"Magyar Köztársaság Kormánya

T/3167. számú
törvényjavaslat

1996. évi ................... törvény
a növényfajták állami elismeréséről, valamint a vetőmagvak és vegetatív szaporítóanyagok előállításáról és forgalmazásáról


	Az Országgyűlés 

	felismerve, hogy a magas szinvonalú növénytermelés alapját jelentő genetikai anyagok megőrzéséhez,  a megfelelő minőségű vetőmag és szaporítóanyag előállításához és felhasználásához, a korszerű fajtahasználathoz nemzetgazdasági érdek fűződik, 

	annak érdekében, hogy a vetőmagvak és a vegetatív szaporítóanyagok  megfeleljenek a hazai és a nemzetközi követelményeknek

a következő törvényt alkotja.

I. fejezet

Általános rendelkezések

A törvény tárgya és hatálya

1. §

	(1) E törvény a növénytermelés biológiai alapjainak megőrzése és  fejlesztése érdekében szabályozza a genetikai anyagok megőrzését, a növényfajták állami elismerését, a fajtahasználatot, a fajtajogosultak, a vetőmag és a vegetatív szaporítóanyag-termesztők,-feldolgozók, forgalmazók és -felhasználók jogait és kötelezettségeit, a vetőmagvak és vegetatív szaporítóanyagok előállításának, minősítésének, forgalmazásának, felhasználásának és ezek ellenőrzésének rendjét.

	(2) A jogosulatlan fajtahasználat, valamint a vetőmag és a vegetatív szaporítóanyag hamisítása, a felhasználót megtévesztő, az eredetre, fajra, fajtára, azonosságra, minőségére vonatkozó félrevezető adatok közlése, illetve ilyen adatok alapján való forgalmazás tilos.

	(3) A vetőmag és a vegetatív szaporítóanyag előállítását, minősítését és forgalmazását az állam ellenőrzi.

 2. §
 
A törvény hatálya kiterjed

	a) a genetikai anyagok megőrzésére,

	b) a szántóföldi, kertészeti, erdészeti, gyógy- fűszer- és dísznövény-fajták állami elismerésére, fajtafenntartására, ezek vetőmagjának és vegetatív szaporítóanyagának, továbbszaporítására, minősítésére, forgalmazására és felhasználására,

	c) az a)-b) pontokban meghatározott tevékenységet folytató  jogi személyekre, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságokra  (a továbbiakban együtt: szervezet) és természetes személyekre.

Értelmező rendelkezések

3. §

E törvény alkalmazásában

1.	Biológiai alapok: a törvény hatálya alá tartozó növényfajok, fajták,  vetőmagja, vegetatív szaporítóanyaga, továbbá az előállításukat szolgáló növényállományok, szaporítások.

2.	Fajta:  azonos rendszertani egységhez tartozó, egy genotípus vagy genotípusok kombinációja által meghatározott tulajdonságokkal jellemezhető, más populációtól megkülönböztethető, egynemű és tulajdonságaiban állandó növények összessége.
 
3.	Állami elismerés: hivatalos vizsgálatok és eljárások rendszere, amelynek eredményeként a növényfajta a Nemzeti Fajtajegyzékbe  bejegyzésre kerül.

4.	Nemzeti Fajtajegyzék: az állami elismerésben részesített fajták lényeges adatait tartalmazó közhitelű nyilvántartás

5.	Leíró Fajtajegyzék: a fajtahasználati információkat tartalmazó, szélesebb körű összehasonlító fajtavizsgálatok alapján készített hivatalos jegyzék.

6.	Ajánlott Fajták Jegyzéke: a Nemzeti Fajtajegyzékbe bejegyzett és a Leíró Fajtajegyzék alapján készített meghatározott termőhelyen termesztésre ajánlott fajták jegyzéke.

7.	Ideiglenes szaporításra engedélyezett fajták jegyzéke:  az állami elismerésre bejelentett, ideiglenesen szaporításra engedélyezett fajták jegyzéke

8.	Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács: a növényfajtát állami elismerésre javasoló szakértői testület.

9.	Nemesítő: a növényfajtát előállító természetes személy.

10.	Fajtajogosult: a fajtával kizárólagosan rendelkező természetes személy vagy szervezet.

11.	Fajtabejelentő: az a természetes személy vagy szervezet, aki a fajtát állami elismerésre bejelenti.

12.	Képviselő: a fajtajogosult nevében, annak meghatalmazása alapján eljáró belföldi lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező természetes személy vagy szervezet.

13.	Fajtafenntartó: az a természetes személy, vagy szervezet aki (amely) a fajta változatlan formában való megőrzését, fenntartását végzi, és  gondoskodik a szaporításához szükséges kiindulási anyag folyamatos előállításáról.

14.	Fajtavizsgálat:

	a)	DUS vizsgálat (distinctness, uniformity, stability): az új fajta állami elismeréséhez szükséges  megkülönböztethetőség, egyneműség, állandóság  meglétének vizsgálata.

	b) Gazdasági értékvizsgálat: a fajta gazdasági értékének megállapítására irányuló vizsgálat. A gazdasági érték a növényfajta mennyiségi és minőségi mutatókkal kifejezett termesztési értéke.

15.	Vetőmag:  generatív szaporítóanyag, ideértve a vetőgumót és dughagymát  is.

16.	Vegetatív szaporítóanyag: ivartalan módon előállított növényi részek, ideértve az alanycsemetét (kertészeti növények) és a vadmagoncot (erdészeti növények) is (a továbbiakban: szaporítóanyag).

17.	Vetőmag-, szaporítóanyag minősítés: a hazai szabványok és az érvényben lévő nemzetközi előírások szerinti, állami felügyelettel végzett ellenőrzési és tanúsítási eljárás (certifikálás).

18.	Vetőmag-, szaporítóanyag forgalmazás: szaporítóanyag készletezés, bemutatás, eladásra való felkínálás, eladás vagy szállítás más részére bármilyen formában.

19.	Vetőmagszaporítási zárt körzet: a vetőmagelőállítás genetikai tisztaságának megőrzése céljából a jogszabályban előírt korlátozásokkal elrendelt termelési körzet.

20.	Védőtávolság:

	a) elválasztó sáv: az a távolság, amely a vetőmag-előállítás mechanikai keveredésmentességét biztosítja.

	b) szigetelési (izolációs) távolság: az a távolság, amely egyes szántóföldi, erdészeti és kertészeti növényfajok vetőmagszaporítása során biztosítja a termesztett növényfaj idegen beporzástól, valamint növényegészségügyi fertőzéstől mentes vetőmag, illetve vegetatív szaporítóanyag  előállítását.

II. fejezet

A genetikai anyagok megőrzése és fenntartása

4. §

	(1) A genetikai változatosság és a hazai mezőgazdaság genetikai anyagainak védelme, a jogszabályban meghatározott jelentős növényfajok, változatok, fajták és vad rokonfajok, mint génforrások fenntartása és megőrzése nemzetgazdasági érdek és állami feladat.

	(2) A genetikai tartalékként megőrzött növényanyagokat és az ezekre vonatkozó teljes információt külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint nemesítési, oktatási és kutatási célra szabadon hozzáférhetővé kell tenni.

	(3) Állami elismerésben részesített, illetve szabadalmi oltalommal védett növényfajták esetében genetikai tartalékként csak  olyan növényanyagokat lehet a fajtajogosult, illetve a szabadalmas hozzájárulása nélkül szabadon hozzáférhetővé tenni, amelyeknél az állami elismerés, illetve szabadalmi oltalom időtartama lejárt.

	(4) A genetikai anyagok megőrzésének, fenntartásának feltételeit és részletes szabályait külön jogszabály határozza meg.

III. fejezet

A növényfajták állami elismerése

5. §

	(1) Magyarországon csak olyan növényfaj és növényfajta termeszthető árutermelés és forgalomba hozatal céljából, amely

	a) állami elismerésben részesült,

	b) ideiglenes szaporításra engedélyezett, vagy

	c) export céltermeltetésre, kizárólag szaporítás céljából bejelentett.

	(2) Az állami elismerés növényfajonkénti, valamint a növényfajon belüli felhasználási cél szerinti feltételeit, továbbá az ideiglenes szaporítás engedélyezési rendjét külön jogszabály határozza meg.

	(3) Az állami elismerésre bejelentett növényfajta meghatározott ideig, legfeljebb az állami elismerés időpontjáig kaphat ideiglenes szaporítási engedélyt.

6. §

	(1) Állami elismerésben az a növényfajta részesíthető, amely 

	a) más  növényfajtától megkülönböztethető, egynemű, állandó,

	b) bejegyezhető fajtanévvel rendelkezik, továbbá 

	c) jogszabályban meghatározott növényfajok fajtái esetében megfelelő gazdasági értéke is van.

	(2) A növényfajta 

	a) megkülönböztethető, ha egy vagy több alaktani vagy egyéb mérhető tulajdonsága tekintetében határozottan eltér a közismert növényfajtáktól,

	b) egynemű, ha egyedeinek lényeges fajtajellemzői azonosak, 
	 
	c) állandó, ha az egymást követő szaporítások után, vagy a szaporítási ciklusok végén a lényeges fajtajellemzők változatlanok.

	(3) Bejegyezhető az a fajtanév, amely lehetővé teszi a fajta kétséget kizáró azonosítását és megfelel a vonatkozó külön előírásoknak.

	(4) Megfelelő gazdasági érték: a fajta érték meghatározó tulajdonságainak összessége, amelyek közül legalább egy lényeges gazdasági tulajdonságnak jobbnak kell lennie, mint a már állami elismerésben részesített fajtáké.

7. §

	(1) A növényfajtát a fajtajogosult jelentheti be állami elismerésre a mezőgazdasági minősítő feladatokat ellátó intézetnek (a továbbiakban: minősítő intézet). Ha a fajtajogosult külföldi, csak hazai képviselő útján jelenthet be növényfajtát állami elismerésre.

	(2) A minősítő intézet, illetőleg a minősítő intézettel közszolgálati jogviszonyban lévő személy e jogviszonyának megszűnéséig, illetve az azt követő 3 évben, továbbá az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács tagja nem jelenthet be növényfajtát állami elismerésre.

8. §

	A növényfajta állami elismerésre való bejelentésekor  nyilatkozni kell arról, hogy a bejelentett növényfajta genetikailag módosított szervezet-e és a módosítás milyen célra irányult. A genetikailag módosított növényfajták esetében a minősítő intézet csak a külön törvényben foglalt előírások teljesítését követően kezdheti meg a kísérleti vizsgálatokat.

9. §

	(1) Az állami elismeréshez szükséges vizsgálatokról a minősítő intézet gondoskodik. A minősítő intézet a DUS vizsgálatok módszereit a vonatkozó nemzetközi előírások, a gazdasági értékvizsgálat módszereit pedig a minősítő intézet által kidolgozott és az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács által jóváhagyott metodika alapján határozza meg. Az egyes növényfajok fajtáinak állami elismeréséhez szükséges kísérleti vizsgálatok számát és időtartamát külön jogszabály határozza meg.



	(2) Az állami elismerésre bejelentett növényfajta jogszabályban előírt vizsgálatának eredményeit a minősítő intézet a javaslatával együtt az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács elé terjeszti.

10. §

	(1) Az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács szakágazatonkénti szekciókból áll. Az egyes szekcióknak 15 tagja van. Az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács tagjai: a Magyar Agrárkamara, a terméktanácsok a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, a szakmai érdekképviseletek, valamint az agrárkutató és felsőoktatási intézmények, továbbá a Földművelésügyi Minisztérium   (a továbbiakban: minisztérium) és a minősítő intézet képviselői. 

	(2) Az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács elnökét és titkárát a földművelésügyi miniszter nevezi ki, a tagjait pedig az Országos Mezőgazdasági és Fajtaminősítő Tanács elnöke bízza meg. Az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács titkársági feladatait a minősítő intézet látja el.

	(3) Az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács tagjainak névsorát a minisztérium hivatalos lapjában közzé kell tenni.
 
11. §

	(1) A növényfajták meghatározott időtartamra szóló állami elismeréséről, annak meghosszabbításáról, illetve a lejárati időpont előtt a Nemzeti Fajtajegyzékből való törléséről a minősítő intézet előterjesztése alapján az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács javaslatára a  minisztérium dönt.

	(2) Az állami elismerés időtartama szőlő, gyümölcs és erdészeti növényfajták esetében a megadástól számított 18. év végéig, egyéb növényfajták esetében a megadástól számított 15. év végéig tart. Ez az időtartam a bejelentő kérelmére meghosszabítható.








12. §

	(1) A minősítő intézet az állami elismerésben részesített fajtákról Nemzeti Fajtajegyzéket vezet.

	(2) A Nemzeti Fajtajegyzékben lévő fajtákat a termelői tájékoztatás érdekében a minősítő intézet külön jogszabály alapján tovább vizsgálja és Leíró Fajtajegyzékre veszi. A minősítő intézet a Nemzeti Fajtajegyzéket évente, a Leíró Fajtajegyzéket pedig meghatározott időközönként közzé teszi.

	(3) A Magyar Agrárkamara és a terméktanácsok a Nemzeti Fajtajegyzékben lévő fajtákból a Leíró Fajtajegyzék alapján öszeállíthatják az egyes termőhelyek természeti adottságainak megfelelő Ajánlott Fajták Jegyzékét, amelyet a Magyar Agrárkamara, illetve a terméktanácsok, illetve a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa tesznek közzé.

IV. fejezet

Növényfajták fenntartása,a fajtajogosult jogai és kötelezettségei

13. §

	A fajták eredeti tulajdonságainak (DUS) és gazdasági értékének megőrzéséről fajtafenntartással kell gondoskodni. A fajtafenntartás eredményességét a minősítő intézet ellenőrzi.

14. §

	(1) A minősítő intézetnek az állami elismerési eljárás során vezetett közhitelű nyilvántartásaiba a növényfajta állami elismerését, a fajta bejelentőjét, a fajtajogosultat, illetve a képviselőt és - kérelemre -  a nemesítő nevét is be kell jegyeznie. 
	
	(2) Aki saját jogon vagy képviselője útján a tulajdonában lévő növényfajtát állami elismerésre bejelentette, a jogszabályok betartásával a fajtával szabadon rendelkezhet.

	(3) A nemesítőt megilleti az a jog, hogy a fajta nemesítőjeként feltüntessék, illetve nyilvánosan elismerjék.

	(4) A fajta használatáért a fajtajogosult díjazást kérhet, amelyről a felhasználóval kötött szerződésben kell megállapodni. A fajta használatáért fizetett díjból a fajta nemesítőjét és fenntartóját a fajtajogosulttal kötött külön megállapodásban rögzített fajtajutalék illeti meg.

	(5) Növényfajta szabadalmi oltalmáról külön törvény rendelkezik. A szabadalmaztatott növényfajtát csak a Nemzeti Fajtajegyzékbe való felvételt követően lehet termeszteni.


V. fejezet

Vetőmagvak, szaporítóanyagok előállítása, minősítése és forgalmazása

Előállítás, forgalmazás

15. §

 	(1) Magyarországon csak a Nemzeti Fajtajegyzékben lévő, vagy ideiglenes szaporításra engedélyezett fajok, fajták minősített vetőmagját és szaporítóanyagát lehet forgalomba hozatal céljára előállítani, forgalmazni, illetőleg  árutermelésre felhasználni a vonatkozó külön jogszabályoknak megfelelően.

	(2) Vetőmag-export céltermeltetés céljából az (1) bekezdésben foglaltaknak meg nem felelő vetőmagot, szaporítóanyagot csak abban az esetben lehet előállítani, ha annak szaporításából származó teljes termést vetőmagként, illetve szaporítóanyagként kiszállítják az országból. Belföldön tilos vetőmagként, szaporítóanyagként felhasználni a bármilyen okból visszamaradt vetőmagot, szaporítóanyagot.

	(3) Továbbszaporítás és árutermesztés céljára csak olyan vetőmag és szaporítóanyag állítható elő és hozható forgalomba, amely megfelel a külön jogszabályban előírt minőségi követelményeknek.

	(4) A pszichotrop anyagok vagy kábítószerek előállítására alkalmas növényfajok vetőmagjának előállítását és forgalmazását jogszabály külön feltételekhez kötheti.
	
	(5) A növényfajta - a fajtajogosulttal nem rendelkező fajták kivételével - vetőmagjának és szaporítóanyagának továbbszaporításához, belföldi forgalmazásához és exportálásához a fajtajogosult írásbeli engedélye szükséges.



	(6) Export esetén csak a vonatkozó nemzetközi előírásoknak megfelelően ellenőrzött, a jogszabályban meghatározott kísérő okmánnyal rendelkező vetőmag és szaporítóanyag-tételt lehet bemutatni kiviteli ellenőrzésre.

	(7) Belföldi felhasználás vagy forgalombahozatal céljából kizárólag a Nemzeti Fajtajegyzékben felsorolt továbbá ideiglenes szaporításra engedélyezett növényfajta e törvény előírásainak megfelelő vetőmagját, szaporítóanyagát lehet importálni. Az importból származó vetőmagot, szaporítóanyagot belföldön csak a belföldi vetőmag, illetve szaporítóanyag-minősítést követően lehet vetőmagként, szaporítóanyagként forgalomba hozni és felhasználni. 

16. §

	Vetőmag és szaporítóanyag előállítására, illetve termeltetésére, feldolgozására, kikészítésére, kiszerelésére, tárolására, forgalmazására a külön jogszabályban meghatározott személyi és tárgyi feltételekkel rendelkező, olyan természetes személy és szervezet jogosult, aki tagja a termékpálya szerinti valamely terméktanácsnak. 

17. §

	Saját célú felhasználásra csak a fajtajogosult, illetve képviselője előzetes írásbeli hozzájárulásával, a külön jogszabályban meghatározott szaporítási fokozatig lehet vetőmagot, illetve szaporítóanyagot előállítani és felhasználni.

Vetőmagszaporítási zárt körzet

18. §

	(1) A szántóföldi és a kertészeti növényfajok vetőmagszaporítása esetén a külön jogszabályban meghatározott védőtávolságokat kell alkalmazni.

	(2) A vetőmag előállítója az előírt védőtávolságon belüli termőföld használójával a vetés megkezdése előtt szerződésben állapodhat meg a földhasználat módjáról, illetve arról, hogy a védőtávolságon belüli termőföld használója milyen feltételekkel kötelezi magát arra, hogy a vetőmagszaporítást veszélyeztető növényfajokat és fajtákat nem termeszt.



	(3)  A védőtávolságok betartása érdekében vetőmagszaporítási zárt körzetet (a továbbiakban: zárt körzet) lehet kialakítani a külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint, ha a vetőmag előállítója és a védőtávolságon belüli termőföld használója között nem jön létre a            (2) bekezdés szerinti szerződés. A zárt körzet kialakítását a  vetőmagszaporításban érdekeltek, ha az érintett szántóterület legalább       20 %-án vetőmagelőállítást folytatnak, kezdeményezhetik a termékpálya szerinti terméktanácsnál. A terméktanács a kezdeményezésről értesíti a területi agrárkamarát, amelynek egyezség létrehozását kell megkísérelnie a vetőmagelőállítók, valamint a védőtávolságon belüli termőföld használói között. A területi agrárkamara az egyezség eredményéről értesíti a terméktanácsot. 

	(4) Ha az egyezség létrehozására irányuló kísérlet nem vezet eredményre, a terméktanácsnak a zárt körzet  kialakítása iránti kérelmet kell benyújtania a miniszter által jogszabályban kijelölt szervnek, amely azt jóváhagyás céljából a minisztériumnak küldi meg. A jóváhagyást a minisztérium nem tagadhatja meg, ha a kérelem megfelel a külön jogszabályban előírt követelményeknek. A      jóváhagyott   zárt körzetek jegyzékét a minisztérium hivatalos lapjában közzé kell tenni.

	(5) A zárt körzeten belül a vetőmagtermelés elsődlegességét   biztosítani kell. Ennek érdekében - eltérő megállapodás hiányában kártalanítás ellenében - egyes idegen beporzást, vagy növényegészségügyi fertőzést előidéző növényfajok, -fajták termelése korlátozható, megtiltható, megsemmisíthető. A kártalanítás mértéke nem haladhatja meg a korlátozással vagy tilalommal érintett növényfaj árutermeléséből származó átlagos jövedelmet.

	(6) A zárt körzeten belüli termőföld használója köteles tűrni  az       (5) bekezdés szerinti korlátozás ellenőrzését, illetve végrehajtását.

Törzsültetvények

19. §

	(1) Az állami elismerésben részesített szőlő-, gyümölcs-,   dísznövény-, és erdészeti növényfajták szaporításra kijelölt növényi állományát törzskönyvezés céljából be kell jelenteni a minősítő intézetnek.

	(2) Szőlő-, gyümölcs, dísznövény és erdészeti növényfajták szaporítóanyagának előállítása céljából a külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint törzsültetvényt kell létesíteni.

	(3) Forgalomba hozatal céljából - a külön jogszabályban meghatározott kivétellel - csak törzsültetvényből származó alapanyag felhasználásával és csak engedélyezett árutermelő szőlő-, gyümölcs, komló és díszfaiskolában, illetőleg csemetekertben a növényegészségügyi jogszabályok betartásával lehet szaporítóanyagot előállítani.

Vetőmag-, és szaporítóanyag-minősítés

20. §

	(1) A vetőmagot és szaporítóanyagot külön jogszabályban meghatározott követelmények szerint kell minősíteni. A minősítés meghatározott ideig érvényes. A lejárt minősítésű vetőmag-, illetve szaporítóanyag tétel csak a minősítés megújítását követően hozható forgalomba.

	(2) A minősítés a minősítő intézet hatáskörébe tartozik. Külön jogszabályban meghatározott szaporítási fokozatú, illetve az árutermelés alapját képező, saját tulajdonú és továbbszaporításra nem kerülő vetőmagtételeket belföldi felhasználás, illetve forgalomba hozatal céljából  - a hibrid növényfajták kivételével - az előírt szükséges személyi és tárgyi feltételekkel rendelkező vetőmagelőállítók a fajtajogosult hozzájárulásával, a minősítő intézet engedélyével és folyamatos ellenőrzése mellett minősíthetik. A minősítő intézet az engedélyt a minőség veszélyeztetése esetén visszavonhatja.

	(3) A minősítő intézet, illetve a minősítésre vonatkozó engedéllyel rendelkező vetőmagelőállító a minősítés eredményéről igazoló okiratot állít ki, a tételeket fémzárolja, illetőleg fémzárértékű (eltávolításkor megsemmisülő) azonosító jellel (cimke) látja el.

A vetőmag csomagolása, jelölése

21. §

	(1) Vetőmagot csak olyan csomagolóanyagban lehet forgalomba hozni, amely biztosítja a vetőmag minőségének megóvását, valamint nem teszi lehetővé a vetőmag kivételét, kicserélését a csomagolóanyag megsértése nélkül.

	(2) A vetőmag, illetve szaporítóanyag tétel egységeit úgy kell cimkével ellátni, hogy az sérülés nélkül ne legyen eltávolítható.

	(3) A cimkén, illetve a csomagolóanyagon fel kell tüntetni a vetőmag, illetve szaporítóanyag azonosításához szükséges adatokat, különösen:

	a) a növényfajt és a növényfajtát,
	b) a szaporítási fokozatot,
	c) a minőséget,
	d) a tétel azonosítási jelét (fémzárolási szám, fémzárolás időpontja)
	e) a nettó tömeget, vagy egyéb mértékegységet,
	f) a csávázás tényét a hatóanyag megnevezésével,
	g) a minősítés érvényességi idejét.


VI. fejezet

Az állami elismeréssel, a vetőmagok és szaporítóanyagok előállításával kapcsolatos hatósági feladatok, a szakigazgatás szervezete

22. §

A minisztérium

	a) irányítja a növényfajták állami elismerésével, valamint a vetőmagvak és szaporítóanyagok előállításával, minősítésével és forgalmazásával kapcsolatos tevékenységet,

	b) dönt a növényfajták állami elismeréséről, annak meghosszabbításáról, illetve az állami elismerés időtartamának lejárta előtt a fajtának a Nemzeti Fajtajegyzékből való törlésről,

	c) engedélyezi az állami elismerésre bejelentett növényfajták ideiglenes szaporítását,

	d) jóváhagyja a vetőmagszaporítási zárt körzetek kialakítását.

23. §

A minősítő intézet

	a) elvégzi az állami elismerésre, illetve a szabadalmi oltalomra bejelentett növényfajták kisérleti vizsgálatát,

	b) ellátja az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács titkársági feladatait,

	c) előterjesztést készít az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács részére a növényfajták állami elismerésére, annak meghosszabbítására, illetve visszavonására,

	d) vezeti és közzéteszi a Nemzeti Fajtajegyzéket, valamint a Leíró Fajtajegyzéket, továbbá az ideiglenes szaporításra engedélyezett fajták jegyzékét,

	e) vizsgálja és minősíti a vetőmagvakat szaporítóanyagokat, törzsültetvényeket,

	f) engedélyezi

 	1. az előírt minőségi követelményeknek meg nem felelő vetőmag, 	illetve szaporítóanyag forgalombahozatalát,
	2. a vetőmag és szaporítóanyagtételek minősítését,
	3. a fémzárolt vetőmagtételek kiszerelését,
	4. a törzsültetvények létesítését, megszüntetését,
	5. a faiskola létesítését.

	g) ellenőrzi 

	1. a növényfajták fajtafenntartásának eredményességét, 
	2. a vetőmagvak és szaporítóanyagok előállítását, feldolgozását, 	sajátjogú forgalmazását, valamint
 
	h) kiszabja a minőségvédelmi bírságot.


VII. fejezet.

A törvényben meghatározott állami feladatok pénzügyi fedezete

24. §

	(1) A 4. § (1) bekezdésében meghatározott genetikai anyagok megőrzése és fenntartása állami feladat, amelynek finanszírozását központi költségvetési forrásból kell fedezni.

	(2) Törzsültetvények létesítése, fejlesztése, fenntartása a növényfajták és klónok vírusmentesítése nemzeti érdek, ezért állami feladat. Finanszírozását központi költségvetésből kell biztosítani.



25.§

	(1) A 9. § (1) bekezdésében és a 12. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott feladatok és vizsgálatok költségét részben a központi költségvetés, részben a bejelentő fedezi.

	(2) Az állami elismeréshez, illetve a szabadalmi eljárás céljából elvégzett vizsgálatokért a minősítő intézet külön jogszabályban meghatározott mértékű díjat számít fel.

26. §

	(1) A minősítő intézet a vetőmag és szaporítóanyag minősítő tevékenységéért külön jogszabályban meghatározott mértékű díjat számít fel.

	(2) A vetőmag és szaporítóanyag hatósági ellenőrzésének költségét részben a központi költségvetésből kell fedezni.


VIII. fejezet

Szankciók

27. §

	Aki a vetőmag és szaporítóanyag előállítói-, felhasználói-, illetve forgalmazói tevékenysége során e törvény rendelkezéseit szándékosan vagy gondatlanságból megszegi, azzal szemben a minősítő intézet vizsgálatot kezdeményez és a vizsgálat eredményétől függően jogosult:

	a) a 15. § szerinti minőségi követelményeknek nem megfelelő  vetőmag,- szaporítóanyag tételt, illetve növényállomány magtermését, szaporítóanyagát vetőmagkénti  szaporítóanyagkénti saját célú felhasználástól és forgalombahozataltól eltiltani, illetve a jogosulatlanul előállított vetőmagot, szaporítóanyagot zár alá venni,

	b) szigorított fémzárolást elrendelni,

	c) a más célra fel nem használható vetőmag és szaporítóanyag megsemmisítését az előállító költségére elrendelni,






	d) e törvény előírásait megszegők tevékenységét meghatározott időre megtiltani és azt közzétenni,

	e) az eredetet igazoló bizonylattal nem rendelkező növényfajta használata esetén a szőlő-, és faiskolai engedélyt visszavonni,

	f) minőségvédelmi bírságot kiszabni,

	g) szabálysértési eljárást, vagy súlyosabbnak minősülő esetben büntető eljárást kezdeményezni.


Minőségvédelmi bírság


28.§


	(1) A minősítő intézet minőségvédelmi bírságot szab ki, ha megállapítja, hogy az előállított, illetve forgalomba hozott vetőmag, illetve szaporítóanyag nem felel meg a követelményeknek, vagy az adott tételt a vonatkozó rendelkezéseknek nem megfelelő, megtévesztésre alkalmas bizonylattal hozták forgalomba.

	(2) A minőségvédelmi bírság mértéke - a kifogásolt tétel mennyiségétől, értékétől és a hiba jellegétől is függően - legalább a vetőmag, szaporítóanyag  tétel értéke kétszeresének,  legfeljebb tízszeresének megfelelő összeg.

	(3) A minőségvédelmi bírságot a minősítő intézet előirányzat felhasználási keretszámlájára kell befizetni. A befolyt összeget a minisztérium döntése alapján csak a vizsgálati módszerek korszerűsítésére, a vetőmagvak és szaporítóanyagok minőségének javítására, valamint a hatósági ellenőrzést elősegítő intézkedésekre lehet felhasználni.








IX. fejezet

Záró rendelkezések

29. §

	(1) Ez a törvény 1997. január 1. napján lép hatályba, egyidejűleg hatályát veszti 

	a) a vetőmagvakról és egyéb növényi szaporítóanyagokról szóló 1968. évi 22. törvényerejű rendelet, továbbá

	b) a növényfajták állami minősítéséről szóló 19/1980. (VI.6.) MT rendelet, valamint az azt módosító 2/1983. (I.19.) MT, a 24/1984. (VII.1.) MT és a 99/1994. (VI.28.) MT rendelet.

	 (2) E törvény III. fejezetének rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkamazni kell.

 	(3) Az e törvény hatályba lépését megelőzően állami minősítésben részesített növényfajták állami minősítése határozott idejűvé válik és 2007-ig érvényes. Azon növényfajták esetében, amelyeknél 2007-ig nem teljesülnek a 11. § (2) bekezdésében foglaltak, az állami minősítés időtartama a megadásától számított 15 év, illetve szőlő, gyümölcs és erdészeti növényfajok esetében 18 év. E növényfajtáknál a bejelentőt, a nemesítőt, honosítót és a fajtafenntartót megilleti a korábbi jogszabályok szerint számított fajtahasználati díj, illetve fajtajutalék.

	(4) A korábban kiadott faiskolai engedélyek 1997. december 31. napjával érvényüket vesztik.

	(5) E törvény felhatalmazza a földművelésügyi minisztert, hogy rendeletben állapítsa meg:

	a) az állami elismerés eljárási rendjét, - különösen a kísérleti vizsgálatokat, - a növényfajták ideiglenes engedély alapján való szaporításának, továbbá a fajtafenntartás eredményessége ellenőrzésének feltételeit,

	b) a vetőmag és szaporítóanyag minősítés eljárási rendjét, a mintavétel szabályait,

	c) a vetőmagelőállítók által végzett vetőmag-, és szaporítóanyag minősítés, feldolgozásának, kiszerelésének és forgalmazás személyi és tárgyi feltételeit,

	d) a továbbszaporítás és az árutermelés céljára szolgáló szántóföldi, kertészeti, szőlő-, gyümölcs-, dísznövény-, erdészeti növényfajták vetőmagja és szaporítóanyaga előállításának, feldolgozásának, kiszerelésének és forgalmazásának személyi és tárgyi feltételeit.

	e) a vetőmagszaporítási zárt körzetek kialakításának feltételeit,

	f) a törzsültetvények és a faiskolák létesítésének feltételeit,

	g) a génmegőrzési feladatokat, a genetikai anyagok védelme szempontjából jelentős növényfajokat, továbbá azok átadásának feltételeit és díjait, kijelölje a genetikai anyagok megőrzéséért felelős intézményeket, valamint ezek eljárási rendjét,

	h) az állami elismerés, a vetőmag és szaporítóanyagminősítés díjtételeit,

	i)  a minőségvédelmi bírság mértékét és kiszabásának rendjét.

	(6) Ahol jogszabály

	a) a növényfajták állami minősítését említi, azon állami elismerést,

	b) Államilag Minősített Fajták Jegyzékét említi, azon a Nemzeti Fajtajegyzéket

kell érteni.

30. §

	E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, valamint azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás kihirdetéséről szóló 1994. évi I. törvény alapján az Európai Közösségek következő jogszabályainak lényegi rendelkezéseit veszi át:

	a) A Tanács 66/400 EGK irányelve a Bétarépa vetőmag forgalmazásáról,

	b) A Tanács 66/401 EGK irányelve a takarmánynövények vetőmagjának forgalmáról,

	c) A Tanács 66/402 EGK irányelve a gabonafélék vetőmagjának forgalmazásáról,

	d) A Tanács  66/403  EGK  irányelve a vetőburgonya forgalmazásáról,

	e) A Tanács 66/404 EGK irányelve az erdészeti szaporítóanyagok forgalmazásáról,

	f) A Tanács 68/193. EGK irányelve a szőlő vegetatív szaporítóanyagának forgalmazásáról,

	g) A Tanács 69/208 EGK  irányelve az olaj- és rostnövények vetőmagjának forgalmazásáról,

	h) A Tanács 70/458 EGK irányelve a zöldség vetőmagvak forgalmazásáról,
	 
	 i) A Tanács 91/682 EGK irányelve a növények és dísznövények szaporítóanyagának forgalmazásáról,
	j) A Tanács 92/33 EGK irányelve a zöldség növényi részek és szaporítóanyagok - a vetőmag kivételével - forgalmazásáról,

	k) A Tanács 92/34 EGK irányelve a gyümölcsfajták szaporítóanyagának és növényi részeinek forgalmazásáról,
	l) A Bizottság 93/48 EGK irányelve a Tanács 92/34 EGK irányelve szerinti gyümölcstermelésre szolgáló gyümölcsfajok szaporítóanyaga és növényi részei követelményeinek meghatározásáról,

	m) A Bizottság 93/49 EGK irányelve a Tanács 91/682 EGK irányelve szerinti dísznövényfajok szaporítóanyaga és növényi részei követelményeinek meghatározásáról,

	n) A Bizottság 93/62 EGK irányelve a vetőmagvak kivételével a zöldség növényfajok szaporítóanyaga és  növényi részei forgalomba hozataláról szóló a Tanács 92/33 EGK irányelve szerinti intézmények ellenőrzésének végrehajtási szabályairól,



	o) A Bizottság 93/63 EGK irányelve a dísznövények szaporítóanyagának és növényi részeinek forgalomba hozataláról szóló a Tanács 91/682 EGK irányelve szerinti intézmények ellenőrzésének végrehajtási szabályairól,

	p) A Bizottság 93/64 EGK irányelve  a gyümölcsfajták szaporító-anyagának és növényi részeinek forgalmazásáról szóló a Tanács 92/34. EGK irányelve szerinti ellenőrzés végrehajtásáról


Általános indokolás
 

	A szántóföldi növény-, zöldség-, szőlő-, gyümölcs-, gyógy- és disznövénytermesztés (továbbiakban: növénytermelés) színvonalát és eredményességét a biológiai háttér (genetikai anyagok, fajták, vetőmag és szaporítóanyag, ezek minősége, stb.), a termelés természeti feltételei alapvetően meghatározzák.

	A magyar növénytermelés és nemesítés kutatóhálózata a század első felében alakult ki. Ezekben az intézetekben olyan neves, világhírnévre is szert tett kutatók, nemesítők dolgoztak, akiknek az eredményei még ma is hatnak a növénytermelési kutatásokra. Ezzel egyidejűleg - kihasználva azt, hogy kedvező ökológiai adottságaink különösen alkalmassá teszik hazánkat a jó minőségű vetőmag előállítására - erőteljes fejlődésnek indult a vetőmagtermelés is. A két világháború közötti időszakban már európai hírű cégek termeltettek és szállítottak vetőmagvakat a disznövényektől kezdve a zöldségféléken át a gabona és takarmánynövényekig a hazai mezőgazdaság, Európa, sőt a tengerentúli országok megrendelői részére is. Párhuzamosan kialakult és megerősödött a jogszabályokon nyugvó fajtavizsgálat és vetőmagtermesztés állami ellenőrzésének intézményrendszere, amely már akkoriban is a nemzetközi előírások szerint működött.

	A II. világháború okozta károk miatt a növénytermelés színvonala mélypontra süllyedt, és csak az 1960-as évek második felében indult újra fejlődésnek. A nyitott, de korrekt és szigorú fajtapolitika egyrészt versenyre késztette a hazai nemesítést, kutatást, másrészt lehetővé tette, hogy a világ legnagyobb nemesítői, vetőmag-termeltető cégei legjobb fajtáikkal megjelenjenek és versenyezzenek a hazai piacon. Ez serkentőleg hatott a hazai nemesítésre és vetőmagtermelésre is. Magyarország az 1980-as évek elejére Európa egyik legjelentősebb vetőmagtermelő, exportáló országává lépett elő, ahol hazai és világcégek termeltetnek vetőmagot, szaporítóanyagot belföldre és külföldre. Mindez csak az európai minőségi követelmények, szabványok betartásával - szigorú, nemzetközi előírások szerint működő állami ellenőrzés mellett - valósulhatott meg.

	A vetőmag és szaporítóanyag-termelés gazdasági jelentőségét mutatja, hogy a vetőmag előállítás területe évi 180-200 ezer hektár, amely a szántóterület mintegy 3,8-4,2%-a. Az ezen a területen előállított vetőmag és szaporítóanyag értéke meghaladja a 50 Mrd Ft-ot, amely növénytermelési szakágazat bruttó termelési értékének mintegy 10-12 %-át teszi ki. Az exportra kerülő vetőmag és szaporítóanyag értéke az elmúlt években meghaladta a 90 Millió USD-t, amely a teljes agrárexportnak mintegy 3,6 %-a, a mezőgazdasági ágazat exportjának mintegy 13 %-a.

	Gazdaságilag nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a vetőmagtermelés az átlagos mezőgazdasági termelésnél több kézimunkát, nagyobb szakmai felkészültséget igényel, ezért a foglalkoztatás szempontjából is több figyelmet érdemel az árutermelésnél, mivel mintegy 30-40 ezer embernek ad biztos foglalkoztatási lehetőséget.

	A mezőgazdaságban végbemenő szerkezeti átalakulással, a nagyobb területű gazdaságok aprózódásával a vetőmagtermelésben is átmeneti visszaesés következett be. Ennek okai, hogy a megváltozott birtokviszonyok mellett nehéz az előírt szigetelési (izolációs) távolság betartása; csökkent az egy tételben előállítható vetőmag mennyisége; nehezebb az ellenőrzés; a finanszírozási nehézségek és a fizetőképes kereslet csökkenése a vetőmagtermelőket is nehéz helyzetbe hozta.

	Ezért a vetőmagtermelés színvonalának megőrzése, az azt megalapozó gazdasági, jogi feltételek kialakítása az agrárágazat fontos feladatai közé sorolhatók.

	Az Európai Unióhoz történő csatlakozási szándékunk, annak követelményrendszere igényli a növényfajták állami elismerésének, a növényi génforrások fenntartásának, a vetőmag és egyéb szaporítóanyag előállításának, a forgalmazás és felhasználás hatósági ellenőrzésének - az általános nemzetközi gyakorlatnak megfelelő - törvényi szabályozását.
	 
A törvényjavaslat hatálya alá tartozó jogterületeket jelenleg

	- a növényfajták állami minősítéséről szóló 19/1980. (VI.6.)/MT rendelet, valamint a végrehajtására kiadott 4/1988.(IV.26.)MÉM rendelet,

	- a vetőmagvakról és szaporítóanyagokról szóló 1968. évi 22. törvényerejű rendelet és a végrehajtására kiadott 6/1990.(III.31.)MÉM rendelet,

	- a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény, valamint az új növényfajták oltalmára létesült Nemzetközi Egyezményhez (UPOV) történő csatlakozásról szóló 1983. évi 15. tvr.

	A belföldi és nemzetközi igényeknek megfelelően az állami minősítésre, valamint a vetőmagvak és szaporítóanyagok előállítására vonatkozó jogszabályok többször módosultak a vetőmag és szaporítóanyag ágazat megfelelő működése érdekében. 



	Magyarország tagja a Vetőmagvizsgálók Nemzetközi Szövetségének (ISTA) az 1924. évi megalapítása óta, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) különböző szekcióinak 1970 óta, a növényfajták oltalmára létesült Nemzetközi Egyezménynek (UPOV) 1983 óta. Ezekben a szervezetekben az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet,  mint akkreditált intézmény képviseli hazánkat. A génforrások megőrzésében együttműködünk a FAO Növényi Génforrások Nemzetközi Testületének szervezetével (IBPGR). Hazánkat ezen a területen a Tápiószelei Agrobotanikai Intézet megfelelő színvonalon képviseli.

 Harmonizáció az Európai Unió jogszabályaival

	A Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló Brüsszelben 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás alapján a vetőmagvakra és a szaporítóanyagokra vonatkozó rendelkezéseinket is harmonizálni kell a közösségi szabályokkal.

	A belső piaci integrációnkra vonatkozó Fehér Könyvvel összefüggő feladatok végrehajtásáról szóló 2403/1995. (XII.12.) Korm. határozat mellékletének 5.2. B 1. \"Vetőmag és szaporítóanyag\" alfejezete sorolja fel azokat a közösségi irányelveket és határozatokat, amelyeket a törvénynek és végrehajtási rendeleteinek tartalmazniuk kell. 

	Az EU az egységes belső piac létrehozásával kapcsolatban a vetőmagvak és szaporítóanyagok szabad forgalmazása érdekében harmonizálta a minőségi követelményeket, a jelölésre és az ellenőrzésre vonatkozó szabályokat.

	A vetőmagvak és szaporítóanyagok előállításával kapcsolatban is alapvető követelmény a hatósági ellenőrzés, amely többek között a szántóföldi szemlékre, a laboratóriumi vizsgálatokra, a fajtakitermesztésre terjed ki.
	
	A vetőmagvak és szaporítóanyagok forgalomba hozatala esetében az egyes tételeket a közösségi előírásoknak megfelelően kell jelölni és dokumentálni.







	 A Fehér Könyv két szakaszra bontva a következő irányelveket tartalmazza:

 	A Tanács 66/400 EGK irányelve a Bétarépa vetőmag forgalmazásáról

	A Tanács 66/401 EGK irányelve a takarmánynövények vetőmagjának forgalmáról

	A Tanács 66/402 EGK irányelve a gabonafélék vetőmagjának forgalmazásáról

	A Tanács  66/403.  EGK  irányelve a vetőburgonya forgalmazásáról

	A Tanács 69/208 EGK  irányelve az olaj- és rostnövények vetőmagjának forgalmazásáról

	A Tanács 70/457 EGK irányelve a szántóföldi növényfajták Közösségi Fajtajegyzékéről

	A Tanács 70/458 EGK irányelve a zöldség vetőmagvak forgalmazásáról

	A Tanács 66/404 EGK irányelve az erdészeti szaporítóanyagok forgalmazásáról

	A Tanács 71/161 EGK irányelve az erdészeti szaporítóanyagok külső minőségének normáiról

	A Tanács 68/193 EGK irányelve a szőlő vegetatív szaporítóanyagának forgalmazásáról
 	
	A Tanács 91/682 EGK irányelve a növények és dísznövények szaporítóanyagának forgalmazásáról	A Tanács 92/33 EGK irányelve a zöldség növényi részek és szaporítóanyagok - a vetőmag kivételével - forgalmazásáról
	A Tanács 92/34 EGK irányelve a gyümölcsfajták szaporítóanyagának és növényi részeinek forgalmazásáról
	A Bizottság 93/64 EGK irányelve  a gyümölcsfajták szaporító-anyagának és növényi részeinek forgalmazásáról szóló a Tanács 92/34. EGK irányelve szerinti ellenőrzés végrehajtásáról
	A I. szakasz azt a 12 alap irányelvet tartalmazza, amelyek a vetőmagvak és szaporító anyagok ellenőrzése szempontjából jelentősek. Az egyes irányelvek az adott növényfaj specialitásainak megfelelően határozzák meg a vetőmag és szaporító anyag előállításának szabályait. Az előállítás szempontjából lényeges, hogy a vetőmag, illetve a szaporítóanyag a termeszthető fajok jegyzékében szerepeljen és az előállítás során a vonatkozó termelési és ellenőrzési
 	
	A Bizottság 75/502 EGK irányelve a réti perje (Poa pratensis L.) vetőmag forgalmazásának a hivatalosan bázisvetőmagként, vagy certifikált vetőmagként elismert vetőmagra való korlátozásáról	A Bizottság 80/755 EGK irányelve a gabonavetőmag csomagolása előírásszerű jelölésének engedélyezéséről	A Bizottság 81/675 döntése meghatározott lezárási módoknak a Tanács 66/400 EGK, 66/401 EGK, 66/402 EGK, 69/208 EGK és 70/458 EGK irányelvei szerinti ismét fel nem használható lezárási módként való elismeréséről	A Bizottság 86/109 EGK irányelve a takarmány-, az olaj- és rostnövény vetőmagvak forgalmazásának a  hivatalosan bázisvetőmagként vagy certifikált vetőmagként elismert vetőmagvakra való korlátozásáról	A Bizottság 87/309 EGK döntése meghatározott takarmánynövények vetőmagja csomagolása előírásszerű jelölésének engedélyezéséről	A Bizottság 89/14 EGK irányelve a Tanács 70/458 EGK, a zöldségvetőmagvak forgalmazásáról szóló irányelv 1. mellékletében meghatározott mangold és cékla zöldségfajok vetőmagjának előállításához szükséges izolációs távolság meghatározásáról
	A Bizottság 89/374 EGK határozata gabonamagvak kereskedelméről

	A Bizottság 89/540 EGK határozata vetőmag és szaporítóanyag kereskedelmére vonatkozó határozott idejű kísérletek végrehajtásáról

	A Bizottság 90/639 EGK döntése a Bizottság 89/7 EGK döntésében felsorolt zöldségfajtákból előállított fajták jelöléséről
	A Bizottság 92/231 EGK határozata burgonya bázis-szaporítóanyag közösségi osztályozására vonatkozó követelményekről és jelölésről

	A Bizottság 93/17 EGK döntése a burgonya bázis-szaporító anyag közösségi osztályozásáról, valamint a vonatkozó követelményekről és jelölésről	A Bizottság 93/213 EGK döntése a szójabab vetőmag szennyeződésének maximális mennyiségéről	A Bizottság 93/48 EGK irányelve a Tanács 92/34 EGK irányelve szerinti gyümölcstermelésre szolgáló gyümölcsfajok szaporítóanyaga és növényi részei követelményeinek meghatározásáról
	A Bizottság 93/49 EGK irányelve a Tanács 91/682 EGK irányelve szerinti dísznövényfajok szaporítóanyaga és növényi részei követelményeinek meghatározásáról
	A Bizottság 93/61 EGK irányelve a Tanács 92/33 EGK irányelve szerinti vetőmag kivételével  a zöldség növényfajok szaporítóanyaga és növényi részei követelményeinek meghatározásáról
	A Bizottság 93/62 EGK irányelve a vetőmagvak kivételével a zöldség növényfajok szaporítóanyaga és növényi részei forgalombahozataláról szóló a Tanács 92/33  EGK irányelve szerinti intézmények ellenőrzésének végrehajtási szabályairól	A Bizottság 93/63 EGK irányelve a dísznövények szaporítóanyagának és növényi részeinek forgalombahozataláról szóló a Tanács 91/682  EGK irányelve szerinti intézmények ellenőrzésének végrehajtási szabályairól	A Bizottság 93/64 EGK irányelve a gyümölcstermelésre szolgáló gyümölcsfajok szaporítóanyagának és növényi részeinek forgalombahozataláról szóló 92/34 EGK irányelve szerinti intézmények ellenőrzésének végrehajtási szabályairól

	A Bizottság 93/78 EGK irányelve növények és dísznövények szaporító anyagának forgalomba hozataláról szóló 91/682 EGK irányelv módosításáról

	A Bizottság 93/79 EGK irányelve gyümölcstermelést szolgáló gyümölcsfajták szaporító anyagának forgalombahozataláról szóló 92/34 EGK irányelv módosításáról

	A Bizottság 94/650 EGK döntése a végső felhasználónak szánt vetőmagtételek határidős kísérletéről
A felsorolt irányelvek átvétele 

	A szántóföldi növények esetében a hatályban lévő jogszabályok is az EU rendelkezéseinek megfelelően határozzák meg a vetőmagvak előállításának, szántóföldi szemléjének, fémzárolásának szabályait. 
	
	A szőlő, gyümölcs, dísznövény és erdészeti szaporító anyagok esetében a minősítésre (certifikációra) vonatkozó rendelkezések is  megfelelnek  az EU szabályainak. A szaporító anyagok vonatkozásában a vírusmentességre vonatkozó szabályozás kialakításával válik teljessé a jogharmonizáció. E szabályokat a törvényjavaslat tartalmazza. 

	A növényfajták állami elismerésére, valamint a vetőmagvak és szaporítóanyagok előállítására vonatkozó hazai szabályaink így alapvetően jelenleg is megfelelnek az EU előírásainak. Ezt az a tény is igazolja, hogy Magyarország a világ vetőmagexportőrei között a 7. helyen van.
	A Fehér Könyvben felsorolt irányelvek az egyes növényfajok vetőmag- és szaporítóanyag előállításával kapcsolatban a szántóföldi szemlére, a vetőmagvak tisztaságára, a védőtávolságokra, a csomagolásra, a jelölésre, az ellenőrzésre, a mintavételre és a vizsgálati módszerekre vonatkozóan főleg olyan technikai jellegű szabályokat tartalmaznak, amelyeket nem indokolt szószerint átvenni a törvényjavaslatban.

	A törvényjavaslatnak az állami elismerésre, valamint a Nemzeti Fajtajegyzékre vonatkozó  szabályai megfelelnek az Európai Unió irányelveinek.

	A törvényjavaslatnak a  vetőmagvak és szaporítóanyagok előállításával, csomagolásával, jelölésével és hatósági ellenőrzésével kapcsolatos szabályai valamennyi növényfajra vonatkozóan alapvető követelményként veszik át az Európai Unió irányelveinek azokat a rendelkezéseit, amelyeket azok minden egyes növényfaj vonatkozásában külön-külön határoznak meg. E szabályokat a törvényjavaslat 15-23. §-ai tartalmazzák.

	 A szántóföldi, erdészeti, zöldség-, szőlő-, gyümölcs-, dísznövény növényfajokra vonatkozó speciális szabályokat a törvényjavaslat végrehajtási rendeletei tartalmazzák.


Részletes indokolás

(Az 1-2. §-okhoz)

	A törvényjavaslat célja a növénytermelés biológiai alapjainak megőrzése, javítása, valamint a nemesítők, fajtajogosultak, vetőmagtermelők, forgalmazók és felhasználók érdekeinek védelme,

	A törvényjavaslat hatálya kiterjed a genetikai anyagok megőrzésére, a szántóföldi, kertészeti, erdészeti, gyógy-, fűszer-, és dísznövény fajták állami elismerésére, fajtafenntartására, a vetőmagvak és a vegetatív szaporítóanyagok előállítására, továbbá az ezekkel foglalkozó természetes és jogi személyekre.
 
(A 3. §-hoz)

	A 3. § a törvényjavaslatban használt fogalmakat határozza meg.

(A 4. §-hoz)


 	A genetikai anyagok megőrzéséről a jogszabályok eddig nem rendelkeztek. A génforrások megőrzése alapvető nemzeti érdek, amelyet nemzetközi kötelezettségeink (a Rió-i Biodiverzitás Egyezmény, FAO Génmegőrzési Egyezmény) is indokolnak. Ennek megfelelően ez fontos állami feladat, melyet törvényben kell szabályozni.

	A törvényjavaslat előírja a növénytermelés genetikai anyagainak védelme érdekében a hazai fajok és fajták, változatok és vad rokonfajok.                        - mint génforrások - megőrzését. A genetikai tartalékként megőrzött növényanyagokat és az ezekre vonatkozó teljes információt nemesítési, oktatási és kutatási célra meghatározott térítési díj ellenében hozzáférhetővé kell tenni.

	A törvényjavaslat felhatalmazza a földművelésügyi minisztert, hogy rendeletben jelölje ki a génforrások megőrzéséért felelős intézményeket. A génmegőrzési feladat anyagi forrásait - tekintettel arra, hogy az alapvetően nem gazdálkodási érdekeket szolgál - a központi költségvetésből kell fedezni.




(Az 5-6. §-okhoz)

	Magyarországon csak állami elismerésben részesített, ideiglenes szaporításra engedélyezett vagy export céltermeltetésre, kizárólag szaporítás céljából bejelentett növényfaj és növényfajta termeszthető árutermelés és forgalomba hozatal céljából.
	
	A növényfajták állami elismerésének célja és feladata a vetőmagvakat és szaporítóanyagokat felhasználók védelme, valamint a növénytermelés és feldolgozó ipar számára megfelelő értékű növényfajták kiválasztása, ezért ez alapvetően állami feladat.

	Az Európai Unió tagállamainak előírásaival összhangban állami elismerésben az a növényfajta részesíthető, amely megkülönböztethető, egynemű, állandó és bejegyezhető fajtanévvel rendelkezik, továbbá a jogszabályban meghatározott növényfajok fajtái pedig megfelelő gazdasági értékkel is rendelkeznek.

	A jelenleg hatályos jogszabályokhoz képest a törvényjavaslat a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően módosítja, szigorítja, illetve részben egyszerűsíti a növényfajták állami elismerésének rendjét. A törvényjavaslat ugyanis lehetővé teszi, hogy az állami elismerés feltételei növényfajonként, illetőleg a növényfajon belüli felhasználási cél szerint eltérőek legyenek.

(A 7-8. §-okhoz)

	A törvényjavaslat meghatározza, hogy ki tehet bejelentést a növényfajta állami elismerése iránt. A növényfajtát a fajtajogosult, a fajtával kizárólagosan rendelkező jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság és természetes személy jelentheti be állami elismerésre. 

	Ha a fajtajogosult külföldi, akkor csak hazai képviselő útján jelentheti be a növényfajtát állami elismerésre.

	A növényfajták állami elismeréséhez szükséges kísérleti vizsgálatokat végző mezőgazdasági minősítő feladatokat ellátó intézettel (a továbbiakban: minősítő intézet) közszolgálati jogviszonyban lévő személy,  jogviszonyának megszűnéséig, illetve az azt követő 3 évben, továbbá az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács tagja nem jelenthet be növényfajtát állami elismerésre.



	Az új növényfajták nemesítése során egyre inkább elterjednek a biotechnológiai módszerek. Ezért a törvényjavaslat értelmében a bejelentéskor külön kell nyilatkozni arról, hogy az új növényfajta genetikailag módosított szervezet-e, és  a módosítás milyen célra irányul.

	(A 9. §-okhoz)

	A növényfajták állami elismeréséhez szükséges vizsgálatokat a minősítő intézet végzi.  Az egyes növényfajok fajtáinak állami elismeréséhez szükséges kísérleti vizsgálatok számát és időtartamát jogszabály határozza meg.

	Az állami elismerésre bejelentett növényfajta jogszabályban előírt vizsgálatának eredményeit a minősítő intézet javaslatával együtt - a növényfajtát állami elismerésre javasoló szakértői testület - az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács elé terjeszti.

(A 10. §-hoz)

	Az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács tagjai a Magyar Agrárkamara, a terméktanácsok és a szakmai érdekképviseletek, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, valamint az agrárkutató és felsőoktatási intézmények, továbbá a Földművelésügyi Minisztérium és a minősítő intézet képviselői.

	Az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács elnökét és titkárát a földművelésügyi miniszter nevezi ki, a tagjait pedig az elnök bízza meg.
	
(A 11. §-hoz)

	A minősítő intézet által végzett fajtakísérletek eredményei alapján az új növényfajta határozott idejű állami elismeréséről, annak törléséről, illetve az állami elismerés meghosszabbításáról az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács javaslatára a Földművelésügyi Minisztérium dönt. 

	Az állami elismerés időtartama szőlő-, gyümölcs-, és erdészeti növényfajták esetében a megadástól számított 18. év végéig, egyéb növényfajták esetében a megadástól számított 15. év végéig tart. Ez az időtartam a bejelentő kérelmére meghosszabbítható.






(A 12. §-hoz)

	Az állami elismerésben részesített növényfajtákat a Nemzeti Fajtajegyzékbe kell bejegyezni. A Nemzeti Fajtajegyzékben lévő fajtákat a minősítő intézet bővebb termelői információk szerzése érdekében tovább vizsgálja, amelynek alapján részletes, termesztési tulajdonságokat tartalmazó Leíró Fajtajegyzéket ad ki. A Magyar Agrárkamara, a terméktanácsok, valamint a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa e vizsgálatok alapján Ajánlati Fajtajegyzéket készíthetnek a termelők számára.

(A 13. §-hoz) 

	A fajták eredeti tulajdonoságainak (DUS) és gazdasági értékének megőrzéséről fajtafenntartással kell gondoskodni, amelynek eredményességét a minősítő intézet ellenőrzi.

(A 14. §-hoz)

	A minősítő intézet közhitelű nyilvántartásaiba a növényfajta állami elismerésén kívül be kell jegyezni a fajta bejelentőjét, a fajtajogosultat, a képviselőt és kérelemre a nemesítő nevét is.

	A jogszabályok betartásával a fajtával szabadon rendelkezhet az aki a tulajdonában lévő növényfajtát állami elismerésre bejelentette.

	A törvényjavaslat szerint megszűnik az eddig kötelező, a nemzetközi gyakorlatban nem alkalmazott fajtahasználati díj fizetésének rendszere. A fajta használatáért fizetendő díj mértékében a fajtajogosult, a forgalmazó és a felhasználó szabadon állapodnak meg. A nemesítő részére fizetendő fajtajutalék összegét pedig a fajtajogosult és a nemesítő között kötendő szerződés keretébe utalja a törvényjavaslat.

	A törvényjavaslat a fajtahasználati díjjal kapcsolatban az átmeneti rendelkezéseknél, az új rendszerre való megfelelő áttérés érdekében meghatározott ideig lehetővé teszi a korábban állami minősítésben részesített növényfajták állami minősítése érvényessége időtartamáig valamennyi növényfajta esetében a jelenlegi rendszer szerint számított fajtahasználati díj fizetését.

	Magyarországon az új növényfajtákat 1969 óta lehet szabadalmi oltalomban részesíteni. A növényfajtákat a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény alapján lehet szabadalmazni.  
	
	 A jelenlegi szabályozásnak megfelelően a szabadalmi oltalom a Magyar Szabadalmi Hivatal hatáskörébe tartozik, amely a szabadalmi oltalmat a minősítő intézet kísérleti vizsgálatai alapján adja meg.

(A 15. §-hoz)

	A vetőmagvak, szaporítóanyagok előállítása, minősítése és forgalmazása az OECD, illetve ISTA nemzetközi előírásainak megfelelően állami ellenőrzés, illetve felügyelet alatt áll.

	 Magyarországon csak a Nemzeti Fajtajegyzékben lévő, vagy ideiglenes szaporításra engedélyezett, illetve az export céltermeltetésre kizárólag szaporítás céljából bejelentett fajok, fajták vetőmagját és szaporítóanyagát lehet előállítani, illetve forgalmazni.

	Továbbszaporítás és árutermesztés céljára csak olyan vetőmag és szaporítóanyag állítható elő és hozható forgalomba, amely megfelel a jogszabályban meghatározott feltételeknek.

	A kábítószerek előállítására alkalmas növényfajok (pl. mák, kender) vetőmagjának előállítását és forgalmazását külön feltételekhez lehet kötni.

(A 16. §-hoz)

	A vetőmag és szaporítóanyag előállításához fűződő nemzetgazdasági érdek szükségessé teszi, hogy jogszabály határozza meg a vetőmag és szaporítóanyag előállítás termeltetés, kikészítés, kiszerelés, tárolás és forgalmazás személyi és tárgyi feltételeit.

(A 17. §-hoz)

	Csak a fajtajogosultnak, illetve képviselőjének az előzetes írásbeli hozzájárulásával és meghatározott szaporítási fokozatig lehet saját célú felhasználásra vetőmagot, szaporítóanyagot előállítani, felhasználni.

(A 18. §-hoz)

	A törvényjavaslat - a vetőmagtermelés biztonsága és a termelés volumenének megőrzése, növelése érdekében - a vetőmagszaporítás gazdasági jelentőségére figyelemmel szabályozza a vetőmag előállítója és a vetőmagszaporításhoz előírt védőtávolságon belüli termőföld használója közötti megállapodást.



	A vetőmag előállítójának meg kell állapodnia a védőtávolságon belüli termőföld használójával, hogy az milyen feltételekkel kötelezi magát a vetőmagszaporítást veszélyeztető növényfajok és fajták termesztéséről való lemondásra.

	A törvényjavaslat lehetővé teszi vetőmagszaporítási zárt körzet kialakítását, ha a vetőmag előállítója és a termőföld használója között nem jön létre szerződés. A zárt körzet kialakítását akkor lehet kezdeményezni, ha az érintett szántóterület legalább 20 %-án vetőmagelőállítást folytatnak.  

	A vetőmagszaporítási zárt körzeten belül az egyes idegen beporzást, vagy betegségterjesztés előidéző növényfajok vagy fajták termesztését korlátozni, tiltani, vagy megsemmisíteni lehet.

	A zárt körzet kialakítását a vetőmagszaporításban érdekeltek kezdeményezik a terméktanácsnál. A zárt körzet egyeztetési kötelezettséggel, önszerveződéses alapon jön létre. A zárt körzet kialakításához szükséges egyeztetést  a területi agrárkamara folytatja le. Ha az egyezség létrehozására irányuló kísérlet nem vezet eredményre a terméktanácsnak a zárt körzet kialakítása iránti kérelmet a miniszter által jogszabályban kijelölt szervhez kell benyújtania, amely azt jóváhagyás céljából a Földművelésügyi Minisztériumnak küldi meg. A jóváhagyást a minisztérium nem tagadhatja meg, ha a kérelem megfelel az előírt követelményeknek. 

	A zárt körzeten belül a vetőmagtermelés elsődlegességének biztosítása érdekében elrendelt korlátozásért és tilalomért az érintett termőföldek használóit eltérő megállapodás hiányában kártalanítani kell. A kártalanítás mértéke nem haladhatja meg a korlátozással vagy tilalommal érintett növényfaj árutermeléséből származó átlagos jövedelmet.

	 A védőtávolságon belüli termőföld használója köteles tűrni az ellenőrzést, illetve korlátozást, amelyért a vetőmagszaporításban érdekeltek a korlátozással arányos külön jogszabályban meghatározott mértékű kártalanítást nyújtanak.

(A 19. §-hoz)

	A törvényjavaslat meghatározza a szőlő-, gyümölcs-, dísznövény és erdészeti növényfajták szaporítóanyagának előállításához szükséges törzsültetvények létesítésének szabályait is.




(A 20. §-hoz)

	A vetőmagot és a szaporítóanyagot a minősítő intézetnek kell minősítenie. A minősítés határozott ideig érvényes.

	A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően szélesíti a törvény a vetőmagtermelők sajátjogú, ún. céggaranciás vetőmag-minősítését. Ugyanakkor az EU joggyakorlatának megfelelően szigorítja a vetőmag előállítás, minősítés és forgalmazás állami hatósági ellenőrzését.


(A 21. §-hoz)

	A törvényjavaslat az EU rendelkezéseivel összhangban meghatározza a vetőmag csomagolásának, jelölésének szabályait is.

(A 22-23. §-okhoz)

	A vetőmagvak és szaporítóanyagok előállításával kapcsolatos hatósági feladatokat a Földművelésügyi Minisztérium és a minősítő intézet   látja el. 

	A jogosulatlan fajtahasználat, a vetőmag és vegetatív szaporítóanyag hamisítása, a felhasználót megtévesztő, az eredetre, fajra, fajtára, minőségre és azonosságra vonatkozó félrevezető adatok közlése, illetve ilyen adatok alapján történő forgalmazás tilos. A szaporítóanyag minőségének előállításának, forgalmazásának és felhasználásának ellenőrzését az FM által kijelölt szervezet - állami feladatként - hatósági jogkörben végzi, amelyet a fejlett országok gyakorlatának megfelelően erősíteni kíván a törvény.

(A 24-26. §-okhoz)

	A tervezet rögzíti, hogy a genetikai anyagok megőrzése, fenntartása állami feladat, ezért annak finanszírozását központi költségvetésből kell biztosítani.

	Az új növényfajták állami elismeréséhez, a Nemzeti Fajtajegyzékre kerüléshez szükséges vizsgálatok költségét részben a központi költségvetés, részben a bejelentő fedezi.

	A törzsültetvények létesítésével, fejlesztésével, fenntartásával, a növényfajták és klónok vírusmentesítésével kapcsolatos állami feladatok finanszírozását központi költségvetésből kell biztosítani.

	A vetőmag és vegetatív szaporítóanyag minősítését a minősítő intézet külön miniszteri rendeletben meghatározott díjtételek alapján végzi. 

	A vetőmag és szaporítóanyag hivatalból végzett hatósági ellenőrzésének költségeit a központi költségvetésből kell fedezni.

(A 27. §-hoz)

 	Az EU gyakorlatának megfelelően - a saját jogú, céggaranciás szaporítóanyag minősítés és a forgalmazás körének bővülésével, - erősíti a tervezet a szaporítóanyag termelés, minősítés, forgalmazás állami -hatósági ellenőrzését, szankcionálását.

	A minősítő intézet az ellenőrzés során többek között az alkalmatlannak minősített szaporítóanyagot a forgalmazástól eltilthatja, zár alá helyezheti, a más célra fel nem használható szaporítóanyag megsemmisítését elrendelheti.

	Szigorítja a tervezet a törvény rendelkezéseit megsértők ellen alkalmazható szankciókat, (szabálysértési, súlyosabb esetben bűntető eljárás kezdeményezése, engedély visszavonása, stb.).

(A 28. §-hoz)

	Bevezeti a törvényjavaslat a nem megfelelő minőségű szaporítóanyagot előállító és forgalmazókkal szemben a minőségvédelmi birság jogintézményét.

	A minőségvédelmi bírságot akkor kell fizetni, ha a minősítő intézet az ellenőrzés során megállapítja, hogy az előállított, illetve forgalomba hozott vetőmag, illetve szaporítóanyag nem felel meg az előírt minőségi követelményeknek vagy az adott tételt a rendelkezéseknek nem megfelelő, megtévesztésre alkalmas bizonylattal hozták forgalomba.

	A minőségvédelmi bírság mértéke legalább a kifogásolt tétel értéke kétszeresének, legfeljebb tízszeresének megfelelő összeg.

	A minőségvédelmi bírságból befolyt összeg felhasználásáról a minisztérium dönt.



(A 29. §-hoz)


	A törvényjavaslat záró rendelkezései a hatályba lépésre, valamint az átmenetre vonatkozó szabályokat és a végrehajtási rendeletek kiadására vonatkozó felhatalmazást tartalmazzák.


(A 30. §-hoz)

	A törvényjavaslat 31. §-a azokat a közösségi irányelveket sorolja fel, amelyeknek rendelkezéseit a törvényjavaslat lényegében átveszi."
