"ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ
Képviselői önálló indítvány!

T/2444.

Törvényjavaslat
Nagy Imre mártírhalált halt magyar miniszterelnök emlékének törvénybe iktatásáról


   Az Országgyűlés  magasztos feladatának  tartja, hogy  Nagy Imrének,  az
   1956-os októberi forradalom és szabadságharc miniszterelnökének emlékét
   - születésének 100. évfordulója alkalmából - törvénybe iktassa.

   Az  első  szabadon  választott  Országgyülés legelső és halaszthatatlan
   feladatának tartotta  az 1956-os  októberi forradalom  és szabadságharc
   jelentőségének törvénybe foglalását.  A többi között kinyilvánította: a
   haza függetlenségéért semmilyen áldozat nem hiábavaló.

   Nagy Imre 1956. október  24-ei miniszterelnöki kinevezése a  forradalom
   akaratát fejezi  ki.  Mint  miniszterelnök, a  nemzet szándékához  hűen
   igyekezett véget vetni a fegyveres harcnak, meghatározó lépéseket  tett
   a politikai  intézményrendszer demokratizálásáért,  valamint az  ország
   függetlenségének megteremtéséért.   Társadalmi eszményeihez,  a nemzeti
   szuverenitás követelményéhez  mindvégig hű  maradt.  Meg  nem alkuvása,
   mártírhalála jelentős  mértékben hozzájárult  az 1956-os  forradalom és
   szabadságharc szellemiségének megőrzéséhez.

   A  második  szabadon  választott  Országgyűlés  Nagy  Imrét  a   nemzet
   mártírjának,  a  magyar  történelem  kimagasló személyiségének tekinti,
   ezért emlékére törvényt alkot:

1.

   Az   Országgyűlés   Nagy   Imre   1958-ban   mártírhalált   halt magyar
   miniszterelnök emlékét törvényben örökíti meg.

2.

   Az   Országgyülés   kinyilvánítja,   hogy   Nagy   Imre   személyisége,
   államférfiúi  magatartása,  erkölcsi  helytállása  elválaszthatatlan az
   1956-os forradalomtól  és szabadságharctól,  a demokrácia  és a nemzeti
   függetlenség eszméjétől.


INDOKOLÁS

   Nagy  Imre  1896.  június  7-én  született.   Alakja a jelenkori magyar
   történelem  kimagasló  államférfiainak  sorában  - föleg egy történelmi
   pillanat  vezéralakjaként  -  különleges  helyet  foglal  el.  Élete  -
   ellentmondásosan is - kitörölhetetlen nyomokat hagyott a történelemben.

   Nagy  Imre  nagyívü  pályája  során,  munkássága  valamennyi  területén
   vállalva  a  számára  hátrányt  hozó  nyílt összeütközéseket, személyes
   szándéka  szerint  mindenkor  a  szocialista humanizmus eszméit kívánta
   szolgálni.  1953-tól,  elsö  miniszterelnökségétöl  kezdve  a  zsarnoki
   rendszer megreformálását tüzte ki célul.  Harcolt a  törvénytelenségek,
   a  kuláklista,  a  kitelepítések,  az internálások megszüntetéséért, az
   eröszakos  kollektivizálás,  a  begyüjtési  rendszer felszámolásáért, a
   törvény elötti egyenlöségért,  az életszínvonal emeléséért,  az ifjúság
   müvelödéséért, a népek egyenjogúságáért, a más államok ügyeibe való  be
   nem avatkozás elvének érvényesüléséért, a parlamentáris  demokráciáért,
   a   nemzeti   függetlenségért.   1954   végétöl   szovjet   nyomásra  a
   miniszterelnökségröl  lemondatva,  minden  tisztségétöl  megfosztva,  a
   pártjából  kitaszítva,  megalkuvás  nélkül, személyes fenyegetettségnek
   kitéve sem hátrált meg a rákosista represszióval szemben, ellenkezöleg:
   elemzö  tanulmányaival,  elvi   és  emberi  helytállásával,   személyes
   bátorságával   1955-töl   a   magyar   nemzet   reménységének jelképévé
   magasodott.

   A forradalom és szabadságharc leverése után társadalmi eszményeihez,  a
   nemzeti szuverenitás követelményéhez elhurcolása és bebörtönzése idején
   is mindvégig hü maradt.  Meg nem alkuvása, mártírhalála nemcsak itthon,
   hanem világszerte  hozzájárult az  1956-os forradalom  és szabadságharc
   szellemiségének, mozgósító erejének  megörzéséhez, a jövöbe  vetett hit
   gyözelméhez.

   Budapest, 1996. április 30.

             Donáth László           Mécs Imre          Rajk László
                MSZP                  SZDSZ                SZDSZ

          dr. Szekeres Imre          Vitányi Iván        Zwack Péter
                MSZP                    MSZP              független"
