"MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA











T/2911. számú
törvényjavaslat





A Magyar Köztársaság és a Török Köztársaság között a kettős adóztatás
elkerülésére a jövedelemadók területén Budapesten, 1993.március 10-én  aláírt Egyezmény kihirdetéséről









								Előadó: Dr. Medgyessy Péter
									pénzügyminiszter











				Budapest,1996.szeptember







			1996.évi .................................... törvény
	    a Magyar Köztársaság és  a Török Köztársaság között 
	a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelemadók területén
	      Budapesten, 1993.március 10-én  aláírt Egyezmény
				        kihirdetéséről





1.§





Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság és a Török Köztársaság között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelemadók területén Budapesten, 1993.március 10-én  aláírt Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (Az Egyezmény  megerősítéséről szóló jegyzékváltás 1995.szeptember 9-én megtörtént és az Egyezmény  1995.szeptember 9-én hatályba lépett.) 




2.§




Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvű szövege a következő:
:

                                          „Egyezmény

       a Magyar Köztársaság és a Török Köztársaság között a kettős

               adóztatás elkerülésére a jövedelemadók területén

  A Magyar Köztársaság Kormánya és a Török Köztársaság Kormánya,

  attól az óhajtól vezetve, hogy egyezményt kössenek a kettős adóztatás

elkerülésére a jövedelemadók tekintetében, és hogy gazdasági kapcsolataikat

továbbfejlesszék, és elősegítsék,

megállapodtak a következőkben:

                                              1. Cikk

                                        Személyi hatály

  Ezen Egyezmény azon személyekre terjed ki, akik az egyik vagy mindkét

Szerződő Államban belföldi illetőségűek.

                                              2. Cikk

                                 Az Egyezmény alá eső adók

  1. Az Egyezmény azokra a jövedelemadókra terjed ki, tekintet nélkül,

amelyeket az egyik Szerződő Állam, annak politikai egységei vagy helyi

hatóságai vetnek ki.

  


  2. Jövedelemadónak tekintendők mindazon adók, melyeket a teljes

jövedelemre vagy a jövedelem részeire vetnek ki, beleértve az ingó vagy

ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyereség utáni adókat, a

vállalkozások által fizetett bérek vagy fizetések teljes összege utáni adókat,

valamint az értéknövekedési adókat.

  3. Azok a jelenleg létező adók, amelyekre az Egyezmény kiterjed, különösen

a következők:

  a) Törökország esetében

   (i) a jövedelemadó (Gelir Vergisi),

  (ii) a társasági adó (Kurumlar Vergisi),

  (iii) a védelmi ipar támogatását szolgáló alap számára beszedett adó

(Savuma Sanayii Destekleme Fonu),

  (iv) a szociális támogatási és szolidaritási alap számára beszedett adó

(Sosyal Yardimlasma ve Dayanismayi Tesvik Fonu), és

  (v) az üzleti oktatás, valamint a szakmai és műszaki képzés javítására és

kiszélesítésére szolgáló alap számára beszedett adó (Ciraklik, Mesleki ve

Teknik Egitimi Gelistirme ve Yayginlastirma Fonu)

(a továbbiakban: török adó);

  b) Magyarország esetében

  (i) a személyi jövedelemadó,

  (ii) a nyereségadók

(a továbbiakban: magyar adó).

  4. Az Egyezmény alkalmazandó azokra az azonos vagy lényegében hasonló

jellegű adókra is, amelyeket az Egyezmény aláírása után a jelenleg létező adók

mellett vagy azok helyett bevezetnek. A Szerződő Államok illetékes hatóságai

értesíteni fogják egymást a vonatkozó adójogszabályaikban végrehajtott

bármely lényeges változásról.

                                          3. Cikk

                                Általános meghatározások

  1. Ezen Egyezmény szempontjából, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván

  a) (i) a „Törökország” kifejezés a török területet, a felségvizeket, a

szárazföldi partszakaszt és az illető Felek közötti kölcsönös egyezmények által

kijelölt kizárólagos gazdasági zónákat jelenti,

  (ii) a „Magyarország” kifejezés a Magyar Köztársaság területét jelenti;

  b) az „egyik Szerződő Állam” és a „másik Szerződő Állam” kifejezések

Magyarországot           vagy      Törökországot      jelentik,      ahogyan       azt     a

szövegösszefüggés megkívánja;

  c) az „adó” kifejezés bármely, ezen Egyezmény 2. Cikkében szereplő adót

jelent;

  d) a „személy” kifejezés magában foglalja a természetes személyt, a

társaságot és minden más személyegyesülést;

  e) a „társaság” kifejezés a jogi személyeket vagy egyéb olyan jogalanyokat

jelent, amelyek az adózás szempontjából jogi személynek tekintendők;

  f) a „bejegyzett székhely” kifejezés a törvényes, török vagy magyar

vonatkozó törvények értelmében bejegyzett központi székhelyet jelenti;

  g) az „állampolgár” kifejezés jelenti


   (i) mindazon természetes személyeket, akik az egyik Szerződő Állam

állampolgárságával rendelkeznek,

   (ii) mindazon jogi személyeket, egyesüléseket és társulásokat, amelyeknek

ezen jogi helyzete az egyik Szerződő Állam jogszabályaiból származik;

   h) az „egyik Szerződő Állam vállalkozása”, illetve a „másik Szerződő Állam

vállalkozása” kifejezések olyan vállalkozást jelentenek, melyet az egyik

Szerződő Állam illetőségével és a másik Szerződő Állam illetőségével

rendelkező személy gyakorol;

   i) az „illetékes hatóság” kifejezés jelenti

   (i) Törökország esetében a pénz- és vámügyi minisztert vagy meghatalmazott

képviselőjét,

   (ii) Magyarország esetében a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott

képviselőjét;

   j) a „nemzetközi forgalom” kifejezés bármely, az egyik Szerződő Állam

vállalkozása által működtetett szárazföldi vagy légi szállító járművet jelent,

kivéve azt az esetet, ha a légi jármű vagy a közúti szállító jármű kizárólag a

másik Szerződő Államon belül található helyek között közlekedik.

   2. Ezen Egyezménynek az egyik Szerződő Állam által történő

alkalmazásánál, ha a szövegösszefüggés másként nem kívánja, bármely, abban

meg nem határozott kifejezésnek olyan értelme van, mint amilyet arra nézve

ezen Államnak azokra az adókra vonatkozó jogszabályai megállapítanak,

amelyekre az Egyezmény alkalmazást nyer.

                                          4. Cikk

                                 Illetőséggel bíró személy

   1. Ezen Egyezmény alkalmazásában az „egyik Szerződő Államban

illetőséggel bíró személy” bármely olyan személyt jelent, aki ennek az

Államnak törvényei értelmében ott lakóhelye, állandó tartózkodási helye,

bejegyzett székhelye, üzletvezetésének helye vagy más hasonló ismérv alapján

adóköteles.

   2. Amennyiben egy természetes személy az 1. bekezdés rendelkezései

szerint mindkét Szerződő Államban illetőséggel bír, helyzetére a következők

érvényesek:

   a) ezen személy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak,

amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik; ha mindkét Államban rendelkezik

állandó lakóhellyel, úgy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak,

amely létérdekeinek központja;

   b) amennyiben nem határozható meg, hogy a személy létérdekeinek

központja melyik Államban van, vagy ha egyik Államban sem rendelkezik

állandó lakóhellyel, úgy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak,

amelyben szokásos tartózkodási helye van;

   c) amennyiben a személynek mindkét Államban van, vagy egyikben sincs

szokásos tartózkodási helye, úgy abban az Államban tekintendő illetőséggel

bírónak, amelynek állampolgára;

   d) amennyiben a személy mindkét Állam állampolgára vagy egyiké sem, úgy

a Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös megegyezés alapján fognak

intézkedni az ügyben.


  3. Amennyiben az 1. bekezdés rendelkezései szerint valamely nem

természetes személy mindkét Szerződő Államban illetőséggel bír, úgy abban a

Szerződő Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben tényleges

üzletvezetésének helye van.

                                          5. Cikk

                                         Telephely

  1. Ezen Egyezmény alkalmazásában a „telephely” kifejezés állandó üzleti

helyet jelent, amely révén a vállalkozás üzleti tevékenységét egészben vagy

részben kifejti.

  2. A „telephely” kifejezés magában foglalja különösen:

  a) az üzletvezetés helyét,

  b) a fiókot,

  c) az irodát,

  d) a gyártelepet,

  e) a műhelyt,

  f) a bányát, az olaj- és földgázkutat, a kőfejtőt vagy a természeti kincsek

kiaknázására szolgáló bármely más telepet;

  g) az építési területet, az építési, felszerelési vagy összeszerelési projectet,

de csak abban az esetben, ha az ilyen terület vagy project több mint tizenkét

hónapig működik.

  3. Tekintet nélkül a cikk előző rendelkezéseire, nem tekintendők

„telephelynek”:

  a) az olyan berendezések, amelyeket kizárólag a vállalkozás javainak vagy

áruinak raktározására, kiállítására vagy leszállítására használnak;

  b) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag

raktározás, kiállítás vagy leszállítás céljából tartanak;

  c) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag

abból a célból tartanak, hogy azokat egy másik vállalkozás feldolgozza;

  d) az olyan állandó üzleti hely, amelyet kizárólag abból a célból tartanak

fenn, hogy a vállalkozás részére javakat vagy árukat vásároljanak, vagy

információkat szerezzenek;

  e) az olyan állandó üzleti hely, amelyet kizárólag abból a célból tartanak

fenn, hogy a vállalkozás részére bármely más, előkészítő vagy kisegítő jellegű

tevékenységet folytassanak;

  f) az olyan állandó üzleti hely, amelyet kizárólag az a)-e) pontokban említett

tevékenységek valamely kombinációjára tartanak fenn, feltéve, hogy az üzleti

helynek ebből a kombinációból származó tevékenysége előkészítő vagy

kisegítő jellegű.


  4. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdésre, ahol egy személy - kivéve azon

független képviselőt, akire az 5. bekezdés vonatkozik -, aki egy vállalkozás

érdekében tevékenykedik, és az egyik Szerződő Államban felhatalmazása van

arra, amellyel rendszeresen él, hogy a vállalkozás nevében szerződéseket

kössön, azt a vállalkozást abban az Államban telephellyel rendelkezőnek kell

tekinteni bármely olyan tevékenység tekintetében, melyet ezen személy

gyakorol a vállalkozás érdekében, kivéve azt az esetet, ha az ilyen személy

tevékenységei a 3. bekezdésben foglaltakra korlátozódnak, melyek ha egy

állandó üzleti hely révén folynak, nem teszik ezen állandó üzleti helyet

telephellyé azon bekezdés intézkedései értelmében.

  5. Az egyik Szerződő Állam egy vállalkozása nem tekintendő a másik

Szerződő Államban telephellyel rendelkezőnek pusztán azért, mert az a másik

Államban bróker, bizományos vagy más, független képviselő révén folytat

üzleti tevékenységet, feltéve, ha az ilyen személyek rendes üzleti

tevékenységük keretében járnak el.

  6. Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság egy

olyan társaságot ellenőriz vagy az egy olyan társaság ellenőrzése alatt áll,

amely a másik Szerződő Államban illetőséggel bír vagy ott (akár telephely

útján vagy más módon) tevékenységet fejt ki, önmagában még nem teszi egyik

társaságot sem a másik telephelyévé.

                                          6. Cikk

                        Ingatlan vagyonból származó jövedelem

  1. Az a jövedelem, amelyet az Egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű

személy a másik Szerződő Államban fekvő ingatlanból (beleértve a mező- vagy

erdőgazdaságból származó jövedelmet is) élvez, megadóztatható ebben a

másik Államban.

  2. Az „ingatlan vagyon” kifejezésnek olyan jelentése van, mint amit annak a

Szerződő Államnak jogszabályai szerint jelent, amelyben a szóban forgó

vagyon fekszik. Ez a kifejezés minden esetben magában foglalja az ingatlan

vagyon tartozékait, a mező- és erdőgazdaságban használt berendezéseket és

az állatállományt, minden fajtájú halászati helyeket, azokat a jogokat,

amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések nyernek

alkalmazást, az ingatlan vagyon haszonélvezeti jogát és az ásványlelőhelyek,

források és más természeti kincsek kiaknázásának jogáért járó változó vagy

állandó térítésekre vonatkozó jogokat; tengeri hajók, folyami hajók és légi

járművek nem tekintendők ingatlan vagyonnak.

  3. Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók az ingatlan vagyon közvetlen

használatából, bérbeadásából vagy használatának minden más formájából

származó jövedelemre.

  4. Az 1. és 3. bekezdés rendelkezései alkalmazandók a vállalkozás ingatlan

vagyonából és a szabad foglalkozás gyakorlására szolgáló ingatlan vagyonból

származó jövedelemre is.

                                          7. Cikk


                                   Vállalkozási nyereség

  1. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége csak abban az

Államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás tevékenységét a másik

Szerződő Államban egy ott lévő telephely révén fejti ki. Amennyiben a

vállalkozás ily módon fejti ki tevékenységét, a vállalkozás nyeresége a másik

Szerződő Államban adóztatható, azonban csak olyan mértékben, amilyen

mértékben az ennek a telephelynek tudható be.

  2. A 3. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerződő

Állam vállalkozása tevékenységét a másik Szerződő Államban egy ott lévő

telephely révén fejti ki, ennek a telephelynek mindegyik Szerződő Államban

azokat a nyereségeket kell betudni, amelyeket akkor érhetne el, ha azonos

vagy hasonló tevékenységet azonos vagy hasonló feltételek mellett, mint

önálló vállalkozás fejtene ki, és azzal a vállalkozással lebonyolított

forgalmában, amelynek telephelye, teljesen független lenne.

  3. A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók a telephely miatt

felmerült költségek, beleértve az üzletvezetési és általános ügyviteli

költségeket, függetlenül attól, hogy abban az Államban merültek-e fel, ahol a

telephely található, vagy máshol.

  4. A telephelynek nem tudható be nyereség javaknak vagy áruknak ezen

telephely által a vállalkozás részére történő puszta vásárlása miatt.

  5. Amennyiben a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel

ezen Egyezmény más Cikke külön foglalkozik, azon Cikkek rendelkezéseit e

Cikk rendelkezései nem érintik.

                                           8. Cikk

                                   Légi és közúti szállítás

  1. Az a nyereség, amely az egyik Szerződő Állam egy vállalkozása általi légi

járművek és közúti szállító járműveknek a nemzetközi forgalomban való

üzemeltetéséből származik, csak ebben az Államban adóztatható.

  2. Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók azokra a nyereségekre is,

amelyek valamely pool-ban, közös üzemeltetésben vagy nemzetközi

üzemeltetésű szervezetben való részvételből származnak.

                                           9. Cikk

                                   Kapcsolt vállalkozások

  1. Amennyiben

  a) az egyik Szerződő Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik

Szerződő Állam vállalkozásának üzletvezetésében, ellenőrzésében vagy

tőkéjében részesedik, vagy

  b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerződő

Állam vállalkozásának és a másik Szerződő Állam vállalkozásának

üzletvezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesednek,


és bármelyik esetben a két vállalkozás egymás közötti kereskedelmi vagy

pénzügyi kapcsolataikra tekintettel olyan feltételekben állapodik meg, vagy

olyan feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független

vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az a nyereség, amelyet a

vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, e feltételek miatt azonban

nem ért el, ennek a vállalkozásnak a nyereségéhez hozzászámítható és

megfelelően megadóztatható.

  2. Amennyiben az egyik Szerződő Állam valamely vállalkozásának

nyereségéhez kiszámítja - és megfelelően megadóztatja - azt a nyereséget,

amely után a másik Állam egyik vállalkozását ebben a másik Államban

megadóztatták, és az így hozzászámított nyereség olyan nyereség, amelyet az

először említett Állam vállalkozása elért volna, ha a két vállalkozás olyan

feltételekben állapodott volna meg egymással, mint amelyekben független

vállalkozások egymással megállapodtak volna, úgy ennek a másik Államnak

megfelelően ki kell igazítani az ilyen nyereségre ott kivetett adó összegét. E

kiigazítás megállapításánál figyelembe kell venni ezen Egyezmény egyéb

rendelkezéseit, és az Államok illetékes hatóságai, szükség esetén, tanácskozni

fognak egymással.

                                          10. Cikk

                                         Osztalék

  1. Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró

társaság a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizet, ebben

a másik Szerződő Államban adóztatható.

  2. Az ilyen osztalék azonban abban a Szerződő Államban és annak a

Szerződő Államnak a jogszabályai szerint is adóztatható, amelyben az

osztalékot fizető társaság illetőséggel bír, amennyiben azonban a

kedvezményezett az osztalék haszonhúzója, az így kivetett adó nem lépheti túl

  a) az osztalék bruttó összegének 10 százalékát abban az esetben, ha a

kedvezményezett egy olyan társaság (kivéve a személyegyesüléseket), mely az

osztalékot fizető társaság tőkéjének legalább 25 százalékát közvetlenül

birtokolja;

  b) az osztalék bruttó összegének 15 százalékát minden egyéb esetben.

  3. E cikk alkalmazásában az „osztalék” kifejezés részvényekből, „élvezeti”

részvényekből vagy „élvezeti” jogokból, alapítói részvényekből vagy más

jogokból - kivéve a követeléseket -, nyereségrészesedésből származó

jövedelmet jelent, csakúgy, mint egyéb társasági jogokból származó

jövedelmet, amely annak az Államnak a joga szerint, amelyben a nyereséget

felosztó társaság illetőséggel bír, a részvényekből származó jövedelemmel és a

befektetési       alapokból,       valamint    befektetési      trösztökből      származó

jövedelemmel azonos adóztatási elbírálás alá esik.

  4. Az egyik Szerződő Állam valamely társaságának jövedelme, mely a másik

Szerződő Államban fejti ki tevékenységét egy ottani telephely útján, a 7. Cikk

értelmében vett megadóztatása után a fennmaradó összeg után abban a

Szerződő Államban, amelyben a telephely található, e cikk második

bekezdésének a) pontja alapján adóztatható.


  5. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztalék

egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró haszonhúzója a másik Szerződő

Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság illetőséggel bír, egy ott lévő

telephely révén tevékenységet fejt ki, és az a holding, amely után az osztalékot

fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez tartozik. Ebben az esetben a 7. Cikk

rendelkezései nyernek alkalmazást.

  6. Amennyiben az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság

nyereséget vagy jövedelmet élvez a másik Szerződő Államból, úgy ez a másik

Állam nem adóztathatja meg a társaság által fizetett osztalékot, kivéve, ha az

osztalékot ebben a másik Államban illetőséggel bíró személynek fizetik, vagy

ha az az érdekeltség, mely után az osztalékot fizetik, ténylegesen ebben a

másik Államban lévő telephelyhez vagy állandó bázishoz tartozik, sem pedig a

társaság fel nem osztott nyereségét nem vetheti a társaság fel nem osztott

nyeresége után kivetett adó alá, még akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a

fel nem osztott nyereség egészben vagy részben ebben a másik Államban elért

nyereségből vagy jövedelemből áll.

                                          11. Cikk

                                           Kamat

  1. A kamat, amely az egyik Szerződő Államból származik, és amelyet a másik

Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetnek, ebben a másik

Államban adóztatható.

  2. Az ilyen kamat azonban abban az Államban is, amelyikben keletkezik

annak az Államnak törvényei szerint adóztatható, amennyiben azonban a

kedvezményezett a kamat haszonhúzója, az így kivetett adó nem haladhatja

meg a kamat bruttó összegének 10 százalékát.

  3. Tekintet nélkül a 2. bekezdés intézkedéseire, az a kamat, amely

  a) Magyarországon keletkezik és Törökország Kormánya számára, a Török

Köztársaság központi bankja (Türkiye Cumhuriyet Merkez Bankasi), vagy a

Török Eximbank (Türkiye Ihracat Kredi Bankasi) számára fizetendő, mentes

lesz a magyar adó alól,

  b) Törökországban keletkezik és a Magyar Köztársaság Kormánya számára

vagy Magyarország központi bankja (Magyar Nemzeti Bank) számára

fizetendő, mentes lesz a török adó alól.

  4. E Cikk alkalmazásában a „kamat” kifejezés államkötvényekből,

kötvényekből és adóslevélből származó jövedelmet jelent, akár jelzáloggal való

biztosítással, akár anélkül, és akár ad jogot a haszonból való részesedésre,

akár nem, továbbá mindenfajta követelésből származó jövedelmet, valamint

minden olyan pénzkölcsönből származó jövedelmet, mely annak az Államnak a

jogszabályai szerint, amelyben a kamat keletkezik, a kamattal azonos

adóztatási elbírálás alá esik.

  5. Az 1. és 2. bekezdés intézkedései nem alkalmazandók, ha a kamat

haszonhúzója az egyik Szerződő Államban illetőséggel bír, és a másik

Szerződő Államban, amelyből a kamat származik, egy ott lévő telephely útján

tevékenységet fejt ki, és a tartozás, mely után a kamatot fizetik, valóságosan

egy ilyen telephelyhez kötődik. Az ilyen esetben a 7. Cikket kell alkalmazni.


  6. A kamatot az egyik Szerződő Államban felmerültnek kell tekinteni, ha a

kifizető maga az Állam, annak valamely politikai egysége, helyi hatósága vagy

azon Államban illetőséggel bíró személy. Ha azonban a kamatot fizető

személynek, függetlenül attól, hogy bír-e illetőséggel az egyik Szerződő

Államban vagy sem, az egyik Szerződő Államban telephelye van, amellyel

kapcsolatban a tartozás, amely után a kamatot fizetik, felmerült, és ezt a

kamatot az ilyen telephely viseli, úgy az ilyen kamat abból az Államból

származónak tekintendő, amelyben a telephely található.

  7. Ha a kamatot fizető személy és a kamat haszonhúzója vagy mindkettő és

egy másik személy között különleges kapcsolat áll fenn és emiatt a kamat

összege azon követeléshez mérten, amely után fizetik, meghaladja azt az

összeget, amelyben a kamatot fizető és a kamat haszonhúzója ilyen

kapcsolatok nélkül megállapodtak volna, úgy a Cikk rendelkezéseit csak az

utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a többletösszeg

mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint és ezen Egyezmény más

rendelkezéseinek figyelembevételével adóztatható.

                                          12. Cikk

                                           Jogdíj

  1. A jogdíj, amely az egyik Szerződő Államból származik, és amelyet a másik

Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetnek, ebben a másik

Államban adóztatható.

  2. Az ilyen jogdíj azonban abban a Szerződő Államban is megadóztatható,

amelyben keletkezik, annak az Államnak a jogszabályai szerint, de ha a

kedvezményezett a jogdíj haszonhúzója, az így megállapított adó nem

haladhatja meg a jogdíj bruttó összegének 10 százalékát.

  3. E Cikk alkalmazásában a „jogdíj” kifejezés azt a bármilyen jellegű térítést

jelenti, amelyet irodalmi, művészeti vagy tudományos művek - beleértve a

mozgóképfilmeket és a rádió vagy televíziós közvetítésre szolgáló filmeket -

szabadalmak, védjegyek, minták vagy modellek, tervek, titkos formulák vagy

eljárások, továbbá ipari, kereskedelmi vagy tudományos berendezések

használatáért vagy használati jogáért vagy ipari, kereskedelmi illetve

tudományos tapasztalatok átadásáért fizetnek.

  4. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a jogdíj az

egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró haszonhúzója a másik Szerződő

Államban, amelyből a jogdíj származik, egy ott lévő telephely útján fejt ki

tevékenységet, és a jog vagy vagyoni érték, amely után a jogdíjat fizetik,

ténylegesen az ilyen telephelyhez kötődik. Ebben az esetben a 7. Cikk

rendelkezései nyernek alkalmazást.

  5. A jogdíj akkor származik az egyik Szerződő Államból, ha a jogdíjat fizető

maga az Állam, annak politikai egysége vagy helyhatósága, vagy ebben az

Államban illetőséggel bíró személy. Ha azonban a jogdíjat fizető személynek,

függetlenül attól, hogy bír-e illetőséggel az egyik Szerződő Államban vagy

sem, az egyik Szerződő Államban telephelye van, amellyel kapcsolatban a jog

vagy tulajdon utáni jogdíj felmerült, és ezt a jogdíjat a telephely viseli, úgy az

ilyen jogdíj abból a Szerződő Államból származónak tekintendő, amelyben a

telephely található.


  6. Ha a jogdíjat fizető személy és a jogdíj haszonhúzója, vagy mindkettő és

egy harmadik személy között különleges kapcsolat áll fönn, és emiatt a jogdíj

összege azon használathoz, joghoz vagy információhoz mérten, amely után

fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a jogdíjat fizető és a jogdíj

haszonhúzója ilyen kapcsolatok nélkül megállapodott volna, úgy e Cikk

rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az

esetben a többletösszeg mindkét a Szerződő Állam jogszabályai szerint és

ezen Egyezmény más rendelkezéseinek figyelembevételével adóztatható.

                                          13. Cikk

                                       Tőkenyereség

  1. Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek a 6. Cikkben

meghatározott és a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyon

elidegenítéséből származó nyeresége ebben a másik Államban adóztatható.

  2. Az olyan ingó vagyon elidegenítéséből származó nyereség, amely részét

képezi azon telephely üzleti vagyonának, mellyel az egyik Szerződő Állam

vállalkozása a másik Szerződő Államban rendelkezik, vagy olyan ingó vagyoné,

amellyel az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy szabad

foglalkozás gyakorlása céljából a másik Szerződő Államban rendelkezik,

beleértve az olyan nyereséget, amelyet egy ilyen telephely (egyedül vagy az

egész vállalkozással együtt történő) elidegenítéséből, vagy egy ilyen állandó

bázisnak az elidegenítéséből elérnek, ebben a másik Államban adóztatható.

  3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók, légi járművek vagy közúti

szállító járművek, valamint ezek üzemeltetését szolgáló ingó vagyon

elidegenítéséből származó nyereség csak abban a Szerződő Államban

adóztatható, ahol a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.

  4. Az 1., 2. és 3. bekezdésekben nem említett vagyon elidegenítéséből

származó nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az

elidegenítő illetőséggel bír. Az előző mondatban említett tőkenyereség

azonban, amely a másik Szerződő Államból származik, a másik Szerződő

Államban is megadóztatható, ha a megszerzés és elidegenítés között nem telik

el több mint egy év.

                                          14. Cikk

                                     Szabad foglalkozás

  1. Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró

személy szabad foglalkozás vagy más önálló jellegű tevékenységből élvez, csak

ebben a Szerződő Államban adóztatható, kivéve, ha a személy

tevékenységének kifejtéséhez a másik Szerződő Államban rendszeresen

állandó bázissal rendelkezik. Amennyiben rendelkezik ilyen állandó bázissal, a

jövedelem megadóztatható a másik Államban, de csak annyiban, amennyiben

az ennek az állandó bázisnak tudható be.


  2. A „szabad foglalkozás” kifejezés magában foglalja különösen az önállóan

kifejtett     tudományos,        irodalmi, művészeti,        nevelési     vagy     oktatási

tevékenységet, valamint az orvosok, fogorvosok, jogászok, mérnökök,

építészek és könyvszakértők tevékenységét.

                                          15. Cikk

                                     Nem önálló munka

  1. A 16., 18., 19. és 20. Cikk rendelkezéseinek megfelelően a fizetés, a bér és

más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró

személy foglalkoztatásért kap, csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha

a munkát a másik Szerződő Államban végzik. Amennyiben a foglalkoztatás

eképpen folyik, úgy az ezért kapott térítés ebben a másik Államban

adóztatható.

  2. Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az a térítés, amelyet az

egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy a másik Szerződő Államban

folytatott alkalmazásáért kap, csak az először említett Államban adóztatható,

ha

  a) a kedvezményezett egyfolytában vagy megszakításokkal nem tölt összesen

183 napnál hosszabb időtartamot a vonatkozó naptári évben a másik

Államban, és

  b) a térítést olyan munkaadó fizeti, vagy azt olyan munkaadó nevében fizetik,

aki nem bír illetőséggel a másik Államban, és

  c) a térítés nem a munkaadónak a másik Államban lévő állandó telephelyét

vagy állandó bázisát terheli.

  3. Tekintet nélkül ezen Cikk előző rendelkezéseire, a nemzetközi

forgalomban üzemeltetett hajó, légi jármű vagy közúti szállító jármű

fedélzetén végzett nem önálló munkáért járó térítés csak abban a Szerződő

Államban adóztatható, ahol a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye

van.

                                          16. Cikk

                                      Igazgatói díjak

  Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy számára a másik

Szerződő Államban illetőséggel bíró vállalat igazgatótanácsában vagy hasonló

szervezetében való tagságért felmerülő igazgatói díj és hasonló fizetések

ebben a másik Államban adóztathatók.

                                          17. Cikk

                                   Művészek és sportolók


   1. Tekintet nélkül a 14. és 15. Cikk rendelkezéseire, az olyan jövedelem,

amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró előadóművész, mint

színpadi, film-, rádiós vagy televíziós művész, vagy zeneművész vagy sportoló

élvez ilyen minőségben a másik Szerződő Államban kifejtett személyes

tevékenységéből, ebben a másik Államban adóztatható.

   2. Amennyiben egy előadóművész vagy egy sportoló által ilyen minőségben,

személyesen kifejtett tevékenységből származó jövedelem nem az

előadóművésznél vagy a sportolónál magánál, hanem valamely más személynél

jelentkezik, úgy ez a jövedelem, tekintet nélkül a 7., 14. és 15. Cikk

rendelkezéseire, abban a Szerződő Államban adóztatható, ahol az

előadóművész vagy a sportoló tevékenységét kifejtette.

   3. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók az egyik Szerződő

Államban végzett művészi és sporttevékenységből származó jövedelemre,

amennyiben az abba az Államba tett látogatást a Szerződő Államok, azok

politikai egységeinek vagy helyi hatóságainak közalapjaiból támogatják, vagy

az ilyen személyek tevékenysége a Szerződő Államok közötti kulturális

egyezmény vagy rendezvény keretében folyik.

                                          18. Cikk

                                        Nyugdíjak

   A 19. Cikk 2. bekezdésének rendelkezései alapján az egyik Szerződő

Államban illetőséggel bíró személy részére korábbi foglalkoztatása után

fizetett nyugdíj vagy egyéb hasonló juttatás csak ebben az Államban

adóztatható. Ezen rendelkezés vonatkozik az egyik Szerződő Államban

illetőséggel bíró személy számára kifizetett életjáradékokra is.

                                          19. Cikk

                                       Közszolgálat

   1. a) Az a nem nyugdíj jellegű térítés, amelyet az egyik Szerződő Állam

annak politikai vagy adminisztratív egysége vagy helyi hatósága fizet egy

természetes személynek az ezen Államnak, egységének vagy helyi

hatóságának teljesített szolgálatért, csak ebben az Államban adóztatható.

   b) Tekintet nélkül e cikk 1. a) pontjának rendelkezéseire, az ilyen térítés

csak a másik Szerződő Államban adóztatható, ha a szolgálatot ebben a másik

Szerződő Államban teljesítették és a kedvezményezett ebben a másik Szerződő

Államban olyan illetőséggel bíró személy, aki

   (i) ennek az Államnak állampolgára, de nem állampolgára a fentebbi a)

alpontban említett Államnak, vagy

   (ii) nem lévén állampolgára a fentebbi a) pontban említett Államnak, nem

vált ezen Államban illetőséggel bíróvá pusztán a szolgálat ellátása céljából.

   2. a) Bármely olyan nyugdíj, amelyet az egyik Szerződő Állam, annak

politikai vagy adminisztratív egysége vagy helyi hatósága fizet közvetlenül

vagy az általa létesített alapból egy természetes személynek az ezen Szerződő

Államnak, egységének vagy helyhatóságának teljesített szolgálatért, csak

ebben az Államban adóztatható.


  b) Tekintet nélkül e cikk 2. a) pontjának rendelkezéseire, az ilyen nyugdíj

csak a másik Szerződő Államban adóztatható, ha a természetes személy ebben

a másik Szerződő Államban illetőséggel bír és annak az állampolgára.

  3. Ezen Egyezmény 15., 16. és 18. Cikkének rendelkezései alkalmazandók a

Szerződő Államok egyike, annak politikai vagy adminisztratív egysége vagy

helyhatósága által végzett bármely kereskedelmi vagy üzleti tevékenységgel

kapcsolatos szolgálatért fizetett térítésre és nyugdíjra.

                                          20. Cikk

                                     Tanárok és diákok

  1. Azon diák vagy kereskedelmi tanuló önfenntartására, oktatására vagy

képzésére kifizetett összegek, aki az egyik Szerződő Állam állampolgára, és

aki a másik Szerződő Államban kizárólag tanulmányi vagy képzési céllal

tartózkodik, nem adóztathatók ebben a másik Államban, feltéve, hogy az ilyen

kifizetések ezen másik Államon kívüli forrásokból erednek.

  2. Hasonlóképpen, egy olyan tanár vagy oktató által kapott juttatás, aki az

egyik Szerződő Állam állampolgára, és aki a másik Szerződő Államban

elsősorban azért tartózkodik, hogy tanítson vagy kutatást folytasson két évet

meg nem haladó időtartamig egyfolytában vagy megszakításokkal, ebben a

másik Szerződő Államban személyes oktatási vagy kutatási szolgálataiért

adómentességet élvez, feltéve, hogy az ilyen kifizetések ezen másik Államon

kívüli forrásokból erednek.

  3. Valamely diák vagy képzésen részt vevő olyan személy számára, aki az

egyik Szerződő Állam állampolgára az olyan alkalmazásért fizetett juttatás,

amelyet ebben a másik Szerződő Államban végzett, egy naptári évben 183

napot meg nem haladó időtartamig folyamatosan vagy megszakításokkal,

annak érdekében, hogy tanulmányaival vagy képzésével kapcsolatos szakmai

tapasztalatot szerezzen, ebben a másik Államban nem adóztatható.

                                          21. Cikk

                                     Egyéb jövedelem

  Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek az ezen Egyezmény

előző Cikkeiben nem tárgyalt jövedelmi tételei, bárhol is keletkezzenek azok,

csak ebben az Államban adóztathatók.

                                          22. Cikk

                                Kettős adóztatás elkerülése

  A kettős adóztatást a következőképpen kell elkerülni:

  a) Törökország esetében:


   Amennyiben egy Törökországban illetőséggel rendelkező személy olyan

jövedelmet élvez, amely ezen Egyezmény értelmében Magyarországon is és

Törökországban is adóztatható, Törökország a török adózási törvények külföldi

adók meghitelezésére vonatkozó rendelkezéseinek értelmében le fogja vonni

ennek a személynek a jövedelme után beszedendő adóból azt az összeget,

amely megfelel a Magyarországon fizetett adónak.

   Az ilyen levonás azonban nem haladhatja meg a Törökországban, a levonás

előtt megállapított jövedelemadónak azt a részét, amely Magyarországból

származó adóztatható jövedelemre esik.

   b) Magyarország esetében:

   (i) Amennyiben a Magyarországon illetőséggel rendelkező személy olyan

jövedelmet élvez az alábbi b) pontban foglaltak kivételével, amely az ezen

Egyezmény rendelkezései értelmében Törökországban adóztatható, úgy

Magyarország mentesíti az ilyen jövedelmet az adóztatás alól, azonban az

ilyen személy fennmaradó jövedelmének adó-megállapításánál alkalmazhatja

azt az adókulcsot, amely abban az esetben lenne alkalmazható, ha a

mentesített jövedelem nem élvezne mentességet.

   (ii) Amennyiben egy Magyarországon illetőséggel rendelkező személy olyan

jövedelmet élvez, mely ezen Egyezmény 10., 11., 12. Cikke és a 13. Cikk 4.

bekezdésének          rendelkezései       alapján     Törökországban         adóztatható,

Magyarország le fogja vonni ennek a személynek a jövedelme után

beszedendő adóból azt az összeget, amely megfelel a Törökországban fizetett

adónak.

   Az ilyen levonás azonban nem haladhatja meg a Magyarországon, a levonás

előtt megállapított jövedelemadónak azt a részét, amely a Törökországból

származó adóztatható jövedelemre esik.

                                          23. Cikk

                                     Egyenlő elbánás

   1. Az egyik Szerződő Állam állampolgárai a másik Szerződő Államban nem

vethetők sem olyan adóztatás, sem pedig azzal összefüggő olyan kötelezettség

alá, amely más vagy terhesebb, mint az az adóztatás és azzal összefüggő

kötelezettség, amelynek e másik Állam állampolgárai azonos körülmények

között alá vannak vagy alá lehetnek vetve.

   2. A 10. Cikk 4. bekezdése rendelkezéseinek értelmében az egyik Szerződő

Állam valamely vállalkozásának a másik Szerződő Államban lévő telephelyét

ebben a másik Államban nem lehet kedvezőtlenebbül adóztatni, mint az ennek

a másik Államnak azonos tevékenységet folytató vállalkozásait.

   3. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásai, melyeknek tőkéjét egészében vagy

részben, közvetlenül vagy közvetve egy vagy több, a másik Szerződő Államban

illetőséggel rendelkező személy birtokolja vagy ellenőrzi, az előbb említett

Államban nem vethető adóztatás vagy azzal kapcsolatos olyan követelmények

alá, mint az ennek a másik Államnak hasonló vállalkozásai vannak vagy

lehetnek alávetve.


  4. Ezen rendelkezések nem értelmezhetők úgy, mintha az egyik Szerződő

Államot arra köteleznék, hogy az a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró

személyeknek polgári státusz vagy családi kötelezettség alapján olyan

adózással kapcsolatos egyéni engedményeket, mentesítéseket és levonásokat

adjon, mint amilyet saját illetőséggel rendelkező személyeinek garantál.

                                          24. Cikk

                                     Információcsere

  1. A Szerződő Államok illetékes hatóságai megadják egymás számára azt a

tájékoztatást, amely ezen Egyezmény rendelkezéseinek vagy a Szerződő

Államok saját, az Egyezményben szereplő adókkal kapcsolatos ottani adózásra

vonatkozó törvénykezésének végrehajtásához szükséges, amennyiben az ilyen

adózás nem áll ellentétben az Egyezménnyel. A Szerződő Államnak a kapott

tájékoztatást titokban kell tartani ugyanúgy, mint ennek az Államnak a belső

jogszabályai alapján kapott információkat, és csak olyan személyeknek vagy

hatóságoknak (beleértve a bíróságokat és az államigazgatási szerveket) lehet

hozzáférhetővé tenni, amelyek az Egyezmény alá eső adók kivetésével vagy

beszedésével, érvényesítésével és az azokra vonatkozó peres eljárásokkal vagy

jogorvoslatokra vonatkozó határozatokkal foglalkoznak. Ezek a személyek

vagy hatóságok csak ilyen célra használhatják fel az információt. Nyilvános

bírósági tárgyalásokon vagy bírósági határozatokban az információt

hozzáférhetővé tehetik.

  2. Az 1. bekezdés rendelkezései semmi esetre sem értelmezhetők úgy,

mintha azok az egyik Szerződő Államot köteleznék

  a) olyan államigazgatási intézkedések hozatalára, amelyek ennek vagy a

másik Szerződő Államnak a jogszabályaitól és államigazgatási gyakorlatától

eltérnek;

  b) olyan tájékoztatás nyújtására, amely az egyik vagy a másik Szerződő

Államnak a jogszabályai szerint vagy rendes államigazgatási gyakorlatában

nem szerezhetők be;

  c) olyan tájékoztatás nyújtására, amely szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi

vagy foglalkozási titkot, üzleti eljárást vagy információt tárna fel, amelynek

közlése ellentmondana a közrendnek (ordre public).

                                          25. Cikk

                                     Egyeztető eljárás

  1. Ha egy személy véleménye szerint az egyik Szerződő Állam vagy mindkét

Szerződő Állam intézkedései rá nézve olyan adóztatáshoz vezetnek, vagy

fognak vezetni, amely nem felel meg ezen Egyezmény rendelkezéseinek, úgy

ezeknek az Államoknak a belső jogszabályai szerinti jogorvoslattól függetlenül,

ügyét előterjesztheti annak a Szerződő Államnak az illetékes hatóságához,

amelyben illetőséggel bír, vagy ha ügye a 23. Cikk 1. bekezdése alá tartozik,

azon Szerződő Államéhoz, amelynek állampolgára.


  2. Ha az illetékes hatóság a kifogást jogosnak találja, és maga nincs abban a

helyzetben, hogy kielégítő megoldást találjon, úgy arra fog törekedni, hogy az

ügyet a másik Szerződő Állam illetékes hatóságával úgy rendezze, hogy az

Egyezménynek nem megfelelő adóztatás elkerülhető legyen.

  3. A Szerződő Államok illetékes hatóságai törekedni fognak arra, hogy

azokat a nehézségeket vagy kétségeket, amelyek az Egyezmény

értelmezésénél vagy alkalmazásánál felmerülnek, egymással egyetértésben

eloszlassák. Tanácskozhatnak arról is, hogy miként lehet a kettős adóztatást

elkerülni olyan esetekben, amelyeket az Egyezmény nem tartalmaz.

  4. A Szerződő Államok illetékes hatóságai az előző bekezdések értelmében

létrehozandó         egyetértés      elérése     céljából     egymással       közvetlenül

érintkezhetnek. Ha a megállapodás elérésére tanácsosnak tűnik a vélemények

szóbeli kicserélése, az ilyen eszmecsere egy olyan bizottságon keresztül

valósulhat meg, amely a Szerződő Államok illetékes hatóságainak

képviselőiből tevődik össze.

                                          26. Cikk

                   Diplomáciai képviselők és konzuli tisztségviselők

  Ezen Egyezmény nem érinti a diplomáciai képviselet, a konzuli hivatal vagy

valamelyik nemzetközi szervezet tagjainak kiváltságait, amelyek a nemzetközi

jog általános szabályai szerint vagy külön egyezmények rendelkezései alapján

őket megilletik.

                                          27. Cikk

                                      Hatálybalépés

  1. A Szerződő Államok értesítik egymást arról, hogy az ezen Egyezmény

hatálybalépéséhez szükséges eljárások megtörténtek. Ezen Egyezmény a

későbbi értesítés időpontjában lép hatályba.

  2. Rendelkezései kihatnak ezen Egyezmény aláírása évének január első

napján vagy az azt követően kezdődő minden adóév adóira.

                                          28. Cikk

                                        Felmondás

  Ezen Egyezmény addig marad hatályban, míg azt az egyik Szerződő Állam fel

nem mondja. Bármelyik Szerződő Állam felbonthatja az Egyezményt a másik

értesítése révén, diplomáciai úton, azt a dátumot követő ötéves időszakot

követően, a naptári év vége előtt legalább hat hónappal, amikor az Egyezmény

hatályba lépett.

  Ebben az esetben az Egyezmény hatályát veszti a felmondást követő év

január első napján vagy azután kezdődő adóévek adóit illetően.


  Ennek hiteléül a kellő felhatalmazással rendelkező alulírottak aláírták ezen

Egyezményt.

  Készült Budapesten, 1993. március 10-én, két példányban, angol nyelven.

                                         (Aláírások)

                                     JEGYZŐKÖNYV

  A Magyar Köztársaság Kormánya és a Török Köztársaság Kormánya között a

mai napon a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről szóló

Egyezmény          aláírásakor      az    aláírók     megállapodtak        a    következő

rendelkezésekben, melyek az Egyezmény szerves részét képezik:

  1. Az 5. Cikkre vonatkozólag megállapítást nyert, hogy az „üzleti hely”

kifejezés magában foglalja a termelési helyet.

  2. A 6. Cikk 2. bekezdésére vonatkozólag megállapítást nyert, hogy a

„minden fajtájú halászati hely” nem foglalja magában a nyílt tengeri halászati

helyeket.

  3. A 10. Cikk 4. bekezdésére vonatkozólag megállapítást nyert, hogy a

törökországi belső törvényhozás szerint meghatározott kifizetésnél levonandó

adókulcs addig alkalmazható, amíg a kulcs alacsonyabb, mint az a 10. Cikk 2.

bekezdésének a) pontjában említett, és az ilyen jövedelem nem lesz adóköteles

ismét, amikor az külföldre kerül.

  4. A 11. Cikk 3. bekezdésének b) pontjára vonatkozólag megállapítást nyert,

hogy a Törökországban keletkező kamat, melyet valamely, a Turkish

Eximbankkal megegyező tevékenységet folytató magyar banknak fizetnek, a

török adó alól mentességet élvez azzal a feltétellel, hogy a magyar illetékes

hatóság annak jogcíméről értesíti a török illetékes hatóságot.

  5. A 16. Cikk tekintetében a „hasonló szervezet” kifejezés magában foglalja

például egy vállalat felügyeleti testületét.

  Ennek hiteléül a kellő felhatalmazással rendelkező alulírottak aláírták ezen

Egyezményt.

  Készült Budapesten, 1993. március 10-én, két példányban, angol nyelven.

                                        (Aláírások)”






						3.§



Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezései alkalmazandóak az  1993. január 1-én, vagy az azt követően kezdődő minden adóév adóira.




INDOKLÁS




Az Egyezmény törvényhozási tárgyat érint, ezért a nemzetközi szerződések megkötésének alkotmányos szabályai és a jogalkotás rendjének törvényi előírásai szerint a kihirdetésre törvényben van mód.


Az Egyezmény megfelelően szolgálja a Magyar Köztársaság mindenoldalú nemzetközi kapcsolatainak ápolásához és elmélyítéséhez fűződő érdekeket.


Az Egyezményt az Országgyűlés 103/1995.(X.13.) számú határozatával megerősítette."
