"1ż














T/3264. számú

törvényjavaslat

a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény
módosításáról










Előadó: dr.Vastagh Pál



Budapest, 1996. október





T/3264. számú törvényjavaslat

a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény
módosításáról


1.§

	A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi  III.  törvény (a továbbiakban: Pp.) 225.§-ának (6) bekezdése  helyébe  a következő rendelkezés lép:

	\"(6) Ha a bíróság az ítéletében nem rendelkezett olyan
kérdésről, amelyről a rendelkezés jogszabály  értelmében  hivatalból kötelező, a mulasztást a  bíróság  bármikor,  hivatalból pótolhatja. Az ítélet kiegészítésének hivatalból helye van  akkor is, ha a 259/A.§-ban meghatározott kifogásnak helytadó döntés következtében ez szükséges. A bíróság eljárása során elrendelheti a felek meghallgatását (113.§) is. A (4) és (5)  bekezdés rendelkezései ilyen esetben is irányadóak.\"


2.§

	A Pp. a 259. § után a következő alcímmel  és  259/A.§-
sal egészül ki:
\"A kifogás

	259/A.§ (1) A másodfokú eljárásban, illetve  a  felül-
vizsgálati eljárásban hozott olyan végzés ellen, amely ellen az elsőfokú eljárásban fellebbezésnek lenne helye, a végzés közlésétől számított 8 napon belül az érdekelt kifogással élhet.  Az elmulasztott határidő utolsó napjától számított 15 nap elteltével igazolásnak akkor sincs helye, ha a mulasztás  csak  később jutott az érdekelt tudomására,  vagy  az  akadály  csak  később szűnt meg.

	(2) Kifogásnak nincs helye a másodfokú eljárásban  hozott végzés ellen, ha a 270.§ (2) bekezdése  alapján  a  végzés felülvizsgálata kérelmezhető.

	(3) A bíróság a végzést a kifogás alapján maga is meg-
változtathatja. Ennek hiányában a kifogást a bíróságnak ugyanazon a fokon eljáró másik tanácsa - a végzés elleni fellebbezésre vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával  -  tárgyaláson kívül bírálja el.  E  határozat  ellen  további  jogorvoslatnak nincs helye.\"

3.§

A Pp. a következő 300.§-sal egészül ki:

	\"300.§ (1) Ha a  bíróság  vértulajdonság  vizsgálatot,
vagy a származás megállapításához szükséges más  orvosszakértői (élettani) vizsgálatot rendel el, a vizsgálat  tűrésére  bármelyik érdekeltet kötelezheti. Ha a bíróság a vizsgálatra az anya férjét, vagy olyan tanút kötelez, aki a per adatai  szerint  az anyával a fogamzási időben nemileg érintkezett, ezt a  személyt a bíróság végzésének közlésétől kezdődően a fél jogállása illeti meg.

	(2) Ha az érdekelt a kijelölt  szakértőnél  (orvosnál) vizsgálat vagy vérvétel céljából nem jelenik meg,  illetőleg  a vizsgálatot, vagy a vérvételt nem engedi meg,  vele  szemben  a 185.§ rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, azzal az  eltéréssel, hogy elővezetésnek helye nincs. Ugyanez a rendelkezésirányadó a kiskorú gyermek törvényes képviselőjével szemben is, ha a gyermeket vizsgálat, vagy vérvétel végett nem állítja elő, vagy a vizsgálatot, illetve a vérvételt ő nem engedi meg.

	(3) Ha a vértulajdonság vizsgálat azon személy  apasá-
gának megállapítását alapozza meg, akit az (1) bekezdés  értelmében a fél jogállása illet meg, a felperes e személyt alperesként perbe vonhatja akkor is, ha az új alperessel szemben a bíróságnak nincs illetékessége. A bíróság egyúttal az eredeti alperest a perből elbocsátja és költségeiben - a 80.§ (2)  bekezdésében foglalt kivétellel - a felperest marasztalja.\"


4.§

	(1) E törvény 1997. január 1-jén lép hatályba; rendelkezéseit a hatályba lépése után indult ügyekben kell  alkalmazni.

	(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a  Polgári perrendtartásról szóló 1952.  évi  III.  törvény  módosításáról szóló 1954. évi VI. törvény 50. §-a, és a Polgári perrendtartás egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló 1957. évi VIII. törvény 303. §-a a hatályát veszti.

	(3) Az illetékekről szóló  1990.  évi  XCIII.  törvény 47.§-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

	\"(1) A 39-41.§ szerint megállapított illetékalap után, végzés elleni fellebbezés, valamint végzés elleni kifogás  esetében az illeték mértéke 3%, de legalább 1500  forint,  legfeljebb 125.000 forint.\"




I N D O K O L Á S


a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi
III. törvény módosításáról szóló
törvényjavaslathoz


ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS


	Az Alkotmánybíróság 22/1995. (III.31.) AB  határozatával megállapította, hogy az Országgyűlés  alkotmányellenességet idézett elő jogalkotói feladatának  azzal  az  elmulasztásával, hogy a polgári eljárás rendjének szabályozásánál  nem  biztosította a jogorvoslati jog gyakorlását a másodfokú bíróság  pénzbírságban marasztaló és szakértői díjat megállapító végzése ellen. Egyúttal felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói  feladatának 1996. december 31-ig tegyen eleget.

Az Alkotmánybíróság 75/1995. (XII.21.) AB  határozatában a Polgári perrendtartásról szóló  1952.  évi  III.  törvény 300.§-ának alkotmányellenességét megállapítva  azt 1996. december 31-i hatállyal megsemmisítette.

	A javaslat egyrészről a mulasztásos  alkotmányellenesség kiküszöbölésére törekszik a kérdéskör általános, minden területet lefedő szabályozásával, másrészről a Pp. megsemmisített 300.§-a helyébe alkotmányos, egyúttal a  korábbi  norma  célját követő rendelkezéseket kíván állítani.





RÉSZLETES INDOKOLÁS


Az 1-2.§-hoz

	Az Alkotmánybíróság döntésében csak a  másodfokon  hozott pénzbírságban marasztaló, illetve a szakértői díjat megállapító végzést említette, azonban más olyan végzések is születnek a másodfokú eljárásban, amelyek esetében - ha azt az  elsőfokú bíróság hozta volna meg - fellebbezésnek lenne  helye.  Az alkotmánybírósági határozat szellemiségével tehát az áll  összhangban, ha a jogorvoslat lehetősége nemcsak az  Alkotmánybíróság által kiemelt két végzéstípus esetében válik  biztosítottá, hanem mindazon végzések tekintetében, amelyeket a másodfokú bíróság is meghozhat, s amelyek ellen - abban az esetben,  ha  az elsőfokú bíróság hozná meg - fellebbezésnek lenne helye (akár a törvény kifejezett rendelkezése, akár  a  233.§  értelmezésében kialakult bírói gyakorlat alapján). Kivételt  képeznek  azok  a végzések, amelyek ellen a 270.§  alapján  felülvizsgálatra  van mód, mivel  ezen végzések esetében a jogorvoslati lehetőség hiánya nem áll fenn.

	A tervezett szabályozás - ugyancsak az  Alkotmánybíróság határozatának szellemében - a jogorvoslati jogot nem csupán a másodfokú bíróság ilyen, un. \"kvázi-elsőfokú\" határozatai ellen teszi lehetővé, hanem a Legfelsőbb Bíróság által  a  felülvizsgálati eljárásban hozott hasonló végzések esetében is,  hiszen pl. a pénzbírság kiszabására a felülvizsgálati  eljárásban is sor kerülhet.

	A jogorvoslat formájára vonatkozóan az  alkotmánybírósági döntés nem tartalmaz  szigorú  megkötéseket.  A  határozat csak példálózva említi, hogy az Alkotmánybíróság milyen formájú jogorvoslati lehetőségeket lát  megvalósíthatónak.  A  javaslat szerint a jogorvoslat formája a kifogás, melyet az  érdekelt  a végzés közlésétől számított 8 napon belül  terjeszthet  elő  (e határidő elmulasztásának igazolására 15  napig  nyílik  lehetőség).

	Annak érdekében, hogy a jogorvoslatot  elbíráló  fórum minden esetben rendelkezésre álljon, felsőbb szintű bíróság kijelölése nem indokolt, mert számos esetben (pl. ha a Legfelsőbb Bíróság jár el másodfokon, illetve minden felülvizsgálati eljárásban) ilyen fórum nem lenne. Egyébként sem lenne  célszerű  a magasabb bírói szintet az ilyen végzések  elleni  jogorvoslatok elbírálásával túlterhelni, figyelemmel arra, hogy ezeket a jogorvoslati ügyeket  minél egyszerűbben  és  gyorsabban  indokolt elbírálni. Ezért a kifogás alapján a megtámadott végzést az azt meghozó bíróság maga is hatályon kívül helyezheti, illetve megváltoztathatja. Ha erre nem kerül sor, a javaslat a jogorvoslat elbírálásának jogát a végzést meghozó bíróság másik  tanácsához telepíti.

	Előfordulhat, hogy a szakértői díjat megállapító  végzés elleni kifogás ugyanazon bíróság másik tanácsa által történő elbírálása a másodfokú bíróság jogerős ítéletének meghozatalát követően történik meg. Ebben az esetben elképzelhető,  hogy a jogerős ítéletnek pl. a perköltséget megállapító  része  változtatásra szorul. A javaslat ilyen esetben  lehetőséget  ad  a jogerős ítéletnek a kifogásról hozott végzéssel érintett részében való kiegészítésére.

	A javaslat arra törekszik, hogy az újabb  jogorvoslati jog a lehető legkisebb mértékben eredményezze a perek elhúzódását (rövid eljárási határidők), valamint  ne  okozzon  jelentős ügytöbbletet a jogorvoslatot elbíráló fórumoknál (ezt szolgálja a saját hatáskörben történő megváltoztatás  joga,  valamint  az azonos bírósági szinten való döntés).



A 3.§-hoz

	A Pp. hatályos 300.§-a értelmében ha a bíróság a származás megállapítása iránti  perben  vércsoportvizsgálatot  vagy más orvosszakértői vizsgálatot rendel el, a minél  megalapozottabb döntés érdekében a vizsgálat tűrésére  bármely  érdekeltet kötelezheti. Ilyen érdekelt az állandó bírói gyakorlat  szerint az a személy is, aki az  alperes  mellett  a  gyermek  apjaként ugyancsak számításba jöhet, noha az adott apasági  perben  csak tanúként kerül meghallgatásra.

	Az Alkotmánybíróság 75/1995. (XII.21.) AB  határozatában megállapította, hogy a Pp. 300.§-a, amely  lehetővé  teszi, hogy a bíróság a tanúval szemben is orvosszakértői  vizsgálatot rendeljen el, alkotmányellenes, mert sérti a tanúként  szereplő személy önrendelkezési jogát és cselekvési autonómiáját, a jogbiztonság és a bíróság előtti egyenlőség  alkotmányos  követelményeit. A szakértői vizsgálat ugyanis a tanú szóba jöhető apaságának a kérdésében folyik, tehát a bíróság a  tanút  alperesként kezeli, de anélkül, hogy az az   alperes jogállásában lenne. Az alperesnek lehet jogi képviselője, számára  a  keresetet kézbesíteni kell, jogosult  bizonyítási indítványt  előterjeszteni, az elsőfokú határozat ellen fellebbezéssel élhet  stb.  A tanút ezek a jogosítványok nem illetik meg.

	Az Alkotmánybíróság a Pp. 300.§-ának vonatkozó rendelkezését 1996. december 31-i hatállyal  megsemmisítette,  egyben rámutatott arra, hogy az alkotmányellenes helyzet több módon is kiküszöbölhető: így a tanú alpereskénti perbevonásával (az  alperesi pertársasággal), a beavatkozásra vonatkozó szabályok módosításával vagy a perbehívás és  annak  elfogadása  kötelezővétételével. Kifejtette, hogy a törvényhozó szabadsága - és felelőssége - megtalálni azokat az  Alkotmánnyal  összhangban  álló törvényi rendelkezéseket, amelyek a gyermek alkotmányos  jogait megfelelően védik, ugyanakkor nem járnak szükségtelen és aránytalan alapjogi korlátozással a perben félként  részt  nem  vevő személyek tekintetében.

	A Pp.  javasolt  módosításának kiinduló pontja  az  az
Alkotmánybíróság által is kiemelten  jelentősnek  tartott  cél, mely szerint \"az apaság és származás megállapítása  iránti  perekben fontos egyéni és társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy  a gyermek a vérszerinti apával jogilag is  rendezett  kapcsolatba kerüljön. Ennek megfelelően a származás (apaság)  megállapítása csak kellően bizonyított tényeken, természettudományos  vizsgálatok eredményén alapulhat. A bíróságnak  ezért  hivatalból  is kötelessége, hogy a  perre  vonatkozó  valamennyi  bizonyítékot feltárja  és a bizonyítási eljárás során akár hivatalból elrendelt szakértői vizsgálatok elvégzését foganatosítsa.\" Ennek értelmében az eljárás során nem lehet  lemondani  arról,  hogy  a származás megállapítása iránti perben sokszor alapvető jelentőségű vértulajdonság vizsgálat valamennyi apaként  szóba  jöhető személyen egy eljárásban történjen meg, azonban úgy,  hogy   az érintettek alkotmányos jogai ne szenvedjenek csorbát.

	Ez oly módon valósítható meg, hogy - amennyiben a perben az alperesen kívül más személy tekintetében is  adat  merül fel arra, hogy az anyával a gyermek fogamzási idejében  nemileg érintkezett - a Pp. 300.§-a értelmében a bíróság az  érintettet a vizsgálat tűrésére kötelezheti. Ezt a személyt a bíróság végzésének közlésétől kezdődően azonban  a  fél  jogállása  illeti meg, tehát - többek között - az alpereshez hasonlóan jogi  képviselője lehet, bizonyítási indítvánnyal élhet.

	Ha a szakértői vizsgálat e személy  apaságát  alapozz meg, az alperes személyében változás  történhet,   mivel  őt  a felperes alperesként perbe vonhatja, ugyanakkor  a  bíróság  az eredeti alperest a perből elbocsátja.

	Változatlan marad az a  szabály,  hogy  a  bíróság  az egyéb érdekeltet, így bármelyik fél egyenesági rokonát,  köztük a kiskorú gyermek anyját - amennyiben a perbe nem avatkozott be - mint tanút kötelezheti a szakértői vizsgálaton  való  részvételre. Vele szemben ugyanis a bíróság nem úgy  jár  el,  mintha alperes volna. Erre az Alkotmánybíróság döntése is utal.

A 4.§-hoz

	A javaslat hatályba léptetésének időpontja  az  Alkotmánybíróság döntéseihez igazodik. Az illetéktörvény  módosítása az új jogorvoslati forma illetékének meghatározására irányul. A kifogás illetékének mértéke megegyezik a végzés elleni  fellebbezés illetékével.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------Ç
Ç
-

ÇC­












ÇC­
ÇC­





ě"
