"1ż
            KORMÁNYA











T/4233. számú 

t ö r v é n y j a v a s l a t

a Polgári perrendtartásról szóló
1952. évi III. törvény módosításáról












Előadó: dr. Vastagh Pál
1997. április



1997. évi ... törvény
a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi 
III. törvény módosításáról



1. §


A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban:  Pp.) 10. §-át megelőző cím helyébe az alábbi cím lép:

\"Eljáró bíróságok\"

2. §

A Pp. 10. §-ának (2)-(3)  bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyúttal a jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre változik:

\"(2) Másodfokon ítélkeznek:

a) a helyi bírósághoz (városi bírósághoz, kerületi bírósághoz) tartozó ügyekben a megyei bíróság (Fővárosi Bíróság),
b) a megyei bírósághoz (Fővárosi Bírósághoz) tartozó ügyekben az ítélőtábla,
c) az ítélőtáblához tartozó ügyekben  (233/A. §) a Legfelsőbb Bíróság.

(3) Felülvizsgálati ügyekben a Legfelsőbb Bíróság jár el.\"


3. §

A Pp. 11. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek: 

\"(1) Az első fokon eljáró bíróság -  a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - egy hivatásos bíróból áll (egyesbíró). 

 (2) Törvényben meghatározott esetben az első fokon eljáró bíróság egy hivatásos bíróból mint elnökből és két ülnökből álló háromtagú tanácsban ítélkezik.\"

4. §

A Pp. 11. §-a az alábbi (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:

\"(5) A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során három hivatásos bíróból álló tanácsban ítélkezik.

(6) Törvény indokolt esetben az eljáró bíróság összetételét az (1)-(5) bekezdésekben meghatározottaktól eltérően is megállapíthatja.\"

5. §

A Pp. 12. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép: 

\"(1) Az egyesbíró megteheti mindazokat az intézkedéseket, és meghozhatja mindazokat a határozatokat, amelyeket a törvény a bíróság vagy az elnök hatáskörébe utal.\"

6. § 

A Pp. 14. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"14. § A perben az a helyi bíróság, megyei bíróság, illetőleg ítélőtábla sem járhat el, amelynek vezetője a 13. § (1) bekezdésének a), b) vagy c) pontja értelmében ki van zárva.\"

7. §

(1) A Pp. 18. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(2) Ha ugyanannak a bíróságnak nincs olyan tanácsa, amelyre a kizárási ok nem  vonatkozik, vagy ha a kizárási ok a 14. § értelmében az egész bíróságra kiterjed, a kizárás kérdésében a másodfokú bíróság, a megyei bíróságot mint másodfokú bíróságot érintő ok esetében az ítélőtábla, az ítélőtáblát érintő ok esetében pedig a Legfelsőbb Bíróság határoz.\"

(2) A Pp. 22. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: 

\"(2) A munkaügyi bíróság hatáskörébe tartoznak a 349. §-ban meghatározott munkaügyi perek.\"



8. §

A Pp. 23. §-a (1) bekezdésének c), e), f) és g) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyúttal a bekezdés a következő h)-j) pontokkal egészül ki, a jelenlegi h) pont megnevezése pedig k) pontra változik:
(A megyei bíróság hatáskörébe tartoznak:) 

\"c) a szerzői jogi perek és a Ptk. 86. §-ának (3) és (4)  bekezdésében meghatározott jogokkal kapcsolatos perek;

e) a cégbejegyzés alapjául szolgáló okirat érvénytelenségének megállapítása iránti perek, a cég szervei határozatainak bírósági felülvizsgálata iránt indított perek, a cégek és tagjaik közötti, a tagsági jogviszonyon alapuló perek, továbbá a kérelemnek helyt adó cégbírósági bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt indított perek,

f) a megyei bíróság által nyilvántartásba vett, cégnek nem minősülő  szervezetek (alapítványok, társadalmi szervezetek, pártok stb.) ellen a törvényességi felügyeletet gyakorló szerv (ügyész, miniszter stb.) által, illetve az ilyen szervezetek ellen  annak tagja által indított perek,

g) a személyhez fűződő jogok megsértése miatt keletkezett polgári jogi igények érvényesítése iránt indított perek, ideértve az életben, testi épségben, egészségben szerződésszegéssel okozott károk megtérítése iránt indított pereket is,

h) az értékpapírból származó jogviszonnyal kapcsolatos perek,

i) a közigazgatási perek (XX. Fejezet), a társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perek (341. §) kivételével,

j) a sajtóhelyreigazítási perek (XXI. Fejezet),\"


9. §

A Pp. 45. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(2) A kijelölés kérdésében a megyei bíróság határoz, ha az összeütközés a területén levő helyi bíróságok között merült fel, illetőleg, ha a területén levő helyi bíróság kizárása esetében a területén levő másik helyi bíróság kijelölhető. Az ítélőtábla határoz a kijelölés kérdésében, ha az összeütközés a területén levő megyei bíróságok között merült fel, illetőleg, ha a területén levő megyei bíróság kizárása esetében a területén levő másik megyei  bíróság kijelölhető. Egyébként a kijelölés kérdésében a Legfelsőbb Bíróság dönt.\" 

10. §

A Pp. 73/A. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
      (A jogi képviselet kötelező:)

\"a) az ítélőtábla előtti eljárásban az ítélet, valamint a 270. § (2) bekezdésében meghatározott végzések ellen fellebbezést (csatlakozó fellebbezést), továbbá a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásban a felülvizsgálati kérelmet (csatlakozó felülvizsgálati kérelmet) előterjesztő fél számára,\"

11. §

A Pp. a következő 73/B. §-sal egészül ki: 

\"73/B. § Ha  a jogi képviselet kötelező, a jogi képviselő közreműködése nélkül eljáró fél perbeli cselekménye és nyilatkozata hatálytalan, kivéve, ha a törvény az adott perbeli cselekményre nézve a meghatalmazott útján történő eljárást kizárja.\"

12. §

A Pp. az alábbi 73/C. §-sal egészül ki:

\"73/C.  § (1) A 73/A. § alkalmazásában jogi képviselőnek kell tekinteni 

a) az ügyvédet (ügyvédi irodát),

b) a 67. § (1) bekezdése d) pontjában meghatározottak szerint az ügyintézőt, 
c) a 67. § (1) bekezdése e) pontjában meghatározottak szerint az ott megjelölt személyeket, a képviselőtestület (önkormányzat) tagja kivételével, 
d) a 67. § (1) bekezdése i) pontjában meghatározottak szerint a jogtanácsost, 
e) a külön törvényben meghatározott személyeket (pl. szabadalmi ügyvivő).

(2) Az (1) bekezdés b)-c) pontjaiban meghatározottak csak akkor tekinthetők jogi képviselőnek, ha jogi szakvizsgával rendelkeznek.

(3)  Kötelező jogi képviselet esetében - amennyiben törvény kivételt nem tesz - a jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében jogi képviselő nélkül is eljárhat.\"

13. §

A Pp. 75. §-ának (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

\"(2) A perköltséghez hozzá kell számítani a felet képviselő ügyvéd, jogtanácsos, illetve szabadalmi ügyvivő készkiadásait és munkadíját is.\"

14. §

A Pp. 195. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

\"(1) Az olyan okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül a megszabott alakban állított ki, mint közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá az  okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját. Ugyanilyen bizonyító ereje van az olyan okiratnak is, amelyet más jogszabály közokiratnak nyilvánít.\"

15. §

A Pp. 196. §-ának (1) bekezdése az alábbi e) ponttal egészül ki:

(A magánokirat az ellenkező bebizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetőleg elfogadta, vagy magára kötelezőnek ismerte el, feltéve, hogy az alábbi feltételek valamelyike fennáll:)

\"e) ügyvéd (jogtanácsos) az általa készített okirat szabályszerű ellenjegyzésével bizonyítja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot előtte írta alá, vagy aláírását előtte saját kezű aláírásának ismerte el.\"

16. § 

(1) A Pp. 220. §-ának (3) bekezdése az első mondat után a következő mondattal egészül ki:

\"A feleket tájékoztatni kell arról, ha fellebbezésükre  a  256/B-256/E.  §-ok irányadók, továbbá e fellebbezés kötelező tartalmi elemeiről, illetve az ezek hiányából adódó jogkövetkezményekről.\"

(2) A Pp. 225. §-a (6) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

\"Az ítélet kiegészítésének hivatalból helye van akkor is, ha  a  233/A.  §-ban meghatározott végzés elleni fellebbezés elbírálása tárgyában hozott döntés következtében az szükséges.\"

17. §

A Pp. a 233. §-t követően az alábbi 233/A. §-sal egészül ki:

\"233/A. § Fellebbezéssel megtámadható a másodfokú eljárásban hozott olyan végzés, amellyel szemben az első fokú eljárás szabályai szerint  fellebbezésnek lenne helye, továbbá a másodfokú eljárásban hozott, a fellebbezést hivatalból elutasító végzés.\"

18. §

A Pp. 252. §-ának (4) bekezdése az alábbi mondattal egészül ki:

\"Az új eljárásban nincs helye olyan tények előadásának, illetve bizonyítékok előterjesztésének, amelyeket a 141. § (2) bekezdése alapján a korábbi első fokú eljárásban kellett volna előadni, illetve előterjeszteni.\"  

19. § 

(1) A Pp. 256/A. §-ának (1) bekezdése az alábbi f) ponttal egészül ki:

(A másodfokú bíróság az ítélet elleni fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha)

\"f), megítélése szerint - tekintettel a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelemben, illetve fellebbezési ellenkérelemben foglaltakra - az ügy eldöntése tárgyaláson kívül is lehetséges.\"

(2) A Pp. 256/A. §-a az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki, egyúttal a jelenlegi (3)-(4) bekezdések számozása (4)-(5) bekezdésre változik: 

\"(3) Ha a másodfokú bíróság az (1) bekezdés f) pontja alkalmazását indokoltnak tartja, erről a feleket értesíti, azzal a tájékoztatással, hogy ha bármelyikük nyolc napon belül írásban kéri, tárgyalást tart. \"


20. §

A  Pp. a 256/A. §-t  követően   az  alábbi  alcímmel   és  256/B-256/E.  §-okkal egészül ki: 

\"Fellebbezés kis perértékű ügyekben 

256/B. § (1) Azokban a helyi bíróság első fokú hatáskörébe tartozó vagyonjogi perekben, amelyekben az első fokú bíróság által megítélt, illetve elutasított követelés (illetve annak a 24. § alapján megállapított értéke) a kettőszázezer forintot nem haladja meg, az ítélet elleni fellebbezésre a 233-256/A. §-ok rendelkezéseit a 256/C-256/E. §-okban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) Az (1) bekezdés szerinti érték megállapításánál az ott meghatározott értékbe a főkövetelésnek az ítélet kihirdetéséig eltelt időszakban esedékessé vált járulékait, valamint a megítélt perköltséget is be kell számítani. 

256/C. § (1) Fellebbezésnek az első fokú eljárás szabályainak lényeges megsértésére vagy az ügy érdemi elbírálásának alapjául szolgáló jogszabály téves alkalmazására hivatkozással van helye. 

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában lényeges eljárási szabálysértésnek az olyan jogszabálysértés minősül, amelynek az ügy érdemi elbírálására kihatása volt.

(3) Az elmulasztott fellebbezési határidő utolsó napjától számított hatvan nap elteltével igazolási kérelem akkor sem terjeszthető elő, ha a mulasztás csak később jutott a fél tudomására vagy az akadály csak később szűnt meg.

 (4) A másodfokú eljárásban új tények állításának illetve új bizonyítékok előterjesztésének helye nincs. E tilalom nem érvényesül, ha a tények előadására, illetve bizonyítékok előterjesztésére az első fokú eljárásban a bíróság eljárási szabálysértése vagy téves jogalkalmazása miatt nem kerülhetett sor. 

(5) A másodfokú eljárásban a 247. § a)-c) pontjai alkalmazásának - ha az bizonyítási eljárás lefolytatását tenné szükségessé - csak akkor van helye, ha a keresetváltoztatásra okot adó körülmények a tárgyalás berekesztését követően álltak be. E tilalom nem érvényesül, ha a (4) bekezdés alapján a bizonyítási eljárás folytatásának egyébként is helye van. 

(6) Beszámítási kifogást  a másodfokú eljárásban csak akkor lehet előterjeszteni, ha a beszámítani kívánt követelés a tárgyalás berekesztését követően járt le. Ha a beszámítási  kifogás előterjeszthető, a (4) bekezdésben foglalt tilalom annak elbírálása során nem alkalmazható. 

256/D. § (1) A fellebbezést a tanács elnöke a 240-242. §-ban meghatározott intézkedések szükségessége megvizsgálásával egyidőben hivatalból elutasítja, ha a fellebbezés - figyelemmel a 256/C. § (5) és (6) bekezdésére is - nélkülözi a 256/C. § (1) bekezdésében megjelölt hivatkozást. A fellebbezés elutasításának ezen az alapon nincs helye, ha a fellebbező megjelöli, hogy az első fokú ítélet meghozatala előtti eljárás mely mozzanatát tartja jogszabálysértőnek, illetve azt, hogy az ítélet álláspontja szerint mely jogát vagy jogos érdekét sérti.

(2) A másodfokú bíróság az ügy érdemében tárgyaláson kívül határoz, a felek bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást tart.

(3) Tárgyalás tartását a fellebbező fél a fellebbezésében, illetve az ellenfél csatlakozó fellebbezésének kézhezvételétől számított nyolc napon belül, a fellebbező fél ellenfele pedig a fellebbezés kézhezvételétől számított nyolc napon belül kérheti. A határidők elmulasztásának igazolására a 256/C. § (3) bekezdése irányadó. 

256/E. § (1) Ha az első fokú bíróság ítélete a jogszabályoknak megfelel, vagy olyan eljárási szabálysértés történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására  kihatása nem volt, a másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyja. 

(2) Lényeges eljárási szabálysértés megállapítása esetén a másodfokú bíróság a 252. §-ban meghatározottak szerint határoz. 

(3) Ha az ítélet anyagi jogszabályt sért, és a döntéshez szükséges tények megállapíthatóak, a bíróság a jogszabálysértő határozatot - mindenkor a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között - megváltoztathatja,  egyébként a jogszabálysértő határozatot egészben vagy részben hatályon kívül helyezi, és az ügyben  eljárt első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.\"



21. § 

A Pp. 259. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:

\"259. § Amennyiben a 257. és 258. §-ok másként nem rendelkeznek, az ítélet elleni fellebbezésre vonatkozó szabályokat - a 256/B.-256/E. §-ok kivételével - végzés elleni fellebbezés esetében is megfelelően alkalmazni kell.\" 

22. §

A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

\"(2) Az (1) bekezdésben foglaltak megfelelő alkalmazásával van helye felülvizsgálati kérelemnek az ügy érdemében külön jogszabály rendelkezése alapján hozott jogerős végzés ellen.\"

23. §

A Pp. 271. § (1) bekezdésének a) pontja helyébe az alábbi rendelkezés 
lép:
(Nincs helye felülvizsgálatnak:)

\"a) az első fokon jogerőre emelkedett határozat ellen, kivéve, ha azt törvény lehetővé teszi.\"

24. §

A Pp. 271. §-a az alábbi (3)-(5) bekezdéssel egészül ki:

\"(3) Ha a kérelmező által vitatott határozatban, illetve a határozat vitatott részében megítélt, illetve elutasított követelés (illetve annak a 24. § alapján megállapított értéke) a kettőszázezer forintot nem haladja meg, felülvizsgálatnak csak akkor van helye, ha a felülvizsgálat iránti kérelem előterjesztését a Legfelsőbb Bíróság engedélyezi. Az érték megállapításánál a megítélt perköltség összegét be kell számítani. 

(4) Az engedély iránti kérelmet a felülvizsgálati kérelemmel együtt kell benyújtani. A felülvizsgálati kérelem előterjesztését engedélyezni kell, ha az ügyben hozott jogerős határozat - a 275. § (2) bekezdésében meghatározottakra is figyelemmel - jogkérdésben a Legfelsőbb Bíróság határozatától eltér, vagy ha az adott jogkérdésben a Legfelsőbb Bíróság még nem határozott. Más esetben az engedély megadásának helye nincs. 

(5)  A Legfelsőbb Bíróság a kérelem tárgyában tárgyaláson kívül határoz.  Ha a kérelem megalapozott, a felülvizsgálati eljárást lefolytatja, ellenkező  esetben a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet elutasítja.\"

25. § 

A Pp. 274. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:

\"274. § (1) A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálja el, kivéve, ha a felek bármelyike tárgyalás tartását kéri, vagy a Legfelsőbb Bíróság a tárgyaláson való elbírálást szükségesnek tartja.

(2) Tárgyalás tartását a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél a felülvizsgálati kérelmében, illetve az ellenfél csatlakozó felülvizsgálati kérelmének kézhezvételétől számított nyolc napon belül, az ellenfél pedig a felülvizsgálati kérelem kézhezvételétől számított nyolc napon belül kérheti. A határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.

(3) A csatlakozó felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem előterjesztésére a 244. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

(4) Ha a felülvizsgálati kérelem elbírálása tárgyaláson történik, a tanács elnöke a tárgyalást úgy tűzi ki, hogy a felülvizsgálati kérelemnek a felek részére való kézbesítése a tárgyalás napját legalább tizenöt nappal megelőzze. Az idézésben figyelmeztetni kell a feleket, hogy távolmaradásuk  a felülvizsgálati kérelem elbírálását nem gátolja.

(5) A felülvizsgálati tárgyalásra a 247. §-ban foglalt rendelkezések  kivételével a fellebbezési tárgyalás szabályai megfelelően irányadóak. 

(6) Ha a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a tanács elnöke jogegységi eljárást kezdeményez, egyidejűleg az ügy elbírálását a jogegységi eljárás befejezéséig felfüggeszti. A jogegységi eljárás befejezése után a bíróság a jogkérdést elvi jelleggel eldöntő jogegységi határozatnak megfelelő határozatot hoz.\"

26. § 

A Pp. 275. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:  

\"(1) A felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt.\"
27. § 

A Pp. 309. §-ának (3) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép: 

\"(3) A gondnokság alá helyezésről kibocsátott hirdetményt tizenöt napra ki kell függeszteni a bíróság hirdetőtáblájára, valamint a gondnokolt lakóhelyén a polgármesteri hivatal hirdetőtáblájára. A gondnokság alá helyezést be kell vezetni a gondnokoltakról a bíróság által vezetett betűsoros névjegyzékbe. A jegyzék adatairól csak azok kaphatnak felvilágosítást, akik az ehhez fűződő jogi érdeküket igazolják.\"

28. §

A Pp. 317. §-ának első mondata helyébe az alábbi rendelkezés lép:

\"A  bíróság a fizetési meghagyást az ellenfél meghallgatása nélkül, legkésőbb a kérelem beérkezésétől számított harminc napon belül bocsátja ki.\"



29. §

A Pp. 329. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:

\"329. § Az alperes közigazgatási szerv ügyintézője képviseleti jogosultságát - külön meghatalmazás nélkül - munkáltatói igazolványával igazolja. Az alperes közigazgatási szerv az ügyben eljárt első fokú közigazgatási szerv részére a perbeli képviseletre meghatalmazást adhat.\"

30. § 

A Pp. 340. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: 

\"340. § (1) A bíróság ítélete ellen fellebbezésnek - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - nincs helye. 

(2) A bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye, ha a közigazgatási pert olyan határozat bírósági felülvizsgálata  iránt indították, amelyet olyan szerv hozott egyfokú eljárásban, amelynek illetékessége az egész országra kiterjed, és e határozatot a  bíróság a törvény alapján megváltoztathatja.  

(3) A 337. § (2) bekezdését a fellebbezési eljárásban is megfelelően alkalmazni kell.\" 
31. §

A Pp. az alábbi 340/A. §-sal egészül ki:

\"340/A. § (1) A 271. § (1) bekezdésének a) pontja közigazgatási perben nem alkalmazható, ha az ítélet ellen a 340. § alapján fellebbezésnek nincs helye.

(2) A 271. § (3)-(5) bekezdései közigazgatási perben nem alkalmazhatók.

(3) Ha a jogerős határozat ellen a fél perújítással élt, az első fokú bíróság, ha pedig a határozat ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, a Legfelsőbb Bíróság erről - az eljárás felfüggesztéséről való döntés érdekében - értesíti az eljáró közigazgatási szervet.

(4) A perújítás, illetve a felülvizsgálati kérelem elbírálását követően, ha a bíróság a határozatot megváltoztatta, a közigazgatási szerv a határozatnak megfelelően a közigazgatási eljárást tovább folytatja vagy megszünteti.\"

32. §

A Pp. 341. §-ának d) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép: 
(A társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránt indított perekre ennek a fejezetnek a rendelkezéseit a következő eltérésekkel kell alkalmazni:)

\"d) illetékes annak a megyei bíróságnak a székhelyén lévő helyi bíróság (Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bíróság), amelynek területén a társadalombiztosítás helyi szervének székhelye van,\"

33. § 

A Pp. XXIII. fejezetének címe és a 349-358. §-ok helyébe a következő rendelkezések lépnek:

A MUNKAVISZONYBÓL ÉS A MUNKAVISZONY JELLEGŰ 
JOGVISZONYBÓL SZÁRMAZÓ PEREK

Az eljárás megindítása

349. § (1) A munkaviszonyból, közalkalmazotti jogviszonyból, közszolgálati jogviszonyból, szolgálati jogviszonyból, szövetkezeti tag munkaviszony jellegű jogviszonyából és a bedolgozói jogviszonyból (a továbbiakban: munkaviszony) származó perekben (munkaügyi perek) az I-XIV. Fejezet rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) Az (1) bekezdés szerinti munkaügyi pernek minősül:

a) a munkaszerződés megkötését megelőző tárgyalásra, a munkaviszony megszűnését követően a munkaviszonyból eredő jogra,

b) a kollektív szerződés kötésére jogosult felek, illetve ezek és harmadik személy között, a kollektív szerződés fennállására, továbbá a kollektív szerződésből eredő jogra,

c) a sztrájkkal, egyéb  munkaharccal vagy a szervezkedési szabadsággal kapcsolatos jogellenes magatartásra 

alapított igény érvényesítése. 

(3) A munkavállaló és a munkáltató közötti, a munkaviszonnyal közvetlen kapcsolatban lévő jogra alapított igény az (1)-(2) bekezdésekben meghatározott munkaügyi perben is érvényesíthető. 

(4) A fél a pénzkövetelés iránti igényét fizetési meghagyás útján is érvényesítheti, kivéve, ha a per tárgya a jogviszony keletkezése, módosulása, megszűnése, vagy a munkaviszonyból származó kötelezettségeknek a munkavállaló által történt vétkes megszegése miatt alkalmazott jogkövetkezmény, illetve fegyelmi vétség miatt alkalmazott jogkövetkezmény.

Bíróságok

349/A. § Munkaügyi perben az első fokú bíróság - eltérő rendelkezés hiányában - szakülnökök közreműködésével jár el.

Hatáskör,  illetékesség

349/B. § (1) A pertárgy értékének megállapításánál a végkielégítést figyelmen kívül kell hagyni, kivéve, ha a kereset kizárólag végkielégítés megfizetésére irányul.

 (2) Munkaügyi perre kizárólag a munkáltató székhelye szerinti, illetőleg a munkáltató azon telephelye szerinti munkaügyi bíróság illetékes, ahol a munkavállaló munkaszerződése alapján munkát végez, vagy végzett.

(3) A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjának szolgálati viszonyával összefüggő perben a sérelmezett döntést hozó első fokon eljárt szerv székhelye szerint illetékes munkaügyi bíróság, a polgári, illetve a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint a rendőrség nem nyílt hivatásos állományú tagjai perében a Fővárosi Munkaügyi Bíróság jár el.

A bírák kizárása

350. § (1) A per elintézéséből - a 13-15. §-ban, valamint a 21. §-ban felsorolt eseteken felül - ki van zárva, és abban mint bíró nem vehet részt:

a) az, aki a keresettel megtámadott intézkedést tette, határozatot hozta;

b) az a) pont alá eső személynek a 13. § (2) bekezdésében megjelölt hozzátartozója vagy volt házastársa;

c) az, aki a fegyelmi vagy egyeztetési eljárásban részt vett, ideértve a tanúként vagy szakértőként történő részvételt is.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit a jegyzőkönyvvezető kizárására is megfelelően alkalmazni kell.

A felek és más perbeli személyek

351. § A perben fél lehet az a szakszervezet, munkáltatói érdekképviseleti szervezet vagy üzemi (közalkalmazotti) tanács is, amelynek a 48. § értelmében nincs perbeli jogképessége.

Képviselet

352. § Munkaügyi perben meghatalmazottként a munkáltatói érdekképviseleti szervezet is eljárhat a saját tagjának perében.

Intézkedések a keresetlevél alapján

353. § (1) Ha az ügy természete vagy bonyolultsága megkívánja, az alperes az idézéssel együtt rövid határidő kitűzése mellett felszólítható, hogy a keresetlevélre írásban nyilatkozzék.

(2) A bíróság a megtámadott határozat vagy intézkedés végrehajtását indokolt esetben  hivatalból is felfüggesztheti.

(3) A tárgyalást - ha külön intézkedésre (előkészítés, iratbeszerzés, hiánypótlás stb.) nincs szükség - legkésőbb a keresetlevélnek a bírósághoz  érkezéstől számított tizenötödik napon belül ki kell tűzni.

(4) A  megszüntetett munkaviszony helyreállítására irányuló perben a bíróság soron kívül jár el. 

354. § A bíróság indokolt esetben a tárgyalást a székhelyén kívül, a helyi bíróság hivatalos helyiségébe tűzi ki.

Tárgyalás

355. § (1) Ha a tárgyaláson a felek személyesen vagy képviselőik útján megjelentek, a tárgyalás  - a Munka Törvénykönyvének 109. §-a alapján alkalmazott jogkövetkezmény tekintetében vagy a fegyelmi felelősség alapján indult per kivételével - a felek megegyezésére irányuló egyeztetéssel kezdődik. Evégett az elnök a jogvita egészét az összes körülmény szabad mérlegelésével a felekkel megvitatja. 

(2) Ha az (1) bekezdésben szabályozott egyeztetés eredménytelenül végződött, a bíróság a tárgyalást nyomban megtartja.

356. § A felperes keresetétől az alperes hozzájárulása nélkül is bármikor elállhat.

357. § Munkaügyi perben a munkabér megfizetése, továbbá a munkáltatói igazolás kiadása iránti kérelem a 156. § alkalmazásában különös méltánylást érdemlő jogvédelmi igénynek minősül. 

Fellebbezés, felülvizsgálat

358. § (1) A fellebbezést a munkaügyi bíróság székhelye szerint illetékes megyei bíróság bírálja el. 

(2) Munkaügyi perben a 271. § (3)-(5)  bekezdései nem alkalmazhatók.\" 

34. §

(1) A Pp. 249. §-ának (2) bekezdésében az \"a Legfelsőbb Bíróság\" szövegrész helyébe \"az ítélőtábla\" szövegrész lép. 

(2) A Pp. 313. §-ának (2) bekezdésében a \"százezer\" szövegrész helyébe a \"kettőszázezer\" szövegrész lép.

(3) Ahol a Pp. népi ülnököt említ, azon a továbbiakban ülnököt kell érteni.


35. §

(1) E törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel  - 1999. január 1-jén lép hatályba. 

(2) A 11-16., 18-21.,  24-26. §. és a 34. § (2) bekezdése 1998. január 1-jén lép hatályba. A 11-16., 18-21. §. és a 34. § (2) bekezdése rendelkezéseit a hatálybalépés után indult ügyekben kell alkalmazni, azzal, hogy a másodfokú bíróságnak a fellebbezést hivatalból elutasító végzése ellen e törvénynek a 35. § (1) bekezdésében meghatározott hatálybalépéséig a 233/A. §-ban meghatározott fellebbezés helyett felülvizsgálatnak van helye. A 24-26. §-ok rendelkezéseit a hatálybalépéskor jogerősen be nem fejezett ügyekben is alkalmazni kell.

36. §

(1) E törvény  1999. január 1-jén hatályba lépő rendelkezéseit a hatálybalépés után indult ügyekben kell alkalmazni, a (2)-(4) bekezdésben meghatározott kivétellel.

(2) A helyi bíróság a megyei bíróságnak küldi meg azokat az ügyeket, amelyek e törvény alapján a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak, ha az ügyben a perindítás hatályai még nem álltak be. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra az esetre, ha a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasították. E rendelkezéseket kell alkalmazni a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmekre, ha a fizetési meghagyás kibocsátására e törvény hatálybalépéséig nem került sor.

(3) Azokban az ügyekben, amelyekben e törvény alapján a jogorvoslat elbírálása az ítélőtábla hatáskörébe tartozik, e törvény rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha a hatálybalépéskor az első fokú határozatot még nem hozták meg, kivéve a (4) bekezdésben meghatározott esetet.

(4) A Legfelsőbb Bíróság az ítélőtáblának küldi meg azokat az ügyeket, amelyekben e törvény alapján a fellebbezés elbírálása az ítélőtábla hatáskörébe tartozik, feltéve, hogy a törvény hatálybalépését megelőzően a 240-243. §-ok szerinti intézkedésekre nem került sor. 

(5) Nem minősül e törvény hatálybalépése után indult ügynek az, ha a másodfokú bíróság, illetve a felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi és az ügyben eljárt bíróságot új eljárás lefolytatására utasítja. 


37. §

E törvény  hatálybalépésével  a Pp. következő rendelkezései hatályukat vesztik: a 47. §, a 256/A. § (1) bekezdésének e) pontjában az \"a fellebbezési határidő lejárta előtt közösen\" szövegrész, a 259/A. §, a 273. § (1) bekezdése, a 326.§ (2) bekezdése, a 339. § (2) bekezdés e) pontja.

38. §

(1) Az ipari mintákról szóló 1978. évi 28. törvényerejű rendelet 18. §-a az alábbi (4) bekezdéssel egészül ki:

\"(4) A Fővárosi Bíróság végzése ellen fellebbezésnek nincs helye\".

(2) Az ipari mintákról szóló 1978. évi 28. törvényerejű rendelet 19. §-a és az azt megelőző cím helyébe az alábbi rendelkezés lép:

\"Felülvizsgálat

19. § A Fővárosi Bíróság végzése ellen felülvizsgálatnak van helye.\"

(3) Az  ipari  mintákról  szóló  1978. évi  28.  törvényerejű  rendelet  20.  §-ának (2) bekezdése az alábbi mondattal egészül ki:

\"Az ipari mintákkal kapcsolatos, minden más jogvitás ügy elbírálása a megyei bíróság hatáskörébe tartozik.\"

(4)  Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. §-ának (1) bekezdése az alábbi m) ponttal egészül ki:

(Illetékmentes a polgári ügyekben:)

\"m) a felülvizsgálati eljárás, ha a felülvizsgálati kérelem előterjesztését a Legfelsőbb Bíróság nem engedélyezte.\"

(5) A választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 57. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:

\"57. § A bíróság eljárására egyebekben a Pp. rendelkezései irányadók azzal, hogy a bíróság ítélete ellen fellebbezésnek nincs helye, azonban a jogerős ítélet ellen a jogosult felülvizsgálati kérelemmel élhet.\"

(6) A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 101. §-a az alábbi  (2) bekezdéssel egészül ki: 

\"(2) A Fővárosi Bíróság végzése ellen fellebbezésnek nincs helye.\"

(7) A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 103. §-a és az azt megelőző címe helyébe az alábbi rendelkezés lép:


\"Felülvizsgálat

103. § A Fővárosi Bíróság jogerős végzése ellen felülvizsgálatnak van helye.\"

\"(8) A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény 93-94. §-a, valamint a 94. §-t megelőző cím helyébe a következő rendelkezés lép:

\"93. § A Fővárosi Bíróság végzése ellen fellebbezésnek nincs helye.

Felülvizsgálat

94. § A Fővárosi Bíróság végzése ellen felülvizsgálatnak van helye.\"


39. § 

Hatályukat vesztő rendelkezések:

a) az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 47. §-ának (1) bekezdésében a \"valamint végzés elleni kifogás\" szövegrész,

b) a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 86. §-ának (2) bekezdése, valamint  102. §-a és az azt megelőző címe,

c) a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 198. §-a,

d) a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény 78. §-ának (3) bekezdése, valamint 93. §-át megelőző címe,

e) a mintaoltalmi ügyekben alkalmazandó bírósági eljárásról szóló 1/1979. (III.24.) IM rendelet 6. §-ának (2) bekezdése,

f) az 1972. évi 26. törvényerejű rendelet 7. §-ának a Pp. 12. §-a (1) bekezdését megállapító része, 

g) az 1972. évi 31. törvényerejű rendelet 13. §-a,

h) az 1979. évi 31. törvényerejű rendelet 16. §-a,

i) az 1990. évi LXXXV. törvény 6. §-a,

j) az 1991. évi XXVI. törvény 9. §-ának a Pp. 326. §-a (2) bekezdését, 12. §-ának a Pp. 339. §-a (2) bekezdésének e) pontját megállapító része és 13. §-a,

k) az 1992. évi XXII. törvény 212. §-ának (1) - (3) bekezdése és (5) - (6) bekezdése,

l) az 1992. évi LXVIII. törvény 4. §-a (1) bekezdésének a Pp. 22. §-a (2) bekezdését megállapító része, 4. §-ának (2) bekezdése, 15. §-ának a Pp. 270. §-a (2) bekezdését, 271. §-a (1) bekezdésének a) pontját, 273. §-a (1) bekezdését, 274. §-át, 275. §-a (1) bekezdését megállapító része, valamint 18. §-ának (2) és (3) bekezdése,

m) az 1995. évi LX. törvény 7. §-ának a Pp. 73/A. §-a a) pontját megállapító része és 27. §-ának (3) bekezdése, 28. §-a,

n) az 1996. évi CXXII. törvény 1. §-ának a Pp. 225. §-a (6) bekezdésének második mondatát megállapító része és 2. §-a.


I N D O K O L Á S

a Polgári perrendtartás módosításáról szóló 
törvényjavaslathoz


ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

A javaslat az igazságszolgáltatási reform keretében végrehajtott szervezeti változások alapján kialakuló négyszintű bírósági rendszer igényeihez és lehetőségeihez igazítja a polgári eljárásjog kódexének szabályait. Az ítélőtáblák mint másodfokú ügyekben ítélkező fórumok beiktatásával lehetőség nyílik az első fokú hatáskörök arányosabb elosztására a helyi és a megyei bíróságok között. A javaslat ennek megfelelően bővíti a megyei bíróságok első fokú hatáskörébe tartozó pertípusok körét. 

A bírósági szintek egymáshoz kapcsolódásának perbeli formája a jogorvoslat. Az ítélőtáblák felállítása így a jogorvoslati rend továbbfejlesztésére is lehetőséget ad. Az ítélőtáblák fellebbezési fórumként működnek, azaz elbírálják a megyei bíróságok határozatai elleni fellebbezéseket. Ezzel a Legfelsőbb Bíróság mentesül a rendes jogorvoslatok elbírálása alól, s - igen szűk kivétellel - csak felülvizsgálati ügyekben jár el, ami lehetőséget ad arra, hogy az egységes jogalkalmazás biztosítására vonatkozó feladatkörét hatékonyabban láthassa el. A négyszintű szervezetrendszer alkalmat ad arra is, hogy a végzések, illetve ítéletek elleni jogorvoslatok rendjének elvi alapokon nyugvó egyértelmű szétválasztása megvalósuljék.

A javaslat a jogorvoslati rend újraszabályozása körében nem  csupán  hatáskör-átcsoportosításokat valósít meg, de ésszerűsítést is végrehajt: megteremti az ún. kis perértékű ügyek kategóriáját, s ebben az ügycsoportban mind a fellebbezési eljárást, mind a felülvizsgálatot egyszerűsíti, ez azonban természetesen nem jelenti a jogorvoslati jog korlátozását. A javaslat célja pusztán az, hogy e pertípusban a társadalom  igényeiből fakadó elvárásokhoz igazítsa a társadalom által fenntartott szervezetet, az igazságszolgáltatás ezen igény kielégítésére hivatott tevékenységét, ésszerű és arányos perrend megteremtésével. A jogkereső állampolgárok érdeke az, hogy a kis ügyekben egyszerű, gyors és kevésbé költséges igazságszolgáltatás működjön, ugyanakkor ez a perrend módot adjon arra is, hogy a jogot a bíróságok helyesen és egységesen alkalmazzák, a peres felek számára pedig megadja azt a lehetőséget, hogy ezt a jogorvoslati kérelem valamely formájával ki is kényszeríthessék. 



RÉSZLETES INDOKOLÁS

Az 1-7. §-hoz

A törvényjavaslat (a továbbiakban: javaslat) a Polgári perrendtartás (a továbbiakban: Pp.) általános rendelkezései körében a Bíróságok című II. Fejezet szabályait az ítélőtáblák felállítása miatt módosítja. Az \"Első és másodfokú bíróságok\" alcím \"Eljáró bíróságok\"-ra módosul, mivel a teljes szabályozás érdekében a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati jogköre is feltüntetésre kerül, s ez nem illeszthető be sem az első fokú, sem a másodfokú bíróság fogalma alá (1. §). 

A másodfokú bíróságok közé bekerül az ítélőtábla, amely a javaslat szabályai szerint csak jogorvoslatokat bírál el, első fokú hatásköre nincs (2. §).  A Legfelsőbb Bíróság eljár a felülvizsgálati ügyekben, továbbá szűk körben a javaslat alapján is bírál el végzések elleni fellebbezéseket (Pp. 233/A. §).

A javaslat - összhangban a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslattal - a polgári ügyekben első fokon az egyesbírói ítélkezést teszi főszabállyá (3-5. §).  Ez azonban nem fosztja meg a peres feleket attól a jogtól, hogy jogorvoslati kérelmükkel ügyüket olyan magasabb fórum elé juttathassák (másodfokú bíróságok, illetve a felülvizsgálatot végző Legfelsőbb Bíróság), amely már minden esetben tanácsban jár el. Így a felek akaratától függ, hogy perükben több tagú tanács ítélkezik-e végső fokon.

Az ülnökbíráskodás a Pp.-ben szabályozott perek közül a munkaügyi perekben marad fenn (33. §), ahol szakülnöki rendszert honosít meg a javaslat. Az ülnöki rendszer visszaszorítását az indokolja, hogy a peres gyakorlatban nagyon kevés azon ügyek száma,  ahol a laikus elemnek az ítélkezést ténylegesen segítő hatása lehet. Ilyen azonban a munkaügyi per, ahol a speciális életviszonyok ismeretével az ülnökök segíthetik a bíróság munkáját.

A javaslat a kizárás szabályait az ítélőtáblák felállítására tekintettel módosítja. Ennek megfelelően az ítélőtábla sem járhat el a perben, ha vezetőjével szemben kizárási ok áll fenn (6. §), illetve a kizárási ügyekben eljáró fórumok közé beiktatódik az ítélőtábla (7. §). 

A munkaügyi bíróságok hatáskörébe tartozó perek  megjelölése a  349.  §-ra utalással történik. A módosítást a XXIII. Fejezet átalakítása indokolja (33. §). 





A 8. §-hoz

Az ítélőtáblák felállítása lehetőséget ad a megyei bíróságok első fokú hatáskörének  bővítésére, arányosabbá téve ezzel a helyi és megyei bíróságok közötti munkamegosztást. A rendező elv az, hogy a bonyolult, speciális ismereteket kívánó ügyek kerüljenek a megyei bíróságok első fokú hatáskörébe. A tízmillió forint feletti pertárgyértékű vagyonjogi perek változatlanul megyei hatáskörbe tartoznak. Mivel az értékhatár nem emelkedik, az ilyen pereknek a száma is növekedni fog a megyei bíróság előtt, figyelemmel a vagyonjogi ügyekben tapasztalható fokozatos perérték emelkedésre.  Kisegítő elv, hogy a megyei bíróságokon vezetett nyilvántartásokba bejegyzett szervezetek perei is a megyei bíróságokra kerüljenek. A megyei bíróság első fokú hatáskörébe kerülnek a következő perek:

 A cégbejegyzés alapjául szolgáló okirat érvénytelenségének megállapítása iránti perek, a cég szervei határozatainak bírósági felülvizsgálata iránt indított perek, a cégek és tagjaik közötti, a tagsági jogviszonyon alapuló perek, továbbá a kérelemnek helyt adó cégbírósági bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt indított perek. Jelenleg a cégekkel kapcsolatos pereknek csak egy része tartozik megyei első fokú hatáskörbe. A javaslat célja, hogy minden ilyen, azonos tárgykörhöz kapcsolódó per azonos hatáskörű bírósághoz tartozzon. 

 A megyei bíróság által nyilvántartásba vett, cégnek nem minősülő  szervezetek (alapítványok, társadalmi szervezetek, pártok stb.) ellen a törvényességi felügyeletet gyakorló szerv (ügyész, miniszter stb.) által, illetve az ilyen szervezetek ellen  annak tagja által indított perek. A hatályos szabályok alapján nem minden ilyen per tartozik a megyei bíróság hatáskörébe. Az ilyen perek egy részére a jogszabályok a közigazgatási perek szabályait rendelik alkalmazni, így azok a javaslat alapján eleve megyei első fokú hatáskörbe kerülnek. E  szabály a teljeskörű és egységes rendezést valósítja meg. 

 A személyhez fűződő jogok megsértése miatt keletkezett polgári jogi igények érvényesítése iránt indított perek. A hatáskör-átcsoportosítást a védett jogtárgy fontossága indokolja, továbbá a generálklauzulákra épülő anyagi jogi szabályozás, amelyre tekintettel az egységes joggyakorlat kialakítását a koncentráltabb hatáskör jobban szolgálja. A javaslat  egyértelművé teszi, hogy a személyiségi jog megsértése miatt támasztott igény (Ptk. 84. §) érvényesítése akkor is a megyei bíróság hatáskörébe tartozik, ha a jogsértés egyúttal valamely szerződés megszegésével is együttjár. 

 Az értékpapírból származó jogviszonnyal kapcsolatos perek. A szabály alkalmazhatóságának feltétele, hogy jogszabály az értékpapír minősítést kimondja. 

 A sajtóhelyreigazítási perek (XXI. Fejezet). 

 A közigazgatási perek (XX. Fejezet), a társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perek (Pp. 341. §) kivételével. A hatályos szabályok alapján a közigazgatási pereknek csak az a része tartozik megyei első fokú hatáskörbe, amelyben a felülvizsgálni kért közigazgatási határozatot első fokon olyan szerv hozta, amelynek illetékessége az ország egész területére kiterjed. A közigazgatási perek megyei hatáskörbe kerülése összefügg a fellebbezési jognak e pertípusban főszabály szerinti megszüntetésével (30. §).  A javaslat egyfokú elbíráló fórumként magasabb szintű bíróságot jelöl ki, biztosítva ezzel a fokozott szakértelmet az ítélkezésben. 

A választottbíráskodással és az iparjogvédelemmel  kapcsolatos perek megyei hatáskörbe tartozásának említését mellőzi a javaslat (szemben a hatályos szabályozással), mivel külön jogszabály alapján tartoznak a megyei bíróság első fokú hatáskörébe, s a jogszabályok speciálisan differenciálnak is (pl. bizonyos iparjogvédelmi ügyekben nem általában a megyei bíróságok, hanem kizárólag a Fővárosi Bíróság jár el). 

A 9. §-hoz

Az eljáró bíróságok kijelölésének szabályait az ítélőtáblák felállítása következtében szükséges módosítani. A kijelölés kérdésében az ítélőtábla határoz, ha a hatásköri vagy illetékességi összeütközés a területén lévő megyei bíróságok között merül fel, illetve kijelöli a kizárt megyei bíróság helyett eljáró másik, területén lévő megyei bíróságot. Ha erre nincs mód, a kijelölést a Legfelsőbb Bíróság végzi el. 

A 10-12. §-hoz

A hatályos szabályok alapján a jogi képviselet a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásokban kötelező. A kötelező jogi képviselet szabályait elsősorban a szervezeti változásokra tekintettel kell módosítani, azaz ki kell terjeszteni az ítélőtáblák előtti fellebbezési eljárásra is. Ennek oka az, hogy azokban a fellebbezési eljárásokban, amelyekben jelenleg a Legfelsőbb Bíróság jár el, a jövőben viszont az ítélőtábla, változatlanul kötelező legyen a jogi képviselet. A jövőben tehát általánosságban nem csak a Legfelsőbb Bíróság, de az ítélőtábla előtt is jogi képviselővel kell eljárni. Ez a szakszerű pervitel biztosítását szolgálja. A javaslat ugyanakkor csak az ítélet elleni fellebbezés esetében teszi kötelezővé a jogi képviseletet az ítélőtáblák előtti eljárásban. A végzés elleni fellebbezés esetében célszerűtlen az ügyvédkényszer. Különösen igaz ez a kívülálló személyek (tanú, szakértő) esetében, akiknek méltánytalan terhet jelentene a kötelező ügyvédvallás. Az egyéb végzések is leginkább a bíróság ténybeli kérdésben elfoglalt álláspontjának eljárásjogi tükröződései, ezért jogi értékelésük általában egyszerűbb. A végzések elleni fellebbezés elbírálása tárgyaláson kívül történik, így a nyilatkozattételi lehetőség korlátozott. Emellett e végzések többnyire a per tárgyalása folyamatában merülnek fel, s az ügyvédkényszer azt a helyzetet eredményezné, hogy a fél a végzés meghozatalakor jogi képviselő nélkül járna el, majd ügyvédet venne igénybe pl. a felfüggesztés megfellebbezéséhez, s aztán nélküle folytatná a pert (legalábbis folytathatná).

A kötelező jogi képviselet szabályozása a nemperes eljárásban szintén rendezést nyer: ha a 270. § (2) bekezdése szerint az ügy érdemében külön jogszabály alapján hozott jogerős végzés ellen felülvizsgálatnak van helye, akkor az ítélőtábla előtt ezen érdemi végzések elleni fellebbezés esetében a jogi képviselet kötelező.  A szabály ezzel a megoldással közvetetten írja elő a jogi képviseletet: ha az ügytípusban felülvizsgálatnak van helye, akkor a másodfokú elbírálásban - ha az ítélőtáblai hatáskörbe tartozik - indokolt az ügyvédkényszer is. 

A javaslat egyértelművé teszi, hogy a kötelezően igénybe vett jogi képviselő és az őt megbízó fél nyilatkozata miképpen viszonyul egymáshoz.  Ha a jogi képviselet kötelező, a jogi képviselője közreműködése nélkül a fél nem járhat el:  a 73/B. § szerint a fél önállóan nem tehet perbeli nyilatkozatot, illetve nem végezhet perbeli cselekményt, vagyis a jogi képviselő nélküli nyilatkozata és perbeli cselekménye hatálytalan. Így a jogi képviselőnek jelen kell lennie a tárgyaláson, illetve a beadványokat ellenjegyezni kell, de a fél is nyilatkozhat, mert nem zárható el ügyétől akkor sem, mikor ügyvéd segédkezését köteles igénybe venni. Ha köztük (nyilatkozataik tartalmában) ellentét van, a bíróság elbírálja, hogy mit vesz figyelembe. 

A jogi képviselő kötelező közreműködése alóli egyetlen kivétel az, ha az adott perbeli cselekményre nézve a törvény a meghatalmazott útján való eljárást kizárja (így pl. a fél személyes meghallgatása nem foganatosítható a jogi képviselővel szemben). Ilyen esetben a fél személyes eljárásán van a hangsúly, tehát a jogi képviselő közreműködése irreleváns. 

E szabályok alapján a törvény rendelkezéseinek megfelelően kötelezően igénybe vett jogi képviselő perbeli jogállása relatíve önállósodik: pozíciója nem csupán a fél helyett való eljárás, (mint az egyszerű meghatalmazott esetében), hanem a fél mellett is köteles eljárni. Mulasztásának önmagában is jogkövetkezménye van, a fél azt személyes közreműködésével nem háríthatja el: ilyenkor a fél önálló nyilatkozata, perbeli cselekménye hatálytalan. E jogkövetkezmény hiányában a kötelező jogi képviselet esetlegesen formálissá válhatna.

A javaslat a kötelező jogi képviselet esetköreinek meghatározása mellett egyértelműen kimondja, hogy kit lehet ebben a vonatkozásban jogi képviselőnek tekinteni. A szabályozás a meghatalmazottakra utal vissza, s ezek egyes csoportjaira (állami szerv és önkormányzat ügyintézője, jogtanácsos, ügyvéd) nézve teszi lehetővé, hogy kötelezően igénybe veendő jogi  képviselőként eljárjanak, abban a körben, amelyben meghatalmazottak is lehetnek. Így pl. az ügyvéd általános képviseleti jogánál fogva bármely ügyben eljárhat, de az állami szerv ügyintézője csak az állami szerv tevékenységével kapcsolatos ügyekben. További feltétel, hogy a jogi képviselőként eljárni kívánó személy jogi szakvizsgával rendelkezzen. 

A javaslat szerint a jogi szakvizsgával rendelkező jogászok saját ügyükben eljárhatnak. Pl. a jogtanácsos saját ügyében olyan perben is eljárhat, melyben egyébként nem lehetne meghatalmazott. Éppen ezért, és a \"saját ügy\" meghatározásból következően e jogászoknak sem hozzátartozóik, sem pertársaik viszonylatában nincs ilyen jogosultságuk. Ennek oka az, hogy ebben az esetben valójában nem képviseletet gyakorolnak, nem hivatásszerűen járnak el, ezért a  mások képviseletével járó felelősséget nem vállalhatják (a felelősség érvényesítésére alkalmas biztosítékkal  - pl. kötelező felelősségbiztosítással - sem rendelkeznek). 

A 13. §-hoz 

A perköltség-számítás szabályai körében a javaslat egységesen kimondja, hogy a hivatásszerűen jogi képviseletet ellátó személyek munkadíját és készkiadását a perköltséghez hozzá kell számítani. Így az ügyvédek mellett a szabályt a javaslat kiterjeszti a jogtanácsosokra és a szabadalmi ügyvivőkre is. 

A 14-15. §-hoz

A javaslat a közokirat fogalmát pontosítja: közokiratnak minősül a közigazgatási szerv által nem hatósági ügykörben kiállított okirat is (14. §).

A teljes bizonyító erejű magánokirat szükséges és elégséges kellékei közé bekerül az ügyvédi, illetve jogtanácsosi ellenjegyzés. E személyek azonban ezzel nem válnak \"hitelesítő helyekké\" (a közjegyzők mintájára), ugyanis csak az általuk készített okiraton pótolja ellenjegyzésük a két tanú aláírását; hogy nem hitelesítésről van szó, arra utal a javaslat \"bizonyítja\" szóhasználata  is  (15. §). 
A 16. §-hoz

A javaslat a kis perértékű ügyek megváltoztatott fellebbezési szabályaihoz (20. §) kapcsolódóan módosítja a fellebbezési jogról való tájékoztatás szabályait is (16. § (1) bek.). A feleket ki kell oktatni e fellebbezési szabályok alkalmazásáról,  a fellebbezési kérelem kötelező tartalmi kellékeiről, illetve ezek hiányának jogkövetkezményéről. A tájékoztatás teljeskörűsége a fellebbezési jog gyakorolhatóságának fontos alapköve, ezért minden lényeges feltételre ki kell térnie.

A javaslat fenntartja az 1996: CXXII. törvénnyel bevezetett kifogás intézményével egyidőben meghonosított ítéletkiegészítési szabályt, csupán a jogorvoslat elnevezését igazítja a 233/A. § új szabályához (16. § (2) bek.). 

A 17. §-hoz

A javaslat a jogorvoslati jog alkotmányos alapjogából kiindulva lehetővé teszi, hogy minden olyan végzés ellen, amelyet a másodfokú bíróság első fok módjára hoz meg (azaz az adott kérdésben először dönt), rendes fellebbezésnek legyen helye, feltéve, hogy ha az adott végzést az első fokú bíróság hozta volna meg, akkor az első fokú eljárás szabályai szerint ellene fellebbezésnek  lenne helye. Az ítélőtáblák felállítása ad lehetőséget arra, hogy ezen végzések esetében is rendes fellebbezési eljárás valósuljon meg az 1996: CXXII. tv.-ben meghonosított kifogás helyett. (A kifogás fontos jellemzője, hogy azt a megtámadott végzést hozó bíróság másik tanácsa bírálja el, tehát az ügy nem kerül felsőbb fórumhoz.) A Pp. szabályai részben meghatározzák, illetve a bírói gyakorlat kialakította, hogy mely végzések ellen van első fokon fellebbezési jog, s a rendszer egységességét, következetességét  az  biztosítja,  ha minden, első fokon egyébként megfellebbezhető végzés ellen a  jogorvoslat lehetősége adottá válik akkor is, ha azt a másodfokú bíróság hozza meg. 

Vannak olyan végzések, amelyek első fokon nem hozhatók meg. A javaslat ezek egyikét, a másodfokú bíróság fellebbezést hivatalból elutasító végzését fellebbezhetőnek minősíti. A fellebbezést hivatalból elutasító, a másodfokú bíróság által hozott döntés szigorú értelemben nem első fok módjára hozott döntés - noha az első fokú bíróság is hozhat ilyen végzést, de az a Pp. szerkezetéből következően már a másodfokú eljárás része -, jelentőségére tekintettel mégis indokolt ellene a jogorvoslatot megadni.

A többi, első fokon egyébként meg nem hozható végzés ellen fellebbezésnek továbbra sincs helye.  Ilyen pl. az első fokú ítéletet hatályon kívül helyező végzés, a végrehajtás felfüggesztése kérdésében a 240. § (2) bekezdésében meghatározott végzés. Ugyanakkor pl. fellebbezésnek van helye, ha a 109. § (1) bekezdése alapján az igazolási kérelem tárgyában a másodfokú bíróság dönt: ez ellen az első fokú eljárásban a 110. § szerint fellebbezésnek lenne helye, ezért az új szabály alapján a másodfokon első fok módjára meghozott ilyen döntés ellen is megnyílik a fellebbezés joga. A szabály alapján nem lesz fellebbezhető az olyan végzés, amelyet az első fokú bíróság fellebbezhető végzéseinek elbírálása tárgyában hoztak, illetve az olyan végzés, amelyet a másodfokon hozott, kvázi-első fokú végzés elleni fellebbezés elbírálása tárgyában hoztak. Ha tehát pl. az elsőfokú bíróságnak a fellebbezést elutasító végzése ellen benyújtott fellebbezést a másodfokú bíróság elutasítja, nincs lehetőség arra, hogy e végzés ellen az ítélőtáblához újabb fellebbezést nyújtsanak be. Ellenkező esetben ugyanis a végzések elleni fellebbezések körében kétfokú rendes jogorvoslati rendszert teremtenénk, ami az érdemi határozat, az ítélet ellen sincs (csupán egy fellebbezés és egy rendkívüli jogorvoslat, a felülvizsgálat lehetősége adott). 

A javaslat a másodfokon első fok módjára hozható végzések közül külön nem nevesíti a 130., 148., és 157. § alapján hozható végzéseket. Az új általános szabály alapján ezek ellen szintén csak akkor lesz helye fellebbezésnek, ha a másodfokú bíróság azokat első fok módjára hozta, vagyis nem az ilyen végzések elleni fellebbezés elbírálása során a másodfokú elbírálás eredményeképpen válik másodfokon jogerőssé az első fokú bíróság ilyen végzése. Ez különbséget (szűkítést) jelent a felülvizsgálat  jelenlegi szabályaihoz képest, azok ugyanis az ilyen típusú jogerős végzések felülvizsgálhatóságát megengedik akkor is, ha a másodfokú bíróság jogerős határozatával az első fokú végzést helyben hagyta.  

A fellebbezés határidejére, illetve a mulasztás igazolására az általános szabályok irányadóak: nem indokolt eltérő szabályozás, hiszen olyan másodfokon hozott kvázi első fokú végzésekről van szó, amelyek első fokon történő meghozatala esetében is az általános határidők szerint van helye fellebbezésnek.

A javaslat a Legfelsőbb Bíróság előtt folyó felülvizsgálati eljárásra nem terjeszti ki a kvázi első fokú végzések fellebbezhetőségét. Ennek indoka az, hogy nincs olyan felettes fórum, amely az ügyet elbírálhatná, másrészt a felülvizsgálati eljárásban alapvetően nem jellemző az ilyen \"közbenső\", első fokon egyébként fellebbezhető végzések meghozatala.  

A 18. §-hoz

A javaslat a jóhiszemű, eljárást elősegítő, gondos pervitel követelményének következetes érvényesítése érdekében kimondja, hogy a Pp. 141. §-ának (2) bekezdésében előírtakba ütköző, jogellenes mulasztásnak minősülő magatartás következményeit akkor is érvényesíteni kell,  ha a másodfokú bíróság az első fokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezve az első fokú bíróságot új eljárásra utasítja. Az új eljárás ugyanis nem szolgálhat alapul a felek korábbi mulasztásainak pótlására. Az új eljárásban  tehát a felek nem hozhatnak fel olyan új tényeket és bizonyítékokat, amelyekről kétségeket kizáróan megállapítható, hogy a 141. § (2) bekezdése értelmében azokat már korábban elő kellett volna adniuk. Ezt az újból eljáró első fokú bíróság a megelőző eljárás adatainak és a másodfokú bíróságnak az eljárás lefolytatására irányadó kötelező utasításainak függvényében határozza meg. Ha az első fokú bíróság jogszabálysértése miatt nem hozhatták fel a felek bizonyítékaikat, az új eljárásban pótolhatják \"mulasztásukat\", hiszen az nem nekik róható fel.

A 19. §-hoz 

A javaslat a másodfokú eljárásban szélesíti a tárgyaláson kívüli elbírálás lehetőségét. Ha a másodfokú bíróság a beérkezett fellebbezés (csatlakozó fellebbezés, fellebbezési ellenkérelem) alapján úgy ítéli meg, hogy a fellebbezés tárgyaláson kívül is aggálytalanul elbírálható (mert pl. nincs szükség további nyilatkozatokra, a felek új tényeket, illetve bizonyítékokat nem adtak elő a fellebbezésben stb.), erről értesíti a feleket,  azzal, hogy ha bármelyikük ennek ellenére 8 napon belül kéri a tárgyalástartást, úgy annak a bíróság eleget fog tenni. Ezzel a felek meghallgatáshoz való joga nem szenved csorbát, ugyanis a szóbeli tárgyalást egyszerű kérelmükkel mellőzhetetlenné teszik. 

A 20-21. §-hoz

A kis perértékű ügyekben nem célszerű olyan eljárási rendet működtetni, amely a társadalomra az ügy értékénél jóval jelentősebb anyagi terhet ró (egyrészről a peres illetve potenciális peres felekre, másrészről a bíróságokat fenntartó államra, vagyis közvetetten ismét az államot fenntartó társadalomra). Mindazonáltal a jog betartását, s a jogbiztonság lényegi részét alkotó egységes jogalkalmazást biztosítani kell, tehát az első fokú bírói döntések revíziójára szükség van. Ezért az ítélet elleni fellebbezés teljes kizárása a kis perértékű ügyekben sem képzelhető el: a jogorvoslati jog mint alkotmányos alapjog korlátozása csak kivételes esetekben, más alkotmányos alapjog érvényesülésének biztosítása érdekében  mondható ki. A kis perértékű ügyek általánosságban ilyen kivételt nem jelentenek. Mindezekre tekintettel a javaslat célja egy olyan jogorvoslati rend felépítése, amelyben a kis jelentőségű (csekély perértékű) ügyekben az ítélet elleni jogorvoslat arra nézve lehetséges, hogy a felek által előadottak alapján első fokon  hozott ítélet jogszerű-e (eljárásjogi és anyagi jogi értelemben). Ezt a döntést a másodfokú bíróság olyan eljárásban hozza  meg, amely egyszerűbb a rendes fellebbezési eljárásnál, de az Európai Emberi Jogi Egyezmény 6. cikkének, illetve az Alkotmány 57. §-a (1)  bekezdésének követelményeit kielégíti. Az egyszerűsített fellebbezési eljárás lényege az, hogy másodfokon a per nem érdemben folytatódik, hanem az első fokú bíróság határozata kerül revízió alá. 

Erre az egyszerűsített fellebbezési eljárásra \"kis perértékű ügyekben\" kerül majd sor. Ezt a kategóriát a Pp. jelenleg nem használja, ezért a javaslat pontos meghatározást ad: olyan, a helyi bíróság első fokú hatáskörébe tartozó vagyonjogi per, amelyben az első fokú bíróság által megítélt, illetve elutasított követelés értéke a kettőszázezer forintot nem haladja meg. A vagyonjogi perek kategóriáját a hatályos Pp. is használja (23. § (1) bek. a) pont), így a vagyonjogi perek körének meghatározásában a bírói gyakorlat már kialakult. Az ítéleti érték számítására a pertárgyértékszámítás szabályai alkalmazandók, azonban azzal a kiegészítéssel, hogy a bíróság által megítélt járulékokat, illetve a perköltséget az értékbe be kell számítani. Ha a Pp. szabályai alapján a pertárgy értéke összegszerűen nem fejezhető ki, akkor az eljárás nem alkalmazható, mivel a per tárgya ilyenkor nem vagyonjogi igény. Az eljárás alkalmazása tekintetében nem a fellebbezésben meghatározott igény, hanem az első fokú bíróság ítélete irányadó: milyen összegben marasztal, illetve milyen követelést utasít el. Ebből következően közömbös az, hogy a fél milyen mértékben  (mely részében) fellebbezi  meg az ítéletet.  A javaslat e fellebbezési eljárást csak akkor teszi lehetővé, ha a per a helyi bíróság első fokú hatáskörébe tartozik, vagyis nem alkalmazhatók e szabályok akkor, ha első fokon a megyei bíróság jár el, noha az ítéleti érték 200 ezer forint alatt marad. 

A javaslat célja az, hogy a per eredményéhez képest tegye alkalmazandóvá e fellebbezési eljárást. Ezáltal mindkét peres fél előtt világos lehet, hogy fellebbezésük esetén a bíróság milyen eljárási rendet fog alkalmazni. Ellenkező esetben a fellebbezési kérelem megváltoztatása, illetve a másodfokú bíróságnak az első fokú ítéletről való, a fellebbezési kérelem korlátaira tekintet nélkül gyakorolható döntési joga a két típusú fellebbezési eljárás összekeveredését eredményezné. 
Kiemelt jelentősége van annak, hogy a fellebbezési eljárás \"terjedelmének\" szűkítése mellett egyszerűsödjék maga az eljárás is. Ezért az ilyen típusú fellebbezést főszabály szerint a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálja el, de a felek bármelyikének kérelmére kötelező a tárgyalástartás. Ez a megoldás összhangban van e fellebbezési eljárás jellegével: mivel itt főképpen jogszempontú revízió történik, a felek szóbeli nyilatkozattétele túlnyomórészt formális lenne, azonban kérelmükkel azt mellőzhetetlenné tehetik. 

A tárgyalástartási kérelem előterjesztésére rövid határidők vannak. Az igazolási kérelem határidejére a fellebbezéssel kapcsolatos igazolási határidő irányadó (külön szabály kimondása nem indokolt, mivel a kérelem általában a fellebbezésben fog szerepelni). Az írásban előterjesztett fellebbezési ellenkérelem nem nyitja meg az eredeti fellebbező fél tárgyaláskérelmezési jogát.  Ez azt jelenti, hogy a fellebbezési ellenkérelem előterjeszthetőségének határideje eshetőlegesen a 244. § (2) bekezdésében foglalthoz képest lerövidül: a bíróság érdemben addig képes figyelembe venni az ellenkérelemben foglaltakat, amíg  az elbírálás meg nem történik. 

Fellebbezésnek lényeges eljárási jogszabálysértésre vagy téves anyagi jogszabályalkalmazásra hivatkozással van helye.  Lényegesnek az az eljárási szabálysértés minősül, amelynek az ügy érdemi elbírálására kihatása volt. A téves anyagi jogszabályalkalmazás az anyagi jogi norma tartalmával ellentétes, helytelen jogalkalmazást, azaz jogszabálysértő határozatot jelent. Ez a fajta jogszempontú felülbírálás - a jogorvoslati jog \"valódisága\" síkján - konfliktusban állhat azonban azzal a feltételezett tipikus helyzettel, hogy a kis perértékre tekintettel a felek ügyvéd nélkül járnak el, tehát \"jogias\" fellebbezés készítése nem várható el tőlük. Ezért rendelkezik úgy a javaslat, hogy a fellebbezés megfelelőnek tekintendő akkor, ha a fellebbező megjelöli, hogy az eljárást mennyiben véli jogszabálysértőnek, vagyis azt, hogy az eljárás mely mozzanatát tartja sérelmesnek, illetve azt, hogy az ítélet milyen jogát vagy jogos érdekét sérti. Nincs szükség arra, hogy a fél pontos jogszabályhivatkozással éljen, így ennek hiánya miatt elutasításnak sem lehet helye. A másodfokú bíróság tanácselnöke csak akkor utasíthatja el a fellebbezést, ha az érdemleges hivatkozást nem tartalmaz: a hivatkozás megalapozottságát azonban nem bírálhatja el. Ha a fellebbezés a fenti szempontból hiányos, a felet az elutasítás előtt határidő tűzésével a hiány pótlására felhívják. Ennek eredménytelensége vezet csak a fellebbezés hivatalbóli elutasításához. Az elutasításra a tervezet csak a másodfokú bíróság tanácselnökét jogosítja fel, így az első fokú bíróság azt a 235. § (2) bekezdése alapján nem teheti meg. A tanácselnök határozata ellen a Pp. új, 233/A. §-a alapján fellebbezésnek van helye. 

A javaslat azt, hogy a másodfokú eljárás az első fokú döntés helyességének ellenőrzésére szorítkozzék, azzal biztosítja, hogy megtiltja a másodfokú eljárásban új tények állítását, illetve új bizonyítékok előterjesztését, valamint a kereset megváltoztatását, illetve beszámítási kifogás  előterjesztését. E korlátozások alól csak szűk kivételeket enged. Nem célszerű a keresetváltoztatást megtiltani, ha annak elbírálása nem teszi szükségessé a bizonyítási eljárás folytatását (pl. a szükséges bizonyítékok már rendelkezésre állnak, illetve az ellenfél az igény jogosságát elismeri, vagyis azt bizonyítani nem kell.) Gyakorlati, pertakarékossági  szempontból engedi meg a javaslat, hogy ha a keresetváltoztatásra okot adó körülmények az első fokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztését követően álltak be (vagyis amikor a félnek már nem nyílott lehetősége azok bejelentésére), illetve a beszámítani kívánt követelés ilyen időpontban járt le, akkor a keresetváltoztatás, illetve a beszámítási kifogás előterjeszthető. Nem lenne szerencsés ugyanis ilyenkor a vétlen felet azzal sújtani, hogy perújítással, illetve új perben érvényesíthesse csak a megváltoztatott igényét, illetve beszámítható követelését. A szabály viszont kizárja azt, hogy a másodfokú eljárásban olyan keresetváltoztatásra, illetve beszámításra kerüljön sor, amelyet már az első fokú eljárásban meg lehetett volna tenni, ha az érintett fél eleget tett volna a gondos,  az eljárást elősegítő pervitel követelményének [(Pp. 141. § (2) bek.)]. 

További kivétel az, ha a tények előadására, illetve bizonyítékok előterjesztésére az első fokú bíróság jogszabálysértése (akár anyagi, akár eljárásjogi) miatt nem kerülhetett sor. A fél ebben az esetben nem sújtható jogvesztéssel, mivel a mulasztás nem neki róható fel.

A javaslat a kivételeket össze is kapcsolja: ha az első fokú bíróság jogszabálysértése miatt a bizonyítás korlátozása nem érvényesül, akkor nem indokolt a keresetváltoztatási tilalmat sem fenntartani. Fontos kiemelni, hogy a bizonyítás folytatásának lehetősége mindig csak abban a körben és mértékben nyílik meg, amelyben az első fokú bíróság hibája azt korábban lehetetlenné tette. Nincs mód tehát arra, hogy az első fokú bíróságnak pl.  a kamatszámításban elkövetett anyagi jogi hibájának bebizonyítására alapozva a fél a főkövetelés megítélése tekintetében új bizonyítékokkal előhozakodva az eljárás folytatását kényszerítse ki. Ha a beszámítási kifogás előterjesztése a törvény alapján másodfokon lehetségessé válik - mivel a korábbi érvényesítés objektíve lehetetlen volt - akkor a kifogás érvényesítéséhez szükséges bizonyításra lehetőség van. (Természetesen a beszámítás akkor is lehetséges, ha a követelés már korábban lejárt, és így elő is lehetett és kellett volna terjeszteni az első fokú eljárásban, de az ellenfél a késve előadott igényt elismeri, így bizonyítás nem szükséges.)

A javaslat a keresetváltoztatás és a beszámítás tilalma alóli kivételeket objektív körülményhez, s nem az érintett fél vétlenségéhez köti. Ennek oka az, hogy a vétlenség valószínűsítése körül vita bontakozhat ki, ami az elbírálást jelentősen meghosszabbíthatná. Ugyanakkor ha a fél vétlenségét bizonyítani tudja, akkor jogait nem veszti el, hanem igazolási kérelemmel élhet, illetve perújítással (vagy új perrel) igényét érvényesítheti. 

A kis perértékű  ügyekben tehát az új bizonyítás lehetősége főszabály szerint kizárt, s a félnek az első fokú bíróság jogszabálysértésére, illetve objektív körülményekre kell hivatkoznia, hogy a bizonyítási eljárást folytathassa, illetve a keresetét megváltoztathassa, vagy beszámítással élhessen. Ezzel szemben a rendes fellebbezési eljárásban a 235. § alapján a főszabály a bizonyítás folytathatósága, azonban a gondos, jóhiszemű pervitel követelményébe ütköző magatartással előterjesztett bizonyítási indítványt a másodfokú bíróság elutasíthatja (a Pp. 141. § (2) és (6) bekezdésének, 235. §-a (1) bekezdésének, illetve 239. §-ának együttes alkalmazásával), szankcionálva ezzel a jogellenes magatartást. Összehasonlítva tehát a két eljárást, alapvetően eltérő kiinduló elvekről van szó: a különbség éppen az, hogy kinek kell aktivitást kifejtve álláspontját igazolnia, illetve hogy ennek eredménytelensége kinek a terhére esik.  

A másodfokú bíróság a fellebbezési eljárás alapján a következő határozatokat hozhatja: ha jogszabálysértés nem történt (vagy csak jelentéktelen eljárási hiba, amelynek az ügy elbírálására kihatása nem volt) az első fokú ítéletet helyben hagyja. Ha lényeges eljárási hiba történt, a másodfokú bíróság  a 252. § szerint dönt. A 252. § (3) bekezdése alkalmazásának csak akkor van helye, ha a bizonyítás a már részletezett szabályok szerint másodfokon folytatható lenne. A másodfokú bíróság ugyan felülbírálhatja (felülmérlegelheti) az első fokú bíróság által megállapított tényállást (az általános szabályok szerint), de új tényeket nem  vehet figyelembe, csak akkor, ha az első fokú bíróság szabálysértése miatt azt a fél korábban nem terjeszthette elő. 

Az anyagi jogot sértő ítéletet a másodfokú bíróság - ha a döntéshez szükséges tények megállapíthatóak -, megváltoztatja, egyébként hatályon kívül helyezi. Új bizonyításra csak abban a körben nyílik lehetőség, amennyiben a korábbiakban a felek az első fokú bíróság téves anyagi jogszabály alkalmazása miatt nem tudhatták (hibájukon kívül) előterjeszteni bizonyítékaikat.

Az új bizonyítás lehetősége megnyílásának tehát minden esetben összefüggésben kell állnia az első fokú bíróság (anyagi vagy eljárási) jogszabálysértésével (vagy a korábban részletezett keresetváltoztatás, illetve beszámítás megengedettségén kell alapulnia).

Összefoglalva tehát megállapítható, hogy a kis perértékű ügyekben bevezetni kívánt eljárás megfelel az Alkotmányban biztosított jogorvoslati jog részét képező minden követelménynek, alkalmas arra, hogy funkcióját alkotmányosan láthassa el, mivel minden érintett félnek joga van arra, hogy a jogát vagy jogos érdekét sértő első fokú ítéletet kifogásolhassa. A fellebbezés jogához erre elég hivatkozni, azt igazolni nem kell, azaz a fél alanyi joggal rendelkezik a jogsérelem állítására, amely cselekményével szükségszerűen kikényszeríti azt, hogy az ügyben magasabb fórum döntsön.

Az egyszerűsített fellebbezési eljárás csak az ítélet elleni fellebbezések esetében alkalmazandó. A végzések esetében jelenleg is főszabály a tárgyaláson kívüli  elbírálás, s az új bizonyítékok felhozhatóságának korlátozása - tekintettel a végzések tárgyára - alapvetően irreleváns. A javaslat szerint tehát a végzések elleni fellebbezésre a XII. fejezet alkalmazandó változtatás nélkül. Ezt biztosítja a Pp. 259. §-ának módosítása (21. §). 



A 22. §-hoz 

A javaslat a felülvizsgálati kérelem előterjeszthetőségét csak ítélet ellenében engedi meg, valamint a külön jogszabályokban meghatározott érdemi végzések esetében. A Pp. 130., 148. és 157. §-ai alapján hozott végzések felülvizsgálhatósága megszűnik, viszont fellebbezéssel lesznek támadhatók, ha a másodfokú bíróság első fok módjára hozta meg őket, viszont nem lesz további jogorvoslat, ha az első fokú bíróság ilyen végzését a másodfokú bíróság helybenhagyja (két egybehangzó végzés ellen, ami általában egyszerű kérdést dönt el - pl. 130. § (1) bek. h) pont - nem indokolt a további jogorvoslat, miként pl. a felek egyezségének kétszeres jóváhagyása esetében sem). A hatásköri szabályok szerinti másodfokú bíróság fogja a jogorvoslatot elbírálni, tehát nem feltétlenül a Legfelsőbb Bíróság. Erre a megoldásra az ítélőtáblák felállítása ad lehetőséget. 
A 23. §-hoz

A javaslat a jogorvoslati rend átalakítása körében bizonyos esetekben a fellebbezés kizárása mellett megadja a felülvizsgálat jogát (pl. közigazgatási perekben, iparjogvédelmi ügyekben külön jogszabályok útján). Ezért - az ellentmondás elkerülése érdekében - szükséges utalni arra, hogy speciális esetekben lehetőség van az első fokon jogerőre emelkedett határozatok felülvizsgálatára is. 
A 24. §-hoz

A hatályos szabályok alapján a perben hozott ítélet ellen bármely esetben automatikusan helye van a fél kérelmére felülvizsgálatnak. Annak érdekében,  hogy a Legfelsőbb Bíróság elláthassa a jogalkalmazás egységét biztosító funkcióját, a bírói csúcsszervhez érkező ügyek számát korlátozni kell. Nem kielégítő megoldás a Legfelsőbb Bíróság felduzzasztása, mivel az eljáró tanácsok számának növelése esetében ellehetetlenül az egységes gyakorlat biztosítása (annak ellenére, hogy a bírósági szervezetre vonatkozó törvényben bevezetendő jogegységi eljárásnak ez a fő célja). Ezért az ügyek feljutása elé kell korlátokat állítani. Ugyanakkor a felülvizsgálat teljes kizárása - tekintettel az egységes jogalkalmazás kívánalmára, ami a jogbiztonság megvalósulása érdekében nélkülözhetetlen - nem indokolt. A jognak a peres félre is kiható egységes alkalmazása kikényszerítését minden ügyben lehetővé kell tenni. Ennek megfelelően a javaslat a felülvizsgálati kérelem előterjeszthetőségét értékhatárhoz kötéssel korlátozza, de nem teszi teljességgel kizárttá azt, csupán a Legfelsőbb Bíróság engedélyéhez köti. A szabály célja az, hogy az értékhatár alatti ügyekben a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálatnál egyszerűbb eljárásban elutasíthassa a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet, ha a megtámadott határozat megfelel a jogszabályoknak és a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatának, viszont jogszabálysértést eredményező helytelen jogalkalmazás esetében megadja a jogot a felülvizsgálathoz, s ezáltal biztosítsa a jogszabálysértés kiküszöbölésének lehetőségét ezekben az ügyekben is. 

Az új szabály szerint a felülvizsgálat engedélyezése akkor indokolt, ha az alsóbb bíróság döntése nem felel meg a jogszabályoknak, illetve a jogszabályok Legfelsőbb Bíróság általi értelmezésének: vagyis, ha jogkérdésben a határozat eltér a Legfelsőbb Bíróság  korábbi döntéseitől. További eset az, ha a \"helytelen\" döntés olyan jogkérdést érint, amelyben a Legfelsőbb Bíróság korábban még nem foglalt állást.  Az el nem döntött jogkérdések nevesítése azért szükséges, mert elképzelhető, hogy éppen egy kisebb értékű ügy hoz a felszínre olyan  jogkérdést, amely a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalását igényli. 

A javaslatban meghatározott kritériumok teljesülése esetében a Legfelsőbb Bíróság az engedélyt köteles megadni, tehát e jogköre nem diszkrecionális: mérlegelési joga csupán annyiban szabad, amennyiben ítélkezése során általában a jogszabályok értelmezésében. A Legfelsőbb Bíróság az engedély megadása felől végzéssel dönt. Azt megindokolnia csak akképpen szükséges, hogy tételesen hivatkoznia kell az adott jogkérdéshez kapcsolódó gyakorlatára a vonatkozó ítéleteinek megjelölésével. A bírósági szervezeti törvény teremti meg annak garanciáit, hogy a peres felek a hivatkozások alapján a megfelelően közzétett legfelsőbb bírósági döntést azonosíthassák, megtekinthessék. Természetesen a nyilvánosságra hozatal garanciájának igazán akkor van szerepe, ha a Legfelsőbb Bíróság el kívánja utasítani az engedély iránti kérelmet. 

Az engedélyezési eljárás alkalmazása értékhatárhoz kötött. Akkor kell ezt az eljárást lefolytatni, ha a kérelmező által vitatott határozatban, illetve a határozat vitatott részében megítélt, illetve elutasított követelés (illetve annak a Pp. 24. §-a alapján megállapított értéke) a kettőszázezer forintot nem haladja meg. Az érték megállapításánál a megítélt perköltség összegét be kell számítani. E szabályok szerint tehát a határozat azon részének összegszerűsége (értéke) irányadó, amelyet a kérelmező felülvizsgálati kérelmében vitat. (Ez tehát nem azonos a kis perértékű ügyek fellebbezési szabályának értékszámításával.) Minden ügyben a Legfelsőbb Bíróság dönti el, hogy melyik eljárást kell alkalmaznia. Ez a kérelmező szempontjából annyiban közömbös, hogy kérelmét minden esetben azonos tartalommal kell előterjesztenie.

A tervezet szabályait figyelembe véve annak a kérdésnek az eldöntése, hogy egy határozat ellen van e helye felülvizsgálatnak, több lépcsőben történik. Alkalmazni kell a 270. §-t, a 271. § jelenleg hatályos rendelkezéseit, végezetül az új szabályokat. 

Az engedély felőli döntés során is érvényesül a kérelemhez kötöttség elve (Pp. 275. § (2) bek.).
A felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemmel egyidőben magát a felülvizsgálati kérelmet is be kell nyújtani. Ennek megfelelően a jogi képviselet kötelező, s a felülvizsgálati eljárás illetékét is le kell róni, amelyet a fél visszakap, ha az engedélyt nem kapja meg (38. § (4) bek.). Az engedélyezés tárgyaláson kívül történik: mivel itt kizárólag jogkérdésről van szó, a tárgyalási elv feltétlen érvényesítése indokolatlan lenne. 

Ha a Legfelsőbb Bíróság az engedélyt megadja, a felülvizsgálati eljárást lefolytatja. Ez azt jelenti, hogy a Legfelsőbb Bíróság onnan kezdi az eljárást, mintha \"rendes\" felülvizsgálati kérelem érkezett volna hozzá. Ennek megfelelően csatlakozó felülvizsgálati kérelem terjeszthető elő (amelyre nézve az értékhatár miatti engedélyezési eljárást már nem kell alkalmazni), döntés születik arról, hogy tárgyaláson vagy azon kívül történik-e az elbírálás stb.

A nemperes eljárásban a bíróság nem ítélettel, hanem végzéssel dönt. Ennek ellenére helye lehet az engedélyezési eljárásnak, ugyanis a 105/1992. (XII.28.) MT rendelet  a nemperes eljárásokban a Pp.-t általános mögöttes jogszabállyá teszi. Ha tehát a Pp. 270. § (2) bekezdés alapján felülvizsgálatnak van helye egy nemperes eljárásban hozott érdemi végzés ellen, akkor erre a Pp. felülvizsgálati fejezetének megfelelő alkalmazásával az új szabályoknak is vonatkozniuk kell. 

A 25. §-hoz

A javaslat az engedélyezési eljárás bevezetése mellett a felülvizsgálat meglévő szabályait is módosítja. Tekintettel arra, hogy a felülvizsgálati eljárás jogkérdések elbírálására szorítkozik, a tárgyalás szükségességét illetően indokolt a hatályos főszabály megfordítása: az elbírálás tárgyaláson kívül történik, kivéve, ha bármelyik fél ezzel ellentétes kérelmet terjeszt elő. 

A 26. §-hoz 

A 275. § (1) bekezdésének módosításával a javaslat egyértelművé teszi: a felülvizsgálati eljárás jogkérdések elbírálására korlátozódik, ezért ténybeli bizonyítás felvételének helye nincs. Ezen eljárás nem szolgálhat a felek korábbi, a bizonyítási eljárás során elkövetett mulasztásainak pótlására (különösen nem diszkriminatívan: csak az írásbeli bizonyíték adható jelenleg elő). Ha a felülvizsgálni kért határozat jogerőre emelkedése után szerez a fél új tényekről tudomást, az irányadó szabályok szerint perújítást kezdeményezhet.




A 27. §-hoz 

A javaslat a gondnokság alá helyezett személyek személyes adatainak védelme érdekében korlátozza a gondnokoltak névjegyzékébe való betekintés jogát. Az új szabály alapján e jog gyakorlásához igazolni kell azt, hogy mely jogi érdek miatt szükséges a betekintés.

A 28. §-hoz

A kis perértékű ügyek gyorsabb elbírálása érdekében a javaslat kimondja, hogy a fizetési meghagyást a kérelem beérkezésétől számított 30 napon belül ki kell bocsátani. Ha a kérelem a szükséges kellékeket nélkülözi, a hiányok pótlására fordított idő a 30 napba értelemszerűen nem számít be: a törvényi határidő a bíróság intézkedéseire áll rendelkezésre. 

A 29. §-hoz 

A javaslat lehetőséget ad arra, hogy ha a közigazgatási per alperese az ügyben eljárt másodfokú közigazgatási szerv, akkor e szerv az ügyben eljárt első fokú közigazgatási szervnek a per vitelére meghatalmazást adjon. E lehetőség kihasználására valószínűleg célszerűségi szempontból kerül majd sor. Azt, hogy a meghatalmazott milyen jogkörrel képviseli az alperest, a meghatalmazásnak kell rendeznie. 
A 30. §-hoz

A közigazgatási perek szabályait a javaslat a jogorvoslati rend körében kívánja megreformálni. A gyakorlat azt bizonyította, hogy a jelenlegi rendszer, vagyis a közigazgatási ügyek ötfokú elbírálása (két szint a közigazgatásban, továbbá három bírói fórum) oly mértékben hosszabbítja meg a közigazgatási ügyek időtartamát, ami sem a jogkereső állampolgárok, sem a közigazgatás működőképessége szempontjából nem kívánatos. Ezért az elbíráló szintek száma a bírói szakban csökkentendő. A javaslat ezt  úgy viszi véghez, hogy főszabály szerint kizárja a perben a fellebbezést (azért nem a felülvizsgálatot, mert az egységes jogalkalmazást csak úgy lehet teljes mértékben biztosítani, ha e feladat ellátásáról egyetlen szerv gondoskodik). A jogorvoslati funkciót a felülvizsgálat látja el, amelyet a Legfelsőbb Bíróság bírál el. 

Fellebbezésnek közigazgatási perben a javaslat alapján akkor van helye, ha a határozatot egyfokú  eljárásban olyan szerv hozta, amelynek illetékessége az egész országra kiterjed. Kivételt képez az az eset, ha a határozatot a bíróság nem változtathatja meg. Nem indokolt ugyanis 3 bírói szint akkor, ha a bíróság jogköre csak kasszatórikus, vagyis kizárólag a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezésére szorítkozik. Ilyenkor tehát nincs fellebbezésre mód. 
A fellebbezés kizárása csak az ítélet ellenében érvényesül.  Ítélet formájú a megváltoztatás, a hatályon kívül helyezés és az új eljárásra utasítás is. A határozat helybenhagyása is ítélet formájú keresetelutasítás. Végzés azonban pl. a permegszüntetés, idézés kibocsátása nélküli keresetlevél elutasítás, egyezség-jóváhagyás. Itt nem indokolt az általános szabályoktól való eltérés, mivel a bíróság alapvetően eljárási jellegű hibája ugyanolyan, mint a többi perben. 

A 31. §-hoz

A Pp. XIV. Fejezetének szabályai szerint felülvizsgálatnak nincs helye az első fokon jogerőre emelkedett ítélet ellen. A közigazgatási perekben a fellebbezés korlátozása miatt - tekintve, hogy az egységes jogalkalmazás biztosításának kívánalma a felülvizsgálat lehetőségét nélkülözhetetlenné teszi - a 271. § (1) bekezdésének a) pontjától el kell térni: az első fokon jogerőre emelkedett ítélet ellen is van felülvizsgálat közigazgatási perekben. Miután a közigazgatási perben hozott ítéletek szűkített körben fellebbezéssel támadhatók maradnak, a szabályban kifejezésre jut az, hogy csak ahol nincs fellebbezés, ott lesz felülvizsgálat az első fokon jogerőre emelkedett ítélettel szemben.

A felülvizsgálat engedélyezési eljárást közigazgatási perekben nem lehet alkalmazni. Ennek oka kettős: egyrészről számos esetben az értékhatár értelmezhetetlen lenne (a per tárgya egy közigazgatási határozat jogszerűsége), másrészről azokban az ügyekben, ahol a fellebbezés kizárt, az ítéletek tartalmi kontrolljának egyetlen eszköze a felülvizsgálat, ezért célszerű azt  automatikusan lehetővé tenni. 

A 32. §-hoz 

A társadalombiztosítási ügyekben nem indokolt a megyei bíróság első fokú hatáskörének kimondása (Pp. 23. § (1) bekezdés i) pont), ezért e pertípusban a 341. §-t módosítani kell: a társadalombiztosítási perekben első fokon a jövőben is a megyei bíróságok székhelyén lévő helyi bíróságok (Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bíróság) járnak el.  

A 33. §-hoz

A javaslat egységesen újraalkotja a munkaügyi perek szabályait tartalmazó XXIII. fejezetet. A munkaügyi per kategóriája kiterjesztett értelemben kerül alkalmazásra: a javaslat alapján e pertípusba tartozik a munkaviszonyból, közalkalmazotti és közszolgálati jogviszonyból, szolgálati jogviszonyból, szövetkezeti tag munkaviszony jellegű jogviszonyából és a bedolgozói jogviszonyból származó igény érvényesítése. Ezen túlmenően a munkajog anyagi szabályaihoz való szoros kapcsolódás miatt munkaügyi perben kell elbírálni a munkaszerződés megkötését megelőző tárgyalásra, valamint a megszűnt munkaviszonyból eredő jogra alapított igényt (Pp. 349. § (2) bek. a) pont). A munkaszerződést, illetve a munkaviszonyt tágan kell értelmezni, beleértve a fentebb felsorolt jogviszonyokat, illetve az azok létrehozását célzó szerződéseket is. 

Munkaügyi perben kell elbírálni a kollektív szerződés fennállásával, illetve fenn nem állásával kapcsolatos jogvitákat, illetve a kollektív szerződésből eredő jogra alapított igényeket, akkor, ha ezek a viták a kollektív szerződést kötő felek között, illetve ezek és harmadik személyek között merülnek fel. Végezetül munkaügyi per tárgya a sztrájkkal, egyéb munkaharccal, vagy a szervezkedési szabadsággal kapcsolatos jogellenes magatartásra alapított igény elbírálása (Pp. 349. § (2) bek. b) és c) pont).

A javaslat lehetőséget ad arra, hogy ha a  fenti esetek valamelyike szerinti munkaügyi per indul, annak keretében a munkavállaló és a munkáltató közötti, a munkaviszonnyal közvetlen kapcsolatban lévő jogra alapított igény is elbírálható legyen, tehát azok érvényesítése érdekében a jogosultnak nem kell külön polgári pert indítania (Pp. 349. § (3 bek.). 

A munkaügyi perben a bíróság szakülnökök közreműködésével jár el (Pp. 349/A. §). A szakülnök sajátosságait a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat tartalmazza. 

A gyakorlatban felmerült igénynek megfelelően a javaslat egyértelműen kimondja, hogy a munkaügyi perben a pertárgyérték kiszámításakor (Pp. 24. § (2) bek. b) pont) a végkielégítést figyelmen kívül kell hagyni, kivéve azt az esetet, ha a kereset tárgya kizárólag a végkielégítés iránti igény (Pp. 349/B. § (1) bek.).

A javaslat pontosítja az illetékességi szabályokat: munkaügyi perre kizárólag a munkáltató székhelye szerinti, illetőleg a munkáltató azon telephelye szerinti munkaügyi bíróság illetékes, ahol a munkavállaló munkaszerződése alapján munkát végez, vagy végzett. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjának szolgálati viszonyával összefüggő perben a sérelmezett döntést hozó első fokon eljárt szerv székhelye szerint illetékes munkaügyi bíróság, a polgári, illetve a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint a rendőrség nem nyílt hivatásos állományú tagjai perében a Fővárosi Munkaügyi Bíróság jár el (Pp. 349/B. § (2)-(3) bek.).

A bírák kizárásának szabályai nem változnak, a javaslat kizárólag a jelenlegi 352. § (1) bekezdés c) pont szövegét pontosítja (a javaslat szerinti 350. § (1) bekezdés c) pont).

A javaslat a perbeli jog-  és cselekvőképesség  általános szabályaitól  (48-49. §) eltérve kimondja, hogy a munkaügyi perben fél lehet a szakszervezet, munkáltatói érdekképviseleti szervezet vagy üzemi (közalkalmazotti) tanács is (Pp. 351.§). A meghatalmazottak köre is kiegészül: munkaügyi perben meghatalmazottként a munkáltatói érdekképviseleti szervezet is eljárhat saját tagja perében (Pp. 352. §).  

A javaslat a tárgyalás előkészítésének szabályait - az alcím megváltozatása mellett - annyiban egészíti ki, hogy a bíróság soron kívüli eljárását teszi kötelezővé a megszüntetett munkaviszony helyreállítására irányuló perekben (353. § (4) bek.), továbbá lehetővé teszi, hogy a bíróság a tárgyalást indokolt esetben a székhelyén kívüli helyi bíróság hivatalos helyiségébe tűzze ki (354. §).

Ha a tárgyaláson a felek személyesen vagy képviselőik útján megjelentek, a tárgyalás  - a Munka Törvénykönyvének 109. §-a alapján alkalmazott jogkövetkezmény tekintetében vagy a fegyelmi felelősség alapján indult per kivételével - a felek megegyezésére irányuló egyeztetéssel kezdődik. Az elnök a jogvita egészét az összes körülmény szabad mérlegelésével a felekkel megvitatja. Az egyeztetés során a bíró főleg azt mutatja be külön-külön a felek álláspontjával kapcsolatban, hogy annak elfogadásához milyen lényeges tények bizonyítása szükséges, illetve hogy ennek hiánya milyen perbeli jogkövetkezménnyel jár.  Ha az egyeztetés eredménytelenül végződött, a bíróság a tárgyalást nyomban megtartja (Pp. 355. §).

A javaslat kimondja, hogy a munkaügyi perben a munkabér megfizetése és a munkáltatói igazolás kiadása iránti kérelem a Pp. 156. §-a alkalmazásának vonatkozásában különös méltánylást érdemlő jogvédelmi igénynek minősül. Ez azt jelenti, hogy az ideiglenes intézkedésnek ezekben az esetekben helye van, feltéve, hogy az intézkedéssel okozott hátrány nem haladja meg az elérhető előnyöket (Pp. 357. §). 

A javaslat végezetül kimondja, hogy munkaügyi perben a felülvizsgálat engedélyezési eljárás nem alkalmazható (Pp. 358. §).  

A 34. §-hoz

A javaslat az ítélőtáblák felállításának következményeként a másodfokú eljárás megkeresési szabályát (Pp. 249. § (2) bek.) úgy módosítja, hogy a Legfelsőbb Bíróság helyett az ítélőtáblát jogosítja fel erre a bizonyítási eljárási cselekményre. Mivel a Legfelsőbb Bíróság a jövőben csak felülvizsgálatot bírál el - ahol a bizonyítási eljárás nem folytatható - e jogkör megadása számára fölösleges. 

A (2) bekezdés a kötelezően fizetési meghagyással érvényesítendő igény összeghatárát 200 ezer forintra emeli fel.

A (3) bekezdés az \"ülnök\" kifejezés bevezetését érvényesíti a törvény egészére nézve. 

A 35-36. §-hoz

A javaslat hatálybalépése a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényhez igazodva  1999. január 1. A közbenső időszak az ítélőtáblák felállításához szükséges.  Ugyanakkor az ítélőtáblákat nem érintő rendelkezések korábban, 1998. január 1-jén lépnek hatályba. A javaslat főszabálya az, hogy az új szabályokat a hatálybalépés után indult ügyekben kell alkalmazni. Ezért, ha a keresetlevél benyújtására már sor került, az új szabályok nem alkalmazhatók. Kivételt képez az, hogy ha az  új hatásköri szabályok szerint a per nem a helyi, hanem a megyei bíróság hatáskörébe tartozik. Ilyenkor a helyi bíróság a megyei bíróságnak küldi meg azokat az ügyeket, amelyek e törvény alapján a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak, ha az ügyben a perindítás hatályai (Pp. 128. §) még nem álltak be. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra az esetre, ha a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasították, viszont  e rendelkezéseket kell alkalmazni a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmekre, ha a fizetési meghagyás kibocsátására e törvény hatálybalépéséig nem került sor.

E szabályok célja az, hogy a javaslat hamarabb életbe lépve szélesebb körben fejthesse ki hatását. Hasonlóképpen az ítélőtáblák gyorsabb \"munkába állítása\" érdekében rendelkezik úgy a javaslat, hogy azokban az ügyekben, amelyekben e törvény alapján a jogorvoslat elbírálása az ítélőtábla hatáskörébe tartozik, a törvény rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha a hatálybalépéskor az első fokú határozatot még nem hozták meg. Így az ilyen ügyben a fellebbezést már nem a megyei bíróság, hanem az ítélőtábla bírálja el. 

A Legfelsőbb Bíróság az ítélőtáblának küldi meg azokat az ügyeket, amelyekben e törvény alapján a fellebbezés elbírálása az ítélőtábla hatáskörébe tartozik, feltéve, hogy a törvény hatálybalépését megelőzően a 240-243. §-ok szerinti intézkedésekre nem került sor. E szabállyal a fellebbezéssel már megtámadott ügy is átkerül a Legfelsőbb Bíróságtól az ítélőtáblához, ha az ügyben a Legfelsőbb Bíróság még nem intézkedett. 

A 36. § (5) bekezdése egyértelművé teszi, hogy ha a másodfokú bíróság, illetve a felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezi a megtámadott határozatot, s az ügyben eljárt bíróságot új eljárásra utasítja, az nem fog új ügynek számítani, vagyis a régi hatásköri szabályok szerinti fórum jár el. Ennek az az indoka, hogy a pert korábban eldöntő bíróság már jól ismeri az ügyet, így nem célszerű azt tőle elvonni. 

A javaslat a kis perértékű ügyek fellebbezési szabályait úgy lépteti hatályba, hogy átmeneti szabályt is alkot: ameddig az ítélőtáblák felállítására nem kerül sor, a másodfokú bíróságnak a fellebbezést a Pp. 256/D. § (1) bekezdése alapján hivatalból elutasító végzése ellen - amely az ítélőtáblák felállítása után a 233/A. § alapján fellebbezhetővé válik - felülvizsgálatnak lesz helye. Erre  azért van szükség,  hogy e fontos döntés ellen ebben az átmeneti időszakban is legyen jogorvoslat.

A felülvizsgálatnak 1998. január 1-jén hatályba lépő megváltozott szabályait (javaslat 24-26. §) akkor kell alkalmazni, ha az ügyben a hatálybalépéskor a jogerős határozat még nem született meg. E szabály is azt szolgálja, hogy az új rendelkezések mihamarabb érvényesülhessenek, ugyanakkor ez az előrehozott hatálybalépés a felek érdekeit nem sérti, mivel a szabályok az addigi eljárásra visszamenőleg nem hatnak ki.

A 37. §-hoz

E § a hatályukat vesztő rendelkezéseket sorolja fel. A 47. § elhagyása azért szükséges, mert a Legfelsőbb Bíróság e jogköre ellentétes a \"törvény által rendelt bíróhoz (bírósághoz) való jog\" garanciális jellegű igazságszolgáltatási alapelvével.

A 256/A. § (1) bekezdésének e) pontját a javaslat úgy módosítja, hogy a tárgyaláson kívüli elbírálás iránti kérelmet időbeli korlátozás nélkül elő lehet terjeszteni, s nem szükséges a felek közös kérelme,  elegendő, ha egyikük indítványozza ezt, s a bíróság közli az indítványt az ellenféllel hozzájárulásának beszerzése érdekében. 

A 259/A. § a kifogás intézményét tartalmazza, hatályon kívül helyezésének oka az, hogy a 233/A. §-ban meghatározott fellebbezés lép helyébe.

A 273. § (1) bekezdése fölöslegessé válik, mivel a javaslat a bíróság összetételét a Pp. 11. §-ában teljeskörűen rendezi.

A 326. § (2) bekezdését a közigazgatási perek új hatásköri szabályai (Pp. 23. § (1) bekezdés i) pont) váltják fel. 

A 339. § (2) bekezdés e) pontjának hatályon kívül helyezését a mögöttes anyagi jogszabályok változása indokolja.

A 38-39. §-hoz

Az ítélőtáblák felállításának következménye az lenne, hogy azokban a peres és nemperes eljárásokban, amelyeket nem a Pp., hanem külön jogszabály szabályoz úgy, hogy az első fokú bírói hatáskört a megyei bírósághoz telepíti, ugyanakkor a felülvizsgálatot kizárja, a fellebbezési (másodfokú) hatáskör automatikusan az ítélőtáblákhoz kerülne, így a Legfelsőbb Bírósághoz az eljárás nem jutna el. Mivel az egységes jogalkalmazás biztosítása - tekintettel a bonyolult jogkérdéseket is involváló ügytípusokra - a Legfelsőbb Bíróság közreműködését szükségessé teszi, az adott eljárások szabályait úgy kell módosítani - mivel célunk az eljáró fórumok számának csökkentése -, hogy  a fellebbezés kizárt, de felülvizsgálatnak helye van. Ilyen tartalmú szabályozást tartalmaz a javaslat a választottbíráskodásról szóló törvényben és az iparjogvédelmi jogszabályokban (38. § (1)-(3) és (5)-(8) bekezdése, 39. § b), d) és e) pontja). 

Az illetéktörvény módosításának célja az, hogy az elutasított felülvizsgálat engedélyezési kérelem illetékét a fél visszakaphassa (38. § (4) bek.).

A 39. § c) pontjában megjelölt rendelkezés hatályon kívül helyezését az indokolja, hogy a munkaügyi perek szabályai azt változtatás nélkül átveszik (Pp. 349/B. § (3) bek.). Az f), - n) pontok a Pp.-nek a javaslattal érintett szakaszait megállapító korábbi jogszabályokat helyezik hatályon kívül. 



ç



6




3"
