"
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA






T/2423.

törvényjavaslat



az egészségügyi ellátási kötelezettségről
és a területi ellátási
normatívákról













							Előadó: Szabó György
							népjóléti miniszter










Budapest, 1996. május


1996. évi ....

t ö r v é n y



az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi ellátási normatívákról



	Az Alkotmány 70/D. §-ának (2) bekezdésében foglalt egészségügyi ellátás megszervezésével kapcsolatos állami kötelezettség alapján az Országgyűlés az egészségügyi ellátási kötelezettség rendjét a következők szerint határozza meg:


1. §

	Az egészségügyi ellátó rendszer része minden olyan egészségügyi szolgáltató, amely a szakmai normák alapján meghatározott egészségügyi szolgáltatás nyújtására - a külön jogszabályban foglalt eljárási rend szerint - működési engedéllyel rendelkezik.


2. §

	(1) Az 1. §-ban foglalt szolgáltatók működtetői közül a központi költségvetés egyes fejezeteiben szereplő egészségügyi intézmények fenntartóit és az egészségügyi intézménytulajdonos helyi önkormányzatokat, valamint a területi egészségügyi ellátásra állami szervvel vagy helyi önkormányzattal szerződést kötött egyéb fenntartókat - egyház, alapítvány, egészségügyi vállalkozás, magángyakorlatot folytató orvos stb. (a továbbiakban: fenntartó) - együttesen és a kötelező egészségbiztosításban az Egészségbiztosítási Alap kezeléséért felelős szervet  kötelezettség terheli, hogy a 3. §-ban meghatározott mértékig, a kapacitáslekötési megállapodásokban kijelölt szolgáltatások tekintetében, a szakmai szabályok szerinti minőségben az egészségügyi szolgáltatónál ellátásokat biztosítsanak.

	(2) Az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettség keretében a fenntartó biztosítja a szolgáltatás nyújtásához szükséges tárgyi és személyi feltételeket, valamint az intézmény működőképességét, az Egészségbiztosítási Alap kezeléséért felelős szerv a szolgáltatásokhoz szükséges kapacitás időben történő lekötését és a végzett szolgáltatások finanszírozását (a továbbiakban együtt: ellátási kötelezettség).


3. §

	(1) Az ellátási kötelezettség mértéke

	a) az egészségügyi alapellátásban a helyi önkormányzatokról szóló 199O. évi LXV. törvény 8. §-ának (4) bekezdése és a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény 129. §-ának (1) bekezdése szerint a települési önkormányzat számára a finanszírozási jogszabályokban foglalt ellátási körzetek működtetéséig,

	b) a járóbeteg szakellátásban a megye, illetve a főváros (a továbbiakban együtt: megye) területén működő fenntartók összessége számára az e törvény hatálybalépése napján teljesített, de legfeljebb az 1. számú melléklet szerinti szakrendelési összóraszámig - azzal, hogy amennyiben ez nem éri el az 1. számú mellékletben meghatározott maximális összóraszámot, a fenntartók a törvény hatálybalépésekor teljesített szakrendelési óraszámokat a maximális összóraszám keretén belül, a szakmai felső határértékeket betartva, legfeljebb 10 %-kal megemelhetik -,

	c) a fekvőbeteg szakellátásban a megye területén működő fenntartók összessége számára az 2. számú mellékletben meghatározott területi normák teljesítéséig

terjed, beleértve a b) és c) pont alatti óraszámokba és normákba az országos, a regionális és a speciális szakfeladatokra jutó óraszámokat és normákat is.


	(2) A 2. számú melléklet szerinti területi normák alapján számított kapacitásokból az országos, a regionális és speciális feladatokra, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és a megyei (fővárosi) egészségbiztosítási pénztárak (a továbbiakban együtt: OEP) által kötelezően lekötendő intézményi kapacitásokat a 3. számú melléklet tartalmazza. 


4. §

	A 3. §-ban foglalt szolgáltatásokat meghaladó ellátás nyújtására valamennyi szolgáltató jogosult, azonban az önként vállalt feladatok teljesítése nem érinti az Egészségbiztosítási Alap kezeléséért felelős szerv finanszírozási kötelezettségének a 3. §-ban meghatározott mértékét.


5. §

	(1) Az OEP és a fenntartó a területi ellátást szolgáló kapacitásokról a 6-9. §-okban foglaltak szerint kapacitáslekötési szerződést köt. A szerződés tartalmazza intézményenként a lekötött kapacitásokat  - a járóbeteg szakellátásban szakrendelési óraszámban, a fekvőbeteg szakellátásban ágyszámban meghatározva -, azok szakmai összetételét, továbbá az adott kapacitással ellátandó körzet meghatározását. A kapacitáslekötési szerződések megkötésének határidejét (a továbbiakban: szerződéskötési határidő) a társadalombiztosítási alapok költségvetéséről szóló törvény tartalmazza.

	(2) Az OEP a lekötött kapacitásokkal teljesítendő  szolgáltatások finanszírozására a szolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatóval  köt szerződést, a járó-, illetőleg a fekvőbeteg ellátás finanszírozásának részletes szabályairól rendelkező jogszabályokban foglaltak szerint. 






6. §

	(1) A kapacitáslekötési szerződésekre a 3. § (1) bekezdés b) és c) pontjában előírt ellátási kötelezettség mértékéig - a 3. § (2) bekezdésében foglaltakat kivéve - a megye egészére vonatkozó összesített szerződési ajánlatokat kell készíteni, külön a járóbeteg és külön a fekvőbeteg ellátásokra (a továbbiakban: szerződési ajánlat). A szerződési ajánlatban a járó-,illetőleg a fekvőbeteg ellátásra szolgáló kapacitásokat fenntartók szerint elkülönítve, intézményenként és ezen belül szakmánként kell részletezni. A szerződési ajánlatban az egyes intézményekhez rendelve fel kell sorolni továbbá azokat a településeket (településrészeket, lakóterületeket), amelyek lakossága részére az intézmény köteles a szolgáltatást nyújtani (a továbbiakban: ellátási körzet).

	(2) A megye területén járó-, illetőleg fekvőbeteg ellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatót (intézményt) fenntartó állami szervek, helyi önkormányzatok és területi ellátásra állami szervvel vagy helyi önkormányzattal szerződésben kötelezettséget vállaló egyéb fenntartók az (1) bekezdés szerint közös szerződési ajánlatot állíthatnak össze, melyet legkésőbb 60 nappal a szerződéskötési határidőt megelőzően el kell juttatniuk az OEP-hez. A 8. § (1)-(2) bekezdése szerinti megyei egyeztető fórumok egymással egyeztetett szerződési ajánlattal élhetnek az OEP-hez.

	(3) A megyei egyeztető fórumon kialakított közös szerződési ajánlatra az OEP válasznyilatkozatát, vagy közös szerződési ajánlat hiányában  az OEP a saját szerződési ajánlatát legkésőbb 40 nappal a szerződéskötési határidőt megelőzően köteles megküldeni a (2) bekezdésben felsorolt fenntartóknak. 

	(4) A szerződési ajánlat összeállításakor az ajánlattevő köteles figyelembe venni:
	a) az egyes egészségügyi intézményekre és az egyes szolgáltatásokra előírt szakmai követelményeket,
	b) a települési és a közlekedési viszonyokat.

	(5) Ha a megyében működő, területi feladatot ellátó járó-, illetőleg fekvőbeteg ellátást szolgáló intézményi kapacitás összességében meghaladja a területi normák szerint szükséges mennyiséget, az ajánlattevő a szerződési ajánlatát úgy köteles összeállítani, hogy 

	a) ha a normákat meghaladó kapacitások mennyisége és szakmai összetétele alapján lehetséges, akkor egy-egy intézmény teljes kapacitását ki kell vonni az ellátási kötelezettség alól;

	b) ha meghatározott szakellátási területen a normákat meghaladó kapacitások vannak és egy-egy szolgáltató elkülönült telephelyének vagy részlegének
		ba) átalakításával e többletkapacitás kiváltható oly módon, hogy a telephely/részleg más típusú olyan szolgáltatás nyújtására alkalmas, amelyből a rendelkezésre álló kapacitás a megyei normát nem éri el, az ajánlatban  javaslatot kell tenni a szolgáltatási struktúra átrendezésére,
		bb) ellátási kötelezettség alóli kivonásával a többletkapacitás megszüntethető, az elkülönült telephely/részleg egészét ki kell vonni az ellátási kötelezettség alól;

	c) ha a területi normákat meghaladó kapacitás összessége nem teszi lehetővé az a) és b) pontok szerint egy intézmény, illetve elkülönült telephelye vagy részlege kivonását az ellátási kötelezettség alól, az ajánlattevő köteles arra törekedni, hogy a többletkapacitás önálló szervezeti egységek, illetve osztályok megszüntetésével kerüljön leépítésre.

	(6) Az ajánlattevő az ajánlata összeállítása során köteles kikérni az ajánlatban szereplő szolgáltatókra és szolgáltatásokra vonatkozóan a megyei (fővárosi) tisztifőorvos (a továbbiakban együtt: megyei tisztifőorvos) állásfoglalását.

	(7) A megyei tisztifőorvos - az ajánlattevő megkeresésétől számított 15 napon belül - állásfoglalásában 

	a) az 1. § szerinti engedélyezési rendre vonatkozó jogszabályok hatályba lépéséig nyilatkozik az állami és helyi önkormányzati fenntartású, illetőleg az egyéb, működési engedéllyel nem rendelkező szolgáltatók szakmai megfelelőségéről,
	b) állást foglal a tervezett ellátási körzetekről.

	(8) A megyei tisztifőorvos  állásfoglalása kialakításához kikéri a Magyar Orvosi Kamara véleményét. 

	(9) Az ajánlattevő nem tehet, illetőleg az OEP nem fogadhat el ajánlatot olyan szolgáltatói kapacitásra, melynek szakmai megfelelőségét a működési engedély vagy a megyei tisztifőorvos nem tanúsítja. 


7. §

	A 6. § (2) bekezdésében meghatározott fenntartók közös szerződési ajánlatukat a 6. § (2) bekezdésében meghatározott határidőig, az OEP ajánlatára vonatkozó válasznyilatkozatukat pedig legkésőbb a szerződéskötésre nyitva álló határidő előtt 20 nappal, megyei egyeztető fórumon alakítják ki. 


8. §

	(1) A megyei egyeztető fórum tagjai:

	a) a megyében járó- és fekvőbeteg szakellátó intézményt fenntartó helyi önkormányzat(ok), önkormányzati társulás(ok) 1-1 képviselője,

	b) állami szervtől vagy  önkormányzattól járó- vagy fekvőbeteg szakellátási feladatot átvállaló szolgáltató(k) képviselője,

	c) a megye területén működő, a központi költségvetés fejezeteiben szereplő egészségügyi intézmény fenntartójának képviselője,

	d) a megye területén működő orvostudományi egyetem képviselője,

	e) a megyei tisztifőorvos vagy képviselője.

	(2) A megyei egyeztető fórumon állandó meghívott a Magyar Orvosi Kamara és az Egészségügyben Dolgozók Demokratikus Szakszervezete megyei szervezetének, továbbá a Magyar Kórházszövetség képviselője.

	(3) Az 1. és 2. számú melléklet Pest megye területi normáit a fővárosi normákkal együtt tartalmazza, ezért e terület egyeztető fórumán értelemszerűen részt vesznek mind a főváros, mind pedig Pest megye (1)-(2) bekezdésben foglalt képviselői .


9. §

	(1) A megyei egyeztető fórum titkársági teendőit a megyei tisztifőorvos látja el.

	(2) A fórum ülését levezető elnököt a jelenlevő tagok minden ülés alkalmával maguk közül, szótöbbséggel választják meg.

	(3) A megyei egyeztető fórumon külön kell tárgyalni a 3. § (1) bekezdés b) és c) pontja szerinti kapacitásokra vonatkozó szerződési ajánlatokat. Az ajánlat (módosító ajánlat) kialakításában az adott szakellátásban intézménnyel rendelkező fenntartó vesz részt.

	(4) A fenntartók 6. § (2) bekezdése szerinti szerződési ajánlata összeállítására a megyei tisztifőorvos legkésőbb 70 nappal a szerződéskötésre előírt határidőt megelőzően hívja össze a fórum tagjait, amelyre meg kell hívni az OEP képviselőjét is.

	(5) A közös szerződési ajánlat kialakításában a fórumon jelenlévő tagok vesznek részt. Közös szerződési ajánlat akkor jön létre, ha a jelenlévő tagok az ajánlat 6. § (1) bekezdés szerinti tartalmában megegyeznek és az írásba foglalt ajánlatot valamennyi jelenlévő tag képviselője aláírja. A közös szerződési ajánlatot az ülést követő munkanapon a megyei tisztifőorvos küldi meg az OEP-nek. 

	(6) Az OEP válasznyilatkozatáról vagy szerződési ajánlatáról tárgyaló megyei egyeztető fórum ülése előtt a megyei tisztifőorvos köteles gondoskodni arról, hogy az állandó meghívottak a tervezett ülést megelőzően 10 nappal kézhez kapják az OEP válasznyilatkozatát vagy szerződési ajánlatát.

	(7) Az OEP a 6. § (3) bekezdése szerint megküldött válasznyilatkozatához vagy szerződési ajánlatához a megyei egyeztető fórum ülésének megkezdéséig kötve van. 

	(8) Az OEP válasznyilatkozatáról, illetőleg szerződési ajánlatáról a megyei egyeztető fórumon jelenlevő tagok állást foglalnak: azt elfogadhatják, illetőleg  arra közös módosító ajánlatot tehetnek. A közös módosító ajánlat kialakítására a 6. § (1) bekezdésében, valamint a jelen § (5) bekezdésben foglaltak az irányadók. 

	(9) Az OEP a közös módosító ajánlatra lehetőleg az ülésen, de legkésőbb 5 napon belül válaszol. Az OEP a módosító ajánlatot csak akkor utasíthatja el, ha az nem felel meg a megyei normatíváknak és nem teljesülnek a 6. § (4)-(6) bekezdésében foglalt feltételek.

	(10) Ha az OEP a módosító ajánlatot

	a) elfogadja, erről írásban értesíti a megyei egyeztető fórum tagjait és ennek megfelelően köti meg a kapacitáslekötési szerződéseket, 
	b) elutasítja, döntését köteles megindokolni, és egyidejűleg a 6. § (4)-(6) bekezdésében foglaltak betartásával köteles ismételt szerződési ajánlatot tenni a megyei egyeztető fórum tagjainak. 
 
	(11) Az ismételt ajánlat megtárgyalására a megyei tisztifőorvos annak kézhezvételét követően haladéktalanul, 8 napon belüli időpontra köteles összehívni a megyei egyeztető fórum újabb ülését. A megyei egyeztető fórum tagjai és az OEP képviselője az újabb ülés időpontjáról a (8) bekezdés szerinti  módosító ajánlat összeállításakor is megállapodhatnak.  

	(12) Ha a megyei egyeztető fórum újabb ülésén az OEP ismételt ajánlata alapján sem születik megállapodás az OEP és a fenntartók között a megye ellátásához szükséges valamennyi kapacitás lekötéséről, a vitatott kapacitásokra a 2. és a 3. §-ban foglalt ellátási kötelezettség alapján az OEP és a fenntartók az OEP ismételt szerződési ajánlata szerint kötelesek megkötni a kapacitáslekötési szerződést.

	(13) A megyei egyeztető fórumok 6. § (2) bekezdésében szereplő egyeztetett ajánlata előkészítésére a (2)-(4) bekezdésben foglaltak megfelelően irányadók azzal, hogy az egyeztetést a szomszédos megyék fórumai kezdeményezhetik titkáraik útján. Az egyeztetésre felhívott megyei egyeztető fórum titkára köteles az egyeztetési felhívásról és az egyeztetésre javasolt időpontról haladéktalanul értesíteni a saját megyei egyeztető fórumának tagjait és állandó meghívottait. 


10. §

	A 6. § (2) bekezdése szerinti fenntartó,

	a) ha a tulajdonában vagy a kezelésében lévő intézmény kapacitásainak lekötésére és finanszírozására az OEP nem köt szerződést, jogosult azt egészségügyi vállalkozás keretében működtetni, vagy vállalkozás részére használatba adni vagy más módon hasznosítani,

	b) amennyiben az intézményben nyújtott szolgáltatásokra az OEP nem köt szerződést, az intézmény tulajdonával rendelkező helyi önkormányzat a le nem kötött szolgáltatások tekintetében véglegesen mentesül az ellátási kötelezettség alól.



11. §

	(1) A megyei egyeztető fórum tagjai egyeztetett javaslatot tehetnek 
	a) a megyei egészségpolitikai célokra,
	b) az egészségügyet érintő munkaerőmozgás tervezésére a megyei munkaerőpiaci, illetve területfejlesztési tanácsnak,
	c) a megyei egyeztető fórum tagjai tekintetében a címzett és céltámogatások felosztására, a szakmai fejlesztési programokra kiírt pályázatokra.

	(2) A címzett és céltámogatások elosztására vonatkozó javaslatot a népjóléti miniszter a támogatás iránti igény szakmai véleményezése során figyelembe veszi.





12. §

	(1) Ez a törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba. A 13. § szerint megkötött kapacitáslekötési szerződések 1997. december 31-ig érvényesek.

	(2) A törvény hatályba lépésével egyidejűleg a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetéséről és a természetbeni egészségbiztosítási szolgáltatások finanszírozásának általános szabályairól szóló módosított 1995. évi LXXIII. törvény (a továbbiakban: tv.) 9. § (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:


	\"(2) A finanszírozás az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, valamint a Megyei (Fővárosi) Egészségbiztosítási Pénztár (a továbbiakban együtt: OEP) által kötött kapacitáslekötési és finanszírozási szerződések alapján történik. 

	(3) A kapacitáslekötési szerződések megkötésére vonatkozó szabályokat külön törvény tartalmazza. A szolgáltatások finanszírozásának, valamint az erre vonatkozó finanszírozási szerződések megkötésének részletes szabályait a Kormány rendeletben határozza meg.\"

	(3) A tv. 10. § (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

	\"A területi normákat meghaladó kapacitásokra - a járó- és fekvőbeteg ellátás előirányzatának maximum 5 %-áig - az OEP az e törvény hatályba lépése napján finanszírozott szolgáltatókkal szerződést köthet.\"


	(4) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az 1. § szerinti működési engedélyezési eljárást rendeletben szabályozza.

	(5) Az e törvény hatályba lépése napján működő egészségügyi szolgáltatók - ide nem értve az egészségügyi vállalkozásról szóló 113/1989. (XI. 15.) MT rendelet és az orvosi magángyakorlatról és az egészségügyi magántevékenységről szóló 30/1989. (XI. 15.) SZEM rendelet hatálya alá tartozó szolgáltatókat - az 1. § szerinti működési engedély hiányában 1996. december 31-ig jogosultak egészségügyi szolgáltatás nyújtására. A működési engedélyek kiadását 1996. augusztus 31-ig kell kezdeményezni az ÁNTSZ területileg illetékes megyei (fővárosi) intézeténél.

	(6) Azokban a megyékben, ahol a fekvőbeteg ellátásra szolgáló kapacitás jelenleg nem éri el a 3. § (1) bekezdés c) pontja szerinti területi normáknak megfelelő mennyiséget, a hiányzó kapacitásokat 2000. december 31-ig kell pótolni, ha a hiány nem fedezhető a szomszédos megyék többletkapacitásainak a megyei egyeztető fórumok 6. § (2) bekezdésében foglalt megegyezésén alapuló lekötésével.

Átmeneti rendelkezések


13. §

	(1) A mellékletekben foglalt területi normák érvényesítéséhez első ízben az 6. § (2)-(3) bekezdésében foglaltaktól eltérően, az OEP készíti el a kapacitások lekötésére vonatkozó szerződési ajánlatot, amit a törvény hatálybalépését követő 15 napon belül megküld a megyei egyeztető fórum tagjainak és állandó meghívottainak. A szerződési ajánlat összeállításához a megyei tisztifőorvos a törvény hatályba lépését követő 3 munkanapon belül megküldi az OEP-nek a 6. § (7) bekezdés a) pontjában foglalt kérdésekben a szakmai állásfoglalását. A tervezett ellátási körzetekről a megyei tisztifőorvos a megyei egyeztető fórum ülésén nyilatkozik. Az OEP szerződési ajánlatának megvitatására a megyei tisztifőorvos az ajánlat kézhezvételét követő 10 napon belüli időpontra hívja össze a megyei egyeztető fórumot.

	(2) A megyei egyeztető fórum jelenlévő tagjainak a fórumon tett és a 6. § (4)-(6) bekezdésében foglalt szempontoknak megfelelő közös módosító ajánlatára az OEP képviselője az ülésen, de legkésőbb az ülést követő 5 napon belül  a tagoknak írásban válaszol. Ha az eredeti vagy a módosított ajánlat alapján megegyezés jön létre az OEP és a fenntartók között, az 5. § (1) bekezdésében foglalt kapacitáslekötési szerződéseket ennek alapján köti meg az OEP a fenntartókkal.


	(3) Ha az OEP elutasítja a megyei egyeztető fórum tagjainak közös módosító ajánlatát, az elutasítással egyidejűleg megtett ismételt szerződési  ajánlatának megtárgyalására a megyei tisztifőorvos az ismételt ajánlat kézhezvételét követően haladéktalanul, 5 napon belüli időpontra köteles összehívni a megyei egyeztető fórum újabb ülését. A megyei egyeztető fórum tagjai és az OEP képviselője az újabb ülés időpontjáról a (2) bekezdés szerinti  módosító ajánlat összeállításakor is megállapodhatnak. 

	(4) Ha az OEP ismételt ajánlata alapján sem születik megállapodás az OEP és a fenntartók között a megye ellátásához szükséges valamennyi kapacitás lekötéséről, a le nem kötött szolgáltatásokra a 2. és a 3. §-ban foglalt ellátási kötelezettség alapján, az OEP és a fenntartók az OEP döntése szerint az eredeti vagy a módosított szerződési ajánlata szerint kötelesek megkötni a kapacitáslekötési szerződést.

	(5) A kapacitáslekötési szerződések megkötésének határideje 1996. augusztus 15. A kapacitáslekötési szerződések alapján az OEP 1996. szeptember 15-ig módosítja - 1996. október 1-jei hatállyal - a finanszírozási szerződéseket a szolgáltatókkal.

	(6) Azoknál az intézményeknél, melyek kapacitásaira az (1)-(4) bekezdés alapján lefolytatott egyeztetés eredményeként az OEP nem köt szerződést a fenntartóval, a finanszírozási szerződést az OEP 1996. augusztus 15-ig felmondja, 1996. október 1-jei hatállyal. A felmondási idő alatt a szolgáltató - a sürgősségi ellátást kivéve - nem fogadhat új beteget és szeptember 30-ig köteles gondoskodni az általa ellátott betegek áthelyezéséről.


INDOKOLÁS


ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

	A társadalom működésének egyik alapfeltétele a megfelelő egészségügyi ellátórendszer, amelynek megszervezése, működtetése, felügyelete az állam alapvető kötelessége. Az ellátórendszer szervezetében hosszú folyamat után az 1990-es évekre oly torzulások alakultak ki, amelyek sem a valós ellátási igényeknek, sem a korszerű szakmai követelményeknek nem felelnek meg, és nem biztosítják az ellátás egyenletes területi hozzáférhetőségét sem.

	Az elmúlt időszakban az egészségügyi ellátás fejlődését a korszerű orvos-technika koncentrálására, a magas szintű ellátás biztosítására alkalmas kórházrendszer fejlesztése jelentette. Mára ez a tendencia megfordult. A korszerű diagnosztikai és terápiás eszközök megjelenése és tömeges elterjedése lehetővé tették az ápolási idő jelentős lerövidülését, illetve a kórházi kezelések egy részét feleslegessé tették. 

	Az  egészségügy szakmai fejlődését Magyarországon nem követte megfelelően az ellátórendszer átalakulása, továbbra is a kórházrendszer jelentette az ellátás alapját, meghatározó szegmensét. A kórházi ágyak száma az 1980-as évek végéig igen gyors ütemben növekedett, amelynek eredményeként az európai normákhoz képest is túlméretezett, sem a valós ellátási igényeknek, sem a korszerű szakmai követelményeknek nem megfelelő, mintegy 110 ezer szervezett kórházi ággyal működő egészségügyi ellátó hálózat jött létre, amely ma is 93.000 ággyal működik. A túlméretezett kórházi ellátó rendszer kihasználtsága nem megfelelő, ugyanakkor jelentős területi különbségek vannak mind az ellátó kapacitások szempontjából, mind az ellátó személyzet számát és szakképzettségét tekintve. 

	A szakmai feltételrendszer nélkül történt kapacitásfejlesztés, az évtizedeken át jellemző forráshiány, az egészségügyben dolgozók rendkívül alacsony bérezése, a kórházon kívüli ellátási formák leértékelése együtt vezetett azokhoz a válságjelenségekhez, amelyek az ellátás színvonalának stagnálásában és a rendszer funkciózavaraiban, a magas abszolút ágyszám igen kedvezőtlen funkció szerinti összetételében nyilvánulnak meg.

	Az 1990-es években meghirdetett egészségügyi reform a piaci viszonyok szimulálásával önszabályozó pénzügyi mechanizmusokon keresztül kívánta a valós igényekhez igazítani az egészségügyi ellátó-hálózat nagyságát és szerkezetét. Ez azonban nem hozta meg a kívánt eredményt. A bevezetett teljesítmény-finanszírozás következtében a kórházak nem kapacitásaik szűkítésével válaszoltak a gazdasági feltételek szigorodására, hanem a valós- és látszat-tevékenység fokozásával próbálták meg pótolni a hiányt. 

	A struktúra-átalakítás elmaradása és a finanszírozási, érdekeltségi rendszer hibái együttesen a funkcionális zavarok további mélyüléséhez vezettek, Az egészségügyben tapasztalható \"költségrobbanás\", az évek óta az inflációt sem követő finanszírozás, a stabilizációs intézkedésekből és az államháztartási reform folyamatából következő megszorítások változatlan intézményrendszer és struktúra mellett kezelhetetlen folyamatokat indíthatnak el, más szavakkal: az intézményrendszer összeomlása ma reális veszély. Ehhez adódik az egészségügyben dolgozók jogos - és más forrásokból nem kielégíthető - bérkövetelése. A válság megoldása még javuló gazdasági helyzetben is kilátástalan az intézményrendszer alapvető megváltoztatása, átalakítása nélkül.  

	Az intézményrendszer strukturális átalakítása, a valós szükségletekhez igazítása kiemelt, sürgősen megvalósítandó céllá vált, ezért a népjóléti tárca előkészítette és az 1995. évben megkezdte az ellátórendszer szerkezetátalakítását.

	A szerkezetátalakítás első ütemében megvalósult a szervezett ágyként, illetve a ténylegesen működő ágyként nyilvántartott intézményi kapacitásokból adódó különbségek megszüntetésével a finanszírozás alapjául elfogadott ágyszám kialakítása. Az egyeztetések eredményeként 8700-zal csökkent a működő kórházi ágyak száma, ezen belül az aktív kórházi ágyaké a megyékben 6200-zal, a fővárosban 2500-zal lett kevesebb. Az aktív és a krónikus ágyak aránya az utóbbi javára kedvező irányban változott, ezzel közeledett a nemzetközileg elfogadott arányok felé.

	A tervezett változások eredményeként a struktúra-átalakítás során az 1996. évben további, mintegy 10 000 akut kórházi ágy szűnik meg, illetve részben átalakul krónikus ellátást szolgáló vagy szociális ággyá. Az előző évi átalakításokhoz adódóan ez már olyan rendszerszerű változást jelent, ami  nemzetközi összehasonlításban is helytálló, valóban korszerűbb összetételű  és gazdaságosabban működtethető ellátórendszert  eredményez.   Az elkövetkezendő néhány évben a kialakult új struktúra nagyobb léptékű szűkítésre nem szorul, a korszerűsítésnek a még fennmaradó egyenetlenségek csökkentésére és a működő rendszer fejlesztésére kell irányulnia.

	Az átalakulások egzisztenciális változtatásokra kényszerítik az ellátásban dolgozókat. Bár a humán erőforrás mozgások nehezen becsülhetők, a tervezett átalakítás eredményeként  1996-ban több mint 10 000 egészségügyi dolgozó kényszerül pályamódosításra. A szakdolgozói területen érdemi mozgással nem számolunk, hisz gyakorlatilag az ellátórendszer minden szintjén jelentős hiány tapasztalható. Az orvosok egzisztencia-váltása nagyobb léptékűnek becsülhető. Számításaink szerint nem több, mint 3-400 orvos munkanélkülisége tervezhető, a leépítések ellensúlyozására a nyugdíjazások, az újonnan kialakuló háziorvosi- és csoportpraxisok és a hiányszakmákra való átképzés jelentős tartalékkapacitást nyújtanak, mintegy 1000 orvos számára. Becsléseink szerint nagyobb számban kerülnek más ágazatba a valóban túlméretezett gazdasági-műszaki ellátó hálózatban dolgozók, itt 3-4 ezer fős létszámmozgással kell számolnunk.

	A struktúraváltás megvalósításán túljutott országok a felszabadult költségekből az ellátás színvonalát emelték.  A leépítésekből származó pénzösszeg  ugyanakkor az egészségügyben maradó dolgozók bérhelyzetének javítására fordítható.

	Az egészségügyi ellátó-szolgálat tervezése, szabályozása nem idegen a piacgazdaságtól, a fejlett államok mindegyikében működik valamilyen direkt, vagy indirekt központi szabályozás, kvótarendszer, vagy koordinált beruházás-politika, és az egészségügy általánosan tapasztalható költségrobbanása a fejlett országokban fokozza a központi szabályozás szerepét. A szabályozáson belül jelentős kórház-leépítés zajlott és zajlik szinte minden nyugat-európai országban. Németországban 1990 és 1994. között a kórházak száma 110-zel, az ágyak száma 68 000-rel csökkent, egyedül az új tartományokban 68 kórházat zártak be, de jelentős és hasonlóan tervezetten lezajló kórházi ágyszámcsökkentés folyik Ausztriában és Svájcban is.

	A Javaslat a kialakult problémákat kívánja a nemzetközi gyakorlattal összhangban rendezni a valós igényeknek megfelelő ellátási kapacitások országosan egységes elvű normatívák szerinti meghatározásával.  Ez a szabályozás  biztosítja a szükségletekhez - és nem az igényekhez - igazodóan az egészségügyi ellátás azonos esélyű igénybevehetőségét az országban, és megteremti az egészségügyi ellátó-hálózat korszerűsítésének, a tényleges struktúraváltásnak az alapjait. A Javaslat ugyanakkor csak a szükséges területi normatívák meghatározását tekinti központosított feladatnak, a konkrét, tényleges kapacitások kialakítását széles konszenzuson alapuló területi egyeztető mechanizmusokra bízza. Ez biztosítja a tulajdonosok és a működtetők érdekegyeztetésével a helyi igényeknek és a helyi körülményeknek megfelelő legjobb, de költséghatékony megoldás kialakításának lehetőségét.



RÉSZLETES INDOKOLÁS


Az 1. §-hoz

	A Javaslat rögzíti, hogy az egészségügyi ellátórendszer az egészségügyi szolgáltatás nyújtására a tulajdoni és működési formától függetlenül, szektorsemleges szakmai követelményrendszer alapján jogosult szolgáltatók összességéből áll. A szakmai szabályokban rögzített személyi és tárgyi feltételek meglétét a szolgáltatók részére kiadott működési engedély tanúsítja.


A 2-3. §-okhoz

	Az Alkotmány az állampolgárok lehető legteljesebb testi és lelki egészséghez való jogának biztosítására az állam feladatává tette az egészségügyi ellátás megszervezésének kötelezettségét. Ennek alapján garantálni kell, hogy megfelelő mennyiségben, összetételben és minőségben álljon rendelkezésre olyan egészségügyi szolgáltatási kapacitás, amely biztosítja a zökkenőmentes ellátást. Az ellátási kötelezettséget a Javaslat a mellékleteiben meghatározott területi normatívák szerinti mértékig - feladatkörüknek megfelelő tartalommal - a területen működő egészségügyi intézmények fenntartói és az Egészségbiztosítási Alap kezelője számára írja elő, azaz a fenntartók kötelezettsége a szolgáltatás nyújtásához szükséges személyi és tárgyi feltételek és az intézmény működőképességének biztosítására, az OEP-nek pedig a normák szerinti intézményi kapacitások lekötésére és a végzett szolgáltatások finanszírozására terjed ki.

	A Javaslat 1. számú melléklete a megyékben maximálisan leköthető szakorvosi órák számát tartalmazza. 

	A  2. számú melléklet a fekvőbetegellátó kapacitások meghatározásához használt képletet és az ennek alapján kiszámított megyei ágyszámokat tartalmazza szakmánkénti bontásban. A megyében lekötendő ágyszámok meghatározásával lehetővé válik annak a kapacitásnak a korlátozása, amelyen belül a fekvőbetegellátásban szolgáltatás nyújtható. A kevesebb ágyszám rövidebb ápolási időre, gazdaságosabb szolgáltatás nyújtására ösztönzi a szolgáltatókat és korlátozza annak lehetőségét, hogy a járóbetegellátásban is ellátható betegek nagy számban kerüljenek kórházba. 

	A Javaslat 3. számú mellékletében azokat kapacitásokat tüntetjük föl, amelyek a megyei szinten el nem látható feladatok regionális vagy országos ellátásához feltétlenül szükségesek és amelyek ezért nem képezhetik a megyei egyeztetésekben alku tárgyát. Ezen kapacitások meghatározása az ellátás biztonsága érdekében szükséges a progresszivitás elvének szem előtt tartásával.


A 4. §-hoz

	Természetesen az ellátási kötelezettség mértékének meghatározása nem korlátozhatja a szakmai követelményeknek megfelelő szolgáltatókat tevékenységük végzésében, azaz minden intézmény jogosult a kapacitásának OEP általi lekötésétől függetlenül egészségügyi szolgáltatás nyújtására, azonban e jog gyakorlása nem jár együtt az OEP finanszírozási kötelezettségével, így szolgáltatásaik a fizetőképes kereslethez igazodnak.


Az 5. §-hoz

	A kapacitáslekötési szerződés tartalmazza a lekötött intézményi kapacitásokat, annak szakmai összetételét és az ellátási terület meghatározását. Ennek alapján tehát rögzítésre kerül, hogy mely intézményben, mekkora osztályon, milyen szolgáltatásokat fog finanszírozni az OEP, illetve e szolgáltatásokat mely terület lakosai részére köteles garantálni a szolgáltató.


A 6. §-hoz

	A Javaslat az ellátási kötelezettség teljesítéséhez szükséges konkrét kapacitások meghatározásának eljárási rendjét úgy rögzíti, hogy lehetőség nyíljon az ellátásra kötelezettek közötti konszenzus megteremtésére oly módon, hogy ne sérülhessenek az ellátottak érdekei sem. A szükséges kapacitások lekötésére - külön a járóbeteg és külön a fekvőbeteg ellátásra - az intézmények fenntartói tehetnek közös ajánlatot az OEP-nek. Amennyiben az ajánlat nem elégíti ki a Javaslatban meghatározott követelményeket az OEP javaslatot tesz annak módosítására, illetve amennyiben a fenntartók nem tesznek az OEP-nek közös szerződési ajánlatot, az OEP állítja össze és juttatja el számukra a Javaslatban foglalt követelményeknek megfelelő szerződési ajánlatot. Az ajánlat a lekötésre javasolt intézményi kapacitások megjelölésén túl figyelemmel kell, hogy legyen a szolgáltatásokhoz való hozzáférhetőségre, a területen rendelkezésre álló erőforrások hatékony felhasználására, azaz a korszerű egészségügyi ellátási struktúra kialakítására. Azokon a területeken, ahol a mellékletben meghatározott ellátási normákat meghaladó intézményi kapacitások működnek, a szükséges kapacitásokat úgy kell kijelölni, hogy amennyiben a szolgáltatások mennyisége és összetétele lehetővé teszi, egész intézményeket, illetve elkülönült részlegeket, telephelyeket, illetve önálló szervezeti egységeket, osztályokat vonjanak ki az ellátási kötelezettség alól, vagy alakítsanak át hiánypótló ellátásra.

A 7-9. §-okhoz

	A közös szerződési ajánlatok kialakításának lehetőségét segíti elő a megyei egyeztető fórumok működése, amelyben tagként részt vesznek az ellátásra kötelezett egészségügyi szolgáltatók képviseletében a megye területén működő egészségügyi intézmények fenntartói; a szakmai követelmények érvényrejuttatása érdekében a megyei tisztifőorvos; állandó meghívottként az egészségügyben dolgozók érdekeinek érvényesítése céljából a MOK, a Magyar Kórházszövetség, továbbá az EDDSZ megyei szervezetének képviselői, valamint a terület ellátási struktúrájának konszenzuson alapuló kialakítása érdekében a szolgáltatásokhoz szükséges kapacitás lekötésére és a szolgáltatások finanszírozására kötelezett OEP.

	Amennyiben az intézményfenntartók szerződési ajánlata megfelel a megyei normáknak és az ajánlat összeállítására vonatkozó követelményeknek, az OEP az ajánlat szerint köteles megkötni a szerződéseket.

	Amennyiben a szerződési ajánlat nem felel meg a Javaslatban foglalt követelményeknek, az OEP az ajánlatot korrigáló válasznyilatkozatot, illetve amennyiben nem készül közös szerződési ajánlat, szerződési ajánlatot állít össze, amelyet a fórum megvitat. Ha a fórumon nem születik megállapodás a megye ellátásához szükséges valamennyi kapacitás lekötése tekintetében, a le nem kötött szolgáltatásokra az OEP ismételt szerződési ajánlatot terjeszt elő. Amennyiben erről sem születik megegyezés, az intézményfenntartók az egészségügyi ellátás biztosítását garantáló ellátási kötelezettségük alapján a OEP ismételt szerződési ajánlata szerint kötelesek megkötni a kapacitáslekötési szerződéseket.


A 10. §-hoz

	Az egészségügyi intézmények fenntartói a Ptk 206. §-a alapján jogosultak bírósághoz fordulni, ha a megyei egyeztető fórumon kötött megállapodás, illetve megállapodás hiányában az OEP szerződési ajánlata alapján az intézményeire az OEP nem kötött szerződést. Az ellátási kötelezettség a megye területén lévő szolgáltatók fenntartóinak összességét csak a megyei területi normákban meghatározott mértékben terheli, a bíróság amennyiben a megyében lekötött kapacitások alapján nem biztosítható a területi normáknak megfelelő mennyiségű szolgáltatás, a szerződést létrehozza.

	Az OEP által le nem kötött kapacitások további hasznosításáról - tekintettel arra, hogy a kapacitáslekötés hiánya az ellátási kötelezettség alóli mentesüléssel jár - a fenntartó szabadon dönt.


A 11. §-hoz

	A megyei egyeztető fórum tagjai a kapacitások lekötésére vonatkozó szerződéskötési alkun túl a megye egészségügyi ellátási struktúráját érintő egyeztetett fejlesztési javaslatokat is megfogalmazhatnak.


A 12. §-hoz

	A Javaslat felhatalmazza a Kormányt arra, hogy rendeletben határozza meg a működési engedélyezési eljárás szabályait. Tekintettel arra, hogy jelenleg kizárólag az egészségügyi magánszektor tekintetében szükséges a működés engedélyeztetése, a Javaslat határidő tűzésével előírja a működési engedélyek kiadásának szükségességét az állami, illetve önkormányzati egészségügyi szolgáltatók tekintetében is.

	 A Javaslat megoldási lehetőséget biztosít arra, hogy abban a három megyében, ahol a fekvőbeteg ellátásra szolgáló kapacitás jelenleg nem éri el a területi normáknak megfelelő mennyiséget. Eszerint a hiányzó kapacitásokat 2000. december 31-ig kell pótolni, ha a hiány nem fedezhető a szomszédos megyék többletkapacitásainak a megyei egyeztető fórumok 6. § (2) bekezdésében foglalt megegyezésén alapuló lekötésével.





A 13. §-hoz


	A területi normákon alapuló ellátási rendszer kialakításának általános szabályaitól eltérően határozza meg a Javaslat a normáknak megfelelő kapacitások első ízben történő lekötésének rendjét. Az eltérés nem érinti a szerződési ajánlatra vonatkozó követelményeket, azonban ezen első alkalommal az OEP készít szerződési ajánlatot. Az eltérést az indokolja, hogy a jelenlegi jogszabály szerint 1996. június 30-ig szükséges a szerződéskötés feltételeinek felülvizsgálata. Az addig rendelkezésre álló rövid időt is figyelembe véve az újonnan létrejövő egyeztető fórumok számára segítséget jelent, ha az OEP a nála hozzáférhető adatok alapján elkészíti ajánlatát, amelyet a megyei egyeztető fórum megvitat. 


Az 1-3. sz. mellékletekhez

	Az 1. sz. melléklet a járóbeteg szakellátás szakmánkénti és összóraszámainak felső határát tartalmazza. A következő évek fontos szakmai feladata lesz e normák folyamatos karbantartása, figyelembe véve a kórházi ellátás kiváltására alkalmas járóbeteg szolgáltatások bővülését és fejlődését.  

	A 2. sz. melléklet a fekvőbeteg ellátás mutatóit  részben az ágyszámot meghatározó matematikai összefüggéssel és az ennek alapján kiszámított megyénkénti megoszlás táblázatba foglalásával, részben a szükséges ágyak szakmánkénti bontásával adja meg. 

	Az alkalmazott matematikai összefüggés alapján az adott megye (főváros) ágyszámának 10 ezer lakosra vetített értékét kapjuk meg


A képlet komponenseinek magyarázata

X*: konstans szám, melynek 1996-97-re javasolt értéke 52, majd évenként eggyel csökkentve 2000-ben 49. Ez azt jelenti, hogy minden terület ágyszámának meghatározásakor ez jelenti a kiindulási alapot, azaz a többi komponens ehhez adódik hozzá.
Akron: az adott terület  10 ezer lakosra számított krónikus ágyainak száma.  A jelenlegi ágystruktúra átalakítás egyik alapvető tényezője a krónikus ágyak számának és arányának növelése, ezért a krónikus ágyak 50 %-át  (azaz 0,5*Akron)  számítunk még hozzá az alapértékhez.

Aregio: a klinikai, központi intézeti ágyszám 10 ezer lakosra.
Azokon a területeken, ahol orvostudományi egyetem, illetve központi intézet működik, a többi megyékhez képest a kórházi ágyszükséglethez  többletként hozzáadódik az ágyszámuk 30 %-a  (0.3* Aregio). Ez tehát nem azt jelenti, hogy ezen ágyaknak csak a 30 %-ával számolunk, hanem azt, hogy az egyetemek, országos intézetek országos, regionális és speciális szakfeladataik ellátása érdekében más területekhez képest az adott megyékben ennyivel több ággyal kell számolni. Ez az ágyszám az adott terület (főváros, illetve megye) összes ágyszámához adódik hozzá, a matematikai képlet csak területre vonatkoztatható, intézményi szintekre nem.

Fdem: Demográfiai mutatók alapján számított megyénkénti pontértékek (ún. score-ok) szerint megállapított korrekciós tényező.

	A szükséges ágyszámok meghatározásában egyik alapvető szempontként kell kezelni az adott területen élő lakosság egészségi állapotát, illetve az ezzel szoros kapcsolatban lévő demográfiai, társadalmi-gazdasági tényezőket. Ezeket vettük figyelembe a következő mutatókkal:

- A férfiak születéskor várható átlagos élettartama a legáltalánosabban használt, nemzetközileg elfogadott statisztikai mutató, mely a lakosság egészségi állapotának egyik legjobb mutatója. Az ágyszám meghatározásánál többlet ágyszükséglet indokolt azokon a területeken, ahol kedvezőtlenebb ez a mutató.

- Standardizált halálozási hányados (SHH) a lakosság halandósági viszonyait, azaz egészségi állapotát fejezi ki. A kedvezőtlen halandóságú területeken az ágyszámok növelése indokolt.

- A 60 éven felüli lakosok aránya is fontos tényező az ágyszámok kialakításánál, ugyanis a kórházi igénybevétel jelentős részét a 60 éven felüliek adják. Ahol az időskorúak aránya nagyobb, ott bizonyos ágytöbblettel kell számolni.

- A felsőfokú végzettségűek aránya. Hazai és nemzetközi  adatok azt mutatják, hogy az egészségi állapot szorosan összefügg az iskolai végzettséggel, mégpedig úgy, hogy az alacsonyabb iskolai végzettségűek megbetegedési aránya jóval nagyobb, mint a magasabb iskolai végzettségűeké. Ott, ahol a felsőfokú végzettségűek aránya kicsi, (azaz az iskolázottsági szint alacsonyabb) nagyobb kórházi ágyszámot indokolt biztosítani.

- A munkanélküliség kedvezőtlen irányban befolyásolja a lakosság egészségi állapotát. Magyarországon igen nagy területi különbségek vannak e tekintetben, ezért azokban a megyékben, ahol az átlagosnál nagyobb a munkanélküliségi ráta, ott az ágyszámok arányos növelése indokolt.

- Az állandó ingázók aránya is befolyásolja a megbetegedési viszonyokat. Több hazai vizsgálat kimutatta, hogy az ingázók egészségi állapota rosszabb az átlag lakosságénál, ezért ahol az ingázók aránya jelentős, az ágyszám növelése javasolt.

A felsorolt demográfiai, társadalmi-gazdasági tényezők mellé még egy infrastruktúrára vonatkozó faktor került bevonásra, nevezetesen a csatornahálózatba bekötött lakások aránya.

A vállalkozások száma is összefügg az adott terület társadalmi-gazdasági fejlettségével, közvetve az ott élő lakosság szociális körülményeivel, áttételesen az egészségi állapottal. Ahol a vállalkozások fajlagos száma kisebb, ott az ágyszám növelése indokolt.

Az ágyszámot meghatározó összefüggés  Fdem  komponense a fenti  8 tényezőből számított pontszám érték.

Feü.szoc:  A megye egészségügyi  és szociális helyzetét kifejező  mutatókból számított pontértékek (score-ok) szerint megállapított korrekciós  tényező.

A kórházi ellátás összefügg az egészségügyi szolgálat más ellátási formáival, valamint a szociális ellátó rendszerrel is. Azokon a területeken, ahol ezeknek az ellátási formáknak a hozzáférhetősége rosszabb, ott a kórházi ágyszámok növelése indokolt.

Az Feü.szoc faktorba bevont statisztikai mutatók:

- egy háziorvosra jutó bejelentkezett lakosok száma,

- házi gyermekorvosok száma 10 ezer 0-14 éves lakosra,

- rendelőintézeti szakorvosi óraszám/100 lakos,

- egy lakosra jutó laboratóriumi vizsgálatszám,

- pszichiátriai gondozói szakorvosi óra/ezer lakos,

- tartós bentlakásos szociális intézményi férőhelyek száma/10 ezer lakos.

Feü.szoc számítási módszere megegyezik az Fdem számítási módjával. 

Ftöbblet tényező: a kórházi betegforgalom területi elemzése alapján jelentős mértékű a területen kívüli (nem az állandó lakhely szerinti megye kórházában) történő betegellátás. Ez részben a regionális ellátással, részben egyéb tényezőkkel (pl. a szabad intézmény választás) magyarázható.

A Ftöbblet tényező számítási módja
Területen kívüli betegellátás statisztikai mutatója:: területen kívüli ápolási eset/10 ezer lakos (a lakosságszám a befogadó megyére vonatkozik) levonva ebből a megyéből távozó eset/10 ezer lakos számot. Az Ftöbblet tényező ettől a statisztikai mutatótól abban különbözik, hogy a területen kívüli ápolási eseteket nem 10 ezer lakosra, hanem 100 lakosra vonatkoztatjuk.

Az adatokat és a számítás részletes matematikai levezetését a Népjóléti Közlöny teszi közzé. 

A 2. sz. melléklet 1. sz. táblázata a fenti matematikai összefüggés alapján - összesített táblázatban rögzíti a megyei ágyszámokat. A táblázat külön oszlopban feltünteti az összes megyei ágyszámokból  a 3. sz. mellékletben részletezett országos, regionális és speciális szakfeladatokra szolgáló kapacitásokat. 
A 2. sz. táblázat a fekvőbeteg ellátás szakmái szerint %-os megoszlásban adja meg, hogy az összmegyei ágyszámon belül hogyan kell kialakítani a szakmai összetételt. Az egyes szakmára vonatkozó - az Egészségügyi Tudományos Tanáccsal egyeztetett - mértékek megyékre vonatkoznak.

A 3. sz. melléklet szakmánként és intézményenként részletezi a megyei összes ágyszámokból az országos, regionális és speciális szakfeladatokra szolgáló ágyak számát. Ezek a kapacitások tartalmazzák 
- a speciális műszerezettséget vagy szakértelmet igénylő, csak országosan vagy több megyére kiterjedő módon megszervezhető ellátáshoz szükséges ágyszámokat, 
- a különleges szakellátást igénylő foglalkozási csoportok számára létrehozott egészségügyi szolgálatok kapacitásaiból a foglalkoztatás jellegéből adódó speciális ellátáshoz szükséges ágyakat, 
- az egyetemi klinikák és az országos intézetek országos és regionális szakfeladataira szolgáló kapacitásain túl azt az ágyszámot, ami az orvosszakmai gyakorlat megszerzéséhez és az orvosok szakmai tudásának szinten tartásához és továbbfejlesztéséhez minimálisan szükséges. 
Ebben a körben az OEP-et szerződéskötési kötelezettség terheli. A 6-9. §-okban foglalt szerződéskötési eljárást ezen intézmények esetében csak a fennmaradó kapacitásokra kell lefolytatni."
