"1ż

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁYA











T/3171. számú
törvényjavaslat
a Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi
LX. törvény módosításáról




Előadó: dr.Medgyessy Péter
pénzügyminiszter




Budapest, 1996. szeptember






1996. évi     törvény
a Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi LX. törvény 
módosításáról




	Az Országgyűlés a Magyar Nemzeti Bankról szóló, az 1991. évi LXIX. törvénnyel, az 1992. évi LXX. törvénnyel, az 1993. évi CXI. törvénnyel, az 1994. évi IV. törvénnyel és az 1995.  évi CV. törvénnyel módosított 1991. évi LX. törvényt a következők  szerint módosítja:

						1. §

	A  Magyar  Nemzeti Bankról szóló 1991. évi  LX.  törvény  (a továbbiakban: MNBtv.) 10. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

	\"(2) Az MNB a hitelintézetek különböző típusaira, illetőleg a  hitelintézetek  különböző  típusú  forrásaira  eltérő  mértékű tartalékrátát írhat elő.\"

						2. §

	(1) Az MNBtv. 19. §-ának (1)-(3)  bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

	\"(1) Az MNB az államháztartás alrendszerei közül  finanszírozási kapcsolatot kizárólag a központi költségvetéssel tarthat. 

	(2) Az MNB az államháztartással való finanszírozási kapcsolatokat illetően az Országgyűlésnek felelősséggel tartozik.

	(3)  Az MNB a központi költségvetésnek hitelt - a  (4)  bekezdésben említett kivétellel - nem nyújthat. Az MNB  állampapírt nyíltpiaci  műveletei  keretében vásárolhat. Az  MNB  állampapírt közvetlenül az államtól nem vásárolhat.\"

	(2) Az MNBtv. 19. §-a (4) bekezdésének első mondata  helyébe a következő rendelkezés lép:

	\"Az  MNB  a kincstári egységes számla  átmeneti  likviditási nehézségeinek  áthidalására - legfeljebb a központi  költségvetés adott  évi tervezett bevételeinek két százaléka erejéig -  likviditási hitelt nyújthat.\"


	(3)  Az MNBtv. 19. §-ának (6) bekezdése helyébe a  következő rendelkezés lép:
	
	\"(6)  A  privatizációs bevételekből legalább  akkora  részt, mint  amelyre  az  MNB az állami  vagyon  értékesítéséhez  hitelt nyújtott, az MNB-vel szemben fennálló államadósság  csökkentésére kell fordítani.\"

						3. §

	Az MNBtv. 20. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

	\"20.  §  Az  MNB-nek a külföldi  pénznemben  fennálló  követeléseit  és  tartozásait érintő  napi  átértékelésből  származó árfolyamnyeresége  vagy  - vesztesége  naponta,  közvetlenül   az elkülönített eredménytartalékot növeli, illetőleg csökkenti.\"

						4. §

	Az MNBtv. 21. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

	\"21.  §  A  pénzbevonási nyereséget -  a  kibocsátott  és  a meghirdetett  bevonási  határidőig  forgalomban  lévőre  át   nem cserélt pénz összegének különbségét - az MNB-vel szemben a Magyar Köztársaság  1991. évi állami költségvetéséről és  az  államháztartás  vitelének  1991. évi szabályairól szóló  1990.  évi  CIV. törvény  7.  §-ának (2) bekezdése alapján  fennálló  államadósság csökkentésére kell fordítani.\"

						5. §

	Az MNBtv. 24. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

	\"24.  § Az MNB az állam devizában történő hitelfelvételei  - ide  nem  értve a kormányhiteleket és  a  nemzetközi  fejlesztési intézményektől   történő   hitelfelvételeket   -   és    külföldi értékpapír-kibocsátásai tekintetében az állam megbízottjaként jár el, kivéve, ha az MNB és az állam másként állapodik meg.\"

						6. §

	Az MNBtv. 26. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
	
	\"(1) Az MNB vezeti - ha más hitelintézetet nem hatalmaz  fel - a hitelintézetek pénzforgalmi számláját.

	(2) Az MNB vezeti az elszámolóházak pénzforgalmi számláját.

	(3)  Az  MNB vezeti az Országos Betétbiztosítási Alap  és  a Befektető-védelmi Alap pénzforgalmi számláját.\" 


						7. §

	Az MNBtv. a 33. § után a következő 33/A. §-sal egészül ki:

	\"33/A.  §  (1) Az MNB jóváhagyása szükséges  az  elszámolás-forgalom  lebonyolítását végző elektronikus átutalási  rendszert működtető hitelintézeti elszámolóház üzletszabályzatának,  illetőleg módosításának hatályba lépéséhez, amelyet  a  hitelintézeti elszámolóház a Pénzügyi Közlönyben közzétesz.

	(2)  Az MNB a hitelintézeti elszámolóház  számára  kockázati alap  képzését  kötelezővé  teheti, illetve  az  alap  képzésének módjára, mértékére, felhasználásra vonatkozóan kötelező  előírásokat adhat.\"

						8. § 

	Az MNBtv. a 34. § előtt a következő 33/B. §-sal és előtte  a következő címmel egészül ki:

\"Pénzügyi szolgáltatás és kiegészítő pénzügyi szolgáltatások
végzésének engedélyezése


	33/B.  § (1) Az MNB engedélyezi a készpénz-helyettesítő  fizetési eszközök kibocsátása és az ezzel kapcsolatos  szolgáltatás nyújtása pénzügyi szolgáltatási tevékenység végzését.

	(2)  Az  MNB  engedélyezi a  következő  kiegészítő  pénzügyi szolgáltatások végzését:
	a) pénzváltási tevékenység,
	b)  az elszámolás-forgalom lebonyolítását végző  elektronikus átutalási rendszerek működtetése (elszámolás-forgalmi ügylet), 
	c) pénzfeldolgozási tevékenység, 
	d) arany pénzérme kereskedelem.\"

						9. §

	Az  MNBtv. 35. §-a (1) bekezdésének első mondata  helyébe  a következő rendelkezés lép:

	\"A jegybanki ellenőrzés a pénzügyi intézmények és a pénzügyi intézménynek  nem  minősülő, kiegészítő  pénzügyi  szolgáltatást végző  jogi személyek, valamint a befektetési szolgáltatók és  az elszámolóházak  tekintetében e törvény, a pénzforgalomról  és  a devizáról szóló jogszabályok, valamint a végrehajtásukra  kiadott jegybanki előírások megtartására terjed ki.\"

						10. §

	Az  MNBtv. 37. §-ának (6) bekezdése a következő  új  második mondattal egészül ki:

	\"A  hitelintézetek  a hiányos (csonka)  forintbankjegyet  az MNB-nél történő becserélésre átveszik.\"

						11. §

	Az MNBtv. 38. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

	\"38.  §  Az  MNB a bankjegy-  és  érmeelőállítás  költségeit ráfordításai között számolja el.\"

						12. §

	Az MNBtv. 39. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

	\"39.  §  Az  MNB,  a hitelintézetek  és  a  posta  pénztárai  pénzérmét  -  címletenként legfeljebb 100 darabot -  más  címletű pénzérmére, illetőleg bankjegyre, bankjegyet pedig más címletű  - címletenként   legfeljebb  100  darab  -  bankjegyre,   illetőleg pénzérmére   díj-,   jutalék-   és   költségmentesen    kötelesek átváltani.\" 

						13. §

	Az MNBtv. 52. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

	\"52. § (1) Az MNB előzetes véleményének kikérésével  engedélyezi az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet a következő pénzügyi  szolgáltatási, illetőleg kiegészítő  pénzügyi  szolgáltatási tevékenységek végzését:


	a) pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása,
	b)   pénzügyi  szolgáltatásnak  devizában,  valutában   való végzése,
	c) pénzügyi ügynöki tevékenység a bankközi piacon.

	(2) Az MNB egyetértése szükséges ahhoz, hogy az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési  szolgáltatásokról és az  értékpapír-tőzsdéről  szóló 1996.  évi  ... törvény (a továbbiakban:  Épt.) 204. §-a szerinti elszámolóházi tevékenység végzéséhez engedélyt adjon.

	(3) Az MNB egyetértése szükséges ahhoz, hogy az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet a hitelintézet, a befektetési társaság és az Épt. szerinti elszámolóház tevékenységi (működési)  engedélyét visszavonja.\"

						14. §

	(1)  Az MNBtv. 57. §-a (3) bekezdésének c) pontja helyébe  a következő rendelkezés lép:

	(A jegybanktanács tagjai:)
	\"c) további - az MNB alelnökeinek számával megegyező számú - tag,  akiket  a miniszterelnöknek - az  MNB  elnöke  véleményének kikérésével  tett - javaslatára a köztársasági elnök  három  évre nevez ki, illetőleg ment fel.\"

	(2)  Az MNBtv. 57. §-ának (5) bekezdése helyébe a  következő rendelkezés lép:

	\"(5) A jegybanktanács határoz
	a) az MNB éves monetáris politikai irányelveiről;
	b) az árfolyampolitikával kapcsolatos jegybanki álláspontról;
	c) a jegybanki politika eszközeinek jelentősebb, az elfogadott  monetáris  politika - ide értve az árfolyam-politikát  is  - kereteit meghaladó változtatásairól.\"

						15. §


Az MNBtv. 58. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3)-(8) bekezdés megjelölése  (4)-(9) bekezdésre változik:

	\"(3)  Az MNB elnökévé az a magyar állampolgár nevezhető  ki, aki monetáris, pénzügyi, illetőleg a hitelintézeti tevékenységgel kapcsolatos kérdésekben  kiemelkedő elméleti, illetőleg gyakorlati szakmai ismeretekkel rendelkezik.\"

						16. §

	Az  MNBtv. 59. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a  következő rendelkezés lép:

	\"(1)  Az  MNB  legfeljebb öt alelnökét a köztársasági elnök nevezi ki, illetőleg menti fel. A javaslatot az MNB elnöke teszi meg, amelyet - egyetértése esetén - a miniszterelnök terjeszt elő a köztársasági elnöknek.  

	(2) Az MNB alelnökeinek megbízatása hat évre szól.\"

						17. §

	Az MNBtv. 60. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

	\"60. § Az 58. § (3)-(8) bekezdését az 57. § (3) bekezdése c) pontjában említett személyek tekintetében is alkalmazni kell.  Az 57. § (3) bekezdésének c) pontjában említett személy az is lehet, aki  a  gazdaság valamely ágában kiemelkedő  elméleti,  illetőleg gyakorlati  ismeretekkel  rendelkezik és a  pénzügyi  kérdésekben jártas.\"

						18. §

	Az MNBtv. 63. §-a a következő mondattal egészül ki:

	\"Ha az új Országgyűlés az említett határidőig az új felügyelő  bizottsági tagokat nem választja meg, a  felügyelő  bizottság működése  mindaddig  tart, amíg az új  Országgyűlés  a  felügyelő bizottsági tagokat megválasztja.\"

						19. §

	Az MNBtv. 69. § után a következő 69/A §-sal egészül ki:

	\"69/A § Az MNB jegybanktanácsának az 57. § (3)  bekezdésének c)  pontja szerinti tagja és felügyelő bizottságának  tagja  hitelintézetnél  vezető  tisztségviselő, felügyelő  bizottsági  tag vagy alkalmazott nem lehet.\"

						20. §

	Az MNBtv. 70. § után  a következő 70/A. §-sal egészül ki:

	\"70/A. § Az MNB könyvvizsgálója nem választható újra.\"

						21. §

	(1)  Az  MNBtv. 71. §-a (1)  bekezdésének  bevezető  mondata helyébe  a következő rendelkezés lép, egyidejűleg e  bekezdés  a következő g) ponttal egészül ki:

	\"Az  MNB a jogszabályok keretei között a pénzügyi  intézmények és a pénzügyi intézménynek nem minősülő, kiegészítő pénzügyi szolgáltatást  végző  jogi  személyek,  valamint  a   befektetési szolgáltatók és az elszámolóházak számára jegybanki rendelkezésben kötelező előírásokat adhat, így szabályozza\"
	\"g) az engedélyezési hatáskörébe tartozó pénzügyi  szolgáltatási   és  kiegészítő  pénzügyi   szolgáltatási   tevékenységek végzését, tárgyi feltételeit.\"

	(2) Az MNBtv. 71. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
	\"(3) A befektetési szolgáltatók és az Épt. szerinti  el-számolóházak számára az MNB jegybanki rendelkezésben kötelező előírásokat az (1) bekezdés c) pontjának esetében adhat.\" 


						22. §

	Az  MNBtv.  72.  §-ának (6) bekezdése  helyébe  a  következő rendelkezés lép:

	\"(6)  Az  MNB  az  állam  által  kibocsátott  hitelviszonyt megtestesítő  értékpapírok  tekintetében  értékpapír-bizományosi, értékpapír-kereskedelmi, értékpapír forgalomba hozatalának szervezése és az ehhez kapcsolódó szolgáltatási, értékpapír-letétkezelési  és értékpapír-számlavezetési  befektetési  szolgáltatási, illetőleg  kiegészítő  befektetési  szolgáltatási   tevékenységet végezhet.  Az  MNB e tevékenységeire az  értékpapírok  forgalomba hozataláról,  a  befektetési szolgáltatásról  és  az  értékpapír-tőzsdéről szóló 1996. évi ... törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.\"

						23. §

	Az MNBtv. 78. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
	
\"78 § (1) Az MNB bevételei és ráfordításai alapján számított tárgyévi eredményének a közgyűlés által meghatározott hányadát - a fejlesztésre, tartalékolásra, valamint egyéb célra visszatartott összeget meghaladó részt - osztalékként fizeti be a központi költségvetésbe.

(2)	Az MNB és a központi költségvetés az éves közgyűlés által osztalékként megállapított és az - elkülönített eredménytartalék igénybevétele nélkül- osztalékelőlegként megfizetett összeg különbözetét a közgyűlést követő 8 napon belül rendezi.

(3)	A közgyűlés az éves nyereség felosztása és a költségvetési befizetés megállapítása során köteles gondoskodni arról, hogy az MNB saját tőkéje ne legyen kevesebb, mint a tárgyévi mérlegében kimutatott, a forgalomban lévő bankjegy és érmeállomány, valamint a hitelintézeteknek az MNB-nél bármilyen jogcímen elhelyezett forintbetétei összegeként megállapított monetáris bázis 5%-a.

(4)	Ha a tárgyhavi bevételek és ráfordítások alapján számított eredmény pozitív, az MNB a tárgyhónapot követő hónap 15. napjáig e nyereségének megfelelő osztalékelőleget fizet.

(5)	Ha a tárgyhó utolsó napján a saját tőke - ideértve az elkülönített eredménytartalék összegét is- összege meghaladja a tárgyhó utolsó napján számított monetáris bázis 5 %-át, az MNB a tárgyhót követő hónap 15. napjáig a többletet, de legfeljebb a 20.§ szerint képzett elkülönített eredménytartalékot, osztalékelőlegként köteles a központi költségvetésbe befizetni. Az igénybe vett elkülönített eredménytartalékból történő osztalékfizetési kötelezettséget a (4) bekezdés szerinti osztalékelőleg fizetési kötelezettségtől elkülönítetten kell kezelni.

(6)	Ha a tárgyhavi bevételek és ráfordítások alapján számított eredmény negatív, a központi költségvetés a felmerült veszteséget a tárgyhónapot követő hónap 15. napjáig az MNB-nek megtéríti.

(7)	Ha a tárgyhó utolsó napján a saját tőke - ideértve az elkülönített eredménytartalékot is - kisebb, mint a tárgyhó utolsó napján számított monetáris bázis 5 %-a , a központi költségvetés a különbözetet a tárgyhónapot követő hónap 15. napjáig az MNB-nek megtéríti.

(8)	Ha a tárgyhó utolsó napján a (4)-(7) bekezdés alapján az MNB-t és a központi költségvetést is fizetési kötelezettség terheli, a teljesítendő befizetést, illetve visszatérítést a kötelezettségek egyenlegeként kell megállapítani, és a tárgyhónapot követő hó 15. napjáig teljesíteni.

	(9)	Az MNB saját tőkéjének a (3) bekezdésben meghatározott összeget legkésőbb 2000. december 31. napján el kell érnie.

(10)	Addig, ameddig az MNB saját tőkéje nem éri el a (3) bekezdésben meghatározott összeget, a központi költségvetésnek a (7) bekezdés alapján fizetési kötelezettsége nem keletkezik és az elkülönített eredménytartalékban lévő átértékelési eredmény nem vonható el.

(11)	Addig, ameddig a (10) bekezdés alapján a központi költségvetésnek megtérítési kötelezettsége nincs, és a tárgyhó utolsó napján az elkülönített eredménytartalék egyenlege negatív, azt a központi költségvetés az elkülönített eredménytartalék javára a tárgyhót követő hónap 15. napjáig az MNB-nek megtéríti.

(12)	A (8) bekezdés alkalmazása során a (11) bekezdés szerinti megtérítési kötelezettséget is figyelembe kell venni.\"   

						24. §

	Az  MNBtv.  79.  §-ának (1) bekezdése  helyébe  a  következő rendelkezés lép:

	\"(1)  Az MNB számára feladatot a pénzforgalommal,  a  devizagazdálkodással és a hatáskörébe tartozó pénzügyi  szolgáltatási és kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységek engedélyezésével  kapcsolatos  feladatkörében  törvény  vagy   kormányrendelet állapíthat  meg.  Az ilyen kormányrendeletet  az  MNB  véleményét kikérve kell kiadni.\"

						25. §

	(1) Ez a törvény 1997. január 1. napján lép hatályba. 

	(2)  E törvény hatálybalépésével  egyidejűleg az  MNBtv.  4. §-ának (4) bekezdése, 11. §-a és előtte a \"Napi likviditási tartalék\" cím, 12. §-ából az \"és a likviditási ráta\" szövegrész, 22. §-a, 25. §-a,  29. §-ának (1) bekezdésében a \"pénzintézet  devizaműveletet az  MNB-nek - az Állami Bankfelügyelettel egyetértésben  adott  - felhatalmazása  alapján  végezhet\" szövegrész,   30.  §-ának  (1) bekezdése, 31. §-a, 71. §-a (1) bekezdésének a) pontjában az  \"és a likviditási tartalék\" szövegrész, 72. §-a (2) bekezdésének  b)-c) pontja, 80-81. §-a és 83. §-a hatályukat vesztik.

	(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg
	a) az MNBtv. 9. §-ának (2) bekezdésében, 17. §-ában, 36.  §-ának  (1)-(3) bekezdésében és 70. §-ának (2)-(3)  bekezdésében  a \"pénzintézet\" szövegrész helyébe \"hitelintézet\" szöveg,
	b) az MNBtv. 5. §-ának (1) bekezdésében, 8. §-ában, 10.  §-a (1) bekezdésében, 14. §-ában (2) bekezdésében, 16. §-ában,  26. §-a (1) bekezdésének első mondatában, 29. §-ának (2)-(3)  bekezdésében, 34. §-ának (4) bekezdésében, 37. §-ának (3)-(4) bekezdésében  és 84. §-a (3) bekezdésének a) pontjában a \"pénzintézetek\" szövegrész helyébe \"hitelintézetek\" szöveg, 
	c) az MNBtv. 26. §-a (1) bekezdésének első mondatában és 36. §-ának (2) bekezdésében a \"pénzintézetet\" szövegrész helyébe a \"hitelintézetet\" szöveg, 
	d) az MNBtv. 17. §-ában a \"pénzintézetnek\" szövegrész helyébe a \"hitelintézetnek\" szöveg,
	e) az MNBtv. 29. §-a (1) bekezdésének első mondatában és 29. §-ának (3) bekezdésében a \"pénzintézeteknek\" szövegrész helyébe a \"hitelintézeteknek\" szöveg,   
	f) az MNBtv. 70. §-ának (1)-(3) bekezdésében a \"pénzin-tézetnél\" szövegrész helyébe a \"hitelintézetnél\" szöveg,
	g) az MNBtv. 35. §-a (4) bekezdésének b) pontjában a \"pénzintézet és a pénzintézeti tevékenységet is végző jogi személy\" szövegrész helyébe a \"pénzügyi intézmény és a pénzügyi intézménynek  nem  minősülő,  kiegészítő  pénzügyi  szolgáltatást végző  jogi  személy, valamint a befektetési szolgáltató és az elszámolóház\" szöveg lép,
	h)  az  MNBtv. 34. §-ának (1) bekezdésében és 53.  §-ában  a \"pénzintézetek  és  a pénzintézeti tevékenységet is  végző  egyéb jogi  személyek\" szövegrész helyébe a \"pénzügyi intézmények és  a pénzügyi intézménynek nem minősülő, kiegészítő pénzügyi  szolgáltatást végző jogi személyek, valamint a befektetési  szolgáltatók és az elszámolóházak\" szöveg lép,
	i)  az  MNBtv. 29. §-a (1) bekezdésének  első  mondatában  a \"pénzintézeti tevékenységet is végző jogi személyeknek\"  szövegrész helyébe a \"pénzügyi vállalkozásoknak és pénzügyi intézménynek  nem minősülő, kiegészítő pénzügyi szolgáltatást végző  jogi személyeknek\" szöveg,
	j)  az  MNBtv. 34. §-ának (1) bekezdésében és  84.  §-a  (3) bekezdésének  c) pontjában a \"pénzintézeti\" szövegrész helyébe  a \"hitelintézeti\" szöveg,
	k) az MNBtv. 71. §-a (1) bekezdésének e) pontjában, valamint 72.  §-ának  (1)-(2) és (5) bekezdésében a  \"pénzintézeti  tevékenység\" szövegrész helyébe a \"pénzügyi szolgáltatási  tevékenység\" szöveg,
	l) az MNBtv. 72. §-ának (3) bekezdésében a \"pénzintézeti szolgáltatásokat\" szövegrész helyébe a \"pénzügyi  szolgáltatásokat, kiegészítő pénzügyi szolgáltatásokat, valamint az állam által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok tekintetében befektetési szolgáltatásokat\" szöveg,
	m) az MNBtv. 29. §-ának (1) bekezdésében \"- az Állami Bankfelügyelettel  egyetértésben -\" szövegrész helyébe \"-  az  Állami Pénz-  és Tőkepiaci Felügyelettel egyetértésben -\", 51. §-a  (1)-(2) bekezdésében és az 51. § előtti címben az \"az Állami Bankfelügyelettel, az Állami Értékpapírfelügyelettel\" szövegrész helyébe  az \"az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelettel\"  szöveg,  53. §-ában az \"az Állami Bankfelügyelet, illetőleg Állami Értékpapírfelügyelet\" szövegrész helyébe az \"az Állami Pénz- és  Tőkepiaci Felügyelet\" szöveg,  
	n) az MNBtv. 28. §-ának második mondatában \"a devizagazdálkodásról  szóló  jogszabályok\" szövegrész  helyébe  \"a  devizáról szóló jogszabályok\" szöveg,
	o) az MNBtv. 35. §-a (4) bekezdésének bevezető mondatában  a \"Jogszabálysértés\" szövegrész helyébe a \"Jogszabálysértés, illetőleg a jegybanki előírások megsértésének\" szöveg,
	p) az MNBtv. 29. §-ának (1) bekezdésében és 71. §-a (1) 
bekezdésének  e) pontjában a \"nemesfémekkel\"  szövegrész  helyébe \"aranyérmével\" szöveg lép,
	r)  az  MNBtv. 56. §-ában  a \"könyvvizsgálók\" szövegrészek helyébe \"könyvvizsgáló\" szöveg, 
	s) az MNB tv. 59. §-ának (3) bekezdésében az \"58. §  (3)-(7) bekezdését\" szövegrész helyébe az \"58. § (3)-(8) bekezdését\" szöveg lép.

	(4) E törvény 15-17. §-át és 19. §-át az e törvény hatálybalépése  után  kinevezett, illetőleg  megválasztott  személyekre kell alkalmazni.

	(5) A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 51/A. §-ában az  \"a pénzintézetekre és a pénzintézeti tevékenységet  is  végző egyéb  jogi  személyekre, valamint az ilyen  tevékenységet  végző jogi  személyiség  nélküli  gazdasági  társaságokra  és   egyéni vállalkozókra\"  szövegrész helyébe az \"a pénzügyi  intézményekre és  a  pénzügyi intézménynek nem  minősülő,  kiegészítő  pénzügyi szolgáltatást   végző  jogi személyekre, valamint  a  befektetési szolgáltatókra  és  az  értékpapírok  forgalomba  hozataláról,  a befektetési  szolgáltatásokról és az  értékpapír-tőzsdéről  szóló 1996. évi ... törvény 204. §-a szerinti elszámolóházakra\"  szöveg lép.

	(6)  E  törvény hatálybalépésével  egyidejűleg  a  devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény 75. §-ának (7)-(10) bekezdése és 89. §-a (2) bekezdésének f) pontja hatályát veszti. 







A Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi LX. törvény
módosítására irányuló törvényjavaslat indokolása



Á l t a l á n o s   i n d o k o l á s



	1. A Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi LX. törvényt  (a továbbiakban:  MNBtv., jegybanktörvény) 1991 októberében  fogadta el az Országgyűlés, és az 1991. december elsején lépett hatályba. 

	2.  Az  MNBtv.-t elfogadása óta  az  Országgyűlés  többízben módosította,  főként az MNB és a központi  költségvetés  kapcsolatának időnkénti módosulása miatt. A legnagyobb mértékű  változtatást a jegybanktörvényen az 1994. évi IV. törvény tette, amely a központi költségvetéssel összefüggő néhány kérdés szabályozása, illetőleg újraszabályozása mellett szűkítette az MNB azon  tevékenységi körét, amely kereskedelmi banki tevékenységnek minősíthető. 

	3. A Javaslat tovább tisztítja az MNB által ellátandó funkciókat, annak érdekében, hogy  inkább tisztán jegybanki -azaz az MNBtv.-ben megfogalmazott alapfeladatának megfelelő - funkciókat lásson el.  A Javaslat legfontosabb részét ezért azok a szabályok alkotják, amelyek az MNB és a központi költségvetés közötti finanszírozás újraszabályozását jelentik (Javaslat 2-5.  §,  23. §).

	A Magyar Nemzeti Bank mérlegében a devizában felvett források  összege mindezideig jelentős mértékben meghaladta  a  devizaeszközök összegét. A forint leértékelése e nettó devizatartozás forintban mért értékét folyamatosan növelte, és ezt a  növekményt a jegybanknak célszerűbb lett volna veszteségként elkönyvelnie és kimutatnia, ehelyett azonban ennek ellentételezésére a központi költségvetés MNB-vel szemben  fennálló, lejárat nélküli, kamatmentes  hiteltartozás  formájában került  sor.  A  központi költségvetés  és a jegybank közötti elszámolásnak ez a  módja  az MNB  mérlegének  torzulásán túl elfedte a  központi  költségvetés hiánya  finanszírozásának  valós  költségeit,  félreorientálta  a gazdaságpolitikát,  és  paradox  módon épp  akkor  eredményezi  a jegybank  eredményének jelentős romlását, amikor csökken  az  MNB nettó  devizatartozása. E helyzet kezelésére az MNBtv. eddig is tartalmazta azt a rendelkezést, amely szerint a nettó devizatartozás csökkenés mértékében a nem kamatozó  államadósságot piaci kamatozású ún. államadóssági kötvénnyé kell átalakítani. 


	Ez  a törvényben is rögzített eljárás mindig az előző  évben bekövetkezett nettó  devizatartozás  csökkenéséhez kötötte a tárgyévben az MNB közgyűlését követő 30 napon belül végrehajtandó kötvényesítést. A  felgyorsult működő tőke beáramlás és  a  nem állami  szféra forrásbevonása nyomán keletkező  többletlikviditás jegybanki eszközökkel történő részleges és azonnali  semlegesítését ez a módszer képtelen volt kezelni.

	 A  jegybanktörvényben  rögzített eddigi  eljárás  a  kötvényesítés  mellett fenntartotta a leértékelési veszteségeknek  nem kamatozó  államadósság növelése formájában  történő  elismerését. Azzal  számolt,  hogy  a külföldi  forrásokat  az  állam  helyett továbbra  is  a jegybank vonja be saját nevében,  majd  ezeket  a kereskedelmi bankoknak  refinanszírozási  hiteleken keresztül nyújtott és a költségvetésnek nyújtott hitelek formájában eljuttatja a gazdaságba. 

	A  gazdasági  helyzetben ebből a  szempontból  bekövetkezett kedvező  változás lehetővé teszi, hogy a jegybank az  elkövetkező években csak csökkenő mértékben újítsa meg külföldi  tartozásait, és  ezt  követően  a  Magyar Állam saját nevében,  s  ne  az  MNB mérlegén  keresztül  vonjon  be  külföldi,  devizában  denominált forrást. E tevékenységben a jegybank az állam megbízottjaként fog eljárni.

	A cél azonban elsősorban nem ez, hanem az, hogy az államháztartás finanszírozási igényét a belföldi tőkepiacon elégítse  ki, részben - összefüggésben a forint konvertibilitásával -  külföldiek  által  is vásárolható,  forintban  denominált  állampapírok kibocsátásával. Ezáltal az árfolyamkockázatot nem az MNB vagy  az állam, hanem a befektetők fogják viselni.

	Az  államadósság forintban finanszírozott  arányának  növekedése és a devizakamatokhoz képest magasabb nominális forintkamatok következtében átmenetileg megnőnek a központi  költségvetés kimutatott kiadásai, és nagyobb költségvetési hiány fog megjelenni. Ennek finanszírozása azonban a megnövekedett hazai  pénzügyi megtakarítás  miatt további gazdaságpolitikai kiigazítás  nélkül is lehetséges.


	A  jelenlegi  feltételrendszerben  a  tőkebeáramlás miatti többletlikviditás  egy  részének semlegesítése,  a  hazai  megtakarítások lekötése elsősorban monetáris politikai eszközök alkalmazásával valósul meg, és emiatt a költségvetési pozíció  romlása először  az MNB eredményében, a jegybank veszteségessé  válásában nyilvánul  meg.  Valójában arról van szó, hogy az eddig  a  folyó eredményben  el nem számolt vagyonvesztés helyébe látható  kiadás lép. 

	Az MNB  és  a  központi  költségvetés között létrejött szövevényes, nehezen  áttekinthető finanszírozási kapcsolat helyébe 1997. januárjától olyan rendszer lép, amelyben a  központi költségvetés  az  MNB külföldi tartozásainak  jelentős  részét  a központi  költségvetésnek  az  MNB-vel  szembeni  devizatartozása formájában  ismeri  el. E költségvetési  devizatartozás  az  1996 végén  meglévő nem kamatozó államadósság és - részben - az  átalakítás  nyomán  keletkezett  államadóssági  kötvény formájában fennálló  tartozás helyébe lép. A  rendezés részleteit  az  1997. évi állami költségvetésről szóló törvény fogja tartalmazni.

	A rendezés következtében a forint árfolyamváltozásából adódó adósságváltozás  közvetlenül  a  központi  költségvetésnél fog megjelenni.  Nem lesz többé szükség a nem kamatozó  államadósság képzésének a jegybanktörvény 20. §-ában leírt mechanizmusára,  és nem lesz szükség a 22. §-ban rögzített átalakítási  mechanizmusra sem.

	Az  MNB azonban  - ha és amennyiben ez szükséges -  továbbra is  elsősorban a devizatartalékok megfelelő szinten való  tartása érdekében vesz fel devizahiteleket, és a központi költségvetés és az  MNB együttes, konszolidált devizapozíciójának  figyelembevételével  kockázat  kezelésére, illetve részben a  Magyar  Államkincstár  megbízásából  fedezeti  műveleteket  végez.  E  tételek továbbra  is naponta kerülnek átértékelésre.  Ezentúl az MNB  az árfolyam  változásából  adódó  nyereségeket  és  veszteségeket  a jegybanktörvénynek  a Javaslat által módosított 20. §-ában  leírt módon,  elkülönített eredménytartalékként mutatja ki.  

	A  Javaslat értelmében az MNB saját tőkéje nem lehet  kevesebb,  mint a mérleg fordulónapján a  forgalomban levő  bankjegy- és érmeállomány, valamint a hitelintézeteknek az MNB-nél  bármely jogcímen  elhelyezett  forintbetétei  összegeként meghatározott monetáris  bázis 5 %-a. Ez a saját tőke összeg jelenleg  nem  áll rendelkezésre,  így  ennek  egyszeri  feltöltése  a  költségvetés számára jelentős többletterhet jelentene, mely most nem  vállalható, így az általános és hosszabb időre szóló szabályok  mellett átmeneti rendelkezésekre is szükség van.

	Az átmeneti rendelkezés az MNB feltőkésítésének végső határnapját 2000. december 31. napjában jelöli meg. Amíg az MNB  saját tőkéje a megkívánt értéket nem éri el, a központi költségvetésnek csak  akkor  keletkezik fizetési kötelezettsége,  ha  a  tárgyévben az elkülönített eredménytartalék negatív, ha - az átértékelési eredményt tartalmazó - elkülönített eredménytartalék pozitív, annak összege a saját tőkét növeli.

	A folyó bevételek és kiadások alapján számított eredményt  a jegybank  havonként  osztalékelőleg  formájában  befizeti  a költségvetésbe, illetve veszteség esetén ezt ugyancsak  havonta a költségvetés megtéríti az MNB-nek. Az eredmény felosztásáról és a költségvetési befizetési kötelezettség megállapításáról továbbra is az MNB közgyűlése dönt, de ennek során biztosítania kell az MNB sajáttőke-követelményének teljesülését. 
	Ha  a  fenti határnap után az - elkülönített eredménytartalékot is tartalmazó - saját tőke összege eltér  a  sajáttőke-követelménytől,  akkor a többletet az MNB havonta befizeti a költségvetésbe, a hiányt a költségvetés ugyancsak havonta megtéríti az MNB-nek.

	Eddig a központi költségvetés közvetlen jegybanki finanszírozását - a nem kamatozó államadósságon kívül - az MNBtv. 19.  §-ának  (3)  bekezdése  tette lehetővé, olyan  formában,  hogy  egy átmeneti  időszak után, 1995-től az MNB költségvetési  hitel-  és állampapír-állományának növekedése a tárgyév egyetlen napján  sem haladhatja meg a költségvetés bevételi főösszegének 3 %-át.  Ebbe nem  számít  bele a határidős műveletek  keretében  az  MNB-hez jutott állampapír-állomány. 

	Ez a szabály valóban korlátozta a költségvetési hiány  jegybanki finanszírozását, de ugyanakkor korlátot szabott a  jegybank monetáris  politikai  indítékú másodpiaci tevékenységének  is.  A javasolt új szabályozás az MNB másodpiaci műveleteit nem  korlátozza, de ugyanakkor megtiltja a jegybank elsődleges  állampapír-kibocsátásból történő vásárlásait.  Az új szabályozás bevezetését az  tette lehetővé, hogy a költségvetési hiány ma már a  jegybank beiktatása nélkül is finanszírozható a hazai tőkepiacon. 

	Az  Európai  Unió Maastrichti  Szerződésében lefektetett elvekhez  is  közelít  az  új szabályozás.  Ezek  ugyanis  nem  a költségvetés jegybanki finanszírozását tiltják, hanem azt, hogy ez a tőkepiac megkerülésével történjék. Ezek az elvek az  Európai Unió  országaiban  is  annak elkerülését  szolgálják,  hogy  torz információk  miatt téves gazdaságpolitikai döntések  szülessenek.  Ugyanakkor  a jegybankok számára a másodpiaci műveletek  végzése terén  biztosított  mozgástér  kizárólag  a  monetáris politika céljainak elérése érdekében használandó ki, ez nem szolgálhatja a központi költségvetés közvetlen finanszírozására vonatkozó  tilalom  megkerülését. Az MNB - a Javaslat által módosított  -  jegybanktörvény alapján ilyen szellemben fog tevékenykedni.

	4. A Javaslat rendelkezéseinek második csoportja - erősítendő  a  jegybanknak 1991-ben biztosított jogi státusát  -  az  MNB szervezetével, testületeivel  és  vezető tisztségviselőivel, valamint  a könyvvizsgálóval kapcsolatos szabályokat,  követelményeket állapít meg.

	a)  A  Javaslat  az  MNBtv.  59.  §-ának  a jegybanktanács hatáskörét  meghatározó  (5) bekezdését  akként  módosítja,  hogy egyrészt kifejezetten kibővíti a hatáskört az árfolyampolitikával kapcsolatos jegybanki álláspontról való döntéssel -  itt természetesen figyelembe kell venni az MNBtv.  13.  §-ának (2)  bekezdését,  amely azt írja elő, hogy  az  árfolyampolitikai kérdésekben a Kormánynak és az MNB-nek közös nevezőre kell jutnia -, másrészt a jegybanki politika eszközeinek csak jelentősebb, az elfogadott  monetáris politika kereteit meghaladó  változtatásait utalja a jegybanktanács hatáskörébe (Javaslat 14. § (2) bek.).

	b) Az  MNBtv.  59.  §-ának  hatályos (1)-(2) bekezdése értelmében az MNB legfeljebb öt alelnökét a miniszterelnök javaslatára  a köztársasági elnök nevezi ki három évre, és  a  köztársasági elnök menti fel őket.

	A Javaslat 16. §-a egyrészt - figyelembe véve az államtitkárok  jogállásának átmeneti  szabályozásáról  szóló 1990. évi  XXIII.  törvényben  a közigazgatási  államtitkárra meghatározottakat - biztosítja az MNB elnökének az alelnökökre vonatkozó személyi javaslat  megtételénél  a kezdeményező szerepet, azaz a javaslatot az MNB elnöke teszi meg, amelyet - egyetértése esetén - a miniszterelnök terjeszt elő a köztársasági elnöknek, másrészt - a  tapasztalatokra alapozva - az alelnökök megbízatásának  idejét három évről hat évre emeli.

	c)  A  jegybanktanács  az MNB  legfőbb  monetáris  politikai irányító  szerve.  Tekintettel  a  jegybanktanács  mint  testület kiemelendő  fontosságú feladataira, továbbá arra, hogy  a  jegybanktanács elnöke az MNB elnöke, indokolt, hogy a  jegybanktanács ún.  külső tagjaira vonatkozó, a köztársasági elnöknek  megteendő személyi javaslata előtt a miniszterelnök kikérje az MNB elnökének véleményét (Javaslat 14. § (1) bek.).

	d)  A Javaslat személyi-szakmai követelményeket  támaszt  az MNB elnökével, alelnökeivel és a jegybanktanács tagjaival  szemben (Javaslat 15. §, 17. §).  

	e) Figyelemmel arra, hogy a tapasztalatok azt mutatják, hogy az új Országgyűlés működésének első három hónapja alatt általában nem tudja napirendre tűzni azt a kérdést, hogy megválassza az MNB felügyelő bizottságának a hatáskörébe tartozó négy tagját, indokolt  törvényileg  intézkedni  az iránt, hogy  az  MNB  felügyelő bizottságának működése mindaddig tartson, amíg az új Országgyűlés a felügyelő bizottsági tagokat megválasztja (Javaslat 18. §). 

	f)  A Javaslat szabályozza az MNB jegybanktanácsa ún.  külső tagjainak és  felügyelő  bizottsági  tagjainak összeférhetetlenségét,  azzal, hogy akként intézkedik, hogy az  MNB  jegybanktanácsa  ún. külső tagja és felügyelő bizottságának  tagja  hitelintézetnél vezető tisztségviselő, felügyelő bizottsági tag  vagy alkalmazott nem lehet (Javaslat 19. §).

	g) A Javaslat garanciális szabályként kimondja, hogy az  MNB könyvvizsgálója  - az egyébként irányadó társasági  jogi  szabályoktól eltérően - nem választható újra (Javaslat 20. §).

	5. A Kormány benyújtotta az Országgyűléshez a  hitelintézetekről  és  a  pénzügyi  vállalkozásokról  szóló  T/2842. számú törvényjavaslatot,  az  értékpapírok  forgalomba  hozataláról,  a befektetési  szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről  szóló T/2843.  számú  törvényjavaslatot, valamint az  Állami  Pénz-  és Tőkepiaci Felügyeletről szóló T/2844. számú törvényjavaslatot. Az összefüggések  folytán  az  említett  törvényjavaslatok számos rendelkezését  kell keresztül vezetni a jegybanktörvényen  (6-9. §, 13. §, 21-22. §, 24. §, 25. § (3) bek.).

	6.  Részben  az  5. pontban mondottakkal  függenek  össze  a Javaslatnak  azok a rendelkezései, amelyek változtatást hoznak  a jegybank monetáris politikai eszközeiben.  

	Tekintettel  arra,  hogy a  hitelintézetek  likviditásának szabályozásának kidolgozását, illetőleg megfigyelését átveszi  az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet, a jegybanktörvényből elmarad az a lehetősége a jegybanknak, hogy a hitelintézetek  számára napi  likviditási tartalékot írhasson elő (a Javaslat 25.  §-ának (1) bekezdése hatályon kívül helyezi az MNBtv. 11. §-át).

	Emellett a Javaslat lehetőséget ad arra, hogy az MNB ne  csak a  hitelintézetek különböző típusú forrásaira, hanem a  hitelintézetek  különböző típusaira is eltérő mértékű kötelező  jegybanki tartalék rátát írhasson elő (1. §).

	7. Az  MNB  1997.  január  elsejével átszervezi vidéki hálózatát,  a  jelenlegi 18 megyei igazgatóságból (Pest  megyében az  MNB-nek már jelenleg sincs megyei igazgatósága),  8  területi igazgatóság  alakul. A Javaslat 10. §-a és 25. §-a (6)  bekezdése ezzel az átszervezéssel összefüggő módosításokat tartalmaz.  





R é s z l e t e s  i n d o k o l á s


Az 1. §-hoz:

	Az  MNBtv. 10. §-ának hatályos (2) bekezdése  értelmében  az MNB  a pénzintézetek különböző típusú forrásaira  eltérő  mértékű tartalék rátát írhat elő.

	Indokolt  megteremteni  annak törvényi lehetőségét,  hogy  a jegybank  ne  csak a pénzintézetek különböző  típusú  forrásaira, hanem  a pénzintézetek egy-egy meghatározott típusára  is  eltérő mértékű  tartalék  rátát írhasson elő. A hitelintézetekről  és  a pénzügyi  vállalkozásokról szóló T/2842. számú törvényjavaslat  a hitelintézet  következő  típusait ismeri: bank,  szakosított  hitelintézet, szövetkezeti hitelintézet. A jegybank tehát ezekre  a hitelintézeti  típusokra  - s nem az  egyes  hitelintézetekre  - írhat elő a Javaslat értelmében eltérő mértékű tartalék rátát. 

A 2. §-hoz:


	1. Az MNBtv. 19. §-ának hatályos (1)-(2) bekezdése kimondja, hogy  az  MNB  az  államháztartással  finanszírozási  kapcsolatot kizárólag a központi költségvetésen keresztül tarthat; az MNB  az államháztartással  való hitelkapcsolatokat illetően  az  Országgyűlésnek felelősséggel tartozik.

	Az MNBtv. 19. §-ának hatályos (3) bekezdése egyrészt tükrözi a jegybanktörvény elfogadásakor fennállt azt a gyakorlatot,  hogy az  MNB  a központi  költségvetés finanszírozását  hitelnyújtás formájában (hitelszerződések alapján) folytatta, másrészt korlátozza a központi költségvetésnek nyújtható hitelek mértékét, azaz kimondja, hogy az adott évben a központi költségvetésnek nyújtott hitelek állományának növekedése az év egyetlen napján sem haladhatja meg a központi költségvetés adott évi tervezett bevételeinek három százalékát. 

	2.  A  jegybanktörvény meghozatalának egyik célja  éppen  az volt,  hogy  korlátozza, illetőleg átláthatóvá tegye  a  központi költségvetésnek  az  MNB által történő hitelezését.  A  pénz-  és tőkepiac időközben bekövetkezett fejlődésének köszönhetően ma  az MNB  a költségvetésnek - ide nem értve az MNBtv. 19.  §-ának  (4) bekezdése  szerinti likviditási hitelezést - hitelt nem nyújt,  a központi  költségvetésnek finanszírozást az állam által  kibocsátott  kötvényeknek a kibocsátó államtól közvetlenül, azaz az  ún. elsődleges piacon történő megvásárlásával nyújt.

	Az európai jegybankok tevékenysége ma a maastrichti  elveknek megfelelően fejlődik; ezek az elvek tiltják a központi  bankoknak  egyrészt  azt, hogy  a  központi  költségvetésnek  hitelt nyújtsanak, másrészt azt, hogy közvetlenül a kibocsátó  államtól, azaz az ún. elsődleges piacon történő állampapírt vásároljanak.

	A  Javaslat  2.  §-a  a  maastrichti  elveknek megfelelően egyrészt megtiltja az MNB-nek azt, hogy a központi költségvetésnek  hitelt - ide nem értve az említett likviditási hitelezést  -  nyújtson.

	Másrészt a Javaslat 2. §-a - az MNBtv. 22. §-ának módosításával, illetőleg a módosított szövegnek az MNBtv. 19.  §-ának  (3) bekezdésébe történő áthelyezésével - megtiltja az  MNB-nek  azt, hogy állampapírt közvetlenül az államtól, azaz  az  ún. elsődleges  értékpapír-piacon  vásároljon. Az így a 19.  §  (3) bekezdésében  megjelenő  szöveg szerint  nincs  akadálya  azonban annak, hogy az MNB - monetáris politikai céljait követve - az ún. másodlagos  értékpapír-piacon,  nyílt  piaci  művelet keretében állampapírt vásároljon.

	A  központi  költségvetés jelenlegi  helyzetében  nincs  mód arra,  hogy megszűntessük az MNB számára azt a lehetőséget,  hogy  a  központi  költségvetésnek likviditási hitelt nyújtson.  A  cél azonban  nyilvánvalóan  az,  hogy  jelenleg  pontosan  meg nem határozható időpontban, de középtávon az MNBtv.-nek a likviditási hitelezésre vonatkozó előírását is hatályon kívül helyezzük.

	3.  Az MNBtv. 22. §-ának hatályos (2)-(5) bekezdése az  MNB-nek külföldi pénznemben fennálló követeléseit és tartozásait érintő, a forintnak a külföldi pénznemekhez viszonyított hivatalos  árfolyama  változásából eredő veszteség  finanszírozására  a jelenlegi 20. § (3) bekezdése alapján nyújtott kamatmentes hitelből  keletkezett  államadósság  piaci  kamatozású értékpapírrá történő  átalakításáról szól. A szóban forgó  rendelkezéseket  az 1994. évi IV. törvény 5. §-a iktatta a jegybanktörvénybe. Ezek  a rendelkezések  határozzák meg az államadósság adott része  piaci kamatozású értékpapírrá történő átalakításának mértékét, e mérték kiszámításának módját és az átalakítás rendjét.

	Az  MNB  és a központi költségvetés  közötti  finanszírozási kapcsolat  újraszabályozása  tárgytalanná  teszi  a szóban forgó rendelkezéseket.

	4. Az MNBtv. 19. §-ának a Javaslat 2. §-ával megállapítandó új (2) bekezdésének szövege összhangba hozza a jegybanktörvény szóhasználatát az MNBtv. 19. §-ának (1) bekezdésével.

	5.  A Javaslat 2. §-ának (2) bekezdése a kincstári  egységes számla bevezetésével kapcsolatos szövegmódosítást tartalmaz.

	6.  A Javaslat 2. §-ának (3) bekezdése módosítja  az  MNBtv. 19. §-ának (6) bekezdését, amelyet az eredeti szöveghez képest az 1994.  évi IV. törvény 3. §-a iktatott be a jegybanktörvénybe.  E bekezdés  azt mondja ki, hogy a privatizációs  bevételekből  legalább  akkora  részt,  mint  amelyre az  MNB  az  állami  vagyon értékesítéséhez  hitelt nyújtott, a kamatozó államadósság  csökkentésére kell fordítani.

	Tekintettel  arra,  hogy az MNB és a  központi  költségvetés közötti  finanszírozási kapcsolat újraszabályozásával megszűnt  a kamatozó és a nem kamatozó államadósság közötti különbségtétel, a Javaslat  a privatizációs bevételekből befolyó bevételek szóban forgó  részét  az  MNB-vel szemben  fennálló  államadósság  csökkentésére rendeli.

A 3. §-hoz:

	Az  MNB  és a központi költségvetés  közötti  finanszírozási kapcsolat  újraszabályozása  megszünteti  a  kamatmentes államadósságot. 

	Az  MNB a devizatartalék-gazdálkodás keretében  továbbra  is vesz fel  a  saját  nevében  devizahiteleket, illetve tart állományában devizát és valutát is. E tételeket az MNB ezután  is naponta  fogja átértékelni, és az átértékelésből származó  árfolyamnyereség, illetve árfolyamveszteség közvetlenül az  elkülönített eredménytartalékot növeli, illetve csökkenti. 

 
A 4. §-hoz:  

	Az  MNBtv.  hatályos 21. §-a  értelmében  a  pénzkibocsátási nyereséget  - a kibocsátott és a bevonási határidőig  forgalomban lévőre át  nem  cserélt  pénz  összegének  különbségét - az államadósság csökkentésére kell fordítani.

	A Javaslat 4. §-a a pénzkibocsátási nyereség terminológiáját pénzbevonási  nyereségre változtatja, mivel a  gyakorlatban  meghatározott címletű bankjegy vagy pénzérme bevonását nem  szükségszerűen kíséri új pénz kibocsátása; a keletkező nyereség nem is a pénzkibocsátáskor, hanem a pénz bevonásakor mutatható ki. 

	A terminológia megváltoztatásán túlmenően a Javaslat meghatározza  az  államadósságnak azt a részét is,  amelynek  csökkentésére kell fordítani a pénzbevonási nyereséget, ezt az MNBtv. 82. §-ának (1) bekezdésében említett, a Magyar Köztársaság  1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének  1991. évi  szabályairól  szóló  1990. évi CIV. törvény  7.  §-ának  (2) bekezdésében  meghatározott  hosszú lejáratú  jegybanki  hitellel határozza meg.

	A  Javaslat  lehetővé  teszi továbbá,  hogy  a  pénzbevonási nyereségnek  az államadósság törlesztésére történő  fordítása  az MNB-nek  a  pénz bevonásáról szóló  hirdetményében  meghatározott bevonási határidővel megtörténhessék.


Az 5. §-hoz:

	Az MNBtv. hatályos 24. §-a szerint az MNB az állam  külföldi hitelfelvételei  és  garanciavállalásai,  értékpapír kibocsátásai, valamint a nemzetközi szervezetektől felveendő hitelek tekintetében a Kormány meghatalmazása alapján járhat el.

	A  Javaslat 5. §-a összefüggésben van az MNB és  a  központi költségvetés közötti finanszírozási kapcsolat  újraszabályozásával.

	E § arra irányul, hogy abban az esetben, ha az állam devizában venne fel hitelt, illetőleg külföldre értékpapírt bocsátana ki,  biztosítsa  azt,  hogy ezek tekintetében  az  MNB  az  állam megbízottjaként jár el. E szabályt indokolja az  MNB-nek  a korábbi évtizedek alatt szerzett tapasztalata,  szakember-állománya,  a nemzetközi pénz- és tőkepiacokon kiépített  kapcsolatrendszere.

	A  szóban forgó esetekben a külföldi hitel felvevője  nem  az MNB  lenne, hanem az állam. A hitelfeltételeknek az állam  és  az MNB közötti egyeztetése után az állam megbízást adna az MNB-nek a hitelfelvétel  megszervezésére és gyakorlati  lebonyolítására.  A hitellel kapcsolatos kamatok, költségek megfizetését, illetőleg a tőke  visszafizetését  az állam nevében  és  megbízásából,  annak számlája terhére az MNB teljesítené a külföldi hitelezőknek.

	A mondottak  megfelelően  irányadóak  az  állam külföldi értékpapír-kibocsátásaira is.

	A  Javaslat  értelmében  az  MNB  megbízotti  funkciója  nem érvényesülne a Kormány által külföldi államok kormányaitól  felveendő  hitelekre  (kormányközi  hitelek) és  a  nemzetközi  fejlesztési  intézményektől  (pl. Világbank, Európai  Beruházási  és Fejlesztési Bank) felveendő hitelekre. Az MNB  megbízotti  funkciója tehát lényegében azokra az esetekre vonatkoznék, amikor  az állam a tőkepiacról venne fel devizahitelt.

	Végül  a Javaslat azt is lehetővé teszi, hogy az MNB  és  az állam  megállapodhassék arról, hogy az állam ne az  MNB-t,  hanem más  megbízottat vegyen igénybe az említett, tőkepiacról  történő devizahitel felvételéhez.

A 6. §-hoz:

	A Javaslat az MNBtv.-nek a jegybank számlavezetési  tevékenységéről szóló címe alatt található 26. §-át azzal egészíti  ki, hogy az MNB vezeti az elszámolóházak, továbbá az Országos Betétbiztosítási Alap  és  a  Befektető-védelmi  Alap pénzforgalmi számláját.

	A  Javaslat a hitelintézetekről és a  pénzügyi  vállalkozásokról szóló T/2842. számú, illetőleg az értékpapírok forgalombahozataláról,  a befektetési szolgáltatásokról és  az  értékpapír-tőzsdéről szóló T/2843. számú törvényjavaslaton alapul. 

	A  hitelintézeti törvényjavaslat 118. §-ának  (1)  bekezdése kimondja,  hogy  az Országos Betétbiztosítási  Alap  pénzforgalmi számláját az MNB vezeti.

	Az  értékpapírtörvény  javaslata 167. §-ának  (1)  bekezdése értelmében a Befektető-védelmi Alap számláját az MNB vezeti, 209. §-ának  (5) bekezdése pedig azt mondja ki, hogy  az  elszámolóház pénzforgalmi számláját vezeti az MNB.

	A  Javaslat  - jogszabályszerkesztési okokból  -  az  MNBtv. teljes  26.  §-át újrafogalmazza; az MNB természetesen  eddig  is vezette  -  ha  más  hitelintézetet  nem  hatalmazott  fel  -  a hitelintézetek pénzforgalmi számláját.


A 7. §-hoz:


	A Javaslat 7. §-a - az értékpapírok forgalomba  hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről  szóló T/2843.  számú  törvényjavaslat  205.  §-ának  (6)  bekezdésének analógiájára  -  akként  rendelkezik, hogy  az  MNB  jóváhagyása szükséges a hitelintézeti elszámolóház, azaz az  elszámolás-forgalom lebonyolítását végző elektronikus átutalási rendszert  működtető  intézmény  üzletszabályzatának,  illetőleg módosításának hatályba  lépéséhez. A hitelintézeti elszámolóház  üzletszabályzatát, illetőleg annak módosítását köteles a Pénzügyi  Közlönyben közzétenni.

	A  Javaslat  7.  §-a azt is lehetővé teszi, hogy  az  MNB  a hitelintézeti elszámolóház számára kockázati alap képzését kötelezővé  tegye. Kockázati alap képzésének  szükségessége  elsősorban akkor  merül  fel,  ha a hitelintézetek  közötti  elszámolás  nem bruttó  módon, azaz tételenkénti külön-külön fedezetvizsgálattal, hanem  nettó  módon, előzetes fedezetvizsgálat  nélkül  történik. Ilyenkor  ugyanis fennáll annak a veszélye, hogy  az  elszámolást követően  a megfelelő fedezet hiányában a tartozás  kiegyenlítése ténylegesen mégsem  történik  meg.  Erre  az esetre szolgál biztosítékul  a kockázati alap, amelyből az elszámolási  rendszer résztvevői kielégítést kereshetnek.
 

A 8. §-hoz:

	Az  MNBtv.  rendszerében - a hatályos szöveg  szerint  -  az MNB-nek  a  pénzintézeti rendszerre vonatkozó,  az  engedélyezési hatáskörök gyakorlásában való részvételét az 52. § határozza meg. 

	A  hitelintézetekről  és a pénzügyi  vállalkozásokról  szóló T/2842. számú törvényjavaslat az MNB-nek a pénzügyi  szolgáltatások  végzése engedélyezése körében részben  önálló  engedélyezési hatáskört, részben pedig a pénzügyi szolgáltatások engedélyezésére  irányuló,  az  Állami Pénz- és  Tőkepiaci  Felügyelet  előtti eljárásban vélemény-nyilvánítási, illetőleg egyetértési jogot ad.

	A  Javaslat 8. §-a az MNBtv.-t új 33/B. §-sal  egészíti  ki, amely  az  említett feladatok közül az MNB  önálló  engedélyezési jogkörét rögzíti, tükrözve a hitelintézeti törvényjavaslat  rendelkezéseit.

	A  hitelintézeti  törvényjavaslat 3.  §-ának  (6)  bekezdése értelmében  pénzügyi  szolgáltatásnak devizában,  valutában  való végzését,  valamint a törvényjavaslat 3. §-a (1) bekezdésének  e) pontjában  meghatározott  pénzügyi  szolgáltatási tevékenységet (készpénz-helyettesítő  fizetési eszköz kibocsátása és  az  ezzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása) és a (2) bekezdésének a)-d) pontjában meghatározott tevékenységeket (pénzváltási tevékenység, az elszámolás-forgalom lebonyolítását végző elektronikus átutalási rendszerek működtetése - elszámolás-forgalmi ügylet, pénzfeldolgozási tevékenység, arany pénzérme kereskedelem) az MNB engedélyezi, illetve az ilyen engedélyt az MNB vonja vissza.


A 9. §-hoz:

	Az MNBtv. 35. §-a (1) bekezdésének első mondata a  jegybanki ellenőrzés személyi (szervi) és tárgyi hatályát határozza meg.  A hatályos szöveg szerint a jegybanki ellenőrzés a pénzintézetek és a pénzintézeti tevékenységet is végző egyéb jogi személyek tekintetében  a pénzforgalomról és a bankhitelről, valamint a  devizagazdálkodásról  szóló jogszabályok és a  végrehajtásukra  kiadott jegybanki előírások megtartására terjed ki. 

	A  Javaslat  9. §-a egyrészt átvezeti  azt  a  terminológiai változtatást, amelyet a hitelintézetekről és a pénzügyi  vállalkozásokról  szóló T/2842. számú törvényjavaslat vezet be  a  hitelintézeti  rendszert  illetően, azaz  pénzintézet  helyett  hitelintézetről,  pénzintézeti  tevékenységet is végző  egyéb  jogi személy helyett pénzügyi vállalkozásról és pénzügyi  intézménynek nem  minősülő,  kiegészítő  pénzügyi  szolgáltatást  végző  jogi személyről szól.

	A  Javaslat  9.  §-a másrészt kiterjeszti  a  jegybanki  ellenőrzés  személyi (szervi) hatályát a befektetési  szolgáltatóra és  az elszámolóházra. Az értékpapírok forgalomba hozataláról,  a befektetési  szolgáltatásokról és az  értékpapír-tőzsdéről  szóló T/2843. számú törvényjavaslat 127. §-ának (4) bekezdése  kimondja ugyanis, hogy a befektetési szolgáltató köteles a  tevékenységéről,  az  általa megkötött ügyletekről  jegybanki  rendelkezésben meghatározott  módon,  tartalommal és  gyakorisággal  az  MNB-nek adatot  szolgáltatni. Az értékpapírtörvény javaslata 210.  §-ának (4)  bekezdése  pedig az elszámolóház tekintetében mondja  ki  az MNB-vel szemben fennálló adatszolgáltatási kötelezettséget; az elszámolóház az MNB által előírt rendszerességgel, tartalommal és formában adatot szolgáltat az MNB-nek.

	Tekintettel  arra,  hogy a jegybanki  ellenőrzés  tárgya  az adatszolgáltatásra  kötelezettek jegybanki rendelkezésben  előírt adatszolgáltatási  kötelezettségének - akár az MNBtv. 35.  §-ának 2)  bekezdésében említett helyszíni ellenőrzés útján  történő  - ellenőrzése, a Javaslat  a  felsorolt  jogszabályok és a végrehajtásukra  kiadott jegybanki előírások  megtartására  irányuló  jegybanki ellenőrzés személyi (szervi) hatályát  a  befektetési szolgáltatókra és az elszámolóházakra is kiterjeszti.

A 10. §-hoz:

	Az  MNBtv.  37. §-ának hatályos (6) bekezdése  értelmében  a hiányos  (csonka)  forintbankjegyért az  MNB  ellenértéket  akkor térít,  ha  a bankjegynek felénél nagyobb  részét  benyújtják.  A sérült  bankjegyek becserélését az MNB költségmentesen végzi. A csonka vagy sérült forintérmékért az MNB ellenértéket nem  térít, kivéve, ha azoknak nemesfémtartalma van.

	Mint a hatályos szövegből kitűnik, az MNBtv. nem ad szerepet a hiányos (csonka) bankjegyek becserélésében a hitelintézeteknek, holott e szervezetek állnak mindennapos kapcsolatban az  ügyfelek széles  körével.  Mindebből tehát az következik, hogy -  csak  a jogszabályt nézve - kizárólag az MNB pénztárainál lenne lehetséges a hiányos (csonka) forintbankjegyek teljes értékű  bankjegyre történő  becserélése.  Más  kérdés az,  hogy  néhány  pénzintézet folytat  olyan gyakorlatot, hogy átveszik ügyfeleiktől a  hiányos (csonka) bankjegyeket  az MNB-nél történő becserélés végett.

	Az  MNBtv. hatályos szövegén azért is indokolt  változtatni, mert a törvény szóban forgó 37. §-ának (4) bekezdése értelmében  a pénzintézeteknek a  rendeltetésszerű  használat következtében súlyúkban jelentősen  megfogyott  vagy nehezen felismerhető pénzérmék átcserélése  tekintetében  van  szerepük;  ezeket a pénzérméket fizetésül vagy átváltásra elfogadják, és az MNB-nél beváltják.

	Az MNB 1997. január elsejével átszervezi vidéki hálózatát, a jelenlegi 18 megyei igazgatóságból (Pest megyében az MNB-nek  már jelenleg  sincs  megyei  igazgatósága),  8  területi  igazgatóság alakul.  Az  MNB pénztárszolgálata tehát az  ügyfelek  számára  - Budapesten  kívül - az országban  8 helyen  lesz elérhető.  Ilyen körülmények  között a hitelintézeteknek részt kell vállalniuk  a hiányos (csonka) forintbankjegyeknek teljes értékű forintbankjegyekre történő átcserélésében, a Javaslat 10. §-a ezt foglalja  a törvénybe. 



A 11. §-hoz:

	Az  MNBtv. hatályos 38. §-a értelmében az MNB gondoskodik  a bankjegy-  és érmegyártás feltételeiről; ennek  költségeit  nyereségéből fedezi.

	A mai körülmények között nem indokolt az, hogy a  jegybanktörvény előírja azt, hogy az MNB a bankjegy- és érme előállíttatás körében  a  gyártás feltételeit maga teremti-e meg,  vagy  a  beszerzés milyen módját választja.

	Továbbra is célszerű azonban az, hogy a törvény rendelkezzék - a számviteli törvény előírásaival összhangban folytatott  gyakorlatot  figyelembe véve -  arról, hogy a bankjegy-  és  érmeelőállítás költségeit az MNB fedezi.

A 12. §-hoz:

	Az  MNBtv. hatályos 39. §-a értelmében a pénzintézetek és  a posta  pénztárai  díj-,  jutalék-  és  költségmentesen  kötelesek pénzérmét más címletű pénzérmére és bankjegyre, bankjegyet  pedig más címletű bankjegyre és pénzérmére átváltani. 

	Mind  a hitelintézeteknél, mind a postánál a  bankjegyek  és pénzérmék átváltásával kapcsolatban költségek keletkeznek,  amelyeket az átváltást végző szervezeteknek fedezniük kell. Másrészt indokolt  kizárni a bankjegyek és pénzérméknek a  jegybanktörvény szóban forgó  §-ában  meghatározott  átváltási  köréből  azokat  a tételeket,  amelyek  mennyiségüknél fogva már  a  pénzfeldolgozás fogalmi körébe tartozhatnak. 

	A  Javaslat  a  bankjegyek és  pénzérmék  kötelező  ingyenes átváltását  mennyiségi korláthoz köti, nevezetesen pénzérméből  a felváltandó  összeg  címletenként  legfeljebb  100  darab  lehet, bankjegy felváltása esetén pedig a felváltott összegben nem lehet több, mint címletenként  100 darab.

	A Javaslat ezzel a szabályozással - az állampolgári szférára gondolva  -  azt kívánja elérni, hogy a  szívességinek  nevezhető körben  a  hitelintézetek és a posta pénztárai  a  bankjegyek  és pénzérmék átváltását továbbra is ingyenesen végezzék.

	A Javaslat ugyanezeket a szabályokat az MNB-re is alkalmazni rendeli.

A 13. §-hoz:

	Az  MNBtv.  rendszerében - a  hatályos szöveg szerint  -  az MNB-nek  a  pénzintézeti rendszerre vonatkozó,  az  engedélyezési hatáskörök gyakorlásában való részvételét az 52. § határozza meg.




	A  hitelintézetekről  és a pénzügyi  vállalkozásokról  szóló T/2842. számú törvényjavaslat az MNB-nek a pénzügyi szolgáltatások engedélyezése körében részben önálló engedélyezési hatáskört, részben pedig a pénzügyi szolgáltatások engedélyezésére irányuló, az  Állami  Pénz-  és  Tőkepiaci  Felügyelet  előtti  eljárásban vélemény-nyilvánítási, illetőleg egyetértési jogot ad.

	Míg  a Javaslat 8. §-a - az MNBtv.-t új 33/A.  §-sal  kiegészítve - az említett feladatok közül az MNB önálló engedélyezési jogkörét rögzíti, a Javaslat  13. §-a - tükrözve a hitelintézetekről  és a pénzügyi vállalkozásokról  szóló  T/2842. számú  törvényjavaslat, illetve az értékpapírok forgalomba  hozataláról,  a  befektetési  szolgáltatásokról  és  az  értékpapír-tőzsdéről  szóló T/2843. számú törvényjavaslat megfelelő  rendelkezéseit  -  részben azokat a pénzügyi  szolgáltatási,  illetőleg kiegészítő  pénzügyi szolgáltatási tevékenységeket sorolja  fel, amelyek  engedélyezésére irányuló eljárásban az Állami  Pénz-  és Tőkepiaci Felügyelet köteles kikérni az MNB véleményét,  másrészt megállapítja  azokat  az eseteket  is,  amelyekben  meghatározott tevékenység  végzésének  engedélyezéséhez,  illetőleg  a  kiadott engedély visszavonásához az MNB egyetértése szükséges.

	A  hitelintézeti  törvényjavaslat 3.  §-ának  (5)  bekezdése értelmében  pénzügyi  szolgáltatásnak devizában,  valutában  való végzését,  valamint a törvényjavaslat 3. §-a (1) bekezdésének  d) pontjában  meghatározott  pénzügyi  szolgáltatási tevékenységet (pénzforgalmi  szolgáltatások nyújtása) és  (2)  bekezdésének  e) pontjában meghatározott  kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységet  (pénzügyi ügynöki tevékenység a bankközi  piacon) az  Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet az MNB előzetes  véleményének kikérésével engedélyezi. 

	Az  értékpapírtörvény  javaslata 205. §-ának  (1)  bekezdése értelmében az elszámolás-forgalmi tevékenység végzéséhez szükséges engedélyt az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet az MNB  elnökének egyetértésével adja meg.

	A  hitelintézeti  törvényjavaslat 30. §-ának  (3)  bekezdése értelmében  hitelintézeti  tevékenység engedélyezését  az  Állami Pénz-  és  Tőkepiaci Felügyelet az MNB  elnökének  jóváhagyásával vonhatja  vissza. Az értékpapírtörvény javaslata  13.  §-a  (2) bekezdésének,  illetőleg 205. §-a (6) bekezdésének  értelmében  a befektetési társaság tevékenységi (működési) engedélyét,  illetőleg  az elszámolóház tevékenységi engedélyét az Állami  Pénz-  és Tőkepiaci  Felügyelet  az MNB elnökének  jóváhagyásával  vonhatja vissza. 


14. §-hoz:

	1. Az MNB legfőbb monetáris politikai irányító szervének,  a jegybanktanácsnak - az MNB elnökén kívül - tagjai az MNB alelnökei  és további - az MNB alelnökeinek számával megegyező számú  - tag.  Az  MNBtv.  57. §-a (3)  bekezdésének  hatályos  c)  pontja értelmében  a jegybanktanács ún. külső tagjait  a  miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki három évre.

	Tekintettel a jegybanktanács mint testület kiemelkedő  fontosságú  feladataira, továbbá arra, hogy a jegybanktanács  elnöke az  MNB elnöke, indokolt, hogy a miniszterelnök személyi  javaslatának  megtétele előtt - az eddigi gyakorlatnak  megfelelően  - kikérje az MNB elnökének véleményét. 

	2.  Az MNBtv. 57. §-ának hatályos (5) bekezdése akként  rendelkezik, hogy a jegybanktanács határoz

	a) az MNB éves monetáris politikai irányelveiről,
	b) a jegybanki politika eszközeinek módosításáról, ide értve az árfolyampolitikai intézkedéseket is.

	A  Javaslat 14. §-ának (2) bekezdése az MNBtv. 59. §-ának  a jegybanktanács  hatáskörét  meghatározó  (5)  bekezdését akként módosítja,  hogy  egyrészt kifejezetten kibővíti a  hatáskört  az árfolyampolitikával kapcsolatos  jegybanki  álláspontról való döntéssel  - itt természetesen figyelembe kell venni  az  MNBtv. 13. §-ának (2) bekezdését, amely azt írja elő, hogy az árfolyampolitikai kérdésekben a Kormánynak és az MNB-nek közös  nevezőre kell  jutnia  -, másrészt a jegybanki politika  eszközeinek  csak jelentősebb, az elfogadott monetáris politika kereteit  meghaladó változtatásait utalja a jegybanktanács hatáskörébe.

A 15. §-hoz:


	A  Javaslat  15.  §-a  -  más országok jegybanktörvényeinek mintájára - személyi-szakmai  követelményeket támaszt az MNB elnökévé kinevezendő személlyel szemben.

	E szerint az MNB elnökévé az a magyar állampolgár  nevezhető ki,  aki  monetáris,  pénzügyi, illetőleg  a  pénzintézeti  tevékenységgel kapcsolatos kérdésekben kiemelkedő elméleti, illetőleg gyakorlati szakmai ismeretekkel rendelkezik.

	Ezek  a  követelmények a jegybanktörvény  60.  §-ának  utaló szabálya folytán az MNB alelnökeire, sőt - a Javaslat 17.  §-ának figyelembevételével  -  a jegybanktanács ún.  külső  tagjaira  is vonatkoznak.

 
A 16. §-hoz:

	Az  MNBtv. 59. §-ának hatályos (1)-(2) bekezdése  értelmében az  MNB  legfeljebb öt alelnökét a miniszterelnök  javaslatára  a köztársasági elnök nevezi ki három évre, és a köztársasági  elnök is menti fel őket.

	A Javaslat 16. §-a egyrészt - figyelembe véve az államtitkárok  jogállásának átmeneti  szabályozásáról  szóló 1990. évi XXXIII.  törvényben  a közigazgatási államtitkárra meghatározottakat - biztosítja  az  MNB elnökének az alelnökökre  vonatkozó  személyi javaslat  megtételénél a kezdeményező szerepet, azaz a javaslatot az MNB elnöke teszi meg, amelyet - egyetértése esetén - a miniszterelnök terjeszt elő a  köztársasági  elnöknek, másrészt  - a tapasztalatokra alapozva - az alelnökök megbízatásának  idejét három évről hat évre emeli.


A 17. §-hoz:


	A Javaslat 17. §-a egyrészt módosítja az MNBtv. 60. §-a első mondatban  foglalt utaló szabályt; kiterjeszti az MNB elnökére  a Javaslat 15. §-a (2) bekezdésében meghatározott  személyi-szakmai követelményeket az MNB alelnökeire és a jegybanktanács ún.  külső tagjaira.

	A  Javaslat szóban forgó §-a másrészt lehetővé teszi az  MNB jegybanktanácsa  ún. külső tagjai tekintetében azt is, hogy  ezen  személyek  személyi-alkalmassága ne a Javaslat 15. §-a  (2)  bekezdésében  megállapítandó  feltételek, hanem  más  követelmények alapján legyen elbírálható. E szerint a jegybanktanács ún.  külső tagja  olyan  személy is lehet, aki a  gazdaság  valamely  ágában kiemelkedő elméleti, illetőleg gyakorlati ismeretekkel rendelkezik  és  a  pénzügyi kérdésekben jártas. Mint  látható,  ezek  a személyi-szakmai feltételek teszik lehetővé azt, hogy ne kifejezetten  pénzügyi,  hanem a gazdaság valamely  ágában  (pl.  ipar) elismert szakember is tagja lehessen a jegybanktanácsnak.


A 18. §-hoz:

	Az MNBtv. 63. §-a az MNB felügyelő bizottsága megbízatásának időtartamát - mivel a felügyelő bizottságnak négy tagját, s  ezek között  az  elnököt  az Országgyűlés választja  -  lényegében  az Országgyűlés  megbízatásának időtartamához köti. A 63. §  második mondata  továbbá  úgy  rendelkezik, hogy  az  MNB  felügyelő  bizottságának  működése  addig  tart, amíg az  új  Országgyűlés  az alakuló  üléstől  számított három hónapon belül az  új  felügyelő bizottsági tagokat megválasztja.

	Tekintettel arra, hogy a tapasztalatok azt mutatják, hogy az új  Országgyűlés működésének első három hónapja  alatt  általában nem tudja napirendre tűzni azt a kérdést, hogy megválassza az MNB felügyelő bizottságának a hatáskörébe tartozó négy tagját, indokolt törvényileg intézkedni az iránt, hogy a felügyelő bizottság működése  mindaddig tartson, amíg az új Országgyűlés a  felügyelő bizottsági tagokat megválasztja. 

	A  Javaslat elfogadása esetén is egyértelmű az, hogy  az  új Országgyűlésnek - az általa meghatározott időpontban ugyan, de  - kell választania új MNB felügyelő bizottsági tagokat.

A 19. §-hoz:

	A  jegybanktörvény 69-70. §-a szabályozza az MNB  elnökének, alelnökeinek,  az MNB igazgatósági tagjainak és a  jegybanktanács ún. külső tagjainak összeférhetetlenségét, a 69. §-a a  politikai összeférhetetlenséget,  a 70. §-a pedig a  gazdasági összeférhetetlenséget.

	A  tapasztalatokra alapozva indokolt további  összeférhetetlenségi esetekről rendelkezni.

	A  Javaslat 19. §-a új 69/A §-sal egészíti ki  a  jegybanktörvényt, szabályozza az MNB jegybanktanácsa ún. külső  tagjainak és  felügyelő bizottsági tagjainak összeférhetetlenségét,  azzal, hogy  akként  intézkedik, hogy az MNB jegybanktanácsa  ún.  külső tagja  és  felügyelő bizottságának  tagja  pénzintézetnél  vezető tisztségviselő,  felügyelő  bizottsági tag vagy  alkalmazott  nem lehet.

	A Javaslat a hatályba léptető rendelkezéseket tartalmazó  25. §-ában kimondja, hogy a Javaslat 19. §-át a törvény  hatálybalépése  után kinevezett, illetőleg megválasztott  személyekre  kell alkalmazni.

A 20. §-hoz:

	Az MNBtv. 85. §-a értelmében a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény rendelkezéseit az MNB tekintetében a  jegybanktörvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. Ez azt jelenti,  ha az MNBtv. az adott tárgykörben  eltérő  rendelkezést nem tartalmaz, a gazdasági társaságokról szóló törvény  szabályai az irányadóak.

	A  gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI.  törvény  30. §-a kimondja, hogy a könyvvizsgálókat határozott időre, de  legfeljebb  öt  évre kell választani; újraválaszthatók  és  bármikor visszahívhatók. Az MNB alapszabálya értelmében a közgyűlés jelenleg a könyvvizsgálót három évre választja.

	A Javaslat  20. §-a új 70/A. §-sal egészíti ki a  jegybanktörvényt, amely  - az MNB speciális feladatára, felelősségére  és státusára tekintettel - garanciális szabályként kimondja, hogy az MNB  könyvvizsgálója nem választható újra. Ez azt jelenti,  ha  a könyvvizsgáló megbízatásának időtartama lejár, az MNB közgyűlésének másik könyvvizsgálót kell választania. Nem kizárt azonban az, hogy a lejárt megbízatású könyvvizsgálót a közgyűlés - egy vagy több olyan időszak elteltével, amelyben más könyvvizsgálója volt az MNB-nek - ismét megválassza könyvvizsgálónak.  

A 21. §-hoz:

	Az  MNBtv.  71. §-ának (1) bekezdése meghatározza  azokat  a tárgyakat, amelyekben az MNB a jogszabályok keretei között jegybanki rendelkezést adhat ki. 

	Tekintettel  arra,  hogy a hitelintézetekről és  a  pénzügyi vállalkozásokról szóló T/2842. számú törvényjavaslat egyes pénzügyi  szolgáltatási, illetőleg kiegészítő pénzügyi  szolgáltatási tevékenységekkel  kapcsolatos  feladatokat  az  MNB hatáskörébe utalt, a Javaslat  21.  §-a  kiegészíti  azokat  a  tárgyakat, amelyekben  az MNB jegybanki rendelkezést adhat ki,  az  engedélyezési hatáskörébe tartozó pénzügyi szolgáltatási és  kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységek (az MNBtv.-nek a Javaslat 8. §-ával megállapítandó új 33/A. §-a) végzésének, tárgyi feltételeinek szabályozásával. 


A 22. §-hoz:

	Az  MNBtv. 72. §-ának hatályos (6) bekezdése  értelmében  az MNB  értékpapír-forgalmazási  tevékenységére  külön  törvény az irányadó.  Ez  a külön törvény az  egyes  értékpapírok  nyilvános forgalomba hozataláról és forgalmazásáról, valamint  az értékpapír-tőzsdéről szóló 1990. évi VI. törvény (Épt.).

	Az Épt.-t felváltó, az értékpapírok forgalomba  hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről  szóló T/2843. számú törvényjavaslat 8. §-ának (8) bekezdése azt tartalmazza,  hogy  az MNB a törvényjavaslat  4.  §-ában  meghatározott befektetési szolgáltatási és kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységet a rá vonatkozó külön törvény alapján, az ott  meghatározott körben folytathat. Ebből következik, hogy a  jegybanktörvénynek rendelkeznie kell az MNB befektetési szolgáltatási  és kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységéről, meghatározva egyúttal e tevékenység körét, korlátait.

	A  Javaslat  22.  §-a -  felhasználva  az  értékpapírtörvény javaslatának  a Magyar Államkincstár tekintetében  az  államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvényt kiegészítő 234.  §-át - akként rendelkezik, hogy az MNB értékpapír-bizományosi, értékpapír-kereskedelmi, értékpapír forgalomba hozatalának szervezése és ehhez kapcsolódó szolgáltatási, értékpapír-letétkezelési és értékpapír-számlavezetési befektetési  szolgáltatási,  illetőleg  kiegészítő befektetési  szolgáltatási  tevékenységet  az állam által kibocsátott hitelviszonyt  megtestesítő értékpapírok tekintetében végezhet. 


A 23. §-hoz:

	A  Javaslat 23. §-a az MNBtv. új 78. §-ának  (1)-(3)  bekezdésében az MNB jövedelem-szabályozásán belül a teljes  gazdasági évre  vonatkozó szabályokat, (4)-(8) bekezdésében pedig  az  ezek végrehajtását elősegítő évközi szabályokat rögzíti, végül a  (9)-(12)  bekezdés  a  saját  tőke  megkívánt  mértékének  eléréséig átmeneti szabályokat állapít meg.

	A  Javaslat  a már sok problémát okozó  nyereségadó  helyett bevezeti az osztalék intézményét. Az MNB költségvetési befizetése a  megállapítás módjára tekintettel közelebb áll  az  osztalékhoz mint  a nyereségadóhoz.

	A Javaslat  szerint  a  megállapított  osztalékról szóló közgyűlési határozatot 8  napon  belül kell végrehajtani, figyelembe  véve  az  MNB által fizetett  osztalékelőleget  és  a központi  költségvetés  által az év közben  kimutatott  veszteség vagy  az  átértékelésből  származó saját  tőke  csökkenés  alapján átutalt  összeget is, függetlenül attól, hogy az MNB-nek  vagy  a központi költségvetésnek van-e fizetési kötelezettsége.

	A  Javaslat szerint a közgyűlés feladata annak  biztosítása, hogy a gazdasági év lezárása után az MNB saját tőkéjének  összege ne legyen kevesebb mint a mérleg fordulónapján számított monetáris  bázis 5 %. A Javaslat szövege lehetővé teszi, hogy  a  közgyűlés  ettől az összegtől felfelé eltérjen. A Javaslat  meghatározza a monetáris bázist, mégpedig a forgalomban levő bankjegy és érmeállomány, valamint a hitelintézeteknek az MNB-nél elhelyezett forintbetéteinek  összegeként,  jogcímre tekintet nélkül,  így  a kötelező tartalék mellett  a hitelintézetek pénzforgalmi bankszámlájának szabad egyenlege is e körbe tartozik. 

	A Javaslat szerint az MNB és a központi költségvetés a folyó eredmény és az átértékelésből származó elkülönített eredménytartalék  alakulásának megfelelően minden hónapot követő  hónap  15. napjáig elszámol.

	Az  MNB-t  fizetési kötelezettség terheli, ha az  MNB  folyó eredménye pozitív, illetve ha az átértékelésből származó elkülönített eredménytartalék  alakulása  miatt  a saját tőke  összege  a  megjelölt határt meghaladja. A központi költségvetést megtérítési  kötelezettség terheli akkor, ha az MNB eredménye negatív, illetve ha  a saját  tőke  összege  az  átértékelésből  származó elkülönített eredménytartalék alakulása miatt a megkívánt érték alá csökken.

	Az  évközi elszámolási szabályok biztosítják, hogy  a  saját tőke  ne legyen magasabb az indokolt értéknél, azaz a saját  tőke megkívánt  értéket meghaladó hányada ne legyen magasabb,  mint  a folyó  évi veszteség. Az ezt meghaladó összeget az MNB  osztalékelőlegként befizeti.

	A Javaslat átmeneti időtartamot biztosít arra, hogy a  saját tőke  a megkívánt értéket elérje. Amíg a saját tőke  a  megkívánt értéket el nem éri, a központi költségvetésnek csak akkor keletkezik  fizetési  kötelezettsége  az  átértékelés  miatt,  ha az átértékelésből  származó  elkülönített eredménytartalék  a  saját tőke összegét csökkenti, ha viszont az elkülönített eredménytartalék a saját tőke összegét növeli, azt a közgyűlés nem  vonhatja el.

A 24. §-hoz:

	Az  MNBtv. 79. §-ának hatályos (1) bekezdése kimondja,  hogy az MNB számára feladatot a pénzforgalommal kapcsolatos  feladatkörében  törvény  vagy  kormányrendelet,  a  devizagazdálkodással kapcsolatos  feladatkörében  pedig  törvény,  kormányrendelet  és miniszteri rendelet állapíthat meg; az ilyen kormányrendeletet az MNB  véleményét kikérve, az ilyen miniszteri rendeletet pedig  az MNB-vel egyetértésben kell kiadni.

	A  devizáról szóló 1995. évi XCV. törvénynek a  végrehajtási jogszabályok kiadására vonatkozó felhatalmazásokat tartalmazó 89. §-a  nem  tartalmaz  olyan esetet,  amelyben  a  pénzügyminiszter rendeletet adhatna ki a devizagazdálkodás körében. 

	A  Javaslat 25. §-a - újra megállapítva az MNBtv. 79.  §-ának (1) bekezdését - a devizatörvénnyel összhangban elhagyja a  szövegből  azt  a  lehetőséget, hogy a  devizagazdálkodás  körében pénzügyminiszteri szintű szabályozás jelenhessék meg.

	A  hitelintézetekről  és a pénzügyi  vállalkozásokról  szóló T/2832. számú törvényjavaslat 235. §-ának (1) bekezdése felhatalmazza a Kormányt arra, hogy rendeletben állapítson meg a pénzügyi szolgáltatásokra,   illetőleg  a   kiegészítő   pénzügyi szolgáltatásokra  vonatkozó egyes szabályokat. Ezek  a  szabályok érinthetik az MNBtv.-nek a Javaslat 8. §-ával megállapított 33/B. §-át  is,  amely  az MNB-nek -  a  hitelintézeti  törvényjavaslat megfelelő  előírásainak  tükrözésével - a pénzügyi,  illetőleg  a kiegészítő pénzügyi szolgáltatások végzése körében  engedélyezési hatáskört  biztosít.  Ezért  szükséges  kiegészíteni  azokat a tárgyakat, amelyekben az MNB számára feladatot - törvény  mellett -  kormányrendelet  is  megállapíthat,  az  MNB-nek  a pénzügyi szolgáltatási és kiegészítő pénzügyi szolgáltatási  tevékenységek engedélyezésével kapcsolatos feladatkörével. 

A 25. §-hoz:

	1. A Javaslat 25. §-a a Javaslat hatálybalépésének  határidejét 1996. január 1. napjában határozza meg.

	2. A Magyar Államkincstár létrehozatalával a társadalombiztosítási alapok pénzforgalmi számláját a Kincstár vezeti, illetőleg az elkülönített állami pénzalapok fizetéseit a Kincstár -  az egységes  kincstári számlán - bonyolítja le. Ennek megfelelően  a Javaslat hatályon kívül helyezi az MNBtv. 25. §-át amely lehetővé tette  az  MNB-nek,  hogy a társadalombiztosítási  alapok  és  az elkülönített állami pénzalapok pénzforgalmi számláját vezethesse.

	3. A devizagazdálkodás rendszerében folyamatosan bekövetkezett  változások - különösen az Országgyűlés által elfogadott,  a devizáról  szóló  1995. évi XCV. törvény - indokolttá  teszik  az MNBtv.  30.  §-a (1) bekezdésének, azaz  az  MNB  \"devizaellátási kötelezettségének\" hatályon kívül helyezését, amelynek értelmében az  MNB  gondoskodik  arról, hogy  a  külföldi  fizetések  lebonyolításához  és  az  ország  devizális  biztonságához  megfelelő mennyiségű külföldi fizetőeszköz álljon rendelkezésre. 

	4.  A Javaslat keresztül vezeti a jegybanktörvényen  a  hitelintézetekről  és  a pénzügyi  vállalkozásokról  szóló  T/2842. számú törvényjavaslatból, az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről  szóló T/2843. számú törvényjavaslatból és az Állami Pénz- és  Tőkepiaci Felügyeletről  szóló T/2844. számú  törvényjavaslatból  következő terminológiai változtatásokat.

	5.  A  Javaslat  9.  §-ának  indokolásánál  ismertetett,  az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési  szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló T/2843. számú törvényjavaslatban  megfogalmazott,  az MNB-nek  történő  adatszolgáltatás kötelezettségével érintett befektetési szolgáltatókra és  elszámolóházakra  is  kiterjeszti  a  jegybanki  információs  rendszer előírásait. 

	6. A Javaslat 25.§-ának (5) bekezdése - a 4-5. pontban megfogalmazottak alapján, összhangban a Javaslat 21. §-ának az MNBtv. 71. §-a (1) bekezdésének bevezető mondatát módosító (1) bekezdésével - keresztül vezeti a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 51. §-án a jegybanki rendelkezés személyi hatályát érintő változtatásokat. 

	7.  A  Javaslat a 10.  §-nál  mondottak  figyelembevételével módosítja  a  devizáról szóló 1995. évi XCV.  törvényt,  hatályon kívül  helyezi a devizahatósági ügyekben első fokon eljáró  MNB igazgatóságok illetékesség szabályait; az illetékességi szabályok megállapításáról  a  devizatörvényt  végrehajtó  161/1995. (XII.26.) Korm. rendelet kiegészítésével történik intézkedés.





Ç
<
<!
+
<
<
<
<
A
<
<
<
<
é
<
<
<
ľ
<
<
<
<


<
<
<
<




<
<
<









<
<
<
<










<
<
<
<





<
<
<
<
<
<
<
<
<
<
\"

<
<
<
<
<
<
<
<
<
<
<
<"
