"
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA













T/3864. számú


TÖRVÉNYJAVASLAT


egyes társadalombiztosítási és
szociális ellátásokról szóló törvények
módosításáról










Előadó Dr.Medgyessy Péter
pénzügyminiszter









Budapest, 1997. február




1997. évi............

törvény 

egyes társadalombiztosítási és 
szociális ellátásokról szóló törvények
módosításáról


1. §


A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 11/A. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

/E törvény alkalmazásánál/ 

\"b) adóköteles jövedelem: a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban:szja-törvény) szerint összevont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételnek, valamint az egyéb jogcímen szerzett bevételnek azon része, amelyet az adóelőleg számításánál jövedelemként kell figyelembe venni, továbbá az szja-törvény 69. §-a szerinti természetbeni juttatás 
adóalapként meghatározott értéke, valamint az szja-törvény 73. § (1) bekezdés a) pontjában említett, kis összegű kifizetésből származó jövedelem.\"


2.§


(1) A T. 103/A. § (2) bekezdése a következő 4. ponttal egészül ki:
/(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem képezi a társadalombiztosítási járulék alapját:/ 

\" 4. az szja törvény 39.§ (3) bekezdése szerinti, az összevont adóalap adóját csökkentő díj.\"

(2) A T. 103/A. §. (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(5) A 10. § (1) bekezdésének e) pontjában említett tanulók után - ide nem értve a munkabérben részesülőt - a fizetendő egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot is magába foglaló társadalombiztosítási járulék összege havi 480 (napi 16) forint.\"


3. §


(1) A T. 103/B. §-ának (1) bekezdése helyébe a  következő rendelkezés lép:

\" (1) A 103. § (2) bekezdésében említett egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék alapját képező jövedelemként kell figyelembe venni a 10. § (1) bekezdésének  a)-b) és e)-f) pontjában, valamint a (3) bekezdésben említett biztosított munkáltatójától a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján kapott (elszámolt) és társadalombiztosítási járulékalapot képező adóköteles jövedelmet, kivéve az szja-törvény 69. § szerinti  természetbeni juttatás adóalapként meghatározott értékét, valamint az szja-törvény 39.§ (3) bekezdése szerinti, az összevont adóalap adóját csökkentő díj, továbbá a közoktatásról szóló - többször módosított - 1993. évi LXXIX. törvény 19. §-ának (3) bekezdése alapján a pedagógus munkakörben foglalkoztatottat megillető szakirodalom vásárláshoz nyújtott hozzájárulást.\" 

(2) A T. 103/B. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\" (3) A naptári évi összeghatár megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni annak az időtartamnak a naptári napjait, amely alatt a biztosítottnak az (1) bekezdés szerinti jövedelme nem volt. Ha a biztosítási jogviszony a naptári év teljes időtartama alatt nem állt fenn, az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék (2) bekezdés szerinti felső határát a biztosítási jogviszony időtartamával arányosan kell megállapítani.\"


4. §


A T. 103./D. §-ának (3)-(7) bekezdései helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(3) Ha az egyéni vállalkozó egyidejűleg a 10. § (1) bekezdésének  a)-b) pontja szerint is biztosított és e jogviszonyában  a munkaideje eléri a heti 36 órát, illetve felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, társadalombiztosítási járulékalapjának a meghatározásánál a (2) bekezdést azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a T. 103. § (1) bekezdése szerinti társadalombiztosítási járulékot legalább a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 50 százaléka után kell megfizetni. 

(4) A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem képezi a társadalombiztosítási járulék alapját a vállalkozói osztalékalap 10, illetve 20 százalékos személyi jövedelemadó alapot képező része. 

(5) Az egyéni vállalkozó - a 118/A. § szerinti kiegészítő tevékenységet folytató és a tevékenységet kezdőnek minősülő kivételével - a (2)-(4) bekezdések szerint meghatározott összeg, de legfeljebb havi 99.000 Ft (napi 3.300 Ft) jövedelem után köteles havonta a 103. § (2) bekezdése szerinti egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot megfizetni.

(6) Ha az egyéni vállalkozó egyidejűleg több, a 10. § (1)-(3) bekezdésében említett biztosítással járó jogviszonyban áll, nem kell egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot fizetnie a tárgyév még hátralévő időtartamára, ha igazolja, hogy valamennyi jogviszonyból származó jövedelme együttesen elérte a 103/B. § (4)-(5) bekezdésében említett felső határt. Ha az egyéni vállalkozó a 10.§ (1) bekezdésének a)-b) pontja alapján is biztosított és e jogviszonyban munkaideje eléri a heti 36 órát, illetve felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, a további jogviszonyokból származó járulékalapot képező jövedelem után nem kell egészségbiztosítási járulékot fizetnie.

(7) A tevékenységét kezdő egyéni vállalkozó - a 118/A. § szerinti kiegészítő tevékenységet folytató kivételével - a járulékfizetési kötelezettség kezdetének napjától az év december 31. napjáig havonta az 103. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott  mértékű társadalombiztosítási, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot fizet a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér összege - a (3) bekezdésben említett esetben ennek 50 százaléka - után.\"


5. §


A T. 103/E. § a következő (3) bekezdéssel egészül ki, a jelenlegi (3)-(9) bekezdés számozása (4)-(10) bekezdésre változik:

\" (3) Ha a társas vállalkozás tagja egyidejűleg a 10.§ (1) bekezdés a)-b) pontja szerint is biztosított és e jogviszonyában a munkaideje eléri a heti 36 órát, illetve felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, a társadalombiztosítási járulék alapjának a meghatározásánál a (2) bekezdést azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a járulékalap legkisebb összege a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 50 százaléka.\"





6. §


A T. a következő 103/F. §-al egészül ki:

\"103/F. § (1) Ha a 10. § (1) bekezdés a)-b) pontjában említett biztosított munkaideje eléri a heti 36 órát és egyidejűleg egyéni és társas vállalkozóként is biztosított (10. § (2) bekezdés) a 103/D. § (3) bekezdésében, illetőleg a 103/E. § (3) bekezdésében előírt legkisebb összegű járulékot - évente egyszer történő választása szerint - egyik vállalkozása után kell megfizetni.

(2) Az egyéni vállalkozó, aki egyben társas vállalkozóként is biztosított (10. § (2) bekezdés b)-g) pontjai) egyéni vállalkozói járulékfizetési kötelezettsége a 103/D. § (2) és (6) bekezdése szerint áll fenn. Ez esetben a társas vállalkozásnál (103/E. § (1) bekezdés) fennálló járulékfizetési kötelezettség legkisebb összege a 103/E. § (3) bekezdésében meghatározott összeg. Amennyiben az egyéni vállalkozó egyidejűleg több gazdasági társaság személyesen közreműködő tagja, a 103/E. § (3) bekezdésében említett legkisebb összeget - évente egyszer történő választása szerint - az egyik tagsági viszonyában kell figyelembe venni.

(3) Amennyiben a társas vállalkozóként biztosított több gazdasági társaság személyesen közreműködő tagja, a 103/E. § (2) bekezdésében, illetőleg a 103/E. § (3) bekezdésében előírt legkisebb összegű járulékot - évente egyszer történő választása szerint - egyszer kell megfizetni.\"


7.§


A T. 119. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és a jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre változik:
\"(3) A (2) bekezdés hatálya alá tartozó, szja-törvény szerinti mezőgazdasági őstermelő a lakóhelye szerint illetékes megyei egészségbiztosítási pénztárnál történő bejelentés esetén a tárgyévi egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettségének a tárgyév november 30-ig tehet eleget.\" 


8. §


A T. 124. § (2) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:

/A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy/

\"g) az alkalmilag foglalkoztatottak egyszerűsített társadalombiztosítási járulék bevallási, bejelentési és befizetési rendszerét szabályozza és ennek keretében az alkalmilag foglalkoztatottak járulékfizetési kötelezettségének mértékét eltérően állapíthassa meg.\"


9. §


Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1996. évi LXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Eht.) 2. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

/(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem kell egészségügyi hozzájárulást fizetni arra az időtartamra, amely alatt a foglalkoztatott/

\"a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segályben, gyermekgondozási díjban részesül, vagy keresőképtelen, illetőleg 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadságon van,\"



10. §


Az Eht. 4. §-a (2) bekezdése a következő k) és l) ponttal egészül ki: 
/Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem kell egészségügyi hozzájárulást fizetnie annak, aki/

\"k) után magasabb összegű családi pótlékot, házastársi pótlékot, házastárs utáni jövedelempótlékot folyósítanak, továbbá aki után a rendszeres szociális járadékban részesülő növelést kap, 

l) munkanélküliek jövedelempótló támogatásában, gyermekgondozási segélyben, rendszeres szociális segélyben, ápolási díjban, gyermeknevelési támogatásban részesülő személynek eltartott hozzátartozója [T. 15.§ (3) bek.].\"


11. §


Az Eht. 5. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép és a jelenlegi b) pont megjelölése c) pontra változik:

/Az egészségügyi hozzájárulás bevallását és befizetését/

\"b) az szja-törvény szerinti mezőgazdasági őstermelőnek a T. 119. § (3) bekezdése, 

c) a 4. § (1) bekezdésében említett esetekben pedig a Kormányrendeletben előírtak 
szerint kell teljesíteni.\"







12. §


A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 54.§-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(1) A települési önkormányzat polgármestere önkormányzati hatáskörben a társadalombiztosítás egészségügyi szolgáltatásainak igénybevételére jogosító igazolványt állít ki annak az egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett szociálisan rászorult személynek, aki 

 a) a T. 119. § (2) bekezdésében előírt járulék megfizetésére nem képes,
 
b) a T. alapján biztosítottnak minősülő személy eltartott hozzátartozója, 

c) a T. 118. § (1) bekezdés l) pontjában említett eltartott hozzátartozó.\"


Záró rendelkezések

13. §


(1) Ez a törvény - az 1. § kivételével - a kihirdetés napján lép hatályba, de rendelkezéseit 1997. január 1-jétől kell alkalmazni. Az 1. § az e törvény kihirdetése utáni 45. napot követő hónap első napján lép hatályba.

(2) A törvény hatályba lépésének napjával a T. 10. § (3) bekezdés c) pontjából \"a választott bíróság bírájára\" szövegrész hatályát veszti, és kiegészül az \"önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak választott tisztségviselőjére\" szövegrésszel. 

(3) A T. 10. § (3) bekezdés bevezető szövegrésze kiegészül \"ha a tevékenységéért díjazásban részesül\" szövegrésszel, a T. 44. § (1) bekezdésében a \"[103/B. § (2) bek., 103/D. § (2) és (4) - (5) bek., 103/E. § (2) és (4)-(5) bek.]\" szövegrész \"[103/B § (2) és (5) bek., 103/D. \" (2), (5) és (7) bek., 103/E. § (2), (5) és (7) bek.]\" szövegrészre változik, a T. 103/E. § (8) bekezdésében a (3) bekezdésre hivatkozás \"(5)\" bekezdésre, a T. 118/A. §-ban a 103/D. § (1) bekezdésének a)-e) pontjaira hivatkozás \"a)-d)\" pontra változik, a T. 119/A. § (2) bekezdésében a \"társadalombiztosítási járulék\" szövegrész \"baleseti járulék\" szövegrészre változik, a T. 119/D. § (1) bekezdésében a \"35 százalékos mértékű\" szövegrész \"30 százalékos mértékű\" szövegrészre változik, a T. 124. § (2) bekezdésének az 1996. évi LXXXVII. törvény 26. §-ával kihirdetett \"e\" pont megjelölése \"f\" pont megjelölésre változik.

(4) Az az egyéni vállalkozó, aki vállalkozói igazolványát 1996. november 16. után visszaadta, vállalkozói tevékenységének újbóli megkezdéséhez 1997. június 1-ig a vállalkozói igazolványt illetékmentesen válthatja ki.

(5) A T. 103/D. § (2) bekezdésének alkalmazásánál az egyéni vállalkozó 1997. évben a társadalombiztosítási járulékot legfeljebb havi 99.000 (napi 3.300) forint után köteles megfizetni.

(6) Az a személy, aki a T. 119. § (2) bekezdésében előírt egészségbiztosítási járulék és az Eht. 4. § (1) bekezdése szerint egészségügyi hozzájárulás fizetésére köteles, bevallási és befizetési kötelezettségét a lakóhely szerinti illetékes Megyei (fővárosi) Egészségbiztosítási Pénztárhoz 1997. május 31-ig bírság és késedelmi pótlék mentesen teljesítheti.









ÁLTALÁNOS INDOKLÁS

egyes társadalombiztosítási és 
szociális ellátásokról szóló törvények 
módosításához



Az 1997. január 1-jén hatályba lépett társadalombiztosítási törvénymódosítások alapvetően a versenysemleges szabályozást, az arányosabb közteherviselés megvalósulását, a járulékfizetési \"kiskapuk\" bezárását célozták. E szabályváltozások következtében alapvetően változott a munkaviszony mellett vállalkozók társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettsége. 

A törvénymódosítás 1996. novemberi kihirdetése óta eltelt időszak tapasztalata az, hogy mintegy 20 ezer vállalkozó adta vissza vállalkozói igazolványát, s csaknem ugyanennyi új vállalkozás alakult. Kétségtelen, hogy a munkaviszony mellett vállalkozók társadalombiztosítási járulékfizetési terhei 1996. évhez képest egyes esetekben jelentősen növekednek. Ezért a Kormány - mérlegelve ezt a helyzetet - módosítani javasolja a társadalombiztosítási törvény vonatkozó rendelkezéseit a következők szerint: 

- a kizárólag egyéni vállalkozói tevékenységet folytatók esetében 1997. évre visszaállításra kerül az 1996. december 31-ig érvényes szabály, miszerint a társadalombiztosítási járulék fizetésnél az egyéni járulékkal egyező felső plafon érvényesül. Ez azt jelenti, hogy a törvénymódosítás hatályba lépésének időpontjától a kizárólag egyéni vállalkozói tevékenységet folytatók esetében a 39%-os társadalombiztosítási járulék fizetésénél felső határként havi 99.000 (napi 3.300 Ft) érvényesül. 

- a munkaviszony mellett vállalkozók esetén egy esetben:

- az egyéni vállalkozónál olyan szabályozás érvényesül, miszerint a társadalombiztosítási járulék alapja az előző naptári évben elért e tevékenységből származó, személyi jövedelemadó alapot képező jövedelem, de legalább a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimális bér 50%-a. 

- társas vállalkozás személyesen közreműködő tagjánál pedig olyan szabályozás érvényesül, miszerint a társadalombiztosítási járulék alapja a személyes közreműködés alapján kiosztott jövedelem, de legalább a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimális bér 50%-a.

Emellett a törvényjavaslat azt is kimondja, hogy olyan esetben, ha valakinek többes vállalkozási jogviszonya van (pl. főállású egyéni vállalkozása mellett több gazdasági társaságnak is tagja), akkor főállású egyéni vállalkozóként legalább a járulékfizetési minimumot, egyik vállalkozási jogviszonya után pedig annak 50%-át kell megfizetnie. A további jogviszonyoknál ez már nem érvényesül, ott a járulékfizetés a tényleges jövedelemhez igazodik. (Így amennyiben a \"harmadik\" vállalkozási jogviszonynál nincs tényleges jövedelem, akkor társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség sincs.)

Mindezek a kedvezmények vonatkoznak a felsőfokú oktatási intézmények nappali tagozatán tanulókra is, ha tanulói jogviszonyuk mellett egyéni vagy társas vállalkozók.

A munkaviszony mellett vállalkozók társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségeinek módosítása mellett szükség van az 1997. január 1-én hatályba lépett társadalombiztosítási törvény néhány technikai jellegű, de a gyakorlat, a végrehajtás számára problémát jelentő szabályozásának pontosítására is. 

A törvényjavaslat alapján bejelentésük esetén a mezőgazdasági őstermelők lehetőséget kapnak arra, hogy - jövedelmezőségük ciklikusságára figyelemmel - egészségbiztosítási járulék és egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettségüket a tárgyév november 30-áig egyösszegben teljesíthessék.





A módosító javaslat szélesebb körben kíván mentességet biztosítani szociális rászorultsági alapon az egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség alól azzal, hogy egyrészt módosítani javasolja az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1996. évi LXXXVIII. törvényt, illetve a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvényt. 





RÉSZLETES INDOKOLÁS


1. §-hoz


A törvényjavaslat rendezi a kisösszegű, 3.000 Ft-ot meg nem haladó kifizetések utáni társadalombiztosítási járulékfizetést akkor, ha a biztosított nyilatkozata szerint az ilyen kifizetésből nem adóelőleget, hanem adót vonnak le.


2. §-hoz


A javaslat mentesíti a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség alól a felsőoktatási intézményben tanuló nappali tagozatos hallgató részére az oktatási intézményétől kapott díj szja-törvény szerinti, az összevont adóalap adóját csökkentő részét. 

Emellett a törvényjavaslat egyértelművé teszi, hogy az ösztöndíjban részesülő szakmunkástanuló esetében a társadalombiztosítási járulék összege-, havi 480 (napi 16) Ft, ami magába foglalja az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék összegét is. Ez nem vonatkozik a munkabérben részesülő szakmunkástanuló utáni járulékfizetésre. 


3. §-hoz


Az 1997. január 1-től érvényes szabályozás jelentős problémája, hogy a munkáltatói társadalombiztosítási és az egyéni járulék alapja ugyanaz. A munkáltatók a természetbeni juttatások egy része után 44%-os adót kötelesek fizetni, a biztosítottat viszont e juttatás után nem terheli adófizetési kötelezettség, de ez adóköteles, ezért a társadalombiztosítási szabályozásból adódóan a biztosított köteles járulékot fizetni. Ez azt eredményezi egyik oldalról, hogy e juttatás - miután abban a biztosított általában keresőképtelensége idején is részesül - után táppénz nem jár, másik oldalról pedig azt, hogy arra időszakra is képződik nyugdíjjárulék alapot képező jövedelem, amely időszak naptári napjai az átlagkereset számításánál osztószámként nem vehetők figyelembe. A törvénymódosítás ezeket a problémákat oldja meg azzal, hogy az egyéni járulékfizetés alapjából kiveszi az szja-törvény 69. §-a szerinti természetbeni juttatásokat. 

Egyidejűleg a törvényjavaslat mentesíti az egyéni járulékfizetési kötelezettség alól a pedagógus munkakörben foglalkoztatottakat külön törvény alapján megillető szakirodalom vásárláshoz nyújtott hozzájárulást is.

A szabályozást ki kellett egészíteni a biztosítási idővel arányos felső határ előírásával.


4. §-hoz


A munkaviszony mellett, valamint a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanuló és vállalkozási tevékenységet folytató egyéni vállalkozónál olyan szabályozás érvényesül, miszerint a társadalombiztosítási járulék alapja az előző naptári évben elért e tevékenységből származó, személyi jövedelemadó alapot képező jövedelem, de legalább a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimális bér 50%-a. 


5. §-hoz


A munkaviszony jellegű jogviszony mellett, valamint a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanuló és emellett társas vállalkozásban személyesen közreműködő tagnál olyan szabályozás érvényesül, miszerint a társadalombiztosítási járulék alapja a személyes közreműködés alapján kiosztott jövedelem, de legalább a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimális bér 50%-a.


6. §-hoz


A törvényjavaslat alapján az esetben, ha a biztosított munkaideje eléri a heti 36 órát és egyidejűleg egyéni és társas vállalkozóként is biztosított, akkor a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér, illetve annak 50%-a alapján a társadalombiztosítási járulékot csak egyszer kell megfizetni.
Akkor, ha az egyéni vállalkozó egyben társas vállakozóként is biztosított, akkor ugyancsak egyszer kell megfizetni a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér, illetve annak 50%-a utáni társadalombiztosítási járulékot. Az esetben pedig, ha az egyéni vállalkozó egyidejűleg több gazdasági társaság személyesen közreműködő tagja is, akkor a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 50%-a utáni járulékot csak az egyik személyes közreműködést magába foglaló tagsági viszonya után kell megfizetnie.


7. §-hoz


A mezőgazdasági ágazatban a jövedelem általában nem folyamatosan keletkezik, hanem az év meghatározott időszakában, többnyire ősszel. Erre figyelemmel indokolt a mezőgazdasági őstermelők esetében lehetővé tenni, hogy járulékfizetési kötelezettségüknek egész évre vonatkozóan egy időpontban, a termelés betakarítását követően tehessenek eleget.





8. §-hoz


A javaslat alapján a Kormány felhatalmazást kap az alkalmilag foglalkoztatottak egyszerűsített társadalombiztosítási járulék bevallási, bejelentési és befizetési rendszerének szabályozására, s arra, hogy az alkalmilag foglalkoztatottak járulékfizetési kötelezettségének mértékét az általánostól eltérően állapíthassa meg.


9. §-hoz


A javaslat a keresőképtelenség, illetőleg a 30 napot meghaladó fizetésnélküli szabadság időtartamával bővíti azt az időszakot, amikor a munkáltatónak nem kell egészségügyi hozzájárulást fizetnie a foglalkoztatott után. 


10. §-hoz


A javaslat rendelkezik az egészségügyi hozzájárulás alól mentesítettek körének bővítéséről.
A javaslat szerint mentesülnek az egészségügyi hozzájárulás megfizetése alól azok a személyek, akikre tekintettel hozzátartozójuk azért részesül szociális ellátásban, mert nincs jövedelmük vagy jövedelmük alacsony összegű.

Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1996. évi LXXXVIII. törvény 4. § (2) bekezdésében felsorolt személyek által eltartott nagykorú hozzátartozók közül az egészségügyi hozzájárulás megfizetési kötelezettsége alóli mentesítést abban az esetben indokolt biztosítani, ha a szociális ellátásra való jogosultságot a család jövedelmi helyzetének vizsgálata alapozza meg. A rendelkezés szerinti személyi kör a társadalombiztosításról 1975. évi II. törvény szerint egészségügyi szolgáltatásra járulékfizetési kötelezettség nélkül jogosult. Indokolt tehát az egészségügyi hozzájárulás megfizetése alól is a mentesítést megadni.


11. §-hoz


A javaslat lehetőséget ad arra, hogy az szja-törvény szerinti mezőgazdasági őstermelők a lakóhelyük szerint illetékes megyei egészségbiztosítási pénztárnál történő bejelentésük esetén a tárgyévi egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettségüket a tárgyév november 30-ig teljesíthessék.


12. §-hoz

A javaslat a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) módosításáról is rendelkezik. Az Szt. 54.§-a szerint a polgármester egészségügyi szolgáltatás igénybevételére jogosító igazolványt állít ki a szociálisan rászorult személy részére. Az igazolványra jogosultak személyi körét indokolt a biztosított illetőleg az egészségügyi szolgáltatásra szolidaritási alapon jogosultak hozzátartozóival bővíteni. A javaslat szerint tehát a polgármester - szociális rászorultság esetén - az eltartott nagykorú hozzátartozónak minősülő személy számára is kiállítja az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére jogosító igazolványt, amely egyben mentesíti a jogosultat az egészségügyi hozzájárulás megfizetése alól.



13.§-hoz


A törvényjavaslat - az 1. § kivételével - 1997. január 1-jén - tehát visszamenőleges hatállyal lép életbe. 

Az 1. § - miután az államháztartási törvény előírja, hogy fizetési kötelezettséget megállapító törvény csak a kihirdetését követő 45. napon léphet hatályba - a kihirdetést követő 45 napot követő hónap első napján lép hatályba. Egyidejűleg hatályon kívül helyezésre kerül a T. 10. § (3) bekezdés c) pontjának szövegéből a választott bíróság bírájára vonatkozó szövegrész. A választott bíróság bírájára vonatkozó kötelezettség elhagyását az teszi indokolttá, hogy az ilyen eljárásnál a költség viselője az eljárást kezdeményező fél, majd a felmerülő költségeket a Kereskedelmi és Iparkamara fizeti ki. A tiszteletdíj kifizetésére az eljárás befejezésekor kerül sor, mely az ügytől függően akár egy éven túl is történhet. A társadalombiztosítási rendszer nem tudja kezelni az ilyen problémákat, ezért a legcélszerűbb a biztosítottak köréből a választott bíróság tagjait elhagyni. Emellett e jogszabályhely kiegészül az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak választott tisztségviselőivel, miután a kötelezettek köréből történő kihagyásuk diszkriminatív lenne.

Néhány jogszabályhely hivatkozást a módosításokra tekintettel változtatni kell. 

A módosítás alapján a megállapodással nyugdíj szolgálati időt szerzők esetében a fizetendő járulék mértéke - a teljes körű biztosítottakkal egyezően - 35 százalékról 30 százalékra csökken. 

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény szerint az egyéni vállalkozói igazolvány kiadása  5.000 Ft államigazgatási eljárási illeték alá esik. Méltánytalan lenne ezt az összeget megfizettetni azokkal, akik vállalkozói igazolványukat a társadalombiztosítási járulék 1997. januári emelése miatt adták vissza, de a terhek enyhítésének hatására tevékenységük gyakorlását rövid időn belül újra meg kívánják kezdeni. Ezért a (3) bekezdés az említett alanyi kör számára a vállalkozói igazolvány kiadása iránti eljárás igénybevételét 1997. június 1-ig illetékmentesen biztosítja. 

A (5) bekezdés alapján az egyéni vállalkozó 1997. évben - az 1996. december 31-ig hatályban volt szabályozással egyezően - a társadalombiztosítási járulékot legfeljebb havi 99.000 (napi 3.300) Ft után köteles megfizetni. Tehát az egyéni vállalkozók társadalombiztosítási járulékfizetésénél 1997. évben is érvényesül a felső határ és 1998-ra szűnik meg.

A (6) bekezdés biztosítja azt, hogy az egészségbiztosítási járulék, illetve egészségügyi hozzájárulás megfizetésére kötelezett személyek - különös tekintettel a rájuk vonatkozó rendelkezésre visszamenőleges módosítására - fizetési kötelezettségüknek - meghatározott határidőig - bírság és késedelmi pótlék mentesen tehessenek eleget. 








TÁJÉKOZTATÓ

az egyes társadalombiztosítási és 
szociális ellátásokról szóló
törvények módosításáról szóló
T/3864. sz. törvényjavaslathoz



A törvényjavaslat az 1997. január 1-jén hatályba lépett társadalombiztosítási törvénymódosítások, az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény és az egészségügyi természetbeni ellátások finanszírozásának változásával összefüggő törvénymódosításokról szóló törvények néhány ponton történő módosítását tartalmazza. 

A módosítások egyik célja - az eredeti törvénymódosítási szándékok: szektorsemleges szabályozás, arányosabb közteherviselés, járulékfizetési szabályok kijátszhatóságának megszüntetése/csökkentése változatlan fenntartása mellett - meghatározott foglalkozási csoportok járulékfizetési kötelezettségeinek mérséklése (munkaviszony mellett vállalkozók, pedagógusok, munkavállaló egyetemisták), illetve helyzetük figyelembe vétele a teljesítés feltételeinek meghatározásánál (mezőgazdasági őstermelők). 

A másik cél a végrehajtás során felmerült problémák megoldása (kisösszegű kifizetések kezelése, egyéni járulékalapból kivétele az szja-törvény 69. §-a szerinti természetbeni ellátásoknak, szakmunkástanulók utáni járulékfizetés meghatározása).

Mindez a konkrét javaslatoknál a következőt jelenti.

Az 1.§ rendezi azt a végrehajtási problémát, amit az szja-törvény 73. §-ának azon szabályozása jelent, hogy a kisösszegű, 3.000 Ft-ot meg nem haladó összeg kifizetése esetén a magánszemély választhat, jövedelme után adót vagy adóelőleget vonjanak le. Ez azért volt gond a társadalombiztosítási járulékfizetés szempontjából, mert bár a társadalombiztosítási törvény 103/A. §-a szerint a társadalombiztosítási járulék alapja az adóköteles jövedelem, de a társadalombiztosítási törvény 11/A. §-ának fogalommeghatározása szerint adóköteles jövedelemnek az adóelőleg számításánál jövedelemként figyelembe vett bevételt kell tekinteni. Így az 1997. január 1-től hatályos társadalombiztosítási törvény alapján azokban az esetekben, amikor a magánszemély nyilatkozata szerint nem adóelőleget, hanem adót vontak le a kisösszegű kifizetésből, nem volt társadalombiztosítási járulék és egyéni járulékalap sem. A módosítás ezt a problémát oldja meg. 

A 2. § egyrészt mentesíti a kifizetőt a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség alól akkor, ha a kifizetés az szja-törvény 39. §-ának (3) bekezdése szerint történik. Ez azt jelenti, hogy - az szja-törvénnyel összhangban - nem terheli társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség a kifizetőt az ún. hallgatói munkadíj kedvezmény után. Az szja-törvény 39. §-ának vonatkozó szabályozása erről a következőképpen rendelkezik:

\"(3) az összevont adóalap adóját csökkenti a felsőoktatási törvényben felsorolt felsőoktatási intézményben hitelesített iskolai rendszerű első alapképzésében résztvevő nappali tagozatos hallgatónál a képesítési követelményekben meghatározott képzési idő alatt végzett munkájáért az említett intézménytől kapott díjnak - de legfeljebb a nappali tagozatos hallgatói pénzbeli juttatási normatíva adott évi központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott összege kétszeresének - a (4) bekezdés rendelkezése szerint kiszámított adója (hallgatói munkadíjkedvezmény) a hallgatónak a tandíjkedvezményn igénybevételére vonatkozó nyilatkozata alapján, feltéve, hogy a munkavégzés az erről szóló kormányrendelet szerinti munkalehetőség keretében történik, és feltéve, hogy a díjazás alapjául szolgáló munkavégzés abban az intézményben történt, amellyel a hallgató hallgatói jogviszonyban állt.
(4) A hallgatói munkadíjkedvezményt úgy kell kiszámítani, hogy meg kell határozni az összevont adóalap adóját a (3) bekezdésben említett díjjal együtt és nélküle is, és még meg kell állapítani a két adóösszeg különbözetét. 

A 103/A. § (5) bekezdésének módosítása pedig azt a gondot rendezi, hogy a korábbi szabályozás \"csak\" az ösztöndíjas szakmunkástanuló utáni járulékfizetést kezelte, s nem szólt a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanulók esetében fizetendő társadalombiztosítási járulékról. A havi 480 Ft igen kedvező járulékfizetés természetesen nem vonatkozik a munkabérben részesülő szakmunkástanulóra. Ilyen esetben a foglalkoztató az általános szabályok szerinti 39%-os társadalombiztosítási járulékot, a tanuló pedig 10%-os egyéni járulékot fizeti. 

A 3. § néhány jövedelemtípust mentesít az egyéni járulékfizetési kötelezettség alól. Ez azt jelenti, hogy mentesül a 10%-os járulékfizetési kötelezettség alól: 
- szja-törvény 69. §-a szerinti természetbeni juttatás,
Így nem fog vonatkozni az egyéni járulékfizetési kötelezettség azokra a munkáltatói természetbeni juttatásokra, amelyeket a dolgozó a kifizetőnek nem térít meg. Ilyen természetbeni juttatás a pl. névszerint meg nem nevezett magánszemélyek javára a kifizető által kötött biztosítás díja, a kifizető által adott ajándék, a lízingszerződés alapján megszerzett és a dolgozó használatában adott vagyontárgy, reprezentáció.
- a közoktatási törvény alapján a pedagógus munkakörben foglalkoztatottat megillető szakirodalom vásárláshoz nyújtott hozzájárulás.
Ez azt jelenti, hogy - miután ez a támogatás a minimálbér 75%-a - a pedagógusok számára évi 12.750 Ft 10%-ának \"megtakarítását\" eredményezi.

A javaslat rendezi azt a gyakorlatban felmerült gondot is, hogy az egyéni járulékplafon számítása a biztosítási idővel arányosan történjék.

A 4. § alapján a munkaviszony mellett vállalkozó, illetve a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanuló és emellett egyéni vállalkozó személy esetében a társadalombiztosítási járulék alapja a minimálbér 50%-a lesz. Ugyanez a kedvezmény vonatkozik a tevékenységet kezdő egyéni vállalkozóra is. 

Az 5. § biztosítja a 4. § szerinti kedvezményeket a társas vállalkozás azon tagjai vonatkozásában, akik e tevékenységüket munkaviszony mellett végzik.

A 6. § alapján kerül biztosításra a több vállalkozást is működtetők számára, hogy \"csak\" egyik vállalkozás után kelljen a társadalombiztosítási járulékot megfizetni a minimálbér, egy másik vállalkozás után pedig a minimálbér 50%-a után, a többi vállakozásnál pedig a járulékfizetés a tényleges jövedelmezőséghez igazodik (tehát ez utóbbiaknál már nem érvényesül a járulékfizetés minimálbérhez kötése). E kedvezmény érvényesüléséhez az érintett személy nyilatkozata is szükséges.

A 7. § biztosítja azt a kedvezményt, hogy a mezőgazdasági őstermelők bejelentésük alapján lehetőséget kapnak arra, hogy járulékfizetési kötelezettségüket egész évre vonatkozóan egy időpontban, november 30-áig a termés betakarítását követően teljesíthessék.

A 8. § alapján a Kormány felhatalmazást kap az alkalmilag foglalkoztatottak egyszerűsített társadalombiztosítási járulék bevallási, bejelentési és befizetési rendszerének szabályozására, s arra, hogy az alkalmilag foglalkoztatottak járulékfizetési kötelezettségének mértékét az általánostól eltérően állapíthassa meg. E felhatalmazás kérés oka az, hogy főként a mezőgazdaság területén jellemző az idénymunkások igénybevétele. Ugyanakkor az általános szabályok szerinti járulékbevallási, bejelentési és befizetési rendszer alkalmazása ezekben az esetekben a foglalkoztató számára túlságosan bonyolult, ezért a Kormány rendeleti szabályozás célja ezeknek egyszerűsítése.

A 9. § bővíti azt az időszakot, amikor a munkáltatónak nem kell egészségügyi hozzájárulást fizetnie. Ez azt jelenti, hogy a mentesítés a keresőképtelenség és a fizetésnélküli szabadság időtartamára is vonatkozni fog. Ez a megoldás rendezi azt, hogy a munkáltatónak nem kell fizetnie az egészségügyi hozzájárulást a nyugdíjas munkavállaló betegségének időszakára.

A 10. § alapján bővül az egészségügyi hozzájárulás megfizetése alól mentesítettek köre. Így mentesülnek az egészségügyi hozzájárulás megfizetése alól tartósan beteg gyermekük után azok, akik e gyermekük után magasabb összegű családi pótlékban részesülnek, illetve azok, akik házastársuk után házastársi pótlékban, jövedelempótlékban részesülnek, illetve akik után a rendszeres szociális járadékban részesülő növelést kap. A mentesség kiterjed a munkanélküliek jövedelempótló támogatásában, gyermekgondozási segélyben, rendszeres szociális segélyben, ápolási díjban, gyermeknevelési támogatásban részesülő személyek eltartott hozzátartozóira (eltartott hozzátartozó az, akinek havi jövedelme nem haladja meg a minimálbér összegét). 

A 11. § biztosítja azt, hogy a mezőgazdasági őstermelő egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettségét bejelentése esetén - az egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettséggel egyezően - egyösszegben, november 30-ig teljesíthesse. 

A 12. § alapján a polgármester egészségügyi szolgáltatás igénybevételére jogosító igazolványt állít ki - szociális rászorultság esetén - az eltartott nagykorú hozzátartozónak minősülő személy, valamint az egészségügyi szolgáltatásra szolidaritási alapon jogosultak hozzátartozói számára is, amely mentesíti a jogosultat az egészségügyi hozzájárulás megfizetése alól. 

A 13. § alapján a törvényjavaslat - az 1. § kivételével 1997. január 1-jén, tehát visszamenőleges hatállyal lép életbe. Ennek oka az, hogy a törvényjavaslat az 1. § kivételével az állampolgárok, kifizetők számára a korábbiakhoz képest kedvezőbb szabályozást alkalmaz. Így az államháztartási törvény azon előírása, hogy fizetési kötelezettséget megállapító törvény csak a kihirdetést követő 45. napon léphet hatályba, csak az 1. §-ra alkalmazandó. Ugyanis e jogszabályhely alapján a kisösszegű kifizetések egy része, amely eddig tb és egyéni járulékmentes volt, járulékkötelessé válik. 

Itt történik intézkedés a megállapodás alapján nyugdíj szolgálati időt szerzők által fizetendő járulék 35%-ról 30%-ra csökkentéséről, s arról is, hogy azoknál az egyéni vállalkozóknál, akik vállalkozói igazolványukat 1996. november 16. után adták vissza és vállalkozói tevékenységüket 1997. június 1-éig újból megkezdik, mentesülnek a vállalkozói igazolvány utáni illetékfizetési kötelezettség alól.
E javaslat rendezi azt is, hogy az egyéni vállalkozók 1997. évben a társadalombiztosítási járulékot felső jövedelemlimittel, havi 99.000 Ft alapján fizethetik.

Rendelkezés történik arról is, hogy azok, akik \"csak\" egészségbiztosítási járulék, illetve egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezettek, bevallási és befizetési kötelezettségüket 1997. május 31-ig bírság és késedelmi pótlék mentesen fizethetik meg. E kedvezmény biztosítását az indokolja, hogy ez a kötelezettség az érintettek számára a korábbiakhoz képest teljesen új, emellett a most javasolt módosítások alapján is változik kötelezettségük, ezért bizonyos fizetési haladék biztosítása számukra feltétlenül szükséges."
