"ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ
Képviselői önálló indítvány!

T/3482.

1996. évi ... törvény

a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról


1.§

A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.) 85. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(1) A lakás fekvése szerint illetékes önkormányzat köteles 1998. december 31-ig a kényszerbérlő részére önkormányzati cserelakás bérbeadását felajánlani.\"



2.§

A Lt. 85. §-a a következő (3) és (4) bekezdésekkel egészül ki:

\"(3) Az elhelyezésre jogosult kényszerbérlő által fizetendő lakáshasználati díj mértéke nem haladhatja meg az önkormányzat rendelete alapján az önkormányzati lakásra megállapítható lakbér  kétszeresének mértékét.
  (4) A (3) bekezdés rendelkezése a 
	a) szabad megállapodással
	b) bírói ítélettel
	megállapított lakáshasználati díjakra nem vonatkozik.


3.§

E tövény kihirdetésének napján lép hatályba.





INDOKOLÁS


Az 1. §-hoz

A Lt. 85.§ (1) bekezdése a kényszerbérletek megszüntetését - a kényszerbérlők elhelyezését - cserelakás felajánlásával, vagy pénzbeli térítéssel önkormányzati hatáskörbe utalta 1996. december 31-i határidővel.

E törvényi kötelezettségnek az önkormányzatok többsége az elmúlt három éves időszak alatt sem időarányosan, sem a folyó év augusztus 31-i állapotot jelző Összesítő szerint nem tett eleget, nem tudott eleget tenni.

A Fővárosban az elbírált 1745 kényszerbérletből 662 bérlet megszüntetésére került sor, ami a teljes érték 38 %-a. Országosan, becsült adatok szerint, ez az arány mindössze 25-30 %.

Budapesten még újabb kérelmek növelik az eddigi kényszerbérletek számát, és megközelítőleg 1100 megoldatlan; vidéken óvatos becslések szerint 1500 elhelyezés húzódik át a következő évekre. A hátralevő három hónap alatt a törvényi kötelezettség végrehajtására az önkormányzatok objektív okok miatt - mivel nem áll rendelkezésükre pillanatnyilag a kényszerbérlők rendelkezésére bocsátható cserelakás - nem képesek. Az önkormányzatok illetékesei szerint a probléma végleges rendezésére várhatóan csak 1998. közepén vagy végén kerülhet sor.

A törvényi határidő közeledte és a megoldatlan, áthúzódó ügyek magas száma indokolja a törvény módosítását és egyben lehetőséget nyújt arra, hogy az Országgyűlés átfogó értékelés alapján döntsön a kényszerbérletek felszámolását elősegítő rendelkezésekről.

A határidő törvényi módosítása elkerülhetetlen. Sem a belügyminisztériumi állásfoglalások, miszerint \"nem jogvesztő hatályú a december 31-i határidő lejárta\", sem a miniszteri válaszok nem pótolhatják  az egységes értelmezéshez jogilag is indokolt, törvény által meghatározott újabb határidő kihirdetését.

Az Alkotmánybíróság számos határozatának indoklása kifejti, hogy \"a jogállamiság alapvető követelménye a jogbiztonság\". A jogbiztonság alkotmányos követelménye \"megköveteli a kiszámíthatóságot, az előreláthatóságot\", azt, hogy az érintettek a szabályozás végső időpontjával biztonsággal számolhassanak. Ezeket az alkotmányos követelményeket elsődlegesen a jogalkotásnak kell érvényre juttatnia. A határidő törvényi módosítása nélkül az érintett állampolgárok jogbizonytalansága tovább növekszik, fokozva a feszültségeket és a kényszerbérlők amúgy is kiszolgáltatott helyzetét.




A 2. §-hoz

Általános tendencia, hogy a bérbeadók a lakbéremelés eszközével kényszerítik kényszerbérlőiket a mielőbbi elköltözésre. Az önkormányzatok árhatósági jogkörükben megalkotott rendeleteikkel korlátozzák ugyan a piaci lakbérköveteléseket, de még a fővárosi önkormányzatok is teljesen eltérően határozzák meg a maximális mértéket. Ebből kifolyóan országos szinten a kényszerbérlők lakbérterhei szélsőségesen eltérőek.

Már az átlagosan 150 %-kal emelt önkormányzati lakbérek kétszeres-négyszeres mértéke is havi 5-15 ezer Ft lakbért jelent, de az éves forgalmi érték 6-8 %-ában meghatározott lakbérterhek elérhetik a 20-30 ezer Ft-os összeget is. Természetesen ez az összeg a többnyire idős, nyugdíjas kényszerbérlőknek megfizethetetlen.

A bírósági ítéletekhez kötelezően irányadók a helyi rendeletek. Így bár a bírói gyakorlat, főként a műszaki állapot figyelembevételével általában 15-20 %-kal csökkenti a maximált mértéket, azonban a még így is magas lakbér és egyéb rezsi-terhek nagymértékben rontják a kényszerbérlők életkörülményeit.

Budapest, 1996. november 12.






	Molnár Gyula	Dr. Szabó Lajos Mátyás	Csizmár Gábor

----Ç   ü   v â   r ć   m Ę   j Â   g Ě   d T   a ¤   \ Ý   W ´   R ˇ   N 
  J -- A"
