﻿
T/3453.sz.
törvényjavaslat


a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról 









                Előadó:

         	népjóléti miniszter



Budapest, 1996. november 






1996. évi ....... törvény 



a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló
1993. évi III. törvény módosításáról

1. §



(1) A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 4. §-ának (1) bekezdése a következő e)-f) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi e)-f)-g)-h) pontok jelölése g)-h)-i)-j) pontokra módosul:
 
	[E törvény alkalmazásában]

	\"e) egyedülélő: az a személy, aki egyszemélyes háztartásban lakik;
	
	 f) háztartás: az egy lakásban életvitelszerűen együttlakó személyek;\"

(2) Az Szt. 4. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (4) bekezdés számozása (5) bekezdésre módosul:

	\"(4) A hajléktalan személynek rászorultság esetén joga van az e törvényben meghatározott szociális ellátások igénybevételére függetlenül attól, hogy van-e bejelentett lakó- vagy tartózkodási helye.\"


2. §

Az Szt. 17. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

	\"(2) Megtérítésre kell kötelezni azt a személyt is, akinek a részére a gyermeknevelési támogatás, a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, a rendszeres szociális segély, az ápolási díj és a legalább három hónapig folyósított átmeneti segély folyósításának időtartama alatt visszamenőlegesen rendszeres pénzellátást   állapítottak meg, feltéve,  hogy    a    rendszeres pénzellátásra és  a 

szociális ellátásra együtt nem lett volna jogosult vagy a szociális ellátás igénybevételéért térítési díjat kellett volna fizetnie.\"

3. §

Az Szt. 25. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

	\"(3) A települési önkormányzat szociális rászorultság esetén - a szociális alapellátás keretében - a jogosult számára munkanélküliek jövedelempótló támogatását, rendszeres szociális segélyt, lakásfenntartási támogatást, ápolási díjat, átmeneti segélyt állapít meg e törvényben, valamint az önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek szerint (a továbbiakban: szociális rászorultságtól függő pénzbeli ellátások).\" 


4. §

(1) Az Szt. 33. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

	\"(1) A települési önkormányzat a megélhetése alapjául szolgáló jövedelem pótlására jövedelempótló támogatásban részesíti azt a munkanélkülit,
		a) aki az Flt. alapján munkanélküli járadékban részesült, és a munkanélküli járadék folyósítása időtartamának lejártát követően az Flt. alapján más munkanélküli ellátásra nem jogosult, és keresetpótló juttatásban nem részesül;
		b) akinek részére a munkanélküli járadék folyósítását kereső tevékenység folytatása miatt a folyósítási idő lejártát megelőzően szüntették meg, és a kereső tevékenységet követően az Flt. alapján munkanélküli ellátásra nem jogosult;
		c) akinek a munkanélküli járadékra való jogosultsága az Flt. alapján támogatott képzés időtartama alatt szűnt meg, és a képzés megszűnését követően az Flt. alapján munkanélküli ellátásra nem szerzett jogosultságot
 
feltéve, hogy családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 %-át.\"

(2) Az Szt. 33. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)-(3) bekezdés számozása (3)-(4) bekezdésre módosul:

	\"(2) A jövedelempótló támogatás iránti kérelem az (1) bekezdés a)-c) pontjában megjelölt jogosultsági feltétel keletkezése időpontjától számított 12 hónapon belül nyújtható be. E határidő elmulasztása jogvesztő.\"


5. §

	 Az Szt. 34. §-a (3) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Szünetel a munkanélküli jövedelempótló támogatás folyósítása, ha a munkanélküli]

	\"c) oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytat, illetve keresetpótló juttatásban részesül;\"


6. §

Az Szt. 36. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában nem minősül jövedelemnek a 34. § (3) bekezdésének d) pontja szerinti, nem rendszeres munkavégzéssel járó tevékenység ellenértéke.\"


7. §

Az Szt. a 37. §-át követően a következő alcímmel és 37/A.-37/G. §-sal egészül ki:

\"Rendszeres szociális segély

37/A. § (1) A települési önkormányzat rendszeres szociális segélyt állapíthat meg annak a személynek, aki

		a) a 18. életévét betöltötte és munkaképességét legalább 67 %-ban elvesztette, illetve vakok személyi járadékában részesül;
		b) a 62. életévét betöltötte;
		c) aktív korú nem foglalkoztatott

feltéve, hogy megélhetése más módon nem biztosított.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában akkor nem biztosított a megélhetése



		a) az (1) bekezdés a)-b) pontjában megjelölt személynek, ha havi jövedelme, valamint családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 %-át,
		b) az (1) bekezdés c) pontjában megjelölt személynek, ha havi jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 70 %-át, valamint családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 %-át,  

és létfenntartást biztosító vagyona sem neki és sem családjának nincs. Nem tekinthető létfenntartást biztosító vagyonnak az ingóság, továbbá az az ingatlan, amelyben a személy és családja lakik. 

(3) Az (1) bekezdés c) pontja alkalmazásában aktív korú nem foglalkoztatott személynek minősül az, aki a jövedelempótló támogatás folyósításának időtartamát kimerítette, illetőleg igazolja, hogy a rendszeres szociális segély iránti kérelme benyújtását megelőző három évben az illetékes munkaügyi központtal legalább két év időtartamig együttműködött, és kereső tevékenységet nem folytat, ide nem értve az Szt. 34. § (3) bekezdés d) pontja szerinti kereső tevékenységet. 

37/B. § Nem állapítható meg rendszeres szociális segély annak 

		a) a személynek, aki
		 aa) egyéb rendszeres pénzellátásban részesül [4. § (1) bek. g) pont], kivéve, ha annak összege nem éri el az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének a 37/A. § (1) bekezdésének a)-b) pontjában megjelölt személy esetében a 80 %-át, a 37/A. § (1) bekezdésének c) pontjában megjelölt személy esetében pedig a 70 %-át; 
		  ab) előzetes letartóztatásban van, illetve szabadságvesztés bünte-
tését tölti;
		b) az aktív korú nem foglalkoztatott személynek, aki
		  ba) a jövedelempótló támogatásra való jogosultságának időtartama alatt együttműködést nem vállalónak minősült a 34/A. § (1) bekezdése szerint,
		  bb) katonai szolgálatot teljesít. 


37/C. § (1) Az önkormányzat rendelete a rendszeres szociális segély folyósításának feltételeként előírhatja a családsegítő szolgálattal, - ahol ilyen nem működik, a kijelölt szociális intézménnyel - való együttműködési kötelezettséget. Együttműködésen az ellátásban részesülő személy szociális helyzetéhez és mentális állapotához igazodó programban történő részvételt kell érteni.



(2) Az önkormányzat rendeletben szabályozza

		a) az együttműködés eljárási szabályait, 
		b) az együttműködési programok típusait,
		c) az együttműködési kötelezettség megszegésének következménye-it.

37/D. § A rendszeres szociális segély havi összegének megállapítására a 36. § rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy az aktív korú nem foglalkoztatott személy esetében az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 70 %-a az irányadó.

37/E. § A rendszeres szociális segélyre való jogosultság feltételeit az önkormányzat évente legalább egyszer felülvizsgálja.

37/F. § (1) A hajléktalan személy részére megállapított rendszeres szociális segély folyósítására, elszámolására a 37. § (1)-(4) bekezdését értelemszerűen alkalmazni kell.

 (2) A főjegyző által az (1) bekezdés szerint folyósított rendszeres szociális segély összegét a Népjóléti Minisztérium - a fővárosi önkormányzaton keresztül - havonta utólagos elszámolással megtéríti.

37/G. § A fővárosban - ha a fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzat másként nem állapodik meg - a hajléktalanok rendszeres szociális segélyezése a fővárosi önkormányzat feladata.\"


8. §

Az Szt. 38. §-ának (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(3) Különösen indokolt a lakásfenntartási támogatás akkor, ha 
	a) a lakásfenntartás indokolt havi költsége eléri vagy meghaladja a háztartás havi összjövedelmének 35 %-át;
	b) a lakás fűtési költségének havi összege eléri vagy meghaladja a háztartás havi összjövedelmének 20 % át
és a háztartásban az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének kétszeresét.

(4) Lakásfenntartási költségek alatt
	a) a (3) bekezdés a) pontjának alkalmazásában a lakbért vagy albérleti díjat, a lakáscélú pénzintézeti kölcsön törlesztőrészletét, a fűtés díját, illetve költségét, a csatornahasználati díjat, a szemétszállítás költségeit, valamint az önkormányzat rendeletében meghatározott mértékig a villanyáram, a víz- és gázfogyasztás költségeit, továbbá, ha az önkormányzat rendelete lehetővé teszi, a lakáskarbantartás költségeit;
	b)  a (3) bekezdés b) pontjának alkalmazásában a lakás fűtéséhez felhasznált hőenergia fűtési szezonban felmerülő - az önkormányzat rendeletében elismert - költségének, díjának 1/6-át

kell érteni.\"


9. §

Az Szt. 39. §-ának (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(3) A lakásfenntartási támogatás a 38. § (3) bekezdésének

	a) a) pontjában foglalt esetben egy naptári évre,
	b) b) pontjában foglalt esetben egy fűtési szezonra

szól. A kérelmet évente meg kell újítani.

(4) A támogatás összegének - figyelembe véve az egyéb pénzbeli ellátásokat is -  biztosítania kell a lakhatás feltételeinek a megőrzését, ezért a támogatás egy hónapra jutó összege  nem lehet kevesebb 1000 Ft-nál.\"


10. §

Az Szt. 45. §-a a következő (4 ) bekezdéssel egészül ki:

\"(4) A fővárosban - ha a fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzat másként nem állapodik meg - a hajléktalanok átmeneti segélyezése a fővárosi önkormányzat feladata.\"

11. § 

(1) Az Szt. 47. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

	\"47. § (1) A képviselő-testület döntése alapján egyes pénzbeli ellátások egészben vagy részben természetbeni szociális ellátás formájában is nyújthatók. Természetbeni szociális ellátásként nyújtható

		a) a lakásfenntartási támogatás;
		b) az átmeneti segély;
		c) a temetési segély.

	(2) Természetbeni ellátás különösen az élelmiszer, a tankönyv, a tüzelő segély, a közüzemi díjak, illetve a gyermekintézmények térítési díjának kifizetése, valamint a családi szükségletek kielégítését szolgáló, gazdálkodást segítő támogatás.

	(3) A (2) bekezdés alkalmazásában családi szükségletek kielégítését szolgáló, gazdálkodást segítő támogatásnak minősül különösen 

		a) a földhasználati lehetőség,
		b) a mezőgazdasági szolgáltatások és juttatások,
		c) a munkaeszközök és a tevékenységhez szükséges forgó eszközök,
		d) a szaktanácsadás, a szakképzés 

biztosítása.\"


12. §

	Az Szt. 50. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: 

[Közgyógyellátásra jogosult]

\"b) a 37/A. § (1) bekezdésének a)-b) pontja szerinti rendszeres szociális segélyben részesülő;\"



13. §

Az Szt. a következő 58/A. §-sal egészül ki:

\"58/A. § (1) Külön törvényben meghatározott normatív állami hozzájárulásra jogosult a személyes gondoskodást nyújtó közfeladatot ellátó

		a) egyházi jogi személy,
		b) társadalmi szervezet,
		c) alapítvány,
		d) közalapítvány,
		e) közhasznú társaság,
		f) egyéni, vagy társas vállalkozás.

	(2) A személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények normatív állami hozzájárulását kormányrendeletben meghatározottak szerint kell igényelni és folyósítani. A folyósítás feltétele, hogy az intézmény működési feltétele és szolgáltatása, valamint intézményi térítési díja megfelel a jogszabályi előírásoknak.\"


14. §

	Az Szt. 59. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a je-
lenlegi szöveg (1) bekezdésre módosul:

	\"(2) Ötszáz lakosnál kisebb településeken, illetve külterületi lakott helyen az egyes alapellátási feladatok falugondnok közreműködésével is elláthatók.\"

15. §
	
 	Az Szt. 67. §-a a következő (1) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (1)-(2) bekezdés számozása (2)-(3) bekezdésre módosul:

	\"(1) Ápolást, gondozást nyújtó intézményekben az a személy helyezhető el, aki egészségi állapota miatt egészségügyi szakellátás nyújtására jogosult fekvőbeteg gyógyintézményben történő ellátásra nem szorul.\"


16. §

	 Az Szt. 80. §-ának (3) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi d) pont  jelölése e) pontra módosul:

	[Az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények típusai különösen]

	\"d) pszichiátriai és szenvedélybetegek átmeneti otthona;\"






17. §
	
	Az Szt. 88. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

	\"88. § (1) A megyei és a fővárosi önkormányzat (a továbbiakban: megyei önkormányzat) gondoskodik
	a) azoknak a szakosított ellátásoknak a megszervezéséről, amelyek biztosítására e törvény alapján a települési önkormányzat nem köteles;
	b) a szakosított szociális szolgáltatások területi összehangolásáról;
	c) a módszertani feladatok ellátásáról, ennek keretében megbíz valamely ápolást, gondozást nyújtó vagy rehabilitációs intézményt e feladatok ellátásával.

	(2) A fővárosban a fővárosi önkormányzat gondoskodik a hajléktalanok éjjeli menedékhelyének és átmeneti szállásának megszervezéséről és fenntartásáról.\"


18. §

	(1) Az Szt. 96. §-ának (1) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:

	[Az intézménybe való felvételkor az intézmény tájékoztatást ad a jogosult és hozzátartozója számára]

	 \"h) a jogosult jogait és érdekeit képviselő társadalmi szervezetekről.\"

	(2) Az Szt. 96. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre módosul:

\"(2) Az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott eltávozást az intézmény vezetője engedélyezi, annak részletes szabályait a házirend tartalmazza. A jogosult eltávozása csak akkor tagadható meg, ha a jogosult kezelőorvosának szakvéleménye - a jogosult önmagát, vagy másokat veszélyeztető egészségi állapota miatt - az eltávozást nem javasolja.\"


19. §

	(1) Az Szt. 98. §-a (1) bekezdésének felvezető mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

	\"(1) A jogosult és hozzátartozója, valamint a jogosult jogait és érdekeit képviselő társadalmi szervezet a házirendben foglaltak szerint panasszal élhet az intézmény vezetőjénél vagy az érdekképviseleti fórumnál (a továbbiakban: panasz kivizsgálására jogosult).\"

(2) Az Szt. 98. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(3) Az (1) bekezdésben meghatározott személyek és szervek panaszukkal az intézmény fenntartójához fordulhatnak, ha a panasz kivizsgálására jogosult 
		a) határidőben nem intézkedik,
		b) intézkedésével nem értenek egyet.\"


20. §

	Az Szt. a következő 99/A. §-sal egészül ki:

	\"99/A. § A gondnokság alatt álló jogosult érdekeinek védelmében az intézményvezető kezdeményezheti új gondnok kirendelését, ha a gondnok a gondnoki teendőket nem látja el, vagy nem a gondnokolt érdekeinek megfelelően végzi.\"


21. §

	 Az Szt. 108. §-ának (1) bekezdése a következő második mondattal egészül ki:

	\"Ennek eldöntéséhez a beutalt kezelő orvosának szakvéleményét is ki kell kérni.\"


22. §

	Az Szt. 109. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

	[A beutaló szerv és az intézmény vezetője az áthelyezést akkor kezdeményezheti, ha a jogosult]

	\"c) a házirendet többször, súlyosan megsérti, és emiatt az érdekképviseleti fórum a jogosult áthelyezését javasolja.\"



23. §

	Az Szt. 112. §-ának (3) bekezdése a következő szövegrésszel egészül ki:

	\"A szakértői bizottság legalább három tagból áll. Tagja a megyei, fővárosi pszichiátriai szakfelügyelő szakfőorvos, a megyében, fővárosban működő rehabilitációs szakfőorvos, a módszertani feladatok ellátására kijelölt, személyes gondoskodást nyújtó intézmény vezetője.\"


24. §

	Az Szt. a 113. §-át követően a következő alcímmel és 113/A. §-sal egészül ki:

	\"A pszichiátriai betegek otthonára vonatkozó külön szabályok 

	113/A. § (1) A pszichiátriai betegek otthonában élő személyek esetében a  112. § (3) bekezdése szerinti szakértői bizottság az intézményi elhelyezést követően kétévente felülvizsgálja a jogosult

		a) adott intézményben történő további ellátásának szükségességét;
		b) más intézménybe történő áthelyezésének indokoltságát.

	(2) Ha a szakértői bizottság megállapítása szerint a jogosultat egészségi állapota miatt más intézményben kell gondozni, illetőleg intézményi ellátása a továbbiakban nem indokolt, kezdeményezi a beutaló szervnél, valamint az intézmény vezetőjénél a szükséges intézkedések megtételét.

	(3) A beutaló szerv, illetve az intézmény vezetője a szakértői bizottság kezdeményezésének megfelelően 30 napon belül intézkedik.\"

25. §

	Az Szt. a következő 117/B. §-sal egészül ki:

\"117/B. § (1) A népjóléti miniszter által rendeletben meghatározott, az átlagot jóval meghaladó minőségű elhelyezési körülményeket és szolgáltatásokat biztosító tartós bentlakásos intézményben a személyi térítési díj mellett az intézményi elhelyezéskor egyszeri hozzájárulás, vagy személyi térítési díj pótlék is kérhető. Az egyszeri hozzájárulás összege az éves intézményi térítési díj tízszeresét, a személyi térítési díj pótlék a havi intézményi térítési díj kétszeresét nem haladhatja meg. Ha a gondozás tíz éven belül - a haláleset kivételével - megszűnik, az egyszeri hozzájárulásnak a fennmaradó évekre jutó időarányos részét vissza kell fizetni. 

(2) Az (1) bekezdés szerinti egyszeri hozzájárulás összegének legalább tíz százalékát a fenntartó elkülönítetten kezeli, az (1) bekezdésben meghatározott visszafizetési kötelezettség teljesíthetősége érdekében.\"


26. §

	Az Szt. 124. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
	
\" (3) A 45. § (4) bekezdése szerinti átmeneti segélyezés fedezetéhez a Népjóléti Minisztérium a fővárosi önkormányzattal évente kötött megállapodásban foglalt keretösszeggel hozzájárul.\" 


27. §

Az Szt. 132. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: 


[Felhatalmazást kap a népjóléti miniszter, hogy rendeletben szabályozza]

\"b) a személyes gondoskodást nyújtó ellátások szakmai létszám normáit, működési feltételeit, valamint az intézményvezető szakmai feladatait;\"


28. §

	(1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - 1997. január 1-jén lép hatályba.

	(2) E törvény 13. §-a 1998. január 1-jén lép hatályba.

	(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Szt. 50. §-ának (3) bekezdésében az \"egyedülálló\" szövegrész helyébe \"egyedülélő\" szövegrész lép.
	
	(4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti: 
	
	a) az Szt. 3. §-ának (5) bekezdéséből a \"valamint - az e törvényben foglalt kivételekkel - a rendszeres szociális segélyre.\" szövegrész, 48. §-ának (4) bekezdéséből az \"állandó\" szó, 132. §-a (1) bekezdésének f) pontjából a \"nem állami szervek által fenntartott\" szövegrész;

	b) a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény 134. §-ának a) pontja, 135. §-ának a)-e) pontja.  

	(5) A települési önkormányzat - az Szt. 37/C. § és 38-39. §-ában foglalt felhatalmazás alapján - az önkormányzati rendeleteket e törvény kihirdetésétől számított 4 hónapon belül alkotja meg, illetve módosítja. 

	(6) A települési önkormányzat az e törvény hatálybalépése előtt megállapított rendszeres szociális segélyeket e törvény kihirdetésétől számított 4 hónapon belül felülvizsgálja. A felülvizsgálat nyomán megállapított rendszeres szociális segély összege azonban nem lehet kevesebb, mint az annak előtte megállapított rendszeres szociális segély.

	(7) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépéskor már folyamatban lévő rendszeres szociális segélyezési ügyekre is.

	(8) Az Szt. 33. § (2) bekezdésében megjelölt határidő az e törvény hatálybalépését megelőzően keletkezett jogosultsági feltételek esetén az e törvény kihirdetésének időpontjától számítandó.



I N D O K O L Á S

a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról
szóló 1993. évi III. törvény módosításáról
szóló törvényjavaslathoz


Általános indokolás


	A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (Szt.) módosítását a szociális területen jelentkező új feladatok megoldása és a jogalkalmazás során tapasztalt problémák rendezése teszik szükségessé.

	A módosítások egyik része a rászorultsági alapú pénzbeli szociális ellátásokat, másik része a szociális intézményi szolgáltatásokat érintik, illetve e szolgáltatásokat igénybevevő személyek állampolgári jogainak fokozottabb védelmét szolgálják. E mellett a Javaslat számos értelmező, kiegészítő és pontosító rendelkezést tartalmaz. Ezek részben az időközben megjelent más jogszabályokkal való összhang megteremtését, részben az egységes jogalkalmazás segítését célozzák.

	A Javaslat egyik legfontosabb rendelkezése a rendszeres szociális segély törvényi szintű szabályozása. A rendszeres szociális segély megállapítása eddig is az önkormányzatok kötelező feladat és hatáskörébe tartozott, de a segélyezés feltételeit a rendszeres szociális segélyről, valamint a vakok rendszeres szociális segélyéről szóló 2/1969.(V.4.) EüM rendelet tartalmazta. A miniszteri rendelet alapján rendszeres szociális segélyben azok az idős és rokkant személyek részesülhettek, akik társadalombiztosítási ellátásokra nem szereztek jogosultságot és megélhetésüket biztosító jövedelemmel, vagyonnal nem rendelkeztek.

	A Javaslat szerint a jövőben rendszeres szociális segélyben az idős és rokkant személyek mellett azok az aktív korú nem foglalkoztatott személyek is részesülhetnek, akik a munkanélküliek jövedelempótló támogatásra már nem jogosultak és sem munkájuk, sem megélhetést biztosító jövedelmük, vagyonuk nincs.

	A rendszeres szociális segélyben részesíthetők körének bővülését és az ellátási forma törvényi szintű szabályozását a munkanélküliek jövedelempótló támogatása folyósításának 24 hónapra történő korlátozása teszi szükségessé.

	1997. évben átlagosan mintegy 35 ezer fő lesz azoknak a száma, akik munkanélküliek jövedelempótló támogatását már nem kaphatnak, de változatlanul nem foglalkoztathatók, ezért a megélhetésükről a szociális ellátórendszer keretében kell gondoskodni.

	A segély megállapítása szigorú feltételekhez kötött, mindhárom jogosultsági kör esetében vizsgálni kell a család egy főre jutó havi jövedelmét és az igénylő saját jövedelmét.

	A rendszeres szociális segély csak az aktív korú nem foglalkoztatott személyek tekintetében jelent új feladatot a települési önkormányzatoknak.

	A feladat bővülés pénzügyi fedezete a szociális és gyermekjóléti feladatokhoz kapcsolódó normatív állami hozzájárulás keretében rendelkezésre áll. 1997. évben a szociális és gyermekjóléti normatíva tervezett előirányzata 56 milliárd Ft, ebből 11 milliárd Ft az az összeg, amely 1996. évben a munkanélküliek jövedelempótló támogatásának finanszírozását biztosította. 


	A munkanélküliek jövedelempótló támogatásának finanszírozása 1997. évben megváltozik és a települési önkormányzatokat terhelő hányad az eddigi 50 %-os arány helyett 25 %-ra csökken.

	A finanszírozási szabályok változása és a jövedelempótló támogatásban részesülők számának csökkenése ellenére - éppen az új feladatra tekintettel - a jövedelempótló támogatás  ez évi egész forrása (11 milliárd Ft) az önkormányzatoknál marad. Jövő évben a mintegy 190 ezer fő jövedelempótló támogatásban részesülő után a települési önkormányzatokat terhelő 25 %-os részaránnyal a kiadás mindössze 5 milliárd Ft. 

	Az így felszabaduló 6 milliárd Ft megfelelő fedezetet biztosít a rendszeres szociális segélynél jelentkező mintegy 3,4 milliárd Ft költségnövekedéshez, továbbá a vakok rendszeres  szociális segélyének 88 millió Ft összegű teljesítéséhez is. 

	Ezáltal megszűnik a vakok rendszeres szociális segélyének elkülönült szabályozása és az ellátás folyósítása - a    jogosultság   jelenlegi   megállapításával összhangban - a települési önkormányzatok feladatává válik.

	A pénzbeni szociális ellátások körében bekövetkező másik változás a lakásfenntartási támogatás rendelkezéseit érinti. 

	Az eddigi rendelkezés módosításának célja, hogy orientáló szabályként ráirányitsa a települési önkormányzatok figyelmét a fűtéshez kapcsolódó költségeknek a lakásfenntartási támogatáson belüli kiemelt kezelésére.

	Emellett két új garanciális szabály bevezetésére is sor kerül. Az egyik a támogatás időtartamára, a másik a mértékére vonatkozik. 


	Míg korábban lehetőség volt egy évnél rövidebb időtartamra megállapítani a támogatást, a tervezet szerint ennek időtartama egy naptári évnél, illetve a fűtési kiadásokra tekintettel megállapított támogatás esetén a hat hónapos fűtési szezonnál rövidebb nem lehet. A szociális és gyermekjóléti normatívába beépülő - korábban a HTO fűtési támogatásra biztosított előirányzatként rendelkezésre álló - 7Mrd Ft lehetőséget teremt a lakásfenntartási támogatásra biztosított önkormányzati kiadásoknak - a fűtési költségeket kiemelten kezelő - növelésére.

	A Javaslat hajléktalanokra vonatkozó rendelkezéseit  a gyakorlatban felmerült problémák megoldása indokolja.

	A hajléktalanok rászorultsági ellátáshoz való jogának tartózkodási jogcímtől független deklarálása  az illetékességi viták csökkentését, az ellátási felelősség megerősítését, és a szolgáltatások hozzáférhetőségének biztosítását szolgálják.

	Hangsúlyosabbá válik a Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti együttműködési lehetőség, illetve törvényi megerősítést nyert a főváros által már eddig is végzett hajléktalan-ellátás annak alapján, hogy a hajléktalanság a főváros egészét érintő, a kerületek közigazgatási határaihoz csak kivételesen köthető ellátás. Így illetékességi feltételek vizsgálata nélkül az azonnali krízishelyzet elhárítására szolgáló átmeneti segélyezés - amennyiben a fővárosi és a kerületi önkormányzat másként nem állapodik meg - a fővárosi önkormányzat feladata. 

	Ezen tevékenység finanszírozásához a Népjóléti Minisztérium is hozzájárul.

	Szintén a főváros speciális helyzetéből adódóan indokolt az, hogy a hajléktalanok átmeneti intézményeinek megszervezése a kerületek helyett a fővároshoz kerüljön.

	A személyes gondoskodást nyújtó alapellátásokra vonatkozó szabály kiegészül a gyakorlat által már igazolt falugondnoki szolgáltatással, amely lehetővé teszi a kötelező szociális alapellátási feladatok komplex módon történő megszervezését a kistelepülések részére. A kistelepülések e speciális szolgáltatásának megteremtéséhez szükséges fejlesztési forrás a Népjóléti Minisztérium költségvetésében biztosított.

	A természetben nyújtott szociális ellátások körének bővítésével a rászorulók együttműködését igénybevevő támogatások szélesítésével kiválthatók, vagy helyettesíthetők a szociális pénzbeli juttatások. Ezért az ellátások között nevesítésre kerül a családi szükségletek kielégítését célzó gazdálkodási támogatás. Ez a támogatási forma egyrészt  a mezőgazdasági jellegű településeken már létező gyakorlatot erősít meg, másrészt irányt mutat a passzív segélyezés helyett az aktív együttműködés felé, amelynek révén a szociális krízishelyzetből való kilépés is megkönnyíthető. Az önfoglalkoztatással, a család közvetlen munkaerejének bevonásával keletkező kiegészítő természetbeni vagy pénzbeni jövedelem morálisan elfogadhatóbb mind a társadalom, mind a segített egyén számára.

	A szociális szolgáltatások működésének  feltételrendszerében érvényre kell jutnia a szakmailag kívánatos és államilag garantálható követelményeknek. Ezek meghatározása már a korábbi törvénykezési folyamat során megkezdődött, a jelenlegi módosítás további elemekkel bővíti a szabályokat.

	Eddig évenként az állami költségvetésről szóló törvény mondta ki, hogy mely fenntartók által működtetett intézmények jogosultak  normatív állami hozzájárulásra. A szociális törvény garanciális elemként biztosítja - a jogszabályi követelményeknek megfelelő - személyes gondoskodást nyújtó, közfeladatot ellátó nem állami intézmények állami hozzájáruláshoz való jogosultságát.

	A szociális  intézményben élő  személyek emberi és állampolgári jogainak  lehető legteljesebb érvényesítésére a törvényjavaslat garanciákat teremt  azzal, hogy lehetővé teszi a szakmai és társadalmi szerveződések érdekvédelmi funkcióinak erősödését.

	Ugyanezen célból megfogalmazásra kerül az is, hogy az intézményvezető a gondnokság alatt álló személyek gondnokának \"felmentését\" kezdeményezze, ha azt tapasztalja, hogy tevékenysége nem szolgálja gondnokoltja érdekeit. A jog- és érdekvédelem további törvényi eleme az intézményi érdekképviseleti fórum jogkörének bővítése azzal, hogy a közösség érdekeinek védelme céljából javasolhatja a házirendet súlyosan megsértők más intézménybe történő áthelyezését.

	A jogállami követelményekkel összhangban, fokozottabb védelmet és támogatást igényelnek a betegségük miatt belátási képességgel egészben vagy részben nem rendelkező pszichiátriai betegek. Emiatt erősíteni szükséges a pszichiátriai otthonokban élő személyek egészségi állapotának rendszeres szakmai felülvizsgálatát, hogy állapotjavulás esetén a társadalomba való visszatérésük könnyebbé váljon.

	Az intézményben elhelyezettek jogainak érvényesítése érdekében a tartós bentlakást nyújtó intézmény fenntartójának vagyoni biztosítékkal kell rendelkeznie. Ennek mértéke az igénybevett egyszeri hozzájárulás összegének 10 %-ánál kevesebb nem lehet.

	A vagyoni biztosíték garanciát nyújt arra, hogy az intézményi szolgáltatás igénybevételének vagy az intézmény működésének megszűnése esetén a jogosult a befizetett egyszeri hozzájárulás arányos részét polgári peres eljárás nélkül visszakapja.
	

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz


	A Javaslat részben új értelmező rendelkezéseket vezet be, részben kibővíti a hajléktalan személyekre vonatkozó ellátási kötelezettséget.

	Az új értelmező rendelkezések bevezetése az egységes jogalkalmazás miatt szükséges, különös tekintettel egyes rászorultsági alapú pénzbeli, és természetbeni ellátások jogosultsági feltételeinek megítélésében van jelentőségük.

	A hajléktalan személyek rászorultsága esetén a tartózkodás jogcímétől független ellátási kötelezettség szabályozása azt célozza, hogy  egyértelművé váljon az ellátási felelősség, ezáltal a hajléktalan személy biztonságosabban hozzájusson a számára szükséges ellátáshoz.

A 2. §-hoz

	Az Szt. 17. §-a a jogosulatlanul igénybe vett ellátás megtérítésére vonatkozó szabályokat tartalmazza. A 17. § (2) bekezdése taxatíve felsorolja azokat az  ellátásokat, amelyek folyósításának időtartama alatt ha a jogosult más rendszeres pénzellátásban is részesül, akkor - a párhuzamos ellátás elkerülése érdekében - visszafizetésre kell kötelezni. A Javaslat e taxatív felsorolást egészíti ki a rendszeres szociális segély ellátási formával.




A 3. §-hoz

	A Javaslat a szociális rászorultság esetén önkormányzati hatáskörben megállapítható ellátások körét kiegészíti a rendszeres szociális segély ellátási formával.

A 4. §-hoz	

	A Javaslat pontosítja és egyidejűleg kiegészíti a munkanélküliek jövedelempótló támogatására vonatkozó feltételeket. A pontosítás lényege  az, hogy az eddig azonos alpontban  (Szt 33. § (1) bekezdés b./ pontja) szabályozott feltételeket a Javaslat közérthetőbben két alpontban (Szt 33. § (1) bekezdés b,/ és c./ pontok) fogalmazza meg.

	A munkanélküliek jövedelempótló támogatása iránti igényt eddig a jogosultság keletkezését követően, de időbeni korlátozás nélkül lehetett benyújtani. A Javaslat szerint ez megszűnik, és a munkanélküliek jövedelempótló támogatását a jogosultsági feltételek keletkezésének időpontjától számított 12 hónapon belül lehet csak igényelni,  amely  határidő   elmulasztása     jogvesztőnek   minősül. E szabályozás azért szükséges, hogy a munkanélküli személy a munkaerő-piaci szervekkel és az önkormányzattal mielőbb megkezdje azt az együttműködést, amely a további foglalkoztatását elősegítheti.

Az 5- 6. §-okhoz

	Mindkét jogszabályhely a munkanélküliek jövedelempótló támogatásával kapcsolatos rendelkezések pontosítására, illetve korrekciójára irányul. Ezek a módosítások részben a foglalkoztatásról és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt), részben az Szt. korábbi módosítása miatt váltak szükségessé.

A 7. §-hoz

	A rendszeres szociális segélyezéssel kapcsolatos feladatokat és a segély megállapításának részletes feltételeit a Javaslat 7. §-ával kiegészített Szt 37/A.-37/G. §-ok tartalmazzák.

	A települési önkormányzat rendszeres szociális segélyt azoknak a személyeknek állapíthat meg, akik felnőttkorúak és rokkantak, vagy a 62. életévüket betöltötték, továbbá, akik aktív korú nem foglalkoztatottnak minősülnek.

 	Aktív korú nem foglalkoztatott az a személy, aki a munkanélküliek jövedelempótló támogatása folyósításának időtartamát kimerítette, vagy abban nem részesült és a rendszeres szociális szegély iránti kérelme benyújtását megelőző három évben legalább két év időtartamban együttműködött a munkaerőpiaci szervekkel. A segély további feltétele  jövedelmi helyzethez kötött, amelyben a család egy főre jutó havi jövedelmét és az igénylő saját havi jövedelmét is vizsgálni kell.

	A feltételek fennállása esetén a rendszeres szociális segély összege az időskorúak és a rokkantak esetében az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 %-a (1997-ben várhatóan 9200 Ft/hó), az aktív korú nem foglalkoztatottak esetében az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 70 %-a (1997-ben várhatóan 8050 Ft/hó). A segély mértékének eltérő szabályozását a munkanélküli ellátások egymásra épülése és a munkára való ösztönzés indokolja. 

	A Javaslat lehetőséget ad  arra, hogy a települési önkormányzat - a helyi rendeletében szabályozott módon - a segély folyósítását a családsegítő szolgálattal, illetve a kijelölt szociális intézménnyel történő együttműködési kötelezettséghez kösse.

	Az együttműködési kötelezettség előírásának az a célja, hogy ezek a személyek és családok a szociális munka eszközeinek és módszereinek alkalmazása útján is segítséget kapjanak élethelyzetük javításában. 

	A hajléktalan személyek esetében a Javaslat a jövedelempótló támogatás megállapításánál és folyósításánál már alkalmazott szabályt  ír elő. Ennek az a lényege, hogy a települési önkormányzat állapítja meg a rendszeres szociális segélyt, de a folyósításáról a fővárosi főjegyzőnek kell gondoskodnia. Az ezzel kapcsolatos költségeket a Fővárosi Önkormányzatnak a Népjóléti Minisztérium megtéríti. (1997  évre  várhatóan  550-600  főt érint, költségkihatása 50-60 millió Ft).


A 8-9. §-hoz

	A Javaslat a lakásfenntartási támogatás szabályainak kiegészítésével a rászorult családok fűtési költségeihez való hozzájárulásnak a lakásfenntartási támogatáson belüli elkülönített kezelését is lehetővé teszi. A korábbi jogosultakon  túl azok a családok is részesülhetnek lakásfenntartási támogatásban, akiknél a lakás fűtési költségeinek havi összege eléri vagy meghaladja a háztartás összjövedelmének 20 %-át.

	Megszűnik az a lehetőség, hogy az önkormányzat a rendeletében határozza meg a lakásfenntartási támogatásra való jogosultság időtartamát. A lakásfenntartási támogatás egy évre - a fűtési kiadásokra tekintettel megállapított ellátás esetén egy fűtési szezonra - szól.

	A Javaslat meghatározza a lakásfenntartási támogatás legkisebb mértékét oly módon, hogy annak egy hónapra jutó összege nem lehet 1000 Ft-nál kevesebb.
	


A 10. §-hoz

	A Javaslat a főváros esetében már a kialakult gyakorlatot emeli törvényerőre. A Fővárosi Önkormányzat a Hajléktalanok Információs Irodáján keresztűl nyújt krizissegélyt a rászorulóknak. Ennek a feladatnak a finanszírozásához a Népjóléti Minisztérium már évek óta hozzájárul. Ugyanakkor lehetőség van  arra is, hogy ahol erre igény mutatkozik, a kerületi önkormányzatok lássák el a feladatot.


A 11. §-hoz


	A természetbeni ellátások Szt.-ben történő felsorolása az önkormányzatok számára jelentős ösztönzést jelent a konkrét ellátási formák létrehozására, ezért a Javaslat új elemként szerepelteti a családi szükségletek kielégítését szolgáló gazdálkodási támogatást. Ez a támogatási forma a mezőgazdasági jellegű településeken már létező gyakorlat, valamint irányt szab a szociálpolitikai eszközök  együttműködést igénylő fejlesztésének.

	A kedvezményezett család - segély helyett, több esetben szociális kölcsönként - természetben kap földhasználati lehetőséget, mezőgazdasági gépi munkát, vetőmagot a családi munkavégzés feltételeinek megteremtéséhez, a szociális krízishelyzetből való kilépéshez. 









A 12. §-hoz


	A rendszeres szociális segélyben részesíthetők körének változása indokolja, hogy a közgyógyellátásra jogosultak köre pontosításra kerüljön. A Javaslat szerint a rendszeres szociális segélyezettek közül változatlanul csak az idősek és a rokkantak részesülnek alanyi jogú közgyógyellátásban.


A 13. §-hoz


	Az Szt. hatályba lépését követően megnövekedett a nem állami humán szolgáltatást nyújtó szociális intézmények száma. Ezáltal javult a szolgáltatások kínálata, némileg csökkent az önkormányzatok terhe, mivel a nem állami, többségében nonprofit szervek által működtetett intézmények igen gyakran olyan rászorultak ellátását biztosítják, akikről önkormányzati fenntartású intézményben kellene gondoskodni. 

	A Javaslat garanciális elemként az ágazati törvényben fogalmazza meg, hogy mely fenntartók által működtetett intézmények jogosultak normatív állami hozzájárulásra. Ezeket a szabályokat korábban az éves állami költségvetésről szóló törvény mondta ki, a jövőben azonban a szociális intézmények esetén az Szt.  állapítja meg a jogosultak körét.






14. §-hoz


	A Javaslat a szociális alapellátás speciális formájaként bevezeti a falugondnoki ellátást, amelynek feladatait a 2/1994. (I. 30.) NM rendelet már tartalmazza.

	Törvényi szintre való emelését az indokolja, hogy kistelepüléseken, külterületeken az önkormányzatok kötelező szociális alapellátási feladatai komplex módon így szervezhetők meg. 

A 15. §-hoz

	A Javaslat az ápolást-gondozást nyújtó intézményi ellátás feltételeinek meghatározásakor kimondja, hogy az intézményekben csak olyan személyek gondozhatók, akik fekvőbeteg gyógyintézeti ellátásra nem szorulnak. Ez a szabály azért fontos, mert az ápoló-gondozó intézmények is nyújtanak a bentlakóknak egészségügyi ellátást. A szociális intézmény azonban nem vállalhatja fel és nem is helyettesítheti a szükséges kórházi ellátást. Az intézményben élő személyek is állampolgári jogon jogosultak az állapotuknak megfelelő egészségügyi szolgáltatásokra.


A 16.§-hoz

	Az Szt. a gyakorlatban működő ellátási formák szerint  felsorolja a szociális intézmények típusait. Az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények között a pszichiátriai és szenvedélybetegek átmeneti otthona eddig nem szerepelt, ezt a hiányt pótolja a Javaslat. 



	Ennek az intézmény-típusnak a nevesítése azért is fontos, mivel a pszichiátriai és szenvedélybetegek szociális intézményrendszeréből hiányoztak azok az átmeneti ellátási formák, amelyeknek fő feladata a visszailleszkedés elősegítése.
Ezen átmeneti intézménytípus széleskörű kiépülése, valamint az utógondozói munka színvonalának javítása a pszichiátriai és szenvedélybetegek társadalmi integrációját a jelenleginél jobban fogja biztosítani.


A 17. §-hoz


	A megyei önkormányzatok szociálpolitikai feladatait ma több törvény szabályozza. Az egyes ellátások koordinációjával összefüggő teendőket a helyi önkormányzatokról szóló törvény, az intézmények fenntartásával összefüggő feladatokat az Szt., a módszertani intézmények, csoportok működtetésével kapcsolatos megyei feladatokat pedig az úgynevezett \"hatásköri törvény\" (1991.évi XX.tv.)tartalmazza. Indokolt, hogy a megyei önkormányzatok szociális teendőit egy jogszabály, az ágazati törvény szabályozza.

	A hajléktalanok éjjeli menedékhelyének és átmeneti szállásának fenntartását a főváros vonatkozásában az általános szabályoktól eltérően fogalmazza meg a Javaslat, mivel ezen ellátások felelőse nem a települési önkormányzatnak minősülő kerület, hanem a főváros. Ezt a szabályozást a főváros speciális helyzete indokolja. A gyakorlatban a főváros területén található szálláshelyek többsége is a főváros fenntartásában működik. 







A 18-19. §-okhoz


	Az Szt. több rendelkezése szolgálja az intézményben élők jogainak, érdekeinek védelmét (pl. az intézményvezető tájékoztatási kötelezettsége, érdekképviseleti fórum létrehozásának és működtetésének szabályai). 
	A Javaslat szélesíti az érdekeik, jogaik érvényesítésében gyakran koruk, egészségi állapotuk miatt korlátozott intézményi lakók érdek- és jogvédelmének rendszerét. 

	Új elem, hogy a társadalmi szervezetek - több nyugat-európai ország gyakorlatához hasonlóan - lehetőséget kapnak az intézményi jogviszony ellenőrzésére, amelynek eredményeként a bentlakók érdekében eljárhatnak a különböző hatóságoknál. Ezzel függ össze az a rendelkezés (17.§), amely az intézmény kötelezettségévé teszi a beutalt és elhelyezést nyert jogosultak tájékoztatását a jogaikat és érdekeiket képviselő szakmai és társadalmi szervezetekről. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa kezdeményezésére a Javaslat rendelkezik az intézményben élő személyek intézményből való eltávozásának szabályairól. Ez a rendelkezés összhangban van az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében foglalt azon alapelvvel, miszerint alapvető emberi jogokra vonatkozó szabályt csak törvény állapíthat meg.


A 20. §-hoz


	A szociális intézményekben jelentős számban élnek korlátozottan cselekvőképes, illetve cselekvőképességgel nem rendelkező személyek. 
	Nem ritka, hogy ezen személyek gondnokai a velük kapcsolatos gondnoki teendőket nem látják el, vagy ezt a gondnokolt érdekeitől eltérően gyakorolják. Az ilyen helyzetek mielőbbi megszüntetése érdekében a Javaslat az intézményvezető számára lehetővé teszi új gondnok kirendelésének kezdeményezését. E rendelkezést az indokolja, hogy az intézményvezető  közvetlenül szerez tudomást a gondnok és a gondnokolt viszonyáról, így legkorábban nyílik lehetősége az intézményben élő személy jogainak és érdekeinek védelmében eljárni.

A 21. §-hoz

	A határozott időre szóló intézményi beutalás időtartamának lejártakor a beutaló szerv jogosult annak vizsgálatára, hogy az intézményi gondozás feltételei továbbra is fennállnak-e. Mivel a bentlakásos intézményi elhelyezést az esetek legnagyobb részében az egészségi állapot kedvezőtlen változásai teszik szükségessé, az elhelyezés megszüntetéséhez indokolt az ellátásban részesülő személy kezelőorvosának szakvéleményét is kikérni. Ezt a rendelkezést tartalmazza a Javaslat.

A 22. §-hoz

	A Javaslat fokozott hangsúlyt fektet az intézményi lakók érdekvédelmére. A jelenlegi törvényi szabályozás lehetőséget ad arra, hogy a közösségi együttélés normáit megszegő, deviáns magatartást tanúsító személyeket másik intézménybe helyezzék át. Ilyen esetekben az áthelyezést a beutaló szerv vagy az intézmény vezetője kezdeményezheti. A Javaslat úgy rendelkezik, hogy az intézmény házirendjét megsértők áthelyezésére is csak akkor kerülhet sor, ha azzal az érdekképviseleti fórum is  javasolja. Az érdekképviseleti fórum jogkörének szélesítése a gondozottak és a nyilvánosság nagyobb bevonását eredményezi az intézményi élet eseményeibe.

A 23. §-hoz

	A Javaslat  kibővíti a jelenleg csupán a rehabilitációs intézményi gondozás kérdéseiben állástfoglaló szakértői bizottság funkcióit. Ezzel egyidejűleg meghatározza e szerv legkisebb létszámát (3 fő), illetve a bizottság állandó tagjait. A szakértői bizottság működtetéséről továbbra is az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat gondoskodik.



A 24. §-hoz


	Az egészségügyi törvény 30 illetőleg 60 naponként kötelező jelleggel írja elő a pszichiátriai fekvőbeteg intézetekben lévő betegek gyógykezelése szükségességének bírói felülvizsgálatát. A pszichiátriai betegeket gondozó szociális intézményekre vonatkozóan nem került egyértelmű meghatározásra a beutaltak szakmai felülvizsgálatának szükségessége. A beutalt így - esetenként indokolatlanul - a pszichiátriai intézmény lakója marad, még akkor is, ha állapota miatt a társadalomba visszailleszthető, illetve szociális ellátását más típusú intézményben kellene biztosítani.

	A rendszeres szakmai kontroll hiányát pótolja a Javaslat azáltal, hogy előírja a pszichiátriai betegek egészségi állapotának és szociális helyzetének  kétévenkénti felülvizsgálatát. A felülvizsgálatra a rehabilitációs intézményi gondozás szükségessége kérdésében állást foglaló szakértői bizottság jogosult. A bizottság véleményt alakít ki a tartós bentlakásos intézményben történő gondozás további szükségességéről, a jogosult állapotától függően javaslatot tehet  fekvőbeteg gyógyintézeti elhelyezésre, illetve a családba történő visszahelyezésre.

	A Javaslat kimondja azt is , hogy a beutaló szerv illetve az intézmény vezetője a szakértői bizottság kezdeményezésétől számított 30 napon belül köteles a szükséges intézkedéseket megtenni, így különösen a beutaltat áthelyezni, a beutalást megszüntetni, az utógondozást megszervezni.


A 25. §-hoz


	Az átlagot meghaladó szintű tartós bentlakásos intézményi  elhelyezési feltételek megteremtése esetén a fenntartó egyszeri hozzájárulás igénybevételére jogosult. Az egyszeri hozzájárulás mértéke legfeljebb az intézményi térítési díj éves összegének tízszerese lehet. A külön jogszabályban meghatározott esetekben az egyszeri hozzájárulás arányos része az ellátottak részére visszafizetésre kerül. Az intézményben élők jogainak védelme érdekében szükséges szabályozni, hogy a fenntartók e visszafizetési kötelezettség teljesítéséhez vagyoni biztosítékkal rendelkezzenek. 

A 26-27. §-hoz

	A Javaslat ezen rendelkezései technikai jellegű szabályokat tartalmaznak.

A 28. §-hoz


	A törvény hatályba léptetésére a Javaslat 1997. január 1-jét jelöli meg. 
A zárórendelkezések között a szövegmódosításokon túl az átmeneti és hatályon kívűl helyező szabályok is szerepelnek.