedelmi és integrációs feladatokból a vámigazgatásra háruló együttműködési kötelezettségek végrehajtását;

e) biztosítjaa vámigazgatás felsőfokú szakirányú képzési rendszerének a nemzetközi követelményekkel való harmonizálását.


                             II.

          A vámszervezetre vonatkozó rendelkezések


                  Általános rendelkezések,
                  a vámszervezet jogállása

                            2 .§

(1) A vámigazgatás végrehajtó szerve a vámszervezet,amely a Pénzügyminisztérium költségvetési  fejezetén belül önálló költségvetési szervként működik.

(2) A vámszervezetvezetőjét és helyetteseit a pénzügyminiszter nevezi ki.


            A vámszervezet szervezeti felépítése

                            3. §

(1) Hatósági jogkörrel rendelkezik az alsó fokú szervek kö-
zül a  vámhivatal, a  vámhivatali  kirendeltség, a nyomozó-
valamint aszabálysértési hivatal,a vámáruraktár, a közép-fokú szervek közül a vámszervezetfővárosi szerve és a vámszervezet területi szervei,valamint a Központi Repülőtéri Vámszerv (a törvény alkalmazásában együtt: területi vámszervek), valamint a felsőfokú szerv, a vámszervezet központi szerve, továbbá a vámszervezet vezetője.

(2) Nem rendelkezik hatósági jogkörrel az anyagi javak  őr-zésére, kísérésére létrehozott szerv, továbbá azok a közép-fokú szervek, amelyek feladata a vámszervezet technikai, 
anyagi eszközökkel való ellátása, vámadatok számítástechnikai feldolgozása és a  külkereskedelmi  statisztika szolgáltatása, a vámkezeléshez szükséges laboratóriumi vizsgálatok elvégzése, továbbá az állomány alapképzése  és továbbképzése, valamint az egészségügyi, szociális, kulturális ellátás megszervezése.


         A vámszervezet egyes szerveinek hatásköre                             4.§

(1) A vámhivatalok feladatai és hatásköre:

a) végzik az áruk vámkezelését,  kiszabják,  beszedik,  he-
   lyesbítik és - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik  -
   visszatérítik a vámot és az azzal együtt beszedendő adó-
   kat, illetéket, pótlékokat és egyéb  költségeket,  hatá-
   roznak a vámfelügyelet kérdésében;

b) ellátják a jövedéki ellenőrzéssel és  adóztatással  kap-
   csolatos külön jogszabályban meghatározott első fokú ha-
   tósági feladatokat;

c) intézkedéseket tesznek a hatáskörükbe utalt  jogszabály-
   sértések megelőzésére, felderítésére;

d) törvényben meghatározott körben nyomozó, továbbá  sza-
   bálysértési hatósági jogkört gyakorolnak;

e) eljárnak azokban az ügyekben,  amelyeket  törvény,  kor-
   mányrendelet vagy miniszteri rendelet a vámhivatal  első
   fokú hatáskörébe utal.


(2) A vámáruraktár végzi a vámáruraktárból kiadásra kerülő
vámáruk vámkezelését.

(3) A területileg illetékes vámhivatal kiszabja és beszedi a bűncselekménnyel vagy szabálysértéssel érintett vámterhet és egyéb köztartozást.


                            5.§


A vámszervezet területi szerveinekparancsnokságának feladatai és hatásköre

a) a működési területén létesített alsó fokú szervek te-vékenységének irányítása, felügyelete és ellenőrzése;

b) eljár azokban a  vám-,  jövedéki és adóügyekben, amelyeket a jogszabály első fokú hatáskörébe utal;

c) elbírálja  az irányítása  alá tartozó vámhivatalok  első
   fokú határozatai ellen benyújtott fellebbezéseket;

d) nyomozó hatósági jogkörtgyakorol;

e) külön jogszabállyal feladatkörébe utalt szakmai,  szer-
   vezési,  szolgálati,  személyügyi,  fegyelmi,  oktatási,
   gazdálkodási és egyéb ügyek intézése.

                            6.§

(1) A vámszervezet központi szervénekfeladatai és hatásköre

a) a vámszervezet alsó- és középfokú szervei működésének biztosítása, továbbá e  szervek  tevékenységének irányítása, felügyelete és ellenőrzése;


b) első fokon jár el azokban a kiemelt ügyekben,  amelyeket e törvény vagy külön jogszabály  első  fokú hatáskörébe utal;

c) másodfokon jár el a  területi szervekelső fokú határozatai  ellen  benyújtott  jogorvoslatok esetén;

d) felügyeleti jogkört gyakorol az alárendelt  szervek intézkedései felett, továbbá a jogszabály által felügyeleti hatáskörébe utalt egyéb ügyekben;

e) intézi, illetve felügyeli a vámellenőrzéssel és vámkezelésekkel összefüggő nemzetközi vámigazgatási ügyeket;

f) jogszabály által hatáskörébe utalt nyomozóhatósági jogkört gyakorol;

g) a határőrséggel egyetértésben  ideiglenes  határátkelőhelyek nyitása;

h) a jogszabállyal feladatkörébe utalt szakmai, szervezési, szolgálati, személyügyi, oktatási, gazdálkodási és egyéb ügyek intézése;

i) biztosítja, irányítja és ellenőrzi a vámszervezet szerveinek vámstatisztikai és egyéb szabályokon alapuló adatfeldolgozással és adatszolgáltatással kapcsolatos tevékenységét;

    j)engedélyezi amellékúton történő áruszállítást.


(2) A vámszervezet központi szervének határozatai esetében a felettes szerv a vámszervezet központi szervének vezetője.


                            7.§

Ez a rendelet .................. lép hatályba. "
