"Magyar Köztársaság Kormánya

T/1548. számú

TÖRVÉNYJAVASLAT

az adózás rendjéről szóló 
1990. évi XCI. törvény módosításáról




Előadó: 

Dr. Bokros Lajos
pénzügyminiszter



Budapest, 1995. október



1995. évi ......... törvény
az adózás rendjéről szóló
1990. évi XCI. törvény módosításáról

1. § Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 3. §-ának (3) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:

[(3) Ha e törvény másként nem rendelkezik,]

\"c) az adóelőlegre vonatkozó részteljesítésre az adóelőlegre\"

[vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.]

2. § Az Art. 12. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(1) A vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély, ha nem végez általános forgalmiadó-köteles tevékenységet és nem rendelkezik azonosító számmal, jövedelemadó-köteles bevételének megszerzése előtt - adóazonosító jelének közlése végett - az állami adóhatóságnál az e célra szolgáló nyomtatványon írásban bejelenti nevét, születési helyét, idejét, lakóhelyét és anyja leánykori nevét, nem magyar állampolgárságú magánszemély útlevélszámát és állampolgárságát is.\"

3. § Az Art. 14. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

\"(6) A kárpótlásról szóló törvények alapján eredeti jogosult magánszemély adózót nem terheli e címen bejelentési kötelezettség, ha kizárólag termőföld művelési ágú földterület bérbe-, haszonbérbe adása miatt válik az általános forgalmi adó alanyává. Ugyanez a rendelkezés vonatkozik az 1992. évi II. tv. szerinti részarány-földtulajdonosra, amennyiben földtulajdonát a szövetkezet közös használatában hagyja, illetve ha kizárólag a részére kiadott földtulajdonának bérbe-, haszonbérbe adása miatt válik az általános forgalmi adó alanyává.\" 

4. § (1) Az Art. 16. § (2) bekezdésének harmadik mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

\"Az állami adóhatóság az azonosító számról - megkeresésre - az önkormányzati adóhatóságot tájékoztatja.\"

(2) Az Art. 16. §-ának (3) bekezdése helyébe  a következő rendelkezés lép:

\"(3) Az állami adóhatóság az adószámmal nem rendelkező magánszemélyt az adóazonosító jelén, ennek hiányában - a magyar állampolgársággal nem rendelkező magánszemélyt - útlevélszámán tartja nyilván.\"

(3) Az Art. 16. §-ának (4) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

\"Az önkormányzati adóhatóság megkeresésére az állami adóhatóság a 12. § (1) bekezdésében foglalt adatok közlése esetén az azonosító számmal nem rendelkező magánszemély adóazonosító jelét megállapítja és erről az önkormányzati adóhatóságot értesíti. Az önkormányzati adóhatóság a magánszemélyt erről tájékoztatja.\" 

(4) Az Art. 16. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:

\"(8) Az adóhatóság törli a bejelentés alapján nyilvántartásba vett adózók közül azt a 11. § (1) bekezdés a) pontja szerint bejelentésre köteles adózót, aki (amely) az adószámának kiadását követő 2 hónapon belül a cégbejegyzés, illetve az egyéni vállalkozói igazolvány megszerzése érdekében szükséges eljárás megindítását a cégbíróság, illetve az önkormányzat jegyzője által kiállított okirattal nem igazolja. A nyilvántartásból való törlésről az adóhatóság az adózót, a cégbíróságot és az önkormányzat jegyzőjét  haladéktalanul értesíti.\" 

5. § Az Art. 20. §-ának (5) bekezdése a következő mondattal egészül ki: 

\"Nem kell éves adóbevallást benyújtania az általános forgalmi adóról a magánszemélynek, ha nem vállalkozó és ha általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett.\"

6. § Az Art. 23. §-ának (1)-(3) bekezdése helyébe  a következő rendelkezések lépnek:

\"(1) A magánszemélynek bevallást kell adnia a jövedelemadó  alá tartozó összevont adóalapjáról, valamint egyes elkülönítetten adóztatott jövedelmeiről, kivéve:
a)	az adómentes,
b)	a 0 százalékos adómérték alá eső jövedelmeket,
c)	az elkülönítetten adóztatott jövedelmei közül azokat, amelyek után az adót a kifizető megállapította és levonta, továbbá 
d)	ha összevont jövedelmének adóját a magánszemély jogszerű nyilatkozata alapján a munkáltató állapította meg. 

(2) Az (1) bekezdésben foglalt kivételektől függetlenül bevallást kell adnia a magánszemélynek, ha van osztalékból, árfolyamnyereségből, külterületi termőföld bérbeadásából származó jövedelme, vagy befektetési adóhitelállománya.

(3) Az (1) bekezdésben, a 21. §-ban, továbbá a 22. § (1) és (4) bekezdésében foglaltaktól függetlenül az adózónak 30 napon belül adóbevallást kell tennie - a magánszemélynek a jövedelemadóját kivéve -, ha 

a) felszámolását (végelszámolását) rendelték el, a felszámolás kezdő időpontját megelőző nappal,

b) átalakul, az átalakulás napjával,
c) felszámolási eljárás vagy végelszámolás nélkül megszűnik vagy az adóköteles tevékenységét megszünteti, a megszűnés napjával,

d) az adóbeszedésre kötelezettnek e kötelezettsége megszűnt, a megszűnés napjával,

e) a számvitelről szóló törvény szerint a mérlegben megadott adatoknál forintról devizára, illetve devizáról forintra tér át, az áttérés napjával,

f) a cégbírósági bejegyzés, illetve az egyéni vállalkozói igazolvány iránti kérelmet az adózó elmulasztotta benyújtani, vagy azt a cégbíróság, illetve az önkormányzat jegyzője jogerősen elutasította .\"

7. § Az Art. 23. §-ának (4) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

\"A (3) bekezdés f) pontjában a bevallás benyújtására előírt határidőt az adóhatóság nyilvántartásából való törlés közlésének, illetve a cégbírósági végzés, illetve az önkormányzat jegyzője határozatának jogerőre emelkedése napjától kell számítani.\"

8. § Az Art. 26. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(1) Az adó megfizetéséért a Polgári Törvénykönyv szerint kezességet lehet vállalni, illetve az adótartozást más átvállalhatja, ha azt adót, költségvetési támogatást megállapító törvény lehetővé teszi.\" 

9. § Az Art 31. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(1) E törvény vagy adót megállapító törvény adóelőleg fizetési kötelezettséget írhat elő, amelynek összegét az adóhatóság az előző adóévre vonatkozó adóbevallást, illetőleg törvényben előírt bejelentést követő 45 napon belül fizetési meghagyásban közli. Jogszabály előírhatja az adóelőleg-fizetési kötelezettségnek önadózás útján történő teljesítését is. \"

10. § Az Art. 32. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(3) Az adóhatóság az általa felülvizsgált, az adózót megillető költségvetési támogatást az  általa nyilvántartott adótartozás összegéig visszatarthatja, és ezzel az adótartozás megfizetettnek minősül. A visszatartásról az adózót az adóhatóság határozattal értesíti.\"

11. § Az Art. 32. § (6)-(7) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

\"(6) Az állami és az önkormányzati adóhatóság az adózó adószámlájának egyenlegéről és a tartozásai után felszámított késedelmi pótlékról - feltéve, hogy az adószámla tartozást vagy túlfizetést mutat - évente, augusztus 31-ig fizetési értesítést ad ki. Ha az adózó a jogerős fizetési értesítésben előírt késedelmi pótlékot az esedékességig nem fizeti meg, azt az adóhatóság adótartozásként tartja nyilván.

(7) Az állami és önkormányzati adóhatóság a (6) bekezdésben foglaltaktól eltérően a fizetési értesítést október 31-ig adja ki, ha az adózó valamely adójáról adóbevallását május 31-ig nyújthatja be.\"

12. § Az Art. 35. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(1) A kifizető és a munkáltató olyan bizonylatot köteles kiállítani és a kifizetéskor átadni, amelyből kitűnik  a magánszemély bevételének teljes összege és jogcíme, az adóelőleg vagy az adó alapjául szolgáló összeg és a levont adóelőleg, illetve adó összege. E rendelkezést kell alkalmazni az adóköteles társadalombiztosítási ellátást teljesítő társadalombiztosítási kifizetőhelyre is. A munkáltató az előzőekben említettekről, továbbá a kifizetéskor figyelembe vett bevétel csökkentő tételekről, valamint az adóelőleget csökkentő tételekről  az elszámolási évet követő év január 31-éig összesített igazolást ad az önadózó magánszemélyeknek. A vállalkozó részére e minőségben teljesített kifizetésre ez a rendelkezés nem vonatkozik.\" 

13. §  Az Art. 35. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: 

\"(2) Az állami, vagy törvényben meghatározott más végkielégítés kifizetése esetén az igazolásnak tartalmaznia kell a végkielégítés teljes összegét, a kifizetéskor az ebből levont adóelőleg összegét, továbbá - ha a magánszemély nyilatkozatában kéri - azt is, hogy a végkielégítést mely adóévekre és milyen összegben kell a magánszemély jövedelmének tekinteni, illetve a már  levont adóelőlegből milyen összeget kell az egyes adóévek adóelőlegeként számításba venni.\"

14. § Az Art. 35. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(4) Az olyan igazolást, amelynek alapján a magánszemély a bevételét vagy a jövedelemadóját csökkentheti, a kedvezményre való jogosultság keletkezésének időpontjában, de legkésőbb az adóévet követő év január 31-ig kell kiadni.\"

15. § Az Art. 37. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § kiegészül a következő (3)-(5) bekezdéssel: 

\"(2) Az (1) bekezdés alá nem tartozó magánszemély, az általa ismert  illetve nyilvántartásában szereplő olyan adatról, tényről, körülményről, amely a vele szerződéses kapcsolatban állt vagy álló adózó adókötelezettségének, adóalapjának, adókedvezményének, adójának vagy költségvetési támogatásának megállapítását, illetve ellenőrzését teszi lehetővé, az adóhatóság felhívására köteles tanúvallomást tenni.
(3) A nyilatkozattétel megtagadható, ha az adózó  az eljárásban tanúként nem lenne meghallgatható, vagy a tanúvallomást megtagadhatná.

(4) Az adózót, illetőleg a magánszemélyt ki kell oktatni jogairól és kötelezettségeiről, valamint figyelmeztetni kell a nyilatkozattétel, illetve a tanúvallomás megtagadásának következményeire. 

(5) Az adóhatóság az adózó, illetőleg a magánszemély szóbeli nyilatkozatáról jegyzőkönyvet készít. A jegyzőkönyv tartalmazza az adóhatóság megnevezését, a jegyzőkönyv készítésének helyét, idejét, a nyilatkozattevő, a tanú azonosításához szükséges adatokat és lakcímét, a jogokra és kötelezettségekre történő kioktatást és a jogkövetkezményekre való figyelmeztetést, a nyilatkozatot, a tanúvallomást, valamint a nyilatkozattevő, illetve a tanú és a jegyzőkönyvvezető aláírását.\" 

16. § Az Art. 42. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: 

\"(3) Önellenőrzéssel az adóalapot, az adót, a költségvetési támogatást a kötelezettség eredeti időpontjában hatályos szabályok szerint, a helyesbítendő adóra előírt bevallási időszakra, az adómegállapításhoz való jog elévülési idején belül lehet helyesbíteni. Az önellenőrzés az adóalap, a feltárt adó, költségvetési támogatás, és - ha törvény előírja - az önellenőrzési pótlék megállapítása, a helyesbített adóalap, a helyesbített adó, költségvetési támogatás, valamint a pótlék bevallása és egyidejű megfizetése, illetőleg az adó, költségvetési támogatás igénylése. Nem minősül önellenőrzésnek, ha az általános forgalmi adót a vámhatóságnak a termékimportot terhelő adót megállapító  határozatának  módosítása miatt kell helyesbíteni. Ha a vámhatóság a termékimportot terhelő adót megállapító határozatát utóbb módosítja, a módosító tételt annak a hónapnak a bevallásában kell elszámolni, amelyben a pénzügyi teljesítés is megtörtént.\"


17. § (1) Az Art. 45. § (4) bekezdése a következő l) ponttal egészül ki: 

[(4) A 3. mellékletben megállapított feltételek szerint az adóhatósághoz adatot szolgáltat:]
\"l)  a megyei (fővárosi) munkaügyi központ.\" 

(2) Az Art. 45. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg  a 45. § a következő (6) bekezdéssel egészül ki: 

\"(5) A munkáltató és a kifizető adatszolgáltatásának tartalmaznia kell a magánszemély adóazonosító jelét (adószámát), nem magyar  állampolgárságú magánszemély esetén az útlevélszámot. Adatszolgáltatásra kötelezett más személyek adatszolgáltatásának tartalmaznia kell az érintett személy azonosító számát, ennek hiányában nevét, születési helyét, idejét, lakóhelyét és anyja leánykori nevét.

(6) A munkáltató és a kifizető a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott legmagasabb adókulccsal köteles levonni az adóelőleget, illetve az adót, amennyiben az adózó az Art. 16. § (5) bekezdésében meghatározott módon azonosító számát  nem tudja közölni. Ilyen esetben a munkáltató és a kifizető adatszolgáltatása az azonosító szám helyett az adózó nevét, születési helyét, idejét, lakóhelyét és anyja leánykori nevét tartalmazza.\" 

18. § Az Art. 48. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (3)-(4) bekezdéssel egészül ki: 

\"(2) Az (1) bekezdés szerinti cáfolat közzétételét a felettes szerv véleményének ismeretében a pénzügyminiszter engedélyezi. A döntés előtt az érintettet tájékoztatni kell. 

(3) Az adóhatóság - a negyedévet követő 30 napon belül - közzéteszi azoknak az adózóknak a nevét (elnevezését), lakóhelyét, székhelyét, telephelyét, a megállapított adóhiány és jogkövetkezmény összegét, akiknek (amelyeknek) a terhére az előző negyedév során jogerőre emelkedett határozatban magánszemélyek  esetében 10 millió, más adózók esetében 100 millió forintot meghaladó összegű adóhiányt állapított meg. E bekezdés alkalmazásában nem tekinthető jogerősnek az adóhatóság határozata, ha a bírósági felülvizsgálat megindítására nyitvaálló határidő még nem telt el, illetőleg az adózó által kezdeményezett, a határozat felülvizsgálatára irányuló bírósági eljárás jogerősen nem zárult le. 

(4) Az adóhatóság folyamatosan nyilvánosságra hozza azoknak az adózóknak a rendelkezésre álló azonosító adatait, akik (amelyek) bejelentkezési kötelezettségüknek nem tettek eleget,  vagy hamis, illetve hamisított adatokat tartalmazó bizonylatot bocsátottak ki.\"

19. § Az Art. 51. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, a § egyidejűleg kiegészül a következő (4)-(6) bekezdéssel, a jelenlegi (4) bekezdés számozása (7) bekezdésre változik:

\"(3) Az adóhatóság az e törvényben előírt feladatainak teljesítése érdekében jogosult a magánszemélyt személyazonosságának igazolására felhívni akkor, ha a körülmények arra utalnak, hogy adóköteles tevékenységet folytat, vagy abban közreműködik. 

(4) Az igazoltatott köteles a személyazonosító adatait hitelt érdemlően igazolni. A személyazonosság igazolására elsősorban a személyi igazolvány szolgál, elfogadható továbbá minden olyan okmány, amelyből az igazoltatott kiléte hitelt érdemlően megállapítható. Az adóhatóság más jelen lévő ismert kilétű személy közlését is elfogadhatja igazolásként.

(5) Az igazoltatás megtagadása esetén a személyazonosság megállapítására az adóhatóság a rendőrség közreműködését veheti igénybe. 

(6) Az igazoltatás csak a személyazonosság megállapításához szükséges ideig tarthat. Az igazoltatottal az igazoltatás során közölni kell annak okát.\" 

20. § Az Art. 54. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(1) Az adóhatóság az ellenőrzéssel lezárt időszakot - a (2) bekezdésben és az 53. §. (4) bekezdésének második mondatában foglalt kivétellel - csak azért vonhatja ismét ellenőrzés alá, hogy a korábbi ellenőrzés megállapításainak végrehajtását megvizsgálja (utóellenőrzés).\"

21. § Az Art. az 57. § után a következő 57/A. §-sal egészül ki:

\"57/A. § (1) Ha az adózó, képviselője, megbízottja, alkalmazottja nyilatkozatai, nyilvántartásai vagy más azonosított és ellenőrzött forrásból beszerzett adatok alapján valószínűsíthető, hogy az adózó az adókötelezettség szempontjából jelentős tárgyi bizonyítási eszközt elrejt, az illetékes első fokú állami adóhatóság vezetőjének határozata alapján az adóhatóság jogosult a vállalkozási tevékenységgel összefüggésbe hozható helyszín, helyiség és gépjármű átvizsgálására, valamint fuvarellenőrzésre. E rendelkezés lakás átvizsgálására  nem alkalmazható.

(2) Az átvizsgálás során talált, tárgyi bizonyítási eszköznek minősülő dolgot - a romlandó élelmiszerek és az élőállatok kivételével - az illetékes első fokú állami adóhatóság határozatával lefoglalhatja, ha annak újabb elrejtésétől, megsemmisítésétől vagy értékesítésétől lehet tartani. 

(3) A jármű, a helyszín, a helyiség átvizsgálásánál, a lefoglalásnál és a fuvarellenőrzésnél az adózó jelenlétét biztosítani kell. Ha az adózó nem kíván jelen lenni vagy ebben akadályozott és megfelelő képviseletről nem gondoskodik, az adóhatóság az átvizsgálást, illetőleg a lefoglalást, a fuvarellenőrzést két hatósági tanú jelenlétében foganatosítja. 
(4) Az eszköz, anyag-, árukészlet tárgyi bizonyítási eszközként akkor foglalható le, ha az adózó jogszabályban előírt nyilvántartásában nem szerepel. 
 
(5) Az állami adóhatóság az átvizsgálásról, a fuvarellenőrzésről, illetve a lefoglalásról jegyzőkönyvet vesz fel. A jegyzőkönyv tartalmazza a lefoglalt dolog azonosításához szükséges adatokat, az intézkedés foganatosítását, az intézkedés során megállapított tényeket, illetőleg a hatósági tanúk azonosításához szükséges adatokat.

(6) Az állami adóhatóság a lefoglalt dolgot elszállítja és megőrzi, vagy ha ez aránytalanul magas költségekkel járna, a dolgot az adózó őrizetében hagyja a használat és értékesítés jogának megtiltásával. 

(7) Az adózó vagy képviselője a nála lefoglalt iratokba betekinthet, kérésére az állami adóhatóság másolatot készít.

(8) Ha a lefoglalás szükségessége megszűnt, a lefoglalást meg kell szüntetni és a lefoglalt dolgot - ha törvény másként nem rendelkezik - annak kell visszaadni akitől (amelytől) azt lefoglalták. Ha a dolgot nem lehet visszaadni, mert arra az adózó nem tart igényt, azt az adóhatóság az adóvégrehajtás szabályai szerint értékesíti, ennek meghiúsulása esetén megsemmisíti.

(9) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott intézkedések ellen jogszabálysértésre hivatkozással az adózó a határozat közlésétől számított nyolc napon belül panasszal élhet. A panaszt az adóhatóság felettes szerve a benyújtástól számított 15 napon belül elbírálja. A panasznak az intézkedés végrehajtására nincs halasztó hatálya.

22. § Az Art. 59. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(1) Ha az adózó, képviselője, alkalmazottja a személyes megjelenési kötelezettségének szabályszerű idézés ellenére nem tesz eleget és távolmaradását megfelelően nem igazolja, az illetékes állami adóhatóság vezetője elrendelheti az elővezetését. Az elővezetés foganatosításához az ügyész jóváhagyása szükséges.

(2) Az elővezetést a rendőrség a rá vonatkozó szabályok szerint foganatosítja.

(3) Ha az adózó az ellenőrzést az adóhatóság alkalmazottainak veszélyeztetésével, fenyegetésével akadályozza az állami adóhatóság a rendőrségről szóló törvény szerinti rendőri intézkedés megtételét kezdeményezheti.\"

23. § Az Art. 60. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

\"60. § (1) A becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valóságos adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. 

(2) Becslés esetén az adóhatóság bizonyítja, hogy az alkalmazásának a  feltételei fennállnak, továbbá azt, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik. 

(3) Becslés alkalmazható 

a) a vagyonszerzési illeték alapjának megállapításánál,

b) ha az adó, illetve a költségvetési támogatás alapja nem állapítható meg, 

c) ha az adóhatóság rendelkezésére álló, azok száma vagy tartalma miatt jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapjának megállapítására, vagy

d) ha a magánszemély - a kizárólag nem önálló tevékenységből származó jövedelemmel rendelkezők kivételével - bevallott bevétele vagy jövedelme nem éri el a pénzügyminiszter által az adóév utolsó napját megelőzően - az illetékes kamarák véleményének meghallgatásával kialakított - rendeletben közzétett bevételi, illetve jövedelemhatár összegét.

(4) A becslésnél az adóalap megállapítása szempontjából lényeges, rendelkezésre álló tényeket, körülményeket, bizonyítékokat, nyilatkozatokat kell figyelembe venni, és együttesen értékelni.

(5) A bevétel vagy a kiadások egy részének ismeretében az adóalap valószínűsíthető bizonylatok, adatok, nyilatkozatok beszerzésével, szemlével, próbagyártással, leltározással és más megfelelő módszerrel. 

(6) Ha az adóalap megállapítására a (5) bekezdés szerint nincs mód, mert sem a bevételekről, sem a kiadásokról adatok, iratok, más bizonyítékok nem állnak az adóhatóság rendelkezésére, az adóalapot az azonos időszakban hasonló tevékenységet hasonló körülmények között folytató adózók adatainak a felhasználásával lehet megállapítani. Ilyen esetben a becslés alapján számított adóalaptól való eltérést az adózónak kell bizonyítania. A pénzügyminiszter az adóév utolsó napjáig rendeletben közzéteszi az említett összehasonlítás alapjául szolgáló adatok megállapításának irányát és módszereit.

(7) Az adóhatóság a (3) bekezdés d) pontjában említett magánszemélyt a bevallást követően arra kötelezi, hogy személyi (családi) felhasználásáról (kiadásáról, ráfordításáról, befektetéséről), továbbá annak forrásairól tegyen nyilatkozatot. Az adóhatóság megvizsgálja, hogy a nyilatkozatban megjelölt felhasználásra (kiadásra, ráfordításra, befektetésre) a magánszemélynek (családjának) a bevallott jövedelme és egyéb forrása nyújthatott-e elegendő fedezetet. Amennyiben a felhasználáshoz a bevallott jövedelem és egyéb forrás nem adhatott elégséges fedezetet, vagy a nyilatkozat valótlan adatokat tartalmaz, hiányos, vagy a magánszemély a nyilatkozatban foglaltakat hitelt érdemlően nem igazolja, az adóhatóság a magánszemély adóalapját olyan összegben állapítja meg, amely a tevékenység jellegére, az eset körülményeire tekintettel valószínűsíthető.

(8) Ha az adózó az adóköteles bevételszerző tevékenységét az adóhatóságnak bejelenteni elmulasztotta, és az adóalap megállapítására az (5) bekezdés szerint nincs mód, az adóhatóság - feltéve, hogy az adózó az ellenkezőjét nem bizonyítja - 12 havi működést vélelmezve átlagadó fizetésére kötelezi. Az átlagadó alapját a (6) bekezdés alkalmazásával kell megállapítani.

24. §	Az Art. 67. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(3) Kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén az adóhiányt megállapító határozatban - hivatalból vagy kérelemre - az adó esedékességének, illetve a költségvetési támogatás igénybevételének napjánál az adóhatóság vezetője későbbi időpontot is megállapíthat a pótlékfizetés kezdő napjaként. Utólagos adóellenőrzés során megállapított adóhiány késedelmi pótléka legfeljebb 3 évre számítható fel. A késedelmi pótlék felszámítása során nem alkalmazható a 69. § (1) bekezdésének második mondata. A helyi adók esetében a 82. § (4) bekezdését kell alkalmazni.\"

25. §	Az Art. 70. § (3) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

\"Ha az önellenőrzés pótlólagos adófizetési kötelezettséget nem eredményezett, mert az adózó adóját az eredeti esedékességkor hiánytalanul megfizette, a fizetendő pótlék mértéke 5000 forint, magánszemély esetén 1000 forint.\"

26. § Az Art. 70. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki, a jelenlegi (4)-(5) bekezdés számozása (5)-(6) bekezdésre változik:

\"(4) Kérelemre az állami adóhatóság mérsékli az önellenőrzési pótlék alapját, ha  több egymást követő elszámolási időszak általános forgalmi adó bevallását azért kellett önellenőrizni, mert az előző vagy korábbi elszámolási időszak téves bevallása miatt a göngyölített levonható, de vissza nem igényelhető adó összegét az adózó helyesbítette. Az önellenőrzési pótlék alapja ez esetben az első téves adóbevallásban feltárt különbözet. Az ezzel összefüggésben felszámított önellenőrzési pótlék megfizetésére a  kérelemnek halasztó hatálya van.\"  

27. § Az Art. 72. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(6) Ha az adót a munkáltató állapította meg, az adóhatóság az adóhiány után az adóbírságot, a késedelmi pótlékot a munkáltató terhére, a rá vonatkozó szabályok szerint állapítja meg.\"

28. § Az Art. 74. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(5) Ha az adózó az előző időszak adatai alapján fizetendő adóelőleget a 2. számú mellékletben előírt esedékességig nem egészítette ki legalább a fizetendő adó 90 %-ának megfelelő összegre, a befizetett előleg és az adó 90 %-ának különbözete után 20 % mulasztási bírságot fizet. Az adózó 20%-os mértékű bírságot fizet akkor is, ha az előző időszak adatai alapján előírt adóelőlegét mérsékelték és ezért kevesebb adóelőleget fizetett, mint amennyit tényleges eredménye alapján kellett volna. A bírság alapja a mérsékelt adóelőleg és a tényleges kötelezettség alapján fizetendő adó különbözete.\"

29. § Az Art. 74. §-ának (12) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: 

\"(12) Ha az adózó a számla, egyszerűsített számla, számlát helyettesítő okmány, nyugta kibocsátási kötelezettségét elmulasztja, vagy a számlát nem a tényleges ellenértékről bocsátja ki, az adóhatóság az első alkalommal 100 ezer forintig, a mulasztás ismétlődése esetén az előző bírság összegének kétszereséig terjedő mulasztási bírságot állapít meg.\"

30. § Az Art. 74. §-ának (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: 

\"(13) Mulasztási bírság szabható ki az adózással összefüggő

a)	jogszabályokban előírt bizonylatok, könyvek, nyilvántartások hiánya, azok vezetésének elmulasztása, e törvény 33. §-ában foglalt előírásoktól eltérő vezetése, a bizonylatokon, könyvekben, nyilvántartásokban helytelen vagy valótlan adatok feltüntetése;

b)	az adóhatóság felszólításában előírt, az adójogszabályok szerint az adózó által megőrzendő iratok bemutatásának elmulasztása;

c)	az adóalap, az adó, a költségvetési támogatás megállapításához szükséges iratok átadásának megtagadásával vagy egyéb módon az ellenőrzés eredményes lefolytatásának akadályozása;

d)	hibás vagy valótlan adatszolgáltatás;

e)	nyilatkozattétel elmulasztása

esetén. A mulasztási bírság mértéke a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélyek esetében 100 ezer forintig, más adózók esetében 200 ezer forintig terjedhet.\"

31. § Az Art.  78/A. § (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a (4) bekezdés számozása (2) bekezdésre változik:

\"(1) Az állami adóhatóság azonnali ellenőrzést rendel el, ha a bevallás alapján megállapítható, hogy a 60. § (3) bekezdésének d) pontjában szabályozott becslés feltételei fennállnak.\"

32. § Az  Art. 80. §-a után a következő címmel és  80/A. §-sal egészül ki:

\"Az adó feltételes megállapítása

80/A. § (1) A Pénzügyminisztérium az adózó kérelmére az általa közölt  jövőben megkötendő szerződésre vagy más jogügyletre vonatkozó  részletes tényállás alapján megállapítja az adókötelezettséget vagy annak hiányát, és amennyiben lehetséges az adóalapot és az adót. A feltételes adómegállapítás az adóhatóságra csak változatlan tényállás mellett, az adott ügyben kötelező. 

(2) Az (1) bekezdés szerinti kérelem az előírt nyomtatványon, csak ügyvéd vagy adótanácsadó ellenjegyzésével nyújtható be. A kérelem díjköteles, a díj mértéke az ügylet tárgya értékének 1 %-a, de legalább 250 ezer és legfeljebb 5 millió forint, ha az ügylet tárgyának értéke nem állapítható meg, 250 ezer forint. 

(3) Az adó feltételesen nem állapítható meg az (1) bekezdés szerint, ha az adózó által közölt tényállás hiányos vagy egyébként az adatok az adómegállapításhoz nem elegendőek, továbbá abban az esetben sem, ha alaposan lehet attól tartani, hogy a közölt tényállás valamely más szerződést, ügyletet vagy cselekményt leplez.

(4) Amennyiben az adó a (3) bekezdés szerint nem állapítható meg, a befizetett díjat vissza kell utalni.\"   

33. § Az Art. 96. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(1) Az adóhatóság a bejelentésre, a bevallásra, az adatszolgáltatásra, a 60. § (7) bekezdése szerinti nyilatkozatra, az önellenőrzésre, az adófizetésre, és az adófolyószámla egyeztetésére nyomtatványt rendszeresíthet. A bevallás és az adatszolgáltatás az adóhatóság által meghatározott módon, gépi adathordozón is teljesíthető. A gépi adathordozón teljesített bevalláshoz mellékelni kell az azzal azonos adattartalmú, aláírt iratot is.\" 

34. § Az Art. 96/A. §-ának (5)-(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek és egyidejűleg a következő (7) bekezdéssel egészül ki:

\"(5) Ha e törvény a magánszemélyek jövedelemadójával, munkaadói, munkavállalói járulékkal összefüggő kötelezettségről rendelkezik, azt a kifizető és a munkáltató - a (6) és (7) bekezdésben foglaltak kivételével - a rá vonatkozó szabályok szerint teljesíti.

(6) Az államháztartásról szóló törvény szerint a kincstári körbe, illetőleg a helyi önkormányzatok nettó finanszírozása hatálya alá tartozó bérszámfejtési feladatokat ellátó munkáltatónak és kifizetőnek az e törvényben a munkáltatóra, a kifizetőre előírt kötelezettségek közül az elszámolt összeget terhelő adó, adóelőleg levonást, befizetést, bevallást nem kell teljesítenie. 

(7) A (6) bekezdésben említett munkáltató és a kifizető külön törvény alapján a kincstárral szembeni elszámolásában a kifizetést terhelő adóról (adóelőlegről) az elszámolt hónapot (kifizetést) követő hó 20-ig adatot szolgáltat az illetékes állami adóhatóságának.\" 

35. § Az Art. 97. §-a a következő x) és y) ponttal egészül ki: 

\"x) család: a közös háztartásban élő közeli hozzátartozók,

y) azonosító szám: az adószám, a magánszemély adóazonosító jele, ennek hiányában magyar állampolgársággal nem rendelkező magánszemély  esetében az útlevélszám.\" 
36. § Az Art. 98. §-ának  (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
\"Ha törvény másként nem rendelkezik, az adóztatás és az adóigazgatási eljárás költségeit az állam, illetve az önkormányzat viseli, kivéve a lefoglalt dolog elszállításának és megőrzésének [57/A. § (6) bekezdés], a szakértő kirendelésének [59.§ (2) bekezdés] és a végrehajtás (92. §) költségeit.\" 

Záró és átmeneti rendelkezések

37. § (1) Ez a törvény 1996. január 1-jén lép hatályba, egyidejűleg az Art. 1., 2., 3., 5. számú melléklete e törvény 1., 2., 3., 4. számú mellékletével módosul. 

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a 12. § (2) bekezdése, a 18. § (3) bekezdésének c) pontjából a \"...vagy...\" szövegrész, az Art. 2. számú mellékletének I. Határidők 1/B/f), és 6. pontja, IV. Költségvetési támogatások 8. pontja, az Art. 3. számú mellékletének A/5., valamint C/3. pontja. 

(3) Az Art. 11. § (6) bekezdésének h), j) és k) pontjában a \"személyazonosító jel\" kifejezés helyébe \"adóazonosító jel\" kifejezés lép. 

38. § (1) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépésekor jogerősen el nem bírált ügyekben, továbbá - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel - a törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra teljesítendő, illetve esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha az e törvény hatálybalépéséig hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság (felemelt adó, felemelt illeték) pótlék feltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az ott megjelölt legmagasabb mérték alkalmazható. 

(2) Az adózónak az e törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra teljesítendő adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelőleg fizetési, bizonylat kiállítási, adatszolgáltatási és adólevonási kötelezettségét az 1995. december 31-én hatályos szabályok szerint kell teljesítenie. 

(3) Az adószámmal vagy adóazonosító jellel nem rendelkező adózó, ha 1990. január 1-jét követően jövedelemadó-bevallást nem tett, vagy az adóját munkáltatója nem állapította meg és 1995. évben jövedelemadó-köteles bevételhez jutott, adóazonosító jelének közlését e törvény hatálybalépését követő 30 napon belül az állami adóhatóságtól írásban kéri az e célra szolgáló nyomtatványon nevének, születési helyének, idejének, lakóhelyének, anyja leánykori nevének, magyar állampolgársággal nem rendelkező magánszemély útlevélszámának és állampolgárságának bejelentésével.

39. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletében 1996. december 31-ig az állami adóhatóságra vonatkozó e törvényben meghatározott hatásköri és illetékességi szabályoktól eltérő hatáskört és illetékességet állapítson meg.  

(2) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy rendeletben szabályozza
a) a becslés alkalmazásához szükséges bevételi és jövedelemhatárokat;
b) az összehasonlítás alapján történő becsléshez szükséges adatok megállapításának irányát és módszereit;
c) a feltételes adómegállapítás iránti kérelem benyújtásának, nyilvántartásának, továbbá a díj fizetésének és visszatérítésének módját és részletes feltételeit.


1. számú melléklet az 1995. évi .... törvényhez


1. Az Art. 1. számú mellékletének II/1/a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

\"a) Az adózónak valamennyi adóról - az adóhatóság által előírt társasági adóelőleg kivételével - és költségvetési támogatásról, ha az adóévet megelőző második évben a nettó módon számított, elszámolandó általános forgalmi adója, vagy a nettó módon számított fogyasztási adója, vagy a magánszemélyektől általa levont jövedelemadó-előleg, vagy a magánszemélyektől általa levont jövedelemadó-előleg és jövedelemadó együttes összege

- a 6 millió forintot elérte
havonta,
-ha a 2 millió forintot elérte
negyedévenként 
kell bevallást tennie.\"

2. Az Art. 1. számú mellékletének II/3/b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az adózónak]
\"b) a magánszemélyek jövedelemadójáról a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélynek, ha általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett
        az adóévet követő év március 20-ig
[kell bevallást tennie.]

3. Az Art. 1. számú mellékletének II/4/a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[4. Az adóbevallás benyújtására vonatkozó különös rendelkezések]
\"a) Ha a társasági adó hatálya alá tartozó egyszeres könyvvezetésre kötelezett adózó - a felszámolás esetét kivéve - megszűnik, e tevékenységét megszünteti, vagy a társasági adó hatálya alól kikerül, a társasági adóról a megszűnést követő 30 napon belül adóbevallást tesz.

E rendelkezés nem vonatkozik arra az egyéni vállalkozóra, akinek társasági adókötelezettsége az adóév utolsó napjával azért szűnik meg, mert a következő év január 1-jével átjelentkezett a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény hatálya alá.\"

4. Az Art. 1. számú mellékletének II/4/c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
\"c) az adózónak a fogyasztási adó és a fogyasztói árkiegészítés féléves összesítő bevallását az adóév július 20-ig kell benyújtania.\" 

2. számú melléklet
az 1995. évi .............. törvényhez


1.	Az Art. 2. számú mellékletének I. Általános rendelkezések 1. pontja második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

\"Az e törvény 23. §-ának (3) bekezdése b)-c) és e)-f) pontjában, a 23. §-ának (5) bekezdésében, továbbá az 1. számú melléklet II. rész 4/a. pontjában meghatározott esetben az adózónak az adóbevallás benyújtásával egyidejűleg az adót is meg kell fizetnie.\"

2.	Az Art. 2. számú mellékletének I. Határidők 1/A. pontja helyébe a következő rendelkezés lép: 

[A) A jövedelemadó-előleg]

\"a)	a munkáltató az általa levont jövedelemadó-előleget a b) pont szerinti részteljesítés beszámításával
 az elszámolt hónapot követő hó 20-ig,
      a kifizető az általa levont jövedelemadó-előleget
 a kifizetés hónapját követő hó 5-ig,
 
b)	a munkáltató a jövedelemadó-előlegre törvényben előírt részteljesítést 
az elszámolt hónapot követő hó 5-ig, 

c)	a magánszemély, ha nem kifizetőtől származó jövedelmet szerzett, az adóelőleget negyedévenként,
 a negyedévet követő hó 5-ig
      fizeti meg.\"



3.	Az Art. 2. számú mellékletének I. Határidők 1/B/e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[B) A jövedelemadó]
\"e) a kifizető az általa levont jövedelemadót
 a levonást követő hó 5-ig,\"
[fizeti meg.]

4.	Az Art. 2. számú mellékletének I. Határidők 1/B/g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

\"g) A vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély, ha általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett, a jövedelemadót 
az adóévet követő év március 20-ig,\" 
[fizeti meg]

5.	Az Art. 2. számú mellékletének I. Határidők 2/b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
 
[2. Az általános forgalmi adó]

\"b) Az adózó kérheti az adóhatóságtól, hogy az adó nettó, elszámolandó összegét 15 naponként, a tárgyhót követő hó 5-én, illetve 20-án számolhassa el. A negyedévenként bevallásra kötelezett adózó a havonkénti elszámolás és bevallás, vagy a havonként kétszeri elszámolás engedélyezését kérheti. Az adóhatóság a gyakorított elszámolás lehetőségét az adóév végéig engedélyezheti.\"

6.	Az Art. 2. számú mellékletének I. Határidők 3/B. pontja a következő e) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi e) pont f) pontra változik:

\"e) A számviteli törvényben meghatározottak szerint a mérlegben megadott adatoknál forintról devizára, illetve devizáról forintra áttérő vállalkozó az adóévben megfizetett adóelőleg és az áttérés napjáig számított tényleges társasági adó különbözetét az áttérésről benyújtott adóbevallással egyidejűleg fizeti meg, illetve ettől az időponttól kezdődően igényelheti vissza.\"

7.	Az Art. 2. számú mellékletének I. Határidők 7/b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[7. Kereskedelmi és játékadó]

\"b) Az adózó - a játékautomata  után fizetendő játékadó kivételével - a játékadót
 a tárgyhót követő 20-ig,
 a nem folyamatosan szervezett sorsolásos játék esetén
 a sorsolás napját követő hó 20-ig
 fizeti meg. 

A játékautomata éves adóját az adózó az erre vonatkozó bevallással egyidejűleg fizeti meg.\"

8.	Az Art. 2. számú mellékletének II/A/15/c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[15. Kommunális adó, iparűzési adó]

\"c) A vállalkozónak a helyi kommunális és iparűzési adóelőleget - az egyszeres könyvvezetésre kötelezett kivételével - a várható éves fizetendő adó összegére 
az adóév december 20. napjáig
 kell kiegészítenie.\"

9.	Az Art. 2. számú mellékletének II/A/15/e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[15. Kommunális adó, iparűzési adó]

\"e) A vállalkozó a megfizetett adóelőleg és az adóévre megállapított tényleges adó különbözetét 
az adóévet követő év május 31-ig
 fizeti meg, illetőleg ettől az időponttól igényelheti vissza.\"


3. számú melléklet
az 1995. évi ... törvényhez


1. Az Art. 3. számú mellékletének A) 2. a)  pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[ 2. A kifizető adózónként szolgáltat adatot ]

\"a) az összevont adóalapba beszámító, általa kifizetett teljes összegről (bevételről, jövedelemről), illetve az általa juttatott vagyoni érték összegéről, a külön adózó jövedelmek közül azokról, amelyek után a kifizető az adót nem állapította meg és nem vonta le, ez utóbbitól függetlenül a kifizetett osztalékról, és az árfolyamnyereségről, \"

2. Az Art. 3. számú mellékletének C/2. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

\"2. Az illetékhivatal adatot szolgáltat - a tartási, életjáradéki és öröklési szerződés keretében történő lakástulajdon, lakótelek átruházásának kivételével - ingatlanértékesítés esetén az ingatlan értékesítőjéről, vevőjéről és az ingatlan szerzéskori és elidegenítéskori szerződés szerinti, illetőleg az illetékkiszabás alapjául elfogadott forgalmi értékéről, továbbá az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogról ellenérték fejében való lemondás, ilyen jog visszterhes alapítása, átruházása (átengedése), megszüntetése esetén az átruházó (átengedő), e jogot alapító, illetve megszüntető magánszemélyről és e jog szerződés szerinti, illetőleg az illetékkiszabás alapjául elfogadott forgalmi értékéről, külön feltüntetve az ingatlan jellegét (pl. lakás, lakótelek, üdülő, üdülőtelek, garázs)
az adóévet követő március 20-ig
a székhelye szerint illetékes állami adóhatóságnak.\"



3. Az Art. 3. számú mellékletének D) pontja a következő 5. ponttal egészül ki:

[D) A pénzintézet adatszolgáltatása]

\"5. Ha az ellenőrzés adatai 2 millió forintot meghaladó adóhiány megállapítását valószínűsítik, a tényállás kiegészítése érdekében az adóhatóság jogosult a pénzintézetet az adózót érintő a pénzintézet nyilvántartásában megtalálható valamennyi adat szolgáltatására kötelezni.\"

4. Az Art. 3. számú mellékletének G) 4. a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[4. A Belügyminisztérium Adatfeldolgozó Hivatala minden év február 28-ig a január elsejei állapotnak megfelelő adatokat szolgáltat a gépjárműadó kivetésére illetékes települési önkormányzati, a fővárosban a kerületi önkormányzati adóhatóságnak]

\"a) a gépjármű rendszámáról, esetleges korábbi rendszámáról, a személygépjármű saját tömegéről, a tehergépjármű saját tömegéről és a megengedett együttes tömegéről,\"

5.  Az Art. 3. számú melléklete a következő l) ponttal egészül ki: 

\"I) A megyei (fővárosi) munkaügyi központ adatszolgáltatása

A megyei (fővárosi) munkaügyi központ adatot szolgáltat azokról a személyekről, akiknél a munkanélküli ellátás folyósítását az ellátásra való jogosultságot kizáró kereső tevékenység miatt szüntették meg, valamint e személyek munkaadóiról, azok adószámának feltüntetésével.

Az adatszolgáltatást a folyósítás megszüntetéséről szóló jogerős határozat egy másolati példányának egyidejű megküldésével kell teljesíteni a magánszemélynek a 45. § (5) bekezdésében meghatározott  azonosító adatainak feltüntetésével a megyei (fővárosi) munkaügyi központ székhelye szerint illetékes állami adóhatósághoz.\"


4. számú melléklet az 1995. évi ............ törvényhez


Az Art. 5. számú mellékletének 5. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

\"5. a) A 3. pontban említett külföldi vállalkozó a társasági adó előlegét negyedévenként a negyedévet követő hó 15-ig fizeti meg, de az első és második negyedév előlegét együttesen, a második negyedévet követő hó 15-ig kell megfizetni;

b) Az adózó az adóévet követő év május hó 31-ig adóbevallást tesz. Eddig az időpontig megfizeti az adó és az adóelőleg különbözetét, de az adókülönbözetet csak az adóévet követő év május hó 31-től igényelheti vissza.\"




Általános indokolás



Az 1994-es pótköltségvetés és az 1995. évben az államháztartási reform részeként elhatározott megszorító intézkedések társadalmi visszhangjában egyre erőteljesebb kritika fogalmazódott meg az állami ellenőrző apparátusok munkájával szemben, különös tekintettel azokra az államot megillető bevételekre, amelyeket nem szednek be, illetőleg azokra az adó-, vámalapokra, valamint társadalombiztosítási járulékalapokra, amelyeket nem tárnak fel és nem érvényesítik a törvényben előírt kötelezettségeket.

A társadalmi-gazdasági átalakulás szükségszerű - nem kívánatos - kísérő jelenségeként megjelenő, erőteljes növekedést mutató ún. feketegazdaság további térnyerése veszélyezteti nemcsak az államháztartás egyensúlyvesztésének helyreállítását, de a társadalmi-politikai szféra átszövésével akár az egész átalakulási folyamat kívánatos végcéljának elérését is.

A feketegazdaság térnyerésének megakadályozása, e társadalmi-gazdasági jelenségnek az elviselhető mértékre történő visszaszorítása komplex kormányzati fellépést és az ehhez elengedhetetlen jogi feltételrendszer kiépítését feltételezi. 

E munka keretén belül került sor az adózás rendjét meghatározó többször módosított 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) szabályainak ismételt felülvizsgálatára is abból a szempontból, hogy azok az adóztatás jelenlegi és nehezen változtatható személyi és tárgyi feltételei között miként szolgálhatnák jobban a feketegazdaság visszaszorítását, a jelenleg nem vagy alig adózó rétegek hatásosabb bevonását a közteherviselésbe.

Az adózás mai rendjében az adóhatóság az adózó által adott bevallást utólag vonja ellenőrzés alá. A bevallást alapvetően az adózó által vezetett könyvekkel, nyilvántartásokkal, bizonylatokkal vetheti egybe. A helyszíni ellenőrzés során biztosított mai jogosítványok 

- az üzemi, üzleti területre való, illetőleg korlátok között a lakásba 
  történő belépés joga,
- iratok, tárgyak megvizsgálása,
- munkafolyamatok megfigyelése, 
- felvilágosítás, nyilatkozat kérése,
- próbavásárlás, leltárfelvétel
szinte csak azoknál az adózóknál alkalmazható eredményesen, akik (amelyek) alapjában törvényesen végzik az adókötelezettséggel járó tevékenységüket, de annak eredményéről nem teljes mértékben adnak számot az adóhatóság előtt.

A törvénymódosítási javaslat az adózás mai rendjében ismert adóhatósági eszközöket, amelyek az önként és önállóan teljesített kötelezettségek utólagos kontrolljához szükségesek és elégségesek a cél elérése érdekében kibővíti. 

1.	A javaslat bővíti a nyilatkozattételre kötelezhetők körét, és feljogosítja az adóhatóságot az ilyen személyek személyazonosságának megállapítására. Ha a rendelkezésre álló információk alapján valószínűsíthető, hogy az adózó az ellenőrzés során megsérti az együttműködési kötelezettségét előíró szabályokat, bizonyítékokat rejt el, illetőleg tevékenységének valós körülményeit megtévesztésből átalakítja, a Javaslat szerint az adóhatóság a tevékenységgel összefüggésbe hozható gépjárművet, helyszínt átkutathatja, az előtalált bizonyítékokat lefoglalhatja. 

Az adózó ellenőrzést akadályozó magatartása elleni fellépés eszközeként a Javaslat bevezeti az elővezetés lehetőségét, illetőleg az adóhatóság alkalmazottainak fenyegetésére, veszélyeztetése esetére a rendőrségi közreműködés igénybevételének lehetőségét. 

2.	Az adóztatási tapasztalatok - ideértve az átalányadózás eddigi tapasztalatait is - azt mutatják, hogy a tényleges és a bevallások szerinti forgalmi és jövedelmezőségi adatok egyre távolabb kerülnek egymástól. 
  	Különösen az egyéni vállalkozások esetében kirívóak ezek: az egyéni vállalkozók bevallott nomináljövedelme is csökken évek óta, immár a bérből, fizetésből élők jövedelmének egynegyedét éri csak el.

A Javaslat egyrészt kibővíti a becslés útján történő adóalap-megállapítás alkalmazhatóságának körét, másrészt megkönnyíti az alkalmazás módját is annak érdekében, hogy a bevallott jövedelmek közelebb kerüljenek a valósághoz.

3.	Az adótitok megőrzésének szabályai indokoltan szigorúak a kötelezettségeiket teljesítő és így legféltettebb magán- és üzleti titkaikat az adóhatóság előtt feltáró adózók esetében. 

Olyan adózókat azonban, akik az adóigazgatás munkájába vetett bizalom veszélyeztetésével saját adóügyeikben megtévesztő nyilatkozatokat tesznek a nyilvánosság előtt, illetőleg kivételes összegű adórövidítést követnek el, bejelentés nélkül folytatnak adóköteles tevékenységet, vagy hamis számlák kibocsátásával más adózók érdekeit súlyosan sértik vagy veszélyeztetik, nem indokolt védelemben részesíteni. A Javaslat az adótitok rendelkezéseit oldja egyrészt a szélesebb társadalmi kontroll és a visszatartó erő fokozása, másrészt az  adózók közül az olyanok  kiszűrhetősége érdekében, akik cselekményeikkel közvetlenül más adózóknak is kárt okoznak.

4.	Az adózás rendjéről szóló törvényt a Javaslat több ponton módosítja azért is, hogy a felesleges adminisztrációs kötelezettségek köre tovább szűküljön, az adóztatáshoz és így az állami, önkormányzati bevételek biztosításához szükséges információk ugyanakkor rendelkezésre álljanak, az anyagi adótörvényekben szükségessé vált korrekciókat az eljárás rendje megfelelően kövesse, illetőleg a jogértelmezési nehézségekkel, vitákkal terhelt szabályok száma csökkenjen.


Részletes indokolás

1. §-hoz

A költségvetés finanszírozási kötelezettsége és a bevételek befolyásának ütemezése közötti különbségek miatt fennálló kamatveszteség elkerülése (csökkentése) érdekében a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény a munkáltatókat a levont jövedelemadó-előleg tekintetében előrehozott, az elszámolást követő hó 5. napjáig fizetendő részteljesítésre kötelezi. A részteljesítés természetét tekintve azonos az adóelőleggel, megfizetésének módját, illetőleg elmaradása esetében az alkalmazandó jogkövetkezményeket illetően is. Ezért a Javaslat az Art. különböző - az előlegre vonatkozó szabályainak módosítását elkerülendő - a 3. § (3) bekezdése c) pontjában általános érvénnyel rendeli a részteljesítésre - eltérő rendelkezés hiányában - az adóelőlegre vonatkozó rendelkezések alkalmazásának kötelezettségét. 

2. §-hoz

A hatályos szabály szerint azok a magánszemélyek, akik nem végeznek vállalkozási tevékenységet, illetőleg nem végeznek forgalmiadó-köteles tevékenységet, bevételszerző tevékenységükről nem tartoznak előzetes bejelentkezési kötelezettséggel.

Az adóhatóság a jövedelemadó alanyokat adóbevallásaik, illetőleg a munkáltató adómegállapítását követő bevallások alapján \"utólag\" veszi nyilvántartásba és a személyi szám alapján azonosítja. Az Alkotmánybíróság döntésének érvényesülése érdekében a Javaslat a személyi szám helyett az adóazonosító jel használatát teszi kötelezővé az adóigazgatás számára. Minthogy a magánszemélyek születésükkel nem jutnak hozzá az azonosító jelhez, mint a személyi azonosító jelhez, ezért a Javaslat előírja, hogy a bevételszerzés előtt mindazoknak, akik nem rendelkeznek adóazonosító jellel, személyi azonosításukhoz szükséges adataik írásbeli közlésével forduljanak az állami adóhatóság illetékes szervéhez, hogy az megállapíthassa az azonosító jelüket és közölje a magánszemélyekkel. Ezek után a magánszemélyek már minden bevétel (jövedelem) kifizetését megelőzően kötelesek közölni azonosító jelüket a kifizetővel, munkáltatóval. Csak így érhető el, hogy az állami adóhatóság a jövedelemösszevonás ellenőrzésén alapuló adóztatás törvényi követelményének eleget tudjon tenni. 

3. §-hoz

Az általános forgalmi adóról szóló törvény az általános forgalmi adó hatálya alá tartozónak tekint minden személyt, aki (amely) saját nevében gazdasági tevékenységet végez. Az adóalanyok között a törvény különbséget tesz a tekintetben, hogy adófizetésre kötelezettek vagy sem.

Az Art. szerint minden áfa-alany köteles bejelentkezésre és ez alkalommal megtehető nyilatkozatában tisztázza az általános forgalmiadó törvény szerint elfoglalt különleges adóalanyi státusát (alanyi mentes, kizárólag tárgyi mentes értékesítést végző stb.).

E törvényi rendelkezés alapján elvileg kiterjedne a bejelentkezési és az adóhatóság részére a nyilvántartási kötelezettség azokra az eredeti kárpótolt szövetkezeti tagokra, akik a kárpótlással szerzett földtulajdonukat bérbeadás útján hasznosítják pl. a szövetkezet használatában hagyták.

Az adófizetési kötelezettséggel egyébként nem tartozó, viszonylag nagy számú, jellemzően idős embert mentesít a Javaslat a felesleges adminisztratív kötelezettség, illetőleg annak elmulasztásával járó szigorú jogkövetkezmények alkalmazása alól.

4. §-hoz

Az Art. felhatalmazása alapján az önkormányzati adóhatóság is használhatja az adóazonosító jelet az adózók nyilvántartása érdekében, de a helyi adó, gépjárműadó alanyok köre nem feltétlenül azonos a jövedelmet szerző személyekkel, a Javaslat lehetővé teszi, hogy az állami adóhatóság az önkormányzati adóhatóság kérésére is megállapítson adóazonosító jelet. 

Az adóhatósági nyilvántartásba vételt elkerülő, cégbejegyzéshez vagy vállalkozói igazolványhoz kötött tevékenységet folytatók számának csökkentése érdekében írja elő az Art. hatályos szabálya, hogy a cégbejegyzést, illetőleg az egyéni vállalkozói igazolvány kiváltását kezdeményezőnek kitöltött kérelem-nyomtatvánnyal, előzetesen az adóhatóságnál kell a bejelentési kötelezettséget teljesíteni és csak az adószám kiadása után lehet az eljárásokat folytatni.

Az ilyen módon adószámhoz jutó vállalkozók egy része nem folytatta az engedélyezési eljárást, illetőleg meg sem indította, hanem az adószám birtokában a \"legális\" jogállást színlelve vesz részt a gazdaság életében, bocsát ki számlát stb.

Ennek kíván gátat vetni a Javaslat azzal, hogy törli az adóhatóság az adózót és adószámát a nyilvántartásából, ha a kérelmező nem igazolja az előírt időn belül, hogy vállalkozási szándéka komoly. Ha a törölt adószámot később fel is használják, akkor az adóhatóság a többi adózó védelmében a \"fantom\" adózó adatait közzé is teheti.

5. §-hoz

Az általános forgalmi adóról szóló törvény felmenti a nyilvántartási, adómegállapítási, adóbevallási kötelezettség alól azokat az adóalanyokat, amelyek a törvény rendelkezései alapján nem kötelezettek adó fizetésére.

E rendelkezéssel szemben az Art. a nyilvántartásban szereplő adózókat éves adóbevallás benyújtására kötelezi akkor is, ha az adott adóban adófizetési kötelezettsége nem volt.

E rendelkezés célszerűségét az adja, hogy az adózók joghatályos nyilatkozatot tesznek fizetési kötelezettségük nemlétéről, amelyért felelősség terheli őket, míg ha \"hallgathatnának\" ez az adóhatóságot hozná bizonytalan helyzetbe a hallgatás okát illetően.

E kétségtelenül célszerű - egyszer egy évben - az adóhatóságnál \"jelentkezni kell\" elv fenntartása nem indokolt azoknál a magánszemély adózóknál, akik nem vállalkozók és a forgalmi adónak is csak adófizetésre nem kötelezett alanyai. Ezért a Javaslat a kötelezettség teljesítés egyszerűsítése jegyében felmenti őket az éves bevallás benyújtása alól.

6-7. §-okhoz

A személyi jövedelemadóról szóló újra szabályozott törvény a korábbiakban megszokotthoz képest számos új elnevezést, fogalmat használ. Az adóbevallási kötelezettséget meghatározó Art. 23. §-ának (1) és (2) bekezdését ezekre tekintettel korszerűsíti a Javaslat, biztosítva a két törvény közötti összhangot.

Jogbizonytalanság forrása volt az adóbevallási és fizetési kötelezettség tekintetében azoknál az adózóknál, amelyek bejelentkeztek ugyan az adóhatóságnál, de vagy nem kérték cégbírósági bejegyzésüket, vagy azt rövidebb-hosszabb idő után jogerősen elutasították.

Minthogy az adóköteles tevékenység folytatása ezen időszakban sem kizárt, a vállalkozás végleges meghiúsulása indokolttá teszi az ezt megelőző időszak kötelezettségeiről az elszámolást. A Javaslat ezen különös bevallási kötelezettségek előírásával egészíti ki az Art. 23. §-ának (3) és (4) bekezdését.

8. §-hoz

A 26. § (1) bekezdésének hatályos szövege szerint bármely törvény lehetővé teheti az adó megfizetéséért történő kezességvállalást, illetve az adótartozás átvállalását. A törvényi kör indokolatlanul tág megvonása a gyakorlat számára állandó jogértelmezési problémát okoz. Gyakran felmerülő kérdés, vajon van-e olyan törvényi rendelkezés, mely lehetőséget ad a kezességvállalásra, vagy a tartozásátvállalásra.  A Javaslat könnyíti a jogalkalmazók munkáját, ugyanakkor megerősíti a jogalkotó eredeti szándékát, mivel a kezességvállalás, tartozásátvállalás lehetővé tételére csak az adót, illetve a költségvetési támogatást megállapító törvényeket hatalmazza fel. 

9. §-hoz

Az adóbevallás alapján fizetési meghagyással előírt előlegfizetési kötelezettség érvényesül a társasági adóban, a helyi adók közül az iparűzési és a vállalkozók kommunális adója tekintetében.

Az adóalanyok számának folyamatos növekedése különösen a társasági adó esetén állítja az adóhatóságot nehéz feladat elé a fizetési meghagyás kiadását illetően. A hatályos szabályozásban előírt 30 napos törvényi határidőt 45 napra változtatja a Javaslat annak érdekében, hogy az állami adóhatóság elkerülhesse a határidő túllépésében megnyilvánuló törvénysértést.



10. §-hoz

A Javaslat pontosítja az Art. 32. §-ának (3) bekezdésében szabályozott beszámítási rendelkezést. A hatályos rendelkezésből nem következik egyértelműen, hogy ha az adóhatóság az adózó által igényelt és őt megillető költségvetési támogatással a fennálló adótartozás összegét kívánja csökkenteni, akkor erről határozattal kell döntenie.

Gyakran előfordult, hogy az adóhatóság az adózó által előterjesztett költségvetési támogatási igényt érdemi felülvizsgálat nélkül beszámította és így teljesen alaptalanul csökkentette az adózóval szemben egyébként fennálló igényét.

Az ellentmondásos jogalkalmazás megszüntetése érdekében a Javaslat a beszámítás alkalmazásához megköveteli az adóhatóságtól az előfeltételek vizsgálatát, nevezetesen annak eldöntését, hogy a támogatás valójában megilleti-e az adózót vagy sem, és a döntésének határozatba foglalását a későbbi viták, folyószámla egyeztetési nehézségek megelőzése érdekében.

11. §-hoz

A gyakorlat nem támasztotta alá az 1994. évi törvénymódosítás alkalmával az Art. 32. §-ának (6) bekezdését érintő módosítást, aminek következtében a folyószámlaegyenleg-értesítő kiküldésének kötelezettségét a törvény valamennyi adóhatóságra, az illetékhivatalra, illetőleg a vámhatóságra is kiterjesztette. Minthogy ez utóbbi két adóhatóság nem rendszeresen visszatérő adókötelezettségeket érvényesít, hanem alkalmi vagyonszerzéshez, vagy import tevékenységhez kötődőt, és az adózó teljesítésével a \"kapcsolat\" a hatóság és az adózó között meg is szűnik, nehézséget jelent a folyamatban lévő ügyek tartozásairól és túlfizetéseiről az adózók értesítése.

A Javaslat ezért visszaállítja az eredeti rendelkezést, amely csak az állami és az önkormányzati adóhatóság számára írja elő az egyenlegértesítő kiküldését.

A Javaslat ugyanakkor kiterjeszti az önkormányzati adóhatóságra is az egyenlegértesítő két lépcsőben, augusztus 31., illetőleg október 31-ig történő kiküldésének lehetőségét. A helyi adók esetében is előfordul pl. iparűzési adó, hogy a fizetési kötelezettség a május 31-i adóbevallással egyidejűleg esedékes. Ez esetben célszerű egy későbbi időpontban tájékoztatni az adózókat folyószámlájuk állásáról, mert így a május 31-i kötelezettség teljesítését vagy elmaradását is tartalmazhatja az értesítő.

12-14. §-okhoz

Az Art. 35. §-ának (1), (2) és (4) bekezdését a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény megváltozott fogalomrendszere, illetőleg a törvénybe épített új jogintézmények megjelenítése miatt módosítja a Javaslat. A rendelkezések tartalmilag csak annyiban változnak, hogy a jövedelemadó módosulás miatt egyébként kialakuló aszinkronitás megszűnjön.

15. §-hoz

A hatályos szabályozás szerint nyilatkozattételre az adózóval szerződéses kapcsolatban álló vagy állt adózó kötelezhető, az e szerződéssel összefüggő információk tekintetében. 
A Javaslat ezt a személyi kört kiszélesíti és tanúvallomás keretében más magánszemély meghallgatását is lehetővé teszi az adóhatóság számára azon tények, körülmények tekintetében, amelyekről a magánszemély az adózóval fennálló vagy korábbi szerződéses kapcsolata révén szerzett tudomást. A Javaslat ezzel a változtatással az adóhatóság  információszerzési lehetőségeit bővíti, elősegítve ezzel az eredményesebb ellenőrzési munkát. A korábbi rendelkezést a Javaslat kiegészíti a nyilatkozattételi kötelezettség teljesítésének eljárási szabályaival a szóbeli nyilatkozat jegyzőkönyvben történő rögzítésével és annak tartalmára vonatkozó előírásokkal. 

16. §-hoz

Az önellenőrzési tevékenység szakaszait leíró, illetőleg az önellenőrzés fogalmát meghatározó Art. 42. § (3) bekezdése egyfelől a Javaslat következtében pontosabbá válik, mert a jövőben önellenőrzéssel lehet az adóalapot korrigálni akkor is, ha a fizetendő adót ez nem érinti, másfelől az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezéseinek módosítása teszi szükségessé e jogszabályhely módosítását. A módosítás előtti forgalmi adó szabályok a számlahelyesbítés intézményét - amelyre tekintettel az Art. az önellenőrzést kizárta - meglehetősen széles körben engedte alkalmazni. Ezen változtat 1996. január 1-től az általános forgalmi adóról szóló törvény és mindössze két nevesített esetben engedi alkalmazni a számlahelyesbítésnek azt a válfaját, amely \"helyettesíti\" az önellenőrzést. Minthogy az anyagi jogi szabályozás konkrétan ki is zárja e két különös esetben az önellenőrzés lehetőségét, az összes többiben azonban nem, így az Art-ben szükségtelenné vált az a generális kitétel, hogy a számlahelyesbítés nem minősül önellenőrzésnek. A Javaslat ezért mellőzi ezt a szövegrészt az Art. 42. §-ának (3) bekezdéséből.

17. §-hoz

A feketegazdaság működésének egyik fő éltetője a munkaerőpiacról kiszoruló, a szociális ellátó rendszer valamely ellátási formájából részesedő, ugyanakkor illegálisan munkát vállalók foglalkoztatása. A társadalom számára a kár többszörös, hiszen indokolatlan - jogosulatlan - az ellátás igénybevétele, míg a foglalkoztatás az ezzel járó közterhek (tb. járulék, adó) elkerülésével valósul meg. 

Az ilyen foglalkoztatások feltárása, megakadályozása elsősorban a munkaügyi központok feladata. A Javaslat az adatszolgáltatásra kötelezettek körét bővítve az Art. 45. §-ának (4) bekezdését új l) ponttal egészíti ki és ezzel előírja a megyei (fővárosi) munkaügyi központoknak, hogy ha valakinek az ellátásához való jogát \"fekete\" munkavállalás miatt vonják meg, erről értesítsék az adóhatóságot, hogy az érvényesíthesse az elmaradt közterhek miatt az államháztartás igényét.

A személyi szám használatának alkotmányos tilalmára figyelemmel, az új adóazonosító jel bevezetése miatt vált szükségessé az adatszolgáltatásra kötelezettek azonosító adatfeltüntetési kötelezettségét meghatározó szabály módosítására. A főszabály szerint a kifizető és a munkáltató köteles a kifizetést megelőzően az adózótól beszerezni adóazonosító jelét. Más adatszolgáltatóknak is közölniük kell az azonosító jelet, de ez nem lehetséges minden esetben. Hiszen azok a jogviszonyok pl. biztosítási szerződések, amelyeknek a megszűnése későbbi adókonzekvenciákkal jár, még a törvénymódosítás hatálybelépését megelőzően jöhettek létre, ezért a Javaslat \"alternatív\" azonosító adatként azoknak a magánszemélyre vonatkozó adatoknak a közlését írja elő, amelyek alapján az adóazonosító jel megállapítható, illetőleg ennek hiányában előállítható.

A törvény hatálybalépését követően sem zárható ki, dacára a törvénymódosítási Javaslat átmeneti rendelkezéseire, hogy olyan magánszemélyek jussanak adóköteles kifizetésekhez, akik nem rendelkeznek azonosító számmal. Ez esetben, hogy bevételkiesés az összevonás esetleges elmaradásával ne érhesse a költségvetést a kifizetőnek és a munkáltatónak a legmagasabb adókulccsal kell az előleget kiszámítani és levonni. Az adatszolgáltatási kötelezettséget pedig az adózó egyéb azonosító adatainak feltüntetésével teljesítik.

18. §-hoz

Az Art. szigorú adótitokra vonatkozó rendelkezései az adóadatok felhasználásának eseteit is taxatíve állapítja meg, az adótitok közzétételét pedig komoly garanciák mellett és csak egyetlen esetben tette lehetővé.

Ha az adózó saját adóügyével kapcsolatban olyan megtévesztő, vagy valótlan állításokat tett közzé, amely alkalmas az államigazgatásba vetett bizalom megrendítésére, az adóhatóság indítványára a pénzügyminiszter engedélyezhette cáfolat közzétételét. A hatályos szabályozás azt is előírja, hogy ilyen esetben az érintett adózót meg kell hallgatni.

Az utóbbi időben egyre gyakrabban fordul elő, hogy jelentős hatású adóeltitkolások érintettjei a nyilvánosság előtt vádolják mulasztással, alap nélküli eljárással az adóhatóságot. A cáfolat előtt, a már elmérgesedett ügy érintettjének meghallgatása nem vezet feltétlen eredményre és ezzel a cáfolat megjelenése lényegében megakadályozható. Ezért a Javaslat módosítja a rendelkezést és az előzetes értesítési kötelezettséget írja elő.

Ez a gyakorlatias megoldás még mindig eredményezheti, hogy az adózó a rá vonatkozó adatok közzététele helyett, önként választja nyilatkozatainak visszavonását, vagy helyesbítését. A Javaslat e mellett két további esetben kötelezővé teszi az adóhatóság számára az adótitok fogalomkörébe eső adatok közzétételét.
A kiemelkedően nagy összegű adórövidítéseket eredményező cselekmények elkövetői, ügyük jogerős lezárását követően a nyilvánosságra hozatal következtében szembesülnek azokkal, akiknek kárára kívántak jogellenesen gazdagodni. A nyilvánosságra hozatal vélhetően fokozza az adórövidítésekkel kapcsolatban ma elég alacsony szinten érzékelhető visszatartó erőt. 

A Javaslat által megállapított Art. 48. §-ának új (4) bekezdése a tisztességesen adózók védelme érdekében azok adatainak a folyamatos közzétételére kötelezi az adóhatóságot, akik jogellenes magatartásukkal kárt okozhatnak a velük gazdasági kapcsolatba lépő adózóknak. A bejelentkezési kötelezettség nélkül tevékenykedők, a színlelt vállalkozások ugyanis nem adhatnak ki olyan bizonylatot, számlát, vagy számlát helyettesítő okmányt, amit az érintett másik adózó jogszerűen felhasználhat. A közzététellel az adóhatóság jelentős segítséget adhat az ilyen tevékenységet folytatók elszigetelődéséhez és a gazdaság tisztulásához.

19. §-hoz

A hatályos szabályok - Art. 51. § (3) bekezdése - lehetőséget biztosít arra, hogy az adóhatóság az adóköteles tevékenységet végző, vagy abban közreműködő személyt felhívja személyazonosságának igazolására. Az igazoltatásnak ellenszegülő személyekkel szemben rendőri védelmet, illetőleg az intézkedés foganatosítása érdekében rendőri közreműködést vehet igénybe az adóhatóság alkalmazottja.

A Javaslat kiegészíti az igazoltatás szabályait. Meghatározza a személyazonosság igazolásának lehetséges módjait, mely szerint az igazoltatott személy elsősorban személyi igazolványával, illetve olyan okmánnyal igazolhatja magát, amelyből kiléte hitelt érdemlően megállapítható. Ilyen okmány hiányában más jelenlévő ismert kilétű személy közlését is elfogadhatja igazolásként az adóhatóság. A Javaslat az igazoltatott jogainak védelme érdekében kimondja, hogy az igazoltatás csak a személyazonosságok megállapításához szükséges ideig tarthat, amely során az igazoltatottal közölni kell igazoltatásának okát.
  



20. §-hoz

A  hatályos 54. § (1) bekezdése az ismételt ellenőrzés tilalma alóli kivételként - az 54.§ (2) bekezdése mellett - az 53. § (4) bekezdését említi. E szabály pontosításra szorul, hiszen az átalakuló, megszűnő, felszámolás alatt álló vállalkozóknál semmi sem indokolja az ismételt ellenőrzés lehetővé tételét. Ezért a Javaslat szerint a tilalom feloldására - az 54. § (2) bekezdésében foglaltak mellett - csak abban az esetben van lehetőség, ha az Állami Számvevőszék felhívására, a pénzügyminiszter utasítására, illetve a helyi adó esetében az önkormányzati képviselőtestület határozata alapján kötelező az ellenőrzés lefolytatása [53. § (4) bekezdésének második mondata].

21. §-hoz

A  Javaslat - az adóhatóság megbízólevéllel rendelkező alkalmazottjának ellenőrzési jogosítványairól szóló  57. §-t követően - az Art-t az 57/A. §-sal egészíti ki. E § szerint amennyiben meghatározott adatok alapján valószínűsíthető, hogy az adózó az adókötelezettsége szempontjából valamilyen jelentős tárgyi bizonyítási eszközt elrejt az adóhatóság elől, a bizonyítási eszköz megszerzése érdekében az illetékes első fokú állami adóhatóság vezetőjének határozata alapján átvizsgálhatja az adózó vállalkozási tevékenységével összefüggésbe hozható helyszínt, helyiséget - a lakás kivételével -, valamint gépjárművet, illetve fuvarellenőrzést tarthat.

 Az illetékes elsőfokú állami adóhatóság határozatával elrendelheti az átvizsgálás, fuvarellenőrzés során talált bizonyítási eszköznek minősülő dolgok lefoglalását is. A lefoglalást elrendelő határozat azonnal - a jogorvoslatra tekintet nélkül - végrehajtható. A lefoglalás intézményének - adózót védő garanciája -, hogy csak a kutatás útján talált bizonyítási eszközökre terjedhet ki és csak akkor, ha elrejtésétől, megsemmisítésétől lehet tartani. A bizonyítási eszközként felhasználható dolgok köre előre nem meghatározható, lehet irat, üzleti könyv, vagy akár a vállalkozási tevékenységhez használt eszköz, anyag vagy árukészlet.

A tevékenységgel összefüggésbe hozható eszköz, anyag, árukészlet csak akkor foglalható le, ha azok nem szerepelnek az adózó nyilvántartásaiban. A lefoglalt dolgot az adóhatóság a későbbi bizonyítékként történő felhasználás biztosítása érdekében elszállítja és megőrzi, illetve ha ez aránytalanul magas költséggel járna, a dolgot az adózó őrizetében hagyja a használat és az értékesítés jogának megtiltása mellett. A lefoglalásról két hatósági tanú jelenlétében  jegyzőkönyvet kell felvennie az adóhatóságnak. A jegyzőkönyvnek kötelező tartalmi elemei a lefoglalt dolog azonosításához, valamint a hatósági tanúk személyazonosságának megállapításához szükséges adatok.

A lefoglalás - ha törvény másként nem rendelkezik - nem okozhat vagyoni hátrányt az adózónak. Nem szolgál a későbbi adótartozás biztosítékául, és nem is előkészítője egy későbbi elkobzásnak. Kizárólag bizonyítási célból történhet, ezért ha a szükségessége már nem áll fenn, mert a bizonyítási eszközként történő felhasználását más módon biztosították, pl. szakértő megvizsgálta, létét képfelvétellel rögzítették stb., vissza kell adni annak, akitől azt lefoglalták. Ha az adózó nem tart igényt a lefoglalt dologra, azt az adóhatóság az adóvégrehajtás szabályai szerint értékesíti, ennek meghiúsulása esetén megsemmisíti. Törvény rendelkezhet úgy is, hogy az egyébként tárgyi bizonyítási eszköznek minősülő árukészletet nem lehet visszaadni a tulajdonosának, mert kötelező azt megsemmisíteni (pl. jövedéki törvény rendelkezése a lefoglalt dohányáruról).

Az iratok hiánya hátrányosan érintheti az adózót gazdasági tevékenységének folytatása során, ezért azokba korlátozás nélkül betekinthet és igényt tarthat másolat készítésére is. 
 
Az adózó, ha álláspontja szerint az átvizsgálást és ha a foganatosított lefoglalást jogszabálysértő módon foganatosították, a lefoglalást elrendelő határozat közlésétől számított 8 napon belül panasszal élhet. A panaszt a lefoglalást foganatosító állami adóhatóság felettes szerve bírálja el a benyújtástól számított 15 napon belül. 

22. §-hoz

A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az adóhatósággal együttműködni nem akaró adózói csoportok az adóhatóság munkáját gyakran akadályozzák azzal, hogy a személyes közreműködésüket nem nélkülözhető cselekmények  (helyszínre, helyiségbe belépés, próbagyártás, stb.) színhelyére előzetes értesítésük ellenére nem jelennek meg. 

Ezért a javaslat lehetővé teszi az adóhatóság számára, hogy az ilyen helyszíni ellenőrzési cselekmények színhelyére idézze az adózót, és ha az elfogadható indokkal nem menti ki távolmaradását, a rendőrség közreműködésével lehessen elővezettetni. A Javaslat garanciális szempontokra tekintettel az elővezetés foganatosítását az ügyész előzetes jóváhagyásához köti.  

23. §-hoz

Az Art. hatályos rendelkezései az adóellenőrzés során kivételes lehetőségként biztosítják az adóhatóság számára, hogy az adózó adóalapját becsléssel állapítsa meg.

Ennek egyik előfeltétele, hogy az adóhatóság a rendelkezésére álló adatokkal bizonyítani tudja, hogy az adózó bevallása valótlan adatokat tartalmaz, illetőleg hogy az adózó a bevallásában szereplő adatokat könyveinek, iratainak, bizonylatainak hiányában nem tudja alátámasztani.

Minthogy elsősorban az egyéni vállalkozók évről évre nominálisan is csökkenő jövedelmekről adnak számot, gyakorlatilag csak bevételeik egy részét szerepeltetik a bevallásban, személyes felhasználásaik jelentős részét pedig a vállalkozás költségei között számolják el és így jövedelmük az alkalmazottak jövedelmének egynegyedét teszi ki, a Javaslat a becslést, mint a jövedelem valószínűsítésének módszerét, széles körben és a mainál könnyebben alkalmazható szabályokkal egészíti ki.

A Javaslat szerint a pénzügyminiszter rendeletben szakmai számításokon alapuló - az illetékes kamarák közreműködésével - kialakított bevételi, jövedelmi határokat tesz közzé.

Azoknak a vállalkozóknak, amelyek a közzétett összeghatárok alatti jövedelmekről adnak számot, az adóhatóság felhívására egy nyilatkozatot kell kitölteni, amiben arról számolnak be, hogy milyen kiadásaik, jövedelemfelhasználásaik voltak az adóévben, illetőleg igazolniuk kell az ezek kifizetésére fordított összegek forrását. 
Ha nyilatkozatukban valótlan tényeket, körülményeket szerepeltetnek, vagy a bevallott jövedelem mellett a megélhetéshez szükséges fedezet forrását nem tudják igazolni, az adóhatóság köteles becsléssel megállapítani a jövedelemadó alapját.

A Javaslat szerint a pénzügyminiszter szintén rendeletben teszi közzé, hogy ha az ellenőrzés alapján ún. összehasonlító módszerrel kell az adó alapját valószínűsíteni, milyen adatokat és módszereket alkalmazzon az adóhatóság. 

A Javaslat által kiegészített és átszerkesztett becslési szabályok alkalmasak lehetnek arra, hogy a legkevésbé ellenőrzött, de bevételi szempontból a legnagyobb kockázatot jelentő adózói rétegek önként vállaljanak többet a közterhek viseléséből. 

24. §-hoz

A gyakorlatban - különösen a bírói jogalkalmazás során - gondot okozott, hogy az utólagos adómegállapítás keretében a jogkövetkezményként felszámított késedelmi pótlék alapjának meghatározása során figyelembe vehető-e az adózó más, vagy akár ugyanabban az adónemben is fennálló túlfizetésének az összege, mint a pótlék alapjába beszámítható tétel.

Az adóhatósági és a bírói jogértelmezés egységességének biztosítása érdekében a Javaslat egyértelművé teszi, hogy az adóhiány után a bírság mellett felszámított késedelmi pótlék alapjának meghatározása során az Art. 69. §-a (1) bekezdésének második mondatába foglalt úgynevezett nettó pótlékszámítási szabályt nem lehet figyelembe venni.

25. §-hoz

Ugyancsak az egyértelműség kedvéért módosul az Art. 70. § (3) bekezdésének második mondata. A törvény eredeti szövege az önellenőrzési pótlék felső határát a hibás bevallásért kiszabható mulasztási bírság legkisebb összegében határozta meg. Minthogy az utaló szabályban meghatározott összeg legalább szóval egészült ki, a jogalkalmazás hajlamos volt ezt az összeget az önellenőrzési pótlék esetén is a legkisebb összegnek tekinteni.

A Javaslat ezért az utaló szabály helyett megjelöli azokat a konkrét összegeket, amelyeket az önellenőrzési pótlékként meg kell állapítani. A kerekítési szabály miatt azt is előírja, hogy ez egyben a megállapított pótlék legkisebb mértéke. 

26. §-hoz

Az általános forgalmi adó törvény előírásai szerint, ha az adózó az adóévben nem éri el az 1 millió forintos árbevételt, vagy tárgyi eszköz vásárlásban a levonható adó a 100 ezer forintot, levonható adóját göngyölítve viheti át a következő elszámolási időszakra, csökkentve ezzel a fizetendő adó összegét. Visszaigénylési joga csak az említett értékhatárok elérését követően nyílik meg.

A göngyölítés következtében egy korábbi tévedés több egymást követő bevallás helytelenségét eredményezheti. A hatályos szabályozás szerint valamennyi önellenőrzés után pótlékot kell fizetni. A méltánytalanság elkerülése érdekében kiegészül az Art. 70. §-a egy új bekezdéssel, amely lehetővé teszi az adóhatóság számára, hogy a pótlék alapját a tévedéssel ténylegesen okozott egyszer figyelembe vett adókülönbözetre mérsékelje. 

27. §-hoz

Az Art. 72. §-ának (6) bekezdését szintén az egyértelműség kedvéért egészíti ki a Javaslat. Ha az adóhiány a munkáltató mulasztásának, tévedésének a következménye, a jogsértésért járó jogkövetkezményeket (bírság és késedelmi pótlék) együttesen kell viselnie. Az adóhiányt természetesen a magánszemélynek kell megfizetnie, kivéve azt az esetet, ha tőle a munkáltató azt levonta, de nem vallotta be és nem fizette meg.

28. §-hoz

A december 20-án esedékes adóelőleg-feltöltési kötelezettséget a különböző törvények eltérő tartalommal határozták meg és az ezek közös szankciójaként meghatározott mulasztási bírság tényállása nem volt könnyen illeszthető az előírásokhoz. A törvényi előírások (társasági adó, helyi adó) egységesítése mellett az alkalmazható jogkövetkezmény és annak alapja is egyértelmű meghatározást kapott a Javaslat által korrigált szövegben, szűkítve ezzel a tévedésen alapuló jogsértő határozatok születésének terét.

29. §-hoz

Az általános forgalmi adó törvény előírásai szerint az értékesítés, szolgáltatás teljesítéséről számla, egyszerűsített számla, vagy számlát helyettesítő okmány kibocsátási kötelezettség terheli az adózót. Ehhez képest az Art. hatályos szabályai a számla, egyszerűsített számla, számlát helyettesítő okmány kiállításának elmulasztását, illetőleg jogszabálysértő kiállítását szankcionálja a mulasztási bírságról szóló 74. § (12) bekezdésében.

A két törvény konzisztenciája érdekében a Javaslat a kiállítás szót kibocsátásra változtatja az Art-ben is. 

30. §-hoz

A Javaslat az Art. 74. §-a (13) bekezdésében meghatározott magatartások jogkövetkezményeként előírt mulasztási bírság mértékét az ár- és értékviszonyok elmozdulása következtében felemeli, hogy az kellő visszatartó erővel bírjon. 

31. §-hoz

Az Art. Hatósági adómegállapítás a bevallás azonnali ellenőrzése alapján cím alatt szereplő 78/A. §-ának tartalmát a Javaslat 23. §-ában meghatározott és megújított becslési szabályok lényegében kiüresítették. A kiadásokról, felhasználásokról teendő külön nyilatkozat, illetőleg forrásigazolás \"keményebb\" becslési előfeltétel,  minthogy az adózó hiányos bevallásának megfelelően hiányos iratanyagát prezentálja.

Ezért a Javaslat elhagyta az azonnali ellenőrzéshez eddig fűzött feltételeket, és ezek helyébe a Javaslat által a törvénybe épített 60. § (3) bekezdés d) pontjában megvalósuló tényállást léptette be.

32. §-hoz

A feltételes adómegállapítás bevezetésre javasolt szabályozása számos OECD ország gyakorlatából ismert intézmény meghonosítását jelenti. A gyakorlati tapasztalatok alapján ezek a szabályok később bizonyára módosulnak, és részletesebb szabályozásukra kerül sor. Az új jogintézményt a Javaslat az Art. 80/A. §-aként építi a törvénybe.

A szabályozás szükségessége főként a jogbiztonság igényéből vezethető le. Különösen kapcsolt vállalkozásoknál, multinacionális vállalatoknál számos esetben az tapasztalható, hogy a bonyolult, hazai viszonyok között szokatlan, atipikus ügyletek adózási, adójogi megítélése bizonytalan. A piaci viszonyok, az üzleti élet nem tűri a bizonytalan adózási feltételeket, amely adott esetben értelmetlenné tehet egy szerződést. Ezért nem várhatnak hónapokig, míg a bonyolult ügyekben a különböző hatóságok szolgálati útját betartva, a bonyolultabb ügyekben a Pénzügyminisztérium álláspontját kikérve megszületik a \"végleges\" álláspont. Ezekben az ügyekben az adótanácsadók, tanácsadó cégek álláspontjai sem nyújtanak feltétlen garanciát.

A magyar jogrendszerbe az adóalku nehezen lenne illeszthető. Ezért formailag a feltételes adómegállapítás az adóhatósági határozat alakját ölti. A feltételes adómegállapítás nem ad felhatalmazást a törvény normáitól való eltérésre. Sajátossága, hogy tényleges kötő ereje csak akkor lesz, ha az adózó az ügyletet ténylegesen az adott tartalommal hozza létre. Csak előzetesen lehet ilyen adómegállapítást kérni más országok gyakorlatához hasonlóan: már megkötött ügyletekre, de különösen a már bevallás alá eső időszakra sohasem. További sajátossága, amely eltér a korábbi rossz állásfoglalási gyakorlattól, hogy mindig csak az adott tényállásra alkalmazható, s nincsen precedens jellege, még ugyanazon ügyfél későbbi ügyeiben sem. Ebből következik, hogy a jogalkotási törvénnyel ellentétesen norma-jellege fel sem vetődhet.

A Javaslat a feltételes adómegállapítást a kezdeti időszakban óvatosságból a Pénzügyminisztériumhoz telepíti. A szigorú, centralizált rendezési módra van szükség azért is, mert az adóhatóságok jogalkalmazó szervezetként - helyesen - nem kívánnak önhatalmúlag túllépni a jogszabályok által egyértelműen kijelölt kereteken. Az általános szabályoknál sokkal szigorúbb kérelembenyújtási, nyilvántartási, kiadmányozási és más eljárási szabályokkal kell és lehet gátat vetni annak, hogy szakszerűtlen, megalapozatlan, utóbb már vissza nem vonható állásfoglalások kerüljenek az ügyfelek kezébe.
Az adózás rendje [Art. 1. § (5) bek.] az adóhatóság törvényes kötelezettségévé teszi a törvények megtartásához szükséges tájékoztatás megadását. Ez a feladat az eddigiekben is a törvények megtartására korlátozódott, az adóhatóságok nem helyettesíthetik az adótanácsadókat. Az \"ingyenes\" tájékoztatás, a kitanítás kötelezettsége változatlan. A feltételes adómegállapítás és az ingyenes felvilágosítási kötelezettség közötti különbség miatt indokolt a feladatot a Pénzügyminisztériumra telepíteni, mert félő, hogy az adóhatóság akkor is rulingnak minősítene viszonylag egyszerű kérdéseket, ha az egyébként nem tartozna ebbe a körbe.

33. §-hoz

A becslési szabályok kiegészítése [60. § (3) bek. d) pont] szükségessé tette, hogy a Javaslat az adóhatóság által rendszeresíthető nyomtatványok körét kiegészítse. A felhasználásokról, kiadásokról, illetőleg ezek fedezetéül szolgáló forrásokról kötelezően elrendelt nyilatkozattétel legcélszerűbben az adóhatóság által rendszeresített nyomtatvány kitöltésével történhet.

34. §-hoz

Az államháztartási törvény módosítása a költségvetésből történő gazdálkodási, elszámolási, folyósítási feladatok ellátása érdekében létrehozza Magyarországon a \"Kincstár\" intézményét. A pénzátutalások költségessége miatt elszenvedett veszteségek csökkentése érdekében a költségvetés terhére folyósított bérek, illetőleg magánszemélynek járó egyéb kifizetések fedezetének kiutalása a közterhek visszatartásával ún. nettó módon történik. Ezzel összefüggésben az egyes bérszámfejtő és tényleges kifizetőhelyek - más kifizetők (munkáltatók) feladataihoz képest - kevesebb adókötelezettséggel tartoznak majd, hisz levonási, befizetési, bevallási kötelezettségük nem lesz.  A Javaslat az Art. 96/A  §-ának kiegészítésével mondja ki a nettó bérfinanszírozási (kincstári) körbe vont munkáltatók és kifizetők sajátos kötelezettségeit. 



35. §-hoz

Minthogy a Javaslat szerinti nyilatkozat a családi felhasználások és kiadások forrásigazolását követeli meg, az értelmező rendelkezések (Art. 97. §) kiegészítésére is szükség van. 

A Javaslat új x) pont alatt határozza meg, hogy a nyilatkozat szempontjából milyen személyi kör tartozik a család fogalmához, illetőleg y) pont alatt értelmezi a személyi számmal összefüggő változások következtében bevezetett új törvényi fogalmat az azonosító számot.  

36. §-hoz

A Javaslat az 57/A §-sal lehetővé teszi az adóhatóság számára, hogy az elrejtett bizonyítás eszközöket az adózással összefüggésbe hozható helyszín, helyiség, gépjármű átvizsgálásával deríthesse fel. A későbbi sikeres bizonyítás érdekében szükség lehet a lefoglalt bizonyítékok elszállítására és megőrzésére. Minthogy maga az átvizsgálás ténye az adózó rosszhiszemű magatartásának a következménye, a Javaslat az ezzel összefüggésben felmerülő többletköltség viselésére az adózót kötelezi. 

37-39. §-okhoz

A Javaslat a záró és átmeneti rendelkezései között a hatálybalépéssel összefüggésben - a visszaható szabályozás tilalmára tekintettel - úgy rendelkezik, hogy a törvény eljárási típusú rendelkezéseit a hatálybalépést megelőző kötelezettségek tekintetében is alkalmazni kell, de az alkalmazandó jogkövetkezmények nem lehetnek súlyosabbak, mint a jogsértés elkövetésekor hatályos szabályok szerint megállapítható legmagasabb mérték.

A hatálybalépést megelőző időszakra vonatkozó, de már a hatálybalépést követően teljesítendő kötelezettségeket pedig az adózók a hatálybalépést megelőző időszak szabályai szerint teljesítik.

Az adóazonosító jellel kapcsolatos átmeneti rendelkezés azokat a magánszemélyeket kötelezi bejelentésre - az adóazonosító jel megszerzése érdekében -, akik csak 1995-ben szereztek adóköteles jövedelmet, így nem szerepelnek az adóhatóság nyilvántartásában, ebből következően az adóhatóság nem láthatta el őket adóazonosítóval.

A Javaslat felhatalmazza a Kormányt - egyéves átmeneti időre -, hogy az adóigazgatás várható szervezeti változásait rugalmasan nyomon követve, a törvénytől eltérően szabályozhassa a hatáskört és az illetékességet.

A feltételes adómegállapítás speciális eljárási rendelkezéseinek megalkotására, a becslés alkalmazásához szükséges bevételi és jövedelemhatárok meghatározására, valamint az összehasonlítás alapján történő becsléshez szükséges adatok megállapítása irányának, módszereinek szabályozására  a Javaslat a pénzügyminisztert hatalmazza fel.

1. számú melléklethez

Az Art. adóbevallási kötelezettségeket rendező mellékletét a Javaslat az adózók adminisztrációs kötelezettségeit egyszerűsítő törekvések jegyében módosítja. A havi, illetőleg negyedéves gyakorisággal bevallásra kötelezettek körét kijelölő értékhatárok felemelésével lényegesen csökkenti a havi adóbevallásra, illetőleg a negyedéves bevallásra kötelezettek számát. Így az ún. kis- és középkategóriába sorolt - nagyszámú vállalkozás - csak éves bevallás benyújtására lesz kötelezett.

Megszünteti a Javaslat azoknak a magánszemélyeknek az egyéni vállalkozókhoz hasonlatos február 15-ig teljesítendő jövedelemadó bevallási kötelezettségét, akik forgalmi adó bevallásra és fizetésre nem kötelezettek és őket is az általános szabályok szerint március 20-ig kötelezi a jövedelemadó bevallásra.

A Javaslat a társasági adó hatálya alól az év utolsó napjával kikerülő adózókra nem írja elő a megszűnés esetére egyébként megkövetelt 30 napon belüli bevallási kötelezettséget, hiszen az adóévről az adózónak a megszűnéstől függetlenül is bevallást kell tennie.

A fogyasztási adó és a fogyasztói árkiegészítés féléves összesítő bevallásának határidejét július 20-i határidővel egységesíti a Javaslat, ezzel is egyszerűsítve a törvényi előírásokat.

2. számú melléklethez

A befizetési határidőket a Javaslat jellemzően az adóbevallási határidőkhöz köti, ezért a társasági adó soron kívüli bevallási kötelezettségeihez hozzárendeli a befizetési kötelezettséget, illetőleg  a visszaigénylési lehetőséget.

Az adó megfizetésének határidejét szabályozó melléklet módosítását jelentős részben a költségvetés átmeneti likviditási zavarait okozó finanszírozási határidők és a bevételek befolyásának ütemezését előíró szabályok jobb összhangjának megteremtése indokolja. A Javaslat szerint ennek megfelelően a kifizetők által levont jövedelemadó-előleget és adót a tárgyhót követő hó 20. helyett a tárgyhót követő hó 5-ig kell megfizetni.

A munkáltatók által az adóelőlegre teljesítendő részfizetés határidejét a Javaslat szintén az elszámolt hónapot követő hó 5. napjában határozza meg.

A törvénynek a helyi adók előlegének feltöltési kötelezettségét előíró szabályát a Javaslat pontosítja a társasági adóban szabályozottaknak megfelelően azért, hogy az elmulasztás jogkövetkezményét - amelyet szintén pontosít a Javaslat - egységesen lehessen alkalmazni.

A szerencsejáték szervezéséről szóló törvényben és végrehajtási rendeletében megváltozott a játékautomaták után fizetendő tételes adóra vonatkozó szabályozás. A Javaslat a játékadó előírásaihoz igazította az Art. szabályait. 

Az éves elszámolás szabályát és a visszaigénylési jog megnyíltát is pontosítja a törvénymódosítás azzal, hogy egyértelművé teszi a visszaigénylés esedékességének kezdő napját.




3. számú melléklethez

Az adatszolgáltatási kötelezettségek részletes szabályait tartalmazó mellékletet a Javaslat az anyagi adótörvények módosulására tekintettel pontosítja, illetőleg a feketegazdaság elleni küzdelem jegyében a megyei (fővárosi) munkaügyi központok számára előírt adatszolgáltatási kötelezettségnek a részletszabályait állapítja meg. 
A 45. § (5) bekezdésével összhangban az egyes adatszolgáltatók kötelezettségeit előíró szabályokból mellőzi a magánszemélyek azonosító adatainak közlését. A Javaslat pontosítja az illetékhivatalok adatszolgáltatásának adattartalmát az ingatlanszerzésből származó jövedelem megállapítását előíró jövedelemadó törvényhez igazodóan. 

4. számú melléklethez

A külföldi vállalkozók társasági adóelőleg fizetési kötelezettségét rendező szabályt azért módosítja a Javaslat, hogy az I. és II. negyedévre vonatkozó előleget is a tényleges adókötelezettség alapján fizethessék a vállalkozások. Az éves adó ismertté válik május 31-én és ez alapján ezt követően egyszerre fizetik meg az előleget.

A Javaslat pontosítja a visszaigénylési jog esedékességét.


                                                                     Ç   ü   v â   r í   n -   j ¦   f Ă   b Î   ^ }  Z -  V ß  R l  N Ö  J    B A @ A @ A @ A @ A    @
Ö  -  w 
  s 
  o X  k 5  g u  c Ľ
  _ ˘
  [ b  W -  S x	  O T	  K     A @ A @ A @ A @ A @ B @
T	  
  w ?
  s ^
  o Č
  k R
  g ¬
  c g  _ i  [ Ř  W K  S G  O ô  K     A @ A @ B @ A @ A @ A @
ô  b  w Č  s   o ]  k l"
