﻿"MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA


T/1967.  számú
törvényjavaslat 

a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás
tilalmáról 









                                                          Előadó: dr. Vastagh Pál

                                                           1996. február 





1996. évi ..... számú törvény
a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról


A gazdasági hatékonyságot és a társadalmi jólétet szolgáló piaci verseny fenntartásához fűződő közérdek, továbbá az üzleti tisztesség követelményeit betartó vállalkozások és a fogyasztók érdeke megköveteli, hogy az állam jogi szabályozással biztosítsa a gazdasági verseny tisztaságát és szabadságát. Ehhez olyan versenyjogi rendelkezések elfogadása szükséges, amelyek tiltják a tisztességes verseny követelményeibe ütköző, illetve a gazdasági versenyt korlátozó piaci magatartást, valamint megakadályozzák a vállalkozásoknak a versenyre hátrányos összefonódását, gondoskodva a szükséges szervezeti és eljárási feltételekről is. E célok megvalósítására az Országgyűlés - figyelembe véve az Európai Közösség jogszabályaihoz való közelítés követelményét, valamint a hazai versenyjog hagyományait is - a következő törvényt alkotja:


I. RÉSZ

I. fejezet

A törvény hatálya


1. § E törvény hatálya kiterjed a természetes és a jogi személynek, valamint a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnak (a továbbiakban együtt: vállalkozás) a Magyar Köztársaság területén tanúsított piaci magatartására, kivéve, ha törvény eltérően rendelkezik. E törvény hatálya alá tartozik továbbá - a II-III. fejezetekben szabályozott magatartások kivételével - a vállalkozás külföldön tanúsított piaci magatartása is, ha annak hatása a Magyar Köztársaság területén érvényesülhet.




II. fejezet

A tisztességtelen verseny tilalma


2. § Tilos gazdasági tevékenységet tisztességtelenül - különösen a versenytársak, a fogyasztók törvényes érdekeit sértő vagy veszélyeztető módon vagy az üzleti tisztesség követelményeibe ütközően - folytatni.

3. § Tilos valótlan tény állításával vagy híresztelésével, valamint valós tény hamis színben való feltüntetésével, úgyszintén egyéb magatartással a versenytárs jó hírnevét vagy hitelképességét sérteni, illetőleg veszélyeztetni.

4. § (1) Tilos üzleti titkot tisztességtelen módon megszerezni vagy felhasználni, valamint  jogosulatlanul mással közölni vagy nyilvánosságra hozni.

(2) Üzleti titok tisztességtelen módon való megszerzésének minősül az is, ha az üzleti titkot a jogosult hozzájárulása nélkül, a vele - a titok megszerzése idején vagy azt megelőzően - bizalmi viszonyban vagy üzleti kapcsolatban álló személy közreműködésével szerezték meg.

(3) E törvény alkalmazásában:

a) üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, információ, megoldás vagy adat, amelynek titokban maradásához a jogosultnak méltányolható érdeke fűződik, és amelynek titokban tartása érdekében a jogosult a szükséges intézkedéseket megtette;

b) bizalmi viszony különösen a munkaviszony, a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony és a tagsági viszony;

c) üzleti kapcsolat az üzletkötést megelőző tájékoztatás, tárgyalás, ajánlattétel akkor is, ha azt nem követi szerződéskötés.

5. § Tilos máshoz olyan tisztességtelen felhívást intézni, amely harmadik személlyel fennálló gazdasági kapcsolat felbontását vagy ilyen kapcsolat létrejöttének megakadályozását célozza.

6. § Tilos az árut, szolgáltatást (a továbbiakban együtt: áru) a versenytárs hozzájárulása nélkül olyan jellegzetes külsővel, csomagolással, megjelöléssel - ideértve az eredet-megjelölést is - vagy elnevezéssel előállítani vagy forgalomba hozni, továbbá olyan nevet, megjelölést vagy árujelzőt használni, amelyről a versenytársat, illetőleg annak áruját szokták felismerni.

7. § Tilos a versenyeztetés - így különösen a versenytárgyalás, a pályáztatás -, az árverés, a tőzsdei ügylet tisztaságát bármilyen módon megsérteni. E tilalmat csak azokra a magatartásokra kell alkalmazni, amelyeket e törvény más rendelkezése vagy külön törvény nem szabályoz.

III. fejezet

A fogyasztói döntések tisztességtelen
befolyásolásának tilalma


8. § (1) Tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni. E törvény alkalmazásában fogyasztó: a megrendelő, a vevő és a felhasználó.

(2) A fogyasztók megtévesztésének minősül különösen, ha

a) az áru ára, lényeges tulajdonsága - így különösen összetétele, használata, az egészségre és a környezetre gyakorolt hatása, valamint kezelése, továbbá az áru eredete, származási helye, beszerzési forrása vagy módja - tekintetében valótlan tényt vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állítanak, az árut megtévesztésre alkalmas árujelzővel látják el, vagy az áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más, megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak;

b) elhallgatják azt, hogy az áru nem felel meg a jogszabályi előírásoknak vagy az áruval szemben támasztott szokásos követelményeknek, továbbá, hogy annak felhasználása a szokásostól lényegesen eltérő feltételek megvalósítását igényli;

c) az áru értékesítésével, forgalmazásával összefüggő, a fogyasztó döntését befolyásoló körülményekről - így különösen a forgalmazási módról, a fizetési feltételekről, a kapcsolódó ajándékokról, az engedményekről, a nyerési esélyről - megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak;

d) különösen előnyös vásárlás hamis látszatát keltik.

9. § A használt kifejezéseknek a mindennapi életben, illetőleg a szakmában elfogadott általános jelentése az irányadó annak megállapításánál, hogy a tájékoztatás a fogyasztók megtévesztésére alkalmas-e.

10. § Tilos a fogyasztó választási szabadságát indokolatlanul korlátozó üzleti módszerek alkalmazása. Ilyen módszernek minősül különösen, ha olyan körülményeket teremtenek, amelyek jelentősen megnehezítik az áru, illetve az ajánlat valós megítélését, más áruval vagy más ajánlattal történő tárgyszerű összehasonlítását.


IV. fejezet

A gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalma


11. § (1) Tilos a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, valamint a vállalkozások társadalmi szervezetének, köztestületének, az egyesülésnek és más hasonló szervezetnek a döntése (a továbbiakban együtt: megállapodás), amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki. 

(2) Ez a tilalom vonatkozik különösen

a) a vételi vagy az eladási árak, valamint az egyéb üzleti feltételek közvetlen vagy közvetett meghatározására;

b) az előállítás, a forgalmazás, a műszaki fejlesztés vagy a befektetés korlátozására vagy ellenőrzés alatt tartására;

c) a beszerzési források felosztására, illetve a közülük való választás lehetőségének korlátozására, valamint a fogyasztók meghatározott körének valamely áru beszerzéséből történő kizárására;

d) a piac felosztására, az értékesítésből történő kizárásra, az értékesítési lehetőségek közötti választás korlátozására;

e) a versenytársak közötti, a versenyeztetéssel kapcsolatos összejátszásra;

f) a piacra lépés akadályozására;

g) arra az esetre, ha azonos értékű vagy jellegű ügyletek tekintetében az üzletfeleket megkülönböztetik, ideértve olyan árak, fizetési határidők, megkülönböztető eladási vagy vételi feltételek vagy módszerek alkalmazását, amelyek egyes üzletfeleknek hátrányt okoznak a versenyben;

h) a szerződéskötés olyan kötelezettségek vállalásától történő függővé tételére, amelyek természetüknél fogva, illetve a szokásos szerződési gyakorlatra figyelemmel nem tartoznak a szerződés tárgyához.

(3) Azok a jogkövetkezmények, amelyeket e törvény az (1) bekezdésben meghatározott tilalom megszegéséhez fűz,  együttesen alkalmazhatók a Polgári Törvénykönyvben a jogszabályba ütköző szerződésre előírt jogkövetkezményekkel.

12. § Nem esik tilalom alá a megállapodás, ha 

a) csekély jelentőségű, vagy

b) egymástól nem független vállalkozások között jön létre.

13. § Csekély jelentőségű a megállapodás, ha a megállapodást kötő feleknek az együttes részesedése az érintett piacon a tíz százalékot nem haladja meg. E feltételnek a megállapodás érvényességének időtartama alatt, ha pedig az egy évnél hosszabb, minden naptári évben teljesülnie kell.

14. § (1) Érintett piac az, ahol a versenyt korlátozó vagy kizáró hatás érvényesül. Az érintett piacot a megállapodás tárgyát alkotó áru és a földrajzi terület figyelembevételével kell meghatározni.

(2) A megállapodás tárgyát alkotó árun túlmenően az azt ésszerűen helyettesítő árukat is figyelembe kell venni. Ennek során a felhasználási célra, az árra, a minőségre és a teljesítés feltételeire kell tekintettel lenni.

(3) Földrajzi terület az, amelyen kívül

a) a fogyasztó nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételek mellett tudja az árut beszerezni, vagy 

b) az áru értékesítője nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételek mellett tudja az árut értékesíteni.

15. § (1) Nem függetlenek a vállalkozások, ha a 23.§ (1) bekezdésének b)  és c) pontja szerint 

a) az egyik a másikat irányítja, vagy 

b) azokat ugyanaz a vállalkozás irányítja vagy ugyanazok a vállalkozások közösen irányítják.

(2) Függetlennek kell azonban tekinteni a 25. §-ban szabályozott vállalkozásokat, valamint azokat az állami vagy helyi önkormányzati többségi tulajdonban lévő vállalkozásokat, amelyek piaci magatartásuk meghatározásában önálló döntési joggal rendelkeznek (27.§ (3) bek.).

16. § A megállapodások meghatározott csoportjai külön jogszabály rendelkezései alapján mentesülnek a 11.§-ban foglalt tilalom alól. A jogszabály a megállapodások csoportos mentesüléséről a törvény 17.§-ában foglalt szempontok figyelembevételével rendelkezhet. 

17. § (1) A Gazdasági Versenyhivatal egyedi kérelem alapján hozott határozattal mentesíti a 11.§-ban foglalt tilalom alól a megállapodást vagy a tervezett megállapodást, ha

a) az hozzájárul a termelés vagy a forgalmazás ésszerűbb megszervezéséhez, vagy a műszaki vagy a gazdasági fejlődés előmozdításához, vagy a környezetvédelmi helyzet vagy a versenyképesség javulásához;

b) a megállapodásból származó előnyök méltányos része a fogyasztóhoz jut;

c) a gazdasági verseny velejáró korlátozása vagy kizárása a gazdaságilag indokolt közös célok eléréséhez szükséges mértéket nem haladja meg; és 

d) nem teszi lehetővé az érintett áruk jelentős részével kapcsolatban a verseny kizárását.

(2) A Gazdasági Versenyhivatal a határozatban a megállapodás mentesítését feltételhez vagy határidőhöz kötheti. 

(3) A megállapodást mentesítő határozat hatálya visszahat a megállapodás megkötésének időpontjára.

18. § (1) A Gazdasági Versenyhivataltól kérni lehet annak megállapítását, hogy a megállapodás, illetve a tervezett megállapodás

a) nem minősül a 11.§ értelmében a gazdasági versenyt korlátozó megállapodásnak, 

b) a 12. § alapján nem esik tilalom alá, vagy

c) a 16.§ alapján mentesül a tilalom alól.

(2) A Gazdasági Versenyhivataltól kérni kell a megállapodásnak vagy a tervezett megállapodásnak a tilalom alól a 17. § alapján történő mentesítését.

19. § (1) A Gazdasági Versenyhivatal a 18.§ alapján hozott határozatát visszavonja, ha 

a) az érdekeltek a határozatban foglalt valamely feltétellel ellentétes magatartást tanúsítanak,

b) a határozat a döntés szempontjából fontos tény félrevezető közlésén alapul, vagy

c) a határozat szempontjából fontos piaci körülmények lényegesen megváltoztak.

(2) A Gazdasági Versenyhivatal az (1) bekezdés a) pontjában szabályozott esetben a határozatban előírtakkal ellentétes magatartás megkezdésének napjára, az (1) bekezdés b) pontjában szabályozott esetben pedig a határozat meghozatalának napjára visszaható hatállyal is határozhat a visszavonásról.

20. § Annak bizonyítása, hogy a megállapodás nem minősül a 11.§ értelmében a gazdasági versenyt korlátozó megállapodásnak, nem esik tilalom alá a 12.§ alapján, vagy a tilalom alól a 16. § vagy a 17. § alapján mentesül, azt terheli, aki erre hivatkozik.


V. fejezet

A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma


21. § Tilos a gazdasági erőfölénnyel visszaélni, így különösen:

a) az üzleti kapcsolatokban - ideértve az általános szerződési feltételek alkalmazásának esetét is - indokolatlan előnyt kikötni vagy hátrányos feltételek elfogadását kikényszeríteni;

b) a termelést, a forgalmazást vagy a műszaki fejlődést a fogyasztók kárára korlátozni;

c) indokolatlanul elzárkózni az ügylet jellegének megfelelő üzleti kapcsolat létrehozásától, illetve fenntartásától;

d) a másik fél gazdasági döntéseit indokolatlan előny szerzése céljából befolyásolni;

e) az árut az ár emelését megelőzően vagy az ár emelkedésének előidézése céljából, vagy egyébként indokolatlan előny szerzésére, illetve versenyhátrány okozására alkalmas módon a forgalomból indokolatlanul kivonni, illetőleg visszatartani;

f) az áru szolgáltatását, átvételét más áru szolgáltatásától, átvételétől, továbbá a szerződéskötést olyan kötelezettségek vállalásától függővé tenni, amelyek természetüknél fogva, illetve a szokásos szerződési gyakorlatra figyelemmel nem tartoznak a szerződés tárgyához; 

g) azonos értékű vagy jellegű ügyletek esetén az üzletfeleket indokolatlanul megkülönböztetni, ideértve olyan árak, fizetési határidők, megkülönböztető eladási vagy vételi feltételek vagy módszerek alkalmazását, amelyek egyes üzletfeleknek hátrányt okoznak a versenyben;

h) a versenytársaknak az érintett piacról való kiszorítására vagy a piacra lépésük akadályozására alkalmas, nem a versenytársakéhoz viszonyított nagyobb hatékonyságon alapuló, túlzottan alacsony árakat alkalmazni;

i) a piacra lépést más módon akadályozni; vagy

j) a versenytárs számára indokolatlanul hátrányos piaci helyzetet teremteni, vagy gazdasági döntéseit indokolatlan előny szerzése céljából befolyásolni.

22. § (1) Gazdasági erőfölényben van az érintett piacon (14. §)

a) az, akinek az áruját ésszerűen helyettesítő árut nem, vagy csak a szakma és az adott áru szempontjából a szokásosnál számottevően kedvezőtlenebb feltételekkel lehet beszerezni, vagy 

b) az olyan áru megrendelője, amely árut máshol nem, vagy csak a szakma és az adott áru szempontjából a szokásosnál számottevően kedvezőtlenebb feltételekkel lehet értékesíteni.

(2) Gazdasági erőfölényben van az is, aki gazdasági tevékenységét a piac többi résztvevőjétől nagymértékben függetlenül folytathatja, anélkül, hogy piaci magatartásának meghatározásakor érdemben tekintettel kellene lennie versenytársainak, szállítóinak, vevőinek és más üzletfeleinek vele kapcsolatos piaci magatartására.

(3) A gazdasági erőfölény megítéléséhez vizsgálni kell különösen 

a) azt, hogy az érintett piacra való belépés és az onnan történő kilépés milyen költségekkel és kockázattal jár, illetve, hogy milyen műszaki, gazdasági vagy jogi feltételek megvalósítását igényli;

b) a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét, illetve annak alakulását;

c) az érintett piac szerkezetét, a piaci részesedések arányát, a piac résztvevőinek magatartását, valamint a vállalkozásnak a piac alakulására gyakorolt gazdasági befolyását. 

(4) Gazdasági erőfölényben lehet egy vállalkozás vagy több vállalkozás közösen.


VI. fejezet

A vállalkozások összefonódásának ellenőrzése


23. § (1) Vállalkozások összefonódása (koncentrációja) jön létre, ha

a) két vagy több előzőleg egymástól független vállalkozás összeolvad, vagy egyik a másikba beolvad, vagy a vállalkozás része a vállalkozástól független másik vállalkozás részévé válik,

b) egy vállalkozás vagy több vállalkozás közösen irányítást szerez további egy vagy több vállalkozás egésze vagy része felett, vagy

c) több egymástól független vállalkozás közösen hoz létre általuk irányított olyan vállalkozást, amelyben korábban végzett azonos tevékenységüket egyesítik.

(2) Az irányítás megszerzésének minősül, ha egy vállalkozás vagy több vállalkozás közösen a másik vállalkozás

a) többségi szavazati jogot biztosító üzletrészeit, részvényeit, illetőleg a szavazati jogok  több, mint ötven százalékát megszerzi,

b) vezető tisztségviselői többségének kijelölésére, megválasztására vagy visszahívására jogosultságot szerez, vagy

c) döntéseinek befolyásolására vagy ügyeinek vitelére más módon jogosulttá válik.

(3) Az irányítást megszerzettnek kell tekinteni - a (2) bekezdés a)-c) pontjaiban foglaltaktól függetlenül -, ha azt a vállalkozások tényleges magatartása egyébként bizonyítja.

24. § (1) A vállalkozások összefonódásához a Gazdasági Versenyhivataltól engedélyt kell kérni, ha az érintett vállalkozások (26.§) előző üzleti évben elért együttes nettó árbevétele a tízmilliárd forintot meghaladja, feltéve, hogy a beolvadó vagy az irányítás alá kerülő vállalkozás, illetve az összeolvadásban részt vevő legalább két vállalkozás nettó árbevétele ötszázmillió forint felett van.

(2) Az engedélykérési kötelezettség akkor is fennáll, ha a beolvadó vállalkozásnak, az összeolvadó vállalkozások valamelyikének vagy az irányítás alá kerülő vállalkozásnak az éves nettó árbevétele az ötszázmillió forintot nem haladja meg, de ezzel az árbevétellel együtt ugyanaz a vállalkozás az összefonódást megelőző két évben összesen ötszázmillió forint nettó árbevételt meghaladó összefonódást valósít meg.

(3) A pénzintézetek összefonódásánál a nettó árbevétel helyett a pénzintézet mérlegfőösszege tíz százalékát kell figyelembe venni. A biztosítóintézetek összefonódásánál a nettó árbevétel helyett a lekötött bruttó biztosítási díjak értékét kell figyelembe venni.

25. § Nem minősül összefonódásnak a pénzintézet, a biztosítóintézet, a pénzügyi holding, a befektetési társaság vagy a vagyonkezelő szervezet átmeneti irányítás- vagy vagyonszerzése, ha annak célja a továbbértékesítés előkészítése. E törvény alkalmazásában nem minősül irányításnak a felszámoló és a végelszámoló tevékenysége.

26. § (1) Érintett vállalkozások az összefonódásban közvetlenül és közvetetten részt vevő vállalkozások.

(2) Közvetlen résztvevők azok, akik között az összefonódás létrejön.

(3) Közvetett résztvevő az,

a) akit a közvetlen résztvevő a 23.§ (1) bekezdés b) és c) pontjában foglaltak szerint irányít;

b) aki a közvetlen résztvevőt az a) pont szerint irányítja;

c) akit a b) pont szerinti közvetett résztvevő - a közvetlen résztvevőn kívül - az a) pont szerint irányít;

d) akit két vagy több résztvevő közösen irányít függetlenül attól, hogy azok közvetlen résztvevők vagy az a)-c) pontban felsorolt közvetett résztvevők.

(4) A közvetett résztvevők körének meghatározása során figyelmen kívül kell hagyni azt, akinek az irányítási joga az összefonódás következtében megszűnik.

27. § (1) A 24.§ (1)-(2) bekezdése alkalmazásában a nettó árbevétel számítása során nem kell számításba venni az érintett vállalkozásoknak (26.§) vagy azok részeinek egymás közötti forgalmát.

(2) Külföldön honos vállalkozások nettó árbevételének számítása során a Magyar Köztársaság területén eladott árukból az előző üzleti évben elért nettó árbevételt kell figyelembe venni.

(3) Az állami vagy helyi önkormányzati többségi tulajdonban lévő érintett vállalkozások nettó árbevételének kiszámításánál azt a gazdasági egységet alkotó vállalkozást kell számításba venni, amely piaci magatartásának meghatározásában önálló döntési joggal rendelkezik.

28. § (1) Az összefonódáshoz összeolvadás vagy beolvadás esetén a közvetlen résztvevő, minden más esetben az irányítási jog megszerzője köteles - a 24. § alapján - engedélyt kérni.

(2) Az engedély iránti kérelmet a nyilvános ajánlati felhívás közzétételének, a szerződés megkötésének vagy az irányítási jog megszerzésének időpontjai közül a legkorábbitól számított nyolc napon belül kell benyújtani. 

(3) A pénzintézetek, valamint a biztosítóintézetek összefonódása esetén az engedély iránti kérelmet a külön jogszabályban meghatározott felügyeleti szerv engedélye iránti kérelemmel azonos időpontban kell benyújtani a Gazdasági Versenyhivatalhoz.

29. § A vállalkozásoknak a 24. § szerinti összefonódását eredményező szerződés létrejöttéhez a Gazdasági Versenyhivatal engedélye szükséges.

30. § (1) Az engedély iránti kérelem elbírálásakor mérlegelni kell az összefonódással járó előnyöket és hátrányokat. Ennek során vizsgálni kell különösen

a) az érintett piacok szerkezetét; az érintett piacokon fennálló vagy lehetséges versenyt, a beszerzési és az értékesítési lehetőségeket; a piacralépés és a piacról történő kilépés költségeit, kockázatait, valamint műszaki, gazdasági és jogi feltételeit; az összefonódás várható hatását az érintett piacokon folyó versenyre;

b) az érintett vállalkozások piaci helyzetét és stratégiáját, gazdasági és pénzügyi képességét, üzleti magatartását, bel- és külpiaci versenyképességét, illetve ezek várható változásait;

c) az összefonódásnak a szállítókra, a közbeeső és a végső fogyasztókra gyakorolt hatását.

(2) A Gazdasági Versenyhivatal nem tagadhatja meg az engedélyt, ha - az (1) bekezdésben foglaltakat figyelembe véve - az összefonódás nem hoz létre vagy nem erősít meg gazdasági erőfölényt, nem akadályozza meg a hatékony verseny kialakulását, fennmaradását vagy fejlődését az érintett piacon (14. §) vagy annak jelentős részén, illetve, ha az összefonódással járó előnyök meghaladják az abból származó hátrányokat.

(3) Az összefonódás hátrányos hatásainak mérséklése érdekében az engedély feltételeként a Gazdasági Versenyhivatal határozatában megfelelő határidő megállapításával előírhatja egyes vállalkozásrészek vagy egyes vagyontárgyak elidegenítését vagy a valamely közvetett résztvevő felett gyakorolt irányítás megszüntetését.

31. § Ha a versenyfelügyeleti eljárás során megállapítást nyer, hogy az engedély nélkül létrehozott - a 24. § szerint egyébként engedélyköteles - összefonódás nem lett volna engedélyezhető, a Gazdasági Versenyhivatal határozatában megfelelő határidő megállapításával előírhatja az egyesült vállalkozások vagy vagyon-, illetve üzletrészek különválasztását, elidegenítését, vagy a közös irányítás megszüntetését, vagy más feltételt szabhat a hatékony verseny helyreállítása érdekében.

32. § A Gazdasági Versenyhivatal a 30.§ alapján hozott határozatát visszavonja, ha

a) az engedély megadása a döntés szempontjából fontos tény félrevezető közlésén alapul, vagy 

b) az érintett vállalkozások nem teljesítették a határozatban foglalt valamely feltételt.


II. RÉSZ

VII. fejezet

A Gazdasági Versenyhivatal


33. § (1) A Gazdasági Versenyhivatal állami költségvetési szerv, amely az állami költségvetés szerkezeti rendjében önálló fejezetet alkot.

(2) Az e törvényben, valamint az árak megállapításáról szóló törvényben meghatározott versenyfelügyeleti feladatokat a Gazdasági Versenyhivatal látja el, kivéve, ha e törvény eltérően rendelkezik. A Gazdasági Versenyhivatal számára feladatot csak törvény írhat elő.

34. § A Gazdasági Versenyhivatalnál közszolgálati jogviszonyban állókra az e törvényben meghatározott eltérésekkel a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

35. § (1) A Gazdasági Versenyhivatal élén az elnök áll.

(2) A Gazdasági Versenyhivatal elnökét, valamint  két elnökhelyettesét a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki és egyben megbízza az egyik elnökhelyettest a Versenytanács elnöki teendőinek az ellátásával. A kinevezés hat évre szól.

(3) A miniszterelnök javaslatának megtétele előtt a jelölteket a miniszterelnök kezdeményezésére az Országgyűlés illetékes bizottsága nyilvánosan meghallgatja.

(4) A Gazdasági Versenyhivatal elnökének és elnökhelyetteseinek megbízatása megszűnik, ha

a) a kinevezési időtartam lejár,

b) az elnök (elnökhelyettes) a tisztségéről lemond,

c) az elnök (elnökhelyettes) meghal,

d) az elnököt (elnökhelyettest) a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök felmenti a tisztsége alól.

(5) Felmentésnek van helye, ha az elnök (elnökhelyettes)

a) a tisztségére méltatlanná vált,

b) a tisztségére alkalmatlanná vált,

c) az  összeférhetetlenségi okot nem jelentette be vagy nem szüntette meg (40. §).

(6) Tisztségére méltatlannak kell tekinteni a tisztségviselőt, ha büntetett előéletű, illetve vele szemben a bíróság büntetést szabott ki vagy intézkedést alkalmazott, és a bűnügyi nyilvántartásból még nem törölték.

(7) Tisztségére alkalmatlannak kell tekinteni a tisztségviselőt, ha munkaköri feladatait tartósan nem képes ellátni, illetve munkáját szakmai szempontból nem megfelelően végzi.

36. § (1) A Gazdasági Versenyhivatal elnöke

a) irányítja a Gazdasági Versenyhivatal tevékenységét,

b) képviseli a Gazdasági Versenyhivatalt,

c) megállapítja a Gazdasági Versenyhivatal szervezeti és működési szabályzatát, illetve jóváhagyja a Versenytanács szervezeti és működési szabályzatát,

d) gyakorolja - a Versenytanács  tagjainak kinevezése és felmentése kivételével -  a munkáltatói jogokat.

(2) A Gazdasági Versenyhivatal elnöke

a) részt vehet az Országgyűlés ülésein,

b) külön felkérés alapján az Országgyűlésnek a gazdasági versenyt érintő kérdésekben szakvéleményt ad,

c) évente beszámol az Országgyűlésnek, illetve külön felkérésre az Országgyűlés hatáskörrel rendelkező bizottságának a Gazdasági Versenyhivatal tevékenységéről és a törvény alkalmazása során szerzett tapasztalatai alapján arról, hogy a gazdasági verseny tisztasága és szabadsága miként érvényesül,

d) a Kormány ülésén a Gazdasági Versenyhivatal feladatkörét érintő kérdések tárgyalásakor tanácskozási joggal vesz részt.

(3) A Gazdasági Versenyhivatal elnökével egyeztetni kell minden olyan előterjesztés és jogszabály tervezetét, amely érinti a hivatal feladatkörét, így különösen, ha a tervezett intézkedés vagy jogszabály a versenyt  valamely tevékenység gyakorlását vagy a piacra lépést  korlátozza, kizárólagossági jogokat biztosít, továbbá az árakra vagy az értékesítési feltételekre vonatkozó előírásokat tartalmaz.

(4) A Kormány, a miniszterek vagy a nemzetközi szervezetek felkérésére a Gazdasági Versenyhivatal elnöke tájékoztatást ad a gazdasági versenyt érintően a működése során szerzett tapasztalatairól és a gazdasági versennyel kapcsolatos kérdésekről. Ennek érdekében a Gazdasági Versenyhivatal önkéntes válaszadáson alapuló adatgyűjtést végezhet és információt kérhet.

37. §  (1) A Versenytanács elnökből és tagokból áll. A Versenytanács ellátja a törvényben meghatározott feladatokat.

(2) A Versenytanács elnöke

a) szervezi a Versenytanács munkáját,

b) ellenőrzi az eljárási határidők megtartását,

c) elkészíti és jóváhagyásra (36. § (1) bekezdés c) pont) előterjeszti a Versenytanács szervezeti és működési szabályzatát,

d) gondoskodik a Versenytanács határozatainak nyilvánosságra hozataláról (80. §). 

38. § (1) A Versenytanács tagját a Gazdasági Versenyhivatal elnökének javaslatára a köztársasági elnök  nevezi ki, illetve menti fel. A kinevezés határozatlan időre szól.

(2) A Versenytanács tagja a versenyfelügyeleti eljárás során csak a törvénynek van alárendelve.

(3) A Versenytanács tagja felmentésének van helye, ha

a) tisztségére méltatlanná vált (35. § (6) bekezdés),

b) tisztségére alkalmatlanná vált (35. § (7) bekezdés),

c) az összeférhetetlenségi okot nem jelentette be vagy nem szüntette meg (40. §),

d) vele szemben hivatalvesztés fegyelmi büntetést szabtak ki.

39. § A Gazdasági Versenyhivatal vizsgálatot végző, illetve a vizsgálat eredményességét segítő feladatokat ellátó köztisztviselőit (a továbbiakban: vizsgáló) a Gazdasági Versenyhivatal elnöke nevezi ki.

40. § (1) A Gazdasági Versenyhivatal elnöke, elnökhelyettesei, a Versenytanács tagja, a vizsgáló - tudományos, oktatói, művészeti, szerzői jogi védelem alá eső, valamint iparjogvédelmi jogszabály hatálya alá tartozó, továbbá lektori, szerkesztői tevékenységre irányuló jogviszony kivételével  más megbízást nem fogadhatnak el, más kereső foglalkozást nem folytathatnak, nem lehetnek gazdasági társaság, szövetkezet vezető tisztségviselői, felügyelő bizottsági tagjai (összeférhetetlenség).

(2) Az összeférhetetlenségi ok keletkezését kötelesek haladéktalanul bejelenteni a munkáltatói jogkör gyakorlójának. Az összeférhetetlenségi ok megszüntetésére a munkáltatói jogkör gyakorlója rövid határidőt ad.

(3) Ha a bejelentésre kötelezett az összeférhetetlenséget nem jelentette be, vagy határidő alatt nem szünteti meg, felmentéséről kell intézkedni.


41. § A Gazdasági Versenyhivatal elnökére a miniszteri besorolású személyekre, az elnökhelyettesekre az államtitkári besorolású személyekre vonatkozó szabályok az irányadóak.

42. § A Gazdasági Versenyhivatal elnökét a miniszternek, elnökhelyetteseit az államtitkárnak, a versenytanács tagjait a helyettes államtitkárnak a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényben foglaltak szerint megállapított havi alapilletményével azonos díjazás illeti meg.

43. § (1) A Versenytanács tagja szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkező személy lehet. A Versenytanács jogi végzettségű tagjának jogi szakvizsgával kell rendelkeznie.

(2) A Gazdasági Versenyhivatalban a vizsgálónak szakirányú felsőfokú végzettséggel kell rendelkeznie.



III. RÉSZ

VIII. fejezet

A Gazdasági Versenyhivatal versenyfelügyeleti eljárásának 
általános szabályai

Az államigazgatási eljárás általános szabályainak alkalmazása


44. § A versenyfelügyeleti eljárásra - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló  1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, a 3. §, 4. § (1) bekezdése, 5. § (1)-(3) bekezdése, 6. §, 8. § (2) bekezdés a) pontja, 9. §, 11. §, 12. §, 13. § (1) bekezdése, 14. §, 15. §, 16. § (1)-(2) és (4) bekezdése, 17. § (3) bekezdése, 19. § (2)-(7) bekezdése, 24. § (2) és (7) bekezdése, 27. § (3)-(4) bekezdése, 35. §, 36. § (4) bekezdése, 37. § (3) bekezdése, 38. §, 40. §, 41. § (1)-(2) bekezdése, 49-60.§, 62-72. §, 75. §, 77. §, 78. §, 82. § (1) bekezdés c) pontja, illetve (2) és (3) bekezdése, 85. §, 89. § (1) és (2) bekezdése, 90-96. § kivételével.



Hatáskör és illetékesség


45. § A Gazdasági Versenyhivatal jár el minden olyan versenyfelügyeleti ügyben, amely nem tartozik a bíróság (86. §) hatáskörébe. Az értékpapírtőzsdei és az árutőzsdei tevékenység tekintetében a külön jogszabályban meghatározott felügyeleti szerv jár el azzal, hogy eljárására és az alkalmazandó jogkövetkezményekre a külön jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni.

46. § A Gazdasági Versenyhivatal illetékessége az ország egész területére kiterjed.


A versenyfelügyeleti eljárás szakaszai, 
az eljáró szerv összetétele, kizárás


47. § (1) A versenyfelügyeleti eljárás szakaszai:

a) a vizsgáló eljárása,

b) a Versenytanács eljárása,

c) az utóvizsgálat,

d) a végrehajtás.

(2) Az eljárás folyamán mind a vizsgáló, mind az eljáró versenytanács, az ügy érdemében azonban csak az eljáró versenytanács hozhat határozatot.

48. § (1) Az eljáró versenytanács az érdemi határozatát (77. §) három tagú   ha az eljárás tárgya a vállalkozások összefonódásának ellenőrzése, gazdasági erőfölénnyel való visszaélés vagy a gazdasági versenyt korlátozó megállapodás elbírálása és az indokolt, öt tagú - tanácsban hozza meg.

(2) Ha e törvény eljáró versenytanácsot említ, azon az (1) bekezdésben meghatározott tanácsot kell érteni. Egyéb esetekben a vizsgáló vagy az eljáró versenytanács tagja egyedül is eljárhat.

49. § (1) Az ügy intézéséből ki kell zárni

a) az ügyfelet, az ügyféllel együtt jogosított vagy kötelezett személyt, továbbá azt, akinek jogaira vagy kötelezettségeire az eljárás eredménye hatással lehet,

b) az a) pontban írt személyek képviselőjét.

c) az a) és b) pontban írt személyek hozzátartozóját vagy volt házastársát,

d) akit az eljárás során tanúként vagy szakértőként kihallgattak, vagy akinek tanúként vagy szakértőként való kihallgatását elrendelték, vagy

e) azt a személyt, akitől az ügy tárgyilagos megítélése egyéb okból nem várható (elfogultság).

(2) Az eljáró versenytanácsnak nem lehet tagja az, aki a vizsgálatot folytatta.

50. § (1) A vizsgáló a Gazdasági Versenyhivatal elnökének, az eljáró versenytanács tagja a Versenytanács elnökének haladéktalanul köteles bejelenteni, ha vele szemben kizárási ok áll fenn. A vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács tagja a bejelentés elmulasztásáért vagy késedelmes teljesítéséért fegyelmi és anyagi felelősséggel tartozik.

(2) A kizárási okot az ügyfél az eljárás bármely szakaszában bejelentheti, azonban a versenytanács eljárása során a kizárási okot csak akkor érvényesítheti, ha nyomban valószínűsíti, hogy a bejelentés alapjául szolgáló tényről akkor szerzett tudomást.

(3) Ha az ügyfél nyilvánvalóan alaptalanul tesz kizárásra irányuló  bejelentést, vagy ugyanabban az eljárásban ugyanazon személy ellen ismételten alaptalan bejelentést tesz, őt a kizárást megtagadó határozatban rendbírsággal (61. §) lehet sújtani.

51. § (1) A kizárás kérdésében a vizsgáló esetében a Gazdasági Versenyhivatal elnöke, az eljáró versenytanács tagja esetében a Versenytanács elnöke dönt és szükség esetén kijelöli az új vizsgálót, illetve az eljáró versenytanács új tagját.

(2) Ha a vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács tagja a kizárási okot maga jelentette be, a bejelentés elintézéséig az ügyben nem járhat el. Minden más esetben az ügyben eljárhat, de az ügy befejezését eredményező határozatot nem hozhat. Az ügyfél által ugyanazon személy ellen ismételten előterjesztett bejelentés esetén ez a korlátozás nem érvényesül.

(3) Ha a kizárási okot az ügyfél jelentette be, a kizárást  megtagadó határozat ellen az eljáró versenytanács által hozott érdemi határozat (77. §) elleni jogorvoslatban élhet kifogással.

(4) A vizsgáló kizárása esetében a vizsgálati határidők az új vizsgáló kijelölésével újra kezdődnek, a versenytanács tagjának kizárása esetén pedig a kizárás elintézésére fordított időt az eljárási határidők számítása során figyelmen kívül kell hagyni.


Az ügyfél


52. § E törvény alkalmazásában ügyfél az, akivel szemben hivatalból indult meg az eljárás, illetve a kérelmező (68. §) továbbá az, akire a kérelem vonatkozik.

53. § (1) Az ügyfél jogutódlással történő megszűnése esetén a kérelemre indult eljárásba a jogutód a jogutódlástól számított harminc napon belül önként beléphet. Az önkéntes belépés hiányában a vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács az eljárást megszünteti.

(2) Ha a hivatalból indult eljárásban az ügyfél megszűnik, jogutódja az eljárásba bevonható. Ha a jogutód bevonása - a 70. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel - nem indokolt, vagy ha az ügyfélnek nincs jogutódja, a vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács az eljárást megszünteti.

(3) Ha a rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy hivatalból az eljárás nem a megfelelő ügyfél ellen indult, a megfelelő ügyfél az eljárásba az előző ügyfél egyidejű elbocsátásával bevonható. Ennek hiányában a vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács az eljárást megszünteti.


A képviselet


54. § (1) Az ügyfelet az eljárásban törvényes képviselője, illetve meghatalmazottja képviseli.

(2) Meghatalmazottként eljárhat

a) az ügyféltárs, továbbá annak törvényes képviselője vagy meghatalmazottja,

b) az ügyfél hozzátartozója,

c) ügyvéd, ügyvédi iroda,

d) állami szerv ügyintézője, az állami szerv tevékenységével kapcsolatos ügyekben,

e) a gazdálkodó szervezet ügyintézésre jogosult tagja vagy alkalmazottja a gazdálkodó szervezet ügyeiben,

f) az adott gazdasági tevékenységben érintettek érdekképviseleti szervezete,

g) akit erre jogszabály feljogosít.

(3) A (2) bekezdés f) pontja szerinti meghatalmazott esetében a vizsgáló vagy az eljáró versenytanács kötelezheti az ügyfelet más meghatalmazott megbízására, ha az ügyben előreláthatólag a érdekképviseleti szervezet meghallgatását el fogja rendelni.

(4) A meghatalmazást írásba kell foglalni. A meghatalmazás keletkezésére és megszűnésére a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 68-71. §-ában írt rendelkezések az irányadóak.


Az iratok megtekintése, üzleti titok


55. § (1) Az ügyfél és képviselője, valamint az ügyész az eljárás során bármikor betekinthet az iratokba, és azokról másolatot, feljegyzést készíthet. 

(2) Az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevői kérhetik az üzleti titok védelmére hivatkozással az iratokba való betekintés, valamint azokról történő másolat vagy feljegyzés készítésének korlátozását. A kérelemről való döntéssel egyidejűleg a vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács kötelezheti az ügyfelet, illetve az eljárás egyéb résztvevőjét olyan iratváltozat elkészítésére, amely nem tartalmaz üzleti titkot. A vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács határozata ellen külön jogorvoslatnak (82. §) van helye.

(3) Az eljárás egyéb résztvevői a vizsgálónak, illetve az eljáró versenytanács tagjának engedélyével a (2) bekezdés szerinti kérelem hiányában is csak akkor tekinthetnek be az eljárás irataiba, és azokról akkor készíthetnek másolatot, feljegyzést, ha az iratok ismeretéhez jogos érdekük fűződik, és az iratbetekintés nem ütközik a titokvédelem szabályába, illetve az üzleti titkot nem sérti.

(4) A külföldi hatóság igényelheti, hogy a megkeresésre adott válaszában foglaltakat  részben vagy egészben  üzleti titokként kezeljék. Az üzleti titok kezelésére a (2) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni. 



A határidőszámítás, mulasztás 


56. § (1) A határidőt napokban, hónapokban vagy években kell számítani.

(2) A hónapokban vagy az években megállapított határidő azon a napon jár le, amely számánál fogva a kezdőnapnak megfelel, ha pedig a lejárat hónapjában ilyen nap nincs, a hónap utolsó napján. 

57. § (1) Aki a határnapon nem jelent meg, vagy a határidőt elmulasztotta, a mulasztás következményeinek orvoslása érdekében igazolási kérelmet terjeszthet elő az elmulasztott határnaptól vagy az elmulasztott határidő utolsó napjától számított nyolc napon belül. Ha a mulasztás az ügyfélnek később jutott tudomására vagy az akadály később szűnt meg, a határidő a tudomásra jutástól, illetőleg az akadály megszűnésétől kezdődik. Hatvan nap elteltével igazolási kérelmet előterjeszteni nem lehet.

(2) Az igazolási kérelemben elő kell adni a mulasztás okát, és azokat a körülményeket, amelyek a mulasztás vétlenségét valószínűsítik. Határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelemmel egy időben az elmulasztott cselekményt is pótolni kell.

(3)  Az igazolási kérelemről a vizsgálat ideje alatt a vizsgáló, a versenytanács előtti eljárásban az eljáró versenytanács dönt. A vizsgáló igazolási kérelmet elutasító határozata ellen külön jogorvoslati kérelemnek van helye (82.§). Az eljáró versenytanács igazolási kérelmet elutasító határozata az érdemi döntés ellen a bírósághoz benyújtott keresetben kifogásolható.


Megkeresés


58. § (1) Ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, a külföldről érkező megkeresést a Gazdasági Versenyhivatalnak közvetlenül is meg lehet  küldeni.

(2) A külföldre irányuló megkeresést, továbbá a külföldi szerv vagy személy megkeresésére, illetve kérelmére adott választ  ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik  a Gazdasági Versenyhivatal közvetlenül küldi meg a külföldi hatóság részére.

(3) A külföldi hatóság megkeresésére az eljárásban keletkezett iratok kiadhatók. Az üzleti titkot tartalmazó iratok csak akkor adhatók ki, ha erről nemzetközi szerződés rendelkezik. Amennyiben a kért iratok üzleti titkot tartalmaznak, a kiadás feltétele, hogy a külföldi hatóság az iratban foglaltak üzleti titokként kezelését vállalja.


Kézbesítés


59. § (1) Ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, a Gazdasági Versenyhivatal közvetlenül kézbesíti az iratokat külföldre az illetékes hatóság részére.

(2) A külföldön teljesített kézbesítést érvényesnek kell tekinteni, ha az akár a belföldi jogszabályok rendelkezéseinek, akár a  kézbesítés helyén irányadó jogszabályoknak megfelel.


Az eljárás felfüggesztése


60. § Kérelemre indult eljárásban az eljárás felfüggesztése esetén a vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács határozata ellen külön jogorvoslatnak (82. §) van helye.


Az eljárás során kiszabható rendbírság


61. § (1) Az ügyféllel és az eljárás más résztvevőjével szemben rendbírság szabható ki, ha az eljárás során olyan cselekményt végez vagy olyan magatartást tanúsít, amely az eljárás elhúzására, a valós tényállás feltárásának meghiúsítására irányul, vagy azt eredményezi.

(2) Azt, aki a tárgyalás rendjét zavarja, a tárgyalás vezetője rendre utasíthatja, ismételt vagy súlyosabb rendzavarás esetén kiutasítja, továbbá rendbírsággal sújthatja.

(3) Az (1) és (2) bekezdés alapján kiszabott rendbírság legkisebb összege tízezer forint, legmagasabb összege százezer forint. Eljárási kötelezettség teljesítésére megadott határidő túllépése esetén a rendbírság napi összege legfeljebb tízezer forint. A rendbírságot kiszabó határozat ellen külön jogorvoslatnak van helye (82. §), amely a végrehajtásra halasztó hatályú. Rendbírságot kiszabó határozatát a vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács maga is megváltoztathatja. 


Az eljárási díj és költség


62. § (1) Ha az eljárás kérelemre indul, a kérelmező a 67. § (2) bekezdésének a)-b) pontja alapján indított eljárás esetén százezer forint, a 67. § (2) bekezdésének c) pontja alapján indított eljárás esetén ötszázezer forint eljárási díjat fizet. Az eljárási díjat a kérelem benyújtásával egyidejűleg kell befizetni. Az áremelés előzetes bejelentése (67. § (2) bekezdés d) pont) díjmentes. Az eljárásnak a 68. § (5) bekezdése alapján történő megszüntetése esetében az eljárási díj felét kell megfizetni, míg a 68. § (4) bekezdése alapján történő megszüntetés esetében az eljárás díjmentes.

(2) Ha az eljáró versenytanács érdemi határozatában a 77. § (1) bekezdésének b) pontja alkalmazásával a gazdasági versenyt korlátozó megállapodást a tilalom alól mentesíti vagy a vállalkozások összefonódását engedélyezi, egyúttal kötelezi az ügyfelet az (1) bekezdésben meghatározott díj, illetve a (3) bekezdésben meghatározott költségek megfizetésére.

(3) Az ügyfél köteles előlegezni és - az eljárás eredményére tekintet nélkül -viselni a kérelemre indult eljárás költségeit. Amennyiben a kérelem alapos, az eljárási díj és költség a kérelmező és azon vállalkozás között, akire az érdemi határozat vonatkozik, megosztható.

(4) A hivatalból indított eljárásban felmerült költséget a törvénybe ütköző magatartás megállapítása esetén  ideértve az eljárás 76. § (3) bekezdés c) pontja alapján történt megszüntetését is  az ügyfél viseli. A törvénybe ütköző magatartás megállapításának hiányában a hivatalból indított eljárás költségét az állam viseli.

(5) Hivatalból indult vizsgálat esetén, ha több vállalkozás együttesen valósította meg a törvénybe ütköző magatartást, az eljárás költségeinek megfizetéséért egyetemlegesen felelnek.

(6) Az eljárási díj, valamint a költség megfizetése alól mentesség nem adható. A tolmács díját az állam előlegezi és viseli. 

(7) A tanúnak igénye van a megjelenésével szükségképpen felmerült költségek megtérítésére. Erre a tanút kihallgatásának befejezése után figyelmeztetni kell. A szakértők díjazása az igazságügy-miniszter rendeletében foglaltaknak megfelelően történik. A tanú- és szakértői díjat megállapító határozat ellen külön jogorvoslatnak (82. §) van helye, amely a végrehajtásra halasztó hatályú.



Az elintézési határidő


63. § (1) Az ügyek alapos vizsgálatáról és ésszerű időn belül történő befejezéséről hivatalból kell gondoskodni.

(2) Ha törvény más határidőt nem állapít meg, az érdemi határozatot

a) kérelemre indított eljárás esetén a kérelem beérkezésétől, hiánypótlásra történő visszaadás esetén az ismételt kézhezvételtől, a hiánypótlás elmulasztása miatt benyújtott igazolási kérelem esetében a kérelemnek helytadó határozat meghozatalától,

b) hivatalból indított eljárás esetén a vizsgálat elrendelésétől

számított kilencven napon belül kell meghozni.

(3) Az elintézési határidő számításánál a következő időpontokig eltelt időt nem kell figyelembe venni:

a) a jogutód eljárásba vonásáig vagy az eljárásba való önkéntes belépéséig, valamint a megfelelő ügyfél eljárásba vonásáig, illetve a kérelemnek a megfelelő ügyfélre való kiterjesztéséig,

b) az ügyfél törvényes képviselőjének halála esetén  ha a törvényes képviselőnek nem volt meghatalmazottja  az ügyfél új törvényes képviselőjének bejelentéséig,

c) külföldi kézbesítéskor annak foganatosításáig,

d) ha a 82. § (3) bekezdésében szabályozott jogorvoslati kérelemről való döntés hiánya az érdemi határozat meghozatalának akadályát képezi, a jogorvoslati kérelem elbírálásáig,

e) a Gazdasági Versenyhivatal működésének valamely elháríthatatlan esemény miatti szünetelése esetén, ha az ügyféllel ilyen okból nem lehet érintkezni, az akadály megszűnése időpontjáig,

f) az 51. § (4) bekezdése szerint a versenytanácstag kizárásnak elintézéséig.

(4) A Versenytanács elnöke indokolt esetben az elintézési határidőt legfeljebb hatvan nappal meghosszabbíthatja. Erről  az eredeti határidő lejárta előtt  az érdekelteket értesíteni kell. 

64. § Ha az eljáró versenytanács  a 67. § (2) bekezdés a)-d) pontja alapján  kérelemre induló eljárásban  a 63. § szerinti határidőben nem hoz döntést, a kérelmet teljesítettnek kell tekinteni. 


A tényállás tisztázása


65. § (1) A vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács a törvényben meghatározott feladatai ellátása érdekében jogosult 

a) a gazdasági tevékenységgel kapcsolatos - akár üzleti titkot is tartalmazó - iratokba betekinteni,

b) az ügyfélnél szemlét tartani, bármely helyiségébe belépni, az ügyfelet, illetve megbízottját szóban vagy írásban felvilágosítás adására kötelezni, illetve a helyszínen más módon tájékozódni,

c) az iratokból másolatot, kivonatot készíteni.

(2) A vizsgált gazdasági tevékenységgel kapcsolatos állami és szolgálati titkot tartalmazó iratok betekintésére külön jogszabály előírásai az irányadóak.

(3) Ha a tényállás tisztázása érdekében az ügyfélen kívül más személynél vagy szervezetnél is szükséges tájékozódni, az köteles a szükséges felvilágosításokat megadni és a vizsgálat tárgyával összefüggő iratokat rendelkezésre bocsátani.

(4) A vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács jogosult  a vizsgált gazdasági tevékenységgel összefüggésben  megismerni az ügyfélnek és az eljárás más résztvevőinek a személyi adatait.

(5) A versenyfelügyeleti eljárás során az ügyfelet olyan időben kell tájékoztatni a jogsértés feltételezéséről, illetve a vizsgált tényekről, hogy az ügyfél az ezekre vonatkozó álláspontjáról nyilatkozhasson.

Lefoglalás


66. § (1) Az ügyfél eredeti iratait akkor lehet lefoglalni, ha súlyos jogsértés gyanúja merült fel, és az irat meghamisításától vagy megsemmisítésétől lehet tartani.

(2) Nem lehet lefoglalni az ügyfél birtokában, őrizetében lévő iratot, ha a rajta lévő jelből vagy más körülményből minden bizonyítás nélkül kétségtelenül megállapítható, hogy az irat nem az ügyfél tulajdona.

(3) A vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács a lefoglalásról határozatot hoz, amely ellen külön jogorvoslatnak (82. §) van helye.

(4) A lefoglalást meg kell szüntetni, ha arra az eljárás érdekében már nincs szükség.


IX. fejezet

A Gazdasági Versenyhivatal versenyfelügyeleti eljárásának lefolytatása

A versenyfelügyeleti eljárás megindítása


67. § (1) A versenyfelügyeleti eljárás kérelemre indul, továbbá hivatalból megindítható.

(2) A versenyfelügyeleti eljárás kérelemre indul a következő ügyekben:

a) a 18. § (1) bekezdése szerinti megállapítás,

b) a 18. § (2) bekezdése szerinti mentesítés,

c) a 24.§ szerinti engedélyezés,

d) az áremelés előzetes bejelentése.

 (3) A versenyfelügyeleti eljárás hivatalból is megindítható, ha megállapítást nyer, hogy a (2) bekezdésben felsorolt esetekben a versenyhivatali eljárás kérelmezésének lett volna helye, de azt elmulasztották.

(4) Nem indítható vizsgálat, ha az e törvénybe ütköző magatartás elkövetése óta három év eltelt. Ha a törvény rendelkezéseibe ütköző magatartás azzal valósul meg, hogy valamely helyzetet vagy állapotot nem szüntetnek meg,  a határidő mindaddig nem kezdődik el, amíg ez a helyzet vagy állapot fennáll.



A vizsgálat megindítása kérelemre


68. § (1) Az eljárás megindítására irányuló kérelmet az nyújthat be, 

a) akinek a 18. § (1) bekezdése szerinti megállapítás az érdekében áll,

b) aki a 18.§ (2) bekezdése alapján mentesítést kíván kérni,

c) akit az összefonódás engedélyezése iránti kérelem benyújtására a 28.§ (1) bekezdése kötelez,

d) aki külön jogszabály alapján az áremelés előzetes bejelentésére kötelezett.

(2) A 18. §, illetve a 24. § alapján benyújtott kérelemhez mellékelni kell a Gazdasági Versenyhivatal által közzétett bejelentési űrlap megfelelően kitöltött példányát.

(3) A 24. § szerinti kérelmet a 28. § (2) bekezdésében meghatározott időpontban kell benyújtani.

(4) A kérelemnek az ügy elbírálásához szükséges valamennyi tényt, adatot tartalmaznia kell. Ennek hiányában a vizsgáló a kérelmet a beérkezéstől számított tizenöt napon belül egy alkalommal  határidő megjelölésével  hiánypótlásra visszaadhatja. Ha a hiánypótlásra történő felhívás után a kérelmező a kérelem hiányait nem vagy nem megfelelően pótolja, a vizsgáló az eljárást megszünteti. Az eljárást megszüntető határozat ellen külön jogorvoslatnak van helye (82. §).

(5) A kérelmező az eljárás megindítására irányuló kérelmét az eljárás során - az érdemi határozat hozataláig - visszavonhatja. Ebben az esetben az eljárást meg kell szüntetni.


A bejelentés és a  meghallgatás


69. § (1) A Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozó, e törvénybe ütköző magatartás észlelése esetén a Gazdasági Versenyhivatalhoz címzett bejelentéssel lehet élni. A bejelentőt nem illetik meg az ügyfél jogai és nem terhelik annak kötelességei. A névtelen bejelentés vizsgálata mellőzhető.

(2) A bejelentésben meg kell jelölni azt a tevékenységet vagy magatartást, amelynek alapján a törvény megsértése valószínűsíthető.

(3) Ha a bejelentés a szükséges tényeket, adatokat nem tartalmazza, a vizsgáló az érdekeltek közreműködésével szóbeli meghallgatást tart, beszerzi az írásbeli bizonyítékokat, illetve szükség esetén szakértő közreműködésével tisztázza azokat a tényeket, amelyek az e törvénybe ütköző magatartást valószínűsítik.

(4) A bejelentő kérheti, hogy a vizsgálat során ne fedjék fel személyét, illetve  ha tanúként kihallgatják  azt a tényt, hogy bejelentéssel élt a Gazdasági Versenyhivatalhoz.

(5) A bejelentés beérkezésétől számított harminc napon belül:

a) a vizsgálat elrendeléséről intézkedni kell, vagy

b) amennyiben a vizsgálat megindítása nem indokolt, erről a bejelentőt értesíteni kell.

(6) A meghallgatás költségeit az állam előlegezi és viseli. Ha a versenyfelügyeleti eljárásban a magatartás törvénybe ütköző volta megállapításra kerül, a meghallgatás költségeit az viseli, akinek az e törvénybe ütköző magatartását megállapították.


A vizsgálat elrendelése hivatalból


70. § (1) A vizsgáló határozattal vizsgálatot rendel el olyan tevékenység, magatartás vagy állapot észlelése esetén, amely e törvény rendelkezéseit sértheti, feltéve, hogy az eljárás a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozik és a közérdek védelme az eljárás lefolytatását szükségessé teszi. A határozatban meg kell jelölni azokat a körülményeket és magatartásokat, amelyek miatt az eljárás megindult.

(2) Ha a bíróság hatáskörének hiánya miatt az ügyet a Gazdasági Versenyhivatalhoz átteszi, a vizsgáló a 67.§ (2) bekezdése szerinti esetekben a 68. §, egyéb esetekben a 69.§ (5) bekezdése szerint jár el.

(3) A vizsgálat elrendelésének ténye nyilvánosságra hozható. Ha a vizsgálat elrendelésének tényét nyilvánosságra hozzák, a vizsgálat eredményéről is tájékoztatni kell a nyilvánosságot.



A vizsgáló jelentése


71. § (1) A vizsgálat befejezésekor a vizsgáló jelentést készít, amelyet az iratokkal együtt  legkésőbb a vizsgálat elrendelését vagy megindítását követő ötven napon belül  köteles a versenytanácshoz előterjeszteni. A Versenytanács elnöke - a vizsgáló indokolt kérelme alapján - a határidőt egy ízben, legfeljebb harminc nappal meghosszabbíthatja.

(2) A jelentésnek tartalmaznia kell

a) a vizsgálat tárgyának megjelölését,

b) a megállapított tényállást és az azt alátámasztó bizonyítékokat,

c) a vizsgáló indítványát az eljárás további menetére, illetve  szükség esetén  az ideiglenes intézkedés elrendelésére.

(3) A vizsgáló indokolt esetben a vizsgálat lezárását megelőzően, külön jelentésben is tehet indítványt az ideiglenes intézkedés elrendelésére.


A versenytanács eljárása


72. § (1) Az eljáró versenytanács a vizsgáló jelentése alapján 

a) az eljárást megszünteti, ha nem látja indokoltnak annak folytatását, illetve megállapítja, hogy az eljárás alá vont ügyfél a törvénybe ütköző magatartás hiányában nem marasztalható el;

b) az iratokat a kézhezvételtől számított tizenöt napon belül a vizsgálónak a jelentés kiegészítésére  az elintézési határidő meghosszabbításának kezdeményezésével (63. § (4) bekezdés) egyidejűleg  legfeljebb harminc napra visszaadhatja, ha megállapítja, hogy a tényállás tisztázásához további vizsgálatra van szükség;

c) ideiglenes intézkedéssel megtilthatja a törvény rendelkezéseibe ütköző magatartás további folytatását, illetve elrendelheti a törvénybe ütköző állapot megszüntetését, ha erre  az érdekeltek jogi vagy gazdasági érdekeinek védelme, valamint a gazdasági verseny kialakulásának, fenntartásának vagy fejlesztésének veszélyeztetése miatt  halaszthatatlanul szükség van. 

(2) Ha az ideiglenes intézkedés elrendelését az ügyfél kérte, az eljáró versenytanács annak feltételéül biztosítékadást írhat elő. A határozat ellen külön jogorvoslatnak van helye (82. §).

73. § Ha a 72. § (1) bekezdésének a)-b) pontjaiban írt intézkedésekre nincs szükség, a versenytanács tárgyalást tűz ki, egyben közli az ügyféllel, hogy mely körülmények és magatartások miatt határozott a tárgyalás kitűzéséről. A tárgyalás napját úgy kell meghatározni, hogy az ügyfélnek módjában legyen az iratokba betekinteni és a tárgyalásra felkészülni.


A versenytanács tárgyalása


74. § (1) Az eljáró versenytanács érdemi határozatát (77. §) tárgyaláson hozza. Az érdemi határozat tárgyaláson kívül is meghozható, ha a tárgyalás mellőzését az ügyfelek együttesen kérték, vagy az ilyen kérelemmel valamennyi ügyfél egyetértett.

(2) Az eljáró versenytanács a tárgyaláson a 72. § (1) bekezdésének a) pontja szerint is határozhat.

(3) A versenytanács tárgyalása nyilvános. Az eljáró versenytanács indokolt határozatával a tárgyalásról vagy annak egy részéről a nyilvánosságot kérelemre vagy hivatalból kizárhatja, ha az államtitok, szolgálati titok, üzleti titok vagy a fél vagyoni helyzetére vonatkozó, pénzintézettől beszerzett adat (banktitok) vagy biztosítótól beszerzett adat (biztosítási titok) megőrzése végett, illetve nemzetgazdasági érdekre tekintettel feltétlenül szükséges.



Az eljárás szünetelése


75. § (1) Az eljáró versenytanács a hivatalból indult eljárás szünetelését rendelheti el, ha a vizsgált magatartás a verseny szabadságát vagy tisztaságát csekély fokban veszélyezteti és az eljárás alá vont ügyfél vállalja, hogy 

a) tartózkodik e magatartás folytatásától, valamint

b) kárveszély esetén megteszi a kár megelőzéséhez szükséges intézkedéseket.

(2) Az eljárás szünetelésének időtartamát az eljáró versenytanács határozza meg, az azonban nem haladhatja meg a hat hónapot.


Utóvizsgálat


76. § (1) A vizsgáló

a) az eljárás szünetelése esetén utóvizsgálatot tart,

b) az eljáró versenytanács érdemi határozatával befejezett ügyben utóvizsgálatot tarthat.

(2) Az utóvizsgálat során e törvény eljárási szabályait kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a jelentést harminc napon belül kell az eljáró versenytanácshoz benyújtani. E határidő meghosszabbításának nincs helye.

(3) Az eljáró versenytanács a vizsgáló jelentése alapján

a) az érdemi határozat önkéntes teljesítésének megállapítása esetén az utóvizsgálatot megszünteti,

b) az érdemi határozat végrehajtását önkéntes teljesítés hiányában elrendeli,

c) szünetelés alapján elrendelt utóvizsgálat esetén a versenyfelügyeleti eljárást megszünteti vagy elrendeli annak folytatását.


Érdemi határozat


77. § (1) Az eljáró versenytanács határozatában

a) dönt a 67.§ (2) bekezdése szerinti kérelemről,

b) a 67. § (3) bekezdése alapján indított eljárásban a gazdasági versenyt korlátozó megállapodást a tilalom alól mentesítheti, illetve a vállalkozások összefonódását engedélyezheti,

c) megállapíthatja a magatartás törvénybe ütközését, 

d) elrendelheti a törvénybe ütköző állapot megszüntetését,

e) megtilthatja a törvény rendelkezéseibe ütköző magatartás további folytatását, 

f) elrendelheti a megtévesztésre alkalmas tájékoztatással kapcsolatban helyreigazító nyilatkozat közzétételét,

g) korábbi határozatát visszavonhatja (19. § (1) bekezdés, illetve 32. §).

(2) A gazdasági versenyt korlátozó megállapodást a tilalom alól mentesítő, illetve a vállalkozások összefonódását engedélyező határozatban a kérelem teljesítése feltételekhez köthető, továbbá a gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalom alóli mentesítése határidőre is szólhat.

78. § (1) Az eljáró versenytanács bírságot szabhat ki azzal szemben, aki e törvény rendelkezéseit megsérti. A bírság többszörös törvénysértés esetén halmozottan is kiszabható.

(2) A bírság összegét az eset összes körülményeire  így különösen a jogsérelem súlyára, a jogsértő állapot időtartamára, a jogsértő felek piaci helyzetére, a törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítására  tekintettel kell meghatározni. A jogsérelem súlyát különösen a gazdasági verseny veszélyeztetettségének foka, a fogyasztói érdekek sérelmének köre, kiterjedtsége alapozhatja meg.

(3) A műsorszolgáltatóval szemben kiszabott bírságot a Műsorszolgáltatási Alapba kell befizetni.

79. § A bírság összege a 24. § szerinti engedély iránti kérelem előterjesztésének elmulasztása esetén legfeljebb napi tízezer forint. 


A határozat nyilvánosságra hozatala


80. § Az eljáró versenytanács határozatait a Gazdasági Versenyhivatal hivatalos lapjában nyilvánosságra hozhatja. A nyilvánosságra hozatalnak nem akadálya az, ha a határozat bírósági felülvizsgálatát kérték. Ha a vizsgálatot elrendelő határozatot nyilvánosságra hozták, az eljárás megszüntetését elrendelő, illetve az érdemi határozatot is nyilvánosságra kell hozni.



X. fejezet

Jogorvoslat a Gazdasági Versenyhivatal versenyfelügyeleti eljárásában

A vizsgálati kifogás


81. § Az ügyfél a vizsgálati eljárás szabálytalanságát a szabálytalannak tartott intézkedéstől számított három napon belül írásban kifogásolhatja. A kifogás figyelmen kívül hagyását a vizsgáló a jelentésben, az eljáró versenytanács az eljárást befejező határozatában köteles megindokolni.


Az eljárás során hozott határozat elleni jogorvoslat


82. § (1) A vizsgálónak, illetve az eljáró versenytanácsnak az eljárás során hozott határozata ellen az e törvényben meghatározott esetekben külön jogorvoslatnak van helye, melynek a határozatban foglaltak foganatosítására, az eljárás folytatására  e törvény eltérő rendelkezése hiányában  halasztó hatálya nincs. A jogorvoslati kérelmet az ügyfél, illetve akire nézve a határozat rendelkezést tartalmaz, a határozat közlésétől számított nyolc napon belül terjesztheti elő. 

(2) A vizsgáló határozata ellen előterjesztett jogorvoslati kérelmet az eljáró versenytanács tárgyaláson kívül bírálja el. Az eljáró versenytanács határozata ellen további jogorvoslatnak helye nincs.

(3) Az eljáró versenytanácsnak az eljárás során hozott határozata elleni  külön jogorvoslati kérelmet a Fővárosi Bíróság nemperes eljárásban, soron kívül bírálja el. A bíróság az eljáró versenytanács határozatát megváltoztathatja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye. 


A közigazgatási per 


83. § (1) Az ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálata  ideértve annak kiegészítését és a rendelkező részt érintő kijavítását is  a kézbesítésétől számított harminc napon belül keresettel kérhető a bíróságtól. A keresetnek a határozat végrehajtására - a meghatározott cselekmény végrehajtásáról rendelkező rész kivételével - halasztó hatálya van, de az eljáró versenytanács a határozat azonnali végrehajtását  a közérdekre tekintettel  elrendelheti.

(2) A keresetet a versenytanácsnál kell benyújtani. Az eljáró versenytanács a keresetlevelet az ügy irataival együtt a beérkezésétől számított nyolc napon belül továbbítja a bíróságnak. 

(3) A közigazgatási perben a Gazdasági Versenyhivatal képviseletében nem járhat el az, aki a vizsgálatban, illetve a versenytanács érdemi határozatának meghozatalában részt vett.

(4) A bíróság a versenytanács határozatát megváltoztathatja.

(5) Ha az eljáró versenytanács határozata jogszabályt sértett és ennek következtében az ügyfélnek igénye keletkezik a bírság visszatérítésére, a visszatérítendő összeg után a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres összegének megfelelő kamatot is meg kell téríteni.

84. § Az eljáró versenytanács érdemi határozata ellen benyújtott kereset alapján indult bírósági eljárás során  a 83. §-ban meghatározott eltérésekkel  a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény XX. fejezete az irányadó.


XI. fejezet

A Gazdasági Versenyhivatal által indítható per


85. § (1) Ha a Gazdasági Versenyhivatal működése során észleli, hogy valamely közigazgatási szerv határozata a verseny szabadságát sérti, a közigazgatási szervet a határozat módosítására vagy visszavonására felszólítja.

(2) Amennyiben a közigazgatási szerv az (1) bekezdésben foglalt felszólításnak harminc napon belül nem tesz eleget, a Gazdasági Versenyhivatal keresettel a közigazgatási szerv által hozott, a verseny szabadságát sértő határozat bírósági felülvizsgálatát kérheti, kivéve, ha törvény a közigazgatási határozat felülvizsgálatát kizárja. A határozat jogerőre emelkedésétől számított hat hónap elteltével ilyen kérelemnek nincs helye, illetve a határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem nem terjeszthető elő.

(3) A perre a megyei bíróság székhelyén működő helyi bíróság illetékes. Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bíróság jár el. A bíróság a Pp. XX. fejezetének megfelelő alkalmazásával jár el.



XII. fejezet

A bíróság versenyfelügyeleti eljárása


86. § (1) A 2-7. §-okban foglalt rendelkezések megsértése miatti eljárás lefolytatása a bíróság hatáskörébe tartozik.

(2) Az érdekelt a keresetben

a) követelheti a jogsértés megtörténtének megállapítását,

b) követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől, 

c) követelheti, hogy a jogsértő  nyilatkozattal vagy más megfelelő módon  adjon elégtételt, és szükség esetén a jogsértő részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak, 

d) követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását, továbbá a jogsértéssel előállított vagy forgalomba hozott áruk jogsértő jellegétől való megfosztását, vagy  ha ez nem lehetséges  megsemmisítését, továbbá az előállításra szolgáló különleges eszközök megsemmisítését,

e) kártérítést követelhet a polgári jog szabályai szerint, illetve 

f) az ügylet jellegének megfelelő üzleti kapcsolat létrehozásától való indokolatlan elzárkózás esetén (21. § c) pont) követelheti a szerződés létrehozását.

(3) Ha a jogosult a (2) bekezdés f) pontja alapján keresetet indít, a bíróság az ügylet jellegének megfelelő üzleti kapcsolat létrehozásától való indokolatlan elzárkózás megállapítása végett a Gazdasági Versenyhivatalt megkeresi. A Gazdasági Versenyhivatal a megkeresés alapján köteles eljárni.

87. § A bíróság eljárása a 78. § szerinti bírság kiszabására is kiterjed.

88. § (1) A 2-7. §-okba ütköző magatartásra hivatkozással a tudomásszerzéstől számított hat hónapon belül indítható per. A magatartás tanúsításától számított három év eltelte után perindításnak helye nincs.

(2) Ha a kifogásolt magatartás azzal valósul meg, hogy valamely helyzetet vagy állapotot nem szüntetnek meg, az (1) bekezdés szerinti határidők mindaddig nem kezdődnek meg, amíg a helyzet (állapot) fennáll. 

(3) Az e fejezet alapján indított perekre a megyei (fővárosi) bíróságnak van hatásköre.


XIII. fejezet

A Gazdasági Versenyhivatal határozatának végrehajtása


89. § (1) A versenyfelügyeleti eljárás során hozott határozat jogerős és végrehajtható, ha a határozat ellen határidőn belül jogorvoslatot nem terjesztettek elő, arról lemondtak, vagy a jogorvoslatot e törvény kizárja. Végrehajtható az a határozat is, amelynek azonnali végrehajtását e törvény alapján elrendelték, illetve amely határozat esetében a törvény rendelkezése alapján a jogorvoslatnak a végrehajtásra nincs halasztó hatálya.

(2) Ha az eljáró versenytanács határozata teljesítési határidőt vagy határnapot állapított meg, a határozat csak ennek eredménytelen eltelte után hajtható végre. A versenytanács a versenyfelügyeleti eljárás során hozott határozatok végrehajtását hivatalból rendeli el.

90. § (1) Ha az eljáró versenytanács érdemi határozatában kiszabott bírság végrehajtható, az önkéntes teljesítésre a határozatban megadott határidő lejártától a bírsággal sújtott ügyfél a bírság összege után a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres összegének megfelelő kamatot köteles fizetni.

(2) Ha a végrehajtás a versenytanács határozatában meghatározott cselekmény elvégzésére vagy meghatározott magatartásra (a továbbiakban: meghatározott cselekményre) irányul, a végrehajtást az eljáró versenytanács rendeli el, egyúttal végrehajtási bírságot szab ki, továbbá az önkéntes teljesítésre újabb határidőt állapíthat meg. 

(3) A végrehajtási bírság napi összege tízezer forintig terjedhet, melyet a kötelezett a végrehajtást elrendelő határozat közlésétől a meghatározott cselekmény teljesítésének igazolásáig eltelt időszakra köteles megfizetni. Ha az eljáró versenytanács az (2) bekezdés alapján az önkéntes teljesítésre újabb határidőt állapított meg, és az eredménytelenül telt el, az eljáró versenytanács a végrehajtási bírság napi összegét - a korábban hozott határozatban foglaltakhoz képest - felemelheti.

(4) A végrehajtási bírságot mind a vállalkozással, mind a vállalkozás vezetőjével szemben egyidejűleg is ki lehet szabni.

91. § (1) Az, akinek a jogát vagy jogos érdekét a végrehajtás elrendelése, illetve a végrehajtási bírság kiszabása sérti, a sérelemről szerzett értesüléstől számított három nap alatt végrehajtási kifogást terjeszthet elő a Versenytanács elnökénél.

(2) A Versenytanács elnöke a végrehajtási kifogásról nyolc napon belül határoz. A határozattal szemben jogorvoslatnak helye nincs.


IV. RÉSZ

XIV. fejezet

Záró rendelkezések


92. § (1) Az ellen, aki a törvénybe ütköző tevékenységével a fogyasztók széles körét érintő vagy jelentős nagyságú hátrányt okoz, a gazdasági kamara vagy a fogyasztók érdekvédelmét ellátó szervezet pert indíthat a fogyasztók polgári jogi igényeinek érvényesítése iránt akkor is, ha a sérelmet szenvedett fogyasztók személye nem állapítható meg.

(2) Az (1) bekezdésben említett igény a hátrány bekövetkezésétől számított egy év alatt elévül. 

(3) A bíróság kötelezheti a jogsértőt az ár leszállítására, az áru kijavítására vagy kicserélésére, illetőleg az ár visszafizetésére. A bíróság az ítéletben feljogosíthatja az igény érvényesítőjét, hogy a jogsértő költségére az ítéletet országos napilapban közzétegye.

(4) A jogsértő köteles a sérelmet szenvedett fogyasztó igényét az ítéletnek megfelelően kielégíteni. Ez nem érinti a fogyasztónak azt a jogát, hogy a jogsértővel szemben a polgári jog szabályai szerint más igényt érvényesítsen.

93. § A törvény rendelkezéseinek megsértése miatt alkalmazott jogkövetkezmények és érvényesített polgári jogi igények nem érintik a külön jogszabályokban foglaltak szerinti egyéb polgári jogi jogkövetkezmény alkalmazásának, illetőleg szabálysértési vagy büntetőeljárás megindításának lehetőségét.

94. § A külföldi versenyfelügyeleti szervekkel való együttműködés eljárási rendjét nemzetközi szerződés vagy külön jogszabály állapítja meg.

95. § (1) E törvény 1997. január 1-jén lép hatályba. A hatálybalépéskor folyamatban lévő ügyekben azonban a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

(2) A Gazdasági Versenyhivatal elnökének, valamint elnökhelyetteseinek az e törvény hatálybalépésekor fennálló határozott időre szóló kinevezését a törvény hatálybalépése nem érinti. 

(3) A versenytanácstagok kinevezésére a törvény hatálybalépésétől számított hatvan napon belül kell előterjesztést tenni.

(4) Az e törvény 11. §-ának (1) bekezdésében foglalt tilalom - a törvény hatálybalépésétől számított egy évig - nem alkalmazható a törvény hatálybalépése előtt kötött és a korábban hatályos rendelkezések értelmében nem tiltott megállapodásra. A jogosult ennek megállapítását kérheti a Gazdasági Versenyhivataltól. A Gazdasági Versenyhivatal eljárására ebben az esetben a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

96. §  Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza a megállapodások egyes csoportjainak a 11. §-ban foglalt tilalom alól történő mentesülését.

97. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti: 

a) a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény;

b) a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 155. §-a.

c) a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény 173. §-a;

d) a gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény 84. §-a (1) bekezdésének f), g), h) és i) pontjai;

e) az árutőzsdéről és az árutőzsdei ügyletekről szóló 1994. évi XXXIX. törvény 67. §-a;

f) a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény módosításáról rendelkező 1993. évi CXII. törvény 43. §-ának (3) bekezdése;

g) a versenytárgyalásról szóló 1987. évi 19. törvényerejű rendelet;

h) az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény 4. §-ában az \"1990. évi LXXXVI. törvény 52. §\" szövegrész;

98. § Az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. törvény 16. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

\"16. § Ha a 12. §-ban meghatározott irányár meghirdetése, továbbá a 13. § (2) bekezdése alapján megvalósuló mennyiségi szabályozás a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény 11. §-ában foglalt tilalomba ütközik, akkor az agrárpiaci rendtartás keretén belül a miniszter biztosítja, hogy az irányár, valamint a mennyiségi korlátozás révén megvalósuló gazdasági előnyök haladják meg a versenyt korlátozó magatartásból adódó hátrányokat. Ennek alapján az így alkalmazott irányár és mennyiségi korlátozás mentesül a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény 11. §-ában foglalt tilalom alól.\"



I N D O K O L Á S

a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás 
tilalmáról szóló törvényjavaslathoz 


ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

I.


Az elmúlt közel öt év jogalkalmazási tapasztalatai azt mutatták, hogy a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Tpt.) alapvetően megfelelt azoknak a célkitűzéseknek, amelyek a törvény előkészítése során a munka alapját képezték. A törvény betöltötte a - preambulumában is jelzett - rendeltetését: védte  a gazdasági versenyhez fűződő közérdeket, a versenytársak és a fogyasztók érdekeit. Megfelelőnek bizonyult az eljárási és intézményi rend, és a törvényben előírt jogkövetkezmények alkalmazása is kielégítő eredménnyel járt. Alátámasztják e megállapításokat a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) előtti eljárások statisztikai adatai is: az 1991. január 1-jétől 1994 végéig terjedő négyéves időszakban kartellügyben 30, erőfölénnyel való visszaélés ügyében 144, fúzióengedélyezés ügyében 20 versenytanácsi határozat született. Emellett a Tpt. generálklauzulája alapján 93, a fogyasztók megtévesztésével kapcsolatban 109 határozatot hoztak. A felsorolt ügyekben a Versenytanács mintegy 1,12 milliárd forint bírságot szabott ki. A piaci szereplők versenyjogi ismerete erősödött; az önkéntes jogkövetés elterjedtté vált. Tapasztalható ugyanakkor az is, hogy a vállalkozók egy része üzleti magatartását kimondottan a versenyszabályok megsértésére - főként a fogyasztók megtévesztésére - építi. Ez azt jelzi, hogy a jogérvényesítés jelenlegi rendje nem szolgálja kellő hatékonysággal a prevenciót és ezért továbbfejlesztésre szorul.

A gazdaság viszonyai az 1990-et megelőző állapothoz képest igen gyorsan és igen sokat változtak. A piacgazdaság intézményeinek kiépülése, a tömegesen a piacra lépő új vállalkozások, a piaci viselkedés normáinak hiánya, illetve visszásságai egyaránt a hazai versenyjog továbbfejlesztésének követelményét támasztják. A versenyjogi reform igényét hozza magával az is, hogy a piaci szerkezet nagymértékben és gyorsan átalakult a privatizáció, a felszámolási eljárások és a külföldi tőke magyarországi beruházásai folytán. A jogalkalmazási tapasztalatok is a változtatás szükségességére utalnak - elsősorban az eljárási jog területén. A Tpt. előkészítésekor, 1990-ben ugyanis még nem kapott, nem kaphatott kellő figyelmet az eljárási jog megfelelő kialakítása, hiszen - új intézmények bevezetéséről lévén szó - nem lehetett teljes mértékben előre látni az addig ismeretlen eljárásfajta sajátosságait, a törvény érvényesítésére szolgáló intézményrendszer működésének részleteit. Mindazonáltal az eljárási jog és az intézményrendszer alapelvei beváltak, e pilléreken nyugodhat az új szabályozás is: a gyakorlat igazolta a munkamegosztás helyességét a GVH és a bíróság között, a GVH független státuszának szükségességét és megfelelő voltát, a szankciórendszer kellő hatékonyságát. A tapasztalatok fényében, illetve a jogállamiság követelményeire tekintettel azonban számos korrekcióra és kiegészítésre van szükség. A változtatás célja elsősorban azoknak a sajátosságoknak a fokozott érvényre juttatása, amelyek a versenyfelügyeleti eljárást a polgári peres eljárástól és az általános szabályok alá eső államigazgatási eljárásoktól megkülönböztetik.


II.

A hazai gazdasági változásokból és a jogalkalmazási tapasztalatokból eredő módosítási igényeken kívül az új versenytörvény megalkotásának fő indoka és célja a jogharmonizáció teljes körűvé tétele a versenyszabályozásban.

Noha a Tpt. megalkotását megelőző előkészítő munka kiterjedt valamennyi jelentős európai versenytörvény tanulmányozására és az európai közösségi versenyjog áttekintésére, s a közösségi versenyszabályokat figyelembe vették a hatályos törvény rendelkezéseinek kialakításakor, további jogközelítésre van szükség. Időközben ennek nemzetközi jogi alapja is megteremtődött: a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás és az azt kihirdető 1994. évi I. törvény a versenyszabályozásra is kiterjedően határozta meg a jogharmonizáció követelményét.

Az Európai Megállapodás a hazai jogot a széles értelemben vett közösségi versenyjoggal hozta kapcsolatba: nemcsak a vállalatok magatartására vonatkozó versenyszabályozást illetően támaszt követelményeket, hanem kötelezettségeket állapít meg a versennyel összefüggő állami magatartásra vonatkozóan is. Így a megállapodás 32. cikke megköveteli a kereskedelmi jellegű állami monopóliumok kiigazítását annak érdekében, hogy a hatálybalépést követő ötödik év végére megszűnjön a megkülönböztetés a Magyarországhoz és a tagállamokhoz tartozó személyek között az áruk beszerzési és forgalmazási feltételei tekintetében. A 62. cikk 1. pontjának (iii) bekezdése a megállapodás megfelelő működésével összeegyeztethetetlennek minősít - egyebek között - bármely állami támogatást, amely azáltal, hogy előnyben részesít egyes vállalatokat vagy egyes áruk termelését, torzítja a versenyt vagy azzal fenyeget, s amely érintheti a Közösség és Magyarország közötti kereskedelmet; e cikk további rendelkezései pedig részletezik az állami támogatásokkal kapcsolatos kötelezettségeket. Végül a 64. cikk értelmében az állami vállalatok, valamint az olyan vállalatok tekintetében, amelyek különleges vagy kizárólagos jogokat kaptak, a megállapodás hatálybalépésétől számított harmadik évtől kezdve biztosítani kell az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Szerződés 90. cikkében foglalt elvek, valamint az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet 1990. áprilisi bonni találkozójának záródokumentumában foglalt elvek (különösen a vállalkozók döntési szabadsága) érvényre jutását. Az Európai Megállapodás e rendelkezéseinek - amelyek az EGK Szerződés vonatkozó szabályaival hozzák kapcsolatba a magyar jogot - a végrehajtása és a vállalatokra vonatkozó versenyszabályozás, vagyis a versenytörvény harmonizációja csak egymásra figyelemmel mehet végbe. Különösen igaz ez a megállapodás 64. cikkében meghatározott követelmények teljesítésére. Az Európai Megállapodás e részeinek végrehajtása is folyamatban van.

A törvényjavaslatnak az a célja, hogy - az Európai Megállapodás előzőekben ismertetett rendelkezéseinek végrehajtásától elkülönítve, de arra figyelemmel - a vállalkozásokra (vállalatokra) vonatkozó versenyszabályozás újraalkotására tegyen javaslatot.

Mindenekelőtt tisztázni szükséges a vállalatokra vonatkozó versenyszabályok harmonizációjának jogalapját, a jogközelítési kényszer erősségét, mélységét.

Az Európai Megállapodás 62. cikke értelmében a megállapodás megfelelő működésével, amennyiben érinthetik a Közösség és Magyarország közötti kereskedelmet, összeegyeztethetetlenek a következők:

a) minden olyan vállalatok közötti megállapodás, vállalatok társulásai által hozott döntés és vállalatok közötti egyeztetett gyakorlat, amelynek a célja vagy hatása a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása;

b) egy vagy több vállalat által uralkodó helyzettel való visszaélés Magyarország vagy a Közösség területének egészén vagy jelentős részén.

A 62. cikk 2. bekezdése szerint az előző rendelkezésekkel ellentétes gyakorlatot az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Szerződés 85. és 86. cikkében foglalt szabályok alkalmazásából eredő kritériumok alapján kell elbírálni. Az Európai Megállapodás 62. cikkének 3. bekezdése pedig a Társulási Tanács számára adott felhatalmazást a cikk első két bekezdésében foglalt rendelkezések végrehajtásához szükséges szabályok megállapítására. A Társulási Tanács 1995. július 17-i ülésén határozott arról, hogy írásbeli eljárásban, az Európai Unió részéről szükséges jóváhagyási eljárást követően hoz döntést a vállalatokkal kapcsolatos versenyjogi rendelkezések végrehajtási szabályainak elfogadásáról, melyek elsősorban a két versenyhatóság - az Európai Bizottság és a GVH - együttműködésének eljárási kereteit szabják meg. Emellett azonban alapelvként rögzítik, hogy mindkét hatóság a rá irányadó, \"saját\" anyagi joga alapján hozza meg döntését; valamint egyértelművé teszik, hogy az Európai Megállapodás alkalmazási körében - az EK-magyar kereskedelemben - az EGK Szerződés 85. cikke mögött meghúzódó másodlagos joganyagnak, az ún. csoportmentességi rendeleteknek csak az elveit kell egységesen érvényesíteni, azaz e rendeletek valamennyi részletszabályát nem kell feltétlenül figyelembe venni és ez a másodlagos joganyag csak az Európai Megállapodás rendelkezéseinek értelmezési hátteréül szolgál.

Az Európai Megállapodás 62. cikke és végrehajtási szabályai ahhoz  hasonlóan határolják el a megállapodás rendelkezéseinek alkalmazási körét a nemzeti versenyjogétól, ahogy az Európai Közösségben elkülönül a közösségi versenyjog alkalmazása a tagállami versenyjogétól, illetve a közösségi versenyhatóság hatásköre a tagállami hatóságokétól. Az Európai Megállapodás 62. cikke csak azokra a kartellekre és erőfölénnyel való visszaélésekre alkalmazható, amelyek érinthetik a  Közösség és Magyarország közötti kereskedelmet. Az EGK Szerződés 85.  és 86. cikkeinek is alkalmazási feltétele a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatás lehetősége: ha ez megállapítható, a tagállami joggal szemben elsődlegességet élvező és a tagállamokban közvetlenül hatályos közösségi versenyszabályokat kell alkalmazni és az eljárás az Európai Bizottságra és az Európai Bíróságra tartozik; a szóban forgó hatás lehetőségének hiányában azonban a tagállamok versenyjoga érvényesül és az eljárás a nemzeti hatóságok és bíróságok hatáskörébe esik.

E hatásköri elkülönülésre, illetve a közösségi versenyszabályozás közvetlen hatályára és elsődlegességére vezethető vissza, hogy még nem vált szükségessé a tagállamok belső versenyjogának közösségi szintű harmonizációja, hogy a tagállamok nemzeti versenyjoga nem egy esetben számottevő eltérést mutat a közösségi versenyjoghoz képest (pl. míg az EGK Szerződés a kartelleket illetően a tilalmi elvből indul ki, addig egyes tagállamok nem magát a kartellt tiltják, hanem a vele való visszaélést). Az Európai Megállapodás és a magyar versenyjog alkalmazási köre is világosan elhatárolódik: ezért önmagában a megállapodás 62. cikkéből nem következnek jogharmonizációs kötelezettségek. A közösségi versenyjog sem maradt azonban - dacára a harmonizációs kényszer hiányának - hatástalan a tagállamok, sőt, egyes kívülálló országok versenyjogára: egyértelmű tendenciaként figyelhető meg az EGK Szerződés 85. és 86. §-aihoz való közeledés. Ennek hátterében az a célszerűségi megfontolás áll, hogy a tagállam nemzeti piacán hozzávetőleg ugyanazok a versenyszabályok érvényesüljenek, függetlenül attól, hogy az adott magatartás érintheti-e a tagállamok közötti kereskedelmet, azaz a vállalkozásoknak ne kelljen kétféle szabályozáshoz igazodniuk magatartásuk lehetséges következményeinek függvényében. E célszerűségi megfontolást a hazai versenyszabályozás és az Európai Megállapodás viszonyában is érvényesíteni kell, emellett a 62. cikkhez kapcsolódó végrehajtási szabályok valamelyest tovább is mennek annál, ami a megállapodásból eleve szükségképpen következne: a 62. cikk végrehajtása érdekében ugyanis az eljáró hatóság \"saját\" anyagi jogának alkalmazását írják elő. A 62. cikkben foglalt kötelezettségeink a végrehajtási szabályok e rendelkezésére figyelemmel végső soron igénylik belső jogunknak a 62. cikk előírásaival történő összhangba hozatalát. Mivel a  62. cikk vonatkozó részei lényegében az EGK Szerződés 85. és 86. cikkeinek kivonatos, gyakorlatilag szövegszerűen megegyező \"fordításai\", a 65. cikk 2. bekezdése pedig quasi kollíziós jogi kapcsoló szabállyal a másodlagos közösségi joganyagot jelöli meg az értelmezés alapjaként, az Európai Megállapodás e cikkében foglaltak végrehajtása végső soron elengedhetetlenné teszi a versenyszabályok harmonizációját.

A hazai versenyszabályozás harmonizációja azonban nem csak az előzőekben ismertetett - a végrehajtási szabályokkal mintegy megerősített - célszerűségi megfontolásokon alapul: hazánknak ugyanis - szemben a közösségi tagállamokkal - nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettsége versenyszabályainak a közösségiekhez való közelítése. Az Európai Megállapodás 68. cikke ugyanis egyértelművé teszi, hogy a 67. cikkben szabályozott jogharmonizációnak a versenyjogra is ki kell terjednie. A 67. cikk mindazonáltal a jogszabályok közelítésére vonatkozó kötelezettséget meglehetősen \"puhán\" fogalmazza meg: Magyarországnak csak olyan mértékben kell biztosítania, hogy jövőbeni jogszabályai a Közösség jogszabályaival összeegyeztethetők legyenek, amennyire lehetséges. Az Európai Megállapodásnak ez a fordulata módot ad gazdasági és pénzügyi érdekeinknek a jogharmonizáció ütemezése és végrehajtása során történő figyelembevételére.

A versenyszabályozás harmonizációjának jogalapja tehát az Európai Megállapodás 67-69. cikke; a 62. cikk pedig, amely a Közösség és Magyarország közötti kereskedelemre vonatkozik, e harmonizáció célszerűsége mellett szól. A 62. cikkhez kapcsolódó végrehajtási szabályok egyrészt biztosítják a hatóságok együttműködését a megállapodás e rendelkezéseinek végrehajtása során, másrészt - figyelembe véve a 67-68. cikken alapuló harmonizációs kényszert is - az eljáró hatóság \"saját\" versenyjogának alkalmazását előíró rendelkezésükkel szükségessé teszik a magyar versenyjog és az Európai Megállapodás 62. cikke közötti érdemi különbségek megszüntetését. Végül meg kell jegyezni, hogy az Európai Megállapodás 67-68. cikkében szabályozott versenyjogi harmonizáció szélesebb kört fog át, mint amelyben a 62. cikk alkalmazható: ez utóbbi ugyanis nem tartalmaz rendelkezéseket a szervezeti egyesülések (fúziók, összefonódások) ellenőrzésére és a tisztességtelen versenycselekményekre, a 67-68. cikkben megkövetelt versenyjogi harmonizációnak azonban e kérdésekre is ki kell terjednie.

Mint ismeretes,  1995 júniusában az EU-tagállamok állam-, illetve kormányfőiből álló Európai Tanács cannes-i ülésén jóváhagyta a Fehér Könyvet, amelyet az Európai Bizottság készített a közép- és kelet-európai társult országoknak az Európai Unió egységes belső piacába történő integrálódásáról. A Fehér Könyv kiterjed a versenyszabályozásra is. E dokumentum azonban nem fogalmaz meg többletfeladatot az Európai Megállapodáshoz képest, hanem csak útmutatást ad a megállapodás egyik részterületén az integrációra való felkészüléshez. Nem teremt továbbá új nemzetközi jogi alapot a jogharmonizációra, az változatlanul az Európai Megállapodás marad. Ennek megfelelően a Fehér Könyv mellékletének 3. fejezete nem is szolgál sem teljes körű útmutatással, sem lényeges újdonságokkal a versenyjogi harmonizációhoz. A jelentős terjedelmű másodlagos joganyagot rendkívül szűkszavúan és visszafogottan ismerteti; felhívja ugyanakkor a figyelmet a versenyfelügyeleti eljárások hatékonyságát és garanciális jellegét biztosító szabályokra, valamint a jogérvényesítésre hivatott megfelelő intézményrendszer kialakításának szükségességére.

A jogharmonizációs követelmények teljesítéséről a részletes indokolás ad tételesen számot. Elöljáróban azonban szükséges néhány általános megjegyzést tenni.

a)	Hatályos versenyjogunk ágazatsemleges. Az Európai Közösségek versenyjoga viszont sajátos szabályokat tartalmaz a  szén- és acéltermékekre, a mezőgazdaságra és a közlekedésre. (Ez azonban csak közösségi jogi sajátosság; a tagállamok nemzeti versenyjogát nem jellemzi.) A törvényjavaslat abból indul ki, hogy nem indokolt versenyjogunk ágazat-semlegességével szakítani. Ez azonban nem zárja ki, hogy egyes - a javaslat 16. §-án alapuló - csoportmentességi rendeletek ágazati sajátosságokat tükrözzenek, illetve figyelembe vegyék a szabályozott gazdasági tevékenység-típus jellemzőit. Nem kizárt továbbá az sem, hogy más törvény az egyes ágazatokban olyan magatartásra kötelezze vagy hatalmazza fel a vállalkozásokat, amelyek egyébként - ilyen külön törvényi rendelkezés hiányában - versenyjogi jogsértést valósítanának meg. 
b)	A közösségi versenyjog a kartelltilalomra, az erőfölénnyel való visszaélés tilalmára és a fúziók ellenőrzésére terjed ki. A megtévesztő reklámozás tárgyában kiadott irányelv kivételével azonban nem született közösségi jogszabály a tisztességtelen versenycselekményekről. A tisztességtelen verseny tilalmára vonatkozóan tehát nem alakult ki olyan - számottevő - közösségi joganyag, amelyhez az új versenytörvény megalkotásakor igazodhatnánk, illetve igazodnunk kellene. Mind a Tpt., mind a törvényjavaslat ezért szélesebb kört fog át, mint a jelenlegi közösségi versenyjog: mindkettő tartalmaz a tisztességtelen versenyt tiltó és a fogyasztók védelmét szolgáló szabályokat is.
c)	A versenytörvény újraalkotása illeszkedik a hazai jogharmonizáció folyamatába. Már a Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozását előkészítő jogharmonizációs  feladattervről szóló 2004/1995. (I.20.) Korm. határozat is szólt a versenyjogi harmonizáció szükségességéről. Az ötéves jogharmonizációs programról szóló 2174/1995. (VI.15.) Korm. határozat 1. melléklete pedig megjelölte azokat a közösségi jogszabályokat, amelyekkel a hazai versenyszabályozást összhangba kell hozni. E határozat 1996-ra ütemezte a versenyjogi harmonizációt. Ennek megfelelően az 1996. évre vonatkozó részletes jogharmonizációs programról szóló 2343/1995. (XI.16.) Korm. határozat melléklete előirányozta az új versenytörvény és a hozzá kapcsolódó kormányrendeletek 1996. évi megalkotását. E határozat melléklete a következő közösségi jogszabályokkal (és joggyakorlati döntésekkel) való harmonizációt írta elő: 

ŕ	a Római Szerződés (EGK Szerződés) 85. és 86. cikkei;
ŕ	a Tanács 19/65/EGK rendelete a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének a megállapodások és összehangolt magatartások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról;
ŕ	a Bizottság 67/67/EGK rendelete a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének a kizárólagos szállítási és beszerzési megállapodások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról;
ŕ	a Bizottság 1983/83/EGK rendelete a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének a kizárólagos értékesítési (forgalmazási) szerződések csoportjaira történő alkalmazásáról;
ŕ	a Bizottság 1984/83/EGK rendelete a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének a kizárólagos vételi (beszerzési) szerződések egyes csoportjaira történő alkalmazásáról;
ŕ	a Bizottság 1475/95/EGK rendelete a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének a gépjárművek forgalmazására és szervízelésére vonatkozó szerződések egyes csoportjaira történő alkalmazásáról;
ŕ	a Bizottság - módosított - 2349/84/EGK rendelete a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének a szabadalmi licenciaszerződések egyes csoportjaira történő alkalmazásáról (hatálya 1995 végén lejár; ezért helyette - szükség esetén - a bizottsági joggyakorlatot vagy a technológia transzferjére vonatkozó tervezett rendeletet kell figyelembe venni);
ŕ	a Tanács - módosított - 2821/71/EGK rendelete a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének megállapodások, döntések és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról;
ŕ	a Bizottság - módosított - 417/85/EGK rendelete a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének a szakosítási megállapodások csoportjaira történő alkalmazásáról;
ŕ	a Bizottság - módosított - 418/85/EGK rendelete a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének a kutatási és fejlesztési szerződések csoportjaira történő alkalmazásáról;
ŕ	a Bizottság 4087/88/EGK rendelete a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének a franchise szerződések csoportjaira történő alkalmazásáról;
ŕ	a Bizottság - módosított - 556/89/EGK rendelete a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének a know-how licenciaszerződések egyes csoportjaira történő alkalmazásáról;
ŕ	a Tanács 1534/91/EGK rendelete a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének a biztosítási szektorba tartozó megállapodások, döntések és összehangolt magatartások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról;
ŕ	a Bizottság 3932/92/EGK rendelete a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének a biztosítási szektorba tartozó megállapodások, döntések és összehangolt magatartások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról;
ŕ	a Tanács 4064/89/EGK rendelete a vállalatok koncentrációjának ellenőrzéséről;
ŕ	a Bizottság 2367/90/EGK rendelete a vállalatok koncentrációjának ellenőrzéséről szóló 4064/89/EGK rendeletben előírt értesítésekről, határidőkről és meghallgatásokról;
ŕ	a Tanács 84/450/EGK irányelve a tagállamok félrevezető reklámozásra vonatkozó jogszabályainak közelítéséről;
ŕ	az Európai Bizottság, valamint az Európai Bíróság versenyjogi joggyakorlata (különösen a következő ügyek: Woodpulp, Dyestuffs, ICI v. Commission, United Brands v. Commission, Hoffmann-La Roche v. Commission, Sea Containers v. Stena Sealink, Continental Can v. Commission, Nestlé/Perrier stb).

A törvényjavaslat részben megvalósítja a jogharmonizációs programokban előirányzott jogközelítést, részben annak törvényi alapját teremti meg (felhatalmazást adva az ún. csoportmentességi rendeletek megalkotására). A jogharmonizációs szempontokról a részletes indokolás - az egyes rendelkezésekhez kapcsolódóan, szükség szerint - szintén tájékoztatást ad. 






III.


A törvényjavaslat ugyan formailag új jogszabály megalkotását célozza, tartalmilag azonban valójában a hazai versenyjog reformjáról, továbbfejlesztéséről van szó. A javaslat a változtatások mellett is megőrzi a hazai versenyszabályozás folyamatosságát, épít az eddigiekben bevált megoldásokra. Mindazonáltal - tekintettel a javasolt változtatások nagy számára - célszerűbbnek tűnik a hatályos törvény módosítása helyett új törvényt alkotni. 


RÉSZLETES INDOKOLÁS

Az 1. §-hoz


A Tpt. főszabályként csak a Magyarország területén tanúsított piaci magatartásra alkalmazható. Ez alól csak a gazdasági versenyt korlátozó megállapodás - vagyis a kartell - tilalma esetén tesz kivételt a hatályos szabályozás. A törvényjavaslat az ún. következmény-, avagy hatás-elv szélesebb körű érvényesítésével az összes versenykorlátozó magatartás, valamint a vállalkozások összefonódásai tekintetében a törvény extraterritoriális hatályából indul ki. Az EK-tagállamok, más európai országok, az Amerikai Egyesült Államok versenyjogában és lényegében a közösségi versenyjogi gyakorlatban (pl. a Dyestuffs- vagy a Woodpulp-esetekben) is alkalmazott elvnek megfelelően az új törvény hatálya kiterjedne a külföldön tanúsított versenykorlátozó piaci magatartásra és a külföldön létrejött vállalati összefonódásra, ha annak hatása a Magyar Köztársaság területén érvényesülhet. A tisztességtelen versenyt és a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolását tiltó szabályok esetében azonban a javaslat eltekint az extraterritoriális hatálytól, mivel e körben a nemzetközi magánjog kollíziós szabályai (különösképpen az 1979. évi 13. törvényerejű rendelet 32. §-ában foglalt - a szerződésen kívül okozott kárért való felelősségre vonatkozó - kollíziós szabályok) nyújtanak megfelelő megoldást.

A gazdasági kapcsolatok nemzetközi kiterjedése teszi szükségessé, hogy a nemzeti gazdasági jogok megalkotásánál  a nemzeti gazdaság védelme érdekében  egyes nemzetközi jogviszonyokra a nemzeti jogot alkalmazzuk, a nemzeti jog extraterritoriális alkalmazását kiterjesszük. Ez az igény különös hangsúllyal jelentkezik a versenyjog területén, mivel a versenykorlátozások a legritkább esetben szorítkoznak egy-egy állam területére.

Az extraterritoriális hatályú rendelkezések tényleges alkalmazása feltételezi a GVH és az egyes országok versenyhatóságai (illetve az Európai Bizottság) közötti együttműködést, amely biztosítja a kölcsönös információ-szolgáltatást, az érintett versenyhatóság bevonását az eljárásba, valamint a joghatósági konfliktusok rendezését. Az Európai Megállapodás 62. cikkében foglalt rendelkezésekhez kapcsolódó végrehajtási szabályok is az extraterritoriális hatályból indulnak ki, illetve annak gyakorlati érvényesülését biztosítják.

 A javaslatnak a tárgyi és a személyi hatályra vonatkozó új rendelkezései kellően általános megfogalmazásukkal kizárják, hogy valamely tisztességtelen vagy versenykorlátozó piaci magatartás tanúsítója vagy összefonódás résztvevője a törvény hatályára hivatkozva elkerülhesse a jogkövetkezményeket. A Tpt. 2. §-ában foglalt enyhén kazuisztikus definíciók ugyanis gondokat hoztak felszínre a jogalkalmazás során: pl. a gazdasági tevékenység meghatározása nem fogta át a fúziók ellenőrzése szempontjából fontos tulajdonszerzési és vagyonkezelési cselekményeket; a tárgyi és a személyi hatályt megállapító definíciók együttesen azt eredményezték, hogy nem lehetett fellépni az olyan versenykorlátozó magatartásokkal szemben, amelyeket - a jelenlegi fogalmi rendszer szerint - gazdasági tevékenységet nem végző személyek, szervezetek követtek el. (A Tpt. \"a vállalkozó\" és a vele összekapcsolt \"gazdasági tevékenység\" fogalmának meghatározásakor az alanyi hatályt és a tárgyi hatályt összevonja. Ez a gyakorlatban sok gondot okoz, a jogszabályon belül is ellentmondáshoz vezet, mert a törvény hatálya a vállalkozónak a gazdasági tevékenységére terjed ki, ugyanakkor vállalkozónak pedig a gazdasági tevékenységet folytató személyt jelöli meg. Lényegileg azonos fogalmakat önmagával értelmez a Tpt. szövege.)

A javaslat mindezekre figyelemmel a törvény alanyi hatályát olyan szélesen vonja meg, hogy az kiterjed mindenkire, illetve minden szervezetre, aki vagy amely piaci magatartást tanúsít vagy tanúsíthat. Ezáltal a tárgyi hatály (valamilyen, a törvényben szabályozott magatartás, cselekmény) határozza meg közvetve az alanyi hatályt. A szóban forgó piaci szereplőket a javaslat egységesen vállalkozásnak minősíti. Az alanyi hatály e felfogása összhangban van azzal a megközelítéssel, amely az Európai Bíróság joggyakorlatában alakult ki az EGK Szerződés 85. és 86. cikkeiben használt \"vállalat\", \"vállalkozás\"  (undertaking) kifejezés lehető legszélesebb értelmezésére.

A javaslat változatlanul fenntartja annak lehetőségét, hogy külön törvény az egyes ágazatokban olyan magatartásra kötelezze vagy hatalmazza fel a vállalkozásokat, illetőleg azok szervezeteit, amelyek egyébként - ilyen külön törvényi rendelkezés, felhatalmazás hiányában - versenyjogi jogsértést valósítanának meg (ld. pl. a kamarákra vonatkozó rendelkezéseket, az agrárpiaci rendtartás szabályait).


A 2. §-hoz

A javaslat a generálklauzula (a tisztességtelen piaci magatartás általános tilalmát kimondó szabály) alkalmazási körét a tisztességtelen verseny tilalmára szűkíti. A versenykorlátozási  tilalmak ugyanis önmagukban is generálklauzula-szerűen fogalmazódnak meg, illetve a kartellekre vonatkozó új szabályozás nagyfokú árnyaltságot tesz lehetővé, s így szükségtelen - és jogbiztonsági szempontból célszerűtlen - a versenykorlátozási tilalmak \"fölé\" egy rendkívül általános megfogalmazású generálklauzulát helyezni. 

A 3-7. §-okhoz


A tisztességtelen versenycselekmények szabályozása nagy hagyományra tekint vissza. Az évtizedes előzményekre figyelemmel ezért e területen csupán néhány szövegezési pontosításra kerül sor a gyakorlati tapasztalatok tükrében. E tárgyban európai közösségi szintű szabályozás még nem alakult ki, ezért jogharmonizációs kötelezettségekkel sem kell számolnunk. 

A javaslat továbbra is tiltja a hírnévrontást, valamint a hitelképességet sértő vagy veszélyeztető magatartásokat. A hitelképesség fogalmát a javaslat nem szűken pénzügyi, hitelezési értelemben használja, nemcsak a \"jó adós\" hitelképességéről van szó, hanem az - a szó általános, köznapi értelmének megfelelően - az üzleti megbízhatóságot is jelenti (3. §).

A javaslat tiltja az üzleti titok tisztességtelen módon való megszerzését vagy felhasználását, jogosulatlanul mással való közlését vagy nyilvánosságra hozatalát. Ilyennek minősül az is, ha az üzleti titkot a jogosult hozzájárulása nélkül, a vele fennálló vagy korábban fennállt bizalmi viszony vagy üzleti kapcsolat felhasználásával szerzik meg. Az érintett személyek titoktartási kötelezettsége tehát a bizalmi viszony, üzleti kapcsolat megszűnése után is fennáll, ha a tudomásukra jutott információ üzleti titoknak minősül.

A javaslat eligazítást ad a használt fogalmak tartalmának megállapításához is. A javaslat szerint a törvény alkalmazásában üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, információ, megoldás vagy  adat, amelynek titokban maradásához a jogosultnak méltányolható érdeke fűződik, és amelynek titokban tartása érdekében a jogosult a szükséges intézkedéseket megtette. A tény, információ, megoldás, illetőleg adat kifejezéseket tágan kell értelmezni. Ilyenek lehetnek például a tevékenységi feltételek, a pénzügyi helyzet, a vevőkör, a műszaki dokumentáció, a recept, a modell, a minta.  A titoksértés tehát akkor is megvalósulhat, ha a megszerzett vagy felhasznált, illetőleg nyilvánosságra hozott tény, információ, megoldás vagy adat nem áll iparjogvédelmi oltalom alatt.

Újdonság a javaslatban, hogy egyértelművé teszi: a titok fogalmához hozzátartozik az is, hogy a tényt, információt, megoldást vagy adatot titokban tartják. E nyilvánvaló megállapításon és a külföldi jogok példájának követésén kívül a változtatást indokolja az is, hogy ezáltal egyértelműbbé válhat belső jogunknak egyes nemzetközi szerződésekkel való összhangja. Ilyen szerződés az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) Uruguay-i Fordulójában a szellemi tulajdon kereskedelemmel összefüggő kérdéseiről létrejött megállapodás, amelynek 39. cikke rendelkezik az üzleti titkok védelméről. Ide sorolható továbbá a szellemi tulajdonról kötött amerikai-magyar kormányközi megállapodás, amely VI. cikkében szintén szabályozza az üzleti titok védelmét. Az Uruguay-i Forduló eredményeképpen született megállapodásokat a magyar Országgyűlés 72/1994. (XII.27.) OGY határozatával ratifikálta. Az említett kormányközi megállapodást pedig a Magyar Közlöny 1993/173. számában tették közzé. Mindkét nemzetközi szerződés a versenyjogi védelemre érdemes titok fogalmi elemei közé sorolja azt, hogy az információ titokban tartása érdekében a jogosult tegye meg az adott körülmények között ésszerűnek mutatkozó intézkedéseket. A jogosultnak kell tehát az adott körülmények között ésszerű intézkedéseket megtennie a titokban tartás érdekében (például szabályzatban meghatározni üzleti titkainak körét és ezt alkalmazottainak tudomására hozni; esetleg a munkaszerződés elemévé tenni az üzleti titok megőrzését; vagy nyilatkozatot aláíratni az információ közlésekor stb.), míg jogvita esetén a bíróság döntheti majd el, hogy a megtett intézkedések a szükséges mértéket elérték-e annak ellenére, hogy elégtelennek bizonyultak a titokban maradáshoz.

A javaslat kiemeli és példálódzóan felsorolja a bizalmi viszony néhány esetét, így a munkaviszonyt, a tagsági viszonyt (pl. gazdasági társaság, szövetkezet esetén) továbbá a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt. A javaslat az üzleti kapcsolat alatt nemcsak a szerződéskötést, hanem az azt megelőző tájékoztatást, tárgyalást, ajánlattételt is érti, függetlenül attól, hogy a szerződés létrejött-e vagy sem (4. §).

A piaci kapcsolatok megzavarásának sajátos formája a \"bojkott\", amely a harmadik személlyel fennálló gazdasági kapcsolatok felbontására vagy ilyen kapcsolat létrejöttének megakadályozására irányul. A hazai gyakorlatban előforduló esetek megakadályozása, továbbá nemzetközi megállapodásban foglalt kötelezettségünk teljesítése érdekében tiltja a javaslat a bojkott-felhívást. Ez a rendelkezés azonban csak akkor alkalmazható, ha az említett felhívás tisztességtelen volt. Ebből következően nem ütközik az üzleti tisztesség követelményeibe az olyan felhívás vagy szerződési ajánlat, amely kedvezőbb feltételek (pl. alacsonyabb ár, rövidebb szállítási határidő) kilátásba helyezésével, illetve az üzleti kapcsolatokban szokásos módon kísérli meg annak elérését, hogy a megrendelő a harmadik személy  helyett  az  ajánlatot tevővel szerződjön (5. §).

A javaslat értelmében a versenytárs hozzájárulása nélkül tilos az árut olyan módon előállítani, illetőleg forgalomba hozni, amely azt a látszatot kelti, hogy az áru a versenytársé. Előfordul a külföldi árunak hazai áruként, de különösen hazai árunak külföldi áruként való megjelölése és értékesítése; a tilalom erre az esetre is kiterjed. A tilalom akkor is fennáll, ha a jellegzetes külsejű, csomagolású, megjelölésű, elnevezésű áru nem áll iparjogvédelmi oltalom alatt, de az a fogyasztók számára az adott jellegzetességgel vált ismertté. A jogalkalmazásra vár annak eldöntése, hogy egy bizonyos tulajdonság jellegzetesnek minősíthető-e, illetve, hogy az adott jellegzetességű áru, szolgáltatás ismert-e.

A javaslatnak a szolgai utánzás tilalmát tartalmazó rendelkezésében újdonság, hogy a versenyjogi védelem nem függ magának az árunak, az áru belső - tartalmi, minőségi  ismérveinek a jellegzetességétől. A szolgai utánzás tilalmának lényege ugyanis a versenytárs reputációjának csorbításával, illetve a goodwill mögött álló ráfordítások jogtalan elsajátításával szembeni védelem, amely bizonyos mértékig a fogyasztók érdekeit is oltalmazza. Ebből a szempontból csupán annak van jelentősége, hogy az árujelző vagy más árukülső ismertté vált-e a fogyasztók körében, az ismertség alapján az árujelző (árukülső) kedvezőbb fogyasztói értékítéletet is hordoz-e, illetve, hogy jellegzetességénél fogva alkalmas-e az árunak a versenytárs áruitól való megkülönböztetésére. Ha valamely árujelző  - vagy magának az árunak a külső megjelenése - e követelményeket kielégíti, az már elegendő indok a versenyjogi védelem biztosítására. Különös volna pusztán azért megtagadni a versenyjogi védelmet egy jellegzetes, a fogyasztók körében ismert és kedvelt árujelzőtől, mert maga az áru - esetleg eleve, természeténél fogva - nem rendelkezik \"jellegzetes tulajdonságokkal\". Ismert, hogy ma már a fogyasztói magatartást nemcsak az áru ára és minősége befolyásolja - e tekintetben egyébként is viszonylag nagy a kiegyenlítődés egyes áruk piacán -, hanem az áruval kapcsolatos marketing, reklámozás is. Ez utóbbi tevékenység pedig szükségképpen a jellegzetes árujelzők alkalmazásán alapul, és olyan ráfordításokat igényel, amelyek a tisztességtelen eszközökkel, módszerekkel történő elsajátítással szemben feltétlenül érdemesek a versenyjogi védelemre. A Tpt.-t megelőzően hatályban volt versenytörvény, az 1984. évi IV. törvény sem támasztotta egyébként a versenyjogi védelem feltételéül - az áru- vagy vállalatjelző jellegzetességén kívül - magának az árunak a jellegzetességét (6. §).  

A javaslat a Tpt. 8. és 9. §-aiban szabályozott tilalmakat áthelyezi a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmának nevesített esetei közé, mivel abból indul ki, hogy az árukapcsolás és az áruvisszatartás jelenlegi piaci viszonyaink közepette csupán akkor jár a versenynek és a fogyasztók érdekeinek a veszélyeztetésével, ha azt erőfölényben lévő vállalkozás valósítja meg. 

A javaslat fenntartja a versenytárgyalás  a javaslatban használt általánosabb kifejezéssel élve: a versenyeztetés , az árverés, a tőzsdei ügylet tisztaságának megsértését tiltó rendelkezést, azt azonban szubszidiárius szabállyá alakítja. A javaslat rendelkezéseinek alkalmazásánál tehát figyelembe kell venni,  hogy  pl. a javaslat 11. §-a (2) bekezdésének e) pontjában foglalt - a versenytársak közötti, versenyeztetéssel  kapcsolatos összejátszásra vonatkozó - tilalom megszegésének, illetve a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény hatálya alá tartozó jogsértéseknek az  elbírálása más-más  szabályok szerint történik, és a Gazdasági Versenyhivatal, illetve a Közbeszerzési Döntőbizottság hatáskörébe tartozik.  Emellett meg kell jegyezni, hogy a javaslat záró rendelkezései hatályon kívül helyezik a versenytárgyalásról szóló 1987. évi 19. törvényerejű rendeletet. Ennek magyarázata az, hogy a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény rendelkezései mellett nincs szükség kogens versenytárgyalási szabályokra. A versenytárgyalásról szóló törvényerejű rendelet hatályon kívül helyezése természetesen nem jelenti azt, hogy megengedetté válna a versenytárgyalások tisztaságának megsértése. 


A 8-10. §-okhoz


A javaslat - hasonlóan a Tpt.-hez - fogyasztóvédelmi rendelkezéseket is tartalmaz. E rendelkezések változatlanul a verseny nézőpontjából fogalmazódnak meg, nem pótolják a fogyasztóvédelmi szabályozás átfogó reformját. A szabályozás tárgyköre azonban szélesedik: a fogyasztók megtévesztése helyett a javaslat a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásáról rendelkezik. A fogyasztók megtévesztésén kívül ugyanis a javaslat tiltja a fogyasztó választási szabadságát korlátozó eladási módszerek alkalmazását is. A Tpt.-nek az áruösszehasonlításra vonatkozó rendelkezéseit azonban a javaslat nem veszi át, mivel az összehasonlító reklám megengedett és tiltott formáit a gazdasági reklámtevékenységről szóló - előkészítés alatt álló - törvényben kell szabályozni. Ez azonban  a versenyjogi megítélés szempontjából gyakorlati változást a jelenlegi szabályozáshoz képest nem jelent. A fogyasztók megtévesztésére alkalmas áruösszehasonlítás ugyanis  éppen úgy, mint bármely más megtévesztésre alkalmas tájékoztatás  a javaslat 8. §-a (2) bekezdésének  a) pontjában foglalt tilalomba ütközik. 

 A fogyasztók megtévesztését illetően változást jelent, hogy a javaslat - szemben a Tpt.-vel - nemcsak akkor tiltja a fogyasztók megtévesztését, ha az az áru kelendőségének fokozását célozza, hanem általában akkor, ha a megtévesztés a verseny szempontjából releváns. A javaslat továbbá módosítja a fogyasztók megtévesztésének egyes jellegzetes eseteiről adott példálózó felsorolást is. Így pl. a fogyasztók megtévesztésének minősíti azt is, ha különösen előnyös vásárlás hamis látszatát keltik. 

Emellett megtévesztésnek számít nemcsak a fogyasztó részére adott hamis információ, hanem a fogyasztó döntését hátrányosan befolyásoló jelentős tény  vagy körülmény elhallgatása is. 

Mindez szoros összefüggésben van azzal, hogy  a javaslat e rendelkezéseinek alapvető célja nem a közvetlen fogyasztóvédelem  az arra már kialakult, vagy még kialakításra váró intézményrendszer kiegészítése, illetve helyettesítése , hanem a fogyasztó döntési szabadságának védelme, s az ezt  sértő versenytorzítások megakadályozása. A javaslat tehát közvetlenül azokat a magatartásokat tiltja, melyek a versenyviszonyok torzításával befolyásolják a fogyasztót döntéseiben.

A javaslat egyértelművé teszi, hogy a versenyjogi jogsértésnek nem feltétele, hogy a megtévesztő tájékoztatás az áruval kapcsolatos legyen.  Tilos a bármely  az áru értékesítésével összefüggő és a fogyasztó döntését befolyásoló  körülményről adott megtévesztésre alkalmas tájékoztatás. A javaslat néhány ilyen jellegű magatartást példálódzó jelleggel fel is sorol: így  pl. a forgalmazási módról, a fizetési feltételekről, az engedményekről, az áru vásárlásával együttjáró ajándékokról, az áruvásárláshoz kapcsolódó nyereményjáték nyerési esélyéről adott megtévesztésre alkalmas tájékoztatást (8.§). 

A javaslat annak megállapításánál, hogy a tájékoztatás a fogyasztók megtévesztésére alkalmas-e, úgy rendelkezik, hogy e tekintetben a használt kifejezéseknek a mindennapi életben, illetve a szakmában elfogadott általános jelentése az irányadó. E kettőség abból fakad, hogy a javaslat tág értelemben  használja a fogyasztó fogalmát: érti alatta a lakossági fogyasztókon kívül az árut termelési célból megvásárló (fogyasztó) vállalkozásokat is. Az árunak a lakosság számára történő rendszeres vagy nagy mennyiségű értékesítése esetén a tájékoztatásnak a mindennapi életben  használt kifejezésekhez kell  illeszkednie. A vállalkozások egymás közötti kapcsolatában pedig általában a szakmában elfogadott jelentés az irányadó (9. §).

Új tényállás a fogyasztó választási szabadságát indokolatlanul korlátozó üzleti módszerek alkalmazása. Ilyen - tiltott - módszernek minősül különösen, ha olyan körülményeket teremtenek, amelyek jelentősen megnehezítik az áru, illetve az ajánlat valós megítélését, más áruval vagy más ajánlattal történő tárgyszerű összehasonlítását. 

E tilalomnak a javaslatban történő nevesítése azzal függ össze, hogy a fogyasztók választási szabadságára és ezáltal a versenyre káros hatásúak az olyan, sokszor kifejezetten agresszív eladási módszerek, amelyek a vevő figyelmét elvonják az áru lényeges tulajdonságairól, s olyan körülményeket teremtenek, amelyek megnehezítik, vagy lehetetlenné teszik a fogyasztó számára az ésszerű döntést, az alternatív ajánlatokkal való összevetést (10. §). 

A javaslat fogyasztóvédelmi szabályai természetesen nem korlátozzák a fogyasztót polgári jogi igényeinek érvényesítésében.


A 11-20. §-okhoz


A legjelentősebb és gazdaságilag a legnagyobb horderejű változások a kartelljogban várhatók. A változások fő indoka a jogharmonizáció.

A magyar jogrendszer biztosítja a vállalkozások közötti gazdasági együttműködés szabadságát. Az üzleti élet szereplőinek érdekein alapuló különböző együttműködési, társulási formák alkalmasak arra, hogy elősegítsék a termelés és értékesítés bonyolult részfolyamatainak hatékony összehangolását. A vállalkozások azonban a gazdasági verseny kényszerítő hatásainak elkerülése érdekében nemegyszer olyan megállapodásokat kötnek, melyek csak a résztvevők számára járnak előnnyel, a kívülállók részére hátrányosak, a gazdasági versenyt kisebb-nagyobb mértékben fékezik, korlátozzák vagy torzítják. Az ilyen versenykorlátozó hatású megállapodások a kartellek (bár a törvény ezt a kifejezést nem tartalmazza, az általánosan használt a nemzetközi versenyjogban). A kartellek létrehozását és működését a különböző versenyjogok általában tiltják. 

Az EGK Szerződés 85. cikke a kartellek általános tilalmát mondja ki, vagyis egyaránt tiltja a horizontális és a vertikális kartelleket. Az előbbiekről akkor beszélünk, ha a megállapodás (összehangolt magatartás) versenytársak között jön létre (valósul meg). Vertikális kartellről van szó, ha a megállapodást a piaci rendszer különböző szintjein elhelyezkedő, a forgalmi folyamat különböző szakaszaiban működő vállalkozások (pl. termelők és kereskedők) kötik. A jelenlegi törvény csupán a vertikális kartellek egyik esetét tiltja: a továbbeladási ár meghatározását, ha az a gazdasági verseny korlátozását vagy kizárását eredményezheti. A jogharmonizációs szempontok tehát az általános vertikális kartelltilalom bevezetése mellett szólnak. Mivel a vertikális gazdasági kapcsolatoknak nemegyszer szükségszerű velejárója a verseny bizonyos mértékű korlátozása, a vertikális kartelltilalomhoz a Közösségben és egyes tagállamokban is az ún. mentesülés részletes, árnyalt rendszere társul: a megállapodások egyes csoportjait jogszabályban mentesítik a kartelltilalom alól. Emellett egyes megállapodásokat versenyfelügyeleti határozattal egyedileg mentesítenek a tilalom alól. A mentesítés valójában annak megállapítását jelenti, hogy a kartelltilalom bizonyos körülményekre figyelemmel nem alkalmazható valamely - egyébként versenykorlátozó - megállapodásra. A mentesítés feltételeit az EGK Szerződés 85. cikkének 3. bekezdése az egyedi és csoportos mentesítésre vonatkozóan egységesen állapítja meg. A 85. cikk 3. bekezdése alapján  a Tanács és a Bizottság számos rendeletet hozott a megállapodások egyes csoportjainak a kartelltilalom alól történő mentesítésére. E rendeletek elsősorban a vertikális megállapodásokra vonatkoznak, de vannak köztük olyanok is, amelyek horizontális viszonylatban érvényesülnek (pl. biztosítóintézetek között).

A javaslat mindezekre figyelemmel a gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalmát a vertikális kartellekre is kiterjeszti, valamint a mentesülés összetett rendszerét alakítja ki. A javasolt szabályozás szerint a mentesülés alapjául szolgáló szempontokat a törvény határozná meg, a megállapodások egyes csoportjainak mentesüléséről pedig kormányrendeletek rendelkeznének a törvényben adott felhatalmazás alapján (ld. a javaslat 96. §-át).  E konstrukció megfelelően rugalmas ahhoz, hogy a jogi szabályozás igazodni tudjon a hazai versenypolitika alakulásához, illetve az európai közösségi jogfejlődéshez. A megállapodások egyes csoportjainak jogszabállyal történő mentesítése pedig fokozza a forgalom biztonságát, az üzletkötéshez szükséges kiszámíthatóságot, és ezzel a jogbiztonság követelményét is kielégíti. Jelenleg a következő témákban látszik szükségesnek csoportos mentesítést nyújtó rendelet megalkotása: kizárólagos forgalmazás, kizárólagos beszerzés, franchise, gépjármű-forgalmazás és -szervízelés, szakosítás, kutatás és fejlesztés, biztosítás, technológia-transzfer.

A javaslat a kartelleket illetően - hasonlóan a Tpt.-hez és az EGK Szerződés 85. cikkéhez - a tilalmi elvet érvényesíti. Ennek lényege az, hogy a szabályozás a kartellek általános tilalmából indul ki és ehhez társítja a kivételek és a mentességek rendszerét. A kartelltilalom megfogalmazása több újdonsággal is szolgál.

A javaslat 11. §-ának (1) bekezdése nemcsak a gazdasági verseny korlátozását, illetve kizárását (megakadályozását)  tiltja, mint a Tpt., hanem - követve az EGK Szerződés 85. cikkét - a verseny torzítását is. Emellett a javaslat egyértelművé teszi, hogy a tilalom egyaránt kiterjed a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célzó, arra alkalmas vagy azt eredményező megállapodásokra, döntésekre és összehangolt magatartásokra. A versenykorlátozó (-torzító) célzat megállapítása esetén nem kell vizsgálni, hogy a megállapodás (magatartás, döntés) ténylegesen alkalmas-e a kívánt eredmény elérésére. A versenykorlátozásra alkalmas megállapodások (magatartások, döntések) célzatuktól függetlenül tilosak. A versenykorlátozó hatás tényleges bekövetkezése pedig az alkalmasság, illetve a célzat vizsgálatát szükségtelenné teszi.

Meg kell továbbá említeni, hogy a javaslat gyűjtőfogalomként használja a megállapodás kategóriáját: az kiterjed az összehangolt magatartásokra is (de nem vonatkozik a csupán párhuzamos magatartásokra), valamint - újdonságként - a vállalkozások társadalmi szervezetének, köztestületének, egyesülésének és más hasonló szervezetének döntésére is. Ez utóbbi változtatás is harmonizációs célú, de közvetlen gyakorlati haszna is van: a javaslat alapján nemcsak a szervezet tagjai vonhatók majd felelősségre a versenykorlátozó döntésért, hanem maga a döntést hozó szervezet is. Ez utóbbi lehet non-profit tevékenységet folytató szervezet is, a javaslat szerint ez a körülmény nem vonja ki a törvény hatálya alól. A \"döntés\" fogalmát szélesen kell értelmezni: ide tartoznak a társadalmi szervezet stb. szabályzatai éppúgy, mint a tagokra formailag nem kötelező, de magatartásukat ténylegesen befolyásoló ajánlások is.

A javaslat az általános kartelltilalom kimondása mellett - követve a Tpt.-ben és az EGK Szerződés 85. cikkében alkalmazott szabályozási megoldást - példálózó, nem kimerítő jellegű felsorolást ad a versenykorlátozó megállapodások jellegzetes eseteiről. E felsorolás a Tpt.-ben foglalthoz képest bővül, valamint közelít az EGK Szerződés 85. cikkének (1) bekezdésében megemlített kartellfajták listájához. A változások közül - a versenytárgyalásról szóló 1987. évi 19. törvényerejű rendelet javasolt hatályon kívül helyezésére is figyelemmel - érdemes kiemelni, hogy a javaslat a versenyeztetéssel kapcsolatos  összejátszást is kifejezetten a kartelltilalommal ellentétesnek minősíti.

Fontos dogmatikai és gyakorlati probléma a kartelltilalomba ütköző szerződések semmisségének kérdése. Mint ismeretes, a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) 200. §-ának (2) bekezdése értelmében akkor semmis a jogszabályba ütköző szerződés, ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt nem fűz. A Legfelsőbb Bíróság a versenytárgyaláson elkövetett szabálytalanságok ügyében e szabályból kiindulva kimondta: a versenytárgyalási szabályok megsértésével kötött szerződés nem semmis, mivel a jogszabály e szabálytalanságokhoz más jogkövetkezményt fűz (bizonyos kedvezmények elvesztésének jogkövetkezményét). A hatályos szabályok alapján a joggyakorlat minden bizonnyal ezt az értelmezést tenné magáévá a Tpt. tekintetében is: a versenyjogi jogsértést megvalósító szerződésekhez nem társítaná a semmisség jogkövetkezményét, hanem a Tpt.-ben előírt szankciókat alkalmazná. Ugyanakkor az EGK Szerződés 85. cikkének (2) bekezdése semmisnek minősíti a kartelltilalomba ütköző megállapodásokat és döntéseket. Ezenkívül elvi és gyakorlati szempontok egyaránt amellett szólnak, hogy az állam ne ismerje el érvényesnek a kartelltilalom megszegésével kötött megállapodásokat, ne nyújtson segédkezet az ilyen megállapodásokkal elérni kívánt joghatások bekövetkezéséhez.

A hazai szabályozás és joggyakorlat jelenlegi helyzetéből adódó probléma legszerencsésebben úgy oldható meg, ha nem a Ptk. általános szabályán változtatunk, hanem egyértelművé tesszük, hogy a versenytörvényben a kartelltilalom megszegéséhez fűzött jogkövetkezmények addicionális jellegűek a Ptk.-ban szabályozott semmisséghez képest. A javaslat tehát a versenytörvénybe illesztett szabállyal teszi világossá, hogy e tekintetben a Ptk.-ban foglalt és a törvényben szabályozott jogkövetkezmények párhuzamosan alkalmazhatók (11. §).

A javaslat összetett rendszer bevezetésével kívánja biztosítani a kartelltilalom gazdaságilag ésszerű és hasznos érvényesülését.

Egyrészt a GVH-tól kérni lehet annak megállapítását, hogy a megállapodás, illetve a tervezett megállapodás nem minősül versenykorlátozó megállapodásnak, azaz eleve nem is valósítja meg a kartellnek a 11. § (1) bekezdésében szabályozott tényállását.

Másrészt a javaslat 12. §-a törvényi szinten von ki egyes megállapodásokat a tilalom hatálya alól.

Harmadrészt a javaslat 16. §-án alapuló csoportmentességi rendeletek megállapodások meghatározott csoportjairól állapítják majd meg, hogy - noha kimerítik a 11. § (1) bekezdésében foglalt tényállást - rájuk a kartelltilalom nem alkalmazható, azaz, hogy e megállapodások mentesülnek. Mind a 12. §, mind a 16. § és a csoportmentességi rendeletek alapján kérni lehet majd a GVH-től annak megállapítását, hogy a megállapodás (tervezett megállapodás) nem esik tilalom alá vagy mentesül a tilalom alól.

Végül a 17. § (1) bekezdésében foglalt - és a csoportos mentesülés alapjául is szolgáló - szempontok alapján mód van egyedi mentesítés kérésére is: a GVH határozatával megállapíthatja, hogy a megállapodásra - noha a 11. § (1) bekezdés hatálya alá tartozó kartellt valósít meg - a 17. § (1) bekezdésében foglalt szempontokra figyelemmel nem alkalmazható a kartelltilalom. Különbség az első három esethez képest, hogy az egyedi mentesítést kérni kell a GVH-tól, míg a többi esetben ez csak lehetőség. Ez az eltérés azon alapul, hogy az egyedi mentesítés alkalmazási körébe tartozó megállapodást mindaddig tilosnak (és ezért semmisnek) kell tekinteni, amíg a GVH ennek ellenkezőjét meg nem állapítja határozatával. Míg tehát a javaslat 12. §-a és a csoportos mentesülés eleve kivonja a megállapodást a tilalom alkalmazása alól, addig az egyedi mentesítést megadó határozat jogerőre emelkedéséig törvényi vélelem szól a 11. § (1) bekezdése alá eső megállapodás tiltottsága (és semmissége) mellett. Az egyedi mentesítés kérdésében hozott GVH-határozat valójában - hasonlóan a 18. §-ban szabályozott többi határozathoz - deklaratív jellegű, hiszen csupán azt állapítja meg a 17. § (1) bekezdésében megszabott feltételek teljesülése esetén, hogy a megállapodásra eleve nem alkalmazható a kartelltilalom és az eleve, kezdettől - megkötésétől - fogva érvényes; vagy - a 17. § (1) bekezdésében előírt feltételek valamelyikének hiányában - azt állapítja meg, hogy a megállapodás kezdettől fogva a tilalomba ütközött, arra alkalmazni kell a tilalmat és így az semmis. Az első esetben a GVH határozata megdönti a tiltottság, a semmisség mellett szóló törvényi vélelmet (s ez némi konstitutív jelleget is kölcsönöz az ilyen határozatnak); az utóbbi esetben pedig fenntartja a vélelmet, illetve hatósági határozattal megerősített ténnyé teszi.

A javaslat 12. §-a eltér a Tpt.-től abban, hogy - az ún. bagatell kartelleken kívül - az egymástól nem független vállalkozások között létrejött megállapodásokat is kivonja a kartelltilalom alól, viszont nem tesz kivételt - szemben a hatályos joggal - a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés megakadályozására irányuló megállapodásokkal. Ez utóbbi kivétel elvi alapjának kétségessége és jogharmonizációs szempontok miatt marad el. A javaslatban szabályozott új kivétel pedig az egy konszernhez tartozó vállalkozások közötti összehangolt piaci magatartást teszi megengedhetővé, elismerve a tulajdonos irányítási jogát. A jogilag elkülönülő, de gazdaságilag nem autonóm vállalkozásokat a javaslat ezáltal egyetlen gazdasági egységnek tekinti és a kartelltilalom szempontjából magatartásukat e szerint ítéli meg. Ez a megközelítés összhangban áll a közösségi versenyjogi gyakorlatban érvényesülő felfogással. 

A bagatell kartellek fogalmának meghatározásához az Európai Bizottság közleménye (OJ C 368/20, 23. 12. 94.) ad határértékeket (5 százalék alatti piaci részesedés és 300 millió ECU-nél kisebb összforgalom). A javaslat ezektől eltérő szinten húzza meg a határvonalat, az eltérést azonban a közösségi és a magyarországi piac egymástól nagyban különböző méretei indokolttá teszik.

A megállapodás csekély jelentőségének a megállapításánál a feleknek a piaci összforgalmon belüli együttes részesedését kell alapul venni, mégpedig  az érintett piacon.

Az érintett (releváns) piac meghatározásának nemcsak a versenykorlátozás, hanem a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés (V. fejezet) és a vállalkozások összefonódásának ellenőrzése (VI. fejezet) szempontjából is jelentősége van.

Az áru szempontjából érintett piac nemcsak a megállapodás tárgyául szolgáló árut, hanem az azt ésszerűen helyettesítő árukat is magában foglalja. Ha tehát az áru a felhasználási célra, az árra, a minőségre és a teljesítés feltételeire figyelemmel a fogyasztó számára ésszerűen helyettesíteni képes a másik árut, az érintett piac megállapításánál ennek az árunak a mennyiségét is figyelembe kell venni. Nem egyszerűen fizikai azonosságról vagy akár hasonlóságról van tehát elsősorban szó, hanem arról, hogy a fogyasztó az említett szempontokra figyelemmel dönti el, hogy a kialakult piaci viszonyok és szokások szerint az egyik áru helyett a másikat szerzi-e be.

A földrajzilag releváns piac fogalmát is megadja a javaslat. A hazai piac méretére tekintettel az áruk többsége esetében a földrajzi szempontból érintett piac az ország egész területe, de egyes különleges áruk és főként a szolgáltatások körében a piac egészén belül egy részpiac vehető figyelembe releváns piacként (12-15. §).

Az általános kartelltilalom bevezetésével egyidejűleg automatikus mentesítési rendszert indokolt intézményesíteni azokra a megállapodás-típusokra (a közösségi jogban használatos kifejezéssel a \"megállapodások csoportjaira\"), amelyekről a gyakorlatban bebizonyosodott, hogy a versenyt esetleg korlátozó hatásuk mellett alapjában véve az ésszerű, a harmonikus gazdasági fejlődést segítik elő. Ez indokolja az Európai Közösségben már hosszú évek óta a gyakorlatban alkalmazott csoportmentesítési rendszer hazai adaptálását. 

A közösségi jogalkotásnak ebben az intézményében kifejezésre jut, hogy a vállalkozások széleskörű együttműködési rendszere és az azt megalapozó megállapodások nélkülözhetetlenek az ésszerű gazdálkodás, valamint a teljesítőképesség és versenyképesség növelése szempontjából. Célszerű ezért, ha a jog a megállapodásoknak azokat a típusait, amelyek a gyakorlatban pozitív hatások keltésére alkalmasnak bizonyultak,  mentesíti a tilalom alól, meghatározva a versenykorlátozás még elfogadható mértékét..

A javaslat 17. §-a egységesen - a csoportos és az egyedi mentesülésre egyaránt kiterjedően - határozza meg azokat a feltételeket, amelyek együttes megléte szükséges a megállapodás mentesüléséhez. A javaslat e rendelkezései teljes mértékben összhangban állnak az EGK Szerződés 85. cikkének (3) bekezdésében foglaltakkal. A szabályozás a mentesüléshez bizonyos gazdasági előnyök jelentkezését, a fogyasztóknak az előnyökből való méltányos részesítését, a versenykorlátozás arányosságát, valamint azt követeli meg, hogy a megállapodás ne tegye lehetővé az érintett áruk jelentős részével kapcsolatban a verseny kizárását. A csoportmentesség nem azért nagy jelentőségű, mert  kivételes jogi elbánást nyújt, hanem azért, mert a részletes szabályok alapján az érintett vállalkozások biztosak lehetnek megállapodásuk törvényességében, nem kell minden megállapodás esetén a jogszerűséget külön igazoltatni a Gazdasági Versenyhivatallal, és így az üzleti életben szükséges biztonság az üzletfelek kapcsolataiban gyors döntések esetén sem szenved hátrányt (16-17. §).

A javaslat szerint bármely vállalkozásnak módja van  akár a megállapodás megkötése előtt, akár annak végrehajtása folyamán bármikor  a Gazdasági Versenyhivataltól kérni annak megállapítását, hogy a megállapodás nem jogsértő. Ezzel szemben, ha a megállapodás bármilyen okból a kartelltilalomba ütközik, a feleknek kötelessége a Gazdasági Versenyhivatal egyedi mentesítő határozatát kérni. Megszűnik tehát az a lehetőség, hogy a versenykorlátozó megállapodást kötő felek a maguk értékítélete szerint eldöntsék: a megállapodás nemzetgazdasági előnyei meghaladják-e a korlátozás miatt bekövetkező hátrányokat és a gyakorlatban erre tekintettel a megállapodást alkalmazzák-e.

Az eljárásbeli eltérés azon alapul, hogy az egyedi mentesítés alkalmazási körébe tartozó megállapodást mindaddig tilosnak (és ezért semmisnek) kell tekinteni, míg a Gazdasági Versenyhivatal ennek ellenkezőjét nem állapítja meg határozatával. Egyéb esetekben a megállapodás minősítését kérni lehet, amikor is a Gazdasági Versenyhivatal határozata csupán a tilalom hiányát vagy a mentesülési jogcímek tényleges fennállását igazolja (18. §).

A javaslat egyértelművé teszi, hogy a GVH az egyedi mentesítésről hozott határozatában a megállapodás mentesítését feltételhez vagy határidőhöz kötheti. Részben anyagi jogi, részben eljárási jellegű újdonság, hogy a javaslat 19. §-a értelmében a GVH - bizonyos körülményekre tekintettel - a 18. § alapján hozott bármely határozatát visszavonhatja. Ez összhangban áll a közösségi jogi előírásokkal is. Emellett a javaslat rendelkezik a bizonyítási teherről is (19-20. §). 




A 21-22. §-okhoz

A javaslat a gazdasági erőfölény tekintetében változatlanul a visszaélési elvet követi: nem önmagában a piacuralmi helyzetet, hanem az azzal való visszaélést tiltja. Megőrzi továbbá a Tpt.-nek - az EGK Szerződés 86. cikkéhez is igazodó - szabályozási módszerét, amely az általános tilalomhoz az erőfölénnyel való visszaélés jellegzetes eseteinek példálózó felsorolását társítja. E felsorolás - mint arra az indokolás korábbi része  már utalt is - kiegészült az árukapcsolás és az áruvisszatartás tényállásaival. Új tényállásként tiltja a javaslat az ún. \"felfaló\" árazást is; e rendelkezés megfogalmazása azt hivatott biztosítani, hogy a tilalom ne fogja vissza, ne korlátozza a verseny \"egészséges\" árcsökkentő hatásait is.

Fontos eltérés a Tpt.-hez képest, hogy a gazdasági erőfölény fogalmát a javaslat nem köti számszerűen megjelölt piaci részesedéshez, hanem azt kizárólag a piaci helyzetből, illetve a vállalkozás piaci \"viselkedéséből\" levezethető, érdemi ismérvek alapján határozza meg. A törvényi szinten megállapított arányok, mértékek szükségképpeni merevségén, rugalmatlanságán kívül a számszerűsítés ellen szóltak a gyakorlatban az eddigiekben tapasztalt - főként bizonyítási - problémák is.


A 23. §-hoz

A vállalkozások összefonódásának ellenőrzése körében a javaslat elvileg a gazdasági hatalom kialakulásának, a  koncentrációs folyamatoknak az ellenőrzését kívánja megvalósítani.

A koncentráció ellenőrzésének gazdaság- és jogpolitikai célja: a verseny megmaradásának biztosítása. A tőkekoncentráció növekedéséhez nyomós gazdaságpolitikai érdekek fűződnek, ugyanakkor figyelemmel kell lenni annak a piac szerkezetére gyakorolt hatásaira is. A javaslat természetesen csak a piaci szerkezet szempontjából jelentős változásokat vonja ellenőrzés alá.

A javaslat a 23. §-ba foglalt definíció szerint három esetcsoportot sorol szabályozási körébe: a vállalkozások összeolvadását, beolvadását, ideértve azt az esetet is, amikor csak a vállalkozás valamely része válik a vállalkozástól független másik vállalkozás részévé (ez a klasszikus fúzió, melynek során a piaci szereplők száma csökken); a vállalkozás feletti irányítás megszerzését (amikor a tranzakció szervezeti változással nem jár, a piaci szereplők száma változatlan, de a más piaci szereplő irányítása alá kerülő vállalkozás elveszti üzletpolitikai önállóságát); valamint a több vállalkozás által létrehozott olyan közös vállalatot, mely korábban egymástól függetlenül végzett tevékenységüket egyesíti (ez a koncentratív közös vállalat, melynek eredményeképpen az érintett piacon de jure új piaci szereplő lép a színre, de facto viszont a két vagy több régebbi szereplőt egy új vállalkozás váltja fel).

Nem a koncentráció kategóriájába tartozik például az a közös vállalat, melyet azzal a céllal hoztak létre, hogy az alapító vállalkozások tevékenységét, piaci magatartását összehangolja, koordinálja. A koordinatív közös vállalat tevékenységét a kartelltilalom szabályai szerint kell megítélni.

A definíció fontos eleme \"az előzőleg egymástól független vállalkozás\" kifejezés. Ez azt jelenti, hogy a piaci magatartását, megjelenését tekintve egy vállalatcsoporthoz tartozó (pl. anya- és leányvállalat, vagy azonos anyavállalat alá tartozó leányvállalatok), egymástól az irányítás tekintetében nem független vállalkozások összeolvadása, egyiknek a másikba történő beolvadása nem tekinthető koncentrációnak, az az irányító (tulajdonos) üzemgazdasági indíttatású belső átszervezéseként fogható fel.

A javaslat részletezi az irányítás  a jelenleg hatályos törvény szerint \"meghatározó befolyás\"  megszerzésének módjait, felsorolva az objektíven megragadható eseteket, melyek közül, ha egy is teljesül, az irányítás megvalósul. Egy vállalkozás tényleges irányításának eszköztára azonban sokkal gazdagabb a nevesített módszereknél, ezért van szükség a (3) bekezdésre, amely a vállalkozások irányítást megvalósító tényleges magatartására utal.

A 24. §-hoz

A piacon végbemenő koncentráció ellenőrzésének eszköze az engedélykérési kötelezettség előírása a verseny szempontjából meghatározó jelentőségű koncentrációs műveletek esetében.

Az engedélykérési kötelezettség ismérve a koncentrációban érintett vállalkozások előző üzleti évben elért nettó (általános forgalmi adó nélküli) árbevétele, küszöbszáma pedig tízmilliárd forint. 

Az engedélykérési kötelezettség  további feltételeként a megszerzett vállalkozás vagy az összeolvadásban részt vevő legalább két vállalkozás nettó árbevételét ötszázmillió forint feletti összegben határozza meg a javaslat, amivel el kívánja kerülni, vagy a piaci terjeszkedéshez szervesen hozzátartozó természetes növekedési lépések, apró felvásárlások feleslegesen a törvényi korlátok közé szoruljanak, ellenőrzés alá kerüljenek. (Ha például egy kereskedelmi hálózat vásárlás révén egy-egy bolttal bővül, ahhoz nem kell engedélyt kérni). Ugyanakkor, ha ez az apránkénti terjeszkedés a szerző vállalkozás folyamatos gyakorlatává válik és ily módon a más vállalkozások felvásárlásával végrehajtott növekedése két év alatt meghaladja az ötszázmillió forintot, az utolsó koncentráció kapcsán a tranzakciót engedélyeztetni kell.

A javaslat az engedélyeztetési kötelezettség ismérve tekintetében két szakmai szempontú kivételt tesz: pénzintézet esetében a küszöbszámot a mérlegfőösszeg tíz százalékára, biztosítóintézetnél a lekötött bruttó biztosítási díjak értékére kell vonatkoztatni.


A 25. §-hoz


A javaslat nem tekinti tőkekoncentrációnak a pénzintézet, a pénzügyi holding, a befektetési társaság, a vagyonkezelő szervezet továbbértékesítési céllal történő irányítás- vagy  vagyonszerzését, mivel az átmeneti jellegű tulajdonlás nem rendezi át tartósan a piaci erőviszonyokat. Nem ad ugyan határidőt arra nézve, hogy az átmenet meddig tarthat, de az ilyen tranzakciónak a belső természetéből  adódik ideiglenes jellegük, vagy azt más jogszabályok (pl. a pénzintézeti törvény) konkrétan is meghatározzák.


A 26. §-hoz

A javaslat meghatározza azoknak a vállalkozásoknak a körét, amelyek a koncentrációs műveletben érintettnek számítanak. A jelenleg hatályos törvényhez hasonlóan a javaslat fenntartja a tranzakcióban részt vevő közvetlen és közvetett vállalkozások megkülönböztetését, ugyanakkor a vállalkozási lánc meghatározását az európai közösségi jogszabály előírásához igazítja. A koncentrációban közvetetten résztvevők körének meghatározása során természetesen figyelmen kívül kell hagyni azt a szereplőt, akinek irányítási joga megszűnik, tehát aki az új vállalati csoportosulásban nem vesz részt.

A 27. §-hoz

A javaslat eligazítást ad a nettó árbevétel számításához. Az érintett vállalkozások egymás közötti forgalmát ki kell szűrni a halmozódások elkerülése végett. A külföldön honos vállalkozásnak a Magyar Köztársaság területére irányuló exportból elért árbevételét kell számításba venni. Ezzel a javaslat azt juttatja kifejezésre, hogy a külföldi cégek részvételével megvalósuló koncentrációban valójában a magyar piac szempontjából az is releváns hatás, ha a cég a magyar belpiaci forgalomban korábban részt vett.

A (3) bekezdésben foglalt szabály révén megvalósul az állami tulajdon és a magántulajdon Alkotmányban előírt, megkülönböztetéstől mentes, egyenlő kezelése. A magántulajdonosi szférában az azonos irányítás alá tartozó vállalkozások egy egységkénti kezelésével ugyanis az van összhangban, ha a piaci magatartás szempontjából önálló döntési joggal rendelkező állami vagy önkormányzati vállalkozásokat tekintjük egy egységnek, önálló piaci szereplőnek. E szabályból következik, hogy a korábban önálló üzletpolitikát folytató állami többségi tulajdonú vállalkozások összefonódása  amennyiben a 24. §-ban foglalt feltételek teljesülnek  engedélykérési kötelezettség alá tartozik.




A 28-29. §-okhoz

A javaslat szabályozza, hogy kinek és mikor kell engedélyt kérnie. Az engedélykérés elmulasztásához a javaslat az eljárási szabályokkal  (78-79. §) fűz jogkövetkezményt.

A versenyhivatali engedély a koncentrációt eredményező szerződés létrejöttének előfeltétele. Az irányítás megszerzése azonban nem feltétlenül kötődik közvetlenül szerződéshez. Ebben az esetben az engedély megadásáig az irányítási jogok gyakorlása tekintetében az engedély megtagadásához fűződő kockázatot kell a vállalkozásoknak mérlegelniük.


A 30-32. §-okhoz


A javaslat meghatározza azokat a feltételeket, melyek teljesülése esetén az engedélykérési kötelezettség alá eső koncentrációs műveletet engedélyezni kell, valamint azokat a körülményeket, amelyek fennállása esetén az összefonódás megtiltható. A döntés mérlegelés eredményeképpen alakul ki. A javaslat szerint a Gazdasági Versenyhivatalnak joga van az engedélyt feltételekhez kötni annak érdekében, hogy a fúzió vagy az irányítási jog megszerzése, illetve a közös vállalat versenykorlátozó hatása csekélyebb legyen. A mérlegelés szempontjait a javaslat tételesen felsorolja.

Előfordulhat, hogy az engedélykérést elmulasztják, és a megvalósított koncentráció versenysérelmet okoz. Ilyen esetben szükség van a versenyt legalább részben helyreállító, feltételeket megállapító határozatra. Ezt a lehetőséget a javaslat megteremti.

A javaslat a határozat visszavonását is lehetővé teszi, ha a Versenyhivatal az engedélyt a döntés szempontjából fontos tény félrevezető közlése alapján adta meg vagy a feltételként szabott előírásokat az érintett vállalkozások nem teljesítették.


A 33-34. §-hoz

A javaslat önálló részben szabályozza a Gazdasági Versenyhivatal jogállását, továbbá a közszolgálati jogviszonyban álló munkatársait érintő egyes kérdéseket.

A Gazdasági Versenyhivatal független szervezet, amely szervezetileg nincs alárendelve a Kormánynak. A Javaslat szerint a Gazdasági Versenyhivatal  összhangban a költségvetési törvénnyel  az állami költségvetés önálló fejezete. A Gazdasági Versenyhivatal függetlenségét erősíti az a szabály, hogy a Hivatal számára feladatot csak törvény írhat elő. Ez azért szükséges, mert a Gazdasági Versenyhivatal jogalkalmazói feladatának  a piaci verseny védelme  betöltéséhez olyan súlyú közérdek fűződik, amelyre tekintettel indokolt annak kimondása, hogy a Gazdasági Versenyhivatalt új feladatok ellátására csak törvény kötelezheti. A Gazdasági Versenyhivatal feladata a Javaslatban, valamint az árak megállapításáról szóló törvényben meghatározott versenyfelügyeleti feladatok ellátása, kivéve a bíróság jogkörébe tartozó versenyfelügyeleti feladatokat, valamint az értékpapírtőzsdei és az árutőzsdei versenyfelügyeletet.

A Gazdasági Versenyhivatal munkatársai közszolgálati jogviszonyban állnak, jogviszonyukra a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992:XXIII. törvény (Ktv.). rendelkezéseit kell alkalmazni, a Javaslatban meghatározott eltérésekkel.

A 35-36. §-hoz

A javaslat kimondja, hogy a Gazdasági Versenyhivatal élén elnök áll. A Gazdasági Versenyhivatal elnökét és két elnökhelyettesét a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki hat évre és menti fel. A miniszterelnök javaslatának megtétele előtt  új előírásként   a jelölteket az Országgyűlés illetékes bizottsága meghallgatja. A javaslat részletesen meghatározza az elnök, elnökhelyettesek megbízása megszűnésének eseteit.


A Gazdasági Versenyhivatal  elnöke felelős a hivatalra háruló feladatok ellátásáért, a külső szervekkel való kapcsolattartásért, a hivatal belső rendjének meghatározásáért, valamint  meghatározott körben  gyakorolja az egyes munkáltatói jogokat. Évente beszámol az Országgyűlésnek, külön felkérésre  az Országgyűlés illetékes bizottságának a törvény alkalmazása során szerzett tapasztalatai alapján arról, hogy a gazdasági verseny szabadsága és tisztasága miként érvényesül. 

Az elnöknek a jogszabályalkotással kapcsolatos jogosítványa is változatlanul fennmarad. A gazdasági versenyt érintően a Gazdasági Versenyhivatal működése során szerzett tapasztalatokról való felvilágosításadás lehetőségét nemcsak a Kormány és a miniszterek, de nemzetközi szervezetek részére is biztosítja a javaslat. Ennek érdekében a Gazdasági Versenyhivatal önkéntes válaszadáson alapuló adatgyűjtést végezhet.

A 37-39. §-hoz

A javaslat szerint  egyezően a hatályos előírásokkal  a Gazdasági Versenyhivatalban teljes önállósággal Versenytanács működik. A Versenytanács elnöke a Gazdasági Versenyhivatal egyik elnökhelyettese, akit  a köztársasági elnök  a kinevezésével egyidejűleg bíz meg a Versenytanács elnöki teendőinek ellátásával. A javaslat meghatározza feladatait: a Versenytanács elnöke szervezi a Versenytanács munkáját, gondoskodik a határozatok nyilvánosságra hozataláról, ellenőrzi az eljárási határidők megtartását, valamint elkészíti a Versenytanács Szervezeti és Működési Szabályzatát.

Új szabály, hogy a Versenytanács tagjait a Gazdasági Versenyhivatal elnökének javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki határozatlan időre és menti fel. Ez a megoldás - mind a kinevezés időtartama mind a kinevező meghatározása tekintetében  összhangban van a magasabb beosztású köztisztviselőkre vonatkozó szabályokkal. A javaslat részletesen meghatározza a Versenytanács tagjai felmentésének eseteit. Sajátos szabály, hogy felmentésnek van helye akkor is, ha a munkáltatói jogkör gyakorlója (a Gazdasági Versenyhivatal elnöke) hivatalvesztés fegyelmi büntetést szab ki. A Versenytanács tagja a versenyfelügyeleti eljárás során kizárólag a törvényeknek van alárendelve. A javaslat a Tpt. jól bevált rendelkezését e tekintetben nem kívánta módosítani. Így biztosítható, hogy a versenyfelügyeleti eljárásokban külső befolyásoktól mentes határozatok szülessenek.


A javaslatban lévő új eljárási szabályok kialakítása szükségessé tette a Versenytanács tagjai mellett azoknak a munkatársaknak a nevesítését (vizsgáló), akik a vizsgálat eredményességét elősegítő feladatokat látnak el. A vizsgálók jogviszonya esetében a javaslat csak a sajátos elnevezésben tér el a Ktv-től.


A 40. §-hoz

A javaslat változatlanul fenntartja a Ktv-nél lényegesen szigorúbb összeférhetetlenségi szabályokat a Gazdasági Versenyhivatal elnökére, elnökhelyettesére, a Versenytanács tagjaira és a vizsgálókra. E személyek - a tudományos, oktatói, művészeti, szerzői jogi védelem, illetve iparjogvédelmi jogszabály  hatálya alá tartozó, továbbá lektori, szerkesztői tevékenység kivételével  - más kereső foglalkozást nem folytathatnak, ilyen megbízást nem fogadhatnak el, nem lehetnek gazdasági társaság vezető tisztségviselői, illetve felügyelő bizottságának tagjai. Az eljárási összeférhetetlenség kérdéseit a javaslat a kizárási eljárás szabályai körében tárgyalja. A javaslat egyben meghatározza az összeférhetetlenségi ok felmerülése esetében követendő eljárást.


A 41-43. §-okhoz

A javaslat változatlanul fenntartja azt, hogy a Gazdasági Versenyhivatal elnökére a miniszteri besorolású személyekre, az elnökhelyettesekre pedig az államtitkári besorolású személyekre vonatkozó szabályok az irányadóak.

A versenytanács tagjainak díjazására a javaslat a helyettes államtitkári besorolású személyekre vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni. Ez  arányban áll a szigorú összeférhetetlenségi szabályokkal. A vizsgálókat a javaslat külön nem sorolja be, így rájuk nézve a Ktv. általános szabályai irányadóak.

A javaslat a versenytanácstagok és vizsgálók számára szakirányú felsőfokú végzettséget, a versenytanács jogi végzettségű tagja számára ezen túlmenően jogi szakvizsgát ír elő alkalmazási feltételként.

A 44. §-hoz

A versenyfelügyeleti eljárás meghatározó specifikumokkal rendelkező közigazgatási eljárás. Ennek megfelelően a javaslat csak azokat a különös szabályokat határozza meg, amelyek a versenyfelügyeleti eljárás sajátosságaiból következő szükséges eltéréseket tartalmazzák. E rendelkezéseken túlmenően a versenyfelügyeleti eljárásra az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezései megfelelően irányadók, kivéve, ha a javaslat az adott szabály alkalmazhatóságát kifejezetten kizárja.  Az Áe. szabályai közül tehát azokat nem kell alkalmazni, amelyeket a Javaslat akár kifejezetten, akár eltérő szabály megalkotásával zár ki a jogalkalmazásból. 

Az általános eljárási szabályok körében a javaslat csak azokat a szabályozási területeket érinti, ahol az államigazgatási eljárás általános szabályaitól való eltérés szükséges. Az eltérések - amelyek főleg a szabályozás részletesebbségében öltenek testet - általában garanciális okból indokoltak.

A 45. §-hoz

A javaslat következetesen szétválasztja a Gazdasági Versenyhivatal és a bíróság hatáskörét. Ennek anyagi jogi hátterét a generálklauzula új elhelyezése adja meg. A  Gazdasági Versenyhivatal  jár el minden olyan versenyfelügyeleti ügyben, amely nem tartozik a bíróság hatáskörébe (86. §).  További kivételt jelent az általános hatáskör alól az a szabály, hogy az értékpapír-tőzsdei és az árutőzsdei tevékenység tekintetében a versenyfelügyeletet az értékpapírtőzsde és az árutőzsde felügyeletét ellátó  külön jogszabályban meghatározott  szerv gyakorolja. Nem minősül azonban ilyen tevékenységnek az, ha pl. részvénytársaságok részvényei az értéktőzsdén keresztül kerülnek új tulajdonoshoz. Ha az ilyen ügylet a javaslat valamely rendelkezését sérti, az eljárás a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozik. A versenyfelügyeleti ügy fogalma alatt mindazon ügyeket kell érteni, amelyek a javaslat anyagi jogi normáinak alkalmazását vonják maguk után, s ennek következtében megalapozzák - a hatásköri megosztásnak megfelelően - a Gazdasági Versenyhivatal, az értékpapírtőzsde és az árutőzsde felügyeletét ellátó szerv, illetve a bíróság eljárását. Ugyancsak versenyfelügyeleti eljárásban dönt a Gazdasági Versenyhivatal az árak megállapításáról szóló 1990: LXXXVII. tv. felhatalmazása körében egyes termékek árának tervezett áremeléséről. 

A Gazdasági Versenyhivatal illetékessége az egész ország területére kiterjed, azaz az érintett ügyfelek lakóhelyétől, illetőleg székhelyétől függetlenül minden  a hatáskörébe tartozó  ügyben a Gazdasági Versenyhivatal jár el.


A 47. §-hoz


A javaslat a Gazdasági Versenyhivatal versenyfelügyeleti eljárását szakaszokra osztja. Ezek: a vizsgáló eljárása (vizsgálat), a Versenytanács eljárása, az utóvizsgálat és a végrehajtás. Az utóvizsgálat és a végrehajtás nem szükségszerű elemei a versenyfelügyeleti eljárásnak. Az eljárás minden esetben a vizsgálattal indul, s az érdemi határozatokat csak az eljáró Versenytanács hozhatja meg. A vizsgálati szakaszban csak néhány esetben fejeződik be a versenyfelügyeleti eljárás, a vizsgáló eljárást megszüntető határozatával (53. §, illetve 68. § (4)-(5) bek.).

A vizsgálati szakasz és a versenytanácsi szakasz összekapcsolódását a javaslat a vizsgáló jelentésének (71. §), illetve a jelentés kiegészítésének (72. § (1) bek. b) pont), és a vizsgáló határozatai elleni  jogorvoslat szabályaiban (82. § (2) bekezdés) rendezi. A versenyfelügyeleti eljárás - a szakaszokra osztottság ellenére - egységes, alapvetően inkvizitórius (nyomozó jellegű) hatósági eljárás. A vizsgálati és versenytanácsi eljárás szétválasztása eljárási-technikai jellegű: a vizsgáló tisztázza a tényállást, beszerzi a bizonyítékokat, a versenytanács pedig ezek alapján - a védelemhez való jog biztosítása érdekében a közvetlenség elvén nyugvó tárgyalás tartásával - jogi minősítést végez és dönt. 

	
A 48. §-hoz

A javaslat meghatározza az eljáró szerv számbeli  összetételét. Az érdemi határozatot az eljáró versenytanács háromtagú tanácsban hozza, kivéve, ha az öttagú tanácsban való eljárásnak van helye. Erre akkor kerülhet sor, ha az eljárás tárgya gazdasági versenyt korlátozó megállapodás, gazdasági erőfölénnyel való visszaélés, vagy a vállalkozások összefonódásának ellenőrzése. Ezekben az ügyekben sem kötelező minden esetben az öttagú tanácsban való eljárás, csak akkor, ha azt az ügy bonyolultsága indokolja. Az érdemi határozat meghozatalán kívül kötelező a tanácsban való eljárás, ha a javaslat a határozathozatal jogát az eljáró versenytanácshoz telepíti. Ez az eset áll fenn akkor, ha a javaslat szerint az adott határozatot az eljáró versenytanács hozza. Azokat a határozatokat, melyeket a javaslat rendelkezései szerint nem az eljáró versenytanács hoz, a tanács tagjai egyedül is (pl. idézés) meghozhatják.


A 49-51. §-okhoz

A javaslat részletesen szabályozza a kizárási eljárást. A kizárás intézményének célja az eljáró ítélkező fórum pártatlanságának, függetlenségének biztosítása. A Javaslat jogrendszerünk eljárási kódexeivel összhangban rendelkezik a kizárást megalapozó körülményekről, a kizárási eljárásról, annak kezdeményezéséről, a kizárás kérdésében hozott döntésekről, s az ügyfél rosszhiszemű eljárásának jogkövetkezményeiről. Speciális szabály az, hogy a vizsgálat lefolytatója nem lehet az ügyben érdemi határozatot hozó versenytanács tagja. Az ügyfél kizárást kezdeményező kérelmének elutasítása ellen külön jogorvoslat nincs, az ügyfél e döntést csak az érdemi határozat elleni jogorvoslati kérelmében (a keresetében) kifogásolhatja. 

A versenyfelügyeleti eljárás szigorú határidejének betarthatósága érdekében rendelkezik úgy a javaslat, hogy a vizsgáló kizárása esetén az eljárási határidő újból kezdődik az új vizsgáló kijelölésével, míg az eljáró versenytanács tagjának kizárása esetében a kizárási eljárásra fordított időt a  határidőszámításnál figyelmen kívül kell hagyni.

Az 52-53. §-okhoz

A javaslat meghatározza az ügyfél fogalmát. Általános eljárásjogi jogelv, hogy mindenkinek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy részt vegyen az olyan eljárásokban, amelyek jogaira és kötelezettségeire kihatással lehetnek. A részvétel formája az ügyféli minőség. A hivatalból indult eljárásban ügyfél az, akivel szemben az eljárást megindították. Ez azt is jelenti, hogy akivel szemben bármely törvénysértés gyanúja miatt az eljárást le akarják folytatni, azt ügyfélként kell az eljárásba bevonni. A kérelemre indult eljárásokban ügyfél a kérelmező, továbbá az, akire a kérelem vonatkozik. Ez utóbbi fordulat azokat érinti, akik olyan gazdasági versenyt korlátozó megállapodás részesei, amelynek bármely részese a javaslat 18. §-a alapján kérelmet nyújtott be a Gazdasági Versenyhivatalhoz. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a gazdasági versenyt korlátozó megállapodás esetében nem szükséges, hogy valamennyi megállapodásban részt vevő tag együttesen nyújtsa be a 18. § szerinti megállapítási, illetve egyedi mentesítési kérelmet. Ha csak a megállapodás egy tagja lép fel kérelmezőként, a többi tag kérelmezetti pozíciójánál fogva (mivel a kérelem rá is vonatkozik) válik ügyféllé. Hasonló a helyzet a vállalkozások összefonódásának engedélyezése esetében: a javaslat 28. §-a nem teszi kötelezővé az összefonódás minden érintettje számára a Gazdasági Versenyhivatal engedélyéért való folyamodást, ezért az a vállalkozás, amely részese az összefonódásnak, de nem nyújt be engedély iránti kérelmet, kérelmezettnek tekintendő (mivel a kérelem rá is vonatkozik),  így ügyfélnek minősül.


Az a piaci szereplő, aki  a törvény alanyi hatálya alá tartozó vállalkozásnak a javaslatba ütköző jogellenes magatartását sérelmezi, a Gazdasági Versenyhivatalhoz bejelentéssel élhet, bejelentőként azonban nem válik ügyféllé. A versenyfelügyeleti eljárás ugyanis a piaci verseny tisztaságában és szabadságában megtestesülő  közérdek védelmére hivatott, s a versenytársak egyedi sérelmeit így csak közvetetten orvosolja, mivel a verseny tisztaságának és szabadságának fogalmán keresztül egyedileg meg nem határozott piaci szereplők (és fogyasztók) összességének (köz-)érdeke áll a jogi védelem alatt. Az,  akit a versenysértő magatartás közvetlenül is érint, polgári jogi igényét (vagyoni, illetve nem vagyoni kár, személyiségi jogi, illetve tulajdonjogi védelem) a bíróság előtt érvényesítheti. Az adott (pl. kártérítési) tényállásban a jogellenesség a javaslat rendelkezéseinek megsértése következtében áll be. 

A javaslat rendezi az ügyféli pozícióban történő jogutódlás kérdéseit. Ha az eljárás kérelemre indul, s az ügyfél jogutódlással szűnik meg, a jogutód a jogutódlástól számított 30 napon belül az eljárásba önként beléphet. A határidő a jogutódlástól kezdődik, ami pl. gazdasági társaságok közötti jogutódlás esetében azt jelenti, hogy a cégbíróság konstitutív hatályú végzése állapítja meg a jogutódlást. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ha a jogutód a gazdasági forgalomban már a cégbíróság visszamenőleges hatályú bejegyző végzésének meghozatala előtt jogelődje jogosítványa gyakorlójaként lép fel, akkor a cégbírósági eljárás időtartama alatt engedély, illetve egyedi mentesítés nélkül is jogszerűen gyakorolhatná a jogelődje által engedélyezni, illetve mentesíteni kérelmezett magatartást vagy tevékenységet pusztán azzal a formális indokkal, hogy a javaslat a jogutódlástól számított 30 napig lehetőséget ad az önkéntes belépésre, s ezzel a határidő tűzéssel jogszerűvé teszi a határidőn belüli késlekedést. Ebben az esetben a tényleges tevékenység vagy magatartás kifejtése megalapozza a hivatalbóli eljárást függetlenül attól, hogy a jogutódlás bejegyzése megtörtént-e. Ugyancsak ez a helyzet akkor, ha a jogutódlás formálisan is bekövetkezett, (pl. bejegyzéssel) de a 30 nap még nem telt le. 

A 30 napos határidő eltelte előtt is beállhat a jogutód belépési kötelezettsége, ha pl. a törvényben meghatározott tilalomból fakadó jogkövetkezmények alól annak ellenére mentesülni kíván, hogy a jogelődje által kötött ( és mentesíteni kérelmezett ) versenyt korlátozó megállapodást az önkéntes belépésre nyitva álló határidő letelte előtt teljesíteni kívánja. 

Ha a jogutód a kérelemre indult eljárásban önként nem lép be, a vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács az eljárást megszünteti. Ha annak feltételei fennállnak, a vizsgáló az eljárást hivatalból megindíthatja. 

Ha a jogutódlásra hivatalból indult eljárásban kerül sor, a jogutód az eljárásba bevonható. A bevonás pusztán a jogutódlás tényénél fogva nem kötelező, a vizsgáló ugyanazon szempontok alapján dönt arról, hogy indokolt-e a bevonás, vagy sem, mintha egy új hivatalbóli eljárás megindításának elrendeléséről kellene határoznia (70. § (1) bek.). Ha a mérlegelés eredményeképpen a jogutód bevonását nem tartja indokoltnak, az eljárást megszünteti.

A javaslat külön rendelkezik arról az esetről, ha a hivatalbóli eljárás nem a megfelelő ügyfél ellen indult. Az ügyfél meg nem felelősége alatt a személyes érintettség hiányát kell érteni, s nem a törvénysértés hiányát.  Ha a megfelelő ügyfél személye a rendelkezésre álló adatokból megállapítható, őt az eljárásba be lehet vonni az előző ügyfél egyidejű elbocsájtásával. A javaslat azért nem teszi kötelezővé a bevonást, mert előfordulhat, hogy az új ügyfél esetében az eljárás folytatása nem indokolt. Ha új ügyfél bevonására nem kerül sor - akár azért, mert a rendelkezésre álló adatokból a személye nem állapítható meg, akár azért, mert a bevonása nem indokolt, a vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács az eljárást megszünteti.

A jogutód, illetve a megfelelő ügyfél bevonásával új személy jelenik meg az eljárásban, akit értelemszerűen teljes egészében megilletnek az ügyfél jogai. Ennek megfelelően biztosítani kell számára a nyilatkozattételi jogot, a védelemhez való jogot. Ehhez azonban időre van szükség, ezért rendelkezik úgy a javaslat (63. § (3) bek. a) pont), hogy ebben az esetben az eljárási határidő számítása során a jogelőddel szemben folytatott eljárásra fordított időt figyelmen kívül kell hagyni. Mindazonáltal a vizsgálónak joga van arra, hogy ha a jogutódlás valószínűsítése nehézségekbe ütközik, ne a bevonást válassza, hanem - ha annak egyéb feltételei (70. § (1) bek.) fennállnak - új eljárást indítson hivatalból (s a korábbi eljárást megszüntesse).


A kérelemre indult eljárásokban sem a jogutód, sem a megfelelő ügyfél hivatalbóli eljárásba vonásának nincs helye, mivel az eljárás a kérelmező uralma alatt áll. Természetesen a kérelmező az eljárás során kiterjesztheti a kérelmét más személyekre is, akik ezáltal  kérelmezettként ügyféllé válnak (egyúttal a korábbi kérelmezettek az eljárásból elbocsájthatók, ugyanis az ő vonatkozásukban a kérelmező a kérelmét visszavonja (68. § (5) bek.), ezért rájuk nézve az eljárást meg kell szüntetni.) A kérelem az érdemi határozat meghozatalát megelőzően bármikor megváltoztatható (új kérelmezettre kiterjeszthető), ezáltal azonban az elintézési határidő számítása újból kezdődik( 63.§ (3) bek. a) pont). Ha a kérelmező a kérelmét a megfelelő személyre nem terjeszti ki, az eljáró Versenytanács a kérelmet elutasítja. Ugyanez a helyzet akkor, ha a kérelmező a kérelmezett jogutódjára nem terjeszti ki a kérelmét.

Az 54. §-hoz

A képviselet szabályozása a Polgári perrendtartás mintáját követi. Az ügyfél az eljárásban vagy személyesen vesz részt, vagy meghatalmazottjával képviselteti magát. Azon személyek, illetve szervezetek körét, akik számára az ügyfél meghatalmazást adhat, a javaslat tételesen meghatározza, illetve érvényesülni engedi a külön jogszabályban meghatározott speciális képviseleti jogosultságot (pl. szabadalmi ügyvivők képviseleti joga: 1995: XXXII. tv. 1. §)

Speciális rendelkezés, hogy meghatalmazottként az adott gazdasági tevékenységben érintettek szakmai érdekképviseleti szerve is eljárhat. Azt, hogy mely típusú szervek minősülhetnek ekként, mindig a konkrét ügy vonatkozásában lehet eldönteni. Az érdekképviseleti szervek nyilatkozata azonban számos esetben nélkülözhetetlen az adott gazdasági terület verseny-viszonyainak feltérképezése, illetve egyes szakkérdések eldöntése során. Ha ilyen típusú nyilatkozat, szakvélemény beszerzésére előreláthatólag szükség lesz, a vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács az adott szakmai érdekképviseleti szerv meghatalmazottkénti eljárását visszautasíthatja.

Az 55. §-hoz

A javaslat átfogóan szabályozza az eljárás szereplőinek iratbetekintési jogát, külön figyelmet szentelve az üzleti titok védelmének.

Az ügyfél (és képviselője) az eljárás során bármikor betekinthet az iratokba, és azokról másolatot, illetve feljegyzést készíthet. E jog a védelemhez való jog érvényesíthetőségének egyik alappillére. A korlátlan betekintési jog azonban összeütközésbe kerülhet más ügyfelek, illetve az eljárás egyéb résztvevőinek (tanú, szakértő,  szemletárgy birtokosa) az üzleti titok védelméhez fűződő jogával.

Ezért a javaslat kimondja, hogy az ügyfél, illetve az eljárás egyéb résztvevői az üzleti titok védelmére való hivatkozással kérhetik a vizsgálót, illetve az eljáró versenytanácsot az iratbetekintési jog korlátozására. Ha a vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács a kérelemnek helyt ad, egyúttal kötelezheti az ilyen kérelem előterjesztőjét olyan iratváltozat elkészítésére, amely nem tartalmaz üzleti titkot. Ezáltal az iratbetekintési jog sem szenved sérelmet. A határozat ellen külön jogorvoslatnak van helye. A fentiekből következik, hogy a vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács az ügyfélnek (ill. képviselőjének) nem fogja hivatalból megtiltani más ügyfél (illetve egyéb eljárási résztvevő) üzleti titkot tartalmazó iratába való betekintést, vagyis azt kérelmezni kell. Ez a szabályozás összhangban van az üzleti titok megfogalmazásával (4. § (3) bek. a) pont), amely az érintettek titokmegőrzésre irányuló aktivitását is megköveteli az üzleti titokkénti minősítéshez.

Eltérő a helyzet az eljárás egyéb résztvevőinek iratbetekintési jogát illetően. E személyek csak a vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács engedélyével tekinthetik meg az ügy iratait. Az engedély megadásához igazolniuk kell, hogy az iratok ismeretéhez jogos érdekük fűződik. Ez utóbbi esetben sem jogosultak azonban a titokvédelmi szabályok által védett, illetve az üzleti titkot tartalmazó iratokba való betekintésre. Az üzleti titok védelmére az eljárás egyéb résztvevőivel szemben a vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács akkor is köteles, ha valamely irat üzleti titokként való kezelését az érintett megelőzőleg nem kérte. Ha a vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács e kérdésben nem tud egyértelműen dönteni, célszerű az érintett felet nyilatkoztatnia az engedély megadása előtt. E szabályozás indoka az, hogy az eljárás egyéb résztvevőinek iratbetekintési joga nem olyan alanyi jogosultság, amellyel szemben az üzleti titkát megőrizni kívánó ügyfelet eleve valamely titokmegőrzési aktvitásra kellene kötelezni. 

Az ügyész általános iratbetekintési jogát az ügyészség Alkotmányban meghatározott feladatai teljesíthetőségének biztosítása alapozza meg.

Ha a Gazdasági Versenyhivatal külföldi hatóságot keres meg, s az igényli, hogy az általa szolgáltatott adatokat üzleti titokként kezelje, a Gazdasági Versenyhivatal  köteles ennek megfelelően eljárni.

Az  56-57. §-okhoz

A határidőszámítás, illetve a mulasztás orvoslásának szabályai a Polgári perrendtartás mintájára épülnek fel. Eltérés, hogy a mulasztás igazolhatóságának jogvesztő (abszolút) határideje 60 nap. Az igazolási kérelemről a vizsgálati szakban a vizsgáló, a versenytanácsi szakban az eljáró versenytanács dönt. A vizsgáló elutasító határozata ellen külön jogorvoslatnak van helye, míg az eljáró versenytanácsnak a kérelmet elutasító határozatát csak az érdemi határozat elleni jogorvoslatban lehet kifogásolni.

Az 58-59. §-okhoz

A külföldre irányuló megkeresések és kézbesítések, valamint a külföldi hatóság megkereséseinek teljesítését a Javaslat a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. 67-68. §-aiban foglaltaktól eltérően szabályozza. a Javaslat szerint a Gazdasági Versenyhivatal ezekben az ügyekben közvetlenül jár el.  A javaslat nem említi, de a külföldi hatóság hasonló eljárására csak a saját jogának hasonló rendelkezése esetében van lehetőség. Az ilyen - kölcsönös - szabályozás rendszerint nemzetközi szerződés (vagy viszonosság) alapján valósul meg. Az ügyfelek üzleti titkainak védelmére a Javaslat a külföldi hatóságok megkereséseinek teljesítése során is kötelezi a Gazdasági Versenyhivatalt. 

A 60. §-hoz

Az eljárás felfüggesztése esetében a javaslat csak egyetlen kérdésben ad eltérő szabályt az Áe.-hez képest: jogorvoslatot biztosít a felfüggesztő határozat ellen, de csak a kérelemre indult eljárásokban, mivel a felfüggesztésből adódó késedelem csak ezekben az eljárásokban vezethet az ügyfelek érdeksérelmére.


A 61. §-hoz

Az ügyféllel, illetve az eljárás bármely résztvevőjével szemben rendbírság szabható ki, ha az eljárás során olyan cselekményt végez, illetve olyan magatartást tanúsít, amely az eljárás elhúzására, a valós tényállás feltárásának meghiúsítására irányul, vagy azt eredményezi. A jogellenességet tehát megalapozhatja mulasztás éppúgy, mint tevőleges magatartás. Az általános megfogalmazás felöleli a valótlan nyilatkozat megtételét is. A jogellenességet kizárja - így a rendbírság kiszabásának  akadályát képezi - az, ha jogszabály jogosít fel az adott magatartásra. Így pl. az Áe. 27. §-ának (1) bekezdésénél fogva az ügyfél jogosult arra, hogy a nyilatkozattételt megtagadja. E magatartásával okozott eredményért - legyen az időveszteség, vagy a  tényállás feltárásának nehézsége - nem bírságolható. Azonban az ügyfél is bírsággal sújtható, ha tevőleges magatartásával (pl. szándékoltan félrevezető nyilatkozat tételével) okoz időveszteséget.

A magatartás akkor szankcionálható, ha célzatos (időhúzásra, vagy a valós tényállás feltárásának meghiúsítására irányul), illetve célzat hiányában is, ha az említett eredmény bekövetkezésével jár (időhúzást, illetve valótlan tényállást eredményez). Ez utóbbi esetben is szükséges azonban a szankció kiszabhatóságához az, hogy a magatartás kifejtője a magatartásának lehetséges eredményét előre láthassa. A rendbírság tehát szubjektív alapú joghátrány.

A rendbírság összegét a Javaslat az Áe. általános szabályaihoz képest tágabb határok között állapítja meg. Speciális szabály, hogy ha a vizsgáló (az eljáró versenytanács) valamely eljárási cselekmény teljesítésére határidőt állapít meg, és ezt elmulasztják, a  rendbírság a késedelem időtartalmához igazodó napi összegben kerül meghatározásra. Természetesen ebben az esetben is van helye kimentésnek, ha a mulasztást megfelelően igazolják (57. § (2) bek.).

A rendbírságot kiszabó határozat ellen külön jogorvoslatnak van helye, amelynek a végrehajtásra halasztó hatálya van.


A 62. §-hoz

A kérelemre indult eljárások - az áremelés előzetes bejelentése kivételével - díjkötelesek. A megállapítási kérelmek, illetve az egyedi mentesítés iránti kérelem díja százezer forint, a vállalkozások összefonódása engedélyezésének díja pedig ötszázezer forint.

Az eljárási díjat a kérelem benyújtásával egyidejűleg kell befizetni. Ha az ügyfél ezt elmulasztja, hiánypótlásra hívják fel, s ha ennek nem tesz eleget, az eljárást megszüntetik (68. § (4) bek.). Ha az ügyfél az eljárás során a kérelmét visszavonja, az eljárási díj fele a számára visszajár. Ha az eljárást azért szüntetik meg, mert a kérelmező a hiánypótlási felhívásnak a megadott határidőn belül nem tett eleget, a kérelmező a teljes eljárási díj visszatérítését igényelheti. Ha az eljárás nem kérelemre, hanem hivatalból indul (67. § (3) bek.), de az eljárás befejezésekor az ügyfél gazdasági versenyt korlátozó megállapodását egyedileg mentesítik a tilalom alól, illetve a vállalkozások összefonódását engedélyezik, az eljárási díjat utólag meg kell fizetni, ellenkező esetben ugyanis az ügyfélnek jogellenes mulasztásából előnye származna.

A kérelemre indult eljárás költségeit az ügyfél köteles előlegezni, és az eljárás eredményére tekintet nélkül viselni. Ugyancsak az ügyfelet kötelezik utólag azon hivatalbóli eljárás költségeinek megfizetésére, amely a fentebb említett módon a mentesítés, illetve az engedély megadását eredményezi. Az eljárás költségei mind a hivatalnál, mind az ügyfeleknél, illetve az eljárás egyéb résztvevőinél felmerülhetnek, így ide tartozik pl. a szakértői díj vagy az ügyfelet képviselő ügyvéd munkadíja is. 

A hivatalból indított eljárásnak díja - értelemszerűen - nincs. A költségek megfizetésére akkor kell az ügyfelet kötelezni, ha a törvénybe ütköző magatartását megállapították, illetve az eljárás szünetelés folytán szűnt meg. Ezek hiányában a költségeket az állam viseli.

A javaslat lehetőséget ad arra, hogy olyan ügyben, amely tárgyánál fogva többeket is érint, bármely érintett egyedül is benyújthasson kérelmet (pl. egy sokpólusú kartellmegállapodás bármelyik részese). Ebben az esetben viszont méltánytalan lenne az, ha kérelmező egyedül viselné az eljárási díj és költség megfizetésének terhét. Ezért a javaslat lehetővé teszi ilyen esetben az eljárási díj és költség utólagos megosztását a kérelmező és a kérelmezettek között (erről az érdemi határozatban kell rendelkezni). Erre azonban csak a kérelemnek helyt adó döntés esetében kerülhet sor, mivel a kérelmezettre nem lehet áthárítani egy alaptalan kérelem anyagi terheit.

Ha a hivatalbóli eljárásban azt állapítják meg, hogy több ügyfél együttesen valósította meg a törvénybe ütköző magatartást, az eljárás költségeinek megfizetéséért egyetemlegesen felelnek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a közreműködésük arányának egyértelmű megállapíthatósága esetében ne lehetne őket a költségek megfizetésében külön-külön marasztalni. Ez a \"többen a kevesebb\" elvéből következik.

Az eljárási díj és költség megfizetése alól mentesség nem adható. Ennek oka az, hogy a versenyhivatal elé kerülő ügyek az anyagi jogi szabályoknál fogva olyan nagyságrendűek, amelyekben az érintett ügyfelek anyagi teherbíróképessége vélelmezhető.

A tanúk és szakértők díjazását a Pp. általános szabályainak mintájára szabályozza a javaslat. A szakértők díjazása a bíróság által kirendelt szakértők díjazására vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával történik.


A 63-64. §-hoz


A javaslat általánosságban deklarálja, hogy az ügyek alapos vizsgálatáról és észszerű időn belül történő befejezéséről hivatalból kell gondoskodni, ezáltal is hangsúlyozva azt, hogy a versenyfelügyeleti eljárásban a hivatalbóliság a meghatározó. 

A versenyfelügyeleti eljárás lefolytatására a Javaslat - az egyéb hatósági eljárásokhoz hasonlóan - elintézési határidőt ad. A versenyfelügyeleti eljárások összetettségére való tekintettel az elintézési határidő hosszabb az általános államigazgatási elintézési határidőnél: 90 nap. Ezt - indokolt esetben - a Versenytanács elnöke legfeljebb 60 nappal meghosszabbíthatja.  Az áremelés előzetes bejelentésével kapcsolatos eljárásra az ártörvény eltérő eljárási határidőt állapít meg. 

Fontos szabály, hogy a kérelemre indult eljárásokban a törvény által előírt elintézési határidő letelte - az eljáró versenytanács határozatának hiányában - a kérelem teljesítését jelenti. Ez a szabály is indokolja azt, hogy az elintézési   határidő számításánál maradjanak figyelmen kívül azon időtartamok, amelyek alatt az eljárás folytatása objektíve lehetetlen, s ez a lehetetlenülés nem a Gazdasági Versenyhivatal érdekkörében merül fel. Ezeket az esetköröket a Javaslat részben e §-ban sorolja fel, másrészt az egyes részletszabályok között kerülnek kiemelésre (továbbá az Áe. is meghatároz ilyen eseteket). Az első csoportba tartozik a jogutód eljárásba vonásáig, illetve önkéntes belépéséig, valamint a megfelelő ügyfél eljárásba vonásáig, illetve a kérelemnek a megfelelő ügyfélre való kiterjesztéséig eltelt idő, a külföldi kézbesítés foganatosításának ideje, a meghalt törvényes képviselő helyett új képviselő bejelentéséig eltelt idő, az eljáró versenytanácsnak az  eljárást  megakasztó  eljárási  határozata elleni jogorvoslat elbírálásának ideje, a Gazdasági Versenyhivatal elháríthatatlan ok miatti működésképtelenségének ideje. Az utóbbi csoportba az eljáró versenytanácstag  kizárási eljárására fordított idő, illetve az Áe.-ban meghatározott esetek tartoznak. A   határidőszámításnál figyelmen kívül hagyandó időtartamot az adott akadály felmerülésétől kell számítani. Ugyancsak kihatással van az eljárási határidőre az, ha a kérelemre indult eljárásokban az ügyfelet a kérelem hiányainak pótlására hívják fel. Ebben az esetben az eljárási határidő a hiányok pótlásától kezdődik. Ha az ügyfél a hiányokat határidőben nem pótolja, de utóbb késedelmét igazolással kimenti, az eljárási határidő az igazolási kérelemnek helytadó határozat meghozatalától kezdődik. 


A 65. §-hoz

A javaslat meghatározza azokat a jogosítványokat, amelyeket a Gazdasági Versenyhivatal a tényállás tisztázása érdekében gyakorolhat. E jogosítványok a magánautonómia felségterületére való behatolást tesznek lehetővé a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás megakadályozásához fűződő közérdekre tekintettel. A magánautonómia korlátozására alkalmas eszközrendszer alkotmányosságát a védett érdekekkel való arányosság biztosítja. 

A Gazdasági Versenyhivatal egyik legfontosabb jogosítványa az üzleti titkot tartalmazó iratokba való betekintés (illetve, azokból másolat, kivonat készítés) joga. Ennek biztosítása elengedhetetlen, mivel az anyagi jogi szabályok alkalmazásához (pl. az érintett piac meghatározása) alapvetően szükséges azoknak az adatoknak az ismerete, amelyek rendszerint üzleti titoknak minősülnek. Az üzleti titok \"minősített\" típusainak (pl. banktitok, biztosítási titok) megismerésére külön jogszabályok rendelkezései irányadók, csakúgy, mint az állami és szolgálati titkot tartalmazó iratok megtekintésére. A Gazdasági Versenyhivatalnak a feladata ellátását szolgáló tájékozódási jogosítványai nemcsak az ügyféllel szemben állnak fenn, hanem bárkivel, aki a vizsgálat tárgyáról olyan adatokkal rendelkezik, amelyek a tényállás tisztázásához nélkülözhetetlenek. Ezen adatok (okiratok) beszerzése az érintett személy (szervezet képviselője) tanúkénti kihallgatása, illetve a tanúnak az adott irat becsatolására kötelezése, továbbá a szemletárgy birtokosának  a szemletárgy felmutatására való kötelezése útján valósul meg. A Gazdasági Versenyhivatal ebben az esetben is jogosult az üzleti titok megismerésére (65. § (3) bek.).  

A vizsgáló jogosult az ügyfélnél szemlét tartani, a szemle során az ügyfél bármely helyiségébe belépni, továbbá az ügyfelet, illetve a szemle helyszínén tartózkodó bármely megbízottját (pl. alkalmazottját) a szemle foganatosíthatósága érdekében szóban vagy írásban felvilágosítás adására kötelezni, továbbá jogosult a helyszínen bármely más módon tájékozódni. 

Az ügyfélnek e szabály alkalmazásával történő felvilágosításadásra kötelezhetősége nem jelenti azt, hogy az ügyfél általában véve köteles lenne az ügyben nyilatkozatot tenni, ugyanis számára az Áe. 27. § (1) bekezdése biztosítja a nyilatkozattétel megtagadásának jogát.  Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Európai Emberi Jogi Egyezmény (kihirdette az 1993: XXXI. tv.) 6. cikke értelmében mindenkit megillet a védelem joga, amelynek része az, hogy senki sem köteles önmagára nézve terhelő nyilatkozatot tenni, illetve a hatóság ellene folyó eljárásában eshetőlegesen a saját rovására  aktívan részt venni. Az ártatlanság vélelméből is következik, hogy a \"vád\" állításait a hatóságnak kell bizonyítania. Az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatában az Egyezmény alkalmazást nyer a represszív jellegű igazgatási-hatósági eljárásokra is, s az Egyezmény a jogi személyek javára is alkalmazható. E kritériumok alapján az Egyezmény előírásainak a Gazdasági Versenyhivatal előtti eljárásban is érvényesülniük kell, így többek között a védelemhez való jognak is. 

Ugyancsak a védelemhez való jogot kívánja biztosítani az a szabály, hogy az ügyfelet megfelelő időben kell tájékoztatni arról, hogy milyen jogsértés miatt, illetve milyen bizonyítékok alapján folytatják vele szemben az eljárást, illetve az eljárás mely tények vizsgálatára terjed ki. A megfelelő időben való tájékoztatás azt jelenti, hogy elegendő időt kell biztosítani az ügyfél számára az ellene felhozottakra vonatkozó nyilatkozata megtételéhez.  Mindez az Áe. 2. §-ának (6) bekezdésében biztosított nyilatkozattételhez való jogból is következik: ez a jog egyúttal azt a kötelezettséget rója az eljáró hatóságra, hogy az ügyfelet mindig olyan helyzetbe kell hoznia, hogy nyilatkozattételi jogát gyakorolhassa. 

A javaslat biztosítja a Gazdasági Versenyhivatal számára - a versenyfelügyeleti feladatának teljesítéséhez fűződő közérdekre tekintettel - a személyi  adatok megismerésének jogát a vizsgált gazdasági tevékenységgel összefüggésben.


A 66. §-hoz

A tényállás tisztázásához szükséges jogosítványok nevesített típusa az iratok lefoglalása. Erre csak súlyos jogsértés gyanúja esetén és csak abban az esetben kerülhet sor, ha az irat meghamisításától, illetve megsemmisítésétől lehet tartani. Nincs helye lefoglalásnak, ha bizonyítás nélkül is kétséget kizáróan megállapítható, hogy az irat nem az ügyfél tulajdona. A lefoglalást meg kell szüntetni, ha fenntartása már nem indokolt. 

A 67-68. §-okhoz

A versenyfelügyeleti eljárás vagy hivatalból, vagy kérelemre indul. A törvénybe ütköző magatartás miatt az elkövetéstől (ha ez állapot, annak megszűnésétől) számított 3 éven belül  lehet eljárást indítani. Kérelemre indul az eljárás a 18. § (1) bekezdésében meghatározott megállapítás, a gazdasági versenyt korlátozó megállapodásnak a tilalom alól való (egyedi) mentesítése, a vállalkozások összefonódásának engedélyezése, végezetül az áremelés előzetes bejelentése esetén. A javaslat egyértelművé teszi, hogy ha az anyagi jogszabályok alapján az eljárás kérelmezésének lett volna helye, de azt elmulasztották, a Gazdasági Versenyhivatal az eljárást hivatalból is megindíthatja.

A javaslat nem egységesen határozza meg, hogy az eljárás iránti kérelmet ki nyújthatja be: áremelés előzetes bejelentése esetében az anyagi jogi szabály az irányadó; az egyedi mentesítésnél a kérelmező az, aki mentesülni kíván, míg a megállapítási kérelmeknél az léphet fel kérelmezőként, akinek a megállapítás érdekében áll. A versenyt korlátozó megállapodásokhoz kapcsolódó kérelmek körében a javaslat nem írja elő, hogy az összes érdekeltnek (pl. egy kartell részesei) kérelmezőként kell szerepelnie, így a kérelem benyújtására az érdekeltek bármelyike egyedül is jogosult, az eljárást egymaga is megindíthatja. Vállalkozások összefonódása  esetében a 28. § (1) bekezdése meghatározza, hogy az összefonódás résztvevői közül ki az, akinek az engedélyért folyamodnia kell. Ebben az esetben sem kötelező az összefonódás összes résztvevőjének közösen előterjesztenie a kérelmet,. azonban kérelmezőként vagy kérelmezettként minden résztvevő ügyféli pozícióba kerül.  

A javaslat csak a vállalkozások összefonódásának engedélyezése iránti kérelem előterjesztésére határoz meg pontos határidőt (28. § (2) bek.). Ennek ellenére a gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalom alóli (egyedi) mentesítésének kérelmezése is határidőkhöz kötött annyiban, hogy az adott kartellmegállapodás (összehangolt magatartás, döntés) tilalom alá esik mindaddig, amíg azt a Gazdasági Versenyhivatal konstitutív hatályú határozata  nem mentesíti. Ennek megfelelően bármely olyan magatartás,  amely - az egyedi mentesítés hiányában - a Gazdasági Versenyhivatal hivatalbóli eljárását a 11. §-ban foglalt tilalomba való ütközés miatt megalapozhatja, csak akkor fejthető ki, ha a Gazdasági Versenyhivatal a kérelmet teljesítette.  Ehhez képest a kérelem jogszerű előterjesztésének határideje az adott magatartás kifejtését megelőző időpont. 

A megállapítási kérelmek előterjesztésének határideje nincs, mivel azonban ezek a kérelmek a gazdaság résztvevőinek a saját magatartásuk jogszerűségére vonatkozó meggyőződése megerősítésére hivatottak, célszerű azt a magatartás megkezdése előtt benyújtani, ellenkező esetben ugyanis - egy hivatalból indított eljárás eredményeképpen - szankció alkalmazásának lehet helye. 

Ha a kérelem nem tartalmazza az eldöntéséhez szükséges adatokat, a vizsgáló az ügyfelet - határidő tűzésével - a hiány pótlására hívja fel, a hiánypótlás elmulasztása esetében pedig megszünteti az eljárást. 

A kérelmező az eljárás során a kérelmét bármikor visszavonhatja. Ilyenkor az eljárást meg kell szüntetni. A kérelem visszavonására általában azért kerül sor, mert  az ügyfél eláll azon magatartás kifejtésére vonatkozó szándékától, amely a kérelmezési kötelezettséget keletkeztette. 


A 69-70. §-okhoz

A hivatalbóli eljárások vagy a vizsgáló észlelése, vagy bejelentés alapján indulnak. Bárki, aki a javaslat szabályaiba ütköző magatartást észlel, a Gazdasági Versenyhivatalhoz bejelentéssel élhet.  A bejelentőnek még valószínűsítenie sem kell az érintettségét, ugyanis a versenyfelügyeleti eljárás közérdekből indul, így annak megindítására bárki tehet javaslatot. A bejelentés alapján a vizsgáló meghallgatást tart az érdekeltek közreműködésével. A meghallgatás még nem minősül vizsgálatnak, így az érdekeltek  nem ügyfelek, s a Gazdasági Versenyhivatalnak a tényállás tisztázásához rendelkezésre álló jogosítványai sem érvényesíthetők. A bejelentőt védi az a szabály, hogy kérheti személye titokban tartását a későbbi vizsgálat során. Ha azonban tanúkénti kihallgatására szükség van, ez a joga elenyészik, s csupán azt kérheti, ne fedjék fel azt, hogy bejelentéssel élt. A meghallgatás alapján a vizsgáló 30 napon belül dönt annak befejezéséről vagy a  vizsgálat megindításáról.

A bejelentő a vizsgálat megtagadásáról egyszerű értesítést kap, a Gazdasági Versenyhivatal erről határozatot nem hoz. A bejelentő így jogorvoslattal sem élhet, tekintettel arra, hogy egyedi jogsérelmét más fórum előtt korlátozás nélkül érvényesítheti, a közérdek védelmét szolgáló versenyfelügyeleti eljárást azonban nem kényszerítheti ki. 

A vizsgálatot hivatalból határozattal kell elrendelni. A határozatban meg kell jelölni azokat a körülményeket, illetve magatartásokat, amelyek a jogsértés gyanújára adnak okot, s ezáltal az eljárás lefolytatását indokolják. Értelemszerűen meg kell jelölni a határozatban azt is, hogy mely anyagi szabály megsértése miatt indul az eljárás. Ezek a feltételek tehát azt jelentik: az ügyféllel közölni kell, hogy a vizsgálat minek a megállapítására irányul. Ez elengedhetetlen a védekezéshez való jog gyakorlásához. A 65. § (5) bekezdése értelmében az ügyfelet nemcsak az elrendelő határozattal, de az eljárás folyamán is tájékoztatni kell az ellene felhozott tényekről, illetve arról, hogy a vizsgálat mely anyagi  jogszabály megsértése miatt folyik - abban az esetben, ha ezek eltérőek az elrendelő határozatban foglaltaktól.

 A vizsgálatot elrendelő határozat ellen jogorvoslattal élni nem lehet. Hasonlóképpen nincs jogorvoslat az eljárásba való bevonás ellen (53. § (2)-(3) bek.). Ez a megoldás összhangban van a közigazgatási eljárás általános szabályaival: az eljárás hivatalból történő megindítása ellen semmilyen fajta jogorvoslat nincs közigazgatási rendszerünkben. (Nincs jogorvoslat a szabálysértési eljárás megindítása ellen sem, illetve a polgári perben az alpereskénti perbevonás sem támadható külön jogorvoslattal; jogrendszerünk csupán a büntetőeljárás esetében ad lehetőséget panaszra, de bírói utat itt sem biztosít.)

A vizsgáló mérlegelhet, hogy mely törvénysértések esetében tartja indokoltnak - a közérdek védelmére tekintettel - az eljárás megindítását. A mérlegelési jog indoka az, hogy a javaslat rendelkezéseibe ütközhet formálisan olyan magatartás is, amely csekély jelentőségénél fogva a versenyfelügyeleti eljárást és szankcionálást nem teszi szükségessé. A Gazdasági Versenyhivatal a hivatalbóli eljárás lefolytatására tehát nem szorítható rá, a vizsgálat elrendelése a vizsgáló saját értékelésén alapszik, s döntése nem kényszeríthető ki.  Hasonló okból nincs lehetőség arra, hogy a sérelmet szenvedett ügyfél (egyéb érdekelt) jogorvoslattal éljen akkor, ha az eljáró versenytanács az eljárást törvénysértés hiányának megállapítására hivatkozva megszünteti. Ezek a szabályok azonban nincsenek ellentétben a bírósághoz fordulás alkotmányos jogával, mivel a Gazdasági Versenyhivatal speciális versenyfelügyeleti jogkört gyakorol a közérdek védelmében, s ha a verseny szabadságát, illetve tisztességét sértő magatartás polgári jogi igényt keletkeztető  jogsérelmet is okoz, az érintett fél  polgári jogi igényét (pl. vagyoni és nem vagyoni kártérítés) a bíróság előtt keresettel érvényesítheti. 

Ha valamely ügyet a bíróság - hatáskörének hiányát megállapítva - a Gazdasági Versenyhivatalhoz áttesz, a vizsgáló az eljárást megindítja, ha valamilyen kérelemre indítható eljárás lefolytatásának van helye. Egyéb esetekben - élve a hivatalból indított eljárásban érvényesülő mérlegelési jogával - vagy elrendeli a vizsgálatot, vagy értesíti a bírósági eljárást kérelmező felet, hogy a vizsgálat elrendelését a 70. § alapján nem tartja indokoltnak.  Kötelező az eljárás lefolytatása a 86. § (3) bekezdése szerinti megkeresés esetében. 

Ugyancsak hivatalból indulnak a határozatok visszavonására irányuló eljárások, melyek megindítása előtt a vizsgáló a visszavonás anyagi jogi feltételeinek fennállása alapján (19., illetve 32. §) mérlegeli a vizsgálat elrendelését. Lefolytatásukban ezek az eljárások nem különböznek az egyéb hivatalból indított eljárásoktól.


A 71. §-hoz

A vizsgáló eljárását 50 nap alatt  (amely egyszer, 30 nappal meghosszabbítható) köteles befejezni, s az  arról készített jelentést az eljáró versenytanács elé terjeszteni. A jelentés tartalmazza a tényállást, a bizonyítékokat. A vizsgáló a jelentésben indítványt tesz az eljárás további menetére, s esetlegesen ideiglenes intézkedés elrendelésére (ez utóbbit külön jelentésben, a vizsgálat befejezése előtt is indítványozhatja). 


A 72-73. §-okhoz

A vizsgáló jelentésének értékelése alapján az eljáró versenytanács a következő intézkedéseket teheti: megállapíthatja, hogy az ügyfél törvénysértést nem követett el, illetve azt, hogy az eljárás folytatása nem indokolt - ezekben az esetekben az eljárást megszünteti; az ügyet - a jelentés kiegészítése céljából - a vizsgálónak visszaadhatja; ideiglenes intézkedéssel megtilthatja a törvénysértő magatartás folytatását, illetve elrendelheti a törvénysértő állapot megszüntetését, ha erre az érdekeltek védelme, valamint a verseny kialakulásának, fenntartásának vagy fejlesztésének veszélyeztetése miatt halaszthatatlanul szükség van. Az ideiglenes intézkedés mind kérelemre, mind hivatalból elrendelhető. Az ideiglenes intézkedés elrendelése - ha azt az ügyfél kérte - biztosítékadáshoz köthető. Az ideiglenes intézkedés ellen külön jogorvoslatnak van helye.

Ha a fenti intézkedésekre nincs szükség, az eljáró versenytanács tárgyalást tűz ki. A védelemhez való jog érvényesíthetősége érdekében a versenytanács közli az ügyféllel, hogy mely magatartások miatt tűzte ki a tárgyalást, azaz melyek azok a magatartások, amelyek - bizonyítottságuk esetében - alkalmasak a törvénysértés kimerítésére.   A tárgyalástűzés időpontja tekintetében is érvényesül az a garanciális szabály, hogy a határnapot úgy kell meghatározni, hogy az ügyfélnek módjában álljon az iratokba betekinteni, és a tárgyalásra felkészülni. 


A 74. §-hoz


A javaslat főszabálya szerint az érdemi határozatot tárgyaláson kell meghozni. Ettől eltérni csak az ügyfelek közös kérelme alapján lehet. 

A tárgyaláson is határozhat az eljáró versenytanács az eljárás megszüntetéséről törvénysértés hiánya, illetve az eljárás lefolytatása indokolatlansága miatt, valamint elrendelhet ideiglenes intézkedést. 

A versenytanács tárgyalása nyilvános, kivéve, ha az eljáró versenytanács a nyilvánosságot - kérelemre vagy hivatalból - államtitok, szolgálati titok, üzleti,  bank - vagy biztosítási titok megőrzése végett, illetve nemzetgazdasági érdekre tekintettel kizárja. 

A 75. §-hoz

Az eljárás szünetelése új intézmény, melynek célja az eljárás egyszerűsítése, és az önkéntes jogkövetés előmozdítása. A javaslat a szünetelés fogalmát a polgári eljárásjogban bevett értelemtől némiképp eltérő tartalommal használja. Az eljáró versenytanács a hivatalból indult eljárás szünetelését rendelheti el, ha a törvénysértés csekély fokú, és az ügyfél vállalja, hogy tartózkodik a törvénysértő magatartás folytatásától, és kárveszély esetén megteszi a károsodás bekövetkeztének megelőzéséhez szükséges intézkedéseket. A javaslat fogalmazásából kitűnik, hogy szünetelésnek csak akkor van helye, ha a jogsértő cselekmény veszélyeztető jellegű, azaz nem okozza a törvény által védett érdekek sérelmét. Ha ez az eredmény bekövetkezett, szünetelésnek nincs helye. A szünetelés időtartama legfeljebb 6 hónap.


A 76. §-hoz


Részben a szüneteléshez kapcsolódik az utóvizsgálat intézménye. Ha az eljáró versenytanács az eljárást szünetelteti, a vizsgáló a teljesítés ellenőrzése végett köteles utóvizsgálatot tartani. Az utóvizsgálat másik esetköre az érdemi határozattal befejezett ügyeket érinti - a vizsgáló ezekben az esetekben mérlegelése szerint dönthet az utóvizsgálat elrendeléséről. A szünetelés miatt elrendelt utóvizsgálatban a vizsgáló jelentést készít, amely alapján az eljáró versenytanács az eljárást megszünteti, ha az ügyfél a szünetelés elrendelésekor támasztott feltételeknek eleget tett, ellenkező esetben a versenyfelügyeleti eljárást folytatja, és - szükség esetén - érdemi határozatot hoz.

Az érdemi határozattal befejezett ügyekben tartott utóvizsgálat eredményeképpen az eljáró versenytanács az utóvizsgálat megszüntetése, illetve a végrehajtás elrendelése felől intézkedhet.

Az utóvizsgálat ideje legfeljebb 30 nap. Egyebekben az utóvizsgálatra az általános szabályok irányadók (így pl. határozattal kell elrendelni stb.).


A 77-79. §-hoz


A versenyfelügyeleti eljárás érdemi határozattal fejeződik be (kivéve természetesen, ha az eljárás már korábban megszüntetésre került).

Az érdemi határozat tartalma többféle lehet. A kérelemre indult eljárásokban az érdemi határozat a kérelemnek helyt ad, vagy azt elutasítja. A kérelem teljesítése az anyagi jogi szabályok szerint köthető feltételhez (mind kartell, mind fúziós ügyekben), illetve kartellügyekben meghatározott időre is szólhat a kérelem teljesítése. Ha az eljárás hivatalból indul - mivel a kérelem benyújtását elmulasztották - de végeredményben az eljáró versenytanács arra a megállapításra jut, hogy a kérelem teljesítésének törvényes akadálya nincs, az egyedi mentesítést meg kell adni, illetve az összeolvadást engedélyezni kell, mivel a Gazdasági Versenyhivatal elsődleges feladata a piac működésének biztosítása. Természetesen a kérelem előterjesztésének elmulasztása szankció alkalmazását vonhatja maga után.

A hivatalból lefolytatott eljárások eredményeképpen az érdemi határozat megállapíthatja a törvénysértést, elrendelheti a törvénysértő állapot megszüntetését, megtilthatja a további törvénysértést, elrendelheti a megtévesztésre alkalmas tájékoztatással kapcsolatban helyreigazító nyilatkozat közzétételét, végezetül a korábbi határozat visszavonását is kimondhatja. Mint látható, a törvénysértés megállapíthatóságának hiánya nem érdemi határozatban kerül kimondásra, ugyanis az az eljárás megszüntetését vonja maga után (ami a jogorvoslat szempontjából lényeges, mivel keresettel csak az érdemi határozat támadható).

Akinek törvénysértését az eljáró versenytanács megállapította, azzal szemben bírságot szabhat ki. Ha a törvénysértés többszörös (pl. tiltott kartell és gazdasági erőfölénnyel való visszaélés is megállapítható), a bírság halmozottan is kiszabható. A korábban kifejtettek szerint azonban az egyedi mentesítési kérelem előterjesztésének elmulasztása is megalapozhatja a bírság kiszabását, mivel a törvényből következik, hogy mikor kell ezt a típusú kérelmet benyújtani, s ehhez képest a késedelem (mulasztás) törvénysértést eredményezhet, ami alapot adhat a bírság kiszabására.

 A bírság összegét a Javaslat nem szorítja határok közé, azt az eset összes körülményeire tekintettel kell kiszabni. A javaslat ehhez általános szempontokat ad (jogsértés súlya, időtartama, az ügyfelek piaci helyzete, ismételt jogsértés, a verseny szabadságának veszélyeztetettségi foka). Külön nevesíti a javaslat a fúzióengedélyeztetési kötelezettség elmulasztásának esetét, amelyre napi bírság összeget ír elő. A bírság kiszabása a Gazdasági Versenyhivatal mérlegelésétől függ, azt csupán a fúzió engedélyeztetési kötelezettségének elmulasztása esetében kötelező kiszabni.

A 80. §-hoz

A javaslat felhatalmazza az eljáró versenytanácsokat, hogy a Gazdasági Versenyhivatal hivatalos lapjában határozataikat nyilvánosságra hozzák. A nyilvánosságra hozatalnak nem akadálya az, hogy a határozat bírósági felülvizsgálatát kérték. Az ügyfelek üzleti hírnevét védi az a szabály, hogy ha a vizsgálat elrendelését nyilvánosságra hozták (70. § (3) bek.), akkor az eljárás megszüntetését is nyilvánosságra kell hozni.


A 81-82. §-hoz

A javaslat önálló fejezetben szabályozza a határozatok elleni jogorvoslatokat. A jogorvoslat legáltalánosabb formája a kifogás, amely bármely - nem határozatban testet öltő - eljárási szabálytalanság ellen felhozható. A kifogásról az dönt, akinek eljárását kifogásolták.

Az eljárás során hozott határozatok ellen csak akkor van jogorvoslat, ha a javaslat azt külön megengedi, de ebben az esetben is a Javaslat külön rendelkezése szükséges ahhoz, hogy a jogorvoslat a határozat végrehajtására halasztó hatályú legyen. A vizsgáló határozata elleni jogorvoslatot az eljáró versenytanács, míg ez utóbbi (elsőfokú) határozata elleni jogorvoslatot a Fővárosi Bíróság bírálja el, nemperes eljárásban. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak helye nincs.


A 83-84. §-okhoz

Az ügy érdemében hozott határozat elleni jogorvoslat formája a bírósági felülvizsgálat. Ezt keresettel kell kérni a bíróságtól. A kereset benyújtása a határozat végrehajtására halasztó hatállyal bír, kivéve a határozatnak meghatározott cselekmény végrehajtását előíró rendelkezését, valamint azt az esetet, ha az eljáró versenytanács - a közérdekre tekintettel - a határozat többi rendelkezéseinek is (pl. bírság) azonnali végrehajtását rendeli el. Természetesen az ügyfél ez utóbbi esetekben is kérheti a bíróságtól a végrehajtás felfüggesztését. (Pp. 332. § (3) bek.) A bíróság a Gazdasági Versenyhivatal határozatát megváltoztathatja. Egyebekben a Pp. közigazgatási perekre vonatkozó szabályai (XX. fejezet) irányadóak.

Ha a bíróság azt állapítja meg, hogy a Gazdasági Versenyhivatal határozata jogszabálysértő volt, és a Gazdasági Versenyhivatal a kiszabott bírságot időközben végrehajtotta, a visszatérítendő bírság után a jegybanki alapkamat kétszeres összegének megfelelő kamatot is meg kell fizetni az állami költségvetés terhére. 

A 85. §-hoz

A jelenleg hatályos törvénnyel lényegében azonos módon rendelkezik a javaslat a közigazgatási szervek (egyedi) határozatainak versenyfelügyeleti jogkörben gyakorolt megtámadhatóságáról. Erre a Gazdasági Versenyhivatal akkor jogosult, ha a közigazgatási szerv határozata a verseny szabadságát sérti (és ilyen tartalmú határozat meghozatalára nem jogszabály kötelezi). Nincs helye keresetindításnak, ha törvény az adott típusú közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kizárja. A Gazdasági Versenyhivatal által indított per nem közigazgatási per, a bíróság a Pp. általános szabályai szerint jár el, azonban a Pp. XX. fejezetének egyes szabályait megfelelőn alkalmazhatja (pl. az alperes személyének meghatározása). 

A 86-88. §-okhoz

A javaslat - a jogbiztonság követelményére tekintettel - világosan szétválasztja a bíróság és a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörét. A bíróság hatáskörébe tartoznak a tisztességtelen verseny tilalmába (II. fejezet) ütköző magatartások miatt indított eljárások. E tiltott magatartások, tevékenységek közös jellemzője az, hogy piaci hatásuk elsősorban a versenyben közvetlenül érdekelt versenytársak egymásközti viszonyában van. 

A Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartoznak a III-VI. fejezet rendelkezéseinek megsértése miatt indítható eljárások. A két szerv hatásköre egyetlen esetben kapcsolódhat össze: ha a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés az ügylet jellegének megfelelő üzleti kapcsolat létrehozásától való indokolatlan elzárkózásban nyilvánul meg (21. § c) pont) a visszaélést a bíróság megkeresése alapján a Gazdasági Versenyhivatal állapítja meg, de a szerződést a bíróság hozhatja létre. A Gazdasági Versenyhivatal a bíróság megkeresésének köteles eleget tenni.

A bíróság versenyfelügyeleti eljárásában hozható határozatokat és a perindítás határidejét a javaslat a jelenleg hatályos törvénnyel megegyezően szabályozza.

A 89-91. §-okhoz

A javaslat meghatározza a végrehajtható határozatok körét (89. § (1) bek.). Ha a határozat végrehajtható, a végrehajtást az eljáró versenytanács hivatalból rendeli el. Az azonnali végrehajtás esetében erre már az érdemi határozatban sor kerül, egyébként pedig csak az önkéntes teljesítés elmaradása esetében, a teljesítésre megadott határidő elteltét követően. Ha az érdemi határozat az ügyfelet bírság fizetésére kötelezi, s az önként - a megadott határidőben - nem teljesít, az ügyfél a bírság után a jegybanki alapkamat kétszeres összegének megfelelő kamatot is köteles megfizetni. A bírság és kamat, (mint pénzkövetelések) behajtására az Áe., illetve a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi  LIII. törvény  rendelkezései irányadók (Áe. 79-80. §, illetve 1994:LIII. tv. 2. §).

Ha az érdemi határozat meghatározott cselekmény elvégzésére kötelezi az ügyfelet, és az önkéntes teljesítésre a megadott határidőn belül nem kerül sor, az eljáró versenytanács a cselekmény végrehajtását határozattal elrendeli, egyúttal napi összegben meghatározott végrehajtási bírságot szab ki. A végrehajtási bírság mind a vállalkozással, mind annak vezetőjével szemben - akár egyidejűleg is - kiszabható.   A végrehajtási bírságot az elrendeléstől a teljesítés igazolásáig eltelt időszakra kell megfizetni. A végrehajtás elrendelésekor az eljáró versenytanács az önkéntes teljesítésre újabb határidőt szabhat. A meghatározott cselekmény végrehajtásának foganatosítására az Áe. szabályai irányadók.

Az, akinek jogát vagy jogos érdekét a végrehajtás elrendelése, illetve a végrehajtási bírság kiszabása sérti, végrehajtási kifogást terjeszthet elő, amelyről a Versenytanács elnöke dönt. A végrehajtás egyéb szabálytalanságai miatt az Áe. általános szabályai szerint van jogorvoslat.

A 92-97. §-okhoz

A javaslat fenntartja a fogyasztók széles körét érintő törvénysértés miatt indítható közérdekű kereset hatályos szabályait. Egyetlen eltérés, hogy a kereset megindítására a GVH nem jogosult, mivel az ügy vagy nem tartozik a feladatkörébe, vagy ha igen, akkor előzetesen a versenyfelügyeleti eljárást le kell folytatnia, ebben az esetben pedig visszás lenne a bíróság előtti eljárás megindítójaként való fellépés. 

A hatályos szabályozással szintén megegyezően deklarálja a javaslat a külön jogszabályokban meghatározott polgári jogi jogkövetkezmények alkalmazhatóságát, valamint a szabálysértési, illetve büntető eljárás megindításának lehetőségét.

Rögzíti a javaslat, hogy a hatáselv alkalmazása során a külföldi versenyfelügyeleti szervekkel való együttműködés eljárási rendjét nemzetközi szerződés, vagy külön jogszabály állapítja meg. 

A javaslat egyes szabályainak hatályosulásához átmeneti időszak biztosítása szükséges. Így a 11. § (1) bekezdésében foglalt tilalom alkalmazhatósága a hatálybalépéstől számított egy évig nem áll fenn, ha az adott gazdasági versenyt korlátozó magatartás kifejtése a hatályba lépés előtt megkezdődött, s a jelenleg hatályos törvény alapján nem minősült tilosnak. 

A javaslat záró rendelkezései hatályon kívül helyezik a versenytárgyalásról szóló 1987. évi 19. törvényerejű rendeletet, mivel a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény rendelkezései mellett nincs szükség kogens versenytárgyalási szabályokra. A versenytárgyalásról szóló törvényerejű rendelet hatályon kívül helyezése természetesen nem jelenti azt, hogy megengedetté válna a versenytárgyalások tisztaságának  megsértése (lásd a 7. §-t és a 11. § (2) bek. e) pontját).
