"Magyar Köztársaság Kormánya


T/3149. számú

Törvényjavaslat

az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény
módosításáról








Előadó: dr. Medgyessy Péter
              pénzügyminiszter











Budapest, 1996. szeptember hó



1996. évi .... törvény
az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 
módosításáról


1. § Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 3. §-ának (4) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:

\"A társadalombiztosítási alapokat - a társadalombiztosításról szóló törvény szerint - megillető járulék tartozásokra és a vámtartozásra e törvényt az adóhatóság által a költségvetési támogatás vonatkozásában gyakorolható visszatartási jog tekintetében azonban  alkalmazni kell.\"

2. § Az Art. 16. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(4) Az önkormányzati adóhatóság  ha az önkormányzat másként nem rendelkezik  az adózót a (2) és (3) bekezdésben foglaltak szerint tartja nyilván. Amennyiben az adózó adóazonosító jellel nem rendelkezik, adóbevallásával egyidejűleg köteles az adóazonosító jel megállapításához szükséges, a 12. § (1) bekezdésében felsorolt adatokat közölni az önkormányzati adóhatósággal. Az önkormányzati adóhatóság megkeresésére az állami adóhatóság a 12. § (1) bekezdésében foglalt adatok közlése esetén az adóazonosító számmal nem rendelkező magánszemély adóazonosító jelét megállapítja és erről az önkormányzati adóhatóságot értesíti. Az önkormányzati adóhatóság a magánszemélyt erről tájékoztatja.\"

3. § Az Art. 16. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg e § a következő (9)-(10) bekezdésekkel egészül ki: 

\"(8) Az adóhatóság az adószám megállapítását megtagadja, ha az adózó által bejelentett adatok valótlanok, vagy hiányosak.

(9) Az adóhatóság törli a 11. § (1) bekezdése alapján bejelentkezett  és nyilvántartásba vett adózók közül azt, 

a)	aki (amely) az adószám kiadását követő 2 hónapon belül a cégbejegyzés, illetve az egyéni vállalkozói igazolvány megszerzése érdekében szükséges eljárás megindítását a cégbíróság, illetve az önkormányzat jegyzője által kiállított okirattal nem igazolja, 

b)	akinek (amelynek) a cégbírósági bejegyzés, illetve az egyéni vállalkozói igazolvány iránti kérelmét  a cégbíróság, illetve az önkormányzat jegyzője jogerősen elutasította,

c)	akinek (amelynek) a cégjegyzékből való törlését a cégbíróság jogerős végzésével elrendelte, illetőleg akinek vállalkozói igazolványát az önkormányzat jegyzője jogerősen visszavonta, vagy aki a vállalkozói igazolványát visszaadta,

d)	aki bejelenti a tevékenységének megszüntetését vagy a tevékenység folytatásához szükséges engedélyét visszavonják. 

(10) A nyilvántartásból való törlésről az adóhatóság az adózót haladéktalanul, a cégbíróságot és az önkormányzat jegyzőjét a határozat jogerőre emelkedését követő 8 napon belül értesíti.\"

4. § Az Art. 19. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(1) A kifizető más személy adóját akkor állapítja meg, ha ezt törvény előírja.\"

5. § Az Art. 20. §-a (5) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

\"Nem kell éves adóbevallást benyújtania az általános forgalmi adóról és a költségvetési támogatásról a magánszemélynek, ha nem vállalkozó és ha általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett.\"

6. § (1) Az Art. 23. §-a (3) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a következő g) ponttal egészül ki:

[... az adózónak 30 napon belül adóbevallást kell tennie - a magánszemélynek a jövedelemadóját kivéve - , ha]

\"f) a cégbíróság a bejegyzés iránti kérelmet, illetve az egyéni vállalkozói igazolvány iránti kérelmét az önkormányzat jegyzője jogerősen elutasította, vállalkozói igazolványát az önkormányzat jegyzője, vagy a tevékenység folytatásához szükséges engedélyt az arra illetékes hatóság jogerősen visszavonta, továbbá a cégbírósági bejegyzés, illetve az egyéni vállalkozói igazolvány iránti kérelmet az adózó elmulasztotta benyújtani,

g) a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint a könyvviteli zárlat és a beszámoló alapján az adókülönbözetét megállapítja.\" 

(2) Az Art. 23. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(4) A (3) bekezdésben említett határidőt  ha törvény másként nem rendelkezik  a (3) bekezdés a) és b), továbbá e) és g) pontja esetében attól az időponttól kell számítani, amit a külön jogszabályban előírt zárómérleg, vagyonmérleg, éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló elkészítésére jogszabály megállapít. A (3) bekezdés c) és d) pontjában a bevallás benyújtására előírt határidőt a megszűnés, illetőleg a kötelezettség megszűnésének napjától kell számítani. A (3) bekezdés f) pontjában a bevallás benyújtására előírt határidőt az adóhatóság nyilvántartásából való törlés közlésének, illetve a cégbírósági végzés, az önkormányzat jegyzője vagy a tevékenység folytatásához szükséges engedélyt visszavonó hatóság határozatának jogerőre emelkedésétől kell számítani.\"

7. § Az Art.  26. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

\"(3) Az adótartozás átvállalásához az adóhatóság azzal a feltétellel járulhat hozzá, ha az eredetileg kötelezett adózó az átvállalt tartozásért kezességet vállal.\"  
8. § Az Art. 27. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(4) Az adózót megillető költségvetési támogatás kiutalásának esedékességéről e  törvény melléklete vagy törvény rendelkezik. Eltérő rendelkezés hiányában a költségvetési támogatást az igény (bevallás) benyújtásának napjától számított 30 napon belül kell kiutalni. A kiutalás napjának az számít, amikor az adóhatóság bankszámláját az azt vezető pénzintézet megterhelte.\"

9. § Az Art. 28. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: 

\"(1) A fizetési kötelezettséget a bankszámlával rendelkező adózónak átutalási megbízással, bankszámlával (pénzforgalmi számlával) nem rendelkező adózónak belföldi postautalvánnyal vagy folyószámlájáról történő átutalással kell teljesítenie.\" 

10. § Az Art. 31. §-ának (1)-(2) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek: 

\"(1) Az adóelőleg-fizetési kötelezettséget az adózó önadózás útján teljesíti. Törvény az adóelőleg-fizetési kötelezettség fizetési meghagyással történő megállapítását is előírhatja. Ez esetben az adóhatóság az éves bevallás, illetőleg a várható adó bejelentését követő 30 napon belül fizetési meghagyásban közli az előleg összegét és a fizetés határidejét.

(2) Az adózó az adóelőleg módosítását kérheti az adóhatóságtól, ha előlegét az előző időszak (év, negyedév, félév) adatai alapján fizeti, és számításai szerint adója nem éri el az előző időszak adatai alapján fizetendő adóelőleg összegét.\"

11. § (1)  Az Art. 32. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és számozása (4) bekezdésre változik. 

\"(3) Az adózó a költségvetési támogatás (adóvisszaigénylés, adóvisszatérítés) igénylésekor az erre a célre rendszeresített nyomtatványon nyilatkozik arról, hogy a nyilatkozat időpontjában más adóhatóságnál (vámhatóságnál) vagy társadalombiztosítási szervnél van-e esedékessé vált tartozása és az milyen összegű. 

(4) Az adóhatóság az általa felülvizsgált, az adózót megillető költségvetési támogatást (adóvisszaigénylést, adóvisszatérítést) az általa nyilvántartott adótartozás, adók módjára behajtandó köztartozás, az adózó nyilatkozatában szereplő - társadalombiztosítási alapokat, vámhatóságot, más adóhatóságot megillető - tartozás összegéig visszatarthatja, és ezzel a tartozás megfizetettnek minősül. Az adóhatóság visszatartási jogának gyakorlását az adózó kérelmére akkor mellőzheti, ha a költségvetési támogatás, az adóvisszaigénylés, az adóvisszatérítés elmaradása az adózó gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené. A visszatartásról az adózót az adóhatóság határozattal értesíti. Az adóhatóság a visszatartott összegből 8 napon belül utalja át a nyilatkozatban szereplő szervnek az adózóval szemben fennálló követelését. Ha az igényelt költségvetési támogatás (adóvisszaigénylés, adóvisszatérítés) összege az adózót terhelő tartozások mindegyikére nem nyújt fedezetet, azt az adóhatóság először a nála nyilvántartott tartozás  kiegyenlítésére számolja el, a fennmaradó összeget pedig a követelések arányában utalja át.\"

(2) Az Art. 32. §-a jelenlegi (4)-(5) bekezdésének számozása (5)-(6) bekezdésre változik, a § a következő (7) bekezdéssel egészül ki, és egyidejűleg a jelenlegi (6)-(7) bekezdéseinek helyébe a következő rendelkezések lépnek és számozásuk (8)-(9) bekezdésre változik. 

\"(7) Az adóhatóság számlájára tévesen befizetett összeg visszafizetését a befizető a túlfizetésre vonatkozó szabályok szerint igényelheti, amennyiben az adóhatóságnál nyilvántartott tartozása nincs. 

(8) Az állami és az önkormányzati adóhatóság az adózó adószámlájának egyenlegéről és a tartozásai után felszámított késedelmi pótlékról  feltéve, hogy az adószámla tartozást vagy túlfizetést mutat  évente, augusztus 31-ig értesítést ad ki. 

(9) Az állami és önkormányzati adóhatóság a (8) bekezdésben foglaltaktól eltérően az értesítést október 31-ig adja ki, ha az adózó valamely adójáról adóbevallását május 31-ig nyújthatja be.\"

12. § Az Art. 42. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(1) Az önadózás útján megállapított vagy megállapítani elmulasztott adót, adóalapot  az illeték kivételével  és a költségvetési támogatást az adózó helyesbítheti. Ha az adózó az adóhatóság ellenőrzésének megkezdését megelőzően feltárja, hogy az adóalapját, az adót, a költségvetési támogatást nem a jogszabálynak megfelelően állapította meg vagy bevallása számítási hiba, vagy más elírás miatt az adó, költségvetési támogatás alapja, összege tekintetében hibás, bevallását önellenőrzéssel módosíthatja. Nem minősül önellenőrzésnek, ha az adózó bevallását késedelmesen nyújtja be, és késedelmét nem igazolja, vagy igazolási kérelmét az adóhatóság elutasítja. Nincs helye önellenőrzésnek, ha az adózó a törvényben megengedett választási lehetőséggel jogszerűen élt, és ezt az önellenőrzéssel változtatná meg.\"
 
13. § Az Art. 45. §-ának  (4) bekezdése a következő n) ponttal egészül ki: 

[(4) A 3. számú mellékletben megállapított feltételek szerint az adóhatósághoz adatot szolgáltat:]

\"n) az adókedvezmény (adómentesség) igénybevételére jogosító igazolást kiállító szerv.\"

14. § (1) Az Art. 47. §-ának (1) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:

[(1) Az adótitkot alapos okkal használják fel, ha]

\"d) a vállalkozási tevékenységet folytató adózó nevére, elnevezésére,  székhelyére, telephelyére, adószámára vonatkozó adatok megismerésére más adózónak, - az őt terhelő adókötelezettség jogszerű teljesítéséhez - vagy állami szervnek, köztestületnek törvényben meghatározott feladata ellátásához van szüksége.\" 

(2) Az Art. 47. § (3) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

\"Az adóhatóság jogosult a hatáskörébe tartozó, adóval kapcsolatos, a titoktartási kötelezettség alá tartozó adatról, tényről, körülményről vagy iratról más adóhatóság (vámhatóság) tájékoztatására, ha az valamely adó (vámteher) vagy adóhiány feltárását, behajthatóságának megállapítását lehetővé teszi vagy valószínűsíti.\"






15. § Az Art.  47. §-a (4) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(4) Az adóhatóság megkeresésre tájékoztatja az adótitokról]  
\"d) az Állami Számvevőszéket, a  Kormányzati Ellenőrzési Irodát, ha a tájékoztatás az ellenőrzéshez,\"

16. § (1) Az Art. 49. §-ának (1)-(2) és (4) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek: 

\"(1) Az adó, a költségvetési támogatás és a jogszabály alapján a központi költségvetés terhére garanciavállalás (kezesség) címén kifizetett tartozások behajtása ügyében  ha törvény másként nem rendelkezik  első fokon az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) területi szerve (első fokú állami adóhatóság) jár el.

(2) A Hivatal területi szervei 

a) a fővárosban 
- a Hivatal Észak-budapesti igazgatósága a Budapest I., II., III., IV., V. és XIII. kerületei, 
-	a Hivatal Kelet-budapesti igazgatósága a Budapest VI., VII., VIII., X., XIV., XV., XVI. és XVII. kerületei,
-	a Hivatal Dél-budapesti igazgatósága a Budapest IX., XI., XII., XVIII., XIX., XX., XXI., XXII. és XXIII. kerületei
tekintetében; 

b) a megyékben a Hivatal megyei igazgatóságai;  

c) Az e törvény 7. számú mellékletében meghatározott fővárosi, Pest megyei székhelyű jogi személyiséggel rendelkező adózókkal kapcsolatos adóztatási feladatokat a Hivatal Pest megyei és fővárosi kiemelt adózóinak igazgatósága (a továbbiakban: kiemelt adózók igazgatósága) látja el.

(4) Az illeték kiszabásával, megfizetésével, behajtásával, az illetékfizetés rendjének ellenőrzésével kapcsolatos ügyben első fokon - ha törvény másként nem rendelkezik - a fővárosban Fővárosi Illetékhivatal elnevezéssel a fővárosi önkormányzat főjegyzője, a megyékben megyei Illetékhivatal elnevezéssel a megyei önkormányzat főjegyzője jár el.\"

(2) Az Art. 49. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(6) A csődeljárásban, a felszámolási eljárásban, a végelszámolásban és a végrehajtási eljárásban a központi költségvetést megillető vám- és jövedéki követelések, valamint a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alapot megillető követelések tekintetében a hitelezők képviselőjeként, illetőleg végrehajtási eljárásban a végrehajtás foganatosítójaként  - az illetékes szervek külön megállapodása alapján - az állami adóhatóság jogosult eljárni. Az állami adóhatóság az őt megillető követelések tekintetében képviselőként (végrehajtóként) történő eljárásra a társadalombiztosítási (vám-) követelések behajtására jogosult szervet megbízhatja.\"

(3) Az Art. 49. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:

\"(7) Az állami adóhatóság az 51. § (2) bekezdésének a)-c) pontjában foglaltakkal összefüggésben jogosult az egyébként a hatáskörébe nem tartozó pénzügyi kötelezettségek teljesítését is ellenőrizni.\" 

17. § Az Art. 50. §-ának (3)-(4) és (6)-(7) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek: 

\"(3) Ha a vállalkozónak több telephelye van, az ellenőrzésre és az eljárásra az elsőként bejelentett telephely szerinti első fokú állami adóhatóság az illetékes. A később bejelentett telephely szerint illetékes első fokú állami adóhatóság is jogosult az adózó telephelyén - az egyes adó, költségvetési támogatás alapja és összege megállapításának kivételével - az egyéb adókötelezettségek vizsgálatára, illetve az egyes adókkal, költségvetési támogatásokkal kapcsolatos adatok, tények és körülmények előzetes rögzítésére. 

(4) A 49. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott igazgatóság helyszíni ellenőrzést és eljárási cselekményt a főváros egész területén, a kiemelt adózók igazgatósága Pest megye és a főváros egész területén végezhet.\"

\"(6) A külföldi utas, a külföldön bejegyzett vállalkozás, továbbá a diplomáciai és konzuli képviseletek, az ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek és tagjaik általános forgalmi adó visszatérítésének elbírálására, illetőleg a Magyar Köztársaság területén sem székhellyel, sem telephellyel, sem állandó vagy ideiglenes lakóhellyel, tartózkodási hellyel nem rendelkező külföldi személy, továbbá a külföldön tevékenységet végző társasági adóalany adóügyében az eljárásra  ha jogszabály másként nem rendelkezik  kizárólag a Hivatal Észak-budapesti Igazgatósága illetékes. 

(7) A fegyveres erők és fegyveres testületek, továbbá azok hivatásos és továbbszolgáló állományú tagjai, polgári alkalmazottai adóügyeiben  a helyi adók és az illetékügyek kivételével  az eljárásra kizárólag a Hivatal Észak-budapesti Igazgatósága illetékes.\"

18. § Az Art. 53. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(4) Ellenőrzést kell lefolytatni a vállalkozónál, ha felszámolását (végelszámolását) rendelték el, a vállalkozó átalakulása, adókötelezettségének megszűnése vagy más jogutód nélküli megszűnése esetén pedig akkor, ha az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal elnöke így rendelkezik. Kötelező az ellenőrzést lefolytatni az Állami Számvevőszék felhívására és a pénzügyminiszter utasítására, továbbá - helyi adó esetében - az önkormányzati képviselőtestület határozata alapján.\"

19. § Az Art. az 56. § után a következő 56/A §-sal egészül ki:

\"56/A. § (1) Az általános megbízólevél alapján az adóhatóság alkalmazottja jogosult az adókötelezettség teljesítésének ellenőrzése során a vállalkozási tevékenységet folytató adózónál
a) próbavásárlásra, 
b) leltárfelvételre,
c)	adókötelezettségét érintő tények, adatok, körülmények vizsgálatára.

(2) Az általános megbízólevelet az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal elnöke adja ki a megbízólevélre vonatkozó szabályok alapján azzal az eltéréssel, hogy az nem tartalmazza az ellenőrzött személy azonosító adatait. Az általános megbízólevél tartalmazza érvényességének idejét és az (1) bekezdés szerint végezhető  ellenőrzési cselekmények megjelölését. 

(3) Az adóhatóság alkalmazottja az általános megbízólevéllel végzett ellenőrzés megállapításait rögzíti és közli az ellenőrzött személlyel. Az általános megbízólevél alapján végzett ellenőrzésre - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - az e törvény VI. fejezetének rendelkezései az irányadók.\"

20. § Az Art. a 60. § után a következő 60/A. §-sal egészül ki: 

\"60/A. § (1) Ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége. 

(2) Az adóhatóság az (1) bekezdés szerint feltárt adóalapot annak az évnek az összevonás alá eső jövedelméhez számítja hozzá, amelyre nézve a jövedelemeltitkolást megállapítja. Ha a vagyongyarapodás forrásaként az adózó több évi eltitkolt  jövedelme szolgált, az adóhatóság a vizsgálattal érintett évek között a jövedelmet egyenlő arányban megosztja, és az adót az egyes években hatályos jövedelemadó törvényekben meghatározott -  összevonás alá eső jövedelmekre vonatkozó - adómértékkel állapítja meg. 

(3) A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja, egyebekben pedig az eljárásra az e törvény VI. fejezetében foglalt  rendelkezések az irányadók.\"





21. § Az Art. 67. §-ának (2) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:

\"A késedelmi pótlék után késedelmi pótlékot felszámítani nem lehet.\"

22. § (1) Az Art. 70. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: 

\"(3) Az önellenőrzési pótlékot a késedelmi pótlék 50 %-ának, ismételt önellenőrzés esetén 75 %-ának megfelelő mértékben kell felszámítani a bevallás benyújtására előírt határidő leteltét követő első naptól a helyesbítés nyilvántartásba történő feljegyzésének, illetve a magánszemély jövedelemadója esetén az önellenőrzési lap benyújtásának napjáig. Ha az önellenőrzés pótlólagos adófizetési kötelezettséget nem eredményezett, mert az adózó adóját az eredeti esedékességkor vagy korábbi önellenőrzése során hiánytalanul megfizette, a fizetendő pótlék mértéke 5000 forint, magánszemély esetén 1000 forint.\"
(2) Az Art. 70. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(6) Az önellenőrzési pótlék kérelemre akkor mérsékelhető, ha az adózó tévedését olyan körülmények bizonyításával menti ki, amelyek egyébként megalapoznák - a 73. § (1) bekezdésének alkalmazásával - a bírságmérséklést is.\"

23. § Az Art.  71. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
\"71. § Az adózó az önellenőrzéssel megállapított helyesbített adóalap, adó, illetve költségvetési támogatás bevallásával mentesül az adóbírság, mulasztási bírság alól, a helyesbített meg nem fizetett adó, jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás, továbbá az önellenőrzési pótlék megfizetésével az önellenőrzés időpontjáig esedékes késedelmi pótlék alól.\"

24. § (1) Az Art. 72. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(1) Adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. Az adóbírság mértéke  ha e törvény másként nem rendelkezik  az adóhiány 50 %-a. Adóbírságot állapít meg az adóhatóság akkor is, ha az adózó jogosulatlanul nyújtotta be támogatási, adóvisszaigénylési, adóvisszatérítési kérelmét, vagy igénylésre, támogatásra, visszatérítésre vonatkozó bevallását, és a jogosultság hiányát az adóhatóság a kiutalás előtt megállapította. A bírság alapja ilyen esetben a jogosulatlanul igényelt összeg.\"

(2) Az Art. 72. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(6) Ha az adót a munkáltató állapította meg, az adóhatóság az adóhiány után az adóbírságot, a késedelmi pótlékot a munkáltató terhére, a rá vonatkozó szabályok szerint állapítja meg, kivéve ha az adóhiány az adózó jogszerűtlen nyilatkozatának következménye.\"

25. § Az Art. 74. §-ának (13)-(14) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyidejűleg a jelenlegi (14)-(16) bekezdés számozása (15)-(17) bekezdésre változik:

\"(13) A vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélyek 100 ezer, más adózók 200 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal  sújthatók, ha 

a)	a jogszabályokban előírt bizonylatok, könyvek, nyilvántartások hiányával, vagy azoknak az előírásoktól eltérő vezetésével,

b)	hibás vagy valótlan adatszolgáltatással,

c)	nyilatkozattétel elmulasztásával (tanúvallomás jogosulatlan  megtagadásával), vagy más módon az ellenőrzést akadályozzák, 

d)	a költségvetési támogatás (adóvisszaigénylés, adóvisszatérítés) igénylésénél valótlan tartalmú nyilatkozatot tettek. 

(14) Az adóhatóság az adót, költségvetési támogatást megállapító törvényben megállapított kötelezettségnek az (1)-(13) bekezdésben nem szabályozott megszegése esetén a magánszemély adózót 20 ezer, más adózót 50 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújthatja.\"



26. § Az Art. 74/B §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: 

\"(1) Ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó az adóköteles tevékenység célját szolgáló ugyanazon helyiségében (műhely, üzlet, telep stb.) az első ellenőrzéstől számított egy éven belül második alkalommal mulasztotta el számla- vagy nyugtaadási kötelezettségét, a 74. § (12) bekezdése szerinti mulasztási bírság kiszabása mellett az adóköteles tevékenység célját szolgáló helyiséget 6, a harmadik alkalommal 10, a negyedik és minden további alkalommal 20 napra lezárja, függetlenül attól, hogy a második és a további ellenőrzések között milyen időtartam telt el.\"

27. § Az Art. 76. §-a új (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi szöveg (1) bekezdésre módosul:

\"(2) A magánszemély adózót, ha az adóigazgatási eljárásban nem személyesen jár el, törvényes képviselője, közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt meghatalmazás alapján más nagykorú személy, továbbá ügyvéd, ügyvédi iroda, adószakértő, adótanácsadó, nem magánszemély adózót a rá vonatkozó jogszabály szerint képviseleti joggal rendelkező személy, továbbá ügyvéd, ügyvédi iroda, adószakértő, adótanácsadó képviselheti a jogszabály szerinti megbízás alapján.\"  

28. § Az Art. 77. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és a § a következő (3)-(4) bekezdéssel egészül ki:

\"(2) A nem belföldi illetőségű személy adófizetési kötelezettségének  külföldön történő érvényesítése (beszedése) érdekében szükséges cselekményt a pénzügyminiszter által lefolytatott közbeszerzési eljárás nyertese teszi meg.

(3) A (2) bekezdés szerinti cselekmény ellátásáért a pályázat nyertesét a külön megállapodásban foglaltak szerint fizetendő  ellenérték, de legfeljebb a beszedett adó nyolc százaléka illeti meg.

(4) Az adóhatóság a felettes szerve által alaki szempontból felülvizsgált, a  nem belföldi illetőségű személy adóját megállapító határozatát a pénzügyminiszter által kijelölt szervhez negyedévenként küldi meg.\" 

29. § Az Art. 80. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a (4)-(5) bekezdés számozása (5)-(6) bekezdésre változik. 

\"(4) A belföldön lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel, telephellyel, székhellyel nem rendelkező adózó adóját az adóhatóság az adózó bejelentése alapján határozattal állapítja meg, ha az adózó az adóév végét megelőzően azzal a szándékkal hagyja el az ország területét, hogy az adóév során adóköteles tevékenység vagy jövedelemszerzés céljából vissza nem tér.\"

30. § (1) Az Art.  80/A. §-ának (2) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:

\"A kérelemhez csatolni kell az adózó nyilatkozatát arról, hogy

a) a kérelemben megjelölt tényállás megfelel a valóságnak;

b) a kérelem vagy hasonló kérelme ügyében nem folyt és nem folyik tudomása szerint ellenőrzés, adóigazgatási eljárás, vagy bírósági eljárás;

c) a feltételes adómegállapítást érintő jövőbeli jogszabályváltozás, illetőleg a tényállás megváltozása (tartalmi változás) esetén - annak hatályba lépésétől, illetve időpontjától kezdődően - a feltételes adómegállapítás nem alkalmazható.\"

(2) Az Art. 80/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a 80/A. §  a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

\"(4) Az (1) - (3) bekezdésben foglalt feltételek teljesítésének hiányán túl nem teljesíthető a kérelem akkor sem, ha 
a)	az adózó a díjat hiánytalanul nem fizette meg; 

b)	a kérelemben foglalt tényállás már teljesített ügyletre vonatkozik;

c)	a tényállás megegyezik az adózó egy korábbi, már elutasított feltételes adómegállapítás iránti kérelmének tényállásával;

d)	az ügyben államigazgatási vagy bírósági eljárás van folyamatban;

e)	a kérelem teljesítéséhez törvényi szabályozásra lenne szükség;

f)	a kérelemből a hiánypótlás ellenére sem tűnnek ki az adómegállapítás szempontjából jelentős tények;

g)	a feltételes adómegállapítás külföldi jog értelmezését igényli.

(5) Amennyiben az adó feltételesen nem állapítható meg, a befizetett díj 75 %-át vissza kell utalni.\"

31. § Az Art. 82. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: 

\"(2) Az adóhatóság az (1) bekezdésben foglaltakon túl - a (4)-(5) bekezdésben foglaltak kivételével - más személy adóját nem engedheti el és nem mérsékelheti.\"

32. § Az Art. 85. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(1) A felettes adóhatóság, illetve a pénzügyminiszter kérelemre vagy hivatalból felügyeleti intézkedést tesz, ha az ügyben eljárt adóhatóság határozata jogszabálysértő, vagy határozathozatalra jogszabálysértő módon nem került sor. A felettes adóhatóság, illetve a pénzügyminiszter az utólagos adómegállapítás korlátaira is figyelemmel a jogszabálysértő határozatot megváltoztatja, megsemmisíti, és új eljárás lefolytatását rendeli el, vagy az első fokú adóhatóságot eljárás lefolytatására utasítja. A felettes adóhatóság a felügyeleti intézkedés iránti kérelmet érdemi vizsgálat nélkül utasíthatja el, ha a határozat bírósági felülvizsgálatának kezdeményezésére nyitvaálló határidő még nem telt el, az adózó a határozat felülvizsgálatára jogosult bíróságnál keresetlevelét előterjesztette, továbbá az adózó a határozat bírósági felülvizsgálatát nem kérte, bár erre a lehetőségre az adóhatóság a figyelmét szabályszerűen felhívta, illetve a kérelem alapján a határozat jogszabálysértő volta nem valószínűsíthető.\"





33. § Az Art. 87. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(2) Az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat az adózó fizetési kötelezettségét megállapító jogerős adóhatósági határozat, önadózás esetén a fizetendő adót (adóelőleget) tartalmazó adóbevallás, valamint a 93. § alkalmazásában a behajtást kérő megkeresése. Az okirat végrehajthatóságához külön intézkedésre (záradékolás, végrehajtási lap kiállítása stb.) nincs szükség.\"

34. § Az Art. 89. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(4)  Az adóhatóság és az adófizetésre kötelezett a végrehajtási eljárás során a Pénzügyminisztérium, illetőleg az önkormányzat képviselőtestületének hozzájárulásával az adófizetésre kötelezett vagyonából lefoglalt ingó vagy ingatlan vagyontárgy tulajdon-, kezelői jogának az állam, vagy az önkormányzat javára történő átruházására - a kikiáltási árnak megfelelő értékben - egyezséget köthet, ha a vagyontárgy valamely állami vagy önkormányzati feladat ellátását természetben szolgálja. Az egyezségben szereplő  összegben a központi költségvetést, illetőleg az önkormányzat költségvetését megillető adótartozás megfizetettnek minősül.\"

35. § (1) Az Art. 93. §-ának (2) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki: 

\"A behajtást kérőt az adóhatóság kötelezheti a 92. § (2) bekezdésében meghatározott költségátalány megelőlegezésére.\"

(2) Az Art. 93. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: 

\"(3) A behajtási eljárást az adóhatóság csak pontos - szükség esetén kiegészített - adatok alapján, illetőleg a költségátalány megelőlegezése után indítja meg.\" 

36. § Az Art. 94. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: 

\"(4) Az adótartozást megállapító adóhatóság az (1) bekezdésben megállapított feltételek hiányában is törölheti a 1000 forintot meg nem haladó adótartozást, ha a tartozás nyilvántartása, a behajtás érdekében szükséges intézkedés megtétele a tartozással arányban nem álló költségeket eredményezne. Az így törölt tételekről az adóhatóság külön nyilvántartást köteles vezetni.\"

37. § Az Art. 95. §-ának (4) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

\"(4) Ha az adó, a bírság és a jogosulatlanul igénybe vett  költségvetési támogatás végrehajtásához való jog elévült, a tartozást terhelő késedelmi pótlékot is elévültnek kell tekinteni.\"

38. § Az Art. 96. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki: 

\"(6) Az adóbevallás az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal elnöke által közzétett módon elektronikus úton is teljesíthető.\"

 
Záró rendelkezések

39. § (1) Ez a törvény 1997. január 1-jén lép hatályba, egyidejűleg az Art. 1., 2., 3., 5. és 6. számú melléklete az e törvény 1-5. számú mellékleteivel módosul, továbbá az Art. kiegészül az e törvény 6. számú melléklete szerinti 7. számú melléklettel. 

(2) Az e törvény 2. számú mellékletének 2. pontjában foglalt rendelkezést 1997. július 1-jétől kell alkalmazni, feltéve, hogy az adózó 1997. első félévében változatlan szervezeti formában működik.   

(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Art. 23. §-ának (5) bekezdése, a 63. § (1) bekezdésének a) pontja, és a 63. § (2) bekezdése, 74. § (8) bekezdésének b) pontja, a 74. §-ának (10) bekezdése és a 79. § (4) bekezdése, az 1. számú melléklet II./4/a.) pontjának második mondata, az 1. sz. melléklet II/4/c.) pontja, az 1991. évi XX. törvény 141-142. §-ai, valamint az 1995. évi XC. törvény 3. §-ának (3) bekezdése.

(4) Az Art. 48. §-a (4) bekezdésének b) pontjában a (8) bekezdés szövegrész \"(9) bekezdésének b) pontjá\"-ra változik.

(5) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépésekor jogerősen el nem bírált ügyekben, továbbá a törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra teljesítendő, illetve esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha az 1996. december 31-ig hatályos rendelkezések az  adózóra összességében kevésbé terhes bírság, pótlék feltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az ott megjelölt legmagasabb mérték alkalmazható.

(6) Az adózónak az e törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra teljesítendő adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelőlegfizetési, bizonylatkiállítási, adatszolgáltatási és adólevonási kötelezettségét az 1996. december 31-én hatályos szabályok szerint kell teljesítenie. 

(7) Az az adózó, akinek a társasági adóelőleg fizetési kötelezettségét az adóhatóság 1996. évben fizetési meghagyással állapította meg és 1997. július 1-jéig változatlan szervezeti formában működik, vagy 1997. első félévében átalakul, az átalakulást követő 30. napig, az 1996. december 31-én hatályos előírások szerint fizeti meg az adóelőlegét.

(8) Felhatalmazást kap az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal elnöke, hogy az adóbevallás elektronikus úton történő teljesítésének feltételeit a Magyar Közlönyben közzétegye. 


Általános indokolás


Az eredményes és törvényes adóztatás jogi feltételrendszerét az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény határozza meg. A törvény az elmúlt öt és fél évben számos alkalommal módosult, alapvetően olyan célegyüttes által meghatározottan, mint

-	az adóhatóság mozgásterének bővítése,
-	az adóhatóság információs bázisának  szélesítése,
-	a kötelezettségmulasztások jogkövetkezményeinek szigorítása,
-	a kötelezettségek teljesítésének egyszerűsítése, és
-	az anyagi jogi adótörvények változásainak követése. 

A törvénymódosítási javaslat ( a továbbiakban: Javaslat ) ez évben sem követ más célokat, és nem is kíván a megszokott rendszeren, illetőleg a már kialakított adóhatósági jogosítványokon alapjaiban változtatni. A tapasztalatok szerint ugyanis az adóztatás eredményessége, vagy eredménytelensége nemcsak a kötelezettség érvényesítésére hivatott hatóság jogi eszköztárának a függvénye. Legalább ilyen fontosak az adóigazgatási szervezetrendszer személyi és tárgyi feltételei, az adóapparátus szakértelme, stabilitása és morális intaktsága is. 

A Kormány mindezeket mérlegelve - a lehetőségek határain belül - az adóhatóság technikai és személyi feltételein óhajt javítani, a jogi eszköztár bővítésének lehetőségével csak akkor kíván élni, ha az adóhatóság a szakmai felkészültség és a technikai fejlesztés lehetőségeit már kimerítette. 

A fentieknek megfelelően a törvényt olyan irányban kell számos helyen - kisebb mértékben változtatni -, hogy kedvezőbbé váljanak a közterhek behajtásának feltételei, növekedjék az adóhatóság ellenőrzéseit megalapozó információk mennyisége és minősége, javuljon az adóbevallási fegyelem, szűküljenek a jogosulatlan adóvisszaigénylések lehetőségei. A jogkövetkezményrendszer legyen egyfelől kiterjedtebb, másfelől egyszerűbben alkalmazható, és gyarapodjanak az ún. másodlagos adójogi szankciók, elsősorban azokkal szemben, akik durván - több tízmillió forintot meghaladó adóhiányt eredményező módon - sértik meg az előírásokat, végül pedig az adóigazgatási eljárás szabályai váljanak egyértelműbbé, pontosabbá.
 

Részletes indokolás

1. §-hoz

A köztartozások (adó, vám, társadalombiztosítási járulék) eredményesebb behajtása és így a kintlévőségek csökkentése érdekében a Javaslat módosítja az Art. 32. §-át, amely egyebek között a költségvetési támogatások kiutalásának rendjét szabályozza. E szerint az adóhatóság a költségvetési támogatás kiutalását nemcsak azon az alapon tagadhatja meg, hogy az igénylőnek az adóhatóság nyilvántartása szerint tartozása van, hanem beszámíthatja a más adóhatóságnál, vámhatóságnál, társadalombiztosítási szervnél fennálló tartozást is. 

Mindezekre tekintettel szükséges az Art. tárgyi hatályát negatív módon meghatározó 3. § (4) bekezdésének a kiegészítése, mert csak így kerülhető el az a szabályozási ellentmondás, hogy bár e törvény rendelkezéseit társadalombiztosítási járulék, vám, illetőleg a vámeljárás keretében megállapított termékimportot terhelő adóügyekben nem kell alkalmazni, de a Javaslat szerint módosuló  32. § mégis rendelkezéseket tartalmaz a törvény hatálya alá egyébként nem tartozó köztartozásokra is.

2. §-hoz

Az Art. 16. §-ának (4) bekezdését az 1995. évi CX. törvény - 1997. január 1-jei hatálybalépéssel - kiegészítette. A kiegészítés szerint, ha a magánszemélynek adóazonosító jele még nincs, de az önkormányzati adóhatóságnál adókötelezettsége keletkezik, és az önkormányzati adóhatóság az önkormányzat döntése alapján az adózókat e jel segítségével kívánja nyilvántartani, kezdeményezheti, hogy az állami adóhatóság állapítsa meg a magánszemély adóazonosító jelét. 

A Javaslat gyakorlati felvetések alapján módosítja a még hatályba sem lépett rendelkezést, törvényi kötelezettségként írja elő az érintett magánszemély számára, hogy bevallásával egyidejűleg köteles megadni azokat a személyazonosító adatokat, amelyekre az állami adóhatóságnak az adóazonosító jel megállapításához szüksége van. 

3. §-hoz 

Az Art. hatályos szabályai a bejelentkezési kötelezettség és a nyilvántartásba vétel szabályozásánál elsősorban azt a szempontot követik, hogy - lehetőség szerint - ne lehessen gazdasági tevékenységet folytatni anélkül, hogy az adóhatóság erről ne értesülne. 

A szabályozás azonban nem rendezi azokat a eseteket, amikor a vállalkozás - saját elhatározásából vagy hatósági intézkedésre - tevékenységét megszünteti. Minthogy a fluktuáció -  megszűnés, átalakulás - aránya a vállalkozási körben rendkívül magas, a szabályozási fogyatékosság következtében az adóhatóság kénytelen olyanok adatait is tömegével nyilvántartani, akiknek érdemi adókötelezettségük épp a tevékenység megszűnése folytán már nincs. A Javaslat ezért kiegészíti az Art. 16. §-át azoknak az eseteknek a szabályozásával, amelyek fennállása esetén az adóhatóság megtagadhatja az adózó legális működésének előfeltételeként meghatározott adószám kiadását, illetőleg tételesen sorolja fel azokat az eseteket, amelyek bekövetkeztével az adóhatóság köteles az adózót a nyilvántartásából törölni, és így a kiadott adószámot visszavonni. Ezzel egyfelől csökkennek az adóhatóság nyilvántartási feladatai és költségei, másfelől potenciálisan csökken azoknak az adózóknak a száma, akik  legális működést színlelve a birtokukban lévő - az adóhatóság számítógépes nyilvántartása szerint legális - adószámmal visszaélnek, és valótlan tartalmú számlákat bocsátanak ki, kárt okozva ezzel a költségvetésnek. 

4. §-hoz

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény az osztalékadó  levonásával kibővíti azt a személyi kört, amelynél előfordulhat, hogy az adót a kifizetéskor harmadik személy (a kifizető) vonja le és fizeti be az adóhatósághoz. Az Art. 19. §-a az eddigi helyzetnek megfelelően csak a személyi jövedelemadó szempontjából rendezte a kifizető és a magánszemély kapcsolatát. A Javaslat az inkonzisztencia kialakulásának megelőzése érdekében a kifizetői minőséget kiterjeszti más személyekre is. Az adózás rendjéről szóló törvényben a személy gyűjtőfogalom, magában foglalja a magánszemély mellett a jogi személyiséggel rendelkező, illetve nem rendelkező szervezeteket is. 

5. §-hoz

A Javaslat az adózók és az adóhatóságok adminisztrációs terheinek csökkentése érdekében mentesíti az éves összesítő bevallás benyújtási kötelezettség teljesítése alól azt a magánszemélyt is, aki nem vállalkozó és általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett, de az év során költségvetési támogatást vett igénybe. A hatályos szabályozás szerint ugyanis jellemzően azok a mezőgazdasági termelést folytató személyek, akik kizárólag termelési támogatás igénybevétele révén válnak az adóhatóság ügyfeleivé, valamennyi adónemben éves adóbevallás benyújtására kötelezettek, függetlenül attól, hogy adófizetési kötelezettségük volt-e az adóév során, vagy sem. A Javaslat e felesleges, az adóhatóságnak is csak költséget okozó előírás alól mentesíti az adózót. 

6. §-hoz

A Javaslat részben a 3. §-ban foglaltakkal összefüggésben, illetőleg az új társasági adó előírásai következtében kiegészíti az Art. 23. § (3) bekezdését a soron kívüli adóbevallási kötelezettség új eseteivel. A vállalkozási tevékenységüket megszüntető, illetve hatósági előírások következtében erre kényszerülő adózókat az adóhatóság törli nyilvántartási rendszeréből. Az adókötelezettség megszűnése kiváltja, hogy a tevékenységet lezáró adóbevallást ezek az adózók benyújtsák az adóhatósághoz. 

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szélesíti azoknak az eseteknek a körét, amelyekben az adózók nem a számviteli törvény szerinti beszámoló, hanem a könyvviteli zárlat alapján készítik el bevallásaikat, és csak később az alakulást, átalakulást \"szentesítő\" cégbírósági végzés jogerőre emelkedését követően készítenek beszámolót és tudják megállapítani végleges jelleggel az adójukat. A társasági adóról szóló törvény az adózókat a két bevallásban megállapított adókülönbözet bevallására kötelezi. Az adózás rendjéről szóló törvény a beszámolókészítés számviteli törvényben megállapított határidejéhez köti a soronkívüli adóbevallásra előírt 30 napos határidőt. 

7. §-hoz

Az 1996. évi LX. törvény a köztartozások eredményesebb végrehajtása érdekében egyebek között módosította az adózás rendjéről szóló törvénynek a tartozásátvállalást, kezességvállalást szabályozó 26. §-át. A módosítás konkrét törvényi tényállás nélkül is két adózó nyilatkozata alapján az adóhatóság jóváhagyásával teszi lehetővé az adótartozásért a kezességvállalást, illetőleg azt, hogy az egyik adózó vállalja más adózó adótartozásának a megfizetését. Még az adóhatóság kellő gondossága mellett sem zárható ki, hogy az eljáró hatóság alkalmazottját megtévesszék és olyan személyre szálljon át az adó megfizetésének  kötelezettsége, aki azt teljesíteni nem tudja és vagyonából az adótartozás nem is végrehajtható. Az ilyen törekvések megelőzése érdekében a Javaslat kiegészíti az Art. 26. §-át egy új (3) bekezdéssel, mely szerint, ha az adótartozást magára vállaló személy az esedékességkor a fizetési kötelezettséget nem teljesíti, úgy azt az adóhatóság az eredetileg kötelezett személytől - mint sortartó kezestől - követelheti, mert a tartozás átvállalásához csak abban az esetben járulhat hozzá, ha az eredeti kötelezett a tartozásáért kezességet vállal. 

8. §-hoz

A Javaslat, ugyancsak a költségvetés bevételi érdekeit szem előtt tartva megváltoztatja a költségvetési támogatás kiutalására vonatkozó speciális - 15 napos - határidőt. Az új szabály a költségvetési támogatás kiutalási határidejét az adóvisszatérítés, adóvisszaigénylés teljesítésére megállapított 30 nappal azonosan határozza meg. Ezzel a Javaslat lényegesen növeli az előzetes ellenőrzésre fordítható időt, és így javítja annak az esélyét, hogy az adóhatóság felfedje a jogosulatlanul előterjesztett támogatás iránti igényeket. 

9. §-hoz

A készpénzforgalom csökkentése érdekében a Javaslat kiegészíti az  Art. 28. §-ának (1) bekezdését, amely az egyes adófizetésre kötelezett adózók csoportjaira eltérően megállapított adómegfizetési módokat szabályozza.  A bankszámla vezetésére nem kötelezett adózók is lehetőséget kapnak arra, hogy a pénzintézetnél vezetett folyószámlájukról átutalási megbízással, majd később - ha az adóhatóság a feltételeket megteremti - akár bankkártyával is rendezhessék adótartozásaikat. 

10. §-hoz

A Javaslat a társasági adótörvényhez igazítva megváltoztatja az adóelőleg fizetésre vonatkozó általános rendelkezéseket. A társasági adóelőleget ezentúl önadózás útján kell az adózónak megállapítani, majd az éves bevallásában feltüntetni és ennek megfelelően kell vagy havonta, vagy negyedévenként a befizetést teljesíteni. Így az előlegkivetés intézménye csak a helyi adók két adóneménél marad fenn. A változtatással lényegesen csökken az adóhatóság adminisztrációs terhe és a százezres nagyságrendben eddig postázott fizetési meghagyások elmaradásával jelentős lesz a költségmegtakarítás is. 

11. §-hoz

A Javaslat kiterjeszti az adóhatóság számára biztosított visszatartási jog gyakorlásának lehetőségét. A hatályos szabályozás szerint az adóhatóság az adózót megillető költségvetési támogatást visszatarthatja, ha az adózónak általa nyilvántartott adótartozása van. A visszatartásról rendelkező határozat jogerőre emelkedésével a költségvetési támogatás összegéig az adótartozás megfizetettnek minősül. 

A Javaslat szerint a költségvetési támogatás igénylésekor az adózónak nyilatkoznia kell arról, hogy más adóhatóságnál, vámhatóságnál, társadalombiztosítási szervnél van-e és milyen összegű tartozása. Az adóhatóság a költségvetési támogatást ezen tartozások fedezeteként tartja vissza és utalja át a tartozást nyilvántartó szerv számára. Kivételesen mellőzhető a visszatartási jog gyakorlása, ha a költségvetési támogatás elmaradása az adózó gazdasági tevékenységének folytatását ellehetetlenítené. A Javaslat szerinti megoldással megszűnik az az ellentmondásos helyzet, mely szerint olyan adózók is részesülnek támogatásban, akik egyéb közteherviselési kötelezettségüknek sem tesznek eleget. 

A Javaslat kiegészíti az Art. elszámolási szabályát egy új (7) bekezdéssel és rendezi az adóhatóság számlájára téves befizetéssel, átutalásokkal bekerülő összegek sorsát is. A Javaslat visszaállítja a korábbi szabályt, amely tiltotta, hogy az adóhatóság a késedelmi pótlék után késedelmi pótlékot számítson fel. A \"pótlékos pótlék\" intézményének megszüntetése szükségtelenné teszi, hogy az adóhatóság az adófolyószámla egyenlegéről határozatnak minősülő fizetési értesítést bocsásson ki. A Javaslat az erre vonatkozó szabályok módosításával egyszerű, évenként meghatározott időben teljesítendő értesítési kötelezettséget ír elő az adóhatóság számára.    

12. §-hoz

Az Art. hatályos 42. §-ának (1) bekezdése az önellenőrzés lehetőségét lényegében tárgyi korlátozás nélkül engedi meg az önadózóknak. Ennek eredményeként jelenleg már az adóhatóság által kezelhetetlen mennyiségű önellenőrzést végeznek évente. A félmilliós nagyságrendű  bevallás-korrekció jelentős részben visszaél a szabályozás adta tág lehetőségekkel, és nem ritkán likviditási zavarok áthidalására, korábban befizetett adók visszaszerzésére használják fel. Minthogy az ismételt önellenőrzés sem tilos a hatályos szabályozás szerint, az ilyen \"légből kapott\" önellenőrzéseket újabbak követik, amelyekkel az adózók visszafizetik a költségvetésnek a korábban \"hitelezett\" összeget. Az sem helyes, hogy a szabályozás - a korábbi tévedések kiigazításán túl - megengedi a  célszerűségi megfontolásból elvégzett önellenőrzést, amellyel az adózó utóbb akár több év elteltével is megváltoztathatja például költségelszámolási rendjét vagy megváltoztatja alternatív kedvezmények igénybevétele során hozott döntését. 

Ahhoz, hogy az önellenőrzés eredeti funkcióját töltse be, a Javaslat tárgyi korlátként csak arra az esetre engedi meg az önellenőrzést, ha az adózó adóját vagy költségvetési támogatását a jogszabály rendelkezésétől eltérően állapította meg (jogban való tévedés), vagy az adómegállapítás során vétett számítási vagy más hiba folytán a bevallás a hibás. Ezzel, valamint az önellenőrzéssel összefüggő jogkövetkezmény megváltoztatásával lényegesen kevesebb önellenőrzésre lehet majd számítani és így jelentősen nőhet  az adóhatósági ellenőrzés alá vont önellenőrzések aránya is. 


13. §-hoz

A személyi jövedelemadó fizetésre kötelezett magánszemélyek között igen magas arányt képviselnek azok, akik kifizetőtől és munkáltatótól szereznek adóköteles jövedelmet. A kötelezettségteljesítés ellenőrizhetősége érdekében az  Art. széles körben írja elő a különböző szervezetek és hatóságok számára olyan kontroll információk szolgáltatását, amelyek feldolgozása révén az adózók kötelezettségteljesítése a hivatali helyiségben, egyszerűsített eljárás keretében megoldható. Ennek jelenleg legfőbb akadálya az, hogy az adóhatóság nem rendelkezik információkkal arról, hogy a legkülönbözőbb jogcímeken igénybevett adókedvezmények mögött valóságos gazdasági események (befektetés, biztosítási díj befizetése) húzódnak-e meg vagy sem. Az adókedvezményre jogosító igazolások ugyanis a jelenlegi rendszerben az adózóknál találhatók meg, így még egyszerűsített ellenőrzés esetében is kénytelen az adóhatóság közvetlen személyes kapcsolatba lépni az adózókkal, ami az eljárást lassúvá, az adózónak is kényelmetlenné és költségessé teszi. 

Ennek megszüntetése érdekében a Javaslat kiterjeszti az adatszolgáltatási kötelezettséget azokra a szervezetekre is, amelyek jövedelemadó kedvezmény igénybevételére jogosító igazolást bocsátottak ki. Ezen adatok feldolgozását követően az adóhatóság előtt megnyílik az út, hogy csak azokat vonja tényleges ellenőrzés alá, akiknél a bevallás adókedvezményre vonatkozó bejegyzéseit a szolgáltatott adatok nem támasztják alá.  

14-15. §-hoz

Három ponton indokolt az Art. adótitokra vonatkozó rendelkezéseinek a kiegészítése. Az általános forgalmi adó ellenőrzések tapasztalatai szerint  még mindig rendkívül sok olyan számla, számlát helyettesítő okmány található az ellenőrzött adóalanyoknál, amelynek kiállítója adóalanyként nem szerepel az adóhatóság nyilvántartásában. Sok esetben ezeken az okiratokon valótlan adószámokat tüntetnek fel, de igen gyakran előfordul, hogy más adózók adószámát adják meg saját adószámukként. Elsősorban az előzetes vizsgálatok alkalmasak az ilyen okiratok kiszűrésére. Az adózók ilyen esetben azzal védekeznek, hogy a teljesítést tanúsító számla tartalmáért nem az azt felhasználó, hanem az azt kiállító felel, és a vevő vagy a szolgáltatást igénybe vevő nincs abban a helyzetben, hogy a számla kötelező tartalmi elemeiként szereplő adatok valóságos voltáról meggyőződhessen. 

A Javaslat ezért kimondja, hogy nem minősül az adótitok sérelmének, ha az adóhatóság a vállalkozási tevékenységet folytató adózó legalapvetőbb azonosító adatait közli más olyan adózóval, akinek ezekre az adatokra adókötelezettsége jogszerű teljesítéséhez van szüksége. 

Régóta folyik vita a Központi Statisztikai Hivatal és a gazdasági kamarák adatigényének kielégítéséről. A Statisztikai Hivatalnak a vállalkozók alapvető azonosító adataira a statisztikai törvényben meghatározott feladatainak ellátásához van szüksége. A kamarák tagnyilvántartásuk létrehozásához és megbízható kiegészítéséhez  igénylik az adóhatóság meghatározott adatait. A Javaslat lehetővé teszi, hogy a vállalkozási tevékenységet folytató adózó nevét (elnevezését), székhelyét, telephelyét, adószámát az adóhatóság állami szervnek, köztestületnek kiadhatja, ha erre e szerveknek törvényben meghatározott feladataik ellátásához van szüksége. 

A vámtörvény, mely 1996. április 1-jén lépett hatályba kivonta az Art. tárgyi hatálya alól a termékimportot terhelő adókat és hatályon kívül helyezte a megállapításukkal összefüggő speciális rendelkezéseket. E szabályok az eljáró vámhatóságokat ezekben az ügyekben adóhatósággá minősítették, így az állami adóhatóság és a vámhatóságok között ezen ügyekben az adatátadást és a kommunikációt az Art. 47. §-ának (3) bekezdése biztosította. A vámtörvény hatálybalépésével a termékimportra vonatkozó szabályozás is megváltozott, ezért csak kiterjesztő jogértelmezéssel lehetne magyarázni, hogy az állami adóhatóság termékimportot terhelő adóügyekben adatokat ad át az őt megkereső vámhatóságnak. A Javaslat az egyértelmű jogi helyzet megteremtése érdekében szövegpontosító kiegészítéseket tesz az Art. 47. §-ának (3) bekezdésébe és így világossá válik, hogy az adóhatóság más adóhatóság mellett a vámhatóságnak is jogosult egyébként adótitoknak minősülő adatok átadására, ha ezzel vámteher megállapítását, illetőleg a megállapított vámtartozás behajthatóságának ellenőrzését teszi lehetővé.

1995-ben gondot okozott, hogy az államháztartásról szóló törvény felhatalmazása alapján létrehozott Kormányzati Ellenőrzési Iroda nem jogosult az adótitok körébe eső adatok megismerésére, és így nem tudja a törvényben meghatározott feladatait teljes körben ellátni, ezek között ugyanis szerepel a közpénzek beszedésének és felhasználásának ellenőrzése is. A módosítás eredményeként a Kormányzati Ellenőrzési Iroda hozzájuthat adóadatokhoz, ha arra feladatai ellátása érdekében van szüksége. 

16-17. §-hoz

Az 1995. évi Art. módosítás során a törvény (1995. évi CX. tv.) felhatalmazta a Kormányt, hogy 1996. december 31-ig az állami adóhatóságra vonatkozóan a törvénytől eltérő hatásköri és illetékességi szabályokat állapítson meg. A felhatalmazást akkor az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal fővárosi szervének küszöbön álló átalakítása indokolta. Az átszervezés a Kormány rendeletében meghatározottak szerint megtörtént, így az új szervezeti egységek hatáskörét és illetékességi területét a Javaslat megállapítja. 

A Javaslat az új szabályoknak az Art.-be illesztésével egyidejűleg kisebb pontosításokat is végrehajt. Az illetékességre vonatkozó szabályokból elhagy olyan szabályokat, melyek a jogfejlődés következtében túlhaladottakká válnak, mint például a vámszabadterületi társaságokra vonatkozó speciális rendelkezést, illetőleg hiánypótlásként kizárólagos illetékességet állapít meg azokra a külföldi személyekre, melyek a Magyar Köztársaság területén sem székhellyel, sem telephellyel, sem állandó vagy ideiglenes lakóhellyel nem rendelkeznek, de magyarországi bevételük, jövedelmük után őket (azokat) Magyarországon adókötelezettség terheli. 

Az illetékeztetési hatáskört a hatályos szabályozás - a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköréről szóló 1991. évi XX. törvény 141-142. §-ai - a fővárosban a főjegyzőhöz, a megyében a megyei jogú város jegyzőjéhez telepítik. Az illetékbevétel a mindenkori költségvetési törvény rendelkezései szerint megosztott bevétel, részesedik belőle a megállapító városi önkormányzat, a megyei önkormányzat és a központi költségvetés is. E szabályozás több tekintetben ellentmondásos. Egyfelől a megyei jogú város jegyzőjének illetékessége illeték ügyben az egész megyére kiterjed, másfelől a feladat ellátáshoz szükséges személyi és tárgyi feltételek színvonala - tekintettel arra, hogy ezeket a megyei jogú város biztosítja - rendkívül eltérő képet nyújt az ország különböző területein. 

Az ellentmondás feloldása érdekében a Javaslat a többi adóhatósági hatáskörhöz hasonlóan az Art.-be építi a hatásköri szabályokat, és az illetékhivatali feladatok ellátását a területi jellegnek megfelelően megyékben a megyei önkormányzat főjegyzőjéhez, a fővárosban pedig változatlanul a fővárosi önkormányzat főjegyzőjéhez telepíti. Figyelemmel arra, hogy számos jogszabály utal az illetékhivatal elnevezésre, ezért a Javaslat e megnevezést a továbbiakban is megőrzi. A hatáskör áttelepítéssel megteremtődik az összhang a bevételekből való részesedés és a feladatellátás finanszírozása között is, figyelemmel arra, hogy a beszedett illeték bevételből a megyei önkormányzat részesedik a legnagyobb arányban. A Javaslat egyidejűleg a hatásköri törvény említett 141-142. §-ait hatályon kívül helyezi. 

18. §-hoz

Az Art. 53. §-ának (4) bekezdése sorolja fel azokat az eseteket, amelyeknél az adóhatóságnak kötelező az ellenőrzést lefolytatni. A törvény ugyan ezen ellenőrzések lefolytatására nem állapít meg szoros határidőt, de a vállalkozások tömeges megszűnése, újrakezdése és  ismételt megszűnése gyakorlatilag teljesíthetetlen feladatot jelent az adóhatóság számára. A több százezerre duzzadt \"ellenőrzési hátralék\" olyan választás elé állítja az állami adóhatóságot, amelyben nem hozhat jó döntést. Amennyiben a megszűnő vállalkozások ellenőrzését elhanyagolja, megsérti a törvényt, ha pedig az ellenőrzési kapacitásokat ezekre fordítja, akkor épp a működő, költségvetési szempontból igazán érdekes vállalkozásokra nem marad kapacitás. A Javaslat ezért a kötelező ellenőrzést csak a felszámolással, illetőleg végelszámolással történő megszűnésekre korlátozza azzal, hogy a tevékenységüket más módon megszüntető adózók - jellemzően egyéni vállalkozók -, illetőleg a jogutódlással történő megszűnések esetén, az ellenőrzésre azokban az esetekben kötelező sort keríteni, ha erről az állami adóhatóság vezetője rendelkezik. 

19. §-hoz

A hatályos Art. szerint helyszíni ellenőrzést - a  próbavásárlás kivételével - csak az ellenőrzésre kijelölt adózó nevét (elnevezését), azonosító adatait is tartalmazó megbízólevél felmutatását követően lehet végezni. A próbavásárlás esetében is szükség van névre szóló megbízólevélre, de ezt a dolog természetéből fakadóan az ellenőr csak a vásárlást követően mutatja fel. E szabályozásból következően az adóhatóság alkalmazottai által a mindennapi élet során tapasztalt adózói- vagy más jogsértések  nem tárhatók fel, mert az adóellenőr az adott pillanatban nem rendelkezik az adózóra vonatkozó konkrét megbízólevéllel. 

Az ellenőrzés eredményességének fokozása és az informáltság javítása érdekében szükséges az adótisztviselők meghatározott körét ún. általános megbízólevéllel felruházni, amelynek alapján jogosultakká válnak előre meg nem határozott adózók esetében is tapasztalataik jegyzőkönyvezésére. A Javaslat szigorúan körülhatárolja, hogy az általános megbízólevéllel milyen ellenőrzési cselekményeket lehet végezni és az ellenőrzés eredményéről milyen módon kell az ellenőrnek jegyzőkönyvet készítenie és azt az általános szabályok szerint az adózóval ismertetnie. 

Az általános megbízólevélre vonatkozó speciális szabályokat az Art. új 56/A. §-ában állapítja meg és garanciaként kimondja, hogy az e paragrafusban említett sajátosságoktól eltekintve az általános érvényű megbízólevéllel lefolytatott ellenőrzésekre egyebekben az Art. VI. fejezetében foglalt szabályokat kell alkalmazni. 

20. §-hoz

Az 1995. évi törvénymódosítás átalakította az Art. 60. §-át, amely az adó alapjának becsléssel történő megállapítását szabályozza. A törvénymódosítás során kikerült a szabályok közül az adóalap becsléssel történő megállapításának az a speciális módszere, amikor az adóhatóság az adózó kiemelkedő vagyongyarapodását vizsgálja abból a szempontból, hogy annak forrása lehetett-e adózott, vagy adómentes, de bizonyítottan megszerzett jövedelem.

A közteherviselés arányosságának biztosítása érdekében szükség van az eltitkolt jövedelem utólagos adóztatására, ha az ismert jövedelem nagyságánál fogva nem lehetett a vagyongyarapodás forrása, mert a megszerzett vagyon értéke és az adóhatóság által bizonyítottan más célra elköltött adózói jövedelem a jövedelemfedezetet lényegesen meghaladja. 

A Javaslat az előbbiekben említett célok érdekében kiegészíti az Art.-t. A szabályok közé építi a vagyonosodási vizsgálatnak nevezhető adóellenőrzési módot. Minthogy a vagyongyarapodás forrásaként feltárt, eltitkolt jövedelemről nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy az az adómegállapításhoz való jog elévülési idején belül mely év, évek adóalapja jogszerűtlen \"megrövidítésének\" eredménye, ezért a Javaslat az egyes években hatályos törvényekben meghatározott adómértékkel rendeli az adómegállapítást. 

Garanciális okból a Javaslat lehetővé teszi, hogy az adózó a bevallott adóalaptól való eltérést hitelt érdemlően igazolhassa. A becslést az ellenőrzési eljárás keretében az általános szabályok szerint folytatja le az adóhatóság, így az Art. ellenőrzési fejezetében foglalt adózói jogok ennél az adóvizsgálatnál is gyakorolhatók. 

21. §-hoz

A Javaslat 11. §-ának indokolásánál már említett okból visszaáll a késedelmi pótlék utáni pótlékszámítás tilalma. 

Az eredményes végrehajtás egyik alapfeltétele, hogy az adóhatóság folyószámlarendszere gyorsan és megbízhatóan mutassa az adózó tartozását. Ezt jelentősen megnehezíti a pótlék pótlékolásának intézménye, különösen akkor, ha utóbb önellenőrzés, vagy hatósági adómegállapítás hatására megváltozik a tőketartozás összege, és az egész késedelmi pótlékszámítást, valamint annak tőkésítését meg kell ismételni. 

A pótléktartozásnak adótartozássá változtatása olyan anomáliák forrása is, hogy a tőketartozás megszűnése megfizetés vagy elévülés következtében nincs hatással a már tőkésített,  pótlékalapnak minősített tartozásra, amely így önálló életet élve, hólabdaszerűen tovább növekszik.

Az adóhatóságok és az adózók kapcsolatát lényegesen javíthatja egy egyszerűbb, könnyebben áttekinthető elszámolási rend, amelybe nem illeszthető be a \"pótlékos-pótlék\", ezért ezt a Javaslat  az Art. 67. § (2) bekezdésének kiegészítésével megszünteti. 

22-23. §-hoz

Az önellenőrzés jogintézményének - a törvény eredeti céljának megfelelő - visszaállítása érdekében a Javaslat 12. §-ánál tárgyalt korlátozás érvényre juttatása érdekében indokolt az önellenőrzés jogkövetkezményeinek korrekciója is. A Javaslat az ugyanazt az adóbevallást érintő ismételt önellenőrzés esetén az önellenőrzési pótlékot 50%-kal emelt mértékben állapítja meg, nehezítve ezzel az indokolatlan vagy quasi hitelezési célú  önellenőrzéseket. 

Az önellenőrzésre vonatkozó szabályozás változásával összefüggésben indokolt az önellenőrzési pótlék mérséklésére vonatkozó hatályos szabályozás változtatása is. A hatályos szabályok szerint szabályszerűen befejezettnek az önellenőrzés csak akkor tekinthető, ha az adózó annak minden elemét (feltárás, nyilvántartásba vétel, bevallás, adó- és pótlékbefizetés) teljesítette. Ez a megoldás a költségvetés bevételi érdekeit védi, azonban lehetetlen helyzetbe hozza azokat az adózókat, akik megállapítják, hogy korábbi adóbevallásukban tévedtek, és be is vallanák a többletkötelezettségüket, de - mert likviditási helyzetük miatt az adó és a pótlék megfizetésére nem rendelkeznek fedezettel - önellenőrzésüket az adóhatóság nem fogadja el és terhükre hátrányosabb jogkövetkezmények mellett adóhiányt állapít meg, jóllehet az eltérést az adózó tárta fel. Ezért a Javaslat változtatni kíván azon a szabályozási megoldáson, hogy csak az önellenőrzési pótlék megfizetésével mentesül az adózó az egyéb adójogi jogkövetkezmény alól. Ennek megfelelően az önellenőrzési pótlék mérséklésére akkor kerülhet sor, ha az adózó azt bizonyítja, hogy ő, valamint eljáró alkalmazottja, képviselője azzal a gondossággal járt el, amely általában elvárható.  A pótlékmérséklés tehát az adózó magatartásában megnyilvánuló felróhatóság függvénye és független attól, hogy az adózó a felszámított önellenőrzési pótlékot megfizette-e vagy sem.

A Javaslat az előzőeknek megfelelően átalakítva az Art. 71. §-át, az önellenőrzés bevallására helyezi a hangsúlyt, mert ennek teljesülése mentesíti az adózót a adóbírság és a mulasztási bírság alól.  Ha pedig a feltárt adókülönbözetet és a felszámított adópótlékot meg is fizeti, akkor mentesül a késedelmi pótlék viselésének terhe alól is. 

24. §-hoz

A hatályos Art. 72. §-ának (1) bekezdése adóbírsággal sújtja azt az adózót, aki jogosulatlan költségvetési támogatásra irányuló igénylést vagy bevallást nyújt be akkor is, ha a jogosulatlanságot az adóhatóság az előzetes ellenőrzés során feltárta és így a támogatás kiutalását megtagadta. A jogértelmezési gyakorlat szerint a hatályos törvényszöveg nem alkalmazható arra az esetre, ha az adózó önellenőrzéssel, vagy  jogosulatlan adókedvezmény igénybevételével például a személyi jövedelemadónál érvényesít adóvisszatérítési igényt. Ezért ez esetben, a hibás bevallásért az adóhatóság nem adóbírságot, hanem csak mulasztási bírságot szabhat ki. Az utóbbi években a költségvetést megkárosító adózói magatartások a jogosulatlanul igénybevett költségvetési támogatások, illetőleg jogosulatlan áfa-visszaigénylések mellett gyakran a személyi jövedelemadó bevallásokba beállított jogtalan adókedvezmények hatásaként kimutatott adóvisszatérítések benyújtásában nyilvánulnak meg. Szükség van a jogkövetkezmény alkalmazásának lehetőségét kiterjeszteni ez utóbbiakra is. Ezért a Javaslat kiegészíti a bírságolás lehetőségét arra az esetre is, ha a jogosulatlan adóvisszatérítési kérelmet az adóhatóság előzetes ellenőrzés alapján elutasítja. 

25. §-hoz

Az Art. 74. §-a tartalmazza azokat a magatartásokat, jellemzően valamely részadókötelezettség elmulasztását, vagy nem jogszerű teljesítését, amelyek jogkövetkezményeként a törvény mulasztási bírság megállapítására jogosítja az adóhatóságot. A Javaslat két módosítást, illetőleg kiegészítést épít a hatályos szabályok közé. 

Az első módosítás az ellenőrzést akadályozó adózói magatartásokat tömöríti, illetőleg az eddig is szankcionált adózói hibákat akkor rendeli büntetni, ha azok eredményeként kimutatható az adóhatóság ellenőrzési tevékenységének megnehezítése. A Javaslat változatlanul 100 ezer, illetőleg 200 ezer forintos felső határral megállapított bírság tétel alá von egy új cselekményt, a kiszélesített költségvetési támogatás visszatartási jog gyakorlásához előírt adózói nyilatkozattétel elmulasztását, vagy valótlan tartalmú nyilatkozat tételét. Erre nyilvánvalóan azért van szükség, mert ennek hiányában a költségvetési támogatás, vagy az adóvisszatérítés igénylői nyilatkozataikat kellő körültekintés nélkül, vagy szándékosan nem a valóságos tartozásaikról tennék meg. Évről évre előfordul, hogy az adózók valamely adóelőny végleges, vagy átmeneti megszerzése érdekében megsértik az egyes anyagi adótörvényekben előírt különféle eljárási kötelezettségeiket. Az Art. jogkövetkezmény-rendszere ezeket eddig nem fogta át hiánytalanul. 

Nem zárható ki a jövőre nézve sem, hogy speciális kérdésekben az anyagi jogi törvények írjanak elő valamely alaki jellegű kötelezettséget. (Pl. a személyi jövedelemadó törvény előírja, hogy az adózó az adójóváírás intézményével kapcsolatban nyilatkozatot tegyen, vagy a kifizetőtől származó önálló tevékenységre tekintettel teljesített kifizetések felvételekor nyilatkozzon, hogy tételes költségelszámolást, vagy diktált rezsit alkalmaz költségeinek elszámolásakor.) Az ilyen jellegű, előre meg nem határozható esetekben is előfordul, hogy az adózók nem a törvény szerint teljesítik kötelezettségeiket. Ezért a mulasztási bírság tényállásokat szükséges kiegészíteni egy kerettényállással, amely az adót, költségvetési támogatást megállapító törvényekben előírt kötelezettségek megszegőit rendeli büntetni. A bírság felső határai a Javaslat szerint ez esetben is differenciáltak aszerint, hogy a jogsértést magánszemély, vagy más adózó követi-e el. 

26. §-hoz

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a bevételek eltitkolása érdekében az adózók rendkívül nagy hányada nem tesz eleget számla-, egyszerűsített számla-, valamint nyugtaadási kötelezettségének. Az ezzel kapcsolatban alkalmazható adóhatósági intézkedést az Art. 74/B. §-a tartalmazza. 

A jogsértő magatartások eredményesebb visszaszorítása érdekében a Javaslat szigorítja a jogkövetkezmény jellegű adóhatósági intézkedést, illetőleg egyértelműbbé teszi az alkalmazás feltételeit. 

A hatályos szabályozás szerint akkor kerülhet sor üzlet, műhely, telephely stb. lezárására, ha két éven belül negyedik alkalommal \"éri tetten\" az adózót az adóhatóság. A Javaslat az üzletbezárás lehetőségét az egy éven belüli ismétlődéshez köti, majd a második alkalmat követő - időben nem korlátozott - újabb elkövetés már kiváltja a hosszabb tartamra történő bezárás elrendelését. 

A lezárás időintervallumát ugyanakkor megduplázza a Javaslat. Ezzel olyan kockázatot vállal a számlát, nyugtát nem adó adózó, amely már nem áll arányban az eltitkolással elérhető adómegtakarítással, figyelemmel arra is, hogy a vállalkozókra vonatkozó jövedelemadó előírások jelentősen mérséklik az adózók adóterhét. A módosítás alapján folytatott ellenőrzések hatására a bevétel eltitkolásának visszaszorulása várható, amely alapfeltétele a reálisabb adóalapok megállapításának. 

27. §-hoz

Eltérő szabályozás hiányában, az adóigazgatási eljárásban is az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény (Áe.) rendelkezései az irányadóak. Az Áe.-nek a képviseletre vonatkozó előírásai  nem minden tekintetben elégítik ki az adóigazgatási eljárás - az adózó alkotmányos alapjogait korlátozó jellegéből fakadó - garanciális igényeit. Az Áe. ugyanis nem szabályozza, hogy meghatalmazottként ki járhat el az ügyben. A tapasztalatok szerint indokolt annak törvényi meghatározása, hogy ki lehet meghatalmazott, és milyen alaki követelményeket kell a meghatalmazásnak kielégítenie. 

A Javaslat által az Art. 76. §-ába épített új szabály szerint a nem személyesen eljáró magánszemély képviseletére - törvényes képviselőjén kívül - más nagykorú személy is jogosult, de csak akkor, ha közokiratban, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt meghatalmazással rendelkezik. Emellett képviseletet olyan szervek, intézmények láthatnak el, amelyek szakszerűsége - működésük állami felügyelete következtében - biztosított. Ezzel elejét lehet venni annak, hogy különböző, nem képviselet ellátására alakult szervezetek, lezárt adóügyekben is, a korábbi indokokat ismétlő beadványokkal bombázzák a hatóságokat. 

28. §-hoz

Az Art. hatályos szabályai szerint külföldi személy adófizetési kötelezettségét megállapító határozatot, illetőleg egyéb intézkedést az Áe. szabályaitól eltérően nem a Külügyminisztérium útján, hanem a pénzügyminiszter által kijelölt szerv útján kell közölni az adózóval. Ez az előírás, figyelemmel arra, hogy a munka ellenértéke a költségvetést terheli, nem felel meg a közbeszerzésről szóló törvény előírásainak. 

Ezért a Javaslat a kijelölést a közbeszerzési eljárás lefolytatásához köti és kimondja, hogy az ellenérték  az így beszedett adónak milyen hányada lehet. A kijelölt szerv tevékenysége természetesen nem  korlátozható a kiküldésre, ugyanakkor magyar hatóság nem hatalmazható fel arra, hogy külföldön eljárási cselekményeket foganatosítson. A Javaslat szerint a közbeszerzési eljárás nyertese - valamely gazdasági társaság - külföldön a határozat érvényre juttatása érdekében, jellemzően külföldi jogi irodát, követelés behajtó szervezetet keres meg, és bíz meg a feladat végrehajtásával. A beszedett összeg meghatározott hányada fedezi a beszedés összes belföldön és külföldön felmerült költségét. 

29. §-hoz

A hatályos törvényi előírás adóbevallás benyújtására kötelezi azt a külföldi adózót, aki (amely) belföldön sem telephellyel, sem lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel nem rendelkezik és az adóév végét megelőzően végleges jelleggel hagyja el az ország területét. Ennek végrehajtása a gyakorlatban gondot okoz, mert pl. nem állnak még rendelkezésre a társasági adó, illetőleg a személyi jövedelemadó nyomtatványok. Ezért a Javaslat kiegészíti az Art. 80. §-ában szabályozott soron kívüli adómegállapítás eseteit, és az adózó bejelentési kötelezettsége alapján az adóhatóságra rója az adómegállapítás feladatát és felelősségét. 

30. §-hoz

1996. január 1-jétől hatályos az Art. 80/A §-a, amely a feltételes adómegállapítást szabályozza. A jogintézmény alkalmazásának tapasztalatai indokolják a törvényben meghatározott feltételrendszer pontosítását. A Javaslat egyfelől lényeges kérdésekről nyilatkozattételre kötelezi az adózót, más oldalról további eseteket állapít meg, amelyek kizárják a feltételes adómegállapítást. Az adómegállapításra alkalmatlan kérelmek elbírálása is tetemes munkát jelent az ezzel foglalkozó apparátus számára. Ezért nem indokolt az egész díj visszaadása, ha a feltételes adómegállapítás a kérelmezőnek felróható okból hiúsul meg.

31. §-hoz

Az Art. adómérséklésre vonatkozó rendelkezése csak a magánszemély adózó részére engedélyezi az adótartozás mérséklését, elengedését, ha annak megfizetése létfeltételeit veszélyeztetné. A hatályos szabályozás csak az állami adóhatóság számára tiltja meg, hogy a magánszemélyeken kívül más személyek adótartozását - ide nem értve a bírságot és a pótlékot - mérsékelje, vagy elengedje. 

Jogbizonytalanság van a tekintetben, hogy - a helyi adók és az illetékek kivételével - a központi elhatározású adók esetében, melyet az önkormányzati adóhatóság érvényesít, van-e lehetősége az adóhatóságnak, hogy a magánszemélyeken kívül más személyek adótartozását mérsékelje. A szabályozási következetlenséget a Javaslat az Art. 82. §-ának módosításával szünteti meg világossá téve, hogy a magánszemélyeken kívül más adózók adótartozását sem az állami, sem pedig az önkormányzati adóhatóság nem mérsékelheti. 

32. §-hoz

Az adóigazgatási eljárás jogorvoslati rendjében rendkívüli jogorvoslati eszközként szerepel a felettes szerv felügyeleti intézkedése, amellyel hivatalból vagy kérelemre köteles az irányítása alatt álló adóhatóság jogsértő határozatát megváltoztatni vagy megsemmisíteni, illetőleg a hallgató adóhatóságot az eljárás lefolytatására utasítani. A kérelemre is indítható eljárás lehetőségével az adózó gyakorlatilag megkettőzi a jogorvoslati utat. A közigazgatási határozat ellen a keresetlevél benyújtására nyitvaálló határidőn belül megindítják a felettes közigazgatási szerv, immáron harmadik fok előtt a felügyeleti intézkedés megtételére irányuló eljárást is. Az eljáró bíróságok ilyen esetben - élve a Pp. adta felhatalmazás lehetőségével - az egyébként sem gyors eljárásokat a folyamatban lévő közigazgatási eljárásra tekintettel felfüggesztik. Ezért figyelemmel a  teljes körű és korlátlan bírói kontrollra is, célszerű a felügyeleti intézkedés iránti beadványok előterjesztését korlátozni. A Javaslat az érdemi vizsgálat nélküli elutasítás jogát biztosítja az adóhatóságnak, ha még nyitva áll a \"rendes\" jogorvoslat lehetőségeként adott bírósági felülvizsgálat, vagy kényelemtől, költségkíméléstől vezetve azt az adózó nem vette igénybe annak ellenére, hogy a lehetőségre a figyelmét másodfokú határozatban felhívták. Ugyancsak indokolt az érdemi vizsgálat mellőzése azokban az esetekben is, amikor a rendes jogorvoslati úton kívüli beadványból világosan látszik, hogy az abban felsorakoztatott \"sérelmek\" nem alapozhatják meg a határozat megváltoztatását vagy megsemmisítését.

33. §-hoz

A Javaslat az Art. 87. §-ának (2) bekezdését - figyelemmel a társasági adóelőleg fizetés rendjének megváltozására - kiegészíti. A  végrehajtható okirat gyűjtőfogalmába beépíti a fizetendő adóelőleget tartalmazó adóbevallást is. A társasági adóelőleget  1997. július 1-jétől az adózók  nem az éves adóbevallásuk alapján kiadott fizetési meghagyás szerint fizetik, hanem önadózás útján az előző évről beadott adóbevallásukban megjelölt összegnek megfelelően. A végrehajtható okirat fogalmának kiegészítésére azért van szükség, mert  a fizetendő adóelőleg teljesítésének elmaradása esetén ennek hiányában az adóhatóság nem tehetne kényszerintézkedéseket meg nem fizetett adóelőleg behajtása érdekében. 

34. §-hoz

A hatályos jogi szabályozás szerint a fizetésképtelen adózóval szemben vagyoni kényszer alkalmazásának van helye. A törvényben meghatározott körön kívül lévő bármely ingatlan, ingó vagyontárgya lefoglalható és hatósági árverés útján értékesíthető. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha az adófizetésre kötelezett lefoglalt vagyontárgyai között található olyan is, amely természetben is szolgálhatná olyan feladat ellátást, amit a központi, illetőleg az önkormányzati költségvetésből kellene finanszírozni. A végrehajtást foganatosító azonban a hatályos szabályozás szerint nem vehet részt ajánlattevőként az árverésen. A Javaslat ezért olyan kiegészítést épít az Art. szövegébe, amely kellő garanciák mellett lehetővé teszi a kötelezett és a hatóság közötti egyezség megkötését. Ilyen esetben a felajánlott vagyontárgy forgalmi értéken állami, illetőleg önkormányzati tulajdonba (kezelésbe) kerül és az adótartozást a hatóság a vagyontárgy értékével csökkenti.

35. §-hoz

 Az Art. 93. §-a rendezi azokat a szabályokat, amelyek alapján az adók módjára behajtandó köztartozásokat megállapító szervek az adóhatósághoz fordulhatnak, hogy az helyettük adóvégrehajtási eszközök alkalmazásával szedje be az esedékessé vált, de meg nem fizetett köztartozást. Ez a munka az önkormányzati adóhatóságok számára meglehetősen nagy terhet jelent és igen gyakran a tartozások behajthatatlansága következtében \"feleslegesen\" terheli az önkormányzati költségvetést is. Ezért a Javaslat felhatalmazza az önkormányzati adóhatóságot, hogy kötelezze a behajtást kérőt az Art. 92. § (2) bekezdésében foglalt általány jelleggel felszámítható költségek előlegezésére.

36. §-hoz

Az adótartozások eredményesebb behajtásának  egyik előfeltétele, hogy a tartozásállományról az adóhatóság világos és a valóságos adatokat tartalmazó nyilvántartást vezessen. A hátralékosok jelentős hányada olyan kisösszegű, jellemzően ki nem egyenlített pótléktartozásból származó összegekkel terheli a nyilvántartásokat, amelyek tényleges behajtása többe kerülne, mint a tartozás összege. Ezért az Art. 94. §-ának (4) bekezdése a 100 forintot meg nem haladó tartozások nyilvántartásból való törlését teszi lehetővé anélkül, hogy az adóhatóság a behajtást megkísérelné. Az ár- és értékviszonyok elmozdulása következtében indokolt az összeghatárnak 1000 forintra történő felemelése, s így az adóhatósági erőket ténylegesen azokra a tartozásokra lehet koncentrálni, amelyek rentábilisan szedhetők be.

37. §-hoz

A késedelmi pótlék pótlékolásának az utóbbi két évben alkalmazott lehetősége eltérítette egymástól a tőketartozás s az azután felszámított pótléktartozás elévülési idejét. A Javaslat visszaállítja azt a tilalmat, mely szerint a késedelmi pótlék után, az év meghatározott napjától számítottan további késedelmi pótlékot lehetne felszámítani. Így a késedelmi pótlék nem \"tőkésedik\" és mindig az eredeti tőketartozáshoz kapcsolódva folyamatosan számítható fel. Az átmenetileg hatályos \"pótlékos pótlék\" szabály miatt szükséges kimondani, hogy a késedelmi pótlékot is elévültnek kell tekinteni, ha az adóhatóság tőkekövetelése (adó, bírság, jogosulatlanul igénybevett költségvetési támogatás) az elévülés miatt már nem hajtható be. Ennek a követelménynek tesz eleget a Javaslat az elévülésre vonatkozó szabályozás kiegészítésével. 

38. §-hoz

A technikai fejlődéssel lépést tartva indokolt biztosítani a törvényi feltételeit annak, hogy az állami adóhatóság az adózók erre felkészült csoportjánál kialakítsa a közvetlen számítógépes kapcsolat útján teljesíthető adóbevallások feltételrendszerét. Minthogy ezek alapvetően technikai jellegű előírások, közzétételükre az állami adóhatóság vezetőjét hatalmazza fel a Javaslat.

39. §-hoz

A Javaslat záró- és átmeneti rendelkezései a hatálybalépés vonatkozásában - a visszaható szabályozás tilalmára tekintettel - kimondják, hogy a törvény eljárási típusú rendelkezéseit a hatálybalépést megelőző kötelezettségek tekintetében is alkalmazni kell, de az alkalmazandó jogkövetkezmények nem lehetnek súlyosabbak, mint a jogsértés elkövetésekor hatályos szabályok szerint megállapítható legmagasabb mérték. A hatálybalépést megelőző időszakra vonatkozó, de már a hatálybalépést követően teljesítendő   kötelezettségeket pedig az adózók a hatálybalépést megelőző időszak szabályai szerint teljesítik.   

1. számú melléklethez

A törvényen belüli inkonzisztenciák kialakulásának megakadályozása érdekében szükséges az Art. 1. sz. melléklete II/1. pontjának korrekciója. A Javaslat 10. §-ához fűzött indokolásban említettek szerint megváltozik a társasági adóelőleg bevallás és fizetés rendje. Ezzel összefüggésben a havi és negyedéves adóbevallási kötelezettség általános feltételeit megállapító rendelkezésben az eddigiekben is kivételként említett \"előírt\" társasági adóelőleg bevallást - a társasági adóról szóló törvény módosításával összhangban - társasági adó (előleg) bevallásra kell változtatni, figyelemmel arra, hogy megszűnik az adóhatóság által fizetési meghagyásban előírt előleg intézménye. 

2. számú melléklethez

A személyi jövedelemadó, illetőleg a társasági adó szabályaiban bekövetkezett módosulásokra  tekintettel szükséges az előleg fizetési szabályokat kiegészíteni, illetőleg módosítani, az osztalékadó bevezetése miatt pedig annak befizetésére kell a törvényben határidőt megállapítani. 

3. számú melléklethez

A Javaslat az Art. 3. számú mellékletét egy ponton módosítja, illetőleg kiegészíti. A gépjármű adó esetében az évközi tulajdonos-változásnak - néhány kivételtől eltekintve - csak az adóévet követő év első napjától van az adókötelezettséget érintő hatása. 

Ahhoz, hogy az adóhatóság a változásbevallásokat tudomásul vegye, és a megszűnéseket átvezesse, korábban van szüksége a BM Adatfeldolgozó Hivatal adatszolgáltatására. A Javaslat ezért a február 28-i időpontot január 15-ére változtatja. 

Ahogyan erről már a Javaslat 13. §-ának  indokolásánál szó volt, szükséges a kifizetők adatszolgáltatási kötelezettségét kiegészíteni az adókedvezményre (adómentességre) jogosító igazolás kiállításáról. A Javaslat az Art. 3. számú mellékletének módosításával állapítja meg az adatszolgáltatási kötelezettség részletes szabályait. 

4. számú melléklethez

A Javaslat 4. számú melléklete módosítja az Art. 5. számú mellékletét. Minthogy a társasági adótörvény szerint a külföldön bejegyzett vállalkozások adóügyeiben a kizárólagos illetékességgel rendelkező adóhatóság jár el, és ennek elnevezése megváltozott, a módosítás a szabályozásbéli összhangot teremti meg. A bevezetett osztalékadó megállapítás, levonás igényli a külföldi szervezeteknél egyébként is érvényesített levonásos adóztatási rend kiegészítését. 




5. számú melléklethez

A Javaslat a 5. számú mellékletben módosítja az  Art. 6. számú mellékletét. Az átalányadózás kiterjesztése, illetőleg a személyi jövedelemadó törvény módosításával a tételes átalány bevezetése teszi szükségessé a változtatást.

6. számú melléklethez

A Javaslat 6. számú melléklete az Art.-t új 7. számú melléklettel egészíti ki. A 7. számú melléklet a Javaslat 16. §-ához fűzött indokolás szerint a kiemelt adózók igazgatóságához történő besorolás feltételeit határozza meg. A fővárosban és Pest megyében a legjelentősebb költségvetési kapcsolatokkal bíró adózók adóztatása speciális felkészültséget kíván meg az adóhatóság alkalmazottaitól, illetőleg e szervek ellenőrzése is alapvetően más adóhatósági tevékenységet feltételez, mint a kis-, vagy közép méretű vállalkozásoké.


1. számú melléklet
az 1996. évi .... törvényhez



1. Az Art. 1. számú mellékletének I/3. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

\"3. A havi és az évközi bevallás tartalmazza az általános forgalmi adónak a 20. § szerinti részletes adatait. A havi és az évközi bevallás benyújtására kötelezett adózónak az adókról  az olyan adók kivételével, amelyekről havi adóelőleg-bevallást kellett tennie  és a költségvetési támogatásokról a 2. pont szerinti tartalommal éves, a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről negyedéves és éves összesítő bevallást kell benyújtania. Ugyancsak a 2. pont szerinti tartalommal kell éves bevallást tennie az olyan adókról is, amelyekre adóelőleg-fizetési kötelezettsége volt.\"

2. Az Art. 1. számú mellékletének II/1/a.) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

\"a.) Az adózónak valamennyi adóról  a társasági adó (adóelőleg) kivételével  és költségvetési támogatásról, ha az adóévet megelőző második évben a nettó módon számított, elszámolandó általános forgalmi adója, vagy a nettó módon számított fogyasztási adója, vagy a magánszemélyektől általa levont jövedelemadó-előleg, vagy a magánszemélyektől általa levont jövedelemadó-előleg és jövedelemadó együttes összege

 a 6 millió forintot elérte

havonta,

 ha a 2 millió forintot elérte

negyedévenként 

kell bevallást tennie.\"



3. Az Art. 1. számú mellékletének II/3/c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

\"c) A társasági adóról, az osztalékadóról, továbbá a kettős könyvvezetésre kötelezett magánszemélynek a személyi jövedelemadójáról 

az adóévet követő év május 31-ig

kell bevallást tennie.


2. számú melléklet
az 1996. évi ..... törvényhez


1. Az Art. 2. számú mellékletének I./Határidők 1/A/c. pontja helyébe a következő rendelkezés lép: 
[A jövedelemadó-előleget]

\"c) a magánszemély, ha nem kifizetőtől származó jövedelmet szerzett, vagy a  kifizető bármely ok miatt nem vonta le az adóelőlegét, az egyéni vállalkozó, valamint a mezőgazdasági őstermelő az adóelőleget negyedévenként, 

a negyedévet követő hó 12-ig

[fizeti meg].

2. Az Art. 2. számú mellékletének I./Határidők 3/A/a) pontja helyébe a következő rendelkezés lépő:
[A) A társasági adó előlege] 

\"a) Az adózó,
ha a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint havonta fizet adóelőleget, akkor az adóelőleget

minden hónap 10-ig

ha a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint negyedévenként fizet adóelőleget, akkor az adóelőleget

a negyedévet követő hó 20-ig

fizeti meg. Az adóév utolsó havi, negyedévi előlegét a b) pontban előírt előlegkiegészítéssel egyidejűleg kell teljesíteni.\" 





3. Az Art. 2. számú mellékletének I./Határidők 3/B/c.) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

\"c) Az adózó a társasági adót, a megfizetett adóelőleg és az adóévre megállapított társasági adó különbözetét, valamint a kifizető által az adóévben tőle levont osztalékadót 

 az adóévet követő év május 31-ig

fizeti meg, illetőleg ettől az időponttól igényelheti vissza.\"

4. Az Art. 2. számú mellékletének I./Határidők 3. pontja a következő C) ponttal egészül ki:
\"C) Az osztalékadó

A kifizető az osztalékadót

a levonást követő hó 10-ig

fizeti meg.\"

3. számú melléklet 
az 1996. évi ... törvényhez


1. Az Art. 3. számú mellékletének G) - Hatósági adatszolgáltatás - 4. pontjának bevezető rendelkezése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"A Belügyminisztérium Adatfeldolgozó Hivatala minden év január 15-ig a január elsejei állapotnak megfelelő adatokat szolgáltat a gépjárműadó kivetésére illetékes települési önkormányzati, a fővárosban a kerületi önkormányzati adóhatóságnak\"

2. Az Art. 3. számú melléklete a következő J) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi M) pont jelölése K) pontra változik:  

\"J) Adókedvezményre jogosító igazolásokról adatszolgáltatás

A kifizető, ha olyan igazolást (bizonylatot) állít ki, amelynek alapján a magánszemély adókedvezmény (adómentesség) igénybevételére jogosult, adatot szolgáltat az adózónak kiadott igazolásról. Az adatszolgáltatást az adóévet követő év január 31-ig az adózó illetékes állami adóhatóságához kell teljesíteni.\"



4. számú melléklet
az 1996. évi ..... törvényhez


1. Az Art. 5. számú mellékletének 2. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

\"2. A külföldi vállalkozó és a külföldi szervezet adóügyeiben az állami adóhatóság Észak-budapesti Igazgatósága jár el.\"


2. Az Art. 5. számú mellékletének 7. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

\"A külföldi szervezet adóköteles bevétele után a belföldi személy a kifizetett összegből az adót levonja, és 

a kifizetést követő hó 10-ig

fizeti meg. 

A levont adót a belföldi személy a társasági adóbevallásában, amennyiben társasági adóbevallási kötelezettsége nincs, külön nyomtatványon

az adóévet követő év május 31-ig

vallja be.\" 


3. Az Art. 5. számú melléklete a következő 8-9. pontokkal egészül ki: 

\"8. Ha a külföldi szervezettől a 7. pont alapján levont adó mértéke magasabb mint a kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi egyezmény alapján a külföldi szervezetre vonatkozó adómérték, akkor a külföldi szervezet az illetősége szerinti ország adóhatóságától származó - illetőségét igazoló - okirat, illetőleg a kifizető igazolása benyújtásával az e törvény 50. § (6) bekezdésében meghatározott adóhatóságnál adóvisszatérítési igényt terjeszthet elő. Az adókülönbözetet az adóhatóság a külföldi szervezet által megjelölt belföldi forintszámlára utalja át.

9. Ha a társasági adóról szóló törvény szerint a belföldi személy kifizetőt nem terhelte osztalékadó levonási kötelezettség, vagy bármely okból az osztalékból vagy a 7. pont szerinti adóköteles bevételből az adót nem vonta le, a külföldi szervezet az adófizetési kötelezettség keletkezésétől számított 30 napon belül az e törvény 50. § (6) bekezdésében meghatározott adóhatóságnál adóbevallást nyújt be és ezzel egyidejűleg az adót megfizeti. 
A külföldi szervezet az adómegállapítás során figyelembe veszi a kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi egyezmény alapján a rá vonatkozó adómértéket és az illetőségét igazoló adóhatósági igazolást csatolja az adóbevalláshoz.\"


5. számú melléklet
az 1996. évi .... törvényhez


Az Art. 6. számú mellékletének címe helyébe \"Az átalányadót vagy a tételes átalányadót fizetők adózásának rendje\" cím lép, továbbá  a melléklet bevezető mondata és 1. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek: 

\"A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény szerint átalányadót vagy tételes átalányadót (továbbiakban együtt: átalányadó) fizetők adózására a törvény rendelkezéseit az e mellékletben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. 

1.	Az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkező, a mezőgazdasági kistermelő és a fizetővendég-ellátással foglalkozó magánszemély az előző évre vonatkozó éves adóbevallásához fűzött - a határidő letelte előtt benyújtott - nyilatkozatban jelentheti be az átalány választását a tárgyévre. A mezőgazdasági kistermelő az átalány választását akkor is az előző évre vonatkozó éves bevallás időpontjáig jelentheti be, ha adóbevallásra nem kötelezett.\"



6. számú melléklet 
az 1996. évi  ...... törvényhez

\"7. számú melléklet
az 1990. évi XCI. törvényhez

A kiemelt adózók igazgatóságához tartozó adózók

A kiemelt adózók igazgatósága látja el 

1.	a költségvetési szervek kivételével az adóévet megelőző év utolsó napján csődeljárás,  felszámolás, végelszámolás alatt nem álló azon adózók adóztatási feladatait, amelyeknek (akiknek) az adóévet megelőző második évben a bevallás szerint
a)	a nettó árbevétele a 4.500 millió forintot, vagy
b)	a nettó módon számított összes adókötelezettség költségvetési támogatással csökkentett összege a 300 millió forintot, vagy
c)	a fogyasztási adója a 100 millió forintot, vagy
d)	az általános forgalmi adó visszaigénylése a 300 millió forintot elérte;
	
2.	a bankok és biztosítók adóztatási feladatait; 

3.	a 2. pontban nem említett pénzintézetek közül azon adózók adóztatási feladatait, amelyeknél az adóévet megelőző második év nettó módon számított összes adókötelezettség költségvetési támogatással csökkentett összege a 180 millió forintot elérte.\""
