"MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/2906. számú
törvényjavaslat




A Magyar Köztársaság és az Albán Köztársaság között a kettős adóztatás
elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén Tiranában, 1992.november 
14-én aláírt Egyezmény kihirdetéséről




								Előadó: Dr. Medgyessy Péter
									pénzügyminiszter


				Budapest,1996.szeptember


			  1996.évi .................................... törvény
		a Magyar Köztársaság és az Albán Köztársaság között 
	    a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók 
		    területén Tiranában, 1992.november 14-én aláírt 
				Egyezmény kihirdetéséről





1.§





 Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság és az Albán Köztársaság között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén Tiranában, 1992.november 14-én aláírt Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (Az Egyezmény  megerősítéséről szóló jegyzékváltás 1995.augusztus 24-én megtörtént és az Egyezmény 1995.augusztus 24-én hatályba lépett.) 




2.§





Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvű szövege a következő:
:

                                          „Egyezmény

       a Magyar Köztársaság és az Albán Köztársaság között a kettős

       adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén

  A Magyar Köztársaság Kormánya és az Albán Köztársaság Kormánya,

  attól az óhajtól vezetve, hogy Egyezményt kössenek a kettős adóztatás

elkerülésére a jövedelem- és vagyonadók területén, és hogy továbbfejlesszék

és megkönnyítsék gazdasági kapcsolataikat,

az alábbiakban állapodtak meg:

                                              1. Cikk

                                        Személyi hatály

  Az Egyezmény azokra a személyekre alkalmazandó, akik az egyik Szerződő

Államban vagy mindkét Szerződő Államban illetőséggel bírnak.

                                              2. Cikk

                                 Az egyezmény alá eső adók

  1. Az Egyezmény, a beszedés módjára való tekintet nélkül, azokra az adókra

alkalmazandó, amelyeket a jövedelem és vagyon után az egyik Szerződő Állam

vagy annak politikai egységei vagy helyi hatóságai részére beszednek.

  


  2. Jövedelem- és vagyonadónak kell tekinteni a teljes jövedelem, a teljes

vagyon, vagy a jövedelem, illetve a vagyon részei után beszedett minden adót,

beleértve az ingó vagy ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyereség

utáni adókat, a vállalkozások által fizetett bérek vagy fizetések teljes összege

utáni adókat, valamint az értéknövekedési adókat.

  3. Azok a jelenleg létező adók, amelyekre az Egyezmény alkalmazásra kerül,

különösen a következők:

  a) Magyarországon

  (i) a személyi jövedelemadó,

  (ii) a társasági adó,

  (iii) a földtulajdonnal kapcsolatos adók,

  (iv) az építményadó,

  (v) a helyi iparűzési adó

(a továbbiakban: magyar adó);

  b) Albániában

  (i) a vállalati nyereségadó,

  (ii)) a személyek jövedelemadója a magánszektorbeli kereskedelem,

kézművesség és más szolgáltatások területén

(a továbbiakban: albán adó).

  4. Az Egyezmény azokra az azonos vagy lényegében hasonló jellegű adókra

is alkalmazandó, amelyeket az Egyezmény aláírása után a jelenleg létező adók

mellett vagy azok helyett bevezetnek. A Szerződő Államok illetékes hatóságai

értesítik egymást bármely olyan jelentős változtatásról, amelyet a vonatkozó

adójogszabályaikban végrehajtottak.

                                          3. Cikk

                                Általános meghatározások

  1. Az Egyezmény értelmében, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:

  a) a „Magyarország” kifejezés, földrajzi értelemben jelenti a Magyar

Köztársaság területét;

  b) az „Albánia” kifejezés az Albán Köztársaság területét, parti tengerét és

altalaját jelenti, valamint azt a kontinentális talapzatot, amely felett az Albán

Köztársaság a nemzetközi joggal összhangban szuverén jogokat vagy

joghatóságot gyakorol;

  c) „az egyik Szerződő Állam” és a „másik Szerződő Állam” kifejezések

Magyarországot, illetve Albániát jelentik, ahogyan azt a szövegösszefüggés

megkívánja;

  d) a „személy” kifejezés magában foglalja a természetes személyt, a

társaságot és minden más személyegyesülést;

  e) a „társaság” kifejezés jelenti a jogi személyeket vagy azokat a

jogalanyokat, amelyek adóztatási szempontból jogi személynek tekintendők;

  f) „az egyik Szerződő Állam vállalkozása” és „a másik Szerződő Állam

vállalkozása” kifejezések az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró

személy, illetve a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy által

folytatott vállalkozást jelentenek;

  g) az „állampolgárok” kifejezés az alábbiakat jelenti:

  (i) az egyik Szerződő Állam állampolgárságával rendelkező minden

természetes személyt,


  (ii) minden olyan jogi személyt, egyesülést és társulást, amelyeknek ez a jogi

helyzete az egyik Szerződő Államban hatályos jogszabályokból származik;

  h) a „nemzetközi forgalom” kifejezés jelent minden olyan szállítást, amelyet

egy olyan vállalkozás által üzemeltetett hajó, légi jármű vagy közúti szállító

jármű bonyolít le, amelynek tényleges üzletvezetési helye az egyik Szerződő

Államban van, kivéve, ha a hajót, a légi járművet vagy közúti szállító járművet

kizárólag a másik Szerződő Államban levő helyek között üzemeltetik;

  i) az „illetékes hatóság” kifejezés

  (i) Magyarország esetében a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott

képviselőjét,

  (ii) Albánia esetében a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott képviselőjét

jelenti.

  2. Az Egyezménynek az egyik Szerződő Állam által történő alkalmazásánál

bármely, abban meg nem határozott kifejezésnek, hacsak a szövegösszefüggés

mást nem kíván, olyan értelme van, mint amilyent ennek az Államnak azokra

az adókra vonatkozó jogszabályai megállapítanak, amelyekre az Egyezmény

alkalmazásra kerül.

                                          4. Cikk

                                 Illetőséggel bíró személy

  1. Az Egyezmény szempontjából „az egyik Szerződő Államban illetőséggel

bíró személy” kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek az Államnak a

jogszabályai        szerint     ott    lakóhelye,     állandó     tartózkodási       helye,

üzletvezetésének helye vagy más hasonló ismérv alapján adóköteles. Ez a

kifejezés azonban nem foglalja magában az olyan személyt, aki ebben az

Államban csak az ebben az Államban levő forrásokból származó jövedelme

vagy az ott levő vagyon alapján adóköteles.

  2. Ha az 1. bekezdés rendelkezései értelmében egy természetes személy

mindkét Szerződő Államban illetőséggel bír, helyzetét az alábbiak szerint kell

meghatározni:

  a) ez a személy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak,

amelyben állandó lakhellyel rendelkezik. Ha mindkét Államban rendelkezik

állandó lakhellyel, úgy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak,

amelyben létérdekeinek központja van;

  b) ha nem lehet meghatározni, hogy a személy létérdekeinek központja

melyik Államban van, vagy ha egyik Államban sem rendelkezik állandó

lakhellyel, úgy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben

szokásos tartózkodási helye van;

  c) ha mindkét Államban van, vagy egyikben sincs szokásos tartózkodási

helye, úgy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelynek

állampolgára;

  d) ha mindkét Államnak állampolgára vagy egyiknek sem, úgy a Szerződő

Államok illetékes hatóságai kölcsönös megállapodással rendezik a kérdést.

  3. Ha az 1. bekezdés rendelkezései szerint valamely nem természetes

személy mindkét Szerződő Államban illetőséggel bír, úgy abban az Államban

tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben tényleges üzletvezetésének helye

van.


                                          5. Cikk

                                         Telephely

  1. Az Egyezmény szempontjából „telephely” kifejezés állandó üzleti

székhelyet jelent, amelyen keresztül a vállalkozás üzleti tevékenységét

egészben vagy részben kifejti.

  2. A „telephely” kifejezés különösen az alábbiakat foglalja magában:

  a) az üzletvezetés helyét,

  b) a fiókot,

  c) az irodát,

  d) a gyártelepet,

  e) a műhelyt, és

  f) a bányát, az olaj- vagy földgázkutat, a kőfejtőt vagy a természeti kincsek

kiaknázására szolgáló bármely más telepet.

  3. Az építési terület, vagy a szerelési vagy berendezési munkálatok csak

akkor képeznek telephelyet, ha 12 hónapnál hosszabb ideig tartanak.

  4. Tekintet nélkül e Cikk előző rendelkezéseire, nem tekintendők

„telephelynek”:

  a) az olyan berendezések, amelyeket kizárólag a vállalkozás javainak vagy

áruinak raktározására, kiállítására vagy leszállítására használnak;

  b) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag

raktározás, kiállítás vagy leszállítás céljából tartanak;

  c) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag

abból a célból tartanak, hogy azokat egy másik vállalkozás feldolgozza;

  d) az olyan állandó üzleti hely, amelyet kizárólag abból a célból tartanak

fenn, hogy a vállalkozás részére javakat vagy árukat vásároljanak, vagy

információkat szerezzenek;

  e) az olyan állandó üzleti hely, amelyet kizárólag abból a célból tartanak

fenn, hogy a vállalkozás részére valamilyen egyéb előkészítő vagy kisegítő

jellegű tevékenységet végezzenek;

  f) az olyan építési terület, vagy az egyik Szerződő Állam vállalkozása által

végzett, olyan szerelési vagy berendezési munkálatok, amelyek anyagoknak,

gépeknek vagy berendezéseknek ebből az Államból a másik Szerződő Államba

történő szállításával kapcsolatosak;

  g) olyan állandó üzleti hely, amelyet kizárólag az a)-f) pontokban említett

tevékenységek valamilyen kombinációjára tartanak fenn, feltéve, hogy az

állandó üzleti helynek ebből a kombinációból származó teljes tevékenysége

előkészítő vagy kisegítő jellegű.

  5. Tekintet nélkül az 1. és a 2. bekezdések rendelkezéseire, ha egy személy -

kivéve a független képviselőt, akire a 6. bekezdés alkalmazandó - egy

vállalkozás érdekében tevékenykedik, és az egyik Szerződő Államban

meghatalmazása van arra, amellyel ott rendszeresen él, hogy szerződéseket

kössön a vállalkozás nevében, úgy ezt a vállalkozást úgy kell tekinteni, hogy

ebben az Államban telephellyel bír minden olyan tevékenység tekintetében,

amelyet ez a személy a vállalkozás részére kifejt, hacsak az ilyen személy

tevékenysége nem korlátozódik a 4. bekezdésben említett tevékenységekre,

amelyek, ha azokat egy állandó üzleti helyen keresztül fejtenék ki, nem tennék

ezt az állandó üzleti helyet telephellyé ezen bekezdés rendelkezései alapján.


  6. Az egyik Szerződő Állam vállalkozását nem lehet úgy tekinteni, mintha

annak telephelye lenne a másik Szerződő Államban csupán azért, mert üzleti

tevékenységét ebben a másik Államban alkusz, bizományos vagy más,

független képviselő útján fejti ki, feltéve, hogy az ilyen személyek rendes üzleti

tevékenységük keretében járnak el.

  7. Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság egy

olyan társaságot ural, vagy azt egy olyan társaság uralja, amely a másik

Szerződő Államban illetőséggel bír vagy ott (akár telephely útján, akár más

módon) fejti ki tevékenységét, önmagában még nem teszi egyik társaságot

sem a másik telephelyévé.

                                          6. Cikk

                        Ingatlan vagyonból származó jövedelem

  1. Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró

személy olyan ingatlan vagyonból élvez (beleértve a mező- vagy

erdőgazdaságból származó jövedelmet), amely a másik Szerződő Államban

van, ebben a másik Államban adóztatható.

  2. Az „ingatlan vagyon” kifejezésnek olyan jelentése van, mint amit annak a

Szerződő Államnak a jogszabályai határoznak meg, amelyben a kérdéses

vagyon található. Ez a kifejezés minden esetben tartalmazza az ingatlan

vagyon tartozékait, a mező- és erdőgazdasági üzemek állatállományát és

felszerelését, azokat a jogokat, amelyekre nézve a földtulajdonnal kapcsolatos

magánjogi rendelkezések alkalmazandók, az ingatlan vagyon haszonélvezeti

jogát és az ásványlelőhelyek, források és más természeti kincsek

kiaknázásáért vagy kiaknázásának jogáért járó, változó vagy állandó

térítésekre vonatkozó jogot; a tengeri hajók, folyami hajók és légi járművek

nem tekintendők ingatlan vagyonnak.

  3. Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók arra a jövedelemre, amely az

ingatlan vagyon közvetlen használatából, bérbeadásából vagy használatainak

bármilyen más formájából származik.

  4. Az 1. és a 3. bekezdések rendelkezései a vállalkozás ingatlan vagyonából

származó jövedelemre és a szabad foglalkozás gyakorlására szolgáló ingatlan

vagyonból származó jövedelemre is alkalmazandók.

                                          7. Cikk

                                   Vállalkozási nyereség

  1. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben az

Államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás tevékenységét a másik

Szerződő Államban egy ott levő telephely révén fejti ki. Amennyiben a

vállalkozás ily módon fejti ki tevékenységét, a vállalkozás nyeresége a másik

Államban adóztatható, azonban csak olyan mértékben, amilyen mértékben az

ennek a telephelynek tudható be.


  2. A 3. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerződő

Állam vállalkozása tevékenységét a másik Szerződő Államban egy ott levő

telephely révén fejti ki, ennek a telephelynek mindegyik Szerződő Államban

azokat a nyereségeket kell betudni, amelyeket akkor érhetne el, ha azonos

vagy hasonló tevékenységet azonos vagy hasonló feltételek mellett, mint

önálló vállalkozás fejtene ki, és azzal a vállalkozással lebonyolított

forgalmában, amelynek telephelye, teljesen független lenne.

  3. A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók azok a költségek,

amelyek a telephely működésével kapcsolatban merültek fel, beleértve az

üzletvezetési és általános ügyviteli költségeket, tekintet nélkül arra, hogy

abban az Államban merültek-e fel, ahol a telephely van, vagy máshol.

  4. Amennyiben az egyik Szerződő Államban a telephelynek betudható

nyereséget a vállalkozás egész nyereségének a különböző részegységek

közötti arányos megosztása alapján szokták megállapítani, úgy a 2. bekezdés

nem zárja ki, hogy ez a Szerződő Állam a megadóztatandó nyereséget a

szokásos arányos megosztás alapján állapítsa meg. Az alkalmazott arányos

megosztási módszernek azonban olyannak kell lennie, hogy az eredmény

összhangban legyen az e Cikkben foglalt elvekkel.

  5. A telephelynek nem tudható be nyereség javaknak vagy áruknak ezen

telephely által a vállalkozás részére történő puszta vásárlása miatt.

  6. Az előző bekezdések szempontjából, a telephelynek betudandó nyereséget

évről évre azonos módon kell megállapítani, hacsak alapos és elégséges ok

nincs az ellenkezőjére.

  7. Ha a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel az

Egyezmény más Cikkei külön foglalkoznak, úgy azon Cikkek rendelkezéseit e

Cikk rendelkezései nem érintik.

                                          8. Cikk

                                    Nemzetközi szállítás

  1. Hajóknak vagy közúti szállító járműveknek, légi járműveknek a

nemzetközi forgalomban történő üzemeltetéséből származó nyereség csak

abban a Szerződő Államban adóztatható, ahol a vállalkozás tényleges

üzletvezetésének helye van.

  2. Ha egy hajózási vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye egy hajó

fedélzetén van, úgy ez a hely abban a Szerződő Államban levőnek tekintendő,

amelyikben a hajó hazai kikötője fekszik, vagy, ha nincs ilyen hazai kikötő, úgy

abban a Szerződő Államban, amelyben a hajó üzembentartója illetőséggel bír.

  3. Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók azokra a nyereségekre is,

amelyek valamely pool-ban, közös üzemeltetésben vagy nemzetközi

üzemeltetésű szervezetben való részvételből származnak.

                                          9. Cikk

                                   Kapcsolt vállalkozások

  1. Amennyiben:


  a) az egyik Szerződő Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik

Szerződő Állam vállalkozásának üzletvezetésében, ellenőrzésében vagy

tőkéjében részesedik, vagy

  b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerződő

Állam vállalkozásának és a másik Szerződő Állam vállalkozásának

üzletvezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesednek,

és bármelyik esetben a két vállalkozás között kereskedelmi vagy egyéb

pénzügyi kapcsolataikra nézve olyan feltételekben állapodik meg, vagy olyan

feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független

vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az a nyereség, amelyet a

vállalkozások egyike a feltételek nélkül elért volna, a feltételek miatt azonban

nem ért el, ennek a vállalkozásnak a nyereségéhez hozzászámítandó és

megfelelően megadóztatható.

  2. Amennyiben az egyik Szerződő Állam valamelyik vállalkozásának

nyereségéhez hozzászámítja - és megfelelően megadóztatja - azt a nyereséget,

amely után a másik Szerződő Állam vállalkozását ebben a másik Államban

megadóztatták, és az így hozzászámított nyereség olyan nyereség, amelyet az

először említett Állam vállalkozása elért volna, ha a két vállalkozás olyan

feltételekben állapodott volna meg egymással, mint amelyekben független

vállalkozások egymással megállapodtak volna, úgy ennek a másik Államnak

megfelelően ki kell igazítania az ilyen nyereségre ott kivetett adó összegét. E

kiigazítás megállapításánál figyelembe kell venni az Egyezmény egyéb

rendelkezéseit és a Szerződő Államok illetékes hatóságai, szükség esetén,

tanácskozni fognak egymással.

                                         10. Cikk

                                         Osztalék

  1. Az az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró

társaság fizet a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek, ebben

a másik Államban adóztatható.

  2. Mindazonáltal ez az osztalék abban a Szerződő Államban is, amelyben az

osztalékot fizető társaság illetőséggel bír, ennek az Államnak a jogszabályai

szerint megadóztatható, de az így megállapított adó nem haladhatja meg:

  a) az osztalék bruttó összegének 5 százalékát, ha a kedvezményezett olyan

társaság, amelynek az osztalékot fizető társaság tőkéjének legalább 25

százaléka a közvetlen tulajdonában van;

  b) minden más esetben az osztalék bruttó összegének 10 százalékát.

  Ez a bekezdés nem érinti a társaság adóztatását azon nyereség után,

amelyekből az osztalékot fizetik.

  3. Az e Cikkben használt „osztalék” kifejezés részvényekből, „élvezeti”

részvényekből vagy „élvezeti” jogokból, bányarészvényekből, alapítói

részvényekből vagy más, nyereségrészesedést biztosító jogokból - kivéve a

követeléseket - származó jövedelmet, valamint egyéb társasági jogokból

származó olyan jövedelmet jelent, amely annak az Államnak a jogszabályai

szerint, amelyben a nyereséget felosztó társaság illetőséggel bír, a

részvényekből származó jövedelemmel azonos adóztatási elbírálás alá esik.


  4. Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztalék

egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró haszonhúzója a másik Szerződő

Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság illetőséggel bír, egy ott levő

telephely révén tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levő állandó bázis

segítségével szabad foglalkozást űz, és az érdekeltség, amely után az

osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz

tartozik. Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az

esettől függően, alkalmazást.

  5. Ha az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság nyereséget vagy

jövedelmet élvez a másik Szerződő Államban, ez a másik Állam nem

adóztathatja meg a társaság által fizetett osztalékot, kivéve, ha az ilyen

osztalékot ebben a másik Államban illetőséggel bíró személynek fizetik, vagy

ha az érdekeltség, amely után az osztalékot fizetik, ténylegesen az ebben a

másik Államban levő telephelyhez, vagy állandó bázishoz tartozik, sem pedig a

társaság fel nem osztott nyereségét nem vetheti a társaság fel nem osztott

nyeresége után kivetett adó alá, még akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a

fel nem osztott nyereség egészben vagy részben ebben a másik Államban elért

nyereségből vagy jövedelemből áll.

                                         11. Cikk

                                          Kamat

  1. A kamat, amely az egyik Szerződő Államból származik, és amelyet a másik

Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetnek, csak ebben a másik

Államban adóztatható.

  2. Az e Cikkben használt „kamat” kifejezés mindenfajta követelésből

származó jövedelmet jelent, akár biztosítva van jelzáloggal, akár nem, és akár

feljogosít az adós nyereségeiben való részesedésre, akár nem, különösen

pedig állampapírokból és kötvényekből vagy adósságlevelekből származó

jövedelmet jelent, beleértve a kötvényekhez vagy adósságlevelekhez

kapcsolódó prémiumot és jutalmat.

  3. Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat egyik

Szerződő Államban illetőséggel bíró kedvezményezettje a másik Szerződő

Államban, amelyből a kamat származik, egy ott levő telephely révén

tevékenységet fejt ki, vagy ebben a másik Államban egy ott levő állandó bázis

segítségével szabad foglalkozást űz, és a követelés, amely után a kamatot

fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz tartozik.

Ebben az esetben a 7. vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettől

függően, alkalmazást.

  4. Ha a kamatot fizető és a kamat haszonhúzója, vagy mindkettő és egy

másik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn és emiatt a kamat

összege azon követeléshez mérten, amely után fizetik, meghaladja azt az

összeget, amelyben a kamatot fizető és a kamat haszonhúzója ilyen

kapcsolatok nélkül megállapodtak volna, e Cikk rendelkezéseit csak az utóbb

említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a többletösszeg mindegyik

Szerződő Állam jogszabályai szerint és az Egyezmény más rendelkezéseinek

figyelembevételével adóztatható.


                                         12. Cikk

                                           Jogdíj

  1. A jogdíj, amely az egyik Szerződő Államból származik, és amelyet a másik

Szerződő Államhoz illetőséggel bíró személynek fizetnek, ebben a másik

Államban adóztatható.

  2. Mindazonáltal az ilyen jogdíj abban a Szerződő Államban is, amelyből

származik, ennek az Államnak a jogszabályai szerint megadóztatható, de ha a

kedvezményezett a jogdíj haszonhúzója, az így megállapított adó nem

haladhatja meg a jogdíj bruttó összegének 5 százalékát.

  3. Az e Cikkben használt jogdíj kifejezés azt a bármilyen jellegű térítést

jelenti, amelyet irodalmi, művészeti vagy tudományos művek - beleértve a

mozgóképfilmeket és a rádió- vagy televíziós közvetítésre szolgáló filmeket

vagy szalagokat - szerzői jogának használatáért vagy használati jogáért,

szabadalmak, védjegyek, minták vagy modellek, tervek, titkos formulák vagy

eljárások használatáért vagy használati jogáért, vagy ipari, kereskedelmi vagy

tudományos felszerelések használatáért vagy használati jogáért, vagy ipari,

kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatok közléséért fizetnek.

  4. Az 1. és a 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha a jogdíjak

egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró haszonhúzója a másik Szerződő

Államban, ahol a jogdíj keletkezik, egy ott levő telephely révén tevékenységet

fejt ki, vagy ebben a másik Államban egy ott levő állandó bázis segítségével

szabad foglalkozást űz, és a jog vagy vagyoni érték, amely után a jogdíjat

fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz tartozik.

Ebben az esetben a 7. vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettől

függően, alkalmazást.

  5. A jogdíj akkor tekintendő az egyik Szerződő Államból származónak, ha azt

maga az Állam, annak politikai egysége, helyi hatósága vagy az ebben az

Államban illetőséggel bíró személy fizeti. Ha azonban a jogdíjat fizető

személynek, függetlenül attól, hogy bír-e illetőséggel az egyik Szerződő

Államban, vagy sem, az egyik Szerződő Államban telephelye vagy állandó

bázisa van, amellyel kapcsolatban a jogdíjfizetési kötelezettség felmerült, és

ezt a jogdíjat ez a telephely vagy állandó bázis viseli, úgy a jogdíj abból az

Államból származónak tekintendő, amelyben a telephely vagy az állandó bázis

van.

  6. Ha a jogdíjat fizető személy és a jogdíj haszonhúzója, vagy mindkettő és

egy másik személy közötti különleges kapcsolatok állnak fenn, és emiatt a

jogdíj összege azon használathoz, joghoz vagy információhoz mérten, amely

után fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a jogdíjat fizető és a jogdíj

haszonhúzója ilyen kapcsolatok nélkül megállapodtak volna, e Cikk

rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az

esetben a többletösszeg mindegyik Szerződő Állam jogszabályai szerint és az

Egyezmény más rendelkezéseinek figyelembevételével adóztatható.

                                         13. Cikk


                           Elidegenítésből származó nyereség

   1. Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek a 6. Cikkben

meghatározott és a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyon

elidegenítéséből származó nyeresége ebben a másik Államban adóztatható.

   2. Az olyan ingó vagyon elidegenítéséből származó nyereség, amely az egyik

Szerződő Állam vállalkozása másik Szerződő Államban levő telephelyének

üzleti vagyona, vagy amely egy olyan állandó bázishoz tartozik, amellyel az

egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy szabad foglalkozás

gyakorlása céljából a másik Szerződő Államban rendelkezik, beleértve azt a

nyereséget, amely egy ilyen telephely (egyedül vagy az egész vállalkozással

együtt történő) vagy egy ilyen állandó bázis elidegenítéséből származik, ebben

a másik Államban adóztatható.

   3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók vagy légi járművek vagy

közúti szállító járművek, vagy az ilyen hajók vagy légi járművek vagy közúti

szállító járművek üzemeltetését szolgáló ingó vagyon elidegenítéséből

származó nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben a

vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.

   4. Az 1., 2. és a 3. bekezdésekben nem említett vagyon elidegenítéséből

származó nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az

elidegenítő illetőséggel bír.

                                          14. Cikk

                                     Szabad foglalkozás

   1. Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró

személy szabad foglalkozásból vagy más önálló jellegű tevékenységből élvez,

csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a személy tevékenységének

kifejtéséhez a másik Szerződő Államban rendszeresen állandó bázissal

rendelkezik. Amennyiben a személy ilyen állandó bázissal rendelkezik, a

jövedelem a másik Államban adóztatható, és csak annyiban, amennyiben az

ennek az állandó bázisnak tudható be.

   2. A „szabad foglalkozás” kifejezés magában foglalja különösen az önállóan

kifejtett     tudományos,        irodalmi, művészeti,        nevelési     vagy     oktatási

tevékenységet, valamint az orvosok, fogorvosok, ügyvédek, mérnökök,

építészek és könyvszakértők önálló tevékenységét.

                                          15. Cikk

                                     Nem önálló munka

   1. A 16., 18., 19., 20. és 21. Cikkek rendelkezéseinek fenntartásával, a

fizetés, a bér és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban

illetőséggel bíró személy nem önálló munkáért kap, csak ebben az Államban

adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Szerződő Államban végzik.

Amennyiben a munkát ott végzik, az ezért kapott térítés ebben a másik

Államban adóztatható.


  2. Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az a térítés, amelyet az

egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy a másik Szerződő Államban

végzett nem önálló munkáért kap, csak az először említett Államban

adóztatható, ha:

  a) a kedvezményezett nem tartózkodik a másik Államban a vonatkozó

pénzügyi évben összesen 183 napot meghaladó időszakban vagy

időszakokban, és

  b) a térítést olyan munkaadó fizeti, vagy azt olyan munkaadó nevében fizetik,

aki nem bír illetőséggel a másik Államban, és

  c) a térítést nem a munkaadónak a másik Államban levő telephelye vagy

állandó bázisa viseli.

  3. Tekintet nélkül e Cikk előző rendelkezéseire, a nemzetközi forgalomban

üzemeltetett hajó vagy légi jármű vagy közúti szállító jármű fedélzetén végzett

nem önálló munkáért járó térítés abban a Szerződő Államban adóztatható,

amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.

                                         16. Cikk

                                   Igazgatók tiszteletdíja

  Az igazgatói tiszteletdíj és más hasonló fizetés, amelyet az egyik Szerződő

Államban illetőséggel bíró személy olyan minőségben élvez, mint a másik

Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság igazgatótanácsának vagy más

hasonló szervének tagja, ebben a másik Államban adóztatható.

                                         17. Cikk

                                   Művészek és sportolók

  1. Tekintet nélkül a 14. és 15. Cikkek rendelkezéseire, az olyan jövedelem,

amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy mint

előadóművész, így színpadi, film-, rádiós vagy televíziós művész, vagy

zeneművész, vagy sportoló élvez ilyen minőségében a másik Szerződő

Államban kifejtett személyes tevékenységéből, ebben a másik Államban

adóztatható.

  2. Amennyiben egy előadóművész vagy egy sportoló által ilyen minőségben,

személyesen kifejtett tevékenységből származó jövedelmet nem az

előadóművésznek vagy a sportolónak magának, hanem más személynek kell

betudni, úgy ez a jövedelem, tekintet nélkül a 7., 14. és 15. Cikkek

rendelkezéseire, abban a Szerződő Államban adóztatható, ahol az

előadóművész vagy a sportoló tevékenységét kifejtette, ha ezen személy fölött

az előadóművész vagy a sportoló közvetlenül vagy közvetve ellenőrzést

gyakorol.

  3. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, az előadóművész

vagy a sportoló által ilyen minőségében kifejtett személyes tevékenységből

származó jövedelem mentes az adó alól abban a Szerződő Államban, amelyben

ezt a tevékenységet kifejtették, ha a tevékenységet olyan látogatás keretében

fejtik ki, amelyet a másik Szerződő Állam, annak politikai egysége, helyi

hatósága vagy közintézménye jelentős mértékben támogat.


                                         18. Cikk

                                          Nyugdíj

   A 19. Cikk 2. bekezdésében foglalt rendelkezések fenntartásával, a nyugdíj

és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró

személynek korábbi, nem önálló munkáért fizetnek, csak ebben az Államban

adóztatható.

                                         19. Cikk

                                       Közszolgálat

   1. a) A nem nyugdíj jellegű térítés, amelyet az egyik Szerződő Állam vagy

annak politikai egysége vagy helyi hatósága fizet egy természetes személynek,

az ezen Államnak vagy politikai egységnek vagy helyi hatóságnak teljesített

szolgálatért, csak ebben az Államban adóztatható.

   b) Mindazonáltal ez a térítés csak a másik Szerződő Államban adóztatható,

ha a szolgálatot ebben a másik Államban teljesítették és a természetes

személy ebben a másik Államban illetőséggel bír, aki

   (i) ennek az Államnak az állampolgára, vagy

   (ii) nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából vált ebben az Államban

illetőséggel bíró személlyé.

   2. a) A nyugdíj, amelyet az egyik Szerződő Állam vagy annak politikai

egysége vagy helyi hatósága fizet közvetlenül vagy az általa létesített alapból

egy természetes személynek az ezen Államnak vagy politikai egységnek vagy

helyi hatóságnak teljesített szolgálatért, csak ebben az Államban adóztatható.

   b) Mindazonáltal ez a nyugdíj csak a másik Szerződő Államban adóztatható,

ha a természetes személy abban az Államban illetőséggel bír, és annak az

Államnak az állampolgára.

   3. A 15., 16. és 18. Cikkek rendelkezései alkalmazandók az egyik Szerződő

Állam vagy politikai egysége vagy helyi hatósága által végzett üzleti

tevékenységgel kapcsolatos szolgálatért fizetett térítésre és nyugdíjra.

                                         20. Cikk

                         Tanulók és ipari, kereskedelmi tanulók

   Az a természetes személy, aki közvetlenül a másik Szerződő Államban tett

látogatása előtt az egyik Szerződő Államban illetőséggel bírt és a másik

Államban csak ideiglenesen tartózkodik:

   a) mint az ebben a másik Államban levő, elismert egyetem, főiskola, iskola

vagy más hasonló, elismert oktatási intézmény tanulója,

   b) mint üzleti vagy műszaki gyakornok, vagy


   c) mint az egyik Állam Kormányától vagy egy tudományos, oktatási, vallási

vagy jótékonysági szervezettől vagy az egyik Állam Kormánya által bevezetett

műszaki segítség programból származó, elsősorban tanulmány, kutatás vagy

szakmai képzés célját szolgáló adomány, ellátmány vagy jutalom

kedvezményezettje,

mentes az adó alól ebben a másik Államban:

   - az ellátása, nevelése, tanulmányai, kutatásai vagy szakmai képzése céljára

külföldről származó minden átutalás tekintetében;

   - az ilyen adomány, ellátmány vagy jutalom összege tekintetében; és

   - kétezer US dollárnak (USD 2000) a másik Állam pénznemében kifejezett

ellenértékét meg nem haladó olyan térítés tekintetében, amelyet bármely

adózási évben kap az ebben a másik Államban teljesített szolgálatért, feltéve,

hogy a szolgálat tanulmányaival, kutatásával vagy szakmai képzésével

kapcsolatos vagy ellátásának céljára szükséges.

                                         21. Cikk

                                         Tanárok

   1. Az a térítés, amelyet egy olyan egyetemi tanár vagy tanár, aki közvetlenül

az egyik Szerződő Államban tett látogatása előtt a másik Szerződő Államban

illetőséggel bíró személy volt, vagy most is az, és az először említett Államban

két évet meg nem haladó ideig tartózkodik azzal a céllal, hogy felsőfokú

tanulmányokat vagy kutatást folytasson vagy tanítson egyetemen, főiskolán,

iskolában vagy más oktatási intézményben, kap az ilyen munkáért, nem

adóztatható ebben az Államban, feltéve, hogy ezt a térítést ezen Államon kívüli

forrásból élvezi, és ez a térítés a másik Szerződő Államban adóköteles.

   2. E Cikk nem alkalmazandó a kutatásból származó jövedelemre, ha ezt a

kutatást elsősorban bizonyos személy vagy személyek magánérdekéből végzik.

                                         22. Cikk

                                     Egyéb jövedelem

   1. Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek az Egyezmény

előző Cikkeiben nem tárgyalt jövedelme, bárhol keletkezzen is, csak ebben az

Államban adóztatható.

   2. Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók a 6. Cikk 2.

bekezdésében meghatározott ingatlan vagyonból származó jövedelmen kívüli

jövedelemre, ha a jövedelemnek az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró

kedvezményezettje a másik Szerződő Államban egy ott levő telephely útján

üzleti tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levő állandó bázis segítségével

szabad foglalkozást űz, és a jog vagy a vagyon, amelyből a jövedelem

származik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz tartozik.

Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettől

függően, alkalmazást.


                                         23. Cikk

                                          Vagyon

  1. A 6. Cikkben említett olyan ingatlan vagyon, amely az egyik Szerződő

Államban illetőséggel bíró személy tulajdonát képezi és a másik Szerződő

Államban van, ebben a másik Államban adóztatható.

  2. Az ingó vagyon, amely egy olyan telephely üzleti vagyonának részét

képezi, amellyel az egyik Szerződő Állam vállalkozása a másik Szerződő

Államban rendelkezik, vagy az olyan ingó vagyon, amely az egyik Szerződő

Államban illetőséggel bíró személynek a másik Szerződő Államban levő,

szabad foglalkozás gyakorlására szolgáló állandó bázisához tartozik, ebben a

másik Államban adóztatható.

  3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajókból, légi járművekből vagy

közúti szállító járművekből álló vagyon, és az ilyen hajók, légi járművek vagy

közúti járművek üzemeltetésére szolgáló ingó vagyon csak abban a Szerződő

Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének

helye van.

  4. Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy minden más

vagyonrésze csak ebben az Államban adóztatható.

                                         24. Cikk

                               A kettős adóztatás elkerülése

  A kettős adóztatást a következőképpen kell elkerülni:

  a) Magyarországon:

  (i) Amennyiben a Magyarországon illetőséggel bíró személy olyan jövedelmet

élvez, vagy olyan vagyona van, amely az Egyezmény rendelkezései szerint

Albániában adóztatható, Magyarország az (ii) és (iii) alpontokban foglalt

rendelkezések fenntartásával ezt a jövedelmet vagy vagyont mentesíti az

adóztatás alól.

  (ii) Amennyiben a Magyarországon illetőséggel bíró személy olyan

jövedelmet élvez, amely a 10. és 12. Cikkek rendelkezései szerint Albániában

adóztatható, Magyarország levonja ennek a személynek a jövedelme után

beszedendő adóból azt az összeget, amely megfelel az Albániában fizetett

adónak. Az így levont összeg azonban nem haladhatja meg a levonás előtt

megállapított adónak azt a részét, amely az Albániából élvezett ilyen

jövedelemre esik.

  (iii) Amennyiben az Egyezmény bármely rendelkezése szerint a

Magyarországon illetőséggel bíró személy által élvezett jövedelem vagy a

tulajdonát képező vagyon mentesítve van az adóztatás alól Magyarországon,

Magyarország mindazonáltal az ennek a személynek a többi jövedelmére vagy

vagyonára történő adómegállapításnál figyelembe veheti a mentesített

jövedelmet vagy vagyont.

  b) Albániában:


   (i) Amennyiben az Albániában illetőséggel bíró személy olyan jövedelmet

élvez vagy olyan vagyona van, amely az Egyezmény rendelkezései szerint

Magyarországon adóztatható, Albánia

   - levonja ennek a személynek a jövedelme után beszedendő adóból azt az

összeget, amely megfelel a Magyarországon fizetett jövedelemadónak,

   - levonja ennek a személynek a vagyona után beszedendő adóból azt az

összeget, amely megfelel a Magyarországon fizetett vagyonadónak.

   Az így levont összeg azonban nem haladhatja meg a levonás előtt

megállapított jövedelemadónak vagy vagyonadónak azt a részét, amely a

Magyarországon adóztatható jövedelemre vagy vagyonra esik.

   (ii) Amennyiben az Egyezmény bármely rendelkezése szerint az Albániában

illetőséggel bíró személy által élvezett jövedelem vagy a tulajdonát képező

vagyon mentesítve van az adóztatás alól Albániában, Albánia mindazonáltal az

ennek a személynek a többi jövedelmére vagy vagyonára történő

adómegállapításnál figyelembe veheti a mentesített jövedelmet vagy vagyont.

                                         25. Cikk

                                     Egyenlő elbánás

   1. Az egyik Szerződő Állam állampolgárait nem lehet a másik Szerződő

Államban sem olyan adóztatásnak, sem pedig azzal összefüggő olyan

kötelezettségnek alávetni, amely más vagy terhesebb annál az adóztatásnál és

azzal összefüggő kötelezettségnél, amelynek e másik Állam állampolgárai

azonos körülmények között alá vannak vagy alá lehetnek vetve. Ez a

rendelkezés, tekintet nélkül az 1. Cikk rendelkezéseire, azokra a személyekre

is alkalmazandó, akik nem bírnak illetőséggel egyik Szerződő Államban sem.

   2. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban levő

telephelyét ebben a másik Államban nem lehet kedvezőtlenebbül adóztatni,

mint ennek a másik Államnak azonos tevékenységet folytató vállalkozásait. Ez

a rendelkezés nem értelmezendő akként, mintha az egyik Szerződő Államot

arra kötelezné, hogy a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek

személyi állapot vagy családi terhek alapján olyan egyéni levonásokat,

adókedvezményeket és adómérsékléseket nyújtson, amelyeket a saját

területén illetőséggel bíró személyeknek nyújt.

   3. Kivéve azt az esetet, amikor a 9. Cikknek, a 11. Cikk 4. bekezdésének vagy

a 12. Cikk 6. bekezdésének rendelkezései nyernek alkalmazást, az egyik

Szerződő Állam vállalkozása által a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró

személynek fizetett kamat, jogdíj és más költség ugyanolyan feltételek mellett

levonható a vállalkozás adóztatható nyereségének megállapításánál, mintha

azokat az először említett Államban illetőséggel bíró személy részére fizették

volna. Hasonlóképpen az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik

Szerződő Államban illetőséggel bíró személlyel szemben fennálló tartozásai

ugyanolyan feltételek mellett levonhatók e vállalkozás adóztatható vagyonának

megállapításánál, mintha ezek a tartozások az először említett Államban

illetőséggel bíró személlyel szemben álltak volna fenn.


   4. Az egyik Szerződő Állam vállalkozása, amelynek tőkéje teljesen vagy

részben, közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Államban illetőséggel

bíró egy vagy több személy tulajdonában vagy ellenőrzése alatt van, az először

említett Államban nem vethető sem olyan adóztatás, sem pedig azzal

összefüggő olyan kötelezettség alá, amely terhesebb, mint az az adóztatás és

azzal összefüggő kötelezettségek, amelyeknek az először említett Állam más

hasonló vállalkozásai alá vannak vagy alá lehetnek vetve.

   5. E Cikk rendelkezései, tekintet nélkül a 2. Cikk rendelkezéseire, bármilyen

fajtájú és megnevezésű adóra alkalmazandók

                                          26. Cikk

                                     Egyeztető eljárás

   1. Ha egy személy véleménye szerint az egyik Szerződő Állam vagy mindkét

Szerződő Állam intézkedései ránézve olyan adóztatáshoz vezetnek vagy fognak

vezetni, amely nem felel meg az Egyezmény rendelkezéseinek, úgy, ezeknek

az Államoknak a belső jogszabályai szerinti jogorvoslattól függetlenül, ügyét

előterjesztheti annak a Szerződő Államnak az illetékes hatóságához, amelyben

illetőséggel bír, vagy, ha ügye a 25. Cikk 1. bekezdése alá tartozik, annak a

Szerződő Államnak az illetékes hatóságához, amelynek állampolgára. Az ügyet

arra az intézkedésre vonatkozó első értesítést követő három éven belül kell

előterjeszteni, amely az Egyezmény rendelkezéseinek meg nem felelő

adózáshoz vezetett.

   2. Ha az illetékes hatóság a kifogást jogosnak találja és maga nincs abban a

helyzetben, hogy kielégítő megoldást találjon, úgy törekedni fog az ügyet a

másik Szerződő Állam illetékes hatóságával egyetértésben úgy rendezni, hogy

az Egyezménynek meg nem felelő adóztatás elkerülhető legyen. Az így

létrejött megállapodást alkalmazni kell, bármilyen határidőket írnak is elő a

Szerződő Államok belső jogszabályai.

   3. A Szerződő Államok illetékes hatóságai törekedni fognak arra, hogy a

nehézségeket vagy kétségeket, amelyek az Egyezmény értelmezésénél vagy

alkalmazásánál         felmerülnek,      egymással       egyetértésben        eloszlassák.

Tanácskozhatnak arról is, hogy miként lehet a kettős adóztatást elkerülni

olyan esetekben, amelyeket az Egyezmény nem tartalmaz.

   4. A Szerződő Államok illetékes hatóságai az előző bekezdések értelmében

létrehozandó         egyetértés      elérése     céljából     egymással        közvetlenül

érintkezhetnek. Amennyiben szóbeli véleménycsere az egyetértés elérése

érdekében célszerűnek látszik, úgy az ilyen véleménycsere lefolytatható olyan

bizottságban, amely a Szerződő Államok illetékes hatóságainak képviselőiből

áll.

                                          27. Cikk

                                     Tájékoztatáscsere


  1. A Szerződő Államok illetékes hatóságai ki fogják cserélni az Egyezmény

rendelkezései vagy a Szerződő Államoknak az Egyezményben érintett adókra

vonatkozó belső jogszabályai végrehajtásához szükséges tájékoztatásokat,

amennyiben az általuk előirányzott adóztatás nem ellentétes az

Egyezménnyel. A kölcsönös tájékoztatást az 1. Cikk nem korlátozza. A

Szerződő Államnak a kapott tájékoztatást titokban kell tartania, ugyanúgy,

mint az ennek az Államnak belső jogszabályai alapján kapott tájékoztatásokat,

és csak olyan személynek vagy hatóságoknak (beleértve a bíróságokat és az

államigazgatási szerveket) lehet hozzáférhetővé tenni, amelyek az Egyezmény

alá eső adók kivételével vagy beszedésével, ezen adók érvényesítésével és az

azokra vonatkozó perléssel, vagy az ezekkel az adókkal kapcsolatos

jogorvoslatra vonatkozó határozatokkal foglalkoznak. Ezek a személyek vagy

hatóságok csak ilyen célokra használhatják fel a tájékoztatásokat. Nyilvános

bírósági tárgyalásokon vagy bírósági határozatokban a tájékoztatásokat

hozzáférhetővé tehetik. A kapott tájékoztatást a tájékoztatást adó Szerződő

Állam kérésére titokban kell tartani.

  2. Az 1. bekezdés rendelkezéseit semmi esetre sem lehet úgy értelmezni,

mintha azok az egyik Szerződő Államot köteleznék:

  a) olyan államigazgatási intézkedések hozatalára, amelyek eltérnek

ennek/vagy a másik Szerződő Államnak a jogszabályaitól és államigazgatási

gyakorlatától;

  b) olyan tájékoztatás nyújtására, amely az egyik vagy a másik Szerződő

Államnak jogszabályai szerint vagy rendes államigazgatási gyakorlatában nem

szerezhetők be;

  c) olyan tájékoztatás nyújtására, amely szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi

vagy foglalkozási titkot vagy üzleti eljárást tárna fel, vagy amelynek a közlése

ellentmondana a közrendnek (ordre public).

                                         28. Cikk

                     Diplomáciai képviselők és konzuli tisztviselők

  Az Egyezmény nem érinti a diplomáciai képviselők vagy konzuli tisztviselők

adózási kiváltságait, amelyek a nemzetközi jog általános szabályai szerint vagy

külön megállapodások rendelkezései alapján őket megilletik.

                                         29. Cikk

                                      Hatálybalépés

  1. Az Egyezményt ratifikálni fogják és a ratifikációs okmányokat, amint lehet,

Tiranában ki fogják cserélni.

  2. Az Egyezmény a ratifikációs okmányok kicserélésekor lép hatályba, és

rendelkezései érvényesek lesznek:

  a) Albániában

  az olyan jövedelemre, amely az Egyezmény hatálybalépésének évét követő

naptári év januárjának első napján vagy azt követően keletkezett;

  b) Magyarországon


  (i) a forrásnál levont adók tekintetében az olyan jövedelmekre, amelyek az

Egyezmény hatálybalépésének évét követő naptári év január 1. napján vagy

azt követően keletkeztek,

  (ii) az egyéb jövedelemadók és vagyonadók tekintetében az olyan adókra,

amelyek az Egyezmény hatálybalépésének évét követő naptári év január 1.

napján vagy az után kezdődő bármely adózási évre vethetők ki.

                                         30. Cikk

                                      Hatályvesztés

  Az Egyezmény addig marad hatályban, ameddig az egyik Szerződő Állam azt

fel nem mondja. Az Egyezményt bármelyik Szerződő Állam felmondhatja

diplomáciai úton úgy, hogy a felmondásról írásbeli értesítést ad legalább hat

hónappal bármely naptári év vége előtt az Egyezmény hatálybalépésének évét

követő 5 év elteltével. Ebben az esetben az Egyezmény hatályát veszti:

  a) Albániában

  az olyan jövedelemre nézve, amely a felmondásról szóló értesítés átadásának

évét követő naptári év januárjának első napján vagy azt követően keletkezett;

  b) Magyarországon

  (i) a forrásnál levont adók tekintetében az olyan jövedelmekre, amelyek az

értesítés átadásának évét követő naptári év január 1. napján vagy azt követően

keletkeztek,

  (ii) az egyéb jövedelemadók és a vagyonadók tekintetében az olyan adókra,

amelyek az értesítés átadásának évét követő naptári év január 1. napján vagy

az után vethetők ki.

  Ennek hiteléül a kellő felhatalmazással rendelkező alulírottak az Egyezményt

aláírták.

  Készült két példányban, Tiranában, 1992. november hó 14. napján, angol

nyelven.

                                        (Aláírások)

                                     JEGYZŐKÖNYV

  A Magyar Köztársaság és az Albán Köztársaság között a kettős adóztatás

elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén a mai napon megkötött

Egyezmény aláírásával egyidejűleg alulírottak megállapodtak a következő

rendelkezésekben, amelyek az Egyezmény szerves részét képezik:

  1. Az 5. Cikket illetően megállapítást nyert, hogy az „üzleti székhely”

kifejezés magában foglalja a termelési helyet is.

  2. A 7. Cikket illetően, ha az építési terület, szerelési vagy berendezési

munkálatok telephelyet képeznek, csak azok a nyereségek tudhatók be ennek

a telephelynek, amelyek az építési terület tevékenységéből, a szerelési vagy

berendezési munkálatokkal kapcsolatos tevékenységből származnak.

  A telephelynek nem tudható be nyereség javak vagy áruk, gépek vagy

berendezések szállítása miatt, tekintet nélkül arra, hogy a szállítást a

vállalkozás vagy egy harmadik személy végezte.


  3. A 8. Cikket illetően, hajóknak vagy légi járműveknek vagy közúti szállító

járműveknek a nemzetközi forgalomban való üzemeltetése magában foglalja a

nemzetközi szállító vállalkozások ügynökségeinek a tevékenységét és a

vállalkozások más kiegészítő tevékenységét, nevezetesen a város és a

repülőtér között autóbuszon történő szállítást, amennyiben ezek a fent említett

tevékenységek szorosan kapcsolódnak a nemzetközi szállításhoz.

  Ennek hiteléül a kellő felhatalmazással rendelkező alulírottak a

Jegyzőkönyvet aláírták.

  Készült két példányban, Tiranában, 1992. november 14. napján, angol

nyelven.

                                       (Aláírások)”





						3.§




Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban az Egyezmény 29. cikk (2) a) pontja és a 29 cikk (2) b) i/ pontja alá eső adók tekintetében 1996. január 1-én, vagy azt követően szerzett jövedelmekre, a 29.cikk (2) b) ii/ pontja alá eső adók tekintetében 1996. január 1-én, vagy azután kezdődő bármely adóévre kivethető adókra kell alkalmazni.







INDOKOLÁS




Az Egyezmény törvényhozási tárgyat érint, ezért a nemzetközi szerződések megkötésének alkotmányos szabályai és a jogalkotás rendjének törvényi előírásai szerint a kihirdetésre törvényben van mód.


Az Egyezmény megfelelően szolgálja a Magyar Köztársaság mindenoldalú nemzetközi kapcsolatainak ápolásához és elmélyítéséhez fűződő érdekeket.


Az Egyezményt az Országgyűlés 28/1995.(III.24.) számú határozatával megerősítette."
