"Magyar Köztársaság Kormánya


T/1301. sz.
TÖRVÉNYJAVASLAT
az állategészségügyről


Előadó:
Dr. Lakos László
földművelésügyi miniszter


Budapest, 1995. szeptember


Törvényjavaslat

az állategészségügyről


Az Országgyűlés 

- figyelemmel arra, hogy az állatok tartásának, az állati eredetű termékek, az élelmiszerek, a takarmányok és az állatgyógyászati készítmények előállításának, tárolásának, felhasználásának, valamint forgalmazásának állategészségügyi  biztonságához, az ebből eredő hazai és nemzetközi kötelezettségeink teljesítéséhez nemzetgazdasági érdekek fűződnek;

- annak érdekében, hogy az állattartásnak, az élelmiszer, az állatgyógyászati készítmény, a takarmány és az állati eredetű termék előállításának járványügyi-, higiéniai-, valamint az állategészségügy közegészségügyi-, állatvédelmi- és környezetvédelmi feltétel- és eszközrendszere folyamatosan fejlődjön;

- abból a célból, hogy elősegítse a nemzetközi szervezetekkel való folyamatos együttműködést, valamint a részvételt a nemzetközi szabályozási rendszerekkel való harmonizáció feltételeinek megteremtésében, illetőleg megfelelő jogi keretet nyújtson az állategészségügyi igazgatás és a hatósági állatorvosi tevékenység gyakorlásához

 a következő törvényt alkotja:



I. fejezet

Általános rendelkezések

A törvény hatálya

1. §

(1) A törvény hatálya kiterjed:

a) az állat - ideértve a vadon élő állatot is - (a továbbiakban: állat) tartásának, forgalmazásának, az állati eredetű termék előállításának, tárolásának, felhasználásának, forgalmazásának, az élelmiszer előállításának, tárolásának, az állati eredetű élelmiszer forgalmazásának, a takarmány előállításának, tárolásának, forgalmazásának és felhasználásának, a fertőzésközvetítő anyagoknak és eszközöknek járványügyi és higiéniai szempontból történő ellenőrzésére,

b) az állat egészségi állapotának megőrzésére, vizsgálatára, gyógyítására,

c) az állatgyógyászati készítmény előállítására, forgalomba hozatalára, forgalmazására, tárolására, felhasználására, 

d) a nyilvános állategészségügyi laboratóriumi tevékenységre, 

e) az állatbetegségek kórokozóival (továbbiakban: kórokozó) folytatott egyes tevékenységekre, valamint

f) az a)-e) pontban foglalt tevékenységek engedélyezésére és ellenőrzésére.

(2) A Belügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, a Pénzügy-minisztérium, a Nemzetbiztonsági Hivatal szervei, valamint intézményeik tulajdonában levő, az alaptevékenységük ellátásához szolgálati célból tartott állatokra, e törvény járványügyi és higiéniai rendelkezéseitől  a földművelésügyi miniszter (a továbbiakban: miniszter) rendeletben eltérést állapíthat meg.

(3) Az állattenyésztésre, valamint az élelmiszer és takarmány előállítására, tárolására, felhasználására, forgalmazására, valamint az állategészségügyi szolgáltató tevékenység gyakorlásának feltételeire vonatkozó külön jogszabályok rendelkezéseit az e törvényben foglalt előírások figyelembevételével kell alkalmazni.


Értelmező rendelkezések

2. §

E törvény alkalmazásában:
 
1. állategészségügy: az állattartás, -forgalmazás járványügyi, gyógyászati, állathigiéniai, szaporodásbiológiai, takarmányhigiéniai feladatait, az élelmiszerelőállítás, tárolás, felhasználás járványügyi, higiéniai feladatait, valamint az állati eredetű élelmiszerforgalmazás járványügyi és higiéniai feladatait, a zoonózisokkal kapcsolatos feladatokat, az állatgyógyászati készítmények előállításával, forgalomba hozatalával, forgalmazásával, tárolásával, felhasználásával, engedélyezésével és ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat, valamint a felsorolt feladatok irányítását, szervezését, eszközellátását, továbbá az e feladatokkal összefüggő kutatást, képzést is magában foglaló tevékenység;

2. állategészségügyi szolgáltató tevékenység: az állattartóval való megállapodás alapján térítés ellenében - a külön jogszabályban meghatározottak szerint - végzett állatorvosi tevékenység;

3. állatforgalmazás: állat üzletszerű tevékenység keretében történő értékesítése;

4. állatgyógyászati készítmény: minden olyan anyag, készítmény, amelyet az élő állat élettani és kóros állapotának befolyásolására, illetőleg vizsgálatára alkalmaznak, az állatgyógyszerek, állatgyógyászati oltó- és kórjelző anyagok, állatgyógyászati gyógyhatású készítmények, az élettani szükségleten felül adott nem nutritív testidegen takarmánykiegészítő anyagok, telepspecifikus oltóanyagok, magisztrális állatgyógyászati készítmények, állatgyógyászati segédanyagok; 

5. állathigiénia: az állat tartásának, az állati eredetű élelmiszer és állati eredetű termék előállításának, tárolásának és forgalombahozatalának az állatbetegségekkel összefüggő követelményrendszere; 

6. állatklinika: az egyetemi képzés és kutatás célját is szolgáló állatkórházi intézmény;

7. állatkórház: az állat állatorvosi  vizsgálatát, gyógykezelését és átmeneti ideig történő elhelyezését is biztosító állategészségügyi szolgáltató létesítmény;

8. állatorvosi laboratórium: az állategészségügyi szolgáltató tevékenységgel összefüggő klinikai diagnosztikai kiegészítő vizsgálatokat végző laboratórium;

9. állatorvosi rendelő: az állat vizsgálatára, gyógykezelésére kialakított helyiség;

10. állatorvosi tevékenység: állatorvosi oklevéllel végezhető, az állat egészségi állapotának megállapítására irányuló vizsgálat, megelőző, illetve gyógyító beavatkozás, az állat részére gyógyszerrendelés, a szakértői, a szaktanácsadói tevékenység, valamint az állathulla, az állati eredetű és egyéb - az állategészségügy feladatkörébe tartozó - termék vizsgálata, ellenőrzése és a diagnosztikai célú mintaküldés;

11. állati eredetű élelmiszer: az emberi táplálkozás céljára szolgáló állat, illetve annak emberi fogyasztásra alkalmas minden ehető része, terméke, nyersanyag, félkész- vagy késztermék formájában;

12. állati eredetű melléktermék: az állat vagy terméke feldolgozása során keletkező, további feldolgozással hasznosítható anyag;

13. állati eredetű termék: élelmiszernek nem minősülő, az élő, a levágott vagy elhullott állatból származó anyag;
14. állati hulladék: az állathulla, az állati eredetű melléktermék és a hasznosíthatatlan állati eredetű anyag;

15. állati hulladék ártalmatlanná tétele: olyan eljárás, amelynek eredményeként a veszélyes hulladéknak minősülő állati hulladék betegség terjesztésére alkalmatlanná válik;

16. állati hulladék tulajdonosa: az állattartó, a vadászatot, a halászatot, a horgászatot, az állattenyésztést, az állatszaporítást végző, a vágóhidat, az élelmiszerelőállító, valamint az állati eredetű terméket feldolgozó, illetőleg forgalmazó helyet üzemeltető;

17. állatszállítás: az állatok tartózkodási helyének lábon hajtással, járművön vagy egyéb módon történő megváltoztatása;

18. állattartó: az állat tulajdonosa, illetőleg aki az állatot vagy állat-állományt felügyeli;

19. élelmiszerhigiénia: az élelmiszer előállításának, forgalombahozatalának  a fogyaszthatóságra való alkalmassággal összefüggő követelményrendszere, az élelmiszer útján terjedő fertőzés és egyéb ártalom megelőzése és elhárítása;

20. fertőzésközvetítő: fertőző állatbetegség terjesztésére alkalmas élőlény, élő vagy élettelen anyag;

21. fertőző állatbetegség: kórokozó által kiváltott állatbetegség;

22. gazdasági állategészségügyi laboratórium: a gazdálkodó szervezet által a saját állatállománya állategészségügyi állapotának tájékozódó jellegű felmérésére fenntartott laboratórium, amely nem végezhet a bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegségek kórokozóival kapcsolatos tevékenységet;

23. hasznosíthatatlan állati eredetű anyag: az állat fogyasztásra és ipari feldolgozásra alkalmatlan része;

24. járványügy: fertőzésközvetítő útján vagy egyéb módon terjesztett, az állatra, illetve az emberre veszélyes kórokozó, illetőleg az általa okozott betegségek elleni védekezésre, azok felismerésére, felszámolására hozható intézkedések és azok végrehajtása;

25. járványos állatbetegség: állatról állatra vagy állományok között gyorsan terjedő fertőző állatbetegség;

26. kényszervágás: a sérült vagy az elhullás közeli veszélyétől fenyegetett egy-egy beteg állatnak abból a célból történő sürgős elvéreztetése, hogy az állat ne hulljon el, illetőleg húsa a betegség súlyosbodása miatt fogyasztásra alkalmatlanná ne váljék;

27. maradékanyag: a takarmány vagy az élelmiszer termelése, kezelése, gyártása, tárolása során felhasznált testidegen anyagok, a kártevők irtására felhasznált, illetve az állatgyógyászati készítmények felhasználása következtében a termékben jelenlévő kémiai anyagok, ezek biológiailag aktív bomlástermékeinek együttes mennyisége;

28. nem nutritív testidegen takarmánykiegészítő anyag: tápláló értékkel nem rendelkező, maradékképző anyag - a hozamfokozókat is ideértve -, az állati testnek nem természetes alkotója, amely a takarmánykihasználás fokozására szolgál;

29. nyilvános állategészségügyi laboratórium: az állatbetegségek megállapítását vagy kizárását, a fertőzöttséget, illetőleg a fertőzéstől való mentességet bizonyító kiegészítő diagnosztikai vizsgálatokat, az állatgyógyászati készítmények vizsgálatát, az állatok egészségét károsító kórokokkal kapcsolatos toxikológiai és egyéb, valamint az élelmiszer- és takarmányhigiéniai célú vizsgálatokat állatorvosi megrendelésre, illetve az állategészségügyi hatóság döntésének megalapozására végző laboratórium;

30. parazitózis: az élősködők által más fajokban okozott egészségkárosodás;

31. szaporodásbiológia: az egészséges utódállomány létrehozásának  gyakorlata és állategészségügyi feltételei;
32. szennyezőanyag: minden olyan idegen anyag, amely a környezetből az állattartás, a termelés, a gyártás, a tárolás vagy a szállítás során, a takarmánnyal vagy élelmiszerrel érintkező eszközökből, berendezésekből juthat a végtermékbe;

33. takarmányhigiénia: a takarmány előállításának, tárolásának, forgalombahozatalának az állatbetegségekkel és az állategészségügyi szempontból való fogyaszthatósággal összefüggő követelményrendszere, a takarmánnyal terjeszthető fertőzés, takarmányártalom, továbbá a termék révén az emberi megbetegedés megelőzése és elhárítása;

34. zoonózis: az állatról emberre vagy az emberről állatra terjedő fertőzés, betegség.


II. fejezet

Az állat egészségvédelme

Az állattartás állategészségügyi követelményei

3. §

(1) Az állat tartásánál meg kell tartani az állategészségügyi, a közegészségügyi, a környezetvédelmi, valamint az állatvédelmi előírásokat; ezeket érvényesíteni kell az állat szállítása, forgalmazása, az állati eredetű élelmiszer és állati eredetű termék előállítása, feldolgozása, tárolása és  forgalmazása során is.  

(2) Az állat etetésére és itatására csak olyan takarmányt és itatóvizet szabad felhasználni, amely az állat, illetőleg közvetve az ember egészségét nem veszélyezteti.

(3) Az állat szaporodási és termelési eredményeinek növelésére vagy más célból tilos  - a jogszabályban meghatározott - hormontartalmú, -hatású vagy más olyan anyagot felhasználni, amely az ember vagy az állat egészségére káros.
(4) Tilos az állat sport- vagy egyéb teljesítményének - jogszabályban meghatározott - ajzószeres vagy ezzel egyenértékű beavatkozással való fokozása.

4. §

(1) Állatklinika, állatkórház, állatorvosi rendelő, állatorvosi laboratórium létesítéséhez és működtetéséhez az állategészségügyi hatóság engedélye szükséges.

(2) Állatmenhely, állatkozmetika, állatpanzió, állatkert, vadaspark, állattemető az állategészségügyi hatóság szakhatósági hozzájárulásával létesíthető, illetve működtethető.

(3) Az állattartó hely létesítéséhez szükséges engedély az  állategészségügyi hatóság szakhatósági hozzájárulásával adható ki. 


Az állattartó, illetve az állatorvos kötelezettségei és jogai

5. §

(1) Az állattartó köteles:

a) állatának állatorvosi ellátásáról rendszeresen gondoskodni;  

b) jogszabályban meghatározott fajú és létszámú állat tartása esetén állomány-nyilvántartást vezetni, az állat állategészségügyi felügyeletét ellátó állatorvost, illetve a települési önkormányzat jegyzőjét az általa tartott állatok fajáról, létszámáról, illetve az állományváltozásról, az állatok tartási  helyéről és annak változásáról folyamatosan tájékoztatni;

c) állata betegségéről vagy annak gyanújáról az állatorvost értesíteni, a beteg, betegségre gyanús állatát megvizsgáltatni, az állatorvosnak az állat (állomány) kezelésére és a betegség továbbvitelének megakadályozására adott utasításait végrehajtani;
d) állatának az állategészségügyi hatóság által járványügyi, illetve higiéniai okból elrendelt vizsgálatát, kezelését, védőoltását, elszállítását és leölését tűrni, a feladatot ellátó állatorvos részére segédszemélyzetről gondoskodni és a kárenyhítési kötelezettségének mértékéig közreműködni;

e) az állat elhullását vagy állatorvosi közreműködés nélkül történt kényszervágását az állatorvosnak bejelenteni és az állatot vizsgálatra bemutatni;

f) a jogszabályban meghatározott esetekben a levágott állatát állatorvossal megvizsgáltatni;

g) az elhullott állata tetemének, illetőleg az állati eredetű mellékterméknek és hasznosíthatatlan állati eredetű anyagnak az ártalmatlanná tételéről  gondoskodni;

h) az állategészségügyi hatóságot - annak felhívására - az állati hulladék ártalmatlanná tételének jogszabályban megengedett módjáról tájékoztatni.

(2) Az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott kötelezettség vonatkozik 

a) a vadászatra, halászatra (horgászatra), továbbá állattenyésztésre, -szapo-rításra jogosult szervezet vezetőjére, illetve megbízottjára, továbbá arra a személyre, aki

b) a tulajdonos képviseletében az állattartó telepet (üzemet) vezeti;

c) az állatot felügyeli;

d) az állatot gondozza, ápolja, takarmányozza, őrzi;

e) szállításkor az állatot kíséri.

(3) Az állatnak a vágóhídra vagy kényszervágásra, valamint az állat, az állati eredetű termék és az állati eredetű élelmiszer értékesítésre történő szállítása alkalmával az állattartó köteles az eljáró állatorvost a forgalmazást befolyásoló körülményekről, így különösen az állat egészségi állapotáról, gyógykezeléséről, takarmányozásáról a tényleges helyzetnek megfelelően tájékoztatni.

(4) Az (1) bekezdés c) és e) pontjaiban előírt tájékoztatási, illetőleg bejelentési kötelezettség vonatkozik az állatorvosi vizsgáló, gyógyító intézmény vezetőjére, valamint minden olyan személyre, aki állatok gyógyításával, mesterséges termékenyítéssel, embrió-átültetéssel, állatkereskedelemmel, állatszállítással, húsvizsgálattal, a levágott, leölt vagy elhullott állatok, illetőleg a belőlük vagy tőlük származó nyerstermékek értékesítésével, feldolgozásával, ártalmatlanná tételével foglalkozik, vagy ezekben közreműködik.

(5) Az állattartó jogosult eldönteni, hogy az állategészségügyi szolgáltató tevékenységet mely arra jogosulttól veszi igénybe. 

(6) Az állatorvos köteles az állattartó részére az állat tartásával, takarmányozásával, egészségi állapotával, a megteendő intézkedésekkel, ezek várható anyagi és jogi kihatásával kapcsolatos teljes körű felvilágosítást adni.

(7) Az állatorvos köteles elsősegélyt nyújtani és az állattartót a további állategészségügyi szolgáltatás igénybevételének lehetőségéről tájékoztatni. Bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegség gyanúja esetén köteles az adott helyzetben elvárható sürgősségi ellátást nyújtani, egyidejüleg a hatósági intézkedésre jogosultat tájékoztatni.


Járványügyi intézkedések

6. §

(1) Bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegség (a továbbiakban: bejelentendő állatbetegség) gyanúja vagy megállapítása esetén az eljáró hatósági állatorvos köteles jelentést tenni a kerületi főállatorvosnak, jogszabályban meghatározott betegségekről pedig a területileg illetékes  állategészségügyi és élelmiszerellenőrző állomásnak (a továbbiakban: állomás) is.
(2) A bejelentendő állatbetegségeket a törvény 1. számú melléklete tartalmazza.

(3) A hazai állatállományt súlyosan veszélyeztető és a nemzetközi kereskedelmet akadályozó, újonnan felfedezett fertőző állatbetegségre a miniszter - ideiglenes jelleggel - bejelentési kötelezettséget írhat elő.

(4) Bejelentendő állatbetegség megelőzése, megállapítása, továbbterjedésének megakadályozása, kártételének csökkentése, felszámolása érdekében, továbbá a betegség természetéhez és elterjedtségéhez mérten, az állategészségügyi hatóság külön jogszabályban meghatározott esetekben az alábbi járványügyi intézkedéseket rendelheti el:

a) elkülönítés, 
b) hatósági megfigyelés,
c) forgalmi korlátozás, 
d) helyi zárlat,
e) községi zárlat,
f) marhalevél kezelési tilalom,
g) védőkörzet létesítése,
h) diagnosztikai vizsgálat és ilyen célú leölés,
i)  védőoltás,
j) gyógykezelés,
k) elkülönített vagy zárt vágás,
l) állatleölés (leöletés),
m) fertőzésközvetítő-anyag, -eszköz, -tárgy, -élelmiszer, -takarmány, állathulla-lefoglalása, ártalmatlanná tétele,
n) fertőtlenítés. 

(5) A járványügyi intézkedések közül egyszerre több is elrendelhető. Az   elrendelő határozat - fellebbezésre tekintet nélkül - azonnal végrehajtandó.

(6) A (4) bekezdés a)-f) pontjaiban foglalt járványügyi intézkedésekről a települési önkormányzat jegyzőjét, fővárosban a főjegyzőt is egyidejűleg értesíteni kell.


7. §

(1) Az állategészségügyi szolgáltató tevékenységet folytató állatorvos (a továbbiakban: magánállatorvos) járványos állatbetegség gyanúja esetén köteles a járványveszély elhárítása érdekében, az adott helyzetben tőle elvárható módon a szükséges intézkedéseket megtenni, valamint a további intézkedésre jogosult szervet haladéktalanul értesíteni.

(2) Bejelentendő állatbetegség vagy gyanújának megállapításakor a magánállatorvos köteles haladéktalanul jelentést tenni a területileg illetékes hatósági állatorvosnak, egyidejűleg pedig a szakma szabályai szerint eljárni és az állattartót a szükséges utasításokkal ellátni. 

(3) Járványveszély esetén a magánállatorvos a nyilvántartásba vétele szerint illetékes megyei állategészségügyi hatóság vezetője által közcélú munkavégzésre - díjfizetés és költségtérítés ellenében - igénybe vehető. A magánállatorvos a közcélú igénybevétel során közfeladatot lát el, eközben a hatósági állatorvost megillető védelemben részesül.

(4) Az állat tartójának egyetértésével sürgősségi ellátás keretében állatorvos elrendelheti, illetve jóváhagyhatja a sérült, beteg vagy nehezen szállítható állat kényszervágását.

8. §

(1) A 6. § (4) bekezdés h)-n) pontjaiban felsorolt járványügyi intézkedések elrendelése esetében az 1. számú mellékletben 1-25. sorszám alatt megnevezett állatbetegségben elhullott, leölt állat, megsemmisített anyag, eszköz  és  tárgy  tulajdonosa - a (4) bekezdésben meghatározott kivételekkel - az államtól kártalanításra jogosult.  

(2) A miniszter és a pénzügyminiszter a kártalanításhoz és az állati hulladék ártalmatlanná tételéhez szükséges pénzügyi fedezetet évente a központi költségvetésben tervezi és biztosítja. 

(3) A kártalanítás alapja az állat, az anyag, az eszköz, vagy a tárgy forgalmi értéke. A kártalanítás mértékét a 2. számú mellékletben foglaltak szerint kell megállapítani. A kárbecslés és a kifizetés részletes szabályait külön jogszabály tartalmazza. A kártalanítás folyósításáról az elrendelő határozatban kell rendelkezni.

(4) Nem jár kártalanítás:

a) az országba tilalom ellenére vagy szabálytalanul behozott állatokért, valamint a tartásukkal kapcsolatos anyagokért, eszközökért és tárgyakért;

b) ha az állat betegségre gyanús állapotát a tulajdonos vagy megbízottja nem jelentette, illetőleg az előírt rendszabályokat megszegte;

c) ha a tulajdonátruházással szerzett állat betegségéről, fertőzöttségéről a tulajdonosnak az állat megszerzésekor tudomása volt;

d) ha a járványügyi intézkedésre az állattartó egyéb felróható magatartása miatt került sor;

e) a vadon élő állatokért, kivéve az engedéllyel befogott, legalább hat hónapja zárt körülmények között (vadasparkban, vadaskertben, röptetőben) tartott vagy tenyésztett vadon élő haszonállatokat és a védett állatokat;

f) a kedvtelésből, tudományos kísérleti, laboratóriumi, szolgálati, a cirkuszi és mutatványos célból tartott állatokért;

g) trágyáért, alomért;

h) az állategészségügyi jogszabályok megsértésével tartott, illetőleg forgalmazott állatért és termékért.

Az állati hulladék ártalmatlanná tétele

9. §

(1) Az állati hulladékot ártalmatlanná kell tenni. 

(2) Az állati hulladék ártalmatlanná tételéről - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - annak tulajdonosa, illetőleg, ha a tulajdonos ismeretlen az állati hulladék helye szerint illetékes települési, fővárosi kerületi önkormányzat köteles gondoskodni. 

(3) Az 1. számú mellékletben 1-25. sorszám alatt megnevezett állatbetegségek megelőzése, felderítése és felszámolása során keletkezett állati hulladék ártalmatlanná tétele állami feladat, amelynek végrehajtása iránt az állati hulladék helye szerint illetékes állomás intézkedik.

10. §

(1) Az állati hulladék ártalmatlanná tételét az végezheti, aki erre engedélyt kapott (a továbbiakban: vállalkozó). Az engedély kiadásának feltétele az állati hulladék ártalmatlanná tételére vonatkozó állategészségügyi, közegészségügyi és környezetvédelmi előírások megtartása, továbbá előzetes kötelezettségvállalás az engedély iránti kérelemben megjelölt területen az állati hulladék teljes körű ártalmatlanná tételére, valamint a 9. § (3) bekezdése alapján elrendelt intézkedés teljesítésére.

(2) Az  engedélyt  a vállalkozó részére a székhelye szerint illetékes állomás - a területileg illetékes környezetvédelmi hatóság szakhatósági hozzájárulásával - adja ki. Több állomás illetékességi területéről történő állati hulladék begyűjtés, illetőleg több telephellyel rendelkező vállalkozó esetén az engedély kiadásához a begyűjtési terület és a telephely szerint illetékes állomás hozzájárulása is szükséges. 

(3) A vállalkozó az állati hulladék ártalmatlanná tételére irányuló tevékenységet csak az (1) bekezdésben foglalt engedély birtokában kezdheti meg és folytathatja. 

11. §

(1) Az állati hulladékot az állategészségügyi, a  közegészségügyi, valamint a környezetvédelmi előírások megtartásával kell ártalmatlanná tenni.

(2) A járványügyi intézkedés során az állomás, az állati hulladék ártalmatlanná tételével a legközelebbi, alkalmas technikával és kapacitással rendelkező vállalkozót bízza meg.
(3) Amennyiben a vállalkozó az előzetes kötelezettség vállalásában foglaltakat nem teljesíti, az állomás a kiadott engedélyt visszavonja és arról - az e tevékenységre szóló vállalkozói igazolvány visszavonása, illetőleg a tevékenységi kör törlése iránti intézkedés céljából - értesíti a vállalkozói igazolványt kiadó szervet, az engedélyezésben szakhatóságként közreműködő környezetvédelmi hatóságot, illetőleg a törvényességi felügyeletet ellátó megyei bíróságot, mint cégbíróságot.

12. §

(1) Az állati hulladék ártalmatlanná tételének költségét - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - az állati hulladék tulajdonosa, illetve ha a tulajdonos ismeretlen, az önkormányzat viseli. Ha a tulajdonos ismertté válik, a költségeket köteles az önkormányzatnak megtéríteni. 

(2) Az állomás által járványügyi intézkedésként elrendelt ártalmatlanná tétel díja a központi költségvetést terheli. 

A marhalevél

13. §

(1) Az állattartó - jogszabályban meghatározott esetekben - a ló, szamár, öszvér, szarvasmarha, bivaly, sertés, juh, kecske, valamint zárt körülmények között tenyésztett, vadonélő, hasított körmű haszonállatok (pl.: vaddisznó, dámvad, őz, szarvas, muflon) tulajdonjogának, illetőleg az állat állategészségügyi forgalomképességének igazolására köteles marhalevelet váltani.

(2) A marhalevél kiváltása előtt az állatot az állategészségügyi és állattenyésztési jogszabályokban előírtak szerint tartósan meg kell jelölni.

(3) A marhalevelet díjfizetés ellenében a tartás, szerzés vagy elidegenítés helye szerint illetékes települési önkormányzat, a fővárosban a kerületi önkormányzat jegyzője (a továbbiakban: jegyző) állítja ki.

(4) A díjfizetési kötelezettség kiterjed a jogszabályban felsorolt igazgatási szolgáltatásokra, így az elsőízben, illetőleg másodlat-, vagy pótlásként kiállított marhalevélre, az irányítási intézkedések és tulajdonosváltozások rávezetésére, az állategészségügyi igazolások érvényesítésére, illetőleg a lejegyzésekre (a továbbiakban együtt: marhalevél-kezelés).

(5) A marhalevél kezeléséért a 3. számú mellékletben megállapított mértékű díjat kell fizetni. 

(6) A marhalevél-kezelésért fizetendő díjat az állattartó készpénzben, közvetlenül a települési önkormányzat költségvetési elszámolási számlájára köteles befizetni. A befizetett díj a települési önkormányzat saját bevétele.

(7) Amennyiben a jegyző egy eljárásban ugyanazon a marhalevélen több igazgatási szolgáltatást végez (pl.: a marhalevél kiállítása és irányítási intézkedés) a fizetendő díjat csak egyszer, a tényleges intézkedésekre megállapított legmagasabb díjtétel szerint kell megfizetni.


Az állatforgalmazás és -szállítás 
állategészségügyi szabályai

14. §

Állatforgalmazási tevékenységet végezni, illetve állatkiállítást, állat-bemutatót - ideértve az állattal történő mutatványosi tevékenységet is -, állatversenyt tartani, állatrakodót létesíteni a települési (a fővárosban a kerületi) önkormányzat jegyzője által engedélyezett helyen és időben, az illetékes állategészségügyi szakhatóság hozzájárulásával és felügyelete mellett szabad.

15. §

Aki állatforgalmazási tevékenységet folytat, az általa forgalmazott állatokról köteles - a jogszabályban meghatározott tartalmú - nyilvántartást vezetni, és azt az illetékes hatóságoknak az ellenőrzés alkalmával bemutatni.

16. §

(1) Állatokat összegyűjteni, szállítani, lábon hajtani csak az állatok egészségének veszélyeztetése nélkül, a jogszabályban előírt módon szabad.

(2) Jogszabály határozza meg azokat az eseteket, amikor csak állategészségügyi engedéllyel és hatósági állatorvosi ellenőrzéssel szabad állatot szállítani.

17. §

Idegen állományból származó, illetve az országba behozott állatot állategészségügyi hatósági megfigyelés céljából - jogszabályban meghatározott feltételekkel, kivételekkel és időtartamra - el kell különíteni.


18. §

(1) Állatot, állati szaporító-anyagot, állati eredetű élelmiszert és terméket, takarmányt és más, járványos állatbetegség terjesztésére alkalmas anyagot, eszközt és tárgyat, valamint kórokozók törzseit (a továbbiakban együtt: áru) az országba behozni, átszállítani vagy kivinni - jogszabályban meghatározott kivétellel - előzetes állategészségügyi engedély alapján, állategészségügyi határállomáson át, a feladás helye szerint illetékes hatósági állatorvos által kiállított érvényes származási és egészségügyi bizonyítvánnyal (a továbbiakban: állatorvosi bizonyítvány) szabad.

(2) Beteg, betegségre gyanús, fertőzött vagy fertőzöttségre gyanús, valamint elhullott állatot, illetőleg ilyen állattól származó terméket az országba behozni, átszállítani vagy kivinni tilos. Amennyiben az állat vagy az állati eredetű termék rendeltetési állomása Magyarországon van, e tilalom alól a miniszter rendeletben eltérést engedélyezhet.

(3) Az országba behozott árut annak birtokosa köteles - a kísérő okmányokkal együtt - a határállomáson, ezt követően pedig az első hazai kirakás és a betárolás helye szerint illetékes hatósági állatorvosnak ellenőrzésre bemutatni.

(4) Az (1)-(3) bekezdésben foglalt előírások megsértésével behozott árut az illetékes állategészségügyi hatóság köteles lefoglalni és ártalmatlanná tételét elrendelni. Az eljárással kapcsolatos összes költség az áru birtokosát terheli.


19. §

Amennyiben a járványügyi helyzet azt indokolttá teszi, törvény, kormányrendelet, illetőleg miniszteri rendelet az állatok, az állati eredetű termékek, az élelmiszerek, a takarmányok forgalmára és szállítására a 14-18. §-okban foglaltakon túl további állategészségügyi feltételeket is megállapíthat.

Az állatgyógyászati készítmények
 
20. §

(1) Állatgyógyászati készítményt - jogszabályban meghatározott kivétellel - belföldi forgalmazás céljából előállítani, laboratóriumon kívül kipróbálni csak engedéllyel, az országba behozni, forgalomba hozni, forgalmazni és felhasználni csak Magyarországon történt törzskönyvezési eljárás után, forgalomba hozatali, illetőleg forgalmazási engedéllyel szabad. 

(2) Az állatgyógyászati készítmény törzskönyvezésének, előállításának,  forgalomba hozatalának, forgalmazásának és felhasználásának feltételeit a miniszter rendeletben állapítja meg.

(3) Az állatorvos a szakmai szabályok megtartásával jogosult a törzskönyvezett, valamint a Magyar Gyógyszerkönyvben szereplő készítmények és anyagok rendelésére.


21. §

(1) A törzskönyvezett állatgyógyászati készítmények hazai előállítóinál, behozatal  esetén az első hazai tárolás helyén az állatgyógyászati oltóanyag-, gyógyszer- és takarmányellenőrzési feladatokat ellátó intézet a külön jogszabályban foglaltak szerint végez ellenőrzést. 

(2) Az állatgyógyászati készítmények forgalmazását és felhasználását az állomás ellenőrzi. 

(3) Az (1)-(2) bekezdés szerint ellenőrzésre jogosult szerv az eljárása során  térítésmentesen mintát vehet. A készítmény birtokosa ellenminta vételére tarthat igényt.

22. §

A 26. § (1) bekezdés h) és a 29. § e) pontjában meghatározott betegségfelszámolási és mentesítési programok végrehajtásához szükséges anyagokat csak az állategészségügyi körzetbe kinevezett hatósági állatorvos, valamint a kerületi főállatorvos rendelhet.


III. fejezet

Az állategészségügyi igazgatás szervezete

23. §

(1) Az állategészségügyi igazgatást ellátja:

a) a miniszter;
b) a Földművelésügyi Minisztérium (a továbbiakban: minisztérium);
c) állategészségügyi területi szervként az  állomás; 
d) az állomás szerveinél közszolgálati jogviszonyban alkalmazott állatorvos; 
e) az állategészségügy feladatkörébe tartozó tevékenységet folytató intézetek [a b)-e) pontokban felsoroltak együtt: állami állategészségügyi szolgálat];
f)  a települési önkormányzat képviselő testülete, illetőleg jegyzője (a fővárosban a fővárosi közgyűlés és a fővárosi kerületi képviselő testület), valamint
g) a Magyar Állatorvosi Kamara (a továbbiakban: kamara).
(2) Az (1) bekezdés a), b), c), d), f) pontjaiban megjelölt szervek, valamint az állatgyógyászati oltóanyag-, gyógyszer- és takarmányellenőrzési feladatokat ellátó intézet állategészségügyi hatósági jogkörrel rendelkeznek (a továbbiakban: állategészségügyi hatóságok).

(3) Az (1) bekezdés d) pontja szerinti állatorvosnak minősül az állomás vezetője által 

a) az állomás illetékességi területén kialakított állategészségügyi körzetbe;
b) az élelmiszerelőállító, illetőleg -forgalmazó helyen működő kirendeltségre (a továbbiakban: élelmiszer-higiéniai kirendeltség);
c) az állategészségügyi határállomásra 

kinevezett állatorvos (a továbbiakban a)-c) együtt: hatósági állatorvos).

(4) A (3) bekezdés a)-b) pontjában említett hatósági állatorvos illetékességi területét az állomás vezetője állapítja meg.
 
(5) Az állomás vezetője több állategészségügyi körzetet magába foglaló állategészségügyi kerületeket alakít ki, az ott működő hatósági állatorvosok tevékenységét a kerületi főállatorvosok irányítják.

(6) Az állomás vezetője egyes járványügyi intézkedések végrehajtására magánállatorvost - a 7. § (3) bekezdésében foglaltak szerint - igénybe vehet. 

(7) A kamara feladatait külön törvény állapítja meg.

(8) Az állami állategészségügyi szolgálat e törvény szerinti feladatainak ellátásához szükséges pénzügyi fedezetet a központi költségvetésből, valamint az igazgatási szolgáltatási díjbevételekből kell biztosítani.







Az állategészségügyi hatósági intézkedések

24. §

(1) Az állategészségügyi hatósági eljárás során az államigazgatási eljárás általános szabályait az e törvényben foglalt eltérésekkel, illetőleg kiegészítésekkel kell alkalmazni.

(2) Az állategészségügyi hatóság illetékességi területén járványügyi intézkedésként:

a) megtilthatja, korlátozhatja, feltételhez kötheti valamely területre, helyiségbe való belépést;
b) elrendelheti - utólagos térítési kötelezettség terhe mellett, külön jogszabályban meghatározottak szerint - jármű, épület, berendezés, eszköz és anyag igénybevételét; 
c) járványügyi intézkedésként - külön jogszabályban meghatározottak szerint - elrendelheti eszköz, tárgy, anyag elkobzását, megsemmisítését;
d) az eljárást közhírré tétel útján is megindíthatja;
e) a székhelyén kívül lakó magánszemélyt székhelyére idézheti;
f) a határozatot közszemlére tétel útján is közölheti.

(3) Az állategészségügyi hatóság, a hatósági vizsgálatok végzéséhez szükséges mértékben  állatból és termékből térítésmentes mintát vehet és elrendelheti az eljárás tárgyát képező élelmiszer, takarmány, állatgyógyászati készítmény újra feldolgozását vagy ártalmatlanná tételét, az állat további vizsgálatát, illetőleg járványügyi intézkedésként a kötelező gyógykezelését, védőoltását vagy leölését.

(4) Amennyiben az állategészségügyi hatóság járványügyi intézkedést rendel el, valamint az árunak az országba való behozatalát, átszállítását vagy kivitelét megtiltja, a határozat fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtható.

(5) Az eljáró állategészségügyi hatóság az ügyfél kezdeményezésére indult eljárást azt követően folytatja le, hogy az ügyfél igazolja igazgatási szolgáltatási díj fizetési kötelezettségének teljesítését. 
(6) Az állatgyógyászati készítmény üzemi méretű előállításának engedélyezéséről, törzskönyvezéséről, forgalomba-hozataláról, illetőleg forgalmazásáról szóló határozat harminc napon túl is meghozható.


Az állategészségügyi hatóságok fórumrendszere

25. §

(1) A hatósági állatorvos, valamint a kerületi főállatorvos által hozott első fokú határozatok ellen benyújtott fellebbezést felettes szervként az állomás vezetője bírálja el.

(2) Az állomás vezetője által hozott első fokú határozat ellen benyújtott fellebbezést felettes szervként a minisztérium bírálja el.

(3) A minisztérium által hozott első fokú határozat ellen benyújtott fellebbezést a miniszter bírálja el.


A miniszter állategészségügyi feladat- és hatásköre

26. §

(1) A miniszter az állategészségügy irányítási, szervezési feladatainak keretében:

a) meghatározza és szabályozza az állategészségügy szakmai feladatait;

b) állomásokat hoz létre, megállapítja illetékességi területüket, jóváhagyja a szervezeti és működési szabályzatukat;

c) kijelöli az állategészségügyi határállomásokat;

d) közreműködik a nemzetközi állategészségügyi egyezmények előkészítésében és végrehajtásában;

e) közreműködik az állatorvosképzés és -továbbképzés fejlesztési terveinek kidolgozásában, kijelöli azokat a szervezeteket és személyeket, ahol az Állatorvostudományi Egyetemen (a továbbiakban: egyetem) végzett állatorvosok gyakornoki idejüket tölthetik, gondoskodik a gyakornokok képzéséhez szükséges anyagi eszközökről;

f) előírja a hatósági állatorvosok szakmai továbbképzésének szabályait és biztosítja az ehhez szükséges feltételeket;

g) a Magyar Tudományos Akadémiával, más tudományos intézményekkel, az egyetemmel és az érdekelt miniszterekkel együttműködve segíti az állatorvostudományok művelését, a hazai és külföldi kutatások eredményeinek széles körű gyakorlati alkalmazását;

h) nagy nemzetgazdasági kárt okozó vagy közegészségügyileg veszélyes állatbetegségek felszámolására - a Kormány jóváhagyásával - állami pénzeszközökkel támogatott mentesítési programot rendelhet el, továbbá kihirdeti a rendkívüli járványveszély-helyzetet;

i) rendkívüli járványveszély esetén feladatainak eredményes végrehajtására - a honvédelmi miniszter és a belügyminiszter útján - a Kormány által külön biztosított térítés ellenében igénybe veheti a fegyveres erőknek és rendvédelmi szerveknek - kivéve a polgári nemzetbiztonsági szolgálatot -  a veszélyeztetett területen állomásozó vagy javaslatára odavezényelt alakulatait;	

j) a nemzetközi állategészségügyi helyzet függvényében megteszi a szükséges intézkedéseket;

k) az állami állategészségügyi szolgálat keretébe tartozó intézeteket hoz létre és szüntet meg, jóváhagyja az intézetek szervezeti és működési szabályzatát;
l) ellátja a jogszabályban meghatározott egyéb feladatokat.

(2) A miniszter az (1) bekezdés szerinti feladatainak ellátása során együttműködik az érintett miniszterekkel, országos hatáskörű szervek vezetőivel, valamint a kamarával. 
27. §

(1) A miniszter állategészségügyi hatósági jogkörében:

a) járványveszély esetén a járvány megelőzésére, illetve felszámolására az ország egész területén gyakorolja a védekezést szolgáló közhatalmi jogosítványokat, melynek keretében az e törvényben foglalt feladatok ellátását az állategészségügyi hatóságok és az állategészségügyi szolgálat egyes szervei között az e törvényben foglaltaktól eltérően is megállapíthatja;

b) rendkívüli járványveszély esetén a veszélyeztetett területen elrendelheti a térítés ellenében történő közcélú munkavégzést, létesítmény, szállító és más eszköz, valamint anyag igénybevételét;

c) engedélyezi az állatgyógyászati készítmények forgalombahozatalát.

(2) A miniszter az (1) bekezdés c) pontja szerinti engedélyt - az állati testbe nem kerülő kórjelző anyagok kivételével - a népjóléti miniszterrel egyetértésben adja ki.


Az Országos Állategészségügyi Tanács

28. §

(1) A miniszternek az állategészségügy irányításával kapcsolatos tevékenységét a kilenc főből álló tanácsadó és véleményező testületként működő Országos Állategészségügyi Tanács (a továbbiakban: Tanács) segíti.

(2) A Tanács tagjait az egyetem, az állami állategészségügyi szolgálat és az állatorvosi szakmai érdekképviseletek által javasolt szakemberek közül a miniszter kéri fel. 

(3) A Tanács szervezeti és működési szabályzatát, éves munkatervét maga állapítja meg és a miniszter hagyja jóvá. 

(4) A Tanács működési feltételeiről a  miniszter gondoskodik.


A minisztérium állategészségügyi feladat- és hatásköre

29. §

A minisztérium az állategészségügy irányítási, szervezési feladatainak keretében:

a) a miniszter által meghatározott körben ellátja az állami állategészségügyi szolgálat irányításával kapcsolatos egyes feladatokat;

b) intézkedik az ezidáig ismeretlen betegség közvetlen veszélye esetén annak megelőzésére, felderítésére, felszámolására, valamint ilyen betegség esetén a 8. §-ban foglaltak figyelembevételével az állami kártalanításról;

c) meghatározza a kórokozókkal kapcsolatos tudományos, diagnosztikai és egyéb tevékenység feltételeit és engedélyezi a tevékenység folytatását;

d) egyes állatbetegségek területenkénti vagy országos előfordulásának és a fertőzöttség mértékének tisztázására felmérő rendszert működtet, valamint ellenőrző vizsgálatokat végeztet;

e) gondoskodik a járványos állatbetegség megelőzéséhez, illetőleg felszámolásához szükséges ingyenes oltó- és kórjelző anyagokról;

f) gondoskodik az állami állategészségügyi feladatok végrehajtásának megszervezéséről;

g) meghatározza a nemzetközi részvétellel tartott állatkiállítás,  állatbemutató, állatverseny feltételeit;

h) vezeti az állatgyógyászati készítmények törzskönyvét és a kizárólag állatgyógyászati készítményt forgalmazók nyilvántartását;

i) ellátja a jogszabályokban meghatározott radiológiai vizsgálati, ellenőrzési feladatokat;

j) létrehozza és működteti a törvényben meghatározott feladatainak ellátásához szükséges információs rendszert;

k) vezeti az állatorvosok országos nyilvántartását;

l) országosan szervezi a magánállatorvosok közcélú igénybevételét.

30. §

A minisztérium állategészségügyi hatósági jogkörében:

a) engedélyezi az áruk országba való behozatalát, az országon való átszállítását és kivitelét;

b) engedélyezi az állatgyógyászati készítmények üzemi méretű előállítását, gyakorlati kipróbálását, továbbá engedélyezi azok forgalmazását; 

c) engedélyezi az állatgyógyászati készítmények behozatalát; 

d) megállapítja a takarmányokba keverhető állatgyógyászati készítmények  körét;

e) engedélyezi a testidegen takarmánykiegészítőket tartalmazó új takarmányok forgalombahozatalát.

f) engedélyezi - a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, valamint a Népjóléti Minisztérium hozzájárulásával - génmanipuláció útján előállított állat behozatalát, valamint azon takarmány és állatgyógyászati készítmény kipróbálását, forgalmazását és behozatalát, amely genetikailag módosított organizmusok felhasználásával készült. 




31. §

A 26. § (1) bekezdés h), i) és a 27. § (1) bekezdés a), b) pontjaiban meghatározott állami feladatok ellátásának költségeire a központi költségvetésben évenként járványvédelmi célelőirányzatot kell elkülöníteni. A célelőirányzat felhasználásáról a miniszter a költségvetési gazdálkodásról szóló jogszabályok szerint intézkedik.

Az állomás állategészségügyi  feladatai

32. §

Az állomás az állategészségügy irányítási, szervezési feladatainak keretében:

a) illetékességi területén szervezi az állatbetegségek megelőzését, felderítését és felszámolását, továbbá a 26. § (1) bekezdés h) pontja alapján elrendelt mentesítési programok végrehajtását;

b) laboratóriumot működtet a hatósági döntések megalapozására;

c) elrendeli a jogszabályokban előírt állategészségügyi akciókat (kötelező védőoltások, diagnosztikai vizsgálatok, parazitózisok elleni védekezés,  stb.);

d) az illetékes intézetek bevonásával kivizsgálja az oltási baleseteket, mérgezéseket, az állatgyógyászati készítmények hatása elmaradásának okát és intézkedik megelőzésükre, illetve megszüntetésükre;

 e) az e törvényben foglalt feladatainak ellátása során folyamatosan kapcsolatot tart az illetékességi területén levő települési, a fővárosban a fővárosi önkormányzattal, a megyei, fővárosi közigazgatási hivatallal, az ÁNTSZ területi intézeteivel (a továbbiakban: Területi Intézet), a területileg illetékes környezetvédelmi hatósággal, valamint a kamara területi szerveivel;

f) hatósági feladatai ellátására ügyeleti és készenléti szolgálatot szervez;

g) kijelöli a hatósági állatorvos székhelyét és működési körzetét;

h) az illetékes hatósági állatorvos útján gondoskodik az 5. § (7) bekezdése szerinti állategészségügyi szolgáltatás nyújtásáról;

i) ellátja a jogszabályban meghatározott élelmiszer- és takarmány-minőségellenőrzési feladatokat;

j) részt vesz az állatok azonosítási és nyilvántartási rendszerének kialakításában és működtetésében.


33. §

Az állomás első fokú állategészségügyi hatósági jogkörében:

a) elrendeli a járványveszély esetén szükséges - jogszabályban meghatározott - hatósági intézkedéseket, ideértve a magánállatorvos és gazdálkodó szervezet (pl. vágóhíd, állathulla-feldolgozó üzem) közcélú igénybevételét is;

b) elrendeli az emberre is veszélyes betegségben elhullott vagy leölt állatok hullái és melléktermékei, a fertőzött anyagok, eszközök ártalmatlanná tételét és meghatározza annak módját, egyidejűleg értesíti a területileg illetékes települési önkormányzat jegyzőjét, a környezetvédelmi hatóságot, a vízügyi hatóságot, valamint a Területi Intézetet, amennyiben az ártalmatlanná tételre az erre hatóságilag engedélyezett helyen kívül vagy más módszerrel kerül sor;

c) meghatározza - külön jogszabályban meghatározott esetekben - az idegen állományból származó állatok állategészségügyi megfigyelési célú elkülönítésének módját és idejét;

d) elbírálja a külföldről érkező állatok fogadására kiválasztott, illetőleg kijelölt elkülönítő alkalmasságát;

e) állategészségügyi szempontból ellenőrzi a piac, az állatvásár, állatfelvásárlás, állatkereskedés, állatkiállítás, állatbemutató, állatverseny, állatpanzió, állatmenhely, állatkert, vadaspark működését;

f) engedélyezi az állatklinika, állatkórház, állatorvosi rendelő, állatorvosi laboratórium létesítését és ellenőrzi azok működését;

g) illetékességi területén ellenőrzi a hatósági állatorvosok, a települési önkormányzatok jegyzője állategészségügyi hatósági tevékenységét; 

h) hatósági ellenőrzést gyakorol az illetékességi területén működő magánállatorvosok tevékenysége felett, jogszabálysértés esetén saját hatáskörében eljár, vagy etikai eljárást kezdeményez a kamaránál; 

i) engedélyezi a vágóhely, a vágóhíd, a húsbolt, és egyéb élelmiszerelőállító hely, a hatósági húsbolt működését, valamint az export állatrakodók létesítését, szállítóeszköz használatát;

j) a nemzetközi előírásoknak megfelelően folyamatosan ellenőrzi az élelmiszerelőállító hely export termelésre való alkalmasságát;

k) járványügyi szempontból korlátozza, illetve megtiltja az állati eredetű élelmiszer, -nyersanyag, kész élelmiszer felhasználását, forgalomba-hozatalát, meghatározza a további eljárást és szükség esetén értesíti az illetékes hatóságokat;

l) az állati hulladék ártalmatlanná tétele keretében engedélyezi az állatifehérje-feldolgozó tevékenység folytatását. A több megye területén folytatott tevékenység engedélyezéséről, a vállalkozó vagy gazdálkodó szervezet székhelye (telephelye) szerint illetékes állomás - a tevékenységgel érintett állomások szakhatósági véleménye alapján - dönt;

m) engedélyezi és ellenőrzi az élelmiszert előállító üzemekből származó,  takarmányként felhasználható melléktermékek felhasználását, tovább-feldolgozását vagy kezelését;

n) ellenőrzi az állatgyógyászati készítmények forgalmazásának és felhasználásának feltételeit;

o) előzetes helyszíni ellenőrzést végez az állatgyógyászati készítmények forgalmazására jogosító engedély kiadása előtt;

p) ellenőrzi a takarmányokba keverhető állatgyógyászati készítmények felhasználását és forgalmazását;

r) állategészségügyi szempontból ellenőrzi a takarmány-előkeverékeket és -keverékeket gyártó üzemeket, valamint azok forgalmazását;

s) intézkedik az előírt engedéllyel, illetőleg bizonyítvánnyal érkező, de az azonossági vagy egyéb vizsgálatok során állategészségügyi kifogás alá eső, e törvény hatálya alá tartozó áruk állategészségügyi hatósági felügyelet alá vételéről;

t) ellenőrzi az állatgyógyászati készítmények forgalmazását és felhasználását;

u) járványügyi okok miatt elkülönített vágást rendelhet el;

v) elrendeli az állategészségügyi szempontból külön eljárást igénylő állati hulladék, anyag, eszköz ártalmatlanná tételét, meghatározza annak módját és erről tájékoztatja a környezetvédelmi hatóságot;

z) ellátja a jogszabály által hatáskörébe utalt egyéb feladatokat.


34. §

Az állomás az állategészségügyi követelmények érvényesítése érdekében szakhatóságként:

a) járványügyi és higiéniai szempontból előzetesen minősíti az állattartási, állattenyésztési, szaporítási technológiákat, gépeket, eszközöket, berendezéseket, tenyésztőtelepeket;

b) hozzájárul vagy megtagadja a hozzájárulást
	ba) a járványügyi felügyelet alá tartozó helyek (pl.: állati eredetű 	nyerstermék- és hulladékgyűjtő, -tároló, -feldolgozó, -forgalmazó 	hely, állatkereskedés, baromfikeltető, hullaemésztő verem, 	gyepmesteri telep, legelő, úsztató, stb.) kialakításához;

	bb) állatvásár, állatrakodó, állatfelvásárlóhely, állatkiállítás, 	állatbemutató, állatverseny, állatmenhely, állatpanzió, állatkert, 
	állatkereskedés, vadaspark, állattemető létesítéséhez;

	bc) az állattartó és -forgalmazó hely, az élelmiszert előállító és az 	állati eredetű élelmiszert forgalmazó hely, a takarmány-előállító, 
	-forgalmazó és -tárolóhely, a mesterséges termékenyítő-, 	embrióátültető-, baromfi- és halkeltető állomás, a méhanyanevelő 	telep létesítéséhez, átalakításához;

	bd) az állatkereskedelmi és -forgalmazási tevékenység 	foglalkozásszerű végzéséhez.


A kerületi főállatorvos feladatai

35. §

(1) A kerületi főállatorvos illetékességi területén:

a) szervezi és irányítja a hatósági állatorvosok munkáját;

b) állatleölési és kártalanítási ügyekben első fokú hatóságként jár el;

c) elláthatja a 36. §-ban meghatározott feladatokat is.

(2) Amennyiben a kerületi főállatorvos az (1) bekezdés c) pontja alapján jár el, az állategészségügyi körzetben működő hatósági állatorvosnak minősül.



A hatósági állatorvos feladatai

36. §

Az állategészségügyi körzetben működő hatósági állatorvos: 

a) állatbetegség vagy annak gyanúja bejelentésekor, észlelésekor ellátja a járványügyi feladatokat, megteszi a járvány megelőzéséhez és felszámolásához szükséges mindazokat az intézkedéseket, amelyeket e törvény a feladat-, illetve a hatáskörébe utal; 

b) bejelentendő állatbetegség gyanúja esetén bejelentést tesz az állomáshoz;

c) elbírálja az idegen állományból származó állatok fogadásának helyén az állategészségügyi elkülönítés alá vétel feltételeit, illetve azokra javaslatot tesz;

d) járványügyi szempontból ellenőrzi az állatrakodó- és felvásárló helyek működését;
  
e) irányítja és  ellenőrzi a jogszabályokban előírt állategészségügyi akciók (kötelező védőoltás, diagnosztikai vizsgálat, parazitózisok elleni védekezés, stb.) végrehajtását, illetőleg részt vesz a végrehajtásban;

f) elvégzi a közfogyasztásra, illetve az egyéb okból levágott állat jogszabályban meghatározott húsvizsgálatát;

g) engedélyezi az e törvény hatálya alá tartozó áruk belföldi szállítását;

h) elvégzi az e törvény hatálya alá tartozó áruk nemzetközi forgalmának jogszabályban előírt ellenőrzését és kiállítja a szükséges állategészségügyi bizonyítványokat;

i) ellátja az országba behozott, e törvény hatálya alá tartozó áruk belföldi állategészségügyi felügyeletét;

j) ellenőrzi az állategészségügyi szempontból külön eljárást igénylő állati hulladék, anyag, eszköz ártalmatlanná tételét;

k) ellenőrzi 
	
	ka) az állattartónál, -forgalmazónál az állategészségügyi  szabályok 	megtartását, az állatok egészségi állapotát; 

	kb) az állategészségügyi szabályok megtartását az állatvásáron,  	piacon, felvásárlóhelyen, állatkiállításon, állatbemutatón,  	vadasparkban, állatversenyen, állatpanzióban, állatmenhelyen,  	állatkereskedésben, valamint az állatok, állati eredetű termékek 	forgalmazásában;

	kc) a jogszabályban előírt vizsgálatok, kezelések végrehajtását;

	kd) az állati eredetű élelmiszereknek feldolgozásra és emberi 	fogyasztásra való alkalmasságát;

	ke) az állatok szaporításának körülményeit; 
	
	kf) az élelmiszer-előállítóknál, -forgalmazóknál a járványügyi és 	élelmiszerhigiéniai előírások megtartását;

	kg) a takarmány-előállítóknál, -felhasználóknál, -forgalmazóknál a 	járványügyi és takarmányhigiéniai előírások megtartását;

	kh) állategészségügyi és takarmányhigiéniai szempontból az állatok 	etetésére felhasználandó takarmányt, a legelőt, az itatóvizet, az 	állatok elhelyezésére szolgáló épületet, az állattartás során használt 	gépet, a berendezést, valamint az alkalmazott technológiát;

l) ellátja a jogszabályban meghatározott egyéb feladatokat.




37. §

(1) Az állategészségügyi határállomáson működő hatósági állatorvos (a továbbiakban: határállomási állatorvos):

a) az országhatáron átmenő forgalomban ellenőrzi az állategészségügyi rendelkezések megtartását, ellátja az országba behozott, kivitt és átszállított áruk állategészségügyi ellenőrzését;

b) állategészségügyi ellenőrzés alá tartozó árunál ellenőrzi az előírt előzetes állategészségügyi engedély (a továbbiakban: engedély) meglétét és érvényességét, valamint az állatorvosi származási és egészségügyi bizonyítványt;

c) ellenőrzi az áru azonosságát, a szállítóeszközt, az élő állat egészségi állapotát és szállításra való alkalmasságát;

d) megtiltja

	da) a beteg, a betegségre és a fertőzöttségre gyanús állatnak, 	illetőleg az ilyen állattól származó terméknek az országba való 	behozatalát, átszállítását vagy kivitelét, kivéve ha jogszabály 
	a behozatal esetében eltérően rendelkezik;

	db) az előírt engedély, illetőleg bizonyítvány nélkül érkező áru 	behozatalát, vagy Magyarországon való átszállítását;

	dc) az előírt engedéllyel, illetőleg bizonyítvánnyal érkező, de a benne 	foglalt feltételeknek meg nem felelő áru országba való beléptetését;

e) az előírt engedéllyel, illetőleg bizonyítvánnyal érkező, de az azonossági vagy egyéb vizsgálatok során állategészségügyi szempontból kifogás alá eső árut, ha:

	ea) közvetlenül szomszédos országból vagy átszállítási céllal érkezett, 	visszairányítja;

	eb) nem közvetlenül szomszédos országból, de magyarországi 	rendeltetéssel érkezett, az országba belépteti, egyidejűleg további 	intézkedés céljából értesíti a szállítmány rendeltetési helye és a 	határállomás helye szerint illetékes állomást és a minisztériumot;

f) az áru beléptetésével egyidejűleg, értesíti a célállomás helye szerint illetékes állomást;

g) ellátja a jogszabályban meghatározott egyéb feladatokat.

(2) Az állategészségügyi ellenőrzés alá tartozó áru vámokmányainak kezelése és az országba való beléptetése csak a határállomási állatorvos által igazolt, jogszabályban meghatározott díjköteles vizsgálat elvégzése után történhet meg.

(3) A határállomási állatorvos feladatainak ellátása során - a területileg illetékes állomás egyidejű tájékoztatásával - közvetlenül együttműködhet a minisztériummal, valamint a vele azonos szintű szomszédos külföldi állategészségügyi szervekkel, a vám- és pénzügyőri szervekkel, a növényegészségügyi hatósággal, valamint a határőrizeti- és egyéb szervekkel.

38. §

(1) Az élelmiszerhigiéniai kirendeltségen működő hatósági állatorvos (a továbbiakban: élelmiszerhigiénikus állatorvos):

a) ellenőrzi az üzemre, a termelési technológiára és -folyamatra, a tárolásra, a forgalmazásra, valamint az ezekben résztvevő személyek számára előírt élelmiszerhigiéniai feltételek megtartását;

b) ellenőrzi a közfogyasztásra szánt állatokat kísérő bizonyítványokat;

c) elvégzi a vágóállat vizsgálatot és a levágott (elejtett, kifogott, gyűjtött) állatok húsvizsgálatát, az állati eredetű élelmiszerek vizsgálatát és elbírálja azok fogyaszthatóságát;

d) érzékszervi és műszeres vizsgálatot, mintavételt és kiegészítő vizsgálatot végezhet, illetőleg laboratóriumi vizsgálatot végeztethet;

e) igazolja az állati eredetű élelmiszerek fogyaszthatóságát;

f) folyamatosan ellenőrzi az állatok, az állati eredetű élelmiszerek és 
-termékek forgalmazását;

g) ellenőrzi a gyógyszergyártás céljára alkalmas állati szervek, belső elválasztású mirigyek gyűjtését;

h) ellátja a 36. § g), h) i), j), kb), kc), kf) pontja szerinti egyes feladatokat;

i) ellátja a jogszabályban meghatározott egyéb feladatokat.

(2) Az élelmiszerhigiénikus állatorvos együttműködik a közegészségügyi, a környezetvédelmi hatóságokkal, valamint a fogyasztóvédelmi szervekkel.


Az állategészségügy feladatkörébe tartozó tevékenységet 
folytató intézetek

39. §

(1) Az országos, illetve a területi felelősséggel működő állategészségügyi intézetek nyilvános állategészségügyi laboratóriumként:

a) elsősorban diagnosztikai és más szakmai vizsgálatokkal közreműködnek az állatbetegségek okainak megállapításában, a fertőzöttség felderítésében, a helyi és országos mentesítési és betegség-felszámolási programok végrehajtásában;

b) közreműködnek a diagnosztikai módszerek folyamatos korszerűsítésében;

c) a nemzetközi követelményekkel összhangban álló vizsgáló módszerek alkalmazása érdekében diagnosztikumokat és eszközöket állítanak elő, illetve szereznek be;
d) a minisztérium megbízása alapján tételes felmérő és célvizsgálatokat végeznek, együttműködve az állomásokkal;

e) a minisztérium kijelölése alapján ellátják a referencia-laboratóriumi feladatokat;

f) részt vesznek a kutatásban, valamint az állatorvosok és más állategészségügyi szakemberek képzésében;

g) vizsgálati eredményeiket az országos hatáskörű állategészségügyi intézet által működtetett országos diagnosztikai adattárban kezelik;

h) együttműködnek az illetékes egészségügyi szervekkel.

(2) Az országos hatáskörű állategészségügyi intézet vizsgálja az állategészségügyi laboratóriumok szakmai működését.


40. §

Az élelmiszervizsgálati feladatot ellátó intézet a szakterületén országos hatáskörrel:

a) tételes, felmérő és célvizsgálatokat végez a mikrobiológia, a kémia és a radiológia területén;

b) kijelölés alapján ellátja a referencia-laboratórium feladatait, az élelmiszer-vizsgáló laboratóriumok minősítését és körvizsgálatokkal való ellenőrzését;

c) folyamatosan végzi az élelmiszeripari gépek, berendezések higiéniai alkalmassági vizsgálatát, a vizsgálat eredményéről szakértői véleményt vagy alkalmassági bizonyítványt ad a gép használójának;

d) részt vesz a kutatásban, valamint az állatorvosok és más állategészségügyi szakemberek képzésében. 


41. §

Az állatgyógyászati oltóanyag-, gyógyszer- és takarmányellenőrzési feladatokat ellátó intézet a szakterületén országos hatáskörrel:

a) ellenőrzi

	aa) az állatgyógyászati készítmények előállítási körülményeit és a 	végterméket;
	ab) a külföldről behozott állatgyógyászati készítményeket;

b) szakértői intézményként közreműködik az állatgyógyászati készítmények törzskönyvezési eljárásában;

c) az állomással együttműködve kivizsgálja az állatgyógyászati készítmények hatása elmaradásának okait, valamint az oltási baleseteket;

d) működteti az államilag előírt állategészségügyi akciókhoz szükséges oltó- és kórjelző anyagok központi tárolóját és elosztóját;

e) a külön jogszabály előírásai szerint végzi a takarmányok ellenőrzését;

f) részt vesz a kutatásban, valamint az állatorvosok és más állategészségügyi szakemberek képzésében.


A települési önkormányzat állategészségügyi feladatai

42. §

(1) A települési önkormányzat képviselő testülete (fővárosban a fővárosi kerületi képviselő testület) hatáskörébe tartozik a körzet hatósági feladatokat ellátó állatorvosa kinevezésének és körzete kialakításának véleményezése. 

(2) A települési önkormányzat kötelező feladatként gondoskodik:

a) az állati hulladék ártalmatlanná tételével kapcsolatos feladatok ellátásáról;
b) az emberre egészségügyi szempontból veszélyes, valamint az állatállomány egészségét veszélyeztető betegség tüneteit mutató vagy betegségre gyanús ebek és macskák kártalanítás nélküli kiirtásával kapcsolatos feladatok ellátásáról;

c) az ebek veszettség elleni kötelező védőoltásának megszervezéséről nyilvántartás és összeírás alapján.

(3) A főváros belterületén a fővárosi önkormányzat gondoskodik a kóbor ebek befogásával, őrzésével, értékesítésével vagy ártalmatlanná tételével kapcsolatos feladatok ellátásáról.

(4) A jegyző hatáskörébe tartozik a bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegségek gyanúja esetén - a külön jogszabályban meghatározott - hatósági intézkedések megtétele.


IV. fejezet

Záró rendelkezések

Állategészségügyi bírság

43. §

(1) Ha az állattartó az 5.§ (1) bekezdésében foglalt előírásokat - a g) pontban foglaltak kivételével - neki felróható módon megszegi, állategészségügyi bírságot köteles fizetni. Állategészségügyi bírság kiszabásának nincs helye, ha a cselekménynek az állategészségügyi hatóság tudomására jutásától egy év, illetve a cselekmény elkövetésétől három év eltelt.

(2) Az állategészségügyi bírságot az állomás vezetője határozatban állapítja meg.

(3) A bírság legkisebb összege húszezer forint, legmagasabb összege egymillió forint. A bírság összegét az azt kiszabó állomás számlájára kell befizetni, a befolyt összeg felhasználásáról az állomás állategészségügyi feladatainak ellátására figyelemmel a minisztérium dönt.


Hatálybaléptető és módosító rendelkezések

44. §

(1) Ez a törvény ................... lép hatályba, egyidejűleg hatályát veszti

a) az állategészségügyről szóló 1981. évi 3. törvényerejű rendelet, valamint az azt módosító 1991. évi VII. törvény 4. §-a, 6. §-ának (2) bekezdése és az 1993. évi XVI. törvény;

b) a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény 39. §-a (1) bekezdésének b) pontja, 40. §-ának a)-c) pontja, 41. §-ának (1) bekezdése;

c) a marhalevél kiváltásáról és kezeléséről szóló 48/1993. (III.24.) Korm. rendelet;

d) a megyei (fővárosi) földművelésügyi hivatalokról és egyes földművelésügyi szakigazgatási feladatokat megállapító jogszabályok módosításáról szóló 44/1991. (III.14.) Korm. rendelet 18. §-a.

(2) Az állati hulladék ártalmatlanná tételére a törvény hatálybalépése előtt kiadott vállalkozói igazolványok és a tevékenység végzésére kiadott engedélyek további 180 napig érvényesek. A korábbi rendelkezések alapján állati hulladék ártalmatlanná tételét végző vállalkozók e határidő alatt kötelesek a 10. § (1) bekezdése szerint új engedélyt kérni. A húspép gyártására kiadott engedélyek a törvény hatálybalépésétől számított egy év elteltével hatályukat vesztik.

(3) Az állattenyésztésről szóló 1993. évi CXIV. törvény 16. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A tenyésztési hatóság az állattenyésztés szervezési feladatainak keretében)
\"b) jogszabályban előírt feladatmegosztás szerint, az állategészségügyi hatósággal együttműködve kialakítja és működteti az állatok egységes azonosítási és nyilvántartási rendszerét;\"

(4) Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 33. § (2) bekezdésének 25. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(tárgyuknál fogva illetékmentes eljárások)
\"25. a járványügyi intézkedésként kezdeményezett állategészségügyi eljárás;\"

45. §

Felhatalmazást kap a földművelésügyi miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg:

1.	a törvény végrehajtásával kapcsolatos részletes szabályokat az Állategészségügyi Szabályzatban, így különösen

	a) a kártalanítási eljárás részletes feltételeit;
b) az állati hulladékok ártalmatlanná tételével kapcsolatos tevékenység részletes szabályait és a díjak mértékét a környezetvédelmi és területfejlesztési, valamint a népjóléti miniszterrel egyetértésben; 
c) az állategészségügyi korlátozó intézkedések feltételeit;
d) a törvény hatálya alá tartozó áruk nemzetközi forgalmának állategészségügyi feltételeit;
e) az élelmiszerhigiénia szabályait a népjóléti miniszterrel egyetértésben;
f) a takarmányhigiénia szabályait a népjóléti miniszterrel egyetértésben;
g) az állatok, az állati eredetű termékek, az élelmiszerek, a takarmányok forgalmára és szállítására vonatkozó feltételeket;

2. járványveszély esetén a közcélú igénybevétel díjazásának és költségtérítésének mértékét;

3. a térítésköteles feladatok körét, díjtételeit és eljárási szabályait;

4. az állatgyógyászati készítmények előállítását, törzskönyvezését, forgalomba hozatalát, forgalmazását, felhasználását;

5. a marhalevél kiváltására és kezelésére vonatkozó részletes szabályokat;  

6. a járványügyi intézkedés esetén járó kártalanítás felső határát évenként - a Központi Statisztikai Hivatal által hivatalosan közzétett inflációs ráta alapján - a költségvetési törvény kihirdetését követő hatvan napon belül;

7. a 19. §-ban foglaltak szerinti további állategészségügyi feltételeket, illetőleg

8. kijelölje az állategészségügy feladatkörébe tartozó tevékenységet folytató intézeteket.


		

1. számú melléklet az állategészségügyről szóló 1995. évi .... törvényhez

Bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegségek:
1. 	ragadós száj- és körömfájás
2. 	hólyagos szájgyulladás
3. 	sertések hólyagos betegsége (SVD)
4. 	keleti marhavész
5. 	kiskérődzők pestise
6. 	szarvasmarhák ragadós tüdőlobja
7. 	bőrcsomósodáskór
8.	Rift-völgyi láz
9.	kéknyelv betegség
10. juhhimlő és kecskehimlő
11. afrikai lópestis
12. afrikai sertéspestis
13. klasszikus sertéspestis
14. madárinfluenza (klasszikus baromfipestis)
15. Newcastle-betegség (baromfipestis)
16. szarvasmarhák gümőkórja
17. fertőző sertésbénulás
18. veszettség
19. takonykór
20. tenyészbénaság
21. lovak fertőző kevésvérűsége
22. lovak agy- és gerincvelő gyulladásai
23. nyulak vérzéses betegsége
24. mézelő méhek nyúlós és enyhébb költésrothadása
25. szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalma (BSE)
26. sertések szaporító és légzőszervi tünetegyüttese (PRRS)
27. brucellózis
28. kacsapestis (kacsák vírusos bélgyulladása)
29. Aujeszky-féle betegség
30. lépfene
31. rühösség
32. szarvasmarhák enzootikus leukózisa
33. pontyfélék tavaszi virémiája
34. pisztrángfélék fertőző vérképzőszervi elhalása

2. számú melléklet az állategészségügyről szóló 1995. évi .... törvényhez


A járványügyi intézkedések elrendelése esetén járó
kártalanítás mértéke

1. A törvény 8. § (1) bekezdése alapján járó kártalanítás mértéke az állat, az anyag, eszköz vagy tárgy forgalmi értékének 90 %-a, azonban állatfajonként nem haladhatja meg az alábbi legmagasabb egyedenkénti összegeket:

	ló	450.000,-Ft
	szarvasmarha	200.000,-Ft
	sertés	70.000,-Ft
	juh	20.000,-Ft
	kecske	10.000,-Ft
	baromfi	1.500,-Ft
	méhcsalád	6.000,-Ft
	házinyúl	1.000,-Ft

2. A kártalanítási összeget csökkenteni kell:

	a) 10 százalékkal, ha az érintett állományban

	- szarvasmarhából 	300-nál 
	- sertésből	3000-nél
	- baromfiból	20000 tojónál vagy
		30000 hízóbaromfinál
	többet tartanak;

	b) 20 százalékkal, ha az érintett állományban

	- sertésből	6000-nél
	- baromfiból	50000 tojónál vagy
		100000 hízóbaromfinál
	többet tartanak.


3. számú melléklet az állategészségügyről szóló 1995. évi .... törvényhez

A marhalevél kiváltásáért, kezeléséért fizetendő díj mértéke


1. Ló, szamár, öszvér, szarvasmarha, bivaly esetében:

	a) a marhalevél első ízben történő kiváltásáért	300,-Ft
	b) a marhalevél másodlat kiállításáért	300,-Ft
	c) irányítási intézkedés rávezetéséért	200,-Ft
	d) állategészségügyi igazolás meghosszabbításáért	50,-Ft


2. Sertés, juh, kecske, valamint zárt körülmények között tenyésztett vadon élő, hasított körmű haszonállatok (pl. vaddisznó, dámvad, őz, szarvas, muflon) esetében:

	a) az egyedi marhalevél első ízben történő 
	kiváltásáért	100,-Ft

	b) az 1. pont b), c), d) pontjaiban felsorolt eljárási 
	intézkedésekért egységesen	50,-Ft


3. A 2. pontban felsorolt állatoknál:

	a) első ízben kiváltott közös marhalevélért,
	1-35 db esetében	100,-Ft

	b) az 1. pont b), c), d) pontjaiban felsorolt eljárási 
	intézkedésekért egységesen	50,-Ft


4. A közös marhalevélről történő lejegyzésért az
	állatok számától függetlenül, egységesen	100,-Ft


5. Elveszett marhalevél pótlásáért az első ízben történő kiváltásért fizetendő díj kétszeresét kell fizetni.

6. Megrongálódott marhalevél pótlásáért az első ízben történő kiváltásért fizetendő díjat kell fizetni.

7. A tulajdonosváltozás rávezetéséért az első ízben történő kiváltásért fizetendő díjat kell fizetni.

8. A díj magában foglalja a marhalevél nyomtatvány költségét is.


I N D O K O L Á S
 
az állategészségügyről szóló törvényjavaslathoz


Általános indokolás


A törvényjavaslat célja az új gazdasági-társadalmi viszonyoknak, a piacgazdaság követelményeinek megfelelő állategészségügyi szabályozás kialakítása.

Az állategészségügy - járványügyi, élelmiszerbiztonsági, közegészségügyi, környezetvédelmi összefüggései miatt - a biztonságos állattenyésztés és élelmiszerelőállítás feltétele.

A mezőgazdaság egyik fő ágazata, az állattenyésztés eredményessége nagymértékben függ az állatok tartásának körülményeitől, megfelelelő takarmányozásuktól, a járványos vagy tömeges veszteséget okozó állatbetegségek megelőzésétől, leküzdésétől, a beteg állatok szakszerű kezelésétől.

Mindez rendkívül fontos a lakosság élelmiszerellátása, az élelmiszerbiztonság megteremtése szempontjából is, hiszen  csak egészséges állatoktól származó állati eredetű termékek kerülhetnek emberi fogyasztásra, melyeknek előállítása során az állatok takarmányozására és gyógykezelésére az emberre veszélytelen anyagokat használtak fel.

A fentieken túl külgazdasági érdekek is megkövetelik a kifogástalan, a nemzetközi igényeket kielégítő élőállat és állati termék előállítást. A nemzetközi és hazai agrárpiacon csak az előírásoknak megfelelő minőségű termékeket előállító termelők vehetik fel a versenyt. 

Az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás 68. cikkelye külön kiemeli többek között az emberek, állatok és növények életének és egészségének védelmére vonatkozó  jogszabályok, valamint az élelmiszer-jogszabályok harmonizációjának kötelezettségét.

Az ágazat szakmai rendelkezéseinek megalkotása során ezeket a jogharmonizációs követelményeket figyelembe kell venni. Az állategészségügy alapvető kérdéseiről a nemzetközi elvárásoknak megfelelő törvényt kell alkotni.
Mindezekre figyelemmel készült - az agrárgazdaság szakmai feltételrendsze-
rét meghatározó joganyag részeként - az állategészségügyről szóló törvényjavaslat, amely kiemelkedő jelentőségű a hazai és nemzetközi állat- és állatitermék-forgalom biztonsága, minőségvédelme, az állattartás, állatitermék-előállítás állategészségügyi feltételeinek szabályozása és a járványvédelem  szempontjából.

A nemzetközi követelményeket  is kielégítő módon szabályozza az állattartás, az állati eredetű termék, az élelmiszer, az állatgyógyászati készítmény, a takarmányelőállítás járványügyi, higiéniai feltételeit, az állattartó, illetve az állatorvos jogait és kötelezettségeit, a járványügyi intézkedéseket, az állatforgalmazás és -szállítás állategészségügyi szabályait, valamint az állategészségügyi igazgatási feladatokat és hatásköröket, azok ellátásának szervezeti kereteit.

Az állategészségügyi igazgatásban az állami állategészségügyi szolgálat mellett részt vesz a települési önkormányzat, valamint a Magyar Állatorvosi Kamara is.

A törvényjavaslat az állami hatósági feladatok  felülvizsgálatával, az állami és szolgáltatói feladatok szétválasztásával szorosan kapcsolódik az államháztartás reformjához. Az állategészségügyi szolgáltató (magánállatorvosi) tevékenység gyakorlásával összefüggő egyes közfeladatokat a külön törvénnyel létrehozott, köztestületként működő Magyar Állatorvosi Kamara látja el, míg a hatósági állatorvosi tevékenység gyakorlásának jogi kereteit e törvényjavaslat határozza meg.
 
Az állategészségüggyel összefüggő állami feladatok, az igazgatási struktúra törvényi  szintű meghatározásával elkerülhető a szervezetek hatáskörének        gyakori megváltoztatása, biztosítható a szervezet stabilitása.

A nemzetközi követelményeket is kielégítő állategészségügyi normák megtartatását szolgálják a javaslatban meghatározott állategészségügyi hatósági intézkedések, ellenőrzések, valamint az új szankcióként bevezetni tervezett állategészségügyi bírság.

A törvényjavaslat az élelmiszerekről, valamint a takarmányok előállításáról és forgalomba hozataláról szóló javaslatokkal együtt, egységes rendszert alkotva szabályozza a járványügyi, higiéniai és a minőségi szakmai szabályokat, az igazgatási fórumrendszert, valamint azok feladatkörét; ezzel is elősegítve a szabályozott területeken mind az államháztartási reform, mind pedig a nemzetközi jogharmonizációs követelmények érvényesülését.

Az állategészségügyről szóló törvényjavaslat harmonizációja

Az Európai Közösségekkel aláírt társulási szerződés előírja, hogy gazdasági integrációnk egyik alapvető feltétele az, hogy az ország jelenlegi és jövőbeni jogszabályai összeegyeztethetőek legyenek a Közösségek szabályaival. 

Az agrártermelést szabályozó szakmai törvények, így az állategészségügyről szóló törvény előkészítése is a harmonizációs követelmények figyelembevételével történt.

Az állategészségügyről szóló törvényjavaslat EK konform módon határozza meg az állatbetegségek megelőzésének és leküzdésének szabályait, valamint az állategészségügyi igazgatási feladatokat és hatásköröket.


Részletes indokolás

Az 1.§-hoz

A törvény hatályának ki kell terjednie az állattal, élelmiszerrel, a fertőzésközvetítő anyagokkal és eszközökkel kapcsolatos valamennyi járványügyi és higiéniai szempontú ellenőrzésre, ideértve az állattartást, az állatok és termékeik, valamint az élelmiszerek forgalmazását is. Az állategészségügyi feladat nem ér véget az élelmiszer fogyaszthatóságának megállapításával és igazolásával, hanem az élelmiszert, mint az állatjárványok potenciális terjesztőjét végig állategészségügyi felügyelet alatt kell tartani.

A takarmány nemcsak az állat táplálkozásának szempontjából érdemel kiemelt figyelmet, hanem mint olyan anyag is, amely az állat egészségét közvetlenül (fertőző betegség terjesztésével, mérgezéssel, hiánybetegséggel), míg az állatot vagy termékét fogyasztó ember egészségét közvetve veszélyeztetheti. Ezért a takarmány felhasználásának állategészségügyi szempontú ellenőrzését is e törvény hatálya alá kell vonni.

Az állat egészségének vizsgálata és megóvása klasszikus állategészségügyi feladat.
Az állatgyógyászati gyógyszerek, vakcinák, szérumok és diagnosztikumok előállításának, forgalmazásának, felhasználásának engedélyezése és ellenőrzése speciális szabályozást igényel; egyrészt az állatbetegségek megelőzése és felszámolása, másrészt az állati termékekkel az ember egészségében okozható kár megelőzése érdekében.

A laboratóriumi és az állatbetegségek kórokozóival folytatott egyes tevékenységeket a felelősség, a garanciavállalás, valamint az állatbetegségek terjedésének megakadályozása érdekében szigorú szabályozás alá kell vonni, az aktuális tulajdonviszonyoktól függetlenül.  

A fegyveres testületek és a rendvédelmi szervek tulajdonában levő, az alaptevékenységük ellátásához és szolgálati célból tartott állatokra azért kell speciális szabályok alkalmazását lehetővé tenni, mert a földművelésügyi miniszter által adható felmentés lehetősége nélkül egy adott járványügyi intézkedés (pl. a határőrség vagy a vámszervek esetében az ebzárlat) lehetetlenné tenné a szolgálati feladat ellátását.

A külön jogszabályokra való utalás jelzi, hogy a törvény más törvényekkel szerves szabályozási egységet alkot, de az állategészségüggyel összefüggő kérdésekben az előírásait nem lehet figyelmen kívül hagyni.

A szolgáltató állatorvosi (magánállatorvosi) tevékenységre, annak jelentősége és a szakmai önkormányzat lehetőségének megadása miatt külön törvény vonatkozik, ám az állategészségügyi törvény rendelkezései alól ez nem jelenthet felmentést.

A 2.§-hoz

Az értelmező rendelkezések teszik lehetővé, hogy az egyes fogalmak használatával kapcsolatos szótári és köznyelvi értelmezés helyett az adott kifejezésre vonatkozóan egyértelmű eligazítást adjon a jogalkotó. Ez egyben azt is jelenti, hogy egyes fogalmakat e törvény értelmében nem kell külön meghatározni.



A 3.§-hoz

Az állattartás, történjék bármely célból, nem lehet csak az állattartó személyes elhatározásán alapuló, másoktól független tevékenység. Még a pusztán kedvtelésből való állattartás is okozhat közegészségügyi és környezetvédelmi gondokat. Éppen ezért az állattartásra és minden, az állattal vagy termékével kapcsolatos tevékenységre általánosan érvényes szabályokat kell megállapítani. 

Az állatvédelem növekvő jelentőséggel bír mind a haszonállatok, mind a kedvtelésből tartott állatok vonatkozásában. Az állattartás, az állatszállítás és a levágás során különösen meg kell tartani az állatvédelmi előírásokat. Ez nem pusztán erkölcsi kötelezettség, hiszen több hagyományos magyar termék (pl. húsvéti bárány, libamáj, toll) piaci lehetőségét semmisítheti meg az ellene kifejtett agresszív - és néha sajnos jogos - állatvédelmi tiltakozó kampány.

Az állattartók érdekeltek abban, hogy lehetőleg kis befektetéssel nagyobb hasznot érjenek el. Ennek egyik lehetséges módja, hogy olyan növekedésserkentő, teljesítményfokozó szereket vagy eljárásokat alkalmazzanak, amelyek nem közömbösek az állat, még inkább  az állati eredetű terméket fogyasztó ember egészségére. Az említett szerek használatának tiltása feltétlenül szükséges, egyúttal a hatályos szabályozás továbbvitelét is jelenti.

Ugyanakkor bizonyos, szakmailag és jogilag jól körülhatárolható esetekben (elsősorban gyógyítási céllal) szükség lehet egyes anyagok alkalmazására. Ez az egyik olyan fontos terület, amelyen a nemzetközi követelményekkel való harmonizáció érdekében nem engedhetünk az eddigi eredményeinkből.

Figyelembe vett EK határozat és irányelv:
A Bizottság 1988. július 12-i 88/397. (EGK) számú határozata a tagállamok által hozott intézkedéseknek a Tanács 85/511 (EGK) számú irányelvének 6. cikkelye szerinti koordinálásáról. (3. § (1) bekezdése)

A Tanács 1981. július 31-i 81/602. (EGK) számú irányelve bizonyos hormonhatású szerek és tireosztatikus hatású szerek tilalmáról.
A Tanács 1988. március 7-i 88/146. (EGK) számú irányelve bizonyos hormonhatású szerek alkalmazásának tilalmáról az állattartás területén.
A Tanács 1988. május 17-i 88/299. (EGK) számú irányelve a 88/146 (EGK) számú irányelv 7. cikkelyében foglalt, meghatározott hormonális hatású szerekkel kezelt állatokkal, valamint ezek húsával folytatott kereskedelemről. (3. § (3)-(4) bekezdése)

A 4.§-hoz

Járványügyi érdekből egyes tevékenységek gyakorlásához és létesítmények kialakításhoz szükség van az állategészségügyi hatóság engedélyére, illetőleg szakhatósági hozzájárulására.

Az 5.§-hoz

Az állattartó kötelezettségeit és jogait a végrehajtás érdekében pontosan meg kell határozni. Az Európai Közösség szabályozásával csak akkor lehet összhangban a magyarországi szabályozás, ha az állattartókat kötelezi bizonyos nyilvántartási és bejelentési cselekményekre. Tekintettel arra, hogy a nyilvántartási és tájékoztatási kötelezettség tartalma az Európai Közösségeken belül is folyamatosan változik, itt csak a kereteket szükséges és lehetséges megadni. Nyilvánvaló, hogy a kötelezettség csak az állatok bizonyos körére (főként a haszonállatokra és a járványügyi szempontból fontos fajokra) fog kiterjedni. A részletes szabályokat külön jogszabály tartalmazza. 

A beteg állat bejelentési és vizsgáltatási kötelezettsége nem új keletű szabály. Amióta Magyarországon állategészségügyi igazgatás van, ez az előírás mindig létezett.
Nem volt viszont egyértelműen rendezve az állattartó együttműködési, tűrési és kárenyhítési kötelezettsége.
Az elhullott, valamint az állatorvosi közreműködés nélkül kényszervágott állat bejelentése és vizsgálata járványügyi okból fontos. Ugyanezen oknál fogva lehet szükség arra, hogy az egészségesen, nem közfogyasztásra (pl. házi vágás során) levágott állat állatorvosi vizsgálatát jogszabály adott esetben kötelezően előírja.

Az elhullott állat tetemének, valamint az állati eredetű mellékterméknek és a hasznosíthatatlan állati eredetű anyagnak az ártalmatlanná tételéről, illetve megsemmisítéséről, fő szabályként, annak kell gondoskodnia, akinél a hulla vagy a hulladék keletkezett.

Minthogy az állatbetegségek megelőzéséhez és gyors felszámolásához fontos közérdek fűződik, az állattartón kívül minden olyan személy is köteles az előbb megjelölt bejelentés megtételére, aki az állatot az adott időben, akár csak ideiglenes jelleggel is, felügyeli, kezeli vagy vizsgálja.
Az állatnak vagy termékének forgalmazásával kapcsolatos állattartói tájékoztatási kötelezettség kimondásának itt a kötelező kellékszavatosságon túlmutató célja van. Az értékesítésre történő szállítás részben járványügyi kérdéseket vet fel, nem hanyagolható el azonban a terméket fogyasztó ember egészségének az ismeretlen eredetű vagy az előírások megsértésével termelt élelmiszerrel történő  veszélyeztetése sem.

Az állattartó jogai között szerepel a szabad állatorvos-választáshoz és a teljes körű tájékoztatáshoz való jog. A szabad választás  a magángyakorlati szolgáltatás igénybevételére vonatkozik. A hatósági intézkedéseket az állattartó köteles tűrni. 
A felvilágosításhoz való jog törvénybe foglalása az állattartó döntését segíti elő.

Figyelembe vett EK határozat és irányelv:
A Bizottság 1988. július 12-i 88/397. (EGK) számú határozata a tagállamok által hozott intézkedéseknek a Tanács 85/511 (EGK) számú irányelvének 6. cikkelye szerinti koordinálásáról. (5. § (1) bekezdés b), c), d) pontjai, (2) és (4) bekezdés)

A Tanács 1981. július 31-i 81/602. (EGK) számú irányelve bizonyos hormonhatású szerek és tireosztatikus hatású szerek tilalmáról.
A Tanács 1988. március 7-i 88/146. (EGK) számú irányelve bizonyos hormonhatású szerek alkalmazásának tilalmáról az állattartás területén.
A Tanács 1988. május 17-i 88/299. (EGK) számú irányelve a 88/146 (EGK) számú irányelv 7. cikkelyében foglalt, meghatározott hormonális hatású szerekkel kezelt állatokkal, valamint ezek húsával folytatott kereskedelemről. (5. § (3) bekezdése)
A 6.§-hoz

A bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegségekre különleges eljárási szabályokat kell megállapítani. Elsőként ki kell mondani, hogy a hivatalos jelentéseket mely esetekben és honnan hová kell küldeni.

A törvény 1. számú melléklete tételesen felsorolja a hivatalból jelentendő állatbetegségeket. 

Mindamellett előfordulhat, hogy valamely eddig nem ismert betegségre derül fény, és ez a betegség súlyosan veszélyezteti a hazai állatállományt, az emberek egészségét vagy a nemzetközi  kereskedelmi lehetőségeinket. Minthogy ilyen esetben azonnal és határozottan kell cselekedni, a földművelésügyi minisztert törvényileg  fel kell hatalmazni a szükséges intézkedések megtételére. A bejelentési kötelezettség ideiglenes elrendelésének lehetősége kifejezésre juttatja azt a szándékot és szakmai álláspontot, hogy a gyors intézkedés lehetőségén túl arra is kötelezni kell a földművelésügyi minisztert és az általa felügyelt szervezeteket, hogy az itt megjelölt betegségek felismerése után ésszerű időhatáron belül tegyenek javaslatot a további intézkedésekre.

A járványügyi intézkedések felsorolása eligazítást ad a lehetséges törvényes lépésekről. Természetesen a végrehajtási jogszabályok rendelkeznek arról, hogy mely betegségek esetén mely intézkedésekre van szükség.

Az azonnali végrehajtás kimondása a járványügyi biztonság, a kárelhárítás, azaz a közérdek érvényesítése miatt fontos. Ez természetesen nem zárja ki a jogorvoslat lehetőségét.
Minthogy az állategészségügyi, járványügyi intézkedések az adott település lakosságát is érintik, valamint a hatóságok együttműködése nélkül nem érhető el a kívánt eredmény, végül pedig bizonyos általános járványügyi intézkedések megtétele önkormányzati hatáskörbe tartozik, indokolt a települési önkormányzat jegyzőjének értesítését a törvényben elrendelni. A fővárosi törvényből következik, hogy a települési önkormányzat jegyzője mellett a fővárosi főjegyzőt is nevesíteni kell.



Figyelembe vett EK határozat:
A Bizottság 1988. július 12-i 88/397. (EGK) számú határozata a tagállamok által hozott intézkedéseknek a Tanács 85/511 (EGK) számú irányelvének 6. cikkelye szerinti koordinálásáról.


A 7.§-hoz

A szabad állatorvos-választásból következik, hogy az állattartó nem minden esetben a körzeti hatósági állatorvost hívja az állatához. Ezért a magánállatorvos szerepe és felelőssége felértékelődik. Ebben a rendszerben ugyanis ő az első szakember, akinek a betegséget és annak lehetséges okát azonosítania kell. Így természetes követelmény, hogy meg kell tennie minden szakmailag elvárható intézkedést, és a további intézkedésre jogosult szervet értesítenie kell. 

Nem elég azonban a szakma szabályai szerint eljárnia és az illetékes hatósági állatorvost értesítenie, hanem az állattartót is el kell látnia a betegség terjedésének megakadályozásához szükséges utasításokkal. Ezzel veszi kezdetét a hatósági intézkedés, aminek különösen akkor van jelentősége, ha az eljárás későbbi szakaszában azt kell megállapítani, hogy az állattartó tudott-e a kötelezettségéről.

A magánállatorvos közcélú igénybevételére járványveszély esetén szükség lehet. Az igénybevételt a megyei állategészségügyi állomás vezetője rendeli el, aki egyúttal gondoskodik a megfelelő díjfizetésről és a felmerülő költségek megtérítéséről. Minthogy a magánállatorvos az igénybevétel alkalmával közfeladatot lát el, gondoskodni kell a hatósági állatorvosnak járó védelméről.

A sérült, beteg vagy nem szállítható állat kényszervágásának elrendelése, illetőleg jóváhagyása az elsősegélynyújtással azonos elbírálás alá esik. Ekkor az állattartó a kötelezettségét teljesíti azzal, hogy az elérhető állatorvost kéri fel közreműködésre. 



A 8.§-hoz

Az egyes járványügyi intézkedések eredményeként sor kerül állatok leölésére, anyagok, termékek, tárgyak és eszközök megsemmisítésére. A kötelező diagnosztikai vizsgálat, védőoltás és gyógykezelés alkalmával vagy ezek következtében is előfordulhat az állat elhullása. Az állattartó joggal tart igényt a hatósági intézkedés folytán keletkezett veszteségének mérséklésére.
A törvényjavaslat nevesíti azokat a betegségeket, amelyek előfordulásakor hozott egyes hatósági intézkedések esetén az állam kártalanítást fizet. Természetesen a kártalanításra való jogosultság nem érvényesíthető korlátlanul. Ezért a törvényjavaslat tételesen felsorolja a kizáró okokat. 

A jogbiztonság követelményének érvényesítését szolgálja az a rendelkezés, amely a kártalanítás alapját és mértékét határozza meg. Az értéket a forgalmi érték alapján kell megállapítani, a törvény 2. számú mellékletében foglaltak szerint.

A kártalanítás és az állathulla (hulladék) járványügyi intézkedés folytán szükségessé váló ártalmatlanná tételének végrehajtásához szükséges fedezet költségvetési tervezéséért és a kifizetés lehetővé tételéért a földművelésügyi miniszter és a pénzügyminiszter felelős. A fedezetet az állami költségvetési tartalék terhére kell tervezni.


A 9-12.§-hoz

A törvényjavaslat kötelezően elrendeli az állathullák, az állati eredetű melléktermékek és a hasznosíthatatlan állati eredetű anyagok ártalmatlanná tételét. Az EK előírásaival és fogalom-meghatározásával egybehangzóan az említett anyagokat együttesen nevezi állati hulladéknak. Érvényesíti a \" szennyező fizet\" EK elvet, amikor úgy rendelkezik, hogy az állati hulladék ártalmatlanná tételéről általában annak tulajdonosa és csak kivételes esetben - ha a tulajdonos ismeretlen - a hulladék helye szerint illetékes települési, fővárosi kerületi önkormányzat köteles gondoskodni.

A javaslat kötelező érvénnyel kimondja, hogy az állati hulladék ártalmatlanítása során meg kell tartani a közegészségügyi és a környezetvédelmi előírásokat is. Ebbe beletartozik az engedélyezési eljárásban a szakhatóságoknak a jogszabályok szerinti közreműködési kötelezettsége, illetve felhatalmazása is.

A járványügyi megelőző, felderítő és felszámolási tevékenység során keletkezett állati hulladék ártalmatlanná tétele a megyei (fővárosi) állat-egészségügyi állomások feladata és a feladat végrehajtása során keletkezett kiadások a központi költségvetést terhelik. Az ismeretlen tulajdonos állati hulladékának ártalmatlanná tételét az önkormányzat finanszírozza. 

Az állati hulladék ártalmatlanná tétele engedélyköteles tevékenység. Az engedélyt a vállalkozó székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) állat-egészségügyi és élelmiszerellenőrző állomás adja ki, a területileg illetékes környezetvédelmi hatóság szakhatósági hozzájárulásával. Az állati hulladéknak több illetékességi területről történő begyűjtése és ártalmatlanná tétele esetén az engedély kiadásához be kell szerezni a begyűjtési terület és a telephely szerint illetékes állomás hozzájárulását. 

Az engedély kiadásának legfontosabb előfeltétele, hogy a természetes-, a jogi személy vagy a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság kötelezettséget vállaljon, hogy az állati hulladék ártalmatlanná tételét az állategészségügyi előírások megtartásával és szelektálás nélkül, teljes körűen hajtja végre. 
Az állati hulladékot az állategészségügyi, a közegészségügyi, valamint a környezetvédelmi előírások megtartásával kell ártalmatlanná tenni.

A járványügyi intézkedések során keletkezett állati hulladék  ártalmatlanná tételével az illetékes állomás alkalmas technikával, valamint kapacitással rendelkező gazdasági társaságot vagy vállalkozót köteles megbízni. Amennyiben  a megbízásnak a megbízott bármely okból nem tenne eleget, az állomás a tevékenységre kiadott engedélyt visszavonja és kezdeményezi a vállalkozói igazolvány visszavonását, illetőleg a tevékenységi kör törlése végett megkeresi a törvényességi felügyeletet ellátó megyei bíróságot, mint cégbíróságot, továbbá értesíti az engedélyezésben szakhatóságként közreműködő környezetvédelmi hatóságot. Az állati hulladék ártalmatlanná tételének a javaslatban szereplő konstrukciója abból indul ki, hogy elsősorban járványvédelmi okok miatt nem engedhető meg az e tevékenységet végző vállalkozóknál, hogy úgymond válogassanak a különböző jövedelmezőségű megrendelések között. Csak az a vállalkozó kaphat tehát engedélyt a begyűjtésre, aki vállalja az állati hulladék teljes körű ártalmatlanná tételét.

Figyelembe vett EK irányelv:
A Tanács 1990. június 26-i 90/425. (EGK) számú irányelve a Közösségen belüli kereskedelemben a belső piac kiterjesztése érdekében bizonyos élő állatoknál és állati eredetű termékeknél alkalmazandó állategészségügyi és állattenyésztési ellenőrzésekről.
A Tanács 1990. november 25-i 90/667. (EGK) számú irányelve. (9. §)


A 13.§-hoz 

A törvényjavaslat kisebb módosítással átveszi a marhalevél kiváltásáról és kezeléséről szóló 1993.évi XVI. törvény szövegét.
A rendelkezés lényege, hogy a marhalevél, mint hatósági bizonyítvány igazolja az állat/ok tulajdonjogát és állategészségügyi forgalomképességét.

A törvényjavaslat a korábbi szabályozásnál szigorúbb feltételeket állapít meg a marhalevél kiváltására. Konkrétan a kiváltás előtt az állategészségügyi és állattenyésztési jogszabályokban meghatározott módon az állatot tartósan meg kell jelölni.

A marhalevél kiadása, valamint a kezelési intézkedések (másodlat vagy pótlás kiállítása, irányítási intézkedés, tulajdonosváltozás rávezetése, állategészségügyi igazolás érvényesítése, lejegyzés) a települési és a fővárosi kerületi önkormányzat jegyzőjének feladata. 
A jegyző a marhalevél kiállításáért, valamint a kezelési intézkedésekért díjat jogosult szedni, amely az önkormányzat saját bevétele.
Fontos szabály, hogy amennyiben a jegyző ugyanazon alkalommal  - egy eljárásban - kiállítja a marhalevelet, irányítási intézkedést, állategészségügyi igazolás érvényesítését, tulajdonosváltozást vagy lejegyzést foganatosít ugyanazon a marhalevélen, illetőleg ugyanarra az állatra vonatkozóan, akkor csak egy díj beszedésére jogosult. Az egy eljárásban végrehajtott eljárási cselekmények közül  kizárólag a legmagasabb díjtétel megfizetésére kötelezheti az ügyfelet; pl. ha a marhalevél kiállítása mellett irányítási intézkedést és állategészségügyi igazolás érvényesítését is foganatosítja a jegyző, akkor kizárólag csak a kiállításért járó díjat szedheti be.

Figyelembe vett EK irányelv és határozat:
A Tanács 1989. december 11-i 89/662. (EGK) számú irányelve az egységes belső piacra figyelemmel a Közösségen belüli kereskedelem állategészségügyi ellenőrzésének szabályozásáról.
A Tanács 1990. június 26-i 90/425. (EGK) számú irányelve a Közösségen belüli kereskedelemben a belső piac kiterjesztése érdekében bizonyos élő állatoknál és állati eredetű termékeknél alkalmazandó állategészségügyi és állattenyésztési ellenőrzésekről.
A Bizottság 1988. július 12-i 88/397. (EGK) számú határozata a tagállamok által hozott intézkedéseknek a Tanács 85/511 (EGK) számú irányelvének 6. cikkelye szerinti koordinálásáról. 

A 14-16.§-hoz

Az állatforgalommal együtt járó tevékenységek végzéséhez és a hely kijelöléséhez szükséges állategészségügyi szakhatósági hozzájárulás kötelező kérésének, valamint az állategészségügyi hatósági felügyeletnek a törvényi deklarálása elengedhetetlen. A megfogalmazás értelmében a helyet és az időpontot az önkormányzat által kiadott engedélyben jelölik meg, az állategészségügyi szempontok érvényesítését a szakhatósági közreműködés, valamint az ellenőrzés teszi lehetővé.

Az állatforgalmazással összefüggő nyilvántartási és tájékoztatási kötelezettség érvényesítéséhez fontos közérdek fűződik. Az állatkereskedelmi monopólium megszüntetésének egyenes következménye, hogy a belföldi és a nemzetközi állatforgalmazással korlátlan számú és különböző felkészültségű gazdálkodó szervezet foglalkozik. Az illegális állatforgalom, a csempészet, továbbá a dokumentumok hamisítása súlyosan veszélyezteti a belső járványügyi biztonságunkat és a nemzetközi kereskedelmi pozícióinkat.

Az állatszállítás és lábon hajtás szabályait állategészségügyi és állatvédelmi okokból kell igen részletesen és a mainál (amely európai szinten még így is az élen járók közé tartozik) korszerűbben szabályozni. A rendelkezés hatálya alá tartozó állatokat, eseteket és a szabályokat elegendő a végrehajtási rendeletekben meghatározni.

Figyelembe vett EK irányelv és határozat:
A Tanács 1989. december 11-i 89/662. (EGK) számú irányelve az egységes belső piacra figyelemmel a Közösségen belüli kereskedelem állategészségügyi ellenőrzésének szabályozásáról.
A Tanács 1990. június 26-i 90/425. (EGK) számú irányelve a Közösségen belüli kereskedelemben a belső piac kiterjesztése érdekében bizonyos élő állatoknál és állati eredetű termékeknél alkalmazandó állategészségügyi és állattenyésztési ellenőrzésekről.
A Bizottság 1988. július 12-i 88/397. (EGK) számú határozata a tagállamok által hozott intézkedéseknek a Tanács 85/511 (EGK) számú irányelvének 6. cikkelye szerinti koordinálásáról.


A 17.§-hoz

Az idegen állományokból származó állatok hatósági megfigyelés céljából való elkülönítése  az állategészségügyi igazgatás egyik sarkpontja. A fertőző betegségek lappangási idejének figyelmen kívül hagyása súlyos, esetenként rendkívül nagy kárral járó államigazgatási hiba volna. Bár az Európai Közösség belső szabályai az összes garanciát a származási (feladási) helyen ellenőrző hatóságtól követelik meg, mégis szerepel a követelményeik között, hogy az állatokat tiszta és fertőtlenített járművel, fertőzéstől mentes útvonalon kell szállítani úgy, hogy a más állategészségügyi elbírálás alá eső állatokkal  történő közvetlen vagy közvetett érintkezés lehetőségét is kizárják. Ez a megfogalmazás magában hordozza annak a szakmai ténynek az elismerését, hogy a bármilyen gondos előkészítő vizsgálatok sem adhatnak teljes körű biztonságot, hiszen egyrészt az állatok út közben is fertőződhetnek, másrészt pedig a lappangási idő alatt sem a betegség klinikai tüneteit, sem a fertőzöttség tényét nem lehet biztonsággal észlelni. 
További szempont, hogy  a belföldi állatforgalomban szavatossági kérdések, a nemzetközi forgalmazásban országok közötti jogviták merülhetnek fel, amelyeket csak akkor lehet megnyugtatóan rendezni, ha bizonyítható, hogy az idegen helyről származó állatokat a szóba jöhető betegségek leghosszabb lappangási idejének leteltéig nem keverték össze a helyiekkel. A törvényben leírt szabályozás összhangban van a GATT uruguayi fordulóját lezáró, 1993. decemberében aláírt megállapodással, amely a WTO (Világkereskedelmi Szervezet) keretein belül rendezi az állat- és növényegészségügyi előírások alkalmazásának és a kereskedelem technikai akadályainak kérdéskörét.

Figyelembe vett EK irányelv és határozat:
A Tanács 1989. december 11-i 89/662. (EGK) számú irányelve az egységes belső piacra figyelemmel a Közösségen belüli kereskedelem állategészségügyi ellenőrzésének szabályozásáról.
A Tanács 1990. június 26-i 90/425. (EGK) számú irányelve a Közösségen belüli kereskedelemben a belső piac kiterjesztése érdekében bizonyos élő állatoknál és állati eredetű termékeknél alkalmazandó állategészségügyi és állattenyésztési ellenőrzésekről.
A Bizottság 1988. július 12-i 88/397. (EGK) számú határozata a tagállamok által hozott intézkedéseknek a Tanács 85/511 (EGK) számú irányelvének 6. cikkelye szerinti koordinálásáról.


A 18.§-hoz

Az állatbetegségek  külföldről való behurcolásának megelőzése érdekében az állategészségügyi ellenőrzésnek ki kell terjednie az állatok, az állati eredetű termékek és az élelmiszerek, a takarmányok, a fertőzés átvitelére alkalmas anyagok és eszközök, valamint az állatbetegségek kórokozó törzsei behozatalának és az országon való átszállításának engedélyezési, bizonylatolási és ellenőrzési rendjére is.
Nemzetközi kötelezettségeinkből egyenesen következik, hogy a fent említett, gyűjtő néven árunak nevezett tételek kivitelére is az előbbiekkel azonos szabályokat kell alkalmazni.
Csakis a kijelölt állategészségügyi határállomásokon oldható meg az országhatáron átmenő forgalomban az állategészségügyi ellenőrzés, amelynek speciális személyi, technikai és informatikai feltételei vannak. 
A szükséges állategészségügyi dokumentumokat kizárólag a feladás helye szerint illetékes hatósági állatorvos állíthatja ki. Magánállatorvos vagy más jogállású, az állami szolgálathoz nem tartozó állatorvos nem vehet részt a nemzetközi forgalmazás állategészségügyi bizonylatolásában és ellenőrzésében.
Az érvényes állategészségügyi bizonyítványnak az árut a rendeltetési helyéig kell kísérnie. 

Beteg, betegségre gyanús, fertőzött, illetőleg fertőzöttségre gyanús állatot vagy termékét általában tilos a határon átszállítani. E fő szabály alól azonban kell kivételnek lennie, hogy a nemzetközi forgalom ne bénuljon meg. A más országokon keresztül érkező szállítmányokra átszállítási (tranzit) engedélyt kell kérni, amelyhez a fogadó ország illetékes  központi állategészségügyi hatóságának befogadó nyilatkozatát is be kell mutatni. A földművelésügyi miniszter rendeletben állapíthatja meg e befogadó nyilatkozat kiadásának szabályait, amelyek közül a legfontosabb, hogy a nem közvetlenül szomszédos országból érkező állatszállítmányokat feltétel nélkül be kell fogadni (természetesen a kellő intézkedéseket meg kell tenni), míg a szomszédos országból érkező, de a feltételeknek meg nem felelő szállítmányokat vissza kell utasítani. Ez a szabályozás hazánkban több évtizedes múltra tekint vissza.

A határon és a hazai célállomáson való bemutatási kötelezettség előírásának egyértelmű célja, hogy a harmonizált és áttekinthetővé (transzparenssé) tett, kereskedelmi szempontból liberalizált behozatali engedélyezés ne jelentse egyúttal a teljes szabadosságot. A behozott árut először a határon kell ellenőrizni (a szakmai szabályoknak és a különböző nemzetközi egyezményeknek megfelelő gyakorisággal és intenzitással), de a beérkezett szállítmányok belföldi ellenőrzését is el kell végezni az állatállományunk, a termelőink és a fogyasztók biztonsága érdekében. 

Az 1981-től alkalmazott állategészségügyi szabályozás gyenge pontja, hogy a jogszabályi előírások kijátszásával behozott, többnyire becsempészett tételekre nem tartalmaz eljárási szabályokat és szankciókat. Az állategészségügyi hatóság számára itt adott lefoglalási és ártalmatlanná tételi felhatalmazás garantálja a felfedett szabálytalanságok esetén az azonnali védőintézkedések megtételének lehetőségét. A költségeket természetesen az illegálisan behozott tételek birtokosa köteles viselni. Ez a szabályozás a hazai érdekek szolgálata mellett az EK előírásaival és gyakorlatával is összhangban van.
Figyelembe vett EK irányelv és határozat:
A Tanács 1989. december 11-i 89/662. (EGK) számú irányelve az egységes belső piacra figyelemmel a Közösségen belüli kereskedelem állategészségügyi ellenőrzésének szabályozásáról.
A Tanács 1990. június 26-i 90/425. (EGK) számú irányelve a Közösségen belüli kereskedelemben a belső piac kiterjesztése érdekében bizonyos élő állatoknál és állati eredetű termékeknél alkalmazandó állategészségügyi és állattenyésztési ellenőrzésekről.
A Bizottság 1988. július 12-i 88/397. (EGK) számú határozata a tagállamok által hozott intézkedéseknek a Tanács 85/511 (EGK) számú irányelvének 6. cikkelye szerinti koordinálásáról. (18. §)

A Tanács 1988. június 15-i 88/409. (EGK) számú irányelve a belföldi piacra szánt hús higiéniai előírásairól és a húsvizsgálatnak a 85/73 (EGK) számú irányelv szerinti díjáról.
A Tanács 1976. december 21-i 77/99. (EGK) számú irányelve a hústermékek Közösségen belüli kereskedelmi forgalmánál felmerülő egészségügyi kérdések szabályozásáról. (18. § (1)-(3) bekezdés)

A 19.§-hoz

A 14-18.§-ban foglaltaktól való eltérésre adott felhatalmazás szükségessége az említett szakaszokhoz fűzött magyarázatból könnyen kikövetkeztethető. A belső és a nemzetközi járványhelyzet alakulása, a nemzetközi követelmények változása szükségessé teheti az e törvényben és végrehajtási rendeleteiben foglaltaktól eltérő, akár szigorúbb állategészségügyi feltételek előírását.
Figyelembe vett EK irányelv és határozat:
A Tanács 1989. december 11-i 89/662. (EGK) számú irányelve az egységes belső piacra figyelemmel a Közösségen belüli kereskedelem állategészségügyi ellenőrzésének szabályozásáról.
A Tanács 1990. június 26-i 90/425. (EGK) számú irányelve a Közösségen belüli kereskedelemben a belső piac kiterjesztése érdekében bizonyos élő állatoknál és állati eredetű termékeknél alkalmazandó állategészségügyi és állattenyésztési ellenőrzésekről.
A Bizottság 1988. július 12-i 88/397. (EGK) számú határozata a tagállamok által hozott intézkedéseknek a Tanács 85/511 (EGK) számú irányelvének 6. cikkelye szerinti koordinálásáról.


A 20-22. §-hoz

Az állatgyógyászatban különböző gyógyszereket, vakcinákat, szérumokat, kórjelző és más anyagokat használnak fel. Ezek az állatok betegségeinek megelőzéséhez, felismeréséhez és kezeléséhez szükségesek, de nem teljesen veszélytelenek. Egyes vakcinák élő kórokozókat tartalmaznak, feltűntek a génmanipuláció útján előállított vagy a megváltoztatott tulajdonságú mikroorganizmusok is. A gyógyszerek használatával szorosan összefügg a szermaradványok kérdése. Az állatok és termékeik fogyaszthatóságát, hazai és nemzetközi forgalomképességét nagymértékben befolyásolja, hogy hazánkban milyen állatgyógyászati készítményeket szabad előállítani, használni, és ehhez milyen forgalmazási, felhasználási, nyilvántartási és ellenőrzési rendszer tartozik. Az ellenőrzési rendszer részét képezi a megfelelő laboratóriumi vizsgáló módszerek  használatának előírása is.

A forgalomba hozatali engedélyezés során kell dönteni arról, hogy a kérdéses készítmény az adott célra megfelelő és hazánkban szabadon forgalomba hozható-e. A forgalomba hozatali engedélyt az előbb említettek miatt a földművelésügyi miniszter adja ki, ám munkaegészségügyi és élelmezés-egészségügyi szempontból szükség van arra, hogy az engedélyezési eljárásban a népjóléti miniszter élhessen a szakhatósági véleményezési jogával. A részletes szabályokat alacsonyabb szintű jogszabályban is elég meghatározni. Az állatorvos gyógyszerrendelési jogát a törvény megerősíti, ugyanakkor utal a szakmai és jogi szabályokra is. 

Az állatgyógyászati készítmények előállítását, kipróbálását, behozatalát, forgalmazását és felhasználását az arra iletékes hatóságnak (szakintézmény bevonásával) ellenőriznie kell.

Az ellenőrzés során a hatóság térítésmentesen vehet mintát a vizsgálathoz szükséges mértékben. A készítmény birtokosának az ellenminta vételére való jogát a törvény kimondja. Így a további hatósági intézkedéshez vagy a jogorvoslati eljáráshoz a megőrzött ellenmintának a későbbiekben eljáró hatóság által elrendelt vizsgálata is hozzájárulhat. 

Végül pedig egyes járványos betegségek elleni védekezéshez az állami állategészségügyi szolgálat bizonyos oltó-, kórjelző, fertőtlenítő és más anyagokat készletez. Ezeket nem lehet szabadon felhasználni. A szakmai előírások és utasítások helyes és maradéktalan végrehajtása, valamint az állami készletekkel való takarékos gazdálkodás, nemkülönben pedig a végrehajtás ellenőrizhetősége megköveteli, hogy ezen anyagok felett csak az állami állategészségügyi szolgálat meghatározott tagjai rendelkezhessenek.

Figyelembe vett EK irányelv és határozat:
A Tanács 1981. július 31-i 81/602. (EGK) számú irányelve bizonyos hormonhatású szerek és tireosztatikus hatású szerek tilalmáról.
A Tanács 1988. március 7-i 88/146. (EGK) számú irányelve bizonyos hormonhatású szerek alkalmazásának tilalmáról az állattartás területén.
A Tanács 1988. május 17-i 88/299. (EGK) számú irányelve a 88/146 (EGK) számú irányelv 7. cikkelyében foglalt, meghatározott hormonális hatású szerekkel kezelt állatokkal, valamint ezek húsával folytatott kereskedelemről. 
A Bizottság 1987. július 14-i 87/410. (EGK) számú határozata hormonális hatású szerek és tireosztatikus hatású szerek szermaradványainak kimutatására szolgáló analitikai eljárások meghatározásáról. (20. § (1) bekezdése)

A 23.§-hoz

Az állategészségügyi igazgatási feladat- és hatásköröket az állami centrális szervezésű közigazgatási szervezet, az állategészségügyi szolgálat, valamint a köztestületként funkcionáló Magyar Állatorvosi Kamara látja el. Az önkormányzati közigazgatási feladatokat a települési és a fővárosi, valamint fővárosi kerületi önkormányzati testületek, azok jegyzői és a fővárosi főjegyző látja el.
Az állategészségügyi szolgálat hatósági munkáját a szakértői intézetek segítik.
A törvényjavaslat az állategészségügyi szolgálat hierarchikus rendjét az állategészségügyi kerülettel egészíti ki, amelynek élén a kerületi főállatorvos áll.
A javaslat szerint a hatósági (állami) feladatok ellátását nagyobbrészt a központi állami költségvetésből, illetőleg az igazgatási szolgáltatási díjbevételekből kell fedezni. 


A 24.§-hoz

Az állategészségügyi hatósági intézkedések az államigazgatási eljárási törvény szerint hajthatók végre. Az itt felsorolt különös szabályok célja a járványos állatbetegségek elleni védekezés eredményesebbé tétele. 
Természetes követelmény, hogy a hatóság fizessen az épület, jármű, berendezés, eszköz és anyag igénybevételéért.

Az elkobzás és megsemmisítés (ártalmatlanná tétel) lehetősége az előbbiekhez kapcsolódik.
A térítésmentes mintavétel előírása az eredményes hatósági intézkedést szolgálja ugyanúgy, mint az állat vizsgálata, a kötelező gyógykezelés, védőoltás, leölés, az eljárás tárgyát képező anyaggal, eszközzel való különböző eljárások lehetősége. vagy a helyiségbe, területre való belépés korlátozása.

A járványügyi intézkedést elrendelő határozat, illetve a határállomási visszautasítás azonnali végrehajthatóságának kimondása a betegségek elleni védekezés szempontjából fontos. Ez a jogorvoslat lehetőségét nem zárja ki.

Az állategészségügyi hatóság az ügyfél kérelmére indult eljárásban igazgatási szolgáltatási díj beszedésére jogosult. A hatóság ezt az eljárást akkor folytatja le, ha a kérelmet előterjesztő ügyfél igazolja, hogy az állomás számlájára az előírt díjat befizette. A törvényjavaslat ezen rendelkezése az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény alapelveként meghatározott állampolgári - fizetési - fegyelem javítását kívánja szolgálni. 

Az állatgyógyászati  készítményekre vonatkozó javasolt szabályozás olyan - a hatósági döntést részben megelőző, részben annak részét képező - különleges szakértelmet és esetenként felszereltséget igényel, amely lehetetlenné teszi az általános eljárási határidő megtartását. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a hatósági döntések meghozatala indokolatlanul elhúzódjék. Ezért az eljáró hatóság egyedileg jogosult, illetőleg köteles meghatározni az ügyben érdekelt szakhatóságok és szakértők véleménynyilvánítási kötelezettsége teljesítésének határidejét. E határidő elmulasztása a szakhatóság egyetértését jelenti. Az eljárási határidőnek a javaslat szerinti meghatározása lehetővé teszi, hogy az állatgyógyászati készítményekkel összefüggő hatósági eljárásban a már megvalósított tartalmi harmonizáción túlmenően, az eljárási rendet is összhangba hozzuk az Európai Közösségek jogrendjével.


A 25.§-hoz

Az állategészségügyi hatóságok fórumrendszere a határozatok szakszerű és jogszerű felülvizsgálatának kereteit adja.

A 26-28. §-hoz

A törvényjavaslat külön intézkedik a földművelésügyi miniszter irányítási, szervezési és hatósági jogköréről. A földművelésügyi miniszter irányítási és szervezési feladat- és hatáskörében - különös figyelemmel a nemzetközi elvárásokra - meghatározza az állategészségügyi szolgálat szervezetrendszerét, valamint annak általános és ad hoc szakmai feladatait. Az érdekelt miniszterekkel egyetértésben kijelöli az állategészségügyi határállomásokat, valamint közreműködik a nemzetközi állategészségügyi egyezmények előkészítésében és végrehajtásában.
Szervezi az Állatorvostudományi Egyetemen végzett hallgatók gyakornoki tevékenységét és gondoskodik az ahhoz szükséges forrásokról. Meghatározza a hatósági állatorvosok szakmai képzését és továbbképzését, valamint az ehhez szükséges feltételeket és forrásokat. A tudományos intézményekkel - elsősorban a Magyar Tudományos Akadémiával és az Állatorvostudományi Egyetemmel - együttműködve segíti az állatorvos-tudományok művelését, a hazai és külföldi kutatási eredmények gyakorlatban történő alkalmazását.

A Kormány jóváhagyásával kihirdetheti a rendkívüli járványveszély helyzetet és annak felszámolására állami költségvetési eszközökkel támogatott mentesítési programot rendelhet el. Szükség esetén térítés ellenében - a polgári nemzetbiztonsági szolgálat kivételével - igénybe veheti a fegyveres erőknek és rendvédelmi szerveknek a veszélyeztetett területen állomásozó vagy javaslatára odavezényelt alakulatait.

A törvényjavaslat felhatalmazza a földművelésügyi minisztert, hogy a mindenkori nemzetközi állategészségügyi helyzet függvényében hazánkban kialakuló járványügyi veszélyhelyzetek megelőzésére, illetve felszámolására azonnali hatállyal intézkedjék.

A törvényjavaslat a földművelésügyi miniszter részére személyre szóló hatósági hatásköröket állapít meg. Felhatalmazza a földművelésügyi minisztert, hogy időlegesen, a járványos állatbetegségek elleni védekezési feladatokból következően az állategészségügyi szolgálat egyes szerveinek illetékességi területét - hatékonysági szempontokból megváltoztassa. Rendkívüli járványveszély esetén közcélú munkavégzést és a járványveszély leküzdésére dologi eszközök igénybevételét rendelheti el. Hatósági jogkörében engedélyezi az állatgyógyászati készítmények forgalomba hozatalát, és az állati testbe nem kerülő kórjelző anyagok kivételével ehhez beszerzi a népjóléti miniszter szakhatósági véleményét.

Figyelembe vett EK irányelvek:
A Tanács 1989. november 21-i 89/608. (EGK) számú irányelve a tagállamok szakigazgatási hatóságainak kölcsönös együttműködéséről és e hatóságoknak a Bizottsággal való együttműködéséről az állategészségügyi és állattenyésztési előírások szabályszerű alkalmazásának biztosítása érdekében. (26. § (1) bekezdés a), d), j) pontjai)

A Tanács 1989. december 11-i 89/662. (EGK) számú irányelve az egységes belső piacra figyelemmel a Közösségen belüli kereskedelem állategészségügyi ellenőrzésének szabályozásáról.(26. § (1) bekezdés c), j) pontjai)
A Tanács 1990. június 26-i 90/425. (EGK) számú irányelve a Közösségen belüli kereskedelemben a belső piac kiterjesztése érdekében bizonyos élő állatoknál és állati eredetű termékeknél alkalmazandó állategészségügyi és állattenyésztési ellenőrzésekről. (26. § (1) bekezdés c), j) pontjai)

A földművelésügyi miniszter irányító és szervező munkáját az Országos Állategészségügyi Tanács segíti.


A 29-30. §-hoz

A törvényjavaslat differenciáltan rendelkezik a minisztérium állategészségügyi feladat- és hatásköréről, valamint hatósági jogköréről. 
A minisztérium - a földművelésügyi miniszter által meghatározott körben - ellátja az állategészségügyi szolgálat irányítását, intézkedik az ezidáig ismeretlen betegség veszélye esetén annak megelőzésére, felderítésére és felszámolására, valamint ilyen betegség esetén a felszámolás során keletkezett károk megtérítésére.
Informatikai rendszert működtet az egyes állatbetegségek területenkénti vagy országos előfordulásának, a fertőzöttség mértékének felmérésére és ellenőrző vizsgálatokat végeztet a felszámolás hatékonyságára.
A járványos állatbetegségek elleni védekezéshez előzetes katasztrófatervet készít.
Gondoskodik az ingyenes oltó- és kórjelző anyagokról, vezeti az állatgyógyászati készítmények törzskönyvét és a kizárólag  állatgyógyászati készítményt forgalmazók nyilvántartását. A minisztérium vezeti az állatorvosok országos nyilvántartását és ugyancsak országosan szervezi a magánállatorvosok közcélú igénybevételét.

A minisztérium engedélyezési hatáskörében intézkedik az áruk országba való behozataláról, átszállításáról és kiviteléről. Továbbá engedélyezi az állatgyógyászati készítmények üzemi méretű előállítását, gyakorlati kipróbálását, forgalmazását és importját. Megállapítja a takarmányokba keverhető állatgyógyászati készítmények körét és engedélyezi a testidegen takarmány-kiegészítőket tartalmazó új takarmányok forgalomba hozatalát. A génmanipuláció útján előállított állatok behozatalát, valamint azoknak a takarmányoknak és állatgyógyászati készítményeknek az előállítását, kipróbálását, forgalmazását és behozatalát, amelyek genetikailag módosított organizmusok felhasználásával készülnek, csak a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, valamint a Népjóléti Minisztérium előzetes szakhatósági véleményének beszerzését követően engedélyezheti.

Figyelembe vett EK irányelv és határozat:
A Tanács 1989. november 21-i 89/608. (EGK) számú irányelve a tagállamok szakigazgatási hatóságainak kölcsönös együttműködéséről és e hatóságoknak a Bizottsággal való együttműködéséről az állategészségügyi és állattenyésztési előírások szabályszerű alkalmazásának biztosítása érdekében. (29. § a) pont)

A Bizottság 1988. július 12-i 88/397. (EGK) számú határozata a tagállamok által hozott intézkedéseknek a Tanács 85/511 (EGK) számú irányelvének 6. cikkelye szerinti koordinálásáról. 
A Tanács 1986. szeptember 16-i 86/469. (EGK) számú irányelve az állatok és a nyers hús szermaradványvizsgálatáról. (29. § f) pontja)

A Bizottság 1987. július 14-i 87/410. (EGK) számú határozata hormonális hatású szerek és tireosztatikus hatású szerek szermaradványainak kimutatására szolgáló analitikai eljárások meghatározásáról. (29. § f) pontja és 30. § b), c), d) e) pontjai)

A Tanács 1981. július 31-i 81/602. (EGK) számú irányelve bizonyos hormonhatású szerek és tireosztatikus hatású szerek tilalmáról.
A Tanács 1988. március 7-i 88/146. (EGK) számú irányelve bizonyos hormonhatású szerek alkalmazásának tilalmáról az állattartás területén.
A Tanács 1988. május 17-i 88/299. (EGK) számú irányelve a 88/146 (EGK) számú irányelv 7. cikkelyében foglalt, meghatározott hormonális hatású szerekkel kezelt állatokkal, valamint ezek húsával folytatott kereskedelemről. (29. § f) pontja és a 30. § b), c), d), e) pontjai)


31. §-hoz

A törvényjavaslat mind a hazai állattenyésztés védelme, mind a nemzetközi kötelezettségeink hatékony teljesítése érdekében \"járványvédelmi célelőirányzat\" kötelező létesítéséről rendelkezik, amelynek felhasználásáról a földművelésügyi miniszter a költségvetési gazdálkodásról szóló jogszabályok szerint intézkedik.

32-33. §-hoz

A törvényjavaslat az állategészségügyi szolgálat területi szerveinél a megyei (fővárosi) állategészségügyi  és élelmiszer ellenőrző állomásoknál is elkülönítetten rendelkezik az irányítási, szervezési, valamint a hatósági feladat- és hatáskörökről.
Az állomás egyrészt a minisztérium utasítása alapján, másrészt saját hatáskörében illetékességi területén szervezi az állatbetegségek megelőzését, felderítését, felszámolását és a mentesítési programok végrehajtását. Szervezi az állategészségügyi akciókat, elsősorban a kötelező védőoltásokat, diagnosztikai vizsgálatokat és a parazitózisok elleni védekezést. Az állomás vezetője kijelöli a hatósági állatorvos székhelyét és működési körzetét, a területileg illetékes önkormányzati testület előzetes véleményének beszerzését követően. Intézkedik az illetékességi területén működő állatorvosok területi nyilvántartásáról. A hatósági feladatok ellátására ügyeleti és készenléti szolgálatot szervez. Szervezési feladatainak ellátása során bevonja a feladat ellátásába az illetékes intézeteket, és folyamatosan kapcsolatot tart a települési, a fővárosban a fővárosi önkormányzattal, a fővárosi közigazgatási hivatallal, az ÁNTSZ területi intézeteivel, a területileg illetékes környezetvédelmi hatósággal és a kamara területi szerveivel. Az állomás részt vesz az állatok azonosítási és nyilvántartási rendszerének kialakításában és működtetésében.

A törvényjavaslat a felsorolt irányítási és szervezési feladatok ellátásának elősegítése érdekében hatósági jogkört biztosít az állomásnak. Ennek keretében illetékességi területén gyakorolja a közhatalmi jogosítványokat. Rendelkezik a közcélú igénybevételről, az állathullák és melléktermékek ártalmatlanná tételéről. Engedélyezi az állategészségügyi gyógyító, szolgáltató létesítmények, valamint a vágóhely, vágóhíd, húsbolt, élelmiszerelőállító-hely, export állatrakodók létesítését, állatokat szállító eszköz használatát. Dönt a külföldről érkező állatok fogadására kijelölt elkülönítő (karantén) alkalmasságáról és az idegen állományból származó állatok állategészségügyi megfigyelésének, elkülönítésének módjáról és idejéről. Az állomás jogosult ellenőrizni a piac, az állatvásár, állatfelvásárlás, állatkereskedés, állatkiállítás. állatbemutató, állatverseny, állatpanzió, állatmenhely, állatkert, vadaspark működését és az önkormányzatok jegyzőjének állategészségügyi hatósági tevékenységét. Az állomás hatósági ellenőrzést gyakorol az illetékességi területén működő magánállatorvosok felett.

A törvényjavaslat különös fontossággal rendelkezik azokról a hatósági jogosítványokról, amelyek az export, import, tranzit tevékenységnek, valamint az állategészségügy szempontjából veszélyesnek minősülő, így feltétlenül ártalmatlanná teendő anyagok felügyeletére vonatkoznak. 

A törvényjavaslat ugyancsak különleges fontosságúnak minősíti az emberi fogyasztásra készült élelmiszereket előállító üzemekből származó, takarmányként felhasználható melléktermékek, valamint az állatgyógyászati készítmények forgalmazásának és felhasználásának ellenőrzését.

Figyelembe vett EK irányelvek:
A Tanács 1989. december 11-i 89/662. (EGK) számú irányelve az egységes belső piacra figyelemmel a Közösségen belüli kereskedelem állategészségügyi ellenőrzésének szabályozásáról.
A Tanács 1990. június 26-i 90/425. (EGK) számú irányelve a Közösségen belüli kereskedelemben a belső piac kiterjesztése érdekében bizonyos élő állatoknál és állati eredetű termékeknél alkalmazandó állategészségügyi és állattenyésztési ellenőrzésekről. (33. § c), d) j) s) pontjai)

A Tanács 1981. július 31-i 81/602. (EGK) számú irányelve bizonyos hormonhatású szerek és tireosztatikus hatású szerek tilalmáról.
A Tanács 1988. március 7-i 88/146. (EGK) számú irányelve bizonyos hormonhatású szerek alkalmazásának tilalmáról az állattartás területén.
A Tanács 1988. május 17-i 88/299. (EGK) számú irányelve a 88/146 (EGK) számú irányelv 7. cikkelyében foglalt, meghatározott hormonális hatású szerekkel kezelt állatokkal, valamint ezek húsával folytatott kereskedelemről. (33. § n), p), r), t) pontjai)
A Tanács 1988. június 15-i 88/409. (EGK) számú irányelve a belföldi piacra szánt hús higiéniai előírásairól és a húsvizsgálatnak a 85/73 (EGK) számú irányelv szerinti díjáról.
A Tanács 1976. december 21-i 77/99. (EGK) számú irányelve a hústermékek Közösségen belüli kereskedelmi forgalmánál felmerülő egészségügyi kérdések szabályozásáról. (33. § i), j), k) pontjai)


A 34. §-hoz

Az állomás előzetes véleményezési és szakhatósági jogosultságának több célja van.

Az állattartási, az állattenyésztési és a szaporítási technológiák, a tenyésztőtelepek, a gépek, az eszközök és a berendezések előzetes minősítése a károk és a gazdaságtalan termelés megelőzésének egyik eszköze; a közérdek érvényesítésén túl egyúttal a beruházó számára megtakarítást is eredményezhet.

A szakhatósági hozzájárulás megadása vagy megtagadása révén van mód az állategészségügyi szempontok érvényesítésére az építési engedélyezési eljárás keretében, ha járványügyi felügyelet alá tartozó helyet alakítanak ki; állatvásár, állatrakodó, állatfelvásárló hely, állatkiállítás, állatbemutató, állatverseny, állatmenhely, állatpanzió, állatkert, állatkereskedés, vadaspark vagy állattemető létesítéséről kell dönteni; ha az állattartásra, állatforgalmazásra, egyes állatszaporítási és tenyésztési tevékenységekre, valamint élelmiszer előállítására  és forgalmazására, takarmány előállítására, forgalmazására és tárolására szolgáló létesítményeket  hoznak létre vagy alakítanak át.
A foglalkozásszerű állatkereskedelmi és állatforgalmazási tevékenység engedélyezésében szintén szakhatóságként jár el az állomás.


35. §-hoz 

A törvényjavaslat legalizálja a gyakorlatban folyamatosan működő kerületi főállatorvos jogintézményét. Az állategészségügyi kerületek élén álló  kerületi főállatorvos szervezi és irányítja a hatósági állatorvosok munkáját, amelynek keretében végrehajtatja az állomás vezetője által kiadott utasításokat, illetőleg ellenőrzi, hogy a hatósági állatorvosok e törvény és a végrehajtására kiadott jogszabályok megtartásával végzik-e munkájukat.

Hatósági jogkörében első fokú hatóságként jár el a járványügyi intézkedések során leölt állatok kártalanítási ügyeiben, továbbá elláthatja a hatósági állatorvos feladat- és hatáskörét is. 


A 36.§-hoz

Az állategészségügyi körzetben működő hatósági állatorvos az állategészségügyi szolgálat általános első fokú hatósága. Hatósági jogkörében közhatalmi rendelkező, szervező, valamint ellenőrző feladatokat lát el. 
Közhatalmi rendelkező feladat- és hatáskörében engedélyezi az áruk belföldi szállítását, dönt az állategészségügyi bizonyítványok kiadásáról stb. 
Szervező feladat- és hatáskörében ellátja illetékességi területén a járványügyi feladatokat, irányítja az állategészségügyi akciókat, ellátja az országba behozott - a törvény hatálya alá tartozó - áruk belföldi állategészségügyi felügyeletét.

Ellenőrző feladat- és hatáskörében felelősség terheli illetékességi területén az állatállomány biztonságos tartásáért, tenyésztéséért, forgalmazásáért. Elvégzi az e törvény hatálya alá tartozó áruk nemzetközi forgalmának ellenőrzését és az állategészségügyi bizonyítványok kiállítását. 

Figyelembe vett EK irányelvek:
A Tanács 1989. december 11-i 89/662. (EGK) számú irányelve az egységes belső piacra figyelemmel a Közösségen belüli kereskedelem állategészségügyi ellenőrzésének szabályozásáról.
A Tanács 1990. június 26-i 90/425. (EGK) számú irányelve a Közösségen belüli kereskedelemben a belső piac kiterjesztése érdekében bizonyos élő állatoknál és állati eredetű termékeknél alkalmazandó állategészségügyi és állattenyésztési ellenőrzésekről. (36.§ c), h) és i) pontjai)
 
A Tanács 1981. július 31-i 81/602. (EGK) számú irányelve bizonyos hormonhatású szerek és tireosztatikus hatású szerek tilalmáról.
A Tanács 1988. március 7-i 88/146. (EGK) számú irányelve bizonyos hormonhatású szerek alkalmazásának tilalmáról az állattartás területén.
A Tanács 1988. május 17-i 88/299. (EGK) számú irányelve a 88/146 (EGK) számú irányelv 7. cikkelyében foglalt, meghatározott hormonális hatású szerekkel kezelt állatokkal, valamint ezek húsával folytatott kereskedelemről. (36. § f), k) pontjai)

A Tanács 1988. június 15-i 88/409. (EGK) számú irányelve a belföldi piacra szánt hús higiéniai előírásairól és a húsvizsgálatnak a 85/73 (EGK) számú irányelv szerinti díjáról.
A Tanács 1976. december 21-i 77/99. (EGK) számú irányelve a hústermékek Közösségen belüli kereskedelmi forgalmánál felmerülő egészségügyi kérdések szabályozásáról. (36. § f), g), h), i) kf) pontjai)


A 37.§-hoz

Az állategészségügyi határállomás szűrőként működik az állatok és egyéb, állategészségügyi ellenőrzés alá tartozó áruk behozatala és kivitele esetében. A betegségek behurcolását vagy az országból való kivitelét részben a határállomási ellenőrzéssel kell és lehet megakadályozni. Az állategészségügyi határállomás erre a célra kijelölt határátkelőt jelent, ahol állandó vagy ideiglenes szolgálatot teljesítő állatorvosok látják el a számukra meghatározott feladatot.
A törvény az általános feladat-meghatározáson felül egyes eljárási szabályokat is tartalmaz. Ezekre azért van itt szükség, mert az első fokú hatóságként eljáró határállomási állatorvos döntését vita nélkül el kell fogadtatni, az eltérő értelmezésnek és különböző szintű utasításoknak ebben a fontos tevékenységben nem lehet helye. 
A határállomási állatorvosnak az ellenőrzési feladatán kívül egyre bővülő értesítési, tájékoztatási és együttműködési kötelezettsége is van. Ennek kimondása feltétlenül szükséges a szabadabbá és áttekinthetőbbé tett engedélyezési rend fokozatos kiterjesztésével. A határon és a hazai  célállomáson (rendeltetési helyen) kötelező árubemutatás akkor valósulhat meg hiánytalanul, ha az ellenőrzésben részt vevő állategészségügyi hatóságok egymást időben és megfelelően tájékoztatják.
Az EK előírásaival teljes összhangban van az a szabály, hogy az országhatárt csak akkor lépheti át az állategészségügyi ellenőrzés alá eső tétel, ha az ellenőrzés igazoltan megtörtént. Az ellenőrzési díj fizetésének előírása minden ismert nemzetközi normának megfelel.
A határállomási állatorvosnak a törvényben foglalt együttműködési jogosultsága a szolgálati feladatainak ellátását segíti elő. Természetesen csak a saját szintjének megfelelő kapcsolattartásra jogosult, és egyes, pontosan körülhatárolt esetekben a felettes szerveit köteles tájékoztatni.

Figyelembe vett EK irányelvek:
A Tanács 1989. december 11-i 89/662. (EGK) számú irányelve az egységes belső piacra figyelemmel a Közösségen belüli kereskedelem állategészségügyi ellenőrzésének szabályozásáról.
A Tanács 1990. június 26-i 90/425. (EGK) számú irányelve a Közösségen belüli kereskedelemben a belső piac kiterjesztése érdekében bizonyos élő állatoknál és állati eredetű termékeknél alkalmazandó állategészségügyi és állattenyésztési ellenőrzésekről. (37. §)

A Tanács 1988. június 15-i 88/409. (EGK) számú irányelve a belföldi piacra szánt hús higiéniai előírásairól és a húsvizsgálatnak a 85/73 (EGK) számú irányelv szerinti díjáról.
A Tanács 1976. december 21-i 77/99. (EGK) számú irányelve a hústermékek Közösségen belüli kereskedelmi forgalmánál felmerülő egészségügyi kérdések szabályozásáról. (37. § (1) bekezdés a), b), c), f) pontjai)

A 38.§-hoz

Az élelmiszer-higiénikus állatorvos feladata az élelmiszer-higiéniai előírások megtartásának ellenőrzése az előállító üzemben, a tárolás során és a forgalmazásban. Fontos feladata a közfogyasztásra szánt állatokat kísérő bizonyítványok ellenőrzése. Járványügyi szempontból a vágóhíd az egyik legveszélyesebb üzem, ezért az oda beszállított állatokat az előírt bizonyítványokkal el kell látni. Az állattartóra rótt tájékoztatási  kötelezettség, kiegészítve az állatorvosnak a gyógyszerrendelésről és -fel-használásról vezetett nyilvántartásával elég alapot ad a vágóállatokat kísérő bizonyítványok helyes kitöltéséhez, amelyhez természetesen a származási hely járványtól való mentességének igazolása is társul. Az élelmiszer-higiénikus állatorvos tevékenysége tehát nem merül ki a levágott állatok puszta megtekintésében. A húsvizsgálatba a bizonyítványok ellenőrzése ugyanúgy beletartozik, mint a vágóállatok levágás előtti és levágott állapotban történő megvizsgálása. A vágóállatok és minden más állat vagy állati eredetű élelmiszer fogyaszthatóságát az állatorvos állapítja meg és igazolja, a dokumentumok és az elvégzett vizsgálatok alapján. A kiegészítő vizsgálatok elvégzéséről és az ehhez szükséges mintavételről önállóan dönt. 
Az állatok, az állati eredetű élelmiszerek és termékek forgalmazásának  állatorvosi ellenőrzése a közegészségügyi szempontokon túl állatjárványügyi célt szolgál.

Az élelmiszer-higiénikus állatorvos bizonyos feladatok tekintetében a hatósági állatorvossal azonos hatáskörrel bír. Az általa megvizsgált húsok szállítását engedélyezheti, és ekkor kiadja a hússzállítási bizonyítványt. A külföldről behozott  áruk ellenőrzésében is szerepe van (pl. a hűtőházba vagy a feldolgozó üzembe érkező húsokat és azok kísérő dokumentumait köteles ellenőrizni). A vágóhídon, a hűtőházban, a feldolgozó üzemben, a piacon és az élelmiszer előállítását, forgalmazását szolgáló minden olyan helyen jogosult és köteles ellenőrizni, ahol állategészségügyi szempontból külön eljárást igénylő állati hulladék keletkezik. Egyúttal ellenőrizheti az ártalmatlanná tételt is.
Az állatvásárokon és a piacokon ellenőrzi az élő állatok és az élelmiszerek forgalmazását.

Figyelembe vett EK irányelvek:
A Tanács 1981. július 31-i 81/602. (EGK) számú irányelve bizonyos hormonhatású szerek és tireosztatikus hatású szerek tilalmáról.
A Tanács 1988. március 7-i 88/146. (EGK) számú irányelve bizonyos hormonhatású szerek alkalmazásának tilalmáról az állattartás területén.
A Tanács 1988. május 17-i 88/299. (EGK) számú irányelve a 88/146 (EGK) számú irányelv 7. cikkelyében foglalt, meghatározott hormonális hatású szerekkel kezelt állatokkal, valamint ezek húsával folytatott kereskedelemről. (38. § (1) bekezdés b), c), d) pontjai)

A Tanács 1988. június 15-i 88/409. (EGK) számú irányelve a belföldi piacra szánt hús higiéniai előírásairól és a húsvizsgálatnak a 85/73 (EGK) számú irányelv szerinti díjáról.
A Tanács 1976. december 21-i 77/99. (EGK) számú irányelve a hústermékek Közösségen belüli kereskedelmi forgalmánál felmerülő egészségügyi kérdések szabályozásáról. (38. § (1) bekezdése)


A 39.§-hoz

Az állami állategészségügyi szolgálat keretében, nyilvános állategészségügyi laboratóriumként működnek a földművelésügyi miniszter által alapított diagnosztikai intézetek. Szakmai feladatuk, hogy speciális ismereteikkel és felszereltségükkel vegyenek részt az állatbetegségek okainak megállapításában, a fertőzöttség felderítésében, a mentesítési programok végrehajtásában és a mentesség ellenőrzésében. Az állomásokkal együttműködve rendszeres vagy időszaki felmérő és célvizsgálatokat végeznek.

A diagnosztikai intézetek fontos feladata a diagnosztikai módszerek folyamatos fejlesztése, illetőleg meghonosítása, a korszerű diagnosztikumok előállítása vagy beszerzése.
Az intézeteknek az állategészségügyi kutatásban megkülönböztetett szerepük van. A betegségek felismerésére, új diagnosztikai és védekezési módszerek, valamint oltóanyagok kifejlesztésére mindig szükség volt, és ebben a munkában az intézetek szakemberei mindig az élenjárók közé tartoztak. Elég arra utalni, hogy a sertések Aujeszky-féle betegségét, a ludak Derzsy-féle betegségét és a tyúkok Marek-féle betegségét magyar kutatókról nevezték el. A szakemberképzésben gyakorlati helyként és specialisták továbbképzésével egyaránt résztvesznek. Ez a két tevékenységük szorosan kapcsolódik az állami szolgálat feladatköréhez, kiegészítve azzal, hogy az intézeteknek a nemzetközi kooperációba a mainál aktívabban kell bekapcsolódniuk.

A minisztérium az intézetek bármelyikét kijelölheti egyes szakmai területeken az úgynevezett referencia laboratóriumi feladatok ellátására. A kijelölés alapja lehet az adott intézet személyi és technikai alkalmasságán kívül a kérdéses betegségnek az intézethez tartozó területen való gyakoribb előfordulása vagy fokozott gazdasági jelentősége is. A referencia laboratóriumok a nemzetközi együttműködésben nemcsak reprezentálják hazánkat, hanem megbízható munkájukkal a magyar állategészségügyi szolgálat, végső soron a magyar áruk iránti bizalmat is erősítik. 
Az országos hatáskörű állategészségügyi intézet feladata a többi intézetétől annyiban különbözik, hogy országos és területi diagnosztikai munkája mellett az összes magyarországi állategészségügyi laboratórium szakmai működésének felügyeletét is el kell látnia, amivel elősegíti az egységes és magas színvonalú diagnosztikai munkát az ország egész területén. Ehhez kapcsolódó feladata még az országos diagnosztikai adattár működtetése.
Az egészségügyi szervekkel való együttműködés mindkét fél javát szolgálja. A hasonló biológiai képzettség talaján lehetőség van közös kutatási és fejlesztési programokban való részvételre, a zoonózisok esetében pedig az együttműködés nem lehetőség, hanem kötelesség.

Figyelembe vett EK irányelv és határozat:
A Tanács 1981. július 31-i 81/602. (EGK) számú irányelve bizonyos hormonhatású szerek és tireosztatikus hatású szerek tilalmáról.
A Tanács 1988. március 7-i 88/146. (EGK) számú irányelve bizonyos hormonhatású szerek alkalmazásának tilalmáról az állattartás területén.
A Tanács 1988. május 17-i 88/299. (EGK) számú irányelve a 88/146 (EGK) számú irányelv 7. cikkelyében foglalt, meghatározott hormonális hatású szerekkel kezelt állatokkal, valamint ezek húsával folytatott kereskedelemről. (39. § (1) d) pontja)

A Tanács 1986. szeptember 16-i 86/469. (EGK) számú irányelve az állatok és a nyers hús szermaradványvizsgálatáról. (39. § (1) a) pontja)

A Bizottság 1989. november 14-i 89/610. (EGK) számú határozata az egyes tagállamok szermaradványvizsgálatokat végző referencia-laboratóriumai jegyzékének és referencia-módszereinek meghatározásáról. (39. § (1) bekezdés e) pont)

A 40.§-hoz

Az élelmiszervizsgálati feladatokat ellátó intézet az állategészségügyi szolgálaton belül elsősorban az élelmiszerhigiéniával kapcsolatos szakértői intézményi feladatokat látja el országos hatáskörrel. Az élelmiszerbiztonság és a magyar áruk nemzetközi piacképessége szempontjából nélkülözhetetlen monitoring programok keretében mikrobiológiai, kémiai és radiológiai vizsgálatokat végez. Az élelmiszer útján is terjedő egyes fertőző betegségek kórokozóival tudományos munkát is kell végeznie, pl. a szalmonellás fertőzések okainak feltárásában és a baktériumok azonosításában (tipizálásában) szükség van  kijelölt országos referencia laboratóriumra Az élelmiszerekkel terjedő fertőzés nem kizárólag az ember egészsége szempontjából jelentős, ezért az erre szakosodott intézet tevékenysége szervesen illeszkedik az állategészségügyi szolgálat egészébe.
Az élelmiszeripari gépek és berendezések higiéniai alkalmassági vizsgálatának és az alkalmassági bizonyítvány kiadásának éppoly megelőző szerepe van, mint az állategészségügyi szakhatósági hozzájárulásnak a járványügyi szempontból fontos létesítmények esetében (pl. 34.§ b) pont).

Szakterületén a kutatásban és a szakemberképzésben ugyanaz a szerepe és feladata, mint a diagnosztikai intézeteknek a saját szakterületükön.

Figyelembe vett EK irányelv és határozat:
A Tanács 1981. július 31-i 81/602. (EGK) számú irányelve bizonyos hormonhatású szerek és tireosztatikus hatású szerek tilalmáról.
A Tanács 1988. március 7-i 88/146. (EGK) számú irányelve bizonyos hormonhatású szerek alkalmazásának tilalmáról az állattartás területén.
A Tanács 1988. május 17-i 88/299. (EGK) számú irányelve a 88/146 (EGK) számú irányelv 7. cikkelyében foglalt, meghatározott hormonális hatású szerekkel kezelt állatokkal, valamint ezek húsával folytatott kereskedelemről. 
A Tanács 1988. június 15-i 88/409. (EGK) számú irányelve a belföldi piacra szánt hús higiéniai előírásairól és a húsvizsgálatnak a 85/73 (EGK) számú irányelv szerinti díjáról.
A Tanács 1976. december 21-i 77/99. (EGK) számú irányelve a hústermékek Közösségen belüli kereskedelmi forgalmánál felmerülő egészségügyi kérdések szabályozásáról. 
A Tanács 1986. szeptember 16-i 86/469. (EGK) számú irányelve az állatok és a nyers hús szermaradványvizsgálatáról. (40. § a) pontja)

A Bizottság 1987. július 14-i 87/410. (EGK) számú határozata hormonális hatású szerek és tireosztatikus hatású szerek szermaradványainak kimutatására szolgáló analitikai eljárások meghatározásáról. (40. § a), b) pontjai)
A Bizottság 1989. november 14-i 89/610. (EGK) számú határozata az egyes tagállamok szermaradványvizsgálatokat végző referencia-laboratóriumai jegyzékének és referencia-módszereinek meghatározásáról. (40. § a), b) pontjai)

A 41.§-hoz

Az állatgyógyászati oltóanyag-, gyógyszer- és takarmány-ellenőrzési feladatokat ellátó intézet az állategészségügyi feladatkörében az állatgyógyászati oltóanyagok, gyógyszerek és diagnosztikumok hazai előállításának és a késztermékeknek az  ellenőrzésében szakértői intézményként működik közre, a külön jogszabályban foglaltak szerint. 
Szakértői intézményként, a minisztérium felkérésére részt vesz a törzskönyvezési kérelmek elbírálásában.
A védőoltások nem kívánt szövődményei az oltási balesetek. Ezeket, valamint a gyógyhatás elmaradásának okait szakmailag ki kell vizsgálni. Az ehhez kapcsolódó területi feladatokat, úgymint a szükséges vizsgálati anyagok összegyűjtését, a helyi körülmények feltárását és értékelését részben az állomás végzi el, de az esetek részletes szakmai megítéléséhez az intézet által végzett vizsgálatok (akár a laboratóriumon kívüliek) is hozzá tartoznak. 
Az államilag előírt állategészségügyi akciókhoz oltóanyagokra, diagnosztikumokra, fertőtlenítő szerekre és más anyagokra lehet szükség. Ezeket az állam nevében meg kell rendelni, szakszerűen tárolni, az egyes anyagok lejárati idejét figyelni, szükség esetén az újravizsgálatot kezdeményezni vagy elvégezni. A központi tárolást és elosztást legcélszerűbben ezen intézet kezelésében lehet úgy megoldani, hogy az előbb említett feladatok ellátása egy kézben legyen, és ne kelljen erre külön szervezetet létrehozni, vagy csak részfeladat ellátására alkalmas külső szervet megbízni.

A kutatási és oktatási feladatok indokolása az előbbi két intézetnél leírtakkal szinte teljesen azonos. Az oltóanyagok ellenőrzése szorosan kapcsolódik a fejlesztésekhez és a fertőző betegségek tanulmányozásához. Az intézet neves kutatói több oltóanyag kifejlesztésében is részt vettek, továbbá jelentősen hozzájárultak egyes immunológiai és infektológiai jelenségek alaposabb megismeréséhez.

Figyelembe vett EK irányelvek:
A Tanács 1981. július 31-i 81/602. (EGK) számú irányelve bizonyos hormonhatású szerek és tireosztatikus hatású szerek tilalmáról.
A Tanács 1988. március 7-i 88/146. (EGK) számú irányelve bizonyos hormonhatású szerek alkalmazásának tilalmáról az állattartás területén.
A Tanács 1988. május 17-i 88/299. (EGK) számú irányelve a 88/146 (EGK) számú irányelv 7. cikkelyében foglalt, meghatározott hormonális hatású szerekkel kezelt állatokkal, valamint ezek húsával folytatott kereskedelemről. (41. § a) és e) pontja)


A 42.§-hoz

A törvényjavaslat kiemeli az 1991.évi XX. törvényből a települési és fővárosi kerületi önkormányzatok állategészségügyi feladatait, abból a megfontolásból, hogy az állategészségügyi igazgatásban közreműködő szervezetekre vonatkozó szabályok egységes normaszövegben kerüljenek megfogalmazásra.

A települési és a fővárosi kerületi önkormányzatoknak azért kellett feladatokat és hatásköröket megállapítani, mert az állategészségügyi szolgálat - az állami költségvetés terhére - nem tud minden településen hatósági állatorvost foglalkoztatni, és egy esetleges azonnali intézkedést igénylő döntés meghozatalára egyes településeken csak az önkormányzat polgármesteri hivatala rendelkezik az intézkedés meghozatalához szükséges személyi feltételekkel. 
A törvényjavaslat 42. §-ának (4) bekezdése a jegyző hatáskörébe adja állatbetegségek gyanúja esetén az azonnali hatósági intézkedés meghozatalát, de azzal a feltétellel, hogy az intézkedés ideiglenes jellegű , és annak szakszerűségét a hatósági állatorvos köteles ellenőrizni, illetőleg további hatályban tartásáról dönteni.



A 43.§-hoz

A törvényjavaslat új szankciót vezet be az állategészségügyi bírság kiszabásának lehetőségével. A szankció azokkal az állattartókkal szemben alkalmazható, akik  a törvény 5. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat felróható módon megszegik, kivéve a g) pont szerinti, az állati hulladék ártalmatlanná tételével kapcsolatos kötelezettség megszegését, amely esetben a bírság kiszabása a környezetvédelmi hatóság hatáskörébe tartozik.. A hatóság - a törvényjavaslat 24. §-a alapján - az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint jár el. A beszedett bírság összege az állomás hatékony működését hivatott elősegíteni.

A 44-45.§-hoz

A törvényjavaslat hatálybaléptető és módosító rendelkezései egyrészt intézkednek a korábbi - a társadalmi és gazdasági változások miatt - nagyobbrészt elavult jogszabályok hatályon kívül helyezéséről, másrészt a már hatályos és korszerű jogszabályoknak az állategészségügyi igazgatási tevékenységre vonatkozó szabályait az egységes szerkezetbe foglalás miatt hatályon kívül helyezi, illetőleg beépíti a törvényjavaslatba.

A módosító rendelkezések közül a vállalkozók védelme érdekében az került deklarálásra, hogy az állati hulladék ártalmatlanná tételének végzésére kiadott vállalkozói igazolványok a törvény hatálybalépésétől számított további 180 napig érvényesek. Az EK jogharmonizáció végrehajtására pedig a törvénytervezet úgy rendelkezik, hogy a húspép gyártására kiadott engedélyek a törvény hatályba lépésétől számított egy év elteltével ugyancsak hatályukat vesztik.
A törvényjavaslat a módosító rendelkezések között intézkedik az állattenyésztésről szóló 1993.évi CXIV. törvény és jelen szabályozás  összhangjáról,  amikor  úgy  rendelkezik,  hogy  a  tenyésztési  hatóság  az  
állategészségügyi hatósággal együttműködve kialakítja és működteti az állatok egységes azonosítási és nyilvántartási rendszerét.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvénynek az állategészségügyi eljárás tárgyi illetékmentességére vonatkozó rendelkezésének módosításával az illetékmentességet a járványügyi intézkedésként kezdeményezett eljárásokra korlátozza. A tárgyi illetékmentes eljárások körének szűkítésével növeli a központi költségvetés bevételét, ami az állami feladatok ellátásának fedezetére fordítható.

A felhatalmazásokra vonatkozó rendelkezések alapján a földművelésügyi miniszter állapítja meg a végrehajtás részletes szabályait, egyes területeken az érintett tárcák vezetőivel egyetértésben."
