"
A Magyar Köztársaság Kormánya












T/2469. számú


törvényjavaslat
az öregségi nyugdíjkorhatár emeléséről 
és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról












	Előadó: 	Szabó György
	népjóléti miniszter




Budapest, 1996. május



1996. ............ törvény

 az öregségi nyugdíjkorhatár 
emeléséről és az ezzel összefüggő
törvénymódosításokról 


Az Országgyűlés az öregségi nyugdíjkorhatár emelésével kapcsolatosan a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról a következő törvényt alkotja:


Első rész

A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosítása


1. §

Az 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 39. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"39. § (1) Az öregségi nyugdíjkorhatár - az e törvényben foglalt kivételekkel - a betöltött 62. életév.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nő öregségi nyugdíjkorhatára, ha
a)	1940. január 1-je előtt született, az 55.,
b)	1940-ben született, az 56.,
c)	1941-ben született, az 57.,
d)	1942-ben született, az 58.,
e)	1943-ban született, az 59.,
f) 	1944-ben született, a   60.,
g)	1945-ben született, a   61.
betöltött életév.

(3) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően a férfi öregségi nyugdíjkorhatára, ha 
a) 	1938. január 1-je előtt született, a 60.,
b) 	1938-ban született, a 61.
betöltött életév.

(4) Öregségi teljes nyugdíjra jogosult az, aki a születése évének, illetve az életkorának megfelelő (a továbbiakban: a reá irányadó) öregségi nyugdíjkorhatárt elérte és legalább 20 évi szolgálati időt szerzett.

(5) Az igényérvényesítés időpontjától függetlenül öregségi teljes nyugdíjra jogosult továbbá az 1991. január 1-je előtt az 55. életévét betöltött nő, illetőleg a 60. életévét betöltött férfi, ha az említett időpontig legalább 10 évi szolgálati időt szerzett.

(6) Öregségi résznyugdíjra jogosult az, aki a  reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte és legalább 15 évi szolgálati időt szerzett.

(7) 	Az igényérvényesítés időpontjától függetlenül öregségi résznyugdíjra jogosult továbbá az 1990. december 31-ét követő és 1993. július 1-jét megelőző időszakban az 55. életévét betöltött nő, illetőleg a 60. életévét betöltött férfi, ha az említett időszakban legalább 10 évi szolgálati idővel rendelkezett.

(8) 	Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott öregségi nyugdíjkorhatárnál legfeljebb öt évvel alacsonyabb életkorban, de legfeljebb az 55. életév betöltésétől előrehozott öregségi nyugdíj jár a nőnek, ha
a) 	1945. december 31-e után született és 35 évi, 
b) 	1945-ben született és 34 évi,
c) 	1944-ben született és 33 évi,
d) 	1944. január 1-je előtt született és 32 évi 
szolgálati időt szerzett, illetőleg
e) 	az a)-d) pontokban előírtnál 5 évvel kevesebb szolgálati időt 	szerzett, de három vagy több gyermeket szült. 

(9) Az (1) és (3) bekezdésben meghatározott öregségi nyugdíjkorhatárnál alacsonyabb életkorban, de legfeljebb a 60. életév betöltésétől előrehozott öregségi nyugdíj jár a férfinek, ha legalább 35 évi szolgálati időt szerzett.

(10) A (8)-(9) bekezdésen alapuló előrehozott öregségi nyugdíjat - ideértve az öregségi nyugdíj legkisebb összege szerinti ellátást is - 
a) 	az előírt szolgálati idővel rendelkezőknek 
	annyiszor 	0,5 % százalékkal,
b)	az előírtnál 1-450 nappal hosszabb 
	szolgálati idővel rendelkezőknek annyiszor	0,4 % százalékkal,
c)	az előírtnál 451-900 nappal hosszabb 
	szolgálati idővel rendelkezőknek annyiszor 	0,3 % százalékkal,
d)	az előírtnál 901-1350 nappal hosszabb 
	szolgálati idővel rendelkezőknek annyiszor	0,2 % százalékkal,
e)	az előírtnál 1351-1800 nappal hosszabb 
	szolgálati idővel rendelkezőknek annyiszor	0,1 % százalékkal,

csökkentett összegben kell megállapítani, ahányszor 30 nap hiányzik a jogosultnak a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséhez. A (8)-(9) bekezdésben előírt szolgálati időnél legalább 1801 nappal hosszabb szolgálati időt szerzett személyeknek csökkentés nélküli előrehozott öregségi nyugdíj jár. Az (1)-(3) bekezdésben szereplő életkorok betöltése a csökkentést nem érinti.\"


2. §

(1)	A T. 40. §-ának (2) bekezdése felvezető mondata helyébe a következő szöveg lép: 

\"A T. 39. §-ának (1)-(3) bekezdésében meghatározott és az igénylőre irányadó öregségi nyugdíjkorhatárhoz képest két évi korkedvezményben részesül\"


(2) A T. 40. §-a a következő (5)-(6) bekezdéssel egészül ki:

\"(5) A korkedvezményt szerzett személynek a (2)-(3) bekezdés szerint reá irányadó öregségi korhatárhoz képest annyi évvel alacsonyabb életkorban jár az előrehozott öregségi nyugdíj, ahány évvel korábban a 39. § (8)-(9) bekezdése szerint - korkedvezményre jogosultság nélkül - az előrehozott öregségi nyugdíj megilletné.

(6) A korkedvezményt szerzett személy előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultságánál, valamint a 39. § (10) bekezdése szerinti nyugdíjcsökkentés mértékének meghatározásánál a tényleges szolgálati időt a megszerzett korkedvezmény időtartamával növelve kell figyelembe venni.\"


3. §

(1) A T. 43. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3)-(4) bekezdés jelölése (4)-(5) bekezdésre változik:

\"(3) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően annak a személynek, aki a reá irányadó korhatár, de  nő esetében a legalább 56., férfi esetében a legalább 61. életév betöltését követően igényli az öregségi nyugdíjat, az öregségi teljes nyugdíj összege 33 év szolgálati idő elérése esetén a havi átlagkereset 71 % százaléka. Ez a mérték minden további szolgálati idő megszerzésével évi 1-1 százalékponttal nő.\"

(2) A T. 43. §-ának az (1) bekezdéssel átszámozott (5) bekezdése helyébe a következő (5)-(6) bekezdés lép:

\"(5) Az, aki a 39. § (4) bekezdése szerinti öregségi teljes nyugdíjra jogosultság megszerzése, valamint a 62. életév betöltése után és nyugdíj megállapítása nélkül legalább 365 naptári napra szolgálati időt szerez, nyugdíjnövelésben részesül. A nyugdíjnövelés mértéke minden 30 nap után a nyugdíj 0,3 százaléka.

(6) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a (5) bekezdés szerinti nyugdíjnöveléssel az öregségi nyugdíj a megállapítás alapjául szolgáló havi átlagkeresetet meghaladhatja.\"
4. §

A T. 48. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"48. § Az öregségi - ideértve az előrehozott öregségi nyugdíjast is - és a baleseti rokkantsági nyugdíjas rokkantsági nyugdíjra nem jogosult. Rokkantsági nyugdíj nem állapítható meg annak sem, aki a 39. § (1)-(3) bekezdés szerint a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte, kivéve, ha öregségi nyugdíjra korkedvezmény címén jogosult, vagy rokkantsági nyugdíjat a jogosultság feléledése címén igényel.\"


5. §

A T. 52. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"52. § (1) Ha a rokkantsági nyugdíjas állapotváltozás miatt más rokkantsági csoportba kerül, rokkantsági nyugdíja mértékét ennek megfelelően módosítani kell. A 39. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után azonban a rokkantsági nyugdíj mértékét állapotváltozás miatt módosítani nem lehet.\"


6. §

A T. 60. §-ának (1) bekezdése a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Állandó özvegyi nyugdíjra az egyéb feltételek (T. 59. §-a) mellett az jogosult, aki házastársa halálakor]

\"a) a 39. § (1)-(3) bekezdésben meghatározott, a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte, vagy\"



7. §

A T. 62. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"62. § (1) Az, akinek házastársa a házasság megkötésekor a 39. § (1)-(3) bekezdésben meghatározott reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt már betöltötte, özvegyi nyugdíjra csak abban az esetben jogosult, ha a házasságból (korábbi együttélésből) gyermek származott, vagy a házastársak a házasság megkötésétől öt éven át megszakítás nélkül együtt éltek.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók,  ha a 39. § (1)-(3) bekezdésben meghatározott öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt kötött házasságot felbontották és - a bármelyikükre irányadó korhatár betöltése után - ismét házasságot kötöttek.\"


8. §

A T. a következő 68/A. §-sal egészül ki.

\"68/A. § Ha az özvegyi nyugdíjat 1997. január 1-je előtti időponttól állapították meg, az özvegyi nyugdíjra jogosultság akkor éled fel, ha a férfi a 60., a nő az 55. életévét eléri.\"


9. §

A T. 118/A. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:

\"(2) Az egyéni vállalkozót [103/D. § (1) bekezdés a)-d) pont] az (1) bekezdésben foglaltakon túl akkor is kiegészítő tevékenységet folytatónak kell tekinteni, ha egyidejűleg társas vállalkozás tagjaként [10. § (2) bekezdés] járulék fizetésére kötelezett.\"



Második rész

I. fejezet

A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosítása

10. §

A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 58. §-ának (5) bekezdése a következő h)-i) ponttal egészül ki:

[E törvény alkalmazásában:]

\"h) öregségi nyugdíjkorhatár: a személyre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár, a társadalombiztosítási jogszabályok által egyes munkakörökben biztosított korkedvezmény figyelembevételével,

i) öregségi nyugdíjra jogosult személy: aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt - a társadalombiztosítási jogszabályok által egyes munkakörökben biztosított korkedvezmény figyelembevételével - elérte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik, továbbá az is, aki előrehozott öregségi nyugdíjban részesül.\"


11. §

(1) Az Flt. - a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról rendelkező 1995. évi LII. törvény (a továbbiakban: Fltm.) 10. §-ával megállapított - 30. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A munkanélküli részére - kérelmére - nyugdíj előtti munkanélküli segélyt kell megállapítani, ha]

\"a) a kérelem benyújtásának időpontjában a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséhez - a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel - legfeljebb három év hiányzik.\"

(2) 	Az Flt. - az Fltm. 10. §-ával megállapított - 30. §-ának (1) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:

[A munkanélküli részére - kérelmére - nyugdíj előtti munkanélküli segélyt kell megállapítani, ha:]

\"f) vállalja, hogy a munkaügyi központtal a 25. § (3) bekezdésében foglaltak szerint együttműködik.\"

(3) 	Az Flt. - az Fltm. 10. §-ával megállapított - 30. §-a (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

\"(2) Az (1) bekezdésben meghatározott időtartamot 
az 1943. január 1. és 1947. december 31. között született nők esetében meg kell növelni azzal az időtartammal, amellyel a nyugdíjkorhatáruk az 55. évhez képest emelkedett.

(3) Ha a munkanélküli járadék folyósítására az Flt. 27. §-ának (6) bekezdése szerint kerül sor, a nyugdíj előtti munkanélküli segély akkor állapítható meg, ha a munkanélküli járadék folyósítása ténylegesen befejeződött.\"

(4) Az Flt. - az Fltm. 10. §-ával megállapított - 30. §-ának (6) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:

[Szüneteltetni kell a nyugdíj előtti munkanélküli segély folyósítását]
\"c) ha a munkanélküli a 25. § (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott együttműködési kötelezettségének nem tesz eleget, a mulasztás időtartamára.\"


II. fejezet

A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosítása

12. §

A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 91. §-a (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(2) A 90. §-ban felsorolt felmondási tilalmak nem vonatkoznak a felmondás közlésének, illetőleg legkésőbb a felmondási idő kezdetének napján öregségi nyugdíjra jogosult, vagy rokkantsági nyugdíjban részesülő munkavállaló munkaviszonyának és a további munkaviszonynak a felmondására.\"


13. §

(1) Az Mt. 95. §-a (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(2) Az (1) bekezdéstől eltérően nem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha legkésőbb a munkaviszony megszűnésének időpontjában öregségi nyugdíjra jogosult, korengedményes nyugdíjat állapítottak meg részére, vagy rokkantsági nyugdíjban részesül, valamint a további munkaviszony megszűnésekor.\"

(2) Az Mt. 95. §-a (5) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(5) A végkielégítés (4) bekezdésben meghatározott mértéke három havi átlagkereset összegével emelkedik, ha a munkavállaló munkaviszonya az (1) bekezdésben meghatározott módon az öregségi nyugdíjjogosultság megszerzését megelőző öt éven belül szűnik meg.\"


14. §

Az Mt. 97. §-a a következő (1) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § jelenlegi szövegének megjelölése (2) bekezdésre változik:

\"97. § (1) A 90. § (2) bekezdése, a 91. § (2) bekezdése, valamint a 95. § (2) és (5) bekezdése alkalmazása szempontjából a munkavállaló öregségi nyugdíjra akkor jogosult, ha - a társadalombiztosítási jogszabályok által egyes munkakörökben biztosított korkedvezmény figyelembevételével - a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik.\"


III. fejezet

A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosítása


15. §

A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 30. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) A munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt - a (3)-(4) bekezdésben foglalt korlátozással - felmentéssel akkor szüntetheti meg, ha]

\"d) a közalkalmazott a felmentés közlésének, illetőleg legkésőbb a felmentési idő kezdetének napján öregségi nyugdíjra jogosult, vagy rokkantsági nyugdíjban részesül.\"


16. §

(1) A Kjt. 37. §-a (2) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

\"Nem jár továbbá végkielégítés a közalkalmazottnak, ha legkésőbb a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének időpontjában öregségi nyugdíjra jogosult, korengedményes nyugdíjat állapítottak meg részére, vagy rokkantsági nyugdíjban részesül, valamint a további munkaviszony megszűnésekor.\"

(2) A Kjt. 37. §-a (6) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(6) A végkielégítés (5) bekezdésben meghatározott mértéke négy havi átlagkereset összegével emelkedik, ha a közalkalmazott az öregségi nyugdíjjogosultság megszerzését megelőző öt éven belül válik végkielégítésre jogosulttá.\"


17. §

A Kjt. a következő 37/B. §-sal egészül ki:

\"37/B. § A 30. § (1) bekezdés d) pontja, valamint a 37. § (2) és (6) bekezdése alkalmazása szempontjából a közalkalmazott öregségi nyugdíjra akkor jogosult, ha - a társadalombiztosítási jogszabályok által egyes munkakörökben biztosított korkedvezmény figyelembevételével - a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik.\"


IV. fejezet

A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosítása


18. §

A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 17. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) A közszolgálati jogviszony - a (3) és (4) bekezdésben foglalt korlátozással - felmentéssel akkor szüntethető meg, ha]

\"f) a köztisztviselő öregségi nyugdíjra jogosult, vagy rokkantsági nyugdíjban részesül\"


19. §

A Ktv. 19. §-a (8) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(8) Végkielégítésre nem jogosult a köztisztviselő, ha]

\"b) legkésőbb a közszolgálati jogviszony megszűnésének időpontjában öregségi nyugdíjra jogosult, korengedményes nyugdíjat állapítottak meg részére, vagy rokkantsági nyugdíjban részesül;\"


20. §

A Ktv. a következő 19/A. §-sal egészül ki:

\"19/A. § A 17. § (1) bekezdés f) pontja, valamint a 19. § (8) bekezdés b) pontja alkalmazása szempontjából a köztisztviselő öregségi nyugdíjra akkor jogosult, ha - társadalombiztosítási jogszabályok által egyes munkakörökben biztosított korkedvezmény figyelembevételével - a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik.\"


Harmadik rész

Záró rendelkezések


21. §

(1) Ez a törvény - a (2)-(3) bekezdés kivételével - 1997. január 1-jén lép hatályba. Ezzel egyidejűleg a T. 40/A. § és a T. 41. §, a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról rendelkező 1995. évi XII. törvény 25. §-ának (6) bekezdése hatályát veszti. 

(2) E törvény 9. §-a 1996. június 30-án lép hatályba.

(3) Az Fltm. 10 §-a - az e törvény 11. §-ával megállapított módosításokkal - 1998. január 1-jén lép hatályba.

(4) Annak részére, akinek az előnyugdíjra való jogosultságát 1997. december 31-ig már megállapították, az előnyugdíjat kell folyósítani. 

(5) Annak részére, aki az előnyugdíjhoz szükséges feltételekkel legkésőbb 1997. december 31-én rendelkezik és az előnyugdíj iránti kérelmét legkésőbb eddig az időpontig benyújtja, előnyugdíjat kell megállapítani.

(6) Annak a nőnek, aki 1996. december 31-ig előnyugdíjra, korengedményes nyugdíjra, átmeneti járadékra jogosultságot szerzett, illetőleg szerez, az öregségi nyugdíjkorhatára változatlanul 55 év. Annak a nőnek, aki 1997. január 1-je és december 31-e közötti időszakban szerez előnyugdíjra jogosultságot, az öregségi nyugdíjkorhatára 57. év. Annak a férfinak, aki 1996. december 31-ig előnyugdíjra, korengedményes nyugdíjra, átmeneti járadékra jogosultságot szerzett, illetőleg szerez, az öregségi nyugdíjkorhatára változatlanul 60 év.

(7) Az 1944. január 1-je és 1944. december 31-e között született nő esetében az 1997. január 1-je és 1997. december 31-e közötti időszakban az Flt. 30. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott időtartam négy év.

(8) Az, akinek munkaviszonya, közszolgálati jogviszonya, közalkalmazotti jogviszonya, bírósági, ügyészségi szolgálati viszonya e törvény kihirdetésének időpontjáig tett nyilatkozat, illetőleg kötött megállapodás alapján szűnik meg, a törvény kihirdetését követő tizenkét hónapig - választása szerint - az 1996. december 31-ei feltételek szerint is jogosult öregségi nyugdíjra.

(9) Az 1-8. §-ok rendelkezéseit az 1996. december 31-ét követő időponttól megállapításra kerülő nyugellátásokra, hozzátartozói nyugellátásokra kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy az a nő, aki 1997. évben az 56. életévét betöltötte és nyugdíját ebben a naptári évben igénybe veszi, a 39. § (8) és (10) bekezdésben előírtaktól függetlenül jogosult előrehozott nyugdíjra.


Általános indokolás


Az öregségi nyugdíjkorhatár egységesítésének és további emelésének szükségességét már a társadalombiztosítás reformjáról szóló 60/1991. (X.29.) OGY. határozat is előírta. Az egységesítésről 1993. március 1-jén hatályba lépett törvény rendelkezik, miszerint a nők nyugdíjkorhatára 1995. január 1-jétől kezdődően két évenként egy-egy évvel emelkedik. Az 1995-96. évekre 56 évben előírt korhatár azonban csak részlegesen - munkajogi szempontból - érvényesül. Ez azt jelenti, hogy a nők változatlan nyugdíjfeltételek mellett 55 évesen nyugdíjba mehetnek, s a korengedményeket is 55 éves életkorhoz kell számítani. A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 39. § (5) bekezdése írja elő, hogy a korhatár betöltése előtti időponttól történő nyugdíjba vonulás lehetőségéről és feltételeiről, illetőleg a korhatár további emeléséről külön törvényben kell rendelkezni.

A nyugdíjreform koncepció minden változatában szembe kell nézni a hazánkban az ezredfordulót követően bekövetkező demográfiai változásokkal és a hosszabb távon várható trendekkel, az időskorú népesség arányának növekedésével.

Magyarországon jelenleg a nyugdíjasok és a járulékfizetők aránya (nyugdíjasok száma osztva a becsült járulékfizetői létszámmal) kb. 60 %. Az ezredfordulót követően kb. 20-25 év múlva ez az arány megközelíti a 80 %-ot akkor is, ha a nyugdíjreform elképzelések mindegyikében feltételezett módon (elsősorban a munkanélküliség mérséklésével, a járulékfedezettel nem bíró szolgálati éveknél a járulékfizetés megvalósításával) a járulékfizetők száma növelhető.
Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi átlagos (nettó 60 %-os) nyugdíjszínvonal tartásához a járulékmértékeket nem csökkenteni, hanem jelentősen - akár 10 százalék ponttal - növelni kellene a nyugdíjkorhatár javasolt emelése nélkül. Az élőmunka jelenlegi magas terhelése azonban tovább nem növelhető, ugyanakkor az átlagos nyugdíjszínvonal sem csökkenthető. Ezért mindegyik reformelképzelés tartalmazza a nyugdíjkorhatár emelését, sőt a reformok megvalósításának előfeltétele, hogy a fokozatos korhatáremelés minél előbb elkezdődjön.

A Nyugdíj Alap közép- és hosszabb távú várható pénzügyi helyzete mielőbbi lépést sürget. A mindenkori nyugdíjasok törvényben - relatív értékmegőrzéssel - garantált ellátásának biztonságos finanszírozása szükségessé teszi, hogy a járulékfizető aktívak és nyugdíjasok arányában tapasztalható jelentős romlást mielőbb megállítsuk és fokozatosan javítsuk. 1994. évben 100 aktív keresőre 60 korhatárt betöltött nyugdíjas személy jutott, míg 1990. évben ez a mutató 50 volt. Még kedvezőtlenebb ez az arány, ha azt a teljes korhatár alattiakat is tartalmazó nyugdíjas létszámra számítjuk. Ez a mutató az 1990. évi 57 főről 1994. évre 70 főre változott. E kedvezőtlen folyamatot döntően a munkanélküliség növekedése okozta. 

A keresők és nyugdíjasok arányának a következő évtizedtől bekövetkező demográfiai eredetű romlásával is számolni kell, mivel az '50-es években született nagy létszámú korosztályok ekkor töltik be a jelenlegi nyugdíjkorhatárt. Az ezredforduló első évtizedének végére a jelenlegi korhatárnál idősebb népesség száma mintegy évi 70 ezer fővel, 2015-ben évi 130 ezer fővel több lesz. Az ún. függőségi hányadnak - a nyugdíjkorhatár feletti népességnek az aktív korú népességhez viszonyított arányának - a növekedése egyértelműen jelzi azt az objektív összefüggést, hogy a nyugdíjkötelezettségek a jelenleg is magas nyugdíjjárulék mértékek mellett sem finanszírozhatóak. 
Elkerülhetetlen, hogy a demográfiai hullám bekövetkezése előtt a nyugdíjkorhatár emelés átmeneti időszaka lezáruljon és a nyugdíjazások az egységes 62 évre emelt korhatár közelében valósuljanak meg. 

A javasolt konstrukció szerint a nők nyugdíjkorhatárának a két évenként 1 évvel történő emelése folytatódik 62 éves életkorig. A férfiak korhatárának hasonló ütemű emelése 1998. január 1-jén kezdődik. 

Az új korhatár konstrukciónak gyökeresen új eleme az öregségi nyugdíjkorhatár magasabb centrumának meghatározása mellett az ezt megelőzően, illetve ezt követően választható - egyéni nyugdíjba-vonulási döntéseket befolyásoló - feltételrendszer szabályozása. 
Ez a számunkra újfajta, de a piacgazdaságokban már régóta kiterjedten alkalmazott szabályozás elősegíti a pénzügyi, a foglalkoztatási és az egyéni érdekek összehangolását. 

Az adminisztratív módon előírt konkrét nyugdíjkorhatár funkciója a korhatár szabályozásban új tartalmat nyer. Azt a centrális viszonyítási mértéket jelenti, amihez képest a rendszer megkülönbözteti a korábbi és a későbbi nyugdíjazási idősávokat, az ehhez kapcsolódó nyugellátási mértékszabályokat, és munkajogi szempontból a nyugdíjra jogosultság normatív értékét.

A javasolt konstrukció kidolgozásánál elsődleges szempont volt a fokozatos átmenet, valamint a már szerzett jogok megtartása és a hatálybalépésnél a kellő felkészülési idő biztosítása. 

Az öregségi nyugdíj megállapítására leírt javaslatoknak megfelelően módosításra kerülnek a társadalombiztosítási korkedvezményes, özvegyi, szülői, rokkantsági nyugellátások megállapítási szabályai is.

A gazdasági aktivitás - figyelemmel a nyugdíjkorhatár tervezett emelésére is - az ismert prognózisok szerint 2005-ig kismértékben várhatóan nő, de legalább szinten marad. A foglalkoztatási lehetőségek az időszak elején szűkülnek, majd a gazdasági növekedés megélénkülésével összhangban kis mértékű bővülésre lehet számítani.

A jelenlegi foglalkoztatási helyzet a nyugdíjkorhatár emeléséhez nem biztosít kedvező hátteret. A korhatár emelést rövid időn belül mégis szükséges elkezdeni annak érdekében, hogy egy korosztály számára se kelljen átmenet nélkül drasztikus korhatáremelést végrehajtani. A tervezett nyugdíjkorhatár emelési konstrukció - figyelemmel a foglalkoztatás-politikai szempontokra - a jelenleg nyugdíjhoz közel álló korosztályok számára megfelelő átmenetet kíván biztosítani a korhatáremelés lépcsőzetes rendszerével, illetve saját rendszerén belül biztosítási elven kezelni tudja a munkaerőpiacról kiszoruló magas szolgálati idővel rendelkező időskorú munkavállalókat. Ennek eredményeként elkerülhető az érintett réteg munkanélkülivé válásának robbanásszerű növekedése, és a nyugdíjkorhatár emelés által érintett, vagy ennek kiszorító hatása miatt a munkaerőpiacról kiszorulóknak - amennyiben aktív összkormányzati foglalkoztatás-politika révén sikerül enyhíteni a keletkező munkaerő-piaci feszültségeket - érdemi segítség nyújtható. 

A foglalkoztatás-politikai célú nyugdíj előtti munkanélküli ellátások a következők szerint kapcsolódni fognak a módosuló nyugdíjrendszerhez:

Az előnyugdíj megállapításának lehetősége az 1995. évi LII. tv. szerint az 1975. évi II. törvény 39. § (5) bekezdésében foglalt módon 1997. december 31-ével, tehát a korhatár emelést követő 1 év múlva megszűnik, szerepét jelentős mértékben átveszi a rugalmas nyugdíjba-meneteli rendszer. A korhatár előtti nyugdíjba-menetel feltételeivel nem rendelkező, de nyugellátásra jogot szerzett munkanélküliek az előnyugdíj helyébe lépő nyugdíj előtti munkanélküli segélyre szerezhetnek jogosultságot. A korhatáremeléssel érintett korosztályok esetében a nyugdíj előtti munkanélküli ellátásra születési évenként változó mértékű többletjogosultságot indokolt biztosítani. 

A Munkaerő-piaci Alapból biztosítható jelentős átmeneti kedvezmények mellett is 1999. december 31-ig csak azok a korosztályok válhatnak jogosulttá nyugdíj előtti munkanélküli segélyre, amelyeknek tagjai már 1996-ban is nyugdíj előtti ellátásra szerezhetnek jogot. Pl. Az 1945-ben született nő a jelenlegi szabályok szerint 1997-ben lenne jogosult előnyugdíjra, az emelt korhatárhoz viszonyítva 2003-ban nyílna erre joga, míg a többletjogosultságot biztosító átmeneti szabály szerint 2001-ben részesülhet nyugdíj előtti munkanélküli segélyben.

Szükséges, hogy a nyugdíjkorhatár emeléséből adódó többletkiadást a Nyugdíjbiztosítási Alap és a Munkaerő-piaci Alap megosztva finanszírozza.

A már előnyugdíjban, illetve nyugdíj előtt állók munkanélküli segélyében részesülők nyugdíját az ellátás megállapításakor hatályos öregségi nyugdíjkorhatár betöltésétől a Nyugdíjbiztosítási Alap finanszírozza, míg a munkanélküli ellátások (nyugdíj előtti munkanélküli segély, munkanélküliek jövedelempótló támogatása, stb.) korhatáremelésből adódó többletkiadásai a Munkaerő-piaci Alapot terhelik.

A javasolt új korhatár konstrukció várható hatásait a külön háttéranyag tartalmazza. 


Részletes indokolás

Első rész

Az 1. §-hoz

Ezzel a módosítással 1997. január 1-jei hatállyal meghirdetésre kerül a nőkre és a férfiakra a 62 év egységes öregségi nyugdíjkorhatár. 
A nőknél a 62 éves korhatár a jelenlegi törvényi szabályozásnak megfelelő átmenetekkel valósul meg.

Az 1975. évi II. törvény 39. § (2) bekezdése szerint:

\"(2) A nő öregségi nyugdíjkorhatára 1994. december 31-ét követően kétévenként egy-egy évvel emelkedik, ezért a legalább húszévi szolgálati idő megszerzése esetén
	a) 1995. január 1-jétől az ötvenhatodik,
	b) 1997. január 1-jétől az ötvenhetedik,
	c) 1999. január 1-jétől az ötvennyolcadik,
	d) 2001. január 1-jétől az ötvenkilencedik,
	e) 2003. január 1-jétől a hatvanadik életévét 
	betöltött nő öregségi nyugdíjra jogosult.\"
	
Az egyértelmű, világos szabályozás érdekében szükséges, hogy az átmeneti időszakban ne a naptári évenként változó korhatár kerüljön rögzítésre mint jelenleg, hanem a születési évekhez tartozó korhatár.

Ez a szabályozás - kiegészítve a 62 évre emeléssel - azt eredményezi, hogy:
	- az 1940-ben születettek számára az 56. életév,
	- az 1941-ben születettek számára az 57. életév,
	- az 1942-ben születettek számára az 58. életév,
	- az 1943-ban születettek számára az 59. életév,
	- az 1944-ben születettek számára a 60. életév,
	- az 1945-ben születettek számára a 61. életév,
	- az 1946-ban és később születettek számára a 62. életév
betöltése a nők nyugdíjazásának egyik alapfeltétele.

Az 1940-ben és 1941-ben született nők már 1995-ben, illetve 1996-ban - tehát 1997. január 1-je előtt - nyugdíjba mehetnek, s ilyen egyéni döntés esetén az 1997. január 1-jétől történő változások őket nem érintik.

A férfiaknál 1998. január 1-jétől 61 év, 2000. január 1-jétől 62 év a javasolt korhatár. Ily módon a korhatár az 1938-ban született férfi korosztályoknál 61 év, az 1939-ben és ezt követően született korosztályoknál 62 év lesz.

A fenti életkorok betöltése esetén lehet nyugdíjcsökkentés nélkül nyugdíjba vonulni, s e korhatárhoz kell szabályozni az előrehozott nyugdíj igénybevételének lehetőségét.
Ezzel az átmeneti szabályozással az alkotmányossági jogelvek nem sérülnek, mert a már kihirdetett törvény szerinti nyugdíjkorhatár kerül előírásra az érintett korosztályoknak és a jelenleg javasolt további nyugdíjkorhatár emelés a nőknél és a férfiaknál is ugyanezt a fokozatosságot biztosítja.

Az egyéni döntéseket közvetetten befolyásoló feltételrendszert, vagyis az emelt korhatár előtti nyugdíjazás esetén a nyugdíjcsökkentés mértékét alapvetően biztosítás-matematikai számítások figyelembevételével kell meghatározni. 
Az elvégzett számítások alapján egy évvel korábban választott nyugdíjazás esetén évi 4-6 %-os nyugdíjcsökkentés lenne indokolt. A jelenlegi degresszív szolgálati idő beszámítás és a kétszámjegyű nyugdíjemelési mérték mellett az érdemi érzékelhető ösztönzés érdekében az évi 6 %-os nyugdíjcsökkentés lenne célszerű. A Nyugdíj Alap pénzügyi helyzete is a későbbi nyugdíjazás erőteljesebb késztetését igényelné, amellyel a tényleges nyugdíjba vonulási átlagos életkort hathatósabban növelni lehetne. A munkaerő-piaci szempontok azonban a nyugdíjazás megválasztásában az egyéni döntések szabadságfokát erőteljesen és differenciáltan korlátozzák. A korábbi nyugdíjazás feltételrendszerénél még az is mérlegelendő, hogy a nők jelentős arányának nyugellátása - a férfiakénál rövidebb szolgálati idő és alacsonyabb kereset miatt - csökkentés nélkül is igen alacsony.

Biztosítási szempontból a csökkentés mértékénél a megszerzett szolgálati idő sem hagyható figyelmen kívül.

Mindezek alapján a korhatár előtti nyugdíjba vonuláshoz a megszerzett szolgálati idő hossza szerint differenciált nyugdíjcsökkentés javasolható. A törvényjavaslat szerint csak az előírt szolgálati idővel (nőknél 32-35 év, férfiaknál 35 év) rendelkezőknél havi 0,5 %, évi 6 %-os nyugdíjcsökkentés történik. A szolgálati idő hosszának növekedésével arányosan ez a nyugdíjcsökkentés mérséklődik és nőknél 37-40 év, férfiaknál 40 év szolgálati idő elérése esetén már nincs nyugdíjcsökkentés. Az átlagos nyugdíjcsökkentési mérték havi 0,3 %, évi 3,6 %-os.

A korábbi nyugdíjazáskor az így megállapított öregségi nyugdíj végleges nyugdíjnak számít, az öregségi korhatár betöltésekor nem kerül átszámításra.

A számítások szerint nyugdíjfedezeti szempontból minimálisan 30-35 év szolgálati idő előírása szükséges az előrehozott nyugdíjhoz. Általános szabályként a 35 év előírása javasolható. Ez az érintett nők 40 %-a, a férfiak 80 %-a számára enged választást, a többieknél továbbdolgozási kényszert jelent. Átmeneti szabályként azonban - mivel ez a mérték jelentősen növelné a munkaerő-piaci kínálatot - a nőknél fokozatosságot javasolunk. Az 1943-ban és ezt megelőzően született nőknél 32 év (60 % választhat), az 1944-ben születetteknél 33 év, az 1945-ben születetteknél 34 év legyen a minimális szolgálati idő feltétel. Így csak az 1946-ban illetve ezt követően született női korosztályoknál érvényesül a 35 év szolgálati idő. A férfiaknál már az 1938-ban és ezt követően születetteknél is 35 év minimális szolgálati idő javasolható.

Az átmeneti feszültségeket oldja, hogy a javaslat szerint a 3 és több gyermekes anyák már 5 évvel kevesebb szolgálati idő megszerzése esetén is jogosultak a korábbi nyugdíjazásra.

Nem indokolt, hogy a jelenlegi korhatárnál korábban is lehessen az előrehozott öregségi nyugdíjazást választani. A mai korhatár előtti nyugdíjazás csak a jelenlegi korkedvezmények esetén érvényesüljön. Ez egyben azt jelenti, hogy az egységes 62 éves korhatár eléréséig terjedő átmeneti időszakban a férfiak és a nők számára korosztályonként eltérő mértékű a korhatár előtti nyugdíjazási lehetőség. A 62 éves egységes korhatár mellett azonban a nők számára maximálni szükséges, hogy a korhatárt megelőzően legfeljebb 5 évvel korábban vehető igénybe a csökkentett nyugdíj. Ez azt jelenti, hogy pl. az 1942-ben született nők 3 évvel, az 1943-ban születettek 4 évvel, az 1944-ben és a később születettek 5 évvel korábbi nyugdíjba vonulást választhatnak. Ily módon a nőknél 2001. évtől 1, 2003. évtől 2 év adminisztratív korhatár emelés valósul meg.

A férfiaknál az 1938-ban született korosztály 1 évvel, az 1939-ben és a később született korosztályok 2 évvel korábbi nyugdíjazást választhatnak.

A T. 39. § módosítása változatlanul tartalmazza a korábbi időszakban az akkori szabályok szerint már megszerzett jogosultságokat (pl.: a teljes nyugdíjhoz 1991. előtt érvényes minimális 10 évi szolgálati időt, 1990-1993. között pedig résznyugdíjhoz a 10 évi minimális szolgálati idő előírást).


A 2. §-hoz

A Javaslat szerint a  társadalombiztosítási korkedvezményt szerzett személyeknél az új korhatárhoz viszonyítva kell a megszerzett korkedvezményt biztosítani és az így kiszámított egyéni korhatárhoz alkalmazható az általános szabályok szerinti rugalmas feltétel. Pl. Az 1943-ban született nő korhatára 2002-ben 59 év és ha 32 év szolgálati idővel rendelkezik, akkor 55 éves életkorban, tehát 4 évvel korábban mehet leghamarabb nyugdíjba. Ha azonban 3 év korkedvezményt szerzett, akkor 56 év a korhatára és ennek betöltésekor nyugdíjcsökkentés nélkül mehet nyugdíjba, de csökkentett nyugdíjjal választása szerint - az általános szabályoknak megfelelően - ennél 4 évvel korábban, 52 évesen is nyugdíjba mehet.

Átmeneti szabályokra azonban ebben az esetben is szükség van, mert a születési évenként meghatározott korhatár emelés egyes korosztályoknál - az elért korkedvezmény mértékétől függően - a korábbi nyugdíjazáshoz előírtnál kevesebb szolgálati idő esetén 5 évet is meghaladó továbbdolgozási kényszert jelentene. Ezért javasoljuk, hogy a jogosultságok megállapításánál és a nyugdíjcsökkentés mértékének meghatározásánál a ténylegesen elért szolgálati idő a megszerzett korkedvezményes évek számával növelésre kerüljön.


A 3. §-hoz

Az egyéni nyugdíjazási döntések befolyásolásához indokolt a továbbdolgozás ösztönzése is. Ezzel teljes a rugalmas konstrukció, amely nem csak negatív, hanem pozitív ösztönző elemekkel is azt kívánja elősegíteni, hogy minél későbbi nyugdíjba vonulásra motiválja az egyéneket. Ez szükségessé teszi a hosszú szolgálati időt leértékelő, degresszív nyugdíjmérték szabály korrekcióját kizárólag azok számára, akik az előrehozott nyugdíj lehetőségét nem vették igénybe és az új egyéni korhatár betöltését követően kérik nyugdíjazásukat. A javaslat szerint a 32 év szolgálati idő felett a nyugdíjmérték skála nem évi 0,5-0,5 %, hanem 1-1 %-ponttal növekszik. 
A 62 éves új egységes nyugdíjkorhatáron túl tovább dolgozóknak az átlagosan előírt nyugdíjcsökkentéssel azonos mértékű nyugdíjnövelést kell biztosítani. Az átmeneti időszak korhatáraihoz azonban még nem javasolható ez a \"továbbdolgozási prémium\", mert a lépcsős emelés azt jelentené, hogy 2 év különbséggel ugyanazon korhatár melletti nyugdíjba vonulásnál az egyik korosztálynál növelést, a másiknál már csökkentést alkalmaznánk. E nyugdíjkülönbségek a fokozatos korhatár emeléssel érintett korosztályok között elfogadhatatlanok.


A 4-5. §-hoz

A rokkantsági nyugellátások megállapításánál a Javaslat a jelenlegi jogelv alkalmazását tartalmazza. A rokkantsági nyugdíjra jogosultságot az új korhatárig lehet szerezni, de ha valaki a korhatár előtti előrehozott öregségi nyugdíjat választotta, akkor megrokkanás esetén sem igényelhető már a rokkantsági nyugdíj. Az Egészségbiztosítási Alapból az új korhatárig finanszírozott rokkantsági nyugdíjterhek arányosan emelkednek. Ezt a többletet az emelt korhatárig dolgozók járulékfizetése csak részben ellentételezi, ezzel a többlettel először az 1997. évi költségvetés készítésekor kell számolni.

Az 6. §-hoz

Az özvegyi nyugdíjasoknál csak a korhatár betöltése után megnyíló, illetve feléledő  jogosultságot érinti a korhatár emelés. A Javaslat szerint az özvegyi nyugdíj csak az özvegy születési éve szerinti új nyugdíjkorhatáron jár. Az emelt korhatár előtti özvegyi nyugdíj választása - illetve a minimális szolgálati idő előírás - itt nem értelmezhető. Ezzel az érintett korosztályok később részesülnek nyugellátásban, s emiatt szociális támogatási igény is jelentkezhet. Egyidejűleg az özvegyi nyugdíjterhek fokozatosan mérséklődnek.
A 7. §-hoz

Az özvegyi nyugdíjra jogosultság szabályait befolyásolja az özvegy életkora és az, hogy a házasságkötés az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt, vagy azt követően történt. A Javaslat azt tartalmazza, hogy a jogosultság minden esetben az életkor szerinti új nyugdíjkorhatáron nyíljon meg.


A 8. §-hoz

A nyugdíjkorhatár emelése nem érintheti kedvezőtlenül a korhatár emelése előtt már korábban megözvegyült személyek jogosultsági feltételeit. A szerzett jog védelmét a Javaslat úgy biztosítja, hogy az 1997. január 1-je előtt megözvegyülteknél a feléledési életkort a megözvegyüléskor érvényes nyugdíjkorhatáron határozza meg.


A 9. §-hoz

Az Alkotmánybíróság 73/1995. (XII.15.) döntése szerint alkotmányellenes, hogy az egyidejűleg egyéni és társas vállalkozásban is részt vevőknek vállalkozásonként kell a járulékplafonig járulékot fizetni, de csak egyik jogviszony alapján jogosultak ellátásokra. 

Így mindaddig, amíg a jövedelmek összeszámításának ügyviteli feltétele nem teremthető meg, az Alkotmánybíróság döntésének megfelelően soron kívül vissza kell állítani a korábbi szabályozást, az 1975. évi II. törvény 118/A. §-a (2) bekezdésének hatályon kívül helyezett szövegét.


A 10-20. §-okhoz

A társadalombiztosítási szabályoknak a nyugdíjkorhatár emelésével kapcsolatos módosítása - a jogszabályok közötti összhang megteremtése érdekében - szükségessé teszi a munkajogi és a foglalkoztatási jogszabályok módosítását is.

A módosítás értelmezi az \"öregségi nyugdíjkorhatár\" és az \"öregségi nyugdíjra jogosult\" fogalmakat. E fogalmak értelmezése során a munkajogi és a foglalkoztatási jogszabályokban meghatározott jogosultságok (felmondási, felmentési korlátozás, emelt összegű végkielégítés), továbbá a felmentésre és a végkielégítés kizárására vonatkozó szabályok tekintetében az adott személyre irányadó öregségi nyugdíjkorhatárból indul ki. Az \"öregségi nyugdíjra jogosult\" fogalmat pedig az öregségi teljes, valamint résznyugdíj tekintetében összefoglaló kifejezésként használja. 


A 21. §-hoz

A törvénymódosítások - a (2) és (3) bekezdés kivételével - 1997. január 1-jén lépnek hatályba, egyidejűleg hatályukat vesztik a korhatáremeléshez kapcsolódó korábbi átmeneti társadalombiztosítási rendelkezések.

Az átmenet fokozatossága érdekében a javaslat szerint az 1997. évben az 56. életévüket betöltött személyek (1941-ben születettek) - a rájuk vonatkozó 57. éves korhatár mellett - még nyugdíjcsökkentés nélkül jogosultak lesznek nyugdíjra. Az érintett személyek 1996. évben még 55 évesen igénybe vehették volna az öregségi nyugdíjat.

A módosítás a szerzett jogok védelme érdekében átmeneti szabályokat tartalmaz az előnyugdíj, valamint a korengedményes nyugdíj vonatkozásában. Átmeneti szabállyal biztosítja a törvény azoknak a munkavállalóknak a védelmét, akiknek munkaviszonyát, közalkalmazotti jogviszonyát, közszolgálati jogviszonyát, bírósági, ügyészségi szolgálati viszonyát a hatálybalépést megelőzően érvényes nyugdíjkorhatár figyelembevételével szüntették meg."
