"1ż






T/1505. számú

T Ö R V É N Y J A VA S L A T 

a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény és
 a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény 
módosításáról


I. fejezet

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosítása

1. §

A helyi adókról szóló, többször módosított 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 3.§-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(4) A törvény hatálya - a 34.§-ban foglaltak kivételével - nem terjed ki a Magyar Nemzeti Bankra, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaságra, az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó büntetésvégrehajtási vállalatra és annak a fogvatartottak foglalkoztatását végző jogutódjára.\"

2. §

A Htv. 16.§-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az adó évi mértékének felső határa:)

\"a) a 15.§ a) pontja szerinti adóalap számítás esetén: 900 Ft/m2,\"

3. §

A Htv. 22.§-a  helyébe a következő rendelkezés lép:

\"22.§ Az adó évi mértékének felső határa:

a) a 21.§ a) pontja szerinti adóalap számítás esetén: 200 Ft/m2,
b) a 21.§ b) pontja szerinti adóalap számítás esetén:  a   korrigált   forgalmi érték 3 %-a.\"



4. §

A Htv. 26.§-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"26.§ Az adó évi mértékének felső határa a 11.§-ban és a 17.§-ban meghatározott adótárgyanként, illetőleg lakásbérleti jogonként legfeljebb 12 000 Ft.\"

5. §

A Htv. 30.§-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Adókötelezettség terheli azt a magánszemélyt:)

\"a) aki nem állandó lakosként az önkormányzat illetékességi területén legalább egy vendégéjszakát eltölt,\"

6. §

A Htv. 32.§-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az adó alapja:)

\"a) a 30. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti adókötelezettség esetén:

1.	a megkezdett vendégéjszakák száma, vagy
2.	a megkezdett vendégéjszakára eső szállásdíj,\"

7. §

A Htv.  33.§-ának a) és c) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(Az adó mértékének felső határa:)

\"a) a 32.§ a) 1. pontja alapján: személyenként és vendégéjszakánként 300 Ft;\"
\"c) a 32.§ b) pontja alapján: épület után évente 900 Ft/m2.\"

8. §

A Htv. 40 §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: 

\"(1) Az adó évi mértékének felső határa az adóalap 1,2 százaléka.\"


9. §

A Htv. 52.§-ának 21. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában:)

\"21. állandó lakos: aki a lakcímbejelentés szabályai szerint nyilvántartásba vett lakóhellyel, tartózkodási hellyel rendelkezik az önkormányzat illetékességi területén,\"


Átmeneti rendelkezések

10. §

(1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Htv. 10.§-a, 13.§-ának b), c), e) és h) pontja, 37.§-a, valamint az 52.§-ának 7. és 11. pontja hatályát veszti.

(2) A Htv. e törvénnyel hatályon kívül helyezett 10.§-a alapján az adóalany adólevonási jogát az ott meghatározott feltételekkel továbbra is érvényesítheti, ha

a) az adólevonási joga 1996. év január 1. napja előtt nyílt meg, 

b) az 1996. január 1. napja előtt kivitelezési szerződéssel megkezdett beruházását 1996. évben fejezi be,

c) az 1996. január 1. napja előtt a beruházóval kötött szerződés alapján befizetést 
teljesít.

II. fejezet

A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény
módosítása


11. §

A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) II. fejezete \"A belföldi gépjárművek adója\" cím után a következő 1/A. §-sal egészül ki:

\"1/A. § (1) A belföldi gépjárművek adójának mértékét - e törvény keretei között - a települési önkormányzat képviselő-testülete, a fővárosban a fővárosi közgyűlés rendelettel állapítja meg. Az önkormányzat illetékességi területén hatályos adótételekről szóló önkormányzati rendeletet az adóévet megelőző év december hó 15. napjáig kell kihirdetni.

(2) Ha a képviselő-testület, illetve a fővárosi közgyűlés rendeletének kihirdetése az (1) bekezdésben meghatározott időpontig nem történik meg, akkor az önkormányzat illetékességi területén a 7.§ (1)-(2) bekezdésében meghatározott alsó adótételeket kell alkalmazni.\"


12. §

A Gjt. 2. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"2. § (1) Az adó alanya - a (2)-(3) bekezdésben foglalt eltéréssel - a gépjármű forgalmi engedélyének tulajdonosi rovatában az év első napján feltüntetett tulajdonos. Amennyiben a forgalmi engedély az év első napján a tulajdonos mellett az üzembentartót (üzemeltetőt) is tartalmazza, az adóalany az utóbbi.

(2) Év közben használatba vett új, vagy újra forgalomba helyezett gépjármű esetén az adó alanya az, akit/amelyet ez alkalommal tulajdonosként, üzembentartóként, üzemeltetőként (a továbbiakban együtt: tulajdonos) a forgalmi engedélyben feltüntettek.

(3) Amennyiben a gépjármű tulajdonjogában bekövetkezett változást a korábbi tulajdonos a közúti közlekedés rendőrhatósági igazgatásáról szóló jogszabályban meghatározott módon bejelentette, akkor a bejelentési kötelezettség megnyíltát (szerződés megkötésének időpontját) követő év első napjától nem minősül adóalanynak. Ettől az időponttól kezdve a korábbi tulajdonostól tulajdonjogot szerző felet kell az adó alanyának tekinteni, kivéve, ha ebben az időpontban a gépjármű forgalmi engedélyében harmadik személy szerepel tulajdonosként.

(4) Az adóévre járó adót az adóalany köteles megfizetni.\"


13. §

A Gjt. 5.§-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Mentes az adó alól:)

\"a) a költségvetési szerv, az egyház, az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó büntetésvégrehajtási vállalat és annak a fogvatartottak foglalkoztatását végző jogutódja, valamint a fogvatartottak foglalkoztatása céljára alapított közhasznú társaság tulajdonában levő gépjármű,\"
14. §

A Gjt. 7.§-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"7.§ (1) Az évi adótétel - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - a 6.§-ban meghatározott adóalap minden megkezdett 100 kilogrammja után legalább 400 Ft, de legfeljebb  1 000 Ft.

(2) A motorkerékpár, a lakópótkocsi, a lakóautó és a sátras utánfutó adója legalább  2 000 Ft/év, de legfeljebb  5 000 Ft/év.

(3) Az ideiglenes forgalmi engedéllyel forgalomban tartott gépjármű után - fajtájára tekintet nélkül - az adómentes időszak túllépését követően minden megkezdett hónapra havi  2 000 Ft adót kell fizetni.\"


15. §

A Gjt. 8.§-ának az 1995. évi V. törvény 4.§-ával (1) bekezdésre változtatott rendelkezése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(1) A kizárólag elektromos meghajtású, a tiszta gázüzemű (kizárólag autógázzal üzemeltethető), továbbá a műbizonylat szerint környezetszennyezést csökkentő berendezéssel (katalizátorral) ellátott gépjármű után az egyébként járó adó felét kell megfizetni.\"


A helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak,
valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről
szóló 1991. évi XX. törvény módosítása


16. §

A helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény 138. §-ának (2) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:

(A képviselő-testület adóügyi feladata és hatásköre:)

\"h) megállapítja - a gépjárműadóról szóló törvény keretei között - a belföldi gépjárműadó tételeit.\"


Hatályba léptető és átmeneti rendelkezések

17. §

(1) E törvény 1996. év január 1. napján lép hatályba azzal, hogy az önkormányzat képviselő-testülete (a fővárosban a fővárosi közgyűlés) az illetékességi területére a belföldi gépjárművek adójának 1996. január 1. napjától hatályos tételeit rendelettel 1995. december 15. napjáig hirdetheti ki.

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvényt módosító 1995. évi V. törvény 3.§-a hatályát veszti.




































I N D O K O L Á S 

a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvényt és
a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvényt 
módosító törvényjavaslathoz


ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) az önkormányzatok adóztatási jogának bővítése, a település céljaira fordítható anyagi források növelése érdekében kezdeményezi a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.), valamint az ugyancsak önkormányzati érdekeltségbe tartozó, a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) korrekcióját.
A Htv. a települési önkormányzatok számára megteremtette az Alkotmányban önkormányzati alapjogként deklarált helyi adóztatás feltételeit. A Gjt. pedig a belföldi gépjárművek adóztatásával kapcsolatos feladatokat az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe utalta. Az ebből származó bevételből - a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott arányban - részesül az önkormányzat.
A Htv. hatálybalépése óta eltelt közel öt év tapasztalata szerint évről évre erősödik az önkormányzatok saját bevétel iránti igénye, egyre több önkormányzat él az adómegállapítás jogával. Jellemzően a nagyobb települések állapítanak meg helyi adót, így a városok 90 %-a működtet egy vagy több helyi adónemet, ugyanakkor az önkormányzatok harmadát kitevő kistelepülések jelentős hányada nem alkalmaz helyi adót. Az önkormányzatok a saját adóbevétel iránti erősödő igényük ellenére is csak korlátozottan tudnak élni az olyan kézenfekvő megoldással, mint a magánszemélyek tulajdonában lévő ingatlanok megadóztatása. Ennek fő okai, hogy a Htv. indokolatlanul széles körű kedvezményeket, mentességeket biztosít a magánszemélyek részére (kommunális beruházás kedvezménye, a lakások adóztatásánál érvényesülő mentességek, igen mérsékelt törvényi adómaximum a magánszemélyek kommunális adójában).
A Htv. jelenlegi módosítása tehát elsősorban az önkormányzati források bővítési lehetőségének megteremtése  érdekében szükséges. A Javaslat az önkormányzatok mozgásterét indokolatlanul korlátozó törvényi mentességek és kedvezmények szűkítésével, egyes adómértékek emelésével, valamint a helyi adóztatás működőképességét segítő kisebb korrekciókkal megteremti annak feltételeit, hogy a lakosság is jelentősebb szerepet vállaljon a helyi közterhek viselésében.
A helyi  iparűzési adóval összefüggésben visszatérő igényként merül fel, hogy az önkormányzatok saját hatáskörben preferálhassák azokat a vállalkozásokat, amelyeknél a csökkentő törvényi tényezők - eladott áruk beszerzési értéke, alvállalkozói teljesítések értéke - jellemzően nem fordulnak elő. Ennek eszközeivel - alacsonyabb adómértékek alkalmazása,  adókedvezmény  nyújtása - azonban az önkormányzatok az iparűzési adó alacsony maximális mértéke miatt nem tudnak élni. Annak érdekében, hogy az önkormányzatok a termelői szféra preferálására érdemben élhessenek a differenciálás eszközével, a Javaslat emeli az adó törvényi mértékének felső határát. 
A Gjt. hatálybalépése - 1992. január 1-je - óta az adómértékek valorizációjára nem került sor. Az adóztatás (személyi és tárgyi) költségei viszont folyamatosan növekednek, az önkormányzatok adóbevételeinek egyre nagyobb hányadát teszik ki az adóztatással felmerülő kiadások, így mind kevesebb bevétel jut az önkormányzatok útfenntartási feladataira. Az adóbevételek növelése, illetve az adminisztrációs költségek csökkentése érdekében szükségessé vált a törvény módosítása, annak ellenére, hogy az Országgyűlés idén már törvényt hozott a Gjt. módosításáról. 
Az 1996. január 1-től hatályba lépő 1995. évi V. törvény rendelkezései nyomán mérsékelten emelkedik a belföldi tehergépjárművek adóalapja, megteremtődik a kombinált áruszállításban résztvevő belföldi és külföldi gépjárművek egységes kedvezményezése és rendeződik a belföldiek által külföldi rendszámmal üzemeltetett tehergépjárművek adóztatása.
A Javaslatban most megfogalmazott módosítások az önkormányzatok bevételi lehetőségeinek növelésére, illetve adóztatási szerepük erősítésére irányulnak. A belföldi gépjárművek adójának speciális önkormányzati adóként szabályozása azt jelenti, hogy  az adó bevezetése nem az önkormányzat döntésétől függ, de az adó mértékét a törvényben meghatározott adóminimum és -maximum keretei között az önkormányzat képviselő-testülete rendelettel állapítja meg.

A várható társadalmi, gazdasági kihatások:
A Htv. módosítása a helyi adók jellegéből adódóan ipso iure nem jelent magasabb adóterhet az adóalanyoknak, azonban az önkormányzatok döntési jogosítványait tágítja és mozgásterüket jelentősen bővíti. Természetesen az önkormányzatoknak továbbra is figyelemmel kell lenniük az adóalanyok teherbíró képességére.
A Javaslat azzal, hogy elhárítja a lakások tényleges adóztatását gátló körülményeket, valamint a kistelepülések, mezőgazdasági jellegű települések számára ténylegesen megnyitja az adóztatás lehetőségét, várhatóan növekedni fog a helyi adót működtető önkormányzatok száma és ez az adóalanyokra is kihat. Előreláthatóan a magánszemélyek kommunális adóját bevezető önkormányzatok száma fog erőteljesebben emelkedni.
1996. évben az önkormányzatok valószínűleg óvatosan, de megkezdik a lakások adóztatását. Az adótételek felső határának emelése következtében 1996-ban még nem lehet jelentős többletbevételekkel számolni. A helyi adót működtető önkormányzatok többsége a jelenlegi adómaximumok 50-60 %-át használják ki. A felső határok emelése megteremti az önkormányzatoknál a jelenleginél differenciáltabb adóterhelés kialakításának lehetőségét. A Javaslattal megszüntetett törvényi mentességek helyett az önkormányzatok várhatóan saját hatáskörben biztosítanak a helyi körülmények által indokolt körben és mértékben mentességeket.
1996. évben összességében az ingatlanokat terhelő bevételi többlet mintegy 3,5 milliárd Ft-os nagyságrendben valószínűsíthető.
A tartózkodás utáni idegenforgalmi adóból származó bevételek kb. 0,3 milliárd Ft-tal emelkednek. 
Az iparűzési adó törvényi felső mértékének emelésével megnövekedett adóztatási mozgásteret az önkormányzatok várhatóan a termelő szféra preferálási igényének erőteljesebb  kielégítésére használják. Ennek megfelelően az adóbevétel összege számottevően  nem  emelkedik. A  változás - az önkormányzati döntések függvényében - azonban eltérően érintheti az egyes vállalkozásokat. A kereskedelem és szolgáltatás iparűzési adóterhe várhatóan emelkedni fog, a termelő tevékenységek esetében pedig tehercsökkenést eredményezhet. 
Az indokolatlan önkormányzati korlátok lebontása és az adó mértékek emelése az adóalanyok oldaláról természetesen nem eredményezhet aránytalanul súlyos terhet, mivel a Htv. garanciális szabályai továbbra is hatályba maradnak. Ennek megfelelően az önkormányzatoknak az egyes adónemek bevezetésénél, illetve a bevezetendő adónem önkormányzati szabályainak - köztük az adó mértékének - kialakításánál feltételenül számításba kell venniük az adóalanyok teherviselő képességét is. A településen élők körülményeit figyelmen kívül hagyó, irreálisan magas adózási követelmények kialakítása ellentétes hatást válthat ki, esetleg éppen a várt adóbevételek elmaradását eredményezheti, s ez féket jelent a túlzott önkormányzati igényekkel szemben.
A Javaslatban szereplő viszonylag magas felső adómértékek hosszú távra biztosítják a törvényi kereteket és lehetőséget adnak az önkormányzatoknak a differenciált, a helyi sajátosságoknak megfelelő \"helyi adórendszer\" kialakítására és működtetésére.
Tekintettel a helyi adóztatás lokális jellegére és az önkormányzatok nagyfokú döntési önállóságára, a Javaslatban szereplő módosításoknak az egyes adóalanyokra gyakorolt várható hatását egzakt módon prognosztizálni nem lehet.
A belföldi gépjárművek adójából várható adóbevétel - az 1995. évi V. törvény és a Javaslat korrekcióinak együttes hatására tekintettel - 1996. évben legkevesebb 12 milliárd Ft. Ez az összeg 6,7 milliárd Ft-tal magasabb, mint az 1995. évben várható adóbevétel. A Javaslat szerinti adómértékek alapján, figyelemmel az önkormányzat  döntési   lehetőségére   is,  egy  személygépjármű   éves   adója  5-12 ezer Ft  között, tehergépjárművek esetén pedig - számításba véve az 1995. évi V. törvény rendelkezéseit is - az átlagos éves adó 16-40 ezer Ft között alakulhat.

A tehergépjárművek üzemeltetési költségei között a gépjárműadó elenyésző tétel, így az adómérték emelése a fuvarozási költségekre gyakorlatilag nem hat ki.


RÉSZLETES INDOKOLÁS

Az 1.§-hoz
A Javaslat az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársasággal bővíti azoknak a szervezeteknek a körét, amelyekre nem terjed ki a Htv. hatálya. E szervezet az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény alapján jött létre és jogutódja az Állami Vagyonügynökségnek. Fő feladata - eltérően a gazdasági társaságoktól - nem az üzleti haszon elérése, hanem az állami vagyon privatizálása, tehát non-profit jellegű tevékenységet folytat. E különleges helyzete folytán úgy a társasági adó, mint az általános forgalmi adó alól mentesül és személyes illetékmentességet élvez. Speciális tevékenysége mellett az adójogszabályokkal való összhang megteremtése is a Htv. hatálya alóli kivonás mellett szól.

A 2.§-hoz
A Javaslat az építményadó alapterület szerinti működtetésekor az évi adómérték felső határát a jelenlegi 300 Ft/m2-rel szemben 900 Ft/m2-ben határozza meg. Ez a mérték ugyan nem éri el az infláció miatti értékmódosulások következtében szükséges valorizációt, de  megteremti az önkormányzatok számára a jelentősebb differenciálás lehetőségét. Biztosítja, hogy az önkormányzat az alapterület szerinti adóztatás esetén is figyelemmel lehessen az értékviszonyokra és a naturálián alapuló adóztatás - legalább arányaiban - képes legyen az ingatlan értékének kifejezésére.

A 3.§-hoz
A telkek alapterület utáni adóztatása esetére az évi adómérték felső határát 200 Ft/m2-ben határozza meg a Javaslat. A hatályos mérték (100 Ft/m2) már a megállapításakor magas volt, így teljes valorizáció nem szükséges. A javasolt mérték a jelenlegi infláció mellett is évekig megfelelő mozgásteret biztosít az önkormányzatoknak a telekadó alkalmazásánál.
A Javaslat a korrigált forgalmi érték alapján  történő  adóztatás  törvényi  határát 1 %-ról 3 %-ra módosítja. Az alapterület szerinti adóztatásnál alkalmazható felső adómérték ugyanis jellemzően lényegesen magasabb terhet ró az adóalanyra, mintha a telek után a korrigált forgalmi érték maximális mértékének alkalmazásával történne az adó megállapítása. A Javaslat a tételes adómérték részbeni valorizációjával fokozódó aránytalanságot oldja fel és egyben összhangot teremt az építményadó korrigált forgalmi érték szerinti működtetésekor alkalmazható felső adómértékkel.

A 4.§-hoz
A magánszemélyek kommunális adójának jelenlegi mértéke évi  3 000 Ft, amely az építményadóhoz képest már a törvény megalkotásakor  is túlzottan alacsony volt. Ezt  az adónemet az önkormányzatok közül többen az építményadó helyett - mint átalány jellegű ingatlanadó - alkalmazzák. Ezekre, valamint az inflációra tekintettel indokolt az évi adótétel felső határának  12 000 Ft-ra emelése.

Az 5-7.§-okhoz
A Javaslat a tartózkodás után fizetett  idegenforgalmi adónál az önkormányzat illetékességi területén eltöltött első vendégéjszakát is adókötelessé nyilvánítja, s ezzel lehetővé teszi, hogy azok az önkormányzatok is élhessenek az adóztatással, melyekre az átutazó, egy-két napos, hétvégi idegenforgalom a jellemző. A településen csak rövidebb ideig tartózkodókat is indokolt rászorítani, hogy az infrastruktúra igénybevétele fejében - adó formájában - járuljanak hozzá a fenntartási, fejlesztési kiadásokhoz. A módosítás azon túl, hogy bővíti az adó alapját, az adó kezelését és ellenőrzését is egyszerűbbé teszi. 
A vendégéjszakánként fizetendő tételes adómérték felső határa az inflációra tekintettel 100 Ft-ról 300 Ft-ra emelkedik. Az üdülőépületek után fizetendő idegenforgalmi adó mértékének törvényi maximuma jelenleg is azonos az építményadó mértékével, ezért - összhangban az építményadó módosított mértékével - az adómérték felső határa 900 Ft/m2-re módosul.

A 8.§-hoz
A hatályos rendelkezés a helyi iparűzési adó maximális mértékét az adóalap 8 ezrelékében határozza meg. A kereskedelmi, szolgáltató tevékenységet végző vállalkozások esetében - a törvényi korrekciós tényezők miatt - az adó alapja a nettó árbevételnél lényegesen kisebb, míg a termelői ágazatoknál az adó alapja jellemzően a nettó árbevétellel megegyezik. A méltányosabb iparűzési adóteher megoszlás érdekében az önkormányzatok különböző preferenciákat nyújtanak, azonban a differenciálási lehetőségük az alacsony adómérték miatt - figyelemmel a bevételi érdekekre - igen korlátozott. A Javaslatban meghatározott 1,2 százalékos felső adómérték módot ad az erőteljesebb differenciálásra, anélkül, hogy a jelenlegi bevételek csökkennének.


A 9.§-hoz
Az állandó lakos fogalmát - figyelemmel a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvényre - módosítja a Javaslat. Ennek megfelelően idegenforgalmi adó fizetésére az a magánszemély kötelezhető, aki az önkormányzat illetékességi területén sem lakóhellyel, sem tartózkodási hellyel (olyan hely, ahol  a lakóhelye végleges elhagyásának szándéka nélkül a polgár három hónapnál hosszabb ideig tartózkodik) nem rendelkezik.

A 10.§-hoz
A Javaslat hatálybalépésével egyidejűleg a Htv. néhány rendelkezése hatályát veszti.
1.	A Htv. 10.§-a a magánszemély kommunális beruházását és az ilyen célú befizetését preferálja, és ezzel akár öt évig is törvényi adómentességet biztosít az adóalany számára. Ez sok esetben - főleg a kistelepüléseken - szinte lehetetlenné teszi a helyi adózatást. Tekintettel azonban arra, hogy a már elnyert kedvezmény az adóalanyok szerzett joga, attól őket megfosztani nem lehet, ezért átmeneti szabály rendezi helyzetüket.
	Ennek megfelelően az eredeti feltételekkel illeti meg az adólevonási jog azt a magánszemélyt, akinek ez a joga 1996. január 1. napja előtt már megnyílt. Méltányos szabály vonatkozik az olyan magánszemélyre is, aki kommunális beruházásra vagy ilyen célú befizetés vállalására már e törvény hatálybalépése előtt szerződést kötött. Ebben az esetben az adólevonási jog 1996. évben megnyílik és az adóalany a ma hatályos szabályok szerint részesül kedvezményben.
2.	Az építményadó igen széles körű törvényi mentességei túlzottan szűkítik az önkormányzatok adóztatási lehetőségeit. A vagyonarányos közteherviselés elvének következetesebb érvényesítése és az építményadó szélesebb körben működtetése céljából számos mentességi szabályt kiiktat a törvényből a Javaslat. Ilyenek:
-	a gyógy- vagy üdülőhelynek nem minősülő kistelepülésen fekvő komfort nélküli lakásból 100 m2 alapterületre biztosított mentesség, amely indokolatlan megkülönböztetést jelent,
-	a lakásokra biztosított személyenkénti 25 m2 építményadó mentesség. E kedvezmény az átlagos családlétszámra és lakás alapterületre tekintettel lényegében kiüresíti az adó tárgyát, melynek okán a lakások többségére jelenleg egyáltalán nem vagy csak néhány négyzetmétere után lehet adót megállapítani,
-	a műemléképítmények tárgyi adómentessége - amely a lakás céljára szolgáló műemléképületeket egyébként sem illeti meg - gyakorlatilag az irodaházak,  szállodák céljára hasznosított műemléképületek adómentességét jelenti. Minthogy a költségvetési szervek, a közszolgáltató szervezetek, valamint az egyházak tulajdonában álló építmények - így a műemléképítmények is - adómentességet élveznek, a mentesség ténylegesen a gazdálkodó szervezetek számára előnyös,
-	az állattartást szolgáló és a növénytermesztéshez kapcsolódó épületek adómentessége, amely különösen a mezőgazdasági jellegű településeken túlzottan szűkíti az önkormányzatok adóztatási lehetőségét.
3.	Megszünteti a Javaslat a kistelepülésen végzett kereskedelmi tevékenység iparűzési adó alóli mentességét. A jelenlegi szabályozás célja az volt, hogy a kistelepülések ne maradjanak ellátatlanul. Az ellátás kérdése azonban helyben jobban megítélhető, ezért a mentességről való döntést indokolt az önkormányzat hatáskörébe utalni.

A 11.§-hoz
A hatályos Gjt. szerint a belföldi gépjárművek adóztatási feladatait a települési (a fővárosban a kerületi) önkormányzatok látják el. Ezen a Javaslat nem változtat, azonban a speciális önkormányzati adóként való működtetés érdekében úgy rendelkezik, hogy az adó mértékét a törvényi keretek között az önkormányzat képviselő-testülete rendelettel állapítja meg. Tekintettel a főváros sajátos helyzetére, indokolt, hogy az adó mértékéről a főváros egész területére kiterjedően egységesen a fővárosi közgyűlés rendelkezzen. Ilyen módon biztosított, hogy a kerületi adóhatóságok a fővárosban a gépjárműveket azonos adómértékek alkalmazásával adóztassák.
Annak érdekében, hogy az adóalanyok a következő évben érvényes adótételekről időben tudomást szerezzenek, a Javaslat megfelelő határidőt szab az önkormányzatok részére a rendeleteik kihirdetésére. Ha az önkormányzat a rendeletalkotásra a Javaslatban meghatározott december 15-i határidőt elmulasztja, az adó az érintett településen nem szűnik meg, hanem a gépjárművek a törvényben meghatározott alsó adótételek figyelembevételével adóztathatók.

A 12.§-hoz
A Javaslat az önkormányzati adóhatóságok igazgatási költségeinek csökkentése érdekében kimondja, hogy az adó alanyának az egész adóévben azt kell tekinteni, aki/amely az év első napján a gépjárműnek a forgalmi engedélyében feltüntetett tulajdonosa. Az adóévre járó adót az adóalany köteles megfizetni. 
Az eljárást egyszerűsítő szabály természetesen nem érinti a Gjt-nek a gépjármű adókötelezettségével kapcsolatos rendelkezéseit. Az év közben forgalomba helyezett vagy évközben forgalomból kivont gépjárművek után az évi adó időarányos részét kell megfizetni. 
A Javaslat méltányosan szabályozza azt az esetet, amikor a gépjármű elidegenítése ellenére a hatósági nyilvántartásban (forgalmi engedélyben) az adóév első napján még a korábbi tulajdonos szerepel.  Jogszerűen állhat elő ez a helyzet, ha a gépjármű elidegenítésére december 15-ét követően kerül sor, ugyanis az új tulajdonos 15 napon belül köteles a gépjármű szerzését a közlekedési hatóságnál bejelenteni.  Szóba jöhet azonban olyan jogellenes állapot is, amikor a szerző fél nem tesz eleget e bejelentési kötelezettségének, s emiatt marad el az új tulajdonos nyilvántartásba vétele. Mindkét esetben súlyosan méltánytalan lenne továbbra is a hatósági nyilvántartásban szereplő korábbi tulajdonost adóztatni, amennyiben ő eleget tett a gépjármű-elidegenítés bejelentésére vonatkozó kötelezettségének.

A 13.§-hoz
A Javaslat a fogvatartottak foglalkoztatásához fűződő különös társadalmi érdekekre tekintettel bővíti a feltételes adómentességet élvező szervezetek körét. Ennek megfelelően az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó büntetésvégrehajtási vállalat és az annak jogutódjaként létrejött vállalkozások tulajdonában levő gépjárművek mentesülnek az adó alól. Ugyanilyen mentességben indokolt részesíteni a fogvatartottak foglalkoztatása céljára alapítandó közhasznú társaságokat is. Ez a mentesség az érintett szervezetek számára számottevő költségmegtakarítást eredményez, ugyanakkor az ilyen gépjárművek száma nem magas, így a bevételkiesés jelentéktelen.

A 14.§-hoz
A Javaslat az önkormányzat által megállapítható adómértéket a tömeg alapján adóztatott gépjárművek esetében 100 kg-onként legalább 400 Ft, legfeljebb 1 000 Ft-ban határozza meg. A motorkerékpár, lakópótkocsi, lakóautó és sátras utánfutó tételes adója pedig - tömegtől függetlenül - minimum  2 000 Ft/év, maximum  5 000 Ft/év. Az alsó adómértékek a jelenlegi 200 Ft-hoz, illetve  1 000 Ft/év-hez képest nem jelentenek  teljes valorizációt. E határértékek egyfelől tényleges szabadságot engednek az önkormányzati képviselő-testületeknek, másfelől pedig kizárják, hogy az egyes településeken alkalmazott adómértékek között indokolatlanul nagy különbségek alakuljanak ki.
A Javaslat az ideiglenes forgalmi engedéllyel forgalomban tartott gépjárművek után - annak fajtájára tekintet nélkül - átalány jellegű adó fizetését határozza meg, melynek mértéke havi  2 000 Ft. Ez a tételes adóztatás az ideiglenes forgalmi  engedéllyel forgalomban tartott gépjárművek adóztatását lényegesen egyszerűsíti. 

A 15.§-hoz
A Javaslat értékeli a környezetkímélő műszaki megoldásokat, ezért a katalizátoros gépjárművekkel azonos - 50 %-os - adókedvezményt biztosít az elektromos meghajtású, valamint a kizárólag gázüzemű gépjárművekre.

A 16.§-hoz
A Javaslat módosítja a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvényt, melynek révén a képviselő-testület adóügyi feladat- és hatásköre bővül a belföldi gépjárműadó tételek megállapításának jogával.

A 17.§-hoz
A Javaslat a Htv-t és a Gjt-t érintő változások hatálybalépésének  időpontját 1996. január 1. napjában jelöli meg. Egyidejűleg kimondja, hogy az önkormányzatok képviselő-testületei illetékességi területükön 1995. december 15. napjáig hirdethetik ki az 1996. évben hatályos adómértékeket megállapító rendeletüket. Ez jogalapot jelent arra, hogy a Javaslat elfogadását követően az önkormányzatok érdemben dönthessenek az alkalmazandó adótételekről.


"
