"Magyar Köztársaság Kormánya


T/3566. számú



TÖRVÉNYJAVASLAT



a halászatról és a horgászatról



Előadó:


Dr. Nagy Frigyes
fölművelésügyi miniszter







Budapest, 1996. december 





Törvényjavaslat

a halászatról és a horgászatról



	Az Országgyűlés

az állat- és növényvilág természetes sokféleségének fenntartása, folyamatos megújulása, a halászati jognak a piacgazdaság követelményeivel, valamint a vízi élővilág és a vizek természeti környezete védelmével harmonizáló gyakorlása érdekében a halászat feltételeinek meghatározására

a következő törvényt alkotja:


I. Fejezet

Bevezető rendelkezések

A törvény tárgya és hatálya

1. §

(1)	E törvény a halászati jog gyakorlásának feltételeit, a Magyar Köztársaság területén levő vizeken és halászatra alkalmas vízilétesítményeken folyó, a halgazdálkodással, a hal- és élőhelyének védelmével összefüggő tevékenységeket, az ezeket végző személyek jogait és kötelezettségeit, valamint a halászati igazgatással összefüggő feladat- és hatásköröket szabályozza.

(2)	E törvény hatálya a horgászat, a tiltott eszközök és módok, a halászati őrzés, a halállományt, illetőleg táplálékforrását veszélyeztető vad gyérítése, a külföldről származó egyedek telepítése vonatkozásában a haltenyésztési létesítményre (halastó) is kiterjed.

(3)	Védett hal esetében e törvény rendelkezéseit a természet védelméről szóló törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.


Értelmező rendelkezések

2. §

(1)	E törvény alkalmazásában:

	a) hal: a \"halak\" állatrendszertani osztályba tartozó állatfaj. A halra vonatkozó rendelkezéseket - az e törvényben meghatározott esetekben - alkalmazni kell a haltáplálékszervezetre, a rákra, a békára, a kagylóra, a piócára, valamint ezek egyedfejlődési alakjaira is (a továbbiakban együtt: más hasznos víziállat).

	b) halászat: a halnak megengedett módon és eszközzel halászati vízterületen történő fogása - ide értve a horgászatot is -, illetve gyűjtése, továbbá a hal tenyésztése, tartása és telepítése, valamint a hal- és élőhelyének védelmét szolgáló tevékenység;

	c) horgászat: a halászati vízterületen a halnak horgászeszközzel (készséggel) vagy a csalihalnak 1 m2-nél nem nagyobb, emelőhálóval való fogása;

	d) halászati vízterület: az a víz, amely jellegének megváltoztatása nélkül alkalmas a hal életfeltételeinek biztosítására, és amelyet a halászati hatóság halászati vízterületté nyilvánított;

	e) halastó: az a vízfeltöltést és lecsapolást biztosító műtárgyakkal (zsilipekkel) ellátott mesterséges vízterület, amelyet haltenyésztésre használnak, ide értve a teleltető és ivadéknevelő tavakat, valamint a táp- és lecsapoló csatornákat.

(2)	A nem halászható (horgászható) halfajok és víziállatok körét a földművelésügyi miniszter (a továbbiakban: miniszter) a természetvédelemért felelős miniszterrel együtt rendeletben határozza meg.










II. fejezet

A halászati jog

A halászati jog fogalma

3. §

(1)	A halászati jog - mint vagyonértékű jog - a halászattal összefüggő jogosultságok és kötelezettségek összessége, amely - ha e törvény másképp nem rendelkezik - a víz tulajdonjogának elválaszthatatlan része.

(2)	Holtág és bányató esetében a halászati jog a Magyar Államot illeti. 

(3)	A halászati jog haszonbérbe adható.


A halászati jog jogosultja

4. §

(1)	Ha a halászati vízterület

	a) kizárólag egy személy - ide értve a Magyar Államot is - tulajdonában van, a halászati jog a tulajdonost önállóan (a továbbiakban: önálló halászati jog);
	b) több személy - ide értve a Magyar Államot is - tulajdonában van, a halászati jog a tulajdonosokat közösen (a továbbiakban: társult halászati jog)

illeti meg.

(2)	Társult halászati jog esetén a tulajdonosok

	a) a tulajdonosi képviselet formájáról, a képviselő személyéről;
	b) a halászati vízterületté nyilvánításra irányuló kérelem benyújtásáról;
	c) a halászati jog gyakorlásának módjáról

a tulajdonukban levő vízterület nagysága szerinti szavazati arányban, egyszerű szótöbbséggel határoznak, és ilyen arányban viselik a halászati jog gyakorlásával kapcsolatos terheket, valamint részesednek annak hasznaiból.

(3)	Társult halászati jogra egyebekben a Polgári Törvénykönyv 142-143., 145-146. §-ainak rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni.


5. §

(1)	A halászati jog jogosultjának általában a halászati vízterület tulajdonosát, a 3. § (3) bekezdésében meghatározott esetben pedig a haszonbérlőt kell tekinteni.

(2)	A halászati jog gyakorlásával kapcsolatos kötelezettségek és jogok e törvényben foglaltak szerinti teljesítéséért, illetőleg gyakorlásáért a jogosult felel.

(3)	A jogosultakról a halászati hatóság nyilvántartást vezet.


A halászati vízterület

6. §

	Ha e törvény másképp nem rendelkezik, a víz halászati vízterületté nyilvánítását a halászati hatóságtól kell kérni. A halászati hatóság a határozatát a vízügyi, a környezetvédelmi hatóság - természeti, illetve védett természeti terület esetén a természetvédelmi hatóság - szakhatósági hozzájárulásával hozza meg. 


7. §

	A 6. § szerinti víz halászati vízterületté nyilvánítása iránti kérelemnek tartalmaznia kell:

	a) a vízterület megnevezését, fekvésére, határvonalaira, tulajdoni és használati viszonyaira vonatkozó adatokat;
	b) a vízterület által érintett ingatlan művelési ágának megjelölését.







A különleges rendeltetésű halászati vízterület

8. §

(1)	A halászati vízterület

	a) a génállomány megőrzése érdekében,
	b) oktatási vagy kutatási célból,
	c) a természetvédelmi érdekek érvényesítése miatt vagy
	d) más közérdekből

különleges rendeltetésűvé nyilvánítható.
(2)	A különleges rendeltetés közérdekből történő megállapítását a közérdek érvényesítésével érintett miniszter, illetőleg helyi önkormányzat (fővárosban a Fővárosi Önkormányzat) a miniszternél kezdeményezheti, aki az erre vonatkozó határozatában a halászati jog hasznosításával kapcsolatosan különleges feltételeket állapíthat meg. 
(3) A halászati vízterület közérdekből történő különleges rendeltetésűvé nyilvánításából eredő költség megtérítéséről, valamint a jogosult kártalanításáról a kezdeményező köteles gondoskodni. 


A hal tulajdonjogának megszerzése

9. §

(1)	A jogosult - ha e törvény másképp nem rendelkezik - a hal, illetve más hasznos víziállat tulajdonjogát annak jogszerű kifogásával (gyűjtésével) szerzi meg.

(2)	A hal (más hasznos víziállat) tulajdonjoga a jogosultat illeti, ha a halászati vízterület is a tulajdonában van.

(3)	Az elhullott hal (más hasznos víziállat) a lelés helyével érintett halászati vízterület szerinti jogosult tulajdonába kerül. 


A halászati jog gyakorlása

10. §

(1)	A halászati jogot a jogosult köteles gyakorolni. 
(2)	Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából a halászati jog gyakorlásának minősül az is, ha a jogosult a hal- és élőhelyének védelmével kapcsolatos kötelezettségeinek eleget tesz.


A Magyar Állam önálló halászati jogának gyakorlása

11. §

	A Magyar Államot megillető halászati jog gyakorlásával kapcsolatos jognyilatkozatokat, ide értve a 12. §-ban foglaltakat is, az állam nevében a miniszter - az érintett miniszterekkel egyetértésben - teszi meg. 


12. §

(1)	Az államot megillető önálló halászati jog hasznosítása nyilvánosan meghirdetett pályázat alapján, haszonbérbe adás útján történik. 

(2)	A haszonbérbe adásra vonatkozó pályázatot

	a) a fennálló haszonbérleti szerződés lejárata előtt legalább hat hónappal, vagy
	b) a halászati jog első alkalommal történő haszonbérbe adása esetén az e törvény hatálybalépését követő harminc napon belül; 
	c) újonnan keletkezett vizek esetén a halászati vízterületté nyilvánítást követő hatvan napon belül

kell kiírni.

(3)	A pályázati kiírásnak tartalmazni kell a halászati vízterület megnevezését és nagyságát, a halászati jog haszonbérbe adásának az adott vízterületre, illetve a vízminőség megóvására meghatározott feltételeit, valamint a pályázat benyújtásának határidejét és helyét. A pályázati kiírás egyéb tartalmi követelményeket is meghatározhat.

(4)	A pályázati kiírást a helyben szokásos módon a Földművelésügyi Minisztérium (a továbbiakban: minisztérium) hivatalos lapjában, valamint a szaklapokban közzé kell tenni.




13. §

	A pályázatnak tartalmaznia kell a halgazdálkodás tervezett célját és a 26. § (1) bekezdésében foglalt előírás teljesítésére tervezett intézkedéseket, valamint a 12. § (3) bekezdésében meghatározottak teljesítésére vonatkozó elképzeléseket.


A halászati jog haszonbérbe adása

14. §

(1)	A halászati jog haszonbérletére a Polgári Törvénykönyvnek a mezőgazdasági haszonbérletre vonatkozó szabályait az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2)	A halászati jog haszonbérletére vonatkozó szerződést határozott időre kell megkötni.

(3)	A bérbeadó a halászati jog haszonbérletére kötött szerződést azonnali hatállyal akkor is felmondhatja, ha a haszonbérlő

	a) a haszonbérleti szerződésben vállalt, valamint az e törvényben írt kötelezettségeit a teljesítésre megfelelő határidőt tartalmazó felszólítás ellenére sem teljesíti;
	b) a halászati jogot alhaszonbérletbe adja;
	c) a természetvédelem, illetve a vízgazdálkodás érdekeit súlyosan veszélyezteti.

(4)	Nem minősül a halászati jog alhaszonbérbe adásának a területi engedély kiadása (23. §).


15. §

(1)	A haszonbérleti szerződést nyilvántartásba vétel céljából legkésőbb annak aláírásától számított hatvan napon belül kell a haszonbérlőnek a halászati hatósághoz bejelenteni.

(2)	Ha a haszonbérleti szerződés megkötésekor a korábbi halgazdálkodási terv még érvényben van, újat csak a korábbi lejáratakor kell készíteni.

(3)	A halászati jog haszonbérletére kötött szerződés megszűnésekor, eltérő megállapodás hiányában, a haszonbérlő követelheti az el nem vihető halászati berendezéseknek, létesítményeknek - ide értve a telepítési költségek meg nem térült részét is -, valamint az okszerű gazdálkodás mértékéig a hasznos beruházásoknak a szerződés megszűnésekori tényleges értékét. A haszonbérlő mindaddig birtokban marad, amíg a haszonbérbe adó az elszámolási kötelezettségének eleget nem tesz.


A halászati jog gyakorlásával érintett ingatlanra vagy tevékenységre vonatkozó rendelkezések

16. §

(1)	A halászati jog gyakorlásával érintett ingatlan tulajdonosa, használója - eltérő megállapodás hiányában - köteles tűrni, illetve lehetővé tenni, hogy az ingatlanon keresztül a jogosult - ha az másképp nem lehetséges - a vízhez a külön jogszabályban meghatározott korlátozások betartásával eljusson, az ingatlanon a halászati tevékenység időtartamára fogási eszközt elhelyezzen, illetve használjon, a vízen halászati tevékenységet folytasson, valamint a fogási zsákmányt elszállítsa (halászati szolgalmi jog). 

(2)	A vízparti ingatlanra is kiterjedő áradás esetén annak tulajdonosa köteles tűrni, illetőleg lehetővé tenni a halivadéknak a halászati vízterületre történő visszajuttatását. 

(3)	Az ingatlan tulajdonosát, használóját az (1)-(3) bekezdés szerinti korlátozásból eredő károkozás miatt kártalanítás illeti meg. 


17. §

(1)	A vízilétesítmény üzemeltetője köteles a jogosultat a víz leeresztésével, feltöltésével járó, vagy más halászatot akadályozó tevékenységének megkezdéséről és annak várható időtartamáról - a szükséghelyzetet kivéve - legalább nyolc nappal megelőzően értesíteni. 

(2)	A hal természetes mozgását akadályozó létesítmény építéséhez (átalakításához, felújításához, megszűntetéséhez stb.) a halászati hatóság, a vízügyi hatóság, valamint természeti, illetőleg védett természeti terület esetén a természetvédelmi hatóság szakhatósági hozzájárulása szükséges. 

(3)	A nagyértékű természetes vízi halállományok ívási vándorlásának biztosítása érdekében a halászati hatóság a folyókon épülő duzzasztóművek beruházóját (üzemeltetőjét) hallépcső létesítésére és működtetésére kötelezheti.


18. §

	A halászati vízterületen bekövetkezett halpusztulás esetén a víz gazdálkodója (a vízilétesítmény üzemeltetője), a vízparti ingatlan tulajdonosa, használója, valamint a jogosult a vízmintavételt és a szükséges vizsgálat elvégzését a 37. § (2) bekezdésében megjelölt szervezet számára köteles lehetővé tenni és tűrni.


III. Fejezet

A halgazdálkodás

A halfogásra jogosító okmányok

19. §

(1)	A halászati tevékenység - ide értve a tudományos kutatási célból való végzését is - a halászati hatóság által kiadott érvényes halászati vagy horgászati engedéllyel (a továbbiakban: állami halászjegy, állami horgászjegy) folytatható. Az adott halászati vízterületen és a halastavon a halászati tevékenység végzéséhez - ha azt nem a jogosult, vagy a nevében eljáró személy vagy szervezet végzi - a jogosult területi engedélye is szükséges.

(2)	A halászati tevékenységet végző személy köteles magánál tartani az állami halászjegyet, az állami horgászjegyet és a területi engedélyt (a továbbiakban együtt: halfogásra jogosító okmányok), és azokat a jogosult, a halászati őr, a halászati-, a természetvédelmi-, valamint a rendőrhatóság ellenőrzésre felhatalmazott képviselőjének felhívására bemutatni.







Az állami halászjegy és az állami horgászjegy

20. §

(1)	Az állami halászjegyet vagy -horgászjegyet az első fokú halászati hatóság egy évre - díj fizetése ellenében - adja ki. 

(2)	A 14. életévét be nem töltött személy, illetve a 70. életévét betöltött személy mentes az állami horgászjegy díjának megfizetése alól. 

(3)	Az állami halászjegyet az igénylő lakóhelye szerinti első fokú halászati hatóság adja ki. Az állami horgászjegy kiadására jogosult hatóságot, illetve szervezetet a miniszter rendeletben jelöli ki.


21. §

(1)	Állami halászjegyet az a személy kaphat, akinek korábban már volt halászjegye, vagy - ha e törvény másképp nem rendelkezik - halászvizsgával rendelkezik. A halász szakmunkás képesítés a halászvizsgát helyettesíti.

(2)	Állami horgászjegyet az a személy kaphat, aki a - (3) bekezdésben foglaltak kivételével - rendelkezik a halászati hatóság által igazolt horgászvizsgával, vagy az előző évi horgászjegyét bemutatja.

(3)	Nem magyar állampolgár horgászvizsgát nem köteles tenni.

(4)	A halász-, és a horgászvizsga követelményeit, rendjét, a vizsgadíj mértékét és megfizetésének módját a miniszter rendeletben határozza meg.

(5)	A halász-, illetve a horgászvizsga lefolytatására jogosult hatóságot, illetve szervezetet, valamint az állami halászjegy és -horgászjegy mintáit, díjának mértékét és megfizetésének módját a miniszter rendeletben határozza meg. 


22. §

(1)	Állami halászjegy vagy -horgászjegy nem adható ki annak a személynek


	a) akit a hal fogásával (gyűjtésével) összefüggésben elkövetett szabálysértés, vagy bűncselekmény miatt jogerősen felelősségre vontak,
	b) akivel szemben halvédelmi bírságot szabtak ki

a kiadás iránti kérelem időpontjától visszamenőleg egy éven belül.

(2)	Megtagadható az állami halászjegy vagy horgászjegy kiadása, annak a személynek, akit a hal fogásával (gyűjtésével) összefüggésben elkövetett bűncselekmény miatt a kiadás iránti kérelem időpontjától visszamenőleg három éven belül jogerősen felelősségre vontak.

(3)	Az állami halászjegyet, -horgászjegyet a halászati hatóság egy év időtartamra visszavonja attól a személytől, akinek a halászattal, horgászattal, illetőleg a hal fogásával összefüggésben jogerősen szabálysértési vagy büntetőjogi felelősségét állapították meg. 

(4)	A szabálysértési hatóság, a bíróság, illetőleg a halvédelmi bírságot kiszabó halászati hatóság köteles az elkövető lakóhelye szerint illetékes halászati hatóságot a halászattal, horgászattal, illetve a hal fogásával összefüggő felelősség megállapításáról értesíteni.


A területi engedély

23. §

(1)	Területi engedély csak halászati vízterületre, illetőleg halastóra adható ki.

(2)	A jogosult területi engedély adásával más személy (a továbbiakban: engedélyes) számára biztosíthat halászati vagy horgászati lehetőséget. Területi engedélyt két vagy több jogosult együttesen is kiadhat. 

(3)	A jogosult köteles nyilvántartást vezetni 

	a) az általa kiadott területi engedélyekről, valamint 
	b) a telepített, illetve 
	c) a kifogott hal mennyiségéről és faj szerinti összetételéről (fogási napló összesítő),

és a halászati hatóság számára a nyilvántartásába a betekintést lehetővé tenni.

(4)	A területi engedély csak az állami halászjeggyel vagy -horgászjeggyel együtt jogosít halászatra vagy horgászatra.

(5)	A területi engedélyt a jogosult köteles nevének (cégének), címének (székhelyének) feltüntetésével írásba foglalni és abban meg kell jelölnie: 

	a) az engedélyes nevét és lakcímét;
	b) a halászati vízterületet, illetve azt a vízszakaszt, amelyre az engedély vonatkozik;
	c) az engedély érvényességének időtartamát;
	d) az alkalmazható halászeszközt vagy azt, hogy a jegy kizárólag csak horgászatra jogosít;
	e) az e törvényben előírt tilalmak, és korlátozások alapján az általa megállapított fogási tilalmat és korlátozást.

(6)	A halászati tevékenységet tudományos kutatási célból végző személy részére kiadott területi engedélyben a kutatási célt is fel kell tüntetni.

(7)	Az engedélyes a kifogott hal mennyiségéről, és faj szerinti összetételéről - ha jogszabály másképp nem rendelkezik - fogási naplót köteles vezetni.


Tiltott eszközök és módok

24. §

(1)	Tilos a hal fogásához minden olyan fogási eszköz, illetve -mód alkalmazása, amely a halállományt, és élőhelyét károsíthatja. 

(2)	Tilos a hal fogásához különösen

	a) mérgező- vagy kábító hatású anyag;
	b) robbanóanyag;
	c) szúrószerszám, illetve
	d) búvárszigony vagy más, halfogásra alkalmas búváreszköz

használata.

(3)	Tilos folyóvízen olyan halfogóeszköz vagy -készülék, továbbá olyan fogási mód alkalmazása, amely átlagos vízállás esetén a folyó, illetve a holtág, mellékág medrének felénél többet keresztirányban folyamatosan elzár.
25. §

(1)	A jogosult az elektromos eszközzel történő halfogás időpontját köteles a területileg illetékes halászati hatóságnak előzetesen bejelenteni.

(2)	Elektromos eszközzel tilos hal fogását (gyűjtését) az április 30. és szeptember 30. napja közötti időszakban végezni. Folyóvízen azonos vízszakaszon havonta egy alkalommal lehet elektromos eszközzel halászni. 

(3)	Az (2) bekezdésben foglalt korlátozások alól a halászati hatóság indokolt esetben, a jogosult kérelmére, illetőleg hozzájárulásával 

	a) keltetőházi szaporításhoz szükséges anyahalak begyűjtéséhez;
	b) ártéren végzett ivadékmentéshez;
	c) rendkívüli kár elhárítása miatt szükséges lehalászáshoz;
	d) tudományos célt szolgáló vizsgálati anyag begyűjtéséhez

felmentést engedélyezhet.

(4)	Védett természeti területen - a rendkívüli kár megelőzéséhez szükséges állománymentés, továbbá tudományos kutatási célt szolgáló vizsgálati anyag begyűjtése kivételével - tilos az elektromos halászat. Az állománymentést, továbbá a tudományos célú gyűjtést a természetvédelmi hatóság - a halászati hatóság szakhatósági hozzájárulásával engedélyezi.

(5)	Elektromos eszközzel kizárólag elektromos halászgépkezelő szakmunkás képesítéssel rendelkező személy halászhat.


A halgazdálkodás tervszerűsége

26. §

(1)	A jogosult a halállomány és élőhelyének megújulása érdekében köteles a halászati vízterületen az élőhelyre jellemző fajú évenkénti állománypótlás mellett oly módon gazdálkodni, hogy az élőhelynek megfelelő korú és sűrűségű halállomány tartósan fennmaradjon. 

(2)	Öt évre szóló halgazdálkodási tervet köteles a jogosult készíteni arra a halászati vízterületre, amely más halászati vízterülettel olyan összeköttetésben van, hogy az lehetővé teszi a hal szabad átjutását.

(3)	A (2) bekezdés szerinti halászati vízterületen a halgazdálkodás szakszerűségének biztosítása érdekében a miniszter előírhatja megfelelő szintű halászati szakirányú végzettséggel rendelkező személy jogosult által történő foglalkoztatását. Nem kötelező a halászati szakirányú végzettséggel rendelkező személy foglalkoztatása, ha a jogosult rendelkezik a megfelelő halászati végzettséggel, és azt a halászati hatósághoz nyilvántartás céljából bejelentette. 

(4)	A kötelező foglalkoztatásra, valamint a halászati képesítésre vonatkozó szabályokat a miniszter rendeletben határozza meg.


27. §

	A halgazdálkodási tervet az első fokú halászati hatóság hagyja jóvá. A halgazdálkodási terv jóváhagyásához a környezetvédelmi, 

	a) természeti és védett természeti terület esetén a természetvédelmi, 	b) vízilétesítmény esetén pedig a vízügyi 

hatóság szakhatósági hozzájárulása szükséges. 


28. §

	A halgazdálkodási terv tartalmazza: 

	a) a halászati vízterület azonosító adatait (helyrajzi számát, a jogosult nevét (megnevezését), lakcímét (székhelyét);
	b) a vízterületen tervezett halgazdálkodást és más, halászattal összefüggő hasznosítási célokat;
	c) az alkalmazható halászati és horgászati eszközök és módszerek megjelölését; 
	d) az évenkénti haltelepítés mennyiségére vonatkozó adatokat, halfaj és korosztály szerinti megosztásban;
	e) a víz minőségének és halgazdálkodási értékének védelmét célzó intézkedéseket - beleértve a hal etetését vagy takarmányozását is; 
	f) a halgazdálkodás érdekében a vízinövény- és víziállat-állomány fenntartására tervezett intézkedéseket, valamint
	g) a halállomány őrzése módjának, a halászati őrök létszámának,
	h) a területi engedélyek fajtáinak és mennyiségének meghatározását.


29. §

	A halászati hatóság a halgazdálkodási terv jóváhagyását megtagadja, ha az nem felel meg a jogszabályban, hatósági határozatban, illetőleg a halászati jog haszonbérbe adásáról szóló szerződésben előírt követelményeknek.


30. §

	A halgazdálkodási terv előírásai akkor is érvényben maradnak, ha a jogosult személyében változás következik be. Az új jogosult köteles a halgazdálkodási tervben foglalt előírások végrehajtásáról - annak érvényességi idején belül - gondoskodni.


31. §

	Ha a halgazdálkodási terv jóváhagyását követően a halállomány vagy a hal élőhelyének állapotában bekövetkezett változás miatt szükséges, a halászati hatóság a jogosult kérelemére vagy hivatalból - természeti, illetve védett természeti terület esetén a természetvédelmi hatóság, vízilétesítmény esetén a vízügyi hatóság szakhatósági hozzájárulásával - a halgazdálkodási tervet módosítja, illetőleg attól eltérést engedélyez.


Országos Halászati Adattár

32. §

(1)	A halállomány és élőhelyének védelmére a miniszter állami feladatként Országos Halászati Adattárat (a továbbiakban: Adattár) tart fenn és működtet.

(2)	Az Adattár tartalmazza:

	a) a halászati vízterületek azonosítására szolgáló adatokat;
	b) a jogosultak nevét (megnevezését), címét (székhelyét);
	c) a halgazdálkodási  tervek és a megvalósításuk adatait;
	d) az egyes halászati vízterületeken az adott évben telepített, illetve kifogott halak mennyiségére, minőségére és faj szerinti összetételére vonatkozó adatokat.

(3)	Az Adattárban a (2) bekezdés szerinti adatokban bekövetkezett változásokat folyamatosan kell vezetni.

(4)	A 15. § (3) bekezdése szerinti telepítési költségek megállapításához az Adattár adatait kell alapul venni.


33. §

(1)	A jogosult évente köteles jelenteni a halászati hatóságnak

	a) a halászati vízterületen telepített hal fajonkénti mennyiségét, valamint 
	b) a továbbnevelési, 
	c) a fogyasztási célból kihalászott, továbbá 
	d) a horgászat keretében kifogott hal 

fajonkénti mennyiségét, valamint a minőségre vonatkozó adatokat. A jelentés alapját a halászatra vonatkozó fogási naplóösszesítő, illetőleg a halászati hatóság által előzetesen jóváhagyott becslési módszerrel megállapított adatok képezik.
(2)	A halászati hatóság az Adattár vezetéséhez szükséges adatokat megküldi a miniszternek.


34. §

(1)	Az Adattár

	a) a jogosult, valamint a halászati vízterület által érintett más vízterületre vonatkozó halászati jog jogosultja, vagy
	b) a halászati vízterülettel érintett ingatlan tulajdonosa, használója, valamint
	c) a halászati jog gyakorlásával érintett hatóságok

számára - az őt érintő adatok tekintetében - nyilvános.

(2)	Az Adattár adatairól kiállított igazolás közokiratnak minősül. A miniszter az adatszolgáltatást rendeletben díj fizetéséhez kötheti.



A halászati őrzés

35. §

(1)	A jogosult köteles a halgazdálkodási terv alapján hasznosított halászati vízterület halállományát és élőhelyét őrizni vagy őrzéséről - halászati őr útján - gondoskodni. Halászati őr egyéb vízterületen, illetőleg halastavon is igénybe vehető. Halászati őrt több jogosult közösen is foglalkoztathat. A halászati őr feladataival a külön jogszabály szerint létesített mezei őrszolgálat is megbízható.

(2)	Halászati őr az a nagykorú, büntetlen előéletű magyar állampolgár lehet, aki 

	- hatósági orvosi igazolvánnyal igazolja, hogy nem szenved olyan testi és szellemi fogyatékosságban, amely gátolná feladata ellátásában, továbbá - ha az őrzés során lőfegyvert is tart magánál - megfelel a lőfegyvertartási engedély kiadására vonatkozó, külön jogszabály szerinti feltételeknek;
	- a működési helye szerinti halászati hatóságnál vizsgát, és a miniszter által rendeletben meghatározott szövegű esküt tett;
	- a halászati hatóság által kiadott szolgálati igazolvánnyal és az igazolvánnyal azonos sorszámú szolgálati naplóval rendelkezik.

(3)	A halászati őrzés módját, illetve halászati őr foglalkoztatását, vagy annak megszűnését a jogosult köteles a halászati hatóságnál nyilvántartásba vétel céljából haladéktalanul bejelenteni. A halászati őr a (2) bekezdés szerinti vizsgát legkésőbb a foglalkoztatásának kezdő napjától számított hatvan napon belül köteles letenni.

(4)	A halászati őr a halászati vízterületen, halastavon, illetőleg annak partján -a mezőőrt megillető jogosultságokon túlmenően - jogosult

	a) azt a személyt, aki a halászati vízterületen halászik, horgászik, a halászatra jogosító okmányok bemutatására felszólítani;
	b) a halászati vízterületen vagy az azzal érintett ingatlanon halászó, horgászó személyt a birtokában lévő hal kifogására való jogosultságának igazolására felszólítani, illetve a halászatra jogosító okmányok, vagy a jogosultság hiányában járművét átvizsgálni, a kifogott halat a vízbe kíméletesen visszahelyeztetni, az élettelen halat elismervény ellenében visszatartani;
	c) a méreten aluli, a területi engedélyben meghatározott mennyiségen felüli, a tilalmi időben kifogott, valamint a védett halat a vízbe kíméletesen visszahelyeztetni, az élettelen halat elismervény ellenében visszatartani.
(5)	A halászati őrök felügyeletét a halászati hatóság - a rendőrhatósággal együtt - látja el. A halászati őrök hatósági nyilvántartására, vizsgakövetelményeire, továbbképzésére és működésére vonatkozó részletes szabályokat a miniszter rendeletben állapítja meg.


IV. fejezet

A hal- és élőhelyének védelme

Általános szabályok

36. §

(1)	A jogosult köteles a halászati vízterületén élő hal állományát, életközösségét, valamint élőhelyét védeni, a hal természetes táplálékszerzését és szaporodását - ide értve áradás esetén a halivadék mentését is - elősegíteni.

(2)	A hal élőhelyén kialakult természeti egyensúly megbontására alkalmas szervezet, táplálékanyag vízbehelyezése, illetőleg abból történő kiemelése kizárólag a jogosult által, vagy annak hozzájárulásával történhet. Ez a rendelkezés a jogosultnak a környezetvédelmi, a természetvédelmi, valamint a vízügyi jogszabályokban előírt kötelezettségeit nem érinti.

(3)	A jogosult köteles megtenni mindazokat az intézkedéseket, amelyek a halállomány megbetegedésének megelőzése, illetve megszűntetése érdekében szükségesek, így különösen a halállományban észlelt elhullás esetén köteles a haltetem eltávolításáról intézkedni.

(4)	Amennyiben a jogosult a hal- és élőhelyének védelmére előírt kötelezettségének nem, vagy nem megfelelő módon tesz eleget, a halászati hatóság határozatában - határidő megjelölésével - felhívja e kötelezettségének teljesítésére, melynek elmulasztása esetén a szükséges munkálatokat a jogosult költségére elvégezteti.


37. §

(1)	A halászati vízterületen bekövetkezett halpusztulás észlelése esetén a jogosult, a halászati őrzéssel megbízott, vagy a jogszerűen halászó, horgászó személy köteles haladéktalanul a területileg illetékes halászati hatósághoz bejelentést tenni. 
(2)	A halpusztulás okainak felderítése állami feladat, melyről a miniszter az általa kijelölt vízélettani laboratórium útján gondoskodik. A laboratórium eljárására vonatkozó szabályokat a miniszter rendeletben állapítja meg.

(3)	A halpusztulás okozta vízminőségi kár elhárítására és a kár viselésére a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény rendelkezései az irányadók.


38. §

(1)	A jogosult kezdeményezheti a halállományt, illetőleg annak táplálékforrását veszélyeztető, külön jogszabály szerinti vadászható vad gyérítését a vadászati hatóságnál, amely felhívja a vadászati jog jogosultját a határidőben való gyérítésre. Amennyiben annak nem tesz eleget, a gyérítés a vadászati jog jogosultja költségére elvégeztethető. Az eljárás nem érinti a vad birtokbavételére vonatkozó - külön jogszabályban foglalt - rendelkezéseket.

(2)	A nem vadászható vad gyérítését a jogosult a természetvédelmi hatóságnál kezdeményezheti.


Tilalmak és korlátozások

39. §

(1)	A természetvédelmi oltalom alatt álló hal fogása (gyűjtése) - ha jogszabály másképp nem rendelkezik - tilos. 

(2)	A hal- és élőhelyének védelme érdekében a miniszter rendeletben határozza meg:

	a) a természetvédelemért felelős miniszterrel együtt azt a naptári időszakot, és azt az egyes halfajt, amelynek egyedét tilos kifogni (halászati tilalmi idő); 
	b) halfajonként a legkisebb fogási méretet (halászati méret-korlátozás), valamint a naponta kifogható mennyiséget;
	c) az országhatár mentén lévő halászati vízterületekre - a belügyminiszterrel egyetértésben - a halászat rendjét.



(3)	A halászati hatóság által azzá nyilvánított halászati vízterületen az (2) bekezdés a)-b) pontjában meghatározott tilalmak és korlátozások végrehajtásától a jogosult a halászati hatóság - természeti és védett természeti területen a természetvédelmi hatóság szakhatósági hozzájárulásával kiadott - engedélyével eltérhet.


40. §

(1)	Ha a halászati vízterületen vagy annak meghatározott részén a halállomány, vagy élőhelyének védelme indokolja, a halászati hatóság - természeti vagy védett természeti terület esetén a természetvédelmi hatóság szakhatósági hozzájárulásával -

	a) az előírt halászati tilalmi időt - legfeljebb tizenöt nappal - meghosszabbíthatja;
	b) korlátozhatja vagy megtilthatja egy vagy több halfaj halászását, horgászását;
	c) az előírt halászati tilalmi időt - legfeljebb tizenöt nappal - megrövidítheti, illetőleg a rendeletben előírt halászati méretkorlátozás alól meghatározott időtartamra felmentést engedélyezhet.

(2)	Az (1) bekezdés a)-b) pontjában meghatározott esetekben a természetvédelmi hatóság a szakhatósági hozzájárulás tárgyában nyolc napon belül köteles nyilatkozni, ellenkező esetben a hozzájárulást megadottnak kell tekinteni. 


41. §

	Fogási tilalom alá tartozó, vagy jogszabályban, illetve hatósági határozatban megjelölt fogási méretnél kisebb hal, vagy más víziállat fogása esetén a halat, illetve a víziállatot a vízbe kíméletesen vissza kell helyezni.


42. §

	Bármely halfaj külföldről származó egyede, vagy ennek továbbtenyésztésből származó utódja telepítéséhez a miniszter - a természetvédelemért felelős miniszter hozzájárulásával kiadott - engedélye szükséges.


A kíméleti terület

43. §

(1)	Amennyiben a hal szaporodása, telelése és a halivadék nevelése indokolja, a halászati hatóság - a vízügyi hatóság szakhatósági hozzájárulásával - a halászati vízterületet, vagy annak meghatározott részét kíméleti területté nyilvánítja. Természeti, illetőleg védett természeti területen a kíméleti területté nyilvánításhoz a természetvédelmi hatóság szakhatósági hozzájárulása is szükséges.

(2)	A kíméleti területen - a tilalom feloldásáig - az évnek az (1) bekezdés szerinti határozattal meghatározott időszakában tilos a halászat, a horgászat, a vadászat, a csónakázás, a fürdőzés, a vízisportok űzése, továbbá minden olyan tevékenység végzése, amely a hal szaporodását és fejlődését zavarhatja.

(3)	A kíméleti területté nyilvánításról szóló határozatot a sajtóban is közzé kell tenni. 

(4)	A kíméleti terület határait jól láthatóan, a nyilvánosság számára felismerhető módon kell megjelölni.

(5)	Az (1)-(4) bekezdésben foglaltak végrehajtásával kapcsolatban felmerült költségeket a halászati hatóság viseli.


V. Fejezet

A halászati igazgatással összefüggő állami feladatok
és hatáskörök

A halászati igazgatás

44. §

	A halászati igazgatással összefüggő irányítási, szervezési, valamint hatósági és ellenőrzési feladatokat a miniszter és a halászati felügyelő látja el.




45. §

(1)	Halászati hatósági ügyben - ha e törvény másképp nem rendelkezik - első fokon a halászati felügyelő jár el. A halászati felügyelő hatáskörébe tartozó ügyben felettes szervként a miniszter jár el. Az első fokú halászati hatóság illetékességi területét a miniszter rendeletben határozza meg.

(2)	Az e törvény alapján kérelemre indult halászati hatósági eljárásban a miniszter által rendeletben megállapított igazgatási szolgáltatási díjat kell az ügyfélnek fizetnie.

(3)	A halászati hatósági eljárás során az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény szabályait az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.


A miniszter feladat- és hatásköre

46. §

	A halászattal összefüggő szervezési, irányítási, szabályozási és egyes hatósági feladatokat a miniszter - együttműködve az érintett miniszterekkel -látja el. 


47. §

(1)	A miniszter a halászattal összefüggő irányítási, valamint szabályozási feladatkörében:

	a) kidolgozza a halgazdálkodás, halászat hosszú távú fejlesztési irányelveit és gondoskodik ezek megvalósításáról;
	b) a halászati jog hasznosításával, valamint a halászati igazgatással összefüggésben jogszabályokat készít elő, illetve alkot;
	c) kidolgozza a halászat külön jogszabály szerinti támogatási rendszerét és gondoskodik a támogatás forrásainak felhasználásáról; 
	d) létrehozza a halászati hatósági és egyéb szervezési feladatait ellátó szerveket, valamint meghatározza részletes feladat- és hatáskörüket;
	e) ellátja a nemzetközi halászati együttműködésből adódó kormányzati feladatokat és kapcsolatot tart a nemzetközi halászati szervekkel;
	f) ellátja a kormány által vagy a külön jogszabályban részére meghatározott feladatokat.
(2)	A miniszter a halászati igazgatással összefüggő szervezési feladatkörében:

	a) gondoskodik az Adattár fenntartásáról és működtetéséről; 
	c) ellátja az állami támogatásokkal külön jogszabályban írt feladatokat.

(3)	A miniszter az állam nevében gondoskodik az államot megillető halászati jog hasznosításáról.

(4)	A miniszter hatósági jogkörében 

	a) a halászati vízterületet közérdekből különleges rendeltetésűvé nyilvánítja,
	b) bármely halfaj külföldről származó egyede, vagy ennek továbbtenyésztéséből származó utódja telepítését - a természetvédelemért felelős miniszter hozzájárulásával - 

engedélyezi.


Országos Halászati Bizottság

48. §

(1)	A miniszter a 11-12., valamint 46-47. §-okban foglalt a feladat- és hatáskörébe tartozó ügyekben véleményező, javaslattevő tevékenységet ellátó Országos Halászati Bizottságot hoz létre, amely elősegíti a halászati jog gyakorlásával összefüggő egyéni és közérdek közötti összhang megteremtését, továbbá a miniszter felkérése alapján véleményt nyilvánít halászati szakmai kérdésekben, valamint az azokra vonatkozó jogalkotási elképzelésekről.

(2)	Az Országos Halászati Bizottság tagjait az érintett kormányzati, érdekképviseleti- és szakmai szervek, az Önkormányzatok Szövetségének Tanácsa, valamint a tudomány képviselői közül a miniszter kéri fel. Az Országos Halászati Bizottság működési feltételeinek biztosításáról a miniszter gondoskodik.





A halászati felügyelő feladat- és hatásköre

49. §

(1)	A halászati felügyelő szervezési feladatkörében:

	a) nyilvántartást vezet a halászati vízterületekről (beleértve a különleges rendeltetésű halászati vízterületet és a halászati kíméleti területet) - mely tartalmazza az azonosítására szolgáló adatokat, a jogosultak körét, a halászati jog haszonbérletére kötött szerződéseket és a vonatkozó hatósági határozatokat -, továbbá az általa kiadott állami halász- és -horgászjegyekről;
	b) gondoskodik az Adattár vezetéséhez szükséges, a halászati jog gyakorlásával vagy hasznosításával összefüggő adatok bekéréséről és a miniszter részére történő megküldéséről;
	c) ellátja az állami támogatásokkal kapcsolatos külön jogszabályban meghatározott feladatokat.

(2)	A halászati felügyelő hatósági feladatainak ellátása során

	a) külön térítés fizetése nélkül a halászati vízterülettel érintett ingatlanra bejárhat, a vízparton szemlét, vizsgálatot tarthat;
	b) a jogosulttól, a halásztól, a horgásztól a halászati tevékenységgel összefüggésben felvilágosítást, adatot, igazolást kérhet, valamint a jogosultnak a halászati joggal kapcsolatos irataiba, nyilvántartásaiba betekinthet;
	c) a halászati vízterületen a halászat állapotáról megfigyelést végez;
	d) a halállományt veszélyeztető tevékenység abbahagyását, illetve a tevékenységtől való tartózkodást rendelheti el;
	e) a halpusztulás esetén a haltetem elszállítását ellenőrzi;
	f) jogosulatlan vagy nem megengedett módon való halászat, horgászat esetén a kifogott halat, valamint a kifogáshoz használt eszközt - elismervény ellenében - visszatarthatja;
	g) a halászati jog hasznosításával összefüggő jogszabálysértés észlelése esetén eljár, illetőleg az illetékes hatóságnál eljárást kezdeményez;
	h) a halászati őrökről nyilvántartást vezet.







VI. Fejezet

A halgazdálkodási és a halvédelmi bírság

A halgazdálkodási bírság

50. §

(1)	A halászati hatóság halgazdálkodási bírságot szab ki a jogosulttal szemben akkor, ha:

	a) a halgazdálkodási terv szerinti kötelezettségének a halászati hatóság figyelmeztetése ellenére nem tesz eleget;
	b) a halászati hatóság hozzájárulása nélkül olyan fajú vagy korosztályú halat telepít, amelyet jogszabály tilt, vagy a halgazdálkodási terv nem tartalmaz;
	c) megsérti a hal- és élőhelyének védelmére vonatkozó e törvényben foglalt előírásokat;
	d) nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségének nem tesz eleget;
	e) állami halászjeggyel vagy horgászjeggyel nem rendelkező személy számára területi engedélyt ad.

(2)	A halgazdálkodási bírság mértéke hektáronként 100 forinttól 10.000 forintig terjedhet. 


A halvédelmi bírság

51. §

(1)	A halászati hatóság halvédelmi bírságot szab ki:

	a) a jogosulatlanul halászó vagy horgászó; 
	b) az e törvény által nem megengedett módon vagy tilalmi időben halászó vagy horgászó, illetőleg
	c) a 36. § (2) bekezdésében, a 39. §-ban, a 42. §-ban, valamint a 43. § (2) bekezdésében meghatározott tilalmat megszegő

személlyel szemben.

(2)	A halvédelmi bírság mértéke 1.000 forinttól 50.000 forintig terjedhet.

52. §

	A halgazdálkodási-, illetve halvédelmi bírságot az azt kiszabó határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül kell megfizetni a miniszter által külön jogszabályban meghatározott számlára.

VII. fejezet

A halászattal összefüggő feladatok pénzügyi fedezete

Támogatható feladatok

53. §

(1)	Az e törvényben meghatározott feladatok végrehajtásával

	a) a természetes vizek halállományának pótlásával;
	b) a halpusztulással összefüggő kármegelőzéssel, kárelhárítással és a halállomány megújításával;
	c) a természetes vízi halállomány védelmével és fejlesztésével;
	d) a természetes vízi élőhely állapotának javításával;
	e) a természetes vízi halgazdálkodással összefüggő kutatási és ismeretterjesztő tevékenységgel;
	f) természetes vízi halgazdálkodással összefüggő külföldi tapasztalatszerzéssel;
	g) a nemzetközi halászati szervezetekben a nemzeti képviselet ellátásával

kapcsolatos személyi és dologi költségek részbeni vagy teljes fedezésére támogatás nyújtható.

(2)	Az (1) bekezdés szerinti feladatok ellátásának támogatására az alábbi pénzügyi források használhatók fel:

	a) az államot megillető halászati jog haszonbérbe adásából;
	b) az állami halászjegy és az állami horgászjegy kiadásáért fizetett díjának megfizetéséből;
	c) a halászvizsga és a horgászvizsga díjának megfizetéséből;
	d) a halgazdálkodási bírság és a halvédelmi bírság befizetéséből;
	e) a halászat céljainak megvalósítását elősegítő egyéb önkéntes befizetésekből; 
	f) jogszabály által előírt egyéb befizetésekből
származó bevételek.
VIII. Fejezet

Záró rendelkezések

Hatálybalépés

54. §

(1)	Ez a törvény 1997. január 1. napján lép hatályba azzal, hogy a 3. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés a hatálybalépése előtt a Magyar Államtól jogszerűen megszerzett halászati jogot nem érinti.

(2)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg:

	a) a halászatról szóló 1977. évi 30. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: tvr.), valamint a Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló 1995. évi CXXI. törvény 88. §-ának, a tvr. 8. §-át és a 9. § (3) bekezdését megállapító rendelkezése,
	b) a Polgári Törvénykönyvről szóló többször módosított 1959. évi IV. törvény ( a továbbiakban: Ptk.) hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet 23. §-a és
	c) az egyes szabálysértésekről szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm. rendelet 92-93. §-a

hatályát veszti.

(3)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Ptk. 

	a) 128. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: 
 
\"(1)	A vadak, továbbá a folyóvizekben és a természetes tavakban élő halak, valamint más hasznos víziállatok - ha törvény eltérően nem rendelkezik - az állam tulajdonában vannak.\"

	b) 128. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(3)	A halászati jog gyakorlására jogosult által kifogott hal és más hasznos víziállat tulajdonjogát - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a halászati jog gyakorlására jogosult szerzi meg. A nem a jogosult által kifogott hal, valamint más hasznos víziállat - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a halászati jog gyakorlására jogosult tulajdonába kerül.\"


Átmeneti rendelkezések

55. §

(1)	A nem állami tulajdonban lévő vízen e törvény hatálybalépésekor a Magyar Államot megillető halászati jog 1999. január 1. napjával megszűnik. Az ilyen vízre vonatkozó, az állam által átengedett halászati jog hasznosításáról szóló határozat - az általa kijelölt hasznosító és a vízterület tulajdonosa közötti, korábbi időpontot megjelölő megállapodás hiányában - a Magyar Állam halászati joga megszűnésének időpontjáig érvényes. Ezt követően a vízterület tulajdonosát illeti meg a halászati jog. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a 3. § (2) bekezdésében meghatározott vízterületekre.

(2)	Az államot megillető halászati jog átengedéséről szóló határozatok e törvény hatálybalépésekor állami tulajdonú vízen legkésőbb 2003. január 1. napjával érvényüket vesztik, a halászati jog hasznosítóját pedig ugyanez időpontig illetik meg, illetve terhelik a halászati jog gyakorlásával összefüggő jogok és kötelezettségek. 

(3)	A (2) bekezdés szerinti jogok és kötelezettségek vonatkoznak arra a horgászegyesületre is, amely a Magyar Országos Horgász Szövetség útján szerzett jogosultságot az államot illető halászati jog hasznosítására, amennyiben hitelt érdemlően igazolja, hogy legalább öt éve a vízterület tényleges halászati hasznosítója és a Szövetséggel szemben fennálló, a halgazdálkodással kapcsolatos pénzügyi kötelezettségeinek eleget tett.


56. §

(1)	E törvény alkalmazásában halászati vízterületté nyilvánított víznek minősülnek az 55. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott vizek.

(2)	A 12. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezést az 55. § szerinti vízterületekre a következő eltérésekkel kell alkalmazni:

	a) Amennyiben a halászati üzemterv az 55. §-ban meghatározott határidő előtt lejár, érvényessége a halászati jog átengedésére vonatkozó határozat érvényességéig e törvény erejénél fogva meghosszabbodik. A halászatfejlesztési hozzájárulást a korábban megállapított mértékben mindaddig fizetni kell, ameddig a halászati jog átengedéséről szóló határozat érvényben van.

	b) Az állami tulajdonban levő vízen az államot megillető halászati jog hasznosítására a miniszter az 55. § (2) bekezdésében meghatározott határidő lejárta előtt
	- a törvény hatálybalépését követően keletkezett halászati vízterületre;
	- a jogosult lemondása, halála vagy jogutód nélküli megszűnése esetén, vagy
	- az 55. § (2)-(3) bekezdése szerinti hasznosító kezdeményezésére

írhat ki pályázatot.

	c) Az 55. § (2) bekezdésében meghatározott határidő lejártakor a miniszter köteles pályázatot kiírni valamennyi olyan állami tulajdonban levő halászati vízterületre, amelyre vonatkozóan az államot megillető önálló halászati jog hasznosítása - a b) pont szerinti módon - még nem történt meg. 

	d) A korábbi hasznosító által jogszerűen létesített halászati létesítmények, berendezések ellenértékének - ide értve a telepítési költségek meg nem térült részének értékét is - megfizetésére a haszonbérlet megszűnésére vonatkozó rendelkezés az irányadó (15. § (3) bekezdés). 


Felhatalmazások

57. §

(1)	Felhatalmazást kap a miniszter arra, hogy a törvény végrehajtásával kapcsolatos részletes szabályokat:

	a) az állami halászjegy és az állami horgászjegy mintáját, tartalmával és kiadásával összefüggő részletes feltételeket, az állami halászjegyért és -horgászjegyért járó díj mértékét és megfizetésének módját; 
	b) a halászvizsga, horgászvizsga követelményeit és szabályait a vizsgáztatásra jogosult szervezetet, a vizsgadíj mértékét és megfizetésének módját;
	c) halászati szakirányú képesítéssel rendelkező személy foglalkoztatásának és képesítésének feltételeit;
	d) a halászati képzettségre vonatkozó szabályokat; 
	e) az Adattárból való adatszolgáltatás rendjét, a díj mértékét és megfizetésének módját;
	f) a halászati hatósági és egyéb szervezési feladatait ellátó szervek létrehozását és részletes feladat- és hatáskörét;
	g) a halászati tilalmak és korlátozások (2) bekezdés szerinti szabályozással nem érintett körét;
	h) a halászati hatósági eljárásban fizetendő igazgatási-szolgáltatási díj mértékét;
	i) az első fokú halászati hatóság illetékességi területét, a vízélettani laboratórium eljárására vonatkozó szabályokat;
	j) pénzügyi források befizetésének, felhasználásának feltételeit és módját

rendeletben határozza meg.

(2)	Felhatalmazást kap a miniszter arra, hogy a természetvédelemért felelős miniszterrel együtt rendeletben határozza meg a nem halászható (horgászható) halfajok és víziállatok körét, valamint a halászati tilalmi időket.

(3)	Felhatalmazást kap a miniszter arra, hogy a belügyminiszterrel együtt rendeletben határozza meg az országhatár mentén lévő halászati vízterületre a halászat, horgászat rendjét.





INDOKOLÁS


a halászatról és a horgászatról szóló törvényjavaslathoz 


Általános indokolás


	Hazánk száznegyvenezer hektár felületű természetes vize és víztározója nyújt a halak számára alkalmas életteret. Az ember feladata velük kapcsolatban az, hogy tudatos beavatkozással elősegítse a halállományok fennmaradását és folyamatos utánpótlását, illetve szabályozza a különböző halfajok fogását, részben a természeti környezet megóvása, részben gazdasági céljai érdekében. E tudatos tevékenységnek folyamatosan alkalmazkodni kell a megváltozott környezeti feltételekhez, és egyúttal a társadalom változó prioritásaihoz. Jellemző részben még a múlt században történt folyószabályozások, valamint a környezet általános állapotának az elmúlt évtizedekben tapasztalt romlása oda vezetett, hogy az ember szerepe a vizek halállományának fenntartásában és fejlesztésében felértékelődött, mivel a halállományok magukra hagyatva a megújulásra már nem képesek. Hasonló jelenségek valamennyi európai országban lejátszódtak, amit a halászati jogalkotás fejlődése is már mindenütt tükröz.

	Hasonlóképpen jelentős változások következtek be e területen az ember gazdasági céljait illetően is. A fejlett országokban a hagyományos természetesvízi halászat gazdasági jelentősége fokozatosan csökkent, helyébe a szabadidős halászat (horgászat) igényeinek kielégítése lépett. Magyarország vizein napjainkban mintegy százezer hektáron - így a Balatonon is - a halászati-horgászati kettős hasznosítás a jellemző. Ennek lényege, hogy a horgászati igények kielégítése az alapvető cél, a kereskedelmi halászati tevékenység a halállomány szabályozásával, egyes halfajok intenzívebb telepítésével és kitermelésével a horgászat feltételeit javítja. Mintegy harmincezer hektáron kizárólag horgászati hasznosítás folyik, ugyanakkor mindössze néhány ezer hektár terjedelmű az a vízfelület (évente lecsapolható víztározók), ahol a horgászat kizárásával kereskedelmi célú haltermelés folyik.

	Mivel a vizek halállományának fenntartásában és a horgászati igények kielégítésében meghatározó szerepe van az évenkénti rendszeres haltelepítéseknek, a haltenyésztési célokra épült tógazdaságok (mintegy huszonnégyezer hektár) haltermékének egy része nem étkezési halként, hanem a természetes vizek népesítő anyagaként kerül forgalomba. E kapcsolat szükségessé teszi, hogy a vizek halállományának védelmére vonatkozó jogi szabályozás egy része az egyébként alapvetően állattenyésztési célú létesítményekben is érvényesüljön.

	Hazánkban évente háromszázhatvanezer állampolgár vált egész évre érvényes állami horgászengedélyt, és több tízezer azoknak a személyeknek a száma, akik alkalomszerűen, úgynevezett üdülőjeggyel hódolnak e szenvedélynek, vagy hazánkba látogató külföldi turistaként horgászni is kívánnak. Évente háromezerkétszáz személy vált állami halászjegyet, részben a megélhetését a vizeken kereső főfoglalkozású halászként, részben jövedelem-kiegészítésképpen, részben szabadidős tevékenység céljából. E számok azt jelentik, hogy - három fős családokat véve alapul - a lakosság mintegy tíz százaléka közvetlenül érdekelt a halgazdálkodás, illetve a halászati jog hosszú távú szabályozásában. E kör még szélesebb, ha figyelembe vesszük, hogy a vizeken folyó szabadidős tevékenység a nemzetgazdaság más területein (idegenforgalom, közlekedés, horgászcikk gyártás és kereskedelem, tógazdasági haltermelés) is jelentős jövedelmet termel, illetve foglalkoztatási lehetőséget biztosít.

	Jelenleg a halászatra törvényi szintű szabályozással nem rendelkezünk. A halászatról rendelkező 1977. évi 30. számú törvényerejű rendelet (a továbbiakban: tvr.) szűk terjedelemben szabályozta e jogviszonyokat, míg a részletes szabályait miniszteri szintű végrehajtási rendelet tartalmazza. A tvr. hatálybalépésekor a termőföldek és a vizek állami tulajdona volt a jellemző, ezért a szabályozás az állami halászati jog gyakorlására korlátozódott. A halászati jog állami tulajdonának alapelve mellett a tvr. deklarálja, hogy az állampolgárt a tulajdonában lévő vízen megilleti a halászat joga, de sem a tulajdonos változásakor követendő eljárást, sem a magántulajdonban lévő halászati jog gyakorlását nem szabályozza. Ugyancsak szabályozatlan a vízterületek állami tulajdonból önkormányzati tulajdonba kerülésekor, vagy a gazdálkodó szervezetek tulajdonszerzése esetén követendő eljárás. 

	Az állam halászati jogának hasznosítása, a jelenlegi hasznosítók körének meghatározása - a tvr-nek megfelelően - a halászati jog átengedésével, gyakorlatilag állami elosztással történt. A halászati vízterületek hasznosítói hosszú időn át kizárólag állami vállalatok, mezőgazdasági és halászati szövetkezetek, valamint a a horgászok érdekképviseleti szerve, a Magyar Országos Horgász Szövetség voltak. A tvr. 3. § (2) bekezdésének az 1992. évi LXXXVIII. törvény 29. §-ával történt hatályon kívül helyezésével nyílt meg annak elvi lehetősége, hogy az önkormányzatok, a gazdasági társaságok, továbbá a horgászegyesületek és állampolgárok is igényelhessék az állam tulajdonában lévő halászati jog gyakorlását. E lehetőséggel azonban ez idáig kevesen éltek, mivel a jogszabály nyilvános versenyhelyzet kialakulását nem tette lehetővé, a hasznosítás évtizedek óta kialakult rendszerében a használók helyzete mintegy változatlan érvényűvé vált.

	A termőföldek tulajdonviszonyainak átalakulásával, az egyes állami tulajdonú vízfolyások, tavak, holtágak önkormányzati tulajdonba adásával, a Polgári Törvénykönyvnek az egyes állami tulajdonú vizek forgalomképtelenségére vonatkozó rendelkezése feloldásával már nem egyeztethető össze az, hogy a vízterület tulajdonosa a hatósági elosztástól függően gyakorolja a halászati jogot. 

	A halászati jogviszonyok szabályozása átfogó törvényi szintű, továbbá olyan - az európai jogrendszerek szabályozásához igazodó - minőségi változást igénylő szabályozást igényel, amely már megfelel az átalakult társadalmi-gazdasági viszonyoknak, és piacgazdasági alapokon versenyfeltételeket teremt a halgazdálkodás lehetséges szereplői számára, és egyidejűleg biztosítja az élőhelyre jellemző összetételű halállomány fennmaradását.

	A javaslat alapvető célja éppen ezért az, hogy a halászat és a horgászat feltételei a piacgazdaság követelményeivel összhangban úgy kerüljenek meghatározásra, hogy folyamatosan biztosítsák a vízi élővilág sokféleségének fenntartását és megújulását.

	A törvényjavaslat új alapokra helyezve állapítja meg a halászati jog tartalmát, és mint vagyoni értékű jogot - főszabályként - a vízterület tulajdonjogának elválaszthatatlan részévé teszi.

	A javaslat szerint a halászati jog hasznosításáról a tulajdonos határozhat, vagyis eldöntheti, hogy e vagyoni értékű jogát maga hasznosítja vagy haszonbérbe adja. Azokban az esetekben, amikor a vízterület és így a halászati jog tulajdonosa a Magyar Állam, a haszonbérlő kiválasztása minden esetben nyilvános pályázat útján történik, megszűnik tehát a halászati jog hasznosításának eddigi hatósági átengedési rendszere.



Részletes indokolás

I. Fejezet

Bevezető rendelkezések

(Az 1. §-hoz)

	A javaslatnak a törvény tárgyával összefüggő rendelkezése összefoglalását adja a szabályozás körének. Kiemelendő, hogy a törvény hatálya valamennyi természetes vízre és halgazdálkodásra alkalmas vízilétesítményre kiterjed. Tekintettel arra is, hogy a vizek népesítését szolgáló tenyészanyag megtermelése a tógazdaságokban folyik, ugyanakkor halastavakon is megvalósulhat horgásztatási szolgáltatás, nem indokolt e vízterületek esetében a javaslat hatálya alól kivételt tenni. A halastavakra azonban csak a halászattal összefüggő rendelkezések közül néhányat (így például a hal- és élőhelyének védelmére vonatkozó követelmények, a horgászattal, az őrzéssel kapcsolatosak) kell alkalmazni. A védett halfajok az adott vízterület halállományának részét képezik, így a hal védelmével, a gazdálkodással összefüggő beavatkozások előírásai a védett halfajokra is kiterjednek, emellett utalni kell arra, hogy fogásukat a természet védelméről szóló törvény korlátozza, illetve tiltja.


(A 2. §-hoz)

	Az értelmező rendelkezések körében a \"hal\" fogalma, nem azonos a közismert biológiai kategóriával, mivel kiterjed a halgazdálkodás által érintett és a vizekből gyűjtött más állati szervezetekre is. A halászati vízterület és a halastó fogalmának elhatárolása a javaslat hatályának rendelkezéseivel összefüggésben szükséges, mivel ez utóbbiak nem minősülnek halászati vízterületnek, csak a javaslatban meghatározott tevékenységek szempontjából tartoznak a szabályozás körébe.










II. Fejezet

A halászati jog

(A 3 -5. §-hoz)

	A javaslat főszabályként új alapokra helyezi a halászati jog tartalmát azzal, hogy azt, mint vagyoni értékű jogot a hal életterét képező halászati víz tulajdonjogának részévé teszi. A javaslat a holtágak és a bányatavak esetében kivételt tesz, mivel ökológiai megfontolásból és a horgásztársadalom érdekeit előtérbe helyezve ez utóbbiakra - a víz tulajdonosától függetlenül - a halászati jog állami tulajdonát tartja indokoltnak. 

	A javaslat az önálló halászati jog mellett szabályozza a társult halászati jogközösség létrehozását is, amennyiben a halászati vízterületnek több tulajdonosa van. A társult halászati jogról a tulajdonosok a vízterület tulajdoni hányada arányában ötvenegy százalékos többséggel határozhatnak.

	A halászati jog hasznosításáról a tulajdonos vagy a tulajdonosok közössége határozhat. A tulajdonos, illetve tulajdonosok számára lehetőség nyílik a halászati jog haszonbérbeadás útján való hasznosítására. Az államot megillető halászati jog hasznosítása is - a jelenlegi hatósági átengedéssel ellentétben - haszonbérbeadással történhet a Polgári Törvénykönyvnek és e javaslatnak a haszonbérbeadásra vonatkozó rendelkezései alapján.


(A 6-7. §-okhoz)

	A vadászterületektől eltérően a halászati vízterület határai általában természetes eredetűek, az adott vízterület kiterjedésének felelnek meg. Hazánkban a történetileg kialakult gyakorlat szerint a leghosszabb folyók alkotnak több halászati vízterületet. A Duna tíz, a Tisza nyolc, a Rába kettő halászati szakaszra oszlik, további szakaszolásuk a halállományok összefüggése miatt szakmailag nem indokolt. Az egyes szakaszok halgazdálkodásának összhangját az ilyen vízterületeken a halgazdálkodási tervek (26. §) biztosítják. Mivel a halászati vízterületek az országban kialakultak, a halászati vízterületté nyilvánítási eljárást a tulajdonosok kérelmére az  új vízterületek (például újonnan épült víztározók, eddig nem hasznosított bányatavak) esetében szükséges lefolytatni.

(A 8. §-hoz) 

	A halászatról szóló jelenleg hatályos szabályozás a különleges rendeltetésű halászati vízterületté nyilvánítást nem teszi lehetővé. Ennek hiánya esetenként nehezíti a halászati hasznosítás érdekeinek egyeztetését az elsődleges rendeltetéssel (például a természetvédelmi célokkal, az ivóvíz-tározással). A javaslat szabályozza a hasznosítás korlátozásának közérdekből való kezdeményezése lehetőségét és annak anyagi vonatkozásait.


(A 9. §-hoz)

	A javaslatnak a hal tulajdonjogának megszerzésére vonatkozó rendelkezései lényegében nem érintik a Polgári Törvénykönyvnek a halak állami tulajdonáról, valamint a jogosultat megillető tulajdonszerzésről szóló rendelkezéseit, azonban kiegészítést tartalmaz a tulajdonszerzés \"kifogással\", \"gyűjtéssel\" való megvalósulására. A Ptk. rendelkezéseivel összhangban hiányzó tulajdonjogi rendelkezést, illetve pontosítást tartalmaz a javaslat a jogosult tulajdonát képező halászati vízterület, valamint a haltetem lelése esetén. 


(A 10-13. §.-okhoz)

	A halászati vízterületeken a javaslat kötelezővé teszi a halászati jog gyakorlását, azonban a vízterület tulajdonosa vagy a halászati jog haszonbérlője már azzal is eleget tesz e kötelezettségének, ha a vízterületen élő hal- és élőhelyének védelmére vonatkozó előírásokat megtartja.

	A javaslat külön is rendelkezik a Magyar Állam tulajdonában lévő halászati vízterületek, valamint holtágak és bányatavak esetén az államot megillető halászati jog gyakorlásáról. Az állam halászati jogának hasznosítása csak nyilvános pályáztatás útján haszonbérbeadással lehetséges. A javaslat meghatározza azokat a feltételeket, amelyeket a földművelésügyi miniszternek minden egyes pályáztatáskor egyaránt figyelembe kell vennie, és nem zárja, ki, hogy a miniszter ezen felül további követelményeket is meghatározzon.




(A 14-15. §-okhoz)

	A javaslat meghatározza azokat a tartalmi elemeket, amelyeket a halászati jog haszonbérletére vonatkozó szerződéseknek tartalmaznia kell, valamint rendelkezik a haszonbérleti szerződés azonnali hatályú felmondása okairól, köztük az alhaszonbérbeadás tilalmáról. A halgazdálkodási terv ötéves időtartamra határozza meg a hasznosítás követelményeit azokon a vizeken, amelyekből összeköttetésük révén a halak szabadon átjuthatnak más halászati vizekbe, ezért abban az esetben is indokolt a halgazdálkodási terv végrehajtása, ha időközben változik a jogosult személye.

	A haszonbérleti szerződés érvényességéhez a javaslat nem követeli meg a halászati hatóság jóváhagyását, azonban a bérlő köteles azt hatósági nyilvántartásba vétel céljából bejelenteni.
 
	A halgazdálkodás érdekeinek védelmét szolgálja a javaslatnak az a rendelkezése, miszerint a szerződés megszűnésekor a haszonbérlő által létesített egyes berendezések, létesítmények és beruházások  értékét - a halgazdálkodási szempontból indokolt, még meg nem térült telepítési költségeket - el kell számolni, kivéve ha a szerződő felek ettől eltérően állapodnak meg. Amennyiben a haszonbérbeadó nem számol el, a haszonbérlő a teljesítésig birtokban maradhat. Az Országos Halászati Adattár részére (32. §) történő bejelentési kötelezettség előírásával regisztrálásra kerül és becsülhető, hogy a telepítési érték - mint ráfordítás - mekkora hányada térült meg a halfogásban.


(A 16-18. §-okhoz)

	A javaslat a parti ingatlan tulajdonosára nézve tűrési kötelezettséget állapít meg a halgazdálkodás szempontjából indokolt mértékig, ugyanakkor előírja a halászati tevékenység (halászati szolgalmi jog) jogszerű folytatásából eredő károkozás miatt a parti ingatlan tulajdonosa részére kártalanítás fizetését.

	A javaslat szabályozza a vízilétesítmény üzemeltetője kötelezettségét arra, hogy a halászati jogosultat időben tájékoztassa a halállományt veszélyeztető, vagy a halászati tevékenységet korlátozó beavatkozásról. A folyóvízi, vándorló halállományok védelmét szolgálja a létesítmények építéséhez előírt halászati hatósági, valamint más hatóságok szakhatósági hozzájárulása szükségessége. A hal szabad mozgását, ívási vándorlását akkor is lehetővé kell tenni, ha a folyóvízen duzzasztómű épül, ezért, a nagy értékű folyóvízi halállományok ívási vándorlásának biztosítására a halászati hatóság a duzzasztóművek beruházóját (üzemeltetőjét) hallépcső létesítésére és üzemeltetésére kötelezheti. A javasolt szabályozás gyakorlatilag valamennyi nyugat-európai ország halászati törvénye tartalmazza, elismerve, hogy a halállomány védelmének biztosítása egyike az energiatermelés költségeinek. A jogharmonizáció általános célja mellett a Duna-medencében a szabályozásnak gyakorlati jelentősége a nemzetközi vizek vonatkozásában van. (Például szolgál erre, hogy a Vaskapu erőmű megépítésekor nem készült hallépcső, így megszűnt az értékes tokfélék felvándorlása a Fekete-tengerből a hazai Duna szakaszra.)

	Rendkívüli halpusztulások esetén elkerülhetetlenné válhat a szükséges mintavételezéshez a parti ingatlan használata. A vízmintavétel és szükséges vizsgálat állami feladatainak végzését a vízterület szerint érintettek nem akadályozhatják, illetve tűrni kötelesek.


III. Fejezet 

A halgazdálkodás

(19-23. §-okhoz)

	A halfogásra jogosító okmányok rendszerére vonatkozó javaslat mindenki számára, aki halászati vagy horgászati tevékenységet folytat - beleértve a halászati vízterület tulajdonosát is -, kötelezővé teszi az állami halászati hatósági engedély: az állami halászjegy vagy horgászjegy kiváltását. Mindkét hatósági engedélyhez a (nem magyar állampolgárok kivételével)  a javaslatban előírt személyi feltételek megléte szükséges. Az állami halászjegy vagy horgászjegy önmagában nem jogosít halászatra vagy horgászatra, mivel ahhoz még szükség van a jogosulttól (a halászati vízterület vagy halastó tulajdonosától, illetve haszonbérlet esetén a haszonbérlőtől) az adott vízterületre érvényes területi engedélyre. A halászó vagy horgászó tevékenysége során mindkét engedélyt, az állami hatósági engedélyt és a tulajdonos, illetve haszonbérlő által adottat köteles magánál tartani, melyek alapján a hatóságok a jogosultságot bármikor ellenőrizhetik.

	Az állami halászjegy és az állami horgászjegy díja országosan egységes és kedvező mértékűnek tervezett, melynek rendeletben történő megállapítására a földművelésügyi miniszter kap felhatalmazást (jelenleg háromszáz forint a díj összege). A javaslat - méltányossági megfontolásból - mentesíti a díj megfizetése alól a 14 éven aluli és a 70 éven felüli horgászókat. Az állami halászjegyek és horgászjegyek kiadásáért fizetendő igazgatási-szolgáltatási díjak a javaslat 53. §-ában felsorolt országos halgazdálkodási célokat szolgálják.

	A területi engedélyt a halászatra jogosult a szolgáltatásokkal arányosan a piaci feltételek szerinti áron értékesíti, mely nem tartozik a szabályozás körébe.

	Mivel a javaslat szerint az állami halászjegy és horgászjegy kiadása és a halvédelmi bírság kiszabása egyaránt az első fokú halászati hatóság hatáskörébe kerül, a gyakorlatban is érvényesíthetővé válik annak előírása, hogy a jegy nem adható ki - a kérelem időpontjából egy éven belül - annak a személynek, akit szabálysértés vagy bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen felelősségre vontak, illetve halvédelmi bírság kiszabásával sújtottak.


(A 24. §-hoz)

	A javaslat 24. §-ának (2) bekezdésében felsorolt tiltott eszközök harmonizálnak a nyugat-európai országok belvízi halászati jogszabályaival (egyes ilyen eszközök tengerben használhatók, de belvizeken nem). E tilalmak körét az Európa Tanács felé is deklarálnunk kellett. 

	A folyóvizeken ívási vagy táplálkozási vándorlást végző halállományok rablógazdálkodás-szerű fogását hivatott megakadályozni a 24. § (3) bekezdésében foglalt tilalom.


(A 25. §-hoz)

	Az elektromos halászat a korszerű halgazdálkodás egyik elengedhetetlen eszköze. Alkalmazását minden ország szigorú szabályozáshoz köti, ezt követi a javaslat is, amikor a jelenlegi szabályozást törvényi szintre emeli, ugyanakkor tovább szigorítja. A megfelelő géppel, kiképzett szakember által végzett elektromos halászat a vízi élővilágra ártalmatlan, avatatlan kezekbe kerülve azonban nagy károkat okozhat. A folyóvízi alkalmazás korlátozása nem annyira az élővilág védelmét, sokkal inkább a horgászati tevékenység zavartalanságát szolgálja. Mivel az utóbbi időkben az orvhalászatban is alkalmazott eszközzé vált az elektromos halászgép, a halvédelmi bírság javasolt rendszere (51. §.) is kapcsolódik a témához.
(A 26-31. §-okhoz)

	A javaslat a jelenlegi szabályozás szerint javasolja törvényi szintű szabályozásban meghatározni a halgazdálkodási tevékenységben követendő tervezési rendszert, melynek fenntartását indokolja a halászati jog szakszerű hasznosítása és hatósági ellenőrzése. A javaslat - a jelenlegi szabályozástól eltérően - csak azokra vízterületekre követeli meg az öt évre szóló halgazdálkodási terv készítését és ezáltal a gazdálkodás összhangjának kialakítását, melyek a hal szabad mozgása szempontjából más halászati vízterülettel összeköttetésben vannak. A halgazdálkodási terv kötelező tartalmi előírásai olyan évenkénti gazdálkodást igényelnek a jogosulttól, hogy az adott élőhelyen egyúttal tartósan fennmaradjon a megfelelő halállomány. A javaslat összhangban van az Országgyűlés által a közelmúltban elfogadott erdőről és vadászatról szóló törvények rendelkezéseivel, melyek az erdő és vadállomány fenntarthatósága érdekében szintén hosszú távú tervezést, illetve gazdálkodást tartanak szükségesnek.

	A halászati hatóság az egyes halgazdálkodási terv jóváhagyását megtagadhatja, amennyiben az nem felel meg a halászati szakmai követelményeknek. A természetvédelmi érdekek megvalósulását és a vízgazdálkodási szempontokat a természetvédelmi és a vízügyi hatóságok szakhatósági közreműködése biztosítja.


(A 32-34. §-okhoz)

	A halgazdálkodással, a halállomány védelmével összefüggő országos adatok nyilvántartására, rendszerezésére, értékelésére a halászati tevékenységet folytatók és az érintett ingatlanok tulajdonosai, valamint a hatóságok részére történő adatközlés lehetővé tétele érdekében a javaslat Országos Halászati Adattár létrehozását tartja szükségesnek. A halászati adattár létrehozásáról és fenntartásáról az Országos Erdőállomány és az Országos Vadgazdálkodási Adattár létrehozásával és fenntartásával azonosan a földművelésügyi miniszter állami feladatként gondoskodik.


(A 35. §-hoz)

	A javaslat hiányt pótol azzal, hogy a halgazdálkodási szempontból jelentős halászati vízterülettel rendelkező tulajdonos, vagy haszonbérlő számára előírja a vízterületének halállománya és élőhelye őrzését. Az őrzésről a tulajdonos saját maga - ha ennek feltételeivel rendelkezik - vagy halászati őr igénybevételével -  gondoskodhat. A javaslat meghatározza a halászati tevékenység sajátosságaival összhangban a halászati őr foglalkoztatásának személyi feltételeit, valamint egyes jogosítványait. A halászati őrök foglalkoztatásának - az erdőőrök, vadőrök foglalkoztatásával összhangban - változatlan feltétel, hogy a halászati hatóság előtt vizsgát és esküt tegyenek, továbbá a halászati hatóság nyilvántartásában szerepeljenek.

	A halászati őrök további jogosítványainak, a kényszerítő eszköz használatának szabályairól a javaslat azért nem rendelkezik, mert azt külön jogszabályok rendezik.


IV. fejezet

A hal- és élőhelyének védelme

(A 36-42. §-okhoz)

	A javasolt szabályozás az eddigieknél szigorúbban és egyértelműbben határozza meg a halászati jogosult felelősségét az élőhely védelme vonatkozásában. A javaslat egyúttal a biológiai sokféleség védelmére vonatkozó nemzetközi konvenciók (Riói Egyezmény) végrehajtását is szolgálja.

	A jogosult a védelmi előírásoknak akkor is köteles eleget tenni, ha vízterületén gazdálkodást nem végez. A halászati hatóság pedig jogosítványt kap a jogosult mulasztása esetén a szankcionálásra, illetve a tevékenységnek a jogosult költségeire történő elvégzésére.

	A javaslat lehetőséget ad a halászati jogosult számára, hogy kezdeményezze a vad gyérítését, amennyiben az a halállományt vagy annak táplálékforrását veszélyezteti.

	A részletes tilalmi rendelkezések (halászati tilalmi idő, halászati méretkorlátozások stb.) megállapítására a tervezet a minisztert hatalmazza fel, tekintettel arra, hogy e rendelkezések esetleg szakmai szempontból szükségessé váló módosításai miatt nem indokolt a törvényi szintű szabályozás. 

	A külföldről származó halfaj telepítésének szabályozása a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően az őshonos halfajok védelmét szolgálja, ezért indokolt annak alkalmazása a tógazdaságokban is, ahonnan az import állatok vagy azok utódai a szabad természetes vizekbe kikerülhetnek.


(A  43. §-hoz)

	A javaslat hiányt pótol azzal, hogy lehetővé teszi a halászati hatóság részére a halászati vízterület használatának időszakos korlátozását, amennyiben a halak szaporodása és fejlődése szükségessé teszi. A halállomány fennmaradása érdekében hatóságilag elrendelt korlátozás miatt a jogosult kártalanítás nem igényelhető, a végrehajtás során felmerült költségeket viseli az állam.


V. fejezet

A halászati igazgatással összefüggő állami feladatok és hatáskörök

(A 44-49-§-okhoz)

	A javaslat a kormányzati munkamegosztásnak megfelelően határozza meg a halászati igazgatással összefüggő feladatokat és hatásköröket, a halászati igazgatás szervezetét, a halászati felügyelők hatósági feladatait. A miniszter a feladat- és hatáskörébe tartozóan a halászati ágazat irányítási, szabályozási, valamint szervezési, hatósági feladatain kívül - az állam képviseletében - gondoskodik az állami halászati jog hasznosításáról.


VI. fejezet 

A halgazdálkodási és a halvédelmi bírság

(Az 50-51. §-okhoz)

	A jogosulatlan halászat vagy horgászat, továbbá a halgazdálkodási érdek veszélyeztetésének szabálysértése alapján jelenleg kiszabható bírságok már nem jelentenek visszatartó erőt a halászati-horgászati szabálysértőkre. A javaslatban előírt kötelezettségek elmulasztása vagy tilalmak megszegése esetén új jogintézményként halgazdálkodási bírság vagy halvédelmi bírság kerül bevezetésre, melynek alapján a jogosultak számára hektáronként tízezer forintig terjedő, a jogosulatlanul vagy tiltott módon halászók, horgászók számára pedig ötvenezer forintig terjedő bírság is kiróható. A halászati hatóság jogosítványainak jelentős kiterjedését jelenti, hogy a hatósági ellenőrzés keretében jogosulttá válik a bírságolási eljárásra is. A bírságok összegéből eredő állami bevételek a halgazdálkodás támogatására használható fel. 


VII. fejezet 

A halászattal összefüggő feladatok pénzügyi fedezete

(Az 53. §-hoz)

	A halgazdálkodással összefüggő állami támogatások céljai a hatályos jogszabályokhoz képest nem változnak. A jelenlegi támogatási jogcímekkel egyezően céljuk elsősorban a természetes vízi halállomány fenntartásával - védelmével, fejlesztésével, a halpusztulás megelőzésével, a halállomány megújításával - kapcsolatosak. A javaslat összegyűjti e feladatok ellátásához szükséges pénzügyi forrásokat, mint lehetőséget.


VIII. fejezet

Záró rendelkezések

(Az 54-57. §-okhoz)

	A javaslat a törvény hatálybalépése idejéül 1997. január 1. napját jelöli meg, azonban az államot megillető halászati jog rendszerének változására, illetve a nem állami tulajdonú vizeken az állami halászati jog megszűnésére figyelemmel többéves átmeneti időszakot javasol. A halászati jog tulajdonának változása esetén az új tulajdonos 1999. január 1. napja után élhet halászati jogával. Azokban az esetekben, amikor továbbra is az állam marad a halászati jog tulajdonosa, legfeljebb 2003. január 1. napjáig maradhatnak érvényben a jelenlegi átengedési határozatok, ezt követően mindenütt kötelező a miniszternek a haszonbérlet elnyerésére pályázatot kiírni. 

	A javasolt átmeneti időszakot indokolja, hogy a jelenlegi és az új halászati jogosultak részére megfelelő felkészülési idő szükséges az új halászati jogközösségek kialakítására, a halászati haszonbérleti szerződések kötésére, ugyanakkor a többszázezer hazai horgászegyesületi tag is folyamatosan horgászati lehetőséghez jusson. A földművelésügyi miniszter az állami tulajdonban lévő halászati vízterületek esetén azonban előbb is kiírhat nyilvános pályázatot.

	A Magyar Állam halászati jogának a holtágakra és a bányatavakra való kiterjedése nem érinti azokat a - törvény hatályba lépésekor - holtággal és bányatóval rendelkező tulajdonosokat, akik a jelenleg hatályos jogszabály alapján már halászati jogot szereztek a Magyar Államtól.






INDOKOLÁS


a halászatról és a horgászatról szóló törvényjavaslathoz 


Általános indokolás


	Hazánk száznegyvenezer hektár felületű természetes vize és víztározója nyújt a halak számára alkalmas életteret. Az ember feladata velük kapcsolatban az, hogy tudatos beavatkozással elősegítse a halállományok fennmaradását és folyamatos utánpótlását, illetve szabályozza a különböző halfajok fogását, részben a természeti környezet megóvása, részben gazdasági céljai érdekében. E tudatos tevékenységnek folyamatosan alkalmazkodni kell a megváltozott környezeti feltételekhez, és egyúttal a társadalom változó prioritásaihoz. Jellemző részben még a múlt században történt folyószabályozások, valamint a környezet általános állapotának az elmúlt évtizedekben tapasztalt romlása oda vezetett, hogy az ember szerepe a vizek halállományának fenntartásában és fejlesztésében felértékelődött, mivel a halállományok magukra hagyatva a megújulásra már nem képesek. Hasonló jelenségek valamennyi európai országban lejátszódtak, amit a halászati jogalkotás fejlődése is már mindenütt tükröz.

	Hasonlóképpen jelentős változások következtek be e területen az ember gazdasági céljait illetően is. A fejlett országokban a hagyományos természetesvízi halászat gazdasági jelentősége fokozatosan csökkent, helyébe a szabadidős halászat (horgászat) igényeinek kielégítése lépett. Magyarország vizein napjainkban mintegy százezer hektáron - így a Balatonon is - a halászati-horgászati kettős hasznosítás a jellemző. Ennek lényege, hogy a horgászati igények kielégítése az alapvető cél, a kereskedelmi halászati tevékenység a halállomány szabályozásával, egyes halfajok intenzívebb telepítésével és kitermelésével a horgászat feltételeit javítja. Mintegy harmincezer hektáron kizárólag horgászati hasznosítás folyik, ugyanakkor mindössze néhány ezer hektár terjedelmű az a vízfelület (évente lecsapolható víztározók), ahol a horgászat kizárásával kereskedelmi célú haltermelés folyik.

	Mivel a vizek halállományának fenntartásában és a horgászati igények kielégítésében meghatározó szerepe van az évenkénti rendszeres haltelepítéseknek, a haltenyésztési célokra épült tógazdaságok (mintegy huszonnégyezer hektár) haltermékének egy része nem étkezési halként, hanem a természetes vizek népesítő anyagaként kerül forgalomba. E kapcsolat szükségessé teszi, hogy a vizek halállományának védelmére vonatkozó jogi szabályozás egy része az egyébként alapvetően állattenyésztési célú létesítményekben is érvényesüljön.

	Hazánkban évente háromszázhatvanezer állampolgár vált egész évre érvényes állami horgászengedélyt, és több tízezer azoknak a személyeknek a száma, akik alkalomszerűen, úgynevezett üdülőjeggyel hódolnak e szenvedélynek, vagy hazánkba látogató külföldi turistaként horgászni is kívánnak. Évente háromezerkétszáz személy vált állami halászjegyet, részben a megélhetését a vizeken kereső főfoglalkozású halászként, részben jövedelem-kiegészítésképpen, részben szabadidős tevékenység céljából. E számok azt jelentik, hogy - három fős családokat véve alapul - a lakosság mintegy tíz százaléka közvetlenül érdekelt a halgazdálkodás, illetve a halászati jog hosszú távú szabályozásában. E kör még szélesebb, ha figyelembe vesszük, hogy a vizeken folyó szabadidős tevékenység a nemzetgazdaság más területein (idegenforgalom, közlekedés, horgászcikk gyártás és kereskedelem, tógazdasági haltermelés) is jelentős jövedelmet termel, illetve foglalkoztatási lehetőséget biztosít.

	Jelenleg a halászatra törvényi szintű szabályozással nem rendelkezünk. A halászatról rendelkező 1977. évi 30. számú törvényerejű rendelet (a továbbiakban: tvr.) szűk terjedelemben szabályozta e jogviszonyokat, míg a részletes szabályait miniszteri szintű végrehajtási rendelet tartalmazza. A tvr. hatálybalépésekor a termőföldek és a vizek állami tulajdona volt a jellemző, ezért a szabályozás az állami halászati jog gyakorlására korlátozódott. A halászati jog állami tulajdonának alapelve mellett a tvr. deklarálja, hogy az állampolgárt a tulajdonában lévő vízen megilleti a halászat joga, de sem a tulajdonos változásakor követendő eljárást, sem a magántulajdonban lévő halászati jog gyakorlását nem szabályozza. Ugyancsak szabályozatlan a vízterületek állami tulajdonból önkormányzati tulajdonba kerülésekor, vagy a gazdálkodó szervezetek tulajdonszerzése esetén követendő eljárás. 

	Az állam halászati jogának hasznosítása, a jelenlegi hasznosítók körének meghatározása - a tvr-nek megfelelően - a halászati jog átengedésével, gyakorlatilag állami elosztással történt. A halászati vízterületek hasznosítói hosszú időn át kizárólag állami vállalatok, mezőgazdasági és halászati szövetkezetek, valamint a a horgászok érdekképviseleti szerve, a Magyar Országos Horgász Szövetség voltak. A tvr. 3. § (2) bekezdésének az 1992. évi LXXXVIII. törvény 29. §-ával történt hatályon kívül helyezésével nyílt meg annak elvi lehetősége, hogy az önkormányzatok, a gazdasági társaságok, továbbá a horgászegyesületek és állampolgárok is igényelhessék az állam tulajdonában lévő halászati jog gyakorlását. E lehetőséggel azonban ez idáig kevesen éltek, mivel a jogszabály nyilvános versenyhelyzet kialakulását nem tette lehetővé, a hasznosítás évtizedek óta kialakult rendszerében a használók helyzete mintegy változatlan érvényűvé vált.

	A termőföldek tulajdonviszonyainak átalakulásával, az egyes állami tulajdonú vízfolyások, tavak, holtágak önkormányzati tulajdonba adásával, a Polgári Törvénykönyvnek az egyes állami tulajdonú vizek forgalomképtelenségére vonatkozó rendelkezése feloldásával már nem egyeztethető össze az, hogy a vízterület tulajdonosa a hatósági elosztástól függően gyakorolja a halászati jogot. 

	A halászati jogviszonyok szabályozása átfogó törvényi szintű, továbbá olyan - az európai jogrendszerek szabályozásához igazodó - minőségi változást igénylő szabályozást igényel, amely már megfelel az átalakult társadalmi-gazdasági viszonyoknak, és piacgazdasági alapokon versenyfeltételeket teremt a halgazdálkodás lehetséges szereplői számára, és egyidejűleg biztosítja az élőhelyre jellemző összetételű halállomány fennmaradását.

	A javaslat alapvető célja éppen ezért az, hogy a halászat és a horgászat feltételei a piacgazdaság követelményeivel összhangban úgy kerüljenek meghatározásra, hogy folyamatosan biztosítsák a vízi élővilág sokféleségének fenntartását és megújulását.

	A törvényjavaslat új alapokra helyezve állapítja meg a halászati jog tartalmát, és mint vagyoni értékű jogot - főszabályként - a vízterület tulajdonjogának elválaszthatatlan részévé teszi.

	A javaslat szerint a halászati jog hasznosításáról a tulajdonos határozhat, vagyis eldöntheti, hogy e vagyoni értékű jogát maga hasznosítja vagy haszonbérbe adja. Azokban az esetekben, amikor a vízterület és így a halászati jog tulajdonosa a Magyar Állam, a haszonbérlő kiválasztása minden esetben nyilvános pályázat útján történik, megszűnik tehát a halászati jog hasznosításának eddigi hatósági átengedési rendszere.



Részletes indokolás

I. Fejezet

Bevezető rendelkezések

(Az 1. §-hoz)

	A javaslatnak a törvény tárgyával összefüggő rendelkezése összefoglalását adja a szabályozás körének. Kiemelendő, hogy a törvény hatálya valamennyi természetes vízre és halgazdálkodásra alkalmas vízilétesítményre kiterjed. Tekintettel arra is, hogy a vizek népesítését szolgáló tenyészanyag megtermelése a tógazdaságokban folyik, ugyanakkor halastavakon is megvalósulhat horgásztatási szolgáltatás, nem indokolt e vízterületek esetében a javaslat hatálya alól kivételt tenni. A halastavakra azonban csak a halászattal összefüggő rendelkezések közül néhányat (így például a hal- és élőhelyének védelmére vonatkozó követelmények, a horgászattal, az őrzéssel kapcsolatosak) kell alkalmazni. A védett halfajok az adott vízterület halállományának részét képezik, így a hal védelmével, a gazdálkodással összefüggő beavatkozások előírásai a védett halfajokra is kiterjednek, emellett utalni kell arra, hogy fogásukat a természet védelméről szóló törvény korlátozza, illetve tiltja.


(A 2. §-hoz)

	Az értelmező rendelkezések körében a \"hal\" fogalma, nem azonos a közismert biológiai kategóriával, mivel kiterjed a halgazdálkodás által érintett és a vizekből gyűjtött más állati szervezetekre is. A halászati vízterület és a halastó fogalmának elhatárolása a javaslat hatályának rendelkezéseivel összefüggésben szükséges, mivel ez utóbbiak nem minősülnek halászati vízterületnek, csak a javaslatban meghatározott tevékenységek szempontjából tartoznak a szabályozás körébe.










II. Fejezet

A halászati jog

(A 3 -5. §-hoz)

	A javaslat főszabályként új alapokra helyezi a halászati jog tartalmát azzal, hogy azt, mint vagyoni értékű jogot a hal életterét képező halászati víz tulajdonjogának részévé teszi. A javaslat a holtágak és a bányatavak esetében kivételt tesz, mivel ökológiai megfontolásból és a horgásztársadalom érdekeit előtérbe helyezve ez utóbbiakra - a víz tulajdonosától függetlenül - a halászati jog állami tulajdonát tartja indokoltnak. 

	A javaslat az önálló halászati jog mellett szabályozza a társult halászati jogközösség létrehozását is, amennyiben a halászati vízterületnek több tulajdonosa van. A társult halászati jogról a tulajdonosok a vízterület tulajdoni hányada arányában ötvenegy százalékos többséggel határozhatnak.

	A halászati jog hasznosításáról a tulajdonos vagy a tulajdonosok közössége határozhat. A tulajdonos, illetve tulajdonosok számára lehetőség nyílik a halászati jog haszonbérbeadás útján való hasznosítására. Az államot megillető halászati jog hasznosítása is - a jelenlegi hatósági átengedéssel ellentétben - haszonbérbeadással történhet a Polgári Törvénykönyvnek és e javaslatnak a haszonbérbeadásra vonatkozó rendelkezései alapján.


(A 6-7. §-okhoz)

	A vadászterületektől eltérően a halászati vízterület határai általában természetes eredetűek, az adott vízterület kiterjedésének felelnek meg. Hazánkban a történetileg kialakult gyakorlat szerint a leghosszabb folyók alkotnak több halászati vízterületet. A Duna tíz, a Tisza nyolc, a Rába kettő halászati szakaszra oszlik, további szakaszolásuk a halállományok összefüggése miatt szakmailag nem indokolt. Az egyes szakaszok halgazdálkodásának összhangját az ilyen vízterületeken a halgazdálkodási tervek (26. §) biztosítják. Mivel a halászati vízterületek az országban kialakultak, a halászati vízterületté nyilvánítási eljárást a tulajdonosok kérelmére az  új vízterületek (például újonnan épült víztározók, eddig nem hasznosított bányatavak) esetében szükséges lefolytatni.

(A 8. §-hoz) 

	A halászatról szóló jelenleg hatályos szabályozás a különleges rendeltetésű halászati vízterületté nyilvánítást nem teszi lehetővé. Ennek hiánya esetenként nehezíti a halászati hasznosítás érdekeinek egyeztetését az elsődleges rendeltetéssel (például a természetvédelmi célokkal, az ivóvíz-tározással). A javaslat szabályozza a hasznosítás korlátozásának közérdekből való kezdeményezése lehetőségét és annak anyagi vonatkozásait.


(A 9. §-hoz)

	A javaslatnak a hal tulajdonjogának megszerzésére vonatkozó rendelkezései lényegében nem érintik a Polgári Törvénykönyvnek a halak állami tulajdonáról, valamint a jogosultat megillető tulajdonszerzésről szóló rendelkezéseit, azonban kiegészítést tartalmaz a tulajdonszerzés \"kifogással\", \"gyűjtéssel\" való megvalósulására. A Ptk. rendelkezéseivel összhangban hiányzó tulajdonjogi rendelkezést, illetve pontosítást tartalmaz a javaslat a jogosult tulajdonát képező halászati vízterület, valamint a haltetem lelése esetén. 


(A 10-13. §.-okhoz)

	A halászati vízterületeken a javaslat kötelezővé teszi a halászati jog gyakorlását, azonban a vízterület tulajdonosa vagy a halászati jog haszonbérlője már azzal is eleget tesz e kötelezettségének, ha a vízterületen élő hal- és élőhelyének védelmére vonatkozó előírásokat megtartja.

	A javaslat külön is rendelkezik a Magyar Állam tulajdonában lévő halászati vízterületek, valamint holtágak és bányatavak esetén az államot megillető halászati jog gyakorlásáról. Az állam halászati jogának hasznosítása csak nyilvános pályáztatás útján haszonbérbeadással lehetséges. A javaslat meghatározza azokat a feltételeket, amelyeket a földművelésügyi miniszternek minden egyes pályáztatáskor egyaránt figyelembe kell vennie, és nem zárja, ki, hogy a miniszter ezen felül további követelményeket is meghatározzon.




(A 14-15. §-okhoz)

	A javaslat meghatározza azokat a tartalmi elemeket, amelyeket a halászati jog haszonbérletére vonatkozó szerződéseknek tartalmaznia kell, valamint rendelkezik a haszonbérleti szerződés azonnali hatályú felmondása okairól, köztük az alhaszonbérbeadás tilalmáról. A halgazdálkodási terv ötéves időtartamra határozza meg a hasznosítás követelményeit azokon a vizeken, amelyekből összeköttetésük révén a halak szabadon átjuthatnak más halászati vizekbe, ezért abban az esetben is indokolt a halgazdálkodási terv végrehajtása, ha időközben változik a jogosult személye.

	A haszonbérleti szerződés érvényességéhez a javaslat nem követeli meg a halászati hatóság jóváhagyását, azonban a bérlő köteles azt hatósági nyilvántartásba vétel céljából bejelenteni.
 
	A halgazdálkodás érdekeinek védelmét szolgálja a javaslatnak az a rendelkezése, miszerint a szerződés megszűnésekor a haszonbérlő által létesített egyes berendezések, létesítmények és beruházások  értékét - a halgazdálkodási szempontból indokolt, még meg nem térült telepítési költségeket - el kell számolni, kivéve ha a szerződő felek ettől eltérően állapodnak meg. Amennyiben a haszonbérbeadó nem számol el, a haszonbérlő a teljesítésig birtokban maradhat. Az Országos Halászati Adattár részére (32. §) történő bejelentési kötelezettség előírásával regisztrálásra kerül és becsülhető, hogy a telepítési érték - mint ráfordítás - mekkora hányada térült meg a halfogásban.


(A 16-18. §-okhoz)

	A javaslat a parti ingatlan tulajdonosára nézve tűrési kötelezettséget állapít meg a halgazdálkodás szempontjából indokolt mértékig, ugyanakkor előírja a halászati tevékenység (halászati szolgalmi jog) jogszerű folytatásából eredő károkozás miatt a parti ingatlan tulajdonosa részére kártalanítás fizetését.

	A javaslat szabályozza a vízilétesítmény üzemeltetője kötelezettségét arra, hogy a halászati jogosultat időben tájékoztassa a halállományt veszélyeztető, vagy a halászati tevékenységet korlátozó beavatkozásról. A folyóvízi, vándorló halállományok védelmét szolgálja a létesítmények építéséhez előírt halászati hatósági, valamint más hatóságok szakhatósági hozzájárulása szükségessége. A hal szabad mozgását, ívási vándorlását akkor is lehetővé kell tenni, ha a folyóvízen duzzasztómű épül, ezért, a nagy értékű folyóvízi halállományok ívási vándorlásának biztosítására a halászati hatóság a duzzasztóművek beruházóját (üzemeltetőjét) hallépcső létesítésére és üzemeltetésére kötelezheti. A javasolt szabályozás gyakorlatilag valamennyi nyugat-európai ország halászati törvénye tartalmazza, elismerve, hogy a halállomány védelmének biztosítása egyike az energiatermelés költségeinek. A jogharmonizáció általános célja mellett a Duna-medencében a szabályozásnak gyakorlati jelentősége a nemzetközi vizek vonatkozásában van. (Például szolgál erre, hogy a Vaskapu erőmű megépítésekor nem készült hallépcső, így megszűnt az értékes tokfélék felvándorlása a Fekete-tengerből a hazai Duna szakaszra.)

	Rendkívüli halpusztulások esetén elkerülhetetlenné válhat a szükséges mintavételezéshez a parti ingatlan használata. A vízmintavétel és szükséges vizsgálat állami feladatainak végzését a vízterület szerint érintettek nem akadályozhatják, illetve tűrni kötelesek.


III. Fejezet 

A halgazdálkodás

(19-23. §-okhoz)

	A halfogásra jogosító okmányok rendszerére vonatkozó javaslat mindenki számára, aki halászati vagy horgászati tevékenységet folytat - beleértve a halászati vízterület tulajdonosát is -, kötelezővé teszi az állami halászati hatósági engedély: az állami halászjegy vagy horgászjegy kiváltását. Mindkét hatósági engedélyhez a (nem magyar állampolgárok kivételével)  a javaslatban előírt személyi feltételek megléte szükséges. Az állami halászjegy vagy horgászjegy önmagában nem jogosít halászatra vagy horgászatra, mivel ahhoz még szükség van a jogosulttól (a halászati vízterület vagy halastó tulajdonosától, illetve haszonbérlet esetén a haszonbérlőtől) az adott vízterületre érvényes területi engedélyre. A halászó vagy horgászó tevékenysége során mindkét engedélyt, az állami hatósági engedélyt és a tulajdonos, illetve haszonbérlő által adottat köteles magánál tartani, melyek alapján a hatóságok a jogosultságot bármikor ellenőrizhetik.

	Az állami halászjegy és az állami horgászjegy díja országosan egységes és kedvező mértékűnek tervezett, melynek rendeletben történő megállapítására a földművelésügyi miniszter kap felhatalmazást (jelenleg háromszáz forint a díj összege). A javaslat - méltányossági megfontolásból - mentesíti a díj megfizetése alól a 14 éven aluli és a 70 éven felüli horgászókat. Az állami halászjegyek és horgászjegyek kiadásáért fizetendő igazgatási-szolgáltatási díjak a javaslat 53. §-ában felsorolt országos halgazdálkodási célokat szolgálják.

	A területi engedélyt a halászatra jogosult a szolgáltatásokkal arányosan a piaci feltételek szerinti áron értékesíti, mely nem tartozik a szabályozás körébe.

	Mivel a javaslat szerint az állami halászjegy és horgászjegy kiadása és a halvédelmi bírság kiszabása egyaránt az első fokú halászati hatóság hatáskörébe kerül, a gyakorlatban is érvényesíthetővé válik annak előírása, hogy a jegy nem adható ki - a kérelem időpontjából egy éven belül - annak a személynek, akit szabálysértés vagy bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen felelősségre vontak, illetve halvédelmi bírság kiszabásával sújtottak.


(A 24. §-hoz)

	A javaslat 24. §-ának (2) bekezdésében felsorolt tiltott eszközök harmonizálnak a nyugat-európai országok belvízi halászati jogszabályaival (egyes ilyen eszközök tengerben használhatók, de belvizeken nem). E tilalmak körét az Európa Tanács felé is deklarálnunk kellett. 

	A folyóvizeken ívási vagy táplálkozási vándorlást végző halállományok rablógazdálkodás-szerű fogását hivatott megakadályozni a 24. § (3) bekezdésében foglalt tilalom.


(A 25. §-hoz)

	Az elektromos halászat a korszerű halgazdálkodás egyik elengedhetetlen eszköze. Alkalmazását minden ország szigorú szabályozáshoz köti, ezt követi a javaslat is, amikor a jelenlegi szabályozást törvényi szintre emeli, ugyanakkor tovább szigorítja. A megfelelő géppel, kiképzett szakember által végzett elektromos halászat a vízi élővilágra ártalmatlan, avatatlan kezekbe kerülve azonban nagy károkat okozhat. A folyóvízi alkalmazás korlátozása nem annyira az élővilág védelmét, sokkal inkább a horgászati tevékenység zavartalanságát szolgálja. Mivel az utóbbi időkben az orvhalászatban is alkalmazott eszközzé vált az elektromos halászgép, a halvédelmi bírság javasolt rendszere (51. §.) is kapcsolódik a témához.
(A 26-31. §-okhoz)

	A javaslat a jelenlegi szabályozás szerint javasolja törvényi szintű szabályozásban meghatározni a halgazdálkodási tevékenységben követendő tervezési rendszert, melynek fenntartását indokolja a halászati jog szakszerű hasznosítása és hatósági ellenőrzése. A javaslat - a jelenlegi szabályozástól eltérően - csak azokra vízterületekre követeli meg az öt évre szóló halgazdálkodási terv készítését és ezáltal a gazdálkodás összhangjának kialakítását, melyek a hal szabad mozgása szempontjából más halászati vízterülettel összeköttetésben vannak. A halgazdálkodási terv kötelező tartalmi előírásai olyan évenkénti gazdálkodást igényelnek a jogosulttól, hogy az adott élőhelyen egyúttal tartósan fennmaradjon a megfelelő halállomány. A javaslat összhangban van az Országgyűlés által a közelmúltban elfogadott erdőről és vadászatról szóló törvények rendelkezéseivel, melyek az erdő és vadállomány fenntarthatósága érdekében szintén hosszú távú tervezést, illetve gazdálkodást tartanak szükségesnek.

	A halászati hatóság az egyes halgazdálkodási terv jóváhagyását megtagadhatja, amennyiben az nem felel meg a halászati szakmai követelményeknek. A természetvédelmi érdekek megvalósulását és a vízgazdálkodási szempontokat a természetvédelmi és a vízügyi hatóságok szakhatósági közreműködése biztosítja.


(A 32-34. §-okhoz)

	A halgazdálkodással, a halállomány védelmével összefüggő országos adatok nyilvántartására, rendszerezésére, értékelésére a halászati tevékenységet folytatók és az érintett ingatlanok tulajdonosai, valamint a hatóságok részére történő adatközlés lehetővé tétele érdekében a javaslat Országos Halászati Adattár létrehozását tartja szükségesnek. A halászati adattár létrehozásáról és fenntartásáról az Országos Erdőállomány és az Országos Vadgazdálkodási Adattár létrehozásával és fenntartásával azonosan a földművelésügyi miniszter állami feladatként gondoskodik.


(A 35. §-hoz)

	A javaslat hiányt pótol azzal, hogy a halgazdálkodási szempontból jelentős halászati vízterülettel rendelkező tulajdonos, vagy haszonbérlő számára előírja a vízterületének halállománya és élőhelye őrzését. Az őrzésről a tulajdonos saját maga - ha ennek feltételeivel rendelkezik - vagy halászati őr igénybevételével -  gondoskodhat. A javaslat meghatározza a halászati tevékenység sajátosságaival összhangban a halászati őr foglalkoztatásának személyi feltételeit, valamint egyes jogosítványait. A halászati őrök foglalkoztatásának - az erdőőrök, vadőrök foglalkoztatásával összhangban - változatlan feltétel, hogy a halászati hatóság előtt vizsgát és esküt tegyenek, továbbá a halászati hatóság nyilvántartásában szerepeljenek.

	A halászati őrök további jogosítványainak, a kényszerítő eszköz használatának szabályairól a javaslat azért nem rendelkezik, mert azt külön jogszabályok rendezik.


IV. fejezet

A hal- és élőhelyének védelme

(A 36-42. §-okhoz)

	A javasolt szabályozás az eddigieknél szigorúbban és egyértelműbben határozza meg a halászati jogosult felelősségét az élőhely védelme vonatkozásában. A javaslat egyúttal a biológiai sokféleség védelmére vonatkozó nemzetközi konvenciók (Riói Egyezmény) végrehajtását is szolgálja.

	A jogosult a védelmi előírásoknak akkor is köteles eleget tenni, ha vízterületén gazdálkodást nem végez. A halászati hatóság pedig jogosítványt kap a jogosult mulasztása esetén a szankcionálásra, illetve a tevékenységnek a jogosult költségeire történő elvégzésére.

	A javaslat lehetőséget ad a halászati jogosult számára, hogy kezdeményezze a vad gyérítését, amennyiben az a halállományt vagy annak táplálékforrását veszélyezteti.

	A részletes tilalmi rendelkezések (halászati tilalmi idő, halászati méretkorlátozások stb.) megállapítására a tervezet a minisztert hatalmazza fel, tekintettel arra, hogy e rendelkezések esetleg szakmai szempontból szükségessé váló módosításai miatt nem indokolt a törvényi szintű szabályozás. 

	A külföldről származó halfaj telepítésének szabályozása a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően az őshonos halfajok védelmét szolgálja, ezért indokolt annak alkalmazása a tógazdaságokban is, ahonnan az import állatok vagy azok utódai a szabad természetes vizekbe kikerülhetnek.


(A  43. §-hoz)

	A javaslat hiányt pótol azzal, hogy lehetővé teszi a halászati hatóság részére a halászati vízterület használatának időszakos korlátozását, amennyiben a halak szaporodása és fejlődése szükségessé teszi. A halállomány fennmaradása érdekében hatóságilag elrendelt korlátozás miatt a jogosult kártalanítás nem igényelhető, a végrehajtás során felmerült költségeket viseli az állam.


V. fejezet

A halászati igazgatással összefüggő állami feladatok és hatáskörök

(A 44-49-§-okhoz)

	A javaslat a kormányzati munkamegosztásnak megfelelően határozza meg a halászati igazgatással összefüggő feladatokat és hatásköröket, a halászati igazgatás szervezetét, a halászati felügyelők hatósági feladatait. A miniszter a feladat- és hatáskörébe tartozóan a halászati ágazat irányítási, szabályozási, valamint szervezési, hatósági feladatain kívül - az állam képviseletében - gondoskodik az állami halászati jog hasznosításáról.


VI. fejezet 

A halgazdálkodási és a halvédelmi bírság

(Az 50-51. §-okhoz)

	A jogosulatlan halászat vagy horgászat, továbbá a halgazdálkodási érdek veszélyeztetésének szabálysértése alapján jelenleg kiszabható bírságok már nem jelentenek visszatartó erőt a halászati-horgászati szabálysértőkre. A javaslatban előírt kötelezettségek elmulasztása vagy tilalmak megszegése esetén új jogintézményként halgazdálkodási bírság vagy halvédelmi bírság kerül bevezetésre, melynek alapján a jogosultak számára hektáronként tízezer forintig terjedő, a jogosulatlanul vagy tiltott módon halászók, horgászók számára pedig ötvenezer forintig terjedő bírság is kiróható. A halászati hatóság jogosítványainak jelentős kiterjedését jelenti, hogy a hatósági ellenőrzés keretében jogosulttá válik a bírságolási eljárásra is. A bírságok összegéből eredő állami bevételek a halgazdálkodás támogatására használható fel. 


VII. fejezet 

A halászattal összefüggő feladatok pénzügyi fedezete

(Az 53. §-hoz)

	A halgazdálkodással összefüggő állami támogatások céljai a hatályos jogszabályokhoz képest nem változnak. A jelenlegi támogatási jogcímekkel egyezően céljuk elsősorban a természetes vízi halállomány fenntartásával - védelmével, fejlesztésével, a halpusztulás megelőzésével, a halállomány megújításával - kapcsolatosak. A javaslat összegyűjti e feladatok ellátásához szükséges pénzügyi forrásokat, mint lehetőséget.


VIII. fejezet

Záró rendelkezések

(Az 54-57. §-okhoz)

	A javaslat a törvény hatálybalépése idejéül 1997. január 1. napját jelöli meg, azonban az államot megillető halászati jog rendszerének változására, illetve a nem állami tulajdonú vizeken az állami halászati jog megszűnésére figyelemmel többéves átmeneti időszakot javasol. A halászati jog tulajdonának változása esetén az új tulajdonos 1999. január 1. napja után élhet halászati jogával. Azokban az esetekben, amikor továbbra is az állam marad a halászati jog tulajdonosa, legfeljebb 2003. január 1. napjáig maradhatnak érvényben a jelenlegi átengedési határozatok, ezt követően mindenütt kötelező a miniszternek a haszonbérlet elnyerésére pályázatot kiírni. 

	A javasolt átmeneti időszakot indokolja, hogy a jelenlegi és az új halászati jogosultak részére megfelelő felkészülési idő szükséges az új halászati jogközösségek kialakítására, a halászati haszonbérleti szerződések kötésére, ugyanakkor a többszázezer hazai horgászegyesületi tag is folyamatosan horgászati lehetőséghez jusson. A földművelésügyi miniszter az állami tulajdonban lévő halászati vízterületek esetén azonban előbb is kiírhat nyilvános pályázatot.

	A Magyar Állam halászati jogának a holtágakra és a bányatavakra való kiterjedése nem érinti azokat a - törvény hatályba lépésekor - holtággal és bányatóval rendelkező tulajdonosokat, akik a jelenleg hatályos jogszabály alapján már halászati jogot szereztek a Magyar Államtól."
