"MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA


T/2908. számú
törvényjavaslat





A Magyar Köztársaság és a Bolgár Köztársaság között a kettős adóztatás
elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén Budapesten, 1994.június 8-án  aláírt Egyezmény kihirdetéséről




								Előadó: Dr. Medgyessy Péter
									pénzügyminiszter











				Budapest,1996.szeptember







			1996.évi .................................... törvény
	      a Magyar Köztársaság és a Bolgár Köztársaság között 
	a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók
	   területén  Budapesten, 1994.június 8-án aláírt Egyezmény 
				          kihirdetéséről





1.§





Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság és a Bolgár Köztársaság között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén Budapesten, 1994.június 8-án aláírt Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (Az Egyezmény  megerősítéséről szóló jegyzékváltás 1995.szeptember 7-én megtörtént és az Egyezmény 1995.szeptember 7-én hatályba lépett.) 




2.§




Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvű szövege a következő:
:

                                          „Egyezmény

       a Magyar Köztársaság és a Bolgár Köztársaság között a kettős

      adóztatás elkerüléséről a jövedelem- és a vagyonadók területén

  A Magyar Köztársaság és a Bolgár Köztársaság,

  attól az óhajtól vezetve, hogy Egyezményt kössenek a kettős adóztatás

elkerüléséről a jövedelem- és a vagyonadók területén, és hogy kapcsolatukat

továbbfejlesszék és megkönnyítsék,

megállapodtak a következőkben:

                                              1. Cikk

                                        Személyi hatály

  Az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik vagy mindkét

Szerződő Államban belföldi illetőségűek.

                                              2. Cikk

                          Az Egyezmény hatálya alá tartozó adók

  1. Az Egyezmény azokra a jövedelem- és vagyonadókra terjed ki, amelyeket

az egyik Szerződő Állam, annak politikai egységei vagy helyhatóságai

állapítanak meg, a beszedés módjára való tekintet nélkül.

  


   2. Jövedelemadónak vagy vagyonadónak tekintendők mindazok az adók,

amelyekkel a teljes jövedelmet vagy a teljes vagyont, illetve a jövedelem vagy

a vagyon egyes elemeit terhelik meg, beleértve az ingó vagy az ingatlan

vagyon elidegenítéséből, valamint a vagyonérték növekedéséből származó

nyereség utáni adókat.

   3. Az Egyezmény különösen a jelenleg érvényben lévő következő adókra

terjed ki:

   a) a Magyar Köztársaságban

   (i) a magánszemélyek jövedelemadójára,

   (ii) a társasági adóra,

   (iii) a földadókra,

   (iv) az építményadóra

(a továbbiakban: magyar adó);

   b) a Bolgár Köztársaságban

   (i) az összjövedelem-adóra,

   (ii) a nyereségadóra,

   (iii) az építmények utáni adóra

(a továbbiakban: bolgár adó).

   4. Az Egyezmény kiterjed minden olyan azonos vagy lényegét tekintve

hasonló adóra is, amelyet az Egyezmény aláírása után a hatályban lévő adók

mellett vagy azok helyett vezetnek be. A Szerződő Államok illetékes hatóságai

értesítik egymást adójogszabályaik minden lényeges megváltoztatásáról.

Abban az esetben, ha bármilyen kétség merül fel annak megállapításánál,

hogy az ilyen adók azonosak vagy lényegüket tekintve hasonlóak-e, a Szerződő

Államok tanácskozhatnak egymással, a 26. Cikk rendelkezéseinek kellő

figyelembevételével.

                                          3. Cikk

                                Általános meghatározások

   1. Az Egyezmény szempontjából, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván,

   a) a „Magyarország” kifejezés földrajzi értelemben a Magyar Köztársaság

területét jelenti;

   b) a „Bulgária” kifejezés a Bolgár Köztársaságot jelenti, és földrajzi

értelemben azt a területet, amely felett állami felségjogait gyakorolja,

valamint a kontinentális talapzatot és azt a kizárólagos gazdasági övezetet,

amely felett felségjogokat vagy joghatóságot gyakorol a nemzetközi joggal

összhangban;

   c) „az egyik Szerződő Állam” és „a másik Szerződő Állam” kifejezés

Magyarországot vagy Bulgáriát jelenti a szövegösszefüggésnek megfelelően;

   d) a „személy” kifejezés magában foglalja a magánszemélyt, a jogi személyt,

a társaságot és minden más személyi egyesülést;

   e) a „társaság” kifejezés azokat a vállalati szervezeteket vagy egyéb

jogalanyokat jelenti, amelyek az adóztatás szempontjából vállalati

szervezetnek tekintendők;

   f) az „egyik Szerződő Állam vállalkozása” és „a másik Szerződő Állam

vállalkozása” kifejezések az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű

személy által folytatott vállalkozást, illetve a másik Szerződő Államban belföldi

illetőségű személy által folytatott vállalkozást jelentenek;


   g) az „állampolgár” kifejezés az alábbiakat jelenti:

   (i) minden olyan magánszemélyt, aki az egyik Szerződő Állam

állampolgárságával rendelkezik,

   (ii) minden olyan jogi személyt, társulást vagy egyesülést, amelynek ez a jogi

helyzete az egyik Szerződő Állam hatályos jogszabályaiból származik;

   h) a „nemzetközi szállítás” kifejezés, minden olyan vállalkozás által

üzemeltetett hajó, légi jármű vagy közúti szállító jármű igénybevételével

végzett bármilyen szállítást jelent, amelynek tényleges üzletviteli helye az

egyik Szerződő Államban van, kivéve, ha a hajót, a légi járművet vagy a közúti

szállító járművet kizárólag a másik Szerződő Államban lévő helyek között

üzemeltetik;

   i) az „illetékes hatóság” kifejezés a következőket jelenti:

   (i) Magyarország esetében a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott

képviselőjét,

   (ii) Bulgária esetében a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott

képviselőjét.

   2. Az Egyezménynek az egyik Szerződő Állam által történő alkalmazásánál,

ha a szövegösszefüggés mást nem kíván, bármely, abban meg nem határozott

kifejezésnek olyan értelme van, mint amilyet arra nézve ennek az Államnak

azokra az adókra vonatkozó, mindenkor érvényben lévő jogszabályai

megállapítanak, amelyekre az Egyezmény alkalmazást nyer.

                                           4. Cikk

                                Belföldi illetőségű személy

   1. Az Egyezmény szempontjából valamely személy belföldi illetőségű az

egyik Szerződő Államban:

   a) Magyarország esetében, ha a személy itt adóköteles lakóhelye, állandó

tartózkodási helye, üzletvezetési helye vagy bármilyen más hasonló ismérv

alapján;

   b) Bulgária esetében, ha a személy a bulgáriai belső jogszabályok alapján

adóköteles.

   2. Az Egyezmény alkalmazásában nem belföldi illetőségű az a személy az

egyik Szerződő Államban, aki ebben az Államban kizárólag az ebben az

Államban lévő jövedelemforrása vagy vagyona alapján adóköteles.

   3. Amennyiben egy magánszemély az 1. és a 2. bekezdés rendelkezései

értelmében mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, jogállását az

alábbiak szerint kell meghatározni:

   a) abban az Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben állandó

lakóhellyel rendelkezik; amennyiben mindkét Államban rendelkezik állandó

lakóhellyel, abban az Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amellyel

személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (a létérdekek központja);

   b) amennyiben nem határozható meg, hogy melyik Államban van

létérdekeinek a központja, vagy ha egyik Államban sem rendelkezik állandó

lakóhellyel, abban az Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben

szokásos tartózkodási helye van;

   c) amennyiben mindkét Szerződő Államban van szokásos tartózkodási helye,

vagy egyikben sincs, abban a Szerződő Államban tekintendő belföldi

illetőségűnek, amelynek állampolgára;


  d) amennyiben állampolgára mindkét Szerződő Államnak, vagy egyiknek

sem, a Szerződő Államok illetékes hatóságai egyeztető eljárás keretében

rendezik a kérdést.

  4. Amennyiben az 1. és 2. bekezdés rendelkezései értelmében valamely nem

természetes személy mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, abban a

Szerződő Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben tényleges

üzletvezetésének helye van.

                                          5. Cikk

                                         Telephely

  1. Az Egyezmény szempontjából a „telephely” kifejezés olyan állandó üzleti

helyet jelent, amellyel a vállalkozás üzleti tevékenységét részben vagy

egészben kifejti.

  2. A „telephely” kifejezés magában foglalja különösen

  a) az üzletvezetés helyét,

  b) a fiókot,

  c) az irodát,

  d) a gyárat,

  e) a műhelyt,

  f) a bányát, az olaj- és a földgázkutat, a kőfejtőt és a természeti kincsek

kitermelésére szolgáló egyéb telepeket.

  3. Az építési terület, az építkezési, szerelési és berendezési munkálatok csak

akkor képeznek telephelyet, ha a munka 12 hónapnál tovább tart.

  4. E Cikk előző rendelkezéseire való tekintet nélkül, a „telephely” kifejezést

úgy kell értelmezni, hogy az nem foglalja magában a következőket:

  a) az olyan berendezéseket, amelyeket kizárólag a vállalkozás javainak vagy

áruinak raktározására, kiállítására vagy leszállítására használnak;

  b) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készleteit, amelyeket kizárólag

raktározás, kiállítás vagy leszállítás céljából tartanak;

  c) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készleteit, amelyeket kizárólag

abból a célból tartanak, hogy azt egy másik vállalkozás feldolgozza;

  d) az olyan állandó üzleti helyet, amelyet kizárólag abból a célból tartanak

fenn, hogy a vállalkozás részére javakat vagy árukat vásároljanak, vagy

információt szerezzenek;

  e) az olyan állandó üzleti helyet, amelyet kizárólag abból a célból tartanak

fenn, hogy a vállalkozás részére bármilyen más előkészítő vagy kisegítő jellegű

tevékenységet folytassanak;

  f) az olyan állandó üzleti helyet, amelyet kizárólag az a)-e) pontokban

említett tevékenységek valamely kombinációjára tartanak fenn, feltéve, hogy

az állandó üzleti helynek az ilyen tevékenységek kombinációjából adódó teljes

tevékenysége előkészítő vagy kisegítő jellegű.


  5. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, ha egy személy -

kivéve a független képviselőt, akire a 6. bekezdés rendelkezéseit kell

alkalmazni - egy vállalkozás nevében tevékenykedik, és felhatalmazása van

arra, hogy a vállalkozás nevében az egyik Szerződő Államban szerződéseket

kössön, és ezzel rendszeresen él is, akkor ez a vállalkozás olyan vállalkozásnak

tekintendő, amelynek telephelye van ebben az Államban minden olyan

tevékenység tekintetében, amelyeket ez a személy a vállalkozás érdekében

végez, kivéve, ha az ilyen személy tevékenysége azokra a 4. bekezdésben

említett tevékenységekre korlátozódik, amelyek, ha állandó üzleti helyen

keresztül végeznék, nem tennék az állandó üzleti helyet telephellyé azon

bekezdés rendelkezései értelmében.

  6. Nem tekintendő úgy, hogy az egyik Szerződő Állam vállalkozásának

telephelye van a másik Szerződő Államban csupán azért, mert ebben a másik

Szerződő Államban alkusz, bizományos vagy más független képviselő révén

tevékenységet fejt ki, feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti

tevékenységük keretében járnak el.

  7. Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság

olyan társaságot ellenőriz, vagy olyan társaság ellenőrzése alatt áll, amely a

másik Szerződő Államban belföldi illetőségű, illetve üzleti tevékenységet fejt ki

ebben a másik Államban (akár telephely révén, akár más módon), önmagában

még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.

                                          6. Cikk

                        Ingatlan vagyonból származó jövedelem

  1. Az a jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű

személy a másik Szerződő Államban lévő ingatlan vagyonból (beleértve a

mezőgazdaságból és az erdőgazdálkodásból származó jövedelmet) szerez,

ebben a másik Szerződő Államban adóztatható.

  2. Az „ingatlan vagyon” kifejezésnek olyan jelentése van, mint amit annak a

Szerződő Államnak a jogszabályai szerint jelent, amelyikben a szóban forgó

vagyon van. Ez a kifejezés minden esetben magában foglalja az ingatlan

vagyon tartozékának minősülő vagyont, a mezőgazdasági és erdészeti

üzemekben használatos berendezéseket és az állatállományt, valamint az

olyan jogokat, amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések

alkalmazandók, az ingatlan vagyon haszonélvezeti jogát, valamint az

ásványlelőhelyek, források és más természeti erőforrások kiaknázásának vagy

kiaknázási jogának ellenértékeként járó változó vagy állandó térítésekhez való

jogot. Hajók, légi járművek és közúti szállító járművek nem tekintendők

ingatlan vagyonnak.

  3. Az 1. bekezdés rendelkezései kiterjednek az ingatlan vagyon közvetlen

használatából, bérbeadásából vagy bármilyen más felhasználási formájából

származó jövedelemre.

  4. Az 1. és 3. bekezdés rendelkezései kiterjednek a vállalkozás ingatlan

vagyonából származó jövedelemre, valamint a szabad foglalkozás gyakorlására

szolgáló ingatlan vagyonból származó jövedelemre is.

                                          7. Cikk


                                   Vállalkozási nyereség

  1. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a nyeresége csak ebben a

Szerződő Államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás tevékenységét a

másik Szerződő Államban fejti ki ott lévő telephelye révén. Amennyiben a

vállalkozás ily módon fejti ki tevékenységét, a vállalkozás nyeresége a másik

Államban adóztatható, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben a

nyereség ennek a telephelynek tudható be.

  2. A 3. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerződő

Állam vállalkozása üzleti tevékenységet fejt ki a másik Szerződő Államban ott

lévő telephelye révén, akkor mindkét Szerződő Államban azt a nyereséget kell

ennek a telephelynek betudni, amelyet akkor érhetne el, ha teljesen önálló és

elkülönült vállalkozásként azonos vagy hasonló tevékenységet végezne azonos

vagy hasonló körülmények között, önálló üzleti kapcsolatot fenntartva azzal a

vállalkozással, amelynek a telephelye.

  3. A telephely nyereségének megállapításánál lehetővé kell tenni azoknak a

költségeknek a levonását, amelyek a telephely működtetésével kapcsolatban

merülnek fel, beleértve a vállalatvezetési és az általános ügyviteli költségeket,

függetlenül attól, hogy abban az Államban merülnek-e fel, ahol a telephely

található, vagy máshol.

  4. Nem tudható be nyereség a telephelynek csupán azért, mert a telephely

javakat és árukat vásárol a vállalkozásnak.

  5. Az előző bekezdések alkalmazásában a telephelyre eső nyereséget minden

évben azonos módon kell megállapítani, hacsak elégséges és alapos ok nincs

az ellenkezőjére.

  6. Amennyiben a nyereség olyan jövedelem- vagy nyereségelemeket

tartalmaz, amelyekkel az Egyezmény más Cikkei külön foglalkoznak, e Cikk

rendelkezései nem érintik azoknak a Cikkeknek a rendelkezéseit.

                                          8. Cikk

                                   Nemzetközi szállítás

  1. A hajók, légi járművek vagy közúti szállító járművek nemzetközi

forgalomban történő üzemeltetéséből származó nyereség csak abban a

Szerződő Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges

üzletvezetésének helye van.

  2. Ha egy hajózási vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye egy hajó

fedélzetén van, akkor úgy tekintendő, hogy az abban a Szerződő Államban

van, amelyben a hajó hazai kikötője van, vagy ha nincs ilyen hazai kikötő,

abban a Szerződő Államban, amelyben a hajó üzemeltetője belföldi illetőségű.

  3. Az 1. bekezdés rendelkezései kiterjednek valamely poolban, közös

üzemeltetésben vagy nemzetközi üzemeltetésű szervezetben való részvételből

származó jövedelemre is.

                                          9. Cikk


                                   Kapcsolt vállalkozások

  1. Amennyiben

  a) az egyik Szerződő Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik

Szerződő Állam vállalkozásának vezetésében, ellenőrzésében, tőkéjében

részesedik, vagy

  b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerződő

Állam vállalkozásának és a másik Szerződő Állam vállalkozásának a

vezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesednek

és bármelyik esetben a két vállalkozás az egymás közötti kereskedelmi vagy

pénzügyi kapcsolatokban olyan feltételeket alakít ki, vagy olyan feltételeket

szab, amelyek eltérnek azoktól a feltételektől, amelyeket független

vállalkozások alakítanának ki egymás között, akkor minden olyan nyereség,

amelyet e feltételek hiányában a vállalkozások egyike elért volna, de e

feltételek miatt nem ért el, beszámítható ennek a vállalkozásnak a

nyereségébe, és ennek megfelelően adóztatható.

  2. Ha az egyik Szerződő Állam ezen Állam vállalkozásának a nyereségébe

olyan nyereséget számít be - és adóztat meg ennek megfelelően -, amelyet a

másik Szerződő Állam vállalkozásánál adóval terheltek ebben a másik

Államban, és az így beszámított nyereség olyan nyereség, amely az elsőként

említett Állam vállalkozásánál jelentkezett volna, ha a két vállalkozás között

kialakított feltételek olyanok lettek volna, amilyeneket független vállalkozások

alakítanak ki egymás között, akkor ez a másik Állam megfelelően kiigazítja az

ebben az Államban erre a nyereségre ott kivetett adó összegét. Az ilyen

kiigazítás megállapításánál kellően figyelembe kell venni az Egyezmény egyéb

rendelkezéseit, és amennyiben szükséges, a Szerződő Államok illetékes

hatóságai tanácskozni fognak egymással.

                                          10. Cikk

                                         Osztalék

  1. Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű

társaság a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizet,

ebben a másik Szerződő Államban adóztatható.

  2. Ugyanakkor ez az osztalék abban a Szerződő Államban és annak a

Szerződő Államnak a jogszabályai szerint is adóztatható, amelyben az

osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, ha azonban a kedvezményezett

az osztalék haszonhúzója, az így felszámított adó nem haladhatja meg az

osztalék bruttó összegének 10%-át.

  E bekezdés rendelkezései nem érintik a társaság adóztatását arra a

nyereségre vonatkozóan, amelyből az osztalékot fizetik.

  3. E Cikk alkalmazásában az „osztalék” kifejezés részvényekből vagy más

jogokból eredő, nyereségrészesedést biztosító jogokból - kivéve a

követeléseket - származó jövedelmet, valamint egyéb társasági jogokból

származó olyan jövedelmet jelent, amely a részvényből származó

jövedelemmel azonos adójogi elbírálás alá esik abban az Államban, amelyben

az osztalékot kifizető társaság belföldi illetőségű.


  4. Nem kell az 1. és 2. bekezdés rendelkezéseit alkalmazni, ha az osztalék

kedvezményezettje, aki mint az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű

személy, üzleti tevékenységet folytat ott lévő telephelye révén a másik

Szerződő Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű,

vagy ebben a másik Államban ott lévő állandó bázisa segítségével szabad

foglalkozást űz, és az érdekeltség, amelynek alapján az osztalékot fizetik,

ténylegesen az ilyen telephellyel vagy állandó bázissal kapcsolatos. Ebben az

esetben az esettől függően a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezéseit kell

alkalmazni.

  5. Ha az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság nyereségre

vagy jövedelemre tesz szert a másik Szerződő Államból, ez a másik Állam nem

adóztathatja meg a társaság által kifizetett osztalékot, kivéve, ha az osztalékot

ebben a másik Államban belföldi illetőségű személynek fizetik, vagy ha az

érdekeltség, amelynek alapján az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a másik

Szerződő Államban lévő telephelyhez vagy állandó bázishoz kötődik, sem

pedig a társaság fel nem osztott nyereségét nem terhelheti a társaság fel nem

osztott nyereségére megállapított adóval, még akkor sem, ha a kifizetett

osztalék vagy a fel nem osztott nyereség egészben vagy részben ebben a

másik Szerződő Államban keletkező nyereségből vagy jövedelemből áll.

                                          11. Cikk

                                           Kamat

  1. Az egyik Szerződő Államban keletkezett és a másik Szerződő Államban

belföldi illetőségű személynek kifizetett kamat ebben a másik Államban

adóztatható.

  2. Ugyanakkor az ilyen kamat abban a Szerződő Államban és annak az

Államnak a jogszabályai szerint is adóztatható, amelyben keletkezik, de ha a

kedvezményezett a kamat haszonhúzója, az így felszámított adó nem

haladhatja meg a kamat bruttó összegének 10%-át.

  3. A 2. bekezdés rendelkezéseire tekintet nélkül az egyik Szerződő Államban

keletkező és a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek

kifizetett kamat csak ebben a másik Államban adóztatható, ha

  a) e másik Állam Kormányának fizetik ki;

  b) e másik Állam központi bankjának fizetik ki; vagy

  c) e másik Állam Kormánya által nyújtott, garantált vagy biztosított olyan

kölcsönre fizetik ki, amelyben a Szerződő Államok illetékes hatóságai

megegyeztek.

  4. E Cikk alkalmazásában a „kamat” kifejezés mindenfajta követelésből

származó jövedelmet jelent, függetlenül attól, hogy jelzáloggal van-e biztosítva

és jogot ad-e az adós nyereségéből való részesedésre, és magában foglalja

különösen az állami értékpapírokból származó jövedelmet, a kötvényekből és

az      adósságlevelekből         származó      jövedelmet,     beleértve       az     ilyen

értékpapírokhoz,         kötvényekhez       vagy     adósságlevelekhez         kapcsolódó

prémiumokat és díjakat.


   5. Nem kell az 1. bekezdés rendelkezéseit alkalmazni, ha a kamat

kedvezményezettje, aki az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű, üzleti

tevékenységet folytat a másik Szerződő Államban ott lévő telephelye révén,

amelyben a kamat keletkezik, vagy ott lévő állandó bázisa segítségével szabad

foglalkozást űz ebben a másik Államban, és a követelés, amely után a kamatot

fizetik, ténylegesen ezzel a telephellyel vagy állandó bázissal kapcsolatos.

Ebben az esetben az esettől függően a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezéseit

kell alkalmazni.

   6. Úgy tekintendő, hogy a kamat az egyik Szerződő Államban keletkezik, ha

a kifizető ez az Állam maga, annak politikai egysége, helyhatósága vagy egy

ebben az Államban belföldi illetőségű személy. Ha azonban a kamatot fizető

személy, akár belföldi illetőségű az egyik Szerződő Államban, akár nem, az

egyik Szerződő Államban olyan telephellyel vagy állandó bázissal rendelkezik,

amellyel kapcsolatosan az az adósság létrejött, amelyre a kamatot fizették, és

ennek a kamatnak a terhét ez a telephely vagy állandó bázis viselte, akkor úgy

tekintendő, hogy ez a kamat abban az Államban keletkezett, amelyben a

telephely vagy az állandó bázis található.

   7. Ha a kamatot fizető személy és a kamat kedvezményezettje közötti, vagy a

kettejük és egy harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a kamat

összege ahhoz a követeléshez viszonyítva, amely után kifizetik, meghaladja azt

az összeget, amelyben a kamatot fizető személy és a kamat kedvezményezettje

ilyen kapcsolat hiányában megállapodtak volna, e Cikk rendelkezéseit csak az

utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a kifizetett

többletösszeg mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint adóztatható

marad, az Egyezmény egyéb rendelkezéseinek kellő figyelembevételével.

                                          12. Cikk

                                           Jogdíj

   1. Az egyik Szerződő Államban keletkezett és a másik Szerződő Államban

belföldi illetőségű személynek kifizetett jogdíj ebben a másik Államban

adóztatható.

   2. Ugyanakkor az ilyen jogdíj abban a Szerződő Államban is, amelyben

keletkezik, annak az Államnak a jogszabályai szerint adóztatható, de ha a

kedvezményezett a jogdíj haszonhúzója, az így felszámított adó nem

haladhatja meg a jogdíj bruttó összegének 10%-át.

   3. E Cikk alkalmazásában a „jogdíj” kifejezés magában foglal minden olyan

jellegű térítést, amelyet irodalmi, művészeti vagy tudományos alkotások

(beleértve a mozgóképfilmet, a rádiós vagy televíziós közvetítésre szolgáló

filmeket és szalagokat) szerzői joga, mindenfajta szabadalom, védjegy, ipari

terv vagy modell, terv, titkos formula vagy eljárás felhasználásának vagy

felhasználási jogának ellenértékeként, ipari, kereskedelmi vagy tudományos

berendezések használatáért vagy használati jogáért, illetve ipari, kereskedelmi

vagy tudományos tapasztalatok közléséért fizetnek ki.


  4. Nem kell az 1. bekezdés rendelkezéseit alkalmazni, ha a jogdíj

kedvezményezettje, aki az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű, üzleti

tevékenységet folytat ott lévő telephelye révén abban a másik Szerződő

Államban, amelyben a jogdíj keletkezik, vagy ott lévő állandó bázisa

segítségével szabad foglalkozást űz, és a jog vagy vagyon, amely után a

jogdíjat fizetik, ténylegesen ezzel a telephellyel vagy állandó bázissal

kapcsolatos. Ebben az esetben az esettől függően a 7. Cikk vagy a 14. Cikk

rendelkezéseit kell alkalmazni.

  5. A jogdíj akkor tekintendő az egyik Szerződő Államból származónak, ha a

kifizető maga az Állam, annak politikai egysége, helyi hatósága vagy egy

ebben az Államban belföldi illetőségű személy. Ha azonban a jogdíj kifizetője,

akár belföldi illetőségű az egyik Szerződő Államban, akár nem, a Szerződő

Államok egyikében olyan telephellyel vagy állandó bázissal rendelkezik,

amellyel kapcsolatosan a jogdíjfizetési kötelezettség felmerült, és ezeket a

jogdíjakat ilyen telephely vagy állandó bázis viseli, akkor úgy tekintendő, hogy

ezek a jogdíjak abból a Szerződő Államból származnak, amelyben a telephely

vagy az állandó bázis található.

  6. Ha a kifizető és a kedvezményezett közötti, vagy a kettejük és egy

harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a jogdíj összege ahhoz a

használathoz, joghoz vagy információhoz viszonyítva, amelynek alapján

kifizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a jogdíjat fizető személy és a

jogdíj kedvezményezettje az ilyen kapcsolat hiányában megállapodtak volna, e

Cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az

esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint

adóztatható        marad,      az Egyezmény         egyéb     rendelkezéseinek         kellő

figyelembevételével.

                                          13. Cikk

                           Elidegenítésből származó nyereség

  1. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy másik Szerződő

Államban lévő, 6. Cikk szerinti ingatlanának elidegenítéséből származó

nyeresége ebben a másik Államban adóztatható.

  2. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban lévő

telephelyéhez tartozó üzleti vagyon részét képező ingó vagyon, valamint az

egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy számára a másik

Szerződő Államban szabad foglalkozás céljára rendelkezésre álló ingó

vagyontárgy elidegenítéséből származó nyereség ebben a másik Államban

adóztatható, beleértve az ilyen telephely (önálló vagy az egész vállalkozás

elidegenítésével együttes) és az ilyen állandó bázis elidegenítéséből származó

nyereséget is.

  3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók, légi járművek és közúti

szállító járművek, valamint az ilyen hajókhoz, légi járművekhez és közúti

szállító járművekhez tartozó ingó vagyontárgyak elidegenítéséből származó

nyereség csak abban az Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás

tényleges üzletvezetésének helye található.

  4. Az 1., 2. és 3. bekezdésben említett vagyontárgyakon kívüli vagyon

elidegenítéséből származó nyereség csak abban a Szerződő Államban

adóztatható, amelyben az elidegenítő belföldi illetőségű.


                                          14. Cikk

                                     Szabad foglalkozás

   1. Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi

illetőségű személy szabad foglalkozásból vagy más önálló jellegű

tevékenységekből élvez, csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a

tevékenység végzésére a másik Szerződő Államban rendszeresen állandó bázis

áll a rendelkezésére. Ha ilyen állandó bázissal rendelkezik, jövedelme a másik

Szerződő Államban adóztatható, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben

az ennek az állandó bázisnak tudható be.

   2. A „szabad foglalkozás” fogalma magában foglalja különösen az önálló

tudományos, irodalmi, művészeti, nevelési és oktatási tevékenységet, valamint

az orvosok, fogorvosok, ügyvédek, mérnökök, építészek és könyvszakértők

önálló tevékenységét.

                                          15. Cikk

                                     Nem önálló munka

   1. A 16., 18., 19., 20. és 21. Cikkek rendelkezéseinek fenntartásával a bér, a

fizetés és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi

illetőségű személy nem önálló munkáért kap, csak ebben az Államban

adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Szerződő Államban végzik.

Amennyiben a munkát ott végzik, az abból származó térítés ebben a másik

Államban adóztatható.

   2. Az 1. bekezdés rendelkezéseire való tekintet nélkül az a térítés, amelyet

az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő

Államban végzett nem önálló munkáért kap, csak az elsőként említett

Államban adóztatható, amennyiben

   a) a kedvezményezett bármely tizenkét hónapos időszakon belül

egyfolytában vagy megszakításokkal nem tölt összesen 183 napnál többet a

másik Államban;

   b) a térítést olyan munkáltató fizeti, vagy olyan munkáltató nevében fizetik,

aki nem belföldi illetőségű a másik Államban; és

   c) a térítést nem a munkáltatónak a másik Államban lévő telephelye vagy

állandó bázisa viseli.

   3. Tekintet nélkül e Cikk előző rendelkezéseire, a nemzetközi forgalomban

üzemeltetett hajó, légi jármű vagy közúti szállító jármű fedélzetén végzett nem

önálló munkáért kapott térítés abban a Szerződő Államban adóztatható,

amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye található.

                                          16. Cikk

                                   Az igazgatók díjazása


  Az igazgatók tiszteletdíja és az egyéb olyan hasonló kifizetések, amelyeket az

egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő

Államban belföldi illetőségű társaság igazgatótanácsának vagy más hasonló

testületének tagjaként kap, ebben a másik Államban adóztatható.

                                          17. Cikk

                                   Művészek és sportolók

  1. Tekintet nélkül a 14. és 15. Cikk rendelkezéseire, az a jövedelem, amelyet

az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy előadóművészként,

úgymint színpadi, film, rádiós vagy televíziós művész, zenész vagy sportoló

élvez a másik Szerződő Államban ilyen minőségében kifejtett személyes

tevékenységéből, ebben a másik Államban adóztatható.

  2. Amennyiben az előadóművész vagy sportoló ilyen minőségében

személyesen kifejtett tevékenységével kapcsolatos jövedelem nem az

előadóművésznél vagy sportolónál magánál, hanem másik személynél

jelentkezik, akkor ez a jövedelem a 7., 14. és a 15. Cikk rendelkezéseire való

tekintet nélkül abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az

előadóművész vagy a sportoló tevékenységét kifejti, ha ezt a személyt az

előadóművész vagy a sportoló közvetlenül vagy közvetve ellenőrzi.

  3. Tekintet nélkül e Cikk 1. és 2. bekezdésének rendelkezéseire, az e

Cikkben említett jövedelem adómentes abban a Szerződő Államban, amelyben

az előadóművész vagy sportoló tevékenységét kifejti, feltéve, hogy ezt a

tevékenységet jelentős részben ennek az Államnak vagy a másik Államnak a

közpénzeiből támogatják, vagy a tevékenységre a Szerződő Államok közötti

kulturális megállapodás vagy program keretében kerül sor.

                                          18. Cikk

                                         Nyugdíjak

  A nyugdíjak és az évjáradékok, beleértve az egyik Szerződő Állam

társadalombiztosítási rendszerének keretében a másik Szerződő Államban

belföldi illetőségű személynek teljesített kifizetéseket, csak az elsőként

említett Államban adóztathatók.

                                          19. Cikk

                                       Közszolgálat

  1. a) Az a nem nyugdíjjellegű térítés, amelyet az egyik Szerződő Állam,

annak politikai egysége vagy helyi hatósága fizet ki magánszemélynek olyan

szolgálatért, amelyet ezen Államnak, politikai egységeinek vagy helyi

hatóságainak teljesített, csak ebben a Szerződő Államban adóztatható.


   b) Ez a térítés azonban csak a másik Szerződő Államban adóztatható, ha a

szolgálatot ebben az Államban teljesítették, és a magánszemély ebben az

Államban olyan belföldi illetőségű személy, aki

   (i) ennek az Államnak az állampolgára, vagy

   (ii) nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából lett ebben az Államban

belföldi illetőségű.

   2. A 15. és 16. Cikk rendelkezései alkalmazandók az olyan térítésekre,

amelyeket az egyik Szerződő Állam, annak politikai egysége vagy helyi

hatósága által folytatott üzleti tevékenységgel kapcsolatosan teljesített

szolgálatért fizetnek ki.

                                          20. Cikk

                                           Diákok

   Azok a kifizetések, amelyeket olyan diákok vagy gyakornokok kapnak

ellátásukra, tanulmányi vagy szakképzési célokra, akik közvetlenül az egyik

Szerződő Államba való utazás előtt a másik Szerződő Államban belföldi

illetőségűek voltak, vagy jelenleg is azok, és akik az elsőként említett

Államban kizárólag tanulmányi vagy szakképzési célból tartózkodnak, nem

adóztathatók ebben az Államban, amennyiben az ilyen kifizetések ezen az

Államon kívüli forrásokból származnak.

                                          21. Cikk

                                          Tanárok

   Az olyan magánszemélyek oktatásért vagy tudományos kutatásért kapott

díjazása, akik közvetlenül az egyik Szerződő Államba való utazás előtt a másik

Szerződő Államban belföldi illetőségűek voltak, vagy jelenleg is azok, és akik

az előbbi Államban kizárólag tudományos kutatások végzése vagy egyetemen,

főiskolán vagy bármilyen más felsőoktatási intézményben vagy hasonló

intézményben történő oktatás céljából tartózkodnak, adómentes az elsőként

említett Államban, amennyiben az ilyen intézmény nonprofit jogi személyekhez

tartozik.

                                          22. Cikk

                                     Egyéb jövedelem

   1. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy jövedelmének

azok az elemei, amelyekre az Egyezmény fenti Cikkei nem térnek ki, bárhol

keletkeznek is, csak ebben az Államban adóztathatók.


   2. Az 1. bekezdés rendelkezései nem terjednek ki a 6. Cikk 2. bekezdésében

meghatározott ingatlan vagyonból származó jövedelmen kívüli jövedelmekre,

amennyiben az ilyen jövedelmeknek az egyik Szerződő Államban belföldi

illetőségű kedvezményezettje a másik Szerződő Államban ott lévő telephelye

révén üzleti tevékenységet folytat, vagy ebben a másik Államban az ott lévő

állandó bázisa segítségével szabad foglalkozást űz, és az a jog vagy vagyon,

amelynek alapján a jövedelmet kifizetik, ténylegesen az ilyen telephelyhez

vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ilyen esetben az esettől függően a 7. Cikk

vagy a 14. Cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.

                                          23. Cikk

                                          Vagyon

   1. A 6. Cikkben említett ingatlan vagyonban megtestesülő vagyon, melynek

tulajdonosa az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű, és amely a másik

Szerződő Államban fekszik, ebben a másik Államban adóztatható.

   2. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban lévő

telephelyéhez tartozó üzleti vagyon részét képező ingó vagyonban, vagy az

egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy számára a másik

Szerződő Államban szabad foglalkozás céljából rendelkezésre álló állandó

bázishoz tartozó ingó vagyonban megtestesülő vagyon ebben a másik

Államban adóztatható.

   3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajóban, légi járműben vagy

közúti szállító járműben és az ilyen hajó, légi jármű vagy közúti szállító jármű

üzemeltetéséhez szükséges ingó vagyonban megtestesülő vagyon csak abban

az Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének

helye található.

   4. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy vagyonának

minden egyéb eleme csak ebben az Államban adóztatható.

                                          24. Cikk

                               A kettős adóztatás elkerülése

   A kettős adóztatást a következőképpen kell elkerülni:

   a) amennyiben az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy olyan

jövedelemre tesz szert, vagy olyan vagyona van, amely az Egyezmény

rendelkezéseivel összhangban a másik Szerződő Államban adóztatható, az

elsőként említett Állam a b) és c) pontban foglalt rendelkezések fenntartásával

mentesíti az ilyen jövedelmet vagy vagyont az adózás alól;

   b) amennyiben az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy olyan

jövedelemtételekre tesz szert, amelyek a 10., 11. és 12. Cikk rendelkezéseivel

összhangban a másik Szerződő Államban adóztathatók, az elsőként említett

Állam lehetővé teszi az ilyen belföldi illetőségű személy jövedelmét terhelő

adóból egy olyan összeg levonását, amely megegyezik az ebben a Szerződő

Államban megfizetett adóval. Az így levont összeg azonban nem haladhatja

meg a levonás előtt számított adónak azt a hányadát, amely az ebből a másik

Államból származó ilyen jövedelemtételekre esik;


   c) ha az Egyezmény bármely rendelkezésével összhangban az egyik Szerződő

Államban belföldi illetőségű személy által megszerzett jövedelem vagy a

tulajdonában lévő vagyon mentesül az adó alól ebben az Államban, ugyanez az

Állam az ilyen belföldi illetőségű személy maradék jövedelmét vagy vagyonát

terhelő adó összegének kiszámításánál figyelembe veheti a mentesített

jövedelmet vagy tőkét.

                                          25. Cikk

                                     Egyenlő elbánás

   1. Az egyik Szerződő Állam állampolgárai számára nem írható elő a másik

Szerződő Államban olyan adózás vagy azzal összefüggő bármilyen

kötelezettség, amely más vagy megterhelőbb, mint a másik Államban belföldi

illetőségű személyek számára hasonló körülmények között előírt vagy

előírható adózás és az azzal összefüggő kötelezettségek. Ez a rendelkezés,

tekintet nélkül az 1. Cikk rendelkezéseire, olyan személyekre is alkalmazandó,

akik nem belföldi illetőségűek az egyik vagy mindkét Szerződő Államban.

   2. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban lévő

telephelye nem adóztatható kedvezőtlenebbül ebben a másik Szerződő

Államban, mint e másik Szerződő Állam azonos tevékenységet folytató

vállalkozásai. Ez a rendelkezés nem értelmezhető úgy, hogy az egyik Szerződő

Állam köteles a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személyek

számára polgári jogállásuk vagy családi kötelezettségeik alapján bármilyen

olyan személyi kedvezményt, adómentességet vagy adókedvezményt

biztosítani, amelyet az előbbi Államban belföldi illetőségű személyeknek

biztosít.

   3. Kivéve, ha a 9. Cikk 1. bekezdésében, a 11. Cikk 7. bekezdésében vagy a

12. Cikk 6. bekezdésében szereplő rendelkezéseket kell alkalmazni, az egyik

Szerződő Állam vállalkozása által a másik Szerződő Államban belföldi

illetőségű személynek kifizetett kamat, jogdíj és egyéb költség az ilyen

vállalkozás adóztatható nyereségének megállapításánál ugyanolyan feltételek

mellett levonható, mintha az elsőként említett Államban belföldi illetőségű

személynek fizették volna ki. Ehhez hasonlóan az egyik Szerződő Állam

vállalkozásának bármilyen adóssága a másik Szerződő Államban belföldi

illetőségű személlyel szemben az ilyen vállalkozás adóztatható vagyonának

megállapításánál ugyanolyan feltételek mellett levonható, mintha az elsőként

említett Államban belföldi illetőségű személlyel kötötték volna erről a

szerződést.

   4. Az egyik Szerződő Állam olyan vállalkozásai számára, amelyek vagyona

egészben vagy részben, közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Államban

belföldi illetőségű egy vagy több személy tulajdonában vagy ellenőrzése alatt

van, nem írható elő az elsőként említett Szerződő Államban olyan adózás vagy

azzal kapcsolatban semmiféle olyan kötelezettség, amely más vagy

megterhelőbb, mint az az adózás és az azzal járó kötelezettségek, amelyeket

ezen elsőként említett Állam hasonló vállalkozásai számára írnak vagy

írhatnak elő.

   5. E Cikk rendelkezései a 2. Cikk rendelkezéseire tekintet nélkül, bármilyen

fajtájú és elnevezésű adóra kiterjednek.


                                          26. Cikk

                                     Egyeztető eljárás

  1. Ha egy személy véleménye szerint az egyik vagy mindkét Szerződő Állam

intézkedése olyan adózást eredményez vagy eredményezhet a későbbiekben

számára, amely nincs összhangban az Egyezmény rendelkezéseivel, az illető

Állam belső jogszabályaiban biztosított jogorvoslati lehetőségektől függetlenül

az ügyet annak a Szerződő Államnak az illetékes hatósága elé terjesztheti,

amelyben belföldi illetőségű, vagy amennyiben ügyére a 25. Cikk 1. bekezdése

vonatkozik, annak a Szerződő Államnak az illetékes hatósága elé, amelynek

állampolgára. Az ügyet az Egyezmény rendelkezéseivel összhangban nem lévő

adóztatást eredményező intézkedésről szóló első értesítéstől számított három

éven belül kell előterjeszteni.

  2. Az illetékes hatóság, amennyiben a kifogást megalapozottnak véli, de

önmaga nem képes kielégítő megoldást találni, arra törekszik, hogy az ügyet a

másik Szerződő Állam illetékes hatóságával együtt kölcsönös egyetértéssel

oldja meg, hogy az olyan adóztatás, amely nem áll összhangban az

Egyezménnyel, elkerülhető legyen. Az elfogadott megállapodást a Szerződő

Állam belső jogszabályaiban előírt időbeli korlátozásoktól függetlenül végre

kell hajtani.

  3. A Szerződő Államok illetékes hatóságai arra törekszenek, hogy az

Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos nehézségeket és

kétségeket kölcsönös egyetértéssel oldják fel. Közös tanácskozásokat

tarthatnak annak érdekében, hogy olyan esetekben is elkerüljék a kettős

adóztatást, amelyekről az Egyezmény nem rendelkezik.

  4. A Szerződő Államok illetékes hatóságai az előző bekezdések szellemében

létrehozandó megállapodás elérése céljából közvetlenül érintkezhetnek

egymással.

                                          27. Cikk

                                     Információcsere


  1. A Szerződő Államok illetékes hatóságai megadják egymás számára azt a

tájékoztatást, amely az Egyezmény rendelkezéseinek végrehajtásához, vagy a

Szerződő Államokban az Egyezmény hatálya alá tartozó adókra vonatkozó

belső jogszabályi rendelkezések végrehajtásához szükséges, amennyiben az

ezek szerinti adóztatás nem ellentétes az Egyezménnyel. A kölcsönös

tájékoztatást az 1. Cikk nem korlátozza. A Szerződő Állam a kapott

tájékoztatást ugyanúgy titokként kezeli, mint az ennek az Államnak a belső

jogszabályai szerint megszerzett információt, és csak olyan személyek vagy

hatóságok (beleértve a bíróságokat és a közigazgatási szerveket) előtt fedi fel,

amelyek az Egyezmény hatálya alá tartozó adók kivetésével vagy

beszedésével, azok érvényesítésével és a velük kapcsolatos peres eljárással

vagy a jogorvoslat elbírálásával foglalkoznak. Ezek a személyek vagy

hatóságok a tájékoztatást csak ilyen célokra használhatják fel. A tájékoztatást

nyilvános bírósági tárgyalásokon vagy bírósági döntés alapján felfedhetik. A

tájékoztatást adó állam kérésére a tájékoztatást titokként kezelik.

  2. Az 1. bekezdés rendelkezései semmilyen esetben sem értelmezhetők úgy,

hogy valamelyik Szerződő Államot kötelezik

  a) az egyik vagy a másik Szerződő Állam jogszabályaival vagy

államigazgatási gyakorlatával ellentétes intézkedések megtételére;

  b) olyan információ átadására, amely az egyik vagy a másik Szerződő Állam

jogszabályai szerint vagy a közigazgatás szokásos rendjében nem szerezhető

be;

  c) olyan információ átadására, amely szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi

vagy foglalkozási titkot, szakmai eljárást vagy olyan információt fedne fel,

amelynek nyilvánosságra hozatala ellentmondana a közrendnek (ordre public).

                                          28. Cikk

                  Diplomáciai és konzuli intézmények tisztségviselői

  Az Egyezmény semmilyen módon nem érinti a diplomáciai és a konzuli

intézmények tisztségviselőinek adózási kiváltságait, amelyek a nemzetközi jog

általános szabályai vagy külön megállapodások rendelkezései alapján őket

megilletik.

                                          29. Cikk

                                      Hatálybalépés

  1. Az Egyezmény megerősítést igényel. A Szerződő Államok értesítik

egymást, hogy eleget tettek az Egyezmény hatálybalépéséhez szükséges

alkotmányos követelményeknek.

  2. Az Egyezmény az 1. bekezdésben említett későbbi értesítés napján lép

hatályba, és rendelkezéseit alkalmazni kell:

  a) a forrásnál levont adók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének

évét követő naptári év január 1-jén vagy azt követően szerzett jövedelmekre;

  b) egyéb jövedelem- és vagyonadók tekintetében az olyan adókra, amelyek

az Egyezmény hatálybalépésének évét követő naptári év január 1-jével vagy

azután kezdődő bármely adóévre vethetők ki.


                                          30. Cikk

                                         Felmondás

  Az Egyezmény mindaddig hatályban marad, ameddig az egyik Szerződő

Állam fel nem mondja. Az Egyezményt bármelyik Szerződő Állam az

Egyezmény hatálybalépésének időpontjától számított ötéves időszakot követő

bármelyik naptári év végét legalább 6 hónappal megelőzően, diplomáciai úton

eljuttatott értesítéssel felmondhatja. Ebben az esetben az Egyezmény hatályát

veszti:

  a) a forrásnál levont adók tekintetében a felmondás évét követő naptári év

január 1-jén vagy azt követően szerzett jövedelmekre vonatkozóan;

  b) egyéb jövedelem- és vagyonadók tekintetében az olyan adókra, amelyek a

felmondás évét követő naptári év január 1-jével vagy azután kezdődő bármely

adóévre vethetők ki.

  Ennek hiteléül a kellő felhatalmazással rendelkező alulírottak aláírták az

Egyezményt.

  Készült Budapesten, 1994. június hó 8. napján, két eredeti példányban, angol

nyelven.

                                        (Aláírások)”


						3.§



Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban az Egyezmény 29.cikk (2) a) pontja alá eső adók tekintetében az 1996. január 1-én, vagy azt követően szerzett jövedelmekre, 29. cikk (2) b) pontja alá eső adók tekintetében 1996. január 1-én, vagy azután kezdődő bármely adóévre kivethető adókra kell alkalmazni.







INDOKLÁS




Az Egyezmény törvényhozási tárgyat érint, ezért a nemzetközi szerződések megkötésének alkotmányos szabályai és a jogalkotás rendjének törvényi előírásai szerint a kihirdetésre törvényben van mód.


Az Egyezmény megfelelően szolgálja a Magyar Köztársaság mindenoldalú nemzetközi kapcsolatainak ápolásához és elmélyítéséhez fűződő érdekeket.


Az Egyezményt az Országgyűlés 26/1995.(III.24.) számú határozatával megerősítette."
