"1ż
ú
ą
Ž
Ž

@
ú

TMagyar Köztársaság Kormánya








T/1543. számú



Törvényjavaslat

az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 
és az ahhoz kapcsolódó egyes törvényi rendelkezések módosításáról








				Előadó:
						Dr. Bokros Lajos
						pénzügyminiszter





Budapest, 1995. október hó


Törvényjavaslat
az államháztartásról szóló  1992. évi XXXVIII. törvény és az ahhoz kapcsolódó egyes törvényi rendelkezések módosításáról  

Az Országgyűlés az államháztartás tartalmának, működési- és eljárási rendjének korszerűsítése, az állami kötelezettségek vállalásának újraszabályozása, a  kincstári rendszer kialakítása, a kincstári vagyon átfogó szabályozása érdekében az államháztartásról szóló  - többször módosított -  1992. évi XXXVIII. törvényt (a továbbiakban: Áht.) az alábbiak szerint módosítja.


I. FEJEZET

Az ÁLLAMHÁZTARTÁSRÓL SZÓLÓ 
 TÖBBSZÖR MÓDOSÍTOTT   1992. ÉVI XXXVIII. TÖRVÉNY MÓDOSÍTÁSA 



1 . §

Az Áht. 4. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"4. § Az elkülönített állami pénzalap (a továbbiakban: alap) az állam egyes feladatait többségében   államháztartáson kívüli forrásokból finanszírozó olyan alap, amely működésének jellege az államháztartáson belül elkülönített finanszírozást tesz szükségessé. \".



2 . §

Az Áht. 5. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"5. § A helyi önkormányzat költségvetése  és a helyi kisebbségi önkormányzatok költségvetése az államháztartás helyi szintje.\".



3 . §

(1) Az Áht. 7. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(2) Az alrendszerek költségvetése olyan pénzügyi terv, illetve pénzügyi alap, amely az érvényességi időtartam alatt a feladat ellátásához teljesíthető jóváhagyott kiadásokat és a teljesítendő várható bevételeket (költségvetési kiadásokat és költségvetési  bevételeket) előirányzatként, illetve előirányzat-teljesítésként tartalmazza. Az alrendszerek tulajdonát képező, illetve rendelkezésére álló pénzeszköz év végi záróállománya, illetve annak forrásként történő igénybe vétele a következő év költségvetésében folyó évi költségvetési bevételként nem irányozható elő, a folyó évi költségvetési kiadások forrásául azonban  - jogszabályban meghatározott módon -   megjelölhető és elszámolható.. A pénzeszközök év végiévvégi záróállományának felhasználására, az áthúzódó kiadások teljesítésére vonatkozó részletes szabályokat a társadalombiztosítási alrendszer és az alapok esetében törvény, a helyi önkormányzatok esetében törvény, kormányrendelet és önkormányzati rendelet, egyébként kormányrendelet állapítja meg.\".


(2) Az Áht. 7. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(3) A költségvetési év megegyezik a naptári évvel.\".



4. §

Az Áht. 8. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"8. § (1) A költségvetési év  költségvetési bevételeinek és költségvetési kiadásainak különbsége a tervezett, illetve tényleges költségvetési többlet vagy hiány.


(2) A költségvetési kiadások között kell elszámolni a nyújtott hiteleket, illetve bevételként azok visszzatérülését.\".


5. §

Az Áht. a következő 8/A. §-sal egészül ki:

\"8/A. § (1) A költségvetés megállapításakor, illetve a költségvetés végrehajtásáról szóló beszámoláskor (a továbbiakban: zárszámadáskor) rendelkezni kell a költségvetési többlet felhasználásáról, illetve jóvá kell hagyni a költségvetési hiány finanszírozási módját.

(2) A költségvetési többlet évközi hasznosítása, illetve a költségvetési hiány fedezése - e törvény előírásainak és a költségvetés megállapításakor adott felhatalmazás keretei között -  finanszírozási célú pénzügyi műveletek útján, illetve aktív és passzív pénzügyi műveletek egyenlegének figyelembe vételével történik.

(3) A finanszírozási célú pénzügyi műveletek értékpapírok kibocsátásával és visszavásárlásával, hitelek felvételével és törlesztésével, szabad pénzeszközök  - törvényben szabályozott -  betétként való elhelyezésével és visszavonásával kapcsolatos, költségvetési előirányzatként, illetve annak teljesítéseként el nem számolható és meg nem jeleníthető finanszírozási bevételek és finanszírozási kiadások  teljesítésével járnak együtt és a pénzeszközök változását eredményezik.

(4) Az aktív és passzív pénzügyi műveletek a következők: a letéti, a függő, az átfutó, a kiegyenlítő és a helyesbítő kiadások és bevételek.

(5) A költségvetésben nem lehet az (3)-(4) bekezdésben foglaltak szerinti pénzügyi műveleteket a költségvetési hiányt, illetve a költségvetési  többletet módosító költségvetési bevételként, illetve költségvetési kiadásként elszámolni.\".
6. §

(1) Az Áht. 10. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(3) Fizetési kötelezettséget előírni, a fizetésre kötelezettek körét, a fizetési kötelezettség mértékét, a kedvezmények, mentességek körét és mértékét, továbbá előlegfizetési kötelezettséget megállapítani - a díj, a bírság és a nemzetközi szerződésekben nem rögzített vámtételek kivételével - csak törvényben, illetve törvény felhatalmazása alapján önkormányzati rendeletben lehet. 


(2) Az Áht. 10. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(5) A díjat,  - ha törvény másként nem rendelkezik - a Kormány, illetve felhatalmazás alapján a miniszter rendelettel állapítja meg.\".


(3) Az Áht. 10. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

\"(6) A törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződésekben nem szabályozott vámtételek kialakítását, módosítását, átmeneti időre történő csökkentését  - a törvényben szabályozott feltételek alapján és nemzetközi kötelezettségeinkkel összhangban -  az ipari és kereskedelmi miniszter és a pénzügyminiszter együttes rendeletben szabályozza.\".


(4) Az Áht. 10. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:

\"(7) A bírságfizetési kötelezettséget, a fizetésre kötelezettek körét, valamint a mentességeket törvény, a bírság mértékét törvény vagy annak felhatalmazása alapján a Kormány rendeletben állapítja meg.\".



7. §

Az Áht. 11. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"11. § (1) A fizetési kötelezettséget előíró jogszabály rendelkezik arról, hogy a bevétel az államháztartás mely alrendszere, illetve mely szervezete javára számolható el, illetve mely alrendszert illeti meg.\".









8. §

Az Áht.  12. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"12. § (1) Az államháztartás alrendszereiben minden pénzmozgásról el kell számolni. Az államháztartás alrendszereinek minden költségvetési bevétele és költségvetési kiadása költségvetésük részét képezi.

(2) Az államháztartás alrendszereiben a költségvetési gazdálkodás  - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a bevételi előirányzatok teljesítésének kötelezettségét és a kiadási előirányzatok felhasználásának jogosultságát foglalja magában. A kiadási előirányzat nem jár felhasználási kötelezettséggel.

(3) A bevételi előirányzatok előirányzat-módosítás nélkül is túlteljesíthetők, ha a bevételekre vonatkozó jogszabályi előírások év közben nem változnak. Ellenkező esetben az előirányzatokat az arra jogosultnak módosítania kell. A bevételek tervezettől való elmaradása esetén e törvényben foglaltak szerint kell eljárni.

(4) Az éves költségvetés jóváhagyásakor meghatározott egyes kiadási előirányzatok előirányzat-módosítás nélkül is túlléphetők. Ezek csak olyan előirányzatok lehetnek, amelyek esetében törvényben, kormányrendeletben megállapított támogatásra, ellátásra vonatkozó jogosultság eredményezhet előirányzatot meghaladó kiadást. A jogosultság jogszabályi  feltételeinek megváltoztatása előirányzat-módosítási kötelezettséggel jár. 

(5) Az eredeti, illetve módosított (a továbbiakban: jóváhagyott) előirányzatokon felül képződő többletbevételek felhasználásának és az előirányzatok módosításának szabályait törvény tartalmazza.

(6) A bevételi előirányzatok elmaradása esetén, illetve más kiadási előirányzatok növelésének forrásaként a kiadási előirányzatok jogszabályi előírások alapján csökkenthetők, zárolhatók, illetve törölhetők.

(7) A csökkentés az előirányzat összegének mérséklése az adott költségvetési évre vonatkozóan.

(8) A zárolás az előirányzat egy része vagy egésze adott költségvetési évi felhasználásának időleges, feltételhez kötött korlátozása, felfüggesztése.

(9) A törlés  az előirányzat felhasználásáról történő végleges lemondás az adott költségvetési évre vonatkozóan.\".



9. §

Az Áht. a következő 12/A. §-sal egészül ki:

\"12/A. § (1) A költségvetés végrehajtása során az államháztartás alrendszereiben  tárgyévi fizetési kötelezettség a jóváhagyott kiadási előirányzatok mértékéig vállalható, és kifizetések  - kivéve a jogszabályon, bírósági, illetve államigazgatási jogerős döntésen alapuló kötelezettségeket és járandóságokat, továbbá a 12. § (4) bekezdésben meghatározott kiadásokat -  is ezen összeghatárig rendelhetők el (utalványozás).

(2) Az államháztartás alrendszereiben tárgyéven túli fizetési kötelezettség - kivéve a jogszabályon, bírósági, illetve államigazgatási jogerős döntésen alapuló kötelezettségeket és  az e törvényben foglalt kezességvállalást -  csak olyan mértékben vállalható, amely a kötelezettség-vállalás időpontjában ismert feltételek mellett az esedékesség időpontjában, a rendeltetésszerű működés veszélyeztetése nélkül finanszírozható. 


Megjegyzés: Az (1) és (2) bekezdés rendelkezéseinek elfogadásához az önkormányzati alrendszer tekintetében az Országgyűlés jelenlévő képviselői  kétharmadának szavazata szükséges, az Alkotmány 44/C. és 68. § (5) bekezdésében foglaltakra tekintettel. Azt az alkotmányos követelményt az Alkotmánybíróság 5/1995. (IX.5.) AB határozata is kimondta


(3)  Az (1) bekezdésben foglaltakat figyelmen kívül kell hagyni a függő, átfutó, kiegyenlítő bevételek és kiadások valamint a helyesbítő tételek esetében.

(4) A központi költségvetés, a központi költségvetési szervek, a helyi önkormányzatok számára külön jogszabályban rögzített esetekben, a költségvetési szervek tevékenységi körén kívül eső, nem az állami illetve önkormányzati feladatellátást finanszírozó pénzeszközök átmenetileg vagy megbízás alapján bonyolított forgalma letéti kezelésben történik. A letéti számla forgalma nem számolható el költségvetési bevételként, illetve költségvetési kiadásként.\".



10. §

Az Áht. 13. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"13. § A költségvetési év során az államháztartás alrendszereiben a költségvetési bevételeket és költségvetési kiadásokat, a finanszírozási célú pénzügyi műveleteket, valamint az aktív és passzív pénzügyi elszámolásokat  pénzforgalmi szemléletben - a pénzforgalom nélküli és a pénzforgalmi tételek megkülönböztetésével, de azok egyenértékű kezelésével - részletesen, teljes összegükben - az adó, vám, illeték és más bevételek esetében a törvény által biztosított kedvezményekkel és visszatérítésekkel együtt kell számbavenni.\".



11. §

Az Áht. a következő 13/A §-sal egészül ki:

\"13/A. § (1) Az  államháztartás alrendszerei részére juttatott adományok, segélyek elkülöníitett elszámolás mellett és kizárólag arra a célra használhatók fel, amelyre az adományozó juttatta.

(2) Az államháztartás alrendszereiből finanszírozott, vagy támogatott szervezetek illetve magánszemélyek számára számadási kötelezettség írható elő a részükre céljelleggel - nem szociális ellátásként - juttatott összegek rendeltetésszerű felhasználásáról. E számadási kötelezettség teljesítéséig a további finanszírozás, illetve támogatás felfüggeszthető. A finanszírozó ellenőrizni jogosult a felhasználást és a számadást.

(3) Az államháztartás alrendszereiből finanszírozott, illetve támogatott feladatok ellátása során az előirányzatok tervezett céltól eltérő felhasználását az előirányzat-átcsoportosítás e törvényben foglalt szabályai szerint lehet kezdeményezni.\".



12. §

Az Áht. a következő 13/B §-sal egészül ki:

\"13/B. § Az államháztartás alrendszereihez tartozó szervezetek kötelesek az árubeszerzési, építési beruházási és szolgáltatás-megrendelési célra juttatott támogatások felhasználását a közbeszerzési törvény szabályainak alkalmazásához kötni. \".



13. §

Az Áht. 14. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"14. § (1) Az államháztartás alrendszerei hiányának államadósságot növelő rendezését, továbbá tartozásokat átvállalni, elengedni, visszatérítendő támogatást vissza nem térítendő támogatássá átalakítani,  illetve bármely más módon államadósságot növelő újabb kötelezettséget vállalni kizárólag a költségvetésük útján, előirányzattal megtervezve lehet.

(2)  A központi költségvetés adóssága kizárólag a központi költségvetés hiányának finanszírozási szükséglete miatt növekedhet, kivéve a kincstári egységes számla előző év december 31-éhez képest bekövetkező állományváltozásából adódó adósságnövekedést, a Magyar Nemzeti Banknál lévő nettó devizatartozás árfolyamveszteségére a Magyar Nemzeti Bank által nyújtott lejárat nélküli kamatmentes hitellel összefüggő államadósság változását és a központi költségvetés devizában fennálló adósságának árfolyamveszteségét, illetve árfolyamnyereségét.

(3) A költségvetési bevételek és a költségvetési kiadások, valamint az (1) bekezdésben foglalt műveletek egyenlege az adósságváltozást eredményező hiány vagy többlet.\".



14. §

(1) Az Áht. 16. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(2) A rendes bevételekhez és kiadásokhoz az államháztartásban évenként, vagy meghatározott gyakorisággal rendszeresen előforduló, jellemzően a folyamatos működéssel összefüggő bevételek és kiadások tartoznak.\".


(2) Az Áht. 16. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(3) A rendkívüli bevételek és kiadások nem állandó jellegűek, általában egyetlen évben merülnek fel, de esetleg több éven át tartó vagy előre látható gyakorisággal történő felmerülésük ellenére sem képezik az államháztartás rendes, hosszú távú vitelének részét. A felhalmozási kiadások és az állam által vállalt kezességek érvényesítésével kapcsolatos kiadások rendkívüli kiadásnak minősülnek.\".



15. §

Az Áht. 17. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"17. § (1) Az államháztartás alrendszereiben a költségvetés teljesítésével kapcsolatos adatok; valamint a költségvetési és zárszámadási tervezetek, az államháztartás mérlegei, továbbá az ezeket megalapozó információk az Országgyűlés, illetőleg a helyi önkormányzatok és a helyi kisebbségi önkormányzatokk képviselő-testületei elé történő beterjesztés után nyilvánosak.

(2) A nyilvánosság nem vonatkozik az állam-, a szolgálati-, a bank-  és adótitkot képező adatokra.\".



16. §

Az Áht. 18. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"18. § A költségvetés végrehajtásáról szóló zárszámadást az elfogadott költségvetéssel  összehasonlítható módon, az év utolsó napján érvényes szervezeti, besorolási rendnek megfelelően  kell elkészíteni.\".



17. §

Az Áht. a következő címmel és  18/A. §-sal egészül ki:

\"A Magyar Államkincstár és feladatai

18/A. § (1) Az államháztartás alrendszerei költségvetése végrehajtásának pénzügyi lebonyolítása e törvényben meghatározott feladatait a Magyar Államkincstára (a továbbiakban: Kincstár) látja el. 

(2) A Kincstár a pénzügyminiszter szakmai,  törvényességi és költségvetési felügyelete alatt álló önálló jogi személyiséggel rendelkező, e törvényben meghatározott pénzügyi szolgáltatásokat ellátó, önállóan gazdálkodó központi költségvetési szerv.

(3) A Kincstár  alkalmazottai tekintetében a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény előírásait kell alkalmazni.

(4) A Kincstár vezetőjét a pénzügyminiszter nevezi ki és menti fel. A Kincstár vezetője tekintetében a munkáltatói jogokat a pénzügyminiszter gyakorolja.\".



18. §

Az Áht. a következő 18/B. §-sal egészül ki:

\"18/B. § (1) A Kincstár a Magyar Állam nevében eljárva, a költségvetések végrehajtásának - a bevételek fogadásával, a kiadások teljesítésével, a pénzforgalmi műveletek és az átvezetések előkészítésével, lebonyolításával, valamint a zárszámadás előkészítésével kapcsolatos - ügyviteli, nyilvántartási,  információgyűjtési és információszolgáltatási, valamint előirányzati fedezet-vizsgálati és alaki-formai  ellenőrzési feladatokat lát el.

(2) A Kincstár az (1) bekezdésben meghatározott szolgáltatásokon  kívül a Magyar Állam nevében gondoskodik a finanszírozási műveletek, a készpénz-gazdálkodás, az államadósság kezelése és az azzal való gazdálkodás, az államadósság törlesztése és megújítása, az állam által vállalt kezességek és nyújtott hitelek nyilvántartása, a kötelezettségek teljesítése, illetve a követelések érvényesítése jogszabályban meghatározott feladatainak ellátásáról. A Kincstár  a központi költségvetés nevében a központi költségvetés terhére, annak forrásaiból  - a költségvetési törvényben meghatározott mértékben, célra és feltétellel  -  megelőlegezési,  likviditási hitelt nyújthat az Egészségbiztosítási Alapnak, a Nyugdíjbiztosítási Alapnak, az elkülönített állami pénzalapoknak, valamint a helyi önkormányzatoknak.

(3) A Kincstár a (1)-(2) bekezdésben szereplő feladatai ellátása során jogosult  - törvényben meghatározott  körben, mértékben és célra -  pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására, ideértve a bankszámla vezetését és a készpénz nélküli fizetési forgalom lebonyolítását is (bankszámlaügylet). A pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Pit.) rendelkezéseit a Kincstárra nem kell alkalmazni.  

(4) A Kincstár az (1) bekezdésben foglalt feladatait a szolgáltatási körébe és szolgáltatási felelősségébe tartozó szervezetek (a továbbiakban: kincstári kör) számára kötelezően igénybe veendő térítésmentes szolgáltatásként teljesíti.

(5) A kincstári körbe tartoznak a központi költségvetés, a központi költségvetési szervek és a rendelkezésükbe utalt előirányzatok, valamint az alapok.\".



19. §

Az Áht. a következő 18/C. §-sal egészül ki:

\"18/C.  § (1) A kincstári kör szervezeteinek egymás közötti fizetéseit (kiadásait és bevételeit) átvezetéssel kell elszámolni.

(2) Pénzforgalmi tételként kell teljesíteni és elszámolni az (1) bekezdésben foglaltakon kívüli kiadásokat és bevételeket.

(3) A 18/B. § (2) és (3) bekezdésben foglaltak ellátásával kapcsolatos pénzforgalom lebonyolítására a Kincstár a Magyar Nemzeti Banknál pénzforgalmi számlával rendelkezik.

(4) A (3) bekezdésben szereplő, a Magyar Nemzeti Bank által a Kincstár részére vezetett pénzforgalmi számla,  kincstári egységes számlaként, a kincstári kör szervezetei és feladatai  (2) bekezdés szerinti pénzforgalmának lebonyolítását is szolgálja.

(5) A kincstári egységes számlán kell elhelyezni és folyamatosan tartani 18/B. § (5) bekezdésében meghatározott kincstári körbe tartozók pénzeszközeit. 

(6) A Kincstár a számlatulajdonosok rendelkezési jogának biztosítása  mellett a 18/B. § (3) bekezdésében foglalt bankszámla-vezetési tevékenységét  - megbízás, illetve megállapodás alapján - a Nyugdíjbiztosítási Alap, az Egészségbiztosítási Alap és mindezen  alapokat kezelő költségvetési szervek, a Magyar Tudományos Akadémia, mint köztestület által nem gazdasági társasági formában működtetett szervei, a Munkaerőpiaci Alap, valamint a 12/A. § (4) bekezdésben foglalt letéti kezeléssel és a központi költségvetés, illetve a központi költségvetési szervek számára pénzben érkezett külföldi segélyek és adományok elkülönített kezelésével és felhasználásával  összefüggésbően térítésmentes szolgáltatásként végezheti. 

(7) A Kincstár (6) bekezdésben megjelölt bankszámla-vezetési tevékenységével összefüggő pénzforgalom a kincstári egységes számlán bonyolódik. 

(8) Az államháztartás alrendszerei pénzintézetnél vezetett pénzforgalmi számlával csak e törvényben foglaltak szerint rendelkezhetnek.

(9) A kincstári körbe tartozók és a (6) bekezdésben megjelölt számlatulajdonosok devizaszámláit a Magyar Nemzeti Bank vezeti.\".



20. §

Az Áht. a következő 18/D. §-sal egészül ki:

\"18/D. (1) A Magyar Nemzeti Bank a kincstári egységes számla mindenkori egyenlege után  a jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot fizet.

(2) A Kincstár - a pénzügyminiszter átruházott hatáskörében - jogosult a kincstári egységes számla mindenkori egyenlegét a Magyar Nemzeti Banknál betétként elhelyezni. A kamatokat  a központi költségvetés javára kell elszámolni.\".







21. §

Az Áht. 19. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"19. (1) § A központi költségvetés fejezetekre tagozódik.  A költségvetési törvényben szereplő - a törvényi előírások figyelembe vételével meghatározott -  fejezetek  költségvetési fejezetrendet képeznek. A költségvetési fejezet a költségvetési tervezés, végrehajtás és beszámolás  szempontjából önállóan felügyelt, irányított szervek és előirányzatok összessége.

(2) A központi költségvetés önálló fejezetként tartalmazza a Magyar Tudományos Akadémia mint köztestület által  - nem gazdasági társaságként  -  működtetett szervezetek költségvetését.\".



22. §

Az Áht. 20. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"20. § (1)  A költségvetési fejezetek költségvetési címekre, alcímekre  (a továbbiakban együtt: költségvetési cím) tagozódnak. A költségvetési cím szervezeti és szabályozási szempontból összetartozó, tovább részletezett előirányzatok összessége. 

(2) Költségvetési címet alkotnak a központi költségvetési szervek. A területileg széttagoltan működő, de azonos tevékenységet végző költségvetési szervek közül több is képezhet egy címet.

(3) A költségvetési fejezet saját kezelésű, nem a központi költségvetési szervekhez rendelt előirányzatai egy költségvetési címet (a továbbiakban: fejezeti kezelésű előirányzatok cím) alkotnak.

(4) A központi költségvetésben alcímként jelennek meg az országos kisebbségi önkormányzatok.

(5) A (2)-(3) bekezdéshez nem tartozó kiadásokat és bevételeket címekre kell bontani. 

(6) A költségvetési törvényben szereplő címek  - ide nem értve az alcímeket -  címrendet képeznek. A címrend év közben a Kormány által kiegészíthető, illetve módosítható, kivéve azokat a címeket, amelyek előirányzatainak megváltoztatása az Országgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik. A Kormány a címrend változásáról a költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat indokolásában részletesen beszámol.\". 



23. §

Az Áht. 21. §-a helyébe a  következő rendelkezés lép:

\"21. §  A központi költségvetés bevételeit képezik - a 10. §-ban foglaltaknak a központi költségvetést illető részén túl - a privatizációból származó, a költségvetési törvényben meghatározott bevételek; - törvény eltérő rendelkezése hiányában -  a koncessziós szerződésekből származó bevételek; a központi költségvetési szervek tevékenységéből származó bevételek; a nemzetközi pénzügyi kapcsolatokból a központi költségvetési alrendszerbe tartozó szervek részére, illetve az általuk ellátott feladatok támogatására belföldre pénzben beérkezett külföldi segélyekből és adományokból, továbbá egyéb forrásokból származó bevételek. A privatizációból származó bevételeknek a központi költségvetést megillető összegén felüli részének felhasználásáról a költségvetési törvényben kell rendelkezni.\".



24. §

Az Áht. 22. §-a helyébe a  következő rendelkezés lép:

\"22. § A központi költségvetésben kiadás irányozható elő a központi költségvetési szervek feladatai, az állam nemzetközi, jogszabályi és szerződéses  kötelezettségei ellátására, az államháztartás más alrendszerei, továbbá a jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, természetes személy részére.\".



25. §

Az Áht. 23. §-a helyébe a  következő rendelkezés lép:

\"23. § (1) A központi költségvetésben tételesen kell előirányozni a kiemelt jelentőségű beruházások és felújítások előkészítésére és megvalósítására szolgáló összegeket. 

(2) Kiemelt jelentőségű az az állami feladatok ellátását szolgáló beruházás, felújítás és beruházási célprogram, amelynek tervezett összes költsége a jóváhagyás évében meghaladja a központi költségvetés kiadási főösszegének 0,5%-át, illetőleg amelyet az Országgyűlés vagy a Kormány annak minősít. 

(3) A fejezeti kezelésű előirányzatok, illetve a központi költségvetési szervek kiemelt jelentőségű beruházásait, felújításait és a beruházási célprogramokat az adott költségvetési címen belül kell elkülönítetten előirányozni. 

(4) A (3) bekezdésben nem említett felhalmozási kiadások (beruházások,  felújítások és egyéb felhalmozási célú támogatások, kiadások) költségvetési címenként külön előirányzatot alkotnak.\".



26. §

Az Áht. 24. §-a helyébe a  következő rendelkezés lép:

\"24. § (1) A központi költségvetésben 20. § (2) bekezdésében meghatározott címeken belül el kell különíteni a működési, a felhalmozási és az egyéb speciális célú előirányzatokat, valamint be kell mutatni a költségvetési létszámkeretet (a választott tisztségviselőket és a foglalkoztatottakat külön-külön). A költségvetési törvény törvényi kiemelt előirányzatként állapítja meg a működési költségvetésen belül  a személyi kiadások, a munkaadókat terhelő járulékok, az ellátottak pénzbeli juttatásai, a dologi kiadások  előirányzatait és a speciális előirányzatokat, továbbá  a felhalmozási kiadásokon belül  a beruházások,  a felújítások és egyéb felhalmozási célú támogatások, kiadások, valamint  a bevételek előirányzatait.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott előirányzatok az adott költségvetési cím

a)  működési célú előirányzatain belül  - a törvényi kiemelt előirányzatok között -  év közben,   összesen - az Országgyűlés által megállapított előirányzati összeghez képest - éves hatását tekintve - ha a költségvetési törvény másként nem rendelkezik -   legfeljebb 10 %-ot kitevő mértékben; 

b) a felhalmozási célú előirányzatain belül  - a törvényi előirányzatok között -  év közben, korlátozás nélkül

csoportosíthatók át a fejezet felügyeletét ellátó szerv hatáskörében. A működési és a felhalmozási célú előirányzatok között átcsoportosítást a Kormány engedélyezhet. 

(3) A fejezeti kezelésű előirányzatok bevételeit és kiadásait, - a költségvetési törvényben meghatározott célra tekintettel - felhasználását, kezelési költségeit, a rendelkezési jogosultságokat a fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője  a pénzügyminiszterrel egyetértésben szabályozza. 

(4) A (3) bekezdés szerinti szabályozás kiterjedhet az előirányzat-maradványok jóváhagyásának és következő évi felhasználásának, az éven túli kötelezettségvállalásnak, a visszterhesen nyújtható támogatások (kölcsönök) folyósításának és visszatérítésének, az előlegek folyósításának és elszámolásának, a behajthatatlan követelésekről történő lemondásnak a részletes  szabályaira. 

(5) A fejezeti kezelésű előirányzatok címen belül az alcímek között átcsoportosításra csak a költségvetési törvény felhatalmazása alapján kerülhet sor.

(6) A fejezeti kezelésű előirányzatok az (1) bekezdésben foglalt címekhez az előirányzat céljának, rendeltetésének megfelelően  - a törvényi kiemelt előirányzatokra is kiterjedő -  a Kormány rendeletében meghatározott módon, előirányzat-módosítással a fejezet felügyeletét ellátó szerv hatáskörében csoportosíthatók át.

(7) Költségvetési szervek megszüntetésével, illetve ezzel összefüggésben más szervezeti formák alapításával kapcsolatos  - a törvényi kiemelt előirányzatokra is kiterjedő, a (2) bekezdésben foglaltakon túli  -  előirányzat-módosítások a fejezet felügyeletét ellátó szerv hatáskörében, a Kormány rendeletében meghatározott módon hajthatók végre.\".



27. §

Az Áht. 25. §-a helyébe a  következő rendelkezés lép:

\"25. § (1) A központi költségvetésben általános tartalékot kell képezni az előre nem valószínűsíthető, nem tervezhető kiadásokra, illetve az előirányzott, de elháríthatatlan ok miatt elmaradó bevételek pótlására.

(2) A bevételek elmaradása esetén az általános tartalék egy része vagy egésze zárolható, illetve törölhető.\".



28. §

Az Áht. 26. §-a helyébe a  következő rendelkezés lép:

\"26. § (1) Az általános tartalék előirányzata nem lehet több, mint a központi költségvetés kiadási főösszegének 2 %-a és nem lehet kevesebb, mint annak 0,5 %-a.


(2) Az általános tartalék terhére  -  az éves hatást tekintve -  annak legfeljebb 40%-os mértékéig  vállalható kötelezettség az első félévben. Ennél nagyobb kötelezettségvállaláshoz az Országgyűlés jóváhagyása szükséges. 

(3) Az általános tartalék terhére a tárgyidőszakot megelőzően kötelezettség nem vállalható.\".



29. §

Az Áht. 27. §-a helyébe a  következő rendelkezés lép:

\"27. § A költségvetési,  illetve a költségvetés végrehajtásáról szóló zárszámadási  törvény rendelkezik a tervezett (létrejött) bevételi többlet felhasználásáról, illetve a tervezett (létrejött) hiány finanszírozásáról.\".



30. §

Az Áht. 28. §-a helyébe a  következő rendelkezés lép:

\"(1) Az Országgyűlés a központi költségvetésről és annak végrehajtásáról törvényt alkot.

(2) A költségvetés, illetve zárszámadás elfogadásával egyidejűleg kell dönteni a költségvetési többlet rendeltetéséről, illetve jóváhagyni a költségvetési hiány finanszírozásának módját. \".



31. §

Az Áht. 30. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
 
\"30. § (1) Az Országgyűlés a költségvetési törvényben a bevételek és kiadások   kiemelt előirányzatait költségvetési fejezetenként és azon belül költségvetési címenként állapítja meg.

(2) Az Országgyűlés a költségvetési törvényben költségvetési fejezetenként és címenként meghatározza azon kiadásokat és bevételeket, amelyek előirányzatának megváltoztatása kizárólagos döntési hatáskörébe tartozik.

(3) A költségvetési fejezetek között az előirányzatok célját, rendeltetését megváltoztató átcsoportosítást   - ide nem értve  az általános tartalék felhasználását - az Országgyűlés hajthat végre.\".



32. §

Az Áht. 31. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"31. § Az Országgyűlés a költségvetési törvényben meghatározza a helyi önkormányzatok központilag szabályozott adókból, illetékekből származó részesedését, a normatív központi költségvetési hozzájárulások címeit és összegét,  a helyi önkormányzatoknak juttatandó  egyéb támogatásokat, valamint megállapítja a helyi önkormányzatokat megillető  -  az államháztartás alrendszereit megillető kötelezettségek beszámításával (nettó módon) finanszírozott -  támogatások elosztási és folyósítási rendjét.\".



33. §

Az Áht. a következő 31/A. §-sal egészül ki:

\"31/A. § Az Országgyűlés a költségvetési törvényben az alapok költségvetését alaponként,  bevételeiket és kiadásaikat jogcímenként, illetve - amennyiben az alap működéséről szóló törvény a jogcímek megválasztását az alappal rendelkező hatáskörébe utalja - összevont jogcímenként  állapítja meg.\".



34. §

Az Áht. 33. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"33. §  (1) Az Országgyűlés a költségvetési törvényben felhatalmazza a Kormányt, hogy a központi költségvetés terhére a költségvetési törvényben  meghatározott mértéken belül, meghatározott célokra,  egyedi esetben kezességet vállaljon.

(2) Az Országgyűlés a törvényen alapuló és az (1) bekezdés szerint vállalt kezességek alapján várható fizetési kötelezettségek (a kezességi szerződésből eredő fizetési igények beváltásának) fedezetére a költségvetési törvényben előirányzatot hagy jóvá.

(3) Az (1) bekezdés szerinti kezességvállalás sortartó kezesség. A Kormány csak kivételesen indokolt esetben vállalhat készfizető kezességet.

(4) Az (1) bekezdés szerinti kezességvállalás alapján a központi költségvetés által kifizetett összeg a tartozás eredeti kötelezettjének állammal szembeni tartozásává válik és azt adók módjára kell behajtani.\".



35. §

Az Áht. 35. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"35. § A Kormány felelős a költségvetési törvényjavaslat elkészítéséért és az e törvényben meghatározott határidőn belül az Országgyűlés elé terjesztéséért.\".




36. § 

Az Áht. 36. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"Kormány a költségvetési törvényjavaslat benyújtásakor

a) előterjeszti azokat a törvényjavaslatokat is, amelyek a javasolt előirányzatok megalapozásához szükségesek; 

b) tájékoztatást ad a többéves elkötelezettséggel járó kiadási tételek későbbi évekre vonatkozó hatásairól; 

c) 1997. évi költségvetési évtől kezdődően teljes körűen bemutatja - a b) pontban foglaltakat is beleértve - a költségvetési évet követő 2 év várható előirányzatait, amelyeket a költségvetési év folyamatai és áthúzódó hatásai, a tervezett feladat-ellátási és szervezeti változások, valamint a gazdasági előrejelzések szerint állapítottak meg;

d) bemutatja a költségvetési törvény legfontosabb társadalmi és gazdasági hatásait;

e) értékeli a költségvetési évet megelőző időszak gazdasági- költségvetési folyamatait.\".



37. §

Az Áht. 38. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"38. § (1) A Kormány rendelkezik az általános tartalékkal és  - ha a költségvetési törvény másként nem rendelkezik -  a céltartalékokkal.\".

(2) A céltartalék olyan, a központi költségvetésben meghatározott előirányzat, amely  évközi központi (kormányzati) intézkedés fedezetéül szolgál, s amelynek célját és rendeltetését egyidejűleg meghatározták, azonban az előirányzat fejezet, cím, alcím szerinti felhasználásának megoszlása a költségvetési törvényjavaslat előkészítésekor még nem ismert.\".





38. §

Az Áht. a következő 38/A. §-sal egészül ki:

\"38/A. § A Kormány a költségvetési egyenleg tervezettől tartósan és jelentős mértékben eltérő, kedvezőtlen évközi alakulása esetén előirányzatokat zárolhat, csökkenthet, illetve törölhet azon előirányzatok kivételével, amelyeknek évközi megváltoztatási jogát az Országgyűlés magának tartotta fenn.\".



39. §

Az Áht. 39. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"39. § (1) Állami feladatok, központi költségvetési szervek előirányzatainak célját, rendeltetését nem érintő, fejezetek közötti előirányzat-átcsoportosításra a Kormány jogosult.

(2) A fejezeten belül a címek   - ide nem értve az alcímeket -  között,  a személyi juttatások, a munkaadói járulékok, a dologi kiadások, az ellátotti pénzbeli juttatások fejezetre összesített előirányzatait is érintő átcsoportosítást a Kormány engedélyezhet, kivéve azokat a címeket, amelyek módosítására vonatkozó jogot az Országgyűlés a költségvetési törvényben magának fenntartja.

(3) A Kormány az (1)-(2) bekezdés szerinti  átcsoportosítás jogát - rendeletében szabályozott módon -  átengedheti a fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetőjének.

(4) A Kormány a 38. §-ban, a 38/A. §-ban, és az (1)-(2) bekezdésekben meghatározott előirányzat-módosításokról nyilvános határozatban dönt.\".



40. §

Az Áht. 41. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"41. § (1) A Kormány pótköltségvetési törvényjavaslatot köteles az Országgyűlés elé terjeszteni, ha év közben a körülmények oly módon változnak meg, hogy ezek a központi költségvetés tervezett egyenlegét - a 38/A. § alapján végrehajtott intézkedések  ellenére is -  tartósan és jelentősen veszélyeztetik.

(2) A Kormány pótköltségvetési törvényjavaslatot köteles az Országgyűlés elé terjeszteni, akkor is, ha a költségvetésben előirányzott általános tartalékot felhasználták és a költségvetési törvényben megállapított források nem elégségesek a kiadási előirányzatok fedezésére.

(3) A pótköltségvetési törvényjavaslat a költségvetési törvénynek az előirányzatok meghatározására vonatkozó rendelkezéseit javasolja újból megállapítani.

(4) A költségvetési törvény módosítását nem az  (1)-(2) bekezdésekben említett okok miatt kezdeményező és formailag nem a (3) bekezdésben foglaltak szerinti  törvényjavaslat nem minősül pótköltségvetési törvényjavaslatnak , illetve hatályba lépés esetén pótköltségvetési törvénynek.\".



41. §

Az Áht. 42. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"42. § (1) A Kormány a költségvetési törvényben meghatározott célokra, illetve mértékben történő kezességvállalásról nyilvános határozatban dönt. Ebben rögzíti a kezességvállalás indokát, annak mértékét vagy összegét, feltételeit, a hitelfelvevőt, a fizetésre kötelezettet, illetve a kezesség típusát, a típus megválasztásának indokát.

(2) A Kormány a kezességvállalásról szóló határozatában a kezesség körülményeinek figyelembe vételével, beváltásának valószínűségére tekintettel rendelkezik arról, hogy a kezesség útján szerzett pénzeszközökből végrehajtott beszerzésekre a közbeszerzésekről szóló törvény szabályait kell-e alkalmazni.

(3) A központi költségvetés terhére vállalt egyedi kezességekre vonatkozó megállapodásokat a Kormány nevében a pénzügyminiszter írja alá és azokat havonta megküldi az Állami Számvevőszéknek. 

(44) A Kormány az (1) bekezdés szerinti kezességvállalásai alapján várhatóan esedékessé váló fizetési kötelezettségeit összesítve, az esedékessé válás valószínűsége szerint is bemutatva köteles a költségvetési törvényjavaslat indokolásában tájékoztatásul előterjeszteni.

(5) A Kormány a zárszámadási törvényjavaslatban köteles beszámolni az Országgyűlésnek az (1) bekezdés szerinti kezességvállalásairól és a kezességi helytállás alapján teljesített kifizetésekről.

(6) Ahol korábbi jogszabály állami garanciát, állami kezességvállalást vagy állami helytállást említ, azon 1993. június 30-át követően az e törvényben, illetve az e törvény alapján szabályozott állami kezességvállalást kell érteni.

(74) Az e törvény hatálybalépése előtt jogszabály által biztosított, illetve jogszabályi felhatalmazás alapján vállalt állami kezességre (garanciára, helytállásra) - a kezességvállalás érintetlenül hagyásával - e törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.\".



42. §

Az Áht. 43. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(2) A Kormány az Országgyűléssel egyidejűleg tájékoztatja a helyi önkormányzatokat a következő évi gazdaságpolitikai elképzelésein alapuló költségvetési politika fő irányairól, a pénzügyi szabályozás előzetes elgondolásairól.\". 



43. §

Az Áht. a következő 43/A. §-sal egészül ki.

\"43/A. § A Kormány az Országgyűléssel egyidejűleg tájékoztatja a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatot, az Egészségbiztosítási Önkormányzatot, a köztestületeket, valamint  az országos kisebbségi önkormányzatokat a következő évi gazdaságpolitikai elképzelésein alapuló költségvetési politika fő irányairól, a pénzügyi szabályozás előzetes elgondolásairól.\".



44. §

Az Áht. 48. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"48. §  A pénzügyminiszter

a) az államháztartással kapcsolatban a Kormány hatáskörébe tartozó kérdésekben döntés-előkészítő, koordináló feladatot lát el,  előkészíti a költségvetési és a zárszámadási törvény tervezeteit;

b) gondoskodik a központi költségvetés végrehajtásáról,  az előirányzatoknak a tervezettől jelentősen eltérő teljesülése esetén a Kormánynál intézkedést kezdeményez; 

c) gondoskodik a központi költségvetés adósságainak és adósságterheinek nyilvántartásáról, az adósságok törlesztéséről;

d) javaslatot tesz az általános tartalék és a céltartalék felhasználására;

e) az állami feladatok ellátását szolgáló, e törvényben  meghatározott kincstári vagyon tekintetében gyakorolja a tulajdonosi jogokat;

f) működteti  a  Kincstárat,  ellátja  annak szakmai, törvényességi  és költségvetési felügyeletét;

g) gondoskodik a kincstári körbe tartozók költségvetései végrehajtásának pénzügyi lebonyolításáról, a hiány finanszírozásáról, figyelemmel kíséri a költségvetési előirányzatok és a költségvetési létszámkeret  teljesülésének alakulását, a tervezettől jelentősen eltérés esetén a Kormánynál intézkedéseket kezdeményez;

h) nyilvántartást vezet az államháztartás körébe tartozó szervezetekről és az előirányzattal önállóan rendelkező nem jogi személyiségű szervezetekről, valamint a központi költségvetés, központi költségvetési szervek, alapok által támogatásban részesített államháztartáson kívüli szervezetekről;

i) nyilvántartást vezet    a központi költségvetés terhére vállalt kezességekről;  a többéves kihatással járó pénzügyi kötelezettségvállalásokról; az állam nemzetközi pénzügyi elszámolásairól; az állam követeléseiről; a központi költségvetés bevételeit érintő kedvezményekről, kedvezményjellegű mentességekről és bevétel-átengedésekről;

j) nyilvántartást vezet a központi költségvetés részletes előirányzatairól, tájékoztatja az Állami Számvevőszéket és a Kincstárt az előirányzat-módosításokról;

k) nyilvántartást vezet  a kincstári vagyonról;

l) szabályozza az államháztartás bevétel-előírási és kötelezettség-vállalási rendjét; a költségvetési tervezés, az előirányzat-módosítás, az adatszolgáltatás és a beszámolás eljárási rendjét; 

m) meghatározza  - a Központi Statisztikai Hivatal elnökével egyetértésben - az államháztartás információs rendszerének tartalmát, szabályozza az információszolgáltatás rendjét,

n) felelős az államháztartás pénzügyi információs rendszerének működtetéséért, az azt szolgáló informatikai infrastruktúra koordinált fejlesztési programjának elkészítéséért és megvalósításának irányításáért;

o) szabályozza  - az Állami Számvevőszék véleményének kikérésével -  az államháztartás körébe tartozó szervezetek, az előirányzattal rendelkező nem jogi személyiségű költségvetési egységek költségvetési gazdálkodásának számviteli rendjét, az államháztartás alrendszereiből támogatásban részesülő államháztartáson kívüli szervezetek esetében a támogatás elszámolásának számviteli rendjét, valamint a Kincstár számviteli rendjét;

p) szabályozza az előirányzat-felhasználás és a felhasználás ütemezésének, a bevételek fogadásának és a kiadások teljesítésének, valamint a készpénzellátmányok felvételének és elszámolásának kincstári rendjét.\".



45. §

Az Áht.  49. §-át megelőző cím és a 49. §-a helyébe a következő cím és rendelkezés lép:

\"A fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetőjének feladatai

49. § A fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője,  -  ha törvény másként nem rendelkezik -  

a) közreműködik a következő évre vonatkozó költségvetési tervezés fő kereteit meghatározó költségvetési irányelvek elkészítésében, és irányítja a felügyelete alá tartozó fejezet és alap tervezését, zárszámadását;

b)  a felügyelete alá tartozó fejezetbe sorolt költségvetési szervek tevékenységében érvényesíti az állami feladatok ellátására szóló előirányzatokkal,  létszámokkal  és a vagyonnal való szabályszerű és hatékony gazdálkodás követelményeit;

c) rendszeresen figyelemmel kíséri a költségvetés végrehajtásában a felügyelete alá tartozó fejezetbe sorolt szerve ezzel kapcsolatos tevékenységét, a jóváhagyott költségvetési előirányzatok, illetve az azokból ellátandó feladatok teljesülésének veszélyeztetése esetén a hatáskörébe tartozó előirányzatoknál megteszi a szükséges intézkedéseket, illetve kormányzati hatáskörbe tartozó ügyekben a Kormánynál intézkedést kezdeményez;

d) megállapítja a felügyelete alá tartozó fejezetbe sorolt azon költségvetési szervek költségvetését és a központi költségvetés azon  kiemelt kiadási és bevételi előirányzatait, amelyek megállapítása nem tartozik az Országgyűlés, a Kormány és törvényi rendelkezés alapján más személy, szerv, testület hatáskörébe, jóváhagyja a központi költségvetési szervek és alapok részletes (elemi) költségvetését;

e) a d) pontban foglalt előirányzatok tekintetében módosítási, zárolási,  illetve törlési jogot gyakorol;

f) a Kormány rendeletében szabályozott módon gyakorolja a hatáskörébe utalt előirányzat-módosítási, -átcsoportosítási és -felhasználási jogköröket, ideértve a költségvetési címen belüli alcímek közötti  - kiemelt előirányzatok adott címre összesített előirányzatát nem érintő -  átcsoportosítást, a 24. § (2)-(5) bekezdésében foglalt belső átcsoportosítást,  a fejezeti tartalék felhasználását is;

g) engedélyezi  - a költségvetési szervek gazdálkodására vonatkozó rendeletben foglaltak szerint -  a felügyelete alá tartozó fejezetbe sorolt szervek jóváhagyott bevételi előirányzatain felüli többletbevétel és a felülvizsgálat  után jóváhagyott előirányzat-maradvány felhasználását  és az előirányzatok ezzel kapcsolatos módosítását;

h) jóváhagyja a felügyelete alá tartozó fejezetbe sorolt szervek létszámát, átcsoportosítási jogot gyakorol a fejezeten belüli, illetve címen belüli létszámkeretek tekintetében;  előkészíti, koordinálja a fejezetbe tartozó mindazon költségvetési szervek, költségvetési előirányzatok és létszámkeretek tekintetében a megállapítással, módosítással kapcsolatos döntéseket, amelyeknél törvény rendelkezése alapján nem a fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője gyakorolja ezen jogköröket;  

i) gondoskodik a hatáskörébe utalt alapok működéséről, az előirányzatok módosításáról,    - ha törvény másként nem rendelkezik -  dönt azok felhasználásáról; 

j) a d)-h) pontokban foglalt előirányzat, illetve létszámkeret megállapításáról, módosításáról  a pénzügyminisztert  - jogszabályban meghatározott módon -  folyamatosan tájékoztatja; 

k) elkészíti a pénzügyminiszter irányelvei alapján a felügyelete alá tartozó fejezet és a hatáskörébe utalt alap költségvetésének végrehajtásáról szóló zárszámadást;

l) a költségvetési törvényben meghatározott értékhatárig, fejezetén belül a címek között átcsoportosítást végez, kezdeményezheti a Kormány hatáskörébe tartozó  címek közötti átcsoportosítást;

m)  - a fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője, ha az nem miniszter -  kezdeményezheti, hogy a pénzügyminiszter   - a fejezet  vezetőjével  egyetértésben - rendeletben állapítson meg díjfizetési kötelezettséget  a fejezethez tartozó költségvetési szervek szakmai és hatósági feladatainak ellátásáért, szolgáltatásaiért;

n) törvényben meghatározott esetekben és módon közreműködik a kincstári vagyon vagyonkezelése feltételeinek kialakításában;

o) a pénzügyminiszterrel egyetértésben  - évente január 15-éig -  szabályozza a fejezeti kezelésű előirányzatok bevételeit és kiadásait, - a költségvetési törvényben meghatározott célra tekintettel - felhasználását, kezelési költségeit, az előirányzat-maradványok jóváhagyását és következő évi felhasználását, az éven túli kötelezettségvállalást; a visszterhesen nyújtható támogatások (kölcsönök) folyósításának és visszatérítésének, az előlegek folyósításának és elszámolásának, a behajthatatlan követelésekről történő lemondásnak a rendjét.\".



46. §

Az Áht. 50. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"50. § (1) A pénzügyminiszter május 30-ig elkészíti és a Kormány elé terjeszti a következő évre vonatkozó gazdaságpolitikai elképzelésein alapuló költségvetési politika fő irányait és a költségvetési tervezés fő kereteit meghatározó költségvetési irányelveket.

(2) A Kormány június 30-áig jelentésben tájékoztatja az Országgyűlést a következő évi gazdaságpolitikai elképzelésein alapuló költségvetési politika fő irányairól.\".



47. §

Az Áht. 51. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"51. § (1) A fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője a felügyelete alá tartozó fejezet és a hatáskörébe tartozó alap költségvetésének részletes tervezetét a költségvetési irányelvek szerint július 31-éig állítja össze.

(2) A pénzügyminiszter augusztus 31-ig terjeszti a Kormány elé költségvetési törvényjavaslat tervezetét.\".



48. §

Az Áht. 52. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"52. § (1) A Kormány szeptember 30-ig benyújtja az Országgyűlésnek a következő évre vonatkozó költségvetési törvényjavaslatot, és ehhez tájékoztatási céllal az államháztartás helyzetét bemutató összefoglaló táblázatokat, mérlegeket mellékel.

(2) Az Országgyűlés megtárgyalja a központi költségvetés bevételeit és kiadásait fejezetenként és összességében. A tárgyalás során november 30-ig az Országgyűlés határozatában összegszerűen meghatározza a fejezetek bevételi és kiadási főösszegét, a hiány, illetve a többlet mértékét. 

(3) A november 30-ig meghozandó határozat elfogadása után a költségvetési törvény vitájában a benyújtott módosító javaslatok a többlet vagy hiány mértékét, és a (2) bekezdésben foglaltak szerint meghatározott fejezeti bevételi és kiadási főösszegeket nem változtathatják. 

(4) A fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője, illetve a külön jogszabályban arra feljogosított szerv a költségvetési törvény elfogadását követő 10 napon belül megállapítja a felügyelete alá tartozó fejezetbe sorolt központi költségvetési szervek és feladatok kiemelt költségvetési előirányzatait, a költségvetési törvény kihirdetését követő 20 napon belül pedig a részletes előirányzatokat (elemi költségvetést).

(5) Amennyiben az Országgyűlés a költségvetési törvényt olyan időpontban fogadja el, hogy a (4) bekezdésben foglaltak a költségvetési év első munkanapjáig nem teljesíthetők, a pénzügyminiszter ebben az átmeneti időszakban teljesíthető kiadásokat a Kormány által benyújtott költségvetési törvényjavaslatban foglalt előirányzatok alapján  állapítja meg.\". 



49. §

Az Áht. 54. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(1) Alapot létrehozni csak törvénnyel lehet, amelyben meg kell határozni az alap rendeltetését, bevételi forrásait, a teljesíthető kiadások körét, valamint az alappal való rendelkezésre jogosult, a felhasználásért felelős minisztert.

(2) Az alap létrehozásának feltétele, hogy a meghatározott feladatok állami ellátásához legalább felerészben célzott adójellegű befizetések, hozzájárulások, járulékok, illetve bírságok címén államháztartáson kívülről származó források legyenek közvetlenül hozzárendelhetők.\".



50. §

Az Áht. a következő 54/A. §-sal egészül ki:

\"54/A. § A miniszter az alap tervezési, kötelezettségvállalási, bevétel-előírási, szerződéskötési, utalványozási, ellenőrzési, államháztartási információszolgáltatási és beszámolási feladatainaok ellátásával kizárólag központi költségvetési szervet bízhat meg. Az alap műüködtetésének kiadásait   az alap finanszírozhatja.\".






51. §

Az Áht. 55. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"55. § (1) Az alap Országgyűlés által megállapított kiadási előirányzatai akkor módosíthatóak, ha a bevételi előirányzatok túlteljesítése, illetve  - amennyiben törvény az alap maradványának felülvizsgálatáról és jóváhagyásáról másként nem rendelkezik -  a felülvizsgált és jóváhagyott előző évi maradványok erre fedezetet biztosítanak. Bevétel-elmaradás esetén az előirányzatokat csökkenteni kell.

(2) A miniszter előirányzat-módosítást köteles végrehajtani az (1) bekezdésben, illetve az alap működéséről szóló törvényben meghatározott esetekben.\".



52. §

Az Áht. 56. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"56. § Az Országgyűlés az alap működésének indokoltságát a zárszámadásról szóló törvényjavaslat tárgyalása során felülvizsgálja és dönt az alap további működéséről. A gazdasággal összefüggő rendeltetésű alap esetében az Országgyűlést tájékoztatni kell az érintett gazdasági kamarának az alap indokoltságára és további működésére vonatkozó véleményéről.\".



53. §

Az Áht. 57. §-a helyébe következő rendelkezés lép:

\"57. § (1) Az alap  - bevételeit és kiadásait az alap működéséről szóló törvényben meghatározott jogcímenként, illetve összevont jogcímenként bemutatott -  költségvetését és zárszámadását a költségvetési és zárszámadási törvényjavaslat részeként az Országgyűlés hagyja jóvá.

(2) A Kormány az alap bevételeinek és kiadásainak tervezett (tényleges)  összegét és rendeltetését, ideértve a 36. § c) pontjában foglaltakat is, és a kötelezettségvállalások és az előírt tartozások tervezett (tényleges) alakulásának bemutatását is köteles tájékoztatásul a költségvetési törvényjavaslat indokolásában az Országgyűlés elé terjeszteni.

(3) Az alap gazdálkodásáról az alappal rendelkező miniszter éves költségvetési beszámolót és mérleget készít. A beszámolót és a mérleget könyvvizsgálóval hitelesíttetni kell. A hitelesített beszámolót és mérleget meg kell küldeni az Állami Számvevőszéknek.

(4)  A könyvvizsgálatok eredményéről a Kormány a zárszámadás keretében tájékoztatja az Országgyűlést.

(5) A könyvvizsgálót - az Állami Számvevőszék elnökének javaslata ismeretében - az alappal rendelkező miniszter bízza meg. A könyvvizsgálat költségeit az alapok kezelésével kapcsolatos kiadások között kell elszámolni.\".
54. §

Az Áht. 59. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"59. § (1) Az alap terhére   - ha törvény másként nem rendelkezik - alapítvány, egyházi jogi személy, társadalmi szervezet, közalapítvány, közhasznú társaság, köztestület, gazdasági társaság  - kivéve az alap pénzeszközeiből finanszírozott központi költségvetési szervek átalakítását ezen szervezeti formák valamelyikévé -  nem alapítható, illetve gazdasági társaságban érdekeltség nem szerezhető.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szervezetek számára eseti, egyedi támogatás kizárólag az alap rendeltetése szerinti konkrét  feladat megvalósítására adható. 

(3) Az alap követelése fejében gazdasági társaságban való  érdekeltséget megtestesítő részvényt vagy üzletrészt, továbbá egyéb vagyontárgyakat elfogadni csak abban az esetben és mértékben lehet, ha és amekkora  összegben a pénzbeli teljesítés nem lehetséges.

(4) Ha a követelés csak gazdasági társaságban való érdekeltséget megtestesítő részvény vagy üzletrész, továbbá egyéb vagyontárgyak megszerzésével elégíthetők ki, azokat a lehető legrövidebb időn belül a kincstári vagyon kezeléséért felelős szervezet részére - kizárólag készpénzes értékesítésre vagy - az értékesítésig - további hasznosításra át kell adni.

(5) A követelés fejében történő értékpapír-, vagyon-, illetve tulajdonjog-átruházást írásbeli megállapodásban kell rögzíteni, amely a kincstári vagyon kezeléséért felelős szervezet egyetértésével jön létre.

 (6) A (4) bekezdésben szereplő vagyon értékesítéséből, hasznosításából származó bevétel  - a költségvetési támogatás arányában a központi költségvetést megillető hányad kivételével -  az alapot illeti meg.\".



55. §

Az Áht. 63. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"63. § (1) A normatív állami hozzájárulás összegét, a normatív állami hozzájárulások jogcímeit és mértékeit, továbbá az egyéb támogatások jogcímeit és feltételrendszerét a költségvetési törvény állapítja meg.

(2) A központi költségvetésből a helyi önkormányzatok részére átengedett személyi jövedelemadó, valamint a  normatív állami hozzájárulás összegét  a helyi önkormányzati költségvetési szervek által utalványozott, a személyi juttatásokat és egyéb kifizetéseket terhelő levonások és járulékok beszámítását követően (nettó módon) 13 részletben kell folyósítani.

(3) A (2) bekezdés szerinti  finanszírozás biztosításához szükséges információkat a központosított illetményszámfejtésből rendelkezésre álló adatok, illetve a központosított számfejtést nem igénylő önkormányzatok adatszolgáltatása alapján a Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat  és a Fővárosi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat szolgáltatja a Kincstár részére, külön jogszabályban meghatározott módon.

(4) A (2) bekezdésben szereplő adatszolgáltatás, illetve az annak alapját képező, utalványozásnak minősülő intézményi bérszámfejtési  adatok a személyi jövedelemadó, a munkavállalókat és a munkáltatókat terhelő járulékok szempontjából megfizetési rendelkezésnek minősül. Az adatszolgáltatás elmulasztása esetén a Kincstár a (2)  bekezdés szerinti folyósítást   az adatszolgáltatás pótlásáig -  felfüggeszti.

(5) Amennyiben a beszámítás során a Kincstár beszedésre, inkasszálásra kényszerül, az ehhez szükséges fedezet biztosítása  - az előirányzat felhasználási ütemterve alapján - a helyi önkormányzat feladata.\".



56. §

Az Áht. 64. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(2) A helyi önkormányzat a költségvetési törvényben meghatározott mértékű kamatot fizet a központi költségvetés részére, ha az általa igénybevett normatív állami hozzájárulás és egyéb állami támogatások legalább 5 százalékkal meghaladják az őt ténylegesen megillető összeget, valamint ha a címzett és a céltámogatást és az egyéb támogatásokat nem a törvényben megjelölt feladatra használja. A jogtalanul igénybevett összeget teljes egészében vissza kell fizetni.\".



57. §

Az Áht. 65. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki és a § jelenlegi szövege (1) bekezdésre változik:

\"(2) A helyi önkormányzat költségvetése elkülönítetten tartalmazza a helyi kisebbségi önkormányzatok költségvetését is.\".



58. §

Az Áht. 66. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"66. § A helyi önkormányzat, a helyi kisebbségi önkormányzatok gazdálkodásának végrehajtó szerve a költségvetési szervként működő megyei önkormányzati hivatal, (fő)polgármesteri hivatal, körjegyzőség, illetőleg a közös képviselő-testület hivatala.\". 





59. §

Az Áht. 68. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

\"(3) A költségvetés tervezetének összeállítása és a költségvetési rendelet  megállapítása során a helyi önkormányzat és a helyi kisebbségi önkormányzatok együttműködésére vonatkozó részletes szabályokat és eljárási rendet   - külön kormányrendeletben foglaltak figyelembe vételével -  a helyi önkormányzat képviselő-testülete állapítja meg.\".



 60. §

Az Áht. a következő 68/A §-sal egészül ki:

\"68/A. § A helyi önkormányzatok költségvetési rendelete az egységes költségvetésen belül a működési és felhalmozási célú bevételi és kiadási előirányzatokat  tájékoztató jelleggel egymástól elkülönítetten tartalmazza.\".



61. §

Az Áht. 69. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"69. § A helyi önkormányzat költségvetési rendeletének tartalmaznia kell legalább: a működési és felhalmozási célú bevételeket és kiadásokat, ezen belül költségvetési szervenként, valamint helyi önkormányzatra és helyi kisebbségi önkormányzatokra is elkülönítetten a személyi jellegű kiadásokat, a munkaadókat terhelő járulékokat, a dologi jellegű kiadásokat, az ellátottak pénzbeli juttatásait,  a speciális célú támogatásokat, a költségvetési létszámkeretet, illetve a helyi (kisebbségi) önkormányzat által kijelölt felhalmozások (beruházások, felújítások, és az egyéb felhalmozási célú kiadások, támogatások)  előirányzatait.\".



62. §

Az Áht. 71. §-a  a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

\"(3) A költségvetési rendelet-tervezetben az 1997. évtől kezdődően teljeskörűen be kell mutatni a (2) bekezdésben foglaltakat, beleértve a költségvetési évet követő 2 év várható előirányzatait, amelyeket a költségvetési év folyamatai és áthúzódó hatásai, valamint a gazdasági előrejelzések szerint állapítottak meg.\". 







63. §

Az Áht. 72. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"72. § A helyi önkormányzat az elfogadott költségvetéséről, a költségvetési törvény kihirdetését követő két hónapon belül, az államháztartási információs- és mérlegrendszernek megfelelően tájékoztatja a Kormányt.\".



64. §

Az Áht. 74. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"74. § (1) A képviselő-testület által jóváhagyott előirányzatok között átcsoportosítást - a (2) és (3) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - a képviselő-testület engedélyezhet.

(2) A helyi kisebbségi önkormányzat elnöke a helyi önkormányzati képviselő-testület által jóváhagyott előirányzatok közötti átcsoportosítást a helyi önkormányzat képviselő-testületénél kezdeményezhet.

(3) Az átcsoportosítás jogát a képviselő-testület, az általa meghatározott keretek között, a bizottságaira, a helyi kisebbségi önkormányzat képviselő-testületére és a polgármesterre átruházhatja.\".



65. §

Az Áht. az alábbi 74/A. §-sal egészül ki:

\"74/A. (1) A helyi kisebbségi önkormányzatok helyi önkormányzati költségvetési rendeletben jóváhagyott előirányzatai  terhére kizárólag a kisebbségi önkormányzat elnöke, vagy az általa meghatalmazott helyi kisebbségi önkormányzati képviselő vállalhat kötelezettséget, illetve jogosult utalványozásra.

(2) A kötelezettség-vállalás, valamint az utalvány ellenjegyzésére a helyi kisebbségi önkormányzat gazdálkodását végrehajtó szervének vezetője  - külön kormányrendelet szerinti eljárási rendben -   jogosult.

(3) A pénzgazdálkodásra vonatkozóan az (1)-(2) bekezdésekben foglalt eltéréssel  e törvény szabályai az irányadóak.\".




66. §

Az Áht. 79. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"79. § (1) A polgármester a helyi önkormányzat gazdálkodásának első félévi helyzetéről augusztus 15-ig, míg háromnegyedéves helyzetéről a költségvetési rendelet-tervezetéhez kapcsolódóan köteles beszámoló jelleggel tájékoztatni a képviselő-testületet. A tájékoztató tartalmazza a helyi önkormányzat - beleértve a helyi kisebbségi önkormányzatok -  költségvetési előirányzatainak időarányos alakulását, a tartalék-felhasználást, a hiány (többlet) összegének alakulását, valamint a helyi önkormányzat költségvetése teljesülésének alakulását.

(2) A helyi kisebbségi önkormányzat elnöke az (1) bekezdésben előírt beszámolási kötelezettség teljesítéséhez szükséges időben köteles az információ-szolgáltatásra.\".



67. §

Az Áht. 81. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"81. § A polgármester pótköltségvetési rendelet-tervezetet terjeszt a képviselő-testület elé, ha évközben a körülmények oly módon változnak meg, hogy ezek a helyi önkormányzat költségvetésének teljesítését jelentősen veszélyeztetik.\".



68. §

Az Áht. 82. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a 82. § jelölése 82. § (1) bekezdésre változik:

\"(2) A zárszámadási rendelet-tervezet összeállítása és a zárszámadási rendelet megalkotása során a helyi önkormányzat és a helyi kisebbségi önkormányzatok együttműködésére vonatkozó szabályokat és eljárási rendet  - külön kormányrendelet figyelembe vételével -  a helyi önkormányzat képviselő-testülete állapítja meg.\".



69. §

Az Áht. 87. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"87. § (1) A költségvetési szerv az államháztartás részét képező olyan jogi személy, amely a társadalmi közös szükségletek kielégítését szolgáló, jogszabályban, határozatban, alapító okiratban (a továbbiakban: alapító okirat) meghatározott állami feladatokat alaptevékenységként, nem haszonszerzés céljából, az alapító okiratban megjelölt szerv szakmai és gazdasági felügyelete mellett, az alapító okiratban rögzített  illetékességi-, és működési körben, feladatvégzési és ellátási kötelezettséggel végzi.

(2)  Költségvetési szervek: 

a) a központi költségvetési szerv (ideértve a Munkaerőpiaci Alapból finanszírozott munkaerőpiaci szervezetet is);

b) helyi önkormányzati költségvetési szerv, a helyi kisebbségi önkormányzati költségvetési szerv;

c) a társadalombiztosítási költségvetési szerv;

d) az országos kisebbségi önkormányzati költségvetési szerv;

e) a köztestületi költségvetési szerv.\".



70. §

Az Áht. 88. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"88.§ (1) Költségvetési szervet alapíthat az Országgyűlés, a Kormány, a fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője, a 66. §-ban foglalt szervezetek kivételével a helyi önkormányzat, ideértve a helyi kisebbségi önkormányzatot is; az Egészségbiztosítási és a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat, az országos kisebbségi önkormányzat, a köztestület. Költségvetési szervet több helyi önkormányzat, illetve helyi kisebbségi önkormányzat együttesen is alapíthat.

(2) Ha a fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője  - a honvédelmi miniszter kivételével -  vagy köztestület kíván költségvetési szervet alapítani, illetve megszüntetni, ehhez a pénzügyminiszter egyetértése szükséges.\".



71. §

Az Áht. 89. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"89.§ (2) A költségvetési szerv saját döntésével az alapító által meghatározott feladat-, illetékességi-, és működési körét nem változtathatja meg.\".



72. §


Az Áht. 90. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(3) A költségvetési szerv megszüntetése esetén - az alapító szerv vagy jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a vagyoni jogok és kötelezettségek tekintetében a megszüntetett szerv jogutódja az alapító szerv. Az Országgyűlés vagy a Kormány által  alapított költségvetési szerv megszüntetése esetén a megszüntetett szerv jogutódja a pénzügyminiszter, kivéve, ha törvény vagy  a 91/A. § (3) bekezdésben foglalt esetekben törvény vagy kormányrendelet eltérően rendelkezik.\".



73. §

Az Áht. a következő 91/A. §-sal egészül ki:

\"91/A. § (1) A Kormány, a miniszter  (továbbiakban együtt: alapító) által alapított központi költségvetési szerv esetén, ha feladatának  ellátása más szervezetben hatékonyabban oldható meg, az alapító általi megszüntetés esetén a 87-91. §-ok rendelkezéseit a (2)-(3) bekezdésben szabályozott eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) Az alapító a költségvetési szerv megszüntetésével egyidejűleg köteles megalapítani az új szervezetet azzal, hogy a költségvetési szervnek a 88. § (4)  bekezdésben jelzett nyilvántartásból való törlésének napja megegyezik az új szervezet alapításának napjával.

(3) Az alapító a költségvetési szerv megszüntetését megelőzően kezdeményezi  vagy kiadja azt a jogszabályt, amely tartalmazza a jogutódlással kapcsolatos rendelkezéseket, továbbá amely biztosítja, hogy a megszüntetett szerv hatósági feladatai zökkenőmentesen és folyamatosan elláthatóak legyenek.\".



74. §

Az Áht. 92. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"92. § A költségvetési szerv éves költségvetés alapján e törvényben, a helyi önkormányzatokról szóló törvényben és más jogszabályokban meghatározott feltételek mellett  - különös tekintettel a 12. § (2) bekezdésében foglaltakra - gazdálkodik. és készíti el feladatai ellátásával is összefüggésben  beszámolóját.\".



75. §

Az Áht. 93. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"93. § (1)  A költségvetési szerv a jóváhagyott előirányzatokon belül köteles gazdálkodni. Fel nem használt kiadási előirányzatát a költségvetési szerv felügyeletét ellátó szerv felülvizsgálja.

(2) A költségvetési szerv a jóváhagyott bevételi előirányzatain felüli többletbevételét és a külön jogszabályban szabályozott felülvizsgálat után jóváhagyott előző évi előirányzati maradványát kizárólag a költségvetési szerv felügyeletét ellátó szerv előirányzat-módosítása  után használhatja fel.

(3) Az előző évi előirányzat-maradvány jóváhagyását követően a  előirányzat-maradvány személyi juttatásokra fordítható részének az ugyanezen előirányzatok megtakarításából származó összeget kell tekinteni.\".




76. §

Az Áht. 94. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"94. § (1) A költségvetési szerv társadalmi szervezetet, alapítványt   - a (2)-(3) bekezdésben foglaltak kivételével - csak a Kormány, helyi, helyi kisebbségi, az Egészségbiztosítási, a Nyugdíjbiztosítási, az országos kisebbségi önkormányzat, valamint a köztestület engedélyével hozhat létre. Ugyanez a szabály vonatkozik a társadalmi szervezethez, alapítványhoz való csatlakozásra, hozzájárulásra, azok támogatására is.

(2) A központi költségvetési szerv saját foglalkoztatottjai szakmai és munkavállalói érdekképviseleti szervezetét, illetve foglalkoztatottjai, ellátottjai oktatási, kulturális, szociális és sport tevékenységét segítő szervezetet a költségvetésében jóváhagyott összeggel támogathatja.

(3) Központi költségvetési szerv alapítványt nem alapíthat, ahhoz nem járulhat hozzá, de évi 5 millió forint értékhatárig alapítvány által ellátott feladattal összefüggő kifizetésre  - ha az a központi költségvetési szerv  állami feladatai ellátásával és tevékenységi körével összhangban áll -  kötelezettséget vállalhat, illetve kapacitásának rendelkezésre bocsátásával elért  bevételét   - a kiadások megtérítése mellett -   átengedheti.

(4) A központi költségvetési szerv a fejezet felügyeletét ellátó szervnek  a pénzügyminiszter egyetértésével kiadott engedélyével, míg a helyi önkormányzati költségvetési szerv a helyi önkormányzat engedélyével alapíthat gazdasági társaságot, közhasznú társaságot, illetőleg szerezhet gazdasági társaságban, közhasznú társaságban érdekeltséget. A költségvetési szerv csak olyan gazdasági társaságban vehet részt, amelyben felelőssége nem haladja meg vagyoni hozzájárulásának mértékét.

(5) Az (1) és (3) bekezdésben foglaltak nem vonatkoznak a központi költségvetési szerveknél megtervezett fejezeti kezelésű speciális támogatásokra és a fejezeti kezelésű előirányzatokra, ha azok rendeltetése államháztartáson kívüli szervezetek közvetlenül szervezetre címzett támogatása, illetve  közfeladat ellátása e szervezetek közreműködése útján.\".



77. §

(1) Az Áht. 96. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(3) A vállalkozásokból származó bevételeket és a vállalkozási tevékenységek kiadásait az alaptevékenységektől elkülönítetten kell megtervezni és elszámolni.\".

(2) Az Áht. 96. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

\"(4) Vállalkozásnak minősül az alapító okiratban rögzített vállalkozási tevékenységi körből bevétel és ennek révén eredmény (nyereség) elérése, illetőleg haszonszerzés céljából üzletszerűen, piaci alapon végzett termelés, szolgáltatás, értékesítés.\".




78. §

Az Áht. 97. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"97. § A költségvetési szerv vezetője felelős a feladatai ellátásához a költségvetési szerv vagyonkezelésébe, használatába adott vagyon rendeltetésszerű igénybevételéért, az alapító okiratban előírt tevékenységek jogszabályban meghatározott követelményeknek megfelelő ellátásáért, a költségvetési szerv  gazdálkodásában a szakmai hatékonyság és a gazdaságosság követelményeinek érvényesítéséért, a tervezési, beszámolási, információszolgáltatási kötelezettség teljesítéséért, annak teljességéért és hitelességéért,  a gazdálkodási lehetőségek és a kötelezettségek összhangjáért, az intézményi számviteli rendért, a belső ellenőrzés megszervezéséért és működéséért.\".



79. §

Az Áht. 98. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"98. § (1) A költségvetési szerv feladatainak ellátását (végrehajtását) szolgáló, a kiadási előirányzatokat terhelő fizetési, vagy más teljesítési kötelezettség vállalása (a továbbiakban: kötelezettségvállalás) vagy ilyen követelés (bevételi előirányzat teljesítése érdekében történő) előírása - törvényben meghatározott kivétellel - a költségvetési szerv vezetőjének vagy az általa megbízott személynek a hatáskörébe tartozik. 

(2) A kötelezettségvállalás - a törvényben meghatározott kivétellel - a gazdasági vezetőnek vagy az általa kijelölt személynek az ellenjegyzése után és csak írásban történhet. A kötelezettségvállalásnak előirányzat-felhasználási terven kell alapulnia. 

(3) A kötelezettségvállalás előtt meg kell győződni arról, hogy a jóváhagyott (módosított) költségvetés fel nem használt és le nem kötött kiadási előirányzata biztosítja-e a fedezetet.

(4) A költségvetési szerv vezetője az általános szabályok érvényesítése mellett határozza meg a kiadások, a bevételek kincstári bonyolításához, előzetes ellenőrzéséhez (szakmai igazolás, érvényesítés) kapcsolódó intézményi munkarendet, az előirányzatok terhére, illetve javára történő utalványozásra, és ellenőrzésre felhatalmazott személyeket.\".



80. §

Az Áht. 99. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"99. § (1) A költségvetési szerv pénzeszközökkel a külön jogszabály szerint, időszakonként, elszámolási kötelezettséggel kiutalt készpénzelőlegek, és a külön szabály szerint házipénztárba bevételezhető, és ott tarható összegeken, illetve külföldi támogatás, segély fogadására nyitott elkülönített  - központi költségvetési szerv esetén az MNB-nél vezetett -  devizaszámlán, a jogszabályban meghatározott pénzintézetnél vezetett lakásépítés munkáltatói támogatása számlán és pénzforgalmi  betétkönyvön kívül nem rendelkezhet. 

(2)  A helyi önkormányzati és a helyi kisebbségi önkormányzati költségvetési szerv pénzeszközeit az önkormányzat által meghatározott belföldi banknál nyitott bankszámlán kezeli, más banknál bankszámlát nem nyithat.\".



81. §

Az Áht. 100. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"100. § (1)  A költségvetési szerv - a 66. §-ban foglalt költségvetési szervek és a Kincstár kivételével -, valamint  törvény eltérő rendelkezése hiányában  az alap 

a) hitelt nem vehet fel, kivéve a világbanki program megvalósításában történő részvétellel kapcsolatos hitelfelvételt, 

b) kezességet nem vállalhat, 

c) értékpapírt  - kivéve a 94. § (3) bekezdése szerinti gazdasági  társasági részesedést megtestesítő értékpapírt -   nem vásárolhat,

d) váltót nem bocsáthat ki és nem fogadhat el.\".



82. §

(1) Az Áht. VIII. FEJEZET címe helyébe \"Pénzellátás, Előirányzat-felhasználás\" cím lép. 

(2) Az Áht. 101. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"101. § (1) A központi költségvetésből finanszírozott, társadalombiztosítás által folyósított ellátási kiadások és az egyéb hozzájárulások, térítések  költségvetési törvényben jóváhagyott fedezetét havi bontásban, finanszírozási terv alapján kell folyósítani. 

(2) Az alapok részére jóváhagyott kiadási előirányzat felhasználása az alappal való rendelkezésre jogosult miniszter által benyújtott és a pénzügyminiszter által jóváhagyott - a bevételek várható beérkezését is ütemező -  előirányzat-felhasználási terv alapján a kiadások tényleges felmerülésének időpontjához igazodóan történik. 

(3) A központi költségvetésből a helyi önkormányzatok és helyi kisebbségi önkormányzatok részére a költségvetési törvényben megállapított egyes támogatásokat - a 63. § (2) bekezdésben foglaltak kivételével - , továbbá a címzett és céltámogatásokat teljesítmény-arányosan kell folyósítani. 

(4) Az államháztartásból folyósított támogatások igénybevételének részletes szabályait külön jogszabály tartalmazza.

(5) A központi költségvetésből a költségvetési törvényben a helyi önkormányzatok részére jóváhagyott normatív állami hozzájárulást, valamint az adóbevételekből átengedett összeget, továbbá a költségvetési gazdálkodási rend szerint működő egészségügyi intézményeket illetően az Országos Egészségbiztosítási  Pénztár által folyósított támogatást  - a személyi juttatásokat, valamint egyéb kifizetéseket terhelő, illetve azokkal összefüggésben felmerülő és az államháztartást megillető kötelezettségek (SZJA-előleg,  nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási járulék, társadalombiztosítási járulék, munkaadói és munkavállalói szolidaritási járulék) beszámításával -  csökkentett összegben havi részletekben, a Kormány által rendeletben meghatározott időpontban kell folyósítani.

(6) Az (5) bekezdésben szereplő közterheknek  - az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által folyósított támogatásokat érintőek kivételével -  az (5) bekezdésben megjelölt központi források terhére történő levonását és a jogosult szervezetek számára történő teljesítését a Kincstár végzi.\".



83. §

Az Áht. 102. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"102.§ (1) A kincstári körbe tartozók kiadásainak utólagos teljesítése  - a jóváhagyott költségvetésben megállapított kiadási és bevételi előirányzat várható teljesülésére figyelemmel  megállapított -  havi előirányzat-felhasználási keret alapján történik. Előlegek kizárólag jogszabályban meghatározott esetekben és elszámolási kötelezettséggel folyósíthatóak. 

(2) Az előirányzat-felhasználási keret  megállapításánál a megelőző időszakban ténylegesen teljesített saját bevételek összegét jogszabályban meghatározott módon  kell számításba venni.

(3)  Amennyiben a ténylegesen teljesített bevételek elmaradnak a jóváhagyott előirányzattól, a kiadási előirányzatokat is csökkenteni kell az elmaradás mértékével.

(4) A kincstári körbe tartozók jóváhagyott előirányzatai terhére - azok mértékéig - figyelemmel az (1) bekezdés szerinti keret összegére is, a teljesítés után, utalványozott számla, vagy azt helyettesítő más bizonylat alapján kiállított fizetési megbízás alapján, annak esedékességekor, a kincstári körbe tartozó szerv külön rendelkezésére a Kincstár teljesít kifizetést. E tevékenysége tekintetében a Kincstár nem áll jogviszonyban a számla kedvezményezettjével.

(5) A Kincstár előirányzati fedezet hiányában kifizetést nem teljesíthet.

(6) A Kincstár a működésének rendjét szabályozó rendeletben meghatározott határnapig beérkező fizetési megbízást teljesíti az esedékességi időpontban. A fizetési megbízásnak a határnapon túli beérkezéséből fakadó késedelmes teljesítésének esetleges pénzügyi terhei (kötbér, késedelmi pótlék stb.) a megbízót terhelik. Abban az esetben, ha a fizetési megbízás a határnapig a Kincstárba beérkezik és a Kincstár az esedékesség időpontját követően késedelmesen teljesíti a kifizetést, az esetleges pénzügyi terhek nem a megbízót terhelik.\".




84. §

Az Áht. 103. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"103. § (1) Az államháztartás alrendszereiben a Kincstár és a költségvetés végrehajtásáért felelős szerv köteles a költségvetés végrehajtása során a költségvetési címek, illetőleg költségvetési szervek, alapok jóváhagyott előirányzatainak és azok teljesülésének alakulását folyamatosan nyilvántartani. 

(2) Az (1) bekezdésben foglalt nyilvántartási kötelezettség  rendeletben szabályozott módon 1997-től kiterjed a kiadási előirányzatokat terhelő kötelezettségvállalások és a bevételi előirányzatok teljesítését előrejelző  - a teljesülés várható időpontja szerint rögzített -  bevételi előírások folyamatos nyilvántartására.\".



85. §

(1) Az Áht. IX. FEJEZET címe helyébe \"Gazdálkodás a vagyonnal, a kincstári vagyon\" cím lép.

(2) Az Áht. 104. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"104. § (1) Az államháztartás alrendszereihez kapcsolódó vagyon rendeltetése a közérdek szolgálata. A vagyonról az Országgyűlés törvények útján rendelkezik.

(2) Az államháztartás körébe tartozik a kincstári vagyon, az a vagyon, amelynek tulajdonjogát törvény köztestületre ruházta; a helyi önkormányzatok, a helyi kisebbségi önkormányzatok és a társadalombiztosítás vagyona. 

(3) A vagyonnal felelős módon, rendeltetésszerűen kell gazdálkodni. E gazdálkodást az Országgyűlés  - az Állami Számvevőszék útján -  ellenőrzi.\".



86. §

(1) Az Áht. 108. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"108. § (1) Az államháztartás alrendszereihez kapcsolódó - a költségvetési törvényben, illetőleg a helyi önkormányzatoknál a helyi önkormányzat rendeletében, valamint a helyi kisebbségi önkormányzat határozatában meghatározott értékhatár feletti vagyont értékesíteni, a használat, illetve hasznosítás jogát átengedni - ha törvény kivételt nem tesz - csak nyilvános, - indokolt esetben zártkörű  - versenytárgyalás útján, a legjobb ajánlatot tevő részére lehet. Nem vonatkozik ez a rendelkezés az értékesítési célt szolgáló dolgokra, illetve a szokásos kereskedelmi kapcsolatokra. \".

(2) Az Áht. 108. §-a  (3) bekezdéssel  egészül  ki:

\"(3) Az államháztartás alrendszereiben   - az önkéntes teljesítésre történő felhíváson kívül -  a költségvetési törvényben megállapított értékhatárt el nem érő kisösszegű követelést behajtásra előírni nem kell.\". 



87. §

Az Áht. 109. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"109. § Ha vagyonról az államháztartás alrendszereinek javára lemondtak, ezt a lemondásban megnevezett állami szervezet, vagyonkezelő elfogadhatja, feltéve, hogy képes az azzal járó kötelezettségek teljesítésére. A költségvetési törvényben, illetve költségvetési rendeletben meghatározott értékhatár felett az elfogadáshoz szükség van a tulajdonosi jogok jogosultjának (gyakorlójának) jóváhagyására, ha a megnevezett csak használója a vagyonnak. Elfogadás hiányában, illetve, ha a lemondó nyilatkozat nem tartalmazza az elfogadó megnevezését az a települési önkormányzat jogosult az elfogadásra, amelynek területén a vagyon található.\".



88. §

Az Áht. a következő címmel és a 109/A. §-sal egészül ki:

\" A kincstári vagyon

109/A. § (1) Kincstári vagyon az állami feladat ellátását szolgáló vagyon, amely a társadalom működését, a nemzetgazdaság céljai megvalósítását segíti elő.

(2) Kincstári vagyonnak kell tekinteni mindazon állami tulajdonban lévő társasági részesedést, az ahhoz kapcsolódó joggal együtt, amely a központi költségvetésből vagy elkülönített állami pénzalapból  származó pénzeszközök felhasználásával került, vagy kerül állami tulajdonba.
 
(3) A kincstári vagyon tulajdonjogának átruházásából (a továbbiakban: értékesítés) származó bevétel  - figyelemmel a 109/F. § és a 109/I. § rendelkezéseire -  a központi költségvetés központosított bevételét képezi, kivéve, ha a költségvetési törvény a bevételből a központi költségvetési szervnél bevételi és kiadási előirányzat képzését engedélyezi.\".



89. §

Az Áht. a következő 109/B. §-sal egészül ki:

\"109/B. §  A kincstári vagyonba tartozik:

a) az a vagyon, amelyet  törvény kizárólagos állami tulajdonnak 	 minősít;

b) az a vagyon és vagyoni értékű jog, amelynek hasznosítására vonatkozóan külön törvény rendelkezései alapján koncessziós szerződést lehet kötni;

c) az állam közhatalmi, központi költségvetési szervei, illetve közhasznú szervezetei közérdekű továbbá egyes gazdasági célú feladatai ellátásához szükséges ingatlanok, berendezések, felszerelések járművek és egyéb anyagi és immateriális javak és követelések,  illetőleg állami tulajdonban lévő, közcélokat szolgáló vagy nemzeti kincsnek minősülő létesítmény, alkotás, védett természeti érték, amely törvény alapján nem került a helyi és szakmai önkormányzatok, a köztestületek, az egyházak és felekezetek, a pártok, a társadalmi szervezetek tulajdonába, továbbá a védelmi és egyéb céllal létesített állami tartalékok;


d) kincstári vagyon továbbá az  állami tulajdonban levő

1. műemlékingatlan,

2.  természetvédelmi terület,

3. termőföld, ha törvény másként nem rendelkezik, 

4. erdő,

5.  a be nem hajtható állami követelések (pl. adó, vám) ellenében elfogadott vagyon;


e)  az állam tulajdonába egyéb jogcímen került vagyon.\".



90. §

Az Áht. a következő 109/C. §-sal egészül ki:

\"109/C. § (1) A pénzügyminiszter a kincstári vagyon felett a Magyar Állam nevében őt megillető tulajdonosi jogok gyakorlását   a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (a továbbiakban: KVI) útján látja el, ebben az esetben a . kincstári vagyonnal kapcsolatos polgári jogi jogviszonyban az államot a KVI képviseli.

(2) A vagyon kezelőjének kijelölése és a vagyon elidegenítése esetén az érintett szerv felügyeletét ellátó szerv vezetőjének egyetértésével történhet.

(3) A kincstári vagyonról a KVI nyilvántartást vezet.\".



91. §

Az Áht. a következő 109/D. §-sal egészül ki:

\"109/D. § (1) A KVI a pénzügyminiszter felügyelete alatt álló központi költségvetési szerv.

(2)  A KVI dolgozóinak munkajogi jogviszonyaira a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. XXXIII. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

(3) A kincstári vagyon értékesítésének módjára vonatkozó szabályzatot a Kormány hagyja jóvá.\".



92. §

Az Áht. a következő 109/E. §-sal egészül ki:

\"109/E. § (1) A 109/B. § a) és b) pontját illetően a koncessziós szerződés megkötésére a koncessziós törvény, valamint az ahhoz kapcsolódó ágazati törvények rendelkezéseit kell alkalmazni.
 
(2) A koncesszióba adáshoz, illetőleg a koncessziós szerződés megkötéséhez a pénzügyminiszter előzetes egyetértése szükséges. 

(3) A koncessziós díj - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a központi költségvetést illeti meg. \".



93. §

Az Áht. a következő 109/F. §-sal egészül ki:

\"109/F. § (1) Az e törvény hatályba lépésekor a központi költségvetési szervek által kezelt  - a feladat ellátáshoz e törvényben meghatározott -  kincstári vagyonra vonatkozó jogot az e törvény által meghatározott vagyonkezelői jognak kell tekinteni. 

(2) A kincstári vagyon tárgyai felett vagyonkezelői jogot gyakorolhat:


a) az (1) bekezdésben foglaltak figyelembevételével az a központi költségvetési szerv, amelyet a KVI - az érintett szerv felügyeletét ellátó szerv vezetőjének egyetértésével - kijelöl és a vagyonkezelésre vonatkozóan vele megállapodást köt (a továbbiakban: kijelölés), továbbá


b) bármely természetes és - az (1) bekezdésben jelölt szervezeteken kívül - jogi és jogi személyiség nélküli szervezet, amellyel a vagyonkezelésre  - központi költségvetési szerv megszűnése esetén  a jogutódként létrejövő szervezet alapítója egyetértésével -  a KVI szerződésben megállapodik (a továbbiakban: vagyonkezelési szerződés).

(3) A 91/A. § alapján létrehozott új szervezet esetén a vagyonkezelői jog gyakorlóját  a fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetőjének javaslata alapján a KVI jelöli ki.

(4) A vagyonkezelői jogot  - az (1) bekezdésben foglaltakat és a kijelölés esetét kivéve -  kizárólag ellenérték fejében lehet megszerezni és gyakorolni. A kincstári vagyon kezelésbe adása általános forgalmi adó- és illetékmentes.

(5) Vagyonkezelési szerződés nem köthető azzal, aki ellen csőd- és felszámolási eljárás van folyamatban, illetve akinek adó-, vám- vagy társadalombiztosítási járulék tartozása van.

(64) Az (1) bekezdés szerinti vagyonkezelői jogot, illetve a kijelölést a KVI  - a pénzügyminiszter és az érintett szervezet felügyeletét ellátó szerv vezetője  egyetértésével -  visszavonhatja.\". 



94. §

Az Áht. a következő 109/G. §-sal egészül ki:

\"109/G. § (1) A vagyonkezelői jog jogosultját - ha jogszabály másként nem rendelkezik - megilletik a tulajdonos jogai és terhelik a tulajdonos kötelezettségei -  ideértve a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény szerinti könyvvezetési és beszámoló-készítési kötelezettséget is -  azzal, hogy a vagyont át nem ruházhatja, illetve arra zálogjogot, , illetve haszonélvezeteti jogot  nem alapíthat. A vagyonkezelő a vagyonkezelői jogát  írásbeli megállapodás alapján és a KVI-vel kötött megállapodásban foglalt feltételek szerint, ellenérték fejében  - központi költségvetési szervek egymásközti ügylete esetén ingyenesen is -  átruházhatja  - a vagyonhoz kapcsolódó jogokkal és kötelezettségekkel együtt -  a vagyon kezelésére jogosult más szervre, a KVI egyidejű értesítése mellett. A kincstári vagyon kezelésére vonatkozó szakmai feltételeket a Kormány rendeletben állapítja meg.

(2) Ingatlanra vonatkozóan a vagyonkezelői jog megszerzéséhez az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés is szükséges. A 109/F.  §  (1) bekezdésének hatálya alá tartozó szervek bejegyzett kezelői jogát az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés módosítása nélkül bejegyzett vagyonkezelői jognak kell tekinteni.

(3) A kincstári vagyont kezelő központi költségvetési szerv jogszabályokban előírt feltételekkel jogosult a kezelésében lévő kincstári vagyonnal vállalkozási tevékenységet folytatni  oly módon, hogy az az állami feladat ellátását nem veszélyeztetheti. A vállalkozási tevékenységből származó jövedelmét az alaptevékenységétől elkülönítve kell elszámolnia és csak a jogszabályokban meghatározott célokra használhatja fel. 

(4) A központi költségvetési szervek vállalkozási és a költségvetési törvényben jelölt egyéb bevételének a mindenkori éves költségvetési törvényben meghatározott hányada - kincstári vagyon utáni részesedés címén - a központi költségvetés központosított bevételét képezi.

(5) A kincstári vagyon kezelésének bármely jogosultja  - ide nem értve a  (3) bekezdésben jelölt központi költségvetési szerveket - a kezelésében lévő kincstári vagyonnal vállalkozási tevékenységet, a rá, mint szervezetre egyébként irányadó jogszabályok szerint végezhet. E vállalkozási tevékenységből származó bevételt elkülönítetten kell nyilvántartania.\". 



95. §

Az Áht. a következő 109/H. §-sal egészül ki:

\"109/H. § (1) Kincstári vagyont elidegeníteni, arra zálogjogot, illetve haszonélvezeti jogot alapítani - ha törvény vagy kormányrendelet másképp nem rendelkezik - kizárólag a KVI jogosult.

(2) Ha a pénzügyminiszter vagy a KVI kezdeményezi a kincstári vagyon jelzáloggal vagy haszonélvezettel való megterhelését, akkor a megterhelés a  tevékenység tárgya szerint illetékes miniszter egyetértésével történhet.\".



96. §

Az Áht. a következő 109/I. §-sal egészül ki:

\"109/I. § (1) Az  állami tulajdonban lévő nemzeti parkok és természetvédelmi területek, erdők, műemlékingatlanok, műkincsek tulajdonjogának átruházására csak törvényben meghatározott esetekben és módon kerülhet sor.  

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott vagyontárgyak elidegenítéséhez a védettség jellege szerint illetékes miniszter egyetértése szükséges.

(3) A vagyonkezelő személyének megváltozásához az (1) bekezdésben meghatározott vagyontárgyak tekintetében a pénzügyminiszter és a védettség jellege szerint illetékes miniszter egyetértése szükséges.\".



97. §

Az Áht. a következő 109/J. §-sal egészül ki:

\"109/J. § (1) A KVI a kincstári vagyont  - törvény eltérő rendelkezése hiányában -  saját maga, vagy az általa megbízott szervezet útján értékesítheti. Az államot megillető követelések fejében az állam tulajdonába kerülő - a 109/A. § (1) bekezdésében foglaltaknak nem minősülő, értékesítésre szánt - társasági részesedések értékesítésére és annak megtörténtéig a vagyon kezelésére a KVI az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársasággal (a továbbiakban: ÁPV Rt.) köt megállapodást azzal, hogy ez a vagyon az ÁPV Rt.-hez rendelt vagyonnak minősül.

(2) Az értékesítési eljárásban - törvény eltérő rendelkezése hiányában - az értékesítést végző szervezet - szervezeti formájától függetlenül - az államháztartás alrendszereihez kapcsolódó vagyon értékesítésére irányadó szabályok szerint köteles eljárni.

(3)  Az (1) bekezdésben foglalt kincstári vagyon értékesítéséből származó bevétel a központi költségvetés bevételét képezi, ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik.\".





98. §


Az Áht. a következő 109/K. §-sal egészül ki:

\"109/K. § (1) Kincstári vagyon értékesítésére - kivéve a 109/I. § (1) bekezdésben meghatározott vagyonkört - kizárólag akkor van lehetőség, ha annak a kincstári vagyonkörből történő kikerülését a KVI javaslata alapján a pénzügyminiszter jóváhagyja. Törvény vagy kormányrendelet ettől eltérően rendelkezhet.

(2) A kincstári vagyon értékesítésére vonatkozó jogszabályok megsértésével kötött szerződés semmis.\".



99. §

Az Áht. 111. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"111. § Az államháztartás alrendszerei az őket terhelő adósságból eredő kötelezettségek nyilvántartásáért, kezeléséért és teljesítéséért önállóan felelősek.\".



100. §

Az Áht.  a következő 113/A. §-sal egészül ki:

\"113/A. § (1) A pénzügyminiszter  a Kincstár  útján

a) az éves költségvetési törvény alapján gondoskodik a központi költségvetés fizetőképességének fenntartásáról;

b) gondoskodik a központi költségvetést terhelő adósság és hiány finanszírozásáról, az államadósság kezeléséről és az azzal való gazdálkodásról;

c) nyilvántartja a központi költségvetést terhelő államadósságot, a központi költségvetés terhére vállalt kezességeket, a többéves kihatással járó pénzügyi kötelezettségvállalásokat, az állam nemzetközi pénzügyi elszámolásait, az állam követeléseit.


(2) E feladatkörében a  Kincstár 

a) elkészíti és folyamatosan aktualizálja a központi költségvetés napi szintre lebontott, éves és középtávú finanszírozási tervét, kidolgozza az államadósság finanszírozási stratégiáját, gondoskodik a kincstári egységes számla napi likviditásáról;

b) a költségvetési törvény keretében szervezi az állampapír-kibocsátásokat és hitelfelvételeket;

c) gondoskodik az államadósság törlesztéséről;

d) szervezi  a belföldi másodlagos állampapírpiacot;

e) a másodlagos állampapírpiacon értékpapír-műveleteket végez, állampapírokat ad el és vásárol; 

f) elemzi az állami adósságszolgálat és az állampapírpiac folyamatait;

g) tájékoztat az államadósság alakulásáról és az állampapírpiac folyamatairól.\".




101. §

Az Áht. 114. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"114. § (1) Az államháztartás információs rendszerét  - a nemzetgazdasági pénzügyi információrendszer részeként -  úgy kell kialakítani, hogy segítse az államháztartási pénzügyi folyamatok megtervezését, a költségvetési előirányzatok kialakítását és a teljesülés elemzésére, értékelésére, ellenőrzésére alkalmas legyen.

(2)  Az államháztartási információs rendszer mérlegbeszámolóit, költségvetési beszámolóit össze kell hangolni a statisztikai, a nemzetközi kormányzati pénzügyi  statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségekkel,  a nemzeti számlák rendszerével.

(3) Az alrendszerek költségvetésének tervezése, végrehajtása, valamint a zárszámadás során a bevételeket, a kiadásokat és a finanszírozási műveleteket a költségvetési gazdálkodásra feljogosított, előirányzattal rendelkezők szerinti adminisztratív, valamint funkcionális és közgazdasági osztályozási rendszerben kell nyilvántartani, illetve bemutatni.

(4) Az államháztartás és az egyes alrendszerek bevételeinek és kiadásainak zárt rendszerű és megfelelő csoportosításban történő bemutatásához mérlegeket kell kialakítani és összeállítani, figyelemmel az osztályozási rendszerek szempontjaira és előírásaira.\".




102. §

Az Áht. 116. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(1) Az Országgyűlés részére a központi költségvetés tárgyalásakor, illetve a zárszámadáskor tájékoztatásul  a következő mérlegeket kell bemutatni:
 
1. a központi költségvetés mérlegeit; 

2. a költségvetési hiány finanszírozásának mérlegeit, amelyekben ki kell mutatni 

a) a költségvetési hiány finanszírozásának és a többlet felhasználásának mérlegét hitelezők, illetve adósok szerinti bontásban (csak zárszámadáskor); 

b) a költségvetési hiány finanszírozásának, illetve a többlet felhasználásának mérlegét az eszközök szerinti bontásban; 

c) az állami pénzeszközök  alakulását;

3. az államháztartás mérlegeit, amelyek az államháztartás valamennyi alrendszerének összes bevételét, illetőleg az azokból teljesített minden kiadását, finanszírozását és pénzeszközének változását alrendszerenként és összevontan tartalmazzák; 

4. az államadósságot és az állam által nyújtott hitelek állományát, amelyben ki kell mutatni 

a) az államadósságot és a hitelállományt lejárat szerinti bontásban;

b) az államadósságot és a hitelállományt hitelezők szerinti bontásban (csak zárszámadáskor); 

c) az államadósságot és a hitelállományt eszközök szerinti bontásban; 

5. az alapok mérlegeit; 

6. a helyi önkormányzatok összevont mérlegeit, a tervezéskor előzetes adatok, a zárszámadáskor a tényleges adatok alapján; 

7. a társadalombiztosítás mérlegeit; 

8. az államháztartás alrendszereinek vagyonkimutatását (csak zárszámadáskor);

9.  a többéves kihatással járó döntések számszerűsítését évenkénti bontásban, valamint összesítve; 

10.  a közvetett támogatásokat, (pl. adóelengedéseket, adókedvezményeket) tartalmazó kimutatást.\".



103. §

Az Áht. 119. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"119. § (1) Az államháztartás számvitelének célja, hogy az államháztartás gazdálkodásának irányítását, értékelését, ellenőrzését, hatékony működését  és vagyonának védelmét egységes számviteli renddel segítse elő.

(2) Az államháztartás számvitelének feladata, hogy
a) a gazdasági folyamatokat pénzértékben számba vegye;
b) a vagyoni állapotra, az eszközöknek és az eszközök forrásainak változására vonatkozó adatokat folyamatosan feljegyezze, rendszerezze, feldolgozza, értékelje és kimutassa a vagyoni állapotot;
c) tájékoztatást, adatokat adjon a gazdasági-pénzügyi döntések meghozatalának elősegítésére, azok alátámasztására;
d) lehetővé tegye a gazdálkodás ellenőrzését, az összefoglaló gazdasági számítások készítését.

(3) Az államháztartás számvitele kiterjed
a) a központi költségvetésnek az államháztartás más alrendszereivel való elszámolásait, illetve államháztartáson kívüli kapcsolatait megjelenítő nemzetgazdasági elszámolásokra;
b) a központi költségvetési szervekre;
c) a helyi önkormányzatokra, a helyi kisebbségi önkormányzatokra és költségvetési szerveikre;
d) a társadalombiztosítás pénzügyi alapjaira és kezelőikre;
e) az alapokra;
f) az országos kisebbségi önkormányzatokra;
h) az a)-f) foglaltak kincstári rendszerbe bevont körének könyvvezetési és beszámoló-készítési kötelezettségére;
g) az államháztartásból támogatásban részesülő államháztartáson kívüli szervezetek (vállalkozások, pénzintézetek, közalapítványok, köztestületek, alapítványok, egyházak, társadalmi, érdekképviseleti, nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek) esetében a támogatás elszámolásának és felhasználásának részletes szabályaira és beszámolási kötelezettségére.

(4) A nemzetgazdasági pénzügyi elszámolásokat magyar nyelven és a Magyar Köztársaság pénznemében kell vezetni. A külföldi kötelezettségeket és követeléseket külföldi pénznemben is nyilván kell tartani.\".



104. §

(1) Az Áht. 121. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(3) Külön törvény rendelkezéseinek megfelelően a helyi önkormányzatok a helyi kisebbségi önkormányzatok és az országos kisebbségi önkormányzatok   ellenőrzését az Állami Számvevőszék végzi, különös tekintettel a normatív állami hozzájárulás, a cél-, címzett és egyéb, az államháztartás más alrendszerétől kapott támogatás igénybevételére és elszámolására.\".

(2) Az Áht. 121. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(4) A fejezet felügyeletéért felelős szerv költségvetési ellenőrzést végez a fejezet költségvetésének végrehajtása tekintetében, a felügyelete alá tartozó költségvetési szerveknél és az alapoknál, továbbá végezhet az alap által nyújtott támogatás rendeltetésszerű felhasználása, valamint e szerveknél egyéb szervek, magánszemélyek részére nyújtott támogatás felhasználásának rendeltetés- és szabályszerűségének tekintetében.\".

 (3) Az Áht. 121. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

\"(6) A költségvetési ellenőrzésért felelős állami szerv hatásköre az állami kezesség beváltása jogosságának ellenőrzésére is kiterjed. Ennek keretében a központi költségvetés mellett a tartozás eredeti kötelezettjénél és jogosultjánál is ellenőrizheti a kezességi szerződés feltételeinek betartását.\".



105. §

Az Áht. 122. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(2) Az (1) bekezdésben szereplő ellenőrzés kiterjed különösen a bejelentésre, a bevallásra, az adó-megállapításra, a bizonylati rendre, a könyvvezetésre, a nyilvántartásra, az adatszolgáltatásra, a befizetési kötelezettség teljesítésére, a költségvetési támogatások igénylésének és felhasználásának ellenőrzésére.\".



106. §

Az Áht. a következő 123/A. §-sal egészül ki:

\"123/A. § (1) Az Állami Fejlesztési Intézet Részvénytársaság (a továbbiakban: ÁFI Rt.) 1996. január 1-én megszűnik.

(2) Az ÁFI Rt. általános jogutódja a Magyar Állam,  követelései a központi költségvetést illetik meg, kötelezettségeiért a központi költségvetés áll helyt.

(3) Az ÁFI Rt. azon alkalmazottai tekintetében, akiknek  - kinevezés folytán -   a pénzügyminiszter által alapított költségvetési szerv, a Kincstár a munkáltatója, a közalkalmazottak jogállásáról szóló   - többször módosított -   1992. évi XXXIII. törvényt  a (4)-(6) bekezdésben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

(4) A (3) bekezdésben meghatározott személyeknek az ÁFI Rt.-vel fennálló munkaviszonya e törvény hatályba lépésével egyidejűleg közalkalmazotti jogviszonnyá alakul át és az ÁFI Rt.-vel, valamint jogelődjeivel fennállt munkaviszonyát a Kincstárnál közalkalmazotti jogviszonyban töltött időként kell figyelembe venni.

(5) A (3) bekezdésben meghatározott személyek alapilletménye az ÁFI Rt.-vel fennállt munkaviszony alapján járó személyi alapbérnél kevesebb nem lehet.

(6) A (3) bekezdés alapján közalkalmazotti jogviszonyba került személyeket e törvény hatályba lépésétől számított 15 napon belül be kell sorolni.\".



107. §

(1) Az Áht. 124. §-ának (2) bekezdésének d) és e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, s egyidejűleg a bekezdés f)-m) pontokkal egészül ki:

/A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben állapítsa meg/ 

\"d) a költségvetési szervek egyes típusai  - ideértve a fegyveres erők, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a rendvédelmi szervek, valamint a külképviseleti hálózatok -  költségvetése tervezésének, pénzellátásának, előirányzat-felhasználásának, kincstári gazdálkodásának és nyilvántartásának - e törvény előírásaival összehangolt -  sajátosságainak megfelelő szervezeti és eljárási rendjére vonatkozó, a kincstári rendszer általános szabályaitól eltérő részletes szabályait; 
e) az állam által  - jogszabályban vagy szerződésben - vállalt kezesség (garancia, helytállás)  előkészítésének  és a kezesség beváltásának eljárás-rendjét, sortartó kezesség esetén a kezessel szembeni jogérvényesítés feltételeit;
f) a kincstári gazdálkodás és az előirányzat-gazdálkodás  részletes szabályait;
g) a készpénzkímélő fizetési eszközök bevezetésének  és alkalmazásának a kincstári körre vonatkozó szabályait;
h) az államháztartási könyvvezetési és beszámoló-készítési kötelezettség részletes szabályait;
i) a költségvetési szervek alapításának, típusai és jogállása megválasztásának, átalakításának, megszüntetésének részletes szabályait és eljárásrendjét, ideértve a 91/A §-ban szabályozott eljárást is;

j) az államháztartás alrendszerei vonatkozásában a vagyon nyilvántartás részletes szabályait;
k) az államháztartás alrendszereiből nyújtott támogatásokkal összefüggő számadási kötelezettség részletes szabályait;
l) az államháztartás alrendszereinek felajánlott külföldi segélyek és adományok és ezek felhasználásának információs rendszerét;
m) a kincstári vagyonra vonatkozóan a 104-109/L. §-okban foglaltak végrehajtásának részletes szabályait, ideértve a vagyon nyilvántartásának, értékesítésének, hasznosításának szabályait is;
n) a központi költségvetési szervek  a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvényben meghatározott értékhatár alatti és központosított eljárás alá nem vont beszerzéseinek részletes szabályait.\".

(2) Az Áht. 124. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

\"(4) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy 

a) a kincstár működésének, a kincstári gazdálkodásnak a  részletes szabályait; az előirányzat-gazdálkodás, az előirányzat-felhasználás és a felhasználás ütemezésének, a bevételek fogadásának és a kiadások teljesítésének, valamint a készpénzellátmányok felvételének és elszámolásának kincstári rendjét; 
b)  az államháztartás bevétel-előírási és kötelezettségvállalási rendjét, pénzellátási- és bankszámlarendjét, a munkabér- és egyéb járandóságok számfejtési és folyósítási rendjét, a költségvetési tervezés, az előirányzat-módosítás, az adatszolgáltatás és a beszámolás rendjét;
c) - az Állami Számvevőszék véleményének kikérésével -  az államháztartás körébe tartozó szervezetek, az előirányzattal rendelkező nem jogi személyiségű költségvetési egységek költségvetési gazdálkodásának számviteli rendjét, az államháztartás alrendszereiből támogatásban támogatásban részesülő államháztartáson kívüli szervezetek esetében a támogatás elszámolásának számviteli rendjét, valamint a Kincstár számviteli rendjét;
d) az 1995. évi pénzmaradvány és eredmény rendezését a kincstári rendszerbe tartozó kör esetében;
e) az államháztartás osztályozási rendjének és a 116. §-ban említett mérlegek összeállításának részletes szabályait;
f) a készpénzkezelésnek, a házipénztárak működésének, az előlegek elfogadásának és nyújtásának, a beszedési megbízások alkalmazásának a   részletes szabályait
rendeletben szabályozza.\".


(3) Az Áht. 124. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

\"(5) Felhatalmazást kap az ipari és kereskedelmi miniszter és, a pénzügyminiszter, hogy együttes rendeletben szabályozza a törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződésekben nem szabályozott vámtételek kialakítását, módosítását, átmeneti időre történő csökkentését a törvényben szabályozott feltételek alapján és a nemzetközi kötelezettségeinkkel összhangban.\".



II.FEJEZET
EGYES  TÖRVÉNYI RENDELKEZÉSEK MÓDOSÍTÁSA



108. §

(1) A számvitelről szóló 1991. évi  XVIII. törvény (a továbbiakban: Szvtv.) 21. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

\"(3) A vagyonkezelőnél a mérlegben eszközként kell kimutatni a kezelésbe vett, a kincstári vagyon részét képező - az (1) bekezdés szerinti - eszközöket is a hosszú lejáratú kötelezettségekkel szemben.\".

(2) A Szvtv. 22. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

	\"(5) A tárgyi eszközök között azokat az anyagi eszközöket (földterület, telek, telkesítés, erdő, ültetvény, épület, egyéb építmény, műszaki berendezés, gép, jármű, üzemi és üzleti felszerelés, egyéb berendezés) kell kimutatni, amelyek tartósan - közvetlenül vagy közvetett módon - szolgálják a vállalkozási tevékenységet, függetlenül attól, hogy üzembe helyezésre kerültek-e vagy sem (ideértve a koncessziós szerződés alapján beszerzett, megvalósított eszközöket is).\".



109. §

(1)  A Magyar Nemzeti Bankról szóló   - többször módosított -  1991. évi LX. törvény (a továbbiakban: MNBtv.) 18. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

\"18. § (1) Az MNB vezeti a kincstári egységes számlát, továbbá a pénzügyminiszter által kijelölt egyéb állami számlákat.

(2) Az MNB vezeti az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság pénzforgalmi számláját, amelynek mindenkori egyenlegét folyamatosan be kell számítani a kincstári egységes számla egyenlegébe.\".


(2) Az MNBtv. 25. §-ának  helyébe a következő rendelkezés lép:

\"25. § Az MNB vezetheti a Nyugdíjbiztosítási Alap és az Egészségbiztosítási Alap pénzforgalmi számláját.\".




110. §

Az  illetékekről szóló  - többször módosított - 1990. évi XCIII. törvény 26. §-a (1) bekezdésének e) pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:

/Mentes a visszterhes vagyonszerzési illeték alól/

\"e)  a kincstári vagyon vagyonkezelői jogának megszerzése;\".



111. §

Az egyes értékpapírok nyilvános forgalomba hozataláról és forgalmazásáról, valamint az értékpapírtőzsdéről szóló  - többször módosított -  1990. évi VI. törvény (a továbbiakban: Épt.)  a következő címmel és 93/A. §-sal  egészül ki:

\"A kincstárra vonatkozó eltérő szabályok 

93/A. § A Magyar Államkincstár az állam által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok tekintetében az e törvény szerinti értékpapír forgalomba hozatali és értékpapír-kereskedelmi tevékenységet végezhet. A kincstár esetében az e törvény  10. § (1) bekezdését, 11-12-13. §-át, 39. §-át nem kell alkalmazni.\".



112. §

Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény a következő 24/A. §-sal egészül ki:

\"24/A. § (1) Az ÁPV Rt. valamennyi pénzeszközét  - kivéve a munkáltatói lakásépítési kölcsönök visszafizetéséből származó pénzeszközöket -  a Magyar Nemzeti Banknál vezetett számlán köteles tartani, betétet  nem helyezhet el, és értékpapírokat is kizárólag a privatizációval és a vagyonkezeléssel összefüggésben vásárolhat. 

(2) Az (1) bekezdésben foglalt kötelezettsége nem érinti az ÁPV Rt-nek azt a lehetőségét, hogy az egyes privatizációs tranzakciók esetében a biztosítékok, óvadékok elhelyezésére kereskedelmi banknál  - az adott tranzakció lebonyolításáig -  számlát vezessen.\".



113. §

Az államtitkárok jogállásának átmeneti szabályozásáról szóló 1990. évi XXXIII. törvény 11. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéseket  - a közigazgatási államtitkárok és a helyettes államtitkárok vonatkozásában  -  az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság igazgatósági tagjaira, a Magyar Nemzeti Bank felügyelő bizottsági tagjaira nem kell alkalmazni.\".




114. §

(1) Ez a törvény  1996. január 1-jén lép hatályba. Rendelkezései közül  

a)  az Áht  - e törvény 4. §-ával megállapított -  8. §-a (2) bekezdésében  foglaltak 1996. évben nem vonatkoznak a kincstári egységes számlához kapcsolódó megelőlegezési számlákról a  Nyugdíjbiztosítási Alap és az Egészségbiztosítási Alap által igénybevett hitelre és annak visszatérülésére, valamint a kincstári egységes számla állományának változására;

b) az Áht.  - e törvény 18. §-ával megállapított -  18/B. §-a (5) bekezdésében foglaltakat a Magyar Tudományos Akadémia, mint köztestület által nem gazdasági társaság formájában működtetett szervei és  - egyedi megállapodás  alapján -  a külön törvénnyel létrehozott Munkaerőpiaci Alap esetében 1997 január 1-jétől;

c) az Áht.  - e törvény 24. §-ával megállapított -  21. §-ban a külföldi segélyekre és adományokra, az Áht.  - e törvény 26. §-ával megállapított -  24. §-a (1) bekezdésében és az Áht.  - e törvény 61. §-ával megállapított -  69. §-ában szereplő költségvetési létszámkeretre vonatkozó rendelkezéseket,  az Áht.  - e törvény 26. §-ával megállapított -  24. §-a (2)-(3) bekezdésében előírt szabályozást az 1996-tól megszűnt elkülönített állami pénzalapok feladatainak és előirányzatainak a fejezeti kezelésű előirányzatok közé átvett előirányzatai tekintetében,  valamint az Áht.   e törvény 28. §-ával megállapított   26. §-a (1) bekezdésében, az Áht.   e törvény 36. §-ával megállapított   36. § c) pontjában, az Áht.   e törvény 62. §-ával megállapított   71. §-a  (3) bekezdésében és az Áht.   e törvény 84. §-ával megállapított   103. §-a (2) bekezdésében foglaltakat első ízben az 1997. költségvetési törvényjavaslat, illetve költségvetési rendelet-tervezet kidolgozásánál 

kell alkalmazni.

(2) Az e törvény  hatályba lépésekor az állam tulajdonában lévő  - a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásról szóló 1989. évi XIII.  törvény alapján állami vállalatból gazdasági társasággá átalakult  -  gazdasági társaságokra  az Áht. kincstári vagyonnal kapcsolatos,  - az e törvény 85-98. §-aival megállapított -  104-109/K.  §-aiban foglalt rendelkezéseket nem kell alkalmazni.

(3) Az Áht. - e törvény 95. §-ával megállapított -  109/H. §-a (1) bekezdésében foglaltak nem vonatkoznak azon ügyletekre, amelyek esetében a vagyonkezelő az általa kezelt vagyon elidegenítésére e törvény hatályba lépésekor Kormány által kiadott engedéllyel  rendelkezik.

(4) A törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti 

a)  az Áht. 15. §-a, 32. §-a (2) bekezdése, 47. §-a,   61. §-a , 106. §-a (2) bekezdése és 107. §-a.;
 
b) a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 82-87. §-ai;

c)  az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény végrehajtásáról rendelkező 23/1979. (VI. 28.) Mt. rendelet 68. §-a (1) és (2) bekezdése és a 69. §-a.



115. §

(1) E törvény hatályba lépésétől számított egy éven belül a központi költségvetési szervek tekintetében gondoskodni kell arról, hogy a 88. § (3) bekezdésben előírt alapító okiratok rendelkezésre álljanak. és azok az előírt nyilvántartásokban  - e törvényben előírt követelményeknek megfelelően -  szerepeljenek.

(2) Az 1995. december 31-éig  keletkezett, 5000 forintot meg nem haladó kisösszegű követelését a költségvetési szerv és az alap törölheti, ha az annak behajtására tett intézkedése nem vezetett eredményre. 

(3) A költségvetési szerv és az alap az 1995. december 31-én fennálló, de behajthatatlan olyan követelését, amelynek behajtására tett első intézkedés több mint tíz éve történt, törölni kell.



116. §

(1) Ahol korábbi jogszabály állami garanciát, állami kezességvállalást vagy állami helytállást említ, azon az e törvény alapján szabályozott állami kezességvállalást kell érteni.

(2) Ahol jogszabály kezelői jogról rendelkezik, azon a továbbiakban vagyonkezelői jogot kell érteni.

* * *
 

F ü g g e l é k
a T/1543. számú törvényjavaslat indokolásához

A kincstári finanszírozási rendszer pénzügyi hatásai

A kincstári finanszírozási rendszer ¦ közvetlen és közvetett ¦ hatásait a kincstári gondolat felmerülésétől, azaz 1994-től kezdődően érdemes számbavenni.
A viszonyítási alap az 1993-as év, amikor is még egy teljesen más filozófián alapuló finanszírozási rend volt érvényben. Az 1994-ben kezdődő változások már mind a kincstári gondolat jegyében születtek.
Ebből a szempontból két szakasz különböztethető meg. Az első szakaszt lényegében 1993 végétől a már megtörtént ¦ és a kincstári rendszer irányába mutató ¦ események jelentik, a másodikat pedig a pénzügyi reform jövőbeni változásai. (A pénzügyi hatások közé itt nem soroljuk be az olyan esetleges későbbi megtakarításokat, amelyek pl. a központosított bérfinanszírozás létszámcsökkenést eredményező hatásából adódhatnak.)

Az 1994. évi változások és hatásai
Az 1994. évi hatások lényegében mind az állami költségvetés forgóalap számításának változásaihoz köthetők.
Első lépésként a központi költségvetés fejezeti és intézményi számláinak egyenlegei lettek visszacsatolva, akkor ¦ 1994 októberében ¦ még csak 60%-os mértékben. Az ebből származó megtakarítás nagyságrendjét mutatja, hogy mekkora forgóalapot nem kell tovább állampapírokkal finanszírozni.
A visszacsatolt számlák (költségvetési fejezetek, költségvetési intézmények, társadalombiztosítási alapok, elkülönített állami pénzalapok MNB-nél vezetett része, nemzetgazdasági elszámolások) átlagos havi egyenlegei és a forgóalapba, illetve ennek finanszírozásába beszámított összegei a következők: 
Milliárd forintban!

1994. XI. hó
1994. XII. hó
Az összevezetett számlák egyenlegei (100%)
103,0
91,5
A finanszírozásba bevont összegek (60%)
 61,8
54,9
A tényleges megtakarítás 1994-ben a két utolsó hónap 60%-os állományi adatának kamat-megtakarítása, azaz ekkora forgóalap részt nem kellett állampapírokkal finanszírozni.

Az 1995. évi változások és hatásai
A forgóalapba beszámított számlák 60%-os hányada áprilistól 80%-ra növekedett, a következő táblázat már ezt veszi figyelembe:

Milliárd forintban!

I.
II.
III.
IV.
V.
VI.
VII.
VIII.
IX.
100%
77,2
72,6
82,4
84,8
87,5
79,4
89,7
107,6
115,7
60%;80%
46,3
43,5
49,4
67,8
70,0
63,5
71,7
86,1
92,5

Ebben az időszakban ¦ 30%-os átlagkamatlábbal számolva ¦, éves szinten, a közvetlen megtakarítást mintegy 20 milliárd forint.
Az eddigi számítások természetesen nem tartalmazzák azokat az összegeket, amelyek a továbbiakban lesznek a forgóalapba beszámítva! Mindezek tehát a kincstári gazdálkodás üzemszerű működéséből származó megtakarítások.

További várható, számszerűsíthető hatások
1996-tól:
-	a forgólap számításának további bővítése a korábban felsorolt számlák teljes körű és 100%-os mértékű beszámításával, illetve a kincstári finanszírozási rendszer bevezetése. Az említett számlák egyenlegeinek még be nem számított, 20%-os része az eddigieken felül mintegy 5 milliárd forint többlet-megtakarítást jelent (az 1995. évi adatokkal számolva).
-	az önkormányzati szférában a nettó finanszírozás megvalósítása. A központi költségvetésből több mint 300 milliárd forint áramlik a helyi önkormányzatok számlavezető bankjaihoz. Ebből áramlik visszafelé a TB-járulék, az SzJA, stb. A felesleges pénzutaztatás ¦ 5 nap késést feltételezve és az elkülönített állami pénzalapok utalásait is beszámítva ¦, a forgóalapot közel 10 milliárd forinttal terheli, ennek kamatvonzata mintegy 3 milliárd forint, amit a pénzutaztatás megszüntetésével meg lehet takarítani.
1997-től:
-	a kincstári finanszírozási rendszernek - az érintett intézményekre vonatkozó vizsgálatoktól és döntésektől függő - kiterjesztése a központi költségvetés alrendszerében működő köztestületekre és a tb. önkormányzatokra. Ennek hatása azonban csak akkor számszerűsíthető, ha az intézmény rendszer átalakulása már körvonalazódik.
1998-tól:
-	a kincstári finanszírozási rendszer - további vizsgálatok és elemzések alapján történő - kiterjesztése valamennyi köztestületre  és az önkormányzatokra, azaz az államháztartás egészére. Az önkormányzatokat tekintve (szintén 1995. évi számokkal) összességében mintegy 70 milliárd forint számlaegyenleg valószínűsíthető. Ebből azonban mintegy 30 milliárd forint a már felvett önkormányzati hitelek fedezetéül szolgál, tehát a forgóalapba csak mintegy 40 milliárd forint számítható be. Azaz ezt nem kell állampapírokkal finanszírozni, s az eddigiek szerinti számításokkal, ez mintegy 12 milliárd forintos megtakarítást jelent.

Nem számszerűsíthető hatások
A likviditás gazdálkodás szempontjából igen fontos és jelentős mértékű tartalékokat jelentenek a kincstári gazdálkodás logikájából következő további lépések: a beszedési rendszerek egységesítése, a bevételek és kiadások előrejelzésére szolgáló rendszerek átalakítása, továbbá az időszakos finanszírozási rendszer fokozatos felváltása a napi finanszírozási renddel.

Eddig pusztán a finanszírozási rend megváltozásának számszerűsíthető hatásait vettük számba. A közvetett előnyök ¦ a tervezési és információs rendszer korszerűsítése következtében ¦ kiterjednek a döntés-előkészítő és döntéshozó munka hatékonyságának növelésére is. Az államháztartás további szakmai reformjaiból eredő megtakarítások nem tartoznak a kincstári rendszer előnyei közé, bár azok egyik feltétele a kincstári finanszírozás és gazdálkodás megvalósítása. 
*
A kincstár kiépítésével és működtetésével kapcsolatos ráfordításokat tekintve, a kincstárról szóló 2189/1995 (VII.4.) kormányhatározat indokolásában szereplő számítások a következők:
	\"A megtakarításokkal szemben természetesen többletköltségek is felmerülnek. Ennek természete, nagyságrendje nagyrészt attól függ, hogy a Kormány elfogadja-e az intézményrendszer kialakításának javasolt módját, hiszen akkor létszámban, épületben, felszerelés-berendezésben jelentős többlet-ráfordítások nem merülnek fel. Nagy súllyal jelentkezik viszont az informatikai infrastruktúra megteremtésének és üzemeltetésének, valamint a számítástechnikai programok elkészítésének, bevezetésének és oktatásának költsége. Mindezek nagyságrendjére vonatkozó, részletes szakértői számítások még nem készültek, hiszen az állapotfelmérés folyamatban van, de a 3-4 év alatt felmerülő költségigény 4-5 milliárd forintra tehető (ebből a kincstár területi hálózatának fejlesztése 1-2 milliárd, a kincstári központ és kincstári információs rendszer fejlesztése 1 milliárd, az intézmények felkészítése és az oktatás 2 milliárd forint). 
	Fel kell azonban hívni a figyelmet arra, hogy az államháztartási információs rendszer jelenlegi állapota miatt  a kincstári rendszerre való áttéréstől függetlenül is  gyökeres átalakításra, sürgős technikai-tartalmi megújításra szorul, ezeket a ráfordításokat a kincstári rendszer nélkül is végre kellene hajtani. A kincstári rendszer bevezetése ennek költségeit úgy tudja mérsékelni, hogy meglévő  gazdaságosan fejleszthető és megbízhatóan működtethető  rendszerek kompatibilissé tételét, ugyanazon programok általános és kizárólagos használatát készíti elő, megtakarítva ezzel a költségvetési egységek folyamatban lévő vagy tervezett, egymástól független, informatikai-számítástechnikai fejlesztéseit.\"
»



AZ ÁLLAMHÁZTARTÁSRÓL SZÓLÓ 1992. ÉVI XXXVIII. TÖRVÉNY ÉS AZ AHHOZ KAPCSOLÓDÓ EGYES TÖRVÉNYI RENDELKEZÉSEK MÓDOSÍTÁSÁRÓL SZÓLÓ 1995. ÉVI CV. TÖRVÉNY INDOKOLÁSA

Általános indokolás

Az államháztartás tartalmának, működési- és eljárási rendjének kérdéseit a pénzügyi rendszer reformjának tükrében a szakértők több szempontból vizsgálták. Jelen törvénymódosítási javaslat elsősorban a kincstári pénz- és vagyongazdálkodás bevezetésének célját szolgálja, de emellett az államháztartás reformjának olyan jogi, pénzügyi, szervezeti kereteit is igyekszik megteremteni, amely a kívánt változásokat - az elkülönített állami pénzalapok számának ésszerű korlátozását, az intézményrendszer felülvizsgálatát, a költségvetési szervek átalakítását, - elősegítheti.
 
Az államháztartás működésével kapcsolatos pénzügyi feladatok centralizált elvégzésre létrehozandó kincstár, annak irányítása, illetve a kincstár által működtetett utólagos finanszírozási, ügyviteli, nyilvántartási, pénzügyigazgatási, pénzügyi ellenőrzési eljárási rend az államháztartásról szóló törvény rendelkezéseinek kiegészítését, illetve módosítását igényli.

Az államháztartás szereplőinek költségvetési gazdálkodásában - a kincstári rendszer fokozatos bevezetésével - a legnagyobb változást az okozza, hogy megszűnik a költségvetési támogatások ellátmányszerű kiutalása és az önálló bankszámlákon történő pénzgazdálkodás. A kincstári rendszer gondoskodik arról, hogy a bevételek továbbra is annak a kedvezményezett (jogosult) javára elszámolhatók legyenek, a kifizetések a számla vagy más fizetési megbízás esedékességéhez igazodnak. Ez a mechanizmus a kincstári rendszerbe tartozók mindenkori pénzeszközeinek egy helyen - az ún. kincstári egységes számlán - való tartásával számottevően javítja a likviditásmenedzselés feltételeit, a bevételek és a kiadások időbeni harmonizálásának lehetőségét. Az állami pénzeszközök egybetartása tetemes összegű kamat-megtakarítást, az átmenetileg szabad pénzeszközök Kincstár általi hasznosítása várhatóan kamatbevételt eredményez, ezzel jelentős mértékben hozzájárulhat az államháztartás helyzetének konszolidálásához. A kincstári rendszer bevezetésének hatásairól a Függelék tartalmaz összefoglalót.

A kincstári vagyon körének meghatározása, a tulajdonlás és a vagyonkezelés, a -nyilvántartás, -hasznosítás, -értékesítés szabályainak megállapítása korábbi szándékokkal ellentétben nem önálló törvényben, hanem itt, az államháztartás működésének alapvető rendelkezéseit tartalmazó jogszabályban történik.

Az állami kezességvállalás szabályai - az elmúlt évek költségvetési törvényeiben foglalt rendelkezések végrehajtását szakmai és jogi szempontból elemezve - átgondoltabb, szigorúbb megfogalmazásban bővülnek.

Az államháztartás gazdasági-pénzügyi folyamatainak egységes számbavételét, a vagyoni és pénzügyi helyzet áttekintését biztosító államszámvitel, valamint az osztályozási- és mérlegrendszerek kialakítására elindított és várhatóan legalább három évig tartó munka jelenlegi szakaszában a fogalmi kategóriák, a célok és az eszközök meghatározására nyílik mód.

Részletes indokolás

Az 1 . §-hoz 

A módosítást az indokolja, hogy az államháztartáson kívüli forrásoknak az új szabályozásban nagyobb súlyt kell kapniuk az elkülönített állami pénzalapok finanszírozásában, a módosítás - amelyek konkretizálása az elkülönített állami pénzalapok fejezetében szerepel -, az egyes alapok törvényi szabályozásának irányt szab.

A 2 . §-hoz

A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII törvény alapján megalakult helyi kisebbségi önkormányzatok és a helyi önkormányzatok együttesen, egymás mellé rendelten alkotnak államháztartási alrendszert.

A 3-5. §-hoz

Az államháztartás tartalmának és terjedelmének meghatározását törvényjavaslat újabb elemekkel kívánja gazdagítani, míg egyes eddigi - főképpen számbavételi - rendelkezéseit pontosításra szorulnak. Az államháztartás alrendszerei költségvetésében szereplő kiadásokat jóváhagyott, odaítélt, elkölthető előirányzatként, a bevételeket pedig irányszámként, teljesítendő előirányzatként fogalmazza meg. Az államháztartás költségvetési bevételei és kiadásai között - az 1995-ben megkezdett és 1996-ban folytatódó számbavételi módszertani változások alapján - a jövőben értékpapír- és hitelműveletek, pénzeszközök betéti elhelyezésével és visszavételével kapcsolatos műveletek (együtt: finanszírozási műveletek) nem torzítják a valós (végleges) bevételeket, kiadásokat. A tárgyévben befolyt bevételek tényleges bevételt jelenthetnek. Az előző év(ek)ről származó pénzeszközök, pénzmaradványok a folyó bevételek közé nem állíthatók be, ugyanakkor a folyó évi költségvetési bevételek és kiadások különbözeteként adódó esetleges hiány, illetve a költségvetési kiadások finanszírozási forrásául megjelölhetők és tervezhetők.

 A mindenkori pénzeszközöket - költségvetési előirányzatként, illetve annak teljesítéseként el nem számolható - letéti, függő, átfutó, kiegyenlítő és helyesbítő pénzforgalmi elszámolások (együtt: aktív és passzív pénzügyi elszámolások) módosítják, de ezek sem vehetők számításban a költségvetési hiány, illetve a költségvetési többlet megállapításakor.

A javaslat eltörölni javasolja az ún. pótkezelési időszakot, amely az évek között áthúzódó kifizetések naptári éven túli elszámolására jogosított fel, s amely az eddigiekben lényegében csak a beruházásokkal összefüggésben érvényesült. Az előirányzat-gazdálkodásra való áttérés miatt a pótkezelés létjogosultsága megszűnik. A Kormány - később indokolt - ún. gördülő költségvetési tervezési rendszert kíván 1997-től bevezetni, amely a feladatok, programok nagyobb időhorizontú áttekintésével egyidejűleg az előirányzatok jóváhagyásában és a kiadások finanszírozásban is majd erőteljesebb feladat-, illetve programorientált szabályozással, és előirányzati maradvány-felhasználással párosul.

A javaslat pontosítja a költségvetési többlet és hiány meghatározását, egyértelművé téve azok számítási elveit.

A 6. §-hoz

Az államháztartás bevételei között újabb elem - a nemzetközi szerződésekben nem rögzített vámtételek - nevesítésére kerül sor, azzal összefüggésben, hogy ennek részletes szabályozását alapvetően piacvédelmi és rugalmassági megfontolásból nem indokolt törvényi szintre emelni. A javaslat egyértelműsíti, hogy a helyi önkormányzat a rendeletében az adótörvények keretei között állapíthat meg adófajtát, mértéket, kedvezményt.

A javaslat a bírságok szabályozásának alapelveit az Áht-ban javasolja megállapítani úgy, hogy a bírságok mértékének meghatározása - törvényi keretek között - a Kormány hatásköre legyen, ez rugalmasabb eszközt jelenthet egy-egy bírságolható jelenséggel kapcsolatos gyors szankcionálást igénylő kormányzati intézkedések megtételéhez.

A 7. §-hoz

A javaslat a kincstári rendszer bevezetésével összefüggésben egészíti ki a bevételek kezeléséről szóló korábbi rendelkezést.

A 8-10. §-hoz

Az államháztartás költségvetéseinek végrehajtása során a költségvetési bevételek és kiadások teljesítésén túlmenően a már említett finanszírozási, illetve aktív és passzív pénzügyi műveletek végzésére is szükség van, a javasolt módosítás a teljes körű elszámolás és számadás kötelezettségét fogalmazza meg.

Az e törvényjavaslattal bevezetendő kincstári rendszer lényege - a mai költségvetési és egyidejű pénzgazdálkodási modellel szemben - csak a költségvetési előirányzatokkal való gazdálkodás, az azok feletti rendelkezési jogosultság, illetve teljesítési kötelezettség gyakorlása.

A javaslat rögzíti a bevételek és a kiadások tervezettől eltérő alakulása esetén előirányzat-módosítási kötelezettség, illetve jogosultság keletkezik-e vagy sem, mert az erre vonatkozó további szabályok kereteit e törvény állapítja meg.

A javaslat szabályozza a fizetési kötelezettség vállalásának időbeniségét és a vállalás szempontjait, továbbá a kifizetések elrendelésénél (utalványozásánál) korlátba nem ütközhető eseteit (pl. nem szünetelhet a családi pótlék folyósítása amiatt, hogy a jogosultság alapján ténylegesen fizetendő összeg az előirányzatot meghaladja). Fennáll viszont az előirányzat-módosítás kötelezettsége, ha a jogszabályban megállapított jogosultsági kör vagy a járandóság összege változik. 

Az előirányzat-módosítások között törvényi szabályozást nyer az előirányzat csökkentésének, zárolásának (időleges felhasználási korlátozásának feltételehez kötötten vagy anélkül), illetve az előirányzatok törlésének intézménye. A tartalék esetében ezek az eszközök a bevétel-elmaradással összefüggésben értelmezendők, a bevételek és a kiadások egyensúlyát az a lépés állítja helyre, illetve kísérli meg helyreállítani, hogy a kieső bevételek (vagy azok egy részének) összegével megegyező összegről a tartalékkal rendelkező - időlegesen vagy véglegesen - lemond, azaz egyébként kiadásra fordítható előirányzatát nem használja fel.

A 9. § (2) bekezdésben szereplő rendelkezés a feltüntetett módon 2/3-os határozathozatallal fogadható el. A javaslat úgy fogalmaz meg az államháztartás egészére nézve - így a helyi önkormányzatokra is - kötelezettségvállalást korlátozó rendelkezsét, hogy az a költségvetési gazdálkodás védelme érdekében nem konkrét mértéket határoz meg, hanem a kötelezettségvállaló mérlegelési szempontjaként írja elő a körültekintő magatartást. (A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 88. §-ának (2) bekezdése szerint \"A helyi önkormányzat kötelezettségvállalását törvény korlátozhatja.\")

Az államháztartás alrendszereinek működése során nem kiküszöbölhető rendeltetéssel és nagyságrendben továbbra is számolni kell letéti pénzeszközök kezelésével, amelynek tartalmi meghatározása a feladat-ellátási rendeltetés kizárásával tovább szűkült, előmozdítva ezzel annak a szándéknak az érvényesítését, hogy lehetőség szerint minden feladatellátással összefüggő külső forrás a költségvetési kezelés és elszámolás tárgya legyen.

A javaslat megerősíti a pénzforgalmi szemléletű államháztartási számbavételt, ugyanakkor jelzi, hogy pénzforgalmi szemléletű, de pénzforgalom (pénzmozgás) nélkül megvalósuló átvezetések, illetve beszámítások is regisztrálandók a valóságos pénzforgalmi bevételek, kiadások mellett.

A 11. §-hoz

A törvényjavaslat a közpénzekről való szigorúbb számadás érdekében mind az államháztartásnak juttatott adományok, mind az államháztartásból folyósított támogatások tekintetében számadási, elszámolási kötelezettséget, illetve szankciót fogalmaz meg.

A 12. §-hoz

A közbeszerzési szabályokat az államháztartásból folyósított felhalmozási célú támogatások esetében is alkalmazni kell - ezt a közbeszerzésekről szóló törvény a fogadó fél szempontjából kimondja, ehelyütt a rendelkezés a támogatás folyósítója számára állapít meg kötelezettséget.

A 13. §-hoz

A javaslat alapvető rendelkezésként mondja ki, hogy hiányrendezést, és tartozások átvállalását, visszterhes támogatások vissza nem térítendő támogatássá alakítását adósságnövelő módon kizárólag az adott alrendszer költségvetésén keresztül lehet végezni, visszaszorítandó a költségvetésen kívüli eszközöket és eljárásokat.

Az elmúlt években a központi költségvetés rendszeresen vállalt költségvetésen kívüli, a hiányt nem növelő kötelezettséget, amelyek jelentősen növelték az államadósságot. Miután ennek hatása a kötelezettségvállalás utáni években azonos a költségvetési kiadás és a hiány növelésével, ezáltal a hiány növelésének elleplezése csak a döntéshozók számára könnyíti meg a kötelezettségvállalás elfogadását, a GFS-metodika alapján meg kell szüntetni a fenti gyakorlatot. A nevesített kivételek nem jelentik az államadósság tényleges növekedését (a kincstári egységes számla állománynövekedése azonos összeggel növeli a költségvetés likvid követelés-állományát), illetve kivételesen egy átfogó rendezést igénylő adósság-átértékelési, -kezelési problémát vesz ki az általános szabály alól.

A 14. §-hoz

A javaslat differenciáltabb meghatározást tartalmaz a költségvetések belső struktúrájának jobb áttekintését előmozdító rendes-rendkívüli elhatároláshoz, amely egyben az előirányzatok mindenkori tervezéséhez és \"birtokolásához\" is egyértelmű szempontot rendel. A rendkívüli előirányzatok minden költségvetési évben felülvizsgálandók, nem jelentenek \"bázisba beépülő\" feladatokat és forrásokat.

A 15-16. §-hoz

A módosítások tartalmi- és szövegpontosítást és magyarázó rendelkezést foglalnak magukban, illetve az összehasonlíthatóság elvének érvényesítését segíti elő.

A titokfajták nevesítése más törvényekben foglalt rendelkezések megismétlése az államháztartás alapvető pénzügyi törvényében.

A 17. §-hoz

A javaslat meghatározza a kincstári rendszer, s az ennek ellátására létrejövő Magyar Államkincstár (a továbbiakban: Kincstár) rendeltetését, legfőbb feladatait.

A javaslat központi költségvetési szervként határozza meg a Kincstár jogállását és ezzel összefüggésben kitér az alapító által az alapítás során - a törvény 88. § (3) bekezdésében foglaltak szerint kötelezően - megállapítandó elemekre. Kormány előzetesen alternatívaként vizsgálta a kizárólagos állami tulajdonú részvénytársasági formát is, azonban az ellátotti kör és az irányítás szempontjai alapján a költségvetési szervi forma mellett foglalt állást.

A 18. §-hoz

A már említett pénzforgalmi és egyéb pénzügyi műveletek teljes körű lebonyolítása mellett a Kincstár feladata a mindezekkel kapcsolatos ügyvitel ellátása, különböző nyilvántartások vezetése, előirányzat-fedezeti és alaki-formai vizsgálat, folyamatos tájékoztatás, a zárszámadás előkészítése. Ezen túlmenően a pénzügyminiszter által átruházott hatáskörben gondoskodik a finanszírozásról, az államadóssággal és az állam által vállalt kezességekkel kapcsolatos teendők végzéséről.

A Kincstár mindezen feladatai feltételezik, hogy költségvetési szervi státuszától függetlenül jogosult legyen a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény 4. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti pénzintézeti tevékenységre, azaz pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására, ideértve a bankszámla vezetését és a készpénz nélküli fizetési forgalom lebonyolítását (bankszámlaügylet). A Kincstár ezen tevékenysége térítésmentes, kötelezően igénybe veendő szolgáltatásként áll a kincstári körbe tartozónak kijelölt szervezetek - 18/C. § (6) bekezdésben felsoroltak részére, a kincstári körön kívüli szervezetek számára a pénzforgalmi bankszámlával való rendelkezési jogosultságot továbbra is e törvény állapítja meg.

A Kincstár amellett, hogy szolgáltatásainak igénybevétele a kijelölt körben kötelező, egyben felelős is a jogszabályban meghatározott feladatai teljesítéséért.
A kincstári kör a Kormány által elfogadott koncepció alapján fokozatosan bővül, a kincstári körbe tartoznak 1996-tól a javaslatban szereplők; majd - későbbi törvényi rendelkezések alapján - várhatóan 1997-től a társadalombiztosítási önkormányzatok, a Munkaerőpiaci Alap, a köztestületek; 1998-tól a helyi önkormányzatok, a közalapítványok.

A 19. §-hoz

A kincstári rendszerbe tartozók közötti eddigi bankszámlák közötti pénzmozgás helyébe kincstáron belüli pénzforgalom nélküli átvezetés lép, amely azonban az előirányzatok teljesítése szempontjából a pénzforgalmi teljesítéssel azonos értékű.

A Kincstár ún. egységes kincstári számlán - amelyet a Magyar Nemzeti Bank pénzforgalmi számlaként vezet - kezeli a kincstári körbe tartozók pénzeszközeit. Ennek első lépéseként gondoskodni kell arról, hogy a kincstári rendszerbe tartozónak kijelölt körben a az eddigi pénzforgalmi számlák összevezetése 1996. január 1-jei hatállyal megtörténjen (erről az 1996. évi költségvetési törvényjavaslat rendelkezik), majd folyamatosan ezen a pénzforgalmi számlán keresztül teljesüljenek a kincstáron kívüli pénzmozgások.

A javaslat a Kincstár bankszámla-vezetési tevékenységének lehetséges ügyfélkörét határozza meg. A kincstári kör kiterjesztésének időzítésére vonatkozó kormánydöntés 1996-tól speciális elkülönült kezeléssel a társadalombiztosítási alapok és a Munkaerőpiaci Alap, 1997-től általános szabályok szerint a köztestületek, a társadalombiztosítási alapok, 1998-tól általános szabályok szerint a helyi és kisebbségi önkormányzatok, a központi költségvetésen kívüli köztestületek, valamint a közalapítványok bevonását írja elő. Az átmeneti időszak számlavezetését, valamint a külföldi segélyek és a letétek elhelyezésére szolgáló számlák vezetését határozza meg a (6) bekezdés.

A javaslat szerint a Kincstár \"ügyfélkörének\" devizaszámláit is a kincstári egységes számlát vezető Magyar Nemzeti Bank vezetné, érvényesítve ezzel az állami (államháztartási) pénzeszközök koncentrálásának elvét.

A 20. §-hoz

A javaslat biztosítja, hogy a legkézenfekvőbb formában hasznosuljon a kincstári egységes számla mindenkori egyenlege, természetesen úgy, hogy nem veszélyezteti az esedékes kiadások teljesítését.

A 21-22. §-hoz

A javaslat a központi költségvetés szerkezeti rendjéhez a szerkezet megállapításával egyidejűleg szempontokat határoz meg az adott szerkezeti elembe (fejezet, cím, alcím, fejezeti kezelésű előirányzatokat összefoglaló cím) való besoroláshoz. A központi költségvetésben - a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvénnyel összhangban - az MTA fejezeti megjelenítést kap, s hasonlóképp egyedi kiemelésre kerülnek a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII törvény alapján megalakult országos kisebbségi önkormányzatok szervezetei az Országgyűlés költségvetési fejezetben.

Az Akadémiáról szóló törvény rendelkezett arról, hogy az MTA saját hatáskörében állapítja meg egyes szervezeteinek gazdálkodási formáit, választja meg a kutatástámogatás módjait, továbbá, hogy nem gazdasági társaságként működtetett szervezeteinek gazdálkodására a központi költségvetési szervekre vonatkozó szabályok az irányadóak.

A javaslat a központi költségvetés szerkezeti egységeinek meghatározását, a képzési elveket tartalmazza.

Nevesíti a javaslat a költségvetési törvényben több éve használatos \"fejezeti kezelésű előirányzatok\" költségvetési címet, amely a fejezet felügyeletét ellátó szerv közvetlen hatáskörébe vont előirányzatok gyüjtőcíme, megkülönböztetve azokat a fejezetbe tartozó költségvetési szervek előirányzataitól.

Az országos kisebbségi önkormányzatok esetében a róluk szóló törvény nyitva hagyta a gazdálkodás módjának kérdését. A Kormány a kapott felhatalmazás alapján kiadott végrehajtási rendeletében a társadalmi szervezetekre vonatkozó szabályok alkalmazását írta elő, azonban az eddigi tapasztalatok alapján álláspontját felülvizsgálva, az 1996. évi költségvetési törvényjavaslatban foglaltaknak megfelelőn, az ott szereplő törvénymódosítási javaslatban a központi költségvetési szervekre vonatkozó támogatási, finanszírozási szabályokat kívánja érvényesíteni. A költségvetési törvényjavaslat az országos kisebbségi önkormányzatok támogatására ennek érdekében tételes címzett előirányzatokat tartalmaz. Mindezek következményeként szükséges kimondani az érintett szervezetek költségvetési alcímként való megjelenítését a központi költségvetésben.

A címrend év közben változhat. Költségvetési szervek alakulhatnak, alakulhatnak át, szűnhetnek meg, s ennek folyamatos \"leképezését\" szolgálja a Kormánynak biztosított hatáskör.

A 23. §-hoz

A kiegészítő javaslat az állam vállalkozói vagyonának privatizációjából származó bevételek mindenkori bevonhatóságát, illetve elszámolhatóságát mondja ki a központi költségvetés javára, ugyanakkor a külföldi segélyekkel kapcsolatos elszámolások költségvetési megjelenítésének régóta vitatott kérdését oly módon kívánja rendezni, hogy azon segélyek és adományok bevonására tesz javaslatot, amelyek a központi költségvetés, illetve szervezeti javára és pénzben belföldre be is érkeznek.

A 24. §-hoz

A szövegmódosítás a központi költségvetés kiadásainak államháztartási szempontú megközelítésére irányul, az \"állami feladatok ellátása\" címzetlen meghatározás helyett az államháztartáson belüliséget, illetve kívüliséget jelöli meg, egyfelől összhangban az 1. és 22. §-okban megfogalmazottakkal, másfelől pedig egyértelműsíti, hogy költségvetési feladatellátás a központi költségvetés államháztartási alrendszerén belül értelmezhető.

A 25. §-hoz

A \"kormányzati\" jelző a beruházási, felhalmozási kiadások esetében azzal összefüggésben törlődik, hogy a központi költségvetési szervek tekintetében - a létrejövő kincstár révén is - megszűnik a felhalmozási kiadások kétcsatornás (kormányzati és intézményi működési költségvetési) finanszírozása.

A kiemelt jelentőségű beruházás, felújítás és beruházási célprogram mértékének meghatározását (0,1%-ról 0,5%-ra történő emelését) a törvény hatályba lépése óta bekövetkezett árszínvonal emelkedés indokolja.

A 26. §-hoz

A költségvetési címeken, alcímeken belül a kiemelt előirányzatok egyértelműbb és a belső változásokat tükröző megfogalmazást nyernek. Bővül egyben az Országgyűlés szerepköre is a költségvetési létszámkerettel. A foglalkoztatottakra előzetesen javasolt mutatószám (az éves átlagos statisztikai állományi létszám) a költségvetési-munkaügyi statisztikai adatszolgáltatásban használatos fogalom, amely a munkajogi állományba tartozó személyeket a munkából meghatározott okok miatt távollévők kivételével (szülési szabadság, gyed, gyes, sorkatonai szolgálat, három hónapot meghaladó betegség stb.), valamint a munkajogi állományba nem tartozó, de meghatározott feltételekkel a munkáltatónál folyamatosan munkát végzőket (szünidőben foglalkoztatott diákok, más munkáltatótól kölcsönvett munkavállalók stb.) az év egészében teljes munkaidős foglalkoztatásra átszámítva képzett létszámként jeleníti meg. Az imént definiált éves átlagos statisztikai állományi létszám teljesítási adatként értelmezett, tervezési kategóriakénti alkalmazása nem kidolgozott. További vizsgálatok szükségesek a tervezési kategóriaként is  alkalmas költségvetési mutatószám megválasztására. Ezért a javaslat még nem ad közelebbi meghatározást a létszámkeretre.

Nagyszámjegyű inflációs időszakban rendkívül nehéz pontosan tervezni a költségvetési szervek kiadásait. A tervezés időszakában, illetve a költségvetés elfogadásakor gyakran még a központi intézkedések, illetve azok mértéke sem ismert, az áruk és szolgáltatások árváltozásait befolyásoló egyéb körülmények pedig a legkevésbé. A javasolt 10 %-os mértékű átcsoportosítás ezt a helyzetet kívánja orvosolni, de nem teszi lehetővé a működés és a felhalmozás között átjárhatóságot, védve ezzel a költségvetés belső arányait, illetve későbbi kötelezettségvállalásait.

A javaslat akként módosítja a fejezetek eddigi jogosítványait, hogy a fejezeti kezelésű előirányzatokon belül az alcímek közötti átcsoportosítás lehetőségét a költségvetési törvény hatáskörébe utalja. Az alcímek egyfelől az intézményi előirányzatok potenciális növelésére szolgálhatnak (fejezetnél központilag tervezett intézményi előirányzatok, az ágazati és célfeladatok előirányzatainak egy része, fejezeti tartalék), másfelől az államháztartáson belül vagy kívül ellátott szakmai feladatok célelőirányzataiként ágazati pénzügyi szerepet töltenek be (szervezetre címzett vagy célra szolgáló támogatások, 1996-től megszűnt és a fejezetekbe integrálódott alapok). Hiánypótló és az egyes alapok megszüntetésével kapcsolatban érzékenyen felmerülő kérdés ezen fejezeti kezelésű előirányzatok teljeskörű, de azok specialitásait is figyelembe vevő szabályozásának elrendelése. A pénzügyminiszter egyetértése ezen szabályozás esetében elsősorban a kincstári gazdálkodás rendszerébe történő illesztést biztosítja, arra figyelemmel, hogy a fejezeti kezelésű előirányzatokra - azok és rendeltetése és természete folytán - egységes szabályok nem állapíthatók meg.

A javaslat az előirányzat-módosításnak egy speciális - és a költségvetési intézményhálózat felülvizsgálatával és átalakításával kapcsolatosan növekvő számban elforduló - esetét is nevesíti, mely szerint az állami feladatok más szervezeti formában történő ellátása és az ezzel kapcsolatos szervezeti változások évközi végrehajthatósága érdekében lehetővé válik az előirányzatok szükség szerinti módosítása.

A 27-28. §-hoz

A Kormány hatáskörébe utalt általános tartalék mértéke úgy csökken (1-3%-ról 0,5-1 %-ra), hogy a szabályozás egyidejűleg nem zárja ki fejezeti tartalékok képzését, viszont az általános tartalék rendeltetését szigorítja. A mértékre vonatkozó rendelkezés az 1997. évi költségvetésben érvényesülne első ízben. 

A tartalék esetében a zárolás és a törlés - mint előirányzat-gazdálkodási eszközök - a bevétel-elmaradással összefüggésben értelmezendők, a bevételek és a kiadások egyensúlyát az a lépés állítja helyre, illetve kísérli meg helyreállítani, hogy a kieső bevételek (vagy azok egy részének) összegével megegyező összegről a tartalékkal rendelkező - időlegesen vagy véglegesen lemond, azaz egyébként kiadásra fordítható előirányzatát nem használja fel.

A 29-30. §-hoz

A költségvetés 1991. óta - a likviditási hitel kivételével - a Magyar Nemzeti Banktól hitelt nem vesz fel, a jegybanktörvény folyamatban lévő módosítása az állampapír vásárlásának rendszerét is megváltoztatja.

A javaslat a központi költségvetés egyenlegének rendezését az Országgyűlés törvényalkotói feladataként külön is nevesíti.

A 31. §-hoz

A költségvetés szerkezetére vonatkozó részletes rendelkezéseket nem ismételve a törvényjavaslat az Országgyűlés feladatkörét rövidített változatban fogalmazza meg, egyidejűleg kimondja annak jogosultságát a kizárólagos hatáskörbe vonáshoz, ami az elmúlt évek költségvetéseiben vált gyakorlattá. A javaslat egyúttal egyértelműsíti, hogy a feladat-végrehajtás szervezeti vagy pénzügyi lebonyolítási szempontjai alapján felmerülő előirányzat-átirányításokhoz nem szükséges az Országgyűlés jóváhagyása.

A 32. §-hoz

A szakasz kiegészül annak rögzítésével, hogy 1996-tól kezdődően a helyi önkormányzatok részére - készpénzkímélés céljából - a központi költségvetésből folyósított támogatások kiutalása az érintett helyi önkormányzat utalványozó rendelkezése alapján (53. §) a közterhek, adóelőlegek és levonások összegével csökkentett módon történik.

A 33. §-hoz

Az új rendelkezés az elkülönített állami pénzalapok költségvetésének részletes - az alap működésére vonatkozó törvényben szabályozott - bevételi és kiadási jogcímek szerinti jóváhagyását írja elő az Országgyűlés számára, ami az eddigi - összevont mérlegszerű tájékoztató bemutatás helyett - az alapok forrásainak és feladatainak érdemi jóváhagyását készíti elő. Az 1996. évi költségvetési törvényjavaslat az alapok költségvetését már ebben a formában terjeszti elő.

A 34. §-hoz

A javaslat a nem törvényen alapuló, nem garanciális jellegű állami kötelezettségvállalások tekintetében a költségvetési törvény hatáskörébe utalja a Kormány által vállalható kötelezettségek összegének, mértékének, céljának és a beváltás fedezetére elkülönített összeg megállapítását, továbbá a tartozás esetleges elengedéséhez a felhatalmazás megadását. Új elem ugyanakkor, hogy a javaslat meghatározza a kezességvállalás elsődlegesen érvényesítendő fajtáját. A javaslat szerint oly módon, hogy az elsődlegesen vállalható kezességtípus az ún. sortartó kezesség. A kezesre nézve jóval szigorúbb készfizető kezességet a javaslat csak kivételesen indokolt esetben engedi meg. Ezen esetek előre történő meghatározása nem lehetséges, de garanciális szabályként írja elő a javaslat a későbbiekben, hogy a Kormány határozatában köteles külön is indokolni a kezesség típusának megválasztását.

Tekintettel arra, hogy a jelenlegi szabályozás szerint a Kormány akár készfizető, akár sortartó kezességet is vállahat és a készfizető kezesség vállalása nem egyszer súlyos terheket ró a központi költségvetésre, indokolt a Kormány e jogkörét alapvetően a sortartó kezesség vállalására korlátozni. A kezesség e fajtájánál a jogosult minden a rendelkezésére álló jogi eszközzel köteles megkísérelni követelését az adóstál behajtani és csak ennek sikertelensége esetén fordulhat a kezes ellen, szemben a készfizető kezességgel, ahol ilyen \"sortartási\" kötelezettsége nincs.
Az egységes jogalkalmazás és értelmezés érdekében indokolt a Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről 1994. évi CIV. törvény 36. § (5) bekezdésében foglaltakat beépíteni az Áht. rendelkezéseibe.

A 35. §-hoz

A javaslat megerősíti a Kormány felelősségét a költségvetési törvényjavaslat időben történő benyújtására. 

A 36. §-hoz

Az államháztartás alrendszerei költségvetését 1997-től kezdődően ún. gördülő tervezési rendszerben kell elkészíteni, bemutatni, jóváhagyatni és végrehajtásáról beszámolni. A gördülő tervezés előremutató három éves időszakot, a prezentáció így valójában több költségvetési évet fog át, s ezzel biztosítja a folyamatok értékelhetőségét, tervezhetőségét, a kitekintések összegszerű megalapozását.

A 37. §-hoz

A javasolt szabályozás - a költségvetési törvény eltérő rendelkezése hiányában - a Kormány hatáskörébe utalja az ún. céltartalékok felhasználását. A céltartalék rendeltetését a költségvetési törvény határozza meg, de mert rendszerint csak nagyságrendjében megtervezett, később konkretizálódó központi intézkedés fedezetét képezi, indokolt, hogy felhasználása a Kormány rendelkezése szerint történjen.

A 38. §-hoz

A javaslat megfogalmazza, milyen eszközökkel élhet a Kormány a költségvetési egyenleg tervezettől eltérő alakulása esetén a saját hatáskörben hozható intézkedései végrehajtására.

A 39. §-hoz

Év közben gyakori intézkedés, hogy egy-egy feladat, előirányzat, költségvetési szerv a Kormány tagjainak hatásköri újraszabályozása vagy hasonló okok miatt szükségessé válik az eredeti előirányzat célját és rendeltetését nem változtató, vagy a felhasználás költségvetési helyét módosító átcsoportosítás. A javaslat - hiánypótló rendelkezésként - e jogot a Kormány hatáskörébe utalja. Változatlan tartalmú, de körültekintőbb a megfogalmazás a címek közötti átcsoportosításra vonatkozóan. A Kormány hatáskörében megvalósuló előirányzat-módosulások nyilvános közzétételével megvalósul az Állami Számvevőszék tájékoztatása is.

A 40. §-hoz

Az elmúlt évek pótköltségvetési törvényjavaslatok előkészítésének és országgyűlési tárgyalásának tapasztalatain okulva a javaslat a pótköltségvetés készítésének kötelezettségét a költségvetés egyenlegének számottevő kedvezőtlen irányú elmozdulásához köti. A Kormánynak továbbra is felelőssége és mérlegelési joga annak megítélés, hogy mi az a \"jelentős\" eltérés, legfőképpen annak függvényében, hogy a saját hatáskörében - az e törvényben biztosított eszközökkel - mit vállalhat, illetve politikai megfontolásból mit vállal.

A pótköltségvetés formai követelményeként fogalmazza meg a javaslat az előirányzatokat tartalmazó mellékletek teljeskörű \"kicserélését\", akkor is, ha vannak előirányzatok, amelyek összegszerűségükben nem változnak.

A javaslat kiküszöböli azt a korábbi - félreérthetően fogalmazott - rendelkezést, amely minden költségvetési törvényt módosító törvényt, illetve törvényjavaslatot pótköltségvetésnek, illetve pótköltségvetési törvényjavaslatnak minősített. 

A 41. §-hoz

A javaslat a 33. §-ban szabályozott kezességvállalással kapcsolatos kormányzati feladatokat részletezi. A javaslat alapvetően garanciális okból szigorú szabályokat állapít meg arra vonatkozóan, hogy a Kormány milyen formában dönthet a kezességvállalásról. Külön kiemelést érdemel a határozat nyilvános volta, valamint az az előírás, hogy külön meg kell indokolni azt is, ha a Kormány - a költségvetésre nézve nagyobb terhet és kockázatot jelentő - készfizető kezesség mellett dönt.

Célszerű egyértelműsíteni az Áht-ban azt, hogy a Kormány nevében történő kezességvállalási szerződés aláírására a pénzügyminiszter jogosult. Ez a tény ugyanis nem következik azon szabályokból, amelyek a Állam képviseletére közvetlen polgári jogi jogviszonyban a pénzügyminisztert jogosítják fel, hiszen közjogi értelemben az állam, illetve központi végrehajtó szerve a Kormány a kezességvállalás tekintetében \"szétválik\".

A 42. §-hoz

A javaslat a Kormánynak a helyi önkormányzatok tájékoztatására irányuló kötelezettségét fogalmazza újra, összhangban a tervezés központi dokumentumainak bővülésével, ugyanakkor az időpontot az Országgyűlés tájékoztatási időpontjához köti.

A 43. §-hoz

A javaslat a 42. §-ban foglaltakkal azonos módon az államháztartás más önkormányzati szereplőire is kiterjeszti a tájékoztatást.

A 44. §-hoz

A javaslat bővíti és részletezi a pénzügyminiszter feladatait, az államháztartás pénzügyeivel kapcsolatos funkcióinak közvetlen ellátása és az ehhez szükséges jogi és pénzügyi eszközök tekintetében. A Kincstár működtetésében, a működés részletes szabályainak meghatározásában, az Állami Számvevőszékkel való kapcsolattartásban eddigi szerepköre jelentősen kiegészül. Miután a Kincstár nem hatóság, hanem szolgáltató intézmény, ezért egyes nyilvántartási feladatok megoszlanak majd a Kincstár és a Pénzügyminisztérium között. Hasonlóképp feladatmegosztásra kerül sor a törvényjavaslat későbbi fejezetében szereplő, a kincstári vagyon központi feladatainak ellátásra kijelölt igazgatósággal.

A 45. §-hoz

A javaslat a fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetőjét nevezi meg - mint a fejezet első vezetőjét, figyelemmel arra, hogy e törvényben is a rendelkezések hol a minisztert (rendelet kiadásra jogosultat, alappal rendelkezőt), hol a fejezet vezetőjét ruházzák fel különböző jogosítványokkal, illetve állapítanak meg feladatokat. Más törvények ugyanakkor különböző költségvetési jogokkal ruház(hat)nak fel más személyt, szervezetet, testületet (pl. a bíróságok esetében az Országos Bírói Tanácsot), erre a javaslat figyelemmel állapítja meg a fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetőjének jogosítványait. 

A fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője a javaslat szerint jogosulttá válik arra, hogy a fejezet költségvetésének végrehajtása kapcsán a Kincstár hatáskörében megtehető intézkedéseket kezdeményezzen (pl. előirányzat-felhasználás átütemezése, benyújtott fizetési megbízások teljesítésének átsorolása), mentesítve a Kormányt a még nem kormányzati beavatkozást igénylő esetekkel való foglalkozástól.

A javaslat kiegészíti a költségvetési előirányzatok körét a fejezeti tartalékkal, amelynek felhasználása a fejezet hatáskörében történhet, az eljárási rendet az előirányzatok felhasználására és módosítására is kitérő, e törvény végrehajtását szabályozó kormányrendelet állapítja meg. Ugyancsak fejezeti hatáskör az alcímek közötti átcsoportosítás, ugyanakkor a javaslat a zárolás és a törlés lehetőségét is biztosítja azon előirányzatok körében, amelyekkel kapcsolatosan a hatáskör nem magasabb szintű.

Bővül a fejezeti jog- és feladatkör az intézményi létszámok megállapításával, módosításával, megteremtve ezzel a hatékony fejezeti létszámgazdálkodás feltételeit és eszközeit.

A központi költségvetési szervek igazgatási eljárási díjainak - az intézményhálózat egészének felülvizsgálatával és az erőteljesebb önfinanszírozás igényével összekötött - áttekintése során akadály, ha az érintett fejezet vezetője nem jogosult díjat szabályozó rendelet kiadására. Ennek áthidalását célozza a javaslat.

A 46-48. §-hoz

A javaslat az Országgyűlés és a Kormány elé terjesztendő dokumentumok formáját, elkészítését és annak határidejét pontosítja, egyidejűleg belső ütemezési határidőt állapít meg a pénzügyminiszter számára a tervező munka során.

A módosító javaslat egyben arra is irányul, hogy az Országgyűlés költségvetés(eke)t állapítson meg a szükséges szerkezetben, mélységben, terjedelemben; míg a \"mérlegek\" különböző osztályozási szempontok alapján készülő összesítések, s mint ilyenek beterjesztett, illetve elfogadott költségvetések alapján eredményként adódnak, valójában nem döntés tárgyai. 

A javaslat pontosítja a Házszabályban rögzítettek kétfordulós költségvetési tárgyalás határozathozatal második előkészítő szakaszában benyújtható módosító indítványok jellegét.

A javaslat a kincstári rendszer működéséhez biztosítja azt a feltételt, hogy megfelelő időpontban a Kincstár rendelkezésére lehessen bocsátani azokat az előirányzatokat, amelyek alapján a pénzforgalmi lebonyolítás megkezdődhet. A fejezet felügyeletét ellátó szerv előirányzat-megállapítással kapcsolatos teendői természetszerűleg érdemben nem terjednek ki azokra az előirányzatokra, amelyeket az Országgyűlés vagy a Kormány már megállapított, viszont a fejezeti költségvetés teljessége érdekében a formai megállapításra, illetve az előirányzat nyilvántartásba vételére szükség van. Átmeneti periódusra is lehetőséget ad a szabályozás, amennyiben az igen feszített ütemet igénylő előirányzat- és elemi költségvetés-megállapítás a költségvetési év első napjára mégsem lenne elvégezhető.

A pénzügyminiszter ezen jogkörének gyakorlása során olyan előirányzatokat nem állapíthat meg, amelyek ugyan szerepeltek a Kormány által benyújtott törvényjavaslatban, azonban az Országgyűlés határozathozatalában ezen előirányzatot nulla forintban állapította meg vagy magát az előirányzat(ot) annak jogcímét törölte.

A 49-50. §-hoz

A javaslat az elkülönített állami pénzalapok létesítésének feltételrendszerét szigorítja, amikor előírja az alap működtetésére valóságosan megnevezhető és beszedhető bevételek többségi arányát, és háttérbe szorítja a virtuálisan saját bevételi forrásokat (átengedett-megosztott adók, kölcsönök visszatérülése, hitel).

Az alap kezelésével összefüggő érdemi, ügydöntő feladatokra a jövőben kizárólag központi költségvetési szervet lehet megbízni, azaz az alappal kapcsolatos kötelezettségvállalások, szerződések, megállapodások, utalványozások a miniszter által kijelölt költségvetési szervnél (önálló szerv, minisztériumi részleg) történhetnek, de a javaslat ugyanakkor azt nem zárja ki, hogy adminisztrációs jellegű döntés-előkészítő, ügyviteli teendőket megbízásból, az alap terhére nem költségvetési szerv is végezhessen.

Az alap pénzeszközeit felhasználó, túlnyomórészt vagy kizárólagosan elkülönített állami pénzalapból finanszírozott költségvetési szerv, ha az nem az alap e szakaszban részletezett feladatait látja el, nem minősül alapkezelőnek, mely félreértésre okot adó fogalmat e törvénymódosítási javaslat meg is szünteti.

Az 51. §-hoz

Az elkülönített állami pénzalapok előirányzatainak módosítását az Áht. korábban nem szabályozta. A javaslat - igazodóan az államháztartás gazdálkodásának alapelvei között megfogalmazott előirányzat-gazdálkodáshoz - a kiadások növelését abban az esetben teszi lehetővé, ha többletbevételek keletkeznek, illetve az előző évről származó pénzmaradványok felhasználását a maradvány-felülvizsgálatra jogosult engedélyezi. A bevételi előirányzatok nem teljesülése a kiadási előirányzatok csökkentésével jár együtt, hiszen nincs automatikusan belépő finanszírozó forrás.

Az alapok működését szabályozó törvények tartalmaz(hat)nak olyan rendelkezéséket, amelyek az alap belső struktúráját illetően fogalmaznak meg direkt vagy keresztfinanszírozási megoldásokat, szabályokat. A javaslat ennek általános érvényesíthetőségét fogalmazza meg.

Az 52. §-hoz

Az alapok működésének felülvizsgálatát a javaslat az eddigi négyéves periódus helyett az éves zárszámadáshoz köti.

Az 53. §-hoz

A javaslat ismerteti az alap költségvetésének Országgyűlés által jóváhagyandó dokumentumát és annak a költségvetési törvényben való elhelyezését, valamint azokat a kiegészítő információkat, összeállításokat, amelyek az alap költségvetésének (illetve annak teljesítésének) megitéléséhez átfogó képet nyújtanak.

Az 54. §-hoz

Az alapok rendeltetésének bizonyos korlátait fogalmazza meg a javaslat, amikor az alap terhére a non-profit szférába tartozó szervezet, illetve gazdasági társaság alapítását megtiltja. Kivétel ez alól az az eset, amikor az alapból finanszírozott intézmény átalakítására kerül sor.

Az alappal való gazdálkodás felelősségét is növeli, hogy a jövőben a szóban forgó szervezetek eseti támogatására vonatkozó döntést kizárólag az alappal rendelkező miniszter hozhat.

A gazdasági jellegű alapoknál merült fel, s erre korábban általános szabály nem volt arra vonatkozóan, mi a teendő, ha az alap visszterhesen kihelyezett pénzeszközei nem térülnek vissza, illetve a gazdálkodó szervezetek az alap forrását jelentő befizetési kötelezettséget pénzben nem tudnak teljesíteni.

A javaslat az alap érdekeire figyelemmel lehetővé teszi a nem pénzben megvalósuló tartozás-teljesítést, de azonnal be is tereli az állami vállalkozói vagy kincstári vagyon általános gazdálkodási szabályrendjébe.

A javaslat a visszatérülésnél érvényesíti az osztozkodást, figyelemmel arra, hogy bizonyos alapoknál költségvetési támogatás és saját bevétel egyaránt finanszírozta, finanszírozza a kiadásokat.

Az 55. §-hoz

A javaslat a helyi önkormányzatok évközi pénzellátásának 1996. évtől alkalmazandó új módját fogalmazza meg. Az államháztartás alrendszerei közötti szükségtelen effektív pénzáramlás helyébe az új rendelkezések az ún. nettó finanszírozási konstrukciót vezetik be a járandóságok és a köztartozások biztonságos kifizetése érdekében. A javaslat a költségvetés bevételeinek és kiadásainak időbeli összehangolását is célozza.

Ennek lényege, hogy a helyi önkormányzatokat megillető, központi költségvetésből származó és eddig havi - hozzávetőlegesen azonos részletekben kiutalt - támogatások folyósításánál az az összeg visszamarad, amit bérekkel kapcsolatos levonások és közterhek miatt amúgyis a központi költségvetésbe, illetve a társadalombiztosítási és más alapok költségvetésébe fizetnének be.

Ez a visszatartás és közvetlen kötelezettség-lerovás szigorúan a helyi önkormányzat utalványozó rendelkezése alapján történhet, adminisztratív beavatkozásra sem a bérszámfejtést végző TÁKISz (FÁKISz), sem a Kincstár, sem a Pénzügyminisztérium nem jogosult.

A helyi önkormányzat bérszámfejtési utalványozó rendelkezései képezik az alapját a Kincstár által visszatartható és közvetlenül az adó- és más hatóság javára teljesítendő befizetések összegének. A javaslat az adatszolgáltatás elmulasztását szankcionálja.

Előfordulhat, hogy a beszámítás során a helyi önkormányzat tartozik befizetéssel - ha a központi források kisebbek mint a levonásra kerülő közterhek -, ez esetben a Kincstár beszedéssel juthat a szükséges összeghez, míg a fedezet biztosítása értelemszerűen a helyi önkormányzat feladata.

Az 56. §-hoz

A javaslat biztosítja, hogy a helyi önkormányzatok számára a központi költségvetésben megállapított előirányzatok a központi célok teljesülését szolgálják, ellenkező esetben, jogtalan igénybevételhez szankció társul.

Az 57. §-hoz

A javaslat igazodik az Áht. 4. §-ában szereplő kiegészítéshez.

Az 58. §-hoz

A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény alapján a helyi kisebbségi önkormányzatok gazdálkodásának feltételeit rendezi a javaslat.

Az 59. §-hoz

A helyi önkormányzatok és a helyi kisebbségi önkormányzatok együttműködését rendezi a tervezet.

A 60. §-hoz

A javaslat csak a működési és felhalmozási célú előirányzatok informatív elkülönítését célozza, a gazdálkodás egyetlen pénzalapból történik.

A 61. §-hoz

A javaslat célja, hogy a helyi kisebbségi önkormányzatok előirányzata a helyi önkormányzati rendelet szerkezetének megfelelően külön is megjelenjenek.

A 62. §-hoz

A javaslat a 36. § c) pontjához igazodik.

A 63. §-hoz

A javaslat csak pontosítást tartalmaz.

A 64-66. és 68. §-hoz

A helyi kisebbségi önkormányzatok előirányzat-gazdálkodásával, pénzgazdálkodásával összefüggő jogosítványokat és eljárást, valamint a helyi és a helyi kisebbségi önkormányzat együttműködését rendezi a javaslat. 

A 67. §-hoz

A módosítás a központi költségvetésre vonatkozó szabályelhagyáshoz igazodóan a helyi önkormányzatok esetében sem részletezi a pótköltségvetés formai kellékeit.

A 69. §-hoz

A módosító javaslat meghatározza a költségvetési szerv alapítása dokumentumának típusát és pontosítja a feladatellátásnak az alapító okiratban rögzítendő jellemzőit.

A javaslat a költségvetési szervek között az alapok kezelői helyett nevesíti a társadalombiztosítás költségvetési szerveit - ebből következően a munkaügyi központok központi költségvetési szervnek minősülnek -, továbbá kiterjeszti a költségvetési szerv fogalmát a helyi és országos kisebbségi önkormányzatok költségvetési szerveire - amennyiben az országos kisebbségi önkormányzatok maguknak vagy intézményeiknek a költségvetési szervi működési formát választják, valamint a köztestületek által alapítható és költségvetési szervként működtethető szervezeteket.

A 70. §-hoz

A javaslat a társadalombiztosítási önkormányzat külön törvényben szereplő jogosítványai alapján terjeszti ki a költségvetési szerv alapításának jogát a társadalombiztosítási önkormányzatokra is.

A 71. §-hoz

A javaslat szövegpontosítást tartalmaz összhangban a 87. § módosítási javaslatával.

A 72. §-hoz

A módosítási javaslat az intézmény-felülvizsgálat során a központi költségvetési szervek közül más szervezeti formába átalakuló szervek - később szabályozott - jogutódlásának rendezése érdekében kiveszi ezeket a szerveket a pénzügyminiszter általános jogutódlása alól.

A 73. §-hoz

A javaslat az intézmény-felülvizsgálat során a központi költségvetésből kikerülő, ugyanakkor továbbra is alapvetően közhatalmi, hatósági feladatokat ellátó szervek \"átalakításával\" összefüggő feladatokat, jogosítványokat szabályozza, ennek érdekében az (1) bekezdésben visszautal az általános szabályok alkalmazására, a (2)-(3) bekezdésben szabályozott eltérések figyelembe vételére.

Az \"átalakítás\" érdekében a törvénytervezet az alapító részére azt a kötelezettséget írja elő, hogy a feladatok ellátására megállapítandó új szervezet alapításának a napja és a megszűntetett költségvetési szervnek a nyilvántartásból való törlésének a napja egyezzen meg, annak érdekében, hogy a hatósági, közcélú feladatok ellátása folyamatos legyen.

Tekintettel a jelenleg hatályos, az államigazgatási eljárásról szóló törvény rendelkezéseire, államigazgatási feladatok ellátására más típusú szervezetet törvénnyel vagy kormányrendelettel lehet felhatalmazni, ezért az alapító már a költségvetési szerv megszűntetését megelőzően köteles előkészíteni, illetőleg kiadni azt a jogszabályt, amely ezeket a hatósági jogosítványokat valamely szervezetre átruházza, s egyben ebben a jogszabályban kell rendelkezni a megszűntetett szerv jogutódlásáról is. Nyilvánvaló, hogy ezek a rendelkezések csak úgy érhetik el céljukat, amennyiben az e bekezdésben említett hatálybalépésének, a költségvetési szerv megszűntetésének és az új szervezet alapításának a napja egybeesik.

A 74. §-hoz

A javaslat a költségvetési szerv gazdálkodási tevékenységének szabályozását - figyelembe véve jelen törvény általános előírásait - a vonatkozó jogszabályok hatálya alá utalja.

A 75. §-hoz

A javaslat a költségvetési szerveknél is érvényesíti az előirányzat-gazdálkodás alapelvét. A pénzmaradványt az előirányzat-gazdálkodás során felváltja az előirányzati maradvány, melyet - hasonlóan a pénzmaradványhoz - a felügyeleti szerv felülvizsgál.

A javaslat szabályozza, hogy a jóváhagyott bevételi előirányzat felett tárgyévben keletkező többletbevétel csak előirányzat-módosítás után (amely értelemszerűen érinti mind a kiadási, mind a bevételi előirányzatokat) használható fel, ugyanez vonatkozik az éves beszámoló elkészítését követő maradvány-elszámolás felülvizsgálata és jóváhagyása alapján lehetővé váló maradvány-felhasználásra.

A javaslat az előirányzat-gazdálkodás körülményeinek és az új rovatrendben szereplő megfogalmazásoknak megfelelően módosítja a hatályos rendelkezést.

A 76. §-hoz

A javaslat pontosítja a hatályos rendelkezést, kiterjesztve egyúttal annak hatályát mind a kedvezményezett szervek - az alapítvány mellett a társadalmi szervezetre -, mind a támogatás engedélyezésre jogosult szervek tekintetében a Kormány és a helyi önkormányzat mellett a helyi kisebbségi önkormányzatra, és a társadalombiztosítási önkormányzatra is.

A javaslat szerint a központi költségvetési szerv a felügyeleti szerve által jóváhagyott költségvetésben szereplő összegben közvetlenül támogathatja a megjelölt társadalmi szervezeteket.

A javaslat alapján nem kell a Kormány engedélyét kérni a központi költségvetési szerv profiljához illeszkedő feladatot ellátó alapítvány 5 millió forintot meg nem haladó kiadásainak támogatására, illetve ugyanilyen értékhatárig bevételről való lemondásra.
A javaslat a központi költségvetési szerv gazdasági társaságban való részesedése megszerzésének lehetőségeit a fejezet felügyeletét ellátó szervnek a pénzügyminiszter egyetértésével kiadott engedélyéhez köti.

A 77. §-hoz

A javaslat a költségvetési szerv vállalkozási tevékenységére az elkülönített elszámolás mellett előírja annak elkülönített tervezési kötelezettségét is.
A javaslat törvényi szinten rögzíti a vállalkozási tevékenység kritériumait.

A 78. §-hoz

A javaslat a költségvetési szerv vezetőjének kötelezettségeit a kincstári vagyon kezelésével, és a kincstári gazdálkodással összefüggő rendelkezésekkel összhangban szabályozza.

A 79. §-hoz

A javaslat szövegpontosítást tartalmaz.

A javaslat a hatályos rendelkezést kiegészít a kincstári gazdálkodással összefüggő előirányzat-felhasználási terven alapuló kötelezettség-vállalási előírással.

A javaslat a Kincstár működésével összefüggésben tartalmaz kiegészítő rendelkezéseket.

A 80. §-hoz

A javaslat külön jogszabály hatálya alá utalja a költségvetési szerv rendelkezési körébe tartozó pénzeszközök (pl. készpénz-ellátmány, külföldi támogatás, segély fogadására nyitott devizaszámla, lakásépítés munkáltatói támogatás) kezelési rendjének szabályozását, ugyanakkor rögzíti, hogy a központi költségvetési szervek számára devizaszámlát a jövőben - kereskedelmi bank helyett - a Magyar Nemzeti Bank vezeti.

A javaslat a hatályos 99. § helyi önkormányzatokra vonatkozó rendelkezésének továbbvitele.

A 81. §-hoz

A javaslat a költségvetési szervek és az alapok vonatkozásában szabályozza a hitelfelvételei, kezességvállalási, értékpapír-vásárlási lehetőségeket, és előírja a váltó használatának tilalmát.

A 82. §-hoz

A javaslat a központi költségvetés és a Kincstár likviditási helyzetének tervezhetősége érdekében szabályozza a társadalombiztosítás közreműködésével kifizetésre kerülő lakossági pénzbeli juttatások, valamint a közvetlenül jóváhagyott hozzájárulások folyósítási rendjét, ütemezését.

A javaslat az alapok esetében is az utólagos finanszírozás elveit érvényesíti.

A javaslat a központi költségvetés tehermentesítése érdekében általános szabályként előírja, hogy a helyi önkormányzatok részére a felsorolt, illetve a mindenkori költségvetési törvényben megnevezendő központi forrásokat teljesítmény-arányosan kell folyósítani.

A javaslat az önkormányzatok nettó finanszírozásának szabályát tartalmazza. A helyi önkormányzatokat a központi költségvetésből megillető normatív hozzájárulás és az adóbevételekből átengedett összegekből a helyi önkormányzatoknál a kifizetett személyi juttatások és egyéb kifizetéseket terhelő meghatározott közterhek összegét be kell számítani az önkormányzatok részére központilag folyósított források összegébe, és a csökkentett mértékben kell kiutalni az önkormányzatok részére. Hasonló eljárást ír elő a javaslat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által finanszírozott helyi önkormányzati költségvetési szervekre is.

A javaslat az előbbiekben szabályozott beszámítás (nettósítás) elvégzéséért felelős szervet nevesíti.

A 83. §-hoz

A javaslat - a kincstári gazdálkodással összefüggésben, az előirányzat-gazdálkodás előírásaira tekintettel - szabályozza a központi költségvetési szervek előirányzat-felhasználásának időbeli ütemezését és mértékét. Az előirányzat-felhasználás mértéke (kerete) alapvetően, az előirányzott bevételek teljesüléséig a jóváhagyott kiadási és bevételi előirányzatok különbsége (a \"támogatás\").

Az óvatosság elve alapján az előbbiek szerint meghatározott előirányzat-felhasználási keret csak a már teljesült bevételek összegével növekedhet. Ennek részletes szabályait külön jogszabály tartalmazza.

A javaslat a bevételek tervezettől eltérő alakulása esetére előírt szabályozást tartalmazza.

A javaslat a Kincstár feladatát szabályozza a kiadások és a bevételek teljesítésébe, rögzítve a Kincstár ezzel összefüggő jogi helyzetét, felelősségének mértékét.

A 84. §-hoz

A javaslat a hatályos rendelkezést egészíti ki a Kincstárral, illetve az önálló költségvetési címet nem alkotó költségvetési szervek és az alapok jóváhagyott előirányzataival. A javaslatban megfogalmazott feladatellátást a Kincstár teljes kiépüléséig tartó átmeneti időszakban a nyilvántartott előirányzatok köre, részezettsége indokolja.

A javaslat a kötelezettségvállalási nyilvántartás 1997-től kötelező vezetéséről rendelkezik, annak érdekében, hogy az államháztartás alrendszereiben a likviditás menedzselés a kiadási oldalon megalapozott információk segítsék.

A 85. §-hoz

Az eredeti fejezet címet - Gazdálkodás a vagyonnal - kiegészült a \"kincstári vagyon\" címrésszel, tekintettel arra, hogy e fejezetbe tartozónak minősül a kincstári vagyon fogalmának, tárgyai körének a meghatározása, s mivel a kincstári vagyon az állami vagyon integráns részét képezi, s ily módon szervesen kapcsolódik az államháztartás alrendszereihez, a kincstári vagyonnal történő \"gazdálkodás\", annak kezelése is a vagyon- gazdálkodás körébe kell hogy tartozzon.

Az eredeti szakasz (1) bekezdés utolsó mondatának, (3) és (4) bekezdésének elhagyása azért szükséges, mert e fejezet rendelkezik a szóban forgó kérdéskörről.
A javaslat az államháztartás vagyoni körének meghatározását kiegészíti a helyi kisebbségi önkormányzatok vagyonával, illetve a törvény által köztestületre ruházott vagyonnal. A köztestületre bízott vagyon a kincstári vagyonba tartozik.

A 86. §-hoz

A javaslat szövegpontosítást tartalmaz.

A javaslat korábban szabályozatlan kérdést orvosol azzal, hogy a költségvetési törvény hatáskörébe utalja annak az összegnek az évről-évre történő meghatározását, amely a követeléseket kisösszegűvé minősíti.

A 87. §-hoz

A javaslat szövegpontosítást tartalmaz, összhangban a többi módosító javaslat szóhasználatával.

A 88. §-hoz

A javaslat tartalmazza a kincstári vagyon általános definícióját, s annak alapvető kritériumaként azt rögzíti, hogy a kincstári vagyon a társadalom és a nemzetgazdaság működését, az állami feladatok megvalósítását szolgálja.

A (2) bekezdés a kincstári vagyon körébe sorolja azon társasági részesedéseket valamint az ezekhez kapcsolódó jogokat, melyek központi költségvetési forrás, illetve elkülönített állami pénzalap felhasználásával kerültek az állam tulajdonában.
Tekintettel arra, hogy a kincstári vagyon egyértelműen állami tulajdonban van, ezért a tulajdonosi jogosultság alapján rögzíti a (3) bekezdés, hogy az állami tulajdonból való kikerülés esetén a vagyon ellenértéke a központi költségvetést illeti meg, azzal a kivétellel, ha a költségvetési törvény a bevételből a központi költségvetési szervnél engedélyezi bevételi és kiadási előirányzat képzését.

A 89. §-hoz

A 109/B. § (1)-(5) bekezdése tartalmazza azon vagyontárgyak körét, amelyek a kincstári vagyon körébe tartoznak.
A javaslat nem sorolja fel tételesen a kincstári vagyon tárgyait figyelemmel arra, hogy ezek külön törvényekben kerülnek megfogalmazásra. Ezt a kört amúgy sem lehet taxatívan meghatározni, így csak általános jelleggel - törvényi szintre utalással - írja körül a javaslat a kincstár vagyontárgyait. Az (5) bekezdés fedi le az (1)-(4) bekezdésben tételesen fel nem sorolt, de a kincstári vagyont jellemző célhoz kapcsolódó olyan vagyon összességét, amely a fel nem soroltakon túlmenően bármely más egyéb jogcímen kerül az állam tulajdonába, így pl. az állam öröklése, az állam (ideértve a központi költségvetési szerveket is) részére történő közérdekű meghagyás, ajándékozás, az állam általi elbirtoklás stb. jogcímét. Természetesen e körbe tartozónak kell minősíteni pl. a belföldi államadósság fejében az Állami Fejlesztési Intézet Rt. által elfogadott társasági részesedéseket is, azzal, hogy mivel az ÁFI Rt.-t a hatályos 1995. évi XXXIX. tv. a kincstári vagyon körébe sorolta, az ÁFI Rt. által kezelt vagyon az Rt. költségvetési szervként történő tovább-működése esetén is természetesen a kincstári vagyon részét képezi. A létrejövő Kincstár által, mint központi költségvetési szerv által kezelt vagyon értékesítésére is tehát a kincstári vagyon értékesítésére vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni.

A 90. §-hoz

A rendelkezés lehetőséget ad arra, hogy a kincstári vagyon feletti tulajdonosi jogoknak a Magyar Állam nevében történő gyakorlását a pénzügyminiszter a KVI-re ruházza át, ugyanakkor a szakmai sajátosságok érvényre juttatása érdekében a vagyonkezelő kijelöléséhez és a kincstári vagyon elidegenítéséhez szükséges az érintett szerv felügyeletét ellátó szerv vezetőjének egyetértése.

Mivel a tulajdonosi jogok gyakorlása közvetlen polgári jogi jogviszonyok létesítéséhez kapcsolódik, javaslat rögzíti, hogy a kincstári vagyonnal kapcsolatos polgári jogi jogviszonyokban az állam képviseletében a KVI jár el.
A kincstári vagyon nyilvántartása - a teljes kincstári vagyonkörre nézve, a Kormány rendeletében részletesen szabályozott módon - a KVI feladata.

A 91. §-hoz

A § rögzíti, hogy a KVI központi költségvetési szerv, amelynek megalapítása - a javaslat hatályba lépésével egyidejűleg - a pénzügyminiszter feladata, s értelemszerűen a KVI feletti felügyeleti jogot is a pénzügyminiszter gyakorolja. A KVI szervezeti formájára tekintettel az ott dolgozók munkajogi jogállására a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényt kell alkalmazni.

A tervezet e szakaszban rögzíti, hogy a kincstári vagyon értékesítésére külön szabályzatot kell készíteni, amelynek jóváhagyása a Kormány hatásköre.

A 92. §-hoz 

A § visszautal a 109/B. § a) és b) pontjára, olyan értelemben, hogy vonatkozó törvények szabályait rendeli alkalmazni a koncessziós szerződés megkötésére.

A 93. §-hoz

A javalat kimondja, hogy azon kincstári vagyontárgyak tekintetében, amelyek a központi költségvetési szerv kezelésében voltak a törvény hatályba lépéséig, a vagyonkezelői jog kijelölés nélkül illeti meg őket. Természetesen ezt nem zárja ki, hogy a KVI vagyonkezelői megállapodást kössön, melyben a vagyonkezelésre vonatkozó egyes szabályokat rendezik.

A javaslat azon túl, hogy a kincstári vagyon feletti tulajdonosi jogok gyakorlójaként egy szervezetet jelöl csak meg, a vagyon hatékony kezelése érdekében természetesen lehetőséget nyújt arra, hogy a kincstári vagyon feletti vagyonkezelői jog gyakorlása ahhoz a szervezethez kerülhessen, amely arra a legalkalmasabbnak minősül. E körben jelentős reformot tartalmaz a módosítás, amennyiben lehetőséget ad arra, hogy a törvény hatályba lépését követően ne csak költségvetési szerv, hanem bármely más jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, vagy természetes személy is lehessen a kincstári vagyon kezelője. Emellett a javaslat a vagyonkezelés intézményét elsősorban a polgári jog körébe tereli, amennyiben minden vagyonkezelővel a KVI-nek magánjogi alapon kell megállapodnia, és szerződésben kell rögzítenie a kincstári vagyon kezelésének feltételeit. 

Ugyanakkor a szakasz (2) bekezdés a) pontja rögzíti, hogy a központi költségvetési szervek esetében - a törvény hatályba lépése után - a megállapodás megkötését megelőzi a kijelölés aktusa, amely kijelölést azonban a javaslat nem minősíti hatósági tevékenységnek, hanem a tulajdonosi jogok gyakorlójának egyértelmű funkciójaként értelmezi azt a megoldást, hogy a központi költségvetési szervek részére egyoldalú döntéssel, de ugyanakkor kétoldalú megállapodással létrejövően kötelezővé teheti a főként költségvetési szervek által használt vagyon kezelését.

A javaslat (3) bekezdése a vagyonkezelő kijelölésére vonatkozó szabályokat állapítja meg a központi költségvetési szervek 91/A. § szerinti \"átalakulása\" esetére.

Ehhez a megoldáshoz kapcsolódik a (4) bekezdés tartalma is, amennyiben a (4) bekezdés szerint a központi költségvetési szervek vagyonkezelői jog-megszerzése és gyakorlása ingyenes, míg a többi típusú vagyonkezelés megszerzése és gyakorlása kizárólag ellenérték fejében történik. Ugyanakkor a vagyon kezelésbe adása ÁFA- és illetékmentes.

A javaslat a vagyonkezelés biztonsága érdekében tartalmaz korlátozó szabályokat.

 A vázolt megközelítéshez kapcsolódik a (6) bekezdés is, amely szerint KVI a központi költségvetési szervre vonatkozó kijelölését, illetve az (1) bekezdés figyelembe vételével a vagyonkezelési jogot - a megállapodásban esetleg erre vonatkozóan foglaltakon túl - egyoldalúan is visszavonhatja azzal a garanciával, hogy az ilyen típusú visszavonáshoz a pénzügyminiszter és az érintett szervezet felügyeletét ellátó szerv vezetője egyetértését meg kell szereznie.

A 94. §-hoz

A javaslat rögzíti a vagyonkezelői jog jogosultjának a vagyonnal kapcsolatos feladatait és lehetőségeit. Ennek értelmében - bár jogszabály másként is rendelkezhet - a vagyonkezelőt megilletik a tulajdonos jogai és terhelik a tulajdonos kötelezettségei azzal a megszorítással, hogy a vagyon tulajdonjogát nem ruházhatja át, illetőleg arra nézve zálogjogot, jelzálogjogot, illetve haszonélvezetet nem alapíthat. Az e körben meghatározott tulajdonosi jogok és kötelezettségek körébe kell érteni természetszerűleg a polgári jog által is e körben értendőket, nevezetesen a birtoklás, a használat, a hasznok szedésének jogát, továbbá a rendelkezési jognak a bekezdésben nem tiltott részjogosítványait, a kötelezettségek körében pedig szintén a polgári jog tulajdonjoghoz kapcsolódó alapkötelezettségeit (pl. közteher, kárveszélyviselés stb.), külön nevesítve még a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvényben jelölt könyvvezetési és beszámoló készítési kötelezettséget. Természetesen lehetővé teszi a javaslat, hogy a vagyonkezelő a vagyon kezelésére vonatkozó jogát - a KVI-vel kötött megállapodásban foglaltak szerint - külön írásbeli megállapodás alapján és ellenérték fejében átruházza a vagyon kezelésére jogosult más szervre, amely jogügyletről a KVI-t egyidejűleg értesítenie kell. Költségvetési szervek közötti ilyen típusú vagyonkezelői jog-átruházás ingyenesen is történhet, azonban minden átruházás esetén a vagyonhoz kapcsolódó jogok és kötelezettségek komplexen a megállapodás tárgyát kell hogy képezzék.

A szakasz (2) bekezdése változatlanul fenntartja azt a megoldást, hogy ingatlanra vonatkozó vagyonkezelői jog megszerzéséhez szükséges az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés.

A javaslat lehetőséget ad arra, hogy a vagyonkezelő a kezelésében lévő kincstári vagyonnal vállalkozási tevékenységet folytathasson, ezt a lehetőséget azonban a kezelő szerv típusától függően kétfelé bontja. A (3) bekezdésben rendelkezik arról, hogy központi költségvetési szerv vállalkozási tevékenységet a jogszabályokban előírt feltételekkel folytathatja, és csak oly módon, hogy az az egyébként rá háruló állami feladat ellátását ne korlátozza. A központi költségvetési szerv a vállalkozási tevékenységből származó jövedelmét csak jogszabályokban meghatározott célokra használhatja fel, az ilyen jövedelmet az alaptevékenységétől elkülönítve kell elszámolnia.

A (4) bekezdés értelmében az ilyen vállalkozási tevékenységből befolyó bevételüknek egy - a mindenkor hatályos költségvetési törvényben - meghatározott hányadát a központi költségvetésbe kell befizetni kincstári vagyon utáni részesedés címén.

A nem központi költségvetési szervnek minősülő egyéb vagyonkezelők is folytatnak tehát a kezelésükben lévő kincstári vagyonnal a saját szervezetükre egyébként irányadó jogszabályok szerinti vállalkozási tevékenységet, az ebből származó bevételt mérlegükben elkülönítetten kell nyilvántartaniuk.

A 95. §-hoz

Tekintettel arra, hogy a 109/E § (1) bekezdése a rendelkezési jog köréből a zálogjog, (jelzálogjog) és haszonélvezet alapítását nem engedi a vagyonkezelői jog jogosultjának, ezért a 109/F. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy a kincstári vagyon ilyen típusú megterhelésére - törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában - kizárólag a KVI jogosult. A szakmai szempontok garanciális jelleggel történő érvényesítését szolgálja az a rendelkezés, amely egyetértési jogot biztosít az ágazati miniszternek abban az esetben, ha nem ő kezdeményezi az adott kincstári vagyontárgy megterhelését.

A 96. §-hoz

Az (1) bekezdés az általános szabályoktól eltérő módon szabályozza a kizárólagos állami tulajdonban lévő nemzeti parkok, természetvédelmi területek, műemlékek, és műkincsek tulajdonjoga átruházásának lehetőségét, amennyiben rögzíti, hogy a felsoroltak tulajdonjogának átruházására csak törvényben meghatározott esetekben és módokon van lehetőség.

A speciális szakmai szempontok érvényre juttatása indokolja azt, hogy az (1) bekezdésben meghatározott vagyontárgyak elidegenítése a védettség jellege szerint illetékes miniszter egyetértésével történjen.

A szakasz (3) bekezdése pedig - e körben - a vagyonkezelő személyének megváltozását is garanciális feltételhez köti, nevezetesen ahhoz a pénzügyminiszter és a védettség jellege szerint illetékes miniszter egyetértésére van szükség.

A 97. §-hoz

Az (1) bekezdés úgy rendelkezik, hogy - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a KVI a kincstári vagyonkörbe tartozó vagyon tárgyai tulajdonjogának átruházását (értékesítését) vagy saját maga végzi, vagy az értékesítéssel szervezetet bízhat meg. Nyilvánvaló, hogy az ilyen típusú értékesítésre a Ptk. megbízásra vonatkozó szabályai az irányadóak elsősorban, vagyis az értékesítéssel megbízott szervezet a KVI nevében és a KVI-on, illetőleg a pénzügyminiszteren keresztül az állam javára köti meg az értékesítési szerződéseket.

A (2) bekezdés ugyanakkor - szintén eltérő törvényi rendelkezés hiányában - azt szabályozza, hogy a kincstári vagyonra vonatkozó értékesítési eljárásban függetlenül az értékesítő szervezeti formájától, az államháztartás alrendszereihez kapcsolódó vagyon értékesítésére irányadó szabályokat kell alkalmazni, amelyeket elsősorban maga az Áht., illetve a költségvetési törvény, továbbá egyéb kapcsolódó jogszabályok tartalmaznak.

A 98. §-hoz

Tekintettel arra, hogy a kincstári vagyon tekintetében a tulajdonosi jogok gyakorlója a javaslat a 109/C. § (1) bekezdése értelmében a pénzügyminiszter, ezért a rendelkezési jog legerősebb részjogosítványa, azaz a tulajdonjog átruházása tekintetében a pénzügyminisztert illeti meg a döntés joga, ezért a javaslat kimondja, hogy kincstári vagyon értékesítésére csak akkor kerülhet sor, ha azt a KVI javaslata alapján a pénzügyminiszter jóváhagyja. Természetesen ez alól a szabály alól ki kell venni a 109/I. § (1) bekezdésében meghatározott vagyonkört, illetve az új 109/F. §-sal is összefüggésben azokat az eseteket, amelyekben törvény vagy kormányrendelet a főszabálytól eltérően rendelkezhet. E megoldásra azért is szükség van, mert meghatározott értékhatár alatt indokolatlan lenne minden esetben a tulajdonosi jogok jogosultjának jóváhagyását kikérni, ezért a Kormány rendeletében határozhatja meg pl. azt az értékhatárt, amely alatt kincstári vagyon tárgyát pénzügyminiszteri jóváhagyás nélkül is értékesíteni lehet.

Ugyanakkor e § (2) bekezdése deklarálja, hogy az értékesítésre vonatkozó jogszabályba ütközően kötött, tulajdonjog átruházására irányuló szerződés - a kincstári vagyon tárgyaira vonatkozóan - érvénytelen, illetve annak a súlyosabb formája, azaz semmis.

A 99. §-hoz

A javaslat az adósságokkal kapcsolatos nyilvántartások vezetését, az adósságok kezelését az adott államháztartási rendszer feladatává teszi.

A 100. §-hoz
A javaslat a Kincstárnak a központi költségvetés likviditásmenedzselésével és az államadósság kezelésével összefüggő feladatait fogalmazza meg.

A 101. §-hoz

A javaslat az államháztartás pénzügyi információs rendszerének alapelveit, fő szempontjait határozza meg.

A 102. §-hoz

A javaslat pontosítja az elkészítendő mérlegek tartalmát, illetve azok elkészítésének kijelölését a csak zárszámadáskor készíthető összeállítások tekintetében.
A 103. §-hoz
A javaslat az államszámvitel célját, tartalmát és hatókörét fogalmazza meg, a részletes szabályok megállapítására a Kormány kap felhatalmazást, igazodóan a számviteli törvény felhatalmazásához.
A 104. §-hoz

A javaslat a helyi kisebbségi önkormányzatok államháztartásba illesztése kapcsán az ellenőrzésükre a helyi önkormányzatokat ellenőrizni jogosult Állami Számvevőszéket jelöli ki.

A javaslat a fejezet felügyeletéért felelős szerv ellenőrzési feladatát, illetve lehetőségét részletezi az ellenőrizendő szervezetek és az ellenőrzés jellege szempontjából.

A javaslat a költségvetési ellenőrzésért felelős Kormányzati Ellenőrzési Iroda feladatkörét terjeszti ki az állami kezességek beváltására.

A 105. §-hoz

A javaslat az adók és más befizetések ellenőrzését végző szervezetek feladatait - a hatályos rendelkezés egyértelműsítésével - határozza meg az ellenőrizendő dokumentumok és eljárások tekintetében.

A 106. §-hoz

A javaslat az állami tulajdonban lévő egyszemélyes részvénytársaság megszűntetéséről és jogutódlásáról rendelkezik annak érdekében, hogy az Állami Fejlesztési Intézet Rt. (ÁFI Rt.) átalakítása a központi költségvetési szervi jogállású Magyar Államkincstárra megtörténhessen.

A javaslat a Kincstár állományába a megszűnő ÁFI Rt.-ből átkerülő alkalmazottak munkaviszonyára, munkajogi helyzetének rendezése érdekében állapít meg szabályokat.

A 107. §-hoz

A törvényjavaslatban foglalt új vagy újonnan megfogalmazott feladatok ellátása, a hatáskörök gyakorlása érdekében a javaslat a Kormány és a pénzügyminiszter felhatalmazásait részletezi.

A 108. §-hoz

A számviteli törvény javasolt módosítása elrendezi a kincstári vagyon számbavételét a vagyonkezelői jogosítvánnyal rendelkező szervezetek könyvvezetésében.

A 109. §-hoz

Az MNBtv. 18. §-a a Magyar Nemzeti Bank számlavezetési tevékenységét szabályozta az állam, a központi költségvetésben önálló fejezetet alkotó központi szervek, más költségvetési szervek, valamint a kiemelt vagyonkezelő szervezetek tekintetében. Ez a kör, kibővülve az MNBtv. 25. §-ában eddig meghatározott elkülönített állami pénzalapokkal együttesen képezné a létrejövő Kincstár pénzforgalmi számláját alkotó kincstári egységes számlát. . A javaslat az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság e törvény 112. §-ában meghatározott jegybanki bankszámlavezetéssel összefüggésben - egyezően az 1996. évi költségvetési törvényjavaslatban foglaltakkal - rögzíti, hogy az ÁPV Rt. pénzforgalmi számlájának egyenlegét a kincstári egységes számla egyenlegéhez hozzá kell számítani. A hatályos törvényi rendelkezésben szereplő Pénzintézeti Központi időközben pénzintézetté alakult át, így megnevezése az MNB által speciálisan vezetendő számlák között nem szükséges.

A 110. §-hoz

Az illetékekről szóló törvény javasolt módosítása azt célozza, hogy a vagyonkezelői jog e törvény szerinti megszerzését ne terhelje illetékfizetési kötelezettség.

A 111. §-hoz

Ez a PIT 4. § (1) bekezdés szerinti értékpapír forgalomba hozatali ügyletnek tekintendő, amelynek általános szabályozása alól -figyelemmel a likviditás-menedzseléssel összefüggő feladataira - a Kincstárt ki kell vonni.

A 112. §-hoz

A javaslat a Magyar Nemzeti Banknál vezetett bankszámlák között nevesíti az Állami Vagyonkezelő és Privatizációs Rt. bankszámláját, rögzítve meghatározott célú, funkciójú és időtartamú jegybankon kívüli számlavezetés lehetőségét. Mindezzel összefüggésben indokolt e szervezet működését szabályozó törvény kiegészítése, miután a bankszámla-vezetésre vonatkozóan rendelkezést eddig nem tartalmazott.

A 113. §-hoz

A javaslat a pénzügyminiszter képviseletében a Magyar Nemzeti Bank felügyelő bizottságában résztvevő helyettes államtitkár összeférhetetlenségi korlátozását oldja fel.

A 114. §-hoz

E szakasz a törvényjavaslat hatályba léptetésével, a hatályukat vesztő jogszabályi rendelkezések meghatározásával foglalkozik.

A javaslat rendezi az állam vállalkozói és kincstári vagyonának elhatárolását, az egyes vagyonkörökben érvényesíthető szabályozást.

A javaslat gondoskodik arról, hogy a törvény hatályba lépése előtt a kincstári vagyon körébe tartozó vagyontárgyak elidegenítésére kiadott engedélyekben foglaltak végrehajtása az engedélyek megadásakor hatályos jogszabályok alapján történjék.

A 115. §-hoz

A javaslat előírja a központi költségvetési szervek alapításával kapcsolatos dokumentumok meglétének újbóli megvizsgálását és aktualizálását.

A javaslat - korábbi erre vonatkozó törvényi előírás hiányában - egyszeri aktusként szabályozza a kisösszegű behajthatatlanná vált, a könyvviteli nyilvántartásokban hosszú évek óta rendezetlen tételként nyilvántartott követelések törlését. Az Áht. 108. §-ának új (3) bekezdése ugyanezen tárgykörben a jövőre vonatkozó szabályt állapít meg.

A 116. §-hoz

A szakasz jogszabályban alkalmazott régi és új fogalmak megfeleltetéséről rendelkezik.




---------------------------------------------Ç
y
E




ú














¤


L

b"
