"A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA



T/1376. számú 

t ö r v é n y j a v a s l a t

a büntetés-végrehajtási szervezetről


Előadó: dr. Vastagh Pál

Budapest, 1995. szeptember



I. fejezet

A büntetés-végrehajtási szervezet 
jogállása, irányítása és vezetése


A büntetés-végrehajtási szervezet jogállása


1.§

		(1) A büntetés-végrehajtási szervezet (a továbbiakban: bv. szervezet) a külön törvényben meghatározott szabadságelvonással járó büntetéseket, intézkedéseket, büntető eljárási kényszerintézkedéseket, a szabálysértés miatt kiszabott pénzbírság átváltoztatása folytán megállapított elzárást, továbbá - törvény által megállapított körben - az idegenrendészeti őrizetet végrehajtó állami, fegyveres rendvédelmi szerv.

		(2) A bv. szervezet a feladatainak törvényes ellátásával hozzájárul a közrend és a közbiztonság erősítéséhez.

		(3) A bv. szervezet részére feladatot törvény határozhat meg.


2.§

		(1) A bv. szervezet működését a Kormány az igazságügyminiszter útján irányítja.

		(2) A bv. szervezet központi vezető szerve a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (a továbbiakban: Országos Parancsnokság), élén a büntetés-végrehajtás országos parancsnokával (a továbbiakban: országos parancsnok).

		(3) A büntetések és az intézkedések végrehajtása felett az ügyészség - külön törvényben meghatározottak szerint - törvényességi felügyeletet gyakorol.

		(4) A bv. szervezet költségvetése az Igazságügyi Minisztérium költségvetési fejezetéhez tartozik.

		(5) Az Országos Parancsnokság, a büntetés-végrehajtási intézetek és intézmények, továbbá a fogvatartottak kötelező foglalkoztatására létrehozott gazdálkodó szervezetek (a továbbiakban együtt: bv. szervek) jogi személyek.


A bv. szervezet irányítása és vezetése

3.§

		(1) A bv. szervezet törvényes működéséért az igazságügyminiszter felelős.

		(2) Az igazságügyminiszter

a)	előkészíti a bv. szervezetre vonatkozó, az Országgyűlés és a Kormány hatáskörébe tartozó jogszabályok és egyéb döntések tervezeteit;

b)	rendeletalkotás és az állami irányítás egyéb jogi eszközei útján szabályozza a bv. szervezet tevékenységét;

c)	a Kormány döntésének végrehajtása érdekében, illetve a feladatkörében eljárva a bv. szervezet részére a törvényi keretek között feladatot határoz meg, és egyedi utasítást ad;

d)	ellenőrzi a gazdálkodást, jóváhagyja a bv. szervezet fejlesztési terveit;

e)	dönt bv. szerv létrehozásáról, valamint megszüntetéséről;

f)	meghatározza az oktatás, a képzés és a továbbképzés irányait, összehangolja az erre irányuló tevékenységet;

g)	jogszabályban meghatározottak szerint munkáltatói jogkört gyakorol;

h)	meghatározza a kizárólag hivatásos szolgálati jogviszonyban álló személyekkel betölthető beosztásokat;

i)	rendszeresíti a bv. szervezetnél alkalmazható kényszerítő eszközöket, fegyverzeti, egyenruházati anyagokat, hír- és biztonsági rendszereket;

j)	megsemmisíti vagy megváltoztatja az országos parancsnok jogszabálysértő intézkedését;

k)	jogszabályban meghatározott esetekben felülvizsgálja az országos parancsnok határozatait, kivéve ha a határozat a bíróság előtt közvetlenül megtámadható;

l)	gondoskodik a bv. szervezet ellenőrzéséről;

m)	jóváhagyja az Országos Parancsnokság szervezeti és működési szabályzatát;

n)	ellátja a jogszabályokban meghatározott egyéb feladatokat.

		(3) Az igazságügyminiszter a bv. szervezet részére egyedi utasítást az országos parancsnok útján adhat.


4.§

		(1) Az országos parancsnok a jogszabályok, az állami irányítás egyéb jogi eszközei, és az igazságügyminiszter törvényben meghatározott jogkörében hozott döntéseinek keretei között vezeti a bv. szervezetet. Az országos parancsnok a bv. szervezet személyi állományának szolgálati elöljárója, illetve felettese.

		(2) Az országos parancsnok

a)	gondoskodik a bv. szervezet törvényes működéséről;

b)	előterjesztést, javaslatot tesz az igazságügyminiszter részére;

c)	jogszabály meghozatalát nem igénylő kérdésben intézkedéssel állapítja meg az egyes rendszeresen ismétlődő tevékenységek végrehajtásának szakmai, technikai és eljárási szabályait;

d)	meghatározott tevékenység, vagy feladat végrehajtására, illetve a hivatásos állomány tagjaira vonatkozóan - egyedi döntésként - parancsot ad;

e)	gondoskodik a bv. szervezet költségvetésében foglaltak megtartásáról;

f)	jogszabályban meghatározottak szerint munkáltatói jogkört gyakorol;

g)	jóváhagyja a büntetés-végrehajtási intézetek és intézmények szervezeti és működési szabályzatát;

h)	meghatározza a bv. szervezetnél rendszeresített kényszerítő eszközök, fegyverzeti, egyenruházati, hír- és biztonsági rendszerek, illetve az egyéb technikai eszközök típusát és készletnormáit.

		(3) Az országos parancsnok törvény, illetve az igazságügyminiszter eltérő rendelkezése hiányában képviseli a bv. szervezetet.


II. fejezet

A bv. szervek, a bv. szervezet személyi állománya

Az Országos Parancsnokság

5.§

		Az Országos Parancsnokság a jogszabályok, az igazságügyminiszter döntései és az országos parancsnok intézkedései alapján

a)	előkészíti az országos parancsnok intézkedéseit, parancsait és előterjesztéseit;

b)	felügyeli, ellenőrzi és szakmailag irányítja a bv. szervek szolgálati feladatainak a végrehajtását, így különösen a fogvatartás biztonságával, a fogvatartottak nevelésével, foglalkoztatásával, egészségügyi ellátásával, szállításával és nyilvántartásával kapcsolatos tevékenységet;

c)	a bv. szervezet költségvetésének keretei között biztosítja a bv. szervek feladatainak ellátásához szükséges feltételeket;

d)	a fogvatartottak foglalkoztatását végző gazdálkodó szervezetek (a továbbiakban: gazdálkodó szervezetek) működésével kapcsolatban ellátja az igazságügyminiszter által meghatározott büntetés-végrehajtási feladatokat;

e)	végzi a honvédelemmel, a polgári- és katasztrófavédelmi tevékenységgel, a munkavédelemmel és a tűzvédelemmel kapcsolatos központi feladatokat;

f)	együttműködik a büntetések és az intézkedések végrehajtásában közreműködő, illetve a végrehajtást segítő állami szervekkel és társadalmi szervezetekkel, egyházakkal, alapítványokkal és személyekkel, továbbá az érintett nemzetközi szervezetekkel;

g)	ellátja a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott egyéb feladatokat.


A büntetés-végrehajtási intézetek és intézmények

6.§

		(1) A büntetés-végrehajtási intézetek (a továbbiakban: intézet) a jogszabályok, az országos parancsnok intézkedései és parancsai, valamint a szervezeti és működési szabályzatukban foglaltak alapján ellátják a büntetések és intézkedések végrehajtásával járó feladatokat, a fogvatartottak - köztük a kóros elmeállapotúak - gyógykezelését, elmemegfigyelését és kivizsgálását.

		(2) Intézet a büntetés és az intézkedés jellegére, a végrehajtási fokozatra, a fogvatartottak életkorára, nemére és a végrehajtás egyéb sajátos körülményeire tekintettel alapítható. 


7.§

		A bv. szervek anyagi-technikai ellátására, a személyi állomány oktatására, továbbképzésére, egyes szociális és egészségügyi feladatok ellátására büntetés-végrehajtási intézmény (a továbbiakban: intézmény) alapítható.


8.§

		Az intézetet (intézményt) a parancsnok, főigazgató főorvos, igazgató (a továbbiakban: parancsnok) vezeti, aki

a)	felelős az intézet (intézmény) feladatainak a törvényes végrehajtásáért, annak rendjéért és biztonságáért;

b)	gyakorolja a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló jogszabályokban meghatározott jogait, ellátja az ebből eredő kötelezettségeit;

c)	felelős az intézet (intézmény) gazdálkodásáért, a költségvetés előkészítéséért és végrehajtásáért, a számviteli rend betartásáért;

d)	ellátja a hivatásos állománnyal kapcsolatos parancsnoki feladatokat, jogszabályban meghatározottak szerint munkáltatói jogokat gyakorol a személyi állomány tagjai felett;

e)	képviseli az intézetet (intézményt).


A gazdálkodó szervezetek

9.§

		(1) A szabadságvesztés végrehajtásának a célja elérése érdekében létrehozott gazdálkodó szervezetek kizárólagos állami tulajdonban vannak.

		(2) A gazdálkodó szervezetek gazdasági tevékenységüket a tulajdonosi jogokat gyakorló igazságügyminiszter rendelkezései alapján végzik.

		(3) A gazdálkodó szervezetek részére az elítéltek foglalkoztatásából eredő sajátos és indokolt többletkiadásokat - a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott mértékben - a központi költségvetés megtéríti.

A bv. szervezet személyi állománya

10.§

		(1) A bv. szervezet személyi állománya - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel- hivatásos büntetés-végrehajtási szolgálati jogviszonyban, továbbá külön jogszabályban meghatározott munkakörök esetén, közalkalmazotti és köztisztviselői jogviszonyban álló személyekből állhat.

		(2) A gazdálkodó szervezeteknél alkalmazottak hivatásos szolgálati jogviszonyban vagy munkaviszonyban állnak.

		(3) Közalkalmazott, köztisztviselő, illetve munkaviszonyban álló személy csak olyan munkakört láthat el, amelyhez a hivatásos szolgálati jogviszony létesítésének sajátos feltételei nem szükségesek.

		(4) Az (1)-(3) bekezdés szerinti jogviszonyok tartalmát külön törvények szabályozzák.


III. fejezet

A bv. szervezet működésének általános szabályai

Az intézkedési kötelezettség és az intézkedések alkalmazásának közös szabályai

11.§

		(1) A személyi állomány tagja a bv. szervezet feladatkörében, szolgálati beosztásának (munkakörének) a jogszerű ellátása során a jogszabályokban meghatározott intézkedések megtételére jogosult és köteles.

		(2) Az intézkedés nem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban annak törvényes céljával. Több lehetséges és alkalmas intézkedés közül azt kell választani, amely az eredményesség biztosítása mellett a legkisebb személyi korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár.

		(3) Az intézkedő nem alkalmazhat kínzást, kényszervallatást, embertelen vagy megalázó bánásmódot, az erre vonatkozó utasítást köteles megtagadni. A személyi állomány tagja az ilyen magatartás tanúsítóját a cselekmény abbahagyására felszólítani, vele szemben intézkedni, vagy az intézkedésre jogosult személynek jelentést tenni köteles.

		(4) Az intézkedés során kerülni kell a sérülés okozását, az emberi élet kioltását. Az intézkedésnél megsérült személy részére - amint az lehetséges - segítséget kell nyújtani, gondoskodni kell az orvosi ellátásáról, kórházi elhelyezés esetén a hozzátartozó vagy más, a sérülttel kapcsolatban álló személy értesítéséről.

		(5) A személyi állomány egyenruha viselésére kötelezett tagját az intézkedése során az egyenruhája és az igazolványa, egyenruha viselésére nem kötelezett tagját az igazolványa igazolja.

		(6) Ha az intézkedések a személyi állomány vagy a fogvatartottak életének és testi épségének a megvédésére, a fogvatartás törvényes biztosítására, a fogolyszökés megakadályozására, illetve más fontos feladat végrehajtására nem elegendők, a bv. szerv köteles más rendvédelmi szerv közreműködését kérni.


Titoktartási kötelezettség

12.§

		A bv. szervezet személyi állományának tagja az államtitkot és a szolgálati titkot, valamint a tudomására jutott magántitkot köteles megtartani. A titoktartási kötelezettség alól jogszabály, valamint jogszabály felhatalmazása alapján, az abban megjelölt személy felmentést adhat.


Együttműködési, tájékoztatási és segítségnyújtási kötelezettség

13.§

		(1) A bv. szervezet a feladatainak teljesítését segítő szervezetekkel, egyházakkal, alapítványokkal és személyekkel a jogszabályok keretei között megkötött megállapodások alapján együttműködik. Ha az ilyen szervezet, egyház, alapítvány vagy személy a bv. szervezet rendjére és biztonságára vonatkozó jogszabályokat vagy a megállapodásban foglaltakat megszegi, a bv. szervezet az együttműködést megszüntetheti.

		(2) Intézet és gazdálkodó szervezet alapítása előtt ki kell kérni az érintett települési önkormányzat, Budapesten az illetékes önkormányzat képviselő-testületének a véleményét. Az intézet jellegének a megváltoztatásáról, illetve a lakosságot érintő egyéb lényeges intézkedésekről e szerveket előzetesen tájékoztatni kell. 

		(3) A bv. szervezet a közrend és a közbiztonság, az élet- és vagyonbiztonság súlyos sérelme vagy annak közvetlen veszélye esetén, az intézkedésre jogosult rendvédelmi szerv kérésére - a büntetés-végrehajtás biztonságának a veszélyeztetése nélkül - segítséget nyújt a közrendvédelmi feladatok ellátásához.

		(4) A személyi állomány tagja a szolgálati (munkaköri) feladatának ellátása során - az illetékes hatóság intézkedéséig - a bíró, az ügyész, illetve az eljárásban közreműködő más hivatalos személy részére, az e személyek életét, testi épségét, személyes szabadságát sértő vagy közvetlenül veszélyeztető cselekmények megakadályozása érdekében - feladata végrehajtásának a veszélyeztetése nélkül - köteles a szükséges segítséget megadni.


Belépés a bv. szerv területére

14.§

		(1) A bv. szerv területére belépő személy köteles a bv. szerv rendjére és biztonságára vonatkozó előírásokat betartani.

		(2) A bv. szerv területére belépni szándékozó személyt a személyazonosságának és a belépés indokának a megállapítása céljából igazoltatni kell.

		(3) A bv. szerv rendjére és biztonságára veszélyes 
- külön jogszabályban meghatározott - tárgyak bevitelének a megakadályozása érdekében a belépni szándékozó személy ruházata és csomagja átvizsgálható.

		(4) A bv. szerv területéről kilépő személy ellenőrzésére a (2)-(3) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.

		(5) A bv. szerv területére behajtó vagy onnan távozó járműveket át kell vizsgálni.

		(6) Amennyiben az érintett a (2)-(5) bekezdésben foglalt intézkedéseknek nem tesz eleget, a személy belépésének és a jármű behajtásának az engedélyezését meg kell tagadni, a kilépésre és a jármű kihajtására csak a szükséges intézkedések megtétele után kerülhet sor.

		(7) A bv. szerv rendjére és a biztonságára vonatkozó legfontosabb előírásokról - ideértve a be nem vihető tárgyak jegyzékét is - a belépni szándékozó személyeket megfelelő módon tájékoztatni kell.

		(8) A bv. szervek területére való belépés, a tartózkodás és a kilépés részletes szabályait, továbbá a bv. szerv területén hivatali (szolgálati) tevékenységet végző személyekre vonatkozó sajátos rendelkezéseket külön jogszabály tartalmazza. 


IV. fejezet

A kényszerítő eszközök

A kényszerítő eszközök alkalmazásának közös szabályai

15.§

		(1) A bv. szervezet hivatásos szolgálati jogviszonyban álló tagja feladatának jogszerű teljesítése során - amenynyiben más intézkedés nem vezet eredményre -, az e törvényben meghatározott kényszerítő eszközök alkalmazására jogosult és köteles.

		(2) Ha a rendszeresített kényszerítő eszköz nem áll rendelkezésre vagy a használatára nincs lehetőség, más eszköz is igénybe vehető, amennyiben a helyettesített eszköz alkalmazásának a feltételei fennállnak, és az alkalmas az intézkedéssel elérni kívánt cél megvalósítására.

		(3) Kényszerítő eszközzel ellátni csak az alkalmazásra kiképzett személyt lehet.


16.§

		(1) A kényszerítő eszköz alkalmazására az érintettet, - ha az eset körülményei lehetővé teszik - előzetesen figyelmeztetni kell.

		(2) Kényszerítő eszköz nem alkalmazható a magatehetetlen személlyel szemben, - továbbá a testi kényszer és a bilincs kivételével - a terhes nővel és a gyermekkorú személlyel szemben, ha e körülményekről az intézkedőnek tudomása van, vagy azok számára nyilvánvalóan felismerhetők.

		(3) Csak testi kényszer alkalmazható a kényszergyógykezelttel, az ideiglenes kényszergyógykezelttel és a kóros elmeállapotúvá vált fogvatartottal szemben.

		(4) Nincs helye kényszerítő eszköz további alkalmazásának, ha az ellenszegülés megtört vagy az intézkedés eredményessége enélkül is biztosítható.

		(5) A kényszerítő eszköz alkalmazását a szolgálati elöljárónak haladéktalanul jelenteni kell.

		(6) A kényszerítő eszköz alkalmazásának a jogszerűségét a bv. szerv parancsnoka köteles megvizsgálni, majd álláspontjáról a kényszerítő eszköz alkalmazásától számított nyolc napon belül értesíti azt, akivel szemben a kényszerítő eszközt alkalmazták. Ha a kényszerítő eszközt a bv. szerv parancsnokának az utasítására alkalmazták, annak jogszerűségéről az országos parancsnok foglal állást.

		(7) A jogszerűtlennek minősített kényszerítő eszköz használatáról az ügyészt nyolc napon belül, ha pedig a kényszerítő eszköz használata testi sérülést vagy halált okozott, haladéktalanul értesíteni kell.


17.§

		(1) Kényszerítő eszköz fogvatartottal szemben akkor alkalmazható, ha 

a)	a bv. szerv rendjét, biztonságát sértő vagy veszélyeztető magatartást tanúsít;

b)	bármely személy életét, testi épségét, személyes szabadságát sérti, vagy veszélyezteti;

c)	bűncselekmény megakadályozása érdekében szükséges.

		(2) Kényszerítő eszköz alkalmazható azzal a személlyel szemben, aki

a)	a bv. szerv által fogvatartott személy életét, testi épségét, személyes szabadságát, vagy a fogvatartás biztonságát sérti, illetve veszélyezteti;

b)	a bv. szerv területén annak rendjét, biztonságát sértő vagy veszélyeztető magatartást tanúsít;

c)	a bv. szerv, illetve a személyi állomány tagja ellen támad, a személyi állomány tagját a feladatának ellátásában akadályoz, vagy intézkedésre kényszerít;

d)	a bv. szerv vagyonát rongálja, és azt felhívás ellenére sem hagyja abba;

e)	a 13.§ (4) bekezdésében meghatározott magatartást tanúsít.



Az egyes kényszerítő eszközök

Testi kényszer

18.§

		Az intézkedéssel ellenszegülő személlyel szemben az ellenszegülés megtörésére testi kényszer (megfogás, lefogás, ellökés, elvezetés, önvédelmi fogás) alkalmazható.


Bilincs

19.§

		Bilincs alkalmazható a fogvatartott támadásának, szökésének, engedély nélküli eltávozásának és önkárosításának a megakadályozására, továbbá az intézkedéssel szembeni ellenszegülés megtörésére.


Könnygáz, elektromos sokkoló eszköz, gumibot

20.§

		A bv. szervezetnél rendszeresített könnygáz, elektromos sokkoló eszköz, illetve gumibot alkalmazható

a)	az életet, a testi épséget, a személyi szabadságot, illetve a vagyonbiztonságot közvetlenül sértő vagy veszélyeztető támadás elhárítására;

b)	az intézkedéssel szembeni aktív ellenszegülés megtörésére.


Szolgálati kutya

21.§

		(1) Szájkosárral ellátott szolgálati kutya - pórázon vagy anélkül - akkor alkalmazható, ha a testi kényszer alkalmazásának a feltételei fennállnak.

		(2) Szájkosár nélkül szolgálati kutya pórázon akkor alkalmazható, ha az intézet, illetve a fogvatartás biztonságát veszélyeztető csoportosulás enyhébb kényszerítő eszközzel nem oszlatható szét, vagy ha az a személyi állomány tagjának az intézkedésével szemben tanúsított aktív ellenállás leküzdéséhez szükséges.

		(3) Szájkosár és póráz nélkül szolgálati kutya

a)	személyi sérüléssel fenyegető támadás, illetve az életet vagy a testi épséget közvetlenül fenyegető magatartás elhárítására;

b)	az elzárást, vagy az idegenrendészeti őrizetet töltő személy kivételével a fogvatartott szökésének a megakadályozására, és a megszökött fogvatartott elfogására;

alkalmazható.


Lőfegyverhasználat

22.§

		(1) Lőfegyverhasználat a hivatásos állomány tagjának saját elhatározásából, vagy az arra jogosult elöljáró utasítására történhet. Kötelékben való fellépés esetén lőfegyver csak az elöljáró utasítására használható.

		(2) Lőfegyverhasználatnak csak a szándékos, személyre leadott lövés minősül. Nem minősül lőfegyverhasználatnak a figyelmeztető lövés, továbbá a tömegoszlatás, rendfenntartás céljából alkalmazott riasztólövés.

		(3) Ha más kényszerítő eszköz alkalmazása nem vezet eredményre, lőfegyver használható

a)	az élet elleni közvetlen fenyegetés vagy támadás elhárítására;

b)	a testi épséget vagy a személyi szabadságot súlyosan veszélyeztető közvetlen támadás elhárítására;

c)	a közveszélyokozás, a terrorcselekmény vagy a légi jármű hatalomba kerítése bűncselekményének megakadályozására vagy megszakítására;

d)	bűncselekmény lőfegyverrel, robbanóanyaggal vagy az élet kioltására alkalmas más eszközzel való elkövetésének a megakadályozására;

e)	lőfegyver, illetőleg robbanóanyag jogosulatlan, erőszakos megszerzésére irányuló cselekmény megakadályozására;

f)	a bv. szerv ellen elkövetett fegyveres támadás elhárítására;

g)	a fogvatartott szökésének a megakadályozására, a megszökött fogvatartott elfogására;

h)	a fogvatartott erőszakos kiszabadításának a megakadályozására;

i)	azzal szemben, aki a nála lévő fegyvert, vagy más, az életre és testi épségre veszélyes eszközt felszólításra nem teszi le, és magatartása annak ember elleni közvetlen használatának szándékára utal;

j)	az intézkedő saját élete, testi épsége, illetve személyes szabadsága ellen intézett támadás elhárítására.

		(4) A bv. szervezetben rendszeresített robbanófegyverekre a lőfegyverhasználat szabályait kell alkalmazni.

		(5) A lőfegyverhasználatról a bv. szerv parancsnoka az illetékes ügyészt haladéktalanul tájékoztatja.


23.§

		(1) Nincs helye lőfegyverhasználatnak

a)	ha az olyan személy életét vagy testi épségét veszélyeztetné, akivel szemben a lőfegyverhasználat feltételei nem állnak fenn;

b)	ha az intézkedés célja tárgyra vagy állatra leadott lövéssel is elérhető;

c)	fiatalkorú és női fogvatartottal szemben szökés megakadályozására, illetve szökésük esetén elfogásukra;

d)	az elzárást, vagy idegenrendészeti őrizetet töltő fogvatartottal szemben az intézet engedély nélküli elhagyása esetén.

		(2) Az (1) bekezdésben foglalt tilalom nem vonatkozik arra az esetre, ha a lőfegyverhasználat a fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett támadás, illetve ellenállás leküzdése miatt szükséges.


24.§

		(1) A lőfegyverhasználatot a következő sorrendben meg kell előznie

a)	felhívásnak, hogy a felhívott személy az intézkedésnek tegyen eleget;

b)	más kényszerítő eszköz alkalmazásának;

c)	figyelmeztetésnek, hogy lőfegyverhasználat következik;

d)	figyelmeztető lövésnek.

		(2) A lőfegyverhasználatot megelőző intézkedések részben vagy teljesen mellőzhetők, ha az eset összes körülményei miatt ezek megtételére nincs idő, és a késedelem az élet közvetlen veszélyeztetésével járna.


Lőfegyverhasználat tömegben (csoportosulásban) lévő személlyel szemben

25.§

		(1) Lőfegyverhasználatnak tömegben (csoportosulásban) lévő személlyel szemben csak akkor van helye, ha az egyes személy elleni lőfegyverhasználat feltételei fennállnak. A lőfegyverhasználatnak az egyes személy ellen kell irányulnia.

		(2) A tömegben (csoportosulásban) lévő személlyel szemben a lőfegyverhasználatot a következő sorrendben meg kell előznie

a)	a tömeg (csoportosulás) szétoszlatására, illetőleg a jogellenes magatartás megszüntetésére irányuló felhívásnak;

b)	a tömeg (csoportosulás) szétoszlatására irányuló egyéb kényszerítő eszköz alkalmazásának;

c)	figyelmeztetésnek, hogy lőfegyverhasználat következik;

d)	figyelmeztető lövésnek.

		(3) A tömegben (csoportosulásban) lévő személlyel szemben a lőfegyverhasználatot megelőző intézkedések mellőzésére az egyes személy elleni lőfegyverhasználat szabályai az irányadók.


Kötelékben való fellépés

26.§

		(1) A hivatásos állomány tagjai kötelékben alkalmazhatók

a)	fogolyzendülés felszámolására;

b)	terrorcselekmény felszámolására;

c)	túszok kiszabadítására;

d)	megszökött fogvatartott felkutatására és elfogására;

e)	a bv. szervet, illetőleg eszközeit, járműveit ért támadás elhárítására;

f)	a bv. szervből, annak járműveiből való erőszakos kitörés megakadályozására;

g)	a bv. szerv biztonságát sértő vagy ezzel közvetlenül fenyegető tömeges vagy erőszakos cselekmények megakadályozására, felszámolására;

h)	a 13.§ (3) bekezdésében meghatározott esetben.

		(2) Kötelékben történő fellépés esetén a hivatásos állomány tagja a kötelék parancsnokának az utasítása szerint köteles eljárni.


Tömegoszlatás

27.§

		(1) Ha a fogvatartás és a bv. szerv biztonságát közvetlenül veszélyeztető tömeg a szétoszlásra, illetve a jogellenes cselekmény abbahagyására irányuló felszólításnak nem tesz eleget, a 18-21.§-okban meghatározott kényszerítő eszközök használata mellett a következő eszközök és intézkedések alkalmazhatók

a)	vízsugár;

b)	pirotechnikai eszköz, riasztólövés;

c)	ingerlő vegyi eszköz;

d)	kényszeroszlatás.

		(2) Az (1) bekezdésben meghatározott eszköz, illetve intézkedés alkalmazására a tömeget előzetesen figyelmeztetni kell.

		(3) A tömeget a helyszínről való eltávozásában tilos korlátozni.

		(4) Tömegoszlatásra lőfegyver nem használható.


V. fejezet

A fogvatartott nyilvántartása

28.§

		(1) A fogvatartottról a fogvatartó bv. szerv helyi, az Országos Parancsnokság központi nyilvántartást vezet.


		(2) A nyilvántartás kiterjed

a)	a fogvatartott személyazonosító adataira és fényképére;

b)	lakcímére;

c)	a végrehajtás során a büntetés-végrehajtási feladatok ellátásához (így különösen a nevelés, a biztonság, a foglalkoztatás, az egészségügyi állapot) és a fogvatartott jogainak a gyakorlásához szükséges adatokra, iratokra;

d)	a büntető eljárásban, illetve a fogvatartottal kapcsolatos egyéb - bírósági, ügyészségi, közjegyzői, államigazgatási - eljárásban keletkezett azon iratokra, amelyeket jogszabály rendelkezése alapján a bv. szervezet részére meg kell küldeni.


29.§

		(1) Az adatkezelő szerv a nyilvántartott adatokról és iratokról (a továbbiakban: adatok) teljeskörű tájékoztatást ad

a)	az igazságügyminiszter;

b)	a bíróság;

c)	az ügyészség;

d)	a rendőrség és az egyéb nyomozó hatóságok;

e)	a nemzetbiztonsági szolgálatok;

f)	az adatvédelmi biztos

részére.

		(2) Az (1) bekezdésben nem említett állami szervek, nemzetközi és egyéb szervezetek, továbbá az állampolgárok részére - jogszabályban meghatározott esetben hivatalból, egyébként kérelemre - a feladataik ellátásához, illetve a jogaik érvényesítéséhez szükséges adatokról az adatkezelő szerv tájékoztatást ad.

		(3) Az adatszolgáltatásra irányuló kérelemnek az adatkérés indokát, jogszabályi alapját, illetve az adatszolgáltatáshoz fűződő érdek igazolását kell tartalmaznia.

		(4) A fogvatartott adatai - személyazonosításra alkalmatlan módon - statisztikai és tudományos célra felhasználhatók.


30.§

		(1) A fogvatartott adatait a bv. szervezet, illetve az adatokról tájékoztatást kérő szervek, szervezetek és állampolgárok kizárólag a jogszabályban meghatározott feladataik törvényes ellátásához, illetve a kérelemben említett jog érvényesítéséhez használhatják fel.

		(2) A fogvatartott a róla nyilvántartott adatokat - a (3) bekezdésben foglalt kivételekkel - megismerheti, kérheti a téves adatok kijavítását és a jogellenesen nyilvántartott adatok törlését. A fogvatartott ilyen kérelmét teljesíteni kell.

		(3) Nem hozható a fogvatartott tudomására a fogvatartás biztonságát érintő olyan intézkedéssel kapcsolatban felvett adat, amely intézkedést törvényi rendelkezés következtében eltűrni köteles.

		(4) A fogvatartottnak az adataival való rendelkezési joga nem sértheti a bűnüldöző és igazságszolgáltatási szervek működéséhez, az állami és az önkormányzati feladatok ellátásához szükséges adatok használatához fűződő közérdek érvényesítését.


31.§

		(1) Az adatkezelő szerv gondoskodik a nyilvántartott adatok védelméről, az arra jogosultak megfelelő tájékoztatásáról, az adatokhoz való illetéktelen hozzáférés, közlés, megváltoztatás vagy törlés megakadályozásáról.

		(2) A bv. szervezet a bíróság, az ügyészség, a rendőrség, az egyéb nyomozó hatóságok, a nemzetbiztonsági szolgálatok, az államigazgatási és önkormányzati szervek által a fogvatartottról nyilvántartott - a büntetés-végrehajtási feladatok ellátásához szükséges - adatokat térítés nélkül igénybe veheti.


32.§

		A fogvatartottról felvett adatokat az adatkezelő szerv a büntetés, intézkedés végrehajtásától, vagy a végrehajthatóság megszűnésétől számított huszonöt évig köteles megőrizni.


33.§

		Az idegenrendészeti őrizetet bv. intézetben töltő fogvatartott nyilvántartására vonatkozó sajátos rendelkezéseket külön jogszabály állapítja meg.


VI. fejezet

Záró rendelkezések

Értelmező rendelkezések

34.§

		(1) E törvény alkalmazásában

a)	a jogszabályon, a ruházaton, a csoportosuláson, a tömegen, a katasztrófán és a rendvédelmi szerven a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 97.§-ának (1) bekezdésében meghatározott fogalmakat kell érteni;

b)	fogvatartott: aki a szabadságelvonással járó büntetést, intézkedést, büntető eljárási kényszerintézkedést, az elzárást, illetve az idegenrendészeti őrizetet - az arra jogosult hatóság határozata alapján - bv. szervnél tölti;

c)	a gazdálkodó szervezetnél való foglalkoztatásból eredő többletkiadásokon különösen

1.	a munkahelyekre telepített biztonsági berendezések üzemeltetésének, javításának, felújításának;
2.	a fogvatartottak betanításának, gyakori cserélődésének, és a munkájuk szakmai felügyeletének;
3.	a munka termelékenységének és minőségének alacsonyabb szintjéből eredő selejt, hulladék keletkezésének és a többlet anyag felhasználásának;
4.	a nem megfelelő képzettség, illetve a termelési eszközök gyakorlatlan kezelése miatti javításoknak, karbantartásoknak, pótalkatrész készletezéseknek;
5.	a fogvatartottak jogszabályokban előírt előállításából és a szállításából eredő termeléskiesésnek

a kiadásait kell érteni.

		(2) Az e törvényben foglaltakat - eltérő rendelkezés hiányában - valamennyi fogvatartottra alkalmazni kell.

		(3) Ahol jogszabály fegyveres testületet, rendvédelmi szervet vagy ezek tagját említi, azon a bv. szervezetet, illetőleg annak hivatásos állományú tagját is érteni kell.


Felhatalmazó rendelkezések

35.§

		(1) A gazdálkodó szervezeteknél való foglalkoztatásból eredő sajátos többletkiadások számbavételének a módját és a megtérítés rendjét a Kormány állapítja meg.

		(2) Felhatalmazást kap az igazságügyminiszter, hogy rendelettel állapítsa meg

a)	a bv. intézetek alapítását (kijelölését) és megszüntetését;

b)	a bv. szervezet szolgálati szabályzatát;

c)	a foglalkoztatás céljával összhangban a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó sajátos büntetés-végrehajtási feladatokat;

d)	a bv. szervek területére való belépés, a tartózkodás és a kilépés részletes szabályait;

e)	a fogvatartottak nyilvántartásának részletes szabályait.



Módosuló rendelkezések

36.§

		A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló, többször módosított 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Bv.tvr.) 20.§-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
		\"(2) A büntetés-végrehajtási feladatok teljesítésében - jogszabályban meghatározottak szerint - az állami szervek közreműködnek. A büntetés-végrehajtási szervezet a jogszabályok keretei között együttműködik a fogvatartás körülményeinek a figyelemmel kísérésére, a szabadulás után a társadalomba való beilleszkedés elősegítésére, a karitatív tevékenység végzésére, továbbá az egyéb büntetés-végrehajtási feladatok segítésére alakult börtönmissziókkal és társadalmi szervezetekkel, az ilyen tevékenységet ellátó egyházakkal, alapítványokkal és személyekkel.\"


37.§

		A Bv.tvr. 34.§-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a 34.§ a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
		\"(2) Az elítéltet az általa okozott kár megtérítésére a bv. szerv határozattal kötelezi, amely ellen a közléstől számított harminc napon belül keresettel fordulhat a határozatot hozó bv. szerv székhelye szerint illetékes bírósághoz.

		(3) Ha az elítélt keresetet nem terjesztett elő, és a kárt önként nem térítette meg, a határozatban megállapított kártérítés összegét a bv. szerv az elítélt keresményéből 
- a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) vonatkozó szabályai szerint - levonhatja. Ha a levonás az elítélt fogvatartásának az ideje alatt nem teljesíthető, a határozatot hozó bv. szerv a kártérítési igény érvényesítésére keresettel fordulhat a székhelye szerint illetékes bírósághoz.\"


38.§

		(1) A Bv.tvr. 35.§-ának (1) bekezdésében \"az Igazságügyi Minisztérium felelős\" szövegrész helyébe \"a bv. szervezet felelős\" szövegrész lép.

		(2) A Bv.tvr. 35.§-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
		\"(2) Az elítélt a kártérítési igényét annál a bv. szervnél terjesztheti elő, ahol a kár bekövetkezett. A kártérítési igényt határozattal kell elbírálni, amely ellen az elítélt a közléstől számított harminc napon belül a határozatot hozó bv. szerv székhelye szerint illetékes bírósághoz keresettel fordulhat.\"


39.§

		A Bv.tvr. a következő 37/A.§-sal egészül ki:

\"37/A.§

		(1) A büntetés-végrehajtási intézet rendjét, a fogvatartás biztonságát közvetlenül és súlyosan sértő vagy veszélyeztető események felszámolásának az idejére - legfeljebb öt napig - a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka az elítéltek meghatározott csoportjára nézve elrendelheti a 36.§ (1) bekezdésének b), c), d), j), k), m), n) és o) pontjaiban, a (3) bekezdésben, továbbá az (5) bekezdés e) pontjában foglalt jogok gyakorlásának teljes vagy részleges felfüggesztését. Az országos parancsnok az intézkedés időtartamát további öt nappal meghosszabbíthatja.

		(2) Az (1) bekezdés szerinti intézkedés elrendeléséről vagy meghosszabbításáról az ügyészt haladéktalanul értesíteni kell. Az ügyész az intézkedés indokoltságát haladéktalanul megvizsgálja, annak tartalmát megváltoztathatja, a jogok gyakorlásának a felfüggesztését megszüntetheti.

		(3) Az (1) bekezdés szerinti intézkedést kiváltó ok előidézésében vétlen elítélt részére az elmaradt jogainak gyakorlását utólag lehetővé kell tenni.\"


40.§

		A Bv.tvr. 45.§-ának (4) bekezdése a következő második mondattal egészül ki:
		\"Ha az elítélt munkavégzés helyett tanulmányokat folytat, ennek idejére jogszabályban meghatározott mértékű pénzbeli térítésre jogosult.\"


41.§

		A Bv.tvr. 118.§-a a következő (4)-(5) bekezdéssel egészül ki:
		\"(4) Az előzetes letartóztatást végrehajtó büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka a 37/A.§ (1) bekezdésében meghatározott okok fennállásának az idejére - legfeljebb öt napig - az előzetesen letartóztatottak meghatározott csoportjára nézve elrendelheti az (1) bekezdés d), e) és g) pontjaiban, továbbá a (2)-(3) bekezdésben foglalt jogok gyakorlásának teljes vagy részleges felfüggesztését. Az országos parancsnok az intézkedés időtartamát további öt nappal meghosszabbíthatja.

		(5) A (4) bekezdés szerinti intézkedéssel kapcsolatban a 37/A.§ (2)-(3) bekezdésében foglaltakat alkalmazni kell.\"


42.§

		A Vht. 255.§-a a következő e) ponttal egészül ki: 
(A fővárosi bírósági, illetőleg a megyei bírósági végrehajtó (a továbbiakban: megyei bírósági végrehajtó) foganatosítja a végrehajtást, ha a végrehajtandó követelés)
\"e)	a büntetés-végrehajtási szervezetet a fogvatartottal 
- illetőleg a volt fogvatartottal - szemben illeti meg.\"


43.§

Hatálybalépés

		Ez a törvény a kihirdetését követő harmadik hónap első napján lép hatályba, egyidejűleg a büntetés-végrehajtásnak az igazságügyminiszter felügyelete alá helyezéséről szóló 1963. évi 24. törvényerejű rendelet a hatályát veszti.






I N D O K O L Á S

a büntetés-végrehajtási szervezetről szóló törvényjavaslathoz

Á L T A L Á N O S   I N D O K O L Á S

		A büntetés-végrehajtási szervezet (bv. szervezet) szakmai feladatait - a szabadságelvonással járó büntetések és intézkedések végrehajtását - a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló, többször módosított 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (Bv.tvr.) részletesen meghatározza. A feladatok meghatározása mellett azonban a bv. szervezetre vonatkozó jogi szabályozás csak részben felel meg a jogállamiság követelményének és a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvényben (Jtv.) foglaltaknak.

		A Jtv. szerint - többek között - törvényben kell szabályozni az állam szervezetére, működésére, az állami szervek hatáskörére vonatkozó alapvető rendelkezéseket, a büntetés-végrehajtást, a személyi szabadságjogok korlátozását és a személyi nyilvántartást. A bv. szervezettel kapcsolatos irányítási jogkörökről csupán a büntetés-végrehajtásnak az igazságügyminiszter felügyelete alá helyezéséről szóló 1963. évi 24. törvényerejű rendelet tesz említést kimondva, hogy a büntetés-végrehajtással kapcsolatban a belügyminiszter jogait ezután az igazságügyminiszter gyakorolja.

		A Javaslat e hiányosságot pótolja, meghatározza a bv. szervezetnek az államszervezetben elfoglalt helyét, az irányítási és vezetési jogköröket, a bv. szervezet felépítését, valamint a működésének legfontosabb szabályait. Fontosságuk miatt a Javaslat külön fejezetei tartalmazzák a kényszerítő eszközök alkalmazására és a fogvatartottakkal kapcsolatos adatok nyilvántartására vonatkozó, törvényi szabályozást igénylő rendelkezéseket.


		A Bv.tvr. alkalmazásának a tapasztalatai szükségessé teszik annak néhány tekintetben történő módosítását, így a büntetés végrehajtásában közreműködő állami szervek, illetve a végrehajtást segítő szervek, szervezetek, személyek elhatárolását, a kártérítési eljárás egyszerűsítését, továbbá a Javaslatban meghatározott kivételes esetekben az elítélteket egyébként megillető egyes jogok gyakorlásának az ideiglenes felfüggesztését.

		A bv. szervezetet a fogvatartottal szemben megillető, a bíróság által megítélt követelések jellege és a végrehajtási költségek csökkentése indokolja a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) módosítását.


R É S Z L E T E S   I N D O K O L Á S

Az 1.§-hoz

		A Javaslat a Bv.tvr. alapján összefoglaló jelleggel meghatározza a bv. szervezet alapvető feladatát; a szabadság elvonásával járó büntetések, intézkedések, büntető eljárási kényszerintézkedések, illetve a szabálysértés miatt alkalmazott pénzbírság meg nem fizetése esetén megállapított elzárás végrehajtását. A Javaslat ezen túlmenően a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény rendelkezései alapján - az ott meghatározott kivételes esetekben - a bv. szervezet feladatává teszi az idegenrendészeti őrizet büntetés-végrehajtási intézetben való végrehajtását is.

		A bv. szervezet a feladatai ellátása során - az erre törvényben feljogosított szervek határozata alapján - az egyik legfontosabb alapjogot, a személyi szabadsághoz való jogot korlátozza. A közrend és a közbiztonság fenntartása érdekében - az egyéb rendvédelmi szervekhez hasonlóan - kényszerítő eszközök alkalmazására is sor kerülhet, ezért a Javaslat a bv. szervezetet fegyveres rendvédelmi szervként határozza meg. Az állami jelző arra utal, hogy e feladatok megvalósítása kizárólag az állam szerveinek a kötelezettsége.

		Garanciális jellegű szabály, hogy a bv. szervezet feladatait törvényben kell meghatározni.


A 2.§-hoz

		A bv. szervezet jogállása körében a Javaslat kimondja, hogy e szervezetet a Kormány az igazságügyminiszter útján irányítja. Ennek oka, hogy a bv. szervezet tevékenysége alapvetően kötődik az igazságszolgáltatáshoz, az igazságügyi szervek szabadságelvonásról rendelkező határozatainak a végrehajtására irányul. A miniszter irányítási jogköre nem érinti az ügyészségnek a büntetés-végrehajtás felett gyakorolt - az Alkotmányban is szabályozott - törvényességi felügyeleti jogát.

		Az igazságügyminiszter irányítási jogköréből következően a bv. szervezet költségvetése az Igazságügyi Minisztérium költségvetési fejezethez tartozik.

		A Javaslat meghatározza a bv. szervezet központi vezető szervét, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságát (Országos Parancsnokság), melynek élén a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka (országos parancsnok) áll. Az Országos Parancsnokság, továbbá a többi bv. szerv - intézetek, intézmények, és a fogvatartottakat foglalkoztató gazdálkodó szervezetek - polgári jogi jogviszonyok alanyaivá válhatnak, ezért azokat a Javaslat jogi személyekké nyilvánítja.



A 3.§-hoz

		A miniszter irányítási jogköre elsősorban normatív jellegű. Feladatkörében eljárva a rendeletalkotás és az állami irányítás egyéb jogi eszközei útján szabályozza a bv. szervezet tevékenységét, előkészíti a magasabb szintű jogszabályok tervezeteit, a Kormány bv. szervezetre vonatkozó döntéseit.

		A miniszter a jogszabályok keretei között a bv. szervezetre nézve feladatokat határozhat meg, és azok végrehajtására utasítást adhat. Egyedi ügyekben utasítás csak az országos parancsnokon keresztül adható, mivel a bv. szervezet személyi állományának az országos parancsnok a szolgálati elöljárója.

		A Javaslat a miniszter munkáltatói jogkörét, illetve az országos parancsnok határozatainak a felülvizsgálatát más jogszabályokra való utalással határozza meg. E jogkörök tartalmának a szabályozása a fegyveres szervek hivatásos állományának a szolgálati jogviszonyáról, illetve a közalkalmazottak jogállásáról szóló jogszabályok feladata.

		A miniszter irányítási jogköre kiterjed az országos parancsnok jogszabálysértő intézkedéseinek a megváltoztatására vagy megsemmisítésére, illetve a bv. szervezet ellenőrzéséről való gondoskodásra. 


A 4.§-hoz

		Az országos parancsnok vezetői feladatait a Javaslat a miniszter jogkörével összhangban állapítja meg, vezetői tevékenységét a jogszabályok és a miniszter által meghatározott feladatok, rendelkezések alapján végzi.

		A fenti keretek között az országos parancsnok felelős a bv. szervezet törvényes működéséért, melynek érdekében a bv. szervezetet érintő ügyekben előterjesztési és javaslattételi joggal rendelkezik, jogalkotási tárgyat nem érintő kérdésben intézkedést adhat ki. Munkáltatói jogkörének a tartalmát ugyancsak külön jogszabályok állapítják meg.

		Az országos parancsnok a bv. szervezet hivatásos állományának a szolgálati elöljárója, ilyen minőségében parancs kiadására jogosult.


Az 5-9.§-hoz

		A Javaslat meghatározza a különböző jellegű bv. szervek legfontosabb feladatait, működésük jogi kereteit.

		Az Országos Parancsnokság feladata értelemszerűen az országos parancsnok vezető jogköréhez kapcsolódik, annak megvalósítására irányul. A Javaslat felsorolja az Országos Parancsnokság tevékenységének főbb irányait, egyben utal a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott egyéb feladatokra is.

		A bv. szervezet alapvető feladatát, a fogvatartás megvalósítását a büntetés-végrehajtási intézetek látják el, ennek megfelelően intézetnek minősülnek a fogvatartottak gyógykezelését, kivizsgálását és elmemegfigyelését végző bv. szervek is.

		A Javaslat felsorolja azokat a legjellemzőbb szempontokat, amelyek alapján intézet alapítható. Ezek döntően a büntetés vagy intézkedés jellegére (szabadságvesztés, előzetes letartóztatás, elzárás stb.), a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, a fogvatartottak életkorára és nemére vonatkoznak. Az intézetek alapításánál - ha törvény eltérően nem rendelkezik - több szempont is figyelembe vehető (pl. felnőttkorú fegyház-, illetve börtön fokozatú férfi elítélteket fogvatartó intézet).

		A büntetés-végrehajtási intézmények fogvatartást nem végeznek, oktatási, szociális és egészségügyi feladatok ellátására alapíthatók.

		A bv. szervek között sajátos helyet foglalnak el a fogvatartottak foglalkoztatására létrejött gazdálkodó szervezetek. A szabadságvesztés büntetés céljával összhangban a Bv.tvr. előírja, hogy a végrehajtás során az elítélt munkáltatását biztosítani kell. A bv. szervezet \"állami, fegyveres\" jellegéből következően az ilyen célra alapított gazdálkodó szervezetek kizárólagos állami tulajdonban vannak, gazdálkodásukat a tulajdonos rendelkezései alapján végzik. A foglalkoztatás kötelező voltára figyelemmel e szerveket bizonyos sajátos többletkiadások terhelik, melyek közül a legtipikusabbakat a Javaslat értelmező rendelkezései tartalmazzák. Az ilyen jellegű indokolt kiadásokat - a mindenkori éves költségvetési törvényben meghatározott mértékben - a központi költségvetés megtéríti.


A 10.§-hoz

		A bv. szervezet személyi állományának meghatározó részét a hivatásos szolgálati jogviszonyban álló személyek alkotják. Alapvető feladatuk a fogvatartás törvényes ellátása, ennek érdekében meghatározott feltételek fennállása esetén intézkedésre, köztük kényszerítő eszközök használatára jogosultak, illetve kötelezettek.

		A hivatásos állományúak mellett a bv. szervezet egyéb feladatait közalkalmazottak, a gazdálkodó szervezeteknél pedig munkaviszonyban álló személyek látják el. A Javaslat a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvényben (Rtv.) foglaltakkal egyezően megteremti a lehetőségét annak, hogy hivatásos állományúakat nem igénylő egyes munkaköröket köztisztviselői jogállású személyek töltsenek be.

		A hivatásos szolgálati jogviszony, illetve az említett egyéb jogviszonyok tartalmát külön törvények szabályozzák, ezért a Javaslat erre csupán utalást tartalmaz.


A 11.§-hoz

		A bv. szervezet működésének az általános szabályai körében a Javaslat a személyi állomány tagjai részére intézkedési jogosultságot biztosít, illetve kötelezettséget ír elő. Az intézkedési jog a személyi állomány tagját csak a bv. szervezet feladatkörében eljárva - a törvényes fogvatartás biztosítása érdekében - a szolgálati beosztás (munkakör) jogszerű ellátása során illeti meg. E feltételek fennállása esetén az intézkedésre sor kerülhet adott esetben a bv. szerv területén kívül (pl. előállítás, szállítás alkalmával), vagy nem fogvatartott személyekkel szemben.

		Az intézkedés jogszerűségének feltétele az is, hogy valamely elérni kívánt magatartás kikényszerítésénél, más esetben a jogellenes magatartás megelőzésénél vagy elhárításánál alkalmazott eljárás nem okozhat az intézkedés céljával nyilvánvalóan arányban nem álló sérelmet. Minderre figyelemmel a Javaslat előírja, hogy amennyiben az intézkedés céljának az elérésére több lehetőség is adódik, olyan intézkedést kell választani, amely a legkisebb személyi korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár.

		Az intézkedési jog további fontos korlátját jelenti - nemzetközi jogi kötelezettségeinkkel összhangban - a kínzás, a kényszervallatás, az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalma. A tilalmat megszegőkkel szemben a Javaslat külön intézkedési kötelezettséget ír elő.

		Az intézkedésre való jogosultság igazolása különösen fontos lehet akkor, amikor az intézkedő egyenruha viselésére nem kötelezett, vagy ha az intézkedésre nem fogvatatott személlyel szemben kerül sor. A Javaslat szerint az intézkedőt az egyenruhája és az igazolványa, ha pedig egyenruha viselésére nem kötelezett, úgy az igazolványa igazolja.


A 12.§-hoz

		A személyi állomány tagja részére a Javaslat az államtitok, a szolgálati titok, valamint a tudomására jutott magántitok tekintetében titoktartási kötelezettséget ír elő. E kötelezettség alól csak jogszabály, magántitok esetén pedig az érintett személy adhat felmentést.


A 13.§-hoz

		A bv. szervezet feladatának az ellátásában jogszabály által meghatározottak szerint más állami szervek közreműködnek. Jogszabályi kötelezettség nélkül is lehetőség van egyes szervezetekkel (pl. karitatív szervezetek), az egyházakkal, alapítványokkal, illetve magánszemélyekkel való együttműködésre. Az együttműködés célja a bv. szervezet feladatainak a segítése, amely számos formában (pl. a fogvatartottak anyagi segítésében, lelki gondozásában, a szabadulás után a társadalom életébe való beilleszkedés elősegítésében stb.) megnyilvánulhat. Az együttműködés kétoldalú kötelezettségvállalás, ezért amennyiben az említett szervezet, alapítvány stb. a bv. szervezet rendjére és biztonságára vonatkozó szabályokat, vagy az együttműködési megállapodásban foglaltakat megszegi, a bv. szervezet megszüntetheti az együttműködést.

		A települések életére kihat az a körülmény, hogy területükön bv. intézet működik. A fogvatartottak bv. intézetből való eltávozása, kimaradása, esetleg szökése a közbiztonságot is érinti. A Javaslat ezért előírja, hogy bv. intézet vagy a fogvatartottakat foglalkoztató gazdálkodó szervezet alapítása előtt ki kell kérni az adott települési önkormányzat képviselő-testületének a véleményét, az intézet jellegének a megváltoztatásáról (pl. fogház helyett fegyház létesítése), illetve a lakosságot érintő más lényeges intézkedésekről e szervet előzetesen tájékoztatni kell.

		A Javaslat meghatározott korlátok között lehetővé teszi, hogy a bv. szervezet segítséget nyújtson más rendvédelmi szervek részére a közrendvédelmi feladatok ellátásához. A segítség feltétele a közrend, a közbiztonság, az élet- és vagyonbiztonság súlyos sérelme vagy annak közvetlen veszélye, továbbá, hogy az ne veszélyeztesse a bv. szervezet alapvető feladatának, a büntetés végrehajtásának a biztonságát.

		A Javaslat az állampolgári segítségnyújtás sajátos esetét szabályozza, amikor kimondja, hogy az illetékes hatóság intézkedéséig a bv. szervezet személyi állományának a tagja köteles segítséget nyújtani a bíró, ügyész, illetve az eljárásban közreműködő más hivatalos személyek részére az életüket, testi épségüket, személyes szabadságukat sértő vagy közvetlenül veszélyeztető cselekmények megakadályozása érdekében. E rendelkezés oka, hogy az előállítást végző személy a kényszerítő eszközök alkalmazására kiképzést kap, ezért az említett súlyos esetekben a segítségnyújtás tőle fokozottan elvárható. A segítségnyújtás korlátját jelenti, hogy az nem veszélyeztetheti a szolgálati feladat végrehajtását. A szolgálati feladat végrehajtásának az elsődlegessége mellett a segítségnyújtás szükségességéről a konkrét körülmények értékelésével a személyi állomány tagja dönt.


A 14.§-hoz

		A fogvatartás törvényes biztosítása megköveteli a bv. szervek területére való be- és kilépés, illetve az ott tartózkodásra vonatkozó rendelkezések jogszabályi formában való megjelenését. E szabályok egy része olyan állampolgári jogokat érint, amelyek a törvényi szintű szabályozást teszik indokolttá. A Javaslat ezért meghatározza a bv. szerv területére belépni szándékozó személy igazoltatását, a belépés indokának a megállapítását, lehetővé teszi a ruházat, csomag és a jármű átvizsgálását.

		A bv. szerv területére való be- és kilépés, valamint a tartózkodás részletes szabályai a szerv jellegétől függően változnak, azokat más jogszabályokban, illetve a házirendben kell meghatározni.

		A Javaslat szerint szintén más jogszabályban kell megállapítani a hivatali vagy szolgálati tevékenységet végző személyekre (pl. bírák, ügyészek, ügyvédek, a nyomozóhatóságok tagjai, adatvédelmi biztos, stb.) vonatkozó sajátos szabályokat. E jogszabályok megalkotására a Javaslat ún. felhatalmazó rendelkezései alapján az igazságügyminiszter jogosult.


A 15.§-hoz

		A személyi állomány tagjai által alkalmazható intézkedések közül legjelentősebb a kényszerítő eszközök használatára való jogosultság, ezért alkalmazásának a feltételeit és a használat szabályait a Javaslat külön fejezetben határozza meg.

		A kényszerítő eszközökre is alkalmazni kell az intézkedési kötelezettségre és az intézkedések alkalmazására vonatkozó közös szabályokat, ezen túlmenően azonban a Javaslat további általános jellegű rendelkezéseket is megfogalmaz. Ilyen szabály, hogy kényszerítő eszköz használatára csak akkor kerülhet sor, ha más intézkedés nem vezetett eredményre, továbbá, hogy ilyen eszközök alkalmazására csak a személyi állomány hivatásos szolgálati jogviszonyban álló, és az adott eszköz alkalmazására kiképzett tagja jogosult.


A 16.§-hoz

		A kényszerítő eszközök alkalmazásának esetleges következményeire figyelemmel a Javaslat úgy rendelkezik, hogy amennyiben az eset körülményei lehetővé teszik, az érintettet a használat előtt figyelmeztetni kell. E rendelkezés is tükrözi a kényszerítő eszközök használatának kivételes jellegét, lehetővé teszi, hogy az intézkedéssel érintett eleget tegyen az intézkedő utasításának.

		A fogvatartottak egyes csoportjaira nézve a kényszerítő eszközök használata tekintetében indokolt különbséget tenni, a használatot adott esetekben megtiltani vagy korlátozni. Az egészségi állapotuk miatt sajátos helyzetben lévő kényszergyógykezeltekkel, ideiglenes kényszergyógykezeltekkel, továbbá a kóros elmeállapotú fogvatartottakkal szemben a Javaslat csak testi kényszer alkalmazását teszi lehetővé, mert esetükben az egészségügyi jogszabályokban meghatározott orvosi beavatkozások indokoltak.

		A Javaslat a kényszerítő eszközök alkalmazását a terhes nőkkel és a gyermekkorú személyekkel szemben ugyancsak korlátozza, ha e körülményről az intézkedőnek tudomása van, vagy az nyilvánvalóan felismerhető. Magatehetetlen személlyel szemben kényszerítő eszköz alkalmazása kizárt.

		A kényszerítő eszköz alkalmazásának a kivételessége, továbbá annak esetleges következményei indokolják, hogy a használatot a szolgálati elöljárónak haladéktalanul jelenteni kell. A bv. szerv parancsnoka a kényszerítő eszköz alkalmazásának a jogszerűségét köteles kivizsgálni, majd álláspontjáról rövid határidőn belül értesíti azt a személyt, akivel szemben az adott eszközt alkalmazták. Ha a parancsnok a kényszerítő eszköz használatát jogszerűtlennek minősíti, vagy az testi sérülést, illetve halált okozott, az ügyész értesítése is kötelező. A rendelkezés indoka, hogy az intézkedő tudomást szerez eljárása jogszerűségéről vagy annak hiányáról, az intézkedést elszenvedő pedig megalapozottan dönthet arról, hogy a vele szemben alkalmazott intézkedést elfogadja-e, kíván-e panaszt vagy feljelentést tenni, keresetet indítani.


A 17.§-hoz

		A Javaslat általános jelleggel meghatározza azokat a jogtárgyakat, amelyek sérelme esetén kényszerítő eszközök használatára sor kerülhet. Közülük legfontosabb a bv. szerv rendje és biztonsága, az élet, a testi épség és a személyes szabadság védelme. A Javaslat a 13.§ (4) bekezdésével összhangban lehetővé teszi kényszerítő eszközök használatát a bíró, ügyész stb. elleni támadások esetén.


A 18.§-hoz

		Az intézkedéssel szembeni ellenszegülés megtörésének, leküzdésének legenyhébb és leggyakoribb módja testi kényszer alkalmazása, amely fizikai erő alkalmazását (pl. lefogás, elvezetés, önvédelmi fogások) jelenti.


A 19.§-hoz

		A testi kényszer mellett a leggyakoribb kényszerítő eszköz a bilincs használata. Alkalmazására a fogvatartott támadásának, szökésének és önkárosításának a megakadályozása érdekében, továbbá a testi kényszer használatára vonatkozó feltétel megléte esetén kerülhet sor.


A 20.§-hoz

		A védett jogtárgyak súlyosabb veszélyeztetése esetén a bv. szervezetnél rendszeresített könnygáz, elektromos sokkoló eszköz vagy gumibot alkalmazható. A használat feltétele, hogy arra csak aktív magatartás (támadás vagy fizikai ellenszegülés) esetén kerülhet sor. Ezen eszközök az általuk keltett fájdalomérzet révén alkalmasak a támadás vagy ellenszegülés megtörésére, szabályszerű használatuk azonban kizárja az élet és a testi épség veszélyeztetését, az egészség károsítását.


A 21.§-hoz

		A kényszerítő eszközök körében sajátos helyet foglal el a különlegesen kiképzett szolgálati kutya. Alkalmazásának a módjától függően ugyanis a legenyhébb esetektől kezdve, a fogvatartás biztonságát veszélyeztető csoportosulás szétoszlatására, a szökés megakadályozására, az elfogásra, a személyi sérüléssel fenyegető támadás elhárítására is használható.

		A Javaslat az elhárítandó magatartás veszélyessége alapján meghatározza, hogy a szolgálati kutya mikor alkalmazható szájkosárral vagy anélkül, továbbá mely esetekben van lehetőség a szájkosár és a póráz együttes mellőzésére.


A 22-24.§-hoz

		A legsúlyosabb kényszerítő eszköznek a lőfegyverhasználat minősül, ezért használatát a Javaslat - az összes kényszerítő eszközre vonatkozó előírásokon túl - további szigorú feltételekhez köti.

		Lőfegyverhasználatra csak akkor kerülhet sor, ha más eszköz használata nem vezet vagy vezetett eredményre, és az érintett jogtárgy súlyos sérelme vagy annak közvetlen veszélye áll fenn. Ilyennek minősülnek a legsúlyosabb, az életet, testi épséget és személyi szabadságot sértő cselekmények, a fogolyszökés, a fogvatartott erőszakos kiszabadítása stb.

		A Javaslat szerint lőfegyverhasználatnak csak a szándékosan, személyre leadott lövés minősül, így nem számít annak a figyelmeztető lövés, továbbá a tömegoszlatás, rendfenntartás céljából alkalmazott riasztólövés.

		A lőfegyverhasználatot a Javaslat - a kényszerítő eszközök alkalmazásának általános tilalmain kívül - néhány más esetben is kizárja. A fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett támadást (ellenállást) kivéve nincs helye a lőfegyver használatának az elzárást vagy az idegenrendészeti őrizetet töltő személyek engedély nélküli eltávozásának, a fiatalkorú és a női fogvatartottak szökésének a megakadályozására, továbbá, ha az olyan személy életét vagy testi épségét is veszélyeztetné, akivel szemben nem állnak fenn a lőfegyverhasználat feltételei. Az ilyen esetekből eredő veszélyt a Javaslat nem értékeli olyan súlyosnak, mint amely következményekkel a lőfegyverhasználat járhat.

		A lőfegyverhasználat jogszerűségéhez tartozik, hogy alkalmazásának az elkerülése érdekében a Javaslatban meghatározott előzetes magatartásoknak eleget kell tenni. Ezek közül az első az érintett személy felhívása, hogy az intézkedésnek tegyen eleget. Ennek eredménytelensége esetén más, enyhébb kényszerítő eszközt kell alkalmazni, ezután, ha továbbra is szükséges, figyelmeztetni kell a lőfegyverhasználatra, majd figyelmeztető lövés leadása következik. Nyilvánvaló, hogy az élet közvetlen veszélyeztetésével járó támadások esetén nincs mindig mód ezen megelőző intézkedések megtételére, ezért azok részben vagy egészben történő mellőzését ilyenkor a Javaslat lehetővé teszi.


A 25.§-hoz

		A lőfegyverhasználat sajátos esetét jelenti, ha annak szükségessége tömegben (csoportosulásban) lévő személlyel szemben merül fel. Ilyenkor fokozott a veszélye annak, hogy olyanokat is találat ér, akikkel szemben a lőfegyverhasználat kizárt vagy enyhébb kényszerítő eszköz használata is elegendő. A Javaslat erre figyelemmel a lőfegyverhasználatot csak akkor engedi, ha az egyes személy elleni alkalmazás feltételei fennállnak, a használatnak pedig kizárólag az egyes személy ellen kell irányulnia.

		A Javaslat a lőfegyverhasználatot megelőző intézkedéseket ír elő, amelyek csak a 24.§ (2) bekezdésében meghatározott esetben mellőzhetők.


A 26.§-hoz

		A Javaslat szabályozza azokat a bv. szerv, illetve a fogvatartás biztonsága szempontjából kiemelkedő veszélyt jelentő cselekményeket, amelyek felszámolására, megakadályozására a hivatásos állomány tagjai kötelékben alkalmazhatók.

		A kötelékben való fellépés sajátossága, hogy az intézkedésekre, köztük a kényszerítő eszközök alkalmazására nem egyéni elhatározásból, hanem a kötelék parancsnokának az utasítása alapján és annak megfelelően kerül sor.


A 27.§-hoz

		A fogvatartás, illetve a bv. szerv biztonságát közvetlenül veszélyeztető tömeg szétoszlatására a Javaslat az egyébként alkalmazható kényszerítő eszközökön túl, további sajátos eszközök használatát is lehetővé teszi. E sajátos eszközök (vízsugár, pirotechnikai eszköz, stb.) olyan jellegűek, hogy alkalmasak a tömeg szétoszlatására, használatuk azonban nem eredményezheti az emberi élet kioltását, nem okoz testi sérülést vagy egészségkárosodást. Erre figyelemmel a Javaslat tömegoszlatás céljára a lőfegyverhasználatot nem teszi lehetővé.

		A Javaslatban meghatározott sajátos kényszerítő eszközök alkalmazására a tömeget előzetesen figyelmeztetni kell, a helyszínről való eltávozás nem korlátozható.


A 28-33.§-hoz

		A fogvatartás alatt nyilvánvalóan a bv. szervezet birtokába jutnak a fogvatartott bizonyos adatai. A legtöbb adatot a fogvatartás alapjául szolgáló határozatok tartalmazzák, további adatok felvétele és fénykép készítése pedig a büntetés-végrehajtási feladatok (nevelés, foglalkoztatás, biztonság, stb.) ellátásához szükséges. A Javaslat meghatározza a nyilvántartható adatok körét és rögzíti azok felhasználásának a célhozkötöttségét.

		A nyilvántartott adatok teljes köréről köteles a bv. szervezet tájékoztatást adni az igazságügyi szervek, a nyomozó hatóságok, a nemzetbiztonsági szolgálatok és az adatvédelmi biztos részére. Egyes adatokra a feladataik ellátásához, jogaik érvényesítéséhez más szerveknek vagy állampolgároknak is szükségük lehet, ezért a Javaslat - jogszabályban meghatározott esetben hivatalból, egyébként kérelemre - e körben is tájékoztatási kötelezettséget ír elő azzal, hogy a kérelem indokát, jogalapját és az adatszolgáltatáshoz fűződő érdeket a kérelmezőnek kell igazolnia.

		A Javaslat biztosítja a fogvatartott részére a róla nyilvántartott adatok megismerését, a téves adatok kijavítását és a jogellenesen nyilvántartott adatok törlését. Az adatok megismerésére való jogot a Javaslat egy esetben korlátozza. Nem hozható ugyanis a fogvatartott tudomására a fogvatartás biztonságát érintő olyan intézkedéssel kapcsolatban felvett adat, amely intézkedést a fogvatartott eltűrni köteles. Ezen intézkedéseket a Bv.tvr. tartalmazza; ilyennek minősül elsősorban az elítéltek biztonsági, nevelési, kriminológiai szempontból történő csoportba sorolása.

		A Javaslat meghatározza az adatvédelemre vonatkozó legfontosabb szabályokat és a büntetés (intézkedés) végrehajtásától vagy a végrehajthatóság megszűnésétől számított huszonöt évig az adatkezelő bv. szerv részére megőrzési kötelezettséget ír elő. Az idegenrendészeti őrizetet töltő külföldi állampolgárok esetében más adatok felvétele is szükséges lehet, továbbá egyes kérdéseket, mint pl. a megőrzési határidőt, indokolt sajátosan - külön jogszabályban - meghatározni.


A 34-35.§-hoz

		Az értelmező rendelkezések között a Javaslat a jogszabály, a ruházat, a csoportosulás, a tömeg, a katasztrófa és a rendvédelmi szerv fogalmát az Rtv. adott rendelkezésére való hivatkozással állapítja meg.

		A Javaslat alkalmazásában fogvatartotton minden olyan személyt érteni kell, aki a szabadságelvonással járó büntetést, intézkedést, büntető eljárási kényszerintézkedést, elzárást vagy idegenrendészeti őrizetet bv. szervnél tölti. Azokban az esetekben, amikor valamely rendelkezés csak a fogvatartottak valamely csoportjára vonatkozik, a Javaslat az adott személyi kört (pl. elítéltek, előzetesen letartóztatottak, stb.) külön meghatározza.

		A fogvatartottak foglalkoztatását végző gazdálkodó szervezetek sajátos többletkiadásai közül a legjellemzőbbeket a Javaslat felsorolja. E többletkiadások alapvetően a fogvatartás biztonságának a követelményéből, a fogvatartottak gyakori cserélődéséből, hosszabb idejű betanításából, alacsonyabb munkateljesítményéből adódnak. A sajátos többletkiadások felmérésének a módját és a megtérítés rendjét a Kormány határozza meg.

		A Javaslat csak a törvényi szabályozást igénylő rendelkezéseket foglalja magában. Egyes területeken alsóbb szintű jogszabályok megalkotása szükséges, amelyre az igazságügyminiszter kap felhatalmazást. Ezek közül kiemelendő a bv. szervezet napi folyamatos működésének a részletes szabályait tartalmazó szolgálati szabályzat, illetve a fogvatartottakat foglalkoztató gazdálkodó szervezetekre vonatkozó, a fogvatartottak őrzését, felügyeletét, a biztonsági rendszerek működtetését, stb. tartalmazó igazságügyminiszteri rendelet.


A 36-41.§-hoz

		A Javaslat a Bv.tvr. alkalmazásának a tapasztalatai alapján azt néhány tekintetben módosítja.

		A bv. szervezet együttműködési kötelezettsége körében a Javaslat 13.§-ának (1) bekezdése szabályozza a bv. szervezet feladatainak a teljesítését segítő szerveket (egyházakat, alapítványokat, stb.), és az együttműködés jogi kereteit. Ennek következtében a Bv.tvr. 20.§-ának (2) bekezdésében is szét kell választani a büntetés-végrehajtási feladatok teljesítésében jogszabály alapján közreműködő, illetve a feladatok végrehajtását segítő szerveket. A Javaslat egyben a \"segítés\" különböző legjellemzőbb formáit is meghatározza.

		A hatályos Bv.tvr. 34.§-ának (2) bekezdése, és 35.§-ának (2) bekezdése szerint az elítélt az általa a bv. szervezetnek, illetve a bv. szervezet által az elítéltnek okozott kár megtérítésére irányuló eljárásban a bv. szerv határozata ellen az intézet parancsnokához fellebbezhet, a bírósági út csak a fellebbezés elutasítása esetén vehető igénybe. A Javaslat a kétfokú belső eljárást megszünteti, az elítélt a bv. szerv határozata ellen - harminc napon belül - közvetlenül keresettel fordulhat az illetékes bírósághoz.

		A hatályos szabályozás szerint az elítéltet kártérítésre kötelező másodfokú parancsnoki határozat - a bíróság előtt való keresetindítástól függetlenül - végrehajtható. E szabályozás nem áll összhangban a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényben (Vht.) foglaltakkal. A Javaslat ezért kimondja, hogy a bv. szerv - kizárólag az elítélt keresményéből - az általa hozott határozatban megállapított kártérítés összegét csak akkor vonhatja le, ha az elítélt keresetet nem terjesztett elő, és a kárt önként nem térítette meg. Amennyiben az elítélt a határozat ellen keresettel él, a végrehajtásra a bíróság jogerős határozata után kerülhet sor.

		Az elítélteket, illetve az előzetesen letartóztatottakat a fogvatartás alatt megillető jogokat a Bv.tvr. 36.§-a és 118.§-a tartalmazza. E jogok közül egyesek gyakorlásának a biztosítása bizonyos körülmények között - leszámítva az ún. katasztrófa helyzeteket - nem lehetséges. Ilyen helyzet állhat elő pl. fogolyzendülés, terrorcselekmény, a bv. intézetet ért támadás esetén.

		A Javaslat lehetővé teszi, hogy egyes jogok gyakorlását - pl. látogatók fogadása, munkavégzés, oktatásban való részvétel, csomagküldés, távbeszélő használat - legfeljebb öt napig az intézet parancsnoka felfüggeszthesse. Indokolt esetben az intézkedés időtartamát az országos parancsnok további öt nappal meghosszabbíthatja.

		Az intézkedés a körülményektől függően kiterjed az intézetben elhelyezett valamennyi fogvatartottra, vagy azok meghatározott részére (pl. az egy épületben, az egy körleten lévő fogvatartottak).

		A Javaslat előírja, hogy az intézkedésről, illetve az esetleges meghosszabbításáról az ügyészt haladéktalanul értesíteni kell. Az ügyész törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva az intézkedés tartalmát megváltoztathatja, a jogok gyakorlásának a felfüggesztését megszüntetheti.

		A Javaslat szerinti intézkedés nem fegyelmi büntetés, ezért úgy rendelkezik, hogy az intézkedést kiváltó ok előidézésében vétlen elítéltek (előzetesen letartóztatottak) részére az elmaradt jogaik gyakorlását utólag lehetővé kell tenni.


A 42.§-hoz

		A bíróság által megítélt, a bv. szervezetet a fogvatartottal szemben megillető követelések végrehajtása a Vht. szerint az ún. önálló bírósági végrehajtó hatáskörébe tartozik.  E követelések zöme viszonylag alacsony összegű, a szabadulás után pedig jelentős részben behajthatatlan. A végrehajtási költségek csökkentése céljából, továbbá a követelés állami jellegére figyelemmel a Javaslat a végrehajtást a megyei bíróság végrehajtó hatáskörébe utalja.


A 43.§-hoz

		A Javaslat rendelkezéseinek az alkalmazására való felkészülés érdekében a hatályba lépésre megfelelő időt kell biztosítani, ezért azt a kihirdetést követő harmadik hónap első napjában indokolt megállapítani. A Javaslat tartalmára figyelemmel a büntetés-végrehajtásnak az igazságügyminiszter felügyelete alá helyezéséről szóló 1963. évi 24. törvényerejű rendelet a hatályát veszti.


"
