"MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/2907. számú
törvényjavaslat





A Magyar Köztársaság és a Cseh Köztársaság között a kettős adóztatás elkerülésére
az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelem- és a vagyonadók területén Prágában, 1993.január 14-én aláírt Egyezmény kihirdetéséről




									Előadó: Dr. Medgyessy Péter
										pénzügyminiszter



						Budapest,1996.szeptember




				  1996.évi .................................... törvény
		 a Magyar Köztársaság és a Cseh Köztársaság között a kettős 
	adóztatás elkerülésére az adóztatás kijátszásának megakadályozására
	a jövedelem- és a vagyonadók területén Prágában, 1993.január 14-én
				      aláírt Egyezmény kihirdetéséről




1.§





 Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság és  a Cseh Köztársaság között a kettős adóztatás elkerülésére az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelem- és a vagyonadók területén Prágában, 1993.január 14-én aláírt Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (Az Egyezmény megerősítéséről szóló jegyzékváltás 1994.december 27-én megtörtént és az Egyezmény 1994.december 27-én hatályba lépett.) 




2.§




Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvű szövege a következő:
:

                                          „Egyezmény

 a Magyar Köztársaság és a Cseh Köztársaság között a kettős adóztatás

     elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a

                        jövedelem-, és a vagyonadók területén

  A Magyar Köztársaság és a Cseh Köztársaság,

  attól az óhajtól vezetve, hogy Egyezményt kössenek a kettős adóztatás

elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelem- és

vagyonadók területén,

megállapodtak a következőkben:

                                              1. Cikk

                                        Személyi hatály

  Az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik vagy mindkét

Szerződő Államban belföldi illetőségűek.

                                              2. Cikk

                          Az Egyezmény hatálya alá tartozó adók

  1. Az Egyezmény azokra a jövedelem- és vagyonadókra terjed ki, a beszedés

módjára való tekintet nélkül, amelyeket az egyik Szerződő Állam, annak

politikai egységei vagy helyi hatóságai vetnek ki.

  


  2. Jövedelem- és vagyonadónak tekintendők mindazok az adók, amelyeket a

teljes jövedelem, a teljes vagyon, illetve a jövedelem vagy a vagyon részei után

vetnek ki, ideértve az ingó vagy ingatlan vagyon elidegenítéséből származó

nyereség utáni adókat, a vállalkozások által fizetett bérek vagy fizetések teljes

összege utáni adókat, valamint az értéknövekedési adókat.

  3. Azok a jelenleg létező adók, amelyekre az Egyezmény kiterjed, különösen

a következők:

  a) a Cseh Köztársaságban

  (i) a magánszemélyek jövedelemadója,

  (ii) a jogi személyek jövedelemadója,

  (iii) az ingatlan vagyon adója

(a továbbiakban: cseh adó);

  b) a Magyar Köztársaságban

  (i) a személyi jövedelemadó,

  (ii) a társasági adó,

  (iii) a földadók,

  (iv) az építményadó

(a továbbiakban: magyar adó).

  4. Az Egyezmény kiterjed bármely azonos vagy lényegében hasonló adóra,

amelyet az Egyezmény aláírása után a jelenleg létező adók mellett vagy azok

helyett bevezetnek. A Szerződő Államok illetékes hatóságai értesíteni fogják

egymást a vonatkozó adójogszabályaikban végrehajtott bármely lényeges

változásról.

                                           3. Cikk

                                Általános meghatározások

  1. Az Egyezmény alkalmazásában, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:

  a) „az egyik Szerződő Állam” és „a másik Szerződő Állam” kifejezések a Cseh

Köztársaságot vagy a Magyar Köztársaságot jelentik, a szövegösszefüggésnek

megfelelően;

  b) a „személy” kifejezés magában foglalja a magánszemélyt, a társaságot és

minden más személyi egyesülést;

  c) a „társaság” kifejezés a jogi személyeket vagy egyéb olyan jogalanyokat

jelent, melyek az adóztatás szempontjából jogi személyeknek tekintendők;

  d) „az egyik Szerződő Állam vállalkozása” és „a másik Szerződő Állam

vállalkozása” kifejezések az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű

személy, illetőleg a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által

folytatott vállalkozást jelentenek;

  e) az „állampolgár” kifejezés jelenti

  (i) az olyan magánszemélyt, aki az egyik Szerződő Állam állampolgárságával

rendelkezik;

  (ii) az olyan jogi személyt, egyesülést vagy társulást, amely ezt a jogállását

az egyik Szerződő Állam hatályban lévő jogszabályaiból nyeri;

  f) a „nemzetközi forgalom” kifejezés az egyik Szerződő Államban tényleges

üzletvezetési hellyel rendelkező vállalkozás által üzemeltetett hajó, légi jármű

vagy közúti szállító jármű igénybevételével végzett bármilyen szállítást jelent,

kivéve, ha a hajó, légi jármű vagy a közúti szállító jármű kizárólag a másik

Szerződő Államban levő helyek között közlekedik;


   g) az „illetékes hatóság” kifejezés

   (i) a Cseh Köztársaság esetében a Cseh Köztársaság pénzügyminiszterét

vagy meghatalmazott képviselőjét;

   (ii)   a    Magyar        Köztársaság       esetében     a    Magyar       Köztársaság

pénzügyminiszterét vagy meghatalmazott képviselőjét

jelenti.

   2. Az Egyezménynek az egyik Szerződő Állam által történő alkalmazásánál -

amennyiben a szövegösszefüggés mást nem kíván - bármely az Egyezményben

meghatározás nélkül szereplő kifejezésnek olyan jelentése van, mint amit

ennek az Államnak a jogszabályaiban jelent azokra az adókra vonatkozóan,

amelyekre az Egyezmény alkalmazást nyer.

                                           4. Cikk

                                Belföldi illetőségű személy

   1. Az Egyezmény alkalmazásában „az egyik Szerződő Államban belföldi

illetőségű személy” kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek az Államnak a

jogszabályai       szerint     ott    lakóhelye,     székhelye,    tartózkodási      helye,

üzletvezetésének helye vagy más hasonló ismérv alapján adóköteles. Ez a

kifejezés nem foglalja magában azonban azokat a személyeket, akik ebben az

Államban kizárólag az ebben az Államban levő forrásokból származó

jövedelem vagy az ott levő vagyon alapján adókötelesek.

   2. Amennyiben egy magánszemély a 1. bekezdés rendelkezései szerint

mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, helyzetét az alábbiak szerint

kell meghatározni:

   a) abban az Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben állandó

lakóhellyel rendelkezik; ha mindkét Államban rendelkezik állandó lakóhellyel,

úgy abban az Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amellyel személyi és

gazdasági kapcsolatai szorosabbak (létérdekek központja);

   b) amennyiben nem határozható meg, hogy létérdekeinek központja melyik

Államban van, vagy ha egyik Államban sem rendelkezik állandó lakóhellyel,

úgy abban az Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben szokásos

tartózkodási helye van;

   c) amennyiben mindkét Államban van szokásos tartózkodási helye, vagy

egyikben sincs, úgy abban az Államban tekintendő belföldi illetőségűnek,

amelynek állampolgára;

   d) ha mindkét Államnak állampolgára vagy egyiké sem, úgy a Szerződő

Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést.

   3. Amennyiben az 1. bekezdés rendelkezései szerint valamely, nem

magánszemély, mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, úgy abban az

Államban         tekintendő       belföldi    illetőségűnek,     amelyben        tényleges

üzletvezetésének a helye van.

                                           5. Cikk

                                          Telephely


  1. Az Egyezmény alkalmazásában a „telephely” kifejezés olyan állandó üzleti

helyet jelent, amelyen keresztül a vállalkozás üzleti tevékenységét egészben

vagy részben kifejti.

  2. A „telephely” kifejezés magában foglalja különösen:

  a) az üzletvezetés helyét,

  b) a fiókot,

  c) az irodát,

  d) a gyártelepet,

  e) a műhelyt, és

  f) a bányát, az olaj- és földgázkutat, a kőfejtőt vagy a természeti kincsek

kiaknázására szolgáló bármely más telepet.

  3. A „telephely” kifejezés hasonlóképpen tartalmazza:

  a) az építési területet, az építési, összeszerelési vagy beszerelési

munkálatokat, de csak akkor, ha időtartamuk tizenkét hónapot meghalad;

  b) az olyan szolgáltatások nyújtását, beleértve a tanácsadói és igazgatási

szolgáltatásokat, amelyeket egy vállalkozás nyújt alkalmazottak vagy a

vállalkozás által ilyen célra foglalkoztatott más személyzet útján, de csak

abban az esetben, ha az ilyen jellegű tevékenység (ugyanazon vagy egy

kapcsolódó feladatra vonatkozólag) bármely tizenkét hónapos időszakon belül

összesen hat hónapnál tovább tart az országban.

  4. Tekintet nélkül e Cikk előző rendelkezéseire, nem tekintendők

„telephelynek”:

  a) létesítmények használata kizárólag a vállalkozás javainak vagy áruinak

raktározása, kiállítása vagy leszállítása céljára;

  b) készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag raktározás,

kiállítás vagy leszállítás céljára;

  c) készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag abból a

célból, hogy azokat egy másik vállalkozás feldolgozza;

  d) állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy a vállalkozás

részére javakat vagy árukat vásároljanak, vagy információkat szerezzenek;

  e) állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy a vállalkozás

részére      reklámtevékenységet          folytassanak,     tájékoztatást      nyújtsanak,

tudományos kutatást végezzenek, vagy hasonló, előkészítő vagy kisegítő

jellegű tevékenységet folytassanak;

  f) állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy az a)-e)

pontokban foglalt tevékenységek valamely kombinációját végezze, feltéve,

hogy az üzleti helynek az ilyen kombinációból származó teljes tevékenysége

előkészítő vagy kisegítő jellegű.

  5. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, ha egy személy -

kivéve a független képviselőt, akire a 6. bekezdés rendelkezése alkalmazandó

egy vállalkozás számára tevékenykedik és az egyik Szerződő Államban

meghatalmazása van, amellyel ott rendszeresen él, arra, hogy a vállalkozás

nevében szerződéseket kössön, úgy ez a vállalkozás telephellyel bírónak

tekintendő ebben az Államban minden olyan tevékenység tekintetében,

amelyet ez a személy a vállalkozás részére kifejt, kivéve, ha az ilyen személy

tevékenysége a 4. bekezdésben említett tevékenységekre korlátozódik,

amelyek, ha azokat egy állandó üzleti helyen keresztül fejtenék ki, az említett

bekezdés rendelkezései értelmében nem tennék ezt az állandó üzleti helyet

telephellyé.


  6. Egy vállalkozást nem lehet úgy tekinteni, mintha annak az egyik Szerződő

Államban telephelye lenne csupán azért, mert tevékenységét ebben az

Államban alkusz, bizományos vagy más független képviselő útján fejti ki,

feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük keretében járnak

el.

  7. Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság

egy olyan társaságot ellenőriz, vagy olyan társaság ellenőrzése alatt áll, amely

a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű, vagy üzleti tevékenységet fejt

ki ebben a másik államban (akár telephely útján, akár más módon),

önmagában még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.

                                           6. Cikk

                        Ingatlan vagyonból származó jövedelem

  1. Az a jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű

személy a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból (beleértve a

mezőgazdaságból vagy erdőgazdálkodásból származó jövedelmet) élvez,

megadóztatható ebben a másik Államban.

  2. Az „ingatlan vagyon” kifejezésnek olyan jelentése van, mint amit annak a

Szerződő Államnak jogszabályai szerint jelent, amelyben a szóban forgó

vagyon fekszik. Ez a kifejezés minden esetben magában foglalja az ingatlan

tartozékának         minősülő        vagyont,     a     mezőgazdaságban           és      az

erdőgazdálkodásban használatos berendezéseket és az állatállományt, azokat

a jogokat, amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések

nyernek alkalmazást, az ingatlan vagyon haszonélvezeti jogát és az

ásványlelőhelyek, források és más természeti erőforrások kitermelésének vagy

kitermelési jogának ellenértékeként járó változó vagy állandó térítésekhez

való jogokat. Hajók és légi járművek nem tekintendők ingatlan vagyonnak.

  3. Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók az ingatlan vagyon közvetlen

használatából, bérbeadásából vagy használatának minden más formájából

származó jövedelemre.

  4. Az 1. és 3. bekezdések rendelkezései a vállalkozás ingatlan vagyonából

származó jövedelemre és a önálló tevékenység gyakorlására szolgáló ingatlan

vagyonból származó jövedelemre is alkalmazandók.

                                           7. Cikk

                                   Vállalkozási nyereség

  1. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben az

Államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás a másik Szerződő Államban egy

ott levő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki. Amennyiben a vállalkozás

ily módon fejt ki üzleti tevékenységet, a vállalkozás nyeresége megadóztatható

a másik Államban, azonban csak olyan mértékben, amilyen mértékben az

ennek a telephelynek tudható be.


   2. A 3. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerződő

Állam vállalkozása a másik Szerződő Államban egy ott levő telephely útján fejt

ki üzleti tevékenységet, úgy ennek a telephelynek mindkét Szerződő Államban

azokat a nyereségeket kell betudni, amelyeket akkor érhetne el, ha önálló és

elkülönült vállalkozásként azonos vagy hasonló tevékenységeket folytatna

azonos vagy hasonló feltételek mellett, és teljesen függetlenként tartana fenn

üzleti kapcsolatot azzal a vállalkozással, amelynek telephelye.

   3. A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók a telephely miatt

felmerült költségek, beleértve az így felmerült üzletvezetési és általános

ügyviteli költségeket, függetlenül attól, hogy abban az Államban merültek-e

fel, ahol a telephely található, vagy máshol.

   4. Amennyiben az egyik Szerződő Államban a telephelynek betudható

nyereséget a vállalkozás teljes nyereségének a különböző részegységek közötti

arányos megosztása alapján szokták megállapítani, úgy a 2. bekezdés nem

zárja ki, hogy ez a Szerződő Állam a megadóztatandó nyereséget a szokásos

arányos megosztás alapján állapítsa meg; az alkalmazott arányos megosztási

módszernek azonban olyannak kell lennie, hogy az eredmény összhangban

legyen az e Cikkben foglalt elvekkel.

   5. Nem tudható be nyereség a telephelynek csupán azért, mert a telephely

javakat vagy árukat vásárol a vállalkozásnak.

   6. Az előző bekezdések alkalmazásában a telephelynek betudható

nyereségeket évről évre azonos módon kell megállapítani, hacsak alapos és

elégséges ok nincs az ellenkezőjére.

   7. Amennyiben a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel

jelen Egyezmény más Cikkei külön foglalkoznak, úgy azoknak a Cikkeknek a

rendelkezéseit e Cikk rendelkezései nem érintik.

                                           8. Cikk

                                    Nemzetközi szállítás

   1. Az a nyereség, amely hajóknak, légi járműveknek vagy közúti szállító

járműveknek a nemzetközi forgalomban való üzemeltetéséből származik, csak

abban a Szerződő Államban adóztatható, ahol a vállalkozás tényleges

üzletvezetésének a helye van.

   2. Ha egy hajózási vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye egy hajó

fedélzetén van, úgy e hely abban a Szerződő Államban levőnek tekintendő,

amelyikben a hajó hazai kikötője található, vagy ha nincs ilyen hazai kikötő,

akkor abban a Szerződő Államban, amelyben a hajó üzemeltetője belföldi

illetőségű.

   3. Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók valamely pool-ban, közös

üzemeltetésben vagy nemzetközi üzemeltetésű szervezetben való részvételből

származó nyereségekre is.

                                           9. Cikk

                                   Kapcsolt vállalkozások

   Amennyiben


  a) az egyik Szerződő Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik

Szerződő Állam vállalkozásának vezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében

részesedik, vagy

  b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerződő

Állam vállalkozásának és a másik Szerződő Állam vállalkozásának

vezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesednek,

  és bármelyik esetben a két vállalkozás egymás között kereskedelmi vagy

pénzügyi kapcsolataikban olyan feltételekben állapodik meg, vagy olyan

feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független

vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az a nyereség, amelyet a

vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, e feltételek miatt azonban

nem ért el, beszámítható ennek a vállalkozásnak a nyereségébe és

megfelelően megadóztatható.

                                          10. Cikk

                                          Osztalék

  1. Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű

társaság a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizet,

megadóztatható ebben a másik Államban.

  2. Mindazonáltal ez az osztalék abban a Szerződő Államban is, amelyben az

osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, ennek az Államnak a jogszabályai

szerint megadóztatható, de ha a kedvezményezett az osztalék haszonhúzója,

az így felszámított adó nem haladhatja meg:

  a) az osztalék bruttó összegének 5 százalékát, ha a haszonhúzó egy olyan

társaság, amely az osztalékot fizető társaság tőkéjében legalább 25 százalékos

közvetlen részesedéssel bír,

  b) az osztalék bruttó összegének 15 százalékát minden egyéb esetben.

  A Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik

ezeknek a korlátozásoknak az alkalmazási módját.

  Ez a bekezdés nem érinti a társaság adóztatását azon nyereség után,

amelyből az osztalékot fizetik.

  3. E Cikk alkalmazásában az „osztalék” kifejezés részvényekből vagy más,

nyereségből való részesedést biztosító jogokból - kivéve a hitel követeléseket -

származó jövedelmet, valamint egyéb társasági jogokból származó olyan

jövedelmet jelent, amelyet annak az Államnak az adózási jogszabályai,

amelyben a nyereséget felosztó társaság belföldi illetőségű, a részvényekből

származó jövedelemmel azonos adóztatási elbánás alá vetnek.

  4. Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztalék

egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő

Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, egy ott

levő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, vagy önálló tevékenységet

végez ebben a másik Államban egy ott lévő állandó bázis segítségével, és az

érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a

telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. Cikk

vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettől függően, alkalmazást.


  5. Ha az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság nyereséget

vagy jövedelmet élvez a másik Szerződő Államból, úgy ez a másik Állam nem

adóztathatja meg a társaság által kifizetett osztalékot, kivéve, ha az osztalékot

ebben a másik Államban belföldi illetőségű személynek fizetik, vagy ha az

érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik, ténylegesen ebben a

másik Államban lévő telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik, sem

pedig a társaság fel nem osztott nyereségét nem vetheti a társaság fel nem

osztott nyeresége után kivetett adó alá, még akkor sem, ha a kifizetett

osztalék vagy a fel nem osztott nyereség egészben vagy részben ebben a

másik Államban keletkező nyereségből vagy jövedelemből áll.

                                          11. Cikk

                                           Kamat

  1. A kamat, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelyet a

másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetnek, csak ebben

a másik Államban adóztatható, ha ez a belföldi illetőségű személy a kamat

haszonhúzója.

  2. E Cikk alkalmazásában a „kamat” kifejezés mindenfajta hitelkövetelésből

származó jövedelmet jelent, akár van biztosítva jelzáloggal, akár nem, és akár

ad jogot az adós nyereségéből való részesedésre, akár nem és magában

foglalja különösen az állami értékpapírokból származó jövedelmet, a

kötvényekből vagy adósságlevelekből származó jövedelmet, beleértve az ilyen

értékpapírokhoz,         kötvényekhez       vagy     adósságlevelekhez         kapcsolódó

prémiumot és jutalmat.

  3. Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat egyik

Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő

Államban, amelyben a kamat keletkezik, egy ott levő telephely útján üzleti

tevékenységet fejt ki, vagy önálló tevékenységet folytat ebben a másik

Államban egy ott lévő állandó bázis segítségével, és a hitel, követelés, amely

után a kamatot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó

bázishoz tartozik. Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései

nyernek, az esettől függően, alkalmazást.

  4. Ha a kamatot fizető személy és a kamat haszonhúzója, vagy kettejük és

egy harmadik személy között különleges kapcsolat áll fenn, és emiatt a kamat

összege azon hitelköveteléshez mérten, amely után fizetik, meghaladja azt az

összeget, amelyben a kamatot fizető és a kamat haszonhúzója ilyen

kapcsolatok hiányában megállapodtak volna, úgy e Cikk rendelkezéseit csak

az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ilyen esetben a kifizetett

többletösszeg mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint adóztatható

marad, az Egyezmény egyéb rendelkezéseinek kellő figyelembevételével.

                                          12. Cikk

                                           Jogdíj


   1. A jogdíj, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelyet a másik

Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetnek, megadóztatható

ebben a másik Államban.

   2. Mindazonáltal az ilyen jogdíj megadóztatható abban a Szerződő Államban

is, és ennek az Államnak a jogszabályai szerint, amelyikben keletkezett, de ha

a kedvezményezett a jogdíj haszonhúzója, az így felszámított adó nem

haladhatja meg a jogdíj bruttó összegének 10 százalékát. A Szerződő Államok

illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik ennek a korlátozásnak az

alkalmazási módját.

   3. E Cikk alkalmazásában a „jogdíj” kifejezés minden olyan jellegű kifizetést

jelent, amelyet irodalmi, művészeti vagy tudományos alkotások - beleértve a

mozgóképfilmeket és a televíziós vagy rádióközvetítésre szolgáló filmeket vagy

kép- vagy hanghordozó szalagokat - szerzői joga, szabadalmak, védjegyek,

minták vagy modellek, tervek, titkos formulák és eljárások használatának vagy

használati jogának ellenértékeként, ipari, kereskedelmi vagy tudományos

felszerelések használata vagy használati joga ellenértékeként, ipari,

kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatok közléséért fizetnek.

   4. Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha a jogdíj

egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő

Államban, amelyben a jogdíj keletkezik, egy ott levő telephely útján üzleti

tevékenységet fejt ki, vagy önálló tevékenységet végez ebben a másik

Államban egy ott levő állandó bázis segítségével, és a jog vagy vagyoni érték,

amelyre tekintettel a jogdíjat fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy

állandó bázishoz kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk

rendelkezései nyernek, az esettől függően, alkalmazást.

   5. A jogdíj akkor tekintendő az egyik Szerződő Államban keletkezőnek, ha a

kifizető maga ez az Állam, annak politikai egysége vagy helyi hatósága, vagy

egy ebben az Államban belföldi illetőségű személy. Ha azonban a jogdíjat

fizető személynek, függetlenül attól, hogy belföldi illetőségű az egyik Szerződő

Államban vagy nem, az egyik Szerződő Államban telephelye vagy állandó

bázisa van, amellyel kapcsolatban a jogdíj fizetésére vonatkozó kötelezettség

felmerült, és ezt a jogdíjat ez a telephely vagy állandó bázis viseli, úgy az ilyen

jogdíj abban a Szerződő Államban keletkezőnek tekintendő, amelyben a

telephely vagy állandó bázis van.

   6. Ha a jogdíjat fizető személy és a jogdíj haszonhúzója, vagy kettejük és egy

harmadik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn, és emiatt a jogdíj

összege azon használathoz, joghoz vagy információhoz mérten, amiért fizetik,

meghaladja azt az összeget, amelyben a jogdíjat fizető és a jogdíj

haszonhúzója ilyen kapcsolatok hiányában megállapodott volna, úgy e Cikk

rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az

esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint

adóztatható, az Egyezmény más rendelkezéseinek kellő figyelembevételével.

                                          13. Cikk

                           Elidegenítésből származó nyereség


   1. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek a 6. Cikkben

meghatározott és a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyona

elidegenítéséből származó nyeresége megadóztatható ebben a másik

Államban.

   2. Az a nyereség, amely olyan ingó vagyon elidegenítéséből származik, amely

az egyik Szerződő Állam vállalkozása másik Szerződő Államban levő telephelye

üzleti vagyonának része, vagy amely egy olyan állandó bázishoz tartozik,

amellyel az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy önálló

tevékenység végzése céljára a másik Szerződő Államban rendelkezik,

beleértve egy ilyen telephelynek (akár a vállalkozással együttesen, akár attól

függetlenül történő) vagy egy ilyen állandó bázisnak az elidegenítéséből elért

nyereséget, megadóztatható ebben a másik Államban.

   3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók, légi járművek vagy közúti

szállító járművek, vagy az ilyen hajók, légi járművek vagy közúti szállító

járművek üzemeltetését szolgáló ingó vagyon elidegenítéséből származó

nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben a

vállalkozás tényleges üzletvezetésének a helye van.

   4. Az 1., 2. és 3. bekezdésekben nem említett vagyon elidegenítéséből

származó nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az

elidegenítő belföldi illetőségű.

                                          14. Cikk

                                    Önálló tevékenység

   1.    Az     egyik     Szerződő       Államban      belföldi    illetőségű      személy

szabadfoglalkozásból vagy más önálló jellegű tevékenységből származó

jövedelme, csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a személynek

tevékenysége kifejtéséhez a másik Szerződő Államban rendszeresen állandó

bázis áll rendelkezésére. Amennyiben ilyen állandó bázissal rendelkezik, a

jövedelem megadóztatható a másik Szerződő Államban, de csak annyiban,

amennyiben az ennek az állandó bázisnak tudható be.

   2. A „szabadfoglalkozás” kifejezés magában foglalja különösen az önállóan

kifejtett     tudományos,        irodalmi, művészeti,        nevelési     vagy     oktatási

tevékenységet, valamint az orvosok, jogászok, mérnökök, építészek,

fogorvosok és könyvszakértők önálló tevékenységét.

                                          15. Cikk

                                  Nem önálló tevékenység

   1. A 16., 18., 19. és 20. Cikkek rendelkezéseinek fenntartásával, a fizetés, a

bér és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi

illetőségű személy nem önálló tevékenységért kap, csak ebben az Államban

adóztatható, kivéve, ha a tevékenységet a másik Szerződő Államban végzik.

Amennyiben a tevékenységet ott végzik, úgy az ezért kapott térítés

megadóztatható ebben a másik Államban.


  2. Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az a díjazás, amelyet az

egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő

Államban végzett nem önálló tevékenységre tekintettel kap, csak az elsőként

említett Államban adóztatható, ha az alábbi feltételek mindegyike fennáll:

  a) a kedvezményezett a másik Államban a vonatkozó bármely tizenkét

hónapos időszakon belül nem tartózkodik egyfolytában vagy megszakításokkal

összesen 183 napnál többet, és

  b) a díjazást olyan munkaadó fizeti, vagy azt olyan munkaadó nevében

fizetik, aki nem belföldi illetőségű a másik Államban, és

  c) a díjazást nem a munkaadónak a másik Államban levő telephelye vagy

állandó bázisa viseli.

  3. Tekintet nélkül e Cikk előző rendelkezéseire, a nemzetközi forgalomban

üzemeltetett hajó, légi jármű vagy közúti szállító jármű fedélzetén végzett nem

önálló tevékenységért járó díjazás megadóztatható abban a Szerződő

Államban, amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének a helye van.

                                          16. Cikk

                                   Igazgatók tiszteletdíja

  Az igazgatói tiszteletdíj és más hasonló kifizetés, amelyet az egyik Szerződő

Államban belföldi illetőségű személy olyan minőségében élvez, mint a másik

Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság igazgatótanácsának vagy más

hasonló szervének tagja, megadóztatható ebben a másik Államban.

                                          17. Cikk

                                   Művészek és sportolók

  1. Tekintet nélkül a 14. és 15. Cikkek rendelkezéseire, az a jövedelem,

amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy,

előadóművészként, mint színpadi, film-, rádiós vagy televíziós művész, vagy

zeneművészként, vagy sportolóként élvez a másik Szerződő Államban ilyen

minőségében kifejtett személyes tevékenységéből, megadóztatható ebben a

másik Államban.

  2. Amennyiben egy előadóművész vagy egy sportoló által ilyen minőségében,

kifejtett     személyes       tevékenységéből      származó      jövedelem       nem      az

előadóművésznél vagy a sportolónál magánál, hanem egy másik személynél

jelentkezik, úgy ez a jövedelem, tekintet nélkül a 7., 14. és 15. Cikkek

rendelkezéseire, megadóztatható abban a Szerződő Államban, amelyben az

előadóművész vagy a sportoló a tevékenységét kifejti.

  3. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, az e Cikkben

említett jövedelem mentes az adó alól abban a Szerződő Államban, amelyben

az előadóművész vagy a sportoló a tevékenységét kifejti, feltéve, hogy ezt a

tevékenységet jelentős mértékben ennek az Államnak vagy a másik Államnak a

közpénzeiből támogatják, vagy a Szerződő Államok közötti kulturális

megállapodás alapján fejtik ki.


                                          18. Cikk

                                          Nyugdíj

  A 19. Cikk 2. bekezdésében foglalt rendelkezések fenntartásával, a nyugdíj

és más hasonló díjazás, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű

személynek korábbi, nem önálló munkára tekintettel fizetnek, csak ebben az

Államban adóztatható.

                                          19. Cikk

                                       Közszolgálat

  1. a) Az olyan, nem nyugdíj jellegű díjazás, amelyet az egyik Szerződő Állam,

annak politikai egysége vagy helyi hatósága fizet magánszemélynek, az ezen

Államnak, egységének vagy helyi hatóságának teljesített szolgálatért, csak

ebben az Államban adóztatható.

  b) Ez a díjazás azonban csak a másik Szerződő Államban adóztatható, ha a

szolgálatot ebben az Államban teljesítették, és a magánszemély ebben az

Államban olyan belföldi illetőségű személy, aki

  (i) ennek az Államnak az állampolgára, vagy

  (ii) nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából vált ebben az Államban

belföldi illetőségű személlyé.

  2. a) Minden olyan nyugdíj, amely az egyik Szerződő Állam, annak politikai

egysége vagy helyi hatósága által vagy az általuk létesített alapokból kerül

kifizetésre egy magánszemély részére az ezen Államnak, egységének vagy

helyi hatóságának teljesített szolgálatért, csak ebben az Államban adóztatható.

  b) Ez a nyugdíj azonban csak a másik Szerződő Államban adóztatható, ha a

magánszemély ebben a másik Államban belföldi illetőségű és ennek a másik

Államnak az állampolgára.

  3. Az egyik Szerződő Állam, vagy politikai egysége, vagy helyi hatósága által

folytatott üzleti tevékenységgel kapcsolatosan teljesített szolgálatért fizetett

díjazásra és nyugdíjra a 15., 16. és 18. Cikkek rendelkezései alkalmazandók.

                                          20. Cikk

                               Tanulók, tanárok és kutatók

  1. Az az összeg, amelyet olyan tanuló, ipari- és kereskedelmi tanuló kap

ellátására, tanulmányaira vagy képzésére, aki belföldi illetőségű vagy az egyik

Szerződő Államba érkezését közvetlenül megelőzően belföldi illetőségű volt a

másik Szerződő Államban, és aki az elsőként említett Államban kizárólag

tanulmányi vagy képzési célból tartózkodik, nem adóztatható ebben az

Államban, feltéve, hogy az ilyen kifizetések ezen az Államon kívül levő

forrásokból származnak.


   2. Az a térítés, amelyet egy olyan magánszemély kap oktatásért vagy

tudományos kutatásért, aki belföldi illetőségű vagy az egyik Szerződő Államba

érkezését közvetlenül megelőzően belföldi illetőségű volt a másik Szerződő

Államban, és az első Államban tudományos kutatás, vagy egyetemi

kollégiumban, felsőfokú oktatási intézményben vagy hasonló intézményben

való oktatás céljából tartózkodik, mentes az adó alól az első Államban, feltéve,

hogy az ilyen intézmény a nonprofit jogi személyek közé tartozik.

                                          21. Cikk

                                     Egyéb jövedelem

   1. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy jövedelmének az

Egyezmény előző Cikkeiben nem tárgyalt részei, bárhol is keletkeznek csak

ebben az Államban adóztathatók.

   2. Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók a 6. Cikk 2.

bekezdésében meghatározott ingatlanból származó jövedelmen kívüli

jövedelmekre, ha az ilyen jövedelmeknek az egyik Szerződő Államban belföldi

illetőségű kedvezményezettje a másik Szerződő Államban egy ott levő

telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, vagy önálló tevékenységet végez

ebben a másik Államban egy ott lévő állandó bázis segítségével és a jog vagy a

vagyon, amelyre tekintettel a jövedelmet fizetik, ténylegesen ehhez a

telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ilyen esetben a 7. Cikk vagy a

14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettől függően, alkalmazást.

                                          22. Cikk

                                          Vagyon

   1. A 6. Cikkben említett olyan ingatlan vagyon, amely az egyik Szerződő

Államban belföldi illetőségű személy tulajdonát képezi és a másik Szerződő

Államban fekszik, megadóztatható ebben a másik Államban.

   2. Az ingó vagyon, amely egy olyan telephely üzleti vagyonának részét

képezi, amellyel az egyik Szerződő Állam vállalkozása a másik Szerződő

Államban rendelkezik, vagy az olyan ingó vagyon, amely az egyik Szerződő

Államban belföldi illetőségű személynek a másik Szerződő Államban lévő,

önálló tevékenység végzésére szolgáló állandó bázisához tartozik,

megadóztatható ebben a másik Államban.

   3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajókból, légi járművekből és

közúti szállító járművekből álló vagyon, és az ilyen hajók, légi járművek és

közúti szállító járművek üzemeltetésére szolgáló ingó vagyon csak abban a

Szerződő Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges

üzletvezetésének a helye van.

   4. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy minden más

vagyonrésze csak ebben az Államban adóztatható.

                                          23. Cikk


                               A kettős adóztatás elkerülése

   1. A Magyar Köztársaságban belföldi illetőségű személy esetében a kettős

adóztatást a következőképpen kell elkerülni:

   a) Amennyiben a Magyar Köztársaságban belföldi illetőségű személy olyan

jövedelmet élvez, vagy olyan vagyona van, amely az Egyezmény rendelkezései

szerint megadóztatható a Cseh Köztársaságban, úgy a Magyar Köztársaság a

b) és c) pontokban foglalt rendelkezések fenntartásával az ilyen jövedelmet

vagy vagyont mentesíti az adó alól.

   b) Amennyiben a Magyar Köztársaságban belföldi illetőségű személy olyan

jövedelemtételeket élvez, amelyek a 10. és a 12. Cikk rendelkezései

értelmében a Cseh Köztársaságban megadóztathatók, a Magyar Köztársaság

lehetővé teszi a belföldi illetőségű személy jövedelmét terhelő adóból azon

összeg levonását, amely megegyezik a Cseh Köztársaságban megfizetett

adóval. Az így levont összeg azonban nem haladhatja meg a levonás előtt

számított adónak azon a részét, amely a Cseh Köztársaságból élvezett ilyen

jövedelemtételekre esik.

   c) Amennyiben az Egyezmény bármely rendelkezése szerint valamely, a

Magyar Köztársaságban belföldi illetőségű személy által élvezett jövedelem

vagy a tulajdonát képező vagyon mentesül az adó alól a Magyar

Köztársaságban, a Magyar Köztársaság mindazonáltal ennek a belföldi

illetőségű személynek a többi jövedelme vagy vagyona utáni adó

kiszámításánál figyelembe veheti a mentesített jövedelmet vagy vagyont.

   2. A Cseh Köztársaságban belföldi illetőségű személy esetében a kettős

adóztatást a következőképpen kell elkerülni:

   A Cseh Köztársaság, amikor az ott belföldi illetőségű személyekre adót vet

ki, bevonhatja az adóalapba, amelyre az ilyen adókat kiveti, az olyan

jövedelemtételeket, amelyek az Egyezmény rendelkezései szerint a Magyar

Köztársaságban is adóztathatók, de lehetővé teszi az ilyen alapon kiszámított

adóösszegből azon összeg levonását, amely megegyezik a Magyar

Köztársaságban megfizetett adóval. Az így levont összeg azonban nem

haladhatja meg a levonás előtt kiszámított cseh adónak azon részét, amely

arra a jövedelemre esik, amely az Egyezmény rendelkezései szerint a Magyar

Köztársaságban adóztatható.

                                          24. Cikk

                                     Egyenlő elbánás

   1. Az egyik Szerződő Állam állampolgárai nem vethetők a másik Szerződő

Államban olyan adóztatás vagy azzal összefüggő kötelezettség alá, amely más

vagy megterhelőbb, mint az az adóztatás és azzal összefüggő kötelezettség,

amelynek e másik Állam állampolgárai azonos körülmények között alá vannak

vagy alá lehetnek vetve. Ez a rendelkezés, tekintet nélkül az 1. Cikk

rendelkezéseire, azokra a személyekre is alkalmazandó, akik nem belföldi

illetőségűek az egyik vagy mindkét Szerződő Államban.


   2. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban lévő

telephelyét ebben a másik Államban nem lehet kedvezőtlenebbül adóztatni,

mint ennek a másik Államnak azonos tevékenységet folytató vállalkozásait. Ez

a rendelkezés nem értelmezendő akként, mintha az egyik Szerződő Államot

arra kötelezné, hogy a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű

személyeknek olyan, a polgári jogállás vagy családi kötelezettségek alapján

járó személyi kedvezményeket, mentességeket és levonásokat nyújtson az

adózásban, amelyekben a saját területén belföldi illetőségű személyeket

részesíti.

   3. Az egyik Szerződő Állam vállalkozása által a másik Szerződő Államban

belföldi illetőségű személynek fizetett kamat, jogdíj és más költség az ilyen

vállalkozás adóztatható nyereségének megállapítására ugyanolyan feltételek

mellett levonható, mintha azokat az először említett Államban belföldi

illetőségű személy részére fizették volna, kivéve, ha a 9. Cikknek, a 11. Cikk 4.

bekezdésének vagy a 12. Cikk 6. bekezdésének rendelkezései alkalmazandók.

Hasonlóképpen az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő

Államban belföldi illetőségű személlyel szemben fennálló tartozásai

ugyanolyan feltételek mellett levonhatók a vállalkozás adóköteles vagyonának

megállapítására, mintha ezek a tartozások az elsőként említett Államban

belföldi illetőségű személlyel szemben álltak volna fenn.

   4. Az egyik Szerződő Állam olyan vállalkozásai, amelyeknek tőkéje teljesen

vagy részben, közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Államban belföldi

illetőségű egy vagy több személy tulajdonában vagy ellenőrzése alatt van, az

nem vethető az elsőként említett Szerződő Államban olyan adóztatás, vagy

azzal összefüggő kötelezettség alá, amely más vagy megterhelőbb, mint az az

adóztatás és azzal összefüggő kötelezettségek, amelyeknek az elsőként

említett Állam más hasonló vállalkozásai alá vannak vagy alá lehetnek vetve.

   5. E Cikk rendelkezései, tekintet nélkül a 2. Cikk rendelkezéseire, bármilyen

fajtájú és megnevezésű adóra alkalmazandók.

                                          25. Cikk

                                     Egyeztető eljárás

   1. Ha egy személy véleménye szerint az egyik Szerződő Állam vagy mindkét

Szerződő Állam intézkedései ránézve olyan adóztatáshoz vezetnek vagy fognak

vezetni, amely nem felel meg az Egyezmény rendelkezéseinek, úgy, ezeknek

az Államoknak a belső jogszabályai által biztosított jogorvoslati lehetőségektől

függetlenül, ügyét előterjesztheti annak a Szerződő Államnak az illetékes

hatóságához, amelyben belföldi illetőségű, vagy ha ügye a 24. Cikk 1.

bekezdése alá tartozik, annak a Szerződő Államnak az illetékes hatóságához,

amelynek állampolgára. Az ügyet arra az intézkedésre vonatkozó első

értesítést követő három éven belül kell előterjeszteni, amely az Egyezmény

rendelkezéseinek meg nem felelő adózáshoz vezetett.


  2. Az illetékes hatóság, amennyiben a kifogást megalapozottnak találja, és

önmaga nem képes kielégítő megoldást találni, törekedni fog arra, hogy az

ügyet a másik Szerződő Állam illetékes hatóságával együtt kölcsönös

egyetértéssel rendezze úgy, hogy elkerüljék az olyan adóztatást, amely nem áll

összhangban az Egyezménnyel. Az így létrejött megállapodást a Szerződő

Államok belső jogszabályaiban előírt határidőktől függetlenül végre kell

hajtani.

  3. A Szerződő Államok illetékes hatóságai törekedni fognak arra, hogy az

Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos nehézségeket és

kétségeket kölcsönös egyetértéssel oldják fel. Közös tanácskozásokat

tarthatnak annak érdekében, hogy olyan esetekben is elkerüljék a kettős

adóztatást, amelyekről az Egyezmény nem rendelkezik.

  4. A Szerződő Államok illetékes hatóságai az előző bekezdések értelmében

létrehozandó         egyetértés      elérése      céljából    egymással        közvetlenül

érintkezhetnek. Amennyiben az egyetértés elérése érdekében célszerűnek

látszik szóbeli véleménycsere, úgy az ilyen véleménycsere lefolytatható a

Szerződő Államok illetékes hatóságainak képviselőiből álló bizottság által.

                                          26. Cikk

                                     Tájékoztatáscsere

  1. A Szerződő Államok illetékes hatóságai ki fogják cserélni az Egyezmény

rendelkezéseinek vagy a Szerződő Államokban az Egyezmény hatálya alá

tartozó adókra vonatkozó belső jogszabályi rendelkezéseknek végrehajtásához

szükséges tájékoztatásokat, amennyiben az ezek szerinti adóztatás nem

ellentétes az Egyezménnyel. A kölcsönös tájékoztatást az 1. Cikk nem

korlátozza. A Szerződő Államnak a kapott tájékoztatást ugyanúgy titokként

kell kezelnie, mint az ennek az Államnak a belső jogszabályai alapján

megszerzett információkat, és csak olyan személyek vagy hatóságok

(beleértve a bíróságokat és a közigazgatási szerveket) részére szabad

felfednie, amelyek az Egyezmény hatálya alá eső adók megállapításával vagy

beszedésével, ezek érvényesítésével és a vonatkozó peres eljárással vagy az

ezekkel az adókkal kapcsolatos jogorvoslatok elbírálásával foglalkoznak. Ezek

a személyek vagy hatóságok a tájékoztatást csak ilyen célokra használhatják

fel. Nyilvános bírósági tárgyalásokon vagy bírósági határozatokban a

tájékoztatást nyilvánosságra hozhatják.

  2. Az 1. bekezdés rendelkezései semmilyen esetben sem értelmezhetők úgy,

mintha valamelyik Szerződő Államot köteleznék:

  a) az egyik vagy a másik Szerződő Állam jogszabályaitól vagy

államigazgatási gyakorlatától eltérő államigazgatási intézkedések hozatalára;

  b) olyan tájékoztatás nyújtására, amely az egyik vagy másik Szerződő

Államnak a jogszabályai szerint vagy az államigazgatás szokásos rendjében

nem szerezhető be;

  c) olyan tájékoztatás nyújtására, amely szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi

vagy foglalkozási titkot vagy szakmai eljárást tárna fel, vagy amelynek

felfedése ellentmondana a közrendnek (ordre public).

                                          27. Cikk


                   Diplomáciai képviselők és konzuli tisztségviselők

  Az Egyezmény semmilyen módon nem érinti a diplomáciai képviselőket vagy

konzuli tisztségviselőket a nemzetközi jog általános szabályai szerint vagy

külön egyezmények rendelkezései alapján megillető adózási kiváltságokat.

                                          28. Cikk

                                       Hatálybalépés

  1. A Szerződő Felek értesítik egymást arról, hogy az Egyezmény

hatálybalépéséhez szükséges alkotmányos követelményeknek eleget tettek.

  2. Az Egyezmény az 1. bekezdésben említett értesítések közül a későbbinek

a keltekor lép hatályba, és rendelkezései alkalmazandók:

  a) a forrásnál levont adók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének

évét követő első naptári év január 1. napján vagy azután megszerzett

összegekre;

  b) az egyéb jövedelemadók és vagyonadók tekintetében az olyan adókra,

amelyek az Egyezmény hatálybalépésének évét követő első naptári év január

1. napján vagy azután kezdődő bármely adózási évre vethetők ki.

                                          29. Cikk

                                         Felmondás

  Az Egyezmény mindaddig hatályban marad, ameddig a Szerződő Államok

egyike azt fel nem mondja. Az Egyezményt bármelyik Szerződő Állam az

Egyezmény hatálybalépésének időpontjától számított öt év elteltével

felmondhatja diplomáciai úton úgy, hogy a felmondásról értesítést ad bármely

naptári év végét legalább 6 hónappal megelőzően. Ebben az esetben az

Egyezmény hatályát veszti:

  a) a forrásnál levont adók tekintetében az értesítés átadásának évét követő

első naptári év január 1. napján vagy azután megszerzett összegekre;

  b) az egyéb jövedelemadók és vagyonadók tekintetében az olyan adókra,

amelyek az értesítés átadásának évét követő első naptári év január 1. napján

vagy azután kezdődő bármely adózási évre vethetők ki.

  Ennek hiteléül az arra kellő felhatalmazással rendelkező alulírottak az

Egyezményt aláírták.

  Készült két példányban, Prágában, 1993. január hó 14. napján, angol

nyelven.

                                        (Aláírások)”






							3.§



Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban az Egyezmény 28. cikk (2) a) pontja alá eső adók tekintetében az 1995. január 1-én, vagy azt követően szerzett jövedelmekre, a 28.cikk (2) b) pontja alá eső adók tekintetében 1995. január 1-én, vagy azután kezdődő bármely adóévre kivethető adókra kell alkalmazni.




INDOKLÁS




Az Egyezmény törvényhozási tárgyat érint, ezért a nemzetközi szerződések megkötésének alkotmányos szabályai és a jogalkotás rendjének törvényi előírásai szerint a kihirdetésre törvényben van mód.


Az Egyezmény megfelelően szolgálja a Magyar Köztársaság mindenoldalú nemzetközi kapcsolatainak ápolásához és elmélyítéséhez fűződő érdekeket.


Az Egyezményt az Országgyűlés 70/1994. (XII.27) számú határozatával megerősített."
