"MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA


T/2910. számú
törvényjavaslat


			    1996.évi ... törvény
 	  a Magyar Köztársaság és a Vietnami Szocialista Köztársaság között 
	       a kettős adóztatás  elkerülésére és az adóztatás kijátszásának
 	          megakadályozására a jövedelemadók területén Budapesten, 1994.augusztus 26-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről




1.§





Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság és a Vietnami Szocialista Köztársaság között a kettős adóztatás  elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelemadók területén Budapesten, 1994.augusztus 26-án aláírt Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (Az Egyezmény  megerősítéséről szóló jegyzékváltás 1995.június 30-án megtörtént és az Egyezmény 1995.június 30-án hatályba lépett.) 




2.§




Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvű szövege a következő:
:

                                       „Megállapodás

  a Magyar Köztársaság és a Vietnami Szocialista Köztársaság között a

        kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának

                 megakadályozásáról a jövedelemadók területén

  A Magyar Köztársaság és a Vietnami Szocialista Köztársaság,

  attól az óhajtól vezetve, hogy Megállapodást kössenek a kettős adóztatás

elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a

jövedelemadók területén,

megállapodtak a következőkben:

                                              1. Cikk

                                        Személyi hatály

  A Megállapodás azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik vagy mindkét

Szerződő Államban belföldi illetőségűek.

                                              2. Cikk

                         A Megállapodás hatálya alá tartozó adók

  1. A Megállapodás azokra a jövedelemadókra terjed ki, amelyeket az egyik

Szerződő Állam politikai egységei vagy helyi hatóságai vetnek ki, a beszedés

módjára való tekintet nélkül.

  


  2. Jövedelemadóknak tekintendők mindazok az adók, amelyeket a teljes

jövedelem, illetve a jövedelem részei után vetnek ki, beleértve az ingó vagy az

ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyereség utáni adókat, a

vállalkozások által a bérek és fizetések teljes összege után fizetett adókat,

továbbá a vagyon értéknövekedése utáni adókat.

  3. Azok a jelenleg létező adók, amelyekre a Megállapodás kiterjed, a

következők:

  a) Vietnamban

  (i) a személyi jövedelemadó,

  (ii) a nyereségadó,

  (iii) a nyereségátutalási adó

(a továbbiakban: vietnami adó);

  b) Magyarországon

  (i) a magánszemélyek jövedelemadója,

  (ii) a társasági adó

(a továbbiakban: magyar adó).

  4. A Megállapodás kiterjed minden olyan azonos vagy lényegét tekintve

hasonló adóra is, amelyet a Megállapodás aláírása után a hatályban lévő adók

mellett vagy azok helyett vezetnek be. A Szerződő Államok illetékes hatóságai

értesíteni fogják egymást a vonatkozó adójogszabályaikban végrehajtott

bármely lényeges változásról.

                                          3. Cikk

                                Általános meghatározások

  1. A Megállapodás alkalmazásában, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:

  a) a „Vietnam” kifejezés a Vietnami Szocialista Köztársaságot jelenti;

  b) a „Magyarország” kifejezés a Magyar Köztársaságot jelenti;

  c) az „egyik Szerződő Állam” és a „másik Szerződő Állam” kifejezés

Vietnamot vagy Magyarországot jelenti a szövegösszefüggésnek megfelelően;

  d) a „személy” kifejezés magában foglalja a magánszemélyt, a társaságot és

minden más személyi egyesülést;

  e) a „társaság” kifejezés jogi személyeket vagy egyéb olyan jogalanyokat

jelent, amelyek az adóztatás szempontjából jogi személynek tekintendők;

  f) az „egyik Szerződő Állam vállalkozása” és a „másik Szerződő Állam

vállalkozása” kifejezések az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű

személy vállalkozását, illetve a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű

személy vállalkozását jelentik;

  g) az „állampolgár” kifejezés a következőket jelenti:

  (i) minden olyan magánszemélyt, aki az egyik Szerződő Állam

állampolgárságával rendelkezik;

  (ii) minden olyan jogi személyt, társulást vagy egyesülést, amely ezt a jogi

helyzetét az egyik Szerződő Államban hatályban lévő jogszabályokból nyeri;

  h) a „nemzetközi szállítás” kifejezés az egyik Szerződő Állam vállalkozása

által üzemeltetett hajó, légi jármű vagy közúti szállító jármű által végzett

bármilyen szállítást jelent, kivéve, ha a hajó, légi jármű vagy a közúti szállító

jármű kizárólag a másik Szerződő Államban lévő helyek között közlekedik;

  i) az „illetékes hatóság” kifejezés a következőket jelenti:

  (i) Vietnam esetében a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott képviselőjét,


   (ii) Magyarország esetében a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott

képviselőjét.

   2. A Megállapodásnak az egyik Szerződő Állam által történő alkalmazásánál

a Megállapodásban meghatározás nélkül szereplő kifejezéseknek, ha a

szövegösszefüggés mást nem kíván, olyan jelentésük van, mint amit ennek az

Államnak a jogszabályaiban jelentenek azokra az adókra vonatkozóan,

amelyekre a Megállapodás alkalmazást nyer.

                                           4. Cikk

                                Belföldi illetőségű személy

   1. A Megállapodás alkalmazásában az „egyik Szerződő Államban belföldi

illetőségű személy” kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek a Szerződő

Államnak a jogszabályai szerint ott lakóhelye, állandó tartózkodási helye,

üzletvezetési helye vagy bármilyen más hasonló ismérv alapján adóköteles.

   2. Amennyiben egy magánszemély az 1. bekezdés rendelkezései értelmében

mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, helyzetét az alábbiak szerint

kell meghatározni:

   a) abban az Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben állandó

lakóhellyel rendelkezik; amennyiben mindkét Államban rendelkezik állandó

lakóhellyel, abban az Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amellyel

személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (a létérdekek központja);

   b) amennyiben nem határozható meg, hogy melyik Államban van

létérdekeinek a központja, vagy ha egyik Államban sem rendelkezik állandó

lakóhellyel, abban az Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben

szokásos tartózkodási helye van;

   c) amennyiben mindkét Szerződő Államban van szokásos tartózkodási helye,

vagy egyikben sincs, abban a Szerződő Államban tekintendő belföldi

illetőségűnek, amelynek állampolgára;

   d) amennyiben mindkét Szerződő Állam állampolgára, vagy egyiké sem, a

Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a

kérdést.

   3. Amennyiben az 1. bekezdés rendelkezései értelmében valamely nem

természetes személy mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, abban a

Szerződő Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben tényleges

üzletvezetésének helye van.

                                           5. Cikk

                                         Telephely

   1. A Megállapodás alkalmazásában a „telephely” kifejezés olyan állandó

üzleti helyet jelent, amelyen keresztül a vállalkozás üzleti tevékenységét

részben vagy egészben kifejti.

   2. A „telephely” kifejezés magában foglalja különösen:

   a) az üzletvezetés helyét,

   b) a fiókot,

   c) az irodát,


   d) a gyárat,

   e) a műhelyt,

   f) a bányát, az olaj- és a földgázkutat, a kőfejtőt és a természeti kincsek

kiaknázására szolgáló bármely más telepet.

   3. A „telephely” kifejezés ugyancsak magában foglalja:

   a) az építési területet, az építkezési, szerelési és berendezési munkálatokat,

illetve az azokkal összefüggő felügyeleti tevékenységet, de csak abban az

esetben, ha az ilyen terület, munka vagy tevékenység több mint 6 hónapig

tart;

   b) szolgáltatások nyújtását, beleértve a tanácsadó szolgáltatásokat is

valamely vállalkozás részéről alkalmazottak, vagy a vállalkozás által ilyen

célból foglalkoztatott más személyzet útján, de csak abban az esetben, ha az

ilyen jellegű tevékenység (ugyanarra vagy kapcsolódó projektre vonatkozóan)

több mint 6 hónapos időszakon vagy összesen ugyanennyit kitevő több

időszakon keresztül folyik az országban, bármely 12 hónapos tartamon belül.

   4. E cikk előző rendelkezéseire tekintet nélkül, nem tekintendők

„telephelynek”

   a) az olyan berendezések, amelyeket kizárólag a vállalkozás javainak vagy

áruinak raktározására, kiállítására vagy leszállítására használnak;

   b) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag

raktározás, kiállítás vagy leszállítás céljából tartanak;

   c) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag

abból a célból tartanak, hogy azt egy másik vállalkozás feldolgozza;

   d) az olyan állandó üzleti hely, amelyet kizárólag abból a célból tartanak

fenn, hogy a vállalkozás részére javakat és árukat vásároljanak, vagy

információt szerezzenek;

   e) az olyan állandó üzleti hely, amelyet kizárólag abból a célból tartanak

fenn, hogy a vállalkozás részére bármilyen más előkészítő vagy kisegítő jellegű

tevékenységet folytassanak;

   f) az olyan állandó üzleti hely, amelyet kizárólag az a)-e) pontokban említett

tevékenységek valamilyen kombinációjára tartanak fenn, feltéve, hogy az

állandó üzleti helynek az ilyen tevékenységek kombinációjából adódó teljes

tevékenysége előkészítő vagy kisegítő jellegű.

   5. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, ha egy személy -

kivéve a független képviselőt, akire a 7. bekezdés rendelkezései

alkalmazandók - az egyik Szerződő Államban a másik Szerződő Állam

vállalkozása érdekében tevékenykedik, akkor úgy kell tekinteni, hogy a

vállalkozásnak telephelye van az elsőként említett Szerződő Államban

mindazon tevékenységekre vonatkozóan, amelyeket ez a személy a vállalkozás

számára folytat, amennyiben a személy:

   a) ebben az Államban felhatalmazással rendelkezik - amellyel rendszeresen

él - arra, hogy a vállalkozás nevében szerződéseket kössön, kivéve, ha az ilyen

személy tevékenysége azokra a 4. bekezdésben említett tevékenységekre

korlátozódik, amelyek, ha azokat egy állandó üzleti helyen keresztül fejtenék

ki, nem tennék ezt az állandó üzleti helyet telephellyé azon bekezdés

rendelkezései értelmében, vagy

   b) ilyen felhatalmazással nem rendelkezik, de az elsőként említett Államban

rendszeresen javak vagy áruk készletét tartja, amelyből rendszeresen szállít

javakat vagy árukat a vállalkozás nevében.


  6. E Cikk előző rendelkezéseire tekintet nélkül, az egyik Szerződő Állam

biztosítási vállalkozása - a viszontbiztosítás esetét kivéve - úgy minősül, mint

amelynek telephelye van a másik Szerződő Államban, ha ezen másik Államban

biztosítási díjakat szed, vagy ottani kockázatokat biztosít olyan személy útján,

aki nem minősül független képviselőnek és így nem vonatkozik rá a 7.

bekezdés.

  7. Az egyik Szerződő Állam vállalkozása nem tekintendő telephellyel bírónak

a másik Szerződő Államban csupán azért, mert tevékenységét ebben az

Államban alkusz, bizományos vagy más független képviselő útján fejti ki,

feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük keretében járnak

el. Ha azonban az ilyen képviselő tevékenységét teljesen vagy csaknem

teljesen az adott vállalkozás érdekében végzi, e bekezdés értelmében nem

tekinthető független képviselőnek.

  8. Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság

olyan társaságot ellenőriz, vagy olyan társaság ellenőrzése alatt áll, amely a

másik Szerződő Államban belföldi illetőségű, vagy üzleti tevékenységet fejt ki

ebben a másik Államban (akár telephely útján, akár más módon), önmagában

még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.

                                          6. Cikk

                        Ingatlan vagyonból származó jövedelem

  1. Az a jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű

személy a másik Szerződő Államban lévő ingatlan vagyonból (beleértve a

mezőgazdaságból és az erdőgazdálkodásból származó jövedelmet) élvez,

ebben a másik Államban adóztatható.

  2. Az „ingatlan vagyon” kifejezésnek olyan jelentése van, mint amit annak a

Szerződő Államnak jogszabályai szerint jelent, amelyikben a szóban forgó

vagyon található. Ez a kifejezés minden esetben magában foglalja az ingatlan

vagyon tartozékának minősülő vagyont, a mezőgazdasági és erdészeti

üzemekben használatos berendezéseket és az állatállományt, valamint az

olyan jogokat, amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések

nyernek alkalmazást, az ingatlan vagyon haszonélvezeti jogát, valamint az

ásványlelőhelyek, források és más természeti erőforrások kitermelésének vagy

kitermelési jogának ellenértékeként járó változó vagy állandó térítésekhez

való jogot. Hajók, légi járművek és közúti szállító járművek nem tekintendők

ingatlan vagyonnak.

  3. Az 1. bekezdés rendelkezései kiterjednek az ingatlan vagyon közvetlen

használatából, bérbeadásából vagy bármilyen más felhasználási formájából

származó jövedelemre.

  4. Az 1. és 3. bekezdés rendelkezései kiterjednek a vállalkozás ingatlan

vagyonából származó jövedelemre, valamint a szabad foglalkozás gyakorlására

szolgáló ingatlan vagyonból származó jövedelemre is.

                                          7. Cikk

                                   Vállalkozási nyereség


  1. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben a

Szerződő Államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás tevékenységét a

másik Szerződő Államban ott lévő telephelye útján fejti ki. Amennyiben a

vállalkozás ily módon fejti ki tevékenységét, a vállalkozás nyeresége a másik

Államban adóztatható, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben a

nyereség

  a) ennek a telephelynek tudható be;

  b) olyan vagy hasonló jellegű javaknak és áruknak a másik Államban való

eladásából származik, amelyeket a telephely útján értékesítenek.

  2. A 3. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerződő

Állam vállalkozása üzleti tevékenységet fejt ki a másik Szerződő Államban ott

lévő telephelye útján, akkor mindkét Szerződő Államban olyan nyereséget kell

ennek a telephelynek betudni, amelyet akkor érhetne el, ha teljesen önálló és

elkülönült vállalkozásként azonos vagy hasonló tevékenységet végezne azonos

vagy hasonló körülmények között, önálló üzleti kapcsolatot fenntartva azzal a

vállalkozással, amelynek telephelye.

  3. A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók azok a költségek,

amelyek a telephely működésével kapcsolatban merültek fel, beleértve az

üzletvezetési és az általános ügyviteli költségeket, függetlenül attól, hogy

abban az Államban merültek-e fel, ahol a telephely található, vagy máshol.

Ezek a levonások azonban nem megengedettek azon összegek tekintetében,

ha vannak ilyenek, amelyeket a telephely a központi vállalati irodának vagy a

vállalat más irodájának teljesített (másként, mint a tényleges kiadások

megtérítése céljából) jogdíjak, díjak vagy szabadalmak és más hasonló jogok

használatáért járó díjazás formájában, meghatározott szolgáltatások jutaléka

gyanánt vagy vezetésért, továbbá - a banki vállalkozások kivételével -

kamatként a telephelynek kölcsönzött pénzekért.

  Ugyancsak         nem      vehetők     számításba     a     telephely      nyereségének

meghatározása során azok az összegek, amelyeket a telephely számít fel

(másként, mint a tényleges kiadások megtérítése céljából) a központi vállalati

irodával vagy a vállalat bármely más irodájával szemben jogdíjak, díjak vagy

szabadalmak és más hasonló jogok használatáért járó díjazás formájában,

meghatározott szolgáltatások jutaléka gyanánt vagy vezetésért, továbbá - a

banki vállalkozások kivételével - kamatként azokért a pénzekért, amelyeket a

központi vállalati irodának vagy a vállalat bármelyik más irodájának

kölcsönöztek.

  4. Amennyiben az egyik Szerződő Államban a telephelynek betudható

nyereséget a vállalkozás teljes nyereségének a különböző részegységek közötti

arányos megosztása alapján szokták megállapítani, úgy a 2. bekezdés nem

zárja ki, hogy ez a Szerződő Állam az adóztatandó nyereséget a szokásos

arányos megosztás módszerével állapítsa meg, az alkalmazott arányos

megosztási módszernek azonban olyannak kell lennie, hogy az eredmény

összhangban legyen az e cikkben foglalt elvekkel.

  5. Nem tudható be nyereség a telephelynek csupán azért, mert a telephely

javakat vagy árukat vásárol a vállalkozásnak.

  6. Az előző bekezdések alkalmazásában a telephelynek betudható nyereséget

évről évre azonos módon kell megállapítani, hacsak elégséges és alapos ok

nincs az ellenkezőjére.

  7. Amennyiben a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel a

Megállapodás más cikkei külön foglalkoznak, e cikk rendelkezései nem érintik

azoknak a cikkeknek a rendelkezéseit.


                                           8. Cikk

                                    Nemzetközi szállítás

  1. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának hajók, légi járművek vagy közúti

szállító járművek nemzetközi forgalomban történő üzemeltetéséből származó

nyereség csak ebben az Államban adóztatható.

  2. Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók valamely poolban, közös

üzemeltetésben vagy nemzetközi üzemeltetésű szervezetben való részvételből

származó nyereségre is.

                                           9. Cikk

                                   Kapcsolt vállalkozások

  Amennyiben

  a) az egyik Szerződő Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik

Szerződő Állam vállalkozásának vezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében

részesedik, vagy

  b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerződő

Állam vállalkozásának és a másik Szerződő Állam vállalkozásának

vezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesednek,

és bármelyik esetben a két vállalkozás egymás közötti kereskedelmi vagy

pénzügyi kapcsolataikra tekintettel olyan feltételekben állapodik meg, vagy

olyan feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független

vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az a nyereség, amelyet a

vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, de e feltételek miatt nem

ért el, beszámítható ennek a vállalkozásnak a nyereségébe, és megfelelően

megadóztatható.

                                          10. Cikk

                                          Osztalék

  1. Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű

társaság a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizet,

ebben a másik Államban adóztatható.

  2. Ugyanakkor ez az osztalék abban a Szerződő Államban és annak a

Szerződő Államnak a jogszabályai szerint is adóztatható, amelyben az

osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, ha azonban a kedvezményezett

az osztalék haszonhúzója, az így megállapított adó nem haladhatja meg az

osztalék bruttó összegének 10%-át.

  E bekezdés rendelkezései nem érintik a társaság adóztatását arra a

nyereségre vonatkozóan, amelyből az osztalékot fizetik.


  3. E Cikk alkalmazásában az „osztalék” kifejezés részvényekből vagy egyéb,

nyereségrészesedést biztosító jogokból - kivéve a követeléseket - vagy más

társasági jogokból eredő olyan jövedelmet jelent, amely annak az Államnak az

adójoga szerint, ahol a felosztást végző társaság belföldi illetőségű, a

részvényekből származó jövedelemmel azonos adóztatási elbírálás alá esik.

  4. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztalék

egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő

Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, egy ott

lévő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, vagy ebben a másik Államban

lévő állandó bázisa segítségével szabad foglalkozást űz, és az érdekeltség,

amelynek alapján az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy

állandó bázishoz kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk

rendelkezéseit kell, az esettől függően, alkalmazni.

  5. Ha az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság nyereséget

vagy jövedelmet élvez a másik Szerződő Államból, ez a másik Állam nem

adóztathatja meg a társaság által kifizetett osztalékot, kivéve, ha az osztalékot

ebben a másik Államban belföldi illetőségű személynek fizetik, vagy ha az

érdekeltség, amelynek alapján az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a másik

Államban lévő telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik, sem pedig a

társaság fel nem osztott nyereségét nem terhelheti a társaság fel nem osztott

nyereségére megállapított adóval, még akkor sem, ha a kifizetett osztalék

vagy a fel nem osztott nyereség egészben vagy részben ebben a másik

Államban adóztatható keletkező nyereségből vagy jövedelemből áll.

                                          11. Cikk

                                           Kamat

  1. A kamat, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelyet a

másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetnek, ebben a

másik Államban adóztatható.

  2. Az ilyen kamat azonban abban a Szerződő Államban is, amelyben

keletkezik, annak jogszabályai szerint megadóztatható, ahol keletkezik, ha

azonban a kedvezményezett az ilyen kamat haszonhúzója, az így számított adó

nem haladhatja meg a kamat bruttó összegének 10%-át.

  3. E cikk alkalmazásában a „kamat” kifejezés mindenfajta követelésből

származó jövedelmet jelent, akár van jelzáloggal biztosítva, akár nem, és akár

ad jogot az adós nyereségéből való részesedésre, akár nem, és magában

foglalja különösen az állami értékpapírokból származó jövedelmet, a

kötvényekből és az adósságlevelekből származó jövedelmet, beleértve az ilyen

értékpapírokhoz,         kötvényekhez        vagy     adósságlevelekhez        kapcsolódó

prémiumokat és díjakat. E cikk alkalmazásában a késedelmes fizetés utáni

bírságok nem tekintendők kamatnak.


   4. Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat

egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő

Államban, amelyben a kamat keletkezik egy ott lévő telephely útján üzleti

tevékenységet folytat, vagy ott lévő állandó bázisa segítségével szabad

foglalkozást űz ebben a másik Államban, és a követelés, amely után a kamatot

fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik.

Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezéseit kell, az esettől

függően, alkalmazni.

   5. A kamat akkor tekintendő az egyik Szerződő Államban keletkezettnek, ha

azt maga az Állam, annak politikai egysége vagy helyi hatósága, illetőleg ott

belföldi illetőségű személy fizeti. Ha azonban a kamatot fizető személy, akár

belföldi illetőségű az egyik Szerződő Államban, akár nem, telephellyel vagy

állandó bázissal rendelkezik az egyik Szerződő Államban, amellyel

kapcsolatban a tartozás, amely után a kamatot fizetik, felmerült, és ezt a

kamatot ez a telephely vagy állandó bázis viseli, akkor ezt a kamatot úgy kell

tekinteni, mint ami abban az Államban keletkezett, ahol a telephely vagy

állandó bázis van.

   6. Ha a kamatot a fizető személy és a kamat haszonhúzója közötti, vagy

kettejük és egy harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a kamat

összege ahhoz a követeléshez viszonyítva, amely után kifizetik, meghaladja azt

az összeget, amelyben a kamatot fizető személy és a kamat haszonhúzója ilyen

kapcsolatok hiányában megállapodtak volna, e cikk rendelkezéseit csak az

utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a kifizetett

többletösszeg mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint adóztatható marad

a Megállapodás egyéb rendelkezéseinek kellő figyelembevételével.

                                          12. Cikk

                                           Jogdíj

   1. A jogdíj, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelyet a másik

Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetnek, ebben a másik

Államban adóztatható.

   2. Az ilyen jogdíj azonban abban a Szerződő Államban is, ahol keletkezik,

annak az Államnak a jogszabályai szerint megadóztatható, ha azonban a

kedvezményezett a jogdíj haszonhúzója, az így számított adó nem haladhatja

meg a jogdíj bruttó összegének 10%-át.

   3. E cikk alkalmazásában a „jogdíj” kifejezés minden olyan jellegű térítést

jelent,     amelyet      irodalmi,     művészeti      vagy     tudományos        alkotások

felhasználásának vagy felhasználási jogának ellenértékeként fizetnek ki,

beleértve a mozifilmeket, a televíziós és rádiós közvetítések céljára készült

filmeket és szalagokat, mindenfajta szabadalmat, védjegyet, ipari mintát vagy

modellt, tervet, titkos formulát vagy eljárást, valamint az ipari, kereskedelmi

vagy tudományos berendezések használatáért vagy használati jogáért vagy

ipari, kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatok közléséért kapott térítést.


  4. Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha a jogdíj

egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója üzleti tevékenységet

folytat ott lévő telephelye révén abban a másik Szerződő Államban, amelyben

a jogdíj keletkezik, vagy ott lévő állandó bázisa segítségével szabad

foglalkozást űz, és a jog vagy vagyoni érték, amely után a jogdíjat fizetik,

ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ebben az

esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezéseit kell, az esettől függően,

alkalmazni.

  5. A jogdíj akkor tekintendő az egyik Szerződő Államban keletkezettnek, ha

azt maga az Állam, annak politikai egysége vagy helyi hatósága, illetőleg ott

belföldi illetőségű személy fizeti. Ha azonban a jogdíjat fizető személy, akár

belföldi illetőségű az egyik Szerződő Államban, akár nem, telephellyel vagy

állandó bázissal rendelkezik az egyik Szerződő Államban, amellyel

kapcsolatban a jogdíjfizetésekre vonatkozó kötelezettség felmerült, és ezt a

jogdíjat ez a telephely vagy állandó bázis viseli, akkor ezt a jogdíjat úgy kell

tekinteni, mint ami abban az Államban keletkezett, ahol a telephely vagy

állandó bázis van.

  6. Ha a kifizető és a jogdíj haszonhúzója közötti, vagy a kettejük és egy

harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a jogdíj összege ahhoz a

használathoz, joghoz vagy információhoz viszonyítva, amely után kifizetik,

meghaladja azt az összeget, amelyben a jogdíjat fizető személy és a jogdíj

haszonhúzója ilyen kapcsolatok hiányában megállapodtak volna, e Cikk

rendelkezéseit csak az utóbbi összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a

kifizetett többletösszeg mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint

adóztatható marad, a Megállapodás egyéb rendelkezéseinek kellő

figyelembevételével.

                                          13. Cikk

                     Tulajdon elidegenítéséből származó nyereség

  1. A 6. Cikk 2. bekezdésében meghatározott ingatlan tulajdon

elidegenítéséből származó nyereség abban a Szerződő Államban adóztatható,

ahol az ilyen ingatlan fekszik.

  2. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban lévő

telephelyéhez tartozó üzleti vagyon részét képező ingó vagyon, valamint az

egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy számára a másik

Szerződő Államban szabad foglalkozás gyakorlása céljára rendelkezésre álló

ingó vagyontárgy elidegenítéséből származó nyereség ebben a másik

Államban adóztatható, beleértve az ilyen telephely (egyedül vagy az egész

vállalkozással együtt történő) elidegenítéséből vagy az ilyen állandó bázis

elidegenítéséből származó nyereséget is.

  3. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által olyan

társaság részvényeinek vagy hasonló érdekeltségének elidegenítéséből

származó nyereség, amely társaság vagyona egészében vagy alapvetően a

másik Szerződő Államban fekvő ingatlanokból áll, ebben a másik Államban

adóztatható.


   4. Olyan hajók, légi járművek és közúti szállító járművek elidegenítéséből

származó nyereség, amelyeket az egyik Szerződő Állam vállalkozása

nemzetközi forgalomban üzemeltet, továbbá az ilyen hajók, légi járművek vagy

közúti szállító járművek működtetését szolgáló ingó vagyon elidegenítéséből

származó nyereség csak ebben az Államban adóztatható.

   5. A Megállapodás egyetlen rendelkezése sem érinti az egyik Szerződő Állam

jogának alkalmazását olyan jellegű tőkenyereségre vonatkozóan, ami a jelen

cikk előző bekezdéseiben említetteken kívül eső vagyon elidegenítéséből

származik.

                                          14. Cikk

                                     Szabad foglalkozás

   1. Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi

illetőségű személy szabad foglalkozásból vagy egyéb önálló jellegű

tevékenységből élvez, csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a

tevékenység végzésére a másik Szerződő Államban rendszeresen állandó bázis

áll rendelkezésre. Ha ilyen állandó bázissal rendelkezik, jövedelme a másik

Szerződő Államban adóztatható, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben

ennek az állandó bázisnak tudható be.

   2. A „szabad foglalkozás” kifejezés fogalma magában foglalja különösen az

önálló tudományos, irodalmi, művészeti, nevelési és oktatási tevékenységet,

valamint az orvosok, ügyvédek, mérnökök, építészek, fogorvosok és

könyvszakértők önálló tevékenységét.

                                          15. Cikk

                                     Nem önálló munka

   1. A 16., 18., 19. és 21. Cikkek rendelkezéseinek fenntartásával a bér, a

fizetés és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi

illetőségű személy nem önálló munkára tekintettel kap, csak ebben az

Államban adóztatható, kivéve, ha a munkavégzés a másik Szerződő Államban

történik. Amennyiben a munkát ott végzik, az abból származó térítés ebben a

másik Államban adóztatható.

   2. Az 1. bekezdés rendelkezéseire való tekintet nélkül az a térítés, amelyet

az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő

Államban végzett nem önálló munkára tekintettel kap, csak az elsőként

említett Államban adóztatható, amennyiben az alábbi feltételek együttesen

fennállnak:

   a) a kedvezményezett egyfolytában vagy megszakításokkal nem tölt összesen

183 napnál többet bármilyen 12 hónapos időtartamon belül a másik Államban,

és

   b) a térítést olyan munkáltató fizeti, vagy olyan munkáltató nevében fizetik,

aki nem belföldi illetőségű a másik Államban, és

   c) a térítést nem a munkáltatónak a másik Államban lévő telephelye vagy

állandó bázisa viseli.


   3. Tekintet nélkül e cikk előző rendelkezéseire, az egyik Szerződő Állam

vállalkozása által nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajó, légi jármű vagy

közúti szállító jármű fedélzetén végzett nem önálló munkára tekintettel kapott

térítés ebben a Államban adóztatható.

                                          16. Cikk

                                   Igazgatók tiszteletdíja

   Az igazgatók tiszteletdíja és más hasonló fizetés, amelyet az egyik Szerződő

Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban belföldi

illetőségű társaság igazgatótanácsának vagy más hasonló testületének

tagjaként kap, ebben a másik Államban adóztatható.

                                          17. Cikk

                                   Művészek és sportolók

   1. Tekintet nélkül a 14. és 15. Cikk rendelkezéseire, az a jövedelem, amelyet

az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy előadóművészként,

úgymint színpadi, film, rádiós vagy televíziós művészként, zenészként vagy

sportolóként élvez a másik Szerződő Államban ilyen minőségben kifejtett

személyes tevékenységéből, ebben a másik Államban adóztatható.

   2. Amennyiben az előadóművész vagy sportoló ilyen minőségben

személyesen kifejtett tevékenységével kapcsolatos jövedelem nem az

előadóművésznél vagy sportolónál magánál, hanem egy másik személynél

jelentkezik, akkor ez a jövedelem a 7., 14. és a 15. Cikk rendelkezéseire való

tekintet nélkül abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az

előadóművész vagy a sportoló tevékenységét kifejti.

   3. Tekintet nélkül e cikk 1. és 2. bekezdésének rendelkezéseire, az e cikkben

említett jövedelem adómentes abban a Szerződő Államban, amelyben az

előadóművész vagy sportoló tevékenységét kifejti, ha ezt a tevékenységet

jelentős részben ennek az Államnak vagy a másik Államnak a közpénzeiből

támogatják, vagy a Szerződő Államok közötti kulturális egyezmény vagy

megállapodás keretében fejtik ki.

                                          18. Cikk

                                         Nyugdíjak

   A 19. Cikk 2. bekezdésében foglalt rendelkezések fenntartásával a nyugdíj és

más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű

személynek fizetnek korábbi nem önálló munkára tekintettel, csak ebben az

Államban adóztatható.


                                          19. Cikk

                                        Közszolgálat

   1. a) Az olyan nem nyugdíj jellegű térítés, amelyet az egyik Szerződő Állam,

annak politikai egysége vagy helyi hatósága fizet ki egy magánszemélynek

olyan szolgálatért, amelyet ezen Államnak, egységének vagy helyi

hatóságainak teljesített, csak ebben a Szerződő Államban adóztatható.

   b) Ez a térítés azonban csak a másik Szerződő Államban adóztatható, ha a

szolgálatot ebben az Államban teljesítették, és a magánszemély ebben az

Államban olyan belföldi illetőségű személy, aki

   (i) ennek az Államnak az állampolgára, vagy

   (ii) nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából lett ebben az Államban

belföldi illetőségű.

   2. a) Minden olyan nyugdíj, amelyet az egyik Szerződő Állam, annak politikai

egysége vagy helyi hatósága fizet ki, vagy az általuk létrehozott alapokból

fizetnek ki egy magánszemélynek olyan szolgálatért, amelyet ezen Államnak,

politikai egységeinek vagy hatóságainak teljesített, csak ebben az Államban

adóztatható.

   b) Az ilyen nyugdíj azonban csak a másik Szerződő Államban adóztatható, ha

a magánszemély ebben a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű és

ennek az Államnak állampolgára is.

   3. A 15., 16. és 18. Cikk rendelkezései alkalmazandók az olyan térítésekre és

nyugdíjakra, amelyeket az egyik Szerződő Állam, politikai egysége vagy helyi

hatóságai által folytatott üzleti tevékenységgel kapcsolatosan teljesített

szolgálatért fizetnek ki.

                                          20. Cikk

                                  Tanulók és ipari tanulók

   1. Azok a kifizetések, amelyeket olyan tanulók, ipari és kereskedelmi tanulók

kapnak ellátásukra vagy tanulmányi célokra, akik közvetlenül az egyik

Szerződő Államba való utazás előtt a másik Szerződő Államban belföldi

illetőségűek voltak, vagy jelenleg is azok, és akik az elsőként említett

Államban kizárólag tanulmányi vagy képzési célból tartózkodnak, nem

adóztathatók ebben az Államban, amennyiben az ilyen kifizetések ezen az

Államon kívüli forrásokból származnak.

                                          21. Cikk

                         Tanárok, egyetemi tanárok és kutatók


   1. Az a magánszemély, aki az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű

volt a másik Szerződő Államban tett látogatását közvetlenül megelőzően, vagy

most is az, és aki valamely egyetem, felsőoktatási intézmény vagy más hasonló

oktatási egység meghívása alapján látogat a másik Államba két évnél nem

hosszabb időszakra, kizárólag abból a célból, hogy oktasson vagy kutasson,

illetőleg mindkét tevékenységet folytassa az ilyen oktatási intézményben,

mentesül minden olyan oktatásért vagy kutatásért járó térítés utáni adó alól

ebben a másik Államban, amely adóköteles az elsőként említett Szerződő

Államban.

   2. E cikk rendelkezései nem terjednek ki a kutatásból származó jövedelemre,

ha a vállalt kutatás elsősorban meghatározott személy vagy személyek

magánérdekét szolgálja.

                                          22. Cikk

                                     Egyéb jövedelem

   1. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy jövedelmének a

Megállapodás előző cikkeiben nem tárgyalt részei, bárhol keletkeznek is, csak

ebben az Államban adóztathatók.

   2. Ha azonban bármely ilyen jövedelmet az egyik Szerződő Államban belföldi

illetőségű személy a másik Szerződő Államban lévő forrásból élvez, az ilyen

jövedelem a másik Államban is adóztatható.

   3. Az 1. bekezdés rendelkezései nem terjednek ki a 6. Cikk 2. bekezdésben

meghatározott ingatlan vagyonból származó jövedelmen kívüli jövedelmekre,

amennyiben az ilyen jövedelmeknek az egyik Szerződő Államban belföldi

illetőségű kedvezményezettje a másik Szerződő Államban ott lévő telephelye

révén üzleti tevékenységet folytat, vagy ott lévő állandó bázis segítségével

szabad foglalkozást űz, és a jog vagy vagyoni érték, amelynek alapján a

jövedelmet kifizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz

kapcsolódik. Ilyen esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezéseit kell, az

esettől függően, alkalmazni.

                                          23. Cikk

                      A kettős adóztatás elkerülésének módszerei

   1. Vietnamban a kettős adóztatást a következőképpen kell elkerülni:

   Amennyiben a Vietnamban belföldi illetőségű személy olyan jövedelmet vagy

nyereséget élvez, amely a magyarországi jogszabályok értelmében és a

Megállapodással         összhangban       Magyarországon        adóztatható,       Vietnam

beszámítást enged saját jövedelem- vagy nyereségadójába azon összegre,

amely azonos a Magyarországon fizetett adóéval. A beszámított összeg

nagysága azonban nem haladhatja meg a vietnami törvények és szabályok

szerint ugyanarra a jövedelemre vagy nyereségre számított vietnami adó

összegét.

   2. Magyarországon a kettős adóztatást a következőképpen kell elkerülni:


   a) Amennyiben a Magyarországon belföldi illetőségű személy olyan

jövedelmet élvez, amely a Megállapodás rendelkezéseivel összhangban

Vietnamban adóztatható, Magyarország a b) és c) pontokban foglalt

rendelkezések fenntartásával mentesíti az ilyen jövedelmet az adózás alól.

   b) Amennyiben a Magyarországon belföldi illetőségű személy olyan

jövedelemtételeket élvez, amelyek a 10., 11. és 12. Cikkek rendelkezéseivel

összhangban Vietnamban adóztathatók, Magyarország lehetővé teszi az ilyen

belföldi illetőségű személy jövedelmét terhelő adóból azon összeg levonását,

amely megegyezik a Vietnamban megfizetett adóval. Az így levont összeg

azonban nem haladhatja meg a levonás előtt számított adónak azt a részét,

amely a Vietnamból származó ilyen jövedelemtételekre esik.

   c) Ha ezen Megállapodás bármelyik rendelkezésével összhangban a

Magyarországon belföldi illetőségű személy által élvezett jövedelem

Magyarországon mentesül az adó alól, Magyarország mindazonáltal az ilyen

belföldi illetőségű személy többi jövedelme utáni adó kiszámításánál

figyelembe veheti a mentesített jövedelmet.

   d) E Cikk 2. a) pontjának alkalmazásában a Magyarországon belföldi

illetőségű személy által Vietnamban, egy ott lévő telephely útján elért

vállalkozási nyereség után fizetett jövedelemadót úgy kell tekinteni, mint ami

minden olyan adóösszeget magában foglal, amit bármely évre eső vietnami

adóként fizetni kellett volna, ha a fejlesztési célú külföldi beruházások

elősegítését célzó, és időhöz kötött adókedvezményeket nyújtó vietnami

jogszabályok alkalmazásának eredményeként az adott évre vagy annak

bármely       részére      nem       biztosítottak    volna     adómentességet          vagy

adócsökkentést.

   e) E cikk 2. b) pontja alkalmazásában a Vietnamban fizetett, a 12. Cikk 2.

bekezdése szerinti jogdíj után fizetett adót úgy kell tekinteni, hogy az az ilyen

jogdíj bruttó összegének 15%-a.

                                          24. Cikk

                                      Egyenlő elbánás

   1. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személyek nem vethetők a

másik Szerződő Államban olyan adózás vagy azzal összefüggő kötelezettség

alá, amely más vagy megterhelőbb, mint az az adózás vagy azzal összefüggő

kötelezettség, amelynek a másik Államban belföldi illetőségű személyek

hasonló körülmények között alá vannak vagy alá lehetnek vetve.

   2. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban lévő

telephelye nem adóztatható kedvezőtlenebbül ebben a másik Szerződő

Államban, mint e másik Szerződő Állam azonos tevékenységet folytató

vállalkozásai. Ez a rendelkezés nem értelmezendő oly módon, mintha az egyik

Szerződő Állam köteles lenne a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű

személyek számára polgári jogállásuk vagy családi kötelezettségeik alapján

bármilyen olyan személyi kedvezményt, mentességet vagy levonást biztosítani

az adózás területén, mint amilyeneket a saját területén belföldi illetőségű

személynek biztosít.


   3. Az egyik Szerződő Állam vállalkozása által a másik Szerződő Államban

belföldi illetőségű személynek kifizetett kamat, jogdíj és más költség az ilyen

vállalkozás adóztatható nyereségének megállapításánál ugyanolyan feltételek

mellett levonható - kivéve, ha a 9. Cikkben, a 11. Cikk 6. bekezdésében vagy a

12. Cikk 6. bekezdésében szereplő rendelkezések nyernek alkalmazást -,

mintha ezeket az elsőként említett Államban belföldi illetőségű személynek

fizették volna.

   4. Az egyik Szerződő Állam olyan vállalkozása, amelynek tőkéje egészben

vagy részben, közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Államban belföldi

illetőségű egy vagy több személy tulajdonában vagy ellenőrzése alatt van, nem

vethető az elsőként említett Szerződő Államban olyan adózás vagy azzal

összefüggő kötelezettség alá, amely más vagy megterhelőbb, mint az az

adózás és azzal összefüggő kötelezettségek, amelyeknek az elsőként említett

Állam más hasonló vállalkozásai alá vannak vagy alá lehetnek vetve.

   5. E cikk 2. és 4. pontjainak rendelkezései nem alkalmazandók a vietnami

nyereségátutalási adóra, amely semmiképpen nem haladhatja meg az átutalt

nyereség bruttó összegének 10%-át, valamint a mezőgazdasági termelésre

vonatkozó vietnami adóztatásra, amennyiben a Magyarországon belföldi

illetőségű személyekre meghatározott adóztatás nem megterhelőbb, mint a

bármely harmadik Államban belföldi illetőségű személyek adóztatása.

   6. E cikk egyetlen rendelkezése sem értelmezhető akként, hogy bármelyik

Szerződő Államot arra kötelezné, hogy az adott Államban belföldi illetőséggel

nem rendelkező magánszemélyek részére olyan személyi levonásokat,

mentességeket vagy kedvezményeket biztosítson az adózás területén,

amelyeket a belföldi illetőségűek kapnak.

   7. E cikk rendelkezései csak a Megállapodás hatálya alá tartozó adókra

vonatkoznak.

   8. E cikk rendelkezéseire tekintet nélkül, mindaddig, amíg Vietnam a

Vietnamban megvalósított külföldi beruházásokról szóló törvény alapján a

beruházóknak továbbra is olyan engedélyeket ad, amelyek a rájuk vonatkozó

adózást meghatározzák, az ilyen adózás alkalmazása nem tekinthető az e cikk

2. és 4. bekezdésében foglaltak megsértésének, feltéve, hogy a

Magyarországon belföldi illetőségű személyek így meghatározott adóztatása

nem megterhelőbb, mint bármely harmadik Állam belföldi illetőségű személyei

esetében.

                                          25. Cikk

                                     Egyeztető eljárás


   1. Ha az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy véleménye

szerint az egyik vagy mindkét Szerződő Állam illetékes hatóságának

intézkedése olyan adóztatást eredményez vagy eredményezhet a későbbiekben

számára, amely nincs összhangban a Megállapodás rendelkezéseivel, úgy az

illető Állam belső jogszabályaiban biztosított jogorvoslati lehetőségektől

függetlenül az ügyet annak a Szerződő Államnak az illetékes hatósága elé

terjesztheti, amelyikben belföldi illetőségű, vagy ha ügyére a 24. Cikk 1.

bekezdése vonatkozik, annak a Szerződő Államnak az illetékes hatósága elé,

amelynek állampolgára. Az ügyet a Megállapodás rendelkezéseivel

összhangban nem lévő adóztatást eredményező intézkedésről szóló első

értesítéstől számított 3 éven belül kell előterjeszteni.

   2. Az illetékes hatóság, amennyiben a kifogást megalapozottnak találja, és

önmaga nem képes kielégítő megoldást találni, törekedni fog arra, hogy az

ügyet a másik Szerződő Állam illetékes hatóságával együtt kölcsönös

egyetértéssel rendezze úgy, hogy elkerüljék az olyan adóztatást, amely nem áll

összhangban az Egyezménnyel. Az így létrejött megállapodást a Szerződő

Államok belső jogszabályaiban előírt határidőktől függetlenül végre kell

hajtani.

   3. A Szerződő Államok illetékes hatóságai törekedni fognak arra, hogy a

Megállapodás értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos nehézségeket

és kétségeket kölcsönös egyetértéssel oldják fel. Közös tanácskozásokat

tarthatnak annak érdekében, hogy olyan esetekben is elkerüljék a kettős

adóztatást, amelyekről a Megállapodás nem rendelkezik.

   4. A Szerződő Államok illetékes hatóságai az előző bekezdések szellemében

létrehozandó megállapodás elérése céljából közvetlenül érintkezhetnek

egymással.

                                          26. Cikk

                                     Információcsere

   1. A Szerződő Államok illetékes hatóságai megadják egymás számára azt a

tájékoztatást, amely a Megállapodás rendelkezéseinek vagy a Szerződő

Államokban a Megállapodás hatálya alá tartozó adókra vonatkozó belső

jogszabályi rendelkezések végrehajtásához szükséges, amennyiben az ezek

szerinti adózás nem ellentétes a Megállapodással.

   A kölcsönös tájékoztatást az 1. Cikk nem korlátozza. A Szerződő Állam a

kapott tájékoztatást ugyanúgy titokként kezeli, mint ennek az Államnak a

belső jogszabályai szerint megszerzett információt. Mindazonáltal, ha az

információ eredetileg is titoknak minősül az átadó Államban, akkor az csak

olyan személyek vagy hatóságok (beleértve a bíróságokat és a közigazgatási

szerveket) előtt fedhető fel, amelyek a Megállapodás hatálya alá tartozó adók

kivetésével vagy beszedésével, azok érvényesítésével és a velük kapcsolatos

peres eljárással vagy a jogorvoslat elbírálásával foglalkoznak. Ezek a

személyek vagy hatóságok a tájékoztatást csak ilyen célokra használhatják fel.

A tájékoztatást nyilvános bírósági tárgyalásokon vagy bírósági határozatokban

nyilvánosságra hozhatják.

   2. Az 1. bekezdés rendelkezései semmilyen esetben sem értelmezhetők oly

módon, mintha valamelyik Szerződő Államot köteleznék:


  a) az egyik vagy a másik Szerződő Állam jogszabályaitól vagy

államigazgatási gyakorlatától eltérő államigazgatási intézkedések hozatalára;

  b) olyan információ átadására, amely az egyik vagy a másik Szerződő Állam

jogszabályai szerint vagy a közigazgatás szokásos rendjében nem szerezhető

be;

  c) olyan információ átadására, amely szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi

vagy foglalkozási titkot, szakmai eljárást vagy olyan információt fedne fel,

amelynek nyilvánosságra hozatala ellentmondana a közrendnek (ordre public).

                                          27. Cikk

                         Diplomáciai és konzuli tisztségviselők

  A Megállapodás semmilyen módon nem érinti a diplomáciai képviselőket és a

konzuli tisztségviselőket a nemzetközi jog általános szabályai vagy külön

megállapodások rendelkezései alapján megillető adózási kiváltságokat.

                                          28. Cikk

                                       Hatálybalépés

  1. A Szerződő Felek értesítik egymást arról, hogy a Megállapodás

hatálybalépéséhez szükséges alkotmányos követelményeknek eleget tettek.

  2. A Megállapodás az 1. bekezdésben említett értesítések közül a későbbinek

az időpontjában lép hatályba, és rendelkezései alkalmazandók:

  a) a forrásnál levont adók tekintetében a Megállapodás hatálybalépésének

évét követő első naptári év január 1-jén vagy azt követően keletkezett

jövedelmekre;

  b) az egyéb jövedelemadók tekintetében az olyan adókra, amelyek a

Megállapodás hatálybalépésének évét követő első naptári év január 1-jén vagy

azután kezdődő bármely adózási évre vethetők ki.

                                          29. Cikk

                                        Felmondás

  A Megállapodás mindaddig hatályban marad, ameddig az egyik Szerződő

Állam fel nem mondja. A Megállapodást diplomáciai úton annak

hatálybalépésétől számított öt év után bármelyik Szerződő Állam felmondhatja

úgy, hogy bármely naptári év vége előtt legalább hat hónappal a felmondásról

értesítést küld. Ebben az esetben a Megállapodás hatályát veszti:

  (i) a forrásnál levont adók tekintetében a Megállapodás felmondásának évét

követő első naptári év január 1-jén vagy azt követően keletkezett összegekre;

  (ii) az egyéb jövedelemadók tekintetében a Megállapodás felmondásának

évét követő első naptári év január 1-jével vagy azután kezdődő bármely

adóévre kivethető adókra vonatkozóan.


  Ennek hiteléül az arra kellő meghatalmazással rendelkező alulírottak a

Megállapodást aláírták.

  Készült két eredeti példányban, Budapesten, 1994. augusztus hó 26. napján,

magyar, vietnami és angol nyelven, mindhárom szöveg egyaránt hiteles.

Bármely értelmezésbeli eltérés esetén az angol nyelvű szöveg az irányadó.

                                        (Aláírások)”







						3.§



Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban az Egyezmény 28. cikk (2) a) pontja alá eső adók tekintetében az 1996. január 1-én, vagy azt követően szerzett jövedelmekre, 28. cikk (2) b) pontja alá eső adók tekintetében 1996. január 1-én, vagy azután kezdődő bármely adóévre kivethető adókra kell alkalmazni.







INDOKOLÁS




Az Egyezmény törvényhozási tárgyat érint, ezért a nemzetközi szerződések megkötésének alkotmányos szabályai és a jogalkotás rendjének törvényi előírásai szerint a kihirdetésre törvényben van mód.


Az Egyezmény megfelelően szolgálja a Magyar Köztársaság mindenoldalú nemzetközi kapcsolatainak ápolásához és elmélyítéséhez fűződő érdekeket.


Az Egyezményt az Országgyűlés 30/1995.(III.24.) számú határozatával megerősítette."
