"MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/3091. számú
TÖRVÉNYJAVASLAT
a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény
módosításáról
Előadó: Dr. Medgyessy Péter
pénzügyminiszter
Budapest, 1996. szeptember



1996. évi ..... törvény
 a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról
1. §
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 2. §-ának (5)-(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(5) Ha nemzetközi szerződés e törvénytől eltérően rendelkezik, annak szabályait kell alkalmazni. Ilyen szerződés hiányában a viszonosság elvét lehet alkalmazni, amelynek kérdésében a pénzügyminiszternek a külügyminiszterrel egyeztetett állásfoglalása az irányadó. A nemzetközi szerződésben nem szabályozott egyéb adókötelezettségekre (adóelőleg-levonás, adatszolgáltatás, nyilatkozattétel, bevallás stb.) e törvény szabályait alkalmazni kell.
(6) A külföldről származó jövedelem adókötelezettségét - a nemzetközi szerződések vagy a viszonosság figyelembevételével - e törvény alapján kell megállapítani.\"
2. §
(1) A Szja tv. 3. §-ának 5. pontja helyébe a következő rendelkezés lép: 
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
\"5.	A kifizető fogalma alatt az adózás rendjéről szóló törvényben ilyenként meghatározottak azzal értendők, hogy a kamat, az osztalék, az árfolyamnyereség, a tőzsdei határidős, opciós ügyletből származó jövedelem kifizetőjének azt kell tekinteni, aki ezeket a jövedelmeket ténylegesen kifizeti.\"
(2) A Szja tv. 3. §-ának 9. pontja helyébe a következő rendelkezés lép: 
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
\"9.	Szokásos piaci érték: az ügylet időpontjában vagy az időpontot magában foglaló időszakban ismert (az általános forgalmi adót is tartalmazó) ár, amelyet a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szokásos piaci árra vonatkozó rendelkezései szerint kell meghatározni. Az értékpapír szokásos piaci értéke az értékpapír tulajdonos-változása időpontjában érvényes kibocsátási (jegyzési) ár, a jegyzés lezárását követően a tulajdonos-változás időpontját megelőző utolsó érvényes tőzsdei átlagár (átlagárfolyam). A tőzsdén kívüli kereskedelemben az értékpapír tulajdonos-változása időpontjában érvényes ismert árat kell alapul venni.\"
(3) A Szja tv. 3. §-ának 15. pontja helyébe a következő rendelkezés lép: 
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
\"15.	Társadalombiztosítási ellátás: a társadalombiztosításról szóló törvény, valamint a családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló törvény alapján folyósított ellátás.\"
(4) A Szja tv. 3. §-ának 17., 18. és 19. pontja helyébe a következő rendelkezés lép: 
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
\"17.	Egyéni vállalkozó: az a magánszemély, aki az egyéni vállalkozói igazolványa alapján vállalkozási tevékenységet végez, az igazolványában feltüntetett vállalkozási tevékenysége tekintetében, továbbá ettől függetlenül is
a)	az a magánszemély, aki az egészségügyi és szociális vállalkozásról szóló minisztertanácsi rendelet alapján orvosi, klinikai, szakpszichológusi, illetve egyéb egészségügyi és szociális magántevékenységet folytat;
b)	az egyéni vállalkozásról szóló törvény hatálybalépését megelőző jogszabályok alapján kisiparosnak, magánkereskedőnek minősülő magánszemély, valamint a jogi személy részlegét szerződéses rendszerben üzemeltető magánszemély;
c)	az egyéni ügyvéd és az egyéni szabadalmi ügyvivő;
d)	a közjegyző;
e)	a bírósági végrehajtásról szóló törvény szerinti önálló bírósági végrehajtó;
f)	a magánállatorvosi tevékenységet folytató magánszemély, ha e tevékenységét nem munkaviszonyban és nem társas vállalkozás tagjaként végzi;
A vállalkozói tevékenység kezdetének az egyéni vállalkozói igazolvány megszerzésének napját, illetőleg a tevékenység folytatásához kiadott engedély megszerzésének napját kell tekinteni.
18.	Mezőgazdasági őstermelő: az a 16. életévét betöltött, nem egyéni vállalkozó magánszemély, aki a saját gazdaságában a 6. számú mellékletben felsorolt termékek előállítására irányuló tevékenységet folytat és ennek igazolására őstermelői igazolvánnyal rendelkezik, kizárólag e tevékenysége(i)nek bevétele (jövedelme) tekintetében.
a)	Saját gazdaság alatt a termelést ténylegesen végző magánszemély rendelkezési jogosultságát kell érteni az eszközei (ideértve a bérelt eszközöket is), a termelés szervezése és a termelés eredményének felhasználása felett.
b)	Őstermelői igazolvány az őstermelői tevékenységből származó bevételek nyilvántartására alkalmas hitelesített igazolvány, a kormány rendeletében meghatározott adattartalommal.
A mezőgazdasági őstermelői tevékenység kezdetének az őstermelői igazolványban feltüntetett időpontot kell tekinteni.
19.	Mezőgazdasági kistermelő: az a mezőgazdasági őstermelő, akinek ezen tevékenységéből az adóévben elért bevétele a 3 millió forintot nem haladja meg.\"
(5) A Szja tv. 3. §-ának 23. és 24. pontja helyébe a következő rendelkezés lép: 
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
\"23.	Nyugdíj: a társadalombiztosításról szóló törvény, továbbá a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról  szóló törvény alapján folyósított nyugellátás - ideértve a korkedvezményes és a korengedményes nyugdíjat, az előnyugdíjat és az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíj-kiegészítések megszüntetéséről szóló törvény 2. § (2) és (3) bekezdésének alapján folyósított pótlékot is, valamint a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának megszüntetéséről és a Magyar Alkotóművészeti Alapítvány létesítéséről szóló kormányrendelet 1. § (2)-(5) bekezdésében meghatározott nyugellátásokat és az egyházi nyugdíjalapból kifizetett nyugdíjat -, a mezőgazdasági szövetkezeti tagok öregségi és munkaképtelenségi járadéka, a mezőgazdasági szövetkezeti tag özvegyének özvegyi járadéka, a szakszövetkezeti tag részére járó növelt összegű öregségi járadék, a munkaképtelenségi járadék, a nyugdíjas bányász részére jogszabály alapján folyósított pénzben megváltott szénjárandóság, valamint a nyugdíjas magánszemély tagsági pótléka. Nyugdíjnak minősül a külföldről származó, nyugdíj címén folyósított jövedelem, továbbá a nemzeti helytállásért folyósított pótlék is.
24.	Ösztöndíj: az a tanulói (hallgatói) juttatás, amelyet jogszabály alapján a közoktatási, a szakképzési, a felsőoktatási intézmény vagy elkülönített állami pénzalap vagy helyi önkormányzat nyújt a közoktatási, szakképzési, vagy a felsőoktatási intézmény tanulója részére, ideértve a felsőoktatási intézmény hallgatójának jogszabály alapján a szakmai gyakorlat idejére adott költségtérítést is, a szakképző iskolai tanulónak a jogszabályban meghatározott tanulószerződés alapján nyújtott kötelező pénzbeli juttatást is, valamint a szakképző iskolával tanulószerződés nélkül létesített tanulói jogviszony esetén a szorgalmi idő befejezését követő összefüggő szakmai gyakorlat időtartamára nyújtott  díjazás kötelező összegét is. Ösztöndíjnak minősül továbbá a felsőoktatási törvényben felsorolt felsőoktatási intézményben hitelesített iskolai rendszerű első alapképzésben résztvevő nappali tagozatos hallgatónak a képesítési követelményekben meghatározott képzési idő alatt a munkájáért az említett intézménytől kapott díjazása - a hallgató tandíja címén az adóévben esedékes és befizetett összeg 50 százalékáig terjedően -, amennyiben a díjazás alapjául szolgáló munkavégzés abban az intézményben történt, amellyel a hallgató hallgatói jogviszonyban áll. \"
(6) A Szja tv. 3. §-ának 26. pontja helyébe a következő rendelkezés lép: 
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
\"26.	Súlyosan fogyatékos személynek azt kell tekinteni, aki súlyos egészségkárosodással összefüggő jogosultságról szóló jogszabályban említett betegségben szenvedőnek minősül, továbbá, aki rokkantsági járadékban részesül. E pont alkalmazásában jogszabály alatt törvényt, kormányrendeletet és a népjóléti miniszter rendeletét kell érteni.\"
(7) A Szja tv. 3. §-ának 31. pontja helyébe a következő rendelkezés lép: 
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
\"31.	Vagyoni értékű jog: a tartós földhasználat, a földhasználat, a haszonélvezet, a használat, a telki szolgalom, a lakás és a helyiség bérleti joga (ide nem értve az albérletet, az ágybérletet), az üdülőhasználati jog, a külföldiek ingatlanhasználati joga.\"
(8) A Szja tv. 3. §-ának 33. pontja helyébe a következő rendelkezés lép: 
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
\"33.	Társas vállalkozás: a gazdasági társaság, a szövetkezet, a közhasznú társaság, a magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező munkaközössége, az ügyvédi iroda, az erdőbirtokossági társulat.\"
(9) A Szja tv. 3. §-ának 43. pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a következő 44., 45., 46. és 47. ponttal egészül ki: 
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
\"43.	Korábban munkanélküli személy az, aki a foglalkoztatását közvetlenül megelőzően
a)	legalább 6 hónapig  a megyei (fővárosi) munkaügyi központ által nyilvántartott munkanélküli volt, vagy
b)	a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján munkanélküli ellátásban, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján munkanélküliek jövedelempótló támogatásában részesült, vagy
c)	a b) pontban említett ellátásra való jogosultságát már kimerítette, de a munkaügyi központtal továbbra is együttműködött,
azzal, hogy az a)-c) pontokban foglalt feltételek fennállása szempontjából azt az időtartamot, amely alatt a munkanélküli terhességi-, gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási segélyben részesül, továbbá az előzetes letartóztatás, szabadságvesztés, elzárás büntetés időtartamát, valamint a sor- vagy tartalékos katonai szolgálatban, a polgári szolgálatban töltött időt (a szolgálat megkezdése és befejezése közötti időtartamot) figyelmen kívül kell hagyni.
44.	Azonos munkakör: a 9001/1993. (SK.1.) KSH közleménnyel kiadott, 1996. október 1-jén hatályos Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere szerint azonosnak minősülő munkakör.
45.	Személygépkocsi: négy, illetve három gumiabroncs kerékkel felszerelt olyan gépjármű, amely a vezetővel együtt legfeljebb nyolc felnőtt személy szállítására alkalmas, azzal, hogy ide tartozik a benzinüzemű, a dízelüzemű, az elektromos üzemű, a gázüzemű személygépkocsi, a versenyautó, az önjáró lakóautó. Személygépkocsinak minősül továbbá az a vegyes használatú, 2500 kg-ot meg nem haladó megengedett együttes tömegű, olyan gépjármű (nagy rakodóterű személygépkocsi), amelynek rakodótere gyárilag kialakítva kettőnél több utas szállítására alkalmas, de kézzel egyszerűen oldható ülésrögzítése révén a felhasználás szerinti terhek szállítására bármikor átalakítható a válaszfal mögötti rakodótér, ideértve azt az esetet is, ha az ülés eltávolítására visszafordíthatatlan műszaki átalakítással került sor.
46.	Törvényben meghatározott mértékű végkielégítésnek minősül a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény alapján folyósított végkielégítés, leszerelési segély és továbbszolgálói jutalom is.
47.	Lízingnek minősül a tárgyi eszköz használatba adása 1997. január 1-je előtt kötött olyan szerződés alapján, amely annak határozott időre szóló, de 365 napot meghaladó bérletéről azzal a kikötéssel rendelkezik, hogy a bérlő a tulajdonjogot legkésőbb az utolsó bérleti díj kiegyenlítésével, illetőleg a szerződés lejártával megszerzi vagy számára a bérbeadó vételi jogot biztosít.\"
3. §
A Szja tv. 4. §-a a következő (4) és (5) bekezdéssel egészül ki:
\"(4) A magánszemélyek közös tulajdonában lévő vagyontárgy hasznosításából, átruházásából származó bevételt a tulajdonosok között tulajdoni hányaduk arányában - a tulajdonjogi korlátozásokat is figyelembe véve - kell megosztani.
(5) A házassági vagyonközösség fennállása alatt a közös vagyonhoz tartozó vagyontárgyak hasznosításából, átruházásából származó bevételt a házastársak között egyenlő arányban - a tulajdonjogi korlátozásokat is figyelembe véve - kell megosztani, kivéve, ha a házastársak házassági szerződésben az egymás közötti vagyoni viszonyaikról másként rendelkeztek. Ilyenkor ennek megfelelő arányban kell a bevételt figyelembe venni.\"
4. §
(1) A Szja tv. 5. §-ának (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(3) A külföldi pénznemben keletkezett és forintra át nem váltott, illetőleg nem pénzintézet által átváltott bevételt a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) hivatalos, a megszerzés napját megelőző hónap 15. napján érvényes devizaárfolyamának alapulvételével kell forintra átszámítani. Ebben az esetben az adóelőleg kiszámításához, valamint a jövedelem igazolásához és az adatszolgáltatáshoz is az előzőekben jelzett összeget kell figyelembe venni.
(4) Az olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos deviza árfolyamlapján, az APEH által közzétett, a megszerzés napját megelőző hónap 15. napján érvényes, USA-dollárban megadott árfolyamot kell a forintra történő átszámításhoz figyelembe venni.\"
(2) A Szja tv. 5. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
\"(6) Külföldi kiküldetés esetén az erre tekintettel külföldi pénznemben kapott bevételt és elismert költséget az MNB hivatalos, a megszerzés napját megelőző hónap 15. napján érvényes devizaárfolyamának alapulvételével kell forintra átszámítani. Az olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos deviza árfolyamlapján, az APEH által közzétett, a megszerzés napját megelőző hónap 15. napján érvényes, USA-dollárban megadott árfolyamot kell a forintra történő átszámításhoz figyelembe venni.\" 
5. §
A Szja tv. 11. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(3) Nem kell bevallani azt a bevételt, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni, továbbá a 0 százalékos adómérték alá eső jövedelmet, valamint az egyes külön adózó jövedelmek közül az ingó vagyontárgy(ak) értékesítéséből származó jövedelmet, ha annak összege kevesebb évi 100 ezer forintnál, valamint azokat, amelyek után az adót a kifizető megállapította és levonta, de be kell vallani - ha e törvény másként nem rendelkezik - az utóbbiak közül az osztalékból és árfolyamnyereségből származó jövedelmet. Be kell vallani továbbá a föld bérbeadásából származó bevételt, ha az több, mint évi 50 ezer forint, akkor is, ha a magánszemély annak elkülönült adózását választotta.\"
6. §
(1) A Szja tv. 12. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(1) A munkáltató a magánszemély nyilatkozata alapján az összevont adóalapot és annak adóját megállapítja, befizeti, túlfizetés esetén az adókülönbözetet visszatéríti. Ez a nyilatkozat az adóbevallással egyenértékű.\" 
(2) A Szja tv. 12. §-a (2) bekezdésének a) pontja  helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásával lehet eljárni - figyelemmel a (3) bekezdésben foglaltakra - akkor, ha]
\"a) a magánszemélynek kizárólag egy munkáltatótól származik önálló vagy nem önálló tevékenységből bevétele, továbbá egyéb jövedelme, valamint akkor is, ha kizárólag a munkáltatójától szerez osztalék, árfolyamnyereség címén jövedelmet;\"
(3) A Szja tv. 12. §-a (3) bekezdésének e) és f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg e bekezdés a következő g) ponttal egészül ki:
[(3) Nem helyettesítheti az adóbevallást a munkáltatónak tett nyilatkozat akkor, ha]
\"e)	a magánszemély eltartói kedvezményt a házastársával megosztva érvényesít;
f)	a magánszemély olyan mezőgazdasági őstermelő, akinek az e tevékenységéből származó bevétele az adóévben a 100 ezer forintot meghaladja;
g)	a magánszemélynek az adóelőleg-fizetésre vonatkozó szabályok szerint költség-különbözet vagy adóelőleg-különbözet alapján meghatározott adót kell fizetnie.\"
7. §
A Szja tv. 16. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
\"16. § (1) Önálló tevékenység minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a magánszemély bevételhez jut, és amely e törvény szerint nem tartozik a nem önálló tevékenység körébe. Ide tartozik különösen az egyéni vállalkozó, a mezőgazdasági őstermelő, a bérbeadó, a választott könyvvizsgáló tevékenysége, a gazdasági társaság magánszemély tagja által külön szerződés szerint teljesített mellékszolgáltatás, ez utóbbinál feltéve, hogy a tagnak a bevétele érdekében felmerült költségét a társaság a költségei között nem számolja el.
(2) Az önálló tevékenységből származó bevételből - kivéve, ha törvény másként rendelkezik - a 17-23. § rendelkezéseinek figyelembevételével számított rész a jövedelem.
(3) Önálló tevékenységből származó bevételnek számít az a bevétel, amelynek adózására e törvény választási lehetőséget ad és a magánszemély e fejezet rendelkezéseinek alkalmazását választja. 
(4) Az egyéni vállalkozónál önálló tevékenységből származó jövedelemnek az egyéni vállalkozói tevékenysége során személyes munkavégzés címén költségként elszámolt összeg (a továbbiakban: vállalkozói kivét) minősül, amellyel szemben költség, költséghányad vagy más levonás nem érvényesíthető.\"
8. §
A Szja tv. 17. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(3) Az önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni az e törvény szerint bevételnek nem számító tételeket, továbbá azt a bevételt,]
\"a) amelyből a jövedelem megállapítására és annak adózására a magánszemély e törvény rendelkezései szerint az átalányadózást, a tételes átalányadózást alkalmazza;\"
9. §
A Szja tv. 18. §-a a  következő (3) bekezdéssel egészül ki:
\"(3) A 10 százalék költséghányad alkalmazása esetén a korábban és a 10 százalék költséghányad alkalmazásának időszakában beszerzett tárgyi eszközök beszerzési, előállítási értékének erre az időszakra jutó értékcsökkenési leírását a 11. számú melléklet rendelkezései szerint elszámoltnak kell tekinteni. A 10 százalék költséghányad alkalmazását megelőző évekből fennmaradt összes elhatárolt veszteségből a 10 százalék költséghányad alkalmazásának időszakában minden évben 20-20 százalékot elszámoltnak kell tekinteni.\"
10. §
(1) A Szja tv. 19. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(1) Ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély jogszabály vagy államközi megállapodás alapján az önálló tevékenységéhez vissza nem térítendő támogatást (a továbbiakban e § alkalmazásában: támogatás) kap, akkor a támogatás céljának teljesítésével összefüggésben felmerült kiadásait a felmerülés (kifizetés) évében egy összegben elszámolhatja költségként.\"
(2) A Szja tv. 19. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
\"(5) Ha jogszabály vagy államközi megállapodás valamely vissza nem térítendő támogatást adómentesnek vagy bevételnek nem számító összegnek minősít, akkor a támogatás céljának teljesítésével összefüggő, a támogatás összegéig felmerült kiadások költségként nem (értékcsökkenési leírásként sem) vehetők figyelembe.\"
11. §
A Szja tv. 20. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
\"20. § A magánszemély csökkentheti az erdő véghasználattal érintett faállományának értékesítéséből származó bevételét a normatív erdőfelújítási támogatási érték legfeljebb 30 százalékának megfelelő - az Erdőfelügyelőség által erre a célra nyitott, elkülönített számlára befizetett -összeggel. Az erdőfelújítási kiadásainak fedezetére az erdőfelújítás kezdő évét követő négy éven belül az Erdőfelügyelőség határozata alapján visszakapott összeget abban az évben kell  bevételként figyelembe vennie, amely évben az igazolt kiadásokat költségként elszámolja. A fennmaradó összeg az erdőfelújítás kezdő évét követő ötödik évben teljes egészében  bevételnek számít.\" 
12. §
A Szja tv. 21. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
\"21. § (1) A mezőgazdasági őstermelő, ha nem alkalmaz átalányadózást, az e tevékenységéből származó bevételét a szakképző iskolával kötött megállapodás alapján szakmai gyakorlati képzésben részt vevő szakképző iskolai tanuló képzése, továbbá a legalább 50 százalékban csökkent munkaképességű alkalmazott foglalkoztatása esetén személyenként havi 3000 forinttal, a szakképző iskolai tanulóval kötött - jogszabályban meghatározott - tanulószerződés alapján folytatott gyakorlati képzés esetén személyenként havi 6000 forinttal csökkentheti minden megkezdett hónap után.
(2) A sikeres szakmai vizsgát tett - az (1) bekezdésben említett - szakképző iskolai tanulót folyamatosan tovább foglalkoztató, valamint a korábban munkanélküli személyt alkalmazottként foglalkoztató mezőgazdasági őstermelő (e § alkalmazásában: munkáltató), ha nem alkalmaz átalányadózást, az ezen tevékenységéből származó bevételét csökkentheti e személy után a foglalkoztatása ideje alatt, de legfeljebb 12 hónapon át befizetett társadalombiztosítási járulék összegével, függetlenül attól, hogy tételes költségelszámolás esetén egyébként költségként is elszámolhatja azt.
(3) A munkáltató a korábban munkanélküli személy esetében akkor járhat el a (2) bekezdésben foglalt rendelkezés szerint, ha a korábban munkanélküli személy alkalmazása óta, illetőleg azt megelőző hat hónapon belül azonos munkakörben foglalkoztatott más alkalmazott munkaviszonyát rendes felmondással nem szüntette meg, és a korábban munkanélküli személy az alkalmazását megelőző hat hónapon belül vele nem állt munkaviszonyban.\"
 13. §
A Szja tv. 22. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
\"22. § (1) A tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő az adóköteles jövedelmének megállapításakor az e tevékenységével kapcsolatban felmerült költséget az adóévben az e tevékenységéből származó - a 21. § rendelkezéseinek figyelembevételével csökkentett - bevétele összegéig számolhatja el, az ezt meghaladó költséget (a továbbiakban: elhatárolt veszteség) elhatárolhatja. Az elhatárolt veszteséget a bevallásában - figyelemmel a (2)-(5) bekezdés rendelkezéseire is - a következő öt adóév e tevékenységéből származó bevételével szemben döntése szerinti megosztásban számolhatja el.
(2) A tevékenységét megkezdő, tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő,  a tevékenysége megkezdése évének és az azt követő két évnek az elhatárolt veszteségét korlátlan ideig elszámolhatja.
(3) Az adóév elhatárolt veszteségét a korábbi évekről áthozott elhatárolt veszteség figyelembevétele nélkül kell megállapítani. Az elhatárolt veszteségek elszámolásánál a korábbi évekről áthozott veszteségeket kell először figyelembe venni.
(4) Az (1) bekezdés rendelkezése a mezőgazdasági őstermelői tevékenység megkezdésének évét követő harmadik adóévben és az azt követő adóévekben elhatárolt veszteségre az adóhatóság engedélye alapján alkalmazható akkor, ha az elhatárolt veszteség évében a mezőgazdasági őstermelői tevékenységből származó bevétel nem éri el az elszámolt költség 50 százalékát. Az adóhatóság az engedélyt akkor adja meg, ha az előbbi feltétel a tevékenység végzéséhez szükséges tárgyi eszköz üzembeállításának elmaradása, vagy elemi kár miatt nem teljesült.
(5) A tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő az adóévben elhatárolt veszteségét az adóévet megelőző két évre visszamenőlegesen is rendezheti adóbevallásának önellenőrzésével oly módon, hogy a megelőző két év egyikében vagy mindkettőben megszerzett, e tevékenységéből származó jövedelmét csökkenti választása szerinti mértékben, de a két évre együttesen is legfeljebb az elhatárolt veszteség összegével. Ha ezzel nem él, vagy ha a veszteségének csak egy részét rendezi a megelőző két év terhére, a fennmaradó részre az (1)-(4) bekezdés rendelkezései alkalmazhatók.
(6) A tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági kistermelő az e tevékenységéből származó - a 21. § rendelkezései szerint csökkentett - bevételéből ezen bevétel 40 százalékát, legfeljebb azonban 1 200 000 forintot átállási költségátalány címén igazolás nélkül számolhat el, igazolt költségein felül. Ebben az esetben veszteséget mindaddig nem határolhat el, amíg - választása szerint - ezt az átállási költséghányadot elszámolja.\"
14. §
A Szja tv. 23. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
\"23. § (1) A mezőgazdasági őstermelőnek (ideértve az átalányadózást alkalmazó mezőgazdasági kistermelőt is), ha az e tevékenységéből származó bevétele az évi 100 ezer forintot nem haladja meg, akkor ezen bevételéből jövedelmet nem kell figyelembe vennie, ha meghaladja, akkor ezt a bevételt is beszámítva kell a jövedelmét meghatároznia. 
(2) Az önálló tevékenységből származó, tételes költségelszámolással megállapított jövedelemből levonható az adott tevékenységgel kapcsolatos érdekképviseleti szervezet fenntartásához igazoltan befizetett tagdíj, hozzájárulás.\"
15. §
A Szja tv. 25. §-a (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(2) A jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt, 
a)	amelyet a munkáltatótól az alkalmazottja, és a társas vállalkozástól a társas vállalkozás tevékenységében személyesen közreműködő tagja az üzemanyag fogyasztási norma mértékéig költségtérítés címén kap, a munkáltató, a társas vállalkozás által üzemeltetett gépjármű használatára tekintettel, feltéve, hogy a kapott összegről útnyilvántartással (menetlevéllel), valamint az APEH által közzétett üzemanyagár (vagy a számla szerinti üzemanyagár) figyelembevételével elszámol a munkáltatónak, a társas vállalkozásnak, ideértve azt az esetet is, amikor a munkáltató, a társas vállalkozás a saját kezelésében lévő töltőállomáson biztosítja az alkalmazottjának, tagjának az üzemanyag felvételét és az üzemanyag felhasználása során megtakarítás mutatkozik a fogyasztási normához képest;
b)	amelyet a munkáltatótól a saját gépjárművel történő munkábajárás költségtérítése címén a munkában töltött napokra számolva kap a magánszemély, legfeljebb a munkahelye és lakása közötti oda-vissza távolság figyelembevételével 3 Ft/km értékben; ez esetben a munkábajárás költségeinek további megtérítése a magánszemélynek az (1) bekezdés szerinti jövedelme, az elszámolt kilométer-távolságot egyébként magáncélú felhasználásnak kell tekinteni.\"
16. §
A Szja tv. 28. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(1) Egyéb jövedelem az önálló és a nem önálló tevékenységből származó bevétel körébe nem sorolható minden olyan bevétel - a (2) bekezdésben említett kivétellel - teljes egészében, amelynek adózására e törvény külön rendelkezést nem tartalmaz. Egyéb jövedelem különösen az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által a magánszemély javára jóváírt támogatói adomány a jóváíráskor, a kifizető (de nem a munkáltató) által kötött olyan biztosítás adóévben befizetett díja - ha az nem adómentes -, amelynek biztosítottja a magánszemély, valamint a törvény eltérő rendelkezésének hiányában a kifizető által átvállalt kötelezettség, a  kifizető által elengedett tartozás.\"
17. §
A Szja tv. 29. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(3) A (2) bekezdés alkalmazásában a külföldről származó és külföldi pénznemben megszerzett igazolt jövedelmet oly módon kell figyelembe venni, hogy az MNB hivatalos, az év utolsó napján érvényes devizaárfolyamának alapulvételével kell forintra átszámítani (akkor is, ha ez a jövedelem az adott külföldi állam szabályai szerint nem viselt adót). Ha a jövedelmet olyan pénznemben állapították meg, amely nem szerepel az MNB hivatalos deviza árfolyamlapján, akkor az APEH által közzétett, a megszerzés évének utolsó napján érvényes USA dollárban megadott árfolyamot kell a forintra történő átszámításhoz figyelembe venni.\"
18. §
A Szja tv. 30. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
\"30. § Az adó mértéke, ha a jövedelem összege:
0 -  250 000 Ft
20 %
250 001 -  300 000 Ft

50 000 Ft és a 250 000 Ft-on felüli rész
22 %-a
300 001 -  500 000 Ft

61 000 Ft és a 300 000 Ft-on felüli rész
31 %-a
500 001 -  700 000 Ft

123 000 Ft és az 500 000 Ft-on felüli rész 
35 %-a
700 001 Ft - 1 100 000 Ft

193 000 Ft és a 700 000 Ft-on felüli rész
39 %-a
1 100 001 Ft-tól

349 000 Ft és az 1 100 000 Ft-on felüli rész
 42 %-a.\"
19. §
A Szja tv. 32. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
\"32. § (1) Amennyiben nemzetközi szerződésből vagy viszonosságból más nem következik, illetőleg ezek hiányában, ha az összevont adóalapnak olyan jövedelem is részét képezi, amely után külföldön is adót fizetett a magánszemély, akkor a számított adót az összevont adóalappal elosztva átlagos adókulcsot kell meghatározni. Ezen átlagos adókulccsal meg kell szorozni a külföldön adózott jövedelmet, és az így kapott összeg, de legfeljebb a külföldön igazoltan megfizetett adó forintra átszámított összege a számított adót csökkenti. Ha az összevont adóalap kizárólag külföldön már adózott jövedelemből áll, az előzőeket nem kell alkalmazni.
(2) A külföldön megfizetett adót az MNB hivatalos, az év utolsó napján érvényes devizaárfolyamának alapulvételével kell forintra átszámítani. Ha az adót olyan pénznemben állapították meg, amely nem szerepel az MNB hivatalos deviza árfolyamlapján, akkor az APEH által közzétett, a megszerzés évének utolsó napján érvényes USA dollárban megadott árfolyamot kell a forintra történő átszámításhoz figyelembe venni.\"
20. §
A Szja tv. 33. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
\"33. § (1) A számított adót adójóváírás csökkenti, amely egyenlő az adóévben megszerzett bér 18 százalékával, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 3600 forinttal. 
(2) Jogosultsági hónapnak az a hónap számít, amelyre a magánszemélyt bér illette meg.\"
21. §
A Szja tv. 34. §-ának f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg e § a következő g) ponttal egészül ki:
[A számított adót csökkenti:]
\"f)	az egészségügyi és szociális intézmény keretében szociális gondozásért, továbbá a lelki segélyszolgálatért kapott összeg, de együttesen legfeljebb évi 36 ezer  forint és/vagy
g)	a szabadságvesztés-büntetése idején munkát végző magánszemély e tevékenységéből származó jövedelme\"
[összegének  az adótábla szerint kiszámított adója.]
22. §
A Szja tv. 36. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
\"36. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a felsőoktatási intézmény hallgatójának tandíja és/vagy költségtérítése (a továbbiakban együtt: tandíj) címén megállapított összegnek a 30 százaléka, de legfeljebb hallgatónként az adóévben 60 ezer (tanulmányi hónaponként 6 ezer) forint, a befizetésről a hallgató és a befizető magánszemély nevére kiállított igazolás alapján annál a magánszemélynél, akinek a neve az igazoláson befizetőként szerepel. Az igazolást a felsőoktatási intézmény a befizetés évét követő év január 31-éig adja ki a hallgatónak az átvétel igazolása ellenében. 
(2) E § rendelkezésének alkalmazásában felsőoktatási intézmény hallgatójának minősül a felsőoktatási törvényben felsorolt felsőoktatási intézményben hitelesített iskolai rendszerű első alapképzésben résztvevő magánszemély.
(3) Az (1) bekezdésben említett levonási lehetőség a hallgató vagy a szülője (ideértve az örökbefogadó, a mostoha és a nevelőszülőt is) vagy a nagyszülője vagy a házastársa vagy a testvére közül azt illeti meg, akit a hallgató kérésére az (1) bekezdésben említett igazoláson befizetőként feltüntettek.\"
23. §
A Szja tv. 37. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(4) E § alkalmazásában a lakáscélú felhasználás fogalma kiegészül az (1) bekezdésben említett megtakarításnak
a)	a betétszerződés megkötésétől számított egy éven túli, az összeg felvételét követő 30 napon belül történő felhasználásával - a magánszemélyt vagy lakást szerző hozzátartozóját terhelő - pénzintézetnél fennálló lakáscélú hitel törlesztésére is, amely esetben a (3) bekezdésben említett igazolás alatt a lakáscélú hiteltartozást nyilvántartó pénzintézetnek a törlesztésről szóló igazolását kell érteni;
b)	a betét felvételét követő 30 napon belül a felvett összegnek a lakástakarékpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint lakástakarékpénztárnál történő elhelyezésével is, amely esetben a (3) bekezdésben említett igazolás alatt a lakástakarékpénztárnak a betételhelyezésről szóló igazolását kell érteni.\"
24. §
A Szja tv. 38. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
\"38. § Az összevont adóalap adóját csökkenti az 1993. december 31-e után pénzintézettel megkötött szerződésben a lakáscélú felhasználásra felvett hitel adósaként szereplő magánszemély(ek) által az adóévben a tőke és a kamat, továbbá járulékos költség törlesztésére fordított, a pénzintézet által igazolt összegnek a 20 százaléka, de legfeljebb a vonatkozó szerződésben adósként szereplő magánszemélyek tekintetében együttvéve 35 ezer forint, azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában 
a)	a lakáscélú felhasználás fogalma alatt a szerződéskötéskor hatályban lévő személyi jövedelemadóról szóló törvényben foglalt rendelkezések szerinti meghatározást kell érteni;
b)	a lakástakarékpénztártól felvett hitelre fizetett törlesztés nem vehető figyelembe.\"
25. §
A Szja tv. 39. §-a és alcíme helyébe a következő rendelkezés lép:
\"Tevékenységi kedvezmények
39. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a tételes költségelszámolást, vagy a 10 százalék költséghányadot alkalmazó mezőgazdasági őstermelő e tevékenységből származó éves jövedelme adójának, valamint ha tételes költségelszámolást alkalmaz, a könyvelői díjkedvezménynek az együttes összege, de legfeljebb 100 ezer forint (őstermelői adókedvezmény). Könyvelői díjkedvezmény címén a könyvelőnek fizetett, számlával igazolt díj vehető figyelembe, de csak olyan arányban, amilyen arányt a mezőgazdasági őstermelői tevékenységből származó jövedelem az összevont adóalapon belül képvisel. Az őstermelői tevékenységből származó jövedelem adóját úgy kell kiszámítani, hogy meg kell határozni az összevont adóalap adóját e jövedelemmel együtt és nélküle is, és meg kell állapítani a két adóösszeg különbözetét.
(2) Az összevont adóalap adóját csökkenti a szellemi tevékenységet folytató magánszemély e tevékenységből származó jövedelmének 25 százaléka, de legfeljebb 50 ezer forint. E rendelkezés alkalmazásában szellemi tevékenységet folytató magánszemély az, aki eredeti jogosultként olyan önálló, de nem egyéni vállalkozói tevékenységből származó jövedelmet ér el, amelynek eredményeként a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvény szerint szabadalmi oltalom tárgya, valamint szerzői jogi védelem alá tartozó alkotás jön létre, vagy egyébként a szerzői jogról szóló törvény védelemben részesíti.\"
26. §
A Szja tv. 40. §-a és alcíme helyébe a következő rendelkezés lép:
\" Személyi és családi kedvezmények
40. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a súlyosan fogyatékos magánszemélynél az erről szóló igazolás alapján a fogyatékos állapot kezdő napjának hónapjától ezen állapot fennállása idején havi 1200 forint.
(2) Az összevont adóalap adóját csökkenti az eltartott személyek után személyenként havi 1000 forint eltartói kedvezmény annál a magánszemélynél, aki a saját háztartásában
a)	három vagy több gyermeket tart el, e gyermekek jogán,
b)	súlyosan fogyatékos gyermeket tart el, e gyermek jogán, akkor is, ha nincs e jogosulttal együtt legalább három gyermeke,
c)	az a) vagy b) pontban említett gyermek(ek)et tart el, a gyermekek jogán járó kedvezményen túlmenően, a vele együtt élő házastársa jogán is, feltéve, hogy a házastárs éves összevont adóalapja és bevallásra kötelezett egyes külön adózó jövedelmeinek együttes összege nem haladja meg az adóév utolsó napján érvényes öregségi nyugdíj  havi legkisebb összegének tizenkétszeresét.
(3) A (2) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásában gyermek az, akire tekintettel családi pótlékot folyósítanak, súlyosan fogyatékos gyermek az, aki után a családi pótlékot a fogyatékos állapotára tekintettel folyósítják, továbbá életkorától függetlenül az a rokkantsági járadékban részesülő, súlyosan fogyatékos magánszemély is, akinek eltartásáról a szülő saját háztartásában folyamatosan gondoskodik.
(4) Az eltartói kedvezmény a (2) és (3) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása mellett is csak akkor illeti meg a magánszemélyt, ha  a kedvezmény érvényesítésekor a bizonylatokon, illetőleg az adóbevallásában az eltartott adóazonosító számát feltünteti.
(5) Az eltartói kedvezményt - figyelemmel a (4) bekezdés rendelkezésére is - az veheti igénybe, akinek a nevére a családi pótlékot folyósítják, azonban azt a közös háztartásban élő eltartó házastársak az adóbevallásukban együttesen tett nyilatkozatukkal egymás között megoszthatják, feltéve, hogy az adóbevallásban egymás adóazonosító számát feltüntetik.\"
27. §
A Szja tv. 41. §-ának alcíme és e § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
\"Közcélú adományok kedvezménye
(1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a belföldi székhelyű alapítvány, a közalapítvány, továbbá a közérdekű kötelezettségvállalás céljára az adóévben befizetett (átadott) pénzösszegnek (a továbbiakban együtt: közcélú adomány) - kivéve az egyéni vállalkozó által a vállalkozói adóalap megállapításánál levont közcélú adomány összegét - a 30 százaléka, feltéve, hogy a (3) bekezdésben foglalt feltételek teljesülnek.\"
28. §
(1) A Szja tv. 46. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(1) A kifizetőnek az általa kifizetett összevont adóalapot képező,  jövedelemből - kivéve, ha e törvény másként rendelkezik - 39 százalék adóelőleget kell levonnia, akkor is, ha a kifizetés számla ellenében történik.\"
(2) A Szja tv. 46. §-ának (3), (4) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(3) Ha a magánszemély igazolja, hogy egyéni vállalkozó, vagy mezőgazdasági őstermelő, akkor az e tevékenységekre tekintettel kifizetett összegből a kifizetőnek nem kell adóelőleget levonnia. A mezőgazdasági őstermelő esetében e szabály alkalmazásának feltétele, hogy a kifizető a kifizetett összeget az őstermelői igazolványba bejegyzi és arról az adóhatóságnak adatot szolgáltat.
(4) Nem kell adóelőleget levonni a nyugdíjból és az azzal azonosan adózó jövedelmekből.
(5) Az (1) bekezdés rendelkezésének alkalmazása során - az ott meghatározott mértéktől eltérően - a kifizetőnek a (2) bekezdés figyelembevételével az adótábla szerint kell adóelőleget levonnia, ha a magánszemély írásban nyilatkozik, hogy az adóévben az összevont adóalapot képező jövedelme várhatóan nem haladja meg a 700 ezer forintot, azzal, hogy ha az adóév folyamán több alkalommal fizet ki ugyanazon magánszemélynek az összevont adóalapba tartozó e § szerinti jövedelmet, akkor kifizetésenként az adóév elejétől kezdődően e jövedelmeket összesítenie kell és ennek alapján az adótábla szerint kiszámított adót csökkentenie kell az általa már korábban levont adóelőleg összegével és az így kiszámított adókülönbözetet kell adóelőleg címén levonnia (göngyölítéses módszer).\"
(3) A Szja tv. 46. §-a a következő (7), (8) és (9) bekezdéssel egészül ki:
\"(7) Ha a magánszemély a (2) bekezdés a) pontjában említett nyilatkozat alapján és/vagy a (2) bekezdés b) pontjának rendelkezése alkalmazásával kéri bármely önálló tevékenységéből származó bevételéből az adóelőleg levonását, akkor év végén az önálló tevékenysége bevételéből a jövedelem megállapítására vonatkozó rendelkezéseket azzal a korlátozással alkalmazhatja, hogy utóbb az adóbevallásában egyetlen önálló tevékenységből származó jövedelme megállapítására sem választhatja a 10 százalék költséghányad levonásának módszerét. 
(8) Ha a (2) és (7) bekezdés alkalmazása során a magánszemély önálló tevékenységének bevételéből az adóelőleg(ek) megállapításánál a magánszemély nyilatkozata alapján figyelembe vett költség meghaladja  az adóbevallásban elszámolt igazolt költséget, akkor az év során az adóelőleg(ek) megállapításánál a magánszemély nyilatkozata alapján figyelembe vett költség és az adóbevallásban elszámolt igazolt költség különbségének 12 százalékát költség-különbözet címén külön adóként kell megfizetnie, amely összeget az adóbevallásában fel kell tüntetnie, valamint az adófizetésre vonatkozó szabályok szerint kell befizetnie. Nem kell alkalmazni ezt a rendelkezést akkor, ha a költség-különbözet nem több az adóelőleg(ek) megállapításánál figyelembe vett költség 5 százalékánál.
(9) Az (1)-(6) bekezdés rendelkezéseitől eltérően  a magánszemély részére a 6. számú mellékletben felsorolt termékek ellenértékeként kifizetett összegből 
a)	élő állatok és állati termékek értékesítése esetén 4 százalék, 
b)	az egyéb őstermelői termékek értékesítése esetén 12 százalék
adóelőleget kell a kifizetőnek levonnia akkor, ha a magánszemély nem igazolja, hogy mezőgazdasági őstermelő vagy egyéni vállalkozó.\" 
29. §
A Szja tv. 47. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
\"47. § (1) A munkáltatónak az általa havonta kifizetett munkaviszonyból származó rendszeres jövedelemből az adott havi jövedelem tizenkétszerese szerint várható számított adó egytizenketted részét kell adóelőlegként figyelembe vennie.
(2) Ha a magánszemélynek a nyugdíja mellett munkaviszonyból is származik rendszeres jövedelme, akkor a munkáltatónak az adóelőleg megállapításához a magánszemély havi nyugdíjának és az adott hónapban megszerzett rendszeres jövedelme együttes összegének tizenkétszerese szerint várható számított adóból le kell vonnia a nyugdíjnak az adótábla szerint kiszámított adóját és az így kapott összeget el kell osztania tizenkettővel.
(3) Ha a magánszemély munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelmet szerez, akkor a munkáltatónak az adóelőleg-megállapításához az ilyen jövedelem felvételét megelőző egész havi munkaviszonyból származó rendszeres jövedelem tizenkétszereséhez hozzá kell adnia a nem rendszeres jövedelmet, majd az így kapott összeg szerint várható számított adót csökkentenie kell a munkaviszonyból származó rendszeres havi jövedelem tizenkétszerese szerint várható számított adó összegével. 
(4) Ha a magánszemély a nyugdíja mellett munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelmet szerez, akkor a munkáltatónak az adóelőleg-megállapításához a havi nyugdíj és a megelőző egész havi rendszeres jövedelem együttes összegének tizenkétszereséhez hozzá kell adnia  a nem rendszeres jövedelmet. Az így kapott összeg szerint várható számított adót csökkenteni kell a havi nyugdíj és a havi rendszeres jövedelem együttes összegének tizenkétszerese alapján az adótábla szerint megállapított adó összegével.
(5) A munkáltató, a bér kifizetője az adóelőleg levonásánál figyelembe veszi:
a)	a súlyosan fogyatékos magánszemélynek járó kedvezményt, azzal, hogy a fogyatékos állapot véglegessége esetén azt elegendő egyszer, annak megállapítását követően igazolni;
b)	a bérfizetést megelőzően az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba fizetett munkáltatói hozzájárulás és/vagy az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba a magánszemély által történt igazolt tagdíjbefizetés után járó kedvezményt;
c)	a gyermek jogán járó eltartói kedvezményt annál a magánszemélynél, akinek nevére a családi pótlékot fizetik;
d)	a havi adójóváírást, amely - figyelemmel az adójóváírásra vonatkozó rendelkezésekre is - az adott havi rendszeres és nem rendszeres bér 18 százaléka, de legfeljebb havi 3600 forint.
(6) Ha a munkáltató a munkaviszonyból származó rendszeres jövedelmet egy hónapon belül több részletben fizeti ki, a havi tényleges munkaviszonyból származó rendszeres jövedelem megállapítása után kell az adóelőleget kiszámítania és levonnia. A munkáltató a korábbi hóközi kifizetés során az ezen kifizetésre eső adóelőlegnek megfelelő összeget a hó végi elszámolásig visszatarthatja.
(7) A több havi munkaviszonyból származó rendszeres jövedelem egyszerre történő megszerzése esetén úgy kell eljárni, mintha a jövedelmet a magánszemély havonként szerezte volna meg. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha a munkáltató az adóéven belül több hónapra ad visszamenőleg béremelést.
(8) Munkaviszony hóközi megszüntetése esetén az adóelőleget az előző munkáltató a munkaviszonyból származó jövedelmekre vonatkozó általános szabályok szerint vonja le. Ha a magánszemély ugyanabban a hónapban új munkaviszonyt létesít, az új munkáltató az adott hónapban együttesen kifizetett munkaviszonyból származó rendszeres jövedelme után számítja ki az adóelőleget. Az így megállapított összeg azonban csökkentendő az előző munkáltató(k) által már levont adóelőleggel.
(9) A bér kifizetőjének az adóelőleget az (1)-(7) bekezdések értelemszerű alkalmazásával kell kiszámítania és levonnia.
(10) Ha a társadalombiztosítási igazgatóság fizet ki adóköteles társadalombiztosítási ellátást - ide nem értve a nyugdíjat -, vagy a fegyveres erőknél tartalékos katonai szolgálatot teljesítő részére fizetnek ki illetményt - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az adóelőleget a következő módon kell kiszámítani és levonni: a juttatás teljes összegét el kell osztani annyival, ahány napra a juttatás vonatkozik, az így kiszámított összeget meg kell szorozni 365-tel (évesítés). Az így kapott összeg után az (5) bekezdés értelemszerű alkalmazásával kell kiszámítani a várható adót, és annak annyiszor 365-öd részét kell adóelőlegként levonni és befizetni, ahány napra a juttatás vonatkozott.
(11) A munkáltató, a bér kifizetője a tőle származó jövedelem adóelőlegének megállapításánál a nyugdíjjal azonosan adózó jövedelmek és ezek adótábla szerinti várható számított adójának levonását a (2) és a (4)-(7) bekezdések értelemszerű alkalmazásával figyelembe veszi.
(12) E § értelemszerű alkalmazásával - ideértve az (5) bekezdésben foglaltakat is - lehet az adóelőleget kiszámítani és levonni a társas vállalkozás, a polgári jogi társaság magánszemély tagja esetében, annak nem önálló tevékenységére tekintettel kifizetett jövedelemből.
(13) Munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelem különösen a jutalom, a prémium, a magánszemélynek fizetett albérleti (szállás) díj - kivéve, ha ezeket havonta számolják el -, a közlekedésben alkalmazott forgalmi juttatás, a bányász hűségjutalma, a  melegüzemi pótlék, a szabadságmegváltás, az üdülési hozzájárulás. A munkáltató egyéb munkaviszonyból származó jövedelmeket is nem rendszeres jövedelemnek tekinthet, ha ennek eredményeként az év végén rendezendő adókülönbözet összege nem növekszik.
(14) A munkáltató, a bér, továbbá a nem önálló tevékenységből származó bevétel kifizetője az adóhatóság által előzetesen engedélyezett számítási rendszer alapján jogosult az adóelőleget az e fejezetben meghatározott szabályoktól eltérő módszerrel kiszámítani, ha az év végén elszámolandó adókülönbözet az alkalmazott módszer által mérsékelhető. E rendelkezést lehet alkalmazni az összevont bérszámfejtési körbe tartozó kifizető esetében is.\" 
30. §
A Szja tv. 49. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
\"49. § (1) A mezőgazdasági kistermelőnek, ha nem alkalmaz átalányadózást, illetőleg egyébként a mezőgazdasági őstermelőnek, továbbá annak az önálló tevékenységet végző magánszemélynek, akinek az önálló tevékenységére tekintettel kapott bevétele nem kifizetőtől származik, az e tevékenységéből származó jövedelméből negyedévenként adóelőleget kell fizetnie. Az adóelőleg összege legalább az év elejétől keletkezett jövedelem adótábla szerinti adójának és az év során már befizetett adóelőlegnek a különbözete. A mezőgazdasági őstermelő esetében az adóelőleg legalább az év elejétől keletkezett, mezőgazdasági őstermelői tevékenységből származó jövedelem adótábla szerinti adójának azon összege, amely az őstermelői adókedvezmény és az év során már befizetett adóelőleg együttes összegét meghaladja.
(2) Az (1) bekezdés szerint kell adóelőleget fizetnie az összevont adóalapba beszámító jövedelme után a belföldi illetőségű magánszemélynek, ha abból a kifizető bármely ok miatt nem vonta le az adóelőleget.
(3) A tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő az (1) bekezdésben említett adóelőleg kiszámításához az adóévben esedékes értékcsökkenési leírásnak az adott negyedév szerinti időarányos részét figyelembe véve állapítja meg a jövedelmét és azt a mezőgazdasági őstermelői tevékenységéből származó, az adóévre áthozott elhatárolt veszteségének az időarányos részével csökkentheti.
(4) Nem kell az e § szerinti adóelőleget megfizetni, ha annak összege nem haladja meg az 1000 forintot.
(5) A magánszemély az adóelőleget, a kifizető az általa levont adóelőleget az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint fizeti meg.
(6) Az egyéni vállalkozónak a vállalkozói kivét adóelőlegét legalább az év elejétől kivett összeg adótábla szerinti adójának és az év során már ilyen címen megfizetett adóelőlegnek a különbözeteként, az elszámolást követően a kifizetőre vonatkozó rendelkezések szerint kell megfizetnie.
(7) Ha a magánszemély valamely jövedelme adóelőlegének megállapítására  a göngyölítéses módszer alkalmazását kérte, és utóbb az adóév során az összevont adóalapja a 700 ezer forintot meghaladja, akkor az említett értékhatár túllépését követő 15 napon belül be kell fizetnie az adóhatósághoz azt az összeget, amennyivel az adóévben ezen időpontig a kifizetői adóelőleg-levonás szabályai szerint kifizetett összes jövedelmének 39 százaléka meghaladja a kifizető(k) által az adóév során ezen jövedelmekből levont adóelőleg(ek) együttes összegét.
(8) Ha a magánszemély a (7) bekezdés szerinti adóelőleg-különbözetet az ott említett időpontig nem fizeti be, akkor a (7) bekezdés szerint számított különbözet után 12 százalék külön adót kell fizetnie, amely összeget az adóbevallásában fel kell tüntetnie, valamint az adófizetésre vonatkozó szabályok szerint kell befizetnie.\"
31. §
A Szja tv. X. fejezetének címe helyébe a következő cím lép, továbbá a törvény a következő 49/A. §-sal és alcímmel  egészül ki:
\"A vállalkozói személyi jövedelemadó, az átalányadózás és a tételes átalányadózás
Az egyéni vállalkozó adózása
49/A. § (1) Az egyéni vállalkozó - akkor is, ha bejegyeztette magát egyéni cégként - a 49/B. § rendelkezései szerint megállapított vállalkozói adóalapja után vállalkozói személyi jövedelemadót, vállalkozói osztalékalapja után az osztalékból származó jövedelemből e törvény szerint előírt adót fizet (a továbbiakban: vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó), meghatározott esetekben átalányadózást, vagy - az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezéseinek figyelembevételével az általános forgalmi adót is magában foglaló - tételes átalányadózást választhat.
(2) Az egyéni cégként bejegyzett egyéni vállalkozó, ha a tevékenységének megszüntetése nélkül egyszemélyes korlátolt felelősségű társasággá alakul át, az átalakulás napján e törvény és az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint adóbevallást ad be, azzal, hogy az e fejezetben és a 10. számú mellékletben a tevékenység megszüntetésére előírt szabályokat nem kell alkalmaznia.\"
32. §
A Szja tv. a következő 49/B. §-sal és alcímmel  egészül ki:
\"A vállalkozói személyi jövedelemadó
49/B. § (1) A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó az e tevékenységéből származó vállalkozói bevételét a 4. és a 10. számú melléklet rendelkezései szerint, a vállalkozói jövedelmét a vállalkozói bevételből - legfeljebb annak mértékéig, figyelembe véve a (2)-(7) bekezdés rendelkezéseit is - a vállalkozói költség levonásával határozza meg. Vállalkozói költségként a vállalkozói kivét és a vállalkozói bevétel elérése érdekében felmerült kiadás a 4. és 11. számú melléklet rendelkezései szerint számolható el. 
(2) Többféle vállalkozói tevékenység esetén azok bevételeit együttesen kell egyéni vállalkozói bevételnek tekinteni, valamint az elérésük érdekében felmerült, e törvényben elismert összes költséget is együttesen kell elszámolni. 
(3) Jogszabály vagy államközi megállapodás alapján a tevékenységhez nyújtott vissza nem térítendő támogatás elszámolására és nyilvántartására az önálló tevékenységet folytató magánszemélyre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
(4) Az átalányadózást, a tételes átalányadózást követően a vállalkozói jövedelem szerinti adózásra áttérő egyéni vállalkozó vállalkozói bevételének része, illetőleg az átalányadózást, tételes átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó tevékenységének megszüntetésekor vállalkozói bevételnek minősül az az összeg, amelyet az átalányadózás, a tételes átalányadózás megkezdésekor - a meglévő készletekkel összefüggésben - az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályok szerint megállapított, és az átalányadózás, a tételes átalányadózás időszakában adóalapot nem érintő bevételként nyilvántartott. 
(5) Ha a külön jogszabályban meghatározott értéket meghaladó kiadást igazoló számla (egyszerűsített számla, számlát helyettesítő okmány) szerint az ellenérték kifizetése készpénzben történt, akkor - ha az egyéni vállalkozó költségként elszámolta - a vállalkozói bevételt növelni kell a számlázott összeg áfa nélküli értékének 20 százalékával. Nem kell ezt a rendelkezést alkalmazni akkor, ha a számla kibocsátója - az egyéni vállalkozót kivéve - magánszemély.
(6) A (4) és (5) bekezdés rendelkezéseiben említett tételekkel növelt vállalkozói bevétel - legfeljebb annak mértékéig - csökkenthető:
a)	a szakképző iskolával kötött megállapodás alapján szakmai gyakorlati képzésben részt vevő szakképző iskolai tanuló képzése, továbbá a legalább 50 százalékban csökkent munkaképességű alkalmazott foglalkoztatása esetén személyenként havi 3000 forinttal, a szakképző iskolai tanulóval kötött, jogszabályban meghatározott tanulószerződés alapján folytatott gyakorlati képzés esetén személyenként havi 6000 forinttal minden megkezdett hónap után;
b)	a sikeres szakmai vizsgát tett - az a) pontban említett - szakképző iskolai tanulót folyamatosan tovább foglalkoztató, valamint a korábban munkanélküli személy után, alkalmazottkénti foglalkoztatása ideje alatt, de legfeljebb 12 hónapon át befizetett társadalombiztosítási járulék összegével; az egyéni vállalkozó a korábban munkanélküli személy esetében akkor járhat el az e pontban foglalt rendelkezés szerint, ha a korábban munkanélküli személy alkalmazása óta, illetőleg azt megelőző hat hónapon belül, azonos munkakörben foglalkoztatott más alkalmazott munkaviszonyát rendes felmondással nem szüntette meg, és a korábban munkanélküli személy az alkalmazását megelőző hat hónapon belül vele nem állt munkaviszonyban;
c)	a kutatás és kísérleti fejlesztés (SZJ 13) címén az adóévben költségként elszámolt összeg 20 százalékával, feltéve, hogy az elszámolás nem támogatásból származó bevétellel szemben történt azzal, hogy az elszámolt összegbe nem értendő bele a kutatás és kísérleti fejlesztés vásárolt értéke; e rendelkezés alkalmazásában saját előállítású félkész vagy késztermékre fordított kiadásnak az anyagköltség és a mások által végzett munka számlával igazolt összege számít.
(7) Az egyéni vállalkozó elhatárolhatja a (6) bekezdés rendelkezéseiben említett tételekkel csökkentett vállalkozói bevételt meghaladó vállalkozói költséget (a továbbiakban: elhatárolt veszteség). Az elhatárolt veszteség - figyelemmel az (1) bekezdés rendelkezésére is - a következők szerint számolható el:
a)	Az elhatárolt veszteséget az egyéni vállalkozó - figyelemmel a b)-g) pontok rendelkezéseire is - a következő öt adóév vállalkozói bevételével szemben döntése szerinti megosztásban számolhatja el.
b)	A tevékenységét megkezdő egyéni vállalkozó a tevékenysége megkezdése évének és az azt követő két évnek az elhatárolt veszteségét korlátlan ideig elszámolhatja.
c)	Az adóév elhatárolt veszteségét a korábbi évekről áthozott elhatárolt veszteség figyelembevétele nélkül kell megállapítani. Az elhatárolt veszteségek elszámolásánál a korábbi évekről áthozott veszteségeket kell először figyelembe venni.
d)	Az a) pont rendelkezése az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének évét követő harmadik adóévben és az azt követő adóévekben elhatárolt veszteségre az adóhatóság engedélye alapján alkalmazható akkor, ha az elhatárolt veszteség keletkezése évében a vállalkozói bevétel nem éri el az elszámolt költség 50 százalékát. Az adóhatóság az engedélyt akkor adja meg, ha az előbbi feltétel a tevékenység végzéséhez szükséges tárgyi eszköz üzembeállításának elmaradása, vagy elemi kár miatt nem teljesült.
e)	A mezőgazdasági tevékenységet végző egyéni vállalkozó az adóévben elhatárolt veszteségét az adóévet megelőző két évre visszamenőlegesen is rendezheti adóbevallásának önellenőrzésével oly módon, hogy a megelőző két év egyikében vagy mindkettőben megszerzett, mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmét csökkenti választása szerinti mértékben, de a két évre együttesen is legfeljebb az elhatárolt veszteség összegével. Ha ezzel nem él, vagy ha  veszteségének csak egy részét rendezi a megelőző két év terhére, a fennmaradó részre az a)-d) pont rendelkezései alkalmazhatók.
f)	Ha az egyéni vállalkozónak mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmén kívül más tevékenységéből is van egyéni vállalkozói jövedelme, akkor az összes egyéni vállalkozói jövedelméből csak a mezőgazdasági tevékenység arányában megállapított részre alkalmazhatja a e) pont rendelkezéseit. A mezőgazdasági tevékenység arányát az ebből származó vállalkozói bevételnek az összes vállalkozói bevétellel való elosztásával kell megállapítani.
g)	E bekezdés alkalmazásában mezőgazdasági tevékenység a 6. számú mellékletben felsorolt tevékenység, továbbá más növénytermesztés, akkor, ha ezeket a tevékenységeket egyéni vállalkozói igazolványa alapján végzi a magánszemély.
(8) Az e § rendelkezése szerint megállapított jövedelemből levonható:
a)	az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos érdekképviseleti szervezet fenntartásához igazoltan befizetett tagdíj, hozzájárulás;
b)	legfeljebb annak húsz százalékáig terjedő összegben, a közcélú adomány, a VII. fejezetben említett, erről szóló igazolás alapján és feltételek teljesülése esetén.
(9) A (8) bekezdés rendelkezését is figyelembe véve megállapított jövedelem (vállalkozói adóalap) után a vállalkozói személyi jövedelemadó mértéke 18 százalék.
(10) A vállalkozói személyi jövedelemadót - legfeljebb annak összegéig -csökkentik a 13. számú melléklet rendelkezései szerint megadott módon és feltételekkel, valamint az átmeneti rendelkezések szerint érvényesíthetők a vállalkozói adókedvezmények. Vállalkozói adókedvezményre jogosító ugyanazon beruházáshoz kapcsolódó adókedvezmények közül - választás szerint - ugyanabban az adóévben csak az egyik érvényesíthető.
(11) A (10) bekezdés rendelkezését az egyéni vállalkozó azzal a korlátozással alkalmazhatja, hogy a vállalkozói személyi jövedelemadónak legalább a 30 százalékát meg kell fizetnie, kivéve, ha 100 százalékos adókedvezményre való jogosultsága van.
(12) A (9)-(11) bekezdés rendelkezései szerint megállapított adót az egyéni vállalkozónak adóelőleg-fizetéssel (vállalkozói személyi jövedelemadó-előleg) és az adóévet követően egyéni vállalkozói adóbevallás alapján kell megfizetnie, oly módon, hogy a fizetendő adó és a naptári évben befizetett adóelőleg összege közötti különbséget az egyéni vállalkozó a személyi jövedelemadó bevallásában az adófizetésre vonatkozó rendelkezések szerint számolja el.
(13) A vállalkozói személyi jövedelemadó-előleg összege legalább az év elejétől keletkezett vállalkozói adóalap (9) bekezdés szerinti adója, csökkentve a (10)-(11) bekezdés rendelkezései szerinti adókedvezményekkel és az év során már befizetett adóelőleg különbözete. Az év elejétől keletkezett vállalkozói adóalap kiszámításához az adóévben esedékes értékcsökkenési leírásnak az adott negyedév szerinti időarányos része és az adóévre áthozott veszteség időarányos része vehető figyelembe.\"
33. §
A Szja tv. a következő 49/C. §-sal és alcímmel  egészül ki:
\"A vállalkozói osztalékalap
49/C. § (1) A vállalkozói osztalékalapot az adózás utáni vállalkozói jövedelemből a (2)-(4) bekezdés rendelkezése szerint - figyelemmel az átmeneti rendelkezésekre is - kell megállapítani. Az adózás utáni vállalkozói jövedelem egyenlő a vállalkozói adóalapnak a kedvezményekkel csökkentett vállalkozói személyi jövedelemadó levonása után fennmaradó összegével, vállalkozói adóalap hiányában nullával.
(2) Az adózás utáni vállalkozói jövedelmet növeli:
a)	a tárgyi eszköz ellenszolgáltatás nélküli átruházása esetén - kivéve, ha azt az egyéni vállalkozó természetbeni juttatásként nyújtja -, az említett tárgyi eszköz beszerzésével összefüggő adózás utáni vállalkozói jövedelem csökkentésének évétől számítva a (6) bekezdés a) pontjában említett összegnek 
aa)	a tárgyi eszköz egy éven belüli átruházásakor a 100 százaléka,
ab)	a tárgyi eszköz egy éven túli, de két éven belüli átruházásakor a 66 százaléka,
ac)	a tárgyi eszköz két éven túli, de három éven belüli átruházásakor a 33 százaléka,
ad)	a tárgyi eszköz három éven túli átruházásakor nulla; 
b)	az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésekor az aa)-ad) pont szerint előírt összeg, ha a megszüntetés az ott előírt időhatáron belül történt, továbbá a nyilvántartott pénztartalék.
(3) Az adózás utáni vállalkozói jövedelmet növeli a 12. számú mellékletben foglalt módon és feltételekkel tartalékolt pénz csökkenése.
(4) Az átalányadózást, a tételes átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó esetében vállalkozói osztalékalapnak minősül az átalányadózás, a tételes átalányadózás megkezdésekor nyilvántartásba vett pénztartalék csökkenése, valamint, ha a tevékenységét megszünteti, akkor a nyilvántartott pénztartalék.
(5) Az átalányadózást, a tételes átalányadózást követően a vállalkozói jövedelem szerinti adózásra áttérő egyéni vállalkozó pénztartalékának azt az összeget kell tekinteni, amelyet az átalányadózásról, a tételes átalányadózásról a vállalkozói jövedelem szerinti adózásra való áttérést megelőző évről szóló adóbevallásában nyilvántartott.
(6) Az adózás utáni vállalkozói jövedelem és a (2)-(3) bekezdésben említett tételek együttes összege, legfeljebb annak mértékéig csökkenthető:
a)	a tárgyi eszköz, a nem anyagi dolog értékéből az adóévben elszámolt értékcsökkenési leírást meghaladó összeggel, ha az értékcsökkenési leírást az egyéni vállalkozó az adóévben kezdte el;
b)	az olyan, adórövidítéssel, egyéb jogszabály megsértésével összefüggő bírság, késedelmi pótlék stb. összegével, amelyet az egyéni vállalkozói tevékenység gazdasági, pénzügyi ellenőrzése során feltárt szabálytalanságok következményeként kellett megfizetni;
c)	a 12. számú mellékletben foglalt módon és feltételekkel tartalékolt pénz növekményével.
(7) A vállalkozói osztalékalap után az adót az osztalékból származó jövedelemre e törvény szerint előírt rendelkezések szerint kell megfizetni.\"
34. §
(1) A Szja tv. 50. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(1) Az egyéni vállalkozó a vállalkozói jövedelem szerinti adózás helyett a bejelentés évének első napjától kezdődően átalányadózást választhat a következő feltételek együttes fennállása esetén:
a)	az átalányadózás megkezdését közvetlenül megelőző adóévben 
1.	legalább 183 napig egyéni vállalkozóként gyakorolta a (2) bekezdés szerinti tevékenységét,
2.	a (2) bekezdés a)-h) pontjában említett tevékenység(ek)ből, valamint az üzletek működéséről szóló kereskedelmi miniszteri rendelet alapján kizárólag közvetlen fogyasztók részére végzett kiskereskedelmi tevékenység keretében III. vagy annál alacsonyabb osztályba sorolt vendéglátóipari tevékenység(ek)ből származó egyéni vállalkozói bevétele az évi 3 millió forintot (annak az 1. pont rendelkezése alapján az időarányos részét) nem haladta meg, vagy,
3.	az évi 15 millió forintot (annak az 1. pont rendelkezése alapján az időarányos részét) nem haladta meg, ha az üzletek működéséről szóló kereskedelmi miniszteri rendelet alapján kizárólag közvetlen fogyasztók részére végzett kiskereskedelmi tevékenységet (kivéve az említett jogszabály szerinti vendéglátóipari, idegenforgalmi, szolgáltatói, kereskedelmi szálláshelyadási tevékenységet, továbbá a pénznyerő automata üzemeltetését) folytatott,
4.	tárgyi eszköz beszerzési, előállítási költségét egyösszegben nem számolta el, ide nem értve a 20 ezer forint (1996. december 31-e utáni beszerzésnél a 30 ezer forint) beszerzési árat meg nem haladó tárgyi eszköz utáni elszámolást;
b)	az átalányadózás megkezdésétől
1.	az egyéni vállalkozói igazolványában kizárólag a (2) bekezdésben felsorolt tevékenység(ek) szerepelnek, és egyéni vállalkozóként kizárólag e tevékenysége(ke)t gyakorolja,
2.	nem áll munkaviszonyban.\"
(2) A Szja tv. 50. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
\"(4) A mezőgazdasági kistermelő a Második rész rendelkezéseinek alkalmazása helyett adóévenként az adóév egészére átalányadózást választhat.\"
35. §
A Szja tv. 51. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
\"51. § (1) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozó a bevételeit a 10. számú melléklet szerint - figyelemmel a 4. számú melléklet rendelkezéseire is - veszi figyelembe. A jogszabály vagy államközi megállapodás alapján egyéni vállalkozói tevékenységhez nyújtott vissza nem térítendő támogatás nem számít az átalányadó alapjának kiszámításához figyelembe veendő bevételbe. A támogatásról, továbbá az annak célja szerinti felhasználásával kapcsolatos költségekről külön nyilvántartást kell vezetni, amelynek alapján a támogatás célja szerinti kiadásra a folyósítást követő harmadik év végéig fel nem használt összeget hozzá kell adni a harmadik  adóév egyéni vállalkozói bevételéhez.
(2) Ha az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó a tevékenységét megszüntette, akkor
a)	figyelemmel a b) pont, a 49/B. § (4), 49/C. § (2) és az 54. § rendelkezéseire is, az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályokat kell értelemszerűen alkalmazni;
b)	a megszüntetést követően ezen tevékenységére tekintettel érkező bevételre, felmerülő költségre az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ideértve azt is, hogy az adóévben felmerült költség csak az adóévben megszerzett bevétel mértékéig számolható el.
(3) Az átalányadót választó egyéni vállalkozó, amennyiben az áfa-levonási jogát nem érvényesíti, a pénztárkönyv (naplófőkönyv) bevételi adatait vezeti, továbbá a vállalkozásával kapcsolatban felmerült összes költségének bizonylatait és egyéb dokumentumait az e törvényben foglalt általános szabályok szerint köteles megőrizni. Az átalányadózás nem mentesíti az egyéni vállalkozót a kifizetői minőségében, illetőleg más jogszabály előírása szerint reá vonatkozó nyilvántartási, bizonylat-kiállítási, valamint adatszolgáltatási, továbbá a számla-, illetőleg nyugtaadási kötelezettség alól.
(4) Átalányadózás választása esetén az egyéni vállalkozónak az áttérést megelőző év december 31-ét alapul véve, meg kell állapítania az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályok szerint a meglévő készletekkel kapcsolatos bevételét, amelyet a továbbiakban mindaddig adóalapot nem érintő bevételként kell nyilvántartania, amíg átalányadózást alkalmaz, továbbá a fennálló pénztartalékát nyilvántartásba kell vennie és az adóbevallásban évenként fel kell tüntetnie.
(5) Az (1)-(3) bekezdés rendelkezései szerint kell eljárnia az átalányadózás szerint adózó mezőgazdasági kistermelőnek is, azzal, hogy a bevételeit a 2. számú melléklet szerint kell figyelembe vennie.\"
36. §
(1) A Szja tv. 52. §-a (1) bekezdése b) pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) Az egyéni vállalkozó addig alkalmazhatja az átalányadózás szabályait, amíg  a következő feltételek együttesen fennállnak:]
\"b)	az egyéni vállalkozói bevétele az 50. § (1) bekezdésének 2. és 3. pontjában említettek szerint az adóévben nem haladja meg a 3 millió, illetőleg a 15 millió forintot;\"
(2) A Szja tv. 52. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
\"(4) Bármely - az (1) bekezdésben említett - feltétel hiányában az átalányadózásra való jogosultság megszűnik, és ekkor az egyéni vállalkozónak az adóév egészére nézve át kell térnie a vállalkozói jövedelem szerinti adózás alkalmazására. Ekkor át kell térnie a pénztárkönyv teljes és az egyébként szükséges részletező nyilvántartások vezetésére, azzal, hogy a jogosultság megszűnésének időpontját megelőző időszakra vonatkozó költségadatokat elégséges a pénztárkönyvben az abban foglalt részletezettség szerint, de tételenként egyösszegben feltüntetnie.
(5) Ha az átalányadózást alkalmazó mezőgazdasági kistermelő e tevékenységéből származó bevétele a 3 millió forintot meghaladja vagy bármely más feltétel hiányában az átalányadózásra való jogosultsága megszűnik, akkor a Második rész rendelkezései szerint kell eljárnia, azzal, hogy nyilvántartásaiban a jogosultság megszűnésének időpontját megelőző időszakra vonatkozó költségadatokat elégséges egyösszegben feltüntetnie.\"
37. §
(1) A Szja tv. 53. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(1) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozónak, mezőgazdasági kistermelőnek a bevételéből annak 80 százalékát, mint vélelmezett költséghányadot levonva kell a jövedelmet megállapítania.\"
(2) A Szja tv. 53. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
\"(5) Az (1) bekezdésben meghatározott mértéken túl további 12 százalékpont vélelmezett költséghányad illeti meg az átalányadózás szerint adózó mezőgazdasági kistermelőt a bevételének azon részéből, amely élő állatok és állati termékek értékesítéséből származik.\"
38. §
A Szja tv. 54. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
\"54. § Az átalányadózás évében felmerült összes költséget elszámoltnak kell tekinteni, beleértve a korábban és az átalányadózás időszakában beszerzett tárgyi eszközök beszerzési és előállítási értékének az átalányadózás időszakára jutó értékcsökkenési leírását is a 11. számú melléklet II. fejezete szerint. Az átalányadózást megelőző időszakból fennmaradt összes elhatárolt veszteségből az átalányadózás időszakának minden évében 20-20 százalékot elszámoltnak kell tekinteni.\"
39. §
A Szja tv. 56. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
\"56. § (1) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozónak és mezőgazdasági kistermelőnek negyedévente adóelőleget kell fizetnie. A befizetendő adóelőleg összege az év elejétől számított jövedelem utáni átalányadó és az év során korábban már befizetett átalányadó-előleg különbözetével egyezik meg. Az adóelőlegnél alkalmazott adómérték az év során addig elért jövedelem összegéhez és a végzett tevékenységhez igazodik és annak teljes összegére vonatkozik.
(2) Amennyiben az átalányadózást választó egyéni vállalkozó, mezőgazdasági kistermelő az 53. § szerint számított jövedelem és/vagy átalányadó számítására vonatkozó rendelkezéseket nem az 50-55. § rendelkezései szerint alkalmazta, illetőleg nem a tényleges bevételét vette számításba, de az átalányadózás alkalmazására egyébként jogosult, a fizetendő adót az említett §-ok rendelkezései szerint kell megállapítania. Az átalányadózásra való jogosultság hiánya, vagy a jogosultság elvesztése miatt a vállalkozói jövedelem szerinti adózásról szóló rendelkezések, illetőleg a Második rész rendelkezései szerint kell az adót megállapítani.\"
40. §
A Szja tv. 57. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
\"57. § Az átalányadózásra való jogosultság megszűnik, ha a magánszemély nem teljesíti a számlaadási (nyugtaadási) kötelezettségét.\"
41. §
A Szja tv. a következő 57/A. §-sal és alcímmel egészül ki:
\"Tételes átalányadózás
57/A. § (1) A fodrász (SZJ 202100), a kozmetikus (SZJ 202210), a személyszállító (SZJ 091250) egyéni vállalkozó a vállalkozói jövedelem szerinti adózás, illetőleg az átalányadózás szabályainak alkalmazása helyett, valamint kormányrendeletben szabályozott fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély a bejelentés évének első napjától kezdődően az 1997. és az 1998. években e tevékenységeire tételes átalányadózást választhat a következő feltételek együttes fennállása esetén:
a)	a tételes átalányadózás évében (éveiben) kizárólag az előzőekben felsorolt tevékenység egyikét - a fodrász és kozmetikusi tevékenységet egyszemélyben is - kizárólag egyedül, alkalmazott, szakképzésben részt vevő tanuló, segítő családtag vagy más személy közreműködése nélkül folytatja;
b)	a személyszállító tevékenységét saját tulajdonú vagy általa egyedül bérelt (lízingbe vett) egy személygépkocsival folytatja;
c)	a fizetővendéglátó tevékenységet saját lakásában vagy üdülőjében  folytatja, azzal, hogy ha több lakástulajdonnal vagy üdülővel rendelkezik, akkor választhatja a tételes átalányadózást, ha azok közül csak egyben folytat fizetővendéglátó tevékenységet;
d)	az a)-b) pontban foglalt feltételek előzetes meglétét az egyéni vállalkozó székhelye (telephelye) szerint illetékes kamara igazolja. 
(2) Az egyéni vállalkozó a tételes átalányadózás választását az előző adóévre vonatkozó adóbevallásához, a tevékenységét kezdő egyéni vállalkozó az adóhatósághoz történő bejelentkezéshez fűzött nyilatkozatban - az illetékes kamara igazolása számának feltüntetésével -  jelentheti be.
(3) A tételes átalányadózás választása esetén az egyéni vállalkozónak az áttérést megelőző év december 31-ét alapul véve meg kell állapítania az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályok szerint a meglévő készletekkel kapcsolatos bevételét, amelyet a továbbiakban mindaddig adóalapot nem érintő bevételként kell nyilvántartania, amíg átalányadózást alkalmaz, továbbá a fennálló pénztartalékát nyilvántartásba kell vennie és az adóbevallásában évenként fel kell tüntetnie.
(4) A tételes átalányadózásról  a vállalkozói jövedelem szerinti adózásra, illetőleg az átalányadózásra január 1-jei hatállyal az előző adóévről szóló adóbevalláshoz fűzött nyilatkozatban lehet áttérni.
(5) A fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély a kormányrendeletben meghatározott feltételekkel és áttérési szabályokkal választhatja az átalányadózást.\"
42. §
A Szja tv. a következő 57/B. §-sal egészül ki:

\"57/B. § (1) A tételes átalányadó évi összege 1997-ben és 1998-ban, ha a tevékenység
a)	fodrászati,                                       100 ezer forint;
b)	kozmetikai,                                     100 ezer forint;
c)	fodrászati és kozmetikai együtt,     100 ezer forint;
d)	személyszállító (magántaxis),          120 ezer forint;
e)	fizetővendéglátás, szobánként          24 ezer forint,
azzal, hogy ha a tevékenységét évközben kezdő, a)-d) pontban említett egyéni vállalkozó választja a tételes átalányadózást, vagy az egyéni vállalkozó a tételes átalányadózás alkalmazásának időszakában az egyéni vállalkozói tevékenyégét megszünteti, az esedékes tételes átalányadó összegét napi időarányosítással kell megállapítani.
(2) A tételes átalányadózás évében felmerült összes költséget elszámoltnak kell tekinteni, beleértve a korábban és a tételes átalányadózás időszakában beszerzett tárgyi eszközök beszerzési és előállítási értékének a tételes átalányadózás időszakára jutó értékcsökkenési leírását is  a 11. számú melléklet II. fejezete szerint. A tételes átalányadózást megelőző időszakból fennmaradt összes elhatárolt veszteségből a tételes átalányadózás időszakának minden évében 20-20 százalékot elszámoltnak kell tekinteni.
(3) Ha a tételes átalányadózás választásakor a törvényben előírt feltétel bármelyike hiányzott, akkor az adót a vállalkozói jövedelem szerinti adózásról szóló rendelkezések, illetve nem egyéni vállalkozó esetében a Második rész rendelkezései szerint kell megállapítani.
(4) A tételes átalányadózás egyébként jogszerű választását követően, az alkalmazás bármely feltételének hiánya következményeként az éves tételes átalányadó összegét minden esetben annak 10 százalékával meg kell növelni. 
(5) Ha a tételes átalányadózást alkalmazó magánszemély nem teljesíti a számlaadási (nyugtaadási) kötelezettségét, az éves tételes átalányadó összegét minden esetben annak 10 százalékával kell megnövelni, függetlenül a mulasztási bírság megfizetésétől.\"
43. §
A Szja tv. a következő 57/C. §-sal egészül ki:
\"57/C. § (1) A tételes átalányadót egyenlő részletekben a negyedévet követő hó 15. napjáig, ideértve az utolsó negyedévet is, a tevékenység megszüntetése esetén a megszüntetés napját követő 15 napon belül kell megfizetni. 
(2) A tételes átalányadózás esetén a tevékenységgel kapcsolatos valamennyi bevételi és költségbizonylatot és egyéb üzleti iratot az e törvényben foglalt szabályok szerint kell  megőrizni. A tételes átalányadózás választása nem mentesít a kifizetői minőségben, illetőleg más jogszabály előírása szerinti bizonylat-kiállítási, valamint adatszolgáltatási, továbbá számla-, illetőleg nyugtaadási kötelezettség alól.
(3) Ha a tételes átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó a tevékenységét megszüntette, akkor
a)	a megszüntetést követően ezen tevékenységére tekintettel érkező bevételét, felmerülő költségét a megszüntetés időpontját megelőzően megszerzett bevételnek, felmerült költségnek kell tekinteni, egyebekben,
b)	figyelemmel az a) pont, a 49/B. § (4), 49/C. § (2) és az 57/B. § (2) bekezdése rendelkezéseire is, az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályokat kell értelemszerűen alkalmazni.
(4) Ha a tételes átalányadózást alkalmazó fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély e tevékenységét megszüntette, akkor a megszüntetést követően ezen tevékenységére tekintettel érkező bevételét, felmerülő költségét a megszüntetés időpontját megelőzően megszerzett bevételnek, felmerült költségnek kell tekinteni.\"
44. §
A Szja tv. 58. §-ának (4), (5), (6) és (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(4) Megszerzésre fordított összeg a vásárlásról szóló szerződés, számla, nyugta, elismervény stb. szerinti érték, cserében kapott ingó vagyontárgy esetében a csereszerződésben rögzített érték. Külföldről behozott ingó vagyontárgy esetében megszerzésre fordított összegnek a vámkiszabás alapjául szolgáló értéket, vagy ha nem történt vámkiszabás, akkor a forintra átszámított számla szerinti értéket kell figyelembe venni. Öröklés esetén az ingó vagyontárgy megszerzésre fordított összege a hagyatéki eljárásban megállapított érték, ajándékozás esetén az illeték kiszabás alapjául szolgáló érték, ez utóbbi hiányában az ingó vagyontárgy megszerzéskori szokásos piaci értéke.
(5) Ha a megszerzésre fordított összeg a (4) bekezdés rendelkezései szerint nem állapítható meg, akkor a bevétel 25 százaléka számít jövedelemnek.
(6) Az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem után az adó mértéke 20 százalék. Az adót a magánszemélynek adóbevallásában kell megállapítania és az adóbevallás benyújtására előírt határidőig kell megfizetnie.
(7) Nem kell megfizetni az ingó vagyontárgyak átruházásából az év során együttesen származó jövedelem adójának a 20 ezer forintot meg nem haladó részét.\"
45. §
A Szja tv. 60. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(1) Nem számít bevételnek az 1982. január 1-je előtt szerzett ingatlan, valamint vagyoni értékű jog átruházásából származó ellenérték.\"
46. §
A Szja tv. 62. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(2) A megszerzésre fordított összeg az átruházásról szóló szerződés (okirat, bírósági, hatósági határozat)  szerinti érték, a cserébe kapott ingatlan, illetve vagyoni értékű jog esetében a csereszerződésben rögzített érték, ezek hiányában az az érték, amelyet az illeték megállapításához figyelembe vettek. Öröklés esetén, vagy ha az átruházott ingatlant, illetve vagyoni értékű jogot a magánszemély ajándékba kapta, a megszerzésre fordított összeg az, amelyet az illeték megállapításához figyelembe vettek. A kárpótlásról szóló törvényekben szabályozott vételi jog gyakorlása során szerzett termőföld, erdő művelési ágú föld esetében a megszerzésre fordított összegnek - ha a jövedelmet nem a 64. § (1) bekezdés rendelkezése szerint kell megállapítani - a vételi jog gyakorlása során vételárként szereplő összeget kell tekinteni. Ha a helyi önkormányzat tulajdonában lévő lakást a magánszemély megvásárolja, akkor megszerzésre fordított értéknek a szerződésben szereplő tényleges vételárat kell érteni.\"
47. §
A Szja tv. 63. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
\"63. § (1) Az ingatlan és vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem után az adó mértéke 20 százalék. Az adót a magánszemélynek adóbevallásában kell megállapítania és az adóbevallás benyújtására előírt határidőig kell megfizetnie.
(2) A magánszemélynek az (1) bekezdés rendelkezései szerint befizetett adóból visszajár (vagy nem kell azt megfizetnie) az ingatlan és vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem azon része utáni adó (lakásszerzési kedvezmény), amely összeget saját maga vagy lakást szerző hozzátartozója részére a jövedelem megszerzésének időpontját megelőző hat hónapon, és az azt követő 48 hónapon belül lakáscélú felhasználásra fordított (a lakásszerzési kedvezmény alapja), azzal, hogy e § alkalmazásában lakáscélú felhasználásnak minősül belföldön a lakás használati-, haszonélvezeti jogának, valamint a lakásbérleti jognak a megvásárlása is. E § alkalmazásában a lakótelek vásárlása csak akkor minősül lakáscélú felhasználásnak, ha azon a magánszemély az előzőekben említett időszakban lakást épít. A magánszemély kérelmére az adóhatóság a hat hónapot legfeljebb tizenkét hónapra, a 48 hónapot legfeljebb 60 hónapra módosíthatja.
(3) A magánszemély a lakásszerzési kedvezményt az igazolt lakáscélú felhasználás adóhatóságnak történő bejelentésével egyidejűleg adóvisszaigényléssel, vagy ha a lakáscélú felhasználás az adó megfizetése előtt történt, akkor annak előzetes igazolása alapján az adóbevallásában érvényesíti. 
(4) A lakás vásárlását, haszonélvezeti jogának megszerzését a földhivatalhoz benyújtott iktatott szerződés másolatával, a lakáshasználati jog és a lakásbérleti jog megszerzését az erről szóló szerződéssel, a lakásépítést, lakásbővítést a használatbavételi vagy fennmaradási engedéllyel kell igazolni az összeg felhasználásának bizonyításával egyidejűleg. Ha a jövedelmet hozzátartozó részére használták fel, a rokonsági fokot is igazolni kell.
(5) Ha a magánszemély, vagy a lakást szerző hozzátartozó a lakásszerzési kedvezmény érvényesítését követő 60 hónapon belül a lakáscélú felhasználással szerzett lakás tulajdonjogát, haszonélvezeti jogát, használati jogát vagy bérleti jogát átruházza, akkor az átruházásból származó bevételt növelnie kell a korábban érvényesített lakásszerzési kedvezmény alapjával.\"
48. §
A Szja tv. 64. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(2) Ha a kárpótlásról szóló törvények alapján eredeti jogosult (a kárpótlási jegyet kárpótoltként megszerző) magánszemély a vételi jogának gyakorlása során szerzett termőföldjének, erdő művelési ágú földjének - ideértve, ha azt mezőgazdasági vállalkozási támogatás címén kapott utalvány felhasználásával (is) vásárolta - átruházásából származó, az (1) bekezdés vagy az e cím alatti rendelkezések szerint megállapított jövedelme egészét az átruházás napjától számított egy éven belül mezőgazdasági művelésű külterületi termőföld tulajdonának megszerzésére fordítja, akkor az ezen jövedelemre jutó adó visszajár (vagy nem kell azt megfizetni). Ezt a kedvezményt a magánszemély az igazolt tulajdonjog-szerzés adóhatóságnak történő bejelentésével egyidejűleg adóvisszaigényléssel, vagy ha a tulajdonjogszerzés az adó megfizetése előtt történt, akkor annak előzetes igazolása alapján az adóbevallásában érvényesíti.\"
49. §
A Szja tv. a következő 64/A. §-sal és alcímmel egészül ki:
\"Tartási,  életjáradéki vagy öröklési szerződésből származó jövedelem
64/A. § (1) Ingó vagyontárgynak, ingatlannak, vagyoni értékű jognak tartási, életjáradéki, vagy öröklési szerződés keretében történő átruházásából származó jövedelem - ha az nem adómentes - után az adó mértéke 20 százalék, egyebekben pedig az 58-62. § rendelkezéseit a (2)-(5) bekezdésben szabályozott eltérésekkel kell alkalmazni. 
(2) Az öröklési szerződésből származó jövedelem megszerzési időpontjának ingatlan és vagyoni értékű jog átruházása esetén az elidegenítési és terhelési tilalom földhivatali bejegyzése iránti kérelem benyújtásának időpontját, ingó dolog átruházása esetén a szerződés megkötésének időpontját kell tekinteni.
(3) A jövedelem megállapítása a következők szerint történik:
a)	bevételnek a szerződésben foglalt átruházási értéket kell tekinteni, ennek hiányában
b)	az illetékhivatal értékelése szerint megállapított forgalmi érték számít bevételnek
vagy
c)	jövedelemként ingó vagyontárgy esetében az 58. § (4) bekezdés, ingatlan, vagyoni értékű jog esetében a 62. § (1) bekezdés rendelkezése szerint megállapított igazolt költségek egyharmad részét kell figyelembe venni.
(4) Az (1) bekezdésben említett adót a szerződő felek közül a tartást, a járadékfolyósítást vállaló fél fizeti meg az adózás rendjéről szóló törvénynek a kifizető által levont jövedelemadó befizetésére vonatkozó rendelkezései szerint, a jövedelem keletkezési időpontját követően.
(5) Az adó fizetésére kötelezett a vonatkozó szerződésben megállapodhat a magánszeméllyel, hogy ezt az adót a magánszemély fizeti meg, oly módon, hogy az adó összegét az adó fizetésére kötelezett rendelkezésére bocsátja, amelyet az továbbít az adóhatóságnak. Amennyiben a magánszemély a vállalt kötelezettségének az adóbevallás benyújtására nyitva álló határidőig nem tesz eleget, az ebből eredő jogvitától függetlenül a kifizetőnek kell az adót megfizetnie.
(6) Az (1)-(5) bekezdésben foglalt rendelkezések alkalmazása helyett pénzben folyósított életjáradékról szóló szerződés esetében - a szerződéskötés időpontjában - választható, hogy
a)	az életjáradékból származó bevétel egésze jövedelem,
b)	az a) pontban említett jövedelem megszerzésének időpontját az általános szabályok szerint kell figyelembe venni,
c)	az adó mértéke 20 százalék,
d)	az adót a jövedelemből a járadékfolyósítást vállaló fél vonja le és fizeti be az adóhatóságnak, azzal, hogy ekkor a magánszemélynek ezt a jövedelmet és annak adóját nem kell bevallania.
(7) Ellenszolgáltatás (ellenérték) nélkül vállalt 
a)	tartási szerződés esetében a természetbeni juttatásokra,
b)	életjáradék folyósítása esetén az adó 27 százalék, amelynek megfizetésére (bevallására) az osztalékból származó jövedelem után e törvény szerint fizetendő adóra
vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, azzal, hogy a természetbeni juttatást havonta kell nyújtottnak tekinteni.\"
50. §
(1) A Szja tv. 65. §-a (1) bekezdésének d) és e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) E törvény alkalmazásában kamat:]
\"d)	a magánszemély által nyújtott hitel (kölcsön) kamata, feltéve, hogy a felszámítás időszakában érvényes jegybanki alapkamatot, 1996. december 31-e utáni kölcsönszerződés esetében a szerződéskötés időpontjában érvényes jegybanki alapkamatot annak legfeljebb 5 százalékával haladja meg, figyelemmel az f) pont és a (3) bekezdés rendelkezéseire is; 
e)	az értékpapírnak zárt kibocsátású szerzése esetén vagy zárt forgalmazása során elért kamata - ideértve a szövetkezeti célrészjegy kamatát is -, illetőleg a helyette elért árfolyamnyereség akkor, ha a felszámítás időszakában érvényes jegybanki alapkamatot, 1996. december 31-e után vásárolt értékpapír esetében az értékpapír megszerzésének időpontjában érvényes jegybanki alapkamatot annak legfeljebb 5 százalékával haladja meg, figyelemmel az f) pont és a (3) bekezdés rendelkezéseire is;\"
(2) A Szja tv. 65. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(3) Az (1) bekezdés f) pontjában meghatározott korlátokat nem kell figyelembe venni azon tagi kölcsön, szövetkezeti célrészjegy kamata esetében, amelyet a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvény alapján átalakult szövetkezet, illetőleg az ilyen szövetkezetből csoportos kiválás útján létrejött szövetkezet a tagjának fizet, feltéve, hogy a d) és e) pontok szerinti jegybanki alapkamatot annak legfeljebb 5 százalékával haladja meg, és feltéve, hogy a szövetkezet a tagjainak a jogszabályban előírt célokon kívül és mértékeket meghaladóan hitelt nem nyújt, a tagjainak hitelfelvételéhez pénzintézetnél fedezetet nem képez, kezességet nem vállal, pénzt elszámolásra - a szokásos üzletvitelhez (pl. anyagbeszerzés, üzemanyag-elszámolás) szükséges mértéken felül - nem ad.\"
51. §
(1) A Szja tv. 66. §-a (1) és (2) bekezdésének  helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(1) A magánszemély osztalékból származó bevételének egésze jövedelem. Osztaléknak minősül 
a) a társas vállalkozás adózás utáni eredményéből a vállalkozás magánszemély tagja, tulajdonosa részére e jogviszonyára tekintettel fizetett összeg;
b) a gazdasági társaságokról szóló törvény és a szövetkezetekről szóló törvény alapján a jegyzett tőke emelésével a magánszemélynek ellenérték nélkül juttatott (jóváírt) értékpapír névértéke, továbbá a gazdasági társaságokról szóló törvény és a szövetkezetekről szóló törvény alapján a jegyzett tőke emelése keretében az értékpapír új névértékéből az emelés összege.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett osztalék után az adót a következők szerint kell megállapítani:
a)	az osztalékra jogosult magánszemély vagyoni betétje (részvény, üzletrész, vagyonjegy stb.) arányában ki kell számítani a társas vállalkozás saját tőkéjének az értékelési tartalékkal csökkentett részéből ezen magánszemélyre jutó értéket;
b)	az a) pontban meghatározott összegnek ki kell számítani az osztalék-megállapítás évének első napján érvényes jegybanki alapkamat kétszerese szerinti részét;
c)	a magánszemélynek osztalék címén kifizetett összegből a b) pontban meghatározott összeget meg nem haladó rész után 20 százalék, a további rész után 27 százalék az adó mértéke.
E rendelkezés alkalmazásában a társas vállalkozás saját tőkéje az osztalék-megállapítás évét megelőző adóévre vonatkozó számviteli beszámoló mérlegében kimutatott saját tőke.\"
(2) A Szja tv. 66. §-a (4) és (5) bekezdésének  helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg e § a következő (6), (7) és (8) bekezdéssel egészül ki:
\"(4) Az osztalékelőleg adója 27 százalék, amelyet az (2), illetőleg (6) bekezdés szerint megállapított adóval szemben, mint adóelőleget kell elszámolni. Osztalékelőlegnek kell tekinteni a kifizető által az osztalékra jogosult magánszemély részére a várható osztalékra tekintettel kifizetett, a kifizetőnél - a levont adóval csökkentve - követelésként nyilvántartásba vett összeget.
(5) Az (1) bekezdés b) pontjában említett esetben az osztaléknak minősülő jövedelem után az adó 20 százalék, amelyet a kifizető a legközelebbi alkalommal kifizetett adóköteles jövedelemből von le, vagy ha ez az adóévben nem lehetséges, akkor a magánszemély a kifizető által adott igazolás alapján az adott évről szóló bevallásának benyújtásával egyidejűleg fizeti meg azt. Nem kell az előbb említett esetben az adót megfizetni, ha törvényben szabályozott adómentes eljárás keretében történt a névérték felemelése azzal, hogy az ilyen értékpapír elidegenítése esetén az árfolyamnyereség számítása szempontjából ez a növekmény az árfolyamnyereség részét képezi. 
(6) Az ügyvédi iroda tagjának osztaléka után az adót a (2) bekezdés rendelkezése helyett oly módon kell megállapítani, hogy az osztalékból az arra jogosult tagnak az ügyvédi iroda által személyes közreműködés ellenértékeként az osztalék megállapításának évét megelőző adóévben kifizetett összegből az osztalék megállapítása évének első napján érvényes jegybanki alapkamat kétszeresével számított részt meg nem haladó összeg után 20 százalék, az ezt meghaladó összeg után 27 százalék az adó mértéke.
(7) A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó 20 százalék adót fizet a vállalkozói osztalékalap azon része után, amely nem haladja meg a vállalkozói jövedelem kiszámításánál költségként elszámolt vállalkozói kivétnek az adóévet követő év első napján érvényes jegybanki alapkamat kétszeresével számított összegét. Az ezen felüli rész után az adó mértéke 27 százalék. Az ily módon megállapított összes adót az egyéni vállalkozónak legkésőbb az egyéni vállalkozói adóbevallás benyújtására előírt határidőig kell megfizetnie.
(8) A külföldön is adóztatható osztalék esetében a (2)-(6) bekezdés szerint kiszámított adót csökkenti az osztalék külföldön megfizetett adója. Nemzetközi szerződés hiányában a külföldön megfizetett adó beszámítása következtében az osztalék fizetendő adója nem lehet kevesebb 5 százaléknál.\"
52. §
A Szja tv. 67. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
\"67. § (1) Árfolyamnyereségnek minősül az értékpapír elidegenítéséért kapott bevételnek az értékpapír megszerzésére fordított összeget (értéket) meghaladó része, kivéve, ha azt a törvény kamatnak vagy egyéb jövedelemnek minősíti.
 (2) Az értékpapír megszerzésére fordított összegnek - ha törvény másként nem rendelkezik - az értékpapír megszerzését igazoló bizonylatban feltüntetett vásárlásra fordított összeget kell tekinteni. Ha e törvény rendelkezéseiből az értékpapír szokásos piaci értékének figyelembevétele következik, az elidegenítésért kapott bevételnek, a megszerzésre fordított összegnek a szokásos piaci értéket kell figyelembe venni. Kárpótlási jegy esetében az eredeti jogosult magánszemélynél a megszerzésre fordított összegnek a kárpótlásként szerzett kárpótlási jegy kamattal növelt névértékét kell figyelembe venni. Amennyiben a megszerzésre fordított összeg az előzőek szerint nem állapítható meg, a bevétel 25 százaléka az árfolyamnyereség. Amennyiben az értékpapír névértékét a gazdasági társaságokról szóló törvény és a szövetkezetekről szóló törvény alapján a jegyzett tőke emelése keretében felemelték és ez után az adót a magánszemély megfizette, akkor az árfolyamnyereség számítása szempontjából az eredeti szerzéskori érték (vételár) és az említett adó alapjául szolgáló névérték-növekmény együttes összege minősül megszerzésre fordított összegnek.
(3) Az árfolyamnyereségből származó bevétel - e törvény eltérő rendelkezésének hiányában -  egésze jövedelem. 
(4) A (3) bekezdés szerint megállapított jövedelem után az adó mértéke 20 százalék.
(5) Az adót a kifizető a kifizetés (jóváírás) napján állapítja meg és vonja le, vagy ha ez nem lehetséges, akkor a magánszemélynek azt be kell vallania és az adott évről szóló adóbevallásának benyújtására előírt határidőig kell megfizetnie. 
(6) A magánszemély az adóbevallásában az e § szerinti adófizetési kötelezettségét csökkentheti a belföldön bejegyzett részvénytársaságok nyilvánosan forgalmazott részvényei közül azon részvények árfolyamveszteségének 20 százalékával, amelyeket értékpapír-forgalmazási tevékenység folytatására jogosult társaság közreműködésével vásárolt (jegyzett) és adott el, a következők figyelembevételével. Az árfolyamveszteség adójaként levont összeg nem haladhatja meg a belföldön bejegyzett részvénytársaságok nyilvánosan forgalmazott, értékpapír-forgalmazási tevékenység folytatására jogosult társaság közreműködésével vásárolt (jegyzett) és értékesített részvények elidegenítése során az adóévben elért árfolyamnyereség adóját. Az árfolyamveszteséget a kifizető igazolása alapján lehet figyelembe venni és az adóbevallásban fel kell tüntetni. Árfolyamveszteségnek minősül - az (1)-(2) bekezdés értelemszerű alkalmazásával - az értékpapír megszerzésére fordított összegnek az elidegenítésért kapott ellenértéket meghaladó része.
(7) A magánszemély tőkeszámláján nyilvántartott igazolt befektetés árfolyamnyeresége után az adó mértéke 0 százalék.\" 
53. §
A Szja tv. a következő 67/A. §-sal és alcímmel egészül ki:
\"A tőzsdei határidős, opciós ügyletből származó jövedelem
67/A. § (1) Tőzsdei határidős ügyletből származó bevételnek számít a magánszemély nem egyéni vállalkozói minőségében kötött határidős ügyletének bevétele. A tőzsdei opciós ügylet bevételének a nem egyéni vállalkozó magánszemély opció kiírásból, vagy opció adásvételből származó bevételét kell tekinteni.
(2) A tőzsdei határidős, opciós ügyletből származó jövedelem a bevételnek az ügylettel kapcsolatos díjakkal, jutalékokkal csökkentett része. Az olyan tőzsdei ügyletből származó jövedelmet, amely két határidős ügyletből áll, és a tőzsdei és az elszámolóházi szabályzatok alapján egy ügyletnek minősül (a továbbiakban: összetett tőzsdei ügylet) a következők szerint kell megállapítani: az ügyletet alkotó részügyletek bevételét és veszteségét egymással szembeállítva nettó módon kell meghatározni, csökkentve az ügylettel kapcsolatos díjakkal, jutalékokkal. Amennyiben az összetett tőzsdei ügylet egyik eleme úgy zárul le, hogy ennek következtében az összetett tőzsdei ügylet megszűnik, akkor az összetett tőzsdei ügylet jövedelmét erre az időpontra vonatkozóan kell megállapítani, azzal, hogy a le nem zárt ügyletet ettől az időponttól kezdve önálló tőzsdei határidős ügyletnek kell tekinteni.
(3) A (2) bekezdés rendelkezése szerint megállapított jövedelem után az adó mértéke 20 százalék.
(4) Az adót a kifizető a kifizetés (jóváírás) napján állapítja meg és vonja le, vagy ha ez nem lehetséges, akkor a magánszemélynek azt be kell vallania és az adott évről szóló adóbevallásának benyújtására előírt határidőig kell megfizetnie. 
(5) A tőzsdei határidős ügylet - ideértve az összetett tőzsdei ügyletet is - esetében a kifizetés napja az ügylethez kapcsolódó utolsó elszámolás napja, azzal, hogy az ügylet lejárata vagy annál korábbi lezárása előtt keletkezett és kifizetett nyereségből a kifizető visszatartja az adó fedezetét, amelyet az utolsó elszámoláskor a levonandó adó összegébe beszámít.\"
54. §
(1) A Szja tv. 69. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(1) Természetbeni juttatás a kifizető által a magánszemélynek - megjelenési formájától függetlenül - adott vagyoni érték (termék, értékpapír, szolgáltatás stb.) megszerzésére a kifizető kiadásának számla (számlát helyettesítő okmány) szerinti (általános forgalmi adót is tartalmazó) értékéből, a saját előállítású termék, szolgáltatás esetében a bizonylattal igazolt közvetlen költségből (általános forgalmi adóval együtt), ezek hiányában - valamint, ha az előzőek szerint igazolt értéktől időközben a használt termék értéke eltér -, a szokásos piaci értékből az a rész, amelyet a magánszemély a kifizetőnek nem térít meg, valamint az illetményföld juttatás. Ha a természetbeni juttatásban részesülő magánszemély az ily módon szerzett vagyoni értéket elidegeníti, akkor azt az értékrészt, amely után a kifizető az e § szerinti adót megfizette, valamint a magánszemély által fizetett ellenértéket együttesen kell szerzési értéknek tekinteni.\"
(2) A Szja tv. 69. §-a (5) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(5) Természetbeni juttatásnak minősül többek között:]
\"a)	a kifizető által harmadik személlyel kötött lízingszerződés alapján megszerzett és magánszemély használatába adott olyan vagyontárgy is, amelyet később magánszemély maradványértéken vásárol meg, azzal hogy a kifizető által viselt lízingdíj megállapításánál figyelembe vett beszerzési árnak a lízingelés időszakára jutó, a 11. számú mellékletben foglaltak szerint meghatározott értékcsökkenési leírás levonásával kiszámított összege és a magánszemély által megfizetett maradványérték különbsége számít bevételnek;\"
(3) A Szja tv. 69. §-a (5) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
[(5) Természetbeni juttatásnak minősül többek között:]
\"c)	a kifizető, mint szerződő által kötött olyan biztosítás adóévben megfizetett díja, amelynek biztosítottja(i) illetőleg kedvezményezettje(i) a szerződésben név szerint meg nem nevezett magánszemély(ek).\"
55. §
(1) A Szja tv. 70. §-ának (3), (4) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(3) Az (1) bekezdésben említett jövedelem miatt az adó (a továbbiakban: cégautó adó) havonta fizetendő mértéke a következő:
A személygépkocsi beszerzési ára
 (Ft)
A személygépkocsi beszerzésének évében és az azt követő 1.-4. évben
 (Ft)
A személygépkocsi beszerzésének évét követő 5. és további években
 (Ft)
      1 - 500 000 
3 000
1 500
500 001 - 1 000 000
4 000
2 000
1 000 001 - 2 000 000
6 000
3 000
2 000 001 - 3 000 000
8 000
4 000
3 000 001 - 4 000 000
10 000
5 000
4 000 001 - 5 000 000
12 000
6 000
5 000 000 felett
14 000
7 000
(4) A (3) bekezdés rendelkezésétől eltérően, ha az e § szerinti adókötelezettség 1997. január 1-je előtt kezdődött, a cégautó adó havonta fizetendő mértéke a következő:
A személygépkocsi beszerzési ára
 (Ft)
A személygépkocsi beszerzésének évében és az azt követő 1.-4. évben
 (Ft)
A személygépkocsi beszerzésének évét követő 5. és további években
 (Ft)
1-500 000 
3 000
 1 500
500 001-1 000 000
4 000
 2 000
1 000 001-2 000 000
6 000
 3 000
2 000 001 -3 000 000
8 000
  4 000
3 000 001-4 000 000
10 000
 5 000
4 000 001-5 000 000
12 000
 6 000
5 000 001-6 000 000
14 000
 7 000
6 000 001-8 000 000
18 000
 9 000
8 000 001-10 000 000
22 000
11 000
10 000 001-13 000 000
28 000
14 000
13 000 001-16 000 000
34 000
17 000
16 000 000 felett
40 000
20 000
(5) E § alkalmazásában beszerzési ár - ide nem értve az ingyenesen történő beszerzést - az a pénzösszeg, illetőleg annak megfelelő más vagyoni érték, amelyért a kifizető a személygépkocsi tulajdonjogát az üzleti dokumentumai alapján igazolhatóan megszerezte. Külföldről történő beszerzés esetén - ide nem értve külföldről lízing útján történő beszerzést - beszerzési ár a személygépkocsi importjához kapcsolódó általános forgalmi adó alapját képező összeg. Abban az esetben, ha a (2) bekezdés, illetőleg a (10) bekezdés alapján, a lízingbe (bérbe, kölcsönbe) vevő az adó fizetésére kötelezett, akkor a lízingbe (bérbe, kölcsönbe) adó által közölt előzőek szerinti beszerzési árat kell az adó mértékénél alapul venni. Ugyanezt a beszerzési árat kell figyelembe venni, ha az adó fizetésére kötelezett a személygépkocsi tulajdonjogát lízing útján szerezte meg. Ingyenes szerzés esetén, továbbá akkor, ha a beszerzési ár az előzőek szerint nem állapítható meg, beszerzési árnak az adott személygépkocsi forgalmazását üzletszerűen végző vállalkozás szakvéleménye szerinti - a beszerzés időpontját is figyelembe vevő - összeg tekintendő. Valamennyi esetben része a beszerzési árnak a beszerzéssel kapcsolatos általános forgalmi adó is. Az adókötelezettség megkezdését követően a beszerzési ár utóbb nem módosítható a később beszerzett tartozékok értékével.\"
(2) A Szja tv. 70. §-a (8) bekezdésének b), d) e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg ez a bekezdés a következő f) és g) ponttal egészül ki:
[(8) Nem kell az e § szerinti adót megfizetni azon személygépkocsi után,]
\"b) amelyet postaszolgáltatás (SZJ 09511), közműhiba-elhárítás, kegyeleti szolgáltatás céljából üzemeltetnek, továbbá amelyet a személygépkocsi-kereskedelemmel üzletszerűen foglalkozó kifizető kizárólag továbbértékesítési céllal szerzett be, valamint, amelyet a társasvállalkozás taxi rendszerű személyszállítás, gyakorlati gépjárművezető-oktatás céljából üzemeltet;\"
\"d) amelyet kizárólag az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által - az egészségügy társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló kormányrendelet alapján - finanszírozott háziorvosi, házi gyermekorvosi tevékenység ellátása érdekében, valamint az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat intézetei törvény alapján kizárólag betegségmegelőző, gyógyító, egészségkárosodást csökkentő közegészségügyi, járványügyi és egészségvédelmi alapfeladatának ellátása érdekében  üzemeltetnek;
e) amelyet a kifizető magánszemélynek adott lízingbe vagy bérbe, feltéve, hogy a havi lízing- (bérleti) díj nem kevesebb a (4) bekezdésben foglalt adótételnél, és a személygépkocsi üzemeltetésének összes költségét és közterheit egészében a személygépkocsit lízingbe, bérbe vevő magánszemély viseli;
f) amelyet az átalányadózást, a tételes átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó üzemeltet;
g) amelyet a vállalkozói jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozó üzemeltet, kivéve azon időszakot, amelyre vonatkozóan értékcsökkenési leírást, lízing (bérleti) díjat számol el.\"
56. §
(1) A Szja tv. 72. §-ának (1)  bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
 \"(1) A kifizető által kamatmentesen vagy a kölcsönnyújtás időpontjában érvényes jegybanki alapkamatnál alacsonyabb kamat mellett nyújtott - a (4)-(5) bekezdésben meghatározott feltételeknek bármely okból meg nem felelő - hitel (kölcsön, munkabérelőleg, pénzintézeti belső hitel) kamatának az előzőekben említett kamatmértékhez viszonyított - a teljes futamidőre számított - különbözete a magánszemélynek olyan bevétele, amelynek egésze jövedelem. A kamatkülönbözet kiszámítása során a szerződés szerinti törlesztési ütemet figyelembe véve, annak megfelelően csökkenő tőkére számított kamatot kell alapul venni.\"
(2) A Szja tv. 72. §-ának (3)  bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett jövedelem után az adó mértéke 44 százalék, melyet az (1) bekezdés esetében a kölcsön-nyújtás időpontját, a (2) bekezdés esetében az osztalékról döntést hozó testület határozatának napját követően az adózás rendjéről szóló törvénynek a kifizető által levont jövedelemadó fizetésére vonatkozó rendelkezései szerint a kifizetőnek kell megfizetnie.\"
(3) A Szja tv. 72. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: 
\"(5) Nem kell az (1) bekezdést alkalmazni a pénzintézet jogszabály alapján folytatott üzleti tevékenysége keretében nyújtott hitel (ide nem értve a belső hitelt), az állami tulajdon megvásárlásához pénzintézet útján nyújtott hitel, valamint az üzletpolitikai célból, nyilvánosan meghirdetett, mindenki által azonos feltételek mellett igénybe vehető áruvásárlási kölcsön esetében, továbbá az önkormányzat által jogszabály alapján, a (4) bekezdés a) pontjában említett módon és feltételekkel a lakáscélú felhasználásra nyújtott kölcsön esetében.\"
57. §
A Szja tv. a következő 72/A. §-sal és alcímmel egészül ki:
\"Adómentes kifizetések korlátozása
72/A. § (1) Az önsegélyező feladatot is vállaló társadalmi szervezet, önsegélyező egyesület (e § alkalmazásában: érdekképviselet), ha érdekképviseleti tagdíj, hozzájárulás címén bevételt szed és arról a magánszemélynek vagy a társaságnak a jövedelme csökkentésére vagy költségelszámolásra jogosító igazolást ad ki, akkor 44 százalék adót kell fizetnie a magánszemély(ek)nek az adóévben adómentes jogcímen kifizetett összeg azon része után, amely meghaladja az adóévi tagdíj-, hozzájárulás-bevétel és alapítványtól az adóévben kapott bevétel 40 százalékának és az adóévben keletkezett bármely más bevételének együttes összegét.
(2) Az alapítványnak 44 százalék adót kell fizetnie a magánszemély(ek)nek adómentes jogcímen az adóévben kifizetett (juttatott) összeg (nem pénzbeli vagyoni érték) azon része után, amely meghaladja érdekképviselettől, más alapítványtól kapott bevétele 40 százalékának és az adóévben keletkezett bármely más bevételének együttes összegét.\"
58. §
A Szja tv. a 74. §-a és alcíme helyébe a következő rendelkezés lép:
\"Föld bérbeadásából származó jövedelem
\"74. § (1) Ha a magánszemély föld bérbeadása címén bevételhez jut (ideértve a földjáradékot is), akkor választhat, hogy
a)	ezen jövedelme utáni adót a kifizető állapítja meg és vonja le, vagy
b)	írásban nyilatkozik arról, hogy összevont adóalapjának részeként adózik utána.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett esetben a bevétel egésze jövedelem és az adó mértéke 20 százalék, amelyről a kifizető az adóhatóság részére adatot szolgáltat, a magánszemélynek igazolást ad, akinek az ilyen jövedelmet - ha az akár egy, akár több kifizetőtől együttesen több, mint évi 50 ezer forint - az adóbevallásában fel kell tüntetnie.
(3) Az (1) bekezdés b) pontjában említett esetben a magánszemélynek és a kifizetőnek az önálló tevékenységből származó jövedelem megállapítására vonatkozó rendelkezések szerint kell az adókötelezettséget teljesítenie.\"
59. §
A Szja tv. 78. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
\"78. § A statisztikai besorolási számra való hivatkozással meghatározott termékek és szolgáltatások vonatkozásában a Központi Statisztikai Hivatal az 1995. december 31. napján érvényes besorolási rendjét kell figyelembe venni. A besorolási rend ezt követő (időközi) változása az adókötelezettséget nem változtatja meg.\"
60. §
A Szja tv. 80. §-a a következő e) és f) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben meghatározza:]
\"e)	a mezőgazdasági őstermelői igazolvány kiadásával összefüggő előírásokat;
f)	a tételes átalányadózás keretében folytatott fizetővendéglátói tevékenységre vonatkozó eljárási szabályokat.\"
61. §
A Szja tv. 82. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
\"82. § Az APEH a Magyar Közlönyben közzéteszi 
a) a fogyasztási norma szerinti üzemanyag-költségelszámolással kapcsolatos üzemanyag árakat;
b) az olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos deviza árfolyamlapján, az USA dollárban megadott árfolyamokat.\"
62. §
(1) A Szja tv. 83. §-a (4) bekezdésének a) pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:
[(4) A 27. § c) pontjának és a 28. § (2) bekezdésének rendelkezéseitől eltérően, külföldi kiküldetés esetén az e címen megszerzett bevételből - ide nem értve a szállás (lakás) bérleti díjának, az utazási kiadásnak a megtérítését - levonható]
\"a)	költségvetési és önkormányzati forrásból történő kifizetés esetén, ezen bevétel
1. 90 százaléka az 1997. adóévben,
2. 70 százaléka az 1998. adóévben,
3. 50 százaléka az 1999. adóévben;\"
(2) A Szja tv. 83. §-a (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(9) Az egyéni vállalkozó által igénybe vehető pénztartalék kezelése céljából az APEH kincstári számlát nyit és ezzel összefüggésben olyan nyilvántartást vezet, amely alkalmas az egyéni vállalkozó által pénztartalék címén befizetett összegek és a számláról kivett pénzfelhasználások egyenlegezett éves átlagos állományának megállapítására, továbbá alkalmas a kamat meghatározására és jóváírására. Az APEH által megnyitott kincstári számlánál a pénztartalékkal összefüggő nyilvántartás vezetése nem tartozik a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységekről szóló törvény hatálya alá.\"
átmeneti rendelkezések
63. §
(1) A Szja tv. 37. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kedvezményt csak az 1997. január 1-je előtt kötött szerződések esetében és utoljára a 2001. adóévben lehet igénybe venni. 
(2) Az összevont adóalap adóját csökkenti az 1997. január 1-je előtt hatályos rendelkezések szerint egyéni vállalkozónak, mezőgazdasági kistermelőnek minősülő magánszemély által, kizárólag az egyéni vállalkozói, illetőleg kistermelői tevékenységének folytatása érdekében pénzintézettel 1997. január 1-je előtt kötött hitelszerződés alapján 1993. december 31. és 1996. január 1. között  üzleti célra, és az 1996. évben beruházási és forgóeszköz-finanszírozási célra felvett hitel adóévben megfizetett kamatának 25 százaléka. 
(3) Annak az egyéni vállalkozónak - akkor is, ha bejegyeztette magát egyéni cégként -, aki a tevékenységének megszüntetése nélkül, a társasági adóról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően 1997. január 1-jétől kezdődően áttér a Szja tv. hatálya alá, a vállalkozói jövedelem szerinti adózás alkalmazása esetén a következők szerint kell eljárnia:
a)	Ha az áttérést megelőzően kettős könyvvitelt vezetett, akkor az 1997. évi  vállalkozói személyi jövedelemadó alapja meghatározásánál:
1.	az 1996. december 31-ei határnapra vonatkozó mérlegében a vevőkkel szembeni követelésként kimutatott értékre befolyt összegek nem számítanak vállalkozói bevételnek, a szállítókkal szembeni kötelezettségként kimutatott értékre teljesített kifizetések nem számítanak vállalkozói költségnek, a készlet záróállománya címén kimutatott összeg vállalkozói költségnek minősül;
2.	vállalkozói bevételnek minősül az 1996. évi társasági adóbevallásba beállított, az adó alapjának levezetésekor csökkentő tételként érvényesített, az adózásban elismert mértékű céltartalék összege. 
b) 	Ha az áttérést megelőzően egyszeres könyvvitelt vezetett, akkor 1997. évben vállalkozói költségnek minősül az 1996. évről készített egyszerűsített mérlegben a készletekre adott előlegként, illetve a követelések között előlegként kimutatott összeg, továbbá a vásárolt készlet záró állományából a ki nem egyenlített és a beruházási célra beszerzett készlet értékével csökkentett készletérték.
c)	Az áttérésig elhatárolt, nem rendezett veszteség elszámolásánál e törvény VI. fejezetében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. 
d)	Ha a társasági adóról szóló törvény szerinti adókedvezményre a jogot megszerezte, akkor 1997. január 1-jét követően a kedvezményt  a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény  rendelkezéseinek alkalmazásával érvényesítheti, azzal, hogy az ezen rendelkezések szerinti számított adó alatt a vállalkozói személyi jövedelemadót kell érteni.
(4) A Szja tv.-nek az e törvény 33. §-ával megállapított új 49/C. § (1) bekezdése, (6) bekezdésének a) pontja és (7) bekezdése helyett az e § (3) bekezdésében említett egyéni vállalkozónak az 1997. adóévre a következő rendelkezést kell alkalmaznia:
1.	 A 49/C. § (1) bekezdése helyett: 
\"(1) A vállalkozói osztalékalapot az adózás utáni vállalkozói jövedelemből a (2)-(4) bekezdés rendelkezése szerint kell megállapítani. Az adózás utáni vállalkozói jövedelem egyenlő a vállalkozói adóalapnak a kedvezményekkel csökkentett vállalkozói személyi jövedelemadó levonása után fennmaradó összegével, vállalkozói adóalap hiányában nullával. Az előzőek szerinti összeget növeli
a)	az áttérést megelőzően kettős könyvvitelt vezető esetében az 1996. december 31-ei határnapra vonatkozó mérlegben kimutatott eredménytartalék;
b)	az áttérést megelőzően egyszeres könyvvitelt vezető esetében az 1996. december 31-ei határnapra az egyszerűsített mérlegben kimutatott összes eszközértéknek a követelések között nyilvántartott vevők állományának, valamint a rövid lejáratú kötelezettségek között nyilvántartott szállítókat nem tartalmazó kötelezettségek állományának és a saját tőke értékének levonásával számított összege.\" 
2.	A 49/C. § (6) bekezdésének a) pontja helyett:
\"a)	a tárgyi eszköz, a nem anyagi javak értékéből az adóévben elszámolt értékcsökkenési leírást meghaladó összeggel, ha az értékcsökkenési leírást az egyéni vállalkozó az adóévben kezdte el, továbbá az 1996. december 31-én meglévő tárgyi eszközök és nem anyagi javak (immateriális javak) nettó értékével;\"
3.	A 49/C. § (7) bekezdése helyett:
\"(7) A vállalkozói osztalékalap után az adó
a)	az áttérést megelőzően kettős könyvvitelt vezető esetében legfeljebb az 1995. év előtti adóévekben keletkezett eredménytartalék összegéig 10 százalék;
b)	az áttérést megelőzően egyszeres könyvvitelt vezető esetében az 1994. évi egyszerűsített mérleg adatai alapján számított tartalék (1) bekezdés b) pontja szerint  módosított összegéig 10 százalék;
c)	az a) vagy b) pontban meghatározott összeget meghaladó rész után az osztalékból származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint megállapított összeg.\"
(5) Ha a (3) bekezdés szerinti áttéréssel az ott említett egyéni vállalkozó - az előírt feltételek teljesülése mellett - közvetlenül átalányadózást vagy tételes átalányadózást választ, a (3) és (4) bekezdés rendelkezése helyett,
a)	ha az áttérést megelőzően kettős könyvvitelt vezetett, akkor az 1995. év előtti adóévekben keletkezett eredménytartaléka után 10 százalék adót, az 1995-1996. adóévekben keletkezett eredménytartaléka után 20 százalék adót kell megfizetnie,
b)	ha az áttérést megelőzően egyszeres könyvvitelt vezetett, akkor az 1995. év előtti adóévekben keletkezett, a társasági adótörvény 9. §-ának (5) bekezdése szerint meghatározott jövedelme után 10 százalék adót, az 1995-1996. adóévekben keletkezett adózás utáni eredménye után 20 százalék adót kell megfizetnie,
valamint a társasági adóról szóló törvény szerinti adókedvezményre való jogosultsága megszűnik.
(6) A Szja tv. 66. §-ának az e törvény 51. §-ával megállapított (2) és (6) bekezdésében foglaltaktól eltérően,
1.	a) a kettős könyvvitelt vezető esetében az 1995. év előtti adóévekben keletkezett eredménytartalékból,
b)	az egyszeres könyvvitelt vezető esetében az 1996. december 31-ei határnapra az egyszerűsített mérlegben kimutatott összes eszközértéknek a vevők állományának, valamint a rövid lejáratú kötelezettségek között nyilvántartott szállítókat nem tartalmazó kötelezettségek állományának és a saját tőke értékének levonásával számított összegéből
kifizetett osztalék után 1997. és 1998. évben az adó mértéke 10 százalék.
2.	az 1995. és 1996. évben keletkezett, 18 százalékos adókulccsal adózott eredményből 1997. év folyamán kifizetett osztalék után az adó mértéke 10 százalék, feltéve, hogy az osztalék forrását képező adózott eredmény után a kifizető a társasági adóról szóló törvény által előírt kiegészítő adót megfizette.
(7) A Szja tv. 46. §-ának az e törvény 28. §-ával megállapított (9) bekezdése rendelkezésétől eltérően nem kell adóelőleget levonni az 1997. március 31-éig a Szja tv. 6. számú mellékletében felsorolt termékek ellenértékeként kifizetett összegből. Egyebekben e kifizetésekre a nem kifizetőtől származó bevételre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
64. §
(1) Ez a törvény 1997. január 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit - a (2)-(4) bekezdés rendelkezéseire is figyelemmel - az 1997. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni, egyidejűleg a Szja tv. 1. és 5. számú melléklete e törvény 1. és 4. számú mellékletével módosul, a Szja tv. 2., 3. és 6. számú melléklete helyébe e törvény 2., 3. és 5. számú melléklete lép, továbbá a Szja tv. kiegészül az e törvény 6.,7., 8. és 9. számú melléklete szerinti 10., 11., 12. és 13. számú mellékletekkel.
(2) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti a Szja tv. 26. § (4) bekezdése, a 48. § (4) bekezdése, a 83. § (3), (5) és (6) bekezdése,  az 1. számú melléklet 1.6, a 4.11 és 8.17 pontja, valamint a 13. §-a elé a \"Az adófizetés\" cím kerül, továbbá a Szja tv. 7. számú melléklete 8. pontjának első mondata kiegészül a következő szövegrésszel: \", továbbá az előre hozott öregségi nyugdíjat és a baleseti rokkantsági nyugdíjat.\"
(3) A Szja törvénynek az e törvény 32. §-ával megállapított új 49/B. §-ának (5) bekezdése szerinti rendelkezést az ott említett külön jogszabály hatálybalépését követő 180. napot követően kell alkalmazni.
(4) A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 95. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(2) A Rendőrség által az együttműködő magánszemély részére az (1) bekezdés alapján kifizetett összegből 20 százalék forrásadót kell levonni és befizetni az adóhatósághoz. A magánszemélynek ezt a jövedelmet nem kell az összevont adóalapjába beszámítania, azt nem kell bevallania, a kifizetőnek pedig nem kell erről személyre szólóan adatot szolgáltatnia, illetőleg a magánszemély részére igazolást kiadnia.\"
(5) A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 63. §-a (3) bekezdésének második mondata  helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(3) ... A magánszemélynek ezt a jövedelmet nem kell az összevont adóalapjába beszámítania, azt nem kell bevallania, a kifizetőnek pedig nem kell erről személyre szólóan adatot szolgáltatnia, illetőleg a magánszemély részére igazolást kiadnia.\"



1. számú melléklet az 1996. évi ....... törvényhez
1.	A Szja tv. 1. számú mellékletének 1.3 pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[1.	A szociális és más ellátások közül adómentes:]
\"1.3	az állami szociális rendszer keretében, illetőleg a helyi önkormányzat, továbbá az egyház és az egyházi karitatív szervezetek által nyújtott szociális és nevelési segély, a helyi önkormányzat által a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján nyújtott átmeneti segély, temetési segély, lakásfenntartási támogatás és munkanélküliek jövedelempótló támogatása, a vakok személyi járadéka, a rokkantsági járadék, a súlyosan mozgáskorlátozott magánszemély részére jogszabály alapján nyújtott közlekedési támogatás, a sorkatona hozzátartozójának járó családi segély, a hadigondozási pénzellátások, a nemzeti gondozásról szóló törvény alapján folyósított nemzeti gondozási díj, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók rendszeres szociális, átmeneti és egészségkárosodási járadéka, a munkáltatótól, az érdekvédelmi szervezettől az elhunyt házastársa vagy egyeneságbeli rokona részére folyósított temetési segély, továbbá az önsegélyező feladatot is vállaló társadalmi szervezet, önsegélyező egyesület által nyújtott szociális segély azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában önsegélyező feladat ellátásának minősül a társadalombiztosításról szóló törvényben felsorolt ellátásokat kiegészítő juttatások nyújtása;\"
2.	A Szja tv. 1. számú mellékletének 2. pontja a következő 2.6 ponttal egészül ki:
[2.	 A lakáshoz kapcsolódóan adómentes:]
\"2.6	a lakástakarékpénztárakról szóló külön törvény szerint nyújtott állami támogatás.\"
3.	A Szja tv. 1. számú mellékletének 4.5 és 4.6 pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[4.	Egyes tevékenységekhez kapcsolódóan adómentes:]
\"4.5	a sorkatona, továbbá a katonai, a rendvédelmi felsőoktatási intézmények ösztöndíjas hallgatója, valamint kormányrendeletben meghatározott polgári szolgálatot teljesítő magánszemély illetménye (ösztöndíja) és egyéb pénzbeli juttatása, az önkormányzat által folyósított bevonulási segély, a leszerelő sorkatona egyszeri pénzjuttatása;
4.6	a Kossuth-, a Széchenyi-díjhoz, az olimpiai arany-, ezüst- és bronzéremhez, az életmentő emlékéremhez kapcsolódó pénzjutalom, továbbá a Magyar Köztársasági Érdemrend és Érdemkereszt tárgyi formája, valamint a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter, a büntetés-végrehajtást, valamint a vám- és pénzügyőrséget felügyelő miniszterek, továbbá a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter által adományozott emléktárgy (dísztőr, gyűrű stb.) értékéből a Kossuth-díjjal járó pénzjutalom 1/10-ed részét meg nem haladó mértékű összeg, azzal, hogy kapcsolódó pénzjutalom alatt azt az összeget kell érteni, amelyet a díj (az érem) tulajdonosának állami elismerésként adnak át;\"
4.	A Szja tv. 1. számú mellékletének 5.1 pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[5.	 Költségtérítés jellegű bevételek közül adómentes:]
\"5.1	a fegyveres erők és rendvédelmi szervezetek hivatásos állományú tagja helyett viselt (átvállalt) albérleti (szállás) díj teljes összege, továbbá a fegyveres erők és rendvédelmi szervezetek hivatásos és szerződéses állományú tagjai részére jogszabály alapján folyósított lakhatási támogatás;\"
5.	A Szja tv. 1. számú mellékletének 7.1 és 7.4 pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[7.	Egyéb indokkal adómentes:]
\"7.1	a magánszemélynek más magánszeméllyel kötött tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződésből származó jövedelme;\"
\"7.4	a külföldi fizetőeszköznek forintra, illetőleg a forintnak külföldi fizetőeszközre való átváltásakor a devizajogszabályban vagy devizahatósági engedélyben foglalt feltételek szerint megszerzett jövedelem, akkor, ha az átváltás nem üzletszerű tevékenység keretében történik;\"
6.	A Szja tv. 1. számú mellékletének 8.6, 8.11, 8.16 és 8.22 pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[8.	A természetbeni juttatások közül adómentes:]
\"8.6	a gyermeknek (óvodásnak, tanulónak) nyújtott, a közoktatásról szóló törvényben szabályozott közoktatási intézményi ellátás, ideértve az ellátások keretében nyújtott tankönyv-támogatást, étkezési támogatást, diákotthoni ellátást, továbbá a bölcsődei, a művelődési intézményi szolgáltatás, a foglalkozás-egészségügyi ellátás, a kegyeleti ellátás, valamint szolgálati lakásban, munkásszálláson történő elhelyezés, továbbá a kifizető által működtetett sportintézmény sportrendezvényén nyújtott szolgáltatás, kivéve ez utóbbinál az utazást, elszállásolást és az étkezést; e rendelkezés alkalmazásában munkásszállás a kifizető tulajdonát képező, vagy általa bérelt olyan szálláshely, amely lakóhelyiségenként egynél több, a kifizetővel munkaviszonyban lévő olyan magánszemély elhelyezésére szolgál, akinek nincs lakóhelye azon a településen, ahol a munkahelye van; nem munkásszállás az a szálláshely, ahol a kifizető olyan magánszemélyt, illetve ennek hozzátartozóját szállásolja el, akivel a társasági adóról szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozásnak minősülő esetekben meghatározott kapcsolat áll fenn;\"
\"8.11 a munkáltatói, a szolgálati érdekből történő áthelyezéskor a lakóhely változása miatt a költözködéshez - jogszabály alapján - nyújtott munkáltatói költségtérítés (utazási és szállítási költség, költözködési átalány, lakás-helyreállítási költségátalány);\"
\"8.16	a fegyveres erők és rendvédelmi szervezetek tartósan fokozott igénybevételnek kitett, vagy harckészültségi gyakorlaton résztvevő - 24 órás ügyeleti szolgálatot adó - tagjának a szolgálati feladattal összefüggésben nyújtott természetbeni étkeztetése, továbbá a sor- és tartalékos katona, a katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézet ösztöndíjas hallgatója kizárólag e jogviszonyával összefüggésben kapott természetbeni juttatása, azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában tartósan fokozott igénybevételnek kitett magánszemély a terrorelhárító, a repülő hajózó, a repülő műszaki, a búvár, a tűzszerész, az ejtőernyős és a békefenntartó feladatokra vezényelt hivatásos és továbbszolgáló katonák állománya;\"
\"8.22	az, amelyet az állami, a helyi önkormányzati és egyházi forrásból nyújtott közoktatási ellátáshoz kapcsolódó tanulmányi kirándulás, tanulmányi verseny alkalmával a közoktatásban résztvevő kap, ideértve az iskolai könyvjutalmat is;\"

2. számú melléklet
az 1996. évi ....... törvényhez
\"2. számú melléklet
a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényhez
az összevont adóalapba tartozó bevételek elszámolásáról
Az önálló tevékenységből származó jövedelem megállapításához bevételként a VI. fejezet rendelkezésein túlmenően az e mellékletben meghatározottakat kell figyelembe venni. 
I. Jellemzően előforduló bevételek
Bevétel különösen a tevékenység keretében vagy azzal összefüggésben
1.	az értékesített termék, áru, szolgáltatás ellenértékeként, vagy ezek előlegeként befolyt vagy váltóval kiegyenlített összeg, természetben kapott ellenérték (valamennyi esetben a felár, az engedmény, az árkiegészítés, a fogyasztási adó figyelembevételével), továbbá az áru szállításáért vagy csomagolásáért külön felszámított összeg;
2.	a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz - ideértve a selejtezett tárgyi eszközt is -, nem anyagi javak, anyag, félkész termék (a továbbiakban együtt: vagyontárgy) értékesítésekor kapott ellenérték, illetőleg  a szokásos piaci érték (ha ez utóbbi a több), ha annak beszerzési, előállítási költségét a magánszemély bármelyik évben költségei között elszámolta, vagy értékcsökkenési leírást számolt el, azzal, hogy ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély olyan ingó vagyontárgyat, ingatlant, vagyoni értékű jogot idegenít el, amelyet nem kizárólag üzemi célból használt, akkor az ebből származó jövedelem adózására egészében a XI. fejezetben foglalt rendelkezéseket kell alkalmaznia;
3.	a kapott kamat;
4.	a kötbér, a késedelmi kamat, a bírság, a büntetés címén kapott összeg, valamint a fizetett kötbér, kamat, bírság, büntetés visszatérítése címén kapott összeg, kivéve, ha korábban költségként nem vették figyelembe;
5.	a felvett támogatás (figyelemmel a VI. fejezet rendelkezéseire is);
6.	az előállított terméknek és végzett szolgáltatásnak - kivéve a természetbeni juttatást - a szokásos piaci értéke, ha azokat a magánszemély saját céljára felhasználja, illetőleg részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélkül másnak átengedi, akkor, ha ezzel kapcsolatban a magánszemély bármely évben költséget számolt el (nem kell azonban ezt a rendelkezést alkalmazni a mezőgazdasági őstermelő saját maga és vele közös háztartásban élő hozzátartozója által elfogyasztott saját előállítású termékek értékére, legfeljebb azonban személyenként évi 50 ezer forint összegre, tételes költségelszámolás esetén feltéve, hogy ezen termékek előzőek szerinti értékének arányában a mezőgazdasági őstermelő a bevételével szemben elszámolt költségeket csökkenti);
7.	a 30 ezer forintnál magasabb egyedi értékű kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz - ha annak értékét a mezőgazdasági őstermelő egyösszegben elszámolta - ellenszolgáltatás nélküli átruházásakor - kivéve, ha azt természetbeni juttatásként nyújtja - a beszerzés időpontjától  számított
-	egy éven belül a beszerzési érték 100 százaléka,
-	egy éven túl, de két éven belül a beszerzési érték 66 százaléka,
-	két éven túl, de három éven belül a beszerzési érték 33 százaléka,
-	három éven túl nulla;
8.	az adó, a társadalombiztosítási járulék stb. különbözetének a visszatérítése, ha a befizetést a magánszemély költségként bármely évben elszámolta;
II. A mezőgazdasági őstermelő tevékenységének megszüntetése
A tevékenység megszüntetésének évében bevétel
1.	a korábban költségként elszámolt és a megszűnéskor meglévő összes készlet (anyag, áru, félkész- és késztermék) leltári értéke, a 30 ezer forintot meg nem haladó tárgyi eszköz (ideértve a tartalék alkatrészt és gyártóeszközt is) leltári értéke;
2.	a gazdasági épület, az üzlet, a műhely, az iroda és az egyéb - kizárólag a jövedelemszerző tevékenységhez használt - ingatlan használati vagy bérleti jogáról való lemondás miatti ellenérték - akkor is, ha azt a magánszemély a megszűnéskor még nem kapta meg -, ha a használati vagy bérleti jog megszerzésére fordított kiadást a magánszemély költségei között bármely évben elszámolta, azzal, hogy ha a megszűnés évében az ellenérték összege még nem ismert, akkor az ingatlan használati vagy bérleti jogának megszerzésére fordított összeget kell bevételként figyelembe venni;
3.	az éves adóbevallás benyújtásának határnapjáig (illetve a benyújtás napjáig) rendelkezésre álló, a megszüntetésről beadott adóbevallást követően befolyt összeg december 31-ei időponttal.
A megszüntetés évéről készített adóbevallás benyújtását követően érkező bevételre az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, azzal, hogy ha kiadás is jelentkezik az említett időpontot követően, akkor az a bevételből levonható rész ezen adóbevallás, illetőleg a le nem vonható rész ezen adóbevallás önellenőrzésével számolható el.\"

3. számú melléklet
az 1996. évi ....... törvényhez
\"3. számú melléklet
a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényhez
az összevont adóalap megállapításához elszámolható költségekről
E törvénynek az elismert költségekre és a költségek elszámolására vonatkozó általános rendelkezéseit is figyelembe véve, az e mellékletben foglaltakat kell alkalmazni, ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély a jövedelmét tételes költségelszámolással állapítja meg, valamint minden olyan esetben, amikor a magánszemély kiadásainak elszámolása, megtérítése (ideértve a jogszabály alapján történő költségtérítést is) szempontjából minősíteni szükséges, hogy az beletartozik-e az elismert költségek körébe.
Kizárólag üzemi célt szolgálnak azok a tárgyi eszközök és nem anyagi javak, amelyeket a magánszemély tevékenységével kapcsolatban használ, azokat más célra részben sem használja és üzleti nyilvántartásai ezt egyértelműen alátámasztják. Nem minősülhet kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköznek a személygépkocsi.
A magánszemély költségként számolhatja el a bevétel megszerzésével közvetlenül összefüggő kiadásokat, korlátozott mértékű átalányban értékcsökkenést, valamint a mezőgazdasági őstermelő:
a)	a tárgyi eszközök és nem anyagi javak értékcsökkenési leírását;
b)	e tevékenységének első ízben történő megkezdése előtt - legfeljebb három évvel korábban - beszerzett, és utóbb e tevékenység végzése során felhasznált anyag- és árukészlet beszerzésére fordított, korábban költségként még el nem számolt kiadásait, valamint a tevékenység megkezdéséhez szükséges egyéb kiadásait a tevékenységének kezdése évében költségként elszámolhatja, továbbá a legfeljebb három évvel korábban beszerzett tárgyi eszközök és nem anyagi javak értékcsökkenési leírásának elszámolását megkezdheti.
I. Jellemzően előforduló költségek
Költségként elszámolható kiadások - feltéve, hogy azok a felsorolásban említett kivételekkel, részben sem szolgálják a magánszemély személyes vagy családi szükségleteinek kielégítését - különösen a következők:
1.	az anyagbeszerzésre, az árubeszerzésre, a göngyöleg beszerzésére (csökkentve a szállítónak visszaküldött betétdíjas göngyöleg ellenértékével), a szállításra fordított kiadás;
2.	a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök beszerzésére, előállítására fordított kiadás, ha az a 30 ezer forintot nem haladja meg, továbbá ezen tárgyi eszközök - a mezőgazdasági őstermelő esetében a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök és nem anyagi javak beszerzési értékétől függetlenül is - folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munkára fordított kiadás, azzal, hogy a járművek esetében a IV. fejezetben foglaltakat kell alkalmazni;
3.	az önálló tevékenységet végző magánszeméllyel munkaviszonyban álló magánszemély (a továbbiakban: alkalmazott) részére kifizetett bér és annak közterhei, az alkalmazottnak megítélt és kifizetett baleseti kártérítés, a jogszabály, illetőleg a kollektív szerződés, vagy a munkaszerződés alapján az alkalmazottnak járó, a munkáltatót kötelezően terhelő  juttatás, kifizetés;
4.	a mezőgazdasági őstermelőnél a 16. életévét betöltött segítő családtag részére kifizetett - de legfeljebb a mindenkori minimálbért meg nem haladó - összeg és annak közterhei, feltéve, hogy a segítő családtag  legalább heti 40 órában közreműködik (főállású segítő családtag) vagy, ha a közreműködés ideje ennél kevesebb, akkor ezzel arányos rész, azzal, hogy egyebekben a főállású segítő családtag kizárólag a 3. pont vonatkozásában alkalmazottnak minősül;
5.	a tevékenység után kötelezően befizetett saját társadalombiztosítási járulék összege, illetve annál a magánszemélynél, akinél ilyen befizetési kötelezettség nincs, legfeljebb a kötelezően fizetendő társadalombiztosítási járulék mértékéig az önként (megállapodás alapján) fizetett társadalombiztosítási járulék összege;
6.	a jogszabály alapján kötelezően fizetett kamarai tagdíj;
7.	a megrendelő, a vevő által igazolt szavatossági és jótállási  költség;
8.	a mezőgazdasági őstermelő által a bevétel, illetve az ehhez szükséges feltételek biztosítása érdekében kifizetett vagyon-, felelősség-, kockázati élet-, balesetbiztosítás díja, az életbiztosításnál feltéve, hogy a mezőgazdasági őstermelő e címen nem vett igénybe adókedvezményt;
9.	a mezőgazdasági őstermelő által a tevékenységével kapcsolatban felvett pénzintézeti hitelre (kölcsönre) kifizetett kamat;
10.	az állami költségvetésbe, központi alapokba, a helyi önkormányzatoknak fizetett, kizárólag az adott önálló tevékenységhez kapcsolódó adó (ide nem értve a személyi jövedelemadót), illeték, hatósági díj, vám, vámkezelési díj, perköltség, kötbér, késedelmi kamat, önellenőrzési pótlék;
11.	az üzlet, a műhely, a gazdasági épület  bérleti díja, a fűtés, a világítás és a technológiai energia költsége, a telefon, rádió-telefon, telefax, cb-rádió, telex használati díja azzal, hogy ha a lakás és a telephely műszakilag nem elkülönített, akkor a tevékenységgel arányosan lehet a kiadásokat figyelembe venni az adott költségre jellemző mértékegységek (nap, m2, m3 stb.) alapulvételével;
12.	a mezőgazdasági őstermelőnél a telefon, a rádió-telefon, a telefax, a cb-rádió, a telex telephelyre történő beszerelése esetén a készülék ára és a beszerelés díja, azzal, hogy a telefon árának és beszerelési díjának 50 százaléka számolható el költségként abban az esetben, ha a lakás és telephely műszakilag nem elkülönített;
13.	a mezőgazdasági őstermelőnél a telefonfejlesztési hozzájárulás, továbbá a közműfejlesztési hozzájárulásnak a helyi önkormányzat által visszatérített összeggel csökkentett része, azzal, hogy ha a hozzájárulás alapjául szolgáló berendezést a lakástól műszakilag el nem különült telephelyre szerelik be, költségként a megfizetett magasabb hozzájárulás és az ilyen esetben a magánszemélyként egyébként fizetendő összeg különbözete számolható el;
14.	a műszaki leírás, a tervrajz költsége, a bérmunka díja, az alvállalkozó részére kifizetett összeg, igénybevett szolgáltatás díja (például reklámköltség);
15.	a mezőgazdasági őstermelőnél az 1. számú mellékletben felsorolt munkaruha, védőruha, a védőeszköz, a munka-, baleset- és környezetvédelmi berendezés költsége;
16.	a gazdálkodó szervezet részlegét jogszabályban meghatározott szerződéses rendszerben üzemeltető egyéni vállalkozó által a jogszabály szerinti szerződés (megállapodás) alapján a gazdálkodó szervezet részére befizetett összeg;
17.	a mezőgazdasági őstermelőnél reprezentáció címén a tevékenységéből származó bevétel 0,5 százalékának megfelelő igazolt kiadás, de legfeljebb évi 100 ezer forint, azzal, hogy reprezentációs költségnek minősül az üzleti vendéglátás keretében biztosított étel és ital, valamint az ezen felül nyújtott szolgáltatás (szállás, utazás), az üzleti ajándékozás, az állami ünnepekhez, évfordulókhoz és társadalmi eseményekhez kapcsolódó munkahelyi megemlékezés költsége (általános forgalmi adó nélkül); 
18.	a hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás díjára, külföldi kiküldetés esetén az utazásra, a szállás, a lakás bérleti díjára fordított kiadás, továbbá az erről szóló kormányrendelet szerint naponta számított igazolás nélkül elismert költség, azzal, hogy e pont rendelkezése nem alkalmazható abban az esetben, ha az utazásra vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási idő, a tényleges szakmai és szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján, akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti;
19.	az alkalmazottat foglalkoztató, önálló tevékenységet folytató  magánszemély - a mezőgazdasági őstermelő kivételével - az alkalmazott miatt a 18. pont rendelkezései szerint nem számolhat el költséget;
20.	lízingdíj címén kifizetett összegből a lízingbe vevőnél csak a 2. pontban említett üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak - figyelemmel a IV. 4-5. pontban foglaltakra is - általános forgalmi adó nélküli lízingdíjának és az egyéb járulékos költségeknek a szerződés szerinti futamidő egy hónapjára eső összege, de maximum a teljes lízingdíj havi 3 százalékának, ingatlan esetén 1,1 százalékának megfelelő összeg, illetve ez alapján számított adóévi összeg; 
21.	a mezőgazdasági őstermelő a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak értékesítése esetén az értékesítés időpontjáig még el nem számolt értékcsökkenési leírás összegét az értékesítéskor költségként elszámolhatja.
II. Igazolás nélkül elszámolható költségek
Az e törvényben elismert költségek esetében, ha törvény vagy kormányrendelet (a továbbiakban: jogszabály) költségtérítésről rendelkezik, akkor a ténylegesen felmerült és igazolt kiadás érvényesítése helyett a jogszabályban meghatározott mértékig igazolás nélkül számolható el az adott címen költség azzal, hogy akkor ezt a költséget teljes egészében elszámoltnak kell tekinteni. Ilyen költségnek minősül különösen
1.	a bedolgozó részére e tevékenységével összefüggésben kifizetett évi munkabér, illetve munkadíj 30 százalékát meg nem haladó összeg, feltéve, hogy a magánszemély e jogviszonyával összefüggésben más költséget nem számol el;
2.	az országgyűlési képviselők tiszteletdíjáról, költségtérítéséről és kedvezményeiről szóló  törvény szerint megállapított költségtérítés összege;
3.	az élelmezési költségtérítés a belföldi hivatalos kiküldetést teljesítő dolgozó élelmezési költségtérítéséről szóló minisztertanácsi rendelet, továbbá a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény, valamint a köztisztviselők munkavégzéséről, munka- és pihenőidejéről, jutalmazásáról, valamint juttatásairól szóló kormányrendelet és a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény szerint;
4.	a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag és kenőanyag fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló kormányrendelet szerint meghatározott üzemanyag fogyasztási norma;
5.	a háziorvos, házi gyermekorvos esetében az egészségügy társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló kormányrendelet szerinti közlekedési célú költségtérítés;
6.	a munkáltató által a magánszemélynek a saját személygépkocsi használata miatt fizetett költségtérítés összegéből az eseti belföldi kiküldetési rendelvényben meghatározott km-távolság szerint az üzemanyag fogyasztási norma, valamint 3 Ft/km általános személygépkocsi normaköltség alapulvételével kifizetett összeg;
7.	a munkábajárással kapcsolatos költségtérítésekről szóló kormányrendelet szerint elszámolt kiadás;
8.	a járművezető gyakorlati szakoktatók saját jármű üzemeltetésének költségtérítéséről szóló kormányrendelet szerint figyelembe vehető költségátalány.
III. Az értékcsökkenési leírás elszámolása
1.	Kizárólag üzemi célt szolgáló saját tulajdonú tárgyi eszközök, nem anyagi javak után értékcsökkenési leírást csak a mezőgazdasági őstermelő számolhat el, az egyéni vállalkozóra vonatkozó szabályok alkalmazásával.
2.	A nem kizárólag üzemi célt szolgáló saját tulajdonú gép, berendezés, felszerelés esetében az önálló tevékenységet folytató magánszemély átalányban számolhat el értékcsökkenési leírást olyan nyilvántartás vezetése mellett, amely a nem kizárólagosan üzemi célt szolgáló említett tárgyi eszköz azonosításra alkalmas megnevezését, beszerzési (előállítási) árát - mint nyilvántartási értéket -, továbbá a beszerzés (előállítás) és a használatbavétel időpontját tartalmazza. Az átalány összege több ilyen eszköz használata mellett is legfeljebb az éves bevétel 1 százalékáig, ezen belül is az említett nyilvántartásban szereplő eszköz(ök) nyilvántartási értékének legfeljebb 50 százalékáig terjedhet. Egy adott nem kizárólagosan üzemi célt szolgáló eszköz értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehető figyelembe ez az átalány.
IV. A járművek költsége
1.	A mezőgazdasági őstermelő esetében a saját tulajdonú - ideértve a továbbiakban a házastárs tulajdonát is - kizárólag üzemi célú jármű üzemanyag fogyasztási norma szerinti üzemanyag felhasználásának, továbbá számlával (bizonylattal) történő igazolás alapján a jármű fenntartásának, javításának és felújításának költsége számolható el, valamint a III. rész 1. pontjában foglaltak szerint érvényesíthető értékcsökkenési leírás. Az üzemanyag fogyasztási norma alkalmazásával üzemanyagköltség címén, vagy az APEH által közzétett üzemanyagár vagy a számlákkal igazolt üzemanyagár vehető figyelembe. 
2.	A saját tulajdonú nem kizárólag üzemi célú jármű - kivéve a személygépkocsit - beszerzési árával szemben a III. 2. pont szerint átalányban érvényesíthető értékcsökkenési leírás. Személygépkocsi esetén az átalány szerinti elszámolás a következő módon érvényesíthető: az ott említett nyilvántartás vezetése mellett az éves bevételnek 1 százaléka, de legfeljebb egy személygépkocsi beszerzési árának a 10 százaléka vehető figyelembe, illetőleg a hivatkozott pontban meghatározott átalány címén egyébként elszámolt költség ezzel az összeggel növelhető. Egy adott személygépkocsi értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehető figyelembe ez az átalány.
3.	A saját tulajdonú személygépkocsi esetében az üzemanyagköltségen kívül a 2. pontban foglaltak helyett és minden más költség (pl. fenntartás, javítás, felújítás) címén 3 Ft/km (általános személygépkocsi-normaköltség) elszámolása választható.
4.	A nem saját tulajdonú kizárólag üzemi célra használt jármű esetében elszámolható az üzemi használatra eső
a)	igazolt bérleti vagy lízing díj (ez alól kivételt képez a személygépkocsi bérleti vagy lízing díja),
b)	az 1. pont szerinti üzemanyag-fogyasztás,
c)	számla szerinti egyéb költség, amennyiben az a szerződés alapján a bérbevevőt (lízingbe vevőt) terheli.
5.	A személygépkocsi bérleti, vagy lízing díja címén a költségként figyelembe vehető összeg több személygépkocsi esetén sem haladhatja meg az önálló tevékenységből származó bevétel 1 százalékát, egyébként ilyen címen a magánszemély költséget nem számolhat el.
6.	A költségelszámolás bármelyik módjának alkalmazásánál szükséges járművenként - az 5. számú melléklet II. 7. pontjában meghatározott - külön útnyilvántartás vezetése, továbbá abban járművenként az év első és utolsó napján a kilométeróra állásának a feljegyzése. Költségelszámolás kizárólag az e pont szerint igazolt üzemi célú futásteljesítmény után számolható el.
7.	A magánszemélynek az 1. vagy 3. pont szerinti költségelszámolási módszerek közötti választása valamennyi általa használt személygépkocsira és a teljes adóévre vonatkozik. Amennyiben a magánszemély a személygépkocsi mellett más járműveinek költségeit is elszámolja, az nem zárja ki, hogy az összes személygépkocsijára egységesen alkalmazza a 3. pont szerinti elszámolási módszert. A 4.-5. pont szerinti személygépkocsi használat utáni költségelszámolás esetén a saját tulajdonú személygépkocsira vonatkozóan sem választható a 3. pont szerinti elszámolás.
8.	Az 5. pontban foglaltaktól eltérően, a mezőgazdasági őstermelő az útnyilvántartás vezetése helyett, havi 500 kilométer utat számolhat el személygépkocsi üzleti célú használata címén a költségek 3. pont szerinti figyelembevételével, függetlenül az üzemeltetett személygépkocsik számától. Ezt az elszámolási módszert is csak a teljes adóévre - illetőleg az adóéven belül a tevékenység teljes időtartamára - lehet alkalmazni.
9.	A magánszemély a saját tulajdonú gépjármű tulajdonjogát e törvény bizonylatmegőrzésre vonatkozó szabályainak betartásával a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás befizetését igazoló szelvénnyel igazolja.
V.	A jövedelem megállapításakor költségként figyelembe nem vehető kiadások:
1.	az olyan vagyontárgy beszerzésére, fenntartására, üzemeltetésére, felújítására, karbantartására fordított kiadás, amely nem a jövedelemszerző tevékenységgel kapcsolatos, vagy - ha a törvény kivételt nem említ - akár részben is, a magánszemély személyes vagy családi szükségletének kielégítését célozza;
2.	a pénzügyi ellenőrzés alapján megállapított adórövidítésből, egyéb jogszabály megsértéséből keletkező befizetés (bírság, késedelmi pótlék stb.), kivéve az önellenőrzési pótlékot, és az olyan adóra vonatkozó adóhiányt, amely jogszerű teljesítés esetén egyébként költségként elszámolható lett volna;
3.	a bármilyen címen felvett hitelre (kölcsönre) visszafizetett összeg;
4.	a személyi jövedelemadó - kivéve a kifizetői minőségben a mezőgazdasági őstermelő által nyújtott természetbeni juttatás, vagy kamatkedvezmény címén juttatott jövedelem után befizetett személyi jövedelemadót -, továbbá azok a befizetési kötelezettségek, amelyekkel összefüggésben a magánszemély  adócsökkentést vett igénybe;
5.	a tagdíjak, ha törvény másként nem rendelkezik, biztosítási díjak, nyugdíjjárulék és egészségbiztosítási járulék címén megfizetett összeg;
6.	a közcélú adomány;
7.	azok a kiadások, amelyek az I-IV. fejezetben és az általános, valamint az önálló tevékenységre vonatkozó rendelkezések között említett költségek esetében az ott leírt rendelkezéseknek (mértékek, feltételek stb.) nem felelnek meg.\"

4. számú melléklet
az 1996. évi ....... törvényhez
1.	A Szja tv. 5. számú mellékletének első mondata helyébe a következő mondat lép:
\"Az önálló tevékenységet végző magánszemélynek, az e mellékletben meghatározott esetekben egyébként a magánszemélynek az adóköteles jövedelem megállapításához évközben folyamatosan nyilvántartást kell vezetnie és azt a vonatkozó éves adatok megállapításához a naptári év végén összesítenie kell. A nyilvántartások a következők:\"
2.	A Szja tv. 5. számú melléklete I. részének 1., 2. és 3. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
\"I. Alapnyilvántartások
1.	Pénztárkönyvet vagy naplófőkönyvet kell vezetni azon tevékenység(ek)re vonatkozóan,
-	amely(ek)re a magánszemély áfa-levonási jogot érvényesít, illetőleg amely(ek) után áfa fizetésére kötelezett,
-	amelye(ke)t a magánszemély egyéni vállalkozóként végez,
-	amely(ek)nél az előzőektől függetlenül az egyéni vállalkozó alkalmazottat, segítő családtagot foglalkoztat,
-	amely(ek)re a magánszemély egyébként pénztárkönyv (naplófőkönyv) vezetését választja.
A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó, ha alkalmazottat, segítő családtagot nem foglalkoztat és e törvény szerinti költségei az előző évben az évi 100 ezer forintot nem haladták meg és az adóévben várhatóan az évi 100 ezer forintot nem haladják meg, valamint - választása szerint - a tételes költségelszámolást alkalmazó, áfa levonási jogot nem érvényesítő mezőgazdasági őstermelő a pénztárkönyvet (naplófőkönyvet) a 2. pont rendelkezései szerinti tartalommal vezetheti, azzal, hogy az egyéni vállalkozói, illetőleg az őstermelői tevékenységéből származó egyes bevételeiből nem kell külön-külön megállapítania a jövedelmet. 
Az egyéni vállalkozó, ha átalányadózást alkalmaz, a pénztárkönyvet (naplófőkönyvet) a 3. pont rendelkezései szerinti tartalommal vezetheti, feltéve, hogy áfa-levonási jogát nem érvényesíti.
A pénztárkönyvet (naplófőkönyvet) a használatbavételt megelőzően az adóhatóságnál hitelesíttetni kell.
Az adókötelezettség teljesítéséhez a pénztárkönyv (naplófőkönyv) tartalmi követelményei a következők:
A bevételeket és kiadásokat időrendben, folyamatosan, naponkénti bontásban, sorszámmal, dátummal havonta, legkésőbb a tárgyhónapot követő hó 12-éig kell bejegyezni. A bevételeket és a kiadásokat okmányok (számla, más bizonylat, részletező nyilvántartás) alapján kell feltüntetni.
A készpénzbevételeket naponta - az általános forgalmi adó kulcsok szerinti részletezésben - kell bejegyezni, vagy naponta pénztárbevételi bizonylaton rögzíteni és a bizonylati adatokat legalább havonként tól-ig jelöléssel kell bevezetni.
A számlával, egyszerűsített számlával kísért értékesítések esetén be kell jegyezni azok számát. Nyugtás értékesítéskor, összesített bevétel bevezetése esetén a felhasznált nyugták sorszámát tól-ig jelöléssel kell bejegyezni.
A téves bejegyzéseket áthúzással és a helyes tétel (összeg) bejegyzésével lehet kiigazítani.
Az egyéni vállalkozónak a bevételeket és költségeket havonta - legkésőbb a tárgyhónapot követő 12 napon belül - összesítenie kell, az év utolsó napjával pedig éves zárást kell készítenie. 
A befizetett adóelőleget a befizetés napján kell bejegyezni a bizonylat azonosító sorszámának feltüntetésével.
A nem egyéni válllakozói tevékenységből származó bevételeket az egyes tevékenységek feltüntetésével kell könyvelni, ugyanígy az azokhoz tartozó költségként elszámolható kiadásokat, annak érdekében, hogy az egyes tevékenységből származó jövedelem megállapítható legyen, valamint fel kell tüntetni a levont adóelőleget is.
Az okmányokat megfelelő időrendi sorrendben, mellékletként kezelve kell megőrizni.
A pénztárkönyvi (naplófőkönyvi) elszámolás számítógéppel is végezhető, ha az alkalmazott gépi feldolgozási rendszer az előzőek szerinti tartalmi előírásoknak megfelel. A géppel feldolgozott adatok havi forgalmi végösszegeit  a pénztárkönyvben  (naplófőkönyvben) rögzíteni kell. 
A halmozott forgalmat tartalmazó pénztárkönyv (naplófőkönyv), valamint a forgalmat tételes bontásban tartalmazó gépi naplók csak együttesen fogadhatók el.
A pénztárkönyv legalább a következő adatokat tartalmazza:
A bevételek oszlopának bontása:
-	az adó alapjába beszámító bevételek;
-	az adó alapjába be nem számító bevételek (egyéb bevételek);
-	a fizetendő általános forgalmi adó.
A kiadások oszlopának bontása:
-	a költségnek minősülő kiadások, ezen belül:
-	anyag, áru,
-	az alkalmazottak bére és közterhei,
-	vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó esetében: vállalkozói kivét,
-	egyéb kiadások;
-	általános forgalmi adó (a számlákban előzetesen felszámított);
-	költségnek nem minősülő egyéb kiadások, különösen az alkalmazottól, megbízottól levont, valamint a saját jövedelem után befizetett adó, adóelőleg, a befizetett bírság.
A bevételi és a kiadási tételek azonosító adatai a sorszám, a bizonylat kelte (dátum), a bizonylat száma és szövege (a gazdasági esemény megjelölése).
2. Bevételi és költségnyilvántartást vezet az a nem egyéni vállalkozó önálló tevékenységet folytató magánszemély, aki a jövedelmét tételes költségelszámolással állapítja meg, de áfa levonási jogot nem érvényesít, illetőleg nem kötelezett általános forgalmi adó fizetésére, és alkalmazottat, segítő családtagot nem foglalkoztat, illetőleg, ha áfa levonási jogot nem érvényesít a mezőgazdasági őstermelő, választása szerint.
A bevételi és költségnyilvántartásban sorszámmal, dátummal, a kifizető megnevezésével és a tevékenység megjelölésével kell feltüntetni a(z egyes) tevékenység(ek) bevételének teljes, adóelőleggel nem csökkentett összegét és a(z egyes) tevékenység(ek)hez tartozó, költségként elszámolható kiadásokat, továbbá a levont adóelőleget. Év végén a jövedelmet tevékenységenként kell meghatározni.
3. Bevételi nyilvántartást vezet
a)	a mezőgazdasági őstermelő a nem kifizetőtől származó bevételeiről, azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában bevételi nyilvántartásnak minősül az őstermelői igazolvány is;
 b)	az az önálló tevékenységet folytató magánszemély, aki a jövedelmét a bevételéből költséghányad vagy jövedelemhányad alkalmazásával számolja el.
ad a)	 A mezőgazdasági őstermelőnek a negyedév utolsó napján a nem kifizetőtől származó bevételeket egyösszegben kell bevezetnie az őstermelői igazolványba. Ezzel egyidejűleg kell az adóelőleg alapjául szolgáló jövedelmét az erre vonatkozó rendelkezések szerint megállapítania. Az elszámolásnál készített feljegyzést az őstermelői igazolvány mellékleteként a bizonylatmegőrzésre vonatkozó szabályok szerint kell kezelnie. Az átalányadózás szerint adózó, bevételi nyilvántartást vezető mezőgazdasági kistermelőnek fel kell tüntetnie, hogy a bevétel élő állatok és állati termékek értékesítéséből vagy más mezőgazdasági kistermelői tevékenységéből származik.
ad b)	A bevételi nyilvántartásban sorszámmal, dátummal és a kifizető megnevezésével kell feltüntetni a bevételek teljes, (adóelőleggel nem csökkentett) összegét és a levont (befizetett) adóelőleget.\"
3.	A Szja tv. 5. számú mellékletének II/3., 4., 5. és 6. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
\"3. Tárgyi eszköz nyilvántartása
A mezőgazdasági őstermelőnek, az egyéni vállalkozónak, az e tevékenységéhez használt saját tulajdonú tárgyi eszközéről egyedi nyilvántartást kell vezetnie, ideértve azokat a tárgyi eszközöket is, amelyek beszerzésére, előállítására fordított kiadást költségként érvényesítheti. E nyilvántartásból állapítható meg a költségként érvényesíthető értékcsökkenési leírás összege.
A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:
-	a tárgyi eszköz megnevezése,
-	gép, berendezés esetén a gyártó vállalat neve, a gyártás éve, a gyártási szám,
-	a megszerzés időpontja,
-	a használatbavétel időpontja,
-	a kiselejtezés időpontja (a selejtezési jegyzőkönyv szerint), 
-	az értékcsökkenési leírás kulcsa,
-	a beszerzési ár, előállítási költség (az értékcsökkenés kiszámításának alapja),
-	a bruttó (beszerzési) érték felújítás, átalakítás stb. által megnövelt összege (az értékcsökkenés kiszámításának módosult alapja),
-	az előző évek értékcsökkenésének halmozott összege,
-	a tárgyévi értékcsökkenés összege,
-	az értékcsökkenési leírás figyelembevételével számított nettó érték.
Az értékesítés, kiselejtezés vagy megsemmisülés miatt bekövetkezett értékcsökkenéseket a vonatkozó bizonylatok alapján a nyilvántartásban el kell számolni.
4. Nem anyagi javak nyilvántartása
A mezőgazdasági őstermelőnek, az egyéni vállalkozónak a nem anyagi javakról  nyilvántartást kell vezetnie.
A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:
-	a nem anyagi javak megnevezése,
-	a megszerzés időpontja,
-	a használatbavétel időpontja,
-	a kiselejtezés időpontja, 
-	az értékcsökkenési leírás kulcsa,
-	a beszerzési ár, előállítási költség (az értékcsökkenés kiszámításának alapja),
-	az előző évek értékcsökkenésének halmozott összege,
-	a tárgyévi értékcsökkenés összege,
-	az értékcsökkenési leírás figyelembevételével számított nettó érték.
5. Tőkejövedelmek nyilvántartása
A magánszemélynek a tulajdonában lévő értékpapírokról, továbbá a gazdasági társaságban lévő vagyoni részesedéséről külön-külön nyilvántartást kell vezetnie.
A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:
-	az értékpapír vagy részesedés megnevezése,
-	az értékpapír azonosító adatai,
-	az értékpapír megszerzésének időpontja,
-	az értékpapír vásárlására fordított összeg,
-	az adóellenőrzéshez szükséges, az értékpapír előző tulajdonosának azonosítására alkalmas adat,
-	az értékpapír (üzletrész) névértéke,
-	az értékpapír elidegenítésének időpontja,
-	az értékpapír új tulajdonosának megnevezése (névre szóló értékesítés esetén),
-	az értékpapír elidegenítésekor kapott ellenérték,
-	az árfolyamnyereség vagy árfolyamveszteség.
6. Munkabérek, más személyi jellegű kifizetések nyilvántartása
A magánszemélynek az alkalmazott, a segítő családtag, más magánszemély számára kifizetett összegekről, tartozásokról és követelésekről személyenkénti nyilvántartást kell vezetnie. A nyilvántartásnak - az érintett magánszemélyek adóazonosító adatainak feltüntetése mellett - tartalmaznia kell levonások nélkül a részükre különféle jogcímeken elszámolt személyi jövedelemadó- köteles összegeket, a levont személyi jövedelemadó előleget, nyugdíjjárulékot, munkavállalói járulékot, az egyéb levonásokat, a kifizetett összeget, továbbá a kifizetés keltét, valamint minden olyan adatot, amely a személyi jövedelemadó előleg, illetve - amennyiben erre a magánszemély köteles - év végén a személyi jövedelemadó tényleges összegének a megállapításához szükséges.
A nyilvántartásba adatokat bejegyezni csak az alapnyilvántartásban szereplő adatokkal egyezően szabad, ezért a nyilvántartásban minden tétellel kapcsolatban az alapnyilvántartás vonatkozó tételére hivatkozni kell.\" 
4.	A Szja tv. 5. számú mellékletének II./10. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
\"10. Selejtezési, áruromlási nyilvántartás
A magánszemély a 30 ezer forintot meg nem haladó tárgyi eszközök és nem anyagi javak selejtezéséről nyilvántartást vezet. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell
-	a selejtezés, az áruromlás időpontját, 
-	az áru, anyag stb. megnevezését,
-	a kiselejtezett dolog, anyag-, árufajtánkénti mennyiségét és értékét.\"
5.	A Szja tv. 5. számú mellékletének II./13. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
\"13. Leltár
A december 31-én, valamint a tevékenység megszüntetése esetén a megszüntetés napján meglévő vásárolt és saját termelésű készleteket leltározni kell a következő csoportosítás szerint: 
-	alapanyagok (alap-, segéd-, üzem- és fűtőanyag),
-	használatba nem vett eszközök (szerszám, műszer, berendezés, felszerelés, munkaruha, védőruha),
-	áruk (kereskedelmi készletek),
-	betétdíjas göngyöleg,
-	alvállalkozói teljesítmények,
-	saját termelésű készletek:
=	befejezetlen termelés,
=	félkész és késztermék.
Az áfát nem az általános szabályok szerint fizető magánszemélynek a leltárban
-	a vásárolt anyagokat, a használatba nem vett 30 ezer forintnál alacsonyabb értékű (1991. december 31-éig történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű - ide nem értve a járművet) eszközöket és az árukat a legutolsó, áfát is tartalmazó beszerzési áron, az előző évieket a nyitó-leltári értéken kell szerepeltetni;
-	a 30 ezer forintnál nem magasabb értékű (1991. december 31-éig történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű - ide nem értve a járművet) használt tárgyi eszközöket az áfát tartalmazó beszerzési árának 50 százalékos értékén kell szerepeltetni;
-	a saját termelésű félkész- és készterméket (a magánszemély által előállított, felújított, átalakított gépet, szerszámot) előállítási áron - az anyagköltség és a mások által végzett munka igazolt együttes összegében - kell szerepeltetni.
Az áfát az általános szabályok szerint fizető magánszemély (a 4. számú melléklet 1. pont első mondata) a leltárban
-	a vásárolt anyagokat, a használatba nem vett 30 ezer forintnál alacsonyabb értékű (1991. december 31-éig történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű - ide nem értve a járművet) eszközöket és az árukat a legutolsó beszerzési számla szerinti, áfát nem tartalmazó beszerzési áron, az előző évieket a nyitóleltári értéken kell szerepeltetni;
-	a 30 ezer forintnál nem magasabb értékű (1991. december 31-éig történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű - ide nem értve a járművet) tárgyi eszközöket az áfát nem tartalmazó beszerzési ár 50 százalékos értékén kell szerepeltetni;
-	a saját termelésű félkész- és készterméket (a magánszemély által előállított, felújított, átalakított gépet, szerszámot) előállítási áron - az anyagköltség és a mások által végzett munka igazolt együttes összegében - kell szerepeltetni.\"
6.	A Szja tv. 5. számú mellékletének III. része helyébe a következő rendelkezés lép:
\"III. Selejtezés
A 30 ezer forintot meghaladó beszerzési értékű tárgyi eszközök kiselejtezésének igazolásául selejtezési jegyzőkönyvet kell felvenni. A selejtezési eljárás során meg nem semmisített tárgyi eszközt eltávolíthatatlan azonosító jellel kell ellátni. A selejtezés időpontját, a selejtezést megelőzően 15 nappal az első fokú adóhatóságnak kell bejelenteni. Az adóhatóság képviselőjének távolléte esetén két érdektelen tanú jelenlétében kell a selejtezést lefolytatni és a selejtezési jegyzőkönyvet aláírásukkal - lakcímük és adóigazgatási azonosító számuk feltüntetése mellett - igazolni.\"
7.	A Szja tv. 5. számú mellékletének IV. része helyébe a következő rendelkezés lép:
\"IV. Az egyéni vállalkozói, illetőleg a mezőgazdasági őstermelői tevékenység megszüntetése
A tevékenység megszüntetését az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltak szerint kell bejelenteni.
A tevékenység megszüntetését követően befolyt bevétel, illetve felmerült kiadás nyilvántartása:
a) Ha a bevétel a megszüntetés évéről szóló adóbevallás benyújtására nyitva álló határnapig (illetve a benyújtás napjáig) befolyt, azt a lezárt adóév bevételei között december 31-ei időponttal kell szerepeltetni.
b) Ha a tevékenységgel összefüggésben felmerült költségek (szállítói tartozás) kiegyenlítése a megszüntetés évéről szóló adóbevallás benyújtására nyitva álló határnapig kifizetésre került, azt a lezárt adóév kiadásai között december 31-ei időponttal kell szerepeltetni.
c) Abban az esetben, ha a megszüntetés évéről szóló adóbevallás benyújtására nyitva álló határnapot követően érkezik bevétel és kerül kifizetésre költség, akkor a megszerzése vagy kiadása évében önálló tevékenységből származó bevételként vagy költségként kell nyilvántartásba venni.\"

5. számú melléklet
az 1996. évi ....... törvényhez
\"6. számú melléklet
a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényhez
a mezőgazdasági őstermelői tevékenységekről
A mezőgazdasági őstermelői tevékenységek a következők:
a) növénytermesztés (METJ 91), kivéve a hínárt (METJ 91-23-29), az algát (METJ 91-50), a gyógynövényekből a virágként és dísznövényként értékesített termékeket (METJ 91-24);
b) kertészeti termékek előállítása, (METJ 92), kivéve a virágokat és a dísznövényeket (METJ 92-4);
c) élőállatok tenyésztése és állati termékek előállítása (METJ 93), kivéve
- a sportlovat (METJ 93-42-01),
- a versenylovat (METJ 93-42-02),
- az élővadat (METJ 93-71),
- a lőtt vadat (METJ 93-72),
- a kutyát (METJ 93-82-01),
- a macskát (METJ 93-82-02),
- egyes kisállatokat és termékeiket (METJ 93-82-15-től a 93-82-20-ig),
- a laboratóriumi állatokat (METJ 93-85),
- a vírus-, a szérum-állatokat és -tojásokat (METJ 93-22-01-4, 93-22-01-5, 93-42-05, 93-56-06-03),
- a dísz- és állatkerti állatokat (METJ 93-86),
- a vadgazdálkodási termékeket (METJ 93-7),
d) erdei, mezei melléktermékek (METJ 94-39) gyűjtése.\"

6. számú melléklet
az 1996. évi ....... törvényhez
\"10. számú melléklet
a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényhez
az egyéni vállalkozó bevételeinek elszámolásáról
A vállalkozói adóalap megállapításához bevételként a X. fejezet rendelkezésein túlmenően az e mellékletben meghatározottakat kell figyelembe venni. 
I. Jellemzően előforduló bevételek
Bevétel különösen a tevékenység keretében vagy azzal összefüggésben
1.	az értékesített termék, áru, szolgáltatás ellenértékeként, vagy ezek előlegeként befolyt vagy váltóval kiegyenlített összeg, természetben kapott ellenérték (valamennyi esetben a felár, az engedmény, az árkiegészítés, a fogyasztási adó figyelembevételével), továbbá az áru szállításáért vagy csomagolásáért külön felszámított összeg;
2.	a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz - ideértve a selejtezett tárgyi eszközt is -, nem anyagi javak, anyag, félkész termék (a továbbiakban együtt: vagyontárgy) értékesítésekor kapott ellenérték, illetőleg a szokásos piaci érték (ha ez utóbbi a több), ha annak beszerzési, előállítási költségét az egyéni vállalkozó bármelyik évben költségei között elszámolta, vagy értékcsökkenési leírást számolt el, azzal, hogy ha olyan ingó vagyontárgyat, ingatlant, vagyoni értékű jogot idegenít el, amelyet nem kizárólag üzleti célból használt, akkor az ebből származó jövedelem adózására egészében a XI. fejezetben foglalt rendelkezéseket kell alkalmaznia;
3.	a kapott kamat (különösen az üzleti bankszámlán jóváírt kamat);
4.	a kötbér, a késedelmi kamat, a bírság, a büntetés címén kapott összeg, valamint a fizetett kötbér, kamat, bírság, büntetés visszatérítése címén kapott összeg, kivéve, ha korábban költségként nem vették figyelembe;
5.	a felvett támogatás (figyelemmel a X. fejezet rendelkezéseire is);
6.	az előállított terméknek és végzett szolgáltatásnak - kivéve a természetbeni juttatást - a szokásos piaci értéke, ha azokat a magánszemély saját céljára felhasználja, illetőleg részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélkül másnak átengedi, akkor, ha ezzel kapcsolatban a magánszemély bármely évben költséget számolt el;
7.	a 30 ezer forintnál magasabb egyedi értékű kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz - ha annak értékét az egyéni vállalkozó egyösszegben elszámolta - ellenszolgáltatás nélküli átruházásakor - kivéve, ha azt természetbeni juttatásként nyújtja - a beszerzés időpontjától  számított
-	egy éven belül a beszerzési érték 100 százaléka,
-	egy éven túl, de két éven belül a beszerzési érték 66 százaléka,
-	két éven túl, de három éven belül a beszerzési érték 33 százaléka,
-	három éven túl nulla;
8.	az adó, a társadalombiztosítási járulék stb. különbözetének a visszatérítése, ha a befizetést az egyéni vállalkozó költségként bármely évben elszámolta;
9.	a káreseménnyel összefüggésben kapott kártérítés, ideértve a felelősségbiztosítás alapján felvett összeget;
10.	azon biztosítási szolgáltatás értéke, amely esetében az arra jogosító biztosítási díjat az egyéni vállalkozó költségként elszámolta;
11.	a kerekítési szabályok alkalmazása során keletkezett bevételi többlet-különbözet.
II.	Az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésével összefüggő bevételek
A tevékenység megszüntetésének évében bevétel
1.	a korábban költségként elszámolt és a megszűnéskor meglévő összes készlet (anyag, áru, félkész- és késztermék) leltári értéke, a 30 ezer forintot meg nem haladó értékű tárgyi eszköz (ideértve a tartalék alkatrészt és gyártóeszközt is) leltári értéke;
2.	a gazdasági épület, az üzlet, a műhely, az iroda és az egyéb - kizárólag a jövedelemszerző tevékenységhez használt - ingatlan használati vagy bérleti jogáról való lemondás miatti ellenérték - akkor is, ha azt a magánszemély a megszűnéskor még nem kapta meg -, ha a használati vagy bérleti jog megszerzésére fordított kiadást a magánszemély költségei között bármely évben elszámolta azzal, hogy ha a megszűnés évében az ellenérték összege még nem ismert, akkor az ingatlan használati vagy bérleti jogának megszerzésére fordított összeget kell bevételként figyelembe venni;
3.	az éves adóbevallás benyújtásának határnapjáig (illetve a benyújtás napjáig) rendelkezésre álló, a megszüntetésről beadott adóbevallást követően befolyt összeg december 31-ei időponttal.
A megszüntetés évéről készített adóbevallás benyújtását követően érkező bevételre az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, azzal, hogy ha kiadás is jelentkezik az említett időpontot követően, akkor az a bevételből levonható, illetőleg a le nem vonható rész ezen adóbevallás önellenőrzésével számolható el.
III. Egyéb rendelkezések
Az önálló bírósági végrehajtó munkadíja és költségátalánya fejében kapott előleg a díjjegyzék elkészítésének időpontjától számít bevételnek. Az e bevétel elérése érdekében felmerült költségek ezen időponttól vehetők figyelembe.\"

7. számú melléklet
az 1996. évi ....... törvényhez
\"11. számú melléklet
 a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényhez 
a vállalkozói költségek elszámolásáról
A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónak a vállalkozói adóalap kiszámításához, a vállalkozói költségek meghatározására, e törvénynek az elismert költségekre és a költségek elszámolására vonatkozó általános rendelkezéseit is figyelembe véve, az e mellékletben foglaltakat kell alkalmaznia. 
Kizárólag üzemi célt szolgálnak azok a tárgyi eszközök és nem anyagi javak, amelyeket a magánszemély tevékenységével kapcsolatban használ, azokat más célra részben sem használja és üzleti nyilvántartásai ezt egyértelműen alátámasztják. Nem minősülhet kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköznek a személygépkocsi.
Az egyéni vállalkozó költségként számolhatja el
a)	a vállalkozói kivétnek és közterheinek összegét;
b)	a bevétel megszerzésével közvetlenül összefüggő kiadásokat, az adott előleget;
c)	a tárgyi eszközök és nem anyagi javak értékcsökkenési leírását;
d)	e tevékenységének megkezdése előtt - legfeljebb három évvel korábban - beszerzett, és utóbb e tevékenység végzése során felhasznált anyag- és árukészlet beszerzésére fordított, korábban költségként még el nem számolt kiadásait, valamint a tevékenység megkezdéséhez szükséges egyéb kiadásait a tevékenységének kezdő évében, továbbá a legfeljebb három évvel korábban beszerzett tárgyi eszközök és nem anyagi javak értékcsökkenési leírásának elszámolását megkezdheti.
I. Jellemzően előforduló költségek
Költségként elszámolható kiadások - feltéve, hogy azok a felsorolásban említett kivételekkel, részben sem szolgálják a magánszemély személyes vagy családi szükségleteinek kielégítését - különösen a következők:
1.	az anyagbeszerzésre, az árubeszerzésre, a göngyöleg beszerzésére (csökkentve a szállítónak visszaküldött betétdíjas göngyöleg ellenértékével), a szállításra fordított kiadás;
2.	a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök beszerzésére, előállítására fordított kiadás, ha az a 30 ezer forintot nem haladja meg, továbbá beszerzési értékétől függetlenül a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munkára fordított kiadás, azzal, hogy a járművek esetében a III. fejezetben foglaltakat kell alkalmazni;
3.	az egyéni vállalkozóval munkaviszonyban álló magánszemély (a továbbiakban: alkalmazott) részére kifizetett bér és annak közterhei, az alkalmazottnak megítélt és kifizetett baleseti kártérítés, a jogszabály, illetőleg a kollektív szerződés, vagy a munkaszerződés alapján az alkalmazottnak járó a munkáltatót kötelezően terhelő,  juttatás, kifizetés;
4.	a 16. életévét betöltött segítő családtag részére kifizetett - de legfeljebb a mindenkori minimálbért meg nem haladó - összeg és annak közterhei, feltéve, hogy a segítő családtag legalább heti 40 órában közreműködik (főállású segítő családtag) vagy, ha a közreműködés ideje ennél kevesebb, akkor ezzel arányos rész, azzal, hogy egyebekben a főállású segítő családtag kizárólag a 3. pont vonatkozásában alkalmazottnak minősül;
5.	az olyan biztosítás díja, amelynek biztosítottja az alkalmazott, továbbá az egyéni vállalkozó által az alkalmazott javára az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba történő munkáltatói hozzájárulás;
6.	a tevékenység után kötelezően befizetett saját társadalombiztosítási járulék;
7.	a jogszabály alapján kötelezően fizetett  kamarai tagdíj;
8.	a megrendelő, a vevő által igazolt szavatossági és jótállási  költség;
9.	a bevétel, illetve az ehhez szükséges feltételek biztosítása érdekében kifizetett vagyon-, felelősség-, kockázati élet-, balesetbiztosítás díja, az életbiztosításnál feltéve, hogy az egyéni vállalkozó e címen nem vett igénybe adókedvezményt;
10.	a vállalkozási tevékenységgel kapcsolatban felvett pénzintézeti hitelre (kölcsönre) kifizetett kamat;
11.	az állami költségvetésbe, központi alapokba, a helyi önkormányzatoknak fizetett, kizárólag a tevékenységhez kapcsolódó adó, illeték, hatósági díj, vám, vámkezelési díj, perköltség, kötbér, késedelmi kamat, önellenőrzési pótlék;
12.	az üzlet, a műhely, a gazdasági épület bérleti díja, a fűtés, a világítás és a technológiai energia költsége, a telefon, rádió-telefon, telefax, cb-rádió, telex használati díja azzal, hogy ha a lakás és a telephely műszakilag nem elkülönített, akkor a tevékenységgel arányosan lehet a kiadásokat figyelembe venni az adott költségre jellemző mértékegységek (nap, m2, m3 stb.) alapulvételével;
13.	a telefon, a rádió-telefon, a telefax, a cb-rádió, a telex telephelyre történő beszerelése esetén a készülék ára és a beszerelés díja, azzal, hogy a telefon árának és beszerelési díjának 50 százaléka számolható el költségként abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó lakása és telephelye műszakilag nem elkülönített;
14.	a telefonfejlesztési hozzájárulás, továbbá a közműfejlesztési hozzájárulásnak a helyi önkormányzat által visszatérített összeggel csökkentett része, azzal, hogy ha a hozzájárulás alapjául szolgáló berendezést a lakástól műszakilag el nem különült telephelyre szerelik be, költségként az egyéni vállalkozó által fizetett magasabb hozzájárulás és az ilyen esetben magánszemélyként egyébként fizetendő összeg különbözete számolható el;
15.	a műszaki leírás, a tervrajz költsége, a bérmunka díja, az alvállalkozó részére kifizetett összeg, igénybevett szolgáltatás díja (például reklámköltség);
16.	az 1. számú mellékletben felsorolt munkaruha, védőruha, a védőeszköz, a munka-, baleset- és környezetvédelmi berendezés költsége;
17.	az alkalmazottnak adott természetbeni juttatásra fordított kiadás és annak közterhei, valamint a kamatkedvezmény miatt fizetett személyi jövedelemadó;
18.	reprezentáció címén az egyéni vállalkozói tevékenységből származó bevétel 0,5 százalékának megfelelő igazolt kiadás, de legfeljebb évi 100 ezer forint, azzal, hogy reprezentációs költségnek minősül az üzleti vendéglátás keretében biztosított étel és ital, valamint az ezen felül nyújtott szolgáltatás (szállás, utazás), az üzleti ajándékozás, az állami ünnepekhez, évfordulókhoz és társadalmi eseményekhez kapcsolódó munkahelyi megemlékezés költsége (általános forgalmi adó és személyi jövedelemadó nélkül), kivéve ez utóbbit, ha természetbeni juttatásként, a vonatkozó adó megfizetése mellett számolja el az egyéni vállalkozó;
19.	a hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás díjára, külföldi kiküldetés esetén az utazásra, a szállás, a lakás bérleti díjára fordított kiadás, továbbá az erről szóló kormányrendelet szerint naponta számított igazolás nélkül elismert költség, azzal, hogy e pont rendelkezése nem alkalmazható abban az esetben, ha az utazásra vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási idő, a tényleges szakmai és szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján, akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti;
20.	ha az egyéni vállalkozó alkalmazottat foglalkoztat, akkor annak hivatali üzleti utazására is a 19. pont rendelkezései szerint kell eljárni;
21.	lízingszerződés alapján lízingdíj címén kifizetett összegből a lízingbe vevőnél csak kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak - figyelemmel a III. 7.-8. pontban foglaltakra is - általános forgalmi adó nélküli lízingdíjának és az egyéb járulékos költségeknek a szerződés szerinti futamidő egy hónapjára eső összege, de legfeljebb a teljes lízingdíj havi 3 százalékának, ingatlan esetén 1,1 százalékának megfelelő összeg, illetve ez alapján számított adóévi összeg; 
22.	a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak értékesítése esetén az értékesítés időpontjáig még el nem számolt értékcsökkenési leírás összege az értékesítéskor költségként elszámolható;
23.	az egyéni vállalkozó a 3. számú mellékletben az igazolás nélkül elszámolható költségekről szóló rendelkezések megfelelő alkalmazásával számolhat el igazolás nélkül költséget;
24.	a kerekítési szabályok alkalmazása során keletkezett többlet a kiadásoknál költségként elszámolható.
II. Az értékcsökkenési leírás szabályai
A tárgyi eszköz és nem anyagi javak értékcsökkenési leírása e fejezet rendelkezései szerint - figyelemmel a járművek költségeiről szóló fejezetben foglaltakra is - számolható el vállalkozói költségként.
1.	Fogalmak:
a)	A tárgyi eszköz fogalma
Tárgyi eszköznek minősül minden olyan anyagi eszköz (földterület, telek, telkesítés, erdő, ültetvény, épület, egyéb építmény, műszaki berendezés, gép, jármű, üzemi és üzleti felszerelés, egyéb berendezés), amely tartósan, legalább egy éven túl - közvetlenül, vagy e törvényben meghatározott módon közvetve - szolgálja a vállalkozás tevékenységét.
aa)	Az ingatlan, mint tárgyi eszköz a termőföld, a telek, a telkesítés, az épület, az épületrészek, tulajdoni hányadok, az egyéb építmények, az üzemkörön kívüli ingatlanok.
Termőföld: a mezőgazdasági hasznosítás célját szolgáló földterület. Ilyen címen kell kimutatni annak a termőföldnek az értékét, amelyekhez a vállalkozó vásárlás útján jutott, vagy törvényben szabályozott módon értékelt. Termőföld a szántóföld, az ültetvényterület, az erdő, a nádas, a gyepterület és a halastó területe.
Telek: ebben az ingatlan-csoportban kell kimutatni az olyan földterület szerzési értékét, amelyhez vásárlás, kisajátítás vagy egyszeri telek-igénybevételi díj fizetése révén jutott a magánszemély. A földterületen, telken helyet foglaló építmény és egyéb tárgyi eszköz a telek fogalmától elkülönül, annak értékében nem szerepelhet. Az ingatlanok ezen csoportjába tartozik a telkesítés is.
Telkesítés: olyan beruházásnak minősített tevékenység eredménye, amely a talaj hasznosításának növelése érdekében módosítja a talaj tulajdonságait, felszínét és általában javítja a termelés feltételeit. A telkesítés a beruházásként elszámolt tereprendezési, terület-feltöltési, talajjavítási és talajvédelmi ráfordításokat foglalja magában. A telkesítések értéke nem tartalmazza magának a földterületnek, teleknek az értékét, amelyen a telkesítést létrehozták.
Építmény: az épület és az egyéb építmény gyűjtőfogalma. Építmény: mindazon végleges vagy ideiglenes rendeltetéssel megvalósított ingatlan jellegű műszaki alkotás, épület, egyéb építmény, amely általában a talajjal való egybeépítés (az alapozás) révén, vagy a talaj természetes állapotának, természetes geológiai alakulatának megváltoztatása révén jöhet létre (válhat ingatlanná), a talajtól csak anyagaira, szerkezeteire való szétbontás útján távolítható el, ezáltal azonban eredeti rendeltetésének megfelelő használatra alkalmatlanná válik. Az építmény fogalmába tartozik az olyan víz-, villany-, gáz- és csatornázási vezeték, központi fűtés, szellőzési, légüdítő berendezés és felvonó, amely az építmény szerkezetébe építve, annak használhatóságát és ellátását biztosítja. Az ilyen vezeték és szerelvény akkor is az építmény fogalmába tartozik, ha az az építmény használhatóságának biztosítása, illetve ellátása mellett technológiai célokat is szolgál.
Épület: olyan szerkezetileg önálló építmény, amely a környező külső tértől épületszerkezetekkel részben vagy egészben elválasztott teret alkot és ezzel az állandó, időszakos vagy idényjellegű tartózkodás, az üzemi termelés, az anyag- és terméktárolás feltételeit biztosítja.
Épületrészek, a tulajdoni hányadok: ingatlanok olyan sajátos megjelenési formája, amikor egy önálló ingatlannak több tulajdonosa van, akik között az ingatlan tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásban (telekkönyvben), a szerződésben meghatározott arányban oszlik meg. Ilyen esetben a beszerzési, előállítási költségek mögött nem az ingatlan egésze áll, hanem annak a jogosultság szerinti része, a tulajdonjognak megfelelő hányada.
Egyéb építmény: minden épületnek nem minősülő építmény (pl. út, vasút, kerítés). Ide tartozik az ültetvény, a halastó is, nem beleértve az általa elfoglalt földterületet.
Az üzemkörön kívüli ingatlanok közé azok az ingatlanok tartoznak, amelyek törvényben meghatározott módon közvetve szolgálják a jövedelemszerző tevékenységet. Ilyen különösen a szociális, kulturális, sport- és gyermekintézményi, üdülési célokat szolgáló épület, egyéb építmény.
ab)	A műszaki berendezés, a gép, a jármű fogalmába tartozik a rendeltetésszerűen használatba vett, a vállalkozási tevékenységet közvetlenül szolgáló erőgép, erőművi berendezés, műszer, szerszám, szállítóeszköz, hírközlő berendezés, számítástechnikai eszköz, jármű.
Az erőgép, az erőművi berendezés fogalmába tartozik különösen a vízi-, a szélerőgép, a légmotor, a rögzített, illetve félig rögzített gőzerőgép, a gyors és lassú égésű motor, az áramfejlesztő gépcsoport, az ipari kazán, a villamos forgógép, a transzformátor, a kis- és nagyfeszültségű villamos készülék, az erősáramú egyenirányító.
A műszer, a szerszám közé tartozik különösen a tartály, hűtőberendezés, szivattyú, ventillátorok, kompresszor, préslég-szerszám, szerszámgép, a termelési profilnak megfelelő munkagép, műszer és eszköz.
A szállítóeszközök és hírközlő berendezések körébe tartozik általában a vállalkozás keretében anyag- és árumozgatás céljára használt emelő, daru, rakodógép, szállítótargonca, szállítószalag, szállítópálya, a konténer, a híradástechnikai gép és készülék (pl. a vezetékes és a vezeték nélküli hírközlő eszköz és berendezés).
Számítástechnikai eszköznek minősül az irányítástechnikai automatikai folyamatszabályozási rendszer, a számítógép, a központi és perifériális számítógép egység stb.
Járműnek minősül az általában közforgalmi (forgalmi) rendszámmal ellátott - közúti, vízi-, vasúti és légi közlekedési jármű.
ac)	Egyéb berendezés, felszerelés, jármű forgalmába tartozik a rendeltetésszerűen használatba vett - a műszaki berendezések, gépek, járművek közé nem tartozó - berendezési tárgy, gép, irodai, igazgatási felszerelés, üzemi és üzleti felszerelés stb.
ad) Beruházás (felújítás) a tárgyi eszközök beszerzése, létesítése, saját vállalkozásban történő előállítása, a beszerzett tárgyi eszköz üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig, a raktárba történő beszállításig végzett tevékenység (szállítás, alapozás, üzembe helyezés, vámkezelés, közvetítést stb.), továbbá mindaz a tevékenység, amely a tárgyi eszköz beszerezéséhez egyedileg hozzákapcsolható, ideértve a hitel igénybevételének költségeit, valamint az üzembe helyezésig felmerült kamatot és a biztosítást is.
Beruházás a meglévő tárgyi eszköz bővítése, rendeltetésének megváltoztatása, átalakítása, az élettartam növelésével összefüggő munka, továbbá az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga (kapacitása, pontossága) helyreállítását szolgáló felújítási munka is.
b)	A nem anyagi javak fogalma
A nem anyagi javak közé a tárgyi alakot nem öltő vagyoni értéket, vagyoni jogot hordozó forgalomképes dolgok tartoznak. Ilyen a vagyoni értékű jog, az üzleti vagy cégérték, a szellemi termék, amely közvetlenül és tartósan - legalább egy éven túl - szolgálja a vállalkozási tevékenységet. A forgalomképesség azt jelenti, hogy a dolog szabadon átruházható, vásárolható és értékesíthető, vagyis a mindennapi forgalom tárgya lehet.
ba)	A vagyoni értékű jogok általában ingatlanhoz kapcsolódnak, de nem tulajdonból származó jogokat testesítenek meg. 
bb)	Üzleti vagy cégértéknek a megvásárolt társaságért, vállalatért fizetett ellenérték és a megvásárolt társaság, vállalat egyes eszközeinek a kötelezettségekkel csökkentett értéke közötti különbözetet kell érteni, ha a fizetett ellenérték a magasabb.
bc)	A szellemi termékek közé tartoznak a vállalkozási tevékenységet tartósan szolgáló szellemi alkotások, mint
-	a találmány,
-	az iparjogvédelemben részesülő javak közül a szabadalom és az ipari minta,
-	a védjegy,
-	a szerzői jogvédelemben részesülő dolog,
-	a szoftver termék,
-	az egyéb szellemi alkotás (újítás, műszaki-, gazdasági-, szellemi szolgáltatás stb.),
-	a jogvédelemben nem részesülő, de titkosság révén monopolizált javak közül a know-how és a gyártási eljárás.
2.	A kizárólag üzemi célt szolgáló saját tulajdonú tárgyi eszköz, nem anyagi javak értékcsökkenésének elszámolása
a)	Értékcsökkenési leírás a 3. pontban meghatározott leírási kulcsok jegyzéke szerint számolható el. A leírási kulcsok jegyzékében az adott tárgyi eszköz, nem anyagi javak mellé rendelt százalékarány az egy naptári évben érvényesíthető leírási kulcsot tartalmazza. Ha ugyanazon tárgyi eszközre több szabály is alkalmazható, akkor a módszerek között választani lehet, de a választott és egyszer már alkalmazott módszertől a későbbi években nem lehet eltérni. Az 1997. év előtt megkezdett értékcsökkenési leírást a megkezdett módszerrel kell folytatni a teljes elszámolásig.
b)	Értékcsökkenési leírást a beszerzés, illetőleg az üzembe helyezés napjától a kiselejtezés, vagy elidegenítés (apportálás stb.) napjáig lehet elszámolni. Ha a beszerzés, üzembehelyezés vagy az elidegenítés az adóévben évközben valósul meg, akkor az értékcsökkenési leírás összegét napi időarányosítással kell kiszámítani.
c)	Az értékcsökkenési leírás alapja: a tárgyi eszköz, a nem anyagi javak beszerzési ára, saját előállítás esetén pedig az anyagköltség és a mások által végzett munka számlával igazolt összege. Az értékcsökkenési leírás alapjának számbavétele során a vonatkozó számlában (okmányban) szereplő és levonható áfa összegét figyelmen kívül kell hagyni, kivéve, ha az adózó az áfát nem vonhatja le. Ez utóbbi esetben az értékcsökkenési leírás alapjába az áfa is beszámít.
A tárgyi eszköz beszerzéséhez egyedileg kapcsolódó járulékos költség (szállítási, alapozási, szerelési, üzembe helyezési, valamint a beszerzéssel összefüggő közvetítői költségek, a bizományi díj, a vám, az adók - az áfa kivételével - az illeték stb.) a beszerzési ár részét képezi.
Az épület, építmény beszerzési áraként az e törvénynek az ingatlanszerzésre fordított összegre vonatkozó meghatározását kell - a h) pontra is figyelemmel - irányadónak tekinteni. Ezt az összeget növelni kell az értéknövelő beruházásra fordított, számlával igazolt kiadással, feltéve, hogy azt az adózó korábban költségként nem számolta el.
d)	A tárgyi eszköz bővítésével, rendeltetésének megváltoztatásával, átalakításával, az élettartam növekedésével kapcsolatban felmerült költség az értékcsökkenési leírás alapját növeli.
e)	Az értékcsökkenési leírás összegének megállapításához az 5. számú mellékletben foglaltak szerint tárgyi eszközök nyilvántartását, illetőleg nem anyagi javak nyilvántartását kell vezetni.
f)	A bányaművelésre, a hulladék tárolásra igénybevett földterület, telek és a melioráció kivételével nem számolható el értékcsökkenési leírás a földterület, a telek, a telkesítés, az erdő, a képzőművészeti alkotás beszerzési ára, az előállítási költsége után. Amennyiben a tárgyi eszközhöz telek is tartozik, a telek beszerzési költségét el kell különíteni.
g)	A százezer forint egyedi beszerzési, előállítási értéket meg nem haladó, valamint a 33 százalékos norma alá besorolt gépek, berendezések, felszerelések esetében választható, hogy önmaga határozza meg a leírás mértékét, azzal, hogy a leírási évek számának legalább két évnek kell lennie.
h)	Az 1995. december 31-e után üzembehelyezett, korábban még használatba nem vett, ITJ 32-től 39-ig és a 42-es termékszám alá tartozó gép és berendezés esetében évi 30 százalék értékcsökkenési leírás érvényesíthető, kivéve, ha e fejezet alapján magasabb kulcs alkalmazható.
i)	A vállalkozási övezetben telephellyel rendelkező egyéni vállalkozó a vállalkozási övezetté minősítést követően ott és belföldön első ízben üzembe helyezett tárgyi eszközök közül a gépek, berendezések, felszerelések, járművek - kivéve a személygépkocsit - esetében egyösszegű, épület, építmény esetében évi 10 százalék mértékű értékcsökkenési leírást érvényesíthet. E rendelkezés alkalmazásában vállalkozási övezetnek minősül a jogszabályban ilyenként meghatározott közigazgatási egység.
j)	Tárgyi eszköz, nem anyagi javak 1996. december 31-ét követő részletfizetéssel történő vásárlása esetén - amennyiben a szerződés szerint a vevő legkésőbb az utolsó részlet törlesztésével vagy azt követően egy meghatározott időtartamon belül tulajdonossá válik -, a vevő egyéni vállalkozó a tárgyi eszköz, nem anyagi javak beszerzési árának egészére alkalmazhatja az e melléklet szerinti értékcsökkenési leírást, függetlenül a vételár kiegyenlítésének módjától. Ha az egyéni vállalkozó az előzőek szerinti módon adja el tárgyi eszközét, nem anyagi javait, akkor adóévi bevételként az adott évben e címen kapott törlesztő részlet összegét kell figyelembe vennie. A részletfizetéshez kapcsolódó kamat nem része a beszerzési árnak, a kifizetés évében költségként elszámolható.
3.	A leírási kulcsok jegyzéke és alkalmazásuk szabályai
a)	Épületek
Az épület jellege					évi leírási kulcs %
Hosszú élettartamú szerkezetből				2,0
Közepes élettartamú szerkezetből				3,0
Rövid élettartamú szerkezetből				6,0
A felsorolt csoportokon belül az épületek műszaki ismérvek szerinti besorolása:
Csoport
Felmenő (függőleges) teherhordó szerkezetek
Kitöltő (nem teherhordó) falazatok
Vízszintes teherhordó szerkezetek (közbenső és tetőfödémek, ill. egyesített teherhordó térelhatároló tetőszerkezetek)
1.
2.
3.
4.
Hosszú élettartamú szerkezet
Beton- és vasbeton-, égetett tégla-, kő, kohósalak- és acélszerkezet
Tégla, blokk, panel öntött falazat, fémlemez, üvegbeton és profilüveg
Előregyártott és monolit vasbeton acéltartók közötti kitöltő elem, valamint boltozott födém
Közepes élettartamú szerkezet
Könnyűacél- és egyéb fémszerkezet, gázszilikát szerkezet, bauxit-beton szerkezet, tufa- és salakblokk szerkezet, fűrészelt faszerkezet, vályogfal, szigetelt alapokon
Azbeszt, műanyag és egyéb függönyfal
Fagerendás (borított és sűrűgerendás), mátrai födém, könnyű acélfödém, ill. egyesített acél tetőszerkezet könnyű kitöltő elemekkel
Rövid élettartamú szerkezet
Szerfás és deszkaszerkezet, vályogvert falszerkezet, ideiglenes téglafalazat
Deszkafal, lemezkeretbe sajtolt lapfal
Szerfás tapasztott és egyéb egyszerű falfödém
Az épület jellegét a három ismérv közül a rövidebb élettartamot jelentő alapján kell meghatározni.
Az épületgépészet körébe tartozó gépek és berendezések értékcsökkenését az épülettől elkülönülve is el lehet  számolni.
Az épületbe beépített technológiai gépek és berendezések, az ezeket kiszolgáló vezetékek leírását az épülettől függetlenül, a gépeknél, illetve vezetékeknél megadott leírási kulcsok  alapján kell megállapítani.
b)	Építmények
Építménycsoportok
Évi leírási kulcs %
Ipari építmények
2,0
Mezőgazdasági építmények
3,0
Melioráció
10,0
Mezőgazdasági tevékenységet végző egyéni vállalkozónál a bekötő és üzemi út
5,0
Közforgalmi vasutak és kiegészítő építményei, ideértve az iparvágányokat is
4,0
Egyéb vasúti építmények (elővárosi vasutak, közúti villamosvasutak, metróvasúti pálya stb.)
7.0
Vízi építmények
2,0
Hidak
4,0
Elektromos vezetékek, ideértve a távközlési hálózat vezetékest is
8,0
Kőolaj- és földgázvezetékek, gázvezetékek
6,0
Gőz-, forró víz- és termálvízvezetékek, földgáz távvezetékek
4,0
Közúti villamosvasúti és trolibusz munkavezetékek
25,0
Egyéb, minden más vezeték
3,0
Alagutak és földalatti építmények (a bányászati építmények kivételével)
1,0
Idegen (bérelt) ingatlanon végzett beruházás
6,0
Hulladéktároló
20,0
Minden egyéb építmény (kivéve a szemétégetőt)
2,0
A szemétégető
15,0
Hulladéktároló az a földdel szilárd kapcsolatban álló építmény, amely a fogyasztás vagy a termelési, szolgáltatási és más tevékenységek során keletkező olyan elhasználódott termék tárolására alkalmas, amely termék sem a hulladék tulajdonosa által, sem a hulladéktároló tulajdonosa által nem  kerül vissza a keletkezéséhez vezető tevékenységbe és eredeti anyagként sem értékesítik. 
A hulladéktároló létesítése miatt igénybe vett földterület értékcsökkentést a hulladéktárolóval azonos leírási kulccsal  kell elszámolni. 
Melioráció: az agrárágazat támogatásának egyes kérdéseiről szóló jogszabály alapján melioráció jogcímen támogatásban részesíthető beruházás. 
c)	Ültetvények
Ültetvény csoportok
Évi leírási kulcs %
Alma, körte, birs, naspolya, cseresznye, meggy, szilva, szőlő, szőlőanyatelep, mandula, mogyoró
6,0
Őszibarack, kajszibarack, pöszméte, ribiszke, komló, gyümölcsanyatelep
10,0
Spárga, málna, szeder
15,0
Dió, gesztenye
4,0
Az ültetvény támrendszere nem önálló tárgyi eszköz, hanem tartozék, amelyre az ültetvénnyel azonos leírási kulcsot kell alkalmazni. Az ültetvény kerítése viszont önálló tárgyi eszköznek - építménynek - minősül.
d)	Gépek, berendezések, felszerelések, járművek
33 százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök:
Szerszámgépekből a programvezérlésű, számvezérlésű gépek, berendezések
-  ITJ 34-ből a programvezérlésű, számvezérlésű gépek, berendezések
Irányítástechnikai és általános rendeltetésű számítástechnikai és általános rendeltetésű számítástechnikai gépek, berendezések
-  ITJ 48
Ipari robotok
-  ITJ 35-81-1
Mérőműszerekből, irányítástechnikai készülékekből az átvitel-technikai, az ipari különleges vizsgálóműszerek és a komplex elven működő különleges mérő és vizsgáló berendezések
-  ITJ 47-58, 47-68 és 47-88
Ügyvitel-technikai eszközök
-  ITJ 46-7
Napkollektor
-  ITJ 25-94
Fluidágyas szénportüzelésű berendezések, valamint mezőgazdasági és erdőgazdasági nedves melléktermékek elégetésével üzemelő hőfejlesztő berendezések
-  ITJ 32-39
Hulladékmegsemmisítő, feldolgozó, hatástalanító és hasznosító berendezések
-  ITJ 33-8
Szennyvíz-, élővíztisztító és fertőtlenítő készülékek és berendezések
-  ITJ 33-83
Szennyezőanyag leválasztását, szűrését szolgáló berendezések
-  ITJ 36-11-ből és a 36-13-ból
elektrosztatikus leválasztók (elektrofilter), egyéb, gázszerű közegből szennyezőanyag leválasztást szolgáló szűrők, porleválasztók, és abszorpciós gáztisztítók
-  ITJ 36-14, 36-19-ből, 36-34-ből és a 36-35-ből
Orvosi, gyógyászati, laboratóriumi eszközök:
-	ITJ 46-2
20 százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök:
Járművek
-  ITJ 41
14,5 százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök:
Minden egyéb - az a)-b) pontban fel nem sorolt - tárgyi eszköz.
e)	Nem anyagi javak
A nem anyagi javak közül:
-	a vagyoni értékű jog beszerzési árát 6 év vagy ennél hosszabb idő alatt,
-	az üzleti vagy cégértéket 5 év vagy ennél hosszabb idő, legfeljebb 15 év alatt,
lehet leírni.
A szellemi termék beszerzési vagy előállítási költségét azokra az évekre kell felosztani, amelyekben az ilyen eszközt előreláthatóan használják. Ezt az időszakot és az évenként leírandó összeget (az összeg meghatározásának módját) a szellemi termék használatba vétele időpontjában kell meghatározni, a nyilvántartásokban feljegyezni.
4.	A nem kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök (kivéve a személygépkocsi) és nem anyagi javak értékcsökkenésének elszámolása.
a)	A nem kizárólag üzemi célt szolgáló saját tulajdonú gép, berendezés, felszerelés esetében átalányban számolható el értékcsökkenési leírás olyan nyilvántartás vezetése mellett, amely a nem kizárólagosan üzemi célt szolgáló említett tárgyi eszköz azonosításra alkalmas megnevezését,  beszerzési (előállítási)  árát - mint nyilvántartási értéket -, továbbá a beszerzés (előállítás) és a használatbavétel időpontját tartalmazza. Az átalány összege több ilyen eszköz használata mellett is legfeljebb az éves bevétel 1 százalékáig, ezen belül is az említett nyilvántartásban szereplő eszköz(ök) nyilvántartási értékének legfeljebb 50 százalékáig terjedhet. Egy adott nem kizárólagosan üzemi célt szolgáló eszköz értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehető figyelembe ez az átalány.
b)	Építmény, épület bérbeadása esetén, ha a bérbeadás nem egész évre vonatkozik és/vagy a bérbeadás csak az ingatlan alapterületének egy részére valósul meg (például esetenként szállás célú hasznosítás esetén) a 3. pontban meghatározott értékcsökkenési leírás összegéből
-	a bérbeadás időszakára eső időarányos részt (naponta 365-öd részt);
-	a bérbeadott (hasznosított) alapterület négyzetméterrel arányos részét;
ha az előző két eset együttesen áll fenn, akkor mindkét arányosítást figyelembe véve kiszámított részt lehet érvényesíteni.
c)	Nem anyagi javak esetében, ha azok nem kizárólag üzemi célt szolgálnak  értékcsökkenési leírás nem számolható el.
5.	Nem számolható el értékcsökkenési leírás azon tárgyi eszközök, nem anyagi javak után, amelyeknek beszerzési költségét a magánszemély korábban egyösszegben, vagy értékcsökkenési leírásként bármilyen formában elszámolta, valamint a lízing útján beszerzett eszköz után.
6.	Elszámoltnak kell tekinteni az értékcsökkenési leírást azokra a naptári évekre, amelyekben a magánszemély a tárgyi eszközt (kivéve a személygépkocsit), nem anyagi javakat a jövedelemszerző tevékenységéhez használta és személyi jövedelemadó-kötelezettségének jogszabályban vélelmezett jövedelemhányad (a bevételnek a jogszabályban meghatározott aránya) szerint tett eleget, vagy értékcsökkenés ellentételezése címén bevételt kapott, vagy adómentes árbevétele volt.
III. A járművek költsége
1.	A saját tulajdonú - ideértve a továbbiakban a házastárs tulajdonát is - kizárólag üzemi célú jármű üzemanyag fogyasztási norma szerinti üzemanyag felhasználásának, továbbá számlával (bizonylattal) történő igazolás alapján a jármű fenntartásának, javításának és felújításának költsége számolható el, valamint a II. fejezetben foglaltak szerint érvényesíthető értékcsökkenési leírás. Az üzemanyag fogyasztási norma alkalmazásával üzemanyagköltség címén, vagy az APEH által közzétett üzemanyagár vagy a számlákkal igazolt üzemanyagár vehető figyelembe. 
2.	Az olyan személygépkocsi esetében,  
a)	amely az egyéni vállalkozói tevékenység tárgyát képezi (pl. bérbeadás), és azt az egyéni vállalkozó sem a személyes munkavégzésével, sem személyes használattal összefüggésben nem üzemelteti,
b)	amely után a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó választása szerint a cégautó adót megfizette,
a költségek a - 3-4. pontban említettek kivételével - az 1. pont szerint érvényesíthetők, azzal, hogy a cégautó adó alóli mentesség és kivétel esete nem számít a cégautó megfizetésének.
3.	A 2. b) pontban említett esetben 
a)	az 1996. december 31-e után megkezdett értékcsökkenési leírás alapjaként legfeljebb hatmillió forint vehető figyelembe; ebben az esetben az 1. pont szerinti más költség - kivéve az üzemanyag-felhasználást - olyan arányban számolható el, amilyen arányt a hatmillió forint a személygépkocsi beszerzési (szokásos piaci) értékében képvisel, feltéve, hogy az utóbbi a több;
b)	nem számolható el költségként (értékcsökkenési leírással sem) a kiadás akkor, ha a személygépkocsinak a cégautó adó mértékét meghatározó beszerzési árán felül merül fel olyan tartozékok és kiegészítők későbbi megfizetése, és/vagy beszerzése, és/vagy javítása miatt, amelyeket a beszerzési ár összegének megfelelő felszereltség eredetileg nem tartalmazott.
4.	A 3. pont szerint megállapított értékcsökkenés és más költség éves összegét olyan arányban lehet elszámolni, amilyen arányt a magánhasználat vélelmezése miatt fizetett tényleges adó összege a vonatkozó adótétel tizenkétszeresében képvisel.
5.	A saját tulajdonú nem kizárólag üzemi célú jármű - kivéve a személygépkocsit - beszerzési árával szemben a II. fejezet szerint átalányban érvényesíthető értékcsökkenési leírás. A 2. pontban nem említett személygépkocsi esetén az átalány szerinti elszámolás a következő módon érvényesíthető: a II. fejezetben említett nyilvántartás vezetése mellett az éves bevételnek 1 százaléka, de legfeljebb egy személygépkocsi beszerzési árának a 10 százaléka vehető figyelembe, illetőleg a hivatkozott pontban meghatározott átalány címén egyébként elszámolt költség ezzel az összeggel növelhető. Egy adott személygépkocsi értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehető figyelembe ez az átalány. Más költségek az üzemi használattal arányosan számolhatók el az 1. pont vonatkozó rendelkezése szerint.
6.	Saját tulajdonú személygépkocsi esetében az üzemanyagköltségen kívül az 5. pontban foglaltak helyett és minden más költség (pl. fenntartás, javítás, felújítás) címén 3 Ft/km (általános személygépkocsi-normaköltség) elszámolása választható.
7.	A nem saját tulajdonú kizárólag üzemi célra használt jármű (kivéve a személygépkocsit) esetében elszámolható az üzemi használatra eső
a)	igazolt bérleti vagy lízing díj (ez alól kivételt képez a személygépkocsi bérleti vagy lízing díja),
b)	az 1. pont szerinti üzemanyag-fogyasztás,
c)	számla szerinti egyéb költség, amennyiben azok a bérleti szerződés alapján a bérbevevőt terhelik.
8.	A személygépkocsi bérleti, vagy lízing díja címén a költségként figyelembe vehető összeg több személygépkocsi esetén sem haladhatja meg a vállalkozói bevétel 1 százalékát, egyébként ilyen címen az egyéni vállalkozó költséget nem számolhat el. Az utóbbi rendelkezés alól kivételt képeznek a 2. pontban említett személygépkocsik, amelyek esetében a bérleti díj, illetőleg a vonatkozó rendelkezés szerint a lízing díja elszámolható a 3. és 4. pont rendelkezéseiben foglalt korlátozások értelemszerű alkalmazásával.
9.	A költségelszámolás bármelyik módjának alkalmazásánál szükséges járművenként - az 5. számú melléklet II. 7. pontjában meghatározott - külön útnyilvántartás vezetése, továbbá abban járművenként az év első és utolsó napján a kilométeróra állásának a feljegyzése. Költségelszámolás kizárólag az e pont szerint igazolt üzemi célú futásteljesítmény után számolható el.
10.	Az egyéni vállalkozónak az 1. és 6. pont szerinti költség-elszámolási módszerek közötti választása valamennyi általa használt személygépkocsira és a teljes adóévre vonatkozik. Amennyiben a személygépkocsi mellett más járműveinek költségeit is elszámolja, az nem zárja ki, hogy az összes személygépkocsijára egységesen alkalmazza a 6. pont szerinti elszámolási módszert. A 7-8. pont szerinti személygépkocsi használat utáni költségelszámolás esetén a saját tulajdonú személygépkocsira vonatkozóan sem választható a 6. pont szerinti elszámolás.
11.	A 9. pontban foglaltaktól eltérően, az egyéni vállalkozó az útnyilvántartás vezetése helyett havi 500 kilométer utat  számolhat el átalányban a személygépkocsi használata címén a költségek 6. pont szerinti figyelembevételével, függetlenül az üzemeltetett személygépkocsik számától. Ezt az elszámolási módszert is csak a teljes adóévre - illetőleg az adóéven belül az egyéni vállalkozói tevékenység teljes időtartamára - lehet alkalmazni.
12.	Az egyéni vállalkozó a saját tulajdonú gépjármű tulajdonjogát e törvény bizonylatmegőrzésre vonatkozó szabályainak betartásával, a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás befizetését igazoló szelvénnyel igazolja.
IV.	A jövedelem megállapításakor költségként figyelembe nem vehető kiadások:
1.	az olyan vagyontárgy beszerzésére, fenntartására, üzemeltetésére, felújítására, karbantartására fordított kiadás, amely nem a jövedelemszerző tevékenységgel kapcsolatos, vagy - ha a törvény kivételt nem említ - akár részben is, a magánszemély személyes vagy családi szükségletének kielégítését célozza;
2.	a pénzügyi ellenőrzés alapján megállapított adórövidítésből, egyéb jogszabály megsértéséből keletkező befizetés (bírság, késedelmi pótlék stb.), kivéve az önellenőrzési pótlékot, és az olyan adóra vonatkozó adóhiányt, amely jogszerű teljesítés esetén egyébként költségként elszámolható lett volna;
3.	a bármilyen címen felvett hitelre (kölcsönre) visszafizetett összeg;
4.	azok a befizetési kötelezettségek, amelyekkel összefüggésben a magánszemély  adócsökkentést vett igénybe;
5.	a tagdíjak, ha törvény másként nem rendelkezik;
6.	a közcélú adományok;
7.	azok a kiadások, amelyek az I-III. fejezetben és az általános, valamint a vállalkozói tevékenységre vonatkozó rendelkezések között említett költségek esetében az ott leírt rendelkezéseknek (mértékek, feltételek stb.) nem felelnek meg.\"

8. számú melléklet
az 1996. évi ....... törvényhez
\"12. számú melléklet
a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényhez
az egyéni vállalkozó pénztartalékolásáról
1.	Az egyéni vállalkozó, ha az adóévben nem alkalmaz átalányadózást vagy tételes átalányadózást,
a)	az APEH által megnyitott kincstári pénztartalék-számlán az adóhatóság által, vagy
b)	számlavezetésre jogosult pénzintézetnél megnyitott pénztartalék-számlán a pénzintézet által
nyilvántartott követelése éves átlagos állományának (a továbbiakban: tartalékolt pénz) előző évben (években) a tartalékolt pénz növekménye címén már levont, az előző adóév végén az egyéni vállalkozó adóbevallásában feltüntetett összeget (a továbbiakban: pénztartalék) meghaladó növekményével csökkentheti az adózott eredményét.
2.	Az egyéni vállalkozónak, ha az adózott eredményből bármely évben (években) tartalékolt pénz növekménye címén összege(ke)t vont le, a vállalkozói osztalékalapot az adóévben tartalékolt pénzének a pénztartalékához képest bekövetkezett csökkenésével, de legfeljebb a pénztartalék összegével kell növelnie.
3.	Az 1. a) pontban foglalt rendelkezés alkalmazási feltétele, hogy az egyéni vállalkozó az adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon 
a)	kérje a pénztartalék-számlával összefüggő nyilvántartásba-vételét;
b)	elfogadja, hogy a pénztartalék-számlára legfeljebb havonta tíz alkalommal fizet be vagy vesz fel onnan pénzt tízezer forintnál nem kisebb összegben.
4.	A tartalékolt pénzt az adóhatóság, illetőleg a pénzintézet  által kiállított igazolás alapján kell figyelembe venni, amelyet az adóévet követő január 31-éig kell kiadni az egyéni vállalkozónak. Az igazoláshoz az adóévi tartalékolt pénz összegét oly módon kell kiszámítani, hogy a számlára történő befizetés(ek) jóváírása és az onnan történő felvétel(ek) (megterhelés) közötti napok (a továbbiakban: tartalékolási napok) számát szorozni kell az adott napokon a számlán lévő összegnek az adóév (365 nap) egy napjára jutó összegével és e rész-összegeket összesíteni kell. A  tartalékolási napok   számának   megállapítása   szempontjából   fél-fél napnak kell tekinteni a pénztartalék-számla javára történő befizetés jóváírásának napját és a megterhelés napját. A jóváírás tényétől függetlenül jóváírási napnak kell tekinteni az év első napját, a megterhelés tényétől függetlenül megterhelés napjának kell tekinteni az év utolsó napját.
5.	Pénzintézetnél nyitott pénztartalék-számlára az első jóváírás napja 1997. január 1. 
6.	Az egyéni vállalkozó a tartalékolt pénze felett - figyelemmel a 3. pontban foglaltakra is - szabadon rendelkezhet, amely jogát személyesen gyakorolhatja. Az adóhatóság az adóévet követő év első napján az előző évi tartalékolt pénz összegének az e napon érvényes jegybanki alapkamat 0,7-szeresével számított hányadát kamat címén a nála nyilvántartott pénztartalék-számlán jóváírja. 
7.	A kamat címén jóváírt összeget az adóhatóság, illetőleg a pénzintézet értesítése alapján egyéni vállalkozói bevételként kell figyelembe venni.
8.	Az adóhatóság az egyéni vállalkozónak a pénztartalék-számla megterhelésére vonatkozó rendelkezését nyolc munkanapon belül teljesíti.
9.	E fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni az 1996. adóévre hatályos rendelkezések szerint megnyitott pénztartalék számlára és pénztartalékra is, azzal, hogy
a)	az 1996. évre vonatkozó adóbevallást még az 1996-ban hatályos szabályok szerint kell elkészíteni;
b)	az 1996. évi egyéni vállalkozói bevételből pénztartalék címén levont összeget külön nyilván kell tartani, mindaddig, ameddig a tartalékolt pénz csökkenése (illetőleg emiatt a vállalkozói bevétel növelése) a következő évben (években) el nem éri ezt a nyilvántartott összeget;
c)	a 2. pont rendelkezésétől eltérően a b) pont szerint nyilvántartott összeg mértékéig nem a vállalkozói osztalékalapot kell növelni, hanem a vállalkozói bevételt.\"

9. számú melléklet
az 1996. évi ....... törvényhez
\"13. számú melléklet
a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényhez
a vállalkozói adókedvezményekről
A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó a vállalkozói személyi jövedelemadóját az e mellékletben foglalt vállalkozói adókedvezményekkel csökkentheti.
Fogalmak:
Kereskedelmi szálláshely: a KSH Építményjegyzékben (a továbbiakban: ÉJ) az 544 termékjel alá sorolt épület.
Gép: az 1996. december 31-e után üzembehelyezett, korábban még használatba nem vett, az ITJ 32-től 39-ig és a 42-tes termékszám alá tartozó gép és berendezés, valamint az összekapcsolásukkal összetett munkafolyamatot ellátó technológiai berendezés.
Infrastrukturális beruházás: a vasúti, közúti, vízi - áru- és személy- -szállításhoz, ivóvíztermeléshez és szolgáltatáshoz, szennyvíz- és hulladékkezelési, köztisztasági, valamint távközlési szolgáltatás ellátásához közvetlenül szükséges építmény- és gépberuházások (ÉJ 11, ÉJ 21, ÉJ 31, ÉJ 41, ÉJ 53, ÉJ 61 és az ÉJ 55-ből, ÉJ 71-ből, ÉJ 91-ből, ITJ 32-től 39-ig és az ITJ 42).
Kiemelt térség: az a megyei munkaügyi központ kirendeltsége által ellátott foglalkoztatási körzet, amelyben a munkanélküliségi mutató az adóévet megelőző év júniusában, a mérés napján meghaladta a 15 százalékot.
Mezőgazdasági tevékenység: a 6. számú mellékletben felsorolt tevékenység, továbbá más növénytermesztés.
Termék-előállítást szolgáló beruházás: az az épület- és gépberuházás, amelyet az üzembe helyezést követően az egyéni vállalkozó ipari vagy mezőgazdasági termék előállításához használ.
Vállalkozási övezet: jogszabályban ilyenként meghatározott közigazgatási egység.
Beruházási adókedvezmények
1.	Az egyéni vállalkozó a vállalkozói személyi jövedelemadója 50 százalékának megfelelő összegű beruházási adókedvezményt vehet igénybe az 1996. december 31-ét követően megkezdett, legalább 1 milliárd forint értékű, termék-előállítást szolgáló beruházás üzembe helyezésének évét követő öt adóév közül azokban az adóévekben, 
a)	amelyekben a megelőző adóévhez viszonyítva exportból származó bevételét 25 százalékkal, de legalább 600 millió forinttal növeli, vagy
b)	amely évekre számítva olyan értékű exportból származó bevételt ért el, amelyet az a) pontban előírt feltételek évenkénti folyamatos teljesítésével legalább el kellett volna érnie.
2.	Az egyéni vállalkozó a vállalkozói személyi jövedelemadója 50 százalékának megfelelő összegű beruházási adókedvezményt vehet igénybe az 1996. december 31-ét követően megkezdett, legalább 1 milliárd forint értékű, kereskedelmi szálláshely létesítését szolgáló beruházás üzembe helyezésének évét követő öt adóév közül azokban az adóévekben, 
a)	amelyekben a megelőző évhez viszonyítva vállalkozói bevételét 25 százalékkal, de legalább 600 millió forinttal növeli, vagy
b)	amely évekre számítva olyan értékű vállalkozói bevételt ért el, amelyet az a) pontban előírt feltételek évenkénti folyamatos teljesítésével legalább el kellett volna érnie.
3.	A kiemelt térségben és/vagy a vállalkozási övezetben telephellyel rendelkező egyéni vállalkozó a vállalkozói személyi jövedelemadójából a 4. pont rendelkezése szerint megállapított teljes összeget beruházási adókedvezményként veheti igénybe a térségben (övezetben) 1996. december 31-ét követően megkezdett és az üzembe helyezést követően ott üzemeltetett.
3.1	termék-előállítást szolgáló beruházás üzembe helyezésének évét követő 5 adóév közül azokban az adóévekben, amelyekben exportból vagy mezőgazdasági tevékenységből származó vállalkozói bevételét a megelőző adóévhez viszonyítva
a) vállalkozási övezetben megkezdett beruházás esetén legalább 1 százalékkal növeli,
b) kiemelt térségben megkezdett beruházás esetén legalább a beruházás értéke 5 százalékával megegyező összeggel növeli;
3.2	kereskedelmi szálláshely létesítését szolgáló beruházás üzembe helyezésének évét  követő 5 adóévben.
4.	A 3. pontban említett adókedvezmény összegét a vállalkozói személyi jövedelemadó összegéből a kiemelt térségnek, vállalkozási övezetnek minősülő térségben (övezetben) folytatott termékelőállító és kereskedelmi szálláshely-szolgáltató tevékenységből származó bevételnek az összes egyéni vállalkozói bevételhez viszonyított arányával kell kiszámítani.
Térségi adókedvezmények
5.		A beruházás értéke 6 százalékának megfelelő adókedvezményt vehet igénybe az üzembe helyezés évében
a)	a kiemelt térségben telephellyel rendelkező egyéni vállalkozó a telephelyén üzembe helyezett és ott üzemeltetett gép értéke után,
b)	a vállalkozási övezetben telephellyel rendelkező egyéni vállalkozó a telephelyén üzembehelyezett és ott üzemeltetett gép és építmény értéke után.
6.	A kiemelt térségben és/vagy a vállalkozási övezetben az egyéni vállalkozó az általa üzembe helyezett és ott üzemeltetett infrastrukturális beruházás értéke 6 százalékának megfelelő adókedvezményt vehet igénybe az üzembe helyezés évében.
7.	Az 5. és 6. pont alapján igénybe vett adókedvezményt késedelmi pótlékkal növelten vissza kell fizetni, ha az egyéni vállalkozó a gép, építmény vagy infrastrukturális beruházás tulajdonjogát vagy használatát az üzembe helyezés napjától számított három naptári éven belül másnak átengedi.
8.	Az 5. és 6. pont szerinti adókedvezmény a kiemelt térségben 1996. december 31-ét követően üzembe helyezett, korábban még használatba nem vett gép, infrastrukturális beruházás értéke alapján, a vállalkozási övezetben a vállalkozási övezetté minősítést követően üzembe helyezett, korábban még használatba nem vett gép, építmény, infrastrukturális beruházás értéke alapján vehető igénybe, ha az egyéni vállalkozó nem alkalmazta gép esetében az egyösszegű, építmény esetében a 10 százalék leírási kulccsal számított értékcsökkenési leírást.
Az e mellékletben szabályozott adókedvezmények utoljára a 2002. évi vállalkozói személyi jövedelemadóból vehetők igénybe.\"

INDOKOLÁS
a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz

Általános indokolás

A személyi jövedelemadó 1997. évi módosítására vonatkozó javaslatok kidolgozása során - a legfontosabb adópolitikai céloknak megfelelően - a lakossági jövedelmek adóterhelésének csökkentését, a keresők-eltartottak eltérő arányából eredő adóterhelésbeli különbségek enyhítését, valamint a tőke- és munkajövedelmek adóterhelésében meglévő aránytalanságok mérséklésének követelményét kellett szem előtt tartani. Az adópolitikával szembeni elvárások mellett természetesen figyelemmel kell lenni az egyensúlyi követelményekre is.
A korábbinál széthúzottabb sávozású progresszív adótáblát tartalmaz a Javaslat a 0-kulcsos sáv visszaállítása nélkül. A munkajövedelmek adóterhét adójóváírás mérsékli, amelyet a bér arányában határoz meg a Javaslat összegszerű felső korlát mellett. Olyan megoldás került a tervezetbe, amely a jogalkalmazók számára nem jelent túlzott adminisztrációs terhet.
Az egyéni alapú személyi jövedelemadózásról az együttes adózás bármely formájára való áttérés feltételei nem adottak. A Javaslat - méltányolva az eltartottak figyelembevételére vonatkozó érveket - szűk körben lehetővé teszi az eltartottakra tekintettel az adóból visszatartható kedvezmény igénybevételét.
A tőke- és munkajövedelmek adóterhelésének közelítése, az arányos közteherviselés, illetve a tőkejövedelmek adóterhelésének kiegyenlítése érdekében módosulnak az osztalék, az árfolyamnyereség, valamint az ingó- és ingatlanértékesítésből származó jövedelem adóztatásának szabályai.
Az említett céloknak megfelelően e jövedelmek után a jelenlegi 10 százalékkal szemben 20 százalék lenne az adó. Az osztalék esetében ez - a társaságot terhelő adót is figyelembe véve - az összadóteher csökkenését jelenti, mivel a társasági adóban a 23 százalékos kiegészítő adó megszűnne. Tekintettel arra, hogy 1994-ig a társasági adó mértéke lényegesen magasabb volt annál, mint amit a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény tervezete 1997-re javasol, a személyi jövedelemadóban átmeneti szabály biztosítaná a halmozott adóterhelés elkerülését a korábbi évek eredményének terhére kifizetett osztalék esetében. 
A Javaslat - szem előtt tartva a tőke- és munkajövedelmeket terhelő adó mértékének kiegyenlítésére vonatkozó elvárást - az osztaléknak a tőkebefektetéssel arányban nem álló részére az általános mértéknél magasabb (27 %-os) adót állapít meg.
A Javaslat a tőkefelhalmozás ösztönzése, a vállalkozások adózási feltételeinek javítása, illetve adókörnyezetük semlegesebbé tétele érdekében az egyéni vállalkozásoknál a bevételek és a költségek számbavételére, a jövedelem kimutatására a pénzforgalmi szemléletben adózó társaságokkal harmonizáló megoldást ad. Az egyéni vállalkozóknak a vállalkozás adózott jövedelméből kivett jövedelmére a tőkejövedelmek adóztatási elvei érvényesülnek. A jelenleginél szélesebb körben nyújt lehetőséget a Javaslat arra, hogy a vállalkozás eredményéből az annak céljára fordított részt kedvező adózási feltételekkel tartalékolja a vállalkozó.
A jelenlegi átalányadó rendszer fennmaradása mellett, a lakossági fogyasztási szolgáltatás egyes területein a tételes átalányadózás bevezetése szerepel a Javaslatban.
A Javaslat további fontos eleme a mezőgazdasági őstermelő (ezen belül évi 3 millió forint bevételig: mezőgazdasági kistermelő) adóztatásának az átalakítása. A kidolgozott javaslatok arra épülnek, hogy a mezőgazdasági kistermelők jelenlegi adókedvezményét nem megvonni, hanem át kell alakítani olymódon, hogy e kedvezményeknek ne legyenek olyan további haszonélvezői, akik arra nem jogosultak, láthatóvá váljanak a jövedelemszerzés valós lehetőségei és korlátai. A mezőgazdasági kistermelők a tételes költségelszámolásra és az átalányadóra épülő adózási módszer között választhatnak. Minden mezőgazdasági őstermelő, aki nem alkalmaz átalányadózást, a tevékenységéből származó jövedelme utáni adót (legfeljebb azonban 100 ezer forintot) az összevont jövedelmének adójából kedvezményként levonhatja.
Az egyéni vállalkozóra, valamint a mezőgazdasági őstermelőre vonatkozó elgondolások új fogalomrendszer bevezetését indokolják, ezért szükséges a törvény szerkezetének kisebb módosítása, valamint új mellékletekkel való kiegészítése.
Fontos törvényhozási szempont, hogy a záró rendelkezések között két \"2/3-os\" törvény is - adózási vonatkozásban - módosításra kerül, ezek: a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény és a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény. A változás lényege a szükséges szövegpontosításon túlmenően az, hogy az említett szervezetekkel együttműködő magánszemély díjazása egységesen 20 százalékos forrásadó alá esne, jelenleg ugyanis a rendőrségről szóló törvény a legmagasabb szja adókulcs alkalmazását írja elő.
Részletes indokolás
az 1. §-hoz
A Javaslat a személyi jövedelemadóról szóló törvény (Szja tv.) hatályára vonatkozó rendelkezések között a nemzetközi egyezmények elsőbbségére vonatkozó szabályt módosítja, \"egyezmény\" helyett \"szerződés\"-re utal. A törvény valamennyi rendelkezésében, ahol a \"nemzetközi egyezmény\" kifejezés szerepel, annak helyébe \"nemzetközi szerződés\" kerül. A törvény 2. §-ának (5) bekezdését a Javaslat kiegészíti azzal, hogy a szerződésekben nem szabályozott kérdésekben a Szja törvényben foglaltakat kell alkalmazni.
a 2. §-hoz
A Javaslat az értelmező rendelkezéseket több ponton módosítja és új rendelkezésekkel egészíti ki. Ezek a következők.
Az adózás rendjéről szóló törvényre (Art.) való hivatkozás átalakul olymódon, hogy ez csak a kifizetőnél kerül nevesítetten említésre, utalva a személyi jövedelemadó sajátosságaira is. Más fogalomnál a hivatkozás azért felesleges, mert e nélkül is - eltérő rendelkezés hiányában - az Art. fogalom-meghatározása az irányadó.
Az adótörvények közötti összhangra törekvés indokolja a szokásos piaci érték fogalmának pontosítását olymódon, hogy meghatározására a személyi jövedelemadóról szóló törvényben is a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. A fogalom arra is utal, hogy az általános forgalmi adóval növelten kell figyelembe venni a szokásos piaci értéket.
A családi pótlékról szóló törvény módosítása teszi szükségessé azt, hogy a családi pótlékon kívül a gyermekgondozási segélyt és az anyasági támogatást is szabályozó, a családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1995. évi XLVIII. törvénnyel módosított 1990. évi XXV. törvény alapján folyósított ellátásokkal kiegészüljön  a társadalombiztosítási ellátás fogalma.
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvénnyel történő összehangolás és a vállalkozók új típusú adóztatásának bevezetése indokolja az egyéni vállalkozó fogalmának pontosítását és kiegészítését. A Javaslat az érintettek egyértelmű körülhatárolásával határozza meg a fogalmat. Változás, hogy a tevékenységét nem munkaviszony vagy nem társas vállalkozás tagjaként végző magánállatorvos is egyéni vállalkozónak számít. A szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény rendelkezése alapján a szabadalmi ügyvivő 1996. január 1-jétől egyéni vállalkozónak minősül ugyan, azonban a rendelkezések pontosítása céljából a Javaslat beilleszti a személyi jövedelemadó fogalom-meghatározásába is.
A Javaslat egységes rendszerbe foglalja a mezőgazdasági őstermelői tevékenységet folytatók adóztatását. Ennek érdekében jeleníti meg új fogalomként a mezőgazdasági őstermelő fogalmát, azaz azt a 16 évnél idősebb magánszemélyt, aki a saját gazdaságában a törvény 6. számú mellékletében felsorolt őstermelői tevékenységet úgynevezett őstermelői igazolvány birtokában végzi.
Az őstermelő fogalmán belül - az adózási módok közötti választási lehetőségek bővítését is hozzárendelve - kiemeli a Javaslat a mezőgazdasági kistermelőt. Ebbe a körbe azok az őstermelők tartoznak, akiknek éves árbevétele 3 millió forintnál kevesebb.
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény megszületése indokolja, hogy a nyugdíj fogalmának meghatározása kiegészüljön a hivatkozott törvény 182-192. §-ai alapján folyósított nyugellátással is.
Az ösztöndíj fogalma kiegészül a szakképző iskola tanulójának a tanulószerződés alapján, valamint a szakképző iskolával tanulószerződés nélkül létesített tanulói jogviszony esetén a szakmai gyakorlat idejére folyósított kötelező pénzbeli juttatással. Új elem továbbá az ösztöndíj fogalmában a nappali tagozaton tanuló főiskolai és egyetemi hallgatók részére a felsőoktatási intézménytől az intézményben végzett munkáért kapott juttatás (pl. demonstrátori feladatok ellátásáért). Legfeljebb azonban az adóévben befizetett tandíj felének megfelelő rész adózhat az ösztöndíjjal azonosan.
A Javaslat az adókedvezmény igénybevételéhez kapcsolódóan pontosítja a súlyosan fogyatékosnak tekintett magánszemélyek körét. Eszerint a kedvezmény igénybevételére azok jogosultak, akiknek a károsodása a súlyos egészségkárosodással összefüggő jogosultságokról szóló jogszabályokban említett állapotok, betegségek közé tartozik. Ezen kívül még azok is, akik rokkantsági járadékban részesülnek. A súlyos fogyatékosság különböző eseteit jelenleg a 164/1995. (XII. 27.) Kormányrendelet, a 6/1971. (XII. 30.) egészségügyi miniszteri rendelet, a 15/1990. (IV. 23.), a 15/1994. (IV.23.) szociális és egészségügyi miniszteri rendelet minősíti. 
A vagyoni értékű jogok felsorolását - a jogalkalmazói tapasztalatokra tekintettel - a Javaslat kiegészíti a helyiség bérleti jogával.
A társasági adótörvény 1996. évre vonatkozó rendelkezése szerint az egyéni vállalkozónak 1997-től át kell jelentkeznie a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá. Ez az indoka annak, hogy a Javaslat kiveszi a társas vállalkozás fogalmából a társasági adóról szóló törvény hatálya alá tartozó egyéni vállalkozót.
A Javaslat kizárólag technikai szempontból, az értelmező rendelkezések külön pontjaként határozza meg a \"korábban munkanélküli magánszemély\" fogalmát. A változás indoka az, hogy az említett személy foglalkoztatásához kapcsolódó bevétel-csökkentő kedvezmény két törvényhelyen is szerepel (az egyéni vállalkozón kívül, 1997-től a tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő is érvényesítheti).
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvénnyel való összhang megteremtését célozza a Javaslat azzal, hogy a munkanélküli személy foglalkoztatásához kapcsolódó bevétel-csökkentő kedvezmény feltételrendszerében szereplő \"azonos munkakör\" fogalmát - hasonlóan, mint a társas vállalkozások esetében - a FEOR szerint kell értelmezni.
A személygépkocsi fogalmát korábban a cégautó adóról szóló rendelkezés tartalmazta, de csak erre a tételes adóra vonatkozóan. Az egyéni vállalkozók egészét érintően változik azonban 1997-től a személygépkocsi használatához kapcsolódó költségelszámolás és cégautó-adó fizetés (a személygépkocsi után valamennyi egyéni vállalkozó elszámolhat értékcsökkenési leírást, ha a cégautó-adót megfizeti). Emiatt a Javaslat a Szja törvény egészére kiterjedő érvénnyel - hasonlóan a társasági adóról szóló törvényhez és összhangban az általános forgalmi adó rendszerével - általános jellegű, leíró módszerrel határozza meg a személygépkocsi fogalmát.
A törvényben meghatározott mértékű végkielégítésre vonatkozó rendelkezéseket a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak esetében is alkalmazni kell a szolgálati viszonyuk megszűnésével összefüggésben, a szolgálati viszonyról szóló törvény alapján folyósított végkielégítésre, leszerelési segélyre és továbbszolgálói jutalomra is. Jelenleg a törvény 26. §-ának (4) bekezdése szól erről, a szolgálati viszonyról szóló - időközben már hatályon kívül helyezett - törvényerejű rendeletre hivatkozva. A Szja törvény említett rendelkezése hatályon kívül kerül. A Javaslat szerint az értelmező rendelkezések új 46. pontjában mondja ki a törvény, hogy végkielégítésnek kell tekinteni az említett jogcímeken folyósított összeget is. Ennek az adóelőleg megállapítása és a végkielégítés évek közötti megosztására vonatkozó szabály alkalmazása miatt van jelentősége.
Új elem az értelmező rendelkezések között a lízing fogalma. A törvény kizárólag a módosítás hatályba lépése (1997. január 1.) előtt kötött lízingszerződésekre tartja meg a lízingdíj költségkénti elszámolásról szóló - egyébként nehézkesen alkalmazható - rendelkezéseket. A lízing fogalmának ezzel a tartalommal történő meghatározása azért szükséges, hogy a módosító törvény hatályba lépése előtt kötött lízingszerződések esetében továbbra is a korábbi feltételekkel legyen mód a lízingdíj elszámolására. A később kötött \"lízing típusú\" szerződések esetében a részletfizetés, illetve a bérlet szabályait kell alkalmazni, attól függően, hogy a szerződésben szerepel-e a tulajdonjog megszerzése.
a 3. §-hoz
A Javaslat a Szja törvény 4. §-át két új bekezdéssel egészíti ki. E rendelkezések szerint a magánszemélyek közös tulajdonában lévő vagyontárgy hasznosításából, átruházásából származó jövedelmet a tulajdoni hányaduk aránya szerint, a házassági vagyonközösség fennállása alatt pedig a közös vagyonhoz tartozó vagyontárgyak elidegenítéséből, hasznosításából származó jövedelmet - összhangban a polgári jogi rendelkezésekkel - egyenlő arányban kell figyelembe venni. Ez utóbbinál kivételt képez az az eset, amikor a házastársak a vagyoni viszonyaikról házassági szerződésben ettől eltérően rendelkeztek. Ekkor ennek megfelelő arányban kell az említett jövedelmet figyelembe venni.
a 4. §-hoz
A Magyar Nemzeti Bank nem teszi közzé hivatalosan a \"valuta középárfolyamokat\", ezért a Javaslat a külföldi pénznemben keletkezett bevételek és elismert költségek árfolyamhoz kötött átszámítási szabályait olymódon pontosítja, hogy az MNB hivatalos deviza árfolyamlapján szereplő pénznemek esetében az átszámításnál ezt a devizaárfolyamot kell alkalmazni.
Új rendelkezés, hogy a külföldi kiküldetésre tekintettel külföldi pénznemben kapott \"ellátmány\" átszámítási szabályait is tartalmazza a Javaslat.
az 5. §-hoz
A Javaslat módosítja azon jövedelmek felsorolását, amelyeket a magánszemélynek az adóbevallásában fel kell tüntetnie. A föld bérbeadásából származó jövedelmet - ha az elkülönülten adózik - csak akkor kell bevallani, ha a magánszemély az adóévben összesen 50 ezer forintnál nagyobb összegű bevételhez jut ezen a címen.
a 6. §-hoz
A munkáltatói elszámolás minősítésére vonatkozó szövegrész módosítását (a \"jogkövetkezmények\" kifejezés elhagyását) az indokolja, hogy - eljárási kérdésről lévén szó - erről az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezik.
A Javaslat az adóbevallási kötelezettség nyilatkozattal nem helyettesíthető eseteinek felsorolását - az 1997-től bevezetésre kerülő új rendelkezésekre tekintettel - módosítja és kiegészíti. Így adóbevallást kell adnia a magánszemélynek akkor is, ha az eltartói kedvezményt a házastársával megosztva érvényesíti, továbbá akkor is, ha mezőgazdasági őstermelő és az adóévben adóköteles jövedelme keletkezett, valamint, akkor is, ha az adóelőleg-levonásnál a kifizetőnek tett nyilatkozatai okán költség-különbözet vagy adóelőleg-különbözet címén meghatározott adót kell fizetnie.
a 7. §-hoz
A Javaslat az egyéni vállalkozóra vonatkozó új adózási szabályok változásával és a mezőgazdasági őstermelő fogalmának bevezetésével összefüggésben pontosítja az önálló tevékenységből származó jövedelem fogalmát. Annak érdekében, hogy az egyéni vállalkozók számára a társasági adótörvény szerint adózó vállalkozások adózásával azonos adózási feltételek biztosíthatók legyenek, az egyéni vállalkozói jövedelem adózására nem az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni. Ez is indokolja a (2) bekezdés kiegészítését a törvény eltérő rendelkezésére való utalással. Több jövedelemtípus (pl. föld bérbeadásából, kisösszegű kifizetésből származó jövedelem) esetében lehetőséget ad a törvény arra, hogy a magánszemély eldöntse, mely szabályok szerint kíván adózni utána. A Javaslat ezért kimondja, hogy - amennyiben az önálló tevékenység jövedelmére vonatkozó szabályokat választja a magánszemély - a megszerzett bevétel e §-ok hatálya alá tartozik.
A vállalkozások adózási feltételeinek összehangolására irányuló törekvés indokolja, hogy az egyéni vállalkozó esetében is elkülönüljön a személyes munka ellenértéke a vállalkozói adóalaptól és az osztalék jellegű vállalkozói jövedelemtől. Erre tekintettel a Javaslat bevezeti a személyesen végzett munka címén költségként elszámolt \"vállalkozói kivét\" fogalmát, amely költség vagy más levonás érvényesítésének lehetősége nélkül közvetlenül önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül.
a 8. §-hoz
A Javaslat szerint 1997-től a mezőgazdasági kistermelő is választhatja az átalányadózást, továbbá a fizetővendéglátó tevékenységből származó jövedelem után is - erről szóló kormányrendelet alapján - választható a tételes átalányadó. Ezzel és az önálló tevékenységből származó jövedelem fogalmának változásával összefüggésben módosul a rendelkezés olymódon, hogy az önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításánál az átalányadózás és a tételes átalányadózás alá tartozó bevételt nem kell figyelembe venni.
a 9. §-hoz
Ha a magánszemély az önálló tevékenységéből származó jövedelmét a 10 százalék költséghányad módszerével számítja ki, akkor tárgyi eszközeinek értékcsökkenési leírását arra az évre elszámoltnak kell tekinteni. Ha korábban, a tételes költségelszámolás időszakában veszteséget határolt el, akkor a 10 százalék költséghányad szerinti adózás éveiben e veszteségből évenként 20 százalékot kell elszámoltnak tekintenie. (Ez a rendelkezés a mezőgazdasági őstermelőre vonatkozik, hiszen a 17-23. §-ok hatálya alá tartozó önálló tevékenységet végzők közül egyedül neki van lehetősége értékcsökkenési leírást elszámolni és veszteséget elhatárolni.)
a 10. §-hoz
A Javaslat az önálló tevékenységhez kapott vissza nem térítendő támogatáshoz kapcsolódó szabály kisebb pontosítását tartalmazza azzal, hogy az államközi megállapodás mellett általánosan \"jogszabály\" alapján történő támogatásról rendelkezik.
Az önálló tevékenység végzéséhez jogszabály vagy államközi megállapodás alapján adott, adómentesnek vagy bevételnek nem számító összegnek minősülő vissza nem térítendő támogatás összegéig felmerült kiadásokat a Javaslat nem engedi költségként érvényesíteni.
a 11. §-hoz
Az erdőtulajdonosnak a faállomány értékesítéséből származó bevétel egy részét erdőfelújításra kell fordítania. Annak érdekében, hogy a bevétel keletkezése és a költségek felmerülésének ideje közötti eltérés adójogi következménye ne jelentsen aránytalan megterhelést az erdőtulajdonos számára, a Javaslat szerint ennek az összegnek a 30 %-át nem kell a bevétel keletkezésének évében az adóköteles jövedelem megállapításakor figyelembe venni. Az erdőfelújítás céljára felhasznált és költségként elszámolt kiadások fedezeteként az első négy éven át ebből az elkülönített összegből visszakapott részt sem kell bevételnek tekinteni. A fel nem használt rész az ötödik évben  minősül bevételnek.
a 12-13. §-okhoz
A Javaslat szerint a mezőgazdasági őstermelő alapvetően az önálló tevékenységre vonatkozó szabályok szerint, de az egyéni vállalkozókat egyébként megillető - szakmunkástanuló, csökkent munkaképességű vagy korábban munkanélküli személy foglalkoztatásához kapcsolódó - bevétel-csökkentő kedvezményekkel és a veszteségelhatárolás lehetőségével állapíthatja meg jövedelmét.
a 14. §-hoz
A kis összegű éves bevételt elérő mezőgazdasági kistermelő ebből származó jövedelmének megadóztatása nem indokolt. A Javaslat lehetőséget ad arra, hogy az évi 100 ezer Ft-ot meg nem haladó kistermelői bevételt ne terhelje adó (azonban ha a bevétel ennél több, akkor a jövedelem meghatározásánál már ezt az összeget is figyelembe kell venni).
Az önálló tevékenységgel kapcsolatosan megfizetett érdekképviseleti tagdíjat, hozzájárulást továbbra is a jövedelemből levonhatónak tekinti a Javaslat.
a 15. §-hoz
Az egységes jogalkalmazás céljából kiegészíti a Javaslat az üzemanyag-megtakarításhoz kapcsolódó rendelkezést. A módosítás értelmében a társas vállalkozás tevékenységében személyesen közreműködő tag által használt gépjármű esetében is alkalmazható ez a rendelkezés, közelítve a jogszabályt a gyakorlatban megfogalmazódott igényekhez.
a 16. §-hoz
A magánszemély nemcsak a munkáltatójától, hanem bármely más kifizetőtől juthat jövedelemhez olyan módon, hogy az átvállalja tőle tartozását, biztosítást köt részére, vagy önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba támogatói adományt juttat részére. A Javaslat pontosító jelleggel egyértelműen rögzíti, hogy e jövedelmek is az egyéb jövedelmek közé tartoznak.
a 17. §-hoz
A Javaslat a 4. §-ában foglalt módosítással összhangban határozza meg az összevont adóalap részét képező külföldről származó és külföldi pénznemben megszerzett jövedelem átszámítási szabályát.
a 18. §-hoz
A javasolt adótábla megtartja a 20 %-os induló adókulcsot, azzal, hogy a jövedelemsávok széthúzottak és a legfelső (42 %-os) adókulcs csupán 1,1 millió forintnál kezdődik. A középső sávokban kialakított adókulcs mértékek lehetővé teszik az adócsökkenés egyenletes eloszlását. Az adótábla és az adójóváírás rendszere biztosítja azt, hogy a nettó jövedelem az adó-változásokkal összefüggésben egyetlen jövedelemsávban se csökkenjen. Összességében - elsősorban az adótáblának betudhatóan - átlagosan 6 százalékkal csökken az adó mértéke (az átlagos adóteher-csökkenés 1,5 százalékpont körüli).
a 19. §-hoz
A Javaslat a külföldön megfizetett adó beszámításának eseteire vonatkozó pontosítást, valamint a (több helyen előforduló) valuta árfolyamon történő átszámításról a devizaárfolyam alapulvételével történő átszámítási módra való áttérés miatti módosítást tartalmazza.
a 20. §-hoz
A Javaslat a bérjövedelemhez kapcsolódó adójóváírás új szabályát tartalmazza. Az 1996. évben hatályos szabály helyett a számított adót a bér 18 %-a, de legfeljebb havi 3600 forint csökkentheti adójóváírás címén. Az adójóváírás azokra a hónapokra vehető igénybe, amely hónapokban a magánszemély bérnek minősülő jövedelemre jogosult. Így például a táppénzben, munkanélküli segélyben részesülő magánszemélyt is megilleti a kedvezmény.
a 21. §-hoz
A Javaslat a Szja törvény 34. §-ára vonatkozóan tartalmaz pontosító rendelkezéseket. Az új g) pont szerinti rendelkezés más törvényhelyről történő átrendezés eredménye, tartalmi változást nem jelent.
a 22. §-hoz
A Javaslat a tandíjfizetés terheinek mérséklése érdekében lehetőséget nyújt a felsőoktatásról szóló törvényben felsorolt felsőoktatási intézményben első alapképzésben résztvevő hallgató részére a tandíj vagy az azt helyettesítő költségtérítés címén egy tanévre befizetett összeg 30 százalékának, legfeljebb azonban évi 60 ezer forintnak adókedvezmény formájában való érvényesítésére. A módosítás szerint a tandíj címén levonható adókedvezményt a hallgató vagy közeli hozzátartozói közül a befizető magánszemély nevére kiállított igazolás alapján az igazoláson befizetőként szereplő magánszemély érvényesítheti.
a 23. §-hoz
A lakáscélú megtakarításokhoz fűződő adókedvezményi rendelkezéseket a Javaslat azzal pontosítja, hogy az értelmező rendelkezésekben foglaltakon (Szja tv. 3. § 27. pont) túlmenően lakáscélú felhasználásnak minősíti a pénzintézeteknél fennálló lakáshitel tartozás törlesztése mellett a betét lakástakarék-pénztárba történő elhelyezését is.
a 24. §-hoz
Az egységes jogalkalmazás érdekében a Javaslat a lakáscélú hiteltörlesztés kedvezményéhez kapcsolódó lakáscélú felhasználás fogalmát pontosítja. Mindig a hitelszerződés megkötésekor érvényes jogszabályok szerinti lakáscélú felhasználás esetén jár az adókedvezmény. A lakástakarék-pénztártól felvett hitel törlesztése okán nem illeti meg adókedvezmény a magánszemélyt, tekintettel a lakástakarék-pénztárakról szóló törvényben garantált állami támogatásra.
a 25. §-hoz
A személyi jövedelemadó tevékenységi kedvezményei 1997. évtől külön §-ba kerülnek. Emiatt módosítja a Javaslat a 39. § alcímét \"Tevékenységi kedvezmények\"-re. Változik a mezőgazdasági tevékenységhez kapcsolódó adókedvezmény mértéke is.
A mezőgazdasági kistermelőre vonatkozó személyi jövedelemadó szabályok átalakításával összefüggésben a Javaslat egyrészt megszünteti a mezőgazdasági kistermelésből származó bevétel évi 1 millió forintig terjedő adómentességét, másrészt a mezőgazdasági őstermelőnek (nem csak a kistermelőnek) az e tevékenységből származó jövedelme adójának összegéig, de legfeljebb 100 ezer forintig terjedő adókedvezményt biztosít. Ezt a kedvezményt a tételes költségelszámolást és a 10 százalékos vélelmezett költséghányad szerinti jövedelem-kimutatást alkalmazó őstermelő egyaránt igénybe veheti. Az e réteg számára újszerű bevallás-készítésre tekintettel adókedvezmény illeti meg a tételes költség-elszámolást alkalmazó őstermelőt a könyvelőnek fizetett díj után is (legfeljebb azonban a díj olyan hányada vonható le, amely megfelel az őstermelői jövedelem összevont adóalapban képviselt arányának). A két jogcímre együttesen vonatkozik a 100 ezer forintos kedvezményi korlát.
A szellemi tevékenységből származó jövedelemhez kapcsolódó adókedvezmény nem módosul, csupán formai változtatást tartalmaz a Javaslat.
a 26. §-hoz
A Javaslat \"Személyi és családi kedvezmények\"-re módosítja a Szja törvény 40. §-ának alcímét.
A fogyatékos emberek hátrányos társadalmi, gazdasági helyzetének oldását, esélyeik javítását célozza az a rendelkezés, amely szerint a súlyosan fogyatékos magánszemély az erről szóló igazolás alapján a fogyatékos állapot kezdő napjának hónapjától havi 1200 forintot (évi 14 400 forintot) vonhat le az adójából. A kedvezményre jogosító állapotot a törvény szerint az erre vonatkozó jogszabályok szerint kell minősíteni. 
A Javaslat a családi helyzetből adódó adóterhelésbeli különbségek enyhítése céljából új adókedvezményt vezet be a következők szerint:
Az összevont adóalap adójából a családban eltartott személyek után személyenként havi 1000 forint eltartói kedvezmény érvényesíthető annál a magánszemélynél, aki a saját háztartásában
-	három vagy több gyermeket tart el, a gyermekek után;
-	súlyosan fogyatékos gyermeket tart el (ez esetben gyermeklétszámtól függetlenül a fogyatékos gyermek jogán);
-	az előbbiek esetén a házastárs után is, ha a vele együttélő házastárs jövedelme egy meghatározott összeget - az adóév utolsó napján érvényes havi legkisebb öregségi nyugdíj tizenkétszeresét - nem éri el.
Az adókedvezmény érvényesítésének szempontjából gyermeknek az minősül, akire tekintettel folyósítják a családi pótlékot, míg súlyosan fogyatékos gyermeknek az minősül, akinek a fogyatékos állapota miatt folyósítják a családi pótlékot, továbbá életkortól függetlenül az a rokkantsági járadékban részesülő súlyosan fogyatékos magánszemély, akinek eltartásáról a szülő saját háztartásában folyamatosan gondoskodik.
Az eltartói kedvezményt az veheti figyelembe, akinek a nevére a családi pótlékot folyósítják, azonban a közös háztartásban élő házastársak - egymás adóazonosító számának feltüntetésével - adóbevallásukban együttesen tett nyilatkozatukkal ezt egymás között is megoszthatják, ha annak, aki a családi pótlékot kapja, a megállapított adója nem elegendő a kedvezmény érvényesítéséhez.
a 27. §-hoz
Az alapítványi közérdekű kötelezettségvállalási befizetésekre vonatkozó adókedvezmény feltételei és mértéke változatlan maradnak a Javaslat e §-a csupán a módosítás miatt szükséges szövegpontosítást tartalmazza. A nonprofit törvény későbbi elfogadásakor a kedvezmény feltételrendszere felülvizsgálandó az ismertté vált adóelkerülési technikák kivédése érdekében is.
a 28. §-hoz
Az önálló tevékenységet folytató magánszemély adóelőleg-fizetési (levonási) szabályai részben a mezőgazdasági őstermelőre vonatkozó előírások miatt, részben az eddigi gyakorlati tapasztalatokra tekintettel módosulnak.
Az adótábla sávhatárainak és az adómértékeknek a változása miatt vált szükségessé az önálló tevékenység jövedelméből levonandó általános jellegű adóelőleg mértékének megváltoztatása (40 %-ról 39 %-ra). Az adótábla szerinti adóelőleg mérték ún. göngyölítéses alkalmazására vonatkozó összeghatár pedig - hasonló indokok alapján - évi 380 ezer forintról évi 700 ezer forintra módosul.
A mezőgazdasági őstermelő adóelőleg-levonás alóli mentességét a Javaslat az őstermelői igazolvány meglétéhez és az értékesítés adatainak abba való bejegyzéséhez köti. Ha ilyen igazolvány bemutatása nélkül történik az értékesítés, akkor a kifizetőnek az e paragrafusban meghatározott mértékű adóelőleget kell levonnia (állatok, állati termékek értékesítésekor 4, egyébként pedig 12 százalékot).
Az önálló tevékenység ellenértékének kifizetésekor a kifizető a magánszemély költségnyilatkozata szerint állapítja meg a levonandó adóelőleg alapját. Ha az adóelőleg megállapításával összefüggésben a magánszemély tételes költségelszámolásról nyilatkozik, akkor az adóévi bevallásában már nem alkalmazhatja a 10 százalék igazolás nélküli költséghányad levonásának módszerét. Az adóelőleg évközi megállapításánál alkalmazott 10 százalékos költséghányad azonban nem zárja ki azt, hogy a magánszemély az adóbevallásában tételes költség-elszámolást alkalmazzon.
A költségvetés folyamatos finanszírozásának igénye indokolja, hogy beépül a Javaslatba az évközi valótlan költségnyilatkozat következménye is. Ha a magánszemélynek az önálló tevékenységéből származó bevételével szemben az adóelőleg alapjának megállapítása során figyelembe vett költsége az adóbevallásban elszámolt költséget - bizonyos határon túl - meghaladja, a különbség 12 százalékának megfelelő adót kell megfizetnie, amelyet az adóbevallásában is fel kell tüntetnie és az adó megfizetésére vonatkozó szabályok szerint kell rendeznie.
a 29. §-hoz
Az adójóváírás rendszerének változásával összhangban módosítja a Javaslat a munkáltatói adóelőleg-megállapítás hatályos rendelkezését. A várható adó összegét továbbra is az adójóváírás figyelembevételével kell kiszámítani, ez utóbbi azonban jelentősen egyszerűsödik.
A Javaslat bővíti az adóelőleg megállapításánál figyelembe vehető kedvezmények körét a gyermek jogán járó eltartói adókedvezménnyel. Évközben ezt a kedvezményt az veheti igénybe, akinek a nevére a családi pótlékot folyósítják. A házastárs jogán - miután éves jövedelmének nagysága előzetesen nem valószínűsíthető - a kedvezmény kizárólag év végén érvényesíthető.
a 30. §-hoz
A Javaslat a magánszemély és a kifizető adóelőleg megfizetésére vonatkozó szabályokat módosítja, valamint további három bekezdéssel egészíti ki.
Ezek közül a legfontosabbak a következők:
-	Az átalányadót nem választó mezőgazdasági őstermelőnek a Javaslat az önálló tevékenység általános szabályai szerinti negyedévenkénti - az elért jövedelem alapján számított - adóelőleg-fizetési kötelezettséget ír elő, azzal, hogy a fizetendő adóelőleg megállapítása során az éves 100 ezer forintos őstermelői kedvezményt - a jövedelem tételes költség-elszámolással történő megállapítása során pedig az amortizáció és az elhatárolt veszteség időarányos részét - figyelembe lehet venni.
-	abban az esetben, amikor a belföldi illetőségű magánszemélytől a kifizető bármely ok miatt nem vonta le az egyébként szükséges adóelőleget, akkor ezen - összevont adóalapba beszámító - jövedelem után az általános jellegű negyedéves adóelőleg-fizetési szabály szerint kell az adóelőleget megfizetnie a magánszemélynek.
-	Az egyéni vállalkozói jövedelem utáni adózás átalakításával összefüggésben az egyéni vállalkozónak a vállalkozói kivét utáni adóelőlegét az év elejétől kivett összeg adótábla szerinti adójának és az év során már megfizetett adóelőlegnek a különbözeteként, az elszámolást követően a kifizetőre vonatkozó rendelkezések szerint kell megfizetnie.
-	A költségvetés bevételeinek folyamatossága érdekében az évközbeni adóelőleg-nyilatkozat következményét tartalmazza az a rendelkezés, amely szerint, ha a magánszemély valamely jövedelme utáni adóelőleg megállapítására a göngyölítéses módszer alkalmazását kérte, de az év során az összevont adóalapja az erre jogosító összeghatárt (700 ezer forintot) meghaladja, akkor az összeghatár túllépését követő 15 napon belül az adóhatósághoz be kell fizetnie azt az összeget, amennyivel az adóévben ezen időpontig kifizetett összegekből a kifizetők által a göngyölítéses módszer alkalmazásával levont adóelőlegek együttes összege kisebb, mint az e jövedelmekből egyébként levonandó 39 százalék. (Ha ugyanis nem a göngyölítéses módszert választja a magánszemély, akkor minden ilyen jövedelemből 39 % adóelőleget kell a kifizetőnek levonnia az általános szabály szerint.) Amennyiben nem fizeti be ezt az adóelőleg-különbözetet az említett határidőig, akkor az adóelőleg-különbözet után az adóbevallásában kell az évközi adómegtakarításának összege után 12 százalék adót fizetnie.
a 31. §-hoz
A vállalkozások jövedelmének adónem-semleges adóztatására vonatkozó követelménynek megfelelően az egyéni vállalkozó adóalapjának meghatározása hasonló módon történik, mint a társasági adó szabályai szerint adózó, pénzforgalmi szemléletű számvitelt vezető vállalkozásoké. Tekintettel arra, hogy az egyéni vállalkozókra 1997. január 1-jétől a számviteli törvény hatálya nem terjedne ki, a rájuk vonatkozó bevétel- és költségelszámolási szabályokat a Szja törvény mellékletei részletezik.
Az egyéni vállalkozók 1997. évtől - meghatározott feltételek alapján - háromféle jövedelemadózási módszer között választhatnak. Valamennyi egyéni vállalkozó alkalmazhatja a társasági adó szabályozásához hasonló \"kétlépcsős\" adózást, ezt a Javaslat \"vállalkozói személyi jövedelemadó\" elnevezéssel tartalmazza. Ennél lényegesen szűkebb vállalkozói kör jogosult az átalányadó választására, itt azonban fontos új rendelkezés, hogy az átalányadó választási lehetősége kiterjed a mezőgazdasági kistermelőre is. A harmadik adómegállapítási módszer a tételes átalány, amelyet a bevezetés évében csupán a fodrász, kozmetikus, és a személyszállító (magántaxis) egyéni vállalkozó és a külön erről szóló kormányrendelet szerinti fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély alkalmazhat, azzal, hogy a tételes átalány két évre rögzített összege magában foglalja a személyi jövedelemadó mellett az általános forgalmi adót is.
a 32-33. §-hoz
Az egyéni vállalkozó adózásának szabályait az új 49/B. és 49/C. § tartalmazza. A társasági adóhoz hasonlító módszer a vállalkozások versenysemleges adózási környezetének kialakítását (is) hivatott elősegíteni. Ennek lényege a következő:
Az egyéni vállalkozó az üzleti nyereségét a társasági adóban foglalt szabályokhoz nagymértékben hasonló, de a személyi jövedelemadóban rögzített rendelkezések alapján állapítja meg. Ennek során a vállalkozói költségek között szerepel az egyéni vállalkozó személyes közreműködése címén elszámolt összeg is, mint vállalkozói kivét. (Ez utóbbi egyébként önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül és így része a magánszemély összevont adóalapjának.)
A vállalkozói személyi jövedelemadó mértéke 18 százalék.
A vállalkozói nyereség (jövedelem) kiszámításának a személyi jövedelemadóban korábban már meglévő szabályai többségében nem változnak, azonban új elemekkel egészülnek ki.
-	A jogszabály alapján nyújtott vissza nem térítendő támogatás bevételkénti elszámolási szabálya nem változik (azaz a költségkénti felhasználás arányában kell évente bevételként elszámolni, a folyósítást követő harmadik év végén pedig a fel nem használt támogatás összege is bevételnek minősül).
-	A támogatásokkal összefüggésben új eleme a Javaslatnak az a rendelkezés, amely szerint, ha jogszabály a támogatást adómentesnek vagy bevételnek nem számító tételnek minősít, akkor az ebből az összegből fizetett kiadásokat nem lehet költségként elszámolni.
-	A szakmunkástanuló, csökkent munkaképességű alkalmazott foglalkoztatásához továbbra is személyenkénti havi 3000 Ft bevétel-csökkentő kedvezmény kapcsolódik, míg a közvetlenül a tanulóval kötött szerződés alapján nyújtott gyakorlati képzés esetén új kedvezményként havi 6000 Ft-tal csökkenthető a bevétel.
-	Változatlan a korábban munkanélküli személy foglalkoztatásához fűződő költségelszámolási kedvezmény.
-	A bevétel-csökkentő tételek között új elemként szerepel a kutatásra és kísérleti fejlesztésre az adóévben költségként elszámolt összeg 20 százaléka, feltéve, hogy az elszámolás nem támogatásból származó bevétellel szemben történt.
-	Az adóelőleg-fizetés korábbi szabályai sem változnak, tehát a negyedévente esedékes adóelőleg alapja az adóévben elért jövedelem, és az ez után fizetendő adóelőlegből levonandó az adott évben korábban befizetett adóelőleg összege. Az adóelőleg számításánál továbbra is érvényesíthető az értékcsökkenés és a veszteség-elszámolás időarányos részének figyelembevétele.
Az indokolatlanul magas készpénzforgalom csökkentését hivatott elősegíteni az a szabály, amely szerint, ha a vállalkozó a külön jogszabályban meghatározott összegnél nagyobb értékű számlát készpénzzel egyenlít ki, akkor az általános forgalmi adó nélküli számlaérték 20 százalékával meg kell növelnie a 18 százalékos adó alapját. (Az elképzelések szerint ügyletenként 1 millió forintnál nagyobb ellenérték esetén.)
Az egyéni vállalkozók veszteség-elhatárolásának szabályai a társasági adót fizető vállalkozásokra vonatkozó előírásoknak megfelelően alakulnak át. A Javaslat szerint a tevékenység első három évében keletkező veszteség korlátlan ideig elhatárolható, azonban az ezt követően keletkezett veszteség csak az adóhatóság engedélyével határolható el abban az esetben, ha a vállalkozó adóévi bevétele kevesebb, mint az elszámolt költségeinek a fele.
Új rendelkezés e körben, hogy az átalányadózást követően a vállalkozói jövedelem szerinti adózásra áttérő egyéni vállalkozó bevételét képezi az az összeg, amelyet az átalányadó, tételes átalányadó megkezdésekor az ezt megelőző év utolsó napján a tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályok szerint készlet címén megállapított és azt követően nyilvántartott.
Szintén új szabály, hogy a vállalkozói adóalap megállapításánál a közcélú adományra fordított összeg a jövedelem 20 százalékáig terjedően vonható le a jövedelemből.
A vállalkozói személyi jövedelemadó második eleme a vállalkozói osztalékalap utáni adófizetési kötelezettség.
A vállalkozói osztalékalapot az adózás utáni vállalkozói jövedelemből kiindulva, különböző módosító tételeket figyelembe véve kell meghatározni. A módosítások indoka az, hogy az egyéni vállalkozó az igazoltan a vállalkozásában tartott, illetőleg annak érdekében az adóévben felhasznált (elköltött) pénzeszköze után ebben a második \"lépcsőben\" ne adózzon. Ennek megfelelően az adózás utáni jövedelem csökkenthető az adóévben beszerzett, előállított tárgyi eszköz, nem anyagi javak után megkezdett értékcsökkenési leírás esetében a 18 százalékos vállalkozói adóalap megállapításakor az első évben el nem számolható (csak a későbbi évek során leírható) összeggel. Ezzel a rendelkezéssel is összhangban, ha az egyéni vállalkozó a tárgyi eszközt ellenszolgáltatás nélkül (ide nem értve az egyébként adóköteles természetbeni juttatást) három éven belül elidegeníti, vagy egyéni vállalkozói tevékenységét (három éven belül) megszünteti, akkor ezt - a korábban csökkentő tételként figyelembe vett - módosító tételt meghatározott módon adózás utáni vállalkozói jövedelmet növelő tételként kell az elidegenítés évében figyelembe vennie.
Az adózás utáni vállalkozói jövedelmet csökkenti az egyéni vállalkozói tevékenységgel összefüggésben az adóévben megfizetett bírság, késedelmi pótlék stb., amelyek a vállalkozói adóalapnál szintén nem számolhatók el költségként.
Az adózás utáni vállalkozói jövedelem legfontosabb módosító tétele az egyéni vállalkozó pénztartalék-állományának változása. Ha az előző évi átlagos állományhoz képest a pénztartalék-állomány nő, akkor az adózás utáni vállalkozói jövedelem ezen növekmény összegével csökkenthető, ha azonban a tartalékolt pénz átlagos állománya csökken, akkor az osztalékalapot a csökkenés összegével meg kell növelni.
A vállalkozás megszüntetésekor az osztalékalapot az akkor meglévő pénztartalék-állomány teljes összegével meg kell növelni. Érvényes ez az átalány és a tételes átalány szerint adózó egyéni vállalkozóra is, ha a tevékenységét megszünteti. Ez azt jelenti, hogy a törvény 49/C. §-a alapján megállapított összeg után neki is fizetnie kell az osztalékalap után járó adót.
Az adózás utáni vállalkozói jövedelem előzőek szerinti módosítása alapján kialakított vállalkozói osztalékalap után az osztalékjövedelmekre vonatkozó szabályok (66. §) szerint kell az adót megfizetni. Az osztalékalap azon része után, amely a személyes kivét összegének a jegybanki alapkamat kétszeresével számított részéig terjed, 20 százalék, az ezt meghaladó osztalékalap-rész után 27 százalék adót kell fizetni.
a 34-40. §-hoz
Az egyéni vállalkozói jövedelem utáni adózás egyszerűsítése céljából 1995. évtől bevezetett átalányadózás 1996. évben hatályos szabályait a Javaslat csak kis részben módosítja. A változások többsége az egyéni vállalkozók szempontjából pontosító jellegű.
Rendszerszerű változás azonban, hogy míg 1995. és 1996. évben csak az egyéni vállalkozók meghatározott köre választhatta az átalányadózást, addig a Javaslat szerint 1997-től a mezőgazdasági kistermelők is alkalmazhatják ezt. (Mezőgazdasági kistermelőnek tekintendő a mezőgazdasági őstermelő magánszemély - aki őstermelői igazolványt váltott ki -, feltéve, hogy őstermelői tevékenységéből származó bevétele nem haladja meg az évi 3 millió forintot.)
A Javaslat a mezőgazdasági kistermelő átalányadózási lehetőségének bevezetésére tekintettel rendelkezik arról, hogy a mezőgazdasági kistermelő - ha őstermelői igazolvány birtokában e tevékenységből származó bevétele nem haladja meg az évi három millió forintot - jogosult az átalányadó alkalmazására. Ha a bevételhatárt évközben túllépi, akkor a teljes adóévi jövedelmét a tételes költségelszámolás vagy a 10 százalékos költséghányad alkalmazásával kell megállapítania.
A Javaslat szerint, ha az átalányadózó egyéni vállalkozó az egyéni vállalkozói tevékenységét megszünteti, akkor az átalányadózás megkezdésekor a megszűnés szabályai szerint megállapított és nyilvántartott készletérték összegét bevételként kell figyelembe kell vennie, továbbá az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetését követően szerzett bevételeket és esetlegesen felmerült költségeket az önálló tevékenységből származó jövedelmekre vonatkozó általános szabályok szerint kell elszámolnia. Az átalányadó választása esetén ugyanis az előző évi zárókészletet a megszűnés szabályai szerint kell bevételként nyilvántartani mindaddig, amíg az egyéni vállalkozó átalányadózást alkalmaz. Ez a bevétel azonban az átalányadózás évében (éveiben) nem növeli az átalányadózás szempontjából figyelembe veendő bevételt. Az átalányadózásra való áttéréskor a fennálló pénztartalékot is nyilvántartásba kell venni és az adóbevallásban fel kell tüntetni.
Az átalányadózás alkalmazásában a bevétel százalékában vélelmezett jövedelemhányadok az egyéni vállalkozóknál nem változnak. Ennek megfelelően továbbra is a bevétel 20-13-7 százalékát kell az átalányadó alapjának (vélelmezett jövedelemnek) tekinteni. A mezőgazdasági kistermelő esetében a Javaslat két jövedelemhányadot állapít meg. Az élő állat és állati termékek értékesítéséből származó ellenérték esetén a bevétel 8 százaléka a jövedelem, míg minden más őstermelői termék értékesítése esetében 20 százalékos jövedelemhányadot kell alapul venni.
Új rendelkezése a Javaslatnak az átalányadózónál (az egyéni vállalkozónál és a mezőgazdasági kistermelőnél is), hogy ha az adóhatósági ellenőrzés számla-, (nyugta)adási kötelezettség elmulasztását állapítja meg, akkor az adóév első napjára visszamenőleges hatállyal, annak valamennyi következményével elvész az átalányadó alkalmazására való jogosultság.
a 41-43. §-hoz
A vállalkozók szűk körére (fodrász, kozmetikus és személyszállító) és a fizetővendéglátást folytató magánszemélyekre kiterjedően a Javaslat 1997. évtől bevezeti a tételes átalányadót. Alkalmazásának feltétele, hogy az egyéni vállalkozó a tételes átalányadózás évében (éveiben) kizárólag az említett tevékenységek valamelyikét (vagy a fodrász-kozmetikusi tevékenységet egy személyben) egyedül folytatja, a magántaxis a tevékenységét saját tulajdonú vagy általa egyedül bérelt egyetlen személygépkocsival végzi. A fizetővendéglátó tevékenység folytatásának feltételeiről kormányrendelet készül.
A tételes átalányadó választása vagy az előző évi adóbevalláshoz csatolt nyilatkozattal lehetséges vagy a kezdő egyéni vállalkozó az adóhatósághoz történő bejelentkezésekor teheti meg ezt a nyilatkozatot (a székhely, telephely szerint illetékes kamarai igazolást is csatolni kell a tevékenység gyakorlásának körülményeiről).
A tételes átalányadóra való áttérés esetén az előző év végi készletre vonatkozó bevétel-nyilvántartási szabályokat ugyanúgy kell alkalmazni, mint az átalányadózásra való áttérés esetén.
Az egész évi tevékenység esetén a fodrásznál, kozmetikusnál (és a két tevékenységet együtt végző egyéni vállalkozónál) az adó éves összege 100 ezer forint, a magántaxisnál 120 ezer forint, a fizetővendéglátással foglalkozó magánszemély estében pedig szobánként 24 ezer forint. Törtév esetén (évközben kezdő vállalkozónál vagy a tevékenység megszüntetésekor) napi időarányosítást kell alkalmazni, kivéve a fizetővendéglátó tevékenység utáni tételes átalányadót.
A tételes átalányadózás esetén is - hasonlóan az átalányadóhoz - az adóév összes költségét elszámoltnak kell tekinteni, ideértve az időarányos értékcsökkenést is. A tételes átalányadózás előtt keletkezett veszteség összegéből a tételes átalányadó minden évében 20-20 százalékot kell elszámoltnak tekinteni.
A tételes átalányadóra vonatkozó alapvető szabályok megszegése adózási következményekkel jár. A Javaslat alapján az egyes szabályszegések esetén a tételes átalányadó összegét 10-10 százalékkal kell külön-külön növelni.
A tételes átalányadót negyedévente, egyenlő részletekben kell fizetni, illetőleg a tevékenység megszüntetését követő 15 napon belül kell a fennálló különbözetet rendezni.
A tételes átalányadót alkalmazó egyéni vállalkozót könyvvezetési kötelezettség nem terheli, de valamennyi bevételi és költségbizonylatát, továbbá más üzleti dokumentumait köteles az elévülési időn belül (5 évig) megőrizni. A tételes átalányadózás ténye nem ad felmentést a más jogszabályokban előírt bizonylat-kiállítási, adatszolgáltatási stb. kötelezettség alól.
a 44. §-hoz
Az adópolitikai célok között szerepel a tőkejövedelmek adóterhének a munkajövedelmek adóterhéhez való közelítése. A Javaslat erre tekintettel tartalmazza az ingóságok értékesítésének jövedelme - mint a tőkejövedelmekhez nagyon közeli jövedelemtípus - után fizetendő adó mértékének 20 %-ra emelését. Az ingóságok nem üzletszerű értékesítéséből származó jövedelem utáni adó megfizetése alól - az eddigi 10 ezer forint helyett 20 ezer forintig, vagyis 100 ezer forint jövedelemig - továbbra is mentesülne a magánszemély. A Javaslat pontosítja az adó megfizetéséről szóló rendelkezést is. A § (1) bekezdése kiegészül az ajándékként kapott ingó dolog megszerzésére fordított összeg megállapítására vonatkozó rendelkezéssel.
a 45-48. §-hoz
Az ingatlan, vagyoni értékű jog (továbbiakban együtt: ingatlan) átruházásából származó jövedelem elkülönült adózási szabályai - az adó kulcsának változásán kívül - csupán kismértékben módosulnak.
Az ingatlanértékesítésből származó jövedelemre vonatkozó adó mértékének 10 %-ról 20 %-ra emelését tartalmazza a Javaslat, összhangban a tőkejövedelmek más formáinak adómértékére javasolt változtatással, továbbá pontosítja az adó megfizetéséről szóló rendelkezést.
Változás továbbá, hogy a helyi önkormányzattól a bérlő által megvásárolt lakás szerzési értékének a ténylegesen fizetett összeget (nem pedig az ennél magasabb forgalmi értéket) kell megszerzésre fordított összeg címén figyelembe venni, ha ezt a lakást a magánszemély a későbbiek folyamán elidegeníti.
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy az ingatlanértékesítés jövedelmének lakáscélú felhasználásáról szóló igazolást az adóbevalláshoz nem kell csatolni, hanem külön kell bemutatni, kiegészíti továbbá az adóhatóság által elfogadható igazolások körét a fennmaradási engedéllyel. A lakásszerzési kedvezményre való jogosultság elveszítése esetén (vagyis, ha az így vásárolt lakást a tulajdonos a szerzéstől számított 5 éven belül elidegeníti) az igénybe vett kedvezmény alapjául szolgáló összeg az elidegenítés évében adóköteles. Az erről szóló rendelkezés (a számítás módszerének) pontosítása az adómérték megváltozása miatt vált szükségessé.
a 49. §-hoz
Sajátos módja a jövedelemszerzésnek, hogy az ingatlannal, vagyoni értékű joggal vagy értékes ingósággal rendelkező magánszemély életjáradék folyósítása ellenében idegeníti el a tulajdonában lévő vagyontárgyat, jellemzően ingatlant. Az ilyen formában megszerzett jövedelem adójogi megítélése nehézségekbe ütközik a hatályos szabályok alapján. A Javaslat ezért új 64/A. §-sal egészíti ki a törvényt, amely az említett jövedelem utáni adókötelezettséget részletezi. Ezek az új rendelkezések nem érintik a magánszeméllyel kötött tartási, életjáradéki és öröklési szerződésből származó jövedelmet, ez továbbra is adómentes marad.
Az adó mértéke - az ingó dolog, ingatlan, vagyoni értékű jog értékesítéséből származó jövedelemhez hasonlóan - 20 százalék.
Amennyiben a szerződés megállapítja az ellenértéket, akkor ezt kell bevételnek tekinteni, amely a Szja törvény 58-62. § rendelkezései szerinti költségekkel csökkenthető, és az így megállapított jövedelem után kell az adót megfizetni. Ha az ellenérték nem állapítható meg, akkor az elidegenített vagyoni érték megszerzésére a magánszemély által fordított összeg egyharmadát kell jövedelemként figyelembe venni, vagy az illetékhivatal által megállapított forgalmi érték számít bevételnek.
Az előzőek szerint megállapított jövedelem utáni adó a kifizetőt terheli. Amennyiben a szerződésben a kifizető és a magánszemély megállapodik arról, hogy az adót a magánszemély a kifizető rendelkezésére bocsátja az adóévet követő év március 20-áig, a kifizetőnek nem kell a jövedelem keletkezésekor (vagyis a szerződés megkötését, illetve a földhivatalba való benyújtását követően) megfizetnie az adót. Ebben az esetben azonban a kifizetőre hárul annak kockázata, hogy a magánszemély mégsem adja át az említett határidőig az adó fedezetéül szolgáló összeget. Ebben az esetben a kifizetőnek mindenképpen (akkor is, ha nem kapja meg a magánszemélytől az összeget) meg kell fizetnie az adót.
Előfordulhat, hogy az előbbiek szerint túlságosan bonyolult az adóalap megállapítása, vagy az adó egyösszegű megfizetését nem tudják vállalni a felek. A Javaslat ezért lehetőséget nyújt arra, hogy a rendszeresen folyósított pénzbeli járadékból - annak teljes összegét adóköteles jövedelemnek tekintve - a kifizetéskor vonja le a 20 százalékos adót a kifizető. Ebben az esetben a magánszemély adóbevallásában nem kell szerepeltetni a jövedelmet.
Amennyiben a magánszemély tartását ellenérték nélkül vállalja bármely kifizető, a tartás összege természetbeni juttatásnak minősül, és az arra vonatkozó szabályoknak megfelelően kell a 44 százalékos adót megfizetnie utána. Az ellenérték nélkül folyósított pénzbeli életjáradékból 27 százalék adót kell levonnia a kifizetőnek.

az 50. §-hoz
A Szja törvény szerint kamatnak minősülő egyes jövedelmek 0 százalékos adómértékéhez kapcsolódó - jegybanki alapkamathoz kötött - korlátot módosítja a Javaslat e §-a, úgy, hogy az 1996. december 31. után kötött kölcsönszerződések, vásárolt értékpapírok esetében az ügylet létrejöttekor érvényes jegybanki alapkamatot kell figyelembe venni. Ez azt jelenti, hogy az alapkamat változását nem kell követni.
az 51. §-hoz
Az osztalék fogalmának több elemét módosítja a Javaslat a következők szerint.
Az egyéni vállalkozók 1997. január 1-jétől már nem tartozhatnak a társasági adóról szóló törvény hatálya alá, ezért a rájuk vonatkozó korábbi szabály ebben a formában feleslegessé válik.
A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény lehetővé teszi, hogy a társas vállalkozás adózott eredményét a vagyoni részesedéstől eltérő arányban osszák fel a tulajdonosok között. A Javaslat szerint ezért kikerül az osztalék fogalmából a vagyoni betét arányára utaló szövegrész. Ezzel függ össze a törvény 66. §-ának (2) bekezdése is, amely az osztalék utáni adó mértékére vonatkozik. Ennek lényege, hogy az osztalékot csak meghatározott mértékig terheli 20 %-os adó, míg az azt meghaladó osztalékjövedelem 27 %-kal adózik. Az osztalékra vonatkozó összes adóteher (a 18 százalék és a 20 százalék együttes hatása) a progresszív adótábla legmagasabb kulcsait nem éri el. A jegybanki alapkamat kétszereséhez kötött korlát is még viszonylag tág határok között teszi lehetővé az osztalék alacsonyabb adóteher melletti kifizetését. 
Az osztalékelőlegre vonatkozó rendelkezés - a megbontott mértékű osztalékadóra tekintettel - a Javaslat szerint kiegészül az adómértékről és levonásának módjáról szóló szabállyal. Ennek értelmében az osztalékelőlegként kifizetett összegből a kifizetéskor 27 % adót kell levonni, amely a később megállapítandó osztalék adójába adóelőlegként beszámítható.
Az ügyvédi iroda - mint sajátos vállalkozási forma - által fizetett osztalék esetében az adó alapját a Javaslat az ügyvédi iroda tagja részére a személyes közreműködése címén kifizetett összeghez viszonyítja.
Az egyéni vállalkozók közül az osztalékalap utáni adó fizetésére elsősorban a vállalkozói személyi jövedelemadót fizetők kötelezettek. Az egyéni vállalkozó osztalékalapjának az a része adózik 20 %-kal, amely a progresszív adó alá tartozó vállalkozói kivétnek a jegybanki alapkamat kétszeresével számított részénél nem több. Az osztalékalap ezt meghaladó része után 27 %-os adót kell fizetni. Így a vállalkozásból kivett jövedelem - bármelyik \"csatornán\" keresztül vonja is ki a magánszemély - minden esetben hasonló adóterhet visel.
A külföldön is adóztatható osztalék esetében a kiszámított adót csökkenti a külföldön már megfizetett adó. Nemzetközi egyezmény hiányában 5 százalék adót minden esetben meg kell fizetni (akkor is, ha külföldön szintén adóköteles az osztalék).

az 52. §-hoz
A személyi jövedelemadóztatás bevezetésétől kezdve az értékpapírok adásvétele eredményének csupán az egyik oldalát - az árfolyamnyereséget - ismerte el az adótörvény. Kezdettől fogva a teljes árfolyamnyereség adóköteles volt. A nemzetközi gyakorlatban ez nagyon szigorú szabálynak minősül, hiszen sok országban lehetőség van az árfolyamveszteség meghatározott feltételek melletti figyelembevételére. A Javaslat szerint erre nálunk is mód nyílik korlátozott (ellenőrizhető) körben, a belföldi részvénytársaságok nyilvánosan forgalmazott részvényei esetében, ha az adásvétel értékpapír-forgalmazási tevékenység folytatására jogosult társaság közreműködésével történik. Ennek értelmében ezen értékesített részvények nettó - árfolyamveszteségekkel csökkentett - árfolyamnyeresége után kell adót fizetni. A kifizető forrásadó-levonási kötelezettsége megmarad, a magánszemély év végén igényelheti vissza az árfolyamveszteség miatti esetleges adókülönbözetet. 
Az árfolyamnyereség utáni adó mértéke a Javaslat szerint 20 %.
A tőkeszámlán vezetett értékpapírok árfolyamnyeresége után továbbra sem kell adózni.
az 53. §-hoz
A származékos tőzsdei ügyletek jövedelmének adózására vonatkozó szabályokat a Javaslat külön §-ba rendezi, áttekinthetőbbé téve azokat. A származékos tőzsdei ügyletekről a törvény új 67/A. §-a szól. Az eddig érvényes szabályokat egyértelművé teszi a Javaslat azzal, hogy kimondja: az ügylet bevételének az ügylet megkötéséhez szükséges járulékos költségek levonásával csökkentett részét kell adóalapnak tekinteni. Új fogalommal, az összetett tőzsdei ügylet (pl. csere-, spread, kosár ügylet) fogalmával egészül ki a rendelkezés. Az összetett tőzsdei ügyletet alkotó részügyletek eredményét nem egymástól függetlenül kell nézni, hanem szembe kell állítani őket egymással. A származékos tőzsdei ügyletből származó jövedelem utáni adó mértéke 20 százalék.
az 54. §-hoz
Több ponton is szükségessé vált a természetbeni juttatás fogalmának pontosítása, kiegészítése.
Így a Javaslat szerint számla hiányában a termék, szolgáltatás szerzési értékének kifizető általi igazolására egyéb dokumentum (számlát helyettesítő okmány) is elfogadható.
A gyakorlatban gondot okozott a használt termék juttatásakor az adóalap meghatározása. Eddig ugyanis a számla szerinti szerzési értéket kellett figyelembe venni, amely azonban a használat során jelentősen változhat (csökkenhet). A javaslat szerint ilyen esetben a szokásos piaci értékből kell kiindulni.
A természetbeni juttatásként kapott vagyoni érték eladásakor a megszerzésre fordított értékként figyelembe veendő összeg meghatározását is pontosítja a Javaslat oly módon, hogy a szerzési érték ilyen esetben a megszerzésre fordított vételár és a természetbeni juttatás címén megfizetett 44 %-os adó alapjául szolgáló érték együttes összege.
Szintén a gyakorlatban felmerült kérdés a kifizető által kötött olyan biztosítás - mint jövedelem - besorolása, amely esetében a biztosított magánszemélyek név szerint előre nem ismertek. A Javaslat az ilyen típusú biztosítás díját  a természetbeni juttatások közé sorolja.
az 55. §-hoz
Az egyéni vállalkozók adózási feltételeinek a társasági adóról szóló törvény hatálya alá tartozó társas vállalkozások adózási körülményeihez való közelítése indokolja, hogy valamennyi vállalkozási formára kiterjedjen az ún. cégautó-adó is. 
A Javaslat szerint az ún. cégautó utáni tételes adó az 1997-től üzembeállított személygépkocsikra ötmillió forintos beszerzési ár felett változatlan. Az ennél nagyobb értékű személygépkocsik utáni adó havi összege egységesen 14 ezer, illetve 7 ezer forint. Az utóbb beszerzett tartozékok címén a beszerzési ár nem módosítható. Az 1997. január 1-je előtt beszerzett személygépkocsik utáni adó mértéke megegyezik az 1996-ban érvényes mértékkel. A Javaslat szerint az adó alapjául szolgáló beszerzési ár később ezek esetében sem növelhető.
A taxi rendszerű személyszállítással, valamint az üzletszerű gyakorlati gépjárművezető-oktatással foglalkozók közül a társas vállalkozások mentesülnek a cégautó-adó alól. Az ilyen tevékenységet folytató egyéni vállalkozókra a cégautó-adó egyéni vállalkozásokra vonatkozó általános szabályai érvényesek. Bővül a mentes kör az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat intézetei törvény által előírt feladatainak ellátásához szükséges személyautók használatával. Mivel az egyéni vállalkozók 1997-től kötelezően a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartoznak, a részükre bérbeadott autó a jövőben ezen a címen nem mentesül az adó alól. 
A Javaslat szerint az egyéni vállalkozó az adó alól mentesülhet arra az időszakra, amikor nem számol el költségként a személygépkocsira értékcsökkenési leírást, lízing vagy bérleti díjat. Egyáltalán nem kell cégautó-adót fizetnie az átalányadót, valamint a tételes átalányadót választó egyéni vállalkozónak.
az 56. §-hoz
A kedvező kamatozású hitelek révén megszerzett, adókötelezettséget jelentő vagyoni előnyt a Javaslat szerint a kölcsönnyújtás időpontjában érvényes jegybanki alapkamathoz kell viszonyítani a jelenleg érvényes fix mérték (20 %) helyett. A jegybanki alapkamat információt nyújt a piaci kamatok változásáról, ezért célszerű az adó alapját is ehhez igazodva meghatározni.
A települési önkormányzatok által kedvezményes kamattal vagy kamat nélkül a 106/1988. (XII. 16.) MT rendelet alapján nyújtott lakáscélú hitelek kamatkedvezményére vonatkozóan a Javaslat rendelkezik az adó alóli mentességről.
az 57. §-hoz
Az adóalap csökkentő érdekképviseleti tagdíjból finanszírozott adómentes szociális segély kombinációval megvalósuló adókikerülésre (és annak esetlegesen \"továbbfejlesztett\" változataira) tekintettel került rögzítésre az a rendelkezés, miszerint, ha az érdekképviseletek (ideértve az alapítványokat is) meghatározott esetekben és mértékben adómentes jogcímen juttatnak vagyoni értéket a magánszemélynek, akkor a meghatározott mértéken felüli juttatás után 44 %-os adót kell megfizetniük.
az 58. §-hoz 
A földjáradék és a külterületi termőföld bérbeadásából származó jövedelem adózási szabályai egységessé válnak oly módon, hogy a magánszemély az önálló tevékenységből származó jövedelem adózási szabályait alkalmazhatja, vagy a bevétel egészét jövedelemnek tekintve korlátozás nélkül 20 %-os forrásadó levonásával adózhat.
az 59. §-hoz
A statisztikai besorolási rend irányadó időpontjának változása miatt vált szükségessé az erre vonatkozó rendelkezés módosítása.
a 60. §-hoz
Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy a mezőgazdasági őstermelői igazolvánnyal kapcsolatos szabályokról rendelkezzék, továbbá, hogy rendeletben határozza meg a fizetővendéglátói tevékenységre vonatkozó eljárási szabályokat.
a 61. §-hoz
Az APEH eddig is meglévő közzétételi kötelezettségét a Javaslat pontosítja. Eszerint az APEH a költségelszámolásnál figyelembe vehető üzemanyag-árakat és az MNB által nem jegyzett pénznemek USA dollárban meghatározott árfolyamát a Magyar Köztársaság hivatalos lapjában, a Magyar Közlönyben adja közre.
a 62. §-hoz
A költségvetési vagy önkormányzati forrásból finanszírozott külföldi kiküldetésekre tekintettel folyósított összeg adóköteles részére vonatkozó átmeneti rendelkezés módosítását tartalmazza a Javaslat e §-a.
a 63. §-hoz
Az átmeneti rendelkezések több szabályozási területet érintenek. Az egyik a lakáscélú megtakarítás utáni adókedvezmény igénybevételének a korlátját tartalmazza, arra figyelemmel, hogy azt a megtakarítási formát a lakástakarékpénztárakba történő betételhelyezés lehetősége váltja fel.
Itt kerül továbbá rendezésre az üzleti hitel utáni kamat fizetéséhez kapcsolódó adókedvezmény megszünésével összefüggő átmeneti szabály. 
A rendelkezések egy csoportja az egyéni vállalkozókkal függ össze, nevezetesen az 1996. év végéig a társasági adó hatálya alá tartozókkal, akik 1997-től kötelezően a személyi jövedelemadó hatókörébe kerülnek. Az egyszeres és a kettős könyvvitel szerinti elszámolásról az e törvény szerinti elszámolásra való áttérés részletes szabályai e §-ban kerültek megfogalmazásra.
A rendelkezések másik csoportja az új társasági adószabályokhoz, különösen a kiegészítő adó megszűnéséhez kapcsolódik. Lényege, hogy a korábban felhalmozott eredménytartalékból fizetett osztalék adójára 1997-98-ban átmeneti könnyítést enged meg. 
a 64. §-hoz
A Javaslat rendelkezései az 1997. január 1-jétől megszerzett jövedelmekre és keletkezett adókötelezettségekre vonatkoznak.
A Javaslat 1997. január elsejétől több rendelkezést hatályon kívül helyez, ezek közül a fontosabbak a következők.
-	a munkáltató által kötött biztosítás adóköteles díjának és az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári munkáltatói hozzájárulásnak az adóelőleg-szabályát;
-	a hatályos törvény 1996. évre vonatkozó egyes - egyébként eredetileg is csak 1996. évre vonatkozó - átmeneti rendelkezéseit (ezek: a külföldi alkalmazott munkabérének speciális jövedelemszámítása; a szövetkezeti üzletrész vásárlásához kapcsolódó adókedvezmény, és a külterületi termőföld bérbeadásából származó jövedelem utáni forrásadó szabályok);
-	a kistermelői átalányt alkalmazó mezőgazdasági kistermelő évi 1 millió forint bevételig terjedő adómentességét;
-	a munkáltató által nyújtott természetbeni vagy utalványos étkezés biztosításához kapcsolódó adómentességet.
A záró rendelkezések két különleges, a parlamenti szavazáshoz 2/3-os minősített többséget igénylő törvényt is módosítanak (a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 95. §-ának (2) bekezdését, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatokól szóló 1995. évi CXXV. törvény 63. §-ának (3) bekezdését - mindkettő adózással kapcsolatos rendelkezés).

az 1. számú melléklethez
A Javaslat 1. számú melléklete a Szja tv. adómentességeket tartalmazó Szja 1. számú  mellékletét módosítja.
A jelentősebb változások  a következők:
-	A mozgáskorlátozottak jogszabály alapján nyújtott közlekedési támogatásával bővül az adómentes bevételek köre.
-	A Javaslat kiegészíti a lakáshoz kapcsolódó adómentességek körét a lakástakarék-pénztárakról szóló törvény szerint nyújtott állami támogatással.
-	A Javaslat szerint 1997-től az önkormányzat által folyósított bevonulási segély is adómentes.
-	A kitüntetésekhez kapcsolódó adómentes pénzjutalomról szóló rendelkezés pontosítását tartalmazza a módosítás, amely szerint ezen meghatározás alatt azt az összeget kell érteni, amelyet a kitüntetés tulajdonosának állami elismerésként adnak át.
-	A Javaslat a mezőgazdasági kistermelőre vonatkozó adószabályokkal összhangban megszünteti az évi egymillió forintos bevételhatárhoz kapcsolt adómentességet.
-	A valuta- (deviza-) árfolyamnyereség adómentességéről szóló szabály kiegészül azzal a megszorítással, hogy csak akkor mentes ez a jövedelem, ha az átváltást nem üzletszerűen végzi a magánszemély.
-	Az adómentes oktatási szolgáltatások körét a közoktatásról szóló törvény fogalomhasználatához igazodva módosítja a Javaslat.
-	Megszűnik a Javaslat szerint a természetbeni étkeztetéshez kapcsolódó adómentesség.
-	A Javaslat a közoktatási ellátáshoz kapcsolódó adómentesség kisebb pontosítását tartalmazza, amely szerint az iskolai teljesítmény alapján adott könyvjutalom is adómentes.
A melléklet néhány, az egyéb jogszabályi változások miatt szükségessé váló módosítást is tartalmaz.
a 2. számú melléklethez
A Javaslat 2. számú melléklete a Szja tv. 2. számú mellékletét módosítja azzal, hogy e melléklet az önálló tevékenységet végző magánszemély bevételének részletes elszámolási szabályait tartalmazza.
a 3. számú melléklethez
A Javaslat 3. számú melléklete a Szja tv. 3. számú mellékletét módosítja oly módon, hogy az önálló tevékenységet végző magánszemély költség-elszámolási szabályait tartalmazza. Külön kiemelést érdemel, hogy az önálló tevékenységet folytatók közül kizárólag az őstermelői tevékenységből származó bevétel költségeinek elszámolása keretében lehetséges - az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályok szerinti - az értékcsökkenési leírási szabályok alkalmazása.
a 4. számú melléklethez
A Javaslat 4. számú melléklete a Szja tv. adónyilvántartásokra vonatkozó 5. számú mellékletét módosítja. A korrekció a jelenlegi könyvvezetési rendszert alapjában nem módosítja, azonban a Szja tv-ben a Javaslat szerinti jövedelemképzési változásokat figyelembe veszi, továbbá a szövegezés és a fogalmak módosulásával összhangban van. Fontos kiemelni, hogy a mezőgazdasági őstermelő nyilvántartási kötelezettségét választhatóan - a legegyszerűbb módszer lehetőségét megadva - szabályozza a Javaslat.
az 5. számú melléklethez
A Javaslat 5. számú melléklete a Szja tv. mezőgazdasági kistermelői tevékenységről szóló 6. számú melléklete helyébe új - az őstermelői tevékenység meghatározását tartalmazó - mellékletet illeszt. Az őstermelői tevékenység körét a Javaslat szűkíti, ily módon nem tartozik e körbe a saját termelésű alapanyag felhasználásával történő egyes termékek (szárított dohány, borféleségek) előállítása.
a 6. számú melléklethez
A Javaslat 6. számú melléklete az egyéni vállalkozó bevételének elszámolására vonatkozó szabályokat (a Szja tv. új 10. számú mellékletét) tartalmazza. Az önálló tevékenység bevételi szabályaitól való elhatárolást alapvetően az egyéni vállalkozói tevékenység sajátos jellege indokolja.
a 7. számú melléklethez
A Javaslat 7. számú melléklete az egyéni vállalkozók költségelszámolási szabályait a Szja tv. új 11. számú mellékletében részletezi. Kiemelést érdemel, hogy a vállalkozások \"adósemleges\" helyzetének biztosítása érdekében az értékcsökkenésre vonatkozó rendelkezések azonosak a társasági adóalanyokra vonatkozó hasonló rendelkezésekkel.
a 8. számú melléklethez
A vállalkozói osztalékalap legfontosabb módosító tétele a tartalékolás, amelynek szabályozását a Javaslat 8. számú mellékletével kiegészített Szja tv.  12. számú, új melléklete tartalmazza. A pénztartalék számlára vonatkozó hatályos szabályokat a Javaslat két alapvető vonatkozásban enyhíti. Az egyik változás az, hogy a Kincstárnál történő számlavezetés lehetősége mellett pénzintézeti tartalékszámlán is lehet azonos feltételekkel tartalékolni a pénzt. A másik érdemi változás az, hogy kimaradnak azok a szigorító szabályok, amelyek a bevallott éves adóköteles jövedelem nagyságához kapcsolják a pénztartalék-számla rendeltetésszerű működését.
a 9. számú melléklethez
A Javaslat 9. számú melléklete az egyéni vállalkozók adókedvezményeit tartalmazó új melléklet, amely a Szja tv. 13. számú melléklete. Az egyéni vállalkozók is igénybe vehetik a vállalkozói személyi jövedelemadóból azokat a kedvezményeket, amelyeket a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény biztosít. Az adókedvezmények átvételét az egyéni vállalkozóknak a Szja törvény hatálya alá történő kötelező áttérése teszi szükségessé: nem indokolt, hogy a törvény által előírt adójogi változás hátrányos következményekkel járjon a vállalkozó gazdálkodására. 



---------Ç   ü   v â   r ¦  n U  j W  f 
  b J  ^ ¬  Z 
  V Ë	  R 
  N \"
  J -- @"
