"Magyar Köztársaság Kormánya




T/3247. számú
törvényjavaslat

a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény
módosításáról






                                    Előadó:
                                    Dr. Medgyessy Péter
                                    pénzügyminiszter


Budapest, 1996. október



1996. évi ..... törvény
a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény
módosításáról


1. §

A számvitelről szóló, többször módosított 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) 3. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(1)	E törvény alkalmazásában vállalkozó minden olyan jogi személy, továbbá jogi személyiség nélküli gazdasági szervezet, amely a saját nevében és kockázatára nyereség- és vagyonszerzés céljából üzletszerűen, ellenérték fejében termelő vagy szolgáltató tevékenységet (a továbbiakban: vállalkozási tevékenység) végez (ideértve a hitelintézetet, a pénzügyi vállalkozást, a befektetési vállalkozást és a biztosító intézetet is), de nem tartozik a (2) és (3) bekezdésben felsoroltak közé.\"


2. §

Az Szt. 3/A. §-ának e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában)

\"e)	konszolidálásba bevont vállalatok: az anyavállalat, a konszolidálásba teljeskörűen bevont leány-vállalat, a tőkerészesedés alapján bevont közös vezetésű vállalkozás együttesen.\"


3. §

Az Szt. 4. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(1)	A gazdálkodó működéséről, vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről, a naptári év könyveinek lezárását követően, a törvényben meghatározott könyvvezetéssel alátámasztott beszámolót köteles készíteni.\"


4. §

Az Szt. 5. §-a (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(2)	A vállalkozók esetében az (1) bekezdés szerinti beszámoló a következő lehet:]

\"d)	egyszerűsített mérleg és eredménylevezetés.\"


5. §

(1)	Az Szt. 8. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"8. §	Összevont (konszolidált) éves beszámolót és összevont (konszolidált) üzleti jelentést is köteles készíteni az a vállalkozó, amely egy vagy több vállalkozóhoz fűződő viszonyában a 8/A. § (1) bekezdése értelmében anya-vállalatnak minősül, továbbá az a vállalkozó, amely a közös vezetésű vállalkozásban a 8/A. § (1) bekezdése szerinti jogosultságokkal tőkerészesedés alapján rendelkezik.\"

(2)	Az Szt. 8/D. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(1)	Az összevont (konszolidált) éves beszámoló elkészítésébe az anyavállalatot, minden leányvállalatot - a 8/E. § kivételével -, továbbá a közös vezetésű vállalkozást - a 61/F. és 61/G. §-ok alapján bevontak kivételével - be kell vonni.\"


6. §

Az Szt. 9. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"9.§	Egyszerűsített mérleget és eredménylevezetést készíthet az az iskolai szövetkezet, jogi személyiséggel rendelkező munkaközösség, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, amelynek vállalkozási tevékenységből származó éves nettó árbevétele - két egymást követő évben - nem haladja meg az 50 millió forintot, függetlenül az általa foglalkoztatottak létszámától és a mérlegfőösszegtől.\"


7. §

Az Szt. 10. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(1)	A 8. § szerinti vállalkozónak, illetve ezen vállalkozó leányvállalatának, közös vezetésű vállalkozásának a 3. számú melléklet szerint továbbrészletezett éves beszámolót kell készítenie, a 71. § (1) bekezdése szerint letétbe helyeznie, a 72. § szerint közzé tennie, és a  
8/D. § (3) bekezdésében foglaltakon túlmenően minden olyan adatot szolgáltatni köteles, amely adat az összevont (konszolidált) éves beszámoló, illetve az összevont (konszolidált) üzleti jelentés készítéséhez az anyavállalatnak szükséges.\"

8. §

(1)	Az Szt. 11. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(3)	A Magyar Nemzeti Bank, a hitelintézet, a pénzügyi vállalkozás, a befektetési vállal-kozás, a biztosító intézet, a befektetési alap, a betétbiztosítási alap, az intézményvédelmi alap, a befektetővédelmi alap, az ügyfélvédelmi alap, a tőzsde, az elszámolóház, valamint a közraktár könyvvezetésének és éves beszámolókészítésének sajátosságait kormányrendelet szabályozza.\"

(2)	Az Szt. 11. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő (5)-(6) bekezdés lép:

\"(5)	Az egyéb szervezetek által alapított intézmények könyvvezetési, beszámolókészítési kötelezettségét - e törvény és a vonatkozó kormányrendelet, valamint más jogszabály rendelkezései alapul vételével - a létrehozó szervezet állapítja meg és az eltérhet a létrehozóra érvényes előírásoktól.

 (6)	A kormányrendelet az (1)-(4) bekezdésben jelölt szervek tekintetében azokat a sajátos szabályokat tartalmazhatja, amelyek - egyéb jogszabályi előírásokból következően - 
eltérnek a vállalkozókra előírt szabályoktól, de nem ellentétesek e törvény alapelveivel. A kormányrendelettel nem érintett törvényi előírások az (1)-(4) bekezdésben jelölt szerveknél - a kormányrendeletben meghatározott sajátosságokon túlmenően - érvényesek.\"


9. §

(1)	Az Szt. 12. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(2)	A könyvvezetés a 77-87. §-okban foglaltak figyelembevételével az egyszeres és a kettős könyvvitel rendszerében, csak magyar nyelven történhet.\"

(2)	Az Szt. 12. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(5)	Kettős könyvvitelt köteles vezetni minden vállalkozó, a (4) bekezdésben foglaltak kivételével, továbbá a költségvetés alapján gazdálkodó szerv és a Magyar Nemzeti Bank.\"


10. §

Az Szt. 14. §-a kiegészül a következő (3)-(6) bekezdéssel:

\"(3)	A törvényben rögzített alapelvek, értékelési előírások alapján ki kell alakítani és írásba kell foglalni a gazdálkodó adottságainak, körülményeinek leginkább megfelelő - a törvény 
végrehajtásának módszereit, eszközeit meghatározó - számviteli politikát.

 (4)	A számviteli politika keretében rögzíteni kell    - többek között - azokat a gazdálkodóra jellemző szabályokat, előírásokat, módszereket, amelyekkel meghatározza, hogy mit tekint a számviteli elszámolás szempontjából lényegesnek [15. § (14), 72. § (6) bekezdés], az ellenőrzés, az önellenőrzés során jelentősebb összegű hibának [18. § (3) bekezdés], adósonként együttesen kisösszegűnek [27. § (1) bekezdés], nem jelentősnek [31. § (3) bekezdés], fajlagosan kisértékűnek [39. § (5) bekezdés].

 (5)	A számviteli politika keretében el kell készíteni:

a)	az eszközök és a források leltárkészítési és leltározási szabályzatát;
b)	az eszközök és a források értékelési szabályzatát;
c)	az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzatot;
d)	a pénzkezelési szabályzatot.

 (6)	A (5) bekezdés c) pontjában előírt kötelezettség alól mentesül az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozó, az egyszerűsített éves beszámolót készítő vállalkozó, továbbá a 34. § (1) bekezdésében meghatározott értékhatárt el nem érő vállalkozó.\"


11. §

(1)	Az Szt. 15. §-ának (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:



\"(11)	Az eszközöket és a kötelezettségeket a könyvvezetés és a beszámoló elkészítése során egyedileg kell rögzíteni és értékelni (az egyedi értékelés elve). A beszámoló elkészítése során - a (13)-(15) bekezdésben foglaltak alapján - az egyedi értékelés elve e törvény szerinti esetekben sajátosan érvényesülhet.\"

(2)	Az Szt. 15. §-a a következő (13)-(15) bekezdésekkel egészül ki:

\"(13)	A beszámolóban és az azt alátámasztó könyvvezetés során a gazdasági eseményeket, ügyleteket a tényleges gazdasági tartalmuknak megfelelően - e törvény alapelveihez, vonatkozó előírásaihoz igazodóan - kell bemutatni, illetve annak megfelelően kell elszámolni (tartalom elsődlegessége a formával szemben elve).\"

 (14)	Lényegesnek minősül a beszámoló szempontjából minden olyan információ, amelynek elhagyása vagy téves bemutatása befolyásolja a beszámoló adatait felhasználók döntéseit (lényegesség elve).

 (15)	A beszámolóban (a mérlegben, az eredmény-kimutatásban, a kiegészítő mellékletben) nyilvánosságra hozott információk hasznosít-hatósága (hasznossága) álljon arányban az információk előállításának költségeivel (költség-haszon összevetésének elve).\"


12. §

Az Szt. 18. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(3)	A mérlegben és az eredménykimutatásban minden tételnél fel kell tüntetni az előző naptári év megfelelő adatát, és ha az adatok nem hasonlíthatók össze, akkor ezt a kiegészítő mellékletben indokolni kell. Amennyiben az ellenőrzés, az önellenőrzés az előző év(ek) éves beszámolójában elkövetett jelentősebb összegű hibá(ka)t állapított meg, akkor az előző év(ek)re vonatkozó - a mérlegkészítés napjáig megismert és nem vitatott, nem fellebbezett, jogerőssé vált megállapítások miatti - módosításokat a mérleg és az eredménykimutatás minden tételénél az előző év adatai mellett be kell mutatni, azok nem képezik részét az eredménykimutatás tárgyévi adatainak. Ez esetben a mérlegben is, az eredménykimutatásban is külön-külön oszlopban szerepelnek az előző évi adatok, a lezárt év(ek)re vonatkozó módosítások, valamint a tárgyévi adatok.\"


13. §

Az Szt. 19. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(3)	A vámszabadterületi társaságnak, ide értve a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény 85. §-a szerinti devizakülföldinek minősülő társaságokat is, az éves beszámolót, illetve a könyveket magyar nyelven, a társasági szerződésben rögzített konvertibilis devizában kell elkészíteni, illetve 

	vezetni. Az adatokat a Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyam listája szerinti devizaegységben kell megadni.\"


14. §

Az Szt. 22. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(4)	Az immateriális javak között kimutatható az alapítás-átszervezés aktivált értéke is. Ez esetben, ameddig ez az érték nem kerül leírásra, addig a adózott eredményből csak akkor lehet osztalékot (részesedést) fizetni, ha az adózott eredmény (beleértve az eredménytartalékot is) az alapítás-átszervezés aktivált értékéből még le nem írt összeg levonása után arra fedezetet nyújt.\"


15. §

(1)	Az Szt. 24. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(2)	Aktív időbeli elhatárolásként kell a kamatbevételekkel szemben kimutatni a névérték alatt kibocsátott, a névérték alatt vásárolt diszkont - hitelviszonyt megtestesítő - értékpapírok névértéke és kibocsátási értéke (vételára) közötti különbözet adott évre, időarányosan járó összegét mindaddig, amíg ezen értékpapírokat nem értékesítik, nem váltják be, a könyvekből nem vezetik ki.\"


(2)	Az Szt. 24. §-a kiegészül a következő (3)-(4) bekezdéssel:

\"(3)	Aktív időbeli elhatárolásként kell kimutatni a tartozásátvállalás során - a tartozásátvállalás beszámolási időszakában - a véglegesen át-vállalt kötelezettség rendkívüli ráfordításként elszámolt szerződés (megállapodás) szerinti összegét. Az elhatárolást az átvállalt kötelezettségnek a szerződés (megállapodás) szerinti - a tartozásátvállalás időpontja és a kötelezettség utolsó részlete esedékességének időpontja közötti - időtartam alatt időarányosan kell a rendkívüli ráfordításokkal szemben megszüntetni.

 (4)	A devizakötelezettség keletkezésekor a devizaszámlán meglévő devizakészlettel nem fedezett, külföldi pénzértékre szóló - beruházáshoz kapcsolódó - hiteltartozások, devizakötvény-kibocsátásból származó tartozások esetén a tárgyévben, a mérlegfordulónapi értékelésből adódóan - a 40. § (4) bekezdésében foglaltakból következően - keletkezett és egyéb ráfordításként elszámolt árfolyamveszteség teljes összegét aktív időbeli elhatárolásként lehet elszámolni az egyéb ráfordítások csökkentésével (nem realizált árfolyam-veszteség). A hiteltartozások, devizakötvény-kibocsátásból származó tartozások törlesztése-kor - az előző időszakokban időbelileg elhatárolt halmozott összegből - a törlesztő részletre jutó - időbeli elhatárolásként kimutatott - nem realizált veszteséget meg kell szüntetni, az egyéb ráfordítások növelésével (realizált árfolyamveszteség).\"


16. §

(1)	Az Szt. 26. §-ának (2)-(7) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

\"(2)	A saját tőke a - jegyzett, de még be nem fizetett tőkével csökkentett - jegyzett tőkéből, a tőketartalékból, az eredménytartalékból, az értékelési tartalékból és a tárgyév mérleg szerinti eredményéből tevődik össze.

 (3)	Jegyzett tőke részvénytársaságnál, korlátolt felelősségű társaságnál a cégbíróságon bejegyzett tőke, az alapszabályban, a társa-sági szerződésben meghatározott összegben. Részvénytársaságnál, korlátolt felelősségű társaságnál a jegyzett tőke összegében - a törvény 1. számú melléklete szerinti módon - figyelembe kell venni az alaptőke, a törzstőke emelése, leszállítása összegét is, ha az erről szóló alapszabály, társasági szerződés módosítást - bejegyzés céljából - a cégbírósághoz benyújtották. Más gazdálkodónál jegyzett tőke a részjegytőke, az üzletrésztőke, a vagyoni betét, a vagyoni hozzájárulás, az alapítói vagyon, vagy egyéb módon nevezett, a társasági szerződésben, az alapító okiratban, a tulajdonosok közötti megállapodásban meghatározott, a tulajdonos által tartósan rendelkezésre bocsátott tőke, függetlenül attól, hogy azt jogszabályi előírás alapján cégbírósági bejegyzési kötelezettség terheli-e vagy sem.

 (4)	A tőketartalék növekedéseként kell kimutatni:

a)	a részvények kibocsátáskori, ide értve a tőkeemeléskori ellenértéke és névértéke közötti különbözetet,

b)	az alapítók által az alapításkor, illetve a tőkeemeléskor tőketartalékként véglegesen átadott eszközök, a pénzeszközök értékét az eszközmozgással, illetve a pénzmozgással egyidejűleg,

c)	a jegyzett tőke leszállítását a tőke-tartalékkal szemben,

d)	jogszabály alapján tőketartalékba helyezett pénzeszközöket, átvett eszközök értékét, a pénzmozgással, illetve az eszközmozgással egyidejűleg.

 (5)	A tőketartalék csökkenéseként kell kimutatni:

a)	a jegyzett tőke emelését a szabad tőketartalékból,

b)	a veszteség miatti negatív eredménytartalék ellentételezésére felhasznált összeget,

c)	jogszabály alapján tőketartalékkal szemben átadott pénzeszközök, eszközök értékét a pénzmozgással, illetve az eszközmozgással egyidejűleg.

Az a)-c) pontok szerinti összegekkel csak a le nem kötött tőketartalék csökkenthető úgy, hogy a tőketartalék negatív nem lehet.

 (6)	Az eredménytartalék növekedéseként kell kimutatni:


a)	az előző év mérleg szerinti eredményét (nyereségét), ideértve az ellenőrzés, az önellenőrzés előző év(ek) mérleg szerinti eredményét növelő módosítását (nyereségét) is,

b)	a jegyzett tőke leszállítását az eredménytartalékkal szemben,

c)	a veszteség miatti negatív eredménytartalék ellentételezésére felhasznált tőketarta-lékot,

d)	jogszabály alapján eredménytartalékba helye-zett pénzeszközöket, átvett eszközök értékét a pénzmozgással, illetve az eszközmozgással egyidejűleg.

 (7)	Az eredménytartalék csökkenéseként kell kimutatni:

a)	az előző év mérleg szerinti eredményét (veszteségét), ide értve az ellenőrzés, az önellenőrzés előző év(ek) mérleg szerinti eredményét csökkentő módosítását (veszte-ségét) is,

b)	a jegyzett tőke emelését a rendelkezésre álló szabad eredménytartalékból,

c)	a tárgyév végén a tárgyévi adózott eredmény kiegészítéseként osztalékra, részesedésre, ezek adójára, továbbá az eredménytartalék egyéb célra történő felhasználása miatti adóra igénybevett összeget,


d)	jogszabály alapján eredménytartalékkal szemben átadott pénzeszközök, eszközök értékét a pénzmozgással, illetve az eszközmozgással egyidejűleg.

(2)	A Szt. 26. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (8)-(9) bekezdés számozása (9)-(10) bekezdésre változik:

\"(8)	Értékelési tartalékként kell kimutatni a   41/A. § szerinti piaci értékelés alapján meghatározott értékhelyesbítés összegét. Az értékelési tartalék és az értékhelyesbítés csak és kizárólag egymással szemben és azonos összegben változhat. Az értékelési tartalék terhére a saját tőke más elemeit nem lehet kiegészíteni, annak terhére kötelezettség közvetlenül nem teljesíthető.\"

(3)	Az Szt. 26. §-a a következő (11)-(12) bekezdésekkel egészül ki:

\"(11)	Az ellenőrzés, az önellenőrzés során megállapított - az előző év(ek)re vonatkozó - jelentősebb összegű hibák elkülönítetten kimutatott eredményre gyakorolt hatásának összegét (mérleg szerinti eredményét) az eredménytartalékot növelő-csökkentő tételként a hiba megállapításának évében kell elszámolni.

 (12)	A tárgyévi adózott eredmény akkor fizethető ki osztalékként, részesedésként, ha a 22. § (4) bekezdésében foglaltakon túlmenően a lekötött tőketartalékkal, a lekötött eredmény-tartalékkal, továbbá az értékelési tartalékkal 
csökkentett saját tőke összege az osztalék, a részesedés kifizetése után sem csökken a jegyzett tőke összege alá.\"

17. §

(1)	Az Szt. 27. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(1)	Az adózás előtti eredmény terhére céltartalékot kell képezni - a vevő, az adós minősítése alapján - a mérlegforduló-napon fennálló követelések, kétes követelések (ideértve a hitelintézetekkel, pénzügyi vállalkozásokkal szembeni pénzköveteléseket is), továbbá a kölcsönként, az előlegként adott összegek miatt várható veszteségek fedezetére. A fizetési határidőt egy évvel meghaladó, és vevőnként, adósonként együttesen kisösszegű (a végrehajtás várható költségeinek háromszorosát nem meghaladó) követelések esetén a céltartalék összege az ilyen követelések értékének százalékában is meghatározható. A kiegészítő mellékletben részletezni kell a képzett céltartalék összegét a felsorolt jogcímek szerint.\"

(2)	Az Szt. 27. §-ának (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(3)	Biztosító intézetnél, befektetési vállal-kozásnál a 94. § c) pontjában foglalt felhatalmazás alapján kiadott kormányrendelet szerint képezhető céltartalék.

 (4)	Hitelintézetnél, pénzügyi vállalkozásnál a hitelintézetekről, a pénzügyi vállakozásokról 
szóló törvény, a Magyar Nemzeti Banknál a jegybankról szóló törvény, valamint a 94. § c) pontjában foglalt felhatalmazás alapján kiadott kormányrendelet szerint kell céltartalékot képezni.\"

(3)	Az Szt. 27. §-a kiegészül a következő (6) bekezdéssel:

\"(6)	Ha a vállalkozás a devizaszámlán meglévő devizakészlettel nem fedezett, külföldi pénzértékre szóló - beruházáshoz kapcsolódó - hiteltartozások, továbbá devizakötvény kibocsátásából származó tartozások nem realizált árfolyam-veszteségét a 24. § (4) bekezdése szerint időbelileg elhatárolta, év végén az így elhatárolt halmozott összegnek a hitelfelvételtől eltelt időtartam és a hitel teljes futamideje arányában számított hányadának megfelelő összegű céltartalékot kell kimutatnia. Amennyiben az előző év végéig ilyen címen képzett céltartalék ennél kevesebb, illetve több, a különbözettel a tárgyévben kell a céltartalékot növelni az egyéb ráfordításokkal szemben, illetve csökkenteni az egyéb bevételekkel szemben. A számításnál figyelembe vett hitelfutamidő nem lehet hosszabb, mint a hitellel finanszírozott tárgyi eszköz várható - amortizációnál figyelembe vett - élettartama.\"


18. §

(1)	Az Szt. 29. §-ának jelölése 29. § (1) bekezdésre változik, egyúttal a) és b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:


	[Passzív időbeli elhatárolásként kell elkülönítetten kimutatni:]

\"a)	a mérleg fordulónapja előtt befolyt, elszámolt bevételt, amely a mérleg fordulónapja utáni időszak árbevételét, bevételét képezi,

 b)	a mérleg fordulónapja előtti időszakot terhelő költséget, ráfordítást, amely csak a mérleg fordulónapja utáni időszakban jelentkezik kiadásként, kerül számlázásra,\"

(2)	A Szt. 29. §-a a következő (2)-(4) bekezdéssel egészül ki:

\"(2)	Passzív időbeli elhatárolásként kell kimutatni a rendkívüli bevételként elszámolt

a)	fejlesztési célra - visszafizetési kötelezettség nélkül - kapott (pénzügyileg rendezett) támogatás, juttatás összegét, a véglegesen fejlesztési célból átvett (pénzügyileg rendezett) pénzeszközöket,

b)	elengedett kötelezettség összegét, amennyiben az a kötelezettség terhére beszerzett eszközökhöz kapcsolódik (legfeljebb a kapcsolódó eszközök nyilvántartás szerinti összegében),

c)	térítés nélkül (visszaadási kötelezettség nélkül) átvett eszközök átadónál kimutatott nyilvántartási (legfeljebb forgalmi, piaci) értékét, továbbá az ajándékként, a hagyatékként kapott, a többletként fellelt eszközök piaci értékét.


 (3)	A támogatásonként, juttatásonként, térítés nélkül átvett eszközönként kimutatott passzív időbeli elhatárolást a fejlesztés során megvalósított eszköz, az elengedett kötelezettséghez kapcsolódó eszköz, illetve a térítés nélkül átvett eszköz (ideértve az ajándékként, a hagyatékként kapott, a többletként fellelt eszközöket is) 35. § szerint meghatározott beszerzési értékének, illetve beszerzési értéke arányos részének költségkénti, illetve ráfordításkénti elszámolásakor kell megszüntetni.

 (4)	Passzív időbeli elhatárolásként kell kimutatni a költségek (a ráfordítások) ellentételezésére - visszafizetési kötelezettség nélkül - kapott (pénzügyileg rendezett), egyéb bevételként elszámolt támogatás összegéből a tárgyévben költséggel, ráfordítással nem ellentételezett összeget. Az elhatárolást a költségek, ráfordítások tényleges felmerülésekor, illetve a támogatási szerződésben, megállapodásban foglaltak teljesülésekor kell megszüntetni.\"


19. §

Az Szt. 31. §-a kiegészül a következő (3) bekezdéssel:

\"(3)	A 32. § (2)-(3), a 33. § (3)-(4), illetve a 40. § (4) bekezdésében foglalt értékelési előírások alkalmazása nem kötelező, ha az értékelésnek a valutában-devizában lévő eszközökre, forrásokra, illetve az eredményre gyakorolt hatása nem jelentős, vagy várhatóan az a következő évben ellentételeződik.\"


20. §

Az Szt. 32. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(1)	A valutapénztárban lévő valutakészletet és a devizaszámlán lévő devizát - a (2)-(3) bekezdésben foglaltak kivételével - a könyvekben szereplő értéken kell kimutatni.\"


21. §

Az Szt. 33. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(1)	Ha a tőzsdén jegyzett, a forgóeszközök között kimutatott értékpapír tőzsdei árfolyama tartósan (a mérlegkészítés napját megelőzően legalább egy éven keresztül) alacsonyabb a könyv szerinti értéknél, az értékpapírt az év utolsó, közzétett tőzsdei átlagárfolyama alapján kell értékelni. Minden más esetben a 39. § (3)-(4) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni.\"


22. §

Az Szt. 34. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(1)	A mérlegben a vásárolt készletet (anyag, áru) a 35. § szerinti beszerzési áron vagy átlagos (súlyozott) beszerzési áron, a saját termelésű készletet (befejezetlen termelés, félkész és késztermék, állat) a 36. § szerinti előállítási 

	költségen, illetve utókalkuláció vagy norma szerint közvetlen önköltségen kell értékelni (kimutatni). Amennyiben az értékesítésnek az eladott áruk beszerzési értékével, az alvállal-kozói teljesítmények értékével csökkentett nettó árbevétele valamely évben az egymilliárd forintot vagy a költségnemek szerinti költségek - az eladott áruk beszerzési értékét, az alvállalkozói teljesítmények értékét nem tartalmazó - együttes összege az ötszáz millió forintot meghaladja, az ezt követő évtől kezdődően a saját előállítású termékek, a végzett szolgáltatások 36. § szerinti közvetlen önköltségét a 14. § (5) bekezdésének c) pontjában előírt szabályzat szerinti utókalkuláció módszerével kell megállapítani.\"


23. §

Az Szt. 35. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"35. §

(1)	Beszerzési költség (beszerzési ár) az a ráfordítás, amely az eszköz megszerzése, létesítése, üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig, a raktárba történő beszállításig felmerült, az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható. A beszerzési ár az engedményekkel csökkentett, felárakkal növelt vételárat, a szállítási és rakodási, alapozási, szerelési, üzembe helyezési, beszerzéssel kapcsolatos közvetítői költségeket, a bizományi díjat, a beszerzéshez kapcsolódó adókat (a beszerzéskor fizetett fogyasztási adót), a vámköltségeket (vámot, vámpótlékot, vámkezelési díjat) foglalja magában.



(2)	A beszerzési költség (beszerzési ár) részét képezi - az (1) bekezdésben felsoroltakon túlmenően - az eszközök beszerzéséhez szorosan kapcsolódó

a)	fizetendő (fizetett) illetékek [importbeszerzés utáni statisztikai illeték, vagyonszerzés (ajándék, öröklés, adásvétel, csere után járó) illetéke],

b)	a vámárut terhelő vámköltségen kívüli vámteher,

c)	az előzetesen felszámított, de le nem vonható általános forgalmi adó,

d)	a jogszabályon alapuló hatósági igazgatási, szolgáltatási díjak,

e)	az egyéb hatósági igazgatási, szolgáltatási eljárási díjak (környezetvédelmi termékdíj, szakértői díj).

(3)	A beszerzési költségnek (árnak) nem része a levonható előzetesen felszámított általános forgalmi adó.

(4)	Az (1) bekezdés szerinti beszerzési költség (beszerzési ár) részét képezi

a)	az eszköz beszerzéséhez, előállításához közvetlenül kapcsolódóan igénybe vett hitel, kölcsön

aa)	felvétele előtt fizetett - a hitel, a kölcsön feltételként előírt - bankgarancia díja,


ab)	szerződésben meghatározott, a hitel igénybevétele miatt fizetett kezelési költség, folyósítási jutalék, a hitel igénybevételéig felszámított rendelkezésre tartási jutalék,

ac)	szerződés közjegyzői hitelesítésének díja,

ad)	után az üzembe helyezésig, a raktárba történő beszállításig felmerült kamat;

b)	a beruházáshoz közvetlenül kapcsolódó - az üzembe helyezésig felmerült - biztosítási díj

a tényleges összegben.

(5)	A tárgyi eszköz biztonságos üzemeltetéséhez, ren-deltetésszerű használatához szükséges tartozékok, tartalékalkatrészek beszerzési árban érvényesített értéke is az (1) bekezdés szerinti beszerzési költség (beszerzési ár) része.

(6)	A beszerzési költség (beszerzési ár) részét képező - az (1)-(2) és a (4)-(5) bekezdésben felsorolt - tételeket a felmerüléskor, a gazdasági esemény megtörténtekor (legkésőbb az üzembe helyezéskor) kell számításba venni a számlázott, a kivetett összegben. Amennyiben az üzembe helyezésig, a raktárba történő beszállításig a számla nem érkezett meg, a fizetendő összeget az illetékes hatóság nem állapította meg, akkor az adott tétel értékét a rendelkezésre álló dokumentumok (szerződés, jogszabályi előírás) alapján kell meghatározni. Az így meghatározott érték és a ténylegesen számlázott vagy később módosított 

	fizetendő összeg közötti különbözettel a beszerzési költségeket a végleges bizonylatok kézhezvétele időpontjában kell módosítani.

(7)	A tárgyi eszköznél értéket növelő beszerzési költségként kell figyelembe venni a meglevő tárgyi eszköz bővítésével, rendeltetésének megváltoz-tatásával, átalakításával, élettartamának növelésé-vel összefüggő munka, továbbá az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga (kapacitása, pontossága) helyreállítását szolgáló felújítási munka költségét is, kivéve a tárgyi eszköz folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munka, továbbá az erdőnevelési, az erdőfenntartási, az erdőfelújítási munka költségeit.

(8)	Importbeszerzésként kell elszámolni az eszközöknek a külkereskedelmi áruforgalomban külföldről történő beszerzését (termékimport), továbbá azokat a belföldön, illetve külföldön igénybe vett, a külföldiek által nyújtott szolgáltatásokat, amelyeknél a szolgáltatást nyújtó gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye, ezek hiányában lakóhelye, szokásos tartózkodási helye külföldön van (szolgáltatás-import), függetlenül attól, hogy az ellenértéket devizában, valutában, exportáruval, export-szolgáltatással, vagy külkereskedelmi szerződésben meghatározott forintszámláról forintban egyenlítik ki. Az importbeszerzés elszámolása szempontjából külföld a Magyar Köztársaság államhatárán kívüli terület. A köz- és magánvámraktárból történő beszerzés a vámjogszabályban rögzített feltételek szerint minősül importbeszerzésnek.

(9)	Nem minősül importbeszerzésnek az export értékesítéshez kapcsolódóan a magyar határállomás és a külföldi rendeltetési hely közötti útszakaszra jutó - egyébként szolgáltatásimportnak tekintendő - devizában, valutában vagy forintban számlázott, fizetett szállítási és rakodási-raktározási költség. Nem minősül importbeszerzésnek a vámszabad- és a tranzitterületen levő vállalkozótól történő közvetlen beszerzés.

(10)	Az importbeszerzés értéke:

a)	ha a (8) bekezdés szerinti importbeszerzés ellenértékének kiegyenlítése számla alapján forintban történik, akkor a számla szerinti     - levonható általános forgalmi adót nem tartalmazó - forintérték az importtermék, -anyag, -áru, illetve az importszolgáltatás értéke;

b)	ha a (8) bekezdés szerinti importbeszerzés ellenértékének kiegyenlítése számla alapján devizában, valutában történik, akkor a számla szerinti - levonható általános forgalmi adót nem tartalmazó - devizának, valutának az importbeszerzéskor, az importszolgáltatás igénybevételekor (teljesítésekor) érvényes, a devizaműveletek végzésére felhatalmazott - az adott ügyletet lebonyolító - hitelintézet által meghirdetett (a hitelintézetek által nem jegyzett deviza, valuta esetén a szabadpiaci) deviza-, valutaeladási árfolyamon átszámított forintérték az importtermék, -anyag, -áru, illetve importszolgáltatás értéke;

c)	ha a vállalkozó a b) pont szerinti importbeszerzés, importszolgáltatás kiegyenlí-

	téséhez rendelkezik devizával, valutával (ideértve a devizában adott importelőleg összegét is), akkor az importbeszerzés, az importszolgáltatás forintértékét a meglevő deviza, valuta könyv szerinti árfolyama alapján is meghatározhatja;

d)	ha a (8) bekezdés szerinti importbeszerzés ellenértékének kiegyenlítése exportáruval történik, az importbeszerzés forintértékét a 45. § (11) bekezdése szerint kell meghatározni.

(11)	Gazdasági társaságnál a nem pénzbeli betétként kapott eszköz (apport) társasági szerződésben (alapszabályban) meghatározott - a le nem vonható általános forgalmi adót is magában foglaló - értéke beszerzési árnak minősül.

(12)	Üzleti vagy cégérték beszerzési árán a megvásárolt társaságért, vállalatért fizetett ellenérték és a megvásárolt társaság, vállalat egyes eszközeinek a kötelezettségekkel csökkentett - e törvény szerinti értékeléssel kialakított - értéke közötti különbözetet kell érteni, ha a fizetett ellenérték a magasabb.

(13)	A befektetett, illetve a forgóeszközök között kimutatott kamatozó értékpapírok beszerzési ára nem tartalmazhatja a vételárban lévő kamat összegét.

(14)	A térítés nélkül (a visszaadási kötelezettség nélkül) átvett eszköz beszerzési ára az átadónál kimutatott nyilvántartás szerinti (legfeljebb forgalmi, piaci) érték, illetve az ajándékként, hagyatékként kapott eszköz, továbbá a többletként 

	fellelt eszköz esetében az eszköznek az állománybavétel időpontjában meglévő piaci értéke.

(15)	A saját kiskereskedelmi egységbe kiszállított, illetve továbbfelhasznált saját előállítású termék (áru) forgalmi értéke után bevallott fogyasztási adó, fizetendő környezetvédelmi termékdíj összege is az áru, a termék beszerzési árának (előállítási költségének) részét képezi.\"


24. §

Az Szt. 39. §-a kiegészül a következő (5) bekezdéssel:

\"(5)	A (2) bekezdés szerinti értékvesztés összege az egy évnél régebben beszerzett - fajlagosan kisértékű - készleteknél (ahol a nyilvántartásokon való keresztülvezetés költsége meghaladja az értékvesztés összegét), a vállalkozó által kialakított készletcsoportok könyv szerinti értékének arányában is meghatározható.\"


25. §

Az Szt. 40. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(5)	Ha a (3) bekezdés szerinti külföldi pénzértékre szóló tartozás törlesztése (pénzügyi rendezése) a mérlegkészítés időpontjáig megtörtént, a külföldi pénzértékre szóló tartozást a hitelintézet értesítése alapján a ténylegesen forintban fi-zetett összegben kell a mérlegben szerepeltetni. 

	Ha a mérleg fordulónapján a vállalkozó rendelke-zik devizaszámláján a tartozás kiegyenlítéséhez részben vagy egészen elegendő összegű devizával, akkor a kötelezettség összegét a kiegyenlítéshez felhasznált deviza könyv szerinti forintértékének megfelelő értéken kell a mérlegben szerepeltetni. Ha a tartozás kiegyenlítése a devizaszámláról a mérlegfordulónap és a mérlegkészítés időpontja között a mérleg fordulónapja után megszerzett és a devizaszámlán elhelyezett devizából megtörtént, akkor a kötelezettség összegét a kiegyenlítéshez felhasznált deviza könyv szerinti forintértékének megfelelő értéken kell a mérlegben szerepeltetni.\"


26. §

Az Szt. 41/B. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(2)	Amennyiben a vállalkozó a 19. § (3) bekezdése szerint kötelezett arra, hogy az (1) bekezdés szerinti adatokat forint helyett a társasági szerződésben rögzített konvertibilis devizában, illetve a társasági szerződésben rögzített konvertibilis deviza helyett forintban adja meg, a forintról devizára, illetve a devizáról forintra való áttéréskor a (3)-(5) bekezdésben foglaltakat kell alkalmaznia.

 (3)	A (2) bekezdés szerinti áttérési időponttal (mint mérlegfordulónappal) e törvény előírásainak megfelelő éves beszámolót, egyszerűsített éves beszámolót kell készíteni az áttérés előtti pénznemben.\"


27. §

Az Szt. a 41/D. §-a után a következő 41/E. §-sal egészül ki:
\"41/E. §

(1)	Gazdasági társaság megszűnése esetén (a felszámolás, a végelszámolás befejezésekor) - az erről szóló határozat jogerőre emelkedésekor - a tulajdonos (a tag) köteles:

a)	rendkívüli ráfordításként elszámolni a megszűnt társasági részesedésének (részvényeinek, üzlet-részeinek) nyilvántartás szerinti (könyv szerinti) értékét, és

b)	rendkívüli bevételként figyelembe venni a megszűnés miatt - a részesedés (részvények, üzletrészek) ellenében - kapott eszközök vagyonfelosztási javaslat szerinti értékének és az átvett kötelezettségek megállapodás szerinti értékének különbözetét, amennyiben a kapott eszközök értéke a több,

c)	rendkívüli ráfordításként figyelembe venni a megszűnés miatt - a részesedés (részvények, üzletrészek) ellenében - kapott eszközök vagyonfelosztási javaslat szerinti értékének és az átvett kötelezettségek megállapodás szerinti értékének különbözetét, amennyiben a kapott eszközök értéke a kevesebb.

(2)	Gazdasági társaság átalakulása esetén - a (3)-(4) bekezdésekben foglalt átalakulás kivételével - az átalakult gazdasági társaság tulajdonosánál (tagjánál)


a)	rendkívüli ráfordításként kell elszámolni az átalakult gazdasági társaságban lévő megszűnt részesedésének (részvényeinek, üzletrészeinek) nyilvántartás szerinti (könyv szerinti) értékét, és

b)	rendkívüli bevételként kell figyelembe venni, az átalakulással létrejött gazdasági társaságban szerzett részesedés beszerzési értékeként, a megszűnt részesedésre jutó - a megszűnt gazdasági társaság vagyonmérlege szerinti - saját tőke összegét.

(3)	Gazdasági társaság beolvadása esetén, ha a beolvadással érintett gazdasági társaságok között nincs tulajdonosi kapcsolat, az átvevő (beolvasztó) gazdasági társaságnál a beolvadás során az átvett eszközök és az átvállalt kötelezettségek - a megszűnt gazdasági társaság vagyonmérlege szerinti - értékének különbözetével a saját tőkét kell, a társasági szerződésnek megfelelően módosítani.

(4)	Gazdasági társaság beolvadása esetén, ha az átvevő (beolvasztó) gazdasági társaság részben vagy egészen tulajdonosa a beolvadt gazdasági társaságnak, az átvevő (beolvasztó) gazdasági társaságnál

a)	a beolvadt gazdasági társaságban lévő megszűnt részesedésének (részvényeinek, üzletrészeinek) nyilvántartás szerinti (könyv szerinti) értékét, valamint ezen részesedésre jutó, átvett eszközök és átvállalt kötelezettségek - a megszűnt gazdasági társaság vagyonmérlege szerinti - értékének különbözetét az (1) bekezdés a)-b) pontjaiban foglaltak szerint,


b)	a külső tulajdonos (tag) részesedésére jutó, átvett eszközök és átvállalt kötelezettségek - a megszűnt gazdasági társaság vagyonmérlege szerinti - értékének különbözetét a (3) bekezdésben foglaltak szerint

	kell elszámolni.

(5)	A (3) bekezdésben, illetve a (4) bekezdés b) pontjában szereplő külső tulajdonosnál (tagnál)

a)	rendkívüli ráfordításként kell elszámolni a beolvadt gazdasági társaságban lévő megszűnt részesedésének (részvényeinek, üzletrészeinek) nyilvántartás szerinti (könyv szerinti) értékét, és

b)	rendkívüli bevételként kell figyelembe venni az átvevő (beolvasztó) gazdasági társaságban szerzett részesedés beszerzési értékeként, a megszűnt részesedésre jutó - a megszűnt gazdasági társaság vagyonmérlege szerinti - saját tőke összegét.

(6)	Gazdasági társaság

a)	megszűnése (felszámolás, végelszámolás) esetén a tulajdonosnál (a tagnál) a megszűnés miatt kapott eszközök vagyonfelosztási javaslat szerinti értékét és az átvállalt kötelezettségek megállapodás szerinti értékét,

b)	beolvadása esetén az átvevőnél az átvett eszközök és átvállalt kötelezettségek - a megszűnt gazdasági társaság vagyonmérlege szerinti - értékét


a könyvekben, az eszközök, illetve a kötelezettségek között állományba kell venni.

(7)	Más gazdálkodó megszűnése, átalakulása (beolvadása) esetén az (1)-(6) bekezdések előírásait kell értelemszerűen alkalmazni, a vonatkozó külön törvények előírásai figyelembe vételével.\"


28. §

Az Szt. 43. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(1)	Az eredménykimutatás a vállalkozó tárgyévi mérleg szerinti - a vállalkozónál maradó adózott - eredményének levezetését - ellenőrzés, önellenőr-zés esetén elkülönítetten az előző év (évek) mérleg szerinti eredményét módosító tételeket is - tartalmazza, az eredmény keletkezésére, módosítására ható főbb tényezőket, a mérleg szerinti eredmény összetevőit, kialakulását mutatja be.\"


29. §

(1)	Az Szt. 45. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(4)	Export értékesítés árbevételeként kell elszámolni a termékek, anyagok, áruk - külföldi vevőnek - külkereskedelmi áruforga-lomban külföldre, illetve külföldön történő értékesítésének, továbbá a - külföldi igénybe vevőnek - külföldön végzett szolgáltatás-

	nyújtásnak a (7)-(12) bekezdés szerint meghatározott értékét, függetlenül attól, hogy azt devizában, valutában, importbeszerzéssel vagy forintban egyenlítik ki. Az export értékesítés árbevétele elszámolása szempontjá-ból külföldi vevőnek, külföldi szolgáltatást igénybe vevőnek minősül az, ha a külföldi gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye, ezek hiányában lakóhelye, szokásos tartózkodási helye a Magyar Köztársaság államhatárán kívüli területen van.\"

(2)	Az Szt. 45. §-ának (14) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(14)	Az egyéb bevételek között kell kimutatni a várható veszteségek, illetve a várható kötelezettségek fedezetére képzett előző évi céltartalékok felhasználáskori értékét, továbbá a vállalkozási tevékenységhez kapcsolódóan a költségek, a ráfordítások ellentételezésére - visszafizetési kötele-zettség nélkül - más, belföldi, illetve külföldi gazdálkodótól vagy természetes személytől, valamint államközi szerződés vagy egyéb szerződés alapján külföldi szervezettől kapott (pénzügyileg rendezett) támogatások, juttatások, az adásvételi szerződésen alapuló - konkrét termékhez, áruhoz közvetve kapcsolódó, de nem számlázott -, utólag kapott engedmények szerződés szerinti összegeit, valamint a 3. § (2) bekezdése szerinti költségvetés alapján gazdálkodó szervtől igényelt támogatások összegeit.\"

30. §

(1)	Az Szt. 46. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(1)	Az anyagjellegű ráfordítások között kell kimutatni a vásárolt anyagok felhasználásának értékét, az igénybe vett (vásárolt) anyagjellegű szolgáltatások le nem vonható általános forgalmi adót is magában foglaló értékét, az eladott áruk beszerzési értékét és a továbbszámlázott alvállalkozói teljesítmények értékét.

 (2)	Személyi jellegű ráfordítások az alkalmazottaknak munkabérként, a szövetkezet tagjainak munkadíjként elszámolt összeg, a természetes személy tulajdonos (tag) személyes közreműködése ellenértékeként kivett összeg, továbbá a személyi jellegű egyéb kifizetések, valamint a társadalombiztosítási járulék.\"

(2)	Az Szt. 46. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(4)	A 30 ezer forint egyedi beszerzési, előállítási érték alatti tárgyi eszközök beszerzési vagy előállítási költsége - a vállalkozó döntésétől függően - a használatba vételkor értékcsökkenési leírásként egyösszegben elszámolható.\"


31. §

(1)	Az Szt. 47 §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:


\"(1)	Az egyéb költségek között kell kimutatni a rendszeres tevékenység (üzletmenet) során felmerült, az előzőekben felsorolt jogcímek alá nem tartozó költségeket (mint például a bankköltséget a 35. § (4) bekezdésében foglaltak kivételével, a tárgyi eszközök beszerzési költségei között el nem számolt biztosítási díjat, hatósági díjat, a le nem vonható általános forgalmi adót is tartalmazó nem anyagjellegű szolgáltatás értékét). A nem anyagjellegű szolgáltatások értékét a kiegészítő mellékletben be kell mutatni.\"

(2)	Az Szt. 47. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(3)	Az egyéb ráfordítások között kell kimutatni a várható veszteségek, illetve a várható kötelezettségek fedezetére képzett céltartalék összegét, továbbá a vállalkozási tevékenységhez kapcsolódóan a költségek, a ráfordítások ellentételezésére - visszafizetési kötelezett-ség nélkül - más, belföldi, illetve külföldi gazdálkodónak vagy természetes személynek adott (pénzügyileg rendezett) támogatások, juttatások, továbbá az adásvételi szerződésen alapuló - konkrét termékhez, áruhoz közvetve kapcsolódó, de nem számlázott -, utólag adott engedmények szerződés szerinti összegeit, valamint a költségvetéssel, az elkülönített állami pénzalapokkal, a helyi önkormány-zatokkal elszámolt - a beszerzési ár részét nem képező, illetve a költségek között el nem számolható - adók, illetékek, hozzájárulások bevallott, fizetendő összegeit.\"

32. §

Az Szt. 51. §-a kiegészül a következő (4)-(8) bekezdéssel:

\"(4)	A számviteli politika meghatározó elemeit és azok változását, a változás eredményre gyakorolt hatását a kiegészítő mellékletben be kell mutatni.

 (5)	Export-támogatás esetén a kiegészítő mellékletnek tartalmaznia kell a támogatott exportárbevételhez kapcsolódó közvetlen költségek (közvetlenül elszámolt költségek, az eladott áruk beszerzési értéke) összegét.

 (6)	Az elkülönített állami pénzalapokból kapott összeget támogatásonként - a kapott összeg, annak felhasználása (jogcímenként és évenként), a rendelkezésre álló összeg megbontásban - kell a kiegészítő mellékletben bemutatni.

 (7)	A kiegészítő mellékletben be kell mutatni az ellenőrzés, az önellenőrzés során feltárt jelentősebb összegű hibák eredményre, eszközökre-forrásokra gyakorolt - a mérlegben, az eredménykimutatásban összevontan szereplő - hatását, évenkénti megbontásban.

 (8)	A kiegészítő mellékletnek tartalmaznia kell legalább a 6. számú melléklet szerinti tartalmú cash flow-kimutatást is.\"


33. §

Az Szt. 57. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:


\"(4)	Az egyszerűsített éves beszámoló kiegészítő mellékletének az 51. § (8) bekezdése, az 52. §  a)-f) pontjai, az 53. § és az 54. § c) pontja szerinti adatokat nem kell tartalmaznia.\"


34. §

(1)	Az Szt. IV. fejezetének címe, a 64. § előtti alcím helyébe a következő cím és alcím lép:

\"IV. FEJEZET

EGYSZERŰSÍTETT MÉRLEG ÉS EREDMÉNYLEVEZETÉS

Általános szabályok\"

(2)	Az Szt. 64. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"64. §

(1)	Az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozó a naptári évről december 31-i fordulónappal egyszerűsített mérleget és eredménylevezetést köteles készíteni.

(2)	Az egyszerűsített mérleget és az eredménylevezetést e törvény szerinti szerkezetben és legalább az előírt részletezésben, bizonylatokkal alátámasztott, szabályszerűen vezetett egyszeres könyvvitel (a pénzforgalmi könyvvitel, illetve analitikus nyilvántartások, kiegészítő nyilvántartások, leltárak) adatai alapján, világos és áttekinthető formában kell elkészíteni.


(3)	Az egyszerűsített mérleget és az eredménylevezetést magyar nyelven kell elkészíteni, az adatokat 1000 forintban kell megadni.

(4)	Az egyszerűsített mérleget és az eredménylevezetést a hely és a kelet feltüntetésével a vállalkozó, illetve a képviseletére jogosult személy köteles aláírni.

(5)	Az egyszerűsített mérlegben, az eredmény-levezetésben - minden tételnél - fel kell tüntetni az előző naptári év megfelelő adatát. Amennyiben az ellenőrzés, az önellenőrzés az előző év(ek) egyszerűsített mérlegében, egyszerűsített eredménylevezetésében elkövetett jelentősebb összegű hibá(ka)t állapított meg, akkor az előző év(ek)re vonatkozó - a mérlegkészítés napjáig megismert és nem vitatott, meg nem fellebbezett, jogerőssé vált és a mérleg fordulónapjáig pénzügyileg rendezett megállapítások miatti - módosításokat az egyszerűsített mérleg és az eredménylevezetés minden tételénél az előző év adatai mellett be kell mutatni, azok nem képezik részét az eredménylevezetés tárgyévi adatainak. Ez esetben az egyszerűsített mérlegben is, az eredménylevezetésben is külön-külön oszlopban szerepelnek az előző évi adatok, a lezárt év(ek)re vonatkozó módosítások, a tárgyévi adatok.

(6)	Az egymást követő naptári évek egyszerűsített mérlegeiben, eredménylevezetéseiben az összehasonlíthatóságot a szerkezeti felépítés, a 

	tagolás és a tartalom, a mérlegtételek értékelési elveinek és eljárásainak állandóságával kell biztosítani.\"


35. §

(1)	Az Szt. 66. §-ának (1)-(8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(1)	Az egyszerűsített mérleg tartalmára vonatkozóan a 21-23. és a 26-28. §-ban foglalt előírásokat kell alkalmazni a (2)-(10) bekezdésben foglalt eltérésekkel.

 (2)	A 26. § (2) bekezdésében foglaltaktól eltérően a saját tőke jegyzett tőkéből, tőketartalékból, eredménytartalékból és egyszerűsített mérleg szerinti eredményből áll.

 (3)	Eredménytartalék az egyszerűsített mérleg szerinti eszközértéknek a céltartalékokkal, a kötelezettségekkel, valamint a jegyzett tőkével, a tőketartalékkal, az egyszerűsített mérleg szerinti eredménnyel és a tartalékkal csökkentett összege.

 (4)	Az eredménytartalék a 26. § (6), (7) és (11) bekezdésében leírt jogcímek szerint változhat. A 26. § (6) bekezdésének d) pontja szerint az eredménytartalékba kapott, illetve a 26. § (7) bekezdésének d) pontja szerint az eredménytartalékból adott pénzösszegeket a jövedelemadózás alá nem vont bevételek, illetve a jövedelemadózásban nem érvényesíthető kiadások között kell a pénzforgalmi nyilván-

	tartásba felvenni. Az eredménytartalékról, az abban bekövetkezett változásokról analitikus nyilvántartást kell vezetni.

 (5)	Tartaléknak minősül az egyszerűsített mérlegbe

a)	az eszköz oldalra beállított saját termelésű készletek, továbbá a költségvetéssel még el nem számolt általános forgalmi adóval csökkentett vevők együttes összegének, illetve

b)	a forrás oldalra beállított, a vásárolt készletek záró állományához nem kapcsolódó szállítók költségvetéssel még nem rendezett általános forgalmi adóval csökkentett összege, továbbá a (7) bekezdés szerinti rövid lejáratú kötelezettségek összege, valamint a céltartalék együttes összegének

	különbsége (negatív előjelű is lehet).

 (6)	A 27. § (1) bekezdése szerint a követelések miatt várható veszteségek fedezetére történő céltartalék-képzésnél a követelés összegében foglalt, felszámított általános forgalmi adó összegét nem szabad figyelembe venni akkor, ha a felszámított általános forgalmi adó elszámolása a költségvetéssel még nem történt meg (az adóbevallásba azt még nem kellett beállítani). A 27. § (1) bekezdése szerinti céltartalékot csak az egyszerűsített mérlegbe kell beállítani, azt könyvelni nem szabad. A 27. § (2) bekezdésének a kiegészítő mellékletre vonatkozó előírásait nem kell alkalmazni.


 (7)	A rövid lejáratú kötelezettségek között kell az egyszerűsített mérlegben kimutatni a tulajdo-nosok részére járó (fizetendő) osztalék (részesedés) összegét, a nem áruszállításból, a nem szolgáltatásteljesítésből, a nem hitel- és kölcsönfelvételből származó, a pénzforgalmi nyilvántartásban nem könyvelt, de a tárgyidőszakot terhelő kötelezettségek (decemberi munkabér, társadalombiztosítási járulék, egyéb) összegét, továbbá a költségvetéssel elszámolt (bevallott), de pénzügyileg nem rendezett adókötelezettségeket, amelyek még pénzmozgással nem jártak.

 (8)	A 22. § (4) bekezdése, a 26. § (8)-(10) és (12) bekezdése, a 27. § (3)-(4) és (6) bekezdése az egyszerűsített mérleg készítésénél nem alkalmazható.\"

(2)	Az Szt. 66. §-a a következő (10)-(11) bekezdéssel egészül ki:

\"(10)	Ha a vállalkozó törvény, kormányrendelet, államközi megállapodás, vagy önkormányzati rendelet alapján a tevékenységéhez vissza nem térítendő támogatást kap, akkor a kapott pénzösszeget kötelezettségként kell a pénzforgalmi nyilvántartásába és az egyszerűsített mérlegébe felvennie. Az ebből származó kötelezettséget akkor és olyan összegben kell - adóköteles bevételként történő elszámolással - megszüntetni, amikor és amekkora összegben a felvett (befolyt) pénz elköltéséhez költség (termelési és kezelési költség vagy értékcsökkenés) elszámolása kapcsolódik. Ha a támogatási cél - a 


	támogatási okiratban foglalt határidőig - nem valósult meg, de a kapott pénzt nem kell visszafizetni, a határidő lejáratakor annak a kötelezettségek között nyilvántartott összegét adóköteles bevételként kell elszámolni.

 (11)	A tárgyévi osztalék (részesedés) összegét úgy kell meghatározni, hogy annak kifizetése (beleértve a jóváhagyott összegből év közben előlegként kifizetett összeget is) mellett a lekötött tőketartalékkal, a lekötött eredménytartalékkal csökkentett saját tőke összege az osztalék (a részesedés) kifizetése után se csökkenjen a jegyzett tőke összege alá.\"


36. §

Az Szt. 69. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(4)	A 35. § (7) bekezdése szerinti, a tárgyi eszközök felújítási munkái számlázott költségeinek aktiválására vonatkozó előírásokat, továbbá a 35. § (4) bekezdésében foglaltakat az egyszerűsített mérleg készítésénél nem kötelező alkalmazni.\"


37. §

Az Szt. a 70. §-a után a következő alcímmel és 70/A. §-sal egészül ki:

\"Az eredménylevezetés tartalma, tagolása
70/A. §


(1)	Az eredménylevezetés az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozó tárgyévi egyszerűsített mérleg szerinti eredményének levezetését - ellenőrzés, önellenőrzés esetén elkülönítetten az előző év(ek) egyszerűsített mérleg szerinti eredményét módosító tételeket is - tartalmazza, az eredmény keletkezésére, módosítására ható főbb tényezőknek, az egyszerűsített mérleg szerinti eredmény összetevőinek, kialakulásának bemutatásával.

(2)	Az eredménylevezetés tagolását, továbbá az egyes tételekre vonatkozó előírásokat a 4. számú melléklet II. része tartalmazza.

(3)	A tételek továbbtagolása megengedett.\"


38. §

(1)	Az Szt. 71. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(2)	Az anyavállalat a jóváhagyásra jogosult testület által elfogadott összevont (konszolidált) - a könyvvizsgáló záradékával ellátott - éves beszámolót a tárgyévet követő év szeptember 30-ig köteles a cégbíróságnál letétbe helyezni.\"

(2)	Az Szt. 71. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

\"(6)	Az újonnan alakult vállalkozó a cégjegyzékbe történő bejegyzésről szóló értesítés kézhezvételét követő 90 napon belül köteles a cégbejegyzést megelőző és már lezárt naptári 
év(ek)ről az éves beszámolót, az egyszerűsített éves beszámolót elkészíteni és az (1) bekezdésben előírtakkal a cégbíróságnál letétbe helyezni.\"


39. §

Az Szt. 72. §-a kiegészül a következő (6)-(9) bekezdésekkel:

\"(6)	A már közzétett - a tárgyévet megelőző év(ek)re vonatkozó - éves beszámolót, egyszerűsített éves beszámolót a lezárt év(ek)re vonatkozó - az eredeti adatokat változatlanul hagyva - módosításokkal kiegészítve akkor kell ismételten közzétenni, amennyiben az ellenőrzés, az önellenőrzés olyan jelentősebb összegű hibákat tárt fel, amelyek a vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetre vonatkozó megbízható és valós képet a saját tőke változáson keresztül lényegesen befolyásolják és így a már közzétett adatok megtévesztőek. Az ismételt közzétételhez is szükséges a könyvvizsgálói záradék, a jóváhagyásra jogosult testület elé terjesztés, továbbá a jóváhagyást követő 30 napon belül - a 71. § (1) bekezdése alá tartozó vállalkozónak - a cégbíróságnál történő letétbe helyezés.

 (7)	Közzétételi kötelezettségének azzal tesz eleget a vállalkozó, ha az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló, az összevont (konszolidált) éves beszámoló egy eredeti vagy egy hiteles másolati példányát - a letétbe helyezéssel egyidejűleg - az Igazságügyi Minisztérium Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálatának megküldi.


 (8)	A cégjegyzékbe be nem jegyzett gazdálkodó az   (1)-(2), a (4)-(5) bekezdés szerinti közzétételről a letétbe helyezést, a (6) bekezdés szerinti közzétételről az ellenőrzés, az önellenőrzés befejezését követő három hónapon belül köteles gondoskodni.

 (9)	Ha a vállalkozó nem tett eleget közzétételi kötelezettségének és a közzététel elmaradása a harmadik fél jogos érdekeit érinti, a fél kezdeményezheti a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárását.\"


40. §

Az Szt. 81. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"81. §

(1)	A kettős könyvvitelről az egyszeres könyvvitelre történő áttéréskor a mérleg alapján egyszerűsített mérleget kell készíteni. Ebben az esetben az éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló elkészítését megelőzően az időbeli elhatárolásokat az eredmény terhére, illetve az eredmény javára történő elszámolással, az értékhelyesbítéseket az értékelési tartalékkal szemben meg kell szüntetni. Az egyszerűsített mérlegben a vevők, szállítók állományát - azok áfa tartalmának levonásba helyezése nélkül - a pénzmozgáshoz nem kapcsolódó követelések, illetve a pénzmozgáshoz nem kapcsolódó rövid lejáratú kötelezettségek között kell kimutatni. Az eredménytartalékot és a mérleg szerinti eredményt az egyszerűsített mérleg eredménytartalék, illetve egyszerűsített mérleg 

	szerinti eredmény sorába kell beállítani. Az egyszerűsített mérleg tartalék sorába az áttéréskor összeg nem kerül. Évnyitás után az egyszerűsített mérlegben kimutatott, az áttérés előtt megfizetett vásárolt készletek állományát anyag- és árubeszerzési költségként, a saját termelésű készletek állományát egyéb termelési és kezelési költségként el kell számolni. Az áttérés előtti év eredménykimutatásából nem kell az eredménylevezetés nyitó adatait összeállítani.

 (2)	Az egyszeres könyvvitelről a kettős könyvvitelre történő áttéréskor az egyszerűsített mérleg alapján kell a nyitómérleget elkészíteni úgy, hogy a mérleg főösszege ne változzon meg. A nyitó mérleg eredménytartalék sorába az egyszerűsített mérlegben kimutatott eredménytartalék és tartalék együttes összegét kell beállítani. Az egyszerűsített mérleg szerinti eredményt a nyitómérlegben a mérleg szerinti eredmény sorban kell szerepeltetni. Nyitás után el kell számolni a vevők - fizetendő általános forgalmi adót magában nem foglaló - állományával azonos összegű árbevételt az eredménytartalékkal szemben és ki kell mutatni a költségvetéssel még el nem számolt (be nem vallott) általános forgalmi adót is a vevőkkel szemben. Ki kell mutatni továbbá a szállítókkal szembeni tartozásokkal kapcsolatos, a költségvetéssel még el nem számolt (be nem vallott) általános forgalmi adót is a szállítókkal szemben. A szállítók mérleg szerinti - a költségvetéssel még el nem számolt, az egyszerűsített mérlegben levonásba helyezett előzetesen felszámított általános forgalmi adót nem tartalmazó - állományából azon tételeket, 


	amelyek a vásárolt készletek nyitómérleg szerinti állományában nem szerepelnek (szolgáltatások, előző évben már felhasznált, értékesített vásárolt készletek), költségként el kell számolni az eredménytartalékkal szemben. A saját termelésű készletek nyitómérleg szerinti értékével, illetve a céltartalékok nyitómérlegben szereplő összegével azonos összeget el kell számolni rendkívüli bevételként, illetve rendkívüli ráfordításként az eredménytartalékkal szemben. Az áttérés előtti évről az eredménylevezetés alapján nem kell eredménykimutatást készíteni.\"


41. §

Az Szt. 82. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(2)	A kettős könyvvitelt vezető gazdálkodó a könyvviteli számlákból az általa választott időszakonként, de legalább a beszámoló elkészítését, valamint a más törvényekben előírt, a számviteli adatokon alapuló adatszolgáltatás teljesítését megelőzően, annak alátámasztására főkönyvi kivonatot köteles készíteni.

 (3)	Az egyszeres könyvvitelt vezető gazdálkodó a naplófőkönyvet, a pénztárkönyvet vagy más, e törvény követelményeinek megfelelő nyilvántartást az általa választott időszakonként, de legalább az egyszerűsített mérleg alátámasztásához, valamint a más törvényekben előírt, a számviteli adatokon alapuló adatszolgáltatáshoz köteles lezárni.\"


42. §

Az Szt. 83. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő (2) bekezdés lép és a § a következő (3)-(4) bekezdéssel egészül ki:

\"(2)	A számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és a más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek és amelyet - hiba esetén - előírásszerűen javítottak.

 (3)	A bizonylatok feldolgozási rendjének kialakítása-kor figyelembe kell venni a következőket is:

a)	a pénzeszközöket érintő gazdasági műveletek, események bizonylatainak adatait az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló készítésére kötelezett vállalkozó késedelem nélkül, a pénzmozgással egyidejűleg, illetve a pénzintézeti értesítés megérkezésekor, az egyszerűsített mérleg készítésére kötelezett vállalkozó a készpénzforgalmat érintő bizonylatainak adatait késedelem nélkül, a pénzmozgással egyidejűleg, illetve a pénzintézeti értesítés megérkezésekor, az egyéb pénzeszközöket érintő tételeket a tárgyhót követő 15-ig köteles könyveiben rögzíteni;

b)	az egyéb gazdasági műveletek, események bizonylatainak adatait a gazdasági műveletek, 
események megtörténte után, legalább negyed-évenként, a számviteli politikában meghatározott időpontig (kivéve, ha más jogszabály eltérő rendelkezést nem tartalmaz) kell a könyvekben rögzíteni.

 (4)	A főkönyvi könyvelés, az analitikus nyilván-tartások és a bizonylatok adatai közötti egyeztetés és ellenőrzés lehetőségét, függetlenül az adathordozók fajtájától, a feldolgozás (kézi vagy gépi) technikájától, logikailag zárt rendszerrel biztosítani kell.\"


43. §

Az Szt. 84. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(1)	Számviteli bizonylat minden olyan külső és belső okmány - függetlenül annak nyomdai vagy egyéb előállítási módjától -, amelyet a gazdasági esemény számviteli nyilvántartása céljára készítettek.

 (2)	A számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie. A bizonylat szerkesztésekor a világosság elvét szem előtt kell tartani.\"


44. §

Az Szt. 85. §-ának (1) bekezdése kiegészül a következő f) ponttal és egyidejűleg a jelenlegi f) pont jelölése g) pontra módosul:


/A bizonylat általános alaki és tartalmi követelményei a következők:/
.
.
.
\"f)	külső bizonylat esetében a bizonylatnak tartalmaznia kell többek között: a bizonylatot kiállító gazdálkodó nevét, címét, adóazonosító számát, a bizonylat címzettjének nevét, címét, a kapcsolódó adó(előleg) alapját és összegét, felvásárlási bizonylatnál a bizonylatot kibocsátó és a felvásárolt terméket átadó aláírását is;\"


45. §

Az Szt. 86. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"86. §

(1)	A készpénz kezeléséhez, más jogszabály előírása alapján meghatározott gazdasági eseményekhez kapcsolódó bizonylatokat (ideértve a számlát, az egyszerűsített számlát és a nyugtát is), továbbá minden olyan nyomtatványt, amelyért a nyomtatvány értékét meghaladó vagy a nyomtatványon szereplő névértéknek megfelelő ellenértéket kell fizetni, vagy amelynek az illetéktelen felhasználása visszélésre adhat alkalmat, szigorú számadási kötelezettség alá kell vonni.

(2)	A szigorú számadási kötelezettség a bizonylatot, a nyomtatványt kibocsátót terheli.

(3)	A szigorú számadás alá vont bizonylatokról, nyomtatványokról a kezelésükkel megbízott vagy a 

	kibocsátásukra jogosult személynek olyan nyilvántartást kell vezetni, amely biztosítja azok elszámoltatását.\"


46. §

Az Szt. 87. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő (2) bekezdés lép és a § a következő (3)-(4) bekezdéssel egészül ki:

\"(2)	A számviteli bizonylatot legalább az adó megállapításához való jog elévüléséig kell olvasható formában, a könyvelési feljegyzések hivatkozása alapján visszakereshető módon megőrizni.

 (3)	A szigorú számadású bizonylatok rontott példányaira is vonatkozik a (2) bekezdés szerinti megőrzési kötelezettség.

 (4)	A megőrzési időn belüli szervezeti változás nem hatálytalanítja e kötelezettséget, így az (1), illetve (2) bekezdés szerinti bizonylatok megőrzéséről a szervezeti változás végrehajtásakor intézkedni kell.\"


47. §

Az Szt. 94. § c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

/Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben szabályozza/


\"c)	a biztosítóintézetek, a befektetési vállalkozások, a hitelintézetek, a pénzügyi vállalkozások, a Magyar Nemzeti Bank, a tőzsdék, az elszámolóházak, a befektési alapok, a betétbiztosítási alapok, az intézményvédelmi alapok, a befektetővédelmi alapok, az ügyfélvédelmi alapok és a közraktár könyvvezetésének, éves beszámolója elkészítésének sajátosságait a Magyar Nemzeti Bank előzetes véleményének kikérésével,\"


48. §

(1)	Az Szt. 1-3. számú melléklete e törvény 1-3. számú melléklete szerint módosul, az Szt. 4. számú melléklete helyébe e törvény 4. számú melléklete lép.

(2)	Az Szt. kiegészül az e törvény 5. számú melléklete szerinti 6. számú melléklettel.


Hatálybalépés

49. §

(1)	Ez a törvény 1997. január 1-jén lép hatályba. A 26. § (7) bekezdésének c) pontjában foglaltakat az 1996. évről készülő éves beszámolónál, egyszerűsített éves beszámolónál alkalmazni kell.

(2)	A hatálybalépéssel egyidejűleg a 4. § (3) bekezdése, a 12. § (3) bekezdése, a 13. § (1) és (5) bekezdése, a 27. § (5) bekezdése, a 32. § (4) bekezdése, a 40. § (7) bekezdése, a 49. § (3) bekezdése, a 65. § (1)-(3) bekezdése, az 1. számú 
mellékletben a mérleg előírt tagolásának B/II. rész 3) tétele, az 1. számú melléklet 9-10. és 24. pontja, a 2. számú melléklet 25/a. és 26. pontja hatályát veszti.

(3)	A hatályba lépéssel egyidejűleg a bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló 1989. évi 23. törvényerejű rendeletet módosító 1995. évi LXII. törvény 15. §-a hatályát veszti.


Átmeneti rendelkezések

50. §

(1)	Az Szt. e törvénnyel megállapított 14. § (3) és (5) bekezdésében foglaltakat a hatálybalépést követő 120 napon belül kell teljesíteni.

(2)	A hatálybalépés előtt a befektetett, illetve a forgóeszközök között kimutatott kamatozó értékpapírok beszerzési árában lévő kamat összegében képzett céltartalékot a kamatozó értékpapírok beszerzési árának egyidejű csökkentésével 1997. január 1-jével meg kell szüntetni.

(3)	Az előző évek áthozott veszteségeként - 1997. január 1-jei nyitó tételek könyvelése után - kimutatott összeget legkésőbb 1997. év végével az eredménytartalék terhére történő átvezetéssel meg kell szüntetni.

(4)	A külföldi részvétellel működő gazdasági társaság külföldi tagja által a jegyzett tőkén belüli részesedésre konvertibilis valutában, devizában 
teljesített befizetésének 1997. január 1-jén a devizatörzsbetét számlán lévő valuta- és devizakészlet fizetéskori (könyv szerinti), illetve az 1997. január 1-jei - az adott pénzintézet által meghirdetett - valuta-, devizavételi árfolyamon számított forintértékeinek különbözetét a tőketartalékkal szemben kell elszámolni.

(5)	A szövetkezet a tőketartalék részét képező részjegytőkét - az 1997. január 1-jei nyitó tételek könyvelése után - köteles a tőketartalék csökkentésével a jegyzett tőkébe átvezetni.

(6)	Ha a tőketartalék - más törvény előírása következtében - negatív összegű, a negatív tőketartalékot az általános szabályok szerint kell rendezni.

(7)	Ha a tőketartalék nem törvényi előíráson alapuló okok, indokok miatt negatív összegű, akkor a tőketartalék negatív összegét 1997. január 1-jével az eredménytartalékkal szemben kell megszüntetni.

(8)	A devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény 85. §-a kiegészül a következő (3)-(4) bekezdéssel, és egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdés számozása (5) bekezdésre változik:

\"(3)	Azok a társaságok, amelyek egyidejűleg megfelelnek a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi .... törvény 4. §-a 28. pontjában rögzített valamennyi feltételnek devizakülföldinek minősülnek, az (1) bekezdés b) pontja vagy a (2) bekezdés alá nem tartozó társaságok attól a naptól kezdve, amikor e feltételek teljesítését bejelentették a devizahatóságnak.

 (4)	Az (1) bekezdés b) pontjában és (2)-(3) bekezdésben említett társaságok, ha már nem felelnek meg a (3) bekezdésben említett törvény 4. §-a 28. pontjában foglalt valamennyi feltételnek, devizabelföldivé válnak és devizakülföldivé nem válhatnak a feltételek újbóli teljesítése esetén sem. A devizabelföldivé válás tényét e társaságok a devizahatóságnak nyolc napon belül kötelesek bejelenteni.\"

(9)	A helyi adókról szóló, módosított 1990. évi C. törvény 52. §-a 22. pontjának b)., c) és e) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

	(22. nettó árbevétel)
\"b)	a hitelintézeteknél és pénzügyi vállalkozások-nál: a kapott kamatok és kamatjellegű bevételek  csökkentve a fizetett kamatok és kamatjellegű  ráfordításokkal, növelve az egyéb pénzügyi szolgáltatás bevételeivel, a befektetési szolgáltatások bevételeivel és a nem pénzügyi és befektetési szolgáltatás nettó árbevételével,

 c)	biztosítóknál: a biztosítási bevételek csökkentve a viszontbiztosítónak átadott díjjal, a károk és szolgáltatások ráfordításaival, növelve a nem biztosítási tevékenység bevételeivel, a befektetések nettó bevételével, csökkentve a saját tulajdonú saját használatú ingatlanok bevételkorrekciójával, valamint a kapott osztalékokkal és részesedésekkel.\"

\"e)	befektetési vállalkozásoknál: a befektetési szolgáltatási tevékenység bevételei növelve a nem befektetési szolgáltatási tevékenység bevételeivel, valamint a kapott kamatok és kamatjellegű bevételekkel,\"


1. számú melléklet
az 1996. évi ..... törvényhez

az 1991. évi XVIII. törvény 1. számú mellékletének módosítása


Az Szt. 1. számú mellékletében a mérleg előírt tagolásának D. része helyébe a következők lépnek:

\"D. Saját tőke
    I. Jegyzett tőke
       ebből: a)	visszavásárolt tulajdonosi részese-
                	dés névértéken
              b)	részvénytársaságnál, korlátolt fele-
                	lősségű társaságnál cégbíróságon még
                	be nem jegyzett
                	- tőkeemelés, illetve
                	- tőkeleszállítás
                	összege(i)
    II. Jegyzett, de még be nem fizetett tőke (-)
    III. Tőketartalék
    IV. Eredménytartalék (+)
    V. Értékelési tartalék
    VI. Mérleg szerinti eredmény (+)\"

Az Szt. 1. számú melléklete 5. pontjának b) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(5.	A befektetett pénzügyi eszközök mérlegben kimutatott értékének meghatározásakor:)
	.
	.
	.
\"b)	az értékpapírok értékénél azok vételi értékét, a kamatozó értékpapíroknál a vételi értékben lévő kamattal csökkentett vételi értékét,\"


	.
	.
	.
	(kell figyelembe venni, csökkentve azt a törvény szerinti értékvesztés összegével.)

Az Szt. 1. számú mellékletének 14. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

\"14.	Külön sorban - a saját tőke elemei között - kell a mérlegben negatív előjellel szerepeltetni a jegyzett, de még be nem fizetett tőke értékét. A saját tőke elemei között a visszavásárolt tulajdonosi részesedést (saját részvény, üzletrész) névértéken, továbbá részvény-társaságnál, korlátolt felelősségű társaságnál a tőkeemelés,a tőkeleszállítás cégbíróságon még be nem jegyzett alapszabályban, társasági szerződésben meghatározott összegét külön-külön tájékoztató adatként kell kimutatni. Amennyiben a cégbíróság a részvénytársaság, a korlátolt felelősségű társaság által kezdeményezett tőkeemelés, tőkeleszállítás bejegyzését elutasí-totta, a tájékoztató adat törlésével egyidejűleg a jegyzett tőke összegét is módosítani kell.\"

Az Szt. 1. számú mellékletének 16-17. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:

\"16.	Pénzügyi lízing esetén a lízingbe adónál a követelések közé kell felvenni a lízingszerződés tárgyát képező, a lízingbe vevő részére beszerzett és a lízingbe vevő könyveibe beruházásként elszámolandó eszközöknek a lízingbe adó által a lízingbe vevő felé számlázott, a fizetendő általános forgalmi adót nem tartalmazó összegét, illetve az eladó által a lízingbe vevő felé 

	számlázott, a lízingbe adó által pénzügyileg rendezett, előzetesen felszámított - levonható - általános forgalmi adót nem tartalmazó összegét. Az így felvett követelések összegét a megfizetett lízingdíjnak a lízingszerződésben meghatározott összegével csökkentetten kell a mérlegbe beállítani. A pénzügyi lízinggel kapcsolatos követelések összege nem foglalja magában az ezen követelés után felszámított kamat összegét.

 17.	Pénzügyi lízing esetén a lízingbe vevőnél a kötelezettségek közé kell felvenni a lízingbe vett, beruházásként elszámolt eszközöknek a lízingbe adó (helyette az eladó) által számlázott, az előzetesen felszámított - levonható - általános forgalmi adót nem tartalmazó ellenértékét. Az így felvett kötelezettségek összegét a megfizetett lízingdíjnak a lízingszerződésben meghatározott összegével csökkentetten kell a mérlegbe beállítani. A pénzügyi lízinggel kapcsolatos kötelezettségek összege nem foglalja magában a pénzügyi lízinggel kapcsolatosan fizetendő kamat összegét.\"


2. számú melléklet
az 1996. évi ..... törvényhez

az 1991. évi XVIII. törvény 2. számú mellékletének módosítása


Az Szt. 2. számú mellékletének 12. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

\"12.	A személyi jellegű egyéb kifizetések közé tartoznak a természetes személyek részére nem bérköltségként és nem vállalkozási díjként kifizetett, elszámolt összegek, beleértve ezen összegek le nem vonható általános forgalmi adóját is.\"

Az Szt. 2. számú mellékletének 14/c. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(14.	Az egyéb ráfordítások között kell elszámolni:)
.
.
.
\"c)	a szokásos mértéket meg nem haladó hitelezési veszteséget, káreseményekkel kapcsolatos - le nem vonható általános forgalmi adót is magában foglaló - költségeket, ráfordításokat;\"

Az Szt. 2. számú mellékletének 19. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

\"19.	Kapott, illetve fizetett kamatként a rövid és hosszú lejáratú pénz- és kereskedelmi hitelek, kölcsönök, értékpapírok, továbbá váltók után esedékes (járó, fizetendő) kamatok (kivéve a tárgyi eszközök beszerzési költségeként elszámolt 
kamatok) összegét, valamint a kamatozó értékpapírok eladási-vételi árában, a pénzügyi lízing díjában lévő kamat összegét kell kimutatni, függetlenül attól, hogy azt pénzintézet, más vállalkozó vagy magánszemély fizeti, illetve azt pénzintézet, más vállalkozó vagy magánszemély részére kell fizetni.\"

Az Szt. 2. számú mellékletének 23/c. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(23.	A pénzügyi műveletek egyéb bevételei, illetve egyéb ráfordításai között kell kimutatni:)
.
.
.
\"c)	a forgóeszközök között kimutatott értékpapírok bekerülési értéke és az év utolsó, közzétett árfolyama közötti különbözetet (értékvesztést), ha az értékpapírok közzétett árfolyama tartósan (a mérlegkészítés napját megelőzően legalább egy éven keresztül) alacsonyabb;\"

Az Szt. 2. számú mellékletének 24. pontja kiegészül a következő f)-i) alpontokkal:

(24.	A rendkívüli bevételek között kell elszámolni:)
	.
	.
	.
\"f)	az elengedett kötelezettség összegét akkor, ha az a kötelezettség terhére beszerzett eszközökhöz kapcsolódik,

 g)	a fejlesztési célra, illetve nem a vállalkozási tevékenységhez kapcsolódóan a költségek, a ráfordítások ellentételezésére - visszafizetési kötelezettség nélkül - kapott (pénzügyileg 
rendezett) támogatások, juttatások összegeit, valamint a véglegesen átvett (pénzügyileg rendezett) pénzeszközöket,

 h)	a térítés nélkül átvett eszközök átadónál kimutatott nyilvántartási (legfeljebb forgalmi, piaci) értékét, továbbá az ajándékként, a hagyatékként kapott, a többletként fellelt eszközök piaci értékét,

 i)	a tartozásátvállalás során harmadik személy által átvállalt kötelezettség szerződés (megállapodás) szerinti összegét.\"

Az Szt. 2. számú mellékletének 25. pontja kiegészül a következő h)-j) alpontokkal:

(25.	Rendkívüli ráfordításként kell kimutatni:)
	.
	.
	.
\"h)	a fejlesztési célra, illetve nem a vállalkozási tevékenységhez kapcsolódóan a költségek, a ráfordítások ellentételezésére - visszafizetési kötelezettség nélkül - átadott (pénzügyileg rendezett) támogatások, juttatások összegeit, valamint a véglegesen átadott (pénzügyileg rendezett) pénzeszközöket,

 i)	a térítés nélkül átadott eszközök nyilvántartási értékét, a felszámított, az átvevő által meg nem térített általános forgalmi adóval növelt összegben,

 j)	a tartozásátvállalás során átvállalt kötelezettség szerződés (megállapodás) szerinti összegét a tartozást átvállalónál.\"


3. számú melléklet
az 1996. évi ..... törvényhez

az 1991. évi XVIII. törvény 3. számú mellékletének módosítása


Az Szt. 3. számú mellékletének I. és II. fejezetében az eszköztételek, a jegyzett tőke, a kötelezettségek, valamint a bevételek és a ráfordítások megbontása helyébe a következő megbontást kell felvenni:

\"- anya- és leányvállalatok,
 - közös vezetésű vállalkozások,
 - társult vállalkozások,
 - egyéb vállalkozók\"

Az Szt. 3. számú melléklete a következő III. fejezettel egészül ki:

\"III.

A mérleg és az eredménykimutatás tételeinek megbontása független attól, hogy az anyavállalat készít-e összevont (konszolidált) éves beszámolót vagy sem, illetve bevonja-e a konszolidációba a leányvállalatot, a közös vezetésű vállalkozást, a társult vállalkozást vagy sem.\"


4. számú melléklet
az 1996. évi ..... törvényhez

az 1991. évi XVIII. törvény 4. számú melléklete helyébe lépő melléklet


\"I.
Az egyszerűsített mérleg előírt tagolása

Eszközök (aktívák):

A. Befektetett eszközök
   I. Immateriális javak
   II. Tárgyi eszközök
   III. Befektetett pénzügyi eszközök
B. Forgóeszközök
   I. Készletek
   II. Követelések
       ebből: pénzkiadásból származó követelések
              pénzmozgáshoz nem kapcsolódó követelések
       -le: a költségvetéssel még el nem számolt,
            fizetendő általános forgalmi adó
   III. Értékpapírok
   IV. Pénzeszközök

Források (passzívák):

C. Saját tőke
   I. Jegyzett tőke
   II. Tőketartalék
   III. Eredménytartalék
   IV. Egyszerűsített mérleg szerinti eredmény

D. Tartalék
E. Céltartalékok


F. Kötelezettségek
   I. Hosszú lejáratú kötelezettségek
   II. Rövid lejáratú kötelezettségek
       ebből: pénzbevételből származó kötelezettségek
              pénzmozgáshoz nem kapcsolódó kötelezett-
              ségek
       le: költségvetéssel még el nem számolt, előzete-
           sen felszámított általános forgalmi adó


Az egyszerűsített mérleg egyes tételeire vonatkozó előírások

1.	Az egyes tételek tartalmát meghatározó részletezést az 1. számú melléklet szerinti tagolás tartalmazza, az értelemszerűen használandó.

2.	Az egyes tételeknél figyelembe veendők értelemszerűen az 1. számú mellékletnél szereplő előírások az 1. pont e)-g) alpontja, a 2. pont d) és e) alpontja, az 5. pont d) és e) alpontja, a 14., a 15. és a 23. pontok kivételével.

3.	Az 1. számú melléklet 7., illetve 20. pontja szerint az áruszállításból, szolgáltatás teljesítéséből származó követeléseket és kötelezettségeket - a vevő által elismert - számlázott, általános forgalmi adót is tartalmazó összegben kell kimutatni. A költségvetéssel még el nem számolt (az adóbevallásba még be nem állított) fizetendő, illetve levonható általános forgalmi adó összege a követelések, illetve a kötelezettségek összegében nem mutatható ki, ezeket az összegeket a mérlegben külön soron fel kell tüntetni és összegüket a követelések, illetve a kötelezettségek összegéből le kell vonni. 

	Mérlegkészítéskor az ilyen követelések és kötelezettségek értékelésére az általános szabályok érvényesek azzal, hogy az árfolyamváltozásból eredő árfolyamkülönbözetet bevételként vagy ráfordításként nem szabad elszámolni, az csak a pénzügyi teljesítéskor könyvelhető.

4.	A mérlegben a befektetett eszközök között kell szerepeltetni azokat a követeléseket, amelyek befektetési céllal vásárolt értékpapírok megszerzésével, hosszú lejáratra lekötött pénzeszközök elkülönítésével keletkeztek. Az e követelésekkel kapcsolatos értékvesztést, valamint a devizában fennálló pénzügyi befektetések árfolyamveszteségét ráfordításként el kell számolni (zárlati tétel), függetlenül attól, hogy a vállalkozó eredménye nyereség vagy veszteség.

5.	A pénzeszközök közé kell felvenni a pénzforgalmi nyilvántartásban a követelések között elkülönítetten könyvelt valuta-, devizakészletek forintra átszámított értékét. A valuta-, devizakészletek mérlegértékének meghatározására az általános szabályok vonatkoznak, az árfolyamveszteséget ráfordításként el kell számolni (zárlati tétel), függetlenül attól, hogy a vállalkozó eredménye nyereség vagy veszteség.

6.	A pénzbevételből származó kötelezettségek közül a devizában fennállókat érintő árfolyamveszteséget a mérlegérték meghatározásakor figyelembe kell venni, azt ráfordításként könyvelni kell (zárlati tétel), függetlenül attól, hogy a vállalkozó eredménye nyereség vagy veszteség.


II.
Az eredménylevezetés előírt tagolása

A. Végleges pénzbevételek (I+II)
   1. Nettó árbevétel
   2. Adóköteles egyéb bevételek
   I. Adóköteles bevételek (1+2)
   II. Jövedelemadózás alá nem vont egyéb bevételek

B. Végleges pénzkiadások (III+IV)
   3. Anyag- és árubeszerzés költségei
   4. Személyi jellegű ráfordítások
   5. Egyéb termelési és kezelési költségek,
      ráfordítások
   III. Ráfordításként érvényesíthető kiadások (3+4+5)
   6. Beruházási kiadások
   7. Egyéb kiadások
   IV. Jövedelemadózásban nem érvényesíthető kiadások
       (6+7)

C. Pénzügyi eredmény tárgyévi változása (A-B)
   V. Jövedelembe nem számító végleges pénzmozgások
      (II-IV)

D. Pénzügyileg realizált adózás előtti eredmény (+C+V)
   8. Pénzmozgással nem járó költséghelyesbítések

E. Adózás előtti eredmény (+D+8)
   9. Fizetendő adó

F. Adózott eredmény (+E-9)
   10. Eredménytartalék igénybevétele osztalékra
   11. Az osztalék jóváhagyott összege

G. Egyszerűsített mérleg szerinti eredmény (+F+10-11)


Az eredménylevezetés egyes tételeire vonatkozó előírások

1.	Nettó árbevételként kell kimutatni az Szt. 45.§-ának (1)-(12) bekezdése szerinti, a mérlegfordulónapig pénzügyileg rendezett összegeket. Árbevételként kell figyelembe venni a korábban ráfordításként el nem számolható behajthatatlan vevőkövetelésre utólag befolyt összeget is, valamint a vevőkövetelés analitikus nyilvántartásba felvett forintértékéhez képest a pénzügyi teljesítéskor keletkező - elkülönítetten nem könyvelt - árfolyamnyereséget is.

2.	Adóköteles egyéb bevételek: az Szt. 45. §-ának (13) bekezdése szerinti egyéb, az Szt. 48. §-ának (2) bekezdése szerinti pénzügyi és az Szt. 49. §-ának (2) bekezdése szerinti rendkívüli bevételek pénzforgalmi nyilvántartásba bevételként felvett összegei. Itt kell szerepeltetni az Szt. 66. §-ának (10) bekezdése szerinti támogatásokból a tárgyévben érvényesített költséget ellentételező összeget is.

3.	Jövedelemadózás alá nem vont egyéb bevételek: azok a pénzbevételek, amelyekkel szemben ráfordítás nem számolható el (fizetendő áfa, tartozatlanul befizetett adó visszatérítése, jogszabály alapján adómentesen kapott pénzbevétel).

4.	Anyag- és árubeszerzés költségei: az Szt. 46. §-ának (1) bekezdése szerinti anyagjellegű ráfordításokból a tárgyévben kiadásként teljesített tételek.

5.	Személyi jellegű ráfordítások: az Szt. 46. §-ának (2) bekezdése szerinti jogcímeken a tárgyévben kifizetett, továbbá a természetes személy illetményéből levont, kötelezettségként előírt 

	összegek (személyi jövedelemadó, egyéb levonások), ideértve az Szt. 66. §-ának (7) bekezdése szerinti kötelezettségeket is.

6.	Egyéb termelési és kezelési költségek, ráfordítások: az Szt. 47. §-ának (1) és (2) bekezdése, az Szt. 48. §-ának (3) bekezdése, az Szt. 49. §-ának (2) bekezdése szerinti, pénzkiadással járó gazdasági események vagy a pénzforgalmi követelések, a pénzforgalmi kötelezettségek óvatos értékeléséből származó ráfordítások (zárlati tételként könyvelt értékvesztés, árfolyamveszteség). Az eredmény-levezetés során a társasági adókötelezettségre fizetett előleget, illetve a megfizetett vagy kötelezettségként előírt adót itt nem szabad figyelembe venni. Az egyéb termelési és kezelési költségeket - az egyéb kiadások közé átvezetve - csökkenti az a számlával igazolható, elsődlegesen anyagbeszerzési, illetve elsődlegesen személyi jellegű ráfordításként felmerült azon pénzkiadás, amely tárgyi eszköz, szellemi termék saját előállítását szolgálta.

7.	Beruházási kiadások: az Szt. 35. §-ának (1)-(3), (5) bekezdése és az Szt. 69. §-ának (4) bekezdése figyelembe vételével a pénzforgalmi nyilvántartás egyéb kiadások rovatába könyvelt összegekből a kiegészítő nyilvántartáshoz készített kigyűjtéssel határozható meg e tétel összege.

8.	Egyéb kiadások: az adózott jövedelemből teljesített, beruházási kiadásnak nem minősülő végleges (nem felvett hitelhez vagy kölcsöntartozáshoz kapcsolódó) pénzkiadások, ideértve a befizetett vagy kötelezett-ségként előírt társasági adót (adóelőleget) is.

9.	Pénzmozgással nem járó költséghelyesbítések: e tételben a pénzügyileg realizált adózás előtti eredményt

1.)	csökkentő összegként (levonásként) kell figyelembe venni:
a)	a tárgyi eszközök, immateriális javak - kiegészítő nyilvántartásba felvett - tárgyévi, az Szt. 37. §-ának (1)-(3) bekezdései szerint tervezett, az Szt. 38. §-ának (2) bekezdése szerint módosított értékcsökkenése összegét;
b)	a tárgyi eszközök, immateriális javak állományában bekövetkezett mennyiségi csökkenés esetén a kivezetett nyilvántartási (nettó) értéket;
c)	a tárgyévben vagy korábban költségként elszámolt vásárolt készletek fordulónapra vonatkozó, leltározással megállapított állományának az előző évihez képest bekövetkezett csökkenését;

2.)	növelő összegként (pozitív előjellel) kell figyelembe venni a tárgyévben vagy korábban költségként elszámolt vásárolt készletek fordulónapra vonatkozó, leltározással megállapított állományának az előző évihez képest bekövetkezett növekedését.

10.	Eredménytartalék igénybevétele osztalékra: a korábbi évek eredménytartalékából a tárgyévi adózott eredmény kiegészítésére igénybe vett összeg, az analitikus nyilvántartásba ilyen címen felvett összeggel egyezően.

11.	Osztalék: a vállalkozás tagjai részére a tárgyévi adózott eredményből, illetve a szabadon felhasználható vagyonnövekményből kifizetni 

	jóváhagyott összeg, amelyet az egyszerűsített mérlegben a rövid lejáratú kötelezettségek közé is fel kell venni, függetlenül attól, hogy év közben történt-e osztalékelőleg-kifizetés.

12.	Az egyszerűsített mérleg szerinti eredmény: a vállalkozó tárgyévi tevékenységéből származó, a vállalkozásban maradó nyereség, illetve az a vagyonvesztés, amelyet a tárgyévi tevékenység és/vagy a vagyonnövekménynek az osztalékfizetésre történő felhasználása okozott.\"


5. számú melléklet
az 1996. évi ..... törvényhez

6. számú melléklet
az 1991. évi XVIII. törvényhez


Cash flow-kimutatás

I. Szokásos tevékenységből származó pénzeszköz-változás
   (Működési cash flow, 1-13. sorok)

   1. Adózás előtti eredmény                          +
   2. Elszámolt amortizáció                           +
   3. Elszámolt értékvesztés                          +
   4. Céltartalék képzés és felhasználás különbözete  +
   5. Befektetett eszközök értékesítésének eredménye  +
   6. Szállítói kötelezettség változása               +
   7. Egyéb rövid lejáratú kötelezettség változása    +
   8. Passzív időbeli elhatárolások változása         +
   9. Vevőkövetelés változása                         +
  10. Forgóeszközök (vevő és pénzeszköz nélkül)
      változása                                       +
  11. Aktív időbeli elhatárolások változása           +
  12. Fizetett adó (nyereség után)                    -
  13. Fizetett osztalék, részesedés                   -

II. Befektetési tevékenységből származó pénzeszköz-
    változás (14-16. sorok)

    14. Befektetett eszközök beszerzése               -
    15. Befektetett eszközök eladása                  +
    16. Kapott osztalék                               +

III. Pénzügyi műveletekből származó pénzeszköz-változás
     (17-24. sorok)


     17. Részvénykibocsátás bevétele (tőkebevonás)    +
     18. Kötvénykibocsátás bevétele                   +
     19. Hitelfelvétel                                +
     20. Véglegesen kapott pénzeszköz                 +
     21. Részvénybevonás (tőkeleszállítás)            -
     22. Kötvényvisszafizetés                         -
     23. Hiteltörlesztés, -visszafizetés              -
     24. Véglegesen átadott pénzeszköz                -

IV. Pénzeszközök változása (+I.+II.+III. sorok)       +

A cash flow-kimutatásban a vállalkozó - választásának függvényében - a tervezett és a tényadatokat, illetve az előző év és a tárgyév adatait köteles feltüntetni.



Általános indokolás

a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény módosításához


A számvitelről szóló - 1992. január 1-jével hatályba lépett - 1991. évi XVIII. törvény és a módosítását tartalmazó 1993. évi CVIII. törvény az Európai Unió irányelveiben (a Tanács 1978. július 28-i, 78/660/EGK számú 4. irányelve a meghatározott típusú társaságok éves beszámolóiról, a Tanács 1983. június 13-i, 83/349/EGK számú 7. irányelve a konszolidált beszámolóról) megfogalmazottakat veszi figyelembe a számviteli szabályok, a beszámolóra vonatkozó előírások meghatározása során. A törvényi szabályozás biztosítja, hogy a törvény hatálya alá tartozók által a vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetről nyilvánosságra hozandó információk megbízhatóak és valósak legyenek, és ezáltal teljesüljenek az összehasonlíthatóság és az egyenértékűség feltételei is.

A számviteli törvény módosítását a nemzetközi számviteli standardok és azok intézményesített változásai, továbbá az Európai Unió tagállamai - nemzetközi számviteli standardokat is figyelembe vevő - számviteli gyakorlatának megismerése indokolják. Ugyanis azokban az esetekben, amikor az irányelvek a felmerülő kérdésekre nem adnak választ, vagy éppen több variációból lehet választani, akkor - nemzeti számviteli standardok hiányában - a törvényi előírásokba a nemzetközi számviteli standardok ajánlásai, illetve a már hivatkozott országok számviteli gyakorlatának tapasztalatai épülnek be. Magyarországon a törvényi szabályozást indokolja az is, hogy a nemzeti, a nemzetközi számviteli standardokat 

nem tekintik az adott szakterületet meghatározó, a szakma által elfogadott, a számviteli adatokat felhasználók által nem vitatott szabálynak és kötelező erővel bíró ajánlásnak.

A törvényjavaslat szerint a tervezett módosítások főbb témakörei:

-	a számviteli alapelvek kiegészítése és azok hatása a mérlegtételek értékelésére,

-	az ellenőrzés, az önellenőrzés miatti hatások bemutatása az éves beszámolóban,

-	az eszközök beszerzési és előállítási költségének tartalma,

-	a támogatások, a juttatások, a térítés nélküli átadások-átvételek, a tartozás átvállalások elszámolása,

-	a saját tőke tartalmának változása,

-	a beruházáshoz igénybevett devizahitelek árfolyamváltozásának elszámolása,

-	a gazdasági társaságok megszűnésével kapcsolatos tulajdonosi elszámolások,

-	a törvényi előírásokat pontosító, az egységes végrehajtás érdekében indokolt módosítások.

Ezen módosításokkal, kiegészítésekkel a társasági adótörvény és a számviteli törvény előírásai közelebb kerülnek egymáshoz.


I.

A számviteli törvény értelmében az éves beszámoló elkészítésekor és a könyvvezetés során a törvényben meghatározott alapelveket érvényesíteni kell; az alapelvek érvényesítése a megbízható és valós összkép biztosítását szolgálja.

A megbízható és valós összkép biztosításához az éves beszámolóban szereplő információknak meg kell felelniük néhány olyan alapvető követelménynek is, amelyeket a számviteli törvény számviteli alapelvként jelenleg nem nevesít, de szellemében és egyes paragrafusaiban érvényre juttat.

A Javaslat a számviteli törvény megfelelő paragrafusait kiegészíti

- a tartalom elsődlegessége a formával szemben elvvel,

- a lényegesség elvvel és

- a költség-haszon összevetésének elvével.

A tartalom elsődlegessége a formával szemben számviteli elv azt jelenti, hogy az éves beszámolóban az üzleti tranzakciók bemutatása azok közgazdasági tartalma alapján történik, nem pedig a jogi formula alapján.

Indokolt ezen alapelvnek a törvényben való rögzítése, tekintettel arra, hogy

-	egyrészt az üzleti életben előfordulnak olyan ügyletek, amelyek jogszabályi megalapozottsága nem teljesen egyértelmű,


-	másrészt előfordul, hogy a szerződésekre alapozott ügyletek tartalma a szerződésben foglaltak alapján számviteli szempontból megkérdőjelezhető,

-	harmadrészt megjelennek a gazdasági életben olyan újszerű, a Polgári törvénykönyvben nem szabályozott, úgynevezett atipikus szerződésekre alapozott ügyletek (pl. lízingügyletek, franchise ügyletek, határidős ügyletek stb.), amelyek számviteli elszámolása \"különös\" kell legyen.

Az ilyen jellegű ügyletek számviteli elszámolásához - az éves beszámolóban való szerepeltetéséhez, illetve az azt alátámasztó könyvviteli elszámolás mikéntjéhez - támpontul a számviteli alapelvek, kiinduló pontként \"a tartalom elsődlegessége a formával szemben\" számviteli elv szolgál.

A lényegesség elve - az éves beszámoló szempontjából - azt jelenti, hogy lényegesnek minősül minden olyan információ, amelynek elhagyása vagy téves bemutatása befolyásolhatja a felhasználóknak a beszámoló alapján hozott gazdasági döntéseit. A lényegesség függ a tétel vagy tévedés nagyságától, ahogyan az az elhagyás vagy a téves bemutatás adott körülményei között megítélhető.

A lényegesség elve segíti érvényre juttatni a világosság alapelvét azáltal, hogy ezen elv értelmében mindazon tételeket, amelyek a mérlegben és az eredménykimutatásban nem vagy nem kellő részletezésben találhatók meg, és az éves beszámoló szempontjából lényegesek, a kiegészítő mellékletben be kell mutatni.

Indokolttá teszi ezen elv törvénybe iktatását az is, hogy a vállalkozónak - a törvénybe foglalt 

lehetőségeken túlmenően - legyen lehetősége a gyakorlatban felmerült határesetekben ezt az elvet érvényesíteni.

A költség-haszon összevetésének elve (vagy más néven a gazdaságosság elve) általánosságban azt jelenti, hogy az éves beszámolóban szereplő információból nyerhető haszon haladja meg az információ előállításának költségeit.

Ezen elv alkalmazása - a lényegesség elvéhez hasonlóan - az üzleti megítélés fogalomkörbe tartozik, hiszen sok esetben a haszon és a költségek nagyságának megítélése nagymértékben szubjektív, továbbá az információ-előállítás költségeit szükségképpen nem az információ felhasználói viselik, és az információ felhasználásából származó előnyt (hasznot) szükségképpen nem az információ előállítói élvezik.

Célszerű ezen elv alkalmazása minden olyan esetben, amikor egy gazdasági esemény, egy üzleti tranzakció számviteli, vagy más költségei indokolatlanul meghaladják az abból származó bevételeket [pl. behajthatatlannak kell minősíteni (és hitelezési veszteségként le kell írni) mindazon követeléseket, amelyeket eredményesen nem lehet érvényesíteni, mert érvényesítésük veszteséget eredményez vagy növeli a már meglévő veszteséget]; illetve annak eldöntéséhez, hogy a többletinformáció arányban áll-e a ráfordított költségekkel.

A leírtaknak a gyakorlatba való átültetése - a mai jogrendszer keretei között - azt igényli, hogy legfontosabb szabályait a törvény tartalmazza. A gyakorlatba való átültetés egyszerűsítést jelenthet    

- többek között - a céltartalék-képzésnél, a készletek év végi értékelésénél, az előző évek hibáinak rendezésénél stb.


II.

A számviteli törvény jelenleg hatályos előírásai szerint a tárgyévi beszámolóban a rendkívüli bevételek, illetve a rendkívüli ráfordítások között kell kimutatni az előző évek éves beszámolójában elkövetett jelentősebb összegű olyan hibák eredményre gyakorolt kihatásait, amelyeket az előző év(ek) beszámolója készítésekor - bár az erre vonatkozó információk rendelkezésre álltak - nem vettek figyelembe.

A számviteli törvény jelenlegi előírásai nem teszik lehetővé azt, hogy ezek a tételek ott kerüljenek helyesbítésre, ahol azok tévesen szerepeltek (anyagköltség, amortizáció, bér, adó stb.), továbbá azt sem, hogy a tárgyévben elért eredménytől elkülönítetten kerüljenek kimutatásra.

Egy adott vállalkozás tárgyévi gazdálkodásának megítélésekor fontos szempont, hogy az adott vállalkozás éves beszámolója az adott évre vonatkozó információkat tartalmazza.

A javasolt módosítással lehetővé válik, hogy a tárgyévi beszámolóban - de azon belül elkülönítetten - bemutatásra kerüljön a korábbi év(ek)ben elkövetett hibák korrekciója, annak eredményre gyakorolt hatása. Ebből következően, a beszámoló információit felhasználók megbízhatóbb képet kaphatnak az adott vállalkozásról.


A javasolt módosítás nemcsak a beszámoló formáját, vagyis a beszámoló részeinek, így a mérlegnek és az eredménykimutatásnak egy újabb adatoszloppal való bővítését jelenti, hanem érinti a cégbírósághoz történő leadást, illetve a beszámoló közzétételét is.

A letétbehelyezést, illetve a közzétételt követően feltárt előző év(ek)i hiba korrekciójának időben történő megismerése fontos információ lehet egy adott vállalkozás megítélésénél.

Amennyiben a feltárt hiba és annak az eszközökre-forrásokra, az eredményváltozáson keresztül a vállalkozó saját tőkéjére gyakorolt hatása jelentős, az adott vállalkozás megítélését alapvetően befolyásolhatja, ezért ezen információknak a következő évi beszámolóval együtt történő bemutatása már késő lehet, azaz nem indokolt a letétbehelyezéssel, a közzététellel a következő évi beszámolót megvárni. Ilyen esetekben az év közbeni közzétételre tartalmaz a Javaslat kötelező előírást.


III.

A nemzetközi számviteli standardok, a külföldi számviteli gyakorlat minden, az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható költséget, ráfordítást a beszerzési költség (a beszerzési ár) részének tekint. A számviteli törvény hatályos előírásai mellett számos hozzákapcsolható költség, ráfordítás nem része a beszerzési költségnek.

A törvényjavaslat bővíti az eszközök beszerzési és előállítási költségének tartalmát azzal, hogy minden, 


az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható költséget, ráfordítást a beszerzési költség (a beszerzési ár) részének tekint, az eszközökhöz kapcsolódó támogatásokkal (juttatásokkal) pedig - a választott nemzetközi számviteli gyakorlatnak megfelelően - nem csökkenti a beszerzési költséget.

A javaslat szerint a beszerzési költség (a beszerzési ár) részét képezi: az eszköz beszerzéséhez kapcsolódó vagyonszerzési illeték, a statisztikai illeték, az előzetesen felszámított le nem vonható általános forgalmi adó összege, továbbá - az eszközök esetében - az igénybe vett hitel, kölcsön felvétele előtt fizetett bankgarancia díja, a szerződésben meghatározott kezelési költség, rendelkezésre tartási jutalék, a szerződés közjegyzői hitelesítési díja is.

Ezzel a szabályozással az óvatosság elvének oldásával az összemérés számviteli alapelve kerül előtérbe; a beszerzéshez kapcsolódó költségek abban az időszakban csökkentik az eredményt, amikor azok fedezete - az adott eszköz használata során - az (ár)bevételben megjelenhet.

A beszerzési értékbe tartozó ráfordítások körének bővítése, az előzetesen felszámított és le nem vonható általános forgalmi adónak a beszerzési értékbe való beépítése miatt - mivel korábban azokat a felmerüléskor a költségek, illetve az egyéb ráfordítások között kellett elszámolni - a vállalkozás adózatlan eredménye átmenetileg nő, az időben később történő amortizációkénti, illetve költségkénti elszámoláskor pedig csökken.


IV.

A nemzetközi számviteli standardok szerint az állami juttatások számviteli elszámolásánál kétféle megközelítés lehetséges:

-	a tőke-megközelítés, amikor a juttatás összegével közvetlenül a saját tőke összegét növelik,

-	az eredmény-megközelítés, amikor a juttatást bevételnek tekintik, vagy a kapcsolódó költségeket csökkentik.

A nemzetközi gyakorlatban általában az eredmény-megközelítést tekintik jobb számviteli módszernek, és ezért inkább ezt alkalmazzák.

Az eszközökhöz kapcsolódó juttatások eredmény-megközelítésű elszámolására két módszer lehetséges:

-	az első módszer szerint a juttatást halasztott bevételként kell kezelni, amelyet eredmény növeléseként tervszerűen és racionálisan az eszköz hasznos élettartama (elhasználódása) alatt számolnak el,

-	a második módszer szerint az eszköz beszerzési költségeit a juttatás összegével csökkentik.

Amennyiben a juttatásokat vissza kell fizetni, a visszafizetendő összeget hitelként, kölcsönként (kötelezettségként) kell kezelni.

A számviteli törvény jelenlegi előírása a pénzbeli juttatásoknál (mint végleges pénzátadás-átvétel) a tőke-megközelítés módszerét alkalmazza (az átadást, az 

átvételt a saját tőke változásaként kezeli). Ugyanakkor az egyéb eszközök átadását (a nem pénzben adott juttatásokat), mint térítés nélküli átadást az adózás előtti eredmény csökkentéseként számoltatja el, és nem engedi kimutatni a térítés nélküli átvételt (tehát a kapott juttatást) az átvevőnél (mivel az így kapott eszköz beszerzési értéke nulla). A költségeket ellentételező juttatásokat csak akkor engedi bevételként - az adózás előtti eredmény növeléseként - elszámolni, ha az jogszabályi előíráson alapul. (Vállalkozások egymás közötti juttatásait végleges pénzátadásként kezeli.)

A számviteli alapelvek alkalmazásának nemzetközi gyakorlata arra utal, hogy a különböző támogatások, juttatások, továbbá a térítés nélküli eszközátadások, valamint a tartozás-átvállalások elszámolását indokolt egységesen kezelni, mind a mérlegbe, az eredménykimutatásba történő beállításnál, mind a mérlegtételek értékelésénél.

A törvényjavaslat szerint az egységes számviteli elszámolás érdekében:

-	a végleges (visszafizetési kötelezettség nélküli) pénzátadás formájában megvalósult juttatás, támogatás is térítés nélküli átadásnak, illetve a juttatásban részesülőnél térítés nélküli átvételnek tekintendő;

-	a fejlesztésre véglegesen kapott juttatás, támogatás összegét, a térítés nélkül átvett vagyontárgyat [az átadónál kimutatott nyilvántartási értékén (legfeljebb annak forgalmi, piaci értékén) a számviteli elszámolásban beszerzési értékként] a bevételekkel szemben állományba kell venni, de ezt a bevételt időbelileg el kell határolni és így az a 

	beszerzési értéknek költségkénti elszámolásakor lesz majd bevétel, általában a költséggel azonos összegben;

-	a bevételeket növelő juttatások köre a fentiek által bővül, jelenlegi elszámolási rendszerük alapvetően nem változik;

-	az eszközök beszerzéséhez kapcsolódó kötelezettségek elengedése, amennyiben a beszerzett eszközök még állományban vannak, (maximum az elengedett kötelezettség, illetve használatba vett eszköz nyilvántartás szerinti összegében) térítés nélküli átvételnek minősül, és ennek megfelelően az elengedett kötelezettség összegében, illetve a használatba vett eszköz nyilvántartás szerinti értékében elszámolt rendkívüli bevételt is időbelileg el kell határolni, az amortizáció elszámolásával egyidejűleg kell azt bevételként elszámolni;

A Ptk. lehetővé teszi a kötelezettség (tartozás) átvállalásokat, ugyanakkor ezek számviteli elszámolásának törvényi szabályozása hiányzik: a (véglegesnek minősülő) tartozásátvállalás az átvállaló eredményét - a javaslat szerint - a ráfordítás időbeli elhatárolásával a kötelezettség időtartama alatt időarányosan csökkenti, ugyanakkor az eredeti adósnál (ha a kötelezettség nem meglévő eszközhöz kapcsolódik) a tőle átvállalt kötelezettség teljes összegével az adózás előtti eredményt kell növelni a tartozás átvállalásakor, vagy (ha a kötelezettség meglévő eszközhöz kapcsolható) az eszköz utáni amortizáció költségkénti elszámolásakor növeli az eredményt.

A törvényjavaslat szerinti módszer alkalmazása egyrészt azt is jelenti, hogy amíg a támogatásoknak, a 

juttatásoknak időbelileg elhatárolt összege van, addig arról elkülönített nyilvántartást kell vezetni, jelenti másrészt azt is, hogy a támogatások, a juttatások összege folyamatosan, a tevékenység során - az elhatárolás megszüntetésével - ellentételezi a költségeket, és ha a tevékenység többleteredményt hoz, növeli az adózás előtti eredményt.

A módszer alkalmazásával biztosítható, hogy a mérlegben minden olyan eszköz kimutatásra kerüljön, amellyel a vállalkozás rendelkezik, és minden olyan kötelezettség is, amely a vállalkozást terheli.


V.

Az európai számviteli gyakorlatban a saját tőkéből a jegyzett tőke és a tőketartalék a befektetők által pénzben, anyagi eszközökben véglegesen az adott vállalkozás rendelkezésére bocsátott vagyont mutatja, míg a saját tőke többi eleme a tevékenység során elért adózott eredményből a vállalkozásnál hagyott összeg. A jelenlegi számviteli előírás ettől kissé eltér, bár az irányelvekben megfogalmazottakkal összhangban van. Az eltérések megszüntetése, az európai számviteli gyakorlathoz való közelítés indokolja a módosítást.

A törvényjavaslat pontosítja a jegyzett tőke fogalmát. A jegyzett tőke fogalmának általánosításával biztosítja, hogy az értelmezhető legyen a cégbíróságon bejegyzésre nem kerülő szervezeteknél is. Így a jegyzett tőke része lesz a szövetkezeti részjegytőke is.

Mivel a jegyzett tőkét nem kötelező azonnal teljes összegében befizetni, a jegyzett tőke a befektetők 

által jegyzett, de általuk még be nem fizetett összeget is magában foglalja. A jegyzett, de még be nem fizetett tőke azonban még nem működő vagyon, azt jelenleg az eszközök között - követelésként - kell kimutatni. A tényleges vagyoni szerkezetet azonban szemléltetőbben fejezi ki, mutatja be a mérleg akkor, ha abban a jegyzett, de még be nem fizetett tőke a saját tőkén belül - mintegy a jegyzett tőkét a működő tőkére módosító tételként - negatív előjellel kerül feltüntetésre.

Az előző évek áthozott vesztesége nem a korábbi évek veszteségének azon összegét mutatja a mérlegben, amely összeg a tárgyévi és a következő évek nyereségéből kigazdálkodható, hanem legfeljebb csak azt a veszteség-összeget mutatja, amely a társasági adótörvény alapján is meghatározott negatív adóalap, és a számviteli előírások szerint kimutatott nyereségből a vállalkozás még nem gazdálkodott ki. Így az előző évek áthozott veszteségének a saját tőkén belüli elkülönítése nem indokolt.

A saját tőkének része a tőketartalék is. A tőketartalék tartalmát azonban a jelenlegi törvényi előírás tágabban határozza meg, mint az a fejlett piacgazdaság országaiban szokásos. Így a tőketartalék részét képezik az olyan - alapvetően - bevételi tételek is, mint például:

-	a külföldi részvétellel működő gazdasági társaság külföldi tagja által a jegyzett tőkén belüli részesedésre konvertibilis valutában, devizában teljesített befizetésnek (röviden: devizatörzsbetét) a befizetéskor, illetve a felhasználáskor érvényes valuta-, devizaárfolyamon számított forintértékének különbözete,


-	a más vállalkozó saját tőkéjéből véglegesen átvett pénzeszközök,

-	a végleges fejlesztési juttatások.

A jelenlegi előírások a tőketartalékot csökkentő té-telként csak a végleges pénzeszközátadást jelölik meg.

A törvényjavaslat szerint a fenti tételekkel nem a tőketartalékot kell módosítani, azokkal - a IV. részben leírtak szerint - az adózás előtti eredményt kell növelni, illetve csökkenteni.

Indokolt a törvényben rögzíteni a tőketartalék felhasználásának jogcímeit is, előtérbe helyezve a veszteség miatti negatív eredménytartalék ellentételezését.

A törvényjavaslat szerint pontosul az eredménytartalék tartalma is.

Az eredménytartalék valójában a tárgyévet megelőző években folytatott vállalkozási tevékenység - adózott, osztalékkal, részesedéssel csökkentett - eredményének, a mérleg szerinti eredménynek a halmozott összegét kell, hogy mutassa. Amennyiben az eredménytartalék negatív, akkor az a saját tőkét csökkentő halmozott veszteséget mutat, ha pozitív, akkor pedig a tevékenység eredményeként jelentkező vagyonnövekményt testesíti meg.

A hitelezői érdekvédelem követelménye indokolja, hogy a tárgyévi adózott eredménynek osztalékként, részesedés-ként történő kifizetését törvényi előírás feltételekhez kösse. Ma még előfordul, hogy osztalékot, részesedést fizetnek, pedig még az előző év(ek) vagyonvesztését nem 

gazdálkodták ki, a saját tőke kevesebb, mint a tulajdonosok által rendelkezésre bocsátott jegyzett tőke. Az osztalék a társaságba bevitt vagyonnak a jegyzett tőkét meghaladó összegéből való részesedés. Ha osztalékot akkor fizetnek, amikor a saját tőke kevesebb, mint a jegyzett tőke, valójában tulajdonosi tőkekivonás történik a hitelezői követelések rendezése helyett.


VI.

A vállalkozások által a beruházásokhoz igénybe vett devizahitelek miatti tartozásokat legkésőbb az év végével értékelni kell. A devizák eladási árfolyamának növekedése miatt, a kötelezettség értékeléséből adódó árfolyamveszteség olyan jelentős összegű, amelyet a vállalkozások jelentős része nem képes az adott évben kigazdálkodni, ezért az éves mérleg szerinti eredménye is veszteség lesz.

A számviteli törvény 1995. január 1-jétől lehetőséget ad arra - összhangban a Tanács 78/660/EGK számú 4. irányelvével -, hogy a mérlegben a tartósan használt eszközök - évenkénti értékeléssel - piaci értékükön szerepeljenek, és a felértékelésből, a reális, a piaci értékre hozásból adódó értékelési tartalék kompenzálja (de nem szünteti meg!) a veszteség (az árfolyamveszteség) miatti vagyonvesztést. Ez a módszer sajátos módon kezeli az árfolyamváltozásból adódó veszteség ellensúlyozását.

Ez azonban nem bizonyult elegendőnek. Ezért a Javaslat a vállalkozó számára megadja azt a lehetőséget, amelyet a nemzetközi számviteli standardok biztosítanak az árfolyam-különbözetek elszámolására.


A törvényjavaslat szerinti elszámolási módszer:

a)	Az árfolyamveszteséget akkor lehet az eredmény terhére elszámolni, ha a - beruházáshoz kapcsolódó - hiteltartozás, a devizakötvény-kibocsátásból származó tartozás már törlesztésre került, akkor is csak a törlesztés arányában (realizált árfolyamveszteség). A hitelállományhoz, a devizakötvény-kibocsátáshoz kapcsolódó várható (a még nem realizált) árfolyamveszteségek miatt pedig meg kell határozni, hogy a hitel, a kötvény futamideje alatt az egyes évek végén mekkora összegű céltartalékkal kell a vállalkozásnak rendelkeznie.

b)	A devizában fennálló tartozást az eddigieknek megfelelően - év végén - a továbbiakban is értékelni kell, az árfolyam növekedéséből adódó különbözetet árfolyamveszteségként el kell számolni. Ezt a nem realizált (mert a hitel még nem került törlesztésre, a kibocsátott devizakötvény nem került beváltásra) árfolyamveszteséget azonban időbelileg el       lehet határolni (halasztott árfolyamkülönbözet-elszámolás).

c)	Az időbelileg elhatárolt összegként kimutatott teljes árfolyamveszteség meghatározott hányadának (a hitelfelvételtől, a kötvénykibocsátástól eltelt időtartam és a hitel, a kötelezettség teljes futamideje arányában) megfelelő összegű céltartalékkal kell a vállalkozónak rendelkeznie.

A javasolt elszámolási módszer mellett az egyes évek eredményét a törlesztéshez kapcsolódó, az adott törlesztő rész tényleges árfolyam-különbözete terheli, mint árfolyamveszteség, továbbá a c) pont szerinti céltartalékképzés ráfordításként elszámolt összege. A 

céltartalék felhasználása - a futamidő előrehaladása mellett - az árfolyamveszteséget fogja majd csökkenteni.

A javasolt módszer mellett az árfolyamveszteség - a futamidő elejét és végét kivéve - többé-kevésbé egyenletes (egyenletes árfolyamnövekedést feltéte-lezve), és ezzel figyelemmel van a vállalkozó teherbíróképességére is. A javasolt módszer mellett az árfolyamveszteség eredményt csökkentő hatása időben később jelenik meg.


VII.

A gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnése (felszámolás, végelszámolás), illetve jogutódlással történő megszűnése (átalakulás) esetén a megszűnő, a megszűnt gazdasági társaság beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségének legfontosabb kérdéseiről a megszűnés alapjául szolgáló törvények rendelkeznek.

E törvények viszont nem szabályozzák a megszűnt gazdaság társaság tulajdonosainak (tagjainak) a gazdasági társaság megszűnéséhez kapcsolódó számviteli, elszámolási kötelezettségeit. Ezért indokolt erről a számviteli törvényben a sajátos értékelési szabályok keretében intézkedni.

A megszűnés során célszerű az alapítás számviteli elszámolásának - értelemszerűen - a fordítottjaként eljárni. Így a megszűnt gazdasági társaság tulajdonosainál (tagjainál) indokolt a kivezetésre kerülő (megszűnt) részesedés (részvény, üzletrész) nyilvántartási (könyv szerinti) értékét, és a megszűnt 
részesedésre jutó saját tőke összegét (az eszközök és a kötelezettségek különbözetét) eredményt módosító tételként figyelembe venni, és egyben a jogutódlással történő megszűnés (átalakulás, beolvadás) esetén a megszűnt részesedésre jutó saját tőke összegét az átalakulással létrejött gazdasági társaságban szerzett részesedés beszerzési értékének tekinteni.


Részletes indokolás

Az 1., a 3., a 6. és a 9. §-hoz

Az egyéni vállalkozókra vonatkozó sajátos adózási szabályok indokolják a magánszemély vállalkozók kivételét a számviteli törvény hatálya alól. A magánszemély vállalkozóknak csak a személyi jövedelemadó törvényben előírt nyilvántartásokat kell vezetniük, nem kell beszámolót, egyszerűsített mérleget készíteniük.

A 2, az 5. és a 7. §-hoz

A közös vezetésű vállalkozást a konszolidálásba be kell vonni akkor is, ha az anyavállalatnak nincs a konszolidálásba bevonandó leányvállalata, vagy a leányvállalatot nem kell a konszolidációba bevonni. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy az anya- és a leányvállalatnak, a közös vezetésű vállalkozásnak a 3. számú melléklet szerint továbbrészletezett éves beszámolóját kell a cégbíróságnál letétbe helyeznie és azt kell a 72. § szerint közzé tennie.

A 4. §-hoz

Az adózási szabályok változása miatt egyszeres könyvvitelt a társasági adó hatálya alá tartozó 


társaságok vezethetnek. Ezen társaságoknál az eredménykimutatáshoz formájában hasonló, tartalmában az egyszeres könyvvezetésnek megfelelő eredménylevezetést is indokolt készíteni. Az eredménylevezetésen keresztül biztosítható a kapcsolat a számviteli és az adózási előírások között, ugyanakkor megjeleníthető az egyszerűsített mérlegben is az (egyszerűsített) mérleg szerinti eredmény.


A 8. §-hoz

A Javaslat a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról, továbbá az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapírtőzsdéről szóló törvényi változásoknak megfelelően pontosítja a számviteli törvényi előírásokat, és kiterjeszti azokra az új szervezetekre is, amelyek más törvényi előírással időközben létrejöttek.

A Javaslat lehetőséget ad arra, hogy az egyéb szervezetek az általuk alapított intézmények könyvvezetési, beszámolókészítési kötelezettsége megállapításakor - a törvény és a vonatkozó kormányrendeletek rendelkezései figyelembe vételével - eltérhetnek a létrehozóra érvényes előírásoktól.

A kormányrendeletek tartalmi előírásait pontosítja a törvényjavaslat azzal, hogy azok sajátos szabályokat tartalmaznak, eltérhetnek a vállalkozókra előírt szabályoktól, de nem lehetnek ellentétesek a törvény alapelveivel. A Javaslat az eddigi gyakorlatnak ad törvényes keretet.


A 10. §-hoz

Az elmúlt évek tapasztalatai indokolják a számviteli politika törvényi megfogalmazását. A Javaslat szerint a számviteli politika a törvényben rögzített alapelvek, értékelési előírások végrehajtásának vállalkozói módszereit, eszközeit határozza meg, de kötelezően is előír a számviteli politikában rögzítendő minősítéseket, módszereket az egységes gyakorlat kialakítása érdekében.

Ezen paragrafus tételesen előírja azt is, hogy a számviteli politika keretében milyen szabályzatokat kell elkészíteni. Az előírt szabályzatok hiánya - bár szükségességük a törvény előírásaiból korábban is következett - a törvénynek a számviteli alapelveknek megfelelő végrehajtását akadályozza. Az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozásoknál, az egyszerűsített éves beszámolót készítőknél, illetve a törvényben előírt értékhatárt el nem érő vállalkozásoknál felmentést ad a törvényjavaslat az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzatok elkészítésének kötelezettsége alól, az egyszerűsítés érdekében.

A 11. §-hoz

Ez a paragrafus tartalmazza az újonnan bevezetésre kerülő számviteli alapelveket (amelyeket az általános indokolás részletesen bemutat):

-	a tartalom elsődlegessége a formával szemben elv,
-	a lényegesség elve,
-	a költség-haszon összevetésének elve.

A Javaslat az előbbi számviteli alapelvekhez kapcsolódóan lehetőséget ad arra is, hogy az egyedi 

értékelés elve a törvényben foglalt esetekben sajátosan érvényesüljön, az egyedi értékelés merev szabálya - ennek megfelelően - oldásra kerüljön. Ilyenek:

-	nem az egyedi követeléseket, hanem a vevőt, az adóst kell minősíteni a céltartalék képzése során, a kisösszegű követeléseknél százalékos arányban is lehet céltartalékot képezni,

-	valutában-devizában lévő eszközök-források kötelező értékelésénél, ha az nem jelentős, el lehet tekinteni az értékelés hatásának a könyvekben való rögzítésétől,

-	a készleteknél elszámolandó - egyedileg megállapított - értékvesztés helyett a könyv szerinti érték arányában is meghatározható az értékvesztés a vállalkozó által kialakított készletcsoportoknál.


A 12. §-hoz

Az ellenőrzés, az önellenőrzés megállapításainak az eszközökre-forrásokra, az eredmény összetevőire gyakorolt hatását - amennyiben az lényeges - a Javaslat szerint a mérleg és az eredménykimutatás minden tételénél a hiba megállapítása évének adataitól elkülönítetten kell bemutatni. Az elkülönített bemutatás az önellenőrzés, az ellenőrzés azon adataira vonatkozik, amelyek a mérlegkészítés időpontjáig ismertté váltak, amelyeket a vállalkozó nem vitatott, amelyek miatt nem fellebbezett, amelyek jogerőssé váltak. Így biztosított, hogy az adott évre vonatkozó információkat az előző év(ek) adatai ne torzítsák, az előző év(ek)re vonatkozó adatok a mérlegben és az eredménykimutatásban egy külön oszlopban kerülnek bemutatásra.


A 13-14. §-hoz

A devizatörvény változása, illetve e törvényjavaslatban foglalt egyéb változások indokolják a vonatkozó előírások módosítását.


A 15. §-hoz

Az (1) bekezdés a vonatkozó előírást pontosítja. Az új előírás minden névérték alatt kibocsátott, névérték alatt vásárolt diszkont - hitelviszonyt megtestesítő - értékpapírra vonatkozik. Eszerint a névérték és a vételár közötti különbözetet időarányosan kamatbevételként kell elszámolni.

A (2) bekezdés a tartozásátvállalások, a beruházáshoz igénybevett devizahitelek, devizakötvény-kibocsátások árfolyamváltozásának elszámolásához kapcsolódik. (Részletesen az általános indokolásban.)

A Javaslat szerint a tartozás átvállalásakor az átvállalt kötelezettség szerződés (megállapodás) szerinti összegét rendkívüli ráfordításként kell elszámolni, majd ezt az összeget időbelileg el kell határolni a tartozásátvállalás időpontja és a kötelezettség utolsó részlete esedékességének időpontja közötti időtartamra. Ezen időtartam alatt az időbeli elhatárolást időarányosan kell megszüntetni, függetlenül attól, hogy ezen időtartam alatt az átvállalt kötelezettséget az átvállaló mikor és milyen részletekben egyenlíti ki.

A külföldi pénzértékre szóló - beruházáshoz kapcsolódó - hiteltartozásokat, devizakötvény-kibocsátásból származó tartozásokat a mérlegfordulónapon értékelni 
kell. Az értékelésből adódó árfolyamveszteséget egyéb ráfordításként el kell számolni, majd mint nem realizált árfolyamveszteséget az egyéb ráfordításokkal szemben időbelileg el lehet határolni. Az elhatárolt összegből a tartozások törlesztésekor a törlesztő részre jutó nem realizált árfolyamveszteséget az egyéb ráfordítások növelésével kell megszüntetni.


A 16. §-hoz

A törvényjavaslat szerint a saját tőke a jegyzett tőkéből, a tőketartalékból, az eredménytartalékból, az értékelési tartalékból és a tárgyév mérleg szerinti eredményéből tevődik össze.

A jegyzett tőke a tulajdonosok, a befektetők, a gazdálkodó szervezetet létrehozók által a vállalkozás létesítésekor, saját tőkéjének emelésekor a vállalkozás rendelkezésére bocsátott azon eszközök értékével egyezik meg, amelyet a tulajdonosok, a befektetők azért bocsátottak a vállalkozás rendelkezésére, hogy abban tagsági jogot, tulajdoni részesedést szerezzenek, illetve növeljék azt, hogy a megszerzett jog, a részesedés arányában az elért eredményből osztalék, részesedés formájában részesüljenek.

A vonatkozó előírások szerint a jegyzett tőkét nem kötelező azonnal teljes összegében befizetni. A jegyzett, de még be nem fizetett tőke azonban még nem működő vagyon. Ezért ezt az összeget a saját tőkén belül negatív előjellel - a jegyzett tőkét a működtethető tőkére módosító tételként - kell feltüntetni. A saját tőkénél külön soron fel kell tüntetni a visszavásárolt tulajdonosi részesedést névértéken, továbbá a cégbíróságon még be nem jegyzett tőkeemelést, illetve tőkeleszállítást.


A törvény előírásaiból következően jegyzett tőkeként a részvénytársaságnál, a korlátolt felelősségű társaságnál csak cégbíróságon bejegyzett összeget lehet a mérlegben kimutatni. A Javaslat a jegyzett tőke emelésekor, illetve leszállításakor ettől eltér, mert jegyzett tőkeként mutattatja ki a tőkeemelést, illetve a tőkeleszállítást már akkor, amikor azt a cégbíróságra bejegyzés céljából benyújtották. Ezzel biztosítható, hogy a működő társaságnál végrehajtott jegyzett tőkeemelésről, illetve a jegyzett tőke leszállításáról a hitelezők időben (még a cégbírósági bejegyzés előtt) információt kapjanak. Az éves beszámoló megbízhatósága érdekében fontos, hogy a társaság tőkeemelésre, illetve tőkeleszállításra vonatkozó döntését a cégbíróság bejegyezte-e vagy sem. Ezért a bejegyzésig ezeket a mérlegben is be kell - külön soron is, mint tájékoztató adatot - mutatni.

A törvényjavaslat szerint nemcsak a cégbíróságon bejegyzett alaptőke, törzstőke lehet jegyzett tőke. Ugyanis számos olyan - a számviteli törvény hatálya alá tartozó - szervezet van, ahol a gazdálkodót magát sem jegyzik a cégbíróságon, illetve a saját tőkét sem jegyzett tőkeként jegyzik be. A Javaslat ezért jegyzett tőkének minősíti a részjegytőkét, az üzletrésztőkét, a vagyoni betétet, a vagyoni hozzájárulást, az alapítói vagyont, vagy egyéb módon nevezett, meghatározott, a tulajdonos által tartósan rendelkezésre bocsátott tőkét, függetlenül attól, hogy azt - jogszabályi előírás alapján - cégbírósági bejegyzési kötelezettség terheli-e vagy sem.

A jegyzett szövetkezeti részjegyek értéke a jelenlegi előírások szerint a tőketartalékban van, mivel az új tagok belépése, a tagok kilépése, a tagsági viszony megszűnése olyan gyakran előfordul, hogy ennek a 

jegyzett tőkében való rögzítése a jegyzett tőke cégbíróságon történő bejegyzését szinte folyamatossá tenné.

A szövetkezeteknél a részjegyek értéke a tagok által tartósan a szövetkezet rendelkezésére bocsátott eszközök értékét fejezi ki, tagsági jogokat testesít meg. Ezért indokolt a részjegyek értékét a jegyzett tőke részének minősíteni.

A törvényjavaslat külön-külön részletezi - a törvény javasolt egyéb változásait is figyelembe véve - a tőketartalékot növelő, illetve csökkentő tételeket azzal, hogy csak a le nem kötött tőketartalék csökkenthető (azaz a lekötött tőketartalékot nem lehet felhasználni), a csökkentés, a felhasználás nem eredményezheti azt, hogy a tőketartalék negatív legyen.

A tőketartalékot a tulajdonosok alapításkor, illetve tőkeemeléskor bocsátják az alapított szervezet rendelkezésére véglegesen, pénzeszközök vagy más eszközök átadásával. Ezen túlmenően a tőketartalék növekedhet a jegyzett tőke leszállításakor, illetve más jogszabály rendelkezése alapján a tőketartalékba helyezett összeggel.

A tőketartalék megváltozott felhasználási jogcímeit is rögzíti a Javaslat. Ilyenek: a veszteség miatti negatív eredménytartalék ellentételezése, a szabad, le nem kötött tőketartalékból a jegyzett tőke emelése, illetve más jogszabály rendelkezése alapján a tőketartalékkal szemben átadott pénzeszközök és egyéb eszközök értéke.

Az eredménytartaléknak a tárgyévet megelőző években folytatott gazdálkodás - adózott, osztalékkal, 

részesedéssel csökkentett - eredményének halmozott összegét kell mutatnia. Ennek megfelelően, az eredménytartalék az előző év(ek) mérleg szerinti eredményének (nyereségének, veszteségének) megfelelő összeggel változik, ide értve az ellenőrzés, az önellenőrzés miatti módosításokat is.

A törvényjavaslat külön-külön részletezi az eredménytartalékot növelő, illetve csökkentő tételeket, azzal, hogy a növekedés - esetenként - az eredménytartalék negatív összegének csökkenését vagy a csökkenés az eredménytartalék negatív összegének növekedését is eredményezheti.

A veszteség miatti negatív eredménytartalék ellentételezésére a tőketartalékot kell felhasználni, illetve a jegyzett tőkét kell leszállítani. Jegyzett tőkét emelni csak a szabad, a le nem kötött eredménytartalékból lehet. Más jogszabály rendelkezése alapján az eredménytartalékba helyezett, illetve eredménytartalékkal szemben átadott pénzeszközök, egyéb eszközök értéke növelheti, illetve csökkenti az eredménytartalékot.

Nem változott az az előírás, hogy az eredménytartalék milyen feltételek mellett vehető igénybe az adózott eredmény kiegészítéséhez, beleértve a kiegészítés adóját is.

Az értékelési tartalék fogalmából ugyan következik, az egyértelműség érdekében azonban elő kell írni: az értékelési tartalék terhére a saját tőke más elemeit nem lehet kiegészíteni, annak terhére kötelezettség közvetlenül nem teljesíthető.


A hitelezői érdek védelmét szolgálja az a rendelkezés, mely szerint osztalékot, részesedést csak akkor lehet a tárgyévi adózott eredményből fizetni, ha a jogszabály alapján vagy egyéb módon lekötött összegekkel, az értékelési tartalékkal csökkentett saját tőke összege az osztalék, a részesedés kifizetése után sem csökken a jegyzett tőke összege alá. Ezen előírással megakadályozható, hogy a tőke a társaságból osztalék, részesedés formájában kivonásra kerüljön.


A 17. §-hoz

Az (1) bekezdés az újonnan felvett számviteli alapelvekhez kapcsolódóan szabályozza, hogy nem az egyedi követelést, hanem a vevőt, az adóst kell a céltartalék képzése során minősíteni, és nemcsak a határidőn túli követelésekre kell céltartalékot képezni. A céltartalékképzés az eddigi lehetőséghez képest kötelezettséggé válik. Egyszerűsíti a céltartalékképzést az az új előírás, amely szerint a fizetési határidőt egy évvel meghaladó, és vevőnként, adósonként együttesen kisösszegű követelések esetén a céltartalék összege az ilyen követelések értékének százalékában is meghatározható. A Javaslat utal arra is, mit kell kisösszegű követelés alatt érteni: azt, ahol a követelés összege a végrehajtás várható költségeinek háromszorosát nem haladja meg.

A (2) bekezdés a bekövetkezett elnevezés-változások miatt szükséges pontosításokat tartalmazza.

A (3) bekezdés a külföldi pénzértékre szóló - beruházáshoz kapcsolódó - hiteltartozások, továbbá devizakötvény kibocsátásából származó tartozások időbelileg elhatárolt árfolyamveszteségének céltartalék 

szükségletét határozza meg. Ezt a céltartalékot az elhatárolt, nem realizált árfolyamveszteség halmozott összegének a hitelfelvételtől, a kötvénykibocsátástól eltelt időtartam és a hitel teljes futamideje arányában kell meghatározni. A számításnál figyelembe vett hitelfutamidő nem lehet hosszabb, mint a hitellel, a devizakötvény kibocsátásából származó devizával finanszírozott tárgyi eszköz várható élettartama.


A 18. §-hoz

A Javaslat szerint (az általános indokolásban leírtaknak megfelelően)

-	a fejlesztési célra - visszafizetési kötelezettség nélkül - kapott támogatás, juttatás összegét, a véglegesen fejlesztési célból átvett pénzeszközöket a pénzmozgással egyidejűleg,

-	az eszközök beszerzéséhez kapcsolódó kötelezettségek elengedett összegét az elengedéssel egyidejűleg,

-	a térítés nélkül átvett eszközök nyilvántartási (legfeljebb forgalmi, piaci) értékét az eszközök átvételekor

rendkívüli bevételként kell elszámolni, majd azt juttatásonként, támogatásonként (az elengedett kötelezettségekhez kapcsolódó már használatba vett eszközöknél az adott eszközök nyilvántartás szerinti összegében) időbelileg el kell határolni. Ezt a - tételesen kimutatott - passzív időbeli elhatárolást a fejlesztés során megvalósított eszköz, az elengedett kötelezettséghez kapcsolódó eszköz, illetve a térítés nélkül átvett eszköz - törvény szerint meghatározott - 
beszerzési értékének, illetve beszerzési értéke arányos részének költségkénti, illetve ráfordításkénti elszámolásakor, illetve a támogatási szerződésben, megállapodásban foglaltak teljesülésekor kell megszüntetni.

A leírtakból az is következik, ha a vállalkozó a véglegesen átvett (az időbelileg elhatárolt támogatás részét képező) pénzeszközöket elköltötte, ezzel a passzív időbeli elhatárolást vagy konkrét eszközhöz, vagy elszámolt költséghez kötötte, az időbeli elhatárolást ennek megfelelően kell továbbra is tartani, arányosan vagy véglegesen megszüntetni.

Időbelileg el kell határolni a költségek (a ráfordítások) ellentételezésére - visszafizetési kötelezettség nélkül - kapott, egyéb bevételként elszámolt támogatás összegéből a tárgyévben költséggel, ráfordítással nem ellentételezett összeget is, az összemérés számviteli alapelv érvényre jutása érdekében. Amennyiben a kapott támogatás közvetlenül nem költséget, ráfordítást ellentételez, és a gazdálkodó nem fejlesztési célra kapta, akkor azt időbelileg nem lehet elhatárolni, a folyósítás, illetve a juttatás időszakában kell egyéb bevételként kimutatni.

A 19. §-hoz

Az egyedi értékelés elve sajátosan érvényesülhet a valutában-devizában lévő, illetve kimutatott eszközök-források év végi értékelése során, ha az értékelés eszközökre-forrásokra, illetve az eredményre gyakorolt hatása nem jelentős, vagy a hatás várhatóan a következő évben (években) ellentételeződik, ugyanis a Javaslat szerint ez esetben az értékelési előírások alkalmazása nem kötelező.

A 20. §-hoz

A törvényjavaslat a rendelkezésre való hivatkozást pontosítja.


A 21. §-hoz

A Javaslat a forgóeszközök között kimutatott értékpapírok év végi értékelése szabályainak kiterjesztését tartalmazza, ezzel teljeskörűvé vált a szabályozás.


A 22. §-hoz

A törvény eddig is meghatározta a saját termelésű készletek értékelési szabályát. Az önköltség és az ár közötti kapcsolat, az ellenőrzés lehetőségének biztosítása indokolja, hogy a számviteli politikához kapcsolódóan előírt önköltségszámítási szabályzat elkészítésén túlmenően a nagyobb forgalmat lebonyolító, a piacon meghatározó szerepet betöltő vállalkozások a saját előállítású termékek, a végzett szolgáltatások közvetlen önköltségét az - általuk választott és szabályozott - utókalkuláció módszerével állapítsák meg. A Javaslat a nagyobb forgalmat, a piacon meghatározó szerepet betöltő vállalkozások kritériumait is tartalmazza.


A 23. §-hoz

Ezen paragrafus az Szt-nek az eszközök beszerzési és előállítási költségeit szabályozó rendelkezése módosított szövegét tartalmazza.


A törvényjavaslat - a nemzetközi számviteli gyakorlatnak megfelelően - bővíti a beszerzési költség (a beszerzési ár) tartalmi előírásait. Így a beszerzési költségnek (a beszerzési árnak) része lesz

-	a fizetendő (fizetett) illetékek,
-	a vámköltségen kívüli vámteher,
-	az előzetesen felszámított, de le nem vonható általános forgalmi adó,
-	a jogszabályon alapuló hatósági igazgatási, szolgáltatási díjak,
-	az egyéb hatósági igazgatási, szolgáltatási eljárási díjak,

ha azok az eszközök beszerzéséhez szorosan kapcsolódnak.

Része a beszerzési költségnek (beszerzési árnak) az eszköz (nemcsak a tárgyi eszközök) beszerzéséhez, előállításához közvetlenül kapcsolódóan igénybe vett hitel, kölcsön üzembe helyezésig felmerült kamatán túlmenően, a hitel, kölcsön felvétele előtt - a hitel, a kölcsön feltételeként előírt - bankgarancia díja, a hitel-, kölcsönszerződésben meghatározott, a hitel igénybevétele miatt fizetett kezelési költség, folyósítási jutalék, a hitel igénybevételéig felszámított rendelkezésre tartási jutalék, a hitel-, kölcsönszerződés közjegyzői hitelesítésének díja, továbbá a beruházáshoz közvetlenül kapcsolódó biztosítási díj.

A felsorolt költségelemeket a felmerüléskor, a gazdasági esemény megtörténtekor kell a beszerzési költségben számításba venni. Amennyiben azonban ezek bizonylatolt értékei az üzembe helyezéskor, a raktárba történő beszállításkor még nem állnak rendelkezésre (az 

illetékhivatal az illeték összeget még nem vetette ki, a szállítói számla még nem érkezett meg), akkor azok értékét a rendelkezésre álló egyéb dokumentumok alapján kell meghatározni. Az így meghatározott érték és a tényleges összeg közötti különbözettel a beszerzési költséget a végleges bizonylatok kézhezvételekor kell módosítani (nem visszamenőleges hatállyal).

A Javaslat szerint a kamatozó értékpapírok beszerzési ára nem tartalmazhatja a vételárban lévő kamat összegét. Ezért a kamatozó értékpapírok vételárában lévő kamatot a beszerzésekor fizetett kamatként el kell számolni. Ezzel a szabályozással feleslegessé válik a kamatozó értékpapírok vételárában lévő kamatnak megfelelő összegű céltartalék képzése. (Az eddig ilyen címen képzett céltartalékot a törvényjavaslat hatályba lépésekor meg kell szüntetni.)

A támogatásokkal azonos módon történő térítés nélküli átadás-átvétel indokolja, hogy törvény határozza meg a térítés nélkül átvett eszköz, az ajándékként, a hagyatékként kapott eszköz, a többletként fellelt eszköz beszerzési árát. Ez nem lehet magasabb, mint az adott eszköznek az állománybavétel időpontjában meglévő piaci értéke.

Az importbeszerzés fogalmának módosítását, illetőleg pontosítását a vámjogszabályi előírások tették szükségessé.

A saját előállítású terméknek a saját kiskereskedelmi egységbe történő kiszállításakor, illetve (saját) üzemben történő továbbfelhasználásakor meg kell fizetni a fogyasztási adót, a környezetvédelmi termékdíjat. Ilyen esetben a kereskedelmi egységnél az áruként kimutatott termék beszerzési értékét, illetve az 


előállított termék előállítási költségét növelni kell a megállapított, bevallott fogyasztási adó, illetve környezetvédelmi termékdíj összegével.


A 24. §-hoz

A készletek év végi értékelési szabályai egyszerűsítését tartalmazza a Javaslat azzal, hogy a készletek törvényben meghatározott körénél az értékvesztés a könyv szerinti érték arányában is meghatározható, mert a nyilvántartásokon való keresztülvezetés költsége az értékvesztés összegét meghaladja.


A 25. §-hoz

A Javaslat a szabad rendelkezésű devizaszámla vezetésével összefüggően pontosítja a devizában fennálló kötelezettségek mérlegben szereplő értéke megállapítására vonatkozó korábbi előírásokat. A javasolt módosító előírás külön szabályozza azt, hogy a tartozások kiegyenlítésére a mérleg fordulónapja és a mérlegkészítés napja között felhasznált deviza a mérleg fordulónapján a devizaszámlán már rendelkezésre állt, vagy azt csak a mérleg fordulónapja után szerezte meg és helyezte el a devizaszámlán a vállalkozó.


A 26. §-hoz

A Javaslat a deviza- és a társasági adó törvény változásai miatti pontosítást tartalmazza.

A 27. §-hoz

Gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnése (felszámolás, végelszámolás), illetve jogutódlással történő megszűnése (átalakulás) esetén a megszűnt gazdasági társaság beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének legfontosabb kérdéseiről a megszűnés alapjául szolgáló törvények

-	felszámolás, végelszámolás esetén a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, többször módosított 1991. évi IL. törvény,

-	átalakulás esetén a gazdasági társaságokról szóló, többször módosított 1988. évi VI. törvény

előírásai rendelkeznek.

E törvények azonban a megszűnt gazdasági társaság tulajdonosainak (tagjainak) a gazdasági társaság megszűnéséhez kapcsolódó kötelezettségeit nem szabályozzák, ezért indokolt a sajátos értékelési szabályok keretében, a 41. § (1) bekezdésének a) pontja alapján erről intézkedni.

A szabályozás során a törvény hatályba lépése után megszűnt gazdasági társaság tulajdonosainál (tagjainál) indokolt a kivezetésre kerülő (megszűnt) részesedés (részvény, üzletrész) nyilvántartási (könyv szerinti) értékét, és a megszűnt részesedésre jutó saját tőke összegét (az eszközök és a kötelezettségek különbözetét) eredményt módosító tételként figyelembe venni, és egyben a jogutódlással történő megszűnés (átalakulás) esetén a megszűnt részesedésre jutó saját tőke összegét az átalakulással létrejött gazdasági társaságban szerzett részesedés beszerzési értékének tekinteni.


A gazdasági társaság megszűnése miatt kapott, átvett eszközöket, illetve átvett kötelezettségeket az átvevőnél a megszűnés alapjául szolgáló törvényekben meghatározott értéken állományba kell venni, azokat a könyvekben értékkel kell kimutatni.

Az átalakulás egyik sajátos formája a beolvadás. A beolvadásról - tekintettel arra, hogy a beolvadással érintett gazdasági társaságok közül a beolvadó gazdasági társaság megszűnik, az átvevő (beolvasztó) gazdasági társaság viszont folyamatosan működik - külön indokolt rendelkezni.

A Javaslat szerint a gazdasági társaságokon kívüli szervezeteknél is - értelemszerűen - a gazdasági társaságokra vonatkozó előírásokat kell alkalmazni.


A 28. §-hoz

A Javaslat az eredménykimutatás tartalmára vonatkozó előírásokat pontosítja, tekintettel az ellenőrzés, az önellenőrzés megállapításai hatásának megváltozott bemutatási módjára.


A 29. §-hoz

Az (1) bekezdés az exportértékesítés árbevétele elszámolásának feltételeit pontosítja azzal, hogy kiemeli, ha termékexportnál külföldi vevőnek, szolgáltatás-exportnál külföldi igénybevevőnek történik az értékesítés, illetve a szolgáltatás nyújtás, és csak az elszámolás szempontjából rögzít a törvény a külföldi vevőre, a külföldi szolgáltatást igénybe vevőre vonatkozóan feltételeket.


A (2) bekezdésben a javaslat a költségek, a ráfordítások ellentételezésére - visszafizetési kötelezettség nélkül - kapott támogatások, juttatások elszámolási szabályaival egészíti ki az Szt. előírásait, külön kiemelten az adásvételi szerződésen alapuló, utólag kapott engedmények szerződés szerinti összegeit.

A 30-31. §-hoz

A Javaslat a beszerzési költségek változásához kapcsolódóan pontosítja az anyagjellegű ráfordítások, az egyéb költségek tartalmi előírásait, az eddigi 20 ezer forintos egyedi beszerzési, előállítási értékhatárt pedig 30 ezer forintra emeli fel a használatba vételkor egyösszegben értékcsökkenési leírásként elszámolható tárgyi eszközöknél.

A Javaslat kiegészíti az Szt. előírásait a költségek, a ráfordítások ellentételezésére - visszafizetési kötelezettség nélkül - átadott támogatások, juttatások elszámolási szabályaival, külön kiemelten az adásvételi szerződésen alapuló, utólag adott engedmények szerződés szerinti összegeit.


A 32-33. §-hoz

A Javaslat szerint a kiegészítő mellékletben be kell mutatni az ellenőrzés, az önellenőrzés során feltárt jelentősebb hibák eredményre, eszközökre-forrásokra gyakorolt hatását, évenkénti megbontásban, mivel azokat a mérleg is, az eredménykimutatás is összevontan tartalmazza. A kiegészítő mellékletben be kell mutatni a számviteli politika meghatározó elemeit, azok változását, a változás eredményre gyakorolt hatását is, 

továbbá a támogatott exportárbevételhez kapcsolódó közvetlen költségeket, valamint az elkülönített állami pénzalapokból kapott támogatásokat, azok felhasználását, a támogatott cél megvalósulásának figyelemmel kísérése érdekében.

Kötelező előírást tartalmaz a Javaslat a cash flow-kimutatásra vonatkozóan, előírva annak minimális tartalmát is, de felmentést ad ezen kötelezettség alól az egyszerűsített éves beszámolót készítőknek.


A 34-37. §-hoz

A törvényjavaslat az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozók beszámolási kötelezettségét kiterjeszti, ezen vállalkozóknak az egyszerűsített mérleg mellett eredménylevezetést is kell készíteniük. A beszámolási kötelezettség kiterjesztését egyrészt a kettős könyvvitelt vezetőkkel való összehasonlíthatóság biztosítása, másrészt a társasági adótörvény és a számviteli előírások közötti kapcsolat előtérbe helyezése indokolja.

A törvényjavaslat szerinti módosításokat - az egyszeres könyvvitel sajátosságai mellett - tükröznie kell az egyszerűsített mérlegnek is meg az eredménylevezetésnek is. Egyik ilyen módosítás az ellenőrzés, az önellenőrzés megállapításainak megjelenése - elkülönítetten - az egyszerűsített mérlegben is és az eredménylevezetésben is. A másik a vissza nem térítendő, pénzben kapott támogatás sajátos kezelése. A megkapott összeget kötelezettségként kell kimutatni mindaddig, amíg a kapott pénz elköltéséhez költség elszámolása nem kapcsolódik. (A kapott támogatást akkor és olyan összegben kell adóköteles bevételként 

elszámolni, amikor és amekkora összegben a felvett pénz elköltéséhez termelési és kezelési költség vagy értékcsökkenési leírás elszámolása kapcsolódik. A felvett pénz elköltése és költségkénti elszámolása általában nem azonos időben van.)

Az egyszeres könyvvitelt vezetőknél időbeli elhatárolás nem értelmezhető. A kötelezettségkénti kimutatással biztosítható, hogy a törvényjavaslat szerint törvény, kormányrendelet, államközi megállapodás, vagy önkormányzati rendelet alapján kapott támogatás ne a pénzeszköz átvételekor legyen adóköteles bevétel, hanem a kapott pénzeszköz költségkénti elszámolásakor ellentételezze a költségként elszámolt kiadás összegét.

A törvényjavaslat az egyszerűsített mérleg tartalmára vonatkozóan pontosítja, illetve kiegészíti az Szt. előírásait. A saját tőke elemeinek a kibővítését az eredménytartalékkal, az egyszerűsített mérleg szerinti eredménnyel, illetve csökkentését a tartalékkal az indokolja, hogy az egyszeres könyvvitel előírásai mellett készült egyszerűsített mérleg összevethető, összehasonlítható legyen a kettős könyvvitel szerinti mérleggel. Az eredménytartalék és a tartalék tartamának, az eredménytartalék változásainak meghatározásával a tárgyévi osztalék (részesedés) kifizetésének általános feltételeit itt is érvényesíteni lehet.

Az egyszerűsített mérleg készítésekor sajátos céltartalék-képzési előírások érvényesültek. A gyakorlatban jelentkező problémák miatt indokolt ezen változtatni: a sajátos céltartalék-képzés helyett az idetartozó, pénzmozgáshoz nem kapcsolódó kötelezettségeket a rövid lejáratú kötelezettségek 

között kell kimutatni, ideértve a költségvetéssel már elszámolt, de pénzügyileg még nem rendezett adókötelezettségeket is.

A Javaslat az eredménylevezetés tartalmára, tagolására is tartalmaz előírásokat, mivel ilyen eredménylevezetés korábban nem volt.


A 38. §-hoz

A félreértések elkerülése végett rögzíti a törvényjavaslat, hogy az anyavállalatnak a jóváhagyásra jogosult testület által elfogadott összevont (konszolidált) éves beszámolót kell az előírt határidőig a cégbíróságnál letétbe helyeznie. A javaslat tartalmaz arra vonatkozóan is rendelkezést, hogy az újonnan alakult vállalkozásnak - a cégbejegyzés elhúzódása miatt - a cégbejegyzést követően, mennyi időn belül kell a már elmúlt naptári év(ek)ről a beszámolót elkészítenie és a cégbíróságon letétbe helyeznie.


A 39. §-hoz

Az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló közzétételét követően az ellenőrzés, az önellenőrzés által feltárt hibák miatti, az eszközöket-forrásokat, illetve az eredményt érintő korrekciók időben történő megismerése igen fontos a közzétett beszámolóban szereplő adatokat hasznosítók (elsősorban az ügyfelek, a hitelezők, de a befektetők, a tulajdonosok) számára az adott vállalkozás megítélésénél. Ezért a törvényjavaslat a beszámoló ismételt közzétételét 


rendeli el, amennyiben az ellenőrzés, az önellenőrzés olyan jelentősebb összegű hibákat tárt fel, amelyek a vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetre vonatkozó megbízható és valós képet a saját tőke változáson keresztül lényegesen befolyásolják és így a már közzétett adatok megtévesztőek. Az ismételt közzététel  (amelyet a saját tőke jelentős változása vagy a mérleg szerinti eredmény - mint a saját tőkére ható tényező - jellegének, előjelének megváltozása indokol) azt jelenti, hogy a legutoljára közzétett éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló változatlanul hagyott adatai mellett feltüntetik a lezárt év(ek)re vonatkozó módosításokat is. Az ismételten közzétett beszámolóra is vonatkozik a kötelező könyvvizsgálat és az, hogy közzététel előtt a jóváhagyásra jogosult testület elé kell terjeszteni.

A közzétételi kötelezettségének azzal tesz eleget a vállalkozó, ha a beszámoló egy eredeti vagy egy hiteles másolati példányát az Igazságügyi Minisztérium Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálatának megküldi. Ennek indoka az, hogy ezen Szolgálatnál az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló, az összevont (konszolidált) éves beszámoló adatai gépi feldolgozásra kerülnek, és biztosított, hogy ezen információkhoz bárki, bármikor hozzájuthat.

Ma még gyakran előfordul, hogy a vállalkozó nem tett eleget közzétételi kötelezettségének, és így az adott vállalkozásról az információ nem jut el az információt felhasználóhoz. Amennyiben a közzététel elmaradása a harmadik fél jogos érdekeit sérti, a sértett fél - a Javaslat szerint - kezdeményezheti a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárását.


A 40. §-hoz

Az egyszeres könyvvitelt alkalmazó vállalkozók beszámolási kötelezettségének az eredménylevezetéssel való kibővítése, az egyszerűsített mérleg szerinti eredmény, az eredménytartalék, a tartalék elkülönített kimutatása indokolják a könyvviteli rendszerek változtatásával összefüggő feladatok szabályozásának módosítását. A Javaslat egyúttal egyértelmű előírást ad az általános forgalmi adónak a kettős, illetve az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozók beszámolóiban eltérő módon való megjelenítése miatti bizonytalanság feloldására.


41. §

A Javaslat kiegészítette az Szt. előírásait azzal, hogy a főkönyvi kivonat készítését, a nyilvántartások zárását a más törvényekben előírt, a számviteli adatokon alapuló adatszolgáltatáshoz is hozzárendelte.


A 42-46. §-hoz

A törvényjavaslat a bizonylati elvre és a bizonylati fegyelemre, a számviteli bizonylatokra vonatkozó előírásokat egyrészt kiegészíti, másrészt pontosítja. A törvénymódosítást indokolja az, hogy a bizonylatokat   - sok esetben - nem az előírásoknak megfelelően használják, a bizonylatok hiányosak, megőrzésük nem biztosított, a szabálytalanul kiállított bizonylatok használatával esetenként visszaélnek.

A Javaslat rögzíti, hogy melyik bizonylat tekinthető szabályszerűnek, mikor kell a szabályszerű bizonylatot 

a könyvekben rögzíteni (a nem pénzeszközöket érintő gazdasági események bizonylatait legalább negyedévenként, a számviteli politikában meghatározott időpontig, a pénzeszközöket érintő gazdasági események bizonylatait pedig késedelem nélkül). A nyilvántartások és bizonylatok adatai közötti egyeztetés és ellenőrzés lehetőségét minden esetben biztosítani kell.

A bizonylatot nemcsak nyomdai, de egyéb módon is elő lehet állítani. A bizonylat szerkesztésekor a világosság elvét szem előtt kell tartani.

A külső bizonylat tartalmára vonatkozó legfontosabb követelményeket is - a viták elkerülésére - rögzíti a Javaslat.

A szigorú számadási kötelezettség alá sorolja a javaslat a más jogszabály előírása alapján meghatározott gazdasági eseményekhez kapcsolódó bizonylatokat (ideértve a számlát, az egyszerűsített számlát, a nyugtát) is.

A szigorú számadási kötelezettség mindig a bizonylatot kibocsátót terheli. A szigorú számadás alá vont bizonylatokról, nyomtatványokról olyan nyilvántartást kell vezetni, amely biztosítja a kezelésükkel megbízott vagy a kibocsátásra jogosult személyek elszámoltatását.

A bizonylatokat olvasható formában, visszakereshető módon kell az előírt időtartamig megőrizni, még akkor is, ha közben szervezeti változás következett be.

A 47. §-hoz

A Kormánynak a számviteli törvényhez kapcsolódó rendeletek kibocsátására vonatkozó törvényi 
felhatalmazását módosítani kell az időközben bekövetkezett változásokkal.


A 48. §-hoz

Az Szt. mellékleteit módosító és kiegészítő mellékleteket iktatja be ez a paragrafus a törvényjavaslatba.

Az 1. számú melléklet az Szt. 1. számú mellékletét módosítja. Ezen módosítások egy része következik a Javaslat szerinti 16., 23. §-okhoz adott indokolásból. Az Szt. 1. számú mellékletének 16-17. pontjai helyébe lépő rendelkezés szabályozza azt, hogy pénzügyi lízing esetén mit kell a lízingbe adónál a követelések közé felvenni, illetve mit kell a lízingbe vevőnél a kötelezettségek között kimutatni. A szabályozást az indokolja, hogy a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény által meghatározott pénzügyi lízing elszámolását a vonatkozó kormányrendelet ugyan szabályozta, de azt másként értelmezte az, akire kiterjedt a kormányrendelet hatálya és másként az, aki nem tartozott a pénzintézeti kormányrendelet hatálya alá. Az egységes eljárás és gyakorlat érdekében szükséges a szabályozás.

A 2. számú melléklet az Szt. 2. számú mellékletét módosítja. A módosítások egyértelműen következnek a Javaslat szerinti 16., 18., 23. §-okhoz adott indokolásból, illetve előírásokból.

A 3. számú melléklet az Szt. 3. számú mellékletét módosítja. A módosítás indoka, egyértelművé kellett tenni, hogy az Szt. 3. számú melléklete szerinti mérlegben, eredménykimutatásban milyen megbontást kell alkalmazni.

A 4. számú melléklet a 34-37., a 40. §-okhoz adott indokolásnak megfelelően tartalmazza az egyszerűsített mérleg, az eredménylevezetés előírt tagolását, továbbá az eredménylevezetés egyes tételeire vonatkozó részletes előírásokat. A pénzügyileg rendezett tételek mellett szerepelnek a pénzmozgással nem járó költséghelyesbítések is, annak érdekében, hogy az eredménylevezetésben szerepeljen az osztalék utáni egyszerűsített mérleg szerinti eredmény is.

Az 5. számú melléklet az Szt-t új 6. számú melléklettel, a cash flow-kimutatással egészíti ki.


A 49. §-hoz

A hatálybalépés időpontja 1997. január 1-je. A 26. § (7) bekezdés c) pontjában foglaltakat azonban az 1996. évről 1997-ben készülő éves beszámolónál, egyszerűsített éves beszámolónál alkalmazni kell. Ezzel biztosítható, hogy az 1996. évi mérleg szerinti eredmény valós legyen, azt az eredménytartalék igénybevétele miatt fizetett kiegészítő adó ne torzítsa. A hatálybalépéssel egyidejűleg az Szt. néhány rendelkezése feleslegessé vált (az egyéni vállalkozók a hatály alól kikerültek, a kamatozó értékpapírok vételárában lévő kamatnak megfelelő összegben nem kell céltartalékot képezni, az ellenőrzés megállapításait nem kell mindig rendkívüli tételnek tekinteni, változtak a saját tőke elemeire vonatkozó előírások stb.), ezért azokat hatályon kívül kell helyezni.


A 50. §-hoz

Ez a paragrafus tartalmazza a törvényjavaslat előírásai végrehajtásához szükséges átmeneti rendelkezéseket.


A számviteli politika írásba foglalására, a különböző szabályzatok elkészítésére a törvény hatályba lépését követően 120 nap áll a gazdálkodók rendelkezésére.

A vásárolt kamatozó értékpapírok vételi ára tartalmazza a kibocsátástól, illetőleg esedékességtől számított kamat összegét. A jelenlegi előírások szerint ennek megfelelő összegben céltartalékot kellett képezni. A törvényi módosítással a kamatozó értékpapírok beszerzési (vételi) árában lévő kamat összegét ki kell emelni a beszerzési (vételi) árból és azonnal fizetett kamatként, a pénzügyi műveletek ráfordításai között kell elszámolni. Ennek megfelelően a hatályba lépéskor meglévő kamatozó értékpapírok beszerzési árát - a beszerzési árban lévő kamat összegével azonos összegben - csökkenteni kell az ilyen címen képzett céltartalékkal szemben.

A saját tőkére vonatkozó, megváltozott előírások már nem tartalmazzák az előző évek áthozott veszteségét. Ezért indokolt rendelkezni arról, hogy az 1997. január 1-jei nyitó tételek könyvelése után az ilyen címen kimutatott összeget az eredménytartalék terhére át kell vezetni, legkésőbb 1997. év végével.

Nem tartalmaz a tőketartalékra vonatkozó megváltozott előírás olyan rendelkezést, amely szerint a külföldi részvétellel működő gazdasági társaság külföldi tagja által a jegyzett tőkén belüli részesedésre konvertibilis valutában, devizában teljesített befizetésnek - a devizatörzsbetétnek - a befizetéskori, illetve a felhasználáskori árfolyamon számított forintértéke közötti különbözetét a tőketartalékkal szemben kell elszámolni. Ez az előírás valójában adózás nélkül engedte növelni a deviza felhasználásakor az 

árfolyamnyereséggel a saját tőkét, és ezzel különbséget tett a különböző devizák árfolyamnyereségének minősítése között.

A szerzett jogok, a már elért vagyonnövekmény megőrzése érdekében indokolt az átállás időpontjában meglévő devizatörzsbetétet az aktuális devizavételi árfolyamon átszámítani és a számított árfolyamkülönbözetet (a befizetéskor, illetve a törvénymódosítás hatálybalépésekor érvényes devizavételi árfolyamon számított forintértéke közötti különbözetet) még a régi előírások szerint rendezni.

A Javaslat szerint a részjegytőke a jegyzett tőke része. Ennek megfelelően a részjegytőkét a tőketartalékból 1997. január 1-jével a jegyzett tőkébe át kell vezetni.

A Javaslat szerint a tőketartaléknak nem lehet negatív egyenlege. Amennyiben más törvény előírása miatt a tőketartalék negatívvá válna, úgy azt ki kell mutatni, egyéb esetekben a tőketartalék negatív összegét az eredménytartalékkal szemben meg kell szüntetni.

Az átmeneti rendelkezések között szerepel a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény 85. §-ának a módosítása is. Az így módosított előíráshoz kapcsolódik a számviteli törvény azon szabálya, amelyik arról rendelkezik, hogy mely társaságok kötelesek devizában vezetni könyveiket, illetve devizában elkészíteni éves beszámolójukat.

A számviteli törvény alapján kiadott, a pénzintézetek,  értékpapírforgalmazók, valamint biztosítóintézetek beszámolókészítési és  könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló kormányrendeletek által használt 

számviteli kategóriák 1997. január 1-jétől hatályba lépő változásai miatt - amelyek a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvénnyel, az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló törvénnyel, valamint a biztosítóintézetekről szóló törvénnyel vannak összefüggésben - a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvényben (Htv.) szabályozott - ezen  szervezetekre vonatkozó - nettó árbevétel fogalmat is módosítani szükséges. Ennek elmaradása esetén a biztosítók, pénzügyi vállalkozások és a hitelintézetek vonatkozásában a Htv. nettó árbevétel fogalma értelmezhetetlenné válik. A módosítás tartalmi változtatást nem jelent."
