"Magyar Köztársaság Kormánya

T/1768. számú
törvényjavaslat


a Magyar Köztársaság és a Pakisztáni Iszlám Köztársaság között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelemadók területén Islamabadban, 1992. február 24. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről


Előadó: Dr. Bokros Lajos
	    pénzügyminiszter




Budapest, 1995. november 



Az Országgyűlés ............/1995.(...........) OGY határozata a Magyar Köztársaság és a Pakisztáni Iszlám Köztársaság között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelemadók területén Islamabadban, 1992. február 24. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről

 
1.§



Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság és a Pakisztáni Iszlám Köztársaság között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelemadók területén Islamabadban, 1992. február 24. napján aláírt Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (Az Egyezmény megerősítéséről szóló jegyzékváltás 1993. december 8-án megtörtént és az Egyezmény 1994. február 6-án hatályba lépett.) 


2.§


Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvű szövege a következő:
:

 „Egyezmény a Magyar Köztársaság és a Pakisztáni Iszlám Köztársaság

     között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelemadók területén

  A Magyar Köztársaság és a Pakisztáni Iszlám Köztársaság,

  attól az óhajtól vezetve, hogy egyezményt kössenek a kettős adóztatás

elkerülésére a jövedelemadók területén, és hogy gazdasági kapcsolataikat

továbbfejlesszék és megkönnyítsék,

megállapodtak a következőkben:

                                              1. Cikk

                                        Személyi hatály

  Az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik Szerződő

Államban vagy mindkét Szerződő Államban illetőséggel bírnak.

                                              2. Cikk

                                 Az Egyezmény alá eső adók

  1. Az Egyezmény, a beszédes módjára való tekintet nélkül, azokra az adókra

terjed ki, amelyeket a jövedelem után az egyik Szerződő Állam vagy annak

politikai egységei vagy helyi hatóságai részére beszednek.

  2. Jövedelemadóknak tekintendők mindazok az adók, amelyeket a teljes

jövedelem vagy a jövedelem részei után beszednek, ideértve az ingó és

ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyereség utáni adókat, a

vállalkozások által fizetett munkabérek vagy fizetések teljes összege utáni

adókat, valamint az értéknövekedési adókat.

  3. Azok a jelenleg létező adók, amelyekre az Egyezmény kiterjed, különösen

a következők:

  a) a Magyar Köztársaság esetében:

  (i) a jövedelemadó,

  


   (ii) a nyereségadók,

   (a továbbiakban: magyar adó);

   b) a Pakisztáni Iszlám Köztársaság esetében:

   (i) a jövedelemadó,

   (ii) a különadó,

   (iii) a pótadó;

   (a továbbiakban: pakisztáni adó).

   4. Az Egyezmény alkalmazandó azokra az azonos vagy lényegében hasonló

jellegű adókra is, amelyeket az Egyezmény aláírása után a jelenleg létező adók

mellett vagy azok helyett bevezetnek. A Szerződő Államok illetékes hatóságai

értesíteni fogják egymást a vonatkozó adójogszabályaikban végrehajtott

bármely lényeges változásról.

                                            3. Cikk

                                Általános meghatározások

   1. Az Egyezmény értelmében, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:

   a) a „Pakisztán” kifejezés, földrajzi értelemben, Pakisztánt jelenti, ahogyan

azt a Pakisztáni Iszlám Köztársaság alkotmánya meghatározza és magában

foglal a Pakisztán part menti vizein kívül eső minden olyan területet, amely

Pakisztán jogszabályai és a nemzetközi jog szerint olyan területnek minősül,

amelyen Pakisztán szuverén jogokat és kizárólagos joghatóságot gyakorol a

tengerfenék és az altalaj természeti kincsei és a felettük levő vizek

tekintetében;

   b) a „Magyarország” kifejezés, földrajzi értelemben, jelenti a Magyar

Köztársaság területét;

   c) az „egyik Szerződő Állam” és a „másik Szerződő Állam” kifejezés

Magyarországot vagy Pakisztánt jelenti, ahogyan a szövegösszefüggés kívánja;

   d) a „személy” kifejezés magában foglalja a természetes személyt, a

társaságot és minden más személyi egyesülést;

   e) a „társaság” kifejezés jelenti a jogi személyeket vagy azokat a

jogalanyokat, amelyeket az adóztatás szempontjából jogi személyeknek

tekintenek;

   f) „az egyik Szerződő Állam vállalkozása” és „a másik Szerződő Állam

vállalkozása” kifejezés az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy,

illetőleg a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy által folytatott

vállalkozást jelenti;

   g) az „állampolgárok” kifejezés jelenti:

   (i) mindazokat a természetes személyeket, akik az egyik Szerződő Állam

állampolgárságával rendelkeznek;

   (ii) mindazokat a jogi személyeket, személyi társaságokat és társulásokat,

amelyeknek ez a jogi helyzete az egyik Szerződő Állam jogszabályaiból

származik;

   h) a „nemzetközi forgalom” kifejezés jelent minden olyan szállítást, amelyet

olyan vállalkozás által üzemeltetett hajó vagy légijármű bonyolít le, amelynek

tényleges üzletvezetési helye az egyik Szerződő Államban van, kivéve, ha a

hajót vagy légijárművet csak a másik Szerződő Államban levő helyek között

üzemeltetik;

   i) az „illetékes hatóság” kifejezés


   (i) Magyarország esetében a pénzügyminiszter vagy annak meghatalmazott

képviselőjét;

   (ii) Pakisztán esetében az Állami Bevételek Központi Hivatalát vagy annak

meghatalmazott képviselőjét

jelenti.

   2. Az Egyezménynek az egyik Szerződő Állam által történő alkalmazásánál,

ha a szövegösszefüggés más nem kívánt, bármely, abban meg nem határozott

kifejezésnek olyan értelme van, mint amilyent arra nézve ennek az Államnak

azokra az adókra vonatkozó jogszabályai megállapítanak, amelyekre az

Egyezmény alkalmazást nyer.

                                            4. Cikk

                              Lakóhely az adó szempontjából

   1. Az Egyezmény értelmében „az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró

személy” kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek a Szerződő Államnak a

jogszabályai        szerint     ott    lakóhelye,      állandó      tartózkodási       helye,

üzletvezetésének helye vagy más hasonló ismérv alapján adóköteles. Ez a

kifejezés azonban nem vonatkozik olyan személyre, aki ebben az Államban

csak az ebben az Államban levő forrásokból származó jövedelem alapján

adóköteles.

   2. Amennyiben egy természetes személy az 1. bekezdés rendelkezései

szerint mindkét Szerződő Államban illetőséggel bír, helyzete a következők

szerint határozandó meg:

   a) ez a személy abban a Szerződő Államban tekintendő illetőséggel bírónak,

amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik; ha mindkét Szerződő Államban

rendelkezik állandó lakóhellyel, úgy abban a Szerződő Államban tekintendő

illetőséggel bírónak, amellyel személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak

(létérdekek központja);

   b) amennyiben nem határozható meg, hogy a személy létérdekeinek

központja melyik Szerződő Államban van, vagy ha egyik Szerződő Államban

sem rendelkezik állandó lakóhellyel, úgy abban a Szerződő Államban

tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben szokásos tartózkodási helye van;

   c) amennyiben a személynek mindkét Szerződő Államban van, vagy egyikben

sincs szokásos tartózkodási helye, úgy abban a Szerződő Államban tekintendő

illetőséggel bírónak, amelynek állampolgára;

   d) amennyiben a személy mindkét Szerződő Államnak vagy egyiknek sem

állampolgára, úgy a Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös

egyetértéssel rendezik a kérdést.

   3. Amennyiben az 1. bekezdés rendelkezései szerint egy személy, más mint

egy természetes személy, mindkét Szerződő Államban illetőséggel bír, úgy

abban a Szerződő Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben

tényleges üzletvezetésnek helye van.

                                            5. Cikk

                                          Telephely


  1. Az Egyezmény értelmében a „telephely” kifejezés állandó üzleti helyet

(beleértve a termelési helyet) jelent, amellyel a vállalkozás üzleti

tevékenységét egészben vagy részben kifejti.

  2. A „telephely” kifejezés magában foglalja különösen:

  a) az üzletvezetés helyét,

  b) a fiókot,

  c) az irodát,

  d) a gyártelepet,

  e) a műhelyt,

  f) a raktárt,

  g) állandó kiállító helyet, és

  h) a bányát, az olaj- vagy földgázkutat, a kőfejtőt vagy a természeti kincsek

kiaknázására szolgáló bármely más telepet.

  3. A „telephely” kifejezés magában foglalja az építési területet, szerelési

vagy berendezési munkálatokat, és ha van ilyen, az ezekkel kapcsolatos

felügyeleti tevékenységet is, de csak akkor, ha az ilyen munkálatok és az

azokkal kapcsolatos felügyeleti tevékenység hat hónapnál hosszabb ideig

tartanak.

  4. Tekintet nélkül e Cikk előző rendelkezéseire, a „telephely” kifejezés nem

foglalja magában a következőket:

  a) az olyan berendezéseket, amelyeket kizárólag a vállalkozás javainak vagy

áruinak raktározására, kiállítására vagy leszállítására használnak, kivéve az

olyan javakat vagy árukat, amelyeket a vállalkozás eladás céljából üzletben,

eladásra használt helyiségben vagy raktáron tart;

  b) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készleteit, amelyeket kizárólag

raktározás, kiállítás vagy leszállítás céljából tartanak, kivéve az olyan javakat

vagy árukat, amelyeket a vállalkozás eladás céljából üzletben, eladásra

használt helyiségben vagy raktáron tart;

  c) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készleteit, amelyeket kizárólag

abból a célból tartanak, hogy azokat egy másik vállalkozás feldolgozza;

  d) az olyan állandó üzleti helyet, amelyet kizárólag abból a célból tartanak

fenn, hogy a vállalkozás részére javakat vagy árukat vásároljanak vagy

információkat szerezzenek;

  e) az olyan állandó üzleti helyet, amelyet kizárólag abból a célból tartanak

fenn, hogy a vállalkozás részére bármely más, előkészítő vagy kisegítő jellegű

tevékenységet folytassanak;

  f) az olyan állandó üzleti helyet, amelyet kizárólag az a)-e) pontokban

említett tevékenységek valamelyik kombinációjára tartanak fenn, feltéve, hogy

az állandó üzleti helynek ebből a kombinációiból származó teljes tevékenysége

előkészítő vagy kisegítő jellegű.

  5. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, ha egy személy -

kivéve a független képviselőt, akire a 7. bekezdés nyer alkalmazást - az egyik

Szerződő Államban a másik Szerződő Állam vállalkozása érdekében

tevékenykedik, úgy ez a vállalkozás telephellyel bírónak tekintendő az először

említett Szerződő Államban minden olyan tevékenység tekintetében, amelyet

ez a személy a vállalkozás részére kifejt, ha az ilyen személynek:

  a) ebben az Államban meghatalmazása van, amellyel ott rendszeresen él,

arra, hogy a vállalkozás nevében szerződéseket kössön, kivéve, ha az ilyen

személy tevékenysége a 4. bekezdésben említett tevékenységekre

korlátozódik, amelyek, ha azokat egy állandó üzleti helyen keresztül fejtenék

ki, e bekezdés rendelkezései értelmében nem tennék ezt az állandó üzleti

helyet telephellyé; vagy


  b) nincs ilyen meghatalmazása, de az először említett Államban javakból

vagy áruból rendszeresen tart készletet, amelyből rendszeresen szállít javakat

vagy árut a vállalkozás nevében.

  6. Tekintet nélkül e Cikk előző rendelkezéseire, az egyik Szerződő Állam

biztosítási vállalkozása - kivéve a viszontbiztosítás vonatkozásában - úgy

tekintendő, mintha annak a másik Szerződő Államban telephelye lenne, ha

biztosítási díjakat szed ennek a másik Szerződő Államnak a területén, vagy ott

felmerülő kockázatokat biztosít egy személyen keresztül, kivéve a független

képviselőt, akire a 7. bekezdés nyer alkalmazást.

  7. Az egyik Szerződő Állam vállalkozását nem lehet úgy tekinteni, mintha

annak telephelye lenne a másik Szerződő Államban csupán azért, mert

tevékenységét ebben a másik Szerződő Államban alkusz, bizományos vagy más

független képviselő útján fejti ki, feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti

tevékenységük keretében járnak el.

  8. Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság egy

olyan társaságot ural, vagy azt egy olyan társaság uralja, amely a másik

Szerződő Államban illetőséggel bír, vagy ebben a másik Szerződő Államban

fejti ki tevékenységét (akár telephely útján, akár más módon), önmagában

még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.

                                            6. Cikk

                        Ingatlan vagyonból származó jövedelem

  1. Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró

személy a másik Szerződő Államban levő ingatlan vagyonból (beleértve a

mező- és erdőgazdasági üzemek jövedelmét), élvez, ebben a másik államban

adóztatható.

  2. Az „ingatlan vagyon” kifejezésnek olyan jelentése van, mint amit annak a

Szerződő Államnak a jogszabályai meghatároznak, amelyben a szóban forgó

vagyon van. A kifejezés minden esetben magában foglalja az ingatlan vagyon

tartozékait, a mező- és erdőgazdasági üzemek élő és holt felszerelését, azokat

a jogokat, amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések

nyernek alkalmazást, az ingatlan vagyon haszonélvezeti jogát és az

ásványlelőhelyek, források és más természeti kincsek kiaknázásáért és

kiaknázásának jogáért járó változó vagy állandó térítésekre vonatkozó jogokat,

a tengeri hajók, belvízi hajók és légijárművek nem tekintendők ingatlan

vagyonnak.

  3. Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók az ingatlan vagyon közvetlen

használatából, bérbe adásából vagy használatának minden más formájából

származó jövedelemre.

  4. Az 1. és 3. bekezdések rendelkezései a vállalkozás ingatlan vagyonából

származó jövedelemre és a szabad foglalkozás gyakorlására szolgáló ingatlan

vagyonból származó jövedelemre is alkalmazandók.

                                            7. Cikk

                                   Vállalkozási nyereség


  1. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben a

Szerződő Államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás tevékenységét a

másik Szerződő Államban egy ott levő telephely útján fejti ki. Amennyiben a

vállalkozás ily módon fejti ki tevékenységét, a vállalkozás nyeresége a másik

Szerződő Államban adóztatható, azonban csak olyan mértékben, amilyen

mértékben az a következőknek tudható be:

  a) ennek a telephelynek,

  b) olyan javak vagy áruk eladásának ebben a másik Államban, amelyek

ugyanolyanok vagy hasonlók, mint amelyeket e telephely révén eladnak, vagy

  c) ebben a másik Szerződő Államban kifejtett más olyan üzleti

tevékenységeknek, amelyek ugyanolyanok vagy hasonlók, mint amelyeket e

telephely révén lebonyolítanak.

  2. A 3. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerződő

Állam vállalkozása tevékenységét a másik Szerződő Államban egy ott levő

telephely révén fejti ki, ennek a telephelynek mindegyik Szerződő Államban

azokat a nyereségeket kell betudni, amelyeket akkor érthetne el, ha azonos

vagy hasonló tevékenységet, azonos vagy hasonló feltételek mellett, mint

önálló vállalkozás fejtene ki, és azzal a vállalkozással lebonyolított

forgalmában, amelynek telephelye, teljesen független lenne.

  3. a) A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók a telephely

működésével kapcsolatban felmerült költségek, beleértve az üzletvezetési és

általános ügyviteli költségeket, tekintet nélkül arra, hogy abban az Államban

merültek-e fel, ahol a telehely van, vagy máshol annak a Szerződő Államnak a

belső jogszabályaiban foglalt rendelkezéseknek megfelelően, ahol a telephely

van.

  b) Mindazonáltal nincs megengedve az ilyen levonás az olyan összegek

tekintetében, ha vannak ilyenek, amelyeket a telephely fizetett (másként, mint

a tényleges kiadások megtérítése céljából) a vállalkozás központi irodájának

vagy bármely más irodájának licencdíjként, térítésként vagy más hasonló

fizetésként szabadalmak vagy más jogok használatáért, vagy különleges

elvégzett szolgáltatásokért vagy üzletvezetésért járó jutalékként, vagy a

bankvállalkozás esetét kivéve, a telephelynek kölcsönzött pénzért járó

kamatként. Hasonlóképpen nem veendők figyelembe a telephely nyereségének

megállapításánál telephely által a vállalkozás központi irodájának vagy

bármely más irodájának licencdíjként, térítésként vagy más hasonló

fizetésként szabadalmak vagy más jogok használatáért, vagy különleges

elvégzett szolgáltatásokért vagy üzletvezetésért járó jutalékként, vagy a

bankvállalkozás esetét kivéve, a vállalkozás központi irodájának vagy bármely

más irodájának kölcsönzött pénzért járó kamatként (másként, mint a tényleges

kiadások megtérítése céljából) felszámított összegek.

  4. Amennyiben az egyik Szerződő Államban a telephelynek betudható

nyereséget a vállalkozás egész nyereségének a különböző részegységek

közötti arányos megosztás alapján szokták megállapítani, úgy a 2.

bekezdésben foglaltak nem zárják ki, hogy ez a Szerződő Állam a

megadóztandó nyereséget a szokásos arányos megosztás alapján állapítsa

meg. Az alkalmazott arányos megosztási módszernek azonban olyannak kell

lennie, hogy az eredmény összhangban legyen az e Cikkben foglalt elvekkel.

  5. A telephelynek nem tudható be nyereségjavaknak vagy áruknak ezen

telephely által a vállalkozás részére történő puszta vásárlása miatt.

  6. Az előző bekezdések céljaira, a telephelynek betudható nyereséget évről

évre azonos módon kell megállapítani, hacsak alapos és elégséges ok nincs az

ellenkezőjére.


  7. Amennyiben a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel

az Egyezmény más Cikkei külön foglalkoznak, azoknak a Cikkeknek a

rendelkezéseit e Cikk rendelkezései nem érintik.

                                            8. Cikk

                                  Hajózás és légi szállítás

  1. Az a nyereség, amely légijárműveknek a nemzetközi forgalomban való

üzemeltetéséből származik, csak abban a Szerződő Államban adóztatható, ahol

a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.

  2. Az egyik Szerződő Államban levő forrásokból származó nyereség, amelyet

a másik Szerződő Állam vállalkozása hajóknak a nemzetközi forgalomban való

üzemeltetéséből élvez, az először említett Államban adóztatható annak belső

jogszabályai szerint, de a megállapított adót 50 százalékkal csökkenteni kell.

Az egyik Szerződő Államban levő forrásokból származó nyereség a másik

Szerződő Államban levő forrásokból származó nyereség a másik Szerződő

Állam vállalkozásának fizetett vagy fizetendő, vagy az ezen vállalkozás által

vagy nevében elfogadott vagy elfogadottnak tekintett összeget jelent utasok,

lábas jószág, postai szállítmányok vagy javak szállítása miatt, az először

említett Állam bármelyik kikötőjében való hajóba rakás mellett.

  3. E Cikk előző bekezdéseinek rendelkezései alkalmazandók azokra a

nyereségekre is, amelyek valamely pool-ban, közös üzemeltetésben vagy

nemzetközi üzemeltetésű szervezetben való részvételből származnak.

                                            9. Cikk

                                   Kapcsolt vállalkozások

  1. Amennyiben

  a) az egyik Szerződő Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik

Szerződő Állam vállalkozásainak üzletvezetésében, ellenőrzésében vagy

tőkéjében részesedik, vagy

  b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerződő

Állam vállalkozásának és a másik Szerződő Állam vállalkozásának

üzletvezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesednek,

és ezekben az esetekben a két vállalkozás egymás közötti kereskedelmi vagy

pénzügyi kapcsolataikra tekintettel olyan feltételekben állapodik meg, vagy

olyan feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független

vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az a nyereség, amelyet a

vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, e feltételek miatt azonban

nem ért el, ennek a vállalkozásnak a nyereségéhez hozzászámítható és

megfelelően adóztatható.


   2. Amennyiben az egyik Szerződő Állam valamely vállalkozásának

nyereségéhez hozzászámítja - és megfelelően megadóztatja - azt a nyereséget,

amely után a másik Szerződő Állam egyik vállalkozását ebben a másik

Államban megadóztatták, és az így hozzászámított nyereség, olyan nyereség,

amelyet az először említett Állam vállalkozása elért volna, ha a két vállalkozás

olyan feltételekben állapodott volna meg egymással, mint amelyekben

független vállalkozások egymással megállapodtak volna, úgy ennek a másik

Szerződő Államnak megfelelően ki kell igazítania az ilyen nyereségre ott

kivetett adó összegét. Az ilyen kiigazítás megállapításánál figyelembe kell

venni az Egyezmény egyéb rendelkezéseit, és a Szerződő Államok illetékes

hatóságainak, ha szükséges, tanácskozniuk kell egymással.

                                           10. Cikk

                                           Osztalék

   1. Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró

társaság a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizet, ebben

a másik Államban adóztatható.

   2. Mindazonáltal ez az osztalék abban a Szerződő Államban is, amelyben az

osztalékot fizető társaság illetőséggel bír, ennek az Államnak a jogszabályai

szerint megadóztatható, de ha a kedvezményezett az osztalék haszonhúzója,

az így megállapított adó nem haladhatja meg

   a) az osztalék bruttó összegének 15 százalékát, ha a kedvezményezett olyan

társaság, amelynek az osztalékot fizető társaság tőkéjének legalább 25

százaléka közvetlen tulajdonában van;

   b) az osztalék bruttó összegének 20 százalékát minden egyéb esetben.

   Ez a bekezdés nem érinti a társaság adóztatását azon nyereség után,

amelyből az osztalékot fizetik.

   3.    Az    e    Cikkben       használt     „osztalék”     kifejezés      részvényekből,

bányarészvényekből, alapítói részvényekből vagy más, nyereségrészesedést

biztosító jogokból - kivéve a követeléseket - származó jövedelmet, valamint

egyéb társasági jogokból származó olyan jövedelmet jelent, amely annak az

Államnak a jogszabályai szerint, amelyben a nyereséget felosztó társaság

illetősséggel bír, a részvényekből származó jövedelemmel azonos adóztatási

elbírálás alá esik.

   4. Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztalék

egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró haszonhúzója a másik Szerződő

Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság illetőséggel bír, egy ott levő

telephely útján tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levő állandó bázis

segítségével szabad foglalkozást űz, és az érdekeltség, amely után az

osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz

tartozik. Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 15. Cikk rendelkezései nyernek, az

esettől függően, alkalmazást.


  5. Ha az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság nyereséget vagy

jövedelmet élvez a másik Szerződő Államból, így ez a másik Szerződő Állam

nem adóztathatja meg a társaság által fizetett osztalékot, kivéve, ha az

osztalékot ebben a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek

fizetik, vagy ha az érdekeltség, amely után az osztalékot fizetik, ténylegesen

ebben a másik Szerződő Államban levő telephelyhez vagy állandó bázishoz

tartozik, sem pedig a társaság fel nem osztott nyereségét nem vetheti a

társaság fel nem osztott nyeresége után kivetett adó alá, még akkor sem, ha a

kifizetett osztalék vagy a fel nem osztott nyereség egészben vagy részben

ebben a másik Szerződő Államban elért nyereségből vagy jövedelemből áll.

                                           11. Cikk

                                            Kamat

  1. A kamat, amely az egyik Szerződő Államból származik, és amelyet a másik

Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetnek, ebben a másik

Államban adóztatható.

  2. Mindazonáltal ez a kamat abban a Szerződő Államban is, amelyből

származik, ennek az Államnak a jogszabályai szerint megadóztatható, de ha a

kedvezményezett a kamat haszonhúzója, az így megállapított adó nem

haladhatja meg a kamat bruttó összegének 15 százalékát.

  3. Tekintet nélkül e Cikk 2. bekezdésének rendelkezéseire:

  a) a Magyarországból származó és a pakisztáni Kormánynak vagy a

Pakisztáni Állami Banknak fizetett kamat mentes a magyar adó alól;

  b) a Pakisztánból származó és a magyar Kormánynak vagy a Magyar

Nemzeti Banknak fizetett kamat mentes a pakisztáni adó alól;

  c) a Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel

meghatározhatnak más olyan intézményt is, amelyre ez a bekezdés

alkalmazandó.

  4. Az e Cikkben használt „kamat” kifejezés mindenfajta követelésből

származó jövedelmet jelent, akár biztosítva van jelzáloggal, akár nem,

különösen pedig kölcsönökből és hitelekből és bankbetétekből származó

jövedelmet, valamint bármely más olyan jövedelmet jelent, amely a

pénzkölcsönökből származó jövedelemmel azonos adóztatás alá esik.

  5. Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat

egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró haszonhúzója a másik Szerződő

Államban, amelyből a kamat származik, egy ott levő telephely útján

tevékenységet fejt ki, és a követelés, amely után a kamatot fizetik ténylegesen

   a) ehhez a telephelyhez vagy egy állandó bázishoz tartozik, vagy

  b) a 7. Cikk 1. bekezdésének c) pontjában említett üzleti tevékenységgel

kapcsolatos.

  Ezekben az esetekben a 7. Cikk rendelkezései nyernek alkalmazást.


                                                                                        Köztársaság közö

  6. A kamat akkor tekintendő az egyik Szerződő Államból származónak, ha a

kamatot fizető maga ez az Állam, annak politikai egysége, helyi hatósága vagy

egy, ebben a Szerződő Államban illetőséggel bíró személy. Ha azonban a

kamatot fizető személynek, függetlenül attól, hogy bír-e illetőséggel az egyik

Szerződő Államban vagy nem, az egyik Szerződő Államban telephelye vagy

állandó bázisa van, amellyel kapcsolatban a követelés, amely után a kamatot

fizetik, felmerült, és ezt a kamatot ez a telephely vagy állandó bázis fizeti, úgy

az ilyen kamat abból a Szerződő Államból származónak tekintendő, amelyben

a telephely vagy az állandó bázis van.

  7. Ha a kamatot fizető és a kamat haszonhúzója vagy mindkettő és egy másik

személy között különleges kapcsolatok állnak fenn és emiatt a kamat összege

azon követeléshez mérten, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget,

amelyben a kamatot fizető és a kamat haszonhúzója ilyen kapcsolatok nélkül

megállapodtak volna, e Cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre

kell alkalmazni. Ebben az esetben a többletösszeg mindegyik Szerződő Állam

jogszabályai szerint, az Egyezmény más rendelkezéseinek figyelembevételével

adóztatható.

                                           12. Cikk

                                          Licencdíj

  1. Az egyik Szerződő Államból származó olyan licencdíj, amelyet a másik

Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetnek, ebben a másik

Államban adóztatható.

  2. Mindazonáltal az ilyen licencdíj megadóztatható abban a Szerződő

Államban is, amelyből származik, annak az Államnak a jogszabályai szerint, de

ha a kedvezményezett a licencdíj haszonhúzója, az így megállapított adó nem

haladhatja meg a licencdíj bruttó összegének 15 százalékát.

  3. Az e Cikkben használt „licencdíj” kifejezés azt a bármilyen jellegű térítést

jelenti, amelyet irodalmi, művészeti vagy tudományos művek, beleértve a

mozgóképfilmeket és a rádió- vagy televíziós közvetítésre szolgáló filmeket

vagy kép- vagy hanghordozó szalagokat, szerzői jogának használatáért vagy

használati jogáért, szabadalmak, védjegyek, minták vagy modellek, tervek,

titkos formulák, vagy kereskedelmi vagy tudományos berendezések

használatáért vagy használati jogáért vagy ipari, kereskedelmi vagy

tudományos tapasztalatok közléséért fizetnek.

  4. Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha a licencdíj

egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró haszonhúzója a másik Szerződő

Államban, ahol a licencdíj keletkezik, egy ott levő telephely útján

tevékenységet fejt ki, vagy a másik Szerződő Államban egy ott levő állandó

bázis segítségével szabad foglalkozást űz, és a jog vagy vagyoni érték, amely

után a licencdíjat fizetik, ténylegesen

  a) ezzel a telephellyel vagy állandó bázissal, vagy

  b) a 7. Cikk 1. bekezdésének c) pontjában említett üzleti tevékenységgel

kapcsolatos.

  Ezekben az esetekben a 7. Cikk vagy a 15. Cikk rendelkezései nyernek, az

esettől függően, alkalmazást.


                                                                                        Köztársaság közö

  5. A licencdíj akkor tekintendő az egyik Szerződő Államból származónak, ha

a licencdíjat fizető maga ez az Állam, annak politikai egysége, helyi hatósága

vagy egy, ebben az államban illetőséggel bíró személy. Ha azonban a

licencdíjat fizető személynek, függetlenül attól, hogy bír-e illetőséggel az egyik

Szerződő Államban vagy nem, az egyik Szerződő Államban telephelye vagy

állandó bázisa van, amellyel kapcsolatban a licencdíjfizetési kötelezettség

felmerült, és a fizetéseket ez a telephely vagy állandó bázis teljesíti, úgy az

ilyen licencdíj abból az Államból származónak tekintendő, amelyben a

telephely vagy az állandó bázis van.

  6. Ha a licencdíjat fizető és a licencdíj haszonhúzója, vagy mindkettő és egy

másik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn és emiatt a licencdíj

összege meghaladja azt az összeget, amelyet ilyen kapcsolatok nélkül fizettek

volna, e Cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni.

Ebben az esetben a többletösszeg mindegyik Szerződő Állam jogszabályai

szerint, az Egyezmény más rendelkezéseinek figyelembevételével adóztatható.

                                           13. Cikk

                              Műszaki szolgáltatásért járó díj

  1. A műszaki szolgáltatásért járó díj, amely az egyik Szerződő Államból

származik és amelyet a másik Szerződő Állam vállalkozásának fizetnek, ebben

a másik Államban adóztatható.

  2. Mindazonáltal az ilyen műszaki szolgáltatásért járó díj megadóztatható

abban a Szerződő Államban is, amelyből származik, annak az Államnak a

jogszabályai szerint, de ha a kedvezményezett a díj haszonhúzója, az így

megállapított adó nem haladhatja meg a díj bruttó összegének 15 százalékát.

  3. Az e Cikkben használt „műszaki szolgáltatásért járó díj” kifejezés

üzletvezetési, műszaki vagy tanácsadói szolgáltatás (beleértve a műszaki vagy

egyéb személyzet szolgáltatásáért a vállalkozás által teljesített fizetést) miatt

teljesített bármiféle fizetést jelent (beleértve az átalányfizetést), de nem

tartalmazza az 5. Cikk 3. bekezdésében említett tevékenységekért járó fizetést

vagy az Egyezmény 15. Cikke alá eső jövedelemnek minősülő fizetést.

  4. Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha a műszaki

szolgáltatásért járó díj egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró

haszonhúzója a másik Szerződő Államban, ahol a műszaki szolgáltatásért járó

díj keletkezik, egy ott levő telephely útján tevékenységet fejt ki, vagy egy ott

levő állandó bázis segítségével szabad foglalkozást űz, és a szerződés,

amelynek alapján a műszaki szolgáltatásért járó díjat fizetik, ténylegesen

  a) ezzel a telephellyel vagy állandó bázissal, vagy

  b) a 7. Cikk 1. bekezdésének c) pontjában említett üzleti tevékenységgel

kapcsolatos.

  Ezekben az esetekben a 7. Cikk vagy a 15. Cikk rendelkezései nyernek, az

esettől függően, alkalmazást.


                                                                                        Köztársaság közö

  5. A műszaki szolgáltatásért járó díj akkor tekintendő az egyik Szerződő

Államból származónak, ha a díjat fizető maga ez az Állam, annak politikai

egysége, helyi hatósága vagy egy, ebben az Államban illetőséggel bíró

személy. Ha azonban a műszaki szolgáltatásért járó díjat fizető személynek,

függetlenül attól, hogy bír-e illetőséggel az egyik Szerződő Államban vagy

nem, az egyik Szerződő Államban telephelye vagy állandó bázisa van, amellyel

kapcsolatban a fizetési kötelezettség felmerült, és a fizetéseket ez a telephely

vagy állandó bázis teljesíti, úgy az ilyen műszaki szolgáltatásért járó díj abból

az Államból származónak tekintendő, amelyben a telephely vagy az állandó

bázis van.

  6. Ha a műszaki szolgáltatásért járó díjat fizető és a díj haszonhúzója, vagy

mindkettő és egy másik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn és

emiatt a műszaki szolgáltatásért járó díj összege meghaladja azt az összeget,

amelyet ilyen kapcsolatok nélkül fizettek volna, e Cikk rendelkezéseit csak az

utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a többletösszeg

mindegyik Szerződő Állam jogszabályai szerint, az Egyezmény más

rendelkezéseinek figyelembevételével adóztatható.

                                           14. Cikk

                           Elidegenítésből származó nyereség

  1. Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek a 6. Cikkben

említett és a másik Szerződő Államban levő ingatlan vagyon elidegenítéséből

származó nyeresége ebben a másik Államban adóztatható.

  2. Az olyan ingó vagyon elidegenítéséből származó nyereség, amely az egyik

Szerződő Állam vállalkozása másik Szerződő Államban levő telephelyének

üzleti vagyona, vagy amely egy olyan állandó bázishoz tartozik, amellyel az

egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy szabad foglalkozás

gyakorlása céljából a másik Szerződő Államban rendelkezik, beleértve az olyan

nyereséget, amely egy ilyen telephelynek (egyedül vagy az egész

vállalkozással együtt történő) elidegenítésből, vagy egy ilyen állandó bázisnak

az elidegenítéséből származik, ebben a másik Államban adóztatható.

  3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók vagy légijárművek, vagy az

ilyen hajók vagy légijárművek üzemeltetését szolgáló ingó vagyon

elidegenítéséből származó nyereség csak abban a Szerződő Államban

adóztatható, ahol a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.

  4. Olyan társaság alaptőkéjét képező részvények elidegenítéséből származó

nyereség, amelynek vagyona közvetlenül vagy közvetve főleg az egyik

Szerződő Államban levő ingatlan vagyonból áll, ebben az Államban

adóztatható.

  5. A 4. bekezdésben nem említett olyan részvények elidegenítéséből

származó nyereség, amelyek az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró

társaságban 25 százalékos részesedést képviselnek, ebben az Államban

adóztatható, feltéve, hogy az átruházás az egyik Szerződő Államban történik.

  6. Az előző bekezdésekben nem említett bármely vagyon elidegenítéséből

származó nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az

elidegenítő illetőséggel bír.

                                           15. Cikk


                                                                                                                            Szabad foglalkozás

   1. Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró

személy szabad foglalkozásból vagy más önálló jellegű tevékenységből élvez,

csak ebben az Államban adóztatható, kivéve az alábbi körülmények egyikének

esetében, amikor ez a jövedelem a másik Szerződő Államban is adóztatható:

   a) ha a személy tevékenységének kifejtéséhez a másik Szerződő Államban

rendszeresen állandó bázissal rendelkezik; ebben az esetben a jövedelem csak

annyiban adóztatható ebben a másik Államban, amennyiben az ennek az

állandó bázisnak tudható be; vagy

   b) ha a személy a vonatkozó pénzügyi évben összesen 183 napot meghaladó

időszakot vagy időszakokat tölt el a másik Szerződő Államban; ebben az

esetben a jövedelem csak annyiban adóztatható ebben a másik Államban,

amennyiben az az ebben a másik Szerződő Államban kifejtett tevékenységből

származik; vagy

   c) ha a személynek a másik Szerződő Államban kifejtett tevékenységéért járó

térítést az ebben az Államban illetőséggel bíró személy fizeti, vagy az ebben az

Államban levő telephely vagy állandó bázis viseli; ebben az esetben a térítés

csak annyiban adóztatható ebben a másik Államban, amennyiben az onnan

származik.

   2. A „szabad foglalkozás” kifejezés magában foglalja különösen az önállóan

kifejtett     tudományos,        irodalmi, művészeti,         nevelési     vagy       oktatási

tevékenységet, valamint az orvosok, fogorvosok, ügyvédek, mérnökök,

építészek és könyvszakértők önálló tevékenységét.

                                           16. Cikk

                                     Nem önálló munka

   1. A 17., 19., 20., 21. és 22. Cikkek rendelkezéseinek fenntartásával, a

fizetés, a bér és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban

illetőséggel bíró személy nem önálló munkáért kap, csak ebben az Államban

adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Szerződő Államban végzik.

Amennyiben a munkát ott végzik, az ezért kapott térítés ebben a másik

Államban adóztatható.

   2. Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az a térítés, amelyet az

egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy a másik Szerződő Államban

végzett nem önálló munkáért kap, csak az először említett Államban

adóztatható, ha

   a) a kedvezményezett nem tartózkodik a másik Államban a vonatkozó

pénzügyi évben összesen 183 napot meghaladó időszakot vagy időszakokat; és

   b) a térítést olyan munkaadó fizeti, vagy azt olyan munkaadó nevében fizetik,

aki nem bír illetőséggel a másik Államban; és

   c) a térítést nem a munkaadónak a másik Államban levő telephelye vagy

állandó bázisa viseli.

   3. Tekintet nélkül e Cikk előző rendelkezéseire, a nemzetközi forgalomban

üzemeltetett hajó vagy légijármű fedélzetén végzett nem önálló munkáért járó

térítés abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás

tényleges üzletvezetésének helye van.


                                                                                        Köztársaság közö

                                           17. Cikk

                                   Igazgatók tiszteletdíja

  1. Az igazgatói tiszteletdíj és más hasonló fizetések, amelyeket az egyik

Szerződő Államban illetőséggel bíró személy olyan minőségében élvez, mint a

másik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság igazgatótanácsának vagy

más hasonló szervének tagja, ebben a másik Államban adóztatható.

  2. A fizetés, a bér és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerződő

Államban illetőséggel bíró személy olyan minőségében élvez, mint a másik

Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság vezető beosztású tisztviselője,

ebben a másik Államban adóztatható.

                                           18. Cikk

                                   Művészek és sportolók

  1. Tekintet nélkül a 15. és 16. Cikkek rendelkezéseire, az olyan jövedelem,

amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró előadóművész, mint

színpadi, film-, rádió- vagy televíziós művész, vagy zeneművész, vagy sportoló

élvez ilyen minőségében a másik Szerződő Államban kifejtett személyes

tevékenységéből, ebben a másik Államban adóztatható.

  2. Amennyiben egy előadóművész vagy egy sportoló által ilyen minőségben,

személyesen kifejtett tevékenységből származó jövedelmet nem az

előadóművésznek vagy a sportolónak magának, hanem más személynek kell

betudni, úgy ez a jövedelem, tekintet nélkül a 7., 15. és 16. Cikkek

rendelkezéseire, abban a Szerződő Államban adóztatható, ahol az

előadóművész vagy a sportoló tevékenységét kifejtette, ha ezen személy fölött

az előadóművész vagy a sportoló közvetlenül vagy közvetve ellenőrzést

gyakorol.

  3. Tekintet nélkül e Cikk 1. és 2. bekezdéseinek rendelkezéseire, az e

Cikkben említett jövedelem adómentes abban a Szerződő Államban, amelyben

az előadóművész vagy sportoló tevékenységét kifejti, feltéve, hogy ezt a

tevékenységet főleg ezen Állam vagy a másik Állam közpénzeiből támogatják,

vagy a tevékenységet a Szerződő Államok közötti kulturális egyezmény vagy

megállapodás alapján gyakorolják.

                                           19. Cikk

                                         Nyugdíjak

  A 20. Cikk 2. bekezdésében foglalt rendelkezések fenntartásával, a nyugdíj

és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró

személynek korábbi, nem önálló munkáért fizetnek, csak ebben az Államban

adóztatható.

                                           20. Cikk


                                                                                        Köztársaság közö

                                        Közszolgálat

   1. a) A nem nyugdíj jellegű térítés, amelyet az egyik Szerződő Állam vagy

annak politikai egysége vagy helyi hatósága fizet egy természetes személynek

az ezen Államnak vagy politikai egységének vagy helyi hatóságának teljesített

szolgálatért, csak ebben az Államban adóztatható.

   b) Mindazonáltal ez a térítés csak a másik Szerződő Államban adóztatható,

ha a szolgálatot ebben a másik Államban teljesítették, és a természetes

személy ebben az Államban illetőséggel bír, aki

   (i) ennek az Államnak az állampolgára; vagy

   (ii) nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából vált ebben az Államban

illetőséggel bíró személlyé.

   2. a) A nyugdíj, amelyet az egyik Szerződő Állam vagy annak politikai

egysége vagy helyi hatósága fizet közvetlenül vagy az általa létesített alapból

egy természetes személynek az ezen Államnak vagy politikai egységnek vagy

helyi hatóságnak teljesített szolgálatért, csak ebben az Államban adóztatható.

   b) Mindazonáltal ez a nyugdíj csak a másik Szerződő Államban adóztatható,

ha a természetes személy abban az Államban illetőséggel bír, és annak az

Államnak az állampolgára.

   3. A 16., 17. és 19. Cikkek rendelkezései alkalmazandók az egyik Szerződő

Állam vagy annak helyi hatósága által végzett üzleti tevékenységgel

kapcsolatos szolgálatért fizetett térítésre és nyugdíjra.

                                           21. Cikk

                                           Tanulók

   Az az összeg, amelyet olyan tanuló vagy gyakornok kap ellátására,

tanulmányaira vagy szakmai képzésére, aki közvetlenül az egyik Szerződő

Államban tett látogatása előtt a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró

személy volt, vagy most is az, és aki az először említett Államban kizárólag

tanulmányi vagy szakmai képzés céljából tartózkodik, nem adóztatható ebben

az Államban, feltéve, hogy ezek a fizetések ezen Állam területén kívüli

forrásokból származnak.

                                           22. Cikk

                                           Tanárok

   Az a térítés, amelyet egy olyan természetes személy kap oktatásért vagy

tudományos kutatásért, aki közvetlenül az egyik Szerződő Államban tett

látogatása előtt a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy volt,

vagy most is az, és aki az először említett Államban tudományos kutatás vagy

egyetemen, főiskolán, felsőfokú oktatási intézményben vagy más hasonló

intézményben való tanítás céljából tartózkodik, adómentes az először említett

Államban, feltéve, hogy az ilyen intézmény nem tartozik a nyereséggel

működő jogi személyekhez.

                                           23. Cikk


                                                                                        Köztársaság közö

                                     Egyéb jövedelem

   1. Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek az Egyezmény

előző Cikkeiben nem tárgyalt jövedelme, bárhol keletkezzen is, csak ebben az

Államban adóztatható.

   2. Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók a 6. Cikk 2.

bekezdésében meghatározott ingatlan vagyonból származó jövedelmen kívüli

jövedelemre, ha az ilyen jövedelemnek az egyik Szerződő Államban

illetőséggel bíró kedvezményezettje a másik Szerződő Államban egy ott levő

telephely útján tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levő állandó bázis

segítségével szabad foglalkozást űz, és a jog vagy a vagyoni érték, amelyből a

jövedelem származik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz

tartozik. Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 15. Cikk rendelkezései nyernek, az

esettől függően, alkalmazást.

   3. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, az egyik Szerződő

Államban illetőséggel bíró személynek az Egyezmény előző Cikkeiben nem

tárgyalt és a másik Szerződő Államban keletkező jövedelme ebben a másik

Államban adóztatható.

                                           24. Cikk

                                Kettős adóztatás elkerülése

   A kettős adóztatást a következőképpen kell elkerülni:

   a) Magyarországon:

   (i) Amennyiben a Magyarországon illetőséggel bíró személy olyan jövedelmet

élvez, amely az Egyezmény rendelkezései értelmében Pakisztánban

adóztatható, Magyarország az (ii) és (iii) pontokban foglalt rendelkezések

fenntartásával ezt a jövedelmet vagy tőkét mentesíti az adóztatás alól.

   (ii) Amennyiben a Magyarországon illetőséggel bíró személy olyan

jövedelmet élvez, amely a 10., 11., 12. és 13. Cikkek rendelkezései értelmében

Pakisztánban adóztatható, Magyarország le fogja vonni ennek a személynek a

jövedelme után beszedendő adóból azt az összeget, amely megfelel a

Pakisztánban fizetett adónak. Az így levont összeg azonban nem haladhatja

meg a levonás előtt megállapított adónak azt a részét, amely a Pakisztánból

élvezett erre a jövedelemre esik.

   (iii) Amennyiben az Egyezmény bármely rendelkezése értelmében a

Magyarországon illetőséggel bíró személy által élvezett jövedelem

Magyarországon adómentes, a Magyar Köztársaság mindazonáltal ennek a

személynek a többi jövedelmére történő adómegállapításnál figyelembe veheti

a kivett jövedelmet.

   b) Pakisztánban:


                                                                                        Köztársaság közö

   (i) Pakisztán azon jogszabályainak rendelkezéseit fenntartva, amelyek a

pakisztáni adóba való beszámításra vonatkoznak, a Magyarország jogszabályai

szerint és az Egyezmény rendelkezéseivel összhangban, egy Pakisztánban

illetőséggel bíró személy által Magyarországon levő forrásokból élvezett

jövedelem után, amely Pakisztánban és Magyarországon egyaránt adózásnak

van alávetve, akár közvetlenül, akár levonás útján fizetendő magyar adó

összege beszámítható az ezen jövedelemmel kapcsolatban fizetendő pakisztáni

adóba, de csak olyan összegben, amely nem haladja meg a pakisztáni adónak

azt az arányát, amely az ilyen jövedelem és a pakisztáni adó alá vont teljes

jövedelem között fennáll.

   c) A beszámítás szempontjából a Magyarországon vagy Pakisztánban

fizetendő adó, ahogyan a szövegösszefüggés kívánja, úgy tekintendő, hogy az

magában foglalja azt az adót, amely egyébként az egyik Szerződő Államban

fizetendő, de ez az Állam azt adóösztönző programjai folytán mérsékelte vagy

elengedte.

                                           25. Cikk

                                      Egyenlő elbánás

   1. Az egyik Szerződő Állam állampolgárai a másik Szerződő Államban nem

vethetők sem olyan adóztatás, sem pedig azzal összefüggő olyan kötelezettség

alá, amely más vagy terhesebb, mint az az adóztatás és azzal összefüggő

kötelezettség, amelynek e másik Állam állampolgárai azonos körülmények

között alá vannak vagy alá lehetnek vetve. Ez a rendelkezés, tekintet nélkül az

1. Cikk rendelkezéseire, olyan személyekre is alkalmazandó, akik nem bírnak

illetőséggel egyik Szerződő Államban sem.

   2. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban levő

telephelyét ebben a másik Államban nem lehet kedvezőtlenebbül adóztatni,

mint ennek a másik Államnak azonos tevékenységet folytató vállalkozásait. Ez

a rendelkezés nem értelmezendő akként, mintha az egyik Szerződő Államot

arra kötelezné, hogy a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró

személyeknek személyi állapot vagy családi terhek alapján olyan egyéni

levonásokat, adókedvezményeket és adómérsékléseket nyújtson, amelyeket a

saját területén illetőséggel bíró személyeknek nyújt.

   3. Kivéve azt az esetet, amikor a 9. Cikk 1. bekezdésének, a 11. Cikk 7.

bekezdésének, a 12. Cikk 6. bekezdésének vagy a 13. Cikk 6. bekezdésének a

rendelkezései nyernek alkalmazást, az egyik Szerződő Állam vállalkozása által

a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetett kamat,

licencdíj, műszaki szolgáltatásért járó díj és más költség ugyanolyan feltételek

mellett levonható a vállalkozás adóztatható nyereségének megállapításánál,

mintha azokat az először említett Államban illetőséggel bíró személy részére

fizették volna.

   4. Az egyik Szerződő Állam vállalkozása, amelynek tőkéje teljesen vagy

részben, közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Államban illetőséggel

bíró egy vagy több személy tulajdonában vagy ellenőrzése alatt van, az először

említett Szerződő Államban nem vethető sem olyan adóztatás, sem pedig azzal

összefüggő olyan kötelezettség alá, amely terhesebb, mint az az adóztatás és

azzal összefüggő kötelezettség, amelynek az először említett Állam más

hasonló vállalkozásai (amelyek azonos vagy hasonló feltételek mellett

működnek) alá vannak vagy alá lehetnek vetve.


                                                                                        Köztársaság közö

   5. E Cikk rendelkezései a 2. Cikkben foglalt adókra alkalmazandók.

                                           26. Cikk

                                     Egyeztető eljárás

   1. Ha egy személy véleménye szerint az egyik Szerződő Állam vagy mindkét

Szerződő Állam intézkedései ránézve olyan adóztatáshoz vezetnek vagy fognak

vezetni, amely nem felel meg az Egyezmény rendelkezéseinek, úgy ezeknek az

Államoknak a belső jogszabályai szerinti jogorvoslattól függetlenül ügyét

előterjesztheti annak a Szerződő Államnak az illetékes hatóságához, amelyben

illetőséggel bír, vagy, ha ügye a 25. Cikk 1. bekezdése alá tartozik, annak a

Szerződő Államnak az illetékes hatóságához, amelynek állampolgára. Az ügyet

arra az intézkedésre vonatkozó első értesítést követő három éven belül kell

előterjeszteni, amely az Egyezmény rendelkezéseinek meg nem felelő

adóztatáshoz vezetett.

   2. Ha az illetékes hatóság a kifogást jogosnak találja és maga nincs abban a

helyzetben, hogy kielégítő megoldást találjon, úgy törekedni fog az ügyet a

másik Szerződő Állam illetékes hatóságával egyetértésben úgy rendezni, hogy

az Egyezménynek meg nem felelő adóztatás elkerülhető legyen. Az így

létrejött megállapodást alkalmazni kell, bármilyen határidőket írnak is elő a

Szerződő Államok belső jogszabályai.

   3. A Szerződő Államok illetékes hatóságai törekedni fognak arra, hogy a

nehézségeket vagy kétségeket, amelyek az Egyezmény értelmezésénél vagy

alkalmazásánál         felmerülnek,        egymással      egyetértésben         eloszlassák.

Tanácskozhatnak arról is, hogy miként lehet a kettős adóztatást elkerülni

olyan esetekben, amelyeket az Egyezmény nem tartalmaz.

   4. A Szerződő Államok illetékes hatóságai az előző bekezdések értelmében

létrehozandó         egyetértés       elérése     céljából     egymással         közvetlenül

érintkezhetnek. Amennyiben szóbeli véleménycsere az egyetértés elérése

érdekében célszerűnek látszik, úgy az ilyen véleménycsere lefolytatható a

Szerződő Államok illetékes hatóságainak képviselői között.

                                           27. Cikk

                                     Tájékoztatáscsere


                                                                                        Köztársaság közö

  1. A Szerződő Államok illetékes hatóságai ki fogják cserélni az Egyezmény

rendelkezései vagy a Szerződő Államoknak az Egyezmény által érintett adókra

vonatkozó belső jogszabályai végrehajtásához szükséges tájékoztatásokat,

amennyiben az általuk előirányzott adóztatás nem ellentétes az

Egyezménnyel. A kölcsönös tájékoztatást az 1. Cikk nem korlátozza. A

Szerződő Államnak a kapott tájékoztatást titokban kell tartania, ugyanúgy,

mint az ennek az Államnak a belső jogszabályai alapján kapott

tájékoztatásokat, és csak olyan személyeknek vagy hatóságoknak (beleértve a

bíróságokat és az államigazgatási szerveket) lehet hozzáférhetővé tenni,

amelyek az Egyezmény alá eső adók kivetésével vagy beszedésével, ezen adók

érvényesítésével vagy az azokra vonatkozó perléssel, vagy az ezekkel az

adókkal kapcsolatos jogorvoslatra vonatkozó határozatokkal foglalkoznak.

Ezek a személyek vagy hatóságok csak ilyen célra használhatják fel a

tájékoztatást. Nyilvános bírósági tárgyalásokon vagy bírósági határozatokban

a tájékoztatásokat hozzáférhetővé tehetik. A tájékoztatást nyújtó Szerződő

Állam kívánságára a kapott tájékoztatást titokban kell tartani.

  2. Az 1. bekezdés rendelkezései semmi esetre sem értelmezhetők úgy,

mintha azok az egyik Szerződő Államot köteleznék

  a) olyan államigazgatási intézkedések hozatalára, amelyek ennek vagy a

másik Szerződő Államnak a jogszabályaitól és államigazgatási gyakorlatától

eltérnek;

  b) olyan tájékoztatás nyújtására, amely az egyik vagy a másik Szerződő

Államnak a jogszabályai szerint vagy rendes államigazgatási gyakorlatában

nem szerezhetők be;

  c) olyan tájékoztatás nyújtására, amely szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi

vagy foglalkozási titkot vagy üzleti eljárást tárna fel, vagy amelynek a

nyilvánosságra hozatala ellentmondana a közrendnek (ordre public).

                                           28. Cikk

                     Diplomáciai vagy konzuli képviseletek tagjai

  Az Egyezmény nem érinti a diplomáciai vagy konzuli képviseletek tagjainak

adózási kiváltságait, amelyek a nemzetközi jog általános szabályai szerint vagy

külön egyezmények rendelkezései alapján őket megilletik.

                                           29. Cikk

                                       Hatálybalépés

  1. A Szerződő Felek értesítik egymást arról, hogy az Egyezmény

hatálybalépéséhez szükséges alkotmányos követelményeknek eleget tettek.

  2. Az Egyezmény az 1. bekezdésben említett értesítések közül a későbbinek

a kelte után hatvan nappal lép hatályba, és rendelkezései alkalmazandók

  a) Magyarországon:

  (i) a forrásnál levont adók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének

évét követő naptári év január 1-jén vagy az után keletkezett jövedelemre;

  (ii) az egyéb jövedelemadók tekintetében az olyan adókra, amelyek az

Egyezmény hatálybalépésének évét követő naptári év január 1-jén vagy az

után kezdődő bármely adózási évre vethetők ki.

  b) Pakisztánban:


                                                                                        Köztársaság közö

  (i) a forrásnál levont adók tekintetében az Egyezmény hatálybalépése évének

július 1. napján vagy az után nem belföldieknek fizetett vagy jóváírt

összegekre; és

  (ii) az egyéb adók tekintetében az Egyezmény hatálybalépése évének július

1. napján vagy az után kezdődő adókivetési évekre.

                                           30. Cikk

                                         Felmondás

  Az Egyezmény addig marad hatályban, ameddig a Szerződő Államok egyike

azt fel nem mondja. Az Egyezményt bármelyik Szerződő Állam diplomáciai

úton felmondhatja az Egyezmény hatálybalépésének keltétől számított ötéves

időszak eltelte után bármely naptári év vége előtt legalább hat hónappal, a

felmondásról szóló értesítés megküldésével. Ebben az esetben az Egyezmény

hatályát veszti

  a) Magyarországon:

  (i) a forrásnál levont adók tekintetében az értesítés megküldésének évét

követő naptári év január 1-jén vagy az után keletkezett jövedelemre;

  (ii) az egyéb jövedelemadók tekintetében az olyan adókra, amelyek az

értesítés megküldésének évét követő naptári év január 1-jén vagy az után

kezdődő bármely adózási évre vethetők ki.

  b) Pakisztánban:

  (i) a forrásnál levont adók tekintetében az értesítés megküldésének évét

követő naptári év július 1-jén vagy az után keletkezett jövedelemre;

  (ii) az egyéb jövedelemadók tekintetében az olyan adókra, amelyek az

értesítés megküldésének évét követő naptári év július 1-jén vagy az után

kezdődő bármely adózási évre vethetők ki.

  Ennek hiteléül a kellő felhatalmazással rendelkező alulírottak az Egyezményt

aláírták.

  Készült két eredeti példányban, Islamabadban, 1992. február hó 24. napján,

angol nyelven.

                                        (Aláírások)”



 3.§


Ez a törvény kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban alkalmazni kell a forrásnál levont adók tekintetében 1995. január 1-jén vagy az után keletkezett jövedelemre, az egyéb jövedelmek tekintetében az olyan adókra, melyek 1995. január 1-jén vagy az után kezdődő bármely adózási évre vethetők ki.





I N D O K L Á S 




Az Egyezmény törvényhozási tárgyat érint, ezért a nemzetközi szerződések megkötésének alkotmányos szabályai és a jogalkotás rendjének törvényi előírásai szerint a kihirdetésre törvényben van mód.


Az Egyezmény megfelelően szolgálja a Magyar Köztársaság mindenoldalú nemzetközi kapcsolatainak ápolásához és elmélyítéséhez fűződő érdekeket.


Az Egyezményt az Országgyűlés 55/1993. (IV.18)  országgyűlési határozatában megerősítette."
