"MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/2666.


Törvényjavaslat
a munkaügyi ellenörzésröl


	E törvény célja,  hogy az Alkotmányban  megfogalmazott elvek alapján  a foglalkoztatásra vonatkozó  jogszabályokban megállapított  kötelességek megtartás  állami  ellenörzésének   tárgyát,  személyi  és   szervezeti kereteit,  az  eljárás  rendjét,  valamint e kötelességek megszegésének jogkövetkezményei meghatározza.

	Mindezek érdekében - különös tekintettel a jogszabály feltételeknek meg nem  felelö  foglalkoztatás,  illetve  munkavállalás visszaszorítására, valamint a munkavállalók és érdekképviseleti szervei jogainak védelmére
	-  az  Országgyülés  a  munkaügyi  ellenörzésröl  a  következö törvényt alkotja.

1.

	(1) E törvény  hatálya kiterjed arra  a természetes és  jogi személyre, valamint  jogi   személynek  nem   minösülö  gazdasági   társaságra  (a továbbiakban: foglalkoztató), aki természetes személyt foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében alkalmaz.

	(2) E  törvény alkalmazása  szempontjából -  a (3)  bekezdésben foglalt kivétellel  -  foglalkoztatásra  irányuló  jogviszonynak minösül minden olyan  jogviszony,  amelyben  a  szolgáltatás  tárgya  a  foglalkoztató részére ellenérték fejében végzett munka.

	(3) Nem foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében történik

	a,  a   Polgári  Törvénykönyvröl   szóló  1959.   évi  IV.   törvényben szabályozott  vállalkozási  szerzödés  (389-415.),  valamint megbízási szerzödés (474-487.) alapján végzett munka, továbbá

	b,  a   gazdasági  társaságokról   szóló  1988.   évi  VI.   törvényben szabályozott közkereseti társaság és betéti társaság tagjának személyes közremüködése,  valamint  a  korlátolt  felelösségü  társaság  tagjának munkavégzésben megnyilvánuló mellékszolgáltatása.

	(4) A  felügyelö jogosult  a foglalkoztató  és a  részére munkát  végzö személy  közötti  jogviszony   minösítésére.   Ha  a   foglalkoztatásra irányuló  jogviszony  minösítésével  kapcsolatban  vita  merül  fel,  a foglalkoztatónak kell bizonyítania, hogy a részére végzett munka a  (3) bekezdés szerinti jogviszonyok alapján, vagy ellenérték nélkül történt.

	(5) Az ágazati miniszter eltérö szabályokat állapíthat meg a  fegyveres eröknél,    rendvédelmi     szerveknél,    illetve     nemzetbiztonsági szolgálatoknál  e  törvény   3.-ának  alkalmazására  és   a  feladatok ellátására önálló szervezetet hozhat létre.

2.

	(1) A munkaügyi  ellenörzést - a  (2) bekezdésben, valamint  az 1. (5) bekezdésben  foglalt  kivétellel  -  a  munkavédelemröl szóló 1993. évi XCIII. törvény  17. (49  bekezdésében meghatározott  megyei (fövárosi) felügyelöségek dolgozói (a továbbiakban : felügyelö) látják el.

	(2) A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény hatálya alá  tartozó bányavállalkozók és bányaüzemek, illetve a bányahatóság felügyelete alá tartozó  tevékenységek  tekintetében  a  munkaügyi ellenörzést a Magyar Bányászati Hivatal és  területi szervei, a  bányakapitányságok dolgozói (a továbbiakban: felügyelö) látják el.

3.

	(1) A munkaügyi ellenörzés kiterjed

	a,  a  foglalkoztatásra  irányuló  jogviszony  létesítéséhez  szükséges jognyilatkozatokra  vonatkozó  munkaügyi  rendelkezések,  illetve  az e jogviszony   létesítésével   összefüggö   munkaügyi   bejelentési    és nyilvántartási kötelességek,

	b,  a  Munka  Törvénykönyvéröl   szóló  1992.  évi  XXII.   törvény  (a továbbiakban:  Mt.)  5.   (1)  bekezdésében  meghatározott   hátrányos megkülönböztetés tilalmának,

	c,  a   nök,  a   fiatalkorúak  és   a  megváltozott   munkaképességüek foglalkoztatásával kapcsolatos jogszabályok,

	d,  a  munkaidöre,  a  pihenöidöre,  a rendkívüli munkavégzésre (az Mt. 126-129.),  valamint  a  szabadságra  vonatkozó,  jogszabályban   vagy kollektív szerzödésben rögzített rendelkezések,

	e, a jogszabályban  megállapított munkabér összegére,  és jogszabályban vagy kollektív szerzödésben  rögzített mértékére vonatkozó,  valamint a munkabér védelmét szolgáló rendelkezések,

	f, a foglalkoztatásra irányuló jogviszony megszünésével összefüggö -  a munkavállalót megilletö - igazolások kiállításának és kiadásának,

	g,  a   külföldi  munkavállalók   alkalmazási feltételeire vonatkozó rendelkezések,

	h, a  munkavállalók gazdasági  és társadalmi  érdekei védelme  céljából szakszervezet szervezését biztosító szabályokkal összefüggö munkáltatói kötelességek,

	i, a választott  szakszervezeti tisztséget betöltö  munkavállalónak, az üzemi  és   a  közalkalmazotti   tanács  tagjának   és  a  munkavédelmi képviselönek a  munkajogi védelmére,  valamint kedvezményére  vonatkozó szabályok,

	j,  a   szakszervezet  által   kifogásolt  intézkedésekkel   összefüggö munkáltatói kötelességek végrehajtására vonatkozó szabályok

betartására.

	(2) A munkaügyi ellenörzést a felügyelö hivatalból, az (1) bekezdés  b, h,  i,  j,  pontjaiban  foglalt  esetekben,  valamint  az  e, pontban a munkabérnek  a  kollektív  szerzödésben  rögzített mértéke tekintetében bejelentésre folytatja le.

4.

	(1)  A  felügyelö  a   foglalkoztatónál  külön  engedély  és   elözetes bejelentési kötelesség nélkül ellenörzést tarthat.

	(2) Az ellenörzés során a felügyelö jogosult

	a,  belépni   az  ellenörzése   alá  tartozó   valamennyi  munkahelyre, akadályoztatása esetén a rendörség igénybevételére,

	b, az ellenörzéshez  szükséges nyilvántartások megtekintésére,  azokról másolatok készítésére,

	c,  a  foglalkoztatásra  irányuló  jogviszony  létesítéséhez  szükséges jognyilatkozatok alakszerüségének vizsgálatára,

	d,  az  ellenörzés  során  az  ellenörzéssel  összefüggésben  hang-  és képfelvétel készítésére,

	e,  a  munkahelyen  tartózkodó  személyektöl az ellenörzéshez szükséges felvilágosítás kérésére,  valamint személyi  azonosságuk igazoltatással történö megállapítására.

	f, a Társadalombiztosítási Azonosító Jel (TAJ) használatára.

5.

	(1) A felügyelö  köteles az ellenörzés  során tudomására jutott  üzemi, üzleti, állam,  illetve szolgálati  titkot, valamint  a foglalkoztatóra vonatkozó  információkat  megörizni.   Ezen  túlmenöen - törvény eltérö rendelkezése hiányában - nem közölhet harmadik személlyel olyan adatot, amely az ellenörzéssel összefüggésben jutott tudomására.

	(2) A munkaügyi ellenörzést végzö szerv a munkáltató nyilvántartásairól készült  másolatot,  valamint  az  ellenörzés  során készített hang- és képfelvételt    csak    ellenörzési    tevékenységével   összefüggésben használhatja  fel,  és  a  dokumentumokat  köteles  az  eljárás jogerös befejezését követö három éven belül megsemmisíteni.

6.

	(1)  A  felügyelö  az  ellenörzés  során  tapasztalt  szabálytalanságok megszüntetése érdekében

	a,  jogosult  felhívni  a  foglalkoztató  figyelmét  a foglalkoztatásra vonatkozó szabályok megtartására,

	b,  kötelezheti   a  foglalkoztató   a  szabálytalanság   meghatározott határidön belül történö megszüntetésére,

	c,  megtilthatja  a  további  foglalkoztatást,  ha az alkalmazás vagy a foglalkoztatás jogszabályba ütközik és a sérelem rövid határidön  belül nem orvosolható,

	d,  szabálysértési  eljárást   folytathat  le  a   külön  jogszabályban meghatározott szabálysértést megvalósító személlyel szemben,

	e, külön jogszabályban foglaltak szerint rendbírságot szabhat ki,

	f, kötelezheti  a foglalkoztatót  a foglalkoztatós  elösegítéséröl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.)  7.  (49  bekezdésében  meghatározott  fizetési   kötelességének teljesítésére.

	(2) A felügyelö az (1)  bekezdés c, pontjában foglalt határozatának  az azonnali végrehajtását is elrendelheti.

7.

	(1) Az ellenörzést lefolytató  felügyelö írásbeli javaslata alapján  az illetékes megyei  (fövárosi) felügyelöség  vezetöje a  foglalkoztatóval szemben  munkaügyi   bírság  kiszabására   jogosult,  ha   a  3.   (1) bekezdésében foglaltak megsértése több munkavállalót érint.   Munkaügyi bírság e feltétel hiányában is kiszabható a 3. (1) bekezdésének b,  h, i, j, pontjaiban foglaltak megsértése esetén.

	(2) Munkaügyi bírságra tett  javaslat esetén a felügyelö  az ellenörzés megállapításait írásban megküldi a foglalkoztató vezetöjének, aki  arra nyolc napon belül észrevételt tehet.

	(3) A munkaügyi bírság mértéke

	a, az  elsö alkalommal,  egy jogszabályi  rendelkezés megsértése esetén 50.000 Ft-tól 1.000.000 Ft-ig,

	b, több jogszabályi rendelkezés megsértése, valamint a korábbi bírságot kiszabó határozat  jogeröre emelkedésétöl  számított három  éven belüli újabb jogsértés esetén 50.000 Ft-tól 3.000.000 Ft-ig terjedhet.

	(4)  A  munkaügyi  bírság  összegének  megállapításánál figyelembe kell venni különösen a  jogszabály megsértésével okozott  jogellenes állapot idötartamát,  az  okozott  hátrány  nagyságát,  valamint  az   érintett munkavállalók számát.

	(5) A munkaügyi bírságot kiszabó szerv a hozzá befolyt bírság 60 %-át a Munkaeröpiaci alap  kezeléséröl szóló  jogszabályban foglaltak  szerint átutalja a Munkaeröpiaci alap számlájára.

	(6)  A  felügyelö  az  ügy  összes körülményeinek mérlegelése alapján a munkaügyi bírság kiszabására irányuló javaslata mellett  szabálysértési eljárást is lefolytathat.

	(7)   Egy   ellenörzés   során   ugyanazon   jogszabályi    rendelkezés megsértéséért  a  munkaügyi   felügyelö  szabálysértési  eljárást   nem folytathat  le,  rendbírságot  nem  szabhat  ki, ha az illetékes megyei (fövárosi) felügyelöség vezetöjének  munkaügyi bírság kiszabására  tett javaslatot, és ennek alapján munkaügyi bírság kiszabására kerül sor.

8.

	A felügyelö - kivéve, ha szabálysértési eljárást folytat le-,  valamint az illetékes megyei (fövárosi) felügyelöség vezetöje az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény szerint  jár el.

9.

	(1)  E  törvény  kihirdetését  követö  30  napon  belül  lép  hatályba, rendelkezéseit  a  hatályba   lépést  követöen  indult   ügyekben  kell alkalmazni.

	(2) Az (1)  bekezdéstöl eltéröen munkaügyi  bírság kiszabása csak  az e törvény  hatályba  lépése   után  elkövetett  jogszabálysértés   esetén lehetséges.

	(3) E törvény alkalmazásában

	a, munkahelyen a munkavédelemröl szóló 1993. évi XCIII. törvény 87. 5. pontjában  foglaltakat  kell  érteni,  kivéve  a  bedolgozó munkavégzés céljára szolgáló  lakóhelyét, vagy  más, általa,  a munkavégzés céljára biztosított lakóhelyiséget,

	b, munkabéren a jogszabály alapján járó illetményt,  illetménypótlékot, illetménykiegészítést  és  tizenharmadik  havi  illetményt,  valamint a bírák, az ügyészek, a bírósági és az ügyészségi dolgozók elömeneteléröl és  javadalmazásáról  szóló  1990.  évi  LXXXVIII.  törvényben  foglalt javadalmazást is érteni kell.

	(4) E törvény hatálybalépésével egyidejüleg

	a, az Flt. 51. (2) bekezdésének d-e, pontjai hatályukat vesztik

	 b,  az  Flt.  51.  (4)  bekezdésének  e,  pontja  helyébe  az   alábbi rendelkezés lép:

	(4) A (2) bekezdésben meghatározott ellenörzés tapasztalatai alapján  a munkaügyi  központ  köteles  a  szükséges  intézkedéseket megtenni, így különösen \"e, rendbírságot kiszabni.\"

	c, az Mt. 203. (2) bekezdésének b, pontja, valamint

	d, a munkaügyi  ellenörzésröl szóló 124/1990.(XII.30.)   Korm. rendelet és   a   módosításáról   szóló   132/1991.(X.17.)Korm.   rendelet  és a 69/1996.(V.15.)Korm. rendelet

hatályát veszti.


INDOKOLÁS

Általános indokolás

	1.  A feketegazdaság  visszaszorítására irányuló jogalkotási  feladatok kormányzati  koordinációjáról  szóló  2119/1995.(V.3.)Korm. határozat a jogalkotási  feladatok  összehangolt  elökészítését  írta  elö.   Ennek megfelelöen   a   Kormány   az   1091/1995.(IX.27.)Korm.  határozatában rögzítette  a  feketegazdaság  elleni  jogalkotási  feladatok   konkrét cselekvési   programját.    Ennek   egyik   lényeges   területe  az ún. feketefoglalkoztatás,  illetve  munkavállalás,  így  a  Kormány   által meghatározott  komplex  feladatkör   közvetlenül  érinti  a   munkaügyi ellenörzés intézményrendszerét.

	Az  1992-ben  hatályba  lépett  munkajogi  tárgyú szabályok - követve a piacgazdaság  követelményeit   -  a   korábbiakhoz  képest   alapjaiban változtatták   meg   a   foglalkoztatás   jogi   kereteit.    A legtöbb munkavállalót  érintö  Munka  Törvénykönyve  (a  továbbiakban  :   Mt.) szabályozási   elve    szerint   a    jogalkotó   csak    az   alapvetö munkafeltételeket - ún. minimálstandardokat  - rögzíti, és a  munkajogi szabályozás  kiemelkedöen  fontos  tényezöjévé  a felek megállapodásait kívánja tenni, különös tekintettel a kollektív szerzödésekre.  Mivel  a munkajogviszony alanyainak  magánjogi mellérendeltsége  a munkavállalók eltérö  gazdasági  pozíciója  miatt  a  gyakorlatban számos esetben nem érvényesül,   elengedhetetlen,   hogy   az   állam   -   közrendvédelmi kötelességéböl eredöen  - az  alkalmazás, a  foglalkoztatás garanciális tartalmi  elemeit  rögzítö   szabályok  betartását  ellenörizze,   azok megszegését szankcionálja.

	2.   A  munkaügyi  ellenörzésröl  az 124/1990.(XII.30.)  Korm. rendelet mellett,   munkaügyi   tárgyú   ellenörzésre   vonatkozó   normák   más jogszabályokban is találhatók. Így a foglalkoztatás elösegítéséröl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.),  a  külföldiek  magyarországi munkavállalásának engedélyezéséröl szóló,  többször  módosított  4/1991.(X.17.)   MüM rendelet, valamint a munkavédelemröl szóló 1993. évi  XCIII. törvény (a továbbiakban:  Mvt.) tartalmaz e tárgyban rendelkezéseket.

	A munkaügyi  ellenörzésröl szóló  kormányrendelet hatósági  ellenörzést vezetett   be,   amelyet   -   bizonyos   kivétellel   -   az  Országos Munkabiztonsági   és   Munkaügyi   Föfelügyelöség   megyei  (fövárosi)( szervezetében  müködö  felügyelök  látnak  el.  Az ellenörzés tárgyköre viszonylag széles, azonban a rendeletböl éppen az illegális, illetve  a szabálytalan  foglalkoztatás,  valamint  munkavállalás   ellenörzésének rögzítése  hiányzik.   A  külföldiek  magyarországi   munkavállalásának engedélyezését szabályozó MüM rendelet értelmében a vonatkozó szabályok megtartása  tekintetében  a   munkaügyi  központok  végeznek   hatósági ellenörzést, amelynek keretében jogosultak az Flt. 7. (4) bekezdésében foglalt jogkövetkezmények  alkalmazására, valamint  a 3/1996.(IV.5.)MüM rendelet alapján  rendbírság kiszabására.   Végezetül -  sajátos tárgya miatt - a  munkaügyi ellenörzés rendszerén  belül önálló helyet  foglal el, a munkavédelmi ellenörzés.

	A  munkaügyi  ellenörzés  tehát  nem  meröben  új  intézmény  a   hazai jogrendben,  és  a  Javaslat  rendeltetése  az,  hogy  a  szervezeti és eljárási  széttagoltságot,  a  felesleges  párhuzamosságokat  lehetöség szerint kiküszöbölje, ugyanakkor az ellenörzés tárgykörét a  fentiekben rögzített feladatoknak megfelelöen kibövítse.

	3.  A munkaügyi ellenörzésröl szóló törvény célja, hogy az Alkotmányban megfogalmazott    elvek    alapján    a    foglalkoztatásra   vonatkozó jogszabályokban    megállapított    kötelességek    megtartása   állami ellenörzésének  tárgyát,  személyi  és  szervezeti kereteit, az eljárás rendjét,  valamint  e  kötelességek  megszegésének   jogkövetkezményeit meghatározza  A  korábbiakban  leírtak  szerint  a munkaügyi ellenörzés során kiemelt jelentöségü a feketefoglalkoztatás, illetve munkavállalás visszaszorítása, azonban a jövöben sem kerülhet indokolatlanul háttérbe az  egyéb   munkaügyi  szabályok   megtartásának  vizsgálata,   különös tekintettel  a  munkavállalók  és  érdekképviseleti  szerveik  jogainak védelmére.

Részletes indokolás

1.-hoz

	1.  A Javaslat a törvény szervi és tárgyi hatályát szélesen vonja  meg. A  szervi  hatályt  illetöen  a  Javaslat  az Mt. 73.-ára támaszkodik, amelynek  értelmében  munkáltató  az  lehet,  aki  jogképes.  ezért - a törvény  tárgyi  hatályára  is  figyelemmel  -  a foglalkoztató fogalma kiterjed a  természetes személyre,  a jogi  személyre, valamint  a jogi személyiséggel nem rendelkezö gazdasági társaságra egyaránt.

	A munkaügyi ellenörzés tárgyi hatálya az un. foglalkoztatásra  irányuló jogviszonyra  terjed  ki.   A  munkaügyi  ellenörzésröl  szóló  törvény alkalmazása  szempontjából  -  az  alább  bemutatandó  kivételekkel   - foglalkoztatásra   irányuló   jogviszonynak   minösül   minden    olyan jogviszony,  amelyben  a  szolgáltatás  tárgya  a foglalkoztató részére ellenérték fejében végzett munka.

	A Javaslat szerint  nem foglalkoztatásra irányuló  jogviszony keretében történik

	a,  a  Polgári  Törvénykönyvröl  szóló  1959.  évi  IV.  törvényben  (a továbbiakban:  Ptk)   szabályozott  vállalkozási   szerzödés,  valamint megbízási szerzödés alapján teljesített munkavégzés, továbbá

	b,  a  gazdasági  társaságokról  szóló  1988.  évi  VI.  törvényben  (a továbbiakban: Gt.) szabályozott közkereseti társaság és betéti társaság tagjának  személyes  közremüködése,  továbbá  a  korlátolt  felelösségü társaság tagjának munkavégzésben megnyilvánuló mellékszolgáltatása.

	ad)a.  A  Ptk. 389.-a  a korábbiakhoz  képest részletesebben határozza meg  a  vállalkozási  jogviszony  fogalmi  elemeit, különös tekintettel annak  tárgyára.   A  vállalkozás  de  iure alapvetöen eredménykötelem, amely  azt  jelenti,  hogy  a  felek a szerzödésszerü teljesítés esetén mintegy  szabadulnak  a  kötelemböl.   A vállalkozási szerzödés alapján tehát olyan jogviszony keletkezik, amely önmegszüntetö jellegü.   Ezzel szemben a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyok meghatározó  típusának minösülö  munkajogviszony  esetében  a  munkavállaló  nem  egy  de iure eredmény    szolgáltatására    vállal    kötelezettsége,    hanem     a munkaszerzödésben   megállapodott   munkakörben   és   munkahelyen,   a munkaviszonyra  vonatkozó  szabályban  megállapított  munkaidön belül - föszabályként a munkáltató  utasításának megfelelöen -  általában munka végzésére.  Annak  ellenére, hogy  a munkajogviszony  és a  vállalkozói jogviszony  elhatárolása  egyes  esetekben  nem feltétlenül egyértelmü, támpontul szolgálhatnak az alábbiak:

	-  a  foglalkoztatásra   irányuló  jogviszony  létesítésére   vonatkozó jognyilatkozat  (munkaszerzödés,   kinevezés)  írásbafoglalása   minden esetben kötelezö,

	- a jelzett jognyilatkozatoknak törvény által meghatározott kötött, ún. szükséges  tartalmi  elemekkel  kell  rendelkezniük, míg a vállalkozási szerzödésben a jogviszony  szempontjából lényeges megállapodási  elemek számottevöen  különböznek   a  foglalkoztatásra   irányuló  jogviszonyt keletkeztetö jognyilatkozatok  tartalmától, különös  tekintettel pl.  a teljesítési határidöre,

	-  az  a  természetes  személy,  aki  vállalkozási  szerzödések   által rendszeres gazdasági tevékenységet folytat - azaz önállóan, saját  neve alatt jelenik meg a gazdasági forgalomban - külön törvény alapján,  ezt a tevékenységét vállalkozói igazolvány birtokában gyakorolhatja.

	Némileg   nehezebb   a   megbízási   jogviszony   és    munkajogviszony elhatárolása, ugyanis- szemben a vállalkozási jogviszonnyal - egyik sem eredménykötelem. a megbízott  kötelezettségvállalása azonban a  megbízó által  rábízott  ügy  ellátására,  ennek  érdekében történö tevékenység kifejtésére irányul.   Ebböl adódóan  a megbízó  - esetleges korrekciós jellegü   -   utasításai    ellenére,   a   megbízott    jogviszonybeli alá-fölérendeltsége hiányzik, és ez abban is kifejezödésre jut, hogy  a megbízási jogviszonynak  nem tartalmi  eleme a  megbízott rendelkezésre állási   kötelessége. A megbízási jogviszony tárgya mindebböl következöen jónéhány munkatevékenység vonatkozásában fogalmilag kizárt.

	ad)b. A  közkereseti társaság tekintetében a  Gt. 56.-a szerint a társasági szerzödésben meg kell   határozni a tagok személyes közremüködésének módját.  Mivel a Gt. 94. (2) bekezdésének értelmében a betéti társaságra  is a kkt.  szabályait kell alkalmazni - ha a  Gt. másképpen nem rendelkezik -, a szabály a bt-re is vonatkozik. A személyes közremüködés alapján történö  munkavégzés  kifejezetten  a társasági jogviszonyhoz kötödö társasági jogi intézmény, és így  nem azonos a      korlátolt felelösségü társaságnál ismert mellékszolgáltatással. Ebböl következöen a személyes közremüködés  - mint társasági jogi  jogviszony - nem  tévesztendö össze sem  a Ptk-ban szabályozott megbízással, sem  pedig a munkaszerzödés  alapján létesült munkajogviszonnyal.   Hangsúlyozandó  azonban,  hogy  a tag a személyes közremüködés  mellett,  más  tevékenység  ellátására, akár polgári jogi megbízási  jogviszonyt  vagy  akár  munkajogviszonyt  is  létesíthet  a társasággal.  A személyes közremüködésért a Gt. 69.-a szerint a  tagot díjazás illeti meg. ez azonban jogi természetét tekintve nem  munkabér. A díjazás ugyanis megállapítható  egy meghatározott összegben, vagy  az elért  eredmény  százalékában,  és  kifizetésének  esedékességében is a tagok megállapodása az irányadó.

	A korlátolt  felelösségü  társaságok  vonatkozásában  a  Gt.   167.-a rendelkezik a tag \"egyéb vagyoni értékü\" szolgáltatásáról (mellékszolgáltatás), amely  munkavégzésben is megnyilvánulhat. A társasági szerzödésnek ebben az esetben is tartalmaznia kell, hogy  a tag a társaság  részére szolgáltatott személyes  közremüködésért milyen jogviszony alapján - pol. munkajogviszony, megbízási jogviszony - vagy mellékszolgáltatásként végzi. A mellékszolgáltatásért   kikötött ellenérték jogi természetét tekintve szintén nem minösül munkabérnek.

	A Javaslat értelmében a felügyelö jogosult a foglalkoztató és a részére munkát  végzö  közötti  jogviszony  minösítésére.   Ez  közelebbröl azt jelenti, hogy a felügyelö a vizsgált jogviszony tartalmi jegyei alapján határozhatja meg a  felek között fennálló  jogi kapcsolatot.  Mivel  az ellenörzés  az  államigazgatási  eljárás  általános  szabályai  szerint folytatódik le,  és az  államigazgatási eljárás  általános szabályairól szóló  1957.  évi   IV.  törvény  26.   (1)  bekezdése  értelmében   a közigazgatási szerv köteles a határozathozatalhoz szükséges  tényállást tisztázni, indokoltnak tünik, a bizonyítási teher egyértelmü rögzítése. A  Javaslat   1.  (4)   bekezdése  értelmében,   ezért  amennyiben   a foglalkoztatásra  irányuló  jogviszony  minösítésével kapcsolatban vita merül fel, a foglalkoztatónak kell bizonyítania, hogy a részére végzett munka  a  (3)   bekezdésben  említett  jogviszonyok   alapján,  illetve ellenérték nélkül történt.

	A  Javaslat   a  fegyveres   eröknél,  rendvédelmi   szerveknél  és   a nemzetbiztonsági   szolgálatoknál   eltérést   engedélyez   a   törvény szabályainak alkalmazására.  Az ágazati miniszter a 3. alkalmazása  és a szervezet  tekintetében állapíthat  meg eltérö  szabályokat.  Ez  azt jelenti,  hogy  nem  a  Javaslat  2.-ában  megjelölt  szerv  végzi  az ellenörzést.  Az eltérést  az indokolja, hogy  speciális szervezetekröl van szó, ahol többféle jogviszonyban történik a foglalkoztatás.

2.-hoz

	A  Javaslat   egyik  célkitüzése   az  volt,   hogy  lehetöség  szerint megszüntesse   az    ellenörzés   során    tapasztalható   indokolatlan párhuzamosságokat.  Ezért módosulnak az Flt.-nek a munkaügyi  központok hatásköreire   vonatkozó   rendelkezései   (lásd.9.).    A munkaügyi ellenörzést ennek megfelelöen a munkavédelemröl szóló 1993. évi  XCIII. törvényben, valamint a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII.  törvényben meghatározott szervezetek látják el.

3.-hoz

	1.   A  Javaslat  a   munkaügyi  ellenörzést,  mint  állami,   hatósági ellenörzést  szabályozza.   A  munkaügyi  ellenörzés  állami jellegéböl következöen  az  ellenörzés  alapvetöen  az  álam  által  meghatározott kötelességek  betartására  szorítkozik.   Ezért  a munkaügyi ellenörzés föszabályként nem  általában \"a  munkaviszonyra vonatkozó  szabályban\", hanem csak a  jogszabályban foglaltkötelességek betartására  terjed ki. Ez a  megoldás egyébiránt  összhangban van  a nemzetközi egyezményekben foglaltakkal  is.   Az  ILO  81.  sz. egyezménye a munkaügyi ellenörzés kapcsán   a   \"törvényes   rendelkezéseknek\"   az   érvényre juttatását fogalmazza  meg,  abból  a  megfontolásból,  hogy  például  a kollektív szerzödésböl származó kötelességek  megsértése esetére a  munkavállalói oldal  számára  a  munkaügyi  ellenörzés  igénybevételén  kívül   egyéb eszközök is  rendelkezésre állnak.   Természetesen az  ILO-egyezményben megfogalmazottaktól  a  munkavállalói   oldal  javára  történö   eltérö szabályozás is kialakítható.

	A Javaslat  követi az  ILO-egyezmény rögzítetteket  és föszabályként  a munkaügyi    jogszabályokban    foglalt    kötelességek     megsértését szankcionálja.  Vannak azonban olyan területek, ahol a felek egyensúlyi helyzetének fenntartása indokolttá teszi, hogy a jogszabályban  foglalt kötelességek   betartásának   ellenörzésén   túl,   az   ellenörzés   a munkaviszonyra vonatkozó szabályokra is kiterjedjen.  Ezért a  Javaslat a 3. (1)  bekezdés d, és  e, pontjaiban bizonyos  tekintetben lehetövé teszi  a  kollektív  szerzödésben  foglalt  kötelességek   betartásának ellenörzését.

	2.  Az ellenörzés konkrét tárgyait illetöen a javaslat részben követi a hatályos   kormányrendeletben   foglaltakat,   azonban  rendeltetésének megfelelöen annál jóval szélesebb.  Így kiemelt jelentöséget kapott  az alkalmazás, illetve a  foglalkoztatás jogszerüségének vizsgálata,  azaz az illegális foglalkoztatás visszaszorítása (3..(1) bekezdés a, pont). E mellett a Javaslat  fokozott jelentöséget tulajdonít a  munkavállalók választott  képviselöi  védelmének  (3.(1)  bekezdés  i,  pont).  Ezen túlmenöen  a   Javaslat  általában   is  megköveteli   a  munkavállalók érdekképviseleti    szerveire     vonatkozó    szabályok     betartását (3.(1)bekezdés h, és j, pontok).

	a munkaügyi  ellenörzés, az  ellenörzést végzö  szervek erre  vonatkozó terve  alapján  föszabályként  hivatalból  történik, azonban a javaslat lehetöséget   ad   arra,   hogy   meghatározott   területek ellenörzése bejelentésre folytatódjon le.

4.-hoz

	A munkaügyi ellenörzés hatékonysága jelentös  mértékben függ a felügyelök jogkörétöl, illetve  cselekvési lehetöségeitöl.  A  Javaslat ezért eléggé  tág  jogkört biztosít a felügyelök számára. Ennek megfelelöen a felügyelö minden külön engedély és elözetes bejelentési kötelesség nélkül a foglalkoztatónál, illetve annak bármely munkahelyén, telephelyén ellenörzést tarthat. Ennek során a felügyelö jogosult belépni a munkahelyre,  illetve akadályoztatása  esetén a rendörség segítségét igénybevenni. A felügyelönek joga van az ellenörzéshez szükséges valamennyi nyilvántartás megtekintésére, azokról másolatok készítésére. Jogosult továbbá a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez    szükséges jognyilatkozat alakszerüségének     ellenörzésére. A     fekete foglalkoztatás visszaszorítása érdekében elengedhetetlen, hogy a   felügyelö a foglalkoztató  és  a  részére  munkát  végzö közötti jogviszonyt, annak tartalmi elemei  alapján minösítse. A felügyelö jogosult továbbá az ellenörzés során az ellenörzéssel összefüggésben hang- és képfelvétel készítésére  a  munkahelyen  tartózkodó  személyektöl  az ellenörzéshez szükséges felvilágosítás  kérésére, meghallgatására,  valamint személyi azonosságuk igazoltatással történö megállapítására.

5.-hoz

	A felügyelö a munkaügyi ellenörzés során a foglalkoztató számára fontos üzemi, üzleti titkok  birtokába  juthat,  illetve  szolgálati  titok, valamint   a foglalkoztatóra vonatkozó egyéb információk is rendelkezésére  állhatnak. A felügyelö ezért köteles   valamennyi információt  megörizni,  illetve   -  jogszabály  eltérö   rendelkezése hiányában -  harmadik személlyel  nem közölhet  olyan adatot,  amely az ellenörzéssel összefüggésben jutott a tudomására.

	A munkaügyi ellenörzést végzö szerv a foglalkoztató  nyilvántartásairól készített  másolatot,  valamint  az  ellenörzéssel kapcsolatos hang- és képfelvételt    csak    ellenörzési    tevékenységével   összefüggésben használhatja  fel.   E   dokumentumokat  köteles  az   eljárás  jogerös befejezését követö három éven belül megsemmisíteni.

6-7.-hoz

	1.  A Javaslat  célja, hogy differenciált  szankciórendszert állapítson meg, amely tekintetbe veszi az adott kötelességszegés jellegét, illetve súlyát.  A felügyelö az ellenörzés során tapasztalt szabálytalanságok megszüntetése érdekében meghatározott   intézkedéseket tehet. Így felhívhatja a foglalkoztató figyelmét a szabályok megtartására, illetve kötelezheti a foglalkoztatót a szabálytalanság meghatározott  határidön belül történö  megszüntetésére.  Lényeges  eleme a  Javaslatban foglalt intézkedési  rendszernek,  a  további  foglalkoztatás megtiltása, ha az alkalmazás  vagy  a  foglalkoztatás  jogszabályba  ütközik és a sérelem rövid  határidön  belül  nem  orvosolható.   Abban  az  esetben,  ha  a jogszabály megsértése  olyan jellegü,  a felügyelö  e határozatának  az azonnali hatályú végrehajtását is elrendelheti.

	2.  A felügyelö az intézkedések mellett meghatározott jogkövetkezmények alkalmazására jogosult. Így szabálysértési eljárást folytathat le azzal a külön   jogszabályban meghatározott szabálysértést  megvalósító személlyel  szemben,  aki  a  jogszabály  megsértéséért  felelös, külön jogszabályban foglaltak szerint rendbírságot szabhat ki, kötelezheti  a foglalkoztatót  az  Flt.  8.  (4)  bekezdésében meghatározott fizetési kötelességének teljesítésére.

	3.  Meröben új eleme a munkaügyi ellenörzésnek az ún. munkaügyi  bírság intézménye.   Lényege  szerint  a  bírság kiszabása objektív alapozású, azaz vétkességre való  tekintet nélkül is  kiszabható, továbbá magát  a foglalkoztatót  -  mint  ilyet  -  sújtja.   A  munkaügyi  bírságot  az ellenörzést  lefolytató   felügyelö  írásbeli   javaslata  alapján   az illetékes   megyei   (fövárosi)   felügyelöség   vezetöje   szabja  ki. Megállapításának   feltétele,   hogy   a   jogszabály   megsértése több munkavállalót érintsen.  E feltétel hiányában is kiszabható a munkaügyi bírság a Javaslat 3. (1) bekezdésének b, h, i, j, pontjaiban foglaltak megsértéséért.

	A munkaügyi bírság mértékét  a Javaslat differenciáltan határozza  meg. Elsö  alkalommal  és  egy  jogszabályi  rendelkezés  megszegése  esetén ötvenezer  forinttól  egymillió   forintig  terjed,  több   jogszabályi rendelkezés  megsértése  esetén,  valamint  a  korábbi bírságot kiszabó határozat  jogeröre  emelkedésétöl  számított  három  éven  belül újabb jogsértés esetén ötvenezertöl hárommillió forintig terjedhet.

	A munkaügyi bírság  kiszabása önmagában nem  zárja ki a  szabálysértési eljárás  lefolytatását,  illetve  szabálysértési  bírság kiszabását.  A Javaslatnak  azonban  nem  célja,  hogy  egymással  párhuzamosan   több szankciót  indokolatlanul  alkalmazzon,  ezért  egy  ellenörzés   során ugyanazon   jogszabályi    rendelkezés   megsértéséért    a   felügyelö szabálysértési  eljárást  nem  folytathat  le, továbbá rendbírságot nem szabhat  ki,  ha  az  illetékes  megyei  (fövárosi)  szerv  vezetöjének javaslatot tett munkaügyi bírság kiszabására és ennek alapján a  bírság kiszabására ténylegesen is sor kerül.

8.-hoz

	Lényeges annak a kérdésnek a tisztázása, hogy a munkaügyi ellenörzés során a felügyelö milyen eljárás keretei között járhat el. A munkaügyi ellenörzésre - a   hatályos szabályozáshoz hasonlóan - a az államigazgatási  eljárás  általános  szabályairól  szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezései alkalmazandók. Természetesen   amennyiben a törvény külön más eljárását nevesít (lásd a Javaslat 6.)1)bekezdésének d, pontja) a felügyelö eljárására az ott rögzítettek az irányadók.

9.-hoz

	1.   A  munkaügyi  ellenörzésröl  szóló  törvény kihirdetését követö 30 napon  belül  lép  hatályba  és  rendelkezéseit  csak a hatályba lépést követöen  indult  ügyekben  kell  alkalmazni.   E  szabálytól  eltéröen határozza  meg  a  javaslat   a  munkaügyi  bírság  kiszabásának   elsö határidejét.   Ennek  megfelelöen  munkaügyi  bírság  kiszabása  csak e törvény  hatálybalépése   után  elkövetett   jogszabálysértések  esetén lehetséges.

	2.  A Javaslat  a munkaügyi ellenörzés  hatékonysága érdekében maga  is több  új  jogintézményt  definiál.   Indokolt  ugyanakkor  a  már   más jogszabályokban megtalálható és  a jogalkalmazás számára  is egyértelmü fogalmakat   átvenni.    Ezért   a   Javaslat   a   munkahely  fogalmát végeredményben  az  Mvt.  87.  5.  pontjában foglaltakkal azonos módon határozza meg.  Kivétel  azonban a munkahely  fogalma alól a  bedolgozó munkavégzés céljára szolgáló lakóhelye, vagy más, általa, a munkavégzés céljára biztosított lakóhelyiség.

	A Javaslat 3. (1)  bekezdés e, pontjában foglaltak  miatt szükségesnek mutatkozik  meghatározni  annak  a  munkabérnek  a  fogalmát,  amelynek biztosítására munkaügyi ellenörzés kiterjed.

	3.  Mivel a Javaslat szeretné megszüntetni a munkaeröpiaci szervezet és a    felügyelöségek    hatósági    ellenörzése    közötti  indokolatlan párhuzamosságokat,   szükséges   az   Flt.   bizonyos  rendelkezéseinek módosítása.



Budapest, 1996. június


Elöadó:  Kiss Péter
munkaügyi miniszter"
