"A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA
T/1725. számú
TÖRVÉNYJAVASLAT
az Észak-atlanti Szerződés részes államai és a \"Békepartnerség\"
más résztvevő államai közötti, fegyveres erőik jogállásáról
szóló Megállapodás és annak Kiegészítő Jegyzőkönyve
megerősítéséről és kihirdetéséről
Előadó: Keleti György
Budapest, I995. november hó
Törvényjavaslat
az Észak-atlanti Szerződés részes államai
és a \"Békepartnerség\" más résztvevő államai közötti,
fegyveres erőik jogállásáról szóló Megállapodás és annak Kiegészítő
Jegyzőkönyve megerősítéséről és kihirdetéséről

1.§
Az Országgyűlés az Észak-atlanti Szerződés részes államai és a
\"Békepartnerség\" más résztvevő államai közötti, fegyveres erőik jogállásáról
szóló Megállapodást és annak Kiegészítő Jegyzőkönyvét (a továbbiakban:
Megállapodás, illetve Jegyzőkönyv) e törvénnyel megerősíti.
2.§
A Megállapodás hivatalos magyar nyelvű szövege a következő:

       „Megállapodás az Észak-atlanti Szerződés részes államai és a

      „Békepartnerség” más résztvevő államai között fegyveres erőik

                                            jogállásáról

  Az 1949. április 4-én létrehozott Washingtoni Szerződés részes államai és

azon államok, amelyek elfogadták az Észak-atlanti Szerződés Szervezete

állam- és kormányfői által 1994. január 10-én kibocsátott és aláírt meghívást a

Békepartnerségre, és aláírták a Békepartnerség Keretdokumentumát;

  együttesen a Békepartnerség résztvevő államait alkotva;

  megfontolva annak lehetőségét, hogy a jelen Megállapodás valamely részes

államának fegyveres erőit, megállapodás szerint, egy másik részes állam

területére küldik és ott fogadják;

  fenntartva, hogy a csapatok küldéséről és fogadásáról hozandó döntés

továbbra is az érintett részes államok közötti külön megállapodás tárgya;

  kifejezve mindazonáltal óhajukat arra, hogy meghatározzák az ilyen

fegyveres erők jogállását és más részes államban tartózkodásuk idejére;

  felidézve az Észak-atlanti Szerződés Szervezete részes államainak 1951.

június 19-i, londoni megállapodását fegyveres erőik jogállásáról;

  megállapodtak az alábbiakról:

                                                I. Cikk

  Ha a jelen Megállapodás vagy bármely kiegészítő jegyzőkönyve részes

államaira vonatkozólag másképp nem rendelkezik, a jelen Megállapodás

valamennyi részes állama úgy fogja alkalmazni az Észak-atlanti Szerződés

Szervezete részes államainak fegyveres erőik jogállásáról szóló 1951. június

19-i, londoni megállapodása (a továbbiakban: NATO SOFA2) előírásait, mintha

annak a jelen Megállapodás valamennyi részes állama részese lenne.

                                               II. Cikk

  

  2   Az angol elnevezés - Status of Forces Agreement - után.


  1. Azon területen túlmenően, amelyre a NATO SOFA vonatkozik, a jelen

Megállapodás vonatkozik a jelen Megállapodás mindazon részes államainak

területére is, amelyek nem részesei a NATO SOFA-nak.

  2. Jelen Megállapodás céljaira, a NATO SOFA hivatkozásai, az Észak-atlanti

Szerződés területére, magukban foglalják a jelen Cikk 1. bekezdésében

meghatározott területeket is, és az Észak-atlanti Szerződésre való

hivatkozások magukban foglalják a Békepartnerséget is.

                                          III. Cikk

  Jelen Megállapodás végrehajtásának céljaira, tekintettel az olyan államokat

érintő ügyekre, amelyek nem részesei a NATO SOFA-nak, a NATO SOFA

rendelkezéseit, amelyek lehetőséget adnak kérések beterjesztésére, illetőleg

nézeteltéréseknek az Észak-atlanti Tanács, az Észak-atlanti Tanács

Képviselőinek Elnöke vagy választott bíró elé utalására, úgy kell értelmezni,

hogy az érintett feleket felkérik egymás közti tárgyalásra anélkül, hogy külső

joghatósághoz folyamodnának.

                                          IV. Cikk

  Jelen Megállapodás a nemzetközi joggal összhangban kiegészíthető, illetve

másképpen módosítható.

                                           V. Cikk

  1. Jelen Megállapodás nyitva áll aláírásra bármely állam számára, amely

vagy a NATO SOFA Szerződő Fele vagy elfogadta a meghívást a

Békepartnerségre, és aláírta a Békepartnerség Keretdokumentumát.

  2. Jelen Megállapodás ratifikációt, jóváhagyást vagy elfogadást igényel. A

ratifikációt, jóváhagyást, illetve elfogadást tanúsító okiratokat az Amerikai

Egyesült Államok Kormányánál kell letétbe helyezni, amely minden ilyen

letétbe helyezésről értesíteni fog valamennyi aláíró államot.

  3. Harminc nappal azután, hogy három aláíró állam, amelyek közül legalább

az egyik részese a NATO SOFA-nak és egy másik elfogadta a meghívást a

Békepartnerségre, és aláírta a Békepartnerség Keretdokumentumát, letétbe

helyezte ratifikációs, jóváhagyó, illetve elfogadó okiratát, a jelen Megállapodás

ezen államok tekintetében életbe lép. A Megállapodás minden más aláíró

állam tekintetében harminc nappal az okiratuk letétbe helyezését követően lép

életbe.

                                          VI. Cikk


  Jelen Megállapodást a Megállapodás bármely részese felmondhatja, éspedig

írásos felmondó nyilatkozattal, amelyet az Amerikai Egyesült Államok

Kormányának kell átadni, amely minden ilyen bejelentésről értesíteni fog

valamennyi aláíró államot. A felmondás egy évvel azután lép életbe, hogy az

erről szóló nyilatkozatot az Amerikai Egyesült Államok Kormánya megkapta.

Ezen egyéves időszak lejárta után jelen Megállapodás megszűnik érvényben

lenni az azt felmondó állam tekintetében, kivéve azon még fennálló ügyei

rendezését, amelyek még a felmondás hatálybalépését megelőzően

keletkeztek, de továbbra is érvényben marad a többi részes állam

tekintetében.

  Ennek hiteléül az alábbi, kormányaik által kellően meghatalmazottak aláírták

ezt a Megállapodást.

  Kelt Brüsszelben, az 1995. évi június havának 19-ik napján, angol és francia

nyelven, mely szövegek egyformán hitelesek, és egyetlen eredeti példányukat

az Amerikai Egyesült Államok Kormányának levéltárában kell elhelyezni.

Kellően hiteles másolataikat az Amerikai Egyesült Államok Kormánya minden

aláíró államnak megküldi.”

  3. § A Jegyzőkönyv hivatalos magyar nyelvű szövege következő:

 „Kiegészítő Jegyzőkönyv az Észak-atlanti Szerződés részes államai és a

     „Békepartnerség” más résztvevő államai közötti, fegyveres erőik

                         jogállásáról szóló Megállapodáshoz

  Az Észak-atlanti Szerződés részes államai és a Partnerség a Békéért más

résztvevő államai között fegyveres erőik jogállásáról létrejött Megállapodás (a

továbbiakban: Megállapodás) kiegészítő Jegyzőkönyvének részes államai,

  figyelembe véve, hogy a Megállapodás néhány részesének belső joga nem

engedélyezi halálbüntetés kiszabását,

megállapodtak az alábbiakban:

                                           I. Cikk

  Amennyiben a Megállapodás rendelkezéseivel összhangban joghatósággal

rendelkezik, a jelen kiegészítő Jegyzőkönyv egyetlen részes állama sem fog

végrehajtani halálbüntetést a jelen kiegészítő Jegyzőkönyv egyetlen részes

állama fegyveres erői és a fegyveres erő polgári állományának tagjai, és ezek

alárendeltjei tekintetében.

                                          II. Cikk

  1. Jelen Jegyzőkönyv nyitva áll aláírásra a Megállapodás valamennyi aláírója

előtt.

  2. Jelen Jegyzőkönyv ratifikációt, jóváhagyást és elfogadást igényel. A

ratifikációs, jóváhagyó, illetve elfogadó okiratokat az Amerikai Egyesült

Államok Kormányánál kell letétbe helyezni, amely minden ilyen letétbe

helyezésről értesíteni fog valamennyi aláíró államot.

  3. Jelen Jegyzőkönyv 30 nappal azután lép életbe, hogy három aláíró állam,

amelyek közül legalább az egyik részese a NATO SOFA-nak és egy másik,

amelyik elfogadta a meghívást, hogy csatlakozzon a Békepartnerséghez, és

aláírta a Békepartnerség Keretdokumentumát, letétbe helyezte ratifikációs,

jóváhagyó, illetve elfogadó okiratát.


  4. Jelen Jegyzőkönyv minden más aláíró állam vonatkozásában azon a napon

lép életbe, amikor ratifikációs, jóváhagyó, illetve elfogadó okiratukat letétbe

helyezték az Amerikai Egyesült Államok Kormányánál.

  Kelt Brüsszelben, az 1995. év június havának 19. napján, angol és francia

nyelven, mely szövegek egyformán hitelesek, és egyetlen eredeti példányukat

az Amerikai Egyesült Államok Kormányának levéltárában kell elhelyezni.

Kellően hiteles másolataikat az Amerikai Egyesült Államok Kormánya minden

aláíró államnak megküldi.”

  
:

       „Megállapodás az Észak-atlanti Szerződés részes államai és a

      „Békepartnerség” más résztvevő államai között fegyveres erőik

                                            jogállásáról

  Az 1949. április 4-én létrehozott Washingtoni Szerződés részes államai és

azon államok, amelyek elfogadták az Észak-atlanti Szerződés Szervezete

állam- és kormányfői által 1994. január 10-én kibocsátott és aláírt meghívást a

Békepartnerségre, és aláírták a Békepartnerség Keretdokumentumát;

  együttesen a Békepartnerség résztvevő államait alkotva;

  megfontolva annak lehetőségét, hogy a jelen Megállapodás valamely részes

államának fegyveres erőit, megállapodás szerint, egy másik részes állam

területére küldik és ott fogadják;

  fenntartva, hogy a csapatok küldéséről és fogadásáról hozandó döntés

továbbra is az érintett részes államok közötti külön megállapodás tárgya;

  kifejezve mindazonáltal óhajukat arra, hogy meghatározzák az ilyen

fegyveres erők jogállását és más részes államban tartózkodásuk idejére;

  felidézve az Észak-atlanti Szerződés Szervezete részes államainak 1951.

június 19-i, londoni megállapodását fegyveres erőik jogállásáról;

  megállapodtak az alábbiakról:

                                                I. Cikk

  Ha a jelen Megállapodás vagy bármely kiegészítő jegyzőkönyve részes

államaira vonatkozólag másképp nem rendelkezik, a jelen Megállapodás

valamennyi részes állama úgy fogja alkalmazni az Észak-atlanti Szerződés

Szervezete részes államainak fegyveres erőik jogállásáról szóló 1951. június

19-i, londoni megállapodása (a továbbiakban: NATO SOFA2) előírásait, mintha

annak a jelen Megállapodás valamennyi részes állama részese lenne.

                                               II. Cikk

  

  2   Az angol elnevezés - Status of Forces Agreement - után.


  1. Azon területen túlmenően, amelyre a NATO SOFA vonatkozik, a jelen

Megállapodás vonatkozik a jelen Megállapodás mindazon részes államainak

területére is, amelyek nem részesei a NATO SOFA-nak.

  2. Jelen Megállapodás céljaira, a NATO SOFA hivatkozásai, az Észak-atlanti

Szerződés területére, magukban foglalják a jelen Cikk 1. bekezdésében

meghatározott területeket is, és az Észak-atlanti Szerződésre való

hivatkozások magukban foglalják a Békepartnerséget is.

                                          III. Cikk

  Jelen Megállapodás végrehajtásának céljaira, tekintettel az olyan államokat

érintő ügyekre, amelyek nem részesei a NATO SOFA-nak, a NATO SOFA

rendelkezéseit, amelyek lehetőséget adnak kérések beterjesztésére, illetőleg

nézeteltéréseknek az Észak-atlanti Tanács, az Észak-atlanti Tanács

Képviselőinek Elnöke vagy választott bíró elé utalására, úgy kell értelmezni,

hogy az érintett feleket felkérik egymás közti tárgyalásra anélkül, hogy külső

joghatósághoz folyamodnának.

                                          IV. Cikk

  Jelen Megállapodás a nemzetközi joggal összhangban kiegészíthető, illetve

másképpen módosítható.

                                           V. Cikk

  1. Jelen Megállapodás nyitva áll aláírásra bármely állam számára, amely

vagy a NATO SOFA Szerződő Fele vagy elfogadta a meghívást a

Békepartnerségre, és aláírta a Békepartnerség Keretdokumentumát.

  2. Jelen Megállapodás ratifikációt, jóváhagyást vagy elfogadást igényel. A

ratifikációt, jóváhagyást, illetve elfogadást tanúsító okiratokat az Amerikai

Egyesült Államok Kormányánál kell letétbe helyezni, amely minden ilyen

letétbe helyezésről értesíteni fog valamennyi aláíró államot.

  3. Harminc nappal azután, hogy három aláíró állam, amelyek közül legalább

az egyik részese a NATO SOFA-nak és egy másik elfogadta a meghívást a

Békepartnerségre, és aláírta a Békepartnerség Keretdokumentumát, letétbe

helyezte ratifikációs, jóváhagyó, illetve elfogadó okiratát, a jelen Megállapodás

ezen államok tekintetében életbe lép. A Megállapodás minden más aláíró

állam tekintetében harminc nappal az okiratuk letétbe helyezését követően lép

életbe.

                                          VI. Cikk


  Jelen Megállapodást a Megállapodás bármely részese felmondhatja, éspedig

írásos felmondó nyilatkozattal, amelyet az Amerikai Egyesült Államok

Kormányának kell átadni, amely minden ilyen bejelentésről értesíteni fog

valamennyi aláíró államot. A felmondás egy évvel azután lép életbe, hogy az

erről szóló nyilatkozatot az Amerikai Egyesült Államok Kormánya megkapta.

Ezen egyéves időszak lejárta után jelen Megállapodás megszűnik érvényben

lenni az azt felmondó állam tekintetében, kivéve azon még fennálló ügyei

rendezését, amelyek még a felmondás hatálybalépését megelőzően

keletkeztek, de továbbra is érvényben marad a többi részes állam

tekintetében.

  Ennek hiteléül az alábbi, kormányaik által kellően meghatalmazottak aláírták

ezt a Megállapodást.

  Kelt Brüsszelben, az 1995. évi június havának 19-ik napján, angol és francia

nyelven, mely szövegek egyformán hitelesek, és egyetlen eredeti példányukat

az Amerikai Egyesült Államok Kormányának levéltárában kell elhelyezni.

Kellően hiteles másolataikat az Amerikai Egyesült Államok Kormánya minden

aláíró államnak megküldi.”




INDOKOLÁS
A TÖRVÉNYJAVASLATHOZ

Általános indokolás
A Magyar Köztársaság kiemelt külpolitikai célja az euro-atlanti integrációs
szervezetekhez, köztük az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez (NATO) történő
csatlakozás. E folyamat részeként az Országgyűlés megerősítette a NATO
\"Békepartnerség\" programjának Keretdokumentumát, amelyet az 1995. évi LXVII.
törvény a belső jogunk részévé tett.
A Keretdokumentum 3. d) pontja a kapcsolatok fejlesztése érdekében közös
hadgyakorlatokat és a fegyveres erők partnerországban történő együttműködésének
más - pl. békefenntartási célú - formáit irányozza elő. Ezek végrehajtása során a
programban résztvevő államok fegyveres erőinek tagjai rendszeresen beutaznak
egymás területére, ami szükségessé teszi jogállásuk rendezését.
A viszonylag nagyszámú résztvevő és a felmerülő problémák komplexitása
miatt a NATO azt a megoldást választotta, hogy nem dolgoz ki új nemzetközi
szerződést, hanem a NATO tagállamok közötti, fegyveres erőik jogállására
vonatkozó 1951. évi Londoni Egyezményt (NATO SOFA) terjeszti ki a
\"Békepartnerség\" programjában résztvevőkre. Elkészítették a megerősíteni kért
mindössze néhány cikkből álló Megállapodást, amelynek lényege a NATO SOFA
alkalmazásának a partnerállamokra történő kiterjesztése.
A Megállapodást és annak Kiegészítő Jegyzőkönyvét a partnerországok közül
elsőként a Magyar Köztársaság képviselője írta alá a megerősítés fenntartásával, az
1051/1995. (VI. 22.) Korm. határozat 2. pontja alapján. Az Alkotmány 40/C. § (2)
bekezdése szerinti országgyűlési megerősítést e törvényjavaslat hivatott szolgálni.
A megerősítés azért is szükséges, mert a létrejött dél-szláv
békemegállapodás és az ENSZ Biztonsági Tanácsának közeljövőben meghozandó
határozata alapján megvalósul a békemegállapodás végrehajtását biztosító erők
(IFOR) felállítása és telepítése. A NATO ennek keretében megkereste a Magyar
Köztársaság Kormányát, hogy nyújtson támogatást az IFOR-nak feladatai sikeres
végrehajtásához. Az IFOR jogi státuszának nemzetközi jogi hátterét a Biztonsági
Tanács határozata, valamint az I95I. évi Londoni SOFA Egyezmény képezi, a SOFA
Magyar Köztársaság általi ratifikálása megteremti a kellő jogi alapot arra, hogy a
Kormánynak a szóbanforgó Megállapodás keretein belül a NATO-val csak a konkrét
részletekben kell megegyeznie.
2
Részletes indokolás
A törvényjavaslat 1-4. §-ához
A törvényjavaslat 1-4. §-ai tartalmazzák a Megállapodás és a	Kiegészítő
Jegyzőkönyv megerősítését és azok, valamint a Megállapodás által	alkalmazni
rendelt, a NATO tagállamok közötti, fegyveres erőik jogállására	vonatkozó
Egyezmény (NATO SOFA) hivatalos magyar nyelvű fordítását.
A NATO SOFA rendelkezéseinek kiindulópontja az Egyezmény 2. cikkében
megfogalmazott azon kötelezettség, amely előírja a fogadó állam törvényeinek
tiszteletben tartását. A NATO SOFA részletes rendelkezéseket tartalmaz az egymás
területén tartózkodó fegyveres erők és tagjaik (részben azok családtagjai)
jogállására vonatkozóan. Főbb szabályozási területei idegenrendészeti, büntető és
polgári joghatósággal kapcsolatos, valamint vám, adó és illeték kérdésekre
terjednek ki, alapvetően nem térnek el a magyar jogi szabályozástól, illetve
gyakorlattól, összhangban állnak annak alapelveivel.
A Megállapodás ratifikálása nem jelenti azt, hogy a Magyar Köztársaságnak a
jövőben automatikusan hozzá kellene járulnia idegen csapatok hazánk területén
történő állomásoztatásához, mivel mind a Megállapodás, mind a NATO-SOFA
preambuluma szerint arról a feleknek külön nemzetközi szerződésben kell
megállapodniuk.
A Megállapodás Kiegészítő Jegyzőkönyvének - mely a halálbüntetés
végrehajtását zárja ki részesei vonatkozásában - ratifikálása a Magyar Köztársaság
által csupán hatályos nemzetközi egyezmények alapján már fennálló nemzetközi jogi
kötelezettségvállalások megismétlését jelenti.
A törvényjavaslat 5-6. §-ához
A Megállapodásban foglaltak végrehajtása a Kormány részéről további
intézkedéseket igényel. Ennek keretében gondoskodni kell a végrehajtással
összefüggő részletszabályok megalkotásáról, az ügykör szerint érintett
minisztériumok feladatainak meghatározásáról, együttműködésük rendjének
kialakításáról és a szükséges nemzetközi szerződések megkötéséről.
A Megállapodás hosszú távra rendezi a hazánkban tartózkodó külföldi,
illetve külföldön tartózkodó saját fegyveres erők és tagjaik jogállását, alapját, jogi
keretét képezi későbbi részmegállapodások megkötésének. Fentiekre tekintettel
indokolt az a garanciális rendelkezés, hogy a Megállapodás végrehajtásáról a
Kormány az Országgyűlés illetékes bizottságait évente tájékoztassa.
A törvényjavaslat 7. §-ához
A Megállapodás és a Kiegészítő Jegyzőkönyv megerősítése a kihirdetés
napján lép hatályba. A megerősítő okiratok diplomáciai úton letétbe helyezésre
kerülnek az Amerikai Egyesült Államok Kormányánál, mely mint a Megállapodás és
a Kiegészítő Jegyzőkönyv letéteményese hivatalos értesítést küld a szóbanforgó
nemzetközi egyezmények hatályba lépéséről."
