"1ż












                           T/1489. számú

                   T Ö R V É N Y J A V A S L A T

      a magyar állampolgárok külföldi állampolgárokkal történő
       házasságkötésére vonatkozó jogszabályok módosításáról








                                         Előadó: dr. Vastagh Pál




     Budapest, 1995. október

          Az Országgyűlés a magyar állampolgárok külföldi
       állampolgárokkal történő  házasságkötésére  vonatkozó
          jogszabályok módosításáról a következő törvényt
                              alkotja:


                                1. §

     (1) A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvénye-
 rejű rendelet 38. §-a /1/ bekezdésének második mondata helyébe
 a következő rendelkezés lép:

     \"Az igazolás alól a területileg illetékes fővárosi, megyei
 közigazgatási hivatal vezetője indokolt esetben felmentést ad-
 hat.\"

     (2) A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvénye-
 rejű rendelet 38. §-a /3/ bekezdése helyébe a  következő  ren-
 delkezés lép:

     \"/3/ Ha magyar állampolgár vagy Magyarországon lakó honta-
 lan külföldön kíván házasságot kötni, a területileg  illetékes
 fővárosi, megyei  közigazgatási  hivatal  vezetője  tanúsítja,
 hogy a házasságkötésnek a magyar jog szerint nincs akadálya.\"

                             2. §

      Az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a  név-
 viselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendelet  20.  §-a
 helyébe a következő rendelkezés lép:

      \"20. § /1/ A nem magyar állampolgár részére a  nemzetközi
 magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet 38. §-á-
 nak /1/ bekezdése alapján kiadott igazolás alóli felmentés hat
 hónapig érvényes.

     /2/ A felmentés megadását az együttesen megjelenő  házasu-
 lók a házasság megkötésére illetékes anyakönyvvezetőnél kérhe-
 tik.\"

                              3. §

     Ez a törvény a kihirdetését követő 90. napon lép hatályba.
 Rendelkezéseit a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell.



                               - 1 -

                        I N D O K O L Á S

 a magyar állampolgárok külföldi állampolgárokkal történő házas-
 ságkötésére vonatkozó jogszabályok módosításáról szóló törvény-
                           javaslathoz

                       ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

    1. Az elmúlt évtizedek emberi és állampolgári jogokat  kor-
 látozó intézkedéseinek egyike a magyar állampolgárok  külföldi
 állampolgárokkal történő házasságkötésének megszorítása, ille-
 tőleg indokolatlanul szigorú ellenőrzés alatt tartása volt.
    A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV.
 törvény 6. §-ának /2/ bekezdése annak idején kimondta, hogy  \"ma-
 gyar állampolgárnak külföldi állampolgárral való  házasságkötésé-
 hez a Népköztársaság Elnöki Tanácsának engedélye szükséges.\"
    Az 1956. évi VI. törvény 1. §-ának /1/ bekezdése az ilyen  há-
 zasság engedélyhez kötését megszüntette, amikor úgy rendelkezett,
 hogy \"magyar állampolgárnak külföldi állampolgárral  való  házas-
 ságkötéséhez a Népköztársaság  Elnöki  Tanácsának  engedélye  nem
 szükséges. Ez a rendelkezés nem mentesíti a külföldi állampolgárt
 annak igazolása alól, hogy a reá irányadó jog szerint a házasság-
 kötés nem ütközik akadályba.\"
    Már az 1952. évi IV. törvény 6. §-ának /1/ bekezdése kimondta,
 hogy a külföldiekkel való házasság engedélyhez kötése  mellett  a
 külföldinek igazolnia kell, hogy a házasság  a  reá  alkalmazandó
 jog szerint - ez általában az állampolgárság szerinti állam  joga
 - nem ütközik akadályba. Ez a törvény vezette be annak  lehetősé-
 gét, hogy az igazolás alól az igazságügy-miniszter felmentést ad-
 hat. Ezt az igazolási kötelezettséget, illetőleg e  kötelezettség
 alól az igazságügy-miniszter által történő felmentés lehetőségét,
 a házasságnak az Elnöki Tanács engedélyéhez  kötését  megszüntető
 törvény is fenntartotta.


    A külföldiekkel való házasságkötésnek ezt a rendjét a  házas-
 ságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV.  törvény
 módosításáról és egységes szövegéről alkotott 1974. évi IV. tör-
 vény 6. §-a átvette, és lényegében változatlanul fenntartotta  a
 nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű  rendelet
 ma is hatályos 38. §-ának /1/ bekezdése is. E  szerint:  \"Ha  nem
 magyar állampolgár kíván Magyarországon házasságot kötni, igazol-
 nia kell, hogy a házasságkötésnek személyes  joga  szerint  nincs
 akadálya. Az igazolás alól az igazságügy-miniszter indokolt eset-
 ben felmentést adhat.\"

    2.   A    hatályos   szabályok    megfelelnek    a    fejlett
 jogrendszerekben meghonosodott előírásoknak.  Az  a  követelmény
 ugyanis, hogy az állampolgárság szempontjából vegyes házasság  a
 külföldi házasulandóra alkalmazandó  külföldi  jog  szerint  nem
 ütközik akadályba, a korszerű jogrendszerek azon követelményének
 felel  meg,  hogy  különböző  állampolgárságú  személyek  között
 kötött  házasság  csak  akkor érvényes,  ha  mindkét  házasfélre
 irányadó jog előírásainak megfelel. A magyar jogban a nemzetközi
 magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű  rendelet  ezt  úgy
 fogalmazza  meg  37.  §-ának  /1/  bekezdésében,   hogy   ha   a
 házasulandók különböző állampolgárságúak, a házasság csak  akkor
 érvényes, ha ennek anyagi  jogi  feltételei  mindkét  házasulóra
 alkalmazandó jog  szerint  megvannak.  Természetes  követelmény,
 hogy e feltétel fennálltát a  magyar  állampolgárral  házasságot
 kötni kívánó külföldinek igazolnia  kell;  ugyanakkor  az  ilyen
 igazolás alóli felmentés lehetősége abból  adódik,  hogy  vannak
 esetek,  amikor  ilyen  igazolás  beszerzése  az  állampolgárság
 szerinti államtól hosszadalmas vagy lehetetlen volna.

    3. A hatályos jognak a magyar és a külföldi állampolgár házas-
 ságkötésére vonatkozó rendelkezései egyetlen kivételtől eltekint-
 ve megfelelnek a jogállam követelményeinek. A kivétel  pedig  az,
 hogy a jogszabály az igazságügy-miniszter kizárólagos hatáskörébe
 utalja az igazolás alóli felmentés adásának a lehetőségét.


 Korszerű közigazgatási viszonyok közepette elfogadhatatlan,  hogy
 ilyen funkciót az  igazságügy-miniszter gyakoroljon.  A  házasság
 megkötésében bármilyen minőségben történő közreműködés nem  igaz-
 ságügyi feladat. A felmentés kiadása olyan egyszerű tények  isme-
 retén és megítélésén alapszik, melyhez ez a méretű  központosítás
 szükségtelen; ilyen például, hogy a külföldi vőlegényre vagy  me-
 nyasszonyra irányadó külföldi jog szerint megvannak-e a házasság-
 kötés anyagi jogi feltételei: az érvényes házassághoz megkövetelt
 életkor, nincs-e házassági akadály pl. meghatározott fokú  rokon-
 ságban álló személyek között stb., illetve amelyhez a kellő  sza-
 kismeretek az önkormányzatok által is megszerezhetők.

    4. Az alapvetően megváltozott körülmények indokolttá teszik a
 nemzetközi magánjogi jogszabály módosítását. A módosítást a  már
 ismertetett körülmények mellett az a gyakorlatias megfontolás is
 nyomatékosan indokolja, hogy a magyar és külföldi  állampolgárok
 közötti házasságok száma az elmúlt években  folyamatosan  növek-
 szik. Bár a jogszabály ma is lehetővé teszi, hogy a házasulók  a
 felmentés iránti kérelmüket bármelyik anyakönyvvezetőnél  előter-
 jesszék /1982. évi 17. törvényerejű rendelet 20. §  /2/  bekezdé-
 se/, gyakorlatilag e kérelmek előterjesztése az  Igazságügyi  Mi-
 nisztériumban történik, ami azt jelenti, hogy az érdekelteknek az
 ország távoli pontjairól is a fővárosba kell utazniuk, holott ezt
 az ügy jellege nem teszi indokolttá.


                      RÉSZLETES INDOKOLÁS

                          Az 1. §-hoz

     A nemzetközi magánjogról szóló  1979.  évi  13.  törvényerejű
 rendelet 38. § /1/  bekezdése - ha a házasságkötést  Magyarorszá-
 gon tervezik - az igazságügy-minisztert, a 38. /3/ bekezdése  pe-
 dig - ha a házasságot külföldön kívánják  megkötni  -  a  tanácsi
 szerveket jelölte meg eljáró szervként. Miután a politikai beren-
 dezkedés gyökeres megváltozása folytán a különböző állampolgársá-
 gú személyek házasságkötése is teljesen szabaddá vált, felesleges
 az ilyen házasságokkal kapcsolatos ügyintézés  jelentős  részének
 centralizálása, és indokolt,  hogy  az  ilyen  házasságkötésekkel
 kapcsolatos ügyeket a közigazgatási szervek intézzék.
     A Javaslat 1. §-a szerint ezért a felmentési eljárás egysége-
 sen a területileg illetékes fővárosi, megyei közigazgatási  hiva-
 talban folyik majd.


                           A 2. §-hoz


      A nemzetközi magánjogi törvényerejű rendeletnek  a  módosí-
 tással érintett rendelkezései folytán értelemszerűen  módosítani
 kell az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a  névvi-
 selésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendelet 20. §-át  is.
 A Javaslat szerint a házasulók  a  házasságkötéssel  kapcsolatos
 egyéb ügyintézésre is hatáskörrel rendelkező  anyakönyvvezetőnél
 nyújthatják be felmentés iránti kérelmüket.




                           A 3. §-hoz


      A Javaslat szerinti 90 napos  hatálybalépési  határidőt  az
 indokolja, hogy a hatáskörátadással kapcsolatos  adminisztrációs
 teendők elvégezhetőek legyenek, illetve a  hatályba  lépés  idő-
 pontjában az érintett szervek felkészülten fogadhassák a  kérel-
 meket."
