"
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA













T/2098 számú



TÖRVÉNYJAVASLAT


a természet védelméről













előadó: dr. Baja Ferenc






Budapest, 1996. február 




 1996. évi ...... törvény 
a természet védelméről



Az Országgyűlés felismerve, hogy a természeti értékek és természeti területek a  nemzeti vagyon sajátos és pótolhatatlan részei, fenntartásuk, kezelésük, állapotuk  javítása, a jelen és jövő nemzedékek számára való megőrzése, a természeti erőforrásokkal történő takarékos és ésszerű gazdálkodás biztosítása, a természeti örökség és a biológiai sokféleség oltalma, valamint az ember és természet közötti harmonikus kapcsolat - nemzetközi kötelezettségvállalásainkkal összhangban  történő -  létrehozása a természet védelmét szolgáló feltételrendszer kialakítását igényli, a következő törvényt alkotja:


I.rész

Általános rendelkezések

A törvény célja 

1.§.


A törvény célja:

a) 	a természeti értékek  és területek, tájak, valamint azok természeti  rendszereinek, biológiai sokféleségének általános védelme, fenntartható használatának, továbbá a társadalom egészséges, esztétikus természet iránti igényének kielégítése;
b) 	a természetvédelem hagyományainak megóvása, eredményeinek továbbfejlesztése, a természeti értékek és területek kiemelt oltalma, megőrzése, fenntartása és fejlesztése. 


2.§     


(1) 	A törvény rendelkezéseit figyelembe kell venni:

a)	a természeti értékek és területek állapotának értékelése, megóvása, fenntartása,  helyreállítása, fejlesztése;
b)	a magyar  részről elfogadott nemzetközi szerződésekkel összhangban, az élővilág és élőhelyei, a biológiai sokféleség, a természeti rendszerek, természeti erőforrások védelmezése;
c) 	az állam, a természetes és jogi személyek, valamint más szervezetek természet védelmével kapcsolatos jogainak és kötelezettségeinek meghatározása;
d)	a természet védelméhez fűződő  érdekek érvényesítése, különösen a gazdasági, pénzügyi,  oktatásügyi politika és szabályozórendszer kialakítása;
e) 	a természet védelmével kapcsolatos nyilvántartási, megelőzési, tervezési, szabályozási, hatósági valamint természetvédelmi kezelési tevékenységek;
f) 	a természet védelmével kapcsolatos kutatási, bemutatási, oktatási, nevelési, ismeretterjesztési és tudományos tevékenység szakmai irányítása és támogatása;
g)		a természet védelme  felelősségi rendszerének meghatározása;
h)	 	a természet védelme intézményrendszerének kialakítása, fejlesztése

során.

(2) 	A természetvédelem az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenő feladata, hogy

a) 	a kiemelt oltalmat igénylő, föld-, víz-, növény- és állattani, tájképi,  kultúrtörténeti szempontból, illetőleg más közérdekből kiemelt védelemre érdemes természeti értékek és  területek körét megállapítsa,
b) 	a védett természeti értékeket és a védett természeti területeket veszélyeztető jelenségeket feltárja,
c) 	a védett természeti értékek és a védett természeti területek károsodását megelőzze, elhárítsa, a bekövetkezett károsodását csökkentse vagy megszüntesse,
d) 	a védett természeti értékeket és a védett természeti területeket a jelen és a jövő nemzedék számára megőrizze, azokat szükség szerint helyreállítsa, fenntartásukat, fejlődésüket biztosítsa.


A törvény hatálya


3. §


(1) 	A törvény hatálya kiterjed valamennyi természeti értékre és területre, továbbá a velük kapcsolatos minden tevékenységre, valamint a nemzetközi egyezményekből és együttműködésből fakadó természetvédelmi feladatokra, kivéve ha nemzetközi egyezmény másként rendelkezik.

(2) 	A természetvédelemmel összefüggő e törvényben nem szabályozott kérdésekre, a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (továbbiakban: Kt.) rendelkezéseit kell alkalmazni.





Alapfogalmak

4. § 

A törvény alkalmazásában

a) 	természeti érték: a természeti erőforrás (Kt. 4. § c/ pont), az élővilág és a fennmaradásához szükséges élettelen környezete, valamint  más - e törvényben meghatározott - természeti erőforrásnak nem minősülő környezeti elem (Kt. 4. § a/ pont), beleértve a védett természeti értéket is;
b) 	természeti terület: valamennyi olyan földterület, melyet elsősorban természetközeli  állapotok jellemeznek;
c)	természetes állapot: az az élőhely, táj, életközösség, melynek keletkezésében az ember egyáltalán nem, vagy - helyreállításuk kivételével - alig meghatározó módon játszott szerepet, ezért a benne végbemenő folyamatokat többségében az önszabályozás jellemzi;
d)	természetközeli állapot: az az élőhely, táj, életközösség, amelynek kialakulására az ember csekély mértékben hatott (természeteshez hasonlító körülményeket teremtve), de a benne lejátszódó folyamatokat még többségében az önszabályozás jellemzi, de közvetlen emberi beavatkozás nélkül is fennmaradnak;
e)	védett természeti érték (természetvédelmi érték): e törvény vagy más jogszabály által védetté, fokozottan védetté nyilvánított - kiemelt természetvédelmi oltalomban részesülő - élő szervezet  egyede, fejlődési alakja, szakasza, annak származéka, illetőleg az élő szervezetek  életközösségei, továbbá barlang, ásvány, ásványtársulás, ősmaradvány; 
f) 	élő szervezet (élőlény): mikroorganizmusok, gombák, növények és állatok fajai, alfajai, változatai (továbbiakban együtt: fajok);
g)	védett természeti terület: e törvény vagy más jogszabály által védetté, vagy fokozottan védetté nyilvánított (kiemelt természetvédelmi oltalomban részesülő)  földterület;
h) 	élőhely: az a meghatározható térbeli egység, ahol  adott élő szervezet és állománya (populáció) vagy élőlények életközössége a természeti rendszerben előfordul és a kialakulásához, fennmaradásához,  szaporodásához, tenyésztéséhez szükséges környezeti feltételek adottak;
i) 	biológiai sokféleség: az élővilág változatossága, amely magában foglalja az élő szervezetek genetikai (fajon belüli), valamint a fajok és életközösségeik közötti sokféleséget és maguknak a természeti rendszereknek a sokféleségét;
j) 	természeti (ökológiai) rendszer: az élő szervezetek, életközösségeik, valamint ezek élettelen környezetének dinamikus és természetes  egysége;
k)	életközösség (társulás): az élővilág meghatározható térbeli egységben (élőhelyen) előforduló olyan szervezett egysége, amelyben különböző élő szervezetek állományai meghatározott kapcsolatrendszerben élnek együtt; 
l)	fenntartható használat (hasznosítás): a természeti értékek olyan módon és ütemben történő használata, amely nem haladja meg megújuló képességüket, nem vezet a természeti értékek és a biológiai sokféleség  csökkenéséhez, ezzel fenntartva a benne lévő lehetőséget a jelen és jövő generációk részére;
 m)	természetkímélő megoldás (természetkímélő gazdálkodás): olyan, a fenntartható használat részét képező eljárás, módszer, gazdálkodási mód, technológia vagy más, a természettel kapcsolatos magatartás, amely csak olyan mértékben befolyásolja a természeti értékeket, területeket, a biológiai sokféleséget, hogy  természetes vagy természetközeli állapotuk fennmaradjon.


Alapelvek

5.§     

(1) 	Minden  természetes és jogi személy, valamint más szervezet  kötelessége a természeti értékek és területek védelme. Ennek érdekében a tőlük elvárható mértékben kötelesek közreműködni a veszélyhelyzetek és károsodások megelőzésében, a károk enyhítésében, következményeik megszüntetésében, a károsodás előtti állapot helyreállításában.

(2) 	A természeti értékek és  területek csak olyan mértékben hasznosíthatók, hogy a működésük  szempontjából alapvető természeti  rendszerek és azok folyamatainak  működőképessége fennmaradjon, továbbá a biológiai sokféleség fenntartható legyen.
 
(3) 	A természet védelméhez fűződő érdekeket a nemzetgazdasági tervezés, szabályozás, továbbá a gazdasági, terület- és településfejlesztési, illetőleg rendezési döntések,   valamint  a hatósági intézkedések során figyelembe kell venni.

(4) 	A Magyar Köztársaság a természet védelme érdekében együttműködik más államokkal és nemzetközi szervezetekkel, illetve nemzetközi természetvédelmi szerződések részesévé válik.  A Magyar Köztársaság nemzetközi egyezmény hiányában is  figyelembe veszi más  államoknak a természet védelméhez fűződő érdekeit.


II.rész

A természeti értékek és természeti területek általános védelme 

Tájvédelem

6. §
    
(1) 	A  táj a földfelszín térben lehatárolható, jellegzetes felépítésű és sajátosságú része, a rá jellemző természeti értékekkel és természeti rendszerekkel, valamint az emberi kultúra jellegzetességeivel együtt, ahol kölcsönhatásban találhatók a természeti erők és a mesterséges  (ember által létrehozott) környezeti elemek.
(2) 	A tájhasznosítás és a természeti értékek felhasználása során meg kell őrizni a  tájak természetes és természetközeli állapotát, továbbá gondoskodni kell a tájak esztétikai adottságait és a  jellegét meghatározó természeti értékek, természeti rendszerek és az egyedi tájértékek  fennmaradásáról. 

(3) 	Egyedi tájértéknek minősül az adott tájra jellemző természeti képződmény és az  emberi tevékenységgel létrehozott tájalkotó elem, amelynek természeti,  történelmi, kultúrtörténeti, tudományos  vagy esztétikai szempontból a társadalom számára jelentősége van.

(4) 	Az egyedi tájértékek megállapítása és nyilvántartásbavétele a természetvédelem állami területi szervei (nemzeti park igazgatóság illetve természetvédelmi igazgatóság [a továbbiakban együtt: igazgatóság]) feladata.


7. §


(1) 	A történelmileg kialakult természetkímélő hasznosítási módok figyelembevételével biztosítani kell a természeti terület használata és fejlesztése során a táj jellegének, esztétikai, természeti értékeinek, a tájakra jellemző természeti rendszereknek és egyedi tájértékeknek a megóvását. 

(2) 	A táj jellege, a természeti értékek, az egyedi tájértékek és esztétikai adottságok megóvása érdekében:

a)	gondoskodni kell az épületek, építmények, nyomvonalas létesítmények, berendezések külterületi elhelyezése során azoknak a  természeti értékek, a mesterséges környezet funkcionális és esztétikai összehangolásával történő tájba illesztéséről;
b)	gondoskodni kell a véglegesen használaton kívül helyezett épületek, építmények, nyomvonalas létesítmények, berendezések új funkciójának megállapításáról, illetve ennek hiányában megszüntetésükről, elbontásukról, az érintett területnek a táj jellegéhez igazodó  rendezéséről;
c)	a területrendezés és fejlesztés, a területfelhasználás, a telekalakítás, az építés, a használat során kiemelt figyelmet kell fordítani a természeti értékek és rendszerek, a tájképi  adottságok és az egyedi tájértékek megőrzésére;
d)	művelési ág változtatás, más célú  hasznosítás csak  a táj jellegének, szerkezetének, a történelmileg kialakult természetkímélő használat által meghatározott adottságoknak és a természeti értékeknek a figyelembe vételével lehetséges;
e)	biztosítani kell, hogy a gazdálkodással összefüggő épületek, építmények létesítmények és berendezések elhelyezése, mérete, formája, funkciója és száma alkalmazkodjon a táj jellegéhez;
f)	a táj jellegének megfelelően rendezni kell a felszíni tájsebeket;
g)	autópályát, valamint a vadon élő állatfajok ismert vonuló útvonalait érintő közutat úgy kell építeni, hogy a vadon élő állatfajok egyedeinek átjutása - megfelelő térközönként - biztosítva legyen.

(3)	A  tájvédelemre vonatkozó  előírások  érvényesítése érdekében  a kormány által rendeletben meghatározott és a (2) bekezdésben foglalt tevékenységekkel kapcsolatos eljárásokban az igazgatóság szakhatóságként működik közre.


A vadon élő  élővilág általános védelme

8. § 
   
(1) 	A vadon élő szervezetek, továbbá ezek állományai, életközösségei  megőrzését élőhelyük védelmével együtt kell biztosítani. 

(2) 	Őshonosak mindazok a vadon élő  szervezetek, amelyek az  utolsó  két évezred óta a Kárpát-medence természetföldrajzi  régiójában - nem behurcolás vagy betelepítés eredményeként - élnek, illetve éltek.

(3) 	Behurcoltak vagy betelepítettek azok az élő szervezetek, amelyek az ember nem tudatos (behurcolás) vagy tudatos (betelepítés) tevékenysége folytán váltak a hazai élővilág részévé.

(4) 	Tájidegen fajok azok  az élő szervezetek, melyek növény- és állatföldrajzi szempontból nem minősülnek őshonosnak és megtelepedésük, alkalmazkodásuk esetén a hazai életközösségekben a természetes folyamatokat az őshonos fajok rovására károsan módosíthatják.

(5) 	Visszatelepülők azok az őshonos élő szervezetek, amelyek hazánk területéről eltűntek (kipusztultak), de természetes elterjedésük folytán ismét megjelennek  hazánk  természetes  élővilágának  részeként.

(6) 	A vadon élő növény- és állatfajokra vonatkozó rendelkezések kiterjednek a faj minden egyedére, annak valamennyi fejlődési szakaszára, alakjára, állapotára, részére.

9. §

(1) 	A vadon élő szervezetek igénybevételével és terhelésével járó gazdasági, gazdálkodási és kereskedelmi tevékenységet  a természeti értékek és rendszerek működőképességét  és a biológiai sokféleséget fenntartva kell végezni.

(2) 	Tilos a vadon élő szervezetek gyűjtésének, pusztításának, vadon élő állatok befogásának, életük kioltásának olyan módszere, eszköze, mely válogatás nélküli vagy tömeges pusztulásukkal, sérülésükkel, kínzásukkal jár. 
(3) 	Tilos a vadon élő szervezetek genetikai állományainak mesterséges úton történő megváltoztatása, az így keletkezett egyed terjesztése, életközösségek közötti szándékos áthurcolása. 

(4) 	Az (1)-(3) bekezdésben meghatározott rendelkezések nem vonatkoznak az emberi egészség, a termesztett növények valamint a tenyésztett állatok védelme érdekében végzett, élő  szervezetek állományának - külön jogszabályban meghatározott - szabályozására, valamint az élő szervezetekkel folytatott  rendeltetésszerű gazdálkodásra.

(5) 	A biológiai sokféleséget befolyásoló, genetikailag módosított szervezetek  létrehozása,  az azokkal folytatandó kísérletek, termesztésük, tenyésztésük, terjesztésük, kivitelük és behozataluk a természetvédelmi feladatok ellátásáért felelős  miniszter (a továbbiakban: miniszter), az erdő- és vadgazdálkodási, halászati és földművelésügyi feladatok ellátásáért felelős miniszter (a továbbiakban: földművelésügyi miniszter) és a népjóléti miniszter együttes rendeletében meghatározott feltételekkel és módon történhet.
  

10. §

(1)	Vadon élő növény-és állatfaj  egyedének a kivitele, behozatala, az országon történő átszállítása, mesterséges körülmények közötti szaporítása, tartása, termesztésbe, tenyésztésbe vonása, keresztezése, természetbe kijuttatása, értékesítése a Kormány által rendeletben meghatározott feltételekkel és módon történhet. 

(2)	Vadon élő állatfaj állományának csökkentését szolgáló új eljárás bevezetéséhez a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (a továbbiakban: Minisztérium) hozzájárulása szükséges.

	
11. §


(1)	A vadgazdálkodás, vadászat, halgazdálkodás, halászat és horgászat során biztosítani kell a  természet védelméhez fűződő érdekek érvényesülését, a fenntartható használatot, ami a vadon élő vadászható, halászható (horgászható) vad- és halfajok biológiai sokféleségre alapozott fenntartását jelenti.

(2) 	A vadászható és halászható vad- és halfajok vadászata, halászata és horgászata csak olyan mértékű lehet, amely a faj természetes állományának sokféleségét, fennmaradását nem veszélyezteti.

(3) 	A nem halászható (horgászható) fajokról, a halászati (horgászati)  tilalmakról és fajok szerinti tilalmi időkről a földművelésügyi miniszter a miniszterrel együttesen  rendelkezik. 

(4)	A vadászható állatfajok (vad) körének meghatározására, vadászati idény és vadászati tilalom megállapítására a vad védelméről, a vadgazdálkodásról valamint a vadászatról  szóló törvény rendelkezései az irányadóak.


12. §    

(1) 	Ha  valamely területen a vadászható vadfaj, illetve a halászható (horgászható) halfaj állománya a vadászat, illetve halászat (horgászat) vagy más tényező miatt veszélyeztetetté válik, az igazgatóság kezdeményezheti  a vadászati, illetőleg a halászati hatóságnál vadászati, illetve halászati (horgászati) korlátozás vagy tilalom elrendelését. 

(2) 	A vadászható vad- és a halászható (horgászható) halfaj túlszaporodása esetén illetve a nem őshonos, nem meghonosodott, a hazai állatvilágtól idegen állomány felszámolása érdekében, az igazgatóság a vadászati (halászati) hatóságnál állományszabályozás elrendelését  kezdeményezheti. 


13 .§


(1) 	Ha természeti területen a vadgazdálkodási, vadászati, halászati, horgászati  tevékenység gyakorlásának módja a természet védelméhez fűződő érdekeket súlyosan sérti vagy veszélyezteti, az igazgatóság a tevékenység korlátozását, megtiltását kezdeményezi.

(2)  	Vadászható állatfajnak nem nyilvánított, nem őshonos vadon élő állatfaj betelepítéséhez, továbbá vadon élő állatfaj visszatelepítéséhez a miniszter - a  földművelésügyi  miniszter hozzájárulásával kiadott - engedélye  szükséges.

(3) 	A  vadászati hatóság az igazgatóság kezdeményezésére kötelezheti a vadászatra jogosultat a tájidegen vadon élő állatfajok állományának  vadászati  módszerekkel történő csökkentésére, vagy  felszámolására.

(4)	A (2) bekezdésben foglalt kivétellel a nem őshonos élő szervezetek  betelepítéséhez vagy élő szervezet visszatelepítéséhez - a földművelésügyi  miniszter hozzájárulásával  - a miniszter  engedélye szükséges. 





14. §

Tilos a nem őshonos, illetve nem meghonosodott (nem honosított) halfajok természetes vagy természetközeli vizekbe telepítése, továbbá halgazdasági célú halastavakból a ilyen halfajok más élővizekbe való juttatása. 


15. §

Természeti területek körének meghatározása

(1)	Természeti területnek minősül, ha a 4. § d) pontjában meghatározott feltételeknek megfelel:
	
	a)	az erdő, gyep, nád, művelési ágú termőföld;
	b)	a kivettként nyilvántartott földterület, ha nem építmény  (pl. épület, 	szilárd burkolatú közút) elhelyezésére szolgál, vagy ha e törvény 	hatálybalépésekor, jogerősen jóváhagyott bányászati műszaki üzemi 		terv alapján nem áll bányaművelés alatt;
	c)	a mező- és erdőgazdasági hasznosításra alkalmatlan földterület.

(2)	Az (1) bekezdés hatálya alá tartozó természeti területek jegyzékét a miniszter folyamatosan, de legkésőbb a törvény hatálybalépésétől számított 2 éven belül a földművelésügyi miniszterrel együttes rendeletben közzéteszi.


Az élőhelyek általános védelme

16. §

(1) 	A mező-, erdő-, nád-, hal-, vadgazdálkodás (a továbbiakban: gazdálkodás) során biztosítani kell a fenntartható használatot, ami magában foglalja a tartamosságot, a természetkímélő módszerek alkalmazását és a biológiai sokféleség védelmét. 

(2) 	A gazdálkodást a talajfelszín, a felszíni formakincs, a természetes élővilág maradandó károsodása, a védett élő szervezetek, életközösségek tömeges pusztulása, biológiai sokféleségük számottevő csökkenése nélkül kell végezni. 

(3)	Törekedni kell arra, hogy az erdő telepítése - ha a termőhelyi adottságok lehetővé teszik -  őshonos fafajokkal,  természetes elegyarányban, természetkímélő módon történjék.




17.§


(1)  	A 8.§ (1) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően a vadon élő szervezetek élőhelyeinek, azok biológiai sokféleségének  megóvása érdekében  minden tevékenységet a természeti értékek és területek kíméletével   kell végezni.

(2) 	A termőföld  hasznosítása, illetve a  hasznosításra alkalmatlan területek használata, igénybevétele, meliorációs tervek  készítése és végrehajtása, egyéb mezőgazdasági tevékenységek folytatása, valamint a vízgazdálkodás és a vízrendezés  során  a természetes és természetközeli állapotú vízfelületeket,  nádasokat és más vizes élőhelyeket, valamint a mezőgazdasági  termelés számára kedvezőtlen termőhelyi adottságú területek természetes növényállományát meg kell őrizni.

(3) 	A növényvédő- és egyéb irtószerek, bioregulátorok (továbbiakban együtt: növényvédőszerek) és a talaj termékenységét  befolyásoló vegyi anyagok előállításának  kísérleti célú, ideiglenes vagy végleges engedélyezése, forgalombahozatala csak a külön jogszabályban meghatározott feltételekkel lehetséges, az engedélyezéshez a  Minisztérium  hozzájárulása szükséges.

(4) 	A talaj termékenységét  befolyásoló vegyi anyagok természeti területen történő felhasználása - külön jogszabályban foglaltak szerint - csak indokolt esetben, talajvizsgálatok eredményeire alapozva, természetkímélő módon történhet.


18 .§


(1) 	A természetes és természetközeli állapotú vizes élőhelyen, a természeti értékek fennmaradásához, a természeti rendszerek megóvásához, fenntartásához szükséges ökológiai  vízkészletet mesterséges beavatkozással elvonni nem lehet. 

(2)	Az ökológiai célú vízkészlet mértékét a vízügyi hatóság - az igazgatóság szakhatósági hozzájárulásával - állapítja meg. Ökológiai célú vízkészlet megállapítását az igazgatóság is kezdeményezheti. 

(3) 	Természeti területen - a település belterülete kivételével - tilos a természetes és természetközeli  állapotú vízfolyások, vizes élőhelyek partvonalától számított 50 méteren, tavak partjától számított 100 méteren  belül új épületek, mesterséges létesítmények elhelyezése. A vízi létesítmények, a hajózást, a halastavakon a halászati hasznosítást szolgáló létesítmények elhelyezésére a külön jogszabályban meghatározott  módon és esetben, az igazgatóság hozzájárulásával (21. § (3) bekezdés b) pont) kerülhet sor. 


(4) 	Tilos a természetes és természetközeli állapotú vízfolyások, vizes élőhelyek partvonalától számított 1000 méteren belül - a vízkárelhárításhoz szükséges vegyi anyagok kivételével - a külön jogszabályban meghatározott, vizekre veszélyes növényvédőszerek, vegyi anyagok kijuttatása.


A földtani természeti értékek általános védelme

19. §

(1) 	A földtani természeti értékek védelme a tájvédelmet, továbbá  az élettelen és meg nem újítható természeti erőforrások és az élővilág létfeltételeinek megóvását szolgálja. A földtani természeti értékek általános  védelme kiterjed a földtani, felszínalaktani képződményekre, ásványokra, ásványtársulásokra, ősmaradványokra.

(2) 	A fejlesztési tevékenység (beruházás, építés, létesítés stb.) tervezése, kivitelezése során  biztosítani kell,  hogy a földtani természeti értékek, valamint a nyilvántartott ásványvagyon csak a lehető legkisebb mértékben károsodjon.

(3) 	Nyílt (fedetlen) karsztos kőzetből álló felszínen tilos a karsztos kőzet, illetve a karsztvíz  szennyezése vagy állapotának jogellenes megváltoztatása. 
 
(4) 	Tilos az ásványok, ásványtársulások,  ősmaradványok  jogellenes károsítása.


20. §


(1) 	A bányászati tevékenységet a természeti területek lehető legkisebb mértékű  igénybevételével kell folytatni, a felhagyott bányaterületen  a felszíni tájsebeket folyamatosan meg kell szüntetni, és - ha lehetséges - természetszerű állapotot kell kialakítani.

(2)  	A bányászati tevékenység folytatása alatt előkerült természeti érték megóvása érdekében - az igazgatóság kezdeményezésére - a bányászati hatóság a bányászati tevékenységet korlátozhatja vagy megtilthatja, illetőleg  a  bányatelket módosítja.

(3) 	A miniszter közreműködik a bányászati koncessziós területek kijelölésében, a koncessziós szerződésnek a természet, a táj védelmére vonatkozó feltételei meghatározásában. A szerződéskötéskori helyzet előre nem látott  lényeges 
	megváltozása esetén kezdeményezheti a koncessziós szerződés természet- és tájvédelmi szempontból történő módosítását. 


A természeti értékek és a természeti területek védelmével
 kapcsolatos eljárási szabályok

21.§

(1) 	Természeti területen az igazgatóság engedélye szükséges:
a) a gyep és nádas művelési ág megváltoztatásához;
b) a nád és más vízinövényzet égetéséhez.

(2) 	Természeti területen az igazgatóság szakhatósági hozzájárulása szükséges:
a) 	a termőföld   más célú hasznosításához, művelés alól kivett terület újrahasznosításához;
b) 	bányászati és földtani kutatáshoz, bányatelek fektetéséhez, bányanyitáshoz, bányászati műszaki üzemi terv jóváhagyásához, bánya szüneteléséhez, felhagyásához, bezárásához, bányászati tájrendezéshez,
c)	vizekben a halászati üzemtervek jóváhagyásához.

(3)	Természetes és természetközeli állapotú
a)	vizes élőhelyek, partvonaluk, valamint a vizeket kísérő természetes életközösségek (növénytársulások)  állapotának megváltoztatásához;
b)	vízfolyások, vizes élőhelyek partvonalától számított 50 méteren belül,  tavak partjától számított 100 méteren belül meglévő épületek, építmények, létesítmények  átépítéséhez, átalakításához, vízi létesítmények, kikötők, illetve a halászati célú hasznosítást szolgáló létesítmények létesítéséhez, kivitelezéséhez

az igazgatóság szakhatósági hozzájárulása szükséges.
 
(4)	A körzeti vadgazdálkodási terv természeti területet érintő részének jóváhagyásához a miniszter egyetértése szükséges.

(5)	A kiemelt természetvédelmi oltalom alatt álló természeti értékekre és természeti területekre - a 6.-21. §-ban foglaltakon túl - külön rendelkezések  vonatkoznak.

III.rész

Természeti területek és  értékek kiemelt oltalma

Védetté nyilvánítási eljárás

22. § 

Kiemelt oltalmuk biztosítása érdekében védetté kell nyilvánítani  a tudományos, a kulturális, az esztétikai, az oktatási, a gazdasági és  más közérdekből valamint a biológiai sokféleség biztosítása céljából arra érdemes

a)	vadon élő szervezeteket,  életközösségeiket, továbbá termő-, tartózkodó-, élőhelyeiket;
b)	régi hazai háziállat- és növényfajokat, fajtákat, változatokat;
c)	természetes, természetközeli tájakat, tájrészleteket;
d)	növénytelepítéseket, így különösen parkokat, arborétumokat, történelmi vagy botanikus kerteket és egyes növényeket, növénycsoportokat,
e)	élőállat gyűjteményeket,
f)	földtani  képződményeket és alapszelvényeket, ásványokat, ásványtársulásokat, ősmaradványokat;
g)	védett ásványok, ősmaradványok jelentős lelőhelyeit;
h)	felszíni, felszínalaktani képződményt és barlangok felszínét;
i)	álló és folyóvizeket (pl. tó, patak, mocsár);
j)	tipikus és ritka talajszelvényeket,
k)	természethez kötődő kultúrtörténeti emlékeket.


23.§


(1) Természeti érték és terület kiemelt oltalma a védetté nyilvánítással jön létre.

(2) 	E törvény erejénél fogva védelem alatt áll valamennyi forrás, láp, barlang, állandóan  vagy időszakosan működő víznyelő, szikes tó és kunhalom.

(3)	 A (2) bekezdés  alkalmazásában:

a)	barlang: a földkérget alkotó kőzetben kialakult olyan természetes üreg, melynek hossztengelye meghaladja a két métert és - jelenlegi vagy természetes kitöltésének eltávolítása utáni - mérete egy ember számára lehetővé teszi a behatolást;

b)	forrás: a felszín alatti víz természetes felszínre bukkanása, ha a vízhozama tartósan meghaladja az 5 liter/percet, akkor is, ha időszakosan elapad;
c)	állandóan vagy időszakosan működő víznyelő: állandó vagy időszakos felszíni vízfolyás karsztba történő elnyelődési helye.

(4)	Az (2) bekezdés hatálya alá tartozó lápok, szikes tavak és a kunhalmok jegyzékét a miniszter a törvény hatálybalépésétől számított 3 éven belül  közzéteszi és a jegyzéket évente felülvizsgálja. A jegyzék tájékoztató jellegű és nem érinti a (2) bekezdés alapján, e törvény hatálybalépésével bekövetkező védelmét.

(5)	Ha védett természeti érték, terület védelme csak különleges intézkedésekkel biztosítható, a természeti értéket, területet vagy annak egy részét fokozottan védetté kell nyilvánítani. 

24. §


(1)	Természeti területet (15. § (1) bekezdés) és ezzel összefüggésben más földterületet

a)	országos jelentőségű  terület esetén a miniszter
b)	helyi jelentőségű terület esetén a települési - Budapesten a fővárosi - önkormányzat 

rendeletben nyilvánít védetté.

(2)	A miniszter rendeletben nyilvánítja védetté, illetve fokozottan védetté a természeti értéket (pl. vadon élő szervezetet, életközösséget), továbbá fokozottan védetté a területet.

(3)	A védetté nyilvánítást kimondó jogszabály tartalmazza

a)	a védetté nyilvánítás tényét, a természetvédelmi értékek megnevezését, 

b)	terület esetében annak jellegét, kiterjedését, a védetté nyilvánítás indokát, természetvédelmi célját,  a földrészletek helyrajzi számait, az e törvényben meghatározott egyes korlátozások és tilalmak alóli esetleges felmentést, továbbá a természetvédelmi hatóság engedélyéhez illetve hozzájárulásához kötött - a 21. §-ban, a 38-39. §-ban nem szabályozott  - tevékenységek körét, valamint lehetőség szerint  a földrészlet határvonalának töréspont koordinátáit.

(4)	Fel kell oldani a természeti érték vagy terület védettségét, fokozottan védettségét, ha annak fenntartását természetvédelmi szempontok a továbbiakban nem indokolják. A védettség feloldása során a védetté nyilvánításra vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell, azzal, hogy a helyi védett természeti terület védettségének a feloldásához  az igazgatóság véleményét be kell szerezni.  

25. §


(1)	Védetté nyilvánításra bárki javaslatot tehet. A védetté nyilvánítás előkészítése  hivatalból indul meg. 

(2)	Terület védetté nyilvánítását - helyi jelentőségű védett természeti terület kivételével - az igazgatóság készíti elő. Ha az előkészítés helyi jelentőségű védett természeti területté nyilvánításra irányul, a helyi védetté nyilvánítást előkészítő települési önkormányzati jegyzőnek (főjegyzőnek) /a továbbiakban együtt: jegyző/,  a terület védetté nyilvánításának indokoltságát alátámasztó iratok megküldése mellett meg kell keresnie az igazgatóságot, hogy kívánja-e a terület országos jelentőségű védett természeti területté  nyilvánítását. 

(3)	Az igazgatóság - a Minisztérium állásfoglalása alapján - a (2) bekezdés szerinti  nyilatkozatát 60 napon belül köteles  megadni. Ha a terület országos jelentőségű  védett természeti területté nyilvánítása indokolt, az igazgatóság a védetté nyilvánítás előkészítését  hivatalból folytatja le.  

(4)	Természeti érték  védetté, fokozottan védetté nyilvánítását a Minisztérium készíti elő.

(5)	A (2)-(4) bekezdésben szabályozott előkészítés során meg kell vizsgálni a védetté nyilvánítás indokoltságát, a védelem céljainak megvalósításához szükséges intézkedéseket és a védelemhez szükséges feltételek, pénzügyi eszközök biztosíthatóságát, valamint a védelem várható következményét.

(6)	A természeti terület védetté nyilvánításának előkészítése során az előkészítést végző - az érdekeltek álláspontjának megismerése érdekében - egyeztető megbeszélést és a szükséghez képest helyszíni szemlét tűz ki, amelyre - a kitűzött időpont előtt legalább 15 nappal - meghívja az (1) bekezdésben említett javaslattevőt, valamennyi érdekelt hatóságot, továbbá mindazokat, akikre a védetté nyilvánításból jogok vagy kötelezettségek hárulnak, illetőleg akik jogos érdekét a védetté nyilvánítás közvetlenül érinti. Jelentős számú érdekelt esetén a meghívás történhet hirdetménynek a helyi önkormányzat  hirdetőtábláján történő kifüggesztésével vagy más helyben szokásos módon történő közhírré tétele útján is.

(7)	Az előkészítést végző az egyeztető tárgyalásról jegyzőkönyvet és összefoglalót készít, amelyet a védetté nyilvánításra vonatkozó javaslattal együtt előterjeszt a védetté nyilvánításra jogosulthoz.

(8)	Helyi jelentőségű védett természeti terület országos jelentőségűvé nyilvánítása esetén a (6)-(7) bekezdésben foglaltakat akkor kell alkalmazni, ha a védelmi előírások az e törvényben foglaltaknál, illetve korábbi önkormányzati rendeletben meghatározottaknál szigorúbb rendelkezéseket tartalmaznak.

(9)	A 24. § (1) bekezdése alapján alkotott önkormányzati rendeletben a felmentésre vonatkozó szabályok (24. § (3) bekezdés b) pont) alkalmazásával biztosítani kell a területen a védetté nyilvánítás előtt  megkezdett közérdekű  tevékenységnek - a közérdekű cél megvalósításához szükséges mértékű - folytatását.






26. §


(1)	A védett természeti területet  a természetvédelmi hatóságnak  meg kell jelölnie és fel kell hívnia a figyelmet annak védettségére, valamint a főbb korlátozó rendelkezésekre.

(2)	Terület védetté, fokozottan védetté nyilvánításának tényét az ingatlanyilvántartásba be kell jegyezni, védettség feloldását követően a védettség tényét pedig törölni kell.  A bejegyzést, illetve annak törlését  a természetvédelmi hatóság hivatalból kezdeményezi. 


27. §


(1)	Ha valamely védelemre tervezett terület jelentős károsodásának veszélye áll fenn, a természetvédelmi hatóság - az érdekelt hatóságok véleményének kikérése mellett - a területet azonnal végrehajtható határozattal, egy alkalommal ideiglenesen védetté nyilváníthatja. A határozatban előírhatja a terület kezelésével, a természeti értékek megóvásával kapcsolatos kötelezettségeket, továbbá a veszélyeztető tevékenység folytatását korlátozhatja, felfüggesztheti, illetve megtilthatja.

(2)	Az ideiglenes védettség a végleges védettséget kimondó jogszabály hatálybalépéséig, de legfeljebb 3 hónapig tartható fenn. Országos jelentőségű védelemre tervezett természeti terület esetén a miniszter - egy ízben - további 2 hónappal meghosszabbíthatja az (1) bekezdés alapján elrendelt ideiglenes 
	védettséget, ha a védetté nyilvánításról szóló miniszteri rendelet kihirdetése folyamatban van.

(3)	Ha valamely terület időszakosan, fokozottan védett növény- vagy állatfajok élőhelyéül szolgál, amelyek megóvása másként nem biztosítható, az igazgatóság a területet, vagy annak egy részét meghatározott időre - de legfeljebb 3 hónapra, az érdekelt hatóságok véleményének kikérése mellett - azonnal végrehajtható határozattal  átmenetileg védetté nyilváníthatja.


A védett természeti területek

28. §

 
(1) 	A védett természeti terület a védelem kiterjedtségének, céljának, hazai és nemzetközi jelentőségének megfelelően lehet:


	a) nemzeti park,
	b)  tájvédelmi körzet,
	c) természetvédelmi terület,
	d) természeti emlék.

(2) 	Nemzeti park az ország jellegzetes, természeti adottságaiban lényegesen meg nem változtatott, olyan nagyobb kiterjedésű területe, melynek elsődleges rendeltetése a különleges jelentőségű, természetes növény- és állattani, földtani, víztani, tájképi és kultúrtörténeti értékek védelme, a biológiai sokféleség és   természeti  rendszerek zavartalan működésének fenntartása, az oktatás, a tudományos kutatás és a felüdülés elősegítése.

(3) 	Tájvédelmi körzet az ország jellegzetes természeti, tájképi adottságokban gazdag nagyobb, általában összefüggő területe, tájrészlete, ahol az ember és természet kölcsönhatása esztétikai, kulturális és természeti szempontból jól megkülönböztethető jelleget alakított ki és elsődleges rendeltetése a tájképi és a természeti értékek megőrzése.

(4)	Természetvédelmi terület az ország jellegzetes és különleges természeti értékekben gazdag, kisebb összefüggő területe, amelynek elsődleges rendeltetése egy vagy több természeti érték illetve ezek összefüggő rendszerének a védelme. A 23. § (2)  bekezdés alapján védett láp, szikes tó természetvédelmi területnek minősül.

(5) 	Természeti emlék valamely különlegesen jelentős egyedi képződmény és annak védelmét szolgáló  terület. A 23.§ (2) bekezdés alapján védett forrás, állandóan vagy időszakosan működő víznyelő, kunhalom természeti emléknek minősül.

(6)	Nemzeti park, tájvédelmi körzet létesítésére kizárólag a miniszter jogosult.

(7)	Valamennyi nemzeti park területét - a nemzetközi előírásokkal összhangban a miniszter  által rendeletben meghatározott elvek  szerint - természeti, kezelt és bemutató övezeti kategóriákba kell besorolni.

(8) Az (1) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott országos jelentőségű védett természeti területet vagy annak meghatározott részét a miniszter jogszabályban tudományos célokra kijelölheti (tudományos rezervátum). E terület fokozottan védetté nyilvánításáról  a kijelölő jogszabályban kell rendelkezni.

29. §


(1)	Nemzeti parkot, tájvédelmi körzetet, természetvédelmi területet, vagy azok meghatározott részét - ha az nemzetközileg kiemelkedő tudományos értéket képvisel - a miniszter jogszabályban, nemzetközi kötelezettség- vállalásainkkal összhangban   bioszféra rezervátummá minősíthet.
(2)	A bioszféra rezervátumon belül a kiemelkedő természetvédelmi érték közvetlen megóvására magterületet kell kijelölni.

(3)	A természetes vagy természetközeli  állapotú erdei életközösség megóvását, a természetes folyamatok szabad érvényesülését, továbbá a kutatások folytatását szolgáló erdőterületeket a miniszter, a földművelésügyi miniszterrel egyetértésben  jogszabályban - a 28. § (1) bekezdés szerinti védett természeti területi kategóriába sorolva - erdőrezervátummá nyilvánítja. Az  erdőrezervátum magterületét a (2) bekezdésben foglaltak szerint kell kijelölni.

(4)	E törvény erejénél fogva fokozottan védett a nemzeti park természeti övezete, a bioszféra rezervátum magterülete továbbá az erdőrezervátum magterülete.


Védőövezet

30. §

(1)	Védett természeti területet - szükség esetén - védőövezettel kell ellátni. A védőövezet kiterjedéséről - a 24.§ (3) bekezdés b.) pontja figyelembevételével - a védettséget kimondó jogszabályban kell rendelkezni. 

(2)	A védőövezetben a  természetvédelmi hatóság engedélyéhez vagy hozzájárulásához kötött tevékenységek körét:

	a)	országos jelentőségű védett természeti terület esetében a miniszter,
	b)	helyi jelentőségű védett természeti terület esetében a települési 		önkormányzat - fővárosban a fővárosi önkormányzat - 

	rendeletben határozza meg.
 
(3) 	A védőövezet rendeltetése, hogy megakadályozza vagy mérsékelje azoknak  a tevékenységeknek a hatását, amelyek a védett természeti terület állapotát vagy rendeltetését kedvezőtlenül befolyásolnák.

(4)	A törvény hatálybalépése előtt védetté nyilvánított természeti területek védőövezetét a törvény hatálybalépésétől számított 2 éven belül, a (2) bekezdésben meghatározott jogszabályban kell kijelölni. 

(5)	A védőövezet kiterjedését meghatározó jogszabály hatálybalépése előtt jogszerűen megkezdett tevékenységek folytatását a felmentésre (24. § (3) bekezdés b) pontja) vonatkozó szabály alkalmazásával biztosítani kell.



Védett természeti területre vonatkozó szabályok

31. §

Tilos a védett természeti terület állapotát (állagát) és jellegét a természetvédelmi célokkal ellentétesen megváltoztatni.


32. §

(1)	A védett természeti területen lévő erdő elsődlegesen védelmi  rendeltetésű.

(2)	A törvény hatálybalépése után védett természeti területté nyilvánított erdők esetében a már meglévő üzemterv érintett részét a védetté nyilvánítást követően az erdészeti hatóság haladéktalanul a természetvédelmi hatóság szakhatósági közreműködésével felülvizsgálja és szükség szerint módosítja.

(3)	A törvény hatálybalépése előtt védett természeti területté nyilvánított erdők üzemterveit - ha azokat a védetté nyilvánítás előtt hagyták jóvá -  az erdészeti hatóság a törvény hatálybalépésétől számított 1 éven belül a természetvédelmi hatóság szakhatósági közreműködésével felülvizsgálja és szükség szerint módosítja.


33. §


(1)	Fokozottan védett természeti területen lévő erdőben erdőgazdálkodási beavatkozás csak a természetvédelmi kezelés részeként,  a kezelési tervben (36.§ (3) bekezdés) foglaltakkal összhangban,  a természetvédelmi hatóság hozzájárulásával végezhető.

(2)	Védett természeti területen lévő erdőben kerülni kell a teljes talaj-előkészítést és a vágásterületen az égetést.

(3)	Védett természeti területen lévő erdőben, a kezelési tervben foglaltakkal összhangban 
 
a) 	erdőtelepítést kizárólag őshonos fafajokkal, természetkímélő módon és a termőhely típusra jellemző  elegyarányoknak megfelelően,  
b)	erdőnevelést a természetes erdőtársulások fajösszetételét és állományszerkezetét megközelítő, természetkímélő módszerek alkalmazásával,
c)	erdőfelújítást a termőhelynek megfelelő őshonos fajokkal és - az (5) bekezdés a) pontja kivételével - természetes felújítási (fokozatos felújító vágás, szálalás, szálaló vágás) módszerekkel 

	kell végezni.
(4)	Védett természeti területen lévő erdőben a fakitermelést vegetációs időszak alatt csak kivételesen indokolt esetben (pl. növény-egészségügyi okból) a természetvédelmi hatóság hozzájárulásával lehet végezni.

(5)	Védett természeti területen lévő erdőben 

a)	tarvágás csak nem őshonos fafajokból álló, vagy természetes felújulásra nem képes állományokban - összefüggően legfeljebb 3 hektár kiterjedésben - engedélyezhető,
b)	a fokozatos felújítást követő végvágás összefüggő kiterjedése az 5 hektárt nem haladhatja meg,
c)	a végvágással, illetve tarvágással érintett erdőterülethez kapcsolódó állományrészekben további végvágásra, illetve tarvágásra csak akkor kerülhet sor, ha a korábban véghasznált területen az erdőfelújítás befejeződött.

(6)	A (5) bekezdés a)-b) pontjaiban meghatározott tar- illetve végvágás kiterjedése növény-egészségügyi okból és az újulat fennmaradása érdekében vagy természetvédelmi indok alapján  kivételesen meghaladhatja az ott meghatározott területnagyságot.

(7)	Védett természeti területen lévő, nem őshonos fafajokból álló erdőben a természetközeli állapot kialakítására a pótlás, az állománykiegészítés, az erdőszerkezet átalakítása, a fafajcsere, az elegyarány-szabályozás és a monokultúrák felszámolása útján kell törekedni.
 
(8)	Véghasználat a (6) és a (7) bekezdésben meghatározott kivétellel csak a biológiai vágáskor elérése esetén végezhető. 


34. §


(1)	A miniszter kezdeményezésére, - a természet védelméhez fűződő érdekből - külön törvény szerinti  különleges rendeltetésű vadászterületté nyilvánítható az a vadászterület, vagy annak az a része, ahol

	a)	fokozottan védett természeti terület,
	b)	nemzeti park, 
	c)   	bioszféra rezervátum vagy erdőrezervátum,
	d)		nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó terület 

	található.


(2)	A természet védelméhez fűződő érdekből különleges rendeltetésű vadászterületté nyilvánításra a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvény rendelkezései az irányadóak.

(3)	A természet védelméhez fűződő közérdekből különleges rendeltetésű  vadászterületté nyilvánított területeken  a vad állományszabályozását, a vadászatot az igazgatóság kezdeményezésére, illetve az általa meghatározott természetvédelmi feltételekkel a vadászati hatóság határozata alapján a vadászatra jogosult  köteles elvégezni. 

(4)	Ha a védett természeti érték megóvása más módon nem érhető el,  az igazgatóság kezdeményezésére a vadászati hatóság állományszabályozást rendel el. 


35. §


(1)	Védett természeti területen  a 7. § (2) bekezdésében foglaltakon túl:

a)	tilos olyan tevékenységet folytatni, illetőleg olyan épületet, építményt, nyomvonalas létesítményt,  berendezést létesíteni, vagy üzemeltetni, amely annak jellegét és állapotát zavarja, veszélyezteti, károsítja, vagy ott a tájképi egységet megbontja;
b)	gondoskodni kell a vadon élő szervezetek, életközösségeik, a biológiai      sokféleség fennmaradásához szükséges természeti feltételek, így többek között a talajviszonyok, vízháztartás megőrzéséről;
c)	a terület vagy annak meghatározott része felett  a természetvédelmi hatóság kezdeményezésére vagy  szakhatósági hozzájárulásával repülés számára tiltott vagy korlátozott légteret kell kijelölni.  

(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségek teljesítésére a természetvédelmi hatóság vagy megkeresésére az arra hatáskörrel rendelkező hatóság kötelezi az érdekelteket és meghatározza a kötelezettség teljesítésének módját (eredeti állapot helyreállítása, tevékenység abbahagyása stb.), valamint határidejét.

(3)	Védett természeti területen lévő termőföld hasznosítási kötelezettségét a természetvédelmi hatóság függeszti fel.

(4)	Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott üzemeltetési tilalom csak a törvény hatálybalépése után megkezdett tevékenységekre vonatkozik.


36. §


(1)	A védett természeti területen a természetvédelmi kezelési módokat,  korlátozásokat és tilalmakat továbbá az egyéb kötelezettségeket a védetté nyilvánító jogszabályban kell megállapítani.

(2)	Természetvédelmi kezelésnek minősül a védett természeti érték, terület felmérését és nyilvántartását, megóvását, őrzését, fenntartását, bemutatását, valamint helyreállítását célzó valamennyi tevékenység.

(3)	Valamennyi védett természeti területre - az ott tevékenységet folytatókra kötelező erejű - kezelési tervet kell készíteni. 

(4)	A kezelési tervek készítésére, tartalmára, jóváhagyására, a terv készítésére kötelezettre vonatkozó szabályokat a miniszter rendeletben állapítja meg.


37.§

(1)	Védett természeti területen lévő közúton a közlekedést (tartózkodást) - ha az a védett természeti területet vagy értéket zavarja, veszélyezteti, károsítja - a természetvédelmi hatóság kezdeményezésére az útügyi hatóság  korlátozza vagy megtiltja. Helyi közút esetében a korlátozást vagy tilalmat a jegyző rendeli el. 

(2)	Védett természeti területen vagy annak meghatározott részén a közlekedést és a tartózkodást, az (1) bekezdésben foglalt kivétellel - ha a védelem érdekei szükségessé teszik -  a természetvédelmi hatóság korlátozhatja, illetve megtilthatja.

(3)	Védett természeti terület károsítása,  veszélyeztetése vagy jogellenes zavarása  esetén a természetvédelmi hatóság köteles az ilyen magatartás tanúsítóját a tevékenység folytatásától eltiltani.

(4)	Védett természeti területen a hatáskörrel rendelkező hatóság - szükség esetén a természetvédelmi hatóság  kezdeményezésére - építési, telekalakítási tilalmat, illetőleg egyéb, jogszabályban meghatározott használati korlátozást köteles elrendelni. 


38. §

(1)	Védett természeti területen a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges különösen:

a)	kutatás, gyűjtés, kísérlet végzéséhez;
b)	a gyep feltöréséhez, felújításához, felülvetéséhez, öntözéséhez, legeltetéshez, kaszáláshoz;
c)	a terület helyreállításához, jellegének, használatának megváltoztatásához;
d)	termőföldnek nem minősülő  földterület rendeltetésének, termőföld művelési  ágának a megváltoztatásához;
e)	az erdőről és az erdő védelméről szóló törvény hatálya alá nem tartozó fa, facsoport, fasor, fás legelőn lévő fa kivágásához, telepítéséhez,
f)	nád és más vízinövényzet égetéséhez, irtásához,  gyep és parlagterület, tarló és szalma égetéséhez, 
g)	növényvédőszerek és a talaj termékenységét befolyásoló vegyianyagok felhasználásához, 
h)	horgászathoz, 
i)	közösségi és tömegsportesemények rendezéséhez, sportversenyhez, technikai jellegű sporttevékenység folytatásához.

(2)	A (1) bekezdés e) pontjában meghatározott eljárásban az erdészeti hatóság szakhatósági hozzájárulását be kell szerezni.

(3)	Növény- és állategészségügyi karantén fertőzés és járványhelyzet elhárítása során a (1) bekezdés g) pontja szerinti eljárás lefolytatása helyett a természetvédelmi hatóságnak egyidejűleg be kell jelenteni a felhasználandó készítmény fajtáját.

(4)	A kezelési terv meghatározhatja a védett természeti területen folytatandó tevékenységnek azokat a feltételeit, amelyek teljesítése a 38.§ (1) bekezdésében meghatározott engedély beszerzése alól mentesít.


39.§

(1)	Védett természeti területre közvetlen  kihatással lévő vagy azt közvetlenül érintő más hatósági eljárás során a természetvédelmi hatóság szakhatóságként működik közre, így különösen:

a)	földrészlet alakjának, terjedelmének megváltoztatása;
b)	telekalakítás, területfelhasználás, építés, létesítés és használatbavétel;
c)	nyomvonalas létesítmény és földmű építése;
d)	vízimunka, vízilétesítmény és vízhasználat;
e)	ipari, mezőgazdasági, szolgáltatási tevékenység végzéséhez szükséges telep létesítésének engedélyezése során;
f)	az erdészeti, vadászati, halászati hatósági eljárásokban;

g)	bányatelek fektetésének, módosításának, bányanyitás, bányászati műszaki üzemi terv jóváhagyásának,  bánya szünetelésének, felhagyásának, bezárásának, és bányászati tájrendezésnek;
h)	termőföld más célú hasznosításának;
i)	külön jogszabályban meghatározott veszélyes anyag átszállításának, tárolásának 

	engedélyezésekor.

(2)	A külön jogszabályban meghatározott, környezetvédelmi szempontból történő  határértékek megállapítására vonatkozó hatósági eljárásokban - ha az védett természeti területet érint - az  igazgatóság szakhatóságként működik közre.
40. §


(1)	Fokozottan védett természeti területen a 38. § (1) bekezdésében foglaltakon túl az igazgatóság engedélye kell a területre történő belépéshez, kivéve - feladatuk ellátásához szükséges mértékben - a külön jogszabályok alapján  erre feljogosított személyeket.

(2)	Fokozottan védett természeti területen csak  természetvédelmi kezelés,  a 38. § (1) bekezdése alapján engedélyezett tevékenység, továbbá - a lehetőséghez képest - a természetvédelmi hatósággal egyeztetett közvetlen élet- és vagyonvédelmi beavatkozás végezhető. 


41. §


(1)	A tulajdonos, vagyonkezelő, használó köteles tűrni a természetvédelmi hatóságnak a védett természeti érték és terület oltalma, tudományos megismerése, bemutatása érdekében végzett tevékenységét, így különösen a természetvédelmi érték megközelítését, bemutatását, őrzését, állapotának ellenőrzését és a hatósági tájékoztató, valamint eligazító táblák elhelyezését.

(2)	A tulajdonos, vagyonkezelő, használó köteles tűrni, hogy a természetvédelmi hatóság a természeti érték oltalma, tudományos megismerése érdekében ingatlanát időlegesen használja, arra használati jogot szerezzen vagy tulajdonjogát egyébként korlátozza. 
 
(3)	Az (1)-(2) bekezdésekben meghatározott tevékenységekkel okozott tényleges kárt  meg kell téríteni.


Védett növény és állatfajok, társulások

42. §


(1)	Tilos a védett növényfajok egyedeinek veszélyeztetése, engedély nélküli elpusztítása, károsítása, élőhelyeinek  veszélyeztetése, károsítása.

(2)	Gondoskodni kell a védett növény- és állatfajok, társulások fennmaradásához szükséges természeti feltételek, így többek között a talajviszonyok, vízháztartás  megőrzéséről.

(3)	Az igazgatóság engedélye szükséges védett növényfaj:

a)	egyedének, virágának, termésének vagy szaporításra alkalmas szervének  gyűjtéséhez,
b)	egyedének birtokban tartásához, adásvételéhez, cseréjéhez, 
c)	egyedének külföldre viteléhez, az országba behozatalához, az országon való átszállításához,
d)	egyedének  preparálásához,
e)	egyedének betelepítéséhez, visszatelepítéséhez, kertekbe, botanikus kertekbe történő telepítéséhez, termesztésbe vonásához,
f)	egyedével vagy egyedén végzett nemesítési kísérlethez,
g)	egyedének biotechnológiai célra történő felhasználásához,
h)	természetes  állományai közötti mesterséges géncseréjéhez.

(4)	Védett növényfajokból álló gén és szaporítóanyag bank létrehozásához, védett növényfaj gén és szaporítóanyag bankban történő elhelyezéséhez az igazgatóság engedélye szükséges.

(5)	Védett fasorban lévő, valamint egyes védett fák kivágásához az igazgatóság engedélye szükséges, az eljárásban az erdészeti hatóság szakhatósági hozzájárulását be kell szerezni.

(6)	Fokozottan védett növényfaj egyedének, virágának, termésének vagy szaporításra alkalmas szervének eltávolításához, elpusztításához, megszerzéséhez az igazgatóság engedélye szükséges.

(7)	Fokozottan védett vagy nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó növényfajok esetén a (3) illetőleg (6) bekezdés szerinti engedély csak természetvédelmi vagy más közérdekből  adható meg.

(8)	Fokozottan védett fajok esetében a (3) bekezdés c), f), g), h) pontjaiban meghatározott tevékenységek engedélyezése során első fokon a Minisztérium jár el.


43. §


(1)	Tilos a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása.

(2)	Az igazgatóság engedélye szükséges védett állatfaj

a)	állományának szabályozásához,
b)	egyedeinek gyűjtéséhez, befogásához, elejtéséhez, birtokban tartásához, idomításához,
c)	egyede mesterséges szaporításához,
d)	egyedének kikészítéséhez, preparálásához, a preparátumok birtokban tartásához,
e)	egyedének élőállat gyűjteményben történő  tartásához,
f)	hazai állatfaj- állományának külföldi állományból származó egyeddel történő kiegészítéséhez,
g)	állományai közötti mesterséges géncseréhez,
h)	egyedének cseréjéhez, adás-vételéhez,
i)	egyedének külföldre viteléhez, onnan történő behozatalához, az országon való átszállításához,
j)	egyede visszatelepítéséhez, betelepítéséhez,
k)	kártételének megelőzése érdekében riasztási módszer alkalmazásához,
l)	egyede fészkének áttelepítéséhez,
m)	egyedének háziasításához.

(3)	A (2) bekezdésben meghatározott engedély  a külön jogszabályok szerinti állategészségügyi engedélyek beszerzése alól nem mentesít.

(4)	Fokozottan védett, illetve nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó állatfajok esetén a (2) bekezdés szerinti engedély csak természetvédelmi vagy más közérdekből  adható meg.

(5)	Fokozottan védett fajok esetében a (3) bekezdés c), f), g), i), j), m) pontjaiban meghatározott tevékenységek engedélyezése során első fokon a Minisztérium jár el.

(6)	A (2) bekezdés b) pontjában meghatározott védett állat befogására, elejtésére irányuló hatósági eljárásban a vadászati, illetve a halászati hatóság szakhatóságként működik közre.


44. §


(1)	Az igazgatóság engedélye szükséges állatgyűjtemények, állatkertek, illetve egyéb vadon élő védett állatok tartására, idomítására szolgáló létesítmények, telephelyek kialakításához, fenntartásához, üzemeltetéséhez.

(2)	Elhullott, elejtett védett állat egyedét  a megtalálónak - ha e törvény másként nem rendelkezik - az igazgatósághoz be kell  jelentenie, illetve be kell szolgáltatnia.

(3)	Fokozottan védett növény- és állatfaj élőhelye körül - a miniszter által rendeletben  meghatározottak szerint és mértékben - használati, gazdálkodási korlátozást rendelhet el az igazgatóság. A kártalanítására a 72. § rendelkezései az irányadóak. 

(4)	Egyes védett állatfajok tartására, bemutatására, hasznosítására vonatkozó részletes szabályokat, feltételeket a Kormány rendeletben állapítja meg.



45. §


(1)	A visszatelepülő  élő szervezetek  védetté nyilvánítására a 24. § (2) bekezdése és a 25. § (4) bekezdése  megfelelően irányadó.

(2)	A miniszter eltérő rendelkezéséig a visszatelepülő élő szervezetekre a 42-44. §-ok rendelkezéseit kell alkalmazni.

(3)	Védett, illetve fokozottan védett fajnak minősülnek a védett, illetve fokozottan védett növényfajok illetőleg állatfajok kereszteződései (hibridjei). Az ilyen fajok védettségére a magasabb védettségi szinthez tartozó szülőfajra vonatkozó szabályok az irányadóak.


46. §

(1)	Régi hazai (őshonos) háziállatfaj és fajta az, amelynek kialakulása a Kárpát-medence természetföldrajzi területén történt, vagy tartása, tenyésztése történelmi múltra tekint vissza.

(2)	A védett régi hazai  háziállatfajok és fajták megőrzésére, egyedei törzskönyvezésére vonatkozó szabályokat, tenyésztési és teljesítményvizsgálati elveket a földművelésügyi miniszter és a miniszter együttes rendeletben állapítja meg.


47. §


(1)	A védett és fokozottan védett életközösségekre vonatkozó  korlátozások  és tilalmak körét a Kormány rendeletben állapítja meg. Eltérő rendelkezés hiányában e fejezet rendelkezései  értelemszerűen irányadóak a védett életközösségekre is.

(2)	A védett növény- és állatfajnak nem minősülő védett élő szervezetekre a 42-44. §-ok, valamint az (1) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.


A barlangok védelme

48.§   


(1)	Barlang védettsége kiterjed bejáratára, teljes járatrendszerére, a befoglaló kőzetére, képződményeire, formakincsére, bármilyen halmazállapotú kitöltésére, természetes élővilágára, továbbá a mesterségesen létrehozott, bejárati vagy barlangrészeket összekötő szakaszára. 

(2)	Azokat a teljesen vagy túlnyomóan mesterséges üregeket, amelyeknek a felületén utólag létrejött szakmai, tudományos szempontból jelentős képződmények alakultak ki, vagy természetvédelmi szempontból kiemelkedő jelentőségűek, a miniszter rendelettel védetté nyilváníthatja. A védetté nyilvánított mesterséges üregekre e fejezet előírásait kell megfelelően alkalmazni.

(3) 	Barlang vagy a (2) bekezdés szerinti üreg védettségét vagy fokozott védettségét  a miniszter rendeletben feloldhatja, ha a védelmének, fokozott védelmének  fenntartásához természetvédelmi érdek többé nem fűződik.

(4)	Ha a barlang természetes állapotának fenntartása szükségessé teszi, felszíni területére jogszabály, az igazgatóság, vagy az igazgatóság kezdeményezésére más, hatáskörrel rendelkező hatóság korlátozást rendelhet el, illetve az  védett természeti területté nyilvánítható. Felszíni területnek minősül a földfelszínnek az a része, amely a barlang természetes állapotára közvetlen kihatással van.

(5)	Barlang védőövezetét a  felszíni területen a miniszter jogszabályban állapítja meg és ebben rendelkezik a védőövezetre irányadó korlátozásokról is.  

(6) 	Barlangot, barlangszakaszt  a népjóléti miniszter által jogszabályban kijelölt szerv - a Minisztérium szakhatósági hozzájárulásával  - határozatban  gyógybarlanggá nyilváníthat. Egyidejűleg meghatározhatja a gyógybarlang éghajlati tényezőinek védelme és a gyógyítás zavartalanságának biztosítása érdekében szükséges intézkedéseket. 

(7)	A gyógybarlanggá nyilvánítás és gyógyászati célú hasznosítás feltételeit és eljárási rendjét  a népjóléti miniszter a miniszterrel együttes  rendeletben határozza meg.


49. §


(1) 	A barlangokat és a 46. § (5) bekezdése szerinti védőövezetet az ingatlannyilvántartásban, külön jogszabályokban meghatározottak szerint -  az igazgatóság kezdeményezése alapján - fel kell tüntetni.

(2) 	A barlangokról - az ingatlannyilvántartástól függetlenül - nyilvántartást kell vezetni,  az ennek  vezetésére jogosult szervet, illetve a nyilvántartás tartalmát és vezetésének módját a miniszter rendeletben határozza meg.

(3) 	Barlang, illetve barlangszakasz felfedezését nyolc napon belül be kell jelenteni az igazgatóságnak.

50. §   


(1) 	Az ingatlan tulajdonosa (vagyonkezelője, használója) tűrni köteles, hogy az igazgatóság illetve az általa erre feljogosított személyek, továbbá az állam tulajdonosi jogait gyakorló szerv felhatalmazásával eljáró személyek a barlangot megközelítsék, az idegenforgalom számára kiépített barlangot meglátogassák. Az e tevékenység során okozott  tényleges kárt az ingatlantulajdonos (vagyonkezelő, használó) részére meg kell téríteni.

(2) 	A barlangbejáratot az ingatlantulajdonos (vagyonkezelő, használó) nem veszélyeztetheti, nem rongálhatja meg, nem  tömheti el, nem zavarhatja a barlangot élőhelyül használó állatokat és nem akadályozhatja a barlang hasznosítását.

(3) 	A barlang bejáratának biztonságáról ha szükséges, szakszerű lezárásáról az igazgatóság köteles gondoskodni.

(4) 	Az (1) bekezdésben foglaltak biztosítására az igazgatóságot szolgalmi jog illeti meg, illetve annak az ingatlannak a tulajdonosát (vagyonkezelőjét, használóját), amelyről a barlang nyílik, szolgalmi jog terheli (szolgáló telek). Ennek tényét az ingatlannyilvántartásba - az igazgatóság kezdeményezésére -  be kell jegyezni.


51.§   


(1) 	A Minisztérium  engedélye szükséges:

a)	barlang, barlangszakasz hasznosításához, illetve a hasznosítási mód megváltoztatásához,
b)	barlang, barlangszakasz kiépítéséhez, 
c) 	barlangi képződmények kimentéséhez, hasznosításához, értékesítéséhez, külföldre juttatásához.

(2)	Gyógybarlang esetében az (1) bekezdés a) pontja szerinti gyógyászati hasznosításra vagy ennek módosítására irányuló eljárásban a népjóléti miniszter által a gyógybarlanggá nyilvánításra (48. § (6) bekezdés) jogszabályban kijelölt szerv szakhatósági hozzájárulását be kell szerezni. 

(3) 	Az igazgatóság engedélye szükséges  a barlangban végzett, az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó tevékenységhez, továbbá a barlang állagára, állapotára, természetes élővilágára kiható  valamennyi tevékenység megkezdéséhez, így különösen:
a)	jogszabályban meghatározott barlangok látogatásához;
b)	barlangban, barlangszakaszban végzendő kutatáshoz, kísérlethez, gyűjtéshez,
c)	barlangi búvármerüléshez,
d) 	az (1) bekezdés b/ pontja kivételével műszaki beavatkozáshoz, így különösen bejárat vagy barlangszakasz lezárásához, műtárgy   elhelyezéséhez, azok felújításához, helyreállításához,
e) 	filmezéshez, elektronikus képrögzítéshez,
f)	a védőövezetet megállapító miniszteri rendeletben (48. § (5) bekezdés) meghatározott tevékenységekhez. 

(4) 	A miniszter rendeletben határozza meg az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott  barlang, barlangszakasz kiépítése körébe  tartozó műtárgyak és tevékenységek körét, valamint azokat  a barlangokat,  amelyeknek  látogatása a (3) bekezdés a/ pontja alapján engedélyköteles. A (3) bekezdés a/ pontja alapján látogatási engedélyhez kötött barlangokban történő túravezetés, valamint a barlangok kutatásának képesítési feltételeit a miniszter rendeletben állapítja meg.

(5)	Barlangban végzendő robbantáshoz, vízjogi engedélyhez kötött  tevékenység megkezdéséhez az igazgatóság szakhatósági hozzájárulását be kell szerezni.

(6) 	Az igazgatóság hozzájárulása szükséges a barlang védőövezetében végzendő valamennyi tevékenységhez, így különösen:

a)	az építési, fennmaradási engedély kiadásához,
b) 	vegyi anyag tárolásához, felhasználásához, illetve hulladék elhelyezéséhez, 
c) 	területfelhasználás, telekalakítás engedélyezéséhez,
d) 	ipari, mezőgazdasági, erdőgazdasági, szolgáltató tevékenység gyakorlásához szükséges telep létesítéséhez, berendezéseinek felújításához, az alkalmazott technológia megváltoztatásához,
e) 	nyomvonalas létesítmény és földmű építéséhez,
f)	a védőövezetet megállapító miniszteri rendeletben (48. § (5) bekezdés) meghatározott tevékenységekhez.


Védett ásványi képződményekre vonatkozó szabályok


52. §

(1)	A ritka, különleges nagyságú, kifejlődésű,  vagy szakmai, tudományos szempontból kiemelkedő jelentőségű ásványok, ásványtársulások (együtt ásványok) és  ősmaradványok körét, eszmei értékét a miniszter rendeletben állapítja meg.

(2)	A védett ásványokat, ősmaradványokat lehetőleg eredeti helyükön kell  megőrizni, ha ez nem lehetséges, akkor a legkisebb károsodást okozó módszerrel a lelőhelyről eltávolítva, úgy kell elhelyezni, hogy az oktatási, tudományos és bemutatási célokat szolgáljon.

(3)	A bányászati tevékenység során feltárt védett ásványokat, ősmaradványokat az igazgatóságnak be kell jelenteni és lehetővé kell tenni a leletmentést.

(4)	Védett ásványok, ősmaradványok gyűjtéséhez és forgalombahozatalához az igazgatóság engedélye szükséges.


IV. rész

A természet védelmének tervezési és szervezeti rendszere

A természet védelme és a területi tervezés

53. §


(1)	A természet védelmével, a biológiai sokféleség megőrzésével kapcsolatos állami feladatok és politika meghatározása, a természeti és táji értékek, természetes élőhelyek, vadon élő növény- és állatfajok, valamint más természeti értékek felmérésének, értékelésének, védelmének és helyreállításának biztosítása, az ezzel kapcsolatos tevékenységek összehangolása érdekében a Nemzeti Környezetvédelmi Program (Kt. 40.§) részét képező Nemzeti  Természetvédelmi Alaptervet (továbbiakban: Alapterv) kell készíteni.

(2)	Az Alapterv tartalmazza:

a)	az ország természeti területei állapotának általános leírását, a biológiai sokféleség megőrzése szempontjából jelentős folyamatok, tevékenységek meghatározását,
b)	a természeti értékek és területek megóvására vonatkozó általános követelményeket, ágazati és ágazatközi feladatokat,
c)	a védett természeti értékek és területek megóvásának, továbbá újabb védett természeti területek létesítésének hosszú- és középtávú szempontjait,
d)	az ökológiai hálózat és az ökológiai (zöld) folyosók kialakításának és fenntartásának  hosszú- és középtávú szempontjait,
e)	az érzékeny természeti területek, rendszerek  kialakításának és fenntartásának hosszú- és középtávú szempontjait,
f)	a természet védelmének az a)-e) pontokhoz kapcsolódó legfontosabb feltételrendszereit, intézkedési elveit,
g)	a természet védelme kutatás-fejlesztési, oktatási, bemutatási, népszerűsítési feladatainak hosszú- és középtávú programját,
h)	a természeti értékek és területek megfigyelését,  nyilvántartását és értékelését végző  rendszer kiépítésének és fenntartásának elveit. 

(3)	A (2) bekezdés d) és e) pontjában meghatározott

a)	ökológiai (zöld) folyosó: a természeti és természetközeli területek között, a biológiai  kapcsolatot biztosító vagy ezt elősegítő területek, sávok és mozaikok láncolatát,
b)	ökológiai hálózat: a természeti, természetközeli területek, valamint védett természeti  területek és védőövezetük ökológiai folyosókkal biztosított biológiai kapcsolatainak egységes elnevezését jelenti, továbbá az
c)	érzékeny természeti terület: olyan extenzív művelés alatt álló terület, amely  a természetkímélő gazdálkodási módok megőrzését, fenntartását, ezáltal az élőhelyek védelmét, a biológiai sokféleség fennmaradását, a tájképi és kultúrtörténeti értékek megóvását szolgálja. 

(4)	 A miniszter az Alapterv végrehajtása érdekében, szükség szerint:

	a)	regionális,
	b)	 adott tájra vagy védett természeti területre vonatkozó,
	c)	természeti értékekre  vonatkozó

	 tervet készít, készíttet illetőleg kezdeményezi annak elkészítését.


 54. §


(1)	Területrendezési, területfejlesztési, vízrendezési, meliorációs és a táj jellegét megváltoztató egyéb terv jóváhagyására, módosítására a külön jogszabályok rendelkezései szerint, a Minisztérium illetve az igazgatóság bevonásával kerülhet sor.

(2)	Ha az (1) bekezdésekben meghatározott tervek hatósági eljárás keretében kerülnek elfogadásra, jóváhagyásukhoz, módosításukhoz az ott megjelölt szervek szakhatósági hozzájárulása szükséges.


55. §


(1)	A települési önkormányzat, - fővárosban a fővárosi önkormányzat - az illetékességi területén található helyi jelentőségű védett természeti  területek fenntartására tervet készít. A tervnek az országos, a regionális tervekkel összhangban kell lennie. A tervet a települési önkormányzat képviselőtestülete, a 
	fővárosban  és a megyei jogú városban a közgyűlés (a továbbiakban együtt: képviselőtestület) rendelettel fogadja el.

(2)	A tervek előterjesztéséhez az igazgatóság előzetes véleménye szükséges. Az elfogadott önkormányzati természetvédelmi terv egy példányát meg kell küldeni az igazgatóságnak.


A természetvédelem állami szervezete

56. §

A miniszter:

a)		irányítja a törvényben vagy kormányrendeletben feladatkörébe utalt, a természet védelmével kapcsolatos tevékenységeket,
b)		irányítja a természetvédelem  területi államigazgatási  szerveit,
c)		közreműködik  a természet védelmére irányuló nem állami  kutatások megszervezésében;
d)		gondoskodik  a természet védelmével kapcsolatos állami kutatások tervezéséről, koordinálásáról, az állapot-felvételi és  folyamatos információs, megfigyelő és értékelő (monitoring) rendszerek kialakításáról, működéséről,
e)		irányítja a nemzetközi kötelezettségvállalásokból fakadó, a természet védelmével kapcsolatos feladatok végrehajtását,
f)		terveket készít és készíttet  a természet védelmével kapcsolatban,
g)		az e törvényben és más jogszabályokban meghatározott esetben hatósági jogkört gyakorol,
h)		a természet védelme érdekében együttműködik a társadalom önszerveződő csoportjaival, érdekképviseleti szervezeteivel,
i)		közreműködik a természet védelmével kapcsolatos oktatási, ismeretterjesztési tevékenységek irányításában.


57. §


(1)	A természetvédelmi igazgatás feladatait e törvény és más jogszabályok rendelkezései alapján a miniszter irányítása alatt álló hivatali szervezet, továbbá az igazgatóságok, a települési önkormányzat és szervei, valamint a jegyző látják el. 

(2)	Az igazgatóságok feladat- és hatáskörét a Kormány, működési területét a miniszter rendeletben állapítja meg.




58. §

A természetvédelmi hatósági feladatokat első fokon

a)		a helyi önkormányzat államigazgatási, hatósági hatáskörébe nem tartozó ügyekben - ha a jogszabály másként nem rendelkezik -  az igazgatóság,
b)		a helyi önkormányzat államigazgatási, hatósági hatáskörébe tartozó ügyekben a jegyző  [a) és b) pontok együtt: természetvédelmi hatóság] látja el.

59. §


(1)	A természeti értékek, különösen a védett természeti értékek őrzése, megóvása, károsításának megelőzése érdekében - egyenruhával és szolgálati lőfegyverrel ellátott - Természetvédelmi Őrszolgálat működik valamennyi igazgatóság szervezetében.

(2)	A Természetvédelmi Őrszolgálat tagjainak, valamint az igazgatóság részéről eljáró hatósági személyeknek a jogait és kötelezettségeit külön törvény határozza meg.

(3)	A kizárólag honvédelmi célokat szolgáló és honvédelmi szervek kezelésében álló ingatlanok területére történő belépését - a halaszthatatlan eljárási cselekmények kivételével - a természetvédelmi őr előzetesen egyezteti a kezelő szervvel.

(4)	Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott keretek között a Természetvédelmi Őrszolgálatra valamint az igazgatóság részéről eljáró hatósági személyek  körére vonatkozó részletes szabályokat a Kormány rendeletben állapítja meg. A Természetvédelmi Őrszolgálat szolgálati szabályzatát a miniszter rendeletben határozza meg. 


Az ügyész szerepe a természetvédelemben 


60. §


(1)	Az ügyész a büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározottak szerint jár el a természeti területek, értékek, különösen a  védett természeti területek és értékek a  Büntető Törvénykönyvben tilalmazott módon való megsértése esetén.

(2)	Természeti érték, terület  veszélyeztetése esetén - ha a keresetindításra egyébként jogosult nem nyújt be keresetet -  az ügyész is keresetet indíthat a tevékenységtől való eltiltás, illetőleg a tevékenységgel okozott kár megtérítése iránt. 

(3)	Az ügyész törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva, a rá vonatkozó jogszabályok alapján közreműködik a természetvédelmi hatóságok eljárásai és döntései törvényességének biztosításában.


Az önkormányzatok természetvédelmi feladatai

61. §

(1)	A megyei önkormányzat  gondoskodik a megye területén található helyi jelentőségű védett természeti területek védelmével kapcsolatos tevékenységek összehangolásáról.

(2)	A megyei önkormányzat, az (1) bekezdésben meghatározott feladatkörében:

	a/	javaslatot tesz helyi jelentőségű védett természeti területté nyilvánításra,
	b/	a települési önkormányzat felkérése alapján részt vesz a helyi jelentőségű 	védett természeti területté nyilvánítás előkészítésében, 
	c/	elősegíti a települési önkormányzatok természetvédelmi tevékenységét, 

(3)	A helyi jelentőségű védett természeti területek fenntartása érdekében a települési önkormányzatokkal megállapodást köthet, vagy társulást hozhat létre.


62. §


(1)	Törvényben meghatározott esetekben természetvédelmi feladatokat települési önkormányzatok is ellátnak.

(2)	A helyi jelentőségű védett természeti terület fenntartásáról,  természeti állapotának fejlesztéséről, őrzéséről a védetté nyilvánító  települési önkormányzat köteles gondoskodni.

(3)	A települési  önkormányzat a természet védelmének helyi-területi feladatai ellátására  az önkormányzat környezetvédelmi alapjában (Kt.58.§) természetvédelmi célokat szolgáló részt hozhat létre.


63. §


(1)	A települési - fővárosban  a fővárosi - önkormányzat képviselőtestülete önkormányzati természetvédelmi őrszolgálatot működtethet.
(2)	Az önkormányzati természetvédelmi  őr feladata a helyi jelentőségű védett természeti terület védelme érdekében a külön törvényben és az 59. §-ban meghatározott jogok gyakorlása és  kötelezettségek teljesítése.

(3)	Az (1)-(2) bekezdésekben foglalt keretek között az önkormányzati természetvédelmi őrszolgálat tagjaira vonatkozó részletes szabályokat a Kormány rendeletben határozza meg. A 59. § (4) bekezdésében meghatározott szolgálati szabályzat hatálya az önkormányzati természetvédelmi őrre is kiterjed.


Az állampolgárok részvétele a természet védelmében 

64. §


(1)	A Kt. 54-55. §-ában foglaltakon túl, a természet védelmével kapcsolatos ismereteket valamennyi oktatási intézményben oktatni kell, azok a Nemzeti Alaptanterv részét képezik. Ezeknek az  ismereteknek oktatásával, - az állami, önkormányzati intézmények és más szervezetek bevonásával - elő kell segíteni, hogy a társadalom természetvédelmi kultúrája növekedjen.

(2)	Az ismeretterjesztés, oktatás, tudományos kutatás és az idegenforgalom részeként a védett természeti területek látogatásának lehetőségét, a bemutatásra alkalmas területeken és a védettség érdekeivel összhangban biztosítani kell. Ennek érdekében az igazgatóságok oktatási bemutató létesítményeket tartanak fenn. 

(3)	Minden év május 10-e a Madarak és Fák Napja. E nap megemlékezéseinek, rendezvényeinek a lakosság - különösen az ifjúság - természet védelme iránti elkötelezettségét kell szolgálnia.



65. §


(1)	A védett természeti területek és értékek jogellenes károsítása, veszélyeztetése vagy zavarása esetén a természet védelme érdekében a természetvédelmi célú társadalmi szervezetek jogosultak fellépni,  és 

a)		állami szervektől, önkormányzatoktól a megfelelő és hatáskörükbe tartozó intézkedés megtételét kérni, vagy  
b)		ha a keresetindításra jogosult, illetve az ügyész keresetindítási jogával nem él, a védett természeti  érték, terület károsítója, veszélyeztetője, zavarója ellen pert indítani. 
	
(2)	A (1) bekezdés b/ pontja szerinti perben a felperes   kérheti a bíróságot, hogy a veszélyeztetőt (károsítót, zavarót): 

	a) 	tiltsa el a jogsértő magatartástól (működéstől),
	b) 	kötelezze a kár megelőzéséhez szükséges intézkedések megtételére.


66. §


(1)	Az igazgatóságok, önkormányzatok természetvédelmi tevékenységét polgári természetőrök segíthetik.

(2)	A polgári természetőr az igazolványában meghatározott területen jogosult:

a)	védett természeti területekre belépni,
b)	szolgálati jelvényt és igazolványt használni,

c)	természeti értéket veszélyeztető, vagy károsító cselekményt elkövető   személyt figyelmeztetni a jogellenességre, illetve annak jogkövetkezményeire, valamint  távozásra felszólítani.
d)		a védett természeti területekről, értékekről, ezekkel kapcsolatos engedélyköteles tevékenységekről tájékoztatást adni.

(3)	A polgári természetőrökre vonatkozó részletes szabályokat a miniszter rendeletben állapítja meg.


Természetvédelmi információs rendszer


67. §

(1)	A természet védelmével kapcsolatos, egységes, a nemzetközi követelményeknek is megfelelő információs rendszert a miniszter az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer (Kt. 49. §) önálló részeként működteti.

(2)	A természetvédelmi hatóság eljárásához szükséges adatokat valamennyi hatóság, állami, önkormányzati szervezet köteles a természetvédelmi hatóság rendelkezésére bocsátani.

(3)	A védett természeti területek és értékek nyilvántartása, törzskönyvének vezetése - a miniszter által rendeletben meghatározottak szerint - a Minisztérium feladata.



V. rész

A természet védelmének tulajdoni és gazdasági alapjai 

Tulajdonjogi rendelkezések


68. §

(1)	Kizárólagos állami tulajdonban áll és forgalomképtelen valamennyi barlang.

(2)	A védett növény- és állatfaj egyede, továbbá a védett ásványi képződmény állami tulajdonban áll.

(3)	A 42-44. §-okban, valamint a 74. § (2) bekezdésében meghatározott engedélyekben rendelkezni kell a védett növény- és állatfaj vagy a védett ásványi képződmény tulajdonjogáról. 

(4)	Az e törvény hatálybalépése előtt jogszerűen létesített gyűjteményekben (kertekben, parkokban, állatkertekben stb.) található, védett növény- és állatfajok  egyedei, védett ásványi képződmények tulajdonjogára a korábbi rendelkezések az irányadóak.

(5)	A barlang kivételével a védett természeti értékek és területek korlátozottan forgalomképesek. Külföldi természetes és jogi személy védett természeti terület tulajdonjogát nem szerezheti meg.  

(6)	Védett természeti érték és terület tulajdonjogának változásakor az államot elővásárlási jog illeti meg, amelyet az igazgatóság - más jogosultakat megelőzően - jogosult gyakorolni. Helyi jelentőségű védett természeti terület esetében  - sorrendben az igazgatóságot követően - a települési önkormányzatot is megilleti az elővásárlási jog.


Gazdasági és pénzügyi jogi előírások


69. §

(1)	A központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalapokkal összhangban

a) 		támogatja az Alaptervben meghatározott kiemelt természetvédelmi és a nemzetközi kötelezettségvállalásokból adódó feladatok megoldását,
b)		támogatja a természetvédelmet szolgáló intézkedéseket, különösen a természetvédelmi információs rendszer kiépítése és működtetése, a közigazgatási ellenőrzés, az oktatás, ismeretterjesztés és tudatformálás, a kutatás, a társadalmi természetvédelmi tevékenység területén.

(2)	A természet védelme céljainak eléréséhez szükséges pénzügyi fedezetet elsősorban a központi költségvetésben és a természet védelmét is szolgáló elkülönített állami pénzalapokban kell biztosítani.

(3)	A védett élő szervezetek, életközösségek, ásványi képződmények eszmei értékét a miniszter rendeletben állapítja meg.


70. §


A védett természeti terület nevének, jelképének, illetve a természetvédelem jelképének felhasználásáért - a jogosult és a felhasználó közötti polgári jogi szerződésben meghatározottak szerint - a felhasználó díjat köteles fizetni.
.

Támogatások és kártalanítás

71. §


(1)	A természeti értékek védelmét állami támogatások és preferenciák nyújtásával, adókedvezmények biztosításával, a természetkímélő gazdálkodást segítő hitelrendszerrel is támogatni kell.

(2)	Támogatást kell biztosítani különösen:

a)	a természetkímélő gazdálkodást folytatóknak,
b)	élőhely rekonstrukciót, élőhely kialakítást végzőknek, kivéve, ha az erre irányuló kötelezettség megállapítására szankcióként került sor.

(3)	A támogatás mértékét, kifizetése módját - e törvény keretei között - a Kormány rendeletben szabályozza.

(4)	A támogatást évente visszamenőleg kell megfizetni. A kötelezettségek megtartását és megtartatását - a támogatás megfizetésének feltételeként -  az igazgatóság  rendszeresen, de évente legalább egy alkalommal ellenőrzi.


72. §


(1)	A védett természeti területeken természetvédelmi érdekből - az e törvény hatálybalépését követően - elrendelt mező- és erdőgazdasági korlátozás, illetve tilalom esetén, vagy a termelésszerkezet jelentős megváltoztatásának előírása következtében a tulajdonos tényleges kárát meg kell téríteni.


(2)	Amennyiben az ideiglenes védetté nyilvánítást annak indokolatlansága miatt nem követi végleges védetté nyilvánítás, a tulajdonos részére az ideiglenes védetté nyilvánításból eredő tényleges kárt meg kell téríteni.

(3)	Ha védett természeti területen kívül elrendelt természetvédelmi célú korlátozás, tilalom, egyéb hatósági kötelezés miatt a tulajdonos jelentős mértékű termelésszerkezet változtatásra kényszerül, kártalanítására a (2) bekezdésben meghatározottak az irányadóak. A (1)-(2) bekezdés szerinti kártalanítás részletes szabályait a Kormány rendeletben határozza meg.


Felelősségbiztosítás és  biztosíték

73. §


(1)	Az a jogi személy, más szervezet, egyéni vállalkozó vagy mezőgazdasági tevékenységgel élethivatásszerűen foglalkozó gazdálkodó, aki védett természeti területen veszélyes anyagot használ, vagy egyébként a természeti érték állagára, állapotára veszélyt jelentő tevékenységet folytat, - külön jogszabályban meghatározottak szerint - köteles biztosítékot adni, vagy felelősségbiztosítást kötni.

(2)	A biztosítékadási kötelezettség és a felelősségbiztosítás részletes szabályait a Kormány rendeletben állapítja meg.


Védett állat kártételének megelőzésére, 
a kárviselésre vonatkozó szabályok


74. §


(1)	Védett állatfaj egyede kártételeinek megelőzéséről, illetve csökkentéséről az kártétellel érintett ingatlan tulajdonosa, illetve használója a tőle elvárható módon és mértékben köteles gondoskodni. Ha a kártételt a kötelezett nem képes megelőzni, kérheti az igazgatóság hasonló célra irányuló intézkedését.

(2)	Riasztási módszerek alkalmazása, illetve - kivételes esetben - a túlszaporodott állomány egyedeinek befogása vagy gyérítése csak az igazgatóság engedélyével és felügyeletével végezhető.

(3)	Az igazgatóság szükség esetén vagy a tulajdonos, használó kérésére  közreműködik a riasztásban, befogásban, gyérítésben vagy végzi azt. Az igazgatóság saját kezdeményezése esetén az ebből eredő költségeket maga viseli. Ha az igazgatóság beavatkozásával a tulajdonos, használó kérésének tett eleget, a költségek viselésére a közöttük létrejött megállapodás az irányadó.

(4)	Az igazgatóság köteles kártalanítást fizetni, ha a védett állatfaj egyedének kártétele azért következett be, mert az igazgatóság: 

	a)	 nem tett eleget az (1) bekezdésben meghatározott, megalapozott kérelemnek;
	b)	indokolatlanul nem engedélyezte riasztási módszer alkalmazását, vagy a 	túlszaporodott állomány egyedeinek befogását, gyérítését;
	c) 	indokolatlanul nem teljesítette a (3) bekezdésben meghatározott kérést.

	Más esetben az ingatlan tulajdonosa maga viseli a kárt. 


VI. rész

A természetvédelem eljárásjogi szabályai és szankciói

Eljárási rendelkezések

75. §

Az e törvény szerinti hatósági eljárásokra az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

 
76. §


(1)	Az eljárási határidő a természetvédelmi hatósági engedélyezési eljárásokban 90  nap.

(2)	A szakhatósági közreműködésre a 39. § (1) bekezdésében meghatározott eljárásokban  30 nap áll rendelkezésre, amely egy alkalommal, további 15 nappal meghosszabbítható.

(3)	Ha hatósági  engedély iránti kérelem az egész ország területére kiterjedő tevékenységre irányul, az elsőfokú hatósági engedélyezési jogkört a Minisztérium gyakorolja.


77. §


Az igazgatóság, illetve helyi védett természeti terület esetén a jegyző a törvényben meghatározott előírások teljesítése érdekében az ügyfeleket kötelezheti az eredeti állapot helyreállítására, különösen a károsodott természeti érték és terület, továbbá a védett természeti érték és terület helyreállítására.


78. §


(1)	Az igazgatóság illetőleg helyi védett természeti terület esetében a jegyző korlátozhatja, felfüggesztheti vagy megtilthatja a védett természeti értéket és területet károsító vagy súlyosan veszélyeztető tevékenységeket. A határozat - a védett természeti érték, terület közvetlen vagy súlyos sérelme, illetve veszélyeztetése esetében - a jogorvoslatra tekintet nélkül azonnal végrehajthatóvá  nyilvánítható.

(2)	A jogellenesen szerzett, birtokban tartott védett természeti értéket az arra feljogosított hatóság, ennek hiányában az igazgatóság határozattal elkobozza.

(3)	Az elkobzott védett természeti értékek csak a miniszter által rendeletben meghatározottak szerint használhatók fel. 


A természeti állapotfelmérés

79. §


(1)	Ha a jogszabályban meghatározott tevékenység megkezdése környezeti hatásvizsgálat (Kt. 67. §) elvégzéséhez kötött, annak részeként  természeti állapotfelmérést kell készíteni.

(2)	Az állapotfelmérés magában foglalja:

a)	az érintett terület természeti értékeinek, azok  helyzetének a felmérését,
b)	a természeti értékeket, - beleértve a védett természeti értékeket - jelentősen befolyásoló, veszélyeztető, károsító tevékenységek bemutatását,
c)	a tervezett tevékenységek megvalósítása és a gazdálkodás nyomán a várható változásokat, továbbá a természeti értékek megóvására, elkerülhetetlen károsodásuk csökkentésére vonatkozó intézkedéseket is.






Természetvédelmi bírság

80. §

(1)	Aki tevékenységével vagy mulasztásával a természet védelmét szolgáló jogszabály, illetve egyedi határozat előírásait megsérti és ezzel természeti érték (védett természeti érték) és terület  (védett természeti terület) természeti állapotát, minőségét veszélyezteti, rongálja, abban kárt okoz, természetvédelmi hatóság engedélyéhez, hozzájárulásához  kötött tevékenységet engedély, hozzájárulás nélkül vagy attól eltérően végez, természetvédelmi bírságot köteles fizetni.

(2)	A természetvédelmi bírságot az igazgatóság, helyi jelentőségű védett természeti terület esetében pedig a jegyző szabja ki.

(3)	A bírság kiszabására a természetvédelmi hatóságnak az (1) bekezdésben meghatározott cselekményről való tudomásszerzésétől számított 1 éven túl nincs lehetőség. Az elkövetésétől számított öt éven túl nem szabható ki bírság, kivéve, ha a cselekmény jogszerűtlen állapot fenntartásával valósul meg. Ebben az esetben az elévülés mindaddig nem kezdődik meg, amíg a jogszerűtlen állapot fennáll.

(4)	A természetvédelmi bírság kiszabására vonatkozó eljárási szabályokat,  valamint a bírság mértékét és megállapításának módját a Kormány rendeletben állapítja meg.


Polgári jogi felelősség

81. §

(1)	Az, aki a természet védelmére vonatkozó jogszabályokat, egyedi hatósági előírásokat megszegve kárt okoz, a kárt a Polgári Törvénykönyv 345. § (1) bekezdésében foglalt szabályok szerint köteles megtéríteni.

(2)	A természet védelmének szabályai megszegésével okozott kár magában foglalja:

a)	a tényleges vagyoni kárt,
b)	az elmaradt hasznot,
c)	a károkozás felszámolásával kapcsolatban felmerült indokolt költséget,
d)	a természeti állapot és minőség károsodásából eredő, illetve
e)	a társadalom, annak csoportjai vagy az egyének életkörülményeinek romlásában kifejeződő nem vagyoni kárt.

(3)	Károkozás esetén elsősorban a természetbeni helyreállítást kell megkísérelni és a kár ebben az esetben - hacsak a helyreállítást nem a károkozó végzi - magában foglalja az eredeti állapot helyreállításának költségeit is.

Vegyes és záró rendelkezések


82. §

(1) E törvény a kihirdetését követő 90. napon lép hatályba. Ezzel egyidejűleg a természetvédelemről szóló 1982.évi 4. törvényerejű rendelet, valamint - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a végrehajtásáról szóló, az 58/1986.(XII.10.)MT rendelettel, a 26/1987.(VII.30.)MT rendelettel, a 88/1990-(V.30.)MT rendelettel, a 24/1992.(I.28.) Korm.rendelettel, továbbá a 71/1994.(V.7.)Korm. rendelettel módosított 8/1982.(II.15.) MT rendelet (a továbbiakban: Tvhr.) hatályát veszti.

(2) A Tvhr. 27. §-ának rendelkezéseit az  e törvény  59. § (2) bekezdésében meghatározott törvény hatályba lépéséig alkalmazni kell.

(3) E törvény rendelkezéseit a hatálybalépését követően megindult közigazgatási ügyekben kell alkalmazni.

(4)	A törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő védetté nyilvánítások előkészítésére és védetté nyilvánítására a védetté nyilvánítás előkészítésének megindulásakor hatályban lévő jogszabályok az irányadóak.

(5) 	A törvény nem érinti a hatálybalépése előtt rendelettel, rendelkezéssel, határozattal védetté nyilvánított természeti területek védettségét. Ahol e törvény védetté nyilvánítást kimondó jogszabályt említ, az alatt érteni kell a védetté nyilvánítást kimondó határozatot is.

(6)	A (3) bekezdés szerinti országos jelentőségű védett természeti területek jegyzékét a miniszter közzéteszi. E jegyzék szükség szerint kiegészíthető az e törvény hatályba lépése után védetté nyilvánított védett természeti területekkel.

(7)	A (3) bekezdés alapján létesített, védett (fokozottan védett) természeti területekre - ha a védetté nyilvánítást kimondó határozat, vagy jogszabály szigorúbb szabályokat nem állapít meg - e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.


83. §


(1)	A szabálysértésekről szóló, többször módosított 1968. évi I. törvény az alábbi 32/A. §-sal egészül ki:
\"32/A. §

Természetvédelmi szabálysértés esetén első fokon a nemzeti park igazgatóság, illetve természetvédelmi igazgatóság, másodfokon a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium jár el.\"

(2)	A szabálysértésekről szóló, többször módosított 1968. évi I. törvény 39. §-a az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki:

\"(3) A nemzeti park igazgatóság, illetve természetvédelmi igazgatóság illetékességét az elkövetés helye alapozza meg, ha ez nem állapítható meg, vagy az elkövetés több igazgatóság működési területén történt,első fokon a Budapesti Természetvédelmi Igazgatóság jár el.\"

(3)	A szabálysértésekről szóló, többször módosított 1968.évi I. törvény az alábbi 116/C. §-sal egészül ki:


\"116/C. §

Természetvédelmi szabálysértés

(1)	Aki 

(a)	a természetvédelmi hatóság engedélyéhez vagy hozzájárulásához kötött tevékenységet engedély vagy hozzájárulás nélkül, vagy az engedélytől, hozzájárulástól eltérő módon végez vagy végeztet, bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget,
(b)	természeti területen - beleérve a védett természeti területet is - a természetvédelmi célokkal össze nem egyeztethető tevékenységet folytat, szemetel, a területet más módon szennyezi, tiltott helyen tartózkodik, tiltott módon közlekedik, engedély nélkül tüzet rak,
(c)	a védett élő szervezet egyedét, származékát, barlangi képződményt jogellenesen elpusztítja, megrongálja, illetőleg védett állatfaj egyedét élettevékenységében jelentős mértékben zavarja,
(d)	a természet védelmére vonatkozó rendelkezéseket egyébként megsérti,

feltéve, hogy a cselekmény nem bűncselekmény, 200.000 forintig terjedő pénzbírsággal   sújtható. 
	
(2)	Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott szabálysértés elkövetőjére a természetvédelmi őr, valamint a természetvédelmi hatóság részéről eljáró és erre felhatalmazott személy helyszíni bírságot szabhat ki.

(3)	A nemzeti park, illetve természetvédelmi igazgatóság a jogellenesen birtokban tartott védett növény- és állatfaj egyedét, annak bármely fejlődési alakjában, származékában, a védett ásványi képződményt, illetve barlangi képződményt határozattal elkobozza.

(4)	 Az (1) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni fokozottan védett természeti terület és érték esetében is, ha a cselekmény nem bűncselekmény.


84. §

A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 46. § (4) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép: 

\"(4)	A honvédelmi vagy rendészeti feladatok ellátásával, illetve a fokozottan védett természeti területté nyilvánítással kapcsolatos más célú hasznosításra a külön jogszabályok rendelkezései az irányadóak.


85. §


Felhatalmazást kap a

a)	Kormány, hogy rendeletben szabályozza a 7. § (3) bekezdésében, 10. § (1) bekezdésében, 44. § (4) bekezdésében, 47. § (1) bekezdésében, 57. § (2) bekezdésének első fordulatában, 59. § (4) bekezdésének első mondatában, 63. § (3) bekezdésében, 71. § (3) bekezdésében, 72. § (3) bekezdésében, 73. § (2) bekezdésében,  80.  §   (4) bekezdésében;

b)	miniszter, hogy rendeletben szabályozza a 24. § (1) és (2) bekezdéseiben, 28. § (7) bekezdésében, 29. § (1) és (3) bekezdéseiben, 30. § (2) bekezdésében, 36. § (4) bekezdésében,  44.  § (3) bekezdésében,  48. § (2)-(3) és (5) bekezdésében, 49. § (2) bekezdésében, 51. § (4) bekezdésében, 52. § (1) bekezdésében, 57. § (2) bekezdésének második fordulatában, 59. § (4) bekezdésének második mondatában, 66. § (3) bekezdésében, 67. § (3) bekezdésében, 69. § (3) bekezdésében,  78. § (3) bekezdésében;

c)	miniszter, hogy a földművelésügyi miniszterrel együttes rendeletben szabályozza a 15. § (2) bekezdésében;

d)	miniszter, a földművelésügyi miniszter és a népjóléti miniszter, hogy együttes rendeletben szabályozza a 9. § (5) bekezdésében; 

e)	földművelésügyi miniszter, hogy a miniszterrel együttes rendeletben szabályozza a 11. § (3) bekezdésében, valamint a 46. § (2) bekezdésében;

f)	népjóléti miniszter, hogy a miniszterrel együttes rendeletben szabályozza a 48. § (7) bekezdésében

foglaltakat.

INDOKOLÁS


Általános indokolás


A természet élő és élettelen elemeinek a modern értelemben vett védelme Magyarországon - a nemzetközi gyakorlattal egybeesően - a múlt század második felében, végén intézményesült. A természetvédelem magas szintű,  átfogó törvényi szabályozására első ízben 1935-ben, az erdőkről és a természetvédelemről szóló 1935. évi IV. tc-ben került sor. Önálló, az erdőtörvénytől független szabályozása először 1961-ben  törvényerejű rendelet szintjén történt meg.
A jelenleg hatályos, kódexszerű szabályozás 1982-ben  keletkezett. (1982. évi 4. tvr.és végrehajtási rendelete a 8/1982. (III.15.) MT. rendelet).

A hatályos szabályozás  a keletkezésének időpontjában átfogóan és jól rendezte a természetvédelem jogi hátterét (ezt jelzi, hogy csak néhány kisebb módosítására volt szükség), de az időközben lezajlott változások és felismerések új, törvényi szintű szabályozás megteremtését indokolják. 

Napjainkban a természet védelme alapvetően három feltétel teljesülését igényli.

Az egyik feltétel az, hogy szakítani kell a XX. század középén uralkodó felfogással, amely szerint a természet védelme egyenlő a védett természeti értékekről való gondoskodással. A mai felfogásnak, a természet védelme alapvetően új  nézetét jellemző, a biológiai sokféleség tiszteletének és fenntartásának más szemléletmód felel meg, nevezetesen a természet egészének válogatás nélküli védelme. Ez nem zárja ki, hogy a védelem szintjei ne legyenek eltérőek és eltérő jogok, kötelezettségek ne járulhassanak az egyes természeti értékekhez.

A második feltétel, hogy a rendelkezésünkre álló természeti erőforrásokkal oly módon kell gazdálkodni, hogy azok tartósan rendelkezésre álljanak, megújuló és önfenntartó képességük ne kerüljön veszélybe. Átmeneti veszélyeztetés esetén e képességeket akár mesterségesen is pótolni kell. A meg nem újítható természeti erőforrásokra pedig a takarékosság és védelem különösképpen jellemző.

A harmadik feltétel, hogy az egész társadalom a tőle elvárható módon és mértékben együttesen vegyen részt a természet védelmének megvalósításában, azon elv alapján, hogy az érdekek ütközése esetén a természetvédelmi érdek elsődlegességét kell vélelmezni, az előző két feltétel teljesedése miatt. Így az állam, az állampolgárok, a jogi személyek és más szervezetek egyaránt részesei a természet védelme  tartós folyamatának.



A természet védelmének feltételei számos követelmény teljesítését igénylik. Ezek közül csak a legfontosabbakat kiemelve:

A társadalmi tudat befolyásolása, az oktatás, az ismeretterjesztés, a nevelés hatékonyságának növelése.
A szabályozás és a szervezetrendszer fejlesztése, elsősorban a megelőzési eszközök elsődlegességének biztosításával, de nem megfeledkezve a felelősségi eszközökről sem.
A gazdaság befolyásolása széleskörű eszközrendszerének megteremtése, a preferenciák és diszpreferenciák hálózatával.
A hatékonyan működő és ehhez a befolyásolás, beavatkozás jogosítványaival rendelkező hatósági rendszer működtetése.
A társadalom részvételének biztosítása.
A nemzetközi kapcsolatok alakítása és a természetvédelmi kötelezettségvállalások teljesítése, mint az állam kötelezettsége. 

A természetvédelem tradicionálisan önálló törvénykezési tárgykör, és az elmúlt években lezajlott politikai, gazdasági és társadalmi változások, az ezekhez kapcsolódó új jogi, közgazdasági környezet, a jogállamiság követelményeinek maradéktalanul megfelelő szabályozás is új jogszabályi, törvényi háttér megteremtését indokolja.


Részletes indokolás

I. rész

1-5.§

A célok  meghatározása körében mind a hagyományos természetvédelem, mint pedig a védett természeti területeken kívüli természeti értékek védelme  megfogalmazásra került. Az általános cél a természeti értékek védelme, a kiemelt cél a különleges oltalomra érdemes területek és értékek megőrzése.

A törvény hatálya a természet védelme esetében  értelemszerűen az ország területét jelenti és ezen belül kiterjed valamennyi természeti értékre és területre.

A javaslat koncepciója, hogy a környezetvédelem és a természet védelme nem egymás részei, hanem egymást kiegészítő, szerves egységes alkotó állami és társadalmi funkciók. Éppen az egység érdekében, azokban az  esetekben, ahol a jelen törvény kifejezetten eltérő rendelkezéseket nem tartalmaz, a környezet védelme új törvényi szabályozásának rendelkezései irányadóak. A nemzetközi kötelezettségvállalásból fakadó feladatok teljesítésére e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, hacsak az egyezmény másképp nem rendelkezik.

Az alapfogalmak körében szerepelnek mindazok a kulcsfontosságú meghatározások, amelyek  nélkül a törvényi rendelkezések értelmezése nehézzé vagy lehetetlenné válna, de melyek részleteit a javaslat a későbbiekben részletesebben is  meghatározhatja (pl. fenntartható használat).  
A javaslat nem sorolja fel  taxatív módon mindazokat az alapelveket, amelyek a természet védelme kapcsán szóba kerülhetnek. A nevesített  alapelvek nem tartalmaznak közvetlen rendelkezéseket a jogérvényesítés, jogalkalmazás számára, sokkal inkább arra szolgálnak, hogy a törvény rendelkezéseinek értelmezését, koncepcióját segítsék érvényre jutni.

A javaslat főbb alapelvei:

A közérdekű védelem elve, amely erkölcsi és jogi kötelezettség egyben. Magában foglalja a veszélyhelyzetek és károsodások megelőzésében, a károk enyhítésében, következményeik megszüntetésében, a károsodás előtti állapot helyreállításában való közreműködés minden jogalany számára elsődleges kötelezettségét.
A biológiai sokféleség és a természetes egyensúly  fennmaradásának elve.
Az együttműködés elve, amely a természetre legkisebb terhelést jelentő megoldás kialakításában jelentkezik, mind hazai, mind pedig a külkapcsolatok terén.


 II. rész

6-7.§

A tájvédelem védett jogi tárgya a táj, amely a természet részét képező, rendkívül összetett funkcionális  természeti egység. A táj a természeti erők által formált, sajátos, a rá jellemző természeti rendszerrel együtt megjelenő természeti érték(rendszer), melyet az emberi tevékenység jelentős mértékben alakított és folyamatosan befolyásol. A táj különféle meghatározó elemeire tekintettel kizárólag a természetvédelem keretében való szabályozása nem lehetséges. A táj ökológiai, ökonómiai és esztétikai potenciáljának a védelme több törvény szabályozási körébe tartozhat.  Az épített környezetnek alakító, némelykor meghatározó szerepe lehet, ugyancsak ez vonatkozik a gazdálkodásra,  vagy egyéb használati formákra.

 
8-14.§


A Föld biológiai sokféleségét és az életformáknak sokféleségét, gazdagságát, illetve annak egységeit, a fajokat, életközösségeiket, azok állapotát, egyedeit megóvni az emberi élet létfeltételeinek biztosítása szempontjából is kötelességünk. A biológiai sokféleség védelmének elvéből az is következik, hogy valamennyi vadon élő  szervezetet megilleti a védelem valamilyen mértéke, a védelmi minimum.

A túlzott hasznosítás a fajok által képviselt élő termszeti  erőforrásokat is egyre inkább kimeríti, az erőforrásokban bekövetkező veszteségekhez, sőt azok pusztulásához vezethet,  nélkülözhetetlen tehát, hogy a vadon élő szervezetek, illetve azok élőhelyeivel kapcsolatos jogok és kötelezettségek, felelősségi rendszer átfogóan szabályozásra kerüljön.

A javaslat meghatározza a vadon élő szervezetek igénybevételének elveit, a megóvásuk érdekében szükséges tiltott  befogási, elejtési stb. módokat.

A genetikailag módosított szervezetek a biológiai sokféleséget befolyásolhatják, ezért létrehozásuk, termesztésük, tenyésztésük,  terjesztésük  csak jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén engedélyezhető.

A vadgazdálkodás, a vadászat,  halászat és horgászat csak a természet védelmére vonatkozó szabályokkal összhangban folytatható. E korlátozás egyben a kérdéses tevékenységek önérdeke is. Különösen kiemelkedik ebből a körből a vadászati, halászati, horgászati tilalmak elrendelésének, az állományszabályozásnak a lehetősége. 

A szabályozás célja, hogy  a természet élő elemeinek, így a vadon élő állatfajoknak védelmét biztosítsa, a megőrzési elvek alapján.

Szabályozni kell a nem őshonos élő szervezetek betelepítését és visszatelepítését is, hiszen tevékenységük a természeti rendszert jelentős mértékben befolyásolhatják. A betelepítés és visszatelepítés csak egyedi elbírálás alapján, engedéllyel lehetséges.
.

15.§

A törvényjavaslat a természeti területek meghatározását az alapfogalmak körében adta meg, viszont ex lege természeti területi kategóriába sorolja azokat a földterületeket, amelyek a természeti értékek legfontosabb előfordulási helyei.
Nem tartoznak ebbe a körbe az utak, építmény elhelyezésére szolgáló területek, stb.

16-18.§


Az élőhely megóvása napjainkban különösen fontos, hiszen felismert tény, hogy a fajok kipusztulása, a biológiai sokféleség csökkenése gyakran éppen annak a következménye, hogy hiányzik a megfelelő élőhely,  vagy az nem kellő minőségben fenntartott. Az élőhelyek védelmének érdekeit valamennyi gazdasági tevékenység folytatása során figyelembe kell venni. A gazdálkodást a biológiai sokféleség megőrzésével lehet csak folytatni.

Különösen jelentős a termőföldek hasznosításának, a növényvédőszerek valamint a talaj termékenységét befolyásoló anyagok természeti területen való felhasználásának szabályozása. Ezek kereteit törvényi szinten kell meghatározni.
A vizes területeken, vizes élőhelyeken, éppen ezek jellege miatt, a beavatkozások meghatározó változásokat eredményezhetnek, amelyek a természeti értékeket, a területek természeti rendszerét veszélyeztethetik.


19-20.§


A földfelszín jelenlegi arculatát a földtani értékek, morfológiai elemek jelentős mértékben meghatározzák. Ezen túlmenően a természet abiotikus elemei teremtik meg a feltételeket az élővilág fennmaradásához.

A földtani, felszínalaktani értékek védelme érdekében általános szabály, hogy bármilyen tevékenységet csak úgy lehet végezni, hogy az a földtani, felszínalaktani képződményeket ne károsítsa, illetve a károsító hatás minimális legyen.

Különösen érzékenyek a fedetlen karsztterületek, amelyek a terhelést, szennyezést nem képesek tolerálni. A hazai ivóvízkészletünk jelentős része is karsztos kőzetekben található, emiatt a felszíni, fedetlen karsztterületek indokolatlan, természetkárosító, környezetszennyező használata összeegyeztethetetlen a fenntartható használat elveivel.

A földtani értékek sajátos formakincsei az ásványok, ásványtársulások, továbbá az ember előtti élet földtörténeti nyomai, az ősmaradványok. Károsításuk a megismerésüket, a tudományos kutatást lehetetlenné teszi, ezért ezt minden esetben el kell kerülni. Nem sorolható ebbe a körbe a kőzetalkotó mennyiségben előforduló ásványok, ősmaradványok igénybevétele (pl. bányászott kőzetek).

A földtani, felszínalaktani képződmények, értékek szempontjából a bányászati tevékenység lehet a legkedvezőtlenebb emberi tevékenység, ugyanakkor a gazdaság számára szükséges nyersanyagok biztosítása csak e tevékenység folytatásával lehetséges. Ennek is figyelemmel kell azonban lennie a természeti értékek - lehetőség szerinti - megőrzésére.


21.§


A természeti területek és értékek védelme érdekében szükséges hatósági és szakhatósági jogköröket a javaslat taxatív módon felsorolja, összhangban más, ágazati jogszabályokban meghatározott eljárásokkal.





III.rész

22-27.§


A természet védelme szempontjából különleges értéket képviselő élőhelyeknek, területeknek, valamint egyes élő szervezeteknek tudományos, kulturális vagy más közérdekből külön intézkedéssel biztosítani kell a kiemelt oltalmat, a nemzetközi kötelezettségvállalásokkal összhangban. Ezt az oltalmat a védetté nyilvánítás jelenti.

A javaslat meghatározza a törvény erejénél fogva védett természeti értékeket, és meghatározza azok pontos fogalmát.

Azon természeti értékeket, melyek valamilyen szempontból további kiemelt oltalmat érdemelnek, fokozottan védetté kell nyilvánítani és e minőségének megfelelő védelemben részesíteni.

A védetté nyilvánításnak, - amely hivatalból indul, de a védetté nyilvánítást bárki kezdeményezheti - alapos tényfeltáró tevékenységen kell alapulnia. Az előkészítés során a védettség indokát és annak megvalósításához szükséges feltételek meglétét kell az előkészítő hatóságnak tisztáznia. 

A javaslat részletesen meghatározza a védetté nyilvánítás előkészítésének rendjét (eljáró szerv, egyeztető megbeszélés stb.).
A területek országos vagy helyi jelentőségű védelemben részesítését a közérdek országos vagy szűkebb területi esetleg települési érdeke határozza meg.
Ennek megfelelően alakul a védetté nyilvánítási jogkör telepítése is, de a védettség kimondása minden esetben jogszabályban  (miniszteri rendelet, önkormányzati rendelet) történik.
 
A védettség jogszabályban történő deklarálása meghatározza a természeti terület természetvédelmi szempontú státuszát, így a területtel való rendelkezésre és annak használatára a törvényben előírt különleges szabályok vonatkoznak, de egyben a törvény feljogosítja a természetvédelmi hatóságokat is a védett területtel kapcsolatos használati, kezelési módok, korlátozások  és tilalmak előírására. Ezek betartása mindenki számára kötelező, hiszen azok a terület megóvását, a természeti értékek fennmaradását, lehetőség szerinti megújítását szolgálják.

Figyelemmel arra, hogy a védetté nyilvánítás előkészítése időigényes, hosszú folyamat, a terület hirtelen bekövetkező károsodásának veszélye esetén annak megakadályozása érdekében az igazgatóság ideiglenesen védetté nyilváníthatja a területet és jogosult érvényesíteni mindazokat az előírásokat, melyek egyébként a védett természeti területek vonatkozásában alkalmazhatóak. Az ideiglenes védettség a végleges védetté nyilvánítás előzetes intézkedése.

Indokolt esetben, ha a védettség valamely okból csupán időlegesen indokolt, és végleges védelemre nincs szükség, sor kerülhet átmeneti védetté nyilvánításra is, amely az indokoltság megszűntével maga is megszűnik.

A védettség feloldásáról gondoskodni kell abban az esetben, ha annak fenntartását továbbiakban természetvédelmi indokok nem teszik szükségessé.


28-29.§

A védett természeti területek - a hatályos jogi szabályokkal összhangban -  nemzeti park, tájvédelmi körzet, természetvédelmi terület és a természeti emlék kategóriájába tartozhatnak. A kategóriák létrehozása során a terület kiterjedését és fontosságát egyaránt figyelembe kell venni. A védett területek kategóriái közül a nemzeti parkká, tájvédelmi körzetté minősítés feltételeit indokolt a nemzetközi természetvédelmi előírásoknak megfelelően megállapítani, létrehozásukra csak a miniszter jogosult.

Természetvédelmi területként célszerű kezelni többek között a régészeti, őslénytani lelőhelyeket, botanikus kerteket, arborétumokat. Természeti emlékek pl. az egyes fák, facsoportok, sziklák, földtani szelvények. 

Nemzetközi programban foglalt elvek alapján egyes területek - a miniszter által - bioszféra rezervátummá minősíthetők, melyek legértékesebb területei a magterületek. 

Különösen értékes erdőterületeken a természeti folyamatok emberi beavatkozástól mentes megőrzése a cél, melynek érdekében - a természeti értékek fennmaradása, természetes úton való megújulása miatt - szükséges lehet megtiltani az erdőgazdálkodási tevékenységet. Erre alkalmasak az erdőrezervátumok. A tudományos kutatás céljaira szolgáló területek lehetnek a tudományos rezervátumok.
Mindkét védettségi  forma  csak valamely \"alap-kategóriába\" is besorolt terület esetén alkalmazható, külön miniszteri rendelet alapján. 


30.§

A védőövezet elsődleges feladata az, hogy biztosítsa a védett természeti területek közvetlen közelében a természeti értékek megőrzését, fenntartását, átmenetet képezve a védett és nem védett területek között.

A védőövezetben a természetvédelmi hatóság engedélyéhez, hozzájárulásához kötött tevékenységek körét jogszabályban kell rendezni.

A védőövezet nagyságát a védettséget kimondó jogszabály, vagy más jogszabály határozza meg.


31-41.§

A kiemelt védettség kötelezettséggel,  korlátozással jár együtt, melyeket részben a törvény, részben a védettséget kimondó jogszabály, részben pedig a természetvédelemért felelős hatóságok állapítanak meg. A védettségből eredő kötelezettségek többnyire passzívak, tehát negatív tartalmúak, de sor kerülhet pozitív tartalmú kötelezettségek létesítésére is. Az eseti határozatok mindkét típusú kötelezettséget előírhatják.

Védett természeti területen nem feltétlenül szükséges mindenfajta tevékenység ex lege  tilalmának  vagy korlátozásának kimondása, ehelyett egyes tevékenységek engedélyhez vagy szakhatósági hozzájáruláshoz köthetőek. Védett természeti terület esetén  általánosan jellemző az engedélyhez, szakhatósági  hozzájáruláshoz kötött, kivételes a szabad tevékenység gyakorlás.

A javaslat meghatározza a védett természeti területen található erdőkre vonatkozó különleges szabályokat, felsorolja a védett természeti területen természetvédelmi hatósági engedélyhez, vagy hozzájáruláshoz kötött tevékenységek körét.
Fokozottan védett természeti területen - a természetvédelmi kezelésen kívül - más tevékenység általában nem végezhető.

A védelem többnyire a fentieknek megfelelően a tulajdon, használat szükségszerű korlátozásával jár együtt, ami általában nem haladja meg a rendes gazdálkodás kereteit.A tulajdonjogi, használati korlátozások körét a javaslat részletesen felsorolja, megjelölve a kártalanítási kötelezettséget is.


42-47.§

A vadon élő szervezetek közül a nagyfokú pusztulásnak kitett, veszélyeztetett fajok, állományok, valamint életközösségek különleges oltalmát védettségük kimondásával és a kapcsolódó kötelezettségek meghatározásával szükséges biztosítani, mégpedig a fennmaradáshoz szükséges  természeti rendszerekkel egyetemben.

A védelemre szoruló veszélyeztetett fajok, illetve életközösségeik hatékony védelme élőhelyük védelmével együtt valósítható meg eredményesen. A törvény lehetőséget biztosít ugyanakkor arra is, hogy az igazgatóság - kivételesen a Minisztérium -  engedélyt adjon egyes, a védett fajokkal kapcsolatos tevékenységekhez.

Külön rendelkezik a javaslat a természetes úton visszatelepülő fajokról, melyek a miniszter eltérő rendelkezéséig védett fajnak tekintendők.

A régi hazai állatfajok és fajták védelmére vonatkozó speciális szabályokat az érintett miniszterek állapítják meg.


48-51.§

A barlangok, mint a föld méhének sajátos kincsei, 1961 óta - a világon egyedülállóan - ex lege természetvédelmi oltalmat élveznek Magyarországon. A barlangok védelmére mindig kiemelt figyelmet fordítottak hazánkban, az első barlangvédelmi törvénytervezetet  már 1929-ben elkészítették.

A védettség kiterjed a barlang valamennyi részére, képződményére, kitöltésére, de a tervezet lehetőséget teremt arra is, hogy a mesterségesen létrehozott, barlang méretű üregek is védetté nyilváníthatók legyenek, ha jelentős képződményekkel rendelkeznek (ilyenek pl. a felhagyott művelésű bányajáratok).

Előfordulhat az is, hogy a barlang valamely engedélyezett tevékenység akadályát képezi. Erre tekintettel a tervezet lehetőséget teremt arra, hogy ha a  védettség fenntartásához természetvédelmi érdek egyáltalán nem fűződik, a védettséget a miniszter feloldhassa. Ilyen esetekben az igazgatóságnak kell arról rendelkeznie, hogy az oltalom alatt nem álló barlang megszüntetésére milyen módon kerüljön sor (pl. tömedékelés, lefejtés, stb.).

A barlangok állagát, állapotát nem csupán a bennük folytatott emberi tevékenység befolyásolhatja, hanem a barlangok felszínén zajló cselekmények is. Emiatt a barlangok felszíni területein korlátozások rendelhetők el, vagy azok védetté nyilvánítására is lehetőséget teremt a tervezet.

A barlangok klimatikus sajátosságaira tekintettel gyógybarlanggá nyilváníthatók. Ez esetben a gyógybarlang megóvására és természetkímélő hasznosítására vonatkozó szabályokat is rögzíteni kell.

A barlangokról, mint kiemelt természeti értékekről önálló nyilvántartást kell vezetni.

Valamennyi barlang esetében az ingatlan tulajdonosa tűrni köteles, hogy a barlangot az erre felhatalmazott személyek felkeressék (pl. a barlang látogatása, kutatása, használata érdekében).

A tervezet meghatározza, mely esetekben kell beszerezni a Minisztérium vagy az igazgatóság engedélyét valamely barlangi vagy barlanggal kapcsolatos tevékenységhez. Az igazgatóság szakhatósági jogköreinek tételes felsorolására nincsen mód, ezért a tervezet erre csupán példákat említ.

Külön rendelkezés vonatkozik a barlangindikációra, hiszen ezek a föld mélyében lévő barlangok jelenlétére utalnak. A bejelentési kötelezettség, valamint az igazgatóság engedélyezési - hatósági - jogköre a még nem ismert barlang védelmére is kiterjed.


52.§

Az ásványok, ásványtársulások, ősmaradványok szakmai, tudományos vagy ritkaságuknál, nagyságuknál fogva jelentős köre, a miniszter által védetté nyilvánítható. A védetté nyilvánítást kimondó rendeletben meg kell határozni a képződmények eszmei értékét.

A védett ásványi képződményeket - lehetőség szerint - előfordulási és lelőhelyén kell megőrizni, ha ez nem lehetséges, akkor leletmentésük után úgy kell elhelyezni őket, hogy természetvédelmi célokat is szolgáljanak.

A védett ásványi képződmények valamennyi fontos előfordulási és lelőhelye védelem alá helyezendő, ezekre a területekre a védett természeti területekre vonatkozó előírások az irányadóak. 
A védett ásványi képződményekkel való kereskedelem figyelemmel kísérése, ellenőrzése rendkívüli fontosságú, ezt szolgálják a javaslat vonatkozó rendelkezései.


IV. rész

53-55.§

A természet védelme nem lehet spontán, ötletszerű tevékenység, sokkal inkább tudományosan megalapozott, eszközrendszerében és az egyes jogalanyokra vonatkozó kötelezettségek, feladatok kialakításában alaposan kimunkált magatartási mód. Ennek pedig nem lehet más alapja, csak a vonatkozó tervek rendszere, amelyek lehetővé teszik mindenki számára, hogy magáévá tegye a természet védelmének célkitűzéseit.

Ennek érdekében - a Nemzeti Környezetvédelmi Program részeként - Nemzeti Természetvédelmi Alaptervet kell készíteni.

Az Alapterv végrehajtására  további terveket kell készíteni, ebből a körből kiemelendő a védett természeti területek  fenntartását  szolgáló  kezelési  terv. (36. §)

A természeti területek, értékek védelme  más tervek készítése során elengedhetetlen, a javaslat ennek intézményi hátterét  teremti meg.




56-59.§

A javaslat átfogóan szabályozza a természet védelmének szervezeti rendszerét, meghatározva az egyes szervezetek feladatkörének főbb elemeit.

A törvényjavaslat részletesen szabályozza a természetvédelmi őrök jogait és kötelezettségeit. Ennek törvényi szintű meghatározására azért volt szükség, mert a természetvédelmi őr eljárása során állampolgári alapjogokat korlátozhat a természeti értékek védelme érdekében. Így a törvényi szintű szabályozásnak garanciális jelentősége van.


60.§

A természet védelme érdekében az ügyésznek kiemelt szerepe van, önálló keresetindítási, valamint felügyeleti jogkörrel, melynek részletes szabályait az ügyészségről szóló törvény tartalmazza.



61-63.§


A javaslat a megyei önkormányzat természetvédelmi feladatkörének nevesítése mellett a települési önkormányzatok természet védelmével kapcsolatos feladatainak a meghatározása során  kitér a speciális hatáskörökre, valamint a települési önkormányzati természetvédelmi  őrszolgálatok működésére.



64-66.§

Az állampolgárok természet védelmével kapcsolatos egyes külön jogainak meghatározása kiemelt fontosságú. A természetvédelmi célú társadalmi szervezetek fellépési jogát  is rögzíti a javaslat, valamint polgári természetőrök segíthetik az állami szervek és önkormányzatok természet védelmével kapcsolatos feladatainak ellátását.



67.§


A javaslat elrendeli természetvédelmi információs rendszer működtetését, melynek célja a természet állapotára vonatkozó naprakész információk biztosítása.

V. rész

68.§

A védett természeti értékek tulajdonjogával kapcsolatos  kérdések rendezésének célja, hogy a res nullius állapotában található természeti javak  tulajdonjogi szempontból megfelelően legyenek kezelve, hiszen ez a velük való gazdálkodás elengedhetetlen eleme.

A védett természeti értékek esetében főszabály ezek állami tulajdona, míg a védett természeti területek esetében az állam elővásárlási joga jelent garanciális szabályt.


69-74.§


A természet védelme alapvetően állami feladat, emiatt a költségvonzatát is elsősorban az állami költségvetésben és az e célra elkülönített állami pénzalapban kell biztosítani.

A természetvédelmi értékeket, a természet elemeit pénzügyi szempontból is értékelni kell, anyagi értékük meghatározásának módjait miniszteri rendeletben kell meghatározni.

A természetvédelmi célok elérésében, a feladatok végrehajtásában a jogi és magánszemélyeknek, a gazdálkodóknak, vállalkozóknak is tevékenyen közre kell működniük. Feltétlenül indokolt, hogy a természeti értékek védelmére ösztönző támogatásban részesüljenek azok, akik a célok elérését saját tevékenységükkel is segítik.
Az utólagosan elrendelt hasznosítási korlátozás, illetve kötelezés előírása esetén (amennyiben méltányos időtartam nem állt a tulajdonos rendelkezésére) az ebből eredő többletkiadásokat meg kell téríteni.

Ugyancsak meg kell téríteni azokat a károkat, melyeket az indokolatlan előzetes védetté nyilvánítás okozott.

Védett területek esetében, bizonyos veszélyt jelentő tevékenységek folytatása következtében a védett területek megtisztítása, az eredeti állapot helyreállítása aránytalanul nagy terheket róhat a tevékenység folytatójára, illetőleg a károkozó ismeretének hiányában a természetvédelmi hatóságokra.

A következmények felszámolásának anyagi fedezete biztosítékául feltétlen indokolt a kötelező felelelősségbiztosítás bevezetése, amikor minden lehetséges károkozó biztosítási díjat fizet. A biztosítási szerződés megkötésével, a biztosítási díj fizetésével a veszélyes tevékenységek természeti kockázatainak anyagi következményeit elháríthatják, illetőleg a káros következményeket csökkenthetik.

A védett állatok egyedei a védelmi intézkedések ellenére okozhatnak kárt, elsősorban a mezőgazdasági termelésben, illetve a közlekedésben. Figyelemmel arra, hogy a védett fajok a nemzeti vagyon részei, az okozott kár kártalanítása részben az érintett tulajdonos kárveszélyviselése, részben pedig a központi költségvetés kárveszélye között oszlik meg. A megoszlás arányát a károkozás körülményei határozzák meg. A fő szabály azonban az, hogy a természet védelme lévén az egész társadalom érdekében álló tevékenység, az ebből eredő, a rendes gazdálkodás, illetve az elvárható körültekintés kereteit meghaladó károk megtérítése kerülhet csupán szóba.


VI. rész

75-79.§


A természet védelmének államigazgatási eljárása nagyrészt megfelel az államigazgatási eljárás általános szabályainak. A természet védelme érdekében indokolt  eltéréseket tartalmazza e rész a lehető legkevesebb sajátosságot tartalmazva.

A természeti állapotfelmérés, - a környezeti hatásvizsgálat részeként - kormányrendeletben meghatározott esetekben az államigazgatási eljárásokat előzi meg. Az állapotfelmérés során kaphatnak képet a döntésre jogosultak arról, vajon milyen hatások érik a természeti értékeket  egyes tevékenységekből és milyen eszközökkel lehet ezek káros vagy veszélyes voltát kivédeni.


80-81.§

A természeti értékek megóvását a különböző felelősségi formák együttes és összehangolt alkalmazásával is biztosítani kell.

A természetvédelmi bírság a jogellenes, a természetvédelem érdekeit sértő magatartások közigazgatási jellegű, de az anyagi érdekeket jelentős mértékben érintő, vagy diszpreferenciát is jelentő szankciója. A bírság kiszabása felróhatóságot nem igényel, hanem maga a jogsértés ténye elegendő alapot ad a szankció alkalmazására.
A javaslat megállapítja a bírság kiszabásának szabályait, a részletes szabályok kidolgozását a Kormányrendeletben történik.
A javaslat külön rendelkezik a polgári jogi felelősségről, amit a Ptk-tól való eltérés indokol.




82-85.§

A szabálysértések a magánszemélyek kisebb súlyú magatartásainak szankcionálására szolgáló közigazgatási jogi eszközök. A szabálysértési felelősség alkalmazása hagyományos eszköze a természetvédelemnek. Ugyanakkor ennek a szankciónak a hatékony alkalmazását azzal is elő kell segíteni, hogy a szabálysértési hatósági feladatokat is az igazgatóságok lássák el.

E rendelkezések a természetvédelem érdekében szükséges jogszabályi módosításokat, valamint a hatálybalépéssel kapcsolatos szabályokat foglalják össze."
