"1ż


















T/ 1979. számú


t ö r v é n y j a v a s l a t 


a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről














                    Előadó: Dr.Vastagh Pál












Budapest, 1996.február 


	1996.évi ... törvény a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről


 I. Fejezet

 Általános szabályok

	 1.§ 	E törvény célja, hogy szabályozza a büntető ügyekben más államokkal folytatott együttműködést.

	2.§ 	(1)  A jogsegély iránti megkeresés nem teljesíthető és nem terjeszthető elő, ha csorbítja a Magyar Köztársaság felségjogait, veszélyezteti biztonságát, sérti közrendjét.

		(2) Az (1) bekezdésben foglaltak vizsgálata az igazságügy-miniszter, illetve a legfőbb ügyész hatáskörébe tartozik.

	3.§ 	E  törvényt akkor kell alkalmazni, ha nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik.

	4.§ 	(1) A bűnügyi jogsegély formái: a kiadatás, a büntető eljárás átadása, illetve átvétele, a szabadságelvonással járó büntetés vagy ilyen intézkedés végrehajtásának átvétele, illetve átengedése, az eljárási jogsegély, valamint a feljelentés külföldi államnál.

	       	(2)  A bűnügyi jogsegélyt az igazságügy-miniszter, vagy a legfőbb ügyész teljesíti, illetve kéri.

	5.§ 	(1) Ha ez a törvény másként nem rendelkezik, a jogsegély iránti megkeresés akkor teljesíthető vagy terjeszthető elő, ha

	 	a) a cselekmény mind a magyar jog, mind a külföldi állam joga szerint  büntetendő;

		 b) a jogsegély nem politikai bűncselekményre, vagy azzal szorosan összefüggő egyéb bűncselekményre és nem katonai bűncselekményre vonatkozik.

		(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a cselekmény nem tekinthető politikai bűncselekménynek, ha annak elkövetésénél, figyelemmel az összes körülményre, így a bűncselekmény által elérni kívánt célra, a bűncselekmény indítékára, az elkövetés módjára, a felhasznált vagy kilátásba helyezett eszközökre, a bűncselekmény köztörvényi jellege túlnyomó a politikaihoz képest.

	6.§	(1) Az igazságügy-miniszter a külföldi államtól viszonossági nyilatkozatot kérhet, és a külföldi állam kezdeményezésére viszonossági nyilatkozatot tehet.

		(2) Viszonosság hiányában a jogsegély iránti külföldi megkeresés teljesítéséről az igazságügy-miniszter, illetőleg a legfőbb ügyész a külügyminiszterrel egyetértésben dönt.

	 7.§	A jogsegély iránti megkeresés teljesítését az igazságügy-miniszter, illetőleg a legfőbb ügyész megfelelő garanciákhoz kötheti, a garanciavállalás elutasítása esetén pedig megtagadhatja a teljesítést, ha feltételezhető, hogy a külföldön folyó eljárás, a várható büntetés vagy annak végrehajtása nincs összhangban az Alkotmánynak, továbbá a nemzetközi jognak az emberi jogok védelmére vonatkozó rendelkezéseivel és alapelveivel.

	 8.§	A más állam által a magyar bűnügyi jogsegélykérelem teljesítéséül szabott azokat a feltételeket, melyek e törvény alapján a külföldi jogsegélykérelmek teljesítésének feltételéül szabhatók,  a Magyar Köztársaság nevében az igazságügy-miniszter illetőleg a legfőbb ügyész elvállalhatja. Az igazságszolgáltatás megfelelő működésének érdekében egyéb ésszerű, és a 2.§ rendelkezéseivel nem ellentétes feltétel is elvállalható. A külföldi állam által a jogsegélykérelem teljesítéséül szabott, és a Magyar Köztársaság által elvállalt feltételeket teljesíteni kell.

	 9.§	Ha a jogsegély iránti megkeresésnek helyt adnak, az útlevél-, vízum-, deviza- és vámjogszabályok rendelkezései nem képezhetik akadályát a személyek ki- és beutazásának, valamint a tárgyak átadásának és átvételének.

	 10.§	E törvény eltérő rendelkezésének hiányában a büntető eljárásról szóló törvényt a nemzetközi bűnügyi jogsegélyforgalomban is megfelelően alkalmazni kell.


 II. Fejezet

 A kiadatás

1.Cím

 Kiadatás Magyarországról

	 11.§	(1) Magyarországon tartózkodó személy külföldi állam megkeresésére büntető eljárás lefolytatása, szabadságvesztés büntetés, illetőleg szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából kiadható.
		
		(2) Büntető eljárás lefolytatása céljából akkor van helye kiadatásnak, ha az a cselekmény, amely miatt a kiadatást kérik, mind a magyar törvény, mind a megkereső állam törvénye szerint egy évet meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő; szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtás céljából pedig akkor, ha a kiszabott szabadságvesztés vagy az alkalmazott intézkedés még végrehajtható része hat hónapot meghalad.

	 12.§	Nincs helye a kiadatásnak, ha

		 a) az a bűncselekmény, illetőleg az a büntetés, amely miatt a kiadatást kérik, akár a megkereső államban, akár Magyarországon elévült ,

		b) a kiadni kért személy e bűncselekményre, vagy büntetésre nézve kegyelemben részesült,

	  	c) a megkereső államban a büntető eljárás lefolytatásához szükséges  magánindítványt, vagy  más ezzel azonos hatályú indítványt nem terjesztették elő, illetve hozzájárulást nem adtak meg,

		d) magyar bíróság a kiadatás alapjául szolgáló cselekményt  jogerősen elbírálta.

	13.§	(1) Magyar állampolgár kiadatásának csak akkor van helye, ha a kiadni kért személy egyúttal más állam állampolgára is, és állandó lakóhelye külföldön van. 

		(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseire tekintet nélkül kiadatási eljárás lefolytatásának mellőzésével továbbadható külföldi államnak az a magyar állampolgár, akinek kiadatását Magyarország részére azzal a feltétellel engedélyezték, hogy a vele szemben lefolytatott büntető eljárás, illetőleg kiszabott büntetés végrehajtásának befejezését követően e külföldi állam kiadatási kérelme teljesítésének céljából sor kerül továbbadására.

	14.§	(1) Meg kell tagadni annak a kiadatását, aki menedékjogot kapott.

		(2) A menekültként elismert személy és a menedéket kérő személy annak az államnak, ahonnan elmenekült , nem adható ki.

	 15.§	Ha a kiadatási kérelem alapjául szolgáló bűncselekmény miatt a megkereső állam törvényei halálbüntetés kiszabását teszik lehetővé, az igazságügy-miniszter a kiadatást csak abban az esetben engedélyezheti, ha a megkereső állam kellő biztosítékot nyújt arra, hogy amennyiben a kiadott személlyel szemben halálbüntetést szabnak ki, azt vele szemben nem hajtják végre.

	 16.§	(1) A kiadatás az egyéb feltételek fennállása esetén is csak akkor engedélyezhető, ha biztosított, hogy

		a) a kiadni kért személlyel szemben a kiadatását megelőzően elkövetett olyan más bűncselekmény miatt, amelyre  a kiadatást nem engedélyezték, a megkereső államban nem folytatnak le büntető eljárást, vagy nem foganatosítanak személyi szabadságot korlátozó intézkedést, továbbá nem adják ki és nem adják át harmadik országnak ezen cselekmény miatt,

		b) a kiadott személy a vele szemben a kiadatását követően lefolytatott  büntető eljárás vagy büntetés végrehajtásának befejezése után elhagyhatja a megkereső állam területét.

		(2) Az igazságügy-miniszter a kiadatást engedélyező döntést követően a megkereső állam kérésére hozzájárulhat az (1) bekezdés a) pontban meghatározott korlátozások feloldásához, ha a kiadatás feltételei e tekintetben is fennállnak.

	17.§	Ha ugyanazon személy kiadatása iránt több állam terjeszt elő kérelmet, a kiadatásról szóló döntésnél figyelemmel kell lenni különösen az elkövetés helyére, a kiadni kért személy állampolgárságára, a megkeresések érkezési sorrendjére és, ha a megkeresések különböző bűncselekményekre vonatkoznak, azok súlyára.

	18.§	(1) A kiadatás iránti megkereséseket az igazságügy- miniszter fogadja és,  ha  a 2.§ nem zárja ki annak teljesítését,  haladéktalanul megküldi a Fővárosi Bíróságnak.

	       (2) Az e Cím alapján bírósági hatáskörbe tartozó ügyben kizárólag a Fővárosi Bíróság jár el egyesbíróként. Határozata ellen, ha e törvény nem zárja ki, fellebbezésnek van helye, melyet a Fővárosi Bíróság másodfokú tanácsa bírál el tanácsülésen. A fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.

	19.§	(1) Ha a kiadni kért személy ismeretlen helyen tartózkodik, a Fővárosi Bíróság elrendeli a kiadni kért személy felkutatását. Ha ez az intézkedés sikerre vezet, a rendőrség a kiadni kért személyt őrizetbe veszi, és a Fővárosi Bíróság elé állítja. A kiadatási őrizet legfeljebb hetvenkét óráig tarthat.

		(2) Ha a megkereső állam ezt kéri, a Fővárosi Bíróság elrendeli a 30. § (1) bekezdésében megjelölt tárgyaknak a rendőrség általi felkutatását és lefoglalását.

	20.§	(1) A Fővárosi Bíróság

		a) a kiadni kért személlyel kapcsolatos iratokat indítványtétel végett megküldi az ügyésznek;

		b) ha az eljárásban a védő részvétele kötelező, és a kiadni kért személynek nincs meghatalmazott védője, védőt rendel ki számára;

		c) a kiadatás kérdésében meghallgatást tart; fiatalkorú esetében a védő részvétele a meghallgatáson kötelező;

		d) a meghallgatásról az ügyészt értesíti, a védőt értesíti vagy idézi;
		
		e) a kiadni kért személyt meghallgatja, különösen személyazonosságára, állampolgárságára; és a kiadatás feltételeit e törvény alapján befolyásoló körülményekre, ha erre nyilatkozni kíván;

		f) tájékoztatja a kiadni kért személyt az egyszerűsített kiadatási eljárás lehetőségéről (23.§) és annak jogkövetkezményeiről; jegyzőkönyvben rögzíti a kioktatást, és a kiadni kért személy nyilatkozatát arról, hogy élni kíván-e az egyszerűsített kiadatási eljárás lehetőségével;

		g) ha a kiadni kért személy nem kíván élni az egyszerűsített kiadatási eljárás lehetőségével, megállapítja, hogy a kiadatásnak az 5.§-ban és a 11-14.§-ban  meghatározott feltételei fennállnak-e.;

		h) amennyiben a kiadatás feltételei fennállnak, elrendeli a kiadni kért személy kiadatási letartóztatását.

		(2) Ha a kiadni kért személy nem tartózkodik Magyarországon, vagy a felkutatására tett intézkedés nem vezetett eredményre, értesíteni kell az igazságügy-minisztert, aki erről tájékoztatja a megkeresést előterjesztő államot.

	21.§	A 20.§. és a 23.§. szerinti eljárásban, ha a védő a Fővárosi Bíróság értesítése ellenére nem jelent meg, a meghallgatás a védő távollétében is megtartható. A védő értesítéséről feljegyzést kell készíteni.

	22.§	(1) A kiadatási letartóztatás legfeljebb hat hónapig tarthat, azt a Fővárosi Bíróság egy alkalommal legfeljebb hat hónappal meghosszabbíthatja. Ha a kiadatást szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából kérik, a kiadatási letartóztatás tartama nem haladhatja meg a végrehajtandó szabadságvesztés  vagy szabadságelvonással járó intézkedés tartamát.
	
		(2) A kiadatási letartóztatást az igazságügy-miniszter haladéktalanul megszünteti, ha

		a) a kiadatást megtagadta,

		b) a kiadatási kérelmet visszavonták,

		c) a kiadott személyt a megjelölt időpontot követő tizenöt napon belül  a megkereső állam nem vette át.

		(3) Ha a kiadni kért személy a kiadatási letartóztatás, vagy az ideiglenes kiadatási letartóztatás elrendelésének időpontjában előzetes letartóztatásban van, vagy szabadságvesztését tölti, illetőleg vele szemben szabadságelvonással járó intézkedést hajtanak végre, a kiadatási letartóztatást, illetve az ideiglenes kiadatási letartóztatást attól az időponttól kezdődően kell foganatba venni, amikor az előzetes letartóztatás megszűnik, illetőleg a szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása befejeződik.

	23.§	(1) A Fővárosi Bíróság a meghallgatás során a kiadni kért személyt tájékoztatja, hogy ha a kiadatásához hozzájárul, a 16.§-ban foglalt rendelkezések nem kerülnek  alkalmazásra (egyszerűsített kiadatás). 
       
		(2) Az (1) bekezdésben meghatározott hozzájárulás nem vonható vissza.

	24.§	(1) Sürgős esetben - különösen ha szökés veszélye áll fenn - a megkereső állam a kiadatási kérelem előterjesztése előtt is kérheti azon személy ideiglenes kiadatási letartóztatásának elrendelését, akinek kiadatása iránt megkeresést szándékozik előterjeszteni.

		(2) Az ideiglenes kiadatási letartóztatás iránti megkeresést az Országos Rendőrfőkapitányság Interpol Magyar Nemzeti Iroda (a továbbiakban: Interpol) útján is elő lehet terjeszteni. Az Interpol intézkedik a keresett személy kiadatás céljából történő őrizetbe vétele és a Fővárosi Bíróság elé állítása iránt. Az őrizet tartama legfeljebb hetvenkét óra lehet.

	25.§	(1) Az ideiglenes kiadatási letartóztatást meg kell szüntetni, ha annak elrendelésétől számított negyven napon belül a kiadatás iránti megkeresés nem érkezik meg. Ha a kiadatás iránti megkeresést utóbb előterjesztik, az ideiglenes kiadatási letartóztatás megszüntetése nem zárja ki a 20.§ (1) bekezdésének h) pontja szerinti kiadatási letartóztatás elrendelését.

		(2) Az ideiglenes kiadatási letartóztatásról az igazságügy-miniszter haladéktalanul értesíti az intézkedést kérő államot. Az értesítésben tájékoztatást ad arról is, hogy az (1) bekezdés rendelkezésének megfelelően mikor szűnik meg az ideiglenes kiadatási letartóztatás.

	26.§ 	(1) A kiadatás kérdésében az igazságügy-miniszter dönt. Ha a bíróság határozata szerint a kiadatásnak a törvényben meghatározott feltételei nem állnak fenn, a kiadatást  a bíróság határozatára utalással tagadja meg.

		(2) Az igazságügy-miniszter döntéséről értesíti a megkereső külföldi államot.

	27.§	A kiadott személy átadásáról az Interpol a rendőrség közreműködésével gondoskodik.

	28.§	Ha a kiadatást az igazságügy-miniszter megtagadta, vagy a kiadott személyt a megkereső állam nem vette át, a büntető eljárás megindításának vagy egyéb intézkedésnek a megfontolása céljából az igazságügy-miniszter az iratokat megküldi a legfőbb ügyésznek.

	29.§	(1) Ha a kiadott személy ellen Magyarországon más bűncselekmény miatt eljárás van folyamatban, vagy szabadságvesztését tölti,  az eljárás befejezéséig, illetőleg a büntetés végrehajtásának befejezéséig  az átadását az igazságügy-miniszter elhalaszthatja.

		(2) Ha a kiadott személy átadását az igazságügy-miniszter  az (1) bekezdés rendelkezései alapján elhalasztotta, a megkereső állam kérésére engedélyezheti, hogy sürgős eljárási cselekmény lefolytatása érdekében ideiglenesen átadják a megkereső államnak. A kiadni kért személy akkor adható át ideiglenesen, ha biztosított, hogy őt a megkereső államban őrizetben tartják, és meghatározott időn belül visszaadják. 

	30.§	(1) A kiadatási eljárás során a Fővárosi Bíróság engedélyezheti olyan tárgyak átadását a megkereső állam részére, amelyek a kiadatás iránti megkeresés alapjául szolgáló bűncselekmény eszközéül szolgáltak, vagy azokat az elkövető e bűncselekmény útján szerezte meg, illetőleg a bűncselekmény útján megszerzett tárgyak helyébe léptek, vagy tárgyi bizonyítás eszközéül szolgálhatnak.

		(2) E tárgyak átadását akkor is engedélyezni lehet, ha a kiadatást engedélyezték, de a kiadni kért személy átadására nem került sor.

		(3) A tárgyak átadásának engedélyezése esetén az átadást

		a) el lehet halasztani addig, amíg azokra Magyarországon folyó hatósági eljárásban szükség van, vagy

		b) ahhoz a feltételhez lehet kötni, hogy azokat meghatározott időn belül visszajuttatják.

		(4) Ha a kiadatást kérő állam valószínűsíti, hogy az (1) bekezdésben említett tárgyakat a kiadni kért személy vagy más elrejti, megsemmisíti vagy egyéb módon kivonja az eljárás alól, a Be.101-105. §-ainak megfelelő alkalmazásával intézkedés tehető ennek megakadályozására.

		(5) E § rendelkezései nem érintik az e tárgyakon fennálló tulajdonjogot és egyéb jogokat.

2.Cím

 Külföldi állam megkeresése kiadatás iránt

	31.§	Kiadatás iránti megkeresés büntető eljárás lefolytatása, szabadságvesztés büntetés, illetőleg szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása érdekében terjeszthető elő külföldi államnál.

	32.§	(1) Ha külföldön tartózkodó olyan terhelt ellen kell büntető eljárást lefolytatni, akivel szemben kiadatásnak van helye, a bíróság elfogatóparancsot bocsát ki, és az iratokat megküldi az igazságügy-miniszternek.

		(2) Ha jogerősen kiszabott szabadságvesztést külföldön lévő terhelttel szemben kell végrehajtani, a büntetés-végrehajtási bíró elfogatóparancsot bocsát ki.

		(3) Az elfogatóparancsot és a jogerős ítéletet meg kell küldeni az igazságügy-miniszternek.

	33.§	A kiadatási kérelem előterjesztéséről az igazságügy-miniszter dönt; döntéséről az elfogató parancsot kibocsátó bíróságot értesíti.

	34.§	(1) Szabadságvesztés végrehajtására irányuló kiadatás esetén, amennyiben halmazati büntetést szabtak ki,  és a kiadatást az igazságügy-miniszter nem valamennyi cselekmény alapján kiszabott büntetés végrehajtására kéri, illetőleg a külföldi állam nem valamennyi cselekmény alapján kiszabott büntetés végrehajtására engedélyezi, az első fokon eljárt bíróság állapítja meg az arra a cselekményre eső büntetésrészt, amellyel kapcsolatban a kiadatást  az igazságügy-miniszter kéri vagy a külföldi állam engedélyezi.

		(2) Az (1) bekezdésben írt büntetésrészt a halmazati büntetés alapját képező bűncselekmények büntetési tételei felső határának egymáshoz viszonyított arányából kiindulva kell megállapítani. 

		(3) Ha a szabadságvesztést, amelyre a kiadatást az igazságügy-miniszter kéri, illetve amelyre a kiadatást a külföldi állam engedélyezi összbüntetésbe foglalták, azt az alapítéletben kiszabott szabadságvesztést kell végrehajtani, amelyre a kiadatást kérik, illetve engedélyezik. Az (1) - (2) bekezdést értelemszerűen alkalmazni kell, ha az alapítéletben halmazati büntetést szabtak ki.

		(4) Ha a kiadatást az összbüntetésbe foglalt valamennyi szabadságvesztés végrehajtására kérik, illetve engedélyezik az összbüntetésben megállapított szabadságvesztést kell végrehajtani.

  	                    
	35.§	A 24.§ (1) bekezdését, a 29.§ (2) bekezdését és a 30.§ (1) és (4) bekezdését külföldi állam kiadatás iránti megkeresése esetén is értelemszerűen alkalmazni lehet.

	36.§	A kiadatási kérelem teljesítése esetén a kiadatási kérelem alapján külföldön történt fogva tartás idejét a bíróság által megállapított büntetésbe be kell számítani.


 III. Fejezet

 A büntető eljárás átadása és átvétele; feljelentés külföldi államnál

1.Cím

A büntető eljárás átadása

	37.§	(1) A büntető eljárás átadható, ha célszerű, hogy azt más állam hatósága folytassa le.

		(2) A büntető eljárás átadása - a sértett jogos érdekeit is mérlegelve - különösen akkor célszerű, ha

		a) a Magyarországon tartózkodó terhelt annak az államnak az állampolgára, amelynek részére az eljárás átadása történik, vagy abban az államban van az állandó lakóhelye, illetve a  szokásos tartózkodási helye,

		b) a terhelt az eljárás során külföldön tartózkodik, kiadatásnak nincs helye, kiadatását megtagadták, vagy kiadatási kérelem előterjesztésére nem kerül sor.

	38.§	A büntető eljárás átadását a vádirat benyújtásáig az ügyész a legfőbb ügyésznél, azt követően a bíróság az igazságügy-miniszternél kezdeményezi. A büntető eljárás átadásáról a legfőbb ügyész, illetőleg az igazságügy-miniszter dönt. A döntésről a külföldi hatóságoknak a büntető eljárás átadása céljából történő megkeresésével egyidejűleg az ügyészt, illetőleg a bíróságot értesíteni kell.

	39.§	Ha a külföldi hatóság az eljárást átveszi, a legfőbb ügyész, illetőleg az igazságügy-miniszter erről szóló értesítése alapján az ügyész, illetőleg a bíróság az eljárást megszünteti.

	40.§	(1) A 39.§-ban szabályozott intézkedéssel egyidejűleg a bíróság - a vádemelésig az ügyész indítványára, azt követően hivatalból - elrendelheti a terheltnek a büntető eljárás átadása céljából történő letartóztatását. Ha a terhelt előzetes letartóztatásban van, az eljárás átadása céljából történő letartóztatást  elrendeli, és egyidejűleg az előzetes letartóztatást megszünteti.

		(2) A büntető eljárás átadása céljából elrendelt letartóztatás addig tart, amíg a megkeresett állam a terheltet át nem veszi, de legfeljebb három hónapig. Erről a külföldi hatóságot értesíteni kell.

	41.§	A terhelt átadásáról az Interpol a rendőrség  közreműködésével gondoskodik.

	42.§	Ha a megkeresett állam a terheltet nem veszi át a 40.§ (2) bekezdésében megjelölt határidőig, vagy ha a terhelt kivonja magát a külföldi eljárás alól, a 39.§. alapján megszüntetett büntető eljárást folytatni lehet.

2.Cím

A büntető eljárás átvétele

	43.§	Külföldi állam igazságügyi hatósága előtt folyó büntető eljárás e hatóság megkeresésére akkor vehető át, ha a terhelt magyar állampolgár, vagy Magyarországra bevándorolt  nem magyar állampolgár.

	44.§	(1) A büntető eljárás átvételéről a legfőbb ügyész dönt.

		(2) Az átvett eljárást befejező határozatról a legfőbb ügyész értesíti a megkereső külföldi hatóságot.

		(3) Ha az átvett eljárás során a terhelttel szemben a bíróság büntetést szab ki, vagy szabadságelvonással járó intézkedést alkalmaz, ennek tartamába be kell számítani a külföldön végrehajtott előzetes fogva tartást.

		(4) Ha a bűncselekmény a magyar törvény szerint csak magánindítványra üldözendő, és a külföldi eljárásban a magánindítványt az arra irányadó jogszabályok szerint előterjesztették, azt az átvett eljárásban is szabályszerűen előterjesztettnek kell tekinteni. Ha a külföldi eljárásban azért nem terjesztettek elő magánindítványt, mert a megkereső hatóság országának törvényei szerint magánindítvány előterjesztése nem szükséges, a jogosultat fel kell hívni a magánindítvány előterjesztésére. A magánindítvány előterjesztésére nyitva álló határidőt (Be.123.§ (3) bekezdés) a felhívás kézbesítésétől kell számítani.


3.Cím

Feljelentés külföldi államnál

	45.§	(1) Ha  nem került sor a büntető eljárás átadására, a terhelt a büntető eljárás során külföldön tartózkodik, és  a tárgyalás  a távollétében nem tartható meg (Be. 192.§ (3) bekezdés a) pont), a vádirat benyújtásáig az ügyész a legfőbb ügyésznél, azt követően a bíróság az igazságügy-miniszternél kezdeményezheti feljelentés megtételét  az ügy elbírálására joghatósággal rendelkező más államnál.

		(2) A feljelentés megtételéről a legfőbb ügyész, vagy az igazságügy-miniszter dönt. A feljelentés megtételéről az ügyészt, illetve a bíróságot értesíteni kell. Az ügyész, illetőleg a bíróság az értesítés alapján az eljárást megszünteti.

		(3) Az eljárásnak a (2) bekezdés alapján történő megszüntetése nem akadálya a büntető eljárás későbbi folytatásának.


 IV. Fejezet

 Szabadságvesztés büntetés és  szabadságelvonással járó  intézkedés végrehajtásának átvétele és átadása

1.Cím

 Külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának átvétele

	46.§	Külföldi bíróság által kiszabott, végrehajtható szabadságvesztés végrehajtását át lehet venni, ha az elítélt a végrehajtás átvételéhez hozzájárult, és az átvétel iránti kérelemnek az igazságügy-miniszterhez történő érkezésekor az elítéltnek legalább egy év letöltendő büntetése van hátra, vagy ha a büntetés határozatlan időre szól, feltéve, hogy az elítélt magyar állampolgár és állandó lakóhelye Magyarországon van, illetőleg Magyarországra bevándorolt nem magyar állampolgár.

	47.§	Nem vehető át a végrehajtás, ha a külföldi elítélés alapjául szolgáló cselekményt magyar bíróság már jogerősen elbírálta.

	48.§	(1) A büntetés végrehajtásának átadása iránti külföldi megkereséseket az igazságügy-miniszter fogadja, és ha a 2. § nem zárja ki annak teljesítését, megküldi a Fővárosi Bíróságnak.

		(2) A Fővárosi Bíróság a külföldi ítéletet megvizsgálja, és határozatot hoz arról, hogy a büntetés végrehajtásának e törvény szerinti feltételei fennállnak-e. Határozatát, mely ellen nincs helye fellebbezésnek, az iratokkal együtt megküldi az igazságügy-miniszternek.

		(3) A büntetés végrehajtásának átvételéről az igazságügy-miniszter dönt. Ha a bíróság határozata szerint a büntetés végrehajtása átvételének e törvény szerinti feltételei nem állnak fenn, a megkeresést a bíróság határozatára utalással utasítja el.

		(4) Döntéséről az igazságügy-miniszter értesíti a megkereső külföldi államot.

	49.§	(1) Ha a külföldi bíróság által hozott ítélet végrehajtásának átvétele iránti megkeresés időpontjában az elítélt ellen a megkeresés alapjául szolgáló cselekmény miatt büntető eljárás folyik, az eljárást a végrehajtás átvételéről szóló döntés meghozataláig fel kell függeszteni.

		(2) Ha az igazságügy-miniszter a büntetés végrehajtását átveszi, a büntető eljárást meg kell szüntetni. 

		(3) A felfüggesztésről, illetőleg a megszüntetésről az az ügyész, vagy az a bíróság dönt, amely előtt a büntető eljárás folyamatban van.

	50.§	(1) A büntetés végrehajtásának átvétele esetén az elítélt átvételéről az Interpol a rendőrség közreműködésével gondoskodik.

		(2) A külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtására átvett elítéltet az 52.§-ban szabályozott eljárás befejezéséig a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetben kell fogva tartani. Az elítélt fogva tartására az előzetes  letartóztatás végrehajtására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

	51.§	(1) Az e Cím alapján bírósági hatáskörbe tartozó kérdésekben a Fővárosi Bíróság egyesbíróként jár el.

		(2) A Fővárosi Bíróság határozatai ellen, ha e törvény nem zárja ki, fellebbezésnek van helye.  A fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.

		(3)  A fellebbezést a Fővárosi Bíróság másodfokú tanácsa bírálja el tanácsülésen.

		(4) A büntetés végrehajtásának átvételét követően az ügyész indítványára a Fővárosi Bíróság tárgyaláson a külföldi ítélet alapján megállapítja a Magyarországon végrehajtásra kerülő büntetést. A tárgyaláson az elítélt, az ügyész és a védő részvétele kötelező.

		(5) A  Fővárosi Bíróságot határozatának meghozatalánál köti a külföldi bíróság által megállapított tényállás.

	52.§	(1) A Fővárosi Bíróság az elítélt átvételétől számított három hónapon belül a külföldi bíróság által kiszabott büntetés nemének, illetve végrehajtási fokozatának megfelelő és azzal azonos tartamú szabadságvesztést  állapít meg.

		(2) Ha a külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés nemét ,illetve  végrehajtási fokozatát, vagy tartamát illetően nem egyeztethető össze a magyar törvénnyel,  a Fővárosi Bíróság a magyar törvény szerint az ítélet alapjául szolgáló  azonos bűncselekményre előírt büntetési tétel keretein belül állapítja meg a büntetést. Ennek a büntetésnek nemét, illetve végrehajtási fokozatát, valamint tartamát tekintve a lehető legnagyobb mértékben meg kell felelnie annak a büntetésnek ,  amelyet a  külföldi bíróság  kiszabott.

		(3) A Fővárosi Bíróság által megállapított büntetés  tartama nem lehet hosszabb  a külföldi bíróság által kiszabott büntetés tartamánál.

	53.§	(1) Az ügyben külföldön fogva tartásban töltött időt, valamint az 50.§ (2) bekezdése alapján történő fogva tartás idejét a Fővárosi Bíróság által megállapított büntetésbe be kell számítani.

		(2) A feltételes szabadságra bocsátásra és a büntetés  végrehajtására a  magyar jogot kell alkalmazni.

	54.§	A külföldi ítéletnek a Fővárosi Bíróság határozatával elrendelt végrehajtását haladéktalanul meg kell szüntetni, ha a külföldi ítélet végrehajthatósága megszűnt.

2.Cím 

Magyar bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának átadása


	55.§	Magyar bíróság által jogerősen kiszabott szabadságvesztés végrehajtása más állam részére átadható.

	56.§ 	(1) A szabadságvesztés végrehajtása akkor adható át, ha 

		a) a külföldi állam kötelezettséget vállal a büntetés még végre nem hajtott részének végrehajtására, 

		b) az elítélt a végrehajtás átengedéséhez hozzájárult, feltéve, hogy az átengedés az elítélt átadásával jár együtt.

		(2) Magyar  állampolgárral szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtása akkor adható át, ha állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye  külföldön van.

	57.§	(1) A végrehajtás átadása iránt az igazságügy-miniszter keresi meg a külföldi államot.

		(2) A szabadságvesztés végrehajtásának átadása esetén az elítélt átadásáról az Interpol a rendőrség  közreműködésével gondoskodik.

	58.§	Ha a végrehajtást átvették, az elítélttel szemben a büntetés végrehajtását csak akkor lehet Magyarországon folytatni, ha a végrehajtást átvevő államban az elítélt kivonta magát a végrehajtás alól.

	59.§	Ha a végrehajtás átengedését követően az ítéletet perújítás vagy felülvizsgálat folytán megváltoztatják, vagy a végrehajtás közkegyelmi rendelkezés alapján nem folytatható,  illetve a büntetés tartama csökken, az átvevő államot erről értesíteni kell.

3.Cím

Külföldi bíróság által elrendelt szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtásának átvétele és magyar bíróság által elrendelt szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtásának átadása



	60. §	(1) Ha az e törvényben meghatározott feltételek fennállnak,  a külföldi bíróság által elrendelt szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtását át lehet venni, illetve a magyar  bíróság által elrendelt ilyen intézkedés végrehajtását át lehet adni.

		(2) A külföldi bíróság által elrendelt intézkedés akkor vehető át, ha a magyar jog ismer azonos vagy hasonló intézkedést, vagy büntetést.

		(3)  Az intézkedés átvételére, illetve átadására az 1. és 2. Cím rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.                 	

 V. Fejezet

 Eljárási jogsegély

 1. Cím

 Eljárási jogsegély nyújtása külföldi hatóság részére

	61.§	(1) Külföldi hatóság megkeresésére a magyar hatóságok eljárási jogsegélyt nyújtanak.

		(2) Az eljárási jogsegély kiterjedhet különösen nyomozási cselekmények teljesítésére, bizonyítási eszközök felkutatására, a terhelt  és a tanú kihallgatására,  a szakértő meghallgatására, szemlére, házkutatásra, motozásra, lefoglalásra, Magyarországon való átszállításra, a büntető eljárással kapcsolatos iratok és tárgyak megküldésére és iratok kézbesítésére, külföldön büntető eljárás alá vont magyar állampolgár bűnügyi nyilvántartásban szereplő személyes és egyéb adatairól való felvilágosítás-adásra, ideiglenes átadásra.

	62.§	Az eljárási jogsegély iránti kérelem az 5.§ (1) bekezdés a) pontjában megszabott feltétel hiányában is teljesíthető, ha a megkeresett állam e tekintetben is biztosítja a viszonosságot.

	63.§	Irat kézbesítésére irányuló jogsegélykérelem csak akkor teljesíthető, ha a kézbesítendő irat magyar nyelven készült, vagy azt magyar nyelvű fordítással látták el.

	64.§	(1) Az eljárási jogsegély teljesítése során a magyar büntető eljárási szabályok szerint kell eljárni. A megkereső hatóság kérelmére  más eljárásmódot is alkalmazni lehet, ha ez nem összeegyeztethetetlen a magyar jogrendszer alapelveivel.

		(2) Ha a jogsegély iránti megkeresésben kérik, a megkeresést teljesítő magyar igazságügyi hatóság az eljáró külföldi hatóságot kellő időben értesíti a megkeresés teljesítésének helyéről és idejéről. Ha az eljáró külföldi hatóság képviselője jelen kíván lenni a megkeresés teljesítésénél, részére, illetőleg az előtte folyó büntető eljárásban részt vevő és általa megjelölt személyek részére ezt a megkeresést teljesítő bíróság vagy az ügyész engedélyezheti. Ha az eljárás során a külföldi hatóság jelenlévő képviselője az eredeti megkeresést kiegészítve további bizonyítás felvételét kéri, e kérelmét a lehetőséghez képest teljesíteni kell.

	65.§	Ha a megkereső hatóság olyan személy részvételét kéri a megkeresés teljesítésénél, aki a megkereső hatóság államában előzetes letartóztatásban van, vagy szabadságvesztését tölti, e személy a megkeresés teljesítése céljából ideiglenesen átvehető; őt Magyarországon őrizetben kell tartani, és a megkeresés teljesítését követően haladéktalanul vissza kell küldeni a megkereső hatóság államába.

	66.§	Ha a külföldi hatóság által tanúként megidézett személy Magyarországon előzetes letartóztatásban van, vagy szabadságvesztését tölti, őt a megkereső hatóságnak ideiglenesen át lehet adni, ha a megidézett személy ehhez hozzájárul és biztosítják, hogy a megkereső hatóság államában továbbra is őrizetben tartják, valamint, hogy a meghallgatását követően visszaadják.

	67.§	Jogsegély iránti megkeresés alapján tárgyaknak és eredeti ügyiratoknak, valamint egyéb eredeti okiratoknak a megkereső hatóság részére történő megküldése feltételéül szabható, hogy azokat az átadáskorival azonos állapotban fogják visszaszolgáltatni. A tárgyak megküldése nem érinti az azokon fennálló tulajdonjogot és egyéb jogokat.

	68.§	Az igazságügy-miniszter engedélyezheti, hogy a nem magyar állampolgárokat, továbbá azokat a magyar állampolgárokat, akik egyúttal más államnak is állampolgárai és állandó lakóhelyük vagy szokásos tartózkodási helyük külföldön van, külföldi államok közötti bűnügyi jogsegély teljesítése céljából a Magyar Köztársaság területén a magyar rendőrség őrizete alatt átszállítsák.

	69.§	(1) Ha az átszállítást légi úton, leszállás nélkül tervezik, és a Magyar Köztársaság területén előre nem látott közbenső leszállás történik, az átszállítandó személyt a magyar rendőrség őrizetében kell tartani.

		(2) Ha az átszállítás leszállással, vagy nem légi úton történik, az átszállítás engedélyezésekor meg kell határozni  mindazokat a feltételeket, melyek mellett az átszállítás történik, így különösen az igénybevehető határátkelőhelyeket.

	70.§	(1) Az eljárási jogsegély iránti megkereséseket a legfőbb ügyész fogadja és - ha a jogsegély teljesítésének e törvényben meghatározott előfeltételei fennállnak - gondoskodik azoknak az általa a jogsegély teljesítésére kijelölt ügyészhez történő eljuttatásáról.

		(2) Ha a külföldi igazságügyi hatóság az eljárási jogsegélynek kifejezetten bíróság által történő teljesítését kéri, vagy ha az a magyar jog szerint a bíróság által teljesíthető, a legfőbb ügyész a jogsegélykérelmet megküldi az igazságügy-miniszternek, aki azt a teljesítés végett az illetékes bíróságnak továbbítja.

		(3) A megkeresés teljesítését követően, illetőleg ha a megkeresés teljesítése elháríthatatlan akadályba ütközik, vagy ha a megkeresés teljesítése során olyan körülmények merülnek fel, amelyek folytán e törvény rendelkezései szerint nincs helye az eljárási jogsegély iránti megkeresés teljesítésének, az iratokat az akadály megjelölésével az ügyész a legfőbb ügyésznek, a bíróság pedig az igazságügy-miniszternek küldi meg.

	71.§	Az eljárási jogsegély teljesítéséről a legfőbb ügyész, illetőleg az igazságügy-miniszter értesíti a megkeresést előterjesztő igazságügyi hatóságot. Ugyancsak értesíti e hatóságot - az ok megjelölésével - arról is, ha a jogsegély iránti megkeresés nem, vagy csak részben volt teljesíthető.

 2. Cím

 Külföldi hatóság megkeresése eljárási jogsegély iránt

	72.§	Magyar bíróság vagy ügyész által külföldi hatósághoz intézett eljárási jogsegély iránti megkeresésre e Fejezet 1. Címének rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

	73.§	A külföldi igazságügyi hatósághoz intézett megkereséseket a bíróság az igazságügy-miniszternek, az ügyész a legfőbb ügyészhez küldi meg továbbítás végett.

	74.§	(1) Az eljárási jogsegély következtében a büntető ügyekben eljáró magyar hatóság idézésére külföldről megjelenő tanú vagy szakértő ellen - a (2) bekezdés kivételével - büntetőeljárás nem indítható, illetve nem folytatható azon cselekmény miatt, amelyet az országba történő beutazása előtt követett el.

		(2) Az (1) bekezdésben meghatározott mentesség nem illeti meg a  tanút, a szakértőt 8 nappal azt követően, hogy a tanú vagy a szakértő az eljáró hatóság beleegyezésével az ország területét elhagyhatta volna, továbbá, ha később ide önként visszatért.

	75.§	Ha a külföldön tartózkodó személy a magyar bíróság vagy az ügyész idézésére nem jelenik meg, a Be.-nek az idézéssel szembeni mulasztásra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók. 

 VI. Fejezet

 Alaki és költségviselési szabályok

	76.§	(1) A bűnügyi jogsegély iránti megkereséseket írásban,  diplomáciai úton kell előterjeszteni. Az igazságügy-miniszter, illetve a legfőbb ügyész a nem diplomáciai úton előterjesztett megkeresést is elfogadhatja; ugyanilyen módon maga is terjeszthet elő megkeresést.

		(2) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a megkeresésnek tartalmaznia kell

		a) a megkereső igazságügyi hatóság megnevezését,

		b) a megkeresés tárgyát,

		c) az eljárás tárgyát képező bűncselekmény leírását és a bűncselekmény jogi minősítését,

		d) a terhelt vagy az elítélt személyi adatait, beleértve állampolgárságát is.


		
		(3) A külföldi államtól származó megkeresés esetén csak akkor követelhető meg, hogy a megkeresést és mellékleteit magyar nyelvű fordítással lássák el, ha a megkeresett állam nem fogadja el a magyar nyelven előterjesztett azonos jellegű megkereséseket.

		(4) Ha a megkeresés olyan hiányban szenved, hogy emiatt a teljesíthetősége kérdésében nem lehet állást foglalni,  vagy szakszerűen nem lehet elintézni, a legfőbb ügyész vagy az igazságügy-miniszter a megkereső államot felhívja a hiányok pótlására, illetve a kiegészítő adatok közlésére. A felhívás nem akadálya a külföldi állam által kért sürgős intézkedés megtételének, ha az a megkeresés alapján elvégezhető, és a magyar jogszabályok lehetőséget adnak ilyen intézkedésre. A hiány nem, vagy nem megfelelő pótlása alapul szolgálhat a megkeresés teljesítésének elutasítására.

	77.§	A kiadatásra vonatkozó megkeresésnek a 76.§ (2) bekezdésében felsorolt adatokon kívül tartalmaznia kell

		a) a kiadatás alapjául szolgáló bűncselekményre és az elévülésre vonatkozó törvényi  rendelkezéseket,

		b) külföldről érkezett kiadatási kérelem esetén  a 15.§, a 16.§ (1) bekezdése  és a 30.§ (3) bekezdésének b) pontja szerinti kötelezettségvállalásokat is.

	78.§	(1) Az eljárás átadására és átvételére, valamint a külföldi hatóságnál tett feljelentésre vonatkozó megkeresésnek a 76.§ (2) bekezdésében felsorolt adatokon kívül tartalmaznia kell, illetőleg ahhoz mellékelni kell:

		a) az eredeti ügyiratokat, illetőleg azok hiteles másolatát, felajánlás esetén a  bűncselekményre vonatkozó magyar törvényszöveget;

		b) a bizonyítékok megjelölését;

		c) a terhelt tartózkodási helyére, illetőleg valószínű tartózkodási helyére utaló adatokat, és ha előzetes letartóztatásban van,  a letartóztatás kezdő időpontját, az őrizet vagy az előzetes letartóztatás befejező időpontját;

		d) magánindítványra üldözendő bűncselekmény esetén a magánindítványt;

		e) a polgári jogi  igényt, ha ilyet előterjesztettek.

		(2) Mindazt mellékelni lehet, amit az ügy megalapozott elbírálásához a hatóság szükségesnek ítél meg. 

	79.§	(1) A büntetés végrehajtásának átadása és átvétele iránti megkeresésnek az 76.§ (2) bekezdésében felsorolt adatokon kívül tartalmaznia kell



		a) ha a büntetést részben már végrehajtották az arra vonatkozó adatokat, különösen a  fogva tartásban töltött időre vonatkozó pontos adatokat;

		b) az elítélt hozzájáruló nyilatkozatát.

		(2) Csatolni kell a jogerős bírósági határozat kiadmányát vagy hiteles másolatát.

	80.§	(1) Az eljárási jogsegély iránti megkeresésnek a 76.§ (2) bekezdésében felsorolt adatokon kívül tartalmaznia kell a megkeresés szakszerű elintézéséhez szükséges  adatokat.

		(2) A megkeresést el kell látni a megkereső igazságügyi hatóság képviselőjének aláírásával és pecsétjével.

		(3) A kézbesítés iránti megkeresés esetében elegendő, ha a megkeresés az ügy tárgyát és a címzett nevét és lakcímét, eljárásbeli minőségét, valamint az irat nemét tartalmazza.

		(4) A házkutatásra, a motozásra és a lefoglalásra irányuló megkereséshez mellékelni kell a hatóság elrendelő határozatának kiadmányát vagy hiteles másolatát. E megkereséseket sürgős esetben az Interpol útján is elő lehet terjeszteni.

	81.§	(1) Ha a bűnügyi jogsegélykérelem teljesítését e törvény hozzájáruló nyilatkozattól teszi függővé, a hozzájáruló nyilatkozatról külön jegyzőkönyvet kell készíteni, amelyet aláír a tanács elnöke, a nyilatkozattevő, - amennyiben a nyilatkozattevő jogérvényes hozzájárulásra képtelen - a képviselője. A jegyzőkönyvet a bíróság pecsétjével kell ellátni.

		(2) Ha a nyilatkozattevő fogva van, a fogva tartás helye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró a hozzájáruló nyilatkozatot az (1) bekezdésben írt módon jegyzőkönyvezi, és azt az első fokon eljárt bíróságnak megküldi.

	82.§	Ha a külföldi állam megköveteli, hogy a megkeresést és mellékleteit fordítással lássák el, vagy valószínű, hogy a jogsegélykérelmet az iratok lefordítása nélkül nem teljesítik, az ügyésznek, illetve a bíróságnak gondoskodnia kell a bűnügyi jogsegély iránti magyar nyelvű megkeresés és mellékleteinek a megkeresett állam hivatalos nyelvére vagy nyelveinek egyikére történő lefordíttatásáról. Ha a fordítás e nyelvre aránytalan nehézséggel vagy költséggel járna, az iratokat a megkeresett államban használatos közvetítő nyelvre kell lefordíttatni.

	83.§	(1) Személyeknek kiadatás, ideiglenes átadás (29.§ (2) bekezdés), büntető eljárás átadása, szabadságvesztés - vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtásának átadása, letartóztatásban levő - vagy szabadságvesztést töltő személyek tanúkénti meghallgatás (66.§) céljából történő ideiglenes átadása, valamint nem légi úton történő átszállítása (69.§ (2) bekezdés) költségei a megkereső külföldi államot terhelik. Ugyanezen célból külföldön tartózkodó személyek Magyarországra szállításának költségei, valamint a 82.§ alkalmazásával felmerült költségek bűnügyi költségek.

		(2) Az eljárási jogsegély nyújtásával kapcsolatos egyéb költségek a Magyar Köztársaságot terhelik, feltéve, hogy a viszonosság e tekintetben is biztosított. Ha azonban a külföldi hatóság által kért eljárási jogsegély jelentős költségekkel jár, teljesítésének feltételéül szabható a költségek teljes vagy részleges megtérítése.

		(3) Ha az ügyész vagy a bíróság külföldről eljárási jogsegély keretében tanút, vagy szakértőt idéz, részükre az utazás és a magyarországi tartózkodás költségének fedezésére előleg folyósítható.

 VII.

 Hatálybalépés

	84.§ (1) Ez a törvény a kihirdetését követő második hónap 15. napján lép hatályba. Ezzel egyidejűleg  hatályát veszti a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 6.§ (1) bekezdésének b) pontjában a \" (8.§)\" szövegrész és a  7-9. §-ai, valamint a büntető eljárásról szóló 1973. évi I. törvény 388-393.§-ai, 394.§-a és 394/B.§-a.

		




I N D O K L Á S


a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvényjavaslathoz


Általános indoklás

	A bűncselekmények megelőzése, felderítése és a büntető eljárás lefolytatása ma már elképzelhetetlen más államok igazságszolgáltatási szerveivel történő együttműködés nélkül. Az államok közötti jogi segítségnyújtás büntetőügyekben sok száz éves múltra tekint vissza, a gyakori, szinte mindennapos együttműködés iránti igény azonban inkább a XX. század második felének a terméke. Ez nyilvánvalóan kapcsolatban van a bűnözés nemzetközivé válásának erősödő tendenciájával. Ma a bűncselekmények jelentős száma nem lenne felderíthető, és  a terhelt nem volna bíróság elé állítható és felelősségre vonható, ha ehhez más államok - ahová a terhelt a felelősségrevonás elől megszökött, vagy ahol a meghallgatandó tanúk tartózkodnak, illetőleg a felhasználandó bizonyítékok találhatóak - nem nyújtanának segítséget az eljárás lefolytatásához. 

	Magyarország az államok többségéhez hasonlóan már hosszabb ideje felismerte, hogy a büntető igazságszolgáltatás működésének elősegítése érdekében célszerű más államokkal bűnügyi jogsegélyszerződéseket kötni, illetőleg a bűnügyi jogsegély különféle formáit szabályozó, többoldalú nemzetközi szerződésekhez csatlakozni. Magyarországnak igen nagyszámú állammal van  ilyen tárgyú két- és többoldalú nemzetközi szerződése.  

	A bűnügyi jogsegélyszerződések jelentős száma ellenére nyilvánvaló, hogy valamennyi olyan állam viszonylatában, ahol felmerülhet a bűnügyi jogsegély kérésének, vagy  nyújtásának szükségessége, célszerűtlen is, lehetetlen is nemzetközi szerződéseket kötni. Ez indokolttá teszi olyan korszerű, a nemzetközi büntetőjogi együttműködés iránt nyitott magyar törvény létrehozatalát, amely alapján nemzetközi szerződés hiányában is mód nyílik bűnügyi jogsegély nyújtására és kérésére. A magyar jogrendszerben jelenleg is vannak olyan rendelkezések, melyek alapján a bűnügyi jogsegélyforgalom nemzetközi szerződés hiányában is  bonyolítható,  mára azonban ezek a szabályok részben sok tekintetben   meghaladottakká váltak, részben a szabályozandó kérdéseknek csak egy töredékét rendezik. Ez az egyik oka annak, amiért szükségessé vált törvény előkészítése a bűnügyi jogsegélyről. A törvény megalkotásának másik indoka az,  hogy a bűnügyi jogsegély különféle formáit érintő nemzetközi szerződéseink is csak azokat a kérdéseket szabályozzák, melyek a  két (többoldalú szerződések esetén több) szerződő állam egymás közötti vonatkozásában igényelnek rendezést, azokat a kérdéseket viszont, amelyek e nemzetközi szerződések hazai teljesítéséhez  szükségesek, a szerződő államok belső jogára bízza. A mai magyar jogban a nemzetközi szerződések napi alkalmazásához szükséges hazai szabályok pedig  szegényesek.

	Ezen a helyzeten változtat a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvény javaslata, mely a Büntető Törvénykönyvben (Btk.) és a büntetőeljárási törvényben (Be.) ma meglévő szabályozások nagymérvű kiszélesítésével és jelentős tartalmi módosításával egy önálló törvényben foglalja össze a nemzetközi büntetőjogi együttműködés során rendezést igénylő kérdéseket. 

	A javaslat szerint a törvénynek hét fejezete van. Az I. fejezet az általános szabályokat foglalja össze, a  II-V. fejezet a nemzetközi bűnügyi jogsegély egyes formáit szabályozza, a VI. fejezet a jogsegély valamennyi formájánál felmerülő és rendezést kívánó alaki  és költségviselési szabályokat,  a VII. fejezet pedig a hatálybaléptető rendelkezéseket tartalmazza. 

	A törvény a címe szerint a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szól. Hatályos jogunkban a bűnügyi jogsegély fogalma az eljárási cselekményekhez történő segítség adását jelenti (a Be. 394 §-a értelmében). A javaslat elnevezésbeli változtatást bevezetve ezt az együttműködési fajtát eljárási jogsegély névvel illeti, a bűnügyi jogsegély fogalmát pedig az általános gyűjtőfogalom szintjére emeli, mely magában foglalja a jogsegély valamennyi formáját, az eljárási jogsegélyt is.

	A Magyarországtól kért és a Magyarország által nyújtott jogsegély sok tekintetben eltérő szabályozást igényel. Ezért a javaslatnak az egyes jogsegély-formákat magában foglaló fejezetei két címre tagolódnak, külön-külön szabályozva az általunk kért és az általunk nyújtott jogsegélyt.

Részletes indokolás

I.
Általános szabályok

Az 1-2. § és 7. §-hoz

	A törvény céljának meghatározását követően (1. §) a javaslat mindjárt meg is szabja a büntető ügyekben folytatott együttműködés korlátait: együttműködésre csak olyan mértékben kerülhet sor, ameddig az nem csorbítja a magyar szuverenitást (felségjogot), nem veszélyezteti az állam biztonságát vagy sérti közrendjét (2. §). Ide kapcsolódik a javaslat 7. §-a is, mely megköveteli, hogy az olyan jogsegélykérelmeket, melyek eredményeként a külföldön folyó eljárás, kiszabott büntetés, vagy annak végrehajtási módja ellenkezhet a magyar alkotmányos jogállami alapelvekkel vagy sértené az emberi jogokat, csak feltételekhez kötötten szabad teljesíteni, ennek hiányában meg kell tagadni.

A 3. §-hoz

	Az Alkotmány 7. § (1) bekezdésével összhangban a javaslat kimondja,  hogy a törvényt akkor kell alkalmazni, ha nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy ha Magyarországnak az adott kérdést rendező nemzetközi szerződése van, a szerződés,  nem pedig a törvény rendelkezéseit kell  alkalmazni. A törvény azonban nemzetközi szerződés megléte esetén is alkalmazásra kerülhet az olyan kérdésekben, amelyekre a nemzetközi szerződés nem terjed ki. 

A 4. §-hoz
		
	A javaslat a nemzetközi bűnügyi jogsegély ezidő szerint leggyakoribb formáit: a kiadatást, a büntető eljárás átadását és átvételét, a szabadságelvonással járó büntetés, vagy az ilyen intézkedés végrehajtásának átadását és átvételét, valamint  az eljárási jogsegélyt szabályozza( 4. §). Ha az együttműködés újabb formái honosodnak meg (pl. a külföldi büntetőbírói ítéletek hazai elismerése), akkor sor kerülhet e törvény módosításával az újabb és újabb együttműködési formák szabályozására.

Az 5. §-hoz

	Számos bűnügyi jogsegélyszerződésünknek és a nemzetközi jogfejlődésnek a figyelembevételével a javaslat a bűnügyi jogsegély teljesítésének feltételéül szabja  azt,  hogy a cselekmény, amely miatt kérik, vagy nyújtják a jogsegélyt, mindkét állam törvényei szerint  büntetendő legyen (5. § (1) bekezdés a) pont).  A kettős büntetendőség követelményének az ad létjogosultságot, hogy alkotmányos és emberi jogi szempontból is aggályos volna a magyar büntető hatalom mozgásba hozatala olyan cselekmények  kapcsán, amelyeket a magyar törvények nem rendelnek büntetni.

	Tételes jogunkat e tekintetben is továbbfejlesztve külön is kiemeli a javaslat, hogy nem teljesíthető  jogsegély politikai vagy tisztán katonai kötelezettségek megszegésére vonatkozó bűncselekményekkel összefüggésben ( 5. § (1) bekezdés b) pont).  A (2) bekezdés a nemzetközi jogfejlődésre is figyelemmel határozza meg  azt, hogy mi nem tekinthető politikai bűncselekménynek.

A 6. §-hoz	

	A büntető hatalom gyakorlása más állam érdekében csak abban az esetben ésszerű, ha a jogsegélyt kérő állam is kész hasonló magyar kérést teljesíteni (viszonosság). Hatályos jogunkban csak töredékes rendelkezések vannak a viszonosságról, ezt pótolja a javaslat.

A 8-9. §-okhoz

	A rendelkezések hatályos jogunkból teljességgel hiányzó szabályokat vezetnek be. Célszerű, ha a törvény félreérthetetlenül leszögezi: a Magyar Köztársaság teljesíteni fogja a külföldi állam által a magyar jogsegélykérelem feltételéül szabott, és magyar részről elfogadott feltételeket (8. §). A 9. § elsőbbséget biztosít a törvény rendelkezéseinek azzal, hogy az útlevél-, vízum-, deviza- és vámjogszabályok nem képezhetik akadályát a jogsegélykérelem teljesítésének, pl. a letartóztatásban lévő személyek határátlépésének, muzeális  értékű tárgyak átadásának stb.


A 10. §-hoz

	A javaslat szerint a Be. szabályait kell alkalmazni a javaslat által nem szabályozott kérdésekben.


II.

Kiadatás (11-36. §)

A/ Kiadatás Magyarországról (11-30. §)

A 11. §-hoz

	A 11. §. azt határozza meg, mikor van helye kiadatásnak. Jelenlegi jogunk (Btk. 6. § (2) bekezdés) nem részletezi, hogy kiadatásra milyen célból kerülhet sor, ezt pótolja a javaslat, kimondva, hogy kiadatásnak külföldi büntető eljárás lefolytatása és külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés büntetés , illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából van helye.

	Célszerű, hogy kiadatásra csak bizonyos súlyossági fokot elérő bűncselekmény, illetőleg büntetés kapcsán kerülhessen sor, ezért a törvény a  Magyarország által kötött kiadatási szerződések nagy része által alkalmazott megoldást követve az egy évet meghaladó szabadságvesztéssel fenyegetett cselekmény, illetőleg a hat hónapot meghaladó szabadságvesztés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása miatti kiadatást teszi lehetővé.

A 12-16. §-hoz

	E rendelkezések foglalják össze azokat az eseteket, amikor kiadatásra eleve nem, vagy csak bizonyos megszorításokkal kerülhet sor. A kiadatás lehetőségét korlátozó egyes további szabályok az általános rendelkezések között kerültek elhelyezésre, miután ezek nemcsak a kiadatásra, hanem az egyéb jogsegélyformákra is alkalmazandók.

	A 12. § az abszolút kiadatási tilalmat tartalmazza.
	
	A 13. § hatályos jogunkhoz képest (a párizsi békeszerződést becikkelyező 1947. évi XVIII. törvény, valamint az 1979. évi 5.tvr. 2. §. (2) bekezdése) bővíti a magyar állampolgár kiadatásának lehetőségét (13. § (1) bekezdés b) pont). Minthogy egyáltalán nem valószínűtlen, hogy egy külföldön állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező külföldi állampolgár magyar állampolgársággal is rendelkezik, indokolatlan volna egy esetleg súlyos bűncselekmény elkövetésével gyanúsított személy kiadatásának eleve gátját szabni csak azért, mert magyar állampolgár is.   Ugyancsak  lehetővé  kell  tenni  a  magyar állampolgár továbbadását  annak a harmadik államnak, amely Magyarországgal együtt e személy kiadatását más bűncselekmény miatt kérte, és csak azzal a feltétellel adták ki, hogy a magyar hatóságok a büntető eljárás, illetőleg a kiszabott büntetés végrehajtása után továbbadják.

	A 14. § egyrészről szélesíti, másrészt szűkíti a menekült kiadatásának hatályos jogunkban szereplő tilalmát (Btk. 9. § (2) bekezdés). Szélesíti annyiban, hogy nemcsak a menedékjogot kért és kapott, hanem a ténylegesen menekült személyeket is bevonja a kiadatási tilalom körébe. Magyarországon a különféle időszakokban számos olyan, ténylegesen menekültként regisztrált személy tartózkodik, aki nem kért vagy kapott menedékjogot. Szűkíti viszont annyiban, hogy  a  menekültként elismert személy és a menedéket kérő személy kiadatását csak azon állam számára tiltja, ahonnan menekült. 

		A 15. § annak folytán, hogy Magyarország nemcsak hazai jogrendjében szüntette meg a halálbüntetést, hanem elfogadta az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. jegyzőkönyvét és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 2. fakultatív jegyzőkönyvét is a halálbüntetés eltörléséről, újabban kötött kiadatási szerződéseivel összhangban a külföldi államban halálbüntetéssel fenyegetett cselekmények miatti kiadatást megfelelő feltételekhez köti.	

	Miután a kiadatással a kiadni kért személy fizikai értelemben kikerül a Magyar Köztársaság hatóköréből, hatályos jogunkat továbbfejlesztve célszerű biztosítani, hogy felelősségre vonására külföldön csak olyan cselekmények miatt kerüljön sor, amelyekkel kapcsolatban kiadatását a magyar hatóságok engedélyezték. Ellenkező esetben elvileg előfordulhatna, hogy a kiadott személyt külföldön olyan bűncselekmények miatt is felelősségre vonják, amely miatti  kiadatást a magyar törvény nem teszi lehetővé. Ezt a célt szolgálja a 16. §.

A 17. §-hoz
	
	Korszerű kiadatási törvényekben szabályozni szokták azt az esetet is, ha ugyanazon személy kiadatását ugyanazon bűncselekmény miatt több állam kéri. Erre főleg a nagy veszélyességű nemzetközi bűnözés esetkörében (pl. terrorizmus)  kerülhet sor, hiszen előfordulhat, hogy a kiadni kért személy több államban is követett el bűncselekményeket. Ezért célszerű, hogy a törvény megszabja, milyen szempontokra kell figyelemmel lenni  az arra vonatkozó döntésnél, hogy melyik állam kiadatási kérelmét teljesítsük.

A 18-22. §-hoz
	
	A 18-22. §-ok azokat az eljárási és hatásköri szabályokat állapítják meg részleteiben, melyek jelenlegi jogunkban csak általános formában és nem kellő részletességgel szerepelnek.  Az a jelenlegi megoldás, hogy külföldi állam kiadatási kérelme  esetén  kizárólag  a  Fővárosi  Bíróság  jár el, változatlanul fennmarad, de a 
javaslat világossá teszi, hogy a Fővárosi Bíróság  egyesbíróként jár el, és határozatai ellen általában fellebbezésnek van helye. A javaslat a külföldi kiadatási törvények nagy részével azonos módon kötelezővé teszik a kiadni kért személy kiadatási letartóztatásának elrendelését a kiadatási eljárás tartamára, ugyanakkor megszabja ennek felső határát is (22. § (1) bekezdés), és meghatározza, hogy milyen esetekben kell haladéktalanul megszüntetni a kiadatási letartóztatást. A kiadatási letartóztatás kötelezővé tételének az az indoka, hogy  kiadatásra csak viszonylag súlyos bűncselekmények esetében kerülhet sor, és a kiadatási letartóztatás elrendelése nélkül nehezen volna biztosítható, hogy az esetek túlnyomó többségében amúgy is szökésben lévő, és más állam által körözött személy ne vonja ki magát a kiadatási eljárás alól.

A 23. §-hoz

	A javaslat bevezeti az egyszerűsített kiadatási eljárást. Ez a magyar jogban új intézmény. Lényege az, hogy ha a kiadni kért személy úgy nyilatkozik, hogy élni kíván az egyszerűsített kiadatási eljárás lehetőségével, átadására gyorsabban kerülhet sor. Az egyszerűsített kiadatási eljárás lehetősége elsősorban a kiadni kért személy érdekét szolgálja.

A 24-25. §-hoz

	Ha a bűncselekménnyel gyanúsított személy a felelősségre vonás elől, vagy a szabadságvesztésre ítélt személy a büntetés végrehajtása elől külföldre szökik, a hatóságok elfogató parancsot bocsátanak ki kézrekerítésére és ezt a nemzetközi bűnügyi rendőrségen (Interpol) keresztül számos országhoz eljuttatják. Az elfogató parancs kibocsátásakor általában nem lehet tudni, hogy a szökött személy melyik országban tartózkodik. Ez csak akkor derül ki, ha az Interpolon keresztül értesítést kapnak elfogásáról. Ezután kerülhet csak sor formaszerű kiadatási kérelem  előterjesztésére ahhoz az államhoz, amelyben a szökött személyt elfogták. Biztosítani kell, hogy  a szökött személy elfogása és a kiadatási kérelem megérkezése közötti időszakban  letartóztatásban legyen, mert különben szökésétől kellene tartani. Ezt a lehetőséget teremtik meg - a letartóztatás garanciális vonatkozásait, elsősorban leghosszabb  tartamát is megszabva - a javaslat 24-25. §-ai. 

A 26. §-hoz

	A 26. § átveszi hatályos jogunknak azt a szabályát, hogy a kiadatás kérdésében az igazságügy-miniszter dönt. Az államok túlnyomó többségében alkalmazott megoldással azonos módon változatlanul célszerű, hogy a kiadatásról való döntés a végrehajtó hatalmat - a kormányzatot - illesse meg. Ugyanakkor  szabályozni kell a  kiadatási eljárás során jelentős hatáskörrel rendelkező Fővárosi Bíróság és az igazságügy-miniszter döntési hatáskörének elhatárolását is, ami a hatályos jogunkból (Be. 390. § (5) bekezdés) hiányzik. A javaslat azt a megoldást alkalmazza, hogy ha a Fővárosi Bíróság arra a megállapításra jut, hogy a kiadatásnak a törvényben megszabott feltételei hiányoznak (20. §. (1) bekezdés g/ pont)  akkor  az  igazságügy-miniszter  e   bírósági  döntéshez  kötve  van  és köteles 

elutasítani a kiadatási kérelmet. Ha azonban a Fővárosi Bíróság úgy találja, hogy a kiadatás  lehetősége e törvény alapján fennáll, akkor az igazságügy-miniszter szabadon dönthet a kiadatási kérelem teljesítéséről, és így jogosult azt - elsősorban a javaslat I. fejezetében megfogalmazott elvek figyelembe vételével - elutasítani is. 

A 27. §-hoz
	
	Ez a § a kiadott személy átadásának módjáról rendelkezik, e szabályok költségviselési vetületét a 83. § (1) bekezdés rendezi.

A 28. §-hoz
	
	A 28. § a nemzetközi büntetőjog ma már általánosan érvényesülő \"aut dedere, aut judicare\" alapelvét követve (az államnak vagy ki kell adnia a gyanúsítottat, vagy saját magának kell eljárást indítani) arról rendelkezik, hogy amennyiben a kiadni kért személy kiadatására nem került sor, az igazságügy-miniszter a magyarországi büntető eljárás megindításának, vagy egyéb intézkedéseknek a megfontolása céljából tájékoztatja a legfőbb ügyészt.

A 29. §-hoz	
	
	Gyakori eset, hogy a kiadni kért személlyel szemben más bűncselekmény miatt Magyarországon is folyik büntető eljárás. Ilyen esetben a kiadatás a magyarországi eljárást meghiúsítaná. Ezért ilyenkor,  ha az igazságügy-miniszter a kiadatást  engedélyezte, el lehet halasztani a kiadott személy átadását a magyarországi eljárás, illetőleg az eljárás eredményeként kiszabott büntetés végrehajtásának befejezésig. Miután azonban a kiadott személy átadásának elhalasztása nemcsak veszélyeztetheti , de meg is hiúsíthatja a kiadott személy külföldi felelősségre vonását, a javaslat lehetővé teszi a kiadott személy ideiglenes átadását sürgős eljárási cselekmények ottani elvégzése céljából. 

A 30. §-hoz
	
	Hatályos jogunk nem rendelkezik a kiadni kért személy birtokában levő és a bűncselekmény eszközéül szolgáló, vagy a bűncselekmény  útján megszerzett tárgyak átadásának lehetőségéről, amennyiben ezt a kiadatást kérő állam kezdeményezi. Ezt a hiányt pótolja a javaslat 30. §-a.


	
B/ Külföldi állam megkeresése kiadatás iránt

A 31-36. §-hoz

	A javaslat 31-36. §-ai a külföldi államhoz intézett magyar kiadatási kérelemre vonatkozó szabályokat foglalják össze. A magyar kiadatási kérelmek teljesítésének feltételeit értelemszerűen annak az államnak a jogszabályai határozzák meg, melyhez a kiadatási kérelmet intézik, a magyar törvénynek csupán azt kell meghatároznia, hogy milyen célból lehet kiadatási  kérelmet előterjeszteni. Erre a választ a 31. § adja meg, mely szerint kiadatási kérelmet büntető eljárás lefolytatása, vagy szabadságvesztés büntetés, illetőleg szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása érdekében lehet előterjeszteni.

	A 32. § a bíróságnak a kiadatás kezdeményezésével kapcsolatos teendőit állapítja meg, a 33. § pedig, lényegében a 26. § indokolásában kifejtett okokból, az igazságügy-miniszter hatáskörébe utalja a kiadatási kérelem előterjesztéséről szóló döntést. 

	A 34. § hatályos jogunkból hiányzó lehetőséget vezet be. A gyakorlatban nehézséget okozott, hogy  a büntetés végrehajtására irányuló kiadatási kérelmet csupán azért nem lehetett előterjeszteni, vagy teljesíteni, mert   az elítélés több cselekmény miatt történt, de ezek közül  nem mindegyik miatt lehetséges a kiadatás. A javaslat ezért módot teremt a halmazati büntetés, valamint az összbüntetés bírói feloldására, és ezáltal arra, hogy az elítélttel szemben legalább egyes bűncselekmények miatt kiszabott büntetéssel kapcsolatban lehetővé váljon a kiadatás.
	
	A 35. § e Fejezet 1. Címének rendelkezéseit teszi alkalmazhatóvá a 2. Cím szerinti eljárásban, a 36. § pedig a külföldön történt fogva tartásban töltött időnek a büntetésbe való beszámításáról rendelkezik.


III.

 A büntető eljárás átadása és átvétele, feljelentés külföldi hatóságnál

A) A büntető eljárás átadása (37-42. §)

	A 37. § lehetőséget teremt a Magyarországon folyó büntető eljárás átadására külföldi állam igazságszolgáltatása részére. Bár erre hatályos jogunk alapján  is mód van (Btk. 8. § (1) bekezdés), indokolt az eljárás átadása esetében rendezésre váró kérdéseket részletesebben, és a hatályos jogtól (Be. 391-393. §) több tekintetben eltérően szabályozni. 

	A 37. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az eljárás akkor adható át, ha ez célszerű. A (2) bekezdés  szerint az átadás akkor célszerű, ha a terhelt Magyarországon tartózkodik ugyan, így az eljárás vele szemben minden nehézség nélkül lefolytatható lenne, de a társadalomba való beilleszkedését jobban szolgálná, ha az állampolgársága (vagy állandó lakóhelye) államában vonnák büntetőjogi felelősségre. Célszerű az átadás akkor is, ha a terhelt nem tartózkodik Magyarországon, és kiadatását nem, vagy csak igen körülményesen lehetne kieszközölni.

A 38-42. §-hoz
	
	A tervezetnek e rendelkezései hatásköri és eljárási szabályokat állapítanak meg. Jelenlegi jogunkkal (Be. 392. § (1) bekezdés) azonosan az eljárás átadását a vádirat benyújtásáig az ügyész, ezt követően a bíróság kezdeményezi.

	Az eljárás átvétele érdekében a külföldi állam megkereséséről az igazságügy-miniszter, illetőleg a legfőbb ügyész  dönt. Ha a döntés nemleges, az eljárást folytatni kell, ellenkező esetben függő helyzet keletkezik az átvétel érdekében megkeresett állam válaszáig. Ha a válasz igenlő, a magyarországi eljárást megszüntetik, a terheltet (ha nincs előzetes letartóztatásban) ún. átadás céljából történő letartóztatásba helyezhetik, mely legfeljebb három hónapig tarthat. A javaslat meghatározza azt is, mikor éled fel a magyarországi eljárás folytatásának joga. 


B/ A büntető eljárás átvétele (43-44. §)

A 43-44. §-hoz

	E §-ok szabályozzák a külföldön folyó büntető eljárás átvételét. Erről hatályos jogunk jóformán semmilyen rendelkezést nem tartalmaz. A javaslat először meghatározza, hogy nemcsak a magyar állampolgár, hanem a Magyarországra bevándorolt nem magyar állampolgár elleni külföldi büntető eljárás is átvehető. Indokolt, hogy  az ide bevándorolt nem magyar állampolgárok is részesülhessenek e lehetőségben, hiszen családi kapcsolataikat, munkájukat, az esetek nagy részében érzelmi kötődéseiket tekintve  a magyar állampolgárokkal hasonló helyzetben vannak. 

	Az eljárás átvételéről a legfőbb ügyész dönt. Ennek az az indoka, hogy az eljárás átvételét követően megindított nyomozást az ügyészség, vagy felügyelete alatt a rendőrség folytatja le, és az ügyészségnek kell döntenie arról, indokolt-e vádat emelni a terhelttel szemben. Helyzeténél fogva a legfőbb ügyész tudja    leginkább   megítélni,   célszerű-e    a   külföldi  eljárás   átvétele.   Ugyancsak a legfőbb ügyésznek kell a külföldi hatóságot a magyarországi eljárás eredményéről értesítenie.

	Ugyancsak intézkedik a javaslat a külföldön előzetes fogva tartásban töltött idő beszámításáról abban az esetben, ha a terheltet elítélik, mint ahogy rendelkezést tartalmaz a külföldön előterjesztett magánindítványnak a magyarországi eljárásbeli érvényéről, illetőleg  a magánindítvány előterjesztésének lehetőségéről, ha a külföldi eljárásban azért nem terjesztettek elő magánindítványt, mert az ottani törvények szerint erre nem volt szükség.

C/ Feljelentés külföldi államnál (45. §)

A 45. §-hoz

	A hatályos jog alapján azok a büntetőügyek, melyekben a terhelt külföldön van, és sem kiadatása  nem lehetséges (legtöbbször azért, mert mint saját állampolgárt nem adhatják ki), sem az eljárás átadására sem kerül sor (a külföldi állam nem veszi át az eljárást, ideértve azt az esetet is, amikor az igazságügy-miniszter, illetőleg a legfőbb ügyész ezirányú megkeresésére nem is válaszol), és az eljárás a terhelt távollétében sem folytatható le (Be. 192. § (3) bekezdés a) pont) kezelhetetlenek: ezeket az ügyeket sem érdemben befejezni, sem megszüntetni nem lehet. Korszerű nemzetközi szerződések, illetőleg külföldi eljárásjogok megoldásainak mintájára a javaslat megteremti az ügy elintézésének lehetőségét feljelentés megtételével külföldi  hatóságnál. A feljelentés megtételével a büntető eljárás lezárható, de az eljárás megszüntetése nem akadálya annak, hogy azt később folytassák, például ha a terhelttel szemben  nem indítottak külföldön büntető eljárást, és a terhelt utóbb Magyarországra jön.


IV.

 Szabadságvesztés büntetés és a szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtásának átvétele és átadása (46-60. §)

A/ Szabadságvesztés  végrehajtásának átvétele (46-55. §)

A 46-47. §-hoz
	
	A javaslat a hatályos jogot (Btk. 7. §)  módosítva nemzetközi szerződés nélkül is lehetővé teszi szabadságvesztés átadását és átvételét.  Tartalmi szabályozását adja e jogintézmény gyakorlatban való alkalmazásának: meghatározza a feltételeket, a hatásköröket és az eljárást.

	A 46. § az állandó magyarországi lakóhellyel rendelkező magyar állampolgárok, bevándorolt külföldiek külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztése végrehajtásának átvételét teszi lehetővé. Az utóbbiak büntetésének átvételét lényegében ugyanazok az okok teszik indokolttá, mint amelyeket az eljárás átvételéről rendelkező 43-44. §-hoz fűzött indoklás kifejt. 

	A javaslat a végrehajtás átvételének feltételéül szabja, hogy ahhoz az elítélt hozzájáruljon. A kiadatástól és az eljárás átadásától eltérően, mely jogintézmények elsősorban a bűnüldözés, a büntető eljárás hatékonyságát szolgálják, a büntetés- végrehajtás átadása-átvétele esetében az elítélt kerül a középpontba. A büntetés-végrehajtás átadásának-átvételének elveire vonatkozó ENSZ-ajánlásokkal, Magyarország nemzetközi szerződéseivel (például az elítélt személyek átszállításáról szóló,  az 1994. évi XX. törvénnyel kihirdetett egyezménnyel) összhangban a javaslat is az elítélt hozzájárulásától teszi függővé a végrehajtás átvételét - de átadását is (46. § (1) bekezdés és 56. §).

	A végrehajtás átvétele számos, időigényes eljárási cselekmény elvégzését teszi szükségessé, és miután az átvétel mögött az a feltételezés áll, hogy az elítélt reszocializációjára a hazai börtönkörnyezet alkalmasabb, mint a külföldi, e jogintézmény alkalmazása csak akkor indokolt, ha az elítéltnek még nem jelentéktelen tartamú büntetést kell letöltenie. Ezért a javaslat az átvétel feltételeként egy évben határozza meg a még hátralévő szabadságvesztés időtartamát.

	Ha az elítélés alapjául szolgáló cselekményt magyar bíróság már jogerősen elbírálta, a külföldi ítélet végrehajtása nem vehető át - ha az ítélet felmentő, akkor azért nem , mert megengedhetetlen olyan ember szabadságát elvonni, akivel szemben felmentő ítélet született, ha elítélték, akkor pedig a külföldi ítélet ezzel együtt járó honosítása a többszöri elítélés tilalmába ütközne. Ilyen esetben a javaslat 31.§-a alapján  sor kerülhet az átvételre a kiadatás keretében.

A 48. §-hoz

	A javaslat a külföldi ítélet átvételéről szóló döntést az igazságügy-miniszter hatáskörébe utalja. Miután azonban a külföldi ítélet honosítása - a Magyarországon végrehajtásra kerülő büntetés megállapítása - bírósági hatáskörbe tartozik (51.§ (2) bekezdés), annak elkerülése érdekében, hogy ne a honosítási eljárásban, tehát az elítélt átvételét követően derüljön fény olyan körülményekre, amelyek az átvétel akadályát képezték volna, a javaslat az igazságügy-miniszteri döntést megelőzően bírói hatáskörbe utalja annak vizsgálatát, hogy a végrehajtás átvételének a javaslat szerinti feltételei fennállnak-e. Az igazságügy-miniszter csak akkor dönthet a végrehajtás átvételéről, ha a bíróság határozata szerint az átvételnek e törvény által meghatározott feltételei fennállnak.

A 49. §-hoz

	Amint a 47. § kapcsán már kifejtésre került, a külföldi ítélet végrehajtása átvételének akadálya, ha az annak alapjául szolgáló cselekményt a magyar bíróság már jogerősen elbírálta. Ha azonban a büntetés-végrehajtás átvételének alapjául szolgáló cselekmény miatt büntető eljárás van  folyamatban, amely jogerősen még nem fejeződött be, annak elkerülése érdekében, hogy  a külföldi büntetés átvételére irányuló eljárás alatt jogerős ítélet szülessék, a magyar büntető eljárást fel kell függeszteni.  Ha a külföldi ítélet végrehajtását átveszik, a magyarországi eljárást meg kell szüntetni, ha nem veszik át, folytatni lehet.

Az 50. §-hoz

	A külföldi büntetését töltő személy átvételét az Interpol bonyolítja le. A javaslat gondoskodik arról, hogy az átvett személy a külföldi ítélet honosításáig jogszerűen őrizetben tartható legyen. 

Az 51-52. §-hoz

	Hatályos jogunkhoz (Be. 394/B. § (3) bekezdés) hasonlóan, ugyanakkor a bíróság hatáskörébe tartozó kérdések körét jelentősen bővítve - a javaslat mind a végrehajtás átvétele törvényi feltételeinek megállapítását, mind a külföldi ítélet   honosítását - a külföldi ítélet alapján végrehajtásra kerülő büntetés megállapítását - a Fővárosi Bíróság hatáskörébe  és kizárólagos illetékességébe utalja, amely döntését az elítélt átvételétől számított három hónapon belül hozza meg.   A Fővárosi Bíróság hatáskörét és illetékességét az ilyen jellegű ügyek várhatóan alacsony száma és az elintézésükhöz szükséges szakismeret indokolja. A kiadatásról szóló fejezetben alkalmazott konstrukcióhoz hasonlóan a javaslat itt is egyesbírói eljárást ír elő, és fellebbezést tesz lehetővé az első fokú döntés ellen, hacsak azt a javaslat maga ki nem zárja; a javaslat a 48. § (2) bekezdésben említett határozat ellen zárja ki a fellebbezést, mert az elítélt ebben az eljárásban  részt sem vesz.

	A bíróság akkor, amikor a külföldi ítélet alapján megállapítja a Magyarországon végrehajtásra kerülő büntetést, kötve van az ítéletet hozó külföldi bíróság által megállapított tényekhez, és - ha a magyar jog ezt nem teszi eleve lehetetlenné -  a külföldi  bíróság által kiszabott büntetéssel (intézkedéssel) azonos nemű, illetve végrehajtási fokozatú és tartamú büntetést szab ki. Előfordulhat azonban, hogy a magyar jogszabályok a külföldi bíróság által megállapított bűncselekmény miatt nem tesznek lehetővé olyan  tartamú szabadságvesztést, mint amilyet a külföldi bíróság kiszabott, vagy egyáltalán nem  teszik lehetővé szabadságvesztés alkalmazását (hanem például csak pénzbüntetését). Ilyen esetben a Fővárosi Bíróság a külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztést a magyar törvény által előírt büntetéshez igazítja, úgy, hogy az így módosított büntetés a lehető legjobban megfeleljen a külföldi bíróság ítéletében kiszabott büntetésnek.  A büntetés nem lehet hosszabb tartamú a külföldi bíróság által kiszabott büntetés tartamánál.

Az 53. §-hoz

	A Fővárosi Bíróság a külföldön, valamint a honosításról szóló bírósági határozat meghozataláig itthon fogva tartásban töltött időt a büntetésbe beszámítja. A feltételes szabadságra bocsátásra és a büntetés végrehajtására a magyar jogot kell alkalmazni.

Az 54.§-hoz

	Nem tehető vitássá a külföldi bíróság ítélete sem a tény-,  sem a jogkérdéseket illetően, ugyanakkor a javaslat előírja, hogy ha a külföldi ítélet végrehajthatósága - például az ítéletet meghozó államban kihirdetett közkegyelem , vagy rendkívüli perorvoslat során hozott határozat folytán - megszűnt, az ítélet végrehajtását meg kell szüntetni. 

B/ Szabadságvesztés büntetés végrehajtásának átadása (55-59. §)

Az 55-56. §-hoz

	Ugyanazok a meggondolások, melyek a külföldön elítélt magyar állampolgárok (és a Magyarországra bevándorolt külföldi állampolgárok, valamint hontalanok) szabadságvesztése  végrehajtásának átvétele mellett szólnak, indokolttá teszik, hogy a Magyarországon elítélt külföldiek szabadságvesztés büntetésének a végrehajtása is átadható legyen külföldi állam részére. Az átadás feltétele, hogy a megkeresett állam vállalja az átvett elítélt büntetésének végrehajtását, az elítélt pedig járuljon hozzá a büntetés-végrehajtás átadásához. Magyar állampolgár esetében az átadásra akkor kerülhet sor, ha állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye külföldön van.

	A javaslat nem határozza meg, mely külföldi állam részére adható át a büntetés végrehajtása. Nem látszik ugyanis célszerűnek az átadás lehetőségét egyetlen,  például az elítélt állampolgársága szerinti  államra korlátozni, mert adott esetben indokolt lehet, hogy az elítélt a büntetését az állandó lakóhelye szerinti államban töltse el, melynek esetleg nem is állampolgára. Az elítélt hozzájárulásának szükségessége  a végrehajtás átadásához mindenesetre kellő garancia arra, hogy az elítélt személy ne kerülhessen számára nem kívánatos állam részére átadásra.

Az 57-59. §-hoz

	E rendelkezések meghatározzák, hogy a végrehajtás átadásának kezdeményezése az igazságügy-minisztert illeti meg. Ennek indoka az, hogy a büntetés-végrehajtási intézmények - ahol külföldi elítéltek büntetésüket töltik - az igazságügy-miniszter felügyelete alatt működnek. Meghatározzák továbbá  a végrehajtás külföldi állam általi átvételének jogi hatásait: a büntetés-végrehajtást Magyarországon folytatni csak akkor lehet, ha az elítélt kivonta magát az átvevő államban a végrehajtás alól. Ha a büntetés végrehajthatósága Magyarországon megszűnt, vagy tartalmilag változott, erről az átvevő államot értesíteni kell, hogy az a  saját joga szerinti intézkedéseket megtehesse.

c/ Szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtásának
átvétele és átadása (60. §) 

	A javaslat a szabadságvesztés büntetés végrehajtásán kívül  szabadságelvonással járó intézkedés (pl. kényszergyógykezelés) átvételének és átadásának a lehetőségét is megteremti .

   Eljárási jogsegély (61-75. §)

A/ Eljárási jogsegély nyújtása külföldi államnak (61-71. §)

A 61-63. §-hoz

	Az eljárási jogsegély a bűnügyi jogsegély leggyakoribb formája. Mivel ez igen sokfajta eljárási cselekmény elvégzésére irányulhat, a javaslat példálózó jelleggel sorolja fel a  gyakorlatban leggyakrabban előforduló formákat (61. § (2) bekezdés). Garanciális szempontból kiemeli továbbá, hogy irat kézbesítésére irányuló jogsegély csak akkor teljesíthető, ha az irat magyar nyelven készült, vagy ahhoz magyar fordítást mellékelnek. E rendelkezés azért szükséges, mert a külföldi iratnak a címzett általi átvételéhez gyakran fontos joghatások fűződhetnek, így a címzettnek tudnia kell, milyen iratot vett át.

A 64. §-hoz

	A javaslat főszabállyá azt teszi, hogy az eljárási jogsegély teljesítésénél a magyar büntető eljárás szabályai szerint kell eljárni. Ugyanakkor tekintettel kell lenni arra, hogy a különféle államok törvényei jelentősen különböznek abban, milyen feltételek mellett használhatók fel a büntető eljárásban a külföldön eszközölt eljárási cselekmények eredményei. Ezért a javaslat a lehető legtágabb kereteket kívánja biztosítani ahhoz, hogy a megkereső állam kívánságait figyelembe lehessen venni az eljárási jogsegély teljesítésénél. A 64. § (2) bekezdése a gyakorlatban leggyakrabban előforduló külföldi kérésekre utal; az itt említett eseteken kívül azonban igen sok másfajta kérés is felmerült már a hazai gyakorlatban, és nyilván a jövőben is felmerülhet. Ezért a  szabályozásnak olyan általánosnak  kell lennie, hogy lehetővé tegye: a külföldi hatóság közvetlenül is kérdéseket tehessen fel a meghallgatandó személyeknek, ne csak az eljáró magyar igazságügyi tisztségviselőn (bíró, ügyész) keresztül, a meghallgatást saját eszközeivel (jegyzőkönyv, videoszalag) rögzítse stb. A lehetséges külföldi kéréseket a maguk teljességében nem lehet, nem is célszerű felsorolni; a javaslat 64. §-a alapján ezért lényegében minden olyan eljárásmódot lehetővé tesz a külföldi  jogsegélykérelem teljesítésénél, melyet a magyar jog nem tilt; a tilalom határait a javaslat 2. §-a vonja meg.


A 65-66. §-hoz

	Az eljárási jogsegély állhat abban is, hogy külföldön letartóztatásban lévő személyt, például a külföldön folyó büntető eljárás terheltjét Magyarországon kívánják szembesíteni valakivel, vagy jelenlétében magyarországi helyszínt kell megszemlélni; az is előfordulhat, hogy a külföldön folyó eljárásban Magyarországon letartóztatásban lévő személy megjelenése szükséges. A 65. és a 66. §-ok ennek lehetőségét biztosítják, és meghatározzák az ilyen esetben követendő eljárásmódot.

A 67. §-hoz

	Eljárási jogsegély keretében tárgyak, okiratok, ügyiratok megküldésére is sor kerülhet. Indokolt arról is rendelkezni, hogy ezek megküldése feltételéül szabható a visszaszolgáltatás kötelezettsége.

A 68-69.§-hoz

	A hatályos jogunkból hiányoznak a más államok közötti bűnügyi jogsegély keretében személyeknek Magyarország területén - ideértve a légterét is- történő átszállítására vonatkozó rendelkezések. Ilyen szabályok csak a Magyarország által kötött nemzetközi szerződésekben szerepelnek. Miután az átszállítás a bűnügyi jogsegély gyakori formája, indokolt, hogy jogszabályaink ezt az együttműködési formát  nemzetközi szerződés hiányában is lehetővé tegyék és szabályozzák.

	A javaslat a kiadatásra vonatkozó szabályokkal összhangban engedélyezi a magyar állampolgárok átszállítását.

	A javaslat jogalapot teremt arra, hogy az átszállított személyt őrizetben tartsák magyar felségterületen is.

A 70-71. §-hoz

	A javaslat hatályos jogunktól (Be. 394. § (3) bekezdés) eltérően főszabályként a legfőbb ügyész feladatkörébe utalja a külföldi eljárási jogsegélykérelem teljesítését. A gyakorlati tapasztalok ugyanis azt mutatják, hogy a külföldi eljárási jogsegélykérelmek túlnyomó részét jelenleg is az ügyészségek teljesítik. Ugyanakkor, miután arra is volt már példa, hogy a külföldi hatóság saját jogrendszerének előírásaira tekintettel kénytelen ragaszkodni  ahhoz, hogy a jogsegélyt bíróság nyújtsa, a javaslat azt is lehetővé teszi, hogy a legfőbb ügyész  a kérelmet az igazságügy-miniszternek küldje meg.


B/ Külföldi hatóság megkeresése bűnügyi jogsegély iránt (72-75. §)

A 72-75. §-hoz

	A hatályos jogunkból hiányzik a törvényi szintű szabályozás  a magyar büntető eljárás során a külföldi hatóságtól kért eljárási segítségről. Ezt a hiányt pótolja a javaslat.

	A javaslat a magyar bíróságnak és ügyészségnek a külföldi hatóságokhoz intézett eljárási jogsegélykérelmeire a külföldi hatóságok által előterjesztett eljárási jogsegélykérelmekre irányuló szabályokat teszi megfelelően alkalmazandóvá, és csak azt a néhány speciális rendelkezést fogalmazza meg külön , melyek csupán ebben a viszonylatban jelentkeznek . Ilyenek: az idézésre megjelent külföldiek mentességére vonatkozó szabályok (enélkül sok esetben kevés esély volna külföldi megjelenésére), és annak kimondása, hogy a külföldi idézése esetén a mulasztásra vonatkozó szabályok nem érvényesülhetnek. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az idézésnek csak a magyar büntető hatalom (joghatóság) alatt álló személyek kötelesek eleget tenni, ezért azzal a személlyel szemben, akit külföldről idéznek a mulasztáshoz fűződő jogkövetkezmények nem érvényesülhetnek.

VI.

 Alaki és költségviselési szabályok (76-83. §-ok)


	A javaslat az alaki és költségvetési szabályokat a jobb áttekinthetőség  érdekében nem az egyes fejezeteknél külön-külön, hanem összefoglalva határozza meg. Az alaki követelmények meghatározásánál a javaslat a nemzetközi gyakorlat tapasztalatait vette figyelembe.

A 76. § (1) bekezdéshez

	Ez a rendelkezés főszabállyá teszi a megkeresések diplomáciai úton való előterjesztését. Ennek oka az, hogy az esetleg távoli, a magyar igazságügyi hatóság által kevéssé ismert államokból érkező megkeresések esetén, ha az nem a diplomácia útján keresztül érkezett, még az sem állapítható meg bizonyossággal, hogy az az ilyen kérelmek előterjesztésére feljogosított szervtől érkezett-e.  A diplomáciai út előírása abból is adódik, hogy a javaslat a jogsegélykapcsolatokat az államok közötti kapcsolatok szintjén fogalmazza meg, ezért még ha a megkeresés egy kisebb helység bíróságától vagy ügyészségétől ered is, magán kell viselnie a külföldi állam jóváhagyását, már csak arra tekintettel is, hogy a viszonosságot (6. §) csak az államok szintjén lehet biztosítani.



A 80. § (4) bekezdéshez
	
	Miután a külföldi eljárási jogsegély teljesítésénél általában, ahogyan a 72-75. §-hoz fűzött indokolásból is kitűnik, a büntető eljárásban lehetséges kényszerítő intézkedésekre főszabályként nem kerül sor, a jogsegély azon formáinál, melyek természetüknél fogva kényszerítő intézkedésekkel járnak, indokolt megbizonyosodni afelől, hogy az illetékes hatóság határozatot hozott ilyen intézkedés megtételéről.

A 81. §-hoz
	
	A javaslat több rendelkezése az érdekelt hozzájárulásától teszi függővé egyes rendelkezései alkalmazását (46. § (1) bekezdés, 57. §, 65. §). Garanciális okokból e § a hozzájárulás módját szabályozza.

VII.

Hatálybalépés

	A hatálybaléptető rendelkezések a törvény hatálybalépéséről, és hatályon kívül helyezésekről rendelkeznek.

	
    




	



-------------------------------------------------------Ç
˛+
Á
Ä¬
¬+
{Ů
tÚ
př




L"
