"Magyar Köztársaság Kormánya


T/1303. szám
TÖRVÉNYJAVASLAT


az élelmiszerekről

E törvény célja, hogy meghatározza a közfogyasztásra szánt  nyers, félkész vagy feldolgozott élelmiszerek előállításának, forgalomba hozatalának feltételeit oly módon, hogy biztosítsa a fogyasztók egészségének, érdekeinek, valamint a piaci verseny tisztaságának védelmét és segítse e termékek országok közötti szabad áramlását.


Általános rendelkezések


1. §

	(1) A törvény hatálya a Magyar Köztársaság területén közfogyasztásra szánt, illetőleg forgalomba hozott élelmiszerek, élelmiszer és dohány adalékanyagok (a továbbiakban együtt: adalékanyag) és dohánytermékek (a továbbiakban együtt: élelmiszerek) 

	a) előállítására és forgalmazására;

	b)előállításával és forgalmazásával foglalkozó természetes és jogi személyekre, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságokra 

 terjed ki. 

	(2) A törvény hatálya nem terjed ki az élelmiszereknek magánháztartásban, saját fogyasztásra történő előállítására.





	(3) E törvény rendelkezéseit a bor, a sör,a szesz, a szeszes ital, a fűszerpaprika, a kávé, dohánytermékek és a palackozott ásványvíz előállítása és forgalmazása vonatkozásában a külön jogszabályokban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

2. §

Értelmező rendelkezések

	A törvény alkalmazásában:

	1) élelmiszer: minden olyan növényi, állati - beleértve a mikroorganizmusokat is - vagy ásványi eredetű anyag, amely változatlan, előkészített, vagy feldolgozott állapotban emberi fogyasztásra alkalmas. Nem minősül élelmiszernek a gyógyszer, gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású anyag és készítmény, gyógytápszer, az anyatejet pótló tápszer, a gyógyvíz, továbbá a nem csomagolt ivóvíz és ásványvíz;

	2) élelmiszer adalékanyag: minden olyan természetes vagy mesterséges anyag, - tekintet nélkül arra, hogy van-e tápértéke vagy sem - amelyet élelmiszerként önmagában általában nem fogyasztanak, alapanyagként nem használnak, hanem az élelmiszerhez az előkészítés, a kezelés, a feldolgozás, a csomagolás, a szállítás, vagy a tárolás folyamán adnak hozzá abból a célból, hogy a termék érzékszervi, kémiai, fizikai és mikrobiológiai tulajdonságait kedvezően befolyásolja. Hozzáadása azt eredményezi, vagy eredményezheti, hogy önmaga vagy származéka az élelmiszer összetevőjévé válik;

	3) dohánytermék: a nyers dohányból, vagy nyers dohány felhasználásával készített, dohányzásra, rágásra vagy tüsszentésre szolgáló termék. Dohányterméknek kell tekinteni a cigarettapapírt, a dohányfóliát és más, a dohánytermékkel szorosan összekapcsolt anyagot, kivéve a füstszűrőt és a szopókát;

	 4) dohány adalékanyag: minden a dohánytól eltérő anyag, amelyet a dohánytermékekhez az előkészítés, a kezelés, a feldolgozás és a csomagolás folyamán adnak hozzá abból a célból, hogy a termék érzékszervi, kémiai, fizikai és mikrobiológiai tulajdonságait kedvezően befolyásolja.


	5) technológiai segédanyag: a berendezések  és eszközök anyagának kivételével minden olyan élelmiszerként önmagában nem fogyasztott anyag, amelyet valamely nyersanyag, élelmiszer vagy annak alkotó része gyártása vagy feldolgozása folyamán az adott technológiai cél elérésére alkalmaznak, és elkerülhetetlenül maradékok jelenlétét, vagy származékok keletkezését eredményezi a késztermékben;

	6) élelmiszer-előállítás: a közfogyasztásra, vagy ilyen célú továbbfeldolgozásra történő élelmiszer tisztítási, osztályozási, előkészítési, feldolgozási, csomagolási, tárolási műveletek összessége, vagy ezek részműveletei;

	7) élelmiszer-előállító: aki élelmiszer-előállítási tevékenységet folytat;

	8) élelmiszer-előállító hely: az a létesítmény, amelyben élelmiszerelőállító tevékenységet folytatnak;

	9) élelmiszercsomagolás: az a tevékenység, amelynek során az élelmiszert a fogyasztó távollétében meghatározott mennyiségben úgy helyezik csomagolóanyagba, hogy annak felnyitása, vagy megsértése nélkül a tartalom nem változtatható meg;

	10) élelmiszercsomagoló anyag: az élelmiszerrel érintkező, rendszerint fogyasztásra alkalmatlan anyag, amely védi az élelmiszert a szennyeződéstől, a tápérték- és minőségcsökkentő hatásoktól;

	11) élelmiszerforgalmazás: az élelmiszernek a viszonteladókhoz vagy az élelmiszerfogyasztókhoz való eljuttatását szolgáló szállítási, tárolási, előcsomagolási, kiszolgálási, értékesítési műveletek összessége, vagy ezek részműveletei, függetlenül attól, hogy a vendéglátás, közétkeztetés vagy kereskedelmi tevékenység keretében történik-e;

	12) élelmiszerforgalmazó: aki élelmiszerforgalmazási tevékenységet folytat;

	13) feldolgozott élelmiszer: minden olyan élelmiszer, amelyet az élelmiszer nyersanyag eredeti állapotát lényegesen megváltoztató élelmiszer-előállítási műveletekkel hoztak fogyasztásra kész állapotba;


	14) nyers élelmiszer: minden olyan élelmiszer, amely eredeti állapotának lényeges megváltoztatása nélkül alkalmas fogyasztásra;

	15) élelmiszer nyersanyag:élelmiszer előállítására alkalmas növényi-, állati-, - beleértve a mikroorganizmusokat is - vagy ásványi eredetű termék, illetve termény, valamint az  ivóvíz és az ásványvíz;

	16) új élelmiszer: a belföldön még közfogyasztásra nem került olyan élelmiszer, amely új érzékszervi, összetételi, vagy táplálkozási jellemzőkkel rendelkezik annak következtében, hogy:

	a) részben vagy egészben élelmiszer előállításra  korábban nem használt anyagból, vagy 

	b) lényegesen megváltozott összetételben, vagy

	c) a korábbitól  eltérő gyártási eljárással állították elő.

	17) különleges táplálkozási igényeket kielégítő élelmiszer: olyan élelmiszer, amely speciális összetétele, illetőleg különleges gyártási eljárása miatt különbözik az általános fogyasztásra használt élelmiszerektől, ezáltal olyan személyek igényeit elégíti ki, akik emésztésük, anyagcseréjük, fiziológiai állapotuk és életkoruk miatt az általánostól eltérő élelmiszert igényelnek;

	18) új termék: minden olyan élelmiszer, amelyet az adott belföldi élelmiszer-előállító az adott élelmiszer-előállítóhelyen, és/vagy adott összetételben és/vagy csomagolásban eddig még nem állított elő, továbbá minden olyan élelmiszer, amelyet az adott külföldi előállítótól adott összetételben, illetőleg csomagolásban eddig nem importáltak;

	19) közfogyasztás: a nem saját célra előállított élelmiszernek a lakosság által történő közvetlen fogyasztása, vagy ilyen célra élelmiszer-előállító által történő továbbfelhasználása;

	20) élelmiszerfogyasztó: az élelmiszer végső felhasználója;

	21) élelmiszer minőség: az élelmiszer azon tulajdonságainak összessége, melyek alkalmassá teszik a rá vonatkozó előírásokban rögzített és a fogyasztók által elvárt igények kielégítésére;

	22) élelmiszerhigiénia: az élelmiszer előállításának, forgalombahozatalának az emberi fogyaszthatóságra való alkalmassággal összefüggő követelményrendszere, az élelmiszer útján terjedő fertőzés és egyéb ártalom megelőzése és elhárítása.

	23) minőség-megőrzési időtartam: az az időtartam, amely alatt az előírt, illetve átlagos körülmények között előállított, tárolt, szállított élelmiszer fizikai, kémiai,mikrobiológiai és érzékszervi jellemzőinek az előírtaknak, illetve gyártmánylapjában rögzítetteknek meg kell felelniük;

	24) gyártmánylap: az élelmiszer előállításának módját, összetételét, minőségi jellemzőit és jelölését tartalmazó leírás.


I. Fejezet

Az élelmiszerek előállításának általános feltételei


3. §

	(1) Élelmiszer-előállító hely kizárólag ott létesíthető, ahol a dolgozók, a termékek, valamint a környezet védelméről gondoskodnak, továbbá ahol a helyiség és az alkalmazott gépek, eszközök, berendezések működésével kapcsolatos építészeti, műszaki, technológiai, környezetvédelmi, közegészségügyi, állategészségügyi és élelmiszerhigiéniai feltételek biztosítottak.

	(2) Az élelmiszer-előállító hely létesítését, illetve az (1) bekezdésben meghatározott feltételek lényeges megváltoztatásával járó átalakítását jóváhagyás céljából - a tervdokumentáció egyidejű bemutatása mellett - a telepítés helye szerint illetékes  területi szervként működő állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomásnak (a továbbiakban: Állomás) be kell jelenteni. 

	(3) Élelmiszert előállítani kizárólag működési engedéllyel rendelkező élelmiszer-előállító helyen szabad. A  működési  engedélyt  -  a vendéglátás kivételével - az Állomás az érdekelt szakhatóságok egyetértésével adja ki, illetve a feltételek megszűnte esetén vonja vissza.

	(4) A működési engedéllyel rendelkező élelmiszer-előállító helyen előállított valamennyi élelmiszert közfogyasztásra szántnak kell tekinteni.


4. §

	(1) Élelmiszer előállításához nyersanyagként csak olyan növényi, állati, - beleértve a mikroorganizmusokat is - ásványi eredetű anyagot, illetőleg ivóvizet és ásványvizet lehet felhasználni, amely az emberi egészségre nem káros és az előírtaknak megfelelő minőségű élelmiszer előállítására alkalmas.

	(2) Élelmiszer előállítása során csak a népjóléti miniszter által engedélyezett adalékanyagot, technológiai segédanyagot, élelmiszercsomagoló anyagot, illetve mosó- és fertőtlenítőszereket lehet felhasználni. A felhasználási engedélyt a népjóléti miniszter adja ki

	a) az adalékanyagok és technológiai segédanyagok esetében a földművelésügyi miniszterrel egyetértésben,

	b) az élelmiszercsomagoló anyagok, a mosó- és fertőtlenítőszerek esetében a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel egyetértésben.

	(3) Élelmiszer előállítása, szállítása során olyan műszaki, technológiai, közegészségügyi és élelmiszerhigiéniai feltételeket kell alkalmazni, amelyek biztosítják, hogy az élelmiszer megfeleljen a közegészségügyi, élelmiszerhigiéniai és minőségi követelményeknek.


5. §

	Élelmiszer előállítással kizárólag olyan személy foglalkozhat, akinek egészségi állapota megfelel a munkakörére megállapított követelményeknek és aki rendelkezik a szükséges szakképesítéssel, vagy közegészségügyi, élelmiszerhigiéniai, minőségügyi és környezetvédelmi alapismeretekkel.






6. §

	(1) A különleges táplálkozási igényeket kielégítő élelmiszer és az új élelmiszer csak engedéllyel állítható elő.

	(2) A különleges táplálkozási igényeket  kielégítő élelmiszerek előállítását a népjóléti miniszter engedélyezi.

	(3) Az új élelmiszer előállítását a népjóléti miniszter egyetértésével a földművelésügyi miniszter engedélyezi.


7. §

	Engedély szükséges az élelmiszernek ionizáló energiával való kezeléséhez. Az engedélyt a népjóléti miniszter egyetértésével a földművelésügyi miniszter adja ki.


8. §

	A 4. § (2) bekezdésében, valamint a 6. § és a 7. §-okban előírt engedélyeket közzé kell tenni a Földművelésügyi Minisztérium, és a Népjóléti Minisztérium hivatalos lapjában.


9. §

	Közfogyasztásra szánt, új terméknek minősülő élelmiszer - a vendéglátás kivételével - csak úgy állítható elő, ha gyártmánylapját az Állomás határozatban jóváhagyja.


10. §

	A hatóságok által kiadott engedélyek és az ezzel összefüggésben elvégzett vizsgálatok díjkötelesek, a díjak mértékét külön jogszabály állapítja meg.



II. FEJEZET

Minőségi feltételek

11. §

	(1) Az élelmiszer-előállító számára az élelmiszerek kémiai, fizikai, mikrobiológiai és érzékszervi jellemzőire vonatkozó előírások betartása kötelező.

	(2) Az élelmiszer előállítójának - a vendéglátás kivételével - termékei minőségi jellemzőit gyártmánylapon kell rögzítenie.

	(3) Az előállított élelmiszerek minőségét az előállító köteles ellenőrizni. A szükséges vizsgálatokat saját  laboratóriumában végezheti, vagy más, erre alkalmas  laboratóriumban  végeztetheti.


12. §

	(1) A hamisított élelmiszer előállítása és forgalomba hozatala tilos.

	(2) Hamisított az az élelmiszer, amelynek a vonatkozó előírásban, vagy a gyártmánylapban meghatározott minőségét szándékosan, a fogyasztó egészségét és érdekeit veszélyeztető, illetőleg a fogyasztó megtévesztésére alkalmas módon megváltoztatták.


A Magyar Élelmiszerkönyv


13. §

	(1) A Magyar Élelmiszerkönyv (Codex Alimentarius  Hungaricus) a nyers- és feldolgozott élelmiszerekre vonatkozó kötelező előírások és ajánlott irányelvek gyűjteménye. A Magyar Élelmiszerkönyv vezetésének feladatait a Földművelésügyi Minisztérium látja el. 




	(2)	 A Magyar Élelmiszerkönyv 

	a) I. kötete az Európai Közösségek jogszabályai alapján készült, a Magyarországon előállított, vagy forgalomba hozott élelmiszerekre kötelező előírásokat,

	b) II. kötete a nemzetközi szervezetek ajánlásai és a hazai adottságok figyelembevételével készült, ajánlott termékleírás irányelveket,

	c) III. kötete - a Hivatalos Élelmiszervizsgálati Módszergyűjtemény - az Európai Közösségek jogszabályai alapján készült kötelező előírásokat, továbbá az ajánlott MSZ - EN szabványokat, valamint az egyéb hazai és nemzetközi szabványokat, illetve ezek hiányában az e célra kidolgozott irányelveket 

tartalmazza. 

	(3) A földművelésügyi miniszter a Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság javaslata alapján a Magyar Élelmiszerkönyv 

	a) kötelező előírásait - az ipari és kereskedelmi miniszter, a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, valamint a népjóléti miniszter egyetértésével - rendelettel adja ki;

	b) ajánlott irányelveit közzéteszi.

	(4) A Magyar Élelmiszerkönyvet és a Hivatalos Élelmiszervizsgálati Módszergyűjteményt a Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság dolgozza ki. A Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság 15 tagból áll, akiket a tudomány, a gazdaság, az élelmiszer ellenőrzés, és a fogyasztói érdekvédelmi szervezetek, valamint a Földművelésügyi Minisztérium, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium és a Népjóléti Minisztérium  képviselőiből - az ipari és kereskedelmi miniszter, a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, valamint a népjóléti miniszter egyetértésével - a földművelésügyi miniszter nevez ki.

	(5) A Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság az egyes szakterületek előírásai és irányelvei kidolgozására a (4) bekezdésben foglaltak szerint külön szakbizottságokat hoz létre.

	(6) A Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság tagjai közül elnököt, elnökhelyettest és titkárt választ, működési szabályzatát maga alakítja ki, és azt - az ipari és kereskedelmi miniszter, a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, valamint a népjóléti miniszter egyetértésével - a földművelésügyi miniszter hagyja jóvá. 

	(7) A Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság működésével kapcsolatos titkársági teendőket a Földművelésügyi Minisztérium látja el. 


III. FEJEZET

A forgalomba hozatal feltételei


14. §

	(1) Kizárólag olyan élelmiszer hozható forgalomba:

	a) amelyet a közegészségügyi, élelmiszerhigiéniai, és minőségvédelmi előírások megtartásával állítottak elő,

	b) amely legfeljebb a külön jogszabályok szerint megengedett mértékben tartalmaz fizikai, kémiai, biológiai, mikrobiológiai és radiológiai szennyeződéseket,

	c) amelynek minőségi jellemzői a vonatkozó előírásoknak, illetőleg a gyártmánylapon meghatározott jellemzőknek és a jelölésének megfelelnek,

	d) amelynek csomagolása megfelel a vonatkozó előírásoknak és jelölése nem megtévesztő,

	e) amelyre - új termék esetében - a kötelező előzetes minőségvizsgálatot  a kijelölt intézmény elvégezte.

	(2) A mikrobiológiai szempontból gyorsan romló élelmiszer fogyaszthatóságának lejárati időpontját követően nem hozható forgalomba.

	(3) Az (1) bekezdés c) pontjában foglaltaknak meg nem felelő, de a fogyasztók egészségét nem veszélyeztető élelmiszer csak akkor hozható forgalomba, ha annak jelölésén a \"csökkent minőségű\" feliratot feltűnően elhelyezték.

	(4) A forgalmazás során olyan műszaki, technológiai és személyi feltételeket kell biztosítani, amelyek lehetővé teszik az élelmiszer közegészségügyi, élelmiszerhigiéniai és minőségi jellemzőinek megőrzését.

	(5) Az élelmiszer forgalmazás során csak a 4. § (2) bekezdésében foglaltak szerint engedélyezett csomagoló,- mosó- és fertőtlenítőszereket lehet használni.


15. §

	Feldolgozott élelmiszer kizárólag kereskedelmi tevékenység, vendéglátás és közétkeztetés keretében értékesíthető a fogyasztók részére.


16. §

	(1) Külföldről hazai feldolgozásra, valamint forgalmazásra kizárólag olyan élelmiszer-nyersanyag, valamint élelmiszer hozható be, amely megfelel e törvény rendelkezéseinek, valamint az adott élelmiszer-nyersanyagra és élelmiszerre vonatkozó egyéb előírásoknak.

	(2) A hazai előállítású, de exportra szánt élelmiszerekre a megrendelő, illetve a célország előírásai az iránymutatóak. A védett eredet-megjelölésű és földrajzi jelzésű, illetve a speciális magyar élelmiszereknek meg kell felelniük a mindenkori magyar előírásoknak is.


IV. FEJEZET

A csomagolás


17. §

	(1) A csomagolásnak védenie kell az élelmiszert a szennyeződéstől, a tápérték- és minőségcsökkentő hatásoktól és a csomagolóanyagoknak a fogyasztók egészségére veszélytelennek kell lenniük.
	(2) A csomagolóanyag legnagyobb tömege és térfogata nem haladhatja meg a csomagolt élelmiszer minőségének védelme érdekében szükséges mértéket. A csomagolóanyagnak alkalmasnak kell lennie az újratöltésre, vagy a hulladékként való hasznosításra, illetve az ártalmatlanítása esetén a csomagolóanyag és maradványai környezeti hatásának a lehető legkisebbnek kell lennie.

	(3) Az élelmiszereket a Magyar Élelmiszerkönyvben előírt módon kell kiszerelési egységekbe csomagolni. Ha a csomagolásban az élelmiszer csak részben látható, akkor az élelmiszer egészének egyeznie kell a látható részével.

	(4) Az élelmiszerek csomagolásának olyannak kell lennie, hogy felnyitásuk, vagy megsértésük nélkül az élelmiszer ne legyen megváltoztatható.


A fogyasztók tájékoztatása

18. §

	(1) A belföldi forgalomba kerülő élelmiszer csomagolásán jól olvashatóan, magyar nyelven, közérthető módon kell feltüntetni a fogyasztók tájékoztatásához és az ellenőrzéshez szükséges jelöléseket.

	(2) Jelölésnek minősülnek az adott élelmiszerre vonatkozó szavak, számok, védjegyek, képek, ábrák és jelek, amelyeket az élelmiszer csomagolásán, címkéjén, gyűrűjén, fémrészén, gyűjtőcsomagolásán helyeznek el.


19. §

	(1) Az élelmiszer jelölésének tartalmaznia kell:

	a) az élelmiszer pontos megnevezését. A megnevezésben utalni kell az elvégzett speciális kezelésekre és az eredetre, ha ilyen információk elhagyása a fogyasztók érdekeit sérti, vagy megtévesztésükre alkalmas. A védjegy, a fantázianév nem helyettesítheti a megnevezést;

	b) az élelmiszer előállítójának, vagy forgalmazójának nevét olyan módon, amely lehetővé teszi azonosítását;

	c) az élelmiszer nettó tömegét, illetve térfogatát, a dohánytermék darabszámát vagy tömegét;

	d) az élelmiszer - a dohánytermék kivételével - előállításához felhasznált nyers- és adalékanyagokat csökkenő mennyiségi sorrendben;

	e) az élelmiszer minőség-megőrzési időtartamának, illetőleg a mikrobiológiai szempontból gyorsan romló élelmiszer fogyaszthatóságának lejárati időpontját;

	f) a minőség megtartásához szükséges különleges tárolási feltételeket, felhasználási javaslatokat, amennyiben az az élelmiszer minőség-megőrzési időtartamát, illetve felhasználhatóságát döntően befolyásolja;

	g) az energiatartalmat a különleges táplálkozási igényeket kielégítő és táplálkozási javaslattal ellátott élelmiszerek esetében;

	h) a 6. § szerint engedélyköteles élelmiszerek esetében az engedélyszámot.

	(2) A jelölésnek olyannak kell lennie, amely nem vezeti félre a fogyasztót. Ezért:

	a) tartalmaznia kell az élelmiszer lényeges tulajdonságait, összetételét, rendeltetését, eredetét, előállítási, termesztési módszerét;

	b) nem állíthatja vagy sugallhatja, hogy az élelmiszer megelőz, kezel, gyógyít valamilyen betegséget, ha a tudományos ismeretek szerint ilyen tulajdonságokkal nem rendelkezik;

	c) nem állíthatja, vagy sugallhatja, hogy az élelmiszer valamilyen különleges tulajdonságokkal rendelkezik, ha az a tudományos ismeretek szerint ilyen tulajdonságokkal nem rendelkezik, vagy ha más hasonló élelmiszer is rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, de azon a vonatkozó előírások, vagy a kialakult gyakorlat szerint ezek a tulajdonságok nincsenek feltüntetve. 


20. §

	Az élelmiszerek reklámozása során szolgáltatott, vagy sugallt információknak összhangban kell lenniük a 19. §-ban foglaltakkal.


V. FEJEZET

A hatósági ellenőrzés


21. §

	(1) A hatósági ellenőrzés célja annak megállapítása, hogy az élelmiszerek, valamint az élelmiszer-előállítás és élelmiszer-forgalmazás során velük érintkező személyek, tárgyak, anyagok megfelelnek-e a fogyasztók egészségének, érdekeinek és a piaci verseny tisztaságának védelmére vonatkozó jogszabályoknak.

	(2) A hatósági ellenőrzésnek ki kell terjednie minden belföldön előállított és forgalomba kerülő  élelmiszerre, függetlenül attól, hogy azt hol állították elő.

	(3) A hatósági ellenőrzés kiterjed az élelmiszer-előállítás, az országba való behozatal és az élelmiszer-forgalmazás minden szakaszára.


22. §

	(1) A hatósági élelmiszerellenőrzés e törvényben meghatározott feladatait

	a) a közegészségügyi, járványügyi és egészségvédelmi feladatokat ellátó szervezet,

	b) a fogyasztóvédelmi feladatokat ellátó szervezet,

	c) a területi szervként működő állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás 

látja el (az a -c) pontban felsorolt hatóságok a továbbiakban együtt: élelmiszer-ellenőrző hatóság).

	(2) Az (1) bekezdés a) - c) pontjaiban felsorolt szervezetek a külön jogszabályban meghatározott feladatkörükben járnak el.

	(3) Az élelmiszerellenőrzést végző hatóságok eljárására az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv. rendelkezései az irányadók.


23. §

	Az élelmiszer-ellenőrző hatóság az élelmiszerek előállítására és forgalomba hozatalára vonatkozó jogszabályok megtartása érdekében ellenőrzi:

	a) az élelmiszerek előállításához használt nyersanyagokat, adalékanyagokat, technológiai segédanyagokat, valamint a csomagolóanyagokat;

	b) a félkész- és kész élelmiszert, függetlenül attól, hogy azokat hol állították elő, illetve azokat hol szándékoznak értékesíteni;

	c) azokat a tárgyakat, amelyek rendeltetésszerűen az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülnek;

	d) a mosó- és fertőtlenítő anyagokat, eszközöket és eljárásokat, valamint a kártevők elleni szereket és alkalmazásuk módszereit;

	e) az élelmiszerek előállításához alkalmazott eljárásokat, az előállítás céljára szolgáló berendezéseket;

	f) a csomagolás, jelölés megfelelőségét;

	g) az előállító, forgalmazó minőség-ellenőrző rendszerét.





24. §

	(1) Az élelmiszerek hatósági ellenőrzését a hatóságok által felhatalmazott és szolgálati igazolvánnyal ellátott személyek végzik.

	(2) A felhatalmazott személy az ellenőrzés során tudomására jutott gyártási (üzemi) titkot, adatot köteles megőrizni és azt az erre vonatkozó szabályok szerint kezelni.

	(3) A felhatalmazott személyek az ellenőrzés során, feladatuk teljesítése céljából, a vizsgálathoz szükséges mértékben, térítésmentesen mintát vehetnek és azt elszállíthatják. Az ellenőrzött kérésére - a mikrobiológiai vizsgálat céljára vett minta kivételével - ellenmintát kell venni. A mintavételről a helyszínen jegyzőkönyvet kell készíteni.

	(4) A hatósági ellenőrzések során elvégzett vizsgálatok - ha azok alapján az élelmiszer az  előírt, illetve a gyártmánylapon meghatározott vagy a jelölésében feltüntetett jellemzőket kielégíti - térítésmentesek. Amennyiben a vizsgált élelmiszer az előírt illetőleg jelölésében deklarált jellemzőket nem elégíti ki, az élelmiszer előállítója, kereskedelmi ellenőrzés esetén a hiba okozója a vizsgálat és mintavétel költségeit köteles megtéríteni.


VI. FEJEZET

Hatósági intézkedések


25. §

	(1) Minden olyan esetben, amikor az ellenőrzést végző hatóság eljárása során a törvényben és más jogszabályokban foglaltak megszegését észleli:

	a) élelmiszer-előállító hely, vendéglátó és közétkeztető hely, élelmiszerforgalmazó egység, gép, felszerelés, berendezés működtetését, nyersanyag, technológiai segédanyag, csomagolóanyag, mosó- és fertőtlenítőszer felhasználását megtilthatja, az újbóli működést, használatbavételt, használatbantartást további feltételhez kötheti;

	b) élelmiszert közfogyasztásra alkalmatlannak, csökkent minőségűnek nyilváníthat, felhasználását, forgalomba hozatalát korlátozhatja, feltételhez kötheti, megtilthatja, a környezetvédelmi előírások betartásával történő megsemmisítését elrendelheti;

	c) javaslatot tehet működési engedély visszavonására, illetve azt visszavonhatja.

	(2) Az élelmiszer-ellenőrző hatóság a szabálysértésekre vonatkozó külön jogszabályok alapján szabálysértési bírságot, illetve helyszíni bírságot szabhat ki.


Minőségvédelmi bírság


26. §

	(1) Ha a vizsgálat során az élelmiszer-ellenőrző hatóság megállapítja, hogy az  előállított, illetve forgalomba hozott élelmiszer nem felel meg az előírt, illetve a jelölt minőségi jellemzőknek, vagy az engedélyezett szintet meghaladó mértékben az egészségre káros anyagot tartalmaz,  minőségvédelmi bírságot szab ki.

	(2) A bírság mértéke - a kifogásolt élelmiszer tételmennyiségétől, értékétől és a hiba jellegétől is  függően - a kifogásolt élelmiszer kiskereskedelmi egységárának és mennyiségének szorzata, de legalább húszezer forint és legfeljebb egymillió forint. A minőségvédelmi bírság a 25. § (l) - (2) bekezdésében foglalt szankciókkal együtt is kiszabható.

	(3) A minőségvédelmi bírság megfizetésére azt az élelmiszerelőállítót, illetve élelmiszerforgalmazót kell kötelezni, aki az élelmiszernek az (1) bekezdésben foglaltak szerint kifogásolt minőségét előidézte.

	(4) A minőségvédelmi bírságot az azt kiszabó élelmiszer-ellenőrző hatóság számlájára kell befizetni. A  befolyt összeg felhasználásáról az élelmiszer-ellenőrző hatóság vizsgálati és ellenőrzési módszereinek folyamatos korszerűsítésére figyelemmel a minisztérium dönt.



VII. FEJEZET

Vegyes és záró rendelkezések


27. §

	(1) Ez a törvény ...............lép hatályba.

	(2) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg 

	a) az élelmiszerekről szóló 1976. évi IV. törvény, valamint az azt módosító 1988. évi IV. törvény, 

	b) a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköréről szóló 1991. évi XX. törvény 136. §-ában az \"ásvány, illetőleg\" szövegrész,

	c) a Magyar Élelmiszerkönyvről szóló 66/1994. (IV.30.) Korm. rendelet 

hatályát veszti.


	(3) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza a földrajzi jelzések és eredet-megjelölések oltalmát.

	(4) Felhatalmazást kap a földművelésügyi miniszter, hogy - az ipari és kereskedelmi miniszter, a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, valamint a népjóléti miniszter egyetértésével - rendelettel kiadja a Magyar Élelmiszerkönyv kötelező előírásait.

	(5) Felhatalmazást kap a földművelésügyi miniszter, az ipari és kereskedelmi miniszter, valamint a népjóléti miniszter, hogy a törvény végrehajtására együttes rendeletben szabályozza 

	- az élelmiszer-előállítás, -forgalmazás feltételeit,

	- a dohánytermékek előállításának, forgalmazásának és ellenőrzésének a jövedéki törvény szabályozási körébe nem tartozó feltételeit,
	- az ivóvíz és az ásványvíz palackozásának és forgalmazásának szabályait,

	- az élelmiszerek megsemmisítésének feltételeit és módját a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel egyetértésben.

	(6) Felhatalmazást kap az ipari és kereskedelmi miniszter és a népjóléti miniszter, hogy együttes rendeletben szabályozza a vendéglátás és közétkeztetés keretében történő élelmiszer-előállítás és forgalmazás feltételeit.

	(7) Felhatalmazást kap a földművelésügyi miniszter és a népjóléti miniszter, hogy együttes rendeletben szabályozza az élelmiszer-előállítás és forgalmazás élelmiszerhigiéniai feltételeit.

	(8) Felhatalmazást kap a földművelésügyi miniszter, a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter, az ipari és kereskedelmi miniszter, valamint a népjóléti miniszter, hogy saját feladat- és hatáskörének megfelelően rendeletben szabályozza az élelmiszerek ellenőrzésének rendjét.

	(9) Felhatalmazást kap a földművelésügyi miniszter, az ipari és kereskedelmi miniszter, a népjóléti miniszter, valamint a pénzügyminiszter hogy együttes rendeletben szabályozza a szükséges engedélyek és laboratóriumi vizsgálatok díját,  valamint a díjak és a minőségvédelmi bírság megfizetésének és  felhasználásának módjait.

	(10) Felhatalmazást kap a földművelésügyi miniszter, hogy rendeletben szabályozza a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek különleges tulajdonságának tanúsítását, valamint a speciális magyar élelmiszerek körét, továbbá a friss fogyasztásra szánt gyümölcs és zöldség ellenőrzését.

	(11) Felhatalmazást kap a népjóléti miniszter, hogy rendeletben szabályozza az élelmiszerek vegyi-, mikrobiológiai- és radioaktív szennyezettségének és állatgyógyászati készítmény maradványának megengedhető mértékét.

	(12) Felhatalmazást kap az ipari és kereskedelmi miniszter, hogy rendeletben szabályozza az élelmiszerforgalmazás rendjét.

	(13) Az e törvény hatályba lépését megelőzően már megrendelt, illetve legyártott - a törvény jelölési előírásainak meg nem felelő - csomagolóanyagok 1997. december 31-ig felhasználhatók.

Indokolás

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS	


	Magyarországon először a közegészségügy rendezéséről szóló 1876. évi XIV. törvénycikk, majd ezt követően a mezőgazdasági termények, termékek és e cikkek hamisításának tilalmáról szóló 1895. évi XLVI. törvénycikk tartalmazott az élelmiszerek előállítására vonatkozó rendelkezéseket. Ezek a törvénycikkek az egyes egészségügyi feltételekre, az élelmiszerhamisításra, az élelmiszerellenőrzésre és az ahhoz szükséges mintavételre, valamint az alkalmazható szankciókra vonatkozó szabályokról rendelkeztek.

	Ezt követően az 1958. évi 27. törvényerejű rendelet, majd az 1976. évi IV. törvény szabályozta az élelmiszerek előállításának és forgalomba hozatalának feltételeit.

	Az élelmiszerekről szóló 1988. évi IV. törvénnyel módosított 1976. évi IV. törvény átfogó módosítását, illetve újraszabályozását részben a gazdasági viszonyok megváltozása, az élelmiszertudomány- és technika fejlődése, részben a Magyar Köztársaságnak az Európai Közösségek és azok tagállamai között a társulás létesítéséről aláírt Európai Megállapodás tette szükségessé. Az Európai Megállapodás 68. cikke külön kiemeli, hogy az élelmiszertörvényt és a hozzá kapcsolódó szabályozást az Európai Közösségek vonatkozó szabályozásával összhangba kell hozni.

	A törvényjavaslat a célját a fejlett európai országok több évtizedes élelmiszerszabályozási gyakorlatával azonos módon rögzíti. Eszerint az élelmiszerszabályozásnak közvetlenül az egészség- és érdekvédelemmel, de közvetve is, a piaci verseny tisztasága és az élelmiszer szabad áramlásának biztosításával a fogyasztókat kell szolgálnia. A törvény céljának ilyen módon való meghatározása az élelmiszerekre vonatkozó szabályozásban alapvető filozófiai változást jelent. Az eddigi szabályozási gyakorlat ugyanis nem a fogyasztók, hanem az előállítók, - elsősorban a nagy állami vállalatok - érdekeit szolgálta.

	A fejlett nyugat-európai országok élelmiszer szabályozásához való igazodás szükségessége a termelők és az ágazati irányítás előtt évtizedek óta ismert. A magyar agrárgazdaság tradicionális piacokkal rendelkezik Nyugat-Európában. Mindig és mindenki számára világos volt, hogy ezeket csak az ottani előírások maradéktalan kielégítésével lehet megtartani. Ez az \"igazodás\" azonban mindeddig részleges volt. Egy-egy tradicionális termékre, termékcsoportra és ennek hagyományos piaci országára vonatkozott.

	Az 1990-es évek elejétől e helyzet megváltozott.

	- Az Európai Közösségek  egységes belső piacának kialakulásával az élelmiszerekre vonatkozó előírások egységessé válnak.

	- A magyar agrárgazdaságnak már nemcsak egyes hagyományos termékeivel, hanem (előbb exportőrként, majd az Európai Közösségek tagjaként) teljes termékválasztékával kell jelen lennie az európai piacon.

	Az egységes belső piac megvalósításának előkészítése során az európai élelmiszerjogi szabályozás a következő alapelveket tűzte ki célul:

	- a tagállamok közötti szabad áruforgalom biztosítása,
	- a fogyasztók egészségének és biztonságának védelme.

	Ennek megvalósítására az Európai Közösségek tagállamai az élelmiszerjog területén a harmonizációval egy nagyon magas színvonalú \"minimális\" védelmet szabályoztak.

	Az eltérő nemzeti előírások ugyanis akadályoznák annak megvalósítását, hogy az egyik tagállamban forgalomba hozatalra engedélyezett terméket a másik tagállamban is szabadon forgalmazhassanak.

	Az Európai Közösségek irányelvei fokozott követelményeket támasztanak az élelmiszer adalékanyagokkal, az élelmiszerekkel érintkező tárgyakkal, a csomagolóanyagokkal szemben. Az Európai Közösségek szabályozása kiterjed továbbá a növényi és állati eredetű élelmiszerekben kimutatható állatgyógyászati gyógyszerkészítményekre, valamint a növényvédőszer  maradványokra, ezek megengedhető mértékére is. Fontos az élelmiszerek jelölésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó közösségi szabályozás is.

	A harmonizáció hazai megvalósítása során arra kell törekedni, hogy a magyar élelmiszerek forgalomképesek legyenek az Európai Közösségek tagállamaiban, továbbá hogy a hazai fogyasztókat megvédjük az Európai Közösségek előírásainak meg nem felelő élelmiszerek forgalomba hozatalától.

	A magyar gazdaságból az élelmiszer szektor rendelkezik a legstabilabb európai piacokkal és a legtöbb esélye van erre a jövőben is. Ezért az Európai Közösségek élelmiszerszabályozásának átvételében saját érdekében, de a nemzetgazdaság többi ágainak való példamutatásként is élen kell járnia.

	E cél megvalósítását az élelmiszerekről szóló törvényjavaslat biztosítja. Az élelmiszer nem egyszerűen a fogyasztási cikkek egyike, hanem kiemelt fontosságú, mert:

-	fogyasztása döntően befolyásolja az emberi egészséget,
-	a legnagyobb értékben vásárolt termékcsoport lévén döntően érinti a fogyasztók érdekeit,
-	a legnagyobb értékben forgalmazott termékcsoport lévén döntően érinti a piaci verseny tisztaságát.

	A fejlett szabályozást jelentő közösségi előírások átvétele, az ezt kielégítő termékek gyártása mindenekelőtt a magyar fogyasztók egészségének és érdekeinek védelmét szolgálja. Emellett igen fontos, hogy ezzel lehetőséget teremtsünk élelmiszereinknek az Európai Közösségek és más fejlett országok piacain való forgalmazásához.

	A több ezer nyomtatott oldalt kitevő közösségi joganyag átvételét a törvényjavaslat a következő rendszerben teszi lehetővé és egyben kötelezővé:

	1./ A törvényjavaslat tartalmazza az élelmiszer minőségpolitika alapelveit, a fogyasztóvédelem, a tájékoztatás és az ellenőrzés legáltalánosabb szabályait a közös piaci  élelmiszerszabályozási filozófia és fogalommeghatározások átvételével.

	2./ Az élelmiszerek előállításának és forgalmazásának feltételeire vonatkozó részletes szabályokat a  törvényjavaslat végrehajtási rendelete tartalmazza, amely több közösségi  rendelkezést  szó szerint is átvesz.

	3./ A törvényjavaslat felhatalmazása alapján miniszteri rendelettel kiadásra kerülő Magyar Élelmiszerkönyv átvesz valamennyi - elsősorban technikai jellegű - az élelmiszer egészségbiztonsággal és minőséggel kapcsolatos közösségi rendelkezést.

	A Magyar Élelmiszerkönyv első kötete tartalmazza azoknak a műszaki jellegű szabályoknak az összességét, amelyekre kötelező közösségi irányelveket kell alkalmazni. E szabályoknál gyakorlatilag teljesen átvesszük a vonatkozó közösségi rendelkezéseket. Ezek olyan technikai és analitikai szabályok, amelyeket sem terjedelmük, sem jellegük miatt törvényben, illetve miniszteri rendeletben nem lehet szabályozni. E kötet rendelkezéseinek  alkalmazása kötelező.


	A Magyar Élelmiszerkönyv második kötete tartalmazza az egyes élelmiszerekre vonatkozó  termékleírásokat.

	A Hivatalos Élelmiszervizsgálati Módszergyűjtemény pedig az analitikai módszereket írja elő.


RÉSZLETES INDOKOLÁS


(Az 1-2. §-hoz)

	A törvényjavaslat a saját háztartásban, saját célra  történő élelmiszer előállítás magától értendő kivételével, az élelmiszerek előállítására és forgalmazására terjed ki. A borra és a jövedéki terméknek minősülő szeszre, szeszes italra, sörre, fűszerpaprikára, kávéra, dohánytermékekre továbbá a palackozott ásványvízre a külön jogszabályban foglaltakat is figyelembe kell venni.
 
	A törvényjavaslat 2. §-a az Európai Közösségek, továbbá a meghatározó jelentőségű nemzetközi szervezetek (ENSZ,EGB,FAO,WHO, Codex Alimentarius) dokumentumaiban használt definíciók alapján határozza meg az egységes jogalkalmazás érdekében a törvényben alkalmazott fogalmak értelmezését.

	a) az adalékanyag fogalma a Tanács 1988. december 21-i, 89/107 (EGK). számú, a tagállamok által az élelmiszerekben felhasználható adalékanyagokról kiadott jogszabályok összehangolásáról szóló irányelvben foglaltaknak felel meg,

	b) a dohánytermék fogalma a Tanács 1989. november 13-i, 89/622 (EGK). számú, a tagállamok által a dohánytermékek jelöléséről kiadott jogszabályok összehangolásáról szóló irányelvében foglaltaknak felel meg.


 ( A 3. §-hoz )

	Az emberi egészséget, a fogyasztók érdekeit, vagy a piaci verseny tisztaságát veszélyeztető élelmiszerek előállításának megelőzése érdekében a törvényjavaslat előírja, hogy élelmiszer-előállító helyet kizárólag működési engedéllyel lehet létesíteni,  illetve működtetni. Az engedélyezési előírások azonban legalább ugyanennyire szolgálják az előállítók érdekeit is. Hiszen egy megfelelő élelmiszer előállítására alkalmatlannak bizonyuló üzem  létesítése, vagy akár néhány tonna fogyasztásra alkalmatlan élelmiszer előállítása olyan nagy kárt okozhat az előállító(k)nak, hogy az össze nem mérhető az engedélyezési  eljárás  esetleges költségeivel.

	A törvényjavaslat 3. §-a alapján az illetékes szakhatóságok véleményezik az élelmiszer-előállító hely tervdokumentációját.

	A benyújtott gyártmánylapok alapján nyilatkoznak arról, hogy az adott nyersanyagból, technológiával, adott adalék- és csomagolóanyagok felhasználásával egyáltalán lehetséges-e  az előírásokat mindenben kielégítő élelmiszer előállítása.


( A 4. §-hoz )

	A törvényjavaslat az élelmiszer előállításhoz felhasznált  nyersanyag, valamint az alkalmazott technológia és műszaki megoldások általános feltételeit írja elő. Ezek egyedi engedélyezése  természetesen felesleges, de az ellenőrző hatóságok az általános feltételek betartását a rendszeres ellenőrzés során megkövetelik.

	Felhasználási engedélyhez kötött a fogyasztók egészségvédelme szempontjából igen fontos adalékanyagok, technológiai segédanyagok, mosó- és fertőtlenítőszerek, csomagolóanyagok használata.

	A törvényjavaslat az élelmiszerek előállításának tárgyi és személyi feltételeit (élelmiszer előállítóhely létesítése, felhasználható nyersanyag; technológiai segédanyag, adalékanyag, csomagoló anyag, mosó-fertőtlenítő szer) az Európai Közösségek rendeletében és más irányelvében kihangsúlyozott, a fogyasztók egészségének védelmére vonatkozó legfontosabb alapelvnek megfelelően határozza meg.  


( Az 5. §-hoz )

	A törvényjavaslat 5. §-a a megfelelő egészségi állapot mellett az előállítás személyi feltételévé teszi a megfelelő szakképesítést is. A képesítési feltételeket, előírásokat - a fejlett országok szabályozását és a hazai képzést, valamint a kialakult gyakorlatot is figyelembe véve - a végrehajtási rendelet részletezi.





( A 6-8. §-hoz )

	Egyedi miniszteri engedély szükséges a különleges táplálkozási igényeket kielégítő élelmiszerek és az új élelmiszerek előállításához.

	A különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszerek csoportjába tartozó élelmiszerek fogyasztására a különféle emésztési, táplálkozási rendellenességben szenvedő személyek kényszerülnek.

	A Tanács 1989. május 3-i 89/398 (EGK). számú, a tagállamok által a különleges táplálkozási igényeket kielégítő élelmiszerekről kiadott jogszabályok összehangolásáról szóló irányelve határozza meg az általános fogyasztásra szánt élelmiszerektől eltérő, különleges táplálkozási igényeket kielégítő élelmiszerek (pl. csecsemőtápszerek, bébiételek, diétás élelmiszerek) gyártásának és forgalmazásának feltételeit.

	A törvényjavaslat 6. §-a és a végrehajtási rendelet tervezete e szabályoknak megfelelően tartalmazza a különleges táplálkozási igényeket kielégítő élelmiszerekre vonatkozó rendelkezéseket.

	Az új élelmiszerek olyan anyagok, vagy olyan anyagokból készültek, amelyeket Magyarországon eddig  étkezésre  nem  használtak, illetve olyan eljárással állítottak elő, amely eddig  nem volt használatban. (Az előző évek gyakorlata alapján Magyarországon évente csupán két-három ilyen új élelmiszert állítanak elő.) Ezen élelmiszerek egyedi engedélyeztetése a lakosság egészségének, érdekeinek védelme miatt elengedhetetlen.

	A törvényjavaslat az élelmiszer tartósítására általánosan használt technológiák közül az élelmiszernek ionizáló energiával való kezelését (besugárzás) engedélyhez köti.

	A törvényjavaslat a fejlett országok eddigi gyakorlatát követi azzal, hogy az ionizáló energiával való kezelést pontosan körülhatárolt feltételekkel, egyedi engedély alapján lehetővé teszi. A feltételeket részletesen meghatározó végrehajtási rendelet, illetve a Magyar Élelmiszerkönyv változtatás nélkül átveszi a FAO/WHO, illetve az Európai Közösségek erre vonatkozó ajánlásait és szabályozását.


( A 9. §-hoz )

	A törvényjavaslat meghatározza, hogy a közfogyasztásra szánt élelmiszerek közül melyek minősülnek új terméknek. Az új termékek előállításához a gyártmánylap jóváhagyása szükséges.
( A 10. §-hoz )

	A törvényjavaslat 6-9. §-aiban szabályozott hatósági engedélyek  kiadását és az ezzel összefüggésben elvégzett vizsgálatokat igénybevevők körét díj fizetésére kötelezi, amelynek mértékét külön jogszabály állapítja meg.


( A 11. §-hoz )

	A minőségi feltételek rögzítése, illetve az itt adott  felhatalmazások a törvény igen fontos részét képezik. Közismert, hogy a magyar élelmiszeriparban piacváltás szükséges. Ez azonban csak minőségi váltás esetén lehetséges. Fontos és örvendetes, hogy a belső piac telítődése és a 
fejlett országok áruinak megjelenése miatt néhány éven belül a magyar piac igénye is eléri az átlag európait. Így a magyar előállítóknak termelésük kb. 70  %-ánál kell alapvető minőségjavítást elérni. A törvényjavaslat és a hozzá kapcsolódó részletes szabályozás ezt azzal segíti  elő, hogy  két-három éven belül fokozatosan átveszi az Európai Közösségek élelmiszerminőségi feltételrendszerét.

	A törvényjavaslat 11. §-a a minőségi előírások betartásán, a saját előállítóhely minőségellenőrzésének megszervezésén túl arra kötelezi az előállítót, hogy termékei minőségi jellemzőit gyártmánylapon rögzítse. A jelenleg hatályos törvény által is előírt gyártmánylap jelentősége az új élelmiszerszabályozási rendszerünkben jelentősen növekszik. A fejlett európai országokban ismeretlen, de nálunk évtizedeken át működött kötelező termékszabványok rendszere megszűnt. Az élelmiszer-előállító egy-egy terméke  minőségi jellemzőit - a törvényjavaslat előírásait figyelembe véve - szabadon választhatja meg. Az így megválasztott jellemzőket azonban köteles gyártmánylapon rögzíteni és ezeket a jellemzőket a termék további gyártása során köteles betartani.


( A 12. §-hoz)

	A fogyasztói érdekvédelem szükségessé teszi a hamisított élelmiszer fogalmának meghatározását annak érdekében, hogy az élelmiszer-előállító elkerülhesse, a hatósági ellenőrzés pedig megakadályozza e termékek előállítását és forgalmazását. A törvényjavaslat a hamisítás fogalmát az élelmiszer meghatározott minőségének a fogyasztó egészségét veszélyeztető, vagy a fogyasztó megtévesztésére alkalmas módon való megváltoztatásaként határozza meg.


( A 13. §-hoz )

	A Magyar Élelmiszerkönyv első kötete átveszi az Európai Közösségnek azokat az  előírásait, amelyek szakmai részletességük miatt a törvényjavaslat és a felhatalmazása alapján kiadásra kerülő rendeletek keretébe nem férnek bele. Ezen előírások alkalmazása kötelező. Ezzel Magyarország kb. 3 éven belül eleget tesz  az Európai Megállapodásban előírt kötelezettségének, amely szerint az élelmiszer szabályozást a Közösségéhez kell igazítani.

	A Magyar Élelmiszerkönyv második kötete a fejlett országokban ismeretlen élelmiszer termékszabványok helyett  a legfontosabb termékekre, termékcsoportokra irányelveket határoz meg. Az irányelvek kidolgozása a legfontosabb piacaink hasonló irányelvei, a meghatározó nemzetközi szervezetek (mindenekelőtt a FAO/WHO, Codex Alimentarius) ajánlásai és természetesen a jelenleg érvényes, kötelező magyar szabványok figyelembevételével történik.

	Az előírásokban és irányelvekben rögzített minőségi jellemzők vizsgálati módszereit - az Európai Közösségek előírásai, nemzetközi szervezetek (mindenekelőtt az ISO) ajánlásai és a jelenleg alkalmazott módszereink alapján -  a Hivatalos Élelmiszervizsgálati Módszergyűjtemény tartalmazza.

	Az előírások és irányelvek kidolgozását az élelmiszertudomány, az ellenőrzés, a fogyasztói szervezetek és az előállítók legkiválóbb képviselőiből álló szervezet, a Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság irányítja. 


( A 14. §-hoz )

	A fogyasztók egészségének, érdekeinek, a piaci verseny tisztaságának biztosítása érdekében meg kell határozni a forgalmazás feltételeit. A helytelen szállítás, árukezelés, raktározás, a legjobb minőségben előállított élelmiszert is fogyasztásra alkalmatlanná, de legalábbis az eredetinél lényegesen rosszabb minőségűvé teheti.

	A törvényjavaslat 14. §-a az élelmiszerek forgalomba hozatalának általános feltételeit a törvényjavaslat céljával összhangban szabályozza. Az összhang biztosítására - az eddigi gyakorlat fenntartásával - az ipari és kereskedelmi miniszter által, import élelmiszer esetében a népjóléti miniszter által kijelölt intézmény kötelező előzetes minőségvizsgálatát írja elő. Egyúttal rögzíti azt is, hogy a  forgalomba  hozatal  során olyan feltételek betartásáról kell gondoskodni, amelyek az élelmiszerek minőségi jellemzőinek megőrzését a fogyasztóig való eljuttatás során biztosítják.

	A tervezet 14. §-a a forgalomba hozatal feltételeit a fogyasztók egészségének és érdekeinek védelmében a vonatkozó Európai Közösségi rendelkezések alapján határozza meg.


( A 15. §-hoz )

	A törvényjavaslat 15. §-a tiltja a feldolgozott élelmiszerek kereskedelmi, illetve vendéglátó tevékenységen kívüli értékesítését. A törvényjavaslat új, de igen fontos eleme ez, amely segít felszámolni, de legalábbis gátat szabni az európai országokban ismeretlen, súlyos egészségkárosodást előidéző, ellenőrizhetetlen élelmiszer forgalmazásnak.

	Ma Magyarországon sajnos terjed a kisebb-nagyobb mennyiségű házi készítésű élelmiszer utcai árusítása. Regisztrált, így ellenőrizhető kereskedelmi tevékenységbe terelése a  fogyasztók  védelme szempontjából igen fontos. A nyers élelmiszerek - általában saját termelésű gyümölcs, zöldség - már kialakult és fogyasztóvédelmi szempontból is elfogadható gyakorlatát e rendelkezés nem korlátozza.


 (A 16. §-hoz )

	Különösen szükséges a szigorú feltételrendszer és természetesen a megtartásának szigorú állami ellenőrzése a külföldről származó élelmiszerek esetében. Tudomásul kell ugyanis venni, hogy a nemzetközi piacon sok - gyakran tetszetős, szépen csomagolt - élelmiszer van, amelyek a fejlett országok előírásait valamilyen ok miatt nem elégítik ki, így azok részére piacot kell keresni. Az ilyen élelmiszerek mindig oda áramlanak, ahol az előírások és főleg ezek betartásának ellenőrzése lazább. Így tehát kellő szabályozás és ellenőrzés nélkül célpiacai lehetünk az olyan élelmiszereknek, melyek a magyar fogyasztó egészségét és érdekeit nemcsak veszélyeztetnék, hanem hangzatos reklámjukkal a jó minőségű magyar élelmiszert szorítanák ki a piacról.

	A törvényjavaslat 16. §-ában szereplő export-import előírások célja annak a természetes igénynek a biztosítása, hogy a Magyarországra behozott élelmiszerek a magyar, az innen külföldre szállítottak pedig a fogadó ország előírásait elégítsék ki.


	A védett eredet- és földrajzi megjelölésű speciális magyar élelmiszerek (pl. a fűszerpaprika, a téli szalámi, a gyulai kolbász, stb.) utóbbi szabály alól való kivétele ezen termékek egy évszázada kialakult jellegzetességének védelmét szolgálja. Ezen élelmiszerek speciális összetételét, jellemzőit nem lehet tehát arra hivatkozva megváltoztatni, hogy valamely ország  saját,  nemzeti előírásába ütközne. Indokolja továbbá ezen élelmiszerek  általános szabály alól való kivételét az is, hogy évtizedek óta a magyar élelmiszer reprezentánsai, stabil piaccal rendelkeznek,  hírüket és kialakult piacukat nem lehet  egy-egy üzlettel veszélyeztetni.


( A 17. §-hoz )

	Az élelmiszereknek forgalmazás alatti minőségvédelmét segíti a törvényjavaslat 17. §-ában szabályozott csomagolás. A csomagolás áruvédelmi szerepe mellett a csomagolóanyagnak a fogyasztó egészségére való veszélytelensége is követelmény.

	A csomagolás a fogyasztó érdekeinek megsértésére, a tisztességes verseny megzavarására is alkalmas. Ennek kizárását szolgálják azok a rendelkezések, amely szerint a csomagolásnak olyannak kell lennie, hogy annak megsértése nélkül az élelmiszer ne legyen megváltoztatható, továbbá hogy bizonyos élelmiszerek csak meghatározott kiszerelési egységekben csomagolhatók.

	A törvényjavaslat rendelkezik a csomagolóanyagok környezetvédelmi követelményeiről is.

	A fogyasztók megfelelő tájékoztatása szempontjából alapvető jelentősége van az élelmiszerek jelölésének. A jelölés fontosságát az is alátámasztja, hogy az Európai Közösségek számos rendelete és irányelve tartalmaz rendelkezést a különféle termékek megfelelő jelölésére. Ezért a törvény a jelölés szabályait a vonatkozó közös piaci rendelkezésekkel összhangban határozza meg.


( A 18. §-hoz )

	A belföldi forgalomba kerülő élelmiszer jelölésén (címkéjén) való fogyasztói  tájékoztatás érdekében  magyar nyelven, jól olvashatóan történő és közérthető jelölés alkalmazását írja elő a törvény.



(A 19. §-hoz)

	A kötelezően feltüntetendő adatoknak a  19.  §-ban  szabályozott köre az eddigi szabályozáshoz képest nem változott. Tartalmaz azonban két, a közösségi szabályozásból átvett, a fogyasztók jobb tájékoztatását szolgáló előírást, amelyek szerint


	- pontosan körülhatárolt az élelmiszer megnevezése;

	- a minőség-megőrzési időtartamot, illetőleg a mikrobiológiai szempontból gyorsan romló élelmiszer fogyaszthatóságát a lejárati dátum feltüntetésével kell jelölni.

	Az eddigi magyar rendszer lehetővé tette a gyártási dátum és az időtartam feltüntetését, az előállítók kivétel nélkül ezt az eljárási módot alkalmazták. A fogyasztó számára így bonyolultabb volt annak megállapítása, hogy a vásárlás napján nem járt-e le a minőség-megőrzési időtartam.

	A törvényjavaslat 19. §-a a Tanács 1979. december 18-i 79/112 (EGK). számú, a tagállamok által az élelmiszerek jelöléséről és kiszereléséről, valamint a reklám tevékenységről kiadott jogszabályok összehangolásáról szóló irányelv előírásait veszi át.

	A törvényjavaslat 19. §-ának (2) bekezdése - a közösségi szabályozás átvételével - külön kiemeli azokat a területeket, ahol a pontos és valósághű tájékoztatás elengedhetetlenül szükséges.


( A 20. §-hoz )

	Fontos kiegészítése a fogyasztó valósághű tájékoztatásának, hogy a törvényjavaslat 20. §-a szerint a reklámnak is összhangban kell lennie a jelöléssel. A piaci verseny éleződésével ugyanis - a fejlett országokhoz hasonlóan nálunk is - a fogyasztó egyre gyakrabban nem a vásárlás helyén, hanem már a vásárlást megelőzően, a reklámok hatására dönti el, hogy milyen élelmiszert vásárol.






( A 21-22. §-hoz )

	A legkorszerűbb és legszigorúbb előírásrendszer sem tudja betölteni szerepét, ha nincs, vagy nem működik hatékonyan az előírások betartását szükség esetén kikényszerítő  hatósági  ellenőrző rendszer.

	A Tanács 1989. június 14-i 89/397 (EGK). számú, a hatósági élelmiszerellenőrzésről szóló irányelve szabályozza az élelmiszerek előállítása és forgalomba hozatala ellenőrzésének szabályait.

	A hatósági élelmiszerellenőrzés során is a fogyasztók egészsége és gazdasági érdekei védelmének van prioritása.

	A törvényjavaslat 21. §-a a 89/397 (EGK). számú irányelv követelményeinek megfelelően szabályozza az élelmiszerellenőrzés követelményeit, a hatósági ellenőrzés általános céljait, feladatait és jogkörét.

	A törvényjavaslat 21. §-a a hatósági ellenőrzés teljeskörűségét biztosítja. Rögzíti, hogy az ellenőrzés, az előállítás és forgalmazás teljes folyamatára és az élelmiszer  megfelelőségét  befolyásoló minden tényezőre kiterjed. A hazai előállítású és import élelmiszerek, valamint az előállítás, forgalmazás és vendéglátás egyaránt a hatósági ellenőrzés területei.

	A törvényjavaslat 22. §-ának (1) bekezdése ennek megfelelően sorolja fel a földművelésügyi miniszter, a népjóléti miniszter valamint az ipari és kereskedelmi miniszter felügyelete alá tartozó, hatósági élelmiszerellenőrzési feladatokat ellátó szervezeteket.

	A nemzetközi gyakorlatban ugyanis nincs általánosan elfogadott és alkalmazott hatósági ellenőrző szervezeti rendszer. Minden  fejlett ország a saját történeti fejlődése során kialakult szervezettel rendelkezik. A szövetségi felépítésű Németországban pl. az egyes tartományok alapvetően eltérő szervezettel végzik a hatósági ellenőrzést. Az Európai Közösségekben nem is próbálják a nemzeti szervezeteket egységesíteni. Az Európai Közösségek irányelve szerint az ellenőrzés céljait, feladatait, jogkörét kell egységesíteni. Ezt minden állam olyan szervezettel oldja meg, amely hagyományainak, lehetőségeinek a legjobban megfelel.


( A 23-24. §-hoz )

	A törvényjavaslat felsorolja az ellenőrzés területeit. Ezek minden, az élelmiszer minőségére ható tényező ellenőrzését lehetővé és kötelezővé teszik. Így, ha az ellenőrzést a  gyakorlatban  valóban gondosan, megfelelő rendszerességgel végzik, biztosítható, hogy az emberi egészséget nem veszélyeztető, megfelelő minőségű késztermék kerüljön a fogyasztók asztalára.

	A törvényjavaslat 24. §-a mindenekelőtt az ellenőrzött jogvédelmét biztosítja néhány fontos területen, így:

	- előírja, hogy az ellenőr a tudomására jutott gyártási,  üzemi titkokat köteles megőrizni;

	- megteremti az ellenminta vétel és ezzel a hatósági eljárás elleni jogorvoslat lehetőségét.

	Az ellenőrző hatóság részére viszont a térítésmentes mintavétel lehetőségét biztosítja. Szükséges ezzel kapcsolatban megjegyezni, hogy csak a leggazdagabb fejlett országok (pl.Németország) ellenőrző hatóságai kapnak akkora állami támogatást, hogy az ellenőrzéshez szükséges mintákat  megvásárolják. Magyarország ezt nem tudja megvalósítani.

	A hatóság élelmiszerellenőrzési feladatát úgy tudja ellátni, ha a törvényjavaslat céljaiként rögzített elvek megsértése esetén olyan intézkedéseket tesz, amelyek az észlelt hibákat megszüntetik, ismétlődésüket, vagy hasonló előfordulásukat megakadályozzák. Eredményes munkájuk biztosításához ezért döntő fontosságú, hogy a hatóságnak széles körű felhatalmazása legyen az ezt biztosító intézkedésekre.

	A törvényjavaslat VI. Fejezete tartalmazza az alkalmazható szankciókat.


 ( A 25. §-hoz )

	A törvényjavaslat 25. § (l) bekezdése a törvény előírásainak megszegése esetén teendő olyan fontos felhatalmazásokat ad, amelyek további, a fogyasztó egészségét veszélyeztető minőséghibás élelmiszer előfordulását előzik meg.

	Ennek érdekében az ellenőrző hatóság:

	- megtilthatja, feltételhez kötheti helyiség, berendezés vagy bármilyen anyag használatát;

	- megtilthatja, feltételhez kötheti a hibás élelmiszertétel forgalomba hozatalát;

	- javaslatot tehet az előállítási, forgalmazási engedély visszavonására, illetve azt visszavonhatja;

	- a törvényjavaslat 25. §-ának (2) bekezdése szabálysértési bírság és helyszíni bírság kiszabását teszi lehetővé a szabálysértésekre vonatkozó jogszabályokban foglaltak szerinti eljárásban.


( A 26. §-hoz )

	A törvényjavaslat előírásai alapján az élelmiszer-ellenőrző hatóság minőségvédelmi bírságot is kiszabhat. Ennek az eddigi szabályozásban nem szerepelt szankciónak a lényege, hogy a hibás élelmiszer előállítóját vagy forgalmazóját arra kötelezi, hogy a törvényjavaslatban meghatározott összegű bírságot fizesse meg abban az esetben, ha az élelmiszer-ellenőrző hatóság azt állapítja meg, hogy az előállított, illetve a forgalomba hozott élelmiszer nem felel meg az előírt, illetve deklarált minőségi jellemzőknek. A kiszabható bírság összegének nagyságából eredően a minőségvédelmi bírság prevenciós szerepe jelentős lehet, ugyanis súlyánál fogva visszatarthat másokat is a termék hibás előállításától. A befolyt összeg felhasználásáról is rendelkezik a törvény olyan módon, hogy arról az élelmiszer-ellenőrző hatóság vizsgálati és ellenőrzési módszereinek folyamatos korszerűsítésére figyelemmel a minisztérium dönt.

	A minőségvédelmi bírság kiszabására az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezései az irányadók.


( A 27. §-hoz )

	A törvényjavaslat felhatalmazásai alapján két-három éven belül válik teljessé a magyar élelmiszerszabályozásnak az Európai Közösségek követelményrendszere szerinti átalakítása. Ennek keretében:

	- a Kormány rendeletben szabályozza a földrajzi jelzések és eredet-megjelölések oltalmát;

	- a törvényjavaslattal egyidejűleg hatályba lép annak végrehajtási rendelete;



	- a földművelésügyi miniszter rendelettel határozza meg a Magyar Élelmiszerkönyv kidolgozásának és alkalmazásának szabályait;

	- specialitásai miatt nem a végrehajtási rendelet, hanem külön rendeletek fogják szabályozni a dohánytermékek előállítását, forgalmazását, illetve a vendéglátás keretében történő élelmiszer előállítást és forgalmazást, az ivóvíz és az ásványvíz palackozásának és forgalmazásának szabályait;

	- szükség szerint korszerűsítésre kerül az élelmiszer előállításának és forgalmazásának élelmiszerhigiéniai feltételeit szabályozó együttes rendelet, valamint az élelmiszerek egészségre káros anyagainak megengedhető szintjeit szabályozó rendelet;

	- az illetékes miniszterek önálló rendeletekben szabályozzák a hatósági élelmiszerellenőrzés rendjét, az engedélyezések és egyes ellenőrzések díjtételeit.

	A törvényjavaslat rendelkezik arról is, hogy a hatályba lépését megelőzően megrendelt, illetve legyártott - a törvényben szabályozott jelölésnek nem megfelelő - csomagoló anyagokat 1997. december 31-ig lehet felhasználni.



-----------------------------------------------------------------------------------------------------------Ç   9  w Ź  s -  o Ý  k   g 4  c >  _ L
  [ Ď
  W Ë
  S Ů
  O 
  K --- @ B @ B @ B @ A @ A @ A

  
  w <
  s N
  o X
  k o
  g Ô
  c ¸
  _ +
  [ -
  W   S -  O   K --- @ B @ B @ B @ B @ B @ B
  ô  w p  s ë  o 4  k I  g ő  c č  _ -  [ ˛  W ź  S ¬  O /  K --- @ B @ B @ B @ B @ B @ B
/  D  w Ř  s 	  o ł  k ż  g   c   _ b  [ o  W "
