"Magyar Köztársaság Kormánya

T/4230. számú

T Ö R V É N Y J A V A S L A T

a Kormány tagjai és az államtitkárok 
jogállásáról és felelősségéről

előadó: dr. Vastagh Pál




Budapest, 1997. április


1997. évi ... törvény

a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről


Az Országgyűlés az Alkotmány 39.§-a (2) bekezdésének végrehajtására a következő törvényt alkotja:


I. Fejezet

Általános rendelkezések

A törvény hatálya

1.§

		A törvény hatálya kiterjed a miniszterelnökre, a miniszterekre, a politikai és a közigazgatási államtitkárokra, valamint a helyettes államtitkárokra (a továbbiakban együtt: állami vezetők).



A választhatóság és a kinevezés feltételei

2.§

		Miniszterelnökké megválasztható, illetőleg egyéb állami vezetővé kinevezhető minden büntetlen előéletű, választójoggal rendelkező magyar állampolgár. A közigazgatási államtitkári, valamint a helyettes államtitkári kinevezés feltétele még a felsőfokú iskolai végzettség, valamint - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a közigazgatási szakvizsga, vagy azzal egyenértékű képesítés.



Az összeférhetetlenség

3.§

		(1) Az állami vezető 

a)az Alkotmány vagy törvény eltérő rendelkezése hiányában további munkavégzésre irányuló jogviszonyt (ide értve a felügyelő bizottsági tagságot, gazdasági társaság, illetve szövetkezet vezető tisztségét, valamint alapítvány kezelőszervezetének tagságát is) nem létesíthet, kivéve, ha az tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, valamint jogi oltalom alá eső szellemi tevékenységre irányul;

b)a munkaköri feladatainak ellátásából eredő nyilvános szerepléséért díjazásban nem részesülhet.

		(2) Az állami vezető nem folytathat olyan tevékenységet, amely hivatalához méltatlan, továbbá a közigazgatási és a helyettes államtitkár olyan tevékenységet sem, amely a pártatlan, befolyástól mentes működését veszélyeztetné.

		(3) A Kormány tagja és a politikai államtitkár nem lehet érdekképviseleti szervezet tisztségviselője.

		(4) A közigazgatási és a helyettes államtitkár pártban, szakszervezetben és helyi, kisebbségi, valamint társadalombiztosítási önkormányzatban tisztséget nem viselhet, a felsorolt szervezetek nevében vagy érdekében nyilvános közszerepléssel járó tevékenységet nem folytathat.

		(5) Ha a közigazgatási, illetve a helyettes államtitkár országgyűlési, helyi vagy kisebbségi önkormányzati képviselői, illetőleg társadalombiztosítási önkormányzati, szakszervezeti, továbbá polgármesteri választáson jelöltetni kívánja magát, köteles e szándékát a választáson jelöltként való indulásának az illetékes választási szervnél történő bejelentését követő munkanapon a munkáltatói jogkör gyakorlójának bejelenteni. A bejelentéstől a választás hivatalos eredményének közzétételéig, illetőleg megválasztása esetén mandátuma igazolásáig a közigazgatási, illetve a helyettes államtitkár közszolgálati jogviszonya szünetel. 

		(6) A közigazgatási, illetve a helyettes államtitkár közszolgálati jogviszonya az országgyűlési, helyi, kisebbségi, valamint társadalombiztosítási önkormányzati képviselővé, polgármesterré, illetőleg szakszervezeti tisztségviselővé történő megválasztásával megszűnik.


4.§

		(1) Az állami vezető a megválasztásától, illetőleg kinevezésétől számított harminc napon belül köteles a vele szemben fennálló összeférhetetlenségi okot megszüntetni.

		(2) Ha az állami vezető az (1) bekezdésben írt kötelezettségének az előírt ideig nem tesz eleget, vagy a tisztsége gyakorlása során vele szemben összeférhetetlenségi ok merül fel

a)a miniszterelnök esetében bármely országgyűlési képviselő írásbeli indítványára - az összeférhetetlenségi ügyekkel foglalkozó bizottsága véleményének kikérése után - az Országgyűlés;

b)a miniszter, a politikai és a közigazgatási államtitkár esetében a miniszterelnök írásbeli indítványára a köztársasági elnök;

c)a helyettes államtitkár esetében a miniszternek a közigazgatási államtitkár javaslatára tett írásbeli indítványa alapján a miniszterelnök 

az indítvány kézhezvételétől számított harminc napon belül dönt az összeférhetetlenség kérdésében.

		(3) Ha az eljárás ideje alatt az állami vezető a vele szemben fennálló összeférhetetlenségi okot megszünteti, az összeférhetetlenség megállapítását mellőzni lehet.


A jogviszony keletkezése

5.§

		(1) Az állami vezető e jogviszonya a megválasztásáról szóló, illetőleg a kinevezési okmányban rögzített napon kezdődik.

		(2) Az állami vezető a megválasztása, illetőleg a kinevezése után esküt tesz.

		(3) A miniszterelnök és a miniszter (a továbbiakban együtt: a Kormány tagja) az Országgyűlés előtt (Alkotmány 33.§ (5) bekezdés), a politikai és a közigazgatási államtitkár a köztársasági elnök előtt, a helyettes államtitkár a miniszterelnök előtt tesz esküt.

		(4) Az állami vezető az eskütételt követően kezdheti meg működését.

		(5) A politikai, a közigazgatási és a helyettes államtitkár által teendő eskü szövegét a törvény melléklete tartalmazza.



II. Fejezet

A politikai vezetők

A mentelmi jog

6.§

		(1) A Kormánynak azt a tagját, aki nem országgyűlési képviselő, csak tettenérés esetén lehet őrizetbe venni és a miniszterelnök ellen csak az Országgyűlés, a Kormány többi tagja ellen pedig a köztársasági elnök előzetes hozzájárulásával lehet büntetőeljárást indítani vagy folytatni, továbbá büntető eljárásjogi kényszerintézkedést alkalmazni.

		(2) A mentelmi jog felfüggesztésére irányuló indítványt a vádirat benyújtásáig a legfőbb ügyész, azt követően, illetőleg magánvádas ügyben a bíróság terjeszti elő az Országgyűlés elnökéhez, illetve a köztársasági elnökhöz. Az indítványt a Kormány tagjának tettenérése esetén haladéktalanul elő kell terjeszteni.

		(3) A mentelmi ügy során az érintett kormánytag jogosult ismertetni álláspontját.

		(4) A mentelmi jog felfüggesztése tárgyában hozott döntés csak arra az ügyre vonatkozik, amelyre az indítványt előterjesztették.

		(5) A Kormány tagja a mentelmi jogáról nem mondhat le. E jogát mindenki köteles tiszteletben tartani. A Kormány tagja köteles mentelmi jogának megsértését az Országgyűlés elnökének, illetve a köztársasági elnöknek haladéktalanul bejelenteni, aki a szükséges intézkedést haladéktalanul megteszi.

		(6) A köztársasági elnök a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló indítványról annak kézhezvételétől számított harminc napon belül dönt.

		(7) Az Országgyűlésnek a mentelmi jog felfüggesztésével kapcsolatos eljárására az országgyűlési képviselők mentelmi jogára vonatkozó szabályok megfelelően irányadóak.


A miniszterelnök

7.§

		A miniszterelnök megbízatásának megszűnése egybeesik a Kormány megbízatásának megszűnésével (Alkotmány 33/A.§).


8.§

		A miniszterelnök, illetőleg a Kormány a köztársasági elnök útján az Országgyűlés elnökéhez intézett írásbeli nyilatkozatával - harminc napos lemondási idő megjelölésével - lemondhat megbízatásáról. A köztársasági elnök legkésőbb a nyilatkozat kézhezvételétől számított harmadik napon köteles továbbítani a lemondó nyilatkozatot. Az Országgyűlés elnöke legkésőbb a nyilatkozat kézhezvételét követő ülésnapon tájékoztatja az Országgyűlést.


9.§

		Ha a miniszterelnök megbízatásának megszűnésére az Alkotmány 33/A.§-ának b)-d) pontja alapján kerül sor, ennek tényét az Országgyűlés elnöke jelenti be az Országgyűlésnek.



10.§

		A miniszterelnök megbízatásának megszűnése esetén - kivéve, ha az Országgyűlés a miniszterelnöktől a bizalmat megvonta és új miniszterelnököt választott (Alkotmány 39/A.§ (1) bekezdés) - a köztársasági elnök harminc napon belül javaslatot tesz az új miniszterelnök személyére.


A miniszter

11.§

		(1) A miniszter a jogszabályban előírt feladat- és hatáskörében önállóan jár el és ezért felelősséggel tartozik.

		(2) A miniszter tekintetében törvény eltérő rendelkezése hiányában a munkáltatói jogokat a miniszterelnök gyakorolja.


12.§

		A miniszter készíti elő és ellenjegyzi a köztársasági elnöknek azt az Alkotmány szerint ellenjegyzést igénylő intézkedését, amely jogszabály vagy a Kormány döntése alapján a feladat-, illetve hatáskörébe tartozik.


13.§

		A minisztert akadályoztatása esetén

a)az Országgyűlés ülésén a politikai államtitkár - akadályoztatása esetén a miniszterelnök által kijelölt másik miniszter - helyettesíti; a tárca nélküli minisztert a miniszterelnök által kijelölt másik miniszter helyettesíti;

b)a Kormány ülésén a politikai államtitkár, tárca nélküli miniszter esetében a miniszterelnök által kijelölt másik miniszter helyettesíti; a politikai államtitkár akadályoztatása esetén a közigazgatási államtitkár tanácskozási joggal részt vehet a Kormány ülésén; 

c)az Országgyűlés bizottsága ülésén a politikai államtitkár, akadályoztatása esetén a miniszter által kijelölt állami vezető, vagy állásfoglalásra jogosult köztisztviselő, illetve a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 42.§-a (2) bekezdése a) pontjának alkalmazása esetén a hivatásos állomány tagja, továbbá tárca nélküli miniszter esetén az irányítási jogköre alá tartozó személyes megbízottja képviselheti;

d)a köztársasági elnök intézkedésének kezdeményezésében és intézkedésének ellenjegyzésében a miniszterelnök által kijelölt másik miniszter helyettesíti;

e)a jogszabály kiadásában - a helyettesített miniszter politikai államtitkárának, akadályoztatása esetén közigazgatási államtitkárának, tárca nélküli miniszter esetében pedig a hivatala vezetőjének ellenjegyzése mellett - a miniszterelnök által kijelölt másik miniszter helyettesíti;

f)az állami irányítás egyéb jogi eszköze kiadásában a politikai államtitkár, akadályoztatása esetén a közigazgatási államtitkár helyettesíti; tárca nélküli miniszter esetében a helyettesített miniszter hivatala vezetőjének ellenjegyzése mellett a miniszterelnök által kijelölt másik miniszter helyettesíti;

g)a kormányelőterjesztések benyújtásakor a politikai államtitkár, akadályoztatása esetén a közigazgatási államtitkár; tárca nélküli miniszter esetében a helyettesített miniszter hivatala vezetőjének ellenjegyzése mellett a miniszterelnök által kijelölt másik miniszter helyettesíti.


14.§

		A miniszter a miniszterelnök útján a köztársasági elnökhöz intézett írásbeli nyilatkozatával - tizenöt és harminc nap közötti lemondási idő megjelölésével - bármikor lemondhat megbízatásáról. A lemondás érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges.


15.§

		A miniszterelnök bármikor javaslatot tehet a köztársasági elnöknek a miniszter felmentésére.


16.§

		(1) Ha a miniszter tisztsége gyakorlása során, azzal összefüggésben szándékos jogszabálysértést követett el, és ennek tényét az arra hatáskörrel rendelkező bíróság (ide nem értve az Alkotmánybíróságot) jogerősen megállapította, az országgyűlési képviselők egyötöde írásban indítványozhatja a miniszterelnöknél, hogy tegyen javaslatot a köztársasági elnöknek a miniszter felmentésére.

		(2) Az indítványt az alapul szolgáló jogerős döntés meghozatalától számított harminc napon belül lehet megtenni. Ha az adott ülésszak a harminc nap eltelte előtt befejeződik, a határidő számítása a következő ülésszak kezdetétől folytatódik.

		(3) A miniszterelnök az indítványról köteles az Országgyűlést annak legközelebbi ülésnapján tájékoztatni, és az indítványra annak kézhezvételétől számított harminc napon belül az Országgyűlés ülésén - álláspontjának érdemi indokolásával - személyesen válaszolni. A határidő számítására egyebekben a (2) bekezdés második mondatában foglaltak megfelelően irányadók.


17.§

		(1) A miniszter a tisztségéből eredő kötelezettség vétkes megszegésével okozott kárért anyagi felelőséggel tartozik. A kártérítési felelősségre a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) kártérítési felelősségre irányadó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni az a)-e) pontban foglalt eltérésekkel: 

a)gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértéke a miniszter két havi illetményének összegét nem haladhatja meg;

b)a Ktv. 57.§-ának (2) bekezdése a)-c) pontjában felsorolt esetekben gondatlan elkövetés esetén a miniszter hat havi illetménye erejéig felel;

c)a miniszter tekintetében a munkáltatói jogkör gyakorlójának a miniszterelnököt kell tekinteni;

d)a kijelölt vizsgálóbiztos legalább politikai államtitkári megbízatást betöltő állami vezető;

e)	az eljáró tanács tagjai a miniszterelnök által felkért miniszterek.

		(2) A miniszternek a megbízatásával összefüggésben okozott kárért a minisztérium a Ktv. 71.§-a (2) bekezdésének rendelkezései szerint tartozik felelősséggel.


18.§

		(1) Ha a miniszter megbízatása a Kormány megbízatásának megszűnése miatt szűnik meg (Alkotmány 33/B.§ a) pont), az új miniszter kinevezéséig gyakorolja hatáskörét.

		(2) A miniszteri megbízatás megszűnésének egyéb eseteiben (Alkotmány 33/B.§ b)-f) pont) a miniszterelnök a Kormány tagjai közül jelöli ki azt a helyettest, aki az új miniszter kinevezéséig gyakorolja a miniszter hatáskörét.

		(3) Ha a miniszter megbízatása az Alkotmány 33/B.§-ának b), illetőleg d)-e) pontja alapján szűnik meg, ennek tényét a köztársasági elnök állapítja meg.


19.§

		A miniszter megbízatásának megszűnése esetén - kivéve, ha a Kormány megbízatása is megszűnik (Alkotmány 33/A.§) - a miniszterelnök harminc napon belül javaslatot tesz az új miniszter személyére, illetőleg feladatának ellátásával más minisztert bíz meg.


A politikai államtitkár

20.§

		(1) A politikai államtitkár feladata a miniszter országgyűlési képviseletének elősegítése, az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselőcsoportjaival, illetve a pártokhoz nem tartozó képviselőkkel való kapcsolattartás, a társadalmi, gazdasági érdekképviseletekkel való együttműködés koordinálása, valamint - amennyiben törvény, a Kormány, a miniszterelnök vagy a miniszter eltérően nem rendelkezik - a miniszter helyettesítése, továbbá a miniszterelnök vagy a miniszter által hatáskörébe utalt ügyek ellátása. 

		(2) Politikai államtitkár meghatározott feladat elvégzésére is kinevezhető.

		(3) A politikai államtitkár tekintetében - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a munkáltatói jogokat a miniszterelnök, illetve a miniszter gyakorolja.

		(4) A politikai államtitkár a hatáskörének gyakorlásáért a miniszternek, illetőleg a miniszterelnöknek felelősséggel tartozik.

		(5) A politikai államtitkárt akadályoztatása esetén a munkáltatói jogkör gyakorlója által kijelölt állami vezető helyettesíti.


21.§

		A politikai államtitkárt a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. A miniszterelnök a javaslatának megtétele előtt kikéri a miniszter véleményét.


22.§

		A politikai államtitkár kártérítési felelősségére, illetve a politikai államtitkárnak okozott kár megtérítésére a 17.§ rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a vizsgálóbiztos és az eljáró bizottság tagja a miniszterelnök által felkért, legalább politikai államtitkári megbízatást betöltő állami vezető.



23.§

		(1) A politikai államtitkár megbízatása a Kormány megbízatásának a megszűnéséig tart, azonban a politikai államtitkár az új Kormány megalakulásáig hivatalban marad.

		(2) A politikai államtitkár megbízatása az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően megszűnik:

a) lemondásával;

b) felmentésével;

c) halálával;

d) választójogának elvesztésével;

e) összeférhetetlenségének megállapításával.


24.§

		A politikai államtitkár a miniszter, valamint a miniszterelnök útján a köztársasági elnökhöz intézett írásbeli nyilatkozatával - tizenöt és harminc nap közötti lemondási idő megjelölésével - bármikor lemondhat megbízatásáról. A lemondás érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges.


25.§

		A politikai államtitkárt a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök menti fel. A miniszterelnök a javaslatának megtétele előtt kikéri a miniszter véleményét.



26.§

		Ha a politikai államtitkár megbízatása a 23.§ (2) bekezdése a) pontja alapján, valamint c)-d) pontja alapján szűnik meg, ennek tényét a köztársasági elnök állapítja meg.


III. fejezet

A szakmai vezetők

A közigazgatási államtitkár

27.§

		(1) A közigazgatási államtitkár a miniszter irányítása alatt, a jogszabályoknak és a szakmai követelményeknek megfelelően vezeti a minisztérium hivatali szervezetét. A közigazgatási államtitkárnak a politikai államtitkár csak a minisztert helyettesítő jogkörében adhat utasítást.

		(2) A közigazgatási államtitkár tekintetében a munkáltatói jogokat - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a miniszter gyakorolja.


28.§

		A közigazgatási államtitkárt a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök határozatlan időre nevezi ki. A miniszterelnök előterjesztését a miniszter javaslata alapján teszi meg.



29.§

		(1) A közigazgatási államtitkár közszolgálati jogviszonya a 23.§ (2) bekezdésének a)-e) pontjában felsorolt okok alapján, illetőleg hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel, továbbá a 3.§ (6) bekezdésében foglalt esetben szűnik meg.

		(2) Ha a közigazgatási államtitkár közszolgálati jogviszonya a 23.§ (2) bekezdésének a), illetve c)-d) pontjai, valamint a 3.§ (6) bekezdése alapján szűnik meg, ennek tényét a köztársasági elnök állapítja meg.

		(3) A közigazgatási államtitkár közszolgálati jogviszonyának megszűnése esetén az új közigazgatási államtitkár személyére a javaslatot a miniszterelnök harminc napon belül teszi meg.


30.§

		(1) A közigazgatási államtitkár - a miniszter, valamint a miniszterelnök útján - a köztársasági elnökhöz intézett írásbeli nyilatkozatával bármikor, harminc napos lemondási idő megjelölésével lemondhat a közszolgálati jogviszonyáról. A lemondás érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges.

		(2) A közigazgatási államtitkár lemondása esetén három hónapon keresztül havi illetményének megfelelő összegű juttatásra jogosult. 

		(3) Ha a közigazgatási államtitkár a (2) bekezdés szerinti időtartam alatt újabb állami vezetői megbízást kap, a juttatás csak arra az időre illeti meg, amíg állami vezetői megbízatást nem töltött be.

		(4) A közigazgatási államtitkár írásbeli kérelmére a juttatást, illetve annak még fennmaradt részét egy összegben kell kifizetni, a kérelem kézhezvételétől számított tizenöt napon belül.


31.§

		(1) A közigazgatási államtitkárt a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök menti fel. A miniszterelnök előterjesztését a miniszter javaslata alapján teszi meg. A felmentést - kivéve, ha arra nyugállományba helyezés miatt kerül sor - nem kell megindokolni.

		(2) A közigazgatási államtitkár számára felmentését megelőzően - kivéve ha arra nyugállományba helyezése miatt kerül sor - képzettségének, végzettségének megfelelő vezető beosztást kell felajánlani valamely központi közigazgatási szervnél.

		(3) Ha a közigazgatási államtitkár a felajánlott vezető beosztást elfogadja, az új kinevezésétől (megbízatásától) számított hat hónapon át megilleti a korábbi illetménye és az új illetménye különbségének összege, ha az előbbi magasabb volt.

		(4) Ha a közigazgatási államtitkár a felajánlott állást nem fogadja el, hat hónapi felmentési idő illeti meg, amelynek időtartama alatt a munkavégzési kötelezettség alól mentesül.

		(5) A közigazgatási államtitkárt felmentése esetén - kivéve, ha a felmentésre nyugállományba helyezése miatt kerül sor - a felmentési időre járó illetményén túl végkielégítés illeti meg.

		(6) Végkielégítés címén a Ktv. 19.§-a szerinti összegre, továbbá ezen túlmenően, ha a közigazgatási vagy helyettes államtitkárként eltöltött ideje együttesen

a) a három évet nem haladja meg, hat havi; 

b) a három évet meghaladja, tizenkét havi

illetményének megfelelő összegre jogosult.

		(7) Ha a közigazgatási államtitkár felmentésére nyugállományba helyezése miatt kerül sor, a (4) bekezdés szerinti feltételekkel hat hónapi felmentési idő illeti meg.


32.§

		(1) A fegyelmi vétséget elkövető közigazgatási államtitkárral szemben kiszabható fegyelmi büntetések:

a)megrovás;

b)a megemelt alapilletménynek az illetményrendszer szerinti illetményre történő csökkentése;

c)személyi illetmény visszavonása;

d)a Ktv-ben meghatározott külön juttatás csökkentése, megvonása; 

e)hivatalvesztés.

		(2) A közigazgatási államtitkár fegyelmi ügyében érdemi határozatot hozó három tagú fegyelmi tanács elnöke a miniszter, tagjai pedig - a miniszter javaslata alapján, a miniszterelnök által felkért - az eljárás alá vonttal azonos megbízatású köztisztviselők.

		(3) Az (1) bekezdés e) pontja szerinti esetben a hivatalvesztést a fegyelmi tanácsnak a miniszterelnök útján előterjesztett javaslatára a köztársasági elnök mondja ki.

		(4) A fegyelmi tanács hivatalvesztés büntetés kiszabására irányuló javaslatát - amely együtt jár a közigazgatási államtitkár állásából való felfüggesztéssel - a közigazgatási államtitkár részére kézbesíteni kell. A közigazgatási államtitkár a javaslattal szemben a Ktv. szabályai szerint munkaügyi bírósághoz fordulhat. A bíróság jogerős döntéséig a javaslat nem terjeszthető a miniszterelnök elé.


33.§

		A Ktv. kizáró rendelkezése hiányában a közigazgatási államtitkár köztisztviselői jogviszonyára az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Ktv-t kell alkalmazni.


A helyettes államtitkár

34.§

		(1) A helyettes államtitkár a jogszabályoknak és a szakmai követelményeknek megfelelően irányítja a minisztérium - miniszter által feladatkörébe utalt - szervezeti egységeinek munkáját és dönt a hatáskörébe utalt ügyekben. A helyettes államtitkár tevékenységét a közigazgatási államtitkár irányítása alapján végzi.

		(2) A miniszter által kijelölt helyettes államtitkár helyettesíti a közigazgatási államtitkárt, ha az akadályoztatva van feladata ellátásában, a minisztert azonban nem helyettesítheti.

		(3) A helyettes államtitkárt akadályoztatása esetén a közigazgatási államtitkár által kijelölt helyettes államtitkár helyettesíti.


35.§

		(1) A helyettes államtitkárt a miniszter javaslatára a miniszterelnök nevezi ki határozatlan időre. A miniszter javaslatának megtétele előtt kikéri a közigazgatási államtitkár véleményét.

		(2) A minisztérium feladataihoz igazodóan a helyettes államtitkárok számát minisztériumonként a Kormány állapítja meg.

		(3) A helyettes államtitkár tekintetében a munkáltatói jogokat - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a közigazgatási államtitkár gyakorolja.


36.§

		(1) A helyettes államtitkár közszolgálati jogviszonya a 23.§ (2) bekezdésének a)-e) pontjában felsorolt okok alapján, valamint hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel, továbbá a 3.§ (6) bekezdésében foglalt esetben szűnik meg.

		(2) Ha a helyettes államtitkár közszolgálati jogviszonya a 23.§ (2) bekezdésének a), illetőleg c)-d) pontja, valamint a 3.§ (6) bekezdése alapján szűnik meg, ennek tényét a miniszterelnök állapítja meg.


37.§

		A helyettes államtitkár a miniszter útján a miniszterelnökhöz intézett írásbeli nyilatkozatával - harminc napos lemondási idő megjelölésével - bármikor lemondhat közszolgálati jogviszonyáról. A lemondás érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges. A lemondásra egyebekben a 30.§-ban foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.


38.§

		A helyettes államtitkárt a miniszter javaslatára a miniszterelnök menti fel. A miniszter javaslatának megtétele előtt kikéri a közigazgatási államtitkár véleményét. A helyettes államtitkár felmentésére egyebekben a 31.§-ban foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.


39.§

		A fegyelmi vétséget elkövető helyettes államtitkárral szemben a 32.§ (1) bekezdésében meghatározott fegyelmi büntetések szabhatók ki. A 32.§ (1) bekezdésének e) pontja szerinti esetben a hivatalvesztést a fegyelmi tanács javaslatára a miniszterelnök mondja ki.


40.§

		(1) A Ktv. kizáró rendelkezése hiányában a helyettes államtitkár köztisztviselői jogviszonyára az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Ktv-t kell alkalmazni.

		(2) A tárca nélküli miniszter hivatalának vezetőjére a helyettes államtitkárra irányadó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.



A Miniszterelnöki Hivatal vezetői

41.§

		(1) A Miniszterelnöki Hivatal élén - a miniszterelnök előterjesztésének megfelelően - miniszter vagy közigazgatási államtitkár áll. A Miniszterelnöki Hivatalban abban az esetben is, ha a Hivatalt miniszter vezeti, közigazgatási államtitkár, politikai és helyettes államtitkárok működnek.

		(2) A politikai államtitkárra egyebekben a 20-26.§-t, a közigazgatási államtitkárra a 27-33.§-t, a helyettes államtitkárra pedig a 34-40.§-t kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy ha a Hivatal élén közigazgatási államtitkár áll, a minisztert egyébként megillető jogköröket a miniszterelnök gyakorolja. 


IV. fejezet

Az állami vezetőket megillető juttatások

42.§

		(1) A Kormány tagja és a politikai államtitkár (a továbbiakban: politikai tisztséget betöltő vezető) társadalombiztosítási jogállására a közszolgálati jogviszonyban állókra vonatkozó szabályok irányadók azzal, hogy illetménye társadalombiztosítási, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék alapjául szolgáló jövedelem.

		(2) A politikai tisztséget betöltő vezető megbízatásának időtartama - ideértve a 45.§ (1) bekezdésében meghatározott ellátás időtartamát is - közszolgálati jogviszonyban töltött időnek, illetőleg nyugdíjra jogosító szolgálati időnek számít.


43.§

		A politikai tisztséget betöltő vezető minden naptári évben külön juttatásként legalább egy havi illetményére, jubileumi jutalomra, továbbá idegennyelv-tudási pótlékra a köztisztviselőkre vonatkozó szabályok szerint jogosult.


44.§

		(1) A politikai tisztséget betöltő vezetőnek minden naptári évben negyven munkanap szabadság jár.

		(2) A szabadság igénybevételét a Miniszterelnöki Hivatalnál be kell jelenteni.

		(3) Az igénybe vett szabadságról a Miniszterelnöki Hivatal nyilvántartást vezet.


45.§

		(1) A politikai tisztséget betöltő vezető, ha e tisztségét legalább három évig betöltötte és megbízatása a Kormány megbízatásának megszűnésével, felmentésével vagy halálával szűnik meg, további hat hónapon - lemondása esetén pedig további három hónapon - keresztül a havi illetményének megfelelő összegű juttatásra jogosult, amely társadalombiztosítási, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék alapjául szolgáló jövedelem. 

		(2) A politikai tisztséget betöltő vezető halála esetén a juttatás az özvegyet (örököst) illeti meg. E juttatásból egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot fizetni nem kell. E juttatás a hozzátartozói nyugellátás megállapításakor a havi átlagkereset alapjául szolgáló keresetként nem vehető figyelembe.

		(3) Amennyiben a politikai tisztséget betöltő vezető megbízatása az (1) bekezdésben megjelölt okokból három évnél hamarabb szűnt meg, de legalább egy évig tisztségét betöltötte, akkor az (1) bekezdésben megjelölt juttatás 50%-ára jogosult.

		(4) Ha a politikai tisztséget betöltő vezető megbízatásának megszűnését követően újabb állami vezetői megbízatást kap, a juttatás csak arra az időre illeti meg, amíg állami vezetői megbízatást nem töltött be.

		(5) A politikai tisztséget betöltő vezető írásbeli kérelmére, illetve halála esetén a juttatást, illetve annak még fennmaradt részét a kérelem kézhezvételétől, illetve a halál tényéről való hivatalos tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül egy összegben kell kifizetni.


46.§

		(1) Öregségi nyugdíjra jogosult az a politikai tisztséget betöltő vezető, aki e tisztségét legalább három évig (harminchat hónapig) betöltötte és akinek megbízatása a Kormány megbízatásának megszűnésével vagy felmentése miatt szűnt meg, feltéve, hogy a vezető a megbízatásának megszűnését követő harmadik naptári év végéig az öregségi nyugdíjra egyébként jogosító korhatárt betölti. Az öregségi nyugdíjra jogosultság megnyílásáig a vezető nyugdíjának megfelelő összeget a központi költségvetés - a Miniszterelnöki Hivatal útján - a Nyugdíjbiztosítási Alap számára megtéríti. A megtérítés módjáról, illetőleg az átutalási időközökről a Miniszterelnöki Hivatal és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság megállapodást köt.

		(2) Ha a politikai tisztséget betöltő vezető az öregségi nyugdíjra jogosító korhatár betöltése előtt újabb állami vezetői megbízatást kap, e megbízatás ideje alatt a nyugdíj folyósítását szüneteltetni kell. Minden ilyen esetben a Miniszterelnöki Hivatal a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságot értesíti.


47.§

		A miniszterelnök miniszterelnöki rezidencia használatára jogosult, amelyet köteles igénybe venni. A rezidencia fenntartásának költségeit a központi költségvetés fedezi.


48.§

		(1) A miniszterelnököt megbízatásának megszűnését követően - kérelmére -, ha tisztségét legalább két éven át betöltötte és megbízatása nem az Alkotmány 33/A.§ d)-e) pontjai alapján szűnt meg, megfelelő lakóingatlanra használati jog illeti meg. E jogosultság a volt miniszterelnök halála esetén az özvegyet is megilleti.

		(2) Az (1) bekezdésben foglalt megfelelő lakást a Miniszterelnöki Hivatal biztosítja.


49.§

		(1) A miniszterelnök a megbízatása megszűnésétől számított további egy évig személyes gépkocsihasználatra jogosult, ha megbízatása nem az Alkotmány 33/A.§-ának d)-e) pontjai alapján szűnt meg.

		(2) A miniszterelnököt megbízatása megszűnését követően - ha tisztségét legalább két éven át betöltötte és megbízatása nem az Alkotmány 33/A.§ d)-e) pontjai alapján szűnt meg - az (1) bekezdés szerinti időtartam elteltét követően évi 30000 km keretig személyes gépkocsihasználat illeti meg, feltéve, hogy a megbízatásának megszűnését követő harmadik naptári év végéig az öregségi nyugdíjra egyébként jogosító korhatárt betölti.

		(3) Az (1)-(2) bekezdés szerinti feltételek fennállása esetén a jogosultság a volt miniszterelnök özvegyét is megilleti évi 15000 km keretig.

		(4) A személyes gépkocsihasználathoz a megfelelő színvonalú személygépkocsit és a gépjárművezetőt a rendőrség (Köztársasági Őrezred) biztosítja.


50.§

		(1) A miniszterelnököt megbízatása megszűnését követően két évig két fős titkárság alkalmazása illeti meg, ha megbízatása nem az Alkotmány 33/A.§ d)-e) pontjai alapján szűnt meg.

		(2) A titkárság alkalmazásának személyi és dologi feltételeit a Miniszterelnöki Hivatal biztosítja.


51.§

		(1) A Kormány tagja részére a köztársasági elnök, a politikai, a közigazgatási, valamint a helyettes államtitkár részére a miniszterelnök igazolványt állít ki.

		(2) Az állami vezetők személyi anyagának nyilvántartását a Miniszterelnöki Hivatal vezeti. A nyilvántartásra egyebekben a Ktv. VI. fejezetében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.



52.§

		(1) Az állami vezető köteles a részére járó juttatások igénybevételéhez szükséges adatokat - ide értve az adatok megváltozását is - haladéktalanul szolgáltatni. 

		(2) Az állami vezető a jogalap nélkül felvett juttatást az erre irányuló felszólítás kézhezvételétől számított tizenöt napon belül köteles visszafizetni.


53.§

		(1) Ha az állami vezető megbízatása (közszolgálati jogviszonya) nyugdíjazása miatt szűnik meg, a megbízatására (közszolgálati jogviszonyára) utaló megnevezést nyugdíjasként is viselheti.

		(2) Ha a Kormány tagjának megbízatása nem az (1) bekezdés szerinti okból szűnik meg, jogosult a \"v. miniszterelnök\", illetőleg a \"v. miniszter\" megnevezést használni, feltéve, hogy a miniszterelnök megbízatása nem az Alkotmány 33/A.§-ának d)-e) pontja alapján, a többi kormánytag megbízatása pedig nem az Alkotmány 33/B.§ e)-f) pontja alapján szűnt meg.


54.§

		(1) Az állami vezető 

a)hivatali lakással való ellátásra, illetőleg lakásfenntartási térítésre;

b)személyes biztosításra;

c)napidíjra és ellátmányra;

d)személygépkocsi használatára;

e)a Kormányváró helyiségek használatára;

f)közigazgatási (\"K\") távbeszélő-hálózat használatára;

g)egészségügyi ellátásra;

h)a Kormány központi üdülőjének használatára

a Kormány által meghatározottak szerint jogosult.

		(2) A Kormány az államigazgatási szervnél fontos feladatot ellátó személynek államtitkári, a miniszterelnök pedig helyettes államtitkári illetményt, illetőleg juttatásokat biztosíthat.

		(3) A Kormány meghatározott feladatok ellátására kormánybiztost nevezhet ki. A kormánybiztos a miniszterelnök irányítása alatt működik, munkáját titkárság segíti.


V. fejezet

Záró rendelkezések

55.§

		(1) Ez a törvény a kihirdetését követő nyolcadik napon lép hatályba.

		(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa tagjainak és az államtitkároknak jogállásáról és felelősségéről szóló 1973. évi III. törvény, az ezt módosító 1989. évi IX. törvény, a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 8.§-ának (2) bekezdése, 9.§-a és az azt megelőző \"Államtitkári rendelkezés\" alcím, valamint a 49.§ (3) bekezdése, az államtitkárok jogállásának átmeneti szabályozásáról szóló 1990. évi XXXIII. törvény és az azt módosító, az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény 75.§-a, a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény 157.§-a, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és az ahhoz kapcsolódó egyes törvényi rendelkezések módosításáról szóló 1995. évi CV. törvény 114.§-a, a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 41.§-a, továbbá a miniszterhelyettesekről szóló 1951. évi 6. törvényerejű rendelet hatályát veszti.

		(3) Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 13.§-a helyébe a következő rendelkezés lép:
\"13.§ Az Alkotmánybíróság elnöke a miniszterelnökkel, az Alkotmánybíróság többi tagja - köztük a helyettes elnök - a miniszterrel azonos illetményben, illetőleg juttatásokban részesül.\"

		(4) Az Állami Számvevőszékről szóló 1989. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: ÁSZ tv.) 14.§ (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
\"Egyebekben az Állami Számvevőszék elnöke a minisztert, elnökhelyettesei a közigazgatási államtitkárt megillető juttatásokra jogosultak.\"

		(5) Az ÁSZ tv. 14.§-ának (5) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
\"A számvevő igazgató a helyettes államtitkárt megillető juttatásokra jogosult.\"

		(6) Az országgyűlési képviselők tiszteletdíjáról, költségtérítéséről és kedvezményeiről szóló 1990. évi LVI. törvény (a továbbiakban: Tv.) 1.§ (5) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
\"Az Országgyűlés elnöke az e törvényben meghatározottakon kívül egyebekben a miniszterelnököt megillető juttatásokra jogosult.\"

		(7) A Tv. 1.§-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki, a jelenlegi (6) bekezdés számozása pedig (7) bekezdésre változik:
\"(6) Az Országgyűlés alelnökei az e törvényben meghatározottakon kívül a minisztereket megillető juttatásokra jogosultak.\"

		(8) A Ktv. 1.§-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdés megjelölése (4) bekezdésre változik:
\"(3) A köztársasági elnök hivatalának, az Országgyűlés Hivatalának, az Alkotmánybíróság Hivatalának vezetője az államtitkárokkal, az országgyűlési biztos hivatalának vezetője, továbbá a hivatalvezetők helyettesei, illetve a hivatalvezető helyettesi besorolású vezetők a helyettes államtitkárral azonos illetményben, illetőleg juttatásban részesülnek.\"

		(9) A Ktv. 2.§-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény hatálya nem terjed ki)

\"a) az illetményrendszer kivételével, illetőleg a jogállásukról szóló törvényben meghatározott kivételekkel a miniszterelnökre, a miniszterre és a politikai államtitkárra,\"

		(10) A statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény 4.§-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
\"A KSH elnöke a közigazgatási államtitkárt, a KSH elnökhelyettesei pedig a helyettes államtitkárt megillető illetményre és juttatásokra jogosultak.\"

		(11) A Vtv. 42.§-a helyébe a következő rendelkezés lép:
\"42.§ A Gazdasági Versenyhivatal elnökét a miniszternek, elnökhelyetteseit a közigazgatási államtitkárnak a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényben foglaltak szerint megállapított havi illetményével azonos díjazás, illetve azonos juttatások, a Versenytanács tagjait pedig a helyettes államtitkárnak a hivatkozott törvény szerint megállapított havi illetményével azonos díjazás illeti meg.\"


56.§ 

		(1) E törvény hatálybalépésekor közigazgatási államtitkári, vagy helyettes államtitkári tisztséget betöltő személy az e kinevezésekhez a 2.§ szerint szükséges közigazgatási szakvizsgát, vagy az azzal egyenértékű képesítést e törvény hatálybalépésétől számított három éven belül köteles letenni, illetőleg megszerezni.

		(2) E törvény hatályba lépését követően közigazgatási államtitkárrá és helyettes államtitkárrá kinevezhető az is, aki a 2.§ szerinti képesítési követelményekkel nem rendelkezik. Az így kinevezett közigazgatási, illetőleg helyettes államtitkár köteles a kinevezését követő egy éven belül a szükséges képesítést megszerezni.

		(3) Az állami vezetők kötelesek részt venni a miniszterelnök által meghatározott továbbképzésben.

		(4) A 3.§ (1) bekezdésének a) pontjában foglalt összeférhetetlenségi okokat - a közigazgatási államtitkárok és a helyettes államtitkárok vonatkozásában - az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság igazgatósági tagjaira, a Magyar Nemzeti Bank jegybanktanácsának, illetve felügyelő bizottságának tagjaira nem kell alkalmazni.

		(5) Ahol jogszabály államtitkárt, minisztériumi államtitkárt említ, ezen értelemszerűen a politikai, illetőleg a közigazgatási államtitkárt kell érteni. 

		(6) E törvény hatályba lépésekor címzetes államtitkári tisztséget betöltő személy megbízatását és címhasználatát e törvény nem érinti.

		(7) A politikai tisztség betöltése időtartamának számításánál az e törvény szerinti politikai tisztségeket egybe kell számítani.



Melléklet a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló javaslathoz


Az eskü szövege a következő:

\"Én ..................... esküszöm, hogy hazámhoz: a Magyar Köztársasághoz, annak népéhez hű leszek; az Alkotmányt és az alkotmányos jogszabályokat megtartom; az állami és szolgálati titkot megőrzöm; megbízatásomhoz híven, lelkiismeretesen járok el, és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a Magyar Köztársaság fejlődését előmozdítsam. 
(Az eskütevő meggyőződése szerint:)

	Isten engem úgy segéljen!\"


I N D O K O L Á S

a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról 
és felelősségéről szóló törvényjavaslathoz 


Á L T A L Á N O S   I N D O K O L Á S

		A többpártrendszeren alapuló parlamenti demokrácia fokozatos megteremtése átalakítást igényelt a központi közigazgatás felépítésében és ezzel szoros összefüggésben egyes vezető állami tisztségek jellegében is. E korszerűsítési munka egyik első eleme volt az államtitkárok jogállásának átmeneti szabályozásáról szóló 1990. évi XXXIII. törvény. A törvény azonban kettős értelemben is csak részmegoldással szolgált. Egyrészt az államtitkárok tekintetében is csupán a koalíciós kormányalakításhoz elengedhetetlenül szükséges alapvető rendelkezéseket fogalmazta meg. Másrészt a szabályozás nem terjedt ki a végrehajtó hatalom legmagasabb szintű vezető tisztségviselőire, nevezetesen a kormánytagokra.

		Az Alkotmányban foglaltaknak megfelelő demokratikus állami szervezetrendszer teljeskörű kiépítése nem képzelhető el az előzőekben említett állami vezetői kör jogi helyzetére irányadó magas szintű, részletes szabályok megalkotása nélkül. Erre tekintettel írja elő az Alkotmány 39.§-ának (2) bekezdése, hogy a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállását, díjazását, továbbá felelősségre vonásuk módját törvény szabályozza.

		A díjazás tekintetében a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény megoldást jelent, egyéb tekintetben azonban a kormánytagok és az államtitkári tisztséget betöltő személyek jogállásának egységes rendezésére még nem került sor. Ez annál is inkább indokolt, mert jelenleg e tárgykörben különböző szintű, töredékes, az egységes elvet nélkülöző jogszabályok vannak hatályban. 

		A hatályos szabályozás az előzőekben említett államtitkárokra vonatkozó törvényen kívül alapvetően két pilléren nyugszik. Az egyik jogszabály, a jobbára már csak formálisan hatályosnak tekinthető, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa tagjainak és az államtitkároknak a jogállásáról és felelősségéről szóló 1973. évi III. törvény. A tárgykört szabályozza még az állami vezetők munkaviszonyával összefüggő egyes kérdésekről szóló 1077/1987.(XII.31.) MT határozat. Azon túlmenően, hogy mindkét szabályozás rendkívül elavult, az Alkotmánybíróság 49/1996.(X.25.) számú határozatával alkotmányellenesnek is minősítette és 1997. június 15. napjával megsemmisítette azokat. Egyúttal megállapította, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet követett el azzal, hogy nem szabályozta törvényben az Alkotmányban foglaltaknak megfelelően a kormánytagok és az államtitkárok jogállását és felelősségét.

		Az Alkotmánybíróság döntéséből eredően  a hivatkozott időpontig hatályba kell, hogy lépjen a tárgykörre vonatkozó új törvényi szabályozás, ellenkező esetben az érintett személyi körre vonatkozó jogi rendezés - különösen a kormánytagok vonatkozásában - rendkívül töredékes lesz.

		Tekintve, hogy a tárgykör rendezése szoros összefüggést mutat az Alkotmányban foglaltakkal a törvényjavaslatban foglalt korszerű rendezés az Alkotmány bizonyos fokú korrekcióját is igényli. 

		A törvényjavaslat az Alkotmány hivatkozott rendelkezésének végrehajtása érdekében első ízben szabályozza átfogóan törvényi szinten a kormánytagok és az államtitkárok jogállását.



R É S Z L E T E S   I N D O K O L Á S

I. Fejezet

Általános rendelkezések

Az 1-2.§-hoz

		A Javaslat az Alkotmány 39.§ (2) bekezdésének megfelelően rögzíti a törvény személyi hatályát. A Javaslat meghatározza, hogy a hatálya a miniszterelnökre, a miniszterekre, a politikai és közigazgatási államtitkárokra, valamint a helyettes államtitkárokra terjed ki. Kinyilvánítja továbbá, hogy minden büntetlen előéletű, választójoggal rendelkező magyar állampolgár megválasztható miniszterelnökké, illetőleg kinevezhető más állami vezetővé. A szakmai jellegű vezetői állások esetében pedig a megfelelő szakmai színvonal biztosítása érdekében ezen túlmenően meghatározott képesítési feltételeket ír elő.


A 3-4.§-hoz

		A szabályozás tárgyát képező tisztségek kiemelkedő jelentőségére tekintettel a Javaslat szigorú összeférhetetlenségi szabályokat állapít meg. Ennek megfelelően fő szabályként kizárt, hogy az állami vezető egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyban álljon. Ily módon megelőzhető, hogy a törvény hatálya alá tartozó vezetőket eljárásuk során egyéb irányú tevékenységük befolyásolja. A Javaslat kimondja még, hogy az állami vezető nem folytathat olyan tevékenységet, amely hivatalához méltatlan. Ezen túlmenően a közigazgatási államtitkári és a helyettes államtitkári tisztségeknél kizárt, hogy betöltőjük pártban, szakszervezetben, helyi, kisebbségi, illetőleg társadalombiztosítási önkormányzatban tisztséget viseljen, illetőleg ezek nevében és érdekében nyilvános közszereplést vállaljon, továbbá nem folytathat olyan tevékenységet sem, amely pártatlan, befolyástól mentes működését veszélyeztetné. Amennyiben a közigazgatási vagy helyettes államtitkár, országgyűlési, helyi vagy kisebbségi önkormányzati képviselői, polgármesteri, illetőleg a társadalombiztosítási önkormányzati választáson jelöltetni kívánja magát, köteles e szándékát bejelenteni, s a bejelentéstől a választás hivatalos eredményének közzétételéig, illetőleg megválasztása esetén mandátuma igazolásáig közszolgálati jogviszonya szünetel. E rendelkezés azért szükséges, mert a megválasztást s a jelölést már aktív politizálás előzi meg. A választás eredményétől függően a közszolgálati jogviszony a megválasztás napjával megszűnik vagy folytatódik.

		Ha az állami vezető a megválasztásától, illetőleg kinevezésétől számított harminc napon belül nem szünteti meg a vele szemben fennálló összeférhetetlenségi okot, vagy az tisztsége gyakorlása során merült fel vele szemben, - indítványra - az összeférhetetlenség megállapítása következik, amely a megbízatás megszűnését eredményezi. Ha időközben az összeférhetetlenségi okot megszünteti, akkor vele szemben az összeférhetetlenség megállapítását mellőzni lehet. 


Az 5.§-hoz

		A Javaslat meghatározza az állami vezető jogviszonya keletkezésének időpontját. Ennek azért van jelentősége, mert a jogviszonyt keletkeztető okmányban rögzített időponttól terjed ki rá a törvény hatálya. A jogviszony keletkezését követően az állami vezető esküt tesz a Javaslatban foglaltak szerint. Az állami vezető csak az eskütételt követően kezdheti meg működését.



II. Fejezet

A politikai vezetők

A 6.§-hoz

		Annak elkerülése érdekében, hogy a kormánytagok tevékenységét a politikai motivációk esetleg indokolatlanul zavarják, a Javaslat - hasonlóan más kiemelkedő közjogi tisztséget viselőkhöz - korlátozott mentelmi jogot biztosít a nem országgyűlési képviselő kormánytagok részére. Ennek értelmében őket csak tettenérés esetén lehet őrizetbe venni és velük szemben csak az Országgyűlés, illetőleg a köztársasági elnök előzetes hozzájárulása esetén lehet büntetőeljárást indítani vagy folytatni, továbbá büntető eljárásjogi kényszerintézkedést alkalmazni. A mentelmi jog annyiban is korlátozott, hogy a szabálysértésre nem terjed ki.


A miniszterelnök

A 7-10.§-hoz

		A Javaslat utal a miniszterelnök megbízatása megszűnésének esetköreire, amelyek egybeesnek a Kormány megbízatása megszűnésének eseteivel. 

		Az Alkotmány 39/A.§-ának (3)-(5) bekezdései rendezik a Kormány kötelező lemondásának eseteit. Természetesen a Kormány, illetve a miniszterelnök ezen túlmenően saját elhatározása alapján is lemondhat. Ennek eljárási szabályait rögzíti garanciális szempontokra tekintettel a Javaslat. 

		Annak érdekében, hogy a miniszterelnöki megbízatás megszűnését követően belátható időn belül megválasztásra kerülhessen az új miniszterelnök, a Javaslat határidőt állapít meg a köztársasági elnök részére az új miniszterelnök személyére vonatkozó javaslattételt illetően.

A miniszter

A 11-13.§-hoz

		Garanciális jelentőséggel bír a Javaslat azon rendelkezése, mely szerint a miniszter jogszabályban előírt feladat- és hatáskörében önállóan jár el. Ezáltal teremthető meg ugyanis a miniszter felelősségének alapja, illetve rajzolódik ki a felelősség terjedelme. A Javaslat megállapítja, hogy a miniszter tekintetében törvény eltérő rendelkezése hiányában a munkáltatói jogokat a miniszterelnök gyakorolja. 

		A Javaslat részletesen rendezi a miniszter helyettesítésének szabályait azokra az esetekre, amikor a miniszter ideiglenesen akadályoztatva van feladatai ellátásában. Szükséges a differenciált helyettesítési rend megállapítása a feladatok különböző jellegére tekintettel. A szabályozás során a célszerűségi szempontokat, illetőleg a Kormány, valamint a minisztériumok megfelelő képviseletének biztosítását össze kellett hangolni a megfelelő szintű helyettesítés követelményével.


A 14-15.§-hoz

		A Javaslat megbízatást megszüntető önálló jogcímként megállapítja a miniszter lemondásának eljárási szabályait. A lemondás - ellentétben a hatályos szabályozással - egyoldalú jognyilatkozat alapján történik, vagyis érvényességéhez nincs szükség elfogadó nyilatkozatra. Ez a megoldás felel meg az életszerűség és a korszerű szabályozás igényének, hiszen még formálisan sem kényszeríthető senki arra, hogy akarata ellenére valamilyen megbízatást továbbra is betöltsön. 

		A Javaslat a miniszterek felelősségét elsősorban politikai vetületben szabályozza. Ezt fejezi ki az a szabály, amely szerint a miniszerelnök bármikor indokolás nélkül javaslatot tehet a köztársasági elnöknek a miniszter felmentésére.


A 16.§-hoz

		A Javaslat a miniszternek az Országgyűlés irányában fennálló felelősségét erősítő szabályt állapít meg, amikor kimondja, hogy az országgyűlési képviselők egyötöde javasolhatja a miniszterelnöknek a miniszter felmentését, ha jogerősen megállapítást nyer, hogy a miniszter hivatali működésével összefüggésben szándékosan jogszabályt sértett. A miniszterelnök köteles az indítványra érdemben válaszolni, de természetesen az abban foglaltak jogilag nem kötik, hiszen a Kormány testületi működéséért ő viseli a felelősséget, ezért mindenképpen a miniszterelnöknek indokolt biztosítani a döntés lehetőségét az érintett kormánytag megbízatásának fenntartása, illetve megszüntetése tekintetében.


A 17.§-hoz

		Hiányzó szabályozást pótol a Javaslat, amikor rendelkezik a miniszter kártérítési felelősségéről oly módon, hogy mögöttes szabályként a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényt jelöli meg és csak az eltérésekre tartalmaz kifejezett előírásokat. Az eltérések egyébként a tisztség kiemelkedő jelentőségére tekintettel az általánosnál szigorúbb előírásokat jelentenek. 


A 18-19.§-hoz

		A Javaslat rögzíti, hogy a miniszteri megbízatás megszűnési jogcímétől függően az új miniszter kinevezéséig a miniszter hatáskörét ki gyakorolja. Annak érdekében továbbá, hogy az új miniszter kinevezésére minél előbb sor kerüljön, határidőt állapít meg a miniszterelnök részére, hogy javaslatot tegyen az új miniszter személyére, vagy feladatainak ellátásával más minisztert bízzon meg. Természetesen ez a szabály nem vonatkozik arra az esetre, ha a miniszter megbízatásának megszűnése a Kormány megbízatásának megszűnése miatt következett be.


A politikai államtitkár

A 20.§-hoz

		Az államtitkárok jogállásának átmeneti szabályozásáról szóló 1990. évi XXXIII. törvény vezette be a politikai államtitkári és a közigazgatási államtitkári funkciót. A megkülönböztetés elvi alapja a minisztériumon belüli politikai és igazgatási funkciók szétválasztása. Az eltelt időszak igazolta a két államtitkári tisztség szükségességét, ezért a Javaslat ezeket továbbra is fenntartja.

		A Javaslat abból indul ki, hogy a politikai államtitkár, mint a miniszter politikai helyettese, elsősorban az Országgyűlésben és a minisztérium külső kapcsolataiban segíti a minisztert. Ezért a hatályos szabályozáshoz képest bővül a politikai államtitkár feladatköre, amely a Javaslat szerint alapvetően a miniszter országgyűlési képviseletének elősegítése, az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselőcsoportjaival, illetve a pártokhoz nem tartozó képviselőkkel való kapcsolattartás, valamint a miniszter helyettesítése, továbbá a miniszter, illetőleg a miniszterelnök által hatáskörébe utalt ügyek ellátása. 

		Politikai államtitkárt meghatározott feladat ellátására is ki lehet nevezni. Ebből következik, hogy ilyen kinevezésre a minisztériumokban is sor kerülhet. Ugyanakkor a Javaslat megszünteti a jövőre vonatkozóan a címzetes államtitkári kinevezés lehetőségét, amely tisztségre egyébként is a hatályos szabályozás lényegében a politikai államtitkárokra vonatkozó rendelkezéseket rendeli alkalmazni. 

		A politikai államtitkár hatáskörének gyakorlásáért a miniszterelnöknek, illetőleg a miniszternek tartozik felelősséggel. 


A 21-22.§-hoz

		A politikai államtitkárt a hatályos szabályozással egyezően továbbra is a köztársasági elnök nevezi ki a miniszterelnök javaslatára. A politikai államtitkári tisztség bizalmi jellegére tekintettel a miniszterelnök javaslatának megtétele előtt kikéri a miniszter véleményét. 

		A Javaslat lényegében a miniszter kártérítési felelősségére vonatkozó szabályoknak megfelelően rendezi a a politikai államtitkár kártérítési felelősségének szabályait.


A 23-26.§-hoz

		A Javaslat részletesen szabályozza a politikai államtitkár megbízatása megszűnésének eseteit. E beosztás politikai jellegét hangsúlyozza az a szabály, amely szerint a politikai államtitkár megbízatása határozott idejű, a Kormány megbízatásának megszűnéséig tart. A Javaslat részletesen szabályozza ezen túlmenően a megbízatás megszűnésének egyéb eseteit, és rendezi ezzel összefüggésben a köztársasági elnök, a miniszterelnök és a miniszter hatáskörét.



III. Fejezet

A szakmai vezetők

A közigazgatási államtitkár

A 27-28.§-hoz

		A hatályos szabályozással egyezően továbbra is a legmagasabb rangú szakmai vezető a minisztériumon belül a közigazgatási államtitkár. A Javaslat a közigazgatási államtitkár feladatköre tekintetében megállapítja, hogy a közigazgatási államtitkár a miniszter irányítása alatt a minisztérium hivatali szervezetét vezeti. Mint a minisztérium első igazgatási szakembere, felelőssége alapvetően a szakapparátus irányítására terjed ki.

		A politikai és a közigazgatási államtitkár egyenrangúságát fejezi ki az a szabály, amely szerint a politikai államtitkár a közigazgatási államtitkár részére utasítást általában nem adhat, kivéve, ha ezt a minisztert helyettesítő jogkörében teszi.

		A Javaslat szerint a közigazgatási államtitkárt a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök határozatlan időre nevezi ki. Tekintve, hogy a közigazgatási államtitkár megbízatása nem kötődik a Kormány megbízatásához, az adott Kormány működésétől való ilyen értelmű függetlenség miatt indokolt, hogy a miniszterelnök a kinevezés kapcsán kevésbé erős jogosítvánnyal rendelkezzen, mint a politikai államtitkár esetében. Erre figyelemmel a Javaslat az adott tárca vezetőjének, a miniszternek a kezdeményező szerepét hangsúlyozza, vagyis a közigazgatási államtitkár személyére vonatkozó előterjesztését a miniszterelnök a miniszter javaslata alapján teszi meg. 



A 29-31.§-hoz

		A Javaslat részletesen szabályozza a közigazgatási államtitkár közszolgálati jogviszonya megszűnésének eseteit, valamint a közigazgatási államtitkár feletti munkáltatói jogkör gyakorlásának kérdését.

		A hatályos szabályozásnak megfelelően a közigazgatási államtitkár megbízatása - a politikai államtitkár megbízatásától eltérően - nem szűnik meg a Kormány megbízatásának megszűnésével. Ennek elsődleges indoka, hogy a politikai erőviszonyok esetleges megváltozása önmagában a minisztériumok szakmai apparátusát ne érintse.

		A köztisztviselőkről szóló rendelkezésekkel összhangban a Javaslat szerint a közigazgatási államtitkár számára felmentését megelőzően - kivéve, ha arra nyugállományba helyezése miatt kerül sor - képzettségének és végzettségének megfelelő vezetői állást kell felajánlani valamely központi közigazgatási szervnél. A felajánlott állás elfogadása esetén a közigazgatási államtitkárt az új kinevezésétől számított hat hónapon keresztül megilleti a korábbi és az új illetménye közötti különbség, ha az előbbi magasabb volt. Ha a közigazgatási államtitkár a felajánlott állást nem fogadja el, hat hónapi felmentési idő és végkielégítés illeti meg.


A 32-33.§-hoz

		A Javaslat a közigazgatási államtitkár fegyelmi ügyére vonatkozó speciális szabályokat tartalmazza. Felsorolja a kiszabható fegyelmi büntetéseket és a fegyelmi eljárásnak a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvénytől eltérő szabályait.

		A Javaslat értelmében a törvényben nem szabályozott kérdésekben a közigazgatási államtitkárra - lévén köztisztviselő - a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényt kell alkalmazni.


A helyettes államtitkár

A 34-40.§-hoz

		A minisztériumi szakmai hierarchiában a közigazgatási államtitkár után a következő szintet a helyettes államtitkári tisztség jelenti. Ezt fejezi ki az a szabály is, amely szerint a helyettes államtitkár a miniszter által meghatározott feladatkörében a közigazgatási államtitkár utasításai szerint irányítja a minisztérium adott szervezeti egységeit, és dönt a hatáskörébe utalt ügyekben. 

		A Javaslat meghatározza a helyettes államtitkár kinevezésének módját. A kinevezés - lévén szakmai állásról 
szó - határozatlan időre történik. A Javaslat szerint minisztériumonként - a minisztérium feladataihoz igazodva - a Kormány állapítja meg a helyettes államtitkárok számát. Ez a megoldás egyrészt lehetőséget ad a feladatok igényelte differenciálásra, másrészt azonban - megelőzve az esetleges túlzott igényeket - korlátot is jelent a kinevezhető helyettes államtitkárok számát illetően.

		A Javaslat részletesen szabályozza a helyettes államtitkár megbízatása megszűnésének jogcímeit és ezek eljárási rendjét. Alapvető jellegzetessége ezeknek a rendelkezéseknek, hogy lényegében a közigazgatási államtitkárokra irányadó előírások alkalmazását rendelik el, hiszen e tisztség szakmai jellege azonos jogi garanciarendszer kiépítését igényli. 

		A Javaslat értelmében - hasonlóan a közigazgatási államtitkárhoz - a törvényben nem szabályozott kérdésekben a helyettes államtitkárra - lévén köztisztviselő - a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényt kell alkalmazni.

A Miniszterelnöki Hivatal vezetői

A 41.§-hoz

		A Miniszterelnöki Hivatal speciális helyzetére tekintettel a vonatkozó előírásokat külön cím alatt szabályozza a tervezet. A Miniszterelnöki Hivatal vezetésére vonatkozóan meghatározza a Hivatalban működő állami vezetőket és a törvény rájuk irányadó rendelkezéseit.


IV. Fejezet

Az állami vezetőket megillető juttatások

A 42-50.§-hoz

		Az e fejezetben található rendelkezések egy része valamennyi állami vezetőre vonatkozik, más részük csak a politikai tisztséget betöltő állami vezetőkre állapítanak meg előírásokat. A kedvezmények egy része a megbízatás megszűnéséhez kapcsolódik (pl. nyugdíjkedvezmény), ezekben az esetekben a szabályozás differenciált és kizárja a kedvezményből azt az állami vezetőt, akinek megbízatása egyértelműen önhibájából szűnt meg (pl. összeférhetetlenség miatt).

		Alapvető jelentőségű, hogy a törvény alapján az állami vezetőket megillető juttatások köre zárt, a Javaslat valamennyi adható juttatást felsorolja. A juttatások közül a fontosabb esetekben a Javaslat határozza meg a részletes szabályokat, míg a kisebb jelentőségű juttatások feltételrendszerére vonatkozóan a Javaslat a Kormánynak ad a szabályozásra felhatalmazást.

		A Javaslat hiányt pótolva rendelkezik a politikai tisztséget betöltő vezető (kormánytag, politikai államtitkár) társadalombiztosítási jogállásáról, külön juttatásairól, továbbá szabadságának mértékéről, illetőleg öregségi nyugdíjkedvezményéről.

		A Javaslat biztosítja a miniszterelnök részére megbízatása idejére a miniszterelnöki rezidencia használatát, valamint rendelkezik a miniszterelnököt megbízatása megszűnését követően megillető kedvezményekről.


Az 51-53.§-hoz

		A Javaslat az állami vezetők számára igazolvány kiállításról rendelkezik. A Javaslat az állami vezető számára adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő. Az állami vezetőre vonatkozó személyi adatok nyilvántartását a Miniszterelnöki Hivatal vezeti. A Javaslat megállapítja továbbá, hogy az állami vezető a jogalap nélkül felvett juttatást köteles visszafizetni.

		A Javaslat szabályozza az állami vezetőt megbízatásának megszűnése után megillető megnevezések használatát. 


Az 54.§-hoz

		A Javaslat felsorolja azoknak a kedvezményeknek a körét, amelyek az állami vezetőket a Kormány által meghatározottak szerint illetik meg. A Javaslat alapján a Kormány egyéni elbírálás alapján az államigazgatási szervnél fontos feladatot ellátó személynek államtitkári, a miniszterelnök pedig helyettes államtitkári illetményt, illetőleg juttatásokat biztosíthat.



V. Fejezet

Záró rendelkezések

Az 55-56.§-hoz

		A Javaslat egyrészt a hatályba lépésének idejét határozza meg, illetőleg a tárgykört szabályozó elavult jogi rendelkezéseket helyezi hatályon kívül. Egyúttal alapvető szabályozási hiányosságot pótolva a vonatkozó törvényi előírások módosításával megállapítja, hogy a nem kormányzati állami vezetőket milyen kedvezmények illetik meg. 

		A Javaslat végül átmeneti és értelmező rendelkezéseket állapít meg a közigazgatási szakvizsga letételével, az államtitkári besorolással, illetőleg a politikai tisztség időtartamának számításával kapcsolatban.




                                                                       Ç   ü   v â   r «   m +   i +   d +   ` ń   [ i  W Ç  S â  O ä  J           "
