"MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA


T/2909. számú
törvényjavaslat





A Magyar Köztársaság és a Lengyel Köztársaság között a kettős adóztatás
elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelem- és a vagyonadók területén Budapesten, 1992.szeptember 23-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről









								Előadó: Dr. Medgyessy Péter
									pénzügyminiszter











				Budapest,1996.szeptember








			    1996.évi .................................... törvény
		határozata a Magyar Köztársaság és  a Lengyel Köztársaság 		között a kettős adóztatás  elkerülésére és az adóztatás kijátszásának 	megakadályozására a jövedelem- és a vagyonadók területén Budapesten, 		1992.szeptember 23-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről




1.§





 Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság és a Lengyel Köztársaság között a kettős adóztatás  elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelem- és a vagyonadók területén Budapesten, 1992.szeptember 23-án aláírt 
Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (Az Egyezmény  megerősítéséről szóló jegyzékváltás 1995.június 8-án megtörtént és az Egyezmény 1995.augusztus 
8-án hatályba lépett.) 




2.§




Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvű szövege a következő:
:

                                          „Egyezmény

      a Magyar Köztársaság és a Lengyel Köztársaság között a kettős

              adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának

         megakadályozására a jövedelem- és a vagyonadók területén

  A Magyar Köztársaság Kormánya és a Lengyel Köztársaság Kormánya,

  attól az óhajtól vezetve, hogy Egyezményt kössenek a kettős adóztatás

elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelem- és

a vagyonadók területén, és hogy gazdasági kapcsolataikat továbbfejlesszék és

megkönnyítsék,

megállapodtak a következőkben:

                                              1. Cikk

                                        Személyi hatály

  Az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik Szerződő

Államban vagy mindkét Szerződő Államban illetőséggel bírnak.

                                              2. Cikk

                                 Az Egyezmény alá eső adók

  1. Az Egyezmény, a beszedés módjára való tekintet nélkül, azokra az adókra

terjed ki, amelyeket a jövedelem és a vagyon után az egyik Szerződő Állam

vagy annak politikai egységei vagy helyi hatóságai részére beszednek.

  


  2. Jövedelem- és vagyonadónak tekintendők mindazok az adók, amelyeket a

teljes jövedelem, a teljes vagyon, vagy a jövedelem vagy vagyon részei után

beszednek, ideértve az ingó vagy ingatlan vagyon elidegenítéséből származó

nyereség utáni adókat, a vállalkozások által fizetett bérek vagy fizetések teljes

összege utáni adókat, valamint az értéknövekedési adókat.

  3. Azok a jelenleg létező adók, amelyekre az Egyezmény kiterjed, különösen

a következők:

  a) Magyarországon

  (i) a magánszemélyek jövedelemadója,

  (ii) a társasági adó,

  (iii) a földadók,

  (iv) az építményadó,

  (v) a helyi iparűzési adó

(a továbbiakban: magyar adó);

  b) Lengyelországban

  (i) a személyi jövedelemadó,

  (ii) a társasági jövedelemadó,

  (iii) a mezőgazdasági adó

(a továbbiakban: lengyel adó).

  4. Az Egyezmény alkalmazandó azokra az azonos vagy lényegében hasonló

jellegű adókra is, amelyeket az Egyezmény aláírása után a jelenleg létező adók

mellett vagy azok helyett bevezetnek. A Szerződő Államok illetékes hatóságai

értesíteni fogják egymást a vonatkozó adójogszabályaikban végrehajtott

bármely lényeges változásról.

                                          3. Cikk

                                Általános meghatározások

  1. Az Egyezmény szempontjából, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:

  a) a „Magyarország” kifejezés, földrajzi értelemben használva, jelenti a

Magyar Köztársaság területét;

  b) a „Lengyelország” kifejezés, földrajzi értelemben használva, jelenti a

Lengyel Köztársaság területét, beleértve a parti vizein túl fekvő bármely olyan

területet, amelyen Lengyelország jogszabályai szerint és a nemzetközi joggal

összhangban Lengyelország szuverén jogokat gyakorolhat a tengerfenék, az

altalaj és azok természeti kincsei fölött;

  c) „az egyik Szerződő Állam” és „a másik Szerződő Állam” kifejezések

Magyarországot vagy Lengyelországot jelentik, ahogyan a szövegösszefüggés

kívánja;

  d) a „személy” kifejezés magában foglalja a természetes személyt, a

társaságot és minden más személyegyesülést;

  e) a „társaság” kifejezés jelenti a jogi személyeket vagy azokat a

jogalanyokat, amelyek az adóztatás szempontjából jogi személyeknek

tekintendők;

  f) „az egyik Szerződő Állam vállalkozása” és „a másik Szerződő Állam

vállalkozása” kifejezések az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró

személy, illetőleg a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy által

folytatott vállalkozást jelentenek;

  g) az „állampolgárok” kifejezés jelenti:


  (i) mindazokat a természetes személyeket, akik az egyik Szerződő Állam

állampolgárságával rendelkeznek,

  (ii) mindazokat a jogi személyeket, egyesüléseket és társulásokat,

amelyeknek ez a jogi helyzete az egyik Szerződő Állam jogszabályaiból

származik;

  h) a „nemzetközi forgalom” kifejezés minden olyan tengeri hajó, folyami

hajó, közúti jármű vagy légi jármű által végzett szállítást jelent, melynél az

üzemeltető vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye az egyik Szerződő

Államban van, kivéve, ha a tengeri hajót, folyami hajót, közúti járművet vagy

légi járművet kizárólag a másik Szerződő Államban levő helyek között

üzemeltetik;

  i) az „illetékes hatóság” kifejezés

  (i) Magyarország esetében a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott

képviselőjét,

  (ii) Lengyelország esetében a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott

képviselőjét

jelenti.

  2. Az Egyezménynek az egyik Szerződő Állam által történő alkalmazásánál,

ha a szövegösszefüggés mást nem kíván, bármely, abban meg nem határozott

kifejezésnek olyan értelme van, mint amilyent arra nézve ennek az Államnak

azokra az adókra vonatkozó jogszabályai megállapítanak, amelyekre az

Egyezmény alkalmazást nyer.

                                         4. Cikk

                              Lakóhely az adó szempontjából

  1. Az Egyezmény szempontjából az „egyik Szerződő Államban illetőséggel

bíró személy” kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek az Államnak a

jogszabályai        szerint     ott   lakóhelye,     állandó     tartózkodási       helye,

üzletvezetésének helye vagy más hasonló ismérv alapján adóköteles.

  2. Amennyiben egy természetes személy az 1. bekezdés rendelkezései

szerint mindkét Szerződő Államban illetőséggel bír, helyzetét az alábbiak

szerint kell meghatározni:

  a) ez a személy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak,

amelyben állandó lakhellyel rendelkezik; ha mindkét Államban rendelkezik

állandó lakhellyel, úgy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak,

amelyben létérdekeinek központja van;

  b) amennyiben nem határozható meg, hogy a személy létérdekeinek

központja melyik Államban van, vagy ha egyik Államban sem rendelkezik

állandó lakhellyel, úgy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak,

amelyben szokásos tartózkodási helye van;

  c) amennyiben a személynek mindkét Államban van, vagy egyikben sincs

szokásos tartózkodási helye, úgy abban az Államban tekintendő illetőséggel

bírónak, amelynek állampolgára;

  d) ha a személy mindkét Államnak vagy egyiknek sem állampolgára, úgy a

Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a

kérdést.


  3. Amennyiben az 1. bekezdés rendelkezései szerint valamely nem

természetes személy mindkét Szerződő Államban illetőséggel bír, úgy abban

az     Államban       tekintendő     illetőséggel   bírónak,     amelyben       tényleges

üzletvezetésének helye van.

                                           5. Cikk

                                          Telephely

  1. Az Egyezmény szempontjából a „telephely” kifejezés állandó üzleti helyet

jelent, amellyel a vállalkozás üzleti tevékenységét egészben vagy részben

kifejti. Az üzleti hely jelent termelési helyet is.

  2. A „telephely” kifejezés magában foglalja különösen:

  a) az üzletvezetés helyét,

  b) a fiókot,

  c) az irodát,

  d) a gyártelepet,

  e) a műhelyt, és

  f) a bányát, az olaj- és földgázkutat, a kőfejtőt vagy a természeti kincsek

kiaknázására szolgáló bármely más telepet.

  3. Az építési terület, vagy a szerelési vagy berendezési munkálatok csak

akkor képeznek telephelyet, ha időtartamuk 12 hónapot meghalad.

  4. Tekintet nélkül e Cikk előző rendelkezéseire, nem tekintendők

„telephelynek”

  a) azok a berendezések, amelyeket kizárólag a vállalkozás javainak vagy

áruinak raktározására, kiállítására vagy leszállítására használnak;

  b) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag

raktározás, kiállítás vagy leszállítás céljából tartanak;

  c) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag

abból a célból tartanak, hogy azokat egy másik vállalkozás feldolgozza;

  d) az állandó üzleti hely, amelyet kizárólag a célból tartanak fenn, hogy a

vállalkozás részére javakat vagy árukat vásároljanak, vagy információkat

szerezzenek;

  e) az állandó üzleti hely, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy

a vállalkozás részére bármely más, előkészítő vagy kisegítő jellegű

tevékenységet folytassanak;

  f) az olyan építési terület, vagy az egyik Szerződő Állam vállalkozása által

végzett olyan szerelési vagy berendezési munkálatok, amelyek anyagoknak,

gépeknek vagy berendezéseknek ebből az Államból a másik Szerződő Államba

történő szállításával kapcsolatosak;

  g) az állandó üzleti hely, amelyet kizárólag az a)-f) pontokban említett

tevékenységek valamely kombinációjára tartanak fenn, feltéve, hogy az üzleti

helynek ebből a kombinációból származó tevékenysége előkészítő vagy

kisegítő jellegű.


  Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, ha egy személy -

kivéve a független képviselőt, akire a 6. bekezdés nyer alkalmazást - egy

vállalkozás érdekében tevékenykedik és az egyik Szerződő Államban

meghatalmazása van, amellyel ott rendszeresen él, arra, hogy a vállalkozás

nevében szerződéseket kössön, úgy ez a vállalkozás telephellyel bírónak

tekintendő ebben az Államban minden olyan tevékenység tekintetében,

amelyet ez a személy a vállalkozás részére kifejt, kivéve, ha az ilyen személy

tevékenysége a 4. bekezdésben említett tevékenységekre korlátozódik,

amelyek, ha azokat egy állandó üzleti helyen keresztül fejtenék ki, az említett

bekezdés rendelkezései értelmében nem tennék ezt az állandó üzleti helyet

telephellyé.

  6. A vállalkozást nem lehet úgy tekinteni, mintha annak az egyik Szerződő

Államban telephelye lenne csupán azért, mert tevékenységét ebben az

Államban alkusz, bizományos vagy más független képviselő útján fejti ki,

feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük keretében járnak

el.

  7. Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság egy

olyan társaságot ural vagy azt egy olyan társaság uralja, amely a másik

Szerződő Államban illetőséggel bír vagy ott (akár telephely útján, akár más

módon) fejti ki tevékenységét, önmagában még nem teszi egyik társaságot

sem a másik telephelyévé.

                                          6. Cikk

                        Ingatlan vagyonból származó jövedelem

  1. Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró

személy a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból élvez, ebben a

másik Államban adóztatható.

  2. Az „ingatlan vagyon” kifejezést annak a Szerződő Államnak a jogszabályai

szerint kell meghatározni, amelyben ez a vagyon fekszik. Tengeri hajók,

folyami hajók, közúti járművek és légi járművek nem tekintendők ingatlan

vagyonnak.

                                          7. Cikk

                                   Vállalkozási nyereség

  1. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben az

Államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás tevékenységét a másik

Szerződő Államban egy ott levő telephely útján fejti ki. Amennyiben a

vállalkozás ily módon fejti ki tevékenységét, a vállalkozás nyeresége a másik

Államban adóztatható, azonban csak olyan mértékben, amilyen mértékben az

ennek a telephelynek tudható be.


  2. A 3. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerződő

Állam vállalkozása tevékenységét a másik Szerződő Államban egy ott levő

telephely útján fejti ki, úgy ennek a telephelynek mindegyik Szerződő

Államban azokat a nyereségeket kell betudni, amelyeket akkor érhetne el, ha

azonos vagy hasonló tevékenységet azonos vagy hasonló feltételek mellett,

mint önálló vállalkozás fejtene ki, és azzal a vállalkozással lebonyolított

forgalmában, amelynek telephelye teljesen független lenne.

  3. A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók a telephely miatt

felmerült költségek, beleértve az üzletvezetési és általános ügyviteli

költségeket, tekintet nélkül arra, hogy abban az Államban merültek-e fel, ahol

a telephely fekszik, vagy máshol.

  4. Amennyiben az egyik Szerződő Államban a telephelynek betudható

nyereséget a vállalkozás egész nyereségének a különböző részegységek

közötti arányos megosztása alapján szokták megállapítani, úgy a 2. bekezdés

nem zárja ki, hogy ez a Szerződő Állam a megadóztatandó nyereséget a

szokásos arányos megosztás alapján állapítsa meg. Az alkalmazott arányos

megosztási módszernek azonban olyannak kell lennie, hogy az eredmény

összhangban legyen az e cikkben foglalt elvekkel.

  5. A telephelynek nem tudható be nyereség javaknak vagy áruknak ezen

telephely által a vállalkozás részére történő puszta vásárlása miatt.

  6. Az előző bekezdések céljaira a telephelynek betudandó nyereségeket évről

évre azonos módon kell megállapítani, hacsak alapos és elégséges ok nincs az

ellenkezőjére.

  7. Amennyiben a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel

az Egyezmény más cikkei külön foglalkoznak, úgy azoknak a cikkeknek a

rendelkezéseit e cikk rendelkezései nem érintik.

                                         8. Cikk

                                   Nemzetközi szállítás

  1. Az a nyereség, amely tengeri hajóknak, közúti járműveknek vagy légi

járműveknek a nemzetközi forgalomban való üzemeltetéséből származik, csak

abban a Szerződő Államban adóztatható, ahol a vállalkozás tényleges

üzletvezetésének helye van.

  2. Az a nyereség, amely folyami hajóknak a belvízi szállításban való

üzemeltetéséből származik, csak abban a Szerződő Államban adóztatható, ahol

a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.

  3. Ha egy tengeri hajózási vállalkozás vagy egy belvízi szállítást végző

vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye egy tengeri vagy egy folyami hajó

fedélzetén van, úgy e hely abban a Szerződő Államban levőnek tekintendő,

amelyikben a tengeri hajó vagy folyami hajó hazai kikötője fekszik, vagy, hazai

kikötő hiányában, abban a Szerződő Államban, amelyben a tengeri hajó vagy

folyami hajó üzemben tartója illetőséggel bír.

  4. Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók azokra a nyereségekre is,

amelyek valamely pool-ban, közös üzemeltetésben vagy nemzetközi

üzemeltetésű szervezetben való részvételből származnak.

                                         9. Cikk


                                   Kapcsolt vállalkozások

  Amennyiben

  a) az egyik Szerződő Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik

Szerződő Állam vállalkozásának üzletvezetésében, ellenőrzésében vagy

tőkéjében részesedik, vagy

  b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerződő

Állam vállalkozásának és a másik Szerződő Állam vállalkozásának

üzletvezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesednek,

és ezekben az esetekben a két vállalkozás egymás között kereskedelmi vagy

pénzügyi kapcsolataikra tekintettel olyan feltételekben állapodik meg, vagy

olyan feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független

vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az a nyereség, amelyet a

vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, e feltételek miatt azonban

nem ért el, ennek a vállalkozásnak a nyereségéhez hozzászámítható és

megfelelően megadóztatható.

                                         10. Cikk

                                         Osztalék

  1. Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró

társaság a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizet, ebben

a másik Államban adóztatható.

  2. Mindazonáltal ez az osztalék abban a Szerződő Államban is, amelyben az

osztalékot fizető társaság illetőséggel bír, ennek az Államnak a jogszabályai

szerint megadóztatható, de ha a kedvezményezett az osztalék haszonhúzója,

az így megállapított adó nem haladhatja meg az osztalék bruttó összegének 10

százalékát.

  Ez a bekezdés nem érinti a társaság adóztatását azon nyereség után,

amelyből az osztalékot fizetik.

  3.     Az    e     cikkben      használt   „osztalék”     kifejezés     részvényekből,

bányarészvényekből, alapítói részvényekből vagy más, nyereségrészesedést

biztosító jogokból - kivéve a követeléseket - származó jövedelmet, valamint

egyéb társasági jogokból származó olyan jövedelmet jelent, amely annak az

Államnak a joga szerint, amelyben a nyereséget felosztó társaság illetőséggel

bír, a részvényekből származó jövedelemmel azonos adóztatási elbírálás alá

esik.

  4. Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztalék

egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró kedvezményezettje a másik

Szerződő Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság illetőséggel bír,

egy ott levő telephely útján tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levő állandó

bázis segítségével szabad foglalkozást űz, és az érdekeltség, amely után az

osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz

tartozik. Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az

esettől függően, alkalmazást.


  5. Ha az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság nyereséget vagy

jövedelmet élvez a másik Szerződő Államból, úgy ez a másik Állam nem

adóztathatja meg a társaság által fizetett osztalékot, kivéve, ha az osztalékot

ebben a másik Államban illetőséggel bíró személynek fizetik, vagy ha az

érdekeltség, amely után az osztalékot fizetik, ténylegesen ebben a másik

Államban levő telephelyhez vagy állandó bázishoz tartozik, sem pedig a

társaság fel nem osztott nyereségét nem vetheti a társaság fel nem osztott

nyeresége után kivetett adó alá, még akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a

fel nem osztott nyereség egészben vagy részben ebben a másik Államban elért

nyereségből vagy jövedelemből áll.

                                         11. Cikk

                                          Kamat

  1. A kamat, amely az egyik Szerződő Államból származik, és amelyet a másik

Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetnek, ebben a másik

Államban adóztatható.

  2. Mindazonáltal ez a kamat abban a Szerződő Államban is, amelyből

származik, ennek az Államnak a jogszabályai szerint megadóztatható, de ha a

kedvezményezett a kamat haszonhúzója, az így megállapított adó nem

haladhatja meg a kamat bruttó összegének 10 százalékát.

  3. Tekintet nélkül a 2. bekezdés rendelkezéseire, az egyik Szerződő Államból

származó kamat, amelyet a másik Szerződő Állam Kormánya, beleértve ennek

helyi hatóságait, a központi bankot vagy az ezen Kormány által ellenőrzött

bármely pénzügyi intézményt, élvez, vagy az ezen Kormány által garantált

kölcsönökből származó kamat mentes az adó alól az először említett Államban.

  4. Az e cikkben használt „kamat” kifejezés mindenfajta követelésből

származó jövedelmet jelent, akár biztosítva van jelzáloggal, akár nem, és akár

ad jogot az adós nyereségeiben való részesedésre, akár nem, különösen pedig

állampapírokból és kötvényekből vagy adósságlevelekből származó jövedelmet

jelent,      beleértve      az     ilyen  értékpapírokhoz,        kötvényekhez        vagy

adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumot és jutalmat.

  5. Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat

egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró kedvezményezettje a másik

Szerződő Államban, amelyből a kamat származik, egy ott levő telephely útján

tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levő állandó bázis segítségével szabad

foglalkozást űz, és a követelés, amely után a kamatot fizetik, ténylegesen

ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz tartozik. Ebben az esetben a 7.

Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettől függően, alkalmazást.

  6. A kamat akkor tekintendő az egyik Szerződő Államból származónak, ha a

kamatot fizető maga ez az Állam, annak politikai egysége vagy helyi hatósága,

vagy az ebben az Államban illetőséggel bíró személy. Ha azonban a kamatot

fizető személynek, függetlenül attól, hogy bír-e illetőséggel az egyik Szerződő

Államban vagy nem, az egyik Szerződő Államban telephelye vagy állandó

bázisa van, amellyel kapcsolatban a tartozás, amely után a kamatot fizetik,

felmerült, és ezt a kamatot ez a telephely vagy állandó bázis viseli, úgy az

ilyen kamat abból az Államból származónak tekintendő, amelyben a telephely

vagy az állandó bázis van.


  7. Ha a kamatot fizető személy és a kamat kedvezményezettje vagy

mindkettő és egy másik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn és

emiatt a kamat összege azon követeléshez mérten, amely után fizetik,

meghaladja azt az összeget, amelyben a kamatot fizető és a kamat

kedvezményezettje ilyen kapcsolatok nélkül megállapodtak volna, úgy e cikk

rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az

esetben a többletösszeg mindegyik Szerződő Állam jogszabályai szerint és az

Egyezmény más rendelkezéseinek figyelembevételével adóztatható.

                                         12. Cikk

                                          Jogdíj

  1. A jogdíj, amely az egyik Szerződő Államból származik, és amelyet a másik

Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetnek, ebben a másik

Államban adóztatható.

  2. Mindazonáltal az ilyen jogdíj és műszaki szolgáltatásért járó díj abban a

Szerződő Államban is, amelyikben keletkezett, ennek az Államnak a

jogszabályai szerint megadóztatható, de ha a kedvezményezett a jogdíj

haszonhúzója, az így megállapított adó nem haladhatja meg a jogdíj bruttó

összegének 10 százalékát.

  3. Az e cikkben használt „jogdíj” kifejezés azt a bármilyen jellegű térítést

jelenti, amelyet irodalmi, művészeti vagy tudományos művek (beleértve a

mozgóképfilmeket és a rádió- vagy televíziós közvetítésre szolgáló filmeket

vagy kép- vagy hanghordozó szalagokat) szerzői jogának használatáért vagy

használati jogáért, szabadalmak, védjegyek, minták vagy modellek, tervek,

titkos formulák vagy eljárások használatáért vagy használati jogáért, vagy

ipari, kereskedelmi vagy tudományos felszerelések használatáért vagy

használati jogáért, vagy ipari, kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatok

közléséért fizetnek.

  4. Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha a jogdíj

egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró kedvezményezettje a másik

Szerződő Államban, amelyből a jogdíj származik, egy ott levő telephely útján

tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levő állandó bázis segítségével szabad

foglalkozást űz, és a jog vagy vagyoni érték, amely után a jogdíjat fizetik,

ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz tartozik. Ezekben az

esetekben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettől függően,

alkalmazást.

  5. A jogdíj akkor tekintendő az egyik Szerződő Álamból származónak, ha a

jogdíjat fizető maga ez az Állam, annak politikai egysége vagy helyi hatósága,

vagy az ebben az Államban illetőséggel bíró személy. Ha azonban a jogdíjat

fizető személynek, függetlenül attól, hogy bír-e illetőséggel az egyik Szerződő

Államban vagy nem, az egyik Szerződő Államban telephelye vagy állandó

bázisa van, amellyel kapcsolatban a jogdíj fizetésére vonatkozó kötelezettség

felmerült, és ezt a jogdíjat ez a telephely vagy állandó bázis viseli, úgy az ilyen

jogdíj abból az Államból származónak tekintendő, amelyben a telephely vagy

állandó bázis van.


  6. Ha a jogdíjat fizető személy és a kedvezményezett, vagy mindkettő és egy

másik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn, és emiatt a jogdíj

összege azon használathoz, joghoz vagy információhoz mérten, amely után

fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a jogdíjat fizető és a

kedvezményezett ilyen kapcsolatok nélkül megállapodtak volna, úgy e cikk

rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az

esetben a többletösszeg mindegyik Szerződő Állam jogszabályai szerint és az

Egyezmény más rendelkezéseinek figyelembevételével adóztatható.

                                          13. Cikk

                           Elidegenítésből származó nyereség

  1. Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek a 6. Cikkben

meghatározott és a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyon

elidegenítéséből származó nyeresége ebben a másik Államban adóztatható.

  2. Az olyan ingó vagyon elidegenítéséből származó nyereség, amely az egyik

Szerződő Állam vállalkozása másik Szerződő Államban levő telephelyének

üzleti vagyona részét képezi, vagy amely egy olyan állandó bázishoz tartozik,

amellyel az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy szabad

foglalkozás gyakorlása céljából a másik Szerződő Államban rendelkezik,

beleértve az olyan nyereséget, amelyet egy ilyen telephelynek (egyedül vagy

az egész vállalkozással együtt történő) elidegenítéséből, vagy egy ilyen állandó

bázisnak az elidegenítéséből elérnek, ebben a másik Államban adóztatható.

  3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett tengeri hajók, folyami hajók,

közúti járművek vagy légi járművek, vagy az ilyen tengeri hajók, folyami hajók,

közúti járművek vagy légi járművek üzemeltetését szolgáló ingó vagyon

elidegenítéséből származó nyereség csak abban a Szerződő Államban

adóztatható, ahol a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.

  4. Az 1., 2. és 3. bekezdésekben nem említett vagyon elidegenítéséből

származó nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az

elidegenítő illetőséggel bír.

                                          14. Cikk

                                     Szabad foglalkozás

  1. Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró

személy szabad foglalkozás vagy más önálló jellegű tevékenységből élvez, csak

ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a személy tevékenységének

kifejtéséhez a másik Szerződő Államban rendszeresen állandó bázissal

rendelkezik. Amennyiben a személy ilyen állandó bázissal rendelkezik, a

jövedelem a másik Államban adóztatható, de csak annyiban, amennyiben az

ennek az állandó bázisnak tudható be.

  2. A „szabad foglalkozás” kifejezés magában foglalja különösen az önállóan

kifejtett     tudományos,        irodalmi, művészeti,       nevelési     vagy     oktatási

tevékenységet, valamint az orvosok, ügyvédek, mérnökök, építészek,

fogorvosok és könyvszakértők önálló tevékenységét.


                                         15. Cikk

                                     Nem önálló munka

   1. A 16., 18., 19., 20. és 21. Cikkek rendelkezéseinek fenntartásával, a

fizetés, a bér és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban

illetőséggel bíró személy nem önálló munkáért kap, csak ebben az Államban

adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Szerződő Államban végzik.

Amennyiben a munkát ott végzik, úgy az ezért kapott térítés ebben a másik

Államban adóztatható.

   2. Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az a térítés, amelyet az

egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy a másik Szerződő Államban

végzett nem önálló munkáért kap, csak az először említett Államban

adóztatható, ha

   a) a kedvezményezett a másik Államban a vonatkozó pénzügyi évben nem

tartózkodik összesen 183 napot meghaladó időszakban vagy időszakokban, és

   b) a térítést olyan munkaadó fizeti, vagy azt olyan munkaadó nevében fizetik,

aki nem bír illetőséggel a másik Államban, és

   c) a térítést nem a munkaadónak a másik Államban levő telephelye vagy

állandó bázisa viseli.

   3. Tekintet nélkül e cikk előző rendelkezéseire, a nemzetközi forgalomban

üzemeltetett tengeri hajó, folyami hajó, közúti jármű vagy légi jármű

fedélzetén végzett nem önálló munkáért járó térítés abban a Szerződő

Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének

helye van.

                                         16. Cikk

                                   Igazgatók tiszteletdíja

   Az igazgatói tiszteletdíj és más hasonló fizetés, amelyet az egyik Szerződő

Államban illetőséggel bíró személy olyan minőségében élvez, mint a másik

Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság igazgatótanácsának vagy más

hasonló szervének tagja, ebben a másik Államban adóztatható.

                                         17. Cikk

                                   Művészek és sportolók

   1. Tekintet nélkül a 14. és 15. Cikkek rendelkezéseire, az olyan jövedelem,

amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró előadóművész, mint

színpadi, film-, rádió- vagy televíziós művész, vagy zeneművész, vagy sportoló

élvez ilyen minőségében a másik Szerződő Államban kifejtett személyes

tevékenységéből, ebben a másik Államban adóztatható.


   2. Amennyiben egy előadóművész vagy egy sportoló által ilyen minőségben,

személyesen kifejtett tevékenységből származó jövedelmet nem az

előadóművésznek vagy a sportolónak magának, hanem más személynek kell

betudni, úgy ez a jövedelem, tekintet nélkül a 7., 14. és 15. Cikkek

rendelkezéseire, abban a Szerződő Államban adóztatható, ahol az

előadóművész vagy a sportoló tevékenységét kifejtette, ha ezen személy fölött

az előadóművész vagy a sportoló közvetlenül vagy közvetve ellenőrzést

gyakorol.

   3. Tekintet nélkül az e cikk 1. és 2. bekezdéseiben foglalt rendelkezésekre,

az e cikkben említett jövedelem mentes az adó alól abban a Szerződő

Államban, amelyben az előadóművész vagy a sportoló tevékenységét kifejti,

feltéve, hogy ezt a tevékenységet jelentős mértékben ennek az Államnak vagy

a másik Államnak közpénzeiből támogatják, vagy a tevékenységet a Szerződő

Államok közötti kulturális egyezmény vagy megállapodás alapján fejtik ki.

                                         18. Cikk

                                         Nyugdíj

   A 19. Cikk 2. bekezdésében foglalt rendelkezések fenntartásával, a nyugdíj

és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró

személynek korábbi, nem önálló munkáért fizetnek, csak ebben az Államban

adóztatható.

                                         19. Cikk

                                       Közszolgálat

   1. a) A nem nyugdíj jellegű térítés, amelyet az egyik Szerződő Állam vagy

annak politikai egysége vagy helyi hatósága fizet egy természetes személynek,

az ezen Államnak vagy politikai egységnek vagy helyi hatóságnak teljesített

szolgálatért, csak ebben az Államban adóztatható.

   b) Mindazonáltal ez a térítés csak a másik Szerződő Államban adóztatható,

ha a szolgálatot ebben az Államban teljesítették és a természetes személy

ebben az Államban illetőséggel bír, aki

   (i) ennek az Államnak az állampolgára, vagy

   (ii) nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából vált ebben az Államban

illetőséggel bíró személlyé.

   2. a) A nyugdíj, amelyet az egyik Szerződő Állam vagy annak politikai

egysége vagy helyi hatósága fizet közvetlenül vagy az általa létesített alapból

egy természetes személynek az ezen Államnak vagy politikai egységnek vagy

helyi hatóságnak teljesített szolgálatért, csak ebben az Államban adóztatható.

   b) Mindazonáltal ez a nyugdíj csak a másik Szerződő Államban adóztatható,

ha a természetes személy abban az Államban illetőséggel bír és annak az

Államnak az állampolgára.

   3. A 15., 16. és 18. Cikkek rendelkezései alkalmazandók az egyik Szerződő

Állam vagy politikai egysége vagy helyi hatósága által végzett üzleti

tevékenységgel kapcsolatos szolgálatért fizetett térítésre és nyugdíjra.


                                         20. Cikk

                                         Tanulók

  1. Az az összeg, amelyet olyan tanuló vagy gyakornok kap ellátására,

tanulmányaira vagy szakmai képzésére, aki közvetlenül az egyik Szerződő

Államban tett látogatása előtt a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró

személy volt, vagy most is az, és aki az először említett Államban kizárólag

tanulmányi vagy szakmai képzés céljából tartózkodik, nem adóztatható ebben

az Államban, feltéve, hogy ezek az összegek ezen az Államon kívül levő

forrásokból származnak.

  2. Az a jövedelem, amelyet egy olyan egyetemi hallgató vagy posztgraduális

gyakornok élvez az egyik Szerződő Államban kifejtett tevékenységéből, aki

ebben az Államban kizárólag tanulmányi vagy szakmai képzés céljából

tartózkodik, nem adóztatható ebben az Államban, ha ez a jövedelem nem

haladja meg a tanuló vagy gyakornok ellátásához, tanulmányaihoz vagy

szakmai képzéséhez ésszerűen szükséges összeget.

                                         21. Cikk

                                         Tanárok

  1. Azt a természetes személyt, aki az egyik Szerződő Államba látogat két

évet meg nem haladó időszakra azzal a céllal, hogy tanítson vagy kutatást

folytasson valamely egyetemen, főiskolán vagy más elismert oktatási

intézménynél ebben a Szerződő Államban, és aki közvetlenül e látogatás előtt

a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy volt, az először említett

Szerződő Állam mentesíti az adó alól az ilyen tanításért vagy kutatásért járó

minden térítés tekintetében attól a naptól számított két évet meg nem haladó

időszakra, amikor először látogat ilyen céllal ebbe az Államba.

  2. E cikk csak akkor alkalmazandó a kutatásból származó jövedelemre, ha

ezt a kutatást a természetes személy közérdekből, és nem elsősorban bizonyos

magánszemély vagy személyek érdekében végzi.

                                         22. Cikk

                                     Egyéb jövedelem

  1. Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek az Egyezmény

előző cikkeiben nem tárgyalt jövedelme, bárhol keletkezzen is, csak ebben az

Államban adóztatható.


  2. Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók a 6. Cikk 2.

bekezdésében meghatározott ingatlan vagyonból származó jövedelmen kívüli

jövedelemre, ha a jövedelemnek az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró

kedvezményezettje a másik Szerződő Államban egy ott levő telephely útján

üzleti tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levő állandó bázis segítségével

szabad foglalkozást űz, és a jog vagy a vagyon, amelyből a jövedelem

származik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz tartozik.

Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettől

függően, alkalmazást.

                                         23. Cikk

                                          Vagyon

  1. A 6. Cikkben említett olyan ingatlan vagyon, amely az egyik Szerződő

Államban illetőséggel bíró személy tulajdonát képezi és a másik Szerződő

Államban van, ebben a másik Államban adóztatható.

  2. Az ingó vagyon, amely egy olyan telephely üzleti vagyonának részét

képezi, amellyel az egyik Szerződő Állam vállalkozása a másik Szerződő

Államban rendelkezik, vagy az olyan ingó vagyon, amely az egyik Szerződő

Államban illetőséggel bíró személynek a másik Szerződő Államban levő,

szabad foglalkozás gyakorlására szolgáló állandó bázisához tartozik, ebben a

másik Államban adóztatható.

  3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett tengeri hajókból, folyami

hajókból, közúti járművekből vagy légi járművekből álló vagyon, és az ilyen

tengeri hajók, folyami hajók, közúti járművek vagy légi járművek

üzemeltetésére szolgáló ingó vagyon csak abban a Szerződő Államban

adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.

  4. Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy minden más

vagyonrésze csak ebben az Államban adóztatható.

                                         24. Cikk

                                Kettős adóztatás elkerülése

  1. Amennyiben az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy olyan

jövedelmet élvez, vagy olyan vagyona van, amely az Egyezmény rendelkezései

szerint a másik Szerződő Államban adóztatható, úgy az először említett Állam

a 2. és 3. bekezdések rendelkezéseinek fenntartásával ezt a jövedelmet vagy

vagyont mentesíti az adóztatás alól.

  2. Amennyiben az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy olyan

jövedelmet élvez, amely a 10., 11. és 12. Cikkek rendelkezései szerint a másik

Szerződő Államban adóztatható, az először említett Állam levonja ennek a

személynek a jövedelme után beszedendő adóból azt az összeget, amely

megfelel az ebben a másik Államban fizetett adónak. Az így levont összeg

azonban nem haladhatja meg a levonás előtt megállapított adónak azt a

részét, amely ebből a másik Államból élvezett ilyen jövedelemre esik.


   3. Amennyiben az Egyezmény bármely rendelkezése szerint valamely, az

egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy által élvezett jövedelem

vagy a tulajdonát képező vagyon mentesítve van az adóztatás alól ebben az

Államban, ez az Állam mindazonáltal ennek a személynek a többi jövedelmére

vagy vagyonára történő adómegállapításnál figyelembe veheti a mentesített

jövedelmet vagy vagyont.

                                         25. Cikk

                                     Egyenlő elbánás

   1. Az egyik Szerződő Állam állampolgárai a másik Szerződő Államban nem

vethetők sem olyan adóztatás, sem pedig azzal összefüggő olyan kötelezettség

alá, amely más vagy terhesebb, mint az az adóztatás és azzal összefüggő

kötelezettség, amelynek e másik Állam állampolgárai azonos körülmények

között alá vannak vagy alá lehetnek vetve.

   2. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban levő

telephelyét ebben a másik Államban nem lehet kedvezőtlenebbül adóztatni,

mint ennek a másik Államnak azonos tevékenységet folytató vállalkozásait. Ez

a rendelkezés nem értelmezendő akként, mintha az egyik Szerződő Államot

arra kötelezné, hogy a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek

személyi állapot vagy családi terhek alapján olyan egyéni levonásokat,

adókedvezményeket és adómérsékléseket nyújtson, amelyeket a saját

területén illetőséggel bíró személyeknek nyújt.

   3. Kivéve azt az esetet, amikor a 9. Cikknek, a 11. Cikk 7. bekezdésének vagy

a 12. Cikk 6. bekezdésének rendelkezései nyernek alkalmazást, az egyik

Szerződő Állam vállalkozása által a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró

személynek fizetett kamat, jogdíj és más költség ugyanolyan feltételek mellett

levonható a vállalkozás adóztatható nyereségének megállapításánál, mintha

azokat az először említett Államban illetőséggel bíró személy részére fizették

volna. Hasonlóképpen az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik

Szerződő Államban illetőséggel bíró személlyel szemben fennálló tartozásai

ugyanolyan feltételek mellett levonhatók e vállalkozás adóztatható vagyonának

megállapításánál, mintha ezek a tartozások az először említett Államban

illetőséggel bíró személlyel szemben álltak volna fenn.

   4. Az egyik Szerződő Állam vállalkozása, amelynek tőkéje teljesen vagy

részben, közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Államban illetőséggel

bíró egy vagy több személy tulajdonában vagy ellenőrzése alatt van, az először

említett Szerződő Államban nem vethetők sem olyan adóztatás, sem pedig

azzal összefüggő olyan kötelezettség alá, amely terhesebb, mint az az

adóztatás és azzal összefüggő kötelezettségek, amelyeknek az először említett

Állam más hasonló vállalkozásai alá vannak vagy alá lehetnek vetve.

   5. E cikk rendelkezései, tekintet nélkül a 2. Cikk rendelkezéseire, bármilyen

fajtájú és megnevezésű adóra alkalmazandók.

                                         26. Cikk

                                     Egyeztető eljárás


   1. Ha egy személy véleménye szerint az egyik Szerződő Állam vagy mindkét

Szerződő Állam intézkedései ránézve olyan adóztatáshoz vezetnek vagy fognak

vezetni, amely nem felel meg az Egyezmény rendelkezéseinek, úgy, ezeknek

az Államoknak a belső jogszabályai szerinti jogorvoslattól függetlenül, ügyét

előterjesztheti annak a Szerződő Államnak az illetékes hatóságához, amelyben

illetőséggel bír, vagy, ha ügye a 25. Cikk 1. bekezdése alá tartozik, annak a

Szerződő Államnak az illetékes hatóságához, amelynek állampolgára. Az ügyet

arra az intézkedésre vonatkozó első értesítést követő három éven belül kell

előterjeszteni, amely az Egyezmény rendelkezéseinek meg nem felelő

adózáshoz vezetett.

   2. Ha az illetékes hatóság a kifogást jogosnak találja és maga nincs abban a

helyzetben, hogy kielégítő megoldást találjon, úgy törekedni fog az ügyet a

másik Szerződő Állam illetékes hatóságával egyetértésben úgy rendezni, hogy

az Egyezménynek meg nem felelő adóztatás elkerülhető legyen. Az így

létrejött megállapodást alkalmazni kell, bármilyen határidőket írnak is elő a

Szerződő Államok belső jogszabályai.

   3. A Szerződő Államok illetékes hatóságai törekedni fognak arra, hogy a

nehézségeket vagy kétségeket, amelyek az Egyezmény értelmezésénél vagy

alkalmazásánál         felmerülnek,      egymással      egyetértésben        eloszlassák.

Tanácskozhatnak arról is, hogy miként lehet a kettős adóztatást elkerülni

olyan esetekben, amelyeket az Egyezmény nem tartalmaz.

   4. A Szerződő Államok illetékes hatóságai az előző bekezdések értelmében

létrehozandó         egyetértés      elérése     céljából    egymással        közvetlenül

érintkezhetnek. Amennyiben szóbeli véleménycsere az egyetértés elérése

érdekében célszerűnek látszik, úgy az ilyen véleménycsere lefolytatható olyan

bizottságban, amely a Szerződő Államok illetékes hatóságainak képviselőiből

áll.

                                          27. Cikk

                                     Tájékoztatáscsere

   1. A Szerződő Államok illetékes hatóságai ki fogják cserélni az Egyezmény

rendelkezései vagy a Szerződő Államoknak az Egyezményben érintett adókra

vonatkozó belső jogszabályai végrehajtásához szükséges tájékoztatásokat,

amennyiben az általuk előirányzott adóztatás nem ellentétes az

Egyezménnyel. A kölcsönös tájékoztatást az 1. Cikk nem korlátozza. A

Szerződő Államnak a kapott tájékoztatást titokban kell tartania, ugyanúgy,

mint az ennek az Államnak belső jogszabályai alapján kapott tájékoztatásokat,

és csak olyan személyeknek vagy hatóságoknak (beleértve a bíróságokat és az

államigazgatási szerveket) lehet hozzáférhetővé tenni, amelyek az Egyezmény

alá eső adók kivetésével vagy beszedésével, ezen adók érvényesítésével és az

azokra vonatkozó perléssel vagy az ezekkel az adókkal kapcsolatos

jogorvoslatra vonatkozó határozatokkal foglalkoznak. Ezek a személyek vagy

hatóságok csak ilyen célokra használhatják fel a tájékoztatásokat. Nyilvános

bírósági tárgyalásokon vagy bírósági határozatokban a tájékoztatásokat

hozzáférhetővé tehetik. A kapott tájékoztatást a tájékoztatást adó Szerződő

Állam kérésére titokban kell tartani.

   2. Az 1. bekezdés rendelkezései semmi esetre sem értelmezhetők úgy,

mintha azok az egyik Szerződő Államot köteleznék:


  a) olyan államigazgatási intézkedések hozatalára, amelyek ennek vagy a

másik Szerződő Államnak a jogszabályaitól vagy államigazgatási gyakorlatától

eltérnek;

  b) olyan tájékoztatás nyújtására, amely az egyik vagy a másik Szerződő

Államnak a jogszabályai szerint vagy rendes államigazgatási gyakorlatában

nem szerezhetők be;

  c) olyan tájékoztatás nyújtására, amely szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi

vagy foglalkozási titkot vagy üzleti eljárást tárna fel, vagy amelynek a közlése

ellentmondana a közrendnek (ordre public).

                                         28. Cikk

                     Diplomáciai vagy konzuli képviseletek tagjai

  Az Egyezmény nem érinti a diplomáciai vagy konzuli képviseletek tagjainak

adózási kiváltságait, amelyek a nemzetközi jog általános szabályai szerint vagy

külön egyezmények rendelkezései alapján őket megilletik.

                                         29. Cikk

                                      Hatálybalépés

  1. A Szerződő Felek értesítik egymást arról, hogy az Egyezmény

hatálybalépéséhez szükséges belső alkotmányos követelményeknek eleget

tettek.

  2. Az Egyezmény az 1. bekezdésben említett értesítések közül a későbbinek

a kelte után hatvan nappal lép hatályba és rendelkezései alkalmazandók:

  a) a forrásnál levont adók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének

évét követő naptári év január 1. napján vagy azután keletkezett jövedelmekre;

  b) az egyéb jövedelemadók és vagyonadók tekintetében az olyan adókra,

amelyek az Egyezmény hatálybalépésének évét követő naptári év január 1.

napján vagy azután kezdődő adózási évre vethetők ki.

  3. A Magyar Királyság és a Lengyel Köztársaság között az egyenes adók

tekintetében a kettős adóztatás elkerüléséről, Varsóban, 1928. május 12-én

aláírt Egyezmény a jelen Egyezmény hatálybalépésekor hatályát veszti.

                                         30. Cikk

                                      Hatályvesztés

  Az Egyezmény addig marad hatályban, ameddig a Szerződő Felek egyike azt

fel nem mondja. Az Egyezményt bármelyik Szerződő Fél felmondhatja

diplomáciai úton úgy, hogy a felmondásról értesítést ad legalább hat hónappal

bármely naptári év vége előtt, amely az Egyezmény hatálybalépésének keltétől

számított ötéves időszak után következik. Ebben az esetben az Egyezmény

hatályát veszti:


  a) a forrásnál levont adók tekintetében a jegyzék átadásának évét követő

naptári év január l. napján vagy azután keletkezett jövedelemre;

  b) az egyéb jövedelemadók és vagyonadók tekintetében az olyan adókra,

amelyek a jegyzék átadásának évét követő naptári év január 1. napján vagy

azután kezdődő adózási évre vethetők ki.

  Ennek hiteléül a kellő felhatalmazással rendelkező alulírottak az Egyezményt

aláírták.

  Készült két példányban, Budapesten, 1992. szeptember hó 23. napján, angol

nyelven.

                                       (Aláírások)”





						3.§



Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban az Egyezmény 29.cikk (2) a) pontja alá eső adók tekintetében az 1996. január 1-én, vagy azt követően szerzett jövedelmekre, 29. cikk (2) b) pontja alá eső adók tekintetében 1996. január 1-én, vagy azután kezdődő bármely adóévre kivethető adókra kell alkalmazni.







INDOKLÁS




Az Egyezmény törvényhozási tárgyat érint, ezért a nemzetközi szerződések megkötésének alkotmányos szabályai és a jogalkotás rendjének törvényi előírásai szerint a kihirdetésre törvényben van mód.


Az Egyezmény megfelelően szolgálja a Magyar Köztársaság mindenoldalú nemzetközi kapcsolatainak ápolásához és elmélyítéséhez fűződő érdekeket.


Az Egyezményt az Országgyűlés 24/1995.(III.24.) számú határozatával megerősítette."
