"A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

 1592.  számú

 TÖRVÉNYJAVASLAT

a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyve
egyes rendelkezéseinek módosításáról

	Előadó: dr. Vastagh Pál
								       Budapest, 1995. november




1592. számú

Törvényjavaslat

a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyve             
egyes rendelkezéseinek módosításáról


	 A hitelélet követelményeinek kielégítése érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:



1. §

	A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény 251-269. §-ai helyébe a következő rendelkezések lépnek:



 \"A  ZÁLOGJOG

1. Általános szabályok

	251. § (1) Zálogjog alapján a jogosult a pénzben meghatározott vagy meghatározható követelésének biztosítására szolgáló zálogtárgyból - törvény eltérő rendelkezése hiányában - más követeléseket megelőző sorrendben kielégítést kereshet, ha a kötelezett nem teljesít. Bírósági úton nem érvényesíthető követelés zálogjoggal biztosítása semmis.

	(2) A zálogtárggyal való felelősség terjedelme ahhoz a követeléshez igazodik, amelynek biztosítására a zálogtárgy szolgál. Kiterjed a kamatokra, a követelés és a zálogjog érvényesítésének költségeire, továbbá a zálogtárgyra fordított szükséges költségekre is.

	(3) A követelés átszállásával a zálogjog is átszáll az új jogosultra. A zálogjogot csak a követeléssel együtt lehet átruházni.

	(4) Ha a felek meghatározott tartós jogviszonyból keletkező követeléseket biztosítanak zálogjoggal és később a jogviszonyba új kötelezett lép, a zálogjog a jogviszonyból korábban létrejött követeléseken felül azoknak a követeléseknek is biztosítékául szolgál, amelyek a jogviszonyból az új kötelezett terhére keletkeztek.



2. A zálogjog tárgya

	252. § (1) Zálogjog tárgya lehet minden birtokba vehető dolog,  átruházható jog vagy követelés, valamint olyan jog, amelynek gyakorlása átruházható.

	(2) Nem lehet zálogjogot alapítani dolog egy részén. Ingatlan esetében a zálogjog csak az ingatlannyilvántartásban önálló egységként nyilvántartott egész ingatlanra, illetőleg az egész tulajdoni illetőségre létesíthető.

	253. § (1) A zálogjog kiterjed a zálogtárgy alkotórészeire és tartozékaira, így a mező- és erdőgazdaságban a gazdálkodásra rendelt gépekre és egyéb eszközökre is.

	(2) A zálogjog a zálogtárgy hasznaira is kiterjed. Ha a zálogtárgy nincs a jogosult birtokában, a zálogjog nem terjed ki az elvált termésre, kivéve ha a zálogtárgyat már a termés elválása előtt végrehajtás alá vonták.

	(3) A zálogjog kiterjedhet olyan dologra vagy jogra is, amelyre a kötelezett a zálogszerződés megkötése után szerez rendelkezési jogot.

	254. § (1) A követelés biztosítékául a kötelezett gazdálkodó szervezet vagyona vagy annak meghatározott hányada is szolgálhat, a vagyont alkotó egyes dolgok, jogok meghatározása nélkül. Ebben az esetben a zálogjog kiterjed a kötelezett által a zálogszerződés hatályba lépése után szerzett valamennyi dologra és jogra is attól az időponttól kezdve, hogy a kötelezett a rendelkezési jogot megszerzi. Kereskedelmi forgalomban, a 14ndes gazdálkodás körében eladott dolgon a jóhiszemű vevő zálogjoggal nem terhelt tulajdonjogot szerez, ez esetben a zálogjog a vételárra terjed ki.

	(2) A kielégítési jog megnyíltával - a zálogjogosult nyilatkozata alapján a kielégítési jog megnyílta előtt is - a vagyont terhelő zálogjog egyes meghatározott vagyontárgyakat terhelő zálogjoggá alakul át.

	255. § (1) Ha a zálogjog ugyanannak a követelésnek biztosítására több dolgot terhel, kétség esetén minden zálogtárgy az egész követelés biztosítására egyetemlegesen szolgál.

	(2) Ha a zálogtárgyak több személy tulajdonában vannak és jogviszonyukból más nem következik, egymás közti viszonyukban a zálogtárgyak értékének arányában kötelesek helytállni. Akinek rovására ezt az arányt meghaladó kielégítés történik, a többi tulajdonostól a többlet arányos megtérítését követelheti.


3. A zálogjog fajtái

	256. § (1) Ha a zálogjog jogosultját nem illeti meg a zálogtárgy birtoklásának joga (jelzálogjog), a zálogjog kötelezettje köteles a zálogtárgy épségét megőrizni. Ha a kötelezett vagy harmadik személy a zálogtárgy épségét veszélyezteti, a jogosult kérheti a veszélyeztető cselekmény megtiltását és a veszély elhárításához szükséges intézkedések elrendelését.

	(2) Ha a zálogtárgy állagának romlása a követelés kielégítését veszélyezteti, a jogosult kérheti a zálogtárgy helyreállítását vagy a veszélyeztetés mértékének megfelelő biztosíték adását. Ha a kötelezett a jogosult felhívásának megfelelő határidőn belül nem tesz eleget, a jogosult kielégítési jogát érvényesítheti.

	(3) Vagyont terhelő zálogjog esetén a vagyonnak a kielégítést veszélyeztető mértékű csökkenéséről a kötelezett a jogosultat értesíteni köteles.

	257. § (1) Ha a zálogjog jogosultját megilleti a zálogtárgy birtoklásának joga (kézizálogjog), köteles a zálogtárgyat épségben megőrizni és a zálogjog megszűnésekor visszaadni.

	(2) A jogosult a zálogtárgyat külön rendelkezés hiányában nem használhatja és nem hasznosíthatja, de természetes hasznait jogosult és köteles beszedni. A hasznok elsősorban a szükséges költségek fedezésére szolgálnak. A jogosult a hasznokról köteles elszámolni.

	(3) Ha a zálogtárgy állagának romlásától vagy értékének lényeges csökkenésétől lehet tartani, a kötelezett vagy a tulajdonos más megfelelő biztosíték felajánlása mellett a zálogtárgy visszaadását kérheti.

	258. § (1) Ha a zálogjog követelést vagy jogot terhel, a zálogjog kötelezettje csak a jogosult hozzájárulásával tehet olyan jognyilatkozatot a zálogjogra kiterjedő hatállyal, amely a jogosult kielégítési alapját megszünteti vagy hátrányosan változtatja.

	(2) Ha az elzálogosított követelés a zálogtárgyból való kielégítési jog megnyílta előtt válik esedékessé, az elzálogosított követelés kötelezettje csak a zálogjogosult és a követelés jogosultja kezéhez együttesen teljesíthet. Ha a felek megállapodása szerint a zálogjogosultat megilleti a szolgáltatandó dolog birtoklásának joga, a követelés kötelezettje csak a zálogjogosultnak teljesíthet.

	(3) Ha az elzálogosított követelés pénzkövetelés, e követelés kötelezettje a zálogjogosult és a követelés jogosultja kezéhez együttesen vagy bármelyik jogosult kívánságára mindkettőjük javára bírósági letétbehelyezéssel teljesíthet.

	(4) Ha  a követelés esedékessége vagy a jog gyakorlása felmondástól függ, kielégítési jogának megnyílta után felmondással a zálogjogosult is élhet.



4. A zálogjog keletkezése

	259. § (1) Zálogjog szerződés, jogszabály vagy bírósági határozat alapján keletkezhet.

	(2) A zálogszerződést írásban kell megkötni jövőbeli vagy feltételes követelés biztosítása esetében, továbbá akkor, ha a követelés biztosítékául olyan dolog vagy jog szolgál, amely fölött a zálogkötelezett a zálogszerződés megkötése után szerez rendelkezési jogot. Írásban kell megkötni a zálogszerződést ingatlant terhelő kézizálogjog alapítása esetén is.

	260. § (1) Ingatlant terhelő jelzálogjog alapításához a zálogszerződés írásba foglalása és a jelzálogjognak az ingatlannyilvántartásba való bejegyzése szükséges.

	(2) Más zálogtárgyat terhelő jelzálogjog, valamint vagyont terhelő zálogjog alapításához - amennyiben jogszabály eltérően nem rendelkezik - a zálogszerződés közjegyzői okiratba foglalása és a jelzálogjognak a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál külön törvény rendelkezései szerint  vezetett nyilvántartásba való bejegyzése szükséges.

	(3) A bejegyzésnek ki kell terjednie a követelés összegére (tartós jogviszonyból származó vagy jövőbeli követelések esetén a biztosítani kívánt legmagasabb összegre), valamint azoknak a járulékoknak és költségeknek a mértékére, illetőleg keretére, amelyekre a zálogjog alapján a jogosult kielégítést kereshet. A követelés csökkenése vagy megszűnése a nyilvántartásban levő bejegyzés tartalmára tekintet nélkül kihat a zálogjogra.

	261. § (1) Kézizálogjog zálogszerződéssel való alapításához a zálogtárgy átadása is szükséges. Az átadás harmadik személy kezéhez is történhet.  Kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen akkor is lehet zálogjogot szerezni, ha az, aki a zálogtárgyat adta, nem volt tulajdonos.

	(2) Követelést vagy jogot terhelő zálogjog esetében a zálogszerződés jogosultja a követelés vagy jog kötelezettjével szemben  a zálogjogot akkor érvényesítheti, ha a zálogjog megalapítását a kötelezettel közölték és ha az elzálogosított követelésről vagy jogról kiállított okiratot a zálogjogosultnak átadják, feltéve, hogy ilyen okirat készült.


5. A zálogjog érvényesítése

	262. § (1) A zálogtárgyból való kielégítés - ha jogszabály kivételt nem tesz - bírósági határozat alapján végrehajtás útján történik.

	(2) Ha a zálogszerződést közokiratba foglalták, a közokirat alapján bírósági határozat nélkül is végrehajtásnak van helye.

	263. § (1) A kielégítési jog megnyílta előtt létrejött az a megállapodás, amely szerint a jogosult a kötelezettség teljesítésének elmulasztása esetén megszerzi a zálogtárgy tulajdonjogát, semmis.

(	2) A kielégítési jogot - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a zálogtárgyra az elzálogosítás után szerzett jogok nem érintik. Ha ugyanazt a zálogtárgyat több zálogjog terheli, törvény eltérő rendelkezésének hiányában a kielégítés joga a jogosultakat zálogjoguk keletkezésének sorrendjében illeti meg.

	(3) Ha a zálogjog több dolgot terhel, a jogosult határozhatja meg a kielégítési jog érvényesítésének sorrendjét. Az értékesítés azonban csak annyi zálogtárgyra terjedhet ki, amennyi a kielégítéshez szükséges.

	264. § (1) A kielégítési jog megnyílta után a felek megállapodhatnak a zálogtárgy közös értékesítésében. Ha a megállapodásban meghatározott vagy ennek hiányában bármelyik fél által kitűzött megfelelő idő alatt a zálogtárgyat nem sikerült olyan áron értékesíteni, amelyet a jogosult és a tulajdonos egyaránt kielégítőnek tart, a közös értékesítésre irányuló megállapodás hatályát veszti.

	(2) Ha a zálogtárgynak hivatalosan jegyzett piaci ára van vagy ha a jogosult záloghitel nyújtásával üzletszerűen foglalkozik, a felek megállapodása alapján a  zálogtárgyat bírósági végrehajtás mellőzésével maga is értékesítheti.

	(3) A jogosult a felek megállapodása alapján -a (2) bekezdésben meghatározott feltételek hiánya  esetében - a dolog értékesítésére záloghitel nyújtásával vagy árverés szervezésével üzletszerűen foglalkozó személynek megbízást adhat.

	265. § (1) A zálogtárgy értékesítése előtt a kötelezettet értesíteni kell  az értékesítésről, valamint annak módjáról és idejéről.

	(2) A zálogtárgy értékesítésének bevétele a jogosultat illeti meg, de köteles a kötelezettel elszámolni és a követelését meghaladó bevételt kiadni. A zálogjog megszűnése előtt kötött az a megállapodás, amely a jogosultat az elszámolási kötelezettség alól mentesíti, semmis.


6. A zálogjog megszűnése

	266. § (1) Ha a zálogtárgy tulajdonosa és a követelés kötelezettje különböző személy és a jogosult a zálogtárgyból vagy a tulajdonostól kielégítést kapott, a zálogjog megszűnik, a követelés pedig egyéb biztosítékaival együtt a kielégítés erejéig a tulajdonosra száll át.

	(2) Ha a jogosultat egyébként nem a követelés kötelezettje elégíti ki, a zálogjog a követelés, illetőleg a kielégítés alapján keletkező megtérítési igény erejéig a kielégítő személyre száll át. Ez a személy követelheti a zálogtárgy átadását, illetőleg a zálogjognak javára való bejegyzését a nyilvántartásba.

	(3) A zálogjog megszűnik, ha a követelés megszűnik vagy a zálogjog átruházása nélkül átszáll, kivéve ha a törvény rendelkezése értelmében a zálogjog a megtérítési követelés biztosítására fennmarad.

	 (4) Megszűnik továbbá a zálogjog, ha a zálogjogosult a zálogtárgy tulajdonjogát megszerzi; a jelzálogjog azonban a rangsorban hátrább álló  zálogjogosultak irányában fennmarad.

	267. § (1) A zálogjog megszűnik akkor is, ha a zálogtárgy elpusztul.

	(2) Ha a zálogtárgy elpusztulásáért vagy értékcsökkenéséért a tulajdonos felelős, továbbá, ha a zálogot biztosítékadási kötelezettség alapján kötötték le és a kárért a jogosult nem felelős, a tulajdonostól, illetőleg a biztosíték adására kötelezettől megfelelő új zálogtárgyat vagy az értékcsökkenésnek megfelelő további fedezetet lehet követelni.

	(3) A zálogtárgy elpusztulásának, illetőleg értékcsökkenésének pótlására szolgáló biztosítási összeg, kártérítés vagy más érték a zálogtárgy helyébe lép, illetőleg a zálogfedezet kiegészítésére szolgál. Jelzálogjog esetében mind a tulajdonos, mind a jogosult ennek az értéknek a zálogtárgy helyreállítására fordítását követelheti.

	(4) Ha a zálogtárgyat károsodás elhárítása érdekében értékesítik, a vételár a zálogtárgy helyébe lép. Az értékesítéshez - ha ennek elháríthatatlan akadálya nincs - a tulajdonos beleegyezése szükséges.

	268. § (1) A jelzálogjog megszűnik, ha  a követelés elévül. Megszűnik továbbá - ha törvény eltérően nem rendelkezik - akkor is, ha a zálogtárgyat a végrehajtási eljárás során értékesítik. Ebben az esetben - a felek eltérő rendelkezésének hiányában - a 256. § (2) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.

	(2) Jelzálogjog esetében a tulajdonos a megszűnő jelzálogjog ranghelyén és a megszűnés terjedelmében a bejegyzett zálogjog törlésével egyidejűleg, annál nem terhesebb új jelzálogjogot alapíthat vagy a törölt bejegyzés ranghelyét egy év tartamára fenntarthatja. A tulajdonos erről a jogáról csak harmadik személy javára mondhat le.

	(3) A kézizálogjog megszűnik, ha a kézizálogjog jogosultja a zálogtárgyat a tulajdonosnak visszaadja. Megszűnik akkor is, ha a jogosult a birtokából akaratán kívül kikerült zálogtárgyat egy éven belül nem szerzi vissza és evégből bírósághoz sem fordul.


7. Önálló zálogjog

	269. § (1) Zálogjog személyes követelés nélkül, vagy az alapul szolgáló követelés megszüntetésével is alapítható. A zálogjogosult ebben az esetben kizárólag a zálogjoggal terhelt zálogtárgyból kereshet a zálogszerződésben meghatározott összeg erejéig kielégítést.

	(2) Zálogjog az alapul szolgáló követelésre tekintettel úgy is alapítható, hogy a zálogjogosult az ebből eredő követelését önállóan, az alapul szolgáló követeléstől függetlenül érvényesítheti.

	(3) A zálogjogosultnak zálogjoga alapján történő kielégítéséhez a zálogkötelezett vagy a zálogjogosult felmondása szükséges, a felmondás ideje - a felek eltérő megállapodásának hiányában - egy év.

	(4) Az önálló zálogjog átszállása esetén a zálogjog megszerzőjével szemben a zálogkötelezett a zálogjog alapjául szolgáló követelésből származó kifogásait csak akkor érvényesítheti, ha a zálogjog megszerzője rosszhiszemű volt, vagy reá nézve a szerzésből ingyenes előny származott.

	 (5) Az önálló zálogjogra egyebekben a 251-268. §-okban foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.\"


2. §

	Az 1959. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet (Ptké.) 47. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

	\"47. § (1) A Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál vezetett nyilvántartás közhitelű, abba bárki betekinthet. A nyilvántartás a zálogszerződésben szereplő adatokat (természetes személy szerződő felek esetén azok azonosító adatait is) tartalmazza.

	(2) A jelzálogjog nyilvántartásba történő bejegyzéséről a zálogszerződést közjegyzői okiratba foglaló közjegyző gondoskodik. A nyilvántartásból az adatokat a zálogjog megszűnését követően haladéktalanul törölni kell. Az adatok törléséről a közjegyző gondoskodik.\"


 3. §

	A Ptké. 48. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

	\"48. § Lakóingatlan elzálogosítása esetén a szerződésben kell kikötni, hogy a zálogkötelezett az ingatlant kiürítve köteles a zálogjog érvényesítése során a kielégítés céljára rendelkezésre bocsátani.\"


4. § 

	A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII.törvény 22. § c) pontjának szövege helyébe a következő rendelkezés lép:

	(A bíróság végrehajtási záradékkal látja el)

	\"c) a zálogszerződésről szóló közokiratot, ha a követelés teljesítési határideje letelt\"


5. §

	Az ingatlannyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet 7. §-ának (1) bekezdése a következő n) ponttal egészül ki:

	(Az ingatlan-nyilvántartásba csak az ingatlanhoz kapcsolódó következő tények jegyezhetők be:)

	\"n) a törölt jelzálogjog ranghelyének fenntartása.\"


6. §

	A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény 57. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

	(A gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a tartozásokat a következő sorrend figyelembevételével kell kielégíteni:)

	\"b) zálogjoggal, óvadékkal biztosított követelések a zálogtárgy (óvadék) értékének erejéig, feltéve, hogy a biztosítékot a felszámolási eljárás megindítása előtt legalább hat hónappal kikötötték; ha a zálogtárgyat több zálogjog terheli, akkor a kielégítés sorrendjére a Polgári Törvénykönyv 263. §-ának (2) bekezdése az irányadó,\"


7. §

	(1) E törvény 1996. május 1-jén lép hatályba, azzal, hogy az 1. §-sal megállapított 254. §-nak, 256. § (3) bekezdésének és 260. § (2) bekezdésének, valamint a 2. §-nak a rendelkezéseit 1997. május 1. napjától kell alkalmazni.

	(2) A jelen törvény hatálybalépésével hatályát veszti a Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet 49. §-a, a jelzálog szabályainak és az ezekkel összefüggő telekkönyvi rendelkezéseknek egyszerűsítése tárgyában megalkotott 187/1951. (X. 30.) MT rendelet, valamint a jelzálogjogról szóló 1927. évi XXXV. törvénycikk.

	(3) E törvény hatálybalépését követően 1997. április 30-áig a bankhitelt biztosító zálogjogra vonatkozó korábbi rendelkezéseket (262. §) alkalmazni kell.

	(4) 1997. május 1-jén hatályát veszti a pénzforgalomról és bankhitelről szóló 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 9. §-ának (2) bekezdése, 10. és 11. §-a.

	(5) A 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet (4) bekezdés szerinti módosítása nem érinti az 1997. április 30-át megelőzően létrejött bankhitelt biztosító zálogjog érvényesíthetőségét.


8. §

	E törvény rendelkezéseit - a 7. §-ban foglalt eltérésekkel - a törvény  hatálybalépését követően keletkezett zálogjogra kell alkalmazni.


9. §

	Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál vezetett nyilvántartásra vonatkozó szabályokat, valamint az igénybevételi díjat rendelettel megállapítsa.



I N D O K O L Á S

a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyve
egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló
törvényjavaslathoz


Á L T A L Á N O S   I N D O K O L Á S


I.


	A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)  1991-ben és 1993-ban kidolgozott módosításai által kijelölt irányvonalat követve került kidolgozásra a harmadik novella, melynek tárgya a Ptk. szerződést biztosító mellékkötelezettségekről szóló XXIII. fejezetén belül elhelyezkedő zálogjogi szabályozás új rendszerbe foglalása.

	Az említett módosítási irányvonal a Ptk. egészének a piacgazdaság követelményeihez történő igazítását tartja szem előtt. E célkitűzés megvalósítására - a szakaszosság elvét követve - a törvénykönyv folyamatos felülvizsgálata, módosítása, illetve átalakítása, valamint új jogintézmények beiktatása révén nyílik lehetőség. Ennek a folyamatnak képezi jelentős láncszemét a hitelbiztosítékok, s ezen belül a dologi hitelbiztosítékok legjelentősebb válfajának, a zálogjognak a felülvizsgálata és rendszerének új alapokra helyezése.

	A módosítás tárgyát és célkitűzését tekintve illeszkedik a Ptk. újrakodifikálásának két előző szakasza keretében lezajlott változások irányultságához, ugyanakkor az alapvető eltérést mégis e szabályozási tárgy hordozza. Míg ugyanis e két szakaszban a módosítás egyidejűleg a Ptk. különböző fejezetekben elhelyezkedő szabályait érintette, addig a jelenlegi módosítási anyag a törvénykönyv egyetlen, zárt szabálycsoportjára vonatkozik. Ezt az egységességet az indokolja - a későbbiek folyamán említésre kerülő tényezők mellett -, hogy az előkészítés korábbi szakaszában a módosítás - célul tűzve az agrárfinanszírozás legégetőbb kérdéseinek megoldását - a Földhitelintézetről, illetve a jelzáloglevélről szóló tervezetek kidolgozásához kapcsolódott. Bár a zálogjogi rendszer átalakítása jelenleg önálló törvényjavaslatként jelenik meg, az új szabályozás nem szakadt el teljességgel a Földhitelintézet, illetve a jelzáloglevél megteremtése által elérni kívánt célkitűzésektől, ennélfogva ezen intézmények későbbi kialakításához a Ptk. zálogjogi része korszerűbb, stabilabb és messzemenően rugalmasabb előírások útján nyújthat alapot.

	A módosítás indokoltságát és különösképpen időszerűségét hazánk jelenlegi gazdasági helyzetében több tényező is alátámasztja. Az országban jelentkező tőkekereslet egyre jelentősebb méreteket ölt, s ennek a keresletnek a kielégítésére mindezidáig nem született megfelelő megoldás.

	A tőkehiány és e hiány kielégítésével kapcsolatos problémák különösen két területen jelentkeznek. Egyik terület a mezőgazdaság, amelynek vállalkozói nem rendelkeznek a termeléshez szükséges eszközökkel, ám még a hitelnyújtásra készen álló hitelezők számára is visszatartó erőt jelent az, hogy a gazdálkodók nem képesek a hitel visszafizetésére nézve megfelelő biztosítékot nyújtani. Ez utóbbi probléma jelentkezik a másik területen, a külföldi befektetők részéről is, akik a hazai piacon való megjelenésük feltételéül erős biztosítéki rendszer kiépítését igénylik.

	Tekintettel arra, hogy a tőkehiány növekedésével kell számolnunk, egyre sürgetőbbé válik azoknak a lépéseknek a megtétele, amelyek a napjainkra felhalmozódott hiteligények kielégítetlensége által teremtett veszélyhelyzet megszüntetését elősegítik.

	E lépések közé tartozik a Ptk. zálogjogi szabályainak átalakítása, elsősorban a biztosítéki jog érvényesítésének korszerűsítésével. A módosítás eredményeként lehetővé válna, hogy a hitelezők kedvezőbb feltételek mellett nyújthassanak zálogjoggal biztosított hitelt, komolyabb garanciát nyerve így arra nézve, hogy a kihelyezett hitelt visszakapják. A zálogjog érvényesítésének stabilabb alapokra helyezésével a külföldi befektetők számának biztosabb növekedésével is számolni lehetne, hiszen megalapozottabban bízhatnának befektetésük megtérülésében.

	Szükségesnek mutatkozik ugyanakkor hangsúlyozni azt is, hogy a fentiekben vázolt, a gazdaság működését gátló központi jellegű problémák megoldását a polgári jog szabályainak átalakítása önmagában még nem eredményezi. A piacgazdaság követelményeit teljességgel kielégítő hitelezési rendszer kialakulását a jogi szabályozás csupán részben segítheti elő, részint a jelen módosítás, részint az eljárásjogi szabályok, illetve a büntető jogszabályok még kidolgozásra váró módosítása útján. Jogi előírások nem elegendőek annak a helyzetnek a rendezéséhez, amely a piac nem megfelelő működése, a nyilvántartási rendszerek nem kielégítő funkcionálása eredményeként előállt.

	Összességében megállapítható, hogy a jelen módosítás a magyar gazdaság egészének érdekeit szem előtt tartva teszi meg a kiinduló lépéseket egy korszerű hitelezési rendszer kiépítése céljából.

II.


	Az új előírások a zálogjogra vonatkozó, jelenleg hatályos rendelkezésekhez képest két alapvető - egymáshoz elválaszthatatlanul kapcsolódó és a tervezet további nóvumait megalapozó - változtatást kodifikálnak. Átalakul a zálogjogról szóló rendelkezéseket magában foglaló fejezet váza, ugyanis a javaslat egységes zálogjogi rendszert teremt. Az egységességet jelzi a zálogjogról szóló fejezetek felépítése is: közös, valamennyi zálogfajtára nézve alkalmazást igénylő előírások nyernek megfogalmazást.

	Figyelembe veszi ugyanakkor a javaslat speciális szabályok szükségességét is azokra az esetekre nézve, amikor a jogosult a zálogtárgy birtoklásának a jogát megszerzi, illetve amikor a zálogtárgy a zálogkötelezett birtokában marad, továbbá amikor követelés vagy jog szolgál a követelés biztosítékául. E különös szabályok az egységes rendelkezések között nyernek elhelyezést, néhány - az adott zálogjogfajtához igen szorosan kapcsolódó - szabály kivételével, melyek a zálogjog fajtáiról szóló részben kapnak helyet.

	A tartalmi egység megteremtése azon az elméleti megfontoláson alapszik, hogy az ingó dolgokra alapítható zálogjog (a hatályos szabályozás értelmében: kézizálogjog) és az ingatlanra alapítható zálogjog (a Ptk. alapján jelzálogjog) közötti differenciálásnak nincs a dolgok eltérő természetével összefüggő elvi alapja. Az eltérő szabályozást a forgalom érdekeit védő nyilvánosság biztosításának eltérő lehetőségei indokolták, ám ingó dolgok regisztrálására szolgáló megfelelő nyilvántartási rendszer kiépítésével ez a motívum megszűnik.

	Az egységesség alapjául szolgáló elméleti megfontolás lehetővé teszi ingó vagyontárgyakra alapítható jelzálogjog, azaz birtokátadással nem járó zálogjog megteremtését. Kialakítása a magyar gazdaság igényeinek kielégítésére törekedve egyben felzárkózást jelent azon európai államok által alkotott egységhez, ahol az ingó dolgok - birtokátadással nem járó -biztosítékul történő felhasználása a hitelezők számára nem csupán jogilag biztosított, ám a gyakorlatban is jelentős mértékben alkalmazásra kerülő módon nyújt garanciát.


III.


	A rendszer átalakításának leginkább meghatározó elemei két forrásból táplálkoznak; a törvényjavaslat rendelkezései egyrészt a régi magyar magánjog szabályait, másrészt a hitelbiztosíték intézményének nemzetközi fejlődését szem előtt tartva kerültek kidolgozásra. Ez a kettősség biztosítja azt, hogy a zálogjog új rendszere - amely e biztosítéki forma jelentőségét nem csupán kiemeli, ám egyben a korábbi szabályozáshoz képest megerősíti - nem csupán beilleszkedik a hazai szabályozás hagyományai által megszabott keretek közé, ám egyben az európai egységesítés szempontjából is jelentős gondolatok megfogalmazására törekszik.

	Magyarországon századunk első felében a zálogjog, s elsősorban a jelzálogjog szabályozása terén figyelemre méltó eredmények születtek.

	A Magánjogi Törvényjavaslat részletesen kimunkált jelzálogjogi rendszert teremtett, majd az I. világháborút követően e tervezet anyagából kiemelten került megalkotásra a jelzálogjogról szóló - egyes rendelkezései tekintetében ma is hatályban lévő - 1927. évi XXXV. törvénycikk (a továbbiakban: Jt.), amelyet a magánjogi törvénykönyv első részeként emeltek törvényerőre. Kiépítésének halaszthatatlanságát a háborús  veszteségek, károk helyreállításához szükséges hitel iránti óriási igény indokolta.

	E hitelkereslet kielégítéséhez megfelelőnek mutatkozott a jelzálogjog szabályainak - még a Magánjogi Törvényjavaslat előírásaihoz képest is érzékelhetően - haladóbb megfogalmazása. A kizárólag ingatlanra alapítható jelzálogjog a mezőgazdasági termelésre támaszkodó országban éppen azért vált vonzó megoldássá, mert a kötelezett anélkül nyújthatott a hitelező követelésére nézve biztosítékot, hogy vagyontárgya hasznosítását nélkülöznie kellett volna.

	A Jt. a jelzálogjognak teljeskörűen szabályozott rendszerét tartalmazta, s ahogyan a miniszteri indokolás is utalt rá, ezt az akkori magyar magánjog legtökéletesebben kiépített jogintézményeként lehetett számon tartani.

	Az 1959. évi IV. törvény, bár az ingatlanra alapítható zálogjog legalapvetőbb tulajdonságát nem változtatta, hiszen nem változtathatta meg, éppen a törvénycikk legkorszerűbb rendelkezéseit helyezte hatályon kívül: a fontosabbak sorában a telekadósság, a ranghelyfenntartás, a ranghellyel való rendelkezés, a jelzáloglevél, illetve a telekadósság intézményeit. Ezen említett körből a javaslat a telekadósság és a ranghelyfenntartás jogintézményeinek alapgondolatát kívánja többé-kevésbé megváltozott formában feléleszteni.

	Figyelmet érdemel az ipari záloglevelekről szóló 1928. évi XXI. törvénycikk, amely az ipari vállalkozások hiteligényének kielégítése végett ipari záloglevél kibocsátását tette lehetővé. E záloglevél kibocsátásának alapjául a vállalat vagyonának egésze szolgálhatott, kiterjesztve ezáltal a zálogjog tárgyi körét az ingó dolgokra és jogokra.

	A szabályozás alapjául az a felismerés szolgált, hogy bár a mezőgazdasági termelők számára a Jt.  - gazdagítva a kifejezetten a mezőgazdasági élet szempontjából speciális részletszabályokkal -  megfelelő előírásokat tartalmaz, az ipari vállalkozások esetében az ingó vagyontárgynak minősülő termelési eszközök, illetve üzleti életben keletkezett követelések értéke gyakorta meghaladja az ingatlan értékét, s a vállalkozó számára e gépek további hasznosítása éppen úgy nélkülözhetetlen, akár a mezőgazdasági vállalkozások számára a föld megművelése.

	Ez a törvénycikk a miniszteri indokolásából is kitűnően a Jt. elveivel ellentétben álló, a magyar jogi gyakorlatban sem megjelenő biztosítéki formát intézményesített. A javaslat egyik új szabálya a vagyont terhelő zálogjog megteremtésével részben éppen ehhez az alakzathoz nyúl vissza, bár mivel az új jogintézmény szabályai az 1928. évi XXI. törvény előírásaitól is eltérőek, a kapcsolatot biztosító szál felvételén túlmenően az intézmény kiépítése a nemzetközi fejlődés irányaira támaszkodik.

	Az utóbbi évtizedekben nemzetközi méretekben figyelhető meg a hitelbiztosítékokat érintő jogszabályok folyamatos korszerűsítésével és egységesítésével kapcsolatos kérdések előtérbe kerülése. A modernizálás egyik legjelentősebb tárgyául az ingó dolgokra kiköthető jelzálogjog, illetve egyéb biztosíték intézménye szolgál. E korszerűsítési folyamathoz történő kapcsolódás hazánk számára is elengedhetetlenné vált.

	Mivel azonban az ingókra alapított hitelbiztosítékoknak Európában rendkívül széles, változatos, s több esetben csupán az alapul szolgáló célkitűzés szempontjából egységet mutató formái alakultak ki, a magyar szabályozás kialakításánál nem egyetlen, valamennyi között az alapvető előírásokat rögzítő alakzat követelményeihez mutatkozott célszerűnek igazodni, hanem a hasznosítható elemek beolvasztásával egy új formát kialakítani.

	Az új rendszer megteremtésének mintájául az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank által kidolgozott modell-törvény szolgált. A hitelbiztosítékokról szóló mintaszabályzat elkészítésére azért került sor, hogy a közép- és kelet-európai államok számára a befektetésekhez szükséges hitelfelvétel feltételeinek stabilizálását ily módon segítsék elő; különös tekintettel arra, hogy ezen államok jogrendszerei vagy nem rendelkeznek a piacgazdaság jogi követelményeit kielégítő biztosítéki rendszerrel, vagy hatályos szabályaik a modern gazdaság hitelélete által támasztott igényeknek megfelelni nem képesek.

	A modell-törvény kiemelkedő jelentőségét nem csupán szabályozási tárgyának különös súlya indokolja, hanem az a felismerés is, hogy ezen országok számára a leggyorsabb és leghatékonyabb segítség egy, valamennyiük által mintának tekinthető szabályozás kialakításával nyújtható. Ennek eredményeként e mintaszabályzat mind a rendelkezéseket kidolgozó, mind a rendszert adaptáló országok részéről multilaterális jellegű, s nem olyan módon tartalmaz - részletesnek nem minden tekintetben nevezhető - szabályokat, amelyek közvetlen módon inkorporálhatóak valamely ország jogrendszerébe.

	A rendelkezések hajlékony megfogalmazása, rugalmassága két célkitűzést szolgál: részint elősegíti a piacgazdaság követelményeinek és a befektetők, hitelezők elvárásainak megfelelő biztosítéki rendszer kialakítását, részint pedig egyúttal erőteljesen hozzájárul a térségben kialakításra kerülő biztosítéki előírások egységesítéséhez.

	A modell-törvény egységes biztosítéki rendszert teremt. A különböző hitelbiztosítéki alakzatok közötti különbség oly módon szűnik meg, hogy az egyes formák mellett csak lényegüknél fogva eltérő részletszabályok nyernek megfogalmazást. A törvény fenntartja a zálogjog követeléshez kötődő, járulékos jellegét, valamint a zálogjogi jogviszonyból eredő jogosítvány dologi jogi természetét.

	A mintatörvény megalkotói a szabályok hajlékonyságával nem csupán azt a célt kívánták elérni, hogy minden állam saját egyedi társadalmi-gazdasági körülményeihez illeszkedően, a jogrendszer egyéb elemeivel konform módon alakíthassa ki biztosítéki rendszerét, hanem a korlátozó rendelkezések lehető legkevesebb számának beépítésével azt is jelezni kívánták, hogy a szerződő felek saját viszonyaiknak teljességgel megfelelő megállapodásokat dolgozzanak ki.

	A modell-törvény alapkoncepciójának figyelembe vételére a javaslat szabályainak kialakításakor sor került, ahogyan egyéb lényeges gondolatok adaptálása (vagyont terhelő zálogjog) is megtörtént.

	A javaslatnak a zálogjogi rendszert módosító szabályozásáról megállapítható, hogy a Ptk. egyik legegységesebb és legkorszerűbb rendelkezés-csoportját teremti meg, amely a zálogjogot a legerőteljesebb biztosítéki formává emelve elősegíti a magyarországi hitelélet fellendülését. A magyar hagyomány és a nemzetközi fejlődési trend ötvözése az egységes európai biztosítéki rendszer magyarországi kötőelemeinek megteremtését a hazai társadalmi-gazdasági viszonyokhoz alkalmazkodva teszi lehetővé.

	Az iránymutató jellegű, a felek és a bíróság jogfejlesztő gyakorlata számára széles teret engedő új szabályozás ily módon nem csupán a közép- és kelet-európai országok, ám a nyugati világ jogrendszerei számára is például szolgálhat.



R É S Z L E T E S  I N D O K O L Á S


Az 1. §-hoz

	Az általános szabályokat tartalmazó 1. fejezet a zálogjogra vonatkozó legalapvetőbb rendelkezéseket fogalmazza meg. A 251. § (1) bekezdése meghatározza a zálogjog tartalmát. A hatályos előírásokkal egyezően fő szabályként a zálogjog járulékos jellegét rögzíti, azt, hogy a jogosult abban az esetben kereshet a zálogul lekötött dologból, vagy egyéb zálogtárgyból kielégítést, ha a kötelezett nem teljesít. A zálogjog jogosultja a zálogtárgyból más követeléseket megelőző sorrendben kereshet kielégítést, ugyanakkor figyelembe veszi a javaslat annak lehetőségét is, hogy a kielégítési elsőbbség elve egyes -törvényben meghatározott - esetekben nem érvényesülhet.  A kivételek meghatározásának törvényi szintre utalása a zálogjogosult számára nagyobb garanciát nyújt biztosítéki jogának érvényesítésére.

	Utal ez a bekezdés arra is, hogy a zálogjog alapjául szolgáló követelésnek pénzben meghatározottnak, illetve pénzben meghatározhatónak kell lennie. Míg az első fordulat a jelenleg csak a jelzálogjogra nézve rögzített előírásnak általános érvényű megfogalmazását jelenti, addig a második fordulatnak abban az esetben van gyakorlati jelentősége, ha biztosítéki jog alapítására anélkül kerül sor, hogy az alapjául szolgáló követelés már fennállna. A javaslat a 259. § (2) bekezdésében - a hatályos szabályozás értelmében csak a kézizálogjogra nézve fennálló lehetőség alkalmazási körét kiterjesztve - rögzíti, hogy jövőbeli, illetve feltételes követelés zálogjoggal biztosítható. Ebben az esetben is járulékos jellegű marad azonban a zálogjog, hiszen az csak a követelés létrejöttével keletkezik.

	A 251. § (2) bekezdése a zálogjog járulékosságát kifejezésre juttató rendelkezést fogalmaz meg.

	A 251. § (3) bekezdése azt rögzíti, hogy a zálogjog osztja a biztosított követelés jogi sorsát, önállóan nem maradhat fenn, illetve nem ruházható át. A járulékosság alapszabályának részleges áttörésére kerül sor annyiban, amennyiben a javaslat nem tilalmazza a zálogjog elzálogosítását. Ennek indoka, hogy a módosítás célja a hitelélet fellendítése és a tőkemozgás elősegítése.

	A 251. § (4) bekezdése a keretbiztosítéki zálogjog intézményét a javaslat egységes felépítésének elvét követve nem csupán az ingatlant terhelő jelzálogjogra, hanem a zálogjog valamennyi fajtájára nézve elismeri, általános jelleggel fogalmazza meg.

	A zálogjog tárgyáról szóló 2. fejezet 252. §-ának (1) bekezdése - közvetett módon - kiszélesíti a zálogjoggal megterhelhető tárgyak körét. Annak kimondása, hogy minden birtokba vehető dolog zálogként leköthető, a tulajdonjog tárgyát meghatározó 94. § (1) bekezdésének rendelkezésével mutat összhangot. A Ptk. 112. §-ának (1) bekezdéséből -amelynek értelmében a tulajdonost megilleti az a jog, hogy a dolgot biztosítékul adja, vagy más módon megterhelje -, valamint a 94. § (2) bekezdéséből - amely a pénzre, az értékpapírra, s a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre is a tulajdonjog szabályait rendeli alkalmazni -, az következik, hogy ez utóbbiak is biztosítékul szolgálhatnak zálogjog alapítása során.

	Az egységes szabályozás alapelvét követve e bekezdés keretében kerül meghatározásra az is, hogy milyen jogokon állhat fenn zálogjog.

	A 252. § (2) bekezdése a jelenleg csak az ingatlanra alapított jelzálogjogra nézve rögzített szabályt fogalmazza meg általános jelleggel. A zálogtárgyak valamennyi fajtájára vonatkozik az a feltétel, hogy csak az osztható dolog - követelés -esetében keletkezhet ennek meghatározott részein zálogjog; oszthatatlan dolog vagy követelés csak egységként zálogosítható el.

	A 253. § (1) bekezdése az általános szabály megfogalmazása mellett - melynek értelmében a zálogjog kiterjed a zálogtárgy alkotórészeire és a tartozékokra is - speciális rendelkezésként utal a mező- és erdőgazdálkodásra rendelt gépekre. A mezőgazdaságban - amely a legerőteljesebben tőkét igénylő területek közé tartozik - különös jelentősége van annak, hogy kötelezett milyen, a hitelezők számára megfelelő fedezetként szolgáló vagyontárgyakkal rendelkezik. Tekintettel arra, hogy megnőtt a termeléshez szükséges gépek értéke, indokolt annak kimondása, hogy a zálogjog tartozékként ezekre is kiterjed, azaz az ingatlant terhelő jelzálogjog bejegyzésével a forgalom résztvevői számolhatnak azzal, hogy az ingatlan megműveléséhez szükséges eszközöket is zálogjog terheli.

	A 253. § (2) bekezdése a gyakorlati igényeknek megfelelően általános jelleggel mondja ki, hogy a zálogjog a dolog hasznaira is kiterjed. E bekezdés a korábbi körre nézve tartja fenn annak lehetőségét, hogy a zálogjog az elvált termésre kiterjedjen.

	A 253. § (3) bekezdése alapján biztosítékul olyan dolog vagy jog szolgálhat, amely felett a kötelezett később, csak a zálogszerződés megkötése után szerez rendelkezési jogot. A zálogjog ebben az esetben - hasonlóan ahhoz a biztosítéki joghoz, amely jövőbeli vagy feltételes követelést biztosít - akkor keletkezik, amikor a kötelezett a rendelkezési jogot megszerezte, azaz ez a rendelkezés a zálogjog járulékosságának elvét nem érinti.

	A 254. § (1) bekezdése e fejezetnek legkiemelkedőbb újítását fogalmazza meg. A javaslat lehetővé teszi azt, hogy valamely követelés biztosítékául dologösszesség, vagyon szolgáljon, a vagyont alkotó egyes dolgok, jogok konkrét meghatározása nélkül. Ez - a nemzetközi kereskedelmi gyakorlatban mind szélesebb körben elfogadásra kerülő - jogintézmény új megoldást ad a jogi és gazdasági életben felmerülő biztosítéki problémák megoldására, elsősorban azáltal, hogy lehetővé teszi egy vállalkozás egészének, vagy egy részének zálogként való lekötését.

	Az ipari záloglevelekről szóló törvénycikk keretei között a régi magyar jogban is megjelent a vagyont terhelő zálogjog intézménye, amikor a zálogjog ipari vállalat vagyonát mint jogi egészet terhelte. Ez az intézmény nem csupán annyiban jelentős a javaslat 254. §-át illetően, amennyiben jelzi, hogy ez a forma hazánkban hagyományokra támaszkodhat, hanem abból a szempontból is, hogy megteremtését a maihoz hasonló körülmények indokolták.

	A vagyont terhelő zálogjog - melyet az angolszász országokban floating charge néven ismernek (bár a kontinentális rendszerű országok egy részében szintén bevezetésre került már) - jelentősége nem pusztán abban áll, hogy a zálogkötelezett vagyonát, illetve vagyonának hányadát az azt összetevő dolgok, jogok megjelölése nélkül terheli, hanem annak a további mozzanatnak a figyelembevételében, hogy egy vállalkozás működése során a vagyontárgyak állandóan változnak, egyes vagyontárgyak felett a zálogkötelezett rendelkezési joga megszűnik, ugyanakkor új vagyontárgyak kerülnek be a vagyonába.

	A vagyont terhelő zálogjog ennélfogva kiterjed mindarra a vagyontárgyra, amely a zálogkötelezett vagyonába a zálogszerződés hatálybalépése után került be. Amennyiben biztosítékul csupán a kötelezett vagyonának meghatározott hányada szolgál, a zálogjog a kötelezett által a zálogszerződés hatályba lépése után szerzett azon dolgokra, illetve jogokra terjed ki, amelyek értéküknél fogva a biztosítékul szolgáló vagyonhányadnak részét képezik.

	Amennyiben a kötelezett vagyonának egészét terheli a zálogjog, s a vagyon gyarapodik, a jogosult fedezetének értéke is növekszik. Egyes dolgok azonban ki is kerülhetnek a jogosult vagyonából. A gazdasági forgalom biztosítása érdekében a javaslat a Ptk 118. §-ával összhangban rögzíti, hogy kereskedelmi forgalomban, a rendes gazdálkodás körében eladott dolgon a jóhiszemű vevő zálogjoggal nem terhelt tulajdonjogot szerez. Ennek szükségességét az indokolja, hogy az áruforgalmat ebben a körben ne nehezítse a nyilvántartás ellenőrzésének szükségessége. Amennyiben ugyanakkor nem kereskedelmi forgalomban, a rendes gazdálkodás menete során értékesített dologról van szó, a vevő zálogjoggal terhelt tulajdonjogot szerez, hiszen elvárható tőle, hogy a nyilvántartás tartalmáról tájékozódjon.

	A javaslat rögzíti, hogy amennyiben a megterhelt dolog, illetve jog anélkül kerül ki a zálogkötelezett rendelkezési joga alól, hogy azon a zálogjog fennmaradt volna, a zálogjog ennek a vételárát fogja terhelni. Ez a megoldás teljességgel megfelel a vagyont terhelő zálogjog \"lebegő\" jellegének, hiszen e biztosítéki jog valóban csupán \"lebeg\" a vagyon, dologösszesség egésze fölött, s így nem kizárt az sem, hogy fedezeti értéke egyre csökken.

	A 254. § (2) bekezdésének rendelkezése azon indoknál fogva került megalkotásra, mivel a zálogjogosult pozíciója ez esetben gyengébb, mint amikor egyedileg meghatározott vagyontárgyak állnak biztosítékként rendelkezésére. A javaslat kielégítési jogának megnyílta előtt is lehetőséget biztosít \"lebegő\" zálogjoga rögzítésére. E rögzítés eredményeként a zálogjog egyedileg meghatározott ingatlanra, ingó dolgokra, jogokra, illetve követelésekre fennálló zálogjoggá változik, azaz \"lebegő\" jellégét teljességgel elveszti.

	A vagyont terhelő zálogjog nem a kézizálogjog és a jelzálogjog között kialakuló harmadik kategória, hanem a jelzálogjog keretei között funkcionáló sajátos típus. Ennélfogva e zálogjog kapcsán ennek tárgya dogmatikailag nagyobb jelentőségű, mint hovatartozása. Ez az indoka annak, hogy a vonatkozó legfontosabb rendelkezések megfogalmazására a zálogjog tárgyáról szóló, s nem a következő, a zálogjog fajtáiról szóló fejezetben került sor. E fejezetben történő elhelyezésének szükségességét az is alátámasztja, hogy vagyont terhelő zálogjogot csupán gazdálkodó szervezetek alapíthatnak. Az alanyi kör ily módon történő szűkítését az a megfontolás indokolta, hogy  nagyobb vagyon megterhelésére fog e biztosítéki jog alkalmazásával sor kerülni.

	A 255. § (1) és (2) bekezdései a hatályos előírásokkal azonos módon rendelkeznek arról az esetkörről, amikor a zálogjog ugyanannak a követelésnek a biztosítékául több dolgot terhel. Eltérést mindössze az jelent, hogy a törvényi szabályozásban egyértelműen rögzítésre kerül a zálogfelelősség egyetemlegessége.

	A zálogjog fajtáiról szóló 3. fejezet az egységesnek tekintett zálogjog alapvető fajtáit határozza meg, s rögzíti azokat a különböző típusokhoz elválaszthatatlanul kapcsolódó leglényegesebb szabályokat, amelyek a zálogtárgy megőrzésével kapcsolatosak.

	A jelzálogjog és a kézizálogjog közötti különbségtétel nem a zálogtárgy ingó, illetve ingatlan jellegén alapszik, hanem azon a tényen, hogy a jogosultat megilleti-e a zálogtárgy birtoklásának a joga. Az elméleti változtatáson túl ez lényeges gyakorlati következményként az ingó dolgok oly módon történő megterhelésének lehetőségét vonja maga után, hogy a zálogjog tárgya az adós birtokában marad. A hatályos szabályozás erre csak a bankhitelt biztosító zálogjog esetében nyújt lehetőséget. Miután a tervezet általános jelleggel ad módot ingó dolgok elzálogosítására, s a zálogjogosult bank számára jelenleg biztosított kielégítési elsőbbség alkotmányosan is megkérdőjelezhető különbséget jelent a zálogjogosultak között, ezt a formát a továbbiakban már nem indokolt fenntartani.

	A 256. § (1) bekezdése rögzíti, hogy jelzálogjog esetén a jogosultat nem illeti meg a zálogtárgy birtoklásának a joga. Ez a szabály vonatkozik az ingatlant terhelő jelzálogjogra, s ez nyújt lehetőséget ingó dolgok jelzáloggal történő megterhelésére is. A kötelezett a zálogtárgyat továbbra is hasznosíthatja, rendelkezhet vele, el is idegenítheti. Amíg azonban rendelkezési joga fennáll, köteles a zálogtárgy épségét megőrizni. A dolog értékesítését követően ez a kötelezettség az új tulajdonost (a zálogjog dologi kötelezettjét) terheli.

	A jogosult mindenkivel szemben felléphet, aki a zálogtárgy épségét veszélyezteti. Ezt a rendelkezést a hatályos szabályozás is tartalmazza, ám csupán az ingatlant terhelő jelzálogjog vonatkozásában. Hangsúlyosabbá tételét a zálogjogosultak pozíciójának e téren történő erősítése, illetve az ingó dolgok ingatlantól eltérő természete indokolja.

	A 256. § (2) bekezdése a zálogjogosult érdekében -visszatérve a magyar magánjogi szabályozás ezen előírásához - a zálogtárgy állagromlásának következményeit rögzíti. A jogosult nem csupán a zálogtárgy helyreállítását, illetve új biztosíték adását követelheti - amelyre a hatályos szabályozás is lehetőséget biztosít - hanem kielégítési jogát is érvényesítheti, függetlenül attól, hogy követelése lejárt-e. Ez a rendelkezés a jelenlegi előírásokhoz viszonyítva sokkal komolyabb szerepet biztosít a zálogjognak, s a főszabálytól való eltérés kimondásával kívánja ezen a téren a zálogjogosult és a zálogkötelezett védelme közötti egyensúlyt helyreállítani.

	A 256. § (3) bekezdése a vagyont terhelő zálogjogra nézve rögzíti az adós azon kötelezettségét, hogy a vagyonnak a kielégítést veszélyeztető mértékű fogyatkozása esetén köteles a jogosultat értesíteni, aki az értesítés tartalmától függően vagyont terhelő zálogjogát egyes meghatározott tárgyakat terhelő zálogjoggá alakíthatja át.

	Az előírás az erőtlen helyzetben lévő jogosult érdekeit védi, tekintettel arra, hogy a vagyont terhelő zálogjog fedezeti értéke a zálogszerződés megkötése után erőteljesen csökkenhet. Szigorúbb szabályozás kialakítása e téren nem mutatkozik szükségesnek. A módosítás célkitűzései között tartható számon az, hogy a felek rugalmas módon, mindkettejük érdekeit szem előtt tartva köthessék meg a biztosítéki szerződést. A szabályozás ennélfogva nagy teret enged a felek döntésének, maguk határozhatják meg azt, hogy milyen mértékű vagyoncsökkenéskor áll be a zálogkötelezett értesítési kötelezettsége.

	A 257. § (1) és (2) bekezdései a kézizálogjog fogalmát és tartalmát határozzák meg a hatályos szabályozással teljeséggel azonos módon. A javaslat nem zárja ki annak a lehetőségét sem - bár gazdasági célszerűségét tekintve előfordulása kevéssé valószínű -, hogy a felek ingatlant kézizálogjoggal terheljenek meg.

	A 257. § (3) bekezdésben a zálogtárgy állagromlásának, illetve értékcsökkenésének következményei kerülnek rögzítésre, elsősorban a kötelezett jogainak védelmében. Mind a kézizálogjog személyes, mind dologi kötelezettje jogosult arra, hogy amennyiben a zálogtárgy állagromlásától lehet tartani, más zálogtárgy felajánlása mellett a zálogtárgy visszaadását kérhesse.

	A 258. § a jogot vagy követelést terhelő zálogjogot mint a zálogjognak a jelzálogjog és a kézizálogjog mellett kiegészítő jelleggel kialakuló harmadik fajtáját rögzíti. E szakasz (1) bekezdése a zálogfedezet fenntartása érdekében mondja ki, hogy a zálogjog kötelezettje a zálogtárgyul szolgáló jog, illetve követelés kapcsán csak a jogosult hozzájárulásával tehet olyan nyilatkozatot, amely a zálogjogosult biztosítéki jogát hátrányosan érinti.

	A 258. § (2) bekezdése a jogosult és a kötelezett pozíciójának kiegyenlítésére törekszik. Míg a jelenleg hatályos szabályozás értelmében a kötelezett minden esetben csak a követelés jogosultja és a zálogjogosult kezéhez együttesen teljesíthet, addig a javaslat különbséget tesz attól függően, hogy a zálogként lekötött követelés mikor válik esedékessé. Amennyiben erre sor kerül, mielőtt a zálogjogosult kielégítési jogát érvényesíthetné, a követelés kötelezettje csak a követelés jogosultjának és a zálogjogosultnak a kezéhez együttesen teljesíthet. Ha azonban a zálogjogosult már - a kötelezett nemteljesítése következtében -kielégítést kereshet, a jogosult csak az ő kezéhez teljesíthet. Abban az esetben is csak így történhet a teljesítés, ha a szolgáltatandó dolog birtoklásának a joga, azaz a kézizálogjog megilleti.

	A 258. § (3) bekezdése a pénzkövetelés elzálogosítása kapcsán a hatályos szabályozással azonos módon rendelkezik, ám a felek ettől eltérően is megállapodhatnak: ha a zálogjogosultat megilleti a kézizálogjog, a jogosult számára teljesíthet.

	A 258. § (4) bekezdése a hatályos szabályozással azonos módon a zálogtárgyból való kielégítés megnyílta szerint különböztetve rögzíti a zálogjogosult felmondási jogát.

	A zálogjog keletkezését rendező 4. fejezet 259. §-ának (1) bekezdése a hatályos előírásokkal azonos módon foglalja össze a zálogjog keletkezésének lehetőségeit; a zálogjog szerződés, jogszabály vagy bírósági határozat alapján keletkezhet.

	A 259. § (2) bekezdése rögzíti azokat az eseteket, amikor a fokozott biztonság megteremtése érdekében a zálogszerződést írásban kell megkötni. E körbe tartoznak azok a sajátos esetek, amikor a zálogjog nem a zálogszerződés megkötésével keletkezik, hanem csak a később létrejövő követeléssel egyidejűleg, amikor a zálogtárgy fölött a zálogkötelezett ténylegesen rendelkezési jogot szerez. Írásban kell megkötni azt megállapodást is, amikor a felek ingatlant kézizálogjoggal terhelnek meg. Az ingatlan ekkor a jogosult birtokába kerül, s a kézizálogjog szabályai vonatkoznak rá. Szükséges szigorúbb követelményeket támasztani, ám nem mutatkozik indokoltnak az ingatlannyilvántartásba való bejegyzés kimondása. Azzal, hogy a hitelező vált birtokossá, megvalósul a kézizálogjog létrejöttének feltétele, a bejegyzés csak akkor elengedhetetlen, ha nem kerül sor a birtokátadásra.

	A 260. § (1) bekezdése ingatlan jelzálogjoggal történő megterhelése esetére fenntartja a hatályos szabályozást: a zálogszerződés írásba foglalása mellett a jelzálogjogot az ingatlannyilvántartásba is be kell jegyeztetni.

	A 260. § (2) bekezdésében nyer megfogalmazást a javaslat talán legjelentősebb vívmánya: ingó dolgok jelzálogjoggal történő, azaz a zálogtárgy birtokának átadását mellőző megterhelése. A kontinens más országaiban alkalmazásra kerülő jogi megoldások, valamint az angolszász jogrendszer ismeri ezt a lehetőséget, egyértelműen a gyakorlatban jelentkező igények kielégítése érdekében. A hitelezési rendszerek működése során alakult ki az a helyzet, melynek keretei között a tőkét igénylő vállalkozó csupán azt az eszközt tudja zálogjoggal megterhelni, amelynek hasznosítására a hitel visszafizetése céljából elengedhetetlenül szüksége van. Ennélfogva nem áll érdekében a dolog birtokba adása, ugyanakkor ez a zálogjogosult számára is hátrányos lehet, hiszen hasznosítani nem tudja, ugyanakkor költségei (pl. tárolási költségei) merülnek fel. Természetesen ez az igény Magyarországon is elsősorban a nagyobb értékű gépekre (termeléshez szükséges eszköz, gép, berendezés, gépkocsi) nézve jelentkezett és jelentkezik napjainkban.

	Annak ellenére, hogy ingó dolgok zálogként történő lekötésére feltehetően komoly összegű követelések biztosítékaként fog túlnyomórészt sor kerülni, a zálogkötelezettek -a vagyont terhelő zálogjog kötelezetti alanyi körével szemben - nem csupán gazdálkodó szervezetek lehetnek. Az alanyi kör határainak nem szűkítő megvonása a tőkehiányban szenvedő mezőgazdasági termelők számára is lehetővé teszi megfelelő összegű hitel felvételét.

	Ingó dolgok jelzálogjoggal történő megterhelése kizárólag abban az esetben lehetséges, ha ennek nyilvántartására sor kerül, ám ez új regisztrációs rendszer kidolgozását teszi szükségessé. A javaslat a Magyar Országos Közjegyzői Kamarát (Kamara) jelöli meg a központi nyilvántartás vezetésének helyéül.

	A Kamaránál vezetett nyilvántartás kiépítésével egységes regisztrációs rendszer kiépítése válik lehetségessé, hiszen az egyes dolgokat terhelő zálogjog esetén az ingatlan kivételével valamennyi zálogtárgy a zálogkötelezett személyétől függetlenül egyetlen helyen kerül regisztrálásra. Ennek a rendszernek másik pozitívuma, hogy a cégbíróságok munkaterhének további növelése nélkül teszi lehetővé a pontos, naprakész regisztráció megvalósítását.

	A közjegyzői okiratba foglalt zálogszerződés alapján a közjegyző kötelezettségévé válik a vagyontárgy megterhelésének a központi nyilvántartásba történő bejelentése. A közjegyzői okirat szükségessége mellett szól az, hogy az e jegyzékben regisztrálásra kerülő vagyontárgyak az ingatlantól eltérően nem immobil, hanem esetenként változó, nehezen \"nyomon követhető\" dolgok. A hitelezővédelem jogi garanciái ezért a kötött forma keretében megfelelőbben biztosíthatóak, a rendszer \"zártságát\" pedig éppen az teszi lehetővé, hogy a bejelentés terhe nem a zálogkötelezettre, hanem a közjegyzőre hárul.

	A közokiratnak minősülő közjegyzői okirati forma előírásának szükségességét támasztja alá továbbá az is, hogy az elzálogosítás jogszerűsége ily módon előzetes vizsgálat tárgyává tehető. A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 120-128. §-aiban rögzített - a közjegyzői okirat elkészítésére vonatkozó - szabályok révén elkerülhetővé válnak azok a visszaélések, amelyek egy gazdaságilag kiemelkedő jelentőségű, ám hazánkban szinte teljességgel új intézmény működésébe vetett bizalom indokoltságát már a kezdetek kezdetén megkérdőjelezhetnék. Ennélfogva a javaslatban nem a zálogjog-alapítás, illetve  -érvényesítés jelenleg is élő szabályainak \"nehezítésére\" kerül sor, hanem az új jogintézmény bevezetésével kapcsolatos garanciális előírások megfogalmazására. A zálogszerződés közokiratba foglalása egyúttal elősegíti a jogosult jogérvényesítésének egyszerűsítését, hiszen ebben az esetben a zálogjog érvényesítése csupán a közokirat záradékoltatását teszi szükségessé.

	A számítógép igénybevételével működtetett nyilvántartás kidolgozása eredményeképpen, amely nem okozna problémákat abban az esetben sem, ha valamely székhelyen több közjegyző működik, két párhuzamos jegyzék keretében kerülne sor a jelzálogjog regisztrálására - az ingatlannyilvántartásban és a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál (a továbbiakban: Kamara) - vezetett nyilvántartásban. A két nyilvántartás között \"közvetlen megfelelésről\" nem beszélhetünk. A Kamaránál vezetett regisztráció kizárólag a zálogjogot tartja nyilván, s a nyilvántartás nem az elzálogosított dolog, hanem a zálogkötelezett neve szerint történik.

	Mivel elsősorban gazdasági társaságok, vállalkozások részéről számolhatunk a vagyontárgyak, termelési eszközök elzálogosítása iránti igény jelentkezésével, feltétlenül szükségesnek mutatkozik az, hogy a cégbíróság is tudomást szerezzen e vagyontárgyak közül a társasági részesedések (üzletrészek, részvények) zálogként történő lekötéséről. A Kamarát terhelné az értesítés kötelezettsége, ugyanakkor ez nem vonná maga után azt, hogy az egyéb vagyontárgyakat terhelő zálogjog alapítása mindkét bejegyzéstől függővé válna, hiszen a cégbíróságon történő regisztrálás csupán deklaratív hatályú lenne.

	A Kamaránál vezetett nyilvántartás közhitelű. Vezetése külön törvény rendelkezései szerint történik, ez a törvény jelen esetben a Ptk. hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. tvr. (Ptké.).

	Egyes ingó jelzálogjogok nem a Kamaránál vezetett nyilvántartásba kerülnek bejegyzésre. Jelenleg a polgári repülésről szóló 1981. évi 8. tvr. szabályai értelmében a magyar lajstromba felvett polgári légijárművek, illetve a hajózásról szóló 1973. évi 6. tvr. rendelkezései alapján a tengeri hajók és a belvízi nagyhajók jelzálogjoggal megterhelhetőek, a  kialakításra kerülő új nyilvántartás nem érinti e jogszabályok rendelkezéseit, ahogyan nem érinti az iparjogvédelemmel kapcsolatos jogszabályok azon előírásait sem, amelyek értelmében az iparjogvédelmi jogok az Országos Találmányi Hivatalnál vezetett lajstromba történő bejegyzés útján jelzálogként leköthetőek.

	A vagyont terhelő zálogjog nyilvántartására szintén a Kamaránál vezetett nyilvántartás keretei között kerülne sor. Mivel azonban gazdálkodó szervezetek vagyonának ingatlan is a részét képezi, a Kamaránál vezetett nyilvántartás és az ingatlannyilvántartás között kapcsolatot kell kialakítani annak érdekében, hogy ingatlan zálogjoggal történő megterhelésére az ingatlannyilvántartáson kívül ne kerülhessen sor.

	A 260. § (3) bekezdése a zálogjog járulékosságának megfelelően  rögzíti, hogy a nyilvántartásba - mind az ingatlannyilvántartásba, mind a Kamaránál vezetett nyilvántartásba -be kell jegyezni a követelés összegét, illetőleg azoknak az egyéb költségeknek a mértékét, amelyekre a jogosult kielégítést kereshet. Keretbiztosítéki zálogjog esetén, illetve, ha jövőbeli követelés biztosítására kerül sor, annak a legmagasabb összeghatárnak a bejegyzése szükséges, amely erejéig a zálogtárgyból kielégítés kereshető. Mindkét nyilvántartás közhitelességét áttöri az a szabály, melynek értelmében a követelés csökkenése, illetve megszűnése a bejegyzés tartalmától függetlenül kihat a zálogjogra, annak mértékét csökkenti, illetve meg is szünteti. Természetesen a követelés növekedése tekintetében a zálogjog nem osztja a követelés sorsát.

	Ez a rendelkezés nem azt jelenti, hogy a nyilvántartásba csak ezen adatok bejegyzése szükséges, csupán azt, hogy ezek regisztrálása elengedhetetlen.

	A 261. § (1) bekezdése a kézizálogjog keletkezésének szabályát fogalmazza meg. A zálogtárgyat a zálogjogosultnak át kell adni, az átadás azonban zálogtartó kezéhez is történhet. Az átadásra nem csupán magának a dolognak a fizikai átadása útján kerülhet sor, történhet ez jelképesen is, adott esetben a dologra vonatkozó okiratok átadásával. A jelképes átadás azonban nem teszi ezt a biztosítéki jogot jelzálogjoggá. Ennek oka nem csupán az, hogy a jelzálogjog keletkezésének a nyilvántartásba való bejegyzés konstitutív feltétele, hanem az, hogy e dokumentumok átadása azt igazolja, hogy a dolog a zálogkötelezett hatalmából a zálogjogosult hatalmába került, míg jelzálogjog esetén a zálogtárgy -megőrzési kötelezettséggel terhelve -a kötelezett hatalmában marad.

	A javaslat fenntartja azt a szabályt, amelynek értelmében nem tulajdonostól akkor lehet kézizálogjog tárgyán zálogjogot szerezni, ha az elzálogosítás kereskedelmi forgalomban történt és a jogosult jóhiszemű volt.

	A 261. § (2) bekezdése értelmében a követelést, illetve jogot terhelő zálogjog keletkezésének nem feltétele az, hogy a zálogjog alapítását a kötelezettel közöljék, illetve a követelésről szóló okiratot - amennyiben készült -átadják. A közlési kötelezettség elmulasztása azt vonja maga után, hogy a követelés kötelezettjével szemben a zálogjogosult zálogjogát nem tudja érvényesíteni.

	A zálogjog érvényesítéséről szóló 5. fejezet a zálogtárgyból való kielégítés alapeseteként a hatályos szabályozással azonos módon a bírósági határozat alapján történő végrehajtást nevezi meg. A javaslatnak ugyanakkor célja az is, hogy a zálogjog érvényesítését a maga eszközeivel lehetőség szerint egyszerűsítse. A magyar hiteléletben a hitelezők számára komoly akadályokat támaszt a bírósági eljárások rendkívül hosszú időtartama. Amennyiben pedig a hitelezők biztosítéki joguk érvényesítésének nehézségeivel számolhatnak, csökken hitelezési hajlandóságuk. A bírósági eljárás és a bírósági végrehajtási eljárás folyamatának gyorsítására a Ptk. nem rendelkezik eszközökkel, ily módon a jogérvényesítés egyszerűsített formáit -melyekre a javaslat szélesebb körben nyújt lehetőséget - más irányban kell keresni.

	A 262. § (2) bekezdése - differenciálás nélkül - mind a kézizálogjog, mind a jelzálogjog vonatkozásában lehetővé teszi azt, hogy a közokiratba foglalt zálogszerződés záradékoltatása útján kerüljön sor a zálogjog érvényesítésére. A végrehajtás ebben az esetben is a bírósági végrehajtás szabályai szerint történik, ám a hosszadalmas bírósági eljárás elkerülhető. A javaslat előrelépést jelent a hatályos szabályozáshoz viszonyítva, amely ezt csak a kézizálogszerződés közokiratba foglalása útján teszi lehetővé.

	A javaslat 263. §-ának (1) bekezdése a kötelezett érdekeinek védelmében tilalmazza azt, hogy azon időtartam alatt, amíg a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló követelését szerződésszerűen teljesítheti, a felek megállapodjanak nem teljesítés esetére a zálogtárgy tulajdonjogának a jogosult általi megszerzésében. Annak azonban, hogy a jogosult kielégítési jogának megnyílta után ebben megegyezzenek, nincs akadálya.

	A 263. § (2) bekezdése a jelenleg hatályos szabályozással egyezően állapítja meg a rangsor érvényesülését. Amennyiben egy zálogtárgyat több zálogjog is terhel, a kielégítés joga a zálogjogosultakat zálogjoguk keletkezésének sorrendjében illeti meg. Garanciális jellegű az a szabály, amelynek értelmében ettől eltérően kizárólag törvény rendelkezhet.

	A 263. § (3) bekezdése arról az esetkörről rendelkezik, amikor a zálogjog több zálogtárgyat terhel. A Ptk. hatályos szabálya rögzíti ugyan a zálogfelelősség egyetemlegességét - kétség esetében minden dolog az egész követelés biztosítására szolgál -, ám a kielégítés tényleges módjára nézve nem ad eligazítást. A javaslat a jogosult rendelkezési jogát biztosítja: meghatározhatja azt, hogy kielégítési jogának érvényesítése során mely zálogtárgyakat milyen sorrendben értékesít. Ez a szabály magában foglalja az egyetemlegességet is, hacsak a felek ettől eltérően nem rendelkeznek. A (3) bekezdés második mondata a járulékosság elvének megfelelően állapítja meg, hogy a zálogjogosult csak azon zálogtárgyak értékesítését követelheti, amelyek szükségesek követelése érvényesítéséhez. Mihelyt a megfelelő összeghez hozzájut, követelése, s ennek következményeként zálogjoga is megszűnik.

	A 264. § (1) bekezdése a zálogjog érvényesítésének egyszerűbb alapokra helyezése érdekében lehetőséget nyújt a felek számára, hogy megfelelő idő alatt megállapodásuk alapján a zálogtárgyat közösen értékesíthessék. A zálogkötelezettel szembeni esetleges visszaélés elkerülése indokolja, hogy a felek ebben csak a kielégítési jog megnyílta után egyezhetnek meg. Bár ezt a megoldást a hatályos szabályozás is ismeri, alkalmazását a kézizálogjog érvényesítésének területére szűkíti. A javaslat az egységes és rugalmasabb szabályozás kialakítása érdekében - a megállapodás írásba foglalásának kötelezettsége nélkül - a zálogjog bármely fajtájára nézve elismeri a közös értékesítés lehetőségét, s ez erőteljesen ösztönözheti a hitelezőket zálogfedezet elfogadására.

	A 264. § (2) bekezdése további lehetőséget nyújt arra, hogy a felek a bírósági végrehajtás elkerülésével rendezzék a jogosult kielégítését. Hivatalos, ellenőrizhető árak mellett, illetve, ha a hitelező záloghitel nyújtásával vagy árverés szervezésével üzletszerűen foglalkozik, a felek megállapodhatnak abban, hogy a dolgot a jogosult maga értékesíti. Ebben az esetben nem indokolt tilalmazni a kielégítési jog megnyílta előtt kötött megállapodást, s a javaslat a kötött formát sem teszi követelménnyé. Az előző bekezdés rendelkezéséhez hasonlóan, ez az értékesítési mód is bármely zálogjogfajta esetében alkalmazható.

	A 264. § (3) bekezdése a (2) bekezdésben foglaltaknak kiegészítő szabályát adja. A felek abban is megegyezhetnek, hogy a jogosult olyan személynek, aki záloghitel nyújtásával vagy árverés szervezésével üzletszerűen foglalkozik, a zálogtárgy értékesítésére megbízást ad.

	A 265. § (1) bekezdése a zálogtárgynak a fent említett bármely módon történő értékesítésének esetére rögzíti a jogosultnak a kötelezett irányában fennálló értesítési kötelezettségét. Ennek indokaként az szolgál, hogy a jogosultnak - az értékesítés konkrét körülményeiről való tudomásszerzés után - lehetősége nyíljék a követelés kielégítésére, s az értékesítés megakadályozására.

	A 265. § (2) bekezdése a kötelezett érdekeinek védelmében megállapítja a jogosult elszámolási kötelezettségét: az értékesítés bevétele a jogosultat illeti meg, de a követelést meghaladó bevételt köteles kiadni. A felek megállapodhatnak ugyan abban, hogy ez a kötelezettség a jogosultat nem terheli -de csupán a zálogjog megszűnése után.

	A 6. fejezet a zálogjog megszűnésére vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. A 266. § szabályai a hatályos szabályozással teljességgel megegyeznek. A 266. § (1) bekezdése rendezi azt az esetkört, amikor a zálogjog személyes és dologi kötelezettje elválik egymástól és a jogosult a dologi kötelezettől  -a zálogtárgy tulajdonosától - kielégítést kap. A zálogjog ez esetben megszűnik, s a tulajdonosnak megtérítési követelése keletkezik a személyes kötelezettel szemben.

	A 266. § (2) bekezdése  értelmében, ha a jogosultat nem a zálogkötelezett elégíti ki, a követelés a zálogjoggal együtt erre a személyre száll át.

	A 266. § (3) bekezdése a zálogjog megszűnésének azon legfontosabb és legjellemzőbb eseteit jelöli meg, amelyek közvetlen módon a zálogjog járulékosságának elvéből következnek: a zálogjog a főkövetelés jogi sorsát osztja, megszűnésével nem maradhat fenn. A (4) bekezdés  rögzíti, hogy a zálogjog megszűnik, amennyiben a jogosult megszerzi a zálogtárgy tulajdonjogát, de amennyiben birtokátadással nem járó zálogjog szolgál fedezetül, a rangsorban hátrább álló jogosultak irányában a jelzálogjog fennmarad.

	A 267. § a zálogjog megszűnésének a zálogtárgy elpusztulásával vagy károsodásával kapcsolatos eseteit állapítja meg. A javaslat e szabályok vonatkozásában is követi a hatályos rendelkezéseket - mind tartalmilag, mind formailag.

	A 267. § (1) bekezdése főszabályként rögzíti a zálogjog megszűnését arra az esetre vonatkozóan, amikor a zálogtárgy elpusztul. A (2) bekezdés értelmében a zálogkötelezett köteles új zálogtárgyat szolgáltatni, illetve további fedezetet nyújtani, ha a tulajdonos nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, illetve biztosítékadási kötelezettség terheli.

	A 267. § (3), illetve (4) bekezdései a jogosult érdekében biztosítják a fedezet fennmaradását. A zálogkötelezett által nyújtott összeg, illetve biztosítási összeg vagy kártérítés, továbbá, ha a zálogtárgyat értékesíteni kell, a vételár a zálogtárgy helyébe lép, illetve értékének pótlására szolgál. Jelzálogjog esetében követelhető a zálogtárgy helyreállítása, természetesen a javaslat értelmében nem csupán ingatlan, hanem ingó dolog esetén is.

	A 268. § azokat a megszűnési eseteket tárgyalja, amelyek egy-egy zálogfajtára, s nem valamennyi zálogjogra érvényesek. Az (1) bekezdés annak rögzítése mellett, hogy a jelzálogjog a követelés elévülésével megszűnik, hosszú ideje fennálló problémát szándékozik megoldani. Kimondja, hogy amennyiben törvény másként nem rendelkezik, a zálogtárgynak a végrehajtási eljárás során történő értékesítése a jelzálogjogot megszünteti. Ezzel a rangsorban hátrább álló jelzálogjogosultak zálogjoga is megszűnik, ugyanakkor a javaslat lehetőséget ad arra, hogy ezek a jogosultak - akik végrehajtást kérőként nem vesznek részt az eljárásban, illetve követelésük lejártának hiányában a végrehajtást kérő hitelezőhöz nem tudnak csatlakozni - a 256. § (2) bekezdésének alapján a jogosulttól a zálogtárgyat számukra megfelelően pótló, illetve a fedezetet kiegészítő biztosítékot kérjenek, s ha ennek a jogosult nem tesz eleget, kielégítési jogukat érvényesíthessék. A kielégítési jog hatékony érvényesítésére ilyen esetben természetesen a közokiratba foglalt zálogjog esetén nyílik lehetőség.

	A 268. § (2) bekezdése  a jelzálogról szóló 1927. évi XXXV. törvénycikk egyik rendelkezését éleszti fel. Ez a jogszabály széles körben tette lehetővé a zálogkötelezett számára, hogy a rangsor meghatározott ranghelyével rendelkezzen; e lehetőségek közül a javaslat a ranghely fenntartásának intézményét kívánja a felek számára elérhetővé tenni. A magyar megoldás az un. mozgó ranghely elvén nyugszik, azaz a hitelezők meghatározott ranghelyeken követik egymást, s ha a rangsor valamelyik helye megüresedik, a hátrább álló hitelezők előbbre léphetnek. Részben ezen szabály alól is kivételt jelent a ranghelyfenntartás intézménye, melynek keretei között a tulajdonos választása szerint vagy a korábbi zálogjog törlésével egyidejűleg a törölt zálogjog ranghelyén új zálogjogot alapíthat, vagy a ranghelyet egy évre fenntarthatja. A hátrább álló jelzálogjogosultak érdekében az alapított új zálogjog nem lehet terhesebb a korábbi zálogjognál.

	E jogintézmény alapja azon nyugszik, hogy minél távolabbi ranghelyen áll a hitelező, a kötelezett feltehetően annál kedvezőtlenebb feltételek között kap hitelt, hiszen a jogosultnak valószínűleg sokkal kisebb az esélye arra, hogy a fedezet valóban komoly garanciát nyújtson. Amennyiben a felek ilyen körülmények között kötnek szerződést, indokolt, hogy a rangsor egyes ranghelyei bizonyos mértékig rögzítetté váljanak, s a megüresedett ranghellyel a kötelezett rendelkezhessen. A zálogkötelezett érdekét szolgálja az is, melynek értelmében a hitelező javára nem mondhat le rendelkezési jogáról, ezt kizárólag harmadik személy javára teheti meg.

	A 286. § (3) bekezdése  a kézizálogjog megszűnésére nézve a hatályos előírásokkal azonos rendelkezést fogalmaz meg: megszűnik a zálogjog, ha a zálogtárgyat a jogosult a tulajdonosnak visszaadja, illetve ha a birtokából kikerült zálogtárgyat nem szerzi vissza.

	A 7. fejezet - mely a módosítás egyik legkiemelkedőbb újítását tartalmazza - az önálló zálogjog intézményét szabályozza. A javaslat az 1927. évi XXXV. törvénycikk egyik jogintézményét hívja újra - bővített formában - életre. Az önálló zálogjog a nem járulékos zálogjogot jelenti, azaz a 269. § kivételt jelent a 251. § mint főszabály keretei között szabályozott járulékos zálogjogi biztosíték alól. Az önálló zálogjog nem mellékkötelezettség, hanem alapszabályként éppen maga válik főkötelezettséggé. A javaslat a nem járulékos zálogjog három fajtáját különbözteti meg.

	A 269. § (1) bekezdése értelmében a felek - megállapodásuk alapján - olyan módon terhelhetnek  meg valamely dolgot zálogjoggal, hogy mögötte vagy nem áll személyes követelés, vagy egyidejűleg megszüntetik az alapjául szolgáló követelést. A zálogjog ily módon - további mozgási lehetőségét tekintve -elveszti járulékos jellegét, önálló jogviszony tárgyává válik. A zálogjogi jogviszony keretei között a kötelezett kizárólag a lekötött zálogtárggyal felel, személyes adóssága nem áll fenn többé. Mivel a zálogjog személyes követelés nélkül terheli a zálogtárgyat, a feleknek a zálogszerződésben kell meghatározniuk azt az összeget, amelynek erejéig a jogosult a zálogtárgyból kielégítést kereshet.

	Szükségesnek mutatkozik hangsúlyozni két elemet; részint azt, hogy a zálogjog vagy fennálló követelésen alapszik, azaz nem a követeléstől függetlenül keletkezik, vagy már megalapítását tekintve is teljességgel önálló; részint pedig azt, hogy a zálogszerződés létrejöttével a zálogjog mindig személyes követelés nélkül terheli a zálogtárgyat.

	Az önálló zálogjog harmadik elemeként a javaslat -a (2) bekezdésben - azt az esetkört nevezi meg, amikor jogosult és zálogkötelezett között kialakuló jogviszony - bár a zálogjog alapjául szolgáló követelés hiányában nem jöhet létre - létrehozatalától kezdve attól teljesen elválva, függetlenül létezik és működik. Az alapul szolgáló jogviszony és követelés a felek megállapodásához képest maradhat fenn illetve szűnhet meg. A két követelés elválása azonban minden esetben rendkívüli módon megkönnyíti a zálogjog mozgását a gazdasági forgalomban, tekintettel arra, hogy a zálogjogi jogviszony járulékos jellege ebben az esetben is megszűnik, azaz a zálogjog személyes követelés nélkül terheli a zálogtárgyat.

	A járulékosság megszűnése vonja maga után azt, hogy a zálogjogosult kielégítési jogának megnyílta a járulékos zálogjogra vonatkozó szabályozástól eltérő rendezést igényel, tekintettel arra, hogy egyik esetben sem áll a zálogjog mögött követelés, melynek lejárta megnyitja a kielégítés jogát. A (3) bekezdés értelmében a felek bármelyikének felmondása szükséges a biztosítékból történő kielégítéshez. A felek érdekegyensúlyának biztosítása érdekében a javaslat diszpozitív módon egy évben határozza meg a felmondás idejét.

	A javaslat a (4) bekezdésben azt kívánja megakadályozni, hogy önálló zálogjog alapításával a bírósági úton egyébként nem érvényesíthető követelések érvényesíthetővé váljanak. Mivel azonban e jogintézmény lényegi vonása, hogy a zálogjog a követeléstől függetlenül mozoghat, a zálogjog nem járulékos jellegének áttörésére csupán szűk körben nyílik lehetőség: e zálogjog megszerzőjével szemben a zálogkötelezett kizárólag akkor léphet fel, a zálogjog alapjául szolgáló követelésből eredő kifogásaira csak akkor hivatkozhat, ha az rosszhiszeműen járt el, illetve a szerzés ingyenesen történt. Az (5) bekezdés értelmében az önálló zálogjogra egyebekben a járulékos zálogjogra vonatkozó előírásokat kell megfelelően alkalmazni.


A 2. §-hoz

	 A javaslat a Ptk. hatálybaléptetéséről és végrehajtásáról szóló törvényerejű rendelet (Ptké.) 47. §-ának tartalmát változtatja meg.

	A 47. § jelenlegi szabálya beépítésre kerül a Ptk. keretei közé. A helyébe lépő rendelkezés  lehetőséget nyújt a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról  szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezéseivel történő összhang megteremtésére. Kimondja, hogy természetes személyek adatai is nyilvántartásra kerülnek, rögzíti a közjegyző feladatait a zálogjog bejegyzése és törlése vonatkozásában, valamint meghatározza, hogy az adatok mennyi ideig képezhetik a nyilvántartás tartalmát.


A 3. §-hoz

	A javaslat a Ptké. 48. §-ának tartalmát teljességgel megváltoztatja.

	A 48. § jelenleg a jelzálogjoggal biztosítható követelések mértékét korlátozza annak rögzítésével, hogy ötezer forint, illetve az azt meghaladó követelés biztosítására van ily módon lehetőség. Mivel a Ptké. hatálybalépése óta eltelt közel 35 év során lezajlott gazdasági változások, illetve a törvényes fizetőeszköz értékvesztése ezen előírás feltétlen módosítását teszik indokolttá, a javaslat a továbbiakban nem kívánja rögzíteni a jelzálogjoggal biztosítható követelések legalacsonyabb értékét.

	A 48. § helyébe lépő rendelkezés a zálogkötelezett nem teljesítése esetén az ingatlanra vezetett végrehajtás megkönnyítését kívánja lehetővé tenni annak kimondásával, hogy a feleknek a szerződésben meg kell állapodniuk az ingatlan kiürítéséről.

A 4. §-hoz

	A javaslat a bírósági végrehajtásról szóló törvény módosításával teremt összhangot a javaslatnak a zálogjog bírósági határozathozatal mellőzésével történő végrehajtásának lehetőségét rögzítő előírásával. Míg jelenleg a törvény csupán a kézizálogszerződésről szóló okirat záradékoltatását teszi lehetővé, addig a javaslat ezt a szabályt valamennyi zálogszerződésre kiterjesztve fogalmazza meg.


A 5. §-hoz

	A javaslat az ingatlannyilvántartás szabályait meghatározó törvényerejű rendelet kiegészítését rendeli el, annak érdekében, hogy a javaslat előírásai alapján a ranghely fenntartása az ingatlannyilvántartásba bejegyezhetővé váljék.


Az 6. §-hoz

	A csődeljárásról, felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló törvény módosításának szükségességét az indokolja, hogy e törvény 57. §-a (1) bekezdésének b) pontja a Ptk. jelenleg hatályos zálogjogi szabályozásának egyik rendelkezésére utal. Mivel ezt az előírást a javaslat is tartalmazza, ám a zálogjogi rendszer egységes felépítésének elvét követve eltérő szám alatt, a módosítás az utalás kiigazításával e két rendelkezés között összhangot teremt.


A 7. §-hoz

	A javaslat egységesen hatályba lépteti valamennyi rendelkezését, azzal azonban, hogy az ingó dolgokra kiköthető jelzálogjoghoz, valamint a vagyont terhelő zálogjoghoz kapcsolódó előírásokat későbbi időponttól kell alkalmazni. Ez a \"megosztottság\" azon a megfontoláson alapul, hogy a kiépítendő gépi nyilvántartás felállítása hosszabb időt igényel. A rendelkezések egységes alkalmazása e jelzálogjog kézi nyilvántartását tenné szükségessé, amely azonban sem a nyilvántartásba vétel, sem pedig az un. \"lekérdezés\" vonatkozásában nem jelentene a közhitelesség szempontjából kielégítő megoldást.

	A javaslat értelmében a hatálybalépés időpontja 1996. május 1-je. Ezzel az időponttal hatályát veszti a Ptké. 49. §-a, amelynek tartalma a Ptk. zálogjogi szabályai közé került beépítésre, valamint két, a Ptk. hatálybalépése előtt megalkotásra került jogszabály - a jelzálog szabályainak és az ezekkel összefüggő telekkönyvi rendelkezéseknek egyszerűsítése tárgyában megalkotott 187/1951. (X. 30.) MT rendelet, valamint a jelzálogjogról szóló 1927. évi XXXV. törvénycikk -, melyek hatályban tartása már nem indokolt.

	Az ingó dolgokat terhelő jelzálogjogra, valamint a vagyont terhelő zálogjogra vonatkozó rendelkezéseket a javaslat 1997. május 1-jétől rendeli alkalmazni,  tekintettel a nyilvántartás kiépítéséhez szükséges időtartamra. A pénzforgalomról és bankhitelről szóló 39/1984 (XI. 5.) MT rendelet bankhitelt biztosító zálogjogról szóló szakaszai ezzel az időponttal vesztik hatályukat.  A javaslat gondoskodik az 1997. április 30-ig még létrehozható bankhitelt biztosító zálogjog érvényesíthetőségéről.


A 8. §-hoz

	A javaslat a törvény rendelkezéseit csak a hatálybalépését követően keletkezett zálogjogra rendeli alkalmazni.


A 9. §-hoz

	A javaslat megadja a Kormány számára szükséges felhatalmazást a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál vezetett nyilvántartás szabályainak megalkotására, illetve a nyilvántartás igénybevételi díjának (a bejelentés és a \"lekérdezés\" alkalmával fizetendő díjnak) rendelettel történő megállapítására. Az előterjesztő a rendelet tervezetét a törvényjavaslattal egyidejűleg tájékoztatásul az országgyűlési képviselők rendelkezésére bocsátja."
