"MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA


T/2913. számú
törvényjavaslat



			    1996.évi ... törvény
   a Magyar Köztársaság és Románia között a kettős adóztatás elkerülésére
 	  és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelem- 
	és a vagyonadók területén Bukarestben, 1993.szeptember 16-án
			      aláírt Egyezmény kihirdetéséről





1.§





Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság és Románia között a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelem- és a vagyonadók területén Bukarestben, 1993.szeptember 16-án aláírt 
Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (Az Egyezmény  megerősítéséről szóló jegyzékváltás1995.szeptember 15-én megtörtént és az Egyezmény 1995.szeptember 15-én hatályba lépett.)



2.§




Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvű szövege a következő:
:

                                          „Egyezmény

        a Magyar Köztársaság és Románia között a kettős adóztatás

    elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a

                        jövedelem- és a vagyonadók területén

  A Magyar Köztársaság és Románia,

  attól az óhajtól vezetve, hogy a kettős adóztatás elkerüléséről és az

adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelem- és a vagyonadók

területére vonatkozó egyezmény megkötésével erősítsék a két ország

gazdasági kapcsolatait,

megállapodtak a következőkben:

                                              1. Cikk

                                        Személyi hatály

  Az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik vagy mindkét

Szerződő Államban belföldi illetőségűek.

                                              2. Cikk

                          Az Egyezmény hatálya alá tartozó adók

  1. Az Egyezmény a beszedés módjára való tekintet nélkül azokra a

jövedelem- és vagyonadókra terjed ki, amelyeket az egyik Szerződő Állam,

helyhatóságai vagy közigazgatási-területi egységei vetnek ki.

  


  2. Jövedelemadónak és vagyonadónak tekintendők mindazok az adók,

amelyeket a teljes jövedelem vagy a teljes vagyon, illetve a jövedelem vagy a

vagyon egyes elemei után vetnek ki, beleértve az ingó vagy az ingatlan vagyon

elidegenítéséből származó nyereség utáni adókat, valamint az értéknövekedési

adókat.

  3. Az Egyezmény különösen a jelenleg érvényben lévő következő adókra

terjed ki:

  a) Románia esetében

  - a magánszemélyek jövedelemadója,

  - a testületek és jogi személyek nyereségadója,

  - a bérek, fizetések és más hasonló díjazások adója,

  - a mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelem adója,

  - az osztalékadó

(a továbbiakban: román adó);

  b) a Magyar Köztársaságban

  - a magánszemélyek jövedelemadója,

  - a társasági adó,

  - a földadó,

  - az építményadó

(a továbbiakban: magyar adó).

  4. Az Egyezmény kiterjed minden olyan azonos vagy lényegét tekintve

hasonló adóra is, amelyet az Egyezmény aláírása után a hatályban lévő adók

mellett vagy azok helyett vezetnek be. A Szerződő Államok illetékes hatóságai

értesítik egymást adójogszabályaik minden lényeges módosításáról, az ilyen

módosítások után ésszerű időn belül.

                                          3. Cikk

                                Általános meghatározások

  1. Az Egyezmény alkalmazásában, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:

  a) az „egyik Szerződő Állam” és a „másik Szerződő Állam” kifejezés a

szövegösszefüggésnek megfelelően Romániát vagy Magyarországot jelenti;

  b) a „Románia” kifejezés földrajzi értelemben használva Románia területét

jelöli, beleértve annak parti tengerét és a kizárólagos gazdasági övezetet,

amely felett Románia szuverenitást, felségjogokat vagy bírói hatalmat

gyakorol belső jogszabályaival és a nemzetközi joggal összhangban a

tengervizekben, a tengerfenéken, a tenger és az ilyen vizek altalajában lévő

természeti, biológiai és ásványi erőforrások feltárása és kiaknázása

tekintetében;

  c) a „Magyarország” kifejezés földrajzi értelemben használva a Magyar

Köztársaság területét jelenti;

  d) a „személy” kifejezés magában foglalja a magánszemélyt, a társaságot és

minden más olyan személyi egyesülést, amely a Szerződő Államok egyikében

jogszerűen jött létre;

  e) a „társaság” kifejezés azokat a jogi személyeket vagy egyéb olyan

jogalanyokat jelent, amelyek az adóztatás szempontjából jogi személynek

tekintendők;


   f) az „egyik Szerződő Állam vállalkozása” és a „másik Szerződő Állam

vállalkozása” kifejezések az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű

személy által folytatott vállalkozást, illetve a másik Szerződő Államban belföldi

illetőségű személy által folytatott vállalkozást jelentenek;

   g) az „állampolgár” kifejezés az alábbiakat jelenti:

   (i) minden olyan magánszemélyt, aki az egyik Szerződő Állam

állampolgárságával rendelkezik,

   (ii) minden olyan jogi személyt, társulást vagy egyesülést, amelynek ez a

jogállása az egyik Szerződő Államban hatályban lévő jogszabályokból

származik;

   h) a „nemzetközi szállítás” kifejezés az olyan vállalkozás által üzemeltetett

hajó, légi jármű, vasút vagy közúti szállító jármű igénybevételével végzett

bármilyen szállítást jelent, amelynek a tényleges üzletvezetési helye az egyik

Szerződő Államban van, kivéve, ha az ilyen szállítást kizárólag a másik

Szerződő Államban lévő helyek között végzik;

   i) az „illetékes hatóság” kifejezés a következőket jelenti:

   (i) Romániában a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott képviselőjét,

   (ii) Magyarországon a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott képviselőjét.

   2. Az Egyezménynek mindegyik Szerződő Állam által történő alkalmazásánál

az Egyezményben meghatározás nélkül szereplő kifejezéseknek olyan

jelentésük van, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván, amit ennek az

Államnak a jogszabályaiban jelentenek azokra az adókra vonatkozóan,

amelyekre az Egyezmény kiterjed.

                                          4. Cikk

                              Lakóhely az adó szempontjából

   1. Az Egyezmény alkalmazásában az „egyik Szerződő Államban belföldi

illetőségű személy” kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek a Szerződő

Államnak a jogszabályai szerint lakóhelye, tartózkodási helye, az üzletvezetés

helye vagy bármilyen más hasonló ismérv alapján ebben az Államban

adóköteles. A kifejezés azonban nem foglalja magában azokat a személyeket,

akik ebben az Államban kizárólag az ebben az Államban lévő forrásokból

származó jövedelem vagy ott lévő vagyon tekintetében adókötelesek.

   2. Amennyiben egy magánszemély az 1. bekezdés rendelkezései értelmében

mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, esetét az alábbi szabályok

szerint kell meghatározni:

   a) abban a Szerződő Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben

állandó lakóhellyel rendelkezik; amennyiben mindkét Szerződő Államban

rendelkezik állandó lakóhellyel, abban a Szerződő Államban tekintendő

belföldi illetőségűnek, amellyel személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak

(a létérdekek központja);

   b) amennyiben nem határozható meg, hogy melyik Szerződő Államban van

létérdekeinek a központja, vagy ha egyik Szerződő Államban sem rendelkezik

állandó lakóhellyel, abban a Szerződő Államban tekintendő belföldi

illetőségűnek, amelyben szokásos tartózkodási helye van;

   c) amennyiben mindkét Szerződő Államban van szokásos tartózkodási helye,

vagy egyikben sincs, abban a Szerződő Államban tekintendő belföldi

illetőségűnek, amelynek állampolgára;


  d) amennyiben mindkét Szerződő Államnak állampolgára, vagy egyiknek

sem, a Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik

a kérdést.

  3. Amennyiben az 1. bekezdés rendelkezései értelmében egy nem

magánszemély mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, úgy abban a

Szerződő Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben tényleges

üzletvezetésének helye van.

                                          5. Cikk

                                         Telephely

  1. Az Egyezmény alkalmazásában a „telephely” kifejezés olyan állandó üzleti

helyet jelent, amelyen keresztül a vállalkozás tevékenységét egészben kifejtik.

  2. A „telephely” kifejezés magában foglalja különösen:

  a) az üzletvezetés helyét,

  b) a fiókot,

  c) az irodát,

  d) a gyárat,

  e) a műhelyt,

  f) a bányát, az olaj- és a földgázkutat, a kőfejtőt és a természeti kincsek

kitermelésére szolgáló egyéb telepeket.

  3. A „telephely” kifejezés hasonlóképpen magában foglalja:

  a) az építési területet, a kivitelezési, szerelési és berendezési munkálatokat,

valamint az ezekkel kapcsolatos felügyeleti tevékenységet, de csak akkor, ha

az ilyen terület, munkálatok vagy tevékenység kilenc hónapnál hosszabb ideig

tart;

  b) az egyik Szerződő Állam vállalkozása által saját alkalmazottai, vagy egyéb

megbízott személyzet révén a másik Szerződő Államban nyújtott

szolgáltatásokat, beleértve a tanácsadó szolgáltatásokat, feltéve, hogy az ilyen

tevékenységet - azonos vagy valamilyen csatlakozó munkálatok keretében -

összességében kilenc hónapnál hosszabb időszakban vagy időszakokban

folytatják.

  4. E cikk előző rendelkezéseire való tekintet nélkül a „telephely” kifejezést

úgy kell értelmezni, hogy az nem foglalja magában a következőket:

  a) az olyan berendezéseket, amelyeket kizárólag a vállalkozás javainak vagy

áruinak olyan raktározására, kiállítására vagy kiszállítására használnak, amely

nem jár együtt eladással;

  b) a vállalkozás javainak vagy áruinak készleteit, amelyeket kizárólag olyan

raktározás, kiállítás vagy kiszállítás céljából tartanak, amely nem jár együtt

eladással;

  c) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készleteit, amelyeket kizárólag

abból a célból tartanak, hogy azokat egy másik vállalkozás feldolgozza;

  d) az olyan állandó üzleti helyet, amelyet kizárólag abból a célból tartanak

fenn, hogy a vállalkozás részére különböző javakat és árukat vásároljanak,

vagy információt szerezzenek;

  e) az olyan állandó üzleti helyet, amelyet kizárólag abból a célból tartanak

fenn, hogy a vállalkozás részére hirdessenek, információkat nyújtsanak,

tudományos kutatást végezzenek, vagy bármilyen más előkészítő vagy kisegítő

jellegű tevékenységet folytassanak;


  f) a vállalkozás olyan javainak vagy áruinak az eladását, amelyeket alkalmi

vásár vagy kiállítás keretében állítottak ki, az említett vásár vagy kiállítás

zárása után;

  g) az olyan állandó üzleti helyet, amelyet kizárólag az a)-f) pontokban

említett tevékenységek valamely kombinációjára tartanak fenn, feltéve, hogy

az állandó üzleti helynek az ilyen tevékenységek kombinációjából adódó teljes

tevékenysége előkészítő vagy kisegítő jellegű.

  5. Ha egy személy - kivéve a független képviselőt, akire a 6. bekezdés

rendelkezéseit kell alkalmazni - az egyik Szerződő Államban a másik Szerződő

Állam vállalkozása nevében tevékenykedik, akkor ez a vállalkozás olyan

vállalkozásnak tekintendő, amelynek telephelye van az elsőként említett

Szerződő Államban, ha a személynek felhatalmazása van arra, hogy a

vállalkozás nevében ebben az Államban szerződéseket kössön, és ezzel

rendszeresen él is, kivéve, ha tevékenysége arra korlátozódik, hogy árukat és

javakat vásárol ennek a vállalkozásnak.

  6. Nem tekintendő úgy, hogy az egyik Szerződő Állam vállalkozásának

telephelye van a másik Szerződő Államban csupán azért, mert ebben a másik

Szerződő Államban alkusz, bizományos vagy más független képviselő révén

fejti ki tevékenységét, feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti

tevékenységük keretében járnak el.

  7. Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság

olyan társaságot ellenőriz, vagy olyan társaság ellenőrzése alatt áll, amely a

másik Szerződő Államban belföldi illetőségű, illetve üzleti tevékenységet fejt ki

ebben a másik Államban (akár telephely révén, akár más módon), önmagában

még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.

                                          6. Cikk

                        Ingatlan vagyonból származó jövedelem

  1. Az a jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű

személy a másik Szerződő Államban lévő ingatlan vagyonból (beleértve a

mezőgazdaságból és az erdőgazdálkodásból származó jövedelmet) élvez,

ebben a másik Szerződő Államban adóztatható.

  2. Az „ingatlan vagyon” kifejezésnek olyan jelentése van, mint amit annak a

Szerződő Államnak a jogszabályai szerint jelent, amelyikben a szóban forgó

vagyon fekszik. Ez a kifejezés minden esetben magában foglalja az ingatlan

vagyon tartozékának minősülő vagyont, a mezőgazdasági és erdészeti

üzemekben használatos felszereléseket és az állatállományt, valamint az olyan

jogokat, amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések

alkalmazandók, az ingatlan vagyon haszonélvezeti jogát, valamint az

ásványlelőhelyek, források és más természeti erőforrások kitermelésének vagy

kitermelési jogának ellenértékeként járó változó vagy állandó térítésekhez

való jogot. Hajók, légi járművek, vasúti és közúti szállító járművek nem

tekintendők ingatlan vagyonnak.

  3. Az 1. bekezdés rendelkezései kiterjednek az ingatlan vagyon közvetlen

használatából, bérbeadásából vagy bármilyen más felhasználási formájából

származó jövedelemre.


  4. Az 1. és 3. bekezdés rendelkezései kiterjednek a vállalkozás ingatlan

vagyonából származó jövedelemre, valamint a szabad foglalkozás céljára

szolgáló ingatlan vagyonból származó jövedelemre is.

                                          7. Cikk

                                   Vállalkozási nyereség

  1. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a nyeresége csak ebben a

Szerződő Államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás tevékenységét a

másik Szerződő Államban ott lévő telephelye révén fejti ki. Amennyiben a

vállalkozás ily módon fejti ki tevékenységét, a vállalkozás nyeresége a másik

Államban adóztatható, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben a

nyereség ennek a telephelynek tudható be.

  2. A 3. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerződő

Állam vállalkozása üzleti tevékenységet fejt ki a másik Szerződő Államban ott

lévő telephelye révén, akkor mindkét Szerződő Államban azt a nyereséget kell

ennek a telephelynek betudni, amelyet akkor érhetne el, ha teljesen önálló és

elkülönült vállalkozásként azonos vagy hasonló tevékenységet végezne azonos

vagy hasonló körülmények között, önálló üzleti kapcsolatot fenntartva azzal a

vállalkozással, amelynek telephelye.

  3. A telephely nyereségének megállapításánál lehetővé kell tenni azoknak a

költségeknek a levonását, amelyek a telephellyel kapcsolatban merülnek fel,

beleértve az üzletvezetési és az általános ügyviteli költségeket, függetlenül

attól, hogy abban az Államban merülnek-e fel, ahol a telephely található, vagy

máshol. Ez a rendelkezés a belső jogszabályok korlátozásainak fenntartásával

alkalmazandó.

  4. Ha az egyik Szerződő Államban a telephelyre eső nyereségrészt oly módon

szokták megállapítani, hogy a vállalkozás teljes nyereségét a különböző

részegységek között arányosan osztják meg, a 2. bekezdés nem zárja ki, hogy

ez a Szerződő Állam az adóköteles nyereséget a szokásos arányos megosztás

módszerével állapítsa meg; az alkalmazott arányos megosztási módszernek

azonban olyannak kell lennie, hogy az eredmény összhangban legyen az e

cikkben foglalt elvekkel.

  5. Nem tudható be nyereség a telephelynek csupán azért, mert a telephely

javakat vagy árukat vásárol a vállalkozásnak.

  6. Az előző bekezdések alkalmazásában a telephelyre eső nyereséget évről

évre azonos módon kell megállapítani, hacsak elégséges és alapos ok nincs az

ellenkezőjére.

  7. Amennyiben a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel

az Egyezmény más cikkei külön foglalkoznak, e cikk rendelkezései nem érintik

azoknak a cikkeknek a rendelkezéseit.

                                          8. Cikk

                                   Nemzetközi szállítás


  1. A hajók, légi járművek, vasút vagy közúti szállító járművek nemzetközi

forgalomban történő üzemeltetéséből származó nyereség csak abban a

Szerződő Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges

üzletvezetésének helye van.

  2. Ha egy hajózási vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye egy hajó

fedélzetén van, akkor úgy tekintendő, hogy az abban a Szerződő Államban

van, amelyben a hajó hazai kikötője van, vagy ha nincs ilyen hazai kikötő,

abban a Szerződő Államban, amelyben a hajó üzemeltetője belföldi illetőségű.

  3. Az 1. bekezdés rendelkezései kiterjednek az üzemközösségben, közös

vállalkozásban vagy nemzetközi üzemeltető társaságban való részvételből

származó jövedelemre, valamint a hajók, légi járművek, vasút vagy közúti

járművek működtetésével kapcsolatos pénzösszegek kamataira is.

  4. Az 1. bekezdés és a 7. Cikk rendelkezéseire tekintet nélkül, az egyik

Szerződő Állam vállalkozásának hajók, légi járművek, vasút vagy közúti

járművek üzemeltetéséből származó nyeresége, amelyeket elsősorban az egyik

Szerződő Államban található helyek közötti kizárólagos szállításra használnak,

ebben az Államban adóztatható.

                                          9. Cikk

                                   Kapcsolt vállalkozások

  Amennyiben

  a) az egyik Szerződő Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik

Szerződő Állam vállalkozásának vezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében

részesedik, vagy

  b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerződő

Állam vállalkozásának és a másik Szerződő Állam vállalkozásának a

vezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesednek, és bármelyik

esetben a két vállalkozás az egymás közötti kereskedelmi vagy pénzügyi

kapcsolatokban olyan feltételeket alakít ki, vagy olyan feltételeket szab,

amelyek eltérnek azoktól a feltételektől, amelyeket független vállalkozások

alakítanának ki egymás között, akkor minden olyan nyereség, amely e

feltételek hiányában a vállalkozások egyikénél megjelent volna, de e feltételek

miatt nem ott jelent meg, beszámítható ennek a vállalkozásnak a nyereségébe,

és ennek megfelelően adóztatható.

                                         10. Cikk

                                         Osztalék

  1. Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű

társaság a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizet,

ebben a másik Szerződő Államban adóztatható.

  2. Ugyanakkor ez az osztalék abban a Szerződő Államban és annak a

Szerződő Államnak a jogszabályai szerint is adóztatható, amelyben az

osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, ha azonban a kedvezményezett

az osztalék haszonhúzója, az így felszámított adó nem haladhatja meg


   a) az osztalék bruttó összegének 5%-át, ha a kedvezményezett olyan

társaság, amely az osztalékot fizető társaság tőkéjének legalább 40%-át

közvetlenül birtokolja;

   b) az osztalék bruttó összegének 15%-át minden más esetben.

   E bekezdés rendelkezései nem érintik a társaság adóztatását arra a

nyereségre vonatkozóan, amelyből az osztalékot fizetik.

   3. E cikk alkalmazásában az „osztalék” kifejezés részvényekből, „élvezeti”

részvényekből vagy „élvezeti” jogokból, bányarészvényekből, alapítói

részvényekből vagy más nyereségrészesedést biztosító jogokból - kivéve a

hitelezői követeléseket - származó jövedelmet, valamint egyéb társasági

jogokból származó olyan jövedelmet jelent, amely a részvényekből származó

jövedelemmel azonos adójogi elbírálás alá esik annak az Államnak a

jogszabályai szerint, amelyben az osztalékot kifizető társaság belföldi

illetőségű.

   4. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztalék

haszonhúzója, aki mint az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű

személy, a másik Szerződő Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság

belföldi illetőségű, telephellyel vagy állandó bázissal rendelkezik, és az

érdekeltség, amelynek alapján az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a

telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ebben az esetben az esettől

függően a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.

   5. Ha az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság nyereségre

vagy jövedelemre tesz szert a másik Szerződő Államból, ez a másik Állam nem

adóztathatja meg a társaság által kifizetett osztalékot, kivéve, ha az osztalékot

ebben a másik Államban belföldi illetőségű személynek fizetik, vagy ha az

érdekeltség, amelynek alapján az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a másik

Szerződő Államban lévő telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik, sem

pedig a társaság fel nem osztott nyereségét nem terhelheti a társaság fel nem

osztott nyereségére megállapított adóval, még akkor sem, ha a kifizetett

osztalék vagy a fel nem osztott nyereség egészben vagy részben ebben a

másik Államban keletkező nyereségből vagy jövedelemből áll.

                                         11. Cikk

                                          Kamat

   1. Az egyik Szerződő Államban keletkező és a másik Szerződő Államban

belföldi illetőségű személynek kifizetett kamat ebben a másik Államban

adóztatható.

   2. Ugyanakkor az ilyen kamat abban a Szerződő Államban és annak az

Államnak a jogszabályai szerint is adóztatható, amelyben keletkezik, de ha a

kedvezményezett a kamat haszonhúzója, az így felszámított adó nem

haladhatja meg a kamat bruttó összegének 15%-át.

   3. A 2. bekezdés rendelkezéseire tekintet nélkül:

   a) a Magyarországon keletkező és Románia Kormányának vagy Nemzeti

Bankjának és bármelyik olyan pénzintézetének kifizetett kamat, melynek

tőkéje részben vagy egészben Románia Kormányának a tulajdonában van,

mentes a magyar adó alól;


  b) a Romániában keletkező és Magyarország Kormányának vagy Nemzeti

Bankjának és bármelyik olyan pénzintézetének kifizetett kamat, melynek

tőkéje részben vagy egészben Magyarország Kormányának a tulajdonában

van, mentes a román adó alól.

  4. E cikk alkalmazásában a „kamat” kifejezés mindenfajta hitelezői

követelésből származó jövedelmet jelent, függetlenül attól, hogy jelzáloggal

van-e biztosítva, és jogot ad-e az adós nyereségéből való részesedésre, és

magában foglalja különösen az állami értékpapírokból származó jövedelmet, a

kötvényekből és az adósságlevelekből származó jövedelmet, beleértve az ilyen

értékpapírokhoz,         kötvényekhez       vagy     adósságlevelekhez       kapcsolódó

prémiumokat és díjakat, valamint a kölcsönzött pénzből származó

jövedelemhez hasonló jövedelmet annak az országnak az adójogszabályai

szerint, amelyben a jövedelem keletkezik. A késedelmes fizetésért felszámított

büntetések nem tekintendők kamatnak e cikk alkalmazásában.

  5. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat

haszonhúzója, aki az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű, a másik

Szerződő Államban, amelyben a kamat keletkezik, ott lévő telephelyén

keresztül üzleti tevékenységet folytat, vagy ott lévő állandó bázisa

segítségével szabad foglalkozást űz ebben a másik Államban, és a hitelezői

követelés, amely után a kamatot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez

vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ebben az esetben az esettől függően a 7.

Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.

  6. A kamat akkor tekintendő az egyik Szerződő Államban keletkezőnek, ha a

kifizető maga az Állam, helyhatósága, közigazgatási-területi egysége, vagy egy

ebben az Államban belföldi illetőségű személy. Ha azonban a kamatot fizető

személy, akár belföldi illetőségű az egyik Szerződő Államban, akár nem, az

egyik Szerződő Államban olyan telephellyel vagy állandó bázissal rendelkezik,

amellyel kapcsolatosan az adósság létrejött, amelyre a kamatot fizették, és

ennek a kamatnak a terhét ez a telephely vagy állandó bázis viselte, akkor úgy

tekintendő, hogy ez a kamat abban a Szerződő Államban keletkezett,

amelyben a telephely vagy az állandó bázis található.

  7. Ha a kamatot fizető személy és a haszonhúzó közötti, vagy a kettejük és

egy harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a kamat összege

ahhoz a hitelezői követeléshez viszonyítva, amely után kifizetik, meghaladja

azt az összeget, amelyben a kamatot fizető személy és a haszonhúzó ilyen

kapcsolatok hiányában megállapodtak volna, e Cikk rendelkezéseit csak az

utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a kifizetett

többletösszeg mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint adóztatható

marad, az Egyezmény egyéb rendelkezéseinek kellő figyelembevételével.

                                         12. Cikk

                                          Jutalék

  1. Az egyik Szerződő Államban keletkező és a másik Szerződő Államban

belföldi illetőségű személynek kifizetett jutalék ebben a másik Államban

adóztatható.


  2. Ugyanakkor ez a jutalék abban a Szerződő Államban és annak az

Államnak a jogszabályai szerint is adóztatható, amelyikben keletkezik, de ha a

kedvezményezett a jutalék haszonhúzója, az így felszámított adó nem

haladhatja meg a jutalék bruttó összegének 5%-át.

  3. Az Egyezmény alkalmazásában a „jutalék” kifejezés a brókereknek, a

bizományosoknak vagy a brókerhez és a bizományoshoz hasonló személyeknek

teljesített kifizetéseket jelenti annak a Szerződő Államnak az adójogszabályai

szerint, amelyikben az ilyen kifizetés keletkezik.

  4. Nem kell az 1. és 2. bekezdés rendelkezéseit alkalmazni, ha a jutalék

haszonhúzója, aki mint az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű

személy, a másik Szerződő Államban, amelyikben a jutalék keletkezik, olyan

telephellyel rendelkezik, amellyel a jutalékot eredményező tevékenység

ténylegesen kapcsolatos. Ebben az esetben a 7. Cikk rendelkezéseit kell

alkalmazni.

  5. A jutalék akkor tekintendő az egyik Szerződő Államban keletkezőnek, ha a

kifizető maga ez az Állam, ennek az Államnak a közigazgatási-területi egysége,

vagy egy ebben az Államban belföldi illetőségű személy. Ha azonban az

osztalékot fizető személy, akár belföldi illetőségű az egyik Szerződő Államban,

akár nem, az egyik Szerződő Államban olyan telephellyel rendelkezik, amellyel

kapcsolatban azokat a tevékenységeket végezték, amelyekre a kifizetés

történt, és ennek a jutaléknak a terhét ez a telephely viselte, akkor úgy

tekintendő, hogy a jutalék abban a Szerződő Államban keletkezett, amelyben a

telephely található.

  6. Ha a kifizető és a haszonhúzó közötti, vagy a kettejük és egy harmadik

személy közötti különleges kapcsolat miatt a jutalék összege, azon

tevékenységhez mérten, amelyért kifizették, meghaladja azt az összeget,

amelyben a kifizető és a haszonhúzó ilyen kapcsolat hiányában megállapodott

volna, e cikk rendelkezéseit csak az utóbbi összegre kell alkalmazni. Ebben az

esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint

adóztatható        marad,      az Egyezmény        egyéb      rendelkezéseinek       kellő

figyelembevételével.

                                         13. Cikk

                                          Jogdíj

  1. Az egyik Szerződő Államban keletkező és a másik Szerződő Államban

belföldi illetőségű személynek kifizetett jogdíj ebben a másik Államban

adóztatható.

  2. Ugyanakkor az ilyen jogdíj abban a Szerződő Államban és annak az

Államnak a jogszabályai szerint is adóztatható, amelyben keletkezik, de ha a

kedvezményezett a jogdíj haszonhúzója, az így felszámított adó nem

haladhatja meg a jogdíj bruttó összegének 10%-át.


   3. E cikk alkalmazásában a „jogdíj” kifejezés magában foglal minden olyan

jellegű térítést, amelyet irodalmi, művészeti vagy tudományos alkotások -

beleértve a mozgóképfilmet, a rádiós vagy televíziós közvetítésre szolgáló

filmeket és szalagokat - szerzői joga, mindenfajta szabadalom, védjegy, ipari

formaterv vagy modell, terv, titkos képlet vagy eljárás felhasználásának vagy

felhasználási jogának ellenértékeként, ipari, kereskedelmi vagy tudományos

berendezések használatáért vagy használati jogáért, illetve ipari, kereskedelmi

vagy tudományos tapasztalattal kapcsolatos információért fizetnek ki.

   4. Nem kell az 1. és 2. bekezdés rendelkezéseit alkalmazni, ha a jogdíj

haszonhúzója, aki az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű, a másik

Szerződő Államban, amelyben a jogdíj keletkezik, telephellyel vagy állandó

bázissal rendelkezik, és a jog vagy vagyoni érték, amely után a jogdíjat fizetik,

ténylegesen ezzel a telephellyel vagy állandó bázissal kapcsolatos. Ebben az

esetben, az esettől függően, a 7. Cikk vagy a 15. Cikk rendelkezéseit kell

alkalmazni.

   5. A jogdíj akkor tekintendő az egyik Szerződő Államból származónak, ha a

kifizető ez az Állam maga, helyhatósága vagy közigazgatási-területi egysége,

vagy egy ebben az Államban belföldi illetőségű személy. Ha azonban a jogdíj

kifizetője, akár belföldi illetőségű az egyik Szerződő Államban, akár nem, a

Szerződő Államok egyikében olyan telephellyel vagy állandó bázissal

rendelkezik, amellyel kapcsolatosan a jogdíjfizetési kötelezettség felmerült, és

ezt a jogdíjat ez a telephely vagy állandó bázis viseli, akkor úgy tekintendő,

hogy a jogdíj abból a Szerződő Államból származik, amelyben a telephely vagy

az állandó bázis található.

   6. Ha a kifizető és a haszonhúzó közötti, vagy a kettejük és egy harmadik

személy közötti különleges kapcsolat miatt a jogdíj összege ahhoz a

használathoz, joghoz vagy információhoz viszonyítva, amelynek alapján

kifizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a jogdíjat fizető személy és a

jogdíj haszonhúzója az ilyen kapcsolat hiányában megállapodtak volna, e cikk

rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az

esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint

adóztatható        marad,      az Egyezmény        egyéb      rendelkezéseinek       kellő

figyelembevételével.

                                         14. Cikk

                                      Tőkenyereség

   1. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy másik Szerződő

Államban lévő 6. Cikk szerinti ingatlanának elidegenítéséből származó

nyeresége ebben a másik Államban adóztatható.

   2. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban lévő

telephelyéhez tartozó üzleti vagyon részét képező ingó vagyon, valamint az

egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy számára a másik

Szerződő Államban szabad foglalkozás céljára rendelkezésre álló állandó

bázishoz tartozó ingó vagyon elidegenítéséből származó nyereség ebben a

másik Államban adóztatható, beleértve az ilyen telephely (önálló vagy az egész

vállalkozás elidegenítésével együttes) elidegenítéséből és az ilyen állandó

bázis elidegenítéséből származó nyereséget is.


   3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók, légi járművek, vasút és

közúti szállító járművek, és az ilyen közlekedési eszközök üzemeltetéséhez

tartozó ingó vagyontárgyak elidegenítéséből származó nyereség csak abban az

Szerződő Államban adóztatható, amelyben a 8. Cikk rendelkezései értelmében

az ilyen tevékenységekből származó nyereség adóztatható.

   4. Az 1., 2. és 3. bekezdésben nem említett vagyon elidegenítéséből

származó nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az

elidegenítő belföldi illetőségű.

                                         15. Cikk

                                     Szabad foglalkozás

   1. Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi

illetőségű személy szabad foglalkozásból vagy egyéb önálló jellegű

tevékenységből élvez, csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a

belföldi illetőségű személy bármely 12 hónapos időszakban 183 napnál

hosszabb időszakot tölt a másik Szerződő Államban, de jövedelmének csak az

a része adóztatható ebben az Államban, amelyik az ebben az Államban végzett

tevékenységéből származik.

   2. A „szabad foglalkozás” fogalma magában foglalja különösen az önálló

tudományos, irodalmi, művészeti, nevelési és oktatási tevékenységet, valamint

az orvosok, fogorvosok, ügyvédek, mérnökök, építészek és könyvszakértők

önálló tevékenységét.

                                         16. Cikk

                                     Nem önálló munka

   1. A 17., 19., 21. és 22. Cikkek rendelkezéseinek fenntartásával a bér, a

fizetés és az egyéb hasonló díjazás, amelyet az egyik Szerződő Államban

belföldi illetőségű személy nem önálló munkáért kap, csak ebben az Államban

adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Szerződő Államban végzik.

Amennyiben a munkát ott végzik, az abból származó díjazás ebben a másik

Államban adóztatható.

   2. Az 1. bekezdés rendelkezéseire való tekintet nélkül az a díjazás, amelyet

az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő

Államban végzett nem önálló munkáért kap, csak az elsőként említett

Államban adóztatható, amennyiben

   a) a kedvezményezett bármilyen 12 hónapos időszakon belül összesen 183

napnál nem tölt hosszabb időszakot vagy időszakokat a másik Államban, és

   b) a díjazást olyan munkáltató fizeti, vagy olyan munkáltató nevében fizetik,

aki nem belföldi illetőségű a másik Államban, és

   c) a díjazás terhét nem a munkáltatónak a másik Államban lévő telephelye

vagy állandó bázisa viseli.


   3. Tekintet nélkül e Cikk előző rendelkezéseire, az olyan díjazás, amelyet

nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajó, légi jármű, vasút vagy közúti

szállító jármű fedélzetén végzett nem önálló munkáért fizetnek, abban a

Szerződő Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges üzletviteli

helye található.

                                          17. Cikk

                                     Igazgatók díjazása

   Az igazgatók díjazása és egyéb olyan hasonló kifizetés, amelyet az egyik

Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban

belföldi illetőségű társaság igazgatótanácsi vagy felügyelőbizottsági tagjaként

élvez, ebben a másik Államban adóztatható.

                                          18. Cikk

                                   Művészek és sportolók

   1. Tekintet nélkül a 15. és 16. Cikk rendelkezéseire, az a jövedelem, amelyet

az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy előadóművészként,

úgymint színpadi, film-, rádiós vagy televíziós művészként, zenészként vagy

sportolóként tesz szert a másik Szerződő Államban ilyen minőségében kifejtett

személyes tevékenységéből, ebben a másik Államban adóztatható.

   2. Amennyiben az előadóművész vagy sportoló ilyen minőségében

személyesen kifejtett tevékenységével kapcsolatos jövedelem nem az

előadóművésznél vagy sportolónál magánál, hanem egy másik személynél

jelentkezik, akkor ez a jövedelem a 7., 15. és a 16. Cikk rendelkezéseire való

tekintet nélkül abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az

előadóművész vagy a sportoló tevékenységét kifejti, ha ezt a személyt az

előadóművész vagy a sportoló közvetlenül vagy közvetve ellenőrzi.

   3. Tekintet nélkül e cikk 1. és 2. bekezdésének rendelkezéseire, az e cikkben

említett jövedelem adómentes abban a Szerződő Államban, amelyben az

előadóművész vagy sportoló tevékenységét kifejti, feltéve, hogy ezt a

tevékenységet döntő részben ennek az Államnak vagy a másik Államnak a

közpénzeiből támogatják, vagy a tevékenységre a Szerződő Államok közötti

kulturális megállapodás vagy program keretében kerül sor.

                                          19. Cikk

                                          Nyugdíj

   A 20. Cikk 2. bekezdésében foglalt rendelkezések fenntartásával, a nyugdíj

és más hasonló térítés, amelyeket az egyik Szerződő Államban belföldi

illetőségű személynek korábbi nem önálló munkára tekintettel fizetnek, csak

ebben az Államban adóztatható.


                                         20. Cikk

                                       Közszolgálat

   1. a) Az olyan nem nyugdíj jellegű díjazás, amelyet az egyik Szerződő Állam,

helyhatósága         vagy      közigazgatási-területi     egysége       fizet   ki      egy

magánszemélynek            olyan      szolgálatért,     amelyet       ezen     Államnak,

helyhatóságának vagy közigazgatási-politikai egységének teljesített, csak

ebben a Szerződő Államban adóztatható.

   b) Ez a díjazás azonban csak a másik Szerződő Államban adóztatható, ha a

szolgálatot ebben a Szerződő Államban teljesítették és a magánszemély ebben

a másik Szerződő Államban olyan belföldi illetőségű személy, aki

   (i) ennek az Államnak az állampolgára, vagy

   (ii) nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából vált ebben az Államban

belföldi illetőségűvé.

   2. a) Minden olyan nyugdíj, amelyet az egyik Szerződő Állam helyhatósága

vagy közigazgatási-területi egysége fizet, vagy általa létrehozott alapokból

fizetnek egy magánszemélynek olyan szolgálatért, amelyet ezen Államnak,

helyhatóságának vagy közigazgatási-területi egységének teljesített, csak

ebben az Államban adóztatható.

   b) Az ilyen nyugdíj azonban csak a másik Szerződő Államban adóztatható, ha

a magánszemély ebben a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű és

ennek az Államnak az állampolgára is.

   3. A 16., 17. és 19. Cikk rendelkezései alkalmazandók az olyan díjazásokra,

amelyeket az egyik Szerződő Állam, helyhatósága vagy közigazgatási-területi

egysége által folytatott üzleti tevékenységgel kapcsolatosan teljesített

szolgálatért fizetnek ki.

                                         21. Cikk

                                  Diákok és gyakornokok

   1. Azok a kifizetések, amelyeket olyan diákok vagy gyakornokok kapnak

ellátásukra vagy tanulmányi és szakképzési célokra, akik közvetlenül az egyik

Szerződő Államba való utazás előtt a másik Szerződő Államban belföldi

illetőségűek voltak, vagy jelenleg is azok, és akik az elsőként említett

Államban kizárólag tanulmányi vagy szakképzési célból tartózkodnak, nem

adóztathatók ebben az Államban, egy hat évet meg nem haladó időszakban,

amennyiben az ilyen kifizetések ezen az Államon kívüli forrásokból

származnak.

   2. A diák vagy a gyakornok által a másik Szerződő Államban való tartózkodás

idején kapott bármilyen díjazás adómentes ebben a másik Szerződő Államban,

feltéve, hogy az ilyen díjazás nem haladja meg ennek a másik Szerződő

Államnak a valutájában a kétezerötszáz USA dollárnak (2500 USD) megfelelő

összeget az ebben a másik Szerződő Államban végzett tevékenységek

tekintetében, és ezek a tevékenységek tanulmányaihoz, kutatásaihoz vagy

szakképzéséhez kapcsolódnak, vagy létfenntartásához szükségesek.


                                         22. Cikk

                                    Tanárok és kutatók

   Az oktatásért vagy tudományos kutatásért olyan magánszemélyeknek

kifizetett díjazás, akik közvetlenül az egyik Szerződő Államba való utazás előtt

a másik Szerződő Államban belföldi illetőségűek voltak, vagy jelenleg is azok,

és akik az előbbi Államban tudományos kutatások végzése, vagy egyetemen,

főiskolán, felsőoktatási intézményben, vagy hasonló intézményben történő

oktatás céljából tartózkodnak, egy két évet meg nem haladó időszakban

adómentes az előbbi Államban, feltéve, hogy az ilyen intézmény nonprofit jogi

személyekhez tartozik.

                                         23. Cikk

                                     Egyéb jövedelem

   1. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy jövedelmének

azok az elemei, amelyekre, bárhol keletkeznek is, az Egyezmény fenti cikkei

nem térnek ki, csak ebben az Államban adóztathatók.

   2. Az 1. bekezdés rendelkezései nem terjednek ki a 6. Cikk 2. bekezdésében

meghatározott ingatlan vagyonból származó jövedelmen kívüli jövedelmekre,

amennyiben az ilyen jövedelmeknek az egyik Szerződő Államban belföldi

illetőségű kedvezményezettje a másik Szerződő Államban ott lévő telephelye

révén üzleti tevékenységet folytat, vagy ebben a másik Államban az ott lévő

állandó bázisa segítségével szabad foglalkozást űz, és a jog vagy vagyoni

érték, amelynek alapján a jövedelmet fizetik, ténylegesen az ilyen telephelyhez

vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ilyen esetben az esettől függően a 7. Cikk

vagy a 15. Cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.

                                         24. Cikk

                                          Vagyon

   1. A 6. Cikkben említett ingatlan vagyonban megtestesülő vagyon, melynek

tulajdonosa az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, és amely a

másik Szerződő Államban fekszik, ebben a másik Államban adóztatható.

   2. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban lévő

telephelyéhez tartozó üzleti vagyon részét képező ingó vagyonban, vagy az

egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy számára a másik

Szerződő Államban szabad foglalkozás céljára rendelkezésre álló állandó

bázishoz tartozó ingó vagyonban megtestesülő vagyon abban a Szerződő

Államban adóztatható, amelyben a telephely vagy az állandó bázis található.


  3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajóban, légi járműben, vasútban

vagy közúti szállító járművekben és az ilyen hajók, légi járművek, vasút vagy

közúti szállító járművek üzemeltetéséhez szükséges ingó vagyonban

megtestesülő vagyon csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben

a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.

  4. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy vagyonának

minden egyéb eleme csak ebben az Államban adóztatható.

                                         25. Cikk

                               A kettős adóztatás elkerülése

  A kettős adóztatást a következőképpen kell elkerülni:

  a) Magyarország esetében:

  (i) amennyiben a Magyarországon belföldi illetőségű személy olyan

jövedelmet élvez, vagy olyan vagyona van, amely az Egyezmény

rendelkezéseivel összhangban Romániában adóztatható, Magyarország a (ii)

és (iii) pontban foglalt rendelkezések fenntartásával mentesíti az ilyen

jövedelmet vagy vagyont az adóztatás alól,

  (ii) amennyiben a Magyarországon belföldi illetőségű személy olyan

jövedelemtételeket élvez, amelyek a 10., 11., 12. és 13. Cikk rendelkezéseivel

összhangban Romániában adóztathatók, Magyarország lehetővé teszi az ilyen

belföldi illetőségű személy jövedelmét terhelő adóból egy olyan összeg

levonását, amely megegyezik a Romániában megfizetett adóval. Az így levont

összeg azonban nem haladhatja meg a levonás előtt számított adónak azt a

hányadát, amely a Romániából származó ilyen jövedelemtételekre esik,

      (iii) ha az Egyezmény bármely rendelkezésével összhangban a

Magyarországon belföldi illetőségű személy által megszerzett jövedelem vagy

a tulajdonában lévő vagyon Magyarországon mentesül az adóztatás alól,

Magyarország mindazonáltal az ilyen belföldi illetőségű személy többi

jövedelmét vagy vagyonát terhelő adó összegének kiszámításánál figyelembe

veheti a mentességet élvező jövedelmet vagy vagyont;

  b) Románia esetében:

  Romániában belföldi illetőségű személyek által az Egyezmény rendelkezései

értelmében Magyarországon adóztatható jövedelem vagy vagyon után

megfizetett adót le kell vonni a romániai adójogszabályoknak megfelelően

esedékes román adókból.

  Ez a levonás azonban nem haladhatja meg a levonás előtt számított

jövedelemadónak vagy vagyonadónak azt a hányadát, amely annak a

jövedelemnek vagy vagyonnak tudható be, amely Magyarországon

adóztatható.

                                         26. Cikk

                                     Egyenlő elbánás


   1. Az egyik Szerződő Állam állampolgárai számára nem írható elő a másik

Szerződő Államban olyan adózás vagy azzal összefüggő bármilyen

kötelezettség, amely más vagy megterhelőbb, mint a másik Államban belföldi

illetőségű személyek számára hasonló körülmények között előírt vagy

előírható adózás és az azzal összefüggő kötelezettségek. Ez a rendelkezés,

tekintet nélkül az 1. Cikk rendelkezéseire, az olyan személyekre is

alkalmazandó, akik nem belföldi illetőségűek az egyik vagy mindkét Szerződő

Államban.

   2. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban lévő

telephelye nem adóztatható kedvezőtlenebbül ebben a másik Szerződő

Államban, mint e másik Szerződő Állam azonos tevékenységet folytató

vállalkozásai. Ez a rendelkezés nem értelmezhető oly módon, mintha az egyik

Szerződő Állam köteles lenne a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű

személyek számára polgári jogállásuk vagy családi kötelezettségeik alapján

bármilyen olyan személyi kedvezményt, levonást vagy mentességet biztosítani

az adózás területén, amelyet az előbbi Államban belföldi illetőségű

személyeknek biztosít.

   3. Kivéve, ha a 9. Cikkben, a 11. Cikk 7. bekezdésében vagy a 12. és 13. Cikk

6. bekezdésében szereplő rendelkezéseket kell alkalmazni, az egyik Szerződő

Állam vállalkozása által a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű

személynek kifizetett kamat, jutalék, jogdíj és egyéb költség az ilyen

vállalkozás adóztatható nyereségének megállapításánál ugyanolyan feltételek

mellett levonható, mintha az elsőként említett Államban belföldi illetőségű

személynek fizették volna ki. Ehhez hasonlóan az egyik Szerződő Állam

vállalkozásának bármilyen adóssága a másik Szerződő Államban belföldi

illetőségű személlyel szemben az ilyen vállalkozás adóztatható vagyonának

megállapításánál ugyanolyan feltételek mellett levonható, mintha az elsőként

említett Államban belföldi illetőségű személlyel kötötték volna erről a

szerződést.

   4. Az egyik Szerződő Állam olyan vállalkozásai számára, amelyek vagyona

egészben vagy részben, közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Államban

belföldi illetőségű egy vagy több személy tulajdonában vagy ellenőrzése alatt

van, nem írható elő az elsőként említett Szerződő Államban olyan adózás vagy

azzal kapcsolatban semmiféle olyan kötelezettség, amely más vagy

megterhelőbb, mint az az adózás és az azzal járó kötelezettségek, amelyeket

ezen elsőként említett Állam hasonló vállalkozásai számára írnak vagy

írhatnak elő.

   5. E Cikk rendelkezései a 2. Cikk rendelkezéseire tekintet nélkül bármilyen

fajtájú és elnevezésű adóra kiterjednek.

                                         27. Cikk

                                     Egyeztető eljárás


  1. Ha egy személy úgy ítéli meg, hogy az egyik vagy mindkét Szerződő Állam

intézkedése olyan adózást eredményez vagy eredményezhet a későbbiekben

számára, amely nincs összhangban az Egyezmény rendelkezéseivel, az illető

Állam belső jogszabályaiban biztosított jogorvoslati lehetőségektől függetlenül

az ügyet annak a Szerződő Államnak az illetékes hatósága elé terjesztheti,

amelyben belföldi illetőségű, vagy amennyiben ügyére a 26. Cikk 1. bekezdése

vonatkozik, annak a Szerződő Államnak az illetékes hatósága elé, amelynek

állampolgára. Az ügyet az Egyezmény rendelkezéseivel összhangban nem lévő

adóztatást eredményező intézkedésről szóló első értesítéstől számított három

éven belül elő kell terjeszteni.

  2. Az illetékes hatóság, amennyiben a kifogást megalapozottnak találja, de

önmaga nem képes kielégítő megoldást találni, arra törekszik, hogy az ügyet a

másik Szerződő Állam illetékes hatóságával együtt kölcsönös egyetértéssel

oldja meg, hogy elkerüljék az olyan adóztatást, amely nem áll összhangban az

Egyezménnyel.

  3. A Szerződő Államok illetékes hatóságai arra törekszenek, hogy az

Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos nehézségeket és

kétségeket kölcsönös egyetértéssel oldják fel. Közös tanácskozásokat

tarthatnak annak érdekében, hogy olyan esetekben is elkerüljék a kettős

adóztatást, amelyekről az Egyezmény nem rendelkezik.

  4. A Szerződő Államok illetékes hatóságai az előző bekezdések szellemében

történő megállapodás elérése céljából közvetlenül érintkezhetnek egymással.

Ha a megállapodás elérése érdekében célszerűnek tűnik a szóbeli

véleménycsere, akkor arra sor kerülhet a Szerződő Államok illetékes

hatóságainak képviselőiből álló bizottság keretében.

                                         28. Cikk

                                     Információcsere

  1. A Szerződő Államok illetékes hatóságai kicserélik egymással az olyan

tájékoztatást, amely az Egyezmény rendelkezéseinek végrehajtásához, vagy a

Szerződő Államokban az Egyezmény hatálya alá tartozó adókra vonatkozó

belső jogszabályi rendelkezések végrehajtásához szükséges, amennyiben az

ezek szerinti adóztatás nem ellentétes az Egyezménnyel. A kölcsönös

tájékoztatást az 1. Cikk nem korlátozza. A Szerződő Állam a kapott

tájékoztatást ugyanúgy titokként kezeli, mint az ennek az Államnak a belső

jogszabályai szerint megszerzett információt, és csak olyan személyek vagy

hatóságok (beleértve a bíróságokat és a közigazgatási szerveket) előtt fedi fel,

amelyek az Egyezmény hatálya alá tartozó adók kivetésével vagy

beszedésével, azok érvényesítésével és a velük kapcsolatos peres eljárással

vagy jogorvoslat elbírálásával foglalkoznak. Ezek a személyek vagy hatóságok

a tájékoztatást csak ilyen célokra használhatják fel. A tájékoztatást nyilvános

bírósági tárgyalásokon vagy bírósági ítéletekben felfedhetik. A tájékoztatást

adó Állam kérésére a tájékoztatást titokként kell kezelni.

  2. Az 1. bekezdés rendelkezései semmilyen esetben sem értelmezhetők oly

módon, mintha valamelyik Szerződő Államot köteleznék

  a) az egyik vagy a másik Szerződő Állam jogszabályaival vagy

államigazgatási gyakorlatával ellentétes intézkedések végrehajtására;


   b) olyan információ átadására, amely az egyik vagy a másik Szerződő Állam

jogszabályai szerint vagy a közigazgatás szokásos rendjében nem szerezhető

be;

   c) olyan információ átadására, amely szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi

vagy foglalkozási titkot, szakmai eljárást vagy olyan információt fedne fel,

amelynek nyilvánosságra hozatala ellentmondana a közrendnek (ordre public).

                                         29. Cikk

                         Diplomáciai és konzuli tisztségviselők

   Az Egyezmény semmilyen módon nem érinti a diplomáciai vagy a konzuli

tisztségviselők adózási kiváltságait, amelyek őket a nemzetközi jog általános

szabályai vagy külön megállapodások rendelkezései alapján megilletik.

                                         30. Cikk

                                      Hatálybalépés

   1. A Szerződő Államok értesítik egymást, hogy az Egyezmény

hatálybalépéséhez szükséges alkotmányos követelményeknek eleget tettek.

   2. Az Egyezmény az 1. bekezdésben említett második értesítés időpontja

után 30 nappal lép hatályba, és rendelkezéseit alkalmazni kell:

   a) a forrásnál levont adók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének

évét követő első naptári év január 1-jén vagy azt követően szerzett összegekre;

   b) egyéb jövedelemadók és a vagyonadók tekintetében az Egyezmény

hatálybalépésének évét követő naptári év január 1-jével vagy azután kezdődő

bármely adóévre kivehető adókra.

   3. A Magyar Köztársaság és Románia közötti kölcsönös kapcsolatokban az

Egyezmény alkalmazhatóságának első napjától az 1977. május 27-én,

Miskolcon a magánszemélyek jövedelmére és vagyonára vonatkozó kettős

adóztatás elkerüléséről szóló multilaterális Egyezmény, valamint az 1978.

május 19-én, Ulánbátorban a jogi személyek jövedelmének és vagyonának

kettős adóztatása elkerüléséről szóló multilaterális Egyezmény hatályát veszti.

   4. Az Egyezménynek a közvetlen adókra vonatkozó rendelkezései felváltják

az 1948. augusztus 28-án, Budapesten a közvetlen adókra és az örökösödési

illetékekre vonatkozóan a kettős adóztatás elkerüléséről aláírt Egyezmény

megfelelő rendelkezéseit.

                                         31. Cikk

                                        Felmondás


  Az Egyezmény mindaddig hatályban marad, ameddig az egyik Szerződő

Állam fel nem mondja. Az Egyezményt mindkét Szerződő Állam az Egyezmény

hatálybalépésének időpontjától számított ötéves időszakot követő bármelyik

naptári év június 30-án vagy azt megelőzően diplomáciai úton eljuttatott

értesítéssel felmondhatja. Ebben az esetben az Egyezmény hatályát veszti:

  a) a forrásnál levont adók tekintetében a felmondás évét követő első naptári

év január 1-jén vagy azt követően szerzett összegekre vonatkozóan;

  b) egyéb jövedelemadók és a vagyonadók tekintetében a felmondás évét

követő naptári év január 1-jével vagy azután kezdődő bármely adóévre

kivethető adókra vonatkozóan.

  Ennek hiteléül a kellő felhatalmazással rendelkező alulírottak az Egyezményt

aláírták.

  Készült két eredeti példányban Bukarestben, 1993. szeptember 16-án, angol

nyelven.

                                       (Aláírások)”




						3.§



Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban az Egyezmény 30. cikk (2) a) pontja alá eső adók tekintetében az 1996. január 1-én, vagy azt követően szerzett jövedelmekre, 30. cikk (2) b) pontja alá eső adók tekintetében 1996. január 1-én, vagy azután kezdődő bármely adóévre kivethető adókra kell alkalmazni.





INDOKOLÁS




Az Egyezmény törvényhozási tárgyat érint, ezért a nemzetközi szerződések megkötésének alkotmányos szabályai és a jogalkotás rendjének törvényi előírásai szerint a kihirdetésre törvényben van mód.


Az Egyezmény megfelelően szolgálja a Magyar Köztársaság mindenoldalú nemzetközi kapcsolatainak ápolásához és elmélyítéséhez fűződő érdekeket.


Az Egyezményt az Országgyűlés 102/1995.(X.13.) számú határozatával megerősítette."
