"A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA


T/2599. számú



Törvényjavaslat


az épített környezet alakításáról és védelméről













Előadó:  Dr.Baja Ferenc





Budapest,1996. május


1996. évi...........törvény
az épített környezet alakításáról és védelméről

Az Országgyűlés az épített környezet alakításával és védelmével kapcsolatos alapvető követelményekről, eszközökről, jogokról és kötelezettségekről, továbbá az ezekkel kapcsolatos feladatokról, hatáskörökről és hatósági jogkörökről a Magyar Köztársaság Alkotmányának 7o/D.§-ának (2) bekezdése, illetve a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény alapján a következő törvényt alkotja.


I. FEJEZET 

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A törvény hatálya
1.§

(1) A törvény hatálya kiterjed az épített környezet alakítása és védelme körébe tartozóan:
a) a települések területének rendezésére (a továbbiakban: településrendezés),
b) a településrendezés tervezésére (a továbbiakban: településtervezés),
c) az épületek, műtárgyak és más építményfajták (a továbbiakban együtt: építmények) építési előírásainak kialakítására,
d) az építmények építészeti-műszaki tervezésére (a továbbiakban: építészeti-műszaki tervezés),
e) az építmények kivitelezésére,
f) az építési termékek, anyagok, szerkezetek, berendezések és módszerek minőségi   követelményeinek kialakítására,
g) az építészeti örökség védelmére,
h) a települések zöldfelületeivel kapcsolatos munkákra,
i) az a)-h) pontok körébe tartozó kutatásra, műszaki fejlesztésre és ezek eredményének alkalmazására,
j) az a)-i) pontokban foglaltakkal kapcsolatos állami és önkormányzati feladatokra, hatáskörökre és hatósági jogkörökre, továbbá
k) az a)-j) pontokban foglaltakra vonatkozó szabályok megállapítására, alkalmazásuk ellenőrzésére és érvényre juttatására
(a továbbiakban együtt: építésügy).


(2) E törvényt a sajátos építményfajták, valamint a műemlékvédelem alatt álló építmények és területek tekintetében a rájuk vonatkozó külön törvényekkel, kormányrendeletekkel együtt, a bennük foglalt kiegészítésekkel és eltérésekkel kell alkalmazni.


Fogalommeghatározások
2.§

E törvény alkalmazásában:

 1. Beépítésre nem szánt terület: a település közigazgatási területének a mezőgazdasági, az erdőművelésre, illetőleg a különleges (pl: bánya, vízmeder, hulladéktelep) célra szolgáló része.

 2. Beépítésre szánt terület: a település közigazgatási területének a beépített, illetve a további beépítés céljára kijelölt területrésze.

 3. Belterület: a település közigazgatási területének összefüggő, beépítésre szánt, illetve beépítésre nem szánt területeket tartalmazó, legalább 5 ha kiterjedésű része.

 4. Épített környezet: a környezet tudatos építési munka eredményeként létrehozott, illetve elhatárolt épített (mesterséges) része, amely elsődlegesen az egyéni és a közösségi lét feltételeinek megteremtését szolgálja.

 5. Építési telek: az a telek, amelynek rendeltetése a beépítés, az építési szabályoknak megfelelően kialakított és köz- vagy magánútról gépjárművel közvetlenül megközelíthető. A mezőgazdasági célra szolgáló telek nem minősül építési telekké azáltal, hogy azon a tulajdonos a terület rendeltetésének megfelelő építményeket, továbbá lakóházat is épít.

 6. Építési terület: olyan telek vagy telkek csoportja, amely a nyomvonal jellegű építmények elhelyezésére szolgál.

 7. Építmény (az épület, műtárgy és egyéb építmény): a rendeltetésére, szerkezeti megoldására és anyagára tekintet nélkül minden olyan helyhezkötött műszaki alkotás, amely a talaj, a víz vagy az azok feletti légtér természetes állapotának megváltoztatásával, beépítésével jön létre.
 8. Épület: olyan terepszint felett látható építmény - a gáz- és folyadéktárolók kivételével - amely szerkezeteivel teret (helyiséget) határol el (zár körül) meghatározott rendeltetés céljára.

 9. Helyi építési szabályzat: az építés rendjét a helyi sajátosságoknak megfelelően megállapító és biztosító települési önkormányzati rendelet.

1o. Helyi közút: az út és műtárgyai, valamint tartozékai a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 47. § h),  j) és k) pontjai szerint.

11. Közterület: minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló (közhasználatra szolgáló) terület, amelyet a rendeltetésének megfelelően bárki használhat és az ingatlannyilvántartás ekként tart nyilván. A nem állami vagy önkormányzati tulajdonú ingatlanoknak a közhasználat céljára - erről szóló külön szerződésben - átadott területrészére a közterületre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Közterület rendeltetése különösen: a közhasználatból eredően a közlekedés biztosítása (utak), a pihenő és emlékhelyek kialakítása (parkok, köztéri szobrok stb.), a közművek elhelyezése.

12. Külterület: a település közigazgatási területének belterületnek nem minősülő, elsősorban mezőgazdasági, erdőművelési, illetőleg különleges (pl: bánya, vízmeder, hulladéktelep) célra szolgáló része.

13. Önkormányzati településfejlesztési döntések (településfejlesztési koncepció): a települési érdekek érvényre juttatása céljából a település fejlődésének alapvető lehetőségeit és irányait meghatározó, a település természeti adottságaira, gazdasági, szociális-egészségügyi és pénzügyi szempontjaira épülő településfejlesztési elhatározások.

14. Sajátos építményfajták: az épületnek nem minősülő közlekedési, hírközlési közmű- és energiaellátási, vízi-, a bányaműveléssel kapcsolatos, továbbá az atomenergia alkalmazására szolgáló építmények.

15. Szabályozási terv: az a településrendezési terv, amely a település közigazgatási területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek védelmével kapcsolatos sajátos helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket megállapító építési előírásokat térképen, rajz formájában ábrázolja.

16. Szabályozási keretterv: a főváros területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek, valamint a környezeti elemek védelmével kapcsolatos általános követelményeket megállapító fővárosi építési keretszabályzat térképen, rajzi formában ábrázolt fővárosi településrendezési terv.

17. Telek: meghatározott rendeltetésre szolgáló, egy helyrajzi számon nyilvántartásba vett földrészlet.

18. Telekegyesítés: az egymással közvetlenül szomszédos telkek egy telekké történő összevonása.

19. Telekfelosztás: a telek új telkekre történő osztása.

2o. Telekhatárrendezés: az egymással közvetlenül szomszédos telkek közös határvonalának megváltoztatása.

21. Telekcsoport újraosztása: a szomszédos telkek csoportjának összevonása és egyidejűleg a helyi építési szabályzatban és településrendezési tervben meghatározott rendeltetés céljára szolgáló új telkekként történő felosztása.

22. Telektömb: a telkek olyan csoportja, amelyet minden oldalról közterület (közút, tér, közpark), vagy részben beépítésre nem szánt (külterület) határol.

23. Településrendezési terv: a településszerkezeti terv, a szabályozási keretterv és a szabályozási terv.

24. Településszerkezeti terv: az a településrendezési terv, amely meghatározza a település alakításának, védelmének lehetőségeit és fejlesztési irányait, ennek megfelelően az egyes területrészek felhasználási módját, a település működéséhez szükséges műszaki infrastruktúra elemeinek a település szerkezetét meghatározó térbeli kialakítását és elrendezését.

Általános követelmények
3.§

(1) Az épített környezet alakítását és védelmét:
a) a jogszabályokkal összhangban álló településrendezési és építészeti-műszaki tervek alapján,
b) a jogszabályokban előírt építészeti, műszaki, biztonsági, egészségügyi, rendeltetési és használati, továbbá környezet- és természetvédelmi követelményekkel összhangban, valamint
c) a résztvevők - építtetők, tervezők és kivitelezők - együttműködésével
kell megvalósítani.

(2) Az épített környezet alakítása és védelme során a közérdekű intézkedéseket és döntéseket megelőzően, illetőleg azok végrehajtása során biztosítani kell a nyílvánosságot és a közösségi ellenőrzés lehetőségét az e törvényben és más jogszabályokban meghatározott módon. Gondoskodni kell az érdekelt állampolgárok, szervezetek megfelelő tájékoztatásáról, és lehetőséget kell adni részükre vélemény-nyílvánításra és javaslattételre.

Az állam építésügyi feladatai
4.§

(1) Az építésügy központi irányítása, összehangolása és ellenőrzése az állam feladata.

(2) Az Országgyűlés az építésügy - (1) bekezdésben megjelölt - központi feladatainak ellátása körében gondoskodik:
a) az épített környezet alakítását és védelmét segítő tervezési rendszer és gazdasági szabályozók kialakításáról,
b) az építésügy állami intézményrendszerének kialakításáról és működtetéséről,
c) az építésügy központi feladataihoz szükséges költségvetési eszközök biztosításáról.

(3) A Kormány az építésügy - (1) bekezdésben megjelölt - központi feladatainak ellátása körében gondoskodik:
a) az épített környezet rendezett alakítását és védelmét biztosító - a nemzetközi előírásokkal összhangban álló - jogszabályok megállapításáról, továbbá azok folyamatos korszerűsítéséről,
b) a nemzetközi egyezményekből fakadó állami feladatok ellátásáról,
c) az országos kutatási, műszaki fejlesztési programok kialakításáról és érvényrejuttatásáról.

(4) A Kormány az építésügy központi irányítását a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter (a továbbiakban: miniszter) útján gyakorolja.


5.§

(1) A miniszter a központi szakmai irányítási, összehangolási és ellenőrzési feladatkörében:
a) gondoskodik az építésügyre vonatkozó törvények és kormányrendeletek szakmai előkészítéséről, ellátja a hatáskörébe tartozó jogi szabályozási feladatokat;
b) feladatkörében ellátja az építésügyi tevékenységek szakmai felügyeletét és ellenőrzését;
c) elősegíti az építészeti kultúra fejlesztését,
d) ellátja az építésügyi hatóságok szakmai irányítását.

(2) Egyes sajátos építményfajtákra vonatkozó szabályozási kérdésekben az illetékes miniszter a miniszterrel együttesen jár el.

(3) A település, a települési környezet, illetve az építészeti örökség védelme szempontjából nagy jelentőségű településrendezési, építészeti-műszaki tervek szakszerűségének és magas színvonalának elősegítése érdekében, továbbá a településrendezési, építészeti-műszaki, környezetalakítási és egyéb fontos építésügyi célok, valamint a jogszabályok összehangolt érvényre juttatásának ellenőrzése céljából a miniszter tervtanácsokat hozhat létre.

A helyi önkormányzatok építésügyi feladatai
6.§

(1) A települési (fővárosban a kerületi) önkormányzat, valamint szerveik építésügyi feladata különösen:
a) a jogszabályok keretein belül - a Fővárosban a fővárosi keretszabályt és szabályozási kerettervet figyelembe véve - a településrendezési feladatkör ellátása,
b) a helyi építészeti örökség védelme,
c) az e törvényben szabályozottak szerint az építésügyi hatósági jogkör gyakorlása,
d) az építésügy helyi feladatainak ellátásához szükséges anyagi és személyi feltételek biztosítása.

(2) A fővárosi önkormányzat és szervei építésügyi feladata a több fővárosi kerület közigazgatási területét érintő
a) építési keretszabály megállapítása,
b) szabályozási keretterv jóváhagyása,
c) az e törvényben szabályozottak szerint a (1) bekezdés b)-d) pontjaiban említett feladatkör, továbbá
d) az e törvényben szabályozottak szerint az építésfelügyeleti feladatok
ellátása.

(3) A települési önkormányzat és szervei - a fővárosban a fővárosi és a kerületi önkormányzatok a külön jogszabályban meghatározott hatáskörük szerint - a településrendezési feladatát:
a) a helyi építési szabályzat megállapításával, valamint a településrendezési tervek elkészíttetésével és azok jóváhagyásával, továbbá
 b) a 17.§ szerinti sajátos jogintézmények alkalmazásával
c) az e törvényben szabályozottak szerint az építésügyi hatósági jogkör gyakorlásával
látja el.

(4) Ha az országos érdekből szükséges, törvény a települési önkormányzatot kötelezheti, hogy meghatározott határidőre gondoskodjon a helyi építési szabályzat, illetőleg a településrendezési tervek elkészítéséről, felülvizsgálásáról, módosításáról és azok  megállapításáról, illetve jóváhagyásáról. Ilyen esetben a szükséges pénzügyi fedezet biztosításáról az éves központi költségvetésben e célra biztosított keret felhasználásával a Kormány gondoskodik.

(5) A helyi önkormányzat építésügyi feladataival kapcsolatos döntéseit - az építésügyi hatósági tevékenység körébe tartozók kivételével - szakirányú felsőfokú képesítéssel rendelkező főépítész (a továbbiakban: főépítész) készíti elő.

II. FEJEZET

 A TELEPÜLÉSRENDEZÉS

A településrendezés célja, feladata és eszközei
7.§

(1) A településrendezés célja a települések területfelhasználásának és infrastruktúra-hálózatának kialakítása, az építés helyi rendjének szabályozása, a környezet természeti, táji és épített értékeinek védelme, továbbá az országos, a térségi, a települési és a jogos magánérdekek összhangjának megteremtése, az érdekütközések feloldásának biztosítása, valamint az erőforrások kíméletes hasznosításának elősegítése.

(2) A településrendezés feladata, hogy a település területének, telkeinek felhasználására és beépítésére vonatkozó helyi szabályok kialakításával
a) meghatározza a település összehangolt, rendezett fejlődésének térbeli-fizikai kereteit; 
b) a település adottságait és lehetőségeit hatékonyan kihasználva elősegítse annak működőképességét a környezeti ártalmak legkisebbre való csökkentése mellett;
c) biztosítsa a település (településrészek) megőrzésre érdemes, jellegzetes, értékes szerkezetének, beépítésének, építészeti arculatának védelmét.

(3) A településrendezés eszközei:
a) az önkormányzati településfejlesztési döntések (településfejlesztési koncepció), melyeket a 2.§ 13. pontban meghatározottak szerint a települési önkormányzat képviselőtestülete határozattal állapít meg;
b) a településszerkezeti terv, melyet a településfejlesztési döntések alapján a települési önkormányzat képviselőtestülete dolgoztat ki és határozattal állapít meg (2.§ 24. pont);
c) a helyi építési szabályzat és a szabályozási terv, melyet a településszerkezeti terv alapján a települési önkormányzat képviselőtestülete dolgoztat ki és rendelettel állapít meg (2.§ 9. és 15. pont).





8.§

A településrendezés során biztosítani kell a területeknek a közérdeknek megfelelő felhasználását a jogos magánérdekekre tekintettel, az emberhez méltó környezet folyamatos alakítását, értékeinek védelmét, figyelembe véve
a) az egészséges lakó- és munkakörülmények, a népesség biztonságának általános követelményeit,
b) a népesség demográfiai fejlődését, a lakosság lakásszükségletét, a kedvezőtlen lakossági összetétel kialakulásának elkerülését,
c) a lakosság fizikai, szellemi és lelki igényeit, különös tekintettel a családok, a fiatalok, az idősek, a korlátozott képességűek igényeire, az oktatás, a sport, a szabadidő és az üdülés, valamint a társadalmi szervezetek, egyházak működési feltételeinek lehetőségeire,
d) a megőrzésre érdemes történeti vagy településképi jelentőségű településrészek és az építészeti örökség védelmét, felújítását és továbbfejlesztését, valamint az értékes építmény és tájrészlet látványát (rálátás), továbbá az ingatlanról feltáruló kilátás védelmét, annak mértékéig, hogy az az érintett telkek szabályos beépítését ne akadályozza,
e) a környezet-, a természetvédelem, a tájhasználat és a tájkép formálásának összehangolt érdekeit, különös tekintettel a víz, a levegő, a talaj, a klíma és az élővilág védelmére,
f) a lakosság megélhetését, ellátását biztosító gazdasági érdekeket, a munkahelyek megőrzésének és új munkahelyek teremtésének érdekeit, a mező- és az erdőgazdaság, a közlekedés, a posta és a hírközlés, az ellátás, különösképpen az energia- és a vízellátás, a hulladékeltávolítás és -elhelyezés, a szennyvízelhelyezés és -kezelés, valamint a nyersanyaglelőhelyek biztosítását,
g) a honvédelem és a polgári védelem érdekeit,
h) a területtel és a termőfölddel való takarékos gazdálkodást,
j) az arra alkalmas természeti adottságok gyógyászati hasznosításának elősegítését és fokozott védelmét.


A településrendezés általános szabályai
9.§

(1) A helyi építési szabályzatot és a településrendezési terveket az országos településrendezési szakmai előírások figyelembevételével kell elkészíteni.

(2) A helyi építési szabályzat és a településrendezési tervek kidolgozása során:
 
a) az érintett állampolgárok, szervezetek, érdekképviseleti szervek vélemény-nyilvánítási lehetőségét biztosítani kell, ennek érdekében a helyben szokásos módon az érintettek tudomására kell hozni elkészítésük elhatározását, amelynek keretében
		aa) meg kell határozni a rendezés alá vont területet,
		ab) ki kell nyilvánítani általános célját és várható hatását, hogy az érintettek azzal kapcsolatban javaslatokat és észrevételeket tehessenek;
b) az államigazgatási szerveket, valamint - a keretszabályokat és keretszabályozási terveket illetően - az érintett helyi önkormányzatokat az előkészítésbe be kell vonni, hogy állásfoglalásukban ismertessék a település fejlődése és építési rendje szempontjából jelentős terveiket és intézkedéseiket, valamint ezek időbeli lefolyását, továbbá a hatáskörükbe tartozó kérdésekben a jogszabályon alapuló követelményeket;
c) az érintett terület lakosságának életkörülményeiben bekövetkező hátrányos következmények elhárítása vagy csökkentése érdekében figyelemmel kell lenni az érintettek értékrendjére, szociális helyzetére, ezek várható változására, továbbá vizsgálni kell a lakosság életkörülményeit és igényeit.

(3) A helyi építési szabályzatot és a településrendezési terveket a megállapítás, illetve a jóváhagyás előtt a polgármesternek (főpolgármesternek) véleményeztetnie kell a külön jogszabályban meghatározott államigazgatási és az érintett érdekképviseleti szervekkel és társadalmi szervezetekkel, amelyek 45 napon belül adhatnak írásos véleményt.

(4) Az eltérő vélemények tisztázása érdekében a polgármesternek (főpolgármesternek) egyeztető tárgyalást kell tartania, amelyre a hely és az időpont megjelölésével a véleményezési eljárás valamennyi érdekeltjét a tárgyalás előtt legalább 8 nappal meg kell hívnia. Az egyeztető tárgyalásról jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek tartalmaznia kell valamennyi elfogadott és el nem fogadott véleményt, azok indokolásával együtt.

(5) Azt az érdekeltet, aki a véleményezési eljárás során írásbeli véleményt nem adott, és az egyeztető tárgyaláson sem vett részt, kifogást nem emelő véleményezőnek kell tekinteni.

(6) A véleményezési eljárás befejezése után a szabályzatot, illetőleg a terveket a megállapítás, illetve a jóváhagyás előtt - azok magyarázatával együtt - a polgármesternek (főpolgármesternek) legalább egy hónapra a helyben szokásos módon közzé kell tennie azzal, hogy az érintettek a közzététel ideje alatt azokkal kapcsolatban észrevételt tehetnek, továbbá meg kell küldenie szakmai véleményezés céljából a miniszternek.

(7) A megállapított helyi építési szabályzatot, valamint a jóváhagyott településrendezési terveket a polgármesternek (főpolgármesternek) meg kell küldenie azok egyeztetésében résztvett államigazgatási, érdekképviseleti szerveknek és társadalmi szervezeteknek.

(8) Az (1)-(7) bekezdésben foglalt rendelkezéseket a helyi építési szabályzat, a településrendezési tervek változtatása esetén is alkalmazni kell.

(9) A településrendezési tervek készítése során a települést érintő jóváhagyott országos és térségi  területrendezési terv rendelkezéseit érvényre kell juttatni.

A településszerkezeti terv
1o.§

(1) A településszerkezeti terv meghatározza a település alakításának, védelmének lehetőségeit és fejlesztési irányait, ennek megfelelően az egyes területrészek felhasználási módját, a település működéséhez szükséges műszaki infrastruktúra elemeinek a település szerkezetét meghatározó térbeli kialakítását és elrendezését, az országos és a térségi érdek, a szomszédos, vagy a más módon érdekelt többi település alapvető jogainak és rendezési terveinek figyelembevételével, a környezet állapotának javítása vagy legalább szintentartása mellett.

(2) A települési önkormányzatnak a településszerkezeti tervet a törvény hatályba- lépésétől számítva
a) azon települések esetében, amelyek a törvény hatálybalépésekor nem rendelkeznek általános vagy összevont rendezési tervvel, öt év alatt,
b) azon települések esetében, amelyek a törvény hatálybalépésekor már rendelkeznek az a) pontban említett rendezési tervvel, a településfejlesztési döntések változásakor, de legkésőbb tíz éven belül
kell megalkotnia.

(3) A településszerkezeti tervet a települési önkormányzatnak legalább tíz évenként felül kell vizsgálnia, és szükség esetén a terv módosításáról vagy új terv elkészítéséről kell gondoskodnia.

(4) A településszerkezeti tervet a 9.§ előírásain túlmenően a szomszédos települési, a főváros esetében a fővárosi kerületi önkormányzatokkal is egyeztetni kell.


11.§

(1) A településszerkezeti terv rajzi és szöveges munkarészekből áll.

(2) A településszerkezeti tervet a település nagyságának megfelelő méretarányú térképen kell ábrázolni.

(3) A településszerkezeti tervben meg kell határozni a bel- és külterületeket, a beépítésre szánt, illetőleg a beépítésre nem szánt területeket, a közterületeket, azok tagozódását, a védett, a védelemre tervezett és a védő területeket, továbbá a funkciójában megváltoztatásra ítélt területrészeket, a meglévő és a tervezett infrastruktúra-hálózatokat.

(4) A (3) bekezdésben említett egyes területeken belül fel kell tüntetni a terület felhasználását veszélyeztető, illetőleg arra kiható tényezőket, különösen az alábányászottságot, a szennyezettséget,  az árvíz-, erózió- és csúszásveszélyt, a természetes és mesterséges üregeket, a közműves szennyvízelvezetéssel ellátatlan területet, továbbá a külön jogszabályok alapján előírt minden olyan egyéb tényezőt, amely a terület felhasználását vagy beépítését befolyásolja.


A szabályozási terv
12.§

(1) A szabályozási terv a település közigazgatási területére, vagy külön-külön annak egyes - legalább telektömb nagyságú - területrészeire készülhet.

(2) Szabályozási tervet kell készíteni minden esetben:
a) az újonnan beépítésre vagy jelentős átépítésre kerülő (pl: rehabilitációs) területekre, illetőleg
b) a természeti adottság, a településszerkezet, az építés, az építészeti örökség vagy a rendeltetés szempontjából különös figyelmet igénylő (pl: kiemelt üdülőterület, gyógyhely) területekre, valamint
c) minden más olyan esetben, amikor azt a építés helyi rendjének biztosítása egyébként szükségessé teszi.

(3) A szabályozási tervnek a jóváhagyott településszerkezeti tervvel összhangban kell lennie, eltérés szükségessége esetén a településszerkezeti tervet előzetesen módosítani kell.

(4) A szabályozási tervet a szükséges vízszintes, magassági és egyéb adatokat tartalmazó olyan méretarányú térképen kell ábrázolni, hogy annak megállapításai az egyes telkekre, építési területekre és közterületekre egyértelműen értelmezhetőek legyenek.

(5) A szabályozási tervnek tartalmaznia kell:
a) a bel- és külterületek lehatárolását (belterületi határvonal),
b) a beépítésre szánt és a beépítésre nem szánt területek, illetőleg az azokon belüli egyes területrészek (övezetek) lehatárolását,
c) az egyes területrészeken belül a közterületek és az egyéb területek elkülönítését,
 d) a közterületeken belül a különböző célokat szolgáló területeket (közút, köztér, közpark stb.),
e) a közterületnek nem minősülő területeken belül a telkek, építési telkek, területek kialakítására és beépítésére vonatkozó megállapításokat,
f) az egyes területrészeken belül a védett és a védelemre tervezett, valamint a védő területeket, továbbá építményeket,
g) az infrastruktúra-hálózatok és építmények szabályozást igénylő elemeit,
h) a 17.§ szerinti sajátos jogintézmények alkalmazásával érintett területrészek lehatárolását.
(6) A helyi építési szabályzatot és a hozzá tartozó szabályozási tervet együtt kell alkalmazni.


A helyi építési szabályzat
13.§

(1) Az építés helyi rendjének biztosítása érdekében a települési önkormányzatnak az országos szabályoktól eltérő, a település közigazgatási területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és  épített értékeinek védelmével kapcsolatos, a telkekhez fűződő sajátos helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket helyi építési szabályzatban kell megállapítania.

(2) A helyi építési szabályzatnak tartalmaznia kell legalább:
a) a bel- és külterület(ek) lehatárolását (belterületi határvonal),
b) a beépítésre szánt területek, illetőleg az azokon belüli egyes területrészek (övezetek) lehatárolását, azok felhasználásának, beépítésének feltételeit és szabályait,
c) a beépítésre nem szánt területek tagozódását, felhasználásuk és az azokon történő építés feltételeit és szabályait,
d) a különböző célú közterületek felhasználásának és az azokon történő építés    feltételeit és szabályait, továbbá
e) a helyi építészeti értékvédelemmel,
f) a védett és a védő területekkel, valamint
g) a 17.§ szerinti sajátos jogintézmények alkalmazásával
érintett területek lehatárolását, valamint az azokkal kapcsolatos előírásokat.

(3) A helyi építési szabályzat a település teljes közigazgatási területére vagy szükség szerint külön-külön annak egyes - legalább telektömb nagyságú - területrészeire készülhet.

(4) A települési önkormányzatnak a helyi építési szabályzatot a törvény hatálybalépésétől számítva:
a) azon települések esetében, amelyek a törvény hatálybalépésekor nem rendelkeznek általános vagy összevont rendezési tervvel, egy éven belül,
b) azon települések esetében, amelyek a törvény hatálybalépésekor már rendelkeznek az a) pontban említett rendezési tervvel, hat éven belül, rendelettel kell megállapítania.

(5) Helyi építési szabályzatot kell készíteni - a (4) bekezdésben foglaltaktól függetlenül is
a) az újonnan beépítésre vagy jelentős átépítésre kerülő (pl. rehabilitációs) területekre,
b) a természeti adottság, a településszerkezet, az építés, az építészeti örökség vagy a rendeltetés szempontjából különös figyelmet igénylő (pl. kiemelt üdülőterület, gyógyhelyek) területekre, valamint
c) minden más olyan esetben, amikor azt a építés helyi rendjének biztosítása egyébként szükségessé teszi.
A fővárosra vonatkozó sajátos rendelkezések
14.§

(1) A fővárosban a helyi építési szabályzatra és a településrendezési tervekre vonatkozó rendelkezéseket az e §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A Fővárosi Önkormányzat a főváros területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek, valamint a környezeti elemek védelmével kapcsolatos általános követelményeket fővárosi építési keretszabályzatban állapítja meg.

(3) A fővárosi kerületi önkormányzatnak - a fővárosi építési keretszabályzat keretein belül - a kerület egészére vonatkozóan kerületi építési szabályzatot kell megállapítania.

(4) A fővárosi településrendezési tervek:
a) a fővárosi önkormányzat által jóváhagyott főváros településszerkezeti terve,
b) a fővárosi önkormányzat által jóváhagyott főváros szabályozási keretterve, valamint
c) a fővárosi kerületi önkormányzat által jóváhagyott kerületi szabályozási terv.

(5) A főváros szabályozási kerettervében kell meghatározni a főváros egészét, vagy több kerületét érintő, a fővárosi önkormányzat feladat- és hatáskörébe tartozó szabályozási elemeket, különösen
a) a bel- és külterületek lehatárolását (belterületi határvonal),
b) a beépítésre szánt és a beépítésre nem szánt területek, illetőleg az azokon belüli egyes területrészek lehatárolását,
c) a főváros működéséhez szükséges közterületek és az egyéb területek elkülönítését,
d) a fővárosi önkormányzat tulajdonában lévő közterületeken belül a különböző célokat szolgáló területeket (közút, köztér, közpark stb.),
e) a védett és a védelemre tervezett, valamint a védő területeket, továbbá építményeket,
f) az infrastruktúra-hálózatok és építmények szabályozást igénylő elemeit,
g) a sajátos jogintézmények alkalmazásával érintett területek lehatárolását.

(6) A kerületi szabályozási tervbe a kerületet érintő, a főváros szabályozási kerettervében szereplő szabályozási elemeket be kell építeni, eltérés szükségessége esetén a főváros szabályozási kerettervét előzetesen módosítani kell.
Több település közös rendezése
15.§

(1) Több települési önkormányzat az összefüggő településrendezési feladatait közösen is megoldhatja. Az érintettek ilyen esetben közös helyi építési szabályzatot és közös településrendezési terveket is készíthetnek.

(2) A közös helyi építési szabályzatnak és településrendezési terveknek az egyes településekre vonatkozó részeit az érintett települési önkormányzatok képviselőtestületei állapítják meg. A véleményezési eljárás lefolytatásáról az önkormányzatok megállapodásában meghatározott település polgármestere köteles gondoskodni.

(3) A közös helyi építési szabályzatra és közös településrendezési tervekre egyebekben a 7-14.§ rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

A településtervezés
16.§

(1) Településtervezési tevékenységet szakirányú egyetemi végzettséggel és jogszabályban meghatározott más szakmai feltételekkel (a továbbiakban együtt: településtervezési jogosultság) rendelkező személy végezhet.

(2) A településrendezési terv készítője a tervezés során birtokába jutott adatokat, információkat más célra nem használhatja fel, azokat harmadik személynek nem adhatja át.

(3) A településtervezésre jogosult személyeket névjegyzékbe kell foglalni.


A településrendezési feladatok megvalósulását biztosító 
sajátos jogintézmények
17.§

A településrendezési feladatok megvalósítását a következő sajátos jogintézmények biztosítják:
a) építésjogi követelmények,
b) tilalmak,
c) telekalakítás,
d) elővásárlási jog,
e) kisajátítás,
f) helyi közút céljára történő lejegyzés,
g) útépítési és közművesítési hozzájárulás,
h) településrendezési kötelezések,
i) kártalanítási szabályok.


Építésjogi követelmények
18.§

(1) Építési munkát végezni helyi építési szabályzattal, illetőleg szabályozási tervvel rendelkező területen e törvény, valamint az egyéb jogszabályok megtartásán túl, csak a helyi építési szabályzat, szabályozási terv előírásainak megfelelően szabad.

(2) Építési munkát végezni helyi építési szabályzattal, illetőleg szabályozási tervvel nem rendelkező területen e törvény, valamint az egyéb jogszabályok megtartásával és akkor lehet, ha a célzott hasznosítás jellege, a beépítés mértéke és módja illeszkedik a meglévő környezethez.


19.§

(1) Belterületen - beépítésre szánt területen - épület csak építési telken helyezhető el.

(2) Beépítésre nem szánt területen új építményt építeni, meglévő építményt átalakítani, bővíteni, rendeltetését vagy használati módját megváltoztatni csak akkor szabad, ha az
a) a terület rendeltetésszerű használatát szolgálja,
b) közérdeket nem sért, különösen
		aa) nem érinti károsan a környezet természeti, táji és építészeti értékei védelmének érdekeit,
		ab) nem veszélyezteti a talaj- és a vízgazdálkodást,
		ac) nem befolyásolja hátrányosan a terület rendeltetésszerű felhasználását,
		ad) a megfelelő megközelítés biztosított, illetőleg biztosítható, továbbá
c) építmények csak a hozzájuk tartozó terület jelentéktelen hányadát veszik igénybe, és biztosított, hogy az építmények a telek területe nélkül nem idegeníthetők el, illetve
külterületen, ha az
d) a korábbi gazdálkodó ottlakását biztosító második lakóépület célját  szolgálja, amennyiben 
		da) gazdaságát egyeneságbeli rokonának adja át,
		db) a területen lakóépület a gazdaság átadása előtt is építhető volt,
		dc) azt a gazdaság meglévő építményeinek közvetlen közelében építik fel,
e) helyhez kötött, továbbá a környezetével szemben támasztott különleges védelmi igény miatt, illetőleg a környezetére kifejtett hatása miatt beépítésre szánt területen nem helyezhető el,
f) közösségi építmény, vagy köztárgy.


Tilalmak
2o.§

(1) A településrendezési feladatok megvalósítása, továbbá a természeti, környezeti veszélyeztetettség megelőzése érdekében az érintett területre változtatási, telekalakítási, illetőleg építési tilalom (a továbbiakban együtt: tilalom) rendelhető el.

(2) A tilalmat a feltétlenül szükséges mértékre és időtartamra kell korlátozni, s azt haladéktalanul meg kell szüntetni, ha az elrendelésének alapjául szolgáló okok már nem állnak fenn.

(3) A tilalom  nem terjed ki az elrendelése előtt engedélyezett építési, a javítási-karbantartási és a jogszabályokban megengedett más munkákra, továbbá a korábban gyakorolt használat folytatására, valamint az állékonyságot, életet és egészséget, köz- és vagyonbiztonságot veszélyeztető kármegelőzési, kárelhárítási tevékenységekre.

(4) A tilalmat - az azt elrendelő megkeresésére - az ingatlannyilvántartásba be kell jegyezni. A bejegyzés elmaradása a tilalom hatályát nem érinti.

(5) A tilalomból eredő kárért a tulajdonost kártalanítás illeti meg.




21.§

(1) A helyi építési szabályzat, illetőleg a szabályozási terv előkészítésének időszakára az érintett területre a települési önkormányzat rendelettel változtatási tilalmat írhat elő.

(2) A változtatási tilalom - ha az azt elrendelő önkormányzati rendelet másként nem rendekezik - három év eltelte után megszűnik. Ha az elrendelés feltétele továbbra is fennáll, a tilalom határideje legfeljebb egy esetben egy évvel meghosszabbítható.

(3) A tilalmat - a változtatási tilalom kivételével - az első fokú építésügyi hatóság az érintettekre vonatkozóan határozattal rendeli el. A határozatban meg kell jelölni azt az érdeket, amelynek érvényre juttatását a tilalom szolgálja, időtartamát, továbbá azt, akinek vagy aminek az érdekében a tilalmat elrendelik.

(4) A természeti, környezeti veszélyeztetettség megelőzése érdekében törvényben meghatározott esetekben az arra hatáskörrel rendelkező államigazgatási szerv is rendelhet el határozattal telekalakítási, illetőleg építési tilalmat.


22.§

(1) A változtatási tilalom alá eső területen telket alakítani, új építményt létesíteni, meglévő építményt átalakítani, bővíteni, továbbá elbontani, illetőleg más értéknövelő változtatást végrehajtani nem szabad.

(2) Az építési tilalom alá eső területen
a) a jövőbeni rendeltetésnek megfelelő területelőkészítő építési munkák,
b) a bontási munkák,
c) az építészeti örökség védelme, a régészet, illetőleg a környezet- vagy a természetvédelem érdekében szükséges építési munkák,
d) a meglévő építménynek a terület jövőbeni rendeltetésének megfelelő átalakításával, korszerűsítésével, bővítésével kapcsolatos építési munkák, továbbá
e) a meglévő lakóépület új, önálló lakást nem eredményező átalakítása, bővítése
kivételével más építési munkát végezni nem szabad.



Telekalakítás
23.§

(1) Telket csak úgy szabad alakítani, hogy az a terület rendeltetésének megfelelő használatra alkalmas legyen, továbbá annak alakja, terjedelme és megközelíthetősége a jogszabályoknak és a szabályozási tervnek megfeleljen.

(2) A telekalakítást az építésügyi hatóság engedélyezi.

(3) A telekalakítási terv készítése során:
a) a telekalakítással érintett területen a fennálló állapotról térképet és jegyzéket kell készíteni, melyben rögzíteni kell a telkek adatait (tulajdonosa, fekvése, nagysága, bejegyzett használati módja, bejegyzett építési jogok és korlátozások),
b) az érintett tulajdonosokkal való tárgyalás után a telekalakítás utáni állapotot rögzítő térképet és a kialakuló telkekről jegyzéket kell készíteni, melynek tartalmaznia kell a kialakuló telkek adatait (ingatlannyilvántartási adatok, a telek tulajdonosát érintő jogok és korlátozások, az előírt kötelezettségek és az azok teljesítéséhez nyújtott pénzbeli szolgáltatás stb).

(4) A telekalakítással kapcsolatos telekalakítási terv készíttetése, továbbá a felmerülő költségek a telekalakítás kezdeményezőjét terhelik.


24.§

(1) A telekalakítás lehet:
a) telekcsoport újraosztása (2.§ 21. pont),
b) telekfelosztás (2.§ 19. pont),
c) telekegyesítés és (2.§ 18. pont),
d) telekhatárrendezés (2.§ 2o. pont).

(2) A telkek csoportjának újraosztása során egyesíteni kell az érintett telkeket, amennyiben közterület kialakítása szükséges, úgy azt a területből ki kell venni, majd a fennmaradt területet a területre vonatkozó előírásoknak megfelelő telkekre kell felosztani.

(3) Az építésügyi hatóság a telekalakítás kezdeményezőjét - a helyi építési szabályzatnak és a szabályozási tervnek megfelelően, a telekalakítás miatt szükséges mértékig - utak és közművek létesítésére vagy a létesítés költségeinek viselésére kötelezheti.

(4) Ha a telekalakítás folytán a telek területe csökkent, a tulajdonost e telekrészért kártalanítani kell, ha a telek területe növekedett, a tulajdonos köteles e telekrész értékét megfizetni a polgári jog szabályai szerint.


Elővásárlási jog
25.§

(1) A települési önkormányzatot elővásárlási jog illeti meg az építési szabályzatban és a szabályozási tervben meghatározott településrendezési célok megvalósítához szükséges ingatlanok esetében.

(2) A települési önkormányzat a településrendezési feladatok megvalósítása érdekében a beépítetlen telkekre, illetőleg az olyan területekre, ahol településrendezési intézkedéseket tervez, és a rendezett településfejlődés biztosítása azt megkívánja, építési szabályzat és településrendezési terv hiányában is állapíthat meg elővásárlási jogot. Az erről szóló rendeletben meg kell jelölni azt a célt, amelyre a telket az önkormányzat felhasználni kívánja.

(3) A fővárosban a fővárosi vagy azt a kerületi önkormányzatot illeti meg az elővásárlás joga, amely a megosztott feladatkör alapján az adott településrendezési cél megvalósítója.

(4) Az (1) - (3) bekezdés szerinti elővásárlási jogot az ingatlannyilvántartásba is be kell jegyezni. 

(5) Az önkormányzat (1) - (4) bekezdésében szabályozott elővásárlási joga - a műemléki ingatlant kivéve - a más jogszabályon, illetve szerződésen alapuló elővásárlási jogot megelőzi.

(6) Ha az önkormányzat az elővásárlási joga gyakorlásáról a megkeresésétől számított harminc napon belül nem nyilatkozik, az ingatlan elidegeníthető.



Kisajátítás
26.§

A településrendezési feladatok megvalósításához közérdekből szükséges ingatlanok az arra vonatkozó külön jogszabályokban szabályozott esetekben és módon sajátíthatók ki.


Helyi közút céljára történő lejegyzés
27.§

(1) Ha a helyi építési szabályzat, illetőleg szabályozási terv szerint a helyi közút létesítése, bővítése vagy szabályozása az érintett tulajdonosok érdekében szükséges, az építésügyi hatóság az ingatlannak - a helyi közút céljára szükséges - legfeljebb egyötöd részét kisajátítási eljárás nélkül az illetékes települési önkormányzat javára igénybe veheti és lejegyezheti, amihez az érdekeltek hozzájárulása nem szükséges.

(2) A lejegyzés védett, védelemre tervezett, valamint védő területek esetében csak az érdekelt szakhatóságok előzetes egyetértésével végezhető.

(3) Ha a lejegyzésre az érdekeltek kérelmére indított telekalakítási eljárásban, vagy a közút kialakítására az érdekeltek kérelme alapján kerül sor, és az érdekeltek a kártalanítási igényükről lemondanak, a lejegyzésért nem jár kártalanítás.

(4) Az ingatlannak a helyi közút céljára lejegyzett részéért nem jár kártalanítás, ha azon építmény vagy építményrész nincs. Ha a tulajdonost a lejegyzés miatt kár éri, kártalanítani kell. Kártalanítás jár továbbá a lejegyzett területért, ha a helyi közút kialakítása a lejegyzésről szóló határozat jogerőssé és végrehajthatóvá válásától számított három éven belül nem történik meg.

(5) Ha az ingatlannak a helyi közút céljára szükséges részén építmény vagy építményrész áll, kisajátítási eljárást kell lefolytatni, kivéve, ha a kártalanításról az érdekeltek megállapodtak.

(6) Ha a lejegyzéssel érintett ingatlan a rendeltetésének megfelelő használatra alkalmatlanná válik, a tulajdonos kérelmére az egész telket igénybe kell venni. Ilyen esetben az egész telekért kártalanítás jár. 

(7) A helyi közút céljára történő igénybevétel esetén - ha kártalanítás jár - a kisajátítási kártalanítás szabályait kell alkalmazni.

(8) A helyi közút kialakítása során feleslegessé vált területet az érintett ingatlantulajdonosok részére vételre fel kell ajánlani. Ha az ilyen területet korábban az (1) bekezdés szerint jegyezték le, azt az érintett tulajdonosnak térítés nélkül vissza kell adni.


Útépítési és közművesítési hozzájárulás
28.§

(1) A helyi építési szabályzatban, illetőleg a szabályozási tervben a területre előírt helyi közutakat és a közműveket legkésőbb az általuk kiszolgált építmények használatbavételéig meg kell építeni. E kötelezettség teljesítése, ha jogszabály vagy megállapodás arra mást nem kötelez, a települési - a fővárosban megosztott feladatkörüknek megfelelően a fővárosi, illetve a fővárosi kerületi - önkormányzat feladata.

(2) Ha a helyi közutat, illetőleg közművet a települési önkormányzat létesíti, annak költségét részben vagy egészben az érintett ingatlanok tulajdonosaira háríthatja. A hozzájárulás mértékét és arányát az érintett ingatlanok tekintetében a települési önkormányzat rendelettel szabályozza. Amennyiben a helyi közút céljára szükséges területet az önkormányzat korábban a 27.§ szerint lejegyezte, úgy a hozzájárulás mértékébe a lejegyzett telekrész értékét be kell számítani.

(3) A fővárosban a (2) bekezdésben említett szabályozásra - megosztott hatáskörüknek megfelelően - a fővárosi, illetve a fővárosi kerületi önkormányzat rendelkezik hatáskörrel. A hozzájárulás olyan arányban illeti meg a fővárosi és a kerületi önkormányzatot, amilyen arányban a helyi közút kialakításával kapcsolatos költségeket viselték.


Településrendezési kötelezések
29.§

(1) Településrendezési kötelezettség körében
a) beépítési kötelezettség,
b) helyrehozatali kötelezettség és
c) beültetési kötelezettség
rendelhető el.

(2) A helyi építési szabályzat a tervszerű telekgazdálkodás, a beépítés helyes sorrendje és a településkép előnyösebb kialakítása érdekében a beépítetlen építési telkekre meghatározott időn belüli beépítési kötelezettséget állapíthat meg (a továbbiakban: beépítési kötelezettség). Ha a tulajdonos a beépítési kötelezettségét nem tudja teljesíteni, kérheti az önkormányzattól az építési telek megvételét. Ha az önkormányzat a telket a kérelem benyújtásától számított három éven belül nem tudja megvenni, a beépítési kötelezettséget meg kell szüntetni.

(3) A helyi építési szabályzat a településkép javítása érdekében az azt rontó állapotú épületek meghatározott időn belüli helyrehozatali kötelezettségét írhatja elő. Az önkormányzat e kötelezettség teljesítéséhez anyagi támogatást nyújthat.

(4) A helyi építési szabályzat a közérdekű környezetalakítás céljából az ingatlan növényzettel történő meghatározott módon és időn belüli beültetési kötelezettségét (gyepesítés, fásítás, növényzet pótlás stb.) írhatja elő. Ha e kötelezettség teljesítése az ingatlan rendeltetésszerű használatához szükséges mértéket meghaladó ráfordítást igényel, az önkormányzatnak a tulajdonos költségeit rendeletben meghatározott mértékben kell megtérítenie.

(5) A (2) - (4) bekezdésben meghatározott kötelezettségről a helyi építési szabályzat alapján az építésügyi hatóság intézkedik.


Kártalanítási szabályok
3o.§

(1) Ha valamely településrendezési intézkedés következtében az ingatlan korábbi rendeltetését, használati módját meg kell változtatni, és ebből a tulajdonosnak, haszonélvezőnek kára származik, a tulajdonost, haszonélvezőt kártalanítás illeti meg.

(2) A kártalanítás összege az ingatlannak a korábbi rendeltetése szerint megállapítható értéke és a rendeltetésmódosítás eredményeként az ingatlan új forgalmi értéke közötti különbözet.

(3) Ha az ingatlan tulajdonosa, haszonélvezője használati jogának gyakorlása során, az érvényes építési szabályzat és szabályozási terv előírásaiban bízva, a használati lehetőségek megvalósítása érdekében előkészületeket tett, és azok a ráfordítások az építési szabályzat, illetőleg a szabályozási terv megváltoztatása következtében értéküket vesztik, részére kártalanítás jár.

(4) Ha az ingatlan rendeltetését a helyi építési szabályzat, illetőleg a szabályozási terv valamely később megvalósítandó közérdekű célban határozza meg, és ez a tulajdonosi és építési jogokat korlátozza, a tulajdonos a közérdekű cél kedvezményezettjétől, illetőleg ennek hiányában a települési önkormányzattól követelheti az ingatlan megvételét. Ha a megvételre vonatkozó megállapodás az erre irányuló kérelemtől számított három éven belül nem jön létre, az ingatlant ki kell sajátítani.

(5) Ha az ingatlan korábbi rendeltetéséhez fűződő jogok keletkezésétől számított három éven belül kerül sor e jogok megváltoztatására vagy megszüntetésére, a kártalanítás azonnal követelhető.

(6) Ha a három évnél hosszabb tilalom alá eső - a tilalom elrendelése előtt felosztható, illetőleg beépíthető - ingatlant nem sajátították ki, vagy a tulajdonos nem kap csereingatlant, vagy pedig a tilalmat időközben nem szüntetik meg, három év eltelte után a tulajdonos részére a negyedik évtől kezdődően - kérelmére - évenként korlátozási kártalanítást kell fizetni. Ez a fizetési kötelezettség a természeti veszélyeztetettségből eredő kár megelőzése, továbbá a tulajdonos érdekeinek védelme céljából elrendelt tilalom esetére nem vonatkozik. Védett terület, építmény vagy egyedi érték védelme érdekében elrendelt tilalom esetén a fizetési kötelezettségre az erre vonatkozó külön jogszabályok az irányadók.

(7) A korlátozási kártalanítás évi mértéke a használat, illetőleg a hasznosítás lehetőségének a korlátozásából eredő kár összegének arányos része, legfeljebb azonban az ingatlan mindenkori forgalmi értékének 5%-a. Az évenként kifizetett kártalanítás az ingatlan kisajátítása esetén a kisajátítási kártalanításba, csereingatlan adása esetén pedig annak értékébe nem számítható be.

(8) A korlátozási kártalanítást az köteles megfizetni, akinek az érdekében a településrendezési intézkedés történt.

(9) A korlátozási kártalanításról - a felek megállapodásának hiányában - a bíróság dönt.

III. FEJEZET 

AZ ÉPÍTÉSI FOLYAMAT SZABÁLYOZÁSA

Az építményekkel szemben támasztott általános követelmények
31.§

(1) Az építmény elhelyezése során biztosítani kell:
a) az építmény, továbbá a szomszédos ingatlanok és építmények rendeltetésszerű és biztonságos használhatóságát,
b) az építmény közszolgálati (tűzoltó, mentő stb.) járművel történő megközelíthetőségét,
c) a zöldfelület védelmét, a természetvédelem sajátos követelményeit és érdekeit,
d) a közhasználatú építmények esetében a mozgásukban korlátozott személyek részére a biztonságos megközelíthetőséget;
e) a rendeltetésszerű telekhasználatot.

(2) Az építmény kialakítása során érvényre kell juttatni az országos építési szakmai követelményeket, különösen:
a) az értékes táj- és településkép, építészeti - beépítési jellegzetesség és látvány védelmét, továbbá
b) a kedvező tájolás,
c) a mechanikai ellenállás és stabilitás,
d) a tűzbiztonság,
e) a higiénia, egészség- és környezetvédelem,
f) a használati biztonság,
g) a zaj és rezgés elleni védelem, 
h) az energiatakarékosság és hővédelem
követelményeit.

(3) Az országos építési szakmai követelmények megtartása alól - külön jogszabályban meghatározott esetekben és módon - eltérési engedély adható.

(4) Az építmény kialakítása során biztosítani kell:
a) a rendszeres karbantartás lehetőségét, 
b) hogy az építmény rendeltetésszerű használatával járó környezeti terhelés  az adott helyen megengedett mértéket ne lépje túl, valamint
c) a mozgásukban korlátozott személyek részére a közhasználatú építmények esetében a biztonságos használhatóságot.


Az építészeti-műszaki tervezés
32.§

(1) Az építmény, építményrész, építményegyüttes megépítéséhez, átalakításához, bővítéséhez, felújításához, helyreállításához, korszerűsítéséhez, lebontásához, elmozdításához, rendeltetésének építési munkával járó megváltoztatásához  jogszabályban meghatározott tartalmú és részletezettségű építészeti-műszaki terv szükséges.

(2) Az építészeti-műszaki tervek készítése jogszabályban meghatározott szakirányú egyetemi vagy főiskolai képesítéshez és külön feltételekhez (a továbbiakban együtt: tervezési jogosultság) kötött tevékenység.

(3) Az építészeti-műszaki tervezési tevékenység folytatására jogosult csak olyan tervezési munkát végezhet, amire minősítése alapján jogosult, és amelynek megoldására a szakmai felkészültsége alapján képes.

(4) Az építészeti-műszaki tervezési tevékenység folytatására jogosult személyeket névjegyzékbe kell felvenni.

(5) A településrendezés, az építmények és együtteseik, az építési szerkezetek és módok, valamint a belsőépítészet és a kertépítés tervezésére - jogszabályban meghatározott esetekben és módon - tervpályázatot lehet kiírni.

(6) A tervpályázat az (5) bekezdésben felsorolt építészeti-műszaki tervezési feladatok több változatú előkészítésére szolgáló sajátos tervezési versenyforma, amelynek célja a műszaki, városképi, építészeti, gazdaságossági szempontból legkedvezőbb tervkoncepció kiválasztása és - jogszabályban meghatározott esetekben - a tervezői megbízás szakmai feltételeinek előzetes tisztázása.

(7) A közbeszerzésekről szóló törvény hatálya alá eső - (5) bekezdésben meghatározott - építési beruházás esetében
a) az építési engedélyezési tervdokumentáció előkészítésére - jogszabály előírásai szerint - tervpályázatot kell kiírni,
b) az eredményes tervpályázatot követően, annak eredményét figyelembe véve, az építési engedélyezési tervdokumentáció elkészítésére tervezési szerződést kell kötni.

(8) Jogszabály egyéb esetben is elrendelheti tervpályázat kiírásának kötelezettségét.

(9) Az építészeti-műszaki terv - külön törvény alapján - szerzői jogvédelem alatt áll.


33.§

(1) A tervező felelős:
a) az építészeti-műszaki tervezésre vonatkozó minőségi, biztonsági és szakmai szabályok, építési előírások betartásáért, továbbá
b) az általa készített építészeti-műszaki tervek szakszerűségéért.

(2) A tervező köteles az altervezők munkáját összehangolni és az általuk szolgáltatott munkarészeket egyeztetni.


Az építési munkák építésügyi hatósági engedélyezése
34.§

(1) Telekalakításhoz, építmény, építményrész, épületegyüttes megépítéséhez, átalakításához, bővítéséhez, felújításához, helyreállításához, korszerűsítéséhez, lebontásához, elmozdításához, illetve használatbavételéhez, fennmaradásához, vagy a rendeltetésének megváltoztatásához (a továbbiakban együtt: építési munka) a jogszabályokban meghatározott esetekben az építésügyi hatóság engedélye szükséges.

(2) Az építésügyi hatósági engedély feltételekhez köthető.

(3) Az engedélykérelem elbírálása során az építésügyi hatóság köteles helyszíni szemlét tartani.

(4) Az építésügyi hatóság az engedélyezési eljárás során köteles érvényt szerezni a jogszabályokban foglaltaknak és az építészeti-műszaki szakszerűség követelményeinek. Köteles továbbá biztosítani az eljárással érintettek és az eljárásban érdekeltek jogos érdekeinek védelmét.

(5) Az építésügyi hatósági engedélyezéskor az érdemi határozatot a kérelem előterjesztésétől számított 60 napon belül meg kell hozni.

(6) Az építésügyi hatósági engedélyezési eljárásban a külön jogszabályban meghatározott szakhatóságok és más szervek, valamint külön jogszabály szerint névjegyzékbe vett műszaki szakértők működnek közre.


35.§

(1) Az ügyfél az építésügyi hatóság engedélyének megkérése előtt - a beépítési, építészeti, műemléki, településképi, természet- és környezetvédelmi, valamint a műszaki követelmények előzetes tisztázása céljából - elvi engedélyt kérhet. Jogszabály az elvi engedély kérését kötelezővé teheti.

(2) Az elvi engedély a közreműködő szakhatóságot és az építésügyi hatóságot az elvi engedély jogerőssé és végrehajthatóvá válásától számított egy éven belül kezdeményezett építésügyi hatósági engedélyezési eljárás során köti azokban a kérdésekben, amelyekről rendelkezett. Az elvi engedély érvényét veszti, ha jogerőre emelkedésétől és végrehajthatóvá válásától számított egy év alatt nem kér az építtető építésügyi hatósági engedélyt. Az engedély érvénye egy ízben legfeljebb egy évvel meghosszabbítható, ha az általános érvényű és a helyi jogszabályok, valamint a kötelező hatósági előírások időközben nem változtak meg. Az elvi engedély alapján építési munka nem végezhető.


36.§

Építésügyi hatósági engedély a jogszabályok keretei között akkor adható, ha
a) a tervezett építés a 18-19.§-okban, a 31.§-ban előírt, illetve a külön jogszabályban kötelezővé tett nemzeti szabvány szerinti követelményeknek megfelel,
b) a tervezett építés az egyes építmények és területek védettségét elrendelő vagy azokra különleges feltételeket megállapító jogszabályoknak, az előzetes hatósági eljárásokban tisztázódott szakhatósági követelményeknek és az érdekelt szakhatóságok hozzájárulásában foglalt eseti előírásoknak megfelel,
c) az építmény megépítése, tervezett használata, fenntartása nem okoz a környezetében olyan káros hatást, amely a terület rendeltetésének megfelelő mértéket meghaladná, az állékonyságot, az életet és egészséget, a köz és vagyonbiztonságot veszélyeztetné, vagy a közérdeket egyéb módon sértené,
d) az építmény rendeltetésszerű használhatóságához szükséges járulékos építmények, illetőleg jogszabályban meghatározott esetekben és módon a közlekedési hálózathoz való csatlakozás, valamint a közmű- és energiaellátás  megvalósítása biztosított,
e) a tervezőként megjelölt szerv, illetőleg személy jogosult volt az építészeti műszaki tervezésre.


37.§

(1) Az építésügyi hatóság engedélye egyben - az engedélybe foglalt szakhatósági előírások vonatkozásában - szakhatósági engedély is, amely azonban nem menti fel az építtetőt a külön jogszabályok szerint szükséges más hatósági engedélyek megszerzésének kötelezettsége alól.

(2) Az építésügyi hatóság engedélye az építési munkával kapcsolatos polgári jogi igényt nem dönt el.


Az építés
38.§

(1) Építési munkát - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, - csak a jogerős és végrehajtható építési engedélynek, továbbá a hozzá tartozó jóváhagyott - engedélyezési záradékkal ellátott - terveknek és egyéb okiratoknak, valamint jogszabályban meghatározott esetekben az ezek alapján készített műszaki megvalósítási terveknek megfelelően szabad végezni.

(2) A jóváhagyott - engedélyezési záradékkal ellátott - tervtől csak az építésügyi hatóság újabb előzetes engedélyével szabad eltérni, kivéve, ha az eltérés önmagában nem engedélyhez kötött építési munka.


39.§

(1) Építőipari kivitelezési tevékenység akkor folytatható, ha
a) az építőipari kivitelezés az építési tevékenységet folytató (továbbiakban: kivitelező) tevékenységi körében szerepel, illetve
b) az építés műszaki munkálatait az építési munka jellegének megfelelő és jogszabályban meghatározott szakképesítéssel és gyakorlattal rendelkező felelős műszaki vezető irányítja.

(2) Építési szakmunkát csak az végezhet, aki a tevékenységre jogszabályban előírt szakmai feltételekkel rendelkezik.

(3) Az építmények teherhordó szerkezeteit nem érintő, javító, karbantartó, felújító tevékenységet a munka jellegének megfelelő szakmunkás képesítéssel rendelkező személy felelős műszaki vezető nélkül is végezhet.

(4) Akinek az építőipari kivitelezés a tevékenységi körében nem szerepel - a (2) és (3) bekezdés figyelembevételével - csak saját céljára végezhet építési munkát.

4o.§

(1) A kivitelező felelős a megvalósított építmény rendeltetésszerű és biztonságos használhatóságáért, valamint az építtető által rendelkezésére bocsátott  jogerős és végrehajtható építési engedélyben és a jóváhagyott engedélyezési tervekben előírtak biztosításáért.

(2) A felelős műszaki vezető felelős az építménynek - a jogerős és végrehajtható építési engedélynek és a jóváhagyott engedélyezési terveknek, illetve a szükség szerinti kivitelezési terveknek megfelelő - megvalósításáért, továbbá az építési tevékenységre vonatkozó szakmai, minőségi és biztonsági előírások megtartásáért és a munkálatok végzésének szakszerűségéért.

(3) A kivitelező - jogszabályban meghatározott esetben és módon - köteles építési naplót vezetni, abban a napi munkát rögzíteni, a naplót állandóan a munka helyszínén tartani és azt hatósági ellenőrzéskor, illetve műszaki ellenőr kérésére rendelkezésre bocsátani.

(4) Az építtető az építési-szerelési munka szakszerű végzésének folyamatos figyelemmel kísérésére, ellenőrzésére helyszíni képviselőjeként, jogszabályban meghatározottak szerint műszaki ellenőrt bízhat meg.

41.§

(1) Építési célra anyagot, szerkezetet és berendezést csak hazai megfelelőség igazolással lehet forgalomba hozni, megrendelni, építménybe betervezni vagy beépíteni.

(2) A hazai megfelelőség igazolás annak az írásos megerősítése, hogy az anyagok, szerkezetek és berendezések kielégítik a:
a) nemzeti szabványokban,
b) ágazati műszaki szabályzatokban és előírásokban,
c) építőipari műszaki engedélyekben, valamint
d) a 31.§ (2) bekezdés c)-h) pontjaiban
előírt követelményeket.

(3) A hazai megfelelőség igazolás alapját megfelelősségi vizsgálatok képezik.

(4) Hazai megfelelőség igazolás lehet:
a) szállítói (forgalmazói, gyártói) megfelelőségi nyilatkozat,
b) független tanúsító szerv által kiadott tanúsító irat.


42.§

(1) Ha az építési munka végzése során természeti érték, építészeti, vagy régészeti emlék, illetőleg építménnyel kapcsolatos képzőművészeti alkotás kerül elő, a kivitelező köteles azt az építésügyi hatósághoz, valamint más hatáskörrel rendelkező hatósághoz haladéktalanul bejelenteni és a lelőhelyet a hatósági intézkedésig érintetlenül hagyni.

(2) Az építési munka végzése során biztosítani kell, hogy a keletkező környezetterhelés, igénybevétel a külön jogszabályban meghatározott és megengedett mértéken belül maradjon.


43.§

(1) Az építtető felelős azért, hogy az építmény rendeltetésszerű és biztonságos használatához szükséges járulékos építmények, tereprendezési, fásítási, parkosítási munkálatok az építménnyel együtt valósuljanak meg.

(2) Az építésügyi hatóság által meghatározott időtartamon belül az építmény környezetéből az építtetőnek és a kivitelezőnek az építési tevékenység során keletkezett építési hulladékot, maradék építőanyagot és építési segédeszközöket el kell szállíttatnia, a környezetet és a terep felszínét az eredeti, illetve engedélyezett állapotában kell átadnia, a környezetben okozott károkat meg kell szüntetnie.


Az építmény használatbavétele
44.§

(1) Az építtetőnek minden olyan építményre, építményrészre, amelyre építési engedélyt kellett kérni - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik -, annak használatbavétele előtt használatbavételi engedélyt is kell kérnie. A kérelemhez a felelős műszaki vezető, továbbá jogszabályban meghatározott esetekben az érdekelt szakhatóságok, az érintett infrastruktúra-hálózatot működtető közüzemek és a kéményseprő nyilatkozatát kell csatolni arról, hogy az építmény a jogerős építési engedélynek és a hozzá tartozó jóváhagyott engedélyezési tervnek megfelel, rendeltetésszerű és biztonságos használatra alkalmas.

(2) A használatbavételi engedélyt meg kell adni, ha az építményt, vagy egy részét - építési engedélyhez kötött építési munka esetén - az engedélynek megfelelően, rendeltetésszerű és biztonságos használatra alkalmas módon építették meg.

(3) Ha az építmény vagy egy része rendeltetésszerű használatra nem alkalmas, vagy az építési munka elvégzése következtében idegen ingatlanban az állékonyságot, az életet és egészséget, a köz és vagyonbiztonságot veszélyeztető állapot keletkezett, az építésügyi hatóság az építmény használatbavételét megtiltja, vagy építésügyi hatósági kötelezés keretében a hibák, hiányosságok megszüntetésétől teszi függővé. A használatbavételi engedély megadása feltételekhez köthető, az engedélyben kikötések tehetők.

(4) Az (1) bekezdésben előírt használatbavételi engedély hiányában az építményt nem szabad használni.



Az építésügyi hatósági ellenőrzés
45.§

(1) Az elsőfokú építésügyi hatóság köteles az engedélyhez kötött építési munka végzését a helyszínen ellenőrizni. Ennek keretében vizsgálnia kell:
a) a jogerős és végrehajtható építési engedély és a hozzá tartozó jóváhagyott engedélyezési tervek meglétét és azok alkalmazását,
b) az építmény szerkezeteinek az engedélyezési tervnek megfelelő, továbbá a szakmai és biztonsági előírások megtartásával történő megvalósulását,
c) az építési munka végzését irányító felelős műszaki vezetőnek az előírt szakirányú képesítési és más szakmai feltételeknek való megfelelőségét,
d) az állékonyságra, valamint az életre és egészségre, továbbá a köz- és vagyonbiztonságra vonatkozó követelmények megtartását.

(2) Az elsőfokú építésügyi hatóság az építési munka végzésének ellenőrzésén túl megelőzi, felkutatja, megakadályozza az építési engedély nélkül, vagy attól eltérően, és építési engedélyhez nem kötött építési munka esetében az általános érvényű kötelező építésügyi előírások megsértésével (a továbbiakban: szabálytalanul) történő építési tevékenységet, a rendeltetéstől eltérő építményhasználatot.

(3) Az építésügyi hatósági ellenőrzést rendszeresen - az építési munka végzése során legalább az építmény helyének kitűzésekor és az építési folyamat befejezésekor - kell végezni.

(4) Az építésügyi hatósági ellenőrzést végző az építési munka folytatását a helyszínen - legfeljebb egyszer 30 napra - megtilthatja, ha az szabálytalanul, vagy pedig az állékonyságot, az életet és egészséget, a köz és vagyonbiztonságot veszélyeztető módon történik. Ez idő alatt az építésügyi hatóságnak döntenie kell az eljárás megszüntetéséről vagy folytatásáról. Döntés hiányában az építési munka tovább folytatható.

(5) Az építésügyi hatósági ellenőrzési feladatok végrehajtásában - az építésügyi hatóság felkérése esetén - a rendőrség, a közterület-felügyelet, továbbá jogszabályban felhatalmazott más szervek is közreműködnek.

(6) A tulajdonos, haszonélvező és a használó, valamint az építtető és a kivitelező a hatósági ellenőrzést tűrni kötelesek.

Az építésfelügyeleti ellenőrzés
46.§

(1) Az építésfelügyeleti ellenőrzési tevékenység célja annak a megállapítása, hogy:
a) az építményekre, építési termékek (anyagok, szerkezetek, berendezések), módszerek és eljárások minőségi követelményeire és alkalmazására vonatkozó jogszabályokat, szabványokat és engedélyeket az építési munka végzése során megtartották-e,
b) az építmények, építési termékek használat során vagy egyébként kialakult állapota megfelel-e a rájuk vonatkozó - az állékonyságot, az életet és egészséget, a köz- és vagyonbiztonságot szolgáló - követelményeknek.

(2) Az építésfelügyeleti ellenőrzési feladatokat jogszabályban meghatározottak szerint
a) a közigazgatási hivatal vezetője,
 b) a sajátos építményfajták tekintetében az arra vonatkozó külön jogszabályokban meghatározott államigazgatási szerv
látja el.

(3) Az építésfelügyeleti ellenőrzési feladatokban a szükséges vizsgálatok elvégzésére külön jogszabályban meghatározottak szerint jogosult szakintézmények működnek közre.

(4) Az építésfelügyeleti ellenőrzési feladatokat ellátó államigazgatási szerv jogszabálysértés megállapítása esetén köteles a szabálytalan állapot megszüntetését határozattal elrendelni, illetőleg az intézkedések megtételét az arra jogosult szervnél kezdeményezni.


Az építésügyi hatósági kötelezés
47.§

(1) Az építésügyi hatóság elrendelheti:
a) az építési munka megszüntetését és az eredeti állapot helyreállítását, illetőleg a jogerős és végrehajtható építési engedélynek és a hozzá tartozó, jóváhagyott engedélyezési terveknek megfelelő munkaműveletek elvégzését;
b) a műszaki követelményeknek meg nem felelő építési termékek kicserélését;
c) az építmény, építményrész felújítását, ha az a településképet rontja, vagy azt az építési szabályzatban, a szabályozási tervben foglaltak végrehajtása, illetőleg az építészeti örökség védelmének érdekei megkövetelik,
d) jogszabályban meghatározott esetekben a telek bekerítését, továbbá a telken a településkép előnyösebb kialakítása vagy a környezet védelme céljából szükséges kertépítési munkák elvégzését.

(2) Az építésügyi hatóságnak el kell rendelni:
a) az építmény, építményrész részleges vagy teljes átalakítását, - amennyiben ez nem lehetséges - a lebontását vagy az újraépítését, ha a kivitelezés szabálytalanul, illetőleg az állékonyságot, az életet és egészséget, a köz- és vagyonbiztonságot veszélyeztető módon történik;
b) az építmény, építményrész hibáinak, hiányosságainak megszüntetését, ha azt rendeltetésszerű és biztonságos használatra nem alkalmas módon építették meg, vagy ezáltal idegen ingatlanban az állékonyságot, az életet és egészséget, a köz- és vagyonbiztonságot veszélyeztető állapot keletkezett,
c) az építmény jókarbantartására vonatkozó kötelezettség teljesítését, illetőleg az építmény felülvizsgálatát, szükség szerinti átalakítását, felújítását, helyreállítását vagy lebontását, ha annak állapota az állékonyságot, az életet és egészséget, a köz- és vagyonbiztonságot veszélyezteti. 

(3) Az építésügyi hatóság megkeresésére az ingatlannyilvántartásba az (1)-(2) bekezdés szerint elrendelt jogerős és végrehajtható kötelezettséget be kell jegyezni.


Az építmény fennmaradásának engedélyezése
48.§

(1) Ha az építményt, építményrészt szabálytalanul építették meg, az építésügyi hatóság az építményre, építményrészre - az építtető vagy a tulajdonos kérelme alapján - fennmaradási engedélyt adhat, ha a 18-19.§-okban és a 31.§-ban meghatározott feltételek fennállnak, vagy megteremthetők.

(2) Fennmaradási engedély az (1) bekezdésben foglaltak érvényesítése mellett kiadható akkor is, ha:
a) az építmény, építményrész átalakítással szabályossá tehető, vagy
b) a szabálytalansággal okozott érdeksérelem jelentéktelen, vagy a hatóság által meghatározott határidőn belül elhárítható.	

(3) Az építésügyi hatóság az építtetőt - kérelem hiányában - a fennmaradási engedély iránti kérelem benyújtására felhívhatja, vagy az eljárást hivatalból az építtető költségére lefolytathatja.

(4) A fennmaradási engedély - építésügyi bírság kiszabása, illetőleg az (1)-(2) bekezdés szerinti szükségszerű átalakítás kötelezettségének és határidejének egyidejű megállapítása mellett - meghatározott időre szóló, visszavonásig érvényes (határozatlan időre szóló), vagy végleges jellegű lehet.

(5) A fennmaradási engedély egyben az építményre vonatkozó használatbavételi engedély is. Az építményrészre vonatkozó fennmaradási engedély megadásával egyidőben az építésügyi hatóságnak rendelkeznie kell az építmény befejezésére vonatkozó továbbépítésről is. Az építmény építési munkáinak teljes befejezése után a 44.§ előírásai szerinti használatbavételi engedélyezési eljárást kell lefolytatni.

(6) A meghatározott idő elteltét, illetőleg az engedély visszavonását követően  az építményt, építményrészt az engedélyesnek kártalanítási igény nélkül le kell bontania. Ugyanúgy akkor is, ha a fennmaradási engedélyben előírt átalakítási kötelezettséget nem teljesítették. Az átalakítási kötelezettség elmulasztása esetén az építésügyi hatóság a lebontást elrendeli.

(7) Ha a szabálytalanul megépített építményre, építményrészre fennmaradási engedély nem adható, az építésügyi hatóság köteles elrendelni a szabályossá tétel érdekében szükséges munkálatok elvégzését, vagy ha a kötelezett a munkálatok elvégzését nem vállalja, a lebontását.

(8) Az építésügyi hatóság az (1)-(7) bekezdés alapján a szabálytalanság tudomásra jutásától számított egy éven belül, legkésőbb azonban az építés befejezésétől - ha ez nem állapítható meg - az építmény használatbavételétől számított tíz éven belül intézkedhet. Új eljárás lefolytatása esetén az egy éves időtartam kezdetét az új eljárás lefolytatását elrendelő jogerős határozat keltétől kell számítani.


Az építésügyi bírság
49.§

(1) Ha a szabálytalan építési munka végzésére fennmaradási engedély adható, ezzel egyidejűleg az építésügyi bírságot is ki kell kiszabni. Az építésügyi bírság alapjául a szabálytalanul létrehozott vagy megsemmisült építménynek, építményrésznek a külön jogszabályban meghatározott értéke szolgál. Az építésügyi bírságot az építésügyi hatóság a 48.§ (4) bek. szerinti határozatában előírt határidőben kell megfizetni.

(2) Ha az építtető a szabálytalanul megépített építményt, építményrészt a kiszabott építésügyi bírság megfizetésére előírt határidő lejárta előtt lebontja, vagy a szabálytalanságot megszünteti, az építésügyi hatóság a bírságot elengedi. Egyéb esetekben a kiszabott építésügyi bírság nem engedhető el.


5o.§

(1) Az épített környezet alakításának és védelmének pénzügyi eszközökkel történő támogatására, így különösen:
a) a településrendezési feladatok támogatására,
b) minőségügyi-, építésfelügyeleti-, építésügyi hatósági ellenőrzésre, az ezzel kapcsolatos feladatok támogatására, az ellenőrzések hatékonyságának és színvonalának emelésére,
c) hatósági végrehajtások elvégzésére, illetve pénzügyi fedezetük pályázati úton történő megelőlegezésére,
d) a helyi építészeti örökség védetté nyilvánításával és védelmével kapcsolatos önkormányzati kiadások pályázati úton történő támogatására,
e) az építészeti örökség védelmével kapcsolatos nemzetközi egyezmények végrehajtására,  támogatására,
f) az építészeti értékek bemutatásának elősegítésére
a Központi Környezetvédelmi Alapban (a továbbiakban: Alap) - az Alapról, annak kezeléséről és felhasználásának részletes szabályairól szóló külön törvény szerint - pénzügyi forrás áll rendelkezésre.

(2) Az építésügyi bírságból az Alapba befolyt bevételek 3o%-a az érintett építmény helye szerinti települési önkormányzatot, 3o%-a pedig az elsőfokon eljáró építésügyi hatóságokat illeti meg. Amennyiben az építésügyi hatósági eljárásban a másodfokú hatóság is eljár, úgy az első fokú építésügyi hatóságot megillető 3o%-ból 15% a másodfokon eljáró építésügyi hatóságot illeti meg.

(3) Az érintett építmény, építményrész helye szerinti települési önkormányzattal szemben kiszabott építésügyi bírságból befolyt bevételből a települési önkormányzatot illető rész (3o%) is az Alapot illeti.

(4) A (2) bekezdés szerint az önkormányzatot illető bevétel az (1) bekezdésben említett építésügyi célokkal összhangban használható fel.


51.§

(1) Az építésügyi hatóság az általa elrendelt munkálatok elvégzésére - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, - az ingatlan tulajdonosát kötelezi. Ha a szabálytalan építési munkát az ingatlan tulajdonosának hozzájárulásával más végeztette, a munkálatok elvégzésére a tulajdonost és az építtetőt együttesen kell kötelezni. A tulajdonos kötelezése esetén a tulajdonos személyében beálló változással a személyére szólóan megállapított kötelezettség az ingatlan mindenkori tulajdonosát terheli. 

(2) Ha az építési munka végzése során, vagy annak következtében az állékonyságot, az életet és egészséget, a köz- és vagyonbiztonságot veszélyeztető állapot keletkezett, az ezzel kapcsolatban szükségessé vált munkálatok elvégzésére az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően a kivitelezőt is kötelezni kell.

(3) Az építésügyi hatóság azt, aki az elrendelt munkálatok elvégzését akadályozza, a munkálatok tűrésére kötelezheti.

(4) Az építésügyi hatóság által elrendelt munkálatok költségei - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, - a kötelezettet terhelik.


Az építésügyi hatóság
52.§

(1) Az építésügyi hatósági jogkört első fokon - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel, továbbá ha törvény, vagy ennek felhatalmazása alapján kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, - a települési (fővárosi kerületi) önkormányzat jegyzője látja el.

(2) A elvi építési, az építési, a használatbavételi és a fennmaradási engedélyezési, továbbá az ezekkel összefüggő ellenőrzési és kötelezési ügyekben első fokon kormányrendeletben meghatározott települési (fővárosi kerületi) önkormányzat jegyzője jár el.

(3) Az építésügyi hatósági jogkört másodfokon a területileg illetékes megyei (fővárosi) közigazgatási hivatal gyakorolja.

(4) A sajátos építményfajták, továbbá a műemlékvédelem alatt álló építmények és területek tekintetében az építésügyi hatósági jogkört a rájuk vonatkozó külön jogszabályokban  meghatározott államigazgatási szervek gyakorolják.

53.§

(1) Az építésügyi hatósági engedélyezési, ellenőrzési és kötelezési eljárásokban, továbbá az építésfelügyeleti ellenőrzés során az államigazgatási eljárás általános szabályait az e törvényben foglalt kiegészítésekkel és eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) Elvi építési, építési, használatbavételi és fennmaradási engedélyezéssel kapcsolatos hatósági, továbbá az építésügyi hatósági ellenőrzési és kötelezési ügyek döntésre való szakmai előkészítését és végrehajtását, továbbá az építésfelügyeleti tevékenységet csak jogszabályban meghatározott szakirányú egyetemi vagy főiskolai, más építésügyi hatósági ügyek esetében pedig legalább szakirányú középfokú képesítéssel, továbbá jogszabályban meghatározott más szakmai feltételekkel rendelkező személy végezheti.

IV. FEJEZET

AZ ÉPÍTETT KÖRNYEZET FENNTARTÁSA, HASZNÁLATA ÉS ÉRTÉKEINEK VÉDELME

Az épített környezet fenntartása és használata
54.§

(1) Az épített környezet elemeit: az építési telkeket és területeket, építményeket, építményrészeket, építmény-együtteseket, burkolt és zöldfelületeket - a jó műszaki állapot folyamatos fenntartása mellett - csak a rendeltetésüknek, a rájuk vonatkozó hatósági előírásoknak és engedélyeknek megfelelő célra és módon szabad használni. Közterület használatára vonatkozóan jogszabály ettől eltérően rendelkezhet.

(2) A tulajdonos köteles az építmény állapotát, állékonyságát a jogszabályokban meghatározott esetekben és módon időszakonként felülvizsgáltatni és a jó műszaki állapothoz szükséges munkálatokat elvégeztetni.

(3) Az építménynek, építményrésznek a  használatbavételi, illetve a fennmaradási engedélytől, ennek hiányában az eredeti rendeltetéstől eltérő használatához - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, - az építésügyi hatóság engedélye szükséges. A használat változtatását az új használatra való alkalmasság igazolásával, továbbá jogszabályban meghatározott esetekben az építmény, építményrész és környezete kölcsönhatásának vizsgálatával kell alátámasztani.


55.§

(1) A településkép védelme érdekében az építésügyi hatóság:
a) az egy épületben lévő valamennyi üzlethelyiség homlokzatának, továbbá a kirakatszekrényeknek és feliratoknak, hirdetőberendezéseknek összehangolt építészeti-műszaki tervezését, illetve kivitelezését, valamint
b) az épület külső helyreállítását, homlokzatszínezését és az építmény előnyösebb építészeti megjelenését szolgáló egyéb munkákat
is elrendelhet.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt munkálatok elrendelésének feltételeit a települési - fővárosban a kerületi - önkormányzat rendeletben szabályozza.

(3) Ha az építmény, építményrész átalakítása a településkép előnyösebb kialakítása szempontjából vagy településrendezési okokból vált szükségessé, az átalakítás költségei, továbbá az építmény használatának az átalakítás miatt történt korlátozásából eredő károk megtérítése - a munkálatok elvégzése folytán bekövetkezett értékemelkedés levonásával - a települési önkormányzatot terheli.

(4) Ha a településkép előnyösebb kialakítása céljából vagy településrendezési okokból az építmény, építményrész lebontása vált szükségessé, a tulajdonost a kisajátítási kártalanításra vonatkozó szabályok szerint kártalanítani kell.


Az építészeti örökség védelme
56.§

(1) Az építészeti örökséghez tartoznak a műemlékek, az épületegyüttesek és a kulturtájak. Az építészeti örökség megfelelő fenntartása és megóvása közérdek.

(2) Az építészeti örökség kiemelkedő értékű elemeit nemzetközi (egyetemes), országos (nemzeti) és helyi építészeti örökség részeként kell kijelölni (védetté nyilvánítani), fenntartani, megóvni, használni és bemutatni.

(3) A nemzetközi építészeti örökség - a \"Világörökség jegyzék\"-ben nyilvántartott - kiemelkedő, egyetemes értékű elemeit a vonatkozó nemzetközi egyezményeknek is megfelelően kell fenntartani, megőrizni, használni és bemutatni.

(4) A Kormány a Világörökséggel kapcsolatos feladatait a miniszter útján, a miniszter által létrehozott Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága közreműködésével látja el.

(5) Az országos építészeti örökség - a műemléki, természetvédelmi és egyéb védettséget tartalmazó nyilvántartásba vett - kiemelkedő, nemzeti értékű elemeire vonatkozó részletes szabályokat külön törvények állapítják meg.


57.§

(1) Az építészeti örökségnek azok az elemei, amelyek értékük alapján a 56.§ szerint nem részesülnek országos védelemben, de a sajátos megjelenésüknél, jellegzetességüknél, településképi vagy településszerkezeti értéküknél fogva a térség, illetőleg a település szempontjából kiemelkedőek, hagyományt őriznek, az ott élt emberek és közösségek munkáját és kultúráját híven tükrözik, a helyi építészeti örökség részét képezik.

(2) A helyi építészeti örökség értékeinek feltárása, számbavétele, védetté nyilvánítása, fenntartása, fejlesztése, őrzése, védelmének biztosítása a települési önkormányzat feladata.

(3) A helyi védetté nyílvánításról vagy annak megszüntetéséről, továbbá a védettséggel összefüggő korlátozásokról és kötelezettségekről a települési - fővárosban a fővárosi önkormányzat, illetve az általa szabályozott keretek között a kerületi - önkormányzat rendeletben dönt.






V.
VEGYES ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
Nyilvántartások
58.§

(1) Az építésügyi hatóságok, települési jegyzők (főjegyzők), közművezetékek kezelői, közalapítványok, kamarák és más, jogszabályban erre felhatalmazott szervek az építésügy körébe tartozó tevékenységek ellátásához szükséges azon területi, társadalmi, környezeti, természeti és műszaki adatokról, amelyek a településrendezéshez és a -tervezéshez, az építésügyi hatósági tevékenységhez feltétlenül szükségesek, jogszabályban meghatározott hatósági nyilvántartásokat vezetnek.

(2)  Az (1) bekezdésben említett hatósági nyílvántartásnak minősül:
a) a települések közigazgatási területét ábrázoló földmérési alaptérképek (bel- és külterület ábrázolásával),
b) a telekalakítási engedélyek mellékletét képező tervek,
c) a belterületi közműnyílvántartás,
d) az építménynyílvántartás,
e) az átnézeti nyílvántartási térkép,
f) a külterületen lévő nyomvonalas és kapcsolódó létesítmények nyílvántartása,
g) a tervezői, vezető tervezői, szakértői, műszaki ellenőri névjegyzék vezetése,
h) a lakásépítéssel, megszűnéssel kapcsolatos nyílvántartás,
i) a hatósági, építésfelügyeleti ellenőrzések jegyzőkönyveinek nyílvántartása,
j) az építésügyi hatósági eljárások következtében szükségessé vált     pénzösszeg behajtásának nyílvántartása,
k) a bauxitcementtel épült építmények nyílvántartása,
l) az egyéb jogszabályban nevesített, az (1) bekezdés körébe tartozó nyílvántartások.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben említett nyílvántartások a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyílvántartásáról szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezéseinek megfelelően az alábbi személyes adatokat tartalmazhatják:
a) név,
b) lakcím,
c) személyigazolvány száma.

(4) Az adatbázisok megteremtéséhez és folyamatos fenntartásához minden természetes és jogi személy köteles a tulajdonával összefüggő adatokat szolgáltatni, kivéve azokat, amelyek jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásból megismerhetők.

(5) A (2) bekezdésben megnevezett nyílvántartásokban a személyes adatokat el kell különíteni. A személyes adatokat csak az erre jogszabályban felhatalmazottakkal, illetve az érintett hozzájárulásával rendelkezőkkel lehet közölni.

A törvény hatálybalépése és átmeneti rendelkezések
59.§

(1) Ez a törvény a kihírdetését követő 18o. napon lép hatályba, egyidejűleg
a) az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény,
b) az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény módosításáról rendelkező 1985. évi 10. törvényerejű rendelet és az 1994. évi XXXVIII. törvény,
c) az egyes törvények és törvényerejű rendeletek hatályon kivűl helyezéséről és módosításáról szóló 1990. évi XXII. törvény 41. és 43-46.§-a,
d) a kormányzati munkamegosztás megváltozásával összefüggésben egyes törvények módosításáról szóló 1990. évi LXVIII. törvény 2.§-a,
e) a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbizottak, valamint egyes centrális  alárendeltségű szervek feladat- és hatásköréről szóló 1991. évi XX. törvény 74-83.§-a,
f) az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény végrehajtására kiadott 30/1964. (XII. 2.) Korm. rendelet, valamint az ezt módosító 88/1990. (VI. 30.) MT rendelet 2. sz. melléklete, a 25/1992. (I. 28.) Korm. rendelet, a 44/1995. (IV. 24.) Korm. rendelet és a 44/1995. (V. 30.) Korm. rendelet
hatályukat vesztik.

(2) A törvény hatálybalépésekor:
a) már elkészült, de még jóvá nem hagyott településrendezési tervek tartalmi követelményeire továbbra is a korábbi jogszabályok rendelkezései az irányadóak, a jóváhagyásukról azonban legkésőbb a törvény hatályba lépését követő egy éven belül e törvény rendelkezései szerint kell gondoskodni,
b) már jóváhagyott településrendezési terveket a módosításukig, illetőleg a helyükbe lépő új tervek elkészültéig változatlanul alkalmazni kell,
c) meglévő települési belterületekre e törvénynek a beépített és a beépítésre szánt, illetőleg a külterületekre a beépítésre nem szánt területekre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni,
d) még fennálló építési tilalmakra és a velük kapcsolatos korlátozási kártalanításra továbbra is az 1964. évi III. törvény 13.§-ának (2)-(6) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

(3) A helyi önkormányzati rendeleteket - a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel - felül kell vizsgálni, és a törvény hatálybalépését követő egy éven belül gondoskodni kell az e törvénnyel és az e törvényen alapuló jogszabályokkal ellentétes rendelkezések hatályon kívül helyezéséről.
(4) A törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő, elsőfokú határozattal már elbírált építésügyi hatósági ügyekben a korábbi jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni.


6o.§

(1) Ahol jogszabály
a) általános rendezési tervet említ, azon településszerkezeti tervet,
b) alaptervet, részletes rendezési tervet említ, azon helyi építési szabályzatot és szabályozási tervet,
c) a településrendezés vonatkozásában \"államigazgatás\" kifejezést használ, ott \"közigazgatás\" kifejezést
kell érteni.

(2) A kisajátításról szóló 1976. évi 24. sz. törvényerejű rendelet 23.§-a a következő, (2)-(3) bekezdésekkel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi bekezdés számozása (1) bekezdésre változik:
\"(2) A kisajátítás esetében annak, akinek az érdekében a kisajátítás történik, kötelezettséget kell vállalnia, hogy az ingatlant meghatározott határidőn belül a kisajátítás céljára felhasználja.

(3) Amennyiben a kisajátítás célja nem valósul meg az ingatlan korábbi tulajdonosát elővásárlási jog illeti meg.\"

61.§

(1) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy:
a) az 52.§ (2) bekezdésében meghatározott települési (fővárosi kerületi) jegyzők illetékességi területét és működési rendjét
b) az építési műszaki ellenőri tevékenység gyakorlásának részletes szabályait,
c) a településrendezéssel és az építményekkel kapcsolatos országos szakmai követelményeket és azoktól helyi építési szabályzatban való eltérés lehetőségét,
d) a műszaki szakértői, az építészeti-műszaki tervezési tevékenység gyakorlásának általános szabályait rendelettel állapítsa meg.

(2) Felhatalmazást kap a miniszer arra, hogy:
a) a telekalakítás részletes szakmai szabályait,
b) az építészeti-műszaki tervek tartalmi követelményeit,
c) a településtervezési, az építészeti-műszaki tervezési jogosultság részletes szabályait,
d) az építőipari kivitelezési tevékenység gyakorlásának részletes szakmai szabályait,
e) az építésügyi hatósági ellenőrzés részletes szakmai szabályait,
f) az építésfelügyeleti ellenőrzés részletes szabályait,
g) az építésügyi bírság megállapításának részletes szabályait,
h) a településrendezési és építészeti tervpályázatok részletes szabályait,
i) az építésügyi hatósági engedélyezési és kötelezési eljárások részletes szabályait,
j) az építési célra szolgáló anyagok, szerkezetek és berendezések műszaki követelményeinek és megfelelőség-igazolásának részletes szabályait,
k) a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága működésének rendjét,
l) a helyi építészeti örökség védelmének szakmai szabályait,
m) az építésügy körébe tartozó tevékenységek ellátásához szükséges nyilvántartások, adatszolgáltatások (adatbázisok és információs rendszerek) létesítésének és működésének feltételeit,
n) településrendezési, építészeti-műszaki tervtanácsokra vonatkozó szabályokat,
o) az építésügy körébe tartozó szakértői tevékenység gyakorlásának részletes szabályait
rendelettel állapítsa meg.
(3) Azoknak a nemzeti szabványoknak, amelyeknek alkalmazása kötelező, a szakmailag illetékes miniszter jogszabállyal meghatározott időre, egészben vagy részben kötelező alkalmazását írhatja elő.





INDOKLÁS
az épített környezet alakításáról és védelméről szóló
1996. évi ... törvény tervezetéhez
I. Általános rendelkezések
Az 1-3.§-hoz
Az épített környezet védelme az építési törvény új szabályozási területe. A korábbi \"igazgatási jellegű\" szabályozástól eltérően döntő változást jelent, hogy a törvénytervezet (a továbbiakban: T.) rendező elveként - összhangban a környezetvédelmi törvény rendelkezéseivel - az épített környezet fogalma került bevezetésre, s történelmileg először kötődik össze a környezet ügye és az építés ügye. A környezeti értékek komplex védelme ugyanis csak úgy valósulhat meg, ha az értékvédő szemlélet a törvény egészét áthatja.
Tekintettel arra, hogy magyar jogszabályban az épített környezet fogalma, illetve az épített környezet alakítása és védelme eddig még nem került meghatározásra, szükséges a T. szabályozási körébe tartozó ezen tevékenységek egyértelmű és deklaratív felsorolása.
Ugyanitt pontosítja a T. az építésügy fogalmát is, amennyiben ez az épített környezet alakítására és védelmére vonatkozó legszélesebb körű szabályozások és jogalkalmazások összessége.
A T. az épített környezet egészét átfogja, azzal a jogtechnikailag és szakmailag elkerülhetetlen szűkítéssel, hogy a közlekedési, távközlési, közmű- és energiaellátási, vízi és bányamüveléssel kapcsolatos (ún. sajátos) építményfajták, valamint a műemlékvédelem alatt álló építmények és területek tekintetében a T.-t a rájuk vonatkozó külön törvényekkel együtt kell alkalmazni. Ezen építmények esetében a rájuk vonatkozó törvények és kormányrendeletek rendelkezései az irányadóak. Amennyiben azok az építmény vonatkozásában rendelkezést nem tartalmaznak, illetve nincs erre vonatkozó külön jogszabály, úgy a T. rendelkezéseit kell rájuk alkalmazni.
A fogalommeghatározásokkal a T. régi hiányt pótol. Ezek a fogalmak az épített környezet alakításának és védelmének azon alapfogalmai, amelyek egységes használata és értelmezése mind az átmeneti, mind a jövőbeni szabályozás nélkülözhetetlen feltétele.
A T. ugyancsak teljesen új vonása, hogy megfogalmazza azokat a legáltalánosabb követelményeket, amelyek teljesülését az épített környezet alakítása során - a településrendezéstől a konkrét építésig - következetesen biztosítani szükséges.
A felsorolt követelmények az intézkedések tudatos, tervezett voltát; a környezet egészével szemben támasztott társadalmi érdekek és igények figyelembevételét; a környezeti, műszaki, használati, biztonsági és értékvédelmi előírások betartását és az eljárások, illetőleg intézkedések teljes nyílvánosságát és közösségi ellenőrizhetőségét emeli ki.
A 4-6.§-hoz
    Az államigazgatási rendszer átalakulása szükségessé teszi, hogy a T. egyértelműen és elhatárolható módon rögzítse az állami és az önkormányzati szervezetek feladatait.
    Az épített és természeti környezet alakítására és védelmére vonatkozó általános irányítási feladat- és hatáskörét a Kormány a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter útján látja el. A T. - a jelenlegi jogszabályokkal összhangban - ezt erősíti meg, hangsúlyozva, hogy az ún. sajátos építményfajták tekintetében, illetőleg az építés, mint ipari-gazdasági tevékenység irányításában más minisztereknek is jelentős feladataik vannak. Itt jelennek meg új tényezőként a feladatok irányításában és végrehajtásában szintén résztvevő centrális alárendeltségű területi szervek, melyek jelenleg területi főépítészi szervezet formájában működnek.
    Az önkormányzatok e T. hatálya alá tartozó feladatait - a helyi önkormányzatokról szóló, módosított 1990. évi LXV. tv-nyel, illetve a fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatokról szóló, módosított 1991. évi XXIV. tv-nyel (a továbbiakban: Ötv.) összhangban - a T. pontosítja, részletezi, egyértelművé teszi.
    A T. végrehajtása során számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy a helyi építési szabályokat és a településrendezési terveket nem közvetlenül a település érdekéből, hanem általánosabb (országos) közérdekből kell elkészíteni, felülvizsgálni, módosítani, de előfordulhat, hogy a település érdekében való módosításhoz is a kormányszervek határozottabb kezdeményezésére van szükség, ezért a T. felhatalmazást ad arra, hogy ilyen esetekben a település kötelezhető legyen azok felülvizsgálatára, szükség szerinti módosítására.

II. A településrendezés
7-8.§-hoz
    A T. az országban bekövetkezett társadalmi-gazdasági változások által megkövetelt igények és elvárások szerint a településrendezés egész területén (témakörében) megfelelő jogi szabályozást kíván adni.
    A T. igen tömören - sok esetben csak az elvet, irányt vagy célt megjelölve - foglalja össze rendelkezéseit. A rendelkezések általában keretjellegűek, melyek lehetőséget és felhatalmazást adnak a részletek országos vagy helyi (települési önkormányzati) rendeletekkel való szabályozására.
    A T. tárgyanyagának egyes részeiről más törvényeink és egyéb jogszabályaink is szólnak, tehát meg kell találni az illető részekre nézve a kellő összhang biztosítását, vagy éppen azt, hogy melyik jogszabály vagy annak egyes rendelkezései milyen értelemben tekintendők hatályban állónak.
    Az említett megváltozott körülmények indokolják, mint irányító beavatkozás közérdekű szükségessége, a településrendezés céljának, feladatának (témájának) és jogi szabályozásának meghatározását.
    A T. egységesen és kötelezően megállapítja a településrendezés, a helyi építési szabályzat, a településrendezési tervek és a településrendezés megvalósulását biztosító sajátos jogintézményi kifejezéseket.
    A településrendezés igen sokirányú tevékenység gyűjtőfogalma, mely lényegében a település területének megfelelő felhasználását és az ezzel kapcsolatos építkezést, ezek révén a kedvező településszerkezet és településkép kialakítását, továbbá a település működőképességét biztosító feladatok megvalósítását jelenti.
    A településrendezés törvényi szintű szabályozására azért van szükség, hogy az egyetemes közérdekek és az egyéni érdekek összhangja érvényesülhessen, továbbá, hogy a fejlődés gyorsabb és kiegyensúlyozottabb legyen. Ugyanakkor a T. törekszik az egyén minden szolgáltatásáért legalább a rendezettség, a jogbiztonság elmaradhatatlan ellenértékeit biztosítani.
    Az emberi élet egyik elkerülhetetlen velejárója az építés, melynek során az ember erőteljesen beavatkozik a természetes környezet viszonyaiba. A településrendezés célja, hogy a benne meghatározott rendszer és módok szerint alakuljon ki az építéssel a település. A T. szabályozni kívánja a településrendezési viszonyokban az ingatlanok tulajdonosainak, használóinak, a településrendezési tevékenységet végző szervezeteknek a magatartását.
    A T. a tulajdonhoz való jog biztosítása mellett megfogalmazza a tulajdon társadalmi funkciójának elvét: a tulajdon a tulajdonos számára nem csak jogokat jelent, hanem kötelezettségeket is a tekintetben, hogy a tulajdon használata a közjót, a közérdeket kell, hogy szolgálja. A T. ezért részletesen előírja, hogy a településrendezési tevékenység során mely elvárásoknak kell kötelezően megfelelni, és miként kell azok biztosítása érdekében eljárni.
    A településrendezés csak akkor tud a gyakorlati igényeknek megfelelni, ha a település egész területére kiterjedő, alaposan átgondolt településfejlesztési döntésre (elhatározásra) támaszkodik, amely a település fejlődése szempontjából figyelembevehető minden tényezővel számol. A település külterületének gazdasági vagy más rendeltetés szerinti tagozását és az esetleges későbbi fejlődés irányát, valamint a belterületen létesíteni kívánt jelentősebb fejlesztéseket, így a településrendezés \"programját\" a megvalósításuk várható ütemezésével együtt településfejlesztési döntésekben (településfejlesztési koncepció) kell megállapítani.
    A településfejlesztési döntések a település jövőbeni fejlesztésének elgondolását, illetve az ezzel összefüggő prioritásokat foglalja magába (mit, mikor). Ez elsősorban nem műszaki, hanem településpolitikai dokumentum, amelynek kialakításánál - a széleskörűen értelmezett - természeti adottságok mellett a társadalmi, gazdasági, finanszírozási szempontoknak van döntő szerepük.
    A településfejlesztési döntések kidolgozása és megállapítása - összhangban az Ötv.-el - a települési önkormányzat képviselőtestületének feladata.
    A településrendezés feladata a településfejlesztési döntések megvalósítása érdekében a legmegfelelőbb műszaki megoldások kimunkálása /hol, hogyan/ és tervi megfogalmazása. A településrendezéshez szükséges követelmények közül azokat, amelyek rajzban nem fejezhetők ki vagy nem alkalmasak arra, helyi építési szabályzatba kell foglalni.
    A T. előírja, hogy a településrendezési feladatát - a helyi önkormányzatokról szóló törvény alapján - a települési önkormányzatoknak a településrendezés országos, térségi és helyi eszközei, valamint a településrendezési feladatok megvalósulását biztosító sajátos jogintézmények alapján kell ellátniuk.
   A T. meghatározza a településrendezés eszközeinek rendszerét és az azon belüli összefüggéseket.
9.§-hoz
    A bekövetkezett változások megkövetelik a településrendezés során az érintett területen jelentkező állampolgári és egyéb érdekek átfogó figyelembevételét. A T. ezért előírja a településrendezés folyamatába az érdekeltek kétlépcsős megoldással történő bevonását. A \"korai\", illetőleg a \"formai\" részvétel lehetőséget ad az érintettek számára településük fejlődésének, rendezésének tényleges és érdemi alakítására. A településrendezési gyakorlatnak a településfelújítás, a belső fejlődés felé történő fordulásával a korábbinál erősebben kell a kialakult összefüggésekhez nyúlni, ez a körülmény is az érintettek erőteljesebb együttműködését követeli meg.
    A T. a tulajdonjogból vezeti le az építéshez való jogot. A tulajdonjog egyik legfontosabb részjogosítványa, hogy a tulajdonos a tulajdonát a rendeltetésének megfelelően szabadon használhatja. Ez azt jelenti, hogy önmagában a földtulajdon joga nem foglalja magában az építéshez való jogot, az csak a jog (törvény vagy helyi rendelet) által beépíthetőnek nyilvánított ingatlan tulajdonosát illeti meg, ezért az említett jog meg is határozza mindazokat a követelményeket, amelyek a beépítés feltételei.
1o-11.§-hoz
    A T. minden települést kötelez arra, hogy meghatározott időn belül elkészítse a település igazgatási területének távlati felhasználására, a település térszerkezetének kialakítására vonatkozó településszerkezeti tervét.
    A településszerkezeti terv alapvető feladata, hogy a település teljes igazgatási területére, annak környezeti, természeti, táji és műszaki adottságait figyelembe véve, az ezekhez illeszthető településfejlesztési célokból és településpolitikai prioritásokból adódó földhasználatok fajtáira a település előrelátható szükségleteinek megfelelően meghatározza az alapelveket. Így elsősorban a bel- és külterületet, a beépítésre szánt és a beépítésre nem szánt területeket, az azokon belüli tagozódásokat.
    A T.szerint a településszerkezeti tervet - az Ötv. rendelkezéseinek megfelelően - a települési önkormányzat képviselőtestülete hagyja jóvá.
    A T. a település területszerkezetét, -felhasználását meghatározó önkormányzati határozatot \"előkészítő településrendezési eszköznek\" tekinti. E sajátosságából következik, hogy megállapításai mindenekelőtt magára a települési önkormányzatra, és nem alapvetően az állampolgárra nézve kötelező erejűek jogi tekintetben. A határozat az ingatlanok korábbi használatához fűződő építési jogokat nem érinti (Így például egy eddig mezőgazdasági termelésre használt területnek a településszerkezeti tervben beépítésre szánt területként való megjelenítéséből még nem adódik a tulajdonos számára építési jog, mivel e terv az egyes ingatlanok beépíthetővé nyilvánítását nem teszi még lehetővé.).
12.§-hoz
    A T. a szabályozási tervet az építési szabályzat - rajzi kiegészítéseként - határozza meg, amely a település teljes területére vagy annak egyes részeire készülhet. A T. előírja, mely esetekben kötelező a szabályozási terv készítése, hogy az a jóváhagyott településszerkezeti tervvel ellentétes ne legyen.
    A T. a beépítés feltételeit (a telkek méretét, beépítési módját, beépítettségét, kötelező beépítési vonalát és az épületek homlokzatmagasságát) a szabályozási tervbe - ezzel a helyi építési szabályzatba - rendeli meghatározni, tekintettel arra, hogy a településrendezésben az egyetemes érdekeknek és a közérdek szempontjainak kell érvényesülniük (és nem a magánfelek akaratának vagy érdekének). Mindez nem zárhatja ki azonban a magánfelek kezdeményezéseinek a közérdekkel összeegyeztethető érvényesülését: ezért írja elő a T. a településrendezés nyilvánosságát.
    A szabályozási terv feladatából következően annak léptékét úgy kell megválasztani, hogy megállapításai az egyes telkekre nézve követhetőek legyenek.
13.§-hoz
    A T. előírja, hogy az építés rendjét településenként helyi építési szabályzattal kell biztosítani. A helyi építési szabályzat a település területén (területein) az építés rendjét biztosító, jogilag kötelező megállapításokat tartalmazza a megengedhető építési hasznosításra vonatkozóan. A T. a helyi önkormányzatok és szerveik feladat- és hatásköréről szóló 1991. évi XX. tv. alapján a helyi települési önkormányzat képviselőtestületének lehetőséget biztosít, hogy a helyi, területi sajátosságoknak megfelelően szabályozza az építés helyi viszonyait.

A 14.§-hoz
    A T. - tekintettel a főváros kétszintű önkormányzatiságára, összhangban az Ötv-vel - e vonatkozásban sajátos rendelkezéseket állapít meg.

A 18-19.§-hoz
    A T. \"építésjogi szempontok\"-ra vonatkozó előírásai általános szabályként rögzítik, hogy hol, miként és mit lehet építeni. A T. három esetcsoportot különböztet meg. Az építés alapvető feltétele az építésre kialakított telek, terület megléte (építési telek). A telkek minősítése és beépítési feltételeinek meghatározása az országos jogszabályokban, a településrendezés helyi jogi eszközeiben történik, így ebből következően helyi építési szabályzattal, szabályozási tervvel rendelkező területen csak az azokban foglaltaknak megfelelő építés lehetséges. Az átmeneti időszakban előfordulhat azonban, hogy nincs a területre vonatkozóan sem helyi építési szabályzat, sem szabályozási terv, ilyen esetekre nézve a T. általános törvényi szintű szabályozást ad, megkülönböztetve a már beépült területet és a külterületet.
A 2o-22.§-hoz
    A T. a korábban használt \"telekalakítási és építési tilalom\" fogalma mellett bevezeti a \"változtatási tilalom\" fogalmát, melynek lényege továbbra is a kitűzött településrendezési célok megvalósíthatóságának biztosítása.
    Lényeges különbség, hogy a változtatási tilalommal terhelt ingatlanon semmiféle értéknövelő változtatás (erre utal a név is) nem hajtható végre, nem csak a telekalakítással és építéssel járó változtatás. Fontos, hogy a tilalmat a települési önkormányzat képviselőtestületének rendeletben kell megállapítania, és hogy a tilalomból eredő kárért a tulajdonost kártalanítania kell, továbbá, hogy az 3 év eltelte után a törvény erejénél fogva automatikusan hatályát veszti.

A 23-24.§-hoz
    A T. telekalakításra vonatkozó rendelkezései a korábbiakhoz képest új rendelkezéseket nem tartalmaznak.
    A rendezett település, az emberhez méltó települési környezet biztosítása szükségessé teszi, hogy az építés csak meghatározott követelményeknek megfelelően legyen lehetséges, ezért a T. meghatározza ezen követelményeket. Az egyes telkek, területek tulajdonjoga tehát nem jelenti azok beépítésének alanyi jogát is, az csak a követelmények teljesülése esetén illeti meg a tulajdonosokat.
    A követelmények, elsősorban a közúti kapcsolat és a közművek megléte, az érintett terület előkészítését igénylik, ami ebből eredően a települési önkormányzat számára jelent feladatot.
A 25.§-hoz
    A T. az elővásárlási jognak két fajtáját különbözteti meg. A települési önkormányzat számára a T. biztosítja a közérdekű célok megvalósítása érdekében az \"általános\" elővásárlási jogot, továbbá lehetőséget teremt felhatalmazásával, hogy a képviselőtestület saját rendeletében \"különös\" (konkrét) elővásárlási jogot állapítson meg. A T. meghatározza az elővásárlási jog gyakorlásának szabályait.
A 26-27.§-hoz
    A kisajátításról az 1976. évi 24. törvényerejű rendelet rendelkezik, mely meghatározza, milyen célokra van kisajátításnak helye és milyen eljárással. A T. a meglévő kisajátítási jog rendszerét nem bontja meg, csak kiegészíti a településrendezési feladatok megvalósítása érdekében történő alkalmazását.
    A T. az érintett tulajdonosok érdekét szolgáló közút megvalósítása érdekében lehetővé teszi kisajátítás jogcímen, kisajátítási eljárás nélkül a telekből az úthoz szükséges telekterület lejegyzését. Fontos megjegyezni, hogy ez a lehetőség a (nem a tulajdonosok érdekét szolgáló) közút (pl. autópálya) kialakításához szükséges telekterület igénybevételére nem alkalmazható.
    A T. az egyenlő közteherviselés elve alapján lehetőséget ad a települési önkormányzat számára, hogy az útkialakítás előnyeit élvező, de az ahhoz szükséges terület érdekében telekigénybevétellel és lejegyzéssel nem érintett tulajdonosokat helyi adó formájában pénzbeli hozzájárulásra kötelezze, mely összegből az igénybevett telekterület fele részéért kártalanítás illeti meg a lejegyzéssel érintett tulajdonosokat.
    A T. előírja, hogy a teleknek igénybevett legfeljebb 1/5 részéért is jár kártalanítás, ha az út az igénybevételtől számított 3 éven belül nem kerül kialakításra.
A 28.§-hoz
    A T. a rendezett, emberhez méltó igényeknek megfelelő települési környezet biztosítása érdekében előírja, hogy az építés feltétele az egyes telkek, területek közúttal és közművekkel történő ellátásának biztosítása. Tekintettel arra, hogy az \"építési feltételek\" megállapítása a településrendezési tervben, helyi építési szabályzatban történik, amely így a települési önkormányzat feladata és jogköre, a T. indokoltnak tartja, hogy e feltételek biztosítása, ha jogszabály arra mást nem kötelez, az önkormányzat kötelezettsége legyen.
    A T. lehetőséget ad az önkormányzat számára, hogy a közút és a közművesítés költségeit, mivel azok elsősorban az érintett tulajdonosok érdekét szolgálják, közművesítési hozzájárulásként részben vagy egészben az érintett tulajdonosokra átháríthassa. A tulajdonosok közötti költségfelosztás szabályait a T. szerinti alapelvek figyelembevételével az önkormányzat saját helyi rendeletében állapítja meg.
    A T. előírja, hogy a közút és a közművek előrelátható megvalósulásának biztosítása nélkül nem lehet építési engedélyt adni.
A 29.§-hoz
    Bizonyos esetekben a közérdek megkívánja a településrendezési feladatok soron kívüli, gyors megvalósítását. A T. ezért lehetőséget ad, hogy ilyen esetben a települési önkormányzat beépítési, helyrehozatali vagy beültetési kötelezéseket állapítson meg a helyi építési szabályzatában. Tekintettel arra, hogy a kötelezettségek elrendelése a tulajdonosi jogokat érintik, azok elrendelése esetén az önkormányzatnak megfelelő támogatási eszközökről is gondoskodnia szükséges .
A 3o.§-hoz
    A T. differenciált kártalanítási szabályokat állapít meg mindazokra az esetekre, amikor valamely településrendezési intézkedés következtében az ingatlan korábbi rendeltetése, felhasználási módja megváltozik és ebből a tulajdonosnak kára származik. Ilyen esetekben a tulajdonost kártalanítás illeti meg.
    A T. meghatározza a kártalanítás feltételeit és mértékét, továbbá indokoltnak tartja, hogy ha az ingatlan engedélyezett felhasználását annak megállapításától 3 éven belül változtatják meg, úgy a kártalanítás feltétel nélkül követelhető legyen.
    A kártalanítást a kedvezményezett köteles megfizetni. A kártalanítás a felek megállapodásának tárgya, ennek hiányában a bíróság dönt.
III. Az építési folyamat szabályozása
A 31.§-hoz
    Az építmények elhelyezése és kialakítása során a T. olyan új követelményrendszert állít fel, amelyik összhangban van a hazai gyakorlattal, a környezet-, a természetvédelem, valamint az építészeti értékek védelmének újszerű követelményeivel, és harmonizál az európai szabályozással. A 31.§ (2) c)-h) pontokban felsorolt hat ún. lényeges követelmény az Európai Közösség 89/1o6 számú vonatkozó Direktívájának (törvényének) általános körű átvétele. Ezen követelmények kötelező figyelembevétele európai kapcsolódásunk feltétele, egyben alapja az építési műszaki szabályozás egész kialakuló hazai rendszerének.
    A T. ezen paragrafusaiban felsorolt általános követelmények előírása azért fontos, mert ezeket sem a vállalkozási szerződések, sem a különböző hatósági engedélyek tételesen nem tartalmazhatják, ugyanakkor betartásukat a társadalom érdekeinek védelme megköveteli az építési tevékenység résztvevőitől. A T.-ben előírtak a megrendelő-tervező-kivitelező célirányos együttműködését is elősegítik.
A 32-33.§-hoz
    Az elmúlt évtizedek gyakorlata az építés és az építészet fogalmának összemosására törekedett. A két fogalom közötti különbség megszűntetésének egyik sajátos eszköze volt az \"építéstervezés\" fogalmának bevezetése. Az építészeti-műszaki tervezés, valamint a mérnöki-műszaki tervezés - mint az épített környezet igény-oldalát megjelenítő tényező - fogalmának tisztázása és természetes funkciójának helyreállítása - összhangban a kamarai törvénnyel - e törvény feladata. Az \"építészeti-műszaki tervezés\" és a \"mérnöki-műszaki tervezés\" megkülönböztetése még akkor is fontos, ha a két terület esetenként átfedésben jelenik meg. 
    A különbség a létrehozandó műnek az épített vagy táji környezetben betöltött funkciójában érhető tetten. Az építmények (mint egybefüggő teherhordó és egyéb szerkezetek) minden esetben mérnöki-műszaki teljesítményként is minősítendők, ám ilyen értelmű megfelelőségük nem ad automatikusan garanciát arra, hogy az épített környezetet gazdagító, minőségét emelő, kultúrahordozó alkotásról van-e szó. Az épített környezet óriási anyagi és kulturális értéke és az abba való beavatkozás általában visszafordíthatatlan következményei miatt az építészeti-műszaki tervezés jogosultsághoz kötése közérdekből indokolt. Fontos eleme a törvénynek a jogosultság rendje, hogy minden tevékenységet, amely befolyásolja az épített környezetet, csak arra jogosult végezhet. A tervező munkájáért anyagi és erkölcsi felelősséggel tartozik, a megbízó érdekét képviseli, és egyidejűleg felelősséggel tartozik az épített környezet kultúrája iránt, beleértve annak múltját és jövőjét. Az építészeti-műszaki tervezési jogosultság megszerzésének, megőrzésének, elvesztésének szabályozása részleteiben a szakmai szervezetek (kamarák) feladata. A jogosulatlan, kontár tevékenység ellenőrzése és szankcionálása a hatóság kötelessége. A szerzői jog az építészeti-műszaki tervezés területén az érvényes szerzői jogi törvény (1969. évi III. tv.) szerint is fennáll, és az alkotó munka megbecsülését, ösztönzését, valamint védelmét hivatott kifejezésre juttatni.  Az építmények tervezése és vállalkozásba adása szempontjából alapvetően új vonása a törvénynek a tervezés, illetve az építés vállalkozásként való felfogása és a vállalkozásra vonatkozó általános szabályok adaptálása a folyamatban résztvevők kapcsolatának, jogainak és kötelezettségeinek ilyen alapon való szabályozása. Új építmények tervezése során felmerülő konkrét területfelhasználási, beépítési, építészeti, kert- és tájtervezési, funkcionális stb. problémák megoldását segíti szakmailag a tervpályázat (építészeti, településrendezési), melyet jogszabályban meghatározott esetekben és módon kötelező kiírni.
A 34.§-hoz
    Az építési engedélyezési eljárás célja, hogy az épített környezet alakításával kapcsolatos tevékenységek jog- és szakszerűségét biztosítsa. Az építés engedélyezése komoly szakértelmet igénylő, számos szakhatóság (esetenként szakértő) bevonását megkívánó, az érdekeltek jogos érdekeinek összehangolását is szolgáló, döntéseiben - megvalósulás esetén - gyakorlatilag visszafordíthatatlan, felelősségteljes államigazgatási eljárásforma. Indokolt ezért, hogy a T. az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény (Áe) 15.§-ban kapott felhatalmazással élve az érdemi határozat meghozatalára a kérelem előterjesztésétől, illetve az eljárás hivatalból történő megindításától számított legfeljebb 60 napot biztosítson. Az építésügyi hatósági engedély kiadása előtti helyszíni szemle kötelezővé tétele jelentős többletfeladat a hatóság számára. Azonban az így nyerhető tapasztalatok magának a hatóságnak adnak biztosítékot a helyes döntés kialakításához és ez a szomszédjogok védelme szempontjából is nagyon fontos.
A 35-37.§-hoz
    Az építési engedélyezési eljárás előtt (az ingatlan megszerzése vagy értékesítése előtt) az ingatlan felhasználhatóságát segíti elő a beépítési, építészeti, településképi, természet-, táj- és környezetvédelmi, egészségügyi, tűzvédelmi, valamint más műszaki követelményeket tisztázó elvi engedély.
    Az építési engedély iránti kérelem elbírálása során az elsőfokú építésügyi hatóság többek között köteles meggyőződni arról is, hogy a tervezett építkezés megfelel-e az országos és a helyi építési szabályzat, szabályozási terv előírásainak, valamint az építmények elhelyezése és kialakítása kielégíti-e az általános érvényű alapvető követelményeket.
    Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv. 42.§ (1) bekezdése és 62.§ (3) bekezdése alapján az építésügyi hatóság engedélye, illetve döntést tartalmazó határozata egyben szakhatósági engedély, vélemény is, mivel a szakhatóságnak az állásfoglalása csak az érdemi határozat elleni fellebbezésben támadható meg.
    E jogszabályhely (azzal, hogy külön nem tér ki rá) eltörölte az építési jogosultság igazolásának az építési engedélyezési eljárás során kötelező vizsgálatát. Az építési engedély ugyanis egy olyan műszaki jogosítvány, amely az építési munkával kapcsolatos polgári jogi igényt nem dönti el, és nem mentesít más \"jogosítványok\" megszerzésének kötelezettsége alól.  Az állampolgároknak a tulajdonukkal kapcsolatos jogait az Alkotmány és a Ptk. szabályozza, a tulajdonjogot érintő vitás kérdések csak polgári peres úton jogorvosolhatóak. Az építési jogosultság igazolásának vizsgálata mellőzésével az építésügyi igazgatás jelentős mértékben \"tehermentesülne\" a felesleges eljárási lépésektől (pl. eljárás felfüggesztése jogerős bírói ítéletig, elvi engedélyezések jognyilatkozat pótláshoz stb). Az állampolgárok (tulajdonosok, építtetők) saját felelősségévé válik - az épitési engedélyezési eljárástól függetlenül - az ingatlannal való rendelkezési jog megszerzése. Az építtető a jogerős és végrehajtható építési engedéllyel - annak megszerzése után - csak akkor élhet, ha az ingatlannal rendelkezni jogosult hozzájárulását ehhez megszerezte. Ennek be nem tartása polgári jogi következményeket (pl. az építkezés bírói úton történő leállítása stb.) von maga után.
A 38-41.§-hoz
    Az építés, mint iparűzés, annyiban igényel sajátos szabályozást, amennyiben a termék, az építmény nemzeti kincs, tehát nem lehet csak a közvetlenül érdekelt felek magánjogi megállapodásának függvénye. Közérdek tehát, hogy az építési tevékenység végzése a rendezési terveknek és az építésügyi szabályoknak megfelelően, jó minőségben történjék, s a nemzeti vagyon részét képező, ingatlanállomány megóvása megfelelő színvonalú legyen. A közösség és vagyontárgyai biztonsága (szerkezeti állékonyság, tűzvédelem, higiénia stb.) elengedhetetlen. Az építési tevékenységet (új létesítmény létrehozása, meglévő fenntartása, bővítése, átalakítása, bontása stb.) vállalkozási szerződés alapján (Ptk szabályai szerint) olyan kivitelező hajthat végre, aki e tevékenység végzéséhez jogosultsággal rendelkezik. Az építési tevékenység végrehajtásához az építtető szabadon választhatja meg a kivitelezőket azok közül, akik megfelelő hazai jogosultsággal rendelkeznek. Ez a piaci gazdálkodás alapvető feltétele is. A magán pénzforrásokból építkező szabadon dönthet általában abban is, hogy a résztvevőket bizalmi alapon vagy versenyeztetés-pályáztatás útján választja ki. Partnerválasztás közpénzeken megvalósuló (amikor mindent vagy többségében mindent az állam, vagy az önkormányzat finanszíroz) építési tevékenység esetén a közbeszerzésekről szóló törvény előírásai alapján versenykötelezettséghez köthető.
    A T. egyértelművé teszi, hogy az építés felelősség és szakértelem kérdése is egyúttal, ezért e tevékenység felelős szakmai irányítását (felelős műszaki vezető) jogszabályban meghatározott szakmai feltételekhez köti. Mindez nem érinti a kivitelező (mint vállalkozó) egyéb jogszabályokban rögzített jogait, kötelezettségeit és felelősségét.
    A T. új elemként visszaállítja a műszaki ellenőr alkalmazásának lehetőségét, meghatározza feladatait, illetve alkalmazásának szakmai feltételeit.
Az 45-46.§-hoz
    Az építési tevékenység ellenőrzését, ezzel a közérdek érvényrejuttatását elsősorban a hatósági ellenőrzési feladatok ellátásával kell biztosítani. Az állampolgárok építési fegyelmét, kulturáját leginkább az építési tevékenység ellenőrzésével - szükség szerint szankcionálással - lehet befolyásolni.
  
  Ott, ahol az ellenőrzés megfelelő gyakoriságú, megfelelően következetes, és a végrehajtás minden esetben nyomon követhető és megvalósul, ott az állampolgárok építési jogbiztonsága, fegyelme, a szomszédjogok és közösségi érdekek biztosítása, érvényrejuttatása is megfelelő. Az építmények, építési termékek használat során bekövetkezett állapotváltozásainak minőségi ellenőrzését hívatott az építésfelügyelet elvégezni.
Az 47-49.§-hoz
    Új eleme a T.-nek, hogy a fennmaradási engedély kiadásával kapcsolatos - sokszor és joggal kifogásolt - mérlegelési jogkört csökkenti (de nem törli el), s csak olyan esetben teszi lehetővé, amikor az egyébként engedély nélkül vagy attól eltérően megépült építmény önmagában szabályos (azaz megfelel az általános és szakmai követelményeknek), vagy azzá tehető, s ilyen módon építési engedély is kiadható lett volna rá, illetve a szabálytalansággal okozott érdeksérelem jelentéktelen.
    Ez az előírás erősíti a jogbiztonságot, egyidejűleg csökkenti a környezet minden mértéken felüli rombolásának korábbi lehetőségét és sajnálatos gyakorlatát.
Az 5o.§-hoz
    Az épített környezet alakításával és védelmével kapcsolatos e jogszabályhelyen felsorolt lényeges feladatok végrehajtását pénzügyi eszközökkel kívánja a Kormány támogatni a Központi Környezetvédelmi Alap pénzügyi forrásából.
Az 51.§-hoz
    A szabálytalan építkezéseket az eddiginél jobban érvényesülő kivitelezői felelősség megállapításával kívánja csökkenteni a T.. Lehetővé teszi, hogy - a jelenlegi gyakorlattól eltérően - az építési engedély nélküli, illetve engedélytől eltérően és az építési szabályokat sértő módon megépített építmények esetében szükségessé váló munkálatok elvégzésére, illetve a bontás elrendelésére az építtető mellett a kivitelezőt is kötelezni lehet (ő erre anyagi okokból is gyorsabban reagál). Új eleme a T.-nek az is, hogy az építésügyi hatóság jogkörét - a tűrésre kötelezés terén - kibővíti.
Az 52.§-hoz
    Az építésügyi hatósági tevékenység nem egyéb, mint az épített környezet alakítására és védelmére megállapított szakmai szabályok érvényesítése az egyedi eljárásokban, függetlenül attól, hogy az ügyfél állami szerv, önkormányzat, jogi vagy magánszemély. Az építésügyi hatóságoknak - függetlenül jogi vagy intézményi beilleszkedésüktől az államszervezeti struktúrába, csakis a hatalmi szervek által hozott döntések (jogszabályok) alapján, a szakmai érték és érdekviszonyok érvényesítésével, az egyedi hatósági ügyekben adható hatáskör.
    Az építésügyi hatóságok magas szintű szakmai felkészültségének és befolyásmentes döntési poziciójának biztosítása ugyanakkor elsőrendű közérdek.
    Az építésügyi hatóságok jelenlegi rendszere - települési önkormányzati jegyzőhöz utalása - sem szakmai szempontból, sem kizárási (összeférhetetlenségi) okokból nem tartható. Ilyen számú építésügyi hatóságot megfelelő számú, felkészült szakemberekkel belátható időn belül nem lehet ellátni.
    Rendkívüli jogbizonytalanságot és szakszerűtlenséget okoz az a mai joggyakorlat is, amely a kizárási okok kiküszöbölésére a település saját tulajdonát, vagy érdekeltségét érintő ügyeknek - közigazgatási hivatali döntéssel - más települési önkormányzathoz történő utalásáról intézkedik. 
    A T. a jelenlegi rendszer gyökeres megváltoztatását kezdeményezi és erre az alábbiakat javasolja:
    Az építésügyi hatósági jogkör első fokon mindvégig megmarad az önkormányzati szférában, azzal az eltéréssel a mai rendszertől, hogy telekalakítási, építési, használatbavételi és fennmaradási engedélyezési, valamint az ezekkel kapcsolatos ellenőrzési és kötelezési ügyekben nem minden település kap építésügyi hatósági jogkört, hanem csak a törvény mellékletében felsorolt székhelyű és illetékességi körű, mintegy 120-150 település (város és megyei jogú város).
    A másodfokú jogkört  a megyei (fővárosi) közigazgatási hivatal látja el.
A 53.§-hoz
    Nagyon fontos új eleme a törvénynek az is, hogy a közérdekkel összhangban rögzíti az építésügyi hatósági ügyek döntésre való  szakmai előkészítését és végrehajtását végző ügyintézők alkalmazásának szakmai feltételeit.
    Fontos az is,  hogy a korábbi rendeleti szintű szabályt törvényi szintre emeli, s ezáltal kizárja a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. tv. 4.§-a szerinti helyi mérlegelési, felmentési jogkör gyakorlását.
IV. Az épített környezet fenntartása, használata és értékeinek védelme
A 54-57.§-hoz
    Az építészeti örökség, az épített környezet értékeinek védelme a T. új szabályozási területe. Az értékvédő, értékmegőrző és továbbfejlesztő szemlélet a törvény egészét áthatja. Tekintettel azonban az értékvédelem szerteágazó összefüggésrendszerére, az új szemléletű megközelítés igényére, egyes fogalmak meghatározásának szükségességére, a T. egy egész fejezetet szentel az értékvédelem témakörének.
    A T. megkülönbözteti  az országos jelentőségű kulturális értékeket - ezek a műemlékek - és a helyi építészeti örökség részét képező, helyi védelem alatt álló területeket és építményeket.
    A műemlékek védelmének részletes szabályozásával - szakmai okokból - külön törvénytervezet foglalkozik.
    A helyi védelem gyakorlása alapvetően helyi közügy, amely ugyanakkor nem nélkülözheti a jogszabályi megalapozást és szakmai megerősítést.
V. Vegyes- és záró rendelkezések
A 58.§-hoz
    A T. a jelenleg hatályos 1964. évi III. törvényhez képest a nyílvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség lényeges kiterjesztését javasolja (ezért már új elemnek értékelhető) a településrendezés, az építésügyi igazgatás és a környezeti értékek védelme terén, az ezekkel összefüggő tevékenységek ellátásához szükséges módon és mértékben.
    A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyílvántartásáról szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezéseinek megfelelően törvényi szinten került meghatározásra a hatósági nyílvántartások és a bennük kezelhető személyes adatok fajtája, illetve a nyílvántartásokat vezető szervek és szervezetek.



-----------------------Ç   ü   v â   r -   n T   i Đ   e Ô   ` X  \ l  X p  T ż  P f  L ¬  H  a"
