"MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA


T/2912. számú
törvényjavaslat





A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a kettős adóztatás
elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelem- 
és a vagyonadók területén Pozsonyban, 1994. augusztus 5-én aláírt Egyezmény kihirdetéséről









								Előadó: Dr. Medgyessy Péter
									pénzügyminiszter











				Budapest,1996.szeptember







			    1996.évi....................................... törvény
	   határozata a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között 		       a kettős adóztatás  elkerülésére és az adóztatás kijátszásának 	megakadályozására a jövedelem- és a vagyonadók területén Pozsonyban, 		       1994. augusztus 5-én aláírt Egyezmény kihirdetéséről




1.§





Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelem- és a vagyonadók területén Pozsonyban, 1994.augusztus 5-én aláírt 
Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (Az Egyezmény  megerősítéséről szóló jegyzékváltás 1995.december 21-én megtörtént és az Egyezmény 1995.december 21-én hatályba lépett.) 



2.§


Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvű szövege a következő:
:

  „Egyezmény a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a

        kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának

        megakadályozásáról a jövedelem- és a vagyonadók területén

  A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság,

  attól az óhajtól vezetve, hogy Egyezményt kössenek a kettős adóztatás

elkerüléséről és az adózás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelem- és a

vagyonadók területén,

megállapodtak a következőkben:

                                              1. Cikk

                                        Személyi hatály

  Az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik vagy mindkét

Szerződő Államban belföldi illetőségűek.

                                              2. Cikk

                          Az Egyezmény hatálya alá tartozó adók

  1. Az Egyezmény azokra a jövedelem- és vagyonadókra terjed ki, amelyeket

az egyik Szerződő Állam, annak politikai egységei vagy helyi hatóságai

nevében állapítanak meg, a beszedés módjára való tekintet nélkül.

  


   2. Jövedelemadónak vagy vagyonadónak tekintendők mindazok az adók,

amelyekkel a teljes jövedelmet vagy a teljes vagyont, illetve a jövedelem vagy

a vagyon egyes elemeit terhelik meg, beleértve az ingó vagy az ingatlan

vagyon elidegenítéséből származó, valamint a vagyon értéknövekedése utáni

adókat.

   3. Az Egyezmény különösen a jelenleg érvényben lévő következő adókra

terjed ki:

   a) a Szlovák Köztársaságban

   (i) a magánszemélyek jövedelemadójára,

   (ii) a jogi személyek jövedelemadójára,

   (iii) az ingatlanadóra

(a továbbiakban: szlovák adó);

   b) a Magyar Köztársaságban

   (i) a magánszemélyek jövedelemadójára,

   (ii) a társasági adóra,

   (iii) a földadóra,

   (iv) az építményadóra

(a továbbiakban: magyar adó).

   4. Az Egyezmény kiterjed minden olyan azonos vagy lényegét tekintve

hasonló adóra is, amelyet az Egyezmény aláírása után a létező adók mellett

vagy azok helyett vezetnek be. A Szerződő Államok illetékes hatóságai

értesítik egymást adójogszabályaik minden lényeges megváltoztatásáról.

                                          3. Cikk

                                Általános meghatározások

   1. Az Egyezmény alkalmazásában, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:

   a) „az egyik Szerződő Állam” és „a másik Szerződő Állam” kifejezés a

Szlovák        Köztársaságot       vagy   a    Magyar      Köztársaságot        jelenti     a

szövegösszefüggésnek megfelelően;

   b) a „személy” kifejezés magában foglalja a magánszemélyt, a társaságot és

minden más személyi egyesülést;

   c) a „társaság” kifejezés azokat a jogi személyeket vagy egyéb jogalanyokat

jelenti, amelyek az adóztatás szempontjából jogi személynek tekintendők;

   d) az „egyik Szerződő Állam vállalkozása” és a „másik Szerződő Állam

vállalkozása” kifejezés az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy

vállalkozási tevékenységét, illetve a másik Szerződő Államban belföldi

illetőségű személy vállalkozási tevékenységét jelenti;

   e) az „állampolgár” kifejezés magában foglalja

   (i) az egyik Szerződő Állam állampolgárságával rendelkező magánszemélyt,

   (ii) minden olyan jogi személyt, társulást vagy egyesülést, amely e jogállását

az egyik Szerződő Állam érvényes jogszabályaiból meríti;

   f) a „nemzetközi szállítás” kifejezés olyan vállalkozás által üzemeltetett hajó,

légi jármű vagy közúti szállító jármű igénybevételével végzett bármilyen

szállítást jelent, amelynek a tényleges üzletvezetési helye az egyik Szerződő

Államban van, kivéve, ha a hajó, a légi jármű vagy a közúti szállító jármű

kizárólag a másik Szerződő Államban levő helyek között közlekedik;

   g) az „illetékes hatóság” kifejezés a következőket jelenti:


   (i)   a    Szlovák     Köztársaság       esetében     a pénzügyminisztert           vagy

meghatalmazott képviselőjét,

   (ii) a Magyar Köztársaság esetében a pénzügyminisztert vagy

meghatalmazott képviselőjét.

   2. Az Egyezménynek az egyik Szerződő Állam által történő alkalmazásánál az

Egyezményben meghatározás nélkül szereplő kifejezések azt jelentik, ha a

szövegösszefüggés mást nem kíván, amit ennek az Államnak a jogszabályaiban

jelentenek azokra az adókra vonatkozóan, amelyekre az Egyezményt

alkalmazzák.

                                           4. Cikk

                                Belföldi illetőségű személy

   1. Az Egyezmény alkalmazásában az „egyik Szerződő Államban belföldi

illetőségű személy” kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek a Szerződő

Államnak a jogszabályai szerint lakóhelye, állandó tartózkodási helye,

üzletvezetési helye vagy bármilyen más hasonló ismérv alapján ebben az

Államban adóköteles. Ez a kifejezés azonban nem foglalja magában azokat a

személyeket, akik ebben az Államban kizárólag az ebben az Államban lévő

jövedelemforrásuk vagy vagyonuk alapján adókötelesek.

   2. Amennyiben egy magánszemély az 1. bekezdés rendelkezései szerint

mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, jogállását az alábbiak szerint

kell meghatározni:

   a) abban az Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben állandó

lakóhellyel rendelkezik; amennyiben mindkét Államban rendelkezik állandó

lakóhellyel, úgy abban az Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amellyel

személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (a létérdekek központja);

   b) amennyiben nem határozható meg, hogy melyik Államban van

létérdekeinek a központja, vagy ha egyik Államban sem rendelkezik állandó

lakóhellyel, abban az Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben

szokásos tartózkodási helye van;

   c) amennyiben mindkét Szerződő Államban van szokásos tartózkodási helye,

vagy egyikben sincs, abban a Szerződő Államban tekintendő belföldi

illetőségűnek, amelynek állampolgára;

   d) ha mindkét Szerződő Állam állampolgára, vagy egyiké sem, a Szerződő

Államok illetékes hatóságai egyeztető eljárás keretében rendezik a kérdést.

   3. Amennyiben az 1. bekezdés rendelkezései értelmében egy nem

természetes személy mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, abban a

Szerződő Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben a tényleges

üzletvezetésének a helye van.

                                           5. Cikk

                                         Telephely

   1. Az Egyezmény alkalmazásában a „telephely” kifejezés olyan állandó üzleti

helyet jelent, melyen keresztül a vállalkozás üzleti tevékenységét részben vagy

egészben kifejti.


  2. A „telephely” kifejezés magában foglalja különösen:

  a) az üzletvezetés helyét,

  b) a fiókot,

  c) az irodát,

  d) a gyárat,

  e) a műhelyt,

  f) a bányát, az olaj- és a földgázkutat, a kőfejtőt és a természeti kincsek

kitermelésére szolgáló egyéb telepeket.

  3. A „telephely” kifejezés szintén magában foglalja:

  a) az építési területet, az építkezési, összeszerelési vagy berendezési

munkálatokat, de csak akkor, ha a munka 12 hónapnál tovább tart;

  b) szolgáltatások nyújtását, beleértve a tanácsadói és a vezetői

szolgáltatásokat, amelyeket egy vállalkozás alkalmazottai vagy az általa e

célra megbízott személyzet lát el, de csak akkor, ha az ilyen jellegű

tevékenységek az országon belül (az azonos vagy kapcsolódó program

keretében) bármelyik 12 hónapos időszakon belül összesen legalább 6 hónapig

tartanak.

  4. E Cikk előző rendelkezéseire való tekintet nélkül a „telephely” kifejezést

úgy kell értelmezni, hogy az nem foglalja magában a következőket:

  a) az olyan berendezéseket, amelyeket kizárólag a vállalkozás javainak vagy

áruinak raktározására, kiállítására vagy leszállítására használnak;

  b) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készleteit, amelyeket kizárólag

raktározás, kiállítás vagy leszállítás céljából tartanak;

  c) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készleteit, amelyeket kizárólag

abból a célból tartanak, hogy azt egy másik vállalkozás feldolgozza;

  d) az olyan állandó üzleti helyet, amelyet kizárólag abból a célból tartanak

fenn, hogy a vállalkozás részére különböző javakat és árukat vásároljanak,

vagy információt szerezzenek;

  e) az olyan állandó üzleti helyet, amelyet kizárólag abból a célból tartanak

fenn, hogy a vállalkozás részére bármilyen más előkészítő vagy kisegítő jellegű

tevékenységet folytassanak;

  f) az olyan állandó üzleti helyet, amelyet kizárólag az a)-e) pontokban

említett tevékenységek valamilyen kombinációjára tartanak fenn, feltéve, hogy

az állandó üzleti helynek az ilyen tevékenységek kombinációjából adódó teljes

tevékenysége előkészítő vagy kisegítő jellegű.

  5. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, ha egy személy -

kivéve a független jogállású képviselőt, akire a 6. bekezdés rendelkezéseit kell

alkalmazni - egy vállalkozás nevében tevékenykedik, és felhatalmazása van

arra, hogy a vállalkozás nevében az egyik Szerződő Államban szerződéseket

kössön, és ezzel a jogával rendszeresen él is, akkor ez a vállalkozás olyan

vállalkozásnak tekintendő, amelynek telephelye van ebben az Államban

minden olyan tevékenység tekintetében, amelyeket ez a személy a vállalkozás

érdekében végez, kivéve, ha az ilyen személy tevékenysége azokra a 4.

bekezdésben említett tevékenységekre korlátozódik, amelyek, ha állandó

üzleti hely igénybevételével végeznék, nem tennék az állandó üzleti helyet

telephellyé azon bekezdés rendelkezései értelmében.

  6. Nem tekintendő úgy, hogy az egyik Szerződő Állam vállalkozásának

telephelye van a másik Szerződő Államban csupán azért, mert ebben a másik

Szerződő Államban alkusz, bizományos vagy más független jogállású képviselő

révén tevékenységet fejt ki, feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti

tevékenységük keretében járnak el.


  7. Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság

olyan társaságot ellenőriz, vagy olyan társaság ellenőrzése alatt áll, amely a

másik Szerződő Államban belföldi illetőségű, illetve üzleti tevékenységet fejt ki

ebben a másik Államban (akár telephely révén, akár más módon), önmagában

még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.

                                          6. Cikk

                        Ingatlan vagyonból származó jövedelem

  1. Az a jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű

személy a másik Szerződő Államban lévő ingatlan vagyonból (beleértve a

mezőgazdaságból és az erdőgazdálkodásból származó jövedelmet) szerez,

ebben a másik Szerződő Államban adóztatható.

  2. Az „ingatlan vagyon” kifejezésnek olyan jelentése van, amit annak a

Szerződő Államnak a jogszabályai meghatároznak, amelyikben a szóban forgó

vagyon van. Ez a kifejezés minden esetben magában foglalja az ingatlan

vagyon tartozékának minősülő vagyont, a mezőgazdasági és erdészeti

üzemekben használatos felszerelést és az állatállományt, valamint az olyan

jogokat, amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések

alkalmazandók, az ingatlan vagyon haszonélvezeti jogát, valamint az

ásványlelőhelyek, források és más természeti erőforrások kitermelésének vagy

kitermelési jogának ellenértékeként járó változó vagy állandó térítésekhez

való jogot. Tengeri és belvízi hajók, légi járművek és közúti szállító járművek

nem tekintendők ingatlan vagyonnak.

  3. Az 1. bekezdés rendelkezései kiterjednek az ingatlan vagyon közvetlen

használatából, bérbeadásából vagy bármilyen más felhasználási formájából

származó jövedelemre.

  4. Az 1. és 3. bekezdés rendelkezései kiterjednek a vállalkozás ingatlan

vagyonából származó jövedelemre, valamint a szabad foglalkozás gyakorlására

szolgáló ingatlan vagyonból származó jövedelemre is.

                                          7. Cikk

                                   Vállalkozási nyereség

  1. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a nyeresége csak ebben a

Szerződő Államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás tevékenységét a

másik Szerzőző Államban fejti ki ott lévő telephelye révén. Amennyiben a

vállalkozás ily módon fejti ki tevékenységét, a vállalkozás nyeresége a másik

Államban adóztatható, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben a

nyereség ennek a telephelynek tudható be.

  2. A 3. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerződő

Állam vállalkozása üzleti tevékenységet fejt ki a másik Szerződő Államban ott

lévő telephelye révén, akkor mindkét Szerződő Államban azt a nyereséget kell

ennek a telephelynek betudni, amelyet akkor érhetne el, ha teljesen önálló és

elkülönült vállalkozásként azonos vagy hasonló tevékenységet végezne azonos

vagy hasonló körülmények között, önálló üzleti kapcsolatot fenntartva azzal a

vállalkozással, amelynek a telephelye.


  3. A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók azok a költségek,

amelyek a telephely működtetésével kapcsolatban merülnek fel, beleértve az

üzletvezetési és az általános ügyviteli költségeket, függetlenül attól, hogy

abban az Államban merülnek-e fel, ahol a telephely található, vagy máshol.

  4. Ha az egyik Szerződő Államban úgy szokták megállapítani a telephelyre

eső nyereségrészt, hogy a vállalkozás teljes nyereségét a különböző

részegységek között arányosan osztják meg, a 2. bekezdés nem zárja ki, hogy

ez a Szerződő Állam az adóköteles nyereséget a szokásos arányos megosztás

módszerével állapítsa meg; az alkalmazott arányos megosztási módszernek

azonban olyannak kell lennie, hogy az eredmény összhangban legyen az e

Cikkben szereplő elvekkel.

  5. Nem tudható be nyereség a telephelynek csupán azért, mert a telephely

javakat és árukat vásárol a vállalkozásnak.

  6. Az előző bekezdések alkalmazásában a telephelynek betudható nyereséget

évről évre azonos módon kell megállapítani, hacsak elégséges és alapos ok

nincs az ellenkezőjére.

  7. Amennyiben a nyereség olyan jövedelemelemeket tartalmaz, amelyekkel

az Egyezmény más cikkei külön foglalkoznak, e cikk rendelkezései nem érintik

azoknak a cikkeknek a rendelkezéseit.

                                          8. Cikk

                                    Nemzetközi szállítás

  1. A tengeri és belvízi hajók, légi járművek vagy közúti szállító járművek

nemzetközi forgalomban történő üzemeltetéséből szerzett jövedelem csak

abban az Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges

üzletvezetésének helye van.

  2. Ha egy hajózási vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye egy hajó

fedélzetén van, akkor ez úgy tekintendő, mintha abban a Szerződő Államban

lenne, amelyben a hajó hazai kikötője van, vagy ilyen hazai kikötő hiányában,

abban a Szerződő Államban, amelyben a hajó üzemeltetője belföldi illetőségű.

                                          9. Cikk

                                   Kapcsolt vállalkozások

  Amennyiben

  a) az egyik Szerződő Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik

Szerződő Állam vállalkozásának vezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében

részesedik, vagy

  b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerződő

Állam vállalkozásának és a másik Szerződő Állam vállalkozásának a

vezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében is részesednek,


és bármelyik esetben a két vállalkozás az egymás közötti kereskedelmi vagy

pénzügyi kapcsolatokban olyan feltételben állapodik meg, vagy olyan

feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független

vállalkozások egymással megállapodnának, akkor minden olyan nyereség,

amely e feltételek hiányában a vállalkozások egyikénél megjelent volna, de e

feltételek miatt azonban nem jelent meg, beszámítható ennek a vállalkozásnak

a nyereségébe, és ennek megfelelően megadóztatható.

                                         10. Cikk

                                         Osztalék

   1. Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű

társaság a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizet,

ebben a másik Szerződő Államban adóztatható.

   2. Ugyanakkor ez az osztalék abban a Szerződő Államban és annak a

Szerződő Államnak a jogszabályai szerint is adóztatható, amelyben az

osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, ha azonban a kedvezményezett

az osztalék haszonhúzója, az így megállapított adó nem haladhatja meg

   a) az osztalék bruttó összegének 5%-át, ha a haszonhúzó olyan társaság,

amelyik az osztalékot fizető társaság tőkéjének legalább 25%-ban közvetlen

tulajdonosa;

   b) az osztalék bruttó összegének 15%-át minden egyéb esetben.

   A Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik az

ilyen korlátozások alkalmazásának módját.

   E bekezdés rendelkezései nem érintik a társaság adóztatását arra a

nyereségre vonatkozóan, amelyből az osztalékot fizetik.

   3. E Cikk alkalmazásában az „osztalék” kifejezés részvényekből vagy más,

nyereségrészesedést biztosító jogokból - kivéve a követeléseket - származó

jövedelmet, valamint egyéb társasági jogokból származó olyan jövedelmet

jelent, amely a részvényből származó jövedelemmel azonos adójogi elbírálás

alá esik abban az Államban, amelyben az osztalékot kifizető társaság belföldi

illetőségű.

   4. Nem kell az 1. és 2. bekezdés rendelkezéseit alkalmazni, ha az osztalék

haszonhúzója, aki mint az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű

személy, üzleti tevékenységet folytat ott lévő telephelye révén abban a másik

Szerződő Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű,

vagy ebben a másik Államban egy ott lévő állandó bázis segítségével szabad

foglalkozást űz, és az érdekeltség, amelynek alapján az osztalékot fizetik,

ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz tartozik. Ebben az

esetben az esettől függően a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezéseit kell

alkalmazni.


  5. Ha az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság nyereségre

vagy jövedelemre tesz szert a másik Szerződő Államból, ez a másik Állam nem

adóztathatja meg a társaság által kifizetett osztalékot, kivéve, ha az osztalékot

ebben a másik Államban belföldi illetőségű személynek fizetik, vagy ha az

érdekeltség, amelynek alapján az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a másik

Szerződő Államban lévő telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik, sem

pedig a társaság fel nem osztott nyereségét nem terhelheti a társaság fel nem

osztott nyereségére megállapított adóval, még akkor sem, ha a kifizetett

osztalék vagy a fel nem osztott nyereség egészben vagy részben ebben a

másik Szerződő Államban keletkező nyereségből vagy jövedelemből áll.

                                         11. Cikk

                                           Kamat

  1. Az a kamat, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelyet a

másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetnek, csak ebben

a másik Államban adóztatható, ha a kedvezményezett belföldi személy a kamat

haszonhúzója.

  2. E cikk alkalmazásában a „kamat” kifejezés mindenfajta követelésből

származó jövedelmet jelent, függetlenül attól, hogy jelzáloggal van-e biztosítva

és jogot ad-e az adós nyereségéből való részesedésre, és magában foglalja

különösen az állami értékpapírokból származó jövedelmet, a kötvényekből és

az      adósságlevelekből         származó     jövedelmet,      beleértve       az     ilyen

értékpapírokhoz,         kötvényekhez        vagy    adósságlevelekhez         kapcsolódó

kamatprémiumokat és díjakat.

  3. Nem kell az 1. bekezdés rendelkezéseit alkalmazni, ha a kamat egyik

Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő

Államban üzleti tevékenységet folytat ott lévő telephelye révén, amelyben a

kamat keletkezik, vagy ott lévő állandó bázisa tevékenységével szabad

foglalkozást űz ebben a másik Államban, és a követelés, amely után a kamatot

fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik.

Ebben az esetben az esettől függően a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezéseit

kell alkalmazni.

  4. Ha a kamatot fizető személy és a kamat haszonhúzója közötti, vagy a

kettejük és egy harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a kamat

összege ahhoz a követeléshez viszonyítva, amely után fizetik, meghaladja azt

az összeget, amelyben a kamatot fizető személy és a kamat haszonhúzója ilyen

kapcsolatok hiányában megállapodtak volna, e cikk rendelkezéseit csak az

utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a többletösszeg

mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint megadóztatható marad, az

Egyezmény egyéb rendelkezéseinek kellő figyelembevételével.

                                         12. Cikk

                                           Jogdíj


   1. A jogdíj, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelyet a másik

Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetnek, ebben a másik

Államban adóztatható.

   2. Az ilyen jogdíj ugyanakkor abban a Szerződő Államban és annak az

Államnak a jogszabályai szerint is adóztatható, amelyikben keletkezik, de ha a

kedvezményezett a jogdíj haszonhúzója, az ily módon megállapított adó nem

haladhatja meg a jogdíj bruttó összegének 10%-át. A Szerződő Államok

illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik e korlátozás alkalmazási

módját.

   3. E Cikk alkalmazásában a „jogdíj” kifejezés magában foglal minden olyan

jellegű térítést, amelyet irodalmi, művészeti vagy tudományos alkotások

felhasználásának vagy felhasználási jogának ellenértékeként fizetnek ki,

beleértve a mozgóképfilmet, a rádiós vagy televíziós közvetítésre szolgáló

filmeket és szalagokat, mindenfajta szabadalmat, védjegyet, ipari formulát

vagy modellt, tervet, titkos képletet vagy eljárást, valamint az ipari,

kereskedelmi és tudományos berendezések használatáért vagy használati

jogáért, illetve az ipari, kereskedelmi és tudományos tapasztalatok közléséért

történő kifizetéseket.

   4. Nem kell az 1. és 2. bekezdés rendelkezéseit alkalmazni, ha a jogdíjak

haszonhúzója, aki az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű, üzleti

tevékenységet folytat ott lévő telephelye révén abban a másik Szerződő

Államban, amelyben a jogdíj keletkezik, vagy ott lévő állandó bázisa és a jog

vagy vagyoni érték segítségével szabad foglalkozást űz, amely után a jogdíjat

fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik.

Ebben az esetben az esettől függően a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezéseit

kell alkalmazni.

   5. A jogdíj akkor tekintendő az egyik Szerződő Államból származónak, ha a

kifizető maga az Állam, annak politikai egysége, helyi hatósága vagy egy

ebben az Államban belföldi illetőségű személy. Ha azonban a jogdíj kifizetője,

akár belföldi illetőségű az egyik Szerződő Államban, akár nem, a Szerződő

Államok egyikében olyan telephellyel vagy állandó bázissal rendelkezik,

amellyel kapcsolatosan a jogdíjfizetési kötelezettség felmerült, és ezeket a

jogdíjakat ez a telephely vagy állandó bázis viseli, akkor úgy tekintendő, hogy

ezek a jogdíjak abból a Szerződő Államból származnak, amelyben a telephely

vagy az állandó bázis található.

   6. Ha a kifizető és a jogdíj haszonhúzója közötti, vagy a kettejük és egy

harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a jogdíj összege ahhoz a

használathoz, joghoz vagy információhoz mérten, amelynek alapján kifizetik,

meghaladja azt az összeget, amelyben a jogdíjat fizető személy és a jogdíj

haszonhúzója ilyen kapcsolatok hiányában megállapodtak volna, e Cikk

rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az

esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint

megadóztatható           az      Egyezmény       egyéb       rendelkezéseinek          kellő

figyelembevételével.

                                         13. Cikk

                           Elidegenítésből származó nyereség


   1. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy másik Szerződő

Államban lévő, a 6. Cikkben meghatározott ingatlanának elidegenítéséből

származó nyeresége ebben a másik Államban adóztatható.

   2. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban lévő

telephelyéhez tartozó üzleti vagyon részét képező ingó vagyon, valamint az

egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy számára a másik

Szerződő Államban szabad foglalkozás végzéséhez rendelkezésre álló ingó

vagyontárgy elidegenítéséből származó nyereség ebben a másik Államban

adóztatható, beleértve az ilyen telephely (önállóan vagy az egész

vállalkozással együtt történő) elidegenítéséből vagy az ilyen állandó bázis

elidegenítéséből származó nyereséget is.

   3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett tengeri és belvízi hajók, légi

járművek és közúti szállító járművek, valamint az ilyen hajók, légi járművek és

közúti szállító járművek üzemeltetését szolgáló ingó vagyontárgyak

elidegenítéséből származó nyereség csak abban az Államban adóztatható,

amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének a helye van.

   4. Az 1., 2. és 3. bekezdésben említett vagyontárgyakon kívüli vagyon

elidegenítéséből származó nyereség csak abban a Szerződő Államban

adóztatható, amelyben az elidegenítő belföldi illetőségű.

                                         14. Cikk

                                     Szabad foglalkozás

   1. Az olyan jövedelem, amelyre az egyik Szerződő Államban belföldi

illetőségű személy szabad foglalkozásból vagy egyéb önálló jellegű

tevékenységből szerez, csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a

tevékenység végzésére a másik Szerződő Államban rendszeresen állandó

bázissal rendelkezik. Ha ilyen állandó bázissal rendelkezik, jövedelme a másik

Szerződő Államban adóztatható, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben

ennek az állandó bázisnak tudható be.

   2. A „szabad foglalkozás” kifejezés magában foglalja különösen az önálló

tudományos, irodalmi, művészeti, nevelési vagy oktatási tevékenységet,

valamint az orvosok, ügyvédek, mérnökök, építészek, fogorvosok és

könyvszakértők önálló tevékenységét.

                                         15. Cikk

                                     Nem önálló munka

   1. A 16., 18., 19. és 20. Cikkek rendelkezéseinek fenntartásával a bér, a

fizetés és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi

illetőségű személy nem önálló munkáért kap, csak ebben az Államban

adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Szerződő Államban végzik.

Amennyiben a munkát ott végzik, az abból származó térítés ebben a másik

Államban adóztatható.


  2. Az 1. bekezdés rendelkezéseire való tekintet nélkül az a térítés, amelyet

az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő

Államban történő nem önálló munkáért kap, csak az elsőként említett

Államban adóztatható, amennyiben a következő feltételek mindegyike teljesül:

  a) a kedvezményezett bármely tizenkét hónapos időszakon belül

egyfolytában vagy megszakításokkal nem tölt összesen 183 napnál többet a

másik Államban;

  b) a térítést olyan munkáltató fizeti, vagy olyan munkáltató nevében fizetik,

aki nem belföldi illetőségű a másik Államban; és

  c) a térítést nem a munkáltatónak a másik Államban lévő telephelye vagy

állandó bázisa viseli.

  3. Tekintet nélkül e cikk fenti bekezdés rendelkezéseire, az olyan térítés,

amelyet nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajó, légi jármű vagy közúti

szállító jármű fedélzetén végzett nem önálló munkáért fizetnek, abban a

Szerződő Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges

üzletvezetésének helye van.

                                         16. Cikk

                                   Igazgatók tiszteletdíja

  Az igazgatói tiszteletdíj és más hasonló kifizetések, amelyeket az egyik

Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban

belföldi illetőségű társaság igazgatósági tagjaként vagy más hasonló

testületének tagjaként kap, ebben a másik Államban adóztathatók.

                                         17. Cikk

                                   Művészek és sportolók

  1. Tekintet nélkül a 14. és 15. Cikk rendelkezéseire, az a jövedelem, amelyet

az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy előadóművészként,

úgymint színpadi, film-, rádiós vagy televíziós művészként, zenészként vagy

sportolóként élvez a másik Szerződő Államban ilyen minőségében kifejtett

személyes tevékenységéből, ebben a másik Államban adóztatható.

  2. Amennyiben az előadóművész vagy sportoló ilyen minőségében

személyesen kifejtett tevékenységével kapcsolatos jövedelem nem az

előadóművésznél vagy sportolónál magánál, hanem egy másik személynél

jelentkezik, akkor ez a jövedelem a 7., 14. és a 15. Cikk rendelkezéseire való

tekintet nélkül abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az

előadóművész vagy a sportoló tevékenységét kifejti.

  3. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdés rendelkezéseire, az e cikkben említett

jövedelem adómentes abban a Szerződő Államban, amelyben az előadóművész

vagy sportoló tevékenységét kifejti, ha ezt a tevékenységet jelentős részben

ezen Állam vagy a másik Állam közpénzeiből támogatják, vagy a

tevékenységre a Szerződő Államok közötti kulturális megállapodás keretében

kerül sor.


                                         18. Cikk

                                          Nyugdíj

  A 19. Cikk 2. bekezdésében foglalt rendelkezések fenntartásával a nyugdíj és

a hasonló térítések, amelyeket az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű

személynek fizetnek korábbi nem önálló munkára tekintettel, csak ebben az

Államban adóztathatók.

                                         19. Cikk

                                       Közszolgálat

  1. a) A nem nyugdíj jellegű térítés, amelyet az egyik Szerződő Állam, annak

politikai egysége vagy helyi hatósága fizet ki magánszemélynek olyan

szolgálatért, amelyet ezen Államnak, politikai egységnek vagy helyi

hatóságnak teljesített, csak ebben a Szerződő Államban adóztatható.

  b) Ez a térítés azonban csak a másik Szerződő Államban adóztatható, ha a

szolgálatot ebben az Államban teljesítették, és a magánszemély ebben az

Államban olyan belföldi illetőségű személy, aki

  (i) ennek az Államnak az állampolgára, vagy

  (ii) nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából lett ebben az Államban

belföldi illetőségű.

  2. a) Minden olyan nyugdíj, amelyet az egyik Szerződő Állam, annak politikai

egysége vagy helyi hatósága fizet ki, vagy az általuk létrehozott alapokból

fizetnek ki magánszemélynek olyan szolgálatért, amelyet ezen Államnak,

politikai egységnek vagy helyi hatóságnak teljesített, csak ebben az Államban

adóztatható.

  b) Az ilyen nyugdíj azonban csak a másik Szerződő Államban adóztatható, ha

a magánszemély ebben a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű és

ennek az Államnak az állampolgára is.

  3. A 15., 16. és a 18. Cikk rendelkezései kiterjednek az olyan térítésekre és

nyugdíjakra, amelyeket az egyik Szerződő Állam, politikai egysége vagy helyi

hatósága által folytatott üzleti tevékenységgel kapcsolatosan teljesített

szolgálatért fizetnek ki.

                                         20. Cikk

                                Diákok, tanárok és kutatók


   1. Azok a kifizetések, amelyeket olyan diákok vagy szakmunkástanulók

kapnak ellátásukra vagy tanulmányi célokra, akik közvetlenül az egyik

Szerződő Állam felkeresése előtt a másik Szerződő Államban belföldi

illetőségűek voltak, vagy jelenleg is azok, és akik az elsőként említett

Államban kizárólag tanulmányi vagy oktatási célból tartózkodnak, nem

adóztathatók ebben az Államban, amennyiben az ilyen kifizetések ezen az

Államon kívüli forrásokból származnak.

   2. Az olyan magánszemélyek által tanításért vagy tudományos kutatói

munkáért felvett kifizetések, akik közvetlenül az egyik Szerződő Állam

felkeresése előtt a másik Szerződő Államban belföldi illetőségűek voltak, vagy

jelenleg is azok, és akik az elsőként említett Államban kizárólag kutatások

végzése, vagy egyetemen, főiskolán, felsőoktatási intézményben, vagy

bármilyen más hasonló intézményben történő oktatás céljából tartózkodnak,

adómentesek az előbbi Államban, amennyiben az ilyen intézmények nonprofit

jogi személyekhez tartoznak.

                                         21. Cikk

                                     Egyéb jövedelem

   1. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy jövedelmének az

Egyezmény fenti Cikkeiben nem tárgyalt elemei, bárhol keletkezzenek is, csak

ebben az Államban adóztathatók.

   2. Az 1. bekezdés rendelkezései nem terjednek ki a 6. Cikk 2. bekezdésében

meghatározott ingatlan vagyonból származó jövedelmen kívüli jövedelmekre,

amennyiben az ilyen jövedelmeknek az egyik Szerződő Államban belföldi

illetőségű kedvezményezettje a másik Szerződő Államban ott lévő telephelye

révén üzleti tevékenységet folytat, vagy ebben a másik Államban az ott lévő

állandó bázisa segítségével szabad foglalkozást űz, és az a jog vagy vagyoni

érték, amelynek alapján a jövedelmet kifizetik, ténylegesen ehhez a

telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ilyen esetben az esettől

függően a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.

                                         22. Cikk

                                          Vagyon

   1. A 6. Cikkben említett ingatlan vagyonban megtestesülő vagyon, amelynek

tulajdonosa az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű, és amely a másik

Szerződő Államban fekszik, ebben a másik Államban adóztatható.

   2. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban lévő

telephelyéhez tartozó üzleti vagyon részét képező ingó vagyonban, vagy az

egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy számára a másik

Szerződő Államban szabad foglalkozás végzése céljából rendelkezésre álló

állandó bázishoz tartozó ingó vagyonban megtestesülő vagyon ebben a másik

Államban adóztatható.


  3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajóban, légi járműben vagy

közúti szállító járműben és az ilyen hajó, légi jármű vagy közúti szállító jármű

üzemeltetését szolgáló ingó vagyonban megtestesülő vagyon csak abban a

Szerződő Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges

üzletvezetésének helye van.

  4. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy vagyonának

minden egyéb eleme csak ebben az Államban adóztatható.

                                         23. Cikk

                               A kettős adóztatás elkerülése

  A kettős adóztatást a következőképpen kell elkerülni:

  1. A Magyar Köztársaságban belföldi illetőségű személy esetében:

  a) amennyiben a Magyarországon belföldi illetőségű személy olyan

jövedelemre tesz szert, vagy olyan vagyona van, amely az Egyezmény

rendelkezéseivel összhangban a Szlovák Köztársaságban adóztatható, a

Magyar Köztársaság a b) és c) pontban foglalt rendelkezések fenntartásával

mentesíti az ilyen jövedelmet vagy vagyont az adózás alól;

  b) amennyiben a Magyarországon belföldi illetőségű személy olyan

jövedelemrészekre tesz szert, amelyek a 10. és 12. Cikk rendelkezéseivel

összhangban a Szlovák Köztársaságban adóztathatók, a Magyar Köztársaság

lehetővé teszi az ilyen belföldi illetőségű személy jövedelmét terhelő adóból

egy olyan összeg levonását, amely megegyezik a Szlovák Köztársaságban

megfizetett adóval. Az így levont összeg azonban nem haladhatja meg a

levonás előtt számított adónak azt a hányadát, amely a Szlovák Köztársaságból

származó ilyen jövedelemrészeknek tudható be;

  c) ha az Egyezmény bármely rendelkezésével összhangban a Magyar

Köztársaságban belföldi illetőségű személy által megszerzett jövedelem vagy a

tulajdonában lévő vagyon mentesül az adó alól a Magyar Köztársaságban, a

Magyar Köztársaság az ilyen belföldi illetőségű személy többi jövedelmét vagy

vagyonát terhelő adó összegének kiszámításánál figyelembe veheti a

mentességet élvező jövedelmet vagy vagyont.

  2. A Szlovák Köztársaságban belföldi illetőségű személy esetében:

  a Szlovák Köztársaság adójának megállapításakor az ott belföldi illetőségű

személy az adóalapba, amelynek alapján az ilyen adót megállapítják,

beszámíthat minden olyan jövedelemrészt, amely az Egyezmény rendelkezései

alapján a Magyar Köztársaságban is adóztatható, de lehetővé teszi az ilyen

alapon számított adóösszegből egy olyan összeg levonását, amely megegyezik

a Magyar Köztársaságban megfizetett adóval. Ez a levonás azonban nem

haladhatja meg a levonás előtt számított szlovák adónak azt a hányadát, amely

arányos azzal a jövedelemmel, amely az Egyezmény rendelkezéseivel

összhangban a Magyar Köztársaságban adóztatható.

                                         24. Cikk

                                     Egyenlő elbánás


   1. Az egyik Szerződő Állam állampolgárai számára nem írható elő a másik

Szerződő Államban olyan adózás vagy azzal összefüggő bármilyen

kötelezettség, amely más vagy megterhelőbb, mint a másik Állam

állampolgárai számára azonos körülmények között előírt vagy előírható adózás

és az azzal összefüggő kötelezettségek. Tekintet nélkül az 1. Cikk

rendelkezéseire, e rendelkezés kiterjed az olyan személyekre is, akik nem

belföldi illetőségűek az egyik vagy mindkét Szerződő Államban.

   2. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban lévő

telephelye nem adóztatható kedvezőtlenebbül ebben a másik Szerződő

Államban, mint e másik Szerződő Állam azonos tevékenységet folytató

vállalkozásai. E rendelkezés nem értelmezhető úgy, mintha az egyik Szerződő

Állam köteles lenne a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személyek

számára polgári jogállásuk vagy családi kötelezettségeik alapján bármilyen

olyan egyéni levonásokat, adókedvezményeket és adómérsékléseket

biztosítani az adózás területén, mint amilyeneket a saját Államában belföldi

illetőségű személyeknek biztosít.

   3. Az egyik Szerződő Állam vállalkozása által a másik Szerződő Államban

belföldi illetőségű személynek kifizetett kamat, jogdíj és más költség az ilyen

vállalkozás adóztatható nyereségének megállapításánál ugyanolyan feltételek

mellett levonható, kivéve, ha a 9. Cikkben, a 11. Cikk 4. bekezdésében vagy a

12. Cikk 6. bekezdésében szereplő rendelkezéseket kell alkalmazni, mintha

ezeket az elsőként említett Államban belföldi illetőségű személynek fizették

volna ki. Ehhez hasonlóan az egyik Szerződő Állam vállalkozásának bármilyen

adóssága a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személlyel szemben az

ilyen     vállalkozás nyereségadó-alapjának            megállapításánál        ugyanolyan

feltételek mellett levonható, mintha az elsőként említett Államban belföldi

illetőségű személlyel kötötték volna erről a szerződést.

   4. Az egyik Szerződő Állam olyan vállalkozásai számára, amelyek tőkéje

egészben vagy részben, közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Államban

belföldi illetőségű egy vagy több személy tulajdonában vagy ellenőrzése alatt

van, nem írható elő az elsőként említett Szerződő Államban olyan adózás vagy

azzal kapcsolatban semmiféle olyan kötelezettség, amely más vagy

megterhelőbb, mint az az adózás és az azzal járó kötelezettségek, amelyeket

ezen elsőként említett Állam hasonló vállalkozásai számára írnak vagy

írhatnak elő.

   5. E cikk rendelkezései tekintet nélkül a 2. Cikk rendelkezéseire, bármilyen

fajtájú és megnevezésű adóra alkalmazandók.

                                         25. Cikk

                                     Egyeztető eljárás


  1. Ha egy személy véleménye szerint az egyik vagy mindkét Szerződő Állam

intézkedése olyan adózást eredményez vagy eredményezhet a későbbiekben

számára, amely nincs összhangban az Egyezmény rendelkezéseivel, az illető

Állam belső jogszabályaiban biztosított jogorvoslati lehetőségektől függetlenül

az ügyet annak a Szerződő Államnak az illetékes hatósága elé terjesztheti,

amelyikben belföldi illetőségű, vagy amennyiben ügye a 24. Cikk 1. bekezdése

alá tartozik, annak a Szerződő Államnak az illetékes hatósága elé, amelynek

állampolgára. Az ügyet az Egyezmény rendelkezéseivel összhangban nem lévő

adóztatást eredményező intézkedésről szóló első értesítéstől számított 3 éven

belül elő kell terjeszteni.

  2. Az illetékes hatóság, amennyiben a kifogást megalapozottnak véli, de

önmaga nem képes kielégítő megoldást találni, törekedni fog arra, hogy az

ügyet a másik Szerződő Állam illetékes hatóságával együtt kölcsönös

egyetértéssel oldja meg, hogy elkerüljék az olyan adóztatást, amely nem áll

összhangban az Egyezménnyel. Az elfogadott megoldást a Szerződő Állam

belső jogszabályaiban előírt határidőktől függetlenül végre kell hajtani.

  3. A Szerződő Államok illetékes hatóságai törekedni fognak arra, hogy az

Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos nehézségeket és

kétségeket kölcsönös egyetértéssel oldják fel. Közös tanácskozásokat

tarthatnak annak érdekében, hogy olyan esetekben is elkerüljék a kettős

adóztatást, amelyekről az Egyezmény nem rendelkezik.

  4. A Szerződő Államok illetékes hatóságai az előző bekezdések szellemében

megállapodás elérése céljából közvetlenül érintkezhetnek egymással. Ha a

megállapodás elérése érdekében célszerűnek látszik a szóbeli véleménycsere,

az ilyen véleménycserére sor kerülhet a Szerződő Államok illetékes

hatóságainak képviselőiből álló bizottság keretén belül.

                                         26. Cikk

                                     Információcsere

  1. A Szerződő Államok illetékes hatóságai megadják egymás számára azt a

tájékoztatást, amely az Egyezmény rendelkezéseinek végrehajtásához, vagy a

Szerződő Államokban az Egyezmény hatálya alá tartozó adókra vonatkozó

belső jogszabályi rendelkezések végrehajtásához szükséges. A kölcsönös

tájékoztatást az 1. Cikk nem korlátozza. A Szerződő Állam a kapott

tájékoztatást ugyanúgy titokként kezeli, mint az ennek az Államnak a belső

jogszabályai szerint megszerzett információt, és csak olyan személyek vagy

hatóságok (beleértve a bíróságokat és a közigazgatási szerveket) előtt fedi fel,

amelyek az Egyezmény hatálya alá tartozó adók kivetésével vagy

beszedésével, azok érvényesítésével vagy a velük kapcsolatos peres eljárással,

vagy a jogorvoslatra vonatkozó határozatokkal foglalkoznak. Ezek a személyek

vagy hatóságok a tájékoztatást csak ilyen célokra használhatják fel. A

tájékoztatást nyilvános bírósági tárgyalásokon vagy bírósági határozatban

felfedhetik.

  2. Az 1. bekezdés rendelkezései semmilyen esetben sem értelmezhetők úgy,

hogy valamelyik Szerződő Államot kötelezik

  a) az egyik vagy a másik Szerződő Állam jogszabályaival vagy

államigazgatási gyakorlatával ellentétes intézkedések hozatalára;


  b) olyan információ átadására, amely az egyik vagy a másik Szerződő Állam

jogszabályai szerint vagy a közigazgatás szokásos rendjében nem szerezhető

be;

  c) olyan információ átadására, amely szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi

vagy foglalkozási titkot, szakmai eljárást vagy olyan információt fedne fel,

amelynek nyilvánosságra hozatala ellentmondana a közrendnek (ordre public).

                                         27. Cikk

                   Diplomáciai képviselők és konzuli tisztségviselők

  Az Egyezmény semmilyen módon nem érinti a diplomáciai képviselőket és a

konzuli tisztségviselőket nemzetközi jog általános szabályai vagy külön

megállapodások rendelkezései alapján megillető adózási kiváltságokat.

                                         28. Cikk

                                      Hatálybalépés

  1.    A     Szerződő Felek         értesítik   egymást,      hogy az         Egyezmény

hatálybaléptetéséhez szükséges alkotmányos követelményeknek eleget tettek.

  2. Az Egyezmény az 1. bekezdésben említett második értesítés időpontjában

lép hatályba és rendelkezéseit alkalmazni kell

  a) a forrásnál levont adók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének

évét követő első naptári év január 1-jén vagy azt követően szerzett összegekre;

  b) egyéb jövedelemadók és a vagyonadók tekintetében az Egyezmény

hatálybalépésének évét követő naptári év január 1-jével vagy az azután

kezdődő bármely adóévre kivethető adókra vonatkozóan.

                                         29. Cikk

                                        Felmondás

  Az Egyezmény mindaddig hatályban marad, ameddig az egyik Szerződő

Állam fel nem mondja. Az Egyezményt bármelyik Szerződő Állam az

Egyezmény hatálybalépésének időpontjától számított ötéves időszakot követő

bármelyik naptári év végét legalább 6 hónappal megelőzően diplomáciai úton

eljuttatott írásbeli értesítéssel felmondhatja. Ebben az esetben az Egyezmény

hatályát veszti:

  a) a forrásnál levont adók tekintetében az Egyezmény felmondásának évét

követő első naptári év január 1-jén vagy azt követően szerzett összegekre

vonatkozóan;

  b) egyéb jövedelemadók és a vagyonadók tekintetében az Egyezmény

hatálybalépésének évét követő naptári év január 1-jével vagy az azután

kezdődő bármely adóévre kivethető adókra vonatkozóan.

  Ennek hiteléül az alulírott, kellő meghatalmazással rendelkező képviselők az

Egyezményt aláírták.


  Készült Bratislavában, 1994. augusztus hó 5. napján, két eredeti példányban,

magyar, szlovák és angol nyelven, mindhárom szöveg egyaránt hiteles. Ha

eltérő értelmezés van a szlovák nyelvű és a magyar nyelvű szöveg között, az

angol nyelvű szöveg az irányadó.

                                       (Aláírások)”




						3.§



Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban az Egyezmény 28. cikk (2) a) pontja alá eső adók tekintetében az 1996. január 1-én, vagy azt követően szerzett jövedelmekre, 28. cikk (2) b) pontja alá eső adók tekintetében 1996. január 1-én, vagy azután kezdődő bármely adóévre kivethető adókra kell alkalmazni.






INDOKOLÁS




Az Egyezmény törvényhozási tárgyat érint, ezért a nemzetközi szerződések megkötésének alkotmányos szabályai és a jogalkotás rendjének törvényi előírásai szerint a kihirdetésre törvényben van mód.


Az Egyezmény megfelelően szolgálja a Magyar Köztársaság mindenoldalú nemzetközi kapcsolatainak ápolásához és elmélyítéséhez fűződő érdekeket.


Az Egyezményt az Országgyűlés 38/1995.(IV.07.) számú határozatával megerősítette."
